2008. MÁRCIUS 13., CSÜTÖRTÖK

13-03-2008

Az Euròpai Parlament vitài

HU

2008. MÁRCIUS 13., CSÜTÖRTÖK ELNÖKÖL: VIDAL QUADRAS ÚR Alelnök 1. Az ülés megnyitása (Az ülést délelőtt 10 óra 5 perckor nyitják meg.) Jim Allister (NI). – Tisztelt elnök úr! Tegnap délután egy napirenden kívüli bejelentésében az elnök pénzügyi szankciók bevezetését helyezte kilátásba több képviselővel szemben a decemberi tiltakozás miatt. A következőkre szeretnék választ kapni: elfogadhatónak tartja-e az elnök azt, hogy anélkül tette meg ezt a bejelentést, hogy az érintett képviselőket udvariasságból tájékoztatta volna a tervezett bejelentésről és annak időpontjáról? Az elnök rengeteget beszélt e képviselőházban a képviselőkkel szemben gyakorolt udvariasságról, éppen ezért azt kérdezem, miért nem tették meg velünk, a bejelentés által érintett képviselőkkel szemben azt az alapvető gesztust, hogy tájékoztatnak minket arról, hogy az elnök ilyen bejelentést fog tenni? Túl sokat kérek, amikor választ várok erre a kérdésre? Elnök. − Allister úr, nem az elnökség feladata az udvariasság megítélése. A mi feladatunk a szabályok alkalmazása, és Ön egészen biztos lehet abban, hogy a szabályokat teljes mértékben tiszteletben tartottuk. Hans-Peter Martin (NI). – (DE) Tisztelt elnök úr! Hivatkozva egyebek mellett az eljárási szabályzat 146. cikkére, Ön az imént azt mondta, hogy az Ön feladata a szabályok alkalmazása. Nem értem, miért kezdődnek az ülések rendszeresen több perces, sőt, időnként negyed órás késéssel. Ez az adófizetők pénzének pocsékolása. Ön nagyon szigorú akkor, amikor a szabályokat a politikai ellenfelekkel szemben kell betartatni, akik egyszerűen csak egy szavazást kérnek, vagy egyenlő elbírálást és demokráciát szeretnének, de korántsem olyan szigorú akkor, ha saját magáról van szó! Ha Ön mindenkit egyenlően kezelne e Házban, akkor már régen eljárást kellett volna kezdeményeznie az elnökséggel szemben, amiért számtalan alkalommal súlyos szabálysértést követtek el, ugyanis pontosan így nevezném azt, amikor az ülések rendszeresen késve kezdődnek, ami az adófizetők pénzének pazarlását jelenti. Két külön mércét alkalmaznak itt, és Önnek el kell fogadnia azt a szemrehányást, hogy ez egy önkényesen működő parlament, amely formai okokra hivatkozva szándékosan háttérbe szorítja a politikai ellenfeleket, miközben folyamatosan eltűri, ami a saját térfelén történik, sőt, még súlyos szabálysértéseket is megpróbál elleplezni! Elnök. − Köszönöm, Martin úr, hogy előadta érdekes nézeteit. 2. Az EU fejlesztési együttműködési politikájának kihívása az új tagállamok számára (vita) Elnök. − Az első napirendi pont Danutė Budreikaitė jelentése a Fejlesztési Bizottság nevében az EU fejlesztési együttműködési politikájának az új tagállamokkal szemben támasztott kihívásairól (2007/2140(INI)) (A6-0036/2008). Danutė Budreikaitė, előadó. – (LT) A 2004. és 2007. évi bővítési fordulók óta az Európai Unió 12 ország csatlakozását élte át, amelyek közül 10-nek különleges tapasztalatai vannak.

1

2

HU


A tervgazdaságtól eljutottak a piacgazdaságig és az önkényuralmi rendszertől a demokráciáig. A csatlakozást megelőzően ezek az országok segélyekben részesültek, most azonban fejlesztési együttműködési támogatás adományozóivá váltak. A legtöbbjüknek nincs korábbi tapasztalata az uniós együttműködési politikák alkalmazása terén. A csatlakozási szerződés aláírásával elkötelezték magukat e politika végrehajtására. 2004-ben a Bizottság több, az európai szomszédságpolitikát hangsúlyozó dokumentumot dolgozott ki, amelyek közvetlenül kapcsolódtak az új tagállamok által nyújtott hivatalos fejlesztéstámogatáshoz. Három év tagság után fontos megvizsgálni, hogy az új adományozó országok milyen előrelépést tettek a fejlesztési együttműködés kihívásainak való megfelelés terén. Szeretném kihangsúlyozni, hogy a jelentés csak arra a 10 tagállamra terjed ki, amelyeknek szárazföldi határaik vannak keleti szomszédainkkal határosak és hasznát látják a szomszédságpolitikának. Ez a 10 ország mindig is hosszú távú kereskedelmi, gazdasági és kulturális kapcsolatok ápolt a szomszédaival, közös volt a történelmük, valamint az a törekvésük is, hogy megvalósítsák a fejlődésre és a demokrácia konszolidálására vonatkozó céljaikat, illetve, hogy növeljék a biztonságot Közép- és Kelet-Európában. Egy kapcsolódó tanulmány eredményei azt mutatják, hogy az új tagállamok többsége a hivatalos fejlesztési támogatásokat a szomszédaik, azaz a Nyugat-Balkán és a Független Államok Közösségének országai számára utalja ki. Az EU és a keleti szomszédai közötti kapcsolat továbbra is a legkevésbé fejlett, és az új tagállamoknak, amelyek relatív előnnyel rendelkeznek a régi tagállamokkal szemben, kedvező befolyásuk lehet a fejlesztési segélyezési politika földrajzi pozíciójára és természetére. Az új tagállamok megoszthatják a piacgazdaságra történő áttérés és a felelősségteljes kormányzás, a demokratikus alapelvek és az emberi jogok terén a közelmúltban szerzett tapasztalataikat is. Mindeközben az új tagállamok relatíve kevés figyelmet szentelnek az AKCS-országoknak. Az ezen országokba jutó segély többnyire társadalmi-gazdasági jellegű: új projekteket alakítanak ki az oktatásban és az egészségügyben, erőfeszítéseket tesznek a közszektor és a civil társadalom fejlődésének, valamint a nemek közötti egyenlőség alapelveinek előmozdítására. A fejlesztési együttműködési politikát meghatározó dokumentumok nem adnak útmutatást abban a tekintetben, hogy mely országoknak kell megkapniuk a segélyt. Tekintettel az új tagállamokban korlátozottan rendelkezésre álló pénzügyi és emberi erőforrásokra, a legjobb az lenne, ha a segélyeiket meghatározott számú országra koncentrálnák, és úgy a szomszédos, mint az ACSK-országok esetében olyan területeken ajánlanának segítséget, ahol a legtöbb tapasztalattal rendelkeznek. Tekintettel az új tagállamokban a fejlesztéstámogatási politika alkalmazása terén jelentkezett problémákra, szeretném kihangsúlyozni, hogy: 1) az új tagállamok többsége még mindig nem határozta meg a legfontosabb prioritásait; 2) gyakorlatilag nincs stratégiai tervezés vagy ellenőrző mechanizmus a fejlesztési együttműködési politika terén; 3) a fejlesztéstámogatási politikát végrehajtó szervek és a nem kormányzati szervezetek közötti kommunikáció nem kielégítő;

13-03-2008

13-03-2008

HU


4) a közérdekű kezdeményezések szintje túlságosan alacsony, és általában véve nem biztosítanak az EU-n keresztül teljes körű tájékoztatást a fejlesztési együttműködésről a nyilvánosság számára. Annak érdekében, hogy a fejlesztési együttműködési politika végrehajtása eredményesebb lehessen, minden érintett országnak meg kell osztania pozitív tapasztalatait, figyelembe véve a keleti új tagállamok tapasztalatait is. Az új tagállamoknak részt kell venniük a szomszédságpolitika végrehajtását szolgáló tevékenységekre vonatkozó tervek előkészítésében, biztosítaniuk kell a nemzeti parlamentek nagyobb fokú részvételét, és növelniük kell a nem kormányzati szervezetek tevékenységét. Mindemellett szeretném kihangsúlyozni, hogy az EU legutóbbi két bővítési fordulója a fejlesztési együttműködési politikát, valamint annak a bővítés közvetlen következményeként létrejött európai szomszédságpolitikával meglévő bonyolult kapcsolatát új megvilágításba helyezte. Az fejlesztési együttműködési politika és a szomszédságpolitika egyaránt szerves része az egyéb országokkal ápolt politikai és gazdasági kapcsolatoknak. A fejlesztési együttműködési politikának az EU-n belüli intézményesítése nagy jelentőségű lenne az említett célok megvalósítása szempontjából. A hivatalos fejlesztési támogatások hatékonyságának növelése mellett növelné az európai szomszédságpolitika hatékonyságát is, és előnyösen befolyásolná a millenniumi fejlesztési célok elérését. E célok elérése érdekében létre kell hoznunk az EU és a szomszédos országok közgyűlését, amely lefedné a keleti dimenziót, és segítséget nyújtana a fejlesztési együttműködési és a szomszédságpolitika végrehajtásában. Szeretném ehhez a parlament támogatását kérni. Louis Michel, a Bizottság tagja. − (FR) Tisztelt elnök úr! Hölgyeim és uraim, először is gratulálni szeretnék az előadónak, Budreikaitè asszonynak ehhez a kiváló jelentéshez, amely részletesen bemutatja azt a kihívást, amelyet a fejlesztési politika állít az új tagállamok elé. A jelentés felelevenítette bennem azokat a vitákat és aggályokat, amelyek a bővítést megelőző tárgyalások során a nyilvánosság és a politikai élet szereplői között lezajlottak, illetve kifejeződtek, és eszembe jutottak a legkülönbözőbb helyeken hangoztatott kétségek és félelmek, hogy a bővítés felhígítja majd a fejlődő világ iránti szolidaritásunkat, és Afrikát háttérbe szorítja az Európai Unió fontossági sorrendjében. Ebben az esetben a félelmek megalapozatlanok voltak. Az előrejelzések és aggodalmak nem igazolódtak be. Az európai fejlesztési politika még soha nem volt céljaiban ilyen ambiciózus vagy módszereiben ennyire koherens, mint ma, és Afrika még soha nem foglalt el fontosabb helyet az Európai Unió külpolitikai agendájában. Az Ön jelentése megerősíti, hogy ezt nem a kötelezettségek ellenére sikerült elérni, hanem azok eredményeként, és az új tagállamok arra való készségének eredményeként, hogy a felelősséget teljes súllyal a vállukra vegyék. Vessünk először egy pillantást a finanszírozás kérdésére. Természetesen az új tagállamoknak még hosszú utat kell megtenniük, amíg elérik a 2010-re kitűzött célokat; természetesen alapvetően fontos, hogy több ország készítsen többéves tervet a támogatások növelésére (az érintett 12 országból még csak négy hajtotta végre ezt a feladatot), de egyszerűen nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a kollektív erőfeszítést, amelyet ez a 12 tagállam tett, mivel az igen figyelemreméltó. Az Unióhoz történt csatlakozásuk óta ezek az országok megduplázták – néhány esetben megháromszorozták – az általuk nyújtott fejlesztési támogatás mértékét. 2007-ben az e 12 állam által nyújtott támogatások összege csaknem

3

4

HU


elérte a 800 millió eurót. Ezek az országok felvállalták továbbá, hogy 2015-re a GDP-jük 0,33%-át fejlesztési támogatásokra fordítják a költségvetésükben. A következő dolog, amelyet figyelembe kell venni, a támogatások hatékonysága. Az elmúlt évben az Európai Unió elfogadott egy magatartási kódexet, amely számos alapelvet meghatározott az Európai Unión belüli jobb munkamegosztás érdekében. Örömmel számolok be arról, hogy az új tagállamok büszkék lehetnek arra, ahogyan ezeket az alapelveket alkalmazzák. Valamennyi érintett állam alkalmazza azt az alapelvet, hogy korlátozott számú országra koncentrálja a támogatásait – ezt a megközelítést már régóta a legjobb gyakorlatnak tekintik a nagyobb hatékonyság elérése szempontjából. Az új tagállamok közül többen a támogatásaikat más tagállamokkal partnerségben, társfinanszírozás keretében nyújtják, és ezáltal lecsökkentik a saját és a partnerállamaik igazgatási költségét. Itt például a Szlovákia és Ausztria által Kenyának közösen nyújtott infrastrukturális támogatásra, illetve a Cseh Köztársaság által Luxemburggal partnerségben nyújtott vízügyi támogatásra gondolok. Ezek beszédes és nem elszigetelt példák. A hatékonyság egy másik példája az a tény, hogy az új tagállamok többsége az egyes meghatározott ágazatokban történő értéknövelés alapján támogatja a fejlődő országokat – ez egy olyan megközelítés, amelynek alapjául a politikai és gazdasági átalakulás terén szerzett saját tapasztalataik szolgálnak. Kiemelhetném például azt a támogatást, amely a felelősségteljes kormányzást, a közigazgatási kapacitások bővítését és a gazdasági reformot célozza. Én úgy látom, hogy az ilyen intézkedések, amelyek összhangban vannak a fejlesztési politika terén való komplementaritásra és munkamegosztásra vonatkozó magatartási kódexszel, abszolút létfontosságúak. Áprilisban – egy évvel az elfogadását követően – én fogom benyújtani az első értékelést a kódex alkalmazásáról, és elemzésekkel, illetve a támogatások növelésére és a következetesség javítására vonatkozó javaslatokkal szolgálok. Az értékelést arra szeretném felhasználni, hogy komoly tárgyalásokat folytassunk valamennyi tagállammal arról, hogy merre haladjunk tovább. Csupán néhány hónappal a támogatások hatékonyságával foglalkozó, Accrában megrendezésre kerülő magas szintű találkozó előtt a fejlődő világ arra számít, hogy Európa megmutatja az előre vezető utat, és teljes joggal várja ezt, mivel – hadd emlékeztessem Önöket ismét – Európa a fejlesztési támogatások messze legjelentősebb forrása a világon, és ezért képes jó példával elöl járni és ez kötelessége is. Az Ön jelentése egy másik alapvető jelentőségű szempontot is kiemel, nevezetesen azt, hogy az új tagállamokban növelni kell a tudatosságot. Az igaz, hogy ezen országok többségében nincs hosszú hagyománya a fejlesztési támogatások nyújtásának, különösen nem Afrika irányában. Ezért a feladataink részét képezi a közvélemény folyamatos tájékoztatása, annak az üzenetnek az átvitele, hogy ez nem csupán jótékonykodás, hanem kölcsönös érdek is – és itt olyan témákra gondolok, mint a béke és biztonság, a migráció, a klímaváltozás és az élelmiszerbiztonság. Február közepén, mindezen szempontokat szem előtt tartva, az Európai Bizottság elindította a harmadik kapacitásbővítő programot az új tagállamok számára. A program keretében a Bizottság biztosítja a szükséges szaktudást olyan kommunikációs stratégiák kialakításához, amelyek képessé teszik a közigazgatási hatóságokat arra, hogy hatékonyabban tájékoztassák a közvéleményt a tevékenységükről, valamint hogy tudatosítsák – különösen a médiában és a diákok körében –, hogy miről szól a fejlesztési politika.

13-03-2008

13-03-2008

HU


Hölgyeim és uraim, többé nincs „régi Európa” vagy „új Európa”. Nincs első osztály és másodosztály, nincsenek régi tagállamok és új tagállamok. Csak egyetlen Európa létezik – egy támogató, nyitott és politikailag tudatos Európa – olyan értékekkel, amelyek nem pusztán európaiak, de egyetemlegesek. A fejlesztési politikának a legutóbbi bővítés óta eltelt években bekövetkezett fejlődése önmagában is bizonyíték arra, hogy az Európai Unió képes úgy növekedni, hogy mindeközben az értelme is növekszik. Ez egy figyelemre méltó történelmi lecke, amely a fejlesztési politika és az európai integráció jövője szempontjából is jelentőséggel bír. Filip Kaczmarek , a PPE-DE képviselőcsoport nevében . – (PL) Tisztelt elnök úr! Az új uniós adományozók témakörében az Európai Parlamentben tavaly januárban tartott nyilvános meghallgatáson a résztvevők kifejezték abbéli reményüket, hogy az új uniós tagállamok fejlesztési politikájáról szóló vita a nemzeti parlamentekben és az Európai Parlament további munkájában folytatódni fog. Éppen ezért nagy örömmel üdvözlöm Budreikaitè asszony jelentését, amely az első olyan jelentés az Európai Parlament történetében, amely megkísérli elemezni az új tagállamoknak az EU fejlesztési politikája iránti elkötelezettségét, valamint azt a kihívást, amelyet ez a fejlesztési politika jelent számukra. Nem egyszerű összefoglalni mindazokat a kihívásokat, amelyekkel az új európai adományozóknak szembe kell nézniük nemzeti fejlesztési politikáik kialakítása, valamint a fejlesztési politika közösségi szintű modernizálása kapcsán. Ezért csak néhány kulcsfontosságú témakörre szorítkozom. Először is meg kell erősíteni az új tagállamok nemzeti parlamentjeinek a fejlesztési támogatások kialakításában betöltött szerepét. Lehetetlen lesz hatékony fejlesztési politikát folytatni, ha a nemzeti parlamentek nem alakítanak ki szilárd jogi hátteret, és lehetetlen lesz megvalósítani a fejlődő országoknak nyújtott támogatások tervezésének és kezelésének megfelelő összehangolását. Néhány országban már 2004 óta dolgoznak a szükséges jogszabályokon, de a munka még nem fejeződött be. Ennek következtében ezeknek az országoknak – egyebek mellett – a végrehajtásra sincs ütemtervük. További munkára van szükség a lakossági tudatosság növelése tekintetében – és itt egyetértek Michel biztossal abban, hogy az új tagállamok közvéleménye érzékenyen reagál a fejlesztési politika jelentőségével kapcsolatos kérdésekre. Egy ilyen átmeneti időszakban a fejlesztéssel kapcsolatos tájékoztatás, a széles körű társadalmi konzultáció, a tömegkommunikáció és a tájékoztatási kampányok fontos szerepet töltenek be. Mindezek nélkül nehéz lesz biztosítani az adófizetők beleegyezését a fejlesztési politikára fordított közkiadások növeléséhez. Minél nagyobb fokú a lakossági tudatosság, annál inkább elfogadja a társadalom a pénzügyi terhet. Abban is egyetértek a biztos úrral, hogy a fejlesztési politika terén európai szolidaritásra van szükség. Össze kell hangolnunk az együttműködésünket, és tanulnunk kell egymástól. Egyrészt, az új tagállamokban a történelemből és az átmeneti időszakból eredő elkötelezettség és tapasztalat segítséget nyújthat az egész Európai Uniónak abban, hogy ki tudja alakítani és meg tudja erősíteni a demokráciát az átalakulóban levő országokban. Másrészt, a régi tagállamok – különösen a világ legszegényebb országainak nyújtott támogatások kapcsán szerzett – tapasztalataiból származó tudás segítséget nyújthat ahhoz, hogy a fejlesztési támogatásokat növeljék és azokba az országokba irányítsák, amelyek a leginkább rászorulnak – például Afrika Szaharától délre fekvő államaiba, amelyek az új tagállamok esetében nem képezik a támogatások fő rendeltetési helyeit. Az ilyen kölcsönös tájékoztatás és segítségnyújtás az egész Európai Unióban hatékonyabbá teheti a fejlesztési politikát.

5

6

HU


Corina Creţu, a PSE képviselőcsoport nevében . – (RO) A jelentésnek, amelyet ma megvitatunk, véleményem szerint megvan az az érdeme, hogy segít az Európai Unió új tagállamainak meghatározni azokat az új politikákat és új mechanizmusokat, amelyek az Európai Unió figyelmében részesülő országoknak történő segítségnyújtással kapcsolatosak. Az Unió alapértékei, valamint az azokban a szerződésekben foglalt kötelezettségek alapján, amelyeknek országaink szerződő felei, az új tagállamok újradefiniálják a rászoruló országoknak nyújtott fejlesztési együttműködéssel kapcsolatos politikáikat, illetve diverzifikálják az együttműködési eszközeiket és az érintett területeket. Amit az előadó az előszavában elmondott, az teljesen megfelel a valóságnak abban az értelemben, hogy a prioritások nem kerültek eléggé világosan megfogalmazásra, és a jó szándéknak gyakran korlátokat szabnak a szűkös pénzügyi források. Úgy tűnik, hogy az új tagállamoknak még szükségük van egy kis időre, hogy alkalmazkodni tudjanak a Tanács döntéshozatali mechanizmusaihoz, valamint a fejlesztési együttműködésre vonatkozó prioritásaihoz. Románia rendelkezik a nemzetközi fejlesztési együttműködésre vonatkozó nemzeti stratégiával, feltéve, hogy az azoknak az államoknak a fejlődését támogatja, amelyek a külkapcsolatok terén prioritásként meghatározott földrajzi területeken találhatók, nevezetesen Kelet-Európában, a Nyugat-Balkánon és a Dél-Kaukázusban. Külön erőfeszítés történik a támogatásoknak afrikai államokra történő fokozatos kiterjesztésére, különösen az oktatás területén. Örömömre szolgál, hogy ez év október 1-jén az európai szocialisták fejlesztésügyi napja Bukarestben kerül megrendezésre, és itt és most szeretném megköszönni szocialista kollégáimnak, hogy egyhangúlag megszavazták a javaslatomat, hogy ez az esemény az Európai Unió egyik új tagállamában, nevezetesen Romániában kerüljön megszervezésre. Üdvözlöm ezt a jelentést, amely a gyakorlatorientált koncepcióalkotás hasznos keretét nyújtja az Európai Unó új tagállamai számára. Toomas Savi, az ALDE képviselőcsoport nevében . – Tisztelt elnök úr! Kedden az Észt Köztársaság elnöke, Toomas Hendrik Ilves azt mondta, hogy tegyük félre az „új tagállamok” kifejezést. Ez Budreikaitė asszony jelentésében is szerepel. Bár elviekben egyetértek az elnökömmel, a kifejezésnek az innovációra és a reformkészségre vonatkozó pozitív felhangjai is vannak. A mai jelentés átfogó áttekintést nyújt arról az előrehaladásról, amelyet az Európai Unió új adományozó országai – amelyek egy évtizeddel ezelőtt hasonló segítségnyújtás kedvezményezettei voltak – a fejlesztési együttműködés terén elértek, kiemelve úgy a hiányosságokat, mint az EU fejlesztési együttműködési politikájához történő hozzájárulás további növelésének lehetőségeit. 1970-ben az Egyesült Nemzetek megállapodtak abban, hogy célul tűzik ki azt, hogy a GDP 0,7%-át fejlesztési támogatásra fordítják az emberi lét legmegalázóbb állapota, a szélsőséges szegénység felszámolása érdekében. Tisztelt kollégák, ne feledjék, hogy ez a világ népességének körülbelül egyharmadát érinti. Sajnos, az eddig megtett erőfeszítések nyilvánvalóan nem elégségesek. Egyetlen új tagállam sem érte el a kitűzött célt. Ugyanez vonatkozik a régi tagállamokra is, Dánia, Luxemburg, Hollandia és Svédország kivételével. Norvégia, amely ugyan nem tagja az EU-nak, szintén elérte ezt a célt. Szeretném megköszönni Budreikaitė asszonynak az alapos munkát, amelyet a jelentéstervezet összeállítása terén, valamint az általam és a Fejlesztési Bizottságban dolgozó kollégáim által tett módosítások beillesztése kapcsán végzett. Az előadót egy új adományozó országból választották, és a jelentését egészen biztosan részletesen tanulmányozzák majd ezekben az országokban, ideértve Észtországot is.

13-03-2008

13-03-2008

HU


Végül, a fejlesztési politikára vonatkozó európai konszenzus elkötelezett az erre a célra kijelölt pénzeszközök további növelésére, és arra bíztatom a tagállamokat, hogy vegyék a kérdést komolyan. Ez a jelentés egy dicséretre méltó dokumentum, amely újból emlékeztet minket vállalt kötelezettségeinkre, és arra kérem valamennyi kollégámat, hogy támogassa azt. Adam Bielan, az UEN képviselőcsoport nevében . – (PL) Tisztelt elnök úr! Én is gratulálni szeretnék Budreikaitė asszonynak ehhez a kiváló jelentéshez. A dokumentum hivatkozik az EU külkapcsolatainak keleti dimenziójára, valamint arra, hogy egy új közgyűlést kell létrehozni az EUROLAT vagy az EUROMED mentén – egy olyan közgyűlést, amely különösen az új tagállamok – ideértve saját országomat, Lengyelországot – történelmi tapasztalataira építhetne. Teljesen egyetértek az előadóval e tekintetben. Európának egy szélesebb befolyási körről szóló új jövőképre van szüksége, amely a Balkánon és a fekete-tengeri régión keresztül a Kaukázus déli részéig terjed. Az EU politikája e régiók tekintetében idejétmúlt. Maga az „európai szomszédságpolitika” elnevezés sem megfelelő és sértő az olyan országokra nézve, mint Ukrajna, amely kétségkívül Európa része. A nevet az „Európai Unió szomszédságpolitikájára” kellene módosítani, amint azt a korábbi ukrán külügyminiszter, Borisz Taraszjuk jogosan hangsúlyozta az EU-Ukrajna együttműködési tanács legutóbbi ülésén. Az Európai Uniónak támogatnia kell Ukrajnát és Grúziát, és befolyási övezetébe kell vonnia őket. Ezeknek az országoknak még inkább szükségük van az elkötelezettségünkre, mint a kelet-európai országoknak volt a 2004-es bővítés előtt. Egyedi megközelítést igényelnek az Európai Unió részéről, nem pedig egy általános szomszédságpolitikát, amely Ukrajnát de facto ugyanúgy kezeli, mint azokat az országokat, amelyek történelmileg nem tartoznak Európához. Ukrajna, Grúzia és Belarusz szegényebb, gazdaságilag gyengébb és nagyobb politikai nehézségekkel küzd, mint az Unióhoz 2004-ben csatlakozott országok. Az elmúlt években Oroszország pozíciója lényegesen megerősödött a régióban. Az, hogy Oroszország kész arra, hogy energiatartalékait politikai zsarolásra használja, eltéríti az Európai Uniót attól, hogy szembehelyezkedjen a Kreml szégyenletes praktikáival, amelyek nagyon távol állnak a demokráciától. Moszkva megkísérli visszafordítani a demokratikus átmenetet Grúziában és Ukrajnában. Az Európai Unió szomszédságpolitikájának, ahogyan neveznünk kellene, azonnali politikai és gazdasági támogatást kell nyújtania legközelebbi szomszédainknak. Lengyelországnak már kész projektjei vannak, amelyek csak az elindításra várnak, mint például a Bielsat független televíziós projekt Belarusz számára. Gabriele Zimmer, az GUE/NGL képviselőcsoport nevében . – (DE) Tisztelt elnök úr! Visszatérve a jelentéshez, meg szeretném köszönni meg Budreikaitė asszonynak a jelentését, amelyet nagyon kiegyensúlyozottnak és hozzáértőnek tartok. Különösen fontos ez a jelentés most, mivel ideiglenes leltárt készíthetünk és következtetéseket is levonhatunk az új tagállamok által folytatott nagyobb mértékű fejlesztési együttműködéséről, különösen az ACSK-országok vonatkozásában. Az EU-hoz történő csatlakozás a Szerződés értelmében egyértelműen kötelezettséget is jelent a közösségi vívmányok elfogadására. Az is egyértelmű, hogy a Szerződés egy dolog, de az egy másik dolog, hogy a különböző országokban a fő szakpolitikai területekkel kapcsolatban milyen mértékű lakosság tájékozottsága. A statisztikák, amelyeket kaptunk, ezt nagyon nyilvánvalóvá teszik.

7

8

HU


Az afrikai, ázsiai és latin-amerikai országokkal folytatott fejlesztési együttműködés gyakran nem tűnik különösen sürgős kérdésnek azokban az országokban, amelyek maguk is lemaradtak a gazdasági fejlődésben. Éppen ezért egyesült erővel kell elősegítenünk, hogy felismerjék e feladat fontosságát, és ösztönöznünk kell őket, hogy folytassák azt, visszaidézve azt a fejlesztési együttműködést is, amely a múltban egyes államok, különösen afrikai országok vonatkozásában létezett. Számos 1989 előtt létezett kapcsolat nagyon gyorsan, szinte minden visszhang nélkül szűnt meg. Néhány nagyon sajnálatraméltó esemény is történt. Több projekt, amelyet azokban az országokban megkezdtek, most romokban hever. Úgy vélem, e téren új kezdetre van szükség. Az is nagy szomorúsággal tölt el, hogy a Bizottsággal egyetértésben csaknem minden közép- és kelet-európai ország a volt szovjet tagköztársaságokkal való együttműködésre koncentrálja a fejlesztési együttműködéseit, ami háttérbe szorítja a fejlesztési együttműködés igazi célkitűzését, hogy teljesítsük a millenniumi fejlesztési célokat. Még ha sikerrel is járnának az új tagállamok és a hivatalos fejlesztéstámogatást a megállapodásnak megfelelően 0,17%-ra növelnék 2010-re, attól kell tartani, hogy annak az összegnek csak töredéke fordítódna a világ legszegényebb országainak fejlesztésére és támogatására. Még egyszer, nagyon köszönöm Budreikaitė asszonynak a jelentését. Frank Vanhecke (NI). – (NL) Úgy vélem, a jelentésnek megvannak a jó oldalai. Érdekes áttekintést nyújt az új tagállamoknak a fejlesztési együttműködéssel kapcsolatos álláspontjáról. Ez hasznos. Véleményem szerint azonban ez a jelentés mindenekelőtt egy elvesztegetett lehetőségről szól. Ahelyett, hogy az új tagállamokat arra ösztönözi, hogy az európai fejlesztési támogatások hagyományos célkitűzéseit kövessék, a Parlament tulajdonképpen jobban tenné, ha megvitatná ezeket a célkitűzéseket, és átgondolná, hogy van-e értelme manapság tovább folytatni a fejlesztési támogatások hagyományos gyakorlatát. A Parlament a pénzügyi célkitűzéseket újra és újra valamiféle dogma szintjére emeli, mindenféle vita nélkül, és újra és újra visszautasítjuk a szembenézést azokkal az alapvető okokkal, amelyek a legtöbb fejlődő ország problémáinak a gyökerét jelentik. Az afrikai helyzet lényege, hogy a fejlődő országokban jelentkező szegénység, éhezés, bizonytalanság és a hatalmas társadalmi és gazdasági problémák legfőbb oka tulajdonképpen arra vezethető vissza, hogy ezen országok élén velejéig korrupt rezsimek állnak, amelyek nagyon rosszul kormányozzák országaikat. Az új tagállamokat arra ösztönözzük itt, hogy tájékoztató és a lakossági tudatosságot növelő kampányokat folytassanak. Ezt támogatom, de nem kellene arról a tényről is tájékoztatnunk az embereket, hogy az afrikai rendszerek többet költenek fegyverekre, mint amennyit fejlesztési segélyek formájában kapnak? Vagy hogy az afrikai országok vezetőinek milliárdjaik vannak félretéve svájci bankokban, amelyek összege nagyobb, mint több évnyi fejlesztési segély értéke? Ha van olyan jelzés, amelyet Európának adnia kellene, akkor az az, hogy egyedül a demokrácia, ahol a törvény szava uralkodik, képes biztosítani azt, hogy az embereknek igazi esélyük legyen sorsuk javítására, és ilyen körülmények között a fejlesztési segély is hatékony és hasznos lesz. A jelen pillanatban nem az, bármilyen szomorú is ez.

13-03-2008

13-03-2008

HU


Theodor Dumitru Stolojan (PPE-DE). – (RO) Méltatom ezt a jelentést, amely igazi segítséget fog nyújtani az új tagállamoknak, hogy teljesítsék azokat a kötelezettségeiket, amelyeket a fejlesztési együttműködési politika keretében vállaltak. Támogatom a jelentésben megfogalmazott ajánlásokat, és szeretnék közülük kettőt kiemelni, mindenekelőtt azt, hogy szükség van egy, a polgárok oktatását célzó stratégiára. Ez nem jelenti azt, hogy egy olyan ország polgáraival, mint például Románia, ahol az egy főre jutó bruttó hazai termék csupán 38%-a az EU átlagának, meg kellene értetni, hogy a költségvetési források egy részét más országok fejlesztésére kell költeni, de az Európai Unió egyik alapértéke, hogy ezt megtegyük, és Románia, amely tagállam, lépéseket fog tenni ebbe az irányba. Szeretném kiemelni azt az ajánlást, amely a pozitív tapasztalatoknak a régi tagállamok részéről az új tagállamoknak történő átadására vonatkozik, ami a fejlesztési együttműködés terén elszenvedett kudarcok elkerülését célozza, mint amilyen például az, hogy nem érik el az együttműködés célját, hogy hiányzik a hatékonyság, és korrupciós lehetőségek nyílnak meg a kedvezményezett államokban. Alá szeretném húzni az emberi erőforrás oktatásának és képzésének terén megvalósuló fejlesztési együttműködés jelentőségét. Ebben az összefüggésben Romániának rendkívül pozitív tapasztalatai vannak, mivel ösztöndíjat kínál a Moldovai Köztárságból és a Délnyugat-Ukrajnából származó diákoknak és egyetemistáknak. Közvetlen kapcsolat van a romániai egyetemek és iskolák, valamint az említett országok diákjai és egyetemistái között. Justas Vincas Paleckis (PSE). – (LT) Gratulálok az előadónak, Budreikaitė asszonynak a jelentéséhez, amelynek elkészítése bizonyosan nagyon sok időt és fáradságot igényelt. Felemelő érzés tudni, hogy az új tagállamok ilyen rövid idő alatt átalakultak a támogatások kedvezményezetteiből a támogatások adományozóivá. Azonban ezen országok többsége – ha nem mindegyikük – számára nehéz feladat lehet, hogy 2010-re el tudják érni a GDP 0,17%-ának fejlesztési támogatásokra történő allokálására vonatkozó célkitűzést. Mi lehet ennek az oka? Azokat az országokat, amelyek a XXI. században lettek az EU tagjai, még mindig az etnocentrizmus fojtogatja. Úgy érzik, hogy ők szenvedtek a legtöbbet, még mindig küszködnek, és nekik van szükségük a legtöbb támogatásra. Mindemellett az a tény, hogy ezek az országok az EU részei és hogy részt vesznek a fejlesztési együttműködésben, segít megszüntetni a szűklátókörűséget. Ma Litvániában – ahol a fejlesztés-támogatási projekteket a legutóbbi időkig szkepticizmus fogadta – a lakosság többsége úgy véli, hogy az ilyen támogatás üdvözlendő és szükséges. Az új tagállamok abban az előnyös helyzetben vannak, hogy meg tudják osztani az átmeneti időszakra vonatkozó tapasztalataikat a világ más régióival. Ismerjük a nehézségeket, amelyekkel közeli szomszédaink küszködnek Közép-Európában, a Kaukázusban és Közép-Ázsiában, mivel a közelmúltban mi is hasonló nehézségekkel voltunk kénytelenek szembenézni. Azonban a figyelmünket és a támogatásokat egy kicsit még távolabbra kell összpontosítanunk. Eléggé nehéz érzékelni az afrikai és ázsiai országokban létező szegénységet Vilnius, Varsó, Budapest vagy Bukarest távolságából, de meg kell értenünk, hogy ha ma támogatást adunk a szükséget szenvedőknek, azzal tulajdonképpen magunknak is segítünk. A bolygó valamennyi országa kapcsolatban áll a többivel, úgy, mint a „közlekedőedények” esetében. A leggazdagabb és a legszegényebb országok között növekvő

9

10

HU


szakadék – csakúgy, mint a gazdasági menekültek megállíthatatlan áradata – erodálja a világ alapjait. Az állami támogatások mellett a civil társadalom is nagyon fontos szerepet játszik. A nem kormányzati szervezetek, az iskolák és az egyházak által gyűjtött pénz és javak értéke nem túl nagy ugyan, de nagyon méltánylandó. Ryszard Czarnecki (UEN). – (PL) Tisztelt elnök úr! Országom sok éven keresztül részesült segélyekben az ott uralkodó szegénység miatt. Ma, négyévnyi EU-tagság után, Lengyelország egyre aktívabban kapcsolódik be a fejlődő országoknak segélyezésébe. Legutóbb például, leírtuk Angola igen nagy adósságát. A fejlődő országok elitjének támogatásába is pénzt fektetünk lengyelországi tanulmányok folytatását célzó ösztöndíjak révén. A kiinduló feltevésünk az, hogy a tudásba történő befektetés és az elit kialakítása nem kevésbé fontos, mint a jótékonykodás. Azt kell mondanom – és ezzel talán vitába keveredek néhányukkal –, hogy a fejlődő országoknak biztosított segélyeket nem kellene az afrikai országokra korlátozni, és emlékeztetném Önöket, hogy a 2005. évi európai konszenzus nem kötelez minket arra, hogy a fejlesztési támogatásainkat Afrikába irányítsuk. Lengyelként büszke vagyok arra, hogy hazám – új tagállamként – GNP-jének ugyanakkora hányadát fordítja a fejlődő országoknak nyújtott támogatásokra, mint Görögország, amely már 27 éve az Európai Unió tagja, Portugália, amely 22 éve tag, vagy Olaszország, amely a Közösség egyik alapító tagja. Katrin Saks (PSE). – (ET) Szeretném megköszönni az előadónak az időszerű és kiegyensúlyozott jelentést. Néhány megjegyzést tennék olyan kérdésekben, amelyek a jelentésről korábban lefolytatott vitából és a képviselőházban a mai napon lezajlott vitából fakadnak. Az első megjegyzésem arra az elgondolásra vonatkozik, hogy az új tagállamokban az embereknek lagymatag az álláspontja a fejlesztési együttműködéssel és a humanitárius segélyekkel kapcsolatban. Úgy vélem, hogy a lakossági tudatosság növelésének nagyon fontos szerepet kell játszania ebben a tekintetben. Készítettek egy tanulmányt Észtországban, amely összehasonlította a mai álláspontot a három évvel ezelőttivel, és még a három évvel ezelőtti számadatok is azt mutatják, hogy olyan mértékben javult a fejlesztési együttműködéssel kapcsolatos tudatosság – és nem csupán az intézményekben, de a lakosság körében általánosan –, hogy az jelentős fejlesztési együttműködési célú költségvetési támogatást tett lehetővé, illetve a meglévő támogatások növelését. A lakosság számára fontos tudni, hogy a pénz nem egy hatalmas fekete lyukba megy, hanem meghatározott országokba és meghatározott projektekre. Észtország fejlesztési együttműködése azon az elven alapul, hogy a fejlesztésért elsősorban a fejlődő országoknak maguknak kell viselniük a felelősséget. Semmit nem lehet erővel elérni. Ebből az okból különösen fontos a szoros együttműködés, és egy nagyon jó példa erre az Észtország és Grúzia közötti együttműködés. Ezért üdvözlöm a jelentés 17. bekezdését, amely megállapítja, hogy a legnagyobb kihívás a költségvetés növelése és a tudatosság növelése lesz, különösen a lakosság körében. Például – bár a nemzetközi fejlesztésre Észtország által 2006-ban elkülönített összeg a GDP 0,09%-a volt – ma az a nézet, hogy az összeget növelni kell, és a célunk az, hogy 2011-re elérjük a GDP 0,17%-át, összhangban a 2006-ban elfogadott fejlesztési együttműködési programmal.

13-03-2008

13-03-2008

HU


Üdvözlöm a tényt, hogy a kollégáim és az észt kollégáim által tett javaslatokat már a tervezet készítésének fázisában belefoglalták a jelentésbe, és úgy vélem, hogy ez jelzi azt az alapvető változást, hogy az új tagállamok a segélyek kedvezményezetteiből a segélyek adományozóivá alakultak át; remélem, hogy ez a támogatás folyamatosan növekedni fog. Liam Aylward (UEN). – Tisztelt elnök úr! Megdöbbentő, hogy világszerte 200 millió gyermek dolgozik gyermekmunkásként. Ez a gyakorlat teljesen elfogadhatatlan. A nemzetközi közösségnek összehangoltabb módon kell munkálkodnia annak érdekében, hogy a gyermekmunka leküzdését célzó nemzetközi útmutatókat szigorúan betartassák a világ valamennyi országában. Ennek mindenkor kulcsfontosságú kérdésnek kell lennie az EU fejlesztés-támogatási politikáiban. Az EU-nak szorosabban együtt kell működnie az Egyesült Nemzetekkel, az UNICEF-fel, a Világbankkal, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezettel, az adományozókkal és a nem kormányzati szervezetekkel, hogy megfelelő stratégiákat alkalmazhasson annak érdekében, hogy egységes törvények legyenek érvényben a gyermekmunka embertelen gyakorlatának felszámolására. Multidimenzionális megközelítésre van szükség, ha világszerte hatékonyan szembe akarunk szállni a gyermekmunkával. A szociális védelmi intézkedéseket be kell tartani, és a módosítani kell a munkaerő-piaci szabályokat. A gyermekmunka és az oktatási kérdések kibogozhatatlanul összefonódnak. A gyermekek, akiktől megtagadják az oktatást, nagyobb valószínűséggel lesznek gyermekmunkások. Az Európai Uniónak, mint a fejlesztési támogatások legnagyobb adományozójának a világon, folytatnia kell a következetes munkát annak érdekében, hogy a millenniumi fejlesztési célok 2015-re megvalósuljanak, ideértve a nemzetközi közösség által kitűzött célt, hogy az oktatás a világon minden gyermek számára elérhető legyen. Mieczysław Edmund Janowski (UEN). – (PL) Tisztelt elnök úr! Segíteni másokon, miközben még te magad is segítségre szorulsz, valóban a szolidaritás bizonyítéka. Ezt demonstrálja annak a 12 államnak a tevékenysége, amelyek a közelmúltban csatlakoztak az Európai Unióhoz, és ezt értékelni kell. Tavaly novemberben egy kiállítás keretében – amelynek címe Lengyel segítségnyújtás a világnak volt – bemutattam, hogy mit tett Lengyelország ebben a tekintetben. Ezért nagyon hálás vagyok Budreikaitė asszonynak, hogy komplex módon bemutatta a témát. Az éveken keresztül tárgyalt millenniumi célkitűzések lényege az, hogy segítséget nyújtsanak a szegénységben élő embereknek, ideértve az alultáplált gyermekek millióit is. Az ilyen segítségnyújtásnak azonban azt kell jelentenie, hogy horgászbot és horgásztudást biztosítunk, nem pedig azt, hogy a tányérra tesszük a halat. Arra is törekednünk kell, hogy tisztességesebb kereskedelmi rendszert alakítsunk ki a harmadik világ országaival. Nagyvonalúságra van szükség az adományozók részéről az adósságok elengedése tekintetében, illetve a tudományos eredmények széleskörű megosztása tekintetében is, különösen az orvostudomány területén. Támogassuk az iskolákat és egyetemeket ezekben az országokban, hogy a végzős diákok honfitársaik szükségleteinek kielégítésén munkálkodhassanak. Nyújtsunk segítséget az ivóvízhiány megoldásához. Mi, az Európai Unió lakosai a világ népességének csupán 7,5%-át tesszük ki, de a világ GNI-jének 23%-át fogyasztjuk el. Természetesen nekünk is megvannak a magunk problémái itt Európában, ideértve a gazdasági problémákat is. De ezeket a megfelelő perspektívában kell szemlélnünk. Ne legyünk közömbösek azok szenvedéseivel szemben,

11

12

HU


akik éheznek, betegek vagy képzetlenek, akik szegénységben, jogfosztottságban vagy halálos veszélyben élnek. Reinhard Rack (PPE-DE). – (DE) Tisztelt elnök úr! Szeretnék visszatérni ahhoz a megjegyzéshez, amelyet a biztos úr tett a bevezetőjében, nevezetesen hogy nem pusztán fejlesztési segélyeket kell nyújtanunk, hanem e támogatásokat összekapcsolhatjuk és össze is kell kapcsolnunk általános megfontolásokkal – nem az olyan erőpolitikának és kötöttségekkel összekapcsolt politikának az értelmében, amilyet egykor az USA és a korábbi Szovjetunió gyakorolt és amilyet Oroszország és Kína gyakorol manapság, hanem abban az értelemben, hogy elősegítsük a felelősségteljes kormányzást, az emberi jogokat, és harcoljunk a korrupció ellen. Ezek azok a megfontolások, amelyeket fel kell festenünk a transzparenseinkre – és itt nem csak az új tagállamokról és a fejlesztés-támogatási politikáikról beszélek, hanem valamennyiünkről. Talán gyakorlati lehetőségnek is tekinthetjük ezt, hogy még nagyobb hangsúlyt fektethessünk ezekre a megfontolásokra. Jan Zahradil (PPE-DE). – (CS) Tisztelt elnök úr! A jelentés természetesen nagyon hasznos. A fejlődés ezen a területen nagyon dinamikus, sőt, meg is haladja a jelentésben felvázoltat. Például, a jelentés nem adja vissza azt a tényt, hogy néhány tagállam már felállított fejlesztési szervezeteket. Másról szeretnék azonban beszélni. Szeretném szertefoszlatni azt az elterjedt hiedelmet, hogy az új tagállamoknak nincsenek tapasztalataik ezen a téren. Van ilyen tapasztalatunk, bár akkor szereztük, amikor Európa megosztott volt, a vasfüggöny mögött, egy másféle rezsim alatt, amikor mindent ideológiai és politikai motiváció szőtt át. A tény azonban az, hogy erőműveket és sörfőzdéket építettünk, és mezőgazdasági segélyeket nyújtottunk a fejlődő országoknak. Egyébként még azóta is tartoznak nekünk és egyes adósságok eléggé nagyok, de ez most nem számít. Egyszerűen rendelkezésünkre áll a tudás. Szeretném látni, hogy ezt a tudást használjuk valamire. Szeretném ezt a lehetőséget arra is felhasználni, hogy megkérjem a Bizottságot, ne tekintse az új tagállamokat zöldfülűeknek, hanem inkább használja fel a meglévő tudásukat. Miloslav Ransdorf (GUE/NGL). – (CS) Tisztelt elnök úr! Szeretném ott folytatni, ahol kollégám, Zahradil úr abbahagyta. Teljesen igazat adok neki. Csehszlovákia a múltban – csakúgy, mint a szovjet blokk egyéb országai – aktív volt a fejlődő országokban. Országunk sikeresen vett részt ezen országok gazdaságának támogatásában, és most kiaknázhatjuk ezt. Vannak azonban negatívumok is, amelyek annak a ténynek köszönhetők, hogy a külső növekedési források soha nem helyettesíthetik a belső forrásokat. Azok a gazdaságok, amelyek ilyen helyzetben találják magukat, gyakran képtelenek belülről fejlődni. Valamikor, tulajdonképpen egészen régen, Gunnar Myrdal megjelentette „Az ázsiai dráma” című könyvét. A szerző művében szembeállítja a második világháború után például Afrikában érzett optimizmust az ázsiai országokban uralkodó pesszimizmussal. Ma a helyzet alapvetően más. Számos ázsiai ország erős növekedést mutat, míg Afrika a világban történt befektetéseknek csupán 2%-át vonzza, és számos afrikai ország gazdasága végszükségben van. Azután ott van a két régió uralkodó elitjeinek magatartásával való összefüggés, amely éles kontrasztot mutat. Egy francia tanulmány összehasonlította ezeknek az eliteknek a magatartását, és kimutatta, hogy miközben az ázsiai elit befektetett a gazdaságba, az afrikai elit felhalmozta a megtermelt erőforrásokat és kivitte azokat az országaikból.

13-03-2008

13-03-2008

HU


Louis Michel, a Bizottság tagja. − (FR) Tisztelt elnök úr! Hölgyeim és uraim! Először is engedjék meg, hogy megköszönjem a felszólalóknak a magas szintű hozzászólásokat és a helytálló észrevételeket, amelyek hűen visszatükrözik az én aggályaimat is. Már az elején szeretném köszönetemet nyilvánítani a szlovén elnökségnek is, amely figyelemre méltóan üdítő megközelítést alkalmazott. Azon dolgozik, hogy ösztönözze és energizálja a fejlesztéspolitikával kapcsolatos gondolkodást az új tagállamokban, és már két rendkívül eredményes ülést is szervezett e témák megvitatására. Ami a segélynyújtás szintjére vonatkozó észrevételeket illeti – azaz, a szükséges pénz mennyiségére vonatkozó megjegyzéseket –, tökéletesen megértem azt a nehézséget, amellyel az új tagállamoknak szembe kell nézniük. Emlékeztetném azonban Önöket arra, hogy – és ezt általánosságban tulajdonképpen Önök maguk is megállapították – számos alternatív útja van a részvételnek és a tapasztalatok átadásának, amelyek nagyon kevésbe kerülnek. Az egyik felszólaló például az oktatási együttműködési projektekre hivatkozott. Nyilvánvaló, hogy oktatók vagy tanárok afrikai országokba küldése viszonylag kevés pénzbe kerül, de mindemellett ez egy rendkívül fontos hozzájárulás az érintett országok fejlődéséhez. Az itt felvetett alapkérdés, vagyis hogy az új tagállamok nem tennék-e jobban, ha a saját szomszédságukba ruháznának be – a szomszédság talán nem a legjobb szó, de még ki kell találnom egy jobbat – és nem Afrikában, véleményem szerint rossz kérdés. Megértem, hogy a szomszédságban történő beruházás nyilvánvalóan vonzóbb és könnyebben igazolható, és sokkal vonzóbb is úgy az Önök országai közvéleménye, mint a potenciális fejlesztéspolitikai partnerek számára. Az egyik megközelítés azonban nem zárja ki a másikat, és egészen kivételes példával is szolgál a fiatalok számára, ha azt látják, hogy az országuk kiterjeszti a segélyeit Afrikára, hogy megnyílik Afrika irányába, mert ez olyan értékeket fejez ki, amelyek a legmélyebb értelemben európaiak és egyben univerzálisak is. Azt is szeretném még mondani ezen kívül, hogy azért szorgalmaztam, hogy az új tagállamok legyenek jelen Afrikában, mert az Önök országai közül néhány már rendelkezik ottani tapasztalatokkal, és ez a tapasztalat általában meglehetősen pozitív nyomokat hagyott, nevezetesen egyes államok felépítésével és állami szolgáltatások kialakításával összefüggésben, illetve a megszerzett komoly szaktudás formájában. Második észrevételem az, hölgyeim és uraim, hogy Afrika távol van a millenniumi célkitűzések elérésétől. A célokat Afrika kivételével valamennyi fejlődő országban el fogják érni. Ennek alapján úgy vélem, hogy a felelősségünk vagy a társfelelősségünk része, hogy ne csökkentsük az afrikai befektetéseinket, és újból kihangsúlyoznám, megismételve az egyik felszólaló szavait, hogy a befektetés szintje fenntartható a tapasztalatok kicserélése révén is. Arra ösztönözni vagy abban támogatni az egyetemeinket, főiskoláinkat, önkormányzatainkat és helyi hatóságainkat, hogy tapasztalatcserét kezdjenek a fejlődő országokkal, nyilvánvalóan egy viszonylag alacsony költségű megközelítés, de egyben hatékony is. Azt is el kell mondanom, hogy kész vagyok meghívni az úgynevezett „új” tagállamok képviselőit, hogy kísérjenek el néhány utamra. Úgy vélem, rendkívül fontos, hogy ne csak azt lássák a saját szemükkel, hogy mi is forog kockán, hanem azokat az igazán tragikus helyzeteket is, amelyekkel egyes országoknak és embereknek szembe kell nézniük. Egy olyan szemponttal szeretném zárni a beszédemet, amely nagy lehetőséget hordoz magában arra, hogy hozzáadott értéket teremtsünk – és ez a lehetőség valószínűleg nagyobb, mint amilyen a saját országaink közül néhányban adódik, amint azt mások már kihangsúlyozták: a kormányzásról van szó. Végül is, mit is értünk kormányzás alatt? A kormányzás az állam azon képessége, hogy felvállalja a legfőbb szuverén funkcióit, és hogy

13

14

HU


biztosítsa az embereknek a szociális szolgáltatások alapvető szintjét. Úgy gondolom, Önök óriási mértékben hozzá tudnak járulni a kormányzás területéhez: azaz mindenhez, ami az állam kiépítéséhez és – hogy aláhúzzak egy megjegyzést, amelyet, úgy emlékszem, Lambsdorff úr tett – minden olyan dologhoz kapcsolódik, ami az átmeneti időszakból az állam vagy pontosabban meghatározott struktúrák kiépítését foglalja magában. Itt az adóbehajtásra, a helyi szintű közigazgatás létrehozására, a szubszidiaritás és a decentralizáció elvére gondolok. Ezek a szempontok egyértelműen alapvető jelentőségűek egy olyan állam felépítésében, amely képes szolgálni az embereket, és nyilvánvaló, hogy Önök ebben fontos szerepet játszhatnak. Úgy hiszem, hasznos lenne – és ez az, amit javasolni fogok – felkérni a 12 úgynevezett „új” tagállamot, hogy dolgozzanak együtt a Bizottsággal a tizedik Európai Fejlesztési Alap programján. A helyzet az, hogy többé-kevésbé már elkészítettük a tizedik Európai Fejlesztési Alap programját, és hasznos gyakorlat lenne bevonni az új tagállamokat annak meghatározásába, hogy az egyes országok miként tudnának a legjobban bekapcsolódni a programba. Megkérhetjük őket, például, hogy nyújtsanak képzést az igazságszolgáltatás, a közigazgatás vagy az oktatás területén, vagy felkérhetjük őket, hogy biztosítsanak szakértőket. Például, egyes új tagállamok szakértelemmel rendelkeznek az e-közigazgatás területén, és erre a szakértelemre nagy igény van egyes afrikai országokban. Ez az oka, amiért ezt a javaslatot teszem. Úgy vélem, fontos volt ezt a vitát megtartani, és meglátásom szerint elhangzott néhány nagyon hasznos, további vizsgálatra érdemes javaslat. Mindemellett azt javasolnám, hogy ha valóban hatékonyak akarunk lenni, és előre akarjuk vinni az ügyeket, a nagyon közeli jövőre be kell ütemeznünk egy találkozót a 12 érintett ország képviselőivel, és meg kell beszélnünk a kérdéseket annak érdekében, hogy az elkövetkező hetek folyamán közös programokat alakíthassunk ki. Úgy vélem, ez egy olyan lehetőség, amelyet nem szalaszthatunk el. Végül, szó volt a feltételekhez kötésről is, és én teljesen meg tudom érteni ezt az álláspontot. Nyilvánvalóan minden fontos, ami az értékekhez, az emberi jogokhoz, az emberi jogok tiszteletben tartásához és a korrupció elleni küzdelemhez kapcsolódik, ezzel egyetértek, de néhány esetben nagyon nehéz, sőt, nemkívánatos eredményre vezet, ha a fejlesztési segélyt ezeknek az értékeknek a szigorú betartásához kötjük – vagy attól tesszük függővé –, noha azok kétségkívül értékesek a számunkra. Amit fel kell ismerni az az, hogy értékfüggő kapcsolat vagy feltétel kiszabása azokban az országokban, ahol az ilyen követelményeket nem tartják tiszteletben, elsősorban az adott országok átlagembereinél üt vissza. Azokban az országokban, ahol a felelősségteljes kormányzás elvét nem tartják tiszteletben, a mi válaszunk a problémára az, hogy különleges szereplőkkel: közvetett helyi szereplőkkel, nem kormányzati szervezetekkel, vagy az Egyesült Nemzeteket képviselő ügynökségekkel dolgozunk együtt. Költségvetési támogatást csak olyan országoknak ajánlunk fel, amelyek garantálni tudják a felelősségteljes kormányzás minimális szintjét. Ezért úgy vélem, hogy nem lehet kétség afelől, hogy ezt a szempontot illetően közös hullámhosszon vagyunk. Ami az értékeket illeti, amelyekre hivatkoztam – azokat következetesen képviseljük. Folyamatosan törekszünk ezeknek az értékeknek a politikai párbeszéden keresztül történő előmozdítására és szorgalmazására. A feltételekhez kötés azonban nem olyan egyszerű, ha őszintén akarunk segíteni az egyszerű embereknek, és végül is ez a fő cél. Danutė Budreikaitė, előadó. – (LT) Őszintén köszönöm mindenkinek, hogy részt vett a vitában és támogatásáról biztosította a jelentésemet. Szintén szeretnék köszönetet mondani a Fejlesztési Bizottság valamennyi tagjának, amiért egyhangúlag mellette szavaztak.

13-03-2008

13-03-2008

HU


Több témakört is ki szeretnék emelni. Az „új tagállamok” – tulajdonképpen ez továbbra is egyfajta feltételes elnevezés marad, amely különleges történelmi hátterüknek és talán annak a ténynek köszönhető, hogy szegényebbek a régi tagállamoknál, és ez az elnevezés egyszerűbbé teszi a „régi” tagállamoknak és azoknak a tagállamoknak a megkülönböztetését, amelyek a két bővítési forduló után csatlakoztak az EU-hoz. Szeretném megemlíteni a fejlesztési együttműködési politika tapasztalatait. Ezt a politikát eredetileg 1958-ban kezdték el alkalmazni. A közép-európai országoknak – a Cseh Köztársaságnak, Szlovákiának és másoknak – több tapasztalatuk volt a fejlesztési együttműködésben történő részvétellel kapcsolatban. A balti államok részvétele sokkal korlátozottabb volt. Mindemellett az országom jelenleg oceanológiai támogatást nyújt egy afrikai országnak, Mauritiusnak. A fejlődés egyértelmű. Miért hangsúlyozom a „keleti” dimenziót, a „keleti országokat”? Ezek történetesen nagyon fontos szomszédaink. Nincs értelme elválasztani egymástól a szomszédsági és a fejlesztési együttműködési politikákat, vagy a politikusokra bízni, hogy vitassák meg a részleteiket. Ezek a fogalmak kölcsönösen összefüggenek. Belaruszban, amely szomszédunk, vannak olyan emberek, akik kevesebb, mint napi két dollárból élnek. Az országok mely csoportjához tartozik ez az ország ennek alapján? Ezek az országok szintén elmaradottak és segítséget kérnek, és ragaszkodnak ahhoz, hogy támogatást kell kapniuk. Mind azt akarjuk, hogy a szomszédaink is elfogadható szinten éljenek. Ezért úgy tűnik, hogy ugyanazokat a globális célokat követjük. Támogatjuk az afrikai országokat a szegénység elleni küzdelemben, a migráció mértékének csökkentésében, az életminőség javításában, a gazdaság fellendítésében, ami képessé teszi őket arra, hogy leküzdjék a betegségeket, és hogy saját magukra tudjanak támaszkodni. Miközben támogatást nyújtunk a szomszédos országoknak a szegénység leküzdéséhez, segítő kezet nyújtva, amikor tudunk, és ha rendelkezünk az odavágó tapasztalattal, hozzájárulunk az egész Európára és a balkáni régióra kiterjedő stabilizáció megvalósításához is. Köszönöm mindenkinek, hogy részt vett a vitán és köszönöm a támogatást. Elnök. − A vitát lezárom. A szavazásra ma déli 12 órakor kerül sor. Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke) Sebastian Valentin Bodu (PPE-DE), írásban. – (RO) Bár a megvitatott állásfoglalás-tervezetnek ambiciózus céljai vannak, úgy vélem, nehéz lesz közös politikát kialakítani a közeli jövőben, még elvi alapon is. Jóllehet mi egy nagy családot alkotunk, minden uniós tagállamnak megvannak a saját prioritásai azon országok vagy földrajzi régiók tekintetében, amelyek regionális fejlesztési együttműködésben részesülnek; prioritások, amelyek hátterében gazdasági, geopolitikai, etnikai, történelmi érdekek stb. állnak, és valószínűtlen, hogy ez lényegesen megváltozhat. A Koszovó függetlenségének kikiáltásával összefüggő közelmúltbeli események megmutatták, hogy nincs véleményegység a tagállamok között, és ugyanazon az alapon valószínű az is, hogy hasonló véleménykülönbségek lesznek tapasztalhatók bármikor, ha a megvitatás alatt álló téma a közösségen kívüli szomszédaink helyzete. Igaz, hogy nagy lépést tettünk előre az EU külügyi főképviselőjének a Lisszaboni Szerződés alapján történő kinevezésével. A közösségi prioritások meghatározására vonatkozó egyértelmű szabályok hiánya miatt azonban minden tagállam megkísérli majd, hogy azokat a fejlesztési politikákat mozdítsa elő, és

15

16

HU


azokra fókuszáljon – ideértve a pénzügyi támogatást (allokálás az uniós költségvetésből) is –, amelyek a saját prioritásaikkal egybeeső közösségen kívüli régiókba irányulnak. ELNÖKÖL: MARTÍNEZ MARTÍNEZ ÚR Alelnök 3. A nemek közötti egyenlőség és a nők szerepének erősítése a fejlesztési együttműködésben (vita) Elnök. − A következő napirendi pont Feleknas Uca jelentése a Fejlesztési Bizottság nevében a nemek közötti egyenlőségről és a nők szerepének erősítéséről a fejlesztési együttműködésben (2007/2182(INI)) (A6-0035/2008). Feleknas Uca, előadó. − (DE) Tisztelt elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Öt nappal ezelőtt ünnepeltük a nemzetközi nőnap 100. évfordulóját. Rengeteget elértünk, de még mindig nincs jele az egyenlő esélyeknek a világ legszegényebb országaiban. A nők és a leánygyermekek emberi jogai még távolról sem elidegeníthetetlen, integráns és oszthatatlan részei az egyetemleges emberi jogoknak, amelyekre az Egyesült Nemzetek 1993-as bécsi nyilatkozata hívott fel. Jelentésemben részletesen foglalkoztam a nők és a leánygyermekek helyzetével a fejlődő országokban, és szintén megvizsgáltam azokat a módokat, ahogyan az európai fejlesztési együttműködés javíthat ezeknek a nőknek az életén. Hagy idézzek fel néhány tényt és számadatot. A világon élő írástudatlanok kétharmada nő. Az afrikai nők több mint 40%-a nem járt általános iskolába. Afrikában a nők a teljes népesség 52%-át teszik ki, de a mezőgazdasági munkák 75%-át ők végzik, és ők állítják elő és értékesítik az élelmiszerek 60-80%-át. A Bizottságnak a nők egyenlőségére és a fejlesztési együttműködésben történő részvételére vonatkozó aktualizált stratégiája fontos kérdésekkel foglalkozik, és konkrét intézkedéseket javasol az egyenlőség elősegítésére. Üdvözlendő a stratégia kettős megközelítése, vagyis hogy hatékonyabbá teszi a nemek közötti esélyegyenlőség érvényesítését, és egyúttal javaslatot tesz az egyenlőséget előmozdító különálló intézkedésekre. Szintén üdvözlöm azt a 41 gyakorlati intézkedést, amelyek a felelősségteljes kormányzás, a foglalkoztatás, a gazdaság, az oktatás, az egészségügy és a nők elleni erőszak területeire vonatkoznak. Mindemellett a jelentésemben számos pontot kritizáltam. Engedjék meg, hogy a legfontosabbakat röviden bemutassam. Úgy vélem, hogy az erőszak hagyományos formái elleni küzdelemnek a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelmet szolgáló intézkedések középpontjában kell állnia. Másodszor, azt kell mondanom, meglehetősen megdöbbentett, hogy a stratégia nem említi a gazdasági partnerségi megállapodásokat. Sehol nem történik hivatkozás a nők szerepének erősítése és az EU és az ACSK-államok közötti gazdasági megállapodások közötti kapcsolatra. Ami a konfliktuszónákban élő nők különleges helyzetét illeti, sajnálattal vettem tudomásul a tényt, hogy a stratégia nem fűz megjegyzést ahhoz a különleges szerephez, amelyet a nők az úgynevezett instabil államokban és a legkevésbé fejlett országokban betöltenek. Különleges figyelmet kellene szentelni a nők reproduktív egészségének és szexuális jogainak a fejlődő országokban. Nagyon sajnálom, hogy a módosítástervezetek többsége ismét csak azzal foglalkozik, hogy kitörölje azokat a részeket a jelentésből, amelyek a nők azon jogának érvényesítésére hívnak

13-03-2008

13-03-2008

HU


fel, hogy szabadon és függetlenül dönthessenek a testükről és az életükről. Nem szeretnék dicsekvőnek hangzani, de a jelentésemet nem lehet erre az egyetlen kérdésre redukálni. Ebben az összefüggésben üdvözlöm azokat a módosításokat, amelyeket Buitenweg asszony javasolt a zöldek nevében, és köszönöm neki a fontos hozzájárulást. Ami a reproduktív egészséget illeti, most csak a következőt szeretném mondani: minden nőnek joga van szabadon és függetlenül dönteni a testéről és az életéről. A nőknek a szexuális és reproduktív egészséghez való joga a nemek közötti egyenlőség egyik alapfeltétele. Amíg a nőktől megtagadják ezt, mások fognak dönteni a testükről és az életükről. Egészen biztos vagyok abban, hogy senki, aki komolyan törődik Európa humanista hagyományaival, nem akarhatja ezt! (Taps) Louis Michel, a Bizottság tagja. − (FR) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! Engedjék meg, hogy először is gratuláljak az előadónak, hogy rendkívül alaposan elemezte ezt a nagyon fontos és aktuális témát. A nők nagyobb mértékű részvétele a gazdaságban és a hatalom igazságosabb megosztása a férfiak és a nők között tulajdonképpen a fejlődés előfeltételei. Ha nem vagyunk képesek biztosítani a nemek közötti egyenlőséget a fejlesztésben, soha nem fogjuk elérni sem a millenniumi célokat, sem a fenntartható gazdasági fejlődést. Miért van az, hogy Afrika Szaharától délre fekvő államaiban a nők csupán 34%-át teszik ki a szabályos foglalkoztatás keretében dolgozó munkavállalóknak? Miért van az, hogy ezeknek a nőknek a jövedelme csupán 10%-át teszi ki az összes jövedelemnek, és miért van az eszközöknek csupán 1%-a van a nők tulajdonában? Ezek a kérdések nyilvánvalóan rendkívül fontosak. És miért van az, amint azt a jelentés kiemeli, hogy a nők teszik ki az abszolút szegénységben elő 1,3 milliárd ember 70%-át? Ami itt bemutatásra került, az egy nagyon különleges tragédia, amely valójában azzal függ össze, hogy valaki nőnek született-e vagy sem. Nagyon szomorú, de túlságosan sok ilyen válaszra váró kérdés létezik. Még Európában, a mi tagállamaink nemzeti parlamentjeiben − ahol meglehetősen magas a nők részvétele − sincs garancia arra, hogy a nők prioritásaival mindig foglalkozni fognak. Ami a partnerországok irányába gyakorolt politikánkat illeti, tudjuk, hogy mindenre kiterjedő politikai párbeszédet kell folytatnunk. Elmondhatom Önöknek, hogy a nemek közötti egyenlőségről folytatott párbeszéd nem mindig lényegre törő: magában foglalhatja például annak biztosítását, hogy a statisztikák nemek szerinti bontásban készüljenek, vagy hogy ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy a költségvetés összeállítása jobban figyelembe vegye a szociális területet, mivel számos esetben az oktatásnak és az egészségügynek nincs igazi prioritása, noha köztudott, hogy a nők oktatása és egészsége a fejlődés kulcsai. Mindezek a megfontolások központi jelentőségűek a Bizottságnak „A nemek közötti egyenlőség és a nők szerepének erősítése a fejlesztési együttműködésben„ című, 2007. május 8-i közleményében. Az ott lefektetett politika választ ad azokra a kötelezettségvállalásokra, amelyeket az európai fejlesztési konszenzusban tettünk annak érdekében, hogy a nemek közötti egyenlőség valamennyi együttműködési politikánkban és gyakorlatunkban megjelenjen. A közlemény célja, hogy egy összeurópai elképzelést alakítson ki, és megbízható támogatást nyújtson a nemek közötti egyenlőség elősegítéséhez valamennyi fejlődő régióban és országban. A közlemény egyben iránymutatásként is szolgál az új segélyezési módokhoz, nevezetesen a költségvetési támogatáshoz. Nem értek egyet az Ön jelentésében megfogalmazott

17

18

HU


kritikával, mivel véleményem szerint a költségvetési támogatás új lehetőségekkel szolgál a nemek közötti egyenlőség hatékony elősegítéséhez. Miért van ez így? Már számos esetben felvázoltam annak az okát, hogy a lehetőségekhez mérten miért részesítem előnyben a költségvetési támogatást. Magának a költségvetési támogatásnak a ténye összehasonlíthatatlanul jobb pozíciót biztosít számunkra az érintett partnerország hatóságaival folytatott politikai párbeszéd során. Lehetővé teszi számunkra például, hogy párbeszédet folytassunk a politikai lehetőségekről, illetve egyebek mellett arról is, hogy a nőknek az ország gazdasági és társadalmi fejlődésében betöltött potenciálját jobban ki kell bontakoztatni. Továbbá, az ilyen esetekben a támogatást a kézzelfogható eredményekre alapozzuk, amelyeket nemhez kötött indikátorok jeleznek vagy tárnak fel, és ezáltal egyértelműen jelzik a nemek közötti különbségeket, ha vannak ilyenek. Azok a célkitűzések, amelyeket az ország eredményeinek mérésére használunk, összhangban vannak a millenniumi célkitűzésekkel, a legtöbb esetben nagyon lényegesek a nők életkörülményeinek javítása szempontjából is. Hogy megnevezzünk néhányat, magukban foglalják az iskolába járó lányok arányának növelését és a terhesgondozási vizsgálatok számának növelését. A haladás, amelyet egy ország az ilyen célok elérése irányába megtesz, képezi azt az alapot, amelyre támaszkodva az Európai Bizottság kifizeti a költségvetési támogatás különféle összegeit. Az egyik felszólaló a vita során megemlítette a feltételesség egy formáját. Ha költségvetési támogatást nyújtunk, egyértelműen lehetőségünk van − bizonyos mértékig legalábbis − arra kötelezni a partnert, hogy tiszteletben tartson bizonyos feltételeket, és tiszteletben tartsa a feltételesség bizonyos típusait. A pozitív ráhatás szempontjából erősebb pozícióban vagyunk, mint amilyenben a költségvetési támogatás mechanizmusa nélkül lennénk. Bárhogy is legyen, készen állok arra, hogy ezt a vitát más kontextusban folytassam. Az eddig szerzett tapasztalataim alapján mélyen meg vagyok győződve azonban arról, hogy a költségvetési támogatás – már ahol az lehetséges – nyilvánvalóan sokkal hatékonyabb módja az előrehaladásnak. Sok éven át kétszintű megközelítést alkalmaztunk. Először is, a nemek közötti egyenlőséget beépítettük valamennyi politikánkba és intézkedésünkbe, ideértve a költségvetési támogatási megállapodásokat és a partnereinkkel folytatott politikai párbeszédet. E megközelítés egyik következményeként ki kellett képeznünk azokat a munkatársainkat, akik részt vesznek a nemekkel kapcsolatos kérdésekkel foglalkozó küldöttségekben. 2004 óta több mint ezer munkatárs részesült a „nemekkel” kapcsolatos különleges képzésben, és felállítottunk egy nemekkel kapcsolatos kérdésekkel foglalkozó tájékoztató szolgálatot, hogy a jövőben ezt a képzést lefolytassa. Másodszor, meghatározott intézkedéseket is finanszírozunk, amelyek előmozdítják a férfiak és nők közötti egyenlőséget. Az ilyen típusú intézkedéseket bizonyos nemzeti indikatív programok foglalják magukban, de − és ez még fontosabb − léteznek tematikus programok is, amelyek kiegészítik a földrajzi alapokon nyugvó együttműködést. Például, „Befektetés az humán erőforrásokba” és az „Emberi jogok és demokrácia” elnevezésű programok magukban foglalnak olyan elemeket, amelyek a nemek közötti egyenlőség előmozdítását szolgálják. A „Befektetés a humán erőforrásokba” programban 57 millió EUR áll rendelkezésre célzott, „nemekkel kapcsolatos” tevékenységekre 2007 és 2013 között: ez éves átlagban durván háromszor több, mint a 2006 előtti időszak kiadásai. Természetesen a nemek közötti egyenlőséget más tematikus programokba is beépítettük az oktatás, az egészségügy vagy a mezőgazdaság területén, vagy akár a környezetvédelem és a kultúra területén.

13-03-2008

13-03-2008

HU


Az igaz, hogy még hosszú utat kell megtennünk, de meggyőződésem, hogy a nemek közötti egyenlőség előmozdítása iránti közös elkötelezettséggel és − ami a legfontosabb − együttműködésben a fejlődő országokban élő nőkkel, képesek leszünk leküzdeni a szegénységet, és igazságosabb társadalmakat tudunk építeni. Gabriela Creţu, előadó, Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság . − (RO) Tisztelt kollégák! Úgy látom, hogy a jelentés már reakciókat váltott ki. Reméljük, hogy ez a politikai jelentőségének a bizonyítéka. A Bizottság közleménye nagyon jó bevezetés volt, és a parlamentnek hasznos észrevételei voltak. Szeretném elmagyarázni az álláspontunk alapjául szolgáló elvet. A célkitűzés világos volt, támogatjuk a nők szerepét a fejlesztési együttműködésben. Az egyenlőséggel kapcsolatos érvek mellett elegendő bizonyíték áll rendelkezésre arra vonatkozólag, hogy a nők jó befektetésnek bizonyulnak, mivel nagyszerűen megsokszorozzák az eredményeket. De hogyan biztosíthatjuk a maximális hatékonyságot a célkitűzés elérése során? Szigorú feltételeket szabhattunk volna a kedvezményezett államoknak a nők helyzetének megerősítésével kapcsolatban. Ilyen feltételek azonban már léteznek. Számíthatunk azonban rossz reakciókra, a szakértelem és a közigazgatási kapacitás hiányára, a stratégiai fejlesztési tervekben formálisan megfogalmazott, de végre nem hajtott kötelezettségvállalásokra is. A kötelezettségek nem teljesítése a segély lecsökkentését vagy felfüggesztését eredményezheti. Negatív hatása lenne a végső kedvezményezettekre, és a nők fizetnék meg a kormányok hozzá nem értésének árát, és ezt nem akarjuk. E körülmények között azt választottuk, hogy ragaszkodunk azoknak a követelményeknek a teljesítéséhez, amelyeket mi ellenőrzünk, és amelyekkel kapcsolatos intézkedésekhez megvannak az eszközeink. Ebből az okból kifolyólag megkérjük a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák az egyéb közösségi politikák és a fejlesztési politika közötti összhangot. Máskülönben a nemzeti kereskedelmi politika vagy a közös agrárpolitika bizonyos aspektusai negatívan befolyásolhatják céljainkat. Figyelembe véve, hogy a tagállamok politikájában a nemek kérdése tekintetében lényeges különbségek vannak, úgy gondoljuk, hogy a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó ütemtervnek az Európai Bizottság által történő összeállítása előfeltétele annak, hogy a nők valódi és hatékony módon közreműködhessenek a fejlesztési együttműködés kialakításában, amely egy olyan politika, amelyet elsősorban a tagállamok irányítanak. Úgy tűnik, hogy a támogatások nyújtására szolgáló új eszközök csökkentették a nőknek szentelt figyelmet. Kérjük, hogy az európai polgárok előtt felvállalt felelősség és a pénzalapok felhasználásának átláthatóságára vonatkozó elv alapján értékeljék ki ezek nemekre gyakorolt hatását és dolgozzák ki a megfelelő korrekciós intézkedéseket. Anna Záborská, a PPE-DE képviselőcsoport nevében . – (SK) A nemek közötti egyenlőségről és a nők szerepének erősítéséről szóló jelentés összeállítása nem lehetett könnyű munka, amint azt a jelentés hossza is igazolja. Bár nem értek mindennel egyet kollégánk, Uca asszony jelentésében, szeretnék gratulálni neki ahhoz a következetességhez és pontossághoz, ahogyan ezt a témát megközelítette. Amikor azt a témát megvitatjuk, alá kell húznunk, hogy támogatjuk a nők méltóságát és a társadalom közös javáért történő munkálkodásban betöltött szerepüket. A fejlődő országokban (de nem csak ott) sok nő szenved megkülönböztetéstől és erőszaktól, gyakran rossz körülmények között és alacsony fizetésért dolgoznak, nem részesülnek az

19

20

HU


alapvető egészségügyi ellátásban, túl sokat dolgoznak naponta és megaláztatással és fizikai bántalmazással kell szembenézniük. Ez az oka a nem kielégítő fejlődésnek. Mindezek a tényezők a családi életükre is hatással vannak. A fejlődés fellendítése és az egyenlőség növelése a béke elősegítése érdekben a XXI. században: ezek azok a konkrét lépések, amelyek segíthetnek a helyzet javításában, ha megtesszük azokat. Ismételten, kompromisszum nélkül és minden alkalommal el kell ítélnünk a nemi erőszakot, amelynek a nők és a fiatal lányok gyakran szenvedő alanyai. Bátorítanunk kell a fejlődő országokat, hogy olyan jogszabályokat fogadjanak el, amelyek hatékony védelmet nyújtanak a nőknek. Az egyénekkel szemben mutatott tisztelet nevében szintén el kell ítélnünk azt a nagyon széles körben elterjedt kvázi-kultúrát, amely szisztematikus kizsákmányoláshoz és az esetenként nagyon fiatal lányok méltóságának lerombolásához vezet azáltal, hogy testük felkínálására kényszerítik őket, és így kénytelenek hozzájárulni a szexipar által begyűjtött milliárdos profithoz. Sajnos, a vendégeik elsősorban a világ civilizált részeiről érkeznek, ideértve az Európai Uniót is. A katonai konfliktusok területén élő nők a politikai célú szisztematikus nemi erőszak áldozatai. Nagyra értékelem, hogy léteznek olyan női mozgalmak, amelyek a nők méltóság növelésén dolgoznak. Ha a fejlődő országokban élő nőknek nyújtott segítség kérdését vizsgáljuk, nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy a fejlesztési alapokból származó pénzügyi segély mellett a vallásos és jótékonysági szervezetek hatékony hálózata is létezik. Ez a kezdeményezés sok éven keresztül élvezte a helyi egyházak támogatását, párhuzamos programokon és a szegényeknek nyújtott informális mikrohiteleken keresztül. Nagyon felemelő látni, ha a szegény nők türelmes, becsületes és kemény munkája ilyen módon elnyeri a jutalmát. Ezt szintén támogatni kell azoknak a struktúráknak a reformja révén, amelyek hozzájárulnak az új kezdeményezések sikerének kiterjesztéséhez. A nőknek egyenlő esélyeket, tisztességes fizetést kell biztosítani, egyenlőséget a munkahelyi előrelépésben, egyenlő hozzáférést az oktatás valamennyi szintjéhez, hozzáférést az egészségügyi ellátáshoz és egyenlőséget a családi ügyekben. Bátorságra van szükség, hogy a nők részt vállaljanak a politikában, de a fejlődő országokban élő nők által elért haladás mindannyiunk számára haladást jelent. Anne Van Lancker, a PSE képviselőcsoport nevében . – (NL) A képviselőcsoportom nevében kijelenthetem, hogy határozottan támogatjuk Uca asszony jelentését, és gratulálunk a biztos úrnak a nemekkel kapcsolatos stratégiához. Nyolc évvel ezelőtt gyakorlatilag minden ország aláírta a millenniumi fejlesztési célokat. Az idő fele már eltelt, és úgy tűnik, hogy a célkitűzések többségét Afrikában nem fogják teljesíteni. A nők lényeges szerepet játszanak a szegénység elleni küzdelemben, de továbbra sincs egyenlő hozzáférésük az oktatáshoz, az egészségügyi ellátáshoz, a foglalkoztatáshoz és a tulajdonhoz. A társadalmi státuszuk alacsony és a nők elleni erőszak széles körben elterjedt. Ugyanakkor a legtöbb partnerországunk stratégiai programja teljesen elhanyagolja a nőket. Ezért a nemekkel kapcsolatos dimenziót a partnerországainkkal folytatott politikai párbeszéd középpontjába kell állítani, és a nőjogi szervezeteket be kell vonni a politikai keretek kialakításába. Gyalázatosnak tartom, hogy az EPP és az UEN képviselőcsoportokban helyet foglaló kollégáink el akarják távolítani a jelentésnek a szexuális és reproduktív egészséggel foglalkozó nyílt szavait, mert ha a nők képesek döntéseket hozni a testükről és arról, hogy legyen-e és mikor legyen gyermekük, az nem csak nők millióinak életét menti meg, de a gyermekeknek is több esélyük lesz, illetve a közösségek is erősebbek lesznek. Aki ezt

13-03-2008

13-03-2008

HU


tagadja, az aláássa a népességről és a fejlődésről szóló konszenzust, amelyet a nemzetközi közösség 1994-ben jóváhagyott, és nem engedhetjük, hogy ez megtörténjen. És végül: száz százalékban támogatom a zöld képviselőcsoport felhívását a női jogokért felelős európai különmegbízott posztjának létrehozására. A női különmegbízott arcával és hangjával a világon élő nőket képviseli Európában és a tagállamok kormányaiban, és alkalmanként emlékeztetheti a biztosokat az általuk tett kötelezettségvállalásokra. Renate Weber, az ALDE képviselőcsoport nevében . – Tisztelt elnök úr! A nemek közötti egyenlőség és a nők szerepének erősítése olyan értékek és elvek, amelyeket valamennyien nagyra értékelünk az Európai Unióban. Ezeket az értékeket meg kell osztanunk a fejlődő országokkal a meglévő együttműködés keretében. Mindannyiunknak nagy a felelőssége, amikor ezekről az értékekről beszélünk, mivel a kettős mérce alkalmazása morálisan lejáratna bennünket, és egészen biztosan elveszítenénk a szavahihetőségünket. Különösen a mai szavazásra előterjesztett módosításokra gondolok most, ugyanazokra a módosításokra, amelyeket a Fejlesztési Bizottság elutasított. Attól tartok, hogy eltérő mérce alkalmazását kockáztatjuk, amikor egyrészt ezekről az értékről a fejlesztési partnereinknek beszélünk, másrészt pedig amikor alkalmazzuk azokat az Európai Unióban. Nem engedhetjük meg, hogy kihagyjuk ebből a jelentésből a reproduktív jogokra történő hivatkozásokat, mivel ez egy kulcsfontosságú téma, amikor a nők jogainak előmozdítására és szerepük erősítésére törekszünk. Amint azt a jelentés helyesen kihangsúlyozza, az, hogy a nők számára biztosított legyen a szexuális és a reproduktív egészség és gyakorolhassák az ezekhez kapcsolódó jogokat, a nemek közötti egyenlőség egyik alapfeltétele. A reproduktív jogok – mint például az a jog, hogy a szülés időpontjának és helyének megválasztásával családtervezést folytathassanak, illetve, hogy megkülönböztetéstől, kényszertől és erőszaktól mentesen hozhassanak döntést a reprodukcióról – a nőknek szabadságot biztosítanak, hogy teljes körűbben és egyenlőbb jogokkal vehessenek részt a társadalmi életben. Nem tehetjük meg azt, hogy partnereinkkel szemben alacsonyabb mércét alkalmazunk, ugyanakkor azt hirdetjük, hogy célunk az, hogy a nők egészségesebbek és erősebbek legyenek, akik képesek aktívan és egyenlő jogokkal részt venni a társadalmi életben. Kérem, bocsássák meg nekem a kemény szavakat, de számomra ez nem más, mint egyszerű képmutatás. Nem fogjuk tudni elérni ezeket a célokat, ha azzal kezdjük, hogy kulcsfontosságú kérdéseket kizárunk, vagy hogy eltérő képet mutatunk az elveinkről, eltérőt attól a helyzettől, mint ami nálunk otthon uralkodik. A mai világban a nemek közötti egyenlőség előmozdítása és a nők szerepének erősítése a fejlődő országokban nem egyszerű feladat. E célok elérése érdekében őszinte elkötelezettségre és cselekvésre van szükség, és legfőképpen arra, hogy higgyünk a fejlődő országokkal fenntartott kapcsolatainkban. Margrete Auken, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DA) Tisztelt elnök úr! 750 millió nő él szegénységben, és ezek a nők a saját és a családjuk túléléséért küzdenek. Európaiként velük együtt kell küzdenünk a jobb élethez való jogukért. A nők szerepe felbecsülhetetlen, de a képességeiket és a bennük rejlő lehetőségeket nem értékelik. Az oktatáshoz, a munkához és a tulajdonhoz való hozzáférésük súlyosan korlátozott. Az EU egyik fő feladatának kellene lennie, hogy biztosítsa azt, hogy a nőket az EU közreműködésével végzett fejlesztési munka középpontjába állítsák. A dolgok jelenlegi állása szerint a politikáink túlságosan gyakran azzal az eredménnyel járnak, hogy a nők már egyébként

21

22

HU


is alacsony státuszát tovább csökkentik, és ezért nagyon elégedett vagyok Uca asszony jelentésével. Nagyon fontos, hogy ne hígítsuk fel ezt a jelentést, amint arra az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták képviselőcsoportja, illetve a Nemzetek Európájáért Unió számos tagja kísérletet tesz olyan módosítások révén, amelyek a nők reproduktív és szexuális jogaival foglalkozó valamennyi részt eltüntetnék a szövegből. Amint az már számos alkalommal elhangzott, ezek a jogok alapvető fontosságúak ahhoz, hogy a nők képesek legyenek felelősséget vállalni a saját és ezáltal a családjuk életéért. Ez gyakran élet és halál kérdése számukra. A nőknek jogot és lehetőséget kell adni, hogy nemet mondhassanak az erőszak elkerülése érdekében, hogy oktatásban részesülhessenek, és hogy lehetőséget kapjanak arra, hogy megálljanak a saját lábukon. Ez alapvető fontosságú, ha a fejlődésnek a mi fejlesztési segélyünkből kell megvalósulnia, és egyszerre erkölcstelen és esztelen hozzáállás, ha nem helyezzük a nőket e munka középpontjába. Sajnos a politikai akarat természetesen hiányzik, amint az szintén elhangzott, és így mi többen támogatjuk azt a javaslatot, amely az EU nőügyi főképviselőjének kinevezését célozza. A főképviselőnek biztosítania kell, hogy a nőket világszerte bevonják a politikai és társadalmi munkába, megadva nekik azt a befolyást, amellyel a világ népességének feleként rendelkezniük kellene. A nők nem válhatnak áldozatokká vagy szánalomra méltóvá. Valamennyiünknek szükségünk van arra, hogy velünk egyenlő elbánásban részesítsék őket. Luisa Morgantini, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében . – (IT) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! Mit is mondhatnék? Minden elismerésem a Bizottságnak a jól megszerkesztett közleményért, amely legelőször fogalmaz meg egy európai stratégiát a nemek közötti egyenlőségnek a fejlesztési együttműködésben történő érvényesülésével kapcsolatban, összhangban a nők hatalmas csoportjai által hangoztatott követelésekkel, akik visszautasítják, hogy áldozatok legyenek. Visszautasítjuk, hogy áldozatok legyünk, mi az életünk és szexualitásunk főszereplői vagyunk, és mi döntjük el, hogy milyen társadalomban akarunk élni: olyan társadalomban, amely képes szembeszállni és véget vetni a megkülönböztetésnek, az igazságtalanságnak, az erőszaknak és az államok és elmék militarizálódásának. Minden elismerésem Uca asszonynak a jelentéséhez, amely nagyobb mélységben szemléli és ragadja meg azokat a szempontokat, amelyeket a Bizottság nem vett figyelembe, és amelyeket a Bizottságnak véleményem szerint el kellene fogadnia. Nincs szükség arra, hogy megismételjem a megalázó szegénységben élő, az írástudatlan, az AIDS-ben vagy maláriában szenvedő, illetve a – különösen az otthonukban, még Európában is – fizikai vagy szexuális erőszak áldozataivá vált nőkre vonatkozó számadatokat. A gyakorlati intézkedések az egyetlenek, amelyek számítanak: a kormányzás, az oktatás, az egészségügy, a nők elleni erőszak és a tulajdonhoz és munkához való jog terén, és amint azt Uca asszony kijelenti, az EU gazdasági és kereskedelmi politikái, amelyek nem ellentétesek a fejlesztési politikákkal. Amire szükség van, az egy sokkal erőteljesebb érdekérvényesítő politika, és ennek érdekében pénzügyi és humán erőforrásokat kell biztosítani a Bizottság küldöttségei számára, és az olyan nagyhatású projekteknek, mint például a mikrohitelek. Ezek a gyakorlati intézkedések valószínűleg állandó kapcsolatokat eredményeznek a nők mozgalmaival helyi és országos helyzetekben, illetve a különböző országokból származó nők hálózataival, amelyeket az

13-03-2008

13-03-2008

HU


elsivatagosodás ellen, a konfliktusok sürgős megoldása érdekében, és az egészséghez, a lakhatáshoz és a vízhez való jogokért hoztak létre. Valamit hozzá szeretnék fűzni a módosításokhoz, amelyek a különböző, a nők reproduktív egészségéről és szabad reproduktív jogairól szóló nemzetközi stratégiákra – Kairótól Maputóig – történő hivatkozások eltávolítását célozzák. Az élet védelme szent és sérthetetlen. Az élethez való jog azonban azt jelenti, hogy nem szabad tétovázni, amikor olyan fejlesztési politikák végrehajtásáról van szó, amelyek képesek … (Az elnök megszakítja a felszólalót) Urszula Krupa, az IND/DEM képviselőcsoport nevében . – (PL) Tisztelt elnök úr! A nemek közötti egyenlőség és a nők szerepének erősítése a fejlesztési együttműködésben olyan problémákkal foglalkozik, amelyek például az afrikai és ázsiai országokban élő nőket érintenek. Meghatároz egy stratégiát, amely különböző kategóriákba tartozó intézkedéseket foglal magában: nemek közötti egyenlőség, politikai rendszer, foglalkoztatás, oktatás, egészségügy és nők elleni erőszak. Amint tudjuk, a nők és férfiak egyenlő jogai a társadalmi fejlődés egyik fő jellemvonásai, amelyek európai civilizációnkban beépültek az emberi jogok és minden ember tiszteletben tartására vonatkozó alapvető szabályokba. De a nők számára biztosított egyenlő jogok és a megkülönböztetés-mentesség nem az egyetlen feltételei a társadalmi fejlődésnek. Számos egyéb tényező létezik, amely jelentőséggel bír a társadalmi előrehaladás szempontjából, kezdve azoknak az etikai elveknek a betartásával, amelyek biztosítják a kizsákmányolás, az erőszak, a csalás és a manipuláció egyéb formáinak jelentős mértékű visszaszorítását, ideértve a nőkkel szembeni megkülönböztetést és a nők elnyomását is. Az afrikai országokban élő nők drámai életfeltételei a természeti erőforrások kizsákmányolásával járó politika és a magukat a helyi népesség életének és egészségének árán gazdagító nemzetközi cégek spekulációi következtében alakultak ki. A költségvetési támogatás és az egyéb uniós programok nem kompenzálják a rablógazdaság által okozott veszteségeket. Az etikai relativizmus is a szexuális kizsákmányolást és a nemi úton terjedő betegségek elterjedését segíti elő. A propagált szexuális szabadság megfosztja a nőket a méltóságuktól, mivel a szexualitás tárgyaivá redukálja őket és bátorítja az erőszakot. A nők helyzete nem a terhesség-megelőzés és az abortusz nagyobb mértékű anyagi támogatása révén fog javulni, hanem ha pénzügyi támogatást adnak a családoknak, különösen a sok gyermeket nevelő családoknak, hogy elérhetővé váljon számukra az oktatás és a fejlődés, illetve, hogy javuljon az egészségügyi ellátás és a szociális védelem, különösen a terhes nők esetében. A vezetői hajlamot mutató vagy politikai ambíciókat tápláló tanult nőknek természetesen lehetőséget kell kapniuk, hogy részt vegyenek a választásokon és felhasználják pszichofizikai előnyüket a látókörök szélesítésére azokban a kérdésekben is, amelyek nem csupán a nők és a gyermekek számára fontosak. A nemek közötti esélyegyenlőség érvényesítése mint központi kérdés, amely egyebek mellett az apasági szabadságot is elhozta nekünk, azonban már olyan eredményekhez vezetett, amelyekre számítani lehetett volna, mivel a svéd apák nem az egyetlenek, akik a rénszarvasvadászatot vagy az újságolvasást előnyben részesítik a gyermekgondozás helyett. A tömegmédia által terjesztett szexuális agresszió zsarnoksága befolyásolja … (Az elnök megszakítja a felszólalót) Filip Kaczmarek (PPE-DE). – (PL) Tisztelt elnök úr! Uca asszony jelentése a nemek közötti egyenlőség fejlesztési együttműködésben betöltött szerepének fontos kérdésével

23

24

HU


foglalkozik. Az előadó kétségkívül pozitív szándékait sajnos aláássa az egészség és a szexuális és reproduktív jogok túlzó és ellentmondásos bemutatása. Ezt a témát nem lenne szabad ellentmondásosan kezelni, de a jelentés az Európai Unióban oly gyakran alkalmazott paradox nyelvet használja. Pontosan ez a furcsa nyelvhasználat az, ami eltávolítja az EU-t a polgáraitól, és egy érthetetlen, elidegenedett bürokratikus gépezetté változtatja. És ez az, amivel az EU számára ellenzőket teremtünk és tartunk fenn. Ezért azt remélem, hogy a PPE-DE képviselőcsoport módosításait a Parlament el fogja fogadni. Miért? Azért, mert „egészség és reproduktív jogok” alatt a jelentés szerzője és támogatói az ellenkezőjét értik annak, mint amit ezek a szavak tulajdonképpen jelentenek. A „reproduktív jogok” nem a reprodukció korlátozását jelentik. Amit mi teszünk, az az, hogy pozitív nevet adunk valaminek, aminek negatív következményei vannak, nevezetesen a reprodukció korlátozásának. Ez egyértelmű megtévesztés. Azok, akik a népesedés fejlődő országokban történő korlátozását hirdetik és támogatják a fogamzásgátlást vagy az abortuszt, ne rejtőzzenek olyan elnevezések mögé, mint az egészség és reproduktív jogok. Nevezzük nevén a dolgokat. Nekem úgy tűnik, hogy ők azért nem akarnak így tenni, mivel azt gondolják, hogy az Európai Uniónak nem igazán kellene ilyen dolgokkal törődnie. Nincs abban valami gyanús, ha az európaiak Európán kívül támogatják és finanszírozzák fogamzásgátlást és az abortuszt? Afrikában és Ázsiában, csakúgy, mint az EU-ban, az egyes államoknak kellene eldönteniük, hogy milyen politikát folytassanak ebben a kérdésben. A jelentés azt mondja, hogy a nőknek kell eldönteniük. De mi vagyunk azok, akik megmondjuk ezeknek a nőknek Afrikában, hogy mit csináljanak. Azt hiszem, itt van egy kis zűrzavar. Egy másik megjegyzés: nincs ok-okozati összefüggés a gyermekek nagy száma és az egyenlőség között. A két dolog nem függ össze, és nem vagyok képes megérteni, hogy a jelentés miért kapcsolja össze a kettőt. Alain Hutchinson (PSE) . – (FR) Tisztelt elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Most nem szándékozom magáról a jelentésről beszélni, amelyhez egyébként gratulálok az előadónak, hanem inkább a hamarosan szavazásra bocsátandó módosításokról, és azt szeretném mondani, hogy az UEN képviselőcsoportban ülő képviselőtársaink által javasolt módosításokat szó szerint botrányosnak találom. (Taps) Azáltal, hogy nem hajlandók a fogamzásgátlás problémáinak bármilyen megfontolását vagy az azokra történő bármilyen hivatkozást eltűrni, az UEN gyakorlatilag nem ismeri el, hogy a déli féltekén élő nőknek is joguk van a rendes életre. Ez több mint botrányos, ez felelőtlen és képmutató, miközben tudjuk, hogy a megfelelő családtervezés hiánya világszerte emberek millióinak okoz szükségtelen szenvedést, betegséget és halált – legsúlyosabban a nők érintettek és a gyermekek, akiket ők világra hoznak, gyakran akaratuk ellenére. A PPE-DE képviselőcsoport által javasolt módosítások nem kevésbé sajnálatosak. Mindössze másként fogalmazzák meg ugyanazokat a gondolatokat, különösen azáltal, hogy visszautasítják a nők arra vonatkozó jogának elismerését, hogy szabályozzák saját termékenységüket. A fejlődő országok nagy többségében a nők és a lányok – még a fiatal lányok is – továbbra is a megkülönböztetés és a felettébb tűrhetetlen erőszak erőteljesen megnyilvánuló formáit kénytelenek elszenvedni. Bárki, aki elutasítja azt a nézetet, hogy ezekben az országokban minden egyes nőnek jogot kell adni arra, hogy teljes mértékben

13-03-2008

13-03-2008

HU


kézben tartsa a saját méltóságát, az nyilvánvalóan elutasítja, hogy ezeket a nőket a férfiakkal egyenlőnek tekintse. A reproduktív egészségnek azonban nem kellene ilyen riasztó témának lennie: egyszerűen csak azt jelenti, hogy az embereket képessé kell tenni arra, hogy felelősségteljes, kielégítő és biztonságos szexuális életet éljenek, és meg kell adni a nőknek a szabadságot, hogy megválasszák, akarnak-e gyermeket és mikor. Az egészségnek ez a koncepciója attól függ, hogy a nők és a férfiak – az egyenlőség elve alapján – megválaszthassák a termékenység szabályozásának biztonságos, hatékony, megfizethető és elfogadható módszereit. Olle Schmidt (ALDE). – (SV) Tisztelt elnök úr! Fontos, hogy tisztában legyünk azzal, mit is akarunk. Az emberi jogokkal foglalkozó vitákat túlságosan sokáig mérgezték a különféle politikai megfontolások. Magától értetődik, hogy a nőknek joguk van a saját testükhöz. Ezért nem tértem ki a nemi szervek csonkításával foglalkozó vita során a kérdés elől, hogy a sharia törvénykezés alkalmazása nem jelenti-e az emberi lények egyenlő értékének el nem ismerését. Senkinek nem jutna eszébe megtagadni egy férfitól a jogot, hogy döntsön a saját reprodukciójáról vagy azt mondani, hogy kulturális értékek kérdése, ha megtagadják egy férfitól a lehetőséget, hogy megkeresse a megélhetését és fenntartsa a függetlenségét. Amikor az EU, amely a világ legnagyobb segélynyújtója, a harmadik világban tevékenykedik, az értékeinknek mindig világosnak kell lenniük. Az emberi jogokat – amelyek alatt nem csak az elméleti, de a gyakorlati egyenlőséget is értem – a jelszavunkká kell tennünk. Világosan meg kell értetnünk, hogy a piacgazdaság jó dolog a szegény nők és férfiak számára, nem pedig rossz. Ezt nem kis mértékben a mikrohitelek sikeres kampánya demonstrálja, amely fellendülést és szerepük erősödését hozta a rászoruló nők milliói számára. Természetesen nem a mi dolgunk itt a világ gazdagabb felén, hogy ráerőltessünk valamilyen életmódot másokra, de – és ezt véleményem szerint fontos kiemelni – a mi felelősségünk, hogy választási lehetőségeket biztosítsunk ott, ahol ma nincsenek. Ezért, mint számos kollégám, én is nagyon csalódott vagyok az ehhez az egyébként jó és fontos jelentéshez előterjesztett néhány módosítás láttán. Ezek egyértelműen a rossz irányba mutatnak. A mögöttem ülő kollégámnak azt szeretném mondani, hogy amikor a svéd parlamentben voltam képviselő, hat hónapig otthon voltam a fiammal apasági szabadságon. Azt hiszem, jobb szülővé váltam, mint amilyen azelőtt voltam. Természetesen elolvastam az újságot, de a fő feladatom az volt, hogy gondoskodjak a gyermekeimről, és hogy ezt a feleségemmel együtt tegyem. Csak azt mondhatom, hogy ez egy jó dolog. Szerintem több embernek kellene kipróbálnia és megtapasztalnia, hogy milyen fontos a család összetartása: férfi, nő, gyermek. (Taps) Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE). – (ES) Tisztelt elnök úr! Azzal szeretném kezdeni, hogy lelkesen üdvözlöm ezt a jelentést, mivel több okból kifolyólag is fontos. Először is, az igazságosság okán: miközben a világon a nők és a lányok végzik el a munka körülbelül kétharmadát, a jövedelemnek csak 5%-át kapják és a szegénységnek jellegzetes női arca van. Másodszor, a méltóság okán: úgy vélem, nagyon fontos, hogy a nőkről, mint rászoruló áldozatokról gyakran festett képet felváltsuk azzal a képpel, miszerint a nők a társadalmi szereplők egy magas fokban differenciálódott csoportját alkotják, akiknek értékes

25

26

HU


erőforrásaik és képességeik vannak, és akiknek megvannak a saját elképzeléseik; ez magában foglalja egyebek mellett a nők azon jogának elismerését és teljes körű alkalmazását, hogy dönthessenek a szexualitásukról és a testükről. Harmadszor, az őszinte elkötelezettség és a következetesség okán: sajnálatos, hogy a nemek közötti egyenlőség érvényesítését gyakran kifogásnak tekintik, hogy ne körvonalazzanak meghatározott javaslatokat és célkitűzéseket például az országos stratégiai dokumentumokban. Mindezen okokból kifolyólag úgy vélem, hogy ezt a jelentést üdvözölni kell és meg kell kapnia az abszolút többség támogatását. Gay Mitchell (PPE-DE). – Tisztelt elnök úr! Ez a jelentés a nemek közötti egyenlőségről és a nők szerepének erősítéséről szól. Miért van akkor az, hogy a szocialisták, a liberálisok és mások ma reggel arra készülnek, hogy leszavazzanak egy módosítást, amely az nőkkel szemben az anyaméhben kezdődő megkülönböztetéssel kapcsolatban kér adatokat? Az én nevemben, illetve Deva úr és Belohorská kisasszony nevében előterjesztett módosítás felhívja a Bizottságot, hogy világszerte kérje meg az Unió partnereit, a kormányokat és a nem kormányzati szervezeteket egyaránt, hogy az abortuszok vonatkozásában végezzenek nemi elemzést, és hogy rendszeresen számoljon be a megfigyelésekről a Parlamentnek. Talán Hutchinson úr elmondhatná nekünk, mi olyan borzasztó abban, ha megkapjuk ezt az információt? A Parlament ma reggel azt tervezi, hogy e módosítás leszavazásával inkább félrefordítja a fejét, de egyes országokban a fiúk kifejezett előnyben részesítése oda vezetett, hogy lányok millióit megölték a gyermek nemének szülők általi megválasztása révén. A megszült leánygyermekek csecsemőkorukban szintén meghalnak a szándékos elhanyagolás és az éhezés következtében. Az UNFPA szerint egyedül Ázsiában legalább 60 millió lány „tűnt el”. Egyes országokban arról számoltak be, hogy a gyermek nemének megválasztása gyakoribb a városokban, ahol bizonyos technológiák, mint például az amniocentesis és az ultrahang jobban elérhetők és rossz célokra is könnyebben felhasználhatók. Más országokban gyakrabban fordul elő a vidéki régiókban, ahol az UNFPA szerint erősen preferálják a fiúkat. A lányokat egyes országokban gazdasági tehernek tekintik, és az UNFPA szerint a születéskor a nemek aránya közötti különbség még hangsúlyosabbá válik. A nők és lányok hiányának egyes ázsiai országokban potenciálisan aggasztó társadalmi kihatásai vannak, ideértve a nők házasság vagy szexuális munka céljából történő kereskedelmét, és a helyzetük általános rosszabbodását. Ezek az UNFPA szavai, nem az enyémek. Mi a Parlament álláspontja? Elnéz a másik irányba. A történelem során a többség rosszul értelmezte a helyzetet, például Ausztriában és Németországban, az 1930-as években. Hogyan lehet képes egy állítólag megfontolt testület, mint az Európai Parlament elkövetni olyan igazságtalanságot, mint hogy leszavazza ezt a módosítást? Mi csak információt szeretnénk kapni … (Az elnök megszakítja a felszólalót) Ana Maria Gomes (PSE). – Tisztelt elnök úr! Gratulálok kollégámnak, Uca asszonynak ehhez a kiváló jelentéshez, és üdvözlöm a kettős megközelítést, amelyet a Bizottság a közleményében jóváhagyott, és amely a nemek közötti esélyegyenlőség érvényesítésére és a nők szerepének erősítését célzó meghatározott intézkedésekre is koncentrál. Helytelenítem azonban, hogy számos, a fejlesztési együttműködési eszközökre vonatkozó országos stratégiai dokumentum a nemekre csak általános kérdésként hivatkozik, anélkül, hogy meghatározná a konkrét tevékenységeket és célokat, illetve forrásokat különítene el.

13-03-2008

13-03-2008

HU


Ez azt jelenti, hogy – a stratégiai keretek ellenére – a nemeknek a fejlesztési együttműködésben betöltött szerepével kapcsolatos erőfeszítések az elkövetkező években a szavakra fognak korlátozódni. A nemek közötti egyenlőséget mérő teljesítménymutatókat ki kell értékelni a félidős és a záró értékelések során. A Parlament ellenőrizni fogja az országos stratégiai dokumentumok végrehajtását, és reméljük, hogy a Bizottság képes lesz arra, hogy előrehaladást jelezzen az egyes nemekkel kapcsolatos eredmények tekintetében. Végül, megdöbbentettek azok a középkori elképzelések, amelyek néhány kolléga által a szexualitás és reproduktív egészség ügyében a jelentéshez előterjesztett módosításokban tükröződődtek vissza. Egyértelműen ellenük fogok szavazni. Alexander Lambsdorff (ALDE). – (DE) Tisztelt elnök úr! Én is szeretném megköszönni az előadónak ezt a kiváló jelentést, és gratulálni a Bizottságnak a közleményéhez. A kihívás most az, hogy következetesek legyünk. Tíz nappal ezelőtt a nemzeti parlamentekből érkezett több kollégámmal együtt New Yorkba utaztam, hogy az európai parlamenti fórum meghívásából felkeressem a nők helyzetével foglalkozó bizottságot. Érdekes megfigyelni, hogy az ACSK-partneroszágaink egyféle dolgot mondanak, ha Brüsszellel vagy az egyes fővárosokkal beszélnek, és valami egészen mást New Yorkban, amikor arra kerül a sor, hogy az ügyet világszinten kell megtárgyalni. Ezért kérem a biztos urat arra, hogy legyen következetes és tájékoztassa a küldöttségeit, hogy már az egyes fővárosokban is beszélnek arról, hogy milyen álláspontot képviselnek a partnerországok New Yorkban, mert a nőkkel kapcsolatos politika és a fejlesztési politika tekintetében megfogalmazott a céljainknak gyakran ellentmondanak New Yorkban. Ebben az összefüggésben nagyon örülök, hogy az UNIFEM irodát nyit Brüsszelben, ami biztosan intenzívebbé fogja tenni az Egyesült Nemzetek és az Európai Unió között e kérdésben folytatott vitát. Különösen örülök annak, hogy a mikrohiteleket a nők szerepének erősítésére és a nők felszabadítására szolgáló egyik eszközként nevezték meg. Van néhány meglehetősen homályos ügy … (Az elnök megszakítja a felszólalót) Satu Hassi (Verts/ALE). – (FI) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! Ezer köszönet Uca asszonynak ezért a kiváló jelentésért, és ezzel egy időben osztom több képviselő kifejezett rosszallását, ami a jobboldal által előterjesztett módosításokat illeti. Annak érdekében, hogy a nő jogait teljes mértékben érvényesíteni lehessen a fejlesztési együttműködésben is, az Európai Uniónak szüksége van a női jogokért felelős különleges megbízottra, akinek a feladata az lenne, hogy biztosítsa a női jogok figyelembevételét. Ennek révén az is lehetséges lenne, hogy a fejlesztési együttműködésekre szánt pénzeket hatékonyabban költsük el. Azt tudjuk, hogy a fejlesztés előmozdításának egyik legolcsóbb módja a nők jogainak javítása, ideértve a szexualitással, az oktatással, a foglalkoztatási lehetőségekkel stb. kapcsolatos jogaikat is. Bár az emberek ezt tapasztalatból és számos jelentésből is tudják, mégis időről időre elfelejtkeznek róla, még akkor is, amikor az EU fejlesztési együttműködésre szánt pénzének elköltéséről hoznak döntést. Ezért van szükségünk a női jogokért felelős különleges megbízottra, és ezért remélem, hogy mindenki támogatni fogja az erre vonatkozó 20. módosítást.

27

28

HU


Nirj Deva (PPE-DE). – Tisztelt elnök úr! Bár ennek a jelentésnek számos értéke van, van valami, amivel egyáltalán nem értek egyet, ahogyan előttem szóló kollégáim, Kaczmarek és Mitchell urak sem tették. Azzal kezdeném, elnök úr, hogy megkérdezem, ki mondta a következőket: „A születendő gyermek nemének megválasztását lehetővé tevő gyakorlat következtében számtalan nőtől megtagadják még a létezés jogát is.” Talán meglepi a jelentés előadóját, ha megtudja, hogy ezt Ban Ki-moon mondta New Yorkban, az Egyesült Nemzetek nők helyzetével foglalkozó bizottsága előtt tartott nyitóbeszédében. Tovább, az UNFPA a világnépesség alakulásáról készített tavalyi jelentésében azt írja, hogy a világon 60 millió nő „hiányzik” – ez megegyezik az Egyesült Királyság teljes lakosságával! Ezek a nők a születendő gyermek nemének megválasztását célzó gyakorlatnak, az abortusznak és az újszülött gyermek megölésének estek áldozatul, és ez azon a kontinensen történik, amelyen én is születtem; tudom, miről beszélek. Hogyan hallgathat az Európai Parlament nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó jelentése a kizárólag a nem alapján történő szándékos elpusztításról? Hol van itt az egyenlőség? Előterjesztettem egy módosítást a jelentéshez, amely a világon végzett abortuszok nemek alapján történő elemzését követeli, és tudják, mi történt? A szocialisták ellene szavaztak! Miért? Van jogunk tudni azt, hogy hány nőnemű magzatot vetetnek el, mielőtt megszületnének? A mai nap folyamán látni fogjuk, hogyan szavaznak a 11. módosításról. Nem tudom, miért ragaszkodott az előadó ahhoz, hogy elfecsérelje ezt az értékes lehetőséget, amely azt célozza, hogy a nők ellen ma a világon elkövetett igazságtalanságok legfontosabb okát megszüntesse – és ehelyett ahhoz ragaszkodik, hogy magát úgy örökítse meg, mint aki bajnoka az úgynevezett szexuális jogok … (Az elnök megszakítja a felszólalót) Lidia Joanna Geringer de Oedenberg (PSE). – (PL) Tisztelt elnök úr! A statisztikák azt igazolják, hogy az egyenlő jogok politikája előmozdítja a szegénység megszüntetésére és a demográfiai, társadalmi és gazdasági mutatók korrigálására vonatkozó millenniumi fejlesztési célok megvalósítását. A nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos kérdéseket azonban még mindig másodrendűnek tekintik. Számos országban a nők számára továbbra sincs biztosítva az alapvető egészségügyi ellátáshoz, az oktatáshoz és a döntéshozatali folyamatokban történő részvételhez való jog. A világon élő írástudatlanok kétharmada nő. A fejlődő országokban a középiskolába járás valószínűsége 11%-kal alacsonyabb a lányok esetében, mint a fiúknál. A statisztikák tragikus egészségi állapotokról is beszámolnak. Afrikának a Szaharától délre fekvő államaiban például a HIV-fertőzöttek 60%-a nő, és a fiatalok között a lányok teszik ki az új AIDS-esetek 75%-át. A Bizottság közleménye fontos lépés abba az irányba, hogy a nemek közötti egyenlőség kérdését a szegénység felszámolását és az emberi jogok támogatását, ezen belül a nőkkel szembeni erőszak leküzdését szolgáló fontos eszközként bevezessük a partnerországokkal való együttműködés programjába. Gratulálok az előadónak az alapos jelentésért, és összefoglalva … (Az elnök megszakítja a felszólalót)

13-03-2008

13-03-2008

HU


Roberta Alma Anastase (PPE-DE). – (RO) Ma egy a nők helyzetét elemző másik jelentést vitatunk meg, e héten a másodikat, de ez alkalommal a Közösség fejlesztése terén érvényesülő esélyegyenlőség szempontjából. Ez a jelentés vitát és ellentmondást, különböző megközelítéseket és kontextushoz igazított elemzéseket provokált. Fontos azonban megvitatni az ilyen ügyeket; és még fontosabb, hogy kontextushoz igazított javaslatok és kézzelfogható eredmények legyenek. Sokat beszélünk az oktatásról és az attitűdök megváltoztatásában, a magatartás meghatározásában, a marginalizálódás által fenyegetett csoportok integrációjában és a közösségek fejlesztésében betöltött kiemelkedő szerepéről. Én úgy vélem azonban, hogy éppen ideje egy európai szintű következetes politikának az oktatás területén, világos, ellenőrizendő lépésekkel. Nyilvánvaló, hogy a nemek közötti egyenlőség kérdésének az oktatási programok részévé kell válnia. Fontos, hogy az Európai Unió bevonja ezt a témát a harmadik országokkal az emberi jogok védelme ügyében folytatott párbeszédbe. 2008-at, a kultúrák közötti párbeszéd évét arra kell használni, hogy előmozdítsuk az egyetemek, illetve az európai nők és a fejlődő országokban élő nők közötti tapasztalatcserét azzal a céllal, hogy meghatározzunk a nők szerepét az egész világon. Ebből a perspektívából a fiatal generációk, ezen belül a fiatal lányok támogatását is a fejlesztési együttműködés egyik prioritásává kell tenni. Köszönöm a figyelmüket, és remélem, hogy ennek az igen fontos jelentésnek a végleges változata tükrözni fogja az Európai Parlamentben létező valamennyi nézőpontot, és kiegyensúlyozott lesz a megközelítésünk a kérdésben. Thijs Berman (PSE). – (NL) A nők döntési szabadsága alapvető emberi jog. Elősegíti a gazdaság növekedését és a szociális védelem javulását. A nők halandósága a fejlődő országokban még mindig sajnálatosan és elfogadhatatlan mértékben magas. Családok hullanak szét ennek következtében. Közvetlen összefüggés áll fenn a gyermekmunkával. Az esélyegyenlőségbe és szabadságba történő befektetés a jövőbe, Európába és a fejlődő világba tett befektetés. Képviselőcsoportommal együtt megdöbbentőnek találom, hogy ebben a Házban egy sor ultrakonzervatív, a nők jogainak korlátozását célzó módosítást terjesztettek elő Uca asszony kiváló és átfogó jelentéséhez. Ezek nem igazán a terhességgel kapcsolatos választásokról szólnak, ezt állítani tiszta képmutatás. Sokkal inkább arról, hogy még a legmértéktartóbb ENSZ szövegekből is kitöröljenek minden hivatkozást a nők jogaira. De a szexuális szabadság és a reproduktív jogok minden nő számára garantálják a szabad választást. Még a Vatikán is el fogja ismerni ezt a jogot egy nap. De a nők nem várhatnak, a világ nem várhat. Ioannis Varvitsiotis (PPE-DE). – (EL) Tisztelt elnök úr! Komolyan azt gondolom, hogy ha valami, akkor a szexuális és reproduktív egészséggel összefüggő tájékoztatáshoz és szolgáltatásokhoz való jog védi meg a nőket az AIDS-től. Ezért teljes mértékben ellenzem, hogy elutasítsuk a lehetővé tételét azon az alapon, hogy mindez valójában az abortuszhoz kapcsolódik. Azt a tényt is ellenzem, hogy ugyanebből az okból kifolyólag kihúzzuk a kiotoi jegyzőkönyvet az afrikai nők jogairól szóló maputoi jegyzőkönyv ismert szövegéből. Az abortusz kérdése természetesen elvi kérdés és mi valamennyien a meggyőződésünk alapján fogjuk az álláspontunkat kialakítani. Tiszteletben tartom mások hitét, de arra kérem őket, hogy ők is tartsák tiszteletben az enyémet. Tiszteletben kellene tehát tartani a nők jogait, és az egyes nők jogát is, akik eldöntik, legyen-e abortuszuk, történjen az akár

29

30

HU


gazdasági, akár társadalmi, családi vagy egészségügyi okból. Én magam ezért a jelentés mellett fogok szavazni. Rovana Plumb (PSE). – (RO) A jelentésnek számos értéke van, és én támogatni is fogom, de ellene fogok szavazni a jobboldal reproduktív jogokra vonatkozó abszurd módosításainak. Azt szeretném mondani, hogy felettébb nyilvánvaló, hogy a fenntartható fejlődés nem érhető el a nők gazdaságban, társadalomban, politikában, környezetvédelemben és családban betöltött szerepének újraértékelése nélkül. Ma megállapítottuk és megvitattuk, hogy az oktatás a fejlesztés egyik kulcsfontosságú területe. Figyelembe véve, hogy az egyenlőség mindenekelőtt sztereotípiák és oktatás kérdése, azt javaslom, hogy a Bizottság támogassa a tagállamokat abban, hogy a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos kérdéseket belevegyék az iskolai tananyagba. Konkrét és határozott intézkedésekre van szükség – például a költségvetési források növelésére – a családok gazdasági és társadalmi helyzetének javítására, és biztos vagyok abban, hogy megvan a politikai szándék a célok eléréséhez. Zita Pleštinská (PPE-DE). – (SK) Mivel az abszolút szegénységben élő 1,3 milliárd ember 70%-a nő, a fejlesztési segélyeket elsősorban a nőkre kell fordítani. Minden pontban egyetértek Uca asszony jelentésével, amely megállapítja, hogy az oktatás kulcsszerepet játszik a nők szerepének erősítésében. Egyetértek azzal, hogy a pénzügyi és technikai támogatást azoknak a nőszervezeteknek kell nyújtani, amelyek aktívak az oktatás terén és megtanítják a nőket, hogyan legyenek sikeresek. Támogatom a mikrohiteleket mint olyan eszközöket, amelyek elősegítik a millenniumi fejlesztési célkitűzések elérését. Nem értek azonban egyet az előadónak a reproduktív egészség témakörében a jelentésben kifejtett álláspontjával. Ha jogot akarunk adni a nőknek, hogy döntéseket hozhassanak a saját testükről, mikért nem adjuk meg a még meg nem született gyermekeiknek ugyanezt a lehetőséget, vagyis hogy dönthessenek élet és halál között? Támogatom a PPE-DE és UEN politikai csoportokban helyet foglaló kollégáim által e tekintetben előterjesztett módosításokat, és megköszönöm kollégáimnak a bátorságot, hogy belevették azokat. Nem fogom megszavazni a jelentést, ha ezek a módosítások nem kerülnek elfogadásra. Karin Scheele (PSE). – (DE) Tisztelt elnök úr! Gratulálok a Bizottságnak és az előadónak. Sajnálom, hogy a vita ennyire erősen a szexuális és reproduktív jogokra fókuszált, mert több más fontos kérdés is van ebben az összefüggésben. Úgy tűnik, hogy az ENSZ és számos konzervatív úgy tesz, mintha a szexuális és reproduktív jogok csak az abortusszal állnának összefüggésben. Ebben az esetben azt javasolnám neki, hogy vegyék elő a tényeket és vizsgálják meg azokat alaposan: a fogamzásgátlás, a tájékoztatás, illetve az e szolgáltatásokhoz való jog nőknek történő megadása ellen elfoglalt álláspont csak tovább növeli az abortuszok számát. Több mint cinikusnak találom, hogy ugyanezek az emberek állnak fel és tesznek úgy, mintha az etika és az erkölcs az ő monopóliumuk lenne. A statisztikák fényében – amelyeket minden évben megkapunk az Egyesült Nemzetektől és a világ népességének alakulásáról készített jelentésből – etikátlan és erkölcstelen, ha itt valaki a szexuális és reproduktív jogok ellen foglal állást. (Taps)

13-03-2008

13-03-2008

HU


Avril Doyle (PPE-DE). – Tisztelt elnök úr! A nemek közötti egyenlőségről, a nők szerepének erősítéséről és a fejlesztési együttműködésről szól a vita. Egyre inkább elszomorít az a tény, hogy valahányszor erről a témáról vitázunk, a vita lesüllyed egy nagyon intoleráns, a nők szexuális egészségére és reproduktív jogaira fókuszáló szintre. Ez tragédia. A Parlament egyik folyamatos tragédiája, hogy nem vagyunk képesek meglátni tágabb képet az oktatásról és a mikrohitelről. A kollégáim által előterjesztett módosítások jelentős részét nem fogom támogatni. Ez nem azért van, mert nem aggódom. Ez nem azért van, mert nem aggódom amiatt, hogy milyen magas arányban választják meg a születendő gyermek nemét, aminek következtében lánymagzatokat ölnek meg Kínában és máshol. Természetesen mind aggódunk amiatt, ami ott folyik. Őszintén megmondva ez azért van, mert én nem vagyok meggyőződve arról, hogy ezeknek a módosításoknak az előterjesztését az motiválta volna, amit a módosítások tulajdonképpen tartalmaznak. Ha a kollégáink elleneznék az abortuszt, tisztelném őket azért, ha előterjesztenének egy javaslatot az abortusz ellen, mert úgy gondolom, hogy a fiúmagzatok kiválogatása miatt ugyanannyira aggódnak, mint a lánymagzatok miatt … (Az elnök megszakítja a felszólalót) Marusya Ivanova Lyubcheva (PSE). – (BG) Elismerően szeretnék szólni az előadóról a nemek közötti egyenlőség témakörében készített átfogó jelentéséért és a Bizottságról a közleményéért. Azonban egy dokumentum csak annyira hatásos, amennyire a végrehajtása az. Ezért erőfeszítéseket kell tennünk, hogy a végrehajtásra is sor kerüljön. A millenniumi fejlesztési célkitűzéseket azoknak a politikáknak – család, iskola, egyetem, egészségügy, gazdaság – a kiegyensúlyozása révén lehet megvalósítani, amelyben a nők szerepének kulcsfontosságúnak kell lennie. Az együttműködési programjainkban ki kell hangsúlyoznunk a nők jogát az egészséghez, ideértve a reproduktív egészséget is. A nők gazdasági függetlenségére is gondolnunk kell, amely előfeltétele a vállalkozói képességek fejlődésének és a nőkben rejlő teljes potenciál finomra hangolt kiaknázásának. Különösen fontos, hogy minden szinten megosztott felelősségről beszéljünk, úgy nemzeti, mint nemzetközi szinten, illetve a férfiak és nők közötti megosztott felelősségről. Ez a társadalom minden szegmensére és a gazdaság minden ágazatára vonatkozik. Piia-Noora Kauppi (PPE-DE). – (FI) Tisztelt elnök úr! Ezt a jelentést nagyon felfűtött vita előzte meg a bizottságban az év elején, és úgy tűnik, hogy ez a vita ma folytatódik itt a plenáris ülésen. A nőknek nyújtott egészségügyi szolgáltatásokat általánosságban az emberi jogok nagyon fontos részének tekintem. Ezek a szolgáltatások egyértelműen kiterjednek a szexuális és reproduktív egészségre is. Ez nem csupán a fejlődő országokban probléma: annak alapján, amit tegnap hallottam, az Amerikai Egyesült Államokban a fiatal tizenéves lányok 40%-a nemi úton terjedő betegségben szenved. Az oktatás és a felelősség önmagában nem elégséges a nyugati világban sem. A fejlődő országokban a helyzet sokkal rosszabb. A HIV-fertőzöttség terjed a nők körében, csakúgy, mint a nőkkel szembeni nemi erőszak. A szexuális és reproduktív szolgáltatások biztosítása a fejlődő országokban sem az abortuszról szól, hanem arról, hogy a nők tisztában legyenek a lehetőségeikkel, és hogy tudják, joguk van meghozni a saját döntéseiket.

31

32

HU


Mairead McGuinness (PPE-DE). – Tisztelt elnök úr! Köszönöm a lehetőséget, hogy szólhatok ebben az ügyben, mert a vita hevében szeretném az ügyet inkább gyakorlatiasabb síkra terelni. A valós helyzetet az indokolás megfelelően bemutatta, például hogy Afrikában a nők a teljes népesség 52%-át teszik ki, de a mezőgazdasági munkák 75%-át ők végzik, és ők állítják elő és értékesítik az élelmiszerek 80%-át. Azt hiszem, a nők szerepét a fejlesztésben, már ami az élelmiszertermelést illeti, gyakran elhanyagolják. De kivételt teszek az indokolás azon bekezdésével, amely történelmi jellegű és nem naprakész, és egy észrevételt tesz a közös agrárpolitikával kapcsolatban, amellyel egyáltalán nem értek egyet. Európa a fejlődő országok mezőgazdasági termékeinek legfőbb importőre. Megkötöttük az „Everything But Arms” azaz a „Mindent, csak fegyvert ne!” megállapodást , és talán hamarosan világkereskedelmi egyezményünk is lesz. De azt hiszem, hogy – amint a Világbank mondja – ismét be kell ruháznunk a mezőgazdaságba és az élelmiszertermelésbe, és ezt a nőkön keresztül kell megtennünk. Louis Michel, a Bizottság tagja. − (FR) Tisztelt elnök úr! Nagyon rövid leszek, mivel úgy vélem, nincs idő hosszas beszédre. Gomes asszony kérdésével kezdeném. Miért tartalmaznak az országos stratégiai tervek olyan kevés konkrét intézkedést a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatban? A válasz egyszerű: az országos stratégiákat maguk a partnerországok dolgozzák ki és ők hoznak döntést azokról, mert ki kell választaniuk két ágazatot, amelyre fókuszálni kívánnak, és nem írjuk nekik elő, mely ágazatokat kell választaniuk. Kihangsúlyoznám azonban, hogy ragaszkodunk ahhoz, hogy a nemek közötti egyenlőség kérdését a projektek teljes időtartama alatt vegyék figyelembe. Lambsdorff úr, megértem, miért tudja nehezen elfogadni kohézió hiányát az Európai Unió New Yorkban képviselt álláspontjában, de azt hiszem, ezt inkább a Tanács előtt kellene felvetnie és nem a Bizottság előtt, mivel ez nem olyasmi, amit a Bizottság korrigálhat. Mindemellett természetesen jelezni fogom az egységesebb álláspont iránti igényét. Nagyon röviden – és Önök közül néhányan a szavaimat talán provokatívnak fogják találni – szeretném Önökkel megosztani a saját meggyőződésemet. Teljes mértékben egyetértek azokkal, akik a reproduktív egészséget a női egyenjogúság előfeltételének tekintik. Nem látom be, hogyan beszélhetnénk erről a témáról és ragadhatnánk meg a kérdés lényegét anélkül, hogy megegyeznénk ebben az előfeltételben, hasonlóképpen, mint ahogyan egyetértünk az iskolához, a munkához és a mikrohitelhez való jogban. Mindezek önmagukban is egyértelműen fontosak, de végül is a lényeg olyan feltételek megteremtése, amelyek között a nők szabadon választhatnak. Ez a nemek közötti egyenlőség egyik alapelve és nem lehet megtagadni! (Taps) Szeretnék egyúttal mindenkit – akinek bármilyen kétsége van az egyes fejlődő országokban élő nők körülményeiben megnyilvánuló emberi tragédiával kapcsolatban – meginvitálni, hogy jöjjön el és lássa a saját szemével és hallgassa meg a saját fülével azokat a történeteket, amelyet egyes nők mondanak el az általuk megtapasztalt gyötrelmekről. Ez minden, amit mondani akartam: nincs mit hozzátenni. Köszönöm még egyszer a magas színvonalú vitát. Feleknas Uca, előadó. − (DE) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! Nagyon hálás vagyok a felszólalóknak érdekes hozzászólásaikért. Külön köszönetem Creţu asszonynak, aki a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményét összeállította. Az ő világos elemzése és nagyobb koherenciára vonatkozó javaslatai számos fontos területen tovább gazdagították

13-03-2008

13-03-2008

HU


a jelentést. Az idő szűke miatt sajnos nem tudom valamennyi észrevételét megvitatni, és remélem, ezt nem fogja tiszteletlenségnek venni. Köszönet van Lancker asszonynak, Berman úrnak, Lambsdorff úrnak, Hutchinson úrnak, Scheele asszonynak, Doyle asszonynak, Weber asszonynak, Varvitsiotis úrnak, Hassi asszonynak és Gomes asszonynak. Felettébb igazuk van, amikor kijelentik, hogy a reproduktív egészségnek a fejlődő országokban abszolút prioritása van és fontos, hogy határozottan és következetesen küzdjünk érte. Egyáltalán nem értek egyet Krupa asszony nézetével, hogy a nők szexuális szabadsága erőszakot vált ki. Ez egy szörnyű és diszkrimináló gondolkodásmód! (Taps) Deva úrnak csak annyit mondok, hogy nem vártam tőle mást. Elnézést kérek ezért a megjegyzésemért. Luisa Morgantini és Romeva i Rueda úr, mint mindig, erős szavakat találtak annak egyértelművé tételére, hogy a nők nem alamizsnát kérnek, hanem csak azt, ami az emberiség feleként megilleti őket. Köszönet mindazoknak, akik támogatják a jelentésemet. Annak is örülök, hogy a fejlesztéssel és a nők jogaival foglalkozó nem kormányzati szervezetek a legpozitívabban értékelték a jelentést. Nagyon hálás vagyok mindazért az együttműködésért és támogatásért, amelyet kaptam. (Taps) Elnök. − A vitát lezárom. Most a szavazás következik. Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke) Genowefa Grabowska (PSE), írásban. – (PL) Az esélyegyenlőség és a nők és férfiak egyenlő joga az erőforrásokhoz és a közéletben történő részvételhez nem csupán az EU-n kívül, a fenntartható fejlődés keretében döntő jelentőségű, hanem magában az Európai Unióban is rendkívül fontos számos nő számára. Mondok Önöknek egy példát: Lengyelországban, Sziléziában, a saját régiómban, azok a nők, akik nap nap után a nők és a férfiak közötti egyenlőség ügyén dolgoznak, aggódnak amiatt, hogy a nemek közötti egyenlőség érvényesítése, azaz a nemek közötti egyenlőség politikája, nincs megfelelően beépítve a regionális gazdasági, politikai és kulturális intézkedésekbe. A Katowicében 2007. március 8-án tartott találkozón a részt vevő nők kinyilvánították, hogy a „nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó politikát a helyi hatóságok vagy a tömegtájékoztatási eszközök nem mozdítják elő, sem nyilvánosan, sem személyesen, annak ellenére, hogy Lengyelország csaknem 4 éve csatlakozott az EU-hoz.” Azt is hozzátették, hogy a sziléziai hatóságok nyilvánvalóan nem voltak meggyőződve arról a jelmondatról, miszerint „A demokrácia nők nélkül csak félig demokrácia”. A legutóbbi választásokat követően egyharmaddal kevesebb lett a nő a sziléziai politikában. Akkor hogyan beszélhetünk a nők egyenlőségéről? Ez az oka a sziléziai nők követelésének, hogy a helyi hatóságok biztosítsanak nekik egyenlő beleszólást a helyi kormányzásba és a döntéshozatali folyamatba, jogot az előléptetéshez és az üzleti tevékenységek folytatásához, egyenlő lehetőségeket a foglalkoztatás, a munkakörülmények és a fizetés tekintetében, valamint erőszakmentességet.

33

34

HU


ELNÖKÖL: ROURE ASSZONY Alelnök 4. Szavazások órája Elnök. – A következő napirendi pont a szavazások órája. (A szavazás eredményét és egyéb részleteit lásd a jegyzőkönyvben) 4.1. Globális energiahatékonysági és megújuló energia alap (A6-0006/2008, Claude Turmes) (szavazás) 4.2. Az EU fejlesztési együttműködési politikájának kihívása az új tagállamok számára (A6-0036/2008, Danutė Budreikaitė) (szavazás) 4.3. Az idős emberek életminőségének javítása (A6-0027/2008, Neena Gill) (szavazás) 4.4. Az ólommentes benzin és a dízelolaj adóztatása (A6-0030/2008, Olle Schmidt) (szavazás) 4.5. Az Európai Unió szerepe Irakban (A6-0052/2008, Ana Maria Gomes) (szavazás) – A 10. módosításról történő szavazást követően Anna Záborská (PPE-DE) . – (FR) Tisztelt elnök asszony! Csak egy szóbeli módosításra szeretnék javaslatot tenni: „tekintettel a polgári lakosság háború idején való védelméről szóló, 1949. augusztus 12-i negyedik genfi egyezményre és az I. és II. kiegészítő jegyzőkönyvre, és kiemelt figyelmet szentelve a humanitárius, orvosi és vallási személyek által kötelességük teljesítése közben elszenvedett erőszaknak”. Ez a módosítás szövege. Széles körben konzultáltam a különböző képviselőcsoportokban helyet foglaló kollégáimmal, és biztosítottak arról, hogy nem fogják megakadályozni a javaslatom elfogadását. (A Parlament elfogadja a szóbeli módosítást.) 4.6. Európai magatartási kódex a fegyverexportról (szavazás) 4.7. A börtönben lévő nők különleges helyzete és a szülők bebörtönzésének hatása a társadalmi és a családi életre (A6-0033/2008, Marie Panayotopoulos-Cassiotou) (szavazás) – A szavazás előtt: Teresa Riera Madurell (PSE). – (ES) Tisztelt elnök asszony! Mielőtt megkezdenénk a szavazást erről a jelentésről, jelezni szeretném, hogy az előadóval, Panayotopoulos asszonnyal és a többi előadóval együtt egy szóbeli módosítást szeretnék tenni a 6. bekezdés első módosításához. A módosítás utolsó két szavát törölném, amelyek a következőképpen hangzanak: (HU) „fogamzásgátlás és abortusz”; (ES) ez elejét venné annak, hogy szavaznunk kelljen a kérdéses módosítás második részéről.

13-03-2008

13-03-2008

HU


(A Parlament elfogadja a szóbeli módosítást.) – A 7. módosításról történő szavazást megelőzően: Marie Panayotopoulos-Cassiotou, előadó. − (EL) Tisztelt elnök asszony! Ez a „lányok és fiúk fogva tartása” kifejezésre vonatkozik, és az életkor is 18 évre változik 17 helyett. (A Parlament elfogadja a szóbeli módosítást.) 4.8. A nemek közötti egyenlőség és a nők szerepének erősítése a fejlesztési együttműködésben (A6-0035/2008, Feleknas Uca) (szavazás) 5. A szavazáshoz fűzött indokolások A szavazáshoz fűzött szóbeli indokolások - Jelentés: Claude Turmes (A6-0006/2008) Syed Kamall (PPE-DE). – Tisztelt elnök asszony! Bármit is gondol valaki a klímaváltozással foglalkozó jelenlegi vitáról – és forró levegőt érzek magam körül –, véleményem szerint abban valamennyien egyetérthetünk, hogy nagyobb energiahatékonyságra van szükség. De ha már az energiahatékonyságról beszélünk, gondoskodjunk arról, hogy közösen gondolkodjunk a témáról. Mondok Önöknek egy példát: az energiatakarékos izzókkal kapcsolatos egész politikánk. Igen, szeretnénk fokozatosan megszüntetni a hagyományos izzókat, de mégis vámokat vetünk ki az energiatakarékos izzók behozatalára. Igen, beszélünk arról, hogy betiltsuk az ólom használatát a hőmérőkben (még akkor is, ha tulajdonképpen nagyon kevéssé kockázatos), de ugyanekkor ösztönzzük azoknak az energiatakarékos izzóknak a használatát, amelyek – igen, jól gondolják – még több ólmot tartalmaznak. És nem csak ez a gond, hanem az is, hogy beszélünk az energiahatékonyságról, de továbbra is eljárunk Strasbourgba, amivel a CO2 felesleges tonnáit és tonnáit bocsátjuk ki. Ezért ha igazán élen akarunk járni az energiahatékonyság tekintetében, be kellene zárnunk a strasbourgi Parlamentet. ELNÖKÖL: ONESTA ÚR Alelnök - Jelentés: Neena Gill (A6-0027/2008) Bernard Wojciechowski (IND/DEM). – (PL) Tisztelt elnök úr! Én a közösség olyan kutatás-fejlesztési programokban történő részvétele mellett szavaztam, amelyek az idős emberek életminőségének az új információs és kommunikációs technikák segítségével történő javítását célozzák. A projekt fejlesztési lehetőségeket nyújt nem csak az idős embereknek, hanem a hátrányos helyzetűeknek, a gyermeküket otthon nevelő nőknek és a vidéki területeken élő embereknek. Véleményem szerint ez a kezdeményezés meg fogja akadályozni a társadalmi rétegződést Európában a digitális szolgáltatásokhoz való hozzáférés területén, illetve a társadalmi csoportok marginalizációját, amelyekkel a modern technológiához való korlátozottabb hozzáférés fenyeget. Fontos azonban szem előtt tartani, hogy e technológiák költségét a lehető legalacsonyabb szinten kell tartani.

35

36

HU


Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). – (PL) Én megszavaztam az „idős emberek életminőségének javításáról” szóló jelentést, amely az európai polgárok, különösen az idősebb generáció számára nagyon fontos kérdésekkel foglalkozik. Az idősebb emberek a nyugdíjra szorulnak, amely általában nagyon alacsony szintű. A probléma együtt növekszik az ezekben a kifizetésekben részesülő idős emberek számával, de ezek a források korlátozottak, mivel a járulékfizetők száma csökken. Így olyan helyzet felé haladunk, amelyben nagyszámú idős ember fog különféle szociális juttatásokért folyamodni. Közülük sokan azonban még képesek valamiféle munkavégzésre, és aktívak maradnak a munkaerőpiacon. Az idős emberek növekvő száma, plusz a szolgáltatások és termékek iránti kiszélesedő igény növeli a keresletet ezen a területen. - Jelentés: Olle Schmidt (A6-0030/2008) Bernard Wojciechowski (IND/DEM). – (PL) Tisztelt elnök úr! Én a jelentés ellen szavaztam, mivel több kétséget is ébresztett bennem. Nem támogatom az irányelvnek a gázolaj és benzin jövedékiadó-kulcsának harmonizálásáról szóló rendelkezéseit. A jövedékiadó-kulcsok különbözősége lehetőséget teremt arra, hogy a különböző országok szállítási vállalkozásai közötti verseny alakuljon ki, amely kétségkívül a fogyasztók javára válik. Szintén ellenzem az üzemanyag jövedékiadó-kulcsainak az Európai Unióban való általános növelésére vonatkozó rendelkezéseket. A magas olajárak a nemzeti piacokon, illetve a jövedékiadó-kulcsoknak a 27 uniós tagállamban történő harmonizációja lefékezi a gazdasági növekedést az alacsony GNP-vel rendelkező országokban. Az üzemanyagárak növekedése azt jelenti, hogy a termékek és szolgáltatások ára is növekszik. Ennek megfelelően megszavaztam az előterjesztett módosításokat, amelyek megengedik a tagállamoknak, ideértve Lengyelországot is, hogy fenntartsák az eltérő jövedékiadó-kulcsokat. Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). – (PL) Tisztelt elnök úr! Én ellene szavaztam, mert a gázolaj jövedéki adójának jelentős növekedése a termékekre és szolgáltatásokra kivetett vámok növekedését eredményezi azokban az országokban, amelyeknek olyan jövedékiadó-kulcsot kellene alkalmazniuk, amely alacsonyabb ugyan a javasolt közösségi minimumnál, de mindenesetre az adott ország helyzetéhez viszonyítva magasnak tekinthető. Mivel az átlagos jövedelem az EU-hoz 2004-ben és 2007-ben csatlakozott országokban viszonylag alacsony, a jövedéki adó javasolt növelése túlságosan nagy mértékű. A hatásait különösen a legszegényebb családok érzik, mivel az üzemanyagok árának növekedése már most is súlyosan megterheli a családi költségvetésüket. A legkevésbé fejlett országoknak, ahol alacsonyak a jövedelmi szintek, az Európai Bizottság által javasoltnál sokkal hosszabb átmeneti időszakot kell biztosítani, hogy elég idejük legyen az alkalmazkodáshoz. A javasolt növelést megalapozatlannak és túlzónak tartom. Christopher Heaton-Harris (PPE-DE). – Tisztelt elnök úr! Örülök, hogy viszontláthatom Önt az elnöki székben, amint a szavazáshoz fűzött indoklásokat hallgatja, amit tudom, hogy nagyon élvez. Azt is szeretném még elmondani, hogy nagyra értékelem az Ön stábjának, a kiszolgálóknak és a tolmácsoknak az e héten tanúsított kedvességét és megértését, miközben mi ezeket a szavazáshoz fűzött indoklásokat elmondtuk. Én ellene szavaztam ennek a jelentésnek, több okból is. Először is, hiszek az adóversenyben. Egyáltalán nem hiszem, hogy az adóharmonizációnak vagy az adónak ezen intézmények hatáskörébe kellene tartoznia.

13-03-2008

13-03-2008

HU


Másodszor, ezen a héten hazámban a pénzügyminiszter magasabb üzemanyagadókat vetett ki a brit személy- és tehergépjármű-vezetőkre, anélkül hogy megértette volna intézkedése következményeit. Fel szeretnék vetni egy másik problémát. Kampányt folytatok a Northampton Chronicle and Echo című lapban a régióm azon területén élő emberekért, mivel e régióban többet kell fizetnünk az üzemanyagért, mint a környező nagyobb városokban. Szeretném kiemelni, hogy vannak más problémák is az üzemanyagpiacon, nem is beszélve az adóval kapcsolatos problémákról. Syed Kamall (PPE-DE). – Tisztelt elnök úr! Kollégáimhoz hasonlóan szeretnék köszönetet mondani Önnek, a stábjának és a tolmácsoknak a szavazáshoz fűzött indoklások kapcsán mutatott türelmükért, amelyek időnként nagyon szórakoztatóak, máskor pedig unalmasak lehetnek Önöknek. Ezt megértem. De ez a nagy ellentmondás itt. Most beszéljünk az adóversenyről. Arról beszélünk, hogy létrehozzuk a világ legnagyobb egységes piacát, meg arról, hogy az EU-t tesszük a világ legversenyképesebb gazdaságává, és beszélünk a világszintű versenyről is, de mit teszünk, amikor szóba kerül az adóverseny? Amint azt az indoklás megállapítja, a versenyképesség problémájának kezelésére szolgáló legjobb módszer a teljes harmonizáció. És most itt vagyunk, a versenyt problémának érzékeljük, miközben ugyanekkor a versenyképesebb gazdaság szükségességéről is beszélünk. Ennek nem az EU hatáskörében kellene lennie. Ez a tagállamok hatáskörébe tartozik, és ott is kellene hagynunk, mert a gazdaság versenyképességének biztosítására szolgáló legjobb módszer az, ha adóverseny van és nem harmonizáció. - Jelentés: Ana Maria Gomes (A6-0052/2008) Bernard Wojciechowski (IND/DEM). – (PL) Tisztelt elnök úr! Én ellene szavaztam. Az Európai Uniónak nem fűződik érdeke Irak támogatásához. Vannak más országok magában Európában is, amelyeknek sokkal több haszna származna egy ilyen segélyből. A Caritas Europa jelentése azt mutatja, hogy 14 európai országban – köztük Lengyelországban, Ausztriában, Németországban és Nagy-Britanniában – az egyedülálló szülőket, különösen a nőket, különleges mértékben sújtja a szegénység. Egy EU-jelentés szerint az összes EU-tagállam közül Lengyelországban a legmagasabb – 26% – a szegénységben élő gyermekek aránya. Minden ötből egy (19%) lengyel a szegénységi küszöb alatt él. És azoknak a lengyel gyermekeknek, akiknek legalább az egyik szülejük dolgozik, 22%-át fenyegeti a szegénység. Ez a legmagasabb adat az Európai Unióban. A dolgozó lengyelek 13%-át fenyegeti a szegénység. Ausztriában az egyedülálló munkanélküli szülők 47%-a krónikus szegénységben él. Koncentráljuk tehát inkább Európára az erőfeszítéseinket. - Jelentés: Marie Panayotopoulos-Cassiotou (A6-0033/2008) Christopher Heaton-Harris (PPE-DE). – Tisztelt elnök úr! Tegnap, amikor Ön elnökölt, kihangsúlyoztam, hogy mennyire élvezem mindig, ha a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentéseit olvashatom, és azon gondolkodom, miért is létezik egyáltalán. E kijelentés alátámasztására itt ez a jelentés, amelynek megállapításai inkább annak számára bírnak összefüggéssel, aki gyermekként túl sokat nézte a Prisoner: Cell Block H című tévésorozatot, de nem a börtönben lévő nők helyzetének valós tényeire vonatkoznak – és hogy ennek a témának vajon e hely hatáskörébe kell e tartoznia egyáltalán.

37

38

HU


Például a Q preambulumbekezdésben a következő olvasható: „mivel a börtönben lévő nők növekvő száma részben a nők romló gazdasági helyzetének tudható be”. Azt hiszem – és az Európai Unió számos országának statisztikáit leellenőriztem –, hogy ez a szám egyszerűen azért növekszik, mert növekszik a népesség. Valójában börtönökben lévő a nők aránya Európa-szerte csökken. Itt azt mondja, hogy a mindenféle egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést nagyon magas színvonalon kell biztosítani a börtönökben. Igen, ez tökéletesen igaz. De rengeteg idős asszony van a választókerületemben, akik nagyon örülnének, ha ugyanolyan egészségügyi ellátásban részesülnének, mint amilyet a női börtönlakóknak biztosítanak az Egyesült Királyságban. Ez az oka tehát annak, hogy tartózkodtam a jelentésről történő szavazáskor. - Jelentés: Ana Maria Gomes (A6-0052/2008) Philip Claeys (NI). – (NL) Tegnap utaltam arra, hogy Törökország csatlakozni kívánó ország státusza vitathatatlan, és ez a jelentés csak megerősíti ezt. Törökország heteken keresztül bombázta Irak északi részét, majd tízezer török katona tört be az országba. És ahelyett, hogy egyértelműen elítéltük volna ezt az agressziót, mit tesz a Parlament? Udvariasan megkéri Törökországot, hogy tartsa tiszteletben Irak területi egységét. Minden szabályt, minden elvet, minden iránymutatást és kritériumot félre kell tenni a török csatlakozás útjából, a koppenhágai kritériumoktól a nemzetközi jogig és az erő alkalmazásának abban foglalt tilalmáig. Törökország jog felett, bármely jog felett állónk tekinti magát, és ezt a hitét Európa folyamatosan megerősíti. Egy napon az Európai Unió meg fogja bánni ezt a hozzáállást. Bernd Posselt (PPE-DE). – (DE) Tisztelt elnök úr! Éles és határozott bírálója és ellenzője voltam az iraki háborúnak és még most is az vagyok. Azt hiszem azonban, hogy jóvá kell tennünk az ott elkövetett hibákat. Nekünk itt a nyugati világban – úgy Európában, mint az USA-ban – ezért az a kötelességünk, hogy minden tőlünk telhetőt megtegyünk a béke és stabilitás biztosítása érdekében, ami meglehetősen nehéz lesz. Ezért tartom kiválónak a Gomes-jelentést. Ki kellene használnunk a lehetőséget, hogy támogassuk Záborská asszony kezdeményezését az elrabolt érsek kiszabadítására. Sajnálom, hogy a Parlament részéről elkövetett adminisztratív hiba következtében az erről a témáról szóló határozat meghozatala nem szerepel a ma délutáni napirenden. A kötelességünk, hogy minden tőlünk telhetőt megtegyünk és segítsünk egy olyan kisebbség képviselőjének, amelynek létét veszély fenyegeti, amely évszázadokon keresztül békében élt muzulmán szomszédaival, és amelyet népirtás veszélye fenyeget pontosan azzal egy időben, amikor mi vagyunk a felelősek Irakban. Ez elfogadhatatlan, és ezért kell határozott lépést tennünk. - Jelentés: Marie Panayotopoulos-Cassiotou (A6-0033/2008) Bernard Wojciechowski (IND/DEM). – (PL) Tisztelt elnök úr! Panayotopoulos-Cassiotou asszonynak a börtönben lévő nők helyzetéről szóló jelentésében foglaltak jelentős részével egyetértek. A börtönök vezetésének megfelelő körülményeket kell biztosítania a börtönbüntetésüket töltő vagy ideiglenes letartóztatásban lévő embereknek. Rá szeretném irányítani a figyelmet a börtönszolgálatban alkalmazott nők helyzetére. Lengyelországban a 30 000 börtönőr közül 5 000 a nő. A börtönőrök fizetése nem haladja meg a havi 500 eurót. Figyelembe véve a börtönszemélyzetnek a büntetés-végrehajtás biztosításában betöltött szerepét, fontos, hogy a női rabokkal foglalkozó őrök nagyobbik

13-03-2008

13-03-2008

HU


része ugyanahhoz a nemhez tartozzon. Ez csökkenti a női rabok kellemetlen érzését, és biztosítja, hogy jogaik megfelelő védelemben részesüljenek. A fizetés jelentős mértékű növelése és a jobb börtönbeli munkakörülmények nélkül nem fogjuk elérni a jelentés céljait. - Jelentés: Ana Maria Gomes (A6-0052/2008) Christopher Heaton-Harris (PPE-DE). – Tisztelt elnök úr! A pártommal együtt szavaztam a jelentés tekintetében és a legtöbb módosítás ellen. Van egy problémám azonban a preambulumbekezdések tartalmával kapcsolatban. Azt mondja, hogy „mivel nemzeti szervek létrehozása szükséges a rend fenntartása érdekében, amely egyesíti az általuk megbízhatónak tekintett valamennyi közösséget”. Ez Irak népét jelenti, a nemzeti szervet pedig, feltételezem, az Irakon belül élő emberek hozzák létre. Csodálkoznának, mennyi erőt fordítottak e munkára az Európai Parlamentet alkotó egyes tagállamok. Elég csak megnézni, hogy hány ember támogatta az iraki erőfeszítéseket, attól függetlenül, hogy hitt benne, avagy sem. Miközben ezt tesszük, meg kellene próbálnunk rendbe tenni a problémákat, amelyeket okoztunk. Tényleg azt gondolom, hogy ez az elhatározás megmutatja, miért fog számos problémát okozni nekünk itt és a tagállamaink fővárosaiban egyaránt az, ha megkísérlünk a jövőben harmonizált EU kül- és biztonságpolitikát megvalósítani. - Jelentés: Feleknas Uca (A6-0035/2008) Bernd Posselt (PPE-DE). – (DE) Tisztelt elnök úr! Hasonlóan a képviselőcsoportom többségéhez, én is a jelentés ellen szavaztam, nem a téma miatt, hanem mert ezt a fontos kérdést folyamatosan a szexuális és reproduktív jogokról szóló ideológiai csaták tárgyává teszik. Arra akarom kérni a Parlament valamennyi képviselőcsoportját, hogy fejezzék be az ideológiai vitákat, amely romboló hatású a szóban forgó ügyre nézve. Világossá kell tennünk, hogy a reproduktív egészség fontos dolog, de nincs semmi köze az abortuszhoz, mert az nem tartozik az Európai Unió hatáskörébe, és minden államnak megvan a joga, hogy saját jogszabályokat hozzon a kérdés tekintetében. Ez összhangban van a szubszidiaritás elvével, amelynek alapján az európai polgárok pénzét nem lehet olyan célokra használni, amelyeket egyes EU tagállamok etikai, erkölcsi vagy jogi alapon nem tartanak elfogadhatónak. Ezért nekünk ezt a témát nagyon határozottan ki kellene hagynunk a megbeszéléseinkből, és semleges elvekre koncentrálnunk, amelyeknek van valami közük az egészség kérdéséhez, de nincs közük az abortuszhoz, amelynek tekintetében a vélemények eltérnek a Házban, és ahol én erőteljesen támogatom a születendő gyermek védelmét. A szavazáshoz fűzött írásbeli indokolások - Jelentés: Claude Turmes (A6-0006/2008) David Martin (PSE), írásban . − Támogatom Claude Turmesnek a globális energiahatékonysági és megújuló energia alapról (GEEREF) szóló jelentését. A GEEREF korlátozott mennyiségű közpénzt fog felhasználni, hogy előmozdítsa az energiahatékony és megújuló energiaforrásokkal foglalkozó, fejlődő országokban és átmeneti gazdaságokban indítandó projektekbe történő magánberuházásokat. Egy olyan alap, amely mindenkinek

39

40

HU


segít az energiahatékonyság egy bizonyos szintjének elérésében és felkarolja a megújuló energiaforrásokat, élvezi a támogatásomat és ezért mellette szavaztam. Rovana Plumb (PSE), írásban. − (RO) Az állásfoglalás egy innovatív pénzügyi eszköz létrehozására hivatkozik, amely támogatná az alap által finanszírozott, az alacsony széndioxid-kibocsátású gazdasággá történő átalakulást és a klímaváltozás hatásaihoz történő alkalmazkodást célzó egyes projektek végrehajtását. Az ilyen gazdaságnak az alap által finanszírozott projektek révén történő kialakítása új munkahelyek és a társadalmi fejlődéshez való egyenlő feltételek megteremtését, valamint a különbségek felszámolását jelenti. Ebben az értelemben a kis- és középvállalkozások GEEREF-projektjei számára a finanszírozási lehetőségekhez történő hozzáférés tekintetében adott különleges támogatás nagyon hasznos. Én megszavaztam ezt a határozatot, mert úgy hiszem, hogy ez a két célt, nevezetesen az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését és az éghajlatváltozás hatásaihoz történő alkalmazkodást, párhuzamosan kell megvalósítani, következetes és konvergens politikák segítségével, amelyeknek pozitív hatása van a munkaerőpiac fejlődésére/új munkahelyek teremtésére és a GDP növekedésére. - Jelentés: Danutė Budreikaitė (A6-0036/2008) Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Általánosságban elmondható, hogy a jelentés célja előmozdítani az „új” tagállamoknak az EU külpolitikájába, különösen a „fejlesztési együttműködési politikába” és az „európai szomszédságpolitikába” történő integrációját. A jelentés azt is figyelembe veszi, hogy az „új” tagállamok lehetőséget adnak az EU-nak arra, hogy megerősítse stratégiai jelenlétét Kelet-Európában, Közép-Ázsiában és a Kaukázusban, olyan régiókban, amelyekkel az „új” tagállamok kiemelt kapcsolatokat ápolnak, és amelyek eddig kevesebb uniós „segélyben” részesültek. Ez azt jelenti, hogy az EU-hoz 2004-ben csatlakozott kelet-európai országok privilegizált kapcsolatait az EU intervenciós eszközként akarja hasznosítani (figyelembe véve a nagyhatalmak és főbb gazdasági és pénzügyi csoportjaik érdekeit, különösen az energiaszektorban) a Független Államok Közössége, a Nyugat-Balkán és a Kaukázus országaiban. Vagyis követendő modellként kívánjuk állítani ezek elé a régiók elé ezeknek az országoknak a kapitalizmusba történő „átmenet” és a NATO-hoz és az EU-hoz történő csatlakozás során szerzett „tapasztalatait”. Amiről itt tulajdonképpen szó van: a kapitalizmus érdekeit „fejlesztésnek” álcázó politika. David Martin (PSE), írásban . − Támogatom Danutė Budreikaitėnak az EU fejlesztési együttműködési politikájának az új tagállamokkal szemben támasztott kihívásáról szóló jelentését. Miközben az EU új tagállamai − Málta és Ciprus kivételével − különleges tudással rendelkeznek a keleti szomszédainkra vonatkozó fejlesztési politika alkalmazásához és célpontjainak meghatározásához, aktívan elő kell mozdítanunk a Szaharától délre fekvő afrikai országokban és az egyéb legkevésbé fejlett országokban történő tevékenységüket. Új tagállamaink erősítik az EU világszintű partneri szerepét, és teljes mértékben elő kell segítenünk a hozzájárulásukat ehhez a szerephez. A jelentés és az abban megfogalmazott ajánlások a támogatásomat élvezik.

13-03-2008

13-03-2008

HU


Luís Queiró (PPE-DE), írásban. − (PT) Már önmagában az a tény, hogy megvitatjuk az új tagállamok szerepét az Európai Unió együttműködési és fejlesztési politikáiban − különösen az afrikai, karibi és csendes-óceáni országok vonatkozásában − világos bizonyítéka annak a sikernek, amelyet a bővítési folyamat és az elmúlt években csatlakozott országok integrációja terén elértünk. A „korábbi kelet-európai országokban” hosszú hagyománya van az Afrikával való „együttműködésnek”, és lehet, hogy ezek a kapcsolatok fennmaradnak, bár teljesen más feltételek mellett. A leglényegesebb kérdés azonban az, hogy ezek az országok, amelyek még mindig hősiesen küzdenek azért, hogy megbirkózzanak a reformok költségeivel, képesek-e arra, hogy a lakosságuk aktív beleegyezésével hozzájáruljanak az együttműködéshez és a fejlesztéshez. Ezt a példamutató előrehaladást remélhetőleg képesek lesznek követni és követni is fogják azok országok, amelyek igen hasonló helyzetben vannak a világ más részein. Andrzej Jan Szejna (PSE), írásban . − (PL) Megszavazom Budreikaitė asszonynak az EU fejlesztési együttműködési politikájának az új tagállamokkal szemben támasztott kihívásáról szóló jelentését. A jelentés nagyon magas színvonalú és részletes elemzést nyújt az új tagállamok által végzett fejlesztési együttműködés aktuális helyzetéről, a bevont intézményekről és programokról, a kedvezményezett országokról és a vonatkozó pénzügyi hozzájárulásokról. A jelentés által vizsgált kérdések a hangsúlyt az EU-tagállamok és új keleti szomszédaik közötti kapcsolatokra helyezik. Az új tagállamok fontos összekötő kapcsot képeznek az EU és új szomszédai között. Én a régi és az új adományozók közötti együttműködés olyan hatékony formáinak kifejlesztésére szólítok fel, amelyek a kevésbé fejlett országokat részesítik előnyben, kihasználva azt a befolyást, amellyel az új tagállamok rendelkeznek egyes régiókban vagy országokban. - Jelentés: Neena Gill (A6-0027/2008) Edite Estrela (PSE), írásban. − (PT) Én megszavaztam Gill asszony jelentését, amely a Közösségnek egy kutatás-fejlesztési programban történő részvételéről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra tesz javaslatot. A program az idős emberek életminőségének az új információs és kommunikációs technológiák (IKT) segítségével történő javítását célozza. Az Európai Unió részvétele ebben a programban biztosítja azt, hogy a program képes legyen jobban kezelni a demográfiai kihívásokat. Az IKT alkalmazása segíthet az idős embereknek, hogy függetlenebbé váljanak és egészségesek maradjanak, illetve javíthatja az életminőségüket. Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) Mi megszavaztuk ezt a jelentést, amely az Európai Bizottság javaslatával foglalkozik, hogy az EU vegyen részt abban a kutatási és fejlesztési programban, amelynek felállításáról különböző EU-tagállamok már döntöttek, és amely az új információs technológiáknak (IKT) arra a célra történő felhasználásával foglalkozik, hogy segítsen az embereknek, ha idősek lesznek, és tegye őket képessé arra, hogy hatékonyan tevékenykedhessenek. A program címe „A saját lakókörnyezetben való életvitel segítése” (AAL), és a gazdálkodás és pénzügyi erőforrások terén létező szinergiák kiaknázására törekszik. Portugália is részt vesz benne.

41

42

HU


A jelentés, amelyet az Európai Parlament most elfogadott, felhívja a figyelmet és konkrét javaslatokat tesz a nők szerepének erősítésére a tudomány és a kutatás terén, és hangsúlyt fektet a kis- és középvállalkozások bevonására, illetve arra, hogy valamennyi tagállamnak megfelelő hozzáférése legyen a költséghatékony megoldásokhoz annak érdekében, hogy elkerüljük a digitális megosztottság szélesedését és ezáltal kétszintű Európát hozzunk létre. Javaslat született arra vonatkozóan, hogy a Bizottság készítsen egy belső értékelést 2010-ben, hogy felmérje a program végrehajtásának minőségét és hatékonyságát. Bruno Gollnisch (NI), írásban. – (FR) Két megjegyzést szeretnék tenni a Gill-jelentéssel kapcsolatban, amely lényegében olyan kutatási programok szervezéséről szól, amelyek révén növelhetjük az idős emberek függetlenségét az információs és kommunikációs technológiák alkalmazásával. Az első a javaslatok lényegére vonatkozik: nehéz meglátni, hogy milyen értéket adna hozzá az Európai Unió ehhez az egyes tagállamok által jogszerűen kezdeményezett projekthez azon kívül, hogy a folyamatot bürokratikusabbá tenné és egy új közösségi testületet hozna létre. Az Unió több pénzügyi évre elosztott, 150 millió EUR összegű bőkezű adománya – levonva belőle a fent említett testület működési költségeit – nem tűnik valami perdöntő érvnek. A második megjegyzésem a javaslatok formáját érinti. Egyre gyakoribb a jogalkotási jelentések esetében, hogy a Parlament és a Tanács közötti kompromisszum formájában terjesztik elő a Parlamentben, amelynek hátterében az az elgondolás áll, hogy az első olvasat során történő elfogadás megkönnyítése révén felgyorsítsa a folyamatot. A valóságban azonban amit látunk az nem más, mint hogy a törvényhozó szervet túszul ejti a szakértő tárgyalók maroknyi csoportja. E gyakorlat terjedését a demokráciára veszélyesnek tartom. Françoise Grossetête (PPE-DE), írásban. – (FR) Én megszavaztam a jelentést, amely az Európai Unió részvételét javasolja a saját lakókörnyezetben való életvitel segítésével foglalkozó, egyes tagállamok és harmadik országok által közösen megkezdett kutatási és fejlesztési programban. A népesség elöregedése kihívás az európai társadalom és gazdaság számára. A várható átlagos élettartam ma 80 év, és a 65 és 80 év közötti emberek száma 2010 és 2030 között körülbelül 40%-kal fog növekedni. Új megoldások merülnek fel, hogy segítsenek az embereknek megküzdeni az emlékezet elvesztésével, a megromlott látással, hallással vagy mozgásképességgel, illetve a függetlenség elvesztésével, amely problémák egyre nagyobb valószínűséggel érintenek minket, ahogy öregszünk. Az Európai Unió programban való részvételét az Európai Bizottság hetedik kutatási és fejlesztési keretprogramja keretében tűzték ki. Az Európai Unió 150 millió eurót fog biztosítani projektek társfinanszírozásához, aminek legalább 600 millió EUR értékű kiegyenlítő hatása lesz 2008 és 2013 között. A programban részt vevő országoknak is közre kell működniük a program finanszírozásában – azonos vagy nagyobb hozzájárulás biztosítása révén –, ami azt jelenti, hogy minden ország a nemzeti kutatási költségvetésének legalább 20%-át fogja erre a területre fordítani. Mieczysław Edmund Janowski (UEN), írásban. − (PL) Megszavaztam a Gill asszony által kidolgozott, „Az idős emberek életminőségének javítása” című jelentést

13-03-2008

13-03-2008

HU


(A6-0027/2008), amelynek célja, hogy elősegítse a modern információs és kommunikációs technológiáknak az idős emberek segítésére szolgáló eszközként való használatát. Amint tudjuk, társadalmainkra az egyre növekvő várható élettartam a jellemző. Ez nagyon pozitív trend. Az EU átlaga most 80 év, és a 65 éven felüli emberek aránya hamarosan eléri a 40%-ot. A kérdéses technológiák jelentős mértékben segíthetnek ezeknek az embereknek a legkülönbözőbb helyzetekben, ideértve a szakmai és társadalmi aktivitás meghosszabbítását, illetve az életminőség javítását. Természetesen a hátrányos helyzetű emberek különleges szükségleteit is figyelembe kell venni, és az e szolgáltatásokhoz és technológiákhoz való hozzáférést főként a széles sávú internetkapcsolat biztosítása révén kell garantálni, a városi területeken éppúgy, mint vidéken, hogy elkerülhessük a földrajzi megkülönböztetést. Jörg Leichtfried (PSE), írásban. − (DE) Támogatom, hogy az Európai Unió társfinanszírozza „A saját lakókörnyezetben való életvitel segítése” (AAL) programot, mivel nem csak az idős emberek látják hasznát, de a lakosság más csoportjai is, mint például a hátrányos helyzetűek. Pontosan az európai népesség körében lezajló nagymértékű demográfiai változás és a várható élettartam elmúlt évtizedekben bekövetkezett megemelkedése az oka annak, hogy támogatnunk kell az új információs és kommunikációs technológiákat, amelyek jelentősen megkönnyítenék az idős embereknek, hogy megküzdjenek a felmerülő mindennapi akadályokkal. Figyelembe véve az általános költségcsökkenést, amely az új technológiák alkalmazása következtében következett be az egészségügyben, felhívnám a figyelmüket a „mobil egészségmonitorozási” rendszerekre, amelyek alkalmazása egyedül Németországban 1500 millió euróval csökkentené az éves egészségügyi kiadásokat. Alá szeretném húzni, hogy a társfinanszírozás egyik előnye, hogy a magánszektorra is pozitív hatása lenne, mivel indirekt módon támogatná a kis- és középvállalkozásokat. Határozottan támogatom az AAL közös programot, mert az új technológiák használata az idős emberek magánéletének tiszteletben tartását jelenti és lehetővé teszi számukra, hogy méltóságteljes öregkort. David Martin (PSE), írásban . − Támogatom Nina Gill „Az idős emberek életminőségének javítása” című jelentését. Az erőforrások európai szintű összegyűjtése és a kutatás-fejlesztés európai szintű koordinálása révén sokkal inkább képesek leszünk felmérni, hogy miként tudunk idős polgáraink életén javítani. A minimális hozzájárulás meghatározása révén biztosítjuk, hogy minden tagállam részt vegyen az ügyben. Elismerésemet szeretném kifejezni az előadónak a jelentése miatt, és támogatom az abban foglalt ajánlásokat. - Jelentés: Olle Schmidt (A6-0030/2008) Jan Andersson, Göran Färm, Anna Hedh, Inger Segelström és Åsa Westlund (PSE), írásban. − (SV) Úgy döntöttünk, hogy teljes egészében támogatjuk a jelentést, mert véleményünk szerint az EU-nak prioritásként kell kezelnie az üzemanyag-ágazatban mutatkozó egészségtelen adóversenyre vonatkozó intézkedéseket, különösen azzal a céllal, hogy képessé tegye az EU-t klímacélkitűzései elérésére. Az adóharmonizációra vonatkozó javaslat egyúttal nem akadályozná meg az egyes tagállamokat abban, hogy megemeljék a benzinre és a dízelolajra kivetett CO2-adókat. Ez egy további fontos ok a jelentés támogatására.

43

44

HU


Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) Ez az irányelvjavaslat megkísérli szűkíteni az üzemanyagok terén a különböző tagállamokban jelentkező árkülönbségeket, amelyek a verseny torzulásaihoz és a környezet károsításához vezetnek a közúti szállítási tevékenység során. Az üzemanyagként használt gázolaj és az ólommentes benzin árában mutatkozó különbségek valóban jelentősek. Ezért fontos ez a kérdés Portugália számára, amely az egyik olyan ország, ahol érzékelhető ez a probléma, tekintettel az országunk és Spanyolország között mutatkozó árkülönbségre. A portugál vállalkozások szenvednek a spanyol vállalkozások által támasztott konkurenciától, mert az utóbbiak az alacsonyabb üzemanyagárak előnyét élvezik – az üzemanyag teszi ki a költségek körülbelül 30%-át –, köszönhetően az alacsonyabb üzemanyagadónak (és hozzáadottérték-adónak). A portugál vállalkozások ezzel a költségnyomással igazolták az alkalmazottak fix bérének stagnálását, aminek súlyos következményei voltak a munkaerőre nézve. Az Európai Parlament javaslata pozitívabb, mert megszünteti a 18. cikk szerinti átmeneti időszakokat, ami egy nagyon fontos szempont a jelenlegi helyzetben, mert remélhető, hogy ez lehetővé teszi a Portugália és Spanyolország közötti különbség csökkentését 2010-ben, mivel az utóbbi országnak 302 euróról 330 euróra kell növelnie a gázolaj üzemanyagadóját. A közelítés folytatódni fog 2012-ben és 2015-ben. Az ólommentes benzin esetében ezek az eszközök sajnos nem fognak változást előidézni. Robert Goebbels (PSE), írásban. – (FR) A Schmidt-jelentés ellen szavaztam, mert amire az Európai Parlament itt a Bizottság kezdeményezésének támogatása helyett vállalkozott, az egyfajta bűvésztrükk a régi tagállamoknak az újak ellen történő kijátszására. A döntés egyedül a miniszterek kezében marad és egyhangúnak kell lennie. Bruno Gollnisch (NI), írásban. – (FR) Magasabb adó és több ellenőrzés: ez Európa brüsszeli receptje! A jövedéki adók harmonizációja, csakúgy, mint a héának az olyan kötelező minimumkulcsok kivetésével történő harmonizációja, mint amilyeneket már 15 éve alkalmazunk, bizonyíthatóan hatástalan, teljesen szükségtelen és egyes esetekben egyenesen káros. Kell-e Önöket emlékeztetnem arra, hogy az ilyen intézkedések megakadályozzák a tagállamokat abban, hogy például lecsökkentsék a héát a vendéglátóiparban, noha az egy olyan ágazat, ahol a határokon átnyúló versenyt különösen könnyű torzítani, és ahol a héa csökkentése munkahelyek ezreinek létrehozását segítené elő? Kell-e emlékeztetnem Önöket arra, hogy az új tagállamokat arra kényszerítik, hogy polgáraik által botrányosnak tartott adóemeléseket hajtsanak végre annak érdekében, hogy meg tudjanak felelni az európai szabályoknak, miközben ugyanekkor azt követelik meg tőlük – más európai szabályok alapján – hogy csökkentsék az inflációs rátájukat? A jelen javaslat meg kívánja emelni a dízel adóját – összhangban az ólommentes benzin adójával – azzal az ürüggyel, hogy védeni kívánja a környezetet és hivatkozva arra, hogy állítólag le kell küzdeni az „adóturizmust”, amely alatt azt értjük, amikor az átlagemberek használják ki a verseny által biztosított előnyöket! Annál is inkább botrányos ez, mert az olyan országokban, mint például Franciaország, arra ösztönözték az autóvezetőket, hogy dízellel működő gépjárműveket vásároljanak, feltételezhetően azért, hogy most még jobba elláthassuk a bajukat! Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Ez a szavazáshoz fűzött indokolás megkísérli kihangsúlyozni, hogy ismét elvesztegetünk az EU-szintű lehetőséget – pedig a

13-03-2008

13-03-2008

HU


mechanizmus létezik –, hogy lépéseket tegyünk a kisüzemi part menti halászat megóvására, mert nem alkalmazzuk legalább ugyanazokat az adófeltételeket a benzinre, mint amilyeneket a gázolaj-felhasználók élveznek a mezőgazdaságban és a halászatban. Emlékezni kell arra, hogy a benzin az az üzemanyag, amelyet a különböző tagállamok – köztük Portugália –flottájának ebben a fontos és legnagyobb szegmensében használnak. Az Európai Parlament a halászat gazdasági helyzetének javításáról szóló, 2006. szeptember 28-i állásfoglalásában, tekintettel arra, hogy a megnövekedett üzemanyagárak különösen negatív hatást gyakorolnak a halászatra – jelentős mértékben súlyosbítva a fennálló társadalmi és gazdasági válságot és drasztikusan csökkentve a halászok jövedelmét –, és rámutatva, hogy fennáll a súlyos kockázata annak, hogy halászati vállalkozások ezrei tűnnek el és munkahelyek ezrei szűnnek meg, elfogadott egy javaslatcsomagot az ágazat támogatására annak érdekében, hogy az kezelni tudja a megnövekedett üzemanyagárakat. Másfél évvel később – eltekintve a „de minimis” segélytől – még valójában semmi nem történt európai szinten. David Martin (PSE), írásban . − „Az ólommentes benzin és a dízelolaj adóztatása” című Olle Schmidt-jelentés célja, hogy megvizsgálja a jövedéki adó terén az Unióban jelentkező egyenlőtlenségeket. A jelenlegi egyensúlyhiány elősegítette az üzemanyag-turizmust, amelynek gazdasági és környezeti következményei vannak. Intézkedéseket kell tenni ennek a gyakorlatnak a visszaszorítására. Mindemellett elismerem, hogy az új tagállamoknak, amelyek még a gazdasági átalakulás folyamatában vannak, időre van szükségük, hogy alkalmazkodni tudjanak a javasolt intézkedésekhez. A jelentés mellett szavaztam. Pierre Pribetich (PSE), írásban. – (FR) A Bizottság javaslatának célja az volt, hogy a CO2-kibocsátás csökkentését célzó intézkedéseket vezessen be az energiaügyi és éghajlatváltozási csomagban megfogalmazott célokkal összhangban. Azonban sem a Bizottság javaslata, sem a ma elfogadott jelentés nem foglalkozik azzal, hogy olyan üzemanyagot kellene kifejleszteni, amely képes igazi változást előidézni a CO2-kibocsátás elleni küzdelemben. A tervezett kiigazítások egyenlőtlensége és az a mód, ahogyan azok úgy időben, mint földrajzilag eloszlanak az Unióban, hatástalanná teszik a javasolt intézkedéseket. Ha valóban tovább akarunk lépni a „tiszta levegő korába”, nagyobb képzelőerőt kell felmutatnunk a környezetvédelem terén és támogatnunk kell azokat az intézkedéseket, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy hatékonyan kezeljük az éghajlat változását. Az adózás megváltoztatásán alapuló megközelítés, amelyet a Bizottság és az Olle Schmidt-jelentés javasolt, nem támogatja sem a CO2-kibocsátás csökkentését célzó kutatást, sem az új üzemanyagra vonatkozó elképzelést. Egyértelműen állást szeretnék foglalni a jelentés mögött álló gondolkodásmód ellen, és ezért szavaztam a jelentés ellen, mert az egyszerűen csak egy olyan kompromisszum, amely aláássa a kinyilvánított célt. - Jelentés: Ana Maria Gomes (A6-0052/2008) Alessandro Battilocchio (PSE), írásban . − (IT) A Gomes-jelentés számba veszi azt a drámai és bonyolult helyzetet, amellyel Irak szembesül. A nem kormányzati szervezetek és a régió újjáépítéséért felelős különféle testületek nem képesek a gyakorlatban megoldani a több évtizedes háborúból, diktatúrából és szankciókból fakadó problémákat.

45

46

HU


Ebben az összefüggésben az európai intézményeknek kötelessége támogatni egy Irakkal kapcsolatos sokrétű stratégiát, amely növeli a technikai segítségnyújtás terén biztosított közvetlen uniós támogatást a jogállamiság, az igazságszolgáltatás és a jó pénzügyi irányítás annak érdekében történő előmozdítására, hogy a regionális stabilitás és biztonság megteremtésével megvédhessük az alapvető emberi jogokat. A Parlament ezért felszólítja a Tanácsot, hogy segítse elő az európai vállalkozások beruházásait iraki területen, és hogy folytasson tárgyalásokat az EU és Irak közötti kereskedelmi megállapodásról annak érdekében, hogy az iraki piacot jobban összhangba lehessen hozni az európai szabályokkal. Lényegét tekintve az Európai Parlament javaslata − amellyel és teljes mértékben egyetértek − egy új iraki stratégiát ajánl, amely magában foglalja az Európai Kezdeményezés a Demokráciáért és az Emberi Jogokért (EIDHR) megfelelő alkalmazását és egy pluralista és független tájékoztatási rendszer támogatását. A Fejlesztési Bizottság Erasmus Mundus 2009-2013 jelentésért felelős előadójaként a továbbiakban az Iraknak elkülönített pénzügyi előirányzat növeléséért fogok dolgozni: a kultúra terjesztése a jogállamiság megteremtésének egyik alapvető lépése. Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Az elfogadott állásfoglalás azt az „elképesztő” hőstettet hajtja végre, hogy egy szóval sem említi az USA és szövetségesei által elkövetett brutális és törvénytelen agressziót és Irak megszállását. Az állásfoglalás elkendőzi az agresszióból és a megszállásból kifolyólag bekövetkezett több százezres iraki emberáldozatot, egy egész ország lerombolását és az emberi jogoknak előre megfontolt szándékkal és tömeges mértékben elkövetett megsértését. Az állásfoglalás teljes mértékben elhallgatja azoknak a rendkívül súlyos problémáknak az elsődleges és legfontosabb okát, amelyekkel az iraki népnek és az országnak most szembe kell néznie, illetve azt is, hogyan kellene azt megoldani: vagyis valamennyi megszálló csapat azonnali kivonását. Az állásfoglalás lényegében támogatja a fennálló helyzetet, kész ténynek állítván be azt, és megkísérelve, hogy előmozdítsa a nagyobb mértékű EU-részvételt az iraki beavatkozásban, úgy tekintve ezt az országot, mint egy másik USA/NATO/EU által „ellenőrzött államot”, hasonlóan Afganisztánhoz és Koszovóhoz. Ez elképesztő, mivel ugyanekkor úgy véli, hogy a szomszédos országoknak tartózkodniuk kell az iraki beavatkozástól és tiszteletben kell tartaniuk Irak függetlenségét, szuverenitását és területi egységét, illetve az iraki nép azon törekvését, hogy saját erőfeszítéseik árán létrehozzák az ország alkotmányos és politikai rendszerét. Ezért szavaztunk ellene. Jean Lambert (Verts/ALE), írásban . − Én a jelentés mellett szavaztam, az egyik preambulumbekezdésben kifejtett nézet ellenére, amely az összes iraki problémát a korábbi rezsim számlájára írja. Kétség nem fér hozzá, hogy Szaddam Husszein kegyetlen diktátor volt és népe számos tagjának halálát okozta, jelentős részben a kurdok kiirtását célzó szisztematikus erőfeszítései során. A megszálló csapatok stratégiájának teljes hiánya az ország újjáépítése tekintetében azonban szintén elmondhatatlan szenvedéseket okozott. Nagyon örülök azonban, hogy a Parlament magáévá tette a nézetet, hogy egyetlen országnak sem szabad erőszakkal visszaküldenie az embereket Irakba. Az ország nem biztonságos, még az iraki Kurdisztán sem, amelynek határán a közelmúltban török tankok haladtak át,

13-03-2008

13-03-2008

HU


további félelmet és instabilitást kiváltva. Az iraki Parlament több pártjának tagjai is elmondták nekünk, hogy a visszatérés veszélyes és potenciálisan destabilizáló hatású magára az országra nézve is. Az Emberi Jogi Albizottságban a szomszédos országokban menekültként élő irakiak millióinak nehéz helyzetéről is hallottunk, akik kevés segítséget kapnak a nemzetközi közösségtől. Támogatnunk kell az államigazgatási szerveket ezekben az államokban és legalább a gyermekek oktatásáról gondoskodnunk kell. Patrick Louis (IND/DEM), írásban. – (FR) A Franciaországért Mozgalom képviselői az Európai Parlamentben következetes álláspontot foglaltak el az USA iraki intervenciójának kezdete óta. Az országunk saját tapasztalata és az iraki emberekkel fenntartott kapcsolatai figyelmeztettek bennünket arra az emberi, katonai és erkölcsi katasztrófára, amelyet a beavatkozás eredményezni fog. Most már a baj megtörtént és a tagállamokon múlik, hogy cselekedjenek, akár egyedül, akár közösen, hogy megmentsék és újra megalapozzák mindazt, ami még menthető. Az amerikai beavatkozás előtt Irak volt az egyetlen muzulmán ország, amely nagy és prosperáló keresztény közösségnek adott otthont, egy olyan közösségnek, amely már az iszlám megérkezése előtt is ott élt. Az amerikai beavatkozás egyik legtragikusabb következménye e közösség egy részének tömeges kivándorlása volt, a terror és a megfélemlítés elől menekülve. Ez egy nagy szerencsétlenség Irak számára, most és a jövő tekintetében egyaránt. Ami a tágabb képet illeti, a kevert vallásos népesség gyors megszűnése a Közel-Keleten emberi és gazdasági elszegényedéshez vezet és az egész régió stabilitását és prosperitását fenyegeti. Fernand Braudel történész úgy vélte, hogy ez a történelem a sumérok földjén kezdődött, de ma úgy tűnik, hogy az iraki keresztény közösségek hosszú története a végéhez érkezett. Mi, Európa népei, egyszerűen nem tűrhetjük el ezt a mérhetetlen igazságtalanságot azáltal, hogy nem cselekszünk. Az iraki keresztény közösségek valaha nyitottak és befogadók voltak az iszlámmal szemben, és muzulmán szomszédaikkal együtt építették fel azt az országot, amely gazdag volt, mielőtt a fanatizmus és a háború el nem pusztította. (A szavazáshoz fűzött indoklás a 163. cikk alapján lerövidítve) David Martin (PSE), írásban . − Örömmel látom, hogy Ana Gomesnak az EU iraki szerepéről szóló jelentése előretekintő, és stratégiát fogalmaz meg az erős demokratikus iraki állam felépítésére, amely tiszteletben tartja az emberi jogokat és az ország gazdag etnikai és felekezeti összetételét. Iraknak szüksége van Európára, hogy segítsen a közelmúltbeli biztonsági fejleményekre építeni, amelyek nagymértékben bátorítják a befektetéseket és a nem kormányzati szervezetek bekapcsolódását az ország újjáépítésébe. Egész Európának érdeke egy stabil és biztonságos Irak létrejötte, és úgy érzem, hogy a jelentés ajánlásai felismerik ezt. Athanasios Pafilis (GUE/NGL), írásban. – (EL) A jelentés célja annak biztosítása, hogy az EU-nak nagyobb részt sikerüljön kihasítania az Irak elleni háború és a tágabb közel-keleti régióban történt beavatkozások során szerzett imperialista zsákmányból. Ebben az összefüggésben: módszereket és eszközöket keres arra, hogy hosszú távon megalapozza az EU jelenlétét az országban abból a célból, hogy „segítsen az európai cégeknek az iraki újjáépítési

47

48

HU


szerződésekre történő ajánlattételben”, azaz hogy növelje az EU-monopóliumok részesedését a zsákmányból; feltétel nélküli segélyek nyújtására szólít fel az iraki kollaboráns „kormány” számára; stratégiákat terjeszt elő az imperialista megszállásban való aktív részvételre. Annak érdekében, hogy a katonai és rendőri szervek a megszálló hadseregek részét képezzék, csak arra van szükség, hogy más sisakokat viseljenek és a nevet „ENSZ-csapatokra” cseréljék. Ezért miközben cinikusan elismeri a háború katasztrofális következményeit és az iraki emberek lemészárlását, a jelentés sietősen megállapítja, hogy az eseményeket lezárták. A jelentés nem csak a megszálló hadseregeket legitimálja, amelyeket „többnemzetiségű erőknek” nevez, hanem a gyilkosok Irakban aktív magáncégeit is, feltéve, hogy léteznek szabályok a bűnözői tevékenységük folytatásához! A Görög Kommunista Párt elítéli a jelentést. Szolidaritását fejezi ki az iraki ellenállással és a régió lakosainak az imperialista megszállás rabigájából való felszabadulásért folytatott küzdelmével, illetve elidegeníthetetlen jogukkal, hogy dönthessenek a saját sorsukról. Luís Queiró (PPE-DE), írásban. − (PT) Az a tény, hogy a Parlament úgy döntött, hogy megvitatja az Európai Unió által Irakban betöltött szerep jövőjét, ahelyett, hogy értelmetlen vitákba bonyolódna a múlttal kapcsolatos kérdéseken, nagyon pozitív. Az igazán fontos 5 év számunkra sokkal inkább a következő és nem az elmúlt 5 év. A kérdéssel kapcsolatos bármely vita kiindulópontjának annak a felismerésnek kell lennie, hogy a helyzet jelentős mértékben javult, bár még mindig nagyon súlyos. Ez a javulás különösen azt igazolja, hogy fel lehet építeni egy demokratikus és biztonságos államot. A célunkat el tudjuk érni. Az elmúlt évek tapasztalata azonban azt is megmutatta, hogy ezt csak nagyobb elkötelezettséggel, a biztonság növelésével, az iraki hatóságok képzésébe történő befektetéssel és – ami nagyon fontos – az ország gazdaságát az olaj mellett is életképessé tevő infrastruktúra kialakításához való aktív hozzájárulással lehet csak elérni. Az Európai Unió különleges esetében ez az Irak gazdasági újjáépítésébe történő intenzív befektetést és a demokrácia felépítését jelenti az országban. Az emberi jogokat tiszteletben tartó demokratikus és biztonságos Irak létfontosságú a régió és a világ számára. Karin Scheele (PSE), írásban. − (DE) Természetesen tudom, hogy a plenáris ülésen kollégámnak, Ana Gomesnek az Európai Unió által betöltött szerepről szóló jelentéstervezetéről és nem az általa a jelentéshez fűzött indoklásról szavaztunk. Mégis azt hiszem, fontos, hogy az indoklásban az előadó ismét aláhúzza a tényt, hogy az iraki invázió stratégiai és humanitárius katasztrófa volt és hogy az iraki társadalmat traumaként érte a háború, illetve a rákövetkező káosz és erőszak. Üdvözlöm a tényt, hogy az egyéb fontos szempontokon felül az előadó kifejezetten hivatkozik arra, hogy erősíteni kell a nők szerepét és elő kell segíteni a nők, a kisebbségek és a gyermekek jogainak tiszteletben tartását, ha jó munkát akarunk végezni Irakban. Bart Staes (Verts/ALE), írásban . − (NL) Sajnálatosnak tartom, hogy az Európai Parlament eddig egyáltalán nem készített elemzést az iraki háborúról. Az utóbbi években a Parlament inkább süket hallgatásba burkolózott, és nem szállt szembe a Bush adminisztráció által közzétett hazugságokkal. Egy olyan demokratikus testület esetében, mint a Parlament, ez nagyon sokat számít! Nehéz lesz fenntartanunk a szavahihetőségünket, ha nem lépünk fel azok ellen az ENSZ-tagok ellen, akik semmibe veszik az ENSZ alapokmányát.

13-03-2008

13-03-2008

HU


Gomes asszony értékeli számunkra az iraki helyzetet. Az Európai Unió Irakban betöltött szerepéről szóló jelentése számos jó javaslatot tartalmaz az ország újjáépítésére. Sok témával foglalkozik, és a javasolt intézkedések nekem teljesíthetőnek tűnnek. Különösen az ENSZ-ellenőrzés alatt végrehajtandó többoldalú erőfeszítésekre vonatkozó javaslatokat üdvözlöm, amelyek intenzív diplomáciai tárgyalásokat szorgalmaznak az USA és Irak szomszédai között. A célnak a demokrácia megalapozásának kell lennie Irakban, amely a jogállamiság, a felelősségteljes kormányzás és az emberi jogok elvén alapul. Ezért támogatom a jelentést. Anna Záborská (PPE-DE), írásban. – (FR) A polgári lakosság háború idején való védelméről szóló negyedik genfi egyezmény megállapítja, hogy a humanitárius, egészségügyi és egyházi személyeket tiszteletben kell tartani és meg kell védeni. Alapvető fontosságú, hogy támogassuk a Moszulban született és ott élő Paulos Faraj Rahho káldeus katolikus érsek ügyét, akit 2008. február 29-én raboltak el. Az emberrablás időpontjában vele lévő három embert megölték az emberrablók. Nem volt lehetőség megemlíteni Rahho érsek nevét a Gomes-jelentéshez szóban előterjesztett módosításban. Ezért kifejezetten az elnök urat kérem meg, hogy küldjön két támogató és bátorító levelet a Parlament nevében: – egyet Irak síita miniszterelnökének, Nouri al-Malikinak, aki elítélte a keresztény papság elleni támadásokat és az iraki kormány nevében „védelmet és igazságszolgáltatást” ajánlott a keresztényeknek, biztosítva őket, hogy az erőszakért felelős személyeket elfogják és megbüntetik; – a másikat az iraki alenöknek, Tarik al-Haseminak, a szunnita közösség tagjának, aki szintén határozott szavakkal ítélte el a keresztény közösség ellen végrehajtott terrortámadásokat, és aki az emberrablást követően szolidaritását fejezte ki – ahogyan ő mondta – „keresztény testvéreinkkel”. Létfontosságú, hogy arra ösztönözzük a nemzeti hatóságokat, hogy minden erejüket bevetve érjék el Paulos Faraj Rahho érsek azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátását. - Állásfoglalásra irányuló indítvány: Európai magatartási kódex a fegyverexportról (RC-B6-0063/2008) Glyn Ford (PSE), írásban . − Támogatni fogom ezt az állásfoglalást. Amint azt a több mint egy évtizeddel ezelőtti jelentésemben kifejtettem, alapvető fontosságú, hogy a fegyverexportra vonatkozó magatartási kódexünknek kötelező érvényű jogi alapja legyen. Az exportot a megosztott európai ipar teszi szükségessé, folyamatos gyártásra törekszik, mert az teszi lehetővé számára, hogy versenybe szálljon a tömeggyártásban készülő amerikai fegyverekkel, miközben itthon csak tételenkénti gyártásra van igény. Ezért közös piacra van szükségünk a védelmi eszközök terén, amely képessé teszi Európát, hogy egyrészt beszálljon a versenybe, másrészt hogy világszerte beszüntesse a regionális háborúk támogatását, harmadrészt pedig hogy áthelyezze a legmagasabban képzett tudósai és mérnökei egy részét a jövő új fejlett technológiai iparágaiba. Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) Egyes tagállamoknak anyagi érdekei fűződnek a fegyverexport előmozdításához. Ezért ha a fegyverexportra

49

50

HU


vonatkozó magatartási kódexet akarunk kialakítani, valószínű, hogy a szigorúbb politikával rendelkező tagállamoknak kompromisszumokat kell kötniük. A mi álláspontunk az, hogy a fegyverexport ellenőrzését a legjobban az egyes tagállamok nemzeti jogszabályain keresztül lehet megvalósítani. Svédországnak továbbra is meg kell adni a jogot, hogy korlátozó politikát folytathasson a fegyverexport tekintetében, ha úgy kívánja. Az együttműködés kívánatos, hogy a világszintű leszerelési munka tovább folytatódhasson, de ezt leginkább nemzetközi szinten lehet elérni az ENSZ keretein belül, tekintetbe véve az ENSZ tapasztalatait, hozzáértését és az egész világra kiterjedő hatáskörét. Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) A fegyverexportról szóló hatékony európai magatartási kódex kétségkívül egyre inkább fontossá válik Európa gyors militarizációjával összefüggésben, amit a jelenleg tagállami jóváhagyás alatt álló szerződéstervezet is visszatükröz. Némi iróniával maga az állásfoglalás is hivatkozik a „kialakuló közös európai biztonságés védelempolitikára (KEBVP), amelynek keretében egyre több katonai és polgári küldetést hajtanak végre (…) amelyek során az uniós személyeket olyan fegyverekkel fenyegethetik, amelyeket korábban az EU tagállamai szállítottak”. A „katonai eszközök piaca” növekszik az EU-ban, „számos, a nemzeti fegyverbeszerzési politika és a Közösségen belüli fegyvertranszfer és -értékesítés harmonizációját célzó kezdeményezést” támogatnak, és „megvan a szándék a fegyverexport, mint a gazdasági érdekek támogatását szolgáló eszköz fokozására”. A jelszó: fegyverkezési verseny és a nemzetközi kapcsolatok militarizálódása. A helyzet eszkalálódásának legalább a mérséklését célzó kezdeményezések és intézkedések ezért pozitívak és szükségesek. Amint azonban azt korábban megállapítottuk, a fegyverkereskedelem szabályozása sokkal jelentősebb szerepet kaphat, ha a többoldalú és kölcsönös leszerelés folyamata kapcsolódik hozzá, amelynek a hatalmas nukleáris arzenálok leszerelésével kellene kezdődnie. Geoffrey Van Orden (PPE-DE), írásban . − A brit konzervatív küldöttség nem szavazta meg az állásfoglalást azon az alapon, hogy nem fogadja el a Lisszaboni Szerződésre vagy a kialakulóban levő EBVP-re történő hivatkozásokat, amelyeket egyaránt ellenez. Továbbá, miközben határozottan támogatja a felelős fegyvertranszferre vonatkozó politikát, nincs meggyőződve az EU által meghatározott, jogilag kötelező érvényű, a nemzetközi fegyverkereskedelmi szerződést megelőző magatartási kódex előnyeiről. - Jelentés: Marie Panayotopoulos-Cassiotou (A6-0033/2008) Jan Andersson, Göran Färm, Anna Hedh, Inger Segelström és Åsa Westlund (PSE), írásban. − (SV) Mi, svéd szociáldemokraták, megszavaztuk a jelentést, mivel fontos, hogy a börtönkörülmények javuljanak Európa egyes intézeteiben, és hogy tiszteletben tartsák a fogvatartottak emberi és alapvető jogait. Az egyenlőség szempontját integrálni kell továbbá a bűnelkövetőkkel való bánásmódba és a börtön működésébe is. Van azonban néhány ellenvetésünk a jelentés egyes elképzeléseivel szemben. Nem szorgalmazzuk az európai börtönkörülmények harmonizációját, és rossz előérzeteink vannak a jelentésnek a nőkkel, terhes nőkkel és a fiatal gyermeket nevelő nőkkel szemben alkalmazandó különleges büntetőjogi szankciókra vagy alternatív büntetési módokra történő hivatkozásai miatt. Ami a gyermeknek a szüleivel a letartóztatás alatt és az azt követő időszakban

13-03-2008

13-03-2008

HU


fenntartott kapcsolatát illeti, a gyermek érdekeire fókuszálva mindkét szülőt figyelembe kell venni, és nem csak az anyát vagy az egyik szülőt. Den Dover (PPE-DE), írásban . − Én és brit konzervatív kollégáim úgy véljük, hogy folyamatosan keresni kell a börtönben lévő nők helyzetének javítását szolgáló eszközöket. A jelentés számos lehetőséget javasol, amelyeket tovább lehetne vizsgálni, ideértve az egészségügyi ellátás biztosítását. A jelentés azonban túlságosan is előíró hangvételű, ami a tagállamokkal szemben e terület vonatkozásában megfogalmazott kéréseket illeti. A tagállamok feladata, hogy döntést hozzanak a börtönpolitika részleteiről. Különösen a C és Q preambulumbekezdés elveivel nem tudunk egyetérteni, amelyek véleményünk szerint eltorzítják a jelentés esetleg értékes egyéb szempontjait. Ebből kifolyólag a tartózkodás mellett döntöttünk. Edite Estrela (PSE), írásban. − (PT) Én Panayotopoulos-Cassiotou asszonynak a börtönben lévő nők különleges helyzetéről és a szülők bebörtönzésének a társadalmi és a családi életre gyakorolt hatásáról szóló jelentése mellett szavaztam, mivel bizonyítható, hogy az európai börtönök elsősorban a férfiak számára lettek kialakítva, és nem veszik figyelembe a nők sajátos igényeit. Ezért úgy vélem, hogy intézkedéseket kell elfogadni a női fogvatartottak helyzetének javítására, különösen a társadalmi és szakmai beilleszkedés, az egészségügyi ellátás és a higiénia, a pszichológiai támogatás és a családi kötelékek megőrzése tekintetében. Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) Bár a nők a rabok 4,5-5%-át teszik ki az Európai Unióban, a börtönök továbbra is alapvetően a férfi rabok szükségleteinek megfelelően vannak felszerelve és nem veszik figyelembe a kicsi, de növekvő arányban jelen lévő női rabok sajátos problémáját. A legfontosabb területek az egészségügyi ellátás, a gyermekkel rendelkező bebörtönzött nők helyzete és a szakmai és társadalmi beilleszkedés. Különleges figyelmet kell fordítani a nők egészségügyi ellátással és higiéniával kapcsolatos szükségleteire. Különösen a terhes nőknek van szükségük speciális erőforrásokra és figyelemre az étrend, a testmozgás, az öltözködés, a gyógyszerek és a szakképzett személyzet által nyújtott orvosi ellátás tekintetében. A bebörtönzött anyjukkal maradó gyermekek megfelelő védelmet és gondoskodást igényelnek, és nem szenvedhetnek a megkülönböztetés semmilyen formájától. A nők bebörtönzésének különösen komoly kihatásai lehetnek, ha azt megelőzően a gyermekeik egyedüli eltartói voltak. A rabok társadalmi beilleszkedését a börtönben töltött idő alatt és után, a szociális szolgálatokkal és egyéb szervezetekkel együttműködésben kell előkészíteni annak érdekében, hogy problémamentes átmenetet biztosítsanak a börtönélet és a szabadság között. Christofer Fjellner, Gunnar Hökmark és Anna Ibrisagic (PPE-DE), írásban. − (SV) Támogatjuk a tagállamokban folyó modernizációs törekvéseket és olyan büntetésvégrehajtási politika elfogadását, amelyek a bebörtönözöttek szükségleteinek jobb kielégítését célozzák, és ennek keretében figyelmet fordítanak a nők különleges igényeire is. Miután a törvénysértők helyzete nem tartozik az EU jogkörébe, a jelentés ellen szavaztunk. A látogatók fogadásával kapcsolatos szabályozás, az intézmények működtetése, a

51

52

HU


büntetésvégrehajtási rendszeren belül a személyzet képzése, a lefogottak szabadidős tevékenysége, vagy a nekik nyújtott szociális támogatás a tagállamok hatáskörébe esik, és ott is kell maradnia annak érdekében, hogy mindezek a nemzeti és helyi kívánalmakkal összhangban kerüljenek elfogadásra és fejlesztésre. Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) A Junilistan támogatja a jelentés számos − az emberi jogokra, a jobb börtönkörülményekre, a nők és férfiak közötti egyenlőség tiszteletben tartására és a bűnelkövetők társadalmi beilleszkedésének fontosságára vonatkozó − nézetét. Az is rendkívül fontos, hogy a gyermekeknek a legnagyobb figyelmet szenteljék az ilyen helyzetekben. Mi azonban úgy véljük, hogy a tagállamoknak maguknak kell meghatározniuk, hogyan akarják ezeket az ügyeket kezelni. Különösen a tagállamoknak azon jogát hangsúlyozzuk, hogy kialakíthassák a saját büntetőjogukat és hogy megfelelő ítéleteket hozhassanak. Az Európai Uniónak nem kellene beavatkoznia annak részletes szabályozásába, hogy a börtönben kell-e lennie edzőteremnek vagy nem, sem a látogatási szabályokba, vagy az őrizet időtartama alatt történő munkavégzésbe. Ezeknek a kérdéseknek a tagállamok és szavazóik irányítása alá kell tartozniuk, és társadalmi vita keretében kell azokat eldönteni. Emlékeztetnénk mindenkit, hogy valamennyi EU-tagállam a koppenhágai kritériumoknak megfelelő demokratikus állam. Anna Ibrisagic (PPE-DE), írásban. − (SV) Támogatjuk azt a munkát, amelyet a tagállamok végeznek a börtönpolitika korszerűsítése és átalakítása terén annak érdekében, hogy jobban ki tudják elégíteni a fogvatartottak szükségleteit és – ennek részeként – figyelembe vegyék a nők sajátos igényeit. Mivel a bűnelkövetőkkel kapcsolatos bánásmód nem tartozik az EU hatáskörébe, úgy döntöttünk, hogy a jelentés ellen szavazunk. A látogatási szabályokra, az intézetek működésére, a büntetés-végrehajtásban dolgozó személyzet képzésére, a rabok szabadidős tevékenységére vagy szociális támogatására vonatkozó intézkedéseknek a tagállamok ügyének kell maradnia, hogy azokat a nemzeti és helyi igényeknek megfelelően lehessen átalakítani és fejleszteni. David Martin (PSE), írásban . − Egyetértek Marie Panayotopoulos-Cassiotounak a börtönben lévő nők különleges helyzetéről és a szülők bebörtönzésének a társadalmi és a családi életre gyakorolt hatásáról szóló jelentésében kifejtett megfigyelésekkel A börtönök továbbra is a férfi rabok szükségletei felé orientálódnak, és üdvözlöm a jelentés célját, hogy rávilágítson a nők által megtapasztalt különbségekre. Támogatom a jelentést. Martine Roure (PSE), írásban. – (FR) Én a jelentés mellett szavaztam, mert égető szükség van arra, hogy a nők sajátos igényeinek megfelelően átalakítsák a börtönkörülményeket. Számos tagállamban még ma is nagyon rosszak a börtönkörülmények és egyáltalán nem úgy vannak kialakítva, hogy megadják azt a különleges támogatást, amelyre a nőknek szükségük van. A női raboknak különleges szükségletei vannak, amelyek különleges figyelmet érdemelnek, például az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés tekintetében. Ezért támogattam a szocialista képviselőcsoport által előterjesztett módosítást, amely arra hív fel, hogy a női raboknak az egyéb nőkével megegyező hozzáférést kell biztosítani a mellrák- és a méhnyakrák-szűrőprogramokhoz. A tény az, hogy ezeknek a betegségeknek a korai diagnosztizálása javítja a kezelés esélyeit, ezért az ilyen szűrőprogramokhoz való

13-03-2008

13-03-2008

HU


hozzáférés megtagadása gyakorlatilag egyenlő egy kiegészítő büntetés alkalmazásával a női rabokkal szemben. Továbbá, a nők még mindig központi szerepet játszanak a családban. Az anyák esetében – feltéve hogy nem jelentenek veszélyt a közrendre – ezért meg kell próbálnunk lehetővé tenni a büntetés bebörtönzéstől eltérő formáit, ahol ez csak lehetséges. Carl Schlyter (Verts/ALE), írásban . − (SV) Ez egy olyan terület, ahol az EU-nak nincs hatásköre. A néhány pozitív javaslat ellenére a jelentés túlságosan elmerül a részletes szabályozásban. Ezért tartózkodom a szavazástól. - Jelentés: Feleknas Uca (A6-0035/2008) Nirj Deva és Gay Mitchell (PPE-DE), írásban . − Amikor egy olyan politikáról szavazunk, amely tartalmazza a „szexuális és reproduktív egészség” kifejezést, akkor azt úgy értelmezzük, mint amely az anya és a születendő gyermek életének és egészségének védelmét és javítását jelenti. Nem fogadunk el semmilyen egyéb definíciót, amely azt vonja maga után, hogy az abortusz részévé válik ennek a kifejezésnek, és ezen kívül úgy értelmezzük, hogy bármilyen ellátás, tájékoztatás, politika vagy bármely egyéb szolgáltatás, amely a szexuális és reproduktív egészséghez kapcsolódik, hasonlóan kizárja az abortuszt. Azon fogunk munkálkodni, hogy ezt a definíciót minden fórumon és testületben elfogadtassuk, amelyre hatásunk van. Figyelembe vesszük a választ, amelyet a Tanács elnöksége 2003. december 4-én adott a Parlamentben, hogy a reproduktív egészség nem foglalja magában az abortusz támogatását, és egyebek mellett azt is, hogy az abortuszt soha nem lehet a családtervezés eszközeként feltüntetni, ellentétben azzal, amit a WHO állapít meg a termékenység szabályozásával kapcsolatban. Ezért egyértelmű, hogy a WHO meghatározása nem kötelező érvényű vagy nem is elfogadott a kormányzati szervek és parlamenti intézmények részéről. A továbbiakban is támogatni fogjuk a felelősségteljes szexuális gyakorlatokat, illetve az anya és a gyermek életének és egészségének védelmét és javítását célul kitűző politikákat, ideértve az e célok elérését szolgáló erőforrások biztosítását. Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) Ez a saját kezdeményezésű jelentés megkísérli integrálni az egyenlőség szempontját az EU fejlesztési együttműködésébe. A Junilistan ellenzi az EU-szintű segélyeket és ezért a jelentés ellen szavaz. Az egyes képviselők által előterjesztett módosítások azonban más természetűek. A nők szexuális és reproduktív egészséghez fűződő joga a fejlődés elősegítésének fontos eleme. Ebben az esetben úgy döntöttünk, hogy támogatjuk az eredeti javaslatot, kiegyensúlyozva a Parlamentben megnyilvánuló elfogadhatatlan tendenciákat. Az ezekkel a kérdésekkel és a fejlesztési együttműködéssel kapcsolatos munkát azonban az ENSZ-en – és nem az EU-n – keresztül, világszinten kell folytatni. Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Úgy véljük, a jelentésnek számos értéke van, amelyek közül az egyik, hogy felhívja a figyelmet egy az EU-ban és a fejlődő országokban egyaránt megnyilvánuló jelentős problémára: biztosítani kell a szexuális és reproduktív egészséggel kapcsolatos információkhoz való hozzáférést a döntési szabadság biztosítása érdekében, és létre kell hozni és támogatni kell azokat a közszolgáltatásokat, amelyek megvédik és érvényesítik mindenki jogait, különösen a nőkét.

53

54

HU


Véleményünk szerint azonban ki kell hangsúlyozni, hogy a „nemek közötti egyenlőség és a nők szerepének erősítése a fejlesztési együttműködésben” témaköréhez a legnagyobb hozzájárulást nem azok a politikák fogják nyújtani, amelyek a függőségen és dominancián alapuló kapcsolatokat, a piac liberalizációját (lásd az EU gazdasági partnerségi megállapodásait – EPA), a munkavállalók kizsákmányolását, az egyenlőtlenségeket és a társadalmi igazságtalanságot támogatják, illetve nem tartják tiszteletben az emberi jogokat, ami különösen a gyermekek és nők millióit érinti hátrányosan, hanem a hatékony együttműködés politikája, amelynek alapja az államok közötti jogegyenlőség, a nemzeti szuverenitás és minden ország ahhoz fűződő jogának tiszteletben tartása, hogy meghatározza és végrehajtsa azt a fejlesztési modellt, amely megfelel népe szükségleteinek és érdekeinek, azaz egy olyan politikát, amely a „szolidaritás” szót megfelelően értelmezi. Tunne Kelam (PPE-DE), írásban . − A javaslat mellett szavaztam, mert határozott meggyőződésem, hogy az erőszak – ebben az esetben a válság- és konfliktusövezetekben a nőkön elkövetett nemi erőszak – elleni küzdelemnek elsőrendű prioritásnak kell lennie. Az EU nem tűrheti el az erőszak semmilyen formáját és ezért úgy vélem, hogy hangsúlyt kell fektetni a nők ellen elkövetett nemi erőszak elleni küzdelemre. Az a véleményem továbbá, hogy a hagyományokat nem szabad feltétlenül rossznak tekintenünk. A szexuális és reproduktív egészség és az azokhoz fűződő jogok érzékeny kérdések, figyelembe véve azok hagyományos társadalmi és vallási dimenzióit is, és ezért nem szabad általánosítani és ráerőltetni azokat a társadalomra, különösen nem a törékeny társadalmakra, ahol a hagyományos életmód drasztikus megváltozása nagyobb károsodást okozhat, mint amennyi hasznot hoz. Jörg Leichtfried (PSE), írásban. − (DE) A nemek közötti egyenlőség és a nők szerepének erősítése a fejlesztési együttműködésben című jelentés mellett szavazok. A nőknek a vallási szabályok, a kulturális szokások, és a szegénység miatt a fejlődő országokban elszenvedett hátrányos helyzetét általában tovább súlyosbítja az oktatás hiánya. Ebben a tekintetben különösen arra a hatalmas társadalmi nyomásra szeretném felhívni a figyelmet, amely a nők alapvető jogaival kapcsolatos lakossági tudatosság erősítése következtében léphet fel, és amely végső soron javíthatja az érintett régiókban élő nők helyzetét. Támogatom továbbá azt az elképzelést, hogy a „nők elleni erőszak” kérdését ne csupán a női áldozatok szemszögéből közelítsük meg, hanem fejlesszünk ki gyakorlati programokat a „férfi erőszaktevők” vonatkozásában is, amint azt Uca asszony jelentése javasolta. Én is nagyon kritikus vagyok a Bizottság kudarcát illetően, hogy nem sikerült beillesztenie intézkedései közé a nők ellen elkövetett kulturális vagy vallási alapú erőszakkal szembeni stratégiát. Az oktatáshoz való elégtelen hozzáférés hátrányokhoz vezet az élet egyéb területein is, egyszerűen az információhiányból kifolyólag. A fejlődő országokban, amelyekben az egészségügyi ellátás és a higiéniai körülmények gyakran szörnyűek, az elégtelen tájékoztatásnak halálos következményei lehetnek. Elég csak a HIV-fertőzött nők riasztóan magas arányára hivatkozni – a Szaharától délre az adat 57%. Egy rendkívül pozitív szempont a „nemek közötti egyenlőséget mérő teljesítménymutatók” kifejlesztésére történő felhívás, amelyek a kvóták ellentmondásos témáját is kevésbé bántóvá tenné.

13-03-2008

13-03-2008

HU


Maria Martens (PPE-DE), írásban . − Amikor egy olyan politikáról szavazunk, amely tartalmazza a „szexuális és reproduktív egészség” kifejezést, akkor azt úgy értelmezem, mint amely az anya és a születendő gyermek életének és egészségének védelmét és javítását jelenti. Nem fogadok el semmilyen egyéb definíciót, amely azt vonja maga után, hogy az abortusz részévé válik ennek a kifejezésnek, és ezenkívül úgy értelmezem, hogy bármilyen ellátás, tájékoztatás, politika vagy bármely egyéb szolgáltatás, amely a szexuális és reproduktív egészséghez kapcsolódik, hasonlóképpen kizárja az abortuszt. Azon kell munkálkodnunk, hogy ezt a definíciót minden fórumon és testületben elfogadtassuk, amelyre hatásunk van. Figyelembe veszem azt a választ, amelyet a Tanács elnöksége 2003. december 4-én adott a Parlamentben, miszerint a reproduktív egészség nem foglalja magában az abortusz támogatását, és egyebek mellett azt is, hogy az abortuszt soha nem lehet a családtervezés eszközeként feltüntetni, ellentétben azzal, amit a WHO állapít meg a termékenység szabályozásával kapcsolatban. Ezért egyértelmű, hogy a WHO meghatározása nem kötelező érvényű vagy nem is elfogadott a kormányzati szervek és parlamenti intézmények részéről. A továbbiakban is támogatni fogom a felelősségteljes szexuális gyakorlatok támogatását, illetve az anya és a gyermek életének és egészségének védelmét és javítását célul kitűző politikákat, ideértve az e célok elérését szolgáló erőforrások biztosítását. David Martin (PSE), írásban . − Feleknas Uca „A nemek közötti egyenlőség és a nők szerepének erősítése a fejlesztési együttműködésben” című jelentése üdvözli a Bizottság e kérdéssel foglalkozó stratégiáját. Én is egyetértek azzal a stratégiával, amely megkísérli érvényesíteni a nemek közötti egyenlőséget a fejlesztési együttműködésben. A jelentés mellett szavaztam. Véronique Mathieu (PPE-DE), írásban. – (FR) Miközben a nemek közötti egyenlőség már hosszú évek óta szerves részét képezte az Európai Unió fejlesztési együttműködési programjainak, a tényleges előrehaladás még mindig túlságosan lassú. Az Európai Bizottságnak ezért számokban és határidőkben meghatározott célokat kell maga elé tűznie annak érdekében, hogy a fejlesztés legyen a nők jobb életkörülményeinek legfőbb hajtóereje. Ebből a célból az Uniónak három prioritásra kell összpontosítania a partnerségekben, amelyekbe belép: az alapvető jogok, a nők közéletben betöltött státusza és az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésük. A Bizottságnak egyrészt minden eddiginél éberebbnek kell lennie a nők testi integritása és emberi méltósága elleni (kínzás, csonkítás és kényszerházasság formájában megnyilvánuló) erőszak tekintetében. Ugyanakkor az együttműködésnek maga után kell vonnia a nők társadalomban elfoglalt helyének elismerését, amely kihatással van mindenre a tudáshoz való jogtól a pénzügyi függetlenségig. Ezen túlmenően, kötelezettségeket kell vállalni annak érdekében, hogy 2010-re az AIDS megelőzése és kezelése realitássá váljon a fejlődő országokban. Az európai fejlesztési politika kudarcot fog vallani, ha nem lesz képes alapvető változást elérni a nők helyzetében. Athanasios Pafilis (GUE/NGL), írásban. – (EL) A jelentés a fejlődő országokban élő nők tragikus helyzetére vonatkozós pontos megfigyelései ellenére elfedi a bajok legfőbb okozóját: a tőkés termelési módszereket és az EU, az Egyesült Államok és más imperialista államok és szervezetek általi brutális imperialista beavatkozásokat. Élősködnek ezeken az országokon és kifosztják a vagyontermelő forrásaikat, ami éhezéshez és emberek millióinak elszegényedéséhez vezet.

55

56

HU


A javasolt megoldások a tőkés fejlődés és az EU fejlesztési segélyeinek korlátain belül maradnak. E megközelítés egy másik jellemző aspektusa az a javaslat, amely a nők vállalkozói képességének erősítést célozza a foglalkoztatottság növelése érdekében. Ebben az összefüggésben a tisztességesebb és demokratikusabb társadalmakra, a lányok és nők oktatáshoz és egészségügyi ellátáshoz való jogára, a szegénység, a betegségek megszüntetésére stb. vonatkozó javaslatok csak üres szólamok. Csak álmok, amelyek elterelik a figyelmet az igazságról, mert az emberek szükségletének kielégítése nem összeegyeztethető a tőkés fejlődés mindenek felett álló elvével és a nyereségre való törekvéssel. Minden euróval szemben, amelyet az EU ad, ezreket lop el ezekből az országokból. Ezekben az országokban a nők helyzetének és az emberek életkörülményeinek javítását nem az „EU fejlesztési segélynek” nevezett törvényesített rablás révén lehet elérni, hanem az imperialista beavatkozással szembeni ellenállással, az egyenlőségen alapuló nemzetközi kapcsolatokra való törekvéssel és az eltérő, az emberek szükségletein alapuló fejlesztési megközelítésért való küzdelemmel. Karin Scheele (PSE), írásban. − (DE) Ez az egyenlőséggel és részvétellel, a nők fejlesztési együttműködésben betöltött szerepével foglalkozó jelentés nagyszámú eltérő nézőpontot fed le és fontos gyakorlati követeléseket is magában foglal. Egészében véve ezért kétségkívül támogatni kell. A téma, amely az egész jelentésen végigvonul, a szexuális és reproduktív egészség és a nők elleni erőszak, valamint a nők önmeghatározáshoz való jogának támogatása. Fontos kibővíteni a mikrohitelezési hálózatot, mert a mikrohitelek hozzájárulnak a nők gazdasági helyzetének javításához. Nem tudom megérteni, miért próbálnak meg egyesek különféle módosítástervezeteket előterjeszteni, amelyek gyengítik a jelentést és egyszerűen elutasítják az ENSZ-dokumentumokat. Kathy Sinnott (IND/DEM), írásban . − Tisztelt elnök úr! Teljes mértékben támogatom a nemek közötti egyenlőséget és a nők szerepének erősítését, és szívesen támogattam volna ezt a pozitív jelentést is. Szomorú azonban, hogy a jelentést − mint számos egyéb, nőkkel és gyermekekkel foglalkozó jelentést − arra használták, hogy támogassák az abortuszt a szexuális és reproduktív jogok címszava alatt. Mivel kollégáim többsége úgy szavazott, hogy több − a szexuális és reproduktív jogokra vonatkozó − módosítást vegyenek bele, nem tudtam a jelentés mellett szavazni. Konrad Szymański (UEN), írásban . − (PL) A nemek közötti egyenlőség fejlesztési politikában betöltött szerepével foglalkozó Uca-jelentés a fejlődő országokkal szemben megnyilvánuló európai erkölcsi imperializmus kifejeződése. A gazdag európai országok beteg társadalmi modelljét exportálja az afrikai és ázsiai országokba. A reproduktív jogokra történő ismétlődő hivatkozás az általános abortusz melletti támogatást jelzi. Ezért nem tudtam a jelentés mellett szavazni. Anna Záborská (PPE-DE), írásban. – (FR) A férfiak és nők közötti egyenlőség kiemelt fontosságú terület a fejlődő országokban. Nagyra értékelem az alapos és lelkiismeretes munkát, amelyet Uca asszony végzett ezzel a fontos témával kapcsolatban. Ennek ellenére a jelentés ellen szavaztam, mert az utolsó változatban egyes, a szexuális és reproduktív egészségre pontatlan megfogalmazásban hivatkozó bekezdések lényege

13-03-2008

13-03-2008

HU


továbbra is homályos maradt. Az ellentmondó értelmezések továbbra is fennmaradtak, és ezek némelyike veszélyt jelent a születendő gyermekek életére. Az ezzel a témával foglalkozó következő jelentésben a nők egészségét nem kizárólag a reprodukcióval összefüggésben kell vizsgálni, mivel minden nőnek joga olyan környezethez, amely lehetővé teszi számára, hogy folyamatosan jó egészségnek örvendjen. Ez azt jelenti, hogy különleges figyelmet kell fordítani a biztonságos ivóvízzel, a fehérjékkel és az alapvető gyógyszerekkel való ellátásra, a hagyományos gyógyszerek mellett. Gertrude Mongella 2008. március 6-i, a nemzetközi nőnap alkalmából tett látogatása óta azt is kijelenteném, hogy sokat tanulhatunk az afrikai bölcsességből a nemek közötti egyenlőség tekintetében: ezt ott megélik és szóbeli hagyomány útján adják tovább a nőknek és férfiaknak, akik jó spirituális és mentális egészségnek örvendenek. Mi valamennyien ihletet meríthetnénk ebből. 6. Szavazathelyesbítések és szavazási szándékok: lásd a jegyzőkönyvet 7. A Tanács közös álláspontjainak közlése: lásd a jegyzőkönyvet (Az ülést délelőtt 12 óra 50 perckor felfüggesztik, majd délután 3 óra 5 perckor újból megnyitják) ELNÖKÖL: BIELAN ÚR Alelnök 8. Az előző ülés jegyzőkönyvének elfogadása: lásd a jegyzőkönyvet 9. Viták az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértésének eseteiről (vita) 9.1. Örményország Elnök. − A következő megvitatandó napirendi pont az Örményországra vonatkozó öt állásfoglalásra irányuló indítvány (1) . Marie Anne Isler Béguin, szerző. − (FR) Tisztelt elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Vajon a 2008. február 19-én tartott elnökválasztás óta Örményországban történt tragikus események azt az üzenetet fogják-e közvetíteni, hogy Európa képtelen támogatni a Dél-Kaukázusban fekvő törékeny kis demokratikus államok megerősödésért folytatott küzdelmét? A grúziai válság után most Örményországon van a sor, hogy nagy politikai felfordulást legyen kénytelen elszenvedni? A nagy figyelem ellenére, amely az ország felé a választási kampány alatt irányult, a nemzetközi közösségnek nem sikerült előmozdítania a párbeszédet, amely megelőzhette volna a március 1-jén bekövetkezett összecsapásokat. A korábbi államfő, Levon Ter-Petroszjan vezetése alatt álló ellenzéki mozgalom által a választási eredmények ellen szervezett 11 napos tüntetést követően a rendőrség megkísérelte a tüntetők feloszlatását. A helyzet elfajult: nyolc ember meghalt és sokan megsérültek, és rendkívüli állapotot vezettek be, ami a tájékoztatás szabadsága és a gyülekezési szabadság, illetve a politikai pártok korlátozásával járt. Azóta 400 embert tartóztattak le. A lakosságon (1)

Lásd a jegyzőkönyvet.

57

58

HU


nyilvánvaló aggodalom lett úrrá, attól félnek, hogy az elnyomás politikáját fogják alkalmazni. A mi kötelességünk ma az, hogy az örmény konfliktusban érintett valamennyi féllel kötött szerződéseink alapján hangot adjunk ennek az aggodalomnak. A kérdés azonban az, milyen módszert javasoljunk, hogy észhez tudjuk téríteni a feleket és le tudjuk ültetni őket a tárgyalóasztalhoz a jelenlegi nagyon feszült helyzetben? Ez a feladat. Helyre kell állítanunk a hétköznapi örmény férfiak és nők bizalmát a szárnyát bontogató demokráciában. A bizalom helyreállításának eldősleges előfeltétele, hogy kivizsgáljuk a közelmúltbeli eseményeket, és hogy elérjük a bebörtönzöttek szabadon bocsátását. A következő lépés – a nemzetközi közösséggel, a dél-kaukázusi különleges képviselőnkkel és az európa tanácsbeli és az EBESZ-beli partnereinkkel együttműködésben – egy menetrend meghatározása örmény barátaink számára, hogy visszatérjenek a tárgyalóasztalhoz, és a konfliktusban részt vevő valamennyi felet az asztalhoz kell ültetnünk, a hivatalos és az ellenzéki oldalon egyaránt. A demokrácia szabályai a párbeszéden és az erőszakmentességen alapulnak, és a mi feladatunk ennek a megközelítésnek az elősegítése. Engedelmével, elnök úr, egy szóbeli módosításra szeretnék javaslatot tenni: nem tudom, hogyan folytassam, mivel a helyzet az, hogy hibát követtünk el az állásfoglalásban. A H preambulumbekezdésben Hegyi-Karabah területére hivatkoztunk ott, ahol Hegyi-Karabah státuszáról kellett volna beszélnünk. Úgy tűnik, kollégáim egyetértenek a szóbeli módosítással. Dobolyi Alexandra, szerző . − Elnök úr, én a négy képviselő egyike voltam, aki tagja volt az Európai Parlament választási megfigyelő csoportjának Örményországban, és teljes mértékben egyetértek és támogatom az elnökválasztással kapcsolatban tett megállapításait, nevezetesen, hogy a választás többnyire összhangban volt az EBESZ-nek és az Európa Tanácsnak tett kötelezettségvállalásokkal és szabályokkal. Az állami hatóságok őszinte erőfeszítéseket tettek a megelőző választás során észlelt hiányosságok pótlására. Engedje meg, hogy kihasználjam ezt a lehetőséget, és megköszönjem a Bizottság jereváni küldöttségének mindazt a segítséget, amelyet nekünk nyújtottak. A választás többnyire összhangban volt a normáinkkal, amint azt említettem, de további javulásra és politikai akaratra van szükség a fennmaradó problémák megoldásához. Mély sajnálatomat és aggodalmamat fejezem ki az Örményországban bekövetkezett közelmúltbeli események, a rendőrség és az ellenzéki tüntetők közötti erőszakos összetűzések miatt, amelyek nyolc polgár halálához és több mint 100 sérüléséhez vezettek. Magától értetődően elvárjuk a lezajlott események nyílt és független kivizsgálását, illetve az eseményeket követően bevezetett rendkívüli állapot részleges megszüntetését. Bár ez a jó irányba tett lépés, mégsem elegendő. Felszólítom az örmény hatóságokat, hogy teljes egészében szüntessék meg a rendkívüli állapotot. A képviselőcsoportom nevében felszólítok minden érintett felet, hogy tanúsítson nyíltságot és higgadtságot, és hogy haladéktalanul kezdjenek építő párbeszédet. És végül, de nem utolsósorban, sajnálattal vesszük tudomásul és aggodalmunkat fejezzük ki a tűzszüneti megállapodásnak a Hegyi-Karabahhal határos területen bekövetkezett példa nélküli megsértése miatt, és határozottan arra szólítunk fel minden felet, hogy tartózkodjon minden olyan lépéstől, amely alááshatja a tárgyalási folyamatot. Sürgetjük, hogy tartózkodjanak az erő zajos és katasztrófához vezető politikájától, és felszólítjuk őket, hogy a tárgyalások csendes és békés politikáját gyakorolják.

13-03-2008

13-03-2008

HU


Urszula Gacek, szerző . − Tisztelt elnök úr! A közelmúltbeli örményországi események megmutatták, mennyire nehezen tudnak a volt Szovjetunió szárnyukat bontogató demokráciái megbízni a választási folyamatban. A hatalom birtokosai számára nagy a kísértés, hogy a saját javukra manipulálják a kártyákat, különösen a választások előkészítése alatt, miközben a vesztesek nehezen tudják elfogadni az eredményeket. Azokat a problémákat, amelyeket a választást követően Örményországban megfigyeltünk, a nyolc ember halálát előidéző erőszakos összetűzések, illetve a rendkívüli állapot formájában bevezetett rendkívüli intézkedés tovább súlyosbították. Az összes politikai tevékenység betiltását és a sajtó szigorú cenzúrázását 2008. március 1-jén vezették be 20 napos időtartamra. A politikai tevékenységek tilalmát ezt követően megszüntették. A sajtószabadság elvét kell követni, beleértve a korlátozás nélküli internet-hozzáférést is. Valamennyi alkotmányos szabadságjogot helyre kell állítani a jövő héten. Sajnos nem lehet kizárni, hogy a rendkívüli állapotot meghosszabbítják. Egyelőre lefedték a kuktafazekat. Aggódom amiatt, hogy mit tesznek most a nyomás csökkentése érdekében. A demokrácia felépítése összetett folyamat. Olyan intézményeknek kell oltalmaznia, amelyekben minden fél megbízik. Ezért sajnálatos, hogy a búcsúzó elnök támadta az ország emberi jogokért felelős ombudsmanát, aki bírálta a kormány lépéseit. Csak az ombudsman szerepének erősítése és a választási csalásokkal kapcsolatos vádakat kivizsgáló alkotmánybíróság pártatlanságának biztosítása révén lehet a demokráciát megóvni. Amíg nem hisznek a demokrácia örményországi védelmezőiben, határozottan felszólítok a vitában érintett minden felet, hogy haladéktalanul vegye igénybe az EU és az EBESZ-küldöttek által ajánlott közvetítést. Erik Meijer, szerző . − (NL) Tisztelt elnök úr! Az elnökválasztások során egyre gyakrabban tapasztalunk bizonytalanságot abban a tekintetben, hogy a hatalmon levő kormány által előnyben részesített jelölt megszerezte-e a szavazatok valódi többségét, vagy csak nagyszámú szavazatot kapott. Még ahol a jelöltnek igazi többsége is van, fennmarad a kétség ennek a többségnek a méretéről, főleg ott, ahol nyilvánvaló kísérletek történtek ennek a többségnek a mesterséges növelésére. Ha emellett egyes jelöltek indulását is megakadályozták, ha csak a kormány által támogatott jelöltnek van hozzáférése a sajtóhoz, a rádióhoz és a televízióhoz, ha az ellenzék vagy a külföldi megfigyelők nem tudják megfelelően ellenőrizni a szavazatok összeszámolását, ha a hadsereg és a rendőrség leveri a hivatalosan bejelentett eredmények elleni békés tüntetéseket és letartóztatják az ellenzéki vezetőket, akkor minden ok megvan komolyan azt feltételezni, hogy a választói akarat érvényesülését meggátolták. Európán kívül Mexikóban és Kenyában, Európán belül Fehéroroszországban, Oroszországban, Grúziában és Örményországban tapasztaltunk ilyen ellentmondásos elnökválasztásokat. Örményország már e nélkül az elnökválasztás nélkül is rendkívül bonyolult helyzetben volt. Hagyományosan szoros kapcsolatokat ápol Oroszországgal, közéjük ékelődik azonban a szomszédos Grúzia, amely súlyos konfliktusban van Oroszországgal és a szomszédos Azerbajdzsánnal, amelynek hosszú évek óta határvitája van Örményországgal. Amikor az orosz tartományt, a Kaukázuson túli területet az 1920-as években az etnikai vonalak mentén felosztották, az örmények által lakott, beékelődő Hegyi-Karabah területét Azerbajdzsánnak adták egy kompromisszum keretében, garantálva a regionális örmény autonómiát. Ez a megoldás nem tartható fenn tovább a poszt-szovjet időszakban, mivel

59

60

HU


a két állam, Azerbajdzsán és Örményország most ellenségek. Jelenleg a területet Örményország tartja megszállva, és ez elhúzódó konfliktushoz vezetett keleti szomszédjával, bár tűzszünet van érvényben. Az ilyen, folyamatos háborúval és blokádokkal fenyegető helyzetek gazdag táptalajt biztosítanak a tekintélyelvű kormányzás felvirágzásához, és nehéz a demokrácia fenntartása az országban. A február 19-i választás óta eltelt időben bekövetkezett események nem okoztak meglepetést. De így is meg kell tennünk minden erőfeszítést a demokratikus állapotok és az ellenzék jogainak helyreállítására. Az Európai Uniónak vagy tagállamainak az az igénye, hogy jó kapcsolatokat tartsanak fenn az olyan országok de facto irányítóival, mint Oroszország, Fehéroroszország, Grúzia vagy Örményország, csak másodlagos jelentőségű lehet emögött az elsődleges kötelességünk mögött. Marios Matsakis, szerző . − Tisztelt elnök úr! Örményország lényegében a közelmúltban újjászületett ország, amely demokratikus intézményeinek megerősítéséért és polgárai jólétének megóvásáért küzd, miközben két nem annyira demokratikus de felettébb ellenséges szomszéd közé szorult, nevezetesen Oroszország és Törökország közé, és miközben nyugtalanító mértékben és méltánytalanul belekeveredett egy területi konfliktusba az azerbajdzsáni totalitárius rezsimmel. Ebben a helyzetben a közelmúltban tartott elnökválasztás nem volt tökéletes, de a nemzetközi megfigyelő misszió szavaival élve a választást „nagyobbrészt az EBESZ és az Európa Tanács […] normáival összhangban bonyolították le”. Szomorú, hogy a jelek szerint a választást követő tüntetésekkel szemben a rendőrség a szükségesnél nagyobb mértékű erőt alkalmazott, ami nyolc ember − köztük egy rendőr − halálához vezetett. Az ezekhez a halálesetekhez vezető események minden részletre kiterjedő és pártatlan vizsgálatára szólítunk fel. Biztosítékot kaptunk arra is, hogy kivizsgálják azokat a vádakat, amelyek szerint külső erők szítják az erőszakot Örményországban az ország destabilizálása érdekében. Az állásfoglalás támogatására szólítok fel mindenkit. Marcin Libicki, szerző . − (PL) Tisztelt elnök úr! Magától értetődik, hogy azt szeretnénk, ha béke lenne Örményországban, ha biztonságosak lennének a határai, és ha sikeresen irányíthatná a külügyeit. Emlékeztetném Önöket arra, hogy az örményországi választások súlyos tüntetéseket váltottak ki. Ami ma ott történik, azt a Kaukázus – egy nagyon instabil régió – különleges összefüggésében kell vizsgálni. Amíg enyém a szó, elnök úr, az Ön engedélyével szeretném megragadni a lehetőséget, hogy hangot adjak felháborodásomnak azok miatt a hírek miatt, amelyeket az imént kaptam a moszuli káldeus érsek, Faraj Rahho meggyilkolásáról. Február 29-én rabolták el és három testőrét lelőtték. Ez megint egy olyan támadás, egy olyan bűntett, amelyet olyanok követnek el, akik nem merik megmutatni az arcukat a világnak, akik ártatlan áldozatokat rabolnak el, vallási tevékenységeket végző hétköznapi embereket – többnyire keresztényeket, katolikus keresztényeket. Ma ismét egy ilyen bűntettnek lehettünk tanúi, és nekem úgy tűnik, hogy ezt az ügyet a legközelebbi brüsszeli ülésünk napirendjére kell venni különleges napirendi pontként. Az Úr adjon örök nyugodalmat a hős mártírnak, akik ma halt meg Moszulban.

13-03-2008

13-03-2008

HU


Marian-Jean Marinescu, a PPE-DE képviselőcsoport nevében . – (RO) Határozottan el kell ítélni mindazt, ami Örményországban történt, bár az események sajnos nem okoztak meglepetést. Nagyon hasonló események történnek a régió egy másik országában, és mindez az 1990 óta fennálló helyzet szerves folytatását képezi. Az attól az időponttól mind a mai napig fennálló több tényező következményével vagyunk most kénytelenek szembenézni: a nem kielégítő gazdasági fejlődés, a lappangó konfliktusok és az Orosz Föderáció befolyása. Mindennek tetejében ott a koszovói helyzet, amely – a szerzők jelentős de eredménytelen erőfeszítései ellenére – precedensértékű lesz az érintett felek számára. A régió lakossága szempontjából mindez csak bizonytalansághoz, a hatóságokba vetett bizalom elvesztéséhez, és a manipulálhatóság növekedéséhez vezet. Csak egy megoldás létezik a normális állapotok helyreállítására: a magasabb életszínvonalat generáló gazdasági fejlődés. Vannak energiaforrások. Az ilyen erőforrások, és ezek szállításának fejlesztése megoldja a gazdasági fejlődés és az Orosz Föderációtól való függőség problémáját, valamint általánosságban megoldja Európa problémáját is. Az Európai Unió nem igazán foglalt állást az ügyben, és ha megoldást akarunk találni a Dél-Kaukázus problémáira, az Uniónak aktív lépéseket kell tennie az energiaszállítási útvonalak fejlesztésére a fekete-tengeri régióban. Justas Vincas Paleckis, a PSE képviselőcsoport nevében. – (LT) Ha az európai szomszédságpolitikában részt vevő és az EU irányába pozitív beállítottságot tanúsító valamely ország sikeres demokratikus választásokat rendez, az számunkra is győzelem. Ha balul ütnek ki a dolgok, az mindkettőnk számára vereség. Az örményországi elnökválasztást a nemzetközi megfigyelő misszió szerint a nemzetközi normáknak megfelelően bonyolították le. Sajnos a rákövetkező események semlegesítik ez az előre tett bizonytalan lépést. A vérontás és a rendkívüli állapot bevezetése letérítette Örményországot a demokrácia felé vezető útról, és gátolja az Európai Unióval fenntartott kapcsolatait. Az emberi jogokat elnyomják Örményországban és nincs szólásszabadság sem. Jerevánnak teljesen meg kell szüntetnie a rendkívüli állapotot és az EBESZ képviselőjének közre kell működnie a válság megoldásában. Remélhetőleg mindkét tárgyaló fél önmérsékletet fog tanúsítani és tevékenységét az európai értékekre alapozza. Janusz Onyszkiewicz, az ALDE képviselőcsoport nevében . – (PL) Tisztelt elnök úr! A mostani örményországi válság nem az első. Az ország Levon Ter-Petroszjan elnöksége alatt kezdett el élesen elszakadni a liberális és demokratikus normáktól. A főbb ellenzéki pártokat betiltották, a sajtószabadságot korlátozták, és az volt az általános vélekedés a parlamenti választásokról, hogy azok nem feleltek meg a demokratikus kritériumoknak. Ter-Petroszjan úr a tüntetések hatására lemondott elnöki posztjáról. Ez némi stabilitást eredményezett az országban, de ennek véget vetett kilenc vezető örmény politikusnak – köztük a miniszterelnöknek – a parlamentben ismeretlen merénylők által történt drámai meggyilkolása. Most a körülbelül 10 évvel ezelőtt történt események megismétlődésének lehetünk szemtanúi. A mostani válság azonban annak is a következménye lehet, hogy az örmény társadalom belefáradt az úgynevezett „karabahi klán” kormányaiba, amelyhez a korábbi és a mostani elnök is tartozik. A kormányt általánosan vádak érik amiatt, hogy a demokrácia

61

62

HU


álarca alatt visszaállította a tekintélyelvű kormányzást, az üzleti tevékenységek és a hanyatló gazdaság maffiaszerű ellenőrzésével. Egyre növekszik a félelem Örményország növekvő elszigetelődése és Hegyi-Karabah kapcsán kirobbant lezáratlan konfliktusban elfoglalt helyzetének gyengülése miatt. Amikor Ter-Petroszjan úr úgy döntött, hogy visszatér a politikába és megméretteti magát a választásokon, a nagyobb külpolitikai rugalmasságra vonatkozó ígérete jelentős támogatottságot szerzett neki. A jelenlegi válság azonban rendkívül mély. Reméljük, hogy politikai eszközökkel fogják megoldani, bár ez egyáltalán nem biztos. Amennyiben ez nem így történik, elképzelhető, hogy felszítják a Hegyi-Karabahban zajló konfliktust, hogy a kormány körül egyesíthessék a társadalmat. A Karabahban történt legutóbbi incidens, amelyben 11 ember halt meg, megerősíti ezt a félelmet. További következmény lehet, hogy Örményország Oroszországtól való függősége tovább erősödik. Az Örményország és Irán közötti csővezeték nemrégen történt átadása nem csökkenti ezt a függőséget, mivel a földgázt – és magát a csővezetéket is – természetesen a Gazprom ellenőrzi. Az örményországi súlyos helyzettel kapcsolatos magatartásunknak barátságosnak kell lennie, de nem tartózkodhatunk a kritikától vagy aggodalmunk kifejezésétől, ha ez szükséges. Véleményem szerint az állásfoglalásban javasolt álláspont megfelel ezeknek a kritériumoknak. Ewa Tomaszewska, az UEN képviselőcsoport nevében . – (PL) Tisztelt elnök úr! A 2008. február 9-én tartott elnökválasztás kimenetele szerepet játszott Örményország destabilizálódásában, bár ki kell hangsúlyozni, hogy a választás lebonyolítását az EBESZ a demokratikus normákkal összhangban lévőnek ismerte el. A Levon Ter-Petroszjan házi őrizetbe helyezését követő demonstrációk és azok március 1-jén bekövetkezett brutális leverése nyolc ember halálát, számos ember megsérülését, és a rendkívüli állapot kihirdetését eredményezte. A sajtó korlátozása és az ellenzék egyre több és több tagjának letartóztatása súlyos aggodalomra ad okot. Felszólítjuk az örmény hatóságokat, hogy haladéktalanul állítsák helyre a polgári jogokat, szüntessék meg a rendkívüli állapotot, tartsák tiszteletben az emberi jogokat, és állapítsák meg, hogy ki volt felelős a 2008. március 1-jei tragikus eseményekért. Az ügy kivizsgálását nem szabad ürügyül használni az ellenzék további üldözéséhez. Az örményországi helyzet valóban nagyon összetett és a képviselőinknek nagy figyelmet kell szentelnie neki. Evgeni Kirilov (PSE). – Tisztelt elnök úr! Hozzá szeretném tenni, hogy Örményországban a demokratikus normák nem felelnek meg a mi elképzeléseinknek. A társadalmi-gazdasági állapotok súlyosbítják a helyzetet, és ez természetesen további embereket visz az utcára. Szeretnék azzal a kéréssel fordulni az örmény hatóságokhoz és természetesen Azerbajdzsánhoz, hogy próbálják meg megoldani ezt a hosszú ideje húzódó konfliktust. Léteznek olyan Örményország által elfoglalt területek, amelyeket el kellene hagyniuk, mivel nem élnek ott örmények. Ami igazán aggasztó, hogy mindkét ország az újra-felfegyverkezésen dolgozik, ami természetesen azoknak a valós társadalmi problémáknak a visszatükröződése, amelyekkel ezeknek az országoknak – különösen Örményországnak – szembe kell néznie. Ezért támogatom a közös állásfoglalásra irányuló indítványt, de úgy vélem, továbbra is szorosan nyomon kell követnünk a helyzet alakulását, mivel az felettébb aggasztó.

13-03-2008

13-03-2008

HU


Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). – (PL) Tisztelt elnök úr! Örményország az országok azon csoportjába tartozik, amely támogatást kap az Európai Uniótól a politikai és gazdasági reformok bevezetéséhez, a jogállamiság elve alapján működő állami intézmények létrehozásához, valamint a korrupció és a szervezett bűnözés felszámolásához. Ezért igazunk van, ha a politikai folyamatot és a demokratikus elvek tiszteletben tartását megfigyelés alatt tartjuk ebben az országban. Ez különösen fontos, ha figyelembe vesszük az Örményországban a Szovjetunió összeomlása óta zajló változásokat. A kormányok nagyon gyakran kísérlik meg befolyásolni a sajtót, de amikor erőszakhoz és az erő alkalmazásához folyamodnak, akkor kivételes határozottsággal kell szembeszállni velük. A helyzet kivételesen bonyolult, amikor halálos áldozatok is vannak. Kategorikusan követeljük a szabadság helyreállítását, az eltérő nézetek tiszteletben tartását, valamint a demokrácia és a polgári jogok fenntartását. Elítéljük az erő alkalmazását és a demokratikus gyűlések, tiltakozások és demonstrációk erőszakos feloszlatását. Louis Michel, a Bizottság tagja. − (FR) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! A Bizottság különösen közelről figyeli a demokráciával és az emberi jogokkal kapcsolatos helyzetet Örményországban, amely – amint azt Önök is tudják – egyik partnerünk az európai szomszédságpolitikában. A jereváni küldöttségünk közvetítőin keresztül követjük figyelemmel az eseményeket a tagállamokkal együtt és szoros együttműködésben az Európai Unió különleges képviselőjével, Peter Semnebyvel. A folyamat részeként szintén rendszeres kapcsolatban állunk a demokrácia és az emberi jogok terén tevékenykedő helyi és nemzetközi nem kormányzati szervezetekkel. A Jerevánban március 1-jén, a választást követően bekövetkezett tragikus eseményekkel kapcsolatban a Bizottság osztja a rendőrség és az ellenzéki tüntetők közötti – számos ember halálát előidéző – erőszakos összetűzések miatt érzett általános aggodalmat. A Bizottság ezért az események részletes kivizsgálására és a törvénysértőkkel szembeni eljárásra szólított fel. Az örmény kormányt is felszólítottuk, hogy haladéktalanul szüntesse meg a rendkívüli állapotot. A Bizottság meg van győződve annak fontosságáról, hogy valamennyi oldalnak tartózkodnia kell az erő alkalmazásától. Elvárjuk, hogy minden örményországi fél kötelezze el magát a politikai párbeszéd mint a nézetkülönbségek megoldására szolgáló eszköz mellett. Ugyanekkor a Bizottság sajnálja, hogy a közelmúltbeli események árnyékot vetettek Örményország egyre pozitívabb előrehaladására, amelyet az európai szomszédságpolitika akciótervének végrehajtása terén ért el, különösen az emberi jogok és a demokrácia tekintetében. A politikai reformok végrehajtására és az emberi jogok tiszteletben tartására vonatkozó felhívás szerves része az Európai Unió és Örményország közötti partnerségnek, és a Bizottság ezért minden rendelkezésére álló eszközt fel fog használni annak érdekében, hogy teljes lendülettel való előrehaladásra buzdítsa az örmény hatóságokat ezeken a területeken. Az EU és Örményország közötti ESZP akcióterv 2006-ban történt elfogadása révén egy olyan politikai eszközre tettünk szert, amellyel támogathatjuk a közös értékeinken alapuló elvek tiszteletben tartását. Szilárd meggyőződésünk, hogy az Örményországgal a partnerségi és együttműködési megállapodás és az ESZP cselekvési terv politikai rendelkezéseivel összhangban folytatott folyamatos párbeszéd valóban a leghatékonyabb eszköz az Európai Uniónak az emberi jogok és nemzetközi jog tiszteletben tartására vonatkozó üzenetei

63

64

HU


közvetítésére. Az együttműködési bizottság és az együttműködési tanács, illetve a parlamenti együttműködési bizottság éves ülései ezért különösen fontosak. A Bizottság az Örményországnak nyújtott pénzügyi és gazdasági támogatás révén továbbra is határozottan hozzájárul a reformfolyamathoz. Az emberi jogok és a demokrácia területén zajló politikai reform támogatása továbbra is prioritás marad a 2007-2010 közötti időszakra vonatkozó nemzeti indikatív programban. A kétoldalú támogatásunk közel harmada – a kérdéses időszakban 98,4 millió EUR – az idevonatkozó projektek támogatására fordítódik majd. Még pontosabban, az Örményországgal kötött 2007. évi kétoldalú támogatási program az igazságügyi reform céljaira 18 millió EUR nagyságrendű pénzügyi támogatást tűzött ki. Biztos vagyok abban, hogy az Európai Parlament támogatni fogja ezt az erőfeszítésünket és legrendíthetetlenebb szövetségesünk lesz. Elnök. − A vitát lezárom. A szavazásra a vita végén kerül sor. 9.2. Oroszország Elnök. − A következő megvitatandó napirendi pont a tüntetőknek az oroszországi elnökválasztást követően történt letartóztatására vonatkozó öt állásfoglalási indítvány (2) . Bernd Posselt, szerző . − (DE) Tisztelt elnök úr! Az állásfoglalás tervezetének előkészítése során közülünk egyeseket azzal vádoltak meg, hogy Oroszország ellenségei vagy ellenfelei vagyunk. Éppen ellenkezőleg! Oroszország barátai vagyunk, aggódunk a demokrácia és a jogállamiság sorsa miatt ebben a jelentős európai országban. Szenvedélyesen tiltakozunk az ellenzéki aktivisták bebörtönzése miatt, akik nem tettek mást, mint felhívták a figyelmet arra a tényre, amelyet valamennyi nemzetközi szervezet is észrevételezett, nevezetesen hogy az oroszországi elnökválasztás rendkívül tisztességtelen volt. Az ellenzéki aktivisták és mindazok azonnali szabadon bocsátására szólítunk fel, akiket hosszú ideje börtönökben és munkatáborokban tartanak, mint például az úgynevezett Jukosz-rabokat, azaz Hodorkovszkijt és Lebegyevet, és támogatom Merkel kancellár felhívását, hogy ezt a két embert bocsássák végre szabadon. Egy dologgal azonban tisztában kell lennünk. Oroszország újonnan megválasztott elnökének kivételes lehetősége van, hogy új kezdetet hirdessen meg, hogy elmozduljon a demokrácia, a jogállamiság, valamint egy kevésbé nacionalista és agresszív külpolitika irányába. Ez azonban azt jelenti, hogy ki kell szabadítania magát a Gazprom béklyójából és meg kell szabadulnia a Putyin-rendszertől; szomorú, hogy ennek egyáltalán nem tapasztalhatók a jelei. Ezért kötelességünk, hogy hangot adjunk az őszinte bírálatunknak. Nem azok Oroszország barátai, akik – Schröderhez, a korábbi német kancellárhoz hasonlóan – dicsőítik a putyini rendszert és hagyják magukat belekeverni a propagandába és a rendszer gazdasági és nacionalista érdekeibe; nem, Oroszország barátai támogatják az orosz emberek emberi és polgári jogait, akiknek esélyük van arra, hogy az ország demokratikusan fejlődjön. Ha hallgatunk, a demokrácia és a jogállamiság kicsiny magvait, amelyeket Jelcin elnök hintett el, és amelyeket Putyin elnök veszélybe sodort, végül is el fogják tiporni, és ez nem lehet Európa vagy az orosz emberek érdeke. (2)


13-03-2008

13-03-2008

HU


(Taps) Marios Matsakis, ügyben.

szerző . − Tisztelt elnök úr! Személyes minőségemben beszélek az

Az utóbbi években lényeges változások következtek be Oroszországban, a sztálini kommunizmustól a liberális kapitalizmus kezdetéig, a hidegháborús nukleáris fenyegetéstől a baráti leszerelés és a nyugattal való katonai együttműködési tárgyalások megkezdéséig. Ugyanekkor demokratikusabb reformokat indítottak meg az országban és az orosz emberek életszínvonala folyamatosan emelkedett. Üdvözöljük ezeket a változásokat és támogatnunk kell azokat. Nem kell mindig kritizálnunk a rossz dolgokat; néha el kell néznünk azokat és támogatnunk a jó dolgokat. Így nem pusztán objektívek leszünk, hanem gyorsabban és nagyobb mértékben ösztönözni is tudjuk a jó irányba mutató változásokat. Mindezeket szem előtt tartva és a legutóbbi oroszországi elnökválasztást vizsgálva azt kell mondanunk, hogy ezeket a korábbiaknál demokratikusabb módon bonyolították le, bár még mindig fennállt az a probléma, hogy a jelöltek nem egyenlő mértékben fértek hozzá a sajtóhoz. De legyünk őszinték, az EU-tagállamokban nem kell-e nekünk is szembesülni ezzel a problémával? Sajnos kell. A választásokat követően tiltakozások voltak az utcákon. A jelentések szerint tiltakozások némelyikével szemben az orosz rendőrség aránytalanul nagy erőt vetett be. Kijelenthetnénk azt teljes komolysággal, hogy az EU tagállamok vagy a jelölt államok saját rendőrsége angyalként viselkedik, és soha – a valóságban gyakrabban, mint szeretnénk – nem vet be aránytalanul nagy erőt? Igen, elítéljük a jelöltek tisztességtelen kezelését az állami tulajdonú orosz tömegtájékoztatási eszközökben, igen, elítéljük az erő aránytalan alkalmazását az orosz rendőrség részéről a tiltakozók ellen, de mi ezt ugyanolyan módon és ugyanazzal a szellemiséggel tesszük, mint ahogyan akkor tennénk, ha hasonló eseményekkel bármely más országban vagy országcsoportban kellene szembenéznünk, ideértve a sajátunkat is. Dobolyi Alexandra. − Tisztelt elnök úr! Csalódást kell okoznom Önnek. Én nem tartozom ennek az állásfoglalásnak a szerzői közé, és a képviselőcsoportom nem írta alá az állásfoglalást. Ennek oka nem az volt, hogy elkerüljük a mai vitát. Nem az volt, hogy azt gondoljuk, nem kell megvitatnunk ezeket az ügyeket és nem az, hogy azt gondoljuk, nincsenek problémák Oroszországban, és az sem, hogy azt gondoljuk, nem kell foglalkoznunk az orosz elnökválasztással kapcsolatban felmerült gyanúval, hanem az, hogy erős meggyőződésünk, hogy amikor Oroszországgal foglalkozunk – egy világszintű szereplővel, az ENSZ Biztonsági Tanácsának tagjával és az EU egyik fő partnerével –, kiterjedt és jól előkészített plenáris vitát kell lefolytatni. Oroszország nem csak az egyik közeli szomszédunk, hanem stratégiai partnerünk is. Széles körű vitát szeretnénk a kapcsolatunkról, amelynek során minden lényeges kérdéssel foglalkozunk, a kereskedelemtől a befektetésig – amely virágzik – és az energiáig, a demokráciáig és az emberi jogokig. Számos eltérő vélemény létezik Oroszország tekintetében, de azt hiszem azzal mindenki egyetért, hogy Oroszország egyik kulcsfontosságú partnerünk a regionális konfliktusok és a globális kihívások kezelése terén, és hogy sok teendő maradt még, hogy kapcsolatunk elérje a benne rejlő összes lehetőséget. Képesnek kell lennünk arra, hogy kiterjedt

65

66

HU


eszmecserét folytassunk e Házban, de a Bizottsággal és a Tanáccsal is abban a kérdésben, hogyan alakítsunk ki egy pragmatikus megközelítést és működjünk együtt minden olyan ügyben, ahol az lehetséges, és ne értsünk egyet olyan ügyekben, ahol nem tudunk együttműködni. Több mint nyilvánvaló, hogy nem lehetséges vagy helyénvaló ezt a jelentős és fontos kérdést csütörtök délután 20 percben elintézni, és ez az oka annak, amiért a képviselőcsoportom nem tudja támogatni az állásfoglalás-tervezetet és az oka annak, amiért a képviselőcsoportom tartózkodni fog a szavazástól. Marcin Libicki, szerző . − (PL) Tisztelt elnök úr! Egy másik választás zajlott Oroszországban, és ismét számos jelöltet eltávolítottak a szavazás előtt. A választás eredményei ellen tiltakozó ellenzéki aktivistákat ismét erőszakkal oszlatták fel. És a nyugat ismét meglepődött, háromszorosan is. Először is, hogy Oroszországban a polgári jogokat nem tartják tiszteletben. Másodszor, hogy miért üldözik az ellenzéket, amikor az úgyis olyan gyenge? Harmadszor, hogy miért tesznek így, amikor a közvélemény elvben minden kormányzati intézkedést támogat? Fel kell ismernünk, hogy senki nem képes igazán megérteni azt az országot, aki Oroszországot és az oroszokat normális társadalomként és normális civilizált nyugati államként kezeli. Az orosz mentalitás teljesen eltérő, amint azt azok is – például számos közép- és kelet-európai nemzet – meg tudják erősíteni, akik mindig Oroszország szomszédai voltak. Azt nagyon jól tudjuk, hogy az orosz társadalom a választásoktól függetlenül is mindig támogatja a kormányt és a hatóságokat. Ez mindig is így volt Oroszországban, és mindig így is lesz. Természetesen teljes mértékben egyetértek Posselt úrral, hogy Oroszország igazi barátainak mindent meg kell tenniük, ami lehetséges, hogy megváltoztassák a dolgok ilyetén állását. De véleményem szerint semmi okunk nincs arra, hogy meglepődjünk. Jana Hybášková, a PPE-DE képviselőcsoport nevében . – Tisztelt elnök úr! Az Orosz Föderáció egy olyan ország, amellyel mindenképpen próbálunk stratégiai partnerségeket kötni. Ha nem a demokrácia, akkor a jogállamiság a kulcsfontosságú szempont itt. Február 27.: a Másik Oroszország koalíció egyik aktivistáját kiengedték a Tver orosz városban található elmegyógyintézetből. Roman Nyikolajcsik büntető pszichiátriai kezelésnek esett áldozatául. A rá nehezedő politikai nyomás akkor kezdett növekedni, amikor helyi jelöltnek választották a Másik Oroszország pártlistáján. Larissza Arapot 46 napon keresztül tartották fogva, miután bíráló cikket jelentetett meg a murmanszki területen. Artem Baszirovot több mint egy hónapig kórházban kezelték a Mari Köztársaságban, mert támogatta a Másik Oroszországot. Március 1.: nyílt levél Oroszország Szövetségi Biztonsági Szolgálatának. „Mi, újságírók és Natalja Morar, a The New York Times című lap tudósítójának munkatársai, követeljük, hogy a SZBSZ vezetése szüntesse be az újságírónő alkotmányellenes fogva tartását a Domodegyovo repülőtér vámterületén, és nyissa meg számára az orosz határt.” Március 4.: ezrek vonultak fel Moszkvában és Szentpétervár utcáin. Moszkvában, ahol a hatóságok megtagadták a gyülekezési engedély kiadását, több tucat embert letartóztattak, amikor a gumibotokkal felfegyverkezett rendőrség megrohamozta a tömeget. Nyikita Beliket, a Jobboldali Erők Szövetsége pártjának vezetőjét az OMON Biztonsági Erők álruhás emberei hurcolták el. Lev Ponomarev, az Emberi Jogokért mozgalom elnöke, és Denis

13-03-2008

13-03-2008

HU


Bulinov, az Egyesült Polgári Front ügyvezető igazgatója szintén a letartóztatottak között volt. Március 7.: elhallgatatják az újságírókat az orosz szavazás idejére. Dél-Szahalinban a hadsereg egyik hadnagya megtámadta a juzsno-szahalinszki Tvoja Gazeta egyik újságíróját. Novoszibirszkben Jevgenyij Ivanov fotóst a „hatóságokkal szembeni ellenszegüléssel” és a „regisztráció elmulasztásával” vádolták. Szentpétervárott a Grazdanszkij Golos egyik újságíróját a milicija „szavazókörzetben való engedély nélküli tartózkodás” vádjával őrizetbe vette. Az újságot a Golos, egy független választási megfigyelő csoport működteti. A Vpered (Előre) – egy helyi napilap Kimkiben, a moszkvai területen – egyik újságíróját a milicija képviselői megtámadták, amikor le akarta adni a szavazatát. Ez lenne a jogállam? Lidia Joanna Geringer de Oedenberg, a PSE képviselőcsoport nevében . – (PL) Tisztelt elnök úr! Az EU Oroszországgal kötött megállapodásai nem csak a gazdaság, a biztonság és az energia területén való fokozottabb együttműködésre térnek ki, hanem a jogállamiság, a demokrácia és az alapvető emberi jogok tiszteletben tartására. Ennek ellenére a választások előkészítése során az ellenzéki csoportokat és a nem kormányzati szervezeteket sokkal szigorúbb szabályoknak rendelték alá a gyülekezéshez és a békés demonstrációhoz való jog tekintetében. Ezen túlmenően, a főbb napilapokat és a rádió- és televízióadókat szoros kormányzati ellenőrzés alá helyezték. Az ellenzéki pártok által május 3-ára szervezett felvonulás először nem kapta meg a moszkvai hatóságok engedélyét, majd a résztvevők, köztük az ellenzék vezetőinek letartóztatásával ért véget. Sajnálatos módon, legutóbbi választás megmutatta, hogy a demokrácia és a jogállamiság tiszteletben tartása nem erős oldalai Oroszországnak. Nem csupán a rendőrség által a demonstráció alatt alkalmazott aránytalan erőre utalok, hanem az EBESZ megfigyelő missziójával szembeni ellenséges magatartásra is. A nemzetközi közösségnek joga van Oroszország új elnökétől többet elvárni annál, minthogy biztosítson mindenkit arról, hogy a világ legnagyobb országában folytatódik a demokrácia építése, nevezetesen konkrét intézkedéseket, mint például a már évek óta börtönben fogva tartott politikai aktivisták helyzetének felülvizsgálatát. Ewa Tomaszewska, az UEN képviselőcsoport nevében . – (PL) Tisztelt elnök úr! Sem az orosz elnökválasztási kampány, sem maga a választás nem felelt meg a demokrácia szabályainak. A jelöltségek bejelentése során meg sem kísérelték fenntartani a látszatot. A sajtó folyamatos nyomás alatt állt, hogy ne tegyen közzé a hivatalban lévő elnök által támogatott jelöltet bíráló információkat. Akadályozták az ellenzék sajtóhoz való hozzáférését és a választások lebonyolításának megfigyelését. Nehéz ezt elfogadni, különösen, ha tekintetbe vesszük Oroszország tagságát az Európa Tanácsban, valamint az orosz hatóságok korábbi nyilatkozatait, hogy tiszteletben tartják az emberi jogokat. Be kell vallanom, hogy az ilyen nyilatkozatokat csak azok hiszik el, akik nem ismerik Oroszországot. A demokratikus alapelveknek a választások során történt megsértését tiltakozások, egy demonstráció brutális leverése és a tüntetők letartóztatása követték. Oroszország szándékosan eltért a demokratikus normáktól. A lelkiismereti okból bebörtönzöttek azonnali szabadon bocsátását követeljük. Jiří Maštálka, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében . – (CS) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! Örömmel látom, hogy az oroszországi fejlemények ügye utat talált magának a plenáris ülésen tartott vitába.

67

68

HU


Nem fér kétség ahhoz, hogy az Oroszországgal fenntartott jó kölcsönös kapcsolatok előfeltételei annak, hogy az Európai Unió a jövőben is erős legyen. Nagyon sajnálom, hogy az oroszországi választások nem a hatóságok bárminemű beavatkozása nélkül zajlottak le. Másfelől, ami hiányzik belőlünk – mint ahogyan már korábban annyiszor –, az az alapvető tisztelet egyszerű megnyilvánulása az elvégett munka és a nemzet és az ország kultúrája iránt, amelyről ma szó van. Oroszországnak kétségtelenül hosszú utat kell még megtennie, hogy elérje a társadalmi igazságosságnak és az életminőségnek azt a szintjét, amelyet az egész világon látni szeretnénk. Nehezen tud megküzdeni a demográfiai válsággal. Másrészt, első alkalommal fordul elő Oroszország történelmében, hogy az ország legmagasabb képviselője önként elhagyja a Kremlt, és utódát az emberek választják meg. Nem fér kétség hozzá, hogy a politikai technológiákat, eszközöket és irányítási módszereket, köztük a szavazási eljárásokat, tökélyre fejlesztették Oroszországban. Ezeket a technológiákat azonban nyugatról importálták. Meg szeretném megkérdezni azokat, akik ma zokogásban törnek ki a demokrácia oroszországi helyzete miatt, hogy vajon azon is felháborodnak-e, hogy az Európai Parlament kissé gyáva módon elutasította Solana úr kérdőre vonását a nemzetközi jog kezelésével kapcsolatban? Urszula Krupa, az IND/DEM képviselőcsoport nevében . – (PL) Tisztelt elnök úr! A mai vita tárgya az emberi jogok oroszországi megsértése azokkal az emberekkel szemben, akik a demokrácia hiánya miatt tüntettek, különösen a legutóbbi elnökválasztás során. Nem csak hogy erőt alkalmaztak a tüntetőkkel szemben, illetve le is tartóztatták őket, de az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek is vissza kellett hívnia megfigyelő misszióját, mert az orosz kormány eltúlzott korlátozásokat vezetett be velük szemben. Az orosz hatóságok nyomást gyakoroltak az ellenzéki csoportokra, eltűrték a választási csalásokat és irányításuk alá vonták a sajtót. Megakadályozták a nem kormányzati szervezetek tevékenységét és korlátozták a gyűlések szervezését. Nyilvánvalóan nem fogadhatjuk el, hogy nem tartják tiszteletben az emberi jogokat és a demokráciát, hogy nincs szólásszabadság, hogy megkülönböztetést alkalmaznak a nemzeti kisebbségekkel szemben és korlátozzák a független szervezeteket. Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy Oroszországnak nincsenek demokratikus hagyományai. A demokratizálódás 1864-ben kezdődött rövid időszaka 1917-ben Szovjet-Oroszország – egy tipikus totalitárius állam – megalakításával ért véget, amelyet először Lenin, majd Sztálin, azt követően pedig a tanítványaik vezettek, és amely a demokrácia egyenes tagadása volt. Az oroszországi helyzetnek intő példaként kell szolgálnia más birodalmak és totalitárius államok számára, amelyek még akkor is félnek a demokratikus folyamattól, ha az ellenzék csak egy kisebbség és csak az igazságnak a feltárásával fenyegetőzik, amelyet ők megpróbálnak bármi áron eltakarni. Koenraad Dillen (NI). – (NL) Csak két megjegyzés. Egyáltalán semmi problémám nincs az állásfoglalás támogatásával. De természetesen mind tudjuk, hogy Oroszország az energia egy túlságosan is fontos szállítója és ezért az európai állam- és kormányfők csendben félreteszik majd ezt a dokumentumot. Tapasztalatból tudjuk, hogy ha egyszer a gazdasági érdekek forognak kockán, akár Kínában, akár Oroszországban vagy Szaúd-Arábiában, az alapjogi charták szerzőinek az emberi

13-03-2008

13-03-2008

HU


jogok iránt táplált szenvedélye helyett a Reálpolitikának kell teret adni. Ne ringassuk tehát magunkat illúziókba. Másodszor, hölgyeim és uraim, helyettesítsük be az „Oroszország” szót ebben az állásfoglalásban a „Belgium” szóval és a szöveg pontosan ugyanolyan helytálló marad. Nem is olyan régen ugyanis Belgiumban is azzal vádolták meg a rendőrséget, hogy békés tüntetőket vertek meg a brüsszeli polgármester utasítására. Belgiumban is nagymértékben megtagadják az ellenzéktől a sajtóhoz való hozzáférést. Belgiumban is politikai megfontolások alapján kinevezett bírók tiltottak be egy ellenzéki pártot a kormány kérésére és annak a pártnak a kérésére, amelynek az itt jelenlévő biztos is tagja. És a kérdéses bírákat mindezek után előléptették. Európának először a saját háza táján kellene rendet raknia és kézbe vennie ezeknek az áldemokratáknak az ügyét. Józef Pinior (PSE). – Tisztelt elnök úr! Oroszország egy hatalmas ország, egy globális szereplő, az ENSZ Biztonsági Tanácsának tagja és az Európai Unió stratégiai partnere. Először is, szeretnék komoly, nyugodt és objektív vitát kérni az Európai Parlamenttől az orosz demokrácia és az emberi jogok ottani helyzetéről. A realitás az, hogy Oroszország megnehezítette a nemzetközi szereplőknek, hogy ellenőrizzék a legutóbbi parlamenti választásokat. Az Emberi Jogok Európai Bírósága eddig 15 Csecsenfölddel kapcsolatos ügyben hozott Oroszországot elmarasztaló ítéletet. A kínzás és az illegális fogva tartás széles körben és szisztematikusan alkalmazott eszköz maradt a csecsen elnök, Ramzan Kadirov által vezetett kormányerők részéről. A választások előtti időszakban az orosz hatóságok korlátozták a gyülekezési szabadságot és aránytalan méretű erőt alkalmaztak a békés demonstrációk leverésére. A nem kormányzati szervezetekre vonatkozó orosz jogszabályok különösen korlátozó jellegűek. Nem lehet megfelelő vitát tartani az összes témáról ma délután. Még egyszer szeretnék komoly plenáris vitát kérni a demokrácia és az emberi jogok oroszországi helyzetéről. Zbigniew Zaleski (PPE-DE). – (PL) Tisztelt elnök úr! Úgy tűnik, az oroszországi demokratikus változásokat nem követi az alapvető polgári jogok javulása, különösen, ami az ellenzék jogait illeti. Az orosz emberek megtanultak büszkén gondolkodni, de nyomorúságos szolgaságban élnek. A hatóságok nem fognak túl sok figyelmet szentelni nekünk, akármit is mondunk, de az orosz embereket tájékoztatni kell Európa álláspontjáról. Ez valószínűleg hosszú és lassú folyamat lesz, hozzá kell járulni ahhoz a felismeréshez, hogy a dolgok Oroszországban is működhetnek másként, normálisabban, és az emberek is lehetnek boldogabbak, mivel az országban megvannak ehhez az adottságok. Támogatnunk kell ezt a tudatosságot erősítő folyamatot. Zita Pleštinská (PPE-DE). – (SK) Egyetértek az előttem szólókkal, hogy a jó szomszédsági kapcsolatok az Európai Unió és Oroszország között kulcsfontosságúak Európa egészének stabilitása, biztonsága és prosperitása szempontjából. Egyfelől az Európai Uniónak fokoznia kell az együttműködést Oroszországgal, nevezetesen a politikai, biztonsági, gazdasági és mindenekelőtt az energetikai kérdésekben. Másfelől nem maradhatunk szótlanok a demokrácia és a politikai szabadság szabályainak oroszországi megsértése esetén. Hangot kell adnunk elégedetlenségünknek azokban az esetekben, amikor előre értesítenek minket a demokrácia szabályainak megsértéséről, amint az Mihail Kaszjanov elnökjelölt kizárása esetében történt.

69

70

HU


Bízom abban, hogy az újonnan megválasztott elnök, Dmitrij Medvegyev tiszteletben fogja tartani a jogállamiság elvét és a demokráciát, és megteremti a szükséges feltételeket az Európai Unió és Oroszország közötti új partnerségi és együttműködési megállapodásról szóló tárgyalások megkezdéséhez. Janusz Onyszkiewicz (ALDE). – (PL) Tisztelt elnök úr! Szeretnék egy dolgot hozzátenni a választások során elkövetett visszaélések listájához, amely megkérdőjelezte, hogy egyáltalán választásról van-e szó, ugyanis nem volt kik között választani. Arra a tényre utalnék, hogy számos jelölt nem tudta felvetetni magát a jegyzékbe a pártját sújtó pénzügyi nehézségek miatt. Miért állnak fenn ezek a pénzügyi nehézségek? Azért, mert az ezt megelőző, a Dumába történő választás során az ingyenes adásidőre való jog alapján készített hirdetésekért fizetni kellett, ha a párt nem lépett át egy meghatározott küszöböt a szavazáson. Ennek következtében egyes pártok eladósodtak és nem képesek politikai tevékenységet végezni. Ami még rosszabb, a törvényen kívül helyezést kockáztatják a fizetésképtelenség miatt. Ezt a bizarr helyzetet is szem előtt kell tartani. Louis Michel, a Bizottság tagja. − (FR) Tisztelt elnök úr! Egy rövid személyes észrevétellel kezdeném. Hallottam Dillen úr megjegyzését, aki egy szélsőjobboldali pártot képvisel, amely meglehetősen dicstelen párhuzamot vont a belgiumi és oroszországi állapotok között. Nyilvánvalóan kötelességem megcáfolni az állításait. Felismerem bennük azokat az ismert módszereket, amelyeket a pártja szokásszerűen alkalmaz, és amelyek a puszta sértegetés formáját öltik. Hadd szögezzem le nagyon világosan, hogy az ilyen módszerek nem válnak javára annak, aki alkalmazza azokat. Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! A Bizottság szorosan figyelemmel kíséri a március 3-i moszkvai és szentpétervári tüntetések nyomán kialakult fejleményeket: nem csupán moszkvai küldöttségünk útján tesszük ezt, hanem a tagállamokkal fenntartott közvetlen kapcsolatokon keresztül is. Ezen túlmenően rendszeres kapcsolatokat tartunk fenn az emberi jogok terén tevékenykedő orosz és nemzetközi nem kormányzati szervezetekkel. A Bizottság osztja az Önök aggodalmát az emberi jogi helyzet Oroszországban bekövetkezett nyilvánvaló romlása miatt, illetve az emberi jogok – különösen a gyülekezési szabadság és a szólásszabadság tekintetében elkövetett – megsértésének eseteiről szóló beszámolók miatt. Rendkívül csalódottak voltunk, amikor az EBESZ Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatalát arra a következtetésre kényszerítették, hogy nem lehetséges választási megfigyelő misszió küldése. Az Oroszországgal fenntartott kétoldalú kapcsolataiban, ideértve a legmagasabb szintű kapcsolatokat is, az Európai Unió rendszeresen aláhúzza az emberi jogok tiszteletben tartásának fontosságát. Egy hónap múlva kerül sor az emberi jogok témakörében évenként megtartott egyik megbeszélésünkre Oroszországgal. Ezek a konzultációk lehetőséget biztosítanak számunkra, hogy nagyobb mélységben tárjuk fel az emberi jogokkal kapcsolatos folyamatokat és meghallgassuk az egyes esetekkel kapcsolatos orosz álláspontot. A következő konzultáció keretében kifejezzük az aggodalmainkat, különösen a szólásszabadságra és a gyülekezési szabadságra vonatkozó jog, a rasszizmus és az idegengyűlölet erősödése által támasztott problémák, illetve az Oroszországgal a nemzetközi szervezetekben – mint például az EBESZ és az Európa Tanács – történő együttműködés vonatkozásában. A konzultációk azt is lehetővé teszik számunkra, hogy szóba hozzuk egyes konkrét személyek eseteit. A konzultációt megelőzően és azt követően találkozni fogunk az emberi jogokkal foglalkozó orosz és nemzetközi nem kormányzati szervezeteket képviselő csoporttal. Az ilyen

13-03-2008

13-03-2008

HU


találkozók megismertetik az emberi jogi aktivisták aggályait az Európai Unióval, és lehetővé teszik számunkra a közvetlen eszmecserét. Kissé előrébb tekintve, hamarosan olyan helyzetben leszünk, hogy tárgyalásokat kezdhetünk az Európai Unió és az Orosz Föderáció között kötendő új megállapodásról. Ez egy átfogó megállapodás lesz, amely felöleli az egyre bővülő szakpolitikai területeket, amelyekben együttműködés van közöttünk. Amint azt az Európai Uniónak az orosz elnökválasztás után tett nyilatkozata kiemelte, közös érdekünk a kapcsolatok elmélyítése és reméljük, hogy a partnerségünk konszolidálódik és konstruktívan fejlődik tovább Dmitrij Medvegyev elnöksége alatt. Az új megállapodás megtárgyalása során gondoskodni fogunk arról, hogy a megállapodás tükrözze azokat az értékeket, amelyek mellett mindkét fél elkötelezte magát: a virágzó polgári társadalom és a független sajtó Oroszország növekedésének és stabilitásának természetes és szükségszerű támogatói. Ezt az Európai Unióban a saját tapasztalatunkból tanultuk meg és ez egy olyan üzenet, amelyet – szomszédként és partnerként – továbbra is kitartóan közvetítenünk kell orosz barátaink felé, úgy napi szinten, mint a jövőbeni kapcsolataink mibenlétéről szóló párbeszéd során. Már előre tudom, hogy az Európai Parlament meg fogja adni nagylelkű támogatását ezekhez az erőfeszítéseinkhez. Elnök. − A vitát lezárom. A szavazásra a vita végén kerül sor. Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk) Filip Kaczmarek (PPE-DE), írásban. – (PL) Tisztelt elnök úr! Mindig elcsodálkozom azokon az embereken, akiknek magas elvárásaik vannak az amerikai demokráciával szemben, de gyakran nagyon keveset várnak el Oroszországtól. Ez megalázó Oroszország és az oroszok számára. A nagyoktól és erősektől többet kell elvárni, nem kevesebbet. Akik elítélik a Guantanamóban és a terror elleni harcban alkalmazott módszereket, akik a CIA és a CIA-összeesküvések nyomait keresik Európában, azoknak talán Oroszországot is alaposabban meg kellene vizsgálniuk. De az ilyen emberek – és a filozófiájukat osztó politikusok – nem akarnak az oroszországi emberi és polgári jogokról hallani. Épp ellenkezőleg, mindenféle okokat és kifogásokat találnak ki, hogy ne kelljen az orosz demokrácia problémáit megbeszélni. Nem lehetünk elégedettek Oroszország képzelt vívmányaival, mint például azzal a ténnyel, hogy Putyin elnök nem sértette meg az orosz alkotmányt és önszántából elhagyta a hivatalát. Ez nem eredmény, ez egy minimális magatartási szabály. Eszembe jutott egy vicc Sztálin jóindulatáról. Egy gyermek jön ki Sztálin irodájából, vérezve de mosolyogva. „Min mosolyogsz?” – kérdi tőle valaki. „Mosolygok, mert Sztálin jó volt hozzám.” „Mit értesz az alatt, hogy jó?” – válaszolja a kérdező. „Megvert, nem?” „Meg,” – mondja a gyermek – „de akár meg is ölhetett volna.” Katrin Saks (PSE), írásban. – (ET) Tisztelt elnök úr! Csak annyit szeretnék mondani, hogy én sajnos nem támogatom a képviselőcsoportom álláspontját, hogy tartózkodik az Oroszországgal kapcsolatos állásfoglalásról szóló szavazáskor. Valóban szükségünk lesz egy állásfoglalásra, amikor a megválasztott elnök, Medvegyev úr hivatalba lép; azt csak később fogjuk megtudni, hogy melyek lesznek az első lépései és hogy Vlagyimir Putyin milyen szerepet szán magának az új elnök alatt.

71

72

HU


Az a véleményem, hogy – figyelembe véve a jelenlegi helyzetet, amelyben a demokratikus beállítottságú jelölteknek nem engedték meg, hogy részt vegyenek a választásokon, vagy hogy a választásokat követően az utcán kifejtsék nézeteiket a uralkodó állapotokról – fontos, hogy kifejtsem a saját nézeteimet. Máskülönben ugyanabba a helyzetbe kerülünk, mint az Európa Tanács, amely ismét elhalasztotta az Oroszországgal foglalkozó jelentését egy későbbi, megfelelőbb időpontra. Bár szavazni fogok, mégpedig az állásfoglalás mellett, a szöveg nem teljesen olyan, mint amilyet szeretnék. Az a véleményem, hogy demokratikus intézményként kötelességünk, hogy elvhű és bátor állásfoglalást tegyünk, és kifejtsük a véleményünket egy olyan fontos témáról, mint ez a szabad választásokkal kapcsolatos téma. 9.3. Perwez Kambakhsh afgán újságíró ügye - Seyed Mehdi Kazemi iráni állampolgár ügye Elnök. − A következő megvitatandó napirendi pont a Perwiz Kambakhsh újságíró ügyére vonatkozó hat állásfoglalásra irányuló indítvány és a Seyed Mehdi Kazemi iráni állampolgár ügyére vonatkozó négy állásfoglalásra irányuló indítvány (3) . Nickolay Mladenov, szerző . − Tisztelt elnök úr! Össze fogom kapcsolni ezt a vitát az Oroszországgal kapcsolatos iménti vitával, mert erős meggyőződésem, hogy ha komolyan hiszünk az alapértékekben, nem védelmezhetjük azokat a gyenge országokban és kivételezhetünk eközben az erős országokkal. Büszke vagyok, hogy ez a Parlament megvitatta az Oroszországgal kapcsolatos állásfoglalást, és erre valamennyiünknek büszkének kell lennünk. Félnünk kell attól a naptól, amikor az Európai Parlament nem vitatja meg többé az ilyen állásfoglalásokat és nem áll ki többé azok mellett az értékek mellett, amelyekben hiszünk. Mert ma a demokrácia nem arról szól, hogy mindenkinek joga van egyenlőnek lenni, hanem arról, hogy egyenlő joga van különbözőnek lenni. Ez az az üzenet, amelyet tovább kell adnunk oroszországi partnereinknek, és tovább kell adnunk afganisztáni partnereinknek is. Karzai elnök és az afgán kormány elkötelezte magát a demokratikus, modern állam felépítése mellett. Egy demokratikus és modern államban a halálbüntetés elfogadhatatlan. Ez nem lehet vita tárgya. A halálbüntetés egyetlen formája sem fogadható el egy demokratikus és modern államban. Ez európai értékrendünk lényege. Az afgán újságíró, Kambakhsh úr ügye annál is zavarbaejtőbb, mert azért ítélték halálra, mert gyakorolta az információhoz való szabad hozzáférésre vonatkozó jogát. Nagyon határozottan arra kell ösztönöznünk az afgán hatóságokat, a kormányt és az elnököt, hogy járjanak közbe az érdekében, vessék be minden befolyásukat élete megmentése érdekében, valamint hogy gondoskodjanak arról, hogy bocsánatot kérjenek tőle az eljárás végén, amelyen most végig kell mennie, vagyis a fellebbezési eljárás végén. Továbbra is segítenünk kell azonban a hatóságoknak a demokratikus és modern állam működéséhez szükséges intézmények kiépítésében, támogatnunk kell a polgári társadalmat, és – ami a legfontosabb – továbbra is fenn kell tartanunk az Afganisztán biztonsága melletti elkötelezettségünket. (3)


13-03-2008

13-03-2008

HU


Végül pedig soha nem szabad elfelejtenünk, hogy az oktatás az az alapérték, amelyet meg kell értetnünk az Afganisztánhoz hasonló országokkal. A lányoknak csak az utóbbi néhány évben adódott lehetőségük arra, hogy iskolába járhassanak. Rengeteg munka vár még ránk ott. Nem szabad megijednünk ettől a feladattól, és nagyon határozottan meg kell értetnünk úgy a Bizottsággal, mint a Tanáccsal és a tagállamokkal, hogy be kell fektetnünk az afganisztáni oktatásba. Marcin Libicki, szerző . − (PL) Tisztelt elnök úr! Perwiz Kambakhsh afgán újságírót halálra ítélték. Amint az megszokott, a tekintélyelvű kormányok megtámadják azokat, akik nyíltan beszélnek az emberi jogokról, például az újságírókat és a vallási aktivistákat. Egyetértek a korábbi felszólalókkal, hogy nem lehetünk ilyen elnézőek az olyan erős országokkal, mint Oroszország és Kína. Amint azt Mladenov úr nagyon helyesen mondta, mindenkivel szemben ugyanazokat a normákat kell alkalmazni. Azt is kiemelném, hogy kétszeresen nincs igazuk azoknak, akik azt javasolják, hogy legyünk még elnézőbbek Kínával és Oroszországgal szemben, mert ezek hatalmas országok. Először is azért, mert a normáknak ugyanazoknak kell lenniük. Másodszor, mert az teljesen más ügy, hogy a kormányoknak meg kell tenniük bizonyos kompromisszumokat. Európa történelme során a parlamentek mindig a nemzet lelkiismeretének szerepét töltötték be. És a parlamentek nem tehetnek olyan kompromisszumokat, mint amilyeneket a kormányok részéről időnként el kell fogadnunk. Felszólítom ezért a Parlamentet, hogy ne alkalmazzon eltérő normákat a hatalmas, illetve a gyenge országokra. Thijs Berman, szerző . − (NL) A halálbüntetés barbár módszer, a szólásszabadságot pedig kőbe vésték Afganisztán alkotmányában. Perwiz Kambakhsh újságírót a fővárostól, Kabultól messze mégis halálra ítélték istenkáromlás miatt, egy az iszlám alatt élő nők jogairól szóló cikk alapján, amelyet pedig nem is ő írt. A bátyja kritikus hangnemben ír a helyi vezetőkről, és ez nyilvánvalóan nem tett jót Perwiz ügyének. Ez a halálbüntetés sokként ért mindenkit, még a nagy muzulmán lakossággal rendelkező országokban is. A pakisztáni, iráni, katari újságírók, és mindenki tisztában van azzal, hogy mennyire fontos a szólásszabadság megóvása bárhol a világon. A jelentős mértékű ellenzőtábor ellenére, az ultrakonzervatív klubok ellenére, amelyek nem szállnak síkra a szabadságjogokért, a nők jogaiért vagy a nyílt vitáért. Még akkor sem, ha ezeknek a konzervatívoknak is szükségük van a szólásszabadságra. Mit kell Európának tennie? 1. Több támogatást felajánlani az afganisztáni igazságszolgáltatás reformjához, mint amennyit 2007-ben megígértünk. 2. Erélyesen kérni Karzai elnököt, hogy tegyen lépéseket és támogatni őt ebben. 3. Az Európai Uniónak az emberi jogok és az afgán alkotmány tiszteletben tartását az Európai Bizottság politikájának középpontjába kell állítania. Nincs értelme jobban erőltetni ezt a kérdést, mint amennyire az ultrakonzervatívok hajlandóak azt elviselni. Az azzal járna, hogy a kezükre játszunk. Perwiz Kambakhsht azonban haladéktalanul szabadon kell bocsátani. Marios Matsakis, szerző . − Tisztelt elnök úr! Néhányan úgy vélik, hogy Afganisztán olyan ország, amely az elmúlt években a folyamatos felfordulás és kaotikus feszültség

73

74

HU


állapotában volt. Szegénység, írástudatlanság, törzsek közötti erőszakos rivalizálás, drogbárók, hadurak, orosz megszállás, Talibán terrorizmus, amelyet az USA és az Egyesült Királyság félelmetes méretű katonai intervenciója követett, és mindezeken felül a szigorú iszlám sharia törvénykezés. Ha valaha is megvalósul a pokol a földön, Afganisztán nagyon erős jelöltnek fog számítani. Az szélsőséges megpróbáltatások ellenére mégis megfigyelhetők az ellenállás szerény kísérletei, és van remény a szólásszabadságra és a demokráciára. Ilyen a fiatal újságíró, Perwez Kambakhsh esete is, aki meg merte tenni, hogy közzé tegyen egy az internetről letöltött újságcikket a nők jogairól az iszlámban. Ezt a bátor tettet istenkáromlásnak minősítették a kőkorszakból származó sharia törvénykezés alapján, és az újságírót az agyatlan, fanatikusan elvakult úgynevezett bírák halálra ítélték egy úgynevezett regionális bíróságon Észak-Afganisztánban. Amint azt mind tudjuk, a nőket a fanatikus iszlám fogalmai szerint nem tekintik többnek, mint egyfajta bútordarabnak, és az ennek megvitatására tett minden kísérlet olyan extrém fogadtatásban részesül, mint az ennek az állásfoglalásnak az alapjául szolgáló eset. De a dolgoknak jó irányba kell változniuk, és nekünk itt a nyugaton az a kötelességünk, hogy ez a változás inkább hamarabb, mint később következzen be. Mivel a nyugatnak, ideértve az EU-t is, jelentős a katonai jelenléte Afganisztánban és mivel a nyugat, ideértve az EU-t, pénzügyi segélyek formájában eurómilliárdokat költ erre az országra, azt hiszem teljesen igazunk van, ha nem csak azt követeljük, hogy a kérdéses fiatalembert bocsássák feltétel nélkül szabadon, hanem azt is, hogy ne forduljanak elő hasonló esetek az idejétmúlt iszlám sharia törvénykezéssel összefüggésben – soha! Egyébként komolyan fontolóra kell vennünk, hogy kivonjuk a csapatainkat és a pénzünket Afganisztánból, és engedjük, hogy az ország tovább haladjon a pokolba vezető úton, amire fanatikus vallásos végzete ítéli. Jean Lambert, szerző . − Tisztelt elnök úr! A képviselőcsoportom határozottan támogatja a Kambakhsh úrral kapcsolatos állásfoglalásra irányuló indítványt, bár nem biztos, hogy mindenben egyetértek az előző felszólalóval. Rá terelném azonban terelni a figyelmet egy másik fiatalemberre, az iráni Mehdi Kazemire, akinek az élete jelenleg szintén veszélyben van, és akinek ügyében a brit kormány tudna változást elérni. Többen abban reménykedünk, hogy Jacqui Smith belügyminiszter az új bizonyítékok alapján be fog avatkozni. Ez a Parlament számos olyan állásfoglalásra irányuló indítványt elfogadott már, amelyek elítélik Irán emberi jogi gyakorlatát. Az a véleményünk, hogy Irán veszélyes ország a homoszexuálisok számára. Már láttunk daruról lógó testeket, így hát tudjuk, hogy az ország veszélyes, és sokan közülünk úgy vélik, hogy erre a konkrét fiatalemberre nézve pedig különösen az. Ott vannak azok, akik azt mondták, hogy biztonságban vissza lehet őt küldeni, ha diszkréten viselkedik. Azt mondanám, hogy ami „diszkrét” viselkedésnek minősül Iránban, az nagyon különbözik attól, amit ez a saját tagállamainkban jelent. De a probléma az, hogy egyes országokban – akár Iránban, akár Jamaikában vagy máshol – sokak szerint bűncselekménynek minősül melegnek lenni és a melegek ezért veszélyben vannak. A képviselőcsoportom nagyon kritikusan viszonyult az ezzel az üggyel kapcsolatba hozható dublini rendelethez, mert tudjuk, hogy nagyon nagy eltérések vannak annak módjában, ahogyan a különböző tagállamok a menedékjog iránti kérelmeket kezelik, és még az

13-03-2008

13-03-2008

HU


eljáráshoz való hozzáférés is nagyon bonyolult lehet. Olyan légkört tapasztalunk, ahol a számokat fontosabbnak tekintik az életeknél. A védelmi eljárás lényege: valaki életének megvédése, ha azt veszély fenyegeti. Nem a precíz eljárások szépségéről szól, hanem a gyakorolt hatásról. Működő menekültügyi politikát akarunk, amely képes kijavítani a hibákat és figyelembe venni az új információkat, és amely ugyanazt a magas szintű normát alkalmazza valamennyi tagállamban. Reméljük, hogy ennek az esetnek a kapcsán a brit kormány be fogja mutatni, hogy ez lehetséges. Eva-Britt Svensson, előadó. − (SV) Tisztelt elnök úr! Engedje meg, hogy először két rövid megjegyzést tegyek. Először is soha de soha nem maradhatunk csendben, ha a halálbüntetést alkalmazzák, függetlenül attól, hogy a világon hol történik az eset. Másodszor, nagyon sajnálatos, hogy valahányszor találkozunk itt Strasbourgban, több, az emberi jogok ellen elkövetett bűntett van mindig az asztalon. Néha az az érzésem, hogy ennek sosem lesz vége. Ezzel az állásfoglalással összefüggésben megjegyezzük, hogy az afgán alkotmány 34. cikke nagyon világosan kinyilatkoztatja a szólásszabadságot, kikötve, hogy a szólásszabadságot nem szabad korlátozni, és hogy minden afgánnak meg kell adni a jogot, hogy szóban, képben, írott szóban vagy bármely más eszközön keresztül kifejezhesse a nézeteit. Ennek ellenére Perwiz Kambakhsht, a 23 éves újságírót halálra ítélték egy törvénytelen tárgyalás keretében, és folyamatosan megtagadják tőle a törvényes jogait. A tárgyalásról kirekesztették az újságírókat és az emberi jogi szervezeteket. Az úgynevezett bűn az volt, hogy az iszlám alatt élő nők helyzetével foglalkozó újságcikket terjesztett. A háttér tehát jól ismert. Követeljük, hogy Perwiz Kambakhsht haladéktalanul bocsássák szabadon. Semmiféle bűncselekményt nem követett el, teljes mértékben a törvénynek és az alkotmánynak megfelelően járt el. Az EU-nak és az egész világnak támogatnia kell a követelést: engedjék szabadon Perwiz Kambakhsht! Marco Cappato, szerző . − (IT) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! Mehdi Kazemi esetével kapcsolatban meg kell beszélnünk valamit, ami igazából nem lehet egy másodpercnyi vita tárgya sem. Ha bárkit megkérdezünk, hogy lehetségesnek tartják-e, hogy egy európai ország kiszolgáltat valakit az ítéletvégrehajtónak és egy Iránhoz hasonló diktatúrának, a válasz kétségkívül az lenne, hogy ez elképzelhetetlen. Az elképzelhetetlen azonban nagyon is megtörténhet és hamarosan meg is fog történni, a kapott ígéretek ellenére. Ez azt jelenti, hogy valami nagyon súlyos dolog történik, hogy Európát egyfajta őrület szállta meg. Egyesek szerint a különféle jogi csűrés-csavarás fogja Mehdi Kazemi kiutasítását és halálát eredményezni. Ez egyszerűen nem lehet igaz. Az Európai Uniónak az emberi jogok és élet tiszteletben tartására vonatkozó alapelveit még nem törölték el. Ha Mehdi Kazemit kivégzik, senki nem fogja tudni átterelni a felelősséget a bürokratikus eljárásokra, hacsak át nem adja magát a nézetnek, hogy Európa csak erről szól: a bürokratikus eljárásokról, a nemzetállamokról, amelyek annyira hatalmasak, hogy egyetlen életet sem képesek megmenteni. Köszönöm a 140 európai parlamenti képviselőnek, hogy támogatták ezt az ügyet és remélem, hogy a Parlament egyhangúlag meg fogja szavazni az előterjesztett állásfoglalást.

75

76

HU


Ewa Tomaszewska, az UEN képviselőcsoport nevében . – (PL) Tisztelt elnök úr! 2008. január 22-én az észak-afganisztáni Balkh tartomány elsőfokú bírósága halálra ítélte Perwiz Kambakhsh 23 éves újságírás szakos egyetemi hallgatót, aki a helyi lapban közölt cikkeket, amiért letöltött egy a nők jogairól szóló cikket az internetről és elektronikus úton terjesztette azt. A tárgyalás a védekezési jog biztosítása nélkül zajlott le. A vádlottat megverték és a vallomást brutális kényszerrel húzták ki belőle. Követeljük, hogy az afgán hatóságok bocsássák szabadon Perwiz Kambakhsht és hogy az afgán kormány állítsa helyre az emberi jogok tiszteletben tartását, különösen, ami az élethez való jogot illeti. Remélem, hogy Afganisztán hamarosan moratóriumot vezet be a halálbüntetés végrehajtására. Raül Romeva i Rueda, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (ES) Tisztelt elnök úr! Néhány hónapja az iráni elnök, Mahmud Ahmadinedzsad, ünnepélyesen kijelentette az Egyesült Nemzetek előtt, hogy Iránban nem létezik a homoszexualitás-probléma, mert ott egyszerűen nem élnek homoszexuálisok. Amit elmulasztott elmondani az az, hogy ott minden homoszexuálist kivégeznek. Mehdi Kazemi esete ismét rávilágít az Európai Unió menekültügyi rendszerében tátongó hatalmas hézagokra: az a tény, hogy valakinek menedékjogot kell kérnie, mert homoszexualitása miatt üldözik és halállal fenyegetik, nagy aggodalomra ad okot és megmutatja, hogy a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű (LGBT) személyek jogainak támogatását előre kell sorolni a nemzetközi napirendben. Még súlyosabb az a tény, hogy az Európai Unió, a szabadságjogok bajnoka, nem tekinti a szexuális beállítódás alapján történő üldözést kellőképpen fontos tényezőnek ahhoz, hogy automatikusan menedékjogot biztosítson az olyan esetekben, mint amilyen Mehdi Kazemié. Sajnos ez nem az első ilyen eset, és kétségkívül nem is az utolsó. Tény, hogy még mindig számos olyan ország van, ahol az LGBT-népesség továbbra is a legkülönfélébb üldöztetésnek van kitéve, sőt, a halálbüntetéssel is szembesülnek, mint például Iránban. Ezért remélem, hogy a Parlament és valamennyi képviselőcsoport tisztában van a körülményekkel és csatlakozik az általunk ma előterjesztett állásfoglalásban megfogalmazott jogos petíciókhoz, különösen az elismerésről szóló irányelv teljes körű alkalmazása tekintetében, amely a menedékjog biztosítása során meghatározó tényezőként ismeri el a nemi irányultság alapján elszenvedett üldöztetést. Hasonlóképpen előírja a tagállamoknak, hogy egyedi alapon vizsgálják ki az egyes eseteket, figyelembe véve a származási országban uralkodó körülményeket, ideértve az ország jogszabályait és alkalmazásuk módját. A tagállamoknak közös megoldást kell találniuk, amely biztosítja, hogy Mehdi Kazemi megkapja a menekültstátuszt és azt a védelmet, amelyre az Európai Unión belül van szüksége, és ne küldjék vissza Iránba, ahol a partneréhez hasonlóan valószínűleg őt is kivégzik. Ennek érdekében csak annyit kell tenni, hogy betartjuk az emberi jogokról szóló európai egyezmény 3. cikkét, amelynek alapján tilos személyek kiutasítása és kiadása olyan országokba, ahol üldöztetés, kínzás vagy halálbüntetés komoly veszélyének vannak kitéve. Ioannis Varvitsiotis (PPE-DE). – (EL) Tisztelt elnök úr! Természetesen támogatom az állásfoglalást, mert a jelenlegi afganisztáni helyzet elfogadhatatlan és elkeserítő. A Talibán uralma sok évvel hátravetette az országot.

13-03-2008

13-03-2008

HU


Legyünk azonban őszinték. Kinek köszönhető a Talibán megerősödése? Nem az amerikaiak voltak azok, akik a fegyvereikkel és gazdasági erőforrásaikkal megerősítették a Talibánt, hogy harcoljanak a szovjetek ellen? Nem tény-e az is, hogy mára az ópiumtermelés ötszörösére növekedett az országban? Miért van mindez? Mindenki vonja le a saját következtetéseit. Sophia in 't Veld (ALDE). – (NL) Engem meglehetősen felháborít Mehdi Kazemi esete és az a tény, hogy nem jelentjük ki minden további nélkül, hogy menedékjogot kell kapnia. Sürgetem, hogy a holland és a brit kormány képviselői – a Parlament azon képviselőivel együtt, akik az állásfoglalás ellen készülnek szavazni – álljanak meg egy percre és gondolják végig: mi is pontosan a jogállamiság célja? A cél a szabályok és eljárások pontos, betű szerinti betartatása, vagy az igazságszolgáltatás? Gondolják ezt végig, mielőtt leadják a szavazatukat. Bernd Posselt (PPE-DE). – (DE) Tisztelt elnök úr! A képviselőcsoportom nagyon határozottan támogatja Kazemi úr védelemben részesítését, és természetesen ellenzi Iránba történő kiutasítását. De ellenezzük ezt az állásfoglalást, mert szándékával ellentétben nem egy sürgős esetre vonatkozik, hanem általánosságban foglalkozik az Európai Unió menekültügyi jogszabályaival és két uniós tagállam – Hollandia és az Egyesült Királyság – egymás közötti kapcsolatával e bonyolult kérdés tekintetében. A sürgős állásfoglalások nem ezt a célt szolgálják. Itt belpolitikai kérdések felvetésére szolgáló eszközként használják őket. Azt akarjuk, hogy Kazemi úr védelmet kapjon és támogatunk minden ezt célul kitűző kezdeményezést, de nem támogatjuk ezt az állásfoglalást, amelynek címében benne van ugyan Kazemi úr neve, de amelynek tartalma valami egészen másról szól. John Bowis (PPE-DE). – Tisztelt elnök úr! Mindkét állásfoglalást támogatom. De az én országom az, amely azt javasolja, hogy küldjünk egy tinédzsert a halálba Iránban. A halálba, amelyet a barátjának már el kellett szenvednie. Nem valamilyen bűntettért, hanem a szexualitása miatt. Az én országom az, amely a múltban büszkén dicsekedett azzal, hogy nálunk létezik az az abszolút norma, hogy soha nem küldünk embereket haza, hogy súlyosabb büntetésben részesüljenek, mint amilyet akkor kapnának, ha Nagy-Britanniában büntetnénk meg őket. Itt ebben az esetben nincs szó semmiféle bűncselekményről, de van egy olyan büntetés, amelyet Nagy-Britanniában már évekkel ezelőtt eltöröltünk. Az én országom az, amelynek – ha nem enged ebben az esetben – szégyenkeznie kell majd. Remélem, hogy a Parlamentnek nem kell majd szégyenkeznie. Remélem, támogatni fogják ezt az állásfoglalást. Az Isten szerelmére, egy 19 éves fiatalról van szó! (Hangos taps) Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). – (PL) Tisztelt elnök úr! Az Európai Unió egyik alapértéke az intézkedések összehangolása és az álláspontok kialakítása az emberi jogok védelmében. Ez annak az afgán újságírónak az esetére is vonatkozik, akit az egyik észak-afganisztáni tartományban működő bíróság ítélt által halálra a nők iszlám szerinti jogairól szóló cikk terjesztése miatt. A tárgyalás alatt megtagadták tőle a védőügyvédhez való jogot és a fizikai erőszak különféle formáinak vetették alá. De az afgán alkotmánynak van egy cikke, amely a szólásszabadsághoz való joggal foglalkozik.

77

78

HU


Amint azt látjuk, a jog és a valóság nem vág egybe. Számos kormány garantálja az emberi jogok nyilatkozatának tiszteletben tartását, de szemet hunynak afelett, ahogyan azt a saját országukban alkalmazzák. Ennek még eltökéltebbé kell tennie minket arra, hogy megvédelmezzük az emberi jogokat, a szabadságot és a demokráciát. Mario Mauro (PPE-DE). – (IT) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! Csak azt szeretném kihangsúlyozni, hogy – a képviselőcsoportom részben megalapozott aggályai ellenére, hogy az állásfoglalás egyes részeit szélesebb körben is fel lehet használni – nem lehet eltekinteni a ténytől, hogy a tájékoztatás, amelyet az iráni forrásoktól és hatóságoktól kapunk, egyértelmű. Mehdi Kazemi sorsa – ha visszatér Iránba – a halál, és ez az oka annak, hogy eltérek a normától és a képviselőcsoportomtól eltérően szavazok. Louis Michel, a Bizottság tagja. − (FR) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! Köszönjük Önöknek a lehetőséget, hogy szólhatunk az afganisztáni Perwiz Kambakhsh és az iráni Mehdi Kazemi esetéről. Kambakhsh úr tekintetében nyilvánvalóan osztjuk az Önök aggályait és az afganisztáni küldöttségünkön keresztül a helyszínen kísérjük szoros figyelemmel az ügyet, együttműködve a misszió vezetőjével és az EU különleges képviselőjével. Több alkalommal szóba hoztuk az esetet az afgán hatóságok előtt, legutóbb például a külügyminiszter, Spanta úr előtt a Ljubljanában február 21-én tartott hármas értekezleten. Tudom, hogy az Európai Parlament afganisztáni küldöttsége szintén felhozta az ügyet közvetlenül az afgán parlament előtt, és az afgán parlamenti képviselők biztosították Önöket arról, hogy kielégítő megoldást találnak az ügyre. Véleményem szerint továbbra is az eddig követett megközelítést kell folytatnunk, vagyis legalábbis egyelőre a diszkrét diplomáciai tevékenységre szorítkozni. A jelenlegi afganisztáni politikai légkörben nehezebb lesz Kambakhsh úr biztonságos szabadon bocsátását elérni, ha úgy tűnik, hogy az afgán hatóságok engednek a nemzetközi nyomásnak. Biztosítani szeretném azonban Önöket, hogy a továbbiakban is szoros figyelemmel kísérjük ezt az ügyet és készen állunk további lépések megtételére, ha a fellebbezést követően megerősítik a halálbüntetésről szóló ítéletet. A csaknem 30 éve tartó fegyveres konfliktus lerombolta Afganisztán igazságügyi rendszerét. Ezért az Afganisztánnak nyújtott segélyprogram egyik prioritásává tettük az ország igazságszolgáltatási intézményeinek reformját. Már jelenleg is dolgoznak ott szakértőink a legfelsőbb bíróságon, az államügyészi hivatalban és az igazságügyi minisztériumban azzal a célkitűzéssel, hogy megemeljék ezeknek az intézményeknek a szakmai színvonalát, központi és tartományi szinten egyaránt. Az Európai Bizottság programja is segítséget fog nyújtani a hatóságoknak egy új jogsegélyrendszer kialakításában – ez olyasmi, amire nagyon nagy szükség van Afganisztánban, amint azt ez az ügy is megmutatta. Jelenleg nem létezik szilárdan megalapozott, független ügyvédi kamara és nem elérhető az államilag biztosított jogsegély. Nagyon remélem, hogy a Bizottság igazságügyi reformprogramja, amelyet az Európai Uniónak a közös európai biztonság- és védelempolitika keretében felállított afganisztáni rendfenntartó missziójával (EUPOL) szoros együttműködésben hajtunk végre, közép és hosszú távon segít majd javítani az emberi jogi helyzetet. Nyilvánvaló, hogy a Bizottság Mehdi Kazemi esetében és más hasonló esetekben is osztja az Önök mélységes aggodalmát. A holland és a brit hatóságok jelenleg nagyon körültekintően megvizsgálják Kazemi úr esetét. Ami a menekültek védelmét illeti, kiemelnénk, hogy a nemzetközi jog – nevezetesen a genfi egyezmény a menekültek

13-03-2008

13-03-2008

HU


státuszával kapcsolatban – megállapítja, hogy egyetlen szerződő állam sem utasíthat ki vagy küldhet vissza egy menekültet semmilyen módon olyan területek határára, ahol az élete vagy szabadsága veszélybe kerülhet faji, vallási vagy állampolgársági alapon, vagy társadalmi csoporthoz tartozása vagy politikai nézetei alapján. Az iráni büntetőtörvénykönyv alapján a lavat-ként megnevezett tevékenység halállal büntetendő. A lavat kifejezés azonban nem tesz különbséget az önkéntes beleegyezésen alapuló és az erőszakkal kikényszerített szexuális kapcsolat között. Az utóbbi esetben – ha más törvénysértésekkel összefüggésben elkövetett lavat-ért szabnak ki büntetést – úgy tűnhet, hogy a kifejezés normál körülmények között nemi erőszakot jelent. Magától értetődik, hogy a Bizottság minden körülmények között kategorikusan elutasítja a halálbüntetést, főleg akkor, ha nem is követtek el bűncselekményt. A homoszexuálisok iráni helyzete aggodalomra ad okot. A magánélethez való jog megsértése és a nemi irányultság alapján történő megkülönböztetés teljes mértékben szemben áll Irán kötelezettségeivel, amelyeket az általa ratifikált polgári és politikai jogokról szóló nemzetközi egyezségokmányban vállalt. Az Európai Unió általános módon, valamint az egyes területeken tett intézkedéseken keresztül közvetíti Iránnak ezeket az emberi jogokról szóló üzeneteket. Sajnos Irán még nem fogadta el az ajánlatunkat, hogy kezdjük újra a kétoldalú párbeszédet az emberi jogokról. Mindenesetre az iráni képviselőkkel folytatott párbeszédünk során kihangsúlyozzuk, hogy szeretnénk előrehaladást látni az Európai Unió számára lényeges ügyekben a politika, a nukleáris politika, a kereskedelem és az emberi jogok területén. Az emberi jogok helyzetének általános javulása nélkül az Iránnal fenntartott kapcsolataink nem képesek kielégítően fejlődni. Személyes megjegyzésként szeretnék köszönetet mondani és gratulálni Bowis úrnak a hozzájárulásáért. Teljes mértékben osztom kifejtett véleményét. Elnök. − A vitát lezárom. A szavazásra a vita végén kerül sor. 10. A bizottságok és a küldöttségek tagjai: lásd a jegyzőkönyvet 11. Szavazások órája Elnök. − A következő napirendi pont a szavazások órája. (A szavazás eredményét és egyéb részleteit lásd a jegyzőkönyvben) 11.1. Örményország (szavazás) A szavazás megkezdése előtt: Marios Matsakis, az ALDE képviselőcsoport nevében . – Tisztelt elnök úr! Csak egy egyszerű módosítás, amelyben a főbb politikai csoportok megegyeztek. A PPE-DE képviselőcsoport módosításában a „Törökország által” kifejezést a „Törökországgal” kifejezéssel kell helyettesíteni. Tudomásom szerint ez mindegyik főbb csoport számára elfogadható. Mivel most nálam van a szó, van egy másik módosítás, amely az egyik kolléga által korábban említett H preambulumbekezdésre vonatkozik, amely szerint a „terület” szót a „státusz” szóval kell helyettesíteni. Tudomásom szerint ez is elfogadható mindegyik főbb csoport

79

80

HU


számára. Nagyon hálás vagyok a titkárságnak, mivel ez egy nagyon kései szóbeli módosítás volt. (A szóbeli módosítást elfogadják) 11.2. Oroszország (szavazás) A szavazás megkezdése előtt: Marcin Libicki, szerző, az UEN képviselőcsoport nevében . − (PL) Egy stilisztikai módosítást szeretnék javasolni. Az „Európai Bíróság” szavakat az „Emberi Jogok Európai Bírósága” szavakkal kell helyettesíteni, különben a szöveg értelmetlen lesz. (A szóbeli módosítást elfogadják) 11.3. Perwez Kambakhsh afgán újságíró ügye - Seyed Mehdi Kazemi iráni állampolgár ügye (szavazás) A szavazás megkezdése előtt: Marco Cappato, szerző . − (IT) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! Csak azt szeretném kérni az eljárási szabályzat 115. cikke alapján, hogy a szavazás, amelyet éppen meg akarunk ejteni, ne kerüljön érvénytelenítésre eljárási kérdések miatt. A Mehdi Kazemivel foglalkozó napirendi pont az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértésének eseteiről szóló napirendi pont alá került besorolásra. Miközben ez nem a menekültügyi politikával foglalkozó állásfoglalás, az Elnökség úgy döntött, hogy a sürgős állásfoglalások alá sorolja be ezt a napirendi pontot. Véleményem szerint kifejezetten negatív és érthetetlen jelzést adnánk, ha egy eljárási ok aláásná azt, amit én a képviselőház alapvető és egyhangú véleményének tekintek. Bernd Posselt (PPE-DE). – (DE) Tisztelt elnök úr! Az információk nagyon ellentmondásosak ebben az esetben. Amit a biztos úr elmondott, szintén eltért attól, amit az állásfoglalásra irányuló indítványban szerepel. A biztos úr azt mondta, hogy az Egyesült Királyság nem fogja kiadni őt. Ezért azt javaslom a képviselőcsoportomnak, hogy ne szavazzunk ellene, mint ahogyan azt eredetileg terveztük, hanem tartózkodjunk, és hogy a jövőben az ilyen típusú eseteket alaposabban vizsgáljuk meg a Parlamentben. Ezek tényleg nem olyan ügyek, amelyek sürgős vitára szorulnak. Elnök. − A vitát lezárom. 12. Dokumentumok benyújtása: lásd a jegyzőkönyvet 13. Egyes okiratokra vonatkozó határozatok: lásd a jegyzőkönyvet 14. A Parlament álláspontjaival és állásfoglalásaival kapcsolatos további intézkedések: lásd a jegyzőkönyvet 15. Nyilvántartásba vett írásbeli nyilatkozatok (116. cikk): lásd a jegyzőkönyvet 16. A jelen ülésen elfogadott szövegek továbbítása: lásd a jegyzőkönyvet

13-03-2008

13-03-2008

HU


17. A következő ülések időpontjai: lásd a jegyzőkönyvet 18. Az ülés berekesztése (Az ülést délután 4 óra 35 perckor berekesztik.)

81

82

HU


MELLÉKLET (Írásbeli válaszok) A TANÁCSHOZ INTÉZETT KÉRDÉSEK (Az Európai Unió Tanácsának soros elnöksége kizárólagos felelősséget vállal az alábbi válaszokért) 13 . kérdés, előterjesztette: Bernd Posselt ( H-0099/08 ) Tárgy: Csatlakozási tárgyalások Horvátországgal Mi a Tanács álláspontja a Horvátországgal folyó csatlakozási tárgyalások jelenlegi állásáról és azok milyen ütemezésben folynak? Válasz A Tanács Elnökségének válasza, amely sem a Tanács, sem a tagállamok szempontjából nem kötelező érvényű, a kérdések órája során nem hangzott el szóban más, a Tanácsnak intézett kérdésekkel együtt az Európai Parlament 2008. márciusi strasbourgi ülésén. 2007. december 10-én a Tanács dicsérően nyilatkozott Horvátországról az elmúlt év során általánosságban elért haladás kapcsán, ami lehetővé tette, hogy az ország belépjen a csatlakozási előkészületek mostaninál lényegesen fontosabb és nehezebb szakaszába. A csatlakozási tárgyalások az ütemtervnek megfelelően zajlanak. Eddig két fejezetet nyitottak meg, majd zártak le átmenetileg. A 25. fejezetet – tudomány és kutatás – valamint a 26. fejezetet – oktatás és kultúra, miközben 14 újabb fejezetet első alkalommal nyitottak meg. A 3. fejezetet – letelepedési jog és a szolgáltatásnyújtás szabadsága, a 6. fejezetet – társasági jog, a 7. fejezetet – a szellemi tulajdonhoz való jog, a 9. fejezetet – pénzügyi szolgáltatások; 10 fejezetet – információs társadalom és média; a 17. fejezetet – gazdaságpolitika és monetáris politika, a 18. fejezetet – statisztika; a 20. fejezetet – vállalkozás és iparpolitika, a 21. fejezetet – transzeurópai hálózatok; a 26. fejezetet – fogyasztó- és egészségvédelem; a 29. fejezetet – vámunió; a 30. fejezetet – külkapcsolatok; a 32. fejezetet – pénzügyi ellenőrzés, valamint a 33. fejezetet – pénzügyi és költségvetési rendelkezések címmel. 2008 első felében a tervek szerint Horvátországgal állandó és képviseleti szinten is megkezdődnek a csatlakozási tárgyalások, amelyek célja újabb fejezetek megnyitása. Még sok az elvégzendő munka. Nagyobb figyelmet kell fordítani a közösségi vívmányok hatékony átültetésére, hogy ezáltal biztosítva legyen a tagságból adódó kötelezettségeknek időben történő megfelelés. A Bizottság Horvátországgal foglalkozó, az elért haladásról szóló 2007-es jelentésére figyelemmel kijelenthető, hogy az országnak erőfeszítéseit a rendelkezések átültetésére kell összpontosítania, különösképpen pedig arra, hogy további haladást érjen el az igazságszolgáltatási és a közigazgatási reform területén, a korrupcióellenes intézkedések vonatkozásában, a gazdasági reform területén, valamint a kisebbségi jogok és a menekültek hazatérése vonatkozásában. Folytatni kell a volt Jugoszláviában humanitárius bűncselekményeket vizsgáló nemzetközi törvényszékkel (ICTY) folytatandó teljes körű együttműködést, további haladást kell elérni annak érdekében, hogy a horvátországi háborús bűnösök bíróság elé kerüljenek és ügyükben nemzeti elfogultság nélkül szülessen ítélet. Megoldást kell találni továbbá az ökológiai halászati övezet (ZERP) problémájára is. A Tanács 2008. február 18-án ismét sürgette Horvátországot, hogy ez irányú kötelezettségeinek tegyen eleget, utalva a Tanács 2007. decemberi azon határozatára,

13-03-2008

13-03-2008

HU


amely felszólítja Horvátországot, hogy teljes mértékben tartsa magát a 2004. június 4-i megállapodáshoz és semmilyen körülmények között egészen addig ne alkalmazzon halászati övezetet – amelyen belül a halászati tilalom az EU-tagállamokra is érvényes – ameddig az EU szellemének megfelelő közös megállapodás nem születik a kérdésben. A Tanács következő ülésén ismét napirendre tűzi a kérdést, ennek megfelelően arra kérte a Bizottságot, hogy folytassa a párbeszédet a horvát hatóságokkal és erről tájékoztassa a Tanácsot. * * * 14 . kérdés, előterjesztette: Zita Pleštinská ( H-0146/08 ) Tárgy: Csatlakozási tárgyalások Horvátországgal Az európai integráció csak akkor minősülhet sikernek, ha Dél-kelet Európa országai csatlakoznak az EU-hoz. Szlovénia 2004. május 1. óta teljes jogú tagja az EU-nak, miközben a horvátok csak szeretnék megszerezni ezt a jogállást. A Szlovénia és Horvátország között meglévő határviták jó néhány éve közismertek. Az ez év eleji halászati övezetről szóló bejelentés tovább bonyolította Horvátország uniós csatlakozási tárgyalásait. Milyen álláspontot képvisel a Tanács a Szlovénia (amely jelenleg az Unió elnökségét látja el) és Horvátország (amely uniós tagságra törekszik) között fönnálló határvita rendezését illetően? Helyesnek tartja-e a Tanács, hogy kétoldalú kérdések összekeveredjenek a csatlakozási tárgyalási folyamattal? A Tanács álláspontja szerint mennyi idő alatt lehet oly módon megoldani a problémát, hogy az mindkét fél számára elfogadható legyen? Mikor válik lehetővé Horvátország uniós csatlakozási tárgyalásainak folytatása? Válasz A Tanács Elnökségének válasza, amely sem a Tanácsra, sem a tagállamokra nézve nem kötelező érvényű, a kérdések órája során nem hangzott el szóban más, a Tanácsnak intézett kérdésekkel együtt az Európai Parlament 2008. márciusi strasbourgi ülésén. A Horvátországgal folyó csatlakozási tárgyalások egy pillanatra sem szakadtak meg, így tehát nincs szükség azok újrakezdésére. Konkrétabban: a tárgyalások az ütemezésnek megfelelően haladnak. 2008 első felére két csatlakozási konferenciát terveznek új fejezetek nyitásához, az egyiket állandó képviseleti szinten, a másikat miniszteri szinten. Azt is ki kell emelni, hogy 2007. december 10-én a Tanács dicsérően nyilatkozott Horvátországról az általánosságban eddig elért haladás kapcsán, ami az elmúlt évben is folytatódott, és ami lehetővé tette, hogy az ország belépjen a csatlakozási előkészületek mostaninál lényegesen fontosabb és nehezebb szakaszába. Ezzel együtt ugyanakkor megoldást kell találni az ökológiai halászati övezet (ZERP) problémájára is. A Tanács 2008. február 18-án ismét sürgette Horvátországot, hogy ez irányú kötelezettségeinek tegyen eleget, utalva a Tanács 2007. decemberi határozatára. A Tanács következő ülésén ismét napirendre tűzi a kérdést, ennek megfelelően arra kérte a Bizottságot, hogy folytassa a párbeszédet a horvát hatóságokkal, és erről tájékoztassa a Tanácsot. Emellett a Tanács február 12-én új csatlakozási partnerséget hozott létre Horvátországgal. E felülvizsgált partnerség fő célja egyrészt fokozott erőfeszítéseket tenni annak érdekében, hogy kétoldalú kapcsolatokban sikerüljön a megoldatlan problémákra egyértelmű megoldást találni, különös tekintettel Horvátország Szlovéniával, Szerbiával, Montenegróval

83

84

HU


és Bosznia-Hercegovinával fennálló határvitáira, másrészt hogy pont kerüljön az ökológiai halászati övezet ügyére. A folyamatban lévő csatlakozási folyamat szempontjából kulcsfontosságú a csatlakozási partnerség továbbvitele. * * * 15 . kérdés, előterjesztette: Robert Evans ( H-0101/08 ) Tárgy: EU börtönök Az EU börtöneinek állapota és felszereltsége tagállamonként igen különböző. Mit lehet tenni annak érdekében, hogy az egységesség biztosítva legyen az EU-n belül, illetve milyen segítséget lehet nyújtani azoknak az országoknak, amelyek börtöneik felszereltségét illetően támogatásra szorulnak? Válasz A Tanács Elnökségének válasza, amely sem a Tanácsra, sem a tagállamokra nézve nem kötelező érvényű, a kérdések órája során nem hangzott el szóban más, a Tanácsnak intézett kérdésekkel együtt az Európai Parlament 2008. márciusi strasbourgi ülésén. A börtönök állapotának kérdése a tagállamok, nem pedig az EU feladatának minősül. E tekintetben sem az EU-Szerződés, sem a jelenlegi Szerződés, illetve EU reformszerződés nem ruházza fel semmilyen hatáskörrel az Uniót. Következésképpen semmilyen közvetlen jogszabály nem alkalmazható. A Szerződés ugyanakkor feladatként határozza meg az igazságszolgáltatás terén a tagállamok között szükséges együttműködést. Az EU Tanácsa ebből kiindulva már számos intézkedést hozott, itt két dokumentumot szükséges megemlíteni: a Németországi Szövetségi Köztársaság és a Francia Köztársaság kezdeményezését, melyek célja a felfüggesztett büntetések, alternatív szankciók és feltételes büntetések kapcsán egy tanácsi kerethatározat jóváhagyása, illetve az igazságügyi felügyeletet elrendelő európai határozatot tartalmazó kerethatározat volt. A Tanács az előbbi határozat kapcsán már megegyezésre jutott, a Tanács szlovén elnöksége pedig azon munkálkodik, hogy megállapodás szülessen a második határozat ügyében. Ettől függetlenül a tisztelt képviselő tájékozódhat a fogva tartás európai feltételeiről, amelyeket az Európa Tanács elfogadott, és amelyek lefektetik a börtönkörülmények színvonalának és az idevágó szabályoknak a rendszerét. * * * 16 . kérdés, előterjesztette: Chris Davies ( H-0103/08 ) Tárgy: az EU jogszabályok alkalmazásának vizsgálata a szlovén elnökség ideje alatt Lehet-e tudni, hogy a soros Elnökség intézkedett-e annak érdekében, hogy az EU jogszabályok tagállamok általi nem megfelelő alkalmazásának kérdését a Miniszterek Tanácsának a mostani elnökség alatti bármely soros ülésének napirendjére felvegyék? Válasz A Tanács Elnökségének válasza, amely sem a Tanácsra, sem a tagállamokra nézve nem kötelező érvényű, a kérdések órája során nem hangzott el szóban más, a Tanácsnak intézett kérdésekkel együtt az Európai Parlament 2008. márciusi strasbourgi ülésén.

13-03-2008

13-03-2008

HU


A tisztelt képviselő nyilván tisztában van azzal, hogy a Tanács nagy fontosságot tulajdonít annak, hogy a közösségi jogszabályok megfelelő módon és időben legyenek átültetve a tagállamok jogszabályaiba. Ez a Tanács egyik prioritást élvező, jogalkotás-fejlesztő, kibővített programjának is része. A Bizottság 2008. február 25-i ülésén tájékoztatta a Tanácsot a belső piaci eredménytábla legutóbbi kiadásával kapcsolatban, amely arról számol be, hogy a belső piaci irányelvek nemzeti jogszabályokba történő átültetése terén észrevehető javulás tapasztalható, ami azt jelenti, hogy 22 tagállamban a joganyag hiányos átültetésének aránya az Európai Tanács által 2001-ben meghatározott 1,5 százalékos átmeneti határérték alatt van. Ugyanakkor nyugtalanító, hogy a belső piaci szabályok nem megfelelő vagy helytelen alkalmazása kapcsán a Szerződés megszegése miatt igen nagyszámú eljárás van folyamatban a tagállamokkal szemben. Ennek figyelembe vételével a Tanács az Európai Tanács tavaszi ülésére készített kulcsfontosságú vitairatában rámutatott, mennyire fontos, hogy a szolgáltatási irányelv átfogó, koherens módon valamint időben kerüljön átültetése. Ezt a Tanács által 2008. február 12-én elfogadott vonatkozó vitaanyag is kihangsúlyozta. A Tanács szlovén elnöksége az elkövetkező hónapok során továbbra is prioritásként kezeli a jogszabályok javításának folyamatát és annak számos vonatkozását. A jogalkotási folyamatban bekövetkezett javulás lesz a témája a Tanács 2008. május 29-re és 30-ra tervezett ülésének, amikor mind a Tanácsnak, mind a Bizottságnak lesz alkalma ismét foglalkozni ezzel a tisztelt képviselő által felvetett fontos kérdéssel. * * * 17 . kérdés, előterjesztette: Justas Vincas Paleckis ( H-0108/08 ) Tárgy: Az EU célkitűzéseinek hatékony megvalósítása Az Európai Unió aktív részese a millenniumi fejlesztési célkitűzések megvalósításának. E célok közül az egyik az éhezés és szegénység leküzdésére irányul. A kukorica és más gabonafélék, amelyek a szegény lakosság körében sok embernek jelent élelmet, nagyon fontos szerepet töltenek be abban, hogy a fejlődő országokban csökkenteni lehessen az éhezést. Azután, hogy az EU megfogalmazta azt a célkitűzést, miszerint a bioüzemanyagoknak 2010-re a közlekedési célú üzemanyagok egytizedét kell kitenniük, a mezőgazdasági termelők az EU-ban repcetermesztéssel összefüggő komoly beruházásba kezdtek, mivel pénzügyileg jelentős érdekeltséget és lehetőséget láttak abban. Vannak termelők, akik megváltoztatták a termelt gabonafajták arányát: az étkezési gabona helyett repcét kezdtek termelni. Ennek az a veszélye, hogy ha jelentős mértékben csökken a megtermelt étkezési gabona, az EU nem lesz képes kielégíteni a harmadik világ országaiban az éhező emberek egyre növekvő igényeit. Milyen megelőző lépésekkel szándékozik a Tanács biztosítani, hogy az étkezési gabonát termelők ne kerüljenek pénzügyileg hátrányos helyzetbe, és hogy a harmadik országokba irányuló élelmiszersegélyek ne csökkenjenek? Hogyan kívánják biztosítani, hogy egy adott cél elérését szolgáló erőfeszítéseknek ne essenek áldozatul más célkitűzések? Válasz A Tanács Elnökségének válasza, amely sem a Tanácsra, sem a tagállamokra nézve nem kötelező érvényű, a kérdések órája során nem hangzott el szóban más, a Tanácsnak intézett kérdésekkel együtt az Európai Parlament 2008. márciusi strasbourgi ülésén.

85

86

HU


A tisztelt képviselő kérdése az Európai Unió azon vállalására utal, melynek értelmében aktívan részt vállal a millenniumi fejlesztési célkitűzések teljesítésében. Ezzel kapcsolatban a Tanács álláspontja az, hogy az EU fejlesztéssel és humanitárius segítségnyújtással – ebbe beletartoznak az élelmiszer segélyek is – összefüggő elkötelezettsége a lehető leghatékonyabb módon és a támogatások hatékonyságáról szóló párizsi nyilatkozattal összhangban jelenjen meg. A tisztelt képviselő nyilván tisztában van azzal, hogy az EU egy ideje immár nem köti feltételekhez az élelmiszersegélyeket, nem utolsósorban azért, hogy így segítse elő azok hatékonyságát. Az OECD Fejlesztési Segítségnyújtási Bizottságának ajánlásaival összhangban az Európai Unió azon a véleményen van, hogy mindenféle élelmiszersegélyt kizárólag a támogatásokra is érvényes feltételek mellett nyújtsanak, más szóval teljes mértékben feltételek nélkül, szisztematikus szükségelemzést követően és készpénzben fizetve. Az EU végrehajtásban közreműködő partnerei az élelmiszersegélyeket elsősorban a helyi és regionális piacokról szerzik be. Az ENSZ Világélelmezési Programja (WFP) által nyújtott segélyek 80 százaléka a fejlődő országokba irányul. A Tanács tehát nem gondolja, hogy az EU-n belüli repcetermelés fokozása csökkentené az Unió azon képességeit, hogy a rászorulók élelmiszer szükségleteit kielégítse. A közös agrárpolitika területén nemrégiben végrehajtott reformok az európai mezőgazdaság eddiginél magasabb szintű fenntarthatóságát és intenzívebb piacorientáltságának elérését célozták. A Tanács tisztában van a világszerte emelkedő élelmiszerárakkal. Az áremelkedésnek számos oka van, ezek nem magyarázhatóak kizárólag a nemzetközi gabonatermesztésben bekövetkezett változásokkal. Megjegyzendő, hogy az üzemanyag szélsőségesen magas árának az élelmiszerek előállítására és szállítási költségeire nézve komoly következményei vannak. A világ különböző részein – például Ázsiában – megjelenő, egyre inkább érzékelhető jólét az élelmiszerek iránti növekvő kereslet kialakulásában az egyik tényezőként játszik szerepet. A Tanács tehát keményen dolgozik majd azon, hogy az európai mezőgazdaság megfeleljen ennek a kihívásnak, vagyis megtalálja a helyes egyensúlyt az élelmiszergabona és a bioüzemanyaghoz szükséges gabona termelése között. * * * 18 . kérdés, előterjesztette: Brian Crowley ( H-0110/08 ) Tárgy: Kábítószerellenes harc az EU-ban Tudna-e a Tanács átfogó nyilatkozatban körvonalazni bármely olyan új kezdeményezést, amelynek segítségével meg szándékozik állítani az EU-ba irányuló illegális kábítószer-behozatalt, összhangban azzal a MAOC kezdeményezéssel, amely Európa nyugati partjainak térségéből nyolc tagállam rendőri szerveit, tengerészeti, vám- és hírszerzési szolgálatait hangolja össze annak érdekében, hogy küzdjenek az Afrikából és Dél-Amerikából Európába irányuló kábítószer-behozatal ellen? Válasz A Tanács Elnökségének válasza, amely sem a Tanácsra, sem a tagállamokra nézve nem kötelező érvényű, a kérdések órája során nem hangzott el szóban más, a Tanácsnak intézett kérdésekkel együtt az Európai Parlament 2008. márciusi strasbourgi ülésén.

13-03-2008

13-03-2008

HU


Az Európai Unió területére történő illegális kábítószer-behozatal 2005 és 2012 közötti csökkentése az EU kábítószerellenes stratégiájának kulcsfontosságú prioritása, amelyet az Európai Tanács fogadott el, majd a Tanács által elfogadott, 2005-2008 időszakra szóló kábítószerellenes cselekvési terv égisze alatt fejlesztettek tovább. Az EU tehát cselekvésiés együttműködési terveket készített a fő kábítószertermelő országokkal. 1999-ben az EU-tagállamok valamint a latin-amerikai és Karib-térség panamai cselekvési terv (LAC) égisze alatt együttműködési megállapodást hoztak létre a kábítószerek előállításának és kereskedelmének megakadályozására. Ezt követően kialakítottak egy koordinációs és együttműködési rendszert, amely különböző szinteken működik – a szakértői csoportoktól egészen a politikai csúcstalálkozókig. Ennek részeként a Tanács szlovén elnöksége alatt magas szintű megbeszélést (a tizedik ilyen típusú tanácskozást) tartottak Bécsben, amelyik közös szövegtervezetet – a „hofburgi nyilatkozat” – fogadott el. Ebben az érintett országok megerősítették, hogy vállalják a további együttműködést a kábítószerprobléma megoldása érdekében. Egyebek mellett üdvözölték a lisszaboni székhelyű narkotikumok tengeri elemző és operatív központja (MAOC) által az atlanti-óceánon zajló kábítószer-kereskedelem ellen végzett fontos elemzéseket, amelyeket a tisztelt képviselő kérdésében említ, és amelyek elsősorban a Nyugat-Afrikából Európába tartó tengeri kokainútvonalak felszámolását célozzák. Jelenleg számos közös projekt zajlik, többek között: 1. európai, latin-amerikai, valamint a karib-tengeri városok közötti partnerség; 2. rendőrségi és hírszerző szervek együttműködése, amelynek célja a Latin-Amerikából és a karib-tengeri térségből kiinduló, Nyugat-Afrikán keresztül haladó kokainkereskedelem megakadályozása; 3. a térség kábítószerproblémáival foglalkozó latin-amerikai rendőri szervek és európai összekötő tisztviselők közötti információcsere; 4. az előanyagok gyártásának és az ilyen típusú vegyi anyagok latin-amerikai és karib-tengeri térségben zajló kereskedelmének leállítása. A LAC céljaira előirányzott források ellenőrzése alapján látható, hogy 2005-ig az EU-országok összesen 230 millió EUR értékben 76 projekt finanszírozásában vettek részt. A 2005 óta biztosított finanszírozás adatait még összesítik. A programok célja a térségek fenntartható fejlődésének, a szegénység csökkentésének és a demokratikus intézmények megerősödésének elősegítése. Ugyanakkor azokat az intézkedéseket is támogatják, amelyek a kábítószertermelés csökkentésére irányulnak – ilyen például az alternatív gabonafélék termesztése, hogy ezáltal megélhetést biztosítsanak azoknak a mezőgazdasági termelőknek, akik régebben kakaót termesztettek. Ezeket a programokat valamint koordinációs alternatíváikat tárgyalta az Európai Bizottság és az Európai Parlament is. A Bizottság kommunikáció formájában kiadott egy külön dokumentumot, az Európai Parlament pedig elfogadta az EU és Latin-Amerika közötti együttműködésre vonatkozó határozatot. Éppen Bécsben zajlik az ENSZ Kábítószerügyi Bizottságának ülése, amelyen az EU-országok szorgalmazni fogják egy olyan javaslat elfogadását, amely az illegális kábítószerek Nyugat-Afrikán keresztül EU-ba történő eljuttatása szempontjából jelentős következményekkel járhat. A határozat a nemzetközi szervezetek és az ENSZ által megtett együttes és az eddiginél jobban koordinált lépéseket irányoz elő az illegális

87

88

HU


kábítószer-kereskedelem elleni harcban és a kokain ezen országokon keresztül történő szállításának felszámolására, segítséget ígér továbbá a nyugat-afrikai kormányoknak, az Afrikai Uniónak és a Nyugat-Afrikai Államok Gazdasági Közösségének (ECOWAS) az illegális kokain-kereskedelem megállításának érdekében bevezetendő és megvalósítandó intézkedéseik megtételében. * * * 19 . kérdés, előterjesztette: Eoin Ryan ( H-0112/08 ) Tárgy: Politikai tájékoztató a Dárfúrban uralkodó politikai helyzetről Tud-e a Tanács átfogó nyilatkozatot tenni a Dárfúrban uralkodó politikai helyzettel kapcsolatban? Válasz A Tanács Elnökségének válasza, amely sem a Tanácsra, sem a tagállamokra nézve nem kötelező érvényű, a kérdések órája során nem hangzott el szóban más, a Tanácsnak intézett kérdésekkel együtt az Európai Parlament 2008. márciusi strasbourgi ülésén. Jelenleg a dárfúri politikai folyamatok alakulása az Afrikai Unió és az ENSZ közös kezdeményezésétől függ (ezek közös megbízottjainak közvetítésével), amelynek célja, hogy tárgyalóasztalhoz ültesse az összes pártot annak érdekében, hogy azok egy hiteles politikai folyamat részei legyenek. Ez erre irányuló erőfeszítéseket azonban egy sor probléma nehezíti. A lázadó mozgalmak egyre több részre szakadnak szét, így tényleges tűzszünet szóba sem jöhet. Nem tűnik tehát valószínűnek, hogy a belátható jövőben a felek folytatnák a tárgyalásokat. Az EU részt vesz a nemzetközi kezdeményezésben az Európai Unió szudáni különleges képviselőjén keresztül is, akinek jelenléte biztosíték arra nézve, hogy az EU-nak a dárfúri válság kezelésében történő részvétele összhangban van a Szudán és az EU között meglévő politikai kapcsolatok egészének szellemével. A képviselő rendszeres látogatást tesz az országban, párbeszédet folytat a szudáni hatóságokkal és a helyszínen együttműködik a nemzetközi közösség képviselőivel. A Tanácsot komolyan nyugtalanítja Dárfúrban uralkodó egyre romló biztonsági és humanitárius helyzet. A Tanács kiemelt fontosságot tulajdonít annak, hogy a segélyszervezetek folyamatosan, akadályoktól mentesen és biztonságos körülmények között tarthassák a kapcsolatot a lakossággal. A dárfúri humanitárius tevékenység szigorításának és akadályozásának vonatkozásában nemrég meghosszabbított moratórium ellenére a Tanács felszólította a szudáni kormányt hogy tartsa tiszteletben a moratórium szellemében megígért kötelezettségvállalásait, valamint hogy engedje be a térségbe a humanitárius tevékenységet végző embereket. A Dárfúr nyugati részén lévő falvakat ért legutóbbi támadások ráirányították a figyelmet a tízezernél több menekültet és lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyeket érintő humanitárius tragédiára. A csádi és szudáni kormány között egyre inkább erősödő feszültség tovább nehezítette a dárfúri politikai haladást. A Tanács ismételten felszólította Csád és Szudán kormányait, hogy tartózkodjanak minden olyan cselekménytől, amely tovább destabilizálhatja a térséget, különösen pedig arra, hogy a továbbiakban ne támogassák a Csád keleti részén és Dárfúrban működő fegyveres

13-03-2008

13-03-2008

HU


csoportokat. Mindkét kormány köteles eleget tenni az általuk megígért kötelezettségeknek, amelynek értelmében megakadályozzák, hogy a közös határ mentén fegyveres csoportok benyomulhassanak az országba. Ugyanakkor minden várakozás az ENSZ dárfúri művelete kapcsán létesült misszió (UNAMID) térségbe történő irányításával függ össze, amely hatékony válasz lehet ezekre a problémákra. A szudáni kormány azonban továbbra is adminisztratív és technikai akadályokat gördít e misszió hatékony végrehajtása elé. Ez a késlekedés befolyásolja majd a hiteles politikai folyamat újraindításának esélyét. A tárgyalások megkezdése előtt eleget kell tenni az alapvető biztonsági előírásoknak. Az UNAMID-misszió végeredményben csak akkor lehet sikeres, ha a dárfúri konfliktusban részt vevő összes félnek sikerül átfogó politikai konszenzusra jutnia. * * * 20 . kérdés, előterjesztette: Seán Ó Neachtain ( H-0114/08 ) Tárgy: Biztonságos ivóvíz elősegítése a harmadik világban Tud-e a Tanács átfogó nyilatkozatot tenni, amelyben konkrét részletekbe menően felvázolja, hogy az Európai Unió a millenniumi fejlesztési célkitűzésekkel összhangban milyen támogatási intézkedésekkel kívánja biztonságossá tenni a harmadik világ ivóvíz-ellátását? Válasz A Tanács Elnökségének válasza, amely sem a Tanácsra, sem a tagállamokra nézve nem kötelező érvényű, a kérdések órája során nem hangzott el szóban más, a Tanácsnak intézett kérdésekkel együtt az Európai Parlament 2008. márciusi strasbourgi ülésén. A megfelelő és fenntartható vízkészletgazdálkodás kulcsfontosságú a fenntartható fejlődés és a szegénység leküzdése szempontjából. Semmilyen, a szegénység leküzdését célzó stratégia nem hunyhat szemet az emberek létfontosságú vízigénye felett. Ebben az összefüggésben az EU Tanácsa teljes mértékben kitart a millenniumi fejlesztési célok elérése mellett, többek között a 7. számú célkitűzés (amely a környezeti fenntarthatóságot kívánja biztosítani) és a 10. számú célkitűzés mellett (amely 2015-re a biztonságos ivóvízhez fenntartható módon hozzá nem jutó emberek számarányának felére csökkentését célozza meg). Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság által 2005. december 20-án aláírt, „a fejlesztési politikára vonatkozó európai konszenzus” című dokumentumban (4) a természeti források - ilyen a víz - megóvását úgy definiálják, mint a szegénység leküzdésének egy kulcsfontosságú tényezőjét. A dokumentumban az is áll, hogy Közösség integrált vízkészlet-gazdálkodási keretprogramjának célja a Johannesburgban 2002-ben, a fenntartható fejlődésről szóló világcsúcstalálkozón lefektetett millenniumi fejlesztési célkitűzésekkel összhangban megfelelő mennyiségű, jó minőségű ivóvíz, megfelelő közegészségügyi és higiéniai feltételek biztosítása minden ember számára. Ez az eszköz továbbá az összes vízkészlet hosszú távú védelméhez szükséges keretprogram kidolgozását is célozza, a vízminőség további romlásának megakadályozása és a fenntartható vízhasználat népszerűsítése érdekében.

(4)

HL C 46, 2006.24., 1. o.

89

90

HU


Az EU vízellátási kezdeményezése − amelyet a fenntartható fejlődésről szóló világ-csúcstalálkozón indítottak útjára − az EU azon közös akaratának kifejeződése, amely innovatív módszerekkel közelíti meg a víz- és közegészségügyet. Ez a kezdeményezés a már korábban leírt célkitűzéseket egészíti ki az alábbiakkal: cselekvésre vonatkozó politikai elkötelezettség ismételt megerősítése; a szegénység visszaszorítása és a fenntartható fejlődés részét képező vízellátási és közegészségügyi kérdésekre történő koncentrálás; jobb vízgazdálkodás ösztönzése; a regionális és szubregionális együttműködés ösztönzése vízgazdálkodási kérdésekben; végül a további finanszírozás katalizátoraként működni. Ugyanakkor a kezdeményezés keretet biztosít az Afrikával, Latin Amerikával, a földközi-tengeri országokkal, valamint Délkelet-Európával, a Kaukázussal és Közép-Ázsiával (EECCA) létrehozandó stratégiai vízellátási és közegészségügyi partnerség létrehozásához. A kezdeményezést a 9. Európai Fejlesztési Alap támogatja az AKCS-EU vízalap számára elkülönített 500 millió euróval. A Fejlesztési Együttműködési Eszköz (DCI) (5) , amelyet az Európai Parlament és a Tanács 2006. december 18-án fogadott el, tartalmazza a fenntartható integrált vízkészletgazdálkodás támogatását, külön hangsúlyt fektetve a biztonságos ivóvíz mindenki általi hozzáférésére és a közegészségügyre, összhangban a millenniumi fejlesztési célokkal és a vízkészletek fenntartható és hatékony felhasználásával, amelybe a mezőgazdasági és ipari célok egyaránt beletartoznak. A biztonságos vízhez történő hozzájutás, a vízhiány és szárazság továbbra is a legfontosabb EU prioritások és azok is maradnak, külső és belső vonatkozásban egyaránt. Az Európai Tanács 2007. december 14-i következtetéseiben (6) üdvözölte a Tanács 2007. október 30-i következtetéseit, és felkérte a Bizottságot, hogy 2008-ban készítsen jelentést és ebből kiindulva vizsgálja felül, illetve a nemzetközi méretek figyelembe vételével fejlessze tovább az EU stratégiáját 2012-ig. Végül pedig a Tanács a biztonságos vízhez való hozzájutás tekintetében tisztában van az afrikai speciális igényekkel. Az Afrika-EU-stratégiai Partnerség (7) , amelyet 2007. december 9-én fogadtak el a lisszaboni csúcstalálkozón, kijelenti, hogy a vízkészletgazdálkodás és a biztonságos vízhez való hozzájutás kulcsfontosságú tényező az alapvető közegészségügyi feltételek, a gazdasági növekedés, illetve a szegénység csökkentése, valamint a millenniumi fejlesztési célkitűzések elérése szempontjából. Ezért Afrika és az EU közösen fognak dolgozni az EU-Afrika partnerség vízügyi és közegészségi vonatkozású továbbfejlesztése érdekében, amelynek általános célja az alapvető víz- és közegészségügyi igények kielégítése, valamint a vízkészletgazdálkodás javításának elősegítése helyi, folyammeder és vízgyűjtő terület szintjén, nemzeti és nemzetközi vonatkozásban egyaránt. * * * 21 . kérdés, előterjesztette: David Martin ( H-0121/08 ) Tárgy: Útban a kereskedelmi védeszközökről kialakítandó konszenzus felé Fel tudja-e a Tanács vázolni terveit arra vonatkozólag, hogyan kíván a tagállamok között konszenzust teremteni a kereskedelmi védeszközökről kialakítandó konszenzus tárgyában? (5)

HL L 378, .2006.12.27., 41. o.

(6)

16616/1/07. sz. dokumentum, 57. bekezdés.

(7)

16344/07. sz. dokumentum, 79. és 80. bekezdés.

13-03-2008

13-03-2008

HU


Válasz A Tanács Elnökségének válasza, amely sem a Tanácsra, sem a tagállamokra nézve nem kötelező érvényű, a kérdések órája során nem hangzott el szóban más, a Tanácsnak intézett kérdésekkel együtt az Európai Parlament 2008. márciusi strasbourgi ülésén. A „Globális Európa – versenyhelyzet a világban” című közlemény megvalósításának részeként a Bizottság 2006-ban elhatározta, hogy nyilvános egyeztetésbe kezd a kereskedelmi védeszközök alkalmazásáról a globális gazdaság körülményei között annak megállapítására, lehetséges-e nagyobb rugalmasságot kialakítani a kereskedelmi védeszközök rendszerében. E nyilvános egyeztetés egyik következtetése az, hogy a kereskedelmi védeszközök rendszerének megfelelő működtetése nem szükséges ahhoz, hogy a Közösség ipari ágazatait a tisztességtelen kereskedelemből, illetve szubvencionált importból származó hatásoktól megvédjék, valamint, hogy elősegítsék a nagyközönség tisztességes kereskedelembe bizalmát. Ugyanakkor megállapítást nyert, hogy szükség lehet a rendszer bizonyos elemeinek újragondolására. A Tanács előkészítő testületeiben 2007 folyamán tartott korábbi megbeszéléseket követően Mandelson biztos 2008. január 11-én úgy nyilatkozott, hogy a Bizottság nem akar a kereskedelmi védeszközök rendelkezéseit érintő javaslatokat beterjeszteni egészen addig, amíg „a tagállamok között nincs szélesebb körű konszenzus a tekintetben, milyen jellegű reformokat hajlandóak magukévá tenni„. Tekintve, hogy a Bizottság nem állt elő hivatalos javaslattal, ebben a fázisban további megbeszélések nincsenek tervbe véve. A dohai fejlesztési menetrend részeként az antidömping megállapodások jelenlegi megfogalmazásával összefüggő módosításokról, támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről – többek között a halászati támogatásokról – szóló megbeszéléseket is tartottak a genfi világkereskedelmi tárgyalásokon. Az EU célkitűzéseinek egyike a rendelkezéseken alapuló nemzetközi kereskedelmi rendszer erősítése, valamint az, hogy az összes kereskedelmi partner szélesebb körben alkalmazza a megállapodásokban rögzített rendelkezéseket. Az intézkedések felülvizsgálatának célja konszenzus kialakítása, ez azonban hosszabb időt vesz igénybe, tekintettel a genfi megbeszélések várható eredményére, ezért azután jelenleg nem lehet meghatározni azt az időkeretet, amelyen belül a Bizottság a Tanács elé terjeszti javaslatait. * * * 22 . kérdés, előterjesztette: Sarah Ludford ( H-0123/08 ) Tárgy: Feltérképezés A Bizottság utasnyilvántartási adatok uniós rendszere (COM(2007)0654), be-és kiléptető rendszer, valamint egy elektronikus utazási engedély rendszer bevezetésére tett javaslatára figyelemmel konkrétabban meg tudja-e a Tanács határozni, hogyan értelmezi a „profilalkotás” koncepcióját, főként pedig használható-e az ezeknek a rendszereknek a szempontjából?

91

92

HU


Válasz A Tanács Elnökségének válasza, amely sem a Tanácsra, sem a tagállamokra nézve nem kötelező érvényű, a kérdések órája során nem hangzott el szóban más, a Tanácsnak intézett kérdésekkel együtt az Európai Parlament 2008. márciusi strasbourgi ülésén. Először is, tisztelt képviselőasszony, a Tanács le kívánja szögezni, hogy sem az EU, a Tanács, sem az Európa Tanács nem rendelkezik végleges definícióval a profilalkotást illetően. Az európai adatvédelmi biztos az utasnyilvántartási adatállományról alkotott véleményében a profilalkotás az Európa Tanács által készíttetett tanulmányban szereplő definíciójára utalt, ugyanakkor hozzátette, hogy tudomása van a profilalkotás meghatározását illető, jelenleg is folyó vitákról. Az adatvédelmi biztos ezután elismerte, hogy a fő kérdés nem a definíciókról, hanem a módszer egyénekre gyakorolt hatásáról szól. A Bizottság által javasolt európai utas-nyilvántartási adatállomány (8) rendszere nem az Európa Tanács tanulmányában definiált módon végzi a profilalkotást. A hivatkozott tanulmány szerint a profilalkotás elsősorban számítógépes módszer, amelyik az adatelemzést az ily módon azonosított személlyel kapcsolatos egyedi intézkedések megtételének lehetővé tételére használja. A javaslat kizárólag a szervezett bűnözés és terrorizmus elleni küzdelem esetén teszi lehetővé az utasnyilvántartási adatállományból származó adatok felhasználását, elsősorban olyan személyekkel kapcsolatos információgyűjtés kapcsán, akik esetleg bűncselekmény részesei. Rendelkezik ezen kívül az utasnyilvántartási adatállományból származó adatokról. Ezeket az adatokat a „kockázati mutatók” alapján vizsgálják, hogy így értékeljék az utas által képviselt kockázatot. Ezek a kockázati mutatók jelentésekből - például hírszerzési jelentések alapján - szerzett bizonyítékokra épülnek, valamint régebbi példákat használnak. A kockázati mutatókat a tagállamok szintjén határozzák meg, mivel a bűncselekmény fogalma tagállamról tagállamra változhat. A Bizottság javaslata kifejezetten kizárja annak a lehetőségét, hogy a kockázati mutatók alapját etnikai származás és vallási hovatartozás képezzék olyan esetekben, amikor az utasnyilvántartási adatállományból származó adatok ilyen információt tartalmaznak. A Tanács ugyanakkor hangsúlyozni szeretné, hogy a bizottsági javaslat 3. cikkének (5) bekezdése egyértelműen kijelenti, hogy az utasinformációkkal foglalkozó hatóságok és az illetékes hatóságok nem rendelhetnek el végrehajtási intézkedéseket kizárólag a PNR-adatok automatizált feldolgozása alapján. Más szóval, az utasnyilvántartási adatállomány adataira alapuló végrehajtási intézkedés beleértve az egyes személyekkel kapcsolatban hozott döntéseket - nem nélkülözheti az emberi tényezőt a rendőri szervek esetében. 2008. február 13-án a Bizottság közleményt adott ki, amely az Európai Uniós határigazgatás (9) következő lépéseit készíti elő. Ez a közlemény lehetséges új határigazgatási eszközöket bocsát vitára, többek közt a nem tagországok állampolgáraira vonatkozó belépési/kilépési nyilvántartás esetleges bevezetését, és egy elektronikus utazási engedély rendszer esetleges felállítását. Eddig ugyanakkor e tárgyban semmilyen konkrét jogalkotási javaslat nem született. A közleményt, a 2008. február 13-án kiadott bizottsági közleményekkel együtt, nevezetesen az „Az európai határőrizeti rendszer (EUROSUR) kialakításának vizsgálatáról (10) ” és a „Jelentés a Frontex értékeléséről és jövőbeni (8)

14922/07 – COM (2007) 654 végleges

(9)

6666/08 – COM (2008) 69 végleges

(10)

6665/08 – COM (2008) 68 végleges

13-03-2008

13-03-2008

HU


fejlesztéséről” (11) című közleményeket 2008. március 11-én és 12-én Brdoban, Szlovéniában az EU külső határigazgatása kapcsán meglévő kihívásokkal foglalkozó miniszteri konferencián tárgyalják. * * * 23 . kérdés, előterjesztette: Cristiana Muscardini ( H-0127/08 ) Tárgy: Szlovén rendőrség általi megfélemlítés Február 10-én isztriai száműzöttek egy csoportja elindult, hogy koszorút helyezzen el annak a 97 adóhivatalnoknak az emlékére, akiket jugoszláv partizánok deportáltak (főleg a triesti Campo Marzio egyik irodájából) és egy Roditti nevű falu közelében lévő árokba dobtak. Figyelembe véve a (Schengeni Megállapodást megsértve az autóbuszt a pesei határátkelőnél − amelyen át a száműzöttek Rodittibe majd Capodistriába utaztak − megállító) szlovén rendőrség megalázó fellépését, és tekintettel azokra a kötelezettségekre, amelyeket az EU-hoz való csatlakozás Szlovéniára (a jelenleg EU-elnökséget betöltő országra) nézve is előír, nem gondolja-e a Tanács, hogy a rendőri magatartás e botrányos példája kapcsán vizsgálatot kellene indítania az ügyben? Fontolóra veszi-e, hogy a rendőrség megfélemlítő fellépését elítélje? Nem gondolja-e a Tanács, hogy lépéseket kellene tennie annak biztosítása érdekében, hogy a Schengeni Megállapodást (amelyet Szlovénia is aláírt) betartsák, figyelemmel az európai polgárok egy olyan csoportját (ebben a konkrét példában olaszokat) ért antidemokratikus és jogtalan bánásmódra, akik békés zarándoklaton vettek részt az EU területén? Válasz A Tanács Elnökségének válasza, amely sem a Tanácsra, sem a tagállamokra nézve nem kötelező érvényű, a kérdések órája során nem hangzott el szóban más, a Tanácsnak intézett kérdésekkel együtt az Európai Parlament 2008. márciusi strasbourgi ülésén. Az incidens, amelyre Muscardini képviselő asszony hivatkozik, az ügyben illetékes tagállam, vagyis Szlovénia hatóságainak hatáskörébe tartozik. Az Európai Unióról szóló szerződés 33. cikke értelmében a közrend fenntartása az egyes tagállamok feladata. Ezért a Tanács Muscardini képviselő asszony kérdését nem tárgyalta. * * * 24 . kérdés, előterjesztette: Pedro Guerreiro ( H-0132/08 ) Tárgy: Az USA-ban bebörtönzött öt kubai állampolgár helyzete - a „miami ötök” Hacsak az amerikai hatóságok nem gondoskodnak a legelemibb igazságszolgáltatásról, most szeptember 12-én lesz tíz éve, hogy António Guerrero, Fernando Gonzalez, Gerardo Hernández, Ramon Sabañino és René González igazságtalanul van fogvatartva amerikai börtönökben; ezek az emberek kubai hazafiak, akik hazájuk védelmében cselekedtek és megpróbálták megakadályozni, hogy Kuba továbbra is bizonyos szervezetek Miamiban lévő központjából indított és végrehajtott terrorcselekményeinek áldozata legyen. (11)

6664/08 – COM (2008) 67 végleges

93

94

HU


Hangsúlyozni kell, hogy az ENSZ öt Egyesült Államokban bebörtönzött kubai állampolgárral foglalkozó munkacsoportja 2005. május 27-én annak a véleményének adott hangot, hogy az ügyükben hozott ítélet „nem az objektivitás és elfogultságtól való mentesség légkörében született meg”, és hogy az atlantai Eleventh Circuit fellebbviteli bíróság 2005. augusztus 9-én egyhangú döntéssel semmisnek nyilvánította a Miamiban hozott ítéletet. Az elmúlt kilenc évben ez az öt kubai hazafi számos illegális cselekmény, elfogadhatatlan és embertelen cselekedet, nyomásgyakorlás és zsarolás áldozata volt, amelynek során a legelemibb emberi jogokat sem tartották be, és amelynek során az amerikai kormány tűrhetetlen és kegyetlen akadályokkal, valamint szigorításokkal nehezítette a fogva tartottak családtagjainak, többek között feleségek és leánygyermekeknek a látogatását. Mit szándékozik tenni a Tanács annak érdekében, hogy biztosítsa az öt, amerikai börtönökben ülő kubai hazafi legalapvetőbb emberi jogait, különös tekintettel a családtagjaik általi látogathatóságra, a meghozott ítéletek visszavonására, az igazságos tárgyaláshoz való jogra és szabadon bocsátásukra? Válasz A Tanács Elnökségének válasza, amely sem a Tanácsra, sem a tagállamokra nézve nem kötelező érvényű, a kérdések órája során nem hangzott el szóban más, a Tanácsnak intézett kérdésekkel együtt az Európai Parlament 2008. márciusi strasbourgi ülésén. A Tanácsnak tudomása van arról, hogy néhány esetben az amerikai hatóságok nem engedélyezték, hogy a családtagok és más személyek, többek között európai parlamenti képviselők, kapcsolatba lépjenek az öt kubai állampolgárral, akiket az Egyesült Államok kémként börtönzött be. Az ENSZ önkényes fogvatartással foglalkozó munkacsoportja szerint ugyanakkor a családtagok nagy többsége kapott rokona meglátogatásához szükséges vízumot. Bármely amerikai bíróság által kihirdetett ítélet a szóban forgó ország hatáskörébe tartozó belügy. Jelen esetben a bírósági eljárás folyamatban van, az ítélet pedig még nem jogerős. A Tanács tehát nem mondhat véleményt az ügyről. Az egy adott ország területére való belépéshez szükséges vízum megadásával összefüggő határozat is az adott ország hatáskörébe tartozik. Minthogy a vízumkérelmek nagy részét elfogadták, és nem lehet azt állítani, hogy a rokonoktól rendszeresen megtagadnák a látogatást, a Tanács nem érvelhet azzal, hogy akár a fogvatartottak, akár családtagjaik esetében megsértették volna az emberi jogokat. A konzuli kapcsolatokról szóló bécsi egyezmény továbbá úgy rendelkezik, hogy az adott állam felelős külföldön tartózkodó állampolgárai jogainak és érdekeinek védelméért. A Tanács megerősíti teljes elkötelezettségét a minden ország állampolgárát megillető emberi jogok tekintetében. * * * 25 . kérdés, előterjesztette: Bill Newton Dunn ( H-0134/08 ) Tárgy: Számítógépes bűnözés Teljes mértékben támogatja-e a Tanács az Európa Tanács számítógépes bűnözésről szóló egyezményét? Ha nem, miért nem ?

13-03-2008

13-03-2008

HU


Ha ez így van, mit tesz a Tanács annak érdekében, hogy legkevesebb 14 tagállama ratifikálja az egyezményt – Ausztria, Belgium, a Cseh Köztársaság, Németország, Görögország, Írország, Olaszország, Luxemburg, Málta, Lengyelország, Portugália, Spanyolország, Svédország és az, amelyiket a legjobban ismerem – az Egyesült Királyság? Válasz A Tanács Elnökségének válasza, amely sem a Tanácsra, sem a tagállamokra nézve nem kötelező érvényű, a kérdések órája során nem hangzott el szóban más, a Tanácsnak intézett kérdésekkel együtt az Európai Parlament 2008. márciusi strasbourgi ülésén. A Tanács teljes szívvel kiáll az Európa Tanács számítógépes bűnözésről szóló egyezménye mellett, ezenkívül az informatikai rendszerek ellen irányuló támadásokkal foglalkozó olyan kerethatározatot hozott, amelynek szövege hasonló az Egyezmény (12) azonos témával foglalkozó szövegében lévő megfogalmazáshoz. Ez a kerethatározat, amelynek végrehajtási határideje 2007. március 16-án járt le, ösztönzőként szolgálhat a tagállamok számára az Európa Tanács egyezményének ratifikálásához. Ugyanakkor a tagállamok hatásköre az egyezmény aláírása. * * * 26 . kérdés, előterjesztette: Anna Hedh ( H-0138/08 ) Tárgy: Alkoholpolitika A Bizottság 2006 őszén jelentette be az alkohollal kapcsolatos stratégiáját. Ebből kiderül, hogy az alkohol közegészségügyi probléma. Ennek ellenére a Bizottság a bortermeléssel foglalkozó javaslatokat terjesztett elő, (COM(2007)0732), amelyek teljes mértékben ellentétesek a stratégia szellemével. Ha jól értelmezem, a Tanács abból indult ki, hogy sokkal szigorúbb alkoholstratégiára lenne szükség, ezért következtetéseiben szigorúbb megfogalmazásokat használt. Mi a Tanács álláspontja a Bizottság alkoholstratégiával kapcsolatban kialakított közleményével összefüggésben és milyen módon kellene azt alkalmazni? Válasz A Tanács Elnökségének válasza, amely sem a Tanácsra, sem a tagállamokra nézve nem kötelező érvényű, a kérdések órája során nem hangzott el szóban más, a Tanácsnak intézett kérdésekkel együtt az Európai Parlament 2008. márciusi strasbourgi ülésén. A Tanács a 2006. november 30-i ülésen üdvözölte a Bizottságnak a tagállamoknak az alkohol okozta károk mérséklése terén nyújtandó támogatás kérdésében kiadott azon közleményét, , ami komoly lépés az átfogó és összehangolt közösségi álláspont kialakítása irányába, a túlzott alkoholfogyasztás egészségre és általános jólétre gyakorolt káros hatásainak leküzdése vonatkozásában. 2007-ben az e stratégia végrehajtásának alapját képező, alkohollal és egészséggel foglalkozó fórum alakult, amelynek általános célkitűzése EU-szinten közös kiindulási pont kialakítása minden olyan érdekelt fél számára, akik felvállalták, hogy támogatják az alkohollal összefüggő károk mérséklését szolgáló intézkedéseket.

(12)

HL L 69, 2005.3.16., 67–71. o.

95

96

HU


A Tanács arra sürgette a tagállamokat, hogy teljes támogatásukról biztosítsák a Bizottság stratégiáját, valamint hogy nemzeti és közösségi szinten egyaránt segítsék elő annak végrehajtását. A Tanács ezen felül hangsúlyozta, hogy a közegészségre és biztonságra nézve fennálló, alkohollal összefüggő károk kapcsán az összes vonatkozó szakpolitikai területen – ilyen a kutatás, fogyasztóvédelem, szállítás, reklám, marketing, szponzorálás, jövedéki adó és más belső piaci területek – szükség van átfogó, következetes és összehangolt intézkedésekre. A Tanács sürgette a Bizottságot, hogy továbbra is támogassa a tagállamokat abban, hogy az alkohollal összefüggő károk csökkentése érdekében folytathassák, fokozhassák és tovább fejleszthessék nemzeti alkoholpolitikájukat, és − 2008-tól kezdődően − rendszeres jelentéseket készítsenek az EU-stratégia megvalósítása terén addig elért eredményeikről, valamint azokról a tevékenységekről, amelyek szerepelnek a tagállamok jelentéseiben, így segítve a Tanácsot az elért eredmények értékelésében. A Tanács felkérte továbbá a Bizottságot arra, hogy alakítson ki a közösségi szintű, alkohollal összefüggő károk csökkentésére irányuló tevékenységek ellenőrzésére és az elért eredmények jelzésére szolgáló, alapvető fontosságú mutatókat Amint a jelentés hozzáférhetővé válik, az Elnökség tájékoztatni fogja erről a Tanácsot és meghozza a további szükséges intézkedésekkel összefüggő határozatot. * * * 27 . kérdés, előterjesztette: by Katrin Saks ( H-0141/08 ) Tárgy: Belépés Oroszország területére: lehetséges szigorítások alkalmazása a schengeni országok állampolgáraival szemben 2007. december 21-én a schengeni övezetet kiterjesztették Közép- és Kelet Európa országaira. Az új tagországok maradéktalanul teljesítették a schengeni követelményeket, ezáltal érdemesnek bizonyultak arra, hogy a többi európai ország egyenlő partnernek tekintse őket. Konstantin Kossatšov, az Orosz Állami Duma Külügyi Bizottságának elnöke nyilvánosan kijelentette, hogy mivel több orosz állampolgártól megtagadták az Észtország területére történő belépést, Oroszország azzal válaszolhat, hogy szigorítja a saját területére történő belépés feltételeit, a szigorítás pedig azokra a schengeni országokra vonatkozik, amelyek meggyőződésük miatt „feketelistára” tesznek orosz állampolgárokat. Példaként hozta fel egy egyetemista, Mariana Skvortsova esetét. Az illető személy vízumát érvénytelenítették az észt vízumszabályok megszegése miatt. Mi a Tanács véleménye arról az orosz fenyegetésről, hogy szigorítják a schengeni országok állampolgárainak Oroszország területére történő belépését? Milyen lépéseket tesz a Tanács az orosz ellenlépésekre, amennyiben az egyik schengeni ország állampolgárának jogait egy másik schengeni ország törvényes határ- és biztonságpolitikai intézkedéseire hivatkozva csorbítják? Válasz A Tanács Elnökségének válasza, amely sem a Tanácsra, sem a tagállamokra nézve nem kötelező érvényű, a kérdések órája során nem hangzott el szóban más, a Tanácsnak intézett kérdésekkel együtt az Európai Parlament 2008. márciusi strasbourgi ülésén.

13-03-2008

13-03-2008

HU


A schengeni együttműködésben részt vevő tagállamok részéről a vízumkiadás feltételeit diplomáciai és konzuli képviseletek számára kibocsátott, a vízumokra vonatkozó Közös Konzuli Utasítás (CCI) (13) s tartalmazza; a harmadik országok állampolgárainak schengeni övezetbe történő belépését lehetővé tevő feltételeket a schengeni határellenőrzési kódex tartalmazza (14) . A Tanács értesülései szerint a Bizottság képviselői értesítették az orosz hatóságokat a vízumkönnyítéssel foglalkozó vegyesbizottság (15) nak az Orosz Föderáció és az Európai Közösség részvételével megtartott ülésein a vízumkiadások rendjéről. A Tanács semmilyen az Orosz Föderáció területére történő belépéssel összefüggő, az orosz hatóságok által bevezetésre kerülő szigorításról nem tud, amelyek bizonyos tagállamok állampolgárait érintenék. Ezen kívül a Tanácsnak nincs tudomása a kérdésben említett ügyhöz tartozó körülményekről. * * * 28 . kérdés, előterjesztette: Georgios Georgiou ( H-0142/08 ) Tárgy: Gázai-övezet Szándékozik-e a Miniszterek Tanácsa ugyanazokat a módszereket és eszközöket alkalmazni a Gázai-övezet esetében, mint amelyek elősegítették Koszovó függetlenné válását? Válasz A Tanács Elnökségének válasza, amely sem a Tanácsra, sem a tagállamokra nézve nem kötelező érvényű, a kérdések órája során nem hangzott el szóban más, a Tanácsnak intézett kérdésekkel együtt az Európai Parlament 2008. márciusi strasbourgi ülésén. A gázai kérdést felvető képviselő kérdésére adott válaszában a Tanács azt az álláspontot képviseli, hogy a gázai probléma semmilyen vonatkozásban nem összehasonlítható a koszovói helyzettel. * * * 30 . kérdés, előterjesztette: Danutė Budreikaitė ( H-0148/08 ) Tárgy: Vitacsoport Az Európai Tanács 2007. december 14-én létrehozott egy független „vitacsoportot”. Tud-e a soros elnökséget ellátó ország a jelenlegi helyzetre nézve információt adni: megalakult-e már a vitacsoport, kik a tagjai, őket hogyan választották ki, milyen forrásokat használnak a csoport tevékenységének finanszírozásához, tevékenysége mely területeket öleli fel és mi annak várható eredménye? Mi az, amit a vitacsoport tevékenysége meg tud

(13)

HL C 326, 2005.12.22., 1. o.

(14)

HL C 326, 2005.12.22., 1. o.

(15)

Az EK és az Orosz Föderáció közötti megállapodás alapján létrejött, a vízumkiadás megkönnyítésével foglalkozó vegyesbizottság (HL L 129, 2007.5.17., 27.o.)

97

98

HU


valósítani, amit az egyezmény, illetve az EU polgárai által megválasztott Európai Parlament nem? Válasz A Tanács Elnökségének válasza, amely sem a Tanácsra, sem a tagállamokra nézve nem kötelező érvényű, a kérdések órája során nem hangzott el szóban más, a Tanácsnak intézett kérdésekkel együtt az Európai Parlament 2008. márciusi strasbourgi ülésén. Azt a tanácsadói csoportot, amelyikre Budreikaitė asszony utal, 2007. december 17-i ülésén az Európai Tanács állította fel. Ugyanekkor kinevezett egy elnököt és két alelnököt, akiket felkért, nyújtsanak be egy listát azoknak a szóba jöhető képviselőknek a nevével, akiknek személyét az Európai Tanács a francia soros elnökség alatt megfontolhatja. A csoport tevékenységi körét, szervezeti felállását és ütemtervét, amelyben az Európai Tanács szintén megállapodott 2007. december 17-i ülésén, az ülés következtetése tartalmazza. Az Elnökség ezért azt javasolja, hogy a tisztelt képviselő e következtetéseket illetően további információkat a tanácsadó csoporttól kérjen. * * * 31 . kérdés, előterjesztette: Hélène Goudin ( H-0152/08 ) Tárgy: EU halászati megállapodások harmadik országokkal Az EU rendszeresen köt halászati megállapodásokat az Unión kívül, szegény fejlődő országokkal. Ezeket a megállapodásokat a környezetvédelmi mozgalom és segélyszervezetek egyaránt kritizálják. A halászati megállapodásokat elsősorban afrikai országokkal kötik. Ezek az egyezmények feljogosítják az európai halászflottákat, hogy ezen országok felségvizein halásszanak. A kritikát megfogalmazók szerint a halászati megállapodások hozzájárulnak a világ halállományának kimerüléséhez és a fejlődő országok halászait megfosztják bevételi forrásaiktól. Tud-e az Elnökség bármilyen mértékben azonosulni a harmadik országokkal kötött halászati megállapodásokkal szembeni rendszeres kritikákkal? Szándékában áll- e az Elnökségnek bármilyen, az ilyen halászati megállapodások modernizálását és hosszú távon történő eltörlését célzó kezdeményezés elindítása? Válasz A Tanács Elnökségének válasza, amely sem a Tanácsra, sem a tagállamokra nézve nem kötelező érvényű, a kérdések órája során nem hangzott el szóban más, a Tanácsnak intézett kérdésekkel együtt az Európai Parlament 2008. márciusi strasbourgi ülésén. A Tanács ismeri a Közösség harmadik országokkal kötött halászati megállapodásaival szembeni kritikákat és hangsúlyozni szeretné, hogy a Tanács halászati partnerségi megállapodások (16) kapcsán levont következtetései tartalmazzák azokat az eljárási kereteket, amelyeknek alapján 2004. július 19. óta ezeket a szerződéseket megkötik. Ezen megállapodások elfogadása az összes halászati megállapodást halászati partnerségi megállapodássá alakította. Ennek az politikai keretnek a fő pontjai úgy rendelkeznek, hogy (16)

11485/1/04 REV 1 PEKHE 254.

13-03-2008

13-03-2008

HU


a Közösség hajói számára biztosítani kell a szóban forgó harmadik ország vizein a többlethalállományhoz való hozzájutást, hogy a Közösség pénzügyi hozzájárulását részben a helyi halászati szektor fejlesztéséhez szükséges intézkedések során kell felhasználni. Az összes halászati megállapodás értelmében vegyesbizottságot állítanak fel, amely ellenőrzi és értékeli a megállapodás teljesítését, illetve megvalósítja a halászati politikát abban az országban, amelyik megkapta a közösségi pénzügyi támogatást. A vegyesbizottság dönthet továbbá az esetleges szerződésmódosítások kérdésében is, amely döntést azután a szerződő felek ratifikálni kötelesek. Ezeket a vegyesbizottságokat évente legalább egy alkalommal összehívják. A Tanács nem tudja, szándékozik-e a Bizottság új közleményt kiadni, amelyben javasolná a jelenlegi halászati partnerségi megállapodások jellegének megváltoztatását. * * *

A BIZOTTSÁGHOZ INTÉZETT KÉRDÉSEK 38 . kérdés, előterjesztette: Silvia-Adriana Ţicău ( H-0107/08 ) Tárgy: Doktori tanulmányok, magasan kvalifikált szakembereket igénylő munkahelyek teremtése Az utóbbi idők statisztikái szerint 2004-ben uniós szinten a hallgatók mindössze 3,3 százaléka járt doktori képzésre. 7 százalékos aránnyal vezet a Cseh Köztársaság, Ausztria és Finnország, ami a doktori hallgatók és az összes hallgató számához képest megjelenő százalékos arány, illetve az EU doktori képzésében a hallgatók több mint ötven százaléka Franciaországból, Nagy-Britanniából és Spanyolországból jött. Európában mindnyájan tudjuk, a tudásalapú gazdaság kialakulása szempontjából mennyire fontos szerepet játszanak a doktori tanulmányok. A felnőttképzés és a doktori tanulmányok ösztönzése lehetővé teszi, hogy a vállalatok magasan kvalifikált szakembereket igénylő munkahelyeket teremtsenek. Szeretném megkérdezni a Bizottságtól, milyen stratégiával rendelkezik a tekintetben, hogy a tagországokat a doktori tananyagok vonzóbbá tételére ösztönözze, ebben segítse is azokat, ezáltal képessé tegye azokat saját innovációs és kutatási kapacitásuk fejlesztésére, továbbá mi a Bizottság stratégiája a műszaki tudományok terén a doktori hallgatók száma növelésének meghatározásában? Válasz A 3,3 százalékos arány, amire a tisztelt képviselő utal, csak a doktori tanulmányokat folytató hallgatókra és más, felsőfokú tudományos képzésben részt vevő hallgatókra vonatkozik. Nincsenek benne a mesterfokú posztgraduális hallgatók. Ha őket is belevesszük, a kép sokkal pozitívabb, tekintve, hogy a posztgraduális hallgatók száma gyorsan nő. Általánosságban véve, az EU-ban a résztvevők aránya a doktori szintű képzésben egyenletesen nő és magasabb, mint az Egyesült Államokban vagy Japánban. Ugyanakkor az egyes EU-országokban a doktori hallgatók százalékos aránya és abszolút száma jelentős eltéréseket mutat. Azok közül az országok közül néhány esetében, ahol magas a doktori képzésben részt vevők aránya, viszonylag alacsony a felsőoktatásban részt vevők teljes

99

100

HU


száma, tehát a doktori képzésben részesülők teljes száma a népesség egészét tekintve nem túl magas. A műszaki vonalon tanulmányokat folytató posztgraduális hallgatók számának növeléséhez fontos mindenek előtt a matematikai, tudományos és technikai képzésben részt vevők számát növelni. A Bizottság ezért javasolta az oktatási tanács által 2003. májusában elfogadott értékhatárt, amelynek célja a „matematikát, tudományos és technikai tárgyakat tanuló egyetemisták számának 15 százalékkal történő növelése” és „a nemek közötti aránytalanság” csökkentése 2010-re. Míg az előbbi célt már sikerült elérni, a nemek arányának kérdésében igen csekély a haladás, a nők aránya a 2000-ben mért adatok szerinti 30,7 százalékról 2005-re 31,2 százalékra nőtt. A Bizottság a matematika, tudomány és technika területén koordinálja az országok közötti helyes gyakorlat kölcsönös alkalmazását és az egymástól való tanulást az „Oktatás és képzés 2010 munkaprogram” keretében. 2006-ban a Bizottság felállított egy 13 országot magában foglaló klasztercsoportot, amelyik a matematikai, tudományos és technikai képzés paramétereit követi, és célja a matematikai, tudományos és technikai alapú tanulmányokban és karriertervezésben való részvétel, különösen a nők vonatkozásában. A tervek szerint ez a kutatások esetében barcelonai célként meghatározott, 3 százalékos bruttó hazai termék (GDP) eléréséhez szükséges tudományos szakértők felkészítéséhez is hozzájárul. A matematikai, tudományos és technikai alapú tanulmányok képezik az egész életen át tartó tanulás nyolc kompetenciaterülete közül az egyiket is (a Parlament és a Tanácsi ajánlása, 2006. december) valamint az „egész életen át tartó tanulás” 2008. évi felhívásának egyik elsőbbséget élvező témáját. Ezenkívül a hetedik kutatási keretprogram 2008 márciusában kiad egy felhívást, amely a Rocard-jelentés gyomon követéseként megjelenő, az európai tudományos képzésben nagy méretekben zajló, az iskolai oktatás szintjén használt innovatív módszerekről szól. * * * 39 . kérdés, előterjesztette: Justas Vincas Paleckis ( H-0109/08 ) Tárgy: Az egész életen át tartó tanulás népszerűsítése Az egész életen át tartó tanulás jelentőségét az összes EU országban elismerik. A felnőttoktatás a munkaerő piacon rugalmasságot és munkahelyet jelent, mindez pedig pozitív társadalmi és gazdasági változásokat eredményez az EU-országokban. Az oktatási és képzési reformok területén komoly haladást értek el, bizonyos EU-országok azonban még a mai napig nem fejlesztenek innovatív képzési programokat, illetve nem biztosítják, hogy ezek a programok gyorsan, jó minőségben és hatékony módon és finanszírozással valósuljanak meg. A nemformális és informális tanulás érezhetően nem elég gyorsan valósul meg. Milyen kezdeményezéseket tesz a Bizottság és milyeneket szándékozik még tenni a programot aktívan és passzívan teljesítő országok közötti szakadék csökkentése érdekében? Válasz Az európai felnőttoktatás terén kialakult helyzeten a Bizottság úgy kíván változtatni, hogy szinteket állapít meg, nyílt módszerű koordinációt alkalmaz, valamint referenciaeszközöket és -közleményeket fejleszt ki, illetve készít. Emellett az „egész életen át tartó tanulás” programja pénzügyi támogatással is jár.

13-03-2008

13-03-2008

HU


2003-ban az EU már meghatározta azt az értéket, amelyet figyelembe kell venni a felnőttek oktatásban és képzésben való részvétele javításának és ellenőrzésének során. Ennek az értéknek a célja az, hogy az egész életen át tartó tanulásban a (25és 64 év közötti) felnőttek részvételének aránya 2010-re elérje a 12,5 százalékot. Ezen felül a felnőttek egész életen át tartó tanuláshoz kapcsolódó részvételi arányának növekedése 2003 óta szintén az Európai Foglalkoztatási Stratégia része. EU-szinten az oktatásban és képzésben történő részvétel a 2000-ben mért 7,1 százalékról 2006-ra 9,6 százalékra nőtt. 2006-ban átlagban a 25 és 64 év közötti európaiak 9,6 százaléka vett részt oktatási és képzési tevékenységben. A jövőben fel kell gyorsítani az ezirányú erőfeszítéseket és az EU-országoknak további erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy elérjék a 2010-re tervezett 12,5 százalékos értéket. Az e vonatkozásban élenjáró országok Svédország, Dánia, az Egyesült Királyság és Finnország, ezeket követi Hollandia, Szlovénia és Ausztria. Az összes többi uniós ország esetében a számok elmaradnak a 12,5 százalékos átlagtól. A részvételi arányok tekintetében az egyes országok jelentős eltéréseket mutatnak a 30 százalékot meghaladó részvételi aránytól egészen az alig egy százalékosig. A nők átlagosan magasabb arányban vettek részt az oktatásban, mint a férfiak (2006-ban a nők 10,4 százalékban, a férfiak 8,8 százalékban) és a magasan iskolázott felnőttek sokkal inkább részt vettek az egész életen át tartó tanulásban, mint az alacsony iskolázottságú felnőttek. Emellett a kor előrehaladtával a részvételi arány csökken. A Bizottság az „egész életen át tartó tanulás” további támogatása, illetve annak érdekében, hogy a programot aktívan és passzívan teljesítő országok közötti szakadékot csökkentse, két közleményt fogadott el a felnőttoktatásról. Az első, 2006-os közleményben, amelynek címe „Tanulni sohasem késő”, a Bizottság meghatározza a felnőttoktatási ágazat általános módszereit és igényeit. A második, 2007. szeptemberi közlemény, amelynek címe „Tanulni sohasem késő”, a felnőttkori tanulás európai cselekvési terve. Az cselekvési terv tagországok együttműködésével történő végrehajtása során a Bizottság elemzi a nemzeti szintű reformok felnőttkori tanulásra gyakorolt hatását. Mivel a felnőttkori tanulási ágazat érinti az oktatás összes egyéb területét, fontos elemezni az ezeken a területeken zajló eseményeket a felnőttkori tanulási ágazattal történő interakció szempontjából is. A legtöbb tagállam az európai minősítési keretrendszerhez kapcsolódó nemzeti minősítési keretrendszert fejleszt ki. A hangsúly itt a hozzáférésen, haladáson és a tudásátadáson van, így aztán potenciálisan lényeges lehet a felnőtteknek szánt képzési rendszerek nyitottá tétele szempontjából. A Bizottság emellett kifejleszti a felnőttkori tanulással foglalkozó szakemberekre és minőségbiztosítási rendszerekre vonatkozó előírásokat. A tagállamokat arra ösztönzik, hogy célokat határozzanak meg a felnőttek magasabb készségszintjének eléréséhez, valamint, hogy a veszélyeztetett csoportok nem formális és informális oktatásában az értékelés és felismerés területén gyorsítsák fel a folyamatokat. Végül, de nem utolsó sorban a Bizottság olyan alapinformációs javaslatcsomaggal áll elő, amely a felnőttkori tanulással foglalkozó ágazatban javítja a teljesítmények összehasonlíthatóságát. Az „egész életen át tartó tanulás” és elsősorban annak „Grundtvig” elnevezésű ágazati programja a felnőttoktatásban emellett pénzügyi támogatást nyújt a transznacionális projekteknek.

101

102

HU


Nemrégiben a Bizottság kiadott egy 20 kiemelkedő fontosságú Grundtvig-projektet tartalmazó brosúrát „Grundtvig sikertörténetek” címmel. Ez bemutatja a legjobb gyakorlatok példáit, és emellett arra ösztönzi a többi érdekelt felet, hogy kövesse ezeket a jó példákat. A brosúra a következő helyről tölthető le: http://ec.europa.eu/dgs/education_culture/publ/pdf/grundtvig/success-stories_en.pdf Az „egész életen át tartó tanulás” keretén belül működő egyéb ágazati programok a felnőttoktatás egyéb területeit is lefedik: a Leonardo da Vinci program például a 2008–2010 közötti időszak multilaterális projektjeinek egyik fő prioritásaként a „munkaerőpiacon megjelenő felnőttek készségeinek fejlesztését” jelölte meg. * * * 40 . kérdés, előterjesztette: Michl Ebner ( H-0150/08 ) Tárgy: EU segélyalapok felhasználása a kultúra területén Az EK-Szerződés 151. cikkének (1) bekezdése értelmében a Közösség köteles „hozzájárulni a tagállamok kultúrájának virágzásához, tiszteletben tartva nemzeti és területi sokszínűségüket”. Jelenleg ugyanakkor a kulturális tevékenységekre irányuló EU segélyprogramok szinte kizárólag a „magas művészetek” projektjeit célozzák meg. A színházak, múzeumok és koncertek kapnak hozzájárulást, a népi kultúra megőrzésével foglalkozó szervezetek háttérbe szorulnak. Mindez annak ellenére történik így, hogy az ilyen típusú szervezetek nem egyszerűen az európai kultúra régi védelmezői, hanem emellett nagyrészt transznacionális alapon szerveződnek és éves eseményeik nagyon népszerűek. Van-e a Bizottságnak tudomása erről a ténylegesen igen egyoldalú támogatási rendszerről? Hogyan szándékozik mindezt ellensúlyozni a jövőben? Válasz A Kultúra program 2007-2013 a kulturális ágazattal történő konzultációkat követően született meg. A program gerincét a kulturális szereplők igényei képezik. A Kultúra program a kapott tanácsok alapján abban különbözik elődjétől, hogy rugalmasabb és nyitottabb annál Európa kulturális sokféleségére, illetve a civil társadalom összes ezen a területen működő szervezete felé. A program alig több, mint egy éve működik, túl korai tehát azon tevékenységek teljes skálájáról összefogó képet festeni, amelyeket a program finanszíroz. Van azonban egy információs rendszer, amely a kiválasztott projektekről, ezek műfajáról, mennyiségéről, minőségéről, céljáról és számáról ad áttekintést. Az előző program során ugyanakkor számos egyéb projekt eredményeképpen előtérbe kerültek különböző zenei és főleg a táncokkal összefüggő népi hagyományok. Az ilyen események összehozzák a különféle európai kultúrákat és – amint arra helyesen utal a tisztelt képviselő is – ilyen értelemben nemzetek felettiek. A Bizottság komolyan veszi az érdekelt felek véleményét, és azt figyelembe is vette az új program szerinti ajánlati felhívásokban bekövetkezett változtatások során. A Bizottság reméli, hogy a pénzügyi támogatással megvalósított projektek még szélesebb skálája lesz sikeres a jövőben.

13-03-2008

13-03-2008

HU


Ami a kohéziós politika égisze alatt a kulturális beruházásoknak stb. nyújtott támogatást illeti, ebben a tekintetben a kezdeményezés a tagállamok dolga, nem pedig a Bizottságé. * * * 48 . kérdés, előterjesztette: Mairead McGuinness ( H-0096/08 ) Tárgy: Az éghajlatváltozás hatása a kereskedelmi tárgyalásokra Nyilvánvaló, hogy az éghajlatváltozás problémája Európában egyértelműen az egyik legfontosabb megoldandó kérdés, egyértelművé tudja-e tenni ugyanakkor a Bizottság, hogyan és milyen mértékben jelennek meg a nemzetközi kereskedelmi tárgyalásokban Európa e tárgyhoz kapcsolódó konkrét aggályai? Továbbá hogyan tudja a Bizottság elérni, hogy a 2007. decemberi Bali konferencián körvonalazott, átfogó és igazságos, a 2012 utáni időszakra vonatkozó éghajlatváltozási keretprogram elkészítését célzó globális konszenzus bekerüljön a globális kereskedelem programjába? Válasz Az éghajlatváltozás globális prioritás, amely azonnali globális cselekvést tesz szükségessé. A hatékony és együttes cselevéshez vezető legjobb út a globális éghajlatváltozási egyezményen keresztül vezet. Ezért azután az EU fő célkitűzése annak elérése, hogy a Baliban 2007 decemberében az Egyesült Nemzetek éghajlatváltozásról szóló keretegyezménye részeként megkezdett és 2009 végére befejezendő, átfogó és ambíciózus, a 2012 utáni időszakra vonatkozó éghajlatváltozási megállapodás megkötésére irányuló tárgyalások sikerrel zárulnak. Erre nem csupán környezetvédelmi, hanem kereskedelmi és versenyképességi szempontból is szükség van, mivel nyilvánvaló, hogy mind a kereskedelmi súrlódások, mind a versenyképességből adódó problémák elkerülésének legjobb módja az éghajlatváltozással foglalkozó, nemzetközi megállapodáson alapuló keretrendszer összeállítása. Szükséges, hogy a kereskedelempolitika megfeleljen a globális éghajlatváltozási tárgyalások igényeinek és jelzéseinek, és hogy a reakciók – ott, ahol erre szükség van – a szinergiák maximalizálását szolgálják, valamint biztosítsák, hogy a kereskedelem és a környezet között létrejöjjön az egymás kölcsönös támogatásán alapuló, szükséges kapcsolat. Konkrétabban fogalmazva: növelni kell a kereskedelemnek az éghajlatváltozással összefüggő problémák kezelésében betöltött pozitív szerepét mind az éghajlatváltozás hatásainak csökkentését, mind pedig a helyzethez történő alkalmazkodási igényeket illetően. A környezetkímélő áruk és szolgáltatások tarifális és nem tarifális alapú liberalizációját egyaránt erőteljesen támogatni kell, mivel ez hozzájárul a környezetkímélő technológiák szükséges bevezetéséhez és elérhetőségének megteremtéséhez. Ez áll a Kereskedelmi Világszervezet jelenleg zajló multilaterális tárgyalási fordulója során az EU és az Egyesült Államok által nemrégiben közösen kialakított, a környezetkímélő áruk és szolgáltatások liberalizációjára vonatkozó javaslat középpontjában. Arra szólítja fel a többi országot, álljanak elő konkrét javaslatokkal az e témában érintett áruk és szolgáltatások körének meghatározására. Amint a Kereskedelmi Világszervezet jelenlegi tárgyalási fordulójának dohai miniszteri nyilatkozatából is kiderül, a kereskedelmi módszerek környezeti alapon történő értékelése

103

104

HU


(ilyenek pl. az EU fenntarthatósági hatásértékelései) szerepet kaphat és kell is kapjon a fokozott kereskedelmi tevékenység negatív hatásainak kiküszöbölése, de legalább csökkentése érdekében. Arra is érdemes felhívni a figyelmet, hogy az EU a szabadkereskedelmi tárgyalások új fordulójában a kereskedelemről és a fenntartható fejlődésről szóló fejezetet tárgyalja. Igyekszünk könnyíteni a környezetbarát áruk, szolgáltatások és technológia kereskedelmét, valamint elősegíteni a nemzetközi megállapodásokban rögzített értékek alkalmazását. Igyekszünk ezen kívül egy olyan fórumot létrehozni, ahol a fenntartható fejlődés kérdéseit többek között a civil társadalom bevonásával megvitathatjuk. Általánosabb vonatkozásokról szólva, Indonézia Baliban miniszteri szintű nem hivatalos párbeszédet kezdett az UNFCCC-konferenciát alkalomként felhasználva. A cél, hogy ez segítsen a kereskedelempolitika és az éghajlatváltozással kapcsolatos erőfeszítések közti kapcsolattal összefüggő közös álláspont kialakításában, miközben figyelembe veszi a fejlődési szempontokat. * * * 49 . kérdés, előterjesztette: Gay Mitchell ( H-0098/08 ) Tárgy: Állami befektetési alapok és a kereskedelempolitika Az állami befektetési alapok (SWF) területén az utóbbi időben jelentős növekedés tapasztalható, a kezelésükben lévő mintegy 2,9 trillió dollárt kitevő eszköz alapján jelentős globális befektetőként váltak ismertté. Az SWF működése nagyrészt nem átlátható módon zajlik, a befektetésekhez kapcsolódó döntések pedig gyakran politikai vagy nacionalista színezetet kapnak. Erre figyelemmel van-e a Bizottságnak egyértelmű politikája az állami befektetési alapokkal összefüggő kereskedelempolitikai kérdések kapcsán? Válasz A Bizottság figyelemmel kíséri az állami befektetési alapok tevékenységét és körültekintően követi az ezen a területen nemrégiben lezajlott fejleményeket. A Bizottság 2008. február 27-én e tárgyban közleményt fogadott el. (17) A közlemény meghatározza és tisztázza az állami befektetési alapok által felvetett problémákat. A közlemény tehát igyekszik az állami befektetési alapok kapcsán felmerülő problémákat megoldani. Lefekteti az EU által megfogalmazott azon elvárásoknak az elemeit, amelyek az állami befektetési alapok irányítására és átláthatóságára vonatkoznak. Ezektől az elemektől azt várják, hogy hozzájáruljanak az ebben a kérdésben kialakítandó közös EU állásponthoz, valamint segítsék a nemzetközi szinten – Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) – zajló tárgyalásokat. A közlemény semmilyen jogalkotási kezdeményezést nem tartalmaz. Általános szinten a Bizottság nem téveszti szem elől, hogy a befektetések átláthatóságának ösztönzése és a szabad tőkemozgás az EU egyik régi célkitűzése, és az egyre inkább globalizálódó nemzetközi rendszerben az EU sikerének kulcsa. A tagállamok rendelkeznek azokkal a jogalkotási és szabályozói eszközökkel, amelyek segítségével ellenőrzést (17)

COM(2008) 115 végleges

13-03-2008

13-03-2008

HU


végezhetnek, illetve nemzetbiztonsági megfontolások alapján beavatkozhatnak. Ennek megfelelően tehát az állami befektetési alapok által felvetett problémákra történő bármilyen európai reakció esetében feltétlenül törekedni kell arra, hogy ez az egyensúly megmaradjon, és Európa ne olyan jelzéseket adjon, amely úgy értelmezhető, hogy Európa a továbbiakban nem nyitott a jogszerűen működő befektetők számára. * * * 50 . kérdés, előterjesztette: Seán Ó Neachtain ( H-0115/08 ) Tárgy: Világkereskedelmi tárgyalások Tud-e a Tanács átfogó nyilatkozatot tenni, amelyben körvonalazza a világkereskedelmi tárgyalások jelenlegi állását? Válasz Amint arról a tisztelt képviselőnek tudomása van, a 2005-ös honkongi miniszteri szintű értekezleten megelőlegeztek egy megállapodást a kereskedelmi és ipari termékek úgynevezett módozatairól (NAMA a Kereskedelmi Világszervezet szóhasználatában), ami megelőzne a tárgyalások részét képező összes kérdésre kiterjedő végleges megállapodást. A szabályokra vonatkozó megállapodás célja, hogy a tarifacsökkentésekkel kapcsolatosan megegyezés szülessen a sarokszámokról, illetve a mezőgazdaság esetében a támogatások csökkentéséről is. Egy ilyen megállapodás létrejöttének határidejét már többször eltolták. Mostanra értek el abba a szakaszba, amikor az elkövetkező hetek során megkísérlik a módozatokra vonatkozó megállapodás elemeit helyre tenni, azonban vannak még bizonytalan pontok abban a vonatkozásban, hogy ez kivitelezhető-e. 2008. február közepén a WTO mezőgazdaságról és NAMA-ról tárgyaló csoportjainak elnökei a tárgyalási szövegek átdolgozott változatait nyilvánosságra hozták. E szövegek képeznék a miniszteri szintű tárgyalások alapját, amelyek elvezetnének azután a szabályokkal kapcsolatos egyezményhez. Ugyanakkor az egyik legnagyobb gond e két szöveggel kapcsolatban az, hogy ezek még nem adnak kellő biztosítékot a tekintetben, sikerül- e megfelelő egyensúlyt elérni a mezőgazdaság ás a NAMA között. A mezőgazdaság területén oly módon kezdtünk tárgyalást harmadik országokkal, amely figyelembe veszi azok céljait, ugyanakkor a közös agrárpolitika 2003-as reformja keretein belül marad. Ezek a célkitűzések a mezőgazdasági tárgyalócsoport elnökének jelenlegi javaslatai alapján elérhetőek még akkor is, ha további kérdéseket kell tisztázni, illetve ezekrőlmegegyezésre jutnini. Ez a megoldás ugyanakkor kizárólag azon az alapon jött létre, hogy a tárgyalás egyedüli kötelezettségvállalás, és hogy egy bizonyos területen tett engedményeket úgy kell ellensúlyozni, hogy más területeken többlet keletkezzen. Ami az ipari termékeket illeti, az elnök sajnálatos módon olyan átdolgozott szöveget választott, amelyik az elérhető törekvések szintjét csökkentheti. Az EU nem fogadhat el olyan megállapodást, amelyik nem teljesíti a dohai fejlesztési menetrend feladatmeghatározását, vagyis azt, hogy a kereskedelemben valóságos, újszerű lehetőségeket hozzon létre az ipari termékek területén. Ezt az álláspontot világossá tették a WTO-tagországok számára. Míg egyrészt elfogadható számunkra, hogy a fejlődő országok nagy többsége ebben a tárgyalási fordulóban csak minimális mértékben kötelezze el magát, azon a véleményen vagyunk, hogy a gazdaságilag felemelkedő országok, amilyen Kína, Brazília vagy India, fejlettségüknek megfelelően, új befogadó piacok biztosításával ténylegesen járuljanak hozzá a rendszer működéséhez

105

106

HU


Az EU azon a véleményen van, hogy a módozatokkal kapcsolatos megállapodásnak most tavasszal meg kell születnie. Nem szabad elfelejteni, hogy a módozatokra vonatkozó megállapodás még nem a végleges megegyezés. Tisztázná a mezőgazdasággal és kereskedelemmel kapcsolatos fő kérdéseket, de a többi tárgyalt kérdésben még szükség lesz egy végső tárgyalási fordulóra addig, amíg végleges megállapodásra nem jutunk. Azonban törekedni fogunk arra, hogy a módozatokkal kapcsolatos megállapodás elegendő lehetőséget biztosítson az olyan egyéb témákban folyó tárgyalások utolsó szakaszára, amilyen a szolgáltatások, (antidömping és támogatási) szabályok, földrajzi jelzések, kereskedelmi könnyítések, környezetkímélő áruk és fejlesztés témaköre. Amennyiben az idén nem születik végleges megállapodás, az Amerikai Egyesült Államok belpolitikai helyzete elég valószínűtlenné teszi a 2010 előtti megállapodást. * * * 51 . kérdés, előterjesztette: Pedro Guerreiro ( H-0133/08 ) Tárgy: A WTO-tárgyalások jelenlegi szakasza Az Egyesült Nemzetek által készített számos jelentés figyelmeztetett az elmúlt években tapasztalt, a jövedelmek és társadalmi-gazdasági feltételek vonatkozásában meglévő, egyre növekvő egyenlőtlenségre mind az egyes országok közötti, számos esetben pedig az egyes országokon belüli arányok tekintetében, olyan körülmények mellett, amikor a szegénység és a munkanélküliség aránya továbbra is magas, illetve emelkedik, miközben a multinacionális vállalatok profitja és a tőkekoncentráció egyre nő – mindezek olyan fejlemények, amelyek nyilván nem függetleníthetőek a kereskedelem és tőke világszintű liberalizációjától. A mezőgazdasággal és a nem mezőgazdasági termékek piacra jutásával kapcsolatos, nem régiben felülvizsgált javaslatok figyelemmel milyen felülvizsgált javaslatokat terjeszt elő a Bizottság a WTO-tárgyalásokra, különös tekintettel a mezőgazdaságra, a nem mezőgazdasági termékekre (például textialapanyagokra és ruhaneműkre) és szolgáltatásokra? Mi a Bizottság álláspontja a tekintetben, hogy a jelenlegi tárgyalási megbízás felülvizsgálatra szorul, tekintettel arra, hogy a mezőgazdasági, ipari és szolgáltatásokkal összefüggő kereskedelem liberalizációja elmélyíti a gazdasági és szociális egyenlőtlenségeket, kockáztatja az élelmiszer-szuverenitást, az államigazgatást, előidézi a vállalatáthelyezést, valamint a szociális és környezeti dömpinget? Válasz Kevés gazdasági tanulmány vitatja azt az álláspontot, mely szerint a kereskedelem nyitottsága a növekedés és fejlődés szempontjából fontos tényező. Az érvek inkább ennek a nyitottságnak a természetére és időbeni megvalósítására koncentrálnak. Ezzel együtt az is nyilvánvaló, hogy a kereskedelmi nyitottság légüres térben nem működhet: ahhoz, hogy a dolog működjön, számos egyéb módszerre, jól működő irányításra és stabil gazdasági környezetre van szükség. A kereskedelmi nyitottság önmagában nem olyan gyógyír, amely előidézi a fejlődést. Számos fejlődő országban eddig is a fejlesztési politika kulcseleme volt a kereskedelem, amelynek eredményeképpen jelentős mértékben csökkent a szegénység és nőtt a jólét. A kereskedelem vezérelte növekedés legfigyelemreméltóbb példáit Ázsiában találjuk. Ebben az értelemben Kína nyilvánvalóan úttörő szerepet játszik. Hasonló tendenciák figyelhetők meg ugyanakkor más ázsiai országokban is, például Vietnámban, vagy akár a legkevésbé

13-03-2008

13-03-2008

HU


fejlett országokban, amilyen például Bangladesh. Ugyanakkor Kína más felemelkedő piaci erőkhöz hasonlóan egyre nagyobb figyelmet fordít a folyamatokat kísérő társadalmi-gazdasági kihívásokra, amilyen például a növekvő jövedelem, illetve vagyoni egyenlőtlenségek, társadalmi kohézió, valamint a munkajog hatékony alkalmazása. Az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciája (18) nemrégiben rávilágított azokra a pozitív hatásokra, amelyeket a növekedés okozott más szegény térségek esetében – különösen ott, ahol nagy az árualapú exporttól való függőség. A dél-dél irányú kereskedelem a világkereskedelem egyre fontosabb elemévé válik, és új lehetőségeket nyújt a fejlődés számára, a kereskedelmi korlátok azonban a déli térségekben még mindig jelentősek: a fejlődő országok által fizetett vámok több mint 60 százaléka más fejlődő országok felé irányul, ugyanakkor azon országok exportjának mindössze 40 százaléka irányul az országok e csoportja felé. A Kereskedelmi Világszervezetben (19) jelenleg folyó kereskedelmi tárgyalások lehetővé teszik, hogy a kereskedelem a továbbiakban a fejlődést erősítse oly módon, hogy több piacra jutási lehetőséget biztosít a fejlődő országoknak. A tárgyalások alapját képező jelenlegi szövegek teljes mértékben figyelembe veszik, hogy nem mindegyik fejlődő ország képes ugyanolyan mértékben részt venni a kereskedelmi liberalizáció folyamatában. A dohai fejlesztési menetrend keretében zajló tárgyalások jelentős része a fejlődő országok felé irányuló kivételes és differenciált elbánásról szól a piaci nyitásig elvezető kötelezettségek fokozatosan történő bevezetése érdekében (legyen szó ipari vagy mezőgazdasági termékekről, illetve szolgáltatásokról), ahol mindez kifejezetten az egyes ország csoportok fejlettségi szintjének függvénye. A Kereskedelmi Világszervezetben a fejlődő országok nagy többsége csak igen enyhe fokú kötelezettségeket fog vállalni, sok esetben ezek különösen a legkevésbé fejlett országokkal való kapcsolatot érintik majd, és nem lesz szó új piacok nyitásáról. Másfelől teljesen normális elvárás, hogy a Brazíliához, Indiához vagy Kínához hasonló felemelkedő piaci erők fejlettségi szintjüknek megfelelően további piaci nyitással vegyenek részt a feladatokban, különösen az ipari termékek vonatkozásában. Miközben az ipari áruk európai piacai nyitottak és az ottani tarifák a világon használt legalacsonyabb tarifák közé tartoznak, a gazdaságilag felemelkedő országok még mindig magas átlagtarifát használnak, gyakran pedig nagyon magas csúcstarifákat alkalmaznak. Akár így, akár úgy, még ezek az országok is, a fejlett országokénál kisebb mértékben ugyan, de kénytelenek lesznek megnyitni piacaikat, miközben bizonyos fokig fenntartják a jogot bizonyos érzékeny ágazatok védelmére. Igen fontos szerepe lesz annak, hogy a végleges dohai fejlesztési menetrenddel kapcsolatos megegyezés kiegyensúlyozott feltételeket tartalmaz, ami a tárgyalás különböző alappillérei tekintetében a fejlődés különböző fokán álló országok hozzájárulását illeti; ez ugyanakkor a dél-dél irányú kereskedelem elősegítése vonatkozásában is fontos elemként fog megjelenni. A Kereskedelmi Világszervezet tagországai a dohai fejlesztési menetrend minden vonatkozását illetően folyamatosan hangsúlyozták a fejlődési szempontrendszer fontosságát. A Bizottság továbbá emlékeztetni kívánja a tisztelt képviselőt, hogy a Kereskedelmi Világszervezet legszegényebb fejlődő tagországainak nyújtandó segítség

(18)

Az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciája

(19)

Kereskedelmi Világszervezet

107

108

HU


tekintetében már sikerült egyezségre jutni számos, ennek érdekében foganatosítandó intézkedést illetően, ezáltal lehetővé téve a sikeres dohai fejlesztési menetrendből fakadó lehetőségek maximális kihasználását, amilyen például a legkevésbé fejlett országok esetében alkalmazandó fokozott kereskedelmi támogatások (aid-for-trade) vagy a vám- és kvótamentes import. Az EU figyelni fog arra, hogy a preferenciák megszűnésének kérdését igazságosan kezeljék. Az EU támogatja továbbá a Kereskedelmi Világszervezet és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (20) közötti együttműködést a foglalkoztatottság/szociálpolitika és kereskedelem vonatkozásában, a Bizottság pedig aktív segítséget nyújt a tisztességes munkára vonatkozó mutatók kialakítása terén, valamint a 2007-2013 közötti időszakra vonatkozó, a humán és társadalmi fejlődéssel („emberi befektetés”) foglalkozó tematikus program keretében a kereskedelem, foglalkoztatottság és tisztességes munka közötti kapcsolat értékeléséhez. * * * 52 . kérdés, előterjesztette: by Vural Öger ( H-0136/08 ) Tárgy: EU-ukrán szabadkereskedelmi egyezmény Ukrajna Kereskedelmi Világszervezethez történő 2008. február 5-i csatlakozását követően nincs több akadálya az EU és Ukrajna közötti szabadkereskedelmi egyezmény megkötésének. A tárgyalások első fordulója 2008. február 17-én kezdődött. Milyen ütemezésben képzeli el a Bizottság ezeket a tárgyalásokat? 2006-ban az ukrán export 25 százaléka az EU-ba irányult, ahonnan Ukrajna importjának 42 százaléka származott. Biztosítja-e a Bizottság a tárgyalások folyamán, hogy az új szabadkereskedelmi egyezmény keretei között Ukrajna képes legyen hosszú távon növelni exportját az EU-ba? Általában véve ukrán szempontból milyen előnyei lesznek a szabadkereskedelmi egyezménynek? Hogyan biztosítja a Bizottság, hogy az Ukrajnával folytatott tárgyalásokra egyenlő alapállásból kiindulva kerüljön sor, és hogy konkrétan a kereskedelem vonatkozásában nem alakulhatnak ki aránytalanságok? Van-e a Bizottságnak arra vonatkozólag stratégiája, hogyan lehet tájékoztatni a nyilvánosságot a liberalizáció mindenkit érintő előnyeiről? Válasz A Kereskedelmi Világszervezet Általános Tanácsa jóváhagyta Ukrajna 2008. február 5-i felvételét, ezt követően pedig az új megerősített megállapodás részeként tárgyalások kezdődtek Ukrajnával egy szabadkereskedelmi megállapodásról (FTA). Mandelson biztos és Juscsenko ukrán elnök 2008. február 18-án hivatalosan megnyitották a tárgyalássorozatot, ezt követően került sor a tárgyalófelek között az első rövid tárgyalásra, amely szervezési kérdésekkel foglalkozott. Megállapodtunk Ukrajnával, hogy amennyiben lehetséges, 8 hetente tartjuk a tárgyalási fordulókat. A tárgyalások első teljes fordulójára Brüsszelben kerül sor a 2008. április 21-ével kezdődő héten. Az Európai Unió alapos és átfogó szabadkereskedelmi megállapodást akar létrehozni Ukrajnával amelyik az országot a lehető legközelebb hozza a belső piachoz. A megállapodás az áruk és szolgáltatások piacra jutása vonatkozásában túl kíván mutatni a klasszikus szabadkereskedelmi szabályozókon, ezért a „határ mögötti” kereskedelmet gátló tényezőkkel (20)

Nemzetközi Munkaügyi Szervezet

13-03-2008

13-03-2008

HU


is foglalkozik majd, ilyenek a közegészségügyi és növény-egészségügyi kérdések, műszaki normák, illetve szabványok. Egy független tanácsadó által elvégzett, fenntarthatósági szempontú hatásvizsgálat megerősítette, hogy a szabadkereskedelmi megállapodásból Ukrajna feltehetően jelentős mértékben profitál majd. A tanulmány másik következtetése az volt, hogy a szabadkereskedelmi megállapodás felerősíti az ukrajnai gazdasági folyamatokat: a versenyelőnnyel rendelkező ágazatok sikeresek, a versenyhátrányban levők pedig lemaradnak, hacsak nem javítanak versenyképességükön. Mindent összevetve ugyanakkor pozitív végeredményre lehet számítani. Ami a nyilvánosság éppen zajló tárgyalásokról való tájékoztatását illeti , 2008 folyamán tervezik az EU és Ukrajna között zajló szabadkereskedelmi megállapodással kapcsolatos tárgyalásokkal foglalkozó civil párbeszéd találkozóját . Az Európai Parlamentet rendszeresen informálják a tárgyalások állásáról. * * * 53 . kérdés, előterjesztette: Johan Van Hecke ( H-0137/08 ) Tárgy: Orosz csatlakozás a Kereskedelmi Világszervezethez Bár Oroszország a G8-ak egyik fontos tagjának számít, az üzleti vállalkozások megfelelő szellemi tulajdonjogi rendszere vonatkozásai tekintetében továbbra is lemaradásban van. Számos jogi reform bevezetése szükséges a szerzői jog rendszerének modernizálásához és az azzal kapcsolatos végrehajtási mechanizmus javításához, mielőtt az orosz és európai jogosultak jogi alapon működő piacát létrehoznák. Oroszország még mindig nem ratifikálta a Szellemi Tulajdon Világszervezete internettel kapcsolatos 1996-os megállapodásait, az internetes kalózkodás ellen irányuló saját fellépései pedig erőtlenek. Az EU nyomására a hírhedt Allofmp3.com weboldalt nemrégen megszüntették, de hasonló oldalak a mai napig működnek Oroszországban, ezeket meg kell szüntetni, egyúttal pedig büntetőeljárást kell indítani az oldalak működtetőivel szemben. Fontos, hogy az EU továbbra is Oroszország Kereskedelmi Világszervezethez történő csatlakozásának előfeltételeként szabja meg a szellemi tulajdonjogok hatékony védelmét. Ellenzi-e a Bizottság Oroszország Kereskedelmi Világszervezethez történő csatlakozását mindaddig, amíg az a TRIPS-egyezményből adódó kötelezettségei megfelelő teljesítésével bizonyságot nem ad arról, hogy hatékony szellemi tulajdonjogi rendszerrel rendelkezik, ratifikálja a Szellemi Tulajdon Világszervezetének megállapodásait és harcol az internetes kalózkodás ellen? 54 . kérdés, előterjesztette: Esko Seppänen ( H-0140/08 ) Tárgy: Oroszország vámtarifái a szálfa tekintetében Oroszország egyoldalúan olyan magasra emelte a nyersfa kivitelére kivetett vámtarifát, hogy emiatt fokozatosan leáll az orosz nyersfa EU-tagállamokba irányuló importja. Mennyire komoly a Bizottság szerint ez a probléma Oroszország Kereskedelmi Világszervezeti tagságának vonatkozásában, szándékozik-e a Bizottság folytatni a tárgyalásokat az orosz hatóságokkal e vámtarifák csökkentése érdekében? Együttes Válasz

109

110

HU


Oroszország Kereskedelmi Világszervezethez (WTO) történő csatlakozása elsősorban Oroszország saját érdekét szolgálja. Ha Oroszország folytatni kívánja gazdaságának modernizációját, tovább kívánja diverzifikálni gazdaságát és az országba vonzani az olyannyira szükséges beruházásokat, mindezt legjobban a WTO tagjaként érheti el. Oroszország csatlakozása azonban Oroszország kereskedelmi partnereinek is érdeke. A lényeg itt az, hogy a WTO-tagság értelmében Oroszországnak alkalmazkodnia kell a nemzetközi kereskedelmi szabályokhoz. Az állam önkényes döntéshozatali kompetenciája kereskedelmi ügyekben csökkenni fog. Putin volt elnök ismételten kijelentette, hogy elkötelezett országa WTO-tagsága kérdésében, és meg vagyok győződve, hogy utódjának, Dmitrij Medvegyevnek ugyanez a véleménye. Mi tehát még a teendő Oroszország csatlakozása ügyében? Tulajdonképpen már csupán néhány megoldandó kérdés van a tárgyalóasztalon. Az igazság az, hogy a kérdések igen nagy részében már sikerült megegyeznünk, illetve bízunk abban, hogy az orosz jogszabályok megfelelnek a WTO szabályainak. Ami a szellemi tulajdonjogokat illeti, Oroszország előtt még sok feladat áll ezen a területen, legtöbb ezek közül a szellemi tulajdonjogok hatékony alkalmazásához kapcsolódik. Ugyanakkor, ami a jogalkotási keretet illeti, a Bizottság bízik benne, hogy az Oroszországban nemrég lezajlott jogalkotási változások és az ezirányú elkötelezettség alapján megvalósul a WTO-előírások betartása. A tisztelt képviselő figyelmébe ajánljuk, hogy a polgári törvénykönyv szellemi tulajdonjogokra vonatkozó új, 4. fejezete 2008. január 1-jén lépett életbe. Szorosan együttműködünk Oroszországgal a helyzet további javítása érdekében. Mindez a szellemi tulajdonjogok összefüggésében megoldható. A másik kérdés, amire a Bizottság szeretné felhívni a figyelmet, a faárura kivetett orosz kiviteli vámra vonatkozik. A tisztelt képviselők bizonyára tudják, hogy Oroszország csatlakozásának folyamatában jelenleg ez a legfontosabb megoldásra váró kérdés az EU számára. A Bizottság azon a véleményen van, hogy nem igazolható annak a döntésnek a jogossága, amelynek alapján jelentősen emelték a fa kiviteli vámtarifáját. A Bizottság kereskedelemért felelős tagja nemrégiben találkozott Kudrin miniszterelnök-helyettessel, hogy ezt a kérdést megvitassák, és az elkövetkező néhány napban valószínűleg ismét találkozni fog vele. A Bizottság meg van győződve arról, hogy lehet megoldást találni, feltéve, hogy mindkét részről megvan a politikai akarat egy ilyen megállapodáshoz. * * * 55 . kérdés, előterjesztette: Marian Harkin ( H-0078/08 ) Tárgy: WTO-tárgyalások Az utóbbi időben lezajlott WTO-tárgyalások és nyolc, a piacra jutással összefüggő új munkadokumentum nyilvánosságra hozatalára figyelemmel tud-e a Bizottság nyilatkozni a tekintetben, hogy az európai mezőgazdasággal összefüggésben milyen engedményeket javasoltak, valamint arról, vannak- e bármely további engedménnyel összefüggő szándékai a mezőgazdaság területén abban az összefüggésben, hogy a mezőgazdaság kulcsszerepet játszik az élelmezésbiztonság, a nyomon követhetőség és a fenntartható környezet vonatkozásában?

13-03-2008

13-03-2008

HU


Válasz A Kereskedelmi Világszervezet (WTO) dohai fordulójának tárgyalásai összefüggésében a mezőgazdasággal kapcsolatban jelenleg zajló tárgyalások legújabb fejleménye a mezőgazdasági tárgyalásokon elnöklő Crawford Falconer nagykövet által 2008. február 8-án terjesztett felülvizsgált szabálytervezetekkel függ össze. A dohai fejlesztési menetrend tárgyalásai során a Bizottság folyamatosan ellenőrzi az EU álláspontját megbízatására figyelemmel, többek között a javasolt szabályok értékelésén keresztül, különös tekintettel a piacrajutással összefüggő engedményekre, nevezetesen a csökkentésekre, valamint az érzékeny árukra. Tulajdonképpen azzal összehasonlítva, amit a 2005. októberi EU ajánlat értelmében fontolóra vettek, az, amit ma tárgyalnak, ugyanabban a tartományban van és hasonló makroökonómiai hatásai lennének. Az élelmezésbiztonság, a nyomon követhetőség és a fenntartható környezet a 2003-as közös agárpolitikai reform fontos elemei. Ennek megfelelően a mezőgazdasági tárgyalások szempontjából teljesen világos, hogy a 2003-as KAP reformmal Európa jelentősen hozzájárul a dohai fejlesztési menetrendhez és ez alkotja a WTO-forduló tárgyalásai során a határértékeket. A reform által biztosított mozgástér kizárólag WTO-partnereink által a mezőgazdaságban és máshol egyenlő mértékben alkalmazott engedmények esetén használható. Nem kiegyensúlyozott végeredmény nem lenne elfogadható. * * * 56 . kérdés, előterjesztette: Giovanna Corda ( H-0081/08 ) Tárgy: Kereskedelmi kapcsolatok és szociális jogszabályok Kínában A minőségellenőrzés és nyomonkövethetőség mostanában tapasztalt problémái mellett, amelyek következtében több százezer veszélyes kínai importjátékot kellett visszavonni, és amelyek a Bizottság által alkalmazott számos intézkedés tárgyát képezik, megtudhatnám a Bizottságtól azoknak a megállapodásoknak a feltételeit, amelyeket a Bizottság Kínával kötött, és amelyek által biztosítható és – amennyiben szükséges – ellenőrizhető, hogy az importtermékek gyártása megfelel a munkaidőmaximumra, a munkások minimum életkorára, a dolgozók egészségére és biztonságára és a garantált minimálbérre vonatkozó szabványoknak, hogy ezáltal elkerülhető legyen, hogy az ilyen kereskedelmi tevékenységeket ellenőrizhetetlen mértékben, illetve az egészség, biztonság és emberi méltóság kárára folytassák? Válasz A Bizottság határozottan elítél minden, a gazdasági fejlődésre irányuló olyan kísérletet, amely a dolgozók jogait és emberi méltóságát csorbítja, és úgy nyilatkozik, hogy a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet alapvető munkaügyi normáinak tiszteletben tartásával teljes mértékben támogatják a fenntartható fejlődést. Ami a globalizáció szociális vonatkozásainak hangsúlyozását (21) , a szociálpolitikai menetrendet (22) , illetve a tisztességes munka népszerűsítését (23) illeti, ez a politika egyértelműen jelen van a Bizottság számos kezdeményezésében. Emellett az (21)

COM(2006)249

(22)

COM (2005)33 végleges

(23)

COM(2006)249

111

112

HU


EU-intézmények mindegyike intenzíven támogatta ezt a politikát, és számos olyan határozatot és állásfoglalást fogadott el, amely a foglalkoztatás és szociális ügyek kérdésében Kínával meglévő kétoldalú együttműködés javításának általános kereteit alkotja. Az EU és Kína között e konkrét kérdésben zajló együttműködési folyamata igen pozitívan alakult 2005 óta, amikor az EU és a kínai munkaügyi és szociális minisztérium aláírták az első foglalkoztatási és szociális ügyekkel összefüggő szándéknyilatkozatot. A Bizottság teljes mértékben támogat minden, a munkakörülmények javítását célzó erőfeszítést, és arra törekszik, hogy Kínában betartsák a meglévő munkaügyi jogszabályokat és fokozzák a vállalatok társadalmi felelősségét. Az EU Kínával folytatott párbeszéde olyan területekre összpontosult, mint amilyen a készségek megfelelő megszerezhetősége, a társadalombiztosítási rendszer reformja, a munkaügyi jogszabályok megfelelő alkalmazása és reformja, valamint a dolgozók egészsége és biztonsága. Bár még szükség van jelentős javulásra, az EU rendkívül konstruktív párbeszédet folytatott a kínai hatóságokkal. A Bizottság nyomon követte az elmúlt időszak fejleményeit és szoros figyelemmel kíséri majd az új kínai „munkaügyi szerződésről szóló törvényt” amely 2008. január 1-jén lépett hatályba. Az új törvény komoly fejlődést jelent a kínai munkaszerződések rendszerében, mivel meghatározza az érdekelt felek jogait és kötelességeit. A Bizottság üdvözli a tényt, hogy ez a törvény, amennyiben annak alkalmazása megfelelő módon történik, a kínai a foglalkoztatási jogviszonyok jelentős javulását eredményezheti és várhatóan fogja is eredményezni. Mintegy jelezve, Kínával meglévő kapcsolataiban a Bizottság mekkora jelentőséget tulajdonít a foglalkoztatási és társadalmi normáknak, a Bizottság foglakoztatási és szociális ügyekért, valamint esélyegyenlőségért felelős tagja 2008 januárjában másodszor tett látogatást Kínában. E küldetés eredményeképpen fontos új kezdeményezésekről állapodtak meg a kínai munkaügyi és szociális minisztériummal, a kínai társadalomtudományi akadémiával és az állami munkabiztonsági felügyelettel. Ez utóbbival 2008-ban fognak aláírni szándéknyilatkozatot a munkahelyi egészség és biztonság kérdésében, ami kiegészíti a kínai hatóságokkal folytatott együttműködésnek a kétoldalú párbeszéd e fontos műszaki vonatkozásából ma még hiányzó elemét. Ezenkívül tárgyalunk a kínai hatóságokkal egy ambiciózus képzési programterv kialakításáról, amelynek célja az egészségügyi és biztonsági normák javítása Kína bányászati ágazatában. A Kínával a foglalkoztatási és szociális kérdések területén meglévő kétoldalú együttműködésünk mellett a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet működési keretein belül komolyan törekszünk a sokoldalú kezdeményezések erősítésére, valamint minden olyan intézkedés támogatására, amely segíti a tisztességes munka programjának létrehozását Kínában. * * *

13-03-2008

13-03-2008

HU


57 . kérdés, előterjesztette: Marie Panayotopoulos-Cassiotou ( H-0083/08 ) Tárgy: Hagyományos közösségek helyreállítása A vidéken és szigeteken található európai természeti, építészeti és kulturális örökség védelmével kapcsolatban hozott P6_TA(2006)0355 számú állásfoglalásában a Parlament felszólította a Bizottságot, hogy készítsen programokat a hagyományos közösségek helyreállítására, valamint a különböző testületek közötti azon együttműködés elősegítésére, amely az e közösségek eredeti formáinak helyreállítását célzó programok megvalósításáról szól, oly módon, hogy a végeredmény ne térjen el az eredeti jellegétől, és az attól időközben eltérő vonások is visszakerüljenek eredeti állapotukba. Milyen intézkedéseket tett eddig a Bizottság e konkrét cél elérése érdekében? Válasz A Bizottság nagy fontosságot tulajdonít az európai természeti, építészeti és kulturális örökség megóvásának. Az örökségvédelem valamint annak népszerűsítése vonatkozásában történő további előrehaladás olyan hangsúlyos kérdések, amelyeknek kapcsán szóba jöhet a regionális politika, a vidékfejlesztés és a kulturális összefogás támogatása. A kohéziós politika vonatkozásában az építészeti és kulturális örökség védelmébe történő befektetést explicit módon szorgalmazzák a közösségi stratégiai iránymutatások (v.ö. a 2.1 cikkel, amely olyan intézkedéseket szorgalmaz, amelyek a „... turizmusra is pozitív hatással lévő történelmi és kulturális örökség megőrzését és fejlesztését kísérlik meg ”), tekintve hogy ez a befektetés hozzájárul a tagállamok fenntartható fejlődéséhez. Emellett a történelmi örökség a tagállamok turizmust ösztönző politikájának fontos része. Az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERDF) 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozó rendelete többek közt a „természeti örökség védelmének és fejlesztésének”, a „kulturális örökség védelmének és megőrzésének” illetve a „kulturális infrastruktúra fejlesztésének” támogatását írja elő. A városi és vidéki helyreállítás támogatásának keretében a történelmi örökség felkarolása is lehetséges cselekvési alternatíva. A regionális politika osztott vezetési modelljének keretén belül ugyanakkor az, hogy az Európai Regionális Fejlesztési Alap által támogatott konkrét programok a kulturális örökség védelmére irányuló intézkedésekkel vagy azok nélküli valósulnak meg, az egyes tagállamokon múlik. A vidékfejlesztési programok az európai természeti, építészeti és kulturális örökség vidéki területekhez kapcsolódó védelmét is szolgálhatják. A tagállamok bizonyos körülmények között (24) tulajdonképpen tehetnek különleges intézkedéseket a vidéki területek kulturális öröksége megőrzése és javítása érdekében. A rendelkezésre álló adatok szerint a tagállamok (a maximális 80 programlehetőség közül) legalább 70 különféle vidékfejlesztési program keretében tervezték ennek az intézkedésnek a végrehajtását, melynek során az egész 2007-2013 közötti program-időszakot tekintve az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból összesen 1 millió 280 ezer eurónyi költségvetési összeget mobilizáltak különféle beruházási célokra. Emellett más jól ismert vidékfejlesztési intézkedések – a NATURA 2000 támogatás, agrár-környezetvédelmi intézkedések stb. – is pozitív hatást gyakorolnak a nemzeti örökség védelmére.

(24)

1698/2005/EK rendelet 57. cikke, HL L 277, 2005. 10. 21

113

114

HU


A 2007-2013 közötti új Kultúra Program keretében – akárcsak annak elődje, a Kultúra 2000 program esetében – a Bizottság az Európai Kulturális Örökség Díj keretében elindított kulturális örökségvédelemhez kapcsolódó kezdeményezéseket támogatott, amely kezdeményezések kivitelezéséhez az Europa Nostra-t jelölték ki szervező testületként. A díjat 2007-ben többek közt a Mihai Eminescu Társaság kapta az örökségvédelem integrált módon történt megvalósításáért. A Társaság székhelye Londonban van, védnöke őkirályi fensége a walesi herceg, a társaság pedig fő feladatának az erdélyi és máramarosi (Románia) falvak és közösségek megőrzését és helyreállítását tekinti. Ugyancsak fődíjjal jutalmazták az Abruzzi Felföldön, az olaszországi l'Aquila mellett elhelyezkedő „Santo Stefano di Sessanio” erőd-falu helyreállítási tervét, amely a díjat egy tipikus középkori város területének megóvásával érdemelte ki. A Kultúra Program 2007-2013 segítségével ezen kívül finanszírozni lehet a kulturális örökség hálózatait (a 2007-es javaslati kérelem során két ilyen hálózat került kiválasztásra). Végül pedig a Bizottság az Európai Örökség Napok szervezése kapcsán aktívan együttműködik az Európai Tanáccsal. Ebbe beletartozik az egyes események szervezésének pénzügyi támogatása és a kezdeményezés láthatóságának biztosítása. * * * 58 . kérdés, előterjesztette: Manuel Medina Ortega ( H-0088/08 ) Tárgy: Kiskorú bevándorlók Tekintettel arra, hogy az EU területére igen jelentős számban érkeznek kiskorú bevándorlók, akik nem szokványos körülmények között lépnek az EU területére, tekintettel továbbá a nemzetközi egyezmények által számukra nyújtott védett státuszra, hogyan szándékozik a Bizottság a befogadó országok kormányainak segíteni a bevándorlók megsegítésében, illetve a származási országba való visszatérésük és a családi életbe történő visszailleszkedésük megkönnyítése érdekében? Válasz A kísérő nélküli kiskorúak igen kiszolgáltatott helyzetben vannak, speciális igényeik kielégítése érdekében tehát állandó segítségre szorulnak. Amikor jogalkalmazási szempontból erre lehetőség volt, az EU bevándorlási és menekültügyi jogszabályai mindig figyelembe vették ezt a realitást, „a gyermek érdekeinek legmegfelelőbb” megoldást szorgalmazták, és ezt a tagállamok által a kiskorúakat – akár volt kísérő, akár nem – illető bármely intézkedés végrehajtásakor mint legfontosabb szempontot vették figyelembe. Más, kötelezően biztosítandó alapjogok között van a tanuláshoz és családegyesítéshez való jog, amelyek bekerültek az EU bevándorlási és menekültügyi vívmányai, valamint a Bizottság javaslatai közé. A kiskorúak kapcsán a tagállamok felé irányuló segítség a pénzügyi instrumentumok által nyújtott támogatásból származik, főként az újonnan létrehozott „Szolidaritás és a migrációs áramlások igazgatása 2007-2013” elnevezésű általános programon keresztül. E programot négy alapból alkotja, amelyek a strukturális alapokhoz igen hasonlóan működnek: a Külső Határok Alap, az Európai Menekültügyi Alap, a Harmadik Országok Állampolgárainak Beilleszkedését Segítő Európai Alap és az Európai Visszatérési Alap. A

13-03-2008

13-03-2008

HU


program teljes költségvetése a 2007–2013 közötti időszakra 4020,37 millió euró, ez tartalmazza a kiskorúak kapcsán tett intézkedéseket is. A Harmadik Országok Állampolgárainak Beilleszkedését Segítő Európai Alap Stratégiai iránymutatásai öt konkrét prioritással számolnak, ezek közül az egyik speciális célcsoportokra irányul (nők, gyermekek, stb.). Az ilyen intézkedések EU általi társfinanszírozása 50-ről 75 százalékra nőtt. Az új Európai Menekültügyi Alap (ERF III) egyértelműen figyelembe veszi a kiszolgáltatott személyek – amilyenek a kísérő nélküli kiskorúak – különleges helyzetét. Az alap költségvetése a 2007–2013 közötti időszakra 699,37 millió euró. A tagállamok támogatott intézkedéseire szánt források éves elosztása mellett ez az alap 4 ezer eurós átalányt biztosít minden egyes kísérő nélküli kiskorú számára (az egyéb célzott kategóriák mellett). A Visszatérési Alap, amelynek teljes költségvetése a 2007–2013 közötti időszakra 676 millió euró, egyebek mellett olyan intézkedéseket támogat, amelyek a kiszolgáltatott személyeknek – amilyenek a kísérő nélküli kiskorúak – önkéntes vagy kényszerű hazatérés esetén különleges segítséget nyújt. Végül a Daphne Program célja a gyermekek, fiatalok és nők ellen elkövetett erőszakos cselekmények megelőzése és az azokkal szembeni küzdelem, valamint az áldozatok és veszélyeztetett csoportok védelme. 1997 óta a Daphne körülbelül 420 projektet finanszírozott, amelyek célja a gyerekek, fiatalok és nők számára védelmet biztosítani az erőszak különböző formái ellen illetve az erőszak különböző formáinak megelőzése. Bizonyos projektek kifejezetten a kísérő nélküli fiatalkorúakat célozták meg. * * * 60 . kérdés, előterjesztette: Chris Davies ( H-0104/08 ) Tárgy: Az EU jogszabályok alkalmazásának ellenőrzése a szlovén elnökség idején Kijelenti-e a Bizottság, hogy kérte az EU jogszabályok tagállamok általi nem megfelelő alkalmazása kérdésének a Miniszterek Tanácsának a szlovén elnökség alatt esedékes bármely ülése napirendjére történő tűzését? Válasz A Bizottság nem kérte az EU jogszabályok tagállamok általi alkalmazása kérdésének a Miniszterek Tanácsának a szlovén soros elnökség alatt esedékes bármely ülése napirendjére történő tűzését. Amint az kiderült, a tisztelt képviselő H-0816/07 számú szóbeli kérdésére adott válaszból (25) , emlékezzünk rá, hogy a Bizottság elfogadta a közösségi jog alkalmazásával foglalkozó közleményt, amelyet átküldtek az intézményeknek. A Bizottság aktívan dolgozik az említett közleményben bejelentett intézkedések megvalósításán. A portugál elnökség alatt a Bizottság összehívta a nemzeti szakemberek egy csoportját, hogy megbeszéljék a közleményben foglaltakat. A Bizottság ezt a fórumot választotta az ilyen jellegű viták tagállamok általi lefolytatására anélkül, hogy kizárta volna annak lehetőségét, hogy bizonyos, a közleményben nevesített kérdések napirendre kerüljenek egy 2008-ban a Tanács által tartandó ülés összehívásának érdekében. 2007 decemberében e szakértői (25)

Írásbeli válasz, 2007.11.13.

115

116

HU


csoport ülést tartott, a következő ülést a tervek szerint a szlovén soros elnökség alatt, 2008 júniusában tartják. Emellett a Tanács más felállásában általános vita megtartására is van lehetőség egyéb alkalmakkor, ilyen például valamely program vagy cselekvési terv megvalósításával foglakozó éves jelentése bemutatása. A Bizottság a Versenyképességi Tanács 2008. február 25-i ülésén bemutatta a 2007. decemberi belső piaci eredménytábla eredményeit. A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség területén 2005 júniusa óta a Bizottság egy éves eredménytáblát is bemutat. * * * 61 . kérdés, előterjesztette: Zbigniew Krzysztof Kuźmiuk ( H-0105/08 ) Tárgy: Az Európai Unióban a hipermarketeket szabályozó jogszabályok 2008. január 31-re 439 parlamenti képviselő írta alá a 0088/2007 számú írásbeli nyilatkozatot, amely az Európai Unióban működő nagy szupermarketek hatalommal való visszaélése körüli helyzet kivizsgálásáról és az ebből adódó helyzet orvoslásáról szólt, és amely így az Európai Parlament hivatalos álláspontja is lett. A nyilatkozat felszólítja a Versenypolitikai Főigazgatóságot annak kivizsgálására, milyen hatással van a szupermarket-ágazat a kisvállakozókra, beszállítókra, dolgozókra és fogyasztókra, különösképpen pedig annak felmérésére, van-e a szupermarketek részéről a vásárlóerővel való visszaélés. Arra is felszólítja a Bizottságot, javasoljon megfelelő intézkedéseket, többek között a vásárlókat, dolgozókat és gyártókat érintő, az uralkodó piaci helyzetből adódó bármely visszaélést és egyéb, a vizsgálat során tapasztalt negatív hatást kiküszöbölő rendeletet. 2007 májusában a lengyel parlament elfogadta a nagy szupermarketek felállításáról és működéséről szóló jogszabályt, amely pontosan eleget tesz ezeknek az elvárásoknak, mivel kötelezővé teszi a hatóságok számára, hogy a kereskedelem különböző formái közötti egyensúlyi helyzetet tartsa fönn, miközben a kereskedelmi tevékenység területén is biztosítja a tisztességes versennyel összefüggő szabályok betartását. 2008. január 31-én a Bizottság kifogással élt az intézkedésekkel szemben és követelte azok módosítását, azzal fenyegetve, hogy máskülönben az ügyet a Bíróság elé viszi. Hogyan szándékozik a Bizottság feloldani azt a nyilvánvaló ellentmondást, ami az Európai Parlament elvárásai és a kereskedelem koncentrációjának terén saját intézkedései között áll fenn? Válasz A tisztelt képviselő a Parlament 0088/2007. számú írásbeli nyilatkozatára hivatkozik, amelyet 2008. február 19-én fogadtak el, és amelyik az Európai Unióban működő nagy szupermarketek hatalommal való visszaélése körüli helyzet kivizsgálásáról és az ebből adódó helyzet orvoslásáról szólt. A nyilatkozat felszólítja a Bizottságot annak kivizsgálására, milyen hatással van a szupermarketágazat a különféle piaci szereplőkre, különösképpen pedig annak felmérésére, van-e a szupermarketek részéről a vásárlóerővel való visszaélés. Arra is felszólítja a Bizottságot, javasoljon megfelelő intézkedéseket, többek között a vásárlókat, dolgozókat és gyártókat érintő, az uralkodó piaci helyzetből adódó bármely visszaélést és negatív hatást, amennyiben ilyenekre fény derül a kért vizsgálat során.

13-03-2008

13-03-2008

HU


A Bizottság tájékoztatni fogja a Parlamentet az írásbeli nyilatkozatra adandó válaszáról, összhangban a Bizottság által a Parlament nem jogalkotási jellegű állásfoglalásaihoz kapcsolódó ellenőrzést meghatározó alkalmazandó szabályokkal, konkrétabban pedig a 2008. februári ülésen elfogadottakról. Ami a Bizottság (26) által a kiskereskedelmi egységek felállítására és működésére vonatkozó lengyel jogszabály ügyében elküldött levelet illeti, amelyre a tisztelt képviselő utal, annak célja az, hogy felhívja a lengyel hatóságok figyelmét az új jogszabály kompatibilitási problémáira, amelyek egyrészt azon letelepedési szabadsággal függnek össze, ami az EK-Szerződés 43. cikkében alapvető szabadságjogként fogalmazódik meg, részben a belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK irányelvvel vannak összefüggésben. A Bizottság aggodalmának ad hangot a minden valószínűség szerint diszkriminatív jellegű és szigorító hatású lengyel jogszabállyal összefüggésben, amelynek értelmében az új kiskereskedelmi egységek létrehozását és a 400 négyzetméternél nagyobb meglévő kiskereskedelmi egységek működtetését engedélyeztetési eljárásnak kell megelőznie. A Bizottság tehát megvizsgálja, hogy az új eljárás potenciálisan túl hosszadalmas, illetve költséges-e, olyan kritériumokon alapul-e amelyek némelyike nem elég precíz, lehetőséget ad-e a hatóságoknak saját mérlegelési jogkörükben dönteni, és/vagy a fent említett irányelv által tiltott gazdasági vizsgálatból áll-e. Ez az eljárás ugyanakkor nem érinti, és nem is akadályozza a Szerződés más cikkei vagy más közösségi jogszabályok alkalmazását. A Bizottság ezért azon a véleményen van, hogy nem áll ellentmondásban a Parlament elvárásaival. * * * 62 . kérdés, előterjesztette: Brian Crowley ( H-0111/08 ) Tárgy: A gázai helyzet Össze tudja-e foglalni a Bizottság, hogy jelenleg milyen pénzügyi támogatással szándékozik a palesztin lakosságot segíteni? Válasz A Bizottság jelenleg a következő intézkedésekkel támogatja Gázában a palesztin lakosságot: Üzemany ag-szállítások finanszírozása a gázai erőműbe (a PEGAS rendszeren keresztül); Szociális támogatások havi és negyedéves kifizetése a közszektorban dolgozóknak és a legszegényebb családoknak (a PEGASE rendszeren keresztül); Az ENSZ Palesztin Menekülteket Segélyező és Munkaközvetítő Hivatala (UNRWA) által nyújtott támogatás a palesztin menekülteknek. A Bizottság 2007 óta intenzívebben támogatja az UNRWA garanciaalapját. Az UNRWA támogatására felhasznált teljes összeg 2007 folyamán meghaladta a 100 millió eurót, ami az ügynökség térségben folytatott mind az öt tevékenységi területét átfogta; Humanitárius segítségnyújtás a Bizottságon keresztül az egészségügyi, élelmezési, vízellátási és közegészségügyi ágazatokban, pszichológiai segélynyújtás, védelem és a szükséghelyzeti (26)

Lásd a 2008. január 31-i sajtóközleményt - IP/08/121.

117

118

HU


állásteremtés az Egyesült Nemzetek nem kormányzati szervezetei és a vöröskereszt hálózata által; Az Észak-gázai Ideiglenes Szennyvíztisztító Telepnek nyújtott bizottsági támogatás, amelynek célja a Beit Lahiaban élő emberek megóvása a kezeletlen szennyvíz egy esetleges túlfolyásának hatásaitól. A Bizottság által a PEGASE-on keresztül támogatott palesztin reform és fejlesztési terv több gázai projektet foglal magában. Amint azt a helyzet lehetővé teszi, a Bizottság kész további fejlesztéseket evégrehajtani a Gázai-övezetben. * * * 63 . kérdés, előterjesztette: Eoin Ryan ( H-0113/08 ) Tárgy: A megtekintett műsorok után fizetendő (pay-per-view) sportesemények internetről való illegális letöltése elleni küzdelem Képes-e a Bizottság egy olyan összeurópai jogszabály megalkotását célzó folyamatot beindítani, nagyrészt összhangban a franciaországi Sarkozy-Olivenne kezdeményezéssel, amely büntethetővé teszi a „pay-per-view” típusú sportesemények internetről való illegális letöltését, és amelynek alapján az internetes szolgáltatók bezárják az illegális tárhelyeket, amennyiben a rendőri szervektől ilyen weboldalak működéséről értesítést kapnak? Válasz A Bizottság rendelkezésére álló információk szerint az utóbbi időben semmilyen olyan lépés nem történt Franciaországban, amely büntethetővé teszi a „pay-per-view” típusú sportesemények internetről való illegális letöltését, és amelynek alapján az internetes szolgáltatók bezárják az illegális tárhelyeket, amennyiben a rendőri szervektől ilyen weboldalak működéséről értesítést kapnak. A zenei és filmproducerek, internetes szolgáltatók és a francia kormány között szándéknyilatkozat (27) aláírására került so 2007. november 23-án. Ezt követően Franciaország törvénymódosításra készül, valamint arra, hogy felállít egy új internetes hatóságot, amely rendelkezik olyan jogkörrel, hogy szélsőséges esetekben elrendelhesse azon internet-előfizetők szolgáltatásának felfüggesztését, akik illegális fájlmegosztókon keresztül cserélnek jogdíjköteles anyagokat. Ez ugyanakkor a film és zene vonatkozásában Franciaországban csak ott érvényes, ahol már léteznek büntetőjogi szankciók. A Bizottság legjobb tudomása szerint ez nem vonatkozik az újrasugárzási jogokra vagy a sporteseményekről készült képek jogdíjára. Konkrétabban tehát, az internetes hatóság szankciókhoz folyamodhat abban az esetben, ha a szolgáltatókon keresztül a jogsértőnek küldött emailen keresztüli figyelmeztetése nem jár sikerrel. Bírósági eljárás megindítása is lehetővé válik, a bíró pedig a büntetőjogi szabályozás alapján járhat el. Ez a mechanizmus a jogsértés súlyosságához mérten állapítja meg a szankciókat és azok szigorát. A megállapodás célja ezenfelül a jogtulajdonosok, a „Peer-to-Peer” (P2P) alapú kapcsolódási rendszerek és az internetszolgáltatók közötti együttműködés erősítése, hogy ezáltal javuljon a védett anyag jogtisztasága.

(27)

"Accord pour le développement et la protection des œuvres et programmes culturels sur les nouveaux réseaux” – http://www.culture.gouv.fr/culture/actualites/index-olivennes231107.htm

13-03-2008

13-03-2008

HU


Az Európai Bizottság 2007. júliusi, sportról szóló fehér könyvében (28) hangsúlyozta hogy Európai szinten a sporthoz fűződő jogokból adódó lehetőségek gazdasági értelemben történő kihasználása attól függ, hogy a jogsértők tevékenységével szembeni fellépésre nemzeti és nemzetközi szinten mennyire hatékony eszközök állnak rendelkezésre. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy az egyes tagállamokon belül a sportesemények képeihez fűződő jogokat illetően különféle jogi megoldások működnek. A Bizottság ezzel a kérdéssel idei, sportfinanszírozásról készítendő tanulmánya kapcsán foglalkozik, amelyben nyilván helyt kapnak majd a médiával és képekkel kapcsolatos eladási jogok. Az élő sportesemények engedély nélküli internetes sugárzása és a P2P-kalózkodás olyan jelenségek, amelyek alapján szükségessé válik a jogi lépések meglévő arzenáljának felmérése, hogy ennek alapján a jogtulajdonosok a digitális kalózkodással szemben felvehessék a küzdelmet. A feltételes hozzáférési irányelv (29) célja az összes feltételes hozzáférést biztosító szolgáltatás belső piacának létrehozása volt (feltételes hozzáférést biztosító szolgáltatók által nyújtott szolgáltatások, valamint olyan szolgáltatások, amelyek bevételmegóvási célból feltételhez kötik a hozzáférést, például a fizetős TV szolgáltatások) oly módon, hogy az összes tagállam területére kiterjesztették a kalózkodás elleni védelmet, ezáltal lezárva a kalózok által azelőtt az EU-n belül használt „biztonsági zónákat”. Az irányelv a belső piacon belüli fizetős televíziós szolgáltatások kialakulásában kulcsszerepet játszott. Az általa nyújtott védelem kiterjed a televíziós közvetítésekre, valamint a megrendelhető audiovizuális médiaszolgáltatásokra is. A Bizottság az irányelv értékelésére olyan értékelő jelentést készít, amely az új előfizetéses szolgáltatások – ilyen például az Internet Protocol Television (IPTV) – ismeretében készülő hatástanulmány lesz, és amelynek célja emellett annak megállapítása, szükség van-e az irányelv bővítésére, egyértelműbbé tételére és/vagy egyszerűsítésére. A Bizottság nyilvános konzultációt kezdett az ügyben, ebben szerepel az a kérdés, hogy az irányelv hatályát bővíteni kell-e azért, hogy a jogtulajdonosok (ebbe beletartoznak a sportjogok tulajdonosai is) bevételeik védelme érdekében könnyebben hivatkozhassanak arra. A 2000-ben elfogadott, elektronikus kereskedelemről szóló irányelv (30) meghatározza az internetszolgáltatóknak az általuk nyújtott szolgáltatás(ok) jellegétől függő kötelezettségeit (csak adattovábbítás, átmeneti adattárolás vagy webtárhelyek). Az irányelv atekintetben is biztosítékot nyújt, hogy amikor a szolgáltatókat értesítik a jogsértésről, azok kötelesek a szóban forgó internetes oldal leállításában közreműködni. Az irányelv elfogadásakor abból indultak ki, hogy az érintettek hajlandóak kialakítani egy úgynevezett figyelmeztető és eltávolító mechanizmust az érdekelt felek által továbbított illegális és kárt okozó adatok esetén. A 16. cikk és a (40) preambulumkezdés e téren kifejezetten ösztönözte az önszabályozást. Az irányelv átültetésekor az összes tagállam saját nemzeti jogalkotásában is ezt a módszert követte. Finnország és Magyarország például a törvényben rögzített figyelmeztető és eltávolító mechanizmust választotta, de a hangsúly itt is a szerzői jog megsértésén volt. A tagállamok az e-kereskedelem szakértői csoporton keresztül figyelik

(28)

Az Európai Bizottság fehér könyve a sportról, 2007. július (COM(2007) 391)

(29)

Az Európai Parlament és a Tanács 1998. november 20-i 98/84/EK irányelve a feltételes hozzáférésen alapuló vagy abból álló szolgáltatások jogi védelméről , HL L 320, 1998.11.28.

(30)

Az Európai Parlament és a Tanács 1998 november 20-i 98/84/EK irányelve a feltételes hozzáférésen alapuló vagy abból álló szolgáltatások jogi védelméről , HL L 320, 1998.11.28.

119

120

HU


az e téren zajló fejleményeket, melynek során megosztják egymással a legjobb gyakorlatot és alternatívákat is mérlegelnek. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy azon az internetes oldalak esetében, amelyekhez az élő sportesemények engedély nélküli internetes sugárzása kötődik, maga a webtárhely gyakran az Európai Unión kívül üzemel. Ilyen esetben az egyetlen megoldás a jogtulajdonos szempontjából a megfelelő nemzeti hatóságoknál kezdeményezni a szóban forgó oldalakhoz történő hozzáférés leállítását. Az élő sportesemények engedély nélküli internetes sugárzására és a P2P internetes kalózkodásra mint egyre erőteljesebben jelenlévő jelenségre adandó határozott válasz során figyelembe kell venni egyrészt azt, hogy a jogtulajdonosoknak küzdeniük kell saját tartalmaik internetes kalózkodás elleni védelme érdekében, másrészt az egyének alapvető jogai védelmének szükségességét a digitális környezetben – ilyen a személyi függetlenség és adatvédelem. Az Európai Bíróság a „Promusicae”-ügyben (C-275/06) nemrégiben hozott ítéletének gondolatmenete valóban alkalmazható egy olyan forgatókönyv esetében, ahol a cél többek közt a „pay-per-view” típusú sportesemények internetről való illegális letöltése elleni küzdelem. A kreatív online tartalommal (31) összefüggő, 2008 januárjában elfogadott közleményében a Bizottság nyilvános egyeztetést kezdett a jogszerű tartalmakról és a kalózkodásról. Ezzel a témával az „online tartalommal foglalkozó platform” – amely egy európai szintű tárgyalási keretmechanizmus – is foglalkozik majd. A Bizottság 2008 második felében szándékozik elfogadni a kreatív online tartalomra vonatkozó ajánlásra irányuló javaslatot. * * * 64 . kérdés, előterjesztette: Liam Aylward ( H-0117/08 ) Tárgy: Küzdelem a gyermekmunka ellen Fel tudja-e vázolni az Európai Bizottság, milyen nemzetközi szintű kezdeményezésekben vesz részt a gyermekmunka elleni világméretű küzdelem érdekében? Válasz A Bizottság azon a véleményen van, hogy a gyermekmunkát a probléma gyökereinél kell megragadni: a Bizottság harmadik országokkal való kapcsolataiban szisztematikusan folytatja az összes gyermek jogainak védelmét és a gyermeki jogok védelmének napirenden tartását, legyen szó akár politikai párbeszédről, akár külső segítségről. A Bizottság a politikai párbeszéd eszközén keresztül szándékozik ösztönözni az országokat, hogy ratifikálják és megfelelőképpen alkalmazzák az ENSZ gyermekek jogairól szóló egyezményét és az ahhoz kapcsolódó fakultatív jegyzőkönyvet, valamint a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet által kötött, gyermekmunkáról szóló, kapcsolódó egyezményeket. A legfontosabb szándék tehát nem a gyermekek munkakörülményeinek javítása, hanem az, hogy sikerüljön az alkalmazhatóság alsó határát korban el nem ért gyermekeket kihozni a munkahelyekről. Emellett a szociális gondoskodást, ezen belül a szülőknek vagy a gyermekek felügyeletét végző személyeknek (például nagyszülőknek) járó gyermekgondozási segélyt – amely akár feltétel nélküli, akár a gyermek beiskoláztatásának

(31)

COM(2007) 836 végleges

13-03-2008

13-03-2008

HU


függvénye – szorgalmazni kell, akárcsak a gyermekmunka alternatívájaként a fiatalok munkába állását. A tapasztalat azt mutatja, hogy a gyermekmunka megszüntetéséhez a munkaerőpiachoz, a társadalmi párbeszédhez és szociális védelemhez kapcsolódó intézkedésekre van szükség, például olyan segélyekre, amelyek csökkentik, illetve megszüntetik a gyermekmunka szükségességét, szükség van ezen kívül az oktatás népszerűsítésér is. Ezt a többoldalú megközelítést tükrözi az Európai Unió külső fellépései részét képező, gyermekek jogaival foglalkozó, „A gyermekek különleges helyzetének figyelembevétele az Európai Unió külső fellépéseiben” (32) című közleményt kiegészítő cselekvési terv, amelyet a Bizottság a múlt hónapban fogadott el. A cselekvési terv a gyermekmunka elleni küzdelmet továbbra is a regionális és globális cselekvés egyik prioritásaként kezeli. Egy globalizált világban a gyermekek biztonságos és egészséges körülményeinek megteremtése mindnyájunkat a leginkább foglalkoztató probléma. Amint ez köztudott, a Bizottság szorgalmazza az alapvető munkáltatói normák hatékony alkalmazását, többek közt a gyermekmunka elleni globális küzdelmet; a Bizottság tud segíteni és kell is segítenie a világ foglalkoztatási normáinak jobbításában. * * * 65 . kérdés, előterjesztette: Costas Botopoulos ( H-0118/08 ) Tárgy: Az izraeli biztonsági szervek európai állampolgárokkal szembeni viselkedése A tel-avivi Ben Gurion repülőtéren az izraeli hatóságok nemrégiben Dr. Karim Hilal palesztin származású görög állampolgárt, aki schengeni biztonsági útlevéllel rendelkezik, megalázó kihallgatásnak vetették alá, majd ezt követően alaptalanul megtagadták tőle az ország területére történő belépési engedélyt. Tekintve, hogy más görög útlevéllel rendelkező palesztinok is hasonló problémával küzdenek, nyilatkozik-e a tekintetben a Bizottság, hogy tudomása van-e az Izraelbe érkező, illetve onnan elutazó Európai Uniós polgárok problémáiról és az ott tapasztalt durva bánásmódról? Felvetette-e a Bizottság ezt a problémát az Izraellel folytatott kétoldalú tárgyalásai során és milyen magyarázatot kapott az izraeli hatóságoktól? Felszólítja-e a Bizottság az izraeli kormányt, hogy tegyen lépéseket annak érdekében, hogy a kormány biztonsági szervei tartsák tiszteletben az országba látogató európai állampolgárok emberi méltóságát? Válasz A Bizottságnak tudomása van az EU állampolgároknak az elfoglalt palesztin területekre való belépéséhez szükséges vízum megszerzése kapcsán tapasztalt problémáiról, különösen a vízumpolitika 2006 második felében bekövetkezett változása óta. Az EU-tagállamok és a Bizottság 2006-ban és 2007 elején számos alkalommal fordult azzal a kéréssel az izraeli hatóságokhoz, hogy orvosolják ezeket a problémákat és tisztázzák, milyen formaságoknak kell eleget tenni ahhoz, hogy valaki vízumot kapjon, ami ahhoz szükséges, hogy Ciszjordániában vagy Gázában lakhasson, oda látogathasson, illetve ott

(32)

COM (2008) 55 végleges

121

122

HU


dolgozhasson. Az izraeli hatóságok azt a magyarázatot adták a Bizottságnak, illetve az Elnökségnek, hogy az új eljárás részleteit még nem dolgozták ki. A 2007 elején benyújtott hivatalos panasz óta a helyzet javulni látszik. Ezzel együtt az Elnökség, a Bizottság, valamint a helyszínen megjelenő tagállamok továbbra is élénk figyelemmel kísérik az eseményeket. A Bizottság tel-avivi delegációja a tisztelt képviselő által említett konkrét ügy kapcsán kapcsolatban van az izraeli görög nagykövetséggel. Amennyiben a görög nagykövetség nem kap kielégítő választ kérdéseire, a Bizottság tovább fogja vinni az ügyet és azt az izraeli hatóságok megfelelő fórumán esetleg felveti. * * * 66 . kérdés, előterjesztette: Dimitrios Papadimoulis ( H-0120/08 ) Tárgy: Oktatási intézményeknek a működésből való kizárása azok felhatalmazásának jellege alapján Az Európai Közösséget létrehozó szerződés 149. cikkében az áll, hogy „1. A Közösség a tagállamok közötti együttműködés ösztönzésével és szükség esetén tevékenységük támogatásával és kiegészítésével hozzájárul a minőségi oktatás fejlesztéséhez, ugyanakkor teljes mértékben tiszteletben tartja a tagállamoknak az oktatás tartalmára és szervezeti felépítésére vonatkozó hatáskörét, valamint kulturális és nyelvi sokszínűségüket.” Van-e joguk a tagállamoknak azon oktatási intézményeket a működésből kizárni, amelyek központilag egy másik államban működő felsőoktatási intézmények által adományozott okleveleket adnak ki? Válasz A szerződés 149 sz. cikke nem jogossítja fel a tagállamokat az adott tagállam területén egy másik állam oktatási intézménye által adott felhatalmazás alapján működő oktatási intézmény működésből való kizárására. Az adott tagállam területén másik állam oktatási intézménye által adott felhatalmazás alapján működő oktatási intézmény által nyújtott oktatás nem része az adott tagállamban oktatási rendszerének. A szóban forgó oktatás azon tagállam oktatási rendszerének részét képezi, ahol a felhatalmazó és felsőoktatási oklevelet kibocsátó intézmény központja van. A letelepedés szabadsága és a szolgáltatásnyújtás szabadsága két, a Szerződés által – különösen annak 43. és 49. cikke által – garantált alapvető szabadság. Bármely, az oktatási intézeteket érintő korlátozást ezért a Szerződés említett cikkeire és a Bírósági ítélkezési gyakorlatára figyelemmel kell megvizsgálni. A Bíróság például C-153/02. sz. Neri-ügyben hozott ítéletében megállapította, hogy a költségtérítéses egyetemi kurzusok szervezése a Szerződés letelepedési joggal foglalkozó fejezetéhez tartozik, amikor az említett tevékenységet az egyik tagállam állampolgára egy másik tagállamban rendszeres, folyamatos módon folytatja az utóbbi tagállamban letelepedésének elsődleges vagy másodlagos helyről. A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint ahhoz, hogy egy alapvető szabadsággal szembeni korlátozást igazolni lehessen, a korlátozó intézkedésnek jogszerű, a Szerződéssel összeegyeztethető és a közérdek által igazolt célt kell követni. Ezen felül a szóban forgó intézkedés nem mehet túl a cél eléréséhez szükséges mértéken. Az oktatási intézményekkel összefüggő tiltást, amely az alapvető szabadságok korlátozásának legsúlyosabb formája, az elmondottak értelmében kell tehát megvizsgálni.

13-03-2008

13-03-2008

HU


* * * 67 . kérdés, előterjesztette: Koenraad Dillen ( H-0125/08 ) Tárgy: Vallónia és az európai strukturális alapok A P-0498/06. számú írásbeli válaszból kiderül, hogy a 2000-2006 közötti időszakra Vallónia az európai strukturális alapok 1. célkitűzése alapján 672 millió 430.656 eurót kapott, a 2. célkitűzés alapján pedig 164 millió 445.783 eurót. Egy a Metro újságnak adott 2008. február 4-i interjúban Gérard Deprez úr, (francia anyanyelvű liberális Európai Parlamenti képviselő és az Európai Parlament polgári szabadságjogokkal foglalkozó bizottság elnöke) jelezte, hogy az Vallóniában az európai támogatások más régiókkal való összehasonlításban nem váltották be a várt reményeket. Utalt a „rossz projektválasztásokra”, amelyekért nem csak a vallon hatóságok, hanem a Bizottság is felelős, tekintve hogy azokat az utóbbi hagyta jóvá. Mekkora az a finanszírozási összeg, amelyet elkülönítettek a 2006 és 2013 közötti időszakra? Milyen projekt-felmérő és eredmény-értékelő eljárásokat használ a Bizottság? Hogyan reagál a Bizottság a Deprez úr által megfogalmazott kritikákra? Válasz A Vallónia számára a 2006 és 2013 közötti időszakra elkülönített pénzeszközök tekintetében a Bizottság megerősíti a tisztelt képviselő által idézett összegeket, felhívná viszont a figyelmet a következő táblázatra, amely a régiót a 2007. év végi állapotnak megfelelően program szerinti bontásban mutatja be. 2000 és 2006 közötti időszak: a) Átmeneti 1. cél Hainaut: 671,15 millió euró (ebből az ERFA 427,6 millió euró, az ESZA 200,2 millió euró, az EMOGA 41,8 millió euró és a HOPE 1,55 millió euró) b) 2. cél Meuse-Vesdre: 164,44 millió euró (ebből az ERFA 138,7 millió és az ESZA 25,73 millió euró) c) 2. cél Rural: 60,48 millió euró (ebből az ERFA 54,85 millió és az ESZA 5,63 millió euró) d) 3. cél: az ESZA-ból 297,87 millió euró e) Leader+: az EMOGA-ból 10,33 millió euró f) Urban II Sambreville: az ERFA-ból 7,17 millió euró g) Equal: az ESZA-ból 42,31 millió euró h) Halászati: a HOPE-ból 23,57 millió euró Megjegyzendő, hogy a 3. cél keretében nyújtott finanszírozásba beletartozik a Brüsszel főváros régió is. A halászati program keretében az 1. cél keretében nyújtott finanszírozás mellett Vallónia juttatása 1.5% volt. 2007 és 2013 közötti időszak:

123

124

HU


a) Konvergencia: 638,32 millió euró (ebből az ERFA 449,22 millió euró és az ESZA 189.10 millió euró) b) Versenyképesség: 665,35 millió euró (ebből az ERFA 282,51 millió euró és az ESZA 382,83 millió euró (33) ) Összesen: 1 303,67 millió euró (ebből az ERFA 731,74 millió euró és az ESZA 571,93 millió euró) A finanszírozandó működési területek kiválasztása a szubszidiaritás elvének figyelembe vétele mellett a tagállamok által kijelölt irányító hatóságok feladata. Vallóniában egy akadémikusokból, tisztviselőkből és prominens üzletemberekből álló munkacsoport összeállít egy különféle projektekből álló listát, amely a strukturális alapra vonatkozó szabályozók, az európai jogrend és az egyéb EU-szakpolitikák szellemében társfinanszírozásban részesül. Az irányító hatóság ezt követően a lista alapján dönti el, melyik projektet fogják finanszírozni. Az egyes projektek 2007 és 2013 közötti időszakra történő jogosultságának meghatározása szintén a tagállamok által kinevezett irányító hatóságok megbízatásához tartozik. A programok felügyeletének feladatát a Bizottság és az irányító hatóság minden program esetében közösen végzi. A megvalósítás időszaka alatt mindvégig van lehetőség a programok módosítására, létezik továbbá olyan rendelkezés, amely lehetővé teszi a menet közben végrehajtható értékelést (akár folyamatosan, akár konkrét időpontokban). A Bizottság emellett minden egyes irányító hatósággal együtt éves szinten felülvizsgálatot végez, ennek során az adott hatóság feladatkörébe tartozó program megvalósítása terén elért haladást értékelik. A legújabb éves jelentések alapján a Bizottság megerősítette, hogy a 2000 és 2006 között végrehajtott programok (amelyeknél a végrehajtás határideje 2008. december 31.) együttesen elérik céljukat. Ezen kívül a projektek megvalósításának félidejében, 2004 és 2005 folyamán végzett felülvizsgálat lehetővé tette az egyes programokon belüli tevékenységek szükség szerinti módosítását. Ami Deprez úr idézett véleményét illeti, a Bizottságnak nincs birtokában olyan információ, amelyre Deprez úr értékelését alapozta. * * * 68 . kérdés, előterjesztette: Lidia Joanna Geringer de Oedenberg ( H-0126/08 ) Tárgy: Európai jogszabályoknak az EU hivatalos nyelvein történő publikálása Az Európai Közösségek Hivatalos Kiadványainak Hivatala (OPOCE) feladata az európai jogi aktusoknak az Európai Unió összes hivatalos nyelvére történő lefordíttatása és azok későbbi kiadása. Van-e olyan jogilag szabályozott határidő, amikorra egy aktust az összes nyelven publikálni kell? Jogilag kötelező erejű-e az a jogi aktus, amelyet egy adott ország nyelvén nem publikáltak? Bizonyos esetekben a tagállamok bíróságai a nemzeti jogszabályok értelmében hoznak döntéseket, mivel a közösségi jogszabályok fordítása nem hozzáférhető.

(33)

Ebbe beletartozik a Brüsszel főváros regionális program.

13-03-2008

13-03-2008

HU


Válasz Sem az EK-Szerződés, sem az Európai Unióról szóló szerződés nem ír elő határidőt olyan szövegek publikálása kapcsán, amelyeket az adott ország európai uniós csatlakozása okán hozzáférhetővé kell tenni. Ugyanakkor Bulgária és Románia csatlakozási okmányában az 58. cikk úgy rendelkezik, hogy „Az intézmények … által a csatlakozás előtt elfogadott jogi aktusoknak … bolgár és román nyelven megszövegezett szövege a csatlakozás időpontjától ugyanolyan feltételekkel hiteles, mint a jelenlegi hivatalos nyelveken készült szövegek. Ezeket a szövegeket közzé kell tenni az Európai Unió Hivatalos Lapjában, amenynyiben a jelenlegi nyelveken készült szövegeket ott tették közzé.” Ugyanennek a rendelkezésnek a Cseh Köztársaság, Észtország, Ciprus, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Lengyelország, Szlovénia és a Szlovák Köztársaság csatlakozási szerződése kapcsán történő értelmezése során A Bíróság egy nemrég tárgyalt ügy – C-161/06. sz. Skoma-Lux sro kontra Celní ředitelství Olomouc – kapcsán azt a döntést hozta, hogy a közösségi jogszabályokban foglalt azon kötelezettségek, amelyek az Európai Unió Hivatalos Lapjában egy új tagállam nyelvén nem kerültek publikálásra – és amely állam területén az illető nyelv az Európai Unió hivatalos nyelvének számít – az adott tagállam polgáraira nézve nem tehetők kötelezővé. Ez egybevág azzal a korábbi joggyakorlattal, amelynek értelmében az általánosan alkalmazott jogszabályokban foglalt kötelezettségek nem tekinthetőek kötelező érvényűnek egy olyan tagállam polgárai esetében, ahol a szóban forgó jogszabályok az illető ország nyelvén írott formában nem jelentek meg. Érdemes megemlíteni, hogy az Unió bővítésekor nem a Kiadóhivatal feladata a jogi aktusok lefordítása. A csatlakozás előtt elfogadásra került szövegek fordítása inkább a szóban forgó ország feladata, míg a csatlakozást követően elfogadott szövegek fordítását azok az intézmények végzik, amelyek elfogadták a jogi aktust. A szövegek közzététele a Kiadóhivatal feladata. * * * 69 . kérdés, előterjesztette: Johannes Blokland ( H-0128/08 ) Tárgy: A Phare projektek kapcsán végzett munkákra vonatkozó építőmérnöki előírások Milyen projektmenedzsmenthez és építőmérnöki tevékenységekhez kapcsolódó normáknak kell megfelelniük a romániai Phare építési projekteknek, és a projektekkel összefüggő munkálatok végzése milyen mértékben megengedett kedvezőtlen időjárási viszonyok között? Lehet, hogy a fagyott talajon végzett építési munkálatok miatt hamarosan utólagos javításokra lesz szükség, abban az esetben például, ha a beton nem köt meg rendesen, vagy ha a cement felső rétege befagy. Megengedett-e fagypont körüli időjárási viszonyok közepette a betontömeg besüllyesztése és a borítófelület felrakása? Válasz A Phare által finanszírozott építési szerződésekhez kapcsolódó építőmérnöki normákat a Tanácsadó Mérnökök Nemzetközi Szövetsége (FIDIC (34) )által jegyzett, nemzetközileg

(34)

Tanácsadó Mérnökök Nemzetközi Szövetsége

125

126


HU

elfogadott szerződési keret szabályozza. Románia uniós csatlakozása óta az építési beruházási szerződések kivitelezése a román közbeszerzési szabályok szerint történik. A Phare pénzügyi memorandum rendelkezései jellemzően a FIDIC szerződéseket és egy mérnököt jelölnek ki a szerződések felügyeletére. A Phare-finanszírozás keretein belül zajló építési beruházási szerződések a FIDIC szerződések feltételei alapján működnek. A építési beruházási szerződéseket FIDIC mérnökök irányítják és felügyelik. Emellett a munkában részt vevő mérnöknek be kell tartania a román jogszabályoknak az építés minőségét szabályozó előírásait. E jogszabályok szerint az építkezés ellenőrzését az állami felügyelet végzi az építőipari ágazaton belüli jogszabályok egységes alkalmazási elvei alapján.

(35)

A rossz időjárási viszonyok között alkalmazandó normákat a fentiekben összefoglalt nemzeti jogi keretek, valamint az építési normák határozzák meg, függetlenül attól, ki finanszírozza munkaszerződést, legyen az akár EU keretein belüli, akár nemzeti alapon létrejövő finanszírozási konstrukció. Minden ajánlattevőt tájékoztatnak a tenderhez és szerződéshez kapcsolódó feltételekkel összefüggő előírásokról. Emellett az ajánlattevők arról is tájékoztatást kapnak, hogy Romániában az építési területeken a téli időszak beállta miatt a munkálatokat november 15-ig, illetve december 1-ig lehet folytatni. Ezt követően a munkálatok csak akkor folytatódhatnak, ha az időjárási viszonyok ezt lehetővé teszik. Mindezen előírások segítik az ajánlattevőket abban, hogy megfelelően előkészíthessék a munkálatok lebonyolítását és az ehhez kapcsolódó költségvetést. A fentiekben említett normáknak megfelelően +5 fok alatt a betonozási munkálatok tovább nem, illetve csak abban az esetben folytatódhatnak, ha a betonkeveréket speciális adalékanyagokkal egészítik ki (ez utóbbi legfeljebb különleges esetekben ajánlott, ha a betonozási munkákat az alacsony hőmérsékletű időszak kezdetekor már megkezdték) (36) . * * * 70 . kérdés, előterjesztette: Francesco Enrico Speroni ( H-0129/08 ) Tárgy: Pekingi olimpia A Brit Olimpiai Bizottság az augusztusi Pekingi Olimpián részt vevő atlétákkal aláírandó szerződéseket olyan záradékkal egészítette ki, amelynek értelmében az olimpián csak azok az atléták vehetnek részt, akik aláírásukkal megerősítve vállalják, hogy semmilyen formában – különös tekintettel az emberi jogokra és Tibet annektálására – nem kritizálják Kínát. Nem gondolja-e a Bizottság, hogy ez a gondolat- és véleménynyilvánítás szabadságának nyílt megsértése, amely nincs összhangban a Szerződések szellemével?

(35)

Referenciadokumentumok: 10/1995 román törvény (M.Of.nr.12/24 ian.1995)

(36)

Referenciadokumentumok: Gyakorlati tanácsok betonozási munkákhoz (Indicative NE 012:1-2007) a Fejlesztési, Közmű és Lakásügyi Minisztérium kiadványa, (http://www.mie.ro/_documente/constructii/reglementari_tehnice/ne012_1.pdf), 5.2.8, fejezet, 25-26. o.

13-03-2008

13-03-2008

HU


Válasz A véleménynyilvánítás szabadságának emberi jogok védelméről szóló európai egyezmény szellemében történő teljes tiszteletben tartása érdekében az Egyesült Királyság hatóságai feladatának kell lennie a szóban forgó – a közösségi jogszabályokhoz nem kapcsolódó – kérdés tanulmányozása. * * * 71 . kérdés, előterjesztette: Frank Vanhecke ( H-0130/08 ) Tárgy: Illegális kábítószerszállítás Európába Össze tudja-e foglalni a Bizottság, milyen gyakorlati jellegű európai közösségi kezdeményezések vannak az Észak-Afrikából Európába irányuló kábítószerszállítmányok elfogására? Válasz Az Észak-Afrikából Európába irányuló kábítószerszállítmányok elfogása olyan operatív, a bűnüldözés hatáskörébe tartozó intézkedés, amely mint ilyen nem tartozik az Európai Közösség feladatai közé. Ugyanakkor a Bizottság tudatában van a földközi-tengeri térségben kialakuló kábítószer-kereskedelmi módszereknek, és az ennek kapcsán a bűnüldöző szerveket terhelő kihívásoknak. Ebben az összefüggésben hét EU-tagállam írt alá nemzetközi szerződést 2007. szeptember 30-án a lisszaboni székhelyű narkotikumok tengeri elemző és operatív központja narkotikumok (MAOC-N) felállítására. A MAOC-N összeveti a legfrissebb információkat a katonai hírszerzés és a bűnüldöző szervek adataival, hogy ennek megfelelően gyorsan tudjon reagálni, amikor a kábítószer-kereskedők megpróbálnak kokaint Európába eljuttatni. Felállít egy koordinációs pontot, amellyel a dél-afrikai Jóreménység Fokától egészen a Norvég-tengerig terjedő operatív területen, levegőben és vízen egyaránt felveszi a harcot a kábítószer-kereskedelemmel. Elsősorban dél-amerikai és nyugat-afrikai térségből kiinduló, nem kereskedelmi hajókat és repülőket célozza meg. Az egyezmény számol az operatív területnek a Földközi-tenger nyugati felére történő kiterjesztése lehetőségével is. A Bizottság fokozott figyelemmel követi a fejleményeket, pénzügyileg részben támogatja a kezdeti kapacitásnövelő intézkedéseket, 2008 januárja óta pedig megfigyelő státuszban van. A nemzeti bűnüldöző szerveknek nyújtott hatékony támogatással az Európai Rendőrségi Hivatal, Europol, jelentős szerepet játszik a kábítószer-kereskedelem elleni harcban. Emellett a szervezett bűnözésre vonatkozó kockázatértékelés (OCTA), amelynek működését a MAOC-N segíti, az EU területén jelenleg a szervezett bűnözés – ebbe természetesen beletartozik a kábítószer-kereskedelem – vonatkozásában meglévő és várható tendenciák tekintetében végez kockázatértékelést. Ezzel párhuzamosan bizonyos hasonló regionális szintű kezdeményezések alakulnak más régiókban is, többek között a Földközi-tenger medencéjében. * * *

127

128

HU


72 . kérdés, előterjesztette: Bill Newton Dunn ( H-0135/08 ) Tárgy: Az Európai Unióban működő szövetségi rendőrsági erőkfelállításának megvalósíthatóságával és akadályaival foglalkozó tanulmány A Bizottság 2008-as költségvetésének XX 01 02 11 04 pontjában a Tanács és a Parlament együttesen felkérte a Bizottságot, hogy készítsen „az Európai Unióban működő szövetségi rendőrségi erők felállításának megvalósíthatóságával és akadályaival foglalkozó tanulmányt”. Hol tart ma a Bizottság e tanulmány elkészítésének folyamatában? Mi a tanulmány befejezésének kitűzött határideje? Válasz A 2008-as költségvetési folyamat során a Parlament felkérte a Bizottságot, hogy készítsen az Európai Unióban működő szövetségi rendőrségi erők felállításának akadályaival foglalkozó tanulmányt, amelynek költségtényezőit a XX 01 02 11 számú tételhez kapcsolták – „az intézmény egyéb vezetési költségei” (0995. számú módosítás). A Bizottság azonnal bejelentette, hogy nem támogat egy ilyen tanulmányt, mivel a Bizottság politikája a tagállamok bűnüldöző szervei közötti együttműködést eredetileg a Prümi Egyezmény rendelkezései európai jogalkotásba történő átvitelének megvalósításával kívánta javítani, nem pedig „Európai Uniós szövetségi rendőrségi erők felállításával”. * * * 73 . kérdés, előterjesztette: Anna Hedh ( H-0139/08 ) Tárgy: Alkohol politika A Bizottság 2006 őszén jelentette be alkoholstratégiáját. Ez jelezte, hogy az alkohol közegészségügyi probléma. Ennek ellenére a Bizottság javaslatokat – COM(2007)0732 – terjesztett be a bortermelést illetően, amelyek teljes mértékben ellentétesek a stratégia szellemével. Várható- e hogy a jövőben az alkoholstratégia a Bizottság munkájának részét képezi, vagy egyszerűen egy dokumentum marad a sok közül? Válasz A tagállamokban az alkohollal összefüggő károk csökkentését célzó tevékenység támogatását előirányzó európai stratégiával összefüggő, 2006 októberében elfogadott közlemény világosan kifejti a Bizottság alkoholhoz és egészségügyi kérdésekhez való viszonyát. A közlemény kiegyensúlyozott formában kezeli az összes problémás területet és ahelyett, hogy az alkoholfogyasztást általában ördögi színben tüntetné fel, a túlzott alkoholfogyasztásra és annak káros hatásaira koncentrál. Az alkohollal összefüggő károk mind a közegészségügy, mind pedig a társadalom és a gazdaság szempontjából jelentős problémának számítanak az EU egész területén. Az alkohol évente majdnem 200 ezer embert öl meg az EU-ban, főleg a túlzott alkoholfogyasztás miatt kialakult betegségek, de ugyanakkor alkohollal összefüggő közúti balesetek, illetve alkoholos befolyásoltság alatt elkövetett emberölés és erőszakos cselekmények következményeként, ami az egyes országok egészségügyi rendszerére, gazdaságára és általában véve társadalmára nézve komoly anyagi terhet jelent. A közegészségügyben és az EU egyéb politikai területein hozott intézkedések és a tagállamokkal való szoros együttműködés hatására – amelynek célja a nemzeti szintű

13-03-2008

13-03-2008

HU


alkoholpolitika koordinálása és továbbfejlesztése – a stratégia megvalósítása az ebben érintett felek közreműködésével jól halad. Az Európai Alkohol és Egészség Fórum keretében a Bizottság minden szinten konkrét lépések megtételét szorgalmazza, amely lépések az európai polgárokat hivatottak megvédeni az alkohol káros hatásaitól. A résztvevők általi kötelezettségvállalás első köre befejeződött, melynek során lépések meggyőző arzenáljára tettek ígéretet. Ezek között van a bortermelői ágazat ígérete, amelynek értelmében tudatosító kampányt indítanak az alkohollal összefüggő ártalmakról. A legutóbbi évtizedben az EU-ban csökkent a borfogyasztás, miközben nőttek a bortartalékok. Ez a borpiacon komoly egyensúlyi zavarokhoz vezetett. Emiatt az 1,3 milliárd eurós éves költségvetésből körülbelül 500 millió eurót költöttek el csak arra, hogy megszabaduljanak a piac nélküli bortól. Szükségessé vált tehát a közös piacszervezés mélyreható reformja. A közelmúltbeli közös piacszervezési reform komoly hangsúlyt fektet az egészség- és fogyasztóvédelemre, főképpen azoknak a piaci intézkedéseknek a fokozatos leépítésével, amelyek a rossz minőségű borok előállításához vezettek. Célja az „igyunk kevesebbet, de jobbat” elvének népszerűsítése az európaiak körében, miközben gyengíti az olcsó és alacsony minőségű borok előállítását, amely ezentúl nem részesül támogatásban. Az új rendelet ezen kívül csökkenti annak a lehetőségét, hogy a bor alkoholtartalmát sűrítés által növeljék. A továbbiakban nem érvényes az az elv, amely szerint a magas alkoholtartalom a bor minőségének szinonimája lenne. Sőt, a fogyasztók egyre inkább az alacsony alkoholtartalmú borokat keresik és szeretik. Támogatásban tehát ez az elv részesül majd, ez tehát nem igazolja a borok túlzott sűrítését. A borok új közös piacszervezése foglalkozik a borászat hirdetési és információs szempontjaival is. A bor mezőgazdasági termék, amely szerepel a Szerződés 1. számú mellékletében, a mezőgazdasági termékek, köztük a bor reklámját a mezőgazdasági termékek belső piacon és harmadik országokban történő megismertetésével és promóciójával kapcsolatos intézkedésekről szóló, 2007. december 17-i 3/2008/EK tanácsi rendelet szabályozza. A borokhoz kapcsolódó új közös piacszervezés alapján a tagországoknak lehetősége van arra, hogy az ilyen típusú hirdetési tevékenységet harmadik országokban intenzívebb formában végezzék, valamint hogy 60 százalékot elérő társfinanszírozási eszközökkel ösztönözzék a visszafogottabb és ésszerű borfogyasztást reklámozó tájékoztató kampányokat. * * * 74 . kérdés, előterjesztette: Inger Segelström ( H-0143/08 ) Tárgy: Európai Menekültügyi Alap Az EU mostanra elérkezett a közös menekültügyi rendszer kialakításának második szakaszába. Ebben a szakaszban a stratégiai cél a védelem magasabb szintű közös normáinak elérése és az egyes tagállamok menekültügyi rendszerének egységesebb formába történő hozása. A menekültügy kérdésében történő további igazságügyi harmonizáció mellett a hágai program célja a tagállamok közötti politikai együttműködés erősítése. Ebbe beletartozik a menekültek származási országával kapcsolatos információk szerzésével összefüggő együttműködés (amelyre „országinformációk” néven történik hivatkozás).

129

130

HU


Az országinformációk központi szerepet játszanak a menekültügyi folyamatban. Az igazságos és korrekt menekültügyi eljárások lefolytatása érdekében magas szintű és a származási országról kiegyensúlyozott képet mutató országinformációkra van szükség. Az ország információk nem csupán a bevándorlási hatóságok és igazságügyi testületek, hanem a menekültek és képviselőik számára is kulcsfontosságú eszközök. A nem állami szereplők részvétele fontos szerepet játszott az országinformációk kialakításában és az azokhoz való hozzájutás során, tekintve, hogy a nyilvánosság nem jut hozzá a tagállamok hatóságainak birtokában lévő bizonyos információkhoz. Ezzel ellentétes a Bizottság legutóbbi javaslata, melynek értelmében a nemzeti hatóságok korlátozott mértékben vennének részt az Európai Menekültügyi Alap országinformációs projektjeiben. Miért tagadták meg a lehetőséget a nem állami szereplőktől annak lehetőségét, hogy az országinformációs projektekhez szükséges forrásokhoz az Európai Menekültügyi Alapon keresztül hozzájuthassanak? Milyen javaslati tervei vannak ezen felül a Bizottságnak a 2008-as javaslati felhívásokat illetően? Válasz A származási országokról szóló adatok gyűjtése, megvizsgálása és bemutatása, a tagállamokhoz benyújtott menekültügyi kérelmek elbírálása szemszögéből fontos szempontnak számít. Az országinformációk alapján lehetővé válik az illetékes nemzeti hatóságok számára azoknak az információknak az igazolása, amelyek alapján a menekültstátuszért folyamodók nemzetközi védelmet kérnek. Ezért szükséges tehát, hogy a származási országokról szóló információk objektív, átlátható és pontos rendszert alkossanak, amely alapján lehetőség van a hivatalos, megbízható adatok gyors beszerzésére. Az európai terepviszonyok kiegyenlítése szempontjából az egyes országok nemzeti hatóságai által használt országinformációk gyűjtésének és elemzésének rendszere közötti nagyobb konvergencia megkönnyítené a helyzetet. Ezért tehát az országinformációkkal kapcsolatos együttműködés a Bizottság tevékenységének kulcsfontosságú része, egyben központi szerepet játszik az EURASIL szakértői hálózat (37) működésében. 2006 óta – a tagállamok illetékes nemzeti hatóságaival történő együttműködés keretein belül – a Bizottság a nemzeti hatóságok által használható, a származási országok adatbázisait összefogó, központi közös internetes portál létrehozásán dolgozik. Egy ilyen közös internetes portál különösen azon tagállamok számára lehetne hasznos kisegítő forrás, ahol az ország információs rendszerek kevésbé fejlettek. 2007-ben készült el egy műszaki megvalósíthatósági tanulmány, 2008-ban pedig egy kísérleti projekt indul el, amely két nemzeti adatbázist kapcsol össze. Ennek a tesztelési szakasznak a végén a Bizottság javaslatokat fog beterjeszteni egy olyan portál felállítására, amely az összes meglévő nemzeti adatbázist összekötné. Ekkor kell majd megvitatni az információhoz való hozzáférés kérdéskörét, különösen a nem kormányzati szervezetek vonatkozásában, tekintve, hogy a kérdéses adatbázisok titkos információkat tartalmaznak. A Bizottság által kezdeményezett, az Európai Menekültügyi Alap által finanszírozott transznacionális tevékenységekre szánt költségvetési összegek nagysága korlátozott. Ezért azután az éves tevékenységek ütemezésekor a Bizottság stratégiai módszerrel nyúl a problémához és a közös menekültügyi politika kialakítása szempontjából legeredményesebb (37)

a menedékjoggal foglalkozó szakemberek európai hálózata

13-03-2008

13-03-2008

HU


megoldásokra törekszik. 2004, 2005 és 2006 folyamán egy nem kormányzati szervezetekből álló, igen nagy, tucatnyi tagállamban működő és az osztrák Vöröskereszt által koordinált konzorcium jutott az Európai Menekültügyi Alapon keresztül forrásokhoz, hogy azok segítségével kialakítsa a menekült státuszért folyamodókat képviselő nem kormányzati szervezetek és testületek tartós hálózatát, amely a származási országokkal összefüggő információk kérdésével foglalkozik. A megvalósítási folyamat során konstruktív párbeszéd alakult ki az önkéntes ágazat és a nemzeti hatóságok között. A Bizottság emellett az EURASIL hálózattal folytatott tárgyalásokba – amelyben elnökként van jelen – bevonta a konzorciumot is, hogy ezáltal projektjeinek eredményeit ez utóbbi a menekültügyi kérelmeket elbíráló nemzeti testületek elé tárhassa. A 2007-es javaslati felhívás a kiszolgáltatott csoportok és egyének problémáinak megoldását szem előtt tartva elsősorban a projektek konszolidációjára – ezen belül elsősorban a nem kormányzati szervezetek által vitt projektekre – helyezte a hangsúlyt, másodsorban pedig arra, hogy az ország információ kezelés érdekében a tagállamok nemzeti hatóságait külön is ösztönözzék a transznacionális együttműködési projektek kidolgozására. A felhívásnak ez a második vonulata ezért azután a nemzeti hatóságokra korlátozódott. A Bizottság jelenleg az Európai Menekültügyi Alap 2008-as évre szóló, az európai szintű tevékenységekre történő felhívással összefüggő prioritásai meghatározásához szükséges konzultációkban vesz részt. * * * 75 . kérdés, előterjesztette: Leopold Józef Rutowicz ( H-0144/08 ) Tárgy: Energiaproblémák Európában az új tagállamokban Van-e a Bizottságnak konkrét terve arra vonatkozólag, hogy egyre növekvő villamosenergia-ellátási problémák mellett hogyan segítsen a kelet-európai új tagállamoknak? Ezekre az országokra jellemző a számos veszélyes atomerőmű bezárása, valamint a sokkal szigorúbb környezetvédelmi előírások következtében a számos elavult, széntüzelésű energiatermelő erőmű leállítása kapcsán előállt helyzet. A helyzet hatására előfordulhat, hogy az Európai Unió számos keleti régiójában a gazdasági növekedés leáll. Szándékában áll-e Európa gazdag felének – ott, ahol nagyrészt már megoldották a környezetvédelemből adódó problémákat és az energia előállítását modern alapokra helyezték – a potenciális versenytársak piacról történő kiszorítása? Vagy pedig az európai piac fejlődésének és a globális piacon meglévő versenyképessége növelésének egyik eszközeként ennek az Európa nagy térségeit érintő problémának a megoldásával segítjük-e a tisztességes belső piaci versenyt? Válasz Az európai jogszabályok értelmében az egyes tagállamokon belüli előírásszerű energiatermelés az illető tagállamok feladata. A Bizottság ugyanakkor az előírásszerű energiatermelést európai szinten felügyeli. Az új tagállamok – számos régi tagállammal együtt – energiatermelési konstrukciójuk átalakítását végzik. Ehhez az átviteli hálózat jelentős kiterjesztésére és egységesebb szabályozásra van szükség. A tengeri szélerőművek bekapcsolása, valamint Litvánia és

131

132

HU


Lengyelország nyugati átviteli hálózatba történő bekapcsolása − részben az ilyen és ehhez hasonló problémákkal foglalkoznak az európai koordinátorok. Emellett az egyik leghatékonyabb megoldás a kereslet csökkentése. Ezért a Bizottság által 2006 októberében javasolt energiahatékonysági cselekvési terv – amennyiben megvalósul − korlátozni fogja a keresletnövekedést, növeli a termelési kapacitást és csökkenti az átviteli veszteségeket. Ami a versenyképes piac kialakulását illeti, a Bizottság aktívan dolgozik azon, hogy sikerüljön az EU-n belül igazságos és kiegyensúlyozott piaci helyzetet teremteni, ami általános nézet szerint a villamos energia előírásszerű előállításához vezető legjobb út. Ezért tett tehát javaslatot a Bizottság 2007 szeptemberében a villamos energia és gáz belső piacának harmadik jogalkotási csomagjára (38) . A villamosenergia-ellátás biztonságának megkönnyítésére a legjobb válasz egy olyan, megfelelően működő belső piac, amelyik megfelelő jelzéseket ad a befektetőknek. Az újfajta termelési kapacitásokkal összefüggő egyedi befektetési döntéseket a piaci szereplőknek kell meghozniuk. * * * 76 . kérdés, előterjesztette: Niels Busk ( H-0145/08 ) Tárgy: Sertéshús export-visszatérítés A Bizottság 2007. március 21-i, 303/2007/EK (39) rendelete értelmében, amely szabályozza a sertéshús exportvisszatérítést, a Bizottság a jelenlegi piaci helyzetben, amikor a magas takarmányárak felverik az előállítási költségeket, a sertéshústermelő ágazatra jellemző, a világpiaci és a belső piaci árak közötti különbséget exportvisszatérítéssel egyenlíti ki. Az exportvisszatérítésre jogosult termékek listája nem tartalmazza a fagyasztott kicsontozott dagadót és sertésjavát. A legutóbbi eseményekre, az árfolyamokra és a japán piaci helyzetre figyelemmel tud-e magyarázatot adni a Bizottság arra, ezek a termékek miért nem jogosultak exportvisszatérítésre és meg tudja-e mondani, mikor kerülnek rá a listára? Válasz Az exportvisszatérítés sertéshúsra történő kiterjesztése bizonyos fagyasztott áruk vonatkozásában nem tűnik jogos igénynek. A Bizottság sem egy ilyen lépés szükségességéről, sem annak a Japánba szállítandó árumennyiségre gyakorolt valószínűsíthető hatásáról nincs meggyőződve. Sok éven át az EU sertéshúskivitel a globális kereskedelem 30 százalékát tette ki. Ennek legnagyobb része visszatérítés nélküli export volt. A nem végleges adatok szerint a kedvezőtlen EUR/USA dollár átváltás ellenére az EU világkereskedelmi részesedése 2007-ben továbbra is magas volt. 2007 folyamán az EU exportőrök bizonyos ázsiai piacokon (Hong-Kong, Kína) komoly terjeszkedésbe kezdtek. Az elmúlt évek folyamán az EU drága japán piacra irányuló fagyasztott sertéshús-exportja is viszonylag stabil volt. A Bizottság arra számít, hogy ez a tendencia támogatások nélkül is folytatódni fog. A sertéshús piacán 2004 folyamán bekövetkezett legutóbbi krízis során

(38)

COM (2007) 528, 529, 530, 531, 532

(39)

HL L 81, 2007.3.22., 15. o.

13-03-2008

13-03-2008

HU


a japán kivitel növekedett azzal együtt, hogy a Japánba irányuló fagyasztott hústermékek nem voltak jogosultak export-visszatérítésre. A Bizottság nyilvánvalóan továbbra is figyelemmel kíséri az exportőreink szempontjából különleges érdeklődésre számot tartó piacok helyzetét, és ha helyénvalónak látja, nem fog habozni a tekintetben, hogy kiigazítást javasoljon a támogatások vonatkozásában. * * * 77 . kérdés, előterjesztette: Danutė Budreikaitė ( H-0149/08 ) Tárgy: Fogyasztói jogok a villamosenergia-hálózatokhoz való kapcsolódás tekintetében Amikor egy magánszemély saját ingatlant épít Litvániában, a Rytų skirstomieji tinklai (Keleti Hálózat) elnevezésű villamos energia vállalat kapacitáshiányra való hivatkozással nem hajlandó az ingatlant bekötni a meglévő villamos energia hálózatba. Az építtető személyt terheli az alállomástól az ingatlanig húzódó vezeték beszerelési költségének 40 százaléka, gyakran pedig az új alállomás építési költsége is. A vállalat pedig jogosult több fogyasztót rákötni az újonnan épült vezetékre. A fogyasztónak – aki tehát saját maga finanszírozza az ily módon az (állami vagy magán) energiaipari vállalat birtokába került, kibővített infrastruktúra építési költségeit – nincsenek az ingatlanhoz kapcsolódó tulajdonosi jogosítványai, továbbá semmiféle kedvezményt nem kap a fogyasztott energia tekintetében. Van-e a Bizottságnak véleménye erről a helyzetről? Nem a fogyasztói és tulajdonosi jogok megsértéséről van-e itt szó? Nem az energiaipar vállalatok monopolhelyzettel való visszaéléséről van-e itt szó? A fogyasztók tulajdonosi jogainak ez a problematikája megoldható-e? Milyenek az EU-tagállamok tapasztalatai? Válasz Az egyetemes szolgáltatás koncepciója az EU-jogalkotás által kialakított olyan elképzelés, amely kimondja, hogy minden fogyasztónak ésszerű, könnyen és egyértelműen összehasonlítható és átlátható áron kell jogot biztosítani a villamosenergia- rendszerhez való csatlakozáshoz és az energiaellátáshoz. Ennek alapján a közműtársaság köteles energiát biztosítani annak a fogyasztónak, aki az adott szolgáltatás árát hajlandó megfizetni. Az egyetemes szolgáltatási kötelezettségből adódó elv végrehajtása a szubszidiaritás elvének megfelelően történik, így tehát a tagállamok hatáskörébe tartozik. Az uniós jogszabályok nem tiltják, hogy a rendszerbe történő bekapcsolásért ésszerű és reális árakat számítsanak fel a fogyasztónak. Az, hogy a bekapcsolást végző vállalat, az energiaelosztó vállalat, illetve a fogyasztó milyen módon osztoznak a költségekben, illetve döntenek tulajdonjogi kérdésekben, teljes mértékben a nemzeti szintű hálózati politikától függ, ami bizonyos esetekben komoly költséget jelenthet az egyéni fogyasztónak. A nemzeti szintű energiaszabályozók központi szerepet kapnak annak meghatározásában, hogy a bekötési költségekhez történő hozzájárulás és az ennek megfelelő költségek átláthatóak és megkülönböztetésmentesek-e, az egyéni fogyasztókra és a vállalatok számára egyaránt.

133

134

HU


Kivételes esetekben a versenyjog alkalmazható és e körülmények között talán a nemzeti versenyhatóságok tudják a legjobban kezelni a problémát. A Bizottság ezen felül szeretné felhívni a tisztelt képviselő figyelmét arra a tényre, hogy az EK fogyasztóvédelmi jogszabályok a vállalkozás-fogyasztó típusú kereskedelmi kapcsolatok bizonyos vonatkozásaira korlátozódnak. Azok a kérdések, amelyek a helyhez kötött, villamos energiát szállító infrastruktúra tulajdonjogának megszerzéséhez kapcsolódnak, kívül esnek az ilyen típusú jogszabályok hatályán, a vizsgálatot ezekben az ügyekben a vonatkozó nemzeti jogszabályok alapján a nemzeti szintű hatóságoknak és bíróságoknak kell lefolytatni. * * * 78 . kérdés, előterjesztette: Anne E. Jensen ( H-0151/08 ) Tárgy: Digitális menetíró készülék, valamint a vezetési időt és pihenési időt meghatározó szabályok A 2135/98/EK (40) rendelet és a 2006/22/EK (41) irányelvet nem vetették alá azoknak a hatásvizsgálatoknak, amelyek most az EU bejáratott jogalkotási eljárásának részét alkotják, így most igen komoly problémák vannak gyakorlati alkalmazásukkal, amint ezt az európai parlamenti képviselők által feltett kérdések és a Parlament Közlekedési Bizottságában 2007 szeptemberében zajlott vita is tanúsítja. Tesz-e valamit azért a Bizottság, hogy EU szinten ezen a területen több kutatás-fejlesztés valósuljon meg? Kezdeményezi-e a Bizottság az összes érdekelt fél közötti párbeszéd elindítását azzal a céllal, hogy vezetési idő és pihenőidő szabályozásának vonatkozásában megfelelőbb jogszabály és ellenőrző mechanizmus jöhessen létre? Milyen kezdeményezéseket tesz a Bizottság az akut problémák megoldása, valamint annak érdekében, hogy hosszabb távon a közúti biztonság és a sofőrök munkakörülményei szempontjából kielégítőbb és hatékonyabb megoldást találjon? Válasz A vezetési idő és a pihenőidő új szabályozásának gyakorlati alkalmazása (42) , a digitális menetíró készülékre vonatkozó szabályok (43) , valamint a közúti fuvarozást szabályozó jogszabály (44) végrehajtási rendelkezései olyasfajta nehézségeket eredményeztek, amelyek minden összetett jogszabály esetében előfordulnak, és amelyek konkrétan az alábbiakat érintik:

(40)

HL L 274, 1998.10.9., 1.o.

(41)

HL L 102, 2006.4.11., 35.o.

(42)

Az Európai Parlament és a Tanács 2006. március 15-i 561/2006/EK rendelete a közúti szállításra vonatkozó egyes szociális jogszabályok összehangolásáról, a 3821/85/EGK és a 2135/98/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 3820/85/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről

(43)

A Tanács 3821/85/EGK 1985. december 20-i rendelet a közúti közlekedésben használt menetíró készülékekről

(44)

Az Európai Parlament és a Tanács 2006. március 15-i, 2006/22/EK számú irányelve a közúti szállításra vonatkozó egyes szociális jogszabályokkal kapcsolatos 3820/85/EGK és a 3821/85/EGK tanácsi rendelet végrehajtásának minimumfeltételeiről és a 88/599/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről

13-03-2008

13-03-2008

HU


a jogszabályok szövegeinek értelmezése, különösen a rendelet vezetési időt és pihenőidőt meghatározó része; az új végrehajtási gyakorlat alkalmazása, amely a végrehajtási irányelvnek megfelelően a leginkább szabályellenesen eljáró vállalatokat veszi célba; alkalmazkodás a technikai fejlődéshez és küzdelem a csalás ellen a digitális menetíró segítségével. Az összes felmerült kérdés megoldása érdekében a problémákról azonnal tájékoztatták a Bizottságot. A Bizottság számos kezdeményezéssel élt és már érzékelhető a haladás a felmerült problémák kapcsán. Ami a vezetési időt és a pihenőidőt illeti, a tagállamok képviselőiből álló munkabizottság (45) , amely a jogszabályok alkalmazásában segíti a Bizottság munkáját és amelybe megfigyelőként meghívást kaptak a szociális partnerek képviselői is, felállított a Bizottság elnökletével működő munkacsoportot, amelynek feladata a vonatkozó rendelet értelmezése kapcsán felmerült kérdések megtárgyalása. Tevékenységét a csoport munkájára alapozva a Bizottság öt különböző irányvonalat fogalmazott meg, amelyek a Bizottság weblapján megtalálhatóak. (46) Az irányvonalak általános konszenzus eredményeképpen jöttek létre és a jogszabályok végrehajtása terén a nagyobb következetesség irányába mutatnak. Az irányelv végrehajtása vonatkozásában ugyanazon a munkabizottságon belül egy második munkacsoport is segíti a Bizottságot az irányelv előírásainak megfelelően az elkövetett szabálysértés súlya szerinti tételes lista összeállításában, amely lista tartalmazza az összes idetartozó szabálysértést. Az itt elvégzett munka segíti továbbá egy olyan közös rendszer bevezetését, amely a legtöbb jogsértést elkövető vállalatokat veszi célba. A cél a végrehajtás hatékonyabbá tétele és az adminisztratív terhek mind a nemzeti hatóságokra – amelyek így figyelmüket hatékonyabban irányíthatják a legnagyobb kockázatú területek felé – mind pedig a szállítási vállalatokra eső részének csökkentése, és a vállalatokat csak akkor kell ellenőrzésnek alávetni, ha ezt helyzetük megköveteli. A digitális menetíró készülék összefüggésében a Bizottság 2007 áprilisában elindította a SMART elnevezésű projektet, amely az elképzelések szerint 24 hónapig tart majd, és olyan javaslatok megszületéséhez vezet, amelyek célja a technikai haladásra figyelemmel a digitális menetíró készülék műszaki specifikációinak alkalmazása (ez a 3821/85/EK rendelet technikai mellékletének módosításait jelenti), hogy ezáltal hatékonyabban lehessen küzdeni a csalás kockázata ellen. * * *

(45)

A 3821/85/EK rendelet alapján létrehozva (lásd fent)

(46)

http://ec.europa.eu/transport/road/policy/social_provision/social_driving_time_en.htm

135

2008. MÁRCIUS 13., CSÜTÖRTÖK

Recommend Documents