Nagy János TÖRTÉNELEM tantárgyból OKTV versenyen országos 10. helyezést ért el a 2005/2006-os tanévben:
-1-
Házasság, házasélet, a XVII..századi főúri életben- a kortársak és a történeti irodalom tükrében
I. Bevezetés
Dolgozatom témájának 17. századi főnemesi házasodási szokások és a házasságkötés rituáléjainak,
ünnepélyeinek
bemutatását
választottam.
Munkám
főleg
a
kortársak
emlékiratainak, főúri levelezéseinek, udvari leltárainak felhasználásával készült. Hasonló mértékben támaszkodtam a történeti szakirodalom házasságkötésekre vonatkozó részeire, utalásaira is . Művem törzsanyagát két nagyobb részre osztottam. Az első nagyobb fejezetben a 17. századi főúri házasodási szokásokat vettem górcső alá különböző szempontok alapján. A második fejezetben a házasságkötés ünnepségeit és az ehhez kapcsolódó
szokásokat
vizsgáltam.
A
különböző
szempontok
alapján
összeállított
feltevéseimet néhány, a főúri életből vett példával illusztráltam. Mielőtt azonban belekezdek írásomba, vázolom azt a történelmi szituációt, amelyben a 17. század főúri családjai éltek. Magyarország a török hódítás következtében 1541-ben három részre szakadt. Az ország középső területéről a török uralom miatt a magyar feudális vezető réteg elmenekült. Az ország nyugati felében, az ún. Magyar Királyságban a Habsburg hatalom rendezkedett be, míg keleten a török hűbéres Erdélyi Fejedelemség élte mindennapjait. Mindkét uralkodói udvar körül kialakult két főnemesi réteg. A két uralkodói udvar közül a Habsburgoké nem is Magyarországon feküdt, hanem Bécsben. Ez a távoli fekvés megnehezítette a főurak bécsi udvari integrációját. A kormányszervek egy része már I. Ferdinánd alatt áttelepült Bécsbe. Pozsony, Magyarország ideiglenes fővárosa a rendi kormányszervek mellett csupán a királykoronázások és országgyülések színhelye volt. Az uralkodó személye azonban Bécsbe kötötte főurainkat. A város kulturális értelemben (pl. nyelv, etikett) is idegenül hatott a magyar főnemességre. A főméltóságviselőket, így pl. a nádort, országbírót, kancellárt azonban tisztsége az év nagy részében királya mellett tartotta. Ők már palotát vásárolva a városban tisztségviselőikből, családtagjaikból udvart alakítottak ki maguk körül. A 17. századra ez a bécsi orientáció megerősödött a magyar főnemesség körében, de mégsem lesz döntő.
-2-
Ennek fő oka az állandó török veszély volt, amely birtokakaik és végváraink védelmével kötötte le a főnemességet. A főnemesség életmódjában nem követhette nyugat-európai társai példáját, a török elleni védekezés miatt nem kastélyokban, hanem várakban, várkastélyokban éltek1. A török kiűzésének gondolata valamint a Habsburgok abszolutista és ellenreformációs
politikája
azonban
többször
szembefordította
a
főnemességet
a
Habsburgokkal. Az erdélyi fejedelmek függetlenségi harcaiban, így Bocskai István, Bethlen Gábor, I. Rákóczi György oldalán számosan küzdtek a Habsburgok ellen. Az 1620-as évektől folyó Pázmány-féle rekatolizációs hullám utáni királyi Magyarországon már egy nagy többségben katolikus főnemességgel találkozhatunk. A Habsburg-ellenes, 1670-1671-ben leleplezett Wesselényi-Nádasdy-Zrínyi-féle összeesküvést már az ország főméltóságai (köztük a nádor) kezdeményezik. A Habsburgok véres megtorlása után a főnemesség a század végéig nagyjában-egészében Habsburg-párti marad. A fentebb vázolt állandó háborús viszonyok kedvezőtlenül hatottak főuraink gazdasági helyzetére. A jövedelemeik jelentős része az állandó hadi kiadásokra ment el. A jobbágyoktól származó bevételeket jól egészítették ki a kereskedelemből befolyt jövedelmek. Ez utóbbi tevékenységi kör, egyes, főleg a nyugati országrészek főurainak körében volt jellemző. Ilyen szarvasmarhával és sóval "kalmárkodó" familia volt a Zrínyieké, akik, Velencével folytattak élénk kereskedelmi viszonyt, míg Esterházy Pál nádor a 17. század végén az erdélyi só nyugat felé irányuló eladásából gazdagodott meg. A Rákóczi család hagyományosan nagy hasznot jelentő bevételi forrása hegyaljai birtokaik révén a Lengyelországba irányuló borkereskedelmük volt2. Erdély fejedelmei egyben hatalmas földbirtokaik révén országuk leghatalmasabb földesurai voltak, éppen ezért az erdélyi nagybirtok nem versenyezhetett a magyarországi társainak nagyságával. Ezért főurainak az ország politikai irányításába kevésbé volt beleszólásuk, mint magyarországi társaiknak. Maguk a fejedelmek is inkább saját magánvagyonukat gyarapították, mint híveikét. Az erdélyi főnemesség inkább a fejedelmi hatalom kiszolgálója, mint ellenlábasa volt. Ugyan sor került néhány fejedelemi hatalom elleni szervezkedésre, de ezek külső támogatás hiányában eredmény nélkül záródtak (pl. Zólyomi Dávid és ifjabb Bethlen István szervezkedése I. Rákóczi György ellen3, vagy Bánffy Dénes összeesküvése I Apafi Mihály fejedelem idején4). A túlnyomórészt protestáns vallású főnemességnek vallása miatt sem lehetett sok összezördülése a fejedelmi hatalommal. Probléma csak akkor adódott, ha a mágnások közül fellépő trónkövetelőt a Porta is
-3-
támogatta, például Bethlen Gábort vagy Apafi Mihályt a török így jutatta hatalomra. Ellentétben a Habsburg-udvarral, a gyulafehérvári fejedelmi udvar magával hozta, s megtartotta, a magyar nemzeti hagyományokat, szervesen kapcsolódva az akkori magyar főúri
kultúrához.
Ennek
ellenére
ötvöződtek
a
fejedelmi
udvar
kultúrájában,
szokásrendszerében a nyugati, tehát európai és a helyi, vagyis jellegzetesen erdélyi elemek5. II. Házasodási szokások- párválasztás
A 17. századi Magyarországon a házasság úgy mint napjainkban az élet egyik fő fordulópontja volt. A párválasztást sok tényező befolyásolta. Sok dolgot kellett a két házasulandó félnek a döntéskor figyelembe venni. A végső szót azonban általában a szülők, vagy a család mondta ki. A másik féllel szemben, különböző házasodási elvárások voltak, személyes vonzódás, életkor, anyagi-gazdasági helyzet, politikai pártállás, a vallás, atársadalmi elfogadottság volt a döntő. Az alábbiakban ezen szempontok szerint fogom a kor házasságkötéseinek indokait vizsgálni.
1. Érdekházasság vagy szerelmi házasság?
A szerelmi házasság- érdekházasság szembeállítása a korra nagyon jellemző volt. Saját meglátásom szerint, az igaz, hogy a kor házasságait, a főúri családok társadalmi felemelkedésük érdekében kötötték. Általában nem a leendő házaspár döntött, de a véleményükről a szülők vagy rokonok kikérték az "érintettek" véleményét. Apor Péter szerint "mikor kérették, megkérdette az apja, s az anyja,hogy vagyon-e kedve ahhoz a legényhez való menetelre az leánynak, és ha mondotta, hogy vagyon, úgy ígérték oda,vagy úgy vitték ki az kézfogásra"6 . A szülők azonban igyekeztek befolyásolni ekkor is gyermekeik választását. Így tettek például Révay Zsófia esetében, amikor a kérő Fáncsy György nem tetszett meg a lánynak, szülei azonban belátva, hogy a "jó kérő ritka", meggyőzték a lányt, s így odaígérhették Fáncsynak7. Bethlen Miklós számára szülei jelöltek ki két lányt mátkául, akik közül
ő
szabadon
választhatott.
Radikális
kivételként,
a
szigorú
atyai
akarat
megnyilvánulásaként említhetjük Csáky Ferenc esetét, akit apja börtönbe záratott, mert a fiú
-4-
nem akarta elvenni a számára kijelölt Homonnai kisasszonyt8. A teljesen érdekből összeházasodott párok kapcsolata a mindennapi életben sokszor harmonikusan alakult. Kapcsolatukat kevésbé a lángoló, inkább a kiegyensúlyozott érzelmek jellemezték. A korban terjedő újsztoikus eszmeáramlatok az egyén belenyugvását hirdették a körülötte zajló eseményekbe. Ez a gondolat éppen a családi érdekből összehozott házasság elfogadását jelentette a házasulandók számára. Ilyen, érdekből induló, de boldoggá lett házasságként említhetjük I. Rákóczi Györgyét és Lorántffy Zsuzsannáét9. Hasonlóképpen házasodott Esterházy Miklós, aki, noha mindkét feleségét érdekből vette el, korának legügyesebb házasodóinak egyikeként mindkét feleségével boldog családi életet tudott élni10. Volt olyan eset, az erdélyi Mikes Jánosé és Tarnóczi Sáráé, amikor sem a szülő, sem a lány nem állt rá a házasságra. Az elkeseredett, ámde erőszakos, visszautasított kérő Mikes János, -Szalárdi János szerint- szerette a lányt. 1634-ben rátört Sára atyjának udvarházára, szabályosan elrabolta az általa kiszemelt jövendőbelijét. Az elszánt Mikes kastélyban készült az erőszakos lakodalomra. A fejedelmi beavatkozás adta vissza csak a lányt az aggodó szülőknek. A megfélemlített vőlegény Havasalföldre menekült a fejedelmi bosszú elől11. A vonzalom, látjuk nem volt mindig kölcsönös. Ezt tapasztalhatjuk II. Rákóczi György és Báthory Zsófia esetében is. II.Rákóczi György 1643-ban vezette oltárhoz párját, igaz szerelemmel szerette, viszont a nála jóval fiatalabb 14 éves Zsófia nem viszonozta ezt, amit betudhatunk a vallási-, vagy akár korkülönbségnek is. A buzgó katolikusként nevelkedett Báthory-lányt a házassággal együtt átkényszerítették férje protestáns vallására. Ez a vallási meggyőződése elleni házasság okozhatott számára lelki sérülést, ellenszenvet kelthetett hitvestársa és ennek családja ellen is, mert tudjuk, hogy férje halála (1660) után újra katolizált, immár saját meggyőződésből12 . A házasulandók közötti jelentős korkülönbségek elfogadottak voltak a korban. Báthory Zsófiát 12 évesen jegyezte el, vitte háztartásába a 21 esztendős Rákóczi György, de a lakodalmat csak az általánosan elfogadott 14. női életévben ülték meg. Pázmány Péter szerint a nők számára a legideálisabb életkor a férjhezmenetelre a 17-18 éves kor volt 13. A férfiak nősülésre jóval később adták fejüket. A magas női halálozási arány miatta a férfiak többször, legalább kétszer-háromszor nősültek életük során. Az első nősülés ideje a korban kitolódott. Ennek okát a török elleni katonai készültség mellett a felsőfokú tanulmányok végzésében kell látnunk. Bethlen Miklós nyugati tanulmányútjáról visszatérve 26 évesen -5-
nősült meg. Saját bevallása szerint, házasságkötésében, szerepet játszott még a társadalmi konvenció és a házasságon kívüli szexuális kapcsolat bűnétől való vallási eredetű félelem
14
.
Kemény Jánosnak húszéves kora körül még nem volt szándéka nősülni, noha egy tekitélyes lengyel nemesi család lányának kezét ajánlották fel neki
15
. Életkora, és a Bethlen Gábor
fejedelem számára végzett diplomáciai munkái miatt utasíthatta vissza a házassági ajánlatot. Azonban voltak kivételek is, olyan férfiak, akik viszonylag korán kötöttek házasságot. Báthory Gábor, későbbi erdélyi fejedelem 1607-ben, 18 éves korában köt házasságot Palotsai Horváth Annával. Tehát a 18-20 éves korban történő megházasodás a férfiaknál szokatlan dolog volt. Idézzük Batthány Ferencet, aki a 18 éves Zrínyi György házasodási szándékának hallatára a következőket mondta: " Én szánom Zrínyi Györgyöt, hogy tanulnia kell vala, akkor házasodik meg" 16. A nagy korkülönbségű házasság általában érdekházasság színezetű volt. Erdődy György harmincéves korában, 1670-ben feleségül vette a tizennégy esztendős árva Rákóczi Erzsébetet.
Házasságuk
kezdetekor
a
még
gyermeklány
felett
szinte
gyámként
viselkedhetett, Rákóczi Erzsébet vagyonával szabadon rendelkezhetett, elzálogosíthatta azt. Erdődy György példája jól mutatja, hogy a nagy korkülönbségű házasságoknak általában érdekházasságok voltak17. Ismerünk végzetes kimenetelű, nagy korkülönbségen alapuló házasságot is, a már említett Tarnóczy Sára példáját. Ő hozzáment az idős erdélyi főúrhoz Haller Péterhez. A fiatalasszony azonban tisztázatlan okokból hamarosan öngyilkos lett 18. A házasságok másik szélsőséges esete a gyermekkori, szülők általi párkiválasztás volt. Sokszor már kisgyermekkorukban eljegyezték a párokat egymással. Így volt ez az Esterházy családban is. Miklós nádor fiai, mind Esterházy István, mind pedig Pál esetében. Már kiskoruktól kezdve tudták ki lesz a jövendőbelijük. István esete tipikus, a szülők előző házasságukból származó gyermekeiket összeadják. Istvánhoz ugyanis mostohaanyja előző házasságából származó lányát, Thurzó Erzsébetet adták hozzá. Így a vagyon a családban maradt, nem kellett hozományként más család számára kiadni. Ugyanez állt fenn féltestvére Esterházy Pál esetén. Ő saját unokahúgát, az említett István lányát, Eserházy Orsolyát vette el. A gyermekeket, mint rokonokat együtt nevelték, bensőséges kapcsolat alakult ki köztük 19. Azután a család, valószínűleg a haldokló Thurzó Erzsébet, majd Esterházy Miklós akaratából
-6-
vette el Esterházy Pál a lányt20. A szülők törekvése az Esterházyak esetében tehát találkozott a fiatalok érzelmeivel. Házasságukhoz, közeli rokonok lévén pápai engedély kellett. A rokonok, meg akarták kaparintani Orsolya gyámságának jogát, rendelkezni akartak volna vagyonával, mivel Orsolya a tervezett esküvőkor 1653-ban, még csak 11 és fél éves volt. Az esketést ezért nagy titokban tartották meg a fraknói várkápolnában, ugyanabban az évben. A szerelmesek lakodalmukat csak három évvel később, 1655-ben ünnepelték meg. Ekkor érte el ugyanis a lány a házasság megkötéséhez akkoriban szokásos életkort, a 14. évet21. Házasságok csak ritkán jöttek létre kölcsönös érzelmi vonzódás alapján. Nem így történt azonban Batthány Ferenc és Lobkovitz-Poppel Éva esetében. Az 1607-ben létrejött esküvőt nyolc éves hosszú udvarlás előzte meg. Batthányt a gazdag szülők nem tartották elég vagyonosnak lányukhoz, a szülők szemében csak "egyszerű szegény legény" volt. Nemcsak a lánynak udvarolt fáradhatatlanul, hanem a szülők kegyeit elnyerendő levelekben, az anyának is.(A költő Zrínyi Miklósról is tudjuk, hogy hét évig udvarolt Draskovics Máriának 22
). A korban szokatlan udvarlási forma volt Batthányé, leveleihez verseket mellékelt,
többször Balassi -verseket, mivel maga a híres költő barátja is volt. Más versek eredetét nem ismerjük, egy ilyen közvetlen hangú vers hirdette a köztük létrejött szerelmet:
"Oh gyönyörűséges, oh te édességes. Minden nádméz fölött ki vagy kellemetes! Édes vigasságom, kedves nyugodalmam, Isten legyen hozzád szépséges húgom." 23
2. Anyagi-gazdasági, politikai szempontok
A házasságok megkötésénél a korban az egyik legfontosabb tényezőknek az anyagigazdasági, illetve politikai szempontok, röviden a hatalmi érdekek számítottak. Ez a téma köztörténeti információhalmazával túlhaladná az életmódtörténet korlátait, ezért itt csak a téma legfontosabb sajátságaira hívom fel a figyelmet. A korra közhelyszerűen igaz, hogy a meggazdagodás legkönnyebb útja a házasság. -7-
Egy kihaló főúri familia fiúsított utolsó lánysarjával a kérő már nagy vagyont szerezhetett. Főleg, ha még az asszony egy gyermektelen főúr özvegye is volt egy személyben. Esterházy Miklós, Dersffy Orsolyával kötött frigye révén így emelkedhetett a köznemesi sorból az ország leggazdagabb főméltóságainak egyikévé. Az asszony nemcsak apja nyugatmagyarországi birtokait vitte a közös vagyonba, hanem férje, Mágócsy Ferenc révén keleten a hatalmas munkácsi uradalmat24. Esterházy Miklós, Mágócsy Ferenc birtokán viselt valamilyen tisztséget. Így juthatott a gazdag nagyasszony közelébe, akit állítólag már férje életében elcsábított, majd annak halála után egy évvel 1612-ben el is vett 25. Sőt felesége első férjének, a Mágócsyak családjának állítólagos érdemeire hivatkozva bárói címet kérelmezett, amit 1614-ben meg is kapott26. A házasság gyakran egy-egy politikai manőver, főúri családok közti egyezség megpecsételője volt. A Wesselényi-féle összeesküvés is egy házassággal vette kezdetét. I. Rákóczi Ferenc választott erdélyi fejedelem és Zrínyi Ilona makovcai lakodalma 1666-ban a császárellenes összeesküvés nyitánya volt27. Thököly Imre, meglátta a Rákóczi birtokokban rejlő lehetőségeket az általa vezetett felkelés számára. Az 1676-ban megözvegyült Zrínyi Ilonát 1682-ben vette el. Nemcsak a birtokok gazdasági háttere volt fontos Thököly számára, hanem az is, hogy innen, a Rákóczi birtokokról származott katonáinak, tisztjeinek nagy része, tehát biztosította felkelése társadalmi hátterét is 28. Bethlen Gábor erdélyi fejedelem éppen ellentétesen, nem a házassággal próbálta gazdasági-politikai hatalmát növelni, hanem fejedelmi tekintélyét és gazdagságát használta fel családja érdekében. Unokaöccse, Bethlen István számára készítette elő házasságát a felvidéki főúri hölggyel, Széchy Máriával29. A lány anyjával, Homonnai Máriával folytatott levelezésből kiderült, Bethlen nem remélt anyagi hasznot a házasságból. Sőt megengedte az asszonynak marháinak szabadon, vámmentesen való behajtását fejedelemségébe
30
. Az
özvegy azonban, Takáts Sándor szerint mégis 50000 ft-t akart lefizetni Bethlen Istvánnak 31. Az asszony, úgy látszik ki akart a fejedelem előtt tenni magáért, mert lánya hozományára nagyon gyűjtötte a pénzt. Ez II. Ferdinándhoz írott leveleiből mutatkozik meg. A császárkirály addigi bőkezű hitelezője, Homonai Mária asszony lánya hozományára hivatkozva, elutasította királya hitelkérelmét. Ezt írta Őfelségének: " Hogy azért Fölséged ebbéli parancsolatjának eleget nem tehetek, méltóztassék, alázatosan kérem, szerelmes öregbik lányomnak menyegzei lakodalmára, az Erdély fejedelme Őfölsége és idvezült szerelmes -8-
uram között ineált kötés szerint rövid időn tőlem kiállítandó summa pénz letételének kegyelmesen tulajdonítani"32. Az esküvőt még ugyanabban az évben 1627-ben megtartották. Nem volt szokatlan az sem, hogy az elhalt szülők, rokonok végakarata határozta meg a jövendőbeli személyét. Ezek a testamentumok a család jövőjét, boldogulását elősegítő rendelkezések lehettek, amit az utódoknak, már az megboldogult emlékére való tekintettel, illett figyelembe venni. Széchy Mária apja, György uram ígérte oda lányát, Máriát még életében a Bethlen Gábor fejedelem unokaöccsének, ifjabb Bethlen Istvánnak 33. Esterházy Miklós nádor és Batthány Ádám még az 1630-as években megegyeztek abban, hogy valamely gyermekeiket összeházasítják egymással. Miklós nádor 1645-ben meghalt, de fia Esterházy László beteljesítette atyja végakaratát. 1650-ben ülte meg lakodalmát Batthány Ádám lányával Eleonórával34. Bethlen Miklós haldokló felesége, Kun Ilona utolsó sugallatát követve nem az általa korábban szeretett özvegyasszonyt, hanem egy fiatal főnemesi árvát, Rhédei Júliát vette el. Ebben az esetben a férj „a haló ember szava sokszor prófécia” gondolatát követi, vagyis a kor vallásos, sugallatokban hívő igazságát fogadta el35. Ecsedi Báthory
István
unokaöccsének,
Báthory
Gábornak
is
követnie
kellett
nagybátyja
testamentumát. Az elhunyt végakaratát övező tiszteletet mutathatja a korban az, hogy Báthory Gábor, akit jellemzően erkölcstelennek mutatnak be kortársai, mégis elvette a számára kiszemelt lányt, Palotsai Horváth Annát. Még akkor is, ha ez nem jelentett számára ígéretes hozományt36. Az árván maradt szegény rokonleány kiházasításához is kellett a hozomány. A társadalmi hagyományok szerint illő hozomány hiányában a rokonok sem házasították ki a lányt. Valószínűleg ez ártott volna társadalmi presztízsüknek. Bethlen Miklóshoz ezért nem adhatták hozzá a Dunántúlon Osztrozith Miklós házánál nevelkedő árván maradt rokonukat, Osztrozith Erzsébetet37. A fiatalon árván maradt, vagy bizonyos okokból családjuktól elszakított főúri gyermekek az uralkodó gyámsága alá kerültek. Így történt ez II. Rákóczi Ferenccel is, akit anyja hősies munkácsi várvédelme után szakították el anyjától. A császár és Rákóczi katolikus szellemű nevelői megpróbálták egyházi pályára irányítani a fiatal Rákóczit. Céljuk ezzel az volt, hogy Rákóczi magtalanul haljon meg, a hatalmas Rákóczi birtokok az őt nevelő jezsuita rendre szálljanak. Ugyanezen okokból próbálta Kollonics bíboros, a kijelölt gyám megakadályozni Ferenc testvére, Júlianna kilépését az apácazárdából, és házasságát Ferdinand Aspremont -9-
gróffal. Ferencet azonban rokonai, nagykorúságát elérve, gyámja tudtán kívül kiházasították. Nem akarták ugyanis, hogy a császár jelöljön ki számára menyasszonyt, hiszen uralkodója ajánlását nem illett volna visszautasítania. Másrészt elfogadva az ajánlatot a fiatal Rákóczi a bécsi udvar politikai függőségébe került volna házassági kapcsolatai révén38. Hasonló információm van a költő Zrínyi Miklósról, akit szülei halála után ugyancsak egyházi nevelésben részesítettek, s az egyházi kötelékben szerették volna tudni, hogy birtokát a jezsuitákra hagyja, s azt az egyház örökölhesse.39 A kor egyik legkülönösebb előzményekkel bíró politikai érdekű frigye volt a fentebb említett Széchy Mária és Wesselényi Ferenc egybekelése. A leendő férj, Wesselényi Ferenc 1644-ben, I. Rákóczi György felvidéki hadjárata idején Fülek várának királypárti kapitánya volt. A második férjétől elvált, s családja murányi várába visszaköltöző Széchy Mária öröklési ügyben konfliktusba került rokonságával. A várnak harmadrészét birtokló Széchy Máriát valószínűleg két sógora, Illésházy Gábor és Listius János akarták kitúrni örökségükből. A két sógor ebben az időben I. Rákóczi György erdélyi fejedelem politikájának legjelentősebb felvidéki támogatói közé tartoztak40. A királypárti Wesselényi Ferenc ezért parancsot kapott a királyhoz hűtlenné lett vár elfoglalására. Murány várának meghódoltatására a vár alá érkezett Wesselényinek a hadi helyzet megváltozását érzékelve maga Széchy Mária ajánlotta fel a vár átadását. Kemény János így írta le az eseményeket: Széchy Mária " mulatásképpen kimenvén, egy erdőben egymással szemben is löttek, s időt, s módot végezvén, az hagyott időben Szécsi Mária Illésházit vendégelvén szolgáival együtt, s minden hozzátartozókat elrészegítvén, éjjel meghágatá az várat Vesselényivel ( s ki tudja, ha nem magát is), elegendő népet bocsátván be.41" Cserébe Wesselényinek el kellett vennie Széchy Máriát. Az előrelátó főúri hölgy a vár átadásával biztosítani tudta hűségét a királyhoz, III. Ferdinándhoz. Sőt, ezáltal Rákóczi-párti sógorait királyuk elleni hűtlenség címén ki tudta túrni birtokrészükből. A bécsi udvar elismerte tettüket, Murány várát örökjogon Wesselényiéknek adományozta, sőt Wesselényi Ferenc 1646-ban megkapta a grófi rangot is.42
3. Vallási meggyőződés, társadalmi szokások, előítéletek
Ebben a részben arra kerestem a választ, hogy mekkora, milyen szerep jutott a
- 10 -
házasságkötéseknél a vallási meggyőződésnek, illetve a tárasadalmi előítéleteknek, különbségeknek. A vallási hovatartozás a 17. században még erőteljesen befolyásolta a házasulandó főurak párválasztását. A protestáns- katolikus ellentét megosztotta a főúri háztartásokat is. Míg Erdélyben a főnemesség többsége protestáns, addig a királyi Magyarországon katolikus volt. A királyi Magyarországon a főnemesség Pázmány Péter térítőmunkája révén vált az 1620-as évektől döntő többségben katolikussá. A párválasztásnál sokszor fontos szempont volt az azonos vallás. A suba a subához, guba a gubához elv vallási terén is érvényesült. A vallásosság mély átélése a házastárs választásánál fontos volt, mind a férfi, mind a nő esetében. Házasságbeli konfliktusokat okozhatott, ha a házastársak különböző vallásúak voltak. Ezeket a problémákat a másik fél azonos vallásra való térítésével próbálták áthidalni. Általában ilyenkor a feleségnek kellett a férj hitét követnie. II. Rákóczi György, Báthory Zsófiával kötött menyegzője után tért át az ifjú feleség a férj vallására. Mint már fentebb említettem, a katolikus Báthory Zsófia csak színleg lett protestánssá, érzelmeiben katolikus maradt
43
. Zsófia áttérését a férj szigorúan puritán,
kálvinista szülei Rákóczi György és Lorántffy Zsuzsanna követelték. A Rákóczi-szülők azonban a fiatal menyet illetően továbbra is gyanakvóak maradtak. Rákóczi György ezt írta egyik bizalmas hívének: ”Rákóczi György mátkájának pápistasága bennünket annyira bágyaszt, nyughatatlankodhat, hogy mi azt Kegyelmednek meg nem tudjuk írni, félünk, félünk uram rettenetesen a sok rendbeli álnok, csalárd praktikájoktól és mesterségek megcsalásoktól"44. Kemény János, tudtán kívül, protestáns létére egy katolikus asszonyt, Kálnoky Zsuzsannát hozta a házához. A leány rokonai, akik protestánsok voltak, elhallgatták előle a lány katolikusságát. Kemény, vallomása szerint különböző vallású házastársa miatt vallásilelki gyötrelmeken ment át. Házassága harmadik évére, azonban feleségét sikerült megtérítenie, protestáns papjai segítségével45. Nyáry Krisztina, első férje, az evangélikus Thurzó Imre vallását kell követnie, ám második férje a katolikus Esterházy Miklós lett, aki mellett újra gyakorolhatta régi katolikus vallását46. A vallási türelemre, a házastárs vallásának elfogadására is van példánk. Így Wesselényi
- 11 -
István Dersffy Katalinnal 1604-ben kötött házassági szerződésében kötelezte magát arra, hogy feleségét az evangélikus vallás gyakorlásában nem korlátozza, s saját vallását nem kényszeríti feleségére47. Az evangélikus Thököly Imrét és a katolikus Zrínyi Ilonát sem nyugtalanította a vallási különbség, egymás vallását kölcsönösen tiszteletben tartották 48. Apor Péter szerint a XVII. századi Erdélyben is dívott a különböző vallásúak közötti arisztokrata házasságok divatja. Példaként említi saját katolikus nagybátyját, akinek református felesége volt. Apor szerint saját jelenével, a 18. század első felével összehasonlítva a 17. század a főúri családok körében nem volt jelen a vallási alapú torzsalkodás és elkülönülés.49 Apor véleményének ellentmond az ugyancsak erdélyi Bethlen Miklós Önéletírása. Bethlen Miklós nővérét, Borbálát a család egy kevésbé vagyonos katolikus főúrhoz, Haller Pálhoz adta hozzá. Az apa, Bethlen János állítólag a megkötött házasságot elhibázottnak tartotta, mert a veje még annyira sem volt gazdag, hogy feleségét eltarthassa. Az újdonsült feleség, férje hatására hamarosan katolizált. Bethlen anyja erre kitagadta lányát. Nem feltétlenül kell csupán vallási indítékúnak venni a kitagadást, de a család közös vallásának elhagyása a családi közösség önkéntes elhagyását jelentette. A kiközösítés a csak a családi közösség megvetését mutatta ki a renegát családtaggal szemben. A kitagadásnak, mivel Bethlen János nem akarta tovább pénzelni szegény vejét, azaz lánya vallásváltása csak ürügy lehetett, pénzügyi oka is lehetett
50
. A Bethlen családban, apa és fia Miklós, amikor
eljött az ideje a jövendőbeli keresésének, megegyeztek abban, hogy csak azonos vallású menyasszonyt választhatnak Miklós számára. Még a jövendőbelijének vagyoni helyzete sem nyomott olyan sokat a latba Bethlen Miklós esetében, mint a lány neveltetésének módja. Béldi Pál leányát csak azért nem vette el, mert nem a szülői háznál, hanem rokonoknál nevelték, pedig Béldi Pál Erdély egyik legtekintélyesebb főurának számított abban az időben. Osdolai Kun István leányát mert éppen az apai ház tisztességes híre miatt választotta Bethlen Miklós.51 A párválasztásnál a nyelvi különbségek is domináltak. Bethlen Gábor fejedelem a német származású Brandenburgi Katalint vette feleségül. Házassága dinasztikus jellegű volt, tehát a személyes tényezők hiányoztak belőle. Így történhetett az, hogy a férj és feleség egyetlen közös nyelvet sem beszélt, amin kommunikálni tudtak volna52. Épp ezért a magyar arisztokrácia igyekezett elkerülni a külföldi eredetű feleség udvarba hozását. Így tett például - 12 -
Esterházy Miklós is, aki minden gyermekének magyar házastársat választott, tudatosan, talán nemzeti öntudatból is53. A külföldiek, akik Magyarországra kerültek, megpróbáltak elsajátítani nyelvünket. Így például Lobkovitz-Poppel Éva, Batthány Ferenc Csehországból származó felesége, aki hasonló tökéletességgel tudott magyarul, mint anyanyelvén németül. Sőt Balassi verseket is olvasott54. A királyi Magyarország főnemessége a Habsburg birodalmon belül ekkor már kezdte építgetni családi kapcsolatait az a Német- Római Birodalomból, ezen belül is leginkább az Örökös Tartományokból, származó, általában német és cseh arisztokrata familiákkal. Így lett Batthány Ádám felesége egy bécsi arisztokrata hölgy volt, aki sohasem tanult meg magyarul 55. II. Rákóczi Ferenc felesége Karolina- Amália, hesseni hercegnő volt.56 A közös származástudat és területi elkülönülés, vagyis a székely székrendszer alakította ki a szabad székely társadalomból kiemelkedő, de az erdélyi főnemességtől is elkülönülő székely főnemességet. Az egykori székely primori családok utódai jobbágytartó földesúrként is őrizték székely tudatukat, és egymás körein belül házasodtak. Ezen családok közé tartoztak például a Mikó, Mikes, az Apor, Béldi, Lázár családok57. A rangon aluli házasság nagy megvetést válthatott ki a főúri körökben. Voltak néhányan a korban, akik szerelmi házasságot kötöttek, náluk alacsonyabb társadalmi származású választottjukkal. Apor Péter írja le idézett munkájában egy székely főnemes lánya elszökött apja házától, tervezett lakodalma előtt, és hozzáment egy román juhászhoz, és vele élte le életét egy erdő közepén, juhokat őrizve58. Kapy Erzsébet, egy főúri hölgy, kezét nyújtotta egy Jábroczky Ádám nevű szabólegénynek. A házasság hatalmas felháborodást keltett főúri körökben annyira, hogy az újdonsült férjet, máig tisztázatlan körülmények között, meggyilkolták59.
III Házasságkötési ceremóniák-leánykérés, eljegyzés, gyűrűváltás, lakodalom A házasságkötés rituáléjainak ismertetéséhez nagyrészt Apor Péter Metamorphosis Transylvania című művérét használtam fel. A kortársak emlékezései mellett akkori ünnepi meghívók, udvari rendtartások, levelek és egy étkezéstörténeti tanulmány anyagával vetettem össze az erdélyi emlékíró erről a témáról írott művének részleteit. Ha nem találtam - 13 -
Apor Péter művének tartalmával párhuzamosan összehasonlítható anyagot, elhagyva Apor szövegét, új szempontokat kerestem az elemzéshez. 1. A leánynéző vagy kisasszony-látás A házassághoz vezető út első fázisát az ún. „kisasszony-látás” vagy leánynéző jelentette. A házasulandó fiatalember látogatása előtt a szülőkkel titokban tudatta szándékát. Ezután, az illem kívánalmai szerint a család egy idősebb rokona vagy ismerőse társaságában érkezett a a házasulandó fiatal a lányos házhoz60. A konvenciókat figyelmen kívül hagyó, tehát kísérő nélkül a lányos házhoz érkező fiatalembert meglepetések is érhették. Özvegy Forgács Zsigmondné, amikor lányához, Évához érkezett kérője (és későbbi férje) Csáky István, így fakadt ki: „Ha anyját, nagybátyját nem nézem, soha nem adnám a lányt”.61 A kérők sokszor „ostromolták”a főnemesi házakat az eladó hölgyekért. Bethlen Miklós leírása szerint, első feleségét úgy sikerült megkérnie, hogy már egyszer ugyan tiszteletet téve a lánynál, visszafordulva útjából, megelőzte a konkurens kérőt62. Zrínyi Miklós, kosarat
kapott
Esterházy
Miklós
leányánál,
Júliánál
megfordulva.
Esterházy
Pál
visszaemlékezése szerint szerették egymást, de az apa keresztülhúzta számításukat. Ebben az időben a lengyel uralkodó követei is megfordultak Júlia kezéért, méghozzá a későbbi lengyel király II. János Kázmér számára keresve feleséget. Végül Esterházy Júlia kezét az apa kívánságára Nádasdy Ferenchez adták hozzá63. Ha az apa már nem élt, akkor a család legidősebb élő férfi tagjával kellett tárgyalnia a házasodónak, illetve ő is adta ki a lányt a lakodalmi ceremóniákon. Zrínyi Ilona és Thököly Imre násza alkalmával Zrínyi János, Ilona öccse helyettesítette az apát64. Hogyan is nézhetett ki egy ilyen leánynéző? Apor Péter így ír a leánynézőről: „az ifjú legény mentől tisztességesebben lehetett, elment, de kivált az úrfiak az odafel leírt cifra lovakon s öltözetben; rendszerint mindenkor vacsorára ment a leánynéző”. Ez alatt „erősen ittak”, majd táncoltak65. Azt, hogy a leánynézőn történő részegségig menő iszogatás csupán erdélyi szokás volt-e, nem tudom, de állítása szerint, így akarták befolyásolni Bethlen Miklóst is első leánykérésekor, hogy elvegye a lányt. A közismerten mértékletes borfogyasztó Bethlen savanyúvizes palackjába, amelyben a bor hígítására szolgáló borvizet tartották, házigazdái ugyancsak bort töltöttek, így lerészegítették Bethlent66.
- 14 -
A XVII. században a házasulandó férfiúnak attól a háztól, családfőtől kellett a választottját kikérnie, amely felnevelte azt, még ha a választott lány szülei éltek is 67. A leánynéző után a házasulandó fiatalembernek kellett a leány házával tudatni, kívánja-e elvenni a leányt. Ezt a hírt a lányos házhoz az ún, leánykérő követek vitték meg. Az üzenetet szóban közölték, de azt az ünnepélyes formulákra tekintettel egy ún. credentionális levélben foglalták össze68. A levélben történő leánykérésről tudósít minket Bethlen Miklós is, amikor a dunántúli Osztrozith Erzsébetet kérte meg69. A leány apjának válasza után meghatározták a kézfogó időpontját. A ceremóniákat megkerülő úr sem volt kivétel. Esterházy Miklós második feleségét egy levélben kérte meg. Rögtön ő maga határozta meg a lakodalom időpontját is, hanyagolva a kézfogó, gyűrűváltás külsőségeit70. 2. A kézfogó és az eljegyzés A kézfogó és az általában ezt követő gyűrűváltás ünnepélyes aktus volt, a rokonságot is meghívták rá. A kastély ebédlőtermében összegyűltek vacsorára, ám vacsora előtt a házasulandók „ mintha kézfogással kötelezték volna magokat, az legény szép gyengén az kezinek első ujjai végével megütötte az leányasszony keze ujjai végét” 71. Az eljegyzést, úgy mint a lakodalmakat nagy ünnepélyességgel ülték meg. A gyűrűváltás abból állott, hogy a lánynak bevitték az asszonyházba a vőlegény két megbízottja révén a jegygyűrűt, míg ő egy skófiummal kivarrott keszkenőre helyezte rá, s küldte ki saját gyűrűjét. Az akkori jegygyűrűk nem karikagyűrűk, hanem gyémánttal, rubinttal díszített gyűrűk lehettek72. A jegygyűrűk, úgy látszik családon belül is öröklődtek. Különösen, ha a gyűrű egy fejedelmi kegy emléke volt. Így adta tovább Kemény János, a Brandenburgi Katalintól, Bethlen Gábor menyasszonyától kapott gyűrűjét fiának házasságakor73. Akkoriban tehát a gyűrű viselése nem rendelkezett azzal a szimbolikus tartalommal, mint napjainkban. Manapság a gyűrű viselése a házastárshoz való örök hűség jelképe, akkoriban a viselet egy része volt. Pálffy Katalin 1612es végrendeletében, a férje, Loránffy Mihály által neki ajándékozott gyűrűt hagyta Illésházy Istvánnak mátkagyűrűként74. Az eljegyzéskor szokásban volt az is, hogy a leendő menyasszony nem gyűrűt, hanem násfát kapott. Ez egy nyakba akasztható ékszer volt, amelynek középpontjában egy öntött figura állt, amelyet aranyból készült indák vettek körbe. A figura gyakran egy fiókáit véréből tápláló pelikán volt, amely a reneszánsz
- 15 -
szimbólumrendszerében az önfeláldozást jelképezte 75. Az eljegyzéseket hasonló pompával ülték meg, mint a lakodalmakat, táncünnepséggel, bőséges lakomával. Az ünnepélyességet gyász idejére mellőzték. Bethlen Miklós másodszori nősülésekor az első felesége halála miatti hat hónapos gyászidőt nem akarta megvárni, de az eljegyzést meg kívánta tartani. Böjtje miatt azonban az eljegyzési ebéden nem akart részt venni. Ezért különbözött össze a leányt nevelő Teleki Mihállyal76. Újranősülésekor, Nádasdy Ferenc kézfogójának egyik akadálya az is volt, hogy a gyászidő letelte előtt akart nősülni 77. Ennek ideje, úgy látszik különböző lehetett országrészenként vagy vallásonként, míg a királyi Magyarországon egy év volt gyászidő, addig Bethlen Miklóséknál Erdélyben még gyászidőt sem tartottak78.. Bethlen Miklós első felesége 1685 decemberében halt meg, de a férj már a következő év februárjában megtartotta lakodalmát második feleségével. A lakodalom előtt
Apor szerint szokásban volt a jegyestárs megajándékozása .
Általában a leendő férj ajándékozott „ ha nagy ember gyermeke volt, az mátkájának száz aranyat küldött”79, Bethlen Miklós Rhédei Júliát látogatta meg „ valami kevés aranymívet” ajándékozva nek80i. 3. A lakodalmi előkészületek, a szolgák és a lakodalom „tisztségei” A lakodalomra a főúri házakban jó előre elkezdtek készülni. A főurak szétküldték meghívóikat a különböző főúri házakba. Mégis sokan a pazar vendéglátás ellenére sem akartak a lakodalomba utazni. Nagyok voltak ugyanis az anyagi költségek a vendég számára (pl. oda út, vissza út, szolgák fizetése)81. Az állandó katonai szolgálat, készültség a török ellen sem mindig engedte meg főurainknak az ünnepségekben való részvételt. Mások a fogadalmukra való tekintettel mentik ki magukat a mulatozásoktól, pl. Zrínyi Miklós azt írta, hogy ő „bornemissza”, volt.82 A király, az uralkodó meghívása szinte kötelező volt, aki általában „képében” megbízottját küldte el. A ceremóniák az ő jelenlétében ugyanúgy folytak le, mintha maga az uralkodó lenne jelen a lakodalmon. Figyelemmel kellett lenni a király vagy a fejedelem képviselt személyére az asztali rendtartásoknál83, de sokszor trónszéket állítottak fel számmára, mint Bánffi Anna és Székely Ádám 1702-es gyalui lakodalmán84. Volt amikor
- 16 -
azonban a magának a követ személyének szólt a tisztelet. II Rákóczi György és Báthory Zsófia 1643-as menyegzőjén Wesselényi Ferenc Esterházy Miklós nádor követeként volt jelen. Valószínűleg az a megtiszteltetés is érte, hogy ő adta ki a menyasszonyt, tehát ő volt a menyasszony főgazdája is. Mint kedves vendéget a fejedelem két fia és a násznagy 3 hátaslóval ajándékozták meg. Ezen kitüntetett figyelemnek politikai oka valószínűleg, I. Rákóczi György törekvése, arra, hogy közelgő magyarországi hadjáratára maga mögött tudja Wesselényi Ferencet85. Ezen a menyegzőn, a lengyel király követét is megtisztelték, a vőlegény mellé ültetve őt, ugyancsak politikai hátsó szándékkal86. A menyegző előkészületeihez tartozott a bevásárlások lebonyolítása: az élelmiszerek, italok, ruhaanyagok beszerzése is. A szolgák feladatait is ekkor osztották ki. Mindenkinek megvolt a maga feladata. A jobbágyokat ajándék címén különböző szolgáltatásokra kötelezték. A korszak legnagyobb lakodalmainak tudott Thurzó lányok lakodalmai közül Borbáláéra uradalmainak jobbágyai 40 ökröt, 19 bikát és tehént, 140 borjút, 350 bárányt (és még sok mást), nagy tételekben voltak kötelesek beszolgáltatni. Ennél fényesebb lakodalmakra, például az erdélyi fejedelmi lakodalmakra még több földi jó jutott. Bethlen Gábor és Brandenburgi Katalin 1626-os kassai lakodalmára például csak Zemplén vármegye többek között 400 tyúkot, 200 ludat, 25 hordó bort küldött ajándékba. Amiket az uradalmakban nem tudtak megtermelni azt külső bevásárlásokkal szerezték be. Az 1650-ben megtartott Rákóczi László-Batthyány Eleonóra- féle esküvőre nagyon sok akkoriban egzotikusnak mondható terméket vásároltak. Így például rendelnek angolnát, tengeri polipot, lazacot bécsi, illetve bányavárosi piacokról. A ritka borok közül olasz, krétai, spanyol termésűek kerültek a lakodalmi asztalra. A fentebb említett 1643-as Rákóczi-lakodalmon természetesen az uradalmi birtokok értékes kincsét, tokaji bort mértek a pohárszékekről. Bánffi Anna 1702-es lakodalmán is bőség lehetett a borokból, mert „ nagy kádak voltak az színen kívül teli mind borral, valakinek kellett, szabadon merítette”, ennek ellenére „mégsem tudták consumálni”. Igen sok kézműipari terméket kellett, pl. ruhaneműket, ötvöstermékeket kellett például a városi vagy külföldi piacokról beszerezni. Thurzó Zsuzsanna 1603-ban megtartott esküvőjén például egy mázsa bors fogyott. A mesterembereknek kifizetett összegek közül jelentős volt, amit az ún. menyegzői, vagy „öreg palota” építésére költöttek. Nagybiccsén épült fel egy ilyen épület, amely még ma is áll. Erdélyben Apor Péter írt egy hasonló funkciójú épületről, ahol a tulajdonképpeni
- 17 -
lakodalom folyt. Ő színnek nevezi az épületet, amelyet télen fűteni is tudtak. Máshol, így Nyugat-Magyarországon Batthyány Ádám rohonci kastélyában volt az „öreg palota”, ahol a lakodalmat is tartották. A lakodalomra szánt épület berendezése funkcionális lehetett, mert egyszeri alkalomra húzták fel, ahol pedig ez az épület része volt, az ünnepek kivételével nem is használták. A rohonci kastély öreg palotájában mindössze 3-5 asztalt, illetve 2 pohárszéket írtak össze. A lakodalomra szánt épületek berendezése funkcionális lehetett, mert egyszeri alkalomra húzták fel, ahol pedig ez az épület része volt, az ünnepek kivételével nem is használták. Az udvari rendtartások megszabták a szolgálók lakodalom alatti feladatait. Az asztali szolgákat a hoppmester vagy udvarmester alá rendelték. Nagy fejedelmi udvartartásokban azonban mind a vendéglátónak, illetve a feleségének is volt külön egy- egy hoppmestere. Véleményem szerint az Apor Péter leírásában megjelenő menyasszony, illetve külön a vőlegény számára rendelkezésre álló főgazdák tölthették be a főúri lakodalmakon az udvarmesterek szerepét. Ők adták ki a menyasszonyt a leánykérésnél a násznagynak. A gazdák feladatai közé tartozott tulajdonképpen a vendégek kínálása, főleg az ital dolgában, és ők vezették, invitálták asztalukhoz a vendégeket is. Egy Balassi által írott reneszánsz drámában a következőképpen jelent meg az udvarmester, esetünkben a gazda szerepköre, amikor kiszólt a násznépnek: „Nem szükség azért, hogy kigyelmetek itten várakozzanak, mert odabenn lesz a menyegző”. A gazdai tisztséget sokszor maguk a főuak közül töltötték be. A lakodalom vendéglátója is sokszor segédkezett, például fia lakodalmán I. Rákóczi György:”ott jól is tartotta az fejedelem szorgalmatosan rá is vigyázott, hogy teli töltsék az poharakat ő nagyságának” ( Wesselényi Ferencnek). Thurzó Borbála 1612-es esküvőjén a gazda tisztségében találjuk Czobor Mihályt vagy Thurzó Szaniszlót is. Egyébként az ilyen nagyobb ünnepségeken általában minden asztali szolgálához köthető feladatot nem a közrendű szolgák, hanem a háziúr familiárisai, illetve a környék köznemessége végezte el. A pohárnokok feladata felügyelni a pohárszékre és az asztalok megterítésére. A pohárszék leírásánál Apor megemlíti, hogy voltak „kristálypohárszékek” is, ahol üvegpoharakat tartottak, de állítása szerint ezeket nem használták. Ebben az időben szerinte csak „afféle durva velencei kristályokat” tároltak itt. A kristálypoharak használata, állítása szerint csak később, saját korában a XVIII. században terjedt el. Ennek ellentmondani látszik az, hogy Magyarországon a főúri alapítású üveghuták például a Rákócziak, Pálffyak üveghutái már a
- 18 -
XVII század első felében ontották az üvegből készült használati tárgyakat, köztük üvegpoharakat is. Thurzó Imre 1618-as lakodalmára például kétszáz darabot vettek. Az étkezés előtti kézmosáskor a pohárnok szolgálta ki a lakomára készülő főurakat. Arany-, és ezüst mosdótálak, illetve kancsók alkották a pohárszék mosdófelszerelését. A pohárszék értékes felszerelését a pohárnoknak kellett számon tartani, mert ez
„ezüstserlegekből,
némelyike
némelyike
másfél
hólyagos,
nagy
ezüstös,
aranyos
kupákból,
csupa
ezüstpoharakból állott, ezenkívül az pohárszéken állottak ezüst-aranyas vagy csak tiszta ezüst mosdókorsók és mosdómedencék”. A pohárszék őrzése tehát annak anyagi értékénél fogva nagy feladat volt. Batthány Eleonóra már említett lakodalmán annak őrzését és a bortöltők és a pohárnok felügyelését is egy tekintélyes nemes úrra Francsics Péterre bízták. II. Rákóczi György lakodalmán a szemtanú 75 db „aranyos kupát” számolt össze. A főúri vendégek ezüsttányérokból fogyasztották ételeiket. Sokszor azonban szomszédos uradalmakból kellett az ezüst evőeszközöket kölcsönkérni. Batthány udvarában nem lehettek bővében ezeknek az értékes evőeszközöknek,hiszen Batthány Ádámnak, lánya lakodalmára nemcsak a vőlegény háztartásából kellett ezüstöket kölcsön kérni, hanem még Zrínyi Miklós udvarából is küldetett ilyeneket a lakodalomra. A főúri lakodalmakon az főurak szolgálóit is megvendégelték. Az erdélyi lakodalmakon illetve II. Rákóczi György menyegzőjén úgynevezett prebendák, cédulák révén kapták meg adagjukat a szolgálók. Ennek ellenére úgy látszik bejárásukat nem korlátozták a lakodalom helyszínére. A „falusi népet”, a falu jobbágyait – Apor Péter írása szerint-, ugyancsak megvendégelték, ökröt sütöttek számukra. Ugyanerre a rendszabályok terén tapasztalható engedékenységre ellenpéldám is van. A fentebb említett Esterházy-Batthány esküvő előkészületeikor kapott útmutatóban az őrséget felszólították, hogy „vigyázzanak, grádicsok ajtaira hasonlóképpen, hogy akármiféle gyülevísz nép föl ne lépdeljen”. Thurzó Mária 1618as lakodalmán is hasonló instrukciókat kaptak a külső várkaput őrző, a főúri katonaság tagjai „ hogy senkit az gaz nép közül be ne bocsássanak”. 4. A lakodalmi látványosságok Hogyan is zajlottak maguk a lakodalmi események, a látványosságok? Apor Péter szerint a legény feladata volt a lakodalmas menet útjának kijelölése, az
- 19 -
útközben fogyasztandó élelem biztosítása. A legény, vagyis a házasulandó főúr jelölte ki az ünnepély tiszteletbeli „vezetőit”, így a násznagyot, nyoszolyóasszonyt, és ezeknek helyetteseit,
akik
rendszerint
fiatalabb
házaspárok
voltak,
így
a
vőfélyt
és
a
nyoszolyókisasszonyt. Őket a leendő vőlegény igyekezett tisztesebb főúri családok köréből kiválasztani. Így Bethlen Miklós első házassága alkalmával a legtekintélyesebbnek számító erdélyi főurak közé számító Rhédey Ferencet tette meg násznagyává. Sokszor rokonaikkal is betöltették
ezeket
a
tisztségeket,
így
Esterházy
Pál
vőfély,
míg
húga
Mária
nyoszolyókisasszony volt László bátyjuk 1650-es rohonci lakodalmán. A lakodalmi menet a vőlegény házától a lányos házig vonult. A násznép számára útközben a vőlegénynek kellett szállást biztosítani. Amikor a lakodalom helyszíne előtti utolsó faluba értek, a vőlegény főgazdája két lovas ún. előköszöntőt küldött előre, megtudakolni, mikorra menjen a vőlegény násznépe a lányos házhoz. Ha hírt kaptak a lányos háztól, megindultak. Visszafelé útra az előköszöntőket már örömhozóknak nevezték. Ennek ellenére a menyasszony házánál is előreküldhettek két lovast, fogadni a vőlegény embereit. Thököly Imre és Zrínyi Ilona 1682-es lakodalmán a vőlegény Thökölyt előköszöntőként maga a kis Rákóczi Ferenc és nagybátyja Zrínyi János fogadta. Általában azonban a menyasszony főgazdája üdvözli az előköszöntőket. Az örömhír vétele után lóversenyt rendeztek a menyasszony és a vőlegény házának legrátermettebb lovasai között. A cél általában egy gyűrű megszerzése volt, de Rákóczi László szerint Sennyei Albert lakodalma alkalmával ugyanígy egy koszorúért versenyeztek. Apor Péter írásában olvassuk, hogy az esküvő napján reggeliként „felestökömet ettenek”. Rákóczi László is megemlíti, hogy esküvője előtt felestököt fogyasztott, ami véleményem szerint egy lakodalom előtt a vőlegény asztalára kerülő étel volt. A lakodalmi menet legdíszesebb ékei a hintók és a felszerszámozott lovak lehettek. A menet ilyen ékességei mutatták a külvilágnak a házasodó családok
társadalmi
rangját,
helyzetét.
Akkoriban
szokás
lehetett,
hogy
az
apa
nászajándékként hintót, s lovakat adott. Bethlen Miklós Önéletírásában az apát azzal vádolja, hogy lányát kevés hozománnyal adta férjhez, hozzátéve „hintót, s lovakat sem adának vele; én ugyan szép két bársonyos hintót és szép választott hat pejlovat vittem volt”. Kemény János szerint Bethlen Gábor fejedelem 1626-os esküvőjére Konstaninápolyban készítetett feleségének hintót, míg lovának szerszámait lengyel gyártmányúnak mondja. A hintókat és a lovak
szerszámait
vörös
bársony
szövet,
- 20 -
arany-ezüstvarrás,
aranyfonállal
vegyes
selyemrojtok borították. Apor Péter is írt a lakodalmi fogatok jellegzetességeiről: ugyanis ekkor a lovakra „szironyos hámokat rakták, drága szőnyegeket és drága portai vánkosokat az hintóban”. Míg a „hintó előtt hat-nyolc ezüst-arany szerszámban öltözött s némelykor köves, gyöngyös szerszámban öltöztetett úri lovakat vezettenek török boncsokosan; ott kengyel, s minden ezüst volt”. Tehát a XVII: század főúri fogatai, legalábbis erdélyi példák alapján, gazdagon díszítettek voltak és kialakításuk török hatást mutatott. A lakodalmas menet nagysága, „járműveinek” száma is jelezhette a család gazdagságát és befolyását. A kevésbé vagyonosnak mondható erdélyi Kemény János lakodalmára állítása szerint a násznép négy-, vagy ötszáz lóval érkezett. Thurzó Imrének, az elhunyt nádor fiának lakodalmán 1618-ban például hatvanhárom kocsi, oszlopos kocsi, hintó és társzekér vonult fel, 121 lovassal kísérve. A menyasszony házának részéről is hasonló látványosságokat készítettek elő. A főúri katonaság, a bandérium is felvonult ekkor, nemcsak a rend biztosítására, hanem a látványosság kedvéért is. Így Thurzó Mária 1618-as lakodalmán kétszáz gyalogost rendeltek ki utasítva őket, hogy „az szentegyháztól fogva az várig két rendben vigyázzanak, álljanak”. Batthány Eleonóra 1650-es lakodalmán Palásti Péter, a lakodalmi díszegység parancsnoka kért instrukciókat a menetelés és az egység felállásainak dolgában. A fegyveres erők gyakorlati, védelmi szerepe I. Rákóczi György és Lorántffy Zsuzsanna 1616-os lakodalmán kapott súlyt. Rákóczi Ónod várának kapitányaként fegyveres erőkkel érkezett saját lakodalmára, ugyanis félt ellensége a királypárti Homonnai György bosszújától. Az üdvözlés jeleiként minden esküvőn hallhattak a vendégek a násznép tiszteletére többször megszólaló ágyúszót. Például akkor, amikor a násznép bevonult a lakodalmas házba vagy amikor a menyasszony koszorúját a vőfély lemetszette. Az erdélyi fejedelmi esküvőknél a násznép megérkezése eltérő koreográfiák szerint zajlott le, adataim szerint. Összehasonlításképpen két esküvőt találtam erre a példára. Bethlen Gábor fejedelem 1626-os kassai lakodalmán a fejedelem lovon utazott egészen a Hernád folyóig, itt a folyóparton felállított sátor előtt találkozott jövendőbelijével, majd a sátorban történtek meg a köszöntések. II. Apafi Mihály, az utolsó erdélyi fejedelem lakodalmán Balázsfalván is egy folyó partján egy sátorban történtek meg a köszöntések. A násznép lakodalmas házba való bevonulása előtt történt meg a násznép, illetve a vőlegény ajándékainak átadása. A násznép ajándékai közül a legjellegzetesebbek az
- 21 -
általában aranyból, ezüstből készült értékes kupák voltak. Bethlen Miklós kapott 1668-ban első házasságkötésekor ilyen kupákat a szász városok követeitől, illetve magától a I. Apafi Mihály fejedelemtől is. Az ajándékok átadása után következett a lakodalmi ebéd. Az étkezés előtt azonban sor került a pohárköszöntőkre. Szokásban voltak akkoriban a menyegzőre írt versek, amelyeket valószínűleg az asztal mellett mondtak el. Ezekben a versbe szedett művekben a házasulandók és családjaik erényeiről írtak. Tele sűrítették őket ókori mitológiai elvonatkoztatásokkal és rejtett aktuálpolitikai utalásokkal. Fennmaradt az utókorra Gyöngyösi István Zrínyi Ilona és Thököly Imre házasságára írott verse. A költő gyönyörű hasonlattal dicsérte a menyasszonyt: „Szólláshoz készülő ajaka nyilása, Úgy tetszik, hogy piros hajnal hasadása;” Széchy Mária és ifjabb Bethlen István murányi menyegzőjére is íródott egy hasonló versezet. Ennek szerzője Bornemissza Ferenc volt, versében ugyancsak politikai húrokat pedzegetett, dicsérve a vőlegény nagybátyjának Bethlen Gábor fejedelemnek politikáját. Művét, feltehetőleg a fejedelem támogatásával ki is nyomtathatta 1627-ben Gyulafehérváron. A pohárköszöntőket a főgazda nyitotta meg, ivott a násznagy, majd az ifjú pár, a vőfély stb. egészségére. A végeláthatatlan pohárköszöntőknek hamar részegség lett a vége. Ismerünk olyan ún. mértékletességi egyesület-tervezetet, amely egyesületnek tagjai az alkoholfogyasztás terén fogadtak volna önmérsékletet. Az egyesület szabályzatában tiltotta volna a véget nem érő, körbejáró pohárköszöntőket. A részegség állapotában történhettek politikailag kényes esetek is, mint Székely Ádám és Bánffi Anna 1702-es lakodalmán, ahol ott volt I. Lipót király megbízottja, Rabutin generális is. suttogva
beszéltek
egymásnak
az
császár
képe
Kezdetben a jelenlévők praesentiájára
nézve,
„csak amíg
megittasodtanak, de azután elég zajgás volt és kiáltozás; eléggé csitolták, hallgassanak, mert az császár képe itt vagyon, semmi haszna nem volt, kivált a fenn udvarló szolgák megrészegülvén, egybe szidták a császárt”. Életveszélybe került részegsége miatt Esterházy László is. Esterházy lakodalma után ajándék lován „igen ittas lévén” kilovagolt. Leesett lováról majdnem egy mély szakadékba ugratott. Mindenesetre az akkori főúri udvarok egy főre eső alkoholfogyasztásának számai napjaink embere számára megdöbbentően magasak
- 22 -
voltak. Történészi számítások szerint a magát mértékletes alkoholfogyasztónak mondó Bethlen, ha barátaival vigadozott, akkor 1,5 l bort ivott meg. A kortársai által részegesnek mondott Batthány Ádám napi boradagja 1636-ban ebédre és vacsorára 3,4 l bor volt. Érdemes elgondolnunk, ha hétköznap ilyen sok alkoholt fogyasztottak, mennyit ihattak egy lakodalom alkalmával egyenként? A megnövekedett mértékű borfogyasztás az egyházi értelmiséget is gondolkodásra késztette. Így született meg Diószegi Bónis Mátyás részegség ellen írott traktátusa, amely a korban megnövekedett számú borfogyasztót korholta. Egy főúri lakomát a kortárs Pázmány Péter így jellemzett: „a fül gyönyörködik, sok különböző musikák zengésével, énekek hangoskodásával: az illatozás vidámodik pézsmaszaggal, sok jóillatú virágok, vizek és étkek párájával”. Nélkülöznie csupán magának a menyasszonynak kellett! Ő csupán könnyezett, ennie nem szabadott. Lakodalma első napján a menyasszony nem is táncolhatott, ha felkérték táncra, csak „sétált”. Apor Péter mellett ezt a tényt közli még velünk Bethlen Miklós is. A zene tényleg fontos része volt a lakodalmaknak nemcsak a tánczeneként, hanem az étkezés közben aláfestő zeneként is szolgált. Apor Péter szerint két ún. muzsikálószék volt a lakodalmi színekben. Az egyikben a vőlegény, a másikban a menyasszony zenészei játszottak. A Batthányak rohonci öregpalotájában említenek például 1636-ban egy a „muzsikásoknak való állást”. Emellett a lakodalmi menetben a vőlegény hintója előtt meneteltek bizonyos fúvós zenészek, például a töröksíposok, trombitások. Sokszor magukon a kocsikon, sőt mi több a menyasszony számára vitt hintón is utaztak és muzsikáltak a zenészek. Kemény János Bethlen Gábor 1626-os lakodalmán látott „az hintó ablakában ülve két igen fő lantos gyermekek cifra öltözetekben” A zeneszóval való vendégfogadás a korban azt jelentette, hogy a vendéget a házigazda megbecsüli. Lakodalmakkor valószínűleg a zeneszóval való fogadás ennek alapján általános lehetett. Maguk a jó zenészek nagy becsben állhattak a főúri udvarokban. Például Bethlen Gábor fejedelem egy erdélyi főúri lakodalomra kéri kölcsön Nyugat- Magyarországról Esterházy Miklós hárfását. A jó zenész olyan ritka volt, hogy visszaküldését a fejedelemnek meg is kellett ígérnie. Bethlen Gábor például azt írta a prágai követségben lévő Thurzó Imrének: „fő muzsika hegedűst, lantost, ki theorbát is verjen, cornétistát szerezni kegyelmed meg ne feledkezzék dolgai között.” Az akkori főúri zenekarok a Radvánszky Béla szerint sokszor cigányzenekarok voltak. Fő hangszereik a hegedű, cimbalom mellett a trombita, furulya, töröksíp, duda voltak. Az
- 23 -
általuk játszott, akkoriban divatos, csoportos táncokat Apor Péter művében részletesen leírja, felsorolja. A kortárs prédikátorok felemelték szavukat a lakodalmi táncok ellen, főleg a páros táncok ellen, ezek erkölcstelenségét kárhoztatva. Ám páros táncokat is táncolhatták a lakodalmakon, mert az Apor által leírt táncok mind csoportos táncok voltak. A táncokat a vőfély osztotta, előre a szokások által meghatározott sorrendben. Először a násznagy a nyoszolyóasszonnyal,
majd
a
menyasszony
a
vőlegénnyel,
végül
a
vőfély
a
nyoszolyókisasszonnyal járta a táncot. A fejedelmek esküvőjén azonban uralkodói hatalmánál fogva az első táncot maga a fejedelem járhatta el a menyasszonnyal. A XVII. században már a nyugati eredetű táncok is terjedni kezdtek. Hiába kárhoztatta a század végén bejövő táncokat így a menüettet Apor Péter. Sőt a nyugati táncok erdélyi behatolásáról is van adatom. Bethlen Gábor gyulafehérvári udvarában már egy spanyol táncmester révén ismerték már az akkor divatos spanyol udvari táncokat. Azonban ezek az erdélyi úri körökben nem tudtak hosszú távon megvalósulni, mert Apor a spanyol eredetű táncokról nem tesz említést. Az első lakodalmi táncok végén történt meg a menyasszonytánc. Bár Apor Péter szerint sokszor a násznép elmenetelekor tartották meg. Ezután elbúcsúztatták a menyasszonyt szüleitől, majd a vőfély felvezette a vőlegény szobájába a menyasszonyt. Eközben hat égő szövetneket vivő ifjú kísérte őket. A menyasszony, a nyoszolyóasszony és a nyoszolyókisasszony a vőféllyel ekkor körtáncot járt. A vőfély körül néhány pár eközben táncot lejtett. A menyasszonytáncot egy a II. Rákóczi György 1643-as lakodalmáról készült nádornak küldött jelentés is megörökítette. A jelentés szerint a vőfély körül négy pár ugyanúgy táncolt. Azonban valószínűleg nagy megtiszteltetés jele lehetett az, hogy valaki a „körültáncolók” között lehetett a menyasszonytáncnál. Ugyanis ezek között nem lehetett akárki, mert ezen a lakodalmon Wesselényi Ferencnek, a nádor követének, illetve egy másik királyságbeli nagyúrnak Forgács Zsigmondnak járt ki ez a megtiszteltetés. A tánc után a vőfély bevezette szobájába a menyasszonyt, és fejéről lemetszette fejéről a szüzesség jelképét, a koszorút, amelyet virágokból fontak. Ezzel kezdetét vehette a házasélet. A koszorú, a német szokások szerint azonban nem a hálóházba való bevezetéskor, hanem a templomi esküvéskor került le a menyasszony fejéről. Itt azonban, eltérően a magyar szokásoktól a férj a menyasszonytól kapta meg a csokrot. Bethlen Gábor német felesége, Brandenburgi Katalin miatt kénytelen volt menyasszonya hazájának kulturális szokásait
- 24 -
figyelembe venni. A lakodalmi események azonban ezután is folytatódtak. A lakodalmak időtartalma azonban házanként változott. Bethlen Miklós, gyászolván előző feleségét csupán egy vacsorát rendeztetett második feleségével tartott lakodalmán, ahová nem is hívott násznagyot, vőfélyt sem. Ugyancsak násznagy, vőfély nélküli lakodalom volt II. Apafi Mihályé 1694-ben. Ő valószínűleg a menyegzőjének hírét szerette volna ezzel elkerülni, nehogy a bécsi udvarnak a fülébe jusson a császár engedélye nélkül kötött házassága. Azonban Bécs így is megneszelte az esküvőt és az így is hatalom nélküli árnyékfejedelmet Bécsbe hurcoltatta. Ezért mondhatta Apor Péter művében, hogy az önálló Erdély egy házasság miatt szűnt meg. Apor Péter művében a főúri lakodalmakat háromnaposnak mondja. Batthány Eleonóra és Esterházy László 1650-es menyegzőjén is három napig mulattak a vendégek. A harmadik napon a vendégek hazatértek, a házigazda viszont megvendégelte és megajándékozta
ezen
a
napon
a
násznagyot,
nyoszolyóasszonyt,
a
vőfélyt,
a
nyoszolyókisasszonyt és a gazdákat. Az ajándékok között Apor szerint megtalálható volt így „ egynéhány, arany, ezüst skófiummal, selyemmel varrott keszkenőket, az násznagynak selyemmel szőtt, fejér selyemmel szépen megvarrott, szélyes fejér csipkével megcifrázott inget is küldött”. A lakodalom lebonyolítói, a – a Thurzó család számadása szerint-még poharakat, kupákat kaptak ajándékba. Esterházy Pál, László bátyja lakodalmán vőfélyi tisztet viselt, s ezért a „szolgálatáért” egy lovat kapott. Bár e szokatlanul nagy értékű ajándékban közrejátszhatott az is, hogy ő a vőlegény, Esterházy László öccse volt. Wesselényi Ferencet, nevezetesen II. Rákóczi György lakodalma alkalmával, mint a menyasszony főgazdáját három paripával ajándékozzák meg. Sokszor azonban a főurak saját esküvőiket egybekötötték szolgálóik lakodalmának megszervezésével.
Ilyen
esetben
a
szolgálók
fizetésképpen,
a
saját
lakodalmuk
megszervezését kaphatták uruktól. Batthány Ádám, lánya Eleonóra 1650-es akodalma után akarta kiadni két „frajcimmerének”, tehát két szolgálónőjének lakodalmát is. A lakodalom azonban, Apor Péter írása szerint, azonban még három napig, a vőlegénynek, vagy a vőlegény apjának házában folytatódott. Esterházy László és Batthány Eleonóra esküvője esetén azonban a vőlegény meg akarta akadályozni, hogy az após, Batthány Ádám kiadja szolgálóinak lakodalmát. Ugyanis a szolgálónők lakodalma következtében a lakodalmi ünnepségek egészen a pénteki böjti napig elhúzódtak volna. E miatt Esterházytól a szolgák
- 25 -
többletfizetést kértek, mert a lakodalom második fele már az Eserházy birtokokon folytatódott. A főurak más esetben is megrendezték szolgálóik lakodalmát. Méghozzá sokszor
fejedelmien!
Rákóczi
László,
egy
Luzsénszky
nevű
udvari
hadnagyának
„szolgáltatott lakodalmat”, amely három napig tartott, mint egy főúri menyegző. Az újdonsült házaspár a lakodalom harmadik napján felkerekedett, s elindult, saját új élete felé. A feleséggel hozott hozományt vagy jegyajándékot is magukkal vitték. Ez általában mindig nagy értéket képviselt. A hozomány, Radvánszky Béla szerint általában ékszerekből, drágakövekből, hintókból és lovakból, illetve textiliákból, ruhákból állott. A főúri udvarokban nevelkedő főúri, vagy köznemesi családok leányai, azonban különböző ruhákat, terítőket és más ruhaneműket hímeztek, varrtak. Legfőbb feladatuk a háztartási fortélyok elsajátításán kívül, tulajdonképpen a hozomány ruhaneműjének előállítása volt. Sokszor az elhunyt apák végrendeletükben hagytak összegeket leányuk kiházasítására. Így tett Pálffy Pál, aki Terézia lányának hozományára negyvenezer forintot hagyott. Esterházy Orsolya hálából azért, mert férje Esterházy Pál őt halálosnak vélt betegségéből kigyógyította, kétszázezer forint értékű hozományát férjének adományozta. Ez kivételes eset volt a korban, mert a férfiak sokszor maguk ragadták el feleségük hozományait, megszegve a házassági szerződéseket
is.
A
feleségek
házaséletükben
egyébként
jogilag,
saját
maguk
rendelkezhettek hozományukról. IV. Epilógus Munkám összegzéseként elmondhatom azt, hogy a 17. századból szórványosan fellelhető adatok alapján viszonylag nehéz volt általános tendenciákat megállapítanom. A 17.századi főúri életében a házasság fontos szerepet töltött be. Meghatározhatta egy család társadalmi felemelkedését vagy süllyedését is. A 17.század háborús viszonyai kSok olyan apró, de lényeges szeletét ismertem meg a 17. század történetének, amelyek eddig teljesen ismeretlenek voltak számomra.
V. Jegyzetek
- 26 -
1 Pálffy Géza: Közös állam, közös udvar, közös arisztokrácia, in: História, szerk.: Glatz Ferenc, História Alapítvány, Budapest, 2004/ 5. szám; 14-18. pp. 2 R: Várkonyi Ágnes: Megújulások kora, Officina Nova- Helikon Kiadó, Budapest, 1997; 41.p. 3 Szabó Péter: Az erdélyi fejedelemség, Tudomány – Egyetem sorozat, Vince Kiadó, Budapest, 1997; 85.p. 4 Szabó P.: Az erdélyi fejedelemség, 110-111.pp. 5 Uo.; 53.p. 6 Apor Péter: Metamorphosis Transylvaniae , azaz Erdélynek változása ( 1736), szerkesztette, az utószót és a jegyzeteket írta: Tóth Gyula, Magyar Helikon, h.n., 1972; 51.p. 7 Radvánszky Béla: Magyar családélet és háztartása a XVI. és XVII. században, I. kötet, Helikon, h.n.,1986; 143.p. 8 Uo.; 142.p. 9 Nagy L.: Kard és szerelem, Gondolat, Budapest, 1985, 16.p. 10 Péter Katalin: Magyar romlásnak századában, Gondolat, Budapest, 1979, 36-37.pp. 11 Szalárdi János: Siralmas magyar krónikája, Magyar Helikon, h.n.1980; 159-161.pp. 12 Nagy L.: Kard és szerelem; 316-321.pp. és Szalárdi J.:Siralmas magyar krónikája; 197-199.pp. 13 Rákóczi Erzsébet levelei férjéhez 1672-1707, szerkesztette és az előszót írta: Benda Borbála és Várkonyi Gábor, Osiris, Budapest, 2001, 14.p. 14 Bethlen Miklós: Élete leírása magáról, in Kemény János és Bethlen Miklós összes művei, szerkesztette: H. Windisch Éva, (Magyar Remekírók), Szépirodalmi Kiadó, Budapest, 1979; 623.p. 15 Kemény János: Önéletírás, in: Kemény János és Bethlen Miklós összes művei, szerkesztette: H. Windisch Éva, (Magyar Remekírók), Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1980, 83.p. 16 Nagy László: Kossuth Kiadó, h.n., 1984; 177-178.pp. 17 Rákóczi E.: Levelei férjéhez, 14.p. 18 Szalárdi J.: Siralmas magyar krónikája; 161.p. 19 Péter Katalin: Esterházy Miklós, Gondolat, Budapest, 1985, 28-31.pp. 20 Esterházy Pál: Visszaemlékezése ifjúkorára (1635-1713), in: Esterházy Pál Mars Hungaricus (Zrínyi Könyvtár III.), szerkesztette Hausner Gábor, Zrínyi Kiadó, Budapest, 1989; 308.p. és 311.p. 21 Esterházy P.: Visszaemlékezése ifjúkorára, 319-320.pp. 22 Takáts Sándor: Régi magyar nagyasszonyok, válogatta, és sajtó alá rendezte: Réz Pál, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1982, (továbbiakban Takáts); 259-260.pp. 23 Uo.; 261.p. 24 Péter K.: Esterházy Miklós; 34.p.
25 Uo.; 13.p. 26 Uo.; 36-37.pp. 27 Nagy L.: Kard és szerelem; 380.p. 28 R. Várkonyi Ágnes: A fejedelem gyermekkora, Magyar Könyvklub, Budapest, 2002, 2. kiadás; 147.p. 29 Nagy L.: Kard és szerelem, 234-235.pp. 30 Bethlen Gábor: Özv. Széchy Györgynének, in: Bethlen Gábor: Levelek, válogatta, bevezetővel és jegyzetekkel ellátta Sebestyén Mihály, Kriterion Kiadó, Bukarest, 1980; 194-196. pp. 31 Takáts S.: Régi magyar nagyasszonyok, 228.p. 32 Uo.; 231.p. 33 Uo.; 231.p. 34
),
www.mol.gov.hu/ /index.php?akt_menu=592/ Koltai András: Egy főúri lakodalom részletei
(Esterházy László és Batthány Eleonóra menyegzője Rohoncon 1650-ben) 35 Bethlen M.: Élete leírása magáról; 745-746.pp. 36 Nagy L.: A rossz hírű Báthoryak;. 178.p. 37 Bethlen M.: Élete leírása magáról; 611.p. 38 Rákóczi Ferenc: Emlékiratok, vallomások,( Magyar Remekírók), Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1979, szerkesztette és a jegyzeteket írta:Hopp Lajos, ( továbbiakban Rákóczi); 59-60.pp. 39 Péter K.: Magyar romlásnak századában, 109.p. 40 R. Várkonyi Ágnes: A rejtzőzködő murányi Vénusz, Helikon Kiadó, h.n.1987, (továbbiakban R. Várkonyi 1987); 25.p. és 63.p. 41 Kemény J.: Önéletírása, 232.p. 42 R. Várkonyi Á.: A rejzőzködő murányi Vénusz, 63.p. 43 Szalárdi J.: Siralmas magyar krónika, 198-199.pp. 44 Nagy L.: A „bibliás őrálló” fejedelem, Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1984, 120-121.pp. 45 Kemény J.: Önéletírása; 151.p. 46 Takáts S.: Régi magyar nagyasszonyok; 241.p. 47 Radvánszky B.: Magyar családélet I; 145.p. 48 R. Várkonyi Á.: A fejedelem gyermekkora; 166.p. 49 Apor P.: Metamorphosis; 38.p. 50 Bethlen M.: Élete leírása magáról; 545.p. 51 Uo.: 623-624.pp. 52 Nagy L.: Kard és szerelem; 154-156.pp.
53 Péter K.: Magyar romlásnak századában; 36-37.pp. 54 Takáts S.: Régi magyar nagyasszonyok; 252.p. 55 Uo.; 274.p. 56 Rákóczi F.: Vallomások; 60.p. 57
http://mek.oszk.hu/03100/03187/03187.htm /Balogh Judit: A székely nemesség kialakulásának
folyamata a 17. század első felében; Családi kapcsolatok a székely nemességen belül Bethlen Gábor fejedelemsége idején 58 Apor P.: Metamorphosis; 78-79.pp. 59 R. Várkonyi Á.: Erdélyi változások, (Nemzet és emlékezet) Magvető Kiadó, Budapest, 1984, 121122.pp. 60 Radvánszky B.: Magyar családélet I.; 142-143.pp. 61 Uo.; 271.p. 62 Bethlen M. : Élete leírása magáról; 625-626.pp. 63 Esterházy P.: Visszaemlékezése ifjúkorára; 309-310.pp. 64 R. Várkonyi Á.: A fejedelem gyermekkora; 165.p. 65 Apor P.: Metamorphosis; 51.p. 66 Bethlen M.: Élete leírása magáról; 624-625.pp. 67 Uo.; 624.p. 68 Ambrus Katalin: A 16-17.század főúri életmódjának tükröződése két udvari drámában, in: Magyar reneszánsz udvari kultúra, szerkesztette és az előszót írta: R. Várkonyi Ágnes, Gondolat, Budapest, 1987; 319.p. 69 Bethlen M.: Élete leírása magáról; 611.p. 70 Péter K.: Esterházy Miklós; 22.p. 71 Apor P.: Metamorphosis; 51.p. 72 Radvánszky B.: Magyar családélet I.; 144.p. 73 Kemény J.: Önéletírása; 61.p. 74 Radvánszky Béla: Magyar családélet és háztartás a XVI. és XVII. században II. kötet, h.n., Helikon, 1986, 148.p. 75 Radvánszky B.: Magyar családélet I.; 322-323.pp. 76 Apor P.: Metamorphosis; 52.p. 77 Radvánszky Béla: Magyar családélet és háztartás a XVI: és X VII: században, III. kötet, h.n., Helikon, 1986; 31-33.pp. 78 Péter K.: Esterházy Miklós; 14.p.és Bethlen M.: Élete leírása magáról; 746.p. és 753.p.
79 Apor: Metamorphosis; 52.p. 80 Bethlen M.: Élete leírása magáról; 752.p. 81 Radvánszky B.: Magyar családélet I.; 146.p. 82 Zrínyi Miklós Batthány Ádámnak, in: Zrínyi Miklós válogatott levelei; Balassi Kiadó, Budapest, 1997, 51.p. 83 Koltai A.: Egy főúri lakodalom részletei; 84 Apor P.: Metamorphosis, 62.p. 85 R: Várkonyi Á.: A rejtőzködő murányi Vénusz; 44.p. és 46.p. 86 Esküvő, II. Rákóczi György lakodalma, in: Középkor, kora újkor, (Történelmi olvasókönyv), összeállította Várkonyi Gábor, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1994; 239.p.
