HELYI NÉPSZAVAZÁS
107/2007. (XII. 22.) AB határozat Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy Ráckeve Város Képviselő-testületének a helyi népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 7/1992. (XII. 9.) rendelete 22. §-a alkotmányellenes, ezért azt a jelen határozat kihirdetése napjával megsemmisítette. Az Alkotmánybíróság Ráckeve Város Képviselő-testületének a helyi népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 7/1992. (XII. 9.) rendelete 9. § (3) bekezdése és 11. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában az eljárást megszüntette. Az indítványozók Ráckeve Város Képviselő-testületének a helyi népszavazásról és népi kezdeményezéséről szóló 7/1992. (XII. 9.) rendelete (a továbbiakban: Ör.) 9. § (3) bekezdésében az „és születési évét" szövegrészének, 11. § (1) bekezdésének, és 22. §-ának alkotmányossági vizsgálatát és a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: Ve.) hatálybalépésének időpontjára visszamenőleges hatályú „törlésüket" kezdeményezte. 1.1. Az Ör. 9. § (3) bekezdésének alkotmányellenességét abban látják, hogy az aláírásgyűjtő íven a kezdeményezők születési évét kell feltüntetni. Ez nem felel meg a Ve. 118. § (4)-(5) bekezdésében, valamint a 29/2000. (X. 27.) BM rendelet (a továbbiakban: R.) 3. számú mellékletében szereplő, az aláírásgyűjtő ív mintapéldányában foglaltaknak. Az Ör. 9. § (3) bekezdése magasabb szintű jogszabályi előírásoktól eltérő szabályozást tartalmaz, így sérti az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését, a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 16. § (1) bekezdését, és a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 1. § (2) bekezdését. 1.2. Az Alkotmány, az Ötv. és a Jat.-nak előzőekben felsorolt rendelkezései alapján kifogásolják az indítványozók az Ör. 11. § (2) bekezdését is. A Ve. 134. § (1) bekezdése értelmében a helyi népszavazás kitűzésére irányuló állampolgári kezdeményezést az aláírásgyűjtő ív hitelesítését követő egy hónapon belül egyszer lehet benyújtani a polgármesterhez, szerintük az Ör. 11. § (1) bekezdése e törvényi rendelkezéstől eltérő szabályozást tartalmaz, ami alkotmányellenes. 1.3. Végül kifogásolják az Ör. 22. §-át is. Eszerint nem lehet kitűzni helyi népszavazást az országgyűlési képviselők, illetőleg a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásának időpontját megelőző és azt követő 60. napon belüli időpontra. Álláspontjuk szerint a népszavazás az Alkotmány 2. § (2) bekezdése alapján közvetlenül gyakorolható; ezt az alapjogot biztosítja az Alkotmány 70. § (1) bekezdése; ez az alapjog az Alkotmány 8. § (4) bekezdésében megjelölt rendkívüli állapot, szükségállapot vagy veszélyhelyzet idején függeszthető fel. Az Ör. 22. §-a, azzal hogy 120 napra felfüggeszti e jog gyakorlását, az említett alkotmányi rendelkezésekbe ütközik. Az Alkotmánybíróság elsőként az Ör. 22. §-át érintő indítványozói kifogást vizsgálta, mely szerint e rendelkezés lehetővé teszi a helyi népszavazás felfüggesztését, meghatározott időtartamra elvonja a néphatalom gyakorlásához való alapjogot [Alkotmány 2. § (2) bekezdés, 8. § (2) bekezdés, 70. § (2) bekezdés] ellentétben áll országos szintű jogi szabályozással is [Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés]. A népszavazáshoz való jog az országos népszavazás esetén az Alkotmány 2. § (2) bekezdéséből és a 70. § (1) bekezdéséből, helyi népszavazás esetén az Alkotmány 44. § (1) bekezdéséből és a 70. § (2)-(3) bekezdéséből eredő alapvető jog. E jog korlátait az Alkotmány 8. § (2) bekezdésének megfelelően csak törvény állapíthatja meg. A helyi népszavazás törvényi szabályozását az Ötv. IV. fejezete, az eljárási kérdéseket pedig a Ve. XV. fejezete tartalmazza. Az Ötv. és a Ve. a helyi népszavazás kitűzésének korlátozására vonatkozó rendelkezést nem tartalmaz. Az Ötv. 50. § (2) bekezdése azonban felhatalmazza a képviselő-testületet, hogy rendeletben szabályozza a helyi népszavazás és népi kezdeményezés további feltételeit, az eljárás rendjét. A Ve. 132. § megjelöli azokat, az országos népszavazásra vonatkozó szabályokat, amelyeket a helyi népszavazáson a XV. fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. Ezek között a Ve. 124. § (4) bekezdése nem szerepel.
2 Az Ör. 22. §-a meghatározott időpontban és időtartamban kizárja a helyi népszavazás lehetőségét, ez a szabályozás az Alkotmány 70. § (2), (3) és 44. § (1) bekezdéséből eredő népszavazáshoz való jog korlátozását jelenti. Alkotmányos alapjogot korlátozni az Alkotmány 8. § (2) bekezdése alapján törvényben lehet. Az Ötv. 50. § (2) bekezdése alapján az önkormányzatoknak a helyi népszavazás és népi kezdeményezés tárgyában biztosított rendeletalkotási joga nem terjed ki arra, hogy az önkormányzat rendeletében a népszavazáshoz való jogot korlátozza. Ilyen korlátozást csak törvény tartalmazhat. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az Ör. 22. § alkotmányellenességét megállapította, és a rendelkezést megsemmisítette. Az indítványozók az Ör. 22. §-ának a Ve. kihirdetésének időpontjára visszamenő hatályú megsemmisítését is kérték. Az Alkotmánybíróság ebben az eljárásban a visszamenőleges hatályú megsemmisítés indokául az eljárást kezdeményező érdekkörében felmerülő különösen fontos okot nem tárt fel. Az ex tunc hatályú megsemmisítést a jogbiztonság védelme sem indokolta. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ör. 9. § (3) bekezdését, és a 11. § (1) bekezdését Ráckeve Város Képviselő-testülete a hatályos jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően módosította.
76/2007. (X. 19.) AB határozat Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Pécs Megyei Jogú Város Közgyűlésének a helyi népszavazásról és a népi kezdeményezésről szóló 55/2001. (10. 10.) számú rendelete 16. § (5) bekezdés a) pontja alkotmányellenes, ezért azt megsemmisítette. Az Alkotmánybíróság a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 45. § (2) bekezdésének az Alkotmány 2. § (1) és (2) bekezdésére alapított alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasította. Az Alkotmánybíróság a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 45. § (2) bekezdésének az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésére alapított alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz tárgyában az eljárást megszüntette. Az Alkotmánybíróság a Pécs Megyei Jogú Város Közgyűlésének a helyi népszavazásról és a népi kezdeményezésről szóló 55/2001. (10. 10.) számú rendelete 16. § (5) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasította. Az indítványozó a Pécsi Helyi Választási Bizottságnak a Pécsett 2007. március 4. napján tartott helyi népszavazás eredményét megállapító határozata ellen fellebbezést nyújtott be a „jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás” alapelvének sérelmére hivatkozva, lehetetlennek tartva azt, hogy amíg az országos népszavazás esetén 50% alatti megjelenéssel lehet döntést hozni, addig a helyi népszavazásnál a döntést ennél szigorúbb feltételekhez kötik. A jogorvoslati lehetőségek kimerítését követően alkotmányjogi panaszt nyújtott be. A panasz az Alkotmány 2. § (1) és (2) bekezdésének, a 70/A. § (1) bekezdésének a sérelmét állította. Idézte az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdését, amely rögzíti a jogegyenlőség követelményét. A jogegyenlőség követelménye az indítványozó véleménye szerint: „Azt jelenti, hogy az állam, mint közhatalom - mint jogalkotó és jogalkalmazó - a jogok és kötelezettségek megállapítása során köteles az azonos helyzetben levő jogalanyokat indokolatlan megkülönböztetés nélkül, egyenlőkként kezelni.” Az alkotmányjogi panasz diszkriminatívnak tekintette azt a szabályozást, hogy „az országos népszavazásnál elég 25%-os azonos szavazat, míg egy helyi ügy eldöntésénél 50%-os azonos szavazatot kíván meg a jogalkotó. Ez a jelenlegi esetben azért is még furcsább, mert a NATO-hoz történő csatlakozásunk esetén 50% alatti megjelenéssel, 17,97% ellenszavazattal lehetett döntést hozni, ugyanakkor a csatlakozásból fakadó kötelezettség teljesítésének ellenzéséhez már szigorúbb előírás áll fenn.” Az indítványozó azt állította: „Nem felel meg jogbiztonság követelményének, hogy a hasonló életviszonyokat (helyi népszavazás-országos népszavazás, ill. helyi népszavazás-önkormányzati képviselők/polgármesterek megválasztása) lényeges elemben (érvényesség) eltérően szabályozzák.” Az indítványozó azt is állította, hogy az Ör. 16. § (5) bekezdése ellentétes az Ötv. 45. § (2) bekezdésével, fogalomhasználatával.
3 Az Alkotmánybíróság eljárása során megállapította, hogy a 482/B/1998. AB határozatában (ABH 2004, 1248-1250.) már vizsgálta az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésével összefüggésben az Ötv. 45. § (2) bekezdésének alkotmányosságát annak diszkriminatív voltát állító indítvány alapján. Az Alkotmánybíróság elutasította az indítványt, megállapítva, hogy nincs alkotmányossági szempontból értékelhető összefüggés az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése és az Ötv. 45. § (2) bekezdése között. Az indítványok összevetése annak megállapítására vezet, hogy a jelen indítvány a korábbi indítvánnyal azonos abban, hogy az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése alapján kezdeményezte az Ötv. 45. § (2) bekezdése alkotmányellenességének a megállapítását és megsemmisítését. Ebben a részében az indítvány már „ítélt dolog”, a 482/B/1998. AB határozat ugyanis érdemben elbírálta, ezért az Alkotmánybíróság az Ügyrend 31. § c) pontja alapján az eljárást ebben a részében megszüntette. A jelen indítvány azonban nem csak az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése alapján támadta az Ötv. 45. § (2) bekezdését, hanem az Alkotmány 2. § (1) és (2) bekezdéseire is alapozva kezdeményezte az Ötv. 45. § (2) bekezdése alkotmányellenességének a megállapítását és megsemmisítését. Ezért az indítványt ebben a részében (összefüggésében) az Alkotmánybíróság érdemben vizsgálta. Az önkormányzati képviselők és polgármesterek választásának szabályozása, illetőleg az országos és a helyi népszavazás nem tartozik azonos szabályozási körbe. Ezeknek az alkotmányos intézményeknek más és más az alkotmányos szerepe, s ebből következően típusonként - országos, illetőleg helyi népszavazás tekintetében különböző lehet az érvényesség és az eredményesség szabályozása is. Az Alkotmánybíróság a 482/B/1998. AB határozatában kifejtetteket ebben az összefüggésben is irányadónak tekintette, s megállapította, hogy az önkormányzati képviselők és polgármesterek választása, illetőleg a helyi népszavazás tárgyában az érvényesség és az eredményesség eltérő szabályozása nem ellentétes az Alkotmány 2. § (1) és (2) bekezdésével, nem ellentétes az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésével. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében elutasította. Az Alkotmánybíróság megállapította továbbá, hogy nem sérült az indítványozó Alkotmányban biztosított joga, az Ör. 16. § (5) bekezdés a) pontját nem is alkalmazták, tehát az alkotmányjogi panasz törvényi feltételei nem állnak fenn. Ezért az Alkotmánybíróság az Ügyrend 29. § e) pontja alapján az alkotmányjogi panaszt visszautasította. Az indítvány azt is állította, hogy az Ör. támadott rendelkezése ellentétes az Ötv. 45. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezésekkel. Az Alkotmánybíróság az indítványnak ezt a részét utólagos normakontroll eljárásban érdemben vizsgálta. Az Ör. 16. § (5) bekezdés a) pontja szerint a helyi népszavazás eredményességének egyik feltétele az, hogy a választópolgároknak több mint a fele érvényesen szavazzon. Abban az esetben, ha minden szavazat érvényes, akkor az Ötv. 45. § (2) bekezdése és az Ör. 16. § (5) bekezdése azonos feltételt jelent, ha azonban érvénytelen szavazat is van, akkor meghatározott esetekben az Ör. szigorúbb feltételt jelenthet az Ötv.-nél. Az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése alapján a helyi képviselő-testület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal. Érvénytelen szavazatok esetén, meghatározott feltételek bekövetkezésekor az Ör. 16. § (5) bekezdés a) pontja ellentétes az Ötv. 45. § (2) bekezdés a) pontjával, s az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésébe ütközés miatt alkotmányellenes, ezért azt az Alkotmánybíróság megsemmisítette. Az indítványozó az Ör. támadott rendelkezésének a helyi népszavazás napjára visszamenő hatályú megsemmisítését kezdeményezte. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ör. megsemmisített rendelkezése a helyi népszavazás érvényességét nem befolyásolta, erre tekintettel a visszamenő hatályú megsemmisítést nem találta indokoltnak.
23/2005. (VI. 17.) AB határozat Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény 77. § (3) bekezdése, illetve a 78. § (1) bekezdése alkotmányellenes, ezért azokat a határozat közzétételének napjával megsemmisítette. Az Alkotmánybíróság hivatalból eljárva megállapítja: az Alkotmány 2. § (2) bekezdésében előírt, a népszuverenitás közvetlen gyakorlásáról szóló rendelkezést, valamint az 57. § (5) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való jogot sértő mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenes helyzet jött létre annak következtében, hogy az Országgyűlés nem szabályozta a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvényben a népszavazás lebonyolításához kapcsolódó - a választójogi általános szabályoktól eltérő - jogorvoslati határidőket,
4 és ezzel nem biztosította a jogorvoslathoz való jog gyakorlásának a népszavazás speciális jellegéhez igazodó feltételeit és eljárásjogi garanciáit. Az Alkotmánybíróság felhívta az Országgyűlést, hogy jogalkotói kötelezettségének 2005. december 31. napjáig tegyen eleget. Az Alkotmánybíróság a Sárpilisi Helyi Választási Bizottság 1/2004. (IX. 02.) HVB határozata megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasította. Az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy a Ve. szabályozási rendszeréből fakadóan eltérő rendelkezés hiányában a külön erre történő hivatkozás nélkül is alkalmazni kell az általános rendelkezések körébe tartozó szabályokat az egyes eljárások során, ezért - erre irányuló indítvány hiányában - nem bocsátkozott annak vizsgálatába, hogy a jogtechnikai tévedés önmagában eredményezett-e alkotmányellenességet. Az Alkotmánybíróság a Ve. 77. § (3) bekezdése, illetve a 78. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását az alábbiakkal indokolta: Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a vizsgált rendelkezéseken belül a Ve. 77. § (3) bekezdés második mondata, illetőleg a Ve. 78. § (1) bekezdés első mondata olyannyira ellentmondásosak, hogy a tisztázatlanság feloldására a jogszabály-értelmezés már nem elegendő, s ez a jogalkotási fogyatékosság az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság szerves részét alkotó jogbiztonság sérelmét idézi elő. Annak következtében, hogy a jogorvoslati kérelem előterjesztésére nyitva álló határidő meghatározása nem egyértelmű, sérül az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való jog is. A normaszövegnek minden esetben meg kell felelnie a jogbiztonság követelményének. A jogbiztonság - amely az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság fontos eleme - megköveteli, hogy a jogszabály szövege értelmes és világos, a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat hordozzon. A jogbiztonság követelményére tekintettel az Alkotmánybíróság nem mellőzhette a Ve. 77. § (3) bekezdése, illetve a 78. § (1) bekezdése egészének megsemmisítését. Az alkotmányjogi panaszban ténylegesen kifogásolt szövegrészeket a jogbiztonság, illetve a jogorvoslathoz való jog sérelme miatt az Alkotmánybíróság megsemmisítette, ezért az Alkotmány 2. § (2) bekezdése, 56. §-a és 57. § (1) bekezdése vonatkozásában mellőzte az érdemi alkotmányossági vizsgálatot. Az Alkotmánybíróság vizsgálata arra terjedt ki, hogy a népszavazási eljárásban a speciális, a Ve. általános részében szabályozottaktól eltérő jogorvoslati határidők hiánya sérti-e az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslati jogot. A kifogás előterjesztésére előírt háromnapos határidő adott esetben a jogorvoslás lehetőségétől fosztja meg az érintettet. A háromnapos határidőre vonatkozó szabály alkalmazása során akár az is megtörténhet, hogy a kifogással támadott határozatot hozó szerv (területi választási bizottság) döntésétől függ a jogorvoslat további sorsa, nevezetesen, hogy a felterjesztésre nyitva álló egynapos határidőn belül konkrétan mikor továbbítja a kifogást a bírósághoz. Ez pedig teljességgel ellentétes a jogorvoslati jog lényegével, vagyis azzal, hogy a jogorvoslatról nem a határozatot hozó, hanem egy másik szerv dönt. A népszavazás eredményét megállapító döntés elleni kifogás egynapos határideje, valamint a kifogás (akár számos kifogás) elbírálására nyitva álló úgyszintén egynapos határidő indokolatlanul rövid, és ezáltal szükségtelenül korlátozza a kifogás benyújtását, illetve nem teszi lehetővé a jogorvoslati kérelmek érdemi elbírálását. Az Alkotmánybíróság mindezekre tekintettel megállapította, hogy a népszavazási külön eljárásokban a speciális jogorvoslati határidők szabályozásának hiánya mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet eredményezett, minthogy ezzel sérül az Alkotmány 2. § (2) bekezdésében előírt, a népszuverenitás közvetlen gyakorlásáról szóló rendelkezés, valamint az 57. § (5) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való jog. A kialakult alkotmányellenes helyzet oka tehát a megfelelően kimunkált és a népszavazás jellegének megfelelő, a választásokra előírt általános rendelkezéstől eltérő szabályozás hiánya, amely csak a jogalkotó által pótolható. Az egyik indítványozó kérelmet terjesztett elő arra vonatkozóan, hogy az Alkotmánybíróság semmisítsen meg egy helyi választási bizottsági határozatot. Az Abtv. és más jogszabály alapján az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre helyi választási bizottság határozatának megsemmisítésére.
5
59/2002. (XI. 28.) AB határozat Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy Budapest-Zugló Képviselő-testületének a helyi népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló, 40/1998. (XII. 31.) számú rendelete 3. § (1) bekezdésének második mondata törvénysértő, ezért azt megsemmisítette. A megsemmisítést követően a 3. § (1) bekezdése a következő szöveggel marad hatályban: "(1) A helyi népszavazás kezdeményezésére irányuló aláírásgyűjtő ívek tartalmazzák a népszavazáson megválaszolást (döntést) igénylő kérdést/eket." Budapest Főváros Közigazgatási Hivatalának vezetője (a továbbiakban: hivatalvezető) törvényességi észrevételt tett Budapest-Zugló Képviselő-testületének a helyi népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló, 40/1998. (XII. 31.) számú rendelete (a továbbiakban: Ör.) 3. § (1) bekezdése második mondatára, amely a népszavazásra felteendő kérdés megfogalmazásába a képviselő-testület tagjain kívül a helyi választási bizottság, a kezdeményezők által választott bizottság tagjainak a bevonását is kötelezővé teszi. A hivatalvezető törvényességi észrevételében arra mutatott rá, hogy a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: Ve.) 133. § (2) bekezdése mondja meg, hogy mikor kell megtagadnia a helyi választási iroda vezetőjének az aláírásgyűjtő ív hitelesítését, a kérdés megfogalmazásában sem a képviselő-testületnek, sem más szervnek nincs hatásköre, s ilyen hatáskört a képviselő-testület nem állapíthat meg. A képviselő-testület az Alkotmánybíróság 56/1992. (XI. 4.) AB határozatára hivatkozva elutasította a törvényességi észrevételt, ezért a hivatalvezető a rendelkezés törvényellenességének megállapítása és megsemmisítése érdekében terjesztette elő indítványát. Az Alkotmánybíróság az alábbiakat állapította meg. Az Alkotmánybíróság a 56/1992. (XI. 4.) AB határozata nyomán az Országgyűlés az Ötv. 1994. évi módosításával (1994. évi LXIII. törvény) szabályozta a helyi népszavazásban részt venni jogosultak körét, a helyi népszavazás érvényességének és eredményességének feltételeit, az eljárás több kérdését. 1997-ben az Országgyűlés megalkotta a választási eljárásról szóló törvényt, amely a helyi népszavazás és népi kezdeményezés eljárási rendjét is szabályozza. Ezen törvényi szabályozások következményeként a helyi önkormányzatok szabályozási lehetősége a helyi népszavazás tárgykörében lényegesen szűkebb, mint korábban volt. 1992. évben még nem volt törvényi szabályozás az aláírásgyűjtő ívről, ily módon a helyi népszavazás kitűzésének hatásköre magában foglalhatta a kérdés szakszerű, pontos, egyértelműen megválaszolható megfogalmazását. Az aláírásgyűjtő ív tartalmának és hitelesítésének törvényi szabályozása azonban új jogi helyzetet eredményezett. A hatályos törvényi szabályozás már nem teszi lehetővé, hogy a képviselő-testület a népszavazásra felteendő kérdést az aláírásgyűjtő ív hitelesítését követően átfogalmazza a szavazólap számára. Így a szavazólap megfogalmazásába sem a képviselő-testület tagjainak, sem a helyi választási bizottságnak, a kezdeményezők által választott bizottság tagjainak a bevonására nincs törvényes lehetőség. A népszavazás kérdését a hitelesített aláírásgyűjtő ív tartalmazza, azt a képviselő-testület sem változtathatja meg, a képviselő-testület hatásköre a népszavazás elrendelésére és a népszavazás időpontjának a kitűzésére terjed ki: a képviselő-testület elrendeli a helyi népszavazást, és ezzel egyidejűleg kitűzi a népszavazás időpontját.
14/1999. (VI. 3.) AB határozat Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Budapest Főváros XXIII. kerület Soroksár Önkormányzatának a helyi népszavazás és népi kezdeményezés egyes feltételeiről és eljárási rendjéről szóló 5/1998. (II. 27.) Ök. rendelet 9. § (5) bekezdése és 18. § (1) bekezdése törvényellenes, ezért e rendelkezéseket a határozat kihirdetése napjával megsemmisítette.
6 Az Alkotmánybíróság Budapest Főváros XXIII. kerület Soroksár Önkormányzatának a helyi népszavazás és népi kezdeményezés egyes feltételeiről és eljárási rendjéről szóló 5/1998. (II. 27.) Ök. rendelet 7. § (1) bekezdés d) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította. Az Alkotmánybíróság Budapest Főváros XXIII. kerület Soroksár Önkormányzatának a helyi népszavazás és népi kezdeményezés egyes feltételeiről és eljárási rendjéről szóló - a 8/1996. (II. 26.) Ök. rendelettel módosított 39/1995. (XI. 16.) Ök. rendelet egyes rendelkezései alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló eljárást megszüntette. Az Alkotmánybíróság a Budapest Főváros XXIII. kerület Soroksár Önkormányzatának a népszavazási kezdeményezést elutasító 227/1997. (VII. 29.) határozata, valamint az önkormányzat jegyzőjének az aláírásgyűjtő ív hitelesítésével összefüggő döntése ellen benyújtott alkotmányossági panasz tárgyában is megszüntette az eljárást. Az Alkotmánybírósághoz Budapest Főváros XXIII. kerület Soroksár Önkormányzatának a helyi népszavazás és népi kezdeményezés egyes feltételeiről és eljárási rendjéről szóló - többször módosított - 39/1995. (XI. 16.) Ök. rendelet (a továbbiakban: Ör.1.) alkotmányossági vizsgálatára több indítvány is érkezett. 1. Budapest Főváros Közigazgatási Hivatalának vezetője indítványt nyújtott be az Ör.1. - 8/1996. (II. 26.) Ök. rendelettel - megállapított 17. § (1) bekezdése ellen, miután a képviselő-testület a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 98. § (2) bekezdés a) pontja szerinti törvényességi felhívásával nem értett egyet. E rendelkezés értelmében, ha a népszavazással érintett terület nem lakott területrészre is vonatkozik, akkor az érintett településrész választópolgárai alatt Budapest XXIII. kerület valamennyi választópolgárát érteni kell. A hivatalvezető véleménye szerint e szabály az Ötv. rendelkezéseihez képest kedvezőtlenebb előírást tartalmaz a népszavazási kezdeményezésre jogosultak számának meghatározása tekintetében akkor, ha a lakott területen élők népszavazási kezdeményezése az általuk lakott terület mellett lakatlan területre is vonatkozik. Az elválni szándékozó településrész Alkotmányon és Ötv.-n alapuló önálló döntési joga szenved csorbát akkor, ha a nem lakott területrészt is érintő népszavazás esetén a kerület választópolgárainak egészét kell „népszavazással érintettnek” tekinteni. Ezért az Ör.1. 17. § (1) bekezdése sérti az Alkotmány 44. § (1) bekezdését, illetve az Ötv. 46. § (2) bekezdését. 2. Az Ör.1. előbb jelölt és egyéb rendelkezései alkotmányossági vizsgálatára irányuló többi indítvány szerint: 2.1. Az Ör.1. 5. § d) pontjába foglalt az a szabály, hogy nem rendelhető el helyi népszavazás az önkormányzat közigazgatási határán belül lévő beépítetlen területről, ellentétben áll az Ötv. 46. § (4) bekezdésével, mert abban ilyen tartalmú tiltó rendelkezés nem szerepel. Sérelmezi az indítványozó az Ör.1. 6. § (1) bekezdés d) pontját is, amely kimondja, hogy a helyi népszavazást a Soroksáron lakóhellyel és választójoggal rendelkező választópolgárok legalább 25%-a kezdeményezheti. Véleménye szerint e rendelkezés az Ötv. 45. § (1) bekezdésével, illetve a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról 1990. évi LXIV. törvény (a továbbiakban: Övt.) 2. § (1) bekezdésével ellentétes, mert a helyi népszavazás kezdeményezőinek körét szűkítette azáltal, hogy a választójog mellett a lakóhellyel rendelkezést is feltételül szabta. Sérelmezi továbbá a kezdeményezés feltételéül megállapított 25%-ot is, mert az Ör.1. az általa meghatározott választójogosultsággal rendelkezők számához viszonyítja azt. Az indítványozó - ahogy a fővárosi közigazgatási hivatal vezetője is - megsemmisíteni kéri az Ör.1. - 8/1996. (II. 26.) Ök. rendelettel - megállapított 17. § (1) bekezdését. Az Alkotmány 44. § (1) bekezdésébe foglalt helyi önkormányzáshoz való jogot e szabály - véleménye szerint - azért korlátozza, mert bármilyen méretű lakatlan területrész megakadályozza a településrész lakosságát, hogy hovatartozásukról maguk döntsenek. Az indítványozó helyi népszavazást kívánt kezdeményezni Budapest XXIII. kerület területrészének Pesterzsébethez csatolása tárgyában. Ezzel összefüggésben alkotmányossági panaszt is előterjesztett a Soroksári Önkormányzat népszavazási kezdeményezést elutasító 227/1997. (VII. 29.) határozata ellen, mert véleménye szerint az elutasító döntés sérti az Alkotmány 44. § (1) bekezdését, a helyi önkormányzáshoz való jog helyi népszavazás útján történő gyakorlását. 2.2. Az indítványozó később újabb beadványt nyújtott be. Ebben alkotmányossági panaszát kiterjesztette „a Budapest Főváros XXIII. kerület Soroksár Önkormányzata jegyzőjének az aláírásgyűjtő íven a hitelesítéskor feltüntetett aláírások száma ellen”, továbbá részben megismételte az Ör.1.-gyel kapcsolatos korábbi beadványában felvetett alkotmányossági problémákat. Újabb indítványban vizsgálni kéri továbbá az Ör.1. 7. § (3)-(4) bekezdését, amely kimondja, hogy helyi népszavazást nem lehet kitűzni a helyhatósági választások időpontját megelőző és az azt követő 4 hónapon belül, illetve amely úgy rendelkezik, hogy Soroksár területét érintő népszavazás elrendelése a képviselőtestület megbízatásának lejárta előtt 12 hónapon belül nem írható ki. Álláspontja szerint a helyi népszavazás időbeli
7 korlátja szintén ellentétes a helyi önkormányzáshoz való jog helyi népszavazás útján történő gyakorlását biztosító alkotmányi rendelkezéssel. Az Alkotmánybíróság eljárása alatt hatályba lépett a területszervezési eljárásról szóló 1999. évi XLI. törvény (a továbbiakban: Tetv.), amelynek 22. § (2) bekezdés a) pontja az Ötv. 66/D. §-át hatályon kívül helyezte, és a fővárosi területszervezési ügyekre is irányadóan új - a határidőket másként szabályozó - rendelkezéseket léptetett életbe. Az Alkotmánybíróság szerint a kerületi tagozódás megváltoztatására, kerületnek vagy városrészi önkormányzatnak a fővárosból való kiválására, községnek a fővároshoz való csatlakozására, illetőleg más rendelkezések a kerület valamely területrészének más kerülethez való csatolására. A helyi népszavazás szerepét a törvény a területszervezési ügy jellegéhez igazítja. A kerületi tagozódás megváltoztatásával járó területszervezési kérdésekben a törvény a kezdeményezés érvényességi feltételeként kötelezően előírja az érintett kerület(ek)ben, városrészi önkormányzat területén, illetőleg a csatlakozni kívánó települési önkormányzat területén a helyi népszavazás tartását. A népszavazás eredménye a képviselőtestületre kötelező. Abban az esetben viszont, ha valamely területrésznek kerületek közötti átcsatolását az érintett kerületi önkormányzatok képviselő-testületei kezdeményezik, a törvény kötelező helyi népszavazást nem ír elő. Azonban nincs akadálya annak, hogy a kerületi önkormányzat képviselő-testülete ebben a kérdésben helyi népszavazást írjon ki, illetőleg az Ötv. 50. §-a alapján alkotott rendeletében szabályozza a helyi népszavazásnak ezt az esetét. A jelen ügy tárgyát képező Ör.2. 18. § (1) bekezdése a fővárosi területszervezési ügyekre is irányadó rendelkezést tartalmaz, amikor a népszavazásban érintett választópolgárok részvételi jogának általános szabályait értelmezi a fővárosi kerületre akként, hogy „ha a népszavazással érintett terület nem lakott területrészre is vonatkozik, akkor az Ötv. 46. § (2) bekezdésében szabályozott érintett településrész választópolgárai alatt Budapest XXIII. kerület valamennyi választópolgárát érteni kell”. Az Ör.2. 18. § (1) bekezdése ellentétes az Ötv. 46. § (2) bekezdésével is, mivel azt akként értelmezi, hogy a „nem lakott területrész” mint szempont irányadó a népszavazásban való részvételi kör meghatározásában. Mint fönt bemutatásra került a fővárosi területszervezési ügyeket érintően a településrész választópolgárai többféle kérdésben jogosultak helyi népszavazásra. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint önmagában a „nem lakott területrész” nem lehet szempont a népszavazásban részt vevő (sem pedig az azt kezdeményező) választópolgárok körének meghatározása során. Az Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy az Ötv.-ben a területszervezési ügyekre vonatkozó helyi népszavazás funkciója nem a lakatlan területek hovatartozásáról való döntés. Helyi rendeletben e szempont figyelembevételével sem lehet az Ötv. 46. § (2) bekezdését kiterjesztően értelmezni. Az Alkotmánybíróság az Ör.2. 7. § (1) bekezdés d) pontja megsemmisítésére irányuló kérelmet elutasította. Az indítványozó az Ör.2. 7. § (1) bekezdés d) pontját azért támadja, mert álláspontja szerint a törvényi szabályokhoz képest szűkíti a helyi népszavazás kezdeményezésére jogosultak körét akkor, amikor úgy rendelkezik, hogy: „A helyi népszavazást a polgármesternél kezdeményezheti Soroksáron lakóhellyel és választójoggal rendelkező választópolgárok legalább 25%-a.” Az Ötv. 45. § (1) bekezdése szerint „a helyi népszavazásban és népi kezdeményezésben az vehet részt, aki a helyi önkormányzati választáson választójogosult”. Az Ötv. 47. § (1) bekezdés d) pontja értelmében a helyi népszavazást a polgármesternél kezdeményezheti „az önkormányzati rendeletben meghatározott számú választópolgár, ami nem lehet kevesebb a választópolgárok tíz százalékánál, és nem lehet több a választópolgárok huszonöt százalékánál”. Erre irányadóan a választójogosultság fogalmát az Övt. rendelkezései részletezik. Az Övt. 2. § (1) bekezdése szerint „minden nagykorú magyar állampolgár, akinek lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye Magyarországon van, az önkormányzati választásokon választó és választható. A választójog megilleti a Magyarországra bevándorolt - a magyar jog szerint nagykorú - nem magyar állampolgárt is (a továbbiakban együtt: választópolgár)”. Az Övt. 2. § (3) bekezdése ugyanakkor akképpen rendelkezik, hogy „a választópolgár a választójogát szabad elhatározása alapján, - az e törvényben foglaltak kivételével - lakóhelyén gyakorolja”. Ha nem a lakóhelyén kívánja gyakorolni, akkor az Övt. 2. § (4) bekezdése az irányadó, amelynek értelmében „az a választópolgár, aki lakóhelye mellett legkésőbb a választás kitűzését megelőző napig tartózkodási helyet létesített, igazolással választójogát tartózkodási helyén gyakorolhatja”. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy téved az indítványozó amikor azt állítja, hogy az Ör.2. a „lakóhellyel és választójoggal” rendelkezés feltételeinek a meghatározásával megsértette a törvényeket. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a helyi népszavazás kezdeményezésére előírt ezen feltételek nem akadályozzák a választópolgárok
8 helyi önkormányzáshoz való jogának közvetlen gyakorlását. Szintén nem helytálló az az indítványozói felvetés, amely a választópolgárok legalább 25%-ának kezdeményezését előíró rendelkezéssel szemben fogalmazódott meg. A kezdeményezés feltételéül a választópolgárok 25%-át, mint maximumot maga az Ötv. 47. § (1) bekezdés d) pontja fogalmazza meg, az pedig hogy az Ör.2. ezt a lakóhellyel és választójoggal rendelkezők számarányához viszonyítja, a népszavazással kapcsolatos választójogosultság szempontjából nincs ellentétben az Ötv. és Övt. rendelkezéseivel.
60/1996. (XII. 22.) AB határozat Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy Pécel Nagyközség Önkormányzatának a helyi népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 8/1992. (VI. 9.) rendelete 1. § b) pontja, 2. §-a, 3. § a) pontja és 15. § (1) bekezdése alkotmányellenes, ezért ezeket a rendelkezéseket megsemmisítette. Az Alkotmánybíróság a péceli önkormányzat 8/1992. (VI. 9.) rendelete 1. § a) pontja, 7. §-a, 8. § (1) bekezdése, 14. §-a és 15. § (2)-(3) bekezdése, valamint a 17. § (1) bekezdésében "a szavazás eredményének megállapítására vonatkozó törvényes előírások megsértése" szövegrész alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította. Az Alkotmánybíróság Pécel Város Önkormányzata Képviselő-testületének a Pécel városban, 1996. augusztus 29én lebonyolított helyi népszavazás eredményét megállapító 446/1996. határozata megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította. Az Alkotmánybíróság a Pécel városban, 1996. augusztus 29-én tartott helyi népszavazás jogszabálysértő lebonyolítása miatt benyújtott alkotmányossági panaszt elutasította. Az indítványozói hivatkozások szerint az Ör. támadott előírásai a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló 1990. évi LXIV. törvény (a továbbiakban: Övtv.) sérelmével határozták meg a helyi népszavazás elrendelésének, lebonyolításának és eredménye megállapításának szabályait. Az alkotmányossági panaszok előterjesztői azt kifogásolták, hogy a Pécel városban 1996. augusztus 29-én tartott népszavazás lebonyolítása jogszabálysértő volt. Az egyik alkotmányossági panasz azt is jogszabálysértőnek vélte, hogy a képviselő-testület a választási bizottságot visszahívta és a polgármester jelölése alapján új választási bizottságot hozott létre. E panasz előterjesztője arra hivatkozott, hogy az újonnan létrehozott választási bizottság több tagja az önkormányzati választásokon jelöltként indult, ezért ilyen megbízatást nem tölthet be. Más indítványozók úgy ítélték meg, hogy a népszavazást kezdeményező aláírásgyűjtés, majd a népszavazás lebonyolítása során bizonyos személyek megtévesztették a lakosságot. Az indítványozók kifogásolták, hogy a népszavazást kezdeményezők - a szavazatszámláló bizottságtól szerzett értesüléseik alapján - a népszavazás napjának délutánján is "szervezték - agitálták" a szavazásra jogosultakat. Az alkotmányossági panasz szerint a helyi választási bizottság tagja helyett a póttag szavazott, a bizottság elnöke pedig "bántalmazással" fenyegette meg a választási bizottság tagjait. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az Ör. előírásai a népszavazás kiírásának lehetséges, illetőleg kötelező feltételeit ellentmondásosan állapítják meg. A vizsgált rendelkezésekből ugyanis nem tűnik ki egyértelműen, hogy a képviselő-testület a választópolgárok legalább 25%-a, avagy 2000 választópolgár kezdeményezése alapján köteles a helyi népszavazást kitűzni. Az Alkotmánybíróság már több döntésében - különösen a 11/1992. (III. 5.) AB határozatban - elvi jelentőséggel hívta fel a figyelmet a jogállamiságnak arra az alkotmányos követelményére, hogy - mivel a jogbiztonság szorosan a jogállamisághoz kapcsolódik - a jogbiztonság "az államtól és elsősorban a jogalkotótól azt várja el, hogy a jog egésze, egyes részterületei és egyes szabályai is világosak, egyértelműek, hatásukat tekintve kiszámíthatóak és a norma címzettjei számára ... előre láthatóak legyenek”. Mivel az Ör. 2. §-a és 3. § a) pontja - a választópolgárok számának ellentmondásos, illetve eltérő megjelölése miatt nem felel meg ennek az igénynek, ezért az Alkotmánybíróság az említett előírásokat alkotmányellenesnek minősítette és megsemmisítette. 2. Az indítványozók azt is sérelmezték, hogy az Ör. idézett 1. § b) pontja alapján a helyi népszavazást - a 17 tagú képviselő-testület esetében - legalább 10 települési képviselő kezdeményezheti. Az Ötv. említett 47. § (1) bekezdés a) pontja a települési képviselők legalább egynegyedét jogosítja fel a helyi népszavazás kezdeményezésére.
9 A sérelmezett rendelkezés szerint a népszavazás kezdeményezéséhez legalább 10 települési képviselő egyetértése szükséges, az Ör. 3. § b) pontja pedig arra utal, hogy 13 képviselő kezdeményezése esetén a képviselő-testület köteles kitűzni a helyi népszavazást. Az Alkotmánybíróság már korábban rámutatott arra, hogy a helyi népszavazás rendeleti szabályai nem korlátozhatják a "népakarat tényleges megnyilvánulását, a helyi önkormányzás jogának népszavazás útján történő gyakorlását". (1/1992. (I. 16.) AB határozat) A vázoltak alapján az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy a népszavazás kezdeményezéséhez a képviselők felét is meghaladó arány előírása sérti az Ötv. 47. § (1) bekezdés a) pontját, ezért ezt a rendelkezést alkotmányellenesnek minősítette és megsemmisítette. 3. Az Ör. 7. §-a úgy rendelkezik, hogy "az aláírásgyűjtéseket - azonos tárgyban - 14 napig lehet folytatni". Az Ötv. 45. § (5) bekezdés második mondata szerint pedig "aláírást gyűjteni az aláíró ívek hitelesítésétől számított legfeljebb 30 napig lehet". Az Ötv. és az Ör. idézett rendelkezései összevetésével megállapítható, hogy az Ör. kifogásolt rendelkezései nem ellentétesek az Ötv.-nek az aláírásgyűjtés legtovábbi határnapját meghatározó előírásával. 4. Az Ötv. 45. § (5) bekezdés harmadik mondata is a helyi népszavazás kezdeményezésének folyamatát szabályozza, amikor úgy rendelkezik, hogy az aláírásgyűjtő ívek - a hitelesítés után, az aláírásgyűjtésre rendelkezésre álló legfeljebb 30 napot követő - legkésőbb 8. napon adhatók át a polgármesternek. Az Ör. 8. § (1) bekezdése szerint: "Az aláírásgyűjtő íveket az ív megnyitását, illetve az első aláírás időpontját követő 15. napon - ha ez munkaszüneti napra esik, a következő első munkanapon - a polgármesternek kell átadni." Az Ötv. 47. §-a, az Ör. 7. §-a és 8. §-a összevetéséből az tűnik ki, hogy az íveket az aláírásgyűjtés befejezését követő napon (ha ez munkaszüneti napra esik, a következő első munkanapon), tehát az Ötv.-ben meghatározott határidőn belül kell a polgármesternek átadni. Az Ör. 8. § (1) bekezdése tehát nem ellentétes az Ötv. 45. § (5) bekezdés harmadik mondatával. 5. Az egyik indítványozó azt is kifogásolta, hogy az Ör. "a népszavazás érvényességét és eredményességét törvényellenesen összevonja és annak feltételeit egységesen állapítja meg". Nem tekinthető alkotmányellenesnek az olyan önkormányzati rendeleti szabályozás, amely a népszavazás érvényességének és eredményességének megítélésekor az érvényes szavazatokat rendeli figyelembe venni. Az Alkotmánybíróság ezért az Ör. 14. §-a megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította. 6. a) Az indítványozó azt is sérelmezte, hogy az Ör. 15. §-a az Övtv. 19. § (2) bekezdés f) pontjával ellentétesen rendelkezik a helyi népszavazás eredménye közzétételéről. A helyi választási bizottságnak kizárólag a helyi népszavazás eredménye megállapítására és az eredménynek a képviselő-testülettel való közlésére van hatásköre. Az Ötv. 10. § c) pont első fordulata szerint a helyi népszavazás kiírása a képviselő-testület kizárólagos hatáskörébe tartozik. Ennek a garanciális jelentőségű rendelkezésnek felel meg az 50. § (1) bekezdés idézett harmadik mondata is, amikor a népszavazás eredményéről a képviselő-testület tájékoztatását írja elő. Mivel az Ör. 15. § (1) bekezdés ezzel ellentétes rendelkezést tartalmaz, ezért az Alkotmánybíróság ezt az előírást alkotmányellenesnek minősítette és megsemmisítette. b) Az Ötv. 9. § (3) bekezdése alapján a képviselő-testület "egyes hatásköreit a polgármesterre ... ruházhatja", nem kifogásolható a polgármester képviselő-testületi felhatalmazása a lakosság tájékoztatására, így az Alkotmánybíróság az Ör. 15. § (2)-(3) bekezdése alkotmányellenességét nem állapította meg, ezért a megsemmisítésükre irányuló indítványt elutasította. 7. Az indítványozó az Ör. 17. § (1) bekezdését azért kifogásolta, mivel "a szavazás eredményének megállapítására vonatkozó törvényes előírások megsértése" esetén is lehetővé teszi alkotmányossági panasz benyújtását, s ezáltal hatáskört állapít meg az Alkotmánybíróságnak. A helyi népszavazás eredményének megállapítására vonatkozó törvényes előírások megsértése a helyi népszavazás lebonyolítása tárgykörébe tartozó olyan jogszabálysértés, amely akadályozza, illetve veszélyezteti a választópolgári akarat helyi népszavazás útján történő szabályszerű kinyilvánítását, illetve annak értékelését. Nem tekinthető tehát törvénysértőnek az Ör.-nek az az előírása, amely a helyi népszavazás eredménye megállapításáról rendelkező törvényes előírások megsértése esetén is lehetővé teszi alkotmányossági panasz benyújtását. A vázoltak szerint
10 ugyanis ez az esetkör a helyi népszavazás jogszabálysértő lebonyolítása miatt benyújtható alkotmányossági panasz egyik tárgycsoportjának felel meg. A kifogásolt rendelkezés tehát nem keletkeztet új alkotmánybírósági hatáskört. Az alkotmányossági panasz vizsgálatára irányuló eljárásban az Alkotmánybíróság már több döntésében, így a 1385/H/1991. (ABH 1992. 680, 681.), valamint a 1361/H/1992. AB határozatban (ABH 1992. 753, 755.) is kinyilvánította, hogy az Alkotmánybíróság a helyi népszavazás lebonyolításának jogszabálysértő voltáról a hatáskörrel rendelkező (választási és egyéb) szervek ténymegállapításai alapján dönt. A vizsgált helyi népszavazás eredményét kinyilvánító helyi választási bizottsági határozat szerint "a mozgóurnával a szavazatok begyűjtése alkalmával... visszaéléseket követtek el, amelynek következtében a tiszta választás eredménye egyértelműen nem állapítható meg". A péceli képviselő-testület már említett 446/1996. sz. határozata a helyi választási bizottság döntését nem változtatta meg. A vázoltakra tekintettel, valamint az alkotmányossági panaszok előterjesztői, a péceli polgármester, a Pest Megyei Közigazgatási Hivatal vezetője és a Pest Megyei Bíróság által benyújtott iratok alapján az Alkotmánybíróság nem talált indokot arra, hogy a vizsgált helyi népszavazást eredménytelennek nyilvánító képviselő-testületi határozatot megsemmisítse.
27/1996. (VII. 3.) AB határozat Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Zamárdi Nagyközség Önkormányzatának Képviselő-testülete által a helyi népszavazásról és népi kezdeményezésről alkotott 5/1995. (IV. 24.) számú önkormányzati rendelet 1. § (1) bekezdésének a településrészek területi határait meghatározó rendelkezései törvénysértőek, ezért azokat megsemmisítette. A részbeni megsemmisítés eredményeként a rendelet 1. § (1) bekezdésének szövege a következő: "(1) A helyi népszavazásban és népi kezdeményezésben az vehet részt, akinek a helyi önkormányzati választáson választójoga van (a továbbiakban: szavazásra jogosult választópolgár). Helyi népszavazás településrészt érintő ügyben is elrendelhető." Az Alkotmánybíróság a rendelet 2. § (2) bekezdésének megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította. A megyei közigazgatási hivatal vezetője - miután az önkormányzat képviselő-testülete törvényességi észrevételét határidőn belül nem tárgyalta meg és nem intézkedett a törvénysértés megszüntetése iránt - a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 99. § (2) bekezdés a) pontja alapján indítvánnyal fordult az Alkotmánybírósághoz. Indítványában a Zamárdi Nagyközség Önkormányzatának Képviselő-testülete által a helyi népszavazásról és népi kezdeményezésről alkotott 5/1995. (IV. 24.) számú önkormányzati rendelet (a továbbiakban: Ör.) 1. § (1) bekezdésének, valamint 2. § (2) bekezdésének megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint az Ör. 1. § (1) bekezdésének azok a rendelkezései, amelyek a földrajzi határok megjelölésével meghatározzák, hogy a rendelet alkalmazása szempontjából a nagyközség mely területeit kell településrésznek tekinteni, az Alkotmány 44. § (1) bekezdésébe ütközik, mert korlátozza a választópolgárokat alkotmányos jogaik gyakorlásában. A 2. § (2) bekezdése, amely kimondja, hogy e településrészek választói vehetnek részt a községegyesítés megszüntetésének, valamint az új község alakításának kezdeményezésére irányuló népszavazásban, ellentétes az Ötv. 52. §-ában foglalt rendelkezésekkel. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a településrész területének ilyen, a népszavazásra bocsátott kérdéstől és a választópolgárok népszavazási kezdeményezésétől független, normatív meghatározása ellentétes az Ötv.-nek a helyi népszavazásra vonatkozó szabályaival. Az Ötv. 56. § (2) bekezdése alapján megállapítható, hogy nem rendezhető egységesen és normatív módon az, hogy a településrészt érintő népszavazásban a település mely földrajzilag körülhatárolható területén lakó választópolgárok vehetnek részt, mert az a népszavazásra bocsátott kérdéstől függ. Az Ötv. 47. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a képviselő-testület köteles kitűzni a népszavazást, ha azt az önkormányzat rendeletében meghatározott számú választópolgár kezdeményezte. Az Alkotmánybíróság, e rendelkezéssel kapcsolatosan már korábban 1287/H/1993. AB határozatában (ABH 1994, 805) megállapította, hogy a törvénynek ez a szabálya arra kötelezi a képviselő-testületet, hogy - ha a rendeletben előírt számú választópolgár
11 kezdeményezi a népszavazás elrendelését - abban a kérdésben tűzze ki a népszavazást, amelyre a választópolgárok akarata, kezdeményezése irányul. A népszavazás elrendelését csak akkor tagadhatja meg, ha a kezdeményezéssel érintett ügyben nincs helye helyi népszavazásnak. Így községegyesítés megszüntetésének, új község alakításának kezdeményezésére, illetőleg lakott településrész átadására irányuló népszavazási kezdeményezés esetén is arra a területre köteles kiírni a népszavazást, amelyre a népszavazást kezdeményező választópolgárok akarata irányult. Annak normatív meghatározása, hogy a helyi népszavazás elrendelése szempontjából mely földrajzi területek tekintendők településrésznek, sérti a választópolgároknak a népszavazás kezdeményezésére az Ötv. 47. §-ában biztosított jogát. 2. Indítványozó kezdeményezte még az Ör. 2. § (2) bekezdésének a megsemmisítését is. Az Ör. 2. § (2) bekezdése kimondja, hogy községegyesítés megszüntetésének, illetőleg a községegyesítésnek, valamint az új község alakításának kezdeményezésére irányuló helyi népszavazásban az érintett településrész választói vehetnek részt. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ör. e rendelkezése csak az Ör. 1. § (1) bekezdésének megsemmisített rendelkezésével együtt eredményezett törvénysértést, önmagában nem törvénysértő, mivel nem tartalmaz új normát, csupán megismétli az Ötv. 46. § (2) bekezdésében foglalt szabályt. Ezért az Ör. 2. § (2) bekezdésének megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
26/1996. (VII. 3.) AB határozat
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Zamárdi nagyközségben, 1995. október 15-én megtartott helyi népszavazás lebonyolítása törvénysértő volt, ezért annak eredményét megsemmisítette. Egyúttal felhívta Zamárdi Nagyközség Önkormányzatának Képviselő-testületét arra, hogy e határozat közzétételétől számított 60 napon belül rendeljen el új népszavazást az ügyben. Zamárdi Nagyközség Önkormányzatának Képviselő-testülete a Szántód településrészen lakó választópolgárok kezdeményezése alapján 1995. október 15-ére helyi népszavazást rendelt el új község alakításának kezdeményezése tárgyában. A népszavazáson 210 választópolgár jelent meg, ebből 209 adott le érvényes szavazatot. Az érvényes szavazatot leadók közül 174-en szavaztak Szántód önálló községgé alakítása mellett. A népszavazás befejezésekor a választók nyilvántartásában szereplő választópolgárok száma 429 volt, így a szavazáson megjelentek száma nem felelt meg a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 45. § (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott érvényességi követelményeknek. Ezért a népszavazás érvénytelen volt. A Szántód önálló községgé alakításának előkészítésére létrejött Szántódi Előkészítő Bizottság a népszavazás lebonyolítása során elkövetett jogszabálysértések miatt panaszt nyújtottak be. Indítványozók álláspontja szerint a helyi népszavazás eredménytelenségét az okozta, hogy a helyi népszavazás elrendelését követően Zamárdi nagyközség Zamárdi településrészén lakó, Szántód önálló községgé alakulását ellenző polgárok a népszavazás eredményességének megakadályozása érdekében nagy számban jelentették be Szántód településrészen levő lakcímre lakóhelyüket. Ennek eredményeként a helyi népszavazást közvetlenül megelőző időszakban nagy számban vettek fel olyan személyeket a választók nyilvántartásába, akiknek lakóhelye ténylegesen nem a helyi népszavazással érintett területen volt, s így a helyi népszavazásban részvételi jogosultsággal sem rendelkeztek. Mivel ezek, a népszavazáson részvételi jogosultsággal nem rendelkező polgárok a szavazáson nem jelentek meg, a népszavazás érvénytelen lett, annak ellenére, hogy az érintett településrészen lakó választópolgárok többsége Szántód önálló községgé alakításának kezdeményezése mellett döntött. A Szántódi Előkészítő Bizottság képviselői 1995. november 7-én kelt kiegészítő beadványukban azt kérték, hogy az Alkotmánybíróság hozzon olyan határozatot, amely a választók nyilvántartásába felvett, részvételi jogosultsággal nem rendelkező választópolgárok figyelmen kívül hagyásával, újabb népszavazás kiírása nélkül lehetőséget ad a helyi népszavazás érvényességének és eredményességének megállapítására.
12 Az alkotmányossági panasz elbírálása során az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy a hatályos jogszabályok alapján a választópolgárok mely köre volt jogosult arra, hogy a Zamárdi nagyközségben 1995. október 15-én megtartott helyi népszavazáson részt vegyen. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az új község alakításának kezdeményezésére irányuló népszavazásban azok a választópolgárok jogosultak részt venni, akik az érintett területen lakóhellyel rendelkeznek, illetőleg akik ott legkésőbb a helyi népszavazás kitűzését megelőző napig tartózkodási helyet létesítettek. Ezt követően az Alkotmánybíróság azt vizsgálta, hogy a Zamárdi nagyközségben 1995. október 15-ére kitűzött népszavazás lebonyolítása során a jogosultak nyilvántartásának összeállításakor, és a népszavazás eredményének megállapításakor valóban csak a népszavazásban való részvételi jogosultsággal rendelkező választópolgárokat vették-e figyelembe. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a tények alapján a népszavazást megelőzően nagy számban történtek olyan lakcímbejelentések a népszavazással érintett területre, amelyet a bejelentők nem a lakóhely létesítésének szándékával tettek. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Zamárdi nagyközségben, 1995. október 15-én tartott népszavazás lebonyolítása során - mivel a választójogosultak nyilvántartásába az Nyjt. szabályainak megsértésével olyan személyek kerültek felvételre, akiknek lakóhelye ténylegesen nem a népszavazással érintett területen volt - olyan személyek is lehetőséget kaptak a népszavazásban való részvételre, akik az Ötv. 45. §-ának (1) bekezdése alapján arra nem voltak jogosultak. Ennek eredményeként jogsértő - az Ötv. 45. §-ának (2) bekezdésébe ütköző - módon történt a népszavazás eredményének megállapítása is, mert nem a terület választópolgárainak számát figyelembe véve állapították meg a népszavazás érvényességét. Így a népszavazás lebonyolítása során jogszabálysértés történt. Az Alkotmánybíróság - mivel csak 14 választópolgár megjelenése hiányzott ahhoz, hogy a népszavazás érvényes és eredményes legyen - megállapította, hogy a népszavazás lebonyolítása során elkövetett jogszabálysértés alkalmas volt a népszavazás eredményének befolyásolására, a népszavazás eredményét megsemmisítette, és az ügyben új népszavazás elrendelésére hívta fel Zamárdi Nagyközség Önkormányzatának Képviselő-testületét.
15/1996. (V. 3.) AB határozat Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Abasár Község Önkormányzatának képviselő-testülete által helyi népszavazás elrendelésére vonatkozó kérelem elutasításáról hozott 78/1995. (V. 17.) számú határozata törvénysértő, ezért azt az Alkotmánybíróság megsemmisítette. Egyúttal felhívta Abasár Községi Önkormányzat képviselő-testületét, hogy a választópolgárok benyújtott kezdeményazése alap*án a népszavazást rendelje el. Abasár lakossaga a szennyvízrendszer megvalósítása ügyében népszavazást kezdeményezett annak eldöntésére, hogy a jözsigben milyen szennyvíz-elvdzetèsi re.drzer épüljön: a! gravitációs reldszer vagy b) nyomott rendszer. A kezdeményezők a szükséges aláírásokat tartalmazó okmányokat 1995. március 20-án nyújtották be a helyi polgármesteri hivatalhoz. Az önkormányzat képviselő-testülete a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 47. § (3) bekezdésében előírt egy hónapon belül nem, csupán 1995. május 17-én megtartott ülésén hozta meg döntését. A helyi önkormányzat képviselő-testülete 1995. május 17-én 78/1995. számú határozatával a népszavazás kiírására vonatkozó kérelmet elutasította. Az elutasító döntést a kérelmezők az Ötv. 47. § (1), (2) és (3) bekezdését sértőnek tartották, amiért alkotmányossági panaszt nyújtottak be az Alkotmánybírósághoz. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az 1995. május 17-én meghozott határozatot tartalmazó jegyzőkönyvi kivonatot, a jegyző 1995. június 5-én foglalta írásba, és a helyben szokásos módon ekkor függesztette ki a polgármesteri hivatal hirdetőtáblájára. Az abban foglaltakról tehát az érdekeltek 1995. június 5-től értesültek. A panasz pedig június 7-én érkezett az Alkotmánybírósághoz. Az Alkotmánybíróság megállapította azt is, hogy a népszavazás kezdeményezésére benyújtott okirat beérkezése után az önkormányzat képviselő-testülete nem az Ötv. 47. § (3) bekezdésében előírt egy hónapon belül hozta meg döntését az ügyben.
13 Az Alkotmánybíróság megkeresésére Abasár polgármestere arra hivatkozott, hogy a testületben felmerült jogértelmezési kérdésben a Belügyminisztérium Önkormányzati Főosztályától kért állásfoglalásig várakoztak a döntéssel. A késedelemnek önmagában nem volt jogszabálysértő következménye, a kezdeményezés elutasítása azonban sérti a Ötv. 47. § (1) bekezdését. A népszavazás elrendelésének elutasítására ugyanis csak akkor kerülhet sor, ha a kezdeményezés a formai előírásoknak nem felel meg, vagy olyan kérdésben kérik azt, amelyben a jogszabály szerint népszavazás nem írható ki. Minden más esetben a kezdeményezés teljesítése nem tagadható meg. Az elutasítás indokaként csupán az vetődött fel, hogy ha a testület által választott műszaki megoldás helyett a kiírt népszavazás eredményeként a lakosság a másik megoldást választja, akkor az jelentős költségtöbblettel jár. A tervek elkészültek, a munkálatokat megkezdték, ilyen stádiumban - figyelemmel a népszavazás lebonyolítási költségeire is célszerűtlen a népszavazást elrendelni. Az elutasítás indokaként arra is hivatkozás történt a testületben, hogy a döntés a költségvetéssel szoros összefüggésben van, tehát a kezdeményezést olyan témakörben terjesztették elő, amire nem tartható népszavazás. Az Alkotmánybíróság korábbi határozataiban, így különösen a 34/1993. (V. 28.) AB határozatában megfogalmazta azokat a lényeges elveket, amelyek az önkormányzati alapjogok és a népszavazás mint alapjogi intézmény vonatkozásában meghatározóak. A választópolgároknak a népszavazás, népi kezdeményezés tehát olyan joga, amelyet az Alkotmány 8. § (2) bekezdése alapján csak törvény korlátozhat, de annak lényeges tartalma nem korlátozható. Ez a magyarázata annak, hogy a helyi népszavazás elrendelésére vonatkozó kezdeményezést a testület csak a törvényben, közelebbről a Ötv.-ben írt tilalmak esetén utasíthatja el. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy Abasár Község Önkormányzati testületének a népszavazás kezdeményezése elutasítása tárgyában meghozott 78/1995. (V. 17.) számú határozata jogszabályt sért. Egyrészt sérti az Ötv. 46. § (4) bekezdését, mert annak kiterjesztő értelmezésével olyan kérdést is tiltott kérdésként kezelt, amely az Ötv. hivatkozott rendelkezése szerint nem tartozik a tilalmi körbe. Másrészt azért is jogszabálysértő, mert gazdaságossági, célszerűségi okokra hivatkozással úgy bírálta el a kezdeményezést, mintha az közigazgatási hatáskörbe tartozó döntést igényelne, figyelmen kívül hagyta a törvénynek a népszavazás, népi kezdeményezésre vonatkozó speciális rendelkezéseit. E vonatkozásban a testületnek nincs érdemi kérdéseket illető mérlegelési jogköre. A népszavazást, ha annak törvényi feltételei fennállanak, ki kell írnia. Elutasító döntés csak formai okokból (aláírók száma, jogosultságuk stb.), illetőleg az Ötv. szerint tiltott kérdések esetében hozható.
4/1995. (II. 22.) AB határozat Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy Verőce Község Önkormányzatának Képviselő-testülete a 98/1994. határozatával jogszabálysértő módon halasztotta el határozatlan ideig a Verőce, Asztalos János utca és az Árpád utca 82-84-86-88-92-94. hsz.-ig terjedő területrész Kismaros község részére történő átadása ügyében kezdeményezett helyi népszavazás elrendelését. Az Alkotmánybíróság a verőcei képviselő-testület 98/1994. határozatát megsemmisíti, és felhívja Verőce Község Önkormányzatát, hogy a helyi népszavazás elrendelésére irányuló kezdeményezést - e határozat kézhezvételétől számított 60 napon belül - tárgyalja meg, és hozzon a helyi népszavazás elrendeléséről törvényes határozatot. Az indítványozó az Alkotmánybírósághoz a törvényes határidőn belül benyújtott alkotmányossági panaszában azt kifogásolta, hogy Verőce Község Önkormányzata jogszabálysértő módon határozatlan időre elhalasztotta a Verőce, Asztalos János utca és az Árpád utca 82-84-86-88-92-94. hsz.-ig terjedő területrész Kismaros község részére történő átadása ügyében kezdeményezett helyi népszavazás elrendelését. Az alkotmányossági panaszt kiegészítő beadvány arra is utalt, hogy a verőcei polgármester az 1994. szeptember 16-án tartott közmeghallgatáson a helyi népszavazás
14 kitűzésének halogatását a lakott területrész átadására irányuló kezdeményezés szándékos megakadályozásának minősítette. A verőcei önkormányzat az időpont módosítását követően határozatlan időre halasztotta el a lakott területrész átadását kezdeményező helyi népszavazás lebonyolítását. Az önkormányzat ezt a magatartását sem a kezdeményezés esetleges tartalmi fogyatékosságával, sem más körülményekkel nem indokolta. Az Alkotmánybíróság a verőcei polgármester által előterjesztett iratok alapján megállapította, hogy a kérdéses településrész választópolgárainak száma 52 fő. Az alkotmányossági panaszhoz mellékelt „Kimutatás a Kismaroshoz való csatlakozás kérelmezőinek aláírásáról” című dokumentumon 46 fő aláírása szerepelt. A verőcei polgármester az Alkotmánybíróság felhívására azt közölte, hogy az aláírásgyűjtő ívek eredeti példányai elvesztek, és így hitelesített változatot sem nyújthatott be. Az Alkotmánybíróság a vizsgált jogszabályok és a feltárt körülmények alapján arra a következtetésre jutott, hogy a verőcei önkormányzat a Verőce község megjelölt lakott településrésze Kismaros község részére történő átadása tárgyában kezdeményezett helyi népszavazást jogszabálysértő módon halasztotta el „határozatlan ideig”. Az ilyen tartalmú döntés - a vázoltaknak megfelelően - sérti a helyi önkormányzáshoz való jog megvalósítását, és ellentétes az Ötv. idézett 56. § (2) bekezdésében, valamint az e törvény 47. § (2) bekezdésében foglalt előírással. Az Ötv. 47. § (2) bekezdése ugyanis megállapítja: „A képviselő-testület köteles kitűzni a helyi népszavazást, ha azt az önkormányzati rendeletében meghatározott számú választópolgár kezdeményezte”. A verőcei képviselő-testület ugyancsak idézett előírása szerint a választópolgárok 25%-ának kezdeményezésére a képviselő-testületnek ki kell tűznie a helyi népszavazást. A verőcei önkormányzat a 38/1994. határozatával a népszavazást kitűzte, az időpont módosításával, illetve a meghatározatlan időre szóló halasztással azonban a lebonyolítást megakadályozta.
8/1994. (II. 23.) AB határozat Az indítványozó Zamárdi nagyközség önkormányzata helyi népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló, az 1992. évi 6. rendelettel módosított 1991. évi 10. rendelete (a továbbiakban: Ör.) 1. §-ának (2) bekezdése és 6. §-ának (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Arra hivatkozott, hogy a kifogásolt előírások ellentétesek az Alkotmány 42. §-ában foglalt rendelkezéssel, mivel a községegyesítés megszüntetésének kezdeményezésére irányuló helyi népszavazáson az üdülőtulajdonosok részére is biztosítják a részvétel lehetőségét. Álláspontja szerint ez a jog kizárólag az érintett településrész lakosságát, választópolgárait illeti meg. Az indítvány kérelmet tartalmazott arra vonatkoxóan is, hogy `z Alkotmanybmrósag semmisítse meg a Zamárdi nagyközség szántódi településrészin 1991. szeptember 22-én tartott, új község alakításának kezdeményezésére irányuls helyi népszavazás eredlényét megállapmtñ kipviselő-test|leti határozatot, s kötelezze az önkormányzatot alkotmányos rendeleti előírás megalkotására, a népszavazási eredmény újbóli megállapítására. Az Alkotmánybíróság az Ötv. 45. §-ának (2) bekezdését megsemmisítő határozata indokolásában felhívta a figyelmet arra, hogy ez a rendelkezés olyan személyi kör részére is biztosította a helyi népszavazásban (és népi kezdeményezésben) való részvételi jogot, amelynek tagjait az adott településen nem illeti meg a választójog. A településen állandó lakóhellyel nem rendelkező üdülőtulajdonosok - ha a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló 1990. évi LXIV. törvény 2. és 5. §-a alapján más jogcímen a településen nem rendelkeznek választójoggal - „nem minősülnek a településen választójoggal rendelkező lakosoknak, vagyis az Ötv. 5. §-a értelmében vett választópolgároknak, és így e § alapján nem illetik meg őket a fenti értelemben vett választópolgárok közössége által gyakorolható önkormányzási jognak sem a képviselők útján gyakorolható összetevője, hiszen saját képviselőket nem választhatnak, a települési képviselők választásában nem vehetnek részt, sem a helyi népszavazáson való részvétellel gyakorolható közösségi jogok.” Mivel az Ör. 1. §-ának (2) bekezdése lehetővé tette az üdülőtulajdonosok helyi népszavazásban való részvételét, a 6. § (2) bekezdése pedig az érvényesség és az eredményesség megállapításánál rendelte figyelembe venni az üdülőtulajdonosok szavazatát, az Alkotmánybíróság ezeket az előírásokat törvényellenesnek minősítette és a rendelkező részben foglaltak szerint megsemmisítette. Az indítvány és az alkotmányossági panasz kérelmet tartalmazott arra vonatkozóan is, hogy az Alkotmánybíróság a vizsgált helyi népszavazás eredményét megállapító képviselő-testületi határozatot semmisítse meg.
15 Mivel a helyi népszavazás lebonyolítására az akkor érvényes és hatályos önkormányzati rendeleti előírások alkalmazásával került sor, az Alkotmánybíróság a helyi népszavazás eredménye, illetve a zamárdi képviselőtestületnek az ezt megállapító 24/1992. (II. 24.) határozata megsemmisítésére irányuló kérelmet elutasította. Az indítvány azt is kezdeményezte, hogy az Alkotmánybíróság kötelezze a zamárdi önkormányzatot a megsemmisített rendelkezések helyett új, alkotmányos tartalmú szabályozás megalkotására. Az Alkotmánybíróság a már többször említett 18/1993. (III. 19.) AB határozatában - mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességnek tekintette, hogy a törvényalkotó nem határozta meg a helyi önkormányzás népszavazás útján történő gyakorlásának alapvető feltételeit és biztosítékait. Ebben a határozatában az Alkotmánybíróság 1993. december 31-ig határidőt szabott a törvényalkotónak arra, hogy a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességének megszüntetésére nyitva álló határidőben az Ötv. megsemmisített rendelkezései helyett a helyi népszavazásban részvételre jogosultak körét az egyéb új alkotmányos rendelkezésekkel összhangban állapítsa meg.
44/1993. (VII. 2.) AB határozat
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy Budapest Főváros XI. kerületi önkormányzata képviselő-testületének a helyi népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 2/1992. (III. 19.) rendelete 9. §-a törvényellenes, ezért ezt a rendelkezést megsemmisítette. A megsemmisített rendelkezés e határozatnak a Magyar Közlönyben való közzététele napján veszti hatályát. E rendelet 6. §-a (1) bekezdésének a)-g) pontja, valamint 21. §-a alkotmány- illetve törvényellenessége megállapítására vonatkozó indítványt és e rendelkezések megsemmisítésére irányuló kérelmet az Alkotmánybíróság elutasította. A köztársasági megbízott - mivel a törvényességi ellenőrzés keretében kiadott felhívására a Budapest Főváros XI. kerületi képviselő-testülete nem intézkedett - a XI. kerületi önkormányzatnak a helyi népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 2/1992. (III. 19.) rendelete (a továbbiakban: Ör.) 6., 9. és 21. §-a alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kezdeményezte. Álláspontja szerint a kifogásolt rendelkezések ellentétesek az Alkotmány 42. §-ával, 44. § (1) bekezdésével, 44/A. § (2) bekezdésével, valamint a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) bizonyos előírásaival. A 6. § (1) bekezdése az indítványozó szerint azért törvénysértő, „mert az Ötv. 48. §-ával ellentétesen felsorolja azokat a kérdéseket, amelyekben kizárólag helyi népszavazás dönthet a kerületben”. Arra is hivatkozott, hogy az Ör. 6. § (1) bekezdésének g) pontja nem tesz különbséget a településrészen tartott helyi népszavazás és a település valamennyi választópolgárát érintő népszavazás között, s így a népszavazást kezdeményezők arányát minden esetben a település összes választópolgára számához kell viszonyítani. A felülvizsgálati és megsemmisítés iránti kezdeményezés az Ör. 9. §-ában foglalt rendelkezést is kifogásolta, mivel az „leszűkíti a már eredményesen kezdeményezett népszavazás elrendelése tárgyában hozható érvényes határozatok számát, így alkalmas arra, hogy a választópolgárok közösségét megillető helyi önkormányzáshoz való, Alkotmányban biztosított jogot korlátozza”. Az Ör. 21. §-át az indítványozó azért tartotta törvénysértőnek, mert e rendelkezés szerint a helyi népszavazást a helyi önkormányzati képviselők választására kialakított szavazókörben kell lefolytatni. Ez a területi beosztás pedig - az indítványozó véleménye szerint - nem feltétlenül egyezik meg a helyi népszavazással érintett településrésszel. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a helyi népszavazás és a képviselő-testület döntési jogköre összefüggésére vonatkozóan az Ötv. 48. §-a a következő rendelkezést tartalmazza. „A népszavazás eredménye kötelező a képviselőtestületre. Eredménytelen helyi népszavazás esetén a népszavazásra bocsátott kérdésben a képviselő-testület dönthet. Ugyanabban a kérdésben helyi népszavazást egy éven belül nem lehet kitűzni, akkor sem, ha a helyi népszavazás eredménytelen volt.” Az idézett rendelkezések összevetéséből kitűnik, hogy az Ör. 6. §-a (1) bekezdésében meghatározott ügyekben a helyi népszavazás szerepe, joghatása eltérő. Amennyiben a tagozódásváltoztatást a képviselő-testület kezdeményezi, az Ftv. idézett rendelkezései szerint kitűzött helyi népszavazás eredménye az Ötv. 48. §-ában foglaltak szerint a képviselő-testületre kötelező. Abban az esetben viszont, amikor a kerületi tagozódás változásának kezdeményezője a közgyűlés, illetve a Kormány, akkor a kötelezően kitűzendő helyi népszavazás csak
16 konzultatív, tehát véleménynyilvánító szerepre hivatott. Az ilyen népszavazás eredménye az adott ügyre vonatkozóan csupán a testületi kezdeményezés véleményezésére irányul. Az Ftv. idézett rendelkezései alapján kötelezően kitűzött helyi népszavazásra ugyanis csak az a szerep hárul, hogy tájékoztatást nyújtson az Országgyűlésnek az érintett települések választópolgárainak a fővárosi közgyűlés, illetve a Kormány előterjesztésére vonatkozó véleményéről. A kerületi tagozódás megváltoztatásának lakossági kezdeményezése esetén pedig az e tárgykörben elrendelt érvényes és eredményes népszavazás „döntése” az egyébként testületi hatáskörbe tartozó tagozódásváltoztatás iránti kezdeményezés kezdeményezésének minősül. Az Ötv. 48. §-ából az következik, hogy a helyi népszavazás eredménye ebben az esetben kötelező a képviselő-testületre. Az indítványozó az Ör. 6. § (1) bekezdését az Ötv. 48. §-ába való ütközése miatt támadta. E rendelkezések törvényellenességét azonban az Alkotmánybíróság nem állapította meg, mivel a helyi népszavazás eredménye az Ör.-ben szabályozott tárgykörökben is kizárólag a képviselő-testületre kötelező. Az indítványozó az Ör. 9. §-át is kifogásolta. E rendelkezés szerint „a helyi népszavazás elrendeléséhez a megválasztott települési képviselők 3/5-ének, azaz 31 fő képviselőnek a szavazata szükséges”. Az Ötv. 10. § c) pontjának első fordulata szerint a képviselő-testület kizárólagos hatásköri jogosítványa a helyi népszavazás kiírása. E törvénynek a képviselő-testület működését szabályozó rendelkezései, így az Ötv. 15. § (1) bekezdésének a minősített többségre vonatkozó előírása a helyi népszavazás kiírását nem tekinti olyan tárgykörnek, amelyben minősített többséggel alkotható döntés. E bekezdés második fordulata azonban lehetővé teszi, hogy a minősített többséggel eldönthető ügyek körét a szervezeti és működési szabályzat bővítse. A XI. kerületi önkormányzat képviselő-testületének ideiglenes szervezeti és működési szabályzata erre vonatkozóan nem tartalmaz rendelkezést. Mindezekből kitűnik, hogy az az önkormányzati rendeleti szabályozás, amely nem az SzMSz-ben állapítja meg a minősített többséggel eldönthető ügyek körét, törvényellenes. Az Alkotmánybíróság az Ör. 9. §-ának tartalmi vizsgálatát is elvégezte. Az Ötv. a helyi népszavazásra vonatkozó rendelkezései sorában megállapít olyan tárgyköröket, amelyekben a képviselő-testület köteles kiírni a népszavazást [a 46. § (1) bekezdése, valamint a 47. § (2) bekezdése], az ügyek másik csoportjában lehetővé teszi a helyi népszavazás elrendelését [46. § (3) bekezdés], s meghatározza azokat a tárgyköröket is, amelyekben nem rendelhető el helyi népszavazás [46. § (4) bekezdés]. Az Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy a helyi népszavazás kiírásának kötelező eseteiben a képviselőtestület nem írhat elő az egyszerű többségnél szigorúbb feltételeket a népszavazás kiírására vonatkozó döntés megalkotására. Az Ötv. 46. § (1) bekezdésében foglalt tárgykörökben, valamint a 47. § (2) bekezdésében meghatározott esetben ugyanis a képviselő-testületnek a népszavazás kiírását illetően nincs mérlegelési joga. Amennyiben a népszavazás kiírására irányuló kezdeményezés az Ötv. előírásainak megfelel [47. § (1) bekezdés d) pontja és (2) bekezdése], a képviselő-testület az Ötv. 47. § (3) bekezdése [adott esetben (4) bekezdése] szerint köteles azt kitűzni. A helyi népszavazás kiírása az Ftv. 3. § (3) és (4) bekezdésében, valamint a 6. §-ában meghatározott esetekben is kötelező. Mivel az Ör. a képviselő-testület eltérő tartalmú döntési joga szerint a népszavazási tárgykörökre nem határozott meg differenciált rendelkezést, s így az Ötv. 46. § (1) és 47. § (2) bekezdésében megállapított kérdésekre, valamint az Ftv.-nek az előbbiekben már idézett rendelkezéseiben szabályozott, a kerületi tagozódás megváltoztatásának kezdeményezésével kapcsolatos ügyekre vonatkozóan is az Ör. 9. §-át rendelte alkalmazni, az Alkotmánybíróság ezt a rendelkezést a helyi népszavazás útján történő önkormányzási jog sérelme miatt törvényellenesnek minősítette és megsemmisítette. Az Ör. ugyancsak sérelmezett 21. §-a azt írja elő, hogy „a helyi népszavazást a helyi önkormányzati képviselők választására kialakított szavazókörökben kell lefolytatni”: A helyi népszavazás lehetséges tárgykörei (így különösen az Ötv.-ben is szabályozott, a települések, illetve településrészek helyzetét érintő ügyek) sajátosságaiból fakad, hogy a helyi népszavazással érintett településrész kijelölésére számos esetben csak a népszavazás kitűzésével egyidejűleg születik döntés. A szavazókörök és a helyi népszavazással érintett településrészek területe tehát nem valamennyi népszavazási tárgykör esetében azonos. A vizsgált rendelkezés törvényes tartalma az lehet, hogy a helyi népszavazás sajátosságainak megfelelően biztosítsa a helyi népszavazás lebonyolítását az önkormányzati képviselők választására kialakított szavazókörökben.
17
39/1993. (VI. 25.) AB határozat Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Budapest Főváros IV. kerület Önkormányzatának Képviselő-testülete által a helyi népszavazásról és népi kezdeményezésről alkotott 1/1992. (I. 28.) rendelet 2. § e) pontja, valamint a 7. § (1) bekezdésének a) pontja törvénysértő, ezért azt megsemmisítette. Budapest főváros köztársasági megbízottja a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 99. § (1) bekezdése alapján felhívta Budapest Főváros IV. Kerületi Önkormányzatának Képviselő-testületét, hogy a helyi népszavazásról és népi kezdeményezésről alkotott 1/1992. (I. 28.) rendeletében (a továbbiakban: Ör.) a törvényességi ellenőrzés során feltárt törvénysértéseket szüntesse meg. A képviselő-testület a köztársasági megbízott felhívásában foglaltakkal részben egyetértett, s a 17/1992. (X. 6.) rendeletével módosította az Ör.-t. Mivel a módosítás nem érintette az Ör. 2. § e) pontját, valamint a 7. § (1) bekezdés a) pontját, a köztársasági megbízott - az Ötv. 99. § (2) bekezdés a) pontja alapján - az Alkotmánybírósághoz fordult. Az Ör. 2. § e) pontja úgy rendelkezik, hogy a képviselő-testület köteles a helyi népszavazást kiírni a kerületi tagozódás megváltoztatásának kezdeményezése esetén, amelynek kezdeményezője lehet a IV. Kerületi Önkormányzat Képviselő-testülete, valamint a Fővárosi Közgyűlés. Indítványozó jogi álláspontja szerint az Ör.-nek ez a rendelkezése ellentétes a fővárosi és fővárosi kerületi önkormányzatokról szóló 1991. évi XXIV. törvény (a továbbiakban: Ftv.) 6. §-ával, mely szerint a kerületi tagozódás megváltoztatásának kezdeményezésére a Kormány is jogosult, s a helyi népszavazást az érintett kerületi képviselő-testület ebben az esetben is köteles kiírni. Az Ör. 7. § (1) bekezdés a) pontja kimondja, hogy a helyi népszavazást a polgármesternél, írásban kezdeményezheti a képviselők több mint fele. Indítványozó szerint ez a szabályozás ellentétes az Ötv. 47. § (1) bekezdés a) pontjával, melynek értelmében a helyi népszavazást a települési képviselők legalább egynegyede kezdeményezheti. Az Ötv. nem ad felhatalmazást a képviselő-testületnek arra, hogy rendeletében e rendelkezéstől eltérő szabályt állapítson meg, s a népszavazás kezdeményezésére jogosult képviselőknek - a törvény által megkívánt - számát megnövelje. Az Alkotmánybíróság eljárása során azt vizsgálta, hogy a kerületi képviselő-testület rendelkezett-e hatáskörrel az Ör. 2. § e) pontjában, valamint 7. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt jogszabályi rendelkezések megalkotására. Az Ftv. 3. § (3)-(4) bekezdése, valamint 6. §-a alapján a kerületi tagozódás megváltoztatásának kezdeményezése esetén az érintett fővárosi önkormányzatok képviselő-testületei kötelesek a kerületi tagozódás megváltoztatása kérdésében helyi népszavazást kitűzni. Az Ftv. nem ad felhatalmazást a kerületi önkormányzatok képviselő-testületei számára, hogy a kerületi tagozódás megváltoztatása kérdésében a helyi népszavazás elrendelésével kapcsolatosan a törvény rendelkezéseitől eltérő szabályokat állapítsanak meg. Abban az esetben, ha a kerületi tagozódás megváltoztatását a törvény alapján jogosultsággal rendelkező szerv kezdeményezte, a változtatással érintett kerület önkormányzatának képviselő-testülete a törvény idézett rendelkezéseinek megfelelően köteles e kérdésben a helyi népszavazást kitűzni. A népszavazás elrendelésének kötelezettsége ebben az esetben közvetlenül a törvényből származik, a kerületi önkormányzat képviselő-testülete e tárgyban szabályozási jogosultsággal nem rendelkezik. Az Ötv. 47. § (1) bekezdése szabályozza a helyi népszavazás kezdeményezésére jogosultak körét. Az Ötv. e szabálya csak d) pontjában, a választópolgárok kezdeményezési jogosultságának kérdésében ad felhatalmazást a képviselő-testületnek rendeleti szabályozásra. Az a)-c) pontban foglalt rendelkezések kogens szabályok, azoktól eltérő szabályt önkormányzati rendeletben megállapítani nem lehet. Az újpesti önkormányzat képviselő-testülete törvénysértő módon rendelkezett akkor, amikor az Ör. 7. § (1) bekezdés a) pontjában - törvényi felhatalmazás nélkül - az Ötv. 47. § (1) bekezdés a) pontjától eltérően, annál magasabb számban állapította meg a helyi népszavazás kezdeményezésére jogosult települési képviselők körét. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy Budapest Főváros IV. Kerület Önkormányzatának Képviselő-testülete az Ör. 2. § e) pontja, valamint a 7. § (1) bekezdés a) pontjának megalkotása során túllépte a helyi népszavazás szabályozására az Ötv. 50. §-ában adott törvényi felhatalmazás kereteit, ezért az Alkotmánybíróság e rendelkezéseket megsemmisítette.
18
36/1993. (V. 28.) AB határozat Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy Ráckeve város önkormányzatának a helyi népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 7/1992. rendelete 13. §-a törvényellenes, ezért azt megsemmisítette. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy Ráckeve város önkormányzata jogszabálysértő módon bonyolította le 1992. december 20-án a peregi parkerdő fáinak kivágása és üzemanyagtöltő állomás létesítése tárgyában kitűzött helyi népszavazást, ezért a népszavazás eredményét és a ráckevei képviselőtestületnek e népszavazás eredményét megállapító 166/1992. (XII. 22.) határozatát megsemmisítette. Az Alkotmánybíróság felhívja a ráckevei önkormányzatot, hogy a megsemmisített önkormányzati rendeleti előírás helyett ugyanebben a tárgykörben írja ki újból a helyi népszavazást. Az indítványozó azt kifogásolta, hogy Ráckeve város önkormányzatának a helyi népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 7/1992. rendelete (a továbbiakban: Ör.) szerint a helyi népszavazást 7-12 óra között kell lebonyolítani. Arra hivatkozott, hogy ez a szabályozás a helyi önkormányzás népszavazás útján történő gyakorlásának olyan jelentős időbeni korlátozását jelenti, amely törvényellenes. Az alkotmányossági panasz annak megállapítására irányult, hogy a Ráckevén, 1992. december 20-án tartott helyi népszavazásra jogszabálysértő módon került sor. Az indítványozó sérelmezte, hogy a képviselőtestületnek a népszavazást kitűző határozatában a népszavazásra feltett kérdés szövege alapvetően eltér a kezdeményezésben megfogalmazott tárgykörtől. Az indítványozó a helyi népszavazás érvényességét és eredményességét lényegesen befolyásoló körülménynek tekintette, hogy a népszavazásban részvételre jogosultak névjegyzékét pontatlanul állították össze: közös tulajdon esetén pl. csak az egyik házastársat vették fel a névjegyzékbe, a választásra jogosultakat nem értesítették megfelelően a népszavazás időpontjáról, s „az üdülőterületi szavazók névjegyzékét nem a hivatalos földhivatali adatok, hanem az adóbevallások, illetve a telefonigénylések alapján” állították össze. Az indítványozó arra is hivatkozott, hogy a képviselőtestület, illetve a ráckevei választási bizottság a helyi népszavazás előkészítésével, illetve lebonyolításával kapcsolatos kifogásokat érdemben nem vizsgálta. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a helyi népszavazásra vonatkozó önkormányzati rendeleti szabályozás megalkotásakor, valamint a népszavazás lebonyolítása feltételeinek meghatározásával a képviselőtestületnek úgy kell eljárnia, hogy az érintett választópolgároknak a népszavazásban való részvételre legalább egy napot biztosítson. Az Alkotmánybíróság szükségesnek tartja felhívni a figyelmet arra, hogy a helyi önkormányzáshoz való jog másik összetevőjének gyakorlására, a képviselőtestület tagjainak megválasztására vonatkozóan a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló 1990. évi LXIV. törvény (a továbbiakban: Övtv.) azt írja elő, hogy a szavazatokat 6 órától 18 óráig lehet leadni. Az Ör. sérelmezett előírása - ettől eltérően - olyan rövid időtartamot biztosított a szavazásra, amely a választópolgároknak a helyi népszavazáson való részvételét, s ezáltal a népszavazás érvényességét és eredményességét lényegesen befolyásolhatta. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy az Ör. vizsgált rendelkezése törvényellenesen korlátozta a helyi önkormányzás alapjogának helyi népszavazás útján történő gyakorlását, s ezért azt megsemmisítette, és határidő tűzésével kötelezte a ráckevei önkormányzatot alkotmányos rendeleti előírás megalkotására. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a ráckevei önkormányzat az 1992. december 20-án tartott helyi népszavazást jogszabálysértő módon bonyolította le. Ráckevén a lakosság - a Ráckevei Városszépítő és Fejlesztő Egyesület szervezésében - a helyi népszavazás kitűzését a következő kérdésekben kezdeményezte: „1. Ne vágják ki a peregi parkerdő fáit, és ott ne épüljön sem benzinkút, sem más építmény. Maradjon meg erdőnek. Ha mégis épülne Ráckevén benzinkút, úgy az lehetőleg a tervezett Szt. Vendel körút nyomvonalánál épüljön meg. 2. Vágják ki nyugodtan a peregi parkerdő fáit, és ott létesüljön benzinkút és más építmény is.” A ráckevei képviselőtestület - 154/1992. (XI. 27.) határozatával - a népszavazásra feltett kérdést ekképpen fogalmazta meg: „Egyetért-e azzal, hogy Ráckevén a Lacházi úton a képviselőtestület által kijelölt területen, kb. 40-45 fa kivágása árán üzemanyagtöltő állomás létesüljön: igen - nem.”
19 Az Alkotmánybíróság az idézett szövegek egybevetéséből arra a következtetésre jutott, hogy a ráckevei képviselőtestület a kezdeményezésben javasolt népszavazási tárgykört tartalmában lényegesen változtatta meg, és ezzel törvénysértő módon járt el.
22/1993. (IV. 2.) AB határozat Az Alkotmánybíróság a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 46. § (4) bekezdése alkotmányellenességének megállapítása iránti indítványt és megsemmisítésére vonatkozó kérelmet elutasította. Az indítványozó a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 46. § (4) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Az Ötv.-nek az indítványozó által kifogásolt rendelkezése a helyi népszavazásra nem bocsátható önkormányzati ügyek körét állapítja meg. Az indítványozó álláspontja szerint az Ötv.-nek a helyi népszavazást tiltó szabályai sértik az Alkotmánynak a jogállamiságot és a népfelség elvét megállapító 2. § (1) és (2) bekezdését, és ellentétesek az Alkotmány 42. §-ában, valamint 44. § (1) bekezdésében a helyi önkormányzás jogát és annak gyakorlását meghatározó rendelkezésekkel, továbbá a közügyek vitelében való részvétel alapjogát megfogalmazó 70. § (4) bekezdésével is. Az Alkotmánybíróság álláspontja kialakítása során - a vázolt szabályozás alapján - azt vizsgálta, hogy az önkormányzás alapjogának érvényesítésében milyen a képviselet és a népszavazás viszonya, s ezen belül a népszavazás gyakorlása korlátozható-e. Az Alkotmány és az Ötv. vizsgált szabályozása alapján megállapítható, hogy a helyi önkormányzás jogának gyakorlásában - az országos népszavazáshoz hasonlóan - elsődleges a képviselet és a helyi népszavazás kiegészítő jellegű. Az országos népszavazáshoz viszonyítva a helyi népszavazásnál azonban lényegesen mások lehetnek az arányok azáltal, hogy az Ötv. felhatalmazza az önkormányzatokat további kötelező népszavazási tárgykörök meghatározására. Az Ötv. kifogásolt szabályai a helyi népszavazás tiltott tárgyköreit az önkormányzati gazdálkodás alapjául szolgáló költségvetésről való döntésben, a saját bevételi források között kiemelkedő helyet elfoglaló helyi adónemeket, illetőleg mértéküket megállapító rendelet tárgyában, valamint a képviselő-testület hatáskörébe tartozó személyi kérdésekben jelöli meg. E tárgykörök jellegüknél fogva az önkormányzati gazdálkodás és működés alapvető pénzügyi és személyi feltételeit és folytonosságát hivatottak biztosítani. Mivel az eredményes népszavazás a képviseleti szervre kötelező, újabb kitűzése pedig korlátozott, az e tárgyakat érintő nemleges döntés az önkormányzat zavartalan működőképességét veszélyeztetné. Mindezekre tekintettel a helyi népszavazásnak az Ötv. által megállapított korlátozása nem alkotmányellenes, sőt indokolt. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ötv. 46. §-ának a helyi népszavazásra nem bocsátható ügyek körét meghatározó (4) bekezdése nem sérti az Alkotmánynak az önkormányzás alapjogára és annak gyakorlására vonatkozó 42. §-át és 44. § (1) bekezdését. Az Ötv. vizsgált előírásai nem ellentétesek az Alkotmány 2. § (1) és (2) bekezdésével és a 70. § (4) bekezdésével sem.
18/1993. (III. 19.) AB határozat
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 45. § (1) és (2) bekezdése, a 46. § (2) bekezdése, 52. § (3) bekezdésének második mondata és 53. § első mondata alkotmányellenes, ezért azokat megsemmisítette. Az Alkotmánybíróság mulasztásos alkotmányellenességet állapít meg amiatt, hogy a törvényalkotó nem határozta meg a helyi önkormányzás népszavazás útján történő gyakorlásának alapvető feltételeit és biztosítékait.
20 Az indítványozók a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 45. § (1) és (2) bekezdése, valamint a 46. § (1) és (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kezdeményezték. Sérelmezték, hogy az Ötv. 45. § (1) bekezdése csak a településen állandó lakóhellyel rendelkező lakosok részére biztosítja a helyi népszavazásban való részvétel lehetőségét, s így a helyi népszavazásban nem vehetnek részt azok, akik Magyarországon állandó lakóhellyel nem, de az adott településen ideiglenes lakóhellyel rendelkeznek. Álláspontjuk szerint az Ötv.-nek ez az előírása ellentétes az Alkotmány 44. § (1) bekezdésével és áttételesen a 42. §ban, valamint a 70. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezéssel is. Az egyik indítványozó az üdülőtulajdonosoknak a helyi népszavazásban való részvételét szabályozó rendelkezéseket is kifogásolta. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében védett jogbiztonság súlyos sérelmének tekintette, hogy az Ötv. erre irányuló rendelkezései eltérően értelmezhetők, illetve nem adnak egyértelmű jogkövetési lehetőséget az önkormányzatok, valamint az állampolgárok számára. Azt is kifogásolta, hogy az Ötv. nem határozza meg, mi tekinthető üdülőterületet érintő ügynek. Álláspontja szerint a törvénynek ez a hiányossága, valamint az, hogy az Ötv. nem szabályozza a helyi népszavazás érvényességi, eredményességi feltételeit, olyan jogalkotói mulasztás, amely alkotmányellenes. Ez az indítványozó a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását arra hivatkozással is kérte, hogy a jogalkotó az Ötv. megalkotása során nem biztosította a helyi önkormányzás helyi népszavazás útján történő gyakorlását azok számára, akik magyarországi állandó lakóhellyel nem rendelkeznek, de az adott településen - mint ideiglenes lakosok - életvitelszerűen tartózkodnak.
Az Alkotmánybíróság álláspontja kialakítása során elsősorban arra a kérdésre kereste a választ, milyen elvi-elméleti alapja van annak, hogy a helyi népszavazásban és az önkormányzati képviselők választásában részvételre (pontosabban: szavazásra) jogosultak körét azonosnak kell tekinteni, illetve biztosítja-e ezt a törvényi szabályozás. Az Alkotmány 44. § (1) bekezdése egyértelműen úgy rendelkezik, hogy a helyi önkormányzás mindkét módját a választópolgárok gyakorolják. Bár az Ötv. sem 45. §-ában, sem másutt nem nyilvánítja ki, de abból, hogy a 45. § (1) bekezdése a „választópolgár” kifejezés előtt mellőzi a „magyar” jelzőt, az következik, hogy az Ötv. e helyütt feljogosította a helyi népszavazásban (és népi kezdeményezésben) való részvételre a településen vagy Magyarországon másutt tartósan letelepedett és 18. életévét betöltött, azt a nem magyar állampolgárt, akinek állandó lakóhelye a településen van. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság utólagos normakontroll keretében megállapította, hogy az Ötv. 45. § (1) bekezdése sérti az Alkotmány 42. §-át, 44. § (1) bekezdését, és ellentétes az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében megjelölt demokratikus jogállam szerves összetevőjeként szereplő jogbiztonság követelményével is Az Alkotmánybíróság a helyi önkormányzati rendeleti előírások alkotmányosságának utólagos vizsgálata, valamint alkotmányossági panaszok elbírálása alkalmával több olyan esetet tárt fel, amikor a helyi népszavazás önkormányzati rendeleti szabályozása során az Ötv.-nek az üdülőtulajdonosokra vonatkozó, a 45. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezését az önkormányzatok, társadalmi szervezetek, illetve az állampolgárok eltérően értelmezték. Számos jogvita kiindulópontja az, hogy sem az Ötv., sem más törvény nem határozza meg, mi tekinthető üdülőterületet érintő ügynek. Az Ötv. 45. § (2) bekezdésével összefüggésben felmerült az a kérdés is: lehet-e valamely településen bővebb a helyi népszavazásban részvételre jogosultak köre, mint a települési önkormányzati választásra jogosultaké. Az Ötv. 45. § (2) bekezdése olyan személyi kör részére is biztosította a helyi népszavazásban (és népi kezdeményezésben) való részvételi jogot, amelynek tagjai a településen nem rendelkeznek választójoggal. A 45. § (2) bekezdése ugyanis nem választójogot, hanem a helyi önkormányzási jog második megvalósulási formájában, a helyi népszavazásban való részvételi jogot állapított meg az üdülőterületen, az üdülőterületet érintő ügyben az önálló ingatlantulajdonnal rendelkező választópolgárnak akkor is, ha ott nincs állandó lakóhelye. A fentiek alapján megállapítható, hogy a településen állandó lakóhellyel nem rendelkező üdülőtulajdonosok - ha egyéb, a III/1. pontban is jelzett címen a településen nem rendelkeznek választójoggal - nem minősülnek a településen választójoggal rendelkező lakosoknak, vagyis az Ötv. 5. §-a értelmében vett választópolgároknak, és így e § alapján nem illetik meg őket a fenti értelemben vett választópolgárok közössége által gyakorolható önkormányzási jognak sem a képviselők útján gyakorolható összetevője, hiszen saját képviselőket nem választhatnak, a települési képviselők választásában nem vehetnek részt, sem a helyi népszavazáson való részvétellel gyakorolható közösségi jogok. Az Ötv. 45. § (2) bekezdése tehát az 5. §-
21 ban megfogalmazott általános rendelkezéssel ellentétes kivételt tesz a településen választójoggal nem rendelkező üdülőtulajdonosok javára.
67/1992. (XII. 21.) AB határozat Az Alkotmánybíróság a Budapest Főváros XVII. kerületi önkormányzatának a helyi népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 4/1991. (VII. 1.) sz. rendelete 3. §-a törvényellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló kezdeményezést elutasította. A köztársasági megbízott - mivel a törvényességi ellenőrzés keretében kiadott felhívásával a XVII. kerületi képviselőtestület nem értett egyet - az Alkotmánybíróságnál Budapest Főváros XVII. kerülete önkormányzatának a helyi népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 4/1991. (VII. 1.) sz. rendelete (a továbbiakban: Ör.) 3. §-a felülvizsgálatát és megsemmisítését kezdeményezte. Álláspontja szerint a kifogásolt rendelkezés törvénysértő, mivel lehetővé teszi, hogy már a kerület választópolgárainak 30%-át meghaladó részvétel esetén eredményes legyen a helyi népszavazás. Arra hivatkozott, hogy a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) előírásai alapján minden döntéshez legalább a képviselők több mint a felének jelenléte és a jelenlévők több mint a felének egybehangzó szavazata szükséges, mivel csak így érhető el, hogy az önkormányzati döntésekben a lakosság többségének akarata érvényesüljön. Mindezek alapján az indítványozó annak megállapítását kérte, hogy a sérelmezett rendelkezés ellentétes az Ötv. 14. § (1) bekezdésével, valamint a népszavazásról és a népi kezdeményezésről szóló 1989. évi XVII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) bizonyos előírásaival, s ezáltal sérti az Alkotmány 44. § (2) bekezdésében foglaltakat. Az Alkotmánybíróság azt vizsgálta, hogy van-e alkotmányi, vagy törvényi előíráson alapuló alsó határa a népszavazás érvényességi és eredményességi feltételeinek. Ebben a vonatkozásban kizárólag az Ötv. 47. § (1) bekezdés d) pontja vehető figyelembe, amely szerint a helyi népszavazást a polgármesternél kezdeményezheti az önkormányzat rendeletében meghatározott számú választópolgár is, „ami nem lehet kevesebb a választópolgárok tíz százalékánál és nem lehet több a választópolgárok huszonöt százalékánál”. Ebből az következik, hogy az önkormányzat - rendeletében - a választópolgárok 25%-a, vagy annál alacsonyabb (törvényesen 10%-nál mindenképpen nagyobb) számának támogatását is előírhatja a helyi népszavazás kezdeményezéséhez. Ilyen esetben - eltekintve az Ötv. 56. § (2) bekezdésében meghatározott tárgykörtől - a helyi népszavazás érvényességéhez legalább a választópolgároknak a népszavazás kezdeményezéséhez megkívánt számát meghaladó számú választópolgár részvétele szükséges. A jogállam demokráciája alatt a működő demokrácia értendő. Az önkormányzati testület döntési jogköre - valamely jogilag indokolt minimális határtól eltekintve - nem korlátozott a népszavazás érvényességének szabályozásánál. Ez a minimális alsó határ a vizsgált esetben logikusan jelölhető meg a helyi népszavazás kezdeményezésére az Ötv. alapján az adott önkormányzat rendeletében meghatározott választópolgári arányszámban.
56/1992. (XI. 4.) AB határozat Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy Budapest Főváros Erzsébetváros Önkormányzatának a helyi népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 7/1991. (XII. 27.) sz. rendelete 10. § (1) és (2) bekezdése törvénysértő, ezért ezeket a rendelkezéseket megsemmisítette. A megsemmisített rendelkezések e határozatnak a Magyar Közlönyben való közzétételével vesztik hatályukat. Az Alkotmánybíróság felhívja Budapest Főváros Erzsébetváros Önkormányzatát, hogy a megsemmisített önkormányzati rendeleti előírások helyett e határozat kézhezvételétől számított 60 napon belül alkosson új, alkotmányos rendelkezéseket.
22 A köztársasági megbízott - miután a törvényességi ellenőrzés keretében kiadott felhívásával az erzsébetvárosi képviselőtestület nem értett egyet - az Alkotmánybíróságnál Budapest Főváros Erzsébetváros Önkormányzatának a helyi népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 7/1991. (XII. 27.) sz. rendelete (a továbbiakban: Ör.) 2. § (4) bekezdése, a 7. § (1) és (3) bekezdése, valamint a 10. § (1) és (2) bekezdése felülvizsgálatát és megsemmisítését kezdeményezte. Álláspontja szerint az Ör. 2. § (4) bekezdése ellentétes az: Ötv. 47. § (3) bekezdésével. Ez a rendelkezés az Ör. 2. § (2) bekezdésében foglalt feltételeknek meg nem felelő, helyi népszavazásra irányuló kezdeményezés elutasítására a polgármestert hatalmazza fel. Az Ör. 7. § (1) bekezdése az indítványozó szerint a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 18. § (2) bekezdésébe ütközik, mert megszövegezésére nem a magyar nyelv szabályainak megfelelően került sor. E § (3) bekezdésével szemben azt kifogásolta, hogy a népszavazásra kerülő kérdés megfogalmazásában a képviselőtestület tagjain kívül a helyi választási elnökség és a kezdeményezők által választott bizottságot is be kell vonni. Arra hivatkozott, hogy ez a rendelkezés sérti az Ötv. 47. § (3) bekezdését, mivel a képviselőtestület a népszavazásra irányuló kezdeményezésről, s nem a népszavazásra feltett kérdés megfogalmazásáról dönt. Az Ör. 10. § (1) és (2) bekezdése véleménye szerint ellentétes a népszavazásról és a népi kezdeményezésről szóló 1989. évi XVII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 28. § (1) bekezdésében, valamint az Ötv. 14. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezéssel. Az Ör. előírásai a helyi népszavazás érvényessége és eredményessége feltételeit ugyanis nem a lakosság egyszerű többsége akaratához kötik. Az Alkotmánybíróság szerint a képviselőtestületnek a helyi népszavazás kiírásához való kizárólagos joga magába foglalja az. Ötv. 46. §-ában és 47. § (1) bekezdése szerinti előírásainak megfelelő helyi népszavazásra irányuló kezdeményezés elfogadására vonatkozó kizárólagos döntési jogát is. Mindezek alapján nincs akadálya annak, hogy a helyi népszavazásra irányuló, de kezdeményezésnek nem minősülő javaslatot a polgármester visszautasítsa. A polgármesternek ugyanis az Ötv. 47. § (1) bekezdéséből fakadó joga és kötelessége, hogy az arra jogosultaktól az Ötv.-ben meghatározott tárgykörökre vonatkozó helyi népszavazásra irányuló kezdeményezést átvegye. Joga és kötelessége viszont az is, hogy a kezdeményezésnek nem minősülő beadványt visszautasítsa. Mivel az Ör. 2. § (4) bekezdése csak abban az esetben teszi lehetővé a polgármester számára a „kezdeményezés” elutasítását, ha az nem felel meg az Ör. [az Ötv. 47. § (1) bekezdés d) pontja alapján alkotott] előírásának, vagyis nem minősül a helyi népszavazásra irányuló kezdeményezésnek, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében megalapozatlannak tartotta. Az Alkotmánybíróság az indítványozónak a Jat. 18. § (2) bekezdésére való hivatkozását az Ör. 7. § (1) bekezdése vonatkozásában nem vizsgálta, mivel a kifogásolt szövegezési hiányosságot elíráson alapuló nyelvtani hibának, s nem érdemi alkotmányossági problémának tekintette. A köztársasági megbízott azt is sérelmezte, hogy a népszavazáson szereplő kérdés megfogalmazásába az Ör. 7. § (3) bekezdése szerint a képviselőtestület tagjain kívül a helyi választási elnökség és a kezdeményezők által választott bizottságot is be kell vonni. Ez nem minősül törvénysértésnek, hiszen a népszavazás tárgyát a kezdeményezők határozzák meg. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a népszavazás kitűzése nemcsak a népszavazás időpontjának, helyszínének meghatározását, hanem a feltett kérdés szakszerű, pontos, egyértelműen megválaszolható megfogalmazását is jelenti. Ezért semmiképpen sem törvénysértő az Ör.-nek az az előírása, amely úgy rendelkezik, hogy a helyi népszavazásra feltett kérdés megfogalmazásába a jogszabályszerű lebonyolításért felelős képviselőtestület tagjait, illetve a helyi választási elnökség és a kezdeményezők által választott, az Ör. 5. § (2) bekezdése szerint az aláírásokat tartalmazó ívek hitelesítésével is megbízott bizottság tagjait is be kell vonni. Az Alkotmánybíróság az Ör.-nek a népszavazás érvényessége és eredményessége feltételeit megállapító 10. § (1) és (2) bekezdése alkotmányellenességet megállapító határozatát az indítványban hivatkozott indokoktól eltérően az Ötv. 56. § (2) bekezdése sérelmére alapozta. A 2263/B/1991/6. AB határozatban az Alkotmánybíróság már rámutatott a következőkre: „ha a helyi népszavazásra vonatkozó önkormányzati rendelet az érvényesség és az eredményesség feltételeit valamennyi számításba vehető tárgykörre nézve megkülönböztetés nélkül, tehát egységesen határozza meg, nem állapíthat meg az Ötv. 56. §-ában előírtnál alacsonyabb érvényességi és eredményességi feltételt”.
23
50/1992. (IX. 26.) AB határozat Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy Tiszaderzs községben az 1992. augusztus 16-án tartott helyi népszavazás kiírása törvénysértő volt. Az Alkotmánybíróság megállapítja a helyi népszavazást kitűző és a népszavazás eredményét megállapító képviselőtestületi határozatok semmisségét. Az Alkotmánybíróság a helyi népszavazás jogszabálysértő lebonyolítása miatt benyújtott alkotmányossági panaszt visszautasította. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy Tiszaderzs képviselőtestülete elmulasztotta a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 50. §-ában meghatározott jogalkotási feladatának teljesítését és ezzel alkotmányellenességet idézett elő. Felhívja Tiszaderzs Község Önkormányzata Képviselőtestületét, hogy 1993. június 30-ig önkormányzati rendeletben szabályozza a helyi népszavazás és népi kezdeményezés feltételeit és eljárási rendjét. Az Alkotmánybírósághoz benyújtott alkotmányossági panasz annak megállapítására irányult, hogy Tiszaderzsen, 1992. augusztus 16-án tartott helyi népszavazás kitűzésére és lebonyolítására jogszabálysértő módon került sor. Az indítványozó szerint a helyi népszavazás kitűzése sérti a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) előírásait, mivel arról a polgármester, majd a határozatképtelen képviselőtestület döntött. A népszavazás kiírásával összefüggő súlyos eljárási fogyatékosságok mellett arra is hivatkozott, hogy a lebonyolítás és az eredmény megállapítása is jogszabálysértő módon történt. Az alkotmányossági panasz kérelmet tartalmazott arra vonatkozóan is, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a képviselőtestület mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességét, mivel az nem alkotott önkormányzati rendeletet a helyi népszavazás és népi kezdeményezés részletes feltételeiről és eljárási rendjéről. Az indítványozó kezdeményezte a tiszaderzsi önkormányzatnak a szervezeti és működési szabályzatról szóló 1. sz. rendelete (a továbbiakban: SzMSz.) XIV. fejezet 2. pontja alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését, mivel az téves törvényi hivatkozást tartalmaz. Az Alkotmánybíróság az Alkotmány, az Ötv., az SzMSz., valamint az alkotmányossági panasz mellékleteként benyújtott iratok alapján alakította ki álláspontját. A tiszaderzsi népszavazás először a polgármester, majd - a köztársasági megbízott törvényességi észrevételét követően - határozatképtelen képviselőtestület tűzte ki. Az 1992. augusztus 15-én tartott ülésén ugyanis a kilenc képviselőtestületi tagból négyen vettek részt. A négy képviselő egyhangúan hozott döntése pedig nem tekinthető érvényes képviselőtestületi határozatnak. Tiszaderzs Önkormányzatának Képviselőtestülete nem alkotott önkormányzati rendeletet a helyi népszavazásról és népi kezdeményezésről. Az SzMSz. XIV. fejezete két pontban utal a helyi népszavazásra. Az 1. pont szerint „a képviselőtestület köteles kitűzni a helyi népszavazást, ha azt a választópolgárok 20%-a kezdeményezi”. A képviselőtestület 1992. augusztus 15-i - az előbbiekben kifejtettek szerint határozatképtelen - ülésének jegyzőkönyvéből kitűnik, hogy a helyi népszavazást csupán a választópolgárok 10-15%-a kezdeményezte. A népszavazás kitűzése - működésrendileg szabályos képviselőtestületi döntés esetén is - az SzMSz. idézett előírásába ütközött volna. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította a helyi népszavazást kiíró képviselőtestületi határozat semmisségét. Az indítványozó a helyi népszavazás jogszabálysértő lebonyolításának megállapítását is kezdeményezte. Az Alkotmánybíróság már több döntésében, így a 668/H/1991. ügyszámú határozata indokolásában is rámutatott, „ha az önkormányzat nem élt a helyi népszavazás eljárási rendjének önálló szabályozására a helyi önkormányzatokról szóló törvény által adott felhatalmazással, hanem a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló törvény rendelkezéseit rendelte a népszavazás során alkalmazni, köteles a népszavazást olyan módon megszervezni, hogy a törvény előírásainak érvényesülése biztosított legyen”.
24 Mivel azonban a helyi népszavazás kitűzése semmis volt, s az Ötv. és az SzMSz. rendelkezéseinek megfelelő helyi népszavazásnak minősülő eseménysorozat sem zajlott le, így annak eredménye sem születhetett. A Tiszaderzs községben 1992. augusztus 16-án tartott ún. „helyi népszavazás” eredményét megállapító „képviselőtestületi határozat” egyrészt azért semmis, mert négy helyi önkormányzati képviselő olyan ülése nyilvánította ki az eredményt, amely nem minősül képviselőtestületi ülésnek, és olyan népszavazás eredményét állapította meg, amelyet nem az arra jogosult tűzött ki. Az Alkotmánybíróság a semmis helyi népszavazás lebonyolításának egyéb megnyilvánulási formáit nem vizsgálta. Ezért az ezek jogszabálysértő voltának megállapítására irányuló alkotmányossági panaszt visszautasította. A képviselőtestület jogalkotói feladata elmulasztásával nemcsak az Ötv. előbb említett rendelkezését sértette. Az Alkotmány 44. § (1) bekezdése szerint „a választópolgárok a helyi önkormányzást az általuk választott képviselőtestület útján, illetőleg helyi népszavazással gyakorolják”. Tiszaderzs képviselőtestülete a helyi népszavazás és népi kezdeményezés szabályait megállapító önkormányzati rendelet megalkotásának elmulasztásával a választópolgároknak a helyi önkormányzáshoz való alkotmányos joga helyi népszavazás útján történő gyakorlását is akadályozta.
48/1992. (IX. 26.) AB határozat Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy Kerepestarcsa Nagyközség Önkormányzata jogszabálysértő módon bonyolította le 1992. január 12-én a községegyesítés megszüntetésének kezdeményezésére irányuló helyi népszavazást, ezért a népszavazás eredményét és a kerepestarcsai képviselőtestületnek a népszavazás eredményét megállapító 1/1992. sz. határozatát megsemmisítette. Az Alkotmánybíróság felhívja a kerepestarcsai önkormányzatot, hogy e határozata kézhezvételétől számított 60 napon belül ugyanebben a tárgykörben írja ki újból a népszavazást. Az Alkotmánybírósághoz benyújtott alkotmányossági panasz annak megállapítására irányult, hogy a Kerepestarcsán, 1992. január 12-én tartott helyi népszavazásra jogszabálysértő módon került sor. Az indítványozók arra hivatkoztak, hogy az önkormányzatnak a helyi népszavazás előkészítésével és lebonyolításával megbízott szervei megsértették a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló 1990. évi LXIV. törvény (a továbbiakban: Övtv.) előírásait. Kerepestarcsa Nagyközség Önkormányzatának a szervezeti és működési szabályzatról szóló 1991. évi 5. sz. rendelete (a továbbiakban: SzMSz.) ugyanis a helyi népszavazás lebonyolítása során e törvényt rendelte alkalmazni. Az alkotmányossági panaszt benyújtók kifogásolták, hogy a választási szervek tagjai csak a kitűzött időpont előtt 3 nappal kaptak tájékoztatást a népszavazásról. A polgármesteri hivatal saját döntésével 3 fővel megnövelte a választási bizottság létszámát. Sérelmezték azt is, hogy az ún. kiértesítőn - amelyet a népszavazás előtt 2-3 nappal kapott kézhez a lakosság - nem szerepelt a népszavazás témája, s a szavazólap szövegezése is megtévesztő volt. A választási bizottság - szúrópróbaszerűen végzett ellenőrzése során - megállapította, hogy a választók névjegyzékébe elhalt személyeket is felvettek. Súlyos tévedést tapasztaltak a választópolgárok sorszámozásánál. Kifogásolták, hogy a névjegyzékben üdülőtulajdonosokat is szerepeltettek. A népszavazás tisztaságát súlyosan sértő cselekménynek tekintették az indítványozók, hogy a település polgármestere a távolmaradásra buzdította a lakosságot. Az egyik szavazókör szavazatszámláló bizottságának tagjával szemben pedig összeférhetetlenségi kifogást fogalmaztak meg. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a kerepestarcsai önkormányzat az 1992. január 12-én tartott helyi népszavazás lebonyolítása során több jogszabálysértést követett el.
25 Az Alkotmánybíróság 668/H/1991. ügyszámú határozatának indokolása szerint „ha az önkormányzat nem élt a helyi népszavazás eljárási rendjének önálló szabályozására a helyi önkormányzatokról szóló törvény által adott felhatalmazással, hanem a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló törvény rendelkezéseit rendelte a népszavazás során alkalmazni, köteles a népszavazást olyan módon megszervezni, hogy a törvény előírásainak érvényesülése biztosított legyen”. Az Alkotmánybírósághoz benyújtott iratokból megállapítható, hogy a választási bizottság tagjainak (és általában a választópolgároknak) az értesítésére a helyi népszavazás előtt 2-3 nappal került sor. Az Övtv. 19. § (2) bekezdés a) pontja úgy rendelkezik, hogy a helyi választási bizottság „hirdetményt tesz közzé - legkésőbb a szavazást megelőző 40 nappal - a választás napjáról, a választással kapcsolatos tudnivalókról...” A választási bizottság kiegészítése pedig az Övtv. 15. § (1) bekezdésének sérelmével történt. Ez a jogszabályi előírás ugyanis a következőket állapítja meg: „A szavazatszámláló bizottság titkárát és két tagját, továbbá a helyi választási bizottság titkárát és négy tagját a helyi képviselőtestület választja meg. Személyükre - a pártok és társadalmi szervezetek javaslataira is figyelemmel - a jegyző tesz indítványt. A képviselőtestület póttagot is választhat. Ha a képviselőtestület nem ülésezik vagy működésében akadályozott, hatáskörét az általa kijelölt bizottság látja el.” Az Övtv. mellékletei mintákat tartalmaznak a szavazólapokra. Az itt szereplő ajánlás szerint szavazni a jelölt neve melletti körben elhelyezett két egymást metsző vonallal lehet. A szavazólap szövegezése és a szavazásról való tájékoztatás formája sem felelt meg az Övtv. mellékletében megállapított mintának, s az Alkotmánybíróság álláspontja szerint ez megtéveszthette a választópolgárokat. Mivel a helyi népszavazás előkészítése, lebonyolítása során elkövetett, az előbbiekben említett jogszabálysértések alkalmasak voltak arra, hogy a helyi népszavazás érvényességét és eredményességét lényegesen befolyásolják, ezért az Alkotmánybíróság a népszavazás eredményét és az azt megállapító képviselőtestületi határozatot megsemmisítette, s az önkormányzatot a helyi népszavazás újbóli kitűzésére hívta fel.
45/1992. (IX. 26.) AB határozat Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy Kompolt község polgármestere - 1992. március 18-án kelt 169-5/1992. számú értesítésével - jogszabálysértő módon utasította el a Kál és Kompolt községeket egyaránt érintő Kompolt utca Kompolt községhez tartozó területrésze átadása tárgyában kezdeményezett helyi népszavazás elrendelését. A polgármesteri értesítés megsemmisítése mellett az Alkotmánybíróság felhívja Kompolt község önkormányzati képviselőtestületét arra, hogy a lakott utcarész átadása ügyében a helyi népszavazás elrendelésére irányuló lakossági kezdeményezést - e határozat kézhezvételétől számított 30 napon belül - tárgyalja meg, és hozzon a helyi népszavazás elrendeléséről törvényes határozatot. A Kompolt utca egyik oldala Kompolt község, másik oldala pedig Kál nagyközség lakott területe. A kompolti településrész választópolgárainak túlnyomó hányada 1992. január 19-én - melyet pontosított szöveggel 1992. február 21-én megismételt - népszavazás kiírását kezdeményezte az utca kompolti részének Kál nagyközséghez csatolása céljából. Később az átadásban érintett választópolgárok többsége a kérelmét visszavonta, a megmaradó kezdeményezők számaránya azonban még mindig meghaladta a választópolgárok 25%-át. Ezt követően a kezdeményezők képviselőinek a község polgármestere 1992. március 18-i keltezéssel olyan írásbeli tájékoztatást adott, hogy „a Kompolt utca lakóinak többsége, az Önök által benyújtott gyűjtőíven szereplő aláírását visszavonta”, s ezért „a népszavazás kitűzését Önkormányzatunk nem tartja indokoltnak”. A polgármester intézkedését -a következő havi ülésén - a képviselőtestület „jóváhagyólag tudomásul vette”. A polgármesteri értesítés kézhezvételét követő tizenöt napi határidőn belül az indítványozók alkotmányossági panaszt nyújtottak be az Alkotmánybírósághoz, kérve az önkormányzati képviselőtestület népszavazás kiírására való kötelezését. Az Alkotmánybíróság az alkotmányossági panaszt megalapozottnak találta. Az Ötv. 47. § (1) bekezdése szerint a polgármesternél helyi népszavazást kezdeményezhet „...d) az önkormányzati rendeletében meghatározott számú választópolgár, ami nem lehet kevesebb a választópolgárok 10%-ánál és nem lehet több a választópolgárok 25%-ánál”. Kompolt község képviselőtestülete még nem hozott rendeletet a helyi
26 népszavazásról. Ha azonban meg is alkotta volna rendeletét, az Ötv. idézett rendelkezése folytán az érintett választópolgárok 25%-át meghaladó kezdeményezői létszámminimumot akkor sem írhatott volna elő. A képviselőtestület által utólag jóváhagyott polgármesteri értesítés a népszavazást kezdeményezők számát azonosnak vette a le nem bonyolított népszavazás átadást igenlő szavazóinak feltételezett számával. Ezért - hatáskörét is túllépve - tartalmilag a helyi népszavazás elrendelését jogszabálysértő módon elutasította. Az Ötv. 47. § (3) bekezdése azt írja elő, hogy a „helyi népszavazásra irányuló kezdeményezésről a képviselőtestület a legközelebbi ülésen, de legkésőbb egy hónapon belül határoz. A helyi népszavazást az elrendelésétől számított két hónapon belül kell megtartani”. Miután nemcsak az alkotmányossági panasz benyújtói, hanem a polgármester összesítése szerint is az érintett településrész választópolgárainak több mint 25%-a kezdeményezte a helyi népszavazást, az önkormányzati képviselőtestület köteles lett volna a helyi népszavazást törvényes határidőn belül kitűzni, s megtartásáról gondoskodni. Mulasztásával, illetve a téves és jogszerűtlen polgármesteri intézkedés jóváhagyásával megsértette az Ötv. 47. §-ának a népszavazás kezdeményezése esetére kötelező előírásait. A népszavazás törvényes kezdeményezése, kitűzése és lebonyolítása természetesen nem jelenti egyben a népszavazás eredményességét is. Lakott területrész átadásához ugyanis az Ötv. 56. § (2) bekezdése megkívánja az ott lakó választópolgárok - falugyűlésen vagy népszavazáson kinyilvánított - többségi támogatottságát.
41/1992. (VII. 16.) AB határozat Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy Inárcs Község Önkormányzata 1/1990. számú rendelete 26. § (3) bekezdése alkotmányellenes, ezért azt megsemmisítette. Az Alkotmánybíróság az Inárcs Fő út 229-275. hsz.-ig terjedő területrész átadása ügyében 1992. február 15-én tartott helyi népszavazás eredményét és az inárcsi képviselőtestületnek e népszavazás eredményét megállapító 4/1992. számú határozatát megsemmisítette. Az indítványozó Inárcs Község Önkormányzata 1/1990. számú rendelete (a továbbiakban: Ör.) 26. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint a kifogásolt rendelkezés a helyi népszavazás érvényessége és eredményessége feltételeit úgy határozza meg, hogy nem teszi lehetővé a népakarat tényleges érvényesülését és meghiúsítja a helyi önkormányzás népszavazás útján történő gyakorlását. Az alkotmányossági panasz annak megállapítására irányult, hogy az Inárcson 1992. február 15-én tartott helyi népszavazás lebonyolítására jogszabálysértő módon került sor. Az indítványozó azt sérelmezte, hogy az inárcsi képviselőtestület a helyi népszavazást 8 és 10 óra közötti időtartamban tűzte ki. Az indítvány kérelmet tartalmazott arra vonatkozóan is, hogy az Alkotmánybíróság semmisítse meg a helyi népszavazási eredményt alkotmányellenes önkormányzati rendeleti előírás alapján megállapító képviselőtestületi határozatot, s kötelezze az inárcsi önkormányzat képviselőtestületét az Alkotmánynak megfelelő rendelkezés alkotására, s ennek figyelembevételével a helyi népszavazás eredményének újbóli megállapítására. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ör. sérelmezett rendelkezése szerint akkor érvényes és eredményes a helyi népszavazás, ha az érintett választópolgárok 80%-a érvényesen szavazott és az érvényesen szavazók 90%-a azonos tartalmú szavazatot adott le. Ez az önkormányzati rendeleti szabályozás mind a részvétel nagysága (az érvényesség), mind a szavazás eredményességét eldöntő hányad tekintetében olyan előírást tartalmaz, amely
27 akadályozza az érintett választópolgárok egyszerű többségi akaratának érvényesülését, s a helyi önkormányzás jogának gyakorlását. A vizsgált helyi népszavazás lakott területrész átadásának kezdeményezésére irányult. Amint arra az Alkotmánybíróság a 2263/B/1991/6. ügyszámú határozatában rámutatott, az Ötv. kizárólag ebben a népszavazási tárgykörben állapította meg az érvényesség és az eredményesség feltételeit, mégpedig úgy, hogy az érintett választópolgárok többségének azonos tartalmú szavazatához fűzött jogkövetkezményt. Az Ör. indítvánnyal támadott rendelkezése - mivel az Ötv. 56. §(2) bekezdésében meghatározottnál lényegesen magasabb arányt szabott meg az érvényesség és eredményesség feltételeként - megakadályozta, hogy az összes érintett választópolgár egyszerű többsége azonos tartalmú szavazatával érvényes és eredményes legyen a helyi népszavazás. A kifogásolt előírás ezért ellentétes az Ötv. 56. § (2) bekezdésével. Az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése szerint „a helyi képviselőtestület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal”. Az Ötv. 50. §-a felhatalmazta a képviselőtestületet, hogy önkormányzati rendeletben szabályozza a helyi népszavazás részletes feltételeit és eljárási rendjét. A lakott területrész átadására vonatkozóan azonban - a már említettek szerint - az Ötv. további rendelkezéseket határoz meg. E népszavazási tárgykör ettől - nevezetesen az 56. § (2) bekezdésében foglaltaktól - eltérő tartalmú önkormányzati rendeleti szabályozása alkotmányellenes és ezért megsemmisítésre szorult. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az inárcsi önkormányzat az 1992. február 15-én tartott helyi népszavazás lebonyolítása során jogszabálysértést követett el. Az Ötv. - az említett 50. §-ával - a helyi önkormányzatokra bízta a népszavazás eljárási rendjének szabályozását is. Az Ör. idézett 26. § (4) bekezdése a helyi népszavazás lebonyolításának rendjére az Övtv. előírásait rendelte alkalmazni. Ezzel a helyi önkormányzat vállalta, hogy a népszavazás során biztosítja az e törvényben a szavazás lebonyolításával kapcsolatosan meghatározott feltételeket. Az Övtv. szerint a szavazatokat 6 órától 18 óráig lehet leadni. Az Ör. - ettől eltérően - olyan rövid időtartamot biztosított a szavazásra, amely a választópolgároknak a helyi népszavazáson való részvételét, s ezáltal a népszavazás érvényességét és eredményességét lényegesen befolyásolhatta. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy Inárcs Község Önkormányzata az 1992. február 15-én tartott népszavazás lebonyolítása során jogszabálysértést követett el, amikor nem biztosította az Övtv. 31. § (3) bekezdésében foglaltak érvényesülésének feltételeit.
40/1992. (VII. 16.) AB határozat Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy Telki Község Önkormányzata helyi népszavazásról szóló 1991. évi 1. számú rendeletének az 1992. évi 3. számú rendelet 1. §-ával módosított 7. §-a alkotmányellenes, ezért ezt a rendelkezést hatálybalépése időpontjára visszamenőleg megsemmisítette. Az Alkotmánybíróság Telki Község Önkormányzata Képviselőtestületének a Telki Újtelep Budajenő községhez csatolása tárgyában 1991. augusztus 25-én megtartott helyi népszavazás eredményét megállapító határozatát megsemmisítette. Az indítványozó Telki Község Önkormányzata 1991. évi 1. számú rendeletének (a továbbiakban: Ör.) az 1992. évi 3. számú rendelete (a továbbiakban: Örm.) 1. §-ával módosított 7. §-a alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint az Örm.-nek a helyi népszavazás eredménye megállapítását szabályozó előírása sérti a demokratikus döntésalkotás lehetőségét, mivel megakadályozza, hogy a választópolgárok egyszerű többségének akarata érvényesüljön. Az indítvány kérelmet tartalmazott arra vonatkozóan is, hogy az Alkotmánybíróság semmisítse meg a Telki Újtelep Budajenő községhez csatolása tárgyában 1991. augusztus 25-én tartott helyi népszavazás eredményét megállapító képviselőtestületi határozatot. Az Alkotmánybíróság megállapításai az alábbiak. Az Örm. az érintett választópolgárok több mint felének (55%-ának) részvételét, de nem az összes érintett választópolgár, hanem csak az érvényesen szavazók 55%-ának azonos tartalmú válaszát kívánta meg az érvényesség
28 és az eredményesség feltételeként. Mivel az Örm. ily módon nem biztosította az Ötv. már idézett 56. § (2) bekezdésében megkívánt érvényességi és eredményességi követelmények érvényesülését, nem zárta ki azt sem, hogy a helyi népszavazás során az érintett választópolgárok kisebbsége gyakorolja az önkormányzás jogát. A kifogásolt önkormányzati rendelet mellőzte a helyi népszavazás érvényességi és eredményességi feltételeinek differenciált szabályozását, s így az Örm. 1. §-ában foglalt előírásokat rendelte alkalmazni lakott területrész átadásának kezdeményezésére irányuló helyi népszavazás során is. Az Örm.-nek az a rendelkezése azonban erre a népszavazási tárgykörre nem alkalmazható. Az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése szerint „a helyi képviselőtestület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal.” Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a sérelmezett rendelkezés az Ötv. 56. § (2) bekezdésébe ütközik, ezért megsemmisítésre szorul. Az Ör. 7. §-ának eredeti, az Örm. 1. §-ával történt módosítást megelőzően hatályos szövege az érintett választópolgárok 80%-ának megjelenését, s a megjelentek 66%-ának azonos tartalmú szavazatát írja elő az érvényesség és az eredményesség feltételeként. Az előbbiekben kifejtettek szerint ez az önkormányzati rendeleti előírás is alkotmányellenes rendelkezést tartalmazott.
23/1992. (IV. 21.) AB határozat Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Kál Nagyközség Önkormányzatának Képviselőtestülete által a helyi népszavazásról és népi kezdeményezésről alkotott 1/1991. (I. 15.) rendelet 19. § (1) bekezdésének „- a terület választópolgárainak több mint 2/3-a megjelent a szavazáson”fordulata alkotmánysértő, ezért e rendelet e rendelkezését megsemmisítette. Az Alkotmánybíróság a Kál nagyközségben 1991. február 3-án megtartott népszavazás lebonyolítása során elkövetett jogszabálysértések megállapítása, valamint a népszavazás eredményének megsemmisítése iránt benyújtott alkotmányossági panaszt elutasítja. A Heves Megye Tanács 44/1980. határozatával 37 ha 3931 m2 terület Kompolt község belterületéből a nagyközségi közös tanács székhelyközségének, Kálnak a területéhez csatolt. 1990. november 5-én a területrész választói népszavazás elrendelését kezdeményezték Kál Nagyközség Önkormányzatának Képviselőtestületénél a területrésznek Kompolt község területéhez való visszacsatolása érdekében. A választópolgárok kezdeményezése alapján a képviselőtestület 1990. december 4-én tartott ülésén döntött a népszavazás elrendeléséről. Az 1991. február 3-án megtartott helyi népszavazáson a területrész választópolgárainak 47,3%-a vett részt, és a területrész Kompolt Község Önkormányzatának való átadása mellett szavazott a területrész választópolgárainak 42,1%-a. A népszavazáson résztvevő és a feltett kérdésre azonos tartalmú választ adó választópolgárok aránya nem felelt meg a Kál Nagyközség Önkormányzatának Képviselőtestülete által, a helyi népszavazásról és népi kezdeményezésről alkotott 1/1991. (I. 15.) rendelet 19. §-ában a népszavazás érvényességére és eredményességére megállapított követelményeknek. Ezért a népszavazás érvénytelennek és eredménytelennek minősült. A népszavazást követően indítványozó a népszavazás lebonyolítása során elkövetett jogsértések, valamint a népszavazás eredményének jogsértő megállapítása miatt 1991. február 11-én beadvánnyal fordult a Heves Megyei Bírósághoz. A bíróság 1991. február 12-én kelt Pk. 20.113/1991/2. végzésében megállapította hatáskörének hiányát és az alkotmányossági panaszt megküldte az Alkotmánybírósághoz. A beadvány két indítványt tartalmaz. 1. Az indítványozó kéri a népszavazásról és népi kezdeményezésről alkotott 1/1991. (I. 15.) önkormányzati rendelet 19. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését. Álláspontja szerint a vitatott rendelkezés, amely kimondja, hogy a népszavazás akkor érvényes és eredményes, ha a terület választópolgárainak több, mint 2/3-a megjelent a szavazáson és a terület választópolgárainak több, mint fele érvényesen, a megfogalmazott kérdésre azonos választ adott, túlzottan magas, mind a választási törvényektől, mind az országos népszavazásról szóló törvény által előírtaktól eltérő, szinte teljesíthetetlen követelményekhez köti a népszavazás
29 érvényességének és eredményességének megállapítását. A rendeletnek ez a szabálya alkotmánysértő módon korlátozza az állampolgároknak a helyi önkormányzásban való részvételét biztosító alkotmányos jogait. 2. Az indítvány tartalmaz alkotmányossági panaszt is. A panaszos kifogásolja, hogy a népszavazás lebonyolítása során több jogszabálysértés történt: - a helyi önkormányzat nem tájékoztatta megfelelő időben, megfelelő módon a népszavazás kiírásáról, valamint a népszavazásra bocsátott kérdésről a kezdeményezőket, illetőleg az érintett településrész választópolgárait; - nem tették lehetővé, hogy a népszavazást kezdeményezők képviselőket delegálhassanak a szavazás törvényességének megfigyelésére; - a késői és hiányos tájékoztatás miatt a népszavazást kezdeményezők nem tudták kellőképpen ellensúlyozni a községben a településrésznek megtartása érdekében folytatott kampányt. Miután indítványozók álláspontja szerint a népszavazás eredményének megállapítása alkotmánysértő jogszabályi rendelkezésen alapul, kérik annak megsemmisítését. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a nem tekinthető alkotmányosnak a jogi szabályozás akkor, ha olyan feltételeket ír elő a népszavazás érvényességének és eredményességének megállapításához, amelyek alkalmasak annak meghiúsítására, hogy a népszavazás során az érdekelt választópolgárok többségének az akarata jusson érvényre. Kál Nagyközség Önkormányzatának Képviselőtestülete által alkotott 1/1991. (I. 15.) rendelet 19. § (1) bekezdése kimondja, hogy a népszavazás akkor érvényes, ha a terület választópolgárainak több mint 2/3-a megjelent a szavazáson. E rendelkezés alapján érvénytelennek minősül a népszavazás akkor is, ha a terület választópolgárainak többsége - több mint fele - a feltett kérdésre azonos tartalmú választ adott, de a szavazáson megjelentek száma nem éri el a szavazásban való részvételre jogosultak 2/3-át. E szabályozás mellett a többség akaratának érvényesülését a kisebbség érdektelensége megakadályozhatja. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság e rendelet 19. § (1) bekezdésének „a terület választópolgárainak több mint 2/3a megjelent a szavazáson” fordulatát megsemmisítette. A helyi népszavazás a helyi lakosság akaratának érvényesítését jelenti a helyi önkormányzásban. Az érvényes és eredményes népszavazás eredménye önkormányzati döntésnek minősül, s köti a képviselőtestületet. Ennek megfelelően nem tekinthető alkotmányellenesnek, összhangban áll a helyi népszavazás Alkotmányban meghatározott rendeltetésével az a szabályozás, amely a népszavazás eredményességének megállapítását az érintett területen lakó választópolgárok többségének egybehangzó szavazatához köti. Az Alkotmányossági panasz megalapozatlan. Az alkotmányossági panasz fő kifogása a népszavazás során követett eljárással kapcsolatosan az, hogy az önkormányzat szervei, valamint a választási bizottság a népszavazás kezdeményezőit nem vonta be a népszavazás lebonyolításába. Nem kaptak írásbeli értesítést a népszavazás előkészítésével kapcsolatos döntésekről, nem kaptak lehetőséget arra, hogy a szavazás törvényességének ellenőrzésére a választási szervek mellé képviselőket delegáljanak. A megküldött iratok alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a népszavazási eljárás során az önkormányzati rendelet előírásának megfelelően a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló 1990. évi LXIV. törvény szabályai szerint jártak el. E törvény a választási eljárás rendjét szabályozza. Megalkotása során a törvényhozó nem volt, mert nem is lehetett tekintettel a népszavazási eljárás sajátosságaira, így nem tartalmaz a népszavazás kezdeményezőinek az eljárásban való részvételét biztosító szabályokat. Ennek megfelelően sem az önkormányzat szervei, sem a választási bizottság nem követett el törvénysértést akkor, amikor nem tette lehetővé a népszavazás kezdeményezőinek a népszavazás lebonyolításában való részvételt. Az Alkotmánybíróság megállapította azt is, hogy a panaszban foglalt több megállapítás nem felel meg a valóságnak. Megállapítható, hogy az önkormányzat a választópolgárok tájékoztatásáról gondoskodott (hirdetmény, a képviselőtestület 2 napos közmeghallgatási napirendet hirdetett e tárgyban, kopogtatócédula). Az Ötv. 56. § (1) bekezdése alapján területrész átadása, átvétele az érintett képviselőtestületek megállapodásának a tárgya. Lakott területrész esetén a megállapodás érvényességi kelléke az ott lakó választópolgárok többségének falugyűlésen, vagy népszavazással kinyilvánított - támogatása.
30 A népszavazás nem azért bizonyult sikertelennek, mert a résztvevők aránya nem felelt meg az önkormányzati rendelet által a népszavazás érvényessége iránt támasztott alkotmánysértő követelményeknek, hanem azért, mert a népszavazáson a részvételre jogosult választópolgárok többsége nem jelent meg, s ennek következtében nem teljesültek a népszavazás eredményességéhez megkívánt jogszabályi feltételek. Így az 1/1991. (I. 15.) önkormányzati rendelet alkotmányellenes rendelkezésének megsemmisítése nincs hatással a népszavazás eredményének megállapítására.
1/1992. (I. 16.) AB határozat Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy Zamárdi Nagyközség Önkormányzatának a helyi népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1991. évi 10. rendelete 6. § (2) bekezdés alkotmányellenes, ezért azt megsemmisítette. Az Alkotmánybíróság Zamárdi Nagyközség Önkormányzata Képviselőtestületének a Zamárdi Nagyközség szántódi településrészén 1991. szeptember 22-én tartott helyi népszavazás eredményét megállapító 89/1991. (IX. 24.) önkormányzati határozatát megsemmisítette. Az Alkotmánybíróság visszautasította az annak megállapítására irányuló kérelmet, hogy a szántódi településrészen 1991. szeptember 22-én tartott helyi népszavazás érvényes és eredményes volt. Indítványozó Zamárdi Nagyközség Önkormányzata 1991. évi 10. rendeletének (a továbbiakban: Ör.) helyi népszavazás érvényessége és eredményessége feltételeit meghatározó rendelkezései alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Sérelmezte, hogy az Ör. a helyi népszavazás érvényességének és eredményességének követelményeit azonos módon állapította meg, s bizonyos kérdésekben - így községegyesítés megszüntetésének kezdeményezése esetében - a településrészen névjegyzékbe felvettek kétharmadának azonos válaszát kívánja meg az érvényesség és eredményesség feltételeként. Az indítványozó álláspontja szerint a kifogásolt előírás nem zárja ki, hogy az állandó lakosok többszörösét kitevő üdülőtulajdonosok önállóan, az állandó lakosok nélkül döntsenek a település (rész) helyzetét alapvetően érintő kérdésekben. Az alkotmányossági panasz annak megállapítására irányult, hogy Zamárdi Önkormányzat Képviselőtestülete helytelenül jelölte ki a helyi népszavazással érintett településrész határait, s így - a panasztevő szerint - a helyi népszavazáson több száz, arra jogosult személy nem vehetett részt. A panasztevő indítványozta azt is, hogy az Alkotmánybíróság semmisítse meg a helyi népszavazás érvénytelenségét és eredménytelenségét megállapító önkormányzati határozatot, s kérte a népszavazási eredménynek az azt kezdeményezők javára történő megállapítását. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az Ör. kifogásolt rendelkezése alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítvány megalapozott. A helyi népszavazásban való részvételt az Alkotmány előbbiekben idézett rendelkezése a helyi önkormányzás egyik formájának tekinti. Az Alkotmánybíróság a 61/1991. (XI. 19.) AB határozatában már kifejtette, hogy a helyi népszavazásra vonatkozó önkormányzati rendeleti szabályozásnak „...mind a részvétel nagysága (az érvényesség), mind a szavazás eredményességét eldöntő hányad tekintetében a népakarat tényleges megnyilvánulását, a helyi önkormányzás jogának népszavazás útján történő gyakorlását lehetővé tevő feltételeket kell megállapítani. Az önkormányzat a helyi népszavazás (és népi kezdeményezés) feltételeit, eljárási rendjét, különösen az érvényesség és az eredményesség követelményeit csak úgy állapítja meg, hogy a választópolgárok legalább egyszerű többségének akarata érvényre juthasson”. A helyi népszavazás olyan szabályozása, amely az érvényesség és az eredményesség feltételeit a névjegyzékbe felvettek kétharmadának azonos szavazatához köti, megakadályozza, hogy a választópolgárok egyszerű többségének akarata érvényesüljön, s ezáltal alkotmányellenes módon korlátozza, illetve meghiúsítja a helyi önkormányzás népszavazás útján történő gyakorlását. Ezért az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglaltaknak megfelelően megsemmisítette az alkotmányellenes előírást.
31 Mivel az Alkotmánybíróság az Ör.-nek a népszavazás eredménye megállapítása szempontjából meghatározó jelentőségű rendelkezését az előbbi indokolással megsemmisítette, az indítványnak a helyi népszavazás lebonyolítása egyéb körülményeire - így a szántódi településrész határai helytelen kialakítására - vonatkozó hivatkozásait nem vizsgálta. Mivel a népszavazás eredményének megállapítására alkotmányellenes rendelkezés alapján került sor, ezért az Alkotmánybíróság az arra irányuló képviselőtestületi határozatot megsemmisítette.
61/1991. (XI. 19.) AB határozat Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy Kémes Község Önkormányzata Képviselő-testületének a helyi népszavazásról, népi kezdeményezésről szóló 2/1991. (III. 20.) rendelete 14. §-a alkotmányellenes, ezért azt megsemmisítette. Az Alkotmánybíróság Kémes Község Önkormányzata Képviselő-testületének a Kémes községben 1991. április 7-én megtartott helyi népszavazás eredményét megállapító 19/1991. (V. 9.) Kt. határozatát megsemmisítette. Az Alkotmánybíróság visszautasítja az annak megállapítására irányuló kérelmet, hogy „egyszerű szótöbbségi szavazás alapján a község lakossága Szaporca község önállóvá válása mellett döntött.” Indítványozó a Kémesi Önkormányzat Képviselő-testülete 2/1991. (III. 20.) rendelete (a továbbiakban: Ör.) 14. §-a alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Kérelme alátámasztásául hivatkozott a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvénynek (a továbbiakban: Jat.) a végrehajtási jogszabály alkotására vonatkozó, pontosan meg nem nevezett előírásaira, valamint a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 50. §-ára. Úgy ítélte meg, hogy a képviselő-testület az Ör. sérelmezett rendelkezése megalkotásával túlterjeszkedett a Jat.-ban és az Ötv.-ben foglalt felhatalmazáson, s ezzel alapvető jogot sértett. Álláspontja szerint az Ör. alapvető jog érvényesítésének lehetőségét korlátozta annak megállapításával, hogy a helyi népszavazás akkor érvényes és eredményes, ha „a választópolgároknak több mint a fele érvényesen szavazott és az érvényesen szavazóknak több mint 75%-a a megfogalmazott kérdésre (kérdésekre) azonos választ (válaszokat) adott”. Megjegyezte, hogy az Ör. tervezete az érvényesen szavazók több mint felétől kívánt azonos tartalmú választ. Az alkotmányossági panasz annak megállapítására irányult, hogy a Kémesen 1991. április 7-én megtartott helyi népszavazás lebonyolítása jogszabálysértő módon történt. Indítványozó szerint a képviselő-testület a népszavazást megelőzően annak tárgyára nézve, nevezetesen a településegyesítés megszüntetésének kezdeményezése ellen befolyásolta a választópolgárokat, mivel a kémesi állandó lakosok számára [3/1991. (III. 20.) rendeletével] jelentős mértékű születési és temetési segélyt állapított meg. Sérelmezte továbbá, hogy a helyi népszavazás lebonyolításának részletes feltételeiről a lakosság nem kapott tájékoztatást. Az alkotmányossági panasz indítványozta azt is, hogy a jogszabálysértő módon lebonyolított helyi népszavazást az Alkotmánybíróság nyilvánítsa eredményesnek, s kérte a népszavazási eredménynek az azt kezdeményezők javára történő megállapítását. Az Alkotmánybíróság megállapításai szerint az önkormányzat a helyi népszavazás (és népi kezdeményezés) feltételeit, eljárási rendjét, különösen az érvényesség és az eredményesség követelményeit csak úgy állapíthatja meg, hogy a választópolgárok legalább egyszerű többségének akarata érvényre juthasson. Mivel az Alkotmány idézett 44. § (1) bekezdése szerint a helyi népszavazás a helyi önkormányzás egyik formája, alkotmányellenes az a jogi szabályozás, amely korlátozza, illetve meghiúsítja az önkormányzásnak a népszavazás útján történő gyakorlását. Az Alkotmánybíróság e döntése kialakításakor tekintettel volt a népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1989. évi XVII. törvénynek (a továbbiakban: Nsztv.) az országos népszavazás érvényességét és eredményességét megállapító rendelkezéseire is. Az Nsztv. 28. §-a szerint az országos népszavazás akkor érvényes és eredményes, ha az ország összes választópolgárának több mint a fele érvényesen szavazott és az érvényesen szavazóknak több mint a fele a megfogalmazott kérdésre azonos választ adott.
32 Az Ötv. a helyi népszavazás érvényességi és eredményességi feltételeiről nem rendelkezik. A gyakorlati tapasztalatok arról tanúskodnak, hogy e kérdések törvényi szabályozásának hiánya nemcsak bizonytalanságot teremt, hanem esetenként a jogállam politikai demokratizmusához nem illeszkedő, illetve a kifejezetten sértő megoldások is fellelhetők a helyi népszavazásra vonatkozó önkormányzati rendeletekben. Az Alkotmánybíróság ilyennek ítéli meg a vizsgált Ör. 14. §-át is. A helyi népszavazásnak olyan szabályozása, amely - az érvényességnek a választók több mint felének érvényes szavazatához kötése mellett - az azonos tartalmú érvényes szavazatok 51%-nál lényegesen magasabb arányát kívánja meg az eredményesség feltételeként, eltér a demokratikus népi döntésalkotás bevett és az Nsztv.-ben is alkalmazott megoldásától, s akadályozza azt, hogy a választópolgárok egyszerű többségének akarata érvényesüljön. Hasonló esetek megelőzése érdekében előnyös lenne e kérdések törvényi szintű szabályozása. Ennek bekövetkezte előtt is, a fenti indokok alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ör. kifogásolt rendelkezése az eredményesség feltételeinek meghatározásával (vagyis azáltal, hogy a választópolgárok több mint felének érvényes szavazatát, s az érvényes szavazatok több mint 75%-ának azonos tartalmát kívánja meg az érvényesség és eredményesség feltételeként) alkotmányellenes módon korlátozta a helyi népszavazás útján történő helyi önkormányzást. Ezért az Alkotmánybíróság e rendelkező részben foglaltaknak megfelelően megsemmisítette az alkotmányellenes előírást.
60/1991. (XI. 19.) AB határozat Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy Inárcs Község Önkormányzatának Képviselő-testülete a 13/1991. Kt. határozatával jogszabálysértő módon utasította el az Inárcs, Fő út 229-275. hsz-ig terjedő területrész átadása tárgyában a helyi népszavazás elrendelését. Ezért Inárcs Község Önkormányzata Képviselő-testületének 13/1991. Kt. határozatát megsemmisítette. Egyúttal felhívja a képviselő-testületet arra, hogy a lakott területrész átadása ügyében a helyi népszavazás elrendelésére irányuló kezdeményezést ismételten tárgyalja meg, és hozzon a népszavazás kezdeményezése tárgyában új, törvényes határozatot. Kakucs Község Önkormányzatának Képviselő-testülete - 24/1991. Kt. határozata alapján - alkotmányossági panaszt nyújtott be, s annak megállapítását kérte, hogy Inárcs Község Önkormányzata jogszabálysértő módon utasította el az Inárcs, Fő út 229-275. hsz-ig terjedő területrész átadása tárgyában a helyi népszavazás elrendelését. Az indítványozó arra hivatkozott, hogy a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) vonatkozó rendelkezései, valamint Inárcs Község Önkormányzatának 1/1990. Kt. önkormányzati rendelete 26. §-a alapján a képviselő-testületnek helyi népszavazást kellett volna elrendelnie. Inárcs Község Önkormányzatának Képviselő-testülete - 14/1991. Kt. határozatával - az említett településrész átadásával összefüggő kérdésekben az Alkotmánybíróság állásfoglalását, a vonatkozó jogszabályok értelmezését, valamint önkormányzati határozat véleményezését kérte, s jogalkotásra irányuló javaslatokat nyújtott be. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy Kakucs Önkormányzata a törvényes határidőn belül, 1991. március 27-én fordult az Alkotmánybírósághoz. Az Alkotmánybíróság az alkotmányossági panaszt megalapozottnak találta, s megállapította, hogy az Inárcsi Önkormányzat Képviselő-testülete megsértette az Ötv. 47. § (2) és (3) bekezdésének rendelkezéseit. A helyi népszavazás kitűzésére vonatkozó javaslat elutasításával a képviselő-testület megakadályozta azt, hogy a lakott területrész átadására irányuló megállapodás az Ötv. 56. § (2) bekezdés második mondatában meghatározott, a fentiekben már említett módon létrejöhessen. Az Alkotmánybíróság fontosnak tartja felhívni a figyelmet az Alkotmány 44. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezésre, miszerint „a választópolgárok a helyi önkormányzást az általuk választott képviselő-testület útján, illetőleg helyi népszavazással gyakorolják”. Az inárcsi képviselő-testület a helyi népszavazás elrendelésének jogszabálysértő elutasításával nemcsak az Ötv. előbbiekben idézett előírásait, valamint saját rendeletét sértette. Eljárása ellentétes az Alkotmány 44. § (1) bekezdésével is, mivel megakadályozta a helyi önkormányzás népszavazás útján történő gyakorlását.
33
1094/H/1996. AB határozat Az Alkotmánybíróság Zebegény Község Önkormányzatának Képviselő-testülete által helyi népszavazás elrendelésének elutasítása tárgyában hozott 82/1996. számú kt. határozat ellen benyújtott alkotmányossági panaszt elutasította. A Zebegényi Birtokosok Egylete helyi népszavazás kezdeményezésére aláírásgyűjtést szervezett. A gyűjtőívek aláírói a következő kérdés helyi népszavazásra bocsátását kezdeményezték: "Egyetért-e Ön azzal, hogy az önkormányzat az előző rendszer évei alatt a zebegényi családoktól elvett, jelenleg az önkormányzat tulajdonában lévő 49 ha termőföld területből 23 ha termőföldet kárpótlási jegy ellenében visszaadjon a kárpótlásra jogosult zebegényi családok részére ?" Az Alkotmánybíróság eljárása során azt vizsgálta, hogy a választópolgárok kezdeményezése a képviselő-testület hatáskörébe tartozó ügyben, törvényes népszavazási döntés meghozatalára irányult-e. Az aláírás gyűjtő íveken megfogalmazott népszavazásra bocsátandó kérdésből, valamint a jegyző által adott tájékoztatásból következően a választópolgárok népszavazási kezdeményezése olyan kárpótlásra jogosultak termőföldtulajdon megszerzésére irányuló igényének önkormányzati tulajdonú földekből való kielégítésére irányul, akik igényének kielégítésére a szövetkezet által kijelölt földalap nem nyújt fedezetet. A kárpótlásra jogosultak termőföld megszerzésére irányuló igényének kielégítése állami és nem önkormányzati feladat. Nem minősül olyan helyi közügynek, amelynek megoldását a helyi önkormányzat akár a képviselő-testület, akár helyi népszavazás döntésével vállalhatná. Helyi népszavazás sem kötelezheti a képviselő-testületet arra, hogy az önkormányzati tulajdonban álló vagyont - a közfeladatok ellátása szempontjából hátrányos feltételek mellett - olyan egyéni igények kielégítése érdekében értékesítse, amelyek kielégítése törvény alapján az állami szervek feladatkörébe tartozik. A választópolgárok olyan kérdésben kezdeményeztek helyi népszavazást, amely törvény alapján nem minősül a helyi önkormányzat feladat- és hatáskörébe tartozó ügynek, és amelyben az eredményes népszavazás törvénysértő önkormányzati döntést eredményezne.
525/H/1996. AB határozat Az Alkotmánybíróság az annak megállapítására irányuló alkotmányossági panaszt, amely szerint Litér Község Önkormányzata jogszabálysértő módon utasította el a fogorvosi ellátás megszervezésére, feltételei megteremtésére irányuló helyi népszavazás elrendelését, elutasította. Az alkotmányossági panasz előterjesztője azt kifogásolta, hogy Litér Község Önkormányzata jogszabálysértő módon utasította el a fogorvosi ellátás megszervezésére és feltételeinek kialakítására irányuló helyi népszavazás kitűzését. Az indítványozó sérelmezte, hogy a jogszabályi feltételeknek megfelelő számban összegyűjtött aláírások ellenére a képviselőtestület nem rendelte el a helyi népszavazást. Litér Községben helyi népszavazás kezdeményezésére került sor, a következő tárgykörben: "Akarom, hogy a felszabadult terhes tanácsadó és csecsemő- és gyermekvédő épületében (Töhötöm u.) az önkormányzat támogatásával fogorvosi rendelő létesüljön". Az Alkotmánybíróság a hasonló tárgykörben hozott 1091/H/1996. AB határozatban már rámutatott arra, hogy "a helyi önkormányzat képviselőtestülete - mint az önkormányzati feladatkörök címzettje - jogosult arra, hogy kialakítsa kötelező feladatai ellátásának szervezeti és személyi feltételeit". (ABK 1996. december, 445.) Mivel az Ötv. 46. § (4) bekezdés c) pontja a képviselőtestület hatáskörbe tartozó szervezeti, működési, személyi kérdéseket a helyi népszavazás tiltott tárgyköreiként határozza meg, ezért az Alkotmánybíróság a fogorvosi rendelő létesítése tekintetében kezdeményezett helyi népszavazás elrendelésének jogszabálysértő elutasítása miatt benyújtott alkotmányossági panaszt elutasította.
34
1091/H/1996. AB határozat Az Alkotmánybíróság az annak megállapítására irányuló alkotmányossági panaszt, amely szerint Drávakeresztúr Község Önkormányzatának Képviselőtestülete jogszabálysértő módon utasította el a háziorvosi szolgálat ellátásának személyi feltételeiről kezdeményezett helyi népszavazás elrendelését, elutasította. Az alkotmányossági panasz előterjesztője azt kifogásolta, hogy Drávakeresztúr Község Önkormányzatának képviselőtestülete jogszabálysértő módon utasította el a háziorvosi szolgálatot ellátó orvos személyének kiválasztása ügyében kezdeményezett helyi népszavazás elrendelését. Az indítványozó sérelmezte, hogy a jogszabályi feltételeknek megfelelő számban összegyűjtött aláírások ellenére a képviselőtestület nem rendelte el a helyi népszavazást helyettesítő falugyűlés összehívását. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a helyi önkormányzat képviselőtestülete - mint az önkormányzati feladatkörök címzettje - jogosult arra, hogy kialakítsa kötelező feladatai ellátásának szervezeti és személyi feltételeit. Az Alkotmánybírósághoz benyújtott iratokból kitűnik, hogy a drávakeresztúri képviselőtestület az egészségügyi alapellátásról vállalkozói formában működő háziorvossal kötött szerződést. Mivel az Ötv. 46. § (4) bekezdés c) pontja a képviselőtestületi hatáskörbe tartozó szervezeti, működési, személyi kérdéseket a helyi népszavazás tiltott tárgyköreiként határozza meg, ezért az Alkotmánybíróság a helyi népszavazás elrendelésének jogszabálysértő elutasítása miatt benyújtott alkotmányossági panaszt elutasította.
810/H/1993. AB határozat Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Kál községben 1993. június 20.-án lakott területrész átadásának tárgyában megtartott helyi népszavazás lebonyolítása jogszabálysértő volt, ezért a népszavazás eredményét megsemmisítette. Felhívta Kál Nagyközség Önkormányzatának Képviselőtestületét, hogy rendeljen el új népszavazást az ügyben. Az alkotmányossági panasz elbírálása során az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy a jogszabályok alapján a választópolgárok mely köre volt jogosult arra, hogy a Kál nagyközségben 1993. június 20-ára lakott területrész átadása tárgyában elrendelt népszavazáson részt vegyen. A népszavazással érintett területen állandó lakóhellyel rendelkező választópolgárok jogosultak arra, hogy a lakott területrész átadását kezdeményező népszavazásban részt vegyenek. Az érintett területen állandó lakóhellyel nem rendelkező választópolgárok csak az Ötv. 45. § (2) bekezdésében foglalt tényállási elemek fennállása esetén jogosultak a népszavazáson részt venni, e tényállási elemek a konkrét ügyben nem álltak fenn. Ezt követően az Alkotmánybíróság azt vizsgálta, hogy a népszavazás lebonyolítása során a jogosultak nyilvántartásának összeállításakor, és a népszavazás eredményének megállapításakor valóban csak a jogszabály alapján a népszavazásban való részvételre jogosultsággal rendelkező választópolgárokat vették-e figyelembe.
A népszavazásban való részvételre jogosultak nyilvántartására nézve az Ötv. nem tartalmaz rendelkezést, 50. §-ában a helyi népszavazás eljárási rendjének szabályozását a helyi önkormányzatokra bízza. A jogosultak nyilvántartásának kérdéséről az Ör. 18. § úgy rendelkezik, hogy " a népszavazásban résztvevő állampolgárokat a választójogi törvény alapján nyilvántartásba kell venni, és erről a népszavazás elrendeléséről szóló határozat megküldésével, valamint a szavazóhelyiség címének feltüntetésével értesíteni kell. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Kál községben 1993. június 20-án tartott népszavazás lebonyolítása során a népszavazásra jogosultak nyilvántartásába olyan személyek kerültek felvételre, akiknek állandó lakóhelye ténylegesen nem a népszavazással érintett területen volt. Ezzel a népszavazásban való részvételre lehetőséget kaptak olyan személyek, akik az Ötv. 45. § (1) bekezdése alapján nem rendelkeztek jogosultsággal arra, hogy a népszavazásban részt vegyenek.
35
1287/H/1993. AB határozat Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Mátranovák Község Önkormányzatának Képviselőtestülete által helyi népszavazás elrendelése tárgyában hozott 46/1993. (XI. 30.) számú határozat törvénysértő, ezért azt, valamint a törvénysértő határozat alapján 1994. január 23.-án megtartott helyi népszavazás eredményét megsemmisítette. Egyúttal felhívta Mátranovák Község Képviselőtestületét, hogy a választópolgárok benyújtott kezdeményezése alapján rendeljen el újabb helyi népszavazást az ügyben. Mátranovák bányatelep lakossága 1993. októberében aláírások gyűjtésével népszavazás elrendelését kezdeményezte Mátranovák bányatelep községrész Mátraterenye községhez történő csatolása érdekében. Az aláírásgyüjtő íveken a következő szöveg állt: "Az 1990. LXV. tv. 56. § (2) bekezdésében foglaltak figyelembevételével népszavazás kiírását kérem annak érdekében, hogy Mátranovák Bányatelep községrész közigazgatásilag kiváljon Mátranovák községből és Mátraterenye nagyközséghez tartozzon. " Mátranovák község Képviselőtestülete 1993. november 30. -i ülésén hozott határozatában 1994. január 23. -ra kiírta a népszavazást a Szabadság út páratlan oldala és a Vadrózsa út páros oldala által határolt területen. Az Öhat. a népszavazásra bocsátandó kérdést a következőképpen határozta meg: "Akarja-e Ön, hogy Mátranovák bányatelep Szabadság út páratlan oldala és a Vadrózsa út páros oldala által határolt területe kiváljon Mátranovák községből és Mátraterenye községhez tartozzon ?" Indítványozók azt kifogásolják, hogy a képviselőtestület megváltoztatta azt a kérdést, amelynek népszavazásra bocsátását a választópolgárok kezdeményezték, s ezzel nem a választópolgárok kezdeményezése által érintett terület, hanem annak csak egy része átcsatolásának tárgyában rendelte a népszavazást. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a konkrét ügyben a képviselőtestület nem tagadta meg a népszavazás elrendelését, kitűzte a népszavazást, de - indítványozók álláspontja szerint - a kezdeményezők akaratától eltérő kérdésben. Ezért az Alkotmánybíróságnak állást kellett foglalnia abban a kérdésben is, hogy a választópolgárok kezdeményezésétől eltérő tartalmú népszavazást elrendelő határozat ellen van-e helye alkotmányossági panasz benyújtásának. Az Ötv. 47. § (1) bekezdés d) pontja, valamint a 47. § (2) bekezdése arra kötelezi a képviselőtestületet, hogy - ha a rendeletben előírt számú választópolgár kezdeményezi a népszavazás elrendelését - abban a kérdésben tűzze ki a népszavazást, amelyre a választópolgárok kezdeményezése irányul. Ha a képviselőtestület nem a választópolgárok kezdeményezésének megfelelő kérdésben írja ki a népszavazást, a döntése azt fejezi ki, hogy nem ért egyet a választópolgárok kezdeményezésével, annak a kezdeményezésben foglalt tartalommal nem kíván helyt adni. Így az ilyen döntés tartalmát tekintve magában foglalja a népszavazás elrendelésére irányuló választópolgári kezdeményezés elutasítását is. A panasz érdemi elbírálása során az Alkotmánybíróság két kérdést vizsgált. Vizsgálta egyrészt azt, hogy a képviselőtestület a választópolgárok kezdeményezésének megfelelő kérdésben tűzte-e ki a helyi népszavazást, másrészt pedig azt, hogy ha határozatában a kezdeményező választópolgárok szándékától eltérő kérdésben rendelte el a népszavazást, jogszerű volt-e a döntése.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a képviselőtestület az Ötv. 47. § (2) bekezdése alapján - ha azt az önkormányzat rendeletében meghatározott számú választópolgár kezdeményezte - abban a kérdésben köteles kiírni a népszavazást, amelyre a kezdeményező választópolgárok akarata irányul. A népszavazás elrendelését csak akkor tagadhatja meg, ha a kezdeményezéssel érintett ügyben nincs helye helyi népszavazásnak. Az Ötv. 56. § (1) bekezdése alapján területrész átadása, átvétele, vagy cseréje az érintett képviselőtestületek megállapodásának a tárgya. A (2) bekezdés szerint lakott területrész átadása esetén a megállapodáshoz az ott lakó választópolgárok - falugyűlésen vagy helyi népszavazással kinyilvánított - többségi támogatása szükséges. Nem tagadható meg a lakott területrész átadása akkor, ha azt az ott lakó választópolgárok többsége helyi népszavazással kezdeményezi. A választópolgárok tehát olyan kérdésben kérték a népszavazás elrendelését, amelyben az Ötv. alapján helyi népszavazásnak van helye. A Mátranovák Község Önkormányzatának Képviselőtestülete által a helyi népszavazásról
36 és népi kezdeményezésről alkotott 1/1994. (01. 19.) Ör. számú rendelet 6. § (1) bekezdés d) pontja, valamint 12. § (2) bekezdése szerint a képviselőtestület köteles kiírni a népszavazást, ha azt a választópolgárok legalább 25 %-a kezdeményezte. A rendelkezésre álló adatok alapján megállapítható, hogy a kezdeményezés által érintett területen indítványozók álláspontja szerint a népszavazási kezdeményezéssel érintett területtel azonos területen - lévő országgyűlési választási szavazókörzetben 680 választópolgár él. Ebből 282 fő kezdeményezte aláírásával a népszavazást. Ebből 15 aláírást a helyi választási bizottság az aláírások hitelesítése során érvénytelennek talált, 7 aláíró visszavonta az aláírását, és 7 aláíró írásban nyilatkozott arra nézve, hogy nem a népszavazás elrendelése céljából írta alá az aláírásgyűjtő ívet. A kezdeményező választópolgárok száma még e 29 fő levonása után is meghaladja az önkormányzati rendeletben a helyi népszavazás kezdeményezéséhez előírt választópolgárok számát.
84/H/1994. AB határozat Az Alkotmánybíróság a Bajna községben 1993. október 27-én megtartott helyi népszavazás jogszabálysértő lebonyolítása miatt benyújtott alkotmányossági panaszt elutasította. Bajna Község Önkormányzatának Képviselőtestülete 44/1993. (X. 27.) számú határozatában helyi népszavazást rendelt el kommunális hulladéklerakó hely létesítése tárgyában. Az 1993. december 12. -én megtartott helyi népszavazáson részt vett a választópolgárok 84, 3 %-a és a hulladéklerakó hely létesítése ellen szavazott az érvényes szavazatot leadó választópolgárok 72, 47 %-a. Így a népszavazás érvényes és eredményes volt. Indítványozó álláspontja szerint ez a népszavazási eredmény annak tudható be, hogy a népszavazást megelőzően sorozatosan megsértették a választási kampány szabályait, a választópolgárok ennek következtében nem nyilváníthattak kényszer és befolyásmentes véleményt. 1993. októberében a községben megalakult környezetvédő egyesület, és annak tájékoztatása alapján a környék élelmiszer előállítással foglalkozó néhány üzeme a népszavazás előkészítése során olyan kampányt folytattak, amely alkalmas volt arra, hogy a választókban - mivel a hulladéklerakó környezeti ártalmai veszélyeztethetik a község lakóinak munkát adó üzemek tevékenységét és ezáltal munkahelyük bizonytalanná válik - a fenyegetettség érzése alakuljon ki. A Komárom Esztergom Megyei 24 óra című napilap 1993. december 11. -i számában a népszavazást megelőző napon "Bajna község polgárainak és önkormányzatának" címmel felhívás jelent meg, amelyben a Gyermely községben tartott falugyűlésen résztvevő gyermelyi lakosok tiltakoznak a tervezett hulladéklerakó létesítése ellen. Ennek a felhívásnak a megjelentetése sérti a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló 1990. évi LXIV. törvény (a továbbiakban: Övtv.) 23. § (6) bekezdésének a kampánycsendre vonatkozó rendelkezését. Mindezekre tekintettel indítványozó azt kéri az Alkotmánybíróságtól, hogy állapítsa meg a népszavazás lebonyolításának törvénysértő voltát és semmisítse meg a népszavazás eredményét. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.), amely a helyi népszavazás törvényi szintű szabályait tartalmazza, nem szabályozza a népszavazás lebonyolításának rendjét, így nem állapít meg szabályokat a kampányra nézve sem. 50. §-ában a népszavazási eljárás rendjének megállapítását a helyi önkormányzatok rendeletalkotási hatáskörébe utalja. Bajna község képviselőtestülete 4/1991. (III. 28.) számú rendeletében (a továbbiakban: Ör.) szabályozza a helyi népszavazást és népi kezdeményezést. A kampányra vonatkozó szabályokat az Ör. sem tartalmaz, 10. §-ában azonban kimondja, hogy a helyi népszavazásra a helyi képviselők és polgármesterek választásáról szóló 1990. évi LXIV. törvény rendelkezései megfelelően irányadók. A választási kampányra vonatkozó szabályokat az Övtv. 23. és 24. §-a tartalmazza. E törvény 51. § (1) bekezdésének első mondata alapján a választási törvény - így a választási kampányra vonatkozó előírások - megsértésének vizsgálata a választási szervek, illetve a bíróság hatáskörébe tartozik. Az Alkotmánybíróság már több határozatában - 1385/H/1991/8. AB, 99/H/1992. AB határozatok (ABH 1992, 680, 738.) - rámutatott arra, hogy a helyi népszavazás jogszabálysértő lebonyolításának megállapítására vonatkozó alkotmánybírósági hatáskör keretében a választási kampányra vonatkozó előírások megsértése abban az esetben vehető figyelembe, ha ezt a hatáskörrel rendelkező szervek megállapítják.
37
281/H/1993. AB határozat Az Alkotmánybíróság a Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzatának Közgyűlése által helyi népszavazás elrendelésének elutasítása tárgyában hozott II.28/4527/1993. számú határozat ellen benyújtott alkotmányossági panaszt elutasította. A "Pártszékházat a Bölcsészetnek Népmozgalom" elnevezésű helyi társadalmi szervezet vezetősége 1993. január 4-én benyújtott beadványában helyi népszavazás elrendelését kezdeményezte Miskolc Megyei Jogú Város polgármesterénél a következő kérdésekben: -Kérjük-e a volt MSzMP székház megszerzését ? -Kérjük-e a Tudomány és Technika Háza megszerzését? -Kérjük-e a Sajóbábonnyal közös hulladékelhelyezést? -Kérjük-e a polgármester távozását? Az önkormányzat közgyűlése 1993. február 4-i ülésén megtárgyalta a helyi népszavazás elrendelését kezdeményező beadványt. Megállapította, hogy a helyi társadalmi szervezet vezetősége olyan ügyekben kéri a népszavazás elrendelését, amelyek nem tartoznak a közgyűlés hatáskörébe. Ezért a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 46. §-a alapján megtagadta a helyi népszavazás elrendelését. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a helyi képviselőtestületet a helyi népszavazás elrendelése során kötik az Ötv. rendelkezései, csak olyan ügyekben rendelhet el népszavazást, amelyben az Ötv. 46. §-a helyi népszavazás elrendelését lehetővé teszi. Az Alkotmánybíróság eljárása során megkeresést intézett Miskolc polgármesteréhez, amelyben tájékoztatást kért a közgyűlés döntésének részletes indokairól. A kapott tájékoztatás és a csatolt okiratok alapján a következők állapíthatók meg: - A kezdeményezők által népszavazásra bocsátani kért első két kérdés által érintett ingatlanok felett a városi önkormányzatnak rendelkezési joga nincs. - A harmadik kérdésben szereplő hulladékelhelyezéssel érintett terület nem tartozik Miskolc közigazgatási területéhez, ezért felhasználásáról a városi közgyűlés nem jogosult dönteni. A hatáskörrel rendelkező sajóbábonyi képviselőtestület elzárkózott a terület ilyen célra történő biztosításától. Így a népszavazásra bocsátandó kérdésben szereplő hulladéklerakóhely létesítésével kapcsolatosan a városi közgyűlés szintén nem rendelkezik döntési jogosultsággal. - A hatályos jogszabályok - sem az Ötv., sem a polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseiről szóló 1990. évi LXVII. törvény 3. §-a - nem teszik lehetővé a polgármesternek a képviselőtestület által történő visszahívását. Így a népszavazásra javasolt utolsó kérdés is olyan ügy népszavazásra bocsátását kezdeményezi, amelyben a közgyűlés hatáskörrel nem rendelkezik. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a "Pártszékházat a Bölcsészetnek Népmozgalom" elnevezésű helyi társadalmi szervezet vezetősége olyan ügyekben kezdeményezte helyi népszavazás elrendelését, amelyekben Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzatának Közgyűlése nem rendelkezik hatáskörrel, így azokban az Ötv. 46. § (3) bekezdése alapján népszavazás elrendelésének nincs helye.
1526/H/1992. AB határozat Az Alkotmánybíróság a Balatonkeresztúr község Vitorlás utca, Camping utca és Ady Endre utca lakott területrészek átadása kezdeményezésére irányuló helyi népszavazás elrendelésének jogszabálysértő elutasítása miatt benyújtott alkotmányossági panaszt elutasította. 1. Az indítványozó alkotmányossági panaszában azt kifogásolta, hogy Balatonkeresztúr község önkormányzatának képviselőtestülete jogszabálysértő módon utasította el a Balatonkeresztúr Vitorlás utca, Camping utca és Ady Endre utca területrészek Balatonmária községhez való átcsatolása kezdeményezésére irányuló helyi népszavazás elrendelését.
38 2. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az alkotmányossági panasz nem megalapozott. Balatonkeresztúron az előbbiekben említett utcák mint lakott területrész átadása ügyében a helyi népszavazás kitűzését 21 fő kezdeményezte, köztük egy fő állandó lakos és 20 üdülőtulajdonos. A lakott területrész átadására vonatkozóan az Ötv. 56. §-a tartalmaz rendelkezést. E § (1) és (2) bekezdése a helyi népszavazáson való részvétel vonatkozásában a következőket írja elő. " (1) Az érintett képviselőtestületek megállapodhatnak területrész átadásáról, átvételéről, vagy cseréjéről. (2) Lakott területrész átadása esetén az ott lakó választópolgárok - falugyűlésen vagy helyi népszavazással kinyilvánított - többségi támogatása szükséges a megállapodáshoz. Lakott területrész átadása nem tagadható meg, ha azt az ott lakó választópolgárok többsége helyi népszavazással kezdeményezi. " Az idézett rendelkezések összevetéséből megállapítható, hogy az üdülőtulajdonosok, ha az adott településen a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló 1990. évi LXIV. törvény 2. és 5. §-a szerint nem illeti meg őket választójog, nem minősülnek a településen választójoggal rendelkező lakosoknak, vagyis az Ötv. 5. §a értelmében vett választópolgároknak. A balatonkeresztúri polgármester által az Alkotmánybíróság 1526/H/1992/2. AB végzésére megküldött iratokból az is kitűnik, hogy a helyi népszavazás kitűzését kezdeményező üdülőtulajdonosok e törvényi rendelkezés figyelembevételével Balatonkeresztúron nem tekinthetők választópolgárnak. Mindezek alapján a balatonkeresztúri képviselőtestület az említett határozatával jogszabályszerűen utasította el annak a lakott területrész átadására irányuló helyi népszavazásnak a kitűzését, amelyet egy fő kivételével az adott településen választójoggal nem rendelkező üdülőtulajdonosok kezdeményeztek. Ezért az Alkotmánybíróság a helyi népszavazás elrendelésének elutasítását nem tekintette jogszabálysértőnek, s az alkotmányossági panaszt a rendelkező részben foglaltaknak megfelelően elutasította.
907/H/1992. AB határozat Az Alkotmánybíróság a Badacsonytomaj badacsonyi településrészen 1992. június 7-én új község alakításának kezdeményezésére irányuló helyi népszavazás jogszabálysértő lebonyolítása miatt benyújtott alkotmányossági panaszt elutasította. Az alkotmányossági panasz annak megállapítására irányult, hogy Badacsonytomaj badacsonyi településrészén jogszabálysértő módon került sor az új község (az önálló Badacsony) alakításának kezdeményezésére irányuló helyi népszavazás lebonyolítására. Az indítványozó azt kifogásolta, hogy a népszavazás kitűzésének kezdeményezésére gyűjtött aláírások hitelesítését végző választási bizottsági elnök tagja az új község alakítását szervező bizottságnak is. Álláspontja szerint ezért az aláírásgyűjtő ívek vizsgálata, az aláírások hitelesítése nem tekinthető megalapozottnak. Sérelmezte, hogy a népszavazásban részvételre jogosultak jegyzékébe nem vették fel azokat, akik nem írták alá a népszavazás kezdeményezésére irányuló ívet. Az indítványozó a badacsonytomaji önkormányzat helyi népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 10/1992. (IV.29.) sz. rendelete (a továbbiakban: Ör.) előírásaival, s a vizsgált helyi népszavazást kitűző képviselőtestületi határozattal ellentétesnek tekintette, hogy a helyi népszavazás kitűzését követően újabb aláírások gyűjtésére került sor az érintett településrészhez kapcsolódó területeken is, s íly módon a névjegyzékbe felvett személyek kiértesítését az Ör.-ben meghatározott időponttól eltérően csupán 9 nappal korábban végezte el a polgármesteri hivatal. Kifogásolta, hogy ezek a személyek erre irányuló képviselőtestületi határozat hiányában is szavazhattak. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az alkotmányossági panasz nem megalapozott. A helyi népszavazás eredményét a képviselőtestületi határozat állapította meg. Eszerint a helyi népszavazás érvényes és eredményes volt. A választók nyilvántartásában a szavazás befejezésekor 504 fő szerepelt, az érvényes szavazatok száma 343 volt. A népszavazásra feltett kérdésre ("Badacsony elnevezéssel új, önálló község alakítását kezdeményezem") 259 fő adott le "igen" szavazatot. Az Ötv. 52. §-a (3) bekezdésének harmadik mondata figyelembevételével a képviselőtestület a helyi népszavazás eredménye alapján az előkészítő bizottság javaslatára határozatba foglalta az új község alakításának kezdeményezését.
39 2. Az Alkotmánybíróság a rendelkezésére álló iratokból megállapította, hogy az aláírások gyűjtése, hitelesítése, s a névjegyzék összeállítása során nem történt jogszabálysértés. Az alkotmánybíróság a 1385/H/1991/8. AB, valamint a 99/H/1992/5. AB határozatában már felhívta a figyelmet arra, hogy a helyi népszavazás jogszabálysértő lebonyolításának megállapítására vonatkozó alkotmánybírósági hatáskör keretében az Övtv. előírásainak megsértése abban az esetben vehető figyelembe, ha azt a hatáskörrel rendelkező szervek megállapítják. 3. A választási bizottság elnökének összeférhetetlenségére irányuló, az alkotmányossági panaszban szereplő megjegyzésekre vonatkozóan az Övtv. 13. §-ának (2) bekezdése szerint a helyi választási bizottság választási szervnek minősül. A választási szerv tagjainak összeférhetetlenségére vonatkozóan az Övtv. 14. §-ának (2) bekezdése a következőket írja elő. "A választási szervnek nem lehet tagja a jelölt, a polgármester, a jegyző, illetve a választási szerv mellett működő munkacsoport tagja. " Sem az Övtv., sem az Ötv. nem tartalmaz rendelkezést az új község alakításának kezdeményezésére létrehozott ún. szervező bizottság tagjainak összeférhetetlenségére vonatkozóan. Az ilyen bizottság tevékenységéhez ugyanis a törvény nem fűz jogkövetkezményt. 4. Az indítványozó azt is sérelmezte, hogy a helyi népszavazás kitűzését követően újabb aláírások gyűjtésére került sor az érintett településrészhez kapcsolódó más területeken, s az itt élő választópolgárok erre irányuló képviselőtestületi határozat hiányában is részt vehettek a helyi népszavazásban. Az Alkotmánybíróság vizsgálta azt a kifogást is, hogy az Ör. vonatkozó előírásától eltérően e lakosoknak a népszavazásról szóló értesítést csak a népszavazás előtt 9 nappal küldte meg a polgármesteri hivatal. Az Ötv. 52. §-a (2) bekezdésének második mondata szerint az új község területére az előkészítő bizottság tesz javaslatot. Az érintett állampolgárok véleménye alapján az új község tervezett területe változott, s a kezdeményezésbe újonnan bekapcsolódók részt vettek a helyi népszavazásban. Az Alkotmánybíróság az Ör. 13. §- a (1) bekezdésétől való eltérést azonban nem tekinti olyan jogszabálysértésnek, amely alkalmas lenne a népszavazás eredményének megsemmisítésére. A népszavazást kezdeményezők aránya, s a népszavazás e határozatban már ismertetett eredménye ugyanis egyértelműen jelzi az érintett választópolgárok többségének támogatását. A képviselőtestület - azzal, hogy az új község alakítására irányuló lakossági kezdeményezés során a már kitűzött helyi népszavazás lebonyolítása előtt lehetővé tette újabb, az érintett településrészhez kapcsolódó területrészek lakosainak részvételét az aláírásgyűjtésben és a helyi népszavazásban - az előkészítő bizottság javaslatát, a népszavazás kitűzését igénylő választópolgárok véleményét vette alapul. A népszavazásra feltett kérdést és a népszavazás időpontját a lakosság kellő időben ismerhette meg. Az Ör. 14. §-a (1) bekezdésében megállapított határidőtől való eltérés íly módon nem akadályozta az érintett választópolgárokat a helyi önkormányzás népszavazás útján történő gyakorlásában.
1361/H/1992. AB határozat Az Alkotmánybíróság a Lenti város lentiszombathelyi településrészén településegyesítés megszűntetésének kezdeményezése tárgyában 1992. szeptember 19-én tartott helyi népszavazás jogszabálysértő lebonyolítása miatt benyújtott alkotmányossági panaszt elutasította. Az indítványozó alkotmányossági panaszában annak megállapítását kezdeményezte, hogy Lenti város lentiszombathelyi településrészén jogszabálysértő módon került sor a településegyesítés megszűntetését kezdeményező, 1992. szeptember 19-én tartott helyi népszavazás lebonyolítására. Azt kifogásolta, hogy a Zalai Hírlap 1992. szeptember 14-ei számában a választók megtévesztésére, s ezáltal a helyi népszavazás eredménye befolyásolására alkalmas írás jelent meg. Sérelmezte, hogy a településegyesítés megszűntetését kezdeményező előkészítő bizottság a választási kampány időszakában "nem kapott megnyilatkozási lehetőséget a Zalai Hírlapban". Lenti város önkormányzatának képviselőtestülete 114/1992. sz. határozatával Bárszentmihályfa, Lentiszombathely és Mumor városrészeken 1992. szeptember 19-ére - a településegyesítés megszűntetésének kezdeményezésére - helyi népszavazást tűzött ki. A népszavazásra feltett kérdés a következő volt.
40 "Kívánja-e a községegyesítés megszűntetését és a településrész önálló községgé nyilvánítását?" A választási törvény - így a választási kampányra vonatkozó előírások - megsértésének vizsgálata a választási szervek, illetve a bíróság hatáskörébe tartozik. Amint arra az Alkotmánybíróság a 1385/H/1991/8., valamint a 99/H/1992/5. AB határozatában már rámutatott, a helyi népszavazás jogszabálysértő lebonyolításának megállapítására vonatkozó alkotmánybírósági hatáskör keretében a választási kampányra vonatkozó előírások megsértése abban az esetben vehető figyelembe, ha ezt a hatáskörrel rendelkező szervek megállapítják. Mivel az érintett szervek ilyen döntést nem hoztak, az Alkotmánybíróság a választási kampány megsértésének tényét, körülményeit nem vizsgálta.
99/H/1992. AB határozat Az Alkotmánybíróság a Hajmáskéren 1992. január 12-én, a Csernobil Öröksége Alapítvány által a Hajmáskéri Táborban létesítendő gyermekszanatórium tárgyában tartott helyi népszavazás jogszabálysértő lebonyolítása miatt benyújtott alkotmányossági panaszt elutasította. Az indítványozó álláspontja szerint a Hajmáskéren 1992. január 12-én tartott helyi népszavazás lebonyolítására jogszabálysértő módon került sor. Alkotmányossági panaszában azt kifogásolta, hogy a helyi népszavazáson használt szavazólapon nem tüntették fel pontosan a véleménynyilvánítás módját, s így a választók döntése nem állapítható meg egyértelműen. Hivatkozott arra is, hogy a helyi népszavazás lebonyolítása során megsértették a kampánycsendet, s ezáltal jogszabálysértő módon befolyásolták a választópolgárokat. Az indítványozó azt is sérelmezte, hogy a helyi népszavazás előtt a lakosság nem kapott kellő tájékoztatást a népszavazásra feltett kérdésről. Az alkotmányossági panasz kérelmet tartalmazott a népszavazási eredmény megsemmisítésére, új népszavazás előírására, valamint - az Alkotmánybíróság döntéséig - a népszavazás eredményének felfüggesztésére vonatkozóan. Az Alkotmánybíróság az Alkotmány, a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló 1990. évi LXIV. törvény (a továbbiakban: Övtv.) 57. § a) pontja szerint a szavazólapok mintáit a törvény melléklete állapítja meg. Az 1. számú mellékletben feltűntetett szavazólapmintákon szereplő magyarázat szerint a jelöltekre (listára) szavazni a név (a párt neve) melletti körben elhelyezett két egymást metsző vonallal lehet. A hajmáskéri választási bizottság 1992. január 6-án kelt, a szavazólaphoz csatolt és plakátként, szórólapként is közreadott tájékoztatója szerint " érvénytelen a szavazat, ha a borítékban nincs szavazólap, vagy egynél több szavazólap van, - illetve az igen vagy nem választ nem jelölték meg, vagy mindkettőt megjelölték ". Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az előbbiekben idézett, s a választópolgárokhoz eljuttatott tájékoztató elegendőnek és alkalmasnak tekinthető ahhoz, hogy a választópolgárok a vizsgált helyi népszavazás során a szavazólapok alkalmazásával kinyilvánítsák akaratukat, s döntésük egyértelműen megállapítható legyen. 2. Az indítványozó a kampánycsend megsértését is kifogásolta. A választási kampányra vonatkozó szabályokat az Övtv. 23. és 24. §-a tartalmazza. E törvény 51. § (1) bekezdés első mondata pedig előírja, hogy " a választási törvény megsértése, továbbá a választási eredmény ellen bármely választópolgár a választási szervhez kifogást, illetőleg a bírósághoz jogorvoslati kérelmet...nyújthat be." A választási törvény - így a választási kampányra vonatkozó előírások - megsértésének vizsgálata az előbbiekben idézettek szerint a választási szervek, illetve a bíróság hatáskörébe tartozik. Amint arra az Alkotmánybíróság a 1385/H/1991/8. ügyszámú határozatában már rámutatott, "a helyi népszavazás jogszabálysértő lebonyolításának megállapítására vonatkozó alkotmánybírósági hatáskör keretében a kampánycsend megsértése abban az esetben vehető figyelembe, ha ezt a hatáskörrel rendelkező szervek megállapítják." 3. Az alkotmányossági panasz arra is hivatkozott, hogy a lakosság nem kapott kellő tájékoztatást a népszavazásra feltett kérdésről. A hajmáskéri képviselőtestület 31/1990. (XI. 19.) ÖKT. határozatával 1991. január 12- ére kitűzött
41 helyi népszavazásra feltett kérdése a következő volt: " Akarja-e Ön, hogy a Csernobil Öröksége Alapítvány gyermekszanatóriumot létesítsen a Hajmáskéri Táborban ? " Az Alkotmánybírósághoz megküldött iratokból kitűnik, hogy a "Csernobil Öröksége" elnevezésű magyar-belorusz alapítvány a Hajmáskér belterületén lévő volt szovjet laktanyában (Hajmáskéri Tábor) kíván belorusz gyermekek részére szanatóriumot létrehozni. A tervről több alkalommal tárgyalt a képviselőtestület; 1991. szeptember 24-én az intézményvezetők, illetve a kereskedők, vállalkozók kaptak tájékoztatást, majd október 25-én a falu lakosságával ismertették a szanatórium létrehozására irányuló javaslatot, a gazdasági, egészségügyi jellegű összefüggéseket, s - a Radiobiológiai Intézet szakmai álláspontját. A lakossági kezdeményezés alapján a képviselőtestület helyi népszavazást írt ki. A népszavazást elrendelő képviselőtestületi határozatról, s a népszavazásra feltett kérdésről a lakosság folyamatosan kapott tájékoztatást. Az iratokhoz csatolt folyóiratokból, újságcikkekből kétséget kizáró módon megállapítható, hogy a lakosságot a tervezett beruházásról, s az intézmény jellegéről részletes tájékoztatták.
1385/H/1991. AB határozat Az Alkotmánybíróság a kerületi tagozódás megváltoztatásának kezdeményezésére irányuló helyi népszavazás jogszabálysértő lebonyolítása megállapítására irányuló alkotmányossági panaszt elutasította. Az indítványozók a Budapest Főváros II. kerületében 1991. július 9-én tartott helyi népszavazáson, a 69. szavazókörben észrevételt tettek a választási kampánycsend megsértése miatt. A választási bizottság az észrevételt nem vizsgálta, hanem az észrevételezők erre irányuló kérelme hiányában, alkotmányossági panaszként az Alkotmánybírósághoz továbbította. Kifogásolták, hogy a kerület polgármestere az előbbiekben említett helyi népszavazáson megsértette a választási kampány szabályait, mivel a Budapesti Extra Közérdekű Kereskedelmi Hetilap 1991. évi 54. számában (amelynek terjesztése június 8 án és 9 én, a kampánycsend idején történt) a helyi népszavazással kapcsolatos cikket tett közzé. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a választási kampányra vonatkozó szabályokat az Övtv. 23. és 24. §a tartalmazza. E törvény 51. § (1) bekezdés első mondata pedig előírja, hogy: " a választási törvény megsértése, továbbá a választási eredmény ellen bármely választópolgár a választási szervhez kifogást, illetőleg a bírósághoz jogorvoslati kérelmet nyújthat be ". A helyi népszavazás jogszabálysértő lebonyolítása miatt benyújtott alkotmányossági panasz (a törvényes határidőt az Alkotmánybíróság megtartottnak tekinti) a választási kampány Övtv.-ben megállapított rendelkezései sérelmére hivatkozik. A választási törvény így a választási kampányra vonatkozó előírások megsértésének vizsgálata az Övtv. 51. § (1) bekezdése idézett mondata szerint a választási szervek, illetve a bíróság hatáskörébe tartozik. A II. kerületi Választási Bizottság azonban a választási kampány megsértése miatt benyújtott kifogást nem bírálta el, hanem mint alkotmányossági panaszt az Alkotmánybírósághoz továbbította. A helyi népszavazás jogszabálysértő lebonyolításának megállapítására vonatkozó alkotmánybírósági hatáskör keretében a kampánycsend megsértése abban az esetben vehető figyelembe, ha ezt a hatáskörrel rendelkező szervek megállapítják. Mivel az érintett szervek ilyen döntést nem hoztak, a Főváros II. Kerületi Önkormányzat Képviselőtestülete pedig az említett határozatával a helyi népszavazást megalapozottan érvénytelennek nyilvánította, az Alkotmánybíróság az indítványban kifogásolt újságcikk tartalmát, illetve a lap terjesztésének pontos idejét - így a kampánycsend megsértésének tényét, körülményeit - nem vizsgálta.
