2012 február 29. EURÓPAI SZAKSZERVEZETI AKCIÓNAP
Az Európai Szakszervezeti Szövetség (ESZSZ) az unió tagállamai körében tapasztalható egyre rosszabbodó gazdasági és szociális helyzet és az egyre súlyosabb megszorító intézkedések miatt európai akciónapot hirdetett február 29-re. Az Európai Tanács ülésének előestéjén a tiltakozás a döntéshozók politikáját veszi célba, látván, hogy egyetlen megoldásként a lakosságot érintő negatív intézkedéseket vezetnek be. A szakszervezetek szerte Európában azt követelik, hogy a politikai prioritások középpontjába a munkahelyteremtés, a foglalkoztatás és a szociális igazságosság kerüljön. A március 1-2-én sorra kerülő európai Tanács ülése várhatóan jóváhagyja a tavaly decemberi pénzügyi paktum végrehajtásáról szóló nemzetközi megállapodást, amivel az európai szerződések részévé válnak a pénzügyi fegyelem és a megszorítások politikái. Az ESZSZ szerint ennek súlyos társadalmi következményei lesznek a tagállamok szintjén – a recesszió rémét vetítve előre. Rekordszintű a munkanélküliség – az EU-ban 27 millió a regisztrált munkanélküli, közülük több, mit öt millióan fiatalok! Az uniós döntéshozóknak komolyan kell venni azt az ígéretüket, hogy a puszta szavakon túl a foglalkoztatás bővítése terén érdemi előrelépések, s ne csak nyilatkozatok szülessenek – ennek példája volt a január végi brüsszeli informális csúcs is. A foglalkoztatás bővítését, a fenntartható növekedést eredményező kilábalási tervre van szükség! A munkavállalók, a munkanélküliek milliói, az egyre bizonytalanabb és kiszolgáltatottabb helyzetben lévő családok, s érdekvédelmi szervezeteik valódi segítséget várnak az általuk választottaktól. Európában szükséges a költségvetések kiegyensúlyozása, de a szakszervezetek ellenzik a pénzügyi stabilitási tervek és politikák azon változatait, melyek nem kezelik prioritásként a fenntartható, társadalmilag, szociálisan igazságos növekedést. Nem elviselhető, hogy a megszorítások - bárminek is nevezzék e politikákat - megfojtsák a növekedést és a munkahelyteremtést, fokozva az egyenlőtlenséget, a társadalmi kirekesztést. A bizalom meredek csökkenése intő jel kel, hogy legyen! A válságra adott válaszokat, a megszorítást, a költségvetési fegyelmet általános politikai konszenzus övezi Európa szerte. A neoliberális ideológusok egyedüli megoldásként csak a bérek és a szociális védelem visszavágását, a munkaszerződések ultra rugalmasítását javasolják, miközben támadják a kollektív alku rendszereit és a kollektív érdekvédelmet. 1
Az akciónap eseményei Központi események Február 28.
Szakszervezeti vezetők delegációja találkozik José Manuel Barroso, Európai Bizottsági elnökkel
Február 29.
Szakszervezeti vezetők delegációja találkozik Herman Van Rompuy, Európai Tanácsi és Martin Schultz, az Európai Parlament elnökökkel. Az ESZSZ képviselői és a belga tagszervezetek (FGTB – CSC – CGSLB) az Európai Tanács épülete előtt demonstrációt tartanak 12.00 – 13.00 között (175, rue de la Loi)
A tagszervezetek és az európai ágazati szövetségek tagjai a politikai döntéshozók, a közvélemény figyelmét felhívó rendezvényeket szerveznek. Sajtótájékoztatók, sajtóbeszélgetések, testületi állásfoglalások, kisebb konferenciák keretében foglalkoznak az akciónap európai és nemzeti kérdésivel. (http://www.etuc.org/a/9648)
AZ MSZOSZ kapcsolódó véleménye, álláspontja Pénzügyi fegyelem, megszorítások: •
•
•
2
Azt MSZOSZ mindig is fegyelmezett, egyensúlyban tartott költségvetési politikáért emelt szót. Ehhez komoly munkavállalói érdek is fűződik: általában a költekezés célpontjai nem a munkavállalók és nem a legrászorultabbak. Viszont általában a megszorításokat nekik kell megfizetni, elszenvedni. Ebből a sajnálatos tapasztalatból kiindulva azt kell megfogalmaznunk: a munkavállalók alapvetően érdekeltek e költségvetési egyensúly fenntartásában. Igazságos módon kell a költségvetési egyensúlyt fenntartani is, és ha felborul, azt helyreállítani is. Ez azt jelenti, hogy a terheket igazságosan kell elosztani, vagyis annak arányában kell hozzájárulni, amilyen arányban elkölthető jövedelem keletkezik. A magasabb jövedelműek, a gazdagabbak tehát nagyobb mértékben kell, hozzájáruljanak mind a közteherviseléshez általában, mind az egyensúly helyreállításához. Saját fejlődésének alapjait számolja fel az a gazdaságpolitika, amely a dolgozók, munkanélküliek, nyugdíjasok tömegeit taszítja szegénysorba a megszorításokkal. Ezáltal ugyanis csökkenti a lakosság vásárlóerejét, csökkenti a fogyasztást, ami nélkül a gazdaság, de főleg a kis és közepes vállalatok nem fognak tudni bővülni, de esetenként szinten maradni sem.
Fenntartható, társadalmilag, szociálisan igazságos növekedés: •
•
•
Az a növekedés, amely kizárólag az exportra alapoz, rendkívül sérülékeny, és hosszabb távon semmiképpen nem tartható fenn. Igaz ez a gazdaság azon részére, amely exportképes, de arra is, amely vagy tőkeerejénél, vagy a tevékenysége jellegénél fogva jobbára a belső piacról tud csak megélni. Termékek, szolgáltatások széles köre célpontja a belső piac. Ha csökken a piac vásárlóereje, akkor a gazdaság ezen szegmense is visszaesik. A munkavállalók, a szakszervezetek alapvetően az igazságos újraelosztásban érdekeltek. A kormány által arányosnak nevezett egykulcsos jellegű adózás nem igazságos. Az egykulcsos adó arányaiban többet vesz el az alacsonyabb keresetűektől, ugyanis jobban szűkíti az elkölthető jövedelmüket. A progresszív adó több elkölthető jövedelmet meghagy az alacsony keresetűeknél, így az sokkal igazságosabb. Az igazságos adórendszer nem növeli, hanem csökkenti a jövedelemkülönbségeket.
Bérek: •
•
•
•
•
A munkavállalónak napi 8 órai munkával és 100 százalékos teljesítménnyel meg kellene keresnie azt a bért, ami önmaga és a családja tisztes megélhetését biztosítja. Ettől ma nagyon messze van a munkavállalók többsége. Az adójóváírás eltörlése egyértelműen adóemelés. A kormány az átgondolatlan és felelőtlen intézkedései eredményeként jelentkező költségvetési hiányt részben ebből akarja finanszírozni. A következményeket azonban nem meri, nem akarja bevállalni: a munkavállalók nettó bérkiesését ezért a munkaadókkal akarja kompenzáltatni az elvárt bér bevezetésével. Ez nem csak közgazdaságilag abszurd ötlet, de veszélyezteti a munkahelyek megtartását, a foglalkoztatás csökkenéséhez vezethet. Az adójóváírás eltörlésének a vesztesei mégis egyértelműen a munkavállalók, mert az ma már világosan látszik, hogy a munkahelyek jelentős részében nem tudják vagy nem is akarják a teljes körű kompenzálást megfizetni. És mint ahogy a korábbi években is előfordult, a munkavállalók hátrányára történő trükközés sem ritka a megoldásokban. A munkavállalóknak az elvárt bér megkapása még a bérük vásárlóértékének a csökkenését jelentené csak, valódi értékmegőrzésre, teljesítménnyel arányos növelésre semmi reményük nincs az idén. Piacgazdaságban a béreknek az érintett felek megállapodása szerint kellene alakulnia. A 2012es bérhelyzet kialakulásához még csak ki sem kérte a kormány a szociális partnerek véleményét. Hiányzik ennek intézményes fóruma is az OÉT megszüntetésével.
Foglalkoztatáspolitika • Továbbra is legfontosabb elvárásunk a versenyképes és fokozatosan bővülő foglalkoztatás feltételeinek megteremtése • Nem támogatjuk, hogy a meglévő munkahelyeket atipikus munkavégzési formák váltsák fel. Legfeljebb, mint foglakoztatás bővítési lehetőséget és átmeneti munkahelymegtartó szükségintézkedést ismerjük el. • Fiatalok, pályakezdők, gyesről, gyedről visszatérő kismamák és az 50 év felettiek foglalkozatásának elősegítése, be-, valamint visszavezetése a munkaerőpiacra. Olyan aktív eszközöket akarunk, melyek ténylegesen pozitívan befolyásolják e hátrányos helyzetű csoportok munka-erőpiaci helyzetét. 3
• Célunk a hátrányos helyzetű csoportok munkaerő-piaci integrációjának felgyorsítása. Ehhez konkrét (már az iskolai képzéstől kezdve) egymásra épülő programok kidolgozása szükséges. • A megváltozott munkaképességű emberek segítése, olyan szabályozási, munkaerőpiaci programok, kialakítását igényli, hogy megtalálják és megállják helyüket a munka világában. • Fellépünk a fekete foglalkozatás minden formája ellen. Mindannyian abban vagyunk érdekeltek, hogy több bejelentett stabil munkahely legyen. • Közfoglalkoztatási bért méltánytalannak tartjuk, mely a létminimumot sem éri el. Továbbá elfogadhatatlan, hogy a közfoglalkoztatás szabályozása szerint munka és munka között különbséget tegyen a kormány. • Közfoglalkoztatási bér: 71.800 Ft, Minimálbér: 93.000 Ft • Garantált közfoglalkoztatási bér: 92.000 Ft, Garantált bérminimum: 108.000 Ft Szociálpolitika - Nyugdíjpolitika: • A visszamenőleges törvénykezés, a már meglévő jogosultságok sárba tiprása elfogadhatatlan politikai eszköz az MSZOSZ számára, történjen az akár a gazdaság, akár az újraelosztás, a szociális igazságosság, vagy épp a társadalmi szolidaritás színterén. • Az a politikai akarat, ahol a nagy társadalmi rendszerek átalakítása során direkt módon kihagyják a szakmai grémiumokkal folytatott konzultációkat, ahol nem zajlik társadalmi vita a társadalmunk jelenét és jövőjét meghatározó hosszú távú lépésekről, ahol zárt ajtók mögött köttetnek paktumok, az szembe megy a demokrácia alapértékeivel. • A korhatár előtti nyugdíjak felszámolása, és az ezzel párhuzamosan futó, gyorsított ütemű korhatáremelés csak fokozza a munkavállalók kiszolgáltatottságát, alapjaiban rengeti meg a biztosítási rendszereinkbe vetett bizalmat, és ez által az adó-járulék fizetői morált is. Az embereknek nem érdeke a jövőben a tisztes köztehervállalás, a kölcsönösségre épülő elvek szem előtt tartása „ha tisztességgel adok, majd tisztességgel kapok is”. • Az MSZOSZ továbbra is kiáll a rugalmas nyugdíjba vonulás feltételeinek megteremtése mellett. Olyan átalakításokban érdekelt, mely a magas szolgálati idővel rendelkező munkavállalók számára kortól, és nemtől függetlenül teremti meg a nyugdíjba vonulás lehetőségét. • A korkedvezmény rendszerének átalakítása során az MSZOSZ véleménye, hogy a fokozottabb munkavédelmi, munkaegészségügyi elírások betartatása mellett továbbra is szükség lesz egy speciális „nyugdíjazási” forma megtartására, mely a szervezet fokozott igénybevételével járó munkakörök esetében a korhatár előtt állók számára továbbra is biztosítja a korhatár előtti ellátások igénybevételét. • A rokkant nyugdíjak rendszerének átalakításánál az MSZOSZ érthetetlennek tartja a véglegesített határozattal rendelkezők, - testi, vagy szellemi fogyatékosságot megállapítottismételt felülvizsgálatát, valamint a különbségtételt az ellátások összegének meghatározásánál, azaz a minimálbér és közfoglalkoztatási bér kettős mércéjét. • Az MSZOSZ felháborítónak tartja a rendszer átalakítás, az un. profiltisztítás miatt a korábban nyugdíjasnak számító ellátottak kedvezményeinek eltörlését. Így például az utazási kedvezmények megvonását a korhatár előtti ellátottak, vagy éppen a megváltozott munkaképességűek tekintetében. 4
•
•
A politika a járulékok mértékének emelésével, a hozzájuk kapcsolódó várományok folyamatos csorbításával, és szociális háló fokozatos szétverésével (nyugellátás, rokkantság, táppénz, passzívtáppénz, munkanélküli ellátások, stb.) egyre nagyobb létbizonytalanságba sodorja a mai magyar munkavállalókat, azaz az adó és járulékfizetőket. A szegények aránya egyre nő hazánkban, és egyre szélesedik az olló. Bár a mai politikai elvek a középosztály megerősítését hangsúlyozzák, a magyar valóság kiábrándító, hiszen a magyar középosztály szinte nem is létezik a munkavállalók kereseti összetételét tekintve. Az MSZOSZ a versenyszféra legnagyobb konföderációjaként első kézből is tapasztalja a politikai döntések negatív hatásait a munkavállalók mindennapjaira, kereseteire, munkakilátásaira egyaránt.
Budapest, 2012. február 20. Hanti Erzsébet
Agócs Andrea Királykuti Mira György Károly
5
