Programkínálatunk 2015-re
Degas, Cézanne és Seurat a Musée d´Orsay-ból Álmok archívuma 2015. január 30. – május 3. Néhány hétig az álmok archívumába nyújt az Albertina betekintést látogatóinak. 2015. január 30. és május 3. között a Musée d’Orsay megnyitja kincstárait, hogy grafikáiból 130 alkotás a bécsi közönség elé táruljon. Edgar Degas, Georges Seurat és Odilon Redon pasztelljei, Honoré Daumier és Gustave Moreau gouache-jai, Paul Cézanne akvarelljei, valamint kortársaik által nagyra becsült szalonművészek művei a francia rajzművészet sokrétűségét szemléltetik: így a realizmus jelentős alkotásai híres impresszionisták művei mellett lelnek helyükre, egymás mellé sorolva a szimbolizmus bűvös, szuggesztív műveit, mint például a Odilon Redon „noir“-jait és Georges Seurat nem kevésbé sötét, pointilista krétarajzait. Paul Cézanne napsütötte dél-francia tájai a XIX. század új istennői mellett találhatók: Degas rejtett zugból megfigyelt prostituáltjai és táncosnői, valamint Renoir és Maillol önmagukban nyugvó aktjai, akik egyedül vélik magukat, figyelmüket a hétköznap közönséges cselekvéseinek szentelve. François Millet-nél és Giovanni Segantini-nél viszont mintha megállt volna az idő. Figuráik szinte lefagyott beállással a földmunkásak egyhangú létét esztétizálják. Daumier tárgyalótermeiben a korszak társadalmi konfliktusait karikatúraszerűen eltorzítja; Gustave Courbet és Ernest Meissonier vázlatban dokumentált torlaszharcai jelentős politikai fordulópontról tanúskodnak. Felicien Rops és Gustave Moreau az emberi lélek szakadékai mélyére enged tekinteni. A XIX. században egymás mellett uralkodó stílusok, témák és motívumok látszólag áttekinthetetlen labirintusán Werner Spies, a Centre Pompidou Musée national d’art moderne hajdani igazgatója vezeti a látogatót tárlati koncepciójával. A kiállítás katalógusa számos művész, író, filmművész és építész személyes hozzájárulását vagy értelmezését tartalmazza egyes, a tárlatban
szereplő művekkel összefüggésben, így kihangsúlyozva barátságukat a mélyen tisztelt kurátorral. Kurátorok: Werner Spies, Heinz Widauer (Albertina)
Georges Seurat A fekete csomó (Le nœud noir), 1882 körül, Musée d’Orsay, Párizs
Paul Cézanne Sainte-Victoire hegy (Montagne Sainte-Victoire), 1900–1902, Musée d’Orsay, Párizs
Edgar Degas Fürdés után (Nach dem Bad), 1895–1898, Musée d’Orsay, Párizs
Elaine Sturtevant Drawing Double Reversal 2015. február 14. – május 17. Az Albertina világszerte első átfogó tárlatban mutatja be Elaine Sturtevant amerikai rajzművésznek és az Appropriation Art alapítójának művét. A mindössze száz, 1964 és 2004 között készült rajzot számláló kiállítás lehetővé teszi az összpontosítást Sturtevant öt évtizedet átfogó grafikai művészetére, melyből 80 rajz először e tárlat keretében kerül nyilvánosságra. A kiállítás koncepciója a művésznővel való szoros együttműködésnek köszönhető. Sturtevant grafikáival való intenzív foglalkozás és kutatás megerősítette, hogy az 1960-as években létrehozott korai rajzai kulcsfontosságúak a radikális és szigorúan konceptuális művészete értelmezésében. Főleg az 1965 és 1966 közötti időszakban készült, „Composite Drawings“-nak nevezhető rajzai mély betekintést nyújtanak Sturtevant művészeti felfogásába és művészettörténeti státuszába, akár egyfajta „Super Pop“ vagy „Pop Plus“. Rajzaiból álló tárlat új fényt vet erre a kortárs művészettörténeti vonatkozásra. Noha a Pop Art-ról és a konceptuális művészetről szóló művészettörténeti diskurzus java része nem említi Sturtevant-ot, alkotása létfontosságú mindkét mozgalom értelmezésében, mivel kétségtelenül a legérdekesebb és legkülönlegesebb hozzájárulások egyike a kortárs művészethez. Kurátorok: Mario Kramer, Antonia Hoerschelmann, Elsy Lahner
Elaine Sturtevant Lichtenstein nevető macskája (Lichtenstein Laughing Cat), 1987, Estate Sturtevant, Párizs, Rendelkezésre bocsátja: Galerie Thaddaeus Ropac, Párizs – Salzburg
Elaine Sturtevant Johns fehér zászlaja (Johns White Flag), 1991, Estate Sturtevant, Párizs, Rendelkezésre bocsátja: Galerie Thaddaeus Ropac, Párizs – Salzburg
Elaine Sturtevant Lichtenstein végleges tanulmánya egy tájképre figurákkal (Lichtenstein Final Study for Landscape with Figures), 1988, Estate Sturtevant, Párizs, Rendelkezésre bocsátja: Galerie Thaddaeus Ropac, Párizs – Salzburg
János főherceg A természet szépsége 2015. február 27. – május 31. Ezzel a tárlattal az Albertina 150, az osztrák XIX. századi akvarell-festészet virágkorába sorolható művet mutat be. Megbízójuk János főherceg volt (1782– 1859), aki számos művészt „kamarás festőként“ vette fel szolgálatába; közöttük Jakob Gauermann, Matthäus Loder és Thomas Ender. Feladatuk az alpesi régiók, főként a Stájer Hercegség ábrázolása volt. 1802-től egy közel 1500 lapot számláló, magas minőségű, főleg vedutákat, népviseleti ábrákat és régi üzemek látképeit tartalmazó gyűjtemény alakult ki. Emellett rendkívül érdekesnek bizonyult a főherceg életében történt események képben való rögzítése is – elsősorban Anna Plochl, az aussee-i postásmester lánya iránti szerelmének története. A kiállítás ezen jelentős gyűjtemény fénypontjait mutatja be, alkotásait János főherceg örökösei mai napig őrizték és első ízben kerülnek nyilvánosság elé. Kurátor: Maria Luise Sternath
Matthäus Loder János főherceg és Anna Plochl a csónakban (Erzherzog Johann und Anna Plochl im Boot) (I.), 1824–1825 körül, magántulajdon
Matthäus Loder Vízesések a Bad Gastein-i Tischlerkar jege előtt (Wasserfälle vor dem Eis im Tischlerkar bei Bad Gastein), 1826–1827, magántulajdon
Jakob Gauermann Brunn a Wildalpen-hegységnél (Brunn bei Wildalpen), 1812, magántulajdon
Lee Miller Szürrealizmus – utazás – háború 2015. április 24. – augusztus 30. Lee Miller (1907–1977) a XX. század lenyűgöző művészei közé sorolható. Meglehetősen sokrétű fényképes művet alkotott több, mint öt évtizeden át, számos műfajt egyesítve. Miller alkotása a szürrealista képektől a divat-, úti- és portréképeken át egészen a háborús fényképekig terjed; a közel 80 tárgyat számláló tárlat az Albertina révén első ízben kerül az osztrák nyilvánosság elé. Lee Miller művészi pályáját 1929-ben Párizsban kezdte szürrealista fényképészként. Gyakran alkotott Man Ray-vel, ezekben a művekben szűk képkivágások és experimentális technikák, – pl. a szolarizálás – segítségével elidegenedés hatását keltette, és egy paradox valóságot tett láthatóvá. Miller a szürrealista látószögét kezdetben Párizs utcáin szemléltette, ahol mindennapi motívumokban abszurd elemeket fedezett fel; majd 1932-től, a nagy recesszió idején, a New York-i stúdiójában felvett portréképeiben is. Miller kevés időt töltött az Amerikai Egyesült Államokban, ugyanis már 1934-ben Egyiptomba utazott és ott alkotta az úti képeit, melyekben modernista és kétértelmű formákban értelmezte a tájat. Egyiptom Miller élete egyik fontos állomása volt, végül 1938-ban Angliába utazott. Életrajzi támpontjai kulcsfontosságúak Lee Miller függetlenségi vágyát kifejező fényképészeti művének értelmezésében. 1939-től képes riportokat készít és így dokumentálja a Második Világháború katasztrofális következményeit. Lee Miller lefényképezte a német légierők támadását Londonra („Blitz“), valamint Párizs város későbbi felszabadítását is. 1945-ben, Münchenbe tartó útján létrejött az a híres portré, melyen meztelenül látható Adolf Hitler kádjában – miután Miller az elsők közé tartozott, akik dokumentálták Buchenwald és Dachau koncentrációs táborok akkoriban zajló felszabadítását. Riportjai 1945-ben Salzburgon keresztül Bécsbe vezették, ahol lefényképezte a lerombolt városképet ugyanúgy, mint a gyermekkórházakban uralkodó nyomort, valamint néhány művészt, közöttük Nyizsinszkijt, a híres táncost is. Tárlatunk központját ezek a többnyire nem publikált művek alkotják. Kurátor: Walter Moser
Lee Miller Tűzmaszkok (Fire Masks), London, Anglia, 1941 © Lee Miller Archives, England 2014. Minden jog fenntartva.
Lee Miller Szétrobbanó kéz (Exploding Hand), Párizs, Franciaország, 1930 körül © Lee Miller Archives, England 2014. Minden jog fenntartva.
Lee Miller Fiú a Scharnhorstról (Scharnhorst Boy), Bécs, Ausztria, 1945 © Lee Miller Archives, England 2014. Minden jog fenntartva.
Edvard Munch 2015. május 20. – augusztus 23. Amit Dürer a reneszánsz és Rembrandt a barokk korszaknak jelent, azt jelenti a norvég festő Edvard Munch a modern művészetnek: litográfiái, rézkarcai és fametszetei vitathatatlanul a 20. század nyomtatott grafikájának fénypontját jelentik. Tizenkét éve, 2003-ban az Albertina egy nagy Munch-emlékkiállítással nyitotta meg ismét kapuit. Az expresszionizmus előfutárát most a grafika úttörőjeként mutatjuk be. Edvard Munch legjelentősebb alkotásainak közel 80 darabja lesz látható a kiállításon. A művek magántulajdonból származnak, és erre az egyedülálló bemutatóra nagylelkűen az Albertina rendelkezésére lettek bocsátva.
Edvard Munch Madonna (Madonna), 1895–1902 Litográfia, magántulajdon © Reto Rodolfo Pedrini, Zürich
Edvard Munch Szorongás (Angst), 1896 Litográfia, magántulajdon © Reto Rodolfo Pedrini, Zürich
Edvard Munch A sikoly (Das Geschrei), 1895 Litográfia velinpapíron, magángyűjtemény © Reto Rodolfo Pedrini, Zürich
Drawing Now 2015. május 29. – szeptember 20. A „Drawing Now“-tárlat aktuális áttekintést nyújt a kortárs rajzról. Közel 35 nemzetközi, a mai rajzot tükröző és saját irányt követő művészi álláspontot szemléltet. „Drawing Now“ a rajzon keresztül kifejezhető témakörök sokrétűségét világítja meg; továbbá fényt derít a rajz legizgalmasabb dimenzióira és jellegzetességeire. Részt vevő művészek (többek között): Silvia Bächli, Michaël Borremans, Toba Khedoori, Paul Noble, Robin Rhode, David Shrigley, Sandra Vásquez de la Horra, Jorinde Voigt. Kurátorok: Elsy Lahner, Martin Germann
Sandra Vásquez de la Horra Az idő (El Tiempo), 2014, Rendelkezésre bocsátja a Kewenig Gallery Berlin
Silvia Bächli Cím nélkül (Ohne Titel), 2013 Szerzői jogtulajdonos Silvia Bächli Rendelkezésre bocsátja Barbara Gross, München
Michaël Borremans A töltés (The Filling), 2005, Collection S.M.A.K.
Ploner gyűjtemény 2015. június 10. – augusztus 23. Az 1997-ben alapított Ploner gyűjtemény az 1960-tól készült ausztriai és nemzetközi absztrakt festészet elsőrangú válogatása. 2014-ben Regina Ploner, az alapító Heinz Ploner özvegye, férje halála után eldöntötte, hogy a gyűjtemény nagy részét az Albertinának, a bécsi Belvedere múzeumnak és a
grazi Johanneum múzeumnak ajándékozza, ezzel biztosítva a gyűjtemény állandó működését széles látogatókör számára. Az adományt az Albertina az 1980-as és 1990-es évek óta fennálló, Erwin Bohatsch, Herbert Brandl, Gunter Damisch, Josef Mikl, Hubert Scheibl és más művészek kitűnő munkáiból álló osztrák művészeti gyűjteményével egészíti ki. A 2015. évi nyári tárlat az Albertinának szánt adományozás jelentős részét mutatja be és összefüggésbe helyezi az Albertina műveivel. Kurátor: Eva Michel
Lyonel Feininger és Alfred Kubin Egy művészbarátság 2015. szeptember 4. – 2016. január 10. „A mai rajzolók közül különösen Önt becsülöm nagyra“, írta Alfred Kubin 1912. november 25-én Lyonel Feiningernek. Miután egymás rajzait megtekintették, a két művész rendszeres levelezésbe kezdett. Levélben folytatott eszmecseréjüket tárlatunk először mutatja be a nyilvánosságnak. A látogatók mély betekintést nyerhetnek Kubin és Feininger gondolatvilágába. Az Albertina nemcsak Kubin örökségéből származó Feininger-rajzokkal rendelkezik, hanem egy kiemelkedő, Kubin saját rajzait és nyomtatott grafikai munkáit tartalmazó állománnyal is. Kubin komor szimbólumokkal telt alkotásai máig lenyűgözőek. Korai műveiből és Feininger kereskedelmi karikatúráiból kiindulva, tárlatunk mindkét alkotó művészeti útját ábrázolja. Levelezésük során „lelki társként“ találkoztak, később azonban teljesen különböző irányban fejlődtek: a felső-ausztriai Zwickledtben letelepedett Kubin szépirodalmi művek illusztrációjával foglalkozott, míg Feininger, a Bauhaus mestere, a festészetre összpontosított. A tárlat at ingelheimi Nemzetközi Napok együttműködésével kerül megrendezésre. Megtekinthető május 24-től augusztus 2-ig. Kurátor: Eva Michel
Alfred Kubin Önszemlélet (Selbstbetrachtung), 1901–1902 körül Albertina, Bécs
Alfred Kubin Éjszakánként beköszönt hozzánk egy álom (Jede Nacht besucht uns ein Traum), 1900–1903 Albertina, Bécs
Lyonel Feininger A nagykerekű mozdony (Die Lokomotive mit dem großen Rad), 1910 Hosszú távú kölcsönzés a Batliner gyűjteménytől
Romantika 2015. szeptember 25. – 2016. január 10. 2015. szeptember 25. és 2016. január 10. között a bécsi Albertina a romantikának szentel egy tárlatot. Ennek az 1800-as évek körül kialakuló eszmetörténeti áramlatnak különböző jelenségeire összpontosít válogatott, kulcsfontosságú alkotások alapján. Az akkoriban korszakalkotó jelentőségű eszmék a mai napig aktuálisnak bizonyultak. E tárlat keretében első ízben szembesül a német protestáns romantika a bécsi Képzőművészeti Akadémiából kiinduló Lukács Testvérek Egyesületének katolikus romantikájával – többek között a középkor túlszépített eszméit, az álmok világát, halállátomásokat és lelki szakadékokat kihangsúlyozó elsőrangú alkotások révén. A tárlaton Friedrich és Runge művei mellett Carl Blechen, Francisco de Goya, Ferdinand Olivier, Karl Friedrich Schinkel, Julius Schnorr von Carolsfeld, Alfred Rethel és William Turner mesterművei is szerepelnek. Kurátorok: Cornelia Reiter (Bécsi Képzőművészeti Akadémia), Maren Gröning (Albertina)
Caspar David Friedrich Kilátás az Arkona-fokra felkelő Holddal (Blick auf Arkona mit aufgehendem Mond), 1805–1806 körül Albertina, Bécs
Johann Evangelist Scheffer von Leonhartshoff, Önarckép (Selbstbildnis) Albertina, Bécs
Moritz von Schwind Valentine és Raoul, Giacomo Meyerbeer „A hugenották“ c. operájából (Valentine und Raoul aus Giacomo Meyerbeers „Die Hugenotten“), Bécsi Udvari Opera, 1865 Albertina, Bécs
