Országos Rádió és Televízió Testület
411/2007.(II.21.)sz.
Határozata
Az Országos Rádió és Televízió Testület ( továbbiakban: Testület) a rádiózásról és a televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény ( továbbiakban: Rttv.) 112.§-ában biztosított jogkörében az M-RTL Televízió zrt. (RTL KLUB - 1222 Budapest, Nagytétényi út 29.) műsorszolgáltatóval szemben meghozta az alábbi határozatot: A Testület megállapította, hogy a műsorszolgáltató 2004. november 3. napján megsértette az Rttv. 3. § (2) bekezdésében foglaltakat. Ezért a Testület az Rttv. 112. § (1) a) pontja alapján felhívja a műsorszolgáltatót a sérelmezett magatartás megszüntetésére. A határozat ellen közigazgatási úton fellebbezésnek helye nincs, felülvizsgálatát a kézhezvételtől számított 30 napon belül bíróságtól lehet kérni. Indokolás A Fővárosi Ítélőtábla a 4.Kf.27.298/2006/7. számú ítéletben a 697/2005. (IV.20.) sz. ORTT határozatot hatályon kívül helyezte, és új eljárás lefolytatását írta elő. A Fővárosi Ítélőtábla meghatározta, hogy: az elsőfokú bíróság ítéletében foglaltak szerinti új eljárásra akként kerüljön sor, hogy az alperes pótolja, műsorszám tartalmához kapcsolódó indokolást az Rttv. 3. § (2) bekezdése vonatkozásában, és ennek függvényében alkalmazhat szankciót, vagy jogsértés hiányában megszüntetheti a hivatalból indult eljárást. A Fővárosi Bíróság az elsőfokú döntésben az alábbi megállapításokat tette: Az alperesi hatóság tevékenységének középpontjában- az Rttv. 41. § (1) bekezdése szerint- a műsorszolgáltatási tevékenység Rttv.-ben előírt felügyeleti és ellenőrzési feladatok állnak. Következésképpen az alperesi hatóság kontrollja nem vonatkozhat a panaszos és a műsorkészítő között fennálló szerződéses viszony vizsgálatára, illetve a szerződésből származó esetleges jogvitákban történő állásfoglalásra. A perbeli esetben az alperesi hatóság P. M.-né panaszát értékelve jutott arra a következtetésre, hogy a szerződéskötés körülményei nem voltak jogszerűek, illetőleg a jogszerűtlenség eredményeként a műsorszolgáltató a panaszos kérése ellenére is közölte a műsorszámot. Az alperesi hatóság határozatával lényegében a P. M.-né és a műsorkészítő
közötti szerződéses körülményeit és szerződés tartalmát értékelte, valamint határozatában levonta a személyhez fűződő jogok Ptk-ban megfogalmazott következményeit. Az Rttv. 3. § (2) bekezdése szerint az alperes azt vizsgálhatja, hogy a műsorszolgáltató műsorszolgáltatásában megtartotta-e az alkotmányos rendet, tiszteletben tartotta –e az emberi jogokat, valamint azt vizsgálhatja, hogy a műsorszolgáltatás alkalmas volt-e bizonyos társadalmi csoportok elleni gyűlöletkeltésre. Az alperesi hatóság jogosult az alkotmány egyes rendelkezéseinek megtartását vizsgálni, de ezt az ellenőrző funkciót csakis a műsorszolgáltatás vizsgálata alapján végezheti el. A Testület megvizsgálta az RTL Klub által 2004. november 3-án sugárzott Mónika c. műsorszámának a P. házaspár és az asszony anyjának konfliktusait feldolgozó szegmensét. A műsorvezető elmondása szerint a program célja a meghívottak kibékítése volt. A műsorszám alcíme:„Döntsd el, hogy ki kell igazán!” A vizsgált szegmensben (18:05:20-18:20:07) elsőként az anyával (Rózsi) ismerkedhettünk meg, aki elsőként anyagi természetű sérelmeit adta elő. A lányát és unokáit sötét színben festette le: nem törődnek az anyjukkal, nagyanyjukkal, annak ellenére, hogy gondoskodik róluk, a házukat is ráíratta. Rózsi legnagyobb problémája, hogy a lánya és a veje nem segíti őt sem anyagilag sem munkával, valamint az unokái sem látogatják. A lányától történő elhidegülésért a vejét okolta. A legaggályosabbnak tekinthető kijelentéseket a lánya férjével kapcsolatban tette. Különösen problematikusnak tekinthető, hogy a megnyilvánulásokra sem P. M., sem P. M.-né nem reagálhatott, mivel ekkor még nem voltak jelen a stúdióban. A sértegetések mellett azzal vádolta a férfit, hogy megcsalja a feleségét. 18:06:10-18:06:13 Mónika: „Milyen ember a te vejed?” Rózsi: „Egy alvilági szeméttároló.” 18:06:30-18:06:41 Rózsi: „Mindig tudtam, hogy van neki nője a lányom mellett.” Mónika: „Ja, hogy még csalja is a lányodat?!” Rózsi: „De még mennyire!” Mónika: „De biztos vagy ebben?” Rózsi: „Biztos!” Mónika: „És a lányod ezt nem tudja?” Nem sokkal ezt követően (sem a lánya, sem a veje nem volt még ekkor a stúdióban) munkahelyi vétségekkel és bűncselekményekkel vádolta meg a férfit. 18:08:23-18:09:20 Mónika: „Jó, de a lányod mi miatt fordulhatott ellened?” Rózsi: „A vejem miatt, mert az egy, hogy mondják, egy terrorista. Terror alatt tartotta az egész családot. Mert ha a Nap ragyogott fent az égen, akkor ő azt mondta, hogy a Hold van fent. Akkor az úgy volt, ha valaki ellent mert neki mondani, pl. mit mondjak. Bent dolgozott (az intézmény nevét kifütyülték) börtönben, fegyőrként. Egy hétig beküldte (a nevét kifütyülték) a munkatársával a blokkját, hogy leblokkolják. Nem ment be dolgozni, mert az büdös volt neki. És meglátta egy másik kis fegyőr. Megmondta a főnöknek, és akkor a börtönnek a legaljától betárazott géppisztollyal lövöldözte fölig a fiatalembert, hogy agyonlövi. Mikor ezt megmerte, mert szóltak a főnöknek, hogy mi van, azonnal kidobták. És ez lop, amit a két szeme meglát, a két keze nem adja.”
Problematikusnak tekinthető, hogy bár a műsorvezető értelmezésében a műsorszám célja a felek kibékítése volt, ugyanakkor a vizsgált szegmens résztvevői többször kinyilvánították: nem kívánnak békülni. Ezért feltételezhető, hogy a szerepeltetésüknek egyetlen célja volt, a nyilvánosság bevonásával sárba rántani a hozzátartozókat. Aggályos továbbá, hogy a kommunikátor nem próbálta meg felhívni P. M.-né édesanyjának figyelmét arra, hogy a vejéről előadott történetek komoly vádakat tartalmaznak, azok megzavarhatják, befolyásolhatják a házaspár életét és jövőjét. Végül, de nem utolsó sorban, nem biztosítottak válaszadási lehetőséget P. M. számára. P. M.-né édesanyjának kijelentései több esetben alkalmasak voltak arra, hogy vejét, P. M.t megsértsék, gondolva itt a munkahelyi vétségekről és a bűncselekményről szóló megnyilatkozásokra. A Testület a Ket. 51. § (1) bekezdésének megfelelően nyilatkozattételre hívta fel a műsorszolgáltatót a vélelmezett jogsértésekkel kapcsolatban. Az érintett műsorszolgáltató a felhívásra az alábbi nyilatkozatot tette: „A személyhez fűződő jogokat csak személyesen lehet érvényesíteni, azaz a személyhez fűződő jogairól ez érintett csak személyesen rendelkezhet. Mindez igaz a személyhez fűződő jog megsértésére alapított, bíróság előtti igényérvényesítés esetében is. A cím (Döntsd el, ki kell igazán!) a szereplők hozzáállási attitűdjeire utalt, amellyel kapcsolatos egyet nem értését juttatta kifejezésre a műsorvezető. A műsorvezető szinte mindegyik megszólalásával a párbeszéd felé próbálta terelni a beszélgetést, sajnos kevés sikerrel. A műsort megtekintve elmondhatjuk, hogy mind P. M., mind P. M.-né a stúdióba lépve lehetőséget kapott arra, hogy reagálhasson a Rózsika által elmondottakra, amelyeket a családi kapcsolatra és annak az általuk előadott jellegére tekintettel feltételezhetően nem először hallottak. Ekként vitatjuk a hatósági ellenőrzés azon megállapításait, hogy Rózsika megnyilvánulásaira sem P. M., sem P. M.-né nem reagálhatott, mivel ekkor még nem voltak jelen a stúdióban. Ezzel szemben a valóság az, hogy a házaspár minden lehetőséget megkapott és élt is vele, hogy véleményét, álláspontját az üggyel kapcsolatban kifejtse és a nagymama által előadottakra nyilatkozzon. Rózsika helyzetértékeléséhez kapcsolódóan meg kell jegyeznünk, hogy az ilyen és hasonló esetekben a műsorvezető feladata, hogy –amit véleményünk szerint Mónika megfelelően el is látott- az, hogy először feltárja a konfliktusok okát, majd rávezesse a benne élőket arra, hogy a problémát párbeszéd keretében kívánatos megoldani. Mihály szidalmazása kapcsán a műsorvezető mind verbálisan, mind metakommunikációval kifejezte, véleményét az elhangzottakról, és azoktól megfelelően elhatárolódott. Általánosságban elmondható, hogy a műsorvezetőnek nem feladata didaktikusan minden megszólalás után kimondani, hogy mit kell, vagy mit nem szabad mondani, illetve tenni a példaként hozott szituációban, hanem az, hogy érzékeltesse a nézőkkel, hogy mi az, ami nem helyes jelen társadalmunk normáinak tükrében. Véleményünk szerint nem az a feladat, hogy úgy tegyünk, mintha effajta konfliktusok nem léteznének, hanem az, hogy megpróbáljuk rávezetni a showban szereplőket, hogy párbeszéd keretében oldják meg azt, valamint mutassuk a párbeszéd elől elzárkózás árnyoldalait, amely
a műsorszámban történt. Véleményünk szerint a való világ kizárólag pozitív példák révén nem ismerhető meg, a követésre nem érdemes esetek bemutatása és ismertetése szintén e tanulási folyamat szerves részét képezik. Természetesen nem vitatjuk, hogy az ORTT az Rttv-ben ráruházott jogkörével élve jogosult a törvény 3. § (2) bekezdése teljesülésének vizsgálatára. Azt gondoljuk azonban, hogy jogosítványa nem értelmezhető akként, hogy riportokban, híradásokban, egyéb műsorokban adott kontextusban megnevezett, illetőleg az abban szereplő személyek helyett esetlegesen fellépjen, s közjogi eszközökkel- az egyén önrendelkezési jogának figyelmen kívül hagyásávalbiztosítsa a védelmet, a bíróság hatáskörébe utalt individuális alanyi jogvédelem helyett. Amennyiben ez megállna, úgy az a sajtószabadság, a véleménynyilvánítási szabadság, az információhoz fűződő alapjogok indokolatlan korlátozásához vezetnének.” Jelen esetben a Testület nem a panaszos és a műsorszolgáltatóval szemben fennálló jogviszonyt vizsgálta, és nem a konkrét személyiségi jog sérelme miatt járt el, hanem az általánosságban vett emberi méltóság sérelme miatt. A Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.27.189/2003/6. számú ítélet indokolásában megállapította, hogy: A Fővárosi Ítélőtábla azt állapította meg, hogy az Rttv. alapján biztosított az alperes joga (és kötelessége) az Rttv. 3.§-ának (2) bekezdésében foglaltak megvalósulását felügyelni, ellenőrizni, i1letve e jogszabályhelyben foglaltak sérelme esetén szankciót alkalmazni. A Testület álláspontja szerint a műsorszolgáltató megsértette a panaszos jóhírnévhez való jogát, mert a műsorban több alkalommal valótlan állítások hangoztak el a panaszosról. A műsorszolgáltató azon álláspontja nem helytálló, mely szerint a műsorvezető arcjátékával, és gesztusaival elhatárolódott a rágalmazásoktól, hiszen mindaz nem ellensúlyozhatja a P. M.-t, és P. M.-nét ért sérelmeket. A Legfelsőbb Bíróság a Kf.VI.38.474/200/3. számú ítéletében kimondta, hogy „A Legfelsőbb Bíróság osztja az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában kifejtett jogi álláspontját, miszerint az Rttv. 3. § (2) bekezdésében megfogalmazott emberi jogok védelmének megsértése megvalósulhat konkrét személyt érintő sérelem kapcsán is. Az emberi jogok a személyhez fűződő jogokon - mint tágabb jogi kategórián belül – azon jogosítványok összessége, melyek jellegüknél fogva a természetes személyekhez kötődnek. A személyek polgári jogi védelme nem választható el az emberi jogok védelmétől, a személyek polgári jogi védelmének ezért egyben az emberi jogok védelmét is jelentenie kell. A Ptk-ban szabályozott, egyes személyhez fűződő jogok megsértése nyilvánvalóan az emberi jogok sérelmét is jelenti.” A fent előadottakra és a Műsorszolgáltatási Szerződésre tekintettel - amely kimondja, hogy „a műsoralakításnál ügyelni kell az emberei méltóságra, az egyes emberek magánszférájának sérthetetlenségére és egyáltalán a tisztességes eljárásra”- kijelenthető, hogy a műsorszolgáltató megsértette az Rttv. 3. § (2) bekezdését. Az Rttv. 3. §(2) bekezdése kimondja: „A műsorszolgáltató köteles tiszteletben tartani a Magyar Köztársaság alkotmányos rendjét, tevékenysége nem sértheti az emberi jogokat, és nem lehet alkalmas a személyek, nemek,
népek, nemzetek, a nemzeti, etnikai, nyelvi és más kisebbségek, továbbá valamely egyház vagy vallási csoport elleni gyűlölet keltésére.” A Testület a fenti indokokra alapozva a törvénysértés miatt felhívta a műsorszolgáltatót a sérelmezett magatartás megszüntetésére. A szankcionálás alapját az Rttv. 112. § (1) bekezdés képezi, mely az alábbiakat tartalmazzák: 112. § (1) Ha a műsorszolgáltató az e törvényben, illetve a szerzői jogról szóló törvényben, valamint a műsorszolgáltatási szerződésben és a rádióengedélyben előírt feltételeket és előírásokat nem teljesíti vagy megsérti, illetőleg ha műsorszolgáltatóval a cselekmény elkövetésekor munkaviszonyban vagy munkavégzésre irányuló más jogviszonyban lévő személy bűnösségét a Btk. 329. §-ában meghatározott bűncselekmény miatt jogerős ítélet állapította meg, a Testület a) felhívja a műsorszolgáltatót a sérelmezett magatartás megszüntetésére, b) írásbeli figyelmeztetésben megállapítja a jogsértést, és felhívja a műsorszolgáltatót a jogsértés megszüntetésére, illetve arra, hogy a jövőben tartózkodjon a jogsértéstől, c) meghatározott időre, de legfeljebb harminc napra felfüggeszti a műsorszolgáltatási jogosultság gyakorlását, d) érvényesíti a szerződésben megállapított kötbért, e) a közszolgálati műsorszolgáltatóval, a bejelentés alapján műsorszolgáltatást végző műsorszolgáltatóval szemben, illetve a Panaszbizottság kezdeményezésére bírságot szab ki a 135. § szerinti összeghatárok között, f) azonnali hatállyal felmondja a szerződést. A Testület a kifogásolt műsorszám sugárzását megelőzően a 738/2003. (V.29.) sz. határozatban szankcionálta a műsorszolgáltatót, és felhívta a műsorszolgáltatót a sérelmezett magatartás megszüntetésére. Tekintve, hogy a Testület 2004-ben nem szankcionálta a műsorszolgáltatót ezen jogsértés elkövetése miatt, a Testület a rendelkező részben meghatározott szankció kiszabása mellett döntött, és az Rttv. 112. § (1) a) pontja alapján felhívta a műsorszolgáltatót a sérelmezett magtartás megszüntetésére. Az Rttv. 136. § (2) bekezdése alapján a határozat ellen közigazgatási úton fellebbezésnek helye nincs. A határozat bírósági felülvizsgálatát az Rttv. 136. § (3) biztosítja. Budapest, 2007. február 21. az Országos Rádió és Televízió Testület nevében Kovács György s.k. Elnök
