Szakmai gyakorlat: Málta
2014. szeptember 23 – 2014. október 21.
Csiszár Csaba
Az utazás napja – szeptember 23. Reggel 9-et ütött az óra. Mi az OBI parkolónál beszálltunk a gépjárműbe, miután könnyes búcsút vettünk szeretteinktől. Kemény 4 óra kocsikázás után megérkeztünk a repülőtérre. Becsekkoltunk, majd vártuk, hogy kezdődjön a felszállás, kerüljünk a felhők fölé. Felszálltunk a gépre és egy helyes kis mesével fogadtak minket. Kár, hogy alig értettük. A mese befejeztével elkezdtünk felszállni. Ahogy emelkedett a gép, úgy dugult be a fülünk. Ám a felhők fölötti gyönyörű látvány elfelejtette velünk az utazás kezdetleges gondjait.
Mikor elértük a megfelelő magasságot, jött a személyzet, és kaptunk tőlük valami furcsa helyi ételt meg üdítőt. A repülőgépen folyamatosan kattogtak a fényképezők, nagyon élveztük az utat. Majd jött a leszállás. A többieknek nem tetszett se a fel- se a leszállás, én viszont kimondottan imádtam. Landolt a gép, megkerestük a csomagjainkat és elindultunk kifele. Először volt egy kis kavarodás, de hamar megtaláltuk az Easy Job-os taxist. Elindultunk a szállásra. Az utat is imádtam, hisz a máltaiak szeretik a sebességet és nyomta a gázt rendesen. Megérkeztünk az apartmanba, felmentünk és csak bámultunk a fejünkből....rettentően nagy házat kaptunk. Mindenkinek külön szoba, konyha, ebédlő, nappali, minden megvan, ami csak kellhet. Kipakoltunk és elmentünk tengerpartot nézni. Egész délután sétáltunk és gyönyörködtünk. Ezután hazajöttünk és mindenki készült pihenni.
Gyakorlati hely megtekintése: 2014.szept.24. Reggel felkeltünk, felöltöztünk és elindultunk Valletta-ba. Meg sem álltunk az Easy Job Bridge-ig. Bementünk, kaptunk egy részletes felvilágosítást, hogy Máltán mi és hogyan működik, majd kifizettük a szállást és a 100 euro kauciót. Ezt követően elmentünk megtekinteni a munkahelyeinket. Elmagyarázták, hogy melyik busszal tudunk kimenni odáig és hogy ott mik a követelmények. Igaz az utazás 1 órába kerül mire odaérünk, 1 átszállással, de legalább Máltán dolgozhatunk. Aznap délután elmentünk még egy supermarketbe, ami kész labirintus volt számunkra. Megvettük a szükséges élelmiszereket (pl.: kenyér) és jöttünk is haza. Az nap este alig aludtunk, vártuk a munkát.
Első nap: 2014.szept.25. Reggel 5:30-kor ébresztő volt. Felkaptuk a munkaruhát és indultunk a buszhoz. Nem tudtuk, hogy mikor megy busz tovább Valletta-ból, szóval nagyjából csak besaccoltuk. Késtünk is 30 percet. De mivel első napunk volt, ezért elnézték. Az irodában aláírtuk a jelenléti ívet, majd hátra lettünk küldve a mészkőtégla gyártási helyszínre. Ott egy néger volt a főnökünk, aki nagyon jófej volt. Adam, ugyanis így hívják, beállított minket vasat válogatni. Voltak kisebb nehézségek, egy egész méhkasnyi, vagyis igazából több méhkasnyi, de a gond meg lett oldva. Jött az egyik munkás és petróleumos papírral kifüstölte az összeset, mi pedig dolgozhattunk tovább.
Adam többször is ránk szólt, hogy ne siessünk, ne kapkodjunk, ráérünk, ott az egész nap. Mikor végeztünk a vas szétválogatásával, előre mentünk és lepakoltuk az egyik kocsi platójáról az állvány részeket, fém részeket külön csoportosítva, fa anyagot is, csak abból ki kellett szedni a szegeket. Mindenki csinálta a dolgát. Munkaidő vége fele már egész jól megértettük egymást Adammel.
Mielőtt elmentünk, odajött egy férfi szólni, hogy holnap vele leszünk, készítsünk seprűt és lapátot. Beszereztük a felszerelést, majd bementünk az irodába kicsekkolni. Alig vártuk, hogy érjünk haza és pihenjünk. Élvezetes nap volt.
Második nap: 2014.szept.26. 4:45-kor ébresztő volt, most már tudtuk, hogy mikor kell menni. Mikor vártuk Valletta-ban a másik buszt, akkor találkoztunk Adammel. Így biztossá vált, hogy időben beérünk. Mikor leszálltunk a buszról és elkezdtünk sétálni, akkor összefutottunk pár munkatárssal, akik elvittek minket kocsival, így spóroltunk 10 percet. Becsekkoltunk és vártuk a főnököt, aki azt mondta, hogy 7 körül találkozunk. 7:40-kor ide is ért. Elvittek minket egy parkolóházba, ahol egész nap szemetet kellett takarítanunk. Egész napos munka volt. A szemétben volt egy csomó karton, téglatörmelék stb. 9 órától 1-ig ott takarítottunk. Majd 1 óra körül befutott a főnök. Mivel nem mondta, ezért a szemetet nem tettük a platóra, s akkor gyorsan kellett megcsinálni. Ahogy végeztünk, elvitt minket egy buszváróig és indultunk haza. Egyik legrosszabb napjaink közé tartozott ez a nap.
Első szabadnap : 2014.szept.27. Golden Bay Előző este eldöntöttük, hogy ha már Máltán vagyunk, akkor felmérjük a tengert. 8 órakor felkeltünk és készülődtünk. A 10:47-kor induló 225-ös járattal mentünk, és délre értünk oda. Elmentünk fürödni a tengerbe. Gabi vett magának búvárszemüveget és mi is kedvet kaptunk hozzá. Teljesen megérte, hisz sok meseszép halat láttunk. Elmentünk enni egy hambit, de ezek a máltaiak nem igazán tudják, hogy az mi fán terem. Semmi szósz, csak zsemlében egy 5 cm vastag húspogácsa és mellette a tányéron annyi zöldség, hogy egy tucat kecske nem bírta volna megenni. Kaja után elmentünk túrázni picit, és amiket a hegyekről láttunk, az valami elképesztő. Úgy éreztük, hogy mi vagyunk a Világ Urai. Szavakkal elmondhatatlan az a látvány. Legszívesebben ott maradtam volna az utolsó buszig.
Mikor a hegyek tetején voltunk, akkor összefutottunk 2 vadászkutyával. Szerencsére nem voltak éhesek. De inkább megindultunk visszafele. Még egy utolsót fürödtünk és a naplementében elsétáltunk a buszhoz. Hazajöttünk, pihentünk picit, majd elindultunk PACEVILLE-be. Szebbnél szebb lányok voltak a szórakozó környéken. Megtanultuk, hogy a máltai sör neve Cisk, az üdítőé Kinnie, egyik sem ízlett. Hamar elhagytuk a bulizónát, mert fáradtak voltunk. De azért jó volt felfedezni a szórakozóhelyeket is.
Második szabadnap : 2014. szept. 28. Végre ki tudtuk magunkat pihenni. 11órakor keltem. Felöltöztünk és elmentünk boltba kenyérért és pizza alapanyagért. Hazajöttünk és elkezdtünk sütni-főzni. Én csináltam egy kis húslevest is, de többieknek nem volt hozzá kedve. A pizzára rossz fajta sajtot vettünk és nem olvadt rá. Nem szabad lapsajtot tenni a pizzásra, mert az sül és nem olvad. De azért még finom volt. A megfázásra a leves első osztályú volt. Ma reggel betegen ébredtem és azóta csak pihenek. Elkezdtem írni az olvasónaplót, a többiek meg leléptek pecázni. Nem akartam beteg lenni, de így most én lettem az.
Harmadik munkanap: 2014. szept. 29. Ismét kelhettünk 4:45-kor. 1 óra buszozás és 30 perc várakozás után végre megérkeztünk a munkahelyre. Bementünk az irodába, hogy a jelenléti ívet kitöltsük, majd hátramentünk és kezdődött a munka. Első dolgunk az volt, hogy a pénteken felpakolt szemetet a gépjármű platójáról eltakarítsuk. Unalmas munkaként kezdődött, aztán kiderült, hogy az is volt. Az összes szemét lekerült a gödörbe, le lett seperve a por. Mikor végeztünk a melóval megkerestük Adamot, majd kaptuk az újabb munkát. A telephelyet rendbe kellett tegyük. Az állvány részeket méret, valamint rendeltetés szerint kellett csoportosítsuk. Kiváló dolog volt egy kis testépítéshez. Már a Nap az ég tetején volt, sőt, picit tovább is, mikor 1-2 óra körül Adél befutott, hogy megnézzen minket. Elmeséltük neki, hogy mi volt a mai feladat. Ő bement a titkárságra és beszélt velük, hogy nem takarítani jöttünk. Mivel nem volt már aznapra több meló, így elengedtek. Korán volt még, így hát a fővárosban, Vallettában szétnéztünk picit. Megkóstoltunk egy bolognait, de egyikünknek sem jött be a félig főtt tészta és az ízetlen, zöldségekkel teledobált szósz. Hazamentünk és elmeséltünk mindent Gabinak is. Ezután letusoltunk, vacsiztunk és pihentünk egy jót.
Negyedik munkanap: 2014. szept. 30. A megszokott 4:45. Ismét ekkor keltünk. Ismét buszoztunk annyit, mint Málta előtt 1 hét alatt. Ismét az irodán kezdtünk. A megszokott monoton munka már megint. Azzal kezdtük a napot, hogy lementünk Adam-hez, aki most azt a feladatot bízta ránk, hogy a betonelem gyártó gép alól hordjuk el a törmeléket. A talicska csak telt és telt, de szinte nem haladtunk sehova. Pakoltuk a törmeléket, toltuk a talicskát. Egészen 11 óráig ez volt. Mikor végeztünk, visszatértünk az állványrészekhez és egy újabb menetnyi vasat és fát kaptunk. Ezzel a pakolással el is telt az idő. A nap fénypontja az volt, mikor megtudtuk, hogy a következő munkanapunk már egy építkezésen lesz. Este elindultunk, hogy felkeressük, hova is fogunk
menni dolgozni. Adél annyi eligazítást kapott, hogy Paceville-ben, a mozi után lesz az építkezés. A kb 5-6. útbaigazítás után meg is találtuk az új munkahelyet. Alaposan feltérképeztük a helyszínt, majd visszajöttünk az apartmanba, hisz pihenni is kell a munka előtt.
Ötödik munkanap: 2014. október 1. Az ismétlődő munkafolyamat végre megszakadt. Most tudtunk aludni egészen 5:45-ig. Szép lassan elkészültünk és 6:30-kor indultunk a buszhoz. 10 percet mentünk vele, aztán Pacevilleben leszálltunk. 10 perc séta után megérkeztünk a munkahelyre. Aztán elkezdődött a munka. Először csak drótot tekertünk és zsaluzatot szedtünk le. Közben megismerkedtünk Briannel, aki a munkát adta nekünk. Telt végre az idő, ráadásul hasznosan. 10 óra. Ebédszünet. Megmutatták, hogy hol van a legközelebbi büfé. Kenyérlángos szerű pizzát vettünk, ami egész finom volt. Visszamentünk dolgozni. Ismét dróttekerés volt. Miközben tettük a dolgunk, megismerkedtünk a többi munkással. Clata-val, a haragos természetű olasszal; Ronnie-val, a törzsgyökeres gyerekkel, aki a darut kezeli; Ryannel, valamint a többiekkel. 16:30-at ütött az óra, mikor hazajöttünk, nem akartunk szólni, hogy nekünk csak 8 órát kell naponta dolgozni, nem akartuk, hogy kinézzenek minket maguk közül. Végre hazaértünk. Ettünk egy jót, majd csavarogtunk picit Valletta-ban.
Hatodik munkanap: 2014. október 2. Reggel irány Paceville. Most már nem voltunk újfiúk, munkatársak lettünk. Ezúttal nem csak drót tekergetést bíztak ránk, hanem az acélváz szerkezetet is csinálhattuk. Ronnie hülyeségein szinte egész nap nevettünk. Ez a nap hamar eltelt. Egy jókedvű, bohókás nap.
Ma szóltam nekik, hogy 15:30-kor megyünk. Nem volt semmi akadálya. Itthon voltunk 4 óra körül. Tusolás, kaja, majd lazulás következett. Végre igazi munkás emberek voltunk Máltán.
Hetedik munkanap: 2014. október 3. Újabb monoton munka: Paceville. Annyi volt a különbség, hogy ezt már élveztük is. A megszokott 10 órai ismét: 1 pizza és 1 Coca-cola. Egyre közvetlenebbek voltak velünk a többiek is, így még gyorsabban haladt a munka ☺ . Hazamentünk, majd Adél tanárnő csengetett. Beengedtük és elmesélte, hogy szombaton Valletta-ban lesz egy mozifilm Málta történelméről, amit érdemes megnézni. Megbeszéltük, hogy mi lesz és hogyan, aztán elkísértük Bercivel a buszváróig. Úgy döntöttünk, hogy szétnézünk picit, és mivel már a torkunk poros volt, megiszunk valamit.
Harmadik szabadnap: 2014. október 4. 9 órakor ébresztő volt. Elindultunk megnézni a 3D-s történelmi mozifilmet, ám én a buszváróban meggondoltam magam és inkább hazajöttem pihenni. Míg a többiek azt nézték, én megnéztem 1-2 filmet a telefonomon. Estefele kaptunk egy kis infót, hogy pár hely ma ingyenes, ami máskor fizetős, s hogy csak ma megtekinthető a parlament is, ami máskor pénzért sem. Ezután indult az éjjel, elmentünk Paceville-be bulizni egy hatalmasat. A Havana Club-ban töltöttük az időt, hisz ott a legjobb a buli. Hajnalig csak tánc és tánc Hip-Hop-ra. Imádtam azt a bulit.
Negyedik szabadnap: 2014. október 5. Délben keltünk egy őrülten jó party után. Amit mára terveztünk, azt le kellett fújni, hisz hatalmas vihar volt. Úgy folyt a víz az utcán, mintha egy csermely lenne. Gabi és Berci megnézte a tengert, és úgy eláztak, mintha fürödtek volna benne. Ez a nap egy pihenős, unalmas, szürke vasárnap volt. Egyetlen furcsa csak az volt, hogy itt esőben is meleg van. Mostunk, naplót írtunk. Az utcára nem igazán mentünk.
Nyolcadik munkanap: 2014. október 6. Majdnem száradt járdán sétáltunk reggel a munkába. Az volt a különbség, hogy most csak 2en voltunk, Pista az apartmanban feküdt feldagadt arccal, fogproblémával. A többieknek köszöntünk, majd megindultunk dolgozni. Még mindig a szerkezetet csináltuk. Feltűnt nekünk, hogy a máltaiak sokkal több vasat használnak, mint mi, magyarok. Nekik viszont az tűnt fel, hogy kevesebben vagyunk. Kérdezték Pistát, szinte mindenkinek el kellett mondjam, hogy beteg. Munkaidő lejártakor már a csuklónk fájt, a drótok egyre jobban karcolták/vágták a tenyerünket. Hazajöttünk és szokás szerint próbáltuk az olajat lemosni, ami a dróttal ragadt ránk, de még mindig nem ment. Fáradtan feküdtünk le este.
Kilencedik munkanap: 2014. október 7. Utoljára szereltük a vasszerkezetet. A kezünk még jobban fájt, most már, de legalább kész lett. A folyamatos hülyeség ma is megvolt, jó hangulatban telt a nap. Erikkel megbeszéltük, hogy holnap megkeressük egymást a Facebookon, csak sajnos közbe jött valami. Munka befejezte előtt szólt a főnök, hogy holnap ismét a telepre kell mennünk, mert betonozásnál csak hátrány a több ember. Sajnáltuk, de megértettük. Hazamentünk és mindent elmeséltünk Pistának, aki ma sem volt a betegsége miatt.
Tizedik munkanap: 2014. október 8. Morcosan ébredtünk, hisz most nem Pace-ba kellett menni. Mikor Valletta-ban vártuk a buszt, akkor ismét összefutottunk Adammel, aki Birkirkara-ból járt dolgozni. Mikor beértünk, akkor jobb lett a hangulatunk, megtudtuk, hogy egy másik építkezésre visznek ki, míg a betonozás kész nem lesz. Ott falaztak éppen. Egész nap a beton elemeket adogattuk. Az új banda nem volt annyira közvetlen. Ők komolyabban vették a munkát és nem is ismerkedtek. Igaz, hogy ma láttuk, hogy itt hogyan építenek egy falat, de Ronnie-éknál jobban telt az idő. Vége lett a munkának. Bevittek kocsival Valletta-ba, majd onnan hazabuszoztunk. Kimerülten meséltünk Pistának a mai munkáról. Este tettünk egy kört Paceville-ben és megvettük az ajándékokat az otthoniaknak. Szerencsére mindenki hozott magával pluszba költőpénzt, így nem volt semmi gond.
Tizenegyedik munkanap: 2014. október 9. Végre jött Pista is velünk. Irány az irodába, majd ismét a falazáshoz. Legalábbis ezt gondoltuk. Csak annyi volt a bibi, hogy reggel nem jött a 72-es járat, ami Valletta-ból visz minket a tempestai megállóhoz. Adammal 1 órát ültünk mire jött a 6:44-es busz. Fél óra késéssel, de beértünk. Csak addigra a falazó brigád elment. Így nem maradt más, mint a telephelyen maradni és ott dolgozni. Nagyon lassan telt a nap. Hazafele a buszon találkoztunk egy Trefort suliban végzett sráccal, aki itt karikatúrista, valamint zenész. Beszélgettünk vele, majd mondta, hogy keressük meg egyszer. Mikor hazaértünk, alig vártuk, hogy lefürödjünk és aludjunk.
Tizenkettedik munkanap: 2014. október 10. Reggel időben jött a busz, nem maradt ki a járat. Beértünk időben, így hát mehettünk ismét a falazáshoz. Egy érdekes nap kezdődött. Ma rengeteget tanultunk a máltai építőanyagról, hisz George, az egyik munkás végre beszélgetett velünk. Elmesélte, hogy a régi mészkő helyett most már inkább beton elemeket használnak, elmondott minden tudnivalót az itteni építőiparról. Ma kimondottan sok új dolgot tanultunk meg. Mikor hazajöttünk, akkor megkajáltunk és felfedező túrára mentünk. Elindultunk megkeresni a karikatúristát, Ernőt. Mikor megtaláltuk, akkor épp egy másik magyarral beszélgetett. Pár hasznos infót tőlük is megtudtunk, majd én egy karikatúrát is csináltattam magamról. Elég viccesre sikerült. Aznap vidáman feküdtünk le.
Ötödik szabadnap: 2014. október 11. Reggel a 8:35-kor induló 225-ös járattal indultunk Chirkewwa-ba -Ernő tanácsára- majd onnan egy 10 személyes kis hajóval mentünk át Comino szigetére, a Kék Lagúnába. Mesebeli hely volt. Egész nap csak úsztunk és búvárkodtunk. Vettünk vízhatlan telefontokot is, hogy halakat fotózzunk, valamint pár víz alatti selfie-hez ☺ . De azt nem kellett volna! Az enyém eresztett és a telefonom kikapcsolt a víztől. Kicsit ideges lettem. Kivittem a telefont a partra száradni, majd beletettem a táskámba és visszamentem búvárkodni. Az egyik hal megkóstolta a lábam. Akkor átúsztam a másik partra, nehogy egy nagyobb is megkóstoljon. 4 órakor indult vissza a hajónk, útközben tett egy kis kitérőt pár gyönyörű barlangnál. Megérkeztünk a buszváróba. Félóránként ment a buszunk. 20 percet kellett rá várjunk. Vagyis kellett volna. De mivel tele volt, így nem állt meg nekünk. Szóval még 30 percet ott ültünk, hogy hazajussunk. A buszon végig aludtam az 1 órás utat hazafele. Este elmentünk Birguba, hogy megnézzük a fesztivált. De nem volt sok értelme, hisz máltaiul nem értünk. Haza estünk fél 1-kor és kidőltem egyből.
Hatodik szabadnap: 2014. október 12. Délben keltem, mint ahogy minden vasárnap. Berci és Pisti már ekkor nem volt itthon. Gabitól megtudtam, hogy Marsaxxlokk-ba mentek a halpiacra. Míg ők kirándultak, addig én kitakarítottam az egész apartmant. Hazajöttek, megkajáltunk, aztán jött a punnyadás. 4 óra fele Gabival elmentünk napozni picit, csak az volt a gond, hogy 10 perc után ment is le a nap. Megírtuk a naplóinkat, aztán szétnéztünk kicsit a környéken.
Tizenharmadik munkanap: 2014. október 13. Irány Paceville. Az ismerős arcok közül csak 2 volt jelen. Ronnie és Johnny. Rajtuk kívül még volt 2 falazó szakember, de őket nem ismertük. Mai feladatunk az volt, hogy a lépcső zsaluzatot szereljük le, valamint tisztítsuk meg. Eleinte friss erővel gyorsan haladt, majd
ahogy közeledett a Nap az ég tetejéhez, úgy fogyott az energiánk. A végére már elfáradtunk, de azzal a tudattal értünk haza, hogy ma kitettünk magunkért. Jól esett megmártózni a tengerben. Este megettük a napi vacsi adagot és fáradtan feküdünk le.
Tizennegyedik munkanap: 2014.október 14. Ma is a megcsappant létszám volt Paceville-ben. Ám ma már 4 falazó szakember volt. Erre a napra az volt a feladat, hogy vasalatot készítsünk a vasbeton oszlopokhoz. Egész jól haladtunk vele. Észre se vettük és már le is telt a munkaidő. Fájós csuklóval, de hazaértünk. Szokásos fürdés a tengerben, vacsora és alvás. Most kezdtük megszokni a monoton hétköznapokat.
Tizenötödik munkanap: 2014. október 15. Reggel mikor megérkeztünk a munkahelyre, első feladatunk az volt, hogy a falazó brigádnak készítsünk állványt. Kipróbáltuk a falazást, majd készítettünk vasalatot oszlopnak. Ezután ismét falazás, majd ismét vasalat. Éltük a napot. Munka végeztével szokásos dolgok és alvás volt. ☺
Tizenhatodik munkanap: 2014. október 16. A szokásos 3 helyett, csak 2-en mentünk dolgozni. Berci otthon maradt, mert már nagyon fájt a csuklója. Pistával ketten tartottuk a frontot. Csináltuk a vasalatot az oszlopokhoz, viszont most zsaluzat is készült hozzá. Munka után nem mentünk a tengerhez Berci nélkül. Haza mentünk és pihentünk egy jót.
Tizenhetedik munkanap: 2014. október 17. Utolsó munkanap. Utolsó lendület. Utolsó baromkodás a munkatársakkal. Kicsit szomorkodtunk, hogy nemsokára megyünk haza, de vidámak is voltunk Ronnie-éknak köszönhetően. Ma is zsaluzat és vasalat készült az oszlopokhoz. Munka befejezte előtt még telefonszám csere volt, majd mentünk az Easy Job Bridge-hoz. Aláírtuk, amit alá kellett, majd megkaptuk az oklevelünket és a 100 Euro kauciónkat. Kicsit csavarogtunk a városban, aztán indulás haza. Aludtunk egy hatalmasat.
Hetedik szabadnap: 2014. október 18. Délelőtt frissen és üdén ébredtünk. Napi takarítás pipa. Pistával elmentünk csavarogni. Felszálltunk a 12-es buszra és elutaztunk Birkikara-ba. Megnéztük az ottani strandot, de az nem igazán jött be, szóval másik busszal jöttünk is vissza St. George Bay-re. Amikor kifürödtük magunkat, akkor elmentünk szuvenírt venni. Hazamentünk, fürödtünk, majd elindultunk, hogy találkozzunk az új csapattal. Ütköztünk és indultunk is Paceville-be bulizni egy hatalmasat. Felejthetetlen élmény volt.
Nyolcadik szabadnap: 2014. október 19. Délben kelés. A mai napot takarítással és pakolással töltöttük. Persze egy kis tenger most is belefért. Már az utazáson járt az eszem. Mindent alaposan becsomagoltam, nehogy eltörjön, megrongálódjon valami.
Utolsó nap: 2014. október 20. Adél tanárnő délelőtt befutott és kitöltöttük a kérdőíveket a munkahellyel kapcsolatban. Ezután beutaztunk Pistával utoljára Valletta-ba. Még egyszer gyönyörködtünk picit a tengerben. Gyorsan eltelt a nap. Este ismét találkoztunk a másik csapattal. Beszélgettünk, közben ők megsütötték Gabi polipját. Nekem nem igazán ízlett. Még le sem nyeltük, de már jött is vissza. Nagy erőt vettem magamon és megettem 1 csápot. Kár volt. Éjfél körül értünk haza. Pihentünk picit, mert másnap repülés volt.
Az utazás napja: 2014. október 21. Reggel felkeltünk, gyorsan felöltöztünk és már mentünk is az apartman elé. Vártunk picit a kisbuszra és már indultunk is a reptérre. Hálistennek nem volt semmi gond, indult időben a járatunk. A felszállás és a landolás imádnivaló volt. 2 órakor landolt a gépünk és már mentünk is ki a sulibuszhoz. 4:30-kor már itthon pakoltam le a cuccom. Felejthetetlen hónap volt. Bármikor, amikor visszagondolok rá, elmosolyodom és csak nosztalgiázok képzeletben.
