A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének FK-I-FB-50089/2011. számú, fogyasztóvédelmi bírság kiszabását és intézkedést tartalmazó határozata az OTP Lakástakarékpénztár Zrt. számára. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (székhelye: 1013 Budapest, Krisztina krt. 39., továbbiakban: Felügyelet) által (…) Ügyfél 2011. március 31-én érkeztetett kérelme alapján az OTP Lakástakarékpénztár Zrt.-nél (székhelye: 1051 Budapest, Nádor utca 21., a továbbiakban: Lakástakarékpénztár) lefolytatott fogyasztóvédelmi eljárás megállapításai alapján Dr. Szász Károlynak, a Felügyelet elnökének felhatalmazása alapján az alábbi határozatot hozom: I.
A Felügyelet a Lakástakarékpénztárnak — a lakáselőtakarékossági számla egyenlegére és értékszámának alakulására vonatkozó jogszabályban meghatározott értesítési kötelezettség megsértése miatt — a határozat kézhezvételének napjával megtiltja a jogsértő magatartás további folytatását.
I/A.
A Felügyelet a lakáselőtakarékossági számla egyenlegére és értékszámának alakulására vonatkozó jogszabályban meghatározott értesítési kötelezettség megsértése miatt a Lakástakarékpénztárral szemben 100.000 forint, azaz egyszázezer forint összegű fogyasztóvédelmi bírságot szab ki.
II.
A Felügyelet a Lakástakarékpénztárral szemben — a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmára vonatkozó jogszabály megsértése miatt — a határozat kézhezvételének napjával megtiltja a jogsértő magatartás további folytatását.
II/A.
A Felügyelet a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmára vonatkozó jogszabályi rendelkezés megsértése miatt a Lakástakarékpénztárral szemben 250.000 forint, azaz kettőszázötvenezer forint fogyasztóvédelmi bírságot szab ki.
III.
A Felügyelet a Lakástakarékpénztárral szemben — a panaszkezelésre vonatkozó jogszabály megsértése miatt — a határozat kézhezvételének napjával megtiltja a jogsértő magatartás további folytatását.
A kiszabott fogyasztóvédelmi bírságokat a határozat jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül kell a Felügyeletnek a Magyar Államkincstárnál vezetett 10032000-0028383430000003 számú számlájára - "fogyasztóvédelmi bírság" megjelöléssel, valamint a határozat számának feltüntetésével - befizetni. A fogyasztóvédelmi bírság önkéntes befizetésének elmaradása esetén a közigazgatási végrehajtás szabályai kerülnek alkalmazásra. A fogyasztóvédelmi bírság befizetésére meghatározott határidő elmulasztása esetén, a be nem fizetett bírságösszeg után késedelmi pótlék felszámolására kerül sor, melynek mértéke minden naptári nap után a felszámítás időpontjában érvényes jegybanki alapkamat kétszeresének 365öd része. A késedelmesen megfizetett késedelmi pótlék után nem számítható fel késedelmi pótlék.
A késedelmi pótlékot a Felügyelet hivatkozott számú számlájára kell befizetni, a határozat számának feltüntetésével, „késedelmi pótlék” megjelöléssel. Ha a kötelezett a bírságfizetési kötelezettségének határidőben nem tesz eleget, a fizetési kötelezettség haladéktalanul végrehajtásra kerül. A határozat ellen közigazgatási eljárás keretében fellebbezésnek nincs helye. Az ügyfél, illetve a kifejezetten rá vonatkozó rendelkezés tekintetében az eljárás egyéb résztvevője a határozat felülvizsgálatát a közléstől számított 30 napon belül jogszabálysértésre hivatkozással a Fővárosi Bíróságtól keresettel kérheti. A keresetlevelet – a Fővárosi Bíróságnak címezve – a Felügyeletnél kell 3 példányban benyújtani vagy ajánlott küldeményként postára adni. A keresetlevél benyújtásának a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya. Indokolás Ügyfél 2011. március 31-én érkeztetett, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló 2010. évi CLVIII. törvény (továbbiakban: Psztv.) 64. §-ában meghatározott fogyasztóvédelmi eljárás lefolytatására irányuló kérelemmel kereste meg a Felügyeletet, melyben a Lakástakarékpénztár eljárását kifogásolta az alábbiak szerint: AZ ÜGYFÉL KÉRELME, A FOGYASZTÓVÉDELMI ELJÁRÁS MEGINDÍTÁSÁNAK INDOKA
Ügyfél 2003. április 29-én a Lakástakarékpénztárral (…) számon nyilvántartott lakáselőtakarékossági (a továbbiakban: LTP) szerződést kötött, mely az OTP Bank Nyrt.-nél (székhelye: 1051 Budapest, Nádor u. 16., továbbiakban: Bank) (…) számon nyilvántartott lakáscélú kölcsönszerződés fedezeteként szolgált. Ügyfél a beadványában előadta, hogy 2007. augusztus 1-jén a teljes hitelösszeget, beleértve a kamatokat is, a Bank (…) fiókjában kiegyenlítette, ennek ellenére a Bank a 2007. augusztus 15-én kelt levelében felszólította Ügyfelet lakáshitelének teljes körű kiegyenlítésére. A hitel kiegyenlítésekor a bankfiók munkatársa írásban intézkedett az LTP betét zárolásának feloldásáról. Ügyfél 2007. szeptember 13-án írásban kérte az LTP szerződés futamidejének meghosszabbítását további (…) évre, továbbá kérte a betét összegének havi (…) Ft-ra történő emelését. Ügyfél kifogásolta, hogy levelére nem kapott választ, és az LTP szerződésének módosítását a Bank 2007 decemberében végezte el, így az LTP megtakarítás kiutalási időpontja módosult. Ügyfél beadványában előadta továbbá, hogy a Bank a 2009. október 28-án kelt levelében értesítette, hogy az LTP szerződése alapján a 2007. augusztus 31-ei kiutalást visszavonja, mellyel kapcsolatban Ügyfél 2009. november 28-án írásban panaszt tett a Banknál. Ügyfél a levelében kifogásolta a Bank fenti levelének téves tartalmát, valamint az LTP számlájának kezelését arra vonatkozóan, hogy 2007 őszén a Bank 4 hónap késedelemmel végezte el szerződésének módosítását. Ügyfél kifogásolta, hogy levelére a Bank nem válaszolt. Ügyfél 2010 augusztusában – lakásvásárlás céljából – tájékoztatást kért az LTP megtakarítási számlájának egyenlegéről (befizetett összeg + kamat + állami támogatás), amit a Bank ügyintézője a rendszerből kinyomtatva átadott a részére. Ügyfél 2010. szeptember 2-án kérte az LTP megtakarítás kiutalását, a gyorsított eljárás díjának megfizetése mellett. A Bank 2010 októberében az Ügyfél részére (…) Ft-tal kevesebb pénzösszeget utalt, mellyel kapcsolatban
2
az Ügyfél 2010. október 26-án írásban panaszt tett. Ügyfél panaszára a Bank a 2010. november 15-én kelt levelében válaszolt, melyben elismerte, hogy az Ügyfelet 2010 augusztusában tévesen tájékoztatta. Ügyfél a beadványában előadta, hogy a Bank a 2011. február 2-án kelt levelében arról értesítette, hogy (…) Ft-ot tévesen utalt át részére az LTP megtakarítás kiutalásakor, ezért a fenti összeg visszafizetését kérte. Ügyfél 2011. február 5-én kérelmet nyújtott be, melyben a (…) Ft visszafizetésének elengedését kérte. Ügyfél kifogásolta, hogy kérelmét a Bank a 2011. március 9-én kelt válaszában elutasította. Ügyfél a beadványában kifogásolta továbbá, hogy lakáshitelének visszafizetésekor – 2007. augusztus 1-jén – a Bank nem tájékoztatta teljes körűen a jelzálogjog törlésének díjával kapcsolatosan, ezért a (…) Ft-os díjat Ügyfél fizette meg. Ügyfél a beadványában foglaltak kivizsgálását kérte a Felügyelettől. A Psztv. 64. § alapján a Felügyelet ellenőrzi - a Psztv. 4. §-ban meghatározott szolgáltatók által a szolgáltatás igénybevevőivel, azaz a fogyasztóval szemben tanúsítandó magatartásra vonatkozó kötelezettséget megállapító, a Psztv. 4. §-ban felsorolt jogszabályokban előírt rendelkezéseknek (fogyasztóvédelmi rendelkezéseknek) - a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény (Fttv.) rendelkezéseinek, - a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló 2008. évi XLVIII. törvény (Grtv.) rendelkezéseinek és - az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény (Ektv.) rendelkezéseinek betartását, és eljár e rendelkezések pénzügyi szervezetek általi megsértése esetén. FOGYASZTÓVÉDELMI ELJÁRÁS SORÁN MEGÁLLAPÍTOTT TÉNYÁLLÁS, JOGSZABÁLYI KÖRNYEZET, A TÉNYÁLLÁS MINŐSÍTÉSE
A
A Felügyelet az FK-I-71042/2011. számú végzéssel Ügyfél 2011. március 31-én érkeztetett kérelme alapján folytatott fogyasztóvédelmi eljárást az Ügyfél és a Lakástakarékpénztár között létrejött szerződéshez kapcsolódó állami támogatás visszautalására vonatkozó igény, valamint a jelzálogjog törlési díj Ügyfél általi megfizetésének jogszerűsége tekintetében megszüntette, tekintettel arra, hogy az nem a Psztv. 64. §-ban foglalt szabályokba ütköző magatartás észlelésére és megállapítására vonatkozik, hanem egyrészt az Ügyfél (…) számon nyilvántartott LTP szerződéséből eredő kifizetés, másrészt az igazságszolgáltatási díj megfizetésének vizsgálatára irányul, ami nem hatósági ügy, ezen kérdésekben való döntésre közigazgatási úton, fogyasztóvédelmi eljárás keretében nincs lehetőség, arra polgári bíróság jogosult. A LAKÁSELŐTAKARÉKOSSÁGI SZÁMLA EGYENLEGÉRE ALAKULÁSÁRA VONATKOZÓ ÉRTESÍTÉSI KÖTELEZETTSÉG I.
I.1. Tényállás
3
ÉS
ÉRTÉKSZÁMÁNAK
A Bank 2011. június 15-én érkeztetett nyilatkozata szerint Ügyfél a Lakástakarékpénztár megbízásából eljáró Bankkal 2003. április 29-én LTP szerződést kötött, mely Ügyfél (…) számlaszámon nyilvántartott lakáshitelének fedezetét képezte. 2007. április 30-án a megtakarítás kiutalási feltételei teljesültek, az LTP szerződés alapján a kiutalás időpontja 2007. július 31. napja volt. A Bank 2007 augusztusában a kölcsönszerződés és az LTP szerződés értelmében – az engedményezésre tekintettel az Ügyfél külön kiutalási kérelme nélkül – a megtakarítás összegét ((…) Ft) a (…) számú hitelszámlára átvezette, az LTP megtakarítási számlát lezárta. Ügyfél 2007. augusztus 1-jén személyesen a bankfiókban rendezte a (…) számú hitelszámlán fennálló tartozását, így a Bank az LTP megtakarítás összegét a hitelszámlán túlfizetésként tartotta nyilván. A Bank a 2011. június 15-én érkeztetett nyilatkozatához csatolta az Ügyfélnek írt, 2011. június 7-én kelt levelét, mely szerint Ügyfél 2007. szeptember 19-én kérelemmel fordult a Bankhoz, mely alapján a Bank az LTP megtakarítási számla helyreállítását megkezdte. Ennek értelmében a tévesen lezárt számlát újranyitotta, a megtakarított összeget a hitelszámláról visszavezette, majd az állami támogatást és a betéteket az eredeti értéknapra visszakönyvelte. Az LTP szerződés módosítása – Ügyfél 2011. szeptember 19-ei kérelme alapján – 2007. november 28-án történt meg. A 2007. július 31-ei számlazárás helyesbítése hosszabb időt vett igénybe, a kiutalás visszavonásáról a Lakástakarékpénztár a 2009. október 28-án kelt levelében értesítette az Ügyfelet. I.2. Jogszabályi környezet A lakás-takarékpénztár általános szerződési feltételeiről szóló 47/1997. (III.12.) Kormányrendelet (továbbiakban: Kormányrendelet) 6. § (2) bekezdése szerint: „A lakástakarékpénztár a lakás-előtakarékoskodót az általános szerződési feltételekben meghatározott gyakorisággal, de legalább évente egyszer értesíti számlájának egyenlegéről és értékszámának alakulásáról, valamint arról, hogy a legutolsó kiutalás során mekkora volt az a legalacsonyabb értékszám, amelynél még kiutalható volt a szerződéses összeg.” I.3. A tényállás minősítése A Felügyelet a 2011. augusztus 19-én kelt végzésében a Bank nyilatkozatát kérte, hogy a megbízó Lakástakarékpénztár eleget tett-e a Kormányrendeletben foglalt fenti kötelezettségének. A Bank a 2011. szeptember 9-én érkeztetett leveléhez csatolta az Ügyfél részére normál postai úton megküldött számlakivonatokat. A Felügyelet megállapította, hogy a Lakástakarékpénztár a 2007. május 1. – 2010. április 30. közötti időszakra vonatkozó elszámolást 2010. május 18-án készítette el, azonban a kivonat postára adását bizonyító dokumentumot az eljárás során a Lakástakarékpénztár nem csatolt, így a Lakástakarékpénztárat terhelő értesítési kötelezettség teljesítése az eljárás során nem nyert bizonyítást. Ugyanakkor a Felügyelet az eljárási iratok alapján hivatalból megállapította, hogy a Lakástakarékpénztár megsértette a Kormányrendelet 6. § (2) bekezdésében meghatározott értesítési kötelezettségét, tekintettel arra, hogy a Kormányrendelet 6. § (2) bekezdésében foglaltak ellenére a 2007. május 1. – 2010. április 30. közötti időszakra vonatkozó elszámolást 2010. május 18-án készítette el és – bizonyítást nem nyert nyilatkozata szerint – küldte meg az Ügyfél részére, vagyis az Ügyfelet a 2007. évi LTP szerződésmódosítást követően nem értesítette legalább évente egyszer az LTP számlájának egyenlegéről.
4
II. A TISZTESSÉGTELEN KERESKEDELMI GYAKORLAT TILALMÁNAK MEGSÉRTÉSE II.1. Tényállás Ügyfél 2010 augusztusában személyesen felkereste a Bank (…) fiókját, ahol tájékoztatást kért az LTP megtakarítási számlájának egyenlegéről. A Bank tájékoztatta az Ügyfelet az LTP megtakarítás várható összegéről ((…) Ft), valamint az LTP szerződés felmondásának feltételeiről, és átadta részére a (…) számú LTP megtakarítási számláról készített kimutatást. Ügyfél 2010. szeptember 2-án az LTP szerződést felmondta, 45 napos kifizetési idővel. A számlazárás érdekében Ügyfél 2010. szeptember 20-án kérte az LTP megtakarítás összegének kifizetését. A fenti napon kifizethető megtakarítás ((…) Ft) és a 2010. augusztusi tájékoztatás során közölt összeg között eltérés volt, ezért Ügyfél nem vette fel az LTP számláján lévő összeget. A Bank 2011. június 15-én érkeztetett nyilatkozata szerint az eltérés oka az volt, hogy a megtakarítási számla 2007. évi helyreállításakor a teljes megtakarított összeget ((…) Ft) – mely az állami támogatást és kamatait (összesen (…) Ft) is tartalmazta – a Bank visszavezette a számlára, és a megtakarítási egyenleg – egyedi technikai hiba folytán – kétszer tartalmazta a 2007 áprilisáig jóváírt állami támogatások összegét. Ügyfél beadványának azon részét, mely az Ügyfélnek adott 2010. augusztusi tájékoztatás során közölt és az Ügyfél részére 2010 októberében kifizetett összeg közötti eltérésre vonatkozott, a Felügyelet a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény (a továbbiakban: Fttv.) rendelkezései vonatkozásában vizsgálta meg. II.2. Jogszabályi környezet Az Fttv. 3. § (1)-(3) bekezdése szerint: „(1) Tilos a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat. (2) Tisztességtelen az a kereskedelmi gyakorlat, a) amelynek alkalmazása során a kereskedelmi gyakorlat megvalósítója nem az ésszerűen elvárható szintű szakismerettel, illetve nem a jóhiszeműség és tisztesség alapelvének megfelelően elvárható gondossággal jár el (a továbbiakban: szakmai gondosság követelménye), és b) amely érzékelhetően rontja azon fogyasztó lehetőségét az áruval kapcsolatos, a szükséges információk birtokában meghozott tájékozott döntésre, akivel kapcsolatban alkalmazzák, illetve akihez eljut, vagy aki a címzettje, és ezáltal a fogyasztót olyan ügyleti döntés meghozatalára készteti, amelyet egyébként nem hozott volna meg (a továbbiakban: a fogyasztói magatartás torzítása), vagy erre alkalmas.” (3) A (2) bekezdés értelmében tisztességtelen különösen az a kereskedelmi gyakorlat, amely megtévesztő (6. § és 7. §) vagy agresszív (8. §). Az Fttv. 7. § (1) bekezdése szerint: „Megtévesztő az a kereskedelmi gyakorlat, amely a) — figyelembe véve valamennyi tényszerű körülményt, továbbá a kommunikáció eszközének korlátait — az adott helyzetben a fogyasztó tájékozott ügyleti döntéséhez szükséges és ezért jelentős információt elhallgat, elrejt, vagy azt homályos, érthetetlen, félreérthető vagy időszerűtlen módon bocsátja rendelkezésre, vagy nem nevezi meg az adott kereskedelmi gyakorlat kereskedelmi célját, amennyiben az a körülményekből nem derül ki, és
5
b) ezáltal a fogyasztót olyan ügyleti döntés meghozatalára készteti, amelyet egyébként nem hozott volna meg, vagy erre alkalmas (a továbbiakban: megtévesztő mulasztás).” Az Fttv. 2. § h) pontja alapján „E törvény alkalmazásában ügyleti döntés: a fogyasztó arra vonatkozó döntése, hogy kössön-e, illetve hogyan és milyen feltételek mellett kössön szerződést, továbbá hogy gyakorolja-e valamely jogát az áruval kapcsolatban.” II.3. A tényállás minősítése A Felügyelet megállapította, hogy az Ügyfél megfelel az Fttv. 2. § a) pontjának, ugyanis önálló foglalkozásán és gazdasági tevékenységén kívül eső célok érdekében eljáró természetes személynek minősül. Nyilvánvaló, hogy az Ügyfél arra vonatkozó döntése, hogy gyakorolja-e a LTP szerződéssel kapcsolatban felmondási jogát, függött attól, hogy mekkora összeget takarított meg a megtakarítási időszak alatt. A Felügyelet a rendelkezésére álló nyilatkozatok és dokumentumok alapján megállapította, hogy Ügyfél a Lakástakarékpénztár nevében eljáró Bank által a megtakarítás összegére adott tájékoztatás birtokában gyakorolta a szerződéssel kapcsolatos jogát, vagyis hozta meg a LTP szerződésre vonatkozó – a szerződés felmondására irányuló – ügyleti döntését. Az Ügyfél a Lakástakarékpénztár nevében eljáró Bank által részére átadott kimutatás alapján az LTP megtakarítási számla egyenlegének pontos összegét a lakás vásárlásakor belefoglaltatta az adásvételi szerződésbe, vagyis az Ügyfél által megvásárolni szándékozott lakás vételárának egy részét az LTP megtakarítás képezte. Az Ügyfél a lakás vásárláskor a Lakástakarékpénztár nevében eljáró Bank írásbeli tájékoztatása alapján igényelt lakáshitelt más pénzügyi szervezettől. A Felügyelet megítélése szerint a Lakástakarékpénztár nevében eljáró Bank megtévesztő kereskedelmi gyakorlatot folytatott azzal, hogy az Ügyfél számára félreérthető módon adott tájékoztatást, ugyanis a megtakarítási számla egyenlege helyett ún. „modell adatokat” bocsátott az Ügyfél rendelkezésére, melyet az Ügyfél a megtakarítási számla egyenlegeként értelmezhetett. A Lakástakarékpénztár nevében eljáró Bank tehát nem megfelelően nyújtott tájékoztatást az Ügyfél LTP megtakarítása egyenlegéről, oly módon, hogy azt számszerűsítve, a LTP szerződés teljes futamidejére vonatkozóan táblázatban bocsátotta az Ügyfél rendelkezésére, annak a látszatát keltve, hogy az Ügyfél LTP szerződésének valós megtakarítási adatait tükrözi. A LTP megtakarítás egyenlege ily módon az Ügyfél részére félreérthetően került közlésre, hiszen az Ügyfél megalapozottan bízhatott abban, hogy a Lakástakarékpénztár nevében eljáró Bank nem egy általános, a korrekciókat nem tartalmazó forgalmi kimutatást bocsát a rendelkezésére, hanem az Ügyfél erre vonatkozó kérésének megfelelően a megtakarítás tényleges egyenlegéről kap tájékoztatást. A Felügyelet álláspontja szerint, az Ügyfél rendelkezésére bocsátott tájékoztatás – az állami támogatásra és a kamatra vonatkozó korrekció hiányában – alkalmas volt arra, hogy a LTP megtakarítás egyenlegére vonatkozó információ félreérthető módon történő rendelkezésre bocsátásával az Ügyfelet ügyleti döntésében tisztességtelenül befolyásolja, még az Ügyfél kellően gondos, ésszerűen gyakorolt eljárása tanúsítása mellett is.
6
A Felügyelet megállapította, hogy a fentiek szerint közölt tájékoztatás alkalmas volt arra, hogy az Ügyfelet olyan helyzetbe hozza, hogy az ügyleti döntése meghozatalakor ne tudjon tekintettel lenni valamennyi, a LTP megtakarítási egyenlegét befolyásoló tényezőre. A fentiek alapján a Felügyelet a fogyasztóvédelmi eljárásban megállapította, hogy a Lakástakarékpénztár nevében eljáró Bank az Ügyfél LTP megtakarítási számlájának kezelése során nem az elvárható szakmai gondossággal járt el, mert 2010 augusztusában a Lakástakarékpénztár nevében eljáró Banknál személyesen eljáró Ügyfelet az LTP megtakarítási számlájának egyenlegével kapcsolatosan tévesen tájékoztatta, mely téves információ hátrányosan befolyásolta ügyleti döntését. A Felügyelet a fentiek alapján megállapította, hogy a Lakástakarékpénztár fentiek szerinti magatartása kimerítette az Fttv. 7. § (1) bekezdését, mely az Fttv. 3. § (1) bekezdését sértő kereskedelmi gyakorlatnak minősül. III. A PANASZKEZELÉSRE VONATKOZÓ ELŐÍRÁS MEGSÉRTÉSE III.1. Tényállás Ügyfél 2009. november 28-án az LTP szerződésével kapcsolatban írásban panaszt tett a Banknál. A Lakástakarékpénztár nevében eljáró Bank 2011. június 15-én érkeztetett nyilatkozata szerint, Ügyfél 2009. november 28-án kelt levelében feltett kérdéseire a 2010. január 19-i válaszában nyújtott tájékoztatást, mely tartalmazta az LTP megtakarítási számlával kapcsolatos intézkedéseket és a módosított szerződés adatait. A Lakástakarékpénztár nevében eljáró Bank a levelet normál postai küldeményként küldte meg Ügyfél címére. III.2. Jogszabályi környezet A pénzügyi szektorban érvényesülő fogyasztóvédelem hatékonyságának növeléséhez szükséges egyes kérdésekről szóló, 2009. szeptember 1-jén hatályba lépett 153/2009. (VII. 23.) Korm. rendelet 1. §-a értelmében a Felügyelet fogyasztóvédelmi hatóságként jár el az általa felügyelt tevékenység folytatására jogosult szervezeteknek, személyeknek, az általa felügyelt tevékenysége vonatkozásában. Az Ügyfél panaszának benyújtásakor a fogyasztói beadványok megválaszolására a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (a továbbiakban: Fgytv.) 17/B. § (5) bekezdése volt az irányadó, mely szerint: „17/B. § (5) A 17/A. §-tól eltérően az ügyfélszolgálat minden esetben köteles a vállalkozás panasszal kapcsolatos álláspontját és intézkedéseit indokolással ellátva írásba foglalni, és a fogyasztónak a panasz beérkezését követő tizenöt napon belül megküldeni, kivéve, ha a fogyasztó panaszát személyesen jelenti be és a vállalkozás az abban foglaltaknak nyomban eleget tesz.” Az idézett jogszabályi rendelkezés a fogyasztók jogérvényesítéshez fűződő jogával kapcsolatban fogalmaz meg alapvető előírást akkor, amikor a panasztétel lehetővé tételével, illetőleg az arra adandó válaszadási kötelezettséggel kapcsolatosan szabályozza a Lakástakarékpénztár magatartását. A fogyasztói jogérvényesítéssel kapcsolatos
7
panaszbeadvány időben megfelelő módon történő kezelése alapján kerülhet az Ügyfél mihamarabb abba a helyzetbe, hogy az igényével kapcsolatosan a Lakástakarékpénztár álláspontját megismerje, illetőleg döntsön arról, hogy mely további jogérvényesítési eszközt kívánja igénybe venni. III.3. A tényállás minősítése A rendelkezésre álló dokumentumokból a Felügyelet megállapította, hogy a Lakástakarékpénztár a hozzá 2009. november 28-án megérkezett panasz megválaszolására vonatkozó, a Fgytv. 17/B. § (5) bekezdésében előírt 15 napos határidő betartását elmulasztotta, mivel válaszadási kötelezettségének csak 2010. január 19-én tett eleget. IV. A FELÜGYELET ÁLTAL ALKALMAZOTT INTÉZKEDÉSEK A Psztv. 71. § (1) bekezdése szerint: „71. § (1) Ha a Felügyelet megállapítja a fogyasztóvédelmi rendelkezések vagy a fogyasztóvédelmi ellenőrzés során hozott határozatának megsértését, a 61. § (4) bekezdés a), c) és e)-i) pontjában felsoroltak figyelembevételével és az arányosság követelményének szem előtt tartásával az alábbi jogkövetkezményeket alkalmazza: c) megtiltja a jogsértő magatartás további folytatását, f) fogyasztóvédelmi bírságot szabhat ki.” IV.1. A jogsértésért való felelősség megállapítása A Felügyelet a fogyasztóvédelmi eljárás során az LTP szerződéshez kapcsolódó, az OTP Lakástakarékpénztár Zrt. Általános Szerződési Feltételei, továbbá az Ügyfél és a Lakástakarékpénztár között létrejött LTP szerződés alapján megállapította, hogy az LTP szerződés vonatkozásában a Bank a Lakástakarékpénztár felhatalmazása alapján, annak megbízásából járt el. Ugyanakkor figyelembe veendő, hogy a Kormányrendelet 6. § (2) bekezdése a Lakástakarékpénztárat kötelezi az ügyfelek tájékoztatására a lakáselőtakarékossági számlájuk egyenlegére és értékszámának alakulására vonatkozóan. Emellett figyelembe kell azt is venni, hogy az Ügyfél panasza a Lakástakarékpénztárnál vezetett számlájával volt kapcsolatos, így a panasz megválaszolása is közjogi értelemben a Lakástakarékpénztárat terhelte. A Felügyelet a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat vonatkozásában tekintettel kell legyen az Fttv. 9. § (1)-(2) bekezdéseire, amelyek szerint: 9. § (1) A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmának megsértéséért felel az a vállalkozás, amelynek a kereskedelmi gyakorlattal érintett áru értékesítése, eladásának ösztönzése közvetlenül érdekében áll. (2) Az (1) bekezdés szerinti vállalkozás felel akkor is, ha a kereskedelmi gyakorlatot szerződés alapján más személy valósítja meg a vállalkozás érdekében vagy javára. Tekintettel arra, hogy a megtévesztő tájékoztatás a Lakástakarékpénztár által nyújtott szolgáltatásra vonatkozott, így az a Lakástakarékpénztár érdekkörébe tartozik, az Fttv. idézett rendelkezése alapján a Lakástakarékpénztár felelőssége állapítható meg az Fttv. rendelkezéseinek megsértése vonatkozásában is.
8
A fentiekre tekintettel a jelen határozatban megállapított jogszabálysértések miatt a Lakástakarékpénztár felelősségének megállapítására kerülhet sor. IV.2. A jogsértés további folytatásának megtiltása Tekintettel a fentiek szerint összegzett megállapításokra, a Felügyelet a rendelkező részben foglaltak szerint határozott, és a határozat rendelkező része I. pontjában a Lakástakarékpénztárnak megtiltotta a jogsértő magatartás további folytatását, annak érdekében, hogy tevékenysége során a továbbiakban legyen tekintettel az LTP számla egyenlegére és értékszámának alakulására vonatkozó értesítési kötelezettséggel kapcsolatos jogszabályi rendelkezésekre. A Felügyelet a határozat rendelkező része II. pontjában a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmának megsértése miatt a Lakástakarékpénztárnak megtiltotta a jogsértő magatartás további folytatását, annak érdekében, hogy a Lakástakarékpénztár a továbbiakban tartózkodjon a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló jogszabályban foglaltak megvalósításától. A Felügyelet a határozat rendelkező része III. pontjában megállapította, hogy a Lakástakarékpénztár megbízásából eljáró Bank a tevékenysége során az Fgytv. 17/B. § (5) bekezdését megsértve járt el, ezért megtiltotta a jogsértő magatartás további folytatását, annak érdekében, hogy a Lakástakarékpénztár a továbbiakban maradéktalanul tartsa be a panaszok kezelése során a jogszabályban foglaltakat. IV.3. A fogyasztóvédelmi bírság kiszabása A Psztv. 71. § (1) bekezdése szerint, ha a Felügyelet megállapítja a fogyasztóvédelmi rendelkezések vagy a fogyasztóvédelmi ellenőrzés során hozott határozatának megsértését, a 61. § (4) bekezdés a), c) és e)-i) pontjában felsoroltak figyelembevételével és az arányosság követelményének szem előtt tartásával fogyasztóvédelmi bírságot szabhat ki. A Psztv. 72. § (1) bekezdésének a) pontja alapján a fogyasztóvédelmi bírság összege a számvitelről szóló törvény hatálya alá tartozó, százmillió forintot meghaladó éves nettó árbevétellel rendelkező szervezet vagy személy esetében tizenötezer forinttól az éves nettó árbevételének öt százalékáig, de legfeljebb százmillió forintig, illetve a fogyasztók széles körének jelentős vagyoni hátránnyal fenyegető helyzetet okozó jogsértés esetén legfeljebb kétmilliárd forintig terjedhet. A Felügyelet tevékenységének a Psztv. 1. § (3) bekezdésének e) pontjában rögzített egyik célja a pénzügyi szervezetek által nyújtott szolgáltatásokat igénybevevők érdekeinek a védelme. A Psztv. 64. § (1) bekezdésének a) és b) pontjában meghatározott fogyasztóvédelmi rendelkezések megsértésének közös jellemzője, hogy azok minden esetben magukban hordozzák a pénzügyi szervezetek fogyasztónak minősülő ügyfelei érdekének sérelmét, illetve annak lehetőségét. A Felügyelet tevékenységének fenti céljára tekintettel határozottan kíván fellépni minden olyan, a fogyasztóvédelmi ellenőrzési eljárásaiban tapasztalt vagy egyéb módon tudomására jutott magatartással szemben, amely sérti vagy alkalmas arra, hogy sértse a pénzügyi szervezet ügyfeleinek érdekeit. A Felügyelet az előbbiek alapján amellett, hogy a jogsértő magatartás további folytatását megtiltó fogyasztóvédelmi intézkedést is alkalmazta, a Lakástakarékpénztárral szemben a fogyasztóvédelmi rendelkezések jövőbeli maradéktalan érvényesülésének kikényszerítése érdekében fogyasztóvédelmi bírság kiszabását is szükségesnek tartotta.
9
IV.2.1. Fogyasztóvédelmi bírság kiszabása a Kormányrendelet megsértése miatt A Felügyelet a határozat rendelkező részének I. pontjára vonatkozóan a rendelkező rész I/A. pontjában bírság kiszabásáról is határozott, és a Lakástakarékpénztárral szemben — a jogsértés súlya, továbbá az eset összes körülményei figyelembevételével — 100.000 Ft összegű fogyasztóvédelmi bírságot szabott ki. A Felügyelet e bírság összegének meghatározásakor figyelemmel volt arra, hogy a Lakástakarékpénztár tevékenysége során a Kormányrendelet fent idézett rendelkezéseiben foglalt, alapvető ügyféli jogot megsértve járt el. E körben a Felügyelet figyelembe vette, hogy Ügyfél a Lakástakarékpénztár mulasztásának hatására nem értesült éves értesítések útján az LTP betétszámlájának egyenlegéről. A bírság kiszabását a Felügyelet a megállapított jogsértés körülményeire alapozta. E körben, a jogsértés súlyát illetően a Felügyelet figyelembe vette, hogy a megsértett jogszabályi rendelkezés a fogyasztók időszakos tájékoztatásával kapcsolatban fogalmaz meg alapvető előírást akkor, amikor a lakáselőtakarékoskodót legalább évente egyszer számlájának egyenlegéről és értékszámának alakulásáról írásbeli kimutatás küldését írja elő. Következésképp ezen jogszabályi rendelkezés megsértése megfosztja az ügyfeleket a szerződésükkel kapcsolatos tájékozott döntéshozatal lehetőségétől. IV.2.2. Fogyasztóvédelmi bírság kiszabása a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmának megsértése miatt A Felügyelet a határozat rendelkező részének II. pontjára vonatkozóan a rendelkező rész II/A. pontjában a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmára vonatkozó jogszabály megsértése miatt a Lakástakarékpénztárral szemben 250.000 Ft fogyasztóvédelmi bírságot szabott ki. E körben, a jogsértés súlyát illetően a Felügyelet figyelembe vette, hogy a megsértett jogszabályi rendelkezés a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi magatartás tilalmával kapcsolatban fogalmaz meg alapvető előírásokat, amelyek az ügyfeleknek az ügyleti döntésükkel kapcsolatos választási szabadságát védelmezi. A Lakástakarékpénztár megbízásából eljáró Bank azzal, hogy az Ügyfelet a (…) számú LTP számlája egyenlegéről nem megfelelően tájékoztatta, az Ügyfelet a tájékozott, a releváns körülményekre tekintettel levő ügyleti döntése meghozatalában korlátozta, így tájékoztatása alkalmas volt a fogyasztói döntés torzítására. A fentiekben megállapítottak szerint ugyanakkor e jogsértésért a Lakástakarékpénztár tartozik felelősséggel. A megvalósított jogsértést tilalmazó rendelkezés mögött tehát jelentős ügyféli (fogyasztói) érdek húzódik meg, vagyis az, hogy a Lakástakarékpénztárnak eljárása során megfelelő körültekintést és gondosságot kell gyakorolnia abban a tekintetben, hogy az Ügyfél (fogyasztó) a felelős döntéshez szükséges információkkal megfelelő időben rendelkezzen annak érdekében, hogy ügyleti döntését valamennyi lényeges körülményre tekintettel hozza meg. A jelen esetben a Lakástakarékpénztár e körültekintést mulasztotta el gyakorolni, amellyel az Ügyfél (fogyasztó) tájékoztatáshoz, és végső soron vagyoni érdekei védelméhez fűződő jogát sértette meg.
10
A határozatot a Felügyelet a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) 71. § (1) bekezdése alapján, a Psztv. 4. § d) pontjában, valamint a 64. § - 72. §-aiban biztosított hatáskörében eljárva hozta meg. A késedelmi pótlék Felügyelet általi felszámításának lehetőségét a Ket. 138. §-a biztosítja. A közigazgatási végrehajtás szabályainak a Felügyelet által kiszabott bírság kapcsán való alkalmazási lehetősége a Psztv. 46. § (1) bekezdésén, valamint a Ket. 127. § (1) bekezdésének a) pontján alapul. A határozat elleni jogorvoslatról szóló tájékoztatás a Ket. 100. § (1) bekezdés d) pontján, a 100. § (2) bekezdésén, 109. § (1) bekezdésén, 110. § (1) bekezdésén, valamint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 326. § (7) bekezdésén, a 327. § (1)-(2) bekezdésein és 330. § (2) bekezdésén alapul. A határozat a Ket. 128. § (1) bekezdés c) pontja értelmében a közlés napjával jogerős. Budapest, 2011. november 10. Balogh László s.k., a PSZÁF alelnöke
11
