Gyakorlati szintvizsgák tapasztalatai a 2006/2007-es tanévben
Tartalomjegyzék
Bevezetés ................................................................................................................................... 5 Szintvizsgák megszervezésének előkészítése ......................................................................... 7 Szervezési feladatok........................................................................................................... 7 Szakképző intézmények hozzáállása.................................................................................. 9 Szintvizsga-csoportok kialakítása .................................................................................... 10 Szintvizsgák marketingje ................................................................................................. 11 A szintvizsgák lebonyolítása, tapasztalatok ........................................................................ 11 Szintvizsga helyszínek ..................................................................................................... 11 Szintvizsgabizottságok ..................................................................................................... 12 Vizsgamunkához szükséges anyagok beszerzése, tárolása .............................................. 13 Szintvizsga feladatok........................................................................................................ 14 Tanulók hozzáállása ......................................................................................................... 16 Vizsgázók teljesítményének értékelése és az elért eredmények beszámítása .................. 16 Szintvizsgán készült termékek további sorsa ................................................................... 18 Munkanapló...................................................................................................................... 18 Gyakorlati képzőhelyek (oktatók) a szintvizsgán ............................................................ 19 A szakképző iskolák vezetőinek, gyakorlati oktatóinak, gazdálkodó szervezet keretében működő gyakorlati képzőhely oktatójának véleménye a szintvizsgáról .......................... 20 A gyakorlati szintvizsga általános szakmai és pedagógiai hozadéka............................... 22 Javaslatok, megjegyzések .................................................................................................... 23 Szakmánkénti értékelések ..................................................................................................... 25 Asztalos ................................................................................................................................ 26 Vizsgák előkészítése ........................................................................................................ 28 A szintvizsga értékelése ................................................................................................... 29 A tanulói vélemények: ..................................................................................................... 30 Vizsgabizottsági vélemények, javaslatok......................................................................... 34 Összehasonlítás a 2005/2006. tanév eredményeivel ........................................................ 35 Ács-állványozó ..................................................................................................................... 37 Vizsgák előkészítése ........................................................................................................ 39 A szintvizsga értékelése ................................................................................................... 40 A tanulói vélemények: ..................................................................................................... 41 Vizsgabizottsági vélemények, javaslatok......................................................................... 45 Összehasonlítás a 2005/2006. tanév eredményeivel ........................................................ 47 Bőrdíszműves ....................................................................................................................... 49 Vizsgák előkészítése ........................................................................................................ 50 A szintvizsga értékelése ................................................................................................... 50 A tanulói vélemények: ..................................................................................................... 51 Vizsgabizottsági vélemények, javaslatok......................................................................... 55 Összehasonlítás a 2005/2006. tanév eredményeivel ........................................................ 56 Cipőfelsőrész-készítő ........................................................................................................... 58 Vizsgák előkészítése ........................................................................................................ 59 A szintvizsga értékelése ................................................................................................... 59
2
A tanulói vélemények: ..................................................................................................... 60 Vizsgabizottsági vélemények, javaslatok......................................................................... 63 Összehasonlítás a 2005/2006. tanév eredményeivel ........................................................ 65 Cukrász ................................................................................................................................ 66 Vizsgák előkészítése ........................................................................................................ 68 A szintvizsga értékelése ................................................................................................... 69 A tanulói vélemények: ..................................................................................................... 70 Vizsgabizottsági vélemények, javaslatok......................................................................... 73 Összehasonlítás a 2005/2006. tanév eredményeivel ........................................................ 75 Épületburkoló ...................................................................................................................... 77 Vizsgák előkészítése ........................................................................................................ 79 A szintvizsga értékelése ................................................................................................... 80 A tanulói vélemények: ..................................................................................................... 81 Vizsgabizottsági vélemények, javaslatok......................................................................... 85 Összehasonlítás a 2005/2006. tanév eredményeivel ........................................................ 86 Férfiruha-készítő ................................................................................................................. 88 Vizsgák előkészítése ........................................................................................................ 89 A szintvizsga értékelése ................................................................................................... 89 A tanulói vélemények: ..................................................................................................... 91 Vizsgabizottsági vélemények, javaslatok......................................................................... 94 Összehasonlítás a 2005/2006. tanév eredményeivel ........................................................ 95 Fodrász................................................................................................................................. 97 Vizsgák előkészítése ........................................................................................................ 98 A szintvizsga értékelése ................................................................................................... 98 A tanulói vélemények: ..................................................................................................... 99 Vizsgabizottsági vélemények, javaslatok....................................................................... 102 Összehasonlítás a 2005/2006. tanév eredményeivel ...................................................... 105 Kárpitos.............................................................................................................................. 106 Vizsgák előkészítése ...................................................................................................... 107 A szintvizsga értékelése ................................................................................................. 107 A tanulói vélemények: ................................................................................................... 108 Vizsgabizottsági vélemények, javaslatok....................................................................... 112 Összehasonlítás a 2005/2006. tanév eredményeivel ...................................................... 113 Kozmetikus......................................................................................................................... 115 Vizsgák előkészítése ...................................................................................................... 117 A szintvizsga értékelése ................................................................................................. 118 A tanulói vélemények..................................................................................................... 118 Vizsgabizottsági vélemények, javaslatok....................................................................... 122 Összehasonlítás a 2005/2006. tanév eredményeivel ...................................................... 123 Kőműves............................................................................................................................. 125 Vizsgák előkészítése ...................................................................................................... 127 A szintvizsga értékelése ................................................................................................. 128 A tanulói vélemények..................................................................................................... 130 Vizsgabizottsági vélemények, javaslatok....................................................................... 133 Összehasonlítás a 2005/2006. tanév eredményeivel ...................................................... 135 Nőiruha-készítő ................................................................................................................. 136 Vizsgák előkészítése ...................................................................................................... 138 3
A szintvizsga értékelése ................................................................................................. 139 A tanulói vélemények..................................................................................................... 140 Vizsgabizottsági vélemények, javaslatok....................................................................... 143 Összehasonlítás a 2005/2006. tanév eredményeivel ...................................................... 145 Pincér ................................................................................................................................. 147 Vizsgák előkészítése ...................................................................................................... 149 A szintvizsga értékelése ................................................................................................. 150 A tanulói vélemények..................................................................................................... 151 Vizsgabizottsági vélemények, javaslatok....................................................................... 154 Összehasonlítás a 2005/2006. tanév eredményeivel ...................................................... 157 Szakács............................................................................................................................... 158 Vizsgák előkészítése ...................................................................................................... 160 A szintvizsga értékelése ................................................................................................. 161 A tanulói vélemények..................................................................................................... 162 Vizsgabizottsági vélemények, javaslatok....................................................................... 165 Összehasonlítás a 2005/2006. tanév eredményeivel ...................................................... 167 Szobafestő-mázoló és tapétázó .......................................................................................... 169 Vizsgák előkészítése ...................................................................................................... 171 A szintvizsga értékelése ................................................................................................. 171 A tanulói vélemények..................................................................................................... 172 Vizsgabizottsági vélemények, javaslatok....................................................................... 176 Összehasonlítás a 2005/2006. tanév eredményeivel ...................................................... 178 Villanyszerelő..................................................................................................................... 180 Vizsgák előkészítése ...................................................................................................... 182 A szintvizsga értékelése ................................................................................................. 182 A tanulói vélemények..................................................................................................... 183 Vizsgabizottsági vélemények, javaslatok....................................................................... 187 Összehasonlítás a 2005/2006. tanév eredményeivel ...................................................... 189
4
Bevezetés A gyakorlati képzés feladata annak elősegítése, hogy a tanulók az elméleti ismeretekre alapozva olyan szakmai gyakorlati jártasságokra, képességekre tegyenek szert, amelyek alkalmassá teszik őket választott hivatásuk ellátására, és megfeleljenek a munkavállalóval szemben támasztott követelményeknek. Felvetődik a kérdés, hogy a szakmai gyakorlat a tanuló és a gazdálkodó szervezet részére kényszer vagy lehetőség? A kérdésre a válasz egyértelmű. A gyakorlati képzés mindkét fél részére lehetőség. A gazdálkodó szervezet saját elvárásait tudja a gyakorlati képzés során a tanulóval elfogadtatni, amely segíti minőségi munkaerő-utánpótlásának megoldásában. A tanuló pedig olyan munkatapasztalatra tesz/tehet szert, amely jelentősen növelheti elhelyezkedési esélyeit. Hatékony-e a gyakorlati képzés minőségbiztosítás, folyamatba épített ellenőrzés nélkül? Erre a kérdésre ad választ a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara által bevezetett, ma már törvényi szintre emelt szintvizsga rendszer. A munka világában bekövetkezett robbanásszerű változás a képzési rendszert is új kihívás elé állította. Nyilvánvalóvá vált, hogy a szakképző intézményekben tanulók gyakorlati képzése időtartamában és tartalmában is megerősítésre szorul. Az oktatásban előtérbe került a minőségbiztosítás. Míg a 2004/2005-ös tanévben arról adhattunk számot, hogy a kamara gondozásába átvett gyakorlatigényes szakmák szakmai és vizsgakövetelményei a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara koordinálásával, elméleti és gyakorlati szakemberek bevonásával készülnek, addig a 2005/2006-os tanévben már arról számolhattunk be, hogy a 16 szakma szakmai és vizsgakövetelménye, amelybe a szintvizsga intézményét már beépítették, elkészült. A 16 szakképesítés közül 14 szakképesítést 3 éves képzési idővel lehet megszerezni, csupán a kárpitos és kozmetikus szakképesítés képzési ideje maradt kétéves. A szakmai és vizsgakövetelményeket az oktatási miniszter a 18/2005 OM rendeletben hirdette ki. A gyakorlati képzés tartalmi elemeit érintette, hogy a szakmai és vizsgakövetelményekben megjelent a szintvizsga intézménye. Az a gyakorlati jártasságok és készségek elsajátításának mérésére szolgáló folyamatba épített ellenőrző rendszer, amely még a szakmunkásvizsgát megelőzően információt ad a tanulók időarányos felkészültségéről, és irányítottan biztosít lehetőséget a hiányzó ismeretek pótlására. Gyakorlattá válása kiköveteli a tudatosabb, tervszerűbb oktatási metodikát.
5
A 2004/2005-ös tanévben kísérleti jelleggel lebonyolított szintvizsgák tapasztalatai kellő alappal szolgáltak a teljes körű vizsgáztatás megszervezéséhez. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara tehát az általa gondozott 16 szakmában a 2005/2006-os tanévben megszervezte a teljes körű gyakorlati szintvizsgákat. Míg a 2004/2005-ös tanévben 4200 szakmunkástanuló vizsgáztatására került sor, addig a 2005/2006-os tanévben közel 14 ezer tanuló tett szintvizsgát, bizonyítva gyakorlati készségeinek és jártasságainak fejlődését. Az Oktatási Minisztérium Alapkezelő Igazgatósága és a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara 2006. február 28-án FKA-KT-5/2006. számon támogatási szerződést kötött a 2006/2007-es tanévi szintvizsgák megszervezésére. A megbízást a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara a területi kamarák közreműködésével valósította meg, melynek szabályozási keretét a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Szakképzési Önkormányzati Szabályzata és annak 1. melléklete (A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Szakképzési Önkormányzati Szabályzata a gyakorlati szintvizsga általános szabályairól és eljárási rendjéről) adta. E tanévben 12 ezer tanuló számolt be szintvizsga keretében gyakorlati tudásáról. Szintvizsgák szervezésére az ország egész területén a kamara gondozásába átadott, következőkben felsorolt szakmában került sor: Ács-állványozó, Asztalos, Épületburkoló, Kőműves, Szobafestő-mázoló és tapétázó, Villanyszerelő, Cukrász, Pincér, Szakács, Fodrász, Kozmetikus, Kárpitos, Nőiruha-készítő, Férfiruha-készítő, Bőrdíszműves, Cipőfelsőrészkészítő. A 2006/2007-es tanévben harmadik alkalommal megszervezett szintvizsgákat most is szakmai, szakmódszertani munka előzte meg. Az előző évi szintvizsgák tapasztalatait felhasználva módszertani anyagok készültek, konferenciák, megyei felkészítő kurzusok szerveződtek a szintvizsgák szervezésébe bekapcsolódó szakképző iskolák vezetői, gyakorlati oktatók, szintvizsga-bizottsági elnökök és tagok, gazdálkodó szervezetek vezetői, valamint az érdekképviseleti szervezetek képviselői részére. A szakmai fórumokon lehetőség volt a szintvizsgák szervezésével kapcsolatos vélemények kinyilvánítására, megbeszélésére, eredményességét segítő javaslatok közreadására. Az Integrált Szakképzési Szoftver fejlesztése lehetővé tette a szintvizsgákat szervező területi kamarák adminisztratív terheinek csökkentését, az országos rálátás biztosítását, az elemzésekhez szükséges adatokhoz való hozzájutást. 2006 őszén a szakképző iskolák értesülhettek arról, hogy az SZVK-k alapján várhatólag mikor kerül sor a tanulóikat érintő szintvizsgákra. Így az intézmények az éves programjukban előre tudták tervezni a tanulók megmérettetését. Az érdekképviseleti szervezetek a Területi Szakképzési Érdekegyeztető Bizottságok keretén belül további információkat kaptak a 6
szintvizsgák tapasztalatairól, a szintvizsgák kiterjesztéséről, a szintvizsgák szervezésében és lebonyolításában megvalósítható együttműködés formáiról. A
Magyar
Kereskedelmi
és
Iparkamara
honlapján
tette
közzé
a
szakmai
és
vizsgakövetelményeket valamint az új szakmai és vizsgakövetelmények ismeretében, valamint a lefolytatott szintvizsgák tapasztalatai alapján átdolgozott szintvizsga feladatbankot, melyet nyomtatott formában is az érdeklődők rendelkezésére bocsátott a kamara.
Szintvizsgák megszervezésének előkészítése A 2006/2007-es tanév kezdetén, a felkészítő kurzusokat követően megkezdődtek a szintvizsga-előkészületek. A területi kamarák által begyűjtött szakma- és létszámadatokra építve a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara támogatási szerződést kötött a területi kamarákkal a szintvizsgák szervezésére és lebonyolítására. Összegzésünkben be kívánjuk mutatni a szintvizsga szervezés fázisait, várható eredményeit, az érdekelt intézmények és szervezetek együttműködését, a tanulók és oktatók véleménynyilvánítását, a szintvizsga intézményének beépülését a szakképzés folyamatába.
Szervezési feladatok A területi kamarák a szakképző intézményekkel karöltve iskolánként pontosították a szintvizsgákba bevonható szakmákat, a vizsgázók körét, valamint a tanulói létszámokat. Megkezdték a szintvizsgák helyszínének kijelöléséhez szükséges helyszíni feltáró munkát. Feltérképezték a műszaki és technikai feltételeket. Az ősz folyamán megszülettek a megállapodások a szintvizsga helyszínekről. A szintvizsga helyszínek kiválasztásával azonos időben a területi kamarák pontosították az iskolák, gazdálkodó szervezetek szintvizsgák előkészítésében és lebonyolításában vállalt szerepét és annak ellentételezését. Megszülettek a megállapodások a szintvizsga lebonyolításához
szükséges
műszaki-technikai
feltételek
biztosításáról,
az
anyagok
beszerzéséről és tárolásáról, a vizsgafelügyelet biztosításáról. A vizsgák időpontját az intézmények bevonásával, az éves tanrend időbeosztásának, ill. a diákok gyakorlati/iskolai heteinek figyelembevételével jelölték ki. Amennyiben a vizsgahelyszín gazdasági társaság tanműhelyében volt, akkor annak képviselői is közreműködtek az időpont-egyeztetésben. A tapasztalatok azt mutatták, hogy a gyakorlati képzőhelyek némelyike a szintvizsgákról még mindig csak felületes ismeretekkel rendelkezett. A többcsatornás információáramlás ellenére
7
sem ismerték a szintvizsga rendszerét és a feladatbankban szereplő vizsgafeladatokat. Egyes szakmák esetében vélelmezett számítástechnikai háttér hiányában a kamarák a gyakorlati képzőhelyekre írásos tájékoztató, figyelemfelkeltő anyagokat juttattak el, személyes megkeresések alkalmával, részletes ismeretekkel látták el a gyakorlati oktatókat a szintvizsgák céljáról, a tanulók szintvizsgára történő felkészítésének fontosságáról, a szintvizsga-feladatokról. Kézbe adták a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara által kézikönyv formájában kiadott szintvizsga-feladatbankot is. A tanulók előzetes tájékoztatását a nevelési-oktatási intézmények és a területi kamarák együttesen végezték. A tanulók e tájékoztatók keretében kaptak részletes információt a szintvizsgák szervezéséről, a szintvizsga szükségességéről, a vizsgáztatás és értékelés folyamatáról, szabályairól, a felkészülés fontosságáról, a szakmák specifikumainak megfelelően a vizsgára hozható/hozandó szerszámokról, segédeszközökről, modellekről. A szintvizsga-bizottsági elnökök listájának pályázat útján történő kibővítése 2004 óta folyamatosan zajlik, az elnökök felkérése a szintvizsgabizottság munkájában történő részvételre
a
2006/2007-es
tanévben
általában
az
ősz
során
megtörtént.
A
szintvizsgabizottságok elnöki tisztét az országos pályázatban előírtaknak megfelelően gyakorlati szakemberek látták el. Többségében olyan személyek kaptak megbízást a vizsgaelnöki feladatok ellátására, akik szakmájukban elismertek, vállalkozási és képzési tevékenységük példamutató. A területi kamarák és a szakképző intézmények között korrekt egyeztetés után, kölcsönös bizalom alapján, egyetértésben születtek meg a döntések a szintvizsga-bizottságok munkájában részt vevő iskolai képviselő, illetve segítő tanár személyéről. A szintvizsgabizottságok teendőinek részletes megbeszélése érdekében néhány megyében szakmánként is egyeztető értekezleteket hívtak össze. A területi kamarák felkérték a szakképző iskolákat a tanulók tájékoztatására, valamint a tanulói jelentkezési lapok kitöltetésére és begyűjtésére, amelyhez az intézmények vezetői megértő együttműködő partnerek voltak. A területi kamarák 2006. november – december hónapokban a feladatok pontosítása érdekében ismét megbeszéléseket szerveztek a szakképző intézmények vezetői, gyakorlati oktatásvezetői, a szintvizsga-bizottsági tagok és a szintvizsgabizottságok munkáját segítők részére. A megbeszélések témái: •
megyei szintvizsga adatok,
•
a szintvizsgák szabályozása, 8
•
szintvizsga-bizottságok működése és feladataik,
•
személyi kérdések,
•
a szintvizsga szervezésével, lebonyolításával kapcsolatos feladatok,
•
szintvizsga-dokumentációk, értékelés.
A szintvizsgák szervezésével kapcsolatos feladatokról, folyamatokról, az előkészítésbe, szervezésbe bekapcsolódók köréről a területi kamarák tájékoztatták az érintett kamarai szakosztályokat, illetve az elnökséget.
Szakképző intézmények hozzáállása A szakképző iskolák döntő többsége örömmel üdvözölte a szintvizsga intézményének megjelenését a szakképzés folyamatában. Az előző években szervezett szintvizsgák pozitív tapasztalatai okán konkrét együttműködő szerepet vállaltak a szintvizsgák szervezésében és lebonyolításában. A 16 szakmában érintett szakképző intézmény közül mindössze egyetlen budapesti szakképző iskola utasította el az együttműködést a területi kamarával a szintvizsga szervezésében, ám ők is úgy nyilatkoztak, hogy a most elmaradt szintvizsgát a 2007/2008-as tanévben pótolni fogják. A szakképző iskolák közül több az általa oktatott szakmákban végeztet a tanulókkal félévi ellenőrző feladatokat, amelyeknek célja a szintvizsgákhoz hasonlóan a tanulók aktuális tudásszintjének felmérése, a hiányosságok feltérképezése. Mégis örömmel fogadták a szintvizsgákat mert úgy gondolták, hogy a házi vizsgák csak az adott iskola által elvárthoz viszonyított tudásszintről adnak tájékoztatást. Az értékelés nem tükrözi a majdani felvevőpiac elvárásait, amit a kamara által szervezett szintvizsgák a szintvizsga-bizottságok független elnökein keresztül biztosítani tud. Vendéglátó-ipari és kereskedelmi szakmát is oktató szakképző intézmények hiányolták, hogy a jól lefedett vendéglátási oldallal ellentétben a kereskedelmi terület kiszorult a kamara által átvett 16 szakmából, így nem tudnak hasonló súlyú, motiváló megmérettetéseket szervezni. A szakképző intézmények vezetői, gyakorlati oktatásvezetői és gyakorlati oktatói közül sokan számos szintvizsgán vettek részt. Elsősorban másik azonos szakmát oktató iskola eredményeire voltak kíváncsiak. Hasznosnak tartották, hogy összehasonlíthatták tanulóik teljesítményét más iskolák tanulóinak vizsgaeredményeivel. Elmondásuk szerint sok tapasztalatot szereztek a szintvizsgák alatt, amelyet oktatómunkájukban hasznosítani tudnak.
9
Szintvizsga-csoportok kialakítása A területi kamarák szabad kezet kaptak a szintvizsga-csoportok szervezésére, ezáltal lehetőségük volt azokat a helyi sajátosságok figyelembevételével kialakítani. •
A szintvizsga-csoportok kialakításában a legfontosabb szempont a szakmai megfelelőség mellett az összeférhetetlenségek elkerülése volt. Mindenhol ügyeltek arra, hogy az iskolai vizsgabizottsági tag ne legyen a tanuló oktatója, valamint hogy a vizsgaelnökök tanulói másik vizsgacsoportba kerüljenek. Az összeférhetetlenség kérdését a területi kamarák nagyon komolyan kezelték. Több esetben előfordult, hogy a szintvizsgabizottság elnökének vagy tagjának érintettsége miatt annak feloldására két vizsgacsoportot hoztak létre.
•
Fontos szempont volt a vizsgacsoportok ideális létszámának meghatározása a rendelkezésre álló infrastruktúra és szakmai áttekinthetőség függvényében.
•
A következő alapelve a csoportok kialakításának az egy iskola-egy szakma-egy vizsgacsoport elv volt. Tekintettel azonban arra, hogy néhány szakképző intézménynél egy-egy szakmában csak kis létszámú képzés folyik, az iskolákkal történt megállapodás alapján alkalmanként több tanintézmény tanulóit egy vizsgacsoportba sorolták be.
Néhány helyen az iskolák közötti szembenállás, bizalmatlanság miatt a kis létszámú csoportok összevonása nem történhetett meg. Variációk a szintvizsga-csoportok kialakításában: •
5-25 fős csoportok az iskolai tanműhely befogadóképessége, infrastrukturális és szakmai megfelelősége alapján,
•
5-15
fős
csoportok
a
gazdálkodó
szervezet
műhelyének
befogadóképessége,
infrastrukturális és szakmai megfelelősége alapján, •
együttműködési megállapodással, tanulószerződéssel rendelkező, valamint szakmai gyakorlatot tanműhelyben végző tanulók az objektív értékelhetőség miatt vegyes csoportokban,
•
szakmai elméleti képzés csoportbeosztása szerint,
•
több iskola tanulói egy vizsgacsoportba szervezve,
a vizsgák többségénél az „egy iskola-egy szakma-egy vizsgacsoport” elv érvényesült.
10
Szintvizsgák marketingje A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara honlapján tette közzé a 16 szakma szakmai és vizsgakövetelményét, valamint a szintvizsga-feladatbankot. Ezek a szakmai anyagok a területi kamarák honlapjain keresztül is elérhetőek voltak, a legtöbb kamara külön linket is készített. A szintvizsgák előkészítéséről rendszeresen tájékoztatók jelentek meg az Üzleti7 c. időszaki gazdaságpolitikai lapban, az országos kamara által működtetett elektronikus hírlevélben, a területi kamarák gazdaságpolitikai lapjaiban, illetve Hírlevél címmel megjelentetett periodikákban. A szintvizsgákat egyre nagyobb médiafigyelem kíséri. Megyei szinten a vizsgákról több esetben fényképes tudósítás jelent meg a helyi sajtóban, illetve filmes beszámolók, interjúk készültek a szakképző intézmények vezetőivel, gyakorlati oktatókkal, tanulókkal, a kamrák szakképzési vezetőivel, a szintvizsga elnökökkel a helyi televízióban, rádióban. Néhány megyében a szintvizsgákról külön sajtótájékoztatót tartottak a megyei média részére, vagy sajtóanyagot juttattak el hozzájuk a szintvizsgákról. Mindemellett a tanévnyitó középiskolai igazgatói értekezleteken, a szakképző iskolák által szervezett munkáltatói értekezleteken ismertették a fejlesztési eredményeket, és rögzítették a folyamatelemeket. A kamarák szakképzési tanácsadói személyes látogatásokon adtak információt a szintvizsgákról a gyakorlati képzőhelyeknek. Az előzőekben összefoglaltak alapján úgy látjuk, hogy nemcsak a szakmai közvélemény, hanem a megyék lakossága is tájékoztatást kapott a vizsgarendszerről, a vizsgák eredményeiről.
A szintvizsgák lebonyolítása, tapasztalatok A szintvizsgák a területi kamarák koordinálásával és felügyeletével 2006. december és 2007. június hónapok közötti időszakban kerültek megszervezésre a kamara által gondozásba átvett 16 szakmában.
Szintvizsga helyszínek A szintvizsga helyszínek kiválasztásánál a kamarák elsősorban a szakképzési vezetők ismereteire, tapasztalataira támaszkodtak, de nagy súllyal estek latba az iskolák helyszínre vonatkozó javaslatai is. Több esetben a döntésnél számítottak a kamarai szakmai névjegyzékben szereplő szakemberek, a szintvizsgabizottságok elnökeinek véleményére is.
11
Az esetek döntő többségében a szintvizsgák lebonyolítására a szakképző iskolák tanműhelyeiben került sor. Vizsgahelyszínül szolgáltak azonban oktatási kft-k, gazdálkodó szervezetek tanműhelyei is. Általánosságban elmondható, hogy a szakképző iskolák jól felszerelt tanműhelyekkel rendelkeznek, megbízható alapanyag-beszerzési forrásaik vannak, tisztában vannak a vizsgáztatás feltételeivel és minden tanulót ismernek. Ezek az adottságok megkönnyítették a szintvizsgák eredményes megszervezését és lebonyolítását. Voltak olyan szintvizsgák is, amelyeket külső helyszínen szerveztek meg a kamarák. A tanulók ezeken a helyeken „életszerű” környezetben vizsgáztak, értéket hoztak létre, vizsgamunkájukkal egy-egy közösséget gazdagítottak. Ezekben az esetekben a gyakorlati képzőhelyek nemcsak a tanulók felkészítésében, hanem a szintvizsgák megszervezésében és lebonyolításában is konkrét szerepet vállaltak. A szintvizsgák helyszínén többségében rendelkezésre álltak a feladat megoldásához szükséges berendezések, felszerelések. Néhány esetben – megfelelő tanműhely vagy gyakorlati képzőhely hiányában – az ideiglenesen kialakított vizsgahelyszínen (iskolai tanterem, iskola aulája, gazdálkodó szervezet műhelye) problémát jelentett az infrastrukturális feltételek maradéktalan biztosítása. Ezek a vizsga gördülékenységét negatívan befolyásolták. Ahol a szakma sajátossága azt megkívánta, a tanulóknak lehetőségük volt saját kéziszerszámaik használatára is. Erről a kamarától vagy az iskolától kapott tájékoztató levélben megfelelő információt kaptak.
Szintvizsgabizottságok A szintvizsgabizottságok elnökeit a területi kamarák a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara által szintvizsga-bizottsági elnöki feladatokkal megbízott gyakorló szakemberekből választották ki. A szintvizsgák magas száma szükségessé tette, hogy egy-egy vizsgaelnök több helyszínen is vizsgaelnöki feladatokat lásson el. Ez az esetenként megterhelő feladat ugyanakkor azzal a haszonnal járt, hogy a vizsgabizottsági elnöknek lehetősége nyílott több szakképző intézményben és gyakorlati képzőhelyen tanuló vizsgázó teljesítményének összehasonlítására, a képzéssel kapcsolatos átfogóbb szakmai vélemény kialakítására. A szintvizsgák magas száma miatt nagyon nehéz volt a vizsgabizottsági elnökök kijelölése úgy, hogy az összeférhetetlenséget a szervezők elkerüljék. Ezért esetenként előfordult, hogy egy-egy szintvizsgára másik megyéből hívtak szintvizsgaelnököt. A szintvizsgabizottságokban az iskola által delegált vizsgabizottsági tag feladatait többségében iskolai szakoktatók látták el. Összeférhetetlenség esetén (saját tanuló) a 12
vizsgabizottság tagja a gyakorlati oktatásért felelős igazgatóhelyettes vagy tanműhely vezetője volt. A segítő tanári munkát szinte kizárólag az adott képzőhely szakoktatói végezték, akik a szervezőmunka során is remek partnerek voltak. A felkérést követően a területi kamarák a szintvizsgabizottságok rendelkezésére bocsátották a szintvizsga szabályzatot, valamint a feladatbankot. A szintvizsgákon közreműködő elnökök, tagok, jegyzők számára a területi kamarák a vizsgák megkezdése előtt felkészítő megbeszéléseket tartottak, ahol részletesen tájékoztatták őket a szintvizsgával
kapcsolatos
feladatokról,
az
eljárásrendről,
az
adott
szintvizsgán
megvalósítandó feladatról és az értékelés módszereiről. A szintvizsgabizottságok szakmai felkészültségükkel, pozitív hozzáállásukkal, személyre szóló
értékelésükkel
segítették
a
szintvizsgarendszer
elfogadtatását,
a
tanulók
szakmunkásvizsgára történő felkészítését. A vizsgázók és képzők elfogadták a vizsgabizottság több esetben kritikus, de építő jellegű véleményét. A területi kamaráknál dolgozó szakképzési tanácsadók minden szintvizsgán részt vettek. Tapasztalatokat
gyűjtöttek
a
tanulók
felkészültségéről,
készségeik
és
jártasságaik
színvonaláról. Szervező, összekötő szerepkörüknél fogva a szintvizsgabizottságok, szakképző intézmények, gyakorlati képzőhelyek és a területi kamarák között kommunikációs csatornaként működtek.
Vizsgamunkához szükséges anyagok beszerzése, tárolása A szintvizsgához szükséges anyagok beszerzése a legtöbb esetben a kamara felkérésére és finanszírozásával, a nagy tapasztalattal és kiépített beszerzőforrással rendelkező szintvizsgát szervező képzőhely vagy iskola feladata volt. E beszerzési formával elkerülhetővé vált az utólagos reklamáció az anyagok minőségére és mennyiségére. Elvétve előfordult, hogy a szintvizsga feladatokhoz szükséges anyagokat a területi kamara szerezte be és raktározta. A szintvizsgához szükséges alapanyagok beszerzését nagyban segítette a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara által közzétett alapanyagnorma. A területi kamarák rendelkezésére álló kötött normatívák és a feladatok kivitelezéséhez szükséges anyagok magas ára több szakmában gondot jelentett (pl. villanyszerelő, kőműves, burkoló), amit csak úgy tudtak áthidalni, hogy az alapanyagok biztosításába a gazdálkodó szervezetek és szakképző intézmények is besegítettek.
13
Szintvizsga feladatok A szintvizsga-vizsgafeladatokat a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara megbízásából szakemberek által kidolgozott és az előző szintvizsga tapasztalatai alapján tovább fejlesztett feladatbank tartalmazta. A szintvizsgák szervezői a szintvizsgabizottságok bevonásával ebből a feladatbankból választották ki az adott vizsgán kivitelezésre kerülő feladatokat. A vizsgaszervezők a vizsgafeladatok kiválasztásánál több szempontot vettek figyelembe, mint •
a szakmai és vizsgakövetelmény
•
az adott szakképző iskola tanterve
•
az adott szakma képzési ideje
•
a gyakorlati feladat anyagszükséglete
•
a rendelkezésre álló műszaki, technikai feltételek stb.
A szintvizsgák 2006/2007. tanévben érvényes módosított tételsora a hároméves (kivéve a kétéves
képzési
idejű
szakmákat)
képzésben
részt
vevő
tanulók
szakmai
és
vizsgakövetelményei alapján került átdolgozásra. A feladatok kiválasztásánál számos esetben a döntő szót a szakképző iskola mondta ki, mert a szintvizsgát a helyi tantervébe kellett beilleszteni. Csak olyan tételsort lehetett kiválasztani, amelyben a feladatok megoldásához szükséges tananyag a tanulók számára már ismert volt, illetve a vizsga időpontjáig elegendő idő állt a jelentkezők rendelkezésére a megfelelő gyakorlati tudás megszerzéséhez. Más-más gyakorlat valósult meg azon a téren is, hogy egy vizsgacsoporton belül a vizsgázóknak azonos vagy különböző vizsgafeladatokat kellett megoldaniuk. Ennek eldöntésében meghatározó tényező volt a szakma jellege, valamint a szintvizsga-bizottság elnökének személete. Többen úgy vélik, hogy az egy vizsgacsoportban vizsgázó tanulók teljesítménye jobban figyelemmel kísérhető, összehasonlítható és értékelhető, ha azonos vizsgafeladat megoldásán dolgoznak, vagyis frontális munkaszervezés keretében történik a vizsgáztatás. Sőt volt olyan megye, ahol a részrehajlás nélküli megítélés és értékelés, valamint a szintvizsgák egységes színvonala érdekében a vizsgabizottságok (kamarai javaslatra) úgy határoztak, hogy a vizsgázók szakmánként minden helyszínen ugyanazon feladatot végezzék. Ezáltal lehetőség nyílott a képzőhelyek és iskolák közötti különbségek, hiányosságok vagy erősségek összehasonlítására is.
14
Mások a feladatmegoldás során a vizsgázók kreativitására, az egyéni megoldásokra is súlyt helyeztek, amelyet megítélésük szerint akkor lehet igazán mérni, ha a vizsgacsoporton belül minden tanuló más és más feladatot old meg. A vizsgázónak nincs lehetősége a másolásra. A különböző képzőhelyen oktatott tanulók munkája, eredményei mindegyik vizsgacsoportban összehasonlíthatók voltak, bár a reális megítélést torzíthatja az adott tanuló egyéni adottsága, képessége, szorgalma. Az viszont azonnal szembetűnő volt, ha az egy képzőhelyen tanulók valamennyien ugyanazt a hibát konzekvensen elkövették, vagy a vizsgacsoport nagy része gyengén teljesített. Ezekben az esetekben tudni lehetett, hogy a tanulók a gyakorlati oktatás során elsősorban termelőmunkát végeznek, ezért a szakmai műveletek elsajátítására, a műveletek folyamatba rendezésére a gyakorlat során nem fordítottak kellő időt. A vizsgafeladatok végrehajtásához – amennyiben a szakmai és vizsgakövetelmény másképp nem rendelkezett-a vizsgázónak legfeljebb háromszáz perc állt a rendelkezésére. A vizsgafeladat végrehajtásához szükséges útmutatókat a legtöbb esetben a vizsgabizottság munkáját segítő oktató adta meg. A szintvizsga megkezdése előtt minden esetben tájékoztatták a vizsgázókat a munkavégzésre vonatkozó munkavédelmi, tűzvédelmi, egészségvédelmi szabályokról, amelynek tényét munkavédelmi jegyzőkönyvben rögzítették. A szintvizsgabizottságok a feladatbankban szakmánként közreadott vizsgafeladatokat általában jónak tartották, s dicsérőleg vagy javító szándékkal a következő véleményeket fogalmazták meg: • a legtöbb szakma esetében az elvárt szinthez igazodott a feladatok nehézségi foka, ám néhány szakmában továbbra is túlzott a követelményszint (pl. pincér szakmában a szintvizsga feladatok nehezebbek, mint a szakmunkásvizsga feladatok). • néhány szakma esetében elavultnak, ill. életszerűtlennek tartják a feladatokat (pl. asztalos és villanyszerelő szakma), • bizonyos szakmák esetében a feladatok nem követik a központi program időbeni követelményeit. (pl. kőműves és kozmetikus szakmában). • egy-két esetben szükséges a feladatok pontosítása, • olyan feladatok is kerüljenek az adatbankba, amelyeket nem tanműhelyi keretek között, hanem külső munkahelyen, életszerű körülmények között lehet kivitelezni, • bizonyos szakmáknál (kőműves, szobafestő-mázoló és tapétázó, burkoló) több anyagnorma számítási feladat kellene.
15
Az egyes szakmák feladatbankjaival kapcsolatos konkrét észrevételeket, javaslatokat a szakmai értékeléseknél adjuk közre.
Tanulók hozzáállása A tanulókat a szintvizsga időpontjáról, helyszínéről általában a szakképző intézmények értesítették. A területi kamarák a tanulókat egyéb, a szintvizsgákkal kapcsolatos praktikus információkkal, tanácsokkal látták el. Volt olyan területi kamara, amelyik a tanulók tájékoztatását, a jelentkezési lapok kiosztását magára vállalta. Ezzel növelte személyes ismertségét a tanulók körében. A tanulók munkához való hozzáállása változó volt. Többnyire igyekeztek megfelelni az elvárásoknak, de a feladat némelyeket megrettentett. Ez a munkájukon is meglátszott. Jelentős hányaduk komolyan vette a feladatot, sőt sok esetben verseny alakult ki az egyes képzőhelyek és iskolák tanulói között. Sok helyen a tanulók kellő felelősséggel és még általuk soha nem tapasztalt vizsgadrukkal, izgalommal élték át a vizsgát, hasznos tapasztalatot szerezve így a szakmai záróvizsgához. A tanulók egy részének a szintvizsgán történő szereplés, megmérettetés különösen nagy élményt jelentett. Ők a képzés folyamán először voltak magukra utalva egy-egy munkadarab, étel vagy terítés elkészítésekor. Néhányuk először végezte el egyedül a munkafolyamat minden munkafázisát, vagy éppen először szolgáltak ki igazi vendéget. A vizsga során a tanulók számára a megfelelő időbeosztás, a munka menetének megtervezése volt a legnehezebb. Sokan közülük nem tudták befejezni megadott időre a vizsgafeladatot. Ez egyértelműen a begyakorlottság alacsony fokát mutatja, míg az elméletben megtanulható fázisok esetében lényegesen jobb eredményt értek el. A tanulók egy részénél a vizsga iránt érdektelenség mutatkozott, de az oktatók elmondása szerint az érintett tanulóknál ez a magatartás a képzés egészére jellemző, nem csak a vizsgára. Ez évben is voltak olyan tanulók, akik a vizsgáról igazolatlanul maradtak távol.
Vizsgázók teljesítményének beszámítása
értékelése
és
az
elért
eredmények
Mind a szakképző iskolák tanműhelyeiben, mind a gazdálkodó szervezeteknél szervezett vizsgahelyszíneken a tanulókat megfelelő körülmények várták, a feladatok elvégzéséhez szükséges tárgyi feltételek a rendelkezésükre álltak. Ezért a szintvizsgára megfelelően felkészített tanulók részére nem okozott gondot a vizsga.
16
A projektmódszerrel szervezett gyakorlati szintvizsgán a tanulók vizsgamunkájának értékelése a feladatbankban előírt értékelési szempontok szerint történt. A projektmódszer keretében a tanulótól átgondolt munkatevékenységet vártak, amelyek munkafogásokat, résztevékenységeket, előre nem látható elemeket tartalmaztak. A tanulók szintvizsgán nyújtott teljesítményét, eredményét a vizsgát követően a résztvevőkkel ismertették.
A
bizottságok
elnökei
részletes,
objektív
szakmai
értékelést,
teljesítményértékelést adtak. Az értékelés a legtöbb esetben személyre szóló volt, és a javítás lehetőségeit, módját is tartalmazta. Az eredményhirdetés minden esetben az adatvédelmi és személyiségi jogok figyelembevételével történt. A szintvizsga-bizottsági elnökök az értékelés során általában az alábbiakra tértek ki: •
áttekintést adtak hibaszám és hibafajta szerint,
•
elemezték a hibák okait,
•
feltárták a további tennivalókat,
•
megjegyzést tettek az aktivitás erősségére, a munka tempójára és a magatartásra.
A vizsga eredményéről szóló igazolást a szintvizsgák egy részén a tanulók a vizsga helyszínén megkapták, más esetekben az iskolák közreműködésével egy későbbi időpontban kapták kézhez. Az iskolákat a tanulók szintvizsgán nyújtott teljesítményéről az osztályozóívek egy példányának megküldésével tájékoztatták; ahol erre igény volt, betekintésre az iskolák rendelkezésére bocsátották a szintvizsgabizottság személyre szóló értékelését is. A képzést végző gazdálkodó szervezetek általában akkor kaptak írásos tájékoztatást tanulójuk vizsgán nyújtott teljesítményéről, ha a tanuló az elvárt színvonal alatt teljesített. A gyenge tanulókat a kamarai tanácsadók és az iskolai gyakorlati oktatók együtt vagy külön-külön a gyakorlóhelyen meglátogatták. Néhány iskolában gyakorlattá vált, hogy a gyakorlati képzőhelyeket ők tájékoztatták a szintvizsga eredményéről. Több esetben kiderült, hogy akik a csoportos iskolai tanműhelyi vagy kabineti foglalkozásról sokat voltak távol, azok a szakmai feladatok elvégzésénél nagyon gyengén vagy gyengén teljesítettek. Néhány esetben megegyezés történt az iskolai gyakorlati oktatásvezetővel, hogy a gyengéket külön, két-három alkalommal, 8 órás felzárkóztató képzés keretében segítik a szakmai hiányosságok pótlásában.
17
Az értékelések pontszámfelosztását gyakorlati munka centrikussá kellene tenni, s át kellene strukturálni, ill. esetenként meg kellene szüntetni az un. töltelékpontokat.
Szintvizsgán készült termékek további sorsa A vizsgát követően a még felhasználható vagy újra hasznosítható anyagok gyakorlati képzés céljára a vizsga helyszínein kerülnek felhasználásra. A vizsgamunkákat, mint szemléltető anyagokat, általában a vizsgahelyszínek (vállalkozások, szakiskolák) rendelkezésére bocsátották. A gyakorlati vizsgamunkák egy része (nőiruha-készítő szakma) a tanulóké lett. Építőipari szakmákban (szobafestő-mázoló és tapétázó, épületburkoló, kőműves, ács-állványozó) a vizsgafeladat jellegéből adódóan több szintvizsgán a közvetlen környezet szépítésére került sor. A fodrász, kozmetikus tanulók saját modelleket hoztak a feladathoz, építve ezzel leendő vevői körüket. A vendéglátó-ipari szakmacsoport (szakács és cukrász) gyakorlati vizsgamunkáit a pincérek általában a gazdálkodó szervezetek közül meghívott vendégkörnek szolgálták fel.
Munkanapló A szintvizsgák szervezésének időszakában a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara a szervezők figyelmébe ajánlotta a tanulói munkanaplók bekérését, bemutatását a szintvizsgabizottságnak. Megítélésünk szerint a korrekten vezetett munkanapló tanulságos információval szolgálhat a tanulók évközi gyakorlati munkájáról. Segítséget nyújthat a szintvizsga-bizottságnak a tanulók teljesítményének értékeléséhez kapcsolódó szakmai ajánlások megfogalmazásában a gyakorlati oktatók számára. A szakképző intézmények egy jelentős része sajnos nem követeli meg a tanulói munkanapló használatát. Ezért a kamara törekvése a munkanapló szintvizsgán történő bemutatására nem válhatott gyakorlattá. Ahol a tanulók gyakorlati oktatásának alapdokumentumául szolgáló tanulói munkanaplót a szintvizsgán bekérték és áttekintették, azt tapasztalták, hogy a legtöbb esetben a gyakorlati feladatok, műveletek rögzítése a munkanaplókban korántsem teljes. Nem ad képet arról, hogy a tanuló az előző félévben/félévekben mivel foglalkozott, gyakorlati készségének, jártasságának fejlesztése érdekében milyen instrukciókat kapott. A szintvizsgabizottságok - ha lehetőségük volt rá - a tanulók vizsgán nyújtott teljesítményét a munkanaplókban is rögzítették, ezzel is segítve a gyakorlati oktató további munkáját. Arra is
18
volt példa, hogy a munkanaplóba a vizsgázókkal vezettették be a szintvizsga feladatokat és a bizottság értékelését, amelyet a szintvizsgabizottság elnöke kézjegyével látott el.
Gyakorlati képzőhelyek (oktatók) a szintvizsgán A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara írásos és szóbeli kommunikációjában a szintvizsgák szervezésének előkészítése során szorgalmazta a gyakorlati oktatók szintvizsgán való megjelenésének fontosságát. A területi kamarák a szintvizsgákra meghívták a gyakorlati képzőhelyek oktatóit. Ezt a meghívást a gyakorlati oktatók megyénként és szakmánként másmás nagyságrendben fogadták el, de létszámukhoz képest elenyésző számban vettek részt a vizsgán. A szintvizsgán esetenként a képzőhelyek oktatásért felelős munkatársai is részt vettek. A kamarai szakemberek szerint az oktatók jelenléte a gyakorlati szintvizsgán úgy az oktató, mint
a
tanuló
szempontjából
pozitív
hatással
lehet
további
együttműködésük
eredményességére. A tanuló érzi, hogy oktatója figyel rá, elvárásai vannak vele szemben, ezért igyekszik a vizsgán képességeinek megfelelően teljesíteni. A gyakorlati oktató pedig képet kap arról, hogy tanulója egy számára ismeretlen közegben miképpen találja fel magát. Felmérheti, hogy sikerült-e a tanulóban komplex látásmódot, a munkafolyamatban való gondolkodást kialakítania. Alkalma van arra, hogy összemérje tanulója teljesítményét más tanulókéval. Nem utolsósorban külső szakemberek részéről olyan szakmai ajánlásokhoz, tanácsokhoz jut, amelyek ráirányítják figyelmét tanulója hiányosságaira és erősségeire, a szakmunkásvizsgára történő felkészítés hangsúlyos feladataira. Az előzőekben leírtak rávilágítanak arra, hogy mennyi pozitívumot hordoz magában a gyakorlati oktató jelenléte a gyakorlati szintvizsgán. Ennek ellenére szükségességéről megoszlanak a vélemények. A gyakorlati oktatók szintvizsgán való részvétele országosan vegyes képet mutat. Vannak megyék, ahol a gyakorlati oktatók örömmel vettek részt a szintvizsgákon, elmondásuk szerint sok tapasztalatot szereztek, főleg azokon a helyszíneken, ahol több iskola, illetve képzőhely tanulói vizsgáztak. Volt olyan nagyobb létszámot foglalkoztató vendéglátós vállalkozó, aki minden vizsgán részt vett, ahol tanulói szerepeltek. Másutt nagyon kevés gyakorlati oktató élt a lehetőséggel, hogy részt vegyen a szintvizsgán és figyelemmel kísérje tanulója vizsgán való szereplését. Bár a szintvizsga fontosságát ők is elismerték, azt a tanuló, az iskola és a kamara belügyének tekintették.
19
A szakképző iskolák vezetőinek, gyakorlati oktatóinak, gazdálkodó szervezet keretében működő gyakorlati képzőhely oktatójának véleménye a szintvizsgáról A gyakorlati szintvizsga bevezetése a gyakorlatorientált szakmák képzési rendszerébe hasznos tapasztalatok szerzésére biztosít lehetőséget minden gyakorlati képzéssel foglalkozó szakember részére. Az általános megítélés szerint a tanulók számára a szintvizsga motiváló hatású lehet, sikere vagy kudarca segítséget nyújthat számukra a további felkészüléshez. Mivel mindez nem a megszokott órakeretben, külső vizsgabizottság előtt zajlik, nagy megmérettetés. A tanulók a szakmunkásvizsga előtt megtapasztalhatják az igazi vizsgaszituációt, lehetőségük nyílik egy technológiai folyamat végig vitelére. A késztermékek előállításával saját képességeiket, tudásukat mérhetik le. Különösen azon tanulóknál jelenthet ez motivációs erőt, akik egyébként a sorozatgyártás miatt csak részműveleteket végeznek a gyakorlati képzés során. Ha a szintvizsga beépül a képzés rendszerébe, a tanulók nemcsak a szintvizsgán törekszenek a jobb teljesítményre, hanem már a képzés kezdetétől tudatosabban készülhetnek választott szakmájukra. A tanárok a szintvizsga eredményétől függően módosíthatják a képzés menetét, módszereit, a gyakorlatok témaköreit, törekedve arra, hogy a szintvizsga tapasztalatait felhasználva tanulóikat minél eredményesebben felkészítsék a szakmunkásvizsgára. A szintvizsgák rendszerét az iskolák, a vizsgabizottság, maguk a tanulók jónak, a képzés színvonalának javulását elősegítőnek ítélik, támogatják a rendszer tovább élését, ha lehetséges, kiteljesedését. Milyen funkciója lehet a szintvizsgának? •
Objektíven tájékoztat a tanulók képzettségi szintjéről, felhívja a figyelmet a képzés hiányosságaira, segít a szakmai vizsgára történő alaposabb felkészítésben.
•
Növeli a tantervi fegyelmet, feszesebbé teszi a szakmai oktatást. A gyakorlati szintvizsga értékelőlapját a közös gyakorlatokon lehet alkalmazni.
•
A szintvizsga segítségével a tanulókban kialakul a vizsgarutin, megmutatja, hogy szintidőn belül milyen jó minőségű teljesítményt kell produkálni.
•
Szembesíti a tanulókat hiányosságaikkal, de sikerélményhez is jutnak általa, ami segít a motiválásukban.
•
Lehetőséget nyújt a szakmai gyakorlati oktatók részére munkamódszereik felülbírálására, javítására, változtatására.
20
•
A szakmunkásvizsga előtt nagy segítséget nyújt a tanulóknak a felkészüléshez. Segíti az önálló munkavégzés és a vizsgagyakorlat fejlődését.
•
Nagy előnye a szintvizsgának, hogy javul az iskola és a kamara együttműködése, ezáltal a munkaerőpiac elvárásainak tudatosításához szükséges információs csatorna is bővül.
•
Információt ad az iskolavezetők, a kamara és a fenntartók számára az adott képzések eredményességéről.
Vélemények a szintvizsgáról: •
A tanulás egy folyamat, amiben a szakmunkásvizsga nagyon fontos mérföldkő, de csak egy állomás. Ezért is hasznos, jó dolog, hogy a tanulási folyamat közben legyen alkalmanként kontroll, egyeztessék elvárásaikat a képző intézmények, diákok és munkaadók, felmutassák eredményeiket.
•
A vizsga alkalmával a tanulóknak a feladatot teljesen egyedül kell megoldaniuk külső szemlélők jelenlétében, ez önmagában is igényesebb munkavégzésre ösztönöz.
•
A diákok egységes számonkérési rendszerrel kerülnek szembe. A munkavégzés (vizsga) során bepillantást nyerhetünk a diákok gyakorlatiasságába, megismerhetjük önállóságuk mértékét. A jó hangulatban végzett, elvárásoknak megfelelő munka megfelelő szellemiséget alakít ki. Az oktatók számára lehetőség nyílik felmérni a diákok külső szemlélő jelenlétében végzett munkáját. Jó felmérési lehetőség a szakmai vizsgát megelőzően.
•
A vizsgajelzés a tanulónak, hogy a szakmunkásvizsga előtt milyen szintű a gyakorlati tudása. Rá lehet irányítani tipikus hibákra a figyelmet, amiket a szakmunkásvizsgán már tudatosan elkerülhet.
•
Hasznos, ha az értékelést előítéletektől független, külső szakember is végzi, akinek elvárása, hogy egy végzett szakember munkavállalóként alkalmas legyen szakmunkás munkakör betöltésére.
•
Egy vizsga nem csak a tanulót, de a felkészítőt is minősíti, tükör az iskolának, valamint a gyakorlati munkahelynek is.
•
Segíti a tanulók önellenőrzését, felmérhetik az anyaggal való elszámolást, idővel való gazdálkodást.
•
Segíti a logikus gondolkodást, szakmai összehasonlítást más tanulókkal. Önálló munkavégzésre és kreativitásra nevel.
•
Utat jelöl a szakmunkásvizsgára, meghatározza a teendőket.
21
•
A tanulók önálló munkavégzésre és döntéshozásra kényszerülnek, fel kell mérniük a technológiai folyamat időigényét, a feladatok megoldásánál figyelembe kell venniük a szakmai előírásokat, hiszen az értékelés is a szerint történik.
•
A szintvizsga növeli az oktatási fegyelmet, fokozott szakmai figyelmet igényel az oktatótól és tanulótól egyaránt.
•
A szakoktatók látják, hogy a gyakorlaton kívül, stressz helyzetben mit produkálnak a diákjaik.
•
Fontos a továbbhaladáshoz a hiányosságok felismerése, a meglévő képességek elmélyítése, megerősítése.
A gyakorlati szintvizsga általános szakmai és pedagógiai hozadéka Szakmai és pedagógiai szempontból a szintvizsgának kiemelkedő jelentősége van: •
Értékelést kapnak a tanulók, a gyakorlati oktatók, a gyakorlati képzőhely, az elméleti oktatást végző iskola arról, hogy a tanuló a szakmai alapképzés során elsajátította-e az irányítás melletti munkavégzéshez szükséges kompetenciákat.
•
A tanulók ebben az életszakaszban vizsgatapasztalattal még alig vagy egyáltalán nem rendelkeznek. A szintvizsga valódi vizsgahelyzete, idő- és eseménykerete alkalmas arra, hogy a tanulót aktív és önálló munkavégzésre kényszerítse.
•
Objektíven tájékoztat a tanulók képzettségi szintjéről, felhívja a figyelmet a képzés hiányosságaira, segít a szakmai vizsgára történő alaposabb felkészítésben.
•
Növeli a tantervi fegyelmet, feszesebbé teszi a szakmai oktatást. A gyakorlati szintvizsga értékelőlapját a közös gyakorlatokon lehet alkalmazni.
•
A szintvizsga segítségével a tanulókban kialakul a vizsgarutin, megmutatja, hogy szintidőn belül milyen jó minőségű teljesítményt kell produkálni.
•
Szembesíti a tanulókat hiányosságaikkal, de sikerélményhez is jutnak általa, ami segít a motiválásukban.
•
A vizsgafeladat megoldása során nem csupán a gyakorlati kompetenciák, hanem a kulcsképességek is megmutatkoztak: központi elméleti fogalmak, szakmai szabályok alkalmazásának képessége módszertani eljárások (technikai eljárások, tervezési technikák) képessége problémamegoldó képesség kreativitás gondolkodóképesség
22
indoklási és értékelési képesség együttműködési és kommunikációs képesség képesség az önállóságra képesség a felelősségre. •
A gyakorlati szintfelmérés alkalmas a környezet védelméhez és megőrzéséhez szükséges tudás, értékek, ismeretek és attitűdök megismertetésére és alakítására, tehát a szintvizsga alkalmas a környezettudat mélyítésére.
•
Továbbá alkalmas az alábbi tényezők mérésére: a feladat során a vizsgázó időtervezése a feladat során a vizsgázó eszköztervezése szakmák fogalomkészletének használata megszerzett elméleti ismeretek fölötti rendelkezés, az elméleti ismeretek használata divergens gondolkodás megléte
Javaslatok, megjegyzések •
Igényként fogalmazódott meg az iskolák részéről, hogy a soron következő szintvizsga kézikönyvben a feladatbank mellett, egy kiadványba szerkesztve kapjon helyet az adott szakma szakmai és vizsgakövetelménye is. Ez megkönnyítené a feladatbank kezelhetőségét, a feladatok kiválasztását.
•
A szakmai gyakorlati szintvizsga lebonyolítására és az anyagköltségre az anyagi keret felemelése időszerűvé vált. A hiányzó forrásokat már ma is a gyakorlati szintvizsgák szervezésében közvetlenül részt vevő szakképző iskolák, gazdálkodó szervezetek és a területi kamarák között kiépült jó kapcsolatra alapozva sikerült több esetben előteremteni.
•
A szintvizsgák lebonyolításához és szervezéséhez minden esetben szükséges kamarai munkatárs jelenléte, aktív közreműködése.
•
Elengedhetetlen a szintvizsgáztatásban részt vevők (elnök, tag, segítő, jegyző) díjazásának emelése.
•
A gyakorlatban szerzett tapasztalatok alapján pontosítani kellene a segítő tanár feladatkörét, jogait és kötelességeit.
•
A vizsgaeredmények iskola általi figyelembevételét, annak módját célszerű volna egységesíteni. Ezzel jelentősen növelhető a vizsga, illetve az ott elért eredmény súlya.
23
•
Egységesen meg kell határozni, hogy mennyi felkészülési idő után, mikor kerüljön sor a szintvizsgán elégtelent szerzett tanulók javító vizsgájára ill. a meg nem jelent tanulók esetében a pótvizsgára.
•
A vizsgaszabályzatba célszerű lenne bevezetni, hogy a szintvizsga értékelésénél a pontok, ill. az osztályzatok meghatározásánál vitás esetekben az elnök javaslatát kell figyelembe venni.
•
Be kellene vezetni az elnökök rendszeres továbbképzését.
24
Szakmánkénti értékelések
25
Asztalos
Tanulók, vizsgacsoportok száma
Sopron
1
Nagykanizsa
2
Dunaújváros
1
20 20 31
Zala
4
Veszprém
4
40 76 7
Vas
83
5
Tolna
88 9
Jász-Nagykun-Szolnok
124
7
Szabolcs-Szatmár-Bereg Somogy
5
Pest
6
Nógrád
4
Komárom-Esztergom
4
Heves
4
106 60 71 45 72 55
Hajdú-Bihar
8
Győr-Moson-Sopron
7
Fejér
2
Csongrád
3
102 68 59 49
10
Borsod-Abaúj-Zemplén
125
7
Békés
59 14
Bács-Kiskun
127
6
Pécs-Baranya
57
3
Budapest 0
31 20
40
60
Tanulók száma
80
100
120
140
Vizsgacsoportok száma
26
Szintvizsga átlaga
Sopron
3,55
Nagykanizsa
3,15 3,90
Dunaújváros Zala
3,15
Veszprém
3,30
Vas
3,00
Tolna
3,20
Jász-Nagykun-Szolnok
3,44
Szabolcs-Szatmár-Bereg
3,42
Somogy
3,28
Pest
3,34
Nógrád
1,96
Komárom-Esztergom
3,06
Heves
3,53
Hajdú-Bihar
2,83
Győr-Moson-Sopron
3,03 3,98
Fejér Csongrád
3,29
Borsod-Abaúj-Zemplén
2,88
Békés
3,25
Bács-Kiskun
3,28
Pécs-Baranya
3,00
Budapest 1,00
3,71 1,50
2,00
2,50
3,00
3,50
4,00
4,50
5,00
27
Vizsgák előkészítése Asztalos szakképesítésben az elmúlt tanévhez hasonlóan az ország minden szakképzési feladatot ellátó területi kamarája szervezett szintvizsgát. Összesen 1568 tanuló adott számot gyakorlati ismereteiről. A szakács szakképesítés szintvizsgái mellet ez volt a második legnépesebb szintvizsga. A legtöbb tanuló Bács-Kiskun (127 tanuló), Borsod-Abaúj-Zemplén (125 tanuló) és Jász-Nagykun-Szolnok (124 tanuló) megyében vizsgázott, a legkevesebb, 31 fő Budapesten. Ez csaknem fele az országos átlagnak (68 fő). Megfontolás tárgyává tehető, hogy több év óta miért ilyen népszerűtlen e szakma a fővárosban. A vizsgacsoportok átlagos száma kamaránként 5, a csoportok átlagos létszáma 12 fő volt. A vizsgaeredmények 1,96 és 3,98 között voltak, az átlag 3,24, ami közepes színvonalnak felel meg. A szintvizsgákat néhány kivételtől eltekintve szakképző intézmények és főállású gyakorlati képzők tanműhelyeiben szervezték meg az asztalos tanulók számára, akik 104 iskolában és 292 gazdálkodó szervezetnél szerezték meg a vizsgához szükséges gyakorlatot. A feladatok elvégzéséhez a tanműhelyekben rendelkezésre álltak a tárgyi és műszaki feltételek, ha azonban akarták, a tanulók használhatták saját kéziszerszámaikat is. A balesetek elkerülése érdekében a vizsgahelyek biztosították az előírt munkavédelmi feltételeket. A szintvizsga szervezők a szintvizsgabizottságokkal karöltve a vizsgafeladatokat a központi feladatbankból választották. A kiválasztott munkafeladatok megfelelőek voltak a gyakorlati tudásszint felméréséhez, illeszkedtek a tantervi követelményekhez, alkalmasak voltak az irányítás melletti munkavégző képesség mérésre.
28
A szintvizsga értékelése
A vizsgaszervező területi kamarák szinte kivétel nélkül a vizsgahelyszíneket biztosító iskolákat, gazdálkodó szervezeteket bízták meg a szintvizsgához szükséges alapanyagok beszerzésével. Mivel e szakma esetében a beszerzett anyagok felhasználását komoly előkészítő munka előzi meg, javaslat érkezett arra, hogy a vizsgához szükséges faanyagok előkészítésével kapcsolatos költségek a jövőben legyenek elszámolhatóak. Bár a feladatbankból kiválasztott feladatok nehézségi fokát a szakemberek a méréshez megfelelőnek (közepes szintűnek) ítélték, s a nyersanyagot minden esetben előkészítették a vizsgára, a vizsgázó tanulók 8 %-a nem tudta időre befejezni a feladatot, egy részük pedig igénytelen munkát adott ki a kezéből. Ebben gyakran játszott szerepet a tanulók hozzáállása. Voltak olyanok, akiknél nagyfokú közömbösség volt megfigyelhető. Bár még lett volna idejük a munkadarabjukat javítani, tökéletesíteni, nem tettek erőfeszítéseket a minőségibb munka érdekében. Ugyanakkor voltak olyanok is, akik nagy odafigyeléssel, akarással oldották meg a feladataikat. Bár az ő esetükben is előfordult, hogy a kézi munkában való gyakorlatlanságuk miatt az eredmény gyengébbre sikerült.
29
Az idővel való gazdálkodás hiánya, a feladatvégzéshez szükséges iránymutatás igénylése még szembetűnőbb volt a speciális szakiskolai oktatásban részt vevő tanulóknál. A diákok munkáját a tétel pontosításával, illetve a műhelyrajz közzétételével segítették a segítő tanárok. A munkanaplót a diákoknak csak egy része hozta magával a vizsgára, így az nem minden esetben segítette a tanulók munkájának megismerését, értékelését. A munkafázisok közül az anyagkiválasztás sikerült a legjobban, az illesztések pontossága, a mérettartás, a keret kivitele megfelelt a kívánalmaknak, míg a méretjegyzék teljessége, pontossága, a csapok kialakítása, a szögek pontossága, a felületek tisztítása, az élek kialakítása, letörése kívánnivalókat hagyott maga után. Az
eredménytelenséghez
többször
hozzájárult
a
munkaeszközök
munkára
való
alkalmatlansága is. Javaslat született arra, hogy mivel ez több éve probléma, az értékelhető feladatok közé föl kellene venni a szerszámok élezését. Általánosságként fogalmazódott meg, hogy e szakma esetében az lenne a szerencsés, ha a tanulók az első évet az iskolai tanműhelyekben töltenék, ahol alaposan begyakorolhatnák az alapvető, kézi szerszámokkal végzendő műveleteket, hisz a legtöbb gazdálkodó szervezetnél már gépekkel dolgoznak, s ezeken a helyeken a termékgyártás mellett az alapkészségek kialakítására nem jut kellő idő és energia. Bár ennek ellentmondó észrevételek is elhangzottak, miszerint a gazdálkodó szervezeteknél gyakorlati képzésben részesülő tanulók gyorsabban és jobban oldották meg szintvizsga feladatukat, mint tanműhelyes társaik. A vélemények megoszlását nyilvánvalóan az eredményezi, hogy a gazdálkodó szervezeteket és az iskolai tanműhelyeket sem lehet teljesen azonosítani egymással. A tanulók teljesítményében ugyanis fontos szerepe játszik, hogy az adott képzőhelyen milyen tárgyi feltételek állnak rendelkezésre, ki az oktató, ő milyen felkészültséggel, pedagógiai érzékkel rendelkezik. A szintvizsgán az elért eredmények elégtelentől a kiválóig szóródtak, annak ellenére, hogy a vizsgafeladatok mindenki előtt ismertek voltak.
A tanulói vélemények:
A vizsgafeladatra előírt időt
Időn belül teljesítettem 64 %
A gyakorlati felkészítés során foglalkoztunk a vizsgafeladathoz szükséges munkafolyamatokkal
Időre teljesítettem 28 % Igen 89 %
Túlléptem 8% Nem 11 %
30
A vizsgamunkával
Nagyon elégedett 5%
Elégedett 57 %
Nem igazán elégedett 33 %
Elégedetlen 5%
Az asztalos tanulók 64%-a az előírt időn belül, 28 %-uk időre teljesítette a szintvizsga feladatokat. 8 %-a azonban a vizsgázóknak nem tudta időre befejezni a munkát. A szintvizsga bizottságok véleménye szerint ennek oka a tanulók hozzáállása, ill. az, hogy nem voltak elég gyakorlottak a kéziszerszámok használatában. A tanulók 89 %-át saját bevallásuk szerint az oktatók felkészítették a szintvizsgára, 11%-uk azonban a gyakorlati képzés során nem foglalkozott a vizsgafeladathoz szükséges munkafolyamatokkal. Vizsgafeladatok nehézségi foka
1%
17%
6%
41% 35%
1
2
3
4
5
A vizsgázók 20%-a nagyon elégedett volt a vizsgafeladatok nehézségi fokával, míg több mint 70%-uk egy ötös skálán 3-4-re osztályozta. A vizsgázók 7%-nak ugyanakkor a feladatok megoldása nehézséget okozott. Ez a 7% nagy valószínűséggel azokból a tanulókból került ki, akik nem foglalkoztak a vizsgamunka elkészítéséhez szükséges munkafolyamatokkal, s később át is lépték a megadott időt. Bár a tanulók legtöbbje nem ítélte nehéznek a vizsgafeladatot, mégis csak 5%-uk volt nagyon elégedett a teljesítményével. A vizsgabizottságok és oktatók ezt azzal magyarázták, hogy a tanulók hajlamosak a vizsgamunka nehézségi fokát alábecsülni, így a szintvizsgán szembesülniük kell azzal, hogy nem is olyan egyszerű a munkadarabot időre és megfelelő minőségben elkészíteni.
31
A helyszín alkalmassága
2%
4% 18%
44%
32%
1
2
3
4
5
A szintvizsga helyszín alkalmasságára a tanulók 76%-a 4-5-ös osztályzatot adott, ami szakiskolai asztalos műhelyek alkalmasságának elismerését is jelenti. 18%-a a vizsgázóknak elégedett volt a helyszínnel, míg 6%-uk a helyszín alkalmasságát 1-2-es osztályzattal minősítette. A vizsgaeszközök/szerszámok alkalmassága
3%
8% 17%
40%
32%
1
2
3
4
5
A vizsgaeszközök/szerszámok alkalmasságáról szintén elégedetten nyilatkoztak a tanulók. 32% jónak, 40% nagyon jónak minősítette a vizsgafeladatok végrehajtásához biztosított eszközöket és szerszámokat. A vizsgázók 17%-a megfelelőnek tartotta, 8%-a éppen csak elfogadhatónak, s mindössze 3% minősítette a vizsgaeszközök/szerszámok alkalmasságát 1re. A vizsgaeszközök/szerszámok alkalmasságára jelölt besorolások nem tekinthetők 100%-
32
ban mérvadónak, mivel a tanulók egy jelentős része a feladat elvégzése során saját kéziszerszámait (is) használta/használhatta. A vizsga szervezése
1%
5% 16%
40%
38%
1
2
3
4
5
A vizsga szervezésével az elégedettségi mutatók lapján a tanulók többsége (78%) elégedett volt. 16%-a megfelelőnek tartotta, 6 % azonban elégedetlenségét fejezte ki az ötös skálán az egyes és kettes minősítési fokozat bejelölésével. Meg kell jegyezni, hogy az elégedettségi mutatókra alacsony osztályzatot adók egy-egy konkrét vizsgahelyszínre koncentrálódtak. A vizsgafeladatokra rendelkezésre álló idő
7%
11%
37%
21%
24%
1
2
3
4
5
A vizsgafeladatok megoldására adott idővel elégedett, illetve nagyon elégedett volt a tanulók 73%-a. Megfelelőnek tartotta 15%. Ugyanakkor érdemes odafigyelni, hogy a vizsgázók 12%ának a feladatmegoldás során gondot jelentett az idővel való gazdálkodás, ami gyakorlati jártasságaik és készségeik alacsony fokát jelzi.
33
Vizsgabizottsági vélemények, javaslatok Elnöki vélemények: Elnöki vélemények 60 50 40 30 20 10 0 1
2
A szintvizsgát szükségesnek érzi A vizsgafeladatok nehézségi fokával A vizsgaeszközök/szerszámok alkalmasságával
3
4
5
A tanulók (szakoktatók) általi felkészítésével A helyszín alkalmasságával A vizsga szervezésével
A szintvizsga-bizottsági elnökök nagy része fontosnak tartja, hogy a szintvizsga beépüljön a képzés rendszerébe. A helyszínekkel és a vizsgaszervezéssel nagyon elégedettek voltak, némileg problémásnak ítélték a vizsgaeszközök, szerszámok alkalmasságát, a tanulók szakoktatók általi felkészítését, ill. a feladatok nehézségi fokát. Felmerült, hogy a feladatbankot gyakorló szakemberek véleményének figyelembe vételével korszerűsíteni és pontosítani kellene (műszaki rajzok szabványnak megfelelő javítása), ill. szerencsés lenne emelni a feladatok számát. Összetettnek ítélik az elnökök a C2 feladatot, amelynek megoldásához a tanulóknak az addig elsajátított összes tudásukra szükségük van. A feladatbank D jelű feladatát, a fűszerpolcot, javasolják az eredeti méretnél nagyobban elkészíttetni, annak könnyebb kivitelezhetősége és használhatósága érdekében. A legnehezebbnek ítélt munkafolyamatok voltak: a csapok kidolgozása, szögek pontossága, a felületek tisztítása, élek kialakítása, letörése ill. sok diáknak okozott nehézséget a számítások elvégzése. Ügyesen végezték a diákok az anyagok kiválasztását, a vésést, csiszolást, a fecskefarkú fogazást. A virágládát készítő csoportoknál gyakran tapasztaltak rajzolvasásbeli hiányosságokat. Több esetben számoltak be az elnökök e szakma esetében a tanulók közömbösségéről, érdektelenségéről.
34
Oktatói vélemények: Oktatói vélemények
1
2
3
A szintvizsgát szükségesnek érzi A vizsgafeladatok nehézségi fokával A vizsgaeszközök/szerszámok alkalmasságával
4
5
A tanulók felkészültségével A helyszín alkalmasságával A vizsga szervezésével
Az elnökökhöz hasonlóan az oktatók is üdvözlik a szintvizsga intézményét, s némileg problémásnak érzik a vizsgafeladatok nehézségi fokát. Érdekes, hogy az elnökéknél (25%) nagyobb arányban elégedetlenek azonban a tanulók felkészültségével (40 %). A képzéssel kapcsolatban a következő véleményt fogalmazták meg: • a tanulóknak nincs elég gyakorlati órája, • a tanműhelyben sok tanulóval kell egyszerre foglalkozni, és ez nem elég hatékony a haladás szempontjából, • a különböző vállalkozásoknál tanulószerződéssel foglalkoztatott tanulók készülnek fel kellőképpen a vizsgára, hisz az asztalos műhelyekben, üzemekben tömeggyártás folyik és nem a kézügyesség fejlesztésén alapuló, precíz kivitelű, egyedi munkákon van a hangsúly, • bizonyos vállalkozásoknál a szükséges kéziszerszámok is hiányoznak, • szerencsés lenne bevezetni a az alapozó képzés utáni szintmérést is, • azok a tanulók, akik a régi szvk-k alapján tanulnak gyengébb eredményeket mutattak fel, mint a az új szvk alapján tanulók. Szükséges volt tehát a képzési időt háromévesre növelni.
Összehasonlítás a 2005/2006. tanév eredményeivel Az elmúlt tanévhez viszonyítva a szintvizsgázó tanulók száma alig változott. Míg a 2005/2006-os tanévben 1607, addig a 2006/2007-es tanévben 1568 tanuló tett szintvizsgát, mindkét esetben 123 vizsgacsoportban. A vizsgaszervező kamarák száma sem módosult, e 35
tanévben is minden területi kamara szervezett asztalos szintvizsgát. A vizsgacsoportok átlagos létszáma is csaknem megegyezik (2005/2006 - 13 fő, 2006/2007 – 12 fő). Budapesten ezévben is alacsony volt az asztalos szintvizsgán résztvevő tanulók száma. A vizsgák átalageredménye a tavalyi 3,07-hez képest némi javulást mutat (3,24), bár az eredmények ezévben jobban szórtak. Jelentősen, 72-ről 18-ra csökkent azonban a javító vagy pótló vizsgát tevő diákok száma, ami egyértelműen pozitív eredmény. Bár ez a szám az összes szakma közül még mindig a legmagasabb. A vizsgafeladatok nehézségi fokát, a vizsgahelyszín alkalmasságát és a szervezést csaknem teljesen egyformán ítélték meg a tanulók a két tanévben, az elmúlt évhez képest azonban elégedetlenebbek voltak a szerszámokkal, és úgy érezték, hogy kevés a feladatok elvégzésére szánt idő.
36
Ács-állványozó
Tanulók, vizsgacsoportok száma
Sopron
1
Dunaújváros
1
7 7 2
Veszprém
18
1
Vas
6 3
Tolna Jász-Nagykun-Szolnok
1
Szabolcs-Szatmár-Bereg
1
36 7 6
2
Somogy
25 4
Pest
46
2
Komárom-Esztergom
16 5
Hajdú-Bihar
40
4
Győr-Moson-Sopron Fejér
1
Csongrád
1
20 11 9
2
Borsod-Abaúj-Zemplén
24 4
Bács-Kiskun
27
2
Pécs-Baranya
12
1
Budapest 0
14 5
10
15
20
Tanulók száma
25
30
35
40
45
50
Vizsgacsoportok száma
37
Szintvizsga átlaga
3,57
Sopron
Dunaújváros
2,57
3,44
Veszprém
Vas
2,67
Tolna
2,89
Jász-Nagykun-Szolnok
4,00
Szabolcs-Szatmár-Bereg
3,33
Somogy
3,04
Pest
3,00
2,81
Komárom-Esztergom
Hajdú-Bihar
3,03
Győr-Moson-Sopron
3,05
Fejér
2,91
Csongrád
3,44
Borsod-Abaúj-Zemplén
3,08
Bács-Kiskun
3,30
Pécs-Baranya
3,58
Budapest 1,00
3,43 1,50
2,00
2,50
3,00
3,50
4,00
4,50
5,00
38
Vizsgák előkészítése Az ács-állványozó szakképesítésben országos szinten 18 területi kamara szervezett szintvizsgákat, 331 tanuló részvételével. Ez elmúlt tanév szintvizsgáihoz viszonyítva a vizsgaszervező kamarák száma nem, csak a területi összetétel változott meg. A legtöbb tanuló Pest, Hajdú-Bihar és Tolna megyében vizsgázott, míg a legkevesebb Vas megyében. Érdekes jelenség, hogy Budapesten 14 tanuló számára volt csak lehetőség a szintvizsgán való részvételre. Az előző tanévhez képest Budapesten a szintvizsgázó tanulók száma nem változott. A vizsgacsoportok átlagos létszáma 8-10 fő között volt. Az ács-állványozó szakma országosan nehezen beiskolázható hiányszakmaként van nyilvántartva. Ez a tény magyarázza a viszonylag alacsony összlétszámot. A vizsgaeredmények 2,57 és 4,00 között voltak, az átlag 3,17 ami közepes színvonalnak felel meg. Ács-állványozó szakmában a szintvizsgák lebonyolítására jellemzően a szakképző intézmények és a főállású gyakorlati képzők tanműhelyeiben került sor 32 szakképző iskolában és 86 gazdálkodószervezetnél gyakorlati képzésben résztvevő tanuló számára. Bár a tanműhelyek felszereltsége különböző színvonalú és felszereltségű volt, biztosítani tudták a feladatok elvégzéséhez szükséges műszaki- és technikai feltételeket, és gondoskodtak a biztonságos munkavégzésről. A tanulók használhatták saját kéziszerszámaikat is. A vizsgafeladatokat a vizsgaszervezők a szintvizsga bizottságok bevonásával a központi feladatbankból választották ki, amelyek alkalmasak voltak az irányítás melletti munkavégzés, valamint a tanulók időközi gyakorlati ismereteinek mérésére. A vizsgafeladatok nehézségi foka megfelelő volt, azok megoldásának minősége segítségével szakmailag jól követhető a tanulók felkészültsége.
39
A szintvizsga értékelése
A szintvizsgákra a vizsgaszervező területi kamarák szinte kivétel nélkül a vizsgahelyszíneket biztosító iskolákat, gazdálkodószervezeteket bízták meg a szükséges alapanyagok beszerzésével. Az elnökök többen is megjegyezték, hogy az anyagok eléggé nagy tömegűek
40
és nehezen megmunkálhatóak, ez több tanulónak is nehézséget okozott, mert ilyen nagy anyaggal még nem dolgoztak Jellemző volt, hogy a vizsgához felhasznált fa gerendákat kezdés előtt 70-80 cm hosszú darabokra vágták, így a leszabással nem kellett a tanulóknak kéziszerszámaikkal foglalkozni és egymásra várni Javaslatként megfogalmazódott, hogy a méreteket célszerű lenne csökkenteni. Általános jelenség volt, hogy a tanulók asztalos padon készítették el vizsgadarabjaikat, tágas elhelyezéssel egymást nem zavarták. Estenként a vizsgahelyszínen korlátozott számban szerszámok pótlására is sor került azoknál, akik vállalkozótól érkeztek és hiányos volt a felszereltségük. A tanulók hozzáállása nagy eltéréseket mutatott. A jelzések alapján a tanműhelyekben alapos munkával készültek a vizsgára, a vállalkozók egy része szintén komolyan készítette a tanulókat, többen elmentek megtekinteni a megmérettetést. Előfordult az is, hogy a tanulók gyengén készültek fel, melynek oka lehet személyes motiválatlanságuk, illetve a nem személyre szabott felkészítő munka. Általános hiányosságként jelent meg a számolási készség, a kombinációs képesség, illetve a térlátás elégtelensége. A munkanapló nem minden vizsgázónál állt rendelkezésre, így nehezebb volt megítélni az esetleges rossz teljesítmény okát. Több oktató (vállalkozó) megjelent a vizsgán, egyöntetű véleményük pozitív volt, a minőség biztosításához elengedhetetlennek tartják a szintvizsgákat. Különösen jónak tartják, hogy független bizottság előtt adnak számot tudásukról a tanulók, így objektív képet kapnak arról, hogy jelenlegi tudások milyen fokú. Azt is megjegyezték, hogy a szakmunkásvizsga gyakorlati részén is kívánatos volna az 51%os megfelelési határ bevezetése.
A tanulói vélemények: Időn belül teljesítettem 79 %
A vizsgafeladatra előírt időt
A gyakorlati felkészítés során foglalkoztunk a vizsgafeladathoz szükséges munkafolyamatokkal
A vizsgamunkával
Nagyon elégedett 63 %
Elégedett 30 %
Időre teljesítettem 14 % Igen 92 % Nem igazán elégedett 3%
Túlléptem 7% Nem 8% Elégedetlen 4%
41
A tanulók 79%-a a szintvizsgára előírt idő előtt teljesítette a feladatot, 14%-uk befejezte a kiszabott idő alatt, míg a tanulók 7%-a nem tudta időre befejezni a feladatot. Az időtúllépés elsődleges okaként a tanulók hozzáállást lehet kiemelni. Vizsgafeladatok nehézségi foka
2%
21%
5%
44% 28%
1
2
3
4
5
A tanulók 44%-a közepesen nehéznek ítélte a feladatok nehézségi fokát, 2% nehéznek, míg a vizsgán résztvevők közel 50%-a könnyűnek, illetve nagyon könnyűnek minősítette a vizsgamunkát. Ha a tanulói minősítéseket összevetjük „A gyakorlati felkészítés során foglalkoztunk a vizsgafeladathoz szükséges munkafolyamatokkal” kérdésre adott válasszal, akkor egyértelműen látszik a minősítés oka. Ennek ellenére érdekes, hogy bár a tanulók jelentős része nem találta nehéznek a feladatot a vizsgamunkájukkal csak 63%-uk volt nagyon elégedett. A vizsgaeredménnyel nem igazán és az elégedetlenek aránya a feladatok nehézségi fokára adott negatív válaszok statisztikai hibahatárán belül mozog. A tanulók önkritikusan a fűrészelést és a lapolást említik javítandó részműveletként. Észrevételük egybevág a szerszámok alkalmasságáról illetve alkalmatlanságáról tett vizsgabizottsági véleménnyel. Többen konkrétan megfogalmazták, hogy nem volt jól kihajtogatva a fűrészük fogai. Volt, aki faráspollyal igyekezett elfogadható síkot kialakítani, de időhiányra hivatkozik a finomítás hiányossága miatt.
42
A helyszín alkalmassága
0% 4% 20% 44%
32%
1
2
3
4
5
A szintvizsgán résztvevő tanulók 76%-a a vizsgahelyszíneket kiválónak, illetve jónak minősítette. Éppen csak elfogadhatónak vélte a helyszín alkalmasságát a vizsgázók 4 %-a, míg 20 %-uk, közepesen megfelelőnek tartotta azt. A vizsgaeszközök/szerszámok alkalmassága 0% 3% 11%
48%
38%
1
2
3
4
5
A vizsgára a tanulók jelentős része magával hozta a saját szerszámkészletét, így nem meglepő, hogy a minősítés alapján erre a kérdésre a vizsgázók 86%-a erősen pozitív választ adott.
43
A vizsga szervezése
1%
4% 20%
44%
31%
1
2
3
4
5
A vizsga szervezésével a vizsgázók 44%-a nagyon elégedett 31%-a elégedett volt. Közepes színvonalúnak ítélte a vizsgaszervezést a tanulók 20%-a, elfogadhatónak 4%-a. Elégedetlen volt a vizsga szervezésével a vizsgázók 1%-a. A vizsgafeladatokra rendelkezésre álló idő
4%
3%
10%
54% 29%
1
2
3
4
5
A vizsgafeladatok elkészítésére rendelkezésre álló idővel a vizsgázók 83%-a elégedett, illetve nagyon elégedett volt. Megfelelőnek tartotta a 10%, míg 7 %-a a tanulóknak az idővel történő gazdálkodás problémájával küzdött. A vizsgafeladatok elkészítésére rendelkezésre álló idővel
44
nem igazán és az elégedetlenek aránya „A gyakorlati felkészítés során foglalkoztunk a vizsgafeladathoz szükséges munkafolyamatokkal” kérdésre adott negatív válaszok statisztikai hibahatárán belül mozog.
Vizsgabizottsági vélemények, javaslatok Elnöki vélemények: Elnöki vélemények 12 10 8 6 4 2 0 1
2
A szintvizsgát szükségesnek érzi A vizsgafeladatok nehézségi fokával A vizsgaeszközök/szerszámok alkalmasságával
3
4
5
A tanulók (szakoktatók) általi felkészítésével A helyszín alkalmasságával A vizsga szervezésével
Az elnökök a szintvizsgákat egyértelműen szükségesnek és fontosnak tarják. A vizsgafeladatok nehézségi fokával többségük elégedett volt, a vizsgaeszközök/szerszámok alkalmasságát viszont többen kifogásolták. A tanulók felkészítésével szintén többen voltak elégedetlenek, annak ellenére, hogy a tanulók 92%-a szerint foglalkoztak a vizsgafeladathoz kapcsolódó munkafolyamatokkal. A vizsga helyszínével és a vizsgaszervezéssel az elnökök teljes mértékben elégedettek voltak. A súlyarányok kialakításánál nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a tényleges szakmai felkészültségre és a minőségi munkára. A vélemények szerint a pontszámokat úgy kellene meghatározni, hogy a legalapvetőbb szakmai ismeretek és minőségi munka nem teljesítése esetén a vizsga ne lehessen eredményes minősítésű. A vizsgafeladat három elemére „Megfelelő szerszámok használata”– „Munkahelyi rend, tisztaság „Munkahelyi magatartás” gyakorlatilag szinte minden tanuló a maximum pontszámot kapta, amely az összpontszám 35%-a. A vizsgabizottságok javaslatot tettek az értékelési szempontok felülvizsgálatára, a „töltelék” pontrendszer megszüntetésére. Megítélésük szerint a „Feladat megfelelő minőségű elvégzése” értékelési szempont nem ad választ arra, hogy a tanuló hogyan oldotta meg a részfeladatokat.
45
Ezért javasolják a feladatok részleteinek értékelését, pl. előrajzolás, méretek felrajzolása, kivágás pontossága. Javaslat érkezett arra is, hogy a kiadott rajzok (vizsgafeladatok) előírásakor olyan faméretezést kellene figyelembe venni, melyek a fakereskedelemben kaphatók. Nem lehet szó nélkül hagyni a tanulók magukkal hozott munkaeszközeinek az alkalmasságát. Életlen fűrésszel és vésővel nehezen boldogultak a gerendák megmunkálásával, illetve azon illeszkedési síkok kialakításával. Célszerű lenne az élezést is a vizsga pontozásának a részévé tenni és arra időt biztosítani. Több esetben jelezték az elnökök, hogy világosan látszott a tanulók gyakorlatlansága a kéziszerszámok használata során. Jellemzően az ácsok még a tetőlécet is láncfűrésszel szabják le, de itt a vizsgán a kéziszerszámok használata volt megengedett. További nehézséget jelentett a tanulóknak a munkadarabok megfogása, rögzítése a megmunkáláshoz. A viszonylag rövid gerenda darabokba csapokat és hornyokat vésni csak nehezen sikerült, látszott, egész más méretű és tömegű gerendákhoz szoktak, amelyek nem mozdulnak el. Oktatói vélemények: Oktatói vélemények 14 12 10 8 6 4 2 0 1
2
3
4
A szintvizsgát szükségesnek érzi
A tanulók felkészültségével
A vizsgafeladatok nehézségi fokával
A helyszín alkalmasságával
A vizsgaeszközök/szerszámok alkalmasságával
A vizsga szervezésével
5
Az oktatói vélemények kissé eltérnek az elnöki értékelésektől. A szintvizsgákat többségük szükségesnek és fontosnak tarja. A vizsgafeladatok nehézségi fokával jellemzően elégedettek. A vizsgaeszközök/szerszámok alkalmasságát az elnökökhöz képest többen kifogásolták, a 46
tanulók felkészítésével közel 40%-uk elégedetlen volt. Ezek az oktatói vélemények azért is érdekesek mert a tanulók felkészítésében nekik kiemelkedő szerepük van. A vizsga helyszínével és a vizsgaszervezéssel az oktatók szinte kivétel nélkül elégedettek voltak.
Összehasonlítás a 2005/2006. tanév eredményeivel Az elmúlt tanévhez képest országosan a szintvizsgázó tanulók száma közel 25%-al növekedett. A vizsgaszervező kamarák száma nem, csak a területi összetétel változott meg. Az előző tanévhez képest Budapesten a szintvizsgázó tanulók száma nem változott. Továbbra is alacsony a szintvizsgára jelentkező tanulók létszáma (14 fő) A vizsgacsoportok átlagos létszáma 8-10 fő között volt. Az ács-állványozó szakma országosan nehezen beiskolázható hiányszakmaként van nyilvántartva. Ez a tény magyarázza a viszonylag alacsony összlétszámot. A vizsgák átlag eredménye a tavalyi 3,51-ről 3,17-re romlott. Ez jelzés értékű. Mind az elnöki, mind az oktatói véleményekben egyértelműen megfogalmazódott, hogy túl korai a szintvizsga időpontja (11. évfolyam végén) A szintvizsgák javasolt időpontja a 12. évfolyam 3. lezárt féléve után. Ennek szakmai indokaként hozták fel a vizsgabizottsági tagok, hogy a tanulók az első szakképző évfolyamom a szakma alapjaival ismerkednek meg, gyakorolják a szerszámok használatát, önálló munkavégzésre csak felügyelet mellett képesek. A nyári gyakorlat, valamint a 12. évfolyam első féléve elegendő időt biztosít arra, hogy a tanulók a szakma fogásait készség szinten el tudják sajátítani, alkalmasak legyenek a szintvizsga követelményeknek megfelelő munkavégzésre. A vizsgafeladatok nehézségi fokát a tanulók az elmúlt tanévhez képest nehezebbnek ítélték. Többen minősítették a feladatokat közepese nehéznek. (37% Æ 44%) A vizsgahelyszín alkalmasságával kapcsolatos kérdésre az elmúlt tanévi vizsgákhoz hasonló válaszokat adtak. A vizsgaeszközök/szerszámok alkalmasságára vonatkozó tanulói vélemények jelentős javulást mutatnak (68% Æ 86%) annak ellenére, hogy a vizsgabizottság tagjai több esetben is megjegyezték, hogy a tanulók nem megfelelően előkészített szerszámokkal dolgoztak. „Életlen fűrésszel és vésővel nehezen boldogultak a gerendák megmunkálásával, illetve azon illeszkedési síkok kialakításával.” A vizsga feladatokra rendelkezésre álló idővel, a vizsga szervezésével a tanulók jelentős többsége továbbra is elégedett.
47
Az elnöki és az oktatói vélemények között az elmúlt tanévhez képest szignifikáns eltéréseket nem lehet tapasztalni.
48
Bőrdíszműves
Tanulók, vizsgacsoportok száma Dunaújváros
1
Vas
1
6 11 2
Jász-Nagykun-Szolnok Szabolcs-Szatmár-Bereg
1
Somogy
1
Hajdú-Bihar
1
Borsod-Abaúj-Zemplén
1
Pécs-Baranya
1
Budapest
1 0
19 10 8 10 10 5 7
2
4
6
8
Tanulók száma
10
12
14
16
18
20
Vizsgacsoportok száma
Szintvizsga átlaga 4,00
Dunaújváros
3,91
Vas
3,74
Jász-Nagykun-Szolnok
4,10
Szabolcs-Szatmár-Bereg 3,75
Somogy Hajdú-Bihar
4,80
Borsod-Abaúj-Zemplén
3,90
Pécs-Baranya
4,60
Budapest 1,00
4,14 1,50
2,00
2,50
3,00
3,50
4,00
4,50
5,00
49
Vizsgák előkészítése A
bőrdíszműves
szakképesítésben
országos
szinten
9
területi
kamara
szervezett
szintvizsgákat, 86 tanuló részvételével. Békés megyében ebben a tanévben nem szerveztek szintvizsgát a tanulók részére, viszont a Dunaújvárosi kamara 6 tanuló számára meg tudta szervezni a szintvizsgát. A legtöbb tanuló tradicionálisan Jász-Nagykun-Szolnok megyében tanulja a szakmát, remélhetőleg a tendencia továbbra is megmarad. A vizsgacsoportok létszáma 5-10 fő között volt. A vizsgaeredmények 3,74 és 4,80 között voltak, az átlag 4,10 ami kimondottan jó színvonalnak felel meg. A bőrdíszműves szakmában a szintvizsgák helyszíne jellemzően a szakképző intézmények tanműhelyei voltak. Egy esetekben gazdálkodó szervezeteknél szervezte meg a szintvizsgát a területi kamara. A szintvizsgán 10 szakképző iskola és 10 gazdálkodószervezet tanulói vettek részt. A vizsgahelyszínek felszereltsége megfelelő volt, biztosítani tudták a feladatok elvégzéséhez szükséges műszaki- és technikai feltételeket, és gondoskodtak a biztonságos munkavégzésről. A vizsgafeladatokat a vizsgaszervezők a szintvizsga bizottságok bevonásával a központi feladatbankból választották ki, amelyek alkalmasak voltak az irányítás melletti munkavégzés, valamint a tanulók időközi gyakorlati ismereteinek mérésére. A vizsgafeladatok nehézségi foka megfelelő volt, azok megoldásának minősége segítségével szakmailag jól követhető a tanulók felkészültsége.
A szintvizsga értékelése A szükséges anyagokat vizsgahelyszínt biztosítók választották ki és rendelték meg. A vizsgáztatás folyamatában a szakoktatók részéről jól érzékelhető volt az a fajta rutin, illetve vizsgáztatási tapasztalat, ami a tevékenységhez nyugodt, biztonságos körülményeket biztosított. A vizsgázók a munkavédelmi előírásokat betartották, a vizsgafeladatokhoz kellő komolysággal és felelősséggel viszonyultak. A vizsgákat jól előkészítették, a helyszínek minden szempontból megfeleltek a szakmai követelményeknek, a műhelyek tiszták és jól felszereltek voltak. A műveleteket a szakmai előírásnak, követelménynek - és képességeiknek - megfelelően végezték el a tanulók. A már említett több irányú előkészítettség okán nem véletlen, hogy munkaműveletek folyamatában a tanulók jártassága, a tevékenységek begyakorlási szintje
50
jónak tekinthető. A vizsgázók jelentős része a normaidőn belül teljesítette feladatát. Eredményeik tekintetében az évközi előmenetelüket meghaladó teljesítményt nyújtottak. A vizsgák nem támasztottak megoldhatatlan szakmai követelményt a tanulók elé. Az átlagosan jó teljesítményüket a figyelmetlenség, vagy pontatlanság rontotta el. Figyelmetlenek voltak az egymáshoz kapcsolódó alkatrészek (nyelv, bujtató) kijelölésénél, a ragasztó felhordásánál és tisztításánál, a tűzésszélesség egyenletességének megtartásánál. A tanulók önértékelése összességében jónak mondható, kellő önkritikával szemlélik saját munkájukat, jellemzően a szintidőn belül teljesítették a kitűzött feladatot. Nehézséget okozott a tanulók egy részének az oldalrész és a bélyegzsebek összevarrása, valamint a fedél behajtása.
A tanulói vélemények: Időn belül teljesítettem 98 %
A vizsgafeladatra előírt időt
A gyakorlati felkészítés során foglalkoztunk a vizsgafeladathoz szükséges munkafolyamatokkal
A vizsgamunkával
Nagyon elégedett 10 %
Elégedett 63 %
Időre teljesítettem 2% Igen 98 % Nem igazán elégedett 27 %
Túlléptem 0% Nem 2% Elégedetlen 0%
A szintvizsgán résztvevő tanulók 98%-a a vizsgafeladatra előírt időn belül teljesítette a feladatát. A vizsgaeredményeken is meglátszott, hogy a tanulók 98%-a a gyakorlati képzés során foglalkozott a vizsgafeladathoz szükséges munkafolyamatokkal. A feladatbank nyilvános, örvendetes, hogy a tanulóképzéssel foglalkozó oktatók külön figyelmet fordítanak a feladatbankban szereplő vizsgamunkák egyes munkafolyamatainak készségszintű elsajátítására. Minden munkafázist gyakorolni kell, hiszen, csak a vizsga napján derül ki a tanulók számára, hogy melyik feladatot kell megoldaniuk. A tanulók jelentős része (73%) elégedett volt az elkészült vizsgamunkával, de a 27% elégedetlenség jelzi, hogy a szakmunkásvizsgáig azért van még mit bepótolni. Egy jellemző tanulói vélemény: „Egész sokat fejlődtem, a varráson is sokat javult.”
51
Vizsgafeladatok nehézségi foka 0% 0% 19% 38%
43%
1
2
3
4
5
A tanulók 19%-a közepesen nehéznek ítélte a feladatok nehézségi fokát, míg a vizsgán résztvevők közel 80%-a könnyűnek, illetve nagyon könnyűnek minősítette a vizsgamunkát. Ha a tanulói minősítéseket összevetjük „A gyakorlati felkészítés során foglalkoztunk a vizsgafeladathoz
szükséges
munkafolyamatokkal”
kérdésre
adott
válasszal,
akkor
egyértelműen látszik a minősítés oka. A vizsgafeladatokra adott tanulói válaszok gyakorlatilag egybeesnek a vizsgamunkával való elégedettséggel. Aki elégedett a vizsgaeredménnyel az a vizsgafeladat nehézségi fokát is ennek megfelelően minősítette. A részfeladatok jellemzően jól sikerültek az oldalrész illetve a zsebek, a zipgallér és a főrész összevarrása esetenként problémát okozott. Előfordult, hogy a fenékrész kialakításával akadtak gondjaik a tanulóknak. Páran jelezték, hogy ha idejük lenne rá akkor a fogórész összevarrását kijavítaná.
52
A helyszín alkalmassága 0% 2% 7%
31% 60%
1
2
3
4
5
A szintvizsgán résztvevő tanulók 91%-a a vizsgahelyszíneket kiválónak, illetve jónak minősítette. Éppen csak elfogadhatónak vélte a helyszín alkalmasságát a vizsgázók 2 %-a, míg 7 %-uk, közepesen megfelelőnek tartotta azt. A tanulói vélemények is jelzik, hogy a vizsgaszervező kamarák kitűnő munkát végeztek. A vizsgaeszközök/szerszámok alkalmassága
0%
9% 8%
57%
26%
1
2
3
4
5
A vizsgára a tanulók magukkal hozhatták a saját szerszámaikat, ennek ellenére meglepő, hogy a minősítés alapján erre a kérdésre a vizsgázók 83%-a adott csak pozitív választ.
53
A vizsga szervezése 0% 2% 11%
23%
64%
1
2
3
4
5
A vizsga szervezésével a vizsgázók 64%-a nagyon elégedett 23%-a elégedett volt. Közepes színvonalúnak ítélte a vizsgaszervezést a tanulók 11%-a, elfogadhatónak 2%-a. Az eredmények ismeretében elmondható, hogy a vizsgaszervező kamarák az esetlegesen felmerülő nehézségek ellenére kiváló szervezőmunkát végeztek. A vizsgafeladatokra rendelkezésre álló idő
0% 4% 0%
11%
85%
1
2
3
4
5
A tanulók 96%-a a vizsgafeladatokra rendelkezésre álló idővel teljes mértékben elégedett
54
volt, 4%-uk jelezte, hogy szerinte kevés volt az idő a feladat elkészítésére, mindezt annak ellenére, hogy a feladatot mindenki határidőre befejezte.
Vizsgabizottsági vélemények, javaslatok Elnöki vélemények: Elnöki vélemények 7 6 5 4 3 2 1 0 1
2
3
4
5
A szintvizsgát szükségesnek érzi A tanulók (szakoktatók) általi felkészítésével A vizsgafeladatok nehézségi fokával A helyszín alkalmasságával A vizsgaeszközök/szerszámok alkalmasságával A vizsga szervezésével
Az elnökök a szintvizsgákat egyértelműen szükségesnek és fontosnak tarják. A vizsgafeladatok nehézségi fokát a többségük jónak minősítette, a vizsgaeszközök/szerszámok alkalmasságát viszont volt aki kifogásolta. A tanulók felkészítésével sem volt mindenki elégedett, annak ellenére, hogy a tanulók 98%-a szerint foglalkoztak a vizsgafeladathoz kapcsolódó munkafolyamatokkal. A vizsga helyszínével és a vizsgaszervezéssel az elnökök teljes mértékben elégedettek voltak. Az elnökök véleménye szerint a szintvizsga segíti a tanulók tudatos ismeretelsajátítását, a szakmunkásvizsgára való felkészülést. A tanulók önértékelése fejlődik, javul az idővel való gazdálkodásuk hatékonysága, segíti a tanulókat munkavégzéshez szükséges önállóság fejlesztésében. A szintvizsga szükségességét a következően indokolták: „A gyakorlati szintvizsgával a tanulók vizsga tapasztalatot szereznek, így a szakmunkásvizsgához kisebb vizsgadrukkal kezdhetnek ami valósabb eredményeket fog hozni. A részleges beszámoló, egy eredményes szintvizsga magasabb biztonságot adhat a későbbi tanulmányok, vizsgák alkalmára. A
55
különböző gyakorlati helyeken tanult tanulók azonos szintre hozhatók, a tanulók felmérhetik saját tudásukat és megismerkedhetnek a vizsgakövetelményekkel.” Oktatói vélemények: Oktatói vélemények 8 7 6 5 4 3 2 1 0 1
2
3
4
5
A szintvizsgát szükségesnek érzi A tanulók felkészültségével A vizsgafeladatok nehézségi fokával A helyszín alkalmasságával A vizsgaeszközök/szerszámok alkalmasságával A vizsga szervezésével
Az oktatói vélemények gyakorlatilag teljesen egybevágnak az elnöki értékelésekkel. A szintvizsgákat többségük szükségesnek és fontosnak tarja. A vizsgafeladatok nehézségi fokával egyértelműen elégedettek. A vizsgaeszközök/szerszámok alkalmasságát többségük jónak, egyrészük kiválónak minősítette. A tanulók felkészítésével 14%-uk csak közepesen volt elégedett. A vizsga helyszínével és a vizsgaszervezéssel az oktatók szinte kivétel nélkül elégedettek voltak. Egy jellemző oktatói vélemény:”Nagyon szükségesnek tartom a szintvizsgát, mert mind a tanulót, mind az oktatót tájékoztatja a diák jelenlegi tudásáról.”
Összehasonlítás a 2005/2006. tanév eredményeivel Bőrdíszműves szakmában az elmúlt tanévben 8, míg ebben a tanévben már 9 területi kamara szervezett szintvizsgákat. Békés megyében ebben a tanévben nem szerveztek szintvizsgát a tanulók részére, viszont a Dunaújvárosi kamara 6 tanuló míg a Hajdú-Bihar megyei kamara 10 tanuló számára tudott 1-1 csoportban szintvizsgát szervezni. A szintvizsgázó tanulók száma 25%-al növekedett (69Æ86) A vizsgák átlag eredménye a tavalyi 3,80-ről 4,10-re javult. Az átlag javulás egyértelműen annak tulajdonítható, hogy a szakképző iskolák és a gyakorlati képzőhelyek a szintvizsgát
56
elfogadják, a szakmai képzés fontos elemének ítélik, a tantervi követelményeket a helyi sajátosságok figyelembevételével is ennek megfelelően alakítják ki. A vizsgahelyszínek összetétele megváltozott, míg az elmúlt tanévben 6 szakképző iskolában és 3 gazdálkodószervezetnél szerveztek szintvizsgákat a területi kamarák, ebben a tanévben a cégnél/vállalkozásnál szervezett szintvizsgák száma csökkent (3Æ1) addig a szakképző iskolák tanműhelyeiben szervezett vizsgák száma nőtt. (6Æ9) A vizsgákon növekedett a szakképző iskolában gyakorlaton lévő tanulók száma és a gazdálkodószervezeteknél gyakorlatot töltő tanulók száma. A vizsgahelyszín alkalmasságával kapcsolatos kérdésre a tanulók az elmúlt tanévi vizsgákhoz hasonló válaszokat adtak. A vizsgaeszközök/szerszámok alkalmasságára vonatkozó tanulói vélemények jelentős javulást mutatnak. (64% Æ 83%) A vizsga feladatokra rendelkezésre álló idővel, a vizsga szervezésével a tanulók jelentős többsége továbbra is elégedett. A feladatbankkal kapcsolatban a vizsgabizottsági tagok örömmel konstatálták, hogy az elmúlt évben felevette módosító javaslatok a feladatokba beépítésre kerültek, ezért a feladatok megoldásában különösebb probléma nem mutatkozott. Az elnöki és az oktatói vélemények között az elmúlt tanévhez képest szignifikáns eltéréseket nem lehet tapasztalni.
57
Cipőfelsőrész-készítő
Tanulók, vizsgacsoportok száma
1 Hajdú-Bihar 3
1 Csongrád 5
0
1
2
3
Tanulók száma
4
5
6
Vizsgacsoportok száma
Szintvizsga átlaga
Hajdú-Bihar
4,33
Csongrád
1,00
3,80
1,50
2,00
2,50
3,00
3,50
4,00
4,50
5,00
58
Vizsgák előkészítése Érdekesége a szintvizsgáknak, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében ebben a tanévben nem tudott a területi kamara szint vizsgát szervezni, viszont a Hajdú-Bihar megyei Kereskedelmi és Iparkamara a szintvizsgák történetében először szervezett cipőfelsőrészkészítő szakmában szintvizsgát. Csongrád megyében hagyományosan gazdálkodószervezet által működtetett tanműhelyben míg Hajdú-Bihar megyében iskolai tanműhelyben szervezték meg a szintvizsgákat. A szintvizsga szervezők együttműködve a szintvizsga bizottságokkal a vizsgafeladatokat a központi feladatbankból választották ki. A kiválasztott gyakorlati munkafeladatok megfelelőek voltak a gyakorlati tudásszint felméréséhez, illeszkedtek a tantervi követelményekhez, alkalmasak voltak az irányítás melletti munkavégző képesség mérésre.
A szintvizsga értékelése A vizsga helyszínként kijelölt tanműhelyek a vizsgához nyugodt, biztonságos körülményeket biztosítottak, a vizsgázók a munkavédelmi előírásokat betartották. A vizsgahelyszínek jó technológiai, technikai háttérrel rendelkeztek. A kézi szerszámok, gépi eszközök, alap- és segédanyagok megfelelő minőségben és mennyiségben rendelkezésre álltak. A műveleteket a szakmai előírásnak, követelménynek - és képességeiknek - megfelelően végezték el a tanulók és a készítési technológia kellő ismeretéről győzték meg a vizsgabizottságot. A munkaműveletek folyamatában a tanulók jártassága, a tevékenységek begyakorlási szintje jónak tekinthető. Eredményeik tekintetében az évközi előmenetelüknek megfelelő teljesítményt nyújtottak. A vizsgázók a szintvizsgán nyújtott teljesítményükről önértékelő lapon adtak számot, mely elsősorban a feladat tartalmára vonatkozó kérdések megválaszolását jelentette. A tanulók önértékelési szintje meglepően jó, saját munkájukat sokkal kritikusabban ítélték meg, mint a vizsgabizottság: Jól sikerültek az alábbi részműveletek: -
A fejvarrás, körülvarrás.
-
A hátsószíj feltűzése, belsőszár tűzése.
-
A burkolás, bélés, a harisnyafogó összeállítása.
A „nem jól sikerült részműveletek” kérdésre is általában őszintén válaszoltak a tanulók:
59
-
A hátsó rész cikk-cakk tűzése, hátszíj állítás
-
A nyelv, valamint a díszlyukasztás
A tanulók önértékelése összességében jónak mondható, kellő önkritikával szemlélik saját munkájukat. Ha valahol hibáztak, azt beismerik, különösebb kibúvót, kifogást nem keresnek. „A szintvizsga megmutatta számomra, hogy a szakmunkásvizsgán mire kell majd jobban odafigyelnem, felkészülnöm, mire kell többet tanulnom.” Érdekessége a tanulói önértékelésnek, hogy saját munkájukat általában gyengébb osztályzatúra minősítették, mint a vizsgabizottság.
A tanulói vélemények: Időn belül teljesítettem 100 %
A vizsgafeladatra előírt időt
Időre teljesítettem %
A gyakorlati felkészítés során foglalkoztunk a vizsgafeladathoz szükséges munkafolyamatokkal
A vizsgamunkával
Nagyon elégedett 87 %
Túlléptem %
Igen 100 % Nem igazán elégedett %
Elégedett 13 %
Nem % Elégedetlen %
A tanulók kivétel nélkül a vizsgafeladatra előírt idő előtt befejezték a munkát. Minden tanuló a
gyakorlati
felkészülés
során
foglalkozott
a
vizsgafeladathoz
szükséges
munkafolyamatokkal, ami az eredményeken is meglátszik. A vizsgamunkával a tanulók többsége nagyon elégedett volt, Ha végzett szakemberként dolgozna, szívesen odaadná a megrendelőnek a kész terméket.
60
Vizsgafeladatok nehézségi foka 0% 0% 13%
25% 62%
1
2
3
4
5
A tanulók 87%-a elégedett, illetve nagyon elégedett volt a vizsgafeladatok nehézségi fokával, 13%-uk közepesen nehéznek ítélte a feladatot. Az elégedettségi mutató teljes mértékben összhangban van a vizsgamunkára adott tanulói véleménnyel. A helyszín alkalmassága 0% 0% 13%
25% 62%
1
2
3
4
5
A vizsgahelyszínek alkalmasságával a tanulók nagytöbbsége elégedett volt. Az iskolai tanműhelyben szintvizsgázó tanulók közül egy jelezte, hogy csak közepesen elégedett a vizsgahelyszínnel.
61
A vizsgaeszközök/szerszámok alkalmassága 0%
0% 0% 13%
87%
1
2
3
4
5
A vizsgaeszközök és szerszámok alkalmasságát a tanulók kivétel nélkül jónak, illetve kiválónak minősítették. A vizsga szervezése 0% 0% 0% 38%
62%
1
2
3
4
5
A tanulók 62%-a a vizsgaszervezést kiválónak, 38%-uk jónak minősítette. Az eredmények ismeretében elmondható, hogy a vizsgaszervező kamarák kiváló szervezőmunkát végeztek.
62
A vizsgafeladatokra rendelkezésre álló idő 0% 0% 0% 25%
75%
1
2
3
4
5
A vizsgaeredmények tükrében nem meglepő, hogy a tanulók 75%-a tökéletesen elégedett volt a vizsgafeladatokra rendelkezésre álló idővel.
Vizsgabizottsági vélemények, javaslatok Elnöki vélemények: Elnöki vélemények
1
2
3
4
5
A szintvizsgát szükségesnek érzi A tanulók (szakoktatók) általi felkészítésével A vizsgafeladatok nehézségi fokával A helyszín alkalmasságával A vizsgaeszközök/szerszámok alkalmasságával A vizsga szervezésével
Az elnökök a szintvizsgákat egyértelműen szükségesnek és fontosnak tarják. A vizsgafeladatok nehézségi fokával a vizsgaeszközök/szerszámok alkalmasságával, a tanulók 63
felkészítésével a vizsga helyszínével és a vizsgaszervezéssel teljes mértékben elégedettek voltak. Az elnökök véleménye szerint a szintvizsga segíti a tanulók tudatos ismeretelsajátítását, a szakmunkásvizsgára való felkészülést. A tanulók önértékelése fejlődik, javul az idővel való gazdálkodásuk hatékonysága, segíti a tanulókat munkavégzéshez szükséges önállóság fejlesztésében. Egy elnöki vélemény: „A feladat ránézésre nem volt nehéz, de kitöltötte a vizsgázók idejét. Fél év alatt még sokat fejlődhetnek. Szükség van így félidőben erre a szintvizsgára, nagyon ösztönző a hatása a gyerekekre.” Oktatói vélemények: Oktatói vélemények
1
2
3
4
5
A szintvizsgát szükségesnek érzi A tanulók felkészültségével A vizsgafeladatok nehézségi fokával A helyszín alkalmasságával A vizsgaeszközök/szerszámok alkalmasságával A vizsga szervezésével
Az oktatók gyakorlatilag az elnökökhöz hasonló véleményt fogalmaztak meg. Egy oktatói vélemény
szerint
a
tanulók
felkészültsége
csak
közepesen
volt
megfelelő.
(Gazdálkodószervezetnél volt a vizsgahelyszín.) Jellemező oktatói vélemény: „A tanulók jó színvonalon, többségük teljesen önállóan, a rendelkezésre álló időn belül készítették el a feladatot. A szakma képzése sajnálatos módon megszűnik jelentkező és képzőhely hiány miatt.”
64
Összehasonlítás a 2005/2006. tanév eredményeivel Az előző tanévhez képest a szintvizsgázó tanulók száma 50%-al csökkent (16Æ8) annak ellenére, hogy a Hajdú-Bihar megyei Kereskedelmi és Iparkamara a szintvizsgák történetében először szervezett cipőfelsőrész-készítő szakmában szintvizsgát. Sajnálatos tény, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében immár második alkalommal sem tudott szintvizsgát szervezni a kamara, sőt Csongrád megyéből is az a jelzés érkezett, hogy a szakma képzése sajnálatos módon megszűnik a jelentkezők hiányában. Ez jelzés értékű, a cipőfelsőrész szakma egyértelműen bekerült a nehezen beiskolázható, hiányszakmák körébe. Az tények annál is inkább elszomorítóak, hogy a szakmát választó tanulók szintvizsga eredményei az elhivatottságukat példázva jelentősen nőttek. (3,57Æ4,00) A tanulók véleménye a vizsgafeladatok nehézségi fokáról jelentősen javultak az elmúlt évhez képest míg akkor 33%-ok nagyon nehéznek, illetve nehéznek minősítette a feladatokat az idén a tanulói vélemények szignifikánsan megváltoztak. A tanulók 87%-a elégedett, illetve nagyon elégedett volt a vizsgafeladatok nehézségi fokával, 13%-uk közepesen nehéznek ítélte a feladatot. Az előző tanévben a tanulók 22%-a elfogadhatatlannak vélte a helyszínek alkalmasságát, ebben a tanévben 87%-uk jónak, illetve kiválónak minősítette. A vizsgaeszközök/szerszámok alkalmasságára vonatkozó kérdésre adott tanulói válaszok is erősen eltérnek az előző évi válaszoktól. Tavaly 57%-uk minősítette jónak és kiválónak, míg ebben a tanévben 100%. A vizsgák szervezésével, valamint a vizsgafeladatokra rendelkezésre álló idővel kapcsolatban hasonló tanulói vélemények születtek. Az elnöki és az oktatói vélemények között az elmúlt tanévhez képest szignifikáns eltéréseket nem lehet tapasztalni. A szintvizsga-bizottsági tagok, oktatók, tanulók véleménye alapján egyértelműen kijelenthető, hogy az oktatásban érintettek mindent megtesznek a szakma fentmaradásáért, a tanulók komolyan veszik választott hivatásukat, mindent megtesznek, hogy jó szakember váljon belőlük.
65
Cukrász Tanulók, vizsgacsoportok száma
Nagykanizsa
1
Dunaújváros
1
10 22
2
Zala Veszprém
1
Vas
1
Tolna
1
17 16 15 11 5
Jász-Nagykun-Szolnok
36
3
Szabolcs-Szatmár-Bereg
32
2
Somogy
32
1
Pest
14
2
Komárom-Esztergom
19
Heves
4
Hajdú-Bihar
4
31 32
3
Győr-Moson-Sopron
28
2
Fejér
16
1
Csongrád
11 3
Borsod-Abaúj-Zemplén
25 5
Békés Bács-Kiskun
3
Pécs-Baranya
3
28 21 14 7
Budapest 0
56 10
20
Tanulók száma
30
40
50
60
Vizsgacsoportok száma
66
Szintvizsga átlaga
3,50
Nagykanizsa 2,77
Dunaújváros
3,47
Zala
4,31
Veszprém
4,40
Vas 3,45
Tolna
3,89
Jász-Nagykun-Szolnok
3,72
Szabolcs-Szatmár-Bereg
3,66
Somogy
3,71
Pest 3,42
Komárom-Esztergom Heves
3,48
Hajdú-Bihar
3,13
Győr-Moson-Sopron
3,61
Fejér
4,50
Csongrád
3,91
Borsod-Abaúj-Zemplén
3,60
Békés
3,93
Bács-Kiskun
3,43
Pécs-Baranya
3,50
Budapest 1,00
3,70 1,50
2,00
2,50
3,00
3,50
4,00
4,50
5,00
67
Vizsgák előkészítése A cukrász szakképesítésben országos szinten 21 területi kamara szervezett szintvizsgákat, 486 tanuló részvételével. Ez elmúlt tanév szintvizsgáihoz viszonyítva a vizsgaszervező kamarák száma nem, csak a területi összetétel változott meg. A legtöbb tanuló Budapest, JászNagykun-Szolnok, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Somogy, Hajdú-Bihar megyében vizsgázott, míg a legkevesebb Nagykanizsán és Csongrád megyében. Érdekesség, hogy Sopronban és Nógrád megyében az elmúlt évben 72 tanuló számára szerveztek szintvizsgát, míg ebben a tanévben nem volt szintvizsga. Ennek magyarázata, hogy az érintett kamarák szakképző intézményei már a szakképzés fejlesztési program keretében korábban átálltak az új OKJ szerinti képzésre és a szakképző évfolyamok, csak a következő tanévben érnek fel a szintvizsga követelményeknek megfelelő szakképző évfolyamba. A cukrász szintvizsgák szervezésére együttműködve a szakképző intézményekkel a szinte kizárólag a szakképző iskolák tanműhelyeiben került sor, ahol rendelkezésre álltak a feladatok kivitelezéséhez szükséges műszaki- és technikai feltételek, valamint biztosítani tudták a balesetmentes munkavégzést. A szintvizsga szervezői a szintvizsga bizottságokkal karöltve a központi feladatbankból választották ki a vizsgafeladatokat. A tanulók az előzetesen összeállított tételsorokból választhattak tételt. A gyakorlati vizsgafeladatok sok helyen az év végi szakmunkásvizsga tételeinek nehézségi foka szerint készültek el. A szintvizsga feladatok átfogták a szakképesítés megszerzésének ideje alatt elsajátítható, alapvető ismereteket. Olyan feladatok összeállítása került kiírásra, ahol a tésztacsoportokat, ill. a kikészített napi süteményeket egyaránt meglelhetők, kiegészítve a vonalvezetési, díszítési készség szintjének mérésével. A vizsgafeladatok komplex jellege alkalmat adott arra, hogy a tanulók felkészültségét, feladatmegoldó képességét értékelni lehessen.
68
A szintvizsga értékelése
A tanulók a szintvizsga megkezdése előtt munkavédelmi oktatásban részesültek, melyet a „munkavédelmi jegyzőkönyv” dokumentumban aláírásukkal igazoltak. A cukrász szintvizsgákról elmondható, hogy az ott folyó munka többségében színvonalas volt, jól tükrözte az iskolákban folyó igényes munkát. Eszköz ellátottság jellemzően megfelelő volt, bár több tanulónak gondot okozott, hogy „nem megszokott” eszközökkel, sütőkkel dolgozhattak. A vizsga kezdetén tételt húztak, ennek a terméknek az előállítása volt a feladat, a megadott időintervallumon belül. A tanulók hozzáállásával különösebb probléma nem volt, érződött rajtuk vizsgadrukk, valamint az hogy közeleg a szakmunkásvizsga. Fegyelmezetten, nagy odafigyeléssel végezték el a számukra előírt feladatokat. Az önálló feladatvégzésnél tapasztalható volt kezdeti bizonytalanság, kapkodás, melynek elsődleges oka, hogy nem fordítottak kellő figyelmet a feladatok értelmezésére. A feladat végrehajtása érdekében a technológiai sorrend, a szükséges eszközök, anyagok áttekintése, megtervezése szenvedett elsősorban hiányt. A készített termékek többsége piacképes készítmény volt. Az elnökök rendkívül segítőkészen és rugalmasan viszonyultak a vizsgázókhoz. Folyamatosan pontoztak már az előkészületek alatt is. A vizsga értékelése személyenként
69
történt, ami azt jelenti, hogy minden tanuló személyes értékelést kapott a munkájáról. Többször is előfordult, hogy a bizottságok elnökei tanulótól néhány szavas önértékelést kértek Sok helyen szemmel látható volt a vizsgázók és iskolai oktatóik jó kapcsolata, ami elősegítette a nyugodt, jó hangulatú vizsgalégkör megteremtését. A cukrász tanulóknak leginkább az okozott nehézséget, hogy sok gyakorlati munkahelyen bizonyos tésztaféléket egyáltalán nem készítenek, így egyedül az iskolai csoportos gyakorlaton találkozhattak velük, ami a megismeréshez ugyan elég, de a rutin és a készség szint eléréséhez nagyon kevés. A tanulóknál tapasztalt hiányosságok között első helyen a mérés, darabolás, arányszámítás hibáit kell említenünk. Ennek részben nem a szakképző iskola munkájára visszavezethető okai vannak, hanem az alapvető számtani ismeretek, valamint a gyakorlatlanság számlájára írandók. A vizsgabizottság tagjai a vizsgát egyértelműen hasznosnak, informatívnak értékelték.
A tanulói vélemények: Időn belül teljesítettem 74 %
A vizsgafeladatra előírt időt
A gyakorlati felkészítés során foglalkoztunk a vizsgafeladathoz szükséges munkafolyamatokkal
A vizsgamunkával
Nagyon elégedett 3%
Elégedett 75 %
Időre teljesítettem 22 % Igen 97 % Nem igazán elégedett 21 %
Túlléptem 4% Nem 3% Elégedetlen 1%
A tanulók 74%-a a vizsgafeladatra előírt időn belül teljesítette a szintvizsgát, 22%-uk időre befejezte. A tanulók 4%-a túllépte a megadott időkorlátot. A vizsgaeredményeken nem igazán meglátszott, hogy a tanulók 97%-a a gyakorlati képzés során foglalkozott a vizsgafeladathoz szükséges munkafolyamatokkal. A feladatbank nyilvános, örvendetes, hogy a tanulóképzéssel foglalkozó oktatók külön figyelmet fordítanak a feladatbankban szereplő vizsgamunkák egyes munkafolyamatainak készségszintű elsajátítására. Minden munkafázist gyakorolni kell, hiszen, csak a vizsga napján derül ki a tanulók számára, hogy melyik feladatot kell megoldaniuk. A szintvizsgán résztvevő tanulók 78%-a elégedett illetve nagyon elégedett volt az elkészült munkájával. Az eredmények ismeretében nem meglepő, hogy 22%-uk nem volt elégedett a produktummal. 70
Vizsgafeladatok nehézségi foka
0% 0% 26%
29%
45%
1
2
3
4
5
A tanulók 26%-a könnyűnek, 45%-a megfelelőnek minősítette a feladatok nehézségi fokát. A szintvizsgán résztvevők 29%-a közepesen nehéznek ítélte a feladatokat. Ha a tanulói minősítéseket összevetjük „A gyakorlati felkészítés során foglalkoztunk a vizsgafeladathoz szükséges munkafolyamatokkal” kérdésre adott válasszal, akkor érdekes, hogy annak ellenére, hogy gyakorlatilag a tanulók elsöprő többsége a felkészülés során gyakorolta a munkafolyamatokat a szintvizsgán jelentős részük közepesen nehéznek találta a feladatot. A helyszín alkalmassága
0%
5%
10%
49%
36%
1
2
3
4
5
71
A szintvizsgán résztvevő tanulók 85%-a a vizsgahelyszíneket kiválónak, illetve jónak minősítette. Éppen csak elfogadhatónak vélte a helyszín alkalmasságát a vizsgázók 5%-a, míg 10 %-uk, közepesen megfelelőnek tartotta azt. A vizsgaeszközök/szerszámok alkalmassága
1% 3% 19% 36%
41%
1
2
3
4
5
A vizsgaeszközöket a tanulók 77%-a kiválónak illetve jónak minősítette. A szintvizsgázók közel 20%-a közepes színvonalúnak értékelte a tankonyhák felszereltségét. A tanulók 4%-a az eszközöket nem, vagy alig elfogadhatóan ítélte meg. Ezek a válaszok erősen szubjektívek, hiszen a tanulók egy része „nem megszokott” eszközökkel, sütőkkel dolgozott. A vizsga szervezése 0% 0% 10% 36%
54%
1
2
3
4
5
72
A tanulók 54%-a a vizsgaszervezést kiválónak, 36%-uk jónak minősítette. Az eredmények ismeretében elmondható, hogy a vizsgaszervező kamarák kiváló szervezőmunkát végeztek. A vizsgafeladatokra rendelkezésre álló idő
1%
4%
12%
52% 31%
1
2
3
4
5
A vizsgafeladatokra rendelkezésre álló idővel a tanulók 83%-a elégedett volt. A negatív válaszokat jellemzően azok a tanulók adták akik saját önértékelésük szerint sem igazán voltak elégedettek az elkészült vizsgamunkájukkal.
Vizsgabizottsági vélemények, javaslatok Elnöki vélemények: Elnöki vélemények 9 8 7 6 5 4 3 2 1 0 1
2
3
4
5
A szintvizsgát szükségesnek érzi
A tanulók (szakoktatók) általi felkészítésével
A vizsgafeladatok nehézségi fokával
A helyszín alkalmasságával
A vizsgaeszközök/szerszámok alkalmasságával
A vizsga szervezésével
73
Az elnökök a szintvizsgákat egyértelműen szükségesnek és fontosnak tarják. A vizsgafeladatok nehézségi fokával a vizsgaeszközök/szerszámok alkalmasságával, a tanulók felkészítésével a vizsga helyszínével és a vizsgaszervezéssel teljes mértékben elégedettek voltak. Az elnökök véleménye szerint a szintvizsga segíti a tanulók tudatos ismeretelsajátítását, a szakmunkásvizsgára való felkészülést. A tanulók önértékelése fejlődik, javul az idővel való gazdálkodásuk hatékonysága, segíti a tanulókat munkavégzéshez szükséges önállóság fejlesztésében. A
vizsgaeredmények
tükrében
szakmunkásvizsgáig
van
még
javítani
való.
A
legszembetűnőbb hiányosságok az utolsó munkafázisoknál voltak, amik aztán a késztermék esztétikai értékét is csökkentették. A tanulók kevés figyelmet szenteltek a cukrásztermékek bemutató tálalására, amivel egyébként még tovább javíthattak volna az eredményükön. A jó előkészítéseknek köszönhetően a munka megszervezésével és a higiéniával semmiféle probléma nem volt. A szintvizsga tételsor alkalmas a tudás mérésére, és az értékelési szempontok az eredmény kialakítására. A szintvizsga nagyon is szükséges az oktatási folyamatban, hiszen egy kitűnő lehetőség a tanulók felkészültségének kellő időben való megismerésére mindenki részéről. Mivel a szintvizsga előfeltétele a szakmunkásvizsgának ezért a tanulók hozzáállása jónak minősíthető. Oktatói vélemények: Oktatói vélemények
12 10 8 6 4 2 0 1
2
3
4
A szintvizsgát szükségesnek érzi
A tanulók felkészültségével
A vizsgafeladatok nehézségi fokával
A helyszín alkalmasságával
A vizsgaeszközök/szerszámok alkalmasságával
A vizsga szervezésével
5
Az oktatói vélemények általában összhangban vannak az elnöki értékelésekkel. A
74
szintvizsgákat többségük szükségesnek és fontosnak tarja. A vizsgafeladatok nehézségi fokával nem minden oktató elégedett, voltak akik túl nehéznek találták a feladatsorokat. A vizsgaeszközök/szerszámok alkalmasságát többségük jónak, egyrészük kiválónak minősítette. A tanulók felkészítésével 9%-uk csak közepesen volt elégedett. A vizsga helyszínével és a vizsgaszervezéssel az oktatók szinte kivétel nélkül elégedettek voltak. Az oktatók általános véleménye az, hogy szükség van a szintvizsgára, az időközi megmérettetésre, hiszen a tanuló itt szembesülhet felkészülésének eredményeivel és pótlandó hiányosságaival. A szintvizsga bizottságok tagjai gyakorlott szakemberek, akik a szakmunkásvizsgákon is részt vesznek, illetve felkészítik a tanulókat arra. A tanulók szintvizsgán nyújtott teljesítményét értékelve, minden alkalommal hangsúlyozták a szakemberek, hogy ez a szintvizsga a tanulók számra nagyon fontos a szakmunkásvizsgára való felkészülésben.
Összehasonlítás a 2005/2006. tanév eredményeivel Ez elmúlt tanév szintvizsgáihoz viszonyítva a vizsgaszervező kamarák száma nem, csak a területi összetétel változott meg. A legtöbb tanuló Budapest, Jász-Nagykun-Szolnok, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Somogy, Hajdú-Bihar megyében vizsgázott, míg a legkevesebb Nagykanizsán és Csongrád megyében. Érdekesség, hogy Sopronban és Nógrád megyében az elmúlt évben 72 tanuló számára szerveztek szintvizsgát, míg ebben a tanévben nem volt szintvizsga. Ennek magyarázata, hogy az érintett kamarák szakképző intézményei már a szakképzés fejlesztési program keretében korábban átálltak az új OKJ szerinti képzésre és a szakképző évfolyamok, csak a következő tanévben érnek fel a szintvizsga követelményeknek megfelelő szakképző évfolyamba. A 2005/2006. tanévhez képest a szintvizsgázó tanulók száma közel 17%-al csökkent (568Æ486) amely automatikusan magával hozta a szintvizsgák számának csökkenését is. (63Æ55) A szintvizsga helyszínek szignifikánsan nem változtak meg, továbbra is a szakképző iskolák tanműhelyeiben szervezik a területi kamarák a szintvizsgákat. (88%) Ennek oka egyértelmű, hiszen az egyidőben szervezendő vizsgák számára itt lehet a legoptimálisabb feltételeket biztosítani, mind a tanuló létszám, mind az eszközök tekintetében. A szintvizsgák átlaga az előző évitől jelentősen nem tér el, gyakorlatilag hasonló eredmények születtek. (3,61Æ3,67) A minimum és a maximum értékek között sem lehet jelentős eltérést tapasztalni. (min. 2,77 Æ2,94, max. 4,5Æ4,44) A tanulók véleménye a vizsgafeladatok nehézségi fokáról összhangban van az elmúlt évi véleményekkel. Akkor 32%-ok közepesen nehéznek, illetve nehéznek minősítette a 75
feladatokat az idén a tanulók 71%-a elégedett, illetve nagyon elégedett volt a vizsgafeladatok nehézségi fokával, 29%-uk közepesen nehéznek ítélte a feladatot. Az előző tanévben a tanulók 25%-a nem igazán vélte a helyszínek alkalmasságát elfogadhatónak, ebben a tanévben ez az arány jelentősen csökkent, 15%-ra. Az erre a kérdésre adott tanulói válaszok esetében figyelembe kell venni, hogy több tanulónak gondot okozott, hogy „nem megszokott” eszközökkel, sütőkkel dolgozhattak. A vizsgaeszközök/szerszámok alkalmasságára vonatkozó kérdésre adott tanulói válaszok szinte teljesen megegyeznek az elmúlt tanévi válaszokkal. A vizsgák szervezésével kapcsolatban egyértelműen javultak a tanulói vélemények, ami a területi kamarák szervező munkáját dicséri. (81%Æ90%) Az elnöki és az oktatói vélemények az előző tanév szintvizsga értékelésével összhangban vannak, jelentős eltérést nem lehetett tapasztalni.
76
Épületburkoló
Tanulók, vizsgacsoportok száma
1
Sopron
14 4
Zala 1
Veszprém
47
5
2
Vas Tolna
1
Jász-Nagykun-Szolnok
1
Szabolcs-Szatmár-Bereg
1
Somogy
1
24 19 13 16
3
2
Pest
22
1
Komárom-Esztergom
18 3
Heves
32 7
Hajdú-Bihar
70
4
Győr-Moson-Sopron
41
1
Fejér
16
2
Csongrád
28
1
Békés
16 9
Bács-Kiskun 2
Pécs-Baranya
93 19
5
Budapest 0
76 10
20
30
40
Tanulók száma
50
60
70
80
90
100
Vizsgacsoportok száma
77
Szintvizsga átlaga
3,43
Sopron
3,72
Zala 2,60
Veszprém
3,42
Vas 2,95
Tolna
3,15
Jász-Nagykun-Szolnok Szabolcs-SzatmárBereg
3,31 4,00
Somogy 2,91
Pest Komárom-Esztergom
3,50
Heves
3,47 3,04
Hajdú-Bihar
3,00
Győr-Moson-Sopron
3,50
Fejér
3,25
Csongrád
3,31
Békés 2,99
Bács-Kiskun
3,26
Pécs-Baranya
3,49
Budapest 1,00
1,50
2,00
2,50
3,00
3,50
4,00
4,50
5,00
78
Vizsgák előkészítése Az épületburkoló szakmában a 2006/2007-os tanévben 4 területi kamara kivételével mindenhol megszervezték a szintvizsgákat. Az elmúlt tanévben 628 tanuló vett részt a szintvizsgákon, míg az idén 572. A szintvizsgák átlageredménye 3,28 volt, ami egy gyenge közepes eredménynek felel meg, az előző tanévhez képest 2 tized százalékpontot romlott a tanulók eredménye. A vizsgahelyszínek változatosak voltak, hiszen iskolában és gazdálkodószervezetnél lévő tanműhelyekben is szerveztek szintvizsgákat a területi kamarák. A vizsgahelyszínekben a szakképző iskolák tanműhelyei domináltak. (68%) Volt ahol produktív, volt ahol improduktív volt a vizsga. Általában azokon a szintvizsgákon születtek jobb eredmények ahol a tanulók „saját maguknak” dolgoztak, környezetüket tették szebbé, otthonosabbá. A szintvizsga szervezők együttműködve a szintvizsga bizottságokkal a vizsgafeladatokat a központi feladatbankból választották ki. A kiválasztott gyakorlati munkafeladatok megfelelőek voltak a gyakorlati tudásszint felméréséhez, illeszkedtek a tantervi követelményekhez, alkalmasak voltak az irányítás melletti munkavégző képesség mérésre. Épületburkoló szakmában Borsod-Abaúj-Zemplén megye területén csak az Eötvös SZKI (Miskolc) folytat képzést. A feladatbank egyeztetése során egyértelművé tette az intézmény, hogy tekintetbe véve a feladatbankban szereplő elemeket nem lehet szintvizsgát tartani. Ennek közvetlen oka az, hogy a 3 éves képzésre történő átállás következtében a 11. évfolyamos tanulók csak kőműves ismereteket tanulnak, így a feladatbankban található feladatokhoz nem lehet (és nincs) meg a tudásuk.
79
A szintvizsga értékelése
A vizsga helyszíneken a szervezők rendezett, biztonságos és nyugodt feltételeket teremtettek a vizsgához. A vizsgabizottságok a szintvizsga megkezdése előtt ellenőrizték a vizsgák helyszínét és megállapították, hogy a tárgyi, technikai és a munkavédelmi feltételek megfelelőek a vizsgák lebonyolításához. A vizsgák megkezdése előtt a szintvizsga helyszínét biztosító szervezet képviselője a vizsgára jelentkezett tanulókat munkavédelmi oktatásban részesítette. A megfelelő szerszámokat általában a vizsgahelyszínek biztosították, de a tanulók saját kéziszerszámaikat, mérőeszközeiket is használták, így ezek használatával nem volt gond, mint ahogy az anyagok, hulladékok kezelése sem jelentett problémát. Ez előzőekből következően a tanulók a legjobb teljesítményt a „Szerszámok megfelelő kiválasztása, használata” és az „Anyagok munkahelyi fogadása, hulladékok szakszerű kezelése” feladatrésszel érték el. Ezek a műveletek nem tartoznak szigorúan a szakmai munka körébe, de azokat kiegészítő feladatok. A valós gyakorlati tudás mesterséges emelésére alkalmas pontok érhetők el vele (maximum 10+5 pont). Felvetődik a kérdés: jó-e az értékelő pontrendszer akkor, ha egyes nem kifejezetten szakmai feladatoknál egységesen mindenki a maximum pontszámot kapja, míg az igazán szakmai feladatoknál szóródó pontok mellett gyenge eredményt
80
érnek el. Bizonyítja ezt az a körülmény is, hogy a két leggyengébben elvégzett feladatelem a „Lapok vágása, lyukasztása” és a „Síkok megfelelő kiválasztása”. Egyértelmű, hogy a pontok között olyanok is vannak, amelyek „eredményjavító” torzító funkciót töltenek be. Javaslatként fogalmazódott meg, hogy a szempontrendszert célszerű lenne átgondolni, finomítani. A tanulók hozzáállása azonban nem mindig volt megfelelő, nem vették komolyan a vizsgát, előfordult, hogy figyelmetlenül, pontatlanul dolgoztak. Ennek is köszönhető, hogy összességében gyengébb eredmények születtek mint az elmúlt tanévben. A feladat kijelölése után gyorsan munkához láttak, s a tempót végig tartották, így a rendelkezésre álló időt senki gyakorlatilag sem lépte túl. A burkolandó felület melletti falrész az esetek többségében tiszta maradt, bár előfordult, hogy valaki addig kente a ragasztót, amíg a karja elért A vizsgák nehézségi foka nem támasztott olyan követelményt a tanulók felé, ami a kreatív készségüket is igénybe vette volna. Ugyanakkor a szintvizsgák jelen követelménye jól számon kérhető. Az alapfogások, alapkészségek vizsgálását biztosítja, amely a szakma gyakorlásához szükséges. Alkalmas arra, hogy a tanulók teljesítményét illetve az egyes tanulók egymáshoz viszonyított tudását mérje. Kiemelkedően teljesítették a vizsgázók a munkaterület előkészítését (alapvakolat készítése, vízszintes és függőleges iránysávok kijelölése). Nehézséget jelentett adott esetekben pl. az „osztályos” csempe méretbeli eltéréseinek korrekciója, a munkafelület tisztán tartása. A vizsgázók a szintvizsgán nyújtott teljesítményükről önértékelő lapon adtak számot, mely elsősorban a feladat tartalmára vonatkozó kérdések megválaszolását jelentette. Volt közöttük több önigazoló leírás is, különösen a gyengébb teljesítményűeknél: pl. izgatott voltam, rossz volt a fal, vinkli-hibásak voltak a csempék, stb. A többség azonban megmaradt a realitás mellett. A tanulók önértékelése összességében jónak mondható, kellő önkritikával szemlélik saját munkájukat.
A tanulói vélemények:
A vizsgafeladatra előírt időt
Időn belül teljesítettem 78 %
A gyakorlati felkészítés során foglalkoztunk a vizsgafeladathoz szükséges munkafolyamatokkal
Időre teljesítettem 20 % Igen 93 %
Túlléptem 2% Nem 7%
81
Nagyon elégedett 3%
A vizsgamunkával
Elégedett 64 %
Nem igazán elégedett 30 %
Elégedetlen 3%
A tanulók 78%-a a vizsgafeladatra előírt időn belül teljesítette a szintvizsgát, 20%-uk időre befejezte. A tanulók 2%-a túllépte a megadott időkorlátot. A vizsgaeredményeken nem igazán meglátszott, hogy a tanulók 93%-a a gyakorlati képzés során foglalkozott a vizsgafeladathoz szükséges munkafolyamatokkal. A feladatbank nyilvános, örvendetes, hogy a tanulóképzéssel foglalkozó oktatók külön figyelmet fordítanak a feladatbankban szereplő vizsgamunkák egyes munkafolyamatainak készségszintű elsajátítására. Minden munkafázist gyakorolni kell, hiszen, csak a vizsga napján derül ki a tanulók számára, hogy melyik feladatot kell megoldaniuk. A szintvizsgán résztvevő tanulók 67%-a elégedett illetve nagyon elégedett volt az elkészült munkájával. Az eredmények ismeretében nem meglepő, hogy 30%-uk nem volt elégedett a produktummal. Vizsgafeladatok nehézségi foka
1%
18%
5%
40% 36%
1
2
3
4
5
A szintvizsgán résztvevő tanulók 54%-a vizsgafeladatok nehézségi fokát könnyűnek, vagy nagyon könnyűnek minősítette, 40%-uk közepesen nehéznek, míg 6%-uk nehéznek illetve nagyon nehéznek vélte. A vizsgaeredmények (3,28) ismeretében és „A gyakorlati felkészítés során foglalkoztunk a vizsgafeladathoz szükséges munkafolyamatokkal” kérdésre adott válaszok tükrében a tanulók önértékelése erősen pozitív.
82
A helyszín alkalmassága
10%
16%
20%
25%
29%
1
2
3
4
5
Annak ellenére, hogy a szintvizsgák 68%-a iskolai tanműhelyben került lebonyolításra a tanulók 59%-a a helyszín alkalmasságával csak közepesen, vagy annál is gyengébb minősítést adva volt elégedett. A vizsgaeszközök/szerszámok alkalmassága 0% 3% 15%
48%
34%
1
2
3
4
5
A megfelelő szerszámokat általában a vizsgahelyszínek biztosították, de a tanulók saját kéziszerszámaikat, mérőeszközeiket is használták, így ezek használatával nem volt gond,
83
ezért nem meglepő, hogy a tanulók 97%-a a vizsgaeszközök/szerszámok alkalmasságáról pozitívan nyilatkozott. A vizsga szervezése
3%
5%
28% 25%
39%
1
2
3
4
5
A vizsga szervezésével a vizsgázók 28%-a nagyon elégedett 39%-a elégedett volt. Közepes színvonalúnak ítélte a vizsgaszervezést a tanulók 25%-a, elfogadhatónak 8%-a. Az eredmények ismeretében elmondható, hogy a vizsgaszervező kamarák az esetlegesen felmerülő nehézségek ellenére kiváló szervezőmunkát végeztek. A vizsgafeladatokra rendelkezésre álló idő
2%
5%
10%
23%
60%
1
2
3
4
5
84
A vizsgafeladatra előírt idővel a tanulók 93%-a gyakorlatilag elégedett volt, ha a véleményeket összevetjük „A vizsgafeladatra előírt időt„ kérdésre adott válasszal akkor szinte teljes összhangot lehet találni a tanulói válaszok között.
Vizsgabizottsági vélemények, javaslatok Elnöki vélemények: Elnöki vélemények 20 18 16 14 12 10 8 6 4 2 0 1
2
3
4
5
A szintvizsgát szükségesnek érzi
A tanulók (szakoktatók) általi felkészítésével
A vizsgafeladatok nehézségi fokával
A helyszín alkalmasságával
A vizsgaeszközök/szerszámok alkalmasságával
A vizsga szervezésével
Az elnökök a szintvizsgákat egyértelműen szükségesnek és fontosnak tarják. A vizsgafeladatok nehézségi fokát a többségük jónak minősítette, a vizsgaeszközök/szerszámok alkalmasságával kapcsolatban különösebb észrevétel nem volt.. A tanulók felkészítésével nem volt mindenki elégedett, annak ellenére, hogy a tanulók 93%-a szerint foglalkoztak a vizsgafeladathoz
kapcsolódó
munkafolyamatokkal.
A
vizsga
helyszínével
és
a
vizsgaszervezéssel az elnökök teljes mértékben elégedettek voltak. Az elnökök véleménye szerint a szintvizsga segíti a tanulók tudatos ismeretelsajátítását, a szakmunkásvizsgára való felkészülést. A tanulók önértékelése fejlődik, javul az idővel való gazdálkodásuk hatékonysága, segíti a tanulókat munkavégzéshez szükséges önállóság fejlesztésében. A szintvizsga szükségességét a következően indokolták: „A gyakorlati szintvizsgával a tanulók vizsga tapasztalatot szereznek, így a szakmunkásvizsgához kisebb vizsgadrukkal kezdhetnek ami valósabb eredményeket fog hozni. A részleges beszámoló, egy eredményes szintvizsga magasabb biztonságot adhat a későbbi tanulmányok, vizsgák alkalmára. A
85
különböző gyakorlati helyeken tanult tanulók azonos szintre hozhatók, a tanulók felmérhetik saját tudásukat és megismerkedhetnek a vizsgakövetelményekkel.” Több elnök is megfogalmazta: „A csoportos képzésben résztvevő tanulók láthatóan jobban teljesítettek, mint az egyedi munkahelyen képzettek. Véleményem szerint az első évfolyam 2/3-nál még korai a szintvizsga megszervezése javasolt időpont a 12. évfolyam 3. félévének vége.” Oktatói vélemények: Oktatói vélemények 25 20 15 10 5 0 1
2
3
4
5
A szintvizsgát szükségesnek érzi A tanulók felkészültségével A vizsgafeladatok nehézségi fokával A helyszín alkalmasságával A vizsgaeszközök/szerszámok alkalmasságával A vizsga szervezésével
Az oktatók véleménye kissé eltér az elnöki véleményektől. A szintvizsgákat az elnökökhöz hasonlóan fontosnak és szükségesnek érzik, a tanulók felkészültségével kapcsolatban több negatív kritikát is megfogalmaztak, ami azért is érdekes, mert a tanulók felkészítésében nekik kiemelkedő szerepük van. A vizsgafeladatok nehézségi fokával, A vizsgahelyszín és a vizsgaeszközök/szerszámok alkalmasságával, valamint a vizsgaszervezéssel kapcsolatos kérdésekre az elnökökhöz hasonló véleményt fogalmaztak meg.
Összehasonlítás a 2005/2006. tanév eredményeivel Az épületburkoló szakmában a 2006/2007-os tanévben 4 területi kamara kivételével mindenhol megszervezték a szintvizsgákat. Ez jelentős javulást mutat az előző tanévhez képest, mert akkor 8 területi kamara nem tudott szintvizsgát szervezni. A szintvizsgán résztvevő tanulók száma viszont csökkent, míg az előző tanévben 628 tanuló vett részt a szintvizsgákon, addig az idén 572. Ez automatikusan magával hozta a szintvizsgák számának
86
csökkenését is. (55Æ49) A szintvizsgázó tanulók vizsgaeredménye is romlott. Ebben a tanévben a szintvizsgák átlageredménye 3,28 volt, ami egy gyenge közepes eredménynek felel meg. Az előző tanévhez képest 2 tized százalékponttal gyengébb a tanulók eredménye. A szintvizsga helyszínek tekintetében növekedett az iskolai tanműhelyekben lebonyolított vizsgát száma (22Æ27), a gazdálkodószervezetek esetében az egy céggel való növekedés nem szignifikáns. Az iskolai tanműhelyek felé történő eltolódás oka egyértelmű, hiszen az egyidőben szervezendő vizsgák számára itt lehet a legoptimálisabb feltételeket biztosítani, mind a tanuló létszám, mind az eszközök tekintetében. A tanulók véleménye a vizsgafeladatok nehézségi fokával kapcsolatban eltérnek az előző évi véleményektől. A 2005/2006-os tanévben a tanulók 34%-a minősítette a feladatokat nagyon könnyűnek, ebben a tanévben mindössze 18%. Az előző tanévben a tanulók 19%-a könnyűnek ítélte a szintvizsga feladatokat, míg 2006/2007-es tanévben már a szintvizsgázók 36%-a . A vizsgahelyszínek alkalmasságával a tanulók továbbra sincsenek megelégedve az elmúlt évi 37%-os negatív véleményük 59%-ra növekedett. Ha mindezt összevetjük a vizsgaeredmények romlásával valamint azzal, hogy a tanulók többsége (93%) a gyakorlati felkészítés során foglalkozott a vizsgafeladathoz szükséges munkafolyamatokkal akkor óhatatlanul felmerül a kérdés, biztos hogy a vizsgahelyszín okozta a rossz vizsgaeredményeket? A vizsgaeszközök/szerszámok alkalmasságára vonatkozó kérdésre adott tanulói válaszok szinte teljesen megegyeznek az elmúlt tanévi válaszokkal. A vizsgák szervezésével kapcsolatban egyértelműen javultak a tanulói vélemények, ami a területi kamarák szervező munkáját dicséri. (85%Æ92%) Az elnöki és az oktatói vélemények az előző tanév szintvizsga értékelésével összhangban vannak, szignifikáns eltérést nem lehetett tapasztalni.
87
Férfiruha-készítő
Tanulók, vizsgacsoportok száma Szabolcs-SzatmárBereg
1 10
1
Hajdú-Bihar
6
1
Fejér
8
1
Borsod-Abaúj-Zemplén
8
1
Pécs-Baranya
7
0
2
4
6
Tanulók száma
8
10
12
Vizsgacsoportok száma
Szintvizsga átlaga
Szabolcs-SzatmárBereg
3,90
Hajdú-Bihar
4,50
Fejér
3,75
Borsod-Abaúj-Zemplén
3,88
Pécs-Baranya 1,00
4,29 1,50
2,00
2,50
3,00
3,50
4,00
4,50
5,00
88
Vizsgák előkészítése A férfiruha-készítő szakmában az elmúlt tanében 6 területi kamara szervezett a szintvizsgákat. A 2006/2007-os tanévben Vas és Békés megyében nem sikerült szintvizsgát szervezni a tanulók részére, viszont Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében először került sor a férfiruhakészítő szakmában szintvizsgára. A vizsgahelyszínek kiválasztásánál fontos szempont volt az optimális vizsgafeltételek biztosításának az elve, ezért ebben a szakképesítésben egy kivételtől eltekintve az iskolák tanműhelyeiben bonyolódtak le a szintvizsgák. A szükséges anyagokat a vizsgahelyszínt biztosítók választották ki és rendelték meg azoknál a cégeknél, ahol egyébként is vásárolni szoktak. A szintvizsga szervezők együttműködve a szintvizsga bizottságokkal a vizsgafeladatokat a központi feladatbankból választották ki. A kiválasztott gyakorlati munkafeladatok megfelelőek voltak a gyakorlati tudásszint felméréséhez, illeszkedtek a tantervi követelményekhez, alkalmasak voltak az irányítás melletti munkavégző képesség mérésre.
A szintvizsga értékelése
89
A férfiruha-készítő manapság már egy ritka szakma. A szintvizsgán résztvevő tanulók száma folyamatosan csökken, ez a szakképesítés is egyértelműen bekerült a hiányszakmák körébe. A vizsgákon érezhető volt, hogy a gazdálkodószervezeteknél gyakorlaton lévő tanulók a bedolgozói munkával ismerkednek meg elsősorban és azt is gyakorolják. A szabászat csúcsát jelentő méretes ruhakészítés már szinte a múlté. Diákok döntően az „minta utáni” típusú munkával találkoznak, ezért az ezzel kapcsolatos szakmai elemeket gyakorolják. Ugyanakkor problémát jelenthet, ha a gyakorlóhelyen nem folyamatos a „munkaellátottság”, ezért a műveletek begyakorlottsági szintje változó. A vizsgák előkészítése szakszerű és az elvárásoknak megfelelő volt, a sikeres anyagválasztás jelentősen befolyásolta a vizsgamunkák elkészítésének eredményességét. Az oktatási intézmények jól felszerelt tanműhellyel rendelkeztek, a vizsgafeladatokat a diákok kézhez kapták. A vizsgahelyszínek jó technológiai, technikai háttérrel rendelkeztek. A kézi szerszámok, gépi eszközök, alap- és segédanyagok megfelelő minőségben és mennyiségben rendelkezésre álltak. A vizsgafeladat – férfi mellény – készítése a vizsgázóknak nem okozott gondot. Jól begyakorolhatták előzőleg a részfolyamatokat, hiszen jelenleg a feladatra épülő komolyabb munkadarab, a férfizakó készítését tanulják. A sikeres anyagkiválasztás jelentősen befolyásolta a vizsgamunka sikerességének eredményességét. Az érdemjegy kialakításánál súlyozottan szerepelt a zsebkészítés és az elejeszél kidolgozás, hiszen ezek a minőség-ellenőrzés szempontjából a munkadarab kategóriába sorolásának is az alapjai. A vasalás, mely szakmailag szintén nagyon fontos munkaterület, nagy többségében jónak volt értékelhető a csoportok teljesítménye tekintetében. A tanulók pozitívan álltak a vizsgához. Mindenki saját feladatára koncentrált. Odafigyelve, pontosan dolgoztak, ami eredményeiken is tükröződött. Igényes, minőségi vizsgadarabok születtek. A leggyengébb vizsgaátlag 3.75, míg a legjobb 4.50 volt. Ebben a teljesítményben a felkészítő oktatóknak nagyon komoly szerepük van. A vizsgafeladatok nyilvánosak, minden munkafázist lehetőség volt gyakorolni, még a „minta utáni” típusú munkával foglalkozó gazdálkodószervezeteknél is. A tanulók önértékelése összességében jónak mondható, kellő önkritikával szemlélik saját munkájukat. Ha valahol hibáztak, azt beismerik, különösebb kibúvót, kifogást nem keresnek. „Nem is volt olyan szörnyű mint gondoltam”. Érdekessége a tanulói önértékelésnek, hogy saját munkájukat általában gyengébb osztályzatúra minősítették, mint a vizsgabizottság. 90
A tanulói vélemények: Időn belül teljesítettem 100 %
A vizsgafeladatra előírt időt
Időre teljesítettem 0%
A gyakorlati felkészítés során foglalkoztunk a vizsgafeladathoz szükséges munkafolyamatokkal
A vizsgamunkával
Nagyon elégedett 0%
Igen 100 %
Elégedett 78 %
Nem igazán elégedett 22 %
Túlléptem 0% Nem 0% Elégedetlen 0%
A tanulók 100%-a a vizsgafeladatra előírt időn belül teljesítette a szintvizsgát. A vizsgaeredményeken meglátszott, hogy a tanulók 100%-a a gyakorlati képzés során foglalkozott a vizsgafeladathoz szükséges munkafolyamatokkal. A feladatbank nyilvános, örvendetes, hogy a tanulóképzéssel foglalkozó oktatók külön figyelmet fordítanak a feladatbankban
szereplő
vizsgamunkák
egyes
munkafolyamatainak
készségszintű
elsajátítására. Minden munkafázist gyakorolni kell, hiszen, csak a vizsga napján derül ki a tanulók számára, hogy melyik feladatot kell megoldaniuk. Az eredmények tükrében érdekes, hogy a tanulók a viszonylag jó vizsgaeredmények ellenére nem voltak teljes mértékben elégedettek a vizsgamunkájukkal. A szintvizsgán résztvevő tanulók 22%-a nem igazán volt elégedett a produktummal. Vizsgafeladatok nehézségi foka 0% 8%
0% 42%
50%
1
2
3
4
5
A tanulók 58%-a a vizsgafeladatot könnyűnek, illetve nagyon könnyűnek minősítette. A
91
szintvizsga eredmények ismeretében meglepő, hogy a tanulók 42%-a a feladatokat közepesen nehéznek ítélte. A helyszín alkalmassága 0% 0% 0% 42%
58%
1
2
3
4
5
A szintvizsga helyszínekkel a tanulók gyakorlatilag 100%-a elégedett volt, ami a vizsgaszervező kamarák egyértelmű dicsérete. A szintvizsgák helyszíneként sikerült a lehető legjobban felkészült, mind szakmailag, mint eszközök tekintetében a legjobban ellátott vizsgahelyszíneket kiválasztani. A vizsgaeszközök/szerszámok alkalmassága 0% 0% 0%
50%
50%
1
2
3
4
5
A vizsgahelyszínek nem csak kitűnő feltételeket teremtettek a szintvizsgákhoz, hanem megfelelő minőségű szerszámokkal is ellátták a tanulókat, ami a tanulói véleményekből is egyértelműen visszajelzésre került.
92
A vizsga szervezése 0% 0% 0%
50%
50%
1
2
3
4
5
A vizsgák szervezésével gyakorlatilag a szintvizsgán résztvevő tanulók 100%-a elégedett volt, ami a területei kamarák kiváló szervező munkáját dicséri. A vizsgafeladatokra rendelkezésre álló idő 0% 0% 0%
50%
50%
1
2
3
4
5
A tanulók 100%-a a vizsgafeladatra rendelkezésre álló idővel elégedett volt ami a vizsgafeladatra előírt időre és a feladattal való foglalkozásra vonatkozó kérdésekre adott válaszok tükrében nem meglepő.
93
Vizsgabizottsági vélemények, javaslatok Elnöki vélemények: Elnöki vélemények
1
2
3
4
5
A szintvizsgát szükségesnek érzi
A tanulók (szakoktatók) általi felkészítésével
A vizsgafeladatok nehézségi fokával
A helyszín alkalmasságával
A vizsgaeszközök/szerszámok alkalmasságával
A vizsga szervezésével
Az elnökök a szintvizsgákat egyértelműen szükségesnek és fontosnak tarják. A vizsgafeladatok nehézségi fokával a vizsgaeszközök/szerszámok alkalmasságával, a vizsga helyszínével és a vizsgaszervezéssel teljes mértékben elégedettek voltak. A tanulók felkészítésével volt olyan elnök aki csak közepesen volt megelégedve. Az elnökök véleménye szerint a szintvizsga segíti a tanulók tudatos ismeretelsajátítását, a szakmunkásvizsgára való felkészülést. A tanulók önértékelése fejlődik, javul az idővel való gazdálkodásuk hatékonysága, segíti a tanulókat munkavégzéshez szükséges önállóság fejlesztésében. A vizsgaeredmények tükrében szakmunkásvizsgáig azért van még javítani való. A legszembetűnőbb hiányosságok az elejeszél és az aljavonal készítésében, valamint a gumiház kialakításakor voltak. A szintvizsga tételsor alkalmas a tudás mérésére, és az értékelési szempontok az eredmény kialakítására. A szintvizsga nagyon is szükséges az oktatási folyamatban, hiszen egy kitűnő lehetőség a tanulók felkészültségének kellő időben való megismerésére mindenki részéről. Mivel a szintvizsga előfeltétele a szakmunkásvizsgának ezért a tanulók hozzáállása jónak minősíthető.
94
Oktatói vélemények: Oktatói vélemények
1
2
3
A szintvizsgát szükségesnek érzi A vizsgafeladatok nehézségi fokával A vizsgaeszközök/szerszámok alkalmasságával
4
5
A tanulók felkészültségével A helyszín alkalmasságával A vizsga szervezésével
Az oktatók gyakorlatilag az elnökökhöz hasonló véleményt fogalmaztak meg. Jellemező oktatói vélemény: Olyannyira szükségesnek érzem a szintvizsgát, hogy minden tanév végén elvégeztetném, azért, hogy a tanulók minél előbb érezzék a követelmények súlyát és azt, hogy mennyire fontos a tananyag precíz megtanulása, a szakma megismerése. Ezzel is tudatosítani lehet a tanulókban a tanulás fontosságát.”
Összehasonlítás a 2005/2006. tanév eredményeivel A férfiruha-készítő szakmában az elmúlt tanében 6 területi kamara szervezett a szintvizsgákat. A 2006/2007-os tanévben Vas és Békés megyében nem sikerült szintvizsgát szervezni a tanulók részére, viszont Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében először került sor a férfiruhakészítő szakmában szintvizsgára. A szintvizsgákon részvevő tanulók száma csökkent, míg az előző tanévben 48-an addig ebben a tanévben már csak 39-en szintvizsgáztak. Ennek megfelelően csökkent a szintvizsgák száma is. (6Æ5) A szintvizsga helyszínek az előző tanévhez hasonlóan alakultak, a vizsgák többségét iskolai tanműhelyekben szervezték a területi kamarák. (4 iskolai helyszín, 1 gazdálkodószervezet) A szintvizsgák átlageredménye jelentősen javult (3,68Æ4,06) ami egyértelműen a tanulók elhivatottságának a növekedését jelzi. A tanulói vélemények a vizsgafeladatok nehézségi fokával, a vizsgaeszközök/szerszámok alkalmasságával, a vizsgaszervezéssel és a feladatokra rendelkezésre álló idővel kapcsolatban nem térnek el jelentősen az előző tanévi értékeléstől.
95
A vizsgahelyszínek alkalmasságára adott válaszok viszont jelentősen javultak. Az előző tanévben a tanulók 14%-a közepes minősítést adott a kiválasztott vizsgahelyszínre, ebben a tanévben a helyszínekkel a tanulók gyakorlatilag 100%-a elégedett volt, ami a vizsgaszervező kamarák egyértelmű dicsérete. A szintvizsgák helyszíneként sikerült a lehető legjobban felkészült,
mind
szakmailag,
mint
eszközök
tekintetében
a
legjobban
ellátott
vizsgahelyszíneket kiválasztani. Az elnöki és az oktatói vélemények az előző tanév szintvizsga értékelésével összhangban vannak, szignifikáns eltérést nem lehetett tapasztalni.
96
Fodrász
Tanulók, vizsgacsoportok száma 1
Sopron
16
Hajdú-Bihar
3
Csongrád
3
92 54
1
Békés Bács-Kiskun
2
Pécs-Baranya
2 0
11 12 6 10
20
30
40
Tanulók száma
50
60
70
80
90
100
Vizsgacsoportok száma
Szintvizsga átlaga
3,81
Sopron
4,22
Hajdú-Bihar 3,24
Csongrád
3,36
Békés
3,25
Bács-Kiskun 2,33
Pécs-Baranya 1,00
1,50
2,00
2,50
3,00
3,50
4,00
4,50
5,00
97
Vizsgák előkészítése A fodrász szintvizsgákat a területi kamarák kizálólag a szakképző iskolák tanműhelyeiben szervezték a 2006/2007. tanévben. A vizsgához szükséges szerszámokról és anyagokról a tanulók a felkészítő oktatóikkal együtt gondoskodtak. A szintvizsgázó tanulók száma az előző tanévhez képest jelentősen csökkent 1342 főről 191 főre. Ennek egyértelmű oka, hogy a szakképző iskolák többsége már átállt az új SZVK szerinti képzésre, amely szerint a szintvizsgákat a 13. évfolyamon az 5. lezárt félév után kell megszervezni. Ez előrevetíti, hogy a 2008. február hónapban tömeges fodrász szintvizsgára kell a területi kamaráknak felkészülniük. A vizsgaszervezők a szintvizsga bizottságok bevonásával a központi feladatbankból választották ki a vizsgafeladatokat. Követendő példaként említendő az olyan kezdeményezés, ahol a felkészítés során neves mesterek a vizsgafeladatokból bemutatót tartottak a tanulóknak. Részletesen elmagyarázták az elvárásokat, a feladat buktatóit. A tanulók erre „vevők” voltak és ennek eredményeként a vizsgán a legjobbat hozták ki magukból. Ez tükröződött az elért osztályzatukon is. A tanulók jelentős része gazdálkodó szervezetnél szerzi gyakorlati ismereteit, de sokan tanulnak tanműhelyekben, amelyek túlzsúfoltak.
A szintvizsga értékelése A tanulók részére nem volt ismeretlen a vizsgaszituáció, mert szinte minden szakképző iskolában szerveznek köztes vizsgákat. A vizsgázók a feladatokat élő modellen, illetve babafejen problémát
hajtották
végre.
jelentett,
hogy
Néhány a
esetben
hallgatók
a
megbeszéltek ellenére sem hoztak a vizsgára élő modellt, és több esetben megfelelő számú babafej sem állt rendelkezésre, ami megnyújtotta és nehézkessé tette a vizsgáztatást. Nagy általánosságban a vizsgázóknak a hajfestés és
dauercsavarás
tanulónál
a
okozott technológiai
gondot.
Néhány
hiányosságok
megmutatkoztak a munka minőségében.
98
A mechanikus, babafejen is gyakorolható feladatok általában jobban mentek a tanulóknak, ugyanakkor nehézségek mutatkoztak a modern női hajvágásban és a vízhullám frizurakészítésben. A vizsgázók felkészítésében a képzőhelyek szerint itt is látható különbségek voltak. A tanulók felkészültsége változó volt, ezt tükrözi a vizsgák eredménye. A szintvizsgák átlaga 3,37 volt, ami egy gyenge közepes eredménynek felel meg. A vizsgaeredmények között nagy volt a szórás, a leggyengébb eredmény (2,33) Pécs-Baranya, míg a legjobb Hajdú-Bihar megyében született.
A tanulói vélemények: Időn belül teljesítettem 67 %
A vizsgafeladatra előírt időt
A gyakorlati felkészítés során foglalkoztunk a vizsgafeladathoz szükséges munkafolyamatokkal
A vizsgamunkával
Nagyon elégedett 16 %
Elégedett 69 %
Időre teljesítettem 30 % Igen 94 % Nem igazán elégedett 14 %
Túlléptem 3% Nem 6% Elégedetlen 1%
A tanulók 67%-a a vizsgafeladatra előírt időn belül teljesítette a szintvizsgát, 30%-uk időre befejezte. A tanulók 3%-a túllépte a megadott időkorlátot. A vizsgaeredményeken nem igazán meglátszott, hogy a tanulók 94%-a a gyakorlati képzés során foglalkozott a vizsgafeladathoz szükséges munkafolyamatokkal. A feladatbank nyilvános, örvendetes, hogy a tanulóképzéssel foglalkozó oktatók külön figyelmet fordítanak a feladatbankban szereplő vizsgamunkák egyes munkafolyamatainak készségszintű elsajátítására. Minden munkafázist gyakorolni kell, hiszen, csak a vizsga napján derül ki a tanulók számára, hogy melyik feladatot kell megoldaniuk. A szintvizsgán résztvevő tanulók 85%-a elégedett illetve nagyon elégedett volt az elkészült hajkölteményekkel. Az eredmények ismeretében nem meglepő, hogy 15%-uk nem volt elégedett a produktummal.
99
Vizsgafeladatok nehézségi foka
0%
20%
8%
30%
42%
1
2
3
4
5
A szintvizsgán résztvevő tanulók 62%-a a vizsgafeladat nehézségi fokát könnyűnek illetve nagyok könnyűnek találta, míg 38%-uk közepesen, vagy nagyon nehéznek ítélte. Összevetve a tanulói értékeléseket „A gyakorlati felkészítés során foglalkoztunk a vizsgafeladathoz szükséges munkafolyamatokkal” kérdésre adott válasszal a tanulói önértékelések kissé túlzónak tűnnek. A helyszín alkalmassága
7%
20%
17%
28% 28%
1
2
3
4
5
A vizsgahelyszínek alkalmasságára vonatkozó kérdésre a tanulók 48%-a adott pozitív véleményt, 52%-uk úgy nyilatkozott, hogy a vizsgahelyszínekkel nem igazán voltak megelégedve. Ez az iskolai tanműhelyekben lebonyolított vizsgák esetén jelzés értékű is lehet, a vizsgahelyszínek tárgyi feltételeit, kialakítását tovább kell javítani.
100
A vizsgaeszközök/szerszámok alkalmassága
1%
7% 12%
48%
32%
1
2
3
4
5
A szintvizsgázó tanulók 80%-a a vizsgaeszközök/szerszámok alkalmasságát kiválónak, illetve jónak minősítették, 20%-uk nem, vagy közepesen volt az eszközökkel megelégedve. A tanulói válaszok érdekessége, hogy kivétel nélkül mindenki a saját eszközét használta a vizsgákon. A vizsga szervezése
9%
15%
11%
33% 32%
1
2
3
4
5
A vizsga szervezésével a tanulók nem voltak maradéktalanul elégedettek. Csak 48% nyilatkozott úgy, hogy a szervezéssel elégedett volt. A többség bár válaszát nem indokolta meg elégedetlen volt a szervezőmunkával.
101
A vizsgafeladatokra rendelkezésre álló idő
3%
14%
26%
24% 33%
1
2
3
4
5
A vizsgafeladatokra rendelkezésre álló időt a szintvizsgázók 59%-a elegendőnek minősítette, 17%-uk kevésnek találta az időt. Ha a kérdésre adott válaszokat összevetjük „A vizsgafeladatra előírt idő” kérdésre adott válaszokkal akkor elmondható, hogy annak ellenére, hogy a tanulók 3%-a lépte csak túl az előírt szintvizsga időt, jelentős részük ennek ellenére időzavarral küzdött.
Vizsgabizottsági vélemények, javaslatok Elnöki vélemények: Elnöki vélemények 9 8 7 6 5 4 3 2 1 0 1
2
3
A szintvizsgát szükségesnek érzi A vizsgafeladatok nehézségi fokával A vizsgaeszközök/szerszámok alkalmasságával
4
5
A tanulók (szakoktatók) általi felkészítésével A helyszín alkalmasságával A vizsga szervezésével
102
Az elnökök a szintvizsgákat egyértelműen szükségesnek és fontosnak tarják. A vizsgafeladatok nehézségi fokával, a vizsga helyszínével és a vizsgaszervezéssel teljes mértékben elégedettek voltak. A vizsgaeszközök/szerszámok alkalmasságával, a tanulók felkészítésével, már koránt sem voltak ilyen elégedettek az elnökök. Az elnökök véleménye szerint a szintvizsga segíti a tanulók tudatos ismeretelsajátítását, a szakmunkásvizsgára való felkészülést. A tanulók önértékelése fejlődik, javul az idővel való gazdálkodásuk hatékonysága, segíti a tanulókat munkavégzéshez szükséges önállóság fejlesztésében. A vizsgaeredmények tükrében szakmunkásvizsgáig van még javítani való. A szintvizsga tételsor alkalmas a tudás mérésére, és az értékelési szempontok az eredmény kialakítására. A szintvizsga nagyon is szükséges az oktatási folyamatban, hiszen egy kitűnő lehetőség a tanulók felkészültségének kellő időben való megismerésére mindenki részéről. Mivel a szintvizsga előfeltétele a szakmunkásvizsgának ezért a tanulók hozzáállása jónak minősíthető. Jellemző elnöki vélemények: A tanulók vegyes felkészültségűek. Továbbra is szükségét látom a szintvizsga megtartásának, így a tanulók pótolni tudják a hiányosságaikat a szakmunkásvizsgára A vizsgázók eredményei nagyon szélsőségesek. Egyes műveleteknél nagy hiányosságokat tapasztaltam. Ugyanakkor más műveleteket magas színvonalon teljesítették a tanulók. Fontosnak tartanám a tanulók és oktatóik részéről a rakás és vashullámosítás műveleteinek precízebb elsajátítását. Ne hajlakkal próbálják megosztani a hullámokat, hanem fésűvel vagy kefével formára fésülni.
103
Oktatói vélemények: Oktatói vélemények 9 8 7 6 5 4 3 2 1 0 1
2
3
4
A szintvizsgát szükségesnek érzi
A tanulók felkészültségével
A vizsgafeladatok nehézségi fokával
A helyszín alkalmasságával
A vizsgaeszközök/szerszámok alkalmasságával
A vizsga szervezésével
5
Az oktatók véleménye alapvetően megegyezik az elnöki véleményekkel, eltérés a szintvizsga nehézségi fokának megítélésében tapasztalható. Egyes oktatói vélemények szerint a szintvizsga követelmény szintje túl alacsony. Sajnos az oktatók véleményüket nem indokolták meg. Oktatói vélemények: Elsődleges dolog, ami említésre méltó, hogy évről évre szembesülünk a vas használatának hiányosságaival. Másodlagos dolog-ként szeretném megemlíteni a kész munkák tisztaságát, simaságát, pontosságát. Elsősorban csak a kiírás szempontjainak begyakorolt elemei láthatóak, kreativitást, egyéniséget nem mutat. Tapasztalataim szerint sokszor a gyakorlati oktató sincs teljesen tisztában a kiírásban szereplő feltételi minimumokkal. Ez az oka, illetve ez lehet az oka annak, hogy a tanulók is bizonytalanok az egyes munkafolyamati részekben. A gyerekek izgultak, látszott a gyakorlás. Persze volt, aki nem igazán adott bele mindent – ez látszott az eredményén. Láttuk a nehézségeket és azt, hogy miből kell tanulóinkat még több gyakorlásra fogni, hogy a szakmunkásvizsgájuk jól sikerüljön. Sajnos miután megváltoztatták a gyakorlati követelményeket, volt olyan művelet, amelyet már harmadszor végeztek, több ismétlő művelet is volt, viszont kimaradtak olyan részek, (festés, művészi és kontyfésülés) amelyet a szakmunkásvizsgán fognak először bemutatni. Szintvizsgán követelmény legyen az élő modell, hogy a záróvizsgán ez ne jelentsen problémát.
104
Összehasonlítás a 2005/2006. tanév eredményeivel A szintvizsgázó tanulók száma az előző tanévhez képest jelentősen csökkent 1342 főről 191 főre. Ennek egyértelmű oka, hogy a szakképző iskolák többsége már átállt az új SZVK szerinti képzésre, amely szerint a szintvizsgákat a 13. évfolyamon az 5. lezárt félév után kell megszervezni. Ez előrevetíti, hogy a 2008. február hónapban tömeges fodrász szintvizsgára kell a területi kamaráknak felkészülniük. A szintvizsgák átlageredménye 3 tized százalékpontot javult az előző tanévhez képest. (3,06Æ3,37) A vizsgahelyszínek száma a szintvizsgázó tanulók számával arányosan csökkent. Gazdálkodószervezeteknél a 2006/2007-es tanévben nem szerveztek szintvizsgákat a területi kamarák. Szakképző iskola tanműhelye (52Æ8), cég/vállalkozás (2Æ0). A szintvizsgák száma is ennek megfelelően csökkent. (86Æ12) Hajdú-Bihar megyében először a 2006/2007-es tanévben sikerült szintvizsgát szervezni a fodrász tanulók részére. Ez a vizsgázott tanulói létszámon is meglátszott, 92 tanuló vett rész a szintvizsgákon, ami országosan 48%-nak felel meg. A tanulók véleménye a vizsgafeladatok nehézségi fokával, a vizsgaeszközök/szerszámok alkalmasságával, valamint a feladatokra rendelkezésre álló idő tekintetében lényegesen nem térnek el a 2005/2006. évi tanulói értékelésektől. A vizsgahelyszínek alkalmassága valamint a vizsga szervezésével kapcsolatban a tanulók véleménye erősen javuló tendenciát mutat. Helyszínek (62%Æ48%), szervezés (63%Æ48%) Az elnöki és az oktatói vélemények az előző tanév szintvizsga értékelésével összhangban vannak, szignifikáns eltérést nem lehetett tapasztalni.
105
Kárpitos
Tanulók, vizsgacsoportok száma Nagykanizsa
1
Zala
1
Vas
1
6 5 10 2
Szabolcs-Szatmár-Bereg
23
1
Komárom-Esztergom
5 2
Hajdú-Bihar Győr-Moson-Sopron
1
Fejér
1
Csongrád
1
28 8 15 14 4
Borsod-Abaúj-Zemplén Békés
1
Bács-Kiskun
1
Pécs-Baranya
1
Budapest
1 0
34 7 11 5 20
5
10
15
20
Tanulók száma
25
30
35
40
Vizsgacsoportok száma
Szintvizsga átlaga Nagykanizsa
3,50
Zala
3,00
Vas
2,70
Szabolcs-Szatmár-Bereg
3,48
Komárom-Esztergom
3,40
Hajdú-Bihar
2,82
Győr-Moson-Sopron
4,25
Fejér
2,73
Csongrád
3,50
Borsod-Abaúj-Zemplén
3,65
Békés
3,71
Bács-Kiskun
4,00
Pécs-Baranya
2,60
Budapest 1,00
3,25 1,50
2,00
2,50
3,00
3,50
4,00
4,50
5,00
106
Vizsgák előkészítése A kárpitos szakmában az elmúlt tanévben, 11 területi kamara szervezett szintvizsgákat, a 2006/2007. tanévben már 14. A tanulólétszám gyakorlatilag az elmúlt évi szinten maradt. A szintvizsgákon összesen 191 tanuló vett részt. Ez is jelzi, hogy a szakma folyamatosan felértékelődik a munkaerőpiacon, egyre több tanuló választja ezt a szép, esztétikailag is igényes munkát igénylő szakmát. A vizsgahelyszínek változatosak voltak, hiszen iskolában és gazdálkodószervezetnél lévő tanműhelyekben is szerveztek szintvizsgákat a területi kamarák. Ebben a tanévben növekedett a szakképző iskolák tanműhelyeiben, valamint a gazdálkodószervezeteknél lebonyolított vizsgák száma. A szintvizsga szervezők együttműködve a szintvizsga bizottságokkal a vizsgafeladatokat a központi feladatbankból választották ki. A kiválasztott gyakorlati munkafeladatok megfelelőek voltak a gyakorlati tudásszint felméréséhez, illeszkedtek a tantervi követelményekhez, alkalmasak voltak az irányítás melletti munkavégző képesség mérésre.
A szintvizsga értékelése A
vizsga
helyszínként
gazdálkodószervezetek
és
kijelölt szakképző
iskolák a vizsgához nyugodt, biztonságos körülményeket biztosítottak, a vizsgázók a munkavédelmi előírásokat betartották. A
vizsgabizottságok
a
szintvizsga
megkezdése előtt ellenőrizték a vizsgák helyszínét és megállapították, hogy a tárgyi, technikai és a munkavédelmi feltételek
megfelelőek
a
vizsgák
lebonyolításához. A vizsgák megkezdése előtt a szintvizsga helyszínét biztosító szervezet képviselője a
vizsgára
jelentkezett
tanulókat
munkavédelmi oktatásban részesítette. A
vizsgahelyszínek
jó
technológiai,
107
technikai háttérrel rendelkeztek. A kézi szerszámok, gépi eszközök, alap- és segédanyagok megfelelő minőségben és mennyiségben rendelkezésre álltak. A műveleteket a szakmai előírásnak, követelménynek - és képességeiknek - megfelelően végezték el a tanulók és a készítési technológia kellő ismeretéről győzték meg a vizsgabizottságot. A munkaműveletek folyamatában a tanulók jártassága, a tevékenységek begyakorlási szintje jónak tekinthető. Eredményeik tekintetében az évközi előmenetelüknek megfelelő teljesítményt nyújtottak. A szintvizsgát átlageredménye 3,33 ami egy jó közepes eredménynek felel meg. Kiugróan jó eredmények Győr-Moson-Sopron és Bács-Kiskun megyében születtek. A tanulók önértékelése összességében jónak mondható, kellő önkritikával szemlélik saját munkájukat. Ha valahol hibáztak, azt beismerik, különösebb kibúvót, kifogást nem keresnek. Általában elégedettek a munkájukkal, de volt olyan tanuló is egyértelműen kinyilatkoztatta, hogy bizony ezt a munkát egy esetleges megrendelőnek nem adná oda. Többen hivatkoztak a vizsgadrukkra, a rendelkezésre álló idő szűkösségére. (Ha egy órával több idő állt volna a rendelkezésükre jobban sikerült volna a feladat.) Az élvarrások és a sarokvarrások több tanulónak szinte megoldhatatlan feladatot jelentettek, pedig ezek a szakma alapjai.
A tanulói vélemények: Időn belül teljesítettem 64 %
A vizsgafeladatra előírt időt
A gyakorlati felkészítés során foglalkoztunk a vizsgafeladathoz szükséges munkafolyamatokkal
A vizsgamunkával
Nagyon elégedett 7%
Elégedett 74 %
Időre teljesítettem 15 % Igen 96 % Nem igazán elégedett 17 %
Túlléptem 21 % Nem 4% Elégedetlen 2%
A tanulók 64%-a a vizsgafeladatra előírt időn belül teljesítette a szintvizsgát, 15%-uk időre befejezte. A tanulók 21%-a túllépte a megadott időkorlátot. Az időtúllépés a tanulók véleménye szerint a vizsgadrukkra vezethető vissza, de ha figyelembe vesszük, hogy a tanulók pár hónap múlva szakmunkásvizsgát tesznek, az időgazdálkodáson bizony van még mit javítani. A vizsgaeredményeken kissé meglátszott, hogy a tanulók 96%-a a gyakorlati képzés során foglalkozott a vizsgafeladathoz szükséges munkafolyamatokkal. A feladatbank nyilvános, 108
örvendetes, hogy a tanulóképzéssel foglalkozó oktatók külön figyelmet fordítanak a feladatbankban
szereplő
vizsgamunkák
egyes
munkafolyamatainak
készségszintű
elsajátítására. Minden munkafázist gyakorolni kell, hiszen, csak a vizsga napján derül ki a tanulók számára, hogy melyik feladatot kell megoldaniuk. A szintvizsgán résztvevő tanulók 81%-a elégedett illetve nagyon elégedett volt az elkészült munkájával.
Vizsgafeladatok nehézségi foka
4%
25%
3%
37%
31%
1
2
3
4
5
A szintvizsgázó tanulók 56%-a elégedett, illetve nagyon elégedett volt vizsgafeladatok nehézségi fokával. 37%-uk közepesen nehéznek találta a feladatot, míg 7%-uk nehéznek, nagyon nehéznek vélte. Ha a tanulói véleményeket összevetjük a szintvizsga eredményekkel, akkor elmondható, hogy a tanulók reálisan látják a saját produktumukat, a feladatok nehézségét a jelenlegi felkészülési szintjükhöz képest. Érzik, hogy a szakmunkásvizsgáig van még javítani valójuk.
109
A helyszín alkalmassága
3%
3% 20%
47%
27%
1
2
3
4
5
A vizsgahelyszínek alkalmasságával a tanulók 74%-a elégedett volt, 20%-uk a helyszíneket közepesre minősítette. A vizsgaeszközök/szerszámok alkalmassága
1%
8% 14%
50% 27%
1
2
3
4
5
A vizsgaeszközök/szerszámok alkalmasságára vonatkozó kérdésre 77% pozitív vélemény érkezett, míg a tanulók 14%-a csak közepesen volt megelégedve. A tanulók saját szerszámaikat használták, véleményük egyfajta önértékelés is.
110
A vizsga szervezése
4%
3%
12%
48%
33%
1
2
3
4
5
A szintvizsgán részvevő tanulók döntő többsége (81%) a vizsgahelyszíneket kiválónak illetve jónak minősítette, ami a területei kamarák kiváló szervező munkáját dicséri. A vizsgafeladatokra rendelkezésre álló idő
7%
10%
38% 13%
32%
1
2
3
4
5
A tanulók 70%-a a vizsgafeladatra rendelkezésre álló idővel elégedett volt. Ha a tanulói válaszokat összevetjük a vizsgafeladatra előírt időre vonatkozó kérdésre adott válaszokkal, az összhang szinte teljes.
111
Vizsgabizottsági vélemények, javaslatok Elnöki vélemények: Elnöki vélemények 7 6 5 4 3 2 1 0 1
2
3
A szintvizsgát szükségesnek érzi A vizsgafeladatok nehézségi fokával A vizsgaeszközök/szerszámok alkalmasságával
4
5
A tanulók (szakoktatók) általi felkészítésével A helyszín alkalmasságával A vizsga szervezésével
Az elnökök a szintvizsgákat egyértelműen szükségesnek és fontosnak tarják. A vizsgaeszközök/szerszámok alkalmasságával, a vizsga helyszínével és a vizsgaszervezéssel teljes mértékben elégedettek voltak. A vizsgafeladatok nehézségi fokával, a tanulók felkészítésével volt olyan elnök aki csak közepesen volt megelégedve. Az elnökök véleménye szerint a szintvizsga segíti a tanulók tudatos ismeretelsajátítását, a szakmunkásvizsgára való felkészülést. A tanulók önértékelése fejlődik, javul az idővel való gazdálkodásuk hatékonysága, segíti a tanulókat munkavégzéshez szükséges önállóság fejlesztésében. Az elnökök véleménye szerint a szintvizsgák segítik a tanulók tudatos ismeret elsajátítását, a szakmunkásvizsgára való felkészülését, az önértékelésük, a munkavégzéshez szükséges önállóság fejlődését. „A szakmunkásvizsga előtt pár hónappal reális kép alakul ki a tanuló felkészültségéről. Még van idő a vizsgáig a hiányosságok pótlására.” A szintvizsgát az oktatás folyamatában szükségesnek ítélték. „A különféle gyakorlati képzőhelyeken az oktatás feltételei is eltérőek. Ezért fontos, hogy a tanuló, az oktatóhely is információt szerezzen a vizsga kapcsán a szakmai felkészültségéről.” A gyakorlati oktatók munkájában az elnökök véleménye szerint a szintvizsga lehetőséget ad a gyakorlati ismeretek elsajátításának időszaki mérésére, ráirányítja a figyelmet a tanulók gyakorlati jártasságának és kézségeinek hiányosságaira, a tanulók stresszhelyzetben tanúsított viselkedésére. „A gyakorlati foglalkozásokon a vizsgán felmerült hibákat ki kell küszöbölni. A gyakorlásra kellő időt kell fordítani, a tanulók egyéni hiányosságait kiemelkedően figyelembe véve.” A tanulók 112
felkészítésével, a vizsgafeladatok nehézségi fokával, a vizsgahelyszínek alkalmasságával, a vizsga szervezésével teljes mértékben elégedettek voltak. Az elnökök véleménye szerint a vizsgamunkák készítésénél erősen érzékelhető volt, hogy a kézi munkavégzést a tanulók a nagyüzemi termelésben nem gyakorolják, emiatt bizonytalanok és lassúak. Javasolták, hogy a szakmunkásvizsgát megelőzően, 2-3 hétig az iskolai tanműhelyben gyakorolják a hagyományos kézi műveletek és szerkezetek készítését. (pl: hevederezés, rugólekötés, párnázat készítés, …stb.) Oktatói vélemények: Oktatói vélemények 12 10 8 6 4 2 0 1
2
A szintvizsgát szükségesnek érzi A vizsgafeladatok nehézségi fokával A vizsgaeszközök/szerszámok alkalmasságával
3
4
5
A tanulók felkészültségével A helyszín alkalmasságával A vizsga szervezésével
Az oktatók véleménye alapvetően megegyezik az elnöki véleményekkel, szignifikáns eltérést nem lehet tapasztalni. Az oktatók szükségesnek ítélik a szintvizsgát. A hagyományos anyagok felhasználása, a kézügyesség fejlesztése mérésének fontos eszköze a szintvizsga. Minőségemelőnek és innovatívnak tartják a vizsgákat. A vizsgafeladatok nehézségi fokával, a vizsgahelyszín alkalmasságával, a vizsga szervezésével elégedettek voltak. Egy jellemző oktatói vélemény: „A tanulók a tőlük elvárható szinten, a meghatározott időn belül teljesítették a feladatukat. Több figyelem és türelem jobb eredményt is hozhatott volna.”
Összehasonlítás a 2005/2006. tanév eredményeivel A kárpitos szakmában az elmúlt tanévben, 11 területi kamara szervezett szintvizsgákat, a 2006/2007. tanévben már 14. A tanulólétszám gyakorlatilag az elmúlt évi szinten maradt. A szintvizsgákon összesen 191 tanuló vett részt. A szintvizsgák száma annak ellenére, hogy 3-al több területi kamara szervezett vizsgákat csökkent. (22Æ19) A szintvizsga helyszínek
113
tekintetében jelentősebb mértékben növekedett az iskolai tanműhelyekben szervezett vizsgák száma (9Æ12), mint a gazdálkodószervezeteknél. (5Æ6) Több szakképző iskolát sikerült bevonni a szintvizsgába, (16Æ19), csökkent viszont a cégek/vállalkozások részvétele. (39Æ29) Jelentősen javult az eredménytelen szintvizsgázók száma, ebben a tanévben minden tanuló sikeres szintvizsgát tett. (7Æ0) A szintvizsgák átlageredménye 2 tized százalékpontot romlott. (3,53Æ3,33) A tanulók véleménye a vizsgafeladatok nehézségi fokával, a vizsgaeszközök/szerszámok alkalmasságával, valamint a feladatokra rendelkezésre álló idő tekintetében lényegesen nem térnek el a 2005/2006. évi tanulói értékelésektől. Az elnöki és az oktatói vélemények az előző tanév szintvizsga értékelésével összhangban vannak, szignifikáns eltérést nem lehetett tapasztalni.
114
Kozmetikus Tanulók, vizsgacsoportok száma
Sopron
1
Zala
1
Veszprém
1
Vas
2
Tolna
1
Jász-Nagykun-Szolnok
2
Szabolcs-Szatmár-Bereg
5
19 29 18 22 10 41
Somogy
1
Nógrád
1 5
Komárom-Esztergom
4
Heves
6
123 20
74 74 15
Hajdú-Bihar Győr-Moson-Sopron
1
Fejér
3
Csongrád
1
119
11
Borsod-Abaúj-Zemplén
5
Békés
2
Bács-Kiskun
4
Pécs-Baranya
4
24 37 59 23 36 32 35
Budapest 0
50
378 100
150
Tanulók száma
200
250
300
350
400
Vizsgacsoportok száma
115
Szintvizsga átlaga
Sopron
4,16
Zala
3,93
Veszprém
3,72
Vas
4,09
Tolna
3,00
Jász-Nagykun-Szolnok
3,61
Szabolcs-Szatmár-Bereg
3,67
Somogy
3,95
Nógrád
3,60
Komárom-Esztergom
3,93
Heves
3,81
Hajdú-Bihar
4,03
Győr-Moson-Sopron
4,27
Fejér
4,46
Csongrád
4,11
Borsod-Abaúj-Zemplén
4,25
Békés
3,30
Bács-Kiskun
3,97
Pécs-Baranya
3,97
Budapest 1,00
3,88 1,50
2,00
2,50
3,00
3,50
4,00
4,50
5,00
116
Vizsgák előkészítése A kozmetikus szakképesítésben az elmúlt évihez viszonyítva hárommal nőtt azon kamarák száma, akik kozmetikus szintvizsgát szerveztek. Így 20 területi kamara összesen 1154 tanulót vizsgáztatott, akik közül ketten tettek javító, ill. pótló vizsgát. A tanulói létszám az elmúlt évihez (928 fő) viszonyítva jelentősen, mintegy 24 %-kal megemelkedett. A kozmetikus szakképzés egyértelműen a fővárosra koncentrálódik, hisz a tanulók 32 %-a (378 fő) itt tölti a gyakorlatát. Népesebb tanulócsoport vizsgázott Szabolcs-Szatmár (123 fő), Hajdú-Bihar (119 fő), Heves (74 fő) és Komárom-Esztergom (74 fő) megyében is. A vizsgacsoportok átlagos létszáma 12 fő volt. A kozmetikus tanulók vizsgaeredményei a kezdetektől a legjobbak között voltak. E tanévben a 3,00 és a 4,46 között ingadoztak, az átlag 3,89. A kozmetikus tanulók szintvizsgája döntő többségében tanműhelyekben került lebonyolításra. A vizsgák kissé hosszadalmasak voltak, mert a kezelőszékek száma meghatározta az egyszerre vizsgázók létszámát. A szintvizsga szervezői a szintvizsgabizottsággal együttműködve a központi feladatbankból választották ki a vizsgafeladatokat. Volt olyan szintvizsga, ahol minden vizsgázónak ugyanazt a feladatot kellett megoldani, míg más helyszínen minden tanuló más-más feladatot kapott. Ahol a szintvizsga kiváltotta a köztes vizsgát, a bizottság az iskola szakembereivel ennek megfelelően módosította a vizsgafeladatot, ill. több helyen előfordult, hogy a köztes vizsgák érdemjegyei beszámításra kerültek egy-egy részfeladatnál.
117
A szintvizsga értékelése
A tanulók igényes megjelenése, környezetük esztétikus kialakítása, lelkesedésük emelte a vizsga színvonalát. A tanulók általában képesek voltak az önálló feladatmegoldásra, a folyamatos munkavégzésre. Az elért eredmények alapján megállapítható, hogy a kozmetikus szakma képzése színvonalas. A tanulók már rendelkeznek érettségi vizsgával, motiváltságuk magas. Nem egy közülük már rendelkezik valamilyen más szakképzettséggel. Ennek ellenére a vizsgabizottságok véleménye szerint a gyakorlás az ő esetükben sem hiábavaló. A szintvizsgán a legjobb eredményt a „Felpuhító vagy nyugtató borogatás” művelettel érték el. A leggyengébb művelet a „Masszázs” volt.
A tanulói vélemények A vizsgafeladatra előírt időt
Időn belül teljesítettem 59 %
A gyakorlati felkészítés során foglalkoztunk a vizsgafeladathoz szükséges munkafolyamatokkal
Időre teljesítettem 39 % Igen 97 %
Túlléptem 2% Nem 3%
118
A vizsgamunkával
Nagyon elégedett 37 %
Elégedett 59 %
Nem igazán elégedett 3%
Elégedetlen 1%
A tanulók döntő többsége időben és eredményesen készítette el vizsgafeladatait. Csaknem minden tanuló esetében (97%) megtörtént a vizsgára való felkészítés is, ezért a tanulók 96%-a elégedett a vizsgamunkájával. A diákok a véleménykérő lapokon a legnehezebb feladatnak a diagnosztizálást, a masszázst, a szempilla- és szemöldökfestést jelölték be. A bajuszszőkítés is a nehezebb feladatrészek közé tartozott. Vizsgafeladatok nehézségi foka 1% 2% 17% 36%
44%
1
2
3
4
5
A kozmetikus tanulók 81%-a a vizsgafeladatok nehézségi fokát jónak, illetve nagyon jónak értékelte, 17%-a közepesen megfelelőnek tartotta. A helyszín alkalmassága
4%
9%
37% 21%
29%
1
2
3
4
5
119
A vizsgázók helyszín alkalmasságával kapcsolatos értékítélete eléggé megoszlott. A tanulók 37%-a vizsgahelyszínt nagyon jónak, 29% jónak, 21% közepesen elfogadhatónak minősítette. A helyszín alkalmasságával elégedetlen volt a tanulók 4%-a, éppen csak elfogadhatónak tartotta 9%. A negatív minősítés annak tudható be, hogy a kozmetikai szalonokban nagyon kevés helyen található megfelelő számú kezelőszék, ami a szervezőket is nehéz helyzet elé állította. A vizsgaeszközök/szerszámok alkalmassága
0% 3%
10%
55%
32%
1
2
3
4
5
A vizsgaeszközök/szerszámok alkalmasságával a vizsgázók legnagyobb hányada elégedett volt. Azokat 54%-uk nagyon jónak minősítette. Mindössze a vizsgázók 4%-a volt elégedetlen a rendelkezésre bocsátott vizsgaeszközökkel/szerszámokkal. A vizsga szervezése
1%
5%
14%
41%
39%
1
2
3
4
5
120
A vizsga szervezését a tanulók 80%-a jónak (41% nagyon elégedett, 39% jó minősítést adott), 14%-a közepesen megfelelőnek tartotta. A vizsgázók 6%-a fejezte ki elégedetlenségét a szervezéssel (1-es osztályzatot adott az ötös fokozatú skálán a vizsgázók 1%-a, 2-est az 5%-a) kapcsolatban. Ezeket az arányokat összevetve a vizsgahelyszín alkalmasságával kapcsolatos minősítéssel, elmondhatjuk, hogy a vizsgaszervezők a lehetőségeiket kihasználva nagyon jó munkát végeztek. A vizsgafeladatokra rendelkezésre álló idő
1% 3%
10%
50% 36%
1
2
3
4
5
A vizsgafeladatok megoldására rendelkezésre álló idővel való gazdálkodás a vizsgázók mindössze 1%-ának okozott gondot. 50%-uk a vizsgafeladatra rendelkezésre álló idővel nagyon elégedett volt, 36%-uk jóra minősítette, 3% elfogadhatónak tartotta.
121
Vizsgabizottsági vélemények, javaslatok Elnöki vélemények Elnöki vélemények 45 40 35 30 25 20 15 10 5 0 1
2
A szintvizsgát szükségesnek érzi A vizsgafeladatok nehézségi fokával A vizsgaeszközök/szerszámok alkalmasságával
3
4
5
A tanulók (szakoktatók) általi felkészítésével A helyszín alkalmasságával A vizsga szervezésével
Bár a szöveges értékelésekben a tanulók jó színvonalú teljesítésével találkozhatunk, a szintvizsgabizottság tagjainak 30%-a csak közepesre, 60%-a jóra értékelte a tanulók felkészítését. A vizsgafeladatok nehézségi fokát, valamint a vizsgaeszközöket alkalmasnak találták a feladatok végrehajtására. A helyszín alkalmasságában már jobban megoszlanak a vélemények. A minősítők alig fele értékelte a vizsgahelyszínt az ötös skálán 5-ösre. A vizsgaszervezéssel a szintvizsgabizottság tagjai elégedettek voltak. A vizsgaelnökök minőségemelőnek és innovatívnak tartják a szintvizsgát, ám többen gondolják úgy, hogy nem jól van megválasztva az időpontja. Túl korainak érzik a 13. év végi megmérettetést, különösen azért, mert a tanulók a szintvizsgán számon kért ismeretek egy részét csak a 14. évfolyamon tanulják. Negatívumként került megfogalmazásra, hogy a kamara a szintvizsga anyagát nem küldte el a tanulószerződéssel rendelkező tanulóknak. Egyes javaslatok szerint a munkanaplónak a képzés folyamatában s a szintvizsgán is, a jelenleginél nagyobb szerepet kellene kapnia. A feladatbankot az elnökök megfelelőnek tartják, de a szakma kiemelt szolgáltató jellege miatt szükségesnek ítélik a gyakorlati feladatokon túl a szóbeli vizsgáztatást is, s hiányolják belőle az elektrokozmetikai feladatokat. Javaslat hangzott el arra nézve, hogy a borogatást és a bajusz-szőkítést ki lehetne hagyni a feladatok közül, hisz ezeket a munkafolyamatokat ma már nem alkalmazzák.
122
A beszámoltatásos rendszerben a diákok nem tanulnak annyit, hogy reménykedhetnének a sikeres szint- és szakmunkásvizsgában. Egyes vélemények szerint a szintvizsga feladatok pontszámait érdemes lenne megváltoztatni, hogy reálisabb értékelés születhessen. Oktatói vélemények Oktatói vélemények
1
2
3
A szintvizsgát szükségesnek érzi A vizsgafeladatok nehézségi fokával A vizsgaeszközök/szerszámok alkalmasságával
4
5
A tanulók felkészültségével A helyszín alkalmasságával A vizsga szervezésével
Az oktatók hangsúlyozzák a szintvizsga kontrollszerepét a tanulók tudásának értékelésében, ugyanakkor rendkívül fontosnak tartanák, hogy a gyakorlati oktatók felé is közvetítse a kamara az egyes tanulók képzésében megmutatkozó hiányosságokat. Egyes vélemények szerint a szintvizsgának szerepe a független vizsgabizottság előtt zajló vizsgarutin szerzésben van, úgy gondolják, hogy a köztes vizsgák más vonatkozásban pótolni tudnák a szintvizsgát.
Összehasonlítás a 2005/2006. tanév eredményeivel A kozmetikus szintvizsgázók száma az előző tanévhez képest jelentősen növekedett, hisz míg 2005/2006-ban 928, addig 2006/2007-ben 1154 tanuló adott számot gyakorlati ismereteiről a vizsgabizottságok előtt. Érdekességként említhető, hogy e tanévben a Pest Megyei Kereskedelmi és Iparkamara egyetlen kozmetikus tanulót sem szintvizsgáztatott. A vizsgacsoportok átlagos létszáma 12 fő volt, éppúgy mint az előző tanévben. A vizsgák átlageredménye abból a szempontból némileg javult, hogy e tanévben 5 helyett 7 területi kamarában érte el a tanulók átlageredménye legalább a 4-est, abból a szempontból azonban romlott, hogy kevesebb volt a 4,5 fölötti átlag.
123
A vizsgafeladatok nehézségi fokát a tanulók csaknem hasonlóan ítélték meg. Némileg csökkent ugyan azon diákok száma, akik nagyon jónak tartották (41-ről 36 %-ra), nőtt azonban azok száma, akik a jó kategóriába sorolták. A tavalyi 0 %-kal szemben azonban ezévben már a tanulók 2%-a egyáltalán nem tartotta megfelelőnek a feladatokat. Egyértelműen nőtt a vizsgahelyszínnel való elégedettség is. Míg a 2005/2006-os tanévben a tanulók 24 %-a gyenge minősítéssel illette a vizsgahelyszíneket, e tanévben ezt mindössze a vizsgázók 13 %-a tette. A vizsgaeszközök mindkét évben nagyrész alkalmasak voltak a feladatok végrehajtásához. Elenyésző azok száma, akik ezt nem így ítélik meg. A vizsgaszervezéssel és a vizsgafeladatok végrehajtására rendelkezésre álló idővel csaknem 100%-ban elégedettek a diákok legalább közepes szinten. Az elnöki vélemények alapján a szintvizsgát a tananyaggal való összhangba hozása miatt szerencsésebb lenne áttenni a 14. évfolyamra. Mindkét évben említésre került az elektrokozmetikai képzés hiánya.
124
Kőműves Tanulók, vizsgacsoportok száma
Sopron
1
Nagykanizsa
1 2 2
Dunaújváros
13
29
Zala
5
Veszprém
6
Vas
5
Tolna
6
Jász-Nagykun-Szolnok
7
Szabolcs-Szatmár-Bereg
7
27 63 53 93 75 90
5
Somogy
39
7
Pest
84
2
Nógrád
44
4
Komárom-Esztergom
33 10
Heves
93
6
Hajdú-Bihar
78
8
Győr-Moson-Sopron
112
3
Fejér
23
5
Csongrád
62
Borsod-Abaúj-Zemplén
7
Békés
8
Bács-Kiskun
8
Pécs-Baranya
4
Budapest
3 0
73 88 88 40 39 20
40 Tanulók száma
60
80
100
120
Vizsgacsoportok száma
125
Szintvizsga átlaga
Sopron
3,69
Nagykanizsa
3,00
Dunaújváros
3,86
Zala
3,89
Veszprém
3,19
Vas
4,09
Tolna
3,09
Jász-Nagykun-Szolnok
3,89
Szabolcs-Szatmár-Bereg
3,69
Somogy
2,79
Pest
2,96
Nógrád
2,77
Komárom-Esztergom
3,06
Heves
3,27
Hajdú-Bihar
3,06
Győr-Moson-Sopron
3,21
Fejér
3,22
Csongrád
3,27
Borsod-Abaúj-Zemplén
3,18
Békés
3,10
Bács-Kiskun
3,14
Pécs-Baranya
3,08
Budapest 1,00
4,05 1,50
2,00
2,50
3,00
3,50
4,00
4,50
5,00
126
Vizsgák előkészítése A kőműves szakmában a 2006/2007-os tanévben 1341 tanuló vett részt a szintvizsgákon 120 vizsgacsoportban. A magas szám egyértelműen arra utal, hogy Magyarországon az építőipar erősen fejlődik, mind több és több végzett szakembert igényel. A legmagasabb számban Győr-Moson-Sopron, Heves, Tolna, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Pest, Bács-Kiskun és Békés megyében vizsgáztak a diákok kőműves gyakorlati ismeretekből, a legkevesebben Fejér, Komárom-Esztergom és Zala megyében. Budapesten mindössze 39 tanuló tett vizsgát. A vizsgacsoportokban átlagosan 11 fő vizsgázott. A vizsgaeredmények a 2,77 és a 4,9 között helyezkedtek el, az átlag 3,33 volt. A vizsgahelyszínek jellemzően iskolai tanműhelyek voltak, de néhány esetben gazdálkodó szervezetnél lévő tanműhelyekben is szerveztek szintvizsgákat a területi kamarák. A szintvizsgákon a tanulók nagyobbrészt improduktív munkát végeztek, ami sokszor az eredményeken is meglátszott. Elvétve volt csak produktív a vizsga, ezeknek sikerességét minden esetben észrevételezték a vizsgabizottságok. A kőműves szintvizsga anyagigénye kimagaslóan magas, a rendelkezésre álló normatívából a feladatokhoz szükséges anyagok nem szerezhetők be. A legoptimálisabb megoldás esetén is (az alapanyagok jelentős részét a gazdálkodó szervezetektől támogatási formában kapták a vizsgaszervező kamarák) az anyagköltség meghaladta a normatíva értéket. A szintvizsga szervezők a szintvizsgabizottságokkal együttműködve a vizsgafeladatot a központi feladatbankból választották ki. Ez a feladat csaknem minden esetben az A feladat volt, amelynek a költségigénye a feladatok közül relatíve a legkevesebb. A kiválasztott gyakorlati munkafeladatok megfelelőek voltak a gyakorlati tudásszint felméréséhez, alkalmasak voltak az irányítás melletti munkavégző képesség mérésére, az időt tekintve nem minden esetben alkalmazkodtak azonban a tantervi követelményekhez.
127
A szintvizsga értékelése
A vizsgahelyszíneken a szervezők rendezett, biztonságos és nyugodt feltételeket teremtettek a vizsgához. A vizsgabizottságok a szintvizsga megkezdése előtt ellenőrizték a vizsgák helyszínét, és megállapították, hogy a tárgyi, technikai és a munkavédelmi feltételek megfelelőek a vizsgák lebonyolításához. A vizsgák megkezdése előtt a szintvizsga helyszínét biztosító szervezet képviselője a vizsgára jelentkezett tanulókat munkavédelmi oktatásban részesítette. A vizsgahelyszínek előkészítettsége mindenhol kifogástalan volt. A szükséges anyagok deponálva, illetve kimért mennyiségben a munkahelyekre (kéz alá) lettek szállítva. Falazóanyagként általában új téglát használtak a vizsgázók. Azonos helyszínen történt vizsgák estében előfordult, hogy a tanulók visszabontott anyagokkal dolgoztak, ez azonban teljesítményüket nem befolyásolta. A tanulók hozzáállása legtöbb esetben megfelelő volt, kellő alapossággal és izgalommal álltak neki a feladatok végrehajtásának. Volt, aki a 7 óra gyakorlóidőt pihenőidő nélkül dolgozta végig, a sikeres befejezés reményében. A vizsgán a tanulók saját kéziszerszámaikat, mérőeszközeiket is használhatták.
128
A feladatbankból a legtöbb vizsgaszervező az A feladatot választotta ki. Ebben a legjobb eredményt a Munkavédelmi szabályok és a munkahelyi rend, tisztaság betartása műveletnél érték el a tanulók. Magas pontszámokat kaptak még a vizsgázók a Feladat ellenőrzése, szakszerű előkészítés és a Szerszámok, eszközök megfelelő kiválasztása, használata feladatrészekre. Más szakmákhoz hasonlóan azonban e szakma esetében is felmerült a kérdés: a szakmai munkát inkább csak kiegészítő feladatok eredményes, jó átlageredményű teljesítése nem torzítja-e az igazi teljesítményértékelést, hisz a vizsgázók az igazi szakmai munkát jóval gyengébben voltak csak képesek végrehajtani. Ezen ok miatt átgondolásra érdemesnek tartják a vizsgabizottságok az egyes feladatokra adható pontszámokat. A vizsgabizottságok részéről még a következő javaslatok hangzottak el: •
A falazási feladatok esetében rendelkezésre álló idő az utolsó percig ki van használva, mert a kívánt mennyiségű 12 sor tégla felfalazása ezt megkívánja. Mivel a vizsgázók tudásszintje kevesebb sor felépítésével is lemérhető lenne, ezért indokolt lenne a 420 perces vizsgát rövidíteni, más szakmák teljesítményszintjével összhangba hozni.
•
Feltétlenül
szükséges
a
vizsgafeladatot
a
tantervvel
egyeztetni,
mivel
a
vizsgafeladatként elvárt vakolás csak a szintvizsgát követő félév tantervi követelményeként szerepel. A problémát úgy lehetne legszerencsésebben áthidalni, ha a szintvizsga csak a 12. évfolyamban kerülne megrendezésre. •
A falazást követő közvetlen vakolást a szakemberek nem tartják helyesnek, mint mondják, ez akár balesetveszélyes is lehet.
A fentiek tükrében nem lehet csodálkozni, hogy a feladatok végrehajtása során gyenge színvonalú volt az alábbi feladatok elvégzése: simító vakolat elkészítése, felületkezelés, függőzés. A vizsgaeredmények a közepes kategóriába tartoznak (átlag:3,33), mindössze két megye esetében haladta meg az átlag a 4,00-t (Vas, Budapest). Az eredmények tükrében elmondható, hogy a kőműves szakmában mind az iskolai, mind a gazdálkodó szervezetnél történő gyakorlati képzés esetében további feladataik vannak a szakoktatóknak. A vizsgázók a szintvizsgán nyújtott teljesítményükről önértékelő lapon adtak számot, mely elsősorban a feladat tartalmára vonatkozó kérdések megválaszolását jelentette. Volt közöttük több önigazoló leírás is, különösen a gyengébb teljesítményűeknél. A többség azonban megmaradt a realitás mellett. A tanulók önértékelése összességében jónak mondható, kellő önkritikával szemlélik saját munkájukat. Ha valahol hibáztak, azt beismerik, különösebb kibúvót, kifogást nem keresnek.
129
A tanulói vélemények A vizsgafeladatra előírt időt
Időn belül teljesítettem 61%
Időre teljesítettem 26%
A gyakorlati felkészítés során foglalkoztunk a vizsgafeladathoz szükséges munkafolyamatokkal A vizsgamunkával
Nagyon elégedett 6%
Túlléptem 13%
Igen 85%
Elégedett 65%
Nem 15%
Nem igazán elégedett 25%
Elégedetlen 4%
Látható, hogy a tanulók 87%-a képes volt időre megoldani a vizsgafeladatokat, ám a tanulók 13%-a túllépte az előírt időtartamot. Ennek a viszonylag magas értéknek az lehet az oka, hogy a vizsgákon leggyakrabban kiadott A feladat sok téglafaragást követelt, így csak jó szervezéssel és a munkafolyamatok begyakorlottsága esetén, megfelelő rutinnal lehetett a feladatokat a kiszabott idő alatt elvégezni. A 13%-os előző adat összecsenghet a következő táblázat 15%-os adatával, hisz akik nem gyakorolták be az előírt munkafolyamatokat, azoknak nehéz lett volna tartaniuk a szintidőt. Bár a feladatot a tanulók jelentős része teljesítette, annak minőségével a tanulók csaknem egyharmada (29%) nem volt elégedett. Volt olyan tanuló, aki egyértelműen kinyilatkoztatta, hogy bizony ezt a munkát egy esetleges megrendelőnek nem adná át.
Vizsgafeladatok nehézségi foka
1%
5% 26%
42%
26%
1
2
3
4
5
A vizsgafeladatok nehézségi fokát a tanulók döntő többsége (94%) az ötös fokozatú elégedettségi skálán 3-5 fokozat között értékelte. A tanulók 5%-a nyilatkozott csak úgy, hogy
130
nem volt egészen elégedett a vizsgafeladatok nehézségi fokával, s 1 %-a, hogy nem tartotta elfogadhatónak azokat. A tanulók legtöbbje a vakolást, a simítást, a függőzést és a vízszintezést javítaná ki. A helyszín alkalmassága
3%
7%
34% 23%
33%
1
2
3
4
5
A vizsgahelyszínnel a tanulók 67%-a elégedett volt. 23%-uk közepes színvonalúnak értékelte, a vizsgázóknak 10%-a elégedetlenségét fejezte ki a vizsgahelyszínnel kapcsolatban. A vizsgaeszközök/szerszámok alkalmassága
1% 3%
16%
50% 30%
1
2
3
4
5
A vizsgaeszközöket, szerszámokat a vizsgázók 50%-a nagyon jónak, 30%-a jónak minősítette.
A
tanulók
16%-a
közepes
színvonalúnak
ítélte
a
vizsgafeladatok
megvalósításához rendelkezésükre bocsátott szerszámokat, míg 3 %-uk elégedetlen volt azok minőségével.
131
A vizsga szervezése
2%
4% 16%
42%
36%
1
2
3
4
5
A vizsga szervezését a vizsgázók 78%-a nagyon jónak, illetve jónak értékelte. 16%-uk közepes színvonalúra minősítette a vizsgaszervezést, míg a tanulók 6%-a nem volt elégedett a vizsgaszervezéssel. A vizsgafeladatokra rendelkezésre álló idő
4%
7%
38%
20%
31%
1
2
3
4
5
A vizsgafeladatokra adott idővel a tanulók – önértékelésük alapján – jól gazdálkodtak. 67%-a a vizsgázóknak elégedett volt, 20%-a közepesen elégedett volt a rendelkezésre álló idő mennyiségével. A vizsgázók 11%-ának ugyanakkor gondot jelentett az idővel való gazdálkodás.
132
Vizsgabizottsági vélemények, javaslatok Elnöki vélemények Elnöki vélemények 60 50 40 30 20 10 0 1
2
A szintvizsgát szükségesnek érzi A vizsgafeladatok nehézségi fokával A vizsgaeszközök/szerszámok alkalmasságával
3
4
5
A tanulók (szakoktatók) általi felkészítésével A helyszín alkalmasságával A vizsga szervezésével
A szintvizsgát az elnökök kivétel nélkül fontosnak és szükségesnek ítélték. Az elnökök véleménye szerint a szintvizsgák segítik a tanulók tudatos ismeret-elsajátítását, a szakmunkásvizsgára való felkészülését, az önértékelésük, a munkavégzéshez szükséges önállóságuk fejlődését. A szintvizsgát az oktatás folyamatában szükségesnek ítélték. „Szükséges, mert: o a vizsga előtt fontos szintmérési lehetőség a diák és az oktató részére, o a hiányosságok még pótolhatók a szakmunkásvizsgáig, o segíti a tanuló későbbi helyes időbeosztását a vizsgán és a jövőbeli munkahelyén.” A gyakorlati oktatók munkájában az elnökök véleménye szerint a szintvizsga lehetőséget ad a gyakorlati ismeretek elsajátításának időszaki mérésére, ráirányítja a figyelmet a tanulók gyakorlati jártasságának és készségeinek hiányosságaira, a tanulók stresszhelyzetben tanúsított viselkedésére. „A hiányosságokra történő rávilágítás lehetőséget ad a pozitív irányba állásra. A vizsga arra is lehetőséget ad, hogy a szakoktatók a saját munkájukat értékeljék, és ha kell, javítsanak a színvonalán.” A vizsgahelyszínek alkalmasságával, a vizsgaeszközök/szerszámok alkalmasságával, a vizsga szervezésével teljes mértékben elégedettek voltak az elnökök. Többen közepesre értékelték azonban a tanulók felkészültségét és a vizsgafeladatok nehézségi fokát. Javaslatként hangzott el, hogy a kisméretű téglák helyett a korszerűbb, hőszigetelő un. Blokktéglákat kellene használni. A B, C feladatnál túlméretezettnek ítélik az anyagszükségletet és a feladatmennyiséget.
133
Véleményként fogalmazódott meg több vizsgahelyszínen, hogy a külön felkészítésnek köszönhetően a csoportos oktatásban résztvevők némileg jobb teljesítményt nyújtottak a szintvizsgán. Oktatói vélemények Oktatói vélemények
1
2
3
A szintvizsgát szükségesnek érzi A vizsgafeladatok nehézségi fokával A vizsgaeszközök/szerszámok alkalmasságával
4
5
A tanulók felkészültségével A helyszín alkalmasságával A vizsga szervezésével
A szintvizsgákon kevés oktató vett részt, akik azonban hasonlóan vélekedtek a szintvizsgákról, mint az elnökök: „Ez az első megmérettetés, ahol a tanulóknak minőségi munkát kell végezniük adott idő alatt. Itt szembesülnek először azzal, hogy nem elég a „jó az úgy”, hanem fontos a pontosság és a munkatempó is.” Szükséges, hogy a tanulási (gyakorlat-elmélet) folyamatban a rendszeres visszajelzés alapján a tanuló értékelni tudja önmagát. o Lehetőséget ad a gyakorlati oktatók számára és egyben segítséget. A tanulók szembesülhetnek önmaguk tudásszintjével és így a továbbhaladás szükségességét belátják, segítve ezzel a szakoktatók pedagógiai munkáját. o A képzőhelyeket is kényszeríti, hogy a tantervnek megfelelően haladjanak a tananyag elsajátíttatásában. Az oktatók döntő többsége az elnökökhöz hasonlóan elégedett volt a vizsgák szervezésével, a vizsgaeszközök/szerszámok és a helyszín alkalmasságával, többen gyengének vagy közepesnek tartották azonban a tanulók felkészültségét.
134
Összehasonlítás a 2005/2006. tanév eredményeivel Az elmúlt tanévhez képest a szintvizsgázó kőműves tanulók száma mindössze 2%-kal, 29 fővel csökkent. Ez azt mutatja, hogy a szakma népszerűsége a fiatalok körében töretlen. A vizsgázó csoportok átlag létszáma a 2006/2007-es tanévben 1 fővel megnövekedett. Ez eredményezhette a vizsgakörülmények rosszabbá válását, hisz a kőműves szintvizsga helyigénye igen magas, s ezt a vizsgára kijelölt helyek esetenként csak igen nehezen tudták biztosítani. Ezt az állítást támasztja alá, hogy a helyszínek alkalmasságát az előző tanévhez képest kevesebb tanuló tartotta nagyon jónak vagy jónak (73% helyett 67%). A vizsgák átlageredménye jelentősen nem változott, míg a 2005/2006-os tanévben 3,26 volt, addig a 2006/2007-es tanévben 3,33. Ez azért érdekes, mert a vizsgabizottságok véleménye szerint a szintvizsga feladatbankban kiadott feladatok egy részét (vakolás) a tanulók a 3 éves képzés tanterve szerint még nem kellett, hogy tanulják. Úgy tűnik azonban, hogy az oktatók a tantervtől eltérve ezen részeket előrevették, hogy tanulóik a szintvizsgán ne szenvedjenek hátrányt. A vizsgabizottságok javaslata alapján azonban szerencsésebb lenne a szintvizsgát a 11. évfolyam végéről áthelyezni a 12. évfolyamra, így az oktatók nem kényszerülnének eltérni a tantervtől. A vizsgafeladatok nehézségi fokát a tanulók hasonlóan minősítették, mint az előző tanévben. 90% fölötti százalékuk megfelelőnek ítélte, 5-6%-uk nem megfelelőnek. Jelentősebb eltérés (21%) csak abban mutatkozott, hogy a tanulók közül többen (42%) minősítették 2006/2007ben a nehézségi fokot nagyon jónak. A vizsgahelyszín alkalmasságát már más összefüggésben elemeztük. A vizsgaeszközök/szerszámok alkalmasságára vonatkozó kérdésre a tanulók az elmúlt tanévihez hasonló válaszokat adtak, csak annyi a különbség, hogy csekély mértékben emelkedett (4 %-ról 8 %-ra) az elégedetlenek száma (1 és 2 minősítés). A 2006/2007-es tanévben több tanuló érezte úgy, hogy nem elegendő a vizsga feladatokra rendelkezésre álló idő. Míg 2005/2006-ben a vizsgázók 51%-a adott erre a kérdésre 5-ös minősítést, addig a 2006/2007-es tanévben csak 38%-a. Nőtt azon diákok aránya is (4%-ról 7 %-ra ), akik épp csak megfelelőnek (2) ítélték az időkeretet. A tanulók több mint 90%-a a vizsgaszervezést mindkét tanévben legalább közepesre értékelte, némileg még csökkent azok száma (11%-ról 6%-ra), akik az 1 vagy 2 minősítést alkalmazták. Az elnöki és az oktató vélemények között lényegi eltérés nem mutatkozott. Határozott javaslatként fogalmazódott meg azonban e tanévben, hogy a szintvizsga időpontját vissza kellene helyezni a 12. évfolyamra.
135
Nőiruha-készítő Tanulók, vizsgacsoportok száma
Sopron
1
Nagykanizsa
1
6 7
2
Dunaújváros
24
1
Zala
6 4
Veszprém
31
2
Vas
22
3
Tolna
34 5
Jász-Nagykun-Szolnok
42 8
Szabolcs-Szatmár-Bereg
75
2
Somogy
17 7
Pest 2
Nógrád
74 12
6
Komárom-Esztergom
51
4
Heves
26
5
Hajdú-Bihar
50
2
Győr-Moson-Sopron
26
1
Fejér
12 3
Csongrád
19 6
Borsod-Abaúj-Zemplén
48
2
Békés
14 8
Bács-Kiskun 2
Pécs-Baranya
66 13
5
Budapest 0
50 10
20
30
Tanulók száma
40
50
60
70
80
Vizsgacsoportok száma
136
Szintvizsga átlaga
Sopron
3,17
Nagykanizsa
4,14 2,88
Dunaújváros Zala
3,33
Veszprém
4,06
Vas
4,05
Tolna
3,71
Jász-Nagykun-Szolnok
3,62
Szabolcs-Szatmár-Bereg
3,47
Somogy
3,29
Pest
4,43
Nógrád
3,42
Komárom-Esztergom
3,51
Heves
4,23
Hajdú-Bihar
3,60
Győr-Moson-Sopron
3,77 3,42
Fejér Csongrád
3,53
Borsod-Abaúj-Zemplén
3,79
Békés
3,79
Bács-Kiskun
3,41
Pécs-Baranya
3,46
Budapest 1,00
3,94 1,50
2,00
2,50
3,00
3,50
4,00
4,50
5,00
137
Vizsgák előkészítése A nőiruha-készítő szakmában az elmúlt tanévben az ország minden megyéjében és 3 városában sikerült szintvizsgát szervezni. Összesen 725 tanuló adott számot gyakorlati ismereteiről 82 csoportban. A legtöbb tanuló Szabolcs-Szatmár-Bereg, Pest és Bács-Kiskun megyében vizsgázott. Az átlagos csoportlétszám 9 fő volt, az átlageredmény 3,51. Az optimális vizsgafeltételeket szinte csaknem kizárólagosan az iskolai tanműhelyekben tudták megteremteni a szervező kamarák. Volt, ahol produktív, volt, ahol improduktív volt a vizsga. Általában azokon a szintvizsgákon születtek jobb eredmények, ahol a tanulók „saját maguknak” dolgoztak, az elkészült „vizsga remekeket” saját vagy családi felhasználásra készítették. A szükséges anyagokat a vizsgahelyszínt biztosítók választották ki és rendelték meg azoknál a cégeknél, ahol egyébként is vásárolni szoktak. A szintvizsga-szervezők a szintvizsgabizottságokkal együttműködve a vizsgafeladatokat a központi feladatbankból választották ki. A kiválasztott gyakorlati munkafeladatok megfelelőek voltak a gyakorlati tudásszint felméréséhez, illeszkedtek a tantervi követelményekhez, alkalmasak voltak az irányítás melletti munkavégző képesség mérésére.
138
A szintvizsga értékelése
A nőiruha-készítő szakma, ellentétben a rokonszakmának számító férfiruha-készítővel, nem minősül hiányszakmának. A vizsgákon jól elkülöníthető különbségek voltak az iskolai tanműhelyben oktatott tanulók és a gazdálkodó szervezeteknél gyakorlaton lévő tanulók között. Előfordult, hogy az egyik vizsgahelyszínen minden előkészítő műveletet a szaktanár végzett el (szabás, beszegés, erősített részek), a tanulók nem tudták, mi lesz a feladat. A másik vizsgahelyszínen mindent a tanulók csináltak, mindenki a saját munkadarabját készítette elő a vizsgára, így egy konkrét feladatra készültek. Több megyében is gyakorlat volt, hogy a tanulók nem a megszokott környezetükben vizsgáztak, hanem egy „idegen” helyen. Ezekben az esetekben a vizsga lebonyolítói lehetőséget biztosítottak a vendég tanulók és oktatóik számára a leendő vizsgahelyszín megismerésére. Ez különösen fontos volt a tanulók számára, hiszen megismerhették a körülményeket, kipróbálhatták a rendelkezésre álló gépeket, berendezéseket. Egy nőiruha-készítőket is oktató budapesti szakképző iskola többszöri egyeztetés után sem volt hajlandó tanulóinak megszervezni a nőiruha-készítő szintvizsgát. Az iskola igazgatója az együttműködést a többszöri levélváltás és a személyes egyeztetést követően is elutasította.
139
Hosszas utánajárás után a végső megállapodás úgy szólt, a tanulók a most elmaradt szintvizsgát a 2007/2008-as tanévben pótolni fogják. A vizsgahelyszínek feltételei nem voltak azonosak. Volt, ahol a sima gyors varrógépek adottak voltak, azonban a rendelkezésre álló vasalók száma és minősége (gőzölős háztartási vasaló) a munkavégzés folyamán gondot okozott. A tanulók a rész- és végbevasalásnál egymásra vártak. A tanulók önértékelése összességében jónak mondható, kellő önkritikával szemlélik saját munkájukat. Néhányszor előfordult, hogy a tanulók, bár a feladat megoldására az idő elegendő volt, nem tudták befejezni a munkadarabot. Ezekben az esetekben nem az idő volt kevés, hanem a tanulók hozzáállásával volt probléma. Az „E” feladatot megoldóknál sok gond volt az ujjak készítésével és bevarrásával, de előfordult, hogy a szabás vagy az anyag nem megfelelő minősége okozta a gondot. (A tanulók általában előre szabottan kapták a ruhadarabokat!) A „C” feladatot megoldó tanulóknak a derékpánt készítése, felvarrása és a húzózár bevarrása okozta a legtöbb problémát.
A tanulói vélemények A vizsgafeladatra előírt időt
Időn belül teljesítettem 83%
A gyakorlati felkészítés során foglalkoztunk a vizsgafeladathoz szükséges munkafolyamatokkal A vizsgamunkával
Nagyon elégedett 7%
Elégedett 74%
Időre teljesítettem 16% Igen 97% Nem igazán elégedett 16%
Túlléptem 1% Nem 3% Elégedetlen 3%
Csaknem minden tanuló a szintidőn belül ill. szintidőre teljesítette a feladatokat. Ennek magyarázata lehet, hogy kevés kivételtől eltekintve (3%) a tanulók a gyakorlati felkészítés során foglalkoztak a vizsgafeladathoz szükséges munkafolyamatokkal. Ennek megfelelően a tanulók jelentős része (81%) nagyon elégedett vagy elégedett volt vizsgamunkájával, ezek közül is leginkább az elejeszél készítéssel, a gomblyukak helyének bejelölésével, a zsebkészítéssel és vasalással.
140
Vizsgafeladatok nehézségi foka
1%
5%
26% 28%
40%
1
2
3
4
5
A vizsgafeladatok nehézségi fokát a tanulók 66%-a jónak, illetve nagyon jónak minősítette. 28%-uk közepes osztályzatot adott az ötös fokozatú elégedettségi skálán. Mindössze a tanulók 6%-a nem volt egészen elégedett a vizsgafeladatok nehézségi fokával. A helyszín alkalmassága
3%
3%
56%
9%
29%
1
2
3
4
5
A vizsgahelyszín alkalmasságát a vizsgázók 48%-a nagyon jónak értékelte, 34%-a jónak, 10%-a közepesnek ítélte. Nem egészen volt elégedett a helyszínnel a tanulók 4%-a, s egyáltalán nem tartotta jónak 4%.
141
A vizsgaeszközök/szerszámok alkalmassága
2%
4%
10%
24%
60%
1
2
3
4
5
A vizsgafeladatok megvalósításához rendelkezésre bocsátott vizsgaeszközökkel nagyon elégedett volt a tanulók 60%-a. Jónak minősítette azokat 24%. A vizsgázók 16%-a értékelte úgy, hogy lehettek volna színvonalasabbak is az eszközök. A vizsga szervezése
2%
3%
8%
29%
58%
1
2
3
4
5
A szintvizsga szervezését a vizsgázók 87%-a jónak, illetve nagyon jónak értékelte. Elégedett volt a vizsgaszervezés színvonalával a tanulók 8%-a. Mindössze a tanulók 5%-a fejezte ki elégedetlenségét az ötös fokozatú elégedettségi skálán 1-2-es értékek bejelölésével.
142
A vizsgafeladatokra rendelkezésre álló idő
1% 2%
11%
20%
66%
1
2
3
4
5
A tanulók meghatározó százaléka (66% nagyon jó, 20% jó minősítést adott) jól gazdálkodott az idővel. 11%-a a 3-as érték bejelölésével elfogadhatónak tartotta azt. A tanulók 3%-ának jelentett csupán gondot az idővel való gazdálkodás.
Vizsgabizottsági vélemények, javaslatok Elnöki vélemények Elnöki vélemények 50 40 30 20 10 0 1
2
A szintvizsgát szükségesnek érzi A vizsgafeladatok nehézségi fokával A vizsgaeszközök/szerszámok alkalmasságával
3
4
5
A tanulók (szakoktatók) általi felkészítésével A helyszín alkalmasságával A vizsga szervezésével
Az elnökök véleménye szerint a szintvizsgák segítik a tanulók szakmunkásvizsgára való felkészülését, a munkavégzéshez szükséges önállóság fejlődését. A szintvizsgát az oktatás folyamatában szükségesnek ítélték. Véleményük szerint a szintvizsga lehetőséget ad a gyakorlati ismeretek elsajátításának időszaki mérésére, ráirányítja a figyelmet a tanulók 143
gyakorlati jártasságának és kézségeinek hiányosságaira, a tanulók stresszhelyzetben tanúsított viselkedésére. A vizsgahelyszínek, a vizsgaeszközök/szerszámok alkalmasságával elégedettek voltak, a vizsgaszervezést csaknem mindenki a legfelsőbb kategóriába sorolta. A tanulók felkészítését és a vizsgafeladatok nehézségi fokát azonban már többen csak közepesnek ítélték. Egy jellemző elnöki vélemény: „Nagyon jó alapozás az elkövetkező szakmunkásvizsgához a szintvizsga, elősegíti az idővel való gazdálkodást, ill. az időkereten belül való munkavégzést.” A feladatbankkal kapcsolatos vélemények: •
A feladatok megoldhatósági szintje között vannak eltérések, de a szintvizsgán a tanulóknak egyik feladat sem okozhat gondot.
•
A szabászat csúcsát jelentő méretes ruhakészítés már szinte nem is létezik. A diákok bedolgozói típusú munkával találkoznak, ezért az ezzel kapcsolatos szakmai fogásokat gyakorolják. Ez problémát okoz a szintvizsgán. Ugyanakkor problémát jelenthet, ha a gyakorlóhelyen nem folyamatos a megfelelő munkaellátottság, mert ezáltal a műveletek gyakorlottsági szintje nem lesz megfelelő.
•
A feladatbank bizonyos feladatainál a pontatlanságokat, ellentmondásokat javítani szükséges. Pl. egyik feladat esetében először külön, majd egybeszabva írja a feladatot.
•
D feladat – a feladat eleje szél metszeti rajza, a külalak leírása és a technológiai sorrend nincs összhangban egymással, ezért az elejeszél metszeti rajzát a tényleges műveleti sorrendhez kell igazítani.
További bizottsági vélemények: •
A képző iskolák vezetőségének és a fenntartó önkormányzatoknak el kell gondolkodniuk, hogy a kis létszámú (4 ill. 5 fő) csoportokat nem lenne-e szerencsés a jobb feltételeket nyújtó iskolákban összevonni. Ez nem csak a tanulók számára jelentene előnyt, de jelentős költségmegtakarítást is eredményezhetne a fenntartók számára is.
•
A gyakorlati órákon meg kell követelni a tanulóktól a gyűszű használatát és a kézimunka szakszerű alkalmazását. A tűzés és varrásszélesség begyakorlottsága nélkül nem sok értelme van a szintvizsgának.
•
A gyakorlati órákon a már begyakorolt műveleteket, technológiai megoldásokat minden esetben következetesen meg kell kérni. A nem jól sikerült részeket vissza kell
144
bontani, újra el kell készíteni, nem szabad hagyni, különben nem alakul ki a munkával kapcsolatos igényesség és készség. Oktatói vélemények Oktatói vélemények
1
2
3
A szintvizsgát szükségesnek érzi A vizsgafeladatok nehézségi fokával A vizsgaeszközök/szerszámok alkalmasságával
4
5
A tanulók felkészültségével A helyszín alkalmasságával A vizsga szervezésével
Kevés kitöltött kérdőív érkezett vissza az oktatók elégedettségéről. Ezek alapján úgy látszik, hogy az oktatók (1-1 ember kivételével) a szintvizsga körülményeit, a tanulók felkészültségét és a vizsga szervezését is pozitívan (4, 5) ítélik meg, a vizsgát, ha különböző mértékben és ok miatt is, de szükségesnek tartják. „Folyamatosan mérjük a tanulók teljesítményét, a hiányosságok a szintvizsga nélkül is felszínre kerülnek, a tervezés e nélkül is tudatos. Fontos viszont, hogy a szakmunkásvizsgán már lesz némi tapasztalata a tanulóknak a vizsgázásról.” Több kamara jelezte, hogy emelni szükséges a vizsgabizottságok tagjainak tiszteletdíjait. „Rengeteg időt és energiát igényelt a vizsga előkészítése, ugyanakkor nem tükröződik a befektetett munka a felkészítő tanárok díjazásában.”
Összehasonlítás a 2005/2006. tanév eredményeivel Az elmúlt tanévhez képest a nőiruha-készítő szakmában szintvizsgát tett tanulók száma 14%kal (122 fő) csökkent. Ebben nagy valószínűséggel szerepet játszik a ruhaipar magyarországi helyzete, ill. a szakma társadalmi megbecsültségének alacsony volta, a rossz bérviszonyok. Bár a tanulói létszám csökkent, ennek ellenére ebben a tanévben is minden megyei kamarának sikerült szintvizsgát szerveznie nőiruha-készítő szakmában, sőt még a szintvizsgáztatásban érintett városi kamarák közül is eggyel többen szerveztek szintvizsgát.
145
A vizsgák átlageredménye a tavalyival csaknem teljesen megegyező volt. Míg tavaly 3,56, addig a 2006/2007-es tanévben 3,51. Ez jó közepes teljesítménynek tekinthető, ami azt mutatja, hogy a szakma oktatása egyenletesen, megbízható színvonalon folyik, bár a szórás ebben a tanévben nagyobb volt (2,88 és 4,43 közötti). A vizsgafeladatok nehézségi fokának megítélésében annyi különbség mutatkozik, hogy e tanévben 5%-kal kevesebb tanuló (26%) ítélte azt nagyon jónak, s 3%-kal több jónak. A vizsgahelyszínt a tanulók magasabb százaléka (72% helyett 82%) ítélte e tanévben a szintvizsga megrendezésére kiválóan (4,5) alkalmasnak. Az előbbinél is szignifikánsabb az eltérés a két tanévi vélemények között a vizsgaeszközök/szerszámok alkalmasságának megítélésében. E tanévben 35%-kal több diák tartotta úgy (összesen 60%), hogy a vizsgaeszközök/szerszámok a feladatok végrehajtására kiválóan alkalmasak (5), s mindössze 6% (tavaly 13%) nyilatkozott úgy, hogy azok a feladat végrehajtásra nem egészen (2), vagy egyáltalán nem (1) jók. Hasonló arányok mutatkoztak a vizsgaszervezésről megfogalmazott véleményekben is. Az elmúlt tanévi 29%-hoz képest a vizsgázók 58 %-a érezte úgy, hogy a vizsgaszervezés kiváló volt. Csökkent azonban azok aránya, akik a vizsgaszervezéssel elégedetlenek (1,2) voltak (10%-ról 5%-ra). Az elmúlt tanévinél 21%-kal többen (66%) voltak a feladatmegoldásra rendelkezésre álló idővel is elégedettek. Az elnöki és oktatói vélemények alapjaiban megegyeznek az elmúlt tanévivel. Mindkét évben hangsúlyozták a vizsgabizottságok, hogy a feladatbank feladatait pontosítani, javítani szükséges.
146
Pincér Tanulók, vizsgacsoportok száma
Sopron
1
Nagykanizsa
2
Dunaújváros
1
28 20 17
Zala
3
Veszprém
3
Vas
2
31 25 13
Tolna
4
Jász-Nagykun-Szolnok
4
39 35
Szabolcs-Szatmár-Bereg
6
Somogy
5
Pest
4
83 61
1
Nógrád
106
11
Komárom-Esztergom
4
Heves
4
35 52 8
Hajdú-Bihar
76
3
Győr-Moson-Sopron Fejér
5
Csongrád
5
27 33 60 8
Borsod-Abaúj-Zemplén
87
3
Békés
62 15
Bács-Kiskun
105
8
Pécs-Baranya
49 13
Budapest 0
20
109 40 Tanulók száma
60
80
100
120
Vizsgacsoportok száma
147
Szintvizsga átlaga
Sopron
3,36
Nagykanizsa
2,60 3,53
Dunaújváros Zala
3,65
Veszprém
3,24
Vas
2,92
Tolna
3,87
Jász-Nagykun-Szolnok
3,03
Szabolcs-Szatmár-Bereg
3,59
Somogy
3,39
Pest
3,84
Nógrád
3,64
Komárom-Esztergom
3,60
Heves
3,15
Hajdú-Bihar
3,16
Győr-Moson-Sopron
3,26 3,58
Fejér Csongrád
3,22
Borsod-Abaúj-Zemplén
3,30
Békés
3,23
Bács-Kiskun
2,77
Pécs-Baranya
3,29
Budapest 1,00
3,34 1,50
2,00
2,50
3,00
3,50
4,00
4,50
5,00
148
Vizsgák előkészítése A pincér szakképesítésben országos szinten 19 megyei, 1 fővárosi és 3 városi kamara szervezett szintvizsgákat 1164 tanuló részvételével, 112 vizsgacsoportban. A vizsgacsoportok átlagos létszáma 10 fő volt. A legtöbb tanuló Bács-Kiskun, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében és Budapesten vizsgázott. A vizsgaeredmények átlaga 3,33. A szintvizsgák megszervezésére és lebonyolítására nagyrészt szakképző intézmények oktatókabinetjeiben került sor, de magas számban szerepeltek helyszínként gazdálkodó szervezetek képzőhelyei is, ahol biztosítani tudták a vizsgafeladatok kivitelezéséhez szükséges feltételeket és a balesetmentes munkavégzést. A vizsgafeladatokat a szervezők a szintvizsgabizottságok bevonásával a központi feladatbankból választották ki. Néhány helyen az iskola, az elnök és a kamara együttes jóváhagyásával eltértek a központi feladatbank tételeitől. A tanulók a helyi igények, lehetőségek figyelembevételével összeállított tételsorokból választhattak tételt. A gyakorlati vizsgafeladatok ilyen esetekben nagyrészt megegyeztek az év végi szakmunkásvizsga tételeivel. Néhány megyében a pincér szintvizsgát – a központi ajánlásnak megfelelően – a szakács szintvizsgával szinkronban szervezték meg. Ez lehetőséget biztosított arra, hogy a pincértanulók „élő munkaként” a szakácstanulók által elkészített ételeket tálalják fel. Több szakképző intézményben még a 2 éves képzési formát alkalmazták, így a szintvizsgán az erre a képzési formára kidolgozott, előző feladatbankból választottak a vizsgaszervezők tételeket.
149
A szintvizsga értékelése
A pincérek képzése általában gazdálkodóknál történik. Gyakran szerencse dolga, hogy a tanulók mennyire nívós helyre kerülnek, ott milyen szinten készítik fel őket a szakmára. Ez határozza meg nagyrészt a vizsgákon nyújtott teljesítményüket is. A vizsgázók hozzáállása iskolánként eltérő képet mutatott: volt, ahol a diákok kellő komolysággal végezték a feladatokat, de arra is volt példa, hogy hiányzott belőlük a színvonalas
munkavégzéshez
szükséges
felelősségtudat
és
komolyság.
A
vizsgák
összességében azonban jó hangulatban teltek. A tanulók elméletileg elég sokat tudtak, de a gyakorlati munkavégzésükön látszott, hogy még nincs meg a kellő begyakorlottságuk. Többségüknek gondot okozott az önálló munkavégzés és a helyes időbeosztás. Legkönnyebben a tanulók a terítési feladatokkal birkóztak meg. Nagy hiányosságok mutatkoztak azonban az italajánlás, italfelszolgálás területén, amit összefüggésbe lehet hozni az élőmunka hiányával, illetve annak minőségével. Ezzel probléma volt már az előző évek szintvizsgáin is. Gondot okozott a tanulók számára a menükártya elkészítése is. Elsősorban azért, mert sem a gyakorlati munkahelyeken, sem a tanéttermekben nincs megfelelő számú számítógép. Több
150
vizsgahelyszínen – számítógép hiányában – a menükártyákat kézzel készítették el a vizsgázók. Az „éles helyzet” mutatott rá arra, hogy probléma van a tanulók kommunikációs- és beszédkészségével, idegen- és szaknyelv ismeretével, találékonyságával, testbeszédével. Sok esetben bizonytalanul bántak a tanulók az eszközökkel, keverték a felszolgálási módokat. Mivel a gyakorlati képzőhelyek, kevés kivételtől eltekintve, nem használnak angol felszolgálási módot, ezt a feladatot sok tanuló csak nehézkesen tudta megoldani. A vizsgaszervezők, mivel erre engedélyt kaptak, rugalmasan szervezték meg a pincér és a szakács tanulók szintvizsgáit. A szakács tanulók által elkészített ételeket a pincér tanulók az életnek megfelelő szituációban tálalták fel a vendégek részére. Ez a bizottsági tagok és a tanulók véleménye alapján hasznosnak bizonyult. Visszajelzések alapján javasolható, hogy a két szintvizsga a jövőben is együtt kerüljön megrendezésre. A gyakorlat hiányát mutatja, hogy problémák voltak a vendégek fogadásánál. Az ételek tálalásánál az „egyenletes tálalás, adagolás elve” nem minden tanulónál érvényesült. Gond volt a gyorsasággal, ami a tanulók rutintalanságából adódott. Ugyanakkor olyan szituációba kényszerültek a vizsgázók, amelynek a későbbiekben jelentős hasznát veszik. Pl. minden ételt külön szerviz eszközzel kellett a vendég tányérjára helyezni. A diákok közül többen a véleménykérő lapokon jelezték, hogy az élő munka, a menükártya hibátlan elkészítése, az változó szituációk kezelése még gondot jelentett nekik. Hibaként az angol nyelven történő válaszadást is többen megjelölték. Az önértékelésekkor leírták, hogy az elméletet könnyebbnek ítélték, mint a gyakorlati feladatokat. Az idővel való helyes „gazdálkodás” is több véleményben megjelent, mint probléma.
A tanulói vélemények A vizsgafeladatra előírt időt
Időn belül teljesítettem 65%
A gyakorlati felkészítés során foglalkoztunk a vizsgafeladathoz szükséges munkafolyamatokkal A vizsgamunkával
Nagyon elégedett 14%
Elégedett 69%
Időre teljesítettem 29% Igen 93% Nem igazán elégedett 16%
Túlléptem 6% Nem 7% Elégedetlen 1%
A tanulók 94%-ának sikerült szintidőn belül vagy szintidőre teljesítenie a feladatát. Mindössze a tanulók 6%-a nem készült el időben a vizsgafeladattal. Ebben szerepet
151
játszhatott, hogy a tanulók 7%-a saját bevallása szerint a gyakorlati felkészítés során nem gyakorolta a vizsga sikeres letételéhez szükséges munkafolyamatokat. Az a tanuló, aki időben és jól befejezte a vizsgát, nagy valószínűséggel nagyon elégedett vagy elégedett volt. Ezek a pincér szintvizsgát tett tanulóknak a 83%-át teszik ki. A vizsgázók 16%-a azonban nem igazán volt elégedett a teljesítményével, 1% pedig kifejezetten elégedetlennek vallotta magát. Vizsgafeladatok nehézségi foka
1% 3%
23%
34%
39%
1
2
3
4
5
A pincér tanulók a vizsgafeladatok nehézségi fokát az ötös elégedettségi skálán általában jónak (23% nagyon jónak, 39% jónak), míg 34% közepesen elfogadhatónak minősítette. Mindössze a tanulók 4%-ának jelentett gondot a vizsgafeladatok nehézsége. A helyszín alkalmassága
2%
8%
34%
19%
37%
1
2
3
4
5
152
A vizsgahelyszín alkalmasságát a vizsgázók 71%-a jónak, illetve nagyon jónak minősítette. 19% számára a vizsgahelyszín közepesen megfelelő volt. Ugyanakkor a tanulók 10%-ának a vizsgahelyszín nem nyerte meg a tetszését, ami sok esetben a tanműhelyek alapterületével és az ezzel összefüggő viszonylagos zsúfoltsággal hozható összefüggésbe. Ez a negatív értékítélet egy-két vizsgahelyszínre koncentrálódik. A vizsgaeszközök/szerszámok alkalmassága
1%
8%
26%
24%
41%
1
2
3
4
5
A vizsgafeladatok végrehajtásához rendelkezésre álló eszközök alkalmasságát a tanulók többsége az ötös fokozatú elégedettségi skálán 3-5 közötti értéken jelölte (91%). 9% azonban nem volt elégedett, ami elsősorban nem a vizsgaeszközök/szerszámok alkalmasságára, minőségére, hanem számosságára vonatkozott, eszközhiányt jelez.
A vizsga szervezése
2%
6%
31%
18%
43%
1
2
3
4
5
153
A szintvizsga szervezését a vizsgázók 43%-a jónak, 31%-a nagyon jónak minősítette. A nyilatkozók 18%-a közepes szintűnek ítélte. 8%-a a tanulóknak az eszköz-ellátottság hiányosságai miatt az egy-két vizsgahelyszínen előállt koordinációs problémát a vizsgaszervezés leminősítésével jelezte. A vizsgafeladatokra rendelkezésre álló idő
2%
4% 16%
47%
31%
1
2
3
4
5
A vizsgafeladatokra rendelkezésre álló idővel a tanulók 78%-a elégedett volt. 16% közepesen elegendőnek ítélte, míg a vizsgázók 6%-ának gondot jelentett az idővel való gazdálkodás.
Vizsgabizottsági vélemények, javaslatok Elnöki vélemények Elnöki vélemények 45 40 35 30 25 20 15 10 5 0 1
2
A szintvizsgát szükségesnek érzi A vizsgafeladatok nehézségi fokával A vizsgaeszközök/szerszámok alkalmasságával
3
4
5
A tanulók (szakoktatók) általi felkészítésével A helyszín alkalmasságával A vizsga szervezésével
A szintvizsgát az elnökök kivétel nélkül szükségesnek ítélték. 154
A tanulók felkészítését egy, a vizsgafeladatok nehézségi fokát mindössze két elnök nem tartotta megfelelőnek, a többiek négyesre és ötösre értékelték e szempontokból a szintvizsgákat. A
vizsgahelyszínt
mindenki
legalább
közepesre
minősítette,
a
vizsgaeszközökkel
kapcsolatban azonban már az elnökök 6%-a csak elégséges besorolást adott. Ez valószínűleg összefügg a fentebb leírtakkal, miszerint egyes helyszíneken bizonyos eszközök nem a szükséges darabszámban álltak rendelkezésre. A vizsgaszervezést a nyilatkozók 85%-a kiválóra, 11%-a jóra, 4%-a közepesre értékelte. Elnöki megjegyzések: •
„Tanár és tanuló egyaránt képet kap az addig eltelt időszakban oktatott anyag elsajátításának szintjéről. Mindkét részről tudatosodik, hogy hol, milyen területen kell erősíteni, bővíteni, gyakorolni az ismereteket a szakmunkásvizsgáig.”
•
„Az oktató „éles” környezetben figyelheti meg, értékelheti tanulóinak munkavégzését a kihúzott tétel alapján, az élőmunkában. Képet kap az osztály gyenge pontjairól, ezekre a jövőben az oktatás során nagyobb gondot fordíthat.”
Feladatbankkal kapcsolatos módosítási javaslatok: •
Több szintvizsgabizottság véleménye szerint a központi feladatbankban szereplő szintvizsga feladatok nehézségi foka meghaladja a szakmunkásvizsgán kiadottakét. A két tételsort összhangba kellene hozni.
•
A feladatok közül ki kellene hagyni a menü összeállítást és a menükártya készítést, hisz ez nem a pincérek feladata.
•
A szintvizsga olyan ismereteket is megkövetel, melyeket a tanulók a szintvizsga idejéig még nem sajátítanak el a tantervi követelmények alapján (pl. menüsor összeállítása ill. a hozzá való italok kínálása). Javasolt a szintvizsga követelményeket összehangolni a tantervi követelményekkel.
•
Megkérdőjelezendő a feladatsorokban szereplő angol felszolgálási mód szükségessége is a szintvizsga követelményeiben. Ennek számonkérését a szakemberek túl korainak tartják.
•
Az útmutatóban leírt feladatok nem életszerűek, nagyobb vizsgacsoport esetén ismétlődhetnek, ezért a helyi feladatsorok összeállítása szerencsésebbnek tűnik.
•
A feladatpontszámokat szükséges átnézni és pontosítani.
155
Oktatói vélemények Oktatói vélemények
1
2
3
A szintvizsgát szükségesnek érzi A vizsgafeladatok nehézségi fokával A vizsgaeszközök/szerszámok alkalmasságával
4
5
A tanulók felkészültségével A helyszín alkalmasságával A vizsga szervezésével
Viszonylag kevés oktató vett részt a szintvizsgákon. A válaszadók 25%-a érzi nagyon szükségesnek a szintvizsgát, 75%-a ennél valamivel kisebb mértékben tartja fontosnak. Az oktatók 1/3-a nem igazán elégedett a tanulók felkészültségével és a feladatok nehézségi fokával. Részükről is megfogalmazódott, hogy a szintvizsga feladatait túl nehéznek, a szakmunkásvizsga feladatainál is nehezebbnek tartják. Nagyon elismerően nyilatkoztak azonban a vizsgaszervezésről és a vizsgahelyszínekről. 83%uk kiválónak (5) ítélte mindkét dolgot. A vizsgaeszközöket/szerszámokat az oktatók 50 %-a kiválónak, 50%-a jónak minősítette. Néhány, az oktatók által megfogalmazott vélemény: •
„A szakmai képzésben résztvevő tanulók gyakorlati feladataikat a tanműhelyben és a munkahelyeken főként csoportosan végzik. A szintvizsga az egyéni teljesítmények, kompetenciák mérésére szolgál.”
•
„Kiderül az oktató számára, hogy „élesben” milyen a tanulók teljesítőképessége, mennyire kreatívak, mennyire tudják megtervezni, megszervezni a munkájukat. A szakmunkásvizsgáig lehetőség van a felzárkóztatásra.”
•
„Fontos a félidőben történő megmérettetés, de a kiadott tételeknek igazodniuk kell a tanított tananyaghoz, módszerekhez és folyamtokhoz. A hosszabb képzési időszak indokolná a 4. félév végi megmérettetést.”
156
Összehasonlítás a 2005/2006. tanév eredményeivel Az elmúlt tanévhez képest a szintvizsgát tett pincér tanulók száma országosan 13%-kal, azaz 178-al csökkent, bár a pincér még így is a legnépszerűbb oktatott szakmák közé sorolódik. Az ország minden megyéjében és szintvizsgát szervező városában lebonyolították e szakmában a vizsgált tanévekben a szintvizsgát. A csoportok átlaglétszáma mindkét évben 10 fő volt. A szintvizsga helyszínek száma emelkedett eggyel-kettővel, annak ellenére, hogy a szintvizsgázók létszáma csökkent. A tanulók a 2006/2007-es tanévben az elmúlt tanévinél valamivel gyengébb teljesítményt nyújtottak. Míg tavaly 3,46 volt az átlag, addig ezévben csak 3,33. A tavalyi évben született a legjobb eredmény Komárom-Esztergom megyében (4,18), s az idén a leggyengébb Nagykanizsán (2,60). A pótló- és javítóvizsgát tevők száma e tanévben jelentősen mérséklődött, 19-ről 2-re. A vizsgafeladatok nehézségi fokát a tanulók kisebb százaléka minősítette nagyon jónak (31% helyett csak 23%), mint az előző tanévben, többen voltak azonban azok, akik közepesre értékelték ezt a szempontot (28% helyett 34%). A vizsgahelyszínek alkalmasságát az előző tanévivel csaknem teljesen megegyezően értékelték a vizsgázók. Több mint 70%-uk ötöst vagy négyest adott, 19%-uk közepest, 910%-uk elégségest ill. elégtelent. A vizsgaeszközök/szerszámok alkalmasságára vonatkozó kérdésre is az elmúlt tanévihez hasonló válaszok érkeztek. Annyi csak a különbség, hogy csekély mértékben emelkedett (36%-ról 41%-ra) a jóra minősítők száma, s valamivel csökkent az elégedetleneké, akik 1 vagy 2 osztályzatot adtak (13%-ról 9%-ra). A 2006/2007-es és a 2005/2006-os tanévben szinte ugyanúgy értékelték a tanulók
a
vizsgafeladatokra rendelkezésre álló időt és a vizsgaszervezést. Kb. 80%-uk 4-es vagy 5-ös, kb. 20%-uk közepes és kb. 8 %-uk elégséges vagy elégtelen minősítést adott a rendelkezésre álló időre. A tanulók 70%-a meg volt elégedve a szervezéssel, kb. 20% közepesre és 8-9% elégségesre vagy elégtelenre osztályozta. Az elnöki és az oktató vélemények között lényegi eltérés nem mutatkozott. Nagyobb hangsúlyt kapott azonban e tanévben, hogy a szintvizsga követelményeket össze kell hangolni a tantervi követelményekkel, s hogy szükség van a feladatok helyi szintre történő adaptálására.
157
Szakács Tanulók, vizsgacsoportok száma 1
Sopron
14
4
Nagykanizsa
31
1
Dunaújváros
17
3
Zala
29
Veszprém
5
Vas
5
Tolna
6
Jász-Nagykun-Szolnok
7
Szabolcs-Szatmár-Bereg
7
78 40 68 106 114
5
Somogy
119
7
Pest Nógrád
4
Komárom-Esztergom
3
97 51 40
5
Heves
64 16
Hajdú-Bihar 3
Győr-Moson-Sopron
131 34
7
Fejér
64
5
Csongrád
69 10
Borsod-Abaúj-Zemplén
140
9
Békés
93
5
Bács-Kiskun
54 11
Pécs-Baranya
82
18
Budapest 0
25
206
50
75
100
Tanulók száma
125
150
175
200
225
Vizsgacsoportok száma
158
Szintvizsga átlaga
2,86
Sopron
3,55
Nagykanizsa 3,12
Dunaújváros Zala
3,21
Veszprém
3,22 3,48
Vas Tolna
3,76
Jász-Nagykun-Szolnok
3,73 3,68
Szabolcs-Szatmár-Bereg 3,34
Somogy
4,08
Pest 3,55
Nógrád 3,10
Komárom-Esztergom
3,38
Heves
3,30
Hajdú-Bihar
3,88
Győr-Moson-Sopron 3,41
Fejér
3,96
Csongrád 3,39
Borsod-Abaúj-Zemplén
4,01
Békés 3,17
Bács-Kiskun
3,40
Pécs-Baranya
3,79
Budapest 1,00
1,50
2,00
2,50
3,00
3,50
4,00
4,50
5,00
159
Vizsgák előkészítése A szakács szakképesítésben országos szinten 23 területi kamara szervezett szintvizsgákat, 1741 tanuló részvételével. Ezzel a számmal a szakmák sorában, melyekben szintvizsgát szerveztek, az 1. helyet szerezte meg. A második legnépesebb szakmában, az asztalosban is közel 200 tanulóval kevesebb vizsgázott. A legtöbb diák Budapesten (206 fő), Borsod-AbaújZemplén (140 fő) és Hajdú-Bihar megyében (131 fő) adott számot gyakorlati ismereteiről. A vizsgacsoportok száma 147 volt. A tanulók által elért átlageredmény 3,49. A szakács szintvizsgák megszervezésére elsősorban a szakképző intézmények tankonyháiban került sor, bár a tanulók jelentős része gazdálkodókhoz volt kihelyezve gyakorlatra. A vizsgahelyszínek tudták biztosítani a feladatok megoldásához szükséges műszaki és technikai hátteret, a balesetmentes munkavégzéshez szükséges feltételeket. A vizsgákon megoldandó feladatok kiválasztásának módszere nem volt egységes. A megyék egy részében a vizsgafeladatokat a központi feladatbankból választották ki, míg máshol az elnök, a szakképző iskola és a kamara együttes jóváhagyásával a helyi sajátosságoknak megfelelően a központi feladatbankban szereplő tételektől eltértek. Ezekben az esetekben a vizsgatételek nagyrészt megegyeztek az év végi szakmunkásvizsga tételeivel. Néhány helyen költségkímélésre hivatkozva a menüsorból három helyett csak két fogást készítettek el. Örvendetes, hogy néhány megyében, illetve szakképző intézményben éltek a lehetőséggel, és a szakács- és pincér szintvizsgát egymással összhangban, egymásra építetten szervezték meg. A jó tapasztalatok alapján, pozitív oktatási hozadéka miatt javasolható, hogy ez a jövőben, esetlegesen más megyékben is így történjen.
160
A szintvizsga értékelése
A tanulók döntő többsége felkészülten érkezett a szintvizsgákra, bár a felkészülés szintjében gyakorlóhelyenként jelentős különbségek mutatkoztak. A munkanaplók tanulsága szerint a diákok gyakran nem gyakorolják a tantervben előírt feladatok mindegyikét. A vizsgabizottságok ennek ellenére a tanulók nagy részének gyakorlati ismereteivel elégedettek voltak. A vizsgázóknak a legnagyobb problémát az időbeosztás jelentette. Az esztétikus tálalás, díszítés, az előételek, levesek, köretek készítése, a mártások sűrűsége is a vizsgák kritikus pontjainak bizonyultak. A darabolás és a konyhai munkavégzés feladataival a tanulók jellemzően jól megbirkóztak, bár kisebb hibák ezekben is előfordultak. Az ételek ízesítésének, fűszerezésének elégtelensége szinte minden szintvizsgán felmerült, amit a vizsgázók gyakorlati jártasságának hiányaként értékeltek a vizsgabizottságok. A tanulók jelentős részében még nem alakult ki kellő ízharmónia. Volt, aki elsózta az ételt, volt, akinek sótlanra, és volt, akinek túlfűszerezettre sikerült az étele. A kitálalt ételek hőfoka sem volt minden esetben megfelelő, bár ez egyes vélemények szerint, nem mindig a vizsgázókon múlott.
161
A tanulói vélemények A vizsgafeladatra előírt időt
Időn belül teljesítettem 76%
Időre teljesítettem 22%
A gyakorlati felkészítés során foglalkoztunk a vizsgafeladathoz szükséges munkafolyamatokkal A vizsgamunkával
Nagyon elégedett 10%
Igen 95%
74%
2% Nem 5%
Nem igazán elégedett 15%
Elégedett
Túlléptem
Elégedetlen 1%
A szakács tanulók csaknem mindegyike képes volt legkésőbb a szintidőre teljesíteni a szintvizsga feladatokat, igaz ehhez a legtöbbjük kapott valamilyen szintű felkészítést. Mindössze 5%-a nyilatkozott úgy a diákoknak, hogy nem gyakorolta a felkészítés során a vizsgafeladatokhoz szükséges munkafolyamatokat. A vizsgamunkájukkal, annak ellenére, hogy szinte mindenki be tudta fejezni a feladatait, csak 84 %-uk volt elégedett. Ezek közül is mindössze 10% nyilatkozott úgy, hogy a teljesítményével nagyon elégedett. Vizsgafeladatok nehézségi foka
1% 3%
17%
29%
50%
1
2
3
4
5
A tanulók legtöbbje a vizsgafeladatok nehézségi fokát az ötös fokozatú elégedettségi skálán 3-5-ös osztályzattal illette, amelyen belül inkább a jó minősítés dominált. A vizsgázók mindössze 4%-a érezte úgy, hogy a vizsgafeladatok nehézségi foka nem megfelelő.
162
A helyszín alkalmassága
2%
5% 16%
41%
36%
1
2
3
4
5
A vizsgahelyszín alkalmasságát a nyilatkozók 77%-a minősítette jónak, illetve nagyon jónak, 16% közepesen volt elégedett. Elégedetlen volt a vizsgahelyszín alkalmasságával a vizsgázók 7%-a (5% 2-es, 2% 1-es minősítést adott). Az elégedetlenség egy-két vizsgahelyszínre koncentrálódott, s a vizsgatér nagyságával hozható összefüggésbe. Ezeken a helyeken a tanulók időnként akadályozták egymás munkáját. A vizsgaeszközök/szerszámok alkalmassága
2%
10%
32% 22%
34%
1
2
3
4
5
A vizsgaeszközök/szerszámok alkalmasságát a tanulók 32%-a nagyon jónak, 34%-a jónak, 22%-a
közepesen
jónak
vizsgaeszközök/szerszámok
ítélte.
A
minőségére,
12%
negatív
vélemény
alkalmasságára,
elsősorban
hanem
az
nem
a
eszközhiányra
vonatkozott, ami véleményük szerint visszavetette vizsgateljesítményüket.
163
A vizsga szervezése
1% 3%
15%
41%
40%
1
2
3
4
5
A nyilatkozók 81%-a a vizsgaszervezést jónak, illetve nagyon jónak értékelte. 15% közepesen volt elégedett a szervezéssel, míg 4%-a vizsgázóknak elégedetlenségét fejezte ki az ötös fokozatú elégedettségi skálán az 1-2-es érték bejelölésével. A vizsgaszervezéssel kapcsolatos negatív értékítélet egy-két vizsgahelyszínre koncentrálódik, s öszefüggésben van az iskolai tanműhelyek nagyságával és felszereltségével.
A vizsgafeladatokra rendelkezésre álló idő 1% 2% 9% 17%
71%
1
2
3
4
5
A vizsgafeladatokra rendelkezésre álló idővel a tanulók 88%-a elégedett volt. 9% közepesen elegendőnek ítélte, míg a vizsgázók 3%-ának gondot jelentett az idővel való gazdálkodás.
164
Vizsgabizottsági vélemények, javaslatok Elnöki vélemények Elnöki vélemények 60 50 40 30 20 10 0 1
2
A szintvizsgát szükségesnek érzi A vizsgafeladatok nehézségi fokával A vizsgaeszközök/szerszámok alkalmasságával
3
4
5
A tanulók (szakoktatók) általi felkészítésével A helyszín alkalmasságával A vizsga szervezésével
A szintvizsga-bizottsági elnökök a tanulók felkészítésével nagyrészt elégedettek voltak, 41%uk kiválóra, 47%-uk jóra, 12 %-uk közepesre minősítette azt. A vizsgafeladatok nehézségi fokát csaknem ugyanebben az arányban értékelték ötösre, négyesre és hármasra. Kis eltérés csupán a nagyon jó és jó minősítések között volt. A 72-ből 1 elnök elégtelennek ítélte a feladatokat. A helyszín és a szerszámok alkalmasságát általában nagyon jónak tartották a megkérdezettek, egy-egy elnök nyilatkozott csak úgy, hogy a helyszín és a szerszámok épp csak megfelelőek voltak. A vizsgaszervezést az elnökök 78%-a nagyon jónak, 19 %-a jónak tartotta. A vizsgázók teljesítménye széles skálán mozgott, összhangban azzal, hogy eltérő színvonalú és termékszerkezetű gyakorlati képzőhelyeken tanulnak, dolgoznak. Voltak kirívóan ügyes és példátlanul rossz munkát végző tanulók. Azok a tanulók teljesítettek jól, akiknél a gyakorlati képzőhelyen a jó szakmai háttér sok munkatapasztalattal is párosult. A feladatbankkal kapcsolatos vélemények: •
A vélemények szerint a tanulók szakmai fejlődését és gyakorlati jártasságának erősödését segítené, ha a szintvizsgán nem konkrét ételeket tartalmazó tételeket húznának, hanem a szakoktató által összeállított alapanyagokból, a tudásuknak és a szakmai szabályoknak megfelelő ételsort (min. 2 fogás) állítanának össze, készítenének el és tálalnának ki. A gyakorlati életben is elvárja a vendég, hogy a szakács ajánljon ételeket, menüsorokat az általa meghatározott igények szerint. Ezzel a módszerrel a diákok szakmai tudása, kreativitása, önállósága is jobban mérhető
165
lenne, viszont így a szintvizsga eredmények összevethetőségének lehetősége csökkenne. A helyi sajátosságokra hivatkozva nem lehet egységes tételsort kidolgozni. •
Az oktatás során nagyobb figyelmet kellene fordítani az ételek elkészítésének elsajátíttatása mellett az igényes tálalási ismeretek megtanítására.
•
Több filézett halból készült ételt is szívesen látnának a feladatok között a vizsgáztatók a nemzetközi trendeknek megfelelően.
•
A vizsgabizottságok egy jelentős része szívesen látna több magyaros ételt a feladatok között.
•
Szükségesnek tartják az új, trendi, s a jelenlegi fogyasztási szokásokhoz igazodó ételek (pl. szárnyas ételek) szerepeltetését a tételsorokban.
•
Sokan megfogalmazták, hogy az ételsorok között több reformkonyhai ételnek is helyet kellene adni.
•
Mivel „ahány ház, annyi szokás” a főzésben, a szintvizsga bizottságok javasolták, hogy a tételsorokhoz készüljön egy központilag kiadott technológiai utasítássor (mellékletként egy rövid receptgyűjtemény a tételsor mellé). Ezzel biztosítható, hogy az országos mérés eredményei valóban egységes alapokról induljanak.
•
Az értékelési szempontok tekintetében javasolták, hogy az íz-illat témaköröket nagyobb pontértékkel kellene szerepeltetni.
•
Célszerűnek tartanák a darabolás és állománydarabolás, valamint a tálalás és a hőfok pontértékét összevonni. Ugyanakkor a konyhai munkavégzést praktikusnak tartanák felosztani egy előkészítési és egy főzési műveletre.
•
Új értékelési szempont lehetne a higiénikus munkavégzés (a munkafelület, munkaruha munka közbeni tisztán tartása, valamint a befejezést követő rendrakás).
•
Az értékelésnél gondot jelentett a tételek eltérő nehézségi foka, ezért javasolták az egyes menük nehézségi fokának egymáshoz igazítását.
•
Néhány elnök véleménye szerint az értékelésnél magára az ételkészítésre kellene adni a pontoknak legalább a kétharmadát, az egyéb feladatok kisebb jelentőséggel, ponttal kellene, hogy bírjanak.
•
Meg kell teremteni e szakma esetében is a szintvizsga követelmények és a tantervi követelmények összhangját. Jelen pillanatban olyan ételek is szerepelnek a tételsorban, melyek nem találhatók meg a tankönyvben.
166
Oktatói vélemények Oktatói vélemények
1
2
3
A szintvizsgát szükségesnek érzi A vizsgafeladatok nehézségi fokával A vizsgaeszközök/szerszámok alkalmasságával
4
5
A tanulók felkészültségével A helyszín alkalmasságával A vizsga szervezésével
Gyakran iskolánként is változott az érdeklődő oktatók száma, aránya. Volt olyan intézmény, ahol sok oktató megjelent a szintvizsgán, volt ahol senki. Ez valószínűleg szorosan összefüggött azzal, hogy az iskola milyen szoros kapcsolatot tartott a képzőhelyekkel, vagy a kamara milyen propagandamunkát fejtett ki az adott helyszíneken ezirányban. Az oktatók hasznosnak és szükségesnek minősítették a szintvizsgát. „Egy képzési időszak gyakorlati tudásszintjének mérését jól szolgálja. Megjelöli a szakoktatók azon feladatait, amelyeket a szakképesítő vizsgáig kell elvégezni.” Csaknem teljes számban elégedettek voltak a tanulók felkészültségével, a vizsgafeladatok nehézségi fokával, a helyszín és a vizsgaeszközök/szerszámok alkalmasságával, és mindannyian kiválóra minősítették a szervezést. ”A vizsga előkészítése, lebonyolítása, értékelése minden tekintetben megfelelt az elvárásokban megfogalmazottaknak.” A vizsgák során megfogalmazódott, hogy a gyakorlati képzőhelyeken a tanulókkal foglalkozó szakembereknek és oktatóknak folyamatosan frissíteni kellene módszertani ismereteiket, hogy a jövő szakemberei a legkorszerűbb gyakorlati ismeretekkel rendelkezzenek.
Összehasonlítás a 2005/2006. tanév eredményeivel Az ország 23 területi kamarájának szervezésében az elmúlt tanévben 1897, e tanévben 1741 szakács tanuló tett szintvizsgát. Mint látható a tanulók száma 8 %-kal csökkent e tanévben, ám a szakma még így is megőrizte 1. helyét a szintvizsgát tett tanulók számát tekintve.
167
A csoportok átlaglétszáma tavaly 11, az idén 12 fő volt. A csoportlétszámokat tovább emelni nem volna szerencsés, mert így is előfordult mindkét tanévben, hogy a vizsgázók csak szűkösen fértek el egy-egy vizsgahelyszínen. Az iskolai szintvizsga helyszínek száma tavalyhoz képest hárommal csökkent, míg a gazdálkodó szervezeteknél kialakított vizsgahelyek száma néggyel nőtt. A tanulók a 2006/2007-es tanévben az elmúlt tanévivel tizedre megegyező teljesítményt nyújtottak a szintvizsgán. Tavaly és ezévben is 3,49 volt az átlag. A tavalyi évben a legjobb eredmény Vas (3,87) és Tolna megyében (3,85), valamint Budapesten született (3,85). A 2006/2007-es tanévben nagyobb volt a szórás, a legjobb átlagokat Pest (4,08) és Békés (4,01) megyében sikerült elérni. A leggyengébb átlagokat mindkét tanévben a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara által szervezett szintvizsgákon érték el a szakács tanulók (2,86 és 2,53). A pótló- és javítóvizsgát tevők száma e tanévben jelentősen mérséklődött, 16-ról 4-re. A vizsgafeladatok nehézségi fokát a tanulók nagyobb százaléka minősítette jónak vagy nagyon jónak (68% helyett 79%), mint az előző tanévben, kevesebben voltak azonban azok, akik közepesre értékelték ezt a szempontot (21% helyett 16%). A vizsgahelyszínek alkalmasságát az előző tanévinél kicsit többen értékelték a vizsgázók jóra (35% helyett 36%) vagy nagyon jóra (83% helyett 41%). Az elégedetlenek aránya teljesen megegyezik (7 %). A vizsgaeszközök/szerszámok alkalmasságára vonatkozó kérdésre is az elmúlt tanévihez hasonló válaszok érkeztek. Annyi a különbség, hogy csekély mértékben emelkedett (72%-ról 77%-ra) a jóra vagy nagyon jóra minősítők, ill az elégedetlenek száma (10%-ról 12%-ra), s valamivel csökkent a közepesre minősítőké (21%-ról 16%-ra). A 2006/2007-es és a 2005/2006-os tanévben szinte ugyanúgy értékelték a tanulók a vizsgaszervezést. Kb. 80%-uk 4-es vagy 5-ös, 15%-uk közepes és 4-7 %-uk elégséges vagy elégtelen minősítést adott a szervezésre. A tanulók az előző tanévinél elégedettebbek voltak (68% helyett 79% minősítette jónak vagy nagyon jónak) a vizsgafeladatokra rendelkezésre álló idővel, s csak nagyon kevesen (7%) értékelték azt most is elégségesre vagy elégtelenre. Az elnöki és az oktató véleményekben szinte semmilyen eltérés nem mutatkozott. Szinte szó szerint ugyanazok a megállapítások kerültek megfogalmazásra, mint az előző tanévben.
168
Szobafestő-mázoló és tapétázó Tanulók, vizsgacsoportok száma
Sopron
1
Dunaújváros
2
17 36
Zala
4
Veszprém
5
Vas
4
47 63 43 7
Tolna
77
5
Jász-Nagykun-Szolnok
54
7
Szabolcs-Szatmár-Bereg
121
5
Somogy
55
7
Pest
82
2
Nógrád
28
Komárom-Esztergom
6
Heves
6
47 72
4
Hajdú-Bihar
59
6
Győr-Moson-Sopron 1
Fejér
71 13
Csongrád
5
Borsod-Abaúj-Zemplén
5
Békés
4
96 64 58 11
Bács-Kiskun 2
Pécs-Baranya
119 32
6
Budapest 0
64 20
40
60
Tanulók száma
80
100
120
140
Vizsgacsoportok száma
169
Szintvizsga átlaga
3,82
Sopron
4,03
Dunaújváros 3,55
Zala 3,11
Veszprém
2,91
Vas
3,73
Tolna
3,85
Jász-Nagykun-Szolnok Szabolcs-Szatmár-Bereg
3,61
Somogy
3,58
Pest
3,57
Nógrád
3,36
Komárom-Esztergom
3,36
Heves
3,39 3,81
Hajdú-Bihar 3,20
Győr-Moson-Sopron
3,08
Fejér
3,89
Csongrád
3,81
Borsod-Abaúj-Zemplén
3,72
Békés
3,48
Bács-Kiskun 3,06
Pécs-Baranya
3,77
Budapest 1,00
1,50
2,00
2,50
3,00
3,50
4,00
4,50
5,00
170
Vizsgák előkészítése A szobafestő-mázoló és tapétázó szakmában minden megyében megszervezték a területi kamarák a szintvizsgákat. Az elmúlt tanévben 1179 tanuló vett részt rajtuk, míg az idén 1318. A növekedés egyértelműen arra utal, Magyarországon az építőipar erősen fejlődik, mind több és több végzett szakembert igényel. A vizsgacsoportok száma 105, a csoportokban az átlagos létszám 12 fő volt. A tanulók átlageredménye 3,53. A vizsgahelyszínek változatosak voltak, hiszen iskolában és gazdálkodó szervezetnél lévő tanműhelyekben is szerveztek szintvizsgákat a területi kamarák. Volt, ahol produktív, volt, ahol improduktív volt a vizsga. Általában azokon a szintvizsgákon születtek jobb eredmények, ahol a tanulók „saját maguknak” dolgoztak, környezetüket tették szebbé, otthonosabbá. A szintvizsga szervezők a szintvizsgabizottságokkal együttműködve a vizsgafeladatokat a központi feladatbankból választották ki. A kiválasztott gyakorlati munkafeladatok megfelelőek voltak a gyakorlati tudásszint felméréséhez, illeszkedtek a tantervi követelményekhez, alkalmasak voltak az irányítás melletti munkavégző képesség mérésére. Ahol azt a kiválasztott feladat megkívánta, ott a felületeket az előző napon előkészítették.
A szintvizsga értékelése A vizsga helyszíneken a szervezők rendezett, biztonságos és nyugodt feltételeket teremtettek a vizsgához. A vizsgabizottságok a szintvizsga megkezdése
előtt
ellenőrizték
a
vizsgák
helyszínét és megállapították, hogy a tárgyi, technikai
és
a
munkavédelmi
feltételek
megfelelőek a vizsgák lebonyolításához. A vizsgák megkezdése előtt a szintvizsga helyszínét biztosító szervezet képviselője a vizsgára jelentkezett tanulókat munkavédelmi oktatásban részesítette. A vizsgán a tanulók saját kéziszerszámaikat, mérőeszközeiket is használhatták. A tanulók
171
általában komolyan vették a vizsgát. Felkészülten, a munkavédelmi előírásoknak megfelelően vettek részt a feladatok elvégzésében. Általános vélemény volt a vizsgák kapcsán, hogy szembetűnő különbség van egyes tanulók szakmai tudása között, ami jól mutatja az adott gyakorlati képzőhelyeken folyó oktatás szintjét. Azok a tanulók, akik gazdálkodóknál tanulták a szakmát, gyakorlatiasabbak, szerszám és eszközhasználatban begyakoroltabbak, ügyesebbek voltak, míg tanműhelyben tanuló társaik ezen a területen egy kicsit elmaradtak. Azokon a vizsgákon, ahol produktív munkát végeztek a tanulók sokkal motiváltabban, nagyobb odafigyeléssel dolgoztak. Ennek megfelelően munkájuk minősége is kevesebb kívánnivalót hagyott maga után. A vizsgák bizonyították, hogy a tanulók a gyakorlatokon kevés díszítő feladatot végeznek. Általános hiányosságként említhető a színelméleti ismeretek hiánya, az arányok (méretbeli és mennyiségbeli) becsléssel való megállapítása, valamint tapétázáskor a függőleges irány tartása. Gyakran megtörtént, hogy az elméleti ismeretek hiánya miatt (szakmai számítások) a jó gyakorlati képességű tanulók osztályzata is gyengébb lett. A vizsgázók a szintvizsgán nyújtott teljesítményükről önértékelő lapon adtak számot, mely elsősorban a feladat tartalmára vonatkozó kérdések megválaszolását jelentette. Volt közöttük több önigazoló leírás is, különösen a gyengébb teljesítményűeknél: pl. izgatott voltam, rossz volt a fal, stb. A többség azonban megmaradt a realitásnál. A tanulók önértékelése összességében jónak mondható, kellő önkritikával szemlélik saját munkájukat. A diákok, az általuk kitöltött értékelő lapok tanúsága szerint a glettelést, a mennyezetfestést, a gurítást, a tapéta és gipszkarton illesztéseket, kivágásokat javítanák ki. Gyakorolniuk kell még a rendelkezésre álló idő megfelelő beosztását is az egyes munkafázisokhoz kapcsolódóan. Minden esetben megfogalmazták azt, hogy a tapasztalt hiányosságok korrigálására szeretnének a jövőben jobban odafigyelni.
A tanulói vélemények A vizsgafeladatra előírt időt
Időn belül teljesítettem 76%
A gyakorlati felkészítés során foglalkoztunk a vizsgafeladathoz szükséges munkafolyamatokkal
Időre teljesítettem 19% Igen 95%
Túlléptem 5% Nem 5%
172
A vizsgamunkával
Nagyon elégedett 10%
Nem igazán elégedett 12%
Elégedett 78%
Elégedetlen 0%
A szobafestő-mázoló és tapétázó tanulók 95%-a képes volt legkésőbb a szintidőre teljesíteni a szintvizsga feladatokat, csak 5%-uknak nem sikerült ezt elérniük. Nagy valószínűséggel hozzájárult ehhez a gyakorlatlanság, hisz 5%-a a tanulóknak úgy nyilatkozott, a gyakorlati felkészítés során nem foglalkozott a vizsgafeladathoz szükséges munkafolyamatokkal. A vizsgamunkájával a diákok 88%-a volt elégedett, akik közül mindössze 10% nyilatkozott úgy, hogy a teljesítményével nagyon elégedett. A vizsgázók 12%-a nem igazán ítélte jónak a elvégzett feladatot, olyan diák azonban nem volt, aki egyáltalán ne lett volna megelégedve a munkájával. Vizsgafeladatok nehézségi foka
2%
4%
26% 35%
33%
1
2
3
4
5
A vizsgafeladatok nehézségi fokát a tanulók döntő többsége (94%) az ötös fokozatú elégedettségi skálán 3-5 fokozat között értékelte. A tanulók 6%-a nyilatkozott csak úgy, hogy nem volt elégedett a vizsgafeladatok nehézségi fokával.
173
A helyszín alkalmassága
5%
24%
10%
27% 34%
1
2
3
4
5
A vizsgaeszközök/szerszámok alkalmassága
1%
5%
14%
46%
34%
1
2
3
4
5
A szintvizsga helyszínét és a vizsgaeszközök alkalmasságát a vizsgázók döntő többsége közepesen jónak, jónak, illetve nagyon jónak értékelte. A tanulók 15%-a ugyanakkor elégedetlen volt a vizsgahelyszínnel, 6%-a a vizsgaeszközökkel. Ez a negatív megítélés egykét helyszínre koncentrálódott.
174
A vizsga szervezése
3%
5% 21%
37%
34%
1
2
3
4
5
A vizsga szervezésével mindössze a tanulók 8%-ának volt problémája. 4-5-ösre értékelte a szintvizsga szervezését a vizsgázók 36-37%-a, közepesre minősítette azt a tanulók 21%-a. A vizsgafeladatokra rendelkezésre álló idő
2%
4%
12%
58%
24%
1
2
3
4
5
A vizsgafeladatok megvalósítására rendelkezésre álló idővel jól gazdálkodott a tanulók 78%a. 15%-a a vizsgázóknak megfelelőnek tartotta azt. A tanulók 7%-ának azonban gondot jelentett, hogy a vizsgafeladatot időn belül hogyan tudja megvalósítani.
175
Vizsgabizottsági vélemények, javaslatok Elnöki vélemények Elnöki vélemények 45 40 35 30 25 20 15 10 5 0 1
2
A szintvizsgát szükségesnek érzi A vizsgafeladatok nehézségi fokával A vizsgaeszközök/szerszámok alkalmasságával
3
4
5
A tanulók (szakoktatók) általi felkészítésével A helyszín alkalmasságával A vizsga szervezésével
Az elnökök véleménye szerint a szintvizsgák segítik a tanulók tudatos ismeret elsajátítását, a szakmunkásvizsgára való felkészülését, az önértékelésük, a munkavégzéshez szükséges önállóságuk fejlődését. „Mivel a tanulók eddig gyakorlati vizsgát ilyen szinten nem tettek, ez nagy segítséget jelent nekik a szakmunkásvizsgára való felkészülésben, az idővel való gazdálkodásban.” A szintvizsgát az oktatás folyamatában szükségesnek ítélték. „Szükséges, mert: •
a tanulók életkori sajátossága indokolttá teszi az időszakos ellenőrzést, értékelést.
•
a szakmai fejlődés egyik előfeltétele a meglévő, mért tudás ismeretében egy magasabb szint elsajátítása.
•
a szintvizsga során a szakmai feladatellátáshoz szükséges tudás rendszereződik, a készségek fejlődnek.”
A gyakorlati oktatók munkájában az elnökök véleménye szerint a szintvizsga lehetőséget ad a gyakorlati ismeretek elsajátításának időszaki mérésére, ráirányítja a figyelmet a tanulók gyakorlati jártasságának és készségeinek hiányosságaira, a tanulók stresszhelyzetben tanúsított viselkedésére. „A vizsgaszituációban az oktatók a saját szerepük, teljesítményük értékelését is érzik.” A tanulók felkészítésével, a vizsgafeladatok nehézségi fokával, a vizsgahelyszínek alkalmasságával, a vizsga szervezésével az elnökök nagyrészt elégedettek voltak. Leginkább a
176
vizsgahelyszínt és az eszközöket tartották megfelelőnek, a legtöbb ellenérzés a tanulók felkészítésével és a vizsgafeladatok nehézségi fokával szemben fogalmazódott meg. A feladatbank és a szintvizsga kapcsán leírt elnöki vélemények, javaslatok: •
A feladatok nem minden esetben teljesíthetők időre, mert a száradás ütemét sok dolog befolyásolja.
•
Az A feladatban kért hengerezési műveletet, már szinte sehol sem használják, szerencsésebb lenne valami más feladattal helyettesíteni.
•
Az értékelési szempontokat finomítani kellene.
•
Csak egy szakágból vizsgáznak a tanulók a szintvizsgán, az átfogóbb képhez többlépcsős vizsgarendszert kellene kidolgozni.
•
A vizsgák során korszerűbb anyagokat kellene használni.
•
Mivel a diákok rendkívül gyenge teljesítményt nyújtottak az anyagszükséglet meghatározása és a felületszámítási feladatokban, ezért a szakmai számítások megtanítására és elsajátíttatására sokkal nagyobb gondot kellene fordítani, s az értékelésnél több ponttal kellene értékelni ezeket a feladatrészeket.
•
Az értékelést torzítják az un. töltelékpontok, mint pl. az időnorma pontozása. Ezeket ki kellene venni az értékelésből, a pontokat pedig át lehetne csoportosítani a szakmai számításokhoz.
•
A szintvizsgákat nem a téli időszakban kellene megszervezni, mert nehéz megfelelő nagyságú, fűtött munkaterületet biztosítani a vizsgázók számára.
•
A tanulók tudatos felkészítéséhez szükséges lenne az évenkénti szintvizsga.
177
Oktatói vélemények Oktatói vélemények
1
2
3
A szintvizsgát szükségesnek érzi A vizsgafeladatok nehézségi fokával A vizsgaeszközök/szerszámok alkalmasságával
4
5
A tanulók felkészültségével A helyszín alkalmasságával A vizsga szervezésével
Több helyen az oktatók elkísérték diákjaikat a szintvizsgára. Ők is az elnökökhöz hasonlóan vélekedtek a szintvizsgákról. Fontosságát és szükségességét nem kérdőjelezték meg. •
Szükséges, hogy a tanulási (gyakorlat-elmélet) folyamatban a rendszeres visszajelzés alapján a tanuló értékelni tudja önmagát.
•
A vizsga mérhetővé teszi a tanuló felkészülését, egyben a hiányosságok feltárására is alkalmat nyújt.
•
A szintvizsgák az adott időszak követelményeinek teljesítéséről adnak tájékoztatást. A pozitívumok megerősítik a szakoktatót és a diákot abban, hogy a megszerzett tudás teljesítményképes. A tapasztalt hiányosságok kiküszöbölése feladatként jelentkezik. Fontos, hogy ez a jelzés időben történik meg.
Az oktatók a szintvizsgákon leginkább a vizsgaszervezéssel voltak elégedettek, de jónak ítélték vizsgahelyszíneket és a vizsgaeszközöket is. Többen értékelték közepesre a tanulók felkészültségét és a vizsgafeladatok nehézségi fokát.
Összehasonlítás a 2005/2006. tanév eredményeivel Az ország 22 területi kamarájának szervezésében az elmúlt tanévben 1179, e tanévben 1318 szobafestő-mázoló és tapétázó tanuló tett szintvizsgát. Mint látható a tanulók száma 12 %-kal emelkedett e tanévben, így a szakma felkerült a 4. helyre a szintvizsgát tett tanulók számát tekintve.
178
A csoportok átlaglétszáma tavaly, s az idén is 12 fő volt. A csoportlétszámokat tovább emelni e szakma esetében sem volna szerencsés, mert így is problémát okoz időnként, hogy a miként biztosítsanak megfelelő vizsgahelyet a vizsgázóknak. Az iskolai szintvizsga helyszínek száma tavalyhoz képest 15-tel nőtt, míg a gazdálkodó szervezeteknél kialakított vizsgahelyek száma nem változott. A tanulók a 2006/2007-es tanévben az elmúlt tanévinél jobb teljesítményt nyújtottak a szintvizsgán. Tavaly 3,35, ezévben 3,53 volt az átlag. A tavalyi évben a legjobb eredmény Veszprém megyében (3,87) született., a 2006/2007-es tanévben a legjobb átlagot Dunaújvárosban (4,03) sikerült elérni. A leggyengébb átlagokat mindkét tanévben a Vas Megyei Kereskedelmi és Iparkamara által szervezett szintvizsgákon érték el a szobafestőmázoló és tapétázó tanulók (2,60 és 2,91). A pótló- és javítóvizsgát tevők száma e tanévben mérséklődött, 11-ről 5-re. A vizsgafeladatok nehézségi fokát a tanulók kisebb százaléka minősítette jónak vagy nagyon jónak (64% helyett 59%), mint az előző tanévben, többen voltak azonban azok, akik közepesre értékelték ezt a szempontot (31% helyett 35%). Nőtt az elégedetlenek aránya is (3%-ról 6%-ra). A vizsgahelyszínek alkalmasságát az előző tanévinél kicsit kevesebben értékelték a vizsgázók jóra (35% helyett 34%) vagy nagyon jóra (29% helyett 24%). Az elégedetlenek aránya nem sokban tér el (10 % körüli érték). A vizsgaeszközök/szerszámok alkalmasságára vonatkozó kérdésre is az elmúlt tanévihez hasonló válaszok érkeztek. A 2006/2007-es és a 2005/2006-os tanévben szinte ugyanúgy értékelték a tanulók a vizsgaszervezést. Kb. 70%-uk 4-es vagy 5-ös, kb. 20%-uk közepes és 5-8 %-uk elégséges vagy elégtelen minősítést adott a szervezésre. A tanulók az előző tanévivel teljesen megegyező véleményt alkottak a feladat végrehajtására megszabott időről. 78% minősítette jóra vagy nagyon jóra, 15% közepesre, és csak nagyon kevesen (7%) értékelték azt elégségesre vagy elégtelenre. Az ezévi elnöki és oktatói vélemények megerősítették az elmúlt évi megállapításokat.
179
Villanyszerelő Tanulók, vizsgacsoportok száma
1
Sopron
13
2
Dunaújváros
22
1
Zala
6 4
Veszprém
39
1
Vas
14
2
Tolna
33
Jász-Nagykun-Szolnok
3
Szabolcs-Szatmár-Bereg
3
30 29
2
Somogy
14 8
Pest 1
Nógrád
64 12
3
Komárom-Esztergom
28
4
Heves Hajdú-Bihar
3
Győr-Moson-Sopron
3
Fejér
3
Csongrád
3
38 21 22 24 24 8
Borsod-Abaúj-Zemplén 3
Békés
92 19
7
Bács-Kiskun
57
1
Pécs-Baranya
21 4
Budapest 0
47 10
20
30
40
Tanulók száma
50
60
70
80
90
100
Vizsgacsoportok száma
180
Szintvizsga átlaga
3,69
Sopron
4,00
Dunaújváros 3,50
Zala
3,36
Veszprém
3,29
Vas
3,88
Tolna
3,73
Jász-Nagykun-Szolnok 3,07
Szabolcs-Szatmár-Bereg
3,43
Somogy
3,88
Pest
4,83
Nógrád 3,50
Komárom-Esztergom
3,87
Heves
4,38
Hajdú-Bihar 3,36
Győr-Moson-Sopron
3,67
Fejér
3,75
Csongrád
3,51
Borsod-Abaúj-Zemplén
4,37
Békés 4,11
Bács-Kiskun 3,43
Pécs-Baranya 2,55
Budapest 1,00
1,50
2,00
2,50
3,00
3,50
4,00
4,50
5,00
181
Vizsgák előkészítése A villanyszerelő szakmában a 2006/2007-os tanévben 669 tanuló vett részt a szintvizsgákon 70 vizsgacsoportban. A legmagasabb számban Borsod-Abaúj-Zemplén, Pest és Bács-Kiskun megyében vizsgáztak a diákok gyakorlati ismeretekből, a legkevesebben Zala megyében. A vizsgacsoportokban átlagosan 10 fő kapott helyet. A vizsgaeredmények a 2,55 és a 4,83 között helyezkedtek el, az átlag 3,69 volt. A
villanyszerelő-szintvizsgák
megszervezésére
jórészt
a
szakképző
intézmények
tanműhelyeiben került sor, de vizsgahelyszínként szolgált 11 gazdálkodó szervezet által fenntartott tanműhely is. A tanműhelyek felszereltsége, műszaki színvonala lényeges különbségeket mutat. Ennek tudható be, hogy míg egyik helyen biztosított volt a vizsgafeladatok zavartalan végrehajtásához a balesetmentes és nyugodt légkör, a megfelelő eszköz, addig máshol a szervezők, felelősök körében ennek biztosítása némi izgalmat váltott ki, plusz szervezőmunkát és nagyobb odafigyelést igényelt. A szintvizsga szervezők a vizsgafeladatokat a szintvizsga bizottsággal konzultálva a központi feladatbankból választották ki. Sok helyen a feladatválasztást a rendelkezésre álló költségkeret és a feladat elvégzéséhez szükséges idő motiválta.
A szintvizsga értékelése Nagyon fontosnak ítélték a szintvizsga bizottságok, hogy a tanulók a szintvizsgán valódi
vizsgaszituációban
vizsgázzanak.
Úgy vélik ugyanis, hogy ezáltal nagyobb lesz az esélyük a végső záróvizsgán való jó szereplésre. A
feladatok
bonyolultsága,
szakmai
színvonala megfelelt a tanulók szakmai felkészültségének. A rendelkezésre álló idő elegendő volt a feladatok végrehajtására. A feladatokhoz
tartozó
írásos
feladatok
megoldásai azonban szinte valamennyi vizsgahelyszínen
elég
lassú
tempóban
történtek. A tanulók munkájának hatékonysága és
182
színvonala nagyon változó volt. A tanműhelyben tanulók számára a kapcsolások elkészítése nem okozott komolyabb fejtörést, a megszokott eszközöket használták. Problémát jelentett viszont a rendelkezésre álló idő helyes beosztása, valamint a vezetékek esztétikus elhelyezése. A diákok közül többen a véleménykérő lapokon is jelezték, hogy az idővel való helyes „gazdálkodásra” szükséges még jobban odafigyelniük. A kábelek, vezetékek méretezését is több vizsgázó kijavította volna. Gyengén végrehajtott műveletek voltak még a „Felmérés dokumentálása”, valamint a „Mérés számítás dokumentálása”. Sok esetben hibás volt az érintésvédelem kialakítása, illetve a vezetékválasztás, az áramkörök elkülönítése is. Ezek a hibák elsősorban figyelmetlenségből, illetve a gyakorlati ismeretek hiányából eredtek. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a tanulók a részfeladatokat külön-külön meg tudták oldani, de ha összetett volt a munkafolyamat, akkor nem tudták átlátni és elvégezni a feladatsort. Az is egyértelművé vált, hogy nagyobb hangsúlyt kell fektetni az oktatás során a szaknyelv elsajátítására. Általános hiányosságként jelentkezett a fentieken túl az alapvető számtani ismeretek hiánya, a mértékváltási pontatlanság, az analóg műszerek nehézkes használata, a méréshatárok helyes beállítása. Ez azt mutatja, hogy a tanulókkal az eddiginél többet kell gyakoroltatni a számításokat, és gyakrabban kell méréseket végeztetni. A tanulók tudása gyakran egyenes arányban állt a tanműhelyek felszereltségével, korszerűségével. A szakmai gyakorlatot munkahelyi környezetben végző tanulóknál azt tapasztalták, hogy gyorsabb a feladatmegoldó és megvalósító képességük. Egyes tanulók munkájából hiányzott az átgondoltság, a tervezés, próbálgatással igyekezetek a feladatokat megoldani. A tanulók pozitív hozzáállása a szintvizsgához az eredményeket kedvező irányba befolyásolta. Felszínre került a vizsga alkalmával, hogy a tanulók a készségszintű gyakorlati feladatvégzésben teljesítettek a legjobban.
A tanulói vélemények A vizsgafeladatra előírt időt
Időn belül teljesítettem 72%
A gyakorlati felkészítés során foglalkoztunk a vizsgafeladathoz szükséges munkafolyamatokkal
Időre teljesítettem 21% Igen 90%
Túlléptem 7% Nem 10%
183
Nagyon elégedett 15%
A vizsgamunkával
Elégedett 67%
Nem igazán elégedett 14%
Elégedetlen 4%
Látható, hogy a tanulók 93%-a képes volt időre megoldani a vizsgafeladatokat, ám a tanulók 7%-a túllépte az előírt időtartamot. A 7%-os adat összecsenghet a következő táblázat 10%-os adatával, hisz akik nem gyakorolták az előírt munkafolyamatokat, azoknak nehéz lett volna tartaniuk a szintidőt. Bár a feladatot a tanulók jelentős része teljesítette, annak minőségével a tanulók 18%-a nem volt elégedett. Vizsgafeladatok nehézségi foka
1%
5%
26% 29%
39%
1
2
3
4
5
A villanyszerelő-szakmában a szintvizsgán résztvevők a vizsgafeladatok nehézségi fokát jórészt az ötös fokozatú elégedettségi skála 3-5 értéke között helyezték el, átlagát tekintve kb. 4-es minősítéssel. Mindössze a tanulók 6%-a érezte úgy, hogy a vizsgafeladatok nehézségi foka nem megfelelő.
184
A helyszín alkalmassága
3%
7% 12%
42%
36%
1
2
3
4
5
A helyszín alkalmasságával a vizsgázók többsége elégedett, illetve nagyon elégedett volt (42% 5-ösre, 36% 4-esre, 12% 3-asra értékelte). A tanulók 3%-a elégedetlenségét fejezte ki a helyszín vonatkozásában, míg 7%-uk elfogadhatónak tartotta azt. A vizsgaeszközök/szerszámok alkalmassága
6%
5% 15%
49%
25%
1
2
3
4
5
A vizsgaeszközök/szerszámok alkalmasságát a nyilatkozók 49%-a nagyon jónak, 25%-a jónak, 15%-a közepesnek minősítette. A tanulók 11%-a elégedetlenségéről adott jelzést akkor, amikor a rendelkezésre bocsátott vizsgaeszközök/szerszámok alkalmasságát 1-2-esre minősítette. Ezen minősítés oka az iskolai tanműhelyek eltérő színvonalú felszereltségében, valamint a szakmai gyakorlati készségek elsajátításának méréséhez szükséges eszközök magas bekerülési árában keresendő.
185
A vizsga szervezése
1%
4%
13%
47%
35%
1
2
3
4
5
A szintvizsga szervezésével a vizsgázók 82%-a elégedett volt. 13%-a közepesnek minősítette. A tanulók 4%-a az ötös fokozatú elégedettségi skálán 2-esre, 1% 1-esre minősítette. A vizsgafeladatokra rendelkezésre álló idő
3%
5%
12%
54% 26%
1
2
3
4
5
A vizsgafeladatokra rendelkezésre álló idő nagyságával a vizsgázók 54%-a nagyon elégedett volt, 26%-uk jónak, 12% közepesnek ítélte. Időgazdálkodási problémával küldött a tanulók 8%-a (3-5% adott 1-2-es osztályzatot), amely a gyakorlati képzőhelyek eltérő szakosodására vezethető vissza.
186
Vizsgabizottsági vélemények, javaslatok Elnöki vélemények Elnöki vélemények 30 25 20 15 10 5 0 1
2
A szintvizsgát szükségesnek érzi A vizsgafeladatok nehézségi fokával A vizsgaeszközök/szerszámok alkalmasságával
3
4
5
A tanulók (szakoktatók) általi felkészítésével A helyszín alkalmasságával A vizsga szervezésével
A tanulók felkészítésével, a vizsgafeladatok nehézségi fokával, a vizsgaeszközök alkalmasságával kapcsolatban a minősítésre vállalkozók véleménye megoszlott, de átlagban a 4-es osztályzatot megadták. A vizsgahelyszín alkalmasságát 79%-uk, a vizsgaeszközök alkalmasságát 75%-uk, a vizsgaszervezést 85%-uk ötösre minősítette. A szintvizsgán részt vevő tanulók információt szerezhettek a záróvizsga légköréről, menetéről, a megmutatkozó ismeretbeli hiányosságaikról. Ugyanakkor visszajelzést kaptak a tanárok is arról, hogy milyen anyagrészt, munkafázist kell még a tanulókkal gyakoroltatniuk. A vizsgabizottsági véleményekből kitűnt, mennyire fontos, hogy még itt a „felező” időben, a szakmunkásvizsga előtt megtörténjen ez a felmérés, ill. az ismeretek pótlása. A szakma sajátosságából adódóan még nagyobb jelentőséggel bír ez az érintésvédelmi, szabványossági szabályok tekintetében. Valamennyi vizsgahelyszínen a vizsgabizottság a leglényegesebb szempontnak ítélte azt, hogy a diákok önismeretét, önértékelését a szintvizsga-szituáció megfelelően fejlessze. „A szintvizsgán mind a képző intézmény, mind a gyakorlati képzőhely, mind a diák reális képet kap a felkészültség aktuális szintjéről és a hátralévő teendőkről.” A vizsgabizottságok megállapították, hogy ahol a diákok jelentős százaléka nem tudta teljesíteni a követelményeket, ott a gyakorlati képzőhely és a szakképző intézmény szorosabb kapcsolattartása szükséges a jövőben. Feladatbankkal kapcsolatos módosítási javaslatok:
187
•
A D és E tétel vezérlési feladatot is tartalmaz, amit a bevezetett 3 éves képzési rendszerben csak a 2. szakképző évfolyam II. félévében kezdenek igazán tanulni a diákok, tehát a szintvizsgán kérdezni még korai. A feladatbank ismeretében a szakképző iskoláknak lehetőségük nyílik ugyan arra, hogy a helyi sajátosságoknak megfelelően a tantervet a szintvizsgák követelményszintjéhez igazítsák.
•
Költségkímélés végett célszerű lenne nagyobb értékű készülékeket (FI relé, időrelé stb.) sorkapcsokra előre lehuzalozni, ezt már a feladatkiírásban szerepeltetni kellene, hogy a vizsgahelyszínt biztosító erre fel tudjon készülni. Ezen készülékek a többszöri ki-, bekötésektől hamar tönkremennek.
•
Túl hosszúnak érzik a szakemberek a tételsort, ugyanakkor úgy látják, hogy komoly különbségek vannak az egyes feladatok nehézségi foka között.
•
A korszerűtlen feladatrészeket törölni kell a feladatbankból, s korszerűbbekkel kell a kiegészítést megtenni.
•
A kapcsolási rajzokat javítani, pontosítani szükséges.
•
A feladatok egy része túl költséges.
Javaslat az értékelési szempont módosítására: •
Az érintésvédelem nélkül eleve nem lehet feszültség alá kapcsolni a berendezést, ez más elbírálás alá kerüljön.
•
Értékelési pont legyen: a tanuló hogyan tudja visszamondani a feladatát, amikor készre jelenti a munkáját. Célszerű elmondatni saját szavaival a feladatot és a megoldást.
•
Felvetették, hogy a központi értékelési segédlet pont arányai nem célszerűek. Egy példa: Működőképesség: 20 pont. Összes feladat: 60 pont. A javaslat szerint a működőképességnek nagyobb részarányt kell adni, mivel ha nem működik egy rendszer, akkor az nem elfogadható. A működőképesség ezáltal tovább osztható kisebb pontértékelésre.
188
Oktatói vélemények Oktatói vélemények
1
2
3
4
A szintvizsgát szükségesnek érzi
A tanulók felkészültségével
A vizsgafeladatok nehézségi fokával
A helyszín alkalmasságával
A vizsgaeszközök/szerszámok alkalmasságával
A vizsga szervezésével
5
Az oktatók szükségesnek és hasznosnak tartották a szintvizsgákat. „Nagy szükség van az ilyen felmérésekre, mivel az önálló munkára való nevelésben nagy segítséget nyújt, segíti a szakmunkásvizsgára való felkészülést és a vizsgadrukk leküzdését.” Az eredményesség mérésének egy kitűnő eszközét látják a szintvizsgákban. Mindemellett az oktatók reális tájékoztatást kapnak munkájukról, ez pedig segíti további oktatási tevékenységüket. A tanulók felkészültségével, a vizsga nehézségi fokával, a helyszínek és eszközök alkalmasságával, a vizsgák szervezésével nagyrészt elégedettek voltak az oktatók.
Összehasonlítás a 2005/2006. tanév eredményeivel Az elmúlt tanévhez képest a szintvizsgázó villanyszerelő tanulók száma mindössze 5 fővel csökkent. A vizsgázó csoportok átlag létszáma azonban 2 fővel megnövekedett. Ez eredményezhette a vizsgakörülmények rosszabbá válását, hisz ha a tanulók nem tudtak egyszerre dolgozni, nagyon elhúzódhatott a vizsga. A vizsgák átlageredménye jelentősen nem változott, míg a 2005/2006-os tanévben 3,52 volt, addig a 2006/2007-es tanévben 3,69. A legjobb eredményt az elmúlt tanévben a Hajdú-Bihar megyei tanulók érték el 4,38-as átlaggal, míg a legrosszabbat a Borsod-Abaúj-Zemplén megyeiek 2,82-vel. Ezévben az olló szétnyílt, a legjobb átlag Nógrádban született (4,83), míg a leggyengébb Budapesten (2,55). A vizsgafeladatok nehézségi fokát a tanulók hasonlóan minősítették, mint az előző tanévben. Közel 70%-uk megfelelőnek ítélte, míg 4-6%-uk nem megfelelőnek.
189
A vizsgahelyszín alkalmasságát a megkérdezettek több mint 40%-a nagyon jónak, 7-11%-a elégtelennek értékelte. Kis átrendeződés történt a közepes és a jó kategóriák között. Míg a jóba soroltak száma kb. 10%-kal megemelkedett, a közepeseké ennyivel csökkent. A vizsgaeszközök/szerszámok alkalmasságára, a szervezésre, vizsgafeladatokra rendelkezésre álló időre vonatkozó kérdésre a tanulók az elmúlt tanévivel csaknem teljesen megegyező válaszokat adtak, a különbség csupán annyi, hogy csekély mértékben lecsökkent ( 33%-ról 25 %-ra) az eszközöket jóra minősítők, s csekély mértékben megemelkedett a szervezést kiválónak értékelők száma (42%-ról 47%-ra.) Az elnöki és az oktató vélemények között lényegi eltérés nem mutatkozott. Határozott javaslatként fogalmazódott meg azonban e tanévben is, hogy korszerűsíteni és pontosítani kell a feladatbankot.
190
