2014 szeptember Lelkipásztori üzenet az újrakezdésről Augusztus végére lassan mindenki hazatért a nyaralásból, befejezte a szabadságát. Köszönetet mondhatunk Istennek a sok kegyelemért és ajándékért, amit a nyár hordozott számunkra: a pihenést, a feltöltődést, a családi együttléteket, közös nyaralásokat-táborokat, örömteli élményeket és tapasztalatokat. Hálásak vagyunk a hátunk mögött hagyott vakációért, ugyanakkor néha a kisiskolások borújával tekintünk az évkezdésre. Pedig ezért is hálásnak kell lennünk: Isten megadja nekünk minden szeptemberben az újrakezdés lehetőségét! Nemcsak az iskola kezdődik újra, hanem a plébániai élet is visszatér a rendes kerékvágásba. Egyházközségünk nem egyszerűen egy intézmény csupán, mint például egy iskola, hanem sokkal inkább egy mű, melynek a Szentlélek Úristen a motorja – ezért mi sohasem a „rendes” kerékvágásba térünk vissza, hiszen a Szentlélek mindig tovább akar vezetni bennünket. Ezért az évkezdés mindig egy valóságos újrakezdés, ahol lehet, hogy a keretek nagyon hason-
lítanak a régire, de mindig valóságosan új tartalommal tölti meg a Szentlélek, ha figyelünk rá és alázatosan, de bátran elfogadjuk a vezetését. Természetesen az Ő vezetését elsősorban a személyes életünkben kell elfogadni, de ha mindnyájan vágyunk és törekszünk átadni Neki az életünket, akkor a közösségeink, sőt az egész egyházközség betöltődik Isten életével, kegyelemmel. Hinnünk kell abban, hogy Isten terve valósulhat meg bennünk és köztünk. Minden közösségnek személyes felelőssége és hivatása ez a folytonos megújulás. Különös helyet foglal el egyházközségünkben a most induló kezdő katekumenek csoportja, ahol az Istent keresők egy szeretetközösségben rátalálnak a köztünk lévő Jézusra. De csak az tud rátalálni, akinek vannak segítői, akik odavezetik őt. Ezért mindegyikünk apostoli buzgóságára szükség van, hogy ismerőseink között, iskolás és óvodás hittanosaink szülei körében hitelesen szólaltassuk meg Jézus hívó szavát: „Jöjjetek hozzám mindnyájan” (Mt 11,28). Tamás atya és Laci atya
Ferenc pápa Imádkozzunk üldözött iraki keresztény testvéreinkért!
„Oly sok ártatlan embert üldöztek el az otthonaikból Irakban. Uram, imádkozunk azért, hogy hamarosan visszatérhessenek” – Ferenc pápa így imádkozik és arra kér minden hívő embert, hogy vele együtt kérje az Urat szabadulásukért. Az Iraki és Levantei Iszlám Állam (ISIS) elnevezésű terrorszervezet júniusban villámhadjárat során elfoglalta Irak északi és nyugati területeit, köztük az ország második legnagyobb városát, Moszult. Július 18-án a muzulmán mecsetek hangszóróin és röplapokon keresztül felszólították a keresztényeket, hogy másnapig hagyják el a várost, vagy térjenek át az iszlám hitre, és fizessenek különadót. A menekülőknek az ellenőrzőpontokon le kellett adniuk minden pénzüket és ékszerüket, nincstelenül indultak útnak. Az ISIS szélsőséges fegyveresei felgyújtották a moszuli szír katolikus érsekségi palotát. Az Iraki és Levantei Iszlám Állam harcosai N betűvel jelölték meg a keresztények házait. A Koránban ugyanis a naszara szóval jelölik a názáreti Jézus követőit. Egy muzulmán csoport kezdeményezésére kampány indult: muzulmánok vonulnak az utcára papírlappal a kezükben, amelyre az van írva: „Iraki vagyok, keresztény vagyok.” Ám a tisztogatás a helyiek tiltakozása mellett is egyre radikálisabbá vált. Az üldözött keresztények a Ninivei-síkságon találtak menedéket, amely kurd katonai megszállás alatt áll. De hely
zet drámai, mert a falvakban megszűnt a vízszolgáltatás, az egészségügyi rendszer pedig nem alkalmas a menekültek ezreinek ellátására. Egy ősi keresztény történelem fog most véget érni? Kurdisztánban nagyon sok keresztény zsúfolódott össze. Nem csak a keresztények szenvednek, hanem e térség más kisebbségei is, akik évszázadokon keresztül együtt éltek ezeken a területeken. A kisebbségekkel együtt azok a muzulmánok is menekülnek, akik félnek, nem érzik magukénak ezt a rájuk kényszerített új rendszert. Ninive földje a keleti kereszténység földje. Ma is élnek itt káld, szír-katolikus, szírortodox, asszír keresztények. Együtt élnek és szenvednek: a fájdalom ökumenéje ez. Évszázadokon keresztül kitartottak a mai Irakban, Szíriában, Kelet-Törökországban, Iránban. Az alázatosak türelmével, az Úrban, a liturgiában, a hitben keresve menedéket. Ferenc pápa egyre növekvő aggodalommal tekint az iraki helyzetre: a keresztények túlélése bizonytalanná vált, holott csaknem 2000 éve élnek a területen. Ferenc pápa az iraki keresztények helyzetén megindulva felkérte Fernando Filoni bíborost, a Népek Evangelizálása Kongregáció prefektusát, aki korábban II. János Pál és XVI. Benedek képviselője is volt Irakban, hogy fejezze ki lelki közelségét és aggodalmát a katolikus Egyház nevében az elviselhetetlen szenvedésért azoknak, akik csupán békében, harmóniában és szabadságban akarnak élni őseik földjén. Ugyanezzel a lelkülettel fordult a pápa az ENSZ főtitkárához, hogy felhívja figyelmét a szeretett iraki föld keresztényeinek és más vallási kisebbségeinek könnyeire, szenvedésére és elkeseredett jajkiáltására. Mit tehetünk mi, keresztények? Mindenekelőtt erősítsük meg imádságunkat értük, kérjük a védelmet rájuk és a békét Irakban, Szíriában. Pál apostol azt írja: „szüntelenül imádkozzatok” (1Tessz 5,16). Szüntelenül imádkoznunk kell értük!
Életünkbõl Közösségeink nyári táborai, rendezvényei A Szent Egyed közösség ebédje szegény barátaival A Szent Egyed közösség nyáron is vendégül látta szegény barátait, ezúttal a telepi templom udvarán. Tavaly nyáron rendeztünk egy bográcsolást, és úgy gondoltuk, idén is érdemes megismételni, hiszen különösen hangulatos, vidám alkalom volt. Szegénységben élő barátaink életében ritka alkalom, hogy ebédre hívják őket, terített asztalhoz, vendégségbe. Az étel mellett ilyenkor a barátságunkat is adjuk egymásnak, beszélgetünk, társasjátékokat játsszunk. Tudjuk már az előkészítés során: vidám, szép nap lesz. Ferenc pápa hangsúlyozza a keresztény hívek számára: lássuk meg a szegényekben Jézust. Ha közel lépünk hozzájuk, Hozzá lépünk közel. Erről tanúskodnak ezek az alkalmak is: nemcsak jóllakottan, hanem lélekben is gazdagabban térünk haza. Köszönjük a sok segítséget, palacsintát, süteményt, pénzadományt, Tamás atyának a szép imádságot, Mocsári Károlynak a zenét. Különösen köszönjük Teri néninek és Irma néninek, hogy rendszeresen megfőzik a finomabbnál finomabb ebédeket. /Thullner Zsuzsanna/ Vasadi napközis tábor
A tanév befejeztét követő héten már gyerekkacajtól volt hangos a vasadi kápolna és környéke. A tábor fő témája az ószövetségi Mózes volt: vele együtt mi is útra keltünk, hogy figyeljünk Istenre és egymásra, ahogyan ő tette. A történetekhez kapcsolódóan
a kézműves foglalkozásokon mózeskosarak, állatok készültek. A sok ötletes bemutatót köszönjük Manulek Zsuzsannának. Mózes a pusztai életében pásztorként dolgozott, ennek kapcsán látogatást tehettünk Bolyán Zoltán tanyáján, ahol megnézhettünk egy pásztor által vigyázott nyájat. A csütörtöki napon az egyiptomi kivonuláshoz hasonlóan táborunk is ellátogatott a pótharaszti sétaerdő játszóterére. Köszönjük Vadas Ferenc nyugalmazott erdésznek a tanösvényen való vezetést, sok ismerettel gyarapodtunk. Köszönjük a gondviselésnek és a táborszervezőknek meg minden segítőnek, hogy ilyen szép hetet tölthettünk el. /Kéri Zsolt-Kériné Veroczki Barbara/ Monorierdei napközis tábor Az idei napközis táborban minden korosztály részt vett, az óvodástól a nagyobb segítőig. Igyekeztünk életkori sajátosságaiknak megfelelő foglalkozásokat biztosítani a gyermekeknek. A helyszín lehetőséget adott arra, hogy sportolhassanak, ügyességi játékokat játsszanak. Köszönjük a támogatást a polgármesteri hivatalnak és mindazoknak, akik munkájukkal és felajánlásukkal segítették a tábort. Az idei tábor témájának Ábrahám történetét választottuk, aki meghallja Isten hívását és elindul a pusztába. Megértettük, hogy az ő példája nyomán nekünk is el kell indulni személyes életünkben és hinni abban, hogy amit Isten megígér, azt meg is tartja. A bibliai történet megmutatta nekünk, hogy Isten mindig gondoskodott Ábrahámról. Megszületett fia, Izsák, aki növekedett és maga is gyakorolta a kedvességet a többi ember felé. Végül Isten Izsákot kérte Ábrahámtól, de amikor látta, hogy Ábrahám még a számára legkedvesebbet is odaadná neki, megmentette őt. Isten tőlünk is azt kéri, hogy igyekezzük odaadni neki mindent, hogy Ő lehessen az első helyen a szívünkben. /Sándor Otilia/
életünkbõl
Monori napközis tábor Idén, mint már oly sokszor, ismét megszerveztük a kisebb gyerekeknek a napközis tábort. Nemcsak új ismereteket köthettek, barátokat szerezhettek a gyerekek, de Ábrahám történetével is megismerkedhettek. Délelőttönként a segítőkész, kedves pedagógusok – akiknek ez úton is köszönjük állhatatos munkájukat – az adott nap történetéhez kapcsolódó feladatokat, kézműves foglalkozásokat tartottak, amelyeken minden gyerek szívesen és örömmel vett részt. Ezeket a remekműveket a nap végén bemutatták a többieknek, akik a telepi kistemplomnál sportolással, közös játékokkal töltötték a délelőttöket. A mindennapi finom ebéd után egy kis pihenésre, mesére, szabad játékra is jutott idő. A nap végén pedig a templomban összegyűlve közösen átismételtük, mit tanultunk aznap, ki milyen jót cselekedett, miben segítette a másikat. A gyerekek kiszínezhették a jósággyűjtő egy-egy darabját, így téve azt színessé a hét végére. Isten nem csak jó időt és kegyelmet árasztott a táborra, de segítőkész fiatalokat is küldött, akik mind hozzájárultak ahhoz, hogy a tábor zökkenőmentesen nyújthasson új élményeket a gyerekeknek. Minden segítséget, hozzájárulást köszönünk az egyházközség minden tagjának. /Csontos Judit/
Hittanos tábor, Felsőtárkány Július első hetében közel száz fiatal látogathatott el Felsőtárkányra, és tölthetett az ottani iskolában egy izgalmas, programokkal teli hetet. Sokat mozogtunk, kirándultunk, játszottunk, sőt a gyönyörű időjárásnak köszönhetően még az egri strandra is sikerült eljutnunk. Azonban ennek a tábornak nem csupán a fizikai felüdülés, pihenés volt a célja, hanem a lelki építkezés is. A hét mottója: „a szeretet mindent legyőz”. Tamás atya mindennap a szeretet egy-egy megnyilvánulásáról tartott előadást, melyet utána 7-8 fős csoportokban vitattunk meg. A csoportvezetők dolga volt, hogy megmagyarázzák, megtanítsák a kisebbeknek, milyen is valójában a befogadó, gyógyító, felemelő és egységet teremtő szeretet. Már a táborban szinte mindenkinek sikerült a szeretet különböző formáit gyakorolnia, például úgy, hogy új, remélhetőleg hosszú távra szóló barátságot alakítottunk ki. A tábort szokás szerint a színes esttel zártuk, ahol minden csoport egy, a táborban megtörtént vicces jelenetet adott elő. A szórakoztató előadást táncház követte, ahol új táncokat tanulhattunk. A táborból mindannyian újult erővel, és elhatározásokkal a szívünkben tértünk haza, hogy kamatoztathassuk a mögöttünk álló héten hallottakat. /Topál Fanni/
életünkbõl
Bérmás tábor Bogácson Július 28-tól augusztus 2-ig negyvenöt fiatal táborozott Bogácson. A társaságnak körülbelül a fele a plébániához tartozó ház hátsó kertjében sátrazott. A sátrazókat a hideg, a viharok, a pókok és a rovarok próbára tették, de a nagy többség kitartott, aki pedig úgy döntött, hogy be szeretne költözni, azt a bentiek szívesen látták. Az étkeztetésben Ildi és Zsolti segédkezett, ők voltak a főszakácsaink, bár rengeteg segítségük volt, aki éppen arra járt, mindig besegített valamit. A zenei szolgálatot Oti és egy kis tábori énekkar adta, ami nagy örömöt jelentett mindannyiunknak. Minden reggel olvastuk a Bibliát, Ildi arra biztatott minket, hogy próbáljunk meg megbirkózni a nehezebben értelmezhető ószövetségi részekkel is. Délelőtt az időjárástól függően kirándultunk, sportoltunk vagy Tamás atya tartott nekünk előadást. Délután szintén sportoltunk, ha nagyon jó idő volt, ellátogattunk a bogácsi strandra. A délutáni előadásokat Tamás atya általában a szállásunktól két percre fekvő templomban tartotta. Az előadások után kiscsoportokban beszélhettünk meg, elmélkedhettük át azt, amit az Eucharisztiáról, a Szentlélekről, Szűz Máriáról és a szeretetről hallottunk. Amikor besötétedett, lehetőség nyílt arra, hogy megtarthassuk azokat a kiselőadá-
sokat, amelyekkel minden csoport készült egy-egy erényről: a hűség, az áldozatkészség, a lelkierő, a munka, az önuralom és az engedelmesség erényéről. Ezekről fiú-lány csoportokra szétválva beszélgethettünk, oszthattunk meg tapasztalatokat. A tábor folyamán mindennap volt szentmise, és lehetőségünk volt részesülni a szentgyónásban is. Engem személyesen az fogott meg, hogy bármilyen kérdéssel fordulhattunk a nálunk idősebbekhez, ők bármire készséggel válaszoltak, ezzel elősegítve lelki épülésünket. /Rajki Dávid/ Nagyboldogaszony napja – templombúcsú – Balogh László atya látogatása Augusztus 15-e, Nagyboldogasszony napja a monori katolikus nagytemplom búcsúnapja. Idén több szempontból is különleges volt: Balogh László atya újmisét mutatott be, ezt követően pedig hangulatos agapé várta a híveket a templom udvarán. Laci atya tavaly öt hónapot töltött köztünk, aztán Szolnokra került. Idén szentelték pappá, szolgálati helye Szolnok maradt, de sokunk örömére Monorra is „haza”-látogatott. Laci atya szentbeszédében elmondta: egy anyát ünnepel az Egyház ezen az ünnepen,
újmise
aki reményt, világosságot, erőt és alázatot hozott egy olyan világba, amelyben reménytelenség, összezavarodottság uralkodott, és amely várakozott a jóra, a Megváltóra. Összevetette ezt a helyzetet napjaink világával, amelyben országok támadnak egymásra, keresztényeket ölnek meg hitük miatt; amelyben várunk egy anyára, aki megmutatja azt a pislákoló lángot, amely kivezet a sötétségből. Arra buzdított, hogy ne feledkezzünk meg arról, hogy Mária nemcsak történelmi alak, hanem közbenjáró, aki nem hagyja magára gyermekeit, megnyitja az utat Jézushoz. Ezt követően megosztotta velünk, hogy számára az élet három kapaszkodója a hit, a remény és a szeretet. A hit: ráhagyatkozás, feltétlen bizalom Istenben. A remény: küzdelmekkel teli várakozás, amely erőt ad a jelenhez és bátorságot a jövőhöz. A szeretet: felelősség, küldetés, ami sebezhetővé tesz, és aminek teremtő, átalakító ereje van. Az ünnepi szentmisét és újmisés áldást követően Kériné Veroczki Barbara készített interjút Laci atyával: – Milyen érzésekkel mutattad be a szentmisét, mik a benyomásaid? – Amikor leszálltam a vonatról és besétáltam ide a templomhoz, nosztalgikus érzés
volt bennem, féltem is, hogyan fognak rám emlékezni, maradt-e meg jó, hagytam-e magam után valamit, ami pozitív. Tamás atya nagyon nagy barátsággal fogadott, mikor kijöttünk az udvarra, már javában állt a készület a délutánra, láttam a virágokat, az asztalokat, kérdeztem, hogy ez a sok minden tényleg miattam van? Tamás atya megnyugtatott, hogy ez Nagyboldogasszony ünnepe miatt van... Ilyen kedvességgel, és ilyen pozitívan visszafogadni valakit – ilyet még nem tapasztaltam. Az az érzésem, hogy nem is mentem el Monorról. A szentmisét is így tudtam bemutatni, hogy láttam a mosolygó arcokat, akik tudták, milyen a Balogh Laci, tudták, mire számíthatnak, ez az érzés hihetetlen számomra. Hálás vagyok, hogy átélhettem. Az ember elmegy valahonnan és másfél év múlva is hazavágyik… – Nagyon szép gondolatokat osztottál meg velünk. A monori olvasók is biztosan kíváncsiak, hogy frissen felszentelt papként melyik szentírási igét választottad jelmondatodként? – Már a bérmálkozásomra választottam egy mondatot. Nem találtam megfelelőt, ezért kinyitottam a Szentírást és arra a mondatra tekintettem, hogy „Ne félj, csak higgy!” Papi jelmondatomként is ezt az igét választottam, mert úgy éreztem, hogy a pappá szentelés éveire való készületemet is ez határozta meg, hogy az Istenben ténylegesen minden lehetséges, Ő abból is áldást tud hozni, amit én gyengén odateszek. Egy spirituális atyánk azt tanította nekünk, hogy Isten kezében még a sár is gyógyításra volt képes, ezért mire lehet képes az ember, ha önmagát az Isten kezébe helyezi. -Sok változás volt idén az egyházmegyékben, így a monori plébánián is. Te továbbra is Szolnokon szolgálsz, mit üzensz a monori híveknek?
augusztus 20. – Ferenc pápának a mostani üzenetei nagyon megfognak, mert a legtöbb a bátorságra vonatkozik. Vállaljátok azt, ami mellett letettétek az igeneteket. Azt gondolom, amikor jön egy új pap, mint Monoron Tamás atya, akkor nemcsak neki van szükség bátorságra, hanem a híveknek is, hogy merjük elengedni, ami elmúlt, és merjük az vállalni, ami most vár ránk. Szent István király ünnepe: Ünnepelni tudnunk kell!
Az ünnep kiemelkedés a hétköznapok közül. Egy pillanatra megállunk és visszatekintünk. Rápillanthatunk a hétköznapjainkra és az egész életünkre. Az életünk tele van értékkel és ajándékkal. Van családunk, van otthonunk, hazánk, anyanyelvünk, kultúránk, kenyerünk, múltunk, jelenünk és jövőnk. Na és persze hitünk, élő keresztény hitünk. Hiszem azt, hogy szent államalapító királyunk és apostolunk alapozta meg és indította útjára mindezt a gazdagságot, amit nap mint nap élvezhetünk. Vajon mennyire vesszük észre, hogy az oly természetesnek vett javaink mekkora ajándékok és egyáltalán nem magától értetődőek? Értékeljük egyáltalán kincseinket? Vajon tudjuk-e, hogy nagyrészt kinek köszönhetjük? Képesek vagyunk hálát is adni ezekért? Talán nem mindig és nem is tökéletesen… Jó, hogy minden évben megünnepeljük szent királyunkat és hazánkat.
Nagyon fontos az emlékezés, a felelevenítés. A fiatalabb generáció és gyermekeink csak akkor fogják érteni és értékelni örökségünket, ha megtanítjuk erre őket. Pont erről szól augusztus 20-a. Gyönyörű hagyománya az egyházközségünknek a mi augusztus 20-i telepi ünnepünk. Megvalósul benne mindaz, ami egy szép és méltó közösségi ünnepléshez hozzátartozik. Ebben az évben a monorierdői fiatalok zenés műsora színesítette délutáni programunkat, a legkisebbek közül gondolom jónéhányan ekkor hallhatták először a rockopera dallamait. A szentmise is igazán ünnepi hangulatban telt, segített ebben az esős napot záró napos délután, ami előcsalogatott otthonról kicsiket és nagyokat egyaránt. De emelte az örömünket az is, hogy hárman misézhettünk Laci atyával és Darvas- Kozma József csíkszeredai plébánossal, aki nálunk vakációzott. Természetesen az eucharisztikus közösség után az asztalközösségben részesedhettünk: a babgulyásos agapé felejthetetlen volt. Öröm volt látni, hogy együtt van, együtt ünnepel és közösséget alkot mindenki. Különösen örömteli volt számomra, hogy a plébániának nemcsak a szoros értelembe vett tagjai voltunk együtt, hanem többen eljöttek családtagok, vagy barátok és így evangelizáló alkalommá is vált ez az este. Szépen és hitelesen megéltük a hálaadást, az emlékezést és az összetartozást is, igazán vidám és örömteli lélekkel. Azt gondolom, még a kisgyermekek is átérezhették ünnepünk lényegét. Jelen voltak családjaink, otthon voltunk a kistemplomnál, megéltük hitünket és közösségünket… Hála Neked Istenünk a hazáért, az életünkért, az értékeinkért! Szent István király, légy pártfogónk és kérleld az Úristent, hogy jövőre is és még 1000 éven át ünnepelhessük hitünket és magyarságunkat! /Tamás atya/
Programjaink Baba-mama klub kéthetente hétfőnként a plébánián 10-12 óráig Következő alkalmak: szeptember 8,22; október 6, 20; november 3,17; december 1,15. Szeptember 27. - kirándulás Október 28-29.-Őszi lelkigyakorlat November 8 - kirándulás November 29. 15 órától: adventi koszorókötés Római Katolikus Egyházközség elérhetőségei Cím: Monor, Kossuth Lajos utca 83. Telefon: 06-29/412-223 E-mail:
[email protected] Honlap: www.monorplebania.hu Irodai rend a plébánián: Hétfő: 10-12:00 Kedd: 10-12:00; 16.-17:00 Szerda: 10-12:00 Péntek: 10-12:00; 16-17:00
Szeptember 20. – Nyitott templomok éjszakája Az Ars Sacra Fesztivál keretén belül minden év szeptemberének harmadik szombatján arra hívják a történelmi egyházak képviselőit, hogy nyissák meg templomaik kapuját, és színes kulturális programokkal várják az érdeklődőket. Ezen az éjszakán, szeptember 20-án, szombaton a mi templomunk is megnyitja kapuját. Szeretettel várunk mindenkit a rendezvényeinken! Várható program 19 órától: – irodalmi est a gimnázium tanárai és a templomi közösség tagjai előadásában – Megyesi Schwartz Lúcia, Mocsári Károly, Edőcs Tamás és Mocsári Emma koncertje – a Szimfónia Programban vonós hangszeren tanuló gyerekek bemutatkozása – monori képzőművészek kiállítása – zenés-gitáros-imádságos műsor – gregorián dalok – mézeskalács bemutató és díszítés – filmvetítés
2014/15-es tanévben a hitoktatás az iskolákban és az óvodákban a következő időpontokban vannak: Ady úti Általános Iskola: szerda és csütörtök Kossuth Lajos Általános Iskola: péntek Nemzetőr Általános iskola: kedd Jászai Mari Általános iskola: hétfő és szerda Hétfőn 16:00-tól a kistemplomnál gyerekfoglalkozás Monorierdő Fekete István Általános Iskola - kedd szerdán 16:00-tól a kápolnánál: gyerekfoglalkozás és hittan hétfőn 17 órától ifjúsági hittan Csicsergő óvoda: csütörtök 8:00 Vasad Vasadi Általános Iskola: csütörtök-péntek Vasadi óvoda: csütörtök Kápolna: szerdán 16 órától gyerekfoglalkozás 17 órától Bibliaóra
Óvodák Petőfi óvoda: hétfőn 7:45-től Tesz-vesz óvoda: hétfőn 8:20-tól Napsugár óvoda: hétfőn 15:30-tól Szivárvány óvoda: szerdán 15:30-tól Kossuth óvoda: pénteken 8:00-tól Plébánia Hétfő: Bibliaóra, kezdő katekumen, Mustármag Kedd: 16 órától Mária Légió 16:30-tól bérmálási előkészítő 19 órától igekör/haladó katekumen Csütörtök: Szent Egyed közösség imalkalma 18:30-tól kistemplomnál szentségimádás Pénteken: ifjúsági csoportok
