Építésszakértıi vélemény a régészeti lelıhelyek és örökségi elemek elfedésérıl a 257/2012. (IX. 14.) Korm. rendelet kapcsán 1. Bevezetı A Kormány a kulturális örökség védelmérıl szóló 2001. évi LXIV. törvényben (a továbbiakban általában Kötv) kapott felhatalmazása alapján a 257/2012. (IX. 14.) Korm. rendeletében (a továbbiakban általában Kormrend) foglalkozott a nagyberuházásokkal összefüggı régészeti feltárások szabályaival. A Kormrend kiadására azután került sor, hogy a 2001. évi LXIV. törvényt a 2012. évi XL. törvény módosította. A Kormrend 13. §-a a következıket mondja ki: „A Magyar Nemzeti Múzeum a feltárási jogosultsággal rendelkezı intézményekkel és szakmai szervezetekkel egyeztetve, a kultúráért felelıs miniszter egyetértésével megállapítja, és minden év március 15-ig a honlapján nyilvánosságra hozza a nagyberuházáshoz kapcsolódó feltárás idıés költségkorlátjára tekintettel a próbafeltárás és a megelızı feltárás tervezési szempontjait, a próbafeltárás eredményei alapján a további régészeti feladatellátásra vonatkozó szakmai javaslat kidolgozásának szempontjait, továbbá az elfedés régészeti feltételeit, szabályait és költségkalkulációjának szempontjait.” A 14. § azt is rögzíti, hogy a Magyar Nemzeti Múzeumnak a 13. §-ban meghatározottakat elsı alkalommal e rendelet hatálybalépését követı 30 napon belül kell közzétennie. A Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Örökségvédelmi Központ a legutóbbi részlettel, az elfedéssel kapcsolatos feladatainak teljesítéséhez kérte szakértıi közremőködésemet. Ennek elsı lépéseként értelmeztem a Kötv-ban és a Kormrend-ben megfogalmazottakat, feltérképeztem a két jogszabály végrehajtásával kapcsolatos szakmai teendıket. Ez azért volt elengedhetetlen, mert elızmények, minták nélküli feladatról van szó. A jelen írás ezt tartalmazza, s háttéranyagként segítheti az elfedéseket tervezı, illetve az elfedésekrıl döntést hozó szakembereket.
2. A Kötv szerinti definíciók és értelmezésük 2.1
Az „elfedés” fogalmának értelmezése és az abból fakadó következtetések
A Kötv a módosítás nyomán az I. rész 7. § 32. tételével az „elfedést” így határozza meg: „a megelızı feltárásra nem kerülı régészeti lelıhelyek, lelıhelyrészek vagy régészeti emlékek megóvása érdekében elıírt intézkedések, a feltárásra nem kerülı örökségi elemek fizikai védelmét biztosító, jogszabályban vagy a hatóság határozatában meghatározott megoldások régészeti megfigyelés mellett történı megvalósítása.” 1
Ebbıl elsıként azt kell kiemelni, hogy maga az „elfedés” szó sokkal egyszerőbb beavatkozást sugall, mint amilyent a definíció mond. A szó hétköznapi értelemben inkább csak felsı takarást jelentene, a definíció viszont egy általánosabb védelmet követel. E különbség a gyakorlatban okozhat zavart: az elfedést esetleg elbagatellizálhatják, költség- és idıigényét alulbecsülhetik. Lényeges az is, hogy az elfedés szolgálhat egy nagyobb terület („régészeti lelıhely”), de egy egészen kis kiterjedéső hely („örökségi elem”) védelmére is. A szabályozásban bizonyára indokolt lesz a méretek szerint különbségeket tenni, mert a kiterjedés nyilván befolyásolja az elfedésrıl meghozandó döntés idıigényét, a szóba jövı módszereket, a költségeket. Adott esetben mérlegelni kell, hogy egy nagyobb, valamilyen feltételezett sőrőségben örökségi elemeket tartalmazó terület globális (egységes) fedése, vagy az örökségi elemek pontos helyének, méretének a megismerése és lokális elfedése (esetleg megelızı fenntartása) a hatékonyabb-e. Az örökségi elem önmagban is nyilván sokféle lehet, csak néhányat említve: sírok csontmaradványokkal és használati tárgyakkal, épületmaradványok (beleértve barlangokat, üregeket, pincéket), utak, földalatti vezetékek, kutak, aknák, gödrök, s a bennük levı leletek, élıhelyek a használati módról árulkodó rétegsorokkal. Ezek mechanikai jellemzıi lehetnek a környezı talajénál gyengébbek (pl. sír, feltöltıdött gödör), de lehetnek erısebbek is (pl. épületmaradvány), alaprajzi kiterjedésük és mélységük is nagyon különbözhet. E mőszaki jellemzık önmagukban is nagyon sokféle típusú védelmet kívánhatnak meg, aminek minıségét nyilván az elemek régészeti értékét is figyelembe véve kell meghatározni. Az elfedés a feltételezett sírhelyek földdel való takarásától pl. egy megismert ókori csatorna feletti vasbeton áthidaló szerkezetig terjedhet. Értelmeznünk kell az örökségi elemek „fizikai védelmének” mibenlétét is. Nem világos, hogy fizikai hatásoktól (pl. vibráció) kell-e megvédeni az elemeket, vagy fizikai védelmet (pl. szilárd elhatárolás) kell biztosítani, inkább talán az utóbbiról van szó. A fizikai szót talán nem tudományos precizitással kell kezelnünk, hiszen kémiai és biológiai hatások (pl. korrózió) is jelentkezhetnek, ha a fedés és a ráépítés nagymértékben megváltoztatja a körülményeket (pl. a vízháztartást). Fontos e tekintetben a környezı talaj jellege, másféle hatások jelentkezhetnek pl. a laza, puha talajokban (pl. futóhomok, tızeg), mások a kemény, tömör talajban (pl. kemény agyag, durva kavics). Nyilvánvalóan nem közömbös a talajvíz helyzete sem. A definíció az elfedés alatt „jogszabályban vagy hatósági határozatban meghatározott megoldások” megvalósítását érti. Tény, hogy jelenleg még semmilyen dokumentum sincs, amelyre az elfedés szabályait illetıen tartalmilag támaszkodni lehetne, azokat most kellene kidolgozni. Közvetve jogszabályként szolgálhatnak majd a Kormrend-nek a bevezetıben idézett két paragrafusán keresztül a Magyar Nemzeti Múzeum által készítendı útmutatások. Hatósági határozatban meghatározott megoldásként jelenhetnek meg majd azok a tervek, javaslatok, melyeket az egyedi esetekben a feltárást végzı intézmény nyújt be a hatósághoz a további régészeti 2
feladatellátásra, ha azokat a hatóság elfogadja, s határozatában rögzíti. Késıbb majd látni fogjuk azonban, hogy a Kötv egyértelmően nem írja elı, hogy az elfedés módját a feltárást végzı intézménynek kell megadnia. A hazai engedélyezési szokásokat ismerve azonban mégis azt lehet gondolni, hogy a hatóság elvárja majd a feltárást végzı intézménytıl, hogy az elfedés megoldására adjon javaslatot, s ı azt majd elfogadja vagy sem. Elvileg az is lehetséges volna, hogy a hatóság valamilyen általa kidolgoz(tat)andó eljárásra és mőszaki ajánlásra támaszkodva dönt, de valószínőbb, hogy ı is elfogadja a Magyar Nemzeti Múzeum által kiadandó elfedési szabályokat. Meg kell itt jegyeznem, hogy mőszaki eljárásokat, szerkezeti megoldásokat jogszabályban, szabványban csak akkor szoktak rögzíteni, ha azokat régóta alkalmazzák, s megfelelıségüket a szakma elfogadja. A mőszaki szabályozás lényege az, hogy szabványban csak bevált megoldásokat rögzítenek szakmai közmegegyezéssel, azért, hogy alkalmasságukat ne kelljen az egyes esetekben számítással (esetleg másként) igazolni, illetve az elfogadott megoldás része lehet egy számítási mód is. Itt említem azt is, hogy mivel nincs tapasztalat az elfedések alkalmasságáról, fıleg problematikusabbnak látszó esetekben célszerő lenne az elfedés utólagos megfigyelése is. A definíció utolsó része, mely a „régészeti megfigyelés” melletti megvalósításról szól, a régész szakemberek ellenırzési jogát rögzíti. Mint említettük valószínőleg a régésznek kell majd a régészeti feladatellátás projekttervében az elfedés módját is meghatároznia. Az elfedéshez kapcsolódó tervezési és ellenırzési szerep nagy felelısséget hárít a régész szakemberekre, s kérdéses, hogy ık képesek lehetnek-e arra, hogy a tervezés keretében korrekt megoldási javaslatokat adjanak be a hatósághoz, illetve, hogy a helyszínen képesek-e értékelni az építési jellegő beavatkozások hatásait. A megóvandó régészeti elemek értékelése tekintetében nyilván kompetensek, ám az építés fenyegetı hatásainak felmérésére aligha jut mindenhol ilyen tekintetben is kellıen felkészült régész, különösen a Kormrend-ben meghatározott szők idıkeretben. Emiatt nyilván arra kell törekedni, hogy viszonylag egyszerő eljárást adjunk az alkalmazók kezébe, illetve mérlegelni érdemes azt is, hogy mikor kell építési szakembert bevonni a munkába. Rá kell még mutatnom arra, hogy az elfedés definíciójában csak a régészeti értékek védelmérıl van szó, s nem jelenik meg benne a tervezett építmény azon okból esetleg szükségessé váló védelme, hogy a régészeti elem (pl. sír) elfedve a földben marad. A Kormrend a továbbiakban kitér erre az aspektusra is, de érdemes már a kérdéskör elemezésének kezdetén gondolni arra, hogy sokszor valójában bonyolult kölcsönhatásokról lehet szó, s egy lelıhely vagy egy régészeti elem védelmének a kialakítása és a minısége kihathat az építményre is. 2.2
A „nagyberuházás” értelmezése és ennek folyományai
A Kötv a módosítás nyomán az I. rész 7. § 31. tételével ezt mondja:
3
„A Kormány által rendeletben nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentıségő üggyé nyilvánított beruházás, a Tisza-völgy árvízi biztonságának növelését, valamint az érintett térség területés vidékfejlesztését szolgáló program (a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése) közérdekőségérıl és megvalósításáról szóló 2004. évi LXVII. törvény hatálya alá tartozó beruházás, a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztı Zrt. által kezelt egyéb beruházás, és a részben vagy egészben európai uniós forrásból megvalósuló beruházás, továbbá az a beruházás, amelynek megvalósítási költségeit teljes egészében a központi költségvetés fedezi.” Ez az értelmezés meglehetısen tág kört határoz meg. Azt kell gondolni, hogy szinte minden nagyobb volumenő beruházás során alkalmazni kell majd a Kormrend-et, és a régészeti emlékeket illetıen nagyon sok esetben szóba jöhet megoldásként az elfedés. Ez azt is jelenti, hogy nagy számban merülhet fel a feladat, s ezért is indokolt, hogy egyszerő eljárásban típusmegoldások közül választva lehessen azt megoldani. A nagyberuházás tág értelmezése azt is jelenti, hogy sokféle építmény esetében kell korrekt megoldást találni. A teljesség igénye nélkül emeljük ki a fontosabbakat: utak, vasutak, repülıterek, térburkolatok, hidak, alagutak, gátak, tározóterek, csatornák, közmővezetékek, hulladéklerakók, csarnoképületek, középületek stb. Ezek geometriájukat, anyagukat, hatásuk jellegét és intenzitását illetıen is sokfélék lehetnek. Ilyenek lehetnek: − feltöltés, statikus épületterhelés okozta nyomás, mely az örökségi elemet összeroppantását, elmozdítását okozhatja elsısorban függıleges, de akár oldalirányban is, s ennek intenzitása elsısorban az építmény magasságától függ, − közlekedési pályák (illetve az építési forgalom) vagy ipari üzemek gépeinek dinamikus terhe, melyek töréseket, szétrendezıdést okozhatnak az örökségi elemekben, s ezek hatása fıleg akkor kritikus, ha nincs megfelelı takarás az elem felett, − gyárépületek (de esetleg más építmények) haváriaeseménye, pl. tőz, robbanás, veszélyes folyadékok elfolyása károsíthatja vagy akár meg is semmisítheti az alattuk, közelükben elfedett, de ilyen hatásokkal szemben nem ellenálló örökségi elemeket, s ez a hatás elsısorban az építmény rendeltetésétıl függ, − talajjavító vagy alapozó épületelem talajkiszorító behatolása (pl. cölöp behajtása, kıoszlop létrehozása vibrálással, tömörítı döngölés vagy vibrálás, fúrógép, markoló behatolása pl. cölöp létrehozása céljából), melyek az örökségi elemet összeroncsolhatják, átkeverhetik függıen a behatoló elem méretétıl, kiosztásától és a lehajtás jellegétıl, illetve energiaszintjétıl, − lokális földkiemelés pl. akna létrehozására, kisebb épületelem (pl. villanyoszlop) alapozásához, víznyerı kút létrehozásához, ároknyitás közmővek fektetéséhez, ezek részlegesen vagy egészen, de régészetileg semmiképpen sem elfogadható módon kiemelhetik, szétrendezik az örökségi elemet, s e tekintetben elsısorban a földkiemelés geometriája a meghatározó, 4
− a talajvízszint emelkedése, pl. a párolgásnak a beépítés, burkolás miatti csökkenése okán, vagy pl. tározók, gátak építésével elért vízelöntés nyomán, esetleg közmővek meghibásodása által, ami miatt az addig szárazon levı elemek a víz alatt károsodhatnak, s ennek mértéke fıleg az építés elıtti vízszinttıl, a beszivárgás tartósságától és a felszín fedettségétıl függ, − a talajvízszint csökkenése, pl. egy terület lecsapolása, az épülı szerkezetekhez kapcsolódó felszín alatti drénezés, közeli földkiemelések felé való vízáramlás következtében, s valószínőleg a kiszáradás is árthat bizonyos elemeknek, anyagoknak, s ebben a kiindulási vízszint és a várható csökkenés lehet mértékadó, − a talajvíz kémiai tulajdonságainak változása, melyet pl. a közlekedési pályák sózása, szennyvizeknek az építési beavatkozások miatt bekövetkezı oldalirányú áramlása, szennyezett nyílt vizek beszivárgása okozhat, s ez az örökségi elemek korrózióját, rothadását válthatja ki, függıen a víz kémhatásainak jellegétıl és mértékétıl, − a beruházás részeként megvalósuló növénytelepítés, melynek nyomán a fák gyökérzete közvetlenül árthat az elemeknek, a növényzet a párologtatással vagy éppen a kívánatos öntözéssel az elemek számára károsan alakíthatja az altalaj vízháztartását. Mindezekkel kapcsolatban említeni kell, hogy a mai vállalkozási gyakorlatban az építési tervek, a technológiai megoldások egy projekt megkezdése után változhatnak, miként a késıbbi üzemeltetés is. Így az elfedésrıl az elıkészítés keretében, az akkori tervek ismeretében hozott döntések felülvizsgálatra szorulhatnak az építés és a használat közbeni változások felmerülésekor. Ez a lehetıség akár súlyosabban is akadályozhatja a beruházások megvalósítását, mint a ma szokásos megelızı feltárás, még ha az alkalmanként elhúzódik is. Ha ugyanis a megelızı feltárással „kivesszük” az örökségi elemeket, akkor utána már nem kell törıdnünk ezek, illetve az építmények védelmével, illetve ez a szempont nem korlátozza az építmény és az építési módszer változtathatóságát. Ezt az összefüggést is érdemes lesz értékelni, amikor az elfedésrıl döntenek. 2.3
Az „elızetes régészeti dokumentáció” tartalma és kapcsolata az elfedéssel
A Kötv módosítása nyomán az I. rész 7. § 29. tételében ez szerepel: „valamely terület régészeti érintettségének egyértelmő tisztázására, a régészeti örökségi elemekre vonatkozó ismeretek (különösen a lelıhely jellegének, korának, kiterjedésének és intenzitásának) megszerzésére és pontosítására szolgáló, valamint az ebbıl következıen elvégzendı régészeti feladatellátás formájának, idı- és költségvonzatainak meghatározásához hozzájáruló, a lelıhely állapotában maradandó változással nem járó mőszeres lelıhely-, illetve leletfelderítés és terepbejárás vagy próbafeltárás alkalmazásával készült dokumentum.” Mint már említettem, s még konkrétabban kitérek majd rá, a régészeti feladatellátásokra a Kötv meglehetısen szők idıkereteket szabott, ezért fontos lenne, hogy az elızetes régészeti do5
kumentáció, amennyire csak lehet, tisztázza a várható teendıket. Az „egyértelmőség” elvárása talán túlzás, de bizonyos valószínőséggel talán megadható, milyen volumenő, szerkezető, idıigényő és költségő elfedésre lehet szükség. Ennek alapján az elfedésre elızetes terv adható, s azt a célirányos próbafeltárások alapján lehet majd talán pontosítani még a szők idıkeretben is. Hozzá kell tennem, magam természetesen nem tudom, hogy a megfogalmazott eszközök mennyi esélyt adnak erre. Az elıbbiekkel inkább csak azt hangsúlyozom, hogy jó volna az elızetes régészeti dokumentáció készítésekor, amikor még talán több idı van, az elfedéssel érdemben foglalkozni, mert a próbafeltárás utáni idıszak erre szinte lehetetlenül kevés idıt hagy. 2.4
„Az elfedés régészeti feltételei, szabályai és költségkalkulációjának szempontjairól”
Már idéztem a Kormrend-bıl a Magyar Nemzeti Múzeumra rótt feladatokat, köztük azt, hogy állapítsa meg „az elfedés régészeti feltételeit, szabályait és költségkalkulációjának szempontjait”. Ezek tartalmát is célszerő tisztázni, de közülük a régészeti feltételek természetesen nem tartoznak a kompetenciámba. „Az elfedés szabályainak megállapítása” fogalmazás – úgy gondolom – ismét csak túlzottan leegyszerősíti a feladatot, mintha néhány utasítással rendezni lehet a dolgot. Még ha a korábbiakban vázoltak miatt (és persze egyébként is) egy egyszerő eljárás bevezetésére kell is törekednünk, és típusmegoldásokban érdemes gondolkodni, valójában mőszaki tervjellegő dokumentumot kell készíteni, melynek rajzi és szöveges részbıl kell állnia. Erre a mostani 30 napos határidıben természetesen nem lehet vállalkozni, legfeljebb irányelveket lehet adni. „A költségkalkuláció szempontjai” megfogalmazást megint csak nehéz értelmezni, talán inkább a költségkalkuláció módszerét kellene megállapítani. Ha valóban csak a szempontokról van szó, az könnyebb feladat, mert az csak annak felsorolását jelentené, hogy mely tételeket, körülményeket és méreteket kell figyelembe venni a kalkuláció készítése során. Ha kalkulációs módszert kell megfogalmazni, akkor annak szorosan kapcsolódnia kell a kidolgozandó típusmegoldásokhoz, s azokra kell valamilyen árképzési módszert adni. E feladat kidolgozása alighanem ebben járatos szakember bevonását igényli.
3. Nagyberuházás esetén folytatott próbafeltárás és megelızı feltárás a Kötv szerint
53
A 2012. évi módosításakor a Kötv II. részébe több paragrafus is bekerült a nagyberuházásokra vonatkozóan. Ezek az elfedéssel kapcsolatban is irányadóak, idézzük ide és értelmezzük ezeket. 3.1
A Kötv az elızetes régészeti dokumentációról
A Kötv egyetlen paragrafusban szól az újonnan bevezetett dokumentumról:
6
20/A. § (1) Nagyberuházás esetén elızetes régészeti dokumentációt kell készíteni. Egyéb esetekben elızetes régészeti dokumentáció készíthetı különösen a földterület-kiválasztás során, a hatósági engedélyezési eljárásokat megelızıen. A dokumentáció fogalmával kapcsolatos gondolataimat a 2.3. pontban már kifejtettem. Itt anynyit érdemes külön megállapítani, hogy a Kötv szövege a definícióhoz képest nem ad több útmutatást. 3.2
A Kötv a régészeti feladatellátásról szóló döntés meghozatala
Az eljárást a következı paragrafusok szabályozzák: 21. § A próbafeltárás célja a régészeti lelıhelyek jellegének, kiterjedésének, a veszélyeztetı források és a megelızı feltárás mértékének meghatározása, a lelıhelyek védelmi fokozatának megállapítása és osztályozása. 23/B. §54 Nagyberuházás, valamint a kisajátításról szóló törvény szerinti közérdekő cél megvalósítása esetén folytatott próbafeltárásra és megelızı feltárásra a próbafeltárásra és a megelızı feltárásra vonatkozó szabályokat a 23/C–23/E. §-ban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. 23/C. §55 (1) Nagyberuházás, valamint a kisajátításról szóló törvény szerinti közérdekő cél megvalósítása esetén a próbafeltárást a feltárást végzı intézmény – az errıl szóló, a beruházóval kötött szerzıdés megküldésével – bejelenti a hatóságnak. A hatóság a szerzıdés alapján végzett próbafeltárást a hatósági ellenırzésre irányadó szabályok szerint ellenırzi. A próbafeltárás idıtartama a beruházótól a földmunkával járó változással érintett munkaterületnek régészeti munkavégzésre alkalmas állapotban, állapotrögzítı jegyzıkönyvvel történı átvételétıl számított legfeljebb 30 – e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban meghatározott – régészeti feltárás végzésére alkalmas nap, kivéve, ha a beruházó és a feltárást végzı intézmény ennél hosszabb idıtartamban állapodnak meg. A próbafeltáráshoz kapcsolódó gépi földmunka idıtartama legfeljebb 10 nap, amely a próbafeltárás idıtartamába nem számít bele. (2) A próbafeltárás eredményei alapján a feltárást végzı intézmény a próbafeltárás befejezésétıl számított 5 napon belül kérelmet nyújt be a hatósághoz a további régészeti feladatellátásról. A kérelemnek tartalmaznia kell az arra vonatkozó szakmai javaslatot, hogy mely területek esetén van szükség a megelızı feltárás elvégzésére, illetve mely területek elfedése indokolt. (3) A további régészeti feladatellátásról – a 23/E. §-ban foglalt költségkorlát figyelembevételével – a hatóság 15 napon belül dönt. A döntés ellen fellebbezésnek nincs helye. 23/D. § (1) A hatóság döntése alapján megkezdett megelızı feltárás vagy elfedés idıtartama a 56
57
hatóság döntésének közlésétıl számított legfeljebb 30, e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban meghatározott, régészeti feltárás végzésére alkalmas nap, kivéve, ha a beruházó és a feltárást végzı intézmény ennél hosszabb idıtartamban állapodnak meg. A megelızı feltáráshoz
7
kapcsolódó gépi földmunka idıtartama legfeljebb 10 nap, amely a megelızı feltárás idıtartamába nem számít bele. (2) A régészeti lelıhely elfedésére a hatóság döntésében meghatározott módon kerülhet sor. A régészeti lelıhely elfedése a lelıhely fizikai állapotromlását nem eredményezheti. Az elıbbiekben idézett paragrafusok látszólag nagyon pontosan meghatározott, egyértelmő rendet szabnak a nagyberuházások esetén alkalmazandó eljárásokra. Kulcsszerepet szánnak a próbafeltárásnak, annak alapján kell javaslatot adni a további régészeti feladatellátásra, így ennek egyik lehetséges módozatára, az elfedésre is. A próbafeltárásra 30 napot engedélyez a Kötv, amihez még 10 nap adódhat a földmunkára, s ezek után 5 nap áll a régész rendelkezésére a régészeti feladatellátási terv összeállítására. Az 5 napos idıtartam nagyon szőknek gondolható, még ha a legtöbb esetben talán már a próbafeltárás közben is készülhet. A feltárási tervnek ugyanis valószínőleg valamilyen hierarchikus rendben kell megszületnie, belsı egyeztetéseket, vezetıi ellenırzéseket kíván meg. Nagyon zavaró, hogy ezek a határidık függetlenek a lelıhely nagyságától, az örökségi elemek számától, a lelet jelentıségétıl. Ez azt tételezheti fel, hogy mindenkor és mindenütt van akkora régészeti kapacitás, amekkorát az adott hely igényel. Egy kiváló elızetes régészeti dokumentáció és egy jól elıkészített projektindítás talán lehetıvé teszi e kapacitások biztosítását, de ezek teljesíthetıségében nem lehetünk biztosak. Az ipari és kereskedelmi beruházások esetében az idıkorlát elvileg érthetı, mert azok többnyire rendkívül hajszoltan zajlanak. Ezek esetében még inkább fontos, hogy a régészeti munkákat ne a kivitelezéskor indítsák, hanem a projektfejlesztés kezdetén. Sok esetben talán az is elképzelhetı, hogy ipartelepekre, gyárak potenciális fejlesztési területeire még a konkrét projektek indítása elıtt készül elızetes régészeti dokumentáció. Talán a régészek is bejelentkezhetnek ilyenek készítésére, illetve a településfejlesztési tervek is tartalmazhatnának ilyen vonatkozású ajánlásokat. Azt egyébként, hogy a régészeti feladatellátási terv mennyire legyen részletes, a Kötv nem fogalmazza meg. A szövegezésbıl inkább csak annak megadására gondolhatunk, hogy az egyes lelıhelyekre, örökségi elemekre vonatkozóan megelızı feltárást vagy elfedést javasol-e a kérelmezı. Azt, hogy az elfedés módja milyen legyen, – a szövegbıl úgy tőnik – nem kell a kérelmezınek megadnia. Az elfedés definíciójának elemzése kapcsán azonban már utaltunk arra, hogy a hatóság valószínőleg el fog várni a kérelmezıtıl az elfedésre valamiféle mőszaki tervet is. Az ezzel kapcsolatos bizonytalanságot jó lenne most elıre tisztázni. A 23/D. § (2) szerint ugyanis az elfedés módjáról végül is a hatóság dönt, amiként az elfe56
57
dés definíciója is ezt tartalmazta. Erre 15 napja lesz, ami alatt nyilván szükség lehet kiegészítı adatok bekérésére, egyeztetésekre, hiszen a Kötv szerint a hatósági döntés nem megfellebbezhetı, azaz a vitás részleteket a hatósági döntés elıtt kell tisztázni. Ha az elfedés módjáról a hatóság 8
anélkül döntene, hogy nem kér javaslatot a feltárást végzı intézménytıl, akkor a hatóság magára vállalja a felelısséget az elfedés helyességét illetıen. Kérdéses, hogy ez-e helyes út, mert mindenféle engedélyezési rendszerben az engedélyezı általában benyújtott megoldásokról dönt, s nem magának kell kitalálnia a megoldást. Ha mégis a hatóság vállalná magára az elfedés módjának megadását, s ebben a Magyar Nemzeti Múzeum most kidolgozandó javaslatára támaszkodna, akkor az különösen nagy felelısséget ró ennek kidolgozóira. Véleményem szerint helyesebb volna, ha hagynának néhány évet arra, hogy sok-sok kérelmezı a szükséges szakembereket bevonva keresné a jó megoldásokat, így a régészeti és építési szakterület kollektív bölcsessége révén alakulhatnának ki a valóban jó megoldások. A valóban helyes megoldások megtalálása azért is elengedhetetlen, mert a Kötv elıírja, hogy az elfedés „a lelıhely fizikai állapotromlását nem eredményezheti”. Ez a követelmény nagyon kemény, talán indokolatlanul is az, ugyanakkor nehezen kérhetı számon. Nem ismerjük ugyanis eléggé az elfedés elıtti állapotot, ahhoz valószínőleg egy szokásos megelızı feltárásra lenne szükség. E nélkül nincs viszonyítási alap, amihez képesti romlásról ítélkezhetnénk. A romlás lehetıségének teljes kizárása ugyanakkor a mőszaki gondolkodás szerint értelmetlen, csak a romlás, illetve a tönkremenetel valamilyen kis valószínőségő bekövetkezésére lehet tervezni. A romlás lehetıségét teljesen kizárni általában csak társadalmilag elfogadhatatlan költségek árán lehetne, itt azonban a Kötv a költségekre erıs korlátokat szabott, amire majd külön kitérünk. A 23/D § (1) bekezdése az elfedés végrehajtására is idıkorlátot szab. Ezzel kapcsolatban is 56
57
azt kell felvetni, hogy a megadott idıkorlát a kiterjedéstıl, az elfedés módjától független, miként az volt a próbafeltárás esetében is. A 30 nap az elfedésre talán általában ésszerőnek tekinthetı, mert erre talán biztosítható a mérethez igazodó építıipari kapacitás. Az azonban felmerülhet, hogy gazdaságos-e az idıkorlát betartását biztosító nagyobb kapacitásokat felvonultatni, vagy esetleg kisebbekkel valamivel hosszabb ideig dolgozni. Egy finomabb szabályozással ezt talán ésszerőbben meg lehetne oldani, amit a következıkben elemzendı költségkorlátozás indokol is. 3.3
A Kötv a költségekrıl
A Kötv a következıket írja: 23/E. § (1) A beruházó a teljes próbafeltárás, a megelızı feltárás és az elfedés költségei – ide 58
59
értve a hatóság által elıírt régészeti megfigyelés eredményeként felmerült megelızı feltárás költségét is – de legfeljebb a beruházás teljes bruttó bekerülési költsége 1 százalékának megfelelı összeg viselésére köteles, amely összeg – a (2) bekezdésben foglaltak kivételével – nem haladhatja meg a bruttó 200 millió forintot. (2) A feltárást végzı intézmény kezdeményezése alapján az (1) bekezdésben meghatározott ösz60
szeg – a hatóság javaslatára, a kultúráért felelıs miniszter elıterjesztésére – a Kormány döntése
9
szerint magasabb értékben is megállapítható, ha az elızetes régészeti dokumentáció, a próbafeltárás vagy a megelızı feltárás eredményeként megállapítható, hogy a beruházással érintett lelıhely hazánk múltjának kiemelkedı jelentıségő, egyedi vagy pótolhatatlan forrása, vagy az elfedés a beruházás jellege miatt mőszakilag lehetetlen, vagy az a lelıhely fizikai állapotromlását eredményezné. (3) A próbafeltárás költségei az (1) bekezdésben meghatározott összeg 50 százalékát nem haladhatják meg. Érdemes a költségekre néhány becslést végezni, még ha abban benne is van a tévedés lehetısége. Nézzünk néhány példát. Ha pl. egy autópályaprojekt esetében a próbafeltárásra a 200 millió Ft felét szánjuk, akkor a megmaradó 100 millió Ft egy jellemzı, 50 m széles autópályatöltés alatti minimális 1,0 m vastagságú elfedést 667 m-re biztosítja, ha arra 3000 Ft/m3 egységárat számolunk. Egy autópályát általában kb. 20 km hosszúságú szakaszokban építenek, s ezen 667 m hosszú fedési igény megjelenhet. Egy ilyen hosszú szakasz költsége (2 Mrd Ft/km szerényebb egységárral számolva) kb. 40 Mrd Ft, aminek a 200 millió Ft csak a 0,5 %-a. Ilyen projekt esetén tehát a 200 millió Ft-os felsı korlát látszik szigorúnak, mivel az független a védendı terület kiterjedésétıl. Más esetben, ha pl. egy települést elkerülı rövidebb és keskenyebb közútról van szó, akkor valószínőleg az 1 %-os korlát a szigorúbb. Egy ilyen projekt ugyanis olcsóbb, ugyanakkor a település közelsége miatt nagyobb a valószínősége az értékes régészeti emlékek elıkerülésének. Pl. egy 3 Mrd Ft-os projektbıl 50 %-os próbafeltárási költséget számítva, csak 15 millió Ft marad elfedésre, ami maradva az elıbbi egységárnál mindössze 5000 m2 elfedésére elég, ami kevesebb egy futballpálya területénél. Általánosságban nehezebb egy városi építési projektet így elemezni, mert mind annak méretei és építési költségei, mind a felbukkanó régészeti elemek jellemzıi nagyon egyediek lehetnek. Ipari és kereskedelmi projektek esetében talán nem egyértelmő, hogy a beruházás költségébe csak az építési költségek számítanak-e, mert az a teljes költséghez (melyben benne van a technológiáé is) és az igénybevett területhez képest (pl. egy csarnok esetében) csekély lehet. (Még bonyolíthatja a dolgot, ha a beruházó kis részekre bontja a feladatot, pl. külön veszi a közmő- és útépítést az építés-szereléstıl.) Ha csak az építésszerelést vesszük, akkor a költségkorlátok szigorúak lehetnek, hiszen pl. egy csarnoképület egységára mondjuk 100 ezer Ft/m2, aminek 1 %-a csak 1000 Ft/m2, ebbıl az elfedés nem oldható meg. A költségek tekintetében érdemes még azt is megfontolni, hogy miként viszonyul egymáshoz az elfedés és a megelızı feltárás költsége. A kapott tájékoztatás szerint az utóbbira mostanában kb. 4000 Ft/m2 a jellemzı. Az elıbbi összegeket ezzel összevetve azt lehet gondolni, hogy a próbafeltárás és az elfedés költsége sok esetben aligha lehet kisebb, az eredményessége pedig 10
bizonyosan gyengébb, hiszen – amint rámutattam – elfedés esetén nem zárható ki teljesen sem a régészeti elem, sem az építmény károsodása, s ezek veszélyének folyamatos kezelése sok figyelmet kívánhat. Az elfedés költségeinek erıteljes korlátozása ellentmond annak a már egyébként vitatott követelménynek is, hogy az állapotromlást feltétlenül ki kell zárni. Igaz a (2) bekezdés lehetıvé teszi a költségek növelését, de ehhez a Kormány engedélye kell. Ez a körülmény azt jelzi, hogy a Kormány elkötelezte magát a költségcsökkentés irányába, mert nem kívánja rábízni az esetleges költségnövelést még a szakminisztériumokra sem. Nagy kérdés, hogy a kormány bevonása a döntéshozatalba hozzáilleszthetı lesz-e az egyébként nagyon szigorú idırendhez. Tekintve ezt is, valószínősíthetı, hogy ritkán lesz mód a költségek növelésére. Mindenesetre, amikor a következıkben az elfedés módozatait kidolgozzuk, akkor szükséges lesz azok költségét is megbecsülni, hogy megállapíthassuk, mekkora kiterjedésben képzelhetı e megoldások bevetése. Ezzel segíteni kell a leendı alkalmazókat, hogy adott esetben mérlegelhessék, forduljanak-e a 23/E. §5(2)5bekezdése szerinti többletköltségekért az illetékesekhez.
4. A nagyberuházások régészeti feltárásának a Kormrend szerinti szabályairól A Kormrend több paragrafusban ad a Kötv-nél valamivel részletesebb útmutatást az elfedésre vonatkozóan (is). A következıkben ezeket vizsgálom. 4.1
A Kormrend a feltárási projekttervrıl
A Kötv vezette be az elızetes régészeti dokumentáció fogalmát, s a szerint annak a régészeti feladatellátás formájának, idı- és költségvonzatainak meghatározásához kellett „hozzájárulnia”. A Kormrend ezt az elfedés szempontjából az alábbiakban részletezi: 3. § (1) A feltárást végzı intézmény – ha a beruházó az elızetes régészeti dokumentáció addig elkészült tartalma alapján a beruházás tervezett megvalósítása mellett dönt – az elızetes régészeti dokumentáció záródokumentumaként elkészíti a feltárási projekttervet a Kötv. 23/E. § (1) és (3) bekezdésében meghatározott költségkorlátra vagy – a 2. § (5) bekezdése esetén – a Kormány döntésének megfelelıen. (2) A feltárási projektterv tartalmazza azon régészeti lelıhelyek, lelıhelyrészek meghatározását, amelyeken a feltárást végzı intézmény – ha az elızetes régészeti dokumentáció készítése során nem készült – próbafeltárást, megelızı feltárást vagy elfedést javasol. A feltárási projektterv elkészítése során figyelemmel kell lenni a hatóság által elıírt régészeti megfigyelés eredményeként felmerülı megelızı feltárás költségére is. (3) A projekttervet a feltárást végzı intézmény a beruházó részére megküldi. A beruházó a projekttervet véleményezheti, módosítását, kiegészítését javasolhatja. A beruházó és a feltárást vég11
zı intézmény a feltárásra vonatkozó szerzıdést a feltárási projektterv adataira figyelemmel köti meg. (4) A szerzıdésnek tartalmaznia kell a szükség szerinti próbafeltárásra, illetve a megelızı feltárásra vagy – szükség esetén – az elfedésre, továbbá az elıre nem látható körülmények kezelésére vonatkozó rendelkezéseket is. (5) A szerzıdésben a feltárásra, illetve elfedésre, valamint a hatósági eljárás megindítására irányuló kérelem benyújtására meghatározott határidık késedelmes teljesítése esetére a feltárást végzı intézményt terhelı kötbért kell kikötni. A kötbér mértéke – ha a felek magasabb összegben nem állapodnak meg – a Kötv. 23/E. §-a szerint megállapított költség után, ennek a késedelem idıtartamára számított napi egy százaléka, legfeljebb azonban húsz százalék. A Kormrend tehát az elızetes régészeti dokumentáció záródokumentumára, a feltárási projekttervre nagyobb hangsúlyt helyez. Már ebben meg kell határozni az elfedésre javasolt helyeket is, s tervezni kell a költségeket. A Kötv mindezeket még inkább a próbafeltárás utánra helyezte. A feltárási projektterv alapján kell szerzıdést kötnie a feltárást végzı intézménynek és a beruházónak. Ennek mindenféle költséget figyelembe kell vennie, s meglehetısen szigorú a feltárást végzı intézményt késedelem esetén terhelı kötbér kikötése. Az elızetes régészeti dokumentációval szembeni magas elvárás megfelel annak az általam is megfogalmazott igénynek, miszerint a régészeti feladatellátásra adott szők határidık csak akkor teljesíthetık, ha az elızetes régészeti dokumentáció már érdemben foglalkozik pl. az elfedéssel is. A kérdés csak az, hogy ez lehetséges-e, az elızetes régészeti dokumentáció részeként – tehát valódi feltárások nélkül, legfeljebb ún. próbaásásokkal – készíthetı-e reális feltárási projektterv. Ezt a kérdést a régész szakembereknek kell megválaszolniuk. A kapott tájékoztatás szerint az elızetes régészeti dokumentáció, s ezen belül a feltárási projekttervre még nem készült módszertani útmutató, de vannak olyan publikációk, melyek alapján egy ilyen – kiegészítı kutatásokat is végezve – a közeljövıben kiadható lesz. Nyilvánvaló azonban, hogy a feltárási projektterv elkészítéséhez a régészeknek szorosan együtt kell mőködniük a projekt beruházóival és tervezıivel, ezt a munkát a tervezési folyamat olyan szerves részévé kell tenni, mint amilyen lett a környezetvédelmi hatástanulmány. A feltárási projekttervek kidolgozásába ugyanakkor célszerő lehet építımérnököket, elsısorban geotechnikusokat is bevonni. Összekapcsolható valamennyire az elıkészítı geotechnikai tevékenység, az ún. talajvizsgálati jelentés készítése az elızetes régészeti dokumentáció készítésével. A talajvizsgálati jelentésnek a vonatkozó MSZ EN 1997 szerint egyébként is ki kell térnie az építési helyszín történetére, ebben a geotechnikusok segítséget kaphatnak a régészektıl. A régészek ugyanakkor információt nyerhetnek a talajfeltárásokból, ha részt vehetnek a feltárásokon, vagy megkaphatják a felsı ta12
lajzónákból vett mintákat. Az elfedés, mint lehetıség bevezetése után a geotechnikusoknak mindenképpen nagyobb figyelmet kell fordítaniuk a humuszrétegek vastagságára és tulajdonságaira, illetve a felsı talajzónákra, különösen, ha mesterséges anyagokat is találnak bennük, s az nem egyértelmően egy nem régészeti értékő épület bontásából ered. Ezeket a zónákat a talajvizsgálati jelentések csak építési szempontból értékelték, s pl. alkalmatlan fedıréteg, vegyes feltöltés stb. fogalmakkal illették. Ezen célszerő változtatni, ez segítené mind a humuszgazdálkodási terv, mind a környezeti hatástanulmány, mind pedig az elızetes régészeti dokumentáció készítését. (Természetesen ez a geotechnikus számára többletfeladatot jelent, amit meg kell fizetni.) Fontos a (3) bekezdésben szereplı követelmény, mely szerint a beruházónak van beleszólása feltárási projekttervbe. Ez lehet a biztosítéka annak, hogy az elızetes régészeti dokumentáció a tervezési folyamat részévé váljon, létrejöjjön az elıbb vázolt együttmőködés a régészek, a tervezık és a geotechnikusok között, és a régészeti feladatellátás összhangba kerüljön a projekt mőszaki tartalmával és az organizációjával. Ez persze professzionális beruházói tevékenységet kíván meg. 4.2
A Kormrend a próbafeltárásról és az azt követı eljárásról
A Kormrend azt írja elı, hogy ha a feltárási projektterv szerint próbafeltárásra van szükség, akkor a törvénnyel összhangban a feltárást végzı intézmény szerzıdést köt a beruházóval, és a próbafeltárást bejelenti a hatóságnak. A szerzıdéskötés és a bejelentés részleteit a Kormrend szabályozza. A hatóság ellenırzi a bejelentést, elfogadja, esetleg leállítja a próbafeltárást. A próbafeltárás eredményei alapján a feltárást végzı intézmény módosíthatja a régészeti feladatellátásra a feltárási projekttervben tett javaslatát. Ha elegendınek tartja a Kötv-szabta költségkereteket, akkor aszerint terjeszti be a hatósághoz a kérelmét, ha többletköltséget lát szükségesnek, akkor arra vonatkozóan külön kérelmet kell benyújtania. Ez szerepel a Kormrend 7. § (1) bekezdésében, melytıl kezdve – mivel az már az elfedést közvetlenül is érinti – a 7. § paragrafust szó szerint idézem. (2) Ha a hatóság az (1) bekezdés szerinti szakmai állásponttól eltérıen megállapítja, hogy a további régészeti feladatellátásra a feltárási projekttervtıl eltérı módon a Kötv. 23/E. § (1) bekezdésében meghatározott összeg elegendı fedezetet nyújt, a hatóság – feltételek kikötése mellett – a feltárási projekttervtıl eltérıen engedélyezi a további régészeti feladatellátást. A hatóság a döntésében meghatározza különösen a) azokat a régészeti lelıhelyeket, lelıhelyrészeket, ahol sem elfedést, sem feltárást nem kell alkalmazni,
13
b) azokat a régészeti lelıhelyeket, lelıhelyrészeket, amelyek feltárása a Kötv. 23/D. § (1) bekezdésében és 23/E. § (1) bekezdésében meghatározott rendelkezésekre tekintettel nem lehetséges, és ezért a kivitelezés elıtt azok elfedése indokolt, c) a megelızı feltárás során feltárandó régészeti lelıhelyeket vagy lelıhelyrészeket. (3) Ha a hatóság megállapítja, hogy a további régészeti feladatellátásra a Kötv. 23/E. § (1) bekezdésében meghatározott összeg nem nyújt elegendı fedezetet, – az Ásatási Bizottság véleményét kikérve – javaslatot tesz a kultúráért felelıs miniszter részére a Kormány döntésének kezdeményezésére, és felfüggeszti az eljárást. (4) A Kormány soron kívül hozza meg a Kötv. 23/E. § (2) bekezdésében meghatározott döntést. (5) A hatóság a további régészeti feladatellátás meghatározásáról szóló döntésében a (3) bekezdés szerinti kormánydöntésnek megfelelıen meghatározza a) azokat a régészeti lelıhelyeket, lelıhelyrészeket, ahol sem elfedést, sem feltárást nem kell alkalmazni, b) azokat a régészeti lelıhelyeket, lelıhelyrészeket, amelyek feltárása a Kötv. 23/D. § (1) bekezdésében és 23/E. § (1) bekezdésében meghatározott rendelkezésekre tekintettel nem lehetséges, és ezért a kivitelezés elıtt azok elfedése indokolt, c) a megelızı feltárás során feltárandó régészeti lelıhelyeket vagy lelıhelyrészeket. A Kormrend tehát végül is a hatóságot és a kormányt jogosítja fel a régészeti feladatellátás tartalmának megállapítására, s e döntéskor eltérhet a feltárást végzı intézmény javaslatától. Ezt a régészeti feltárásra fordított idı és költségek csökkentésének szándéka indokolja. Újnak látszik a (2) bekezdés a) pontja, mely szerint a hatóság úgy is dönthet, hogy valamely régészeti elem esetében sem feltárás, sem elfedés nem szükséges. Még meglepıbb a (2) bekezdés b) pontja, mely – ha jól értem – azt mondja ki, hogy ha a hatóság úgy ítéli meg, hogy egy javasolt megelızı feltárás a Kötv-szabta 30+10 napos idı alatt és a rögzített pénzkeretbıl nem végezhetı el, akkor a lelıhelyet el kell fedni. E pontok nyilván feltételezik, hogy a hatóság kimagasló felkészültségő szakemberekkel rendelkeznek, akik jobban meg tudják ítélni a feltárás vagy az elfedés szükségességét, mint a feltárást végzı intézmény. Magam nem ismerem elég jól a régészet világát, ám általában nem az jellemzı, hogy a hatósági munka a legvonzóbb a legkiválóbb szakemberek számára. A (3) – (5) bekezdések azt rögzítik, hogy ha a hatóság indokoltnak látja, hogy a Kötvszabta határnál nagyobb összeget fordítsanak a régészeti feladatellátásra, akkor a kormányhoz fordulhat, majd az annak döntésével rendelkezésre bocsátott nagyobb pénzkeretbıl gazdálkodva hozhat határozatot. A határozat a) – c) pontjai hasonlóak az alapesethez, tehát végül is a hatóság dönthet a régészeti feladatellátás teljes elhagyásáról, illetve a nagyarányú elfedésekrıl.
14
Mindezek azt valószínősítik, az elfedések mennyisége megnövekedhet, az elfedés akár a régészeti feladatellátás legfontosabb módszerévé válhat. Ezért a módszerének megválasztásáról hozandó eljárást és a szerkezeti megoldásokat még körültekintıbben kell kidolgozni. 4.3
A Kormrend az elfedés feltételeirıl
A Kormrend irányelveket ad az elfedés alkalmazhatóságára vonatkozóan is: 8. § Ha a kivitelezés során eltávolítandó talajréteg alsó síkja és a régészeti objektumok jelentkezésének felsı síkja között a megelızı feltárásra nem kerülı régészeti lelıhely, lelıhelyrész vagy régészeti emlék megóvását biztosító magasságú és konzisztenciájú intakt földréteg a) marad, elfedést nem kell alkalmazni, b) nem marad, és a beruházó nyilatkozata alapján a megelızı feltárásra nem kerülı régészeti lelıhely, lelıhelyrész vagy régészeti emlék megóvását biztosító intézkedések a beruházás mőszaki tervének megvalósítását nem akadályozzák, elfedést kell alkalmazni, c) nem marad, és a beruházó nyilatkozata alapján a megelızı feltárásra nem kerülı régészeti lelıhely, lelıhelyrész vagy régészeti emlék megóvását biztosító intézkedések a beruházás mőszaki tervének megvalósítását akadályozzák, elfedés nem alkalmazható. 9. § Az elfedés elıtt régészeti megfigyelés mellett a beruházás kiviteli terve szerinti mélységben szükséges elvégezni a termıréteg letermelését (humuszolást). Az elıkerülı régészeti jelenségeket dokumentálni kell foltrajz, foltfotó, összesítı rajz és geodéziai bemérés készítésével. 10. § (1) A területátadás során az állapotrögzítı jegyzıkönyv tartalmazza: a) a régészeti lelıhely feltárt részének méretét és elhelyezkedését, b) a régészeti lelıhely ismert, de fel nem tárt, elfedett részének méretét és elhelyezkedését, c) a feltárást végzı intézmény nyilatkozatát a régészeti lelıhely állapotáról és az alkalmazott elfedési technológiáról, valamint d) az a) és b) pontban meghatározottak ábrázolását Egységes Országos Vetületi Rendszerben készült digitális térképen. Az elfedés feltételére a 8. §-ban adott szakmai szabályt üdvözölhetnénk, de sajnos kiérezhetı belıle, hogy megfogalmazói túlzottan leegyszerősítik a feladatot, pusztán valamiféle földtakarásban gondolkodnak. Elvileg jó, de nem kellıen pontos „a megóvást biztosító magasságú és konzisztenciájú intakt földréteg” szóhasználat, ezt nyilván egy ajánlásban pontosítani kellene. Messzemenıen helyeselhetjük, hogy markánsan megjelenik a beruházás mőszaki szempontja is. Kicsit ellentmondásos ugyan a 8. § b) pontja, miszerint ha a fel nem tárt régészeti érték megóvását biztosító intézkedések nem akadályozzák meg a beruházás megvalósítását, akkor elfedést kell alkalmazni, mert ez úgy hangzik, mintha az elfedésen kívül volnának más, a megóvást biztosító intézkedések, holott maga az elfedés az. Mindenesetre helyénvaló, hogy az elfe-
15
dés alkalmazhatóságáról az építési szakembereknek is nyilatkozniuk kell. Erre vélhetıen a feltárási projektterv beruházói véleményezésekor lesz mód, melyrıl a Kormrend 3. § (3) bekezdése intézkedik. Megjegyzem, hogy a beruházó felelıs nyilatkozási kötelezettsége valószínőleg sokszor fog arra vezetni, hogy az elfedés helyett ık is inkább a megelızı feltárást szorgalmazzák, hogy ne korlátozzák a szerkezetek kialakításának és az építési módszerek megválasztását, megváltoztatásának szabadságát. Vélelmezem, hogy sok esetben óvakodni fognak a felelısségvállalástól, mert bizonytalanok lesznek annak megítélésében, hogy egy elfedés az építmény szempontjából megfelelı-e. A 9. és 10. paragrafusok is segítik a szakszerő munkát, adnak valamiféle biztosítékot arra, hogy az elıkészítés keretében rejtve maradó régészeti értékeket mégis felismerhessék. Jó volna, ha kapcsolódna ehhez egy olyan paragrafus, mely lehetıvé tenné az addigi döntések korrekcióját, ha az elfedés elıtti régészeti megfigyelés a várttól különbözı adottságokat talál.
5. Összefoglalás, javaslatok Az 1-4. pontban értelmeztem a Kötv és a Kormrend mindazon részeit, melyek az elfedés szempontjából fontosak lehetnek. Megfogalmaztam építımérnöki szempontból azokat a gondolatokat, melyek figyelembevételét az elfedés szakszerő megtervezéséhez és kivitelezéséhez elengedhetetlennek tartok. Ezek legfontosabb részleteit a következıkben lehet összefoglalni. a) A régészeti lelıhelyek, örökségi elemek jellemzıit, a nagyberuházások jellegzetességeit és az elfedés célját figyelembe véve fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy az elfedés mőszakilag sokkal összetettebb tevékenységet jelent, mint amit az elnevezés, illetve a kiadott jogszabályok bizonyos részei sugallnak, függıen − a régészeti lelıhely, örökségi elem jellegétıl, mőszaki jellemzıitıl, méreteitıl, − a talaj- és a talajvízviszonyoktól, − az elfedésre kerülı építmény és az építési tevékenység jellemzıitıl, − az elfedés és az építés okozta változásokból következı hatások jellegétıl és mértékétıl. Ahhoz, hogy az elfedésrıl, mint lehetıségrıl helyes döntést hozzanak, illetve szerkezetét megtervezzék, megvalósítsák, mindezekrıl alaposan és dokumentáltan tájékozódni kell. b) Az elfedéssel kapcsolatos munkák jellegét, nehézségeit, szők határidıit és költségkorlátait mérlegelve javasolható, hogy − az elızetes régészeti dokumentáció és az annak záródokumentumaként készülı feltárási projektterv a lehetı legrészletesebb legyen, mert csak ez biztosíthatja, hogy késıbb a határidık szorításában meg lehessen hozni az elfedésrıl szóló döntéseket, s azt meg lehessen valósítani,
16
− indokolt volna mielıbb módot találni olyan K+F+I munkákra, melyek az elızetes régészeti dokumentáció, a feltárási projektterv és az elfedési terv tartalmának meghatározására és készítésük módszertanára irányul, − a sorra kerülı aktuális munkákba a feltárást végzı intézmények a régészek mellé vonjanak be építési szakértıket, különösen addig, míg az elfedéssel kapcsolatos kérdések megoldására nem alakul ki elfogadott gyakorlat, − törekedjünk arra, hogy az elızetes régészeti dokumentáció készítése a tervezési folyamat szerves része legyen, s így már a régészek és a tervezık idejekorán és kölcsönösen figyelembe vehetik a régészeti feladatellátást befolyásoló információkat és elképzeléseket, különösen hasznos lehet a geotechnikusokkal való együttmőködés, − az elfedésrıl szóló döntés meghozatalakor nagyon körültekintıen kell mérlegelni a költségeket, a jogszabályban megadott korlátok és felhasználási módok, valamint a régészeti érték és az építmény elvárt romlásmentes védelme mellett gondolva az építmény, az építési mód és az üzemeltetés esetleges megváltoztatására, a megelızı feltárás és az elfedés költségarányaira is, − az elfedési módok alkalmasságának, hatékonyságának értékeléséhez, illetve az elfedett örökségi elemek tartós védelmének ellenırzéséhez meg kell találni a megfelelı megfigyelési (monitoring) eszközöket, s azok üzemelési módját. c) Mivel az elfedés szabályait, valamint az elfedésrıl szóló döntés elıkészítésében fontos szerepet kapott elızetes régészeti dokumentációt illetıen nincs kellı szakmai tapasztalat, az elfedésre vonatkozóan a Magyar Nemzeti Múzeumtól várt szabályok – véleményem szerint – jelenleg csak irányelvek formájában fogalmazhatók meg. Késıbb, miután a konkrét projektek keretében a szakemberek konkrét megoldásokat dolgoznak ki, s azok értékelhetık lesznek, célszerő lesz ezekbıl típusmegoldásokat kifejleszteni, s „elfedési szabályként” azokat közzétenni. Hoszszabb távon ugyanis csak ilyenek birtokában várható, hogy a jogszabályok által elıírt szők határidık és költségkorlátok szorításában a helyes megoldásokat megtalálják. A most következı elsı idıszakban pedig több erıt kell összpontosítani az elfedések tervezésére, a lehetséges legkorábbi idıszakban kell megkezdeni a munkát, s szükség lesz a régészek, az építési szakemberek, a beruházók és a hatóság türelmes, kompromisszumkész együttmőködésére. A most kidolgozandó irányelvek két részbıl álljanak: − az elfedésrıl szóló javaslat, terv kidolgozásának eljárási rendjére, a figyelembe veendı szempontokra vonatkozó javaslat, melyeket hosszabb távon (remélhetıen) legfeljebb pontosítani, kiegészíteni kell, de tartósan is alapját képezhetik a munkafolyamatnak, − az elfedés kialakítására és a szükséges kiegészítı intézkedésekre vonatkozó mőszaki irányelvek, melyeket idıvel a sikeres megoldásokból kialakuló típusmegoldások válthatnak fel.
17
Végül – bár feladatom az elfedés építési vonatkozásainak tisztázása volt – megfogalmazom a kérdéskörrel kapcsolatban munkám során bennem megfogalmazódott gondolatokat. Érzékelhetı az új jogszabályokból, hogy a cél a régészetre fordítandó költségek és idı csökkentése volt, miközben a jogalkotó nem kívánt lemondani a régészeti értékek szigorú védelmérıl. Úgy tőnik, az elfedésben vélte megtalálni a megoldást, talán nem eléggé felmérve annak minden aspektusát. Úgy vélem, a költségeket tekintve az elfedés nem feltétlenül elınyösebb a megszokott megelızı feltárásnál, mőszaki szempontból pedig biztosan nem az. Elfedés esetén az örökségi emléket és az új létesítményt is mindenképpen több veszély fenyegeti, mint a megelızı feltárás esetén. A régészetre a kivitelezés idıszakában fordítható idı bizonyosan csökken, s ez elınyös lesz a beruházónak, ám valószínőleg hátrányos a régészet, a magyar örökségvédelem számára. Az idıkorlátozás hasznát azonban sok esetben felemésztheti az, hogy az elfedés után felmerülı bármiféle (szerkezeti, építéstechnológiai, üzemeltetési) változtatás lehetıségét meg kell vizsgálni az elfedés alkalmassága szempontjából. Az ilyen utóvizsgálat és az elfedés esetleges megerısítésének idı- és költségigénye vagy az elfedés miatt elıírandó korlátozások költségvonzata akár nagyobb is lehet, mint ami az elfedéssel a megelızı feltárás mennyiségét csökkentve nyerhetı. Az elfedés bizonyosan csak a kivitelezés késleltetését enyhítheti, ami viszont talán másként is elérhetı volna. Talán az építési terület régészeti feltárását nem a kivitelezéshez kellene kapcsolni, hanem a tervezéshez, az elıkészítéshez, miként pl. a terület geodéziai, mérnökgeológiai felmérése is akkor valósul meg. Talán az ország területének valamiféle régészeti feltérképezése is segítene, miként földrajzi és földtani térképekre is támaszkodhatunk. Erre még bizonyára sokáig kell várni, de talán az elızetes régészeti dokumentáció szerepének növelésével, módszertanának fejlesztésével, a tervezési folyamatba való bekapcsolásával lehetne a régészeti feladatellátást javítani, a beruházási igényekkel harmonizálni. Gyanítom, így nem feltétlenül az elfedésben leljük meg az optimális megoldást. Gyır, 2012. október 10.
dr. Szepesházi Róbert tanszékvezetı egy. docens, geotechnikai szakértı Széchenyi István Egyetem, Szerkezetépítési és Geotechnikai Tanszék
18
