2003. évi XCII. törvény az adózás rendjérıl I. Fejezet ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK Alapelvek 1. § (1) E törvény célja az adózás rendjének, az eljárás törvényessége és eredményessége érdekében az adózók és az adóhatóságok jogainak és kötelezettségeinek egységes szabályozása. Az adózás rendjérıl szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) elsı generációs adótörvény, amely az elmúlt 13 évben kisebb-nagyobb mértékben több mint ötven alkalommal módosult. Ez szükségképpen vezetett oda, hogy a törvény szabályai egyenetlen részletességgel szabályozzák az adózással összefüggı jogokat és kötelezettségeket, valamint az adótechnikai elıírásokat. Az elızı évben viszonylag nagy terjedelemben módosult a törvény, mert a Kormány programjának megvalósítása érdekében korszerősödött a pénzügyminiszter adóigazgatás egészére kiterjedı irányítási jogosultságának rendszere, valamint a törvénynek az ellenırzési fejezetét és az adóvégrehajtást a jogalkotó teljes egészében újraszabályozta. A Kormány döntése alapján az adózás rendjét meghatározó szabályokat tovább kell korszerősíteni annak érdekében, hogy a szabályozás az átláthatósággal segítse elı az adózók jogainak könnyebb gyakorlását, illetıleg a kötelezettségek teljesítése az egyszerősítés jegyében mind korszerőbb technikákkal valósuljon meg. Ennek során új adómegállapítási módot honosít meg a törvény, bevezetve az adatszolgáltatás alapján történı adóhatósági adómegállapítás módszerét a gépjármő adózásban és a személyi jövedelemadóban, amely az adózók adminisztratív terheit látványosan mérsékli, hiszen mentesíti az adózókat az adóbevallások elkészítése és benyújtása alól. Az elektronikus adóigazgatás meghonosításának útján is átütı értékő változtatást tartalmaz a törvény, amikor is az adóbevallási és adatszolgáltatási kötelezettségek elektronikus úton történı teljesítését kiszélesíti, 2004-tıl még csak a 3000 legnagyobb adóteljesítménnyel rendelkezı adózóra, 2005-tıl ez a szám már 10 000 adózóra nı, illetıleg az elképzelések szerint 2006-tól lehetıvé válik, hogy bármely adózó önkéntesen elektronikus úton az Interneten keresztül nyújtsa be adóbevallását és teljesítse adatszolgáltatási kötelezettségét. Ahhoz, hogy az elektronikus adóigazgatás hétköznapi valósággá váljon, az adózók elektronikus azonosítási módjának egyszerősítésére és egyidejőleg olcsóbbá tételére van szükség. Ennek részletes szabályozására a pénzügyminiszternek ad felhatalmazást a törvény. A törvény modernizálása érdekében a módosítás szerkezeti átalakításokat tartalmaz, az ellenırzési fejezetet az adóigazgatási eljárás szabályai közé emeli, a jogkövetkezmények fejezetet pedig az adóigazgatási eljárást követıen helyezi el, miközben az adóigazgatási eljárás korábbi szabályait jelentısen módosítja. Szőkíti az államigazgatási eljárás általános szabályainak érvényesülését az adóigazgatási eljárásban, mert eddig nem szabályozott jogintézményeket, mint a jogorvoslat teljes vertikuma az adózás sajátosságainak figyelembe vételével különös módon szabályoz, és ezzel mentesíti az adózókat az általános és a különös viszonyában lévı két törvény folyamatos egymásra vetítésének kényszere alól. A szerkezeti átrendezés következtében a törvénymódosítás az eddig hatályos szövegnek mintegy kétharmadát érinti, ezért a Kormány indokoltnak látta a tervezett módosítások és a megmaradó rendelkezések egységes szerkezetbe foglalásával egy új törvényjavaslat elkészítését és a Parlament elé terjesztését. Ezzel könnyebbé válik a joganyagban való eligazodás, és jelentıs dereguláció is elvégezhetı, hisz az új, a 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: új Art.) elfogadásával kiiktathatók a jogrendszerbıl az elmúlt 13 évnek több mint ötven Art.-t módosító rendelkezéseinek hatályba léptetı záró és átmeneti rendelkezései. A kialakuló egységes szöveg és logikusabb törvényi szerkezet a kor követelményeihez illeszkedıen erısíti az adózás rendjérıl szóló törvény kódex jellegét, és segíti az adózók és az adóhatóságok jogalkalmazását. (2) Az adózó és az adóhatóság e törvénynek és más törvényeknek megfelelıen gyakorolhatja jogait és teljesíti kötelezettségeit. Ha a törvény az adóhatóságot mérlegelésre jogosítja fel, azt csak a felhatalmazás céljának megfelelıen, a törvényes keretek között gyakorolhatja.
(3) Az adóhatóság minden ügyben megkülönböztetés nélkül, a törvényeknek megfelelıen köteles eljárni és intézkedni. (4) Ha nemzetközi szerzıdés másképp nem rendelkezik, a magánszemélyek adóügyeiben tilos állampolgárság szerint megkülönböztetést tenni. (5) Az adóhatóság az adózónak a törvények megtartásához szükséges tájékoztatást megadja, az adóbevallás, az adóbefizetés rendjét vele megismerteti, az adózót jogainak érvényesítésére figyelmezteti. Az adózó köteles a jogait jóhiszemően gyakorolni és elısegíteni az adóhatóság feladatainak végrehajtását. 7005/2006. (AEÉ 5.) APEH irányelv az egyes illetékszabályoknak az állami adóhatóság eljárása során való alkalmazásáról 7002/2005. (AEÉ 3.) APEH irányelv egyes illetékszabályoknak az állami adóhatóság eljárása során való alkalmazásáról (6) Az adóhatóság köteles méltányosan eljárni, és ha a törvényekben, illetve e törvényben meghatározott feltételek fennállnak, az adótartozást mérsékli, illetve fizetési könnyítést engedélyez. 7004/2006. (AEÉ 4.) APEH irányelv a méltányossági jogkör gyakorlásáról, az adómérséklésre és a fizetési könnyítés engedélyezésére irányuló kérelmek elbírálása során követendı eljárásról 7001/2005. (AEÉ 3.) APEH irányelv a méltányossági jogkör gyakorlásáról, az adómérséklésre és a fizetési könnyítés engedélyezésére irányuló kérelmek elbírálása során követendı eljárásról (7) A szerzıdést, ügyletet és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint kell minısíteni. Az érvénytelen szerzıdésnek vagy más jogügyletnek az adózás szempontjából annyiban van jelentısége, amennyiben gazdasági eredménye kimutatható. (8) A szokásos piaci ártól eltérı szerzıdési feltételeket alkalmazó kapcsolt vállalkozások ügyleteit adózási szempontból a szokásos piaci ár alapulvételével kell minısíteni. Nem alkalmazható e rendelkezés, ha a kapcsolt vállalkozások magatartása megfelel a független felektıl az adott esetben elvárható piaci magatartásnak. (9) Az adókötelezettséget nem befolyásolja az, hogy a magatartás (cselekmény, mulasztás) törvényi rendelkezésbe ütközik, vagy sérti a jó erkölcsöt. Az adózás és adóztatás során kialakított alapelvek kiállták az idı próbáját, hiszen az elmúlt 13 évben nem módosultak, csak újakkal egészültek ki. A módosítás az Alapelvek cím alatt a korábbi szabályozással egyezıen a törvény célját és néhány speciális elvet emel ki, amelyek áthatják, meghatározzák az adózás egész, a törvényben rendezett folyamatát. A törvény szerint szükségtelen az általános jogalkalmazási elvek és követelmények szabályozása, mint például a jogorvoslathoz való jog, az anyanyelv használatának joga vagy a gyors eljárás követelménye. Az államigazgatási eljárás általános szabályai (a továbbiakban: Áe.) ezeket az adóügyekben is megfelelıen rendezik, mivel az Áe. szabályait - ha szőkebb körben is - háttérszabályként a jövıben is alkalmazni kell az adóügyekben. A törvény ezért csak olyan jellegő elveket tartalmaz bevezetı rendelkezései között, amelyek az adózási folyamat valamennyi szakaszában érvényesítendı követelményt fogalmaznak meg. Jellegük szerint egyes alkotmányos jelentıségő és más általános jogelvek az adózás területén sajátos, speciális vonásokat is mutatnak. Természetesen alapelv jellegő rendelkezéseket nemcsak a bevezetı rendelkezések tartalmaznak, hiszen a törvény számos más rendelkezése is garanciális jelentıségő, mint például az adótitokra vonatkozó szabályok. A törvény elsıdlegesen az adózó és az adóhatóságok kapcsolatrendszerét szabályozza. A jogállamiság követelményeinek megfelelıen e viszonyokat teljes körően és egyértelmően szabályozottá kell tenni az eljárási normák tekintetében is. A viszonylag részletes szabályozás csak látszólag bürokratikus, az valójában a törvényes adóztatás és adózás alapfeltétele. Az adózás természeténél fogva beavatkozás a természetes személyek és szervezeteik autonómiájába, annak sajátos, törvénnyel szabályozott korlátozása. Az adózó garanciális érdeke is azt kívánja, hogy ez az intervenció ne történhessen szabályozatlanul, parttalanul. A magánszemélyek, jogi személyek és egyéb szervezetek érdekeit tehát nem az életviszonyok szabályozatlanul hagyása vagy csak töredékes keretszabályozása szolgálja, hanem az, ha törvény rögzíti az adózók és az adóhatóság teendıit, cselekvési lehetıségeit és annak hatásait. Természetesen az adózót terhelı fizetési és más kötelezettségek a jövıben is domináns elemét jelentik az adózói magatartás-szabályozásának. Ezzel egyidejőleg azonban a törvény az
adózói jogokat is rögzíti, továbbá a hatósági beavatkozás törvényes lehetıségeivel, eszközeinek pontos szabályozásával is védi, erısíti az adózó helyzetét az adóügyi viszonyokban. A jogok és kötelességek kölcsönössége más jellegő, mint a szerzıdéses jogviszonyokban, mégis az adóhatóságok és az adózók kapcsolata e jogokra és kötelességekre tekintettel törvényesen rendezett. Az adózás rendjének egyidejőleg két követelményt kell kielégítenie: a törvényességet és az adóztatás eredményességét. Az egyensúlyt úgy kell megteremteni, hogy az államháztartás mőködésének feltételei az adózókat védı garanciák sérelme nélkül teljesülhessenek. Nyilvánvaló, hogy amennyiben kisebb vagy nagyobb adózói csoportok - az ellenırzés lehetısége nélkül - kivonhatják magukat a közteherviselés alkotmányos kötelezettsége alól, akkor e terheket a társadalom más adózói csoportjai lesznek kénytelenek viselni. Egyfelıl tehát védeni kell a privát szférát, másfelıl olyan eszközöket kell az adóhatóságok kezébe adni, amellyel feltárhatják az adórövidítést. A törvény egyik fı célkitőzése, hogy a különbözı típusú adóügyekben a szabályozás egységes elvek szerint történjék. Figyelemmel azonban az egyes adóhatóságok elıtt folyó különbözı típusú, funkciójú adó-, illetékés költségvetési támogatási ügyek sokféleségére, a rendezés egységesítésének igénye nem jelentheti a szabályok uniformizáltságát. A rendeltetésszerő joggyakorlás nemcsak a szerzıdéses kapcsolatokban, hanem az adózás során is követelmény. Az adójogviszonyok alanyai az egyes törvényi rendelkezések adta lehetıségekkel azok céljának, funkciójának megfelelıen élhetnek, azaz az adójogviszonyban is tilos a joggal való visszaélés. A rendeltetésszerő joggyakorlás nevesített esetét említi a törvény a mérlegelés kapcsán. A törvény általánosságban szőkíti az adóhatósági mérlegelés - a korábbiakban gyakran parttalan - lehetıségét. Ugyanakkor az adóhatósági mérlegelési jogkör teljes kizárása az adózás arányosságának és méltányosságának tömeges megsértését eredményezné. A törvény általános követelményként fogalmazza meg, hogy a mérlegelési jogkörben eljárva a hatóságnak mindig a felhatalmazás céljára figyelemmel és a törvényes lehetıségek határain belül kell eljárnia. Lényegében a rendeltetésszerő joggyakorlás sajátos esetét, a jogegyenlıség adózási vetületét rendezi a törvény, amikor megtiltja az „elınyös” és „hátrányos” megkülönböztetést. Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy a jogalkalmazó szerv a jövıben a törvényes feltételek megléte esetén nem engedélyezhet például fizetési halasztást egyedi esetekben, hanem azt, hogy eljárása és intézkedése során egységes mércét kell alkalmaznia. Az Alkotmány az alapvetı jogok körében rendezi az állampolgárok jogegyenlıségét. A modern adórendszerek azonban - a zárt gazdaságokat kivéve - az adózók jogait és kötelességeit nem az állampolgársághoz, hanem más elvekhez, leggyakrabban az illetıséghez igazítják. A nemzetközi adóegyezmények rendszere is rendszerint ezeket az elveket követi, és az állampolgárságnak csak a legritkább esetben van közvetlen szerepe az adókötelezettség alakulásában. Mindezekre tekintettel alkotmányos jelentıségőnek tekinthetı az állampolgárság szerinti megkülönböztetés tilalma. E rendelkezés gyakorlati jelentısége - többek között - a hazánkban letelepedett sok ezer nem magyar állampolgár adójogi helyzetének rendezése is. Az ügyfelek tájékoztatásának az Áe.-ben említett általános elvét a törvény részletesebben szabályozza. Meghatározza az adóhatóság kitanítási kötelezettségének terjedelmét is. Az adóhatóság segítségére az adózóknak leggyakrabban az adóbevallások és befizetések kapcsán van szüksége. Különösen a gazdasági tevékenységet önállóan nem végzı adózók egy része a hatóságok közremőködése nélkül nehezen lenne képes maradéktalanul eleget tenni a törvényesen elıírt kötelezettségeknek. Az adóhatóságot figyelmeztetési kötelezettség is terheli azért, hogy az adózó az ıt megilletı jogoktól ne essen el (például adókedvezmény). Ugyanakkor a tájékoztatási kötelezettség nem korlátlan. Természetesen az adóhatóság nem adótanácsadó intézmény. Így nem kell felhívnia a figyelmet a legális adókikerülési lehetıségekre. A jóhiszemő joggyakorlás és a közremőködés nemcsak az adóhatóságokat, hanem az adózókat is terhelı kötelesség. E szabály gyakorlati jelentısége különösen az ellenırzés és a tényállás tisztázása, a bizonyítás során kiemelkedı. Az adózás egyenlısége és arányossága elveinek maradéktalan érvényesülése mellett is az egyes ügyekben méltánytalan helyzet alakulhat ki. Az ilyen esetek a közteherviselés arányosságának elvét sértik, a konfliktus feloldását szolgálja a méltányos eljárás lehetısége és egyben kötelezettsége. A méltányos eljárás követelménye tehát végsı soron az Alkotmányból levezethetı garanciális célú rendelkezés (például a létminimum védelmezése). A méltányosság ezen túlmenıen azt is jelenti, hogy az adóhatóságok eljárását akkor is a méltányos joggyakorlás jellemzi, ha az adózó helytelenül járt el, valamely törvényesen elıírt kötelezettségét megsértette.
A szerzıdési szabadság elve alapján a polgári jogviszonyok többségében a felek szerzıdéses kapcsolataikat és más ügyleteiket saját elhatározásuknak megfelelıen alakíthatják. A szerzıdések és más ügyletek valódi tartalmára való utalás a törvényben kizárólag az adózás kötelezı, eltérést nem engedı szabályaival való összhang megteremtését célozza. E rendelkezés a már korábban említett joggal való visszaélés tilalmának érvényesítését is szolgálja. Az alapelv jellegő rendelkezések között a törvény az ún. gazdasági szemléletmód érvényesítését rendeli el az adóügyekben, ugyancsak nemzetközi tapasztalatok alapján. Az érvénytelen szerzıdések az érvénytelenség egyéb következményeitıl függetlenül olyan gazdasági eredménnyel járhatnak, amelyek „adózatlanul maradása” a jogszerően eljáró adózókkal szemben indokolatlan elınyt biztosítana. A fejlett országok joggyakorlata különösen a nyolcvanas évektıl különbözı eszközökkel törekszik az adókikerülés korlátozására, megnehezítésére, az adókijátszás lehetıségének visszaszorítására. A törvény az adózás valamennyi területére kiterjedıen írja elı, hogy a kapcsolt vállalkozások szokásos piaci ártól eltérı szerzıdéseit az adókonzekvenciák szempontjából miként kell minısíteni. A jogszabályok a tényleges forgalmi értékviszonyoktól eltérı árak alkalmazásával adóelınyökre törekvı vállalkozások helyzetét igyekeznek megnehezíteni azáltal, hogy különbözı eszközökkel korlátozzák e törekvéseket. Ilyen eszközöket már hazai törvényhozásunk is alkalmaz évek óta. Különösen a nem független felek esetében tartalmaznak egyes adótörvények az ún. belsı elszámoló árak (transzferárak) alkalmazása esetén speciális rendelkezéseket. A törvény az egyes adótörvények jogalkotási tapasztalatainak általánosítására törekszik azért, hogy ne csak egyes adók tekintetében tartalmazzon a transzferárak visszaszorítására rendelkezéseket az adótörvény. Természetesen különbözı szerzıdéskötési „praktikákkal” nem kizárólag kapcsolt vállalkozások élhetnek adófizetési kötelezettségük minimalizálása érdekében, ugyanakkor a jogbiztonság követelményére tekintettel általános érvénnyel nem kívánatos a szerzıdési szabadság korlátozása, azaz független vállalkozások szerzıdései esetében sem az adóhatóságok, sem más szervezetek nem kaphatnak általános felhatalmazást arra, hogy a piaci ártól eltérı szerzıdési feltételek esetén beavatkozhassanak. Az adózási alapelvek szerint az illegális, továbbá - a Polgári Törvénykönyvben alkalmazott formulát átvéve - a jó erkölcsöt sértı cselekmények révén elért anyagi elıny is adóztatható. Természetesen ezek az ügyletek rendszerint semmisek, ugyanakkor nem lehet kizárni annak lehetıségét, hogy az ilyen ügyletek gazdasági eredménye ennek ellenére kimutatható. Érvénytelenség esetére a törvény 1. § (7) bekezdése tartalmaz szabályt, ugyanakkor más országok törvényhozási tapasztalatait is figyelembe véve célszerő az egyéb esetekre is rögzíteni az adófizetés kötelezettségét. KGD2006. 86. Adóelıny, adókedvezmény alkalmazása esetén a bizonyítási kötelezettség az azt igénybe vevı adózót terheli. A magánszemélyek adóztatásának alapja az a jövedelem is, amelyhez a jogszabályba ütközı módon ténylegesen hozzájutott (2003. évi XCII. törvény 1. §, 1995. évi CXVII. törvény 1. §, 7. §, 10. §, 24. §). 2. § (1) Az adójogviszonyokban a jogokat rendeltetésszerően kell gyakorolni. Az adótörvények alkalmazásában nem minısül rendeltetésszerő joggyakorlásnak az olyan szerzıdés vagy más jogügylet, amelynek célja az adótörvényben foglalt rendelkezések megkerülése. (2) Az (1) bekezdés szerinti esetekben az adóhatóság az adót az összes körülményre, különösen a rendeltetésszerő joggyakorlás esetén irányadó adófizetési kötelezettségre figyelemmel - ha az adó alapja így nem állapítható meg, becsléssel - állapítja meg. A kilencvenes években egyre gyakoribbá váltak azok a nyilvánvalóan adórövidítési vagy adómegkerülési célból létrehozott szerzıdési konstrukciók, amelyek mőködésének egyetlen ésszerő magyarázata az elérhetı adónyereség. Elıfordultak olyan esetek is, amikor a létrehozott ügyletek az egyes adótörvények vélt vagy valódi szabályozási hézagainak kihasználásával a befizetések ellenében annak többszörösét kínálták adóelınyként. Ezeknek az akcióknak a kárvallottja a költségvetés volt, az elszenvedett veszteségek nagyságrendje pedig több milliárd forintra tehetı. Az egyes adótörvények a kiskapukat saját szabályozási tárgykörükre szőkítve igyekeznek különbözı alapelvek megállapításával bezárni. A törvény elvi éllel mondja ki ezért a rendeltetésszerő joggyakorlás kötelezettségét az adójogviszonyokban is. A rendeltetésszerő joggyakorlás kötelezettségének gyökerei a polgári jogban találhatók, de ennek az elvnek a kiterjesztése az adójogra összhangban áll általános jogelveinkkel. Ez a kötelezettség közel áll a jóhiszemő joggyakorláshoz, ugyanakkor ez a kötelezettség a deklaráción túl regulatív jellegő is. A törvény az adójogban is intézményesíti a nem rendeltetésszerő joggyakorlás tilalmát, de ahhoz a polgári jogi érvénytelenségtıl eltérı jogkövetkezményt főz. Ez a rendelkezés nem tiltja meg általánosságban a legális eszközökre szorítkozó adókikerülést, annak speciális esetét tekinti ellentétesnek a jog társadalmi rendeltetésével. Rendeltetésellenes joggyakorlásnak azt az esetet minısíti a törvény, amikor a szerzıdés vagy más jogügylet létrehozásának célja nem a piacon
elérhetı gazdasági elıny, hanem kizárólag vagy döntıen a kölcsönös vagy egyoldalú adómegtakarítás, és közvetve az államháztartás valamely alrendszerének okozott kár. Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy ebben az esetben nem az adójogi norma céljára hivatkozik az adóhatóság, hanem az adózó vagy adózók valódi célja alapján kap lehetıséget a beavatkozásra. Az ilyen szerzıdések nem feltétlenül színlelt vagy leplezett ügyletek, hiszen valódi szerzıdési akarat is állhat ezek mögött, azonban az ügylet valódi célja az adómegkerülés. Természetesen nincsen helye a beavatkozásnak, ha a jogügylethez kapcsolódó adóelıny a jogügyletnek csak egyik célja, s amellett más gazdasági indokok is szerepet kapnak. Így például a rendeltetésszerő joggyakorlás követelménye nem sérül, ha az adózó olyan tevékenységet végez, amelyhez az adótörvény adómentességet vagy adókedvezményt nyújt. Az adókikerülési célú adóelıny igénybevétele esetén a jogosulatlan elıny figyelmen kívül hagyásával kell az adót megállapítani, szükség esetén a becslés szabályainak alkalmazásával. Ez azt jelenti, hogy az adóhatóság ilyen esetekre sem kap általános felhatalmazást az adóbecslés valamelyik formájának alkalmazására. Az adóhatóság mőködése, az adóztatás a valódi bevételi-jövedelmi viszonyoknak megfelelı adóalap és adó megállapítására irányul. Amennyiben a körülményekbıl a tényleges adófizetési kötelezettség pontosan megállapítható, akkor nincsen szükség a becslés módszereinek alkalmazására (pl. adókedvezmény jogosulatlan igénybevétele). Gyakoriak azonban azok az esetek, amelyekben a nyilvántartások alkalmatlanok a rendeltetésszerő joggyakorlás esetén fizetendı adó alapjának, s így az adó megállapítására. A törvény ezekre az esetekre a becslés eddig hatályos szabályainak alkalmazását rendeli. Az adózás rendjének alapelvei az adózás általános zsinórmércéjét képezik, amelyhez képest egyes adótörvények tartalmazhatnak speciális szabályokat. A személyi jövedelemadó az új alapelvhez képest eltérı szabályt tartalmaz, amely „erısebb” az általános szabályoknál. E rendelkezés szerint a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni a jogerıs bírói ítélettel megállapított, bőncselekmény révén szerzett vagyoni értéket, ha azt ténylegesen elvonták.
A törvény hatálya 3. § (1) A Magyar Köztársaság területén a) székhellyel, telephellyel rendelkezı vagy egyébként gazdasági (termelı, szolgáltató, üzemi, üzleti) tevékenységet folytató jogi személy, b) lakóhellyel, szokásos tartózkodási hellyel rendelkezı vagy egyébként itt tartózkodó magánszemély, c) vagyonnal rendelkezı vagy bevételt, jövedelmet (nyereséget) elérı magánszemély, jogi személy és egyéb szervezet, d) közigazgatási hatósági vagy bírósági eljárásban résztvevı személy (a)-d) pontok a továbbiakban együtt: személy) adózásának és költségvetési támogatásának rendjére e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni. (2) Ha törvény másként nem rendelkezik a vámszabad területre is e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni. (3) A törvény hatálya kiterjed az Európai Közösség tagállamainak területén székhellyel, telephellyel, állandó lakóhellyel, szokásos tartózkodási hellyel nem rendelkezı, az általános forgalmi adóról szóló törvényben meghatározott elektronikus szolgáltatást nyújtó olyan adóalanyra, aki (amely) a szolgáltatást az Európai Közösség valamely tagállamának területén székhellyel, állandó lakóhellyel, szokásos tartózkodási hellyel rendelkezı, adóalanynak nem minısülı személynek nyújtja, feltéve, hogy az állami adóhatóságnál elektronikus úton bejelentkezik (a továbbiakban: Európai Közösség tagállamában illetıséggel nem bíró adózó). Az Európai Tanács 2002/38/EK számú irányelve az adóadminisztráció egyszerősítésére kötelezi a tagállamokat az olyan általános forgalmi adó alanyok vonatkozásában, akik (amelyek) a tagállamok területén kívülrıl az általános forgalmi adó alanyának nem minısülı személynek nyújtanak elektronikus szolgáltatást. Ezek az adóalanyok az irányelv rendelkezéseinek értelmében egyetlen, a választásuk szerinti tagállam adóhatóságánál elektronikus úton teljesítik - az eddig az egyes tagállamok irányában külön-külön fennálló bejelentési- és adóbevallási kötelezettségüket. E személyi körre terjeszti ki a törvény 1. §-a az adózás rendjérıl szóló törvény hatályát. 4. § (1) E törvény hatálya kiterjed a) az adóval, a járulékkal, az illetékkel összefüggı, a központi költségvetés, az elkülönített állami pénzalap, a Nyugdíjbiztosítási Alap, az Egészségbiztosítási Alap vagy az önkormányzat javára teljesítendı, törvényen alapuló kötelezı befizetésre (a továbbiakban együtt: adó), b) a központi költségvetés, az elkülönített állami pénzalap terhére törvényben, kormányrendeletben vagy miniszteri rendeletben meghatározott feltételek alapján juttatott támogatásra (a továbbiakban együtt: költségvetési támogatás),
c) az e befizetésekkel és költségvetési támogatásokkal kapcsolatos eljárásra, ha annak megállapítása, beszedése, végrehajtása, visszatérítése, kiutalása vagy ellenırzése az adóhatóság hatáskörébe tartozik (az a)-c) pont szerinti tevékenység a továbbiakban együtt: adózás). (2) A végrehajtás és az ezzel összefüggı nyilvántartás tekintetében e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni azokra a köztartozásokra, továbbá igazgatási és bírósági szolgáltatás díjaira, amelyekre törvény az adók módjára való behajtást rendeli el (adók módjára behajtandó köztartozás).
2/2005. Közigazgatási és Polgári jogegységi határozat a parkolási díj (pótdíj) bíróság elıtti érvényesíthetıségérıl (3) Ha e törvény másként nem rendelkezik, a) az adóelıleg, továbbá a bírság, a pótlék és a költség tekintetében az adóra, b) az adó-visszaigénylés és az adó-visszatérítés tekintetében a költségvetési támogatásra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. BH2005. 193. A gyermekgondozási segély mellett járó jövedelempótlék folyósításának elévülésére az adóigazgatási szabályok nem alkalmazhatók, mert a jövedelempótlék nem költségvetési támogatás, hanem szociális ellátás [1998. évi LXXXIV. tv. 38. §; 152/2003. (IX. 23.) Korm. r. 1. §, 3. §; 2003. évi XCII. tv. 4. §; 1993. évi III. tv.]. (4) E törvény hatálya nem terjed ki a társadalombiztosítási ellátásokra, valamint a közösségi vámjog végrehajtásáról szóló törvény hatálya alá tartozó kötelezı befizetésekre (adó, illeték, díj, hozzájárulás, költség, bírság, kamat), ha azok megállapítása, beszedése, végrehajtása, visszatérítése, kiutalása vagy ellenırzése a vámhatóság hatáskörébe tartozik. A vámtartozásra e törvényt az adóhatóság által a költségvetési támogatás vonatkozásában gyakorolható visszatartási jog tekintetében azonban alkalmazni kell. 5. § (1) Ha e törvény vagy adót, adófizetési kötelezettséget, költségvetési támogatást megállapító törvény másként nem rendelkezik, az adóügyekben - a (2) bekezdésben meghatározott kivételekkel - a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény rendelkezéseit kell alkalmazni. (2) Adóügyekben nem kell alkalmazni a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény a) 29. §-át, 36. § (2)-(4) bekezdését, 112. §-át és 113. §-át, 169. §-át és VIII. fejezetét a 128. § kivételével, b) a kiskorú adózókra vonatkozó határidı számítási szabályait. (3) Adóügyben elektronikus ügyintézésre akkor van lehetıség, ha azt jogszabály az ügy típusának megjelölésével megengedi. Ez esetben a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény elektronikus ügyintézésre vonatkozó rendelkezéseit a külön jogszabályban meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni. (4) E törvénytıl eltérni az (1) bekezdésben foglaltakon túl az Európai Unió kötelezı jogi aktusa, törvénnyel, kormányrendelettel kihirdetett nemzetközi szerzıdés vagy viszonosság alapján lehet. A viszonosság kérdésében az adópolitikáért felelıs miniszter és a külpolitikáért felelıs miniszter együttes állásfoglalása az irányadó.
II. Fejezet AZ ADÓZÓ ÉS AZ ADÓHATÓSÁGOK Az adózó 6. § (1) Adózó az a személy, akinek adókötelezettségét, adófizetési kötelezettségét, adót, költségvetési támogatást megállapító törvény vagy e törvény írja elı. (2) Nem minısül adózónak a kizárólag az adó megfizetésére kötelezett személy [35. § (2) bek.]. A kizárólag az adó megfizetésére kötelezett személy is gyakorolhatja a törvény szerint az adózót megilletı jogokat. (3) Törvény eltérı rendelkezése hiányában a jogutód adózót megilletik mindazon jogok, amelyek a jogelıdöt megillették, továbbá teljesíti a jogelıd által nem teljesített kötelezettségeket. Több jogutód esetén a jogelıd kötelezettségeit a jogutódok vagyonarányosan teljesítik, teljesítés hiányában pedig a jogelıd tartozásáért egyetemlegesen felelnek, a költségvetési támogatásra - eltérı megállapodás hiányában - vagyonarányosan jogosultak.
61/2006. Számviteli kérdés Társaságunk január 1-jén egy ingatlan tulajdonosa volt, amelyre az önkormányzat építményadót vetett ki. Társaságunk azonban évközben beolvadás révén megszőnik, így felmerült a kérdés, az egész évre kivetett adót hogyan kell megosztani társaságunk és a jogutód között? A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény 12. §-ának (1) bekezdése értelmében fıszabály szerint az építményadó alanya az év egészében az, aki az építmény tulajdonosa a naptári év elsı napján, az adót pedig az adó alanyának kell megfizetni. A kérdés szerint beolvadás révén megszőnik az a társaság, amely a naptári év elsı napján az ingatlan tulajdonjogával rendelkezett. Ilyenkor az adózás rendjérıl szóló 2003. évi XCII. törvény 6. §-ának (3) bekezdésében foglalt elıírást kell figyelembe venni, amely szerint átalakulás esetén a jogutód teljesíti a jogelıd által nem teljesített kötelezettségeket. Erre tekintettel az önkormányzati adóhatóság határozata alapján a beolvadó társaságnak az egész évre fizetendı építményadó összegét ki kell mutatnia kötelezettségként. A kötelezettséggel szemben elszámolt ráfordításból azonban indokolt az átalakulás idıpontját követı idıszakra esı részt idıbelileg elhatárolni, mivel - az összemérés elvébıl adódóan - azt már az átalakulással létrejövı (átvevı) társaság számolja el ráfordításként. [2003. évi XCII. törvény 6. § (3)]
Az adózó képviselete 7. § (1) Magánszemélyt az adóhatóság elıtt - ha nem kíván személyesen eljárni - törvényes képviselıje, képviseleti jogosultságát igazoló ügyvéd, ügyvédi iroda, európai közösségi jogász, adószakértı, okleveles adószakértı, adótanácsadó, könyvelı, számviteli, könyvviteli szolgáltatásra vagy adótanácsadásra jogosult gazdasági társaság alkalmazottja, tagja, közokiratban vagy teljes bizonyító erejő magánokiratban foglalt eseti meghatalmazás, megbízás alapján más nagykorú személy képviselheti. Az egyéni vállalkozó magánszemélyt az adóhatóság elıtt a képviseleti jogosultságát igazoló nagykorú alkalmazottja is képviselheti. (2) Jogi személyt és jogi személyiséggel nem rendelkezı egyéb szervezetet az adóhatóság elıtt a rá vonatkozó szabályok szerint képviseleti joggal rendelkezı személy, a képviseleti jogosultságát igazoló nagykorú alkalmazott, jogtanácsos, továbbá ügyvéd, ügyvédi iroda, európai közösségi jogász, adószakértı, okleveles adószakértı, adótanácsadó, könyvelı, számviteli, könyvviteli szolgáltatásra vagy adótanácsadásra jogosult gazdasági társaság, illetıleg egyéb szervezet alkalmazottja, tagja képviselheti. (3) Amennyiben az adózó a képviselet ellátására állandó meghatalmazást vagy megbízást ad, és ezt az adóhatóságnak bejelenti, a bejelentett kötelezettségekkel kapcsolatban a meghatalmazás, megbízás idıtartama alatt a meghatalmazott, megbízott által elkövetett jogsértés miatt megállapított mulasztási bírság - a számviteli, könyvviteli szolgáltatásra vagy adótanácsadásra jogosult gazdasági társaság, illetıleg egyéb szervezet alkalmazottja, tagja, valamint a képviseleti jogosultságát igazoló nagykorú alkalmazottja kivételével - a képviselıt terheli. Ha az adózó állandó meghatalmazottja olyan gazdasági társaság, illetıleg egyéb szervezet alkalmazottja, tagja, amely számviteli, könyvviteli szolgáltatásra vagy adótanácsadásra jogosult, a mulasztási bírságot a gazdasági társasággal, illetıleg egyéb szervezettel szemben kell megállapítani. Ha az adózó képviseletét ugyanazon bejelentett kötelezettség tekintetében több állandó meghatalmazott, megbízott látja el, a mulasztási bírság az állandó meghatalmazottakat, megbízottakat egyetemlegesen terheli. Az állandó meghatalmazottal, megbízottal szemben mulasztási bírság megállapításának nincs helye, ha a bejelentett kötelezettségek teljesítését megelızıen az adózó képviselıje az adóhatósághoz írásban bejelenti az állandó meghatalmazás, megbízás visszavonását, felmondását. A törvény módosítása által az ún. elvárt adónál lehetıvé válik a különbözı tagállamok társaságait érintı egyesülésekre, szétválásokra, eszközátruházásokra és részesedéscserékre alkalmazandó közös adózási rendszerrıl szóló, a Tanács 90/434/EGK irányelve elıírásainak történı megfelelés. A havi elektronikus bevallással kapcsolatos többletkiadások ellentételezéseként adókedvezményben részesülhetnek azok a vállalkozások, amelyeknek az éves árbevétele nem haladja meg a 4 millió forintot és azok a könyvelık, amelyeknél az árbevétel nem több 25 millió forintnál. Megtörténik az Európai Unió Bizottsága által a 20072013 évekre meghirdetett támogatás-politikának megfelelı elıírásokat tartalmazó fejlesztési adókedvezményre vonatkozó szabályok hatálybaléptetése 2007. január 1-jével. A törvény módosítását a különbözı tagállamok társaságait érintı egyesülésekre, szétválásokra, eszközátruházásokra és részesedéscserékre alkalmazandó közös adózási rendszerrıl szóló, a Tanács 90/434/EGK irányelve elıírásainak történı megfelelés indokolja. Ezen kívül egyszerősítést jelent az adózók számára az adóbevallás és megfizetés határidejének a társasági adóra elıírt idıponttal történı összhangba hozása.
Az általános forgalmi adó vonatkozásában a törvény kezeli a Bolgár Köztársaság és Románia 2007. január 1-jétıl az Európai Unióhoz történı csatlakozásából fakadó áfa feladatokat, továbbá a szállítói követelések faktorálással egybekötött engedményezésének, valamint a lakásszövetkezetek szövetkezeti tulajdonban lévı közös használatú - helyiségeinek használatát biztosító tevékenységének adójogi megítélésébıl eredı problémákat. Ennek megfelelıen az engedményezés tekintetében a törvény rendezi a jelenleg fennálló adóköteles és adómentes bevétel miatti megosztási kötelezettséget, a lakásszövetkezetek vonatkozásában pedig a jelenlegi adóköteles hasznosítást tárgyi adómentessé teszi. A törvény továbbá - a vonatkozó uniós elıírásoknak történı megfelelés érdekében - szőkíti a számla kötelezı adattartalmát. Az adózás rendjérıl szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) módosításának fı célja a jogalkalmazás megkönnyítése és az egységes jogértelmezés elısegítése. E célok megvalósítása érdekében bıvül az adóhatóság elıtti képviseletre jogosultak köre, pontosulnak az import adójogi megbízottra vonatkozó rendelkezések, illetıleg a törvény az elszámolási, nyilvántartási szabályokat kiegészíti a tagdíjbefizetések állami adóhatósághoz kerülése miatt. A járulék-nyilvántartás „naprakész” adatainak biztosítása érdekében a törvény a kifizetıket, munkáltatókat terhelı havi bevallás/adatszolgáltatás adattartalmát kiegészíti a havi bevallás benyújtására egyébként kötelezett adózó által foglalkoztatott alkalmi munkavállalók adataival. A fentieken túlmenıen a kettıs adóztatás elkerülése, a jogkövetı magatartás, illetıleg a jogbiztonság erısítése érdekében a törvény bevezeti a szokásos piaci ár meghatározására irányuló eljárást. A szerencsejáték szervezésérıl szóló 1991. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Szjtv.) módosítása szükséges egyrészrıl azért, mert az Szjtv.-ben nem jelenik meg az, hogy a szerencsejátékokkal kapcsolatos koncessziós eljárásokra a koncesszióról szóló 1991. évi XVI. törvényt (a továbbiakban: Konc. tv.) az Szjtv.ben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. Másrészrıl pedig módosításra szorul az Szjtv.-nek a bukmékeri rendszerő fogadásra és a lóversenyfogadásra vonatkozó néhány rendelkezése annak érdekében, hogy a Konc. tv. 10/A. §-a alapján megtörténhessen a hazai lóversenyzés helyzetének rendezése. Végül szükségessé teszi az Szjtv. módosítását a Szerencsejáték Felügyelet 2007. január 1-jével Adó- és Pénzügyi Ellenırzési Hivatalba (állami adóhatóság) történı olvadása is. Az Art. jelenleg hatályos képviseleti szabályai nem teszik lehetıvé, hogy egy gazdasági társaságnak nem minısülı, de számviteli, könyvviteli szolgáltatásra vagy adótanácsadásra jogosult egyéb szervezet alkalmazottja, vagy tagja ezen bekezdés szerinti képviseletet láthasson el az adóhatóság elıtt. A jogalkotó célja ezen bekezdés vonatkozásában semmiképpen sem lehetett az, hogy egy nem gazdasági társasági formában mőködı jogalanyt - mőködjön az bármilyen, akár szövetkezeti formában is - kizárjon az adóhatóság elıtti képviselet gyakorlásából. Az ilyen megkülönböztetés tétel a jogalkotó céljával ellentétes és diszkriminatív, ezért a képviseletre vonatkozó szabályok pontosulnak. (4) Mentesül a mulasztási bírság alól az adózó állandó meghatalmazottja vagy megbízottja, ha bizonyítja, hogy a bevallás, adatszolgáltatás tartalma az ı érdekkörén kívül esı okból hibás vagy hiányos, illetve a bevallási késedelem az ı érdekkörén kívül esı okra vezethetı vissza. 2006/91. Adózási kérdés állandó meghatalmazott/megbízott felelıssége Az adózás rendjérıl szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) módosításának fı célja az adóztatás, valamint az egyes, adóztatási területhez köthetı egyéb állami feladatokat ellátó szervezetek hatékonyságának növelése, korszerősítése, ami az adóztatás eszközeit meghatározó szabályok továbbfejlesztését, bizonyos hatáskörök és intézmények összevonását, átszervezését feltételezi. Ennek megfelelıen a jobb és gazdaságosabb adóztatás érdekében az adóhatóság szervezete regionálisan tagolt szervezetté alakul, megszőnnek az illetékhivatalok és a Szerencsejáték Felügyelet, feladataik átkerülnek az állami adóhatósághoz. A fekete gazdaság elleni küzdelem keretében a törvényben meghatározott esetekben és körülmények fennállása esetén 2006. szeptember 15-i hatálybalépéssel a törvény - elsısorban a fiktív adózók elleni hatékonyabb fellépés érdekében - új jogintézményként bevezeti az adószám alkalmazásának felfüggesztésével kapcsolatos eljárást. Az állami adóhatóság egyes területi szerveinek az illetékességi területén és az országhatáron átnyúló jelentıs adókockázatokat hordozó adózói magatartások kiszőrése és az ezekkel szembeni hatékonyabb fellépés biztosítása indokolja az APEH Közép-magyarországi Regionális Igazgatóságának külön jogkörrel történı felruházását. Ezért a módosítás a központi költségvetés, illetve az egyes elkülönített pénzalapok bevételi érdekei védelmében egy speciális ügycsoportra egy új - az APEH elnökének utasítására lefolytatandó ellenırzési formát honosít meg, a központosított ellenırzést.
Az adóigazgatás fejlesztése keretében kiemelkedı szerep jut a legális foglalkoztatás bıvítése, valamint a gazdaság kifehérítése érdekében az adóhatóság ellenırzési tevékenységének, ezen belül a becslés hatékonyságát növelı rendelkezések bevezetésének. A vámhatóság nyomozati jogkörének kiszélesítésével a vámhatóság nyomozhat minden, pénzügyi tárgyú bőncselekmény tekintetében. A fentieken túlmenıen a törvény egyértelmően rendezi az adóköteles tevékenységet folytató, egyablakos körbe nem tartozó adózó adózással összefüggı jogait és kötelezettségeit, illetıleg azok érvényesíthetıségének, illetıleg teljesítésének szabályait arra az esetre, ha a bejelentkezési kötelezettségét elmulasztotta vagy késve teljesítette; bıvíti a foglalkoztatók bejelentési kötelezettségét, valamint a kifizetıket, munkáltatókat terhelı havi bevallási, adatszolgáltatási kötelezettség adattartalmát, a kötelezettek körét. A törvény továbbá megteremti az összhangot az új gazdasági társaságokról szóló törvénnyel, az új cégtörvénnyel, illetıleg a csıdtörvény megújult szabályaival. Ennek keretében rendezi a záró bevallások benyújtási határidejét, az ehhez kapcsolódó ellenırzési határidıket, továbbá pontosítja a bejelentési szabályokat. Az Art. és a Ket. nem tiltja, hogy az adózó képviseletében ugyanazon eljárási cselekménynél több meghatalmazott járjon el. Az állandó meghatalmazottakat, megbízottakat terhelı közvetlen mulasztási bírság szabályozása körében azonban az Art. nem tartalmaz rendelkezést arra az esetre, ha az adózó képviseletét több állandó képviselı látja el és eljárásukkal kapcsolatban mulasztási bírság megállapítására kerül sor. A törvény módosító rendelkezése e hiányosság megszüntetése érdekében kimondja, hogy az ugyanazon kötelezettség teljesítésére bejelentett állandó meghatalmazottakkal, megbízottakkal szemben az adóhatóság a kötelezettség megszegése esetén a mulasztási bírságot egyetemlegesen állapítja meg. Az új rendelkezés nem alkalmazható, ha az adózó állandó meghatalmazottja a bejelentett kötelezettség tekintetében kizárólag egyetlen számviteli, könyvviteli szolgáltatásra vagy adótanácsadásra jogosult gazdasági társaság, melynek képviseletében a meghatalmazás, megbízás teljesítése során több alkalmazott/tag jár el, hiszen az adózónak ebben az esetben csak egy állandó meghatalmazottja van. Az Art. hatályos rendelkezése szerint az állandó meghatalmazott megbízott közvetlenül csak a megbízás, meghatalmazás idıtartama alatt elkövetett jogsértésekért bírságolható. Az Art. az adózó kötelezettségévé teszi, hogy az állandó megbízás visszavonását, felmondását haladéktalanul bejelentse az adóhatósághoz, továbbá kimondja, hogy a képviseleti jog megszőnése az adóhatósággal szemben az adóhatósághoz történı bejelentéstıl hatályos. Elıfordulhat azonban, hogy az állandó meghatalmazott a bejelentett kötelezettségét a képviseletet megalapozó jogviszony megszőnése miatt már nem teljesíti, az adózó a képviselet megszőnésérıl szóló bejelentést késedelmesen teszi meg és az adóhatóság az állandó képviselıvel szemben mulasztási bírságot állapít meg. A törvény ennek elkerülése érdekében kimondja, hogy az állandó képviselıvel szemben a mulasztási bírság kiszabásának nincs helye, ha az állandó képviselı a bejelentett kötelezettségek teljesítése elıtt bejelenti az adóhatóságnak a képviseleti jogot megalapozó jogviszony megszőnését. Az új rendelkezés az állandó képviselıt csak a közvetlen bírság alól mentesíti, azaz az Art. 7. § (6) bek. képviseleti jog megszőnésének hatályára vonatkozó szabályát nem érinti, tehát a képviseleti jog az adóhatóság elıtti eljárásban továbbra is az adózó bejelentése alapján szőnik meg. Az Art. 2006. január 2. napjától hatályos 7. § (4) bekezdése szerint az adózó állandó meghatalmazottja, megbízottja mentesül a közvetlenül vele szemben alkalmazható mulasztási bírság alól, ha bizonyítja, hogy a bevallás az ı érdekkörén kívül esı okból hibás vagy hiányos. Bevallási késedelem esetén az Art. 31. § (4) bekezdése a bevallás benyújtásában akadályozott adózó részére igazolási kérelem elıterjesztését teszi lehetıvé, mellyel az adózó a késedelmet okozó akadály valószínősítése esetén mentesül a - vele szemben a bevallási késedelem miatt alkalmazható - hátrányos jogkövetkezmény alól. Mivel az állandó meghatalmazott, megbízott az adózó eljárási jogait gyakorolja az adózó nevében, az Art. 31. § (4) bekezdésében hivatkozott igazolási kérelmet az adózó akadályoztatása esetén terjesztheti elı. Elıfordulhat azonban, hogy az adózó nem akadályozott - vagy akadályozott de igazolási kérelem benyújtását nem kívánja - és a késedelem az állandó meghatalmazott, megbízott érdekkörén kívül esı okra vezethetı vissza. Mindezekre tekintettel a törvény a közvetlenül az állandó megbízottal, meghatalmazottal szemben alkalmazható mulasztási bírság esetére a kimentı bizonyítás lehetıségét - a képviselı érdekkörén kívüli okra hivatkozással - a bevallási késedelemre is kiterjeszti. (5) (6) Az adózó az eseti, illetve az állandó meghatalmazás, megbízás visszavonását, felmondását haladéktalanul köteles bejelenteni az adóhatósághoz. A képviseleti jog megszőnése az adóhatósággal szemben az adóhatósághoz történı bejelentéstıl hatályos. (7)
8. § (1) A külföldi vállalkozás nevében és érdekében belföldi gazdasági tevékenységével összefüggésben adózási ügyvivıként kizárólag belföldi fióktelepe járhat el, ha a külföldi vállalkozás belföldi fióktelep alapítására köteles vagy egyébként ilyennel rendelkezik. 7010/2004. (AEÉ 1/2005.) APEH irányelv az adóhatóság elıtti képviseletrıl (2) Az adózási ügyvivı teljesíti a külföldi vállalkozás belföldi adókötelezettségeit, továbbá gyakorolja az adózót megilletı jogokat is. (3) Amennyiben a külföldi vállalkozás több fióktelepet létesít, az egyes fióktelepeken folytatott gazdasági tevékenységével összefüggı adókötelezettségeket a fióktelepek önállóan teljesítik, azonban olyan jognyilatkozatokat csak együttesen tehetnek meg, amelyek a külföldi vállalkozás más belföldi fióktelepeinek adózására is kihatnak. A külföldi székhelyő vállalkozások 1998. január 1-jétıl az erre vonatkozó kerettörvény alapján Magyarországon gazdasági tevékenységet a törvényben meghatározott kivételektıl eltekintve kizárólag a cégbíróságon is regisztrált fióktelep útján végezhet, illetıleg nem gazdasági tevékenység céljából kereskedelmi képviseletet hozhat létre. A fióktelep és a kereskedelmi képviselet a külföldi vállalkozást megtestesítı önálló szervezeti forma. Minthogy gazdasági tevékenységet fı szabályként csak a fióktelep útján végezhet a külföldi vállalkozás, a törvény a fióktelepet mint a külföldi székhelyő vállalkozás adózási ügyvivıjét határozza meg és egyszersmind azt is kimondja, hogy a külföldi vállalkozást a belföldi adókötelezettségeit illetıen a fióktelep testesíti meg, gyakorolja az adózói jogokat, illetıleg teljesíti az adókötelezettségeket. A fióktelepek önállóan alanyai az adójogviszonyoknak, de olyan jognyilatkozatot, amely egy külföldi vállalkozás több belföldi fióktelepére is kihat, csak együttesen tehetnek. 9. § (1) Az a külföldi vállalkozás, amely belföldi gazdasági tevékenységével összefüggésben gazdasági célú letelepedésre nem köteles, belföldi adókötelezettségeinek teljesítésére pénzügyi képviselıt bízhat meg. 7010/2004. (AEÉ 1/2005.) APEH irányelv az adóhatóság elıtti képviseletrıl 2004/10. Adózási kérdés pénzügyi képviselı adatbejelentése (2) Pénzügyi képviselı az a jogi személyiséggel rendelkezı gazdasági társaság lehet, melynek jegyzett tıkéje az 50 millió forintot eléri, vagy ennek megfelelı összegő bankgaranciával rendelkezik, továbbá az adóhatóságnál nyilvántartott adótartozása nincs. A pénzügyi képviselı a feltételek meglétét a képviselet elfogadásának bejelentésekor az adóhatóságnál igazolja. (3) A pénzügyi képviselı a külföldi vállalkozás képviseletére irányuló megbízás elfogadásától és a képviselet megszőnésétıl számított 15 napon belül az állami adóhatósághoz bejelenti a képviselet elfogadását, illetıleg megszőnését, a külföldi vállalkozás adatait, továbbá a külföldi vállalkozás adóügyeivel összefüggésben nyitott belföldi pénzforgalmi bankszámla számlaszámát. 2005/90. Adózási kérdés pénzforgalmi bankszámla meghatározása (4) Az adóhatóság a bejelentés alapján a külföldi vállalkozást és pénzügyi képviselıjét nyilvántartásba veszi és a külföldi vállalkozás számára adószámot állapít meg. (5) A pénzügyi képviselı a külföldi vállalkozás nevében teljesíti annak belföldi adókötelezettségeit, továbbá gyakorolja az adózót megilletı jogokat. A pénzügyi képviselet fennállása alatt a külföldi vállalkozás az adóhatóság elıtt személyesen vagy más képviselıje útján nem járhat el. (6) A külföldi vállalkozás adókötelezettségéért a külföldi vállalkozást és a pénzügyi képviselıt egyetemleges felelısség terheli. A képviselet megszőnése a külföldi vállalkozás adókötelezettségét nem érinti. (7) A pénzügyi képviselı a képviselt külföldi vállalkozás adóbevallási kötelezettségét elektronikus úton teljesíti. (8) A pénzügyi képviselı a képviselt külföldi vállalkozások adózással összefüggı iratait elkülönülten tartja nyilván. (9) Az adóhatóság a belföldön székhellyel, telephellyel nem rendelkezı külföldi vállalkozást megilletı adóvisszaigénylést, adó-visszatérítést a külföldi vállalkozás adóügyeivel összefüggésben nyitott belföldi pénzforgalmi bankszámla javára történı átutalással teljesíti. (10) Ha a képviselet azért szőnt meg, mert a külföldi vállalkozásnak megszőnt a Magyarországon végzett gazdasági tevékenysége, a pénzügyi képviselı a külföldi vállalkozás záróbevallását elkészíti. A pénzügyi képviselı az adózással összefüggı iratokat az adómegállapításhoz való jog elévüléséig megırzi.
Az Európai Unóhoz történı csatlakozással összefüggésben - figyelembe véve a 6. számú áfa irányelvben foglaltakat - egy új típusú képviseleti forma meghonosítására is sor kerül az adózásban. A tıke szabad áramlása alapelvéhez igazodóan meg kell teremteni a lehetıségét annak, hogy azok a külföldi vállalkozások, amelyek belföldi gazdasági tevékenységükkel összefüggésben gazdasági célú letelepedésre nem kötelezettek, olyan módon tudják végezni tevékenységüket, hogy az abból származó adókötelezettségüket könnyen tudják teljesíteni, ugyanakkor az adóhatóság számára az ezzel kapcsolatos feladatok a leghatékonyabban legyenek elvégezhetık. Az új típusú forma a pénzügyi képviselet, amelyet külön jogszabály alapján az elıírt feltételeknek megfelelı pénzügyi képviselı láthat el. A pénzügyi képviselı alkalmazása - figyelemmel az Uniós elıírásokra - nem kötelezı. A pénzügyi képviselet ellátásához szükséges feltételek azt biztosítják, hogy a pénzügyi képviselet ne eredményezze az adókötelezettségek teljesítésének elmaradását. Éppen ezért szükséges, hogy a pénzügyi képviselı képviseleti jogosultságának bejelentésekor igazolja, hogy az elıírt feltételek fennállnak, azaz jegyzett tıkéje az 50 millió forintot eléri, vagy ennek megfelelı összegő bankgaranciával rendelkezik, továbbá az adóhatóságnál nyilvántartott adótartozása nincs. E feltételeknek a képviselet ellátásának idıtartama alatt a pénzügyi képviselınek folyamatosan meg kell felelnie. Amennyiben utóbb a feltételeket a pénzügyi képviselı nem teljesíti, az képviseleti jogának megszőnését eredményezi. A pénzügyi képviseletet ellátó képviselı számára lehetıség van több képviseleti megbízás ellátására, ehhez nem szükséges az, hogy megbízásonként rendelkezzen a képviselet ellátásához szükséges feltételekkel. A pénzügyi képviselı feladata, hogy a képviselt adózó adóügyeiben kizárólagos jogosultsággal eljárjon, az adókötelezettségeket (bevallás, adófizetés stb.) teljesítse. Ez fontos segítség a külföldi vállalkozásnak, ugyanakkor nem zárja ki annak felelısségét, mert a pénzügyi képviselıvel egyetemlegesen felel az adókötelezettségek teljesítéséért. Ennek indoka, hogy a szerzıdéses szabadság elvébıl következıen a külföldi vállalkozás maga választhatja meg a pénzügyi képviselıjét, a képviseletet pedig a pénzügyi képviselı azoknak az ismereteknek a birtokában vállalhatja el, amelyekkel a külföldi vállalkozással kapcsolatban rendelkezik. Amennyiben a felek a képviselet ellátása, illetıleg a képviselı kiválasztása során nem jártak el kellı gondossággal, az ebbıl eredı hátrányok nem háríthatók át a költségvetésre, ez pedig az egyetemleges felelısség kimondásával biztosítható. A pénzügyi képviselıvel és a képviselt külföldi vállalkozással kapcsolatos illetékességi szabályok elválnak egymástól. Ennek megfelelıen pénzügyi képviseletet bármelyik adóhatóság illetékességi területéhez tartozó adózó elláthat, azonban a képviselt külföldi vállalkozás tekintetében - az adóztatási és adóigazgatási feladatok hatékonyabb ellátása érdekében - az APEH Észak-budapesti Igazgatósága kizárólagos illetékességő hatóság. A pénzügyi képviselı ehhez az Igazgatósághoz köteles a megbízás elfogadásáról és a képviselet megszőnésérıl 15 napon belül bejelentést tenni. Annak érdekében, hogy az eljáró adóhatóság a pénzügyi képviselı, illetıleg a képviselt külföldi vállalkozás ellenırzését hatékonyan elvégezhesse, a pénzügyi képviselınek a képviselt külföldi vállalkozás adózással összefüggı iratait elkülönülten kell nyilvántartania. A pénzügyi képviselı a képviselet ellátása során minden képviselt külföldi vállalkozás számára belföldi bankszámlát köteles nyitni, mert így elkülönülten tudja kezelni a képviselt külföldi vállalkozás adókötelezettségeivel összefüggı pénzeszközöket.
Az adóhatóságok 10. § (1) Adóhatóságok: a) az állami adóhatóság, b) a vámhatóság, c) az önkormányzat jegyzıje (a továbbiakban: önkormányzati adóhatóság), d) (2) Az adóhatóság feladatkörében nyilvántartja az adózókat és azokat az adózónak nem minısülı személyeket, akiknek, amelyeknek jogát, kötelezettségét e törvény vagy adót, költségvetési támogatást megállapító törvény írja elı, az adót, a költségvetési támogatást, adó-visszatérítést, adó-visszaigénylést - ha törvény elıírja - megállapítja, az adót, az adók módjára behajtandó köztartozást beszedi, végrehajtja, az adókötelezettségek teljesítését ellenırzi, a költségvetési támogatást, az adó-visszaigénylést, az adó-visszatérítést kiutalja, és vezeti az adózók adószámláját. (3) Az adóhatóság a feladatkörébe tartozó adókötelezettségek érvényesítése és az ezekkel kapcsolatos adózói jogok érvényre juttatása érdekében kezdeményezi a befizetések és kiutalások teljesítéséhez szükséges számlák
megnyitását, közzéteszi azok számát, rendszeresíti a kötelezettségek teljesítéséhez szükséges nyomtatványokat és biztosítja az adóztatás feltételeit. (4) Az adóhatóságok a) a törvényben meghatározott feltételek szerint adatok, tények átadásával segítik egymás eredményes mőködését, az adózók és más, törvényben meghatározott szervezetek kötelezettségeinek teljesítését, b) együttmőködnek az Európai Közösség tagállamainak adóhatóságaival, az Európai Bizottság illetékes fıigazgatóságával, az Európai Közösség adózásra vonatkozó szabályainak érvényesítése érdekében. A módosítás a korábbi törvénnyel megegyezıen tételesen sorolja fel a különbözı típusú adóügyekben eljáró adóhatóságokat. Az Adó- és Pénzügyi Ellenırzési Hivatalon és szervein - a törvény szóhasználatában az állami adóhatóságon - kívül egyes adóügyekben a vámhatóságok, az illetékhivatalok valamint a helyi adóügyekben az önkormányzati adóhatóságok járnak el. Az adóhatóságok feladatkörébe tartozik az adó beszedése, behajtása, nyilvántartása, továbbá - az önadózással és adóbeszedéssel megállapított adók kivételével - az adó megállapítása (adókivetés, -kiszabás) is. Ezen kívül az adóhatóságok feladata a költségvetési támogatás, az adóvisszaigénylés és -visszatérítés kiutalása is. Az adóhatóságok látják el az adózással összefüggı ellenırzési feladatokat az adórövidítés, illetve a támogatás jogosulatlan igénybevételének megelızése, megakadályozása érdekében. Ennek keretében ellenırzi az anyagi és eljárási kötelezettségek törvényben elıírt teljesítését, ezek valamelyikének megsértése esetén, amennyiben szükséges, megindítja az adóigazgatási eljárást. A korábban hatályos szabályozás, miközben felsorolja a Magyar Köztársaságban adóhatósági feladatokat ellátó pénzügyi-igazgatási szerveket, ezek általánosságban megállapítható feladatait csak igen szők körben szabályozza. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az adóztatás során az adóhatóságokra háruló feladatok köre az adóztatás infrastruktúrájának biztosítása során az itt felsoroltaktól lényegesen szélesebb, mert az adóhatóságoknak kell kezdeményezniük az adófizetéshez elkerülhetetlen számlák megnyitását, azok számának közzétételét, illetıleg a nyomtatványok és más feltételek rendszeresítését és biztosítását. A különbözı típusú adóhatóságoknak a kötelezettségek ellenırzése során szükségképpen együtt kell mőködniük egymással a törvényben meghatározott információk átadásával, illetıleg az adózásban résztvevı más személyek joggyakorlását és kötelezettségteljesítését elı kell segíteniük. Az együttmőködési kötelezettség a teljes jogú tagság elnyerésének pillanatától kiterjed az Európai Unió adózással foglalkozó szervezetére, illetıleg a tagállami adóhatóságokra is. Ezt a kötelezettséget honosítja meg a törvényben a módosítás az adóhatóságokra vonatkozó általános rendelkezések kiegészítésével.
Az adóhatóságok felügyelete 11. § (1) Az adópolitikáért felelıs miniszter a) felügyeli az adóztatás törvényességét, ellenırzi az adóhatóságok irányítását, a törvények és más jogszabályok végrehajtását, b) meghatározza az állami adóhatóság fejlesztésének irányait, c) elıterjeszti a kormányhoz az adóigazgatás szervezeti rendszerére vonatkozó jogszabályok tervezetét, indítványozza a szervezeti változtatásokat, koordinálja a szervezeti rendszer egyes elemeinek együttmőködését, kezdeményezi az ezekre vonatkozó jogszabályok megalkotását, d) a törvényesség és szakszerőség ellenırzése érdekében az adóhatóságok vezetıitıl jelentéseket, beszámolókat kérhet, bármely adózó ügyérıl tájékoztatást kérhet, e) meghatározza az állami adóhatóság és a vámhatóság feladatai teljesítésének éves követelményeit, f) adóügyben megváltoztatja, megsemmisíti az állami adóhatóság vezetıjének, a vámhatóság vezetıjének és a közigazgatási hivatal jogszabálysértı határozatát (végzését), illetıleg a határozat, végzés meghozatalának törvénysértı mulasztása esetén az eljárás lefolytatására utasítja, g) az állami adóhatóság vezetıjének különösen az adóztatás mőködési feltételeinek kialakítása, szakszerő mőködtetése tekintetében iránymutatást, szükség esetén utasítást ad. (2) Az adópolitikáért felelıs miniszter az (1) bekezdés c), e) pontjában meghatározott hatáskörét nem ruházhatja át. Az adóztatásért, az adók beszedéséért a pénzügyminiszter felelıs. Ehhez a pénzügyminiszternek olyan jogosítvány-együttessel kell rendelkeznie, mely tényleges lehetıséget biztosít számára e feladat ellátására, az adóhatóságok és az adóztatás felelıs felügyeletére. A pénzügyminiszter és az adóigazgatás kapcsolatát korábban az Art. csak igen vázlatosan szabályozta. Az elızı év során elfogadott módosítással a törvény részleteiben szabályozza a pénzügyminiszternek, mint az adóztatásért felelıs személynek az adóigazgatás egészéhez, ezen belül a tárca által felügyelt két
adóhatósághoz (APEH, VPOP) főzıdı viszonyát. A különbözı jogterületeken elszórtan megtalálható szabályokból rekonstruálható vagy levezethetı pénzügyminiszteri jogosítvány-együttesnek egy törvényhelyben való összevonása megerısítette a felügyeleti jogkört és tartalmi többletet is hordoznak a szabályok, amennyiben a pénzügyminiszter jogosítványává válik a beszámolók és jelentések kérése mellett bármely adózó ügyérıl a tájékoztatás kérés lehetısége, az általa elıterjesztett törvények értelmezése kérdésében az adóhatóságokra nézve kötelezı iránymutatás kiadása, illetıleg az adóhatóságok teljesítménykövetelményeinek meghatározása.
Iratbetekintés 12. § (1) Az adózó, továbbá a 35. § (2) bekezdése szerint az adó megfizetésére kötelezett személy jogosult az adózásra vonatkozó iratok megismerésére. Minden olyan iratba betekinthet, arról másolatot készíthet vagy kérhet, amely jogainak érvényesítéséhez, kötelezettségeinek teljesítéséhez szükséges. (2) Korlátozható az iratbetekintés az adatszolgáltatásra vonatkozó iratok tekintetében az ellenırzés megkezdéséig, ha valószínősíthetı, hogy azok tartalmának megismerése a késıbbi ellenırzést meghiúsítaná. Az iratbetekintés korlátozásáról az adóhatóság végzéssel dönt. (3) Nem tekinthet be az adózó a) az adóhatóság, illetıleg a felettes szerv döntés-elıkészítéssel összefüggı belsı levelezésébe, b) a határozat (végzés) tervezetébe, c) a tanú vagy az eljárásban részt vevı más személy természetes személyazonosító adatait tartalmazó jegyzıkönyvbe (iratba), ha az adóhatóság ezen adatokat zártan kezeli, d) betekintési engedély hiányában az államtitkot vagy szolgálati titkot tartalmazó iratba, e) az iratnak azon részébe, amelynek megismerése a más személyre vonatkozó, adótitkot érintı rendelkezésbe ütközik, f) törvény által védett egyéb adatot tartalmazó iratba, ha azt az érintett adat védelmét szabályozó törvény kizárja. A Ket. elnevezésben is különbséget tesz az érdemi és eljárási kérdésekben hozott döntések között. Az elıbbieket határozatnak, az utóbbiakat végzésnek nevezi, ezáltal is kifejezésre juttatva a kétféle döntés közötti eltéréseket. A hatályos szabályozás értelmében az iratbetekintés korlátozásáról az adóhatóság határozatot hoz. Tekintettel arra, hogy az Art. átveszi a Ket. hatósági döntésekre vonatkozó differenciálását, ezért az iratbetekintés korlátozásáról - minthogy az nem minısül érdemi döntésnek - 2005. november 1-jétıl az adóhatóság a határozati forma helyett végzéssel dönt. Az adózónak jogai érvényesítéséhez, kötelezettségei teljesítéséhez szükséges lehet bármely, az adózására vonatkozó irat megismerése. E jog gyakorlása addig terjedhet, amíg más személyek adótitokhoz főzıdı érdekeit nem sérti, mert az iratnyilvánossághoz főzıdı érdekeknél erısebb a más személyek magán- és üzleti titkainak, személyiségi jogainak védelme. A gyakorlatban ez a korlát az adózó jogainak és kötelezettségeinek érvényesülését nem csorbítja, de az adótitokra vonatkozó szigorú rendelkezésekkel csak így teremthetı meg az összhang. A Ket. 68. § (2) bekezdése az Art. hatályos szabályaitól eltérıen szélesebb körben, illetıleg más tartalommal korlátozza az iratbetekintést. Ezt figyelembe véve a törvény szerint az Art. 2005. november 1jétıl taxatív módon felsorolja azokat a dokumentumokat, amelyek esetében az adózó iratbetekintési joga korlátozott.
Önellenırzési jog 13. § (1) Az adózó önadózás esetén jogosult az önellenırzésre, ha e törvény másként nem rendelkezik. A jogkövetkezmények alkalmazása során az önellenırzéssel esik egy tekintet alá, ha az adózó a bevallása elfogadásával kivetett adó utólagos módosítását kéri, adóbevallásának módosításával. APEH közlemény az önellenırzésipótlék-mentes önellenırzés, valamint az adókülönbözet késedelmipótlékmentes részletfizetési lehetıségérıl APEH közlemény a költségvetési kapcsolatok lebonyolításánál, a nemzetközi pénzforgalomban alkalmazandó új számlaszámokról
7001/2006. (AEÉ 3.) APEH irányelv az adóbevallás önellenırzéssel történı helyesbítésérıl szóló 7004/2004. (AEÉ 4.) APEH irányelv módosításáról (2) A jogkövetkezmények szempontjából önellenırzésnek minısül az is, ha az adatszolgáltatás alapján az állami adóhatóság által megállapított adó alapját, összegét érintı észrevételét az adózó a törvényben nyitva álló határidı leteltét követıen teszi meg. Az önadózás a törvényben meghatározott esetekben adózói kötelezettség, illetve a személyi jövedelemadózásban a munkáltatói, illetıleg adóhatósági adómegállapítás helyett választható adózási mód. Míg az önadózás adózói kötelezettség, addig az önellenırzés csak lehetıség, amellyel az adózó - ha saját korábbi jogsértését észleli - mentesül az adóhatóság által késıbb megállapított, súlyosabb jogkövetkezmények, az adóbírság, a késedelmi pótlék, a mulasztási bírság alól. Az önellenırzés, amelyhez önellenırzési pótlék kapcsolódik, a törvény szerint tehát nem kötelezettsége, hanem joga az adózónak. A törvény nem tesz különbséget az önadózó és az adókivetés útján adóztatott adózók között, a bevallás során elkövetett tévedéseiket az adómegállapítás módjától függetlenül helyesbíthetik. A jogkövetkezmények tekintetében is azonos helyzetbe hozza az adóbevallását önként módosító adózót az önadózóval. A törvény szerint az adóhatósági adómegállapítás során az adózónak lehetısége lesz az adóhatóság által meghatározott adókötelezettségekre észrevételt tenni. Amennyiben az adózó a törvényben elıírt határidıt követıen tesz észrevételt, mely alapján az adóhatósági megállapítást módosítani kell, az a jogkövetkezmények szempontjából önellenırzésnek minısül, azaz az adózó terhére történı módosítás önellenırzési pótlékfizetési kötelezettséget von maga után.
Az adókötelezettség 14. § (1) Az adózó az adó és a költségvetési támogatás megállapítása, megfizetése (kiutalása) érdekében köteles törvényben vagy e törvényben elıírt: a) bejelentésre, nyilatkozattételre, b) adómegállapításra, c) bevallásra, d) adófizetésre és adóelıleg fizetésére, e) bizonylat kiállítására és megırzésére, f) nyilvántartás vezetésére (könyvvezetésre), g) adatszolgáltatásra, h) adólevonásra, adóbeszedésre (az a)-h) pontban foglaltak együtt: adókötelezettség). (2) Az (1) bekezdés g) és h) pontjában megjelölt kötelezettség nem terjed ki a magánszemély adózóra akkor, ha nem vállalkozó, munkáltató, kifizetı vagy adóbeszedésre kötelezett. A törvény az adózót más kötelezettség alól is mentesítheti. (3) A költségvetési támogatásra az adózó csak azt követıen jogosult, ha eleget tesz a támogatással kapcsolatos bejelentési vagy bevallási, nyilatkozattételi, illetıleg megállapítási kötelezettségének. (4) Az adózó (1) bekezdésben említett kötelezettségeit a felszámoló a felszámolás kezdı idıpontjától teljesíti, továbbá gyakorolja az adózót megilletı jogokat. A felszámoló (felszámolóbiztos) által a felszámolás kezdı idıpontjától elkövetett jogsértés miatt megállapított mulasztási bírság a felszámolót terheli azzal, hogy a mulasztási bírság alól történı mentesülésre az állandó meghatalmazottra, megbízottra vonatkozó rendelkezést kell megfelelıen alkalmazni. Az 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) szerint a kijelölt felszámoló tevékenysége során az adós gazdálkodó szervezet képviseletében jár el, az Art. speciális rendelkezése alapján a felszámoló az Art. hatálya alá tartozó jogviszonyokban a felszámolás kezdı idıpontjától teljesíti a felszámolás alatt álló adózót terhelı adókötelezettségeket és gyakorolja az adózót megilletı jogokat. A felszámoló képviseleti minısége nem meghatalmazáson, megbízáson alapul, így a felszámoló (felszámolóbiztos) által e minıségében elkövetett jogsértések esetén az Art. 7. § (3) és (4) bekezdésében foglalt, az állandó meghatalmazott, megbízott közvetlen szankcionálására vonatkozó rendelkezésének a felszámolóval szemben történı alkalmazása vitatható volt. Ha a jogsértés a felszámoló érdekkörében felmerült okra vezethetı vissza, az adózóval szemben kiszabott mulasztási bírság a felszámoló jogsértı magatartásának befolyásolására alkalmatlan, másrészrıl a felszámoló adójogi kötelezettségszegése esetén a Cstv. által biztosított jogintézmények (kifogás, illetve a kötelezettségszegéssel okozott kárért való polgári jogi felelısség) sem nyújtanak hatékony védelmet. A felszámoló közvetlen bírságolásának bevezetése azért is indokolt, mert a tipikusan állandó
meghatalmazottként, megbízottként eljáró személyekhez hasonlóan a felszámoló speciális, az adózásra is kiterjedı szakértelemmel rendelkezik, továbbá a közvetlen adójogi szankció a felszámolási eljárások indokolatlan elhúzódása ellen is hat. Mindezekre tekintettel a törvény a felszámoló (felszámolóbiztos) által a felszámolás kezdı idıpontjától elkövetett jogsértés esetére elıírja, hogy a mulasztási bírságot a felszámolóval szemben kell kiszabni. A rendelkezés szövegezése alapján egyértelmő, hogy a bíróság végzésében kijelölt felszámoló gazdasági társaság által kinevezett, a felszámoló gazdasági társaság nevében munkaviszonya, megbízási jogviszonya vagy tagsági jogviszonya alapján eljáró felszámolóbiztos jogsértése esetén a mulasztási bírságot a felszámoló gazdasági társasággal szemben kell megállapítani. A felszámoló a módosító rendelkezés utaló szabálya alkalmazásával mentesül a mulasztási bírság alól, ha bizonyítja, hogy a bevallás tartalma az ı érdekkörén kívül esı okból hibás vagy hiányos, illetve a bevallási késedelem az ı érdekkörén kívül esı okra vezethetı vissza. A módosító rendelkezéshez kapcsolódó hatályba léptetı szabály szerint a közvetlen szankciót csak abban az esetben lehet alkalmazni, ha a felszámolást elrendelı jogerıs végzés közzétételére 2006. szeptember 15. napját követıen kerül sor. (5) A kockázati tıkealap adókötelezettségeit az alap kezelıje teljesíti, és gyakorolja az adózót megilletı jogokat is. (6) Az elıtársaságot terhelı, a cégbejegyzést követıen teljesítendı adókötelezettségeket a gazdasági társaság, egyesülés, szövetkezet, erdıbirtokossági társulat, közhasznú társaság és vízgazdálkodási társulat teljesíti, továbbá felel az elıtársaságként teljesített vagy teljesíteni elmulasztott kötelezettségekért, továbbá gyakorolja annak jogait. (7) Ha törvény másként nem rendelkezik, e törvény vagy adót, vámot, járulékot, költségvetési támogatást megállapító jogszabály alkalmazása során a gazdasági társaságra, egyesülésre, szövetkezetre, erdıbirtokossági társulatra, közhasznú társaságra és vízgazdálkodási társulatra vonatkozó rendelkezéseket annak elıtársaságára is alkalmazni kell. (8) Az ügyvéd és a szabadalmi ügyvivı mentesül tevékenységének szüneteltetése, a közjegyzı pedig mentesül a közjegyzıi szolgálata szünetelésének idıtartamához kötıdı adókötelezettségek teljesítése alól, ideértve a bankszámla-fenntartási kötelezettséget is. A tevékenységüket szüneteltetı ügyvédek 2003. január 1. elıtt - tekintettel arra, hogy tevékenységük az általános forgalmi adó tekintetében tárgyi mentes besorolás alá tartozott - évente egy alkalommal, a személyi jövedelemadó bevallásban nulla értéket megjelölve vallották be ügyvédi tevékenységbıl származó bevételüket. Az általános forgalmi adó szabályai 2003. január 1-jétıl az ügyvédi tevékenységet az áfa köteles körbe sorolták. A tevékenységet szüneteltetı ügyvédek számára indokolatlan többletterhet és kiadást jelent, hogy - a szabályváltozás következtében - a tevékenységük szüneteltetése ellenére az adóeljárásban elıírt adminisztrációs kötelezettségnek (pl. önálló pénzforgalmi bankszámla nyitása, nullás bevallás beadása) kell eleget tenniük. Mivel sem az áfa, sem az adóeljárási szabályok nem rendezték a szünetelés esetén alkalmazandó eljárást, a módosítás kimondja - kiterjesztve a szünetelés intézményét a szabadalmi ügyvivıkre és a közjegyzıkre is -, hogy a szünetelés idıtartama alatt az érintettek mentesülnek a szünetelés idıtartamához kötıdı adókötelezettség teljesítése és a bankszámla-fenntartási kötelezettség alól. Az adóeljárás nem ismeri a „kötelezettség nyugvásának” fogalmát, a tevékenység szünetelése nem érinti a korábbi idıszak adókötelezettségét. A tevékenység felfüggesztésekor ugyan nem keletkezik adókötelezettség sem, azonban a korábbi idıszak tekintetében ezek rendezendık. A tevékenység felfüggesztése nem mentesít azon adókötelezettségek teljesítése alól, amelyek a szünetelés kezdı idıpontjáig keletkeztek. Ezért az ügyvédnek, szabadalmi ügyvivınek, illetıleg a közjegyzınek - a törvényben meghatározott kivételek figyelembevételével - a szünetelés kezdı idıpontjáig terjedı idıszakra vonatkozóan valamennyi adójáról soron kívüli bevallást kell benyújtania. A soron kívüli bevallás feldolgozása mellett az adóhatóság nyilvántartásában az adózó tevékenységének felfüggesztését regisztrálják. Az adóhatóságnak szüksége van olyan információra, amelybıl a szünetelés idıtartama - egyúttal az adókötelezettség keletkezésének „megnyílása” - megállapítható, ezért az adózókat nyilvántartó szervezetek (a Magyar Ügyvédi Kamara, a Magyar Szabadalmi Ügyvivıi Kamara, illetıleg a közjegyzı székhelye szerint illetékes területi közjegyzıi kamara) adatot szolgáltatnak a szünetelés kezdı és záró idıpontjáról. 15. § Az adózó és az adó megfizetésére kötelezett személy jogait és kötelességeit nem érinti, hogy az adóból származó bevétel, illetve a költségvetési támogatás a központi költségvetést, valamely elkülönített állami pénzalapot vagy önkormányzat költségvetését illeti meg, illetıleg terheli. A törvény összefoglalja az adózót terhelı, a III. fejezetben részletesen szabályozott eljárási jellegő kötelezettségeket. Az adózót nem terheli minden esetben az összes adókötelezettség, hanem azok terjedelmét a törvény, illetve az egyes adótörvények rendezik. Az eljárási jellegő adókötelezettségek terjedelme az adó jellegéhez és az adózó tevékenységéhez igazodik.
Általános szabályként felmenti a törvény a vállalkozói tevékenységet nem folytató magánszemély adózókat az adatszolgáltatás, adólevonás és -beszedés kötelezettsége alól, kivéve, ha külön törvényi rendelkezés szerint munkáltatók, kifizetık vagy adóbeszedésre kötelezettek. Az adózó költségvetési támogatásra való jogosultságát a törvény a mellékkötelezettségek teljesítéséhez köti. A törvény néhány sajátos esetet állapít meg, amelyben az adózó helyett az eljárási kötelezettségeket más személy köteles teljesíteni, mint a felszámoló, végelszámoló, kockázati tıketársaság kezelıje. Az adózás és a költségvetési kapcsolatok természetesen szorosan összefüggenek, mégsem vetíthetık közvetlenül egymásra. Az adózó helyzetét, jogait és kötelezettségeit nem befolyásolja az, hogy az általa teljesítendı befizetés az államháztartás mely részébe kerül. Az adózó egyfelıl nem tarthat igényt többletjogokra azért, mert más személyeknél több adót fizetett a költségvetésbe, másrészt az adóhatóság sem utasíthatja el - például - az adózó fizetési könnyítésre irányuló kérelmét csupán a központi, illetve az önkormányzati költségvetés pillanatnyi helyzetére, likviditási zavaraira hivatkozva, ha a kérelem teljesítésének törvényi feltételei egyébként adottak.
III. Fejezet EGYES ADÓKÖTELEZETTSÉGEK A bejelentés szabályai 16. § (1) Adóköteles tevékenységet csak adószámmal rendelkezı adózó folytathat, a 20-21. §-ban foglalt kivétellel. (2) Az adóköteles tevékenységet folytatni kívánó adózó adószám megállapítása végett köteles az állami adóhatóságnál bejelentkezni. (3) Az állami adóhatósághoz be kell jelenteni az adózó: a) nevét (elnevezését), rövidített cégnevét, a magánszemély adóazonosító jelét, külföldi vállalkozás esetén az illetısége szerinti állam hatósága által megállapított adóazonosító számát; b) címét, székhelyét, telephelyét vagy telephelyeit; 2006/58. Adózási kérdés gazdasági társaságok székhelye c) létesítı okiratának (alapító okirat, társasági-társulati szerzıdés, alapszabály) keltét, számát és a rá vonatkozó jogszabály szerinti képviselıjének, könyvvizsgálójának nevét (elnevezését), lakóhelyét (székhelyét), e jogviszony keletkezésének - és határozott idejő jogviszony esetén - megszőnésének idıpontját, könyvvizsgáló szervezet esetén annak a személynek a nevét és lakóhelyét is, aki a könyvvizsgálatért személyében felelıs; d) gazdálkodási formáját, tevékenységének felsorolását, a cég által a létesítı okiratban feltüntetett tevékenységi köröket, illetve a cég létesítı okiratában nem szereplı, de ténylegesen végzett tevékenységeket a Központi Statisztikai Hivatal által kiadott nómenklatúra szerint, továbbá a statisztikai számjelet; e) a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, a korlátolt felelısségő társaság, az egyesülés, valamint a közös vállalat tulajdonosának (tulajdonosainak) cégnevét (nevét), székhelyét (telephelyeit, lakóhelyét), adóazonosító számát; 2005/83. Adózási kérdés kötelezettsége
külföldi állampolgár tulajdonos állami adóhatósághoz történı bejelentkezési
f) a magánszemély adózó levelezési címét - ha az nem azonos székhelyével, telephelyével -, továbbá a Magyarországon lakóhellyel nem rendelkezı külföldi személy esetében magyarországi kézbesítési meghatalmazottjának nevét és lakóhelyét (székhelyét); 7005/2004. (AEÉ 5.) APEH irányelv az általános forgalmi adó elszámolás és bevallás általános szabályairól, valamint a gyakorított elszámolási lehetıségének engedélyezésérıl g) iratai ırzésének helyét, ha az nem azonos az adózó székhelyével vagy lakóhelyével; h) jogelıdjét és jogelıdjének adóazonosító számát;
i) az önálló tevékenységet folytató magánszemély tevékenysége gyakorlását, körülményét (fı-, mellékfoglalkozás, nyugdíj melletti kiegészítı tevékenység); j) a 22. § (1) bekezdésében elıírt nyilatkozatot; k) átalányadó választását; l) választása szerint a naptári évtıl eltérı üzleti év mérlegforduló napját. (4) A munkáltató és a kifizetı (ideértve a kiegészítı tevékenységet folytatónak nem minısülı, a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint a szolgáltatások fedezetérıl szóló 1997. évi LXXX. törvény - a továbbiakban: Tbj. - 4. § b) pontja szerinti egyéni vállalkozót és a biztosított mezıgazdasági ıstermelıt) - adóazonosító számának, nevének, elnevezésének, székhelyének közlésével - az illetékes elsıfokú állami adóhatóságnak elektronikus úton vagy az erre a célra rendszeresített nyomtatványon bejelenti az általa foglalkoztatott biztosított személyi adatait (neve, születési neve, anyja születési neve, születési helye és ideje), állampolgárságát, adóazonosító jelét, a biztosítási jogviszonyának kezdetét, kódját, megszőnését, a biztosítás szünetelésének idıtartamát, a heti munkaidejét, a FEOR-számát, magán-nyugdíjpénztári tagság esetén feltünteti a pénztár nevét, azonosítóját. A társadalombiztosítási kifizetıhellyel rendelkezı munkáltató, kifizetı bejelentése kiterjed a biztosítás megszőnését követıen folyósított táppénzre, terhességi-gyermekágyi segélyre, a gyermekgondozási segélyre és a gyermekgondozási díjra is. A bejelentést a) a biztosítás kezdetére vonatkozóan a biztosítási jogviszony elsı napját megelızıen, de legkésıbb a biztosítási jogviszony elsı napján a foglalkoztatás megkezdése elıtt, álláskeresési támogatás esetén a támogatást megállapító határozat jogerıre emelkedését követı 10 napon belül, illetıleg ha a biztosítás elbírálására utólag kerül sor, legkésıbb a biztosítási kötelezettség megállapítását követı napon, b) a jogviszony megszőnését, a szünetelés kezdetét és befejezését, a biztosítás megszőnését követıen folyósított ellátás kezdı és befejezı idıpontját közvetlenül követı 8 napon belül kell teljesíteni. (5) Az állami adóhatóság a (4) bekezdésben meghatározott, munkáltató vagy kifizetı által elektronikusan bejelentett adatokat azok beérkezését követıen elektronikus úton haladéktalanul megküldi az egészségbiztosítás biztosítotti nyilvántartásának. A nyomtatványon teljesített munkáltatói, kifizetıi bejelentéseket az állami adóhatóság soron kívül feldolgozza és elektronikus dokumentum formájában továbbítja az egészségbiztosítás biztosítotti nyilvántartása részére. (6) Az állami adóhatóság a (4) bekezdésben meghatározott, munkáltató vagy kifizetı által bejelentett adatok közül a munkáltató, kifizetı azonosítására szolgáló adatokat, a biztosított személyi adatait, állampolgárságát, a biztosítási jogviszonyának kezdetét, kódját, megszőnését, a biztosítás szünetelésének idıtartamát, a heti munkaidıt és a FEORszámot haladéktalanul, illetve az (5) bekezdés szerinti feldolgozást követıen elektronikus úton megküldi a munkaügyi hatóságnak. (7) A (4) bekezdésben meghatározott bejelentést az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Áht.) szerint a kincstári körbe, valamint a helyi önkormányzatok nettó finanszírozása, továbbá a központosított illetményszámfejtésrıl szóló külön jogszabály hatálya alá tartozó munkáltatóknak és kifizetıknek az Áht. és a végrehajtására kiadott rendeletekben meghatározottak szerint kell teljesíteni. Az eddigi szabályozás szerint a biztosítottak bejelentését a foglalkoztató a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetérıl szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 44. § rendelkezése alapján az illetékes egészségbiztosítási igazgatási szervhez teljesíti. Az egycsatornás adatszolgáltatási rendszer kialakítása szükségessé teszi, hogy a jövıben a biztosítottak bejelentését - elektronikus úton vagy papíralapú adathordozón - a foglalkoztató (munkáltató, kifizetı) az illetékes elsıfokú állami adóhatósághoz teljesítse. Az állami adóhatóság a beérkezett elektronikus adatszolgáltatást haladéktalanul továbbítja az egészségbiztosítási, illetıleg a munkaügyi szervhez. A papíron teljesített bejelentésrıl az adóhatóság elektronikus dokumentumot készít, és azt továbbítja az arra jogosult szervek részére. A változtatás szigorítja a bejelentésre nyitva álló határidıt, illetıleg kiegészíti az átadandó adatok körét a foglalkoztató adatainak pontos megjelölésével. 17. § (1) Az adózó, a) ha adókötelezettsége, adóköteles tevékenysége egyéni vállalkozói igazolványhoz kötött, a vállalkozó székhelye szerint illetékes, az okmányirodák kijelölésérıl és illetékességi területérıl szóló kormányrendeletben meghatározott körzetközponti feladatokat ellátó - települési (fıvárosi kerületi) önkormányzat jegyzıjéhez (a továbbiakban: körzetközponti jegyzı) intézett vállalkozói igazolvány iránti kérelem (kitöltött nyomtatvány) benyújtásával kéri az adószám megállapítását, amellyel az adózó teljesíti az állami adóhatósághoz történı bejelentkezési kötelezettségét; b) ha üzletszerő gazdasági tevékenységet csak a cégbejegyzése iránti kérelem benyújtását követıen folytathat, a cégbírósághoz intézett bejegyzés iránti kérelem (kitöltött nyomtatvány) és mellékletei benyújtásával kéri az adószám megállapítását, amellyel az adózó teljesíti az állami adóhatósághoz történı bejelentkezési kötelezettségét;
c) ha adókötelezettsége, adóköteles bevételszerzı tevékenysége az a)-b) pontokban említett igazolványhoz, eljárás megindításához nem kötött, a tevékenység megkezdését megelızıen az állami adóhatóságnál az e célra szolgáló nyomtatványon, írásban teljesíti bejelentkezési kötelezettségét. Ha az adózó bejelentkezési kötelezettségét jogszabálysértı módon - a tevékenység megkezdését követıen teljesíti, a bejelentkezés során a tevékenység kezdı idıpontját is köteles az állami adóhatósághoz írásban bejelenteni. (2) A cégbíróság, illetve a körzetközponti jegyzı az erre a célra szolgáló számítógépes rendszer útján közli az állami adóhatósággal azokat a 16. § (3) bekezdésében felsorolt adatokat, amelyek a cégbejegyzés, vállalkozói igazolvány kiállítása iránt kitöltött nyomtatványon rendelkezésre állnak, ideértve a 16. § (3) bekezdésének j) és k) pontjában megjelölt nyilatkozat adatait is. Az állami adóhatóság az adószám megállapításához szükséges, az adóköteles tevékenységet folytatni kívánó adózó neve (elnevezése), címe (székhelye), cégjegyzék- vagy egyéni vállalkozói nyilvántartási száma, illetve a 22. § (1) bekezdés szerinti nyilatkozat alapján számítógépes rendszer útján közli a cégbírósággal, illetıleg a körzetközponti jegyzıvel az adózó adóazonosító számát, illetve az ok megjelölésével értesíti a megkeresı szervet az adószám megállapításának akadályáról [24. § (8) bekezdése]. Az állami adóhatóság az adószám megállapításának megtagadásáról szóló jogerıs határozat egy példányának megküldésével értesíti a cégbíróságot, illetıleg a körzetközponti jegyzıt. (3) Az (1) bekezdés a) pontjában megjelölt adózó a vállalkozói igazolvány kézhezvételétıl, az (1) bekezdés b) pontjában megjelölt adózó pedig a bejelentkezés napjától számított 15 napon belül a 16. § (3) bekezdésében felsorolt adatok közül az állami adóhatósághoz írásban bejelenti a) iratai ırzésének helyét, ha az nem azonos az adózó székhelyével vagy lakóhelyével; b) a naptári évtıl eltérı üzleti év mérlegforduló napját; c) jogelıdjének adóazonosító számát; d) a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, a korlátolt felelısségő társaság, az egyesülés, a közös vállalat tulajdonosának (tulajdonosainak) adóazonosító számát, illetıleg az adóazonosító jellel nem rendelkezı tulajdonos esetén az adóazonosító jel közlése végett e törvényben meghatározott adatokat; e) a magánszemély adózó levelezési címét, ha az nem azonos székhelyével, telephelyével; f) a cég létesítı okiratában nem szereplı, de ténylegesen végzett tevékenységeket a Központi Statisztikai Hivatal által kiadott nómenklatúra szerint, ha a cég a tevékenység végzését a bejelentésig megkezdte. Az Art. hatályos rendelkezése szerint a vállalkozási és áfa-köteles tevékenységet nem folytató magánszemélyek kivételével az adózók adóköteles tevékenységet csak adószám birtokában végezhetnek, az adószám megállapítása érdekében az adóköteles tevékenység megkezdése elıtt teljesítik bejelentkezési kötelezettségüket. A törvény az egyablakos rendszeren kívüli adózók vonatkozásában az Art. 17. § (1) bekezdés c) pontjában kiegészíti a bejelentendı adatok körét arra az esetre, ha az adózó a bejelentkezési kötelezettségét késedelmesen, azaz az adóköteles tevékenység megkezdése után teljesíti. A törvény szerint ebben az esetben az adózó a bejelentkezés során az adóköteles bevételszerzı tevékenység kezdı idıpontját is köteles az állami adóhatósághoz írásban bejelenteni. A törvény az Art. 2006. január 1. napjától hatályos 17. § (3) bekezdés d) pontjának pontosítását tartalmazza azzal, hogy az adóazonosító jellel rendelkezı magánszemély tulajdonosokon kívül az adószámmal rendelkezı tulajdonosok adóazonosító számának közvetlen bejelentését is kötelezıvé teszi az állami adóhatósághoz. A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény 333. § (7) bekezdése szerint 2006. július 1. napját követıen új közös vállalat már nem alapítható, azonban az ezen idıpontban a cégnyilvántartásba bejegyzett vagy bejegyzés alatt álló közös vállalat a régi Gt. 2006. június 30-án hatályos szabályai szerint mőködhet tovább. Mivel az Art. változásbejelentést szabályozó 22. § (1) és (2) bekezdése alapján a közös vállalat alapításakor bejelentendı adatok változását az állami adóhatósághoz be kell jelenteni, a továbbmőködı közös vállalatokra tekintettel a törvény az Art. 16. § (3) bekezdés e) pontjában és 17. § (3) bekezdés d) pontjában a közös vállalatra utalást érintetlenül hagyja. (4) Ha az adóköteles (bevételszerzı) tevékenység folytatásához engedély, jóváhagyás, záradék szükséges, ennek megszerzését - az (1) bekezdés a) pontjában megjelölt adózók kivételével - a jogerıs engedély, jóváhagyás, záradék közlésétıl számított 15 napon belül az adóhatóságnak be kell jelenteni. (5) A 31. § (2) bekezdése szerinti bevallás, illetıleg adatszolgáltatás benyújtására kötelezett adózó az adószám megszerzését követıen 8 napon belül köteles az okmányirodánál regisztráltatni magát a központi elektronikus szolgáltató rendszer használatának biztosítása érdekében, és errıl a regisztrációt követı 8 napon belül bejelentést tesz az állami adóhatósághoz. Ha az adózó állandó meghatalmazással vagy megbízással rendelkezı képviselıje útján elektronikus úton teljesíti adóbevallási és adatszolgáltatási kötelezettségét, az állandó meghatalmazott vagy megbízott a megbízást követı 8 napon belül köteles az adóhatósághoz bejelenteni a képviselt adózó nevét, elnevezését és adóazonosító számát.
(6) A munkáltatónak és a kifizetınek e minıségét akkor is be kell az állami adóhatósághoz jelentenie, ha más adókötelezettség nem terheli. Ebben az esetben a bejelentést az elsı adóköteles kifizetéstıl számított 15 napon belül kell megtenni. (7) Ha a magánszemély adózó az állami adóhatóságnál történı bejelentkezéskor adóazonosító jellel még nem rendelkezik, akkor a bejelentkezéssel egyidejőleg teljesíti a 20. § (1) bekezdésében meghatározott kötelezettségét is. (8) Az állami adóhatóság az adózót nyilvántartásba vételérıl 30 napon belül értesíti, és ebben tájékoztatja valamennyi nyilvántartásban szereplı adatáról. (9) A készpénzfizetés napjától számított 15 napon belül az állami adóhatósághoz a vevınek, a szolgáltatás igénybe vevıjének - a vállalkozási tevékenységet nem folytató magánszemélyek kivételével - be kell jelentenie a) a kapcsolt vállalkozások között létrejött, egymillió forintot meghaladó értékben teljesített készpénzszolgáltatást, b) egyéb esetben az ötmillió forintot meghaladó értékben teljesített készpénzszolgáltatást. (10) A jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkezı egyéb szervezet az állami adóhatósághoz az alábbi feltételek bármelyikének bekövetkezése napjától számított 30 napon belül bejelenti azt a székhelyére, telephelyére az adóévben nem önálló tevékenység végzésére kirendelt külföldi illetıségő magánszemélyt, a) aki az adóévben 183 napot meghaladó idıtartamnál hosszabb ideig tartózkodott belföldön, illetıleg, ha a kirendelés alapján a belföldi tartózkodás idıtartama a 183 napot várhatóan meghaladja, vagy b) akinek díjazását, fizetését, bérét, és más hasonló térítését nem a külföldi illetıségő munkáltató, illetıleg nem a külföldi illetıségő munkáltató nevében fizetik, vagy c) akinek díjazását, fizetését, bérét, és más hasonló térítését a munkáltatónak a belföldön fekvı telephelye vagy állandó bázisa viseli. (11) A (10) bekezdésben elıírt bejelentés tartalmazza: a) a külföldi illetıségő magánszemély természetes azonosító adatait, állampolgárságát, b) a munkavégzés megkezdésének idıpontját, c) a munkavégzésre megbízást adó és a munkavégzéssel kapcsolatos költségeket viselı külföldi szervezet vagy magánszemély nevét, székhelyét (telephelyét), illetve lakóhelyét. Az állami adóhatóságnak adóztatási feladatának ellátásához ismernie kell azokat az adatokat, melyek az adózó személyét egyértelmően beazonosítják. Ezen adatok tekintetében az adózókat bejelentési kötelezettség terheli. A külföldi vállalkozások azonosításának egyik legegzaktabb adata a vállalkozás illetısége szerinti hatóság által kiadott adóazonosító szám. Ezért a törvény az adóhatósági bejelentkezéskor a külföldi vállalkozást ennek az adatnak a közlésére is kötelezi. A hatályos szabályok alapján az adózónak be kell jelentenie az adóhatósághoz képviselıjének, illetıleg könyvvizsgálójának adóazonosító számát is. Tekintettel azonban arra, hogy ezek a személyek képviselıi, illetıleg könyvvizsgálói minıségükben nem adózóként kerülnek be az adóhatóság nyilvántartásába, indokolatlan adóazonosító számukat bejelenteni. Ezért e kötelezettséget megszünteti a törvény. Az adóhatósági regisztráció kiterjed az adózó valamennyi pénzforgalmi bankszámlájára is, mivel ezen keresztül kerül sor az adófizetésre, illetıleg adóvisszatérítésre. A bankszámlanyitásra kötelezett adózónak legalább egy belföldi pénzforgalmi bankszámlával kell rendelkeznie, amelyet az adóhatóságnak nyilvántartásában rögzítenie kell. A hatályos szabályok alapján a pénzforgalmi bankszámla számát az adózónak külön be kell jelentenie az adóhatósághoz, ugyanakkor a számlavezetı hitelintézetek kontrolladatként szintén közlik a számlaszámot az adóhatósággal. A törvény szerint megszőnik a párhuzamos bejelentési kötelezettség. Az adózónak a jövıben nem kell külön bejelentenie pénzforgalmi bankszámláját, azt elegendı feltüntetnie költségvetési támogatás kiutalása iránti kérelmében (bevallásában). Az adózó bejelentési kötelezettségének megszüntetésével az adóhatóság a számlaszámokat a hitelintézetek adatszolgáltatása alapján veszi nyilvántartásba. Az adózók számlaszám-bejelentési kötelezettség alóli mentesítése azonban nem eredményezheti a bankszámlanyitási kötelezettség teljesítésének elmaradását. Ezért a törvény szerint ennek elmulasztása esetén az adózó mulasztási bírsággal sújtható. A jelenleg hatályos szabályozás azon jogi személyeknek, jogi személyiséggel nem rendelkezı egyéb szervezeteknek tételesen meghatározott adattartalmú bejelentési kötelezettséget ír elı, amelyeknek a székhelyére, telephelyére munkavégzés céljából külföldi illetıségő magánszemélyt 183 napot meghaladó idıtartamra rendeltek ki. A bejelentési kötelezettséget a munkavégzés megkezdését követı hónap 20-áig kell az állami adóhatósághoz teljesíteni. A szabályozás egyszerősödik azzal, hogy a bejelentést kizárólag akkor kell teljesíteni, ha a külföldi illetıségő magánszemélynek belföldön adófizetési kötelezettsége keletkezik. Az adófizetési kötelezettség három feltétel közül bármelyik bekövetkeztével beáll. Ezek szerint, ha a külföldi illetıségő magánszemély az adóévben 183 napot meghaladó idıtartamnál hosszabb ideig tartózkodik belföldön, vagy munkabérét nem a
külföldi illetıségő munkáltató, illetıleg nem a külföldi illetıségő munkáltató nevében fizetik, vagy munkabérét a munkáltatónak a belföldön fekvı telephelye vagy állandó bázisa viseli, akkor ezt köteles az a személy az adóévet követı január 31-éig bejelenteni, akihez a magánszemélyt munkavégzésre kiküldték. A bejelentési kötelezettséget éves rendszerességgel kell teljesíteni. Azok a külföldi illetıségő magánszemélyek, akiknél a felsorolt három feltétel egyike sem teljesül belföldön nem adóznak, ezért a jövıben nem kell róluk adatot szolgáltatni. A jelenlegi szabályozás szerint bejelentést kell tenni azon jogi személyeknek, jogi személyiséggel nem rendelkezı egyéb szervezeteknek, amelyeknek a székhelyére, telephelyére munkavégzés céljából külföldi illetıségő magánszemélyt rendeltek ki. A bejelentést kizárólag akkor kell teljesíteni, ha a külföldi illetıségő magánszemélynek belföldön adófizetési kötelezettsége keletkezik. Az adófizetési kötelezettség a törvényben meghatározott három feltétel bármelyikének bekövetkeztével beáll. Ezek szerint, ha a külföldi illetıségő magánszemély az adóévben 183 napot meghaladó idıtartamnál hosszabb ideig tartózkodik belföldön, vagy munkabérét nem a külföldi illetıségő munkáltató, illetıleg nem a külföldi illetıségő munkáltató nevében fizetik, vagy munkabérét a munkáltatónak a belföldön fekvı telephelye vagy állandó bázisa viseli, akkor ezt köteles az a személy az adóévet követı január 31-éig bejelenteni, amelyhez a magánszemélyt munkavégzésre kiküldték. A bejelentési kötelezettséget éves rendszerességgel kell teljesíteni. Azok a külföldi illetıségő magánszemélyek, akiknél a felsorolt három feltétel egyike sem teljesül belföldön nem adóznak, ezért a jövıben nem kell róluk adatot szolgáltatni. A törvény az adóhatóságnál rendelkezésre álló kontrolladatok naprakészebbé tétele érdekében elıírja, hogy a bejelentési kötelezettséget a három feltétel bármelyikének bekövetkezése esetén a belföldi cégnek 30 napon belül teljesítenie kell, így az adóhatóság korábban hozzájut a kontrolladatokhoz, és ismertté válik az elılegfizetésre, illetıleg a bevallás benyújtására kötelezett személyek köre. A törvény a feltételeket pontosítja, mely szerint akkor is bejelentést kell tenni, ha a kirendelés alapján a belföldi tartózkodás idıtartama a 183 napot várhatóan meghaladja. 17/A. § 18. § (1) Az adózási ügyvivıként eljáró fióktelep, továbbá a közvetlen kereskedelmi képviselet bejelentkezésére a gazdasági társaságok bejelentkezésére vonatkozó szabályokat megfelelıen alkalmazni kell. (2) A külföldi vállalkozás fióktelepe, továbbá közvetlen kereskedelmi képviselete az adószámról történı értesítést követı 15 napon belül benyújtja az állami adóhatósághoz a külföldi vállalkozás illetıségét igazoló - az illetısége szerinti ország adóhatóságától származó - 90 napnál nem régebbi okirat hiteles magyar nyelvő fordítását, és bejelenti a külföldi vállalkozásnak a Magyar Köztársaság területén mőködı más fióktelepeit és azok adószámát is. A törvény e szakaszai állapítják meg az adókötelezettségek teljesítésének ellenırzése szempontjából kiemelkedı jelentıségő regisztrációs kötelezettséget, amelyet „A bejelentés szabályai” cím alatt foglal össze. Az önadózás elvébıl következik, hogy az adózónak az adókötelezettségének keletkezését magának kell felismernie, és errıl az adóhatóságot tájékoztatnia. Adóköteles tevékenységet folytatni a törvény szerint csak adószám birtokában lehet. Az adószámot az állami adóhatóság állapítja meg, az elsı bejelentés alkalmával, amelyet a törvény bejelentkezésnek nevez. A törvény tételes katalógusát adja az adózók által bejelentendı valamennyi adatnak, amelybıl az egyes különbözı szervezeti formában mőködı adózók azokat az adatokat jelentik be, amelyekkel rendelkeznek vagy jogszabály alapján rendelkezniük kell. Az állami adóhatósághoz történı bejelentkezés módja szempontjából a törvény az adózókat alapvetıen két csoportra osztja. Azok az adózók, amelyek tevékenysége cégbejegyzéshez vagy vállalkozási igazolványhoz kötött, az ún. egyablakos bejelentési rendszer hatálya alá tartoznak. Az adóhatósághoz történı bejelentési kötelezettségüknek a cégbírósági eljárás, illetıleg az egyéni vállalkozói igazolvány kiállítása iránt indított eljárás kezdeményezésével tesznek eleget, ugyanis a cégbíróság, illetıleg a vállalkozói igazolvány kiállítására jogosított jegyzı számítógépes rendszer segítségével továbbítja az adóhatósághoz azokat az adatokat, amelyek az adószám megszerzéséhez szükségesek. Az adminisztrációs terhek csökkentése érdekében az egyablakos rendszer kiterjed a statisztikai hivatalokra és a társadalombiztosítási szervekre is, így az adóhatóság ezen keresztül szerzi be a statisztikai hivataltól az adózó statisztikai számjelét, amely az adószám megállapításához elengedhetetlen. Az adóhatóság a megállapított adószámot e rendszernek a segítségével juttatja vissza a cégbíróságnak, illetıleg a körzetközponti jegyzınek, amelyek közlik az adózóval az adószámot. Ennek köszönhetıen az elıtársaság már jogosult gazdasági tevékenység végzésére, jóllehet cégbejegyzési eljárása még folyamatban van, az egyéni vállalkozó pedig a vállalkozói igazolványából tudja meg az adószámát és kezdheti meg gazdasági tevékenységét. Azok az adózók, amelyek adóköteles bevételszerzı tevékenységet cégbejegyzéshez, illetıleg vállalkozói igazolványhoz nem kötött tevékenységi körben folytatnak, bejelentési kötelezettségüknek közvetlenül az adóhatóságnál tesznek eleget.
Vannak olyan adatok, amelyek a cégnyilvántartáshoz, illetıleg az egyéni vállalkozói igazolvány kiállításához nem szükségesek, vagy ezen eljárások kezdetekor még nem állnak rendelkezésre, ezért a törvény meghatározza azoknak az adatoknak a körét (pl. iratırzés helye, üzleti év mérlegforduló napja, jogelıd adószáma, vezetı tisztségviselık, könyvvizsgálók, képviselık adatai), amelyeket az adózónak az adószám megszerzésétıl számított 15 napon belül kell bejelentenie. Az állami adóhatóság a regisztrációs eljárás befejezésérıl a nála nyilvántartásba vett valamennyi adat megküldésével tájékoztatja az adózót, amely az adateltérésekre ily módon észrevételt tehet. A vállalkozások egymás közötti ügyleteiben indokolatlanul felduzzadt készpénzforgalom átláthatóbbá és ellenırizhetıbbé tétele érdekében a törvény bejelentési kötelezettséget ír elı, ha meghatározott értékhatár felett nyújtanak készpénzszolgáltatást. A fióktelep, mint a külföldi vállalkozás belföldi adózási ügyvivıje, valamint az adókötelezettséggel terhelt kereskedelmi képviselet bejelentési szabályaira a cégbejegyzéshez kötött vállalkozásokra vonatkozó szabályok az irányadók azzal az eltéréssel, hogy az adószám megszerzését követı 15 napon belül 90 napnál nem régebbi illetıségük szerinti ország adóhatóságától származó ún. illetıségigazolást is kötelesek az adóhatósághoz benyújtani. 19. § (1) Az önkormányzati adóhatóság hatáskörébe tartozó adó esetében - az önadózás és az adóbeszedés kivételével - az adózó bevallásának benyújtásával jelenti be adókötelezettségét. (2) Az önadózás és az adóbeszedés útján megállapított adó esetén az adókötelezettség keletkezését annak bekövetkeztétıl (a tevékenység megkezdésétıl) számított 15 napon belül az erre a célra rendszeresített nyomtatványon jelenti be az adózó az önkormányzati adóhatóságnál. Az iparőzési tevékenységet ideiglenes, alkalmi jelleggel folytató adózó, adóköteles tevékenységének megkezdésekor köteles ezt az önkormányzati adóhatóságnál bejelenteni. A bejelentési kötelezettséget az erre a célra rendszeresített nyomtatványon kell teljesíteni, ha az önkormányzati adóhatóságnál a bejelentésre nyomtatványt rendszeresítettek. (3) Az adózó az önkormányzati adóhatósághoz bejelenti a 16. § (3) bekezdésében megjelölt adatokat a j) pont kivételével. (4) Az adóbeszedésre kötelezettnek e minıségét a kötelezettség keletkezésétıl számított 15 napon belül akkor is be kell jelentenie az önkormányzati adóhatósághoz, ha más adókötelezettség nem terheli. Az önkormányzati adóhatóságok az adózókat az állami adóhatósághoz hasonlatosan adószámon vagy adóazonosító jelen tartják nyilván, de az adóztató önkormányzatok nagy száma miatt az egyablakos bejelentési rendszer rájuk nem terjed ki. Az adószámmal rendelkezı adózók, ha adókötelezettségük egy vagy több önkormányzatnál keletkezik, az adókötelezettség keletkezését követı 15 napon belül az áfa-státusz megjelölésének kivételével azokat az adataikat jelentik be, amelyeket az állami adóhatóságnál is be kell jelenteniük. A magánszemélyek az adókivetés útján megállapított adókötelezettségüket az adóbevallásuk benyújtásával jelentik be. 20. § (1) A vállalkozási tevékenységet nem folytató magánszemély, ha nem végez általános forgalmiadó-köteles tevékenységet és nem rendelkezik adóazonosító számmal a) jövedelemadó-köteles bevételének megszerzése, b) költségvetési támogatás igénylése elıtt adóazonosító jelének közlése végett az állami adóhatóságnál az e célra szolgáló nyomtatványon írásban bejelenti nevét, születési helyét, idejét, anyja leánykori nevét és lakóhelyét (a továbbiakban: természetes azonosító adatok), a nem magyar állampolgárságú magánszemély állampolgárságát is. Az állami adóhatóság jogosult a bejelentett természetes azonosító adatokat a magánszemély személyazonosító igazolványának adataival egybevetni. A bejelentés alapján az adóhatóság a magánszemély adóazonosító jelét megállapítja és arról 15 napon belül hatósági igazolványt (a továbbiakban: adóigazolvány) állít ki. (2) Az állami adóhatóság az adózó által bejelentett természetes azonosító adatokat egyezteti a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartását kezelı központi szervvel. (3) Az állami adóhatóság az adóazonosító jelrıl elsı ízben 60 napra érvényes ideiglenes adóigazolványt állít ki, ha a magánszemély által az (1) bekezdés szerint bejelentett és a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartását kezelı központi szervtıl igényelt adatok között eltérés van. (4) Az állami adóhatóság a (3) bekezdésben meghatározott esetben - az adateltérés okának tisztázása érdekében - a magánszemélyt a bejelentett adatok igazolására szólítja fel. Ha a magánszemély által igazolt és az állami adóhatóság nyilvántartásában javított adatok nem egyeznek a személyi adat- és lakcímnyilvántartás adataival, az adóhatóság az adateltérés rendezése érdekében haladéktalanul megkeresi a magánszemély lakóhelye szerint illetékes települési önkormányzat jegyzıjét. Az állami adóhatóság az ideiglenes adóigazolvány érvényességét 60 nappal meghosszabbítja, ha az adateltérés annak érvényességi idején belül nem javítható.
(5) Az ideiglenes adóigazolványra a személyazonosító jel helyébe lépı azonosítási módokról és az azonosító kódok használatáról szóló 1996. évi XX. törvénynek a hatósági igazolványra és az adóigazolványra vonatkozó rendelkezései az irányadók azzal az eltéréssel, hogy az ideiglenes adóigazolvány annak érvényességi idejét is tartalmazza. (6) A magánszemély a Tbj. 39. § (2) bekezdése alapján keletkezett fizetési kötelezettségét és annak megszőnését 15 napon belül jelenti be az állami adóhatóságnak. A bejelentés alapján az adóhatóság a fizetési kötelezettséget elıírja, a befizetéseket nyilvántartja. A fizetési kötelezettség teljesítését az adóhatóság az adóév utolsó napját követı 60 napon belül az adózó adószámláján megvizsgálja és az elmulasztott járulékkötelezettségbıl eredı tartozás megfizetési kötelezettségrıl határozatban rendelkezik. Az állami adóhatóság az adóazonosító jellel nem rendelkezı magánszemély részére az (1) bekezdésben foglalt rendelkezések alkalmazásával adóazonosító jelet állapít meg. Az adóhatóság a magánszemélyeket, ha azok nem végeznek általános forgalmi adó köteles tevékenységet, és adószámmal sem rendelkeznek, adóazonosító jelen tartja nyilván, tekintettel arra, hogy az Alkotmánybíróság a személyi szám univerzális azonosító kódként való használatát alkotmánysértıvé minısítette. Az adóazonosító jelet az adóhatóság a magánszemély természetes azonosító adatainak felhasználásával külön törvényben meghatározott szabályok alapján képzi és állapítja meg. Az adóazonosító jelet a magánszemélynek a jövedelemadó köteles bevétel megszerzése, illetıleg költségvetési támogatás igénybevétele elıtt kell megszereznie. A törvény részletesen szabályozza azt az eljárást, amelyben az adóhatóság a természetes azonosító adatokat ellenırzi, és kiadja a végleges vagy az ideiglenes adóazonosító jelrıl szóló hatósági igazolványt. Azok a magánszemélyek, akiket a Tbj. 39. § (2) bekezdése alapján terhel járulékfizetési kötelezettség, a kötelezettség keletkezésérıl és megszőnésérıl 15 napon belül teljesítik bejelentési kötelezettségüket. Minthogy az adóhatóság minden hónapban elıírja a fizetési kötelezettséget, és könyveli a teljesítést, az adminisztráció egyszerősítése érdekében az adóévet követıen vizsgálja meg, hogy a teljesítések megfelelnek-e a törvényi elıírásnak, és az adókülönbözetrıl az adóévet követıen hoz csak határozatot. 20/A. § A külön törvényben meghatározott feltételekkel rendelkezı pályakezdı fiatal az adóazonosító jelrıl szóló adóigazolványhoz kiegészítı START-igazolványt (a továbbiakban: START-kártya) igényelhet, a 20. §-ban meghatározott eljárás szerint. A START-kártya a következı adatokat tartalmazza: APEH tájékoztató a pályakezdı fiatalok, az ötven év feletti munkanélküliek, valamint a gyermekek gondozását, illetve a családtag ápolását követıen munkát keresık foglalkoztatásának elısegítésérıl, továbbá az ösztöndíjas foglalkoztatásról szóló 2004. évi CXXIII. törvény (a továbbiakban: Pftv.) módosításáról a) a pályakezdı neve, születési ideje, születési helye, anyja neve; b) a pályakezdı adóazonosító jele; c) a kiállítás kelte; d) az érvényesség idıtartama, amely a kiállítás keltétıl számított két év, de legfeljebb a kiállítás keltétıl az igénylı huszonötödik életévének, felsıfokú végzettséggel rendelkezı igénylı esetén a harmincadik életévének betöltéséig terjedı idıszak, ha az két évnél rövidebb. 8006/2005. (AEÉ 12.) APEH tájékoztató a START-kártyával rendelkezı pályakezdı fiatal foglalkoztatására tekintettel igénybe vehetı kedvezmény érvényesítésével összefüggı 2005. évi adatszolgáltatási kötelezettségrıl 20/B. § Az általános forgalmi adóról szóló törvény szerinti adómentes termékimportot megalapozó közösségi adómentes termékértékesítést import adójogi megbízott igénybevételével teljesítı importáló mentesül a bejelentkezési kötelezettség teljesítése alól, ha belföldön más adóköteles tevékenységet nem folytat. Az import adójogi megbízott e tevékenysége megkezdését megelızıen az állami adóhatóságnak bejelenti, hogy import adójogi megbízottként kíván eljárni. 21. § (1) Az illetékkötelezettséggel járó vagyonszerzés tényét, továbbá a megszerzett vagyon forgalmi értékét az illetéktörvényben foglaltak szerint kell bejelenteni. (2) Az illetéktörvényben bejelentésre kötelezett személy a jogügyletet tartalmazó okiratnak az ingatlanügyi hatóságnak történı benyújtásakor - az erre a célra az állami adóhatóság által rendszeresített nyomtatványon bejelenti a) visszterhes ingatlanátruházás esetén - az ingatlannak közérdekő célra történı megvásárlása, illetve a kizárólag magánszemélyek által kötött tartási, életjáradéki és öröklési szerzıdés keretében történı ingatlan átruházásának kivételével - az ingatlant értékesítı magánszemély,
b) az ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékő jogról ellenérték fejében való lemondás, ilyen jog visszterhes alapítása, átruházása (átengedése), megszüntetése esetén a bevételt szerzı magánszemély adóazonosító jelét, ennek hiányában a 20. § (1) bekezdése szerinti természetes azonosító adatait. Ha a bejelentés az adóazonosító jelet, illetıleg ennek hiányában a természetes azonosító adatokat nem vagy hiányosan tartalmazza, az ingatlanügyi hatóság a kérelmezıt határidı megjelölésével felhívja a hiányok pótlására. El kell utasítani a kérelmet, ha a felhívás ellenére határidın belül nem pótolják a hiányosságokat. (3)
Az általános forgalmi adókötelezettség bejelentése 22. § (1) Az általános forgalmi adó alanya az adóköteles tevékenysége megkezdésének bejelentésével egyidejőleg nyilatkozik arról, hogy PM-APEH együttes tájékoztató szabályokról
az eva alany közösségi ügyleteire vonatkozó 2006-tól érvényes
a) kizárólag tárgyi adómentes értékesítést végez, b) tárgyi adómentesség helyett az adókötelezettség teljesítését választja, c) alanyi adómentességet választ, d) az adómegállapítás melyik különleges módját alkalmazza, e) az Európai Közösség más tagállamában illetıséggel bíró adóalannyal kereskedelmi kapcsolatot kíván létesíteni. Kereskedelmi kapcsolatnak minısül a termékbeszerzés és -értékesítés - ideértve az általános forgalmi adóról szóló törvény szerinti adómentes termékimportot megalapozó Közösségen belüli adómentes termékértékesítést -, valamint az általános forgalmi adóról szóló törvény 15. § (5) bekezdése és 15/A. §-a szerinti szolgáltatásnyújtás és igénybevétel, f) az általános forgalmi adóról szóló törvény szerint csoportos adóalanyiságot választ, g) az általános forgalmi adóról szóló törvény szerint kizárólag az adómentes termékimportot megalapozó Közösségen belüli termékértékesítés miatt válik az általános forgalmi adó alanyává és az adómentes termékimportot nem import adójogi megbízott igénybevételével teljesíti, h) (2) Az (1) bekezdés szerinti nyilatkozat megváltoztatását - az e)-g) pontok kivételével - a változtatást megelızı adóév utolsó napjáig kell bejelenteni. Ha az adózó az alanyi mentességre jogosító értékhatárt az adóév közben lépte túl, a bejelentést a 23. § (3) bekezdése szerint kell megtenni. Az adózó az (1) bekezdés e) pontja szerinti nyilatkozattétel - és annak megváltozása bejelentése - alól mentesül, ha kizárólag az általános forgalmi adóról szóló törvényben meghatározott adómentes termékimportot megalapozó közösségi adómentes termékértékesítést, mint közösségi kereskedelmi kapcsolatot teljesít import adójogi megbízott igénybevételével. (3) Ha az adózó az (1)-(2) bekezdésben foglalt bejelentést törvényben elıírt feltételek hiánya miatt nem tehette volna meg, bejelentését az elızı adóévrıl vagy annak utolsó hónapjáról, negyedévérıl adott bevallásával egyidejőleg, az adóév elsı napjára visszamenıen módosíthatja. (4) A közösségi adószámmal nem rendelkezı általános forgalmiadó-alany - a kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységet folytató adóalany, az alanyi adómentességet választó adóalany és a mezıgazdasági tevékenységet folytató, különleges jogállást választó adóalany kivételével - közösségi adószámának megállapítása érdekében az állami adóhatóságnál elızetesen bejelenti, ha az Európai Közösség más tagállamában illetıséggel bíró adóalannyal kereskedelmi kapcsolatot kíván létesíteni. (5) Az általános forgalmiadó-alanynak nem minısülı adófizetésre kötelezett jogi személy, a kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységet folytató adóalany, az alanyi adómentességet választó adóalany, a mezıgazdasági tevékenységet folytató, különleges jogállást választó adóalany, valamint az egyszerősített vállalkozói adó alanya bejelenti az állami adóhatóságnak, ha az adóévben általa az Európai Közösség más tagállamában beszerzett termék adó nélkül számított összesített ellenértéke a 10 000 eurót meghaladja. Az adózó bejelentését azon termékbeszerzését megelızıen teljesíti, amelynek ellenértékével túllépi az értékhatárt. A kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységet folytató, az általános forgalmi adóról szóló törvény 15. § (5) bekezdése és 15/A. §-a szerinti szolgáltatást az Európai Közösség más tagállamában illetıséggel bíró adóalanynak nyújtó, illetıleg tıle igénybe vevı, közösségi adószámmal nem rendelkezı általános forgalmiadó-alany közösségi adószámának megállapítása érdekében e kereskedelmi kapcsolatát az állami adóhatósághoz elızetesen bejelenti.
Az Art. a tevékenységüket kezdı általános forgalmiadó-alanyok esetében elıírja közösségen belüli kereskedelmi kapcsolatuk bejelentésének kötelezettségét, mely alapján az adóhatóság közösségi adószámot állapít meg részükre [Art. 22. § (1) bek., 24. § (7) bek.]. Kereskedelmi kapcsolatnak a termékbeszerzés, és értékesítés, valamint az eva-alanyok kivételével az általános forgalmi adóról szóló törvény 15. § (5) bekezdése és 15/A. §-a szerinti szolgáltatásnyújtás és -igénybevétel minısül. A már mőködı adóalanyok tekintetében azonban a törvény egyes adózói csoportokra, így pl. a kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységet folytató adóalanyokra eltérı rendelkezéseket állapít meg és csak meghatározott esetekben (pl. ha termékbeszerzéseik ellenértéke az elıírt értékhatárt meghaladja) kötelezi ıket közösségi adószám beszerzésére. Ezen esetek körét bıvíti a törvény, amikor a 6. áfa irányelv rendelkezéseivel összhangban a már mőködı, kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységet folytató adóalanyok részére az általános forgalmi adóról szóló törvény fent hivatkozott szolgáltatásainak nyújtása és igénybevétele esetére is elıírja a közösségi adószám elızetes beszerzésének kötelezettségét. (6) Az általános forgalmiadó-alanynak nem minısülı adófizetésre kötelezett jogi személy, a kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységet folytató adóalany, az alanyi adómentességet választó adóalany, a mezıgazdasági tevékenységet folytató, különleges jogállást választó adóalany, valamint az egyszerősített vállalkozói adó alanya, ha a tárgyévet megelızı évben általa az Európai Közösség más tagállamában beszerzett termék adó nélkül számított összesített ellenértéke nem haladja meg a 10 000 eurót és a közösségen belül beszerzett termékek utáni általános forgalmiadó-fizetési kötelezettségét a tárgyévben választása alapján belföldön kívánja teljesíteni, választását a tárgyévet megelızı adóév utolsó napjáig jelenti be az állami adóhatóságnak. Amennyiben a tárgyévet megelızı évben nem volt közösségen belüli beszerzése, e választását a tárgyévre a tárgyévi elsı közösségen belüli beszerzését megelızıen jelenti be. (7) Az állami adóhatóság az (5)-(6) bekezdések szerinti bejelentés alapján az adózó részére, illetve ha az import adójogi megbízott e minısége bejelentésekor közösségi adószámmal nem rendelkezik, a bejelentés alapján az import adójogi megbízott részére közösségi adószámot állapít meg. Az Art. 2006. szeptember 1. napjától hatályos 22. § (2) bekezdés h) pontja alapján az import adójogi megbízott e minıségét az adóköteles tevékenysége megkezdésének bejelentésével egyidejőleg köteles az állami adóhatósághoz bejelenteni, ugyanakkor az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 66/K. § (1) bekezdése szerint import adójogi megbízottként a megbízás elfogadásának évét megelızıen legalább két éve belföldön nyilvántartásba vett adóalany járhat el. Az anyagi és eljárásjogi rendelkezések összhangja érdekében a törvény az Art. 22. § (2) bekezdés h) pontjának hatályon kívül helyezésével párhuzamosan az Art. 20/B. § kiegészítésével az import adójogi megbízott részére elıírja, hogy e tevékenységének megkezdését megelızıen e minıségérıl az állami adóhatósághoz bejelentést tegyen. A törvény az Art. 22. § (7) bekezdésében a 22. § (2) bekezdés h) pontjára utaló szövegrész helyett az import adójogi megbízott bejelentésére utalást tartalmazza azzal, hogy a közösségi adószám megállapítására szolgáló önálló jogcím változatlan marad (ha az import adójogi megbízott e minısége bejelentésekor közösségi adószámmal még nem rendelkezik, akkor részére az állami adóhatóság e minıségére tekintettel közösségi adószámot állapít meg). (8) Az általános forgalmiadó-alanynak nem minısülı adófizetésre kötelezett jogi személy, a kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységet folytató adóalany, az alanyi adómentességet választó adóalany, a mezıgazdasági tevékenységet folytató, különleges jogállást választó adóalany, ha a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló törvény hatálya alá tartozó termék közösségen belülrıl történı beszerzése miatt belföldön keletkezik általános forgalmiadó-fizetési kötelezettsége, beszerzését megelızıen köteles közösségi adószámot kérni az állami adóhatóságtól. (9) Az egyszerősített vállalkozói adó alanya, ha az Európai Közösség más tagállamában illetıséggel bíró adóalanynak terméket értékesít, értékesítését megelızıen köteles közösségi adószámot kérni az állami adóhatóságtól. (10) Az alanyi adómentességet választó általános forgalmiadó-alany, ha az Európai Közösség más tagállamában illetıséggel bíró adóalany vagy adóalanynak nem minısülı személy, szervezet részére új közlekedési eszközt értékesít, az értékesítést megelızıen köteles közösségi adószámot kérni az állami adóhatóságtól. (11) Az Európai Közösség más tagállamában illetıséggel bíró adóalanynak terméket értékesítı, kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységet folytató általános forgalmiadó-alany értékesítését megelızıen köteles közösségi adószámot kérni az állami adóhatóságtól, ha az értékesítés belföldi teljesítése esetén adóköteles lenne. (12) Az Európai Közösség más tagállamában illetıséggel bíró általános forgalmiadó-alany, ha általános forgalmiadó-fizetési kötelezettségét az általános forgalmi adóról szóló törvény 14/A. § (4) bekezdése szerint választása alapján vagy az értékhatár túllépése miatt belföldön teljesíti, az erre a célra rendszeresített nyomtatványon köteles bejelentkezni az állami adóhatósághoz. Amennyiben választás alapján teljesíti belföldön általános forgalmiadó-fizetési kötelezettségét, választását a tárgyévre a tárgyévet megelızı adóév utolsó napjáig kell
bejelentenie. Az értékhatár túllépése esetén bejelentését azon termékértékesítését megelızıen teljesíti, amelynek ellenértékével túllépi az értékhatárt. (13) A belföldi illetıségő általános forgalmiadó-alany, ha az általános forgalmi adóról szóló törvény 14/A. §-a alapján általános forgalmiadó-fizetési kötelezettségét választása alapján vagy az értékhatár túllépése miatt másik tagállamban teljesíti, azt a választását, illetıleg az értékhatár túllépését követı 15 napon belül köteles bejelenteni az állami adóhatóságnak. (14) Az (5)-(6) bekezdésekben euróban meghatározott értékhatárok forintra történı átváltására az általános forgalmi adóról szóló törvény rendelkezései az irányadók. A beszerzések összesített ellenértékének megállapításánál figyelmen kívül kell hagyni az új közlekedési eszköz, illetıleg a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló törvény hatálya alá tartozó termék adó nélkül számított ellenértékét. (15) Az a belföldi jogi személy és egyéb szervezet, amely az általános forgalmi adónak nem alanya, de a beszerzéseit terhelı, elızetesen felszámított általános forgalmi adót visszaigényelheti, a visszaigénylés érdekében ezt a jogosultságát bejelentheti és adó-visszaigénylését az általános forgalmi adó alanyokkal azonos módon kérheti. (16) A magánszemélyt nem terheli bejelentési kötelezettség, ha kizárólag termıföld mővelési ágú földterület bérbe-, haszonbérbe adása miatt válik az általános forgalmi adó alanyává.
A változás bejelentése 23. § (1) Az adózónak az adókötelezettségét érintı olyan változást - a megváltozott természetes azonosító adatok és a 22. § (2) bekezdésében foglaltak kivételével -, amelyrıl a cégbíróság, illetve a körzetközponti jegyzı külön jogszabály alapján az adóhatóságot nem köteles értesíteni, annak bekövetkezésétıl számított 15 napon belül az elıírt nyomtatványon közvetlenül az állami és az önkormányzati adóhatóságnak kell bejelentenie. (2) Az adókötelezettséget érintı változás különösen a 16. § (3) bekezdésében felsorolt adatok változása, továbbá az adózó végelszámolásának elhatározása, az adóköteles tevékenység vagy a jogi személy, egyéb szervezet megszőnése is. Az adózó az üzleti év mérlegforduló napjának megváltozásáról az errıl hozott döntésétıl számított 15 napon belül tesz bejelentést. A cég létesítı okiratában nem szereplı, de ténylegesen végzett tevékenység esetén a tevékenység megkezdését, illetve a bejelentett vagy bejelenteni elmulasztott tevékenység megszőnését követı 15 napon belül tesz bejelentést. (3) Akit törvényben meghatározott értékhatár elérése esetén terhel adókötelezettség, a bejelentést az értékhatár elérését követı 15 napon belül kell megtennie az adóhatósághoz. (4) Az adózó az adókötelezettséget érintı változás szabályai szerint jelenti be az állami adóhatósághoz, a) ha a bíróság közhasznú szervezetként vagy kiemelkedıen közhasznú szervezetként nyilvántartásba vette, b) a kapcsolt vállalkozásnak minısülı másik személy nevét (elnevezését), székhelyét (telephelyét) és adóazonosító számát az elsı szerzıdéskötésüket követı 15 napon belül. (5) Ha a 17. § (1) bekezdésének a)-b) pontjában említett adózó adataiban bekövetkezett változás az adózó adószámának megváltozását eredményezi, az állami adóhatóság a megváltozott adószámról az adózóval egyidejőleg értesíti a cégbíróságot, illetve a körzetközponti jegyzıt. (6) A 17. § (1) bekezdés a)-b) pontjában említett adózó a cégbírósághoz, illetve a körzetközponti jegyzıhöz teljesített bejelentéssel tesz eleget az állami adóhatósághoz teljesítendı változásbejelentési kötelezettségének azon adókötelezettséget érintı adatainak tekintetében, amelyeknek változásáról a cégbíróság, illetve a körzetközponti jegyzı külön jogszabály alapján az állami adóhatóságot értesíti. (7) Amennyiben az adózó belföldi pénzforgalmi bankszámlaszáma a számlát vezetı hitelintézet érdekkörében felmerült ok, illetıleg intézkedés miatt megváltozik, az eredeti és a megváltozott számlaszámot a hitelintézet köteles bejelenteni - az adózó adóazonosító számának feltüntetésével - a változástól számított 15 napon belül az állami adóhatóságnál. A bejelentkezés, illetıleg a bejelentés révén a megszerzett információkat az adóhatóság nyilvántartja és felhasználja annak érdekében, hogy ellenırizze az adózók adókötelezettségeinek teljesítését. Ennek megfelelıen kiemelkedıen fontos érdek főzıdik ahhoz, hogy az adóhatóságnál rendelkezésre álló adatállomány a valóságot hően tükrözze, és az idıközben bekövetkezı változásokról a nyilvántartások pontosítása érdekében informált legyen. Ezért a törvény meghatározza, hogy mely változásokról milyen eljárási rend betartásával köteles az adózó az adóhatóságot tájékoztatni. A megváltozott adatok egy része a cégbíróságot, illetıleg az egyéni vállalkozói igazolványt kiállító jegyzı adatbázisát is érintheti, ezért a közös adatbázist érintı változásokat a bejelentési szabályoknak megfelelıen a cégbíróságnál, illetıleg a körzetközponti jegyzınél kell teljesíteni, míg az adóhatósághoz közvetlenül bejelentett adatok változását az adóhatóságnál kell bejelenteni.
Az adózó bejelentés szerinti nyilvántartásba vétele 24. § (1) Az adóhatóság a bejelentés alapján nyilvántartásba veszi az adózót. (2) Az állami adóhatóság az adózónak a bejelentkezés alapján a bejelentkezés napjával adószámot állapít meg. Az adószámot az egyéni vállalkozói igazolványban fel kell tüntetni, a cégjegyzékbe be kell jegyezni. Az állami adóhatóság az adóazonosító számról - megkeresésre - az önkormányzati adóhatóságot tájékoztatja. (3) Az állami adóhatóság az adószámmal nem rendelkezı magánszemélyt az adóazonosító jelén - a magyar állampolgársággal nem rendelkezı magánszemély esetén az állampolgárságát is feltüntetve - tartja nyilván. Amennyiben a magánszemély adóazonosító jellel nem rendelkezik és belföldön eseti jelleggel szerez adóköteles, a kifizetı adatszolgáltatási kötelezettsége körébe esı jövedelmet, a magánszemély adóazonosító jelének megállapítását a kifizetı is kérheti az állami adóhatóságtól a nem magyar állampolgárságú magánszemély általa ismert, a magyar állampolgárságú magánszemély esetében e törvény 20. § (1) bekezdésében meghatározott természetes azonosító adatainak és amennyiben a magánszemély rendelkezik értesítési címmel, annak közlésével. A magánszemély adóazonosító jelérıl az adóhatóság a kifizetıt is tájékoztatja. (4) Az önkormányzati adóhatóság az adózót a (2) és (3) bekezdésben foglaltak szerint tartja nyilván. Amennyiben az adózó adóazonosító jellel nem rendelkezik, adóbevallásával egyidejőleg az adóazonosító jel megállapításához szükséges, a 20. § (1) bekezdésében felsorolt adatokat közli az önkormányzati adóhatósággal. Az önkormányzati adóhatóság megkeresésére az állami adóhatóság a 20. § (1) bekezdésében foglalt adatok közlése esetén az adóazonosító számmal nem rendelkezı magánszemély adóazonosító jelét megállapítja, és errıl az önkormányzati adóhatóságot értesíti. Az önkormányzati adóhatóság a magánszemélyt errıl tájékoztatja. (5) Az adózónak az adóazonosító számát az adózással összefüggı minden iraton fel kell tüntetnie. A magánszemély az adóazonosító jelét közli a munkáltatóval, a kifizetıvel, az állami foglalkoztatási szervvel, a hitelintézettel, a társadalombiztosítási igazgatási szervvel, ha az olyan kifizetést teljesít, amelynek alapján a magánszemélynek adófizetési kötelezettsége keletkezik, és azzal összefüggésben a törvény adatszolgáltatási kötelezettséget ír elı. A magánszemély az adóazonosító jelét közli az ingatlanügyi hatósággal, a biztosítóintézettel, az adókedvezmény (adómentesség) igénybevételére jogosító igazolást kiállító szervvel, a költségvetési támogatás igénybevételére jogosító igazolás kiállítójával is, ha ezzel összefüggésben azt adatszolgáltatási kötelezettség terheli. Az adatszolgáltatásra kötelezettek felhívására a magánszemély bemutatja adóigazolványát. Ha a magánszemély az adóazonosító jelét nem közli, a munkáltató és a kifizetı a kifizetést, az adókedvezmény (adómentesség), a költségvetési támogatás igénybevételére jogosító igazolás kiállítója az igazolás kiadását - az adóazonosító jel közléséig - megtagadja. A személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti kamat kifizetését, jóváírását a kifizetı a magánszemélynek adóazonosító jel hiányában is teljesítheti. (6) Az adózó költségvetési támogatást csak akkor igényelhet, ha rendelkezik adóazonosító számmal, illetve - ha e törvény, illetve törvény vagy törvény felhatalmazása alapján jogszabály eltérıen nem rendelkezik - adóvisszaigénylést, adó-visszatérítést csak a bejelentkezési, bejelentési kötelezettség teljesítését követıen és olyan idıszakra érvényesíthet, amely idıszakban adóazonosító számmal rendelkezett. (7) Az állami adóhatóság a közösségi kereskedelemben érintett adózónak a bejelentés, kérelem alapján - a bejelentés, kérelem elıterjesztésének napjával - közösségi adószámot állapít meg. Az adózó a közösségi adószámot a közösségi kereskedelemmel összefüggı minden iraton feltünteti. Az állami adóhatóság kérelemre - a bejelentés napjával - az adóév közben is törli az adózó közösségi adószámát, ha bejelenti, hogy az Európai Közösség tagállamában illetıséggel bíró adóalannyal kereskedelmi kapcsolatát megszüntette. (8) Az adóhatóság az adószám megállapítását megtagadja, ha az adózó által bejelentett adatok valótlanok vagy hiányosak. (9) Az adóhatóság törli a bejelentkezett és adószám alapján nyilvántartásba vett adózók közül azt, 2005/7. Adózási kérdés adózó törlése az adóhatóság nyilvántartásából a) akinek (amelynek) a cégbírósági bejegyzés, illetve az egyéni vállalkozói igazolvány iránti kérelmét a cégbíróság, illetve a körzetközponti jegyzı elutasította, kivéve, ha az adózó igazolja a cégbíróság végzésének kézhezvételét követı 30 napon belül, hogy a cégbejegyzési kérelmének elutasítását követı 8 napon belül kérelmét ismételten benyújtotta és a bejegyzés iránti eljárás folyamatban van, b) akinek (amelynek) a cégjegyzékbıl való törlését a cégbíróság jogerıs végzésével elrendelte, illetıleg akinek vállalkozói igazolványát a körzetközponti jegyzı jogerısen visszavonta, vagy aki a vállalkozói igazolványát visszaadta, c) aki bejelenti a tevékenységének megszüntetését vagy a tevékenység folytatásához szükséges engedélyét visszavonják,
d) amelynek cégbejegyzési eljárását a cégbíróság megszüntette. (10) A (9) bekezdés c) pontjában felsorolt esetekben a nyilvántartásból való törlésrıl az állami adóhatóság az adózót haladéktalanul értesíti. 2005/7. Adózási kérdés adózó törlése az adóhatóság nyilvántartásából Az adóhatóság - számítástechnikai rendszereiben és eszközeivel - adóazonosító számon azonosítja és kezeli az adózók bejelentett adatait. A számítástechnikai rendszerek esetén használatos konstans azonosítók biztonságosabb és pontosabb nyilvántartást, az ügyfelek gyorsabb kiszolgálását teszik lehetıvé. A hatályos szabályok szerint nem magyar állampolgár magánszemély esetén adóazonosító számként használható az útlevélszám is, ha egyébként az illetı nem rendelkezik adószámmal vagy adóazonosító jellel. Az útlevélszám azonban csak érvényességi ideje alatt alkalmas a magánszemély azonosítására, ezen túlmenıen pedig uniós állampolgár másik tagállam területére történı beutazására és ott tartózkodására nemcsak útlevéllel, hanem más személyazonosításra alkalmas igazolvánnyal is sor kerülhet. Az adóhatósági nyilvántartási rendszer egységesítése érdekében ezért a módosítás megszünteti az útlevélszámon történı azonosítás lehetıségét, melynek következtében a jövıben az adóhatóság ezen adózói kört is adószámon, illetıleg adóazonosító jelen tartja nyilván, továbbra is feltüntetve az állampolgárságot. [Art. 24. § (3), (5) bek.] Az adóhatóság a bejelentkezett és adószám alapján nyilvántartásba vett adózók közül törli azt, aki (amely) az Art. 24. § (9) bekezdése a)-d) pontjai valamelyikének megfelel, vagyis tevékenysége folytatásának jogi alapja (pl. cégbírósági bejegyzés, egyéni vállalkozói igazolvány) megszőnt. Ilyen esetben a nyilvántartásból való törlésrıl az állami adóhatóság az adózót haladéktalanul értesíti. A módosítás az állami adóhatóság értesítési kötelezettségét csak azon adózók esetén tartja fenn, akik bejelentik tevékenységük megszőntetését, vagy a tevékenység folytatásához szükséges engedélyüket visszavonják. A többi adózó tekintetében ugyanis az egyablakos rendszeren keresztül az adóhatóság az adózó (tevékenysége) megszőnésérıl csak akkor szerez tudomást, amikor az adózó a cégbírósági bejegyzés elutasításáról, a cégjegyzékbıl való törlésrıl, a vállalkozói igazolvány visszavonásáról, vagy a vállalkozói igazolvány visszaadásáról már tudomással bír. Ezért utólag felesleges az adózót külön értesíteni arról, hogy az adóhatósági nyilvántartásból is törölték. A módosítás az értesítési kötelezettség kiiktatásával egyszerősíti az eljárást. [Art. 24. § (10) bek.] (11) A (9) bekezdés a) pontjának második fordulata esetében nem kell alkalmazni az adókötelezettség megszőnésére elıírt szabályokat. (12) Az állami adóhatóság hivatalból állapítja meg az adóazonosító jelét annak a magánszemélynek, a) aki bejelentési kötelezettségét elmulasztotta, vagy b) akinek az adóhatóság jogszabályban meghatározott feladatainak végrehajtásához adóhatósági nyilvántartása szükséges. (13) Ha a nem magánszemély adózónak adókötelezettsége kizárólag az önkormányzati adóhatóságnál keletkezik, az állami adóhatóság az adózó kérelmére, a kérelem elıterjesztésének napjával - az önkormányzati adóhatóságnál történı nyilvántartás céljából - adószámot állapít meg. Az adózót bevallási kötelezettség az állami adóhatóságnál csak abban az esetben terheli, ha adóköteles tevékenységet folytat. Ha az adózónak a késıbbiekben az állami adóhatósághoz teljesítendı adókötelezettsége keletkezik, ennek bejelentésekor a korábban megállapított adószámot használja fel. Az Art. hatályos szabályai nem tartalmaznak kifejezett rendelkezést az adószám, közösségi adószám megállapításának idıpontjára. A törvény a bejelentkezési kötelezettséget az egyablakos rendszerben vagy azon kívül teljesítı adózókra egységesen kimondja, hogy az állami adóhatóság az adószámot és a közösségi adószámot a bejelentés, bejelentkezés, illetve a kérelem elıterjesztésének napjával állapítja meg. A bejelentkezés, bejelentés napja az a nap, amelyen a cég cégbejegyzési kérelmét, az egyéni vállalkozó vállalkozói igazolványa iránti kérelmét, illetve az egyablakos rendszeren kívüli adózó a bejelentkezésre rendszeresített nyomtatványt elıterjeszti, még abban az esetben is, ha az adószámot az adóhatóság ténylegesen ennél késıbbi idıpontban állapítja meg, mert például utóbb hiánypótlásra kerül sor, de az adószám kiadása megtagadásának nincs helye. A kérelem elıterjesztésének napja fordulatnak a közösségi adószám kiadása iránti kérelem, illetve az önkormányzati adóhatóságnál történı nyilvántartásba vétel céljából kiadott adószám esetén is jelentısége van. Az adószám, közösségi adószám megállapításának tehát a korábbi gyakorlattal összhangban - továbbra sincsen visszaható hatálya az adóköteles tevékenység kezdı idıpontjára, ha az adózó jogszabálysértı módon a bejelentkezési kötelezettségét a tevékenység megkezdését követıen teljesíti. Mivel azonban az adószám megállapítása a bejelentkezés, bejelentés napjával történik, ha az állami adóhatóság az adószámot az adózóval a bejelentkezés, bejelentés napját követıen közli, akkor - és
csak ebben az esetben - az adózó adózással összefüggı iratait a bejelentés, bejelentkezés napjáig az adószám feltüntetésével módosíthatja. A törvény az adószám idıbeli hatályával kapcsolatos új rendelkezések körében kimondja, hogy az adózó adó-visszaigénylést, adó-visszatérítést csak a bejelentkezési, bejelentési kötelezettség teljesítését követıen és olyan idıszakra érvényesíthet, amelyben adóazonosító számmal rendelkezett. Az új rendelkezés egyértelmően ösztönözni kívánja az adózókat a bejelentkezési kötelezettség adóköteles tevékenység megkezdését megelızı teljesítésére, ugyanis ellenkezı esetben - azon túl, hogy az Art. VIII. fejezetében foglalt jogkövetkezményekkel szembesül - az adózó az ezt megelızı idıszakra adó-visszaigénylést, adó-visszatérítést nem érvényesíthet. Abban az esetben azonban, ha például az egyablakos rendszeren kívüli adózó a bejelentkezési nyomtatvány elıterjesztését követıen, de a bejelentkezés napjával kapja meg adószámát, az adószám birtokában a bejelentkezés elıterjesztésének napjáig terjedı idıszakra érvényesíthet adó-visszatérítést, adó-visszaigénylést, hiszen az adó-visszaigénylési, -visszatérítési kérelmet a bejelentkezést követıen, és olyan idıszakra terjesztette elı, amelyben adószámmal rendelkezett. Az adó-visszaigénylés, adó-visszatérítés érvényesítésére vonatkozó új rendelkezés csak abban az esetben alkalmazható, ha az Art., illetve törvény vagy törvény felhatalmazása alapján kiadott jogszabály eltérıen nem rendelkezik. Kiemelést érdemel, hogy a szabályozás logikája ezzel a rendelkezéssel megváltozott: fıszabályként az eljárási kódex rendelkezése szolgál, melytıl maga az Art., illetve az anyagi jogi vagy egyéb jogszabályok különös rendelkezései térhetnek el. A fıszabálytól az eljárási szabályok körében a törvénynek az Art. 24/A. §-át beiktató, az adószám alkalmazásának felfüggesztésérıl szóló §-a tartalmaz eltérı rendelkezést [24/A. § (6) bek.]. 24/A. § (1) Az állami adóhatóság az adószám alkalmazását felfüggeszti, ha a) az adózóval postai kézbesítés útján két egymást követıen közölt hivatalos irat a feladóhoz a „címzett ismeretlen” jelzéssel érkezett vissza, b) az adózó székhelyén végzett helyszíni ellenırzés alapján az adóhatóság hitelt érdemlıen tudomást szerez arról, hogy az adózó a székhelyén nem található, c) az adózó a rá irányadó szabályoknak megfelelı szervezeti képviselıt az adóhatósághoz nem jelentette be, d) az adózó ellenırzése alapján az adóhatóság hitelt érdemlıen tudomást szerez arról, hogy az adózó nem rendelkezik szervezeti képviselıvel, vagy a bejelentett szervezeti képviselı nem valós személy, illetve a megadott elérhetıségi helyeken nem fellelhetı. (2) Az adóhatóság az adószám alkalmazásának felfüggesztésérıl határozattal dönt, a határozat elleni fellebbezést a közléstıl számított 15 napon belül lehet elıterjeszteni. A fellebbezést az ügy összes iratával a felettes szervhez a fellebbezés megérkezésétıl számított 8 napon belül kell felterjeszteni, kivéve ha az adóhatóság a megtámadott határozatot a fellebbezésnek megfelelıen módosítja, visszavonja, kijavítja vagy kiegészíti. A felettes szerv a fellebbezésrıl 15 napon belül dönt és az ügy iratait haladéktalanul visszaküldi az adóhatóságnak. Az adóhatóság a jogerıre emelkedés megállapítását követı napon az adózó nyilvántartását vezetı cégbíróságot megkeresi a felfüggesztés tényének és kezdıidıpontjának cégjegyzékbe való bejegyzése érdekében, illetve a felfüggesztésrıl értesíti a körzetközponti jegyzıt vagy az adózó nyilvántartását vezetı egyéb szervet. Ha a felfüggesztés elrendelésére az (1) bekezdés a)-d) pontjai alapján került sor, az adóhatóság a cégbíróság megkeresésével egyidejőleg törvényességi felügyeleti eljárást, illetve az ismeretlen székhelyő cég megszüntetése iránti eljárást kezdeményez. (3) Az adózó az adószám alkalmazásának felfüggesztését elrendelı határozat jogerıre emelkedését követıen a felfüggesztés megszüntetése iránt kérelmet terjeszthet elı. Ha a felfüggesztés elrendelésére az (1) bekezdés a) vagy b) pontja alapján került sor, az adóhatóság a székhely valódiságát a kérelemben elıadottakkal kapcsolatban az adózó székhelyén is vizsgálhatja azzal, hogy a vizsgálat nem minısül ellenırzésnek. Ha az adóhatóság a kérelem alapján megállapítja, hogy a felfüggesztés elrendelésének oka megszőnt, a felfüggesztés megszüntetését határozattal elrendeli, más esetben a kérelmet elutasítja. Ha a felfüggesztés megszüntetése iránti ismételt kérelemben az adózó új tényre, körülményre nem hivatkozik, a kérelmet az adóhatóság érdemi vizsgálat nélkül utasítja el. A felfüggesztést az adóhatóság határozattal hivatalból is megszüntetheti, ha hitelt érdemlıen tudomást szerez arról, hogy a felfüggesztés elrendelésének oka megszőnt. A felfüggesztés megszüntetését elrendelı határozat ellen fellebbezésnek nincs helye, a kérelmet elutasító döntés elleni fellebbezésre a (2) bekezdés rendelkezéseit kell megfelelıen alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a cégbíróságot, a körzetközponti jegyzıt, illetve az adózó nyilvántartását vezetı egyéb szervet a felfüggesztés megszüntetése esetén kell megkeresni, illetve értesíteni. (4) Ha a felfüggesztést elrendelı határozat jogerıre emelkedését követı 90 napon belül a felszámolás, végelszámolás alatt nem álló adózó felfüggesztés megszüntetése iránti kérelmet nem terjeszt elı, az adóhatóság a felfüggesztést hivatalból nem szüntette meg és az adószám törlésére e törvény egyéb rendelkezései alapján nem került sor, az adóhatóság az adózó adószámát határozattal törli, melyrıl a cégbíróságot, a körzetközponti jegyzıt, illetve az adózó nyilvántartását vezetı egyéb szervet a határozat jogerıre emelkedésének megállapítását követı
napon értesíti. A határidı elmulasztása miatt igazolási kérelemnek nincs helye, az adószám törlését elrendelı határozat elleni fellebbezésre a (2) bekezdés rendelkezéseit kell megfelelıen alkalmazni. (5) Ha az adózó közösségi adószámmal is rendelkezik, az adóhatóság az adószám felfüggesztésével, a felfüggesztés megszüntetésével, az adószám törlésével egyidejőleg ugyanazon határozatban a közösségi adószám alkalmazását is felfüggeszti, a felfüggesztést megszünteti, illetve a közösségi adószámot törli. A határozat közösségi adószámot érintı rendelkezése önállóan nem fellebbezhetı. Az adószám alkalmazását felfüggesztı határozat meghozatalától a felfüggesztés idıtartama alatt közösségi adószám megállapításának nincs helye. (6) Az adószám (közösségi adószám) alkalmazásának felfüggesztését elrendelı határozat jogerıre emelkedése és a felfüggesztés megszüntetésérıl szóló határozat jogerıre emelkedése vagy az adószám (közösségi adószám) törlésérıl szóló határozat jogerıre emelkedése közötti idıszakra - ha törvény vagy törvény felhatalmazása alapján kiadott jogszabály másként nem rendelkezik - az adózó adó-visszaigénylést, adó-visszatérítést a felfüggesztés megszüntetését követıen sem érvényesíthet. Az állami adóhatóság az adózó felfüggesztést elrendelı határozat jogerıre emelkedését megelızı idıszakra vonatkozó adó-visszatérítési, adó-visszaigénylési kérelmét kizárólag a felfüggesztés megszüntetését elrendelı határozat jogerıre emelkedését követıen teljesítheti. (7) Az állami adóhatóság a felfüggesztést elrendelı határozatot, valamint a (4) bekezdés szerint az adószám törlését elrendelı határozatot az adózóval hirdetményi úton közli. A hirdetményt tizenöt napra ki kell függeszteni a határozatot hozó adóhatóság hirdetıtáblájára, valamint ezzel egyidejőleg tizenöt napra az állami adóhatóság internetes honlapján is közzé kell tenni. A hirdetmény tartalmazza a kifüggesztés napját, a határozatot hozó adóhatóság megnevezését és a kifüggesztés helyét, az ügy számát és tárgyát, az adózó elnevezését, székhelyét és adószámát, valamint azt a figyelemfelhívást, hogy az adóhatóság az adószám (közösségi adószám) felfüggesztésérıl vagy a (4) bekezdés szerinti törlésérıl az (1) bekezdés a)-d) pontja alapján határozatot hozott, melyet az adózó vagy képviselıje a határozatot hozó adóhatóságnál átvehet, továbbá utalást arra, hogy a határozat nem emelkedett jogerıre. A hirdetményi úton közlendı határozatot a hirdetmény kifüggesztését követı tizenötödik napon kell közöltnek tekinteni. (8) Ha cégbíróság, körzetközponti jegyzı, illetve az adózó nyilvántartását vezetı egyéb szerv felfüggesztés elrendelésérıl szóló megkeresése, értesítése nem eredményezi az adózó megszőnését (az egyéni vállalkozói igazolvány visszavonását), azonban az adózó adószámát az állami adóhatóság a (4) bekezdés alapján az adózó megszőnését megelızıen jogerıs határozattal törölte, és az adózó a törlést követıen adóköteles tevékenységet kíván folytatni, az adózó az adószám megállapítását a 17. § (1) bekezdés c) pontja megfelelı alkalmazásával kéri. (9) Az adóhatóság a felfüggesztést, a felfüggesztés megszüntetését, illetve az adószám törlését elrendelı határozatot megsemmisítı vagy hatályon kívül helyezı határozatról és a határozat jogerıre emelkedésének idıpontjáról értesíti a cégbíróságot, a körzetközponti jegyzıt vagy az adózó nyilvántartását vezetı egyéb szervet. A törvény elsısorban a fiktív adózók elleni hatékonyabb fellépés érdekében bevezeti az adószám alkalmazásának felfüggesztésével kapcsolatos eljárást. Az új jogintézmény lényege, hogy a) az adózó adószáma a felfüggesztés idıtartama alatt az adózással összefüggı iratokon, bizonylatokon csak a felfüggesztésre utaló toldattal tüntethetı fel, b) a felfüggesztés idıtartamára az adózó sem a felfüggesztés alatt, sem azt követıen nem érvényesíthet adóvisszaigénylést, adó-visszatérítést, c) az adózó felfüggesztés kezdıidıpontjában folyamatban levı, vagy a felfüggesztés idıtartalma alatt elıterjesztett, a felfüggesztést megelızı idıszakra vonatkozó adó-visszaigénylési, adó-visszatérítési kérelmeit az adóhatóság csak a felfüggesztés megszüntetését követıen teljesíti. A rendkívül szigorú jogkövetkezményekkel járó felfüggesztésre kizárólag a módosításban meghatározott, kötött tényállások bekövetkezése esetén kerül sor azzal, hogy ha a tényállás megvalósul, az adóhatóság mérlegelés nélkül köteles a felfüggesztés elrendelésérıl határozni. Az adószám felfüggesztésével kapcsolatos eljárást a törvény az állami adóhatóság hatáskörébe utalja. A felfüggesztést megalapozó tényállások két csoportba sorolhatók: a) az adóhatóság eljárása során hitelt érdemlı adatok utalnak arra, hogy az adózó székhelye fiktív [24. § (1) bek. a)-b) pont], b) az adóhatóság eljárása során hitelt érdemlı adatok utalnak arra, hogy az adózó szervezeti képviselıje fiktív vagy az adózó ilyen képviselıt az adóhatósághoz nem jelentett be [24/A. § (1) bek. c)-d) pont]. Garanciális szabály, hogy a felfüggesztés elrendelésérıl, megszüntetésérıl az adóhatóság határozattal dönt, azaz a törvény a felfüggesztés kérdését a fent hivatkozott jogkövetkezmények miatt érdemi kérdésnek tekinti. A felfüggesztéssel kapcsolatban hozott valamennyi döntés ellen fellebbezésnek van helye a felfüggesztést megszüntetı határozat kivételével. A törvény a fiktív székhely vagy szervezeti képviselı miatt elrendelt felfüggesztés esetén kötelezıvé teszi a felfüggesztést elrendelı határozat hirdetményi úton való közlését. Ha a felfüggesztést elrendelı határozat jogerıre emelkedett, a felfüggesztés megszüntetésének az
adózó kérelmére és hivatalból is helye van. A törvény az adózó fiktív székhelye miatt elrendelt felfüggesztés esetén lehetıvé teszi, hogy az adóhatóság a székhelyet a felfüggesztés megszüntetését elrendelı határozat meghozatala elıtt a helyszínen is vizsgálja, azonban ez a vizsgálat az Art. rendszerében nem minısül ellenırzésnek. További garanciális szabályként említhetjük, hogy az adószám felfüggesztésének idıtartama a felfüggesztést elrendelı határozat jogerıre emelkedésétıl a megszüntetı határozat jogerıre emelkedéséig tart, tehát a felfüggesztéshez kapcsolódó jogkövetkezmény csak a fellebbezési jog kimerítését követıen vagy fellebbezés hiányában alkalmazható. Ha az adózó közösségi adószámmal is rendelkezik, az adóhatóság az adószám felfüggesztésérıl szóló határozatban a közösségi adószámot is felfüggeszti, illetve a felfüggesztést a közösségi adószámra kiterjedıen is megszünteti. Mivel a közösségi adószámról hozott rendelkezés járulékos természető, a kizárólag e rendelkezés kérdésében elıterjesztett fellebbezés lehetıségét a törvény kizárja. Ha az adózó a felfüggesztésrıl szóló határozat meghozatalakor közösségi adószámmal nem rendelkezik, a közösségi adószám kiadása iránt a felfüggesztés idıtartama alatt elıterjesztett kérelmét a felfüggesztés megszüntetéséig az adóhatóság nem teljesíti, ellenkezı esetben a kiadott közösségi adószám alkalmazását külön határozattal kellene felfüggeszteni. Mivel az adószám felfüggesztése az adójogi jogviszonyokban alkalmazott jogkövetkezmény és az adóhatóságnak a fiktív mőködéssel kapcsolatos, az adózó jogalanyiságát érintı magánjogi következmények megállapítására nincs hatásköre, a törvény kimondja, hogy az adóhatóság a jogerıs felfüggesztı, illetve felfüggesztést megszüntetı határozatról az adózó nyilvántartását vezetı szervet (cégbíróság, körzetközponti jegyzı vagy egyéb szerv) a jogerıre emelkedés napját követı napon értesíti. A Ctv. hatálya alá tartozó adózók esetén a törvény a fiktív székhely vagy fiktív szervezeti képviselı miatt hozott felfüggesztı határozat esetén kötelezıen elıírja továbbá a törvényességi felügyeleti vagy az ismeretlen székhelyő cég megszüntetésére irányuló eljárás megindítását is (természetesen csak akkor, ha az adóhatóság tudomása szerint ilyen eljárás még nincs folyamatban). A felfüggesztés alatt álló adózóval kapcsolatban álló adózók védelme érdekében a törvény az Art. 54. § (5) bekezdésének módosításával lehetıvé teszi a felfüggesztés alatt álló adózók körében az elnevezés, adószám és a felfüggesztés kezdıidıpontjának közzétételét az állami adóhatóság honlapján, továbbá a Ctv. hatálya alá tartozó adózók esetén kötelezıvé teszi a felfüggesztés tényének, kezdı és záró idıpontjának bejegyzését a cégjegyzékbe. A törvény kivételes esetben, négy feltétel együttes fennállása esetén lehetıvé teszi a felfüggesztés alatt álló adószám törlését. A hivatkozott feltételek: a felfüggesztés jogerıre emelkedését követı 90 napon belül az adózó nem terjesztett elı megszüntetés iránti kérelmet és a felfüggesztés megszüntetésére hivatalból sem került sor, az adóhatóság az Art. 24. § (9) bekezdése alapján nem törölte az adószámot és az adózó nem áll felszámolás, végelszámolás hatálya alatt. Kiemelést érdemel, hogy ha az adózó ezen idıszakban a felfüggesztés megszüntetése iránt kérelmet terjesztett elı, de azt az adóhatóság elutasította, az adószám törlésének a 24/A. § (4) bekezdésére alapozva nincs helye. A törlés járulékos külön rendelkezéssel a közösségi adószámra is kiterjed, a határozat elleni fellebbezésre a felfüggesztésnél említett szabályok alkalmazandók, továbbá a törlésrıl értesíteni kell az adózó nyilvántartását vezetı szervet is. A Ctv. módosításával a 24/A. § (4) bekezdése alkalmazásával törölt adószám, közösségi adószám esetén ennek a tényét és idıpontját a cégjegyzékbe be kell jegyezni. Értelemszerően, az adószám törlése esetén a felfüggesztés idıtartama a felfüggesztı határozat jogerıre emelkedésétıl a törlés elrendelı határozat jogerıre emelkedéséig tart, ebben az esetben az adóhatóság külön határozatot a felfüggesztés megszüntetésérıl nem hoz.
Adómegállapítás 25. § (1) Az adót, a költségvetési támogatást a) az adózó: önadózással, b) a kifizetı és a munkáltató: adólevonással, az adóbeszedésre kötelezett: adóbeszedéssel, c) az adóhatóság: bevallás alapján kivetéssel, kiszabással, adatszolgáltatás alapján adóhatósági adómegállapítás útján, illetıleg utólagos adómegállapítás keretében állapítja meg. (2) Az adókat adónként, a költségvetési támogatást támogatásonként az adó-, illetve a költségvetési támogatás alapjának meghatározására elıírt idıszakonként kell megállapítani. A korábban hatályos szabályozás szerint az adóhatóság az adót, költségvetési támogatást kivetéssel, kiszabással, utólagos adómegállapítással, illetıleg azonnali ellenırzéssel állapítja meg. A törvény - tekintettel
a gépjármővek adóztatása területén bekövetkezı jelentıs változásokra, továbbá a személyi jövedelemadóban a bevezetett adóhatósági adómegállapításra - korszerősíti a szabályt, amely szerint az adóhatóság a jövıben az adót, költségvetési támogatást bevallás alapján kivetéssel, kiszabással, vagy adatszolgáltatás alapján adóhatósági adómegállapítás útján, illetıleg utólagos adómegállapítás keretében állapítja meg. Az egyes adók és költségvetési támogatások alapja, megállapításuk idıpontja eltérı, ezért a törvény szerint az adókat, a költségvetési támogatásokat külön-külön, az elıírt idıpontokban kell megállapítani. A törvény e tekintetben nem tér el a korábban hatályos rendelkezésektıl, továbbra sem teszi lehetıvé, hogy az egyes adókötelezettségeket, költségvetési támogatásokat egymással szemben beszámíthassák. (3) A kifizetı más személy adóját akkor állapítja meg, ha ezt törvény elıírja. Ha a kifizetı az adót, adóelıleget levonta, az adóhatóság a továbbiakban azt csak a kifizetıtıl követelheti. (4) A törvényben meghatározott esetben az adóbeszedésre kötelezett adózó a helyi adó összegét közli a magánszeméllyel és az adót átveszi. BH2006. 292. I. Az adóhatóságnak az adózás rendjérıl szóló törvényben részére biztosított határidıben kell lefolytatnia a felszámolás alá került adós adóellenırzését. Az ellenırzés eredményeként feltárt adóhiány az adóhatóság részérıl csak az ellenırzés eredményeként válik ismert követeléssé [2003. évi XCII. tv. 25. § (1) bek. c) pont, 86. § (1) bek., 87. § (1) bek., 89. § (1) bek. a) pont, 164. §].
Önadózás 26. § (1) Az adót, a költségvetési támogatást - ha törvény elıírja - az adózó köteles megállapítani, bevallani és megfizetni (önadózás). (2) A jogi személy és egyéb szervezet az adót és a költségvetési támogatást - az építményadó, a telekadó, a gépjármőadó, a vagyonszerzési illeték és a kiszabással megállapított eljárási illeték kivételével - önadózással állapítja meg. (3) A magánszemély az adóját akkor állapítja meg önadózással, ha a) vállalkozó, az építményadó, a telekadó, a gépjármőadó, a vagyonszerzési illeték és a kiszabással megállapított eljárási illeték kivételével, b) az általános forgalmi adó alanya, c) a személyi jövedelemadóját nem a munkáltatója (kifizetı), illetıleg az adóhatóság (a továbbiakban: adóhatósági adómegállapítás) állapítja meg. KGD2006. 84. Az építményadó kivetéses adó, ezért az e adónemet érintı bejelentési kötelezettség elmulasztása miatt utólagos adómegállapítás alapján hozott határozatban az adózó terhére megállapított adó adókülönbözetnek, egyben adóhiánynak, bírságalapnak minısül (2003. évi XCII. törvény 26. §, 32. §, 37. §, 43. §, 125. §).
A munkáltató és az adóhatóság adatszolgáltatás alapján történı adómegállapítása 27. § (1) Az az adózó, aki nem kívánja adóját önadózással megállapítani, és a személyi jövedelemadóról szóló törvény feltételeinek megfelel, az adóévet követı év február 15. napjáig a munkáltatójához megtett, a jogkövetkezmények szempontjából adóbevallással egyenértékő nyilatkozata alapján munkáltatói adómegállapítást kérhet. (2) Amennyiben a munkáltató nem vállalja a magánszemélyek adójának megállapítását, de a magánszemély a személyi jövedelemadóról szóló törvény rendelkezései szerint jogosult az adóhatósági adómegállapítás választására, a munkáltató a vele 2007. február 15-én munkaviszonyban álló magánszemély bejelentése alapján köteles közremőködni az adóhatósági adómegállapításhoz szükséges nyilatkozat és a személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti felhasználásáról szóló rendelkezı nyilatkozat továbbításában az e törvényben meghatározottak szerint. (3) Az az adózó, aki a személyi jövedelemadóról szóló törvényben meghatározott feltételek alapján nincs kizárva az adatszolgáltatás alapján történı adómegállapításból, továbbá nem kívánja adóját önadózással megállapítani és munkáltatói adómegállapítást sem kér, az adóévet követı év február 15. napjáig az erre a célra rendszeresített nyomtatványon az adóhatóságnál bejelenti, hogy adóhatósági adómegállapítás útján kívánja teljesíteni adókötelezettségét. (4) A munkáltatói adómegállapítás az ellenırzés és a jogkövetkezmények szempontjából a magánszemély bevallásának minısül. Az adót az a munkáltató vallja be, akihez az adózó a nyilatkozatát megtette.
(5) Az (1) bekezdésben elıírt idıpontig munkahelyet változtató adózó az új munkáltatójánál tehet nyilatkozatot. Ilyen esetben nyilatkozatához az elızı munkáltatótól kapott jövedelemigazolást is csatolnia kell. (6) A munkáltató az adóalapot és az adót a magánszemély nyilatkozata alapján, az adóévet követı év március 20áig átadott igazolások figyelembevételével az adóévet követı év május 20-áig állapítja meg és errıl igazolást ad. A munkáltató az adómegállapítást az adóévet követı év június 10-éig elektronikus úton továbbítja az állami adóhatósághoz. Amennyiben az adóhatóság a munkáltató adómegállapításával szemben adóhiányt állapít meg, az adóhiányt a magánszemélynek kell megfizetnie. 28. § (1) Az adózó a bejelentésével egyidejőleg a munkáltató közremőködésével vagy az adóhatósághoz közvetlenül a bevallással egyértékő nyilatkozatot tesz a) átvezetési igényérıl, a visszatérítendı adó kiutalásához szükséges adatokról, b) a járulékfizetési kötelezettség felsı határát meghaladóan levont nyugdíjjárulék visszaigénylésérıl - kivéve, ha az adóévben a Magyar Honvédség, a rendvédelmi szervek vagy a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagja volt -, feltéve, hogy a különbözetet év közben a foglalkoztatójával nem számolta el, c) az adókedvezményre jogosító adatokról, d) az adóhatóság nyilvántartásában nem szereplı olyan adatokról, tényekrıl, körülményekrıl, amelyek az adóhatóság adatszolgáltatás alapján történı adómegállapításához szükségesek. (2) A munkáltatóhoz tett nyilatkozatot, illetve bejelentést a munkáltató alaki szempontból felülvizsgálja, ha szükséges, a magánszeméllyel egyeztetve javítja, és március 12-éig az adóhatóság által rendszeresített elektronikus őrlapon továbbítja az állami adóhatósághoz. (3) Ha az adózó február 15. napjáig nem tesz bejelentést az adóhatóságnak vagy a munkáltatójának, adókötelezettségét önadózás útján teljesíti. (4) Az (1) bekezdésben meghatározott nyilatkozatához az adózó zárt borítékban csatolja a személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti felhasználásáról szóló rendelkezı nyilatkozatát. 28/A. § (1) Ha az adózó nyilatkozata hibás vagy hiányos, az adóhatóság azt kijavítja, amennyiben az adózó közremőködése nélkül a nyilatkozat nem javítható, az adóhatóság az adózót határidı tőzésével hiánypótlásra szólítja fel. Ha az adózó a hiánypótlási kötelezettségének nem tesz eleget, illetıleg az adóhatósági adómegállapítást nem kérhette volna, az adóhatóság arról értesíti az adózót, hogy adókötelezettségét az önadózás szabályai alapján kell teljesítenie. (2) Ha a nyilatkozat a munkáltató érdekkörében felmerülı okból hibás, hiányos vagy késedelmes, a munkáltató e törvény 172. § (1) bekezdése szerinti bírsággal sújtható. (3) Az adóhatóság az adózó nyilatkozata és az adatszolgáltatásra kötelezettek adatszolgáltatása alapján megállapítja az adó alapját, az adót, a visszatérítendı adót - ideértve a járulékfizetési kötelezettség felsı határát meghaladóan levont nyugdíjjárulékot -, illetıleg a befizetendı adót, és az ezeket tartalmazó adómegállapítást május 20. napjáig postára adja. (4) Az adózónak az adót június 20-áig kell megfizetnie, illetıleg az adóhatóságnak a visszatérítendı adót eddig az idıpontig kell kiutalni. Az adóhatóságot a kiutalás idıpontjában fennálló, általa nyilvántartott köztartozás tekintetében megilleti a visszatartási jog. Ha az adóhatóság az adómegállapítást késedelmesen teljesíti, a fizetési határidıt (30 nap) az adómegállapítás kézhezvételétıl kell számítani. (5) Az adózó az adómegállapításra annak kézhezvételétıl számított 8 napon belül észrevételt tehet, ha tudomása szerint, vagy a nála lévı iratok alapján az adóhatósági adómegállapítás módosítása indokolt. Észrevételében meg kell jelölnie a módosítani kívánt adatokat, és másolatban csatolnia kell azokat az iratokat, amelyekkel módosítási igényét alátámasztja. (6) Amennyiben az adatszolgáltatási kötelezettséggel terhelt adózó adatszolgáltatási kötelezettségét utólag módosítja, az adóhatóság az adómegállapítást határozatban helyesbíti, a megállapított különbözetet az adózónak a határozat jogerıre emelkedését követı 30 napon belül kell megfizetnie, illetıleg az adóhatóságnak a kiutalást teljesítenie. (7) Az adóhatósági adómegállapítás során megállapított, és az adózóval közölt adó a jogkövetkezmények és az ellenırzés szempontjából az adózó által bevallott adónak minısül, ha az adózó a nyitva álló határidın belül észrevételt nem tett, illetve az adóhatóság az adózó észrevétele alapján az adót módosítottá, vagy határozattal állapította meg. (8) Az adóhatóság az észrevételt 15 napon belül elbírálja és a módosított adómegállapítást megküldi az adózónak, illetıleg arról értesíti, hogy az észrevétel alapján az adómegállapítás módosítása nem indokolt. Amennyiben az adóhatóság az észrevétel alapján az adómegállapítást módosítja, a megállapított adókülönbözet megfizetésének, illetıleg az adó-visszatérítés kiutalásának határideje a módosított adómegállapítás kézbesítésétıl számított 15 nap. Ha az adózó nem ért egyet észrevételének elbírálásával, a módosított adómegállapítás, illetıleg az adóhatóság értesítésének kézhezvételétıl számított 8 napon belül az adóhatósághoz kifogást terjeszthet elı.
(9) Az adóhatóság az adózó kifogása alapján a tényállást hatósági eljárás keretében tisztázza, és határozattal állapítja meg az adó alapját, az adót, a visszatérítendı, illetıleg befizetendı adót. A határozat jogerıre emelkedéséig az adót az adózónak, illetıleg a visszatérítendı adót az adóhatóságnak az adóhatósági adómegállapításban meghatározott összeg szerint kell megfizetni, illetıleg kiutalni. (10) Ha a határozat alapján az adózót az adóhatósági adómegállapításban meghatározott összegnél kisebb fizetési kötelezettség terheli, az adóhatóság az adóbefizetés igazolását követıen az adózó kérelmére a javára mutatkozó összeget 15 napon belül visszatéríti. Ha a határozat alapján az adózót további befizetés terheli, az adót a határozat jogerıre emelkedését követı 15 napon belül kell megfizetnie. Ha a határozat alapján az adózót az adóhatósági adómegállapításban meghatározott összegtıl eltérı adó-visszatérítés illeti meg, a különbözetet az adózó, illetve az adóhatóság a határozat jogerıre emelkedését követı 15 napon belül fizeti vissza, illetve utalja ki. (11) Az adóhatóság utólagos adómegállapítás keretében állapítja meg az adót, ha a magánszemélynek az adóhatósági adómegállapítást követıen tett bejelentése, illetıleg az adóhatósági adómegállapítást követıen feltárt tények alapján megállapítható, hogy az adózó nem választhatta volna az adatszolgáltatás alapján történı adóhatósági adómegállapítást. A magánszemély bejelentése esetén az adóhatóság a jogkövetkezményeket az önellenırzésre vonatkozó szabályok szerint állapítja meg, egyebekben az utólagos adómegállapítás során kiszabható jogkövetkezményeket kell alkalmazni. (12) Az adómegállapítás során hozott határozat nem zárja ki a bevallás utólagos ellenırzését és az utólagos adómegállapítást. Ha az adóhatóság az adómegállapítást befolyásoló új tényrıl, körülményrıl, bizonyítékról szerez tudomást, utólagos ellenırzésnek és utólagos adómegállapításnak akkor is helye van, ha az adóhatósági adómegállapítást bíróság felülvizsgálta. 28/B. § (1) Ha a munkáltató a munkáltatói adómegállapítást követıen feltárja, hogy a magánszemély jogszerő eljárása mellett az adót tévesen állapította meg, és a magánszemély vele még munkaviszonyban áll, az adómegállapítást módosítja, és az adókülönbözetet a magánszemély részére visszatéríti, illetıleg a következı kifizetéskor levonja. A munkáltató az adómegállapítás módosítását nyilvántartásba veszi, és egyidejőleg a módosított adómegállapításról igazolást állít ki a magánszemély részére. Az e bekezdés, valamint a 41. § (1)-(2) bekezdése szerinti levonás nem haladhatja meg az esedékes egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékkal és adóelıleggel csökkentett havi munkabér 15%-át. Ha az adókülönbözet egy összegben nem vonható le, a munkáltató a levonást további hat hónapon át folytathatja. A munkáltató a levont, illetıleg visszatérített adókülönbözetet a rá vonatkozó szabályok alapján vallja be, fizeti meg, illetıleg igényli vissza. A munkáltató a levonni elmulasztott adó után a munkáltatói adómegállapításra elıírt határidıt követı naptól a nyilvántartásba vétel napjáig saját terhére önellenırzési pótlékot állapít meg, melyet be kell vallania, és meg kell fizetnie. A munkáltató az önellenırzési pótlék megállapítási, bevallási kötelezettség teljesítésével mentesül az adólevonási kötelezettség megsértésével összefüggı jogkövetkezmények alól. Amennyiben az adókülönbözet az elıbbiek szerint nem vonható le teljes egészében, vagy a magánszemély idıközben munkahelyet változtat, a munkáltató a levonás meghiúsulásától számított 15 napon belül az adókülönbözet még fennálló összegérıl és a magánszemély adóazonosító számáról értesíti a magánszemély állami adóhatóságát, amely az egyébként rá vonatkozó szabályok szerint intézkedik a hátralék beszedése érdekében. Ilyen esetben késedelmi pótlék a fizetési felhívásban megjelölt teljesítési határidı lejártát követıen számítható fel. A magánszemély az adóhatóságtól fizetési könnyítést csak az adólevonás elıbbiek szerinti meghiúsulása esetén kérhet. (2) Ha a munkáltatói adómegállapítás az (1) bekezdésben foglaltak szerint azért nem módosítható, mert a) magánszemély már nem áll munkaviszonyban az adót megállapító munkáltatóval, b) magánszemély a munkáltatói adómegállapítást önellenırzéssel helyesbítette, és errıl nyilatkozott a munkáltatójának, c) magánszemély adóját a magánszemély halálára tekintettel az adóhatóság állapította meg, a munkáltató a feltárt adókülönbözetet a feltárás idıpontjában nyilvántartásba veszi és az adókülönbözet összegérıl a magánszemély adóazonosító számának feltüntetésével - 15 napon belül bejelentést tesz a magánszemély állami adóhatóságának. A munkáltató a feltárt adókülönbözetrıl lehetısége szerint tájékoztatja a magánszemélyt. A munkáltató a levonni elmulasztott adó után a munkáltatói adómegállapításra elıírt határidıt követı naptól a nyilvántartásba vétel napjáig saját terhére önellenırzési pótlékot állapít meg, melyet be kell vallania és meg kell fizetnie. A munkáltató a bejelentési, önellenırzési pótlék megállapítási, bevallási kötelezettség teljesítésével mentesül az adólevonási kötelezettség megsértésével összefüggı jogkövetkezmények alól. A bejelentés alapján az adókülönbözetet az állami adóhatóság határozattal írja elı a magánszemély terhére, illetıleg javára. 29. § Ha a munkáltató az összesített igazolás kiállítását követıen, illetıleg a kifizetı a kifizetésrıl szóló igazolás kiállítását követıen tárja fel, hogy a magánszemély adóelılegét, adóját nem a törvényben meghatározottak szerint állapította meg és vonta le, a feltárt hibát nyilvántartásba veszi és az adókülönbözet összegérıl, a kifizetés jogcímérıl, valamint a kifizetésrıl szóló igazolás kiállításának idıpontjáról az adóazonosító szám feltüntetésével 15 napon belül bejelentést tesz a magánszemély állami adóhatóságához és a magánszemélyt értesíti, kivéve, ha a
magánszemély értesítési címét nem ismeri. Amennyiben a hiba a törvényben meghatározottnál alacsonyabb összegő adó, adóelıleg levonását eredményezte, a munkáltató (kifizetı) az igazolás kiállításának napjától a nyilvántartásba vétel napjáig a levonni elmulasztott adó, adóelıleg után önellenırzési pótlékot állapít meg, vall be, és fizet meg. A munkáltató (kifizetı) a bejelentési, az önellenırzési pótlék megállapítási és bevallási kötelezettség teljesítésével mentesül az adólevonási kötelezettség megsértésével összefüggı jogkövetkezmények alól. A munkáltató bejelentése alapján az adókülönbözetet az állami adóhatóság határozattal írja elı a magánszemély terhére, illetıleg javára. 30. § (1) Törvény eltérı rendelkezése hiányában a járulékot az adózó az önadózás szabályai szerint állapítja meg, vallja be és fizeti meg. (2) A magánszemély nyugdíjjárulék és egészségbiztosítási járulék fizetési kötelezettségét a járulékköteles jövedelmet juttató munkáltató, kifizetı állapítja meg, vallja be és fizeti meg. A magánszemély a munkáltatónál, kifizetınél a kifizetést megelızıen nyilatkozhat - a jogcímet megjelölve - arról, hogy a kifizetést járulékfizetési kötelezettség nem terheli. A magánszemély nyilatkozata az adóbevallással egyenértékő. (3) A kifizetı, a munkáltató járulékbevallását az önellenırzés szabályai szerint helyesbítheti, ha nem a jogszabálynak megfelelıen vonta le a járulékot. (4) A járulékfizetési kötelezettség felsı határát meghaladóan levont nyugdíjjárulékot a) az önadózó magánszemély a jövedelemadóról benyújtott adóbevallásában, b) az adóhatósági adómegállapítást választó adózó, ha az adóévben a Magyar Honvédség, a rendvédelmi szervek vagy a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagja volt, és ezt nyilatkozathoz csatolt szolgálati jogviszonyról szóló okirattal igazolja, az adóévet követı május 20. napjáig bevallásnak minısülı külön nyomtatvány benyújtásával igényelheti vissza, feltéve, hogy a különbözetet év közben a foglalkoztatójával nem számolta el. (5) A járulékot - a (3) bekezdésben meghatározottaktól eltérıen - a magánszemély helyesbítheti önellenırzéssel, ha a (2) bekezdésben említett nyilatkozatot jogszerően nem tehette volna meg. Az önellenırzést a jövedelemadóra vonatkozó szabályok alapján kell elvégezni azzal, hogy az önellenırzési pótlékot a nyilatkozat megtételét követı naptól kell felszámítani. (6) A költségvetési szervek központosított bérszámfejtését végzı, e tekintetben munkáltatónak minısülı adózó a társadalombiztosítási járulékot, a magánszemélytıl levont nyugdíjjárulékot és egészségbiztosítási járulékot a rá vonatkozó külön szabályok szerint vallja be és fizeti meg. A törvény az eddig hatályos szabályozással egyezıen a járulékmegállapítás jellemzı módjaként az önadózást határozza meg, azaz a járulékot az adózó maga állapítja meg, vallja be és fizeti meg. A magánszemélyt azonban nem terheli nyugdíj- és egészségbiztosítási járulék megállapítási kötelezettség, ha járulékköteles jövedelme munkáltatótól, kifizetıtıl származik tekintettel arra, hogy ebben az esetben a járulékot a munkáltató, a kifizetı vonja le, és a rá vonatkozó szabályok szerint bevallja és megfizeti. A magánszemély - figyelemmel a járulékfizetés felsı határára, valamint a többes jogviszony esetén alkalmazandó különös járulékmegállapítási szabályokra is - a munkáltatónál, a kifizetınél a kifizetést megelızıen nyilatkozhat arról, hogy a kifizetést járulékkötelezettség nem terheli. A törvény az adóadminisztráció egyszerősítése érdekében, összhangban a társadalombiztosítási jogszabályok módosításával mellızi a korábbi szabályozásból a nyilatkozat mellé az igazolás benyújtási kötelezettséget. Ugyanakkor fenntartja, hogy a magánszemély nyilatkozata az adóbevallással egyenértékő. Ha a magánszemélytıl - pl. a többes jogviszonya alapján - több járulékot vontak le, mint ami a „járulékplafon” miatt megengedett, a törvény szerint a jövedelemadó bevallásban is visszaigényelhetı, feltéve, hogy a különbözetet a magánszemély a foglalkoztatójával nem számolta el. Az adóhatósági adómegállapítást választó magánszemély a járulék felsı határ miatti túlvonást külön nyomtatványon a jövedelemadó megállapításra elıírt határidıig jelenti be az adóhatóságnál, és kéri a visszatérítést.
Adóbevallás 31. § (1) Az adóbevallás az adózó azonosításához, az adóalap, a mentességek, a kedvezmények, az adó, a költségvetési támogatás alapja és összege megállapításához szükséges adatokat tartalmazza. Az adózó az önadózással megállapított adóról - ideértve az import adójogi megbízottnak az importáló helyett, de a saját nevében teljesített adókötelezettségét, de ide nem értve az eljárási illetéket -, továbbá költségvetési támogatásról adónként, költségvetési támogatásonként az erre a célra rendszeresített nyomtatványon adóbevallást tesz. A költségvetési támogatás elılegének, illetve gyakoribb igénybevételének igénylése nem minısül adóbevallásnak. Az adóhatóság olyan nyomtatványt is rendszeresíthet, amely alkalmas több jogcímen fennálló adókötelezettség, költségvetési támogatásigénylés bevallására, illetve az adókötelezettség bevallása mellett költségvetési támogatás igénylésére.
(2) A munkáltató, a kifizetı (ideértve az egyéni vállalkozónak nem minısülı magánszemély munkáltatót is), illetıleg az 52. § (4) bekezdésének l), p), r), s) és t) pontjaiban meghatározottak a rájuk vonatkozó bevallási gyakoriságtól függetlenül, havonként, a tárgyhót követı hó 12-éig elektronikus úton bevallást tesznek az adóés/vagy társadalombiztosítási kötelezettséget eredményezı, magánszemélyeknek teljesített kifizetésekkel, juttatásokkal összefüggı valamennyi adóról - kivéve a kamatjövedelem adóról -, járulékról és az alábbi adatokról: 1. a Tbj. 44. §-ának (1) bekezdése szerinti nyilvántartásra kötelezett adatairól (neve, székhelye, adóazonosító száma), 2. a munkáltató, kifizetı jogelıdjének adóazonosító számáról, 3. a magánszemély személyi adatairól (neve, születési neve, anyja születési neve, születési helye és ideje), nemérıl, állampolgárságáról, 4. a magánszemély adóazonosító jelérıl, 5. a biztosításban töltött idı tartamáról, az alkalmazás minıségének, jogcímének kódjáról, valamint a magánszemély nyugdíjas státuszáról, 6. a társadalombiztosítási (nyugdíj-biztosítási, természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási) járulék alapjáról, összegérıl, 7. a nyugdíjjárulék (magán-nyugdíjpénztári tagdíj) alapját képezı jövedelemrıl, a nyugdíjjárulék-köteles jutalom összegérıl, illetıleg a levont (befizetett) nyugdíjjárulék (magán-nyugdíjpénztári tagdíj és a pénztártag, illetıleg a foglalkoztató által vállalt tagdíj-kiegészítés) összegérıl, 8. a magánszemély által fizetendı természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási járulék alapjáról, a levont (befizetett) természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási járulék összegérıl, 9. a természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási és/vagy nyugdíjjárulék-levonás (magán-nyugdíjpénztári tagdíj levonás) elmaradásának okáról, 10. a tárgyhónaptól eltérı biztosítási jogviszony idıtartamáról, amelyre tekintettel a tárgyhónapban járulékalapot képezı jövedelem kifizetésére került sor, illetıleg az ezen idıtartamra vonatkozó társadalombiztosítási (nyugdíjbiztosítási, természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási) járulék, a levont (megfizetett) természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék (magán-nyugdíjpénztári tagdíj, a pénztártag, illetıleg a foglalkoztató által vállalt tagdíj-kiegészítés) alapjáról és összegérıl, 11. a gyermekgondozási díj (gyed), gyermekgondozási segély (gyes), gyermeknevelési támogatás (gyet), ápolási díj, munkanélküli-ellátás folyósításának idıtartamáról, az ellátás összegérıl, és az abból levont (megfizetett) nyugdíjjárulék (magán-nyugdíjpénztári tagdíj, a pénztártag által vállalt tagdíj-kiegészítés) összegérıl, illetıleg a levonás elmaradásának okáról, 12. a biztosítás szünetelésérıl, vagy munkabérrel ellátatlanság idejérıl, ennek jogcímkódjáról, 13. a foglalkozás FEOR számáról, a heti munkaidı tartamáról, a korkedvezményre jogosító munkakör tartamáról, 14. az egészségügyi dolgozók heti 48 órát meghaladó önként vállalt többletmunkavégzésének idejérıl (munkaórában), 15. a hónap utolsó napján fennálló magán-nyugdíjpénztári tagság tényérıl, a magánnyugdíjpénztár kódjáról, a magán-nyugdíjpénztári tag társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történı visszalépésérıl, 16. a százalékos mértékő egészségügyi hozzájárulás alapjáról és összegérıl, a megfizetett tételes egészségügyi hozzájárulás összegérıl, 17. az általa kifizetett (juttatott), az összevont adóalapba tartozó bevételrıl és az adóelıleg alapjáról (külön a bérrıl a jogosultsági hónapok feltüntetésével), 18. a költségelszámolási módról és az adóelıleg megállapítása során figyelembe vett bevételt csökkentı tételekrıl, 19. a megállapított adóelılegrıl, 20. a ténylegesen levont adóelılegrıl, az adóelıleg-levonás elmaradásának okáról, 21. az egyes külön adózó jövedelmek címén a magánszemélynek kifizetett (juttatott) bevételrıl, az adó alapjáról, a megállapított és levont, illetıleg le nem vont adóról, kivéve azt a kifizetést (juttatást), a) amelyet a jövedelem megállapításánál nem kell figyelembe venni, b) amelynek adója nulla százalék, c) amely után az egyéni vállalkozó e minıségében adóköteles, d) amelyet az ingó vagyontárgy, ingatlan, vagyoni értékő jog átruházása ellenében nem árverés és nem aukció során kap a magánszemély, e) amely után az adó megfizetése a kifizetıt terheli, 22. a magánszeméllyel elszámolandó adókülönbözetrıl, 23. a külön jogszabály szerint Start-kártyával rendelkezı pályakezdı fiatal után a kedvezmény figyelembevétele nélkül számított munkaadói járulék, társadalombiztosítási (nyugdíjbiztosítási, természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási) járulék alapjáról és összegérıl, a tételes egészségügyi hozzájárulás kedvezmény nélkül számított
összegérıl, továbbá a bruttó munkabér alapján számított 15 vagy 25%-os mértékő kötelezettség alapjáról és összegérıl, 24. a felszolgálási díj után fizetett nyugdíjjárulékot is magában foglaló nyugdíj-biztosítási járulék alapjáról és összegérıl, 25. a munkaadói-, a munkavállalói-, a vállalkozói járulék alapjáról és összegérıl, 26. a tárgyhónaptól eltérı idıtartamról, amelyre tekintettel a tárgyhónapban munkaadói-, munkavállalói-, vállalkozói járulékalapot képezı jövedelem kifizetésére került sor, illetıleg az ezen idıtartamra vonatkozó munkaadói-, munkavállalói-, vállalkozói járulék alapjáról és összegérıl, 27. az e bekezdés szerint havi adó- és járulékbevallás benyújtására kötelezett munkáltató, ha a tárgyhóban alkalmi munkavállalói könyvvel (AM könyv) rendelkezı személyt foglalkoztat, e foglalkoztatási jogviszonnyal összefüggésben feltünteti az alkalmi munkavállaló AM könyvébe az adott hónapban történt alkalmi foglalkoztatás napjára (napjaira) beragasztott közteherjegy - hónapon belüli több napi foglalkoztatás esetén a közteherjegyek együttes - összegét, és a foglalkoztatás napját (napjait). Az Szja. tv. 65. § (1) bekezdésében meghatározott kamatjövedelembıl levont adót és annak alapját az Szja. tv. 65. § (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott esetben a kifizetı - magánszemélyhez nem köthetı kötelezettségként - bruttó módon az e bekezdés szerinti bevallásában vallja be. (3) Az adózó az adóbevallásban az adózó azonosításához szükséges adatok között feltünteti adóazonosító számát. Az adózó adóazonosító szám birtokában olyan idıszakról is tehet adóbevallást, amelyben adóazonosító számmal nem rendelkezett, azonban adó-visszaigénylést, adó-visszatérítést ezen idıszakra csak a 24. § (6) bekezdésben foglalt korlátokkal érvényesíthet, illetve adózással kapcsolatos iratait ezen idıszakra az adóazonosító szám feltüntetésével nem módosíthatja. Az Egészségbiztosítási Alap fedezetet nyújt a pénzbeli és a természetbeni ellátásokra (szolgáltatásokra) is. A törvény Tbj.-t érintı része a biztosítottak és a foglalkoztatók által befizetett egészségbiztosítási járulékok mértékein túl meghatározza azt is, hogy a járulékbefizetések mely ellátás alapjául szolgálnak. Ehhez kapcsolódik annak jogszabályi megállapítása is, hogy az egészségbiztosítási járulék természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási járulékból tevıdik össze. Az egészségbiztosítási járulék Tbj. általi természetbeni és pénzbeli részre tagolása szükségessé tette az Art. 31. § (2) bekezdése egyes pontjaiban szereplı egészségbiztosítási járulék kifejezés természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási járulékra módosítását is. Az APEH által az OEP és az ONYF felé teljesítendı adatszolgáltatás tartalma akként változik, hogy a jövıben külön kell feltüntetni a pénzbeli és a természetbeni egészségbiztosítási járulék alapjára és összegére vonatkozó adatokat. A törvény szerint a magán-nyugdíjpénztárakhoz benyújtandó tagdíjbevallást a jövıben a magánszemélyhez köthetı adatokat tartalmazó havi adó- és járulékbevallás részeként - az állami adóhatósághoz kell teljesíteni. Ez szükségessé tette az Art. 31. § (2) bekezdésében meghatározott adattartalom bıvítését a magán-nyugdíjpénztári tagdíjjal és a tagdíj-kiegészítéssel. A törvény Art. 31. (3) bekezdését módosító rendelkezése az adóazonosító szám alkalmazásával kapcsolatban tartalmaz részben a korábbi gyakorlatnak megfelelı, pontosító, részben új szabályt. Az Art. hatályos szabályai alapján az adózó adóbevallásában az adózó azonosításához szükséges adatok között eddig is köteles volt adóazonosító számát feltüntetni, a törvény ezen a gyakorlaton nem változtat. Az adóazonosító szám feltüntetése feltételezi, hogy az adózó az adóbevallás benyújtását megelızıen az adóazonosító szám megszerzése érdekében bejelentkezési, bejelentési kötelezettségét teljesítette vagy az adóhatóság a magánszemélynek hivatalból adóazonosító jelet állapított meg. Másként megfogalmazva: az adózó önadózás útján csak akkor állapíthatta és a továbbiakban is csak akkor állapíthatja meg adóját, ha adóazonosító számmal rendelkezik. Ettıl azonban eltérı kérdés az, hogy ha az adózó bejelentési, bejelentkezési kötelezettségét az adóazonosító szám megszerzése érdekében már teljesítette (vagy egyébként rendelkezik adóazonosító jellel), akkor az adóazonosító szám birtokában csak az adóazonosító szám kiadását követı vagy az azt megelızı idıszakról is tehet-e az adóhatóság elıtt jognyilatkozatot (terjeszthet-e elı adóbevallást). Mivel az adózói státus az Art. 6. § (1) bekezdése szerint - az anyagi jogi jogszabályok, illetve az Art. rendelkezései alapján - a törvény erejénél fogva és nem az adóazonosító szám megállapításával keletkezik, az adóazonosító szám késedelmes megszerzése természetesen nem jár azzal a következménnyel, hogy az adóköteles tevékenységgel kapcsolatban az adózónak az adóazonosító szám megszerzése elıtt nem keletkeznek adókötelezettségei. Az adóazonosító szám megszerzését megelızı idıszakra vonatkozó adókötelezettségeket az adóhatóság határozattal az eddigi gyakorlat szerint is megállapíthatta és az Art. hatályos rendelkezései jelenleg sem tiltják, hogy errıl az idıszakról az adózó adóazonosító szám birtokában maga is bevallást tegyen. A törvény az egységes jogértelmezés érdekében a fenti indokok alapján kimondja, hogy az adózó adóazonosító szám birtokában olyan idıszakról is tehet bevallást, amelyben adóazonosító számmal nem rendelkezett. Mindez azonban nem jelenti az adóazonosító szám visszamenıleges hatályát, az
adójogviszony visszamenıleges hatályú alakításának, módosításának lehetıségét, az adózó ugyanis hasonlóan ahhoz az esethez, amikor az adóhatóság erre az idıszakra határozatot hoz - az adóbevallásban az adóbevallás benyújtásakor fennálló állapot szerint nyilatkozik az adóazonosító szám kiadása elıtti idıszakról és ebbıl a nyilatkozatból egyértelmően kitőnik, hogy ezen idıszakban adóazonosító számmal nem rendelkezett. Ennek megfelelıen a törvény kifejezetten kimondja, hogy erre az idıszakra az adózó adózással kapcsolatos iratait az adóazonosító szám feltüntetésével nem módosíthatja, azaz az adójogviszonyt visszamenılegesen nem alakíthatja át úgy, mintha a jogsértı idıszakban adóazonosító számmal rendelkezett volna. A törvény az Art. 24. § (6) bekezdésének módosításával összhangban kimondja továbbá, hogy az adóazonosító szám nélküli idıszakra az adózó adóbevallásában csak a 24. § (6) bekezdésében foglalt korlátozással érvényesíthet adó-visszaigénylést, adó-visszatérítést (e szabállyal kapcsolatban lásd a törvény Art. 24. § (6) bekezdését módosító rendelkezéséhez főzött indokolást). (4) Az adóbevallás benyújtásában akadályozott adózó az akadályoztatás megszőnését követı 15 napon belül tesz adóbevallást. A késedelem igazolására vonatkozó kérelmet (a továbbiakban: igazolási kérelem) a bevallással egyidejőleg kell benyújtani. (5) Az adózó az állami adóhatósághoz az erre a célra rendszeresített nyomtatványon abban az esetben is adóbevallást nyújt be, ha a bevallási idıszakban adófizetési kötelezettsége nem keletkezett. A társasági adóbevallás helyett az adóévet követı év február 15-éig - bevallást helyettesítı nyomtatványon - nyilatkozatot tesz az alapítvány, a közalapítvány, a társadalmi szervezet, a köztestület, az egyház, a lakásszövetkezet, az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár, feltéve, hogy az adóévben vállalkozási tevékenységbıl (az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár kiegészítı vállalkozási tevékenységébıl) származó bevételt nem ér el, vagy e tevékenységéhez kapcsolódóan költséget, ráfordítást nem számol el. (6) Az (5) bekezdéstıl eltérıen a munkáltatónak nem minısülı kifizetı a (2) bekezdés szerinti havi bevallás és adatszolgáltatás benyújtására csak akkor kötelezett, ha a tárgyhónapban magánszemély részére adó- (adóelıleg-), és/vagy járulékalapot képezı kifizetést, juttatást teljesített. (7) Az a biztosított egyéni vállalkozó, aki egyidejőleg munkaviszonyban is áll és foglalkoztatása eléri a heti 36 órát, a (2) bekezdés szerinti havi bevallás és adatszolgáltatás benyújtására - saját maga vonatkozásában - nem kötelezett azon idıszakra, amelyre vonatkozóan vállalkozói kivétet nem számol el, illetıleg az átalányadózást választó vagy az egyszerősített vállalkozói adó szabályai szerint adózó egyéni vállalkozó bevételt nem szerez. (8) Ha a társas vállalkozás kizárólag társas vállalkozóként biztosított személyt foglalkoztat, és e társas vállalkozó egyidejőleg heti 36 órát elérı munkaviszonyban is áll, a társas vállalkozás a (2) bekezdés szerinti havi bevallás és adatszolgáltatás benyújtására csak a társas vállalkozó részére a személyes közremőködésre tekintettel kifizetett (elszámolt) járulék-, személyi jövedelemadóelıleg-, százalékos mértékő egészségügyi hozzájárulás-alapot képezı jövedelemmel érintett hónap(ok) vonatkozásában kötelezett. Az a társas vállalkozás, amely kizárólag olyan társas vállalkozóként biztosított személyt foglalkoztat, aki egyidejőleg több gazdasági társaság személyesen közremőködı tagja, és a tag ezt a társas vállalkozást a Tbj. 27. § (1) bekezdésében elıírt legkisebb összegő járulék szempontjából nem választotta, akkor ez a társas vállalkozás a (2) bekezdés szerinti havi bevallás és adatszolgáltatás benyújtására csak a társas vállalkozó részére a személyes közremőködésre tekintettel kifizetett (elszámolt) járulékalapot képezı jövedelemmel érintett hónap(ok)ra kötelezett. (9) A foglalkoztatónak nem minısülı biztosított mezıgazdasági ıstermelı nem kötelezett a (2) bekezdés szerinti bevallás és adatszolgáltatás benyújtására, ha a tárgyévet megelızı évben bevétele nem volt. (10) A nyugdíjfolyósító szervet nem terheli havi adó- és járulék bevallási kötelezettség az általa kifizetett adóterhet nem viselı járandóságnak minısülı - nyugdíj, illetıleg a nyugdíjast megilletı baleseti járadék, és egyéb más folyósított ellátás tekintetében. (11) (12) Az adó megfizetése, a költségvetési támogatás igénybevétele az adóbevallást nem pótolja. Az erre kötelezett adózónak akkor is kell adóbevallást tennie, ha az adót megfizette, vagy késıbb fizetheti meg. (13) Az ellenırzés megkezdését követıen a vizsgálat alá vont adó- és költségvetési támogatás vonatkozásában a be nem nyújtott adóbevallás nem pótolható. (14) Az adóbevallást, illetıleg az adóbevallással egyenértékő nyilatkozatot adótanácsadó, adószakértı, okleveles adószakértı ellenjegyezheti. Az ellenjegyzett hibás adóbevallás, illetıleg adóbevallással egyenértékő nyilatkozat esetén a mulasztási bírságot az adóhatóság az adótanácsadó, adószakértı, okleveles adószakértı terhére állapítja meg. Az adózás rendje a bevallás és adatszolgáltatás intézményével kapcsolatban jelenleg is meghatározza, hogy melyek az adatszolgáltatásra kötelezett adózók, illetıleg szervek, mely idıpontban, milyen módon és tartalommal kötelesek az adatokat az adóhatósághoz továbbítani, illetıleg melyik adózó mely kötelezettségeirıl milyen gyakorisággal köteles bevallást tenni. Ezzel összhangban a hatályos szabályozás
kimondja, hogy a kifizetı és a munkáltató a megállapított adót, a levont adóelıleget és járulékot a törvény által meghatározott gyakorisággal benyújtandó saját adóbevallásában, bruttó módon vallja be. Az egyéni adó- és járuléknyilvántartás kialakítása érdekében a munkáltatók és a kifizetık terhére a törvény bevezet egy egységes, személyre lebontott adatok feltüntetésével havonta, a tárgyhót követı hó 12-éig elektronikus úton vagy gépi adathordozón teljesítendı bevallási kötelezettséget az adó, illetıleg a társadalombiztosítási kötelezettséget eredményezı, magánszemélyeknek teljesített kifizetésekkel, juttatásokkal összefüggésben, amely a bruttó módon történı bevallási kötelezettséget feleslegessé teszi. A törvény pontosan meghatározza a havi részletezı bevallásban feltüntetendı adatokat, amelyek az adókötelezettségek teljesítésének ellenırzéséhez, illetıleg a társadalombiztosítási (nyugdíjbiztosítási és egészségbiztosítási) ellátásokra való jogosultság megállapításához szükségesek, illetıleg ezzel megszüntethetı a kifizetık, munkáltatók (egyéni vállalkozók) nyugdíjbiztosítási igazgatási szervek részére közvetlen módon teljesített adatszolgáltatási kötelezettsége, illetıleg az adóévet követı január 31-ig teljesítendı éves adatszolgáltatási kötelezettsége is. Tekintettel arra, hogy az új rendelkezés alapvetıen változtat az adózók által eddig megszokott renden, a viszonylag hosszú felkészülési idı ellenére is indokolt az alkalmazás elsı félévében az elkövetett hibákat, hiányosságokat a megszokottnál jobban tolerálni, ezért a törvény az új rendelkezéssel összefüggı mulasztási bírság szabály alkalmazását 2006. július 1-jétıl lépteti hatályba. A felkészülés megkönnyítése érdekében a törvény szerint a bevallás adattartalmát és fájlformátumát az állami adóhatóságnak e törvény kihirdetését követı 120 napon belül közzéteszi. A munkáltatói adómegállapítás megszőnésével a magánszemélyek adómegállapítása önadózással, illetıleg adatszolgáltatás alapján adóhatósági adómegállapítás útján történik. A magánszemély - amennyiben az adóját nem kívánja önadózással megállapítani - az erre a célra rendszeresített nyomtatványon az adóévet követı február 15-ig bejelenti, hogy adóhatósági adómegállapítást kér. A nyilatkozat az adóbevallással egyenértékő, és csak akkor tehetı meg, ha a feltételek adottak. A jelenleg hatályos szabályozás szerint az adózók az adóbevallás kitöltéséhez - tekintettel azok bonyolultságára - adótanácsadó, adószakértı közremőködését vehetik igénybe. A közremőködést igazoló ellenjegyzés esetén a bevallás hibájáért az adótanácsadó, adószakértı felel. 2006. január 1-jétıl az ellenjegyzésre jogosult személyek köre kibıvül az okleveles adószakértıvel. A törvény ugyanakkor jelenleg nem terjeszti ki az ellenjegyzés lehetıségét az adózók adóbevallással egyenértékő nyilatkozatára, amely adott esetben ugyanolyan bonyolult lehet, mint egy adóbevallás. A törvény ezért megteremti a jogszabályi feltételét annak, hogy - a munkáltatói adómegállapítás megszőnését követıen - az adótanácsadó, adószakértı, okleveles adószakértı az adóbevallással egyenértékő nyilatkozatot is ellenjegyezhesse.
A helyi adók bevallása 32. § (1) A vállalkozók kommunális adójáról és az iparőzési adóról az adóévet követı év május 31-éig kell bevallást tenni. A naptári évtıl eltérı üzleti évet választó adózó adóbevallását az adóév utolsó napját követı 150. napig nyújtja be. (2) Ha a helyi adót nem az adózó állapítja meg, az adókötelezettség keletkezését (változását) követı 15 napon belül kell adóbevallást tennie. (3) Nem kell újabb adóbevallást tenni a (2) bekezdésben foglalt esetben mindaddig, ameddig a helyi adót (adókötelezettséget) érintı változás nem következett be. (4) Az adóbeszedésre kötelezettnek az általa beszedett helyi adóról a tárgyhónapot követı hó 15-éig kell bevallást tennie.
Az adóbevallás különös szabályai 33. § (1) A magánszemély a személyi jövedelemadóról szóló törvény rendelkezései szerint állapítja meg adóját, és nyújtja be adóbevallását vagy adóját a munkáltatójához intézett nyilatkozata alapján a munkáltatója, illetıleg adatszolgáltatás alapján az adóhatóság állapítja meg. (2) Ha költségvetési támogatást megállapító törvény az igényjogosultságot a jövedelmi viszonyok igazolásához köti, az igénylı és a vele közös háztartásban élı magánszemélyek jövedelmi viszonyaikról, az egy fıre jutó családi jövedelemrıl a támogatást megállapító szervhez az igénylılappal együtt benyújtott - adóbevallásnak minısülı nyilatkozatot tesznek. Az igénylılap egyszerősített adóbevallási részét a magánszemélyek akkor is kötelesek kitölteni, ha egyébként adóbevallásra nem kötelezettek.
(3) Soron kívüli bevallást kell benyújtani az adózónak valamennyi adójáról - kivéve a magánszemélyt saját személyében terhelı azon adókat, amelyekrıl éves adóbevallást köteles benyújtani - a bevallással még le nem fedett idıszakról, ha a) a számvitelrıl szóló törvény VII. fejezete sajátos beszámoló készítési kötelezettséget ír elı, b) az adózó a társasági adóról és osztalékadóról szóló törvény szerint a könyvviteli zárlat és a beszámoló alapján az adókülönbözetet megállapítja, c) az adózó felszámolási eljárás, végelszámolási eljárás nélkül szőnik meg, d) az adóbeszedésre kötelezettnek e kötelezettsége megszőnt, e) a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint egyéni vállalkozónak minısülı magánszemély e tevékenységét megszünteti, a tevékenység gyakorlásához szükséges egyéni vállalkozói igazolványát vagy hatósági engedélyét jogerısen visszavonják, valamint az ügyvéd és a szabadalmi ügyvivı tevékenységét, illetıleg a közjegyzı közjegyzıi szolgálatát szünetelteti (a továbbiakban együtt: soron kívüli bevallási kötelezettséget kiváltó esemény). A tevékenységüket szüneteltetı ügyvédek 2003. január 1. elıtt - tekintettel arra, hogy tevékenységük az általános forgalmi adó tekintetében tárgyi mentes besorolás alá tartozott - évente egy alkalommal, a személyi jövedelemadó bevallásban nulla értéket megjelölve vallották be ügyvédi tevékenységbıl származó bevételüket. Az általános forgalmi adó szabályai 2003. január 1-jétıl az ügyvédi tevékenységet az áfa köteles körbe sorolták. A tevékenységet szüneteltetı ügyvédek számára indokolatlan többletterhet és kiadást jelent, hogy - a szabályváltozás következtében - a tevékenységük szüneteltetése ellenére az adóeljárásban elıírt adminisztrációs kötelezettségnek (pl. önálló pénzforgalmi bankszámla nyitása, nullás bevallás beadása) kell eleget tenniük. Mivel sem az áfa, sem az adóeljárási szabályok nem rendezték a szünetelés esetén alkalmazandó eljárást, a módosítás kimondja - kiterjesztve a szünetelés intézményét a szabadalmi ügyvivıkre és a közjegyzıkre is -, hogy a szünetelés idıtartama alatt az érintettek mentesülnek a szünetelés idıtartamához kötıdı adókötelezettség teljesítése és a bankszámla-fenntartási kötelezettség alól. Az adóeljárás nem ismeri a „kötelezettség nyugvásának” fogalmát, a tevékenység szünetelése nem érinti a korábbi idıszak adókötelezettségét. A tevékenység felfüggesztésekor ugyan nem keletkezik adókötelezettség sem, azonban a korábbi idıszak tekintetében ezek rendezendık. A tevékenység felfüggesztése nem mentesít azon adókötelezettségek teljesítése alól, amelyek a szünetelés kezdı idıpontjáig keletkeztek. Ezért az ügyvédnek, szabadalmi ügyvivınek, illetıleg a közjegyzınek - a törvényben meghatározott kivételek figyelembevételével - a szünetelés kezdı idıpontjáig terjedı idıszakra vonatkozóan valamennyi adójáról soron kívüli bevallást kell benyújtania. A soron kívüli bevallás feldolgozása mellett az adóhatóság nyilvántartásában az adózó tevékenységének felfüggesztését regisztrálják. Az adóhatóságnak szüksége van olyan információra, amelybıl a szünetelés idıtartama - egyúttal az adókötelezettség keletkezésének „megnyílása” - megállapítható, ezért az adózókat nyilvántartó szervezetek (a Magyar Ügyvédi Kamara, a Magyar Szabadalmi Ügyvivıi Kamara, illetıleg a közjegyzı székhelye szerint illetékes területi közjegyzıi kamara) adatot szolgáltatnak a szünetelés kezdı és záró idıpontjáról. (4) A soron kívüli adóbevallást az éves elszámolású adókról a (3) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott esetekben a számvitelrıl szóló törvényben a beszámoló készítésére elıírt határidın belül, a c)-e) pontokban meghatározott esetekben pedig a soron kívüli bevallási kötelezettséget kiváltó eseményt követı 30 napon belül kell benyújtani. (5) Azokról az adókról, amelyeknél az adómegállapítási idıszak egy hónap, egy negyedév, a bevallással még le nem fedett idıszakról a soron kívüli adóbevallási kötelezettséget kiváltó eseményt követı 30 napon belül kell a bevallást benyújtani. (6) A felszámolási eljárás alatt álló adózók adóbevallásukat a csıdeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló törvény és e törvény rendelkezései szerint teljesítik. A végelszámolás alatt álló adózók a tevékenységüket lezáró adóbevallást - a végelszámolás kezdı idıpontját megelızı nappal - a végelszámolás kezdı idıpontját követı 45 napon belül, a záró adóbevallást a végelszámolást lezáró beszámoló elkészítésének idıpontját követı 45 napon belül kötelesek benyújtani. A két bevallás közötti idıszakról e törvény általános rendelkezései szerint kell a bevallási kötelezettségeket teljesíteni. Az éves elszámolású adókról a két bevallás közötti idıszakban bevallást csak akkor kell benyújtani, ha az idıszak hosszabb, mint 12 hónap. A végelszámolási eljárás szabályait 2006. július 1. napjától az új Ctv. tartalmazza, ezzel egyidejőleg Cstv. végelszámolásra vonatkozó rendelkezései hatályukat veszik. A Cstv. szabályozási technikájával szemben a Ctv. a végelszámolás esetén benyújtandó adóbevallások határidejét önállóan nem szabályozza, e körben az adójogi jogszabályokra utalást tartalmaz. Az Art. korábban hatályos szabálya azonban a végelszámolás alatt álló adózók adóbevallásainak teljesítésére a Cstv. szabályait rendeli alkalmazni. A törvény a bevallási határidık egyértelmő és törvényi szintő szabályozása érdekében, a számvitelrıl szóló 2000. évi C. törvény 11.
§ (10) és (12) bekezdésében, valamint a végelszámolás számviteli feladatairól szóló 72/2006. (IV. 3.) Korm. rendeletben foglaltakra is figyelemmel, a Cstv. 2006. július 1. napjáig hatályos szabályaitól eltérıen elıírja, hogy a végelszámolás alatt álló adózók adóbevallásukat a végelszámolás kezdı idıpontját megelızı nappal a végelszámolás kezdı idıpontját követı 45 napon belül, valamint a záró adóbevallást a zárómérleg elkészítésének napját követı 45 napon belül, a két bevallás közötti idıszakban pedig az Art. általános rendelkezéseinek megfelelıen teljesítik. A törvény az egységes értelmezés érdekében külön kiemeli, hogy az éves elszámolású adókról a két bevallás közötti idıszakban csak akkor kell bevallást benyújtani, ha a két bevallás közötti idıszak 12 hónapnál hosszabb. A törvény a felszámolás, végelszámolás alatt álló adózók ellenırzésének befejezésére vonatkozó rendelkezést is pontosítja egyrészt a tevékenységet záró adóbevallást megelızı idıszakra vonatkozó ellenırzés befejezésének határidejére, másrészt a végelszámolás alatt álló adózó tevékenységet lezáró bevallása és záró bevallása közötti idıszakról szóló bevallások ellenırzésének határidejére vonatkozó elıírással. A Ctv. 129. § (3) bekezdése az új végelszámolási eljárás szabályainak alkalmazására átmeneti rendelkezést tartalmaz, mely szerint a 2006. július 1. napján folyamatban levı végelszámolási eljárásokat 2006. július 1. napjától számított 3 éven belül a Cstv. szabályai szerint kell befejezni; illetve a 2006. július 1. napján több mint három éve folyamatban levı végelszámolási eljárások Cstv. szabályainak megfelelı befejezésére 2006. július 1. napjától számított egy évig kerül sor, ezt követıen a cég elhatározása alapján folyó végelszámolási eljárás esetén a cégbíróság a Ctv. hatálya alá tartozó kényszer-végelszámolási eljárást rendel el. A Ctv. átmeneti szabálya alapján nyilvánvaló, hogy egyes esetekben 2006. július 1. napját követıen is a Cstv. 2006. július 1. napjáig hatályos szabályai szerint kell a végelszámolási eljárást lefolytatni. A törvény ennek megfelelıen az Art. 33. § (6) és 92. § (4) bekezdését módosító rendelkezéshez átmeneti szabályt kapcsol, mely szerint az új szabályokat a 2006. július 1. napján vagy azt követıen megindított felszámolási, illetve végelszámolási eljárásokra kell alkalmazni. (7) A külföldi vállalkozónak a belföldön végzett építkezése esetén (ideértve a fióktelep útján végzett építkezést, szerelést is) az adókötelezettséget elsı ízben annak az adóévnek az adókötelezettségével egyidejőleg kell teljesítenie, amelyben az építkezés, szerelés idıtartama meghaladja az építkezés telephellyé minısítéséhez a nemzetközi egyezményben meghatározott idıtartamot, illetve egyezmény hiányában a három hónapot. Ez esetben a külföldi vállalkozó a megelızı adóév(ek)re utólag a bevallással érintett idıszakban hatályos elıírások szerint állapítja meg, vallja be és fizeti meg az adót. (8) Az adóévben átalakuló adózó - ideértve az átalakulással létrejött adózót, az átvevıt és a fennmaradót is - az átalakulás napjától számított 30 napon belül társasági adóelıleg-bevallást tesz.
Az adóbevallás kijavítása 34. § (1) Az adóbevallás helyességét a 26. §-ban foglalt esetben az adóhatóság megvizsgálja a számítási hibát és más hasonló elírást kijavítja, és ha a kijavítás az adófizetési kötelezettség vagy az adó-visszatérítés összegét érinti, az adózót a kijavítástól számított 30 napon belül értesíti. 2005/89. Adózási kérdés személyi jövedelemadóelılegek módosítása (2) Ha az adózó a kijavítással nem ért egyet, az értesítés kézhezvételét követı 15 napon belül egyeztetés végett az adóhatósághoz fordulhat. Eredménytelen egyeztetés esetén az adóhatóság az eljárást megindítja, és az adót határozattal állapítja meg. A bevallás kijavítása nem minısül ellenırzésnek, az ennek során hozott határozat nem minısül utólagos adómegállapításnak. (3) Az eredményes egyeztetésig, illetve a határozat jogerıre emelkedéséig a visszatérítendı adót a kijavított összeg szerint kell kiutalni. (4) Ha a kijavítás alapján az adózót a bevallottnál kisebb fizetési kötelezettség terheli, az adóhatóság az adóbefizetés igazolását követıen az adózó kérelmére a javára mutatkozó összeget 30 napon belül visszatéríti, illetve ha azt nem fizették be, az adózónak a kijavított összeget kell megfizetnie. (5) Ha a kijavítás miatt az adózót további befizetés terheli és ezzel egyetért, az adót 30 napon belül kell megfizetnie, ha a kijavítással nem ért egyet, a (2) bekezdésben foglaltak szerint kell eljárni. (6) Ha az adóbevallás (költségvetési támogatásigénylés) az adózó közremőködése nélkül nem javítható ki, vagy az adózó fennálló adótartozásáról, köztartozásáról a nyilatkozattételt vagy jogszabályban elıírt igazolások benyújtásának kötelezettségét elmulasztotta, továbbá az adóbevallásából, nyilatkozatából olyan adatok hiányoznak, amelyek az adóhatóság nyilvántartásában sem szerepelnek, az adózót az adóhatóság 15 napon belül - megfelelı határidı tőzésével - hiánypótlásra szólítja fel.
Az adó megfizetése 35. § (1) Az adót az e törvényben vagy más törvényben meghatározott esedékességekor az köteles megfizetni, akit arra jogszabály kötelez. A levont adót, adóelıleget annak kell megfizetnie, aki azt levonta. A beszedett adót az adóbeszedésre kötelezett fizeti meg. (2) Ha az adózó az esedékes adót nem fizette meg és azt tıle nem lehet behajtani, az adó megfizetésére határozattal kötelezhetı: 7004/2006. (AEÉ 4.) APEH irányelv a méltányossági jogkör gyakorlásáról, az adómérséklésre és a fizetési könnyítés engedélyezésére irányuló kérelmek elbírálása során követendı eljárásról 7001/2005. (AEÉ 3.) APEH irányelv a méltányossági jogkör gyakorlásáról, az adómérséklésre és a fizetési könnyítés engedélyezésére irányuló kérelmek elbírálása során követendı eljárásról a) az adózó örököse az örökrésze erejéig, több örökös esetében örökrészük arányában, b) a megajándékozott, az adózó által az adókötelezettsége keletkezését követıen okirattal juttatott ajándék erejéig, kivéve, ha az ingyenes elınytıl neki fel nem róható módon elesett, c) az adózó jogutódja, d) a 36. §-ban említett kezességet vállaló és az adótartozást átvállaló a jóváhagyott szerzıdésben foglalt adó tekintetében, e) az adóbevétel csökkentésével kapcsolatos bőncselekmény elkövetıje az azzal összefüggı adó tekintetében, f) a gazdasági társaság, a közös név alatt mőködı polgári jogi társaság adótartozásáért a rájuk vonatkozó szabályok szerint a helytállni köteles tag, vezetı tisztségviselı, illetve szervezet, a jogi személy felelısségvállalásával mőködı vállalkozó esetében a felelısségvállaló, továbbá az a személy, amely (aki) a vállalkozás kötelezettségeiért törvény alapján felel,
2/2004. Polgári jogegységi határozat A felszámolási eljárás során hitelezıi igényként bejelentett, a felszámoló által besorolt és visszaigazolt adókövetelésnek az APEH által harmadik személy javára történt engedményezése esetén a kötelezett tartozásaiért a rá vonatkozó anyagi jogi szabályok szerint helytállni köteles (mögöttesen felelıs) személytıl az engedményes polgári peres eljárásban nem követelheti az adótartozás megfizetését, mivel a mögöttesen felelıs személy - az adó megfizetésére kötelezı határozat hiányában - nem válik az ilyen tartozás kötelezettjévé. g) a társasház (társasüdülı, társasgarázs), építıközösség adótartozása tekintetében a tulajdonostársak, h) a vagyontárgy minden tulajdonosa a közös tulajdont terhelı adó tekintetében, i) a szülıi felügyelet alatt álló kiskorú gyermek adótartozásáért - a munkakeresményébıl eredı adótartozás kivételével - a szülıi felügyeletet gyakorló szülı az általa kezelt vagyon erejéig. (3) A (2) bekezdés szerinti határozat hiánya nem zárja ki a követelés peres vagy nemperes eljárásban történı érvényesítését azzal, hogy engedményezett követelés esetén a követelés érvényesítésére kizárólag akkor kerülhet sor, ha a követelésnek a behajtására jogosult szervezet általi engedményezésére 2005. július 10-ét követıen került sor. (4) Az adó megfizetésére kötelezett az állammal vagy az önkormányzattal szemben fennálló követelését az adótartozásába nem számíthatja be. (5) A külföldi vállalkozást közvetlenül, illetve - belföldi fióktelepén keresztül - közvetve terhelı valamennyi adótartozás, illetve e törvény hatálya alá tartozó köztartozás megfizetésére egyetemlegesség címén a fióktelep is kötelezhetı határozattal. 36. § (1) Az adó megfizetéséért a Polgári Törvénykönyv szerint kezességet lehet vállalni, illetve az adótartozást más átvállalhatja, amelynek során az adóhatóság követelésének jogcíme nem változik meg.
(2) A kezesség vállalása és a tartozás átvállalása az adóhatóság jóváhagyásával válik érvényessé. Az adóhatóság a jóváhagyást megtagadja, ha az adótartozás megfizetése a kezes, illetve a tartozást átvállaló személyében nem biztosított. (3) Az adótartozás átvállalásához az adóhatóság azzal a feltétellel járulhat hozzá, ha az eredetileg kötelezett adózó az átvállalt tartozásért kezességet vállal. Ha az adótartozást átvállaló az átvállalt tartozást az esedékességig nem fizeti meg, a tartozás a kezességet vállaló eredetileg kötelezett adózótól külön megfizetésére kötelezı határozat nélkül végrehajtható. Az adófizetési kötelezettség az adózás eljárási kötelezettségei közül a második fı kötelezettség. Az adót jellemzıen az anyagi jogi szabályokban megjelölt adóalanynak kell megfizetnie, ettıl eltérı a helyzet, ha az adómegállapítás folyamatába elsısorban biztonsági és költségkímélési szempontok figyelembevételével harmadik személyt iktat a törvény, akik/amelyek másokat terhelı adót állapítanak meg, vonnak le és fizetnek meg. Az adóbevételek beszedhetısége érdekében a törvény meghatározza azon személyek körét, amelyek mögöttes felelısséggel tartoznak más személyek adótartozásának megfizetéséért. Az adó megfizetésére kötelezettet nem terhelik az adótartozással összefüggı részkötelezettségek, fizetési kötelezettségüket a törvény alapján és feltételek fennállása esetén az adóhatóság határozattal állapítja meg. Az adótartozásért a mögöttes felelısség nem csak a törvény erejénél fogva, hanem az adóhatóság által jóváhagyott szerzıdés alapján is létrejöhet. Az adótartozás átvállalása, illetıleg az adófizetésért való kezességvállalás, amely az adóhatóság jóváhagyásával válik érvényessé, ilyen mögöttes felelısséget keletkeztetı jogintézmény.
A megfizetés és a kiutalás idıpontja 37. § (1) Az adót e törvény mellékletében vagy törvényben elıírt idıpontban (esedékesség), az adóhatóság által megállapított adót - ha e törvény eltérıen nem rendelkezik - a határozat jogerıre emelkedésétıl számított 15 napon belül kell megfizetni. Ha az adóhatóság által határozattal megállapított adó törvényben elıírt esedékessége elıtt a fizetésre kötelezett gazdasági társaság cégbejegyzés nélkül szőnik meg, a megszőnés napján valamennyi, az adóév egészére fizetendı adó esedékessé válik. 7/2005. (AEÉ 14.) APEH utasítás az adózónak járó költségvetési támogatás, adó-visszatérítés, adóvisszaigénylés késedelmes kiutalásából eredı késedelmi kamat számításáról szóló, 10/2004. (AEÉ 1/2005.) APEH utasítással módosított 1/2004. (AEÉ 2.) APEH utasítás módosításáról 10/2004. (AEÉ 1/2005.) APEH utasítás az adózónak járó költségvetési támogatás, adó-visszatérítés, adóvisszaigénylés késedelmes kiutalásából eredı késedelmi kamat számításáról szóló 1/2004. (AEÉ 2.) APEH utasítás módosításáról 1/2004. (AEÉ 2.) APEH utasítás az adózónak járó költségvetési támogatás, adó-visszatérítés, adóvisszaigénylés késedelmes kiutalásából eredı késedelmi kamat számításáról (2) Az adó megfizetésének idıpontja az a nap, amikor az adózó belföldi pénzforgalmi bankszámláját az azt vezetı hitelintézet megterhelte, bankszámlával nem rendelkezı adózó esetében pedig az a nap, amikor az adót a hitelintézet vagy - ha jogszabály lehetıvé teszi - az adóhatóság pénztárába befizették, illetve postára adták. Minden más esetben az adó megfizetésének idıpontja az a nap, amikor az adóhatóság számláján a befizetést jóváírják. (3) Az eljárási illetéket, ha az illetéktörvény másként nem rendelkezik, a kérelem benyújtásakor kell megfizetni. (4) Az adózót megilletı költségvetési támogatás kiutalásának esedékességérıl e törvény melléklete vagy törvény rendelkezik. A költségvetési támogatást az igény (bevallás) beérkezésének napjától, de legkorábban az esedékességtıl számított 30 napon belül, a visszaigényelt általános forgalmi adót, ha a visszaigényelhetı adó összege az 500 ezer forintot meghaladja, 45 napon belül kell kiutalni. Az adóhatóság a magánszemély bevallásában feltüntetett visszatérítendı jövedelemadót és járulékot az igény (bevallás) beérkezésétıl számított 30 napon belül, de legkorábban az adóévet követı év március 1-jétıl utalja ki. Ha a költségvetési támogatást az adóhatóság állapítja meg, a kiutalást az errıl szóló határozat jogerıre emelkedésétıl számított 30 napon belül kell teljesíteni. A kiutalásra nyitva álló határidıt, a) ha az adózó bevallásának, igénylésének kijavítását az adóhatóság a 34. § (6) bekezdésének alkalmazásával rendelte el, az adóbevallás kijavításának napjától, b) ha az ellenırzés befejezését az adózó érdekkörében felmerült ok akadályozza vagy késlelteti, az akadály megszőnésének napjától,
c) ha a kiutalási igény jogosságának ellenırzése az igény (bevallás) beérkezésének napjától számított 30 napon belül megkezdıdik, és az ellenırzés akadályozása miatt mulasztási bírság kiszabására vagy elıvezetésre kerül sor, az ellenırzésrıl felvett jegyzıkönyv átadásának napjától kell számítani. (5) A kiutalás napjának az számít, amelyen az adóhatóság az átutalásra megbízást adott. Költségvetési támogatás kiutalásának minısül az is, ha az adóhatóság gyakorolja visszatartási jogát. Ez esetben a kiutalás napjának azt a napot kell tekinteni, amelyen az adóhatóság a visszatartott költségvetési támogatással az általa nyilvántartott adótartozás összegét csökkenti, illetıleg amelyen a köztartozást nyilvántartó szervezetnek történı átutalásról rendelkezik. (6) Ha az adóhatóság a kiutalást késedelmesen teljesíti, a késedelem minden napjára a késedelmi pótlékkal azonos mértékő kamatot fizet. Késedelmes kiutalás ellenére sem jár kamat, ha az igénylés (bevallás) az igényelt (bevallott) összeg 50%-át meghaladóan jogosulatlan, vagy a kiutalást az adózó vagy az adatszolgáltatásra kötelezett mulasztása akadályozza. 8/2006. (AEÉ 12.) APEH utasítás az adózónak járó költségvetési támogatás, adó-visszatérítés, adóvisszaigénylés késedelmes kiutalásából eredı késedelmi kamat számításáról BH2006. 292. II. Az adóhatóság határozatában a felszámolási eljárás alatt végzett adóellenırzés eredményeként megállapított adó a határozat jogerıre emelkedésétıl számított 15 napon belül válik esedékessé. Ettıl az idıponttól számított 40 napon belül bejelentett adókövetelést a felszámolónak határidıben érkezettként kell nyilvántartásba vennie [1991. évi IL. tv. 28. § (2) bek. f) pont, 37. § (2) bek.; 2003. évi XCII. tv. 37. § (1) bek.].
A megfizetés, a kiutalás módja 38. § (1) A fizetési kötelezettséget a pénzforgalmi bankszámlával rendelkezı adózónak belföldi pénzforgalmi bankszámlájáról átutalással, pénzforgalmi bankszámlával nem rendelkezı adózónak postai készpénz-átutalási megbízással vagy belföldi bankszámlájáról történı átutalással kell teljesítenie. 2005/90. Adózási kérdés pénzforgalmi bankszámla meghatározása (2) A bankszámlanyitásra kötelezett adózónak legalább egy belföldi pénzforgalmi bankszámlával kell rendelkeznie. Az elsı pénzforgalmi bankszámlát a bankszámla nyitásra kötelezett adózó adószámának közlésétıl számított 15 napon belül kell megnyitni. Az adózó bevallásában, valamint kiutalási kérelmében feltünteti azon pénzforgalmi bankszámlájának számát, melyre a költségvetési támogatás kiutalását kéri. (3) A bankszámlanyitásra kötelezett adózót megilletı költségvetési támogatást az adóhatóság kizárólag az adózó belföldi pénzforgalmi bankszámlájára történı átutalással teljesítheti. A bankszámlanyitásra nem kötelezett adózót megilletı költségvetési támogatást az adóhatóság belföldi bankszámlára történı átutalással vagy posta útján fizeti ki az adózónak. A belföldi bankszámlanyitásra nem kötelezett, külföldi illetıségő adózót megilletı adó-visszatérítést, adó-visszaigénylést az adóhatóság az adózó által megadott külföldi bankszámlára, az adózó által meghatározott devizanemben utalja át. Olyan külföldi pénznem esetében, amelynek nincs a Magyar Nemzeti Bank által közzétett forintban megadott árfolyama, a Magyar Nemzeti Bank által közzétett, euróban megadott árfolyamot kell figyelembe venni. Az átváltás költsége a külföldi illetıségő adózót terheli. APEH közlemény a belföldi bankszámlanyitásra nem kötelezett, külföldi illetıségő adózót megilletı adóvisszatérítés, adó-visszaigénylés külföldi bankszámlára, devizában történı átutalásáról (4) Költségvetési támogatás, adó-visszaigénylés faktorálása esetén - amennyiben az adózó bevallásához az errıl szóló szerzıdést mellékeli - az adóhatóság a költségvetési támogatás, adó-visszaigénylés összegét a faktorálási tevékenységet végzı pénzügyi intézmény bankszámlájára átutalással teljesíti. Az adóhatóság visszatartási jogát az adózó tartozása tekintetében gyakorolhatja. Az adózó bevallásában nem rendelkezhet arról, hogy az igényelt költségvetési támogatást, adó-visszaigénylést az adóhatóság az általa megjelölt adó megfizetésére számolja el. Késedelmes kiutalás esetén a késedelmi kamat a faktorálási tevékenységet végzı pénzügyi intézményt illeti meg. Az adózó bankszámlaszámát érintı bejelentési kötelezettsége 2005. január 1-jétıl megszőnt, így az elsı bankszámla megnyitásának határidejére vonatkozóan - amely korábban az elsıként megnyitott pénzforgalmi
bankszámla számának bejelentésére elıírt határidıbıl következett - az Art. nem tartalmaz rendelkezést. Tekintettel azonban arra, hogy az Art. a bankszámlanyitási kötelezettség elmulasztását szankcionálja, a kötelezettség teljesítésére határidı elıírása szükséges. Ennek hiányában mind a kötelezettség betartása, mind pedig a mulasztás szankcionálása jogvitákra adhat okot, illetıleg a szabályozás parttalanná válását eredményezheti. A módosítás tehát kiegészíti, illetıleg pontosítja a bankszámlanyitási kötelezettségre vonatkozó elıírásokat azzal, hogy meghatározza azt az idıpontot, amikortól a kötelezettek a bankszámla megnyitásának elmulasztása miatt az adóhatóság által szankcionálhatók. A hatályos szabályok alapján az adózót megilletı költségvetési támogatást (adóvisszatérítést, adóvisszaigénylést) az adóhatóság csak közvetlenül az adózó számára fizetheti ki postai úton vagy átutalással. Lehetıséget ad a módosítás ugyanakkor arra, hogy ha a támogatás jogosultja követelését faktorálás útján eladja, az adóhatóság a támogatás összegét közvetlenül a faktorálási tevékenységet végzı pénzügyi intézménynek utalja. A költségvetési támogatás kiutalásakor az adóhatóság kizárólag az eredeti jogosult tartozása tekintetében gyakorolhatja visszatartási jogát, illetıleg az eredeti jogosult kérelme alapján azt az adóhatóság nem számolhatja el az általa megjelölt adótartozásra. (5) Jogszabály az illeték és az önkormányzati adóhatóság hatáskörébe tartozó adó tekintetében más fizetési módot is megjelölhet. 39. § Az e törvény hatálya alá tartozó fizetési kötelezettség forintban teljesíthetı, a költségvetési támogatás forintban utalható ki. 40. § (1) Az adóhatóság által nyilvántartott adót az adózónak adónként, a megfelelı adószámlára kell megfizetnie, illetve a költségvetési támogatást támogatásonként, a megfelelı számláról kell visszaigényelnie. A bírságot, a pótlékot és a költséget külön számlára kell megfizetni. (2) Állami adóhatóság által kezelt elkülönített számlára kell megfizetni az adócsalás [Btk. 310. § (1) bekezdés], a munkáltatással összefüggésben elkövetett adócsalás [Btk. 310/A. § (1) bekezdés] bőncselekmények elkövetıje által teljesített, a bőncselekménnyel okozott bevételcsökkenés összegével megegyezı - büntethetıséget megszüntetı okot eredményezı - összeget. (3) Állami adóhatóság által kezelt elkülönített számlára kell megfizetni az állami adóhatóság hatáskörébe tartozó adóval, költségvetési támogatással kapcsolatban elkövetett bőncselekmény miatt indított büntetıeljárásban a nyomozás elrendelésétıl a büntetıeljárás jogerıs befejezéséig a kár, bevételcsökkenés megtérítése érdekében - a büntetés enyhítését eredményezıen - megfizetett összeget. A jelenlegi szabályozás szerint adóra, költségvetési támogatásra elkövetett bőncselekmények esetén az adómegállapításhoz való jog nem évül el mindaddig, míg az adott bőncselekmény büntethetısége el nem évül. A szabályozás nem adott egyértelmő iránymutatást arra vonatkozóan, hogy csak jogerısen elbírált ügyekben lehet ezen szabályt alkalmazni, vagy a folyamatban lévı büntetıügyekben is. A törvény ezért kifejezetten rendelkezik arról, hogy a jövıben csak jogerıs ítélettel elbírált bőncselekmény esetében van lehetıség ezen rendelkezés alkalmazására. A már hivatkozott Büntetı törvénykönyv több bőncselekmény esetén lehetıséget ad a büntetıeljárás megszüntetésére, ha az elkövetı megtéríti az általa okozott kárt. Amennyiben ezen ok alapján az eljárást megszüntetik, jogerıs ítélet hiányában nem lenne alkalmazható az elévülésre vonatkozó speciális Art. szabályozás, így elıfordulhat, hogy az adózó hiába szándékozik megtéríteni az általa okozott kárt, az adómegállapításhoz való jog elévülése miatt erre nincs mód. Ezért szükséges volt egy kiterjesztı szabályozás beiktatása, mely szerint az Art. hivatkozott bekezdése akkor is alkalmazható, ha a büntetıeljárást az elkövetıvel szemben azért szüntették meg, mert a vádirat benyújtásáig az elkövetı a tartozását kiegyenlítette. [Art. 164. § (1) bek.] A befizetések elkülönítésének szükségessége miatt a módosítás elrendeli, hogy ezen befizetéseket az állami adóhatóságnál elkülönített számlára kell befizetni. [Art. 40. § (2)-(3) bek.] (4) Az illetéket - ha törvény másként nem rendelkezik - az állami adóhatóság számlájára kell megfizetni, és az illetéktörvényben meghatározott módon kell elszámolni. 41. § (1) Ha a jövedelemadót a munkáltató állapítja meg, az adó és a korábban levont adóelıleg különbözetét a munkáltató - a számára elıírt legközelebbi fizetéskor, de legkésıbb június 20-ig - levonja vagy visszafizeti. (2) A munkabérbıl havonta levont adóhátralék nem haladhatja meg az esedékes egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékkal és adóelıleggel csökkentett havi munkabér 15%-át. Ha az adóhátralék ilyen módon az (1) bekezdésben elıírt határidıig nem vonható le teljes egészében, a levonást további 2 hónapon keresztül kell a 15%-os mértékkel folytatni. (3) Ha a (2) bekezdésben foglalt levonások után is marad még adóhátralék vagy a magánszemély idıközben munkahelyet változtat, a munkáltató a levonás meghiúsulásától számított 15 napon belül értesíti a tartozás összegérıl
a magánszemély állami adóhatóságát, amely intézkedik a végrehajtásról. Ilyen esetben késedelmi pótlék a fizetési felhívásban megjelölt teljesítési határidı lejártát követıen számítható fel. (4) A magánszemély az adóhatóságtól részletfizetést vagy fizetési halasztást csak az adólevonás (3) bekezdés szerinti meghiúsulása után kérhet.
Az adóelıleg megfizetése 42. § (1) Az adóelıleg-fizetési kötelezettséget az adózó önadózás útján teljesíti. Törvény az adóelıleg-fizetési kötelezettség fizetési meghagyással történı megállapítását is elıírhatja. Ez esetben az adóhatóság az éves bevallás, illetıleg a várható adó bejelentését követı 30 napon belül fizetési meghagyásban közli az elıleg összegét és a fizetés határidejét. (2) Az adózó az adóelıleg módosítását kérheti az adóhatóságtól, ha elılegét az elızı idıszak (év, negyedév, félév) adatai alapján fizeti, és számításai szerint adója nem éri el az elızı idıszak adatai alapján fizetendı adóelıleg összegét. (3) Ha az adóelıleget az adóhatóság egyenlı részletekben írta elı, az adózó indokolt esetben kérheti, hogy az adóelıleget ettıl eltérı összegekben fizethesse meg. (4) Az (1) bekezdés szerinti adóelıleg módosítását az esedékesség idıpontjáig benyújtott kérelemben lehet kérni. 2004/56. Adózási kérdés elılegmérséklési kérelem elıterjesztése (5) Az állami adóhatóság a bejelentett érték alapján fizetendı illetékelıleget állapíthat meg. (6) Az adóelıleg akkor is fizethetı, ha azt törvény nem írja elı.
A befizetések elszámolása 43. § (1) Az adóhatóság az adózó adókötelezettségét és költségvetési támogatási igényét, valamint az arra teljesített befizetést és kiutalást az adózó adószámláján tartja nyilván. Az adózó kötelezettségeit a bevallás - ideértve az önellenırzési lapot is -, az adóhatóság vagy más hatóság határozata, a befizetéseket és a kiutalásokat a pénzintézet, illetve a posta bizonylatai alapján kell nyilvántartani. Az adóhatóság a kötelezettségeket, valamint a befizetéseket és a kiutalásokat az adószámlán adóként, költségvetési támogatásonként mutatja ki. Az állami adóhatóság az Egészségbiztosítási Alap és a Nyugdíjbiztosítási Alap javára teljesítendı befizetéseket külön számlákon tartja nyilván. Átalakulás esetén az adóhatóság a jogelıdöt megilletı költségvetési támogatást, túlfizetést, illetve a jogelıdöt terhelı adótartozást a jogutód adószámlájára vezeti át. A magán-nyugdíjpénztári tagdíjhoz kapcsolódó késedelmi pótlékot és önellenırzési pótlékot az adóhatóság pénztáranként megnyitott, külön számlákon tartja nyilván. (2) Az állami adóhatóság hatáskörébe tartozó adóval, költségvetési támogatással kapcsolatban elkövetett bőncselekményre tekintettel az elkövetı által befizetett, a büntetıeljárás során hozott jogerıs határozat alapján elıírt összeget az adóhatóság átvezeti azon adózó folyószámlájára, amelynek a bőncselekmény következtében fizetési kötelezettsége keletkezett. A jelenlegi szabályozás szerint adóra, költségvetési támogatásra elkövetett bőncselekmények esetén az adómegállapításhoz való jog nem évül el mindaddig, míg az adott bőncselekmény büntethetısége el nem évül. A szabályozás nem adott egyértelmő iránymutatást arra vonatkozóan, hogy csak jogerısen elbírált ügyekben lehet ezen szabályt alkalmazni, vagy a folyamatban lévı büntetıügyekben is. A törvény ezért kifejezetten rendelkezik arról, hogy a jövıben csak jogerıs ítélettel elbírált bőncselekmény esetében van lehetıség ezen rendelkezés alkalmazására. A már hivatkozott Büntetı törvénykönyv több bőncselekmény esetén lehetıséget ad a büntetıeljárás megszüntetésére, ha az elkövetı megtéríti az általa okozott kárt. Amennyiben ezen ok alapján az eljárást megszüntetik, jogerıs ítélet hiányában nem lenne alkalmazható az elévülésre vonatkozó speciális Art. szabályozás, így elıfordulhat, hogy az adózó hiába szándékozik megtéríteni az általa okozott kárt, az adómegállapításhoz való jog elévülése miatt erre nincs mód. Ezért szükséges volt egy kiterjesztı szabályozás beiktatása, mely szerint az Art. hivatkozott bekezdése akkor is alkalmazható, ha a büntetıeljárást az elkövetıvel szemben azért szüntették meg, mert a vádirat benyújtásáig az elkövetı a tartozását kiegyenlítette. [Art. 164. § (1) bek.] A befizetések elkülönítésének szükségessége miatt a módosítás elrendeli, hogy ezen befizetéseket az állami adóhatóságnál elkülönített számlára kell befizetni. [Art. 40. § (2)-(3) bek.]
(3) Ha az adóhatóságnál az adótartozást az adózó csak részben egyenlíti ki, az adónkénti befizetést az esedékesség sorrendjében, ha az adótartozást az adóhatóság hajtja be, a végrehajtott összeget az adók esedékességének sorrendjében, azonos esedékességő adóknál a tartozás arányában kell elszámolni. (4) Az adózó bevallásában rendelkezhet arról, hogy az igényelt költségvetési támogatást az adóhatóság az adózó által megjelölt adó megfizetésére számolja el. A jogszerően igényelt költségvetési támogatás beszámításával az adó megfizetettnek, a költségvetési támogatás kiutaltnak minısül. A költségvetési támogatás kiutalása, illetıleg az adó megfizetése idıpontjának az igénylés (bevallás) beérkezése, de legkorábban a támogatás esedékessége napját kell tekinteni. (5) Ha az adózó vagy az adó megfizetésére kötelezett személy [35. § (2) bek.] az adott adóra adótartozásánál nagyobb összeget fizetett be az adóhatósághoz (túlfizetés), az adóhatóság a túlfizetés összegét az adózó kérelmére az általa nyilvántartott más adótartozásra számolja el. A túlfizetés visszaigényléséhez való jog elévülését követıen az adóhatóság a túlfizetés összegét hivatalból az általa nyilvántartott, az adózót terhelı más adótartozásra számolja el, vagy adótartozás hiányában azt hivatalból törli. Az ugyanazon adóhatóságnál nyilvántartott, de téves adószámlára fizetett adót teljesítettnek kell tekinteni. A felszámolási eljárás kezdı napját megelızı napon fennálló túlfizetés, valamint a jogutód nélkül megszőnt adózó adószámláján fennálló túlfizetés összegét az adóhatóság hivatalból számolja el az általa nyilvántartott, az adózót terhelı adótartozásra. (6) Ha az adózónak adótartozása nincs, rendelkezhet a fennmaradó összeg visszatérítésérıl. Rendelkezés hiányában az adóhatóság a túlfizetést a késıbb esedékes adó kiegyenlítésére számolja el. Az adóhatóság a fennmaradó összeget csak akkor térítheti vissza, ha a befizetınek nincs általa nyilvántartott, adók módjára behajtandó köztartozása. (7) Az adóhatóság számlájára tévesen befizetett összeg visszafizetését a befizetı a túlfizetésre vonatkozó szabályok szerint igényelheti, amennyiben az adóhatóságnál nyilvántartott tartozása nincs. (8) Ha az adószámla tartozást vagy túlfizetést mutat, az állami és az önkormányzati adóhatóság az adózó adószámlájának egyenlegérıl és a tartozásai után felszámított késedelmi pótlékról magánszemély adózók részére augusztus 31-ig, más adózók részére október 31-ig értesítést ad ki. 7005/2006. (AEÉ 5.) APEH irányelv az egyes illetékszabályoknak az állami adóhatóság eljárása során való alkalmazásáról 7002/2005. (AEÉ 3.) APEH irányelv egyes illetékszabályoknak az állami adóhatóság eljárása során való alkalmazásáról (9) A magánnyugdíjpénztárat megilletı tagdíj (tagdíj-kiegészítés), késedelmi pótlék, illetıleg önellenırzési pótlék, valamint a tagdíjszámlákon nyilvántartott túlfizetés összege az adóhatóságnál nyilvántartott más adótartozásra sem az adózó kérelemére, sem hivatalból nem számolható el, illetıleg nem törölhetı. A magán-nyugdíjpénztári tagdíj befizetéseket, az ezzel összefüggı késedelmi- és az önellenırzési pótlékot 2007. január 1-jétıl a Tbj. 50. § (7) bekezdése szerint az APEH nevén, a Magyar Államkincstár által vezetett, magán-nyugdíjpénztáranként megnyitott számlákra kell teljesíteni. Tekintettel arra, hogy e befizetések a pénztárakat, illetıleg a pénztártagokat illetik meg, az állami adóhatóság feladata az ellenırzés és végrehajtás, indokolt e nyilvántartásra az általános folyószámla-szabályoktól némileg eltérı szabályokat megállapítani, illetıleg e kötelezettségeket, befizetéseket elkülönítetten kezelni. Minthogy fıszabály szerint a befizetéseket az adóhatóság adónemenként tartja nyilván, a tagdíjat ennek alapján az adóhatóság természetesen külön számlán tartja majd nyilván. E mellett azonban indokolt a tagdíjhoz kapcsolódó késedelmi és önellenırzési pótlék külön nyilvántartásáról is gondoskodni, tekintettel arra hogy ezek szintén a magán-nyugdíjpénztári tag számláján jóváírandó befizetések, amelyek így az adóhatósághoz egyébként fizetendı önellenırzési és késedelmi pótléktól megkülönböztetendık. Erre tekintettel a törvény kiegészíti az Art. általános elszámolási szabályait a magán-nyugdíjpénztári tagdíjhoz kapcsolódó késedelmi és önellenırzési pótlék elkülönített kezelése érdekében szükséges külön számlákra utalással, továbbá, miután e befizetések jogosultja nem a központi költségvetés vagy valamelyik állami pénzalap, kizárja a túlfizetések más adókötelezettségekre történı átvezetésének lehetıségét biztosító rendelkezések alkalmazását is.
Bizonylatok, könyvvezetés, nyilvántartás 44. § (1) A jogszabályban elıírt bizonylatot, könyvet, nyilvántartást - ideértve a gépi adathordozón rögzített adatokat is - úgy kell kiállítani, illetve vezetni, hogy az az adó alapjának, az adó összegének, a mentességnek, a
kedvezménynek, a költségvetési támogatás alapjának és összegének, továbbá ezek megfizetésének, illetve igénybevételének megállapítására, ellenırzésére alkalmas legyen. (2) A könyveket, nyilvántartásokat - ha jogszabály másként nem rendelkezik - úgy kell vezetni, hogy a) a bennük foglalt feljegyzések e törvény, illetve a számvitel bizonylati rendjére vonatkozó és egyéb jogszabályokban elıírt bizonylatokon alapuljanak, b) adónként és költségvetési támogatásonként folyamatosan, kihagyás nélkül tartalmazzák az adót, illetve költségvetési támogatást meghatározó adatokat és azok bizonylati hivatkozásait, c) azokból kitőnjék az adott idıszakra vonatkozó bevallott adó, illetve támogatás alapja, d) az adó megfizetésének, a költségvetési támogatás igénybevételének, valamint az alapul szolgáló bizonylatoknak az ellenırzését lehetıvé tegyék. (3) A fióktelepnek nem minısülı telephelyen gazdasági tevékenységet folytató külföldi vállalkozó és a külföldi székhelyő, belföldi illetékességőnek minısülı adózó az (1)-(2) bekezdésben elıírt kötelezettségeit a számvitelrıl szóló törvény elıírásai szerint, a kettıs könyvvitelt vezetı vállalkozókra vonatkozó szabályok megfelelı alkalmazásával teljesíti. APEH közlemény a közösségi adószámok rendszeres ellenırzésének szükségességérıl
A bizonylat és igazolás kiállítása 45. § Az általános forgalmi adó alanya az általa végzett értékesítésrıl jogszabály szerinti bizonylatot (számla, készpénzfizetési számla, nyugta) állít ki, ideértve a jogszabályban megállapított szerv által jóváhagyott pénztárgéptípus nyugtáját is. E bizonylatot szigorú számadás alá vont nyomtatványként kell kezelni és nyilvántartani. 46. § (1) A kifizetı és a munkáltató olyan bizonylatot köteles kiállítani, és a kifizetéskor átadni, amelybıl kitőnik a magánszemély bevételének teljes összege és jogcíme, az adóelıleg vagy az adó alapjául szolgáló összeg és a levont adóelıleg, illetve adó összege. A munkáltató a kifizetést követıen a kiadott bizonylaton feltünteti az adóelıleg megállapításakor figyelembe vett családi adókedvezmény összegét. E rendelkezést kell alkalmazni az adóköteles társadalombiztosítási ellátást teljesítı társadalombiztosítási kifizetıhelyre is. A munkáltató a magánszemélynek - a vállalkozó részére e minıségében teljesített kifizetések kivételével - az elızıekben említettekrıl, továbbá a kifizetéskor figyelembe vett bevételcsökkentı tételekrıl, valamint az adót, adóelıleget csökkentı tételekrıl az elszámolási évet követı év január 31-éig összesített igazolást (a továbbiakban: összesített igazolás) ad. A magánszemély a vele együtt élı házastársát (élettársát) megilletı, de az általa igénybe nem vehetı családi kedvezményt 2004/57. Adózási kérdés az igazolás kiadására meghatározott idıpont elmulasztása nem mentesíti az arra kötelezettet a teljesítés alól a) adóbevallásában, b) munkáltatói megállapítás során, c) az a)-b) pontokban meghatározott esetekben önellenırzéssel, d) az adóhatósági adómegállapítás során tett nyilatkozatában, illetıleg az adómegállapításra tett észrevételében veheti igénybe. (2) Az állami vagy törvényben meghatározott más végkielégítés kifizetése esetén az igazolásnak tartalmaznia kell a végkielégítés teljes összegét, a kifizetéskor az ebbıl levont adóelıleg összegét, továbbá - ha a magánszemély nyilatkozatában kéri - azt is, hogy a végkielégítést mely adóévekre és milyen összegben kell a magánszemély jövedelmének tekinteni, illetve a már levont adóelılegbıl milyen összeget kell az egyes adóévek adóelılegeként számításba venni. (3) A társadalombiztosítási szerv az általa kifizetett adóköteles társadalombiztosítási ellátás teljes összegérıl, a kifizetett összegrıl és a levont adóelılegrıl a magánszemély részére a kifizetéskor igazolást ad. (4) Az olyan igazolást, amelynek alapján az adózó a bevételét, az adóalapját vagy az adóját csökkentheti, a kedvezményre való jogosultság keletkezésének idıpontjában, de legkésıbb az adóévet követı év január 31-éig kell kiadni. (5) Ha a magánszemély munkaviszonya év közben megszőnik, a munkáltató az adóévben általa kifizetett jövedelemrıl és a levont adóelılegekrıl szóló bizonylatot (igazolást, adatlapot) a munkaviszony megszőnésének idıpontjában köteles a magánszemély részére kiadni. Az igazolásnak tartalmaznia kell az adóéven belüli elızı munkáltató által közölt adatokat is.
APEH közlemény ADATLAP a 2004. évre a munkáltatótól (társas vállalkozástól) származó jövedelemrıl és az adóelılegek levonásáról a munkaviszony (tagsági viszony) megszőnésekor (6) Az igazolást az (5) bekezdés szerint kell kiadni a magánszemély nyugdíjazása vagy halála esetén is. A magánszemély halála esetén az igazolást a vele közös háztartásban élt hozzátartozója, ennek hiányában örököse részére kell kiadni. (7) A kifizetı, a munkáltató a magánszemélynek kifizetett összegekrıl, a levont, illetve megállapított adóról a könyvvezetésre vonatkozó szabályok szerint nyilvántartást köteles vezetni. (8) Az adóbeszedésre kötelezett az általa beszedett adóról az adó alapjának és összegének a megállapítására alkalmas nyilvántartást vezet, és az adózónak bizonylatot ad. (9) A kifizetı olyan bizonylatot (igazolást) állít ki az osztalékban részesülı személynek, amely tartalmazza a kifizetı és a bevételt, jövedelmet szerzı nevét (elnevezését), adóazonosító számát, székhelyét (telephelyét), lakóhelyét, a kifizetés jogcímét, az adó alapját és a megállapított adó összegét. Osztalékelıleg fizetése esetén, illetıleg ha az osztalék-, társasági adót a kifizetı nem vonta le, adó-visszatérítésre jogosító igazolás nem állítható ki.
A bizonylat megırzése 47. § (1) A 44. § (1) bekezdésében meghatározott iratokat az ezek vezetésére kötelezett adózó az adóhatósághoz bejelentett helyen köteles ırizni. (2) Az iratokat a könyvelés, feldolgozás idıtartamára más helyre lehet továbbítani, az adóhatóság felhívására azonban azokat 3 munkanapon belül be kell mutatni. (3) Az iratokat az adózónak a nyilvántartás módjától függetlenül az adó megállapításához való jog elévüléséig, a halasztott adó esetén a halasztott adó esedékessége naptári évének utolsó napjától számított 5 évig kell megıriznie. (4) A munkáltató (kifizetı) az általa megállapított adó, adóelıleg alapjául szolgáló bizonylatokat a (3) bekezdésben foglalt idıpontig megırzi. (5) Az adókötelezettség megszőnése esetén az iratokat a (3) bekezdésben foglalt idıpontig megırzi: a) a jogi személy jogutódja vagy jogszabályban, határozatban erre kötelezett, b) a szakcsoport mőködését jóváhagyó szövetkezet vagy állami gazdaság, c) a jogi személy felelısségvállalásával mőködı gazdasági munkaközösségért felelısséget vállaló jogi személy, d) a jogi személyiség nélküli gazdasági társaságnál a külön jogszabályban elıírt személy. (6) A magánszemély az iratait maga köteles megırizni. Ha az adókötelezettség a magánszemély halála miatt szőnt meg, az iratokat a vele közös háztartásban élt hozzátartozója, ennek hiányában az örökös köteles az állami vagy az önkormányzati adóhatósághoz továbbítani.
Nyilatkozattétel 48. § (1) Az adóhatóság az adózót - a vele szerzıdéses kapcsolatban állt vagy álló adózók adókötelezettségének, adóalapjának, adókedvezményének, adójának vagy költségvetési támogatásának megállapítása, illetve ellenırzése érdekében, az adóhatóság törvényben meghatározott eljárásának lefolytatásához - felhívásban nyilatkozattételre kötelezheti az általa ismert, illetve nyilvántartásában szereplı adatról, tényrıl, körülményrıl. (2) Az (1) bekezdés alá nem tartozó magánszemély, az általa ismert, illetve nyilvántartásában szereplı olyan adatról, tényrıl, körülményrıl, amely a vele szerzıdéses kapcsolatban állt vagy álló adózó adókötelezettségének, adóalapjának, adókedvezményének, adójának vagy költségvetési támogatásának megállapítását, illetve ellenırzését teszi lehetıvé, az adóhatóság felhívására köteles tanúvallomást tenni. (3) A nyilatkozattétel megtagadható, ha az adózó vagy a magánszemély az eljárásban tanúként nem lenne meghallgatható, vagy a tanúvallomást megtagadhatná. (4) Az adózót, illetıleg a magánszemélyt ki kell oktatni jogairól és kötelezettségeirıl, valamint figyelmeztetni kell a nyilatkozattétel, illetve a tanúvallomás megtagadásának következményeire. A nyilatkozattételrıl, illetve a tanúmeghallgatásról az érintett adózót nem kell értesíteni. (5) Az adóhatóság az adózó, illetıleg a magánszemély szóbeli nyilatkozatáról jegyzıkönyvet készít. A jegyzıkönyv tartalmazza az adóhatóság megnevezését, a jegyzıkönyv készítésének helyét, idejét, a nyilatkozattevı, a tanú azonosításához szükséges adatokat és lakcímét, a jogokra és kötelezettségekre történı kioktatást és a jogkövetkezményekre való figyelmeztetést, a nyilatkozatot, a tanúvallomást, valamint a nyilatkozattevı, illetve a tanú és a jegyzıkönyvvezetı aláírását.
Önellenırzés 49. § (1) Az önadózás útján megállapított vagy megállapítani elmulasztott adót, adóalapot - az illeték kivételével és a költségvetési támogatást az adózó helyesbítheti. Ha az adózó az adóhatóság ellenırzésének megkezdését megelızıen feltárja, hogy az adóalapját, az adót, a költségvetési támogatást nem a jogszabálynak megfelelıen állapította meg, vagy bevallása számítási hiba vagy más elírás miatt az adó, költségvetési támogatás alapja, összege tekintetében hibás, bevallását önellenırzéssel módosíthatja. Nem minısül önellenırzésnek, ha az adózó bevallását késedelmesen nyújtja be, és késedelmét nem igazolja, vagy igazolási kérelmét az adóhatóság elutasítja. Nincs helye önellenırzésnek, ha az adózó a törvényben megengedett választási lehetıséggel jogszerően élt, és ezt az önellenırzéssel változtatná meg. Az adózó az adókedvezményt utólag önellenırzéssel érvényesítheti, illetıleg veheti igénybe. 99/2006. Számviteli kérdés A 2006. június 9-ét megelızıen bevallott adó 2006. december 31-ig önellenırzési pótlék nélkül helyesbíthetı, automatikus részletfizetéssel. Ez a speciális szabály alkalmazható-e korlátozás nélkül? Például akkor, ha az adózó adóellenırzés alatt áll vagy ellene most hoztak elmarasztaló megállapítást, de az még nem emelkedett jogerıre? A válaszhoz a 2006. évi LXI. törvény 240. §-a (1) bekezdésének elıírásából indokolt kiindulni. Eszerint a 2006. június 9-ét megelızıen bevallott és a 2006. december 31-ig helyesbített adó különbözete után önellenırzési pótlék fizetésének kötelezettsége nem terheli az adózót, ha az adóhatóság ellenırzését megelızıen feltárja, hogy az adó alapját, az adót nem a jogszabálynak megfelelıen állapította meg és bevallását önellenırzéssel módosítja. Ez az utolsó fordulat egyértelmővé teszi, hogy a bevallás módosítása önellenırzéssel történhet, nyilvánvalóan az önellenırzésnek az adózás rendjérıl szóló törvényben és a számviteli törvényben elıírt szabályai megfelelı alkalmazásával. Éppen ezért a hivatkozott elıírás nem az önellenırzés speciális szabályát tartalmazza, csupán arra ad lehetıséget, hogy az önellenırzési pótlékot nem kell felszámítani, továbbá az adókülönbözetet részletekben kell megfizetni késedelmipótlék-mentesen. Az önellenırzés szabályait az adózás rendjérıl szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 49. §-a tartalmazza. Az önadózás útján megállapított vagy megállapítani elmulasztott adót, adóalapot - az illeték kivételével - és a költségvetési támogatást az adózó helyesbítheti. Ha az adózó az adóhatóság ellenırzésének megkezdését megelızıen feltárja, hogy az adóalapját, az adót, a költségvetési támogatást nem a jogszabályoknak megfelelıen állapította meg, illetve bevallása számítási hiba vagy más elírás miatt az adó, a költségvetési támogatás alapja, összege tekintetében hibás, bevallását önellenırzéssel módosíthatja. Az Art. és a hivatkozott új elıírás szerint is önellenırzés csak az adóhatóság ellenırzését megelızıen folytatható le. Ha az adóellenırzés már megkezdıdött, a vizsgálat alá vont adó és költségvetési támogatás - a vizsgált idıszak tekintetében - önellenırzéssel nem helyesbíthetı. Az adóhatóság által utólag megállapított adót, költségvetési támogatást az adózó nem helyesbítheti. A leírtakból következik, adóellenırzés alatt önellenırzés általában nem folytatható. Ha az adóellenırzés megállapítást tett, az sem a jogerıre emelkedés elıtt, sem a jogerıre emelkedés után önellenırzéssel nem helyesbíthetı. (A még jogerıre nem emelkedett adóhatósági megállapítás esetén az adózó élhet a fellebbezés lehetıségével!) [2006. évi LXI. törvény 240. § (1), 2003. évi XCII. törvény 49. §] APEH közlemény az önellenırzésipótlék-mentes önellenırzés, valamint az adókülönbözet késedelmipótlékmentes részletfizetési lehetıségérıl APEH közlemény a költségvetési kapcsolatok lebonyolításánál, a nemzetközi pénzforgalomban alkalmazandó új számlaszámokról 7001/2006. (AEÉ 3.) APEH irányelv az adóbevallás önellenırzéssel történı helyesbítésérıl szóló 7004/2004. (AEÉ 4.) APEH irányelv módosításáról
(2) Az ellenırzés megkezdésétıl a vizsgálat alá vont adó és költségvetési támogatás - a vizsgált idıszak tekintetében - önellenırzéssel nem helyesbíthetı. Az adóhatóság által utólag megállapított adót, költségvetési támogatást az adózó nem helyesbítheti. (3) Önellenırzéssel az adóalapot, az adót, a költségvetési támogatást a kötelezettség eredeti idıpontjában hatályos szabályok szerint, a helyesbítendı adóra elıírt bevallási idıszakra, az adómegállapításhoz való jog elévülési idején belül lehet helyesbíteni. Az önellenırzés az adóalap, a feltárt adó, költségvetési támogatás és - ha törvény elıírja - az önellenırzési pótlék megállapítása, a helyesbített adóalap, a helyesbített adó, költségvetési támogatás, valamint a pótlék bevallása és egyidejő megfizetése, illetıleg az adó, költségvetési támogatás igénylése. Nem minısül önellenırzésnek, ha az általános forgalmi adót a vámhatóságnak a termékimportot terhelı adót megállapító határozatának módosítása miatt kell helyesbíteni. Ha a vámhatóság a termékimportot terhelı adót megállapító határozatát utóbb módosítja, a módosító tételt annak a hónapnak a bevallásában kell elszámolni, amelyben a pénzügyi teljesítés is megtörtént. (4) Az önellenırzéssel feltárt adót és költségvetési támogatást - a magánszemély jövedelemadója kivételével - a feltárás idıpontjában nyilvántartásba kell venni. A nyilvántartásból ki kell tőnnie az eredeti bevallási kötelezettség és a helyesbítés idıpontjának, a helyesbített adó, költségvetési támogatás alapjának és összegének. A nyilvántartáshoz mellékelni kell a helyesbítés szöveges indokolását, valamint az önellenırzési pótlék számítását. A nyilvántartást és a helyesbítés bizonylatait az elévülési idın belül meg kell ırizni. (5) A kifizetı, a munkáltató az (1)-(4) bekezdés szerint helyesbíti az általa levont jövedelemadó-elıleget és adót. Az adóbeszedésre kötelezett az általa beszedett adóról adott adóbevallását helyesbíti. (6) Az (5) bekezdéstıl eltérıen, a munkáltató által megállapított jövedelemadót a magánszemélynek kell önellenırzéssel helyesbítenie, ha a munkáltatóhoz adómegállapításra jogosító nyilatkozatot jogszerően nem tehetett volna, vagy adókedvezményét az igazolás késedelmes benyújtása vagy annak elmaradása miatt a munkáltató nem vette figyelembe.
Az önellenırzés bevallása és a megfizetés 50. § (1) A helyesbített adóalapot, adót és költségvetési támogatást a helyesbítéstıl számított 15 napon belül az erre a célra szolgáló nyomtatványon (önellenırzési lap) kell bevallani. A magánszemély a jövedelemadójának önellenırzését a helyesbítést tartalmazó önellenırzési lap benyújtásával teljesíti. APEH közlemény az önellenırzésipótlék-mentes önellenırzés, valamint az adókülönbözet késedelmipótlékmentes részletfizetési lehetıségérıl APEH közlemény a költségvetési kapcsolatok lebonyolításánál, a nemzetközi pénzforgalomban alkalmazandó új számlaszámokról (2) Az (1) bekezdésben említett idıpontban kell bevallani és befizetni, illetıleg visszaigényelni egyéb befizetés, illetve egyéb támogatás jogcímén azt az adót, illetve költségvetési támogatást, amelyet rendezı jogszabály az önellenırzés idıpontjában már nincs hatályban. (3) Önellenırzéssel csak azt az adót, költségvetési támogatást lehet helyesbíteni, amely helyesbítésének összege az 1000 forintot, a helyi adó, a magánszemélyek jövedelemadója és egészségügyi hozzájárulása esetében a 100 forintot meghaladja. (4) Ha az adóhatóság az adatszolgáltatás alapján történı adóhatósági adómegállapítás keretében megállapított adót a magánszemély késedelmesen elıterjesztett észrevétele alapján módosítja az adózó terhére, az adóhatóság a korábban megállapított és az adózó észrevétele alapján módosított összeg különbözete után önellenırzési pótlékot számít fel, melynek összegét az adómegállapítás módosításáról szóló értesítésben közli az adózóval. (5) A (4) bekezdésben meghatározott esetben a különbözetet és az önellenırzési pótlékot az adózó az adómegállapítás módosításáról szóló értesítés kézhezvételétıl számított 15 napon belül fizeti meg, illetıleg az adóhatóság a különbözetet ugyanezen határidın belül utalja ki. Az adóhatósági adómegállapítás 2004. január 1-jétıl hatályos intézmény az adóeljárásban, amelyet elsı alkalommal a 2004. évi jövedelemadójuk megállapítása érdekében választhatnak azok az adózók, amelyek megfelelnek az Szja törvény elıírásainak. Az adóhatósági adómegállapításra egyrészt az adatszolgáltatások alapján rendelkezésre álló, másrészt az adózó nyilatkozatában közölt adatok alapján kerül sor. A nyilatkozatban az adózónak azokról az adatokról kell tájékoztatnia az adóhatóságot, amelyek a nyilvántartásban nem szerepelnek (átvezetési igény, a visszatérítendı adó kiutalása). Az adóhatósági
adómegállapítást választó adózó túlvont járulékának összegét is az adóhatóság állapítja meg. Az adminisztráció egyszerősítése érdekében az adózónak - kivéve, ha az adóévben a fegyveres erık, a rendvédelmi szervek, valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagja volt - nem külön nyomtatványon kell visszaigényelnie a túlvont járulékot, erre irányuló kérelmét az adóhatósági adómegállapítás iránti bejelentésében jelezheti. Az adózók meghatározott körére azonban indokolt fenntartani a külön nyomtatványon történı visszaigénylést, mert eltérı járulékmegállapítási szabályokat kell rájuk alkalmazni. [Art. 28. § (1) bek.] Az adóhatósági adómegállapítást választó adózó tekintetében is érvényesülnek azok a garanciális szabályok, amelyek biztosítják az adó megfizetését. Így az adóhatósági adómegállapítás során is alkalmazhatja az adóhatóság a visszatérítendı adó vonatkozásában a visszatartási jogot. [Art. 28. § (5) bek.] Az adóeljárás nem tesz különbséget a bevallott adó tekintetében aszerint, hogy az adókötelezettség teljesítése milyen adómegállapítási mód keretében történt, ezért ha az adózó az adóhatósági adómegállapítás során a nyitva álló határidın belül észrevételt nem tett, illetve az adóhatóság az adózó észrevétele alapján az adót módosította, vagy határozattal állapította meg, a megállapított, és az adózóval közölt adó a jogkövetkezmények és az ellenırzés szempontjából az adózó által bevallott adónak minısül. [Art. 28. § (8) bek.] Az adóhatósági adómegállapítással kapcsolatban az adózó a határidı lejártát követıen is elıterjeszthet észrevételt, azonban a határidık betartása érdekében késedelme szankció megállapítását vonja maga után. A késedelmesen elıterjesztett észrevétel alapján a magánszemély terhére módosított adó esetén az adóhatóság a korábban megállapított és az adózó észrevétele alapján módosított összeg különbözete után önellenırzési pótlékot számít fel, az önellenırzési pótlék számítására vonatkozó részletes elıírások alapján. [Art. 168. § (3) bek.] Ennek összegét az adózóval az adómegállapítás módosításáról szóló értesítésben közli az adóhatóság. A különbözetet és az önellenırzési pótlékot az adózó az adómegállapítás módosításáról szóló értesítés kézhezvételétıl számított 15 napon belül fizeti meg, illetıleg az adóhatóság a különbözetet ugyanezen határidın belül utalja ki. [Art. 50. § (4)-(5) bek.] Az adóhatósági adómegállapítás során az adózónak lehetısége van kifogásolni az adómegállapítást. Az adózó kifogása esetén az adóhatóság az adó alapját, az adót, a visszatérítendı, illetıleg befizetendı adót határozatban állapítja meg. [Art. 28 § (10) bek.] Az adómegállapítás során hozott határozat nem zárja ki a bevallás utólagos ellenırzését és az utólagos adómegállapítást. [Art. 28. § (12) bek.] Annak érdekében, hogy se az adózót, se az adóhatóságot ne terhelje szankció a késedelmes teljesítés miatt, az adót az adóhatósági adómegállapításban meghatározott összeg szerint kell megfizetni, illetıleg kiutalni a határozat jogerıre emelkedéséig. [Art. 28. § (10) bek.] A határozat alapján az adózót a megállapítottnál kevesebb, illetıleg további befizetés terhelheti, ezeket túlfizetés esetén az adózó erre irányuló kérelmének elıterjesztése, további befizetés esetén a határozat jogerıre emelkedésétıl számított - 15 napon belül kell rendezni. A határozatban az adóvisszatérítésrıl is rendelkezhet az adóhatóság. Ebben az esetben az adózónak, valamint az adóhatóságnak az adóhatósági adómegállapításban meghatározott összegtıl eltérı adóvisszatérítés figyelembevételével kell a különbözetet visszafizetni, illetve kiutalni. [Art. 28. § (11) bek.] Amennyiben az adóhatóság utólag állapítja meg, hogy az adóhatósági adómegállapítás feltételei nem álltak fenn az adózónál, az adó megállapítására utólagos adómegállapítás keretében kerül sor. Az adózó a feltételek hiányát maga is bejelentheti, az adóhatóság ebben az esetben a jogkövetkezményeket az önellenırzésre vonatkozó szabályok szerint állapítja meg, egyebekben az utólagos adómegállapítás során kiszabható jogkövetkezményeket alkalmazza. [Art. 28. § (12) bek.] Az adóhatósági adómegállapítást olyan új tények, körülmények, bizonyítékok is befolyásolhatják, amelyekrıl az adóhatóság az adóhatósági adómegállapítást felülvizsgáló bírósági eljárást követıen értesül. A törvény ezért ebben az esetben is lehetıvé teszi az adóhatósági adómegállapítás utólagos ellenırzését és az utólagos adómegállapítást. [Art. 28. § (13) bek.] 51. § (1) A helyesbített adó, a költségvetési támogatás és a megállapított önellenırzési pótlék a helyesbített összeg és a pótlék bevallásával egyidejőleg esedékes. (2) Az adózó javára mutatkozó helyesbítés esetén önellenırzési pótlékot sem felszámítani, sem megfizetni nem kell. (3) Az adózó bevallását önellenırzéssel csak az adóbevallás benyújtására elıírt határidıt követıen helyesbítheti.
IV. Fejezet
NYILVÁNTARTÁS, ADATSZOLGÁLTATÁS, ADÓTITOK Adatnyilvántartás, adatszolgáltatás 9/2003. (AEÉ 2/2004.) APEH utasítás az elektronikus aláírás alkalmazásával teljesített, elektronikus úton benyújtott bevallásokkal és adatszolgáltatásokkal kapcsolatos szabályozásról 52. § (1) Az adóhatóság a tudomására jutott adatokat nyilvántartja és megırzi. A magánszemély adózó azonosításával, adókötelezettségének keletkezésével és teljesítésének ellenırzésével összefüggésben személyes adatokat tart nyilván és ellenırizhet. 4/2004. (AEÉ 6.) APEH utasítás az elektronikus aláírás alkalmazásával teljesített, elektronikus úton benyújtott bevallásokkal és adatszolgáltatásokkal kapcsolatos szabályozásról szóló 9/2003. (AEÉ 2/2004.) APEH utasítás módosításáról (2) Más hatóság, közfeladatot ellátó adatkezelı szerv nyilvántartásában szereplı adatot az adóhatóság csak az adózó és az adó megfizetésére kötelezett személy azonosításához, az adókötelezettség, a költségvetési támogatáshoz való jogosultság megállapításához, ellenırzéséhez, az adózó kérelmére indult adóigazgatási eljárásban a tényállás tisztázásához használhatja fel. Amennyiben törvény megengedi az adóhatóságok vagy az állami adóhatóság és a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak kezelıi között az adat átadását, illetve a hatósági nyilvántartásokból az adat átvételét, az adatszolgáltatást elektronikus úton is lehet teljesíteni. (3) A (2) bekezdés alkalmazásában felhasználható nyilvántartások: a) a személyek azonosítására a személyi adat- és lakcímnyilvántartás és a cégnyilvántartás; b) az adóalap megállapítására és ellenırzésére, valamint a tényállás tisztázására, az ingatlan-nyilvántartás, a gépjármő-nyilvántartás és az építésfelügyeleti nyilvántartás. Az adóhatóság a személyi adat- és lakcímnyilvántartásból adatot természetes azonosító adattal, illetıleg kapcsolati kódon igényelhet. (4) A 31. §-ban és a 3. számú mellékletben meghatározott tartalommal az adóhatósághoz bevallást teljesít, illetıleg adatot szolgáltat: a) a kifizetı, b) a munkáltató, c) a biztosítóintézet, d) az ingatlanügyi hatóság, e) f) a pénzintézet, g) a vámhatóság és a jegyzı, h) i) az engedélyt kiadó hatóság, j) a közúti közlekedési nyilvántartási szerv, a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartását kezelı központi szerv, k) az általános forgalmi adóról szóló törvényben meghatározott új közlekedési eszköz értékesítését végzı adózó, l) az állami foglalkoztatási szerv, m) az adóigazgatási azonosításra alkalmas bizonylatot (nyomtatványt) forgalmazó, illetve alforgalmazó, n) az adókedvezmény (adómentesség) igénybevételére jogosító igazolást kiállító szerv, o) költségvetési támogatás igénybevételére jogosító igazolás kiállítója, p) a kiegészítı tevékenységet folytatónak nem minısülı, a Tbj. 4. § b) pontja szerinti egyéni vállalkozó, r) a Magyarországon bejegyzett egyház, s) a szakképzı iskolai tanulót tanulószerzıdés alapján foglalkoztató adózó, t) a Tbj. 56/A. §-ában meghatározott, Magyarországon be nem jegyzett foglalkoztató képviselıje vagy a foglalkoztató képviseletében eljáró foglalkoztatott. (5) Az adatszolgáltatásra kötelezett személy adatszolgáltatásának tartalmaznia kell a magánszemély adóazonosító számát. (6) Ha törvény bíróságnak, államigazgatási vagy önkormányzati szervnek, köztestületnek az adózó adókötelezettségét érintı, az adóhatósághoz teljesítendı értesítési, tájékoztatási vagy adatszolgáltatási kötelezettséget
ír elı, azt - eltérı rendelkezés hiányában - az engedély kiadását, a határozat (végzés) jogerıre emelkedését, illetıleg az adókötelezettséget érintı esemény bekövetkeztét követı 15 napon belül kell teljesíteni. (7) Az állami adóhatóság a) megkeresésre adatot szolgáltat a Nyugdíjbiztosítási Alap kezeléséért felelıs nyugdíjbiztosítási szerv, az egészségbiztosítási szerv és a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv, valamint az állami foglalkoztatási szerv, továbbá a menekültügyi hatóság részére az adóval összefüggı adatról, tényrıl, körülményrıl, ha az valamely ellátás vagy támogatás megállapítása, valamint a folyósítás és a jogviszonyok jogszerőségének ellenırzése érdekében szükséges, b) elektronikus úton hivatalból átadja a (4) bekezdésben meghatározott bevallásra kötelezettek és a mezıgazdasági ıstermelı által ba) a 31. § (2) bekezdése 1-7., 9-15., 23-24. és 27. pontjai szerinti részletezettséggel bevallott, a nyugdíjjogosultsághoz, nyugdíj-megállapításhoz szükséges, éves konszolidált adatokat - ide nem értve a Magyar Honvédség, a rendvédelmi szervek, valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagjaira vonatkozó adatokat - a Nyugdíjbiztosítási Alap kezeléséért felelıs nyugdíjbiztosítási szerv részére a tárgyévet követı év augusztus 31. napjáig, bb) a 31. § (2) bekezdése 1-6., 8-10., 12-14., 16., 23. és 27. pontjaiban meghatározott adatokat az egészségbiztosítási ellátások utólagos ellenırzése céljára az egészségbiztosítási szerv részére a bevallásra elıírt határidıt követı hónap utolsó napjáig, bc) a 31. § (2) bekezdése 1-5., 7., 9-12., 15. és 27. pontjaiban foglalt adatokat a magán-nyugdíjpénztári tagok folyószámlájának vezetéséhez a magánnyugdíjpénztárak részére - pénztáranként - a bevallásra elıírt határidıt követı hónap, a bevallás kijavítása, önellenırzéssel történı helyesbítése esetén a kijavítás, illetıleg az önellenırzés benyújtásának idıpontját követı hónap utolsó napjáig, c) elektronikus úton hivatalból átadja a (4) bekezdésben meghatározott bevallásra kötelezettek által a 31. § (2) bekezdés 1-3., 5., 12. és a - korkedvezményre jogosító munkakör tartama kivételével - 13., továbbá 27. pontjaiban meghatározott adatokat, valamint 10. pontjából a tárgyhónaptól eltérı biztosítási jogviszony idıtartamára vonatkozó adatot a munkajogviszonyok jogszerőségének ellenırzése céljából a munkaügyi hatóság részére a bevallásra elıírt határidıt követı hónap utolsó napjáig, d) elektronikus úton hivatalból átadja a személyi jövedelemadóról benyújtott bevallásban bevallott, a Tbj. 5. § (3) bekezdés szerint biztosított által fizetett nyugdíj-biztosítási és nyugdíjjárulék (tagdíj) alapjára és összegére vonatkozó adatokat a Nyugdíjbiztosítási Alap kezeléséért felelıs nyugdíjbiztosítási szerv, illetıleg - a tagdíj vonatkozásában - a magánnyugdíjpénztár részére, a pénzbeli és természetbeni egészségbiztosítási járulék alapjára és összegére vonatkozó adatokat az egészségbiztosítási szerv részére, a vendéglátó üzlet felszolgálója által a borravaló után fizetett nyugdíjbiztosítási járulék alapjára és összegére vonatkozó adatokat a Nyugdíjbiztosítási Alap kezeléséért felelıs nyugdíjbiztosítási szerv részére a tárgyévet követı év augusztus 31. napjáig, e) (8) Ha az állami adóhatóság az elhunyt magánszemély adóügyével összefüggésben adóigazgatási eljárást folytat vagy azt kezdeményez, és ennek során az örökösök személyének ismerete szükséges, az adóhatóság megkeresésére a hagyatéki leltározásra illetékes önkormányzati jegyzı adatot szolgáltat a hagyatéki leltár készítésének tényérıl, valamint a hagyatéki eljárást lefolytató közjegyzı nevérıl és székhelyérıl. Az állami adóhatóság megkeresésére a hagyatéki eljárást lefolytató közjegyzı a megkeresı adóhatóságot tájékoztatja az örökösökrıl az azonosításukhoz szükséges adatok feltüntetésével (név, születési hely és idı, anyja leánykori neve és lakóhely), valamint az örökrészük alapján örökölt vagyonról és annak értékérıl, vagy tájékoztatást ad a hagyatéki eljárás megszüntetésérıl. A hatályos szabályozás szerint az állami adóhatóság nem rendelkezik megfelelı információkkal az elhunyt magánszemély hagyatékáról, valamint az örökösöket megilletı örökrészek arányáról, így az esetlegesen fennmaradó adókötelezettség teljesítését nem tudja hatékonyan érvényesíteni az örökösökkel szemben, az örökhagyó után fennmaradt hagyaték terhére. Jelenleg az adóhatóság csak azt tudja megállapítani a személyi adat- és lakcímnyilvántartásból, hogy a magánszemély elhunyt. Ezért a törvény a jegyzıt és a közjegyzıt adatszolgáltatásra kötelezi azon adatok körében, melyek az adó megállapítása és a tartozás behajtása céljából szükségesek. A jegyzı elsıdlegesen a hagyatéki leltározás tényérıl és a hagyatéki eljárás lefolytatására jogosult közjegyzı személyérıl köteles adatot szolgáltatni. Ha nincs hagyatéki vagyon, akkor az adóhatóság a jegyzı nyilatkozata alapján törli az elhunyt személy adótartozását. A közjegyzı a megkeresı adóhatóságot tájékoztatja az örökösök személyérıl az azonosításukhoz szükséges adatok feltüntetésével, valamint az örökrészük alapján örökölt vagyonról és annak értékérıl, vagy tájékoztatást ad a hagyatéki eljárás megszüntetésérıl. [Art. 52. § (8) bek.] (9) A területi ügyvédi kamara, illetıleg a Magyar Szabadalmi Ügyvivıi Kamara az ügyvédi, szabadalmi ügyvivıi tevékenység szünetelésének kezdı napjáról, valamint a szünetelés megszőnésének napjáról az ügyvéd, szabadalmi
ügyvivı természetes azonosító adatainak feltüntetésével a bejegyzést követı hó 15. napjáig adatot szolgáltat az ügyvéd, szabadalmi ügyvivı illetékes állami adóhatóságához. (10) A közjegyzı székhelye szerint illetékes területi közjegyzıi kamara a közjegyzı szolgálata szünetelésének kezdı napjáról, valamint a szolgálat szünetelése megszőnésének napjáról a közjegyzı természetes azonosító adatainak feltüntetésével, a szolgálat szünetelésének kezdı napját, illetıleg a szolgálat szünetelése megszőnésének napját követı hó 15. napjáig adatot szolgáltat a közjegyzı illetékes állami adóhatóságához. (11) Az állami adóhatóság vezetıje a nemzetgazdaság aktuális állapotának, illetıleg az azt befolyásoló hatások, folyamatok elemzése, értékelése érdekében a 10 000 legnagyobb adóteljesítménnyel rendelkezı adózót soron kívüli adatszolgáltatásra kötelezheti gazdasági tevékenységének olyan adatairól, amelyek a jogszabály alapján vezetett nyilvántartásaiból megállapíthatók és adókötelezettségeivel összefüggésben állnak. Az állami adóhatóság elnöke a költségvetés bevételi elıirányzatainak teljesülése, a nemzetgazdaság aktuális állapotának, illetıleg az azt befolyásoló hatások, folyamatok elemzése, értékelése érdekében soron kívüli adatszolgáltatásra kötelezheti a 10 000 legnagyobb adóteljesítménnyel rendelkezı társaságokat, ezek meghatározott csoportját vagy egyes tagjait. Erre az adatszolgáltatásra kivételes esetben és csak azon adatok vonatkozásában kerülhet sor, amelyek a társaságok jogszabály alapján vezetett nyilvántartásaiból megállapíthatóak és adókötelezettségeivel összefüggésben állnak. Tekintettel arra, hogy ezek az adózók elektronikus úton teljesítik majd adatszolgáltatási és bevallási kötelezettségeiket, ezért ennek a kötelezettségnek a teljesítése nem ró rájuk jelentıs adminisztrációs terheket. [Art. 52. § (11) bek.] (12) E törvény 7. számú mellékletében meghatározott kamatjövedelem kifizetıje, illetve az ezzel összefüggésben adatszolgáltatásra kötelezett más személy a 7. számú melléklet szerinti módon és tartalommal adatot szolgáltat az állami adóhatósághoz. Tájékoztató tervezet a 2005. június 30-át követıen keletkezett és kifizetett (juttatott) kamatjövedelemrıl teljesítendı adatszolgáltatásról (13) A vámhatóság megkeresésére a jövedéki adóvisszaigénylés ellenırzéséhez a nyilvántartásában szereplı adatok közül adatot szolgáltat a) a mezıgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szerv az adózó használatában lévı földterület mővelési ágáról és nagyságáról, illetıleg a szarvasmarha állomány egyedeinek számáról, b) az erdészeti hatóság az adózó használatában lévı erdıterületen folytatott erdıgazdasági tevékenységrıl, a faállomány nagyságáról, annak változásáról. (14) A mezıgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szerv az adóévet követı év január 31-éig adatot szolgáltat az állami adóhatósághoz az általa kifizetett támogatás jogcímérıl, összegérıl a magánszemély nevének, adóazonosító jelének feltüntetésével. (15) Az állami adóhatóság nyilvántartja az adózó nevében eljáró állandó meghatalmazott, megbízott magánszemély adóazonosító jelét. (16) A munkáltató, kifizetı és a magánszemély az e törvény 31. § (2) bekezdésében meghatározott saját adataihoz a központi elektronikus szolgáltató rendszeren keresztül, a rendszer használatához szükséges egyedi azonosítóval és titkos jelszóval hozzáférhet. A mezıgazdasági ıstermelı nem tartozott a kötelezı társadalombiztosítás hatálya alá, ezért a Tbj. fogalomrendszere kiegészül az ıstermelı fogalmának meghatározásával. A saját jogú ellátások megszerzése érdekében a mezıgazdasági ıstermelést folytató személy - amennyiben más jogcímen nem biztosított, illetıleg nem saját jogú nyugdíjas - bevonásra kerül a kötelezı társadalombiztosítási rendszerbe, azaz biztosítottá válik. Ebbıl következıen szükséges az Art. 52. § (4) bekezdésének kiegészítése, mivel az itt felsoroltak kötelesek az Art. 31. § (2) bekezdése szerinti bevallás és adatszolgáltatás teljesítésére. Az EMMA megszüntetése az Art. 52. § (7) bekezdésének olyan irányú módosítását is megkövetelte, hogy megkeresésre az állami adóhatóság az Országos Egészségbiztosítási Pénztáron, az Országos Nyugdíjbiztosítási Fıigazgatóságon (ONYF) és a menekültügyi hatóságon kívül az Állami Foglalkoztatási Szolgálat igazgatási szerveit és a magán-nyugdíjpénztárakat is tájékoztathassa az e szervezetek mőködéséhez, feladatellátásához szükséges adatokról. A módosítás lehetıvé teszi továbbá, hogy az ONYF a számára nyugdíj-megállapításhoz, nyugdíjjogosultsághoz nélkülözhetetlen adatokat - igényének megfelelıen - éves konszolidált formában kaphassa meg az állami adóhatóságtól. Az Art. általános képviseleti szabálya az állandó meghatalmazottak bejelentéséhez köti a képviselı mulasztása esetén kiszabható mulasztási bírság képviselı terhére történı megállapíthatóságát. A bejelentés alapján az adóhatóság az állandó meghatalmazás tényét, illetıleg az állandó meghatalmazottat nyilvántartásba veszi. Az Art. 2006. január 2-án hatályba lépett módosítása ugyanakkor csak az elektronikus
úton adóbevallást és adatszolgáltatást teljesítı adózó nevében eljáró magánszemély esetén teszi lehetıvé az adóhatóság számára a képviselı magánszemélyek adóazonosító jelének nyilvántartását. Minthogy az adóhatóság magánszemélyeket érintı nyilvántartása az adóazonosító jelre épül, nem indokolt az állandó meghatalmazottak, megbízottak között különbséget tenni a meghatalmazásuk, megbízásuk terjedelme szerint, és bizonyos képviselıi kört adóazonosító jelen, másokat a természetes azonosító adatain nyilvántartani. Ezért a módosítás általános érvényővé teszi az adóhatósághoz bejelentett állandó meghatalmazott, megbízott magánszemély adóazonosító jelének nyilvántartására adott törvényi felhatalmazást.
Adótitok 53. § (1) Adótitok az adózást érintı tény, adat, körülmény, határozat, végzés, igazolás vagy más irat. (2) Az adóhatóság alkalmazottja, volt alkalmazottja, az ellenırzésbe vagy az eljárásba bevont szakértı és minden más személy, akinek az adatszolgáltatás, -nyilvántartás, -feldolgozás, az ellenırzés, az adómegállapítás, az adó és adóelıleg-levonás, adóbeszedés, adóvégrehajtás, illetve statisztikai célú felhasználás során feladataival összefüggésben adótitok vagy más titok jut a tudomására, köteles azt megırizni. Az adóhatóságot a hivatali eljárása során tudomására jutott minden irat, adat, tény, körülmény tekintetében titoktartási kötelezettség terheli. (3) A (2) bekezdésben megjelölt személy megsérti a titoktartási kötelezettséget, ha az adózás vagy bírósági eljárás során megismert adótitkot vagy más titkot alapos ok nélkül illetéktelen személy részére hozzáférhetıvé teszi, felhasználja vagy közzéteszi. 7010/2004. (AEÉ 1/2005.) APEH irányelv az adóhatóság elıtti képviseletrıl 7005/2004. (AEÉ 5.) APEH irányelv az általános forgalmi adó elszámolás és bevallás általános szabályairól, valamint a gyakorított elszámolási lehetıségének engedélyezésérıl 54. § (1) Az adótitkot alapos okkal használják fel, ha a) adó vagy költségvetési támogatás ellenırzését, az adóigazgatási eljárás megindítását, lefolytatását vagy a (2) és (3) bekezdésben megjelölt szervek tájékoztatását szolgálja, b) törvény elıírja vagy megengedi, c) az érintett hozzájárul, d) a vállalkozási tevékenységet folytató adózó nevére, elnevezésére, székhelyére, telephelyére, adószámára vonatkozó adatok megismerésére más adózónak - az ıt terhelı adókötelezettség jogszerő teljesítéséhez - vagy állami szervnek, köztestületnek törvényben meghatározott feladata ellátásához van szüksége. (2) Az adózással összefüggı tényt, adatot, iratot a hivatalos statisztikai szolgálathoz tartozó szervek statisztikai célra felhasználhatják, ha a titoktartási kötelezettség megtartását a feldolgozás során biztosítják és - amennyiben a statisztikáról szóló törvény másként nem rendelkezik - azt a késıbbi egyedi azonosításra alkalmatlanná teszik. (3) Az adóhatóság jogosult a hatáskörébe tartozó, adóval kapcsolatos, a titoktartási kötelezettség alá tartozó adatról, tényrıl, körülményrıl vagy iratról más adóhatóság (vámhatóság) tájékoztatására, ha az valamely adó (vámteher) vagy adóhiány feltárását, behajthatóságának megállapítását, illetve adóigazgatási eljárás lefolytatását lehetıvé teszi vagy valószínősíti. A tájékoztatás joga a Nyugdíjbiztosítási Alap, az Egészségbiztosítási Alap és az elkülönített állami pénzalap kezelıjét is megilleti az általa kezelt alap javára teljesítendı kötelezı befizetéssel összefüggésben. Az állami foglalkoztatási szervet a tájékoztatás joga - megkeresés alapján - megilleti arról is, hogy a magánszemélynek a munkanélküli-ellátás mellett van-e keresıtevékenységbıl származó jövedelme, és az meghaladja-e a törvényben meghatározott mértéket. (4) Az adóhatóság az adóztatási tevékenységéhez megkérheti az állami adóhatóságtól a vállalkozási tevékenységet folytató adózók bejelentkezése, illetıleg változásbejelentése alapján nyilvántartott adatokat. Az adóhatóság a tevékenysége során tudomására jutott, titoktartási kötelezettség alá tartozó adatról, tényrıl, iratról, körülményrıl hivatalból tájékoztatja a másik adóhatóságot, ha az lehetıvé teszi, vagy valószínősíti valamely adó (vámteher) vagy adóhiány feltárását, behajtását. (5) Az állami adóhatóság az adózót terhelı adókötelezettség jogszerő teljesítéséhez, illetve a költségvetési támogatás jogszerő igénybevételéhez honlapján közzéteszi az általa nyilvántartott adószámmal rendelkezı a) általános forgalmiadó-alanynak minısülı, valamint az egyszerősített vállalkozói adóról szóló 2002. évi XLIII. törvény hatálya alá tartozó adózók nevét, elnevezését és adószámát; továbbá b) olyan adózók nevét, elnevezését, adószámát és a felfüggesztést elrendelı határozat jogerıre emelkedésének napját, amely adózók adószámának alkalmazását az állami adóhatóság felfüggesztette, a felfüggesztés
megszüntetését elrendelı határozat jogerıre emelkedésének, illetve az adószám törlését elrendelı határozat jogerıre emelkedésének napjáig. (6) Az állami adóhatóság honlapján közzéteszi az általa nyilvántartott, adószámmal rendelkezı, általános forgalmiadó-alanynak minısülı adózók - kivéve a Magyar Honvédséget és rendvédelmi szerveket, a nemzetbiztonsági szolgálatokat - az adóhatóság nyilvántartásában szereplı alkalmazottainak létszámát. A gazdasági élet tisztasága, a gazdasági szereplık egymás közötti viszonyainak megbízhatóvá válása és az esetleges körbetartozások elkerülése érdekében, a szerzıdések megkötését megelızıen, szükség lehet olyan információra, amely alapján meg lehet ítélni, hogy a szerzıdı partner rendelkezik-e megfelelı gazdasági kapacitással, gazdasági teljesítıképességgel a vállalt kötelezettségek teljesítésére. Ez fontos körülmény lehet pl. az építıiparban, különösen a fı- és alvállalkozói viszonyokban, tekintettel arra, hogy megfelelı információ birtokában megítélhetıbbé válik az alvállalkozó képessége az egyes munkafolyamatok elvégzése tekintetében. A vállalkozás teljesítıképességét meghatározó tényezı az alkalmazottak száma. Egy minimális létszámú foglalkoztatottal rendelkezı vállalkozás, külsı források bevonása nélkül ugyanis nem tud nagyobb volumenő, nagyobb munkaerı-kapacitást igénylı feladatot teljesíteni. Minthogy a foglalkoztatottak száma egyébként az adótitok körébe tartozó adatnak minısül, ugyanakkor az adótitkot alapos okkal használják fel, ha azt törvény megengedi, a módosítás egy újabb kivételt épít be az Art. adótitok szabályai közé. Ennek alapján az állami adóhatóság közzéteszi az általa nyilvántartott, adószámmal rendelkezı, általános forgalmiadó-alanynak minısülı adózó alkalmazottainak számát. E ténynek mindenképpen üzenetértéke van a partnerek, megbízók felé, és ezen ismeret birtokában fokozottabb a szerzıdı partner kockázata a munka alvállalkozásba adása esetén. E mellett a foglalkoztatottak számának nyilvános közzététele ösztönzıen hathat a foglalkoztatási jogviszonyok kifehérítésére is. (7) Az adóhatóság megkeresésre tájékoztatja az adótitokról a) a bíróságot; b) az ügyész által jóváhagyott megkeresésre a nyomozó hatóságot, ha a tájékoztatás a büntetıeljárás megindítása vagy lefolytatása érdekében szükséges; c) a nemzetbiztonsági szolgálat fıigazgatója által engedélyezett megkeresés alapján a törvényben meghatározott feladatkörében eljáró nemzetbiztonsági szolgálatot; d) az Állami Számvevıszéket, a Kormány által kijelölt belsı ellenırzési szervet, az Európai Csalásellenes Hivatalt (OLAF), ha a tájékoztatás az ellenırzéshez; e) az adópolitikáért felelıs minisztert, ha a tájékoztatás az adóztatáshoz, az adóztatás ellenırzéséhez, felügyeletéhez szükséges, f) a költségvetési fejezet felügyeletét ellátó szerv vezetıjét, ha a tájékoztatás az államháztartásról szóló törvény szerinti belsı ellenırzéshez szükséges. (8) Az adóhatóság a nyomozó hatóságot a „halaszthatatlan intézkedés” jelzéssel ellátott, külön jogszabályban elıírt ügyészi jóváhagyást nélkülözı megkeresésére is köteles tájékoztatni az általa kezelt, az adott üggyel összefüggı, adótitoknak minısülı adatokról. (9) Az adóhatóság negyedévenként, a tárgynegyedévet követı hó 15. napjáig - a támogatás ellenırzésének és nyilvántartásának céljából - tájékoztatja az agrárpolitikáért felelıs minisztert, a mezıgazdasági igazgatási szervet, valamint a mezıgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szervet az általuk kiállított igazolás alapján kiutalt, illetıleg a visszatartási jog gyakorlása keretében visszatartott támogatás összegérıl. Az adóhatóság a tájékoztatást adózónként, az adózók azonosítására alkalmas módon teljesíti. (10) Az állami adóhatóság a csekély összegő (de minimis) támogatások összegérıl adózónként az adóbevallás határidejét követı 90 napon belül adatot szolgáltat a kincstárnak, amely az adatokat az országos támogatási monitoring rendszerben rögzíti. (11) Az állami adóhatóság az államháztartásról szóló törvény felhatalmazása alapján az államháztartási szervek és a közvállalkozások közötti pénzügyi kapcsolatok átláthatóságáról, valamint az egyes vállalkozásokon belüli pénzügyi átláthatóságról szóló kormányrendeletben meghatározott adatokat, dokumentumokat az Európai Bizottságnak megküldi, illetıleg rendelkezésre bocsátja. A tevékenységüket szüneteltetı ügyvédek 2003. január 1. elıtt - tekintettel arra, hogy tevékenységük az általános forgalmi adó tekintetében tárgyi mentes besorolás alá tartozott - évente egy alkalommal, a személyi jövedelemadó bevallásban nulla értéket megjelölve vallották be ügyvédi tevékenységbıl származó bevételüket. Az általános forgalmi adó szabályai 2003. január 1-jétıl az ügyvédi tevékenységet az áfa köteles körbe sorolták. A tevékenységet szüneteltetı ügyvédek számára indokolatlan többletterhet és kiadást jelent, hogy - a szabályváltozás következtében - a tevékenységük szüneteltetése ellenére az adóeljárásban elıírt adminisztrációs kötelezettségnek (pl. önálló pénzforgalmi bankszámla nyitása, nullás bevallás beadása) kell eleget tenniük. Mivel sem az áfa, sem az adóeljárási szabályok nem rendezték a szünetelés esetén
alkalmazandó eljárást, a módosítás kimondja - kiterjesztve a szünetelés intézményét a szabadalmi ügyvivıkre és a közjegyzıkre is -, hogy a szünetelés idıtartama alatt az érintettek mentesülnek a szünetelés idıtartamához kötıdı adókötelezettség teljesítése és a bankszámla-fenntartási kötelezettség alól. Az adóeljárás nem ismeri a „kötelezettség nyugvásának” fogalmát, a tevékenység szünetelése nem érinti a korábbi idıszak adókötelezettségét. A tevékenység felfüggesztésekor ugyan nem keletkezik adókötelezettség sem, azonban a korábbi idıszak tekintetében ezek rendezendık. A tevékenység felfüggesztése nem mentesít azon adókötelezettségek teljesítése alól, amelyek a szünetelés kezdı idıpontjáig keletkeztek. Ezért az ügyvédnek, szabadalmi ügyvivınek, illetıleg a közjegyzınek - a törvényben meghatározott kivételek figyelembevételével - a szünetelés kezdı idıpontjáig terjedı idıszakra vonatkozóan valamennyi adójáról soron kívüli bevallást kell benyújtania. A soron kívüli bevallás feldolgozása mellett az adóhatóság nyilvántartásában az adózó tevékenységének felfüggesztését regisztrálják. Az adóhatóságnak szüksége van olyan információra, amelybıl a szünetelés idıtartama - egyúttal az adókötelezettség keletkezésének „megnyílása” - megállapítható, ezért az adózókat nyilvántartó szervezetek (a Magyar Ügyvédi Kamara, a Magyar Szabadalmi Ügyvivıi Kamara, illetıleg a közjegyzı székhelye szerint illetékes területi közjegyzıi kamara) adatot szolgáltatnak a szünetelés kezdı és záró idıpontjáról. 55. § (1) Ha az adózó adózásával összefüggésben olyan valótlan tényt, adatot vagy valós tényt, adatot megtévesztı módon tett közzé, amely alkalmas arra, hogy az államigazgatás munkájába vetett bizalmat megingassa, az adóhatóság jogosult ennek nyilvánosság elıtt történı cáfolatára. (2) Az (1) bekezdés szerinti cáfolat közzétételét a felettes szerv véleményének ismeretében az adópolitikáért felelıs miniszter engedélyezi. A döntés elıtt az érintettet tájékoztatni kell. (3) Az adóhatóság - a negyedévet követı 30 napon belül - közzéteszi azoknak az adózóknak a nevét (elnevezését), lakóhelyét, székhelyét, telephelyét, a megállapított adóhiány és jogkövetkezmény összegét, akiknek (amelyeknek) a terhére az elızı negyedév során jogerıre emelkedett határozatban magánszemélyek esetében 10 millió, más adózók esetében 100 millió forintot meghaladó összegő adóhiányt állapított meg, feltéve, hogy az errıl szóló határozatban elıírt fizetési kötelezettségüknek a határozatban megállapított határidıben nem tettek eleget. E bekezdés alkalmazásában nem tekinthetı jogerısnek az adóhatóság határozata, ha a bírósági felülvizsgálat megindítására nyitva álló határidı még nem telt el, illetıleg az adózó által kezdeményezett, a határozat felülvizsgálatára irányuló bírósági eljárás jogerısen nem zárult le. 2006/19. Adózási kérdés bérelt földterületen felépített ingatlan bérbeadása utáni értékcsökkenés (4) Az állami adóhatóság folyamatosan nyilvánosságra hozza azoknak az adózóknak a rendelkezésre álló azonosító adatait, akik (amelyek) bejelentkezési kötelezettségüknek nem tettek eleget. A törvény lényegében változatlanul veszi át az adótitkokkal összefüggı rendelkezéseket az eddig hatályos Art.-ból. Ennek keretében meghatározza az adótitok fogalmát, a titoktartásra kötelezettek körét, az adótitoksértés eseteit, továbbá az adótitok jogszerő felhasználásának, kivételes közzétételének feltételeit. Az adótitok viszonylag részletes és a nemzetközi gyakorlathoz képest is szigorú szabályozásának elsıdleges indoka a magántitok és az üzleti titok védelme. Alapvetı érdek főzıdik ahhoz, hogy az adózói magánszférát érintı, viszonylag nagyszámú adat ne juthasson illetéktelen személy tudomására. Az adótitok szigorú szabályozása, az adóadatoknak a nyilvánosság és általában harmadik személy elıl történı elzárása biztosíték jellegő, hiszen az adóhatóság szükségszerően igen fontos adatok birtokába jut - többek között - a bevallások, az adatszolgáltatás és az ellenırzés útján. A törvény nem csak az adóhatóságot, hanem közvetlenül azokat a személyeket is megjelöli, akik a feladataikkal összefüggésben szerzett adótitkot kötelesek megırizni. Az adótitok megsértését a jogrendszer végsı soron büntetıjogi felelısség megállapításának lehetıségével is szankcionálja. Az adótitok megırzésére az adótisztviselıkön és a szakértıkön kívül mindazok kötelesek, akik az adóadatok feldolgozása, az adó és elıleg levonása stb. során adózást érintı adótitok birtokába kerülnek. Az adótitok megsértése megvalósul a jogosulatlan felhasználással, az illetéktelen személy részére hozzáférhetıvé tétellel vagy a közzététellel. A törvény 54. §-a a jogszerő felhasználás és tájékoztatás feltételeit szabályozza. A jogszerően adótitokhoz jutók körét az európai uniós csatlakozással összefüggésben kiterjeszti a költségvetési fejezet felügyeletét ellátó szerv vezetıjére, ha a tájékoztatás az Áht. szerinti belsı ellenırzéshez szükséges. A mezıgazdasági támogatások megállapításában és ellenırzésében részt vevı állami szervek (minisztérium és területi szervei) pedig tájékoztatást kapnak az adóhatóságoktól a közremőködésükkel megállapított és kiutalt támogatások összegérıl.
Az 55. § azt a kivételes esetet rendezi, amikor az adóhatóság jogosult az adóadatok nyilvánosságra hozatalára. Ez utóbbira csak akkor kerülhet sor, ha az adózó az adózásával összefüggı valótlan tényt, adatot vagy valós tényt, adatot megtévesztı módon tett közzé, illetıleg kiemelkedıen nagy összegő adórövidítést állapított meg a terhére az adóhatóság. Ilyen esetben is további elıfeltétele a nyilvánosság elıtt történı cáfolatnak, hogy a közzététel alkalmas az államigazgatás munkájába vetett bizalom megingatására, továbbá szükséges a pénzügyminiszter engedélye és az érintett személy meghallgatása is. (5) Az állami adóhatóság negyedévenként a negyedévet követı 30 napon belül honlapján közzéteszi azoknak az adózóknak a nevét (elnevezését), lakóhelyét, székhelyét, telephelyét, akiknek (amelyeknek) a negyedév utolsó napját megelızı 180 napon át az adóhatóságnál nyilvántartott adótartozása folyamatosan meghaladta a 100 millió forintot, magánszemély esetében a 10 millió forintot. A gazdasági kapcsolatok tisztaságának és megbízhatóságának erısítése, továbbá a jogkövetı adózói magatartás ösztönzése érdekében az adóhatóság évek óta folyamatosan közzéteszi azon adózók adatait, akik (amelyek) a terhükre jogerıs határozattal megállapított nagy összegő adóhiányt nem fizették meg. Tekintettel arra, hogy nagy összegő tartozás nemcsak adóellenırzés során feltárt adóhiányból adódhat, ugyanakkor a fizetési kötelezettség teljesítésének rendszeres elmaradása a szerzıdı partnerek felé a fizetıképesség tekintetében rendkívül fontos információ lehet, a törvény lehetıvé teszi a hosszú idı óta, nagy összeggel tartozók adatainak nyilvánosságra hozatalát is.
V. Fejezet AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉG ADÓÜGYI EGYÜTTMŐKÖDÉSI SZABÁLYAINAK ALKALMAZÁSA Illetékes hatóság 56. § (1) Az Európai Közösség adóügyi együttmőködési szabályainak alkalmazása tekintetében illetékes hatóság a vám és a jövedéki adó kivételével - az állami adóhatóság Kormány által kijelölt szerve (a továbbiakban: kapcsolattartó közigazgatási szerv). (2) Az Európai Közösség tagállamai illetékes hatóságának jogsegély iránti megkeresése a magyar hatóságoktól érkezett megkeresésekkel azonos megítélés alá esik.
Adómegállapítási jogsegély 57. § (1) A kapcsolattartó közigazgatási szerv az Európai Közösség tagállamai illetékes hatóságának megkeresésére haladéktalanul átadja azokat az adóadatokat, amelyek a megkeresı tagállamban a) az Európai Mezıgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EMOGA) teljes vagy részleges finanszírozási rendszerének részét képezı visszatérítés, intervenció és egyéb, pénzösszeg behajtására irányuló intézkedés, továbbá a cukorágazat piacának közös szervezése keretében alkalmazott lefölözés és egyéb díj, b) a jövedelem-, nyereség- és vagyonadó, c) az általános forgalmi adó, d) a biztosítási adó, e) az a)-d) pontban meghatározott tartozás végrehajtásával kapcsolatban felmerült költség, továbbá f) a kamat, igazgatási pénzbüntetés és pénzbírság megállapításához szükségesek és az állami adóhatóság nyilvántartásában rendelkezésre állnak. Amennyiben a megkeresés teljesítéséhez más hatóságtól kell az adatot beszerezni, a beszerzést követıen a kapcsolattartó közigazgatási szerv az adóadatot a megkeresı hatóságnak haladéktalanul továbbítja. Az adatátadás akadályáról, megtagadásának okáról a kapcsolattartó közigazgatási szerv értesíti a megkeresı hatóságot. Az általános forgalmi adóval összefüggésben a kapcsolattartó közigazgatási szerv az igazgatási együttmőködést szabályozó európai közösségi rendelet szabályai szerint jár el. (2) A kapcsolattartó közigazgatási szerv hivatalból adja át a másik tagállam illetékes hatóságának az (1) bekezdésben meghatározott adókkal összefüggı adóadatokat, amennyiben a) alapos okkal feltételezhetı, hogy a másik tagállamban adóveszteség keletkezik, b) az adózó olyan adókedvezményt vesz igénybe, illetve az adózót olyan adómentesség illeti meg, amely a másik tagállamban adófizetési kötelezettségnövekedést eredményez, illetve adókötelezettséget keletkeztet,
c) az adózó más tagállami illetıségő adózóval adókikerülés céljából harmadik tagállamon vagy tagállamokon keresztül bonyolítja ügyleteit, d) a kapcsolattartó közigazgatási szerv úgy ítéli meg, hogy az adómegtakarítás a kapcsolt vállalkozásokra vonatkozó szabályok megsértésével az eredmény újraelosztása útján valósul meg, e) a korábban átadott adóadatokhoz képest olyan új tények, körülmények merültek fel, melyek a tényállást az adómegállapítás eredményessége érdekében kiegészítik. (3) Az Európai Közösség tagállamai illetékes hatóságának elızetes jóváhagyásával az általa szolgáltatott adóadat harmadik tagállam illetékes hatóságának tovább adható. (4) A kapcsolattartó közigazgatási szerv az adózót kérelmére tájékoztatja a (2) bekezdés alapján átadott adóadatairól. (5) A kapcsolattartó közigazgatási szerv viszonosság alapján az Európai Közösség tagállamai illetékes hatóságának az (1)-(2) bekezdésben foglaltakon túl is átadhat adóadatot, ha az olyan adóhatósági eljárás lefolytatásához szükséges, amelyhez a magyar jogszabályok alapján is felhasználható. A kapcsolattartó közigazgatási szerv az Európai Közösség tagállamainak illetékes hatóságával megállapodhat abban, hogy az adott tagállam adóhatósági alkalmazottja az adatátadás érdekében a magyar adóhatóság által végzett eljárási cselekményeknél jelen lehet. A kapcsolattartó közigazgatási szerv értesíteni köteles az Európai Bizottságot minden olyan az Európai Közösség tagállamai illetékes hatóságával kötött viszonossági megállapodásról, amely nem kizárólag egyedi adóügyre vonatkozik. (6) Az Európai Közösség tagállamainak adóhatóságai az ellenırzés hatékonyságának növelése érdekében az (1) bekezdés b)-d) pontjában meghatározott adók tekintetében megállapodhatnak abban, hogy saját illetékességi területükön egyidejőleg ellenırzik egy vagy több adóalany adókötelezettségeinek teljesítését, amennyiben ahhoz közös vagy egymást kiegészítı érdekük főzıdik. (7) A kapcsolattartó közigazgatási szerv az Európai Közösség tagállamai illetékes hatóságának egyidejő ellenırzésre irányuló megkeresését továbbítja az illetékes adóhatóságnak. Az adóhatóság határoz az egyidejő ellenırzésben való részvételrıl, elutasító döntését indokolni köteles. A kapcsolattartó közigazgatási szerv értesíti a megkeresı hatóságot az adóhatóság döntésérıl. (8) A kapcsolattartó közigazgatási szerv az Európai Közösség tagállamai illetékes hatóságának megkeresésére - az e törvényben meghatározott szabályoknak megfelelıen - kézbesíti az adózónak a tagállami adóhatóságok által az (1) bekezdés b)-d) pontjában meghatározott adókkal kapcsolatban kibocsátott határozatot, illetve egyéb okiratot. A kézbesítés iránti megkeresésben fel kell tüntetni a határozat vagy egyéb okirat tárgyát, az adózó nevét, címét, valamint minden egyéb, a címzett azonosításához szükséges információt. A kapcsolattartó közigazgatási szerv haladéktalanul értesíti a megkeresı hatóságot az általa tett intézkedésrıl, különösen a kézbesítés idıpontjáról. (9) A kapcsolattartó közigazgatási szerv a 7. számú mellékletben meghatározott kifizetıtıl, illetve az ezzel összefüggésben adatot szolgáltató más személytıl beérkezett adóadatot a haszonhúzó illetısége szerinti tagállam illetékes hatóságának az adóévet követı év június 20-ig továbbítja.
Titokvédelem 58. § Az adóügyi együttmőködés eredményeként a kapcsolattartó közigazgatási szerv tudomására jutott adóadatok adótitoknak minısülnek azzal, hogy a) azokat csak az adómegállapításban és az adóellenırzésben közvetlenül közremőködı személy, illetıleg az adóadattal érintett ügyben az egyébként eljáró pénzügyi nyomozó használhatja fel, b) a tájékoztatás joga megilleti a bírósági eljárásban a törvény alapján közvetlenül részt vevı személyt.
Az adóadat átadás korlátai 59. § (1) A kapcsolattartó közigazgatási szerv megtagadja a megkeresés teljesítését, ha a kért adóadat az 52. § (2) bekezdése alapján belföldön nem használható fel, illetıleg a megkeresı tagállam joga az 58. §-ban foglaltakat nem tartalmazza. (2) A kapcsolattartó közigazgatási szerv a megkeresésben foglaltak teljesítését megtagadhatja, ha a) a kért adóadat beszerzése a kapcsolattartó közigazgatási szerv vagy az adóhatóság számára aránytalanul nagy terhet jelentene, b) az adóadat kiadásával jogszabályban meghatározott feladatainak teljesítését veszélyeztetné, c) alapos okkal feltételezhetı, hogy a megkeresı hatóság a hazai joga alapján rendelkezésére álló eszközöket - az elérni kívánt cél veszélyeztetése nélkül - még nem merítette ki,
d) a kért adóadat kiadása kereskedelmi, üzleti, szakmai titok vagy üzleti eljárás felfedéséhez vezetne, vagy egyéb módon a jogrendbe ütközne, e) a megkeresı hatóság olyan adóadat átadását kéri, amelynek szolgáltatását azonos tartalmú megkeresés esetén nem tudná teljesíteni.
Behajtási jogsegély 60. § (1) Az Európai Közösség tagállamai illetékes hatóságának megkeresésére a kapcsolattartó közigazgatási szerv intézkedik a más tagállamot megilletı a) az Európai Mezıgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EMOGA) teljes vagy részleges finanszírozási rendszerének részét képezı visszatérítés, intervenció és egyéb, pénzösszeg behajtására irányuló intézkedés, továbbá a cukorágazat piacának közös szervezése keretében alkalmazott lefölözés és egyéb díj, b) a jövedelem-, nyereség- és vagyonadó, c) az általános forgalmi adó, d) a biztosítási adó, valamint e) az a)-d) pontban meghatározott tartozás végrehajtásával kapcsolatban felmerült költség, továbbá f) a kamat, igazgatási pénzbüntetés és pénzbírság végrehajtása iránt. (2) A más tagállamot megilletı tartozás a belföldi tartozással azonos megítélés alá esik. (3) Az Európai Közösség tagállamai közötti behajtási jogsegély keretében átadott adóadatokat megismerheti: a) a megkeresésben megjelölt személy, b) a behajtás céljából a behajtási eljárásban részt vevı hatóság, c) a behajtási eljárással kapcsolatos perindítás esetén a bíróság. (4) A kapcsolattartó közigazgatási szerv a behajtási jogsegély iránti kérelmet elutasítja, ha a megkeresés alapját képezı végrehajtható okirat kiállításának idıpontjától a megkeresés napjáig öt év eltelt. Amennyiben a végrehajtható okirat ellen jogorvoslatot kezdeményeztek, az ötéves határidı attól a naptól számítandó, amelytıl - a megkeresı hatóság tájékoztatása alapján - az okirattal szemben további jogorvoslatnak nincs helye. (5) Az Európai Közösség más tagállama illetékes hatóságának behajtási jogsegély iránti megkeresése esetén végrehajtható okirat az adóhatóság követelését tartalmazó hátraléki kimutatás. Az Art. 60. §-a tartalmazza a behajtási jogsegély különbözı formáira (a végrehajtáshoz szükséges adatok átadására, a behajtás alapjául szolgáló okiratok kézbesítésére, biztosítási intézkedés, illetıleg végrehajtási cselekmény foganatosítására) egyaránt alkalmazandó közös szabályokat. A törvény a 76/308/EGK tanácsi irányelv 2001. évi módosításának megfelelıen rögzíti a jogsegély tárgyi hatályát, meghatározza, mely adónemekben fennálló tartozások tekintetében kérhetı közremőködés a KKI-tól, illetıleg a magyar adóhatóság mely esetben fordulhat jogsegélyért valamely más tagállam adóhatóságához. A közösségi joganyag és a magyar adatvédelmi szabályokkal egyaránt összeegyeztethetı módon határozza meg az Art. azt a személyi kört, akik a behajtási jogsegély végrehajtásának keretében adótitoknak minısülı információk birtokába juthatnak. Szintén itt rögzíti a jogszabály azt, a megkeresés elutasítása alapjául szolgáló indokot, mely alapján valamennyi behajtási jogsegély iránti megkeresés elutasítható. A KKI az elévült követeléssel kapcsolatos adatszolgáltatásra, kézbesítésre vagy behajtásra irányuló kérelem teljesítését egyaránt megtagadhatja. A behajtás, illetıleg a biztosítási intézkedés iránti megkereséshez az annak alapjául szolgáló végrehajtható okiratot is mellékelni kell. A magyar szabályok szerint önadózás esetén a fizetendı adót (adóelıleget) tartalmazó bevallás is végrehajtható okiratnak minısül [Art. 145. § (1) bekezdés b) pontja]. Mivel azonban ez esetenként több száz oldal csatolását tenné szükségessé, a törvény - az eljárás megkönnyítése érdekében kimondja, hogy a behajtási jogsegély iránti megkeresés esetén végrehajtható okirat az adóhatóság követelését tartalmazó hátraléki kimutatás is.
Az adatkérésre irányuló megkeresés 61. § (1) A kapcsolattartó közigazgatási szerv az Európai Közösség tagállamai illetékes hatóságának megkeresésére átadja azokat az adóadatokat, amelyek a tartozások behajtásához szükségesek. (2) A kapcsolattartó közigazgatási szerv a megkeresésben foglaltak teljesítését megtagadhatja, ha A 76/308/EGK tanácsi irányelv kimondja, hogy az adóhatóság a külföldrıl érkezı megkeresésben feltüntetett követelésre a hazai szabályok szerint késedelmi pótlékot számít fel. Ennek részletszabályait, a
pótlékfelszámítás módját, idıtartamát és mértékét a törvény az eljárás sajátosságainak megfelelıen határozza meg. a) a kért adóadat beszerzése a magyar jogszabályok alapján hasonló belföldi tartozás végrehajtása céljából sem lehetséges, b) a kért adóadat kiadása üzleti titok felfedéséhez vezetne, vagy egyéb módon a jogrendbe ütközne.
A kézbesítés iránti megkeresés 62. § A kapcsolattartó közigazgatási szerv megkeresésre kézbesíti az adózónak azt a határozatot, illetve egyéb okiratot, amelyet a megkeresı hatóság az adótartozás behajtása érdekében kibocsátott. A kapcsolattartó közigazgatási szerv haladéktalanul értesíti a megkeresı hatóságot az általa tett intézkedésrıl, különösen a kézbesítés idıpontjáról.
A biztosítási intézkedés megtétele iránti megkeresés 63. § A kapcsolattartó közigazgatási szerv az illetékes külföldi hatóság megkeresésére a biztosítási intézkedést az illetékes adóhatóság útján foganatosítja.
A behajtás iránti megkeresés 64. § (1) A kapcsolattartó közigazgatási szerv az illetékes külföldi hatóság megkeresésére a belföldi jogszabályok alapján intézkedik a külföldi hatóság által csatolt végrehajtható okiratban foglalt követelés végrehajtása iránt. (2) A kapcsolattartó közigazgatási szerv haladéktalanul értesíti a megkeresı hatóságot a behajtást érintı körülmények változásáról. (3) A kapcsolattartó közigazgatási szerv megkeresése alapján az adóhatóság a megkereséshez csatolt végrehajtható okirat alapján a végrehajtást és a biztosítási intézkedés foganatosítását végzéssel rendeli el. (4) A behajtási jogsegély keretében beszedett összeg kizárólag a behajtás iránti megkeresésben megjelölt tartozásra számolható el.
A behajtás iránti kérelem elutasítása 65. § (1) A kapcsolattartó közigazgatási szerv a megkeresésben foglalt kérelmet elutasítja, ha a megkeresı hatóság nem igazolja, hogy a) a tartozás jogerıs és végrehajtható okirat rendelkezésein alapul, és b) a végrehajtást a hazai joga alapján megkísérelte, de az nem vezetett eredményre, illetıleg csak részleges eredményre vezetett. (2) A kapcsolattartó közigazgatási szerv a behajtási, illetve a biztosítási intézkedés iránti kérelmet elutasíthatja, ha annak teljesítése a kötelezett gazdasági tevékenységét ellehetetlenítené, és ez a Magyar Köztársaságban jelentıs gazdasági és társadalmi nehézséget okozna.
A behajtási eljárás felfüggesztése 66. § (1) Ha az ügyben a megkeresı hatóság államának szabályai alapján jogorvoslati eljárás indult, az eljáró magyar adóhatóság - amennyiben a megkeresı hatóság a behajtási eljárás folytatását nem kéri - az ügyben illetékes szerv által hozott érdemi döntésig a behajtási eljárást felfüggeszti. A felfüggesztésrıl vagy annak mellızésérıl az eljáró magyar adóhatóság végzéssel dönt. (2) Amennyiben a jogorvoslati eljárás bírósági felülvizsgálatot jelent és a bíróság jogerıs döntése az adóhatóság határozatát helybenhagyja, a bírósági határozat végrehajthatóságához nincs szükség külön intézkedésre. (3) A határozat jogerıre emelkedésekor, annak rendelkezései alapján a megkeresı állam illetékes hatóságának errıl szóló értesítését követıen az adóhatóság a végrehajtási eljárást folytatja. (4) Ha az eljáró szerv a kötelezett jogorvoslati kérelmének helyt ad, a megkeresı hatóság a magyar jogszabályok alapján felel a jogosulatlan végrehajtásból eredı követelés visszafizetéséért és az okozott kárért.
Elévülés 67. § A külföldrıl érkezı behajtási megkeresés esetén a végrehajtáshoz való jog elévülése tekintetében a megkeresı hatóság államának joga az irányadó. A magyar adóhatóságnak a megkeresés teljesítése érdekében tett intézkedése az elévülési idı számítása, megszakadása, nyugvása szempontjából - külföldi jog eltérı rendelkezése hiányában - a megkeresı hatóság intézkedésének tekintendı. A behajtási jogsegéllyel kapcsolatos elévülési szabályok (Art. 67. §) nem egyeztek a rendelkezés alapjául szolgáló közösségi irányelv vonatkozó rendelkezésével, ezért a § pontosítása vált szükségessé. A külföldrıl érkezı behajtási megkeresés esetén a végrehajtáshoz való jog elévülése tekintetében (ide értve az elévülés nyugvását, meghosszabbodását is) a megkeresı hatóság államának joga az irányadó. A magyar adóhatóságnak a megkeresés teljesítése érdekében tett intézkedése e szempontból - külföldi jog eltérı rendelkezése hiányában - a megkeresı hatóság intézkedésének tekintendı.
A tartozás kiegyenlítése 68. § A tartozást a kötelezett forintban fizeti meg. A tartozás kiegyenlítésére a megkeresı hatósággal folytatott egyeztetés után az adóhatóság fizetési könnyítést engedélyezhet. A külföldrıl érkezı megkeresésben feltüntetett követelésre az adóhatóság a végrehajtást elrendelı végzés jogerıre emelkedésének napjától a tartozás fedezetét biztosító végrehajtási cselekmények foganatosításának napjáig az e törvényben meghatározott mértékő késedelmi pótlékot számít fel. A késedelmi pótlék felszámítására a nettó pótlékszámítás szabályai nem alkalmazhatók.
Költségek 69. § (1) A behajtási jogsegéllyel kapcsolatban felmerült valamennyi költség - a megalapozatlan megkeresés eredményeként induló eljárással összefüggésben felmerülı költséget kivéve - az adóhatóságot terheli, amennyiben a végrehajtás költségét nem tudja a fizetésre kötelezettre hárítani. (2) Amennyiben a végrehajtás nehézségbe ütközik, különösen, ha a tartozás nagy összegő vagy a szervezett bőnözéssel összefüggésben keletkezett, a kapcsolattartó közigazgatási szerv megállapodhat a megkeresı hatósággal a végrehajtással kapcsolatban felmerült költségek megtérítésérıl. A 68-69. §-okban foglalt szabályok az irányelv rendelkezéseinek megfelelıen a tartozás összegének megfizetését forintban rendelik el, amelyre az adóeljárási szabályok alapján fizetési könnyítés engedélyezhetı. Erre azonban csak a megkeresı hatósággal folytatott egyeztetést követıen van lehetıség. A külföldi követelés után a magyar adóhatóság késedelmi pótlékot nem számít fel. A 76/308/EGK behajtási irányelv részletes szabályairól szóló 263/2001. (XII. 22.) Korm. rendelet alapján a behajtott tartozás, valamint járulékainak összege a megkeresı hatóság számlájára a megkeresı hatóság fizetıeszközében is átutalható. Ehhez kapcsolódóan a törvény rögzíti, hogy a teljesítésre külföldi fizetıeszközben is lehetıség van, illetve meghatározza a tartozás összegének átváltására vonatkozó szabályokat. A behajtás költségei - amennyiben azok nem háríthatók át a fizetésre kötelezettre - fıszabályként a magyar adóhatóságot terhelik. Kivétel ez alól a megalapozatlan megkeresés eredményeként indult végrehajtási eljárás költsége, amely a megkeresı hatóságra áthárítható. A törvény bizonyos esetekben lehetıvé teszi a Központi Kapcsolattartó Iroda számára, hogy a végrehajtási költségekkel összefüggésben megállapodást kössön a megkeresı hatósággal. Ilyen esetnek minısül különösen, ha a tartozás nagy összegő vagy a szervezett bőnözéssel összefüggésben keletkezett.
Külföldre irányuló megkeresések 70. § (1) A kapcsolattartó közigazgatási szerv az Európai Közösség tagállamainak illetékes hatóságát jogsegélykérés céljából az e törvényben foglalt együttmőködési szabályoknak megfelelıen megkeresheti. (2) Az egyidejő ellenırzésre irányuló megkeresés során a kapcsolattartó közigazgatási szerv értesíti az érintett tagállamok illetékes hatóságait azokról az adóügyekrıl, amelyek tekintetében az adóhatóság egyidejő ellenırzést javasol. A kapcsolattartó közigazgatási szerv megkeresését - az alapjául szolgáló információ közlésével megindokolja, és meghatározza az ellenırzés alá vont idıszakot.
(3) Az önkormányzati adóhatóság az Európai Közösség tagállamainak területén illetıséggel bíró adózót terhelı - a külön jogszabályban meghatározott értékhatárt elérı - építmény- és telekadó-tartozás behajtása érdekében felettes szerve útján, a kapcsolattartó közigazgatási szerv közvetítésével kér jogsegélyt az Európai Közösség tagállamainak illetékes hatóságától. A törvény - a tagállamok közötti adóügyi együttmőködést szabályozó - V. fejezetének módosítására elsısorban a közvetlen adózás területén történı a tagállamok illetékes hatóságainak kölcsönös segítségnyújtásáról szóló 77/799/EGK tanácsi irányelvet módosító 2004/56/EK tanácsi irányelv (a továbbiakban: Irányelv), valamint a már hatályos rendelkezések pontosítása érdekében kerül sor. [Art. 181. §] Az Irányelvben foglaltak szerint az Európai Közösség tagállamai illetékes hatóságától érkezı adómegállapítási jogsegély iránti megkereséseket úgy kell tekinteni, mintha a magyar hatóságoktól érkeztek volna. Ilyen esetekben a megkeresett magyar adóhatóság úgy jár el, mintha maga indított volna eljárást a kívánt információ megszerzésére, vagy mintha a saját tagállamában lévı másik hatóság kérésére járna el. [Art. 56. §] Az Irányelv kibıvítette az adóadat-átadásra irányuló jogsegély tárgyi hatályát. Az adóadat-átadás iránti jogsegély a jövıben az Európai Mezıgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EMOGA) teljes vagy részleges finanszírozási rendszerének részét képezı visszatérítés, intervenció és egyéb, pénzösszeg behajtására irányuló intézkedés, továbbá a cukorágazat piacának közös szervezése keretében alkalmazott lefölözés és egyéb díj; a jogsegély hatálya alá tartozó adónemekben fennálló tartozás végrehajtásával kapcsolatban felmerült költség; továbbá a kamat, igazgatási pénzbüntetés és pénzbírság megállapítása érdekében is kezdeményezhetı. Így az adóadat-átadásra irányuló adómegállapítási jogsegély és a behajtási jogsegély tárgyi hatálya megegyezik. Rendezi a törvény az adatátadás határidejét, és elıírja a Központi Kapcsolattartó Iroda (KKI) számára, hogy amennyiben a kért adatok átadása akadályba ütközik, e tényrıl értesítse a megkeresı hatóságot. A törvény - az adómegállapítási jogsegélyt szabályozó közösségi irányelvben foglaltaknak megfelelıen lehetıséget biztosít arra, hogy az adóhatóság az adómegállapítási jogsegély keretében beszerzett adatokat közvetlenül tovább adhassa valamely harmadik tagállam adóhatóságának, amennyiben az adatátadásnak e törvényben meghatározott feltételei fennállnak, és az adatokat eredetileg szolgáltató tagállam a továbbításhoz hozzájárul. Bıvül a tagállamok által köthetı, az adóhatósági együttmőködésre vonatkozó viszonossági megállapodások lehetséges tárgyi köre. Viszonosság alapján gyakorlatilag bármely adóadat átadható, és az e törvényben meghatározott célra felhasználható, és lehetıség van arra is, hogy valamely más tagállam adóhatóságának alkalmazottja az adóadat beszerzés érdekében a magyar adóhatóság eljárási cselekményeinél személyesen jelen legyen. Az Irányelv alapján az adómegállapítási jogsegély két új formája került be a törvénybe: az egyidejő ellenırzés, és a kézbesítési jogsegély. A tagállami adóhatóságok az ellenırzés hatékonyságának növelése érdekében a jövedelem-, nyereség- és vagyonadók, az általános forgalmi adó, valamint a biztosítási adó tekintetében megállapodhatnak abban, hogy egy vagy több adóalany adókötelezettségeinek teljesítését egyidejő ellenırzés keretében vizsgálják. Ennek során az egyes tagállami adóhatóságok azonos idıszakban, kizárólag saját illetékességi területükön eljárva foganatosítanak ellenırzési cselekményeket, majd az ennek során birtokukba jutott információkat amennyiben az más tagállamban az adómegállapításhoz vagy az ellenırzés eredményes lefolytatásához szükséges lehet - egymásnak átadhatják. Az egyidejő ellenırzéseknek elsısorban a kapcsolt vállalkozások ellenırzése tekintetében lehet kiemelkedı jelentısége. Ugyanezen adónemek tekintetében lehetıség nyílik arra, hogy az adóhatósági iratok kézbesítésében a tagállami hatóságok segítséget nyújtsanak egymásnak, amennyiben az irat címzettje a megkeresett tagállam területén érhetı el. [Art. 57. §] Az adóadat átadás korlátja egy újabb esettel bıvül. A KKI visszautasíthatja a kért információ átadását, ha a megkeresı tagállam gyakorlati vagy a jogi szabályozásból eredı okoknál fogva nem képes hasonló információ átadására. [Art. 59. §] Az általános elszámolási szabályok értelmében az adóhatóság az adózó tartozásait a végrehajtás során nem egyenként, hanem azokat összesítve hajtja be. Amennyiben a behajtott összeg az adótartozást csak részben fedezi, az Art. 43. § (2) bekezdésében foglaltak alapján az adóhatóság a végrehajtott összeget az adók esedékességének sorrendjében, azonos esedékességő adóknál a tartozás arányában számolja el. Eltérı szabály érvényesül az adók módjára behajtandó köztartozások esetében: amennyiben a behajtott összeg a fizetésre kötelezettet terhelı tartozások mindegyikére nem nyújt fedezetet, az adóhatóság a bevételt - az Art. 161. § (7) bekezdése szerint - a különbözı tartozások arányában számolja el, és utalja át. Speciális szabály
vonatkozik ugyanakkor a behajtási jogsegély keretében beszedett összeg elszámolására, az ugyanis kizárólag a behajtás iránti megkeresésben megjelölt tartozásra számolható el. A törvény ezzel megakadályozza azt, hogy a befolyt összeg az általános elıírások alapján olyan tartozásra legyen elszámolható, amely bár korábbi esedékességő, de nem tartozik a jogsegély tárgyi hatálya alá, vagy amelynek behajtását az adóhatóság a jogsegély keretében nem kérte. [Art. 64. §] Az Art. 70. § új (2) bekezdése tartalmazza az egyidejő ellenırzés magyar adóhatóságok által történı kezdeményezésének részletszabályait. Az ellenırzés alá vonni kívánt adózó ügyében illetékes adóhatóság a KKI közvetítésével keresi meg az érintett tagállam(ok) illetékes hatóságát. A megkeresésben meg kell jelölni az ellenırizni kívánt idıszakot, és meg kell indokolni az egyidejő ellenırzés szükségességét. A Csatlakozási Okmány II. számú mellékletének 9. Adózás fejezete 4. alpontjában foglaltak alapján az önkormányzati adóhatóság is alanya lehet a behajtási jogsegélynek az 1500 euró értékhatárt meghaladó építmény- és telekadó tartozások tekintetében. A jogsegély lebonyolítása ez esetben is a KKI közvetítésével történik. [Art. 70. §]
VI. Fejezet HATÁSKÖR, ILLETÉKESSÉG 71. § (1) Az adóhatóság a hatáskörébe tartozó ügyben az illetékességi területén köteles eljárni. Ha e kötelességének nem tesz eleget, erre a felettes szerve - kérelemre vagy hivatalból - utasítja. (2) Ha az adóhatóság a felettes szervének utasítására az általa meghatározott határidın belül nem tesz eleget eljárási kötelezettségének, a felettes szerv az ügyet magához vonhatja. A felettes szerv az ügyben elsı fokon jár el, vagy az elsı fokú eljárásra a mulasztóval azonos hatáskörő adóhatóságot jelöl ki. (3) Ha nincs felettes szerv, illetıleg a felettes szerv intézkedési vagy eljárási kötelezettségének nem tesz eleget, a megyei (fıvárosi) bíróság az adózó kérelmére nemperes eljárásban kötelezi az adóhatóságot az eljárás lefolytatására. (4) Az adóhatóságtól a (2) bekezdésben foglaltak kivételével a hatáskörébe tartozó ügy nem vonható el. (5) Az e §-ban foglaltakat a jogorvoslati eljárásra is alkalmazni kell.
Az állami adóhatóság hatásköre 72. § (1) Az állami adóhatóság jár el minden a) adó, költségvetési támogatás, b) adó-visszaigénylés, -visszatérítés, c) az állami garancia (kezesség) kiutalása és visszakövetelése, d) adók módjára behajtandó köztartozás végrehajtása ügyében, feltéve, hogy azt törvény nem utalja más hatóság vagy adóhatóság hatáskörébe. (2) Az állami adóhatóság látja el a magán-nyugdíjpénztári tagdíjfizetési kötelezettséggel kapcsolatban az ellenırzési, az utólagos adómegállapítási és a végrehajtási feladatokat. A magánnyugdíjpénztár megkeresésére az adóhatóság az ellenırzést és a végrehajtást a külön jogszabályban meghatározott feltételekkel folytatja le. (3) A csıdeljárásban, a felszámolási eljárásban, a végelszámolásban és a végrehajtási eljárásban a központi költségvetést megilletı, a vámhatóság hatáskörébe tartozó, továbbá a magánnyugdíjpénztárt megilletı tagdíjjal (tagdíjkiegészítéssel), késedelmi pótlékkal, önellenırzési pótlékkal összefüggı követelések tekintetében a hitelezık képviselıjeként, illetıleg az ingó-, ingatlan-végrehajtási eljárásban - ideértve a kötelezett követeléseinek végrehajtását is - a végrehajtás foganatosítójaként az e törvény végrehajtás megkeresésre szabályai alapján az állami adóhatóság jár el. (4) A lakáscélú állami támogatások igénylésével összefüggésben a számlák valódiságát, valamint ezzel kapcsolatosan a támogatások igénybevételének jogszerőségét - a hitelintézet megkeresése alapján - az állami adóhatóság ellenırzi. (5) A (4) bekezdésben meghatározottakon kívül esı szerzıdésszegésbıl eredı polgári jogi igényt a kincstári vagyon kezeléséért felelıs szerv érvényesíti. A magánnyugdíjpénztári tagdíjfizetéssel kapcsolatos ellenırzési és végrehajtási feladatokat az állami adóhatság a hatályos szabályok szerint a pénztár megkeresése alapján soron kívül köteles teljesíteni. Mivel azonban a gyakori, jellemzıen kis összeg behajtására irányuló megkeresések azonnali teljesítése az adóhatóság szőkös kapacitásait rendkívüli módon leterheli, a módosítás a soron kívüliség követelményét
eltörli. Az adóhatóság a megkereséseket a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról szóló 1997. évi LXXX. törvény 51. §-ában meghatározott feltételekkel teljesíti. Az Art. hatályos szabályai szerint az állami adóhatóság jár el minden költségvetési támogatással kapcsolatos ügyben, feltéve, ha törvény nem utalja más hatóság vagy adóhatóság hatáskörébe. A lakáscélú támogatás azonban - tekintettel az Art. tárgyi hatályát meghatározó rendelkezésre - nem minısül az Art.-ben meghatározott költségvetési támogatásnak, figyelemmel arra, hogy a törvény hatályát meghatározó rendelkezés egyértelmően csak azokat a költségvetési támogatásokat vonja az Art. szabályozási körébe, amelyek megállapítása, beszedése, végrehajtása, visszatérítése, kiutalása vagy ellenırzése az adóhatóság hatáskörébe tartozik. Ebbıl következıen ahhoz, hogy ezen támogatás típus tekintetében az állami adóhatóság bármilyen eljárás lefolytatására jogosult legyen az Art.-ben erre vonatkozó speciális hatásköri szabály elıírása szükséges. Minthogy az állami adóhatóság hatáskörét nem célszerő kiszélesíteni olyan feladatokkal, amelyek jellemzıen polgári jogi jogviszonyból eredı követelések érvényesítésére irányulnak, a törvény az állami adóhatóság alaptevékenységéhez igazodva, a támogatások jogszerő igénybevételét igazoló számlák tekintetében írja elı az adóhatóság ellenırzési kötelezettségét. 73. § 74. § 75. § 76. § 77. § 78. §
A vámhatóság hatásköre és illetékessége 79. § (1) A vámhatóság hatáskörébe tartozik a) a regisztrációs adóval, b) a külföldön nyilvántartott tehergépjármővek adójával, c) a jövedéki adóval, d) az adójeggyel ellátott dohánygyártmányokat terhelı általános forgalmi adóval, e) az energiaadóval, f) az általános forgalmi adó kivételével a termékimportot terhelı adóval, g) az általános forgalmi adóról szóló törvény szerint nem általános forgalmiadó-alany, alanyi adómentességet választó adóalany, kizárólag tárgyi adómentes tevékenységet végzı adóalany, a mezıgazdasági tevékenységet folytató, különleges jogállást választó adóalany, a vámhatóság engedélyével nem rendelkezı általános forgalmiadóalany, valamint az egyszerősített vállalkozói adó alanya esetében a termékimportot terhelı általános forgalmi adóval, h) új közlekedési eszköznek minısülı személygépkocsinak, illetıleg regisztrációs adó köteles motorkerékpárnak az Európai Közösség más tagállamából történı beszerzése esetén, ha a vevı általános forgalmiadó-alanynak nem minısülı magánszemély, illetve egyéb szervezet, általános forgalmiadó-alanynak nem minısülı adófizetésre kötelezett jogi személy, kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységet folytató adóalany, alanyi adómentességet választó adóalany, mezıgazdasági tevékenységet folytató, különleges jogállást választó adóalany, illetve az egyszerősített vállalkozói adó alanya, az általános forgalmi adóval kapcsolatos adóztatási feladatok ellátása. (2) Az általános forgalmi adóról szóló törvény 31/A. §-a szerinti adómentes termékimport esetén az importáló, illetve az import adójogi megbízott a vámeljárásban az erre a célra rendszeresített nyomtatványon nyilatkozik az általános forgalmi adóról szóló törvény 29/A. § a)-c) pontja szerinti adómentes termékértékesítés esetén saját belföldi közösségi adószáma, a megbízó importáló rendeltetési hely, illetve illetısége szerinti - és ha azzal rendelkezik, belföldi - közösségi adószáma, valamint a vevı neve, címe és közösségi adószáma közlésével; illetıleg az általános forgalmi adóról szóló törvény 29/A. § d) pontja szerinti adómentes termékértékesítés esetén saját közösségi adószáma, illetve a megbízó importáló rendeltetési hely szerinti - és ha azzal rendelkezik, belföldi közösségi adószáma közlésével, továbbá az importált termék belföldrıl más tagállamba történı elfuvarozása határidejének meghosszabbítására okot adó körülményrıl, valamint az import adójogi megbízás fennállásáról (a továbbiakban: nyilatkozat). A nyilatkozat teljesítése nem érinti az e törvényben az összesítı nyilatkozat benyújtására elıírt kötelezettséget. A vámhatóság a nyilatkozatot és az adómentes termékimporttal kapcsolatban hozott határozatot a negyedévet követı hó 20. napjáig megküldi az állami adóhatóságnak. 80. § A vámhatóság illetékessége tekintetében a külön jogszabályban foglalt rendelkezések az irányadók.
Önkormányzati adóhatóság hatásköre és illetékessége 81. § Az önkormányzati adóhatóság jár el elsı fokon a) a helyi adók, b) a belföldi rendszámú gépjármővek adója, c) a termıföld bérbeadásából származó jövedelem (ideértve a földjáradékot is) adóztatása, d) törvényben meghatározott esetben a magánszemélyt terhelı adók módjára behajtandó köztartozások ügyében. 82. § (1) Helyi adóügyben az az önkormányzati adóhatóság jár el, amelynek önkormányzata a helyi adót bevezette. (2) Belföldi rendszámú gépjármővek adója ügyében az az önkormányzati adóhatóság (fıvárosban a kerületi önkormányzati adóhatóság) az illetékes, amelynek területén a közúti közlekedési nyilvántartásba bejegyzett adóalany lakóhelye, székhelye, illetıleg telephelye található. Az adóalany személyében bekövetkezett változás az önkormányzati adóhatóság illetékességét a gépjármőadóról szóló törvény szerint változtatja meg. (3) A termıföld bérbeadásából származó jövedelem adóztatására a föld fekvése szerinti önkormányzati adóhatóság az illetékes. 83. § 84. §
VII. Fejezet AZ ADÓIGAZGATÁSI ELJÁRÁS 85. § A adóigazgatási eljárásban az adóhatóság az adózó jogait, kötelezettségeit állapítja meg, ellenırzi az adókötelezettségek teljesítését, a joggyakorlás törvényességét, az adózást érintı tényekrıl, adatokról, körülményekrıl nyilvántartást vezet, és adatot igazol. Az adóhatóságok feladataik döntı részét adóigazgatási eljárás keretében látják el, melynek során az adózók javára, illetıleg terhére jogokat és kötelezettségeket állapítanak meg. Az adóztatás egyik leglényegesebb, az adózókat a jogkövetı, a közteherviselésben tényleges jövedelmeiknek megfelelıen részt vállaló magatartásra serkentı eleme az adóhatósági ellenırzés. Az eddig hatályos szabályozás szerint az ellenırzés - bár kétségkívül hatósági tevékenység - nem része az adóigazgatási eljárásnak. Az Art. elfogadásakor uralkodó volt az a nézet, hogy az ellenırzés egyfelıl nem szorítható eljárási határidık közé, másrészt az ellenırzés sajátos tényfeltáró tevékenység, amelynek nem feltétlen következménye a hatósági eljárás. A tapasztalatok szerint az ellenırzés sem tarthat tetszıleges ideig, mert ez részben erodálja a kapacitásokat, másrészt jogbizonytalanság forrása. Ennek megfelelıen az elızı évben korszerősített ellenırzési szabályok az egyes ellenırzéseket határidık közé szorítják. Az is kétségtelen, hogy az adóhatóság az ellenırzési tevékenysége során szükségképpen korlátozza az adózó jogait és kötelezettségek sorát is elıírja. Ezért indokolttá vált, hogy az államigazgatási eljáráshoz hasonlatosan az adózás rendjérıl szóló törvény is az ellenırzést, mint az adóhatóság hatósági tevékenységét az adóigazgatási eljárás keretében szabályozza. Ennek következtében az adóigazgatási eljárás a jövıben három szakaszra tagolódik: az ellenırzésre, a hatósági (határozathozatali) eljárásra, illetıleg az adóvégrehajtásra. A módosítás ennek megfelelıen alakítja ki a törvény fejezeti tagolását, melynek következtében a jogkövetkezmények az adóigazgatási eljárásra vonatkozó szabályozást követı fejezetbe kerülnek, logikailag azt is kifejezésre juttatva, hogy a törvény egésze során - az önkéntes jogkövetés szakaszától az adóigazgatási eljárásig bezárólag - elıírt kötelezettségek megszegése mely adójogi jogkövetkezményeket vonja maga után. Az adóigazgatási eljárás bevezetı rendelkezése összefoglalóan határozza meg, hogy az adóhatóságoknak mely tevékenysége, cselekvése minısül igazgatási típusú tevékenységnek, ezzel egyszersmind meghatározza az adóigazgatási eljárás fogalmát is. A hatósági eljárásokban megszokott jogok és kötelezettségek megállapításán túl új elem, hogy az ellenırzési tevékenysége az adóhatóságnak nem kizárólag a kötelezettségek teljesítésére irányul, hanem a joggal való visszaélés megakadályozása érdekében a joggyakorlás törvényességére is kiterjed. A modern igazgatás lényegi eleme a tevékenységgel összefüggı információk tárolása, azaz az adóhatóság nyilvántartási kötelezettsége, amelyek alapján képes az adózók számára olyan minıségő adatok igazolására is, melyek más közigazgatási vagy bírósági eljárásokban szerepelhetnek ügydöntı tényként, körülményként.
Adóhatósági igazolás kiállítása 85/A. § (1) Az adó-, jövedelem- és illetıségigazolást (a továbbiakban: adóhatósági igazolás) az adóhatóság hatáskörében eljárva a nyilvántartásában szereplı adatok alapján, a kiállítás napján fennálló állapotnak megfelelı, az adózó által kért és a jogszabályban elıírt adattartalommal állítja ki, feltéve, hogy az adózó az adóhatósági igazolás kiadásának szükségességét valószínősíti. Az adóhatósági igazolás hatósági bizonyítványnak minısül. Az adózó a közbeszerzési eljárásban történı részvételhez együttes adóigazolás kiállítását kérheti. Az együttes adóigazolás tartalmazza az állami adóhatóságnál és a vámhatóságnál nyilvántartott köztartozását, illetıleg azok hiányát. Az együttes adóigazolás kiállítása iránti kérelem az illetékfizetés szempontjából két kérelemnek minısül. A közbeszerzésekrıl szóló törvény szerinti adó- és vámtartozást érintı adatok beszerzése érdekében az állami adóhatóság keresi meg a vámhatóságot, mely a megkeresést haladéktalanul teljesíti. 7002/2005. (AEÉ 3.) APEH irányelv egyes illetékszabályoknak az állami adóhatóság eljárása során való alkalmazásáról (2) Az adóhatóság az adó- és a jövedelemigazolást magyar, az illetıségigazolást magyar vagy az adózó kérelmére magyar és angol nyelven állítja ki. Az adóhatóság az adóhatósági igazolást a külföldi hatóság által rendszeresített nyomtatványon is kiállítja, ha a kérelmezı a nyomtatványhoz csatolja annak hiteles magyar nyelvő fordítását. (3) Az általános adóigazolás tartalmazza az adózónak az adóigazolás kiadásának napján vagy az adóigazolás kiadása iránti kérelemben megjelölt napon az adóhatóságnál fennálló adótartozását vagy annak hiányát, a behajthatatlanság címén törölt, de el nem évült adótartozást, a kiállítás napjáig elıírt valamely adónemre vonatkozó bevallási és adófizetési kötelezettség elmulasztását, ide nem értve azt, ha az adóhatóság által lefolytatott ellenırzés a mulasztást feltárta, és az adózó a jogerıs megállapítások alapján keletkezett fizetési kötelezettségét teljesítette. A nemleges adóigazolás igazolja, hogy az adózónak az adóigazolás kiállításának napján vagy az adóigazolás iránti kérelemben megjelölt napon az adóhatóságnál nyilvántartott adótartozása nincs. A közbeszerzési eljárásban történı részvételhez az ajánlattevınek, illetıleg az alvállalkozóknak igazolni kell a közbeszerzésekrıl szóló 2003. évi CXXIX. törvény 61. § (1) bekezdésének e) pontja értelmében, hagy az állami adóhatóságnál, illetıleg a vámhatóság nyilvántartásában nem szerepel, hogy egy évnél régebben lejárt adó-, vámfizetési vagy társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettségének - a letelepedése szerinti ország vagy az ajánlatkérı székhelye szerinti ország jogszabályai alapján - nem tett eleget, kivéve, ha megfizetésére halasztást kapott. Ennek alapján két helyrıl - az állami adóhatóságtól és a vámhatóságtól - kell beszerezni az adóigazolásokat. A módosítás egyszerősíti az eljárást azzal, hogy közbeszerzési eljárás esetén kizárólag az állami adóhatósághoz kell benyújtani az adóigazolás iránti kérelmet, amely a megkeresés útján a vámhatóságtól beszerzett adó- és vámtartozás adatokat is feltünteti a kiadott igazoláson. A hatályos szabályozás az adóigazolás kiadását az igazolás kiállításának napján fennálló állapotnak megfelelıen engedi meg. A módosítás lehetıvé teszi, hogy az adózó adótartozásáról vagy annak hiányáról korábbi idıpontban fennálló állapotnak megfelelıen is kérhessen igazolást. A jövedelemigazolás tartalmát a törvény kiegészíti a soron kívüli adómegállapítás keretében megállapított jövedelemmel. (4) A jövedelemigazolás adóévenként tartalmazza az adózó által bevallott, illetve a munkáltatói, adatszolgáltatáson alapuló adóhatósági vagy utólagos adómegállapítás, valamint a soron kívüli adómegállapítás útján megállapított, összevontan és elkülönülten adózó jövedelmet, valamint a jövedelem után keletkezı adófizetési kötelezettséget. Az adózó adóalapja és adója utólagos, illetıleg soron kívüli adómegállapítás keretében történt megállapításának kivételével jövedelemigazolás nem adható ki, ha az adózó személyi jövedelemadóról vagy egyszerősített vállalkozói adóról nem nyújtott be bevallást, nyilatkozatban nem kérte a munkáltatói adómegállapítást, illetıleg nem jelentette be, hogy az adatszolgáltatás alapján történı adóhatósági adómegállapítás választása útján teljesíti adókötelezettségét. (5) Az állami adóhatóság a belföldi illetıségrıl a személyi jövedelemadóról szóló törvénynek a belföldi illetıségő magánszemélyre, valamint a társasági adóról és osztalékadóról szóló törvénynek a belföldi illetıségő adózóra vonatkozó rendelkezései alapján illetıségigazolást állít ki. Az illetıségigazolás tartalmazza a magánszemély nevét, állandó vagy ideiglenes lakóhelyét, ennek hiányában tartózkodási helyét, adóazonosító jelét, illetve az egyéni vállalkozó, jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, jogi személy, egyéb szervezet nevét (elnevezését), székhelyét, valamint adószámát.
7005/2006. (AEÉ 5.) APEH irányelv az egyes illetékszabályoknak az állami adóhatóság eljárása során való alkalmazásáról Az utóbbi években egyre növekvı számban állít ki az adóhatóság adó-, jövedelem- és illetıségigazolásokat, melyek az adózók számára engedélyezési, nyilvántartásba vételi eljárásokhoz, pályázatokhoz, támogatások igénybevételéhez, kérelmekhez szükségesek. A különbözı jogszabályok jellemzıen a köztartozás megfizetésének, az adókötelezettség teljesítésének, a jövedelem nagyságának, a lakcímnek, a székhely címének, az adóazonosító számnak az igazolását írják elı. A hatályos szabályozás szerteágazósága indokolja az igazolások kiadására vonatkozó alapvetı eljárási szabályok egy helyen, törvényi szinten történı rögzítését. Az adó-, jövedelem- és illetıségigazolást (adóhatósági igazolás) az adóhatóság hatáskörében eljárva a nyilvántartásában szereplı adatok alapján, a kiállítás napján fennálló állapotnak megfelelı adattartalommal állítja ki, feltéve, hogy az adózó az adóhatósági igazolás kiadásának szükségességét valószínősíti. Az adó-, a jövedelem- és az illetıségigazolások hatósági bizonyítványnak minısülnek. A hatósági bizonyítvány kiadásának egyes eljárási rendelkezéseit az államigazgatási eljárás általános szabályai rendezik. Az adóigazolás adattartalmát a különbözı jogszabályok eltérıen - az ügy tárgyához igazodó módon rendezik, ezért ennek teljes körő tartalmi egységesítése a tervezett szabályozásban nem lehetséges, azonban az alapvetı tartalmi és típusjegyeket a törvény meghatározza. Az adózók kérésére az igazoláson feltüntethetı az igazolás tárgyával összefüggı egyéb adat, ami az állami adóhatóság nyilvántartásában szerepel, pl.: az adóigazoláson az áfa kötelezettség, a fizetési kedvezmények adatai vagy hiánya, a jövedelemigazoláson jövedelemadat hiányában az adózó bevétele, meghatározott jövedelmek, nyilatkozatok, az illetıségigazoláson a tevékenység kezdete, a telephelyek címei, a bejelentett tevékenységek megnevezése. Az általános adóigazolás lényegében egy adott idıpontra vetített állapotot tükröz az adóhatóság nyilvántartása alapján. Az igazolás tartalmazza az adózónak az adóigazolás kiadásának napján az adóhatóságnál fennálló adótartozását vagy annak hiányát, a behajthatatlanság címén törölt, de el nem évült adótartozást, a kiállítás napjáig elıírt valamely adónemre vonatkozó bevallási és adófizetési kötelezettség elmulasztását, ide nem értve azt, ha az adóhatóság által lefolytatott ellenırzés a mulasztást feltárta, és az adózó a jogerıs megállapítások alapján keletkezett fizetési kötelezettségét teljesítette. A nemleges adóigazolás az általános adóigazolás egyik speciális típusának tekinthetı. A nemleges adóigazolás igazolja, hogy az adózónak az adóigazolás kiállításának napján az adóhatóságnál nyilvántartott adótartozása nincs. Ha az adózónak van például adótartozása, akkor már csak általános adóigazolás állítható ki részére. Az APEH csak az állami adóhatóságnál nyilvántartott adótartozásról, vagy annak hiányáról állít ki adóigazolást. Ezért az adóigazolás nem tartalmazza az adók módjára behajtandó tartozást (pl.: fogyasztóvédelmi bírság), vagy más adóhatóságnál nyilvántartott tartozást (pl.: jövedéki adó, iparőzési adó). A jövedelemigazolás adóévenként tartalmazza az adózó által bevallott, illetve a munkáltatói, adatszolgáltatáson alapuló adóhatósági, vagy utólagos adómegállapítás útján megállapított, összevontan és elkülönülten adózó jövedelmet, valamint a jövedelem után keletkezı adófizetési kötelezettséget. Az adózó adóalapja és adója utólagos adómegállapítás keretében történt megállapításának kivételével jövedelemigazolás nem adható ki, ha az adózó személyi jövedelemadóról vagy egyszerősített vállalkozói adóról nem nyújtott be bevallást, nyilatkozatban nem kérte a munkáltatói adómegállapítást, illetıleg nem jelentette be, hogy az adatszolgáltatás alapján történı adóhatósági adómegállapítás útján teljesíti adókötelezettségét. Az állami adóhatóság a belföldi illetıségrıl a személyi jövedelemadóról szóló törvénynek a belföldi illetıségő magánszemélyre, valamint a társasági adóról és osztalékadóról szóló törvénynek a belföldi illetıségő adózóra vonatkozó rendelkezései alapján illetıségigazolást állít ki. Az illetıségigazolás tartalmazza a magánszemély nevét, állandó vagy ideiglenes lakóhelyét, ennek hiányában tartózkodási helyét, adóazonosító jelét, illetve az egyéni vállalkozó, jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, jogi személy, egyéb szervezet nevét (elnevezését), székhelyét, valamint adószámát. Eddig nem volt egyértelmő, hogy az adózók milyen nyelven kérhetik az igazolások kiállítását. Ezért a tervezett szabályozás elıírja, hogy az adóhatóság az adó- és a jövedelemigazolást magyar, az illetıségigazolást magyar vagy az adózó kérelmére magyar és angol nyelven állítja ki. Az adóhatóság az adóhatósági igazolást a külföldi hatóság által rendszeresített nyomtatványon is kiállítja, ha a kérelmezı a nyomtatványhoz csatolja annak hiteles magyar nyelvő fordítását.
AZ ELLENİRZÉS
Az ellenırzés célja 86. § (1) Az adóhatóság az adóbevétel megrövidítésének, a költségvetési támogatás, adó-visszaigénylés jogosulatlan igénybevételének megakadályozása érdekében rendszeresen ellenırzi az adózókat és az adózásban részt vevı más személyeket. Az ellenırzés célja az adótörvényekben és más jogszabályokban elıírt kötelezettségek teljesítésének vagy megsértésének megállapítása. Az ellenırzés során az adóhatóság feltárja és bizonyítja azokat a tényeket, körülményeket, adatokat, amelyek megalapozzák a jogsértés és a joggal való visszaélés megállapítását, és az ezek miatt indított hatósági eljárást. (2) Az adóhatóság a célszerőség és gazdaságosság szempontjait érvényre juttatva használja fel erıforrásait. Az ellenırzési irányokat úgy kell meghatározni, hogy az ellenırzöttség tudata az adózókat az önkéntes jogkövetésre ösztönözze. (3) Az ellenırzés hatékonyságának növelése és ezzel együtt az adózó adminisztrációs terheinek mérséklése érdekében az adóhatóságok a hatáskörükbe tartozó ügyekben együttesen, egyidejőleg is folytathatnak ellenırzést az adózónál. A törvény szerint a 86. § az ellenırzés célját határozza meg. Az adóhatóság ellenırzési tevékenysége során köteles feltárni és bizonyítani azokat a tényeket és körülményeket, amelyekre megállapításait, illetıleg a késıbbi eljárásokat alapozza. A törvény olyan ellenırzési stratégia kialakítására kötelezi az adóhatóságokat, amelyek megvalósításával általában javul az önkéntes jogkövetés, és az adózói kötelezettségek önkéntes teljesítése. Ehhez az adóhatóságoknak célszerően és gazdaságosan kell erıforrásaikat felhasználniuk, és az ellenırzési stratégia megvalósítása érdekében allokálniuk.
Az ellenırzés fajtái 87. § (1) Az adóhatóság az ellenırzés célját a) a bevallások utólagos vizsgálatára irányuló (ideértve az egyszerősített ellenırzést is), b) az állami garancia beváltásához kapcsolódó, c) az egyes adókötelezettségek teljesítésére irányuló, d) az adatok győjtését célzó, e) az illetékkötelezettségek teljesítésére vonatkozó, f) az ellenırzéssel lezárt idıszakra vonatkozó ismételt ellenırzéssel valósítja meg. (2) Ellenırzéssel lezárt idıszakot az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott ellenırzés teremt.
Hatáskör az ellenırzési eljárásban 88. § (1) Az adóhatóság az ellenırzést a hatáskörébe tartozó ügyekben az illetékességi területén folytatja le. (2)-(4) (5) Az Európai Közösség belsı piacán kereskedelmi tevékenységet folytató adózók ellenırzése során - különösen a forgalmazott termékek besorolásának megállapítása, valós értékük meghatározása érdekében - az állami adóhatóság vezetıje és a vámhatóság vezetıje megállapodása szerint az állami adóhatóság a vámhatóságot ellenırzési tevékenységébe bevonhatja. A vámhatóság együttmőködési megállapodás alapján jogosult az állami adóhatóság hatáskörébe tartozó adóval és költségvetési támogatással kapcsolatos adókötelezettségek ellenırzésére. Az ellenırzést és az ahhoz kapcsolódó hatósági eljárást a vámhatóság e törvény rendelkezései alapján folytatja le. Eljárásáról az utólagos adómegállapításról hozott jogerıs határozat egy példányának megküldésével tájékoztatja az állami adóhatóságot. A jogellenesen szabad forgalomba helyezett nem közösségi áru után fizetendı adót a vámhatóság utólagos adómegállapítás keretében határozattal állapítja meg. A hatékonyabb humán erıforrás felhasználása érdekében célszerő a vámhatóságot felhatalmazni valamennyi, az APEH hatáskörébe tartozó adóval összefüggı kötelezettség ellenırzésére. Az ellenırzések során a pénzügyırök az APEH megbízottjaként járnak el, a két szervezet ennek részleteit együttmőködési megállapodásban rendezi. Jogellenes import esetében a vámhatóság a vámmal együtt az egyéb adókat is megállapítja. (6) Az általános forgalmi adó alanyának tulajdonában lévı kereskedelmi mennyiségő áru csak az áru eredetét hitelt érdemlı módon igazoló dokumentum (különösen fuvarlevél vagy számla) birtokában szállítható. A vámhatóság nyilatkozattételre kötelezheti a kereskedelmi mennyiségő áru szállítását végzı személyt arról, hogy mely általános forgalmiadó-alany javára végzi a szállítási tevékenységet, továbbá ellenırizheti az áru eredetét, tulajdonjogát hitelt
érdemlı módon igazoló dokumentumok (különösen fuvarlevél vagy számla) meglétét. A vámhatóság a nyilatkozattételrıl és a dokumentumok meglétének ellenırzésérıl készített jegyzıkönyv egy példányát - az általános forgalmiadó-alany adókötelezettségének ellenırzéséhez, illetve az adóhatóság e törvényben meghatározott más eljárásának lefolytatása érdekében - az állami adóhatóságnak megküldi. (7) Az Európai Közösség más tagállamában nyilvántartásba vett távolsági tömegközlekedési eszköz vezetıjét a vámhatóság ellenırizheti annak megállapítása érdekében, hogy végez-e belföldön helyközi személyszállítási szolgáltatást és az üzemben tartó eleget tett-e bejelentkezési kötelezettségének. A vámhatóság az ellenırzés megállapításairól - az általános forgalmiadó-alany adókötelezettségének ellenırzéséhez, illetve az adóhatóság e törvényben meghatározott más eljárásának lefolytatása érdekében - az állami adóhatóságot haladéktalanul tájékoztatja a jegyzıkönyv egy példányának megküldésével. (8) 88/A. § (1) A központi költségvetés, az egyes elkülönített pénzalapok bevételi érdekeit különösen veszélyeztetı adózói jogsértések felderítése, illetve a jogszerő állapot helyreállítása érdekében a Kormány által központosított ellenırzésre kijelölt szerv az állami adóhatóság vezetıjének saját hatáskörében vagy más adóhatóság, hatóság megkeresésére kiadott utasítása alapján a Magyar Köztársaság területén a (2) bekezdésben meghatározott okból ellenırzést végezhet, kezdeményezhet, megkezdett ellenırzéseket magához vonhat (központosított ellenırzés). (2) Az (1) bekezdés szerinti központosított ellenırzés elrendelésére abban az esetben kerülhet sor, ha a rendelkezésre álló adatok, tények, körülmények valószínősítik, hogy az adókötelezettségeket a) a határon átnyúló, harmadik országba irányuló jogsértı kereskedelmi kapcsolatokkal, jogszerő kereskedelmi kapcsolatok színlelésével teljesítik, b) az Európai Közösség más tagállamában illetıséggel bíró adóalannyal, adóalanyokkal folytatott kereskedelmi kapcsolat során megsértik, c) belföldi illetıségő, egy vagy több területi szerv illetékességébe tartozó adózók a kapcsolt vállalkozásokra elıírt szabályok (elszámoló árak) megsértésével, színlelt szerzıdéssel vagy a rendeltetésszerő joggyakorlás alapelvébe ütközı módon teljesítik. (3) A központosított ellenırzési eljárást és az azt követı hatósági eljárást a Kormány által központosított ellenırzésre kijelölt szerv egy eljárásban, több adózónál egyidejőleg is jogosult lefolytatni. Az eljáró szerv az eljárás eredményeként kiadmányozott jogerıs határozat(ok) egy példányának megküldésével tájékoztatja az egyébként hatáskörrel és illetékességgel rendelkezı adóhatóságot. Az állami adóhatóság egyes területi szerveinek az illetékességi területén és az országhatáron átnyúló jelentıs adókockázatokat hordozó adózói magatartások kiszőrése és az ezekkel szembeni hatékonyabb fellépés biztosítása indokolja az APEH Közép-magyarországi Regionális Igazgatóságának külön jogkörrel történı felruházását. A törvény a legnehezebben követhetı, felderíthetı, valamint a szerteágazó, bonyolult esetekre az illetıségi területen kívüli gyors és dinamizált adóhatósági ellenırzést tesz lehetıvé, melyek az általános illetékességi és hatásköri szabályok alapján - tekintettel az új regionális szervezeti felépítésre is - nem lennének lehetségesek. A módosítás egy új ellenırzési formát honosít meg a központosított ellenırzést, melyet az APEH Középmagyarországi Regionális Igazgatósága végez a központi költségvetés, illetve az egyes elkülönített pénzalapok bevételi érdekeit különösen veszélyeztetı adózói jogsértések felderítése, illetve a jogszerő állapot helyreállítása érdekében. Központosított ellenırzésre az APEH elnökének utasítása alapján kerülhet sor, amely egyrészt kiadható saját (elnöki) hatáskörben, másrészt más adóhatóság, hatóság megkeresése alapján. Az elnök diszkrecionális jogkörében elrendelhetı központosított ellenırzés nem csak az ellenırzés megkezdésének elrendelésére, hanem a már megkezdett ellenırzés folytatására is kiterjed. A központosított ellenırzésnek meghatározott - adóbevétel kiesést okozó - tényállások, illetve jogellenes adózói magatartások valószínősítése esetén van lehetıség. Az ellenırzés elrendelésének okai három esetcsoportra bonthatók. Ezekben az esetekben az idı (reagálás gyorsasága), illetve a több területi szervek illetékességi területét is érintı „ügytérkép” elkészítése olyan tényezık, melyek nagymértékben befolyásolják az ellenırzés sikerét. Az ellenırzés elrendelésére akkor kerülhet sor, ha a rendelkezésre álló adatok, tények, körülmények valószínősítik, hogy az adókötelezettségeket a) a határon átnyúló, harmadik országba irányuló jogsértı kereskedelmi kapcsolatokkal, jogszerő kereskedelmi kapcsolatok színlelésével teljesítik, b) az Európai Unió más tagállamában illetıséggel bíró adóalannyal, adóalanyokkal folytatott kereskedelmi kapcsolat során megsértik,
c) belföldi illetıségő, egy vagy több területi szerv illetékességébe tartozó adózók a kapcsolt vállalkozásokra elıírt szabályok (elszámoló árak) megsértésével, színlelt szerzıdéssel vagy a rendeltetésszerő joggyakorlás alapelvébe ütközı módon teljesítik. Az eljárás hatékony lefolytatását és befejezését garantálja az, hogy a központosított ellenırzési eljárást és az azt követı hatósági eljárást az APEH Közép-magyarországi Regionális Igazgatósága egy eljárásban, több adózónál egyidejőleg is jogosult lefolytatni. Az eljáró szerv az eljárás eredményeként kiadmányozott jogerıs határozat(ok) egy példányának megküldésével tájékoztatja az egyébként hatáskörrel és illetékességgel rendelkezı területi szervet.
Az adózók ellenırzésre történı kiválasztása 89. § (1) Kötelezı az ellenırzést lefolytatni a) a vállalkozónál, ha felszámolását (végelszámolását) rendelték el, kivéve, ha a hitelezıi követelés bejelentését az adóhatóság a csıdeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló törvény 80. § (1) bekezdése alapján mellızte, b) az Állami Számvevıszék elnökének felhívására, c) az adópolitikáért felelıs miniszter utasítására, d) az önkormányzati adóhatóság hatáskörébe tartozó adók esetében az önkormányzat képviselı-testületének határozata alapján. (2) Az Állami Számvevıszék elnöke, illetıleg az önkormányzat képviselı-testülete akkor rendelhet el ellenırzést, ha a rendelkezésére álló adatok, körülmények arra utalnak, hogy az adóhatóság a törvényben meghatározott ellenırzési szempontok megsértésével mellızi valamely adózó vagy adózói csoport vizsgálatát, illetıleg a lefolytatott ellenırzések eredménytelensége mögött a megkülönböztetés nélküli eljárás elvének megsértése áll. 90. § (1) A kötelezı ellenırzéseken túl az állami adóhatóság az ellenırzési tevékenységét e törvény szerinti szempontok alapján a vezetıje által évenként február 20-áig közzétett ellenırzési irányelv alapján végzi. 7003/2006. (AEÉ 3.) APEH irányelv az ellenırzési feladatok 2006. évi ellátásához (2) A legnagyobb adóteljesítménnyel (költségvetési kapcsolatokkal) rendelkezı 3000 adózót az állami adóhatóság köteles rendszeresen (legalább háromévente) valamennyi adónem és költségvetési támogatás vonatkozásában ellenırizni. (3) Az állami adóhatóság vezetıjének ellenırzési irányelve az aktuális gazdasági folyamatokra, az adópolitikai célkitőzésekre, a jogszabályváltozásokra, a gazdálkodási típusokra, az adóbevételi érdekeket leginkább sértı magatartásformákra, illetıleg az adóbevételi szempontból legnagyobb kockázatot jelentı adózói csoportokra kiemelt figyelemmel szabályozza az adóhatóság ellenırzési kapacitásainak felhasználását. (4) Az ellenırzési irányelv tartalmazza a) az adott év kiemelt vizsgálati céljait, b) az ellenırizendı fıbb tevékenységi köröket (szakma, ágazat), az egyes térségekre, településekre jellemzı szakmánkénti, tevékenységenkénti jövedelmezıségi mutatókat, illetıleg a jövedelmezıségi mutatót el nem érı adózók fokozott ellenırzésének szempontjait, A törvény arra kötelezi az adóhatóságot, hogy munkálja ki a szakmánkénti, tevékenységenkénti átlagos elvárható jövedelmezıségi mutatókat, amely alapján az adóhatóság az ellenırzésre kiválasztás során az ezt el nem érı vállalkozásokat vonja fokozottabb ellenırzés alá. Az adóhatóság által szakmánként, tevékenységenként kialakított jövedelmezıségi mutatókat, illetıleg a jövedelmezıségi mutatót el nem érı adózók fokozott ellenırzésének szempontrendszerét a jövıben az adóhatóság elnöke által évenként közzétett ellenırzési irányelv tartalmazza. c) az ellenırzési típusok tervezett arányszámait, különös tekintettel a vagyongyarapodások vizsgálatára, a bevallás kiegészítése alapján elrendelt, és a kiutalás elıtti ellenırzésre, valamint az átalakuló, a tevékenységüket kezdı, az adókötelezettségüket megszüntetı, vagy más jogutód nélkül megszőnı vállalkozások ellenırzésére. (5) (6) Az állami adóhatóság az adózókat - a kötelezıen, illetıleg a véletlenszerő kiválasztás alapján lefolytatandó ellenırzéseken túl - célzott kiválasztási rendszerek alkalmazásával választja ki ellenırzésre. A célzott kiválasztási rendszerben az állami adóhatóság a) az adózó által benyújtott bevallások, b) az adatszolgáltatások, c) az adózó adófizetéseit, a részére teljesített kiutalásokat tartalmazó nyilvántartások,
d) az adózónál korábban végzett ellenırzések tapasztalatai, vagy e) más hatóságtól, más adózóktól szerzett adatok feldolgozásával és egybevetésével választja ki az adózót ellenırzésre. (7) Az állami adóhatóság az ellenırzésekrıl vezetett nyilvántartásában az adózó azonosítására szolgáló adatok feltüntetése mellett megjelöli az ellenırzésre történı kiválasztás módszerét és az ellenırzés közvetlen okát. A törvény szerint a 89-90. §-ok szabályozzák az ellenırzésre történı kiválasztás jogintézményét. A depolitizált adóhatóság ellenırzésre történı kiválasztási autonómiáját a törvény több szempont alapján korlátozza. Egyfelıl szabályozza a kötelezı ellenırzések intézményét, amelyet a jogutód nélküli megszőnés és az erre feljogosított állami, önkormányzati szervek rendelkezése vált ki, másfelıl meghatározza azokat a szempontokat és módszereket, amelyek figyelembevételével az adóhatóság ellenırzési tervét meghatározza, és a konkrétan vizsgálandó adózókat ellenırzésre kijelöli. A törvény az Állami Számvevıszék elnöke és az önkormányzat képviselı-testülete esetében meghatározza azokat az okokat, eseteket és körülményeket, amelyek fennállása alapjául szolgálhat az említett szervek számára az ellenırzés elrendeléséhez. Mindebbıl az következik, hogy a pénzügyminiszter bármely adózó vizsgálatát bármikor elrendelheti. A 90. §-ban határozza meg a törvény az ellenırzésre történı kiválasztás metodikáját. A módosítás szerint a törvény az állami adóhatóság elnökét évenként nyilvánosságra hozott ellenırzési irányelv megalkotására kötelezi, az ellenırzési irányelv kötelezı tartalmi elemeit pedig a törvény határozza meg. Ezzel elérhetı, hogy az adóhatóság valódi kockázatelemzés alapján olyan adózói csoportokra irányítsa kapacitásait, amelyek a költségvetési kapcsolataik nagyságánál fogva, illetve az adózók magatartásában rejlı mérhetı kockázatok miatt kiemelkedı jelentıségőek.
Felhívás bevallás kiegészítésére 91. § (1) Az állami adóhatóság a bevallásban közölt adatok kiegészítésére hívhatja fel azokat a magánszemélyeket, akiknek a bevallott jövedelme egymást követı két éves bevallási idıszak tekintetében sem éri el a mindenkori minimálbért. (2) A felhívás alapján a magánszemély az adóévben szerzett összes jövedelem (bevétel) felhasználásáról (kiadásáról, ráfordításáról, befektetésérıl), továbbá annak forrásairól nyilatkozatot tesz. (3) Ha az állami adóhatóság a magánszemélyt bevallásának kiegészítéseként nyilatkozattételre kötelezi, ellenırizheti a) a más személyekkel közös háztartásra vonatkozó, illetıleg más személyek törvény vagy szerzıdés alapján történı eltartásával kapcsolatos azon adatokat, b) a házastársi (élettársi) vagyonközösséghez tartozó, illetıleg az adózó használatában lévı vagyontárgyak olyan jellemzıit, amelyek az adózó valós jövedelem (bevétel) felhasználásának és forrásának megállapításához elengedhetetlenek. (4) Az állami adóhatóság megvizsgálja, hogy a nyilatkozatban megjelölt felhasználásra (kiadásra, ráfordításra, befektetésre) a magánszemélynek a bevallott jövedelme és egyéb forrása nyújthatott-e elegendı fedezetet. Amennyiben a felhasználáshoz a bevallott jövedelem és egyéb forrás nem adhatott elégséges fedezetet, vagy a magánszemély - az adóhatóság külön felhívására - a nyilatkozatban foglaltakat hitelt érdemlıen nem igazolja, az adóhatóság a magánszemély bevallásának utólagos ellenırzését rendeli el. A (3) bekezdés alapján megszerzett adatokat az adóhatóság, ha az adózót nem jelölte ki ellenırzésre, az errıl szóló értesítés postára adását követıen haladéktalanul megsemmisíti. 1996. január 1-jétıl volt hatályos az Art. 60. §-ának (7) bekezdése, amely alapján a pénzügyminiszter évenként irányelvben tette közzé szakmánként és település típusonként a minimálbérre, illetıleg az adóbevallásokban szereplı szakmai átlagokra figyelemmel kialakított ún. jövedelemminimumokat. A bevallásaikban ezeket a határokat el nem érı adózókat az adóhatóság ún. bevallás-kiegészítı nyilatkozat segítségével választotta ki ellenırzésre. (A bevallás-kiegészítı nyilatkozatban az adózónak arról kellett számot adnia, hogy milyen családi és vagyoni viszonyok között él, és ezen viszonyok fenntartására, valamint megtakarításokra és befektetésekre az adóév során milyen összegő kiadásokat teljesített, és ha kiadásai meghaladták a jövedelmét, a hiányzó forrás megszerzését valószínősítenie kell.) A tapasztalatok azt mutatták, hogy a jogintézmény elérte célját. 1996-tól fokozatosan felfelé terelte az adóbevallásokban szereplı szakmai átlagokat, azonban utóbb egy ellenkezı elıjelő terelı hatás is megfigyelhetı volt, mely szerint az eredetileg az átlag fölött lévı adózók is a szakmai minimumokhoz közelítettek bevallott jövedelmeiket illetıen. Erre tekintettel a tavalyi évben megszőnt a „kötelezı” minimumok pénzügyminiszter által történı megállapítása és kihirdetése. Az ellenırzésre történı kiválasztás eszközeként azonban a törvény szerint az adóhatóság számára
továbbra is él az egymást követı két adóévben is a minimálbér alatti jövedelmet valló adózók bevallás kiegészítésre történı felhívásának lehetısége, mint az ellenırzésre történı kiválasztás speciális eszköze.
Határidık az ellenırzési eljárásban 92. § (1) Az adóhatóság az ellenırzés vizsgálati programját oly módon határozza meg, hogy az ellenırzésre elıírt törvényi határidıt meg tudja tartani. 2004/13. Adózási kérdés ellenırzés idıtartalmának számítása (2) Az ellenırzésre elıírt határidıt az ellenırzést végzı adóhatóság indokolt kérelmére a felettes szerv egyszer, legfeljebb 90 napig terjedı idıtartammal meghosszabbíthatja. A másodfokú adóhatóság felettes szerve az ellenırzési határidıt rendkívüli körülmények által indokolt esetben egyszer további 90 napig terjedı idıtartammal meghosszabbíthatja. Az állami adóhatóság vezetıjének, a vámhatóság vezetıjének indokolt kérelmére az adópolitikáért felelıs miniszter az ellenırzési határidıt egyszer, további 120 nappal meghosszabbíthatja. (3) Az ellenırzési határidı meghosszabbításának hiányában az ellenırzést a törvényben elıírt módon és határidıben kell lezárni. (4) Az ellenırzés befejezésének határideje - beleértve az ellenırzés megkezdésének és befejezésének napját - 30 nap. A határidı számításánál az ellenırzés kezdı idıpontja a megbízólevél átadásának napja. Felszámolás esetén az adóhatóság a tevékenységet záró adóbevallás ellenırzését és az ezt megelızı idıszakra vonatkozó ellenırzést a felszámolás közzétételétıl számított egy éven belül, a felszámoló által készített záró bevallást pedig a bevallás kézhezvételétıl számított 60 napon belül köteles befejezni. Végelszámolás esetén az adóhatóság a tevékenységet záró adóbevallás, a végelszámoló által készített záró adóbevallás, a két bevallás közötti idıszakról benyújtott bevallás(ok) ellenırzését, valamint a tevékenységet lezáró adóbevallást megelızı idıszakra vonatkozó ellenırzést a végelszámoló által készített záró adóbevallás kézhezvételétıl számított 60 napon belül köteles befejezni. (5) A bevallás utólagos ellenırzését, illetıleg az ismételt ellenırzést 90 napon belül kell az adóhatóságnak befejeznie. A legnagyobb adóteljesítménnyel rendelkezı 3000 adózó utólagos ellenırzésének, illetve felülellenırzésének határideje 120 nap. (6) A költségvetési támogatás kiutalását megelızı ellenırzést a kiutalásra nyitva álló határidın belül kell lefolytatni. 2004/14. Adózási kérdés a költségvetési támogatás kiutalás elıtti ellenırzésének idıtartama (7) Ha az ellenırzés során az adóhatóság más adózóra kiterjedıen kapcsolódó vizsgálat lefolytatását rendeli el, a kapcsolódó vizsgálat idıtartama az ellenırzés határidejébe nem számít bele és az adóhatóság a kapcsolódó vizsgálat idıtartama alatt az ellenırzést a kapcsolódó vizsgálattal nem érintett kérdésekben folytathatja. A kapcsolódó vizsgálat kezdı és befejezı idıpontjáról az adóhatóság az adózót értesíti. A végelszámoláshoz kapcsolódó bevallási kötelezettség szabályozásával párhuzamosan a törvény az adózót érintı valamennyi ellenırzésre, azaz a tevékenységet lezáró bevallást megelızı idıszakra, a tevékenységet lezáró adóbevallásra, a záró bevallásra és a két bevallás közötti idıszakban benyújtott bevallásokra irányuló ellenırzésekre vonatkozóan egységesen kimondja, hogy az ellenırzést az adóhatóság legkésıbb a záró bevallás kézhezvételétıl számított 60 napon belül köteles befejezni. A rendelkezés a megszőnı adózót érintı ellenırzések lezárásának végsı határidejét érinti, az ellenırzések határidejére egyebekben az általános rendelkezéseket kell alkalmazni. A törvény a felszámolás körében pontosító rendelkezést tartalmaz a tevékenységet lezáró bevallás elıtti idıszakra irányuló ellenırzésekre: ezeket az ellenırzéseket a tevékenységet lezáró bevallások ellenırzéséhez hasonlóan legkésıbb a felszámolás közzétételétıl számított egy éven belül kell befejezni. Az adóhatóság az adózó ellenırzése során más adózónál folytatott kapcsolódó vizsgálatot rendelhet el, amely az adózó ellenırzési eljárásában érdemi elıkérdéseket is érinthet, ezért a törvény kimondja, hogy az ellenırzés határidejébe a kapcsolódó vizsgálat idıtartama nem számít bele. Mivel a kapcsolódó vizsgálat maga is ellenırzés, a kapcsolódó vizsgálat idıtartamára az ellenırzés kezdı és befejezı idıpontjára vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. Ha A adózónál végzett ellenırzés során az adóhatóság B adózónál kapcsolódó vizsgálatot rendel el és ez utóbbiban egy C adózónál végzett kapcsolódó vizsgálat is szükségessé válik, a B adózónál végzett kapcsolódó vizsgálat idıtartamába a C kapcsolódó vizsgálatának ideje, illetve az A ellenırzésének határidejébe B és ezáltal C adózónál végzett kapcsolódó vizsgálat idıtartama nem számít
bele. Az A adózónál végzett ellenırzés a kapcsolódó vizsgálattal érintett kérdéseken kívül más kérdésekre is kiterjedhet, melyekre az adóhatóság a törvény szerint az ellenırzést a kapcsolódó vizsgálatok idıtartama alatt is folytathatja. (8) Ha az adóhatóság az adókötelezettség megállapításához szükséges tény vagy körülmény tisztázása érdekében a kettıs adózás elkerülésérıl szóló egyezmények, illetıleg az Európai Közösség adóügyi együttmőködési szabályai alapján külföldi adóhatóságot keres meg, az értesítés kézbesítésétıl a külföldi adóhatóság válaszának megérkezéséig eltelt idıtartamot a megkereséssel érintett adó, illetıleg költségvetési támogatás tekintetében az ellenırzés határidejének számításánál figyelmen kívül kell hagyni. Az adóhatóság az adózót a megkeresésrıl a megkereséssel egyidejőleg értesíti. 2006/78. Adózási kérdés külföldi adóhatóság megkeresése 2006/20. Adózási kérdés 10, illetve 100 millió forintot meghaladó összegő adóhiánnyal rendelkezı adózók adatainak közzététele Az adózók jogbiztonsága és az adóigazgatási eljárások elhúzódásának megakadályozása érdekében adóhatósági ellenırzések lefolytatására nyitva álló határidıt, illetıleg az annak meghosszabbítására vonatkozó elıírásokat az adózás rendjérıl szóló törvény részletesen szabályozza. A gyakorlatban számos esetben elıfordul, hogy a tényállás alapos felderítéséhez valamely külföldi adóhatóság megkeresése válik szükségessé, ami a válasz megérkezéséig az ellenırzési határidı többszöri - a felettes szerv, illetıleg a pénzügyminiszter által történı - meghosszabbítását is indokolttá teheti. A törvény ennek elkerülése érdekében kimondja, hogy ha az adóhatóság valamely adókötelezettség megállapításához szükséges tény vagy körülmény tisztázása érdekében a kettıs adózás elkerülésérıl szóló egyezmények, illetıleg az Európai Közösség adóügyi együttmőködési szabályai alapján külföldi adóhatóságot keres meg, az értesítés kézbesítésétıl a külföldi adóhatóság válaszának megérkezéséig eltelt idıtartam a megkereséssel érintett adó, illetıleg költségvetési támogatás tekintetében az ellenırzés határidejébe nem számít bele. Garanciális szabályként a törvény elıírja, hogy a megkeresésrıl és az ellenırzés szünetelésérıl az adózót a megkereséssel egyidejőleg értesíteni kell. (9) Az ellenırzési határidı meghosszabbításáról - ideértve a határidı meghosszabbodását is - az ellenırzést lefolytató adóhatóság, amennyiben a meghosszabbításról a felettes adóhatóság rendelkezett, a felettes adóhatóság végzésben dönt. (10) Az adóhatóság az ellenırzési határidı lejártát követıen ellenırzési cselekményeket nem végezhet.
Az ellenırzés megindítása 93. § (1) Az ellenırzés az errıl szóló elızetes értesítés kézbesítésétıl kezdıdik. Ha az adóhatóság az adózó elızetes értesítését mellızi, az ellenırzés a megbízólevél egy példányának átadásával vagy az általános megbízólevél bemutatásával kezdıdik. Az egyszerősített ellenırzésrıl az adóhatóság az ellenırzés megkezdésével egyidejőleg a megbízólevél egy példányának megküldésével értesíti az adózót. (2) Ha az adózó vagy képviselıje, meghatalmazottja, alkalmazottja a megbízólevél átvételét megtagadja, az ellenırzés két hatósági tanú jelenlétében az errıl szóló jegyzıkönyv felvételével és aláírásával kezdıdik. (3) Az ellenırzés lefolytatására az adóhatóság szolgálati igazolvánnyal és megbízólevéllel rendelkezı alkalmazottja (a továbbiakban: adóellenır) jogosult. Az adóhatóság hivatali helyiségében az adóellenır szolgálati igazolvány nélkül is lefolytathatja az ellenırzést. (4) A helyszíni ellenırzést az adóellenır csak akkor kezdheti meg, ha az adózó vagy annak képviselıje, meghatalmazottja, ezek hiányában két hatósági tanú jelen van. Az adatgyőjtésre irányuló ellenırzés akkor is megkezdhetı, ha az adózó alkalmazottja, próbavásárlás esetén az értékesítésben közremőködı személy van jelen. (5) Próbavásárlás esetén az ellenırzési jogosultságot a próbavásárlás befejezésekor kell igazolni, és ezzel egyidejőleg az eladó az áru visszavétele mellett a vételárat köteles visszatéríteni. (6) A megbízólevél tartalmazza az ellenırzést végzı adóellenır nevét, illetıleg, hogy mely adózónál, mely adókötelezettségek, milyen idıszakok tekintetében, milyen ellenırzési típus keretében vizsgálhatók. (7) Az adóhatóság általános megbízólevelet is kiállíthat, amellyel az adóellenır ilyen megbízólevéllel nem rendelkezı másik adóhatósági alkalmazottal együtt az egyes adókötelezettségek teljesítésére, illetıleg adatgyőjtésre irányuló ellenırzésre jogosult. Az általános megbízólevél tartalmazza az adóellenır nevét és a megbízólevél érvényességi idejét.
2004/59. Adózási kérdés az általános megbízólevél alkalmazása az ellenırzési eljárásban (8) Az általános megbízólevéllel az állami adóhatóság adóellenıre területi megkötés nélkül jogosult ellenırzés lefolytatására. 2004/59. Adózási kérdés az általános megbízólevél alkalmazása az ellenırzési eljárásban
Az ellenırzés lefolytatása 94. § (1) Az ellenırzést az adó és a költségvetési támogatás megállapításához való jog elévülési idején belül a helyszínen vagy az adóhatóság hivatali helyiségében kell lefolytatni. (2) A helyszíni ellenırzést önálló tevékenységet folytató adózónál a tevékenysége idején (munkaidıben), más személynél napközben 8-20 óra között lehet lefolytatni. Ettıl az adózó kérelmére lehet eltérni. A helyszíni ellenırzés része az adózó székhelyén, telephelyén kívül tárolt, illetve ırzött eszközök, iratok vizsgálata is. (3) A hatóság hivatali helyiségében az ellenırzést a hivatali idıben kell megtartani. A hivatali idıt úgy kell megállapítani, hogy az az adózó meghallgatására annak munkaidején kívül is alkalmat adjon. 95. § (1) Az ellenırzést az adóhatóság az adó, a költségvetési támogatás alapjának, összegének megállapításához szükséges iratok, bizonylatok, könyvek, nyilvántartások - ideértve az elektronikus úton tárolt adatokat is -, számítások és egyéb tények, adatok, körülmények megvizsgálásával folytatja le. APEH közlemény az adóhatóság által az adózás rendjérıl szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 95. § (2) bekezdésében, valamint az elektronikus számláról szóló 20/2004. (IV. 21.) PM rendelet 4. § (3)(4) bekezdéseiben hivatkozott fájlformátumokról (2) Amennyiben az ellenırzés lefolytatásához szükséges számla (egyszerősített számla), illetıleg bizonylat idegen nyelven áll rendelkezésre, és az adójogi tényállás tisztázása másként nem lehetséges, az adózó köteles felhívásra annak hiteles magyar nyelvő fordítását az adóhatóság részére átadni. A felhívástól a kötelezettség teljesítéséig eltelt idıtartamot az ellenırzés határidejének számításánál figyelmen kívül kell hagyni. A 2001/115/EK tanácsi irányelv rendelkezései szerint, „amennyiben ellenırzés céljából szükséges, a tagállamok elıírhatják a területükön teljesített termékértékesítésrıl vagy szolgáltatásnyújtásról kiállított számláknak, és az adóalanyok által a területükön kapott számláknak a nemzeti nyelvükre történı lefordítását.” Ebbıl következik, hogy egyetlen tagállam sem írhatja elı kötelezı jelleggel saját nyelvének használatát a számlázás során, így a fentiekkel összefüggésben a számviteli és az áfa-törvény vonatkozó rendelkezéseinek módosítása vált szükségessé. Tekintettel azonban arra, hogy az adóhatóságnak az ellenırzés lefolytatása során szüksége lehet az idegen nyelvő számla vagy bizonylat tartalmának megismerésére, a törvény az ellenırzés megkönnyítése érdekében elıírja, hogy az adójogi tényállás tisztázásához szükséges idegen nyelvő számlát, egyszerősített számlát, bizonylatot az adózónak felhívásra magyar nyelven is rendelkezésre kell bocsátania. Annak érdekében, hogy az adózó a fordítás átadásának késedelmes teljesítésével az ellenırzés határidıben történı lefolytatását ne hiúsíthassa meg, a törvény kimondja, hogy a felhívástól a kötelezettség teljesítéséig eltelt idıtartam az ellenırzési határidıbe nem számít bele. (3) Az adózó az iratokat és az adózással összefüggı, elektronikus adathordozón tárolt adatokat felhívásra az adóhatóság által közzétett formátumban rendelkezésre bocsátja, illetve az ellenırzéshez szükséges tények, körülmények, egyéb feltételek megismerését biztosítja. Az ellenırzés során az adózó és alkalmazottja az adóhatóság részére az ellenırzéshez szükséges felvilágosítást megadja. Nem kötelezhetı az adózó olyan nyilvántartás, összesítés (számítás) elkészítésére, amelyet jogszabály nem ír elı. APEH közlemény az adóhatóság által az adózás rendjérıl szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 95. § (2) bekezdésében, valamint az elektronikus számláról szóló 20/2004. (IV. 21.) PM rendelet 4. § (3)(4) bekezdéseiben hivatkozott fájlformátumokról A Tanács 2001/115/EK számú rendelete az adóadminisztrációs terhek csökkentése céljából arra kötelezi a tagállamokat, hogy 2004. január 1-jétıl tegyék lehetıvé az elektronikus számla kibocsátását. Ennek köszönhetıen az általános fogalmi adó alanya nem kényszerül a papír alapú dokumentáció vezetésére, megırzésére, a számla kizárólag elektronikus adat formájában jelenik meg. Hazánk a csatlakozása napjától
az áfa-törvényben foglalt felhatalmazás alapján kiadott miniszteri rendelet megalkotásával teljesíti ez irányú jogharmonizációs kötelezettségeit. A számla kibocsátásának részletszabályai mellett adóigazgatási jelentıséggel az elektronikus adatok ellenırzéséhez szükséges feltételek megteremtése bír. A törvény arra kötelezi az adózót, hogy az ellenırzés során az elektronikus formában tárolt iratait és az adózással összefüggı egyéb elektronikus adatait felhívásra az adóhatóság rendelkezésére bocsássa. Az elıírások a korábbi szabályokhoz képest enyhülnek azzal, hogy eltekintenek az adatok megjelenítéséhez, értelmezéséhez szükséges számítástechnikai program átadásától, amely a gyakorlati tapasztalatok szerint némely esetben aránytalan terhet rótt az adózókra. A törvény megelégszik azzal, ha az adózó a gyakorlatban a legnagyobb számban alkalmazott adatformátumok egyikébe - egyszerő és számottevı költségvonzattal nem járó mővelettel - átalakítja a nyilvántartását, és csak az adatállományt bocsátja az adóhatóság rendelkezésére. (4) Ha az adózó iratai hiányosak vagy rendezetlenek, illetve nyilvántartásai pontatlanok vagy hiányosak és így az adókötelezettség megállapítására alkalmatlanok, az adóhatóság megfelelı határidı tőzésével engedélyezi, hogy az adózó iratait, nyilvántartásait a jogszabályokban foglalt elıírásoknak megfelelıen rendezze, pótolja, illetıleg javítsa. A határidı az ellenırzés határidejébe nem számít bele. 2004/26. Adózási kérdés az iratok rendbetételének engedélyezése az ellenırzésnél (5) Az adóhatóság az ellenırzés során szakértıt vehet igénybe. (6) Az önkormányzati adóhatóság, ha a kettıs könyvvezetésre kötelezett adózó ellenırzéséhez szükséges szakértelemmel rendelkezı adóellenıre nincs, az adókötelezettségek teljesítésének ellenırzéséhez megbízás alapján bejegyzett könyvvizsgáló vagy adószakértı (a továbbiakban: megbízott) közremőködését veheti igénybe. A megbízott az adózó ellenırzéséhez szükséges iratokba betekinthet. 96. § (1) Az adóhatóság mellızheti az adózó elızetes értesítését, ha fennáll a veszélye annak, hogy a vizsgálat alá vont bizonylatokat, könyveket, nyilvántartásokat, egyéb iratokat megsemmisítik, vagy az üzleti tevékenység körülményeit megváltoztatják. (2) Az (1) bekezdésben foglalt esetben a helyszínen talált körülményeket jegyzıkönyvben kell rögzíteni, illetve a bizonylatokat, könyveket, nyilvántartásokat és egyéb iratokat átvételi elismervény ellenében, szükség szerint másolat hátrahagyásával be kell vonni. Az átvételi elismervényen a bevont iratokat az azonosításukra alkalmas módon kell feltüntetni. (3) Az iratok a hivatali helyiségben történı tanulmányozás végett más esetben is bevonhatók, ilyen esetekben azok 60 napon túl csak az adóhatóság vezetıjének engedélyével és az adózó egyidejő értesítésével tarthatók az adóhatóságnál.
Az adóhatóság jogai és kötelezettségei az ellenırzési eljárásban 97. § (1) Az adóellenır az ellenırzés megkezdését megelızıen erre történı külön felhívás nélkül is köteles magát és az ellenırzési jogosultságát az e törvényben elıírt módon igazolni, az adózót az ellenırzés típusáról, tárgyáról és várható idıtartamáról tájékoztatni. (2) Az adóellenır az ellenırzés során jogait oly módon köteles gyakorolni, hogy az az adózó gazdasági tevékenységét a lehetı legkisebb mértékben korlátozza. (3) Az adóellenır az ellenırzés során köteles a tényeket, körülményeket, adatokat értékelni, az adózót, képviselıjét, meghatalmazottját, alkalmazottját az ellenırzés során tett megállapításairól tájékoztatni. Az adóellenır köteles az adózó által felajánlott bizonyíték visszautasítását elızetesen szóban, majd az ellenırzésrıl szóló jegyzıkönyvben írásban is indokolni. (4) Az ellenırzés során a tényállást az adóhatóság köteles tisztázni és bizonyítani, kivéve, ha törvény a bizonyítást az adózó kötelezettségévé teszi. (5) Bizonyítási eszközök és bizonyítékok különösen: az irat, a szakértıi vélemény, az adózó, képviselıje, alkalmazottja, illetıleg más adózó nyilatkozata, a tanúvallomás, a helyszíni szemle, a próbavásárlás, a próbagyártás, a helyszíni leltározás, más adózók adatai, az elrendelt kapcsolódó vizsgálatok megállapításai, az adatszolgáltatás tartalma, más hatóság nyilvántartásából származó adat. (6) Az adóhatóság a tényállás tisztázása során az adózó javára szolgáló tényeket is köteles feltárni. A nem bizonyított tény, körülmény - a becslési eljárás kivételével - az adózó terhére nem értékelhetı. KGD2006. 20. Az adózó - saját ügyében történı - nyilatkozattétel megtagadása nem ad alapot mulasztási birság kiszabására (2003. évi XCII. törvény 97. §, 122. §, 1990. évi XCI. törvény 63. §, 76. §).
98. § (1) Az adóellenır az ellenırzés során a) üzleti, üzemi vagy az egyéb adóköteles tevékenység, vagyontárgy vagy jövedelem ellenırzéséhez szükséges helyiségekbe beléphet, b) a vállalkozási tevékenységgel összefüggı jármőveket, jármővek rakományát, helyiségeket, helyszínt átvizsgálhat, c) iratokat, tárgyakat, munkafolyamatokat vizsgálhat meg, d) az adózótól, képviselıjétıl, alkalmazottjától felvilágosítást, más személyektıl nyilatkozatot kérhet, e) tisztázhatja az adóköteles tevékenységben résztvevık személyazonosságát, részvételük jogcímét, f) próbavásárlást, leltárfelvételt végezhet, g) próbagyártást rendelhet el, h) az adózóval szerzıdéses kapcsolatban álló más adózónál kapcsolódó vizsgálatot végezhet, i) más, a tényállás tisztázásához szükséges bizonyítást folytathat le. (2) Ha az adózó a vállalkozási tevékenységéhez más személy ingatlanát veszi igénybe, az ingatlan tulajdonosa köteles tőrni az adóhatóság helyszíni ellenırzését. (3) A vállalkozási tevékenységet nem folytató magánszemély lakásában az adóellenır akkor jogosult az ellenırzést lefolytatni, ha az adókötelezettség a lakással, mint vagyontárggyal kapcsolatos, vagy az adózó jövedelme a lakás hasznosításából származik, vagy valószínősíthetı, hogy a lakásban vállalkozói igazolványhoz kötött tevékenységet bejelentés nélkül végeznek.
Az adózó jogai és kötelezettségei az ellenırzési eljárásban 99. § (1) Az adózó köteles az adóhatósággal az ellenırzés során együttmőködni, az ellenırzés feltételeit a helyszíni ellenırzés alkalmával biztosítani. (2) Ha az adózót adómentesség, adókedvezmény illeti meg, ezt okirattal vagy más megfelelı módon köteles bizonyítani. 100. § (1) Az adózó jogosult a) az ellenırzést végzı személyazonosságáról és megbízásáról meggyızıdni, b) az ellenırzési cselekményeknél jelen lenni, c) megfelelı képviseletrıl gondoskodni. (2) Ha a magánszemély adózó jogainak gyakorlásában akadályozott - az egyes adókötelezettségek teljesítésére irányuló, az adatok győjtését célzó, illetıleg az egyszerősített ellenırzés kivételével - kérheti az akadály megszőnéséig, de legfeljebb 60 napig az ellenırzés megkezdésének elhalasztását, vagy az ellenırzési cselekmények szüneteltetését. Az ellenırzés szünetelése az ellenırzés idıtartamába nem számít bele. (3) Az adózónak joga van az ellenırzés során keletkezett iratokba betekinteni, a megállapításokkal kapcsolatban felvilágosítást kérni, azokra észrevételt tenni, bizonyítási indítványokat elıterjeszteni, a jegyzıkönyvet megismerni, és a jegyzıkönyv átadását, kézbesítését követı 15 napon belül észrevételt tenni. (4) Ha az adóhatóság a vizsgálat megállapításait más adózónál végzett kapcsolódó vizsgálat eredményével támasztja alá, az errıl szóló jegyzıkönyvnek, illetıleg határozatnak az adózót érintı részét az adózóval részletesen ismertetni kell. (5) Az adózó, ha megítélése szerint az ellenırzés határidejének túllépése az adóhatóságnak felróható okból történik, a határidı lejártát követıen kifogással fordulhat a felettes szervhez. A felettes szerv az adózó észrevételeinek figyelembevételével végzésben dönt az eljárási határidı meghosszabbításáról, vagy az eljáró adóhatóságot az ellenırzés lezárására utasítja.
Az adóhatóság által alkalmazható különös intézkedések az ellenırzési eljárásban 101. § (1) Az adóhatóság az e törvényben elıírt feladatainak teljesítése érdekében jogosult a magánszemélyt személyazonosságának igazolására felhívni akkor, ha a körülmények arra utalnak, hogy adóköteles tevékenységet folytat, vagy abban közremőködik. (2) Az igazoltatott köteles a személyazonosító adatait hitelt érdemlıen igazolni. A személyazonosság igazolására elsısorban a személyi igazolvány szolgál, elfogadható továbbá minden olyan okmány, amelybıl az igazoltatott kiléte hitelt érdemlıen megállapítható. Az adóhatóság más jelen lévı, ismert személyazonosságú személy közlését is elfogadhatja igazolásként.
(3) Az igazoltatás megtagadása esetén a személyazonosság megállapítására az adóhatóság a rendırség közremőködését veheti igénybe. (4) Az igazoltatás csak a személyazonosság megállapításához szükséges ideig tarthat. Az igazoltatottal az igazoltatás során közölni kell annak okát. 102. § (1) Ha az adózó, képviselıje, alkalmazottja a személyes megjelenési kötelezettségének szabályszerő idézés ellenére nem tesz eleget, és távolmaradását megfelelıen nem igazolja, az illetékes adóhatóság vezetıje elrendelheti az elıvezetését. Az elıvezetés foganatosításához az ügyész jóváhagyása szükséges. (2) Az elıvezetést a rendırség a rá vonatkozó szabályok szerint foganatosítja. (3) Ha az adózó az ellenırzést az adóellenır veszélyeztetésével, fenyegetésével akadályozza, az adóhatóság a rendırségrıl szóló törvény szerinti rendıri intézkedés megtételét kezdeményezheti. 103. § (1) Az állami adóhatóság alkalmazásában álló adóellenır jogosult a vállalkozási tevékenységgel összefüggésbe hozható helyszín, helyiség és jármő átvizsgálására, valamint a helyszínen talált jármő rakományának ellenırzésére, ha az adózó, képviselıje, megbízottja, alkalmazottja nyilatkozatai, nyilvántartásai vagy más azonosított és ellenırzött forrásból származó adatok alapján megalapozottan feltehetı, hogy az adózó a bevallási, bizonylatkiállítási és megırzési, nyilvántartás vezetési (könyvvezetési) kötelezettségei teljesítésének szempontjából jelentıs tárgyi bizonyítási eszközt elrejt, megsemmisít, illetıleg a vállalkozás valós körülményeit leplezi. E rendelkezés lakás átvizsgálására csak abban az esetben alkalmazható, ha a lakás valamely helyisége a vállalkozási tevékenység helyszíne. (2) Az átvizsgálást az ellenırzést végzı adóhatóság rendeli el. Az átvizsgálás lefolytatásához az ügyész elızetes jóváhagyása szükséges, kivéve, ha alapos okkal feltehetı, hogy az átvizsgálás késedelmes lefolytatása az ellenırzés céljának meghiúsulását eredményezné. Elızetes ügyészi jóváhagyás nélkül lefolytatott átvizsgálás esetén az adóhatóság az átvizsgálást elrendelı végzés, valamint az arról készített jegyzıkönyv másolati példányának megküldésével utólag értesíti az ügyészséget a foganatosított intézkedésrıl. Közjegyzıi, ügyvédi, adószakértıi, okleveles adószakértıi, adótanácsadói, illetve könyvviteli szolgáltatást végzı iroda átvizsgálása kizárólag elızetes ügyészi jóváhagyás alapján történhet. Az átvizsgálást elrendelı végzésben - ha ez lehetséges - meg kell jelölni azokat a tárgyi bizonyítási eszköznek minısülı dolgokat, amelyek megtalálása érdekében az átvizsgálás szükséges. (3) Az adóhatóság az átvizsgálás megkezdése elıtt közli a jelen lévı adózóval, képviselıjével, megbízottjával, alkalmazottjával az átvizsgálást elrendelı végzést, és - ha az átvizsgálás meghatározott, illetıleg ismert tárgyi bizonyítási eszköz megtalálására irányul - felszólítja a keresett tárgyi bizonyítási eszköz átadására. Ha az adózó, képviselıje, megbízottja, alkalmazottja a felszólításra a keresett tárgyi bizonyítási eszközt átadja, az átvizsgálás nem folytatható, kivéve, ha megalapozottan feltételezhetı, hogy az átvizsgálás során más tárgyi bizonyítási eszköznek minısülı dolog is fellelhetı. (4) Az átvizsgálás során talált, tárgyi bizonyítási eszköznek minısülı dolgot - a romlandó élelmiszerek és az élı állatok kivételével - az ellenırzést végzı adóhatóság végzésével lefoglalhatja, ha annak újabb elrejtésétıl, megsemmisítésétıl vagy értékesítésétıl lehet tartani. (5) A jármő, a jármő rakománya, a helyszín, a helyiség átvizsgálásánál, a lefoglalásnál és a fuvarellenırzésnél az adózó jelenlétét biztosítani kell. Ha az adózó nem kíván jelen lenni vagy ebben akadályozott, és megfelelı képviseletrıl nem gondoskodik, az adóhatóság az átvizsgálást, a lefoglalást, illetıleg a fuvarellenırzést két hatósági tanú jelenlétében foganatosítja. (6) Az eszköz, anyag-, árukészlet tárgyi bizonyítási eszközként akkor foglalható le, ha az az adózó jogszabályban elıírt nyilvántartásában nem szerepel. (7) Az adóhatóság az átvizsgálásról, a fuvarellenırzésrıl, illetve a lefoglalásról jegyzıkönyvet vesz fel. A jegyzıkönyv tartalmazza a lefoglalt dolog azonosításához szükséges adatokat, az intézkedés foganatosítását, az intézkedés során megállapított tényeket, illetıleg a hatósági tanúk azonosításához szükséges adatokat. (8) Az adóhatóság a lefoglalt dolgot elszállítja és megırzi, vagy ha ez aránytalanul magas költségekkel járna, a dolgot az adózó ırizetében hagyja a használat és az elidegenítés jogának megtiltásával. (9) Az adózó vagy képviselıje a nála lefoglalt iratokba betekinthet, kérésére azokról az adóhatóság másolatot készít. (10) Ha a lefoglalás szükségessége megszőnt, a lefoglalást meg kell szüntetni, és a lefoglalt dolgot - ha törvény másként nem rendelkezik - annak kell visszaadni, akitıl (amelytıl) azt lefoglalták. Ha a dolgot nem lehet visszaadni, mert arra az adózó nem tart igényt, azt az adóhatóság az adóvégrehajtás szabályai szerint értékesíti, ennek meghiúsulása esetén megsemmisíti. (11) Az (1)-(4) bekezdésekben meghatározott végzések, intézkedések ellen jogszabálysértésre hivatkozással az adózó az intézkedéstıl, illetve a végzés közlésétıl számított 8 napon belül - az ügyész által elızetesen jóváhagyott, átvizsgálást elrendelı végzés kivételével - panasszal élhet. A panaszt az adóhatóság felettes szerve a benyújtástól számított 15 napon belül elbírálja. A panasznak az intézkedés végrehajtására nincs halasztó hatálya.
A hatályos szabályozás szerint a jármő, helyszín, helyiség, lakás átvizsgálás haladéktalan, adóhatóság által történı elrendelése esetén utólagosan be kell szerezni az ügyész jóváhagyását. Az utólagos jóváhagyásban az ügyész megállapíthatta, hogy az átvizsgálás haladéktalan elrendelése és foganatosítása jogszerően történt-e vagy a jogszabályi feltételek hiányában az elrendelés nem volt megalapozott. A szabályozás megszünteti az utólagos jóváhagyás intézményét, azonban ez nem jelenti azt, hogy ezzel az ügyészségi kontroll is megszőnik. A törvény elıírja, hogy az elızetes ügyészi jóváhagyás nélkül lefolytatott átvizsgálás esetén az adóhatóság az átvizsgálást elrendelı határozat, valamint az arról készített jegyzıkönyv másolati példányának megküldésével utólag értesíti az ügyészséget a foganatosított intézkedésrıl. Ezzel egyszerősödik az eljárás, mert nem minden átvizsgálás esetében kell az ügyészségnek kötelezıen eljárnia és alakszerő döntést hoznia, azonban ha az ügyészség a részére megküldött határozat és jegyzıkönyv alapján az átvizsgálás elrendelésénél vagy foganatosításánál törvénysértést észlel, akkor az ügyészségrıl szóló törvény szerint az általános törvényességi felügyelet keretei közt hivatalból intézkedik a törvénysértı eljárás vagy annak következményeinek megszüntetése iránt. Az ügyész által elızetesen jóváhagyott, átvizsgálást elrendelı határozat ellen panasz benyújtásának nincs helye, tekintettel arra, hogy a másodfokú adóhatóság az ügyész döntését nem bírálhatja felül.
Az ellenırzés befejezése 104. § (1) Az adóhatóság a megállapításait jegyzıkönyvbe foglalja. Ha az ellenırzés a vállalkozási tevékenységben résztvevık alkalmazásával összefüggésben tartalmaz megállapítást, a jegyzıkönyv tartalmazza a magánszemélyek azonosításához szükséges adatokat is. Az ellenırzés a jegyzıkönyv átadásával fejezıdik be. Amennyiben a jegyzıkönyvet kézbesíteni kell, az ellenırzés a postára adás napjával zárul. (2) Ha az adóhatóság büntetıeljárást kezdeményez, külön jegyzıkönyvet készít. A büntetıeljárást kezdeményezı jegyzıkönyvet az adóhatóság az adózónak nem adja át. (3) Az ellenırzés megállapítását az adóhatóság az adózóval, próbavásárlás esetén a jelen lévı alkalmazottal vagy az értékesítésben közremőködı személlyel ismerteti. Ha az ellenırzést azért nem lehet befejezni, mert az adózó vagy képviselıje az ismertetésen nem vesz részt, vagy a jegyzıkönyvet nem veszi át, azt részére kézbesíteni kell. (4) Az ellenırzést legfeljebb az észrevétel kézbesítésétıl, szóban elıterjesztett észrevétel esetén annak jegyzıkönyvbe vételének napjától számított 15 napig lehet folytatni, ha az adózó észrevételei indokolják vagy a határozat meghozatalához a tényállás tisztázása válik szükségessé. Ilyen esetben kiegészítı jegyzıkönyvet kell készíteni. A kiegészítı ellenırzésre nyitva álló határidıt a felettes szerv az ellenırzést végzı adóhatóság indokolt kérelmére egyszer, legfeljebb 15 nappal meghosszabbíthatja. A másodfokú adóhatóság felettes szerve az ellenırzési határidıt rendkívüli körülmények által indokolt esetben egyszer további 15 nappal meghosszabbíthatja. Ellenırzésre a hatósági eljárásban is sor kerülhet. (5) Az adóhatóság a hatáskörébe nem tartozó ügyben megkeresi az intézkedésre jogosult szervet. 105. § Az utólagos, az ismételt, illetve az állami garancia beváltásához kapcsolódó ellenırzés esetén az adóhatóság az ellenırzés eredményétıl függetlenül a megállapításokról határozatot hoz. Egyéb esetben a hatósági eljárást csak akkor kell megindítani, ha az adóhatóság valamilyen kötelezettség teljesítését írja elı, vagy jogkövetkezményt állapít meg.
Bevallás utólagos ellenırzése 106. § (1) Az adóhatóság az adózó adómegállapítási, bevallási kötelezettsége teljesítését adónként, támogatásonként és idıszakonként vagy meghatározott idıszakra több adó és támogatás tekintetében is vizsgálhatja. Az ellenırzés megkezdéséig bevallani elmulasztott adót az adózó terhére, illetve javára adókülönbözetként állapítja meg. (2) Az adózó által igényelt költségvetési támogatást, adó-visszatérítést, adó-visszaigénylést a bevallási idıszak ellenırzéssel történt lezárásának hatályával a kiutalást megelızıen is vizsgálhatja az adóhatóság, ha az ellenırzést az adó, költségvetési támogatás alapjára és összegére is kiterjesztette. 107. § (1) Az adóhatóság az adókötelezettség teljesítését a rendelkezésére álló adatok és a benyújtott adóbevallás (önadózás, munkáltatói adómegállapítás, az adóhatóság adatszolgáltatás alapján történı adómegállapítása) egybevetésével is ellenırizheti (egyszerősített ellenırzés). (2) Egyszerősített ellenırzéssel megállapítható az adókötelezettség abban az esetben is, ha az adóhatóság rendelkezésére álló adatok az adóbevallási kötelezettség elmulasztását bizonyítják.
(3) Ha az ellenırzés alapján az adóhatóság azt állapítja meg, hogy a bevallás a jogszabályok rendelkezéseinek megfelel, errıl az adózót határozattal tájékoztatja. Ha az adóbevallásban közölt adatok, illetıleg az adatszolgáltatás alapján rendelkezésre álló adatok eltérést mutatnak, az eltérés okának tisztázására az adóhatóság az adózót felhívja. (4) Ha a bevallott adó-, költségvetési támogatás alapja, az igénybe vett adómentesség, adókedvezmény, a megállapított adó, illetve költségvetési támogatás nem felel meg a jogszabály rendelkezéseinek, az adóhatóság az adózót a megállapított tényállásról és az adókülönbözetrıl a jegyzıkönyv kézbesítésével értesíti, amelyre az adózó 15 napon belül észrevételt tehet, amelyhez csatolnia kell az abban foglaltak bizonyításához szükséges iratokat. Az adóhatóság az adóbevallásban foglaltak valódiságát egyszerősített ellenırzés esetén az adóbevallásban közölt adatok, illetıleg az adatszolgáltatás alapján rendelkezésre álló adatok egybevetésével ellenırzi. Ebben az esetben az adózó az adóhatósági megállapításokkal kapcsolatos észrevételeit csak a jegyzıkönyv átadását követıen tudja közölni. A gyakorlati tapasztalatok szerint az adóbevallás egyszerősített ellenırzése esetén a jegyzıkönyvre vonatkozó adózói észrevételezési jog biztosítása - figyelemmel az ellenırzési határidık betartására - sok esetben megnehezíti a tényállás teljes körő tisztázását a határozathozatal elıtt. Ezért a törvény szerint az adóbevallás, illetıleg az adatszolgáltatás adatainak eltérésekor - a megalapozottabb döntés biztosítása érdekében - az adóhatóság az eltérés okainak tisztázása érdekében az adózóval a jegyzıkönyv megküldését megelızıen egyeztetést kezdeményez, illetıleg az adózó kötelezettségévé teszi, hogy a jegyzıkönyvre tett észrevételeihez egyidejőleg csatolja az abban foglaltak bizonyításához szükséges iratokat is.
A becslés 108. § (1) A becslés olyan bizonyítási módszer, amely a törvényeknek megfelelı, a valós adó, illetve költségvetési támogatás alapját valószínősíti. (2) Az adóhatóság bizonyítja, hogy a becslés alkalmazásának a feltételei fennállnak, továbbá azt, hogy a becslés alapjául szolgáló adatok, tények, körülmények, valamint a becslés során alkalmazott módszerek az adó alapját valószínősítik. (3) Becslés alkalmazható a) a vagyonszerzési illeték alapjának megállapításánál, b) ha az adó, illetve a költségvetési támogatás alapja nem állapítható meg, c) ha az adóhatóság rendelkezésére álló, azok száma vagy tartalma miatt jelentısnek tekinthetı adat, tény, körülmény alapján alaposan feltételezhetı, hogy az adózó iratai nem alkalmasak a valós adó, illetve költségvetési támogatás alapjának megállapítására, vagy d) ha a magánszemély valótlan, hiányos bevallást vagy nyilatkozatot tett, vagy a nyilatkozattételt elmulasztotta. (4) A (3) bekezdés c) pontja alkalmazásában jelentısnek tekinthetı adat, tény, körülmény különösen a számla (egyszerősített számla), nyugtaadási kötelezettség adóéven belüli ismételt elmulasztása, igazolatlan eredető áru forgalmazása, be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatása, továbbá az adózó tevékenységével, eredményével összefüggı iratok, nyilatkozatok és az adott tevékenységre vonatkozóan szakértık által kidolgozott jövedelmezıségi, élımunka- és anyagszükségleti mutatók, standardok közötti lényeges eltérés. A becslésnél az adóalap megállapítása szempontjából lényeges, rendelkezésre álló tényeket, körülményeket, bizonyítékokat, nyilatkozatokat kell figyelembe venni és együttesen értékelni. A hatályos szabályozás becslésre vonatkozó rendelkezései arra engednek következtetni, hogy a becslés a magánszemélyek, egyéni vállalkozók adóztatása során alkalmazható bizonyítási módszer, azonban a tapasztalatok szerint a nem magánszemély adózók körében is jelen van az olyan, adóbevételt eltitkoló magatartás, amely súlyosan sérti a költségvetés bevételi oldalának érdekeit. A törvény a hasonló jelenségek felfedése céljából a becslés feltételeinek körét bıvíti azzal, hogy az adózó tevékenységével, eredményével összefüggı iratok, nyilatkozatok és az adott tevékenységre vonatkozóan szakértık által kidolgozott egyes mutatók, standardok közötti lényeges eltérés alapján az adóhatóság az adózó adókötelezettségeivel kapcsolatos valós adatokat megállapíthatja. A becslés új módszere lehetıséget ad például arra, hogy az adóhatóság az alkalmazott technológia és az épület fizikai jellemzıinek ismeretében a szakértık által kidolgozott élımunka standardok segítségével az építkezés valóságnak megfelelı élımunka-szükségletét meghatározza. (5) A bevétel vagy a kiadások egy részének ismeretében az adóalap valószínősíthetı bizonylatok, adatok, nyilatkozatok beszerzésével, szemlével, próbagyártással, leltározással és más megfelelı módszerrel. (6) Becsléssel kell megállapítani az adóalapot akkor is, ha az adóalap megállapítására az (5) bekezdés szerint azért nincs mód, mert sem a bevételekrıl, sem a kiadásokról adatok, iratok, más bizonyítékok nem állnak az adóhatóság rendelkezésére, és ezek hiánya nem az adózó érdekkörén kívül esı okra vezethetı vissza. A becslésnél az adóalapot
az adóhatóság az eset körülményeire tekintettel valószínősíti. Ennek során az azonos idıszakban hasonló tevékenységet, hasonló körülmények között folytató adózók - magánszemély adózó esetében a munkaviszony keretében hasonló tevékenységet, hasonló körülmények között végzık - kereseti, jövedelmi viszonyait figyelembe kell venni. (7) Ha az adózó az adóköteles bevételszerzı tevékenységét az adóhatóságnak bejelenteni elmulasztotta, és az adóalap megállapítására az (5) bekezdés szerint nincs mód, az adóhatóság 12 havi mőködést vélelmezve átlagadó fizetésére kötelezi. Az átlagadó alapját a (6) bekezdés alkalmazásával kell megállapítani. (8) A becslés alapján számított adóalaptól, költségvetési támogatás alapjától való eltérést az adózó hitelt érdemlı adatokkal bizonyíthatja. Ha az adózó ezen bizonyítás körében más adózót is érintı szerzıdéses kapcsolatra vagy egyéb ügyletre hivatkozik, az adóhatóság az érintett más adózónál - ha az adózó állítását az adózó bevallása, az érintett más adózó bevallása, illetve a nála korábban végzett ellenırzés eredménye nem támasztja alá és az ellenırzés elrendelését e törvény egyéb rendelkezése nem zárja ki - a kapcsolódó vizsgálatot haladéktalanul elrendeli és - a feltételek fennállása esetén - a kapcsolódó vizsgálat során a becslés szabályait alkalmazza. A becslés alkalmazása során gyakran elıfordul, hogy az adózó az adóhatóság által becsléssel megállapított adóalaptól való eltérés bizonyítékaként más adózóval fennálló szerzıdéses vagy egyéb kapcsolatra hivatkozik, azonban ezt az állítását sem saját, sem az érintett más adózó bevallása, sem a más adózónál végzett ellenırzés adatai nem támasztják alá. A törvény erre az esetre kimondja, hogy az adóhatóság az adózó állításának valóságtartalmát a szerzıdéses, vagy egyéb ügylettel érintett adózónál végzett kapcsolódó vizsgálat alapján vizsgálja, feltéve, hogy a kapcsolódó vizsgálat elrendelését az Art. egyéb rendelkezései nem zárják ki. Ha a kapcsolódó vizsgálat eredménye az adózó állítását nem támasztja alá (azaz az adózó bizonyítási indítványa sikertelen), az adóhatóság az alaptalan és az eljárást szükségtelenül akadályozó bizonyítási indítványt elıterjesztı adózót 100 ezer, illetve 200 ezer forintig terjedı bírsággal sújthatja. A rendelkezéshez kapcsolódó hatályba léptetı szabály szerint az új rendelkezést a 2006. szeptember 15. napját követıen indult ellenırzésekre lehet alkalmazni. KGD2006. 104. A becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést az adózónak kell hitelt érdemlı adatokkal igazolnia (2003. évi XCII. törvény 108. §, 109. §). 109. § (1) Ha az adóhatóság megállapítása szerint az adózó vagyongyarapodásával és az életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban az adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem esı, de megszerzett jövedelmének együttes összege, az adóhatóság az adó alapját is becsléssel állapítja meg. Ez esetben - figyelemmel az ismert és adóztatott jövedelmekre is - az adóhatóságnak azt kell megbecsülnie, hogy a vagyongyarapodás és az életvitel fedezetéül a magánszemélynek milyen összegő jövedelemre volt szüksége. (2) Az adóhatóság az (1) bekezdés szerint feltárt adóalapot annak az évnek az összevonás alá esı jövedelméhez számítja hozzá, amelyre nézve a jövedelemeltitkolást megállapítja. Ha a vagyongyarapodás forrásaként az adózó többévi eltitkolt jövedelme szolgált, az adóhatóság a vizsgálattal érintett évek között a jövedelmet egyenlı arányban megosztja, és az adót az egyes években hatályos jövedelemadó törvényekben meghatározott - összevonás alá esı jövedelmekre vonatkozó - adómértékkel állapítja meg. (3) A becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést az adózó hitelt érdemlı adatokkal igazolhatja. Ha az adózó nyilatkozata szerint a vagyongyarapodás forrását az adó megállapításához való jog elévülési idejét megelızıen szerezte meg, a vagyongyarapodás forrásának, a szerzés tényének és idıpontjának igazolásaként közhiteles nyilvántartás jogerıs bírósági vagy hatósági határozat, illetve az adómegállapításhoz való jog elévülési idejét megelızıen kiállított egyéb közokirat, valamint az adózó ezen idıszakban az adóhatósághoz benyújtott, jogerıs hatósági, bírósági határozattal nem érintett bevallásának adatai, bankszámla (pénzforgalmi számla) kivonat, értékpapírszámla-kivonat adatai szolgálhatnak; az adóhatóság az adó megállapításához való jog elévülési idejét megelızı idıszakra vizsgálatot csak ezen adatokra kiterjedıen végezhet. Egyebekben az eljárásra e fejezet szabályait kell megfelelıen alkalmazni. (4) Az e § (3) bekezdésének alkalmazásában a) közhiteles nyilvántartás az ingatlan-nyilvántartás, a földhasználati nyilvántartás, a zálogjogi nyilvántartás, a gépjármő-nyilvántartás, az úszólétesítmény-nyilvántartás, a légijármő-nyilvántartás, a cégnyilvántartás, a magyar jog szerint egyéb közhiteles nyilvántartás, továbbá a nyilvántartás helye szerinti állam joga szerint közhitelesnek minısülı nyilvántartás; b) szerzésnek minısül a vagyongyarapodás forrása felett a rendelkezési jognak, és/vagy a használat jogának, és/vagy a hasznosítás jogának, és/vagy a birtoklás jogának megszerzése, illetve a bankszámlán (pénzforgalmi számlán), értékpapírszámlán történı jóváírás. A vagyonosodási vizsgálatok alá vont adózók gyakran hivatkoznak arra, hogy a vagyongyarapodás forrására olyan idıszakban tettek szert, amely idıszakra adóigazgatási eljárás nem folytatható: azaz a vagyongyarapodás forrását az adó megállapításához való jog elévülési idejét megelızıen szerezték. A már
elévült és lezárt adójogi jogviszonyokkal kapcsolatos bizonyítás az elévülést követıen rendkívül nehéz, hiszen például az adózással kapcsolatos iratok általában már nem állnak rendelkezésre, a szerzıdéses kapcsolatban állt személyek esetleg már nem fellelhetık vagy az idı múlásával az ügylet részleteirıl már nem tudnak bizonyítékként értékelhetı nyilatkozatot tenni. Az elévülési idıt megelızı szerzésre hivatkozás azonban a vagyonosodási vizsgálat érdemi kérdése, ez dönti el, hogy az adóhatóság a szerzéssel kapcsolatban adóigazgatási eljárás, vagyonosodási vizsgálat folytatására és adó-megállapításra jogosult-e. A törvény a visszaélések visszaszorítása érdekében az elévülési idıt követıen az elévülési idı elıtti szerzésre hivatkozás esetére a szerzés forrásának, tényének, idıpontjának igazolására szolgáló bizonyítás lehetıségét korlátozza. Az okirati bizonyítás elsısorban az adóhatóság rendelkezésére álló adatokkal (adóbevallások, adóhatósági határozatok), közhiteles nyilvántartás adataival, jogerıs bírósági/hatósági határozat adataival, az elévülési idıt megelızıen kiállított egyéb közokirat adataival, illetve bankszámla, értékpapírszámla adataival történhet. Mivel ezen bizonyítás körében az adózó gyakorlatilag az adóigazgatási eljárás lefolytatásának akadályát (az elévülési idı elteltét) igazolja, az adóhatóság az elévülési idıt megelızı idıszakra csak ezen bizonyítás valóságtartalmát vizsgálhatja. Ha az adózó állítása a bizonyítékok vizsgálata alapján valósnak bizonyul, a szerzéssel kapcsolatban az elévülési idıt megelızı idıszakra a vagyonosodási vizsgálat nem terjedhet ki, ellenkezı esetben a szerzésre a vagyonosodási vizsgálat lefolytatható. Az új rendelkezéshez kapcsolódó hatályba léptetı szabály szerint az új rendelkezést csak a 2006. szeptember 15. napját követı szerzésekre lehet alkalmazni. 110. § Ha becslés alkalmazására az általános forgalmi adó megállapítása során kerül sor, bizonylatok hiányában az állami adóhatóság 2004/60. Adózási kérdés a levonható adó becsléssel történı megállapítása a) a fizetendı adót a tényleges eladási ár, b) a levonható adót a tényleges beszerzési ár, ezek hiányában a forgalmi érték vagy az árképzési szabályok szerint kalkulált ár, illetıleg a szokásos piaci ár és a vonatkozó adómérték alapján állapítja meg. A levonható adót az adóhatóság becsléssel abban az esetben állapítja meg, ha a bizonylatok hiányát természeti, illetıleg az adózó érdekkörén kívül álló okból bekövetkezı katasztrófa okozta. A becslési szabályok lényegüket tekintve megegyeznek a hatályos törvényben foglalt rendelkezésekkel, eltérést az általános forgalmi adó becsléssel történı megállapításának hatályostól eltérı szabályozása jelent. A hatályban lévı Art. 66/I. §-a (az új Art. 110. §) alapján, ha becslés alkalmazására az általános forgalmi adó megállapítása során kerül sor, bizonylatok hiányában a levonható adót az adóhatóság becsléssel abban az esetben állapítja meg, ha a bizonylatok hiánya elháríthatatlan külsı okra vezethetı vissza. Az elháríthatatlanság a joggyakorlat szerint akkor állapítható meg, ha a technika adott fejlettségi szintjére és a gazdaság teherbíró képességére is figyelemmel objektíve nem áll fenn a védekezés lehetısége. Az adózónak minden lehetséges és célravezetı intézkedést meg kell tennie a bizonylatok elvesztésének és megsemmisülésének elhárítására. Ha pedig ezt elmulasztja, az elháríthatatlanságra eredményesen nem hivatkozhat. Az adóhatóságnak így lehetısége van abban az esetben is megtagadni a levonási jog gyakorlását, ha a bizonylatok megsemmisülése ugyan az adózó állítása szerint elháríthatatlan külsı okra vezethetı vissza, azonban az adóhatóság bizonyítja, hogy az adózónak a körülményekhez képest lehetısége lett volna a bizonylatok megmentésére. A jogalkalmazás során szerzett tapasztalatokra is tekintettel indokolt a külsı elháríthatatlan okok szőkítése az adózói visszaélések visszaszorítása végett. Ezért a törvény kimondja, hogy kizárólag természeti, illetıleg az adózó érdekkörén kívül álló okból bekövetkezı katasztrófák miatti bizonylat-megsemmisülési esetekben van lehetıség a levonható adó becsléssel történı megállapítására.
Eljárási illetékek ellenırzése 111. § A bíróság, az eljáró hatóság az illetéktörvényben meghatározott módon ellenırzi a nála benyújtott vagy hozzá került iraton az illeték és a díj megfizetését. 112. § (1) Az állami adóhatóság az illetékekre vonatkozó jogszabályokban megállapított illetékkötelezettség teljesítését, valamint az illetékbélyeggel vagy illetékbevételi számlára pénzzel fizetendı díjak megfizetését rendszeresen ellenırzi azoknál a személyeknél, amelyek illeték- vagy díjköteles ügyekkel foglalkoznak. (2) Az eljáró hatóság az állami adóhatóság ellenırzési feladatától függetlenül köteles vizsgálni, hogy a nála benyújtott vagy a hozzá került iraton az illeték vagy díj szabályszerő megfizetése megtörtént-e.
113. § (1) Ha az illetéket egyáltalán nem vagy nem szabályszerő idıben, módon vagy mértékben fizették meg, illetıleg a vagyonszerzést illetékkiszabás végett nem jelentették be, leletet kell készíteni. 7002/2005. (AEÉ 3.) APEH irányelv egyes illetékszabályoknak az állami adóhatóság eljárása során való alkalmazásáról (2) Leletet kell készíteni akkor is, ha az illetékkel (díjjal) kapcsolatos mulasztást a pénzügyi ellenırzés során állapították meg. (3) Nem készíthetı lelet, ha a vagyonszerzést az illeték kiszabása céljából az ingatlanügyi hatóságnál vagy az állami adóhatóságnál késedelmesen jelentették be. 7005/2006. (AEÉ 5.) APEH irányelv az egyes illetékszabályoknak az állami adóhatóság eljárása során való alkalmazásáról 114. § (1) A leletet az erre a célra rendszeresített őrlap felhasználásával kell elkészíteni. Ha illetékfizetésre való felhívásnak volt helye, ennek megtörténtét is fel kell tüntetni. (2) Ha a lelet százalékos illeték alá esı vagyonszerzésre vagy eljárási cselekményre vonatkozik, az őrlapra az irat másolatát is rá kell vezetni, vagy az őrlaphoz az irat másolatát is csatolni kell. (3) A leletezés megtörténtét a leletezett iraton fel kell tüntetni. (4) A leletet esetleges mellékleteivel együtt az állami adóhatóságnak kell megküldeni az illeték kiszabása végett.
Ismételt ellenırzés 115. § (1) Ellenırzéssel lezárt bevallási idıszak tekintetében az adó, költségvetési támogatás ismételt vizsgálatára kerülhet sor a) ha az elsıfokú adóhatóság a korábbi ellenırzés megállapításának végrehajtását vizsgálja (utóellenırzés), b) az adózó kérelmére, ha az adózó által feltárt új tény, körülmény tisztázása a korábbi ellenırzés megállapításainak megváltoztatását eredményezné, c) a társadalombiztosítási igazgatási szerv, illetıleg a magánnyugdíjpénztár megkeresésének teljesítése érdekében, ha az ismételt ellenırzés eredménye ellátási jogosultságot teremt, d) felülellenırzés keretében. (2) Az (1) bekezdés b) pontja alapján ismételt ellenırzésnek az elsıfokú adóhatóság, vagy ha a korábbi ellenırzés alapján hozott határozatot a felettes szerv felülvizsgálta, a másodfokú adóhatóság rendelkezésére van helye. Az ellenırzés elrendelésérıl az adóhatóság végzéssel dönt. (3) Az (1) bekezdés a)-c) pontjában meghatározott ismételt ellenırzést az elsıfokú adóhatóság folytatja le. (4) Az ismételt ellenırzés eredményeként feltárt tényállás alapján adóhatósági határozat nem hozható, ha a korábbi ellenırzés eredményeként hozott adóhatósági határozatot bíróság felülvizsgálta.
Felülellenırzés 116. § (1) Az adómegállapításhoz való jog elévülésének határidején belül az adóhatóság az ellenırzéssel lezárt bevallási idıszak, illetve e törvényben elıírt feltételek fennállása esetén az állami garancia beváltása iránti kérelem tekintetében ismételt ellenırzést folytathat le, ha a) az ellenırzést az adópolitikáért felelıs miniszter vagy az Állami Számvevıszék elnöke - helyi adó esetében az önkormányzati képviselı-testület határozata - rendelte el, és a rendelkezésben szereplı idıszakot az elsıfokú adóhatóság már ellenırizte, b) az állami adóhatóság vezetıje, illetıleg a vámhatóság országos parancsnoka erre utasítást ad, amely alapján a felettes adóhatóság ellenırzi az elsıfokú adóhatóság által korábban lefolytatott vizsgálat szakszerőségét és törvényességét, c) ha az adóhatóság olyan, az adó megállapítását befolyásoló új tényrıl, adatról, bizonyítékról szerez tudomást, amely a korábbi ellenırzéskor nem volt ismert, és az ellenırzés lefolytatására az állami adóhatóság vezetıje, illetıleg a vámhatóság vezetıje utasítást ad, d) az állami garancia beváltásával kapcsolatosan a korábban lefolytatott ellenırzéshez képest új tény, körülmény merül fel, amely alapján az ellenırzésre az állami adóhatóság vezetıje utasítást ad.
A hatályos szabályozás szerint felülellenırzésre - az ellenırzéssel lezárt bevallási idıszak tekintetében alapvetıen három esetben kerülhet sor, ha az ellenırzés elrendelésére jogosult szervek által elrendelt vizsgálat olyan idıszakot érint, amelyet az adóhatóság korábban már ellenırzött, ha a felettes szerv az elsıfokú adóhatóság ellenırzési tevékenységét vizsgálja felül, illetıleg ha új tények, körülmények, bizonyítékok merülnek fel, és a vizsgálatot az APEH elnöke, illetve a VPOP parancsnoka elrendeli. A fentieken túlmenıen igény merült fel arra, hogy a felülellenırzés lehetısége terjedjen ki az állami garancia beváltásához kapcsolódó ellenırzésre abban az esetben, ha a korábban lefolytatott ellenırzéshez képest új tény, körülmény merült fel. A törvény ennek megfelelıen az Art. 116. § (1) bekezdését új d) ponttal egészíti ki és az ilyen okból történı ismételt ellenırzésre vonatkozó utasítási jogot az adóhatóság elnökéhez telepíti. Abban az esetben, ha az elrendelés feltételeinek meglététıl számított 6 hónap eltelt, az ismételt ellenırzés megindítására nincs lehetıség. (2) Az (1) bekezdésben meghatározott felülellenırzést kizárólag a felettes adóhatóság alkalmazásában álló adóellenır, illetve az önkormányzat költségvetését megilletı adók tekintetében az önkormányzat képviselı-testülete által kijelölt bizottság végezheti. (3) Az (1) bekezdés c)-d) pontjaiban meghatározott ismételt ellenırzés nem indítható, ha elrendelése feltételeinek meglététıl számított 6 hónap eltelt. (4) Ha a felülellenırzés alkalmával a felettes adóhatóság, illetve az önkormányzat által kijelölt bizottság a korábbi ellenırzés által feltárt tényekhez, adatokhoz, körülményekhez képest eltérést állapít meg, és ez az adófizetési kötelezettséget érinti, a felülellenırzést lefolytató adóhatóság, illetve az önkormányzat képviselı-testülete által kijelölt bizottság elnöke a korábbi ellenırzés alapján hozott határozatot megváltoztatja, határozat hiányában elsıfokú határozatot hoz. (5) A felülellenırzés megállapításairól hozott határozat ellen az állami adóhatóság vezetıjéhez, a vámhatóság vezetıjéhez, illetıleg a közigazgatási hivatalhoz intézett, de az eljáró másodfokú szervnél, illetve az önkormányzat képviselı-testülete által kijelölt bizottság elnökéhez benyújtott fellebbezésnek van helye. (6) Az állami adóhatóság vezetıjének, a vámhatóság vezetıjének, illetve a közigazgatási hivatalnak határozata törvénysértésre hivatkozással a bíróság elıtt keresettel támadható meg. Felülellenırzésre alapvetıen három esetben kerülhet sor, ha az ellenırzés elrendelésére jogosult szervek által elrendelt vizsgálat olyan idıszakot érint, amelyet az adóhatóság korábban már ellenırzött, ha a felettes szerv az elsı fokú adóhatóság ellenırzési tevékenységét vizsgálja felül, illetıleg ha új tények, körülmények, bizonyítékok merülnek fel, és a vizsgálatot az APEH elnöke, illetve a VPOP parancsnoka elrendeli. A korábban hatályos szabályozás a hatáskör elvonás tilalmából adódó sajátos fórumrendszert szabályoz, tekintettel arra, hogy a felülellenırzés a másodfokú adóhatóság feladata. E kérdéskört azonban az eddig hatályos rendelkezések kizárólag az állami adóhatóság esetében rendezik. Más adóhatóságok esetében a fórumrendszer a felettes szervek rendszerébıl következne, de a féloldalas szabályozás következtében ez félreérthetı. Ezért a törvény valamennyi adóhatóságnál meghatározza, hogy a korábbi ellenırzés által feltárt tényekhez, adatokhoz, körülményekhez képest az eltérı tényállás alapján kinek a kötelezettsége a felülellenırzés megállapításainak hatósági eljáráson belüli realizálása, és ez ellen milyen fórumhoz lehet fellebbezni.
Állami garancia beváltásához kapcsolódó ellenırzés 117. § (1) Az adóhatóság az állami garancia beváltására irányuló kérelem elbírálása során vizsgálja a garanciabeváltás (kezesség) jogszabályban elıírt feltételeinek teljesülését. (2) Az adóhatóság a garanciát, kezességet beváltó jogosultnál (hitelintézetnél) folytatott ellenırzését szükség esetén kapcsolódó vizsgálat formájában kiterjeszti az eredeti kötelezettre is. (3) Ha a hitelintézet eljárása a feltételeknek nem felel meg, az adóhatóság az állami garancia (kezesség) beváltás iránti kérelmet elutasítja. A törvény az ellenırzési fajták között, mint különös ellenırzési feladatot határozza meg az állami garancia beváltásához kapcsolódó ellenırzést. Az államháztartásról szóló törvény alapján vállalt különbözı állami garanciák, kezességek esetében a jogszabályok elıírják, hogy a beváltás teljesítését megelızıen az erre hatáskörrel rendelkezı pénzügyi ellenırzési szerv köteles ellenırzés keretében tisztázni, hogy a beváltáshoz kapcsolódó jogszabályi feltételek teljes körően adottak-e. Az állami garancia beváltással kapcsolatban az adóhatóság feladata, hogy a garancia beváltást követıen adókövetelésként érvényesítse a beváltott garanciát azzal szemben, akinek a magatartása a garancia beváltást lehetıvé, illetıleg szükségessé tette. A különbözı fajtájú állami garanciákat tipikusan nem az állami adóhatóságnál váltják be. Vannak azonban olyan állami garanciák, mint az agrárfinanszírozási támogatások, amelyek esetében a hitelintézet az eredeti kötelezett nem
fizetése esetén a garanciát az adóhatóságnál váltja be. Az állami adóhatóság a beváltás során csak akkor fizet, ha a beváltáshoz főzıdı jogszabályi feltételeket a hitelintézet teljesítette. Új rendelkezésként elıírja a törvény, hogy az adóhatóság elutasítja a garanciabeváltást, ha a hitelintézetnek felróható okból az állami garancia feltételéül szabott tényállás nem valósul meg.
Az egyes adókötelezettségek ellenırzése 118. § (1) Az adóhatóság elsısorban az adózónál fellelhetı iratok vizsgálatával ellenırzi, hogy az adózó eleget tett-e a törvényekben elıírt egyes adókötelezettségeinek, azokat határidıben, illetıleg az adó megállapítására, bevallására és megfizetésére alkalmas módon teljesíti-e. (2) Az (1) bekezdés keretében az adóhatóság különösen a bejelentésre, bevallásra, adatszolgáltatásra, nyilvántartásra, bizonylat kiállítására, megırzésére, könyvvezetésre, az adó-, adóelıleg levonására, beszedésére vonatkozó elıírások megtartását ellenırzi. (3) Hibák, hiányosságok esetén ezek megszüntetését, a mulasztás pótlását - megfelelı határidı tőzésével - az ellenırzés megállapításairól hozott határozatában írja elı az adóhatóság. (4) Az ellenırzést lezáró határozatban az adóhatóság mulasztási bírság kiszabásáról is rendelkezhet. (5) Az egyes adókötelezettségek ellenırzése során tett megállapítások alapján az adóhatóság elrendelheti a bevallás utólagos ellenırzését is. Az adóztatás során a törvények és más jogszabályok az adóbevallási és -fizetési kötelezettség teljesítése mellett, amelyek a fı adókötelezettségeknek minısülnek, elıírnak egy sor olyan részkötelezettséget, mint például a bizonylat kiállítása, megırzése, a könyvvezetés, a bejelentkezés, a bejelentés, az adatszolgáltatás, a bankszámlanyitás, stb., amelyek teljesítése nélkül az adózó valóságos gazdasági tevékenységérıl nem lehet adekvát képet kapni, illetıleg amelyek szükségesek a fıkötelezettségek korrekt teljesítéséhez. Ennél fogva kiemelkedı adóztatási, illetıleg ellenırzési érdekek főzıdnek ahhoz, hogy az adózók ezeket az ún. adminisztrációs kötelezettségeket folyamatosan, határidıben és maradéktalanul teljesítsék. Az adóhatóságok tehát ellenırzési kapacitásaik meghatározott hányadát szükségképpen az ún. egyéb adókötelezettségek ellenırzésére kell hogy fordítsák. Ha a részkötelezettségek ellenırzése során teljesítési hiányosságok merülnek fel, önmagában a jogkövetkezmények alkalmazása nem megoldás, gyakran van arra szükség, hogy az adóhatóság a hibák kiküszöbölésére az adózók figyelmét jegyzıkönyvben vagy határozatban felhívja, illetıleg erre az adózót kötelezze. Az ellenırzést lezáró határozatban - az elızıeken túl - tipikusan sor kerülhet a jogkövetkezmények megállapítására is. A törvény ezért az eddig hatályos Art.-nek megfelelıen írja elı, hogy az adóhatóság önálló ellenırzési fajtaként alkalmazza az ún. egyes adókötelezettségek ellenırzését, amelynek elsıdleges célja, hogy az adózókat az egyes adókötelezettségek betartására rászorítsa. Az egyes adókötelezettségek ellenırzése feltárhat olyan mértékő hiányosságokat, amelyek eleve megkérdıjelezik az iratok alapján teljesített adóbevallások helyességét és valóságosságát. Ezért a törvény lehetıvé teszi, hogy az egyes adókötelezettségek ellenırzése során nyert tapasztalatok alapján az adóhatóság elrendelhesse egy-egy adóbevallási idıszak utólagos ellenırzését is.
Adatgyőjtésre irányuló ellenırzés 119. § (1) Az adóhatóság nyilvántartásában és az adózó nyilvántartásában, bevallásában szereplı adatok, tények, körülmények valóságtartalmának, illetıleg ezek hitelességének megállapítása érdekében a bevallási idıszak lezárását megelızıen is adatokat győjthet, vagy helyszíni ellenırzést végezhet. (2) Az (1) bekezdés alapján az adóhatóság a) próbavásárlással a számla-, nyugtaadási kötelezettség teljesítését, b) leltározással az árukészletek, alapanyagok, félkész termékek eredetét, nyilvántartását, c) a megrendelık körérıl, a tapasztalható forgalmi viszonyokról, a vállalkozási tevékenységhez használt tárgyi eszközökrıl, a vállalkozásban részt vevı személyekrıl szóló jegyzıkönyv készítésével a vállalkozás körülményeit, d) a vállalkozási tevékenységben résztvevık alkalmazásának jogszerőségét, társadalombiztosítási jogszabályokban a bejelentésükre vonatkozó kötelezettségének teljesítését, e) az adózónál az adómegállapítás alapját képezı statisztikai állományi létszámot, f) a bejelentett tények, adatok, körülmények valódiságát Az adóhatóság az ellenırzés célját - többek között - az adatok győjtését célzó ellenırzéssel valósítja meg. Az Art. 119. §-a alapján az adóhatóság - az adatgyőjtésre irányuló ellenırzés keretében - az adózó nyilvántartásában, bevallásában szereplı adatok, tények, körülmények valóságtartalmának, illetıleg ezek
hitelességének megállapítása érdekében a bevallási idıszak lezárását megelızıen is győjthet adatokat, illetıleg végezhet helyszíni ellenırzést. A korábban hatályos szabályozás szerint az adóhatóság a számla-, nyugtaadási kötelezettség teljesítését próbavásárlással, az árukészletek, alapanyagok, félkész termékek eredetét, nyilvántartását leltározással, a vállalkozás körülményeit a megrendelık körérıl, a tapasztalható forgalmi viszonyokról, a vállalkozási tevékenységhez használt tárgyi eszközökrıl, a vállalkozásban részt vevı személyekrıl szóló jegyzıkönyv készítésével vizsgálja, továbbá vizsgálja a vállalkozási tevékenységben résztvevık alkalmazásának jogszerőségét, társadalombiztosítási jogszabályokban a bejelentésükre vonatkozó kötelezettségek teljesítését, illetıleg az adózónál az adómegállapítás alapját képezı statisztikai állományi létszámot. A gyakorlatban egyre gyakrabban fordul elı, hogy az adózók az adóhatósághoz fiktív adatokat jelentenek be. Ennek ellenırzésére a törvény az adóhatóságnak külön eszközt biztosít, mely szerint az adatgyőjtésre irányuló ellenırzés során vizsgálhatja a bejelentett tények, adatok, körülmények valódiságát. vizsgálja. (3) Ha az adatgyőjtés eredményeként feltárt tények, adatok, körülmények kétségessé teszik vagy cáfolják az adózó irataiban, nyilvántartásában szereplı adatok valóságtartalmát, illetıleg az adóhatóság a bevallási idıszakon belül ismételten tárja fel a nyugtaadási kötelezettségének elmulasztását, igazolatlan eredető áru, alapanyag, félkész termék felhasználását vagy forgalmazását, továbbá be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatását, az adóhatóság a bevallási idıszakot lezáró adóbevallást vonja ellenırzés alá. Az írásbeliségen alapuló adókötelezettségek teljesítésének az ellenırzése tipikusan az adózók által nyilvántartott és megırzött bizonylatok vizsgálatával történik. Önmagában azonban az iratok nem minden esetben képesek alátámasztani az adózó adóbevallásának, adófizetési kötelezettségének valós alapját. Az iratok alapján az adóhatóság a múltban megtörtént eseményekrıl értesül, de azt nehéz utólag kontrollálni, hogy az iratokban foglalt gazdasági események éppúgy történtek-e, mint ahogyan azt az iratok tanúsítják. Ezért az eredményes adóztatás nem nélkülözheti, hogy az adóhatóság az adózók, illetıleg partnereik helyszínén eljárva a valós gazdasági folyamatokról is információt szerezzen, és a jelen idıben, „éppen akkor, úgy és azt tapasztaltam”-ról szóló jegyzıkönyvekkel támassza alá vagy kérdıjelezze meg az adózó iratainak, könyveinek valóságtartalmát. Az adóhatóság a törvény 119. §-a alapján végezheti az ún. adatgyőjtésre irányuló ellenırzést, amelynek lényege szerint a helyszínen próbavásárlással, leltározással, a vállalkozás forgalmi viszonyaira vonatkozó tények, körülmények rögzítésével, az alkalmazottak foglalkoztatása jogszerőségének vizsgálatával gyızıdik meg arról, hogy az adózó iratanyaga és az ez alapján készült bevallás valós ok-okozati összefüggést mutat-e vagy sem. A törvény szerint az adatgyőjtésre irányuló ellenırzések tapasztalatai lehetnek olyan súlyosak, amelyek eleve kétségessé teszik, hogy az adott adóévrıl benyújtott bevallás a tényleges jövedelmi, forgalmi viszonyoknak a következményét tartalmazzák, ezért a törvény kötelezıvé teszi az adóhatóság számára, hogy az ilyen adózók adóbevallását az adóbevallási idıszakot követıen haladéktalanul vonja vizsgálat alá. (4) Az állami adóhatóság általános megbízólevéllel rendelkezı adóellenıre próbavásárlást és leltárfelvételt olyan legalább középiskolai végzettséggel rendelkezı személlyel együtt is lefolytathat (a továbbiakban: kisegítı adóellenır), aki megfelel a köztisztviselık jogállásáról szóló törvény köztisztviselıkre vonatkozó alkalmazási feltételeinek és akivel az adóhatóság ilyen feladatok ellátására határozott idejő munkaszerzıdést kötött. A kisegítı adóellenırre az adóellenırre vonatkozó összeférhetetlenségi és kizárási szabályok az irányadók. (5) A kisegítı adóellenır az adóellenırrel együtt az ellenırzés során üzleti, üzemi vagy az egyéb adóköteles tevékenység folytatására szolgáló helyiségbe, helyszínre, illetıleg a vállalkozási tevékenységgel összefüggı alapanyag, félkész termék, áru tárolására szolgáló helyiségekbe beléphet. Az ellenırzöttségi szint növelése és a jogkövetı magatartás erısítése érdekében az állami adóhatóság törvényben meghatározott, komoly szakismereteket nem igénylı feladatok elvégzésére kisegítı adóellenıröket alkalmazhat. A kisegítı adóellenır kizárólag az állami adóhatóság általános megbízólevéllel rendelkezı adóellenırével együtt végezhet ellenırzési cselekményeket. Ezen cselekmények a próbavásárlásra és leltárfelvételre szőkülnek, ugyanis ezek a kisegítı adóellenır által is könnyen elvégezhetık, azonban az adóhatóság részérıl jelentıs kapacitásokat lekötı tevékenységeknek minısülnek. A kisegítı adóellenır középiskolai végzettséggel rendelkezı személy lehet, aki megfelel a köztisztviselık jogállásáról szóló törvény köztisztviselıkre vonatkozó alkalmazási feltételeinek és akivel az adóhatóság ilyen feladatok ellátására határozott idejő munkaszerzıdést kötött. A kisegítı adóellenırrel az adóellenırre vonatkozó összeférhetetlenségi és kizárási szabályok az irányadók. A kisegítı adóellenır az adóellenırrel együtt az ellenırzés során üzleti, üzemi vagy az egyéb adóköteles tevékenység folytatására szolgáló helyiségbe, helyszínre, illetıleg a vállalkozási tevékenységgel összefüggı
alapanyag, félkész termék, áru tárolására szolgáló helyiségekbe beléphet. Ezzel összefüggésben a kisegítı adóellenırt is terheli az adótitok megtartásának a kötelezettsége.
A HATÓSÁGI ELJÁRÁS 120. § (1) A hatósági eljárás különösen a következıkre irányul: 7002/2005. (AEÉ 3.) APEH irányelv egyes illetékszabályoknak az állami adóhatóság eljárása során való alkalmazásáról a) adóalap, adó (adóelıleg), adómentesség, adókedvezmény, adófizetési kötelezettség megállapítására, b) költségvetési támogatási jogosultság megállapítására, adó-visszaigénylési, adó-visszatérítési igény elbírálására, költségvetési támogatás kiutalására, c) az ellenırzés során feltárt jogsértés és jogkövetkezménye megállapítására, d) törvényben elıírt fizetési kötelezettségtıl való eltérés engedélyezésére. (2) A hatósági eljárás hivatalból vagy az adózó kérelmére (bejelentésére, bevallására) indul. (3) Kérelemre indul különösen: a) a nyilvántartás vezetésével kapcsolatos, b) a fizetési halasztás, részletfizetés engedélyezése iránti, c) az adómérséklési, d) az adó soron kívüli megállapítása iránti, e) az adó feltételes megállapítása iránti hatósági eljárás. (4) Hivatalból indul különösen: a) a nyilvántartás vezetésével kapcsolatos, b) a hatósági adómegállapítás, adatszolgáltatás, bejelentés, bevallás alapján (adókivetés, illetékkiszabás), c) az ellenırzés megállapításairól szóló határozat meghozatala érdekében lefolytatott hatósági eljárás. (5) A hivatalból indult hatósági eljárás felfüggesztésének az adózó kérelmére nincs helye. (6) Az eljárási illeték megfizetésének elmulasztása a hatósági eljárás lefolytatásának nem akadálya. 7005/2006. (AEÉ 5.) APEH irányelv az egyes illetékszabályoknak az állami adóhatóság eljárása során való alkalmazásáról A Ket. 32. § (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a feltételek teljesülése esetén az ügyfél indokolt kérelmére az eljáró szerv az elsıfokú eljárást felfüggesztheti. Tekintettel arra, hogy az adóigazgatási eljárásban az említett szabály alkalmazási lehetıségének fenntartása visszaélésekre adna okot, ezért a törvény szerint az Art. a hivatalból indult hatósági eljárás adózó kérelmére történı felfüggesztésére nem ad lehetıséget. A Ket. alapján megszüntethetı az elsıfokú eljárás többek között abban az esetben is, ha az eljárási illetéket vagy igazgatási szolgáltatási díjat az ügyfél a felhívás ellenére sem fizette meg és költségmentességben sem részesült [Ket. 31. § (3) bekezdés]. Az illetékekrıl szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) az adóhatóságok elıtt folyó eljárások tekintetében speciálisan rendezi a meg nem fizetett eljárási illetékkel kapcsolatban teendı intézkedéseket, mely szerint az esedékességkor meg nem fizetett eljárási illeték és a mulasztási bírság összegét az adóhatóság határozatban közli az adózóval, aki az eljárási illetéket a határozat kézhezvételétıl számított 8 napon belül - mulasztási bírság nélkül - fizetheti meg az adóhatóság illetékbeszedési számlájára. Amennyiben az adózó fizetési kötelezettségét ilyen módon nem teljesíti, a meg nem fizetett illetéket és a mulasztási bírságot az adóhatóság hajtja be [Itv. 73. § (3) bekezdés]. Mindezek alapján indokolatlan, hogy az illetékfizetési kötelezettség teljesítésének elmaradása az adóigazgatásban eljárás megszüntetı ok legyen, ezért a törvény szerint az Art. 2005. november 1-jétıl - a Ket. 13. § (2) bekezdés b) pontjában adott felhatalmazás alapján felülírja a Ket. vonatkozó rendelkezését és kimondja, hogy a hatósági eljárás lefolytatásának nem akadálya az eljárási illeték megfizetésének elmulasztása. 121. § Az adóhatóság, ha a hatósági eljárást ellenırzés elızte meg, az ellenırzés során feltárt tényállást veszi alapul, illetıleg, ha az a tényállás tisztázásához szükséges, az ellenırzés során alkalmazható bizonyítást folytat le.
122. § Akinek az eljárás során a személyes meghallgatása szükséges, a székhelyéhez, telephelyéhez, lakóhelyéhez legközelebb esı hivatali helyiségbe, illetve az adóhatóság székhelyére idézhetı. E szabályt kell alkalmazni az ellenırzési eljárás során is. KGD2006. 20. Az adózó - saját ügyében történı - nyilatkozattétel megtagadása nem ad alapot mulasztási birság kiszabására (2003. évi XCII. törvény 97. §, 122. §, 1990. évi XCI. törvény 63. §, 76. §). 123. § Az adóhatóság az adóügy érdemében határozattal, az eljárás során eldöntendı egyéb kérdésben végzéssel dönt. Az adóügy érdeméhez tartozik minden, az adókötelezettséget érintı, az adózó, az adó megfizetésére kötelezett személy jogát, kötelezettségét megállapító döntés. A nyilvántartás vezetésével kapcsolatos hatósági eljárásban ideértve a kiutalási és az átvezetési kérelem elbírálását is -, ha e törvény másként nem rendelkezik, az adóhatóság csak abban az esetben hoz határozatot, ha az adózó kérelmét nem teljesíti. Határozatnak minısül a fizetési meghagyás is. Az Art. hatályos szabályai szerint az adóhatóság az adózó jogait, kötelezettségeit határozatban állapítja meg. A Ket. ugyanakkor a hatósági döntésnek két fajtáját nevesíti, a határozatot (érdemi kérdésekben hozott döntés) és a végzést (eljárási kérdésekben hozott döntés). A két törvény összhangjának megteremtése érdekében a törvény szerint az Art. átveszi és alkalmazza a Ket. hatósági döntésekkel kapcsolatos fogalomhasználatát. Ennek megfelelıen az adóhatóság 2005. november 1-jétıl az adóügy érdemében határozattal, az eljárás során eldöntendı egyéb, az ügy érdeméhez nem tartozó kérdésben pedig végzéssel dönt. A nyilvántartás vezetésével kapcsolatos hatósági eljárásban az adóhatóságnak - a hatályos szabályozás szerint - csak abban az esetben kell határozatot hoznia, ha az adózó kérelmét nem teljesíti. A jelenlegi gyakorlat szerint az adóhatóság nem hoz határozatot és értesítést sem küld az adózónak abban az esetben, ha kiutalást és/vagy átvezetést kezdeményez, és az adóhatóság az adózó kérését maradéktalanul teljesíti. A Ket. azonban csak abban az esetben engedi meg a határozat meghozatalának mellızését, ha az eljárás pénzbeli ellátás jogszabályban meghatározott mértékre történı emelésére irányul [Ket. 71. § (5) bekezdés]. Tekintettel arra, hogy a jelenlegi adóhatósági gyakorlat megváltoztatása nem indokolt, ezért az ellentmondás feloldása érdekében a törvény az Art. vonatkozó rendelkezésének pontosításával egyértelmővé teszi, hogy nyilvántartás vezetésével kapcsolatos hatósági eljárásnak minısül a kiutalási és az átvezetési kérelem elbírálása is. 124. § (1) Az adóhatósági iratot kézbesítettnek kell tekinteni, ha a postai kézbesítés második megkísérlését követı öt munkanapon belül a címzett azt nem vette át, és a posta a rá vonatkozó szabályoknak megfelelıen az iratot visszaküldte az adóhatóságnak. 7006/2005. (AEÉ 10.) APEH irányelv az adóhatósági iratok kézbesítésérıl 2004/88. Adózási kérdés a hivatalos iratok kézbesítése (2) Az adóhatósági iratot akkor is kézbesítettnek kell tekinteni, ha a címzett az átvételt megtagadta. (3) Amennyiben a magánszemély adózó vagy más adózó képviselıje ismeretlen helyen tartózkodik, az adóhatóság az iratot a gyámhatóság által kirendelt ügygondnok részére kézbesíti. (4) Ha törvény egyidejőleg több adózó fizetési kötelezettségét írja elı, az adóhatóság az adómegállapításról szóló határozatot a közös képviselınek, ennek hiányában valamennyi adózónak külön-külön kézbesíti. 124/A. § (1) Nem magánszemély adózó akkor terjeszthet elı kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelmet, ha a kézbesítési vélelem megállapítása a hivatalos iratok kézbesítésére vonatkozó jogszabályok megsértésével történt. Magánszemély adózó vagy az eljárásban részt vevı más személy kézbesítési vélelem megdöntésére irányuló kérelmet akkor is elıterjeszthet, ha önhibáján kívül nem szerzett tudomást a hivatalos irat kézbesítésérıl (az irat az adóhatósághoz „nem kereste” jelzéssel érkezett vissza). (2) Kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelmet az adózó vagy az eljárásban részt vevı más személy a kézbesítési vélelem beálltáról történı tudomásszerzéstıl számított tizenöt napon belül, de legkésıbb a kézbesítési vélelem beálltától számított hat hónapos jogvesztı határidın belül terjeszthet elı. Ha a kézbesítési vélelem következtében jogerıssé vált határozat alapján végrehajtási eljárás indul, a kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelem a végrehajtási eljárásról történı tudomásszerzéstıl számított tizenöt napon belül akkor is elıterjeszthetı, ha a kézbesítési vélelem beálltától számított hat hónap eltelt. A végrehajtási eljárás során kézbesítési vélelem megdöntésére irányuló kérelem elıterjesztésének - a visszatartásról rendelkezı végzés, a 153. § alapján hozott határozat, az árverési vevıt vételár-különbözet megfizetésére kötelezı határozat, illetıleg a végrehajtás során felmerült költségekrıl rendelkezı végzés kivételével - nincs helye. A végrehajtási eljárás során az Art. a Vht. meghatározott szabályait rendeli alkalmazni. A Vht.-ben külön szabályok rendelkeznek a kézbesítési vélelem megdöntésérıl, mely alapján a végrehajtás során a kézbesítési
vélelem megdöntése iránti kérelem nem terjeszthetı elı. Ez alól kivételt képez az az eset (ezen a ponton a Vht. továbbutal a Pp. 99/B. §-ára), amikor a végrehajtási eljárás alapját képezı, fizetési kötelezettséget megállapító jogerıs határozat kézbesítése tekintetében terjesztik elı a kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelmet. A törvény megszünteti ezt az utaló típusú szabályozást, és egy helyen, az Art. kézbesítési szabályai között rendezi a kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelem elıterjesztésének, illetıleg kizárásának szabályait. Fı szabály szerint az adóvégrehajtásban sincs helye a kézbesítési vélelem megdöntésének, de ha az adózó fizetési kötelezettségét az adóhatóság pl. mögöttes felelısként a végrehajtási eljárásban állapítja meg, a megállapító határozat kézbesítésének elmaradása esetén a vélelem megdöntését a törvénymódosítás lehetıvé teszi. (3) A kérelemben elı kell adni azokat a tényeket, illetve körülményeket, amelyek a kézbesítés szabálytalanságát igazolják, vagy az adózó részérıl az önhiba hiányát valószínősítik. (4) A kérelmet a kézbesítés tárgyát képezı iratot kiadmányozó adóhatóság végzéssel bírálja el. Ha a kérelmet késedelmesen terjesztették elı, azt érdemi vizsgálat nélkül kell elutasítani. A kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelem elbírálásánál garanciális szempontok azt a szabályozást indokolják, hogy a kérelmet ne a határozatot kézbesítı adóhatóság, hanem az az adóhatóság bírálja el, amely a kézbesítés tárgyát képezı iratot kiadmányozta. Tekintettel arra, hogy a vélelem megdöntésének tárgyában hozott döntés nem minısül érdeminek, ezért az adóhatóság 2005. november 1-jétıl a kérelmet végzésben bírálja el. Ha a kérelmet késedelmesen terjesztették elı, azt érdemi vizsgálat nélkül végzéssel kell elutasítani, amely döntés ellen önálló fellebbezésnek van helye. (5) A kérelemnek az eljárás folytatására, illetve a végrehajtásra nincs halasztó hatálya. Az adóhatóság a végrehajtási eljárást kérelemre vagy hivatalból a kérelem jogerıs elbírálásáig felfüggesztheti, ha a kérelemben elıadott tények, körülmények annak elfogadását valószínősítik. (6) Ha a kérelemnek az adóhatóság helyt ad, az adózó által kifogásolt kézbesítést követıen tett intézkedéseket, illetve az eljárást a kézbesítési vélelem beálltának idıpontjától a szükséges mértékben meg kell ismételni. Az Art. jelenleg hatályos rendelkezései szerint az adóhatósági iratot kézbesítettnek kell tekinteni, ha a postai kézbesítés második megkísérlését követı öt munkanapon belül a címzett azt nem vette át, és a posta a rá vonatkozó szabályoknak megfelelıen az iratot visszaküldte az adóhatóságnak. Az irat átvételében akadályozott adózó igazolási kérelemmel élhet. Az adóhatósági iratot akkor is kézbesítettnek kell tekinteni, ha a címzett az átvételt megtagadta. Amennyiben a magánszemély adózó vagy más adózó képviselıje ismeretlen helyen tartózkodik, az adóhatóság az iratot a gyámhatóság által kirendelt ügygondnok részére kézbesíti. Az Art. tehát élve a szabályozás lehetıségével, már az Alkotmánybíróság döntését megelızıen is követte a Pp.-nek a kézbesítési vélelemre vonatkozó rendelkezéseit, így értelemszerő, hogy igazodnia kell - az eljárás jellegének megfelelı módon - az új megalkotandó szabályokhoz is annak ellenére, hogy etekintetben e törvénynek köszönhetıen az Áe. is tartalmaz immár rendelkezéseket. Az egyezés azonban az eljárás céljának és rendjének különbözısége miatt értelemszerően nem teljes. Az Art. a Pp. kialakítandó szabályaihoz képest némileg egyszerősítve tartalmazza a kézbesítési vélelem megdöntésének szabályait, tekintettel arra, hogy az adózó-adóhatóság viszony helyenként eltérı rendelkezéseket feltételez, mint a peres vagy a fizetési meghagyásos eljárás szereplıi közötti kapcsolat. Az adózás rendjében a kézbesítési vélelem megdöntésére irányuló kérelem elıterjesztésére ugyancsak eltérı szabályok vonatkoznak magánszemély, az eljárásban részt vevı más személy és nem magánszemély esetében, valamint a vélelem megdöntésére irányuló eljárás ugyancsak különbséget tesz az eljárás megindításának alapjául szolgáló okok között. Ezek szerint a kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelem a kézbesítésre vonatkozó szabályok megsértésén túl - akkor is elıterjeszthetı, ha a magánszemély adózó vagy az eljárásban részt vevı más személy önhibáján kívül nem szerzett tudomást a hivatalos irat kézbesítésérıl (az irat az adóhatósághoz „nem kereste” jelzéssel érkezett vissza). Nem magánszemély adózó csak akkor terjeszthet elı a kézbesítés megdöntése iránti kérelmet, ha a kézbesítés a hivatalos iratok kézbesítésére vonatkozó jogszabályok megsértésével történt. Az adózás rendjérıl szóló törvény is különbséget tesz a határidı számításánál aszerint, hogy a kérelmet a végrehajtási eljárás megindítása elıtt vagy az után terjesztik-e elı. Ezek alapján kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelmet az adózó a kézbesítési vélelem beálltáról történı tudomásszerzéstıl számított tizenöt napon belül, de legkésıbb a kézbesítési vélelem beálltától számított hat hónapon belül terjeszthet elı. A hat hónapos határidı jogvesztı, elmulasztása esetén a vélelem megdöntése iránti kérelem már nem terjeszthetı elı. Ha a kézbesítési vélelem következtében jogerıssé vált határozat alapján végrehajtási eljárás indul, a kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelem a végrehajtási eljárásról történı tudomásszerzéstıl számított tizenöt napon belül akkor is elıterjeszthetı, ha a kézbesítési vélelem beálltától számított hat hónap eltelt.
A kérelemre formai követelmények nincsenek elıírva. A kérelemben elı kell adni azokat a tényeket, illetve körülményeket, amelyek a kézbesítés szabálytalanságát igazolják vagy az önhiba hiányát valószínősítik. Az önhiba hiányának vizsgálata mindig az adott ügyre vonatkozóan, eseti jelleggel történik. 124/B. § Az adóhatóság az önellenırzés elıterjesztésétıl számított 15 napon belül - ellenırzés lefolytatása nélkül határozattal bírálja el az adózó önellenırzését, ha az önellenırzést az adózó kizárólag arra hivatkozással terjeszti elı, hogy az adókötelezettséget megállapító jogszabály alkotmányellenes vagy az Európai Unió kötelezı jogi aktusába ütközik, feltéve hogy az Alkotmánybíróság, illetve az Európai Közösségek Bírósága e kérdésben hozott döntésének kihirdetésére az önellenırzés elıterjesztésekor még nem került sor vagy az önellenırzés a kihirdetett döntésben foglaltaknak nem felel meg. Az önellenırzést elbíráló határozat ellen e törvény általános rendelkezései szerint fellebbezésnek, illetve bírósági felülvizsgálatnak van helye. A törvény az Art. új 124/B. §-ának beiktatásával lehetıvé teszi, hogy az adóhatóság ellenırzés lefolytatása nélkül bírálja el az adózó önellenırzését, ha azt az adózó kizárólag az adókötelezettséget elıíró jogszabály alkotmányellenességére vagy közösségi jogrendbe ütközésére hivatkozással terjeszti elı. Az ellenırzés mellızésével történı határozathozatalnak a törvény szerint csak akkor van helye, ha az adókötelezettséget megállapító jogszabály alkotmányellenességét, vagy közösségi jogrendbe ütközését az arra hatáskörrel rendelkezı szerv még nem állapította meg vagy az adózó önellenırzése az e tárgyban hozott döntésnek nem felel meg. Az ellenırzés mellızése azért indokolt, mert az adóhatóság ebben az esetben kizárólag jogkérdésben dönt és a döntéshozatalhoz az adózó írásban elıterjesztett jognyilatkozatán kívül más bizonyíték megvizsgálására nincsen szükség. Mivel az ellenırzés mellızésével történı határozathozatal elsıdleges célja a közigazgatási (adóigazgatási) eljárás mielıbbi, költségkímélı lezárása és a jogkérdés elıtt a bírói út megnyitása, a törvény külön kiemeli azt - az Art. szabályaiból egyébként levezethetı - összefüggést, miszerint az önellenırzést ellenırzés lefolytatása nélkül elbíráló határozat ellen az Art. általános szabályainak megfelelıen jogorvoslatnak (az adóigazgatási eljárásban fellebbezésnek és a jogerıs másodfokú határozat ellen bírósági felülvizsgálatnak) van helye. A bírói út (azaz a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránti eljárás) mielıbbi megnyitása azért lényeges, mert a jogszabály közösségi jogrendbe ütközése esetén a polgári peres eljárásban van lehetıség a jogkérdést elızetes döntéshozatal keretében az Európai Bíróság elé utalni, alkotmányellenességre hivatkozás esetén pedig - az Alkotmánybíróságról szóló törvényben foglalt egyéb lehetıségeken túl - lehetıség nyílik az alkotmányellenesség utólagos vizsgálatára az eljáró bíró indítványa alapján.
Hatósági adómegállapítás bejelentés, bevallás alapján 125. § (1) A vámhatóság határozattal állapítja meg (kivetéses adózás) a) az általános forgalmi adó kivételével a termékimportot terhelı adót, b) a termékimportot terhelı általános forgalmi adót, ha az adózó az általános forgalmi adóról szóló törvény szerint nem általános forgalmiadó-alany, alanyi adómentességet választó adóalany, kizárólag tárgyi adómentes tevékenységet végzı adóalany, mezıgazdasági tevékenységet folytató, különleges jogállást választó adóalany, a vámhatóság engedélyével nem rendelkezı általános forgalmiadó-alany, vagy az egyszerősített vállalkozói adó alanya, c) a regisztrációs adót, d) új közlekedési eszköznek minısülı személygépkocsinak, illetıleg regisztrációs adó köteles motorkerékpárnak az Európai Közösség más tagállamából történı beszerzése esetén az általános forgalmi adót, ha a vevı általános forgalmiadó-alanynak nem minısülı magánszemély, illetve egyéb szervezet, általános forgalmiadó-alanynak nem minısülı adófizetésre kötelezett jogi személy, kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységet folytató adóalany, alanyi adómentességet választó adóalany, mezıgazdasági tevékenységet folytató, különleges jogállást választó adóalany, illetve az egyszerősített vállalkozói adó alanya. (2) Az adóhatóság állapítja meg - a vállalkozók kommunális adója, a helyi iparőzési adó és az adóbeszedéssel megállapított idegenforgalmi adó kivételével - a helyi adókat, továbbá - a termıföld bérbeadásából származó személyi jövedelemadó kivételével - az önkormányzat költségvetése javára más törvény alapján fizetendı adókat (kivetéses adózás). (3) A vagyonszerzési illetéket, továbbá az illetéktörvény szerint kiszabás alapján fizetendı eljárási illetéket az állami adóhatóság állapítja meg (kiszabás). (4) Az adókivetés, -kiszabás az adózó bevallása, bejelentése, illetıleg adatszolgáltatás alapján történik. (5) Az adóhatóság a fizetendı adóról, az adófizetés módjáról és idejérıl, továbbá - ha törvény elıírja - az adóalapról, az adómentességrıl vagy adókedvezményrıl a bevallás (bejelentés) adatai alapján határoz.
(6) Ha a bevallás (bejelentés) hiányos, valótlan vagy téves adatokat tartalmaz, az adóhatóság legfeljebb 15 napos határidı tőzésével az adózót hiánypótlásra hívja fel. (7) A hiánypótlásra elıírt határidı eredménytelen eltelte esetén, vagy ha azt a tényállás tisztázása egyébként indokolja, az adóhatóság az adózó egyidejő értesítésével az adómegállapítást megszakítja, és a tényállás tisztázása érdekében ellenırzést folytat le. KGD2006. 84. Az építményadó kivetéses adó, ezért az e adónemet érintı bejelentési kötelezettség elmulasztása miatt utólagos adómegállapítás alapján hozott határozatban az adózó terhére megállapított adó adókülönbözetnek, egyben adóhiánynak, bírságalapnak minısül (2003. évi XCII. törvény 26. §, 32. §, 37. §, 43. §, 125. §). 126. § (1) Amennyiben az adó alapja a forgalmi érték és azt nem tüntették fel, nem jelentették be, vagy a feltüntetett, illetıleg bejelentett érték az adóhatóság megítélése szerint a forgalmi értéktıl eltér, a forgalmi értéket az adóhatóság helyszíni szemle, összehasonlító értékadatok alapján, valamint az adózó nyilatkozata ismeretében szükség esetén külsı szakértı bevonásával - becsléssel állapítja meg. (2) Az adóhatóság a forgalmi érték megállapítása érdekében az összehasonlító értékadatok közül a következıket köteles - más értékmeghatározókkal együtt - mérlegelni: a) ingatlanszerzés esetében a település, nagyobb település esetén az egésztıl elhatárolható kisebb területi egység, külterület esetében a gazdaságilag összefüggı térség ingatlanforgalmának legalább 2 évet átfogó értékmeghatározóit; így különösen a folyamatában növekvı vagy csökkenı ingatlanforgalmat vagy az ingatlanforgalom teljes hiányát, a település, illetıleg a térség ennek megfelelı vagy ettıl eltérı értékadatait, továbbá az adókötelezettség tárgyát képezı ingatlanhoz térben és idıben legközelebbi ingatlanszerzés olyan adatait, amely a forgalmi érték megállapításánál számításba vehetı. Összehasonlítani elsısorban az azonos rendeltetéső ingatlanokat kell. Ha a településen összehasonlításra alkalmas ingatlan nincs, a forgalmi érték megállapításánál a térséghez tartozó hasonló adottságú települések ingatlanszerzési adatai is felhasználhatók; b) ingó szerzése esetén az azonos rendeltetéső ingódolog kereskedelmi, illetıleg piaci árát. 127. § (1) A bevallás (bejelentés) adatai alapján hozott határozat esetében az adómegállapításhoz való jog elévüléséig utólagos ellenırzésnek van helye. Adókülönbözet megállapításáról akkor hozhat határozatot az adóhatóság, ha a bevallás (bejelentés) adataitól vagy az abban feltüntetett körülményektıl eltérı tényállást tár fel. (2) Az adómentességet vagy adókedvezményt határozott idıre megállapító, jogszabálysértı határozat esetén az adóhatóság a jogszerő adókötelezettséget a jövıre nézve új határozattal írja elı. (3) A feltételhez kötött, határozott idıre szóló adómentesség, adókedvezmény feltételeinek megszőnése esetén az adó az eredeti esedékességtıl jár.
Utólagos adómegállapítás 128. § (1) Az adóhatóság utólag állapítja meg az ellenırzés során feltárt adókülönbözetet. Törvény az adóhatóságot más esetekben is kötelezheti az adó megállapítására. A határozat meghozatalára nyitvaálló határidı utólagos adómegállapítás esetén 60 nap, a hatósági eljárás kezdı idıpontjának a jegyzıkönyv, kiegészítı jegyzıkönyv átadásának, kézbesítésének napját kell tekinteni. 2004/38. Adózási kérdés a hatósági eljárás idıtartama az utólagos adómegállapításnál (2) Nincs helye utólagos adómegállapításnak, ha az adót vagy a költségvetési támogatást önellenırzéssel nem kell helyesbíteni. 129. § (1) Az utólagos adómegállapítás során az adóhatóság határozattal 2004/15. Adózási kérdés utólagos adómegállapítás a) adónként, költségvetési támogatásonként az egyes bevallási idıszakokra elkülönítve állapítja meg a bevallott vagy bevallani elmulasztott és az ellenırzés eredményeként különbözetként feltárt adó, illetve költségvetési támogatás alapját, az adókülönbözetet, a költségvetési támogatás különbözetet, valamint az adókötelezettséget érintı jogszabálysértés jogkövetkezményeit, b) az adózót a terhére megállapított adókülönbözet és a jogkövetkezmények megfizetésére kötelezi azzal, hogy az adózó a befizetés teljesítésekor figyelembe veheti a befizetéskor az adott adónemen fennálló esetleges túlfizetését,
c) rendelkezik továbbá az adózó javára mutatkozó különbözet kiutalásáról akkor, ha a javára feltárt különbözet az adózó adófolyószámláján egyenlegében túlfizetést eredményez, és az adózónak nincsen más adóhatóság, vámhatóság megkeresésén alapuló egyéb köztartozása, d) teljesítési határidı tőzésével rendelkezik az ellenırzés során feltárt, könyvvezetési, nyilvántartási szabálytalanságok, illetve az adóköteles tevékenység ellenırzése szempontjából jelentıséggel bíró mulasztások megszüntetésérıl. (2) Ha a nem magánszemély adózó az ellenırzésrıl felvett jegyzıkönyv megismerését és igazolt átvételét követıen a törvényben elıírt határidın belül észrevételt nem tesz, a határozat indokolásában elegendı a jegyzıkönyv megfelelı pontjaira utalni. Nem alkalmazható ez a rendelkezés abban az esetben, ha az adó vagy a költségvetési támogatás alapját az adóhatóság becsléssel állapította meg. 130. § Az adókötelezettséget érintı jogviszony (szerzıdés, ügylet) alanyainak ellenırzése során ugyanazon jogviszonyt az adóhatóság nem minısítheti adózónként eltérıen, a jogviszony egyik alanyánál tett megállapításait hivatalból köteles figyelembe venni a jogviszony másik alanyának ellenırzése során. Az adójogszabályok a különbözı jogviszonyokhoz (szerzıdésekhez, ügyletekhez) gyakran eltérı adókötelezettségeket kapcsolnak. A jogviszony legalább két alanyt feltételez és a köztük fennálló jogviszony minısítése az adókötelezettségek szempontjából mindkettıjüknél meghatározó. Az egységes jogalkalmazás azonos tényállási elemeknél azonos jogi következtetések levonása - az adóhatóság gyakorlatában is alapvetı követelmény. Ennek kiemelkedı jelentısége van, ha az adóhatóság ugyanazon jogviszony alanyainál folytat le - az esetek nagy részében idıbeli eltéréssel - ellenırzést és a felek közötti jogviszonyt kell minısítenie. Az alapelvként megfogalmazott törvényi rendelkezés szerint a szerzıdést, ügyletet és más hasonló cselekményt az adóeljárásban valódi tartalmuk szerint kell minısíteni, mely magában foglalja a jogügylet adóhatóság által történı átminısítésének lehetıségét is, ami az adójogviszonyra kiterjedıen bír kötı erıvel. Az adóhatóság azonban nem minısítheti a jogviszonyt annak alanyainál eltérıen. Ezt fogalmazza meg a törvény annak kimondásával, hogy az adóhatóság a jogviszony egyik alanyánál tett megállapításait hivatalból köteles figyelembe venni a jogviszony másik alanyának ellenırzése során.
Az adó soron kívüli megállapítása 131. § (1) Ha az adókötelezettség az adózó halála miatt szőnik meg, az adóhatóság az adót határozattal állapítja meg. (2) Az adóhatóság az adózóval annak halálakor együtt élt házastársa vagy örököse kérelmére az adót év közben is megállapítja, ha a kérelmezı az adó megállapításához szükséges igazolásokat rendelkezésre bocsátja. (3) Az adózó halála esetén az adóhatóság az örököst a személyérıl történı tudomásszerzést követıen örökrésze arányában külön határozatban kötelezi az adózót terhelı tartozás megfizetésére, illetve rendelkezik az adózót megilletı költségvetési támogatás, adó-visszaigénylés, adó-visszatérítés örökös részére örökrésze arányában történı kiutalásáról. A tartozást, illetve a költségvetési támogatást, adó-visszaigénylést, adó-visszatérítést a külön határozat jogerıre emelkedésétıl számított 30 napon belül kell megfizetni, illetve kiutalni. Az örökös részére kiutalandó összeget az örököst terhelı tartozás összegéig az adóhatóság visszatarthatja. (4) Az adóhatóság abban az esetben is határozattal állapítja meg év közben az adót, ha ezt az ország területét a külföldi letelepedés szándékával elhagyni kívánó adózó kéri, amennyiben az adóhatóságnál a külföldi bevándorlási célú vízumot bemutatja és az adómegállapításhoz szükséges igazolást mellékeli. (5) A belföldön lakóhellyel, szokásos tartózkodási hellyel, székhellyel, telephellyel nem rendelkezı adózó adóját az adóhatóság az adózó bejelentése alapján határozattal állapítja meg, ha az adózó az adóév végét megelızıen azzal a szándékkal hagyja el az ország területét, hogy az adóév során adóköteles tevékenység vagy jövedelemszerzés céljából vissza nem tér. (6) Az adóhatóság határozattal állapítja meg az adót, illetve az adóelıleget, ha a magánszemély a kifizetı, illetve a munkáltató által megállapított adót vitatja, vagy az adóelıleg összegével kapcsolatban a kifizetı (munkáltató) és a magánszemély között vita van.
Az adó feltételes megállapítása 132. § (1) Az adópolitikáért felelıs miniszter kétfokú eljárásban az adózó kérelmére az általa közölt - jövıben megkötendı szerzıdésre vagy más jogügyletre, illetıleg szerzıdéstípusra vagy szerzıdéscsomag-típusra vonatkozó részletes tényállás alapján megállapítja az adókötelezettséget vagy annak hiányát, és amennyiben lehetséges, az adóalapot és az adót. Külföldi illetıségő személy feltételes adómegállapítás iránti kérelmét belföldi képviselıje útján
terjesztheti elı. Feltételes adómegállapítás iránti kérelemként nem terjeszthetı elı szokásos piaci ár megállapítására irányuló kérelem. A hatályos szabályok szerint feltételes adómegállapítás iránti kérelmet adózó terjeszthet elı, és az eljárás tárgya kizárólag jövıbeni ügylettel összefüggésben keletkezı adókötelezettség vagy annak hiányának megállapítása lehet. Elıfordul ugyanakkor, hogy egy külföldi illetıségő személy éppen az adott, jövıben megvalósítandó ügylet alapján válna a magyar adójogszabályok szerinti adózóvá, ezért ezt megelızıen nem jogosult feltételes adómegállapítás iránti kérelem benyújtására sem. Minthogy azonban a feltételes adómegállapítást tartalmazó határozat nem más, mint egy jövıbeni ügyletet érintı adójogi álláspont, melynek kötı ereje is csak akkor lesz, ha maga a jövıbeni ügylet a kérelemhez képest változatlan tényállással megvalósul, a kérelem benyújtása, illetıleg az eljárás lefolytatása nem feltételezi az adózói minıség fennállását. Ebbıl viszont következik, hogy nem indokolt az adózónak adott esetben még nem minısülı külföldi személyek ezen lehetıségbıl történı kizárása sem, annál is inkább, mert az esetek többségében ez a személyi kör a potenciális külföldi befektetıket jelenti. (2) A feltételes adómegállapítás az adóhatóságra csak változatlan tényállás mellett, az adott ügyben kötelezı. A feltételes adómegállapítást érintı jövıbeli jogszabályváltozás, illetıleg a tényállás megváltozása (tartalmi változás) esetén - annak hatálybalépésétıl, illetve idıpontjától kezdıdıen - a feltételes adómegállapítás nem alkalmazható. (3) A határozathozatalra nyitvaálló határidı az elsıfokú eljárásban 60 nap. A feltételes adómegállapítás iránti kérelem az elsı fokú határozat meghozataláig visszavonható. A feltételes adómegállapítási eljárás egy, az adózó kérelmére induló díjköteles eljárás, melynek során a Pénzügyminisztérium az adózó jövıben megvalósuló ügyletének adójogi konzekvenciáit az adóhatóságra kötelezı határozattal állapítja meg. Az Art. nem rendelkezik a feltételes adómegállapítás iránti kérelem visszavonásáról, ezért e kérdésben a háttérszabályként alkalmazandó államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvény 14. §-ának (1) bekezdése lenne az irányadó, mely szerint az ügyfél az eljárás megindítására vonatkozó kérelmét a határozat jogerıre emelkedéséig visszavonhatja. E szabály értelmében az adózó - amennyiben rá nézve kedvezıtlen a feltételes adómegállapítás tárgyában hozott elsıfokú határozat - visszavonhatná kérelmét, mely a határozat visszavonását eredményezné. A feltételes adómegállapítás lényege azonban nem az adózó számára kedvezı adójogi következmények megállapítása, hanem a jogbiztonság érdekében egy jövıben megvalósuló ügylet adóterheinek (adójogi minısítésének) elızetes meghatározása. Ezért indokolatlan a kérelem visszavonásának lehetıségét a határozat jogerıre emelkedéséig biztosítani. (4) Az (1) bekezdés szerinti kérelem az elıírt nyomtatványon, csak ügyvéd vagy adótanácsadó ellenjegyzésével nyújtható be. A kérelem díjköteles, a díj mértéke az ügylet tárgya értékének 1%-a, de legalább 300 ezer, és legfeljebb 7 millió forint. Szerzıdéstípusra vagy szerzıdéscsomag-típusra vonatkozó kérelem esetén a díj 10 millió forint. A kérelemhez csatolni kell az adózó nyilatkozatát arról, hogy a) a kérelemben megjelölt tényállás megfelel a valóságnak; b) a kérelem vagy hasonló kérelme ügyében nem folyt és nem folyik tudomása szerint ellenırzés, hatósági eljárás vagy bírósági eljárás. (5) Az (1)-(4) bekezdésben foglalt feltételek teljesítésének hiányán túl nem teljesíthetı a kérelem akkor sem, ha a) az adózó által közölt tényállás hiányos vagy egyébként az adatok az adómegállapításhoz nem elegendıek; b) alaposan lehet attól tartani, hogy a közölt tényállás valamely más szerzıdést, ügyletet vagy cselekményt leplez; c) az adózó a díjat hiánytalanul nem fizette meg; d) a kérelemben foglalt tényállás már teljesített ügyletre vonatkozik; e) a tényállás megegyezik az adózó egy korábbi, már elutasított feltételes adómegállapítás iránti kérelmének tényállásával; f) az ügyben közigazgatási vagy bírósági eljárás van folyamatban; g) a kérelem teljesítéséhez törvényi szabályozásra lenne szükség; h) a kérelembıl a hiánypótlás ellenére sem tőnnek ki az adómegállapítás szempontjából jelentıs tények; i) a feltételes adómegállapítás külföldi jog értelmezését igényli. (6) Amennyiben az adó feltételesen nem állapítható meg, a befizetett díj 75%-ának visszautalásáról az adópolitikáért felelıs miniszter a kérelem jogerıs határozattal történı elutasításával egyidejőleg intézkedik.
A szokásos piaci ár megállapítása 132/A. § (1) Az állami adóhatóság kérelemre határozatban állapítja meg a kapcsolt vállalkozási viszonyban álló társaságok közötti jövıbeni ügyletben érvényesíthetı szokásos piaci ár meghatározásakor alkalmazandó módszert, a
megállapítás alapjául szolgáló tényeket, körülményeket, valamint ha meghatározható, a szokásos piaci árat, ártartományt (szokásos piaci ár). (2) A határozat érvényességéhez minden, a jogügylet megkötésében érintett kapcsolt vállalkozás nyilatkozata, illetıleg kétoldalú vagy többoldalú eljárás esetén az eljárás lefolytatására az állami adóhatóság és az illetékes külföldi hatóság közötti megállapodás megkötése szükséges. (3) A kérelem benyújtását megelızıen a kérelmezı elızetes konzultációs eljárást kezdeményezhet, amelyben a kérelmezı és az eljáró hatóság elızetesen egyeztetnek az eljárás lefolytatásának feltételeirıl, idıbeni ütemezésérıl, módszerérıl, az együttmőködés lehetséges módjairól. Az elızetes egyeztetés eredménye a kérelmezıt, illetıleg az eljáró hatóságot a szokásos piaci ár megállapítása iránt folytatott eljárásban nem köti. (4) A szokásos piaci ár megállapítása iránti eljárás egyoldalúan, kétoldalúan, illetıleg többoldalúan folytatható le. Ha az ügyletre külföldi állam jövedelemadózást érintı jogszabályát is alkalmazni kell, a kapcsolt vállalkozás kérelmében megjelöli, hogy a szokásos piaci ár megállapítására egyoldalú, kétoldalú, illetıleg többoldalú eljárást választ. (5) Kétoldalú, illetıleg többoldalú eljárás iránti kérelem benyújtása esetén az adózó a dokumentációhoz csatolja a kérelem hiteles angol nyelvő fordítását. Kétoldalú, illetıleg többoldalú eljárás iránti kérelem esetén az állami adóhatóság a külföldi állam illetékes hatóságával megkötendı megállapodás és a kérelem elbírálásához szükséges adatok beszerzése érdekében eljárást kezdeményez a külföldi állam illetékes hatóságával a kettıs adóztatás elkerülése tárgyában kötött nemzetközi egyezménynek a kölcsönös egyeztetési eljárásról szóló vagy ennek megfelelı rendelkezései alapján. Amennyiben erre lehetıség van, a külföldi állam illetékes hatóságával a szokásos piaci ár megállapítására irányuló megállapodás megkötését, illetıleg az információcserét az e törvény V. Fejezete szerinti adóügyi együttmőködés keretében is lefolytathatja az adóhatóság. (6) A szokásos piaci ár meghatározásával összefüggı nyilvántartási kötelezettségrıl szóló külön jogszabály szerinti nyilvántartás (egyszerősített nyilvántartás) készítésére nem kötelezett adózók a szokásos piaci ár megállapítására irányuló kérelmet nem terjeszthetnek elı. (7) A határozat határozott idıre, legalább három, legfeljebb öt évre érvényes. A határozat érvényességének idıtartama a szokásos piaci ármegállapítással érintett kapcsolt vállalkozások kérelmére egy alkalommal három évre meghosszabbítható. A határozat érvényessége nem hosszabbítható meg, ha az eredeti határozat alapjául szolgáló tényállás olyan mértékben megváltozott, hogy a szokásos piaci ár megállapítására új határozatot kellene kiadni. A határozat érvényességének meghosszabbítására irányuló kérelmet a határozat érvényességének lejártát megelızıen legalább hat hónappal kell elıterjeszteni. A meghosszabbítás iránti kérelem alapján induló eljárásban az eredeti kérelem benyújtásával kapcsolatos eljárási szabályokat kell megfelelıen alkalmazni. (8) A kérelmet a szokásos piaci ár meghatározásával összefüggı nyilvántartási kötelezettségrıl szóló külön jogszabály alapján készítendı nyilvántartással megegyezı tartalommal adótanácsadó, adószakértı, okleveles adószakértı vagy ügyvéd ellenjegyzésével, három példányban kell az állami adóhatósághoz benyújtani. A kérelemhez csatolni kell az elıterjesztı nyilatkozatát arról, hogy a kérelemben megjelölt tényállás megfelel a valóságnak. (9) A szokásos piaci ár megállapítására irányuló eljárás díjköteles, a díj legkisebb mértéke a) egyoldalú eljárás esetén 5 millió forint, b) kétoldalú eljárás esetén 10 millió forint, c) többoldalú eljárás esetén 15 millió forint. (10) A (9) bekezdésben meghatározott díjat az eljárás megindítása elıtt kell leróni. Meghosszabbítás és módosítás iránti eljárás esetén a díj összege az eredeti eljárásban lerótt díj 50%-a. A kérelem elutasítása esetén a díj összegének 75%-át vissza kell téríteni. A díj mértéke a szokásos piaci ár, illetıleg a megállapított ártartomány alsó és felsı értékei középértékének 1%-a - de legfeljebb 50 millió forint -, ha a szokásos piaci árat tartalmazó határozat összegszerően megállapítja a szokásos piaci árat. Amennyiben az 1%-os mértékkel számított díj összege meghaladja a (9) bekezdésben meghatározott díjat, az adózó a díjkülönbözetet az adóhatóság felhívására, a szokásos piaci árat megállapító határozat közlése elıtt köteles megfizetni. A díjkülönbözet jóváírásától számított 8 napon belül az állami adóhatóság a határozatot közli az adózóval. A különbözet megfizetésének elmulasztása esetén az állami adóhatóság a szokásos piaci ár megállapítása iránti kérelmet elutasítja. Ebben az esetben a díj visszatérítését elıíró rendelkezés nem alkalmazható. (11) A kérelmet el kell utasítani, ha a) a kérelmezı a tényállásról valótlan tartalmú nyilatkozatot tett; b) a kérelmezı által közölt tényállás hiányos és a hiánypótlásra megállapított határidı is eredménytelenül eltelt, és emiatt a rendelkezésre álló adatok a szokásos piaci ár meghatározásához nem elegendıek; c) adat merül fel arra, hogy a közölt tényállás valamely más szerzıdést, ügyletet vagy cselekményt leplez; d) a kérelmezı a díjat az arra vonatkozó felhívástól számított 30 napon belül sem fizette meg hiánytalanul;
e) a kérelemben foglalt tényállás már teljesített ügyletre vonatkozik; f) kétoldalú, illetıleg többoldalú eljárás esetén az illetékes külföldi hatóság a kérelem elbírálásához szükséges adatokat, tájékoztatást nem adja meg és az adózó nem kéri az eljárás egyoldalúan történı lefolytatását; g) az eljárás lefolytatása a díj mértékét meghaladó költségterheket ró az eljáró hatóságra, és a kérelmezı a költségtöbbletet az adóhatóság felhívására nem fizeti meg; h) a külföldi állam illetékes hatóságával a szokásos piaci ár megállapítását érintı megállapodásra irányuló egyeztetés eredménytelen, kivéve, ha az adózó kéri az eljárás egyoldalúan történı lefolytatását; i) a Magyar Köztársaságnak a külföldi állammal nincs a kettıs adóztatás elkerülése tárgyában kötött nemzetközi egyezménye, illetıleg az egyezmény nem tartalmaz a kölcsönös egyeztetési eljárásról szóló vagy ennek megfelelı rendelkezéseket; j) az eljárás lefolytatásához jogszabály megalkotására vagy módosítására lenne szükség; k) az adózó - a kétoldalú, illetıleg a többoldalúan lefolytatandó eljárás helyett - egyoldalú eljárást kezdeményezett és az ennek alapján megindult eljárás folyamán az állami adóhatóság információcserére vonatkozó kérését a külföldi állam illetékes hatósága visszautasítja vagy az információcserére vonatkozó megkeresésre kölcsönös egyeztetı eljárást kezdeményez, kivéve, ha az adózó az eljárás egyoldalú lefolytatására irányuló kérelmét kétoldalú, illetıleg többoldalú eljárás iránti kérelemre módosítja. (12) A külföldi állam illetékes hatóságának egyetértése hiányában a kétoldalú, illetıleg a többoldalú eljárást az adóhatóság az adózó kérelmére egyoldalúan csak akkor folytatja le, ha az állami adóhatóság rendelkezésére álló információk a szokásos piaci ár megállapításához elegendıek. (13) A határozatban foglaltak változatlan tényállás esetén, a kérelem benyújtásának idıpontjára visszamenı hatállyal kötik az adóhatóságot, kivéve, ha a határozat jogerıre emelkedését követıen megállapítható, hogy a) a kérelmezı valótlan adatokat tartalmazó kérelmet terjesztett elı; b) a kapcsolt vállalkozások a határozatban foglaltaktól eltérı módon állapítják meg a szokásos piaci árat; c) a szokásos piaci ár meghatározásakor alapul vett tények, körülmények jelentısen változnak és a határozatban foglalt tényállástól olyan módon térnek el, amely a szokásos piaci ár megbízhatóságát kétségessé teszi; d) a kérelem elbírálásánál alkalmazott jogszabályok módosulnak, kivéve, ha a határozatot ennek megfelelıen módosítják; e) a szokásos piaci ár meghatározásakor megállapított kritikus feltételek nem teljesülnek és az eljárásban részt vevı kapcsolt vállalkozások a határozat módosítását nem kezdeményezték; f) a kapcsolt vállalkozások az éves jelentéstételi kötelezettségüknek elektronikus úton, az adóév utolsó napját követı 150 napon belül nem tesznek eleget. (14) A határozat a kötıerıt megszüntetı feltétel bekövetkeztének napjától nem alkalmazható. 132/B. § (1) Az állami adóhatóság a határozatot az abban meghatározott érvényességi idın belül az adózó kérelmére határozatban módosítja. A határozat módosításának abban az esetben van helye, ha az ügy szempontjából jelentıs új tény merül fel, amely a korábbi eljárás során nem az eljárásban résztvevı kapcsolt vállalkozások rosszhiszemő eljárása miatt volt ismeretlen, vagy a szokásos piaci ár megbízhatóságának szempontjából jelentıséggel bíró, a határozathozatal alapjául szolgáló körülmények lényegesen megváltoztak. A módosítás iránti kérelem alapján induló eljárásban az eredeti kérelem benyújtásával kapcsolatos eljárási szabályokat kell megfelelıen alkalmazni. (2) Az állami adóhatóság a kérelemben és az ahhoz csatolt mellékletekben, iratokban, elemzésekben, tanulmányokban, kimutatásokban, számításokban, ismertetıkben feltüntetett adatok, körülmények valódiságát az ellenırzésre irányadó szabályok megfelelı alkalmazásával, a határozat meghozatalához szükséges mértékben és módon elızetesen vizsgálhatja (valódiságvizsgálat). Az állami adóhatóság által végzett valódiságvizsgálat nem teremt ellenırzéssel lezárt idıszakot. (3) A szokásos piaci ár megállapítása iránti kérelemmel érintett szokásos piaci árral összefüggésben ellenırzés nem rendelhetı el a kérelem benyújtásától a szokásos piaci árat megállapító határozat jogerıre emelkedésétıl számított 60 nap elteltéig, ha a kérelemben feltüntetett szerzıdést vagy egyéb jogügyletet a kapcsolt vállalkozások már megkötötték. A határozat jogerıre emelkedésétıl számított 60 napon belül az adózó a határozatban foglaltaknak megfelelıen önellenırizhet, amennyiben a szokásos piaci ár megállapítása iránti kérelem benyújtását követıen a szerzıdés vagy egyéb jogügylet alapján teljesítés történt. (4) Önálló fellebbezésnek van helye a szokásos piaci ár megállapítására, a határozat módosítására, illetıleg a határozat érvényességének meghosszabbítására irányuló kérelem elutasításának tárgyában hozott elsıfokú végzés ellen. (5) Az eljárást 120 nap alatt kell lefolytatni, a határidı két alkalommal 60 nappal meghosszabbítható. Az elintézési határidıbe a külföldi állam illetékes hatóságával folytatott egyeztetés, az adóhatóság által lefolytatott valódiságvizsgálat idıtartama, illetve a hiánypótlásra megállapított határidı nem számít bele. Amennyiben ezek
eredményeként az eljárás során az ügy szempontjából jelentıs olyan új tény merül fel, kritikus feltételek módosulnak, illetve a szokásos piaci ár megbízhatóságának szempontjából jelentıséggel bíró, a határozathozatal alapjául szolgáló olyan körülmények lényeges mértékben megváltoznak, amelyek a szokásos piaci ár megállapítására érdemben kihatnak, az elintézési határidı az ennek alapjául szolgáló tény bekövetkeztének idıpontjában megszakad és újból kezdıdik. Errıl az állami adóhatóság értesíti a kérelmezıt. A törvény a feltételes adómegállapításhoz hasonló jogintézményt honosít meg az adóeljárásban, mégpedig a szokásos piaci ár meghatározására irányuló eljárást. Ennek alapján az Art. új címmel és két új szakasszal egészül ki, amely az új jogintézményre vonatkozó részletszabályokat tartalmazza. A szokásos piaci ár az az ár, amely ellenértéket független felek összehasonlítható körülmények esetén egymás között érvényesítenek vagy érvényesítenének. A kapcsolt vállalkozásoknak az egymás közötti szerzıdésükben az ennek megfelelı ellenértéket kell alkalmazniuk, ellenkezı esetben a szokásos piaci ár és az alkalmazott ellenérték alapján számított különbözetnek megfelelı összeggel a kapcsolt vállalkozások a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény elıírásainak megfelelıen módosítani kötelesek az adózás elıtti eredményüket. A vállalatcsoporton belül a szokásos piaci ártól eltérıen alkalmazott elszámolás jelentısen befolyásolhatja a társaság adóztatható jövedelmét. Az elızetes ármegállapítás tárgya azoknak a transzferáraknak az elızetes értékelése, amelyek olyan ügyletekhez kötıdnek, ahol egy vállalkozás árukat és szellemi javakat szállít, illetve szolgáltatást végez egy társult vállalkozása részére. Az ármegállapítás eredményeként azt kell feltárni, hogy a jövıbeni ügyletben a társaság által leírt tényállás alapján a transzferár, illetıleg a megállapítására alkalmazott módszer megfelel-e a valódiság klauzulának, vagy alkalmazásának egyik célja az adókötelezettség megkerülése (bújtatott osztalékfizetés, veszteség-átcsoportosítás). A kapcsolt vállalkozások közötti tranzakciókat nem feltétlenül az adófizetés kikerülése motiválja, hanem a különbözı kockázatokat elkerülı gazdasági, befektetési meggondolások, valamint a technológiai eljárások növekvı integrációja. A kapcsolt vállalkozások közötti tranzakciók szokásos piaci árának meghatározását érintı, az adózó és az adóhatóság között kialakuló jövıbeni jogviták elkerülése érdekében lehetıséget teremt a törvény a kérelemre történı, kötıerıvel rendelkezı szokásos piaci ármegállapításra. Ennek alapján az állami adóhatóság kérelemre határozatban állapítja meg a kapcsolt vállalkozási viszonyban álló társaságok közötti jövıbeni jogügyletben érvényesíthetı szokásos piaci ár meghatározásakor alkalmazandó módszert, a megállapítás alapjául szolgáló tényeket és körülményeket, valamint ha meghatározható, a szokásos piaci árat, ártartományt (szokásos piaci ár). Az eljárás zökkenımentes lebonyolítása érdekében az adózó elızetes egyeztetést folytathat az adóhatósággal, így a kérelem benyújtása elıtt megállapodhatnak az eljárás vitelének fontosabb részleteirıl. A határozat kötıereje változatlan tényállás esetén érvényesül. A határozat érvényessége alatt bekövetkezett változásokat és ehhez kapcsolódóan a kötıerı megszőntét kívánja orvosolni a határozat módosításának intézménye. Az adóhatóság az eljárásban résztvevı felek kérelmére, velük egyetértésben határozatban módosítja korábbi határozatát a megváltozott feltételrendszernek megfelelıen. A feltételes adómegállapításhoz képest eltérés, hogy az adóhatóság valódiság-vizsgálatot folytathat le. A tényszempontú vizsgálat az adóhatóság feladata, amely történhet a benyújtott iratok alapján is, ha azok az ármegállapításhoz elegendıek.
Fizetési halasztás, részletfizetés engedélyezése 133. § (1) Fizetési halasztás és részletfizetés (a továbbiakban együtt: fizetési könnyítés) az adózó és az adó megfizetésére kötelezett személy kérelmére az adóhatóságnál nyilvántartott adóra engedélyezhetı. A fizetési könnyítés abban az esetben engedélyezhetı, ha a fizetési nehézség 7002/2005. (AEÉ 3.) APEH irányelv egyes illetékszabályoknak az állami adóhatóság eljárása során való alkalmazásáról 7004/2006. (AEÉ 4.) APEH irányelv a méltányossági jogkör gyakorlásáról, az adómérséklésre és a fizetési könnyítés engedélyezésére irányuló kérelmek elbírálása során követendı eljárásról 7001/2005. (AEÉ 3.) APEH irányelv a méltányossági jogkör gyakorlásáról, az adómérséklésre és a fizetési könnyítés engedélyezésére irányuló kérelmek elbírálása során követendı eljárásról
a) a kérelmezınek nem róható fel, vagy annak elkerülése érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben tıle elvárható, továbbá b) átmeneti jellegő, tehát az adó késıbbi megfizetése valószínősíthetı. (2) A kérelem elbírálása és a feltételek meghatározása során figyelembe kell venni a fizetési nehézség kialakulásának okait és körülményeit. (3) Nem engedélyezhetı fizetési könnyítés a) a magánszemélyek jövedelemadójának elılegére és a levont jövedelemadóra, b) a beszedett helyi adóra, c) a kifizetı által a magánszemélytıl levont járulékokra. (4) Magánszemély esetében a fizetési könnyítés az (1) bekezdés a) pontjában foglaltak figyelmen kívül hagyásával is engedélyezhetı, ha a kérelmezı igazolja vagy valószínősíti, hogy az adó azonnali vagy egyösszegő megfizetése családi, jövedelmi, vagyoni és szociális körülményeire is tekintettel aránytalanul súlyos megterhelést jelent. (5) Fizetési könnyítés iránti kérelem benyújtása, illetve a kérelem teljesítése esetén a következı pótlékokat kell felszámítani, valamint az a) és c) pont alkalmazásakor határozatban közölni: a) a magánszemély esedékesség elıtt elıterjesztett kérelme esetén a kérelmet elbíráló elsıfokú határozat keltének napjáig a kérelem benyújtásának napján érvényes jegybanki alapkamatnak megfelelı mértékben, b) a jogi személy, egyéb szervezet kérelme, továbbá a magánszemélynek az esedékesség idıpontja után benyújtott kérelme esetén késedelmi pótlékot a kérelmet elbíráló határozat jogerıre emelkedéséig, ha azonban a fizetési könnyítést engedélyezik, csak az elsıfokú határozat keltének napjáig, c) a kérelem teljesítése esetén a fizetési könnyítés idıtartamára az elsıfokú határozat keltének napjától a kérelem benyújtásának napján érvényes jegybanki alapkamatnak megfelelı mértékben. (6) A pótlékok kiszabása kivételes méltánylást érdemlı esetben mellızhetı. Az (5) bekezdés a) és c) pontjában említett pótlékokra egyebekben a késedelmi pótlékra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. (7) Törvény a fizetési halasztási, részletfizetési kedvezmény más eseteit is meghatározhatja, engedélyezését csak törvény zárhatja ki. (8) Az adóhatóság a fizetési halasztást, részletfizetést engedélyezı határozatában a kedvezményt feltételhez kötheti. (9) A határozat rendelkezı részében fel kell hívni az adózó figyelmét arra, hogy ha a kedvezmény feltételeit vagy az esedékes részletek befizetését nem teljesíti, a kedvezmény érvényét veszti, és a tartozás járulékaival együtt egy összegben esedékessé válik. 7005/2006. (AEÉ 5.) APEH irányelv az egyes illetékszabályoknak az állami adóhatóság eljárása során való alkalmazásáról Az adót az adózónak a törvényben meghatározott esedékesség idıpontjában kell megfizetnie. Elıfordulhat azonban, hogy a fizetésre kötelezett erre az idıre az adót egyszerre megfizetni nem tudja. A törvény azokat a szabályokat tartalmazza - a hatályos Art.-vel egyezı módon -, amelyek meghatározzák, hogy az adózó kérelmére az adóhatóság milyen feltételek mellett engedélyezhet eltérést a törvényben megállapított szabályokhoz képest. Az adózó fizetési nehézségei mögött számos ok húzódhat meg. A törvény eltérı feltételeket ír elı a magánszemély, illetıleg a nem magánszemély adózó részére engedélyezhetı fizetési könnyítésekrıl. A törvény a korábban hatályos elıírásoknak megfelelıen írja elı, hogy a kedvezmény után „kamatot” kell fizetni, ami azonban az engedély nélkül késedelmesen fizetık pótlékának csak a fele, a pótlékolás kezdı idıpontja pedig az adó eredeti esedékessége. A jogi személyek és egyéb szervezetek, illetıleg azok a magánszemélyek, akik kérelmüket az esedékesség után terjesztik elı, csak abban az esetben és csak arra az idıszakra fizet a törvény szerint a jegybanki alapkamattal azonos mértékő kamatot, amelyre nézve az adóhatóság a fizetési könnyítést engedélyezi. Az esedékesség és a kérelem elbírálása közötti idıre a késedelmi pótlékot - a jegybanki alapkamat kétszeresét - kell fizetniük. Pótlék nélküli fizetési könnyítést csak kivételes méltánylást érdemlı esetekben engedélyezhet az adóhatóság, amelyet a törvény a szélsıséges esetek kezelésére tart fenn.
Adómérséklés
134. § (1) Az adóhatóság a magánszemély kérelme alapján az ıt terhelı adótartozást - a magánszemélyt terhelı járuléktartozás kivételével -, valamint a bírság- vagy pótléktartozást mérsékelheti vagy elengedheti, ha azok megfizetése az adózó és a vele együtt élı közeli hozzátartozók megélhetését súlyosan veszélyezteti. 7002/2005. (AEÉ 3.) APEH irányelv egyes illetékszabályoknak az állami adóhatóság eljárása során való alkalmazásáról 7004/2006. (AEÉ 4.) APEH irányelv a méltányossági jogkör gyakorlásáról, az adómérséklésre és a fizetési könnyítés engedélyezésére irányuló kérelmek elbírálása során követendı eljárásról 7001/2005. (AEÉ 3.) APEH irányelv a méltányossági jogkör gyakorlásáról, az adómérséklésre és a fizetési könnyítés engedélyezésére irányuló kérelmek elbírálása során követendı eljárásról (2) Az adóhatóság az (1) bekezdésben foglaltakon túl - a (4)-(5) bekezdésben foglaltak kivételével - más személy adóját nem engedheti el, és nem mérsékelheti. (3) Az adóhatóság a pótlék- és bírságtartozást kivételes méltányosságból mérsékelheti (elengedheti) különösen akkor, ha annak megfizetése a vállalkozási tevékenységet folytató magánszemély, jogi személy vagy egyéb szervezet gazdálkodási tevékenységét ellehetetlenítené. Az adóhatóság a mérséklést az adótartozás egy részének (vagy egészének) megfizetéséhez kötheti. (4) Az illetékügy elbírálására jogosult adóhatóság az illetékfizetésre kötelezett kérelmére jövedelmi, vagyoni és szociális körülményeire, vagyonszerzési illeték esetén a megszerzett vagyon jellegére és a szerzés körülményeire figyelemmel az illetéktartozást mérsékelheti vagy elengedheti. (5) Az adópolitikáért felelıs miniszter elrendeli az illeték megállapításának mellızését, ha ezt az állampolgárok szélesebb körét érintı rendkívüli esemény, elemi csapás indokolja. 7005/2006. (AEÉ 5.) APEH irányelv az egyes illetékszabályoknak az állami adóhatóság eljárása során való alkalmazásáról A törvény a hatályos Art.-nek megfelelıen rendezi az adótartozás mérséklésének és elengedésének feltételeit. Magánszemély adósok esetén az adóhatóság a tıke-, pótlék-, illetıleg bírságtartozást egyaránt mérsékelheti, ha az adózó és a vele együttélı közeli hozzátartozók megélhetését a tartozás megfizetése súlyosan veszélyezteti. A társadalombiztosításban érvényesülı biztosítási elvre tekintettel azonban továbbra sincs lehetıség a magánszemélyt terhelı járuléktartozás mérséklésére. Nem magánszemély adózók esetében a jövıben is csak a pótlék- és bírságtartozás mérséklésére lesz jogosult az adóhatóság. Magán- és nem magánszemély vállalkozók esetében egyaránt elıfordul esetenként, hogy a pótlék- és bírságtartozásuk a folyó fizetési kötelezettségekkel együtt már olyan mértékővé válik, amelynek megfizetése az adózó gazdasági tevékenységének ellehetetlenülését eredményezheti. Ennek elkerülése érdekében az adóhatóság a pótlék- és bírságtartozást - a jelzett körülményre tekintettel - mérsékelheti. Az ellehetetlenülés körülményeinek fennállását az adózónak kell bizonyítania, az adóhatóság azonban a kérelem teljesítését a tıketartozás egy részének (vagy egészének) befizetéséhez kötheti, ami a hátralékállomány csökkenéséhez vezethet.
A határozat (végzés) módosítása és visszavonása 135. § (1) Ha az adóhatóság megállapítja, hogy a felettes szerv vagy a bíróság által még el nem bírált határozata (végzése) jogszabálysértı, a határozatát (végzését) az adózó terhére a határozat (végzés) jogerıre emelkedésétıl számított egy éven belül, az adózó javára az adó megállapításához való jog elévüléséig módosítja vagy visszavonja. A megállapításhoz, a visszaigényléshez való jog elévüléséig módosítja vagy visszavonja a határozatát (végzését) az adóhatóság akkor is, ha azt törvény elıírja. 7002/2005. (AEÉ 3.) APEH irányelv egyes illetékszabályoknak az állami adóhatóság eljárása során való alkalmazásáról (2) Az (1) bekezdésben foglalt, az adózó terhére történı módosítás korlátozása nem érvényesül, ha
a) a bíróság a büntetıügyben hozott jogerıs ítéletével megállapította, hogy az adózó adókötelezettsége teljesítésével összefüggésben csalást, adócsalást, illetve munkáltatással összefüggésben elkövetett adócsalást követett el, b) a határozatot (végzést) hozó adóhatóság dolgozója a kötelességét a büntetıtörvénybe ütközı módon szegte meg úgy, hogy ez a határozat (végzés) meghozatalát befolyásolta, és ezt a bíróság büntetıügyben hozott jogerıs ítélete megállapította, c) az adózó rosszhiszemő volt. (3) A rosszhiszemőséget az adóhatóságnak kell bizonyítani. (4) Ha az adóhatóság határozata (végzése), illetıleg az adatszolgáltatás alapján történı adóhatósági adómegállapítás jogszabálysértı, melynek következtében az adózónak visszatérítési igénye keletkezik, az adóhatóság a visszatérítendı összeg után a késedelmi pótlékkal azonos mértékő kamatot fizet, kivéve, ha a téves adómegállapítás az adózó vagy az adatszolgáltatásra kötelezett érdekkörében felmerült okra vezethetı vissza. 7005/2006. (AEÉ 5.) APEH irányelv az egyes illetékszabályoknak az állami adóhatóság eljárása során való alkalmazásáról
Fellebbezés 136. § (1) Az adózó az ügy érdemében hozott elsı fokú határozat ellen fellebbezhet. A fellebbezés joga megilleti azt is, akire a határozat rendelkezést tartalmaz. (2) A határozathozatalt megelızı eljárás során hozott végzés csak a határozat ellen benyújtott fellebbezésben támadható meg, kivéve, ha az önálló fellebbezést törvény megengedi. (3) Önálló fellebbezésnek van helye az elsı fokon hozott, a) az eljárást felfüggesztı, b) az eljárást megszüntetı, c) a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasító, d) a bevallás, a bejelentés és a fellebbezés határidejének elmulasztásával kapcsolatban benyújtott igazolási kérelmet elutasító, e) az iratbetekintési jog korlátozását elrendelı, f) az adózó ismételt ellenırzésre irányuló kérelmét elutasító, g) a visszatartási jog gyakorlásáról hozott, h) a végrehajtási kifogást elbíráló, i) az eljárási bírságot kiszabó, j) az eljárási költség viselésének kérdésében hozott, valamint k) a kézbesítési vélelem megdöntése tárgyában hozott elutasító végzés ellen. (4) A fellebbezést a határozat (végzés) közlésétıl számított 15 napon belül, utólagos adómegállapítás esetén 30 napon belül lehet elıterjeszteni. (5) A fellebbezésre jogosult a fellebbezési határidın belül a fellebbezési jogáról lemondhat. A fellebbezési jogról való lemondást tartalmazó nyilatkozat nem vonható vissza. 7005/2006. (AEÉ 5.) APEH irányelv az egyes illetékszabályoknak az állami adóhatóság eljárása során való alkalmazásáról 137. § (1) A fellebbezést annál az adóhatóságnál kell elıterjeszteni, amely a megtámadott határozatot (végzést) hozta. A fellebbezési határidıt akkor is megtartottnak kell tekinteni, ha a határidıben benyújtott fellebbezés iránti kérelmet nem a hatáskörrel és illetékességgel rendelkezı szervnél terjesztették elı. A fellebbezésben új tényekre és bizonyítékokra is lehet hivatkozni. (2) A fellebbezést az ügy összes iratával a fellebbezés beérkezésének napjától számított 15 napon belül fel kell terjeszteni a felettes szervhez, kivéve, ha az adóhatóság a megtámadott határozatot (végzést) visszavonja, illetıleg a fellebbezésnek megfelelıen módosítja, kijavítja vagy kiegészíti. A felterjesztés során az elsıfokú adóhatóság az ügy eldöntéséhez szükséges mértékben ismerteti a fellebbezésrıl kialakított álláspontját. 138. § (1) A felettes szerv a fellebbezéssel megtámadott határozatot (végzést) és az azt megelızı eljárást megvizsgálja, tekintet nélkül arra, hogy ki és milyen okból fellebbezett. Az utólagos adómegállapítás során hozott határozat ellen benyújtott fellebbezés esetén a határozat meghozatalára nyitva álló határidı 60 nap. A határozat ellen
irányuló fellebbezést határozattal, a végzés ellen irányuló fellebbezést végzéssel kell elbírálni. A vizsgálat eredményeként az adóhatóság a határozatot (végzést) helybenhagyja, megváltoztatja vagy megsemmisíti. Jelenleg az Art. fellebbezésre vonatkozó szabályai teljes körőek, háttérjogszabályként az Áe.-t nem kell alkalmazni. A módosítások biztosítják, hogy az Art. a fellebbezéssel összefüggı kérdéseket a Ket. hatálybalépését követıen is - azaz 2005. november 1-jétıl - teljes körően rendezze. A korábban már említettek szerint a Ket. a hatósági döntésnek két fajtáját nevesíti, a határozatot (érdemi kérdésekben hozott döntés) és a végzést (eljárási kérdésekben hozott döntés). A Ket. a közigazgatási határozat esetében általánossá teszi, míg a közigazgatási végzés esetében csak akkor biztosítja az önálló jogorvoslatot, ha azt a törvény megengedi. Ennek értelmében az Art. fellebbezésre vonatkozó szabálya új rendelkezésekkel egészül ki, egyrészt taxatív módon felsorolja az önálló fellebbezéssel megtámadható végzések körét, másrészt kimondja, hogy az ebbe a körbe nem tartozó végzések ellen kizárólag az eljárást lezáró határozat ellen benyújtott fellebbezésben kérhetı jogorvoslat. A Ket. 99. § (2) bekezdése szerint a fellebbezésre jogosult a fellebbezési határidın belül a fellebbezési jogáról szóban vagy írásban lemondhat. A lemondó nyilatkozat nem vonható vissza, ennek következtében a határozat jogerıssé és végrehajthatóvá válik. Minthogy az Art. hatályos szabályai a lemondó nyilatkozatra vonatkozóan nem tartalmaznak rendelkezést, a szabályozás teljes körővé tétele okán a törvény az Art. vonatkozó rendelkezését kiegészíti. A fellebbezéshez akkor főzıdnek jogkövetkezmények, ha azt határidıben benyújtották. A törvényben meghatározott határidı jogvesztı. A gyakorlatban elıfordulnak olyan esetek - vélhetıen az eljárás meggyorsítása érdekében -, amikor a fellebbezésre jogosult a fellebbezést - határidıben ugyan, de - a másodfokú szervnél terjeszti elı. A Ket. 102. § (1) bekezdésére figyelemmel az Art. a jövıben úgy rendelkezik, hogy elkésettség okán a fellebbezés nem utasítható el, ha az adózó a fellebbezési határidın belül azt nem a megtámadott döntést hozó szervhez, hanem az elbírálásra jogosult szervhez nyújtotta be. A törvény a korábbi hatályos szabályokhoz, illetıleg a Ket. szabályaihoz képest is eltérı határidıt állapít meg a fellebbezés felettes szervhez történı felterjesztésére. Az adóügyek bonyolultságára tekintettel, illetve a megalapozott döntések meghozatalának elısegítése érdekében az adóigazgatási eljárásban a megtámadott döntést hozó szervnek a felterjesztésre - a fellebbezési határidı leteltétıl számított 8 napon belül történı felterjesztés elıírása helyett - az új szabály szerint a fellebbezés beérkezésének napjától számított 15 nap áll a rendelkezésére. A Ket. szabályai szerint az elsı fokon eljáró hatóság a fellebbezésrıl kialakított álláspontjáról is nyilatkozhat a felterjesztés során [102. § (3) bekezdése]. A nyilatkozat nem kötelezı, a törvény ezt csak lehetıségként fogalmazza meg. Ugyanakkor az adóigazgatásban szokásos gyakorlat a fellebbezésben foglaltak véleményezése, amely különösen új tény, körülmény felmerülése, illetıleg más jogi megközelítésre történı hivatkozás esetén nem mellızhetı. A törvény tehát az említett indokok alapján kimondja, hogy az elsıfokú adóhatóság a fellebbezésrıl kialakított álláspontját a felettes szervvel minden esetben ismerteti. A törvény a fellebbezés elbírálására nyitva álló 30 napos határidı alóli kivételként rögzíti, hogy az utólagos adómegállapítás során hozott határozat ellen benyújtott fellebbezés esetén - tekintettel az ilyen jellegő ügyek bonyolultságára - az adóhatóságnak a megalapozottabb döntés biztosítása érdekében a határozat meghozatalára 60 nap áll a rendelkezésére. A jogalkalmazók számára egyértelmővé teszi továbbá a törvény, hogy a fellebbezést határozattal kell elbírálni, ha azt határozat ellen terjesztették elı, illetıleg végzéssel akkor, ha végzés ellen nyújtották be. (2) A felettes szerv, ha a határozat (végzés) hozatalához nincs elég adat, vagy a tényállás további tisztázása szükséges, a határozat (végzés) megsemmisítése mellett az ügyben elsı fokon eljárt közigazgatási szervet új eljárásra utasíthatja, vagy a tényállás kiegészítése iránt maga intézkedik. 139. § A fellebbezési eljárás során hozott határozatot (végzést) a fellebbezıvel és mindazokkal, akikkel az elsıfokú határozatot (végzést) közölték, az elsı fokon eljárt adóhatóság útján írásban kell közölni.
Új eljárásra utasítás 140. § (1) Amennyiben a jogorvoslati kérelemmel megtámadott határozat részben jogszabálysértı és ezért új eljárásra utasításnak van helye, a jogorvoslati kérelmet elbíráló felettes szerv - amennyiben az ügy körülményei ezt lehetıvé teszik - csak a jogszabálysértı megállapítások tekintetében rendeli el az új eljárást, egyebekben a határozatot helybenhagyja vagy megváltoztatja. 2005/26. Adózási kérdés új eljárásra utasítás
(2) Új eljárásra utasítás esetén a felettes szerv határozatában meghatározza az új eljárásban vizsgálandó körülményeket, illetıleg az adót, költségvetési támogatást és bevallási idıszakot, melyre az új eljárás kiterjed. Az adóhatóság a felettes szerve vagy a bíróság által elrendelt új eljárásban kizárólag az új eljárás elrendelésére okot adó körülményeket, illetıleg az ezekkel összefüggı tényállási elemeket vizsgálhatja. A jogorvoslati szabályok között új cím alatt szerepelnek az új eljárásra utasításra és a részjogerıre vonatkozó rendelkezések. Az adóellenırzések gyakran több adómegállapítási idıszakot és több adó-, illetıleg támogatásnemet érintenek. Az ellenırzés eredményeként esetlegesen feltárt jogsértések közül az adózó sok esetben csak egy-egy megállapítást vitat. A hatályos államigazgatási eljárási szabályok nem ismerik a részjogerı intézményét, az adózó bármely okból nyújt be jogorvoslati kérelmet, a teljes megelızı adóhatósági eljárást és a megtámadott határozat egészét felül kell vizsgálnia a felettes adóhatóságnak. Amennyiben pedig olyan jogszabálysértést tárnak fel, melynek következtében új eljárás elrendelésének van helye, a korábbi eljárás egészét meg kell ismételni. Az adóhatósági eljárásban ez gyakran azt eredményezi, hogy a jogorvoslati eljárás, illetıleg az új eljárás idıtartama alatt olyan kérdések is függıben maradnak, melyek egyébként az adózó és adóhatóság között nem képezik vita tárgyát. Az eljárás egyszerősítése és a nem vitatott megállapítások mielıbbi jogerıs lezárása érdekében a módosítás megteremti a részjogerı intézményét, és lehetıvé teszi a felettes szerv számára, hogy a csak részben jogszabálysértı határozat esetén a jogszabálysértı részek tekintetében rendelje el az új eljárást, egyebekben a határozatot helybenhagyja. Az esetek nagy részében az egyes adókötelezettségek szorosan összefüggnek, az egyikkel kapcsolatban tett megállapítás kihat a másik kötelezettségre. Ezért a felettes szervnek a részjogerı megállapításakor minden esetben vizsgálnia kell az ügy körülményeit, azok lehetıvé teszik-e a részjogerıt, vagy a teljes eljárást szükséges megismételni. Az új eljárás lefolytatását elrendelı határozatban a felettes szervnek meg kell határoznia, hogy az új eljárásban az elsıfokú adóhatóság mely körülményeket, kötelezettségeket vizsgálhatja. Az adózók jogbiztonságának erısítése és annak érdekében, hogy az adóhatóság alapeljárásaiban is a lehetı legnagyobb körültekintéssel, a tényállás valamennyi elemét feltárva és értékelve tegye meg megállapításait, az új rendelkezés elıírja, az új eljárásban csak az annak elrendelésére okot adó körülményeket vizsgálhatja az adóhatóság. Ezzel elkerülhetı, hogy az új eljárásban az adóhatóság a korábbi ellenırzés során nem vizsgált, vagy jogszerőnek ítélt körülmények alapján állapítson meg mulasztást az adózónál. (3)
Felügyeleti intézkedés 141. § (1) A felettes adóhatóság, illetve az adópolitikáért felelıs miniszter kérelemre vagy hivatalból felügyeleti intézkedést tesz, ha az ügyben eljárt adóhatóság határozata, önálló fellebbezéssel megtámadható végzése (intézkedése) jogszabálysértı, vagy a határozat, az önálló fellebbezéssel megtámadható végzés meghozatalára (intézkedésre) jogszabálysértı módon nem került sor. 7002/2005. (AEÉ 3.) APEH irányelv egyes illetékszabályoknak az állami adóhatóság eljárása során való alkalmazásáról (2) Az adóhatóság a felettes adóhatóság, illetve az adópolitikáért felelıs miniszter erre irányuló felhívásától számított 15 napon belül köteles az iratokat felterjeszteni. Az utólagos adómegállapítással kapcsolatban benyújtott felügyeleti intézkedés iránti kérelem elbírálása esetén az ügyintézési határidı az iratoknak a felügyeleti szervhez történı beérkezésének napjától számított 60 nap, kivéve, ha az eljáró szerv a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül utasítja el. A Ket. szerinti felügyeleti eljárás helyett az Art. rendkívüli jogorvoslati formaként a felügyeleti intézkedést szabályozza. Az Art. felügyeleti intézkedésre vonatkozó szabályai felülírják a Ket. rendelkezéseit, tehát azokat az adóigazgatási eljárás során nem kell alkalmazni. A felügyeleti intézkedésre vonatkozó jelenleg hatályos szabályok nem tartalmaznak határidıt az iratok felettes szervhez történı felterjesztése tekintetében. E hiányosságot pótolva a törvény a felterjesztésre 15 napos határidıt állapít meg. A Ket. szerinti általános ügyintézési határidı 30 nap, tehát a felügyeleti intézkedés elbírálására is ezt a határidıt kell irányadónak tekintetni. Az utólagos adómegállapítással kapcsolatban benyújtott felügyeleti intézkedés iránti kérelem esetében - tekintettel az ilyen jellegő ügyek bonyolultságára - a törvény az általánosnál hosszabb, 60 napos határidıt biztosít. A határidı kezdı idıpontjának meghatározására az Art. a Ket. vonatkozó rendelkezéseit maradéktalanul alkalmazni rendeli,
mely szerint az ügyintézési határidıt a kérelemnek az eljárásra hatáskörrel és illetékességgel rendelkezı hatósághoz történı megérkezése napjától, illetıleg az eljárás hivatalból történı megindításának napjától kell számítani. A rendelkezés 2005. november 1-jétıl lép hatályba. (3) A felettes adóhatóság, illetve az adópolitikáért felelıs miniszter a súlyosítási tilalom szabályaira is figyelemmel a jogszabálysértı határozatot (intézkedést), önálló fellebbezéssel megtámadható végzést megváltoztatja, megsemmisíti, amennyiben szükséges új eljárás lefolytatását rendeli el, vagy az elsıfokú adóhatóságot eljárás lefolytatására utasítja. A felettes adóhatóság, illetve az adópolitikáért felelıs miniszter a felügyeleti intézkedésrıl határozatot (végzést) hoz. A felügyeleti intézkedés mellızésérıl az adóhatóság, illetve az adópolitikáért felelıs miniszter az adózót határozat (végzés) meghozatala nélkül értesíti. A felettes szerv felügyeleti jogkörében eljárva a jogszabálysértı határozatot, önálló fellebbezéssel megtámadható végzést (intézkedést) megváltoztatja, megsemmisíti, illetıleg amennyiben indokoltnak látja, új eljárás lefolytatását is elrendelheti vagy az elsıfokú adóhatóságot eljárás lefolytatására utasítja. Az új eljárásra utasítás természetesen a felettes szerv megítélésének függvénye, de a hatályos rendelkezés félreérthetı módon - az új eljárás elrendelésére, mint a határozat megsemmisítéséhez kapcsolódó, minden esetben szükséges következményre utal. A törvény ezért a rendelkezés pontosításával egyértelmővé teszi, hogy az új eljárásra utasítás nem minden esetben következménye a határozat megsemmisítésének, csak ha a felettes szerv döntése alapján a tényállás további tisztázása szükséges. (4) A felettes adóhatóság, illetve az adópolitikáért felelıs miniszter a felügyeleti intézkedés iránti kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasíthatja, ha a kérelembıl megállapíthatóan a határozat, önálló fellebbezéssel megtámadható végzés (intézkedés) jogszabálysértı volta nem valószínősíthetı vagy a bírósági felülvizsgálatot az adózó kezdeményezte. 7005/2006. (AEÉ 5.) APEH irányelv az egyes illetékszabályoknak az állami adóhatóság eljárása során való alkalmazásáról
Súlyosítási tilalom a hatósági eljárásban 142. § (1) Ha a korábbi ellenırzés eredményeként határozatot hoztak, a határozat jogerıre emelkedésétıl, ha pedig az ellenırzés hatósági eljárás megindítása nélkül befejezıdött, a befejezéstıl számított egy éven túl olyan új határozat, amely az adókötelezettséget, az adó alapját, az adó összegét, a költségvetési támogatás alapját és összegét az adózó terhére változtatja meg, még akkor sem hozható, ha az alapeljárásban hozott határozatot a felettes adóhatóság megsemmisítette és új eljárás lefolytatását rendelte el, vagy a határozatot az elsıfokú adóhatóság visszavonta. (2) Az (1) bekezdésben foglaltakat nem kell alkalmazni a) a bíróság jogerıs ítéletében megállapított adócsalás, munkáltatással összefüggésben elkövetett adócsalás, illetve az adókötelezettség teljesítésével összefüggésben elkövetett csalás, b) a bíróság által elrendelt új eljárás, c) ha az ellenırzést az adópolitikáért felelıs miniszter vagy az Állami Számvevıszék elnöke - helyi adó esetében az önkormányzati képviselı-testület határozata - rendelte el, d) ha az adóhatóság az ellenırzést a társadalombiztosítási igazgatási szerv megkeresésének teljesítése érdekében, illetıleg a magánnyugdíjpénztár megkeresésére soron kívül folytatja le, és az ismételt ellenırzés eredménye ellátási jogosultságot teremt, e) ha az adóhatóság olyan, az adó megállapítását befolyásoló új tényrıl, adatról, bizonyítékról szerez tudomást, amely a korábbi ellenırzéskor nem volt ismert, és az ellenırzés lefolytatására az állami adóhatóság vezetıje, illetıleg a vámhatóság vezetıje utasítást ad.
Adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálata 143. § (1) Az adóhatóság másodfokú jogerıs határozatát - a fizetési könnyítés engedélyezése tárgyában hozott határozat kivételével - a bíróság az adózó kérelmére jogszabálysértés esetén megváltoztatja, vagy hatályon kívül helyezi, és ha szükséges, az adóhatóságot új eljárás lefolytatására utasítja. A hatályos szabályozás szerint az adóhatósági határozatok közül a jogerıs másodfokú érdemi határozat támadható meg bíróság elıtt jogszabálysértésre hivatkozással. A Ket. hatósági döntéssel kapcsolatos differenciálására tekintettel 2005. november 1-jétıl minden határozatot érdeminek kell tekinteni, tehát az Art. adóhatósági határozatok bírósági felülvizsgálatára vonatkozó rendelkezésének - a két törvény összhangjának
megteremtése érdekében - módosítása vált szükségessé. Ez alapján a rendelkezésbıl az „érdemi” szövegrész tekintettel a megkülönböztetés okafogyottá válására - hatályát veszti. Ezen túlmenıen a törvény a bíróság elıtt megtámadható határozatok alóli kivételek számát - szintén a határozat és a végzés közötti különbségtétel okán - csökkenti. Az eddig meghatározott öt kivétel közül a törvény a jövıben az adóhatóság jogerıs másodfokú határozatai közül csak egyet nevesít, mégpedig a méltányossági jogkörben a fizetési könnyítés, adómérséklés engedélyezése tárgyában hozott határozatot. A végrehajtási kifogás, az adózó ismételt ellenırzésre irányuló kérelme, továbbá a kézbesítési vélelem megdöntése tárgyában jelenleg határozatot kell hozni, azonban tekintettel arra, hogy ezek kifejezetten eljárási és nem érdemi kérdések, azokat a jövıben végzéssel kell elbírálni, amely ellen a törvény önálló fellebbezési jogot biztosít, bírósági felülvizsgálatra azonban nincs lehetıség. A feltételes adómegállapítás iránti kérelem tárgyában hozott másodfokú határozat nem adóhatósági határozat, tehát az ezen rendelkezésben történı szerepeltetése nem indokolt. (2) A bírósági felülvizsgálat az adóhatósági határozat végrehajthatóságát nem érinti. A végrehajtás felfüggesztésérıl a bíróság az adózó kérelmére végzéssel határoz. A végrehajtás a kérelemnek a végrehajtást foganatosító szerv tudomására jutásától annak elbírálásáig nem foganatosítható. Az adóhatósági határozatok közül a jogerıs másodfokú érdemi határozatok támadhatók meg bíróság elıtt. A bírósági felülvizsgálat szempontjából érdemi határozatnak minısül minden, az adókötelezettséget érintı, az adózó, az adó megfizetésére kötelezett személy jogát, kötelezettségét megállapító határozat. Ez alóli kivételként az eddig hatályos Art. a méltányossági jogkörben a fizetési halasztás és a részletfizetés engedélyezése tárgyában hozott határozatot nevesíti. A törvény a kivételek körét kiegészíti a végrehajtási kifogás, az adózó ismételt ellenırzésre irányuló kérelme, illetıleg az adó feltételes megállapítása tárgyában hozott határozatokkal. Az elsı két határozattípus bírósági felülvizsgálatból történı kizárását az indokolja, hogy azok kifejezetten eljárási és nem érdemi kérdésben születnek, míg az adó feltételes megállapításáról hozott határozatban a Pénzügyminisztérium az adózó kérelmére valamely jövıbeni ügylet (szerzıdés) adójogi következményeit határozza meg, melynek bírósági felülvizsgálata indokolatlan. Az Art. hatályos szabályai szerint a végrehajtás felfüggesztése iránti kérelemnek a végrehajtást foganatosító szerv tudomására jutásától annak elbírálásáig eltelt idıtartam alatt történı végrehajtás foganatosítására - korlátozó rendelkezés hiányában - jogszerően kerülhet sor, minthogy ebben az esetben a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) bírósági felülvizsgálatra vonatkozó szabályai - így a Ket. 110. § (1) bekezdésében foglalt korlátozó szabály - nem alkalmazhatók. Ugyanakkor aggályos az az eljárás, hogy az adóhatóság a végrehajtás felfüggesztése iránti kérelem benyújtása esetén az annak elbírálásáig rendelkezésre álló idıtartam alatt végrehajtást foganatosít, mert ebben az esetben a bíróság adott esetben pozitív ítélete válik okafogyottá. A helyzet egyértelmő rendezése érdekében a módosítás szerint a törvény a jövıben kimondja, hogy a végrehajtás a kérelemnek a végrehajtást foganatosító szerv tudomására jutásától annak elbírálásáig nem foganatosítható, ami a biztosítási intézkedést nem korlátozza.
A VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁS 144. § Az adóhatóság alkalmazottja a végrehajtási eljárásban az egyes végrehajtási cselekmények foganatosításakor a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) rendelkezéseit alkalmazza, ha e törvény másként nem rendelkezik. Az adóvégrehajtót az eredményes végrehajtás érdekében mindazok a jogok megilletik, amit a Vht. a bírósági végrehajtónak biztosít. A végrehajtás lefolytatásához szükséges adatok beszerzésére és kezelésére a Vht. rendelkezéseit kell alkalmazni. 7005/2006. (AEÉ 5.) APEH irányelv az egyes illetékszabályoknak az állami adóhatóság eljárása során való alkalmazásáról 7002/2005. (AEÉ 3.) APEH irányelv egyes illetékszabályoknak az állami adóhatóság eljárása során való alkalmazásáról
Végrehajtható okirat 145. § (1) Az adóigazgatási eljárásban végrehajtható okirat: a) a fizetési kötelezettséget megállapító jogerıs hatósági határozat (végzés), b) az önadózás esetén a fizetendı adót (adóelıleget) tartalmazó bevallás,
c) a behajtási eljárás során a behajtást kérı megkeresése, d) az adózóval közölt adóhatósági adómegállapítás. (2) Az okirat végrehajthatóságához külön intézkedésre (záradékolás, végrehajtási lap kiállítása stb.) nincs szükség. (3) Az adótartozás után felszámított pótlék, kamat az adótartozásra vonatkozó végrehajtható okirat alapján hajtható végre. Az adóvégrehajtási eljárás megindításának feltétele, hogy az adóhatóság a tartozás fennállását okirattal tudja bizonyítani, azaz - a jogszabályban taxatíve meghatározott - végrehajtható okirattal rendelkezzék. Végrehajtható okiratnak minısül a fizetési kötelezettséget tartalmazó jogerıs - nem csupán az adóhatósági, hanem bármely - hatósági határozat. Ezzel mentesül az adóhatóság a végrehajtható okirat „elıállítása” érdekében történı külön határozathozatal alól azokban az ügyekben, melyekben a fizetési kötelezettség tényleges elıírása - pl. támogatás-visszatérítésre kötelezés - nem az adóhatóság hatásköre, viszont a behajtás adóvégrehajtási eljárásban történik. Végrehajtható okiratnak minısül továbbá önadózás esetén a fizetendı adót tartalmazó bevallás, illetıleg az adózó által teljesített adóelıleg-fizetési kötelezettségrıl szóló ún. elıleg-bevallás. Az adók módjára behajtandó köztartozások esetén a végrehajtási eljárás megindításának alapja a behajtást kérı megkeresése. Az adóhatósági adómegállapítás kapcsán a törvény az Art.-ben szereplı korábbi felsorolás kiegészítésével biztosítja az adóhatóság számára, hogy az adózóval közölt adóhatósági megállapítás végrehajtható okirat legyen.
Eljáró hatóságok 146. § (1) A végrehajtást az elsı fokon eljáró adóhatóság folytatja le. (2) Az adók módjára behajtandó köztartozás jogosultjának megkeresése alapján a) magánszemély esetében a belföldi lakóhely vagy szokásos tartózkodási hely, ennek hiányában szokásos fellelhetıségi helye szerint illetékes önkormányzati adóhatóság, b) jogi személy és egyéb szervezet esetében az illetékes állami adóhatóság jár el, kivéve, ha törvény a köztartozás beszedését más szerv hatáskörébe utalja. (3) Az adóhatóság a végrehajtást az adós lakóhelye, székhelye vagy végrehajtás alá vonható vagyontárgya szerinti helyi bíróság mellett mőködı, az ügyelosztási szabályok szerint illetékes önálló bírósági végrehajtó útján is foganatosíthatja. Ez esetben a bírósági végrehajtó az e törvényben foglalt rendelkezések alkalmazásával jár el azzal az eltéréssel, hogy illetékességére a Vht. 232. §-ának (3)-(5) bekezdése az irányadó. Az APEH hátralékállományában évrıl-évre nı a kisösszegő (100 ezer forint alatti) tartozások száma, melyek behajtásában alacsonyak eredményességi mutatói, tekintettel arra, hogy az adóhatóság végrehajtási kapacitása adott, ezért végrehajtási tevékenységét szükségszerően a nagy összegő tartozások behajtására kell koncentrálnia. A kisösszegő tartozások behajtásában ugyanakkor lényegesen eredményesebbek a bírósági végrehajtók, sikerarányuk 60-70 százalékos. A törvény ezért az adóhatósági végrehajtási tevékenység hatékonyabbá tétele érdekében - mintegy bıvítve a végrehajtási kapacitást - az illetékhivatalokhoz és az önkormányzati adóhatóságokhoz hasonlóan a magánszemélyt terhelı adótartozások tekintetében az Adó- és Pénzügyi Ellenırzési Hivatalt is feljogosítja arra, hogy az adótartozások végrehajtását bírósági végrehajtó útján foganatosítsa. A bírósági végrehajtók „bevonása” az adóvégrehajtásba költségvetési kiadást nem jelent, tekintettel arra, hogy a bírósági végrehajtók piaci alapon mőködnek, díjazásukat a behajtott összegbıl kell fedezniük. Hosszú távon várható pozitív hatása az érzékelhetı és hatékony végrehajtói jelenlétnek és tevékenységnek pedig a fizetési fegyelem általános javulása. (4) Amennyiben ugyanazt az ingóságot vagy ingatlant több adóhatóság is lefoglalta, a végrehajtás folytatására és az értékesítésre az a végrehajtó jogosult és köteles, aki a vagyontárgyat a többi végrehajtót megelızıen foglalta le. Egyidejő foglalás esetén az adóhatóságok megegyezése szerint kell folytatni a végrehajtást. (5) Ha az illetékesség megszőnésérıl az adóhatóság a végrehajtási cselekmény foganatosítását követıen szerez tudomást, az illetékességváltozás a már foganatosított végrehajtási cselekmények hatályát nem érinti. Az adóvégrehajtásban az eljáró adóhatóságok hatásköre és illetékessége a korábban hatályos szabályokhoz képest alapvetıen nem változik. Fıszabály szerint a végrehajtási eljárást az elsı fokon eljáró adóhatóság folytatja le. Sajátos munkamegosztás érvényesül azonban az adók módjára behajtandó köztartozások végrehajtása esetén, amikor az adóhatóság a végrehajtást a köztartozás jogosultjának megkeresésére folytatja le. Ha az adós magánszemély, a belföldi lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye, ennek hiányában szokásos
fellelhetıségi helye szerint illetékes önkormányzati adóhatóság az eljárásra jogosult szerv, míg jogi személy és egyéb szervezet köztartozási ügyében az állami adóhatóság jár el, kivéve, ha törvény a tartozás beszedését más szerv hatáskörébe utalja. Az Art. 2002-es módosításának köszönhetıen 2003. január 1-jétıl az illetékhivatalok mellett az önkormányzatok is élhetnek azzal a lehetıséggel, hogy önálló bírósági végrehajtó útján hajtják be az ıket megilletı köztartozást. E szabály bevezetésének indoka a hatékonyság fokozása, illetve a költségkímélés azáltal, hogy az önkormányzatnak így nem kell külön apparátust fenntartania az adótartozások behajtása érdekében. Az önálló bírósági végrehajtó igénybevétele ugyanakkor nem kötelezı, csupán lehetıség az önkormányzati adóhatóság számára. Szintén a végrehajtás eredményességét szolgálja az a szabály, amely az illetékesség megszőnése esetén - ha arról a végrehajtási cselekmény foganatosítása után szerez tudomást az adóhatóság - az illetékesség hiányában eljárt adóhatóság által lefolytatott végrehajtást nem tekinti semmisnek és eltekint az eljárást folytató hatóság részérıl a korábban már foganatosított végrehajtási cselekmények megismétlésétıl. E szakasz tartalmazza továbbá az illetékességi összeütközés esetén alkalmazandó szabályokat is. A törvény az adóvégrehajtások összeütközése esetére a megelızés elvét rendeli alkalmazni, melynek értelmében az a végrehajtó jogosult az eljárás lefolytatására, amelyik az ingóságot vagy az ingatlant a többieket megelızıen foglalta le, egyidejő foglalás esetén pedig az eljáró szervek megegyezése szerint kell folytatni az eljárást. 147. § (1) A nem belföldi illetıségő, illetıleg az egybefüggıen 183 napot meghaladóan külföldön tartózkodó belföldi illetıségő személy (a továbbiakban együtt: fizetésre kötelezett személy) adófizetési kötelezettségének, adók módjára behajtandó tartozásának külföldön történı érvényesítése (beszedése) érdekében szükséges cselekményt - az Európai Közösség tagállamai közötti adóbehajtási jogsegély hatálya alá tartozó fizetési kötelezettségek kivételével az adópolitikáért felelıs miniszter által lefolytatott közbeszerzési eljárás nyertese teszi meg. (2) Az (1) bekezdés szerinti cselekmény ellátásáért a pályázat nyertesét a külön megállapodásban foglaltak szerint fizetendı ellenérték, de legfeljebb a beszedett adó nyolc százaléka illeti meg. (3) Az adóhatóság a felettes szerve által alaki szempontból felülvizsgált fizetési kötelezettséget megállapító határozatot, illetıleg végrehajtható okiratot (a továbbiakban: megkeresést) a pályázat nyerteséhez negyedévenként küldi meg. A megkeresés továbbítását követı változásról az adóhatóság a pályázat nyertesét haladéktalanul értesíti. Amíg a pályázat nyertese az eljárás eredménytelenségérıl nem értesíti az adóhatóságot, a fizetésre kötelezett személy belföldi vagyona ellen végrehajtási cselekmény nem foganatosítható. Amennyiben a pályázat nyertese az eljárás eredményességérıl a megkeresés továbbításától számított 6 hónap elteltével nem nyilatkozik, az adóhatóság a fizetésre kötelezett ingatlanára jelzálogjogot jegyezhet be. Az Art. lehetıvé teszi, hogy az adóhatóság megkeresésére a nem belföldi illetıségő, illetıleg az egybefüggıen 183 napot meghaladóan külföldön tartózkodó belföldi illetıségő személy (a továbbiakban együtt: fizetésre kötelezett személy) adófizetési kötelezettségének, adók módjára behajtandó tartozásának külföldön történı érvényesítése (beszedése) érdekében szükséges cselekményt a pénzügyminiszter által lefolytatott közbeszerzési eljárás nyertese tegye meg. A közbeszerzési eljárás nyertesét csak végrehajtható okirattal lehet megkeresni, de ez feltételezi a jogerıs határozatot, a jogerıs határozat pedig a kézbesítést. Így az adóhatóságok a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) szabályai szerint közvetlenül kellene, hogy kézbesítsenek külföldre, ezért a törvény pontosítja a rendelkezést, hogy a kézbesítés a korábbi gyakorlatnak megfelelıen történjen. (4) Nem szükséges a pályázat nyertesének igénybevétele akkor, ha a fizetésre kötelezett személy a fizetési kötelezettség érvényesítésekor belföldön tartózkodik és a fizetési kötelezettség érvényesítésének egyéb akadálya sincsen, továbbá akkor sem, ha a fizetésre kötelezett személynek e törvény szerinti képviseleti jogosultsággal rendelkezı belföldi meghatalmazottja van. Számos esetben elıfordul, hogy az adóhatóságnak huzamosabb ideig külföldön tartózkodó, például külföldön munkát vállaló személytıl kell adótartozást beszednie, ugyanakkor a magyar adóhatóságok végrehajtási cselekményeket kizárólag a Magyar Köztáraság területén foganatosíthatnak. A tartozások mielıbbi beszedése érdekében a rendelkezés kiterjeszti a kötelezettség külföldön történı érvényesítésére közbeszerzési eljárás keretében jogot szerzı szervezet (jelenleg a Sigma Rt.) eljárási jogosultságát a 183 napot meghaladóan külföldön tartózkodó belföldi illetıségő személyekre is. Az törvény továbbá nem csak az adótartozásokra, hanem valamennyi adók módjára behajtandó tartozásra nézve lehetıvé teszi, hogy azok beszedésében a Sigma Rt. közremőködjön.
Végrehajtás alá vonható vagyontárgyak
148. § A fióktelep útján folytatott tevékenységgel összefüggésben keletkezett adótartozás végrehajtása során a külföldi vállalkozás valamennyi belföldön található vagyonára végrehajtás vezethetı.
Biztosítási intézkedés 149. § (1) Amennyiben valószínősíthetı, hogy a követelés késıbbi kielégítése veszélyben van, az adóhatóság biztosítási intézkedésként végzéssel elrendeli a) a pénzkövetelés biztosítását, illetve b) meghatározott dolog zárlatát. (2) Biztosítási intézkedés akkor rendelhetı el, ha a) a fizetési kötelezettséget megállapító adóhatósági határozat (végzés) még nem végrehajtható, b) végrehajtható az adóhatósági határozat (végzés), de az abban meghatározott teljesítési határidı még nem telt le. (3) A biztosítási intézkedést az az adóhatóság rendeli el, amelyik a fizetési kötelezettséget megállapító határozatot (végzést) hozta. (4) A biztosítási intézkedést elrendelı végzés végrehajtására a végrehajtási eljárás során irányadó szabályokat kell alkalmazni. (5) A biztosítási intézkedést elrendelı végzés ellen végrehajtási kifogásnak van helye, amelynek a végzés végrehajtására nincs halasztó hatálya. (6) A biztosítási intézkedést elrendelı végzés alapján foganatosított végrehajtási cselekményeket a végrehajtási eljárás megindítása után nem kell megismételni. A végrehajtási eljárás alapjául szolgáló határozat (végzés) megsemmisítése esetén a biztosítási intézkedést meg kell szüntetni. (7) A biztosítási intézkedést elrendelı végzés végrehajtása során elvégzett foglalás hatálya kiterjed a végrehajtási eljárásra is. Az Art. 2002. évi módosításával került be a végrehajtási szabályai közé az adóhatóság által eddig is alkalmazott biztosítási intézkedés intézménye. A biztosítási intézkedés célja nem a követelés kielégítése, hanem olyan helyzet megteremtése, amely biztosítja, hogy késıbb a követelés kielégíthetı legyen. A hatályos szabályozás pontatlan fogalmakat használ a biztosítási intézkedést elrendelı végzés, illetıleg a végzés végrehajtása során foganatosított végrehajtási cselekmények vonatkozásában. A törvény ugyanis a biztosítási intézkedést elrendelı végzés helyett általánosságban a biztosítási intézkedés, míg a végzés végrehajtása során foganatosított végrehajtási cselekmények kifejezés helyett a biztosítási intézkedésként foganatosított végrehajtási cselekmények szóhasználatot alkalmazza. A pontatlan megfogalmazásból adódik, hogy a törvény a végrehajtási eljárás szabályait a biztosítási intézkedést elrendelı végzésre és nem annak végrehajtására rendeli el alkalmazni. Mindez téves jogértelmezésre ad alapot, ezért a törvény pontosítja az eddigi szóhasználatot.
A végrehajtási eljárás megindítása 150. § (1) Az adóhatóság az adótartozás megfizetésére az adózót, a 35. § (2) bekezdése szerint az adó megfizetésére kötelezett személyt (a továbbiakban együtt: adós) felhívhatja, eredménytelen felhívás esetén a végrehajtást megindítja. A végrehajtási eljárás a végrehajtási cselekmény foganatosításával indul. (2) (3) Az adótartozás behajtása érdekében a tartozást megállapító vagy nyilvántartó adóhatóság a végrehajtható okirat alapján a végrehajtás iránt haladéktalanul intézkedik. Az eredményes végrehajtás egyik feltétele a gyorsaság, ezért a törvény az illetékes adóhatóságot az adótartozás behajtása érdekében szükséges intézkedések, végrehajtási cselekmények haladéktalan megtételére kötelezi. A végrehajtási eljárás fıszabály szerint a végrehajtható okirat alapján elrendelt végrehajtási cselekmény foganatosításával - arról szóló külön határozat meghozatala nélkül - indul meg. Az új Art. a végrehajtási eljárás megindítása kapcsán az adóhatóság határozathozatali kötelezettségét két esetben írja elı. Eszerint határozatban kell rendelkezni az ingatlan-végrehajtás elrendelésérıl illetıleg a jelzálogjog ingatlan-nyilvántartásba történı bejegyzésérıl. Mivel az alapvetıen jogkövetı és fizetıképes adózók az adóhatóság egyszerő felhívása alapján, önként teljesítik elmaradt adókötelezettségeiket, az új Art. lehetıséget biztosít az adóhatóság számára, hogy még a végrehajtási eljárás megindítása elıtt - annak költségeit megspórolva - az adótartozás megfizetésére hívja fel az adózót.
A felhívás nem minısül végrehajtási cselekménynek, és nem szükségszerően elızi meg a végrehajtási eljárást. Annak adott esetben történı alkalmazása az adóhatóság mérlegelési jogkörébe tartozik. Ha az adóhatóság él a felhívás lehetıségével, akkor a végrehajtási eljárás tényleges megindítására mindaddig nem kerülhet sor, ameddig a felszólításban megjelölt fizetési határidı eredménytelenül le nem telt.
Visszatartási jog gyakorlása 151. § (1) Az adózó a költségvetési támogatás (adó-visszaigénylés, adó-visszatérítés) igénylésekor az erre a célra rendszeresített nyomtatványon nyilatkozik arról, hogy a nyilatkozat idıpontjában más adóhatóságnál (vámhatóságnál, magánnyugdíjpénztárnál) van-e esedékessé vált tartozása, és az milyen összegő. (2) Az adóhatóság az általa felülvizsgált, az adózót megilletı költségvetési támogatást (adó-visszaigénylést, adóvisszatérítést), az általa nyilvántartott adótartozás, adók módjára behajtandó köztartozás, az adózó nyilatkozatában vagy a vámhatóság, illetıleg más adóhatóság megkeresésében közölt - vámhatóságot, más adóhatóságot megilletı tartozás összegéig visszatarthatja, és ezzel a tartozás megfizetettnek minısül. A magánnyugdíjpénztárat megilletı tagdíj (tagdíjkiegészítés) és ennek pótlékai tekintetében fennálló túlfizetés visszaigénylése során az adóhatóság visszatartási jogát nem gyakorolhatja. Az Art. annak megakadályozása érdekében, hogy az adózók visszaigényelhessenek egy túlfizetést mutató adónemrıl, amikor egyébként adótartozásuk áll fenn, évek óta szabályozza a visszatartási jog intézményét. E szerint, az adózónak a visszaigényléskor nyilatkoznia kell, hogy van-e esedékessé váló adótartozása. Az adóhatóság a kiutalást megelızıen ezt ellenırzi, és amennyiben van az adózónak más tartozása, arra, azon összeg erejéig a kiutalni kért összeg visszatartásáról rendelkezik. Tekintettel arra, hogy a magánnyugdíjpénztári tagdíj- (tagdíj-kiegészítés), ehhez kapcsolódó késedelmi pótlék és önellenırzési pótlék tartozás esetén sem lenne célszerő a más adónemrıl igényelt túlfizetés kiutalását teljesíteni, ugyanakkor a tagdíj szőkebb értelemben nem minısíthetı adótartozásnak, a törvény az egységes jogalkalmazás érdekében kiterjeszti az állami adóhatóság visszatartási jogát a tagdíj- (tagdíj-kiegészítés), ehhez kapcsolódó késedelmi pótlék tartozásra is. (3) A visszatartásról az adózót az adóhatóság végzéssel értesíti. Az adózó nyilatkozatában feltüntetett tartozásra gyakorolt visszatartás esetében az adóhatóság a végzés mellızésével, írásban értesíti az adózót a visszatartás tényérıl. (4) Az adóhatóság visszatartási jogának gyakorlását az adózó kérelmére akkor mellızheti, ha a költségvetési támogatás (adó-visszaigénylés, adó-visszatérítés) elmaradása az adózó gazdálkodási tevékenységét ellehetetlenítené. (5) Az adóhatóság a nyilatkozat alapján visszatartott összegbıl a törvény szerint a kiutalásra nyitva álló határidın belül, ha pedig megkeresésre jár el, a végzés jogerıre emelkedését követıen 15 napon belül utalja át a jogosultnak az adózóval szemben fennálló követelését. (6) Ha az igényelt költségvetési támogatás (adó-visszaigénylés, adó-visszatérítés) összege az adózót terhelı tartozások mindegyikére nem nyújt fedezetet, azt az adóhatóság elıször a nála nyilvántartott tartozás kiegyenlítésére számolja el az esedékesség sorrendjében, azonos esedékességő adóknál a tartozás arányában, a fennmaradó összeget pedig a követelések arányában utalja át. Ha az adózó költségvetési támogatást igényel, vagy adóvisszaigénylési, -visszatérítési igénye van, ugyanakkor az adóhatóság nyilvántartása szerint az adózónak tartozása áll fenn, az adóhatóság visszatartási jogát gyakorolva az igényelt összeg kiutalását megtagadhatja. A tartozás erejéig az adóhatóság az igényelt összeget visszatarthatja, mellyel a tartozás megfizetettnek minısül. Az Art. 2002. évi módosítását megelızıen a visszatartási jog szabályai nem az adóvégrehajtás, hanem a befizetések elszámolásának szabályai között szerepeltek. Mivel azonban a visszatartási jog gyakorlása során szintén az önként, határidıben nem teljesített fizetési kötelezettség teljesítésének kikényszerítésérıl van szó, az nem más, mint az adótartozás érvényesítése érdekében alkalmazott kényszerintézkedés. Funkcióját tekintve tehát a visszatartási jog gyakorlása végrehajtási cselekménynek minısül, ezért az intézményt a törvény. változatlan tartalommal - rendeltetésének megfelelıen a végrehajtási eljárásról szóló részben szabályozza.
Végrehajtás munkabérre, bankszámlára 152. § (1) A bankszámlát vezetı hitelintézet az adóhatóság azonnali beszedési megbízását a végrehajtható okirat csatolása nélkül köteles teljesíteni.
(2) Ha az adóhatóság az azonnali beszedési megbízást valós tartalmú végrehajtható okirat hiányában nyújtotta be, a beszedési megbízás teljesítése napjától a jogosulatlanul beszedett adó, költségvetési támogatás visszatérítése napjáig a késedelmi pótlékkal azonos mértékő kamatot fizet. 153. § Ha az adóhatóság az adóst megilletı járandóságot (kifizetést), a hitelintézetnél kezelt összeget, illetıleg követelést vonja végrehajtás alá, és a munkáltató, kifizetı, hitelintézet, valamint más személy az adóhatóság felhívása ellenére a levonást, átutalást, megfizetést elmulasztja, vagy nem a jogszabályban elıírtaknak megfelelıen teljesíti, az adóhatóság határozattal kötelezi a levonni, átutalni, megfizetni elmulasztott összeg erejéig az adótartozás megfizetésére. A határozatban foglalt teljesítési határidı elteltével az adóhatóság az adóvégrehajtási szabályok szerint intézkedik a tartozás behajtása (végrehajtása) iránt.
Végrehajtás ingó és ingatlan vagyontárgyakra 154. § Amennyiben a végrehajtást a vállalkozási tevékenységet végzı adózó üzemi, illetve üzleti tevékenységéhez szükséges gépjármővére folytatják, az adóvégrehajtó a végrehajtást a törzskönyv lefoglalásával foganatosítja. Ha az ezt követı 6 hónapon belül az adózó az adótartozását nem fizeti meg, az adóvégrehajtó a gépjármő forgalmi engedélyét is lefoglalja. 155. § (1) Az ingatlan-végrehajtásnak akkor van helye, ha az adótartozás együtt az 500 ezer forintot meghaladja, illetve ennél kisebb összeg esetén, ha a tartozás a végrehajtás alá vont ingatlan értékével arányban áll. (2) A jogszabályban meghatározott lakásigény mértékének felsı határát meg nem haladó nagyságú, az adós és a vele együtt élı közeli hozzátartozók lakhatását közvetlenül szolgáló lakástulajdon a végrehajtás során csak akkor értékesíthetı, ha a végrehajtás más formái nem vezettek eredményre. (3) Az adóhatóság, illetıleg az adóhatóság megbízásából eljáró bírósági végrehajtó az ingatlan lefoglalása végett megkeresi az ingatlanügyi hatóságot, amely a végrehajtási jogot soron kívül bejegyzi az ingatlan-nyilvántartásba. A végrehajtási jog bejegyzése érdekében tett intézkedés ellen benyújtott végrehajtási kifogásnak a megkeresés alapján teendı ingatlanügyi hatósági intézkedésre halasztó hatálya nincs. (4) Ha az ingatlan-végrehajtásnak az (1) bekezdés alapján nincs helye, az adóhatóságot az adótartozás erejéig az adózó ingatlanán jelzálogjog illeti meg. Az adóhatóság, illetıleg az adóhatóság megbízásából eljáró bírósági végrehajtó a jelzálogjog bejegyzése végett megkeresi az ingatlanügyi hatóságot, amely a jelzálogjogot soron kívül bejegyzi az ingatlan-nyilvántartásba. A jelzálogjog-bejegyzés érdekében tett intézkedés ellen benyújtott végrehajtási kifogásnak a megkeresés alapján teendı ingatlanügyi hatósági intézkedésre halasztó hatálya nincs. A törvény az adóhatóságot megilletı végrehajtási jog és jelzálogjog bejegyzésével kapcsolatos eljárást a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvénnyel (a továbbiakban: Vht.) egyezı módon rendezi. Ennek megfelelıen a jövıben e jogok ingatlan-nyilvántartásba történı bejegyzéséhez nincs szükség az adóhatóság külön határozatára, az adóvégrehajtó, illetıleg az adóhatóság megbízásából eljáró bírósági végrehajtó közvetlenül a végrehajtható okirat alapján kezdeményezi a földhivatal ezzel kapcsolatos eljárását. 156. § (1) Amennyiben az adóhatóság egyidejőleg ingófoglalást és ingatlan-végrehajtást foganatosított, az ingatlan értékesítésére abban az esetben kerülhet sor, ha az ingófoglalás eredménytelen volt vagy abból a tartozás elıreláthatóan nem egyenlíthetı ki. A végrehajtás alá vont ingóságot, illetve ingatlant rendszerint árverésen vagy nyilvános pályázat útján (a továbbiakban: árverés), illetve árverésen kívüli eladással kell értékesíteni. (2) Az árverési hirdetmény közhírré tételéhez főzıdı jogkövetkezmények az adóhatóság hirdetıtábláján - az árverést megelızı 5. napig legalább 15 napon át - történı kifüggesztéssel állnak be. (3) Ingó- és ingatlanárverés esetén - ha az árverés sikertelen volt, vagy ha a becsérték megállapítása és az árverés között a végrehajtási eljárás szüneteltetése, felfüggesztése, illetıleg igényper megindítása folytán legalább 3 hónap eltelt - az adóvégrehajtó a becsértéket módosíthatja. (4) Az adóhatóság a Vht. 125. §-ának (2) bekezdése, valamint 156. §-ának (5) bekezdése szerinti vételárkülönbözet megfizetésére az árverési vevıt határozattal kötelezi. Az árverési vevı fizetési kötelezettségét megállapító jogerıs határozat az adóigazgatási eljárásban végrehajtható okirat. Az Art 2002. évi módosításának egyik lényeges eleme, hogy - követve a bírósági végrehajtás szabályainak 2001. évi változásait - az adóvégrehajtási eljárásban is megszőnt a fokozatosság elve, az egyes végrehajtási cselekmények közötti kötelezı sortartás. A 2003. január 1-je elıtt hatályos szabályok szerint az adóhatóság elsıként csak inkasszálhatott, illetıleg munkabérbıl tilthatta le az adótartozás összegét, s csak ennek eredménytelensége esetén, kerülhetett sor ingóvégrehajtásra, majd legvégsı esetben az ingatlan-végrehajtás rendelésére. A 2002. évi módosítást értelmében az adóhatóság mérlegelésétıl függ, hogy milyen végrehajtási cselekményt foganatosít elsıként, sıt dönthet úgy is, hogy egyidejőleg több végrehajtási intézkedést tesz.
Bizonyos korlátok - alapvetıen az adózói jogok védelme érdekében - azonban ezt követıen is érvényesülnek az ingó- és ingatlan-végrehajtás tekintetében. Az adóhatóságot megilletı mérlegelési jogosítvány törvényi korlátja például az, hogy az ingatlan végrehajtás elrendelésének csak akkor van helye, ha az adótartozás együtt az 500.000 forintot meghaladja. Ennél kisebb összeg esetén csak akkor van lehetıség az ingatlan-végrehajtásra, ha a tartozás a végrehajtás alá vont ingatlan értékével arányban áll. Az ingó és ingatlan végrehajtás elrendelése, illetve a foglalás foganatosítása tekintetében nem érvényesül a sorrendi kötöttség, a lefoglalt ingatlan értékesítésére viszont csak akkor kerülhet sor, ha az ingóvégrehajtás nem vezetett eredményre. Az ingatlanok között további speciális szabályok vonatkoznak a lakóingatlanra. A jogszabályban meghatározott lakásigény mértékének felsı határát meg nem haladó nagyságú, az adós és a vele együtt élı közeli hozzátartozók lakhatását közvetlenül szolgáló lakástulajdon ugyanis a végrehajtás során csak akkor értékesíthetı, ha a végrehajtás más formái nem vezettek eredményre. Az ingatlan végrehajtást elrendelı adóhatósági határozat ellen végrehajtási kifogás benyújtásának van helye. A végrehajtási eljárás jellemzıen az adós bankszámlája ellen benyújtott azonnali fizetési megbízás benyújtásával, illetıleg a bankszámlával nem rendelkezı, adófizetésre kötelezett személyek esetében a tartozás munkabérbıl történı letiltásának elrendelésével indul. E végrehajtási cselekmények részletszabályait illetıen az új Art. a Vht. rendelkezéseire hagyatkozik, s az ott meghatározottaktól csak az inkasszó tekintetében tartalmaz eltérı szabályokat. Az új Art. - a Vht. vonatkozó rendelkezéseit kiegészítve - külön rendelkezik egy speciális ingó vagyontárgy, a gépjármő lefoglalásáról. Valamennyi személyre - tehát magánszemélyekre, jogi személyekre, illetıleg jogi személyiséggel nem rendelkezı egyéb szervezetekre egyaránt - kiterjeszti azt a rendelkezést, hogy a vállalkozási tevékenységet végzı adózó üzemi, illetve üzleti tevékenységéhez szükséges gépjármőre folytatott végrehajtás során, az adóvégrehajtó a végrehajtást kizárólag a törzskönyv lefoglalásával foganatosítja. A gépjármő törzskönyvének lefoglalása esetén a vállalkozó tovább használhatja a gépjármővet, folytathatja tevékenységét, így lehetısége nyílik a tartozás önkéntes teljesítésére. Ha azonban az ezt követı 6 hónapon belül az adózó az adótartozását nem fizeti meg, az adóhatóság a gépjármővet lefoglalja. Ingatlan-végrehajtás esetén a végrehajtást elrendelı határozat alapján az illetékes földhivatal az ingatlannyilvántartásba végrehajtási jogot jegyez be, illetıleg amennyiben a végrehajtási jog bejegyzésére nincs lehetıség - mert például a tartozás összege csekély és így nem arányos a végrehajtó ingatlan értékével - az adóhatóság az adótartozás összegének erejéig és a tartozás megfizetésig jelzálogjogot jegyeztethet be az ingatlanra. Az ingatlan végrehajtást elrendelı, valamint a jelzálogjog bejegyzésérıl hozott határozat ellen benyújtott végrehajtási kifogásnak - az erre vonatkozó általános szabályok szerint - a további végrehajtási cselekményekre halasztó hatálya van, az e határozat alapján teendı földhivatali intézkedések megtételének azonban a kifogás benyújtása nem képezi akadályát. A földhivatal a még nem jogerıs határozat alapján széljegyzi, majd a határozat jogerıssé válását követıen soron kívül bejegyzi az adóhatóságot megilletı végrehajtási vagy jelzálogjogot. A lefoglalt ingatlanok értékesítése szintén a Vht. szabályai szerint zajlik, s az új Art. csak két ponton határoz meg eltérést. Egyrészt, hogy az árverési hirdetményt az árverés helye szerint illetékes adóhatóság hirdetıtábláján kell kifüggeszteni, másrészt, hogy a rosszhiszemő árverezıt - nem a bíróság - hanem közvetlenül az adóhatóság kötelezheti határozattal a vételár különbözet megfizetésére. A végrehajtás során elıfordulhatnak olyan események, amelyek késleltetik az eljárás lefolytatását, bizonyos végrehajtási cselekmények foganatosítását, ezért az ingó és ingatlan végrehajtás elhúzódása szükségessé teheti a már megállapított becsérték módosítását. Erre adhat alapot a végrehajtási eljárás szünetelése, felfüggesztése, illetıleg - az új szabályok szerint - az, ha valaki a lefoglalt vagyontárgyra tulajdonjoga vagy más olyan joga alapján tart igényt, amely a végrehajtás során történı értékesítésnek akadálya, s a vagyontárgynak a foglalás alóli feloldása iránt végrehajtási igénypert indít. (5) Az ingóságok nyilvános pályázat útján történı értékesítése esetén a Vht. 156/A-156/G. §-ait kell megfelelı módon alkalmazni azzal, hogy a) a nyilvános pályázat meghirdetésére akkor van lehetıség, ha a pályázati úton értékesíteni kívánt ingóság nagy értékő, és az adóhatóság, az önálló bírósági végrehajtó, illetıleg az általuk kijelölt zárgondnok ırizetében található, b) a pályázati hirdetménynek tételesen tartalmaznia kell a pályázatra kiírt ingóság megnevezését, becsértékét, valamint - amennyiben a pályázati úton értékesíteni kívánt ingóságok technológiai vagy termelési, szolgáltatási egészet alkotnak - a pályázati hirdetményben fel kell tüntetni annak tartozékait, jellemzı sajátosságait, c) a pályázat közhírré tételéhez főzıdı jogkövetkezmények a pályázati hirdetménynek az adóhatóság hirdetıtábláján legalább 15 napon át történı kifüggesztésével állnak be, d) az ajánlatot közokiratba vagy teljes bizonyító erejő magánokiratba kell foglalni,
e) a pályázó az ingóság becsértékének 10%-át elılegként a pályázati ajánlatának megtételével egyidejőleg befizeti a pályázatot meghirdetı adóhatóság vagy bírósági végrehajtó letéti számlájára, illetıleg a pályázati ajánlattétel felbontása elıtt készpénzben átadja a végrehajtónak, f) a befizetett pályázati elıleg nem kamatozik, azt a pályázati eredményhirdetést követıen a nem nyertes pályázó részére haladéktalanul vissza kell utalni az átutalás költségével csökkentett összegben, a készpénzben megfizetett elıleget pedig a pályázónak ki kell fizetni, g) ha az ajánlattevı a felbontási eljáráson személyesen nem jelenik meg vagy meghatalmazottja útján nem képviselteti magát, ajánlata érvénytelen, h) a pályázat nyertese a vételár összegét az eredményhirdetést követıen készpénzben azonnal köteles megfizetni, i) ha a pályázat nyertese a vételárat nem fizette ki, a pályázatot a következı legmagasabb ajánlatot tevı személy nyeri meg, j) a fizetést elmulasztó pályázó az eljárás további szakaszában nem vehet részt, és elveszti az elıleget, amely a végrehajtás során befolyt összeget növeli, k) ha a ki nem fizetett ingóságot a tovább folytatott eljárás során alacsonyabb áron vették meg, mint amennyit a fizetést elmulasztó pályázó ajánlott, a fizetést elmulasztó pályázó a két ár közötti különbözetet azonnal köteles megtéríteni, illetıleg az adóhatóság e személyt a vételár-különbözet megfizetésére határozattal kötelezi, l) a vételár megfizetését követıen a pályázat nyertesének az eladott ingóságot az adóhatóság, illetıleg az önálló bírósági végrehajtó adja át, a pályázat nyertese az ingóságon a vételár megfizetésével és birtokba adással szerez tulajdonjogot, m) a pályázati eljárás megsemmisítése a jóhiszemő vevı tulajdonjog szerzését nem érinti. Az itt nem szabályozott kérdésekben a Vht. ingóárverésre vonatkozó szabályait kell megfelelıen alkalmazni. A hatályos Art. szerint az adóhatóság a végrehajtás alá vont ingóságot, illetve ingatlant rendszerint árverésen, árverésen kívüli eladással, illetve nyilvános pályázat útján értékesíti. Az értékesítés részletes eljárási szabályait az Art. nem rögzíti, e tekintetben a Vht. rendelkezései irányadóak. A Vht. az ingatlanok nyilvános pályázat útján történı értékesítését szabályozza, az ingóságok ily módon történı értékesítésének lehetıségét azonban nem ismeri. Ezen joghézag megszüntetése érdekében a törvény elıírja, hogy a nagy értékő ingóságok nyilvános pályázat útján történı értékesítése során a Vht. ingatlanok nyilvános pályáztatására vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni és csak az ingóságok sajátosságaiból eredı, különös szabályokat nevesíti. 157. § Az adóhatóság és az adós a végrehajtási eljárás során az adópolitikáért felelıs miniszter, illetıleg az önkormányzat képviselı-testületének hozzájárulásával az adós vagyonából lefoglalt ingó vagy ingatlan vagyontárgy tulajdon-, kezelıi jogának az állam vagy az önkormányzat javára történı átruházására - a kikiáltási árnak megfelelı értékben - egyezséget köthet, ha a vagyontárgy valamely állami vagy önkormányzati feladat ellátását természetben szolgálja. Az egyezségben szereplı összegben a központi költségvetést, illetıleg az önkormányzat költségvetését megilletı adótartozás megfizetettnek minısül. Az adóvégrehajtás sajátos értékesítési módjaként szabályozza az új Art. 157. §-a az adós tulajdonát képezı ingó és ingatlan vagyontárgyak esetében egyaránt alkalmazható, az adós és az adóhatóság által kötött egyezséget. Az egyezség eredményeként a vagyontárgy az egyezség szerint meghatározott kikiáltási áron, közvetlenül állami vagy önkormányzati tulajdonba (kezelıi jog alá) kerül, és az egyezség szerinti értékével megegyezı összeggel csökkenti az adós tartozását. A jogszabály két, egymástól eltérı feltételrendszert fogalmaz meg, melynek elemei nem keverhetık. Arra ad lehetıséget, hogy az állami célok ellátását természetben szolgáló ingatlan a központi költségvetést megilletı tartozás fejében állami tulajdonba (kezelésbe), illetıleg az önkormányzati feladatokat szolgáló ingatlan az önkormányzati adóhatóságnál nyilvántartott helyi adótartozások fedezeteként önkormányzati tulajdonba (kezelésbe) kerüljön. Garanciális okból - az esetleges visszaélések elkerülése érdekében - a törvény elıírja, hogy az egyezség érvényességéhez az önkormányzati adóhatóság esetében a képviselı-testület, az állami adóhatóság esetében a pénzügyminiszter jóváhagyása szükséges. E kontroll mind az ármegállapítás, mind pedig annak az elıfeltételnek az ellenırzése tekintetében is érvényesül, hogy van-e olyan állami vagy önkormányzati feladat, amelynek ellátását a lefoglalt vagyontárgy a maga fizikai valóságában szolgálni tudja. 158. § (1) Zálogjoggal terhelt ingó vagy ingatlan lefoglalása esetén a zálogjogosultat a Vht. 114. §-ában, illetıleg 138/A. §-ában foglaltak szerint kell értesíteni. A büntetıeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvénynek a 2006. évi LI. törvénnyel történt módosítása a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) rendelkezéseit is érintette. A módosítás következtében 2006. április 1-jei hatállyal megváltoztak a Vht. 114. § (2) bekezdésében és a 138/A.
§-ában foglalt, a zálogjogosult végrehajtási eljárásba történı bekapcsolódására vonatkozó szabályok. Míg a hatályos szabályozás szerint a zálogjogosult a végrehajtási eljárásba történı bekapcsolódás iránti kérelmét ingó és ingatlan végrehajtás esetén a végrehajtást foganatosító bíróságnál terjeszthette elı, addig az új szabályok alapján, 2006. április 1-jétıl ezirányú kérelmét a végrehajtónál kell benyújtania. A végrehajtónak a kérelmet haladéktalanul, de legkésıbb a kézhezvételt követı munkanapon továbbítania kell a végrehajtást foganatosító bíróságnak. A törvény az egységes eljárás, valamint az Art. és a Vht. összhangjának megteremtése érdekében a zálogjogosult értesítésére a Vht. 114. §-ában, illetıleg 138/A. §-ában foglaltak alkalmazását írja elı. (2) A bíróság a kérelmet elbíráló végzést megküldi az adóhatóságnak. A kérelem elbírálása során az adóssal szemben folyamatban lévı végrehajtási ügyön az adóhatóság által a zálogjoggal terhelt vagyontárgyra folytatott végrehajtási eljárást kell érteni. (3) A zálogjogosult bekapcsolódását engedélyezı határozat jogerıre emelkedését követıen a bíróság a végzést azzal küldi meg az adóhatóságnak, hogy a zálogjoggal terhelt vagyontárggyal kapcsolatos végrehajtási iratokat küldje meg a bíróságnak, amely továbbítja azt a végrehajtás foganatosítását végzı végrehajtónak. E szakasz alkalmazásában végrehajtási irat az adóhatóság követelését tartalmazó hátraléki kimutatás. A 2003. január 1-je elıtt hatályos rendelkezések szerint a már folyamatban lévı adóvégrehajtási eljárást a bírósági végrehajtó folytatja tovább, ha az adóhatóság annak során zálogjoggal terhelt ingó vagy ingatlan vagyontárgyat foglalt le. Az Art. 2002. évi módosítása azonban korlátozza a bírósági végrehajtó eljárásának teljes körővé tételét azzal, hogy az adóvégrehajtó ez esetben csupán a zálogjoggal terhelt ingatlan, illetve ingóság végrehajtását adja át a bírósági végrehajtónak, míg a zálogjoggal nem terhelt vagyontárgyakra vezetett végrehajtást az adóhatóság hatáskörében hagyja. Ez utóbbi vagyontárgyak végrehajtásánál ugyanis nincs olyan külön védelmet igénylı jog, mely a bírósági végrehajtó igénybevételét indokolhatná. Az elıbbieknek megfelelıen az adóhatóság csupán a zálogtárgyra vezetett végrehajtással kapcsolatos iratokat és az adóhatóság követelését tartalmazó hátraléki kimutatást küldi meg a bíróságnak.
Jogorvoslat a végrehajtási eljárásban 159. § (1) A végrehajtás során az adóhatóság által hozott végzések, illetıleg az adóvégrehajtó (ideértve az adóhatóság megbízásából eljáró bírósági végrehajtót is) törvénysértı intézkedése vagy intézkedésének elmulasztása ellen az adós, a behajtást kérı, illetıleg az, akinek a végrehajtás jogát vagy jogos érdekét sérti - a sérelmezett intézkedés vagy annak elmaradásának tudomására jutásától számított 8 napon belül - a végrehajtást foganatosító elsıfokú adóhatóságnál végrehajtási kifogást terjeszthet elı. Az ok bekövetkeztétıl számított 6 hónap elteltével igazolásnak helye nincs, a benyújtott végrehajtási kifogást a felettes szerv érdemi vizsgálat nélkül utasítja el. (2) A végrehajtási kifogásról a végrehajtást foganatosító adóhatóság felettes szerve 15 napon belül határoz. A megtámadott intézkedést helybenhagyja, megváltoztatja, megsemmisíti vagy az adóvégrehajtót az elmulasztott intézkedés megtételére kötelezi határidı tőzésével. Az adóhatóság megbízásából eljáró önálló bírósági végrehajtót megilletı díjazással kapcsolatos végrehajtási kifogást - a külön jogszabályban meghatározottak szerint - a végrehajtó székhelye szerint illetékes helyi bíróság bírálja el. A végrehajtás során az adóhatóság és az adóhatóság megbízásából eljáró önálló bírósági végrehajtó jogsértı intézkedése vagy intézkedésének elmulasztása ellen egyaránt a végrehajtást foganatosító (elrendelı) elsıfokú adóhatóságnál elıterjesztett végrehajtási kifogásnak van helye. A kifogás elbírálása fıszabály szerint a felettes adóhatóság hatáskörébe tartozik. Az adóvégrehajtás során eljáró önálló bírósági végrehajtót díjazás illeti meg, melyet a végrehajtó a 14/1994. (IX. 8.) IM rendeletben foglaltak alapján számít fel. Amennyiben a díj mértékét az adós, a behajtást kérı, illetıleg kivételes esetben maga az adóhatóság vitatja, kifogást terjeszthet elı. A jogvita eldöntésére ez esetben mindezen személyektıl független szerv, a végrehajtó székhelye szerint illetékes helyi bíróság jogosult a Vht. és az említett IM rendelet szabályai szerint. (3) A végrehajtási kifogásnak - az ismételt, illetıleg az árverés kitőzését követıen benyújtott, az árverés kitőzésének jogszerőségét nem vitató végrehajtási kifogás kivételével - a további végrehajtási cselekményekre halasztó hatálya van. A végrehajtási kifogás beérkezésérıl a végrehajtót az adóhatóság haladéktalanul értesíti.
A végrehajtási eljárás felfüggesztése és szünetelése 160. § (1) Az adóhatóság az adós kérelmére vagy felettes szerve rendelkezésére a határozat (végzés) végrehajtását felfüggeszti, ha a fizetési kötelezettséget elıíró határozat (végzés) megváltoztatása vagy megsemmisítése várható.
(2) A végrehajtási eljárás szünetel, ha a) az adózó kérelmére az adóhatóság fizetési halasztást vagy részletfizetést engedélyezett, b) a fizetési halasztás, részletfizetés vagy az adótartozás mérséklésére irányuló kérelem tárgyában jogerıs döntést még nem hoztak, c) az adózó meghalt, illetıleg megszőnt, az adó megfizetésére határozattal kötelezett személyt megállapító határozat jogerıre emelkedéséig, d) külön törvény így rendelkezik. (3) Nem eredményezi a végrehajtási eljárás szünetelését az adózó fizetési könnyítésre vagy adótartozás mérséklésre irányuló kérelmének benyújtása, ha Az eredményes végrehajtási eljárás egyik legfontosabb feltétele a gyorsaság, az egyes behajtási cselekmények mielıbbi foganatosítása. Ennek biztosítása és az eljárás indokolatlan elhúzásának megakadályozása érdekében a törvény szőkíti a végrehajtás felfüggesztésére okot adó körülmények körét. Az adózó fizetési könnyítésre vagy adótartozás mérséklésre irányuló kérelmének benyújtása a végrehajtási eljárás szünetelését eredményezi. Nem érvényesül azonban ez a szabály, ha a kérelem benyújtására az adóhatósági árverés kitőzését követıen kerül sor, ha az adózó ismételten nyújt be adókönnyítés iránti kérelmet, illetıleg ha a fizetési könnyítés vagy tartozás mérséklés engedélyezését e törvény kizárja, hiszen ez utóbbi esetben az adóhatóság egyértelmően elutasító döntést hoz. a) az adózó korábbi, ilyen tárgyú kérelmét az adóhatóság jogerıs határozattal elbírálta vagy a kérelmet az adózó visszavonta, b) arra az adóhatósági árverés kitőzését, illetıleg pályázat meghirdetését követıen kerül sor, vagy c) a fizetési könnyítés, illetıleg tartozás mérséklés engedélyezését e törvény kizárja. (4) A (2) bekezdés b) pontjában meghatározott szünetelés kezdı napja a kérelem megérkezését követı nap. A végrehajtás szünetelése kezdı napjának meghatározását az indokolja, hogy az adóigazgatási eljárás során is alkalmazandó, 2005. november 1-jén hatályba lépett Ket. 33. §-ának (5) bekezdésében, illetıleg a 65. § (4) bekezdésében foglaltak alapján az ügyintézési határidı kezdı napja - a korábbi Áe. szabályaitól eltérıen - nem a kérelem iktatását követı nap, hanem a kérelem megérkezésének napja. Az ügyintézési határidı számításának ezen új szabálya számos problémát okoz a végrehajtási eljárások során, tekintettel arra, hogy a végrehajtás szünetelése esetén a szünetelés kezdı napja is a szünetelést elıidézı kérelem benyújtásának napja. Ezért a törvény - a végrehajtás eredményességének biztosítása érdekében - a szünetelés kezdı napjaként a kérelem megérkezését követı napot határozza meg. Az adózó fizetési könnyítésre vagy adótartozás mérséklésre irányuló kérelmének benyújtása fıszabály szerint a végrehajtási eljárás szünetelését eredményezi. A gyakorlatban számos esetben elıfordult, hogy az adózók a végrehajtási eljárást hosszú idıre - pusztán az eljárás elhúzása céljából - megakasztották azzal, hogy a benyújtott kérelmüket a jogerıs döntést megelızıen visszavonták, majd a megszüntetésrıl hozott adóhatósági döntést követıen újabb kérelmet nyújtottak be, amit szintén visszavontak. Benyújtott kérelmük ezáltal az adott tartozásra vonatkozóan mindig elsı kérelemnek minısült, így a végrehajtás nem volt megindítható, illetıleg folytatható, mert a kérelmet elbíráló jogerıs határozat a sorozatos visszavonások folytán nem születhetett meg. Ezért a törvény a végrehajtás hatékonyságának növelése érdekében elıírja, hogy nem eredményezi a végrehajtási eljárás szünetelését az adózó ismételt kérelmének benyújtása mellett az az esetkör sem, ha az adózó a korábbi kérelmét visszavonta. Nem érvényesül a fıszabály akkor sem, ha a kérelem benyújtására az adóhatósági árverés kitőzését követıen kerül sor. Mivel ingók és ingatlanok nemcsak árverésen, hanem pályázat útján is értékesíthetıek, ezért a törvény szerint a jövıben nem lesz lehetıség a fıszabály alkalmazására akkor sem, ha a kérelem benyújtására pályázat meghirdetését követıen kerül sor.
Végrehajtás megkeresésre 161. § (1) Az adók módjára behajtandó köztartozásnak minısülı fizetési kötelezettséget megállapító, nyilvántartó szerv, illetıleg a köztartozás jogosultja negyedévenként, a negyedévet követı hó 15. napjáig keresi meg az adóhatóságot behajtás végett, ha a köztartozás összege meghaladja az 5000 forintot. Amennyiben a hátralék késıbbi megfizetése veszélyeztetett, az adóhatóság soron kívül is megkereshetı. Az adók módjára behajtandó köztartozásra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni akkor is, ha az illetékességi területén folytatott végrehajtás akadálya vagy eredménytelensége esetén a köztartozás beszedésére jogosult önkormányzati adóhatóság másik önkormányzati adóhatóságot keres meg behajtás végett. Amennyiben az adóhatóság végrehajtási ügyében megbízottként bírósági végrehajtó jár el, a megkeresésre a Vht. 33. §-át kell alkalmaznia. (2) A megkeresésben fel kell tüntetni a behajtást kérı és a fizetésre kötelezett azonosításához szükséges adatokat, a tartozás jogcímét, a fizetési kötelezettséget elrendelı határozat (végzés) számát, jogerıre emelkedésének
idıpontját, a teljesítési határidıt, a tartozás összegét és esetleges járulékait, valamint annak a jogszabálynak a pontos megjelölését, amely az adók módjára való behajtást lehetıvé teszi. Ha a behajtást kérıt törvény valamely végrehajtási cselekmény foganatosítására kötelezi, annak megtörténtét a megkeresésben igazolni kell. A behajtást kérı szerv ingó-, illetıleg ingatlan-végrehajtás esetén a törvényben meghatározott költségminimumot az adóhatóság részére megelılegezi, és annak megfizetését igazolja. (3) A behajtási eljárást az adóhatóság csak pontos - szükség esetén kiegészített - adatok alapján, illetıleg a költségminimum megelılegezése után indítja meg. (4) A megkeresést követı változásról a behajtást kérı az adóhatóságot haladéktalanul értesíteni köteles. (5) Az adóhatóság a behajthatatlan tartozásról a behajtást kérıt tájékoztatja. Amennyiben az adóhatóság az ingó-, illetıleg ingatlan-végrehajtás foganatosítása során a végrehajtás költségét az adózóra nem tudta áthárítani, a behajtást kérı által megelılegezett költségminimumot a felmerült költségekre számolja el. A törvény szerint az adók módjára behajtandó köztartozást végrehajtásra átadó szerv a jövıben a törvény alapján lesz köteles a végrehajtási költségminimum megelılegezésére, így errıl az adóhatóságnak nem kell külön határozatot hoznia. A törvény a behajtást kérı által megelılegezett költségátalány elszámolásával kapcsolatban egyértelmően rögzíti, hogy amennyiben az adóhatóság az ingó-, illetıleg ingatlan-végrehajtás foganatosítása során a végrehajtás költségeit az adózótól nem tudta beszedni, a megkeresı szerv által megelılegezett költségminimumot a felmerült költségekre számolja el, ellenkezı esetben azt a megkeresı szervnek visszautalja. (6) Amennyiben a behajtást kérınek tudomása van a fizetésre kötelezettnek más adóhatóság illetékességi területén található vagyontárgyáról, jogosult közvetlenül ezt az adóhatóságot is megkeresni. (7) Az adók módjára behajtott összeget az adóhatóság haladéktalanul átutalja a köztartozás jogosultjának. Amennyiben a behajtott összeg a fizetésre kötelezettet terhelı tartozások mindegyikére nem nyújt fedezetet, az adóhatóság a bevételt a különbözı tartozások arányában számolja el, és utalja át a megkeresı hatóságnak. A hatályos jogi szabályozásban az adók módjára behajtandó köztartozást nyilvántartó szerv, illetıleg a behajtott összeg jogosultja több esetben elválik egymástól. E helyzet egyértelmő rendezése érdekében módosulnak a megkeresésre történı végrehajtás szabályai. A jelenlegi szabályok szerint az adóhatóság által megkeresésre behajtott összeget a behajtást kérınek kell átutalni. Elıfordul azonban olyan eset, hogy ez az összeg nem a behajtást kérıt, hanem a jogszabályban meghatározott egyéb szervet illeti meg. (Pl. a 2004. évi költségvetési törvény alapján az önkormányzati adóhatóság által adók módjára behajtott szabálysértési pénz- és helyszíni bírság 100%-a az önkormányzat bevételét képezi.) A szabály pontosításával az adóhatóság a jövıben a behajtott összeget közvetlenül a jogszabályban megjelölt jogosultnak utalja át. (8) Az adók módjára behajtandó köztartozásra az ingatlanon történı jelzálogjog-alapítás kivételével a végrehajtási eljárás szabályait kell alkalmazni. (9) Az adók módjára behajtandó köztartozásra az adóhatóság fizetési könnyítést nem engedélyezhet, a tartozást nem mérsékelheti, illetıleg behajthatatlanság címén nem törölheti. A törvény elıírja, hogy a végrehajtás és az azzal összefüggı nyilvántartás tekintetében az adók módjára behajtandó köztartozások esetében is e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni. E tartozások jogosultja amennyiben a tartozás összege az 1000 forintot meghaladja, és azt ı maga nem tudja behajtani - a végrehajtás érdekében negyedévenként keresheti meg az adóhatóságot. E rendelkezéseket kell alkalmazni továbbá abban az esetben is, ha az illetékességi területén folytatott végrehajtás akadálya vagy eredménytelensége esetén a köztartozás beszedésére jogosult önkormányzati adóhatóság másik önkormányzati adóhatóságot vagy illetékhivatal másik illetékhivatalt keres meg behajtás végett. Azonban ha az illetékhivatal vagy az önkormányzati adóhatóság végrehajtási ügyében megbízottként bírósági végrehajtó jár el, a megkeresésre a Vht. 33. §-át rendeli alkalmazni a törvény. A megkeresésre történı behajtásra vonatkozóan a törvény a kötelezett személye, illetıleg a kötelezett tulajdonában lévı vagyontárgy fellelhetıségi helye szerint differenciált, speciális illetékességi szabályokat állapít meg. A behajtást végzı adóhatóság munkáját elısegítendı a törvény elıírja, hogy az adóhatóság csak olyan megkeresés teljesítésére köteles, amely tartalmazza a végrehajtás foganatosításához szükséges, e szakaszban meghatározott adatokat. Mivel a megkeresés alapján foganatosított behajtási feladatok jelentıs többletterhet rónak az adóhatóságra, és számos esetben eredménytelenül zárulnak olyan többlet költségeket eredményeznek, amit sem a megkeresı, sem a tartozás kötelezettje nem térített meg az adóhatóságnak. Ezért az adóhatóság a
megkeresı hatóságot (szervet) kötelezheti az ingó- és ingatlan-végrehajtás során megállapított végrehajtási költségminimum megelılegezésére. Az adóhatóság a megkeresésben foglalt tartozások végrehajtását csak a pontos, szükség szerint kiegészített adatok alapján, illetıleg a költségátalány megfizetését követıen indítja meg. Az adóhatóság a sikeresen lefolytatott végrehajtási eljárás során beszedett tartozást haladéktalanul átutalja a megkeresı hatóság számlájára, ellenkezı esetben a behajtási eljárás eredménytelenségérıl értesíti megkeresı hatóságot. Eddig az Art. hatásköri szabályai tartalmazták a vámhatóság és a - végrehajtási eljárásban a vámhatóság képviselıjeként eljáró, illetıleg az ingó-, ingatlan-végrehajtást foganatosító - adóhatóság vonatkozásában azt az elszámolási szabályt, hogy amennyiben a végrehajtás során érvényesített összeg a fizetésre kötelezettet terhelı tartozások mindegyikére nem nyújt fedezetet, az adóhatóság a bevételt a különbözı tartozások arányában számolja el, és utalja át a megkeresı vámhatóságnak. A törvény e szabályt a jövıben a végrehajtási eljárás során általános érvénnyel rendeli alkalmazni. Kiterjeszti tehát arra az esetre is, ha például az önkormányzati adóhatóság az adózó helyi adótartozása, illetve megkeresésre a magánszemély valamely más hatósággal szemben fennálló tartozásának behajtása érdekében egyaránt foganatosít eljárási cselekményeket, és az így beszedett összeg a tartozás egészére nem nyújt fedezetet. Amikor az adóhatóság adók módjára behajtandó köztartozás beszedése érdekében, megkeresésre foganatosít végrehajtási cselekményeket, nem saját követelését érvényesíti, ezért hatásköre csupán arra terjed ki, hogy a tartozás jogosultjának megbízásából a megkeresésben megjelölt összeg behajtása érdekében intézkedjen. Mivel a beszedendı összeg jogosultja nem az adóhatóság, rendelkezési joga nem terjed ki arra, hogy a köztartozásra fizetési könnyítést engedélyezzen, a tartozást mérsékelje, vagy behajthatatlanság címén törölje. Ez utóbbi esetben az adóhatóság haladéktalanul értesíti a megkeresı szervet a végrehajtási eljárás sikertelenségérıl.
Behajthatatlan adótartozás törlése 162. § (1) A végrehajtási eljárást lefolytató adóhatóság végzéssel törli az adózó adótartozását, és errıl a tartozást megállapító, illetıleg nyilvántartó adóhatóságot tájékoztatja, ha a) a tartozásért helytállni köteles személyekkel szemben lefolytatott végrehajtási eljárás eredménytelenül zárult, és az adóhatóság felszámolási eljárást nem kezdeményezett, vagy b) az adótartozás végrehajtásához való jog elévült. Az adóhatóság, ha a végrehajtási eljárás a tartozásért helytállni köteles személyek mindegyikével szemben eredménytelenül zárult - az adózó vagyoni helyzetét mérlegelve - két lehetıség közül választhat. Az egyik megoldás szerint felszámolási eljárást kezdeményez, ha az ıt megilletı tartozást ily módon érvényesíteni tudja, illetıleg amennyiben az összeg behajtására felszámolási eljárás lefolytatása révén sincs esély, határozattal törli az adózó adótartozását. A hatályos szabályozás az elıbbi esetet nem nevesítette, és ez a gyakorlatban több esetben vitára adott alapot. (2) Az állami kezességvállalás beváltása esetén az állammal szemben fennálló tartozásra az (1) bekezdésben foglaltakat kell alkalmazni. A beváltott állami kezesség miatt keletkezett kötelezettség behajtása az állami adóhatóság hatáskörébe tartozik, ugyanakkor az ebbıl eredı tartozás nem minısül adótartozásnak, ezért a hatályos szabályok szerint annak behajthatatlanság címén történı törlésére nincs mód abban az esetben sem, ha valamennyi végrehajtási cselekmény eredménytelenül zárult. A törvény az Art. 162. §-ának hatályát e tartozásokra is kiterjeszti, így megteremti a törvényi felhatalmazást ahhoz, hogy behajthatatlanság esetén e tartozások is törölhetıek legyenek az adóhatóság nyilvántartásából. (3) Az esedékessé válást követı hat hónapon belül az adótartozás végrehajthatatlanság címén nem törölhetı. (4) A végrehajthatatlanság címén törölt adótartozást az adóhatóság végzéssel újból elıírja, ha a végrehajtáshoz való jog elévülési idején belül az adótartozás végrehajthatóvá válik. A végzés ellen végrehajtási kifogásnak van helye. (5) Az adótartozást megállapító adóhatóság az (1) bekezdésben megállapított feltételek hiányában is törölheti a 10 000 forintot meg nem haladó adótartozást, ha a tartozás nyilvántartása, a behajtás érdekében szükséges intézkedés megtétele a tartozással arányban nem álló költségeket eredményezne. Az így törölt tételekrıl az adóhatóság külön nyilvántartást vezet.
A végrehajtás költsége 163. § (1) A végrehajtással kapcsolatban felmerült költség, így különösen az alkalmazott becsüs díjazása, a szállítási, tárolási, értékesítési és egyéb költség az adózót, illetve az adók módjára behajtandó köztartozás fizetésére kötelezettet terheli. (2) Az adóhatóság a költségekrıl végzést hoz, amelynek összege ingó- és ingatlan-végrehajtás esetén nem lehet kevesebb 5000 forintnál. (3) Amennyiben a biztosítási intézkedést elrendelı végzést a végrehajtási kifogást elbíráló felettes szerv megsemmisíti, a biztosítási intézkedéssel felmerült költségeket az adóhatóság viseli.
Elévülés 164. § (1) Az adó megállapításához való jog annak a naptári évnek az utolsó napjától számított 5 év elteltével évül el, amelyben az adóról bevallást, bejelentést kellett volna tenni, illetve bevallás, bejelentés hiányában az adót meg kellett volna fizetni. A költségvetési támogatás igényléséhez, a túlfizetés visszaigényléséhez való jog - ha törvény másként nem rendelkezik - annak a naptári évnek az utolsó napjától számított 5 év elteltével évül el, amelyben az annak igényléséhez való jog megnyílt. Az elévülés hat hónappal meghosszabbodik, ha az adóbevallás késedelmes benyújtásakor, illetve a költségvetési támogatás igénylésekor az adómegállapításhoz, illetıleg a költségvetési támogatás igényléséhez való jog elévüléséig kevesebb, mint hat hónap van hátra. A bíróság által jogerısen megállapított adócsalás (Btk. 310. §), munkáltatással összefüggésben elkövetett adócsalás (Btk. 310/A. §), a társadalombiztosítási, egészségbiztosítási vagy nyugdíjjárulék fizetési kötelezettség megsértése (Btk. 310/B. §), csalás (Btk. 318. §), illetve jogosulatlan gazdasági elıny megszerzése (Btk. 288. §) esetén, ha azt adóra, járulékra vagy költségvetési támogatásra követik el - ideértve azt az esetet is, ha az elkövetı azért nem büntethetı, mert tartozását [Btk. 310. § (6) bekezdés, 310/A. § (6) bekezdés] a vádirat benyújtásáig az adóhatóság által megjelölt számlára kiegyenlítette és ezért az eljárást vele szemben ez okból megszüntették, továbbá ha az eljárást az elkövetıvel szemben a Btk. 71. §-ában meghatározott megrovás alkalmazásával szüntették meg -, az adó megállapításához való jog nem évül el mindaddig, amíg a bőncselekmény büntethetısége el nem évül. A jelenlegi szabályozás szerint adóra, költségvetési támogatásra elkövetett bőncselekmények esetén az adómegállapításhoz való jog nem évül el mindaddig, míg az adott bőncselekmény büntethetısége el nem évül. A szabályozás nem adott egyértelmő iránymutatást arra vonatkozóan, hogy csak jogerısen elbírált ügyekben lehet ezen szabályt alkalmazni, vagy a folyamatban lévı büntetıügyekben is. A törvény ezért kifejezetten rendelkezik arról, hogy a jövıben csak jogerıs ítélettel elbírált bőncselekmény esetében van lehetıség ezen rendelkezés alkalmazására. A már hivatkozott Büntetı törvénykönyv több bőncselekmény esetén lehetıséget ad a büntetıeljárás megszüntetésére, ha az elkövetı megtéríti az általa okozott kárt. Amennyiben ezen ok alapján az eljárást megszüntetik, jogerıs ítélet hiányában nem lenne alkalmazható az elévülésre vonatkozó speciális Art. szabályozás, így elıfordulhat, hogy az adózó hiába szándékozik megtéríteni az általa okozott kárt, az adómegállapításhoz való jog elévülése miatt erre nincs mód. Ezért szükséges volt egy kiterjesztı szabályozás beiktatása, mely szerint az Art. hivatkozott bekezdése akkor is alkalmazható, ha a büntetıeljárást az elkövetıvel szemben azért szüntették meg, mert a vádirat benyújtásáig az elkövetı a tartozását kiegyenlítette. [Art. 164. § (1) bek.] A befizetések elkülönítésének szükségessége miatt a módosítás elrendeli, hogy ezen befizetéseket az állami adóhatóságnál elkülönített számlára kell befizetni. [Art. 40. § (2)-(3) bek.] (2) Az önellenırzés bevallása - ha az adókülönbözet az adózó javára mutatkozik - az (1) bekezdésben meghatározott elévülést megszakítja. (3) Ha az adómegállapításhoz való jog elévülését követıen az adóhatóság vagy a felettes szerv megállapítja, hogy az adómegállapítás részben vagy egészben jogszabálysértı, akkor az adótartozás végrehajtásához való jog elévülési idején belül a jogszabálysértı adómegállapítás tekintetében az adóvégrehajtáshoz való jogot korlátozza vagy megszünteti. 2004/16. Adózási kérdés az adóvégrehajtáshoz való jog korlátozása (4) Az illeték megállapításához való jog annak a naptári évnek az utolsó napjától számított 5 év elteltével évül el, amelyben a vagyonszerzést illetékkiszabásra az állami adóhatóságnál bejelentették, illetve az a körülmény, hogy az
illeték megfizetését vagy a kiszabás céljából elrendelt bejelentést elmulasztották, az állami adóhatóság tudomására jutott. (5) Ha az adóhatóság határozatát a bíróság felülvizsgálja, a másodfokú adóhatósági határozat jogerıre emelkedésétıl a bíróság határozatának jogerıre emelkedéséig, felülvizsgálati kérelem esetén a felülvizsgálati kérelem elbírálásáig az adó megállapításához való jog elévülése nyugszik. (6) Az adótartozás végrehajtásához, a költségvetési támogatás kiutalásához való jog az esedékesség naptári évének az utolsó napjától számított 5 év elteltével évül el. Amennyiben az adóhatóság végrehajtási cselekményt foganatosított, az elévülés 6 hónappal meghosszabbodik. Ha az adózó ellen felszámolási eljárás indul, az adótartozás végrehajtásához való jog elévülése az adózó felszámolását elrendelı végzés közzététele napján megszakad és az elévülés az ezt követı naptól a felszámolás befejezésérıl szóló végzés közzététele napjáig nyugszik. Ha az adó, a bírság és a jogosulatlanul igénybe vett költségvetési támogatás végrehajtásához való jog elévült, a tartozást terhelı késedelmi pótlékot is elévültnek kell tekinteni. A csıdeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Csıdtv.) 38. §-ának (1) bekezdése szerint a felszámolás kezdı idıpontjában folyamatban levı végrehajtási eljárásokat a végrehajtást foganatosító hatóságnak haladéktalanul meg kell szüntetnie, így törvény különös rendelkezése alapján az adóssal szemben az adótartozás érvényesítésére szolgáló adóvégrehajtás alkalmazása a felszámolási eljárás alatt, illetıleg ha a felszámolási eljárás eredményeként az adós megszőnik, a felszámolási eljárást követıen is kizárt. A felszámolási eljárás kezdıidıpontja a végrehajtási eljárások megszüntetése szempontjából a Csıdtv. hatályos rendelkezése szerint az adós felszámolását elrendelı végzés jogerıre emelkedésének napja. A jelenlegi joggyakorlat egységes abban, hogy az adótartozás végrehajtásához való jog elévülését az adótartozás, mint pénz- vagy pénzben kifejezett vagyoni követelés felszámolási eljárásban történı érvényesítése megszakítja. A törvény a felszámolási eljárásban történı igényérvényesítés esetére az adótartozás végrehajtásához való jog elévülésének megszakadására és nyugvására önálló szabályt fogalmaz meg, mely szerint az adótartozás végrehajtásához való jog elévülését az adózó felszámolását elrendelı végzés közzététele megszakítja és az elévülés az ezt követı naptól a felszámolás befejezésérıl szóló végzés közzététele napjáig nyugszik. A felszámolás befejezésérıl szóló végzés meghozatalára a Csıdtv. 60. § (1) és (2) bekezdése szerint a felek egyezségkötése, illetve a fizetésképtelen adós jogutód nélküli megszüntetése esetén kerülhet sor. Utóbbi esetben az adótartozás végrehajtásához való jog elévülésének különös jelentısége az adó megfizetésére kötelezett vonatkozásában van. A végzés közzétételének fogalmára a Csıdtv. rendelkezése alkalmazandó, tehát a végzés Cégközlönyben való közzétételét értékeli a törvény az elévülés szempontjából jelentıs jogi tényként. A jogbiztonság követelményét szem elıtt tartva a törvényben szereplı elévülési szabályhoz átmeneti rendelkezés is társul, mely az Art. 164. §-ának (6) bekezdése elsı mondatában foglalt, az adótartozás végrehajtásához való jog elévülésének kezdı idıpontját meghatározó rendelkezéssel összhangban kimondja, hogy az adótartozás végrehajtásához való jog elévülésére vonatkozó új rendelkezést csak a törvény hatálybalépését követıen esedékessé váló adótartozás végrehajtásához való jog elévülésére kell alkalmazni. (7) Nyugszik az elévülés a végrehajtási eljárás felfüggesztésének és szünetelésének, az adózó vagyonának egészére elrendelt bőnügyi zárlatnak, továbbá törvényben biztosított fizetési kedvezménynek vagy feltételhez kötött adómentességnek az idıtartama alatt. A jelzálogjog bejegyzése az elévülés nyugvása szempontjából a végrehajtási eljárás felfüggesztésével esik egy tekintet alá. (8) Ha jogszabály másként nem rendelkezik, az adók módjára behajtandó köztartozás végrehajtásához való jog elévülésére a (6) bekezdésben foglaltakat kell alkalmazni. A törvény a korábban hatályos szabályozással megegyezıen megkülönbözteti egymástól az adó megállapításához, illetıleg az adótartozás végrehajtásához, költségvetési támogatás kiutalásához való jog elévülését. Az idımúlás az adózásban is a jogérvényesítés megszőnését eredményezi, az elévülési idı leteltét követıen az adóhatóságnak megszőnik az a joga, hogy az adókötelezettségek teljesítését ellenırizze, jogszabálysértés esetén a bevallani elmulasztott adót, a jogosulatlanul igénybe vett költségvetési támogatást megállapítsa. Az adómegállapításhoz való jog elévülését minden esetben annak a naptári évnek az utolsó napjától kell számítani, amelyben az adót be kellett volna vallani, vagy bevallás hiányában is meg kellett volna fizetni, illetıleg a költségvetési támogatást igénybe lehetett volna venni. Az elévülési idı 5 év, ami hat hónappal meghosszabbodik, ha az adóbevallást, illetıleg a költségvetési támogatást az elévülési idı bekövetkeztét megelızı hat hónapon belül nyújtják be, annak érdekében, hogy az adóhatóságnak legyen ideje az ilyen kései kötelezettségteljesítést is ellenırizni. Ha bíróság állapítja meg, hogy adó-, társadalombiztosítási csalást, illetve csalást az adóra, járulékra nézve követik el, az adómegállapításhoz való jog elévülése a büntethetıség elévüléséhez igazodva áll be. Új elem az elévülési szabályokban, hogy a túlfizetés visszaigényléséhez való jogot a törvény a költségvetési támogatás igényléséhez hasonlóan elévültnek tekinti,
ha a visszaigénylés megnyíltának éve utolsó napjától számított 5 év eltelt. A túlfizetés ugyanis az adójogviszonyokkal összefüggésben keletkezik, ezért a visszaigényléshez való jog ésszerően korlátozható az elévülés kimondásával. Az adómegállapításhoz való jog egy esetben szakad meg, ha az adózó az önellenırzésében saját javára módosítja az adókötelezettségét. Ez esetben az elévülés az önellenırzési lap benyújtásának éve utolsó napjától újra kezdıdik. Az adóigazgatási eljárásban elválik egymástól az adómegállapításhoz való jog - azaz, amíg kötelezettség vagy jog megállapítható, illetve elıírható -, és a végrehajtáshoz való jog. Az adómegállapításhoz való jog elévülését követıen akár évekig élhet még az adóhatóság végrehajtási jogával. Ez azt is eredményezheti, hogy ha egy adott kötelezettség utóbb az adómegállapításhoz való jog elévülését követıen jogszabálysértınek bizonyul, az adóhatóság a sérelmet már nem orvosolhatja, viszont - mivel végrehajtáshoz való joga még nem évült el -, azt köteles végrehajtani, mely nyilvánvaló jogsérelmet jelent az adózónál. E helyzet feloldása érdekében a törvény lehetıvé teszi az adóhatóság, illetve a felettes szerv részére a jogszabálysértı adómegállapítás tekintetében az adóvégrehajtáshoz való jog korlátozását, illetve megszüntetését. Megtartja a törvény azt a több évtizedes rendelkezést, amely sajátosan szabályozza az illetékmegállapításhoz való jog elévülését, ez esetben az elévülési idıt annak az évnek az utolsó napjától kell számítani, amikor a vagyonszerzés bejelentésének elmulasztása az illetékhivatal tudomására jut. A korábban hatályos szabályok szerint az adómegállapításhoz való jog az adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálata esetén a kereset benyújtásától a bíróság határozatának jogerıre emelkedéséig nyugszik. A bírósági jogorvoslati eljáráshoz igazodva módosul a rendelkezés, melynek értelmében a másodfokú adóhatósági határozat jogerıre emelkedésétıl a bíróság határozatának jogerıre emelkedéséig, felülvizsgálati kérelem esetén pedig annak elbírálásáig nyugszik az elévülés. A megállapított adókötelezettséget, akár az adózó, akár az adóhatóság állapította azt meg, az esedékesség évének utolsó napjától számított 5 évig hajthatja végre az adóhatóság. A végrehajtási cselekmény alkalmazása egyszeri, hat hónapos meghosszabbodást eredményez. A törvény összhangba hozza az adóvégrehajtáshoz való jog elévülési szabályait a végrehajtási eljárás szünetelésének, felfüggesztésének szabályaival, mely szerint a végrehajtási eljárás szünetelésének és felfüggesztésének eseteiben mindig nyugszik az adóvégrehajtáshoz való jog. Az adóhatósági végrehajtás akadályát képezheti, ha az adózó vagyonára az ellene folyó büntetıeljárásban bőnügyi zárlatot rendeltek el. Annak érdekében, hogy a bőnügyi zárlat ideje alatt ne évüljön el a tartozás végrehajtásához való jog, a törvény kimondja, hogy az adózó vagyonának egészére elrendelt bőnügyi zárlat idıtartama alatt nyugszik az elévülés. Az adóhatóság által megkeresés alapján behajtott köztartozások az azokat megállapító anyagi jogi szabályok szerint évülnek el. Ha az elévülésükre nincsen rendelkezés, a végrehajtáshoz való jog elévülése tekintetében a törvény rendelkezései az irányadóak. (9) Ha az adóhatóság az adót megállapító határozat vagy a végrehajtás során hozott végzés kézbesítése tekintetében ad helyt a vélelem megdöntése iránti kérelemnek, nyugszik az adómegállapításhoz, illetve a végrehajtáshoz való jog elévülése a kézbesítési vélelem beálltától az annak megdöntésére irányuló kérelemnek helyt adó végzés jogerıre emelkedéséig. EBH2005. 1366. A vagyonátruházási illeték megállapításához való jog elévülési ideje a vagyonszerzést tartalmazó szerzıdés földhivatalhoz való benyújtásával kezdıdik (1990. évi XCIII. törvény 86. §, 91. §; 1990. évi XCI. törvény 95. §; 2003. évi XCII. törvény 164. §, 182. §). BH2006. 134. A vagyonátruházási illeték megállapításához való jog elévülési ideje a vagyonszerzést tartalmazó szerzıdés földhivatalhoz való benyújtásával kezdıdik (1990. évi XCIII. tv. 86. §, 91. §; 1990. évi XCI. tv. 95. §; 2003. évi XCII. tv. 164. §, 182. §).
VIII. Fejezet JOGKÖVETKEZMÉNYEK Késedelmi pótlék 165. § (1) Az adó késedelmes megfizetése esetén az esedékesség napjától, a költségvetési támogatásnak az esedékesség elıtt történı igénybevétele esetén pedig az esedékesség napjáig késedelmi pótlékot kell fizetni.
8/2005. (AEÉ 14.) APEH utasítás az adótartozások után fizetendı késedelmi pótlék számításáról, valamint a késedelmi pótlék közlésének, kezelésének eljárási szabályairól szóló 9/2004. (AEÉ 1/2005.) APEH utasítás módosításáról 7004/2006. (AEÉ 4.) APEH irányelv a méltányossági jogkör gyakorlásáról, az adómérséklésre és a fizetési könnyítés engedélyezésére irányuló kérelmek elbírálása során követendı eljárásról 7001/2005. (AEÉ 3.) APEH irányelv a méltányossági jogkör gyakorlásáról, az adómérséklésre és a fizetési könnyítés engedélyezésére irányuló kérelmek elbírálása során követendı eljárásról 9/2004. (AEÉ 1/2005.) APEH utasítás az adótartozások után fizetendı késedelmi pótlék számításáról, valamint a késedelmi pótlék közlésének, kezelésének eljárási szabályairól (2) A késedelmi pótlék mértéke minden naptári nap után a felszámítás idıpontjában érvényes jegybanki alapkamat kétszeresének 365-öd része. A késedelmi pótlék után késedelmi pótlékot felszámítani nem lehet. (3) Kivételes méltánylást érdemlı körülmény esetén az adóhiányt megállapító határozatban - hivatalból vagy kérelemre - az adó esedékességének, illetve a költségvetési támogatás igénybevételének napjánál az adóhatóság késıbbi idıpontot is megállapíthat a pótlékfizetés kezdı napjaként. Az adóhiány késedelmi pótléka az eredeti esedékességtıl az ellenırzésrıl felvett jegyzıkönyv keltéig, de legfeljebb 3 évre számítható fel. Az adóhiány után felszámított késedelmi pótlék alapja nem csökkenthetı az ugyanazon adóhatóságnál nyilvántartott, az esedékesség idıpontjában más adóval kapcsolatban fennálló túlfizetés összegével. 7005/2006. (AEÉ 5.) APEH irányelv az egyes illetékszabályoknak az állami adóhatóság eljárása során való alkalmazásáról 7002/2005. (AEÉ 3.) APEH irányelv egyes illetékszabályoknak az állami adóhatóság eljárása során való alkalmazásáról (4) A késedelmi pótlék mérséklése nem alkalmazható olyan adóhiány esetén, amikor a bírság mérséklésének sincs helye. 166. § Nem kell késedelmi pótlékot fizetni arra az idıszakra, amelyre az adózó a késedelmét igazolta. Igazolásnak csak akkor van helye, ha a késedelmet elháríthatatlan külsı ok idézte elı. 167. § (1) A késedelmi pótlék felszámítása során a pótlék alapját adónként és költségvetési támogatásonként külön-külön kell figyelembe venni, kivéve, ha azokat egy számlán tartják nyilván. A késedelmi pótlék alapját csökkenteni kell az ugyanazon adóhatóságnál nyilvántartott, az esedékesség idıpontjában más adóval kapcsolatban fennálló túlfizetés összegével (nettó pótlékszámítás). A nettó pótlékszámításnál figyelmen kívül kell hagyni azt a tartozást, amelyre fizetési könnyítést engedélyeztek. A magán-nyugdíjpénztári tagdíjhoz kapcsolódó befizetések tekintetében a nettó pótlékszámítás nem alkalmazható. Az Art. a késedelmes teljesítés esetére késedelmi pótlék-fizetési kötelezettséget ír elı, amit a nettó pótlékszámítás elvének figyelembe vételével kell meghatározni. Ez azt jelenti, hogy a késedelmi pótlék alapját csökkenteni kell az ugyanazon adóhatóságnál nyilvántartott, az esedékesség idıpontjában más adóval kapcsolatban fennálló túlfizetés összegével. A magán-nyugdíjpénztári tagdíjhoz kapcsolódó késedelemi pótlékot azonban a magán-nyugdíjpénztári tag számláján kell jóváírni a tagdíj késedelmes befektetésébıl adódó kiesés csökkentésére. Ebbıl következıen a tagdíj után felszámítandó késedelmi pótlék alapjának meghatározásakor a nettó pótlékszámítás nem alkalmazható, mert ha a tagdíjfizetést nem- vagy késedelmesen teljesítı adózónak más adónemen túlfizetése mutatkozik, a magán-nyugdíjpénztári tag elesik az ıt törvény alapján megilletı késedelmi pótlék összegétıl. Erre tekintettel a törvény a magán-nyugdíjpénztári tagdíjhoz kapcsolódó befizetések vonatkozásában kizárja a nettó pótlékszámítás alkalmazását. (2) Az adóhatóság összehasonlítja az adózó bevallását, igénylését, illetve a határozattal elıírt kötelezettségét a befizetett, a visszaigényelt adóval, adóelıleggel, a kiutalt költségvetési támogatással, és ennek alapján a késedelmi pótlékot megállapítja. Az adózó a késedelmi pótlékot saját számítása szerint, az értesítéstıl függetlenül is megfizetheti. (3) Az adóhatóság hivatalból vagy kérelemre törli a tévesen felszámított késedelmi pótlékot. Ha az adózó a pótlék összegét továbbra is vitatja, a felettes adóhatóság határozatban dönt.
Önellenırzési pótlék 168. § (1) Ha az adózó az adót, a költségvetési támogatást az önellenırzésre vonatkozó rendelkezések szerint helyesbíti, önellenırzési pótlékot fizet. 7001/2006. (AEÉ 3.) APEH irányelv az adóbevallás önellenırzéssel történı helyesbítésérıl szóló 7004/2004. (AEÉ 4.) APEH irányelv módosításáról (2) Az önellenırzési pótlékot adónként, illetve költségvetési támogatásonként a bevallott és a helyesbített adó, illetve költségvetési támogatás összegének különbözete után az adózó állapítja meg, és a bevallással egyidejőleg fizeti meg. (3) Az önellenırzési pótlékot a késedelmi pótlék 50%-ának, ugyanazon bevallásnak ismételt önellenırzése esetén 75%-ának megfelelı mértékben kell felszámítani a bevallás benyújtására elıírt határidı leteltét követı elsı naptól a helyesbítés nyilvántartásba történı feljegyzésének, illetve a magánszemély jövedelemadója esetén az önellenırzési lap benyújtásának napjáig. Az adatszolgáltatás alapján történı adóhatósági adómegállapítás esetén az önellenırzési pótlékot az észrevétel megtételére nyitva álló határidı leteltét követı naptól az észrevétel adóhatósághoz történı beérkezésének napjáig számítja fel az adóhatóság. Ha az önellenırzés pótlólagos adófizetési kötelezettséget nem eredményezett, mert az adózó adóját az eredeti esedékességkor vagy korábbi önellenırzése során hiánytalanul megfizette, a fizetendı pótlék összegét az általános szabályok szerinti mértékkel kell meghatározni, de az 5000 forintot, magánszemély esetében az 1000 forintot meghaladó összeget nem kell bevallani és megfizetni. Ha az önellenırzés pótlólagos adófizetési kötelezettséget azért nem eredményez, mert a bevallani és megfizetni elmulasztott adó a következı elszámolási idıszakban levonható adónak minısült volna, az önellenırzési pótlék összege nem haladhatja meg a két bevallás közötti idıre felszámítható késedelmi pótlék összegét. Ugyanilyen szabályok alapján kell megállapítani az önellenırzési pótlékot akkor is, ha a termékimportot terhelı általános forgalmi adót az adózó az adólevonási jog keletkezését követıen, de az elızı adómegállapítási idıszakra vonatkozó adóbevallásban szerepeltette elızetesen felszámított levonható adóként. Az adóhatósági adómegállapítás 2004. január 1-jétıl hatályos intézmény az adóeljárásban, amelyet elsı alkalommal a 2004. évi jövedelemadójuk megállapítása érdekében választhatnak azok az adózók, amelyek megfelelnek az Szja törvény elıírásainak. Az adóhatósági adómegállapításra egyrészt az adatszolgáltatások alapján rendelkezésre álló, másrészt az adózó nyilatkozatában közölt adatok alapján kerül sor. A nyilatkozatban az adózónak azokról az adatokról kell tájékoztatnia az adóhatóságot, amelyek a nyilvántartásban nem szerepelnek (átvezetési igény, a visszatérítendı adó kiutalása). Az adóhatósági adómegállapítást választó adózó túlvont járulékának összegét is az adóhatóság állapítja meg. Az adminisztráció egyszerősítése érdekében az adózónak - kivéve, ha az adóévben a fegyveres erık, a rendvédelmi szervek, valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagja volt - nem külön nyomtatványon kell visszaigényelnie a túlvont járulékot, erre irányuló kérelmét az adóhatósági adómegállapítás iránti bejelentésében jelezheti. Az adózók meghatározott körére azonban indokolt fenntartani a külön nyomtatványon történı visszaigénylést, mert eltérı járulékmegállapítási szabályokat kell rájuk alkalmazni. [Art. 28. § (1) bek.] Az adóhatósági adómegállapítást választó adózó tekintetében is érvényesülnek azok a garanciális szabályok, amelyek biztosítják az adó megfizetését. Így az adóhatósági adómegállapítás során is alkalmazhatja az adóhatóság a visszatérítendı adó vonatkozásában a visszatartási jogot. [Art. 28. § (5) bek.] Az adóeljárás nem tesz különbséget a bevallott adó tekintetében aszerint, hogy az adókötelezettség teljesítése milyen adómegállapítási mód keretében történt, ezért ha az adózó az adóhatósági adómegállapítás során a nyitva álló határidın belül észrevételt nem tett, illetve az adóhatóság az adózó észrevétele alapján az adót módosította, vagy határozattal állapította meg, a megállapított, és az adózóval közölt adó a jogkövetkezmények és az ellenırzés szempontjából az adózó által bevallott adónak minısül. [Art. 28. § (8) bek.] Az adóhatósági adómegállapítással kapcsolatban az adózó a határidı lejártát követıen is elıterjeszthet észrevételt, azonban a határidık betartása érdekében késedelme szankció megállapítását vonja maga után. A késedelmesen elıterjesztett észrevétel alapján a magánszemély terhére módosított adó esetén az adóhatóság a korábban megállapított és az adózó észrevétele alapján módosított összeg különbözete után önellenırzési pótlékot számít fel, az önellenırzési pótlék számítására vonatkozó részletes elıírások alapján. [Art. 168. § (3) bek.] Ennek összegét az adózóval az adómegállapítás módosításáról szóló értesítésben közli az adóhatóság. A különbözetet és az önellenırzési pótlékot az adózó az adómegállapítás módosításáról szóló értesítés
kézhezvételétıl számított 15 napon belül fizeti meg, illetıleg az adóhatóság a különbözetet ugyanezen határidın belül utalja ki. [Art. 50. § (4)-(5) bek.] Az adóhatósági adómegállapítás során az adózónak lehetısége van kifogásolni az adómegállapítást. Az adózó kifogása esetén az adóhatóság az adó alapját, az adót, a visszatérítendı, illetıleg befizetendı adót határozatban állapítja meg. [Art. 28 § (10) bek.] Az adómegállapítás során hozott határozat nem zárja ki a bevallás utólagos ellenırzését és az utólagos adómegállapítást. [Art. 28. § (12) bek.] Annak érdekében, hogy se az adózót, se az adóhatóságot ne terhelje szankció a késedelmes teljesítés miatt, az adót az adóhatósági adómegállapításban meghatározott összeg szerint kell megfizetni, illetıleg kiutalni a határozat jogerıre emelkedéséig. [Art. 28. § (10) bek.] A határozat alapján az adózót a megállapítottnál kevesebb, illetıleg további befizetés terhelheti, ezeket túlfizetés esetén az adózó erre irányuló kérelmének elıterjesztése, további befizetés esetén a határozat jogerıre emelkedésétıl számított - 15 napon belül kell rendezni. A határozatban az adóvisszatérítésrıl is rendelkezhet az adóhatóság. Ebben az esetben az adózónak, valamint az adóhatóságnak az adóhatósági adómegállapításban meghatározott összegtıl eltérı adóvisszatérítés figyelembevételével kell a különbözetet visszafizetni, illetve kiutalni. [Art. 28. § (11) bek.] Amennyiben az adóhatóság utólag állapítja meg, hogy az adóhatósági adómegállapítás feltételei nem álltak fenn az adózónál, az adó megállapítására utólagos adómegállapítás keretében kerül sor. Az adózó a feltételek hiányát maga is bejelentheti, az adóhatóság ebben az esetben a jogkövetkezményeket az önellenırzésre vonatkozó szabályok szerint állapítja meg, egyebekben az utólagos adómegállapítás során kiszabható jogkövetkezményeket alkalmazza. [Art. 28. § (12) bek.] Az adóhatósági adómegállapítást olyan új tények, körülmények, bizonyítékok is befolyásolhatják, amelyekrıl az adóhatóság az adóhatósági adómegállapítást felülvizsgáló bírósági eljárást követıen értesül. A törvény ezért ebben az esetben is lehetıvé teszi az adóhatósági adómegállapítás utólagos ellenırzését és az utólagos adómegállapítást. [Art. 28. § (13) bek.] (4) Ha több egymást követı elszámolási idıszak általános forgalmi adó bevallását azért kellett önellenırizni, mert az elızı vagy korábbi elszámolási idıszak téves bevallása miatt a göngyölített levonható, de vissza nem igényelhetı adó összegét az adózó helyesbítette, az önellenırzési pótlék alapja az elsı téves adóbevallásban feltárt különbözet. Az általános forgalmi adóban a levonható adó göngyölítése esetén elıfordul, hogy egy hiba több egymást követı bevallás önellenırzését is szükségessé teszi. Ezekre az esetekre a hatályos törvény méltányos önellenırzési pótlékszámítási szabályt ír elı, melynek alkalmazását azonban az adóhatóságtól külön kérnie kell az adózónak. Tekintettel arra, hogy az adóhatóságnak objektív feltételek meglétét kell vizsgálnia és mérlegelési lehetısége nincs, indokolatlan külön adóhatósági eljárást elıírni a pótlékmérséklésre. Ezért a módosítás megszünteti a pótlékmérséklésre irányuló adóhatósági eljárást, melynek következtében az önellenırzést végzı adózó a feltételek fennállta esetén közvetlenül alkalmazhatja a mérsékelt pótlékszámítási elıírásokat. (5) Nem kell pótlékot felszámítani, ha a munkáltató vagy kifizetı késedelmes vagy hibás igazolása miatt az adózó bevallását önellenırzéssel helyesbíti. (6) Az önellenırzési pótlék kérelemre akkor mérsékelhetı, ha az adózó tévedését olyan körülmények bizonyításával menti ki, amelyek egyébként megalapoznák a bírságmérséklést is. 7004/2006. (AEÉ 4.) APEH irányelv a méltányossági jogkör gyakorlásáról, az adómérséklésre és a fizetési könnyítés engedélyezésére irányuló kérelmek elbírálása során követendı eljárásról 169. § Az adózó az önellenırzéssel megállapított helyesbített adóalap, adó, illetve költségvetési támogatás bevallásával mentesül az adóbírság, mulasztási bírság alól, a helyesbített meg nem fizetett adó, jogosulatlanul igénybe vett költségvetési támogatás, továbbá az önellenırzési pótlék megfizetésével az önellenırzés idıpontjáig esedékes késedelmi pótlék alól. 7004/2004. (AEÉ 4.) APEH irányelv az adóbevallás önellenırzéssel történı helyesbítésérıl Annak érdekében, hogy az önellenırzés vonzó legyen az adózók számára és éljenek az önkorrekció lehetıségével, mértékének érzékelhetıen alacsonyabbnak kell lennie annál a szankciónál, melyet az adóhatóság szab ki abban az esetben, ha ellenırzés során tárja fel a jogszabálysértést. Az önellenırzési pótlék mértéke ennek megfelelıen a késedelmi pótlék fele, azaz a jegybanki alapkamattal egyezik meg, azonban a késedelmi pótlék 75%-a, ha ugyanazon bevallást önellenırzi ismételten az adózó. Az önellenırzéssel helyesbített adóalap és adó, illetve költségvetési támogatás bevallásával az adózó mentesül a
jogszabálysértés jogkövetkezményeként egyébként elıírt adóbírság és a mulasztási bírság alól, a helyesbített adó, illetve az önellenırzési pótlék megfizetésével pedig a késedelmes adófizetéshez általában kapcsolódó, az önellenırzés idıpontjáig esedékes késedelmi pótlék alól. Az általános forgalmi adóhoz kapcsolódóan a törvény sajátos pótlékszámítási szabályokat állapít meg annak érdekében, hogy az egymással szoros kapcsolatban álló áfa-elszámolási idıszakok önellenırzése ne okozzon pótlékhalmozódást. Az önellenırzési pótlék bár alapjaiban objektív jellegő szankció, kivételes méltányosságból mérsékelhetı, vagy el is engedhetı. Ehhez azt kell bizonyítani, hogy az adózó adókötelezettségének teljesítése során a tıle elvárható körültekintéssel járt el. Az adóhatóság a mérséklésnél az eset összes körülményét mérlegelni köteles.
Adóbírság 170. § (1) Adóhiány esetén adóbírságot kell fizetni. Az adóbírság mértéke - ha e törvény másként nem rendelkezik - az adóhiány 50%-a. Adóbírságot állapít meg az adóhatóság akkor is, ha az adózó jogosulatlanul nyújtotta be támogatási, adó-visszaigénylési, adó-visszatérítési kérelmét, vagy igénylésre, támogatásra, visszatérítésre vonatkozó bevallását, és a jogosultság hiányát az adóhatóság a kiutalás elıtt megállapította. A bírság alapja ilyen esetben a jogosulatlanul igényelt összeg. 7004/2006. (AEÉ 4.) APEH irányelv a méltányossági jogkör gyakorlásáról, az adómérséklésre és a fizetési könnyítés engedélyezésére irányuló kérelmek elbírálása során követendı eljárásról 7001/2005. (AEÉ 3.) APEH irányelv a méltányossági jogkör gyakorlásáról, az adómérséklésre és a fizetési könnyítés engedélyezésére irányuló kérelmek elbírálása során követendı eljárásról (2) Adóhiánynak minısül az adózó terhére megállapított adókülönbözet, önadózás esetén csak akkor, ha az adókülönbözetet az esedékesség idıpontjáig nem fizették meg, illetve a költségvetési támogatást igénybe vették. Az eredeti esedékesség napján fennálló túlfizetést az adófizetési kötelezettség teljesítéseként csak akkor lehet figyelembe venni, ha a túlfizetés az ellenırzés megkezdésének napján is fennáll. 2004/17. Adózási kérdés az adóhiány új fogalmának gyakorlati alkalmazása (3) A (2) bekezdésben foglaltaktól eltérıen nem minısül adóhiánynak a vagyonszerzési illeték alapjának utólagos adómegállapítással történı módosítása, feltéve, hogy az adózó a vagyonszerzési illeték alá esı vagyontárgyakat hiánytalanul bejelentette. (4) Amennyiben az adóhatóság utólagos adóellenırzés során megállapítja, hogy a termékimportot terhelı általános forgalmi adót az adózó az adólevonási jog keletkezését követıen, de az elızı adómegállapítási idıszakra vonatkozó adóbevallásban szerepeltette elızetesen felszámított adóként, az adóbírság alapja az ellenırzési idıszak egészére megállapított általános forgalmiadó-hiány. (5) Nem állapítható meg adóbírság az adóhiánynak olyan része után, amely a munkáltató vagy a kifizetı valótlan adóigazolása miatt keletkezett, továbbá az olyan adózó terhére, aki az adó megfizetésére örökösként, megajándékozottként köteles. (6) Ha az adót a munkáltató állapította meg, az adóhatóság az adóhiány után az adóbírságot, a késedelmi pótlékot a munkáltató terhére, a rá vonatkozó szabályok szerint állapítja meg, kivéve, ha az adóhiány az adózó jogszerőtlen nyilatkozatának következménye. 171. § (1) Az adóbírság mértéke kivételes méltánylást érdemlı körülmény esetén hivatalból vagy kérelemre mérsékelhetı, illetıleg kiszabása mellızhetı, ha a körülményekbıl megállapítható, hogy az adózó, illetve intézkedı képviselıje, alkalmazottja, tagja vagy megbízottja az adott helyzetben a tıle elvárható körültekintéssel járt el. Az adóbírság mérséklésénél az eset összes körülményét mérlegelni kell, különösen az adóhiány nagyságát, keletkezésének körülményeit, az adózó jogellenes magatartásának (tevékenységének vagy mulasztásának) súlyát, gyakoriságát. (2) Nincs helye az adóbírság mérséklésének, sem hivatalból, sem kérelemre, ha az adóhiány a bevétel eltitkolásával, a bizonylatok, könyvek, nyilvántartások meghamisításával, megsemmisítésével függ össze. (3) Az adóbírság megállapítása nem érinti a késedelmi pótlék fizetési kötelezettséget.
A költségvetési bevételi érdekeit leginkább veszélyeztetı adójogszabálysértés az adóköteles jövedelem, bevétel eltitkolása, illetve a jogosulatlan támogatásigénylés és adóvisszaigénylés, éppen ezért ehhez kapcsolódik az adóigazgatási eljárásban az arányában legsúlyosabb szankció az adóbírság is, melynek mértéke fı szabály szerint a feltárt adóhiány 50%-a. Objektív mértéke ellenére azonban az adóbírság is vétkességi alapú szankció, azaz kiszabásakor az adóhatóságnak mérlegelnie kell a jogsértés körülményeit, az adózó által tanúsított magatartást, melynek eredményeként kivételes méltányosságból mérsékelheti a bírságot, vagy akár el is tekinthet a szankcionálástól. A törvény alapvetıen a korábban hatályos Art.-nek megfelelıen szabályozza az adóbírságot, azon egy ponton módosít. Az adóhatóság az adózó terhére megállapított, az esedékesség napján meg nem fizetett adókülönbözet (adóhiány) után adóbírságot szab ki. A gyakorlatban több alkalommal elıfordult, hogy az adókülönbözet megfizetése az esedékesség napjáig nem történt meg, ugyanakkor e napon az adózó adófolyószámláján túlfizetés mutatkozott, ami akadályát jelentette az adóbírság kiszabásának annak ellenére, hogy e túlfizetést az adózó pár napon belül visszaigényelte vagy átvezettette. Ennek következtében az adókülönbözet megfizetésére nem került sor, ugyanakkor az adóhiány megállapítására sem volt lehetıség, s így az adózók a pár napos túlfizetés következtében mentesültek az adóbírság terhe alól. Minderre azért kerülhet sor, mert az adózó az általa teljesített túlfizetéssel szabadon rendelkezik, az adóhatóság a túlfizetés összegét hivatalból nem, kizárólag az adózó kérelmére számolhatja el az általa nyilvántartott más adótartozásra. A jogszabály ilyen módon történı „kijátszásának” megakadályozása érdekében a törvény csak az eredeti esedékesség napjától legalább az ellenırzés megkezdésének napjáig fennálló túlfizetés esetén mentesít az adóbírság megfizetése alól, hiszen csak ekkor feltételezhetı teljes bizonyossággal, hogy az adózó az adófolyószámláján mutatkozó túlfizetést az adófizetési kötelezettség teljesítésére szánta.
Mulasztási bírság 172. § (1) A magánszemély adózó 100 ezer forintig, más adózó 200 ezer forintig terjedı mulasztási bírsággal sújtható, ha 7004/2006. (AEÉ 4.) APEH irányelv a méltányossági jogkör gyakorlásáról, az adómérséklésre és a fizetési könnyítés engedélyezésére irányuló kérelmek elbírálása során követendı eljárásról 7001/2005. (AEÉ 3.) APEH irányelv a méltányossági jogkör gyakorlásáról, az adómérséklésre és a fizetési könnyítés engedélyezésére irányuló kérelmek elbírálása során követendı eljárásról a) a bejelentési (bejelentkezési, változásbejelentési), adatszolgáltatási kötelezettségét késedelmesen, hibásan, valótlan adattartalommal vagy hiányosan teljesíti, b) a bevallási, vagyonszerzési illetékkel kapcsolatos bejelentési (a továbbiakban együtt: bevallási) kötelezettségét a bevallás határidejét követıen, de az adóhatóság felszólítását, ellenırzését megelızıen késedelmesen teljesíti és késedelmét nem menti ki (bevallási késedelem), c) bejelentési (bejelentkezési, változásbejelentési), adatszolgáltatási, bankszámlanyitási kötelezettségét, továbbá bevallási kötelezettségét nem teljesíti, d) vállalkozói igazolványhoz, illetıleg cégbejegyzéshez kötött tevékenységet vagy adóköteles tevékenységet adószám hiányában folytat, e) a számla, egyszerősített számla, nyugtakibocsátási kötelezettségét elmulasztja, vagy a számlát, egyszerősített számlát, nyugtát nem a tényleges ellenértékrıl bocsátja ki, f) a jogszabályokban elıírt bizonylatok kiállítását, illetve könyvek, nyilvántartások vezetését elmulasztja, vagy a bizonylatokat az elıírásoktól eltérıen állítja ki, a könyveket, nyilvántartásokat hiányosan vagy az elıírásoktól eltérıen vezeti, g) be nem jelentett alkalmazottat foglalkoztat vagy foglalkoztatott, igazolatlan eredető árut forgalmaz, illetıleg az ellenırzés idıpontjában az áru eredetét tanúsító bizonylattal vagy annak másolatával nem rendelkezik, h) iratmegırzési kötelezettségének nem tesz eleget, i) a nyilatkozattételt elmulasztja, a tanúvallomást jogosulatlanul megtagadja, j) a költségvetési támogatás (adó-visszaigénylés, adó-visszatérítés) igénylésénél a fennálló köztartozásáról valótlan tartalmú nyilatkozatot tesz, k) a járulékfizetési kötelezettség felsı határának elérésérıl valótlan tartalmú nyilatkozatot tesz,
l) az ellenırzést, az üzletlezárást, illetıleg a tevékenység felfüggesztésének alkalmazását vagy a végrehajtási eljárást a megjelenési kötelezettség elmulasztásával, az együttmőködési kötelezettség megsértésével vagy más módon akadályozza, különösen ilyennek minısül, ha a becslés során az adózó bizonyítékként más adózót is érintı szerzıdéses kapcsolatra vagy egyéb ügyletre hivatkozik, és az ez alapján lefolytatott kapcsolódó vizsgálat az adózó bizonyítási indítványában foglaltakat nem támasztja alá, m) az e törvény felhatalmazása alapján kiadott külön jogszabályban meghatározott feltételek megsértésével állít elı és/vagy hoz forgalomba nyomtatványt. Az üzletek mőködésérıl és a belkereskedelmi tevékenység folytatásának feltételeirıl szóló 4/1997. (I. 22.) Korm. rendelet 24. § (2) bekezdése szerint a kereskedınek az árusítás helyén rendelkeznie kell - a saját elıállítású áru kivételével - az árusított termék eredetét hitelt érdemlıen igazoló bizonylattal (számla, szállítólevél, termékkísérı okmány stb.). Amennyiben a kereskedı ezen bizonylatokat az adóhatósághoz bejelentett helyen ırzi, és ez nem az üzlet, úgy köteles az üzletben tartani az eredeti bizonylatok másolatát. Az ellenırzést végzı hatóság felhívására azonban köteles az eredeti bizonylatokat 3 munkanapon belül bemutatni. A hivatkozott rendelkezés kapcsán a törvény a mulasztási bírság kiszabására okot adó adózói magatartásokat kibıvíti. E szerint a magánszemély adózó 100 ezer, más adózó 200 ezer forintig terjedı mulasztási bírsággal sújtható, ha az ellenırzés idıpontjában nem rendelkezik az áru eredetét tanúsító bizonylattal vagy annak másolatával. (2) Az (1) bekezdés a)-b) pontja szerinti késedelem esetén nincs helye mulasztási bírság megállapításának, ha az adózó késedelmét annak igazolásával menti ki, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. (3) A bejelentkezési, bejelentési, változásbejelentési, adatszolgáltatási, bankszámlanyitási, továbbá bevallási kötelezettség elmulasztása esetén a mulasztási bírság megállapításával egyidejőleg az adóhatóság az adózót határidı tőzésével - teljesítésre hívja fel. A kiszabott bírság kétszeresét kell újabb határidı tőzésével megállapítani, ha a teljesítésre kötelezı, elızı határozatban elıírt határidıt az adózó elmulasztotta. A kötelezettség teljesítése esetén az e bekezdés alapján kiszabott bírság korlátlanul mérsékelhetı. (4) Az (1) bekezdés d) pontja alapján kiszabott bírság esetén az adóhatóság a bírságot kiszabó, valamint az árukészlet lefoglalása tárgyában hozott határozatát az adózóval kihirdetés útján közli, és a határozat a közlés idıpontjától kezdve a fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható. (5) Az ellenırzés, az üzletlezárás, illetve a végrehajtási eljárás akadályozásáért az (1) bekezdés l) pontja alapján adózónak nem minısülı magánszemély is szankcionálható. Ha törvény az üzletlezárás alkalmazását kizárja vagy az adózó az üzletlezárás, illetıleg a tevékenység felfüggesztésének foganatosítását meghiúsítja, valamint a lezárt üzletet kinyitja, vagy tevékenységét a felfüggesztés ellenére folytatja, a mulasztási bírság felsı határa az üzletlezárás, tevékenységfelfüggesztés határozatban meghatározott napjai számának, illetve a bírság adózóra egyébként vonatkozó, törvényben rögzített legmagasabb értékének szorzata. (6) Hibásan benyújtott bevallás esetén a magánszemély 10 ezer forintig, más adózó 100 ezer forintig terjedı mulasztási bírsággal sújtható. Ha a késedelmesen benyújtott bevallás hibás, az adózó csak a késedelemért szankcionálható. (7) Ha az eljárás kezdeményezésekor fennálló eljárási illetékfizetési kötelezettségét a kötelezett felhívás ellenére egyáltalán nem vagy nem teljes mértékben vagy nem a megszabott határidıben teljesítette, a meg nem fizetett illeték 100%-áig terjedı, de legfeljebb 100 ezer forint mulasztási bírság szabható ki. 7005/2006. (AEÉ 5.) APEH irányelv az egyes illetékszabályoknak az állami adóhatóság eljárása során való alkalmazásáról 7002/2005. (AEÉ 3.) APEH irányelv egyes illetékszabályoknak az állami adóhatóság eljárása során való alkalmazásáról (8) Ha az adózó esedékességig az adóévi várható adó összegét - figyelemmel az adóév során megfizetett elıleg összegére is - nem fizette meg legalább 90%-os mértékben, a befizetett elıleg és az adó 90%-ának különbözete után 20%-ig terjedı mulasztási bírságot fizet. (9) Az adózó 20%-ig terjedı mértékő bírságot fizet, ha az elızı idıszak adatai alapján elıírt (bevallott) adóelılegét mérsékelték, és ezért kevesebb adóelıleget fizetett, mint amennyit tényleges eredménye alapján kellett volna. A bírság alapja az elızı idıszak adatai alapján elıírt (bevallott) adóelıleg és a mérsékelt adóelıleg különbözete. (10) Ha a kifizetı adólevonási, vagy az adóbeszedésre kötelezett adóbeszedési kötelezettségét részben vagy egészben elmulasztotta, vagy a beszedett, illetve megállapított és levont adót nem fizette meg, késedelmi pótlék
mellett 50%-ig terjedı mulasztási bírságot fizet. A bírság alapja a beszedni, levonni, illetıleg megfizetni elmulasztott adó összege. (11) Az adóhatóság az e törvényben, adótörvényben, illetıleg e törvények felhatalmazásán alapuló más jogszabályban megállapított kötelezettségnek az e paragrafusban nem szabályozott megszegése miatt a magánszemély adózót 50 ezer, más adózót 100 ezer forintig terjedı mulasztási bírsággal sújthatja. (12) A mulasztási bírság kiszabásánál az adóhatóság mérlegeli az eset összes körülményét, az adózó jogellenes magatartásának (tevékenységének vagy mulasztásának) súlyát, gyakoriságát, továbbá azt, hogy az adózó, illetve intézkedı képviselıje, alkalmazottja, tagja vagy megbízottja az adott helyzetben a tıle elvárható körültekintéssel járt-e el. A körülmények mérlegelése alapján az adóhatóság a mulasztás súlyához igazodó bírságot szab ki, vagy a bírság kiszabását mellızi. (13) Az adatszolgáltatással kapcsolatban kiszabható mulasztási bírság felsı határa az adatszolgáltatással érintett magánszemélyek számának és a bírság adózóra egyébként vonatkozó, törvényben rögzített legmagasabb értékének szorzata. 8003/2005. (AEÉ 5.) APEH tájékoztató a kifizetıi adatszolgáltatás, valamint az állami adóhatóság részére történı adatszolgáltatás - 2004. évet megelızı adóévekre vonatkozó - pótlásával, helyesbítésével kapcsolatos kifizetıi és munkáltatói feladatokról Az Állami Számvevıszék észrevételeinek megfelelıen a szabályozás pontosítja a mulasztási bírság számításának módját az adatszolgáltatással kapcsolatosan alkalmazható szankció tekintetében. A kiszabható bírság felsı határa ahhoz igazodik, hogy hány személyrıl kell adatot szolgáltatnia az adózónak. A bírság mértékét a személyek száma és a bírságnak az adózóra egyébként vonatkozó, törvényben rögzített legmagasabb értékének szorzata alapján kell meghatározni. (14) Az adózó a szokásos piaci ár meghatározásával összefüggı nyilvántartási kötelezettségének az (1) bekezdés f) pontja szerinti megsértése, illetve e nyilvántartással összefüggı iratmegırzési kötelezettségének megsértése esetén 2 millió forintig terjedı mulasztási bírsággal sújtható. A mulasztási bírságra vonatkozó szabályozás taxatív módon határozza meg azokat az eseteket, amikor a magánszemély, illetıleg más adózó a törvényben meghatározott mértékig mulasztási bírsággal sújtható. A törvény - a korábban hatályos szabályozásnak megfelelıen - a tételes bírságra helyezi a hangsúlyt és egységesen határozza meg a bírság maximális mértékét 100 ezer, illetve 200 ezer forintban, attól függıen, hogy a mulasztást elkövetı adózó magánszemély-e vagy sem. A törvény módosítja ugyanakkor az adóhatóság által foganatosítható intézkedések (lefoglalás, üzletlezárás) szabályait, s ennek kapcsán bıvül a mulasztási bírság kiszabására okot adó körülmények köre is. Az általános tételő mulasztási bírság kiszabására valamennyi, az üzletlezárásra okot adó adózói magatartás - vagyis nem csupán a nyugtaadási kötelezettség elmulasztása, de a be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatása, illetve igazolatlan eredető áru forgalmazása esetén sor kerülhet. Alacsonyabb a kiszabható mulasztási bírság felsı mértéke hibás bevallás esetén (10 ezer, illetve 100 ezer forint) és néhány jogszabálysértés - jellegébıl adódóan - továbbra is százalékos mértékkel szankcionálható, mint a feltöltési kötelezettség elmulasztása, indokolatlan elılegmérséklés, eljárási illetékfizetési kötelezettség nem teljesítése, az adólevonási kötelezettség elmulasztása, illetve a levont adó meg nem fizetése. Megmarad a mulasztási bírságnak az a rendelkezése, mely a törvényben külön nem nevesített, de más adójogszabályban elıírt kötelezettség elmulasztását rendeli szankcionálni. A mulasztási bírság szabályok minden esetben az adóhatóság által kiszabható legmagasabb bírság összegét határozzák meg, mely nem jelenti azt, hogy bármely jogszabálysértés esetén a törvényben meghatározott összeget kellene bírságként megállapítani. A kiszabott bírságnak minden esetben arányban kell állnia az elkövetett jogszabálysértéssel, ezért az adóhatóságnak a szankcionáláskor nem csupán joga, hanem kötelezettsége az eset összes körülményét mérlegelni és azok tükrében meghatározni a bírság összegét. Ez tehát akár nulla forint is lehet, azaz az adóhatóság méltányolható esetben eltekinthet a szankcionálástól. Egyes adókötelezettségek (bejelentés, bevallás, adatszolgáltatás) késedelmes teljesítése esetén nem szabható ki mulasztási bírság, ha a mulasztó késedelmét azzal igazolja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A hatályos mulasztási bírság szabályok a törvényben kiegészülnek két új tényállással. Tekintettel arra, hogy az adóhatósági adómegállapítás kizárólag az adatszolgáltatásra kötelezettek által hiánytalanul közölt, pontos adatok alapján mőködtethetı eredményesen, a törvény szigorítja az ezen adatszolgáltatással kapcsolatos mulasztás szankcióját, csakúgy mint a szokásos piaci ár meghatározásával összefüggı nyilvántartással
kapcsolatos kötelezettségek megsértésének bírságát, mely kötelezettségeket a 18/2003. (VII. 16.) PM rendelet szabályozza. (15) A foglalkoztatót terhelı bejelentési kötelezettség elmulasztása esetén kiszabható mulasztási bírság felsı határa a bejelenteni elmulasztott foglalkoztatottak számának és a bírság adózóra egyébként vonatkozó, törvényben rögzített legmagasabb értékének szorzata. (16) Ha a munkáltató, illetıleg a kifizetı a magánszemélynek juttatott adó- és járulékköteles kifizetésrıl teljesítendı bevallásában hiányos, illetve valótlan adatokat közöl, vagy a bevallás benyújtását elmulasztja, a kiszabható mulasztási bírság felsı határa a bevallással érintett magánszemélyek számának és a bírság adózóra egyébként vonatkozó, törvényben rögzített legmagasabb értékének szorzata. A jogalkalmazás során gyakran elıfordul, hogy az adózó még az adóhatósági intézkedés elıtt - a hátrányos jogkövetkezményektıl való mentesülés érdekében - eladja, átadja, bérbe adja, a lezárást követıen jogtalanul kinyitja az üzletet a tevékenység folytatása érdekében vagy a tevékenységét a felfüggesztés ellenére folytatja. Ilyen esetekben az adóhatóság nem rendelkezik eszközökkel az intézkedés foganatosítására, ezért az ilyen jellegő magatartások szankcionálhatósága és ezáltal történı visszaszorítása érdekében a törvény a kiszabható mulasztási bírság mértékét napi tételes értékben határozza meg. A Tbj. módosítása szigorítja a foglalkoztatót terhelı bejelentési kötelezettség teljesítésének határidejét, melynek értelmében a foglalkoztatottakat a foglalkoztatás megkezdésének elsı napján be kell jelenteni. Az illegálisan történı foglalkoztatás (feketemunka) visszaszorítása érdekében szigorítani szükséges az adóhatóság által alkalmazható szankció mértékét. Elterjedt ugyanis az a gyakorlat, hogy a foglalkoztatók a megindított ellenırzés során arra hivatkoznak, hogy a bejelentésre elıírt határidı még nem járt le, és a foglalkoztatási jogviszony fennállásának idıtartama a bejelentésre elıírt határidıt még nem lépte túl. A törvény ennek visszaszorítása érdekében a mulasztási bírság legfelsı határát a bejelenteni elmulasztott alkalmazottak számának és az adózóra egyébként kiszabható mulasztási bírság legfelsı határának szorzataként határozza meg. Az egyéni adó- és járuléknyilvántartás kialakítása, illetıleg ezzel együtt a társadalombiztosítás ellátásai jogosulatlan igénybevételének korlátozása érdekében minden munkáltató, illetıleg kifizetı - ideértve az egyéni vállalkozót is - havonta bevallást tesz az állami adóhatósághoz a foglalkoztatottak után fizetendı, illetıleg az általa levont adókról, járulékokról, személyre lebontott adatok feltüntetésével. Az adóhatóság a bevallás adatai alapján szolgáltat adatot a társadalombiztosítási szervek részére a nyugdíjbiztosítási ellátások elbírálásához, a megállapításához jogszabályban elıírt adatokról, illetıleg az egészségbiztosítási ellátások jogszerősége utólagos vizsgálatát lehetıvé tevı egészségbiztosítási járulék adatokról. Tekintettel arra, hogy a bevallás benyújtása, illetıleg az abban közölt adatok valóságtartalma a foglalkoztatott társadalombiztosítási ellátásra jogosultsága megállapíthatóságának feltételét jelenti, a mulasztáshoz főzıdı szankció visszatartó erejének növelése érdekében a törvény - 2006. július 1-jétıl - a mulasztási bírság felsı határát a bevallással érintett magánszemélyek és a bírság adózóra egyébként vonatkozó törvényben megállapított legmagasabb értékének szorzataként állapítja meg. (17) A 31. § (2) bekezdése szerinti bevallás, illetıleg adatszolgáltatás benyújtására kötelezett adózó 500 ezer forintig terjedı mulasztási bírsággal sújtható, ha regisztrációs kötelezettségét nem, vagy késedelmesen teljesíti.
Intézkedések 173. § (1) Az adóhatóság, ha a magánszemély, illetıleg más adózó terhére vállalkozói igazolványhoz, cégbejegyzéshez kötött tevékenység vagy adóköteles tevékenység adószám hiányában történı végzése miatt mulasztási bírságot szab ki, a vállalkozói igazolvány, illetıleg cégbejegyzés nélkül folytatott tevékenység eszközét, termék-elıállítás esetén annak eredményét, az árukészletet - a romlandó áruk és az élı állatok kivételével - a kiszabott bírság összegének mértékéig, annak biztosítékaként lefoglalhatja, és errıl a bírságot kiszabó határozatban rendelkezik. A lefoglalásról az adóhatóság két hatósági tanú jelenlétében jegyzıkönyvet vesz fel, a lefoglalt ingóságot zár alá veszi vagy az adózó költségére elszállíttatja és megırzi. (2) Az adóhatóság a biztosítékként lefoglalt ingóságokat a végrehajtásra vonatkozó szabályok szerint értékesíti, ha az adózó a bírságot az esedékességtıl számított 15 napon belül nem fizette meg. (3) Az áru értékesítésébıl származó összegnek a bírságot, pótlékot és költségeket meghaladó részét az adóhatóság az adózónak visszatéríti. 174. § (1) Az adóhatóság mulasztási bírság kiszabása mellett az adóköteles tevékenység célját szolgáló helyiséget 12 nyitvatartási napra lezárja, illetıleg az adózó tevékenységének jellege szerint az adóköteles tevékenység gyakorlását ugyanezen idıtartamra felfüggeszti, ha az adózó a) be nem jelentett alkalmazottat foglalkoztat vagy foglalkoztatott,
b) igazolatlan eredető árut forgalmaz, c) az adóköteles tevékenység célját szolgáló ugyanazon helyiségében (mőhely, üzlet, telep stb.) az elsı ellenırzéstıl számított egy éven belül második alkalommal mulasztotta el számla- vagy nyugtaadási kötelezettségét. (2) Az (1) bekezdésben meghatározott mulasztás ismételt elıfordulása esetén a lezárás vagy a felfüggesztés idıtartama 30, majd minden további esetben 60 nyitvatartási nap. Az ismétlıdésre vonatkozó szabályok nem alkalmazhatóak, ha két egymást követı ugyanolyan mulasztás között 3 év eltelt. (3) A kiszabott bírságról és a lezárásról, illetıleg a tevékenység gyakorlásának felfüggesztésérıl az adóhatóság fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható határozatot hoz. A határozatban rendelkezni kell a lezárás, illetıleg a felfüggesztés idıtartamáról, egyidejőleg az adóhatóság értesíti az adózót a határozatban foglaltak végrehajtásának kezdı idıpontjáról. A lezárás idıpontjának meghatározásánál az adózó részére kellı idıt kell biztosítani a romlandó áruk, élı állatok elszállítására, illetve az egyéb árukészlet tárolásának, megırzésének biztosítására. Az intézkedésbıl harmadik személyeket ért kárért az adózó köteles helytállni. Az adóhatósági intézkedések körében üzletbezárásra és az adózó tevékenységének felfüggesztésére a jelenleg hatályos szabályozás szerint - egyebek mellett - akkor kerülhet sor, ha az adózó be nem jelentett alkalmazottat foglalkoztat. A törvény kiterjeszti a rendelkezés tárgyi hatályát arra az esetre is, ha az adózó a tilalmazott magatartást (a be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatását) korábban tanúsította. A törvény szerint a jövıben az adóhatóság nem az üzletlezárás, illetıleg tevékenység felfüggesztés elsı és utolsó napjáról, hanem csupán annak idıtartamáról rendelkezik, és egyidejőleg értesítést küld az adózónak arról, hogy a határozatban foglaltak végrehajtására mikor kerül sor. Ennek következtében, amennyiben az adózó a megjelölt idıpontban távollétével vagy egyéb módon akadályozza a lezárás (felfüggesztés) végrehajtásának foganatosítását, nincs szükség a határozat módosítására, csupán újabb értesítés kiküldésére. (4) A helyiséget az adóhatóság pecséttel zárja le, jól láthatóan feltünteti a lezárás idıtartamát és azt, hogy az üzletet az adóhatóság zárta le. A lezárás akadályozása esetén az adóhatóság a rendırség közremőködését veheti igénybe. (5) Ha az adózó tevékenységét más adózóval közös helyiségben folytatja, a (4) bekezdésben foglaltakat a helyiségnek a kötelezettségét elmulasztó adózó által használt részére (részeire) vagy a tevékenység gyakorlásához használt tárgyaira kell alkalmazni. (6) A lezárás nem alkalmazható, ha a helyiség az adózó lakásában, vagy lakástól mőszakilag el nem különített helyiségcsoporton belül található, továbbá akkor sem, ha a lezárás a településen a lezárandó üzlet üzletkörébe esı helyi szükségletek kielégítését megakadályozza. Az Art.-nek az adóköteles tevékenység célját szolgáló helyiség (mőhely, üzlet, telep stb.) lezárására vonatkozó elıírásai bevezetésük óta folyamatosan módosultak, egyrészt részletszabályokkal egészültek ki, másrészt bıvült az ezen szankcióval sújtható adózói magatartások köre. Ennek következtében a szabályozás bonyolulttá, indokolatlanul sokrétővé vált. Eltérı jellegő és mértékő szankciókat állapított meg a jogszabály az ismételten elmulasztott számla- vagy nyugtaadási kötelezettség, illetıleg a be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatása, valamint az igazolatlan eredető áru forgalmazása tekintetében. A törvény a könnyebb áttekinthetıség érdekében, és az egységes megítélés szándékát szem elıtt tartva ezen adózói jogszabálysértések jogkövetkezményeit újraszabályozza. Részben szigorítja a lezárás idıtartamát, illetve minden egyes esetben lehetıvé teszi a mulasztási bírság kiszabását, erre ugyanis az eddigiekben csak a nyugtaadási kötelezettség elmulasztása esetén kerülhetett sor. Az adóhatóság a számla- vagy nyugtaadási kötelezettség ismételt elmulasztásakor, a be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatása, valamint az igazolatlan eredető áru forgalmazása esetén pedig már elsı alkalommal az adóköteles tevékenység célját szolgáló helyiséget 12 nyitvatartási napra lezárja, illetıleg az adóköteles tevékenység gyakorlását ugyanezen idıtartamra felfüggeszti. A jogsértések ismételt elıfordulása esetén a lezárás illetve felfüggesztés idıtartama 30, majd minden további alkalommal 60 nyitvatartási nap. A törvény az említett adózói magatartások ismétlıdése tekintetében bevezet egy elévülési idıt. Eszerint az ismétlıdésre vonatkozó szabályok nem alkalmazhatóak, ha két egymást követı ugyanolyan mulasztás között 3 év eltelt. Mindhárom esetkörre vonatkozik a jövıben az a szabály, hogy ha az adózó tevékenységét más adózóval közös helyiségben folytatja, a lezárást csak a helyiségnek a kötelezettségét elmulasztó adózó által használt részére (részeire) vagy a tevékenység gyakorlásához használt tárgyaira kell foganatosítani.
IX. Fejezet VEGYES RENDELKEZÉSEK
Nyomtatványok 175. § (1) Az adóhatóság az adókötelezettségek teljesítéséhez nyomtatványt rendszeresíthet különösen a bejelentésre, a bevallásra, a költségvetési támogatás elılegének, gyakoribb igénybevételének igénylésére, az adatszolgáltatásra, a bevallás kiegészítésére szóló felhívásra tett nyilatkozatra, az önellenırzésre, az adófizetésre, átvezetésre és az adófolyószámla egyeztetésére. A rendszeresített nyomtatványon történı teljesítéssel azonos értékő, ha az iratot az adózó az adóhatóság honlapján közzétett számítógépes program segítségével tölti ki és állítja elı, és a kinyomtatott iratot aláírva az adóhatósághoz benyújtja, illetıleg elektronikus úton küldi meg az adóhatósághoz. (2) A bejelentés, a bevallás és az adatszolgáltatás - az önkormányzati adóhatósághoz és az illetékügyben eljáró állami adóhatósághoz teljesítendık kivételével - az adóhatóság által közzétett módon, gépi adathordozón is teljesíthetı. A gépi adathordozón teljesített bejelentéshez, bevalláshoz, adatszolgáltatáshoz mellékelni kell az adózó aláírásával hitelesített nyilatkozatot annak típusáról és benyújtásának idıpontjáról. (3) E törvény alkalmazásában az (1) bekezdésben említett, kitöltött és az adózó - illetıleg az e törvényben meghatározott képviselıje, meghatalmazottja - által aláírt nyomtatvány, továbbá a gépi adathordozóról készült aláírt irat, illetıleg az elektronikus úton benyújtott irat magánokiratnak minısül. Az eredeti okiratéval azonos bizonyító ereje van az okiratról - mőszaki vagy vegyi úton - készült felvételnek (fénykép, film, hang stb.), úgyszintén az eredeti okiratról bármely adathordozó (mágneslap, mágnesszalag stb.) útján készült okiratnak, ha a felvételt, illetıleg az adathordozóról az okiratot az adóhatóság vagy az ellenırzése mellett más szerv készítette. 7010/2004. (AEÉ 1/2005.) APEH irányelv az adóhatóság elıtti képviseletrıl 7005/2004. (AEÉ 5.) APEH irányelv az általános forgalmi adó elszámolás és bevallás általános szabályairól, valamint a gyakorított elszámolási lehetıségének engedélyezésérıl (4) Az adópolitikáért felelıs miniszter rendeletben meghatározza a számla, egyszerősített számla, nyugta nyomtatványok forgalmazásának, nyilvántartásának szabályait, valamint ezek elıállításának, adóigazgatási azonosításra alkalmasságának feltételeit. (5) Az adóhatóság a fizetési meghagyást, a fizetési felszólítást és az adóívet nyomtatványon is kiadhatja. (6) A nyomtatványokról, azok formájáról és tartalmáról az adóhatóság tájékoztatót tesz közzé. (7) Az adópolitikáért felelıs miniszter rendeletben állapíthatja meg az önkormányzati adóhatóság által rendszeresíthetı nyomtatványok tartalmát. (8) Az állami adóhatóság meghatározza és közzéteszi a rendszeresített nyomtatványok tartalmát és formáját, gondoskodik arról, hogy azok az adózók számára megfelelı idıben, könnyen elérhetı helyen álljanak rendelkezésre. A bevallási és adatszolgáltatási nyomtatványokat - ideértve az adóhatóság honlapján közzétett számítógépes programokat - a benyújtásukra elıírt határidıt megelızıen legalább 30 nappal kell közzétenni. A térítés ellenében beszerezhetı nyomtatványok gyártói kiválasztásának és forgalmazásának részletes szabályait a Kormány rendeletben határozza meg. A jelenlegi szabályok nem határozzák meg, hogy az állami adóhatóság által rendszeresített nyomtatványokat a benyújtásukra elıírt idıpontot megelızıen mikor kell közzétenni. A szabályozás az adózók elızetes tájékozódását és felkészülését kívánja megkönnyíteni, ezért a törvény határidı tőzésével rögzíti, hogy a bevallási és adatszolgáltatási nyomtatványokat a benyújtásukra elıírt határidıt megelızıen legalább 30 nappal közzéteszi az adóhatóság. A nyomtatványok közzétételének határidejére vonatkozó rendelkezéseket az adóhatóság honlapján közzétett számítógépes programok aktualizálására is megfelelıen alkalmazni kell. (9) Az e törvény 31. § (2) bekezdésében meghatározott bevallás benyújtására kötelezett adózó e kötelezettség keletkezése idıpontjától az állami adóhatósághoz teljesítendı valamennyi bevallási és adatszolgáltatási kötelezettségét elektronikus úton teljesíti. Az adózás rendjérıl szóló törvény egyes rendelkezéseinek alkalmazásáról és módosításáról, valamint egyes adótörvények módosításáról szóló 2005. évi CLXIII. törvény 2006. illetıleg 2007. vonatkozásában írta elı, hogy az az adózó, aki/amely az Art. 31. § (2) bekezdése szerinti, elektronikus úton teljesítendı bevallás benyújtására kötelezett, valamennyi bevallási és adatszolgáltatási kötelezettségét elektronikus úton köteles teljesíteni. Tekintettel arra, hogy ennek az elvnek nemcsak 2006., illetıleg 2007. vonatkozásában, hanem a továbbiakban is érvényesülnie kell, a törvény kiegészíti az Art.-t egy, a bevallási és adatszolgáltatási kötelezettségek teljesítési módjára vonatkozó általános szabállyal. (10)-(11)
(12) Az adópolitikáért felelıs miniszter rendeletben határozza meg azokat az értékhatárokat és feltételeket, amelyek alapján a) a legnagyobb adóteljesítménnyel rendelkezı adózók ellenırzésre kiválaszthatók, b) az adózók kiemelt adózónak minısülnek, c) az adózónak a bevallási és adatszolgáltatási kötelezettségét elektronikus úton kell teljesítenie. (13) Az elektronikus bevallás benyújtására kötelezett, illetıleg az azt választó adózó bevallási és adatszolgáltatási kötelezettségét az állami adóhatóságnál az adópolitikáért felelıs miniszternek a kormányzati informatikáért felelıs miniszterrel kiadott együttes rendeletében meghatározott módon és technikai feltételekkel teljesíti. A kifizetıket és munkáltatókat terhelı, elektronikus úton teljesítendı havi bevallási kötelezettség bevezetésével, illetıleg ezzel együtt a bevallási és adatszolgáltatási kötelezettségek vonatkozásában az elektronikus út általánossá tételével az elektronikus út igénybevételének módját és technikai feltételeit meghatározó rendeleti szintő szabályozást új alapokra kellett helyezni. A törvény ezért pontosítja az új, a bevallási és adatszolgáltatási kötelezettségek elektronikus úton történı teljesítésének szabályairól szóló 13/2006. (IV. 28.) PM-IHM-MeHVM együttes rendelet alapjául szolgáló törvényi felhatalmazást. (14) Az adóhatóság a hivatalos lapjában a megváltozását megelızıen legalább 30 nappal közzéteszi azt az adatformátumot, amelyben az adóalany az ellenırzés során az elektronikus adathordozón tárolt adatokat rendelkezésre bocsátja. Az adatformátumot az adóhatóság az internetes honlapján folyamatosan közzéteszi. Az Európai Tanács 2002/38/EK számú irányelve az adóadminisztráció egyszerősítésére kötelezi a tagállamokat az olyan általános forgalmi adó alanyok vonatkozásában, akik (amelyek) a tagállamok területén kívülrıl az általános forgalmi adó alanyának nem minısülı személynek nyújtanak elektronikus szolgáltatást. Ezek az adóalanyok az irányelv rendelkezéseinek értelmében egyetlen, a választásuk szerinti tagállam adóhatóságánál teljesítik - az eddig az egyes tagállamok irányában külön-külön fennálló - bejelentési, adóbevallási és adófizetési kötelezettségüket. Eljárásuk megkönnyítése érdekében adókötelezettségeiknek elektronikus úton tehetnek eleget az Art. új 8. számú melléklete szerint. Ezért a törvénynek az elektronikusan bevallók, illetıleg adatszolgáltatók körét felsoroló rendelkezése is kiegészül ezzel a személyi körrel. A törvény arra kötelezi az adózót, hogy az ellenırzés során az elektronikus formában tárolt iratait és az adózással összefüggı egyéb elektronikus adatait felhívásra az adóhatóság rendelkezésére bocsássa. Az elıírások a korábbi szabályokhoz képest enyhülnek azzal, hogy eltekintenek az adatok megjelenítéséhez, értelmezéséhez szükséges számítástechnikai program átadásától, amely a gyakorlati tapasztalatok szerint némely esetben aránytalan terhet rótt az adózókra. A törvény megelégszik azzal, ha az adózó a gyakorlatban a legnagyobb számban alkalmazott adatformátumok egyikébe - egyszerő és számottevı költségvonzattal nem járó mővelettel - átalakítja a nyilvántartását, és csak az adatállományt bocsátja az adóhatóság rendelkezésére. Az adóhatóság ennek érdekében a hivatalos lapjában rendszeresen, internetes honlapján pedig folyamatosan közzéteszi az általa ismert és ellenırzésre alkalmas formátumokat. (15)
Egyes adókra vonatkozó különös rendelkezések 176. § (1) E törvénynek a helyi adókra vonatkozó rendelkezéseit a belföldi rendszámú gépjármővek után fizetendı gépjármőadóra a következı eltérésekkel kell alkalmazni: a) az adóhatóság az adót az e törvény 3. számú mellékletének G) pontjában meghatározott adatszolgáltatás tartalma alapján állapítja meg kivetéssel. A közúti közlekedési nyilvántartásról szóló 1999. évi LXXXIV. törvény szerinti nyilvántartásba bejegyzés alapjául szolgáló bejelentési kötelezettség a jogkövetkezmények alkalmazása tekintetében bevallásnak minısül; b) az adózó közvetlenül az önkormányzati adóhatóságnak jelenti be a változást követı 15 napon belül, ha az adófizetési kötelezettsége szünetel, a tulajdonában álló gépjármő után adómentesség illeti meg; c) az adót az önkormányzatnál az e célra szolgáló külön számlára kell megfizetni. (2) (3) A termıföld bérbeadásából származó jövedelem (ideértve a földjáradékot is) adóztatása a föld fekvése szerint illetékes önkormányzati adóhatóság feladata. Az ebbıl származó valamennyi bevétel az önkormányzat költségvetését illeti meg, és az az önkormányzattól nem vonható el. (4) A termıföld bérbeadásából származó - a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvényben meghatározott - jövedelme adóját a magánszemély megállapítja, továbbá a föld fekvése szerint illetékes önkormányzati adóhatóságnál bevallja és megfizeti (önadózás). A termıföld bérbeadásából származó jövedelem bevallását a magánszemély az erre a célra rendszeresített nyomtatványon a jövedelem megszerzésének évét követı év március 20-áig teljesíti. Amennyiben a magánszemély több önkormányzat illetékességi területén szerez bevételt
termıföld bérbeadásából, az adóbevallást és adófizetést önkormányzati adóhatóságonként külön-külön kell teljesíteni. A fıváros esetében a föld fekvése szerint illetékes önkormányzati adóhatóság alatt a fıvárosi önkormányzat fıjegyzıjét kell érteni. (5) Ha a termıföld bérbeadásából származó bevétel kifizetıtıl származik, az adót a kifizetı állapítja meg, vonja le, vallja be, és fizeti meg. Nem terheli a kifizetıt haszonbérbe adás esetén az adómegállapítási kötelezettség, ha a magánszeméllyel az adómentesség feltételéül szabott idıtartamra kötött haszonbérleti szerzıdést. (6) A (4) bekezdésben foglaltaktól eltérıen nem kell adóbevallást tenni annak a magánszemélynek, akinek termıföld bérbeadásból származó jövedelme kizárólag kifizetıtıl származik és a kifizetı az adót levonta, vagy a termıföld bérbeadásából származó jövedelme mentes az adó alól. (7) Ha a magánszemélynek termıföld bérbeadásból olyan bevétele, jövedelme keletkezik, amely nem kifizetıtıl származik, vagy a kifizetı a jövedelem juttatásakor az adót levonni elmulasztotta, vagy a kifizetı a bérleti díjat természetben fizette meg, a vagyoni érték után az adót a magánszemély a jövedelem megszerzésének negyedévét követı hó 12-éig fizeti meg. (8) Ha az adómentesség feltételéül szabott idıtartamra kötött haszonbérleti szerzıdés ezen idıtartam lejárta elıtt adófizetési kötelezettséget keletkeztetı módon megszőnik, az adót a magánszemély a (4) bekezdésben meghatározott szabályok szerint állapítja meg, vallja be, és fizeti meg. (9) A kifizetı a termıföld bérbeadásából származó jövedelembıl levont adót a föld fekvése szerint illetékes önkormányzati adóhatósághoz utalja át a kifizetést követı hó 12. napjáig. A levont adóról a kifizetı adóbevallását a föld fekvése szerint illetékes önkormányzati adóhatósághoz az adóévet követı év február 15-éig nyújtja be. (10) Ha e törvény a magánszemélyek jövedelemadójával, munkaadói, munkavállalói járulékkal összefüggı kötelezettségrıl rendelkezik, azt a kifizetı és a munkáltató - a (11) és (12) bekezdésben foglaltak kivételével - a rá vonatkozó szabályok szerint teljesíti. (11) Az Áht. szerint a kincstári körbe, illetıleg a helyi önkormányzatok nettó finanszírozása hatálya alá tartozó, valamint a központosított illetményszámfejtésrıl szóló külön jogszabályban szabályozott illetményszámfejtési feladatokat ellátó munkáltatónak és a kifizetınek az e törvényben a munkáltatóra, a kifizetıre elıírt kötelezettségek közül az elszámolt összeget terhelı adó, adóelıleg levonását, befizetését, bevallását az Áht.-ben és a végrehajtására kiadott rendeletekben meghatározottak szerint kell teljesíteni. (12) A (11) bekezdésben említett munkáltató és a kifizetı külön törvény alapján a kincstárral szembeni elszámolásában a kifizetést terhelı adóról (adóelılegrıl) az elszámolt hónapot (kifizetést) követı hó 20-áig adatot szolgáltat az állami adóhatóságának. (13) A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló törvény kivételével az adótörvények alkalmazásában, az általános forgalmi adó esetében a hivatkozással meghatározott termékek (építmények) és szolgáltatások vonatkozásában a) a Kereskedelmi Vámtarifa (vtsz.) 2002. év július hó 31. napján hatályos, b) a Központi Statisztikai Hivatal Építményjegyzékének (ÉJ) 2002. év július hó 31. napján érvényes, c) a Központi Statisztikai Hivatal Szolgáltatások Jegyzékének (SZJ), valamint minden más esetben a Központi Statisztikai Hivatal 2002. év szeptember hó 30. napján érvényes besorolási rendjét kell irányadónak tekinteni. A besorolási rend ezt követı (idıközi) változása az adókötelezettséget nem változtatja meg. (14)-(15) (16) Az adóév utolsó napján a termıföldrıl szóló törvény szerinti családi gazdálkodónak minısülı magánszemély és a családi gazdaságban nem foglalkoztatottként közremőködı családtagja ıstermelıi tevékenysége tekintetében adókötelezettségeit - jogszabály eltérı rendelkezése hiányában - a mezıgazdasági ıstermelıre irányadó szabályok szerint teljesíti. A családi gazdálkodó és említett családtagja a családi gazdaság nyilvántartási számát az adózásával összefüggı valamennyi iratán, valamint a törvény alapján adókedvezményt, adómentességet biztosító nyilatkozatán köteles feltüntetni.
A hallgatói hitel törlesztésére vonatkozó különös szabályok 177. § (1) Az állami adóhatóság az adóévet követı év október 31-éig a fizetésre kötelezett adóazonosító jelét tartalmazó megkeresésre a Diákhitel Központ Rt.-nek adatot szolgáltat a hallgatói hitel törlesztésére kötelezett magánszemélynek az adóévben keletkezett, a törlesztési kötelezettség alapját képezı jövedelmérıl. (2) Amennyiben a magánszemély hallgatóihitel-törlesztési kötelezettségének nem tesz eleget, tartozását a Diákhitel Központ Rt. megkeresésére az állami adóhatóság adók módjára hajtja be. A behajtás iránti megkereséshez a Diákhitel Központ Rt. a hallgatói hitel törlesztésére kötelezett magánszemély részére igazoltan kézbesített fizetési felszólítás egy példányát köteles csatolni.
(3) Amennyiben a törlesztésre kötelezett magánszemélynek a megkeresésben közölt és az állami adóhatóság által nyilvántartott adatai között eltérés van, az adatokat a Diákhitel Központ Rt. és az állami adóhatóság egyezteti. Amennyiben az egyeztetés nem vezet eredményre, a magánszeméllyel a Diákhitel Központ Rt. tisztázza az adateltérés okát.
Az adóhatóság felszámolás alatt álló szervezetekkel szemben fennálló követeléseinek átruházása 177/A. § Az állami adóhatóság a felszámolás alatt álló szervezetekkel szemben fennálló, a központi költségvetést, az elkülönített állami pénzalapokat, a Nyugdíjbiztosítási és az Egészségbiztosítási Alapot megilletı követeléseit a Magyar Követeléskezelı Zártkörően Mőködı Részvénytársaságra (a továbbiakban: MKK Zrt.) ruházhatja át (engedményezés). Az e rendelkezés alapján engedményezett követelést az MKK Zrt. tovább engedményezheti. Az engedményezés részletes feltételeit az állami adóhatóság és az MKK Zrt. által kötött megállapodás szabályozza, amely az adópolitikáért felelıs miniszter jóváhagyásával lép hatályba. Az engedményezésre a Ptk. 328-330. §-ai megfelelıen alkalmazandóak. Nem engedményezhetı olyan követelés, amely mögött jogszabályon, vagy kötelmi jogviszonyon alapulva a Magyar Állammal, annak intézményeivel vagy egyszemélyes társaságaival szemben követelés lenne érvényesíthetı.
Értelmezı rendelkezések 178. § E törvény és - ha törvény másként nem rendelkezik - az adóról szóló jogszabályok alkalmazásában 1. adóazonosító szám: az adószám, a közösségi adószám, a magánszemély adóazonosító jele, 2. adóév: az a naptári év, amelyre az adókötelezettség vonatkozik, továbbá a számvitelrıl szóló törvényben meghatározott beszámoló adataira épülı adó és adó jellegő kötelezettségek tekintetében a számvitelrıl szóló törvény szerinti üzleti év, 3. adókülönbözet: a bevallott (bejelentett), bevallani (bejelenteni) elmulasztott vagy a bevallás (bejelentés) alapján kivetett, kiszabott és az adóhatóság által utólag megállapított adó, költségvetési támogatás különbözete, vagy a büntetı bíróság által jogerısen megállapított adóbevétel-csökkenés, illetıleg a jogosulatlanul igénybe vett költségvetési támogatás, 4. adótartozás: az esedékességkor meg nem fizetett adó és a jogosulatlanul igénybe vett költségvetési támogatás, 5. adóteljesítmény: az adózó bruttó módon számított (költségvetési támogatással, adókedvezménnyel, adómentességgel növelt) összes, elévülési idın belüli adókötelezettségének egy évre vetített átlaga, amelyben az általános forgalmi adó esetében a fizetendı, továbbá az elızetesen felszámított és levonható általános forgalmi adó értékei közül a nagyobb abszolút értéket kell figyelembe venni, 6. adóügy: az adóval és a költségvetési támogatással összefüggı hatósági ügy, 7. állandó lakóhely: az olyan lakóhely, ahol a magánszemély tartós ottlakásra rendezkedett be és ténylegesen ott lakik, 8. be nem jelentett alkalmazott: az adózó gazdasági tevékenységében személyesen közremőködı magánszemély, akire vonatkozóan a munkáltató, illetve kifizetı az e törvényben meghatározott bejelentési kötelezettségének nem tett eleget, illetve a munkáltató, kifizetı nem tudja bizonyítani, hogy a tevékenységében közremőködı jogviszonya kívül esik a bejelentési kötelezettségen, 9. egyéb szervezet: jogi személyiséggel nem rendelkezı társaság, szakcsoport, polgári jogi társaság, társasház, társasüdülı, társasgarázs, építıközösség és minden más, jogi személyiséggel nem rendelkezı személyi egyesülés, 10. elıtársaság: a jogelıd nélkül létrehozni kívánt gazdasági társaság, egyesülés, szövetkezet, erdıbirtokossági társulat, közhasznú társaság és vízgazdálkodási társulat társasági, társulati szerzıdése (alapító okirata, alapszabálya) ellenjegyzésének, illetve közokiratba foglalásának napjától létrejöttének (a cégjegyzékbe való bejegyzésének) napjáig, a cégbejegyzés iránti kérelem jogerıs elutasításának vagy a cégbejegyzési eljárás megszüntetésének a napjáig, feltéve, hogy a cégbejegyzés iránti kérelmet a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény hatálybalépését követıen nyújtották be, 11. fióktelep: a külföldi székhelyő vállalkozások magyarországi fióktelepeirıl és kereskedelmi képviseleteirıl szóló törvényben meghatározott fióktelep, 12. hibás bevallás: az a bevallás, amelynél a 34. § szerint kijavításnak van helye, vagy a bevallás adóhiányt nem eredményezı hiányosságát az adóhatóság tárja fel, 13. igazolatlan eredető áru: mindaz az áru, anyag, amelyrıl az adózó az ellenırzés idıpontjában hiteles bizonylattal vagy bizonylat kiállításának alapjául szolgáló okirattal nem rendelkezik,
14. irat: jogszabályban meghatározott bizonylat, a könyvvezetésrıl szóló jogszabályokban elıírt könyvek, nyilvántartások, továbbá a tervek, szerzıdések, levelezések, nyilatkozatok, jegyzıkönyvek, határozatok (végzések), számlák és más kivonatok, igazolások, tanúsítványok, köz- és magánokiratok, 15. járulék: a nyugdíjjárulék, a magán-nyugdíjpénztári tagdíj, az egészségbiztosítási járulékok (ideértve a természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási járulékot is), az egészségügyi szolgáltatási járulék, a nyugdíjbiztosítási járulék, a vállalkozói járulék, a munkaadói járulék, a munkavállalói járulék, a táppénz-hozzájárulás, továbbá a végrehajtás tekintetében a jogalap nélkül felvett és visszakövetelt társadalombiztosítási és - a társadalombiztosítási szervek által folyósított - egyéb ellátások, valamint a társadalombiztosítás ellátásainak fedezetére elıírt más kötelezı járulékbefizetések, ideértve a jogosulatlan kifizetıhelyi költségtérítést is, 16. jövıbeni ügylet: az adó feltételes, illetıleg a szokásos piaci ár megállapítása iránti kérelem benyújtását követıen megkötött szerzıdés vagy más jogügylet. A szokásos piaci ár megállapítása iránti eljárásban jövıbeni ügyletnek minısül az a szerzıdés vagy más jogügylet is, amely(ek) alapján a szokásos piaci ár megállapítása iránti kérelem benyújtásának idıpontjában folyamatos teljesítés történik, függetlenül attól, hogy a szerzıdést vagy egyéb jogügyletet a kérelem benyújtását megelızıen kötötték meg, 17. kapcsolt vállalkozás: a) az adózó és az a személy, amelyben az adózó - a Polgári Törvénykönyv (a továbbiakban: Ptk.) rendelkezéseinek megfelelı alkalmazásával - közvetlenül vagy közvetve többségi befolyással rendelkezik, b) az adózó és az a személy, amely az adózóban - a Ptk. rendelkezéseinek megfelelı alkalmazásával - közvetlenül vagy közvetve többségi befolyással rendelkezik, c) az adózó és más személy, ha harmadik személy - a Ptk. rendelkezéseinek megfelelı alkalmazásával közvetlenül vagy közvetve mindkettıjükben többségi befolyással rendelkezik, d) a külföldi vállalkozó és belföldi telephelye, valamint a külföldi vállalkozó telephelyei, továbbá a külföldi vállalkozó belföldi telephelye és az a személy, amely a külföldi vállalkozóval az a)-c) alpontban meghatározott viszonyban áll, azzal, hogy da) többségi befolyásnak minısül az is, ha valamely személy jogosult a vezetı tisztségviselık, felügyelı bizottsági tagok többségének kinevezésére vagy leváltására, db) a többségi befolyás meghatározásához a közeli hozzátartozók szavazati jogát együttesen kell figyelembe venni, 18. kifizetı: az a belföldi illetıségő jogi személy, egyéb szervezet, egyéni vállalkozó, amely (aki) adókötelezettség alá esı jövedelmet juttat, függetlenül attól, hogy a juttatást közvetlenül vagy megbízottja (posta, hitelintézet) útján teljesíti. Kamat esetében kifizetı az, aki a személyi jövedelemadó törvény szerint magánszemélynek kamatjövedelmet fizet ki, a kölcsönt igénybe vette, a kötvényt kibocsátotta, osztalék esetében az az adózó, amelynek a vagyona terhére az osztalékot juttatják. Tızsdei kereskedelmi tevékenység folytatására jogosult személy közremőködésével kötött ügyletbıl származó jövedelem esetében kifizetı a megbízott (bizományos). Külföldrıl származó, belföldön adóköteles bevétel esetében kifizetı a belföldi illetıségő megbízott (jogi személy, egyéb szervezet vagy egyéni vállalkozó), kivéve a megbízott hitelintézet olyan megbízását, amely kizárólag az átutalás (kifizetés) teljesítésére terjed ki. A külföldi vállalkozás fióktelepe, illetve kereskedelmi képviselete útján teljesített adóköteles kifizetése esetén a fióktelepet, illetve a kereskedelmi képviseletet kifizetınek kell tekinteni. Ugyancsak kifizetınek minısül minden olyan belföldön gazdasági tevékenységet végzı szervezet, amelynek tevékenysége cégbejegyzéshez nem kötött, vagy törvény rendelkezésétıl eltérıen végez cégbejegyzéshez kötött gazdasági tevékenységet. Az adóköteles társadalombiztosítási ellátás kifizetıjének azt kell tekinteni, aki az ellátást a jogosultnak ténylegesen kifizette. Az adóköteles nyeremény szempontjából kifizetı a szerencsejáték szervezıje, függetlenül attól, hogy az adóköteles nyereményt közvetlenül vagy közvetítı útján juttatja a magánszemélynek. Kifizetınek minısül a Tbj. 4. § a) pontja szerinti foglalkoztató is. Letétbıl történı kifizetés esetén a hatóságok, nyomozó hatóságok, bíróságok, ügyvédek, közjegyzık és a bírósági végrehajtók nem minısülnek kifizetınek, 19. közeli hozzátartozó: a Polgári Törvénykönyv 685. §-a b) pontjában közeli hozzátartozóként megjelölt személy, 20. köztartozás: törvényben meghatározott, az államháztartás alrendszereinek költségvetéseibıl ellátandó feladatok fedezetére elıírt fizetési kötelezettség, amelynek megállapítása, ellenırzése, behajtása bíróság vagy közigazgatási szerv hatáskörébe tartozik, valamint a köztestület mőködésének fedezetére törvényben elıírt fizetési kötelezettség, feltéve, hogy azt önkéntesen az esedékességkor nem teljesítették. Köztartozás az is, ha az államháztartás alrendszereinek költségvetése terhére jogosulatlanul igénybe vett vagy rendeltetésétıl eltérıen felhasznált támogatás és járulékai megfizetését az arra hatáskörrel rendelkezı szerv elrendeli, és azt a kötelezett az elıírt határidıig nem teljesíti. Az állami adóhatóság a támogatás visszafizetésérıl rendelkezı szerv megkeresésére a költségvetési támogatás visszatartási jogát e tartozások tekintetében is gyakorolja, 21. lakóhely: minden olyan helyiség, amelyet valaki lakásként használ, vagy a körülmények arra utalnak, hogy azt lakásának tekinti,
22. munkaviszony: a Munka Törvénykönyve szerinti munkaviszony, továbbá minden olyan munkavégzésre létesített jogviszony, amelyre külön törvény szerint a Munka Törvénykönyve rendelkezéseit is alkalmazni kell, illetıleg azok a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyok, amelyekre a külön törvények rendelkezéseit kell alkalmazni. A Magyar Honvédség, a fegyveres testületek és a rendészeti szervek hivatásos és továbbszolgáló állományú tagját, valamint az egyházi személyt is munkaviszonyban állónak kell tekinteni, 23. munkáltató: belföldön székhellyel, telephellyel, képviselettel rendelkezı jogi személy, bejegyzett cég, személyi egyesülés és egyéb szervezet, egyéni és társas vállalkozó, ideértve a belföldön lakóhellyel rendelkezı magánszemélyt is, valamint a Tbj. 4. § a) pontja szerinti foglalkoztató a munkaviszony alapján foglalkoztatottak tekintetében, 24. romlandó élelmiszer: az élelmiszerekrıl szóló törvény és az állategészségügyrıl szóló törvény végrehajtási rendelete szerint meghatározott gyorsan romló, továbbá minıségmegırzési határidıvel ellátott termék, 25. székhely: eltérı rendelkezés hiányában a jogi személy alapszabályában, a cégbejegyzésben ekként megjelölt hely, ilyen hely hiányában, vagy ha több ilyen hely van, a központi ügyvezetés helye. Ha nemzetközi szerzıdés az adóügyi illetıséget az üzletvezetés helye szerint állapítja meg, az üzletvezetés helye szerint belföldi illetıségő adózónak minısülı külföldi személy esetén e törvény alkalmazása szempontjából az üzletvezetés helye székhelynek minısül, 2006/58. Adózási kérdés gazdasági társaságok székhelye 26. szokásos tartózkodási hely: a magánszemélynek akkor van a Magyar Köztársaság területén szokásos tartózkodási helye, ha az adott naptári évben - a ki- és beutazás napját is egész napnak tekintve - legalább 183 napot belföldön tartózkodott, 27. telephely: az a hely, ahol az adóköteles tevékenységet folytatják, ideértve különösen a vállalkozó állandó üzleti (üzemi), termelı-, szolgáltatótevékenységének helyét függetlenül attól, hogy a telephely a vállalkozás székhelyétıl különbözı közigazgatási területen található, 28. vállalkozási tevékenység: az a rendszeres gazdasági tevékenység, amelyet a magánszemély, illetve a jogi személy vagy egyéb szervezet saját nevében és kockázatára üzletszerően végez, 29. vállalkozó: a magánszemély, ha belföldön saját nevében és kockázatára rendszeresen, haszonszerzés céljából üzletszerő gazdasági tevékenységet végez, és vállalkozói igazolvánnyal rendelkezik, továbbá az a magánszemély, akinek a tevékenységét törvény vállalkozási tevékenységnek minısíti, valamint a jogi személy, egyéb szervezet, amely rendszeresen üzletszerő gazdasági tevékenységet folytat, 30. csekély összegő (de minimis) támogatás: az EK Szerzıdés 87. és 88. cikkeiben foglaltaknak a de minimis támogatásra való alkalmazásáról szóló 2001. január 12-i 69/2001 (EK) bizottsági rendelet hatálya alá tartozó támogatás, Az Art. jelenlegi 178. §-ának 8. pontja a be nem jelentett alkalmazott fogalmának értelmezését a Tbj. 46. § (1) bekezdésében szabályozott, a foglalkoztató által vezetendı egyéni nyilvántartás alapján vezeti le, amely független az egészségbiztosítási igazgatási szervekhez történı bejelentési kötelezettségtıl. A módosítás a többszörös feltételrendszer elhagyásával egyértelmővé teszi a be nem jelentett alkalmazott fogalmát. Így például elhagyja az alkalmi munkavállalói könyvvel foglalkoztatottra utaló kitételt, mert a munkavállalói könyv megléte esetén az alkalmazott kívül esik a társadalombiztosítási bejelentési kötelezettségen. A társasági adóról szóló törvény belföldi adóügyi illetıséget szabályozó rendelkezései módosulnak, ezért az adózás rendjével történı összhang megteremtése érdekében az Art. „székhely” fogalom-meghatározását kiegészíti a törvény. A Tao.-t módosító új rendelkezés szerint, ha nemzetközi szerzıdés az adóügyi illetıség megállapítását az üzletvezetés helyéhez - és nem a székhelyhez - köti, akkor a külföldi személy belföldi illetıségőnek minısül, ha az üzletvezetés helye belföldön van, függetlenül attól, hogy a székhely külföldön található. Az adóhatósághoz az Art. jelenleg hatályos szabályai szerint a székhelyet kell bejelenteni. Ennek hiányában vagy ha több ilyen hely van, a központi ügyvezetés helye minısül székhelynek és ezt kell az adóhatósághoz bejelenteni. A székhely alapozza meg az adóügyi illetıséget is, ezért ennek bejelentése és nyilvántartása adózási szempontból kiemelkedı jelentıséggel bír. A Tao. módosuló rendelkezései azonban nemzetközi szerzıdés rendelkezéseinek függvényében a belföldi illetıséget megalapozó tényezık közé beemelik az üzletvezetés helyét, melyrıl az adóhatóság jelenleg nem rendelkezik információkkal és ennek bejelentését sem írja elı a törvény. Erre tekintettel az Art. módosuló rendelkezése elıírja, hogy a Tao. törvény alapján - a belföldi üzletvezetési hely miatt - belföldi illetıségőnek minısülı külföldi személy esetében az üzletvezetés
helye minısül székhelynek. Ez azt jelenti, hogy ebben az esetben a törvényben elıírt adminisztratív - pl. bejelentés - kötelezettségeket az üzletvezetési hely vonatkozásában kell teljesíteni. A csekély összegő támogatások pontos definícióját sem a társasági adóról és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény, sem a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény nem tartalmazza, ugyanakkor a fogalom több adónemet érintıen is használatos, ezért a törvény az adózás rendjérıl szóló törvényben határozza meg, mit kell de minimis támogatás alatt érteni. 31. minısített adózó: az a vállalkozási tevékenységet folytató személy, aki (amely) legalább a kérelem elıterjesztésének napját megelızı 3 éven át mőködött, és a kérelem benyújtását megelızı elévülési idın belül az adóhatóság nem állapított meg a terhére adóhiányt, nem indított ellene végrehajtási eljárást, nem állt vagy áll csıd-, illetve felszámolási eljárás alatt, illetıleg az adózó fizetési könnyítés, adómérséklés iránti kérelmet nem terjesztett elı. Az állami adóhatóság a minısített adózót kérelmére az erre a célra létrehozott és közzétett külön nyilvántartásában tünteti fel. Amennyiben a nyilvántartásba vételt követıen az adózó a feltételek bármelyikének nem felel meg, az adóhatóság az adózót a nyilvántartásból törli, Az adókötelezettségeiket hosszú idın keresztül kifogástalanul teljesítı adózókat érdemes megkülönböztetni - önkéntességi alapon - azoktól az adózóktól, akik kifogásolható módon teljesítik kötelezettségeiket, ezért a törvény bevezeti a minısített adózó fogalmát. A meghatározott kritériumrendszernek megfelelı minısített adózók vélhetıen az üzleti életben is megbízható partnerek a gazdasági kapcsolatokban, tehát a megkülönböztetésnek pozitív hozadékai lehetnek a hitelkérelmek elbírálásánál, pályázatok elnyerésénél, illetıleg az adóhatósági ellenırzések szempontjából a kisebb kockázatot jelentı vállalkozások körébe sorolhatók. Az adózói kérelmek alapján kialakított nyilvántartást az adóhatóság közzéteszi, ehhez különbözı jogterületek kapcsolódhatnak a pozitív megkülönböztetés biztosításával. Például a hitelintézetek adósminısítı nyilvántartásába is bekerülnek ezek az információk, amely hitelbírálati szempontból, ha nem is meghatározó, de elınyös pozíciót eredményezhet. 32. import adójogi megbízott: az általános forgalmi adóról szóló törvényben import adójogi megbízottként meghatározott személy, 33. kritikus feltételek: a szokásos piaci ár megállapításával összefüggésben rögzített, a szokásos piaci ár megbízhatósága szempontjából jelentıséggel bíró, a jövıre vonatkozó - pénzügyi, számviteli, gazdasági, jogi, mőködési - elıfeltevések, számítások, küszöbértékek, jellemzık, amelyek nem teljesülése esetén, annak napjától a határozat nem alkalmazható. A kritikus feltételeket a konkrét ügy sajátosságaihoz mérten kell megállapítani.
Az eljárás költségei 179. § (1) Ha törvény másként nem rendelkezik, az adóztatás és az adóigazgatási eljárás költségeit az állam, illetve az önkormányzat viseli, kivéve a lefoglalt dolog elszállításának és megırzésének és a végrehajtás költségeit. (2) Ha az eljárás során az adózó rosszhiszemően gyakorolta a jogait, és emiatt az eljárásban az állam, illetve az önkormányzat terhére további költségek merültek fel, azt az adózónak kell megfizetnie. A rosszhiszemő joggyakorlást az adóhatóságnak kell bizonyítania. (3) Az adózó költségeit az adózó viseli. (4) Az (1) és (2) bekezdésben foglalt költségekrıl az adóhatóság határozatában (végzésében) rendelkezik.
X. Fejezet ZÁRÓ ÉS ÁTMENETI RENDELKEZÉSEK Hatályba léptetı rendelkezések 180. § (1) Ez a törvény - a 175. § (9)-(12) bekezdéseinek kivételével - 2004. január 1-jén lép hatályba. E törvény 175. § (9)-(12) bekezdései e törvény kihirdetésével egyidejőleg lépnek hatályba. (2) E törvény hatálybalépésével egyidejőleg hatályát veszti az adózás rendjérıl szóló 1990. évi XCI. törvény, valamint az 1990. évi C. törvény 43. § (4) bekezdése; 1991. évi XLIX. törvény 83. § c) pontja; 1991. évi LXXXV. törvény; 1992. évi XXXV. törvény; 1992. évi LXXIV. törvény 47. §-a; 1992. évi LXXVII. törvény; 1993. évi CI. törvény 31. § (6)-(8) bekezdése; 1993. évi CII. törvény; 1993. évi CXI. törvény 61. §; 1994. évi L. törvény 10. § (3) bekezdése; 1994. évi LXV. törvény 38. §-a, valamint a §-t megelızı „Az adózás rendjérıl szóló 1990. évi XCI. törvény módosítása” alcím; 1994. évi XCI. törvény 1-23. §-a, 24. § (1) bekezdés „egyidejőleg az Art. 1., 2., 3., 5.
melléklete e törvény 1., 2., 3., 4. mellékletével módosul, továbbá az Art. kiegészül az e törvény 5. melléklete szerinti 6. melléklettel.” szövegrésze, 24. § (2)-(6) bekezdései, 25-26. §-a, 27. § (1) bekezdése és 1-5. számú mellékletei; 1995. évi C. törvény 211. § (2)-(3) bekezdései; 1995. évi CX. törvény; 1995. évi CXXI. törvény 99. §-a, valamint a §-t megelızı „Az adózás rendjérıl szóló 1990. évi XCI. törvény módosítása” alcím; 1996. évi LX. törvény 9-13. §-a, ezen §-okat megelızı „Az adózás rendjérıl szóló 1990. évi XCI. törvény módosítása” alcím és a 16. § (3) bekezdése; 1996. évi LXVI. törvény 1-5. §-a, 43. § (4)-(5) bekezdései, valamint 1-2. számú mellékletei; 1996. évi LXXVIII. törvény 37. § (4)-(7) bekezdései; 1996. évi LXXXVI. törvény; 1997. évi CX. törvény 1-25. §-ai, 26. § (1) bekezdés „egyidejőleg az Art. 1., 2., 3., 5., 7. számú mellékletei az e törvény 1-5. számú mellékleteinek megfelelıen módosulnak, továbbá az Art. kiegészül az e törvény 6. számú melléklete szerinti 8. számú melléklettel.” szövegrésze; 26. § (2)-(8) bekezdései, valamint 1-6. számú mellékletei; 1997. évi CXLIV. törvény 320. §-a; 1998. évi XII. törvény 36. §-a; 1998. évi XXXIII. törvény VI. fejezete; 1998. évi LXII. törvény 1-5. §-ai, 7-27. §-ai, 28. § (1) bekezdés „egyidejőleg az Art. 1., 2. és 5. számú mellékletei az e törvény 1-3. számú mellékleteinek megfelelıen módosulnak.” szövegrésze, 28. § (2)-(5) bekezdései, 28. § (8)-(9) bekezdései, 30. §-a, 32. §-a és 1-3. számú mellékletei; 1998. évi LXIV. törvény 9. §-a; 1998. évi LXXII. törvény 8. §-a; 1998. évi XC. törvény 10. számú melléklet 20. pontjának (4) alpontja; 1998. évi XCI. törvény 39. § (9) bekezdése; 1999. évi LXIV. törvény 7. § (1) bekezdésének 2. mondata; 1999. évi LXXV. törvény 47. §-a; 1999. évi LXXXVIII. törvény; 1999. évi XCIX. törvény Második része, 212-213. §-a és 16-21. számú mellékletei; 1999. évi CXXV. törvény 9. számú melléklet 20. pontjának (4) alpontja; 2000. évi LXXXIII. törvény 9-13. §-a és a 25. § (2) bekezdése; 2000. évi CXIII. törvény Második része, 282-283. §-a és 18-22. számú mellékletei; 2000. évi CXXXIII. törvény 78. §-a, valamint a §-t megelızı „Az adózás rendjérıl szóló 1990. évi XCI. törvény módosítása” alcím, és a 9. számú melléklet 15. pontja; 2001. évi XXXVIII. törvény 29. § (1) bekezdése; 2001. évi L. törvény XII. Fejezete és 87. § (1) bekezdése; 2001. évi LXXIV. törvény Második rész V. Fejezete, 166-169. §-ai és 172. §-a; 2001. évi XCIII. törvény 6. §-a; 2002. évi XLII. törvény Hatodik része, 319. § (1)-(4) bekezdései és 13-14. számú mellékletei; 2002. évi LXII. törvény 68. §-a. (3) E törvény kihirdetésével egyidejőleg hatályát veszti az adózás rendjérıl szóló 1990. évi XCI. törvény 10. számú melléklete; a pénzügyeket szabályozó egyes jogszabályok módosításáról szóló 2001. évi LXXIV. törvény 166. §-ának (6) bekezdése, valamint 167. §-a és a 10. számú melléklete. (4) E törvény hatálybalépésével egyidejőleg az „1990. évi XCI.” szövegrész hatályát veszti a foglalkoztatás elısegítésérıl és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény 42. § (7) bekezdésében és 42/A. § (3) bekezdésében; az egyes állami tulajdonban lévı vagyontárgyak önkormányzatok tulajdonába adásáról szóló 1991. évi XXXIII. törvény 51. § (7) bekezdés 2. mondatában; a szerencsejáték szervezésérıl szóló 1991. évi XXXIV. törvény 31. § (4) bekezdésében; a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény 37. § (6) bekezdésében; a környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. törvény 3. § (4) bekezdésében; a gyermekek védelmérıl és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény 24. § (7) bekezdésében; az alkalmi munkavállalói könyvvel történı foglalkoztatásról és az ahhoz kapcsolódó közterhek egyszerősített befizetésérıl szóló 1997. évi LXXIV. törvény 3. § e) pontjában; a szakképzési hozzájárulásról és a képzési rendszer fejlesztésének támogatásáról szóló 2001. évi LI. törvény 6. § (4) bekezdésében. (5) E törvény hatálybalépésével egyidejőleg a személyazonosító jel helyébe lépı azonosítási módokról és az azonosító kódok használatáról szóló 1996. évi XX. törvény 3. §-ának b) pontjában „az adózás rendjérıl szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 6. §-ának (1) bekezdésében” szövegrész helyébe „az adózás rendjérıl szóló törvény (a továbbiakban: Art.) 10. §-ának (1) bekezdésében” szövegrész, a 18. §-ának (2) bekezdésében az „Art. 6. §” szövegrész helyébe az „Art. 10. §” szövegrész lép; a lakástakarékpénztárakról szóló 1996. évi CXIII. törvény 24. §-ának (5) bekezdésében, „az adózás rendjérıl szóló 1990. évi XCI. törvény 92. § (2) bekezdésében meghatározott költségátalány” szövegrész helyébe „az adózás rendjérıl szóló törvény 163. §-ának (2) bekezdésében meghatározott költségminimum” szövegrész lép, a 2002. évi XLII. törvény 319. § (7) bekezdésében „Az Art. e törvénnyel megállapított 96/B. §-ában foglalt rendelkezéseket” szövegrész helyébe „Az adózás rendjérıl szóló törvénynek a hallgatói hitel törlesztésére vonatkozó szabályait” szövegrész lép. (6) Ahol jogszabály az adózás rendjérıl szóló 1990. évi XCI. törvényt említi, azon 2004. január 1-jét követıen e törvény szabályait kell érteni. (7) E törvény 176. §-ának (2) bekezdése, valamint 7. számú melléklete a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történı csatlakozásáról szóló nemzetközi szerzıdést kihirdetı törvény hatálybalépésének a napjától hatályát veszti.
Az Európai Unió jogának való megfelelés 181. § (1) E törvény 3. §-ának (3) bekezdése, 9. §-a, 22. §-a, 24. §-ának (7) bekezdése, 47. §-a, 79. §-a, 88. §-ának (6)-(7) bekezdései, 125. §-ának (1) bekezdése, 1. számú mellékletének I/B)/3. c)-e) pontjai és 8. számú melléklete -
az általános forgalmi adóról szóló törvénnyel, valamint a számvitelrıl szóló törvénnyel együtt - a következı uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálják: a) a Tanács 77/388/EGK hatodik irányelve (1977. május 17.) a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról - közös hozzáadottértékadó-rendszer: egységes adóalap-megállapítás, b) a Tanács 2001/115/EK irányelve (2001. december 20.) a hozzáadottérték-adó számlázására megállapított feltételek egyszerősítése, korszerősítése és összehangolása tekintetében a 77/388/EGK irányelv módosításáról, c) a Tanács 2002/38/EK irányelve (2002. május 7.) a rádiós és televíziós mősorszolgáltatásokra és egyes elektronikus úton nyújtott szolgáltatásokra alkalmazandó hozzáadottérték-adóval kapcsolatos rendelkezések tekintetében hozott 77/388/EGK irányelv módosításáról és átmeneti módosításáról. (2) E törvény 56-59. §-ai a következı uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálják: a) a Tanács 77/799/EGK irányelve (1977. december 19.) a tagállamok illetékes hatóságainak a közvetlen adóztatás területén történı kölcsönös segítségnyújtásáról, b) a Tanács 79/1070/EGK irányelve (1979. december 6.) a tagállamok illetékes hatóságainak a közvetlen adóztatás területén történı kölcsönös segítségnyújtásáról szóló 77/799/EGK irányelv módosításáról, c) a Tanács 2003/93/EK irányelve (2003. október 7.) a tagállamok illetékes hatóságainak a közvetlen és közvetett adóztatás területén történı kölcsönös segítségnyújtásáról szóló 77/799/EGK tanácsi irányelv módosításáról, d) a Tanács 2004/56/EK irányelve (2004. április 21.) a tagállamok illetékes hatóságainak a közvetlen adózás, a bizonyos jövedéki adók és a biztosítási díjak adózása területén történı kölcsönös segítségnyújtásáról szóló 77/799/EGK irányelv módosításáról, e) a Tanács 2004/106/EK irányelve (2004. november 16.) a tagállamok illetékes hatóságainak a közvetlen adózás, a bizonyos jövedéki adók és a biztosítási díjak adózása területén történı kölcsönös segítségnyújtásáról szóló 77/799/EGK tanácsi irányelv, valamint a jövedékiadó-köteles termékekre vonatkozó általános rendelkezésekrıl és e termékek tartásáról, szállításáról és ellenırzésérıl szóló 92/12/EGK irányelv módosításáról, 1. cikk. (3) E törvény 60-70. §-ai az Európai Közösség tagállamai közötti adóbehajtási jogsegély részletes szabályairól szóló 7/2004. (I. 22.) Korm. rendelettel együtt a következı uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálják: a) a Tanács 76/308/EGK irányelve (1976. március 15.) az Európai Mezıgazdasági Orientációs és Garanciaalap finanszírozási rendszerének részét képezı mőveletekbıl, valamint a mezıgazdasági lefölözésekbıl és vámokból eredı követelések behajtására irányuló kölcsönös segítségnyújtásról, b) a Tanács 79/1071/EGK irányelve (1979. december 6.) az Európai Mezıgazdasági Orientációs és Garanciaalap finanszírozási rendszerének részét képezı mőveletekbıl és a mezıgazdasági lefölözésekbıl és vámokból eredı követelések behajtására vonatkozó kölcsönös segítségnyújtásról szóló 76/308/EGK irányelv módosításáról, c) a Tanács 2001/44/EK irányelve (2001. június 15.) az Európai Mezıgazdasági Orientációs és Garanciaalap finanszírozási rendszerének részét képezı mőveletekbıl, valamint a mezıgazdasági lefölözésekbıl és vámokból eredı követelések behajtására vonatkozó kölcsönös segítségnyújtásról szóló 76/308/EGK irányelv módosításáról, d) a Bizottság 2002/94/EK irányelve (2002. december 9.) az egyes lefölözésekbıl, vámokból, adókból és egyéb intézkedésekbıl eredı követelések behajtására irányuló kölcsönös segítségnyújtásról szóló 76/308/EGK tanácsi irányelv egyes rendelkezéseinek végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról, e) a Bizottság 2004/79/EK irányelve (2004. március 4.) az adózásról szóló 2002/94/EK irányelv Ciprus, a Cseh Köztársaság, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Szlovákia és Szlovénia csatlakozása miatti alkalmazásáról. (4) E törvény 52. § (12) bekezdése, 57. § (9) bekezdése, valamint 7. számú melléklete a következı uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálják: a) a Tanács 2003/48/EK irányelve (2003. június 3.) a kamatozó megtakarítási formákból eredı jövedelmek adóztatásáról, b) a Tanács 66/2004/EK irányelve (2004. április 26.) az 1999/45/EK, a 2002/83/EK, a 2003/37/EK és a 2003/59/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek, valamint a 77/388/EGK, a 91/414/EGK, a 96/26/EK, a 2003/48/EK és a 2003/49/EK tanácsi irányelvek az áruk szabad mozgása, a szolgáltatások nyújtásának szabadsága, a mezıgazdaság, a közlekedéspolitika és az adózás területén, a Cseh Köztársaság, Észtország, Ciprus, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Lengyelország, Szlovénia és Szlovákia csatlakozására tekintettel történı kiigazításáról, c) a Tanács 2004/587/EK határozata (2004. július 19.) a megtakarításokból származó kamatjövedelem adóztatásáról szóló 2003/48/EK tanácsi irányelv alkalmazásának idıpontjáról.
Átmeneti rendelkezések
182. § (1) E törvény rendelkezéseit kell alkalmazni a hatálybalépésekor jogerısen el nem bírált ügyekben, továbbá a hatálybalépést követıen az azt megelızı idıszakra teljesítendı, illetve esedékessé vált kötelezettségekre azzal, hogy ha a jogszabálysértés elkövetésének idıpontjában hatályos rendelkezések az adózóra összességében kevésbé terhes bírság-, pótlékfeltételeket határoztak meg, a kötelezettségre legfeljebb az elkövetéskor hatályos törvényben meghatározott legmagasabb mérték alkalmazható. 2004/15. Adózási kérdés utólagos adómegállapítás (2) Az adózónak az e törvény hatálybalépését követıen az azt megelızı idıszakra teljesítendı adómegállapítási, bevallási, adófizetési, adóelıleg-fizetési, bizonylatkiállítási, adatszolgáltatási és adólevonási kötelezettségét a 2003. december 31. napján hatályos szabályok szerint kell teljesítenie. (3) E törvény rendelkezései nem érintik a 2003. december 31-ig hatályos rendelkezések alapján hozott, a törvény hatálybalépésekor jogerıs határozatokat. (4) E törvény alkalmazásában a törvénnyel kihirdetett nemzetközi szerzıdéssel (egyezménnyel) esik egy tekintet alá a hatálybalépést megelızıen más jogszabállyal kihirdetett nemzetközi szerzıdés (egyezmény) is. (5) E törvény 3. számú melléklete G) 3. pontjának rendelkezéseit 2004. február 1-jét, illetıleg 22. § (5) bekezdésének, 24. § (7) bekezdése második mondatának, 52. § (4) bekezdése k) pontjának, V. fejezetének, 1. számú melléklete I. B) 3. b) pontjának, 3. számú melléklete H) pontjának rendelkezéseit a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történı csatlakozásáról szóló nemzetközi szerzıdést kihirdetı törvény hatálybalépésének a napjától kell alkalmazni. Az adózó közösségi adószámát a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történı csatlakozásáról szóló nemzetközi szerzıdést kihirdetı törvény hatálybalépésének a napjától használhatja. (6) Az e törvénnyel megállapított ellenırzési jegyzıkönyv észrevételezésére nyitva álló határidıt, valamint az elsıfokú határozat elleni fellebbezés benyújtására megállapított határidıt e törvény hatálybalépését követıen kézbesített jegyzıkönyv, illetıleg határozat esetén kell alkalmazni. 2004/27. Adózási kérdés fellebbezés elıterjesztése (7) Felhatalmazást kap a Kormány arra, hogy rendeletben határozza meg az Európai Közösség tagállamai között fennálló behajtási jogsegély részletes szabályait, így különösen a megkeresésekkel, illetve azok teljesítésével összefüggı eljárást, az eljárás során alkalmazott nyomtatványok tartalmát és formáját, valamint a megkeresési küszöbértéket. E rendelkezés e törvény kihirdetésének napján lép hatályba. (8) Felhatalmazást kap az adópolitikáért felelıs miniszter arra, hogy rendeletben szabályozza a feltételes adómegállapítás iránti kérelem benyújtásának, nyilvántartásának, továbbá a díj fizetésének és visszatérítésének módját és részletes feltételeit, valamint a döntési eljárás részletes szabályait. (9) Felhatalmazást kap az adópolitikáért felelıs miniszter arra, hogy rendeletben szabályozza a szokásos piaci ár megállapítása iránti kérelem benyújtásának, nyilvántartásának, az éves jelentéstételi kötelezettségnek, a díj kezelésének, nyilvántartásának módját és feltételeit, továbbá az eljárás részletes szabályait. (10) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben jelölje ki az állami adóhatóságot vagy adóhatóságokat. EBH2005. 1366. A vagyonátruházási illeték megállapításához való jog elévülési ideje a vagyonszerzést tartalmazó szerzıdés földhivatalhoz való benyújtásával kezdıdik (1990. évi XCIII. törvény 86. §, 91. §; 1990. évi XCI. törvény 95. §; 2003. évi XCII. törvény 164. §, 182. §). BH2006. 134. A vagyonátruházási illeték megállapításához való jog elévülési ideje a vagyonszerzést tartalmazó szerzıdés földhivatalhoz való benyújtásával kezdıdik (1990. évi XCIII. tv. 86. §, 91. §; 1990. évi XCI. tv. 95. §; 2003. évi XCII. tv. 164. §, 182. §).
Hatálybaléptetı, záró és átmeneti rendelkezések az adózás rendjérıl szóló 2003. évi XCII. törvény módosításaihoz 2004. évi XXVII. törvény egyes pénzügyi tárgyú törvények jogharmonizációs célú módosításáról 66. § (1) E törvény - e § (2)-(3) bekezdéseiben, valamint a 67-69. §-okban, a 72. §-ban és a 74-75. §-ban foglaltak kivételével - a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történı csatlakozásáról szóló nemzetközi szerzıdést kihirdetı törvény hatálybalépésének napján lép hatályba, egyidejőleg hatályát veszti az Art. 52. § (4) bekezdés k) pontjából az „üzletszerően” szövegrész, az Art. 90. § (4) bekezdésének c) pontjából „az azonnali” szövegrész, valamint az Art. 172. §-ának (13) bekezdése.
(2) E törvény 9. §-a és 21. §-a 2005. január 1-jén lép hatályba. E törvény 23. §-a, 26. §-a, valamint 4. számú melléklete 2005. július 1-jén lép hatályba, melynek rendelkezéseit a hatálybalépését követıen teljesített kamatkifizetésekre kell alkalmazni. (4) Az általános forgalmi adóról negyedévenként bevallás benyújtására kötelezett adózó, ha részére az állami adóhatóság 2004. június 30-ig közösségi adószámot állapított meg, a 2004. április 1. és 2004. április 30. közötti adómegállapítási idıszakról 2004. július 20-ig rendkívüli adóbevallás benyújtására köteles. (5) A (4) bekezdés szerinti bevallás benyújtására kötelezett adózó a rendkívüli bevallásban szereplı nettó elszámolandó általános forgalmi adót 2004. július 20-ig fizeti meg, illetve ettıl az idıponttól igényelheti vissza. (6) Az Art. e törvénnyel megállapított 22. §-ának (5) bekezdésében meghatározott adózó, ha közösségen belüli beszerzéseinek adó nélkül számított összesített ellenértéke 2003. évben vagy a 2004. január 1. és április 30. közötti idıszakban meghaladta a 10 000 eurót, a 2004. április 30. napját követı elsı közösségen belüli beszerzését megelızıen köteles közösségi adószámot kérni az állami adóhatóságtól. A beszerzések összesített ellenértékének megállapításánál közösségen belüli beszerzés alatt azt a termékimportot kell érteni, amely olyan államból érkezik, amely a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történı csatlakozásának napján annak tagállamát képezi. Az adózó, ha 2003. évben volt közösségen belüli beszerzése, az Art. e törvénnyel megállapított 22. §-ának (6) bekezdése szerinti választását 2004. évre vonatkozóan 2004. május 15. napjáig jelenti be az állami adóhatósághoz. (7) Az adózó, ha az Art. e törvénnyel megállapított 22. §-ának (12) bekezdése szerint általános forgalmi adó fizetési kötelezettségét belföldön kívánja teljesíteni, választását 2004. évre vonatkozóan 2004. május 15. napjáig, illetıleg ha az elsı belföldi értékesítése ettıl késıbbi idıpontban történik, az elsı belföldi értékesítését megelızıen jelenti be az állami adóhatósághoz. (8) Az adózó az általános forgalmi adóról szóló törvény 66/E. §-a szerinti választását 2004. évre vonatkozóan 2004. május 15. napjáig jelenti be az állami adóhatósághoz. (9) Az Art. 17. § (10) bekezdésében meghatározott bejelentési kötelezettséget az adózónak 2004. június 20. napjáig azon magánszemélyekre vonatkozóan is teljesíteni kell, akiket 2004. január 1-jét megelızıen rendeltek ki az adózóhoz és a kirendelésük a bejelentési kötelezettség napján is fennáll. 2004. évi CI. törvény az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekrıl szóló törvények módosításáról 315. § (1) E törvény hatálybalépésével egyidejőleg az Art. 7. §-ának (4)-(5) bekezdései, a 9. §ának (1) bekezdésében a „külön jogszabály alapján” szövegrész, a 16. § (3) bekezdésének g) pontjában, valamint a 17. § (3) bekezdésének a) pontjában a „könyvvezetésének módját,” szövegrész, a 20. § (1) bekezdésében az „útlevélszámát és” szövegrész, a 21. § (2) bekezdésében a „(nem magyar állampolgárságú magánszemélynek az útlevélszámát)” és a „(nem magyar állampolgárságú magánszemélynél az útlevélszámot)” szövegrészek, a 21. § (3) bekezdésében a „magyar állampolgárságú” szövegrész, a 27. § (3) bekezdésének elsı mondatában az „is” szövegrész, a 68. § harmadik mondatában az „, illetıleg a biztosítási intézkedés foganatosítását” szövegrész, a 90. §-ának (6) bekezdésében az „(automatizált egyedi döntéssel)” szövegrész, a 136. §-ának (3) bekezdésében az „e” szövegrész, a 176. § (1) bekezdésének b) pontjából „ , vagy olyan gépjármő tulajdonjogát szerezte meg, amelynek korábbi tulajdonosa (elidegenítıje) adómentes volt” szövegrész, a 178. § 1. pontjában az „ennek hiányában magyar állampolgársággal nem rendelkezı magánszemély esetében az útlevélszám,” szövegrész, valamint az 5. számú melléklet 1. pontjának elsı mondatában a „foglalkozó” szövegrész hatályát veszti. (2) E törvény hatálybalépésével egyidejőleg az Art. 27. § (4) bekezdésében az „április” szövegrész helyébe „május” szövegrész, a 28. § (2) bekezdésében a „január 15-éig” szövegrész helyébe „február 15. napjáig” szövegrész, a 28. § (4) bekezdésében a „május 15.” szövegrész helyébe „május 20.” szövegrész, a 37. § (6) bekezdésében „az adózó” szövegrész helyébe „az adózó vagy az adatszolgáltatásra kötelezett” szövegrész, a 41. § (1) bekezdésében a „május” szövegrész helyébe „június” szövegrész, a 44. § (3) bekezdésében „A fióktelepnek nem minısülı telephelyen gazdasági tevékenységet folytató külföldi vállalkozó” szövegrész helyébe „A fióktelepnek nem minısülı telephelyen gazdasági tevékenységet folytató külföldi vállalkozó és a külföldi székhelyő, belföldi illetıségőnek minısülı adózó” szövegrész, az 59. § (1) bekezdésében „a 52. § (2) bekezdése” szövegrész helyébe „az 52. § (2) bekezdése” szövegrész, az „a 58. §-ban” szövegrész helyébe „az 58. §-ban” szövegrész, a 89. § (2) bekezdésében „a megkülönböztetés nélküli eljárás tilalmának” szövegrész helyébe „a megkülönböztetés nélküli eljárás elvének” szövegrész, a 135. § (1) bekezdésében „a határozat közlésétıl” szövegrész helyébe „a határozat jogerıre emelkedésétıl” szövegrész, a 154. §-ban „a gépjármővet” szövegrész helyébe „a gépjármő forgalmi engedélyét is” szövegrész, a 175. § (9) bekezdésének b) pontjában a „2004. február 1-jétıl a 3000” szövegrész helyébe „a 10 000” szövegrész, az 1. számú mellékletének I/B/2/b) pontjában az „április” szövegrész helyébe „május” szövegrész, 1. számú mellékletének I/B/3/ac) pontjában a „nem haladta meg” szövegrész helyébe „nem érte el” szövegrész, 1. számú mellékletének jelenleg hatályos I/B/3/e) pontjában a
„július” szövegrész helyébe „augusztus” szövegrész, 2. számú mellékletének I. Határidık 1/B/c) pontjának az „április” szövegrész helyébe „május” szövegrész lép. (3) E törvény rendelkezéseit kell alkalmazni a hatálybalépésekor jogerısen el nem bírált ügyekben, továbbá a hatálybalépést követıen az azt megelızı idıszakra teljesítendı, illetve esedékessé vált kötelezettségekre azzal, hogy ha a jogszabálysértés elkövetésének idıpontjában hatályos rendelkezések az adózóra összességében kevésbé terhes bírság-, pótlékfeltételeket határoztak meg, a kötelezettségre legfeljebb az elkövetéskor hatályos törvényben meghatározott legmagasabb mérték alkalmazható. (4) Az adózónak az e törvény hatálybalépését követıen az azt megelızı idıszakra teljesítendı adómegállapítási, bevallási, adófizetési, adóelıleg-fizetési, bizonylatkiállítási, adatszolgáltatási és adólevonási kötelezettségét a 2004. december 31. napján hatályos szabályok szerint kell teljesítenie. E törvénynek a munkáltatói adómegállapításra, a személyi jövedelemadó bevallásra és kiutalásra, valamint az adatszolgáltatáson alapuló adóhatósági adómegállapításra vonatkozó rendelkezéseit 2005. január 1-jétıl kell alkalmazni. (5) Az Art. e törvénnyel megállapított 52. §-ának (12) bekezdése és 57. §-ának (9) bekezdése 2005. július 1-jén lép hatályba. (6) A Belügyminisztérium Központi Adatfeldolgozó, Nyilvántartó és Választási Hivatala a jármőnyilvántartásából 2005. január 20. napjáig a 2004. december 1-31. között bekövetkezett gépjármőadókötelezettséget érintı változásokat (gépjármő forgalomba helyezése, forgalomból való kivonása, átalakítása, környezetvédelmi osztályba sorolásának módosulása), közli az illetékes települési önkormányzati, a fıvárosban a kerületi önkormányzati adóhatósággal az Art. 3. számú mellékletének G)/2. pontjában meghatározott adattartalommal. (7) Az Art. 2. számú melléklet I/Határidık/2. b) pontja szerinti gyakorított elszámolást az adóhatóság 2005. évben 2005. június 30-ig terjedı idıtartamra engedélyezheti. (8) Az Art. 2. számú melléklet I/Határidık/2. b) pontja 2005. július 1-jén hatályát veszti. (9) Azon adózó, amely 2004. december 31-én az Art. 175. § (9)-(11) bekezdéseinek figyelembevételével teljesíti adóbevallási és adatszolgáltatási kötelezettségét, azonban 2005. január 1-jétıl nem tartozik az akkor hatályos Art. 175. § (9) bekezdés a)-c) pontjaiban felsorolt adózók közé, választása szerint 2005. április 1-jéig továbbra is az Art. 175. § (9)-(11) bekezdéseiben foglaltak szerint teljesítheti az ott felsorolt adókötelezettségeket. 316. § (1) E törvény hatálybalépésével egyidejőleg az egyes pénzügyi tárgyú törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló 2004. évi XXVII. törvény (a továbbiakban: Ptj.) 4. §-a és 5. §-a hatályát veszti. (2) E törvény hatálybalépésével egyidejőleg a Ptj. 4. számú mellékletével megállapított Art. 7. számú mellékletének 14. pontjában a „2005. január 1-je” szövegrész helyébe „2005. július 1-je” szövegrész lép. (3) A Ptj. 66. §-ának (2) bekezdése helyébe a következı rendelkezés lép: (2) E törvény 9. §-a és 21. §-a 2005. január 1-jén lép hatályba. E törvény 23. §-a, 26. §-a, valamint 4. számú melléklete 2005. július 1-jén lép hatályba, melynek rendelkezéseit a hatálybalépését követıen teljesített kamatkifizetésekre kell alkalmazni. 2005. évi XXVI. törvény az adókról, járulékokról szóló törvények módosításáról 53. § Ez a törvény - az 54-81. §-ban foglaltak figyelembevételével - a kihirdetés napján lép hatályba. 59. § (1) Az Áfa törvénynek, valamint az Art.-nak e törvénnyel megállapított, a termékimportra vonatkozó rendelkezései 2005. július 1. napján lépnek hatályba azzal, hogy az adóalanyok az önadózásra vonatkozó, 2005. július 1-jétıl 2006. június 30-ig szóló engedély iránti kérelmet 2005. június 15. napjáig adhatják be. Az önadózásra vonatkozó, 2005. július 1-jétıl 2006. június 30-ig szóló engedély iránti kérelmeknél a tárgyévet megelızı év adómegállapítási idıszakait érintı, a kérelem benyújtásának napját megelızı 30. napig beadott önellenırzést vagy ezen idıpontig jogerıssé vált adóhatósági megállapítást kell figyelembe venni. 66. § (1) E törvény hatálybalépésével egyidejőleg az Art. 17. §-ának (5) bekezdése, a 26. § (3) bekezdés b) pontjában a „vagy a fogyasztási adó” szövegrész, a 140. §-ának (3) bekezdése, a 172. § (1) bekezdés e) pontjából a „számlát helyettesítı okmány” szövegrész, illetıleg a „számlát helyettesítı okmányt” szövegrész, a 176. § (16) bekezdésének utolsó mondata, a 178. § 30. pontjának utolsó két mondata, az 1. számú melléklet I.A)/7. pontjából a „fogyasztási adóról termékcsoportonként, a” szövegrész, a 2. számú melléklet I. Határidık 4. pontja, valamint a 7. számú melléklet 1. és 3. pontjából „az erre a célra rendszeresített nyomtatványon, illetve” szövegrész hatályát veszti. (2) E törvény hatálybalépésével egyidejőleg az Art. 4. § (4) bekezdésének elsı mondatában „a vámjogról, a vámeljárásról és a vámigazgatásról” szövegrész helyébe „a közösségi vámjog végrehajtásáról” szövegrész, 37. §ának (4) bekezdésében a „ha a visszaigényelt adó összege az 500 ezer forintot meghaladja,” szövegrész helyébe „ha a visszaigényelhetı adó összege az 500 ezer forintot meghaladja,” szövegrész, 52. §-ának (9) bekezdésében a „Magyar Ügyvédi Kamara” szövegrész helyébe a „területi ügyvédi kamara” szövegrész, 100. §-ának (5)
bekezdésében a „felettes adóhatósághoz” szövegrész helyébe „felettes szervhez”, a „felettes adóhatóság” szövegrész helyébe „felettes szerv” szövegrész, 103. §-ának (1) bekezdésében a „gépjármő” szövegrészek helyébe „jármő” szövegrészek, a 175. § (1) bekezdésének utolsó mondatában a „benyújtja.” szövegrész helyébe „benyújtja, illetıleg elektronikus úton küldi meg az adóhatósághoz.” szövegrész, a 175. § (3) bekezdésének elsı mondatában az „irat” szövegrész helyébe „irat, illetıleg az elektronikus úton benyújtott irat” szövegrész, a 4. számú melléklet 5. pont utolsó mondatában a „belföldi forintszámlára” szövegrész helyébe „bankszámlára” szövegrész, valamint az 5. számú melléklet 1. pontjában „Az egyéni vállalkozói igazolvánnyal rendelkezı” szövegrész helyébe „Az egyéni vállalkozó” szövegrész lép. (3) E törvénynek az Art. 4. számú mellékletét módosító rendelkezéseit az e törvény hatálybalépését megelızıen teljesített osztalékfizetésekre is alkalmazni kell. (4) A területi ügyvédi kamara, illetıleg a Magyar Szabadalmi Ügyvivıi Kamara a tevékenységüket 2005. január 1-jét megelızı idıponttól szüneteltetı ügyvédekrıl, illetıleg szabadalmi ügyvivıkrıl az adókötelezettségek alóli mentesség megállapíthatósága érdekében [Art. 14. § (8) bekezdés] 2005. május 31-ig adatot szolgáltat az ügyvéd, szabadalmi ügyvivı illetékes állami adóhatóságához. Az adatszolgáltatás az ügyvéd, illetve a szabadalmi ügyvivı természetes azonosító adatait (név, születési hely és idı, anyja leánykori neve, lakóhely) és a tevékenység szüneteltetése kezdı napját tartalmazza. Az ügyvéd, szabadalmi ügyvivı 2004. évrıl benyújtott adóbevallása a szüneteltetés miatt benyújtandó soron kívüli bevallásnak minısül. (5) A közjegyzı székhelye szerint illetékes területi közjegyzıi kamara az adókötelezettségek alóli mentesség megállapíthatósága érdekében [Art. 14. § (8) bekezdés] 2005. május 31-ig adatot szolgáltat a közjegyzı illetékes állami adóhatóságához azokról a közjegyzıkrıl, akiknek közjegyzıi szolgálata 2005. január 1-jét megelızı idıponttól szünetel. Az adatszolgáltatás a közjegyzı természetes azonosító adatait (név, születési hely és idı, anyja leánykori neve, lakóhely) és a szolgálat szünetelésének kezdı napját tartalmazza. A közjegyzı 2004. évrıl benyújtott adóbevallása a szünetelés miatt benyújtandó soron kívüli bevallásnak minısül. 2005. évi LXXXV. törvény az adózás rendjérıl szóló 2003. évi XCII. törvény módosításáról 39. § Ez a törvény - a 41-45. §-okban foglaltak figyelembevételével - 2006. január 1-jén lép hatályba. 40. § (5) E törvény rendelkezéseit kell alkalmazni a hatálybalépésekor jogerısen el nem bírált ügyekben, továbbá a hatálybalépést követıen az azt megelızı idıszakra teljesítendı, illetve esedékessé vált kötelezettségekre azzal, hogy ha a jogszabálysértés elkövetésének idıpontjában hatályos rendelkezések az adózóra összességében kevésbé terhes bírság-, pótlékfeltételeket határoztak meg, a kötelezettségre legfeljebb az elkövetéskor hatályos törvényben meghatározott legmagasabb mérték alkalmazható. (6) Az adózónak az e törvény hatálybalépését követıen az azt megelızı idıszakra teljesítendı adómegállapítási, bevallási, adófizetési, adóelıleg-fizetési, bizonylatkiállítási, adatszolgáltatási és adólevonási kötelezettségét a 2005. december 31. napján hatályos szabályok szerint kell teljesítenie. (7) Az Art. - e törvény 1. számú mellékletével megállapított - 1. számú melléklete I/B)/2. pontjának utolsó mondata 2007. december 31-én hatályát veszti. (8) E törvény 8. § (1) bekezdésében, illetıleg 1. számú mellékletének 2. pontjában meghatározott adóbevallások adattartalmát és fájlformátumát az állami adóhatóság az e törvény kihirdetésétıl számított 120 napon belül közzéteszi. 41. § (1) E törvénynek az Art. 5. §-át, 12. § (2) bekezdését, 123. §-át, 124/A. § (4) bekezdését, 136. §-át, 137. §-át, 138. § (1) bekezdését, 141. §-át, 143. § (1) bekezdését, 155. § (3)-(4) bekezdését módosító, illetıleg a 12. § (3) bekezdését, a 120. § (5)-(6) bekezdését megállapító rendelkezése 2005. november 1-jén lép hatályba azzal, hogy azt az ezen idıpontot követıen indult eljárásokra kell alkalmazni. 42. § 43. § 44. § E törvénynek az Art. 178. §-ának 16. pontját és a 182. § (9) bekezdését módosító, illetıleg a 132/A. §-át, 132/B. §-át és 178. §-ának új 32. pontját megállapító rendelkezése 2007. január 1-jén lép hatályba. 45. § E törvény 50. §-a, illetıleg 4. számú melléklete e törvény kihirdetését követı 5. napon lép hatályba. 46. § E törvény kihirdetését követı 5. napon az Art. 1. számú melléklet I/B)/3./f) pontjában az „augusztus” szövegrész helyébe „szeptember” szövegrész lép. 47. § E törvény kihirdetésével egyidejőleg az Art. 182. § (9) bekezdése hatályát veszti. 69. § Az Art. 2. számú melléklet I/Határidık/2. b) pontja helyébe a következı rendelkezés lép: „b) Az éves bevallásra kötelezett adózó év közben negyedévenkénti, a negyedévenként bevallásra kötelezett adózó a havonkénti elszámolás és bevallás engedélyezését kérheti. Az adóhatóság a gyakoribb elszámolást - az adóév végéig - különösen abban az esetben engedélyezheti, ha az adózó beszerzéseit terhelı levonható elızetesen felszámított forgalmiadó-kulcs magasabb az áthárított forgalmiadó-kulcsnál, illetıleg az adózó beruházást valósít meg. A gyakorított elszámolás évközi engedélyezése esetén az engedély szerinti bevallási kötelezettségre áttérést
megelızı, bevallással le nem zárt idıszakra vonatkozó adókötelezettséget meg kell állapítani, be kell vallani, meg kell fizetni.” 70. § (1) E törvény 69. §-a a kihirdetés napján lép hatályba azzal, hogy rendelkezéseit a 2005. június 30-a után teljesítendı bevallási kötelezettségekre kell alkalmazni. (2) Azok az adózók, akik (amelyek) az adóhatóság engedélye alapján 2005. július 1-jét megelızıen az Art.ben meghatározott általános forgalmi adó bevallási gyakoriságtól eltérı gyakorisággal teljesítették bevallási kötelezettségüket, - a 15 naponként elszámoló adózók kivételével - az adóév végéig folytathatják a gyakorított elszámolást. A negyedévesrıl 15 napos bevallási gyakoriságra jogosító adóhatósági engedélyek 2005. július 1jétıl havi bevallási gyakoriságra változnak. 2005. évi CXIX. törvény az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekrıl szóló törvények módosításáról 177. § Ez a törvény - a 172-206. §-ban foglaltak figyelembe vételével - 2006. január 1-jén lép hatályba. 193. § (1) E törvény hatálybalépésével egyidejőleg az Art. 22. § (1) bekezdés e) pontjában „- az egyszerősített vállalkozói adó alanyok kivételével -” szövegrész, 143. § (1) bekezdésében az „, adómérséklés” szövegrész, 144. §-ában a „47. §-ának” szövegrész, valamint a szerencsejáték szervezésérıl szóló 1991. évi XXXIV. törvény 33. § (2) bekezdése hatályát veszti. (2) E törvény hatálybalépésével egyidejőleg az Art. 11. § (1) bekezdés f) pontjában az „illetıleg a határozat, illetıleg végzés” szövegrész helyébe „illetıleg a határozat, végzés” szövegrész, 38. § (4) bekezdés elsı mondatában a „Költségvetési támogatás faktorálása” szövegrész helyébe „Költségvetési támogatás, adóvisszaigénylés faktorálása” szövegrész, továbbá „a költségvetési támogatás összegét” szövegrész helyébe „a költségvetési támogatás, adó-visszaigénylés összegét” szövegrész, harmadik mondatában „az igényelt költségvetési támogatást” szövegrész helyébe „az igényelt költségvetési támogatást, adó-visszaigénylést” szövegrész, 85/A. § (4) bekezdés második mondatában az „utólagos adómegállapítás keretében történt megállapításának” szövegrész helyébe az „utólagos, illetıleg soron kívüli adómegállapítás keretében történt megállapításának” szövegrész, 89. § (1) bekezdésének d) pontjában a „végzése” szövegrész helyébe „határozata” szövegrész, a 92. § (5) bekezdésében a „a felülellenırzést” szövegrész helyébe „az ismételt ellenırzést” szövegrész, a 116. § (1) bekezdés a) pontjában a „végzése” szövegrész helyébe „határozata” szövegrész, (2) bekezdésében a „másodfokú adóhatóság” szövegrész helyébe „felettes adóhatóság” szövegrész, 124/A. § (2) bekezdésének utolsó mondatában a „visszatartásról rendelkezı határozat” szövegrész helyébe a „visszatartásról rendelkezı végzés” szövegrész, a „költségekrıl rendelkezı határozat” szövegrész helyébe „költségekrıl rendelkezı végzés” szövegrész, a 142. § (2) bekezdés c) pontjában a „végzése” szövegrész helyébe „határozata” szövegrész, a 165. § (3) bekezdésében az „Utólagos adóellenırzés során megállapított adóhiány” szövegrész helyébe „Az adóhiány” szövegrész, a 7. számú mellékletének 3. pontjában a „hitelesen magyarra fordított okiratban” szövegrész helyébe „hitelt érdemlıen” szövegrész lép. (3) Az adózónak az e törvény hatálybalépését követıen az azt megelızı idıszakra teljesítendı adómegállapítási, bevallási, adófizetési, adóelıleg-fizetési, bizonylat-kiállítási, adatszolgáltatási és adólevonási kötelezettségét a 2005. december 31. napján hatályos szabályok szerint kell teljesítenie. (4) (5) E törvény Art.-t módosító rendelkezéseit kell alkalmazni a hatálybalépésekor jogerısen el nem bírált ügyekben, továbbá a hatálybalépést követıen az azt megelızı idıszakra teljesítendı, illetve esedékessé vált kötelezettségekre azzal, hogy ha a jogszabálysértés elkövetésének idıpontjában hatályos rendelkezések az adózóra összességében kevésbé terhes bírság-, pótlékfeltételeket határoztak meg, a kötelezettségre legfeljebb az elkövetéskor hatályos törvényben meghatározott legmagasabb mérték alkalmazható. (6) E törvénynek az Art. 79. § (1) bekezdés h) pontját, 125. § (1) bekezdés d) pontját valamint 1. számú mellékletének I/B)/3./c) pontját módosító rendelkezéseit a 2006. január 1-jét követıen indult adómegállapítási eljárásokban kell alkalmazni. (7) E törvénynek az Art. 164. § (6) bekezdését módosító rendelkezését az e törvény hatálybalépése napját követıen esedékessé vált adótartozás végrehajtásához való jog elévülésére kell alkalmazni. 194. § E törvénynek az Art. 72. §-ának új (4)-(5) bekezdéseit megállapító rendelkezése a kihirdetéssel egyidejőleg lép hatályba. E rendelkezést a folyamatban lévı ügyekben is alkalmazni kell. 2006. évi LXI. törvény egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról 237. § (1) E törvénynek az Art. 73. §-át módosító, az Adó- és Pénzügyi Ellenırzési Hivatalról szóló 2002. évi LXV. törvény (a továbbiakban: APEH törvény) 2. §-át új (3) bekezdéssel kiegészítı, illetıleg a 3. § (2) bekezdését megállapító rendelkezései, valamint e törvény 248-249. §-ai e törvény kihirdetése napján lépnek hatályba azzal, hogy a rendelkezéseket 2007. január 1-jétıl kell alkalmazni.
(2) E törvénynek az Art. 14. § (4) bekezdését, 16. § (3) bekezdés d) pontját, 23. § (2) bekezdését, 33. § (6) bekezdését, 92. § (4) és (7) bekezdéseit, 108. § (6)-(7) bekezdéseit, 109. § (3) bekezdését, 143. § (2) bekezdését módosító, illetıleg a 17. § (3) bekezdés f) pontját, 108. § (8) bekezdését, 109. § (4) bekezdését megállapító rendelkezése e törvény kihirdetése napján lép hatályba. (3) E törvénynek a 240. §-a a kihirdetést követı 15. napon lép hatályba. (4) E törvénynek az Art. új 20/B. §-át beiktató, 22. § (1) bekezdésének e) pontját módosító és új g) és h) pontjait beiktató, 22. § (2) és (7) bekezdését, 31. § (1) bekezdését, 79. § (2) bekezdését módosító, 178. § új 32. pontját beiktató, valamint az 1. számú melléklete I/B/3/a) pontjának ab) pontját módosító és új ah) pontját beiktató, illetıleg az I/B/3/d) pontját módosító rendelkezése 2006. szeptember 1-jén lép hatályba azzal, hogy a rendelkezéseket a 2006. szeptember 1. napját követıen indult eljárásokban kell alkalmazni. (5) E törvénynek az Art. 7. § (3) és (4) bekezdését, 16. § (3) bekezdés c) pontját, 17. § (1) bekezdés c) pontját, 24. § (2)-(3), (5)-(7) és (13) bekezdését, 31. § (3) bekezdését, 54. § (5) bekezdését, 119. § (2) bekezdését módosító, 24/A. §-át és az 55. § (5) bekezdését megállapító rendelkezése, illetıleg a 31. § (2) bekezdésében a kamatjövedelembıl levont adóra vonatkozó rendelkezés 2006. szeptember 15. napján lép hatályba, ezzel egyidejőleg az Art. 119. § (1) bekezdésében „Az adóhatóság az adózó nyilvántartásában,” szövegrész helyébe „Az adóhatóság nyilvántartásában és az adózó nyilvántartásában” szövegrész lép. (6) E törvénynek az Art. 17/A. §-át beiktató rendelkezése a kihirdetéssel lép hatályba azzal, hogy elsı alkalommal a Tbj. 5. § (1) bekezdés a) pontja szerinti biztosítottat foglalkoztató, a társas vállalkozás és a biztosított egyéni vállalkozó a bejelentést 2006. október 12-éig teheti meg. (7) E törvénynek az Art. 124/B. §-át megállapító rendelkezése e törvény kihirdetése napján lép hatályba azzal, hogy a rendelkezést a hatálybalépést követıen indult eljárásokban kell alkalmazni. 238. § (1) E törvény hatálybalépésével egyidejőleg az Art. 90. § (5) bekezdése, 95. § (2) bekezdés elsı mondatában „a közösségi kereskedelmi kapcsolattal összefüggésben kiállított” szövegrész, 178. § 23. pontjában „a járulék tekintetében” szövegrész, a foglalkoztatás elısegítésérıl és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény 57/B-57/E. §-a hatályát veszti. (2) E törvény hatálybalépésével egyidejőleg az Art. 43. § (6) bekezdés harmadik mondatában „A helyi adóhatóság” szövegrész helyébe „Az adóhatóság” szövegrész, 90. § (4) bekezdés c) pontjában a „valamint az átalakuló,” szövegrész helyébe a „valamint az átalakuló, a tevékenységüket kezdı,” szövegrész, 116. § (3) bekezdésében a „c) pontjában” szövegrész helyébe a „c)-d) pontjaiban” szövegrész, 131. § (3) bekezdés második mondatában a „15 napon belül” szövegrész helyébe a „30 napon belül” szövegrész, 172. § (3) bekezdésében az „adatszolgáltatási, továbbá” szövegrész helyébe az „adatszolgáltatási, bankszámlanyitási, továbbá” szövegrész, 178. § 18. pont utolsó elıtti mondatában „A járulék tekintetében kifizetınek minısül” szövegrész helyébe a „Kifizetınek minısül” szövegrész lép. (3) E törvény kihirdetésével egyidejőleg az Art. 83. §-át megelızı alcímbıl a „hatásköre és” szövegrész, illetıleg 83. §-a, 1. számú mellékletének I/A/3. pontjából az „elektronikus úton” szövegrész, illetıleg ugyanezen melléklet I/B/2. pontjának utolsó mondata, az APEH törvény 2. §-ának - e törvénnyel átszámozott - (9) bekezdésében az „ , illetve a végelszámolás” szövegrész hatályát veszti. (4) E törvény kihirdetésével egyidejőleg az Art. 22. § (15) bekezdésében „az adózókkal azonos módon kérheti.” szövegrész helyébe „az általános forgalmi adó alanyokkal azonos módon kérheti.” szövegrész, 89. § (1) bekezdés a) pontjában a „csıdeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény” szövegrész helyébe a „csıdeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló törvény” szövegrész, 2. számú mellékletének I. Általános rendelkezések/2. pontjában a „csıdeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló törvény” szövegrész helyébe a „csıdeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló törvény” szövegrész, az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény 8. §-ában a „ha e törvény” szövegrész helyébe „ha törvény” szövegrész lép. (5) E törvény kihirdetésével egyidejőleg az Art. 21. § (3) bekezdése, 76. §-a, 78. §-a, 175. § (12) bekezdésének b) pontja, 3. számú melléklet C/2. pontja, illetıleg az Szjtv. 7. §-a, illetıleg 33. § (4) bekezdése hatályát veszti azzal, hogy a rendelkezéseket 2007. január 1-jéig még alkalmazni kell. (6) E törvény kihirdetésével egyidejőleg az Art. 9. § (3) bekezdésében „az APEH Észak-budapesti Igazgatóságához” szövegrész helyébe „az APEH Közép-magyarországi Regionális Igazgatóságához”, 22. § (12) bekezdésében „Észak-budapesti Igazgatóságához” szövegrész helyébe „Közép-magyarországi Regionális Igazgatóságához”, 75. § (3) bekezdésében „az Észak-budapesti Igazgatóság” szövegrész helyébe „a Középmagyarországi Regionális Igazgatóság”, 77. § (1) bekezdésében „az Észak-budapesti Igazgatóság” szövegrész helyébe „a Közép-magyarországi Regionális Igazgatóság”, (2) bekezdésében az „Az Észak-budapesti Igazgatóság” szövegrész helyébe „A Közép-magyarországi Regionális Igazgatóság”, 3. számú melléklet C/1. pontjában „az illetékhivatalhoz” szövegrész helyébe „az állami adóhatósághoz”, 4. számú mellékletének 5.
pontjában „Észak-budapesti Igazgatóságánál” szövegrész helyébe „Közép-magyarországi Regionális Igazgatóságánál”, 12. pontjában „Észak-budapesti Igazgatóságánál” szövegrész helyébe „Közép-magyarországi Regionális Igazgatóságánál”, 8. számú mellékletének 2. pontjában „Észak-budapesti Igazgatósága” szövegrész helyébe „Közép-magyarországi Regionális Igazgatósága” szövegrész, az Szjtv. 36/A. § (1) bekezdésében „Az állami adóhatóság és a vámhatóság” szövegrész helyébe „A vámhatóság” szövegrész, illetıleg (2) bekezdésében a „szerveken” szövegrész helyébe a „szerven” szövegrész lép azzal, hogy a rendelkezéseket 2007. január 1-jétıl kell alkalmazni. (7) E törvénynek az Art. 7. számú mellékletét módosító rendelkezése 2006. szeptember 1-jén lép hatályba, ezzel egyidejőleg az Art. 178. § 18. pont második mondata a „Kamat esetében kifizetı az, aki” szövegrészt követıen „a személyi jövedelemadó törvény szerint magánszemélynek kamatjövedelmet fizet ki,” szövegrésszel egészül ki. (8) Az adózónak az e törvény hatálybalépését követıen az azt megelızı idıszakra teljesítendı bejelentési, adómegállapítási, bevallási, adófizetési, adóelıleg-fizetési, bizonylatkiállítási, adatszolgáltatási és adólevonási kötelezettségét a 2006. december 31. napján hatályos szabályok szerint kell teljesítenie. (9) E törvény rendelkezéseit kell alkalmazni a hatálybalépésekor jogerısen el nem bírált ügyekben, továbbá a hatálybalépést követıen az azt megelızı idıszakra teljesítendı, illetve esedékessé vált kötelezettségekre azzal, hogy ha a jogszabálysértés elkövetésének idıpontjában hatályos rendelkezések az adózóra összességében kevésbé terhes bírság-, pótlékfeltételeket határoztak meg, a kötelezettségre legfeljebb az elkövetéskor hatályos törvényben meghatározott legmagasabb mérték alkalmazható. (10) Az Art. e törvénnyel módosított 178. § 8. pontjában meghatározott be nem jelentett alkalmazott fogalma tekintetében a hatálybalépést megelızı idıszakra a bejelentési kötelezettségkor hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni. 239. § (1) E törvénynek az Art. 14. § (4) bekezdését módosító rendelkezését abban az esetben kell alkalmazni, ha a felszámolást elrendelı jogerıs végzés közzétételére 2006. szeptember 15. napját követıen kerül sor. (2) E törvénynek az Art. 16. § (3) bekezdése d) pontját módosító, 17. § (3) bekezdése f) pontját beiktató és 23. § (2) bekezdését módosító rendelkezését e törvény kihirdetését követı 3. napot követıen indult eljárásokkal kapcsolatban kell alkalmazni. (3) E törvénynek az Art. 33. § (6) bekezdését és 92. § (4) bekezdését módosító rendelkezését a 2006. július 1. napján vagy azt követıen megindított felszámolási, illetve végelszámolási eljárásokban kell alkalmazni. A 2006. július 1. napján folyamatban levı, ezen idıpont elıtt megindított felszámolási, illetve végelszámolási eljárásokban a 2006. június 30. napján hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni. (4) E törvénynek az Art. 92. § (7) bekezdését és 108. § (6) és (7) bekezdéseit módosító, valamint 108. §-a új (8) bekezdését beiktató rendelkezését a 2006. szeptember 15. napját követıen indult ellenırzési eljárásokban kell alkalmazni. (5) E törvénynek az Art. 109. § (3) bekezdését módosító és 109. §-a új (4) bekezdését beiktató rendelkezéseit azokban az ellenırzési eljárásokban kell alkalmazni, amelyekben az adózó nyilatkozatában megjelölt vagyongyarapodás forrásának megszerzésére 2006. szeptember 15. napját követıen kerül sor. (6) E törvénynek az Art. új 24/A. §-át beiktató és 54. § (5) bekezdését módosító rendelkezését azokban a 2006. szeptember 15. napját követıen indult eljárásokban kell alkalmazni, amelyekben az adószám alkalmazása felfüggesztésére okot adó körülmény e napot követıen következett be. 240. § (1) A 2006. június 9-ét megelızıen bevallott és a 2006. december 31-éig helyesbített adó különbözete után önellenırzési pótlék fizetési kötelezettség nem terheli az adózót, ha az adóhatóság ellenırzését megelızıen feltárja, hogy az adó alapját, az adót nem a jogszabálynak megfelelıen állapította meg, és bevallását önellenırzéssel módosítja. (2) Az (1) bekezdés szerint helyesbített adókülönbözetet, ha a) az 50 000 forintot meghaladja 12 havi, b) az 500 000 forintot meghaladja 24 havi, c) az 1 000 000 forintot meghaladja 36 havi, d) a 3 000 000 forintot meghaladja 48 havi, e) az 5 000 000 forintot meghaladja 60 havi egyenlı részletben, minden hónap 20. napjáig késedelmi pótlék mentesen kell megfizetni. A fizetendı adó elsı részlete az önellenırzési bevallás benyújtását követı hónap 20-án esedékes, ezt követıen minden további részlet esedékessége a tárgyhó 20. napjához igazodik. (3) Az adókülönbözetet - a magánszemély által fizetett jövedelemadót, egészségügyi hozzájárulást és járulékot kivéve - a kerekítés általános szabályainak alkalmazásával ezer forintra kerekített összegben kell havonként
megfizetni. Az adókülönbözet teljes összegének hiánytalan megfizetése a kerekítésekbıl adódó eltérés utolsó havi részlet összegénél történı számításba vételével biztosítható. (4) Az adózó az (1) bekezdés szerint helyesbített adókülönbözetet, ha nem haladja meg az 50 000 forintot, az önellenırzési bevallással egyidejőleg, egy összegben megfizeti, ha az 50 000 forintot meghaladja, egy összegben megfizetheti. (5) A fizetési kötelezettséget a részletfizetési kedvezmény alkalmazásával havi részletekben vagy egy összegben a Magyar Államkincstárnál megnyitott, az Adó- és Pénzügyi Ellenırzési Hivatal nevén vezetett adóbeszedési számlára kell teljesíteni, melynek elnevezésérıl és számlaszámáról az állami adóhatóság közleményben ad tájékoztatást. (6) Ha az adózó az esedékes részletek befizetését nem teljesíti, a kedvezmény érvényét veszti, és a tartozás járulékaival együtt - ideértve az önellenırzési pótlékot is - egy összegben válik esedékessé.
1. számú melléklet a 2003. évi XCII. törvényhez I. AZ ÁLLAMI ADÓHATÓSÁGHOZ BENYÚJTANDÓ ADÓBEVALLÁS IDİPONTJA A) Általános rendelkezések 1. Az adózónak a bevallás adatait - a 31. § (2) bekezdésben meghatározott bevallást, a magánszemélynek a jövedelemadójáról, az egészségügyi hozzájárulásáról és a járulékáról benyújtott adóbevallását kivéve - 1000 forintra kerekítve, 1000 forintban kell feltüntetni. A 31. § (2) bekezdése szerinti bevallás adatait az adónemenként meghatározott összesített sorokban 1000 forintra kerekítve, 1000 forintban kell feltüntetni. A kerekítésbıl származó különbözetet az adózó csak az adóéven belül, a következı adómegállapítási idıszak ugyanazon adó vagy költségvetési támogatás összegénél a kerekítést megelızıen korrekciós tételként veszi figyelembe. Ha a megállapított adó, költségvetési támogatás összege az 1000 forintot nem éri el, akkor az adózó az év elejétıl vagy az elızı megállapítási idıszaktól számított halmozott összeget a következı bevallásában annak a megállapítási idıszaknak a kötelezettségeként tünteti fel, amelyben az 1000 forintot elérte. A magánszemélynek a jövedelemadójáról, az egészségügyi hozzájárulásáról és a járulékáról benyújtott adóbevallásában az adatokat forintban kell feltüntetnie. 2. A havi vagy évközi adóbevallásra nem kötelezett adózó valamennyi adóról a megállapításra elıírt idıszakonkénti részletezésben éves bevallást tesz. 3. Az adózónak valamennyi adóról - az általános forgalmi adó, a társasági adó (adóelıleg) és a 31. § (2) bekezdés szerinti bevallás kivételével -, ha az adóévet megelızı második évben a nettó módon számított elszámolandó általános forgalmi adója vagy a nettó módon számított fogyasztási adója és jövedéki adója vagy a magánszemélyektıl általa levont jövedelemadó-elıleg vagy a magánszemélyektıl általa levont jövedelemadó-elıleg és jövedelemadó együttes összege, - a 10 millió forintot elérte havonta, - ha a 4 millió forintot elérte negyedévenként bevallást tesz. 4. A 3. pont szerint kell bevallást tennie annak az adózónak is, amely az adóévet megelızı második év utolsó napját követıen szervezeti változással (átalakulással, kiválással, szétválással, egyesüléssel, beolvadással) jött létre, és az a szervezet, amelybıl átalakult, kivált, vagy szétválás útján létrejött, illetve amellyel egyesült, vagy amelybe beolvadt, a szervezeti változást megelızıen az adóévet megelızı második évben a 3. pontban meghatározott feltételeknek megfelelt.
5. A 3. pont alkalmazásánál az általános forgalmi adó fizetésére kötelezett magánszemély esetében figyelmen kívül kell hagyni az adóévet megelızı második évben - nettó módon - számított elszámolandó általános forgalmi adóját. 6. A tárgyévben végzett, valamely korábbi adóbevallási idıszakot érintı önellenırzés, a határidıt követıen benyújtott bevallás, illetıleg az utólagos adómegállapítás nem érinti a tárgyévi adóbevallás gyakoriságát. 7. A fogyasztói árkiegészítésrıl szolgáltatáscsoportonkénti részletességgel éves összesítı, a havi vagy évközi bevallás benyújtására kötelezett adózónak negyedéves összesítı bevallást kell benyújtania. 8. Az adózó adójáról és költségvetési támogatásáról e melléklet B) pontjában meghatározott határidı utolsó napja elıtt is benyújthatja bevallását. Ebben az esetben a bevallást csak önellenırzéssel lehet helyesbíteni, az önellenırzési pótlékot azonban a bevallás benyújtására elıírt határidıt követı elsı naptól kell felszámítani.
B) Az egyes adóbevallások határideje 7002/2006. (AEÉ 3.) APEH irányelv az általános forgalmi adó bevallás általános szabályairól, valamint a gyakorított elszámolási lehetıségének engedélyezésérıl 1. A havi és évközi bevallás határidıi a) A havi adóbevallást a tárgyhónapot követı hó 20. napjáig, az évközi bevallást a negyedévet követı hó 20. napjáig kell az adóhatósághoz benyújtani. b) Ha az általános forgalmi adó fizetésére kötelezett adóalany az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: áfa tv.) 39. §-ának (2) bekezdésében és 60. §-ának (2) bekezdésében elıírt kötelezettséget az adóév utolsó adóbevallási idıszakáról szóló bevallásában nem teljesítette, ezt önellenırzési pótlékmentesen az adóévet követı év február 15-éig elvégzett önellenırzéssel korrigálhatja. Ha az adóalany az idegenforgalmi tevékenysége utáni általános forgalmiadó-fizetési kötelezettségét az áfa tv. 66. §-ának (1) bekezdése szerint elıkalkuláció alapján teljesíti, azt az árrés megállapításához szükséges adat kézhezvételének idıpontját követı elsı adóbevallás benyújtására elıírt idıpontig, de legfeljebb az adóévet követı év június 30-áig pótlékmentesen önellenırizheti. 2. Az éves adóbevallás határidıi a) A havi, illetıleg évközi adóbevallásra nem kötelezett adózónak - a b)-d) pontban meghatározott kivétellel az adóévet követı év február 15-éig, b) a magánszemélyek jövedelemadójáról a vállalkozási tevékenységet nem folytató magánszemélynek, ha általános forgalmi adó fizetésére nem kötelezett az adóévet követı év május 20-áig, c) a társasági adóelıleg-kiegészítés összegérıl a tárgyév utolsó hónapjának 20. napjáig d) a társasági adóról, az osztalékadóról az adóévet követı év május 31-éig kell bevallást tennie. 3. Az adóbevallás benyújtására vonatkozó különös rendelkezések
a) Az általános forgalmi adóról az adófizetésre kötelezett adózónak 7005/2004. (AEÉ 5.) APEH irányelv az általános forgalmi adó elszámolás és bevallás általános szabályairól, valamint a gyakorított elszámolási lehetıségének engedélyezésérıl aa) az e mellékletben foglalt kivételekkel negyedévenként kell adóbevallást benyújtania, ab) havonként kell adóbevallást benyújtania, ha a tárgyévet megelızı évben az elszámolandó adójának éves szinten összesített - vagy annak idıarányosan éves szintre átszámított - összege pozitív elıjelő és az 1 millió forintot elérte, továbbá az ah) pont szerinti adózónak az ah) pontban meghatározott eltérésekkel, ac) évente kell adóbevallást benyújtania, ha a tárgyévet megelızı évben az elszámolandó adójának éves szinten összesített - vagy annak idıarányosan éves szintre átszámított - összege elıjelétıl függetlenül nem érte el a 250 ezer forintot, feltéve, hogy nem rendelkezik közösségi adószámmal, ad) az éves bevallásról negyedéves bevallásra kell áttérnie, ha a tárgyévben az év elejétıl - elıjel helyesen összesített fizetendı és levonható elızetesen felszámított adó különbözete az ac) pontban meghatározott értékhatárt elérte, vagy az adóév közben az adóhatóság számára közösségi adószámot állapított meg. A tárgyévi elsı bevallását a tárgyév elsı napjától azon negyedév utolsó napjáig terjedı idıszakról kell - a negyedéves bevallás benyújtására elıírt idıpontig - benyújtania, amelyben az értékhatárt elérte, illetve amelyben az adóhatóság közösségi adószámot állapított meg, ae) a negyedéves bevallásról havi bevallásra kell áttérnie, ha az év elejétıl összesített elszámolandó adója pozitív elıjelő és az 1 millió forintot elérte. Az elsı havi bevallást arról a hónapról kell benyújtani, amelyet megelızı bevallással lezárt negyedévben az adózó az értékhatárt elérte, 2004/61. Adózási kérdés a tárgyévi önellenırzés - utólagos adómegállapítás - hatása a tárgyévi áfabevallás gyakoriságára af) az éves bevallásról havi bevallásra kell áttérnie, ha a tárgyévben az év elejétıl - elıjel helyesen - összesített fizetendı és levonható elızetesen felszámított adó különbözete pozitív elıjelő és az 1 millió forintot elérte. A tárgyévi elsı bevallást a tárgyév elsı napjától azon negyedév utolsó napjáig tartó idıszakról kell benyújtani, amelyben az elızıekben meghatározott különbözet az ab) pontban szereplı összeget elérte, majd ezt a negyedévet követı hónaptól az adózó havi bevallásra köteles áttérni, ag) az adót, ha - havi adóbevallásra kötelezett, a tárgyhónap elsı napjától a tárgyhónap utolsó napjáig, - negyedéves adóbevallásra kötelezett, a tárgynegyedév elsı napjától a tárgynegyedév utolsó napjáig, - éves adóbevallásra kötelezett, a tárgyév elsı napjától a tárgyév utolsó napjáig terjedı idıszakra kell megállapítania (adómegállapítási idıszak), ah) havonként kell adóbevallást benyújtania annak az adózónak, aki (amely) az általános forgalmi adóról szóló törvény szerinti adómentes termékimportot megalapozó közösségi termékértékesítésen kívül adóalanyiságot keletkeztetı termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást belföldön nem végez azzal, hogy nem kell adóbevallást benyújtani arról a hónapról, melyben az adózó az e pontban meghatározott termékértékesítést sem végzett, ai) a tárgyév valamely adóbevallására vonatkozó önellenırzés, illetıleg az utólagos adómegállapítás nem érinti a tárgyévi adóbevallás gyakoriságát. b) Az átalakulással, illetve szétválással létrejövı adózó általános forgalmiadó-bevallási kötelezettségének ugyanolyan gyakorisággal tesz eleget, mint az a szervezet, amelybıl átalakult vagy szétválás útján létrejött. Az összeolvadással létrejövı adózó a gyakoribb bevallásra kötelezett jogelıd bevallási gyakoriságának megfelelıen tesz eleget általános forgalmiadó-bevallási kötelezettségének. c) Az új közlekedési eszköznek - a személygépkocsi, illetıleg a regisztrációs adó köteles motorkerékpár kivételével - az Európai Közösség más tagállamából történı beszerzése esetén fizetendı általános forgalmi adót az általános forgalmiadó-alanynak nem minısülı magánszemély, illetve egyéb szervezet, az általános forgalmiadóalanynak nem minısülı adófizetésre kötelezett jogi személy, a kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységet folytató adóalany, az alanyi adómentességet választó adóalany, a mezıgazdasági tevékenységet folytató, különleges jogállást választó adóalany, illetve az egyszerősített vállalkozói adóalany vevı az adófizetési kötelezettség keletkezését követı hó 20. napjáig vallja be és fizeti meg az állami adóhatósághoz. d) A közösségi adószámmal rendelkezı általános forgalmiadó-alany az adóhatóság által erre a célra rendszeresített nyomtatványon a negyedévet követı hó 20. napjáig nyilatkozik az Európai Közösség más tagállamában illetıséggel bíró adóalany részére az adott negyedévben teljesített termékértékesítésrıl - ideértve azt az esetet is, amikor az import adójogi megbízott az importáló helyett, de a saját nevében tesz bevallást az importáló által teljesített
termékértékesítésrıl -, az Európai Közösség más tagállamában illetıséggel bíró adóalanytól megvalósított termékbeszerzésrıl, a vevı, illetve az eladó közösségi adószámáról, valamint az általános forgalmi adóról szóló törvényben meghatározott európai közösségi területen belül teljesített termékértékesítés és termékbeszerzés általános forgalmi adó nélkül számított ellenértékérıl (összesítı nyilatkozat). Az összesítı nyilatkozat a jogkövetkezmények szempontjából bevallásnak minısül. Nem kell nyilatkozatot tenni arról a negyedévrıl, amelyben az általános forgalmiadó-alany közösségi kereskedelmet nem folytatott. e) A közösségi adószámmal rendelkezı általános forgalmiadó-alanynak nem minısülı adófizetésre kötelezett jogi személy, a kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységet folytató adóalany, az alanyi adómentességet választó adóalany, a mezıgazdasági tevékenységet folytató, különleges jogállást választó adóalany, valamint az egyszerősített vállalkozói adó alanya az Európai Unió más tagállamában illetıséggel bíró adóalanytól megvalósított termékbeszerzése utáni általános forgalmi adót az adófizetési kötelezettség keletkezését követı hó 20. napjáig vallja be és fizeti meg. Az adózó negyedévenként, a negyedévet követı hó 20. napjáig az állami adóhatóság által erre a célra rendszeresített nyomtatványon összesítı nyilatkozatot tesz az eladó közösségi adószámáról és a termékbeszerzés általános forgalmi adó nélkül számított ellenértékérıl. Az egyszerősített vállalkozói adó alanya, ha az Európai Unió más tagállamában illetıséggel bíró adóalanynak terméket értékesít, negyedévenként, a negyedévet követı hó 20. napjáig az állami adóhatóság által erre a célra rendszeresített nyomtatványon összesítı nyilatkozatot tesz a vevı közösségi adószámáról, valamint a termékértékesítés általános forgalmi adó nélkül számított ellenértékérıl. Nem kell bevallást, illetve nyilatkozatot tenni arról a hónapról, illetıleg negyedévrıl, amelyben az adózó az Európai Közösség más tagállamában illetıséggel bíró adóalanytól nem szerzett be terméket, illetıleg az Európai Unió más tagállamában illetıséggel bíró adóalanynak terméket nem értékesített. f) g) A külföldi személy egyes jövedelmeinek adóbevallási szabályaira a 4. számú melléklet rendelkezései az irányadóak. h) Az egészségügyi szolgáltatási járulék fizetésére kötelezett kiegészítı tevékenységet folytató egyéni vállalkozó az egészségügyi szolgáltatási járulékot évente, a személyijövedelemadó-bevallásában vallja be. 4. A költségvetési támogatás bevallása a) A költségvetési támogatást a tárgyhónap elsı napjától a tárgyhónap utolsó napjáig terjedı idıszakra kell megállapítani. b) Az adózó a feltétel teljesítéséhez kötött költségvetési támogatást az a) ponttól eltérıen a támogatást megállapító jogszabály rendelkezései szerint állapíthatja meg. A feltétel teljesítésének igazolását az igényléshez mellékelni kell. c) Az adózó kérelmére az adóhatóság a költségvetési támogatás gyakoribb (öt-tíz-tizenöt naponkénti) igénybevételét engedélyezheti. A költségvetési támogatás gyakoribb igénybevételére jogosult adózó a költségvetési támogatást havonta állapítja meg, és arról a tárgyhót követı hó 20. napjáig bevallást tesz. 5. Külön fel nem sorolt adók bevallása Az e mellékletben nem szabályozott adóbevallási kötelezettséget a fizetési kötelezettséget elıíró törvény rendelkezései szerint kell teljesíteni. Ha adókötelezettséget megállapító törvény a kötelezettség teljesítését az éves vagy az éves összesítı bevallásban, illetıleg azzal egyidejőleg rendeli teljesíteni, ilyen bevallás hiányában azt az adózó az adóévet követı év február 15-éig teljesíti.
II. A JÖVEDÉKI ADÓVAL KAPCSOLATBAN A VÁMHATÓSÁGHOZ BENYÚJTANDÓ ADÓBEVALLÁS IDİPONTJA
A jövedéki adófizetésre kötelezett adóalany - függetlenül attól, hogy adóbevallási kötelezettségét a törvény egyébként milyen idıszakonként állapítja meg - a jövedéki adót havonta, a tárgyhót követı hó 20-áig vallja be.
2. számú melléklet a 2003. évi XCII. törvényhez Az adók, a költségvetési támogatások esedékessége I. AZ ÁLLAMI ADÓHATÓSÁGHOZ TELJESÍTENDİ BEFIZETÉSEK Általános rendelkezések 1. Az adókat a melléklet szerinti határidıig kell megfizetni, illetve a költségvetési támogatásokat e melléklet szerinti idıponttól lehet kiutalni. Az e törvény 33. §-ának (3) bekezdése a)-c) és e) pontjában meghatározott esetben az adózónak az adóbevallás benyújtásával egyidejőleg az adót is meg kell fizetnie. 2. A felszámolás kezdı idıpontját megelızıen keletkezett fizetési kötelezettséget e mellékletben foglaltaktól eltérıen a csıdeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló törvény rendelkezéseinek megfelelıen kell teljesíteni. 3. Az állami adóhatóságnál nyilvántartott adót - a magánszemély által fizetett jövedelemadót, egészségügyi hozzájárulást és járulékot kivéve -, a költségvetési támogatást 1000 forintra kerekítve kell megfizetni. A magánszemély a 100 forintot el nem érı jövedelemadóját, az egészségügyi hozzájárulását nem fizeti meg, és az adóhatóság a 100 forintot el nem érı adó-visszatérítést nem utalja ki, és nem tartja nyilván.
Határidık 1. A személyi jövedelemadó A) A személyi jövedelemadó-elıleg a) A munkáltató az általa levont személyi jövedelemadó-elıleget az elszámolt hónapot követı hó 12. napjáig, b) a kifizetı az általa levont személyi jövedelemadó-elıleget a kifizetés hónapját követı hó 12. napjáig, c) a magánszemély, ha nem kifizetıtıl származó jövedelmet szerzett, vagy a kifizetı bármely ok miatt nem vonta le az adóelılegét, az egyéni vállalkozó, valamint a mezıgazdasági ıstermelı az adóelıleget negyedévenként, a negyedévet követı hó 12. napjáig fizeti meg. B) A személyi jövedelemadó a) A munkáltató az év végi elszámoláskor általa megállapított személyi jövedelemadó és a már levont, megfizetett adóelıleg különbözetét a levonást követı hó 12. napjáig fizeti meg.
Ha az elszámolásból adódóan az adó-visszatérítési kötelezettség az adott hónapban több, mint az adott hónapban levont személyi jövedelemadó és adóelıleg együttes összege, a különbözetet a munkáltató a fenti idıponttól visszaigényelheti. Az év végi elszámolásnál az adókülönbözetet a munkáltató olyan idıpontban igényelheti, hogy az adó-visszatérítés összege a legközelebbi bérfizetésnél rendelkezésére álljon. b) A kifizetı az általa levont személyi jövedelemadót a levonást követı hó 12. napjáig, c) a vállalkozási tevékenységet nem folytató magánszemély, ha általános forgalmi adó fizetésére nem kötelezett, a személyi jövedelemadót az adóévet követı év május 20-áig, d) a vállalkozási tevékenységet folytató vagy általános forgalmiadó-fizetési kötelezettséget eredményezı értékesítést végzı magánszemély a személyi jövedelemadót az adóévet követı év február 15-éig fizeti meg. 2. Az általános forgalmi adó a) Az általános forgalmi adó fizetésére kötelezett adóalany az általános forgalmi adó nettó, elszámolandó összegét - ha havonta tesz adóbevallást a tárgyhót követı hó 20. napjáig, - ha negyedévente tesz adóbevallást a negyedévet követı hó 20. napjáig, - ha évente tesz adóbevallást az adóévet követı év február 15-éig fizeti meg, illetıleg ettıl az idıponttól igényelheti vissza. b) Az éves bevallásra kötelezett adózó év közben negyedévenkénti, a negyedévenként bevallásra kötelezett adózó a havonkénti elszámolás és bevallás engedélyezését kérheti. Az adóhatóság a gyakoribb elszámolást - az adóév végéig - különösen abban az esetben engedélyezheti, ha az adózó beszerzéseit terhelı levonható elızetesen felszámított forgalmiadó-kulcs magasabb az áthárított forgalmiadó-kulcsnál, illetıleg az adózó beruházást valósít meg. A gyakorított elszámolás évközi engedélyezése esetén az engedély szerinti bevallási kötelezettségre áttérést megelızı, bevallással le nem zárt idıszakra vonatkozó adókötelezettséget meg kell állapítani, be kell vallani, meg kell fizetni. APEH tájékoztató a gyakorított áfabevallás 2005. július 1-jétıl érvényes szabályairól 3. A társasági adó A) A társasági adó elılege 2004/18. Adózási kérdés idıpontja a) Az adózó,
az adóév utolsó negyedévi (utolsó havi) társasági adóelıleg teljesítésének
ha a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerint havonta fizet adóelıleget, akkor az adóelıleget minden hónap 20. napjáig, ha a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerint negyedévenként fizet adóelıleget, akkor az adóelıleget a negyedévet követı hó 20. napjáig 2004/92. Adózási kérdés a naptári évtıl eltérı üzleti évet választó adózó utolsó negyedévi társasági adóelılege teljesítésének esedékessége fizeti meg. Az adóév utolsó havi, negyedévi elılegét a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerinti elılegkiegészítésre kötelezettek a b) pontban elıírt elılegkiegészítéssel egyidejőleg teljesítik. b) Az adózónak az adóelıleget a várható, éves fizetendı adó összegére az adóév december 20-áig kell kiegészítenie. B) A társasági adó a) Az adózó a társasági adót, a megfizetett adóelıleg és az adóévre megállapított társasági adó különbözetét az adóévet követı év május 31-éig fizeti meg, illetıleg ettıl az idıponttól igényelheti vissza. b) Az év közben átalakuló, illetve szétválás, egyesülés, beolvadás miatt vagy egyéb okból felszámolás nélkül megszőnı jogi személynek vagy egyéb szervezetnek az adóévben megfizetett adóelıleg és az átalakulás, illetve megszőnés idıpontjáig számított tényleges társasági adó különbözetét az átalakulásról, illetve a megszőnésrıl benyújtott adóbevallásával egyidejőleg kell megfizetnie, illetve ettıl az idıponttól kezdıdıen igényelheti vissza. c) A számviteli törvényben meghatározottak szerint a mérlegben megadott adatoknál forintról devizára, devizáról más devizanemre, illetve devizáról forintra áttérı vállalkozó az adóévben megfizetett adóelıleg és az áttérés napjáig számított tényleges társasági adó különbözetét az áttérésrıl benyújtott adóbevallással egyidejőleg fizeti meg, illetve ettıl az idıponttól kezdıdıen igényelheti vissza. C) Az osztalékadó a) A kifizetı az osztalékadót a levonást, juttatást követı hó 12. napjáig fizeti meg. b) A belföldi illetıségő osztalékban részesülı adózó a kifizetı által tıle levont osztalékadót az adóévet követı év május 31-étıl igényelheti vissza. c) A külföldi illetıségő osztalékban részesülı osztalékadó kötelezettségére a 4. számú melléklet rendelkezései az irányadóak.
4. 5. Járulékok A) Természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási járulék, valamint nyugdíjjárulék (magán-nyugdíjpénztári tagdíj, a pénztártag, illetıleg a foglalkoztató által vállalt tagdíj kiegészítés) a) A munkáltató az általa levont járulékot (tagdíjat, tagdíj kiegészítést) az elszámolt hónapot követı hó 12. napjáig, b) a kifizetı az általa levont járulékot (tagdíjat, tagdíj kiegészítést) a kifizetés hónapját követı hó 12. napjáig, c) a Tbj. 4. § b) pontja szerinti egyéni vállalkozó a járulékot (tagdíjat, tagdíj kiegészítést) havonta a tárgyhónapot követı hónap 12. napjáig fizeti meg. B) Társadalombiztosítási (nyugdíjbiztosítási, természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási) járulék a) A munkáltató, a kifizetı a járulékot havonta az elszámolt hónapot követı hó 12. napjáig, b) a Tbj. 4. § b) pontja szerinti egyéni vállalkozó a járulékot havonta a tárgyhónapot követı hónap 12. napjáig fizeti meg. C) Egészségügyi szolgáltatási járulék a) A társas vállalkozás a járulékot havonta az elszámolt hónapot követı hó 12. napjáig, b) a kiegészítı tevékenységet folytató egyéni vállalkozó a járulékot negyedévente a negyedévet követı hó 12. napjáig fizeti meg. D) A Tbj. 39. §-a alapján fizetendı egészségügyi szolgáltatási járulék A magánszemély a Tbj. 39. §-ának (2) bekezdése alapján elıírt járulékfizetési kötelezettségét elsı ízben a bejelentést követı hónap 12. napjáig, ezt követıen havonta, a tárgyhót követı hónap 12. napjáig teljesíti. 6. Kereskedelmi és játékadó Az adózó - a játékautomata után fizetendı játékadó kivételével - a játékadót a tárgyhót követı hó 20. napjáig,
a nem folyamatosan szervezett sorsolásos játék esetén a sorsolás napját követı hó 20. napjáig vallja be és fizeti meg. A játékautomata éves adóját az adózó az erre vonatkozó bevallással egyidejőleg fizeti meg. 7. Rehabilitációs hozzájárulás Az adózó a rehabilitációs célú hozzájárulásra a jogszabályban elıírt módon számított elıleget az I-III. negyedévben a negyedévet követı hó 20. napjáig fizeti meg. A befizetett elılegek és az éves hozzájárulás különbözetét az adóévet követı év február 15. napjáig kell megfizetni. 8. Külön fel nem sorolt befizetések Az elızıekben fel nem sorolt adókat a külön jogszabályban megállapított módon és határidıben kell megfizetni. Ennek hiányában, ha törvény elılegfizetést ír elı, azt a tárgyhó 28. napjáig, az adót a tárgyhót követı hó 20. napjáig, az adóévre megállapított adót az éves adóbevallással egyidejőleg kell megfizetni. A hatályon kívül helyezett jogszabályok alapján teljesítendı önellenırzés során feltárt, helyesbített, illetve az adóhatóság által megállapított adót egyéb befizetés címén kell megfizetni, a költségvetési támogatást egyéb támogatás címén lehet visszaigényelni.
II. Az önkormányzati adóhatósághoz teljesítendı befizetések Általános rendelkezések Az önkormányzati adóhatóság által nyilvántartott 100 forintot el nem érı adót az adózónak nem kell megfizetnie, és az önkormányzati adóhatóság a 100 forintot el nem érı adó-visszatérítést nem utalja ki, és nem tartja nyilván. A) Helyi adók 1. Építményadó, telekadó Az adózónak félévenként, két egyenlı részletben kell az adót az adóév március 15-éig, illetve szeptember 15-éig megfizetnie. 2. Kommunális adó, iparőzési adó a) A magánszemélynek félévenként, két egyenlı részletben kell az adót
az adóév március 15-éig, illetve szeptember 15-éig megfizetnie. b) A vállalkozó adóelıleget félévi részletekben az adóév március 15-éig, illetve szeptember 15-éig fizet. c) A társasági adóelılegnek az adóévi várható fizetendı adó összegére történı kiegészítésére kötelezett vállalkozónak a helyi kommunális és iparőzési adóelıleget a várható éves fizetendı adó összegére az adóév december 20. napjáig kell kiegészítenie. d) Az ideiglenes (alkalmi) jelleggel végzett tevékenység utáni iparőzési adót legkésıbb a tevékenység befejezése napján kell megfizetni. e) A vállalkozó a megfizetett adóelıleg és az adóévre megállapított tényleges adó különbözetét az adóévet követı év május 31-éig fizeti meg, illetıleg ettıl az idıponttól igényelheti vissza. f) Az adózó az adóelıleget és az éves tényleges kötelezettség különbözetét 100 forintra kerekítve fizeti meg, illetve igényelheti. 3. Idegenforgalmi adó a) Az adóköteles épület utáni adót a magánszemélynek félévenként, két egyenlı részletben az adóév március 15-éig, illetve szeptember 15-éig kell megfizetnie. b) Az adóbeszedéssel megfizetett idegenforgalmi adót az adózónak a beszedést követı hó 15. napjáig kell az adóhatósághoz befizetnie. 4. Ha az önkormányzat az adóelıleg és az adó megfizetése idıpontjára más szabályokat állapít meg, akkor azt a rendeletében elıírt idıben kell teljesíteni. B) A belföldi rendszámú gépjármővek adója a) Az adózó a belföldi rendszámú gépjármővek után - a b) pontban foglaltak kivételével - a gépjármőadót félévenként, két egyenlı részletben
az adóév március 15-éig, illetve az adóév szeptember 15-éig fizeti meg. b) Az adókötelezettség keletkezése (változása) esetén az adóalany a félév idıarányos részére ıt terhelı adót az errıl szóló határozat jogerıre emelkedésétıl számított 15 napon belül fizeti meg.
III. Költségvetési támogatások 1. Az állami adóhatóságtól a költségvetési támogatást az adózó 1000 forintra kerekítve igényelheti. 2. Ha a támogatást megállapító jogszabály eltérıen nem rendelkezik, a) a havonta megállapított költségvetési támogatást az adózó havonta a tárgyhót követı hó 20. napjától b) a feltétel bekövetkeztéhez kötött költségvetési támogatást az elıírt mellékletekkel ellátott bevallás benyújtása idıpontjától igényelheti. 3. Az adózó a mezıgazdasági és élelmiszer-ipari exporttámogatást havonta, a tárgyhót követı hó 20. napjától igényelheti. 4. Gyakoribb igénybevétel, egyszeri támogatási elıleg 2/2005. (AEÉ 4.) APEH utasítás a támogatások gyakorított igénybevétele és az egyszeri támogatási elıleg engedélyezésénél követendı eljárásról a) Az adóhatóság az adózó igénylésére a költségvetési támogatásokat kiutalja, kérelemre azt indokolt esetben gyakrabban folyósítja, illetve a költségvetési támogatásra egyszeri támogatási elıleg kiutalását engedélyezi. b) Ha az adóhatóság az adózó kérelmére gyakoribb (öt-tíz-tizenöt naponkénti) igénybevételt engedélyez, a hó közben igénybe vett elıleg és a tárgyhónapra igényelhetı tényleges támogatás különbözetét a tárgyhót követı hó 20. napjától lehet igényelni, vagy eddig kell megfizetni. c) Egyszeri elıleg igénybevételének engedélyezése esetén az igénybevétel lehetısége a tárgynegyedév elsı hónapjának 20. napjától nyílik meg, és azt a tárgynegyedévet követı hónap 20. napjáig kell visszafizetni.
5. Adó-visszaigénylés, adó-visszatérítés A visszaigényelt általános forgalmi adó kiutalása az igény benyújtását követı hó utolsó napján esedékes, ha az adózó az általános forgalmi adónak nem alanya, de a beszerzéseit terhelı általános forgalmi adót visszaigényelheti, és nem kérte a 22. § (6) bekezdése szerinti visszaigénylést. Egyebekben az adó visszaigénylésének, illetve visszatérítésének határidejére a 37. § (4) bekezdésének a rendelkezéseit kell alkalmazni.
IV. A jövedéki adóval kapcsolatban a vámhatósághoz teljesítendı befizetések határideje Jövedéki adó befizetése A) Jövedéki adó elılege Az adózó a jövedéki adó elılegét havonta, a tárgyhó 28-áig fizeti meg. B) Jövedéki adó Az adózó a jövedéki adó elılegének és a megállapított nettó jövedéki adónak a különbözetét havonta, a tárgyhót követı hó 20. napjáig fizeti meg, illetve ettıl az idıponttól igényelheti. Az elıbbi rendelkezések a dohánygyártmányok esetében csak arra az adóra vonatkoznak, amelyet nem adójeggyel fizetnek meg.
3. számú melléklet a 2003. évi XCII. törvényhez Adatszolgáltatás 8003/2006. (AEÉ 6.) APEH tájékoztató a 2006. évben folyamatosan teljesítendı adatszolgáltatással kapcsolatos kifizetıi és munkáltatói feladatokról, valamint az állami adóhatóság részére teljesítendı adatszolgáltatási kötelezettségrıl 4/2004. (AEÉ 6.) APEH utasítás az elektronikus aláírás alkalmazásával teljesített, elektronikus úton benyújtott bevallásokkal és adatszolgáltatásokkal kapcsolatos szabályozásról szóló 9/2003. (AEÉ 2/2004.) APEH utasítás módosításáról A törvény 52. §-a alapján az adatszolgáltatást a következık szerint kell teljesíteni: 9/2003. (AEÉ 2/2004.) APEH utasítás az elektronikus aláírás alkalmazásával teljesített, elektronikus úton benyújtott bevallásokkal és adatszolgáltatásokkal kapcsolatos szabályozásról A) A kifizetı és a munkáltató adatszolgáltatása A/I. A/II. A kifizetı a termıföld bérbeadásából (földjáradékból) származó jövedelemrıl és a levont adóról, az adómentesség feltételéül szabott idıtartamra kötött, de ezen idıtartam lejárta elıtt megszőnt haszonbérleti szerzıdésrıl és az adókötelessé vált idıszakról, valamint a bérbeadott földterület ingatlan-nyilvántartási azonosító
adatairól az adatszolgáltatást a földterület fekvése szerint illetékes önkormányzati adóhatósághoz teljesíti. Az adatszolgáltatásban fel kell tüntetni az adólevonás elmaradásának okát (természetben történı bérfizetés). Az adatszolgáltatást a kifizetı papíralapú adathordozón az adóévet követı év március 31-éig, gépi adathordozón április 20-áig teljesíti. B) A biztosítóintézet adatszolgáltatása A biztosítóintézet adatot szolgáltat a jövedelmet helyettesítı felelısségbiztosítási összeg, valamint a nyugdíjbiztosítás alapján folyósított nyugdíjszolgáltatás kifizetésérıl, illetıleg arról, hogy a magánszemély az életvagy - az 1995. január 1-jét követıen kötött - nyugdíjbiztosításának rendelkezési jogával a szerzıdéskötéstıl számított 10 éven belül élt. Az adatszolgáltatást, a kifizetést, illetıleg a rendelkezési jog gyakorlását követı év január 31-éig elektronikus úton vagy gépi adathordozón kell teljesítenie az állami adóhatóság részére a magánszemély azonosításához szükséges adatok feltüntetésével. C) Az ingatlanügyi hatóság adatszolgáltatása 1. Az ingatlanügyi hatóság az ingatlan-nyilvántartási bejegyzési kérelem beérkezését követı 8 napon belül - az e törvény 21. §-ának (2) bekezdésében meghatározott, kitöltött nyomtatványt mellékelve - adatot szolgáltat az állami adóhatósághoz az illetékkiszabáshoz szükséges, valamint a 2. pontban említett birtokában lévı adatokról. Az ingatlanügyi hatóság az adózó személyi adatait tartalmazó megkeresésre tájékoztatja az adóhatóságot az adózó tulajdonát képezı - nyilvántartásában szereplı - valamennyi ingatlan adatáról. 2. 3. Az ingatlanügyi hatóság az adómentesség feltételéül szabott idıtartamra kötött haszonbérleti szerzıdés megkötésérıl és megszőnésérıl annak a földhasználati nyilvántartásba történı bejegyzésétıl számított 8 napon belül adatot szolgáltat a termıföld fekvése szerint illetékes önkormányzati adóhatóságnak. D) A pénzintézet adatszolgáltatása 1. A pénzintézet adatot szolgáltat a lakótelek és lakás vásárlása, építése, bıvítése céljára elhelyezett, elkülönítetten kezelt megtakarítás után járó, az adókedvezmény igénybevételéhez az adózónak kiadott igazolásról. 2. Adatot szolgáltat a pénzintézet e megtakarítás kifizetésérıl, e megtakarítás kedvezményezettjérıl és annak a megtakarítónak a személyérıl, akinek az igazolást konkrétan kiadta. Egyidejőleg közli az adómentesen kifizetett kamat összegét is. 8002/2005. (AEÉ 4.) APEH tájékoztató a 2005. évben folyamatosan teljesítendı adatszolgáltatással kapcsolatos kifizetıi és munkáltatói feladatokról, valamint az állami adóhatóság részére teljesítendı adatszolgáltatási kötelezettségrıl 3. Nem kell adatot szolgáltatni e megtakarítás kamatáról abban az esetben, ha a kedvezményezett nyilatkozott a megtakarítás eltérı célú felhasználásáról és az adót a kamat után levonták. 4. Az 1. pont szerinti adatszolgáltatást az adóévet követı január 31-éig elektronikus úton vagy gépi adathordozón, a 2. pont szerinti adatszolgáltatást a kifizetéskor az adózó, illetve a kedvezményezett illetékes állami adóhatóságához kell teljesíteni. 5. A pénzforgalmi bankszámlát vezetı hitelintézet - a cégjegyzékbe bejelentett pénzforgalmi számlára vonatkozó adatok kivételével - a bankszámla megnyitását és megszüntetését annak idıpontját követı hó 15. napjáig a pénzforgalmi jelzıszám feltüntetésével közli az állami adóhatósággal. E) A vámhatóság és az önkormányzat jegyzıje adatszolgáltatása A vámhatóság az általa kiadott (visszavont, módosított) jövedéki engedélyrıl az önkormányzat jegyzıje az általa kiadott (visszavont, módosított) jövedéki termékkel folytatott kereskedelmi tevékenységre jogosító mőködési engedélyrıl 15 napon belül adatot szolgáltat az állami adóhatóságnak. F)
G) Hatósági adatszolgáltatás 1. Az építésügyi hatóság az általa kiadott használatbavételi engedély egy példányát megküldi az illetékes önkormányzati adóhatósághoz. 2. A közúti közlekedési nyilvántartási szerv, a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartását kezelı központi szerv a jármőnyilvántartásából, valamint az 1992. évi LXVI. törvény szerinti nyilvántartásból a január 1-jei állapotnak megfelelı adatokat január 31. napjáig közli a gépjármőadó kivetésére illetékes települési önkormányzati, a fıvárosban a kerületi önkormányzati adóhatósággal a következı tartalommal: a) a gépjármő rendszáma, alvázszáma, személygépjármő saját tömege, tehergépjármő saját tömege és megengedett együttes tömege, b) a gépjármő - gépjármőadóról szóló törvény szerinti - tulajdonosának neve, lakcíme, illetıleg székhelye vagy telephelye, magánszemély adózó esetén természetes azonosító adatai, nem magánszemély adózó esetén cégjegyzékszáma, c) gépjármő forgalomba helyezésének, forgalomból való kivonásának idıpontja, valamint a kivonás oka, d) a tulajdonváltozás idıpontja, e) a gépjármő környezetvédelmi osztályba sorolása, f) a gépjármőadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény 18. §-ának 3. és 7. pontja szerinti gépjármő teljesítménye (kW, ennek hiányában LE), gyártási éve. 3. A közúti közlekedési nyilvántartási szerv, a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartását kezelı központi szerv a jármőnyilvántartásból, valamint az 1992. évi LXVI. törvény szerinti nyilvántartásból a) minden hónap 20. napjáig (elsı alkalommal 2005 februárjában) az elızı hónap utolsó napja szerinti állapotnak megfelelı az elızı adatszolgáltatási idıszakhoz képest bekövetkezett adókötelezettséget érintı változásokat (gépjármő forgalomba helyezése, forgalomból való kivonása, átalakítása, környezetvédelmi osztályba sorolásának módosulása), b) január 20. napjáig a tárgyévet megelızı évben bekövetkezett tulajdonosváltozásról szóló régi tulajdonos által teljesített változásbejelentést a 2. pont szerinti adattartalommal közli a gépjármőadó kivetésére illetékes települési önkormányzati, a fıvárosban a kerületi önkormányzati adóhatósággal. 4. Az okmányiroda, valamint a vámhatóság minden hónap 15. napjáig az elızı hónap utolsó napja szerinti állapotnak megfelelıen adatokat szolgáltat az „E” és „P” betőjelő ideiglenes rendszámtábla kiadásáról a kérelmezı lakóhelye (székhelye) szerint illetékes önkormányzati adóhatósághoz. Az adatszolgáltatás tartalmazza a kérelmezı nevét, anyja nevét, születési helyét és idejét, valamint lakcímét (székhelyét), továbbá a jármő fajtáját és rendszámát. 5. Az építésfelügyeleti hatóság az építıipari kivitelezési tevékenység megkezdésével kapcsolatban bejelentett adatok közül az alábbi tartalommal adatot szolgáltat az állami adóhatóságnak: a) az építési helyszín címe, helyrajzi száma, b) a kivitelezı (vállalkozó) neve (elnevezése), címe (székhelye), adóazonosító száma, kivitelezési jogosultságának (vállalkozói engedély, cégbírósági bejegyzés) külön jogszabály szerinti igazolása. H) Az általános forgalmi adóról szóló törvényben meghatározott új közlekedési eszközt értékesítı adózó adatszolgáltatása Az adózó az állami adóhatósághoz az értékesítés napját követı hó 15. napjáig az erre a célra rendszeresített nyomtatványon adatot szolgáltat a) az Európai Közösség más tagállamában illetıséggel bíró, közösségi adószámmal nem rendelkezı vevı nevérıl, címérıl, b) az új közlekedési eszköz azonosító adatairól és általános forgalmi adó nélkül számított ellenértékérıl, c) a számla kiállításának idıpontjáról, illetve az elsı forgalomba helyezés idıpontjáról, ha az megelızi a számlakiállítás idıpontját. I) Az állami foglalkoztatási szerv adatszolgáltatása Az állami foglalkoztatási szerv elektronikus úton vagy gépi adathordozón az állami adóhatósághoz az adóévet követı január 31-éig adatot szolgáltat azon személyek azonosító adatairól, adóazonosító jelérıl, akiknél a munkanélküli-ellátás folyósítását az ellátásra való jogosultságot kizáró keresı tevékenység miatt szüntették meg, lehetıség szerint az e személyek munkaadóiról, azok adószámának feltüntetésével, valamint a folyósítás megszőnésének idıpontjáról.
J) Adókedvezményre jogosító igazolásokról adatszolgáltatás Az adókedvezményre jogosító igazolást kiállító szerv, ha olyan igazolást (bizonylatot) állít ki, amelynek alapján a magánszemély adókedvezmény (adómentesség) igénybevételére jogosult, a kedvezmény igénybevételére jogosító igazolás tartalmának közlésével adatot szolgáltat az adózónak kiadott igazolásról. Az adatszolgáltatást az adóévet követı év január 31-éig elektronikus úton vagy gépi adathordozón az adókedvezményre jogosító igazolást kiállító szerv illetékes állami adóhatóságához kell teljesíteni. K) A nyomtatványt forgalmazó (alforgalmazó) adatszolgáltatása 1. A nyomtatvány forgalmazó (alforgalmazó) az általa értékesített adóigazgatási azonosításra alkalmas számla-, nyugtatömbökrıl - jogszabály eltérı rendelkezésének hiányában - vevınkénti részletezésben adatot szolgáltat. 2. Az adatszolgáltatás tartalmazza: a) az értékesített nyomtatványok (számlatömbök, nyugtatömbök) megnevezését, b) a nyomtatvány sorszámát (tól-ig), c) a vevı nevét és címét (székhelyét, telephelyét), d) a vevı adószámát. A nyomtatványt forgalmazó (alforgalmazó) az adatszolgáltatást negyedévenként a negyedévet követı hónap 20. napjáig teljesíti az állami adóhatósághoz. L) Költségvetési támogatás igénybevételéhez felhasználható igazolásokról adatszolgáltatás Ha jogszabály költségvetési támogatás igénybevételéhez más szerv által kiállított igazolás (bizonylat) benyújtását írja elı, az igazolást kiállító szerv a kiállítás hónapját követı hó 15. napjáig adatot szolgáltat a kiállítást kérı személy székhelye, telephelye, lakóhelye szerint illetékes adóhatóságnak a kiadott igazolásról. Az adatszolgáltatás tartalmazza a kiállítást kérı személy nevét, elnevezését, adóazonosító számát, az igazolásban feltüntetett tényt, körülményt, adatot, valamint a támogatás igénylésének jogcímét. Az igazolás kiállítása megtagadható, ha az azt kérı nem közli a támogatás igénylésének jogcímét. Az igazoláson a támogatás igénylésének jogcímét fel kell tüntetni, az igazolás csak a megjelölt támogatás igénybevételéhez használható fel. 8001/2004. (AEÉ 3.) APEH tájékoztató számlaszámokról
a költségvetési kapcsolatok lebonyolításánál alkalmazandó
M) Soron kívüli adatszolgáltatás A jogutód nélkül megszőnı adózó, illetıleg a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint egyéni vállalkozónak minısülı magánszemély, ha e tevékenységét megszünteti, vagy a tevékenység gyakorlásához szükséges egyéni vállalkozói igazolványát, hatósági engedélyét jogerısen visszavonják, az e törvényben, illetıleg adótörvényben vagy költségvetési támogatást megállapító jogszabályban megállapított adatszolgáltatási kötelezettségét az éves elszámolású adókról benyújtott soron kívüli bevallással egyidejőleg teljesíti.
4. számú melléklet a 2003. évi XCII. törvényhez A külföldi személyek egyes jövedelmei adózásának különös szabályairól 1. A külföldi illetıségő magánszemély és a külföldi illetıségő osztalékban részesülı (a továbbiakban együtt: külföldi személy) a törvény szerint adó-, adóelıleg levonási kötelezettség alá esı kifizetıtıl származó, belföldön végzett tevékenységbıl, illetve a jövedelemszerzés helye szerint belföldrıl származó jövedelmére, így különösen a kamatra, elıadói, mővészeti és sporttevékenységekért, bemutatókért, kiállításokért járó díjra, jogdíjra és osztalékra (a továbbiakban: adóköteles bevételre) az e mellékletben foglaltakat kell alkalmazni. 2004/87. Adózási kérdés forrásadó-kötelezettség a Magyarországról származó jogdíjak tekintetében 2. A külföldi személy adóköteles bevétele után a kifizetı a kifizetett összegbıl az adót megállapítja, levonja és a kifizetést követı hó 12-éig
fizeti meg. A nemzetközi egyezmény szerinti adót vonja le a kifizetı, ha a kifizetés idıpontjáig a külföldi személy, illetıleg a képviseletében eljáró személy az e melléklet szerinti igazolásokat és nyilatkozatokat csatolja. 3. Nem kell az adót levonni, bevallani és megfizetni, ha nemzetközi egyezmény szerint a bevétel nem adóztatható belföldön, és a külföldi személy illetıségét igazolja. 4. A társasági adót és az osztalékadót a kifizetı a társasági adóbevallásában, amennyiben társasági adóbevallási kötelezettsége nincs, nyomtatványon az adóévet követı év május 31-éig vallja be. 5. Ha a külföldi személytıl levont adó mértéke magasabb, mint a nemzetközi egyezmény alapján alkalmazandó adómérték, akkor a külföldi személy az illetıségigazolás és a kifizetı igazolása benyújtásával az állami adóhatóságnál adó-visszatérítési igényt terjeszthet elı. Az adókülönbözetet az adóhatóság a külföldi személy által megjelölt bankszámlára utalja át. 6. Az adó-visszatérítésre irányuló eljárásban a külföldi osztalékban részesülıt az adóhatóság elıtti képviseleti jogosultságát igazoló letétkezelı, a kifizetı részvénykönyvébe az osztalékfizetés idıpontjában részvényesi meghatalmazottként bejegyzett személy is képviselheti. A letétkezelı, illetıleg a részvényesi meghatalmazott az erre jogosult személynek a képviseletre további meghatalmazást, megbízást adhat. 7. A külföldi illetıség igazolására a külföldi adóhatóság - az adómentességhez való jogosultság igazolására a nemzetközi szervezet - által kiállított okirat hiteles magyar nyelvő fordításáról készült másolat szolgál (a továbbiakban: illetıségigazolás). Az illetıséget adóévenként akkor is igazolni kell, ha az illetıség a korábban benyújtott illetıségigazolás óta nem változott. A külföldi személy az illetıségigazolást az adóévben történt elsı kifizetés idıpontját, illetısége változása esetén a változást követı elsı kifizetés idıpontját megelızıen adja át. Amennyiben a külföldi személy a kifizetés idıpontjáig nem tudja igazolni illetıségét, a kifizetı az illetıségrıl írásbeli nyilatkozatát is elfogadhatja. Ha a külföldi személy az illetıségigazolást az adóbevallás benyújtásáig nem mutatja be, a kifizetéskor le nem vont (a juttatást követıen meg nem fizetett) adót a kifizetınek az adóév utolsó hónapját érintı kötelezettségként kell bevallania és megfizetnie. A bevallás benyújtását követıen bemutatott illetıségigazolás alapján a kifizetı az elévülési idın belül önellenırzéssel helyesbíthet. A kifizetı a nyilatkozatot és az illetıségigazolást megırzi. Amennyiben hazai befektetési szolgáltató szolgáltatását határon átnyúló szolgáltatásként nyújtja, a külföldi illetıség igazolásaként elfogadhatja a szolgáltatást igénybe vevı személyazonosítására alkalmas okiratát, melybıl a szolgáltatást igénybe vevı állampolgársága megállapítható és az adott személy illetıségére vonatkozó teljes bizonyító erejő nyilatkozatát. 8. A külföldi személy a kifizetést megelızıen, hitelesen magyarra fordított okiratban nyilatkozik arról, hogy a kifizetés tekintetében haszonhúzónak minısül-e, ha az alkalmazandó kettıs adózás elkerülésére kötött egyezmény szerint e körülmény az adókötelezettséget befolyásolja. A letétkezelı az adóért vállalt korlátlan és egyetemleges felelıssége mellett nyilatkozhat a kifizetı részére arról, hogy a külföldi személy a kifizetés tekintetében haszonhúzónak minısül-e. A nyilatkozat az ugyanazon szerzıdés alapján, ugyanazon jogcímen a naptári évben kifizetett összegre terjed ki a körülmények megváltozásáig. A kifizetı az adó összegét helyesbíti, amennyiben a külföldi személy a nyilatkozatot a kifizetést követıen, de a kifizetı bevallását megelızıen teszi meg. Ebben az esetben a kifizetı bevallásában a haszonhúzói nyilatkozatra tekintettel megállapított kötelezettséget tünteti fel, a különbözetet megfizeti vagy visszaigényli, valamint a külföldi személlyel elszámol a különbözetrıl. Ugyanígy kell eljárni akkor is, ha a külföldi személy a bevallást megelızıen korábbi nyilatkozatát helyesbíti. A bevallás benyújtását követıen megtett nyilatkozat alapján a kifizetı bevallását az elévülési idın belül önellenırzéssel helyesbítheti. A kifizetı a nyilatkozatot megırzi. 9. Ha a külföldi személyt megilletı osztalékjövedelmet a kifizetı részvényesi meghatalmazottnak (nominee) fizeti ki, a részvényesi meghatalmazott legkésıbb a kifizetés naptári évének utolsó napjáig magyar vagy magyar és angol nyelven kiállított, cégszerően aláírt okiratban nyilatkozik a külföldi személy nevérıl (elnevezésérıl), lakóhelyérıl, székhelyérıl, születési helyérıl, idejérıl, illetıségérıl, a részére kifizetendı, illetıleg kifizetett, forintban meghatározott osztalék összegérıl, amely alapján a kifizetı az igazolást kiállítja és az adatszolgáltatási kötelezettségét teljesíti. Amennyiben a részvényesi meghatalmazott az osztalékfizetés idıpontját követıen teszi meg nyilatkozatát, a kifizetı az igazolást a nyilatkozat kézhezvételét követı 30 napon belül állítja ki és kézbesíti. A kifizetı az igazolást a kifizetéssel egyidejőleg állítja ki, ha a részvényesi meghatalmazott a kifizetıi igazolás alapjául szolgáló adatokról a kifizetés idıpontjáig nyilatkozik és az illetıségigazolást, haszonhúzói nyilatkozatot csatolja. Amennyiben az osztalékjövedelemben részesülı külföldi személyrıl a kifizetı a nyilatkozat alapján nem tud adatot
szolgáltatni, a részvényesi meghatalmazott nevérıl (elnevezésérıl), székhelyérıl, belföldi illetısége esetén adóazonosító számáról és a részére kifizetett osztalék összegérıl teljesíti adatszolgáltatási kötelezettségét. 10. Ha az osztalékjövedelemben részesülı magánszemély külföldi illetıségő, a kifizetı a kifizetést, illetıleg az adatszolgáltatást adóazonosító jel hiányában is teljesítheti. 11. Ha a kifizetıt azért terheli adófizetési kötelezettség, mert a külföldi személy részére az adóköteles bevételt nem pénzben juttatta és így az adót a törvényben elıírt mértékkel fizette meg, adóbevallásában az egyezmény szerinti mértékkel megállapított adót tüntetheti fel, feltéve, hogy az adóbevallás benyújtásakor rendelkezik illetıségigazolással, illetıleg haszonhúzói nyilatkozattal. A bevallás benyújtását követıen bemutatott illetıségigazolás, megtett haszonhúzói nyilatkozat alapján a kifizetı az elévülési idın belül az adót önellenırzéssel helyesbítheti. 12. Ha a kifizetıt nem terhelte adólevonási kötelezettség, vagy a külföldi személy belföldön adóköteles jövedelmét nem kifizetıtıl szerezte, a jövedelem megszerzésétıl számított 30 napon belül a külföldi személyt adóbevallási és adómegfizetési kötelezettség terheli, amelyet az állami adóhatóságnál teljesít. A külföldi személy az adómegállapítás során figyelembe veszi a kettıs adóztatás elkerülésérıl szóló nemzetközi egyezmény alapján a rá vonatkozó adómértéket. 13. A kifizetı a téves mértékkel levont, a levonni elmulasztott vagy be nem vallott adóért korlátlanul felel. 14. A jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkezı egyéb szervezet székhelyére, telephelyére nem önálló tevékenység végzésére kirendelt külföldi illetıségő magánszemély az adóévet követı év május 20. napjáig teljesíti bevallási kötelezettségét, feltéve, ha a kifizetıt nem terhelte adólevonási kötelezettség, vagy a külföldi személy belföldön adóköteles jövedelmét nem kifizetıtıl szerezte. A nem önálló tevékenység végzésére kirendelt külföldi illetıségő magánszemély adóját az adóhatóság határozattal állapítja meg, ha az adózó az adóév végét megelızıen azzal a szándékkal hagyja el az ország területét, hogy az adóév során adóköteles tevékenység vagy jövedelemszerzés céljából vissza nem tér. Az ország területe elhagyásának idıpontja elıtt 30 nappal be kell jelenteni ennek tényét, valamint a bejelentéshez csatolni kell az adó megállapításához szükséges iratokat. Az Art. 4. számú mellékletének szabályai jelenleg nem tartalmaznak azon külföldi illetıségő belföldön adóköteles jövedelmet szerzı magánszemélyek adózásával kapcsolatos eljárási szabályokat, akiket jogi személyek, jogi személyiséggel nem rendelkezı egyéb szervezetek székhelyére, telephelyére munkavégzés céljából rendeltek ki. A belföldi illetıségő jogi személy, egyéb szervezet mindig kifizetınek minısül, ha a külföldi magánszemélynek jövedelmet juttat. Ekkor az Art. 4. számú melléklet 2. pontja szerint a külföldi személy adóköteles bevétele után a kifizetı a kifizetett összegbıl az adót megállapítja, levonja és a kifizetést követı hó 12-éig fizeti meg. Nem tartozik a kifizetıi levonással érintett körbe az a külföldi magánszemély, aki közvetlenül a külföldi anyavállalattól kapja a jövedelmét, függetlenül attól, hogy késıbb ezt a belföldi cégre átterhelik vagy sem. Ebben az esetben a belföldi cég közvetlenül nem teljesít kifizetést a külföldi magánszemélynek, ezért abból adóelıleget sem lehet levonni. Ebben az esetben a magánszemély önadózás útján a személyi jövedelemadóról szóló törvény rendelkezéseinek megfelelıen negyedévente, a negyedévet követı hónap 12. napjáig megállapítja a bevételt terhelı adóelıleget és megfizeti. Önadózás esetén az Art. 1. számú melléklet I./B)/3./g) pontja alapján a külföldi személy egyes jövedelmeinek adóbevallási szabályaira a 4. számú melléklet rendelkezései az irányadóak. Az Art. 4. számú melléklete jelenleg nehezen alkalmazható rendelkezést tartalmaz arra az esetre, ha a kifizetıt nem terhelte adólevonási kötelezettség, vagy a külföldi személy belföldön adóköteles jövedelmét nem kifizetıtıl szerezte, ekkor a jövedelem megszerzésétıl számított 30 napon belül a külföldi személyt adóbevallási és adómegfizetési kötelezettség terheli, amelyet az APEH Észak-budapesti Igazgatóságánál teljesít. Ennek a bevallási szabálynak az alkalmazása életszerőtlen, tekintettel arra is, hogy az adóelıleg-levonási kötelezettség negyedévente terhelné az adózót. A szabályozás ezért elıírja, hogy kirendelés esetén a külföldi magánszemélynek a magyar magánszemélyekkel egyezı módon kell a bevallási kötelezettséget teljesíteni (május 20.). Ezen túl a törvény soron kívüli bejelentési kötelezettséget ír elı az országot véglegesen elhagyó külföldi magánszemélynek, melynek eredményeként az adóhatóság - a helyzet végleges rendezése érdekében - soron kívül határozattal állapítja meg a benyújtott iratok alapján a magánszemély adóját.
5. számú melléklet a 2003. évi XCII. törvényhez Az átalányadót vagy a tételes átalányadót fizetık adózásának rendje
A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvény szerint átalányadót vagy tételes átalányadót (a továbbiakban együtt: átalányadó) fizetık adózására a törvény rendelkezéseit az e mellékletben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. 1. Az egyéni vállalkozó, a mezıgazdasági kistermelıi és a fizetıvendéglátó tevékenységet folytató magánszemély az elızı évre vonatkozó éves adóbevallásához főzött - a határidı letelte elıtt benyújtott - nyilatkozatban jelentheti be az átalány választását a tárgyévre. A mezıgazdasági kistermelı az átalány választását akkor is az elızı évre vonatkozó éves bevallás idıpontjáig jelentheti be, ha adóbevallásra nem kötelezett. 2. A tevékenységét kezdı egyéni vállalkozó a bejelentkezésekor jelenti be az átalányadózás választását. Az átalányadózó, ha választását a következı évre is fenntartja, errıl külön nyilatkoznia nem kell. 3. A nyilatkozat a bejelentési határidı letelte után nem pótolható, illetve nem vonható vissza, kivéve, ha az átalány választásának a nyilatkozattétel idıpontjában is hiányoztak a törvényes feltételei. A bejelentésnek tartalmaznia kell az átalánybesoroláshoz szükséges valamennyi ismert adatot. 4. Az adózó az 1. pont szerinti bejelentés megtételéig nyilvántartásait a megelızı évre vonatkozó rend szerint vezeti. 5. Az adóhatóság a bejelentés alapján az adózót az átalányozottak nyilvántartásába felveszi. 6. Az átalányadó-besorolást érintı tevékenység módosítását, kiegészítését a változásra okot adó elsı értékesítést megelızıen kell bejelenteni. Az átalányadózást kizáró körülményt az ennek keletkezését követı 15 napon belül kell bejelenteni, a bejelentésben ezt a körülményt is meg kell jelölni. 7. Ha az átalányadózás a tárgyévben a törvényi feltételek hiánya miatt megszőnik, vagy az átalányadózás-választás törvényi feltételeinek hiánya az átalányadózás választását követıen jut az adózó tudomására, az adózó a megszőnésre okot adó körülmény bekövetkeztétıl, illetve a tudomásszerzéstıl számított 15 napon belül köteles a tárgyévre vonatkozó nyilvántartásait az általános szabályok szerint elkészíteni. 8. Az átalányadózást választó adózó adóját az önadózás szabályai szerint állapítja meg. 9. Az átalányadó-elıleget a negyedévet követı hó 12. napjáig kell megfizetni.
6. számú melléklet a 2003. évi XCII. törvényhez A naptári évtıl eltérı üzleti évet választó adózók adómegállapítási, adóbevallási és befizetési kötelezettségei A naptári évtıl eltérı üzleti évet választó adózó törvényben vagy más jogszabályban elıírt adókötelezettségeit a következı eltérésekkel teljesíti: A naptári évtıl eltérı üzleti évet választó adózónak a társasági adó, az osztalékadó, a vállalkozók helyi kommunális adója és az iparőzési adó tekintetében az adómegállapítási, bevallási, adófizetési, adóelıleg-fizetési kötelezettségét az üzleti év elsı napján hatályos szabályok szerint kell teljesítenie. 1. Az állami adóhatósághoz teljesítendı bevallási kötelezettségek Az adózó az adóbevallási kötelezettségét a társasági adóról, az osztalékadóról az adóév utolsó napját követı 150. napig teljesíti. 2. Az állami adóhatósághoz teljesítendı adófizetési kötelezettségek a) Az adózó a társasági adót, a megfizetett adóelıleg és az adóévre megállapított társasági adó különbözetét az adóév utolsó napját követı 150. napig fizeti meg, illetıleg ettıl az idıponttól igényelheti vissza. b) A társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerinti elılegkiegészítésre kötelezett adózó a társasági adó elılegét a várható éves fizetendı adó összegére az adóév utolsó hónapjának 20. napjáig egészíti ki és errıl bevallást tesz. Az elılegkiegészítésre kötelezett adózó az adóév utolsó havi, negyedévi elılegét az elılegkiegészítéssel egyidejőleg teljesíti. c) A belföldi illetıségő osztalékban részesülı adózó a kifizetı által tıle levont osztalékadót az adóév utolsó napját követı 150. naptól igényelheti vissza. 3. Az önkormányzati adóhatósághoz teljesítendı befizetési kötelezettségek a) A vállalkozó a helyi kommunális és iparőzési adó elılegét két részletben, az adóév harmadik hónapjának 15. napjáig, illetve kilencedik hónapjának 15. napjáig fizeti meg. b) A társasági adóelılegnek az adóévi várható fizetendı adó összegére történı kiegészítésére kötelezett vállalkozónak a helyi kommunális és iparőzési adóelıleget a várható éves fizetendı adó összegére az adóév utolsó hónapjának 20. napjáig kell kiegészítenie. c) A vállalkozó a megfizetett adóelıleg és az adóévre megállapított tényleges adó különbözetét az adóév utolsó napját követı 150. napig fizeti meg, illetıleg ettıl az idıponttól igényelheti vissza.
4. Az e törvény 1. számú mellékletének B) 1. pontja alkalmazásában a tárgyévi bevallás gyakoriságát meghatározó értékhatárok számításakor a megelızı második naptári év adatait kell figyelembe venni. 5. Ha az e melléklet hatálya alá tartozó adókra vonatkozó kötelezettséget jogszabály havonként, negyedévenként, félévenként rendeli teljesíteni, az elsı hónap kezdı napjaként a választott üzleti év kezdı napját kell számításba venni. Az elsı adóévi hónap kezdı napjának naptári hónapon belüli sorszáma határozza meg valamennyi további adóévi hónap kezdı napjának naptári hónapon belüli sorszámát. Amennyiben valamely adóévi hónap kezdı napjának naptári hónapon belüli sorszáma magasabb, mint a követı naptári hónap napjainak száma, a követı adóévi hónap kezdı napjaként a követı naptári hónap utolsó napját kell tekinteni. Adóévi negyedévként, félévként három, illetve hat adóévi hónapot kell figyelembe venni.
7. számú melléklet a 2003. évi XCII. törvényhez Adatszolgáltatás a kamatjövedelemrıl 1. A kifizetı az adóévet követı év március 20-ig elektronikus úton vagy gépi adathordozón az állami adóhatósághoz adatot szolgáltat a) saját cégnevérıl (elnevezésérıl), székhelyérıl (telephelyérıl), b) a haszonhúzó nevérıl, állandó lakóhelyérıl, ennek hiányában szokásos tartózkodási helyérıl, ha az állandó lakóhely, ennek hiányában a szokásos tartózkodási hely nem állapítható meg, akkor a haszonhúzó útlevelét, személyazonosító igazolványát vagy személyazonosságának megállapítására alkalmas egyéb iratát kiállító tagállamról, ha rendelkezésre áll, az illetısége szerinti tagállamban megállapított adóazonosító számáról, ennek hiányában születési helyérıl, idejérıl, c) a haszonhúzó bankszámlaszámáról, ennek hiányában a kamatkifizetés jogalapjáról, továbbá d) a kifizetett kamat összegérıl az alábbiak szerint da) a 4. a) pontban meghatározott kifizetett vagy jóváírt kamat esetén a kamat összegérıl, db) a 4. b) és d) pontban meghatározott kamat esetében a kamatjövedelem összegérıl, ha ez nem állapítható meg, akkor a jövedelem teljes összegérıl, ennek hiányában az átruházásból, beváltásból vagy visszavásárlásból származó bevétel összegérıl, dc) a 4. c) pont esetén a tıkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvényben (Tpt.) meghatározott európai befektetési alap (európai befektetési alap), a 3. pont szerinti igazolás alapján európai befektetési alapnak minısülı szervezet vagy az Európai Közösségen kívüli kollektív befektetési forma által közvetlenül, vagy a 3. pontban meghatározott szervezeten keresztül közvetve juttatott kamatjövedelem összegérıl, dd) az 5. pont szerinti kamatjövedelem esetén a 3. pontban meghatározott szervezet azon tagjaihoz rendelhetı kamat összegérıl, amely tagok más tagállamban bírnak illetıséggel és haszonhúzónak minısülnek. 2. E melléklet alkalmazásában kifizetı az a gazdasági tevékenységet folytató jogi személy, jogi személyiség nélküli gazdasági társaság vagy egyéb szervezet, amely az Európai Közösség más tagállamában illetıséggel bíró haszonhúzónak közvetlenül kamatot fizet vagy jóváír. 3. Adatszolgáltatásra kötelezett továbbá az a gazdasági tevékenységet folytató jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkezı egyéb szervezet, amely bármely más közösségi tagállamban illetıséggel bíró szervezet útján a szervezet haszonhúzónak minısülı tagjainak juttat kamatjövedelmet. Az adatszolgáltatásra kötelezett az adóévet követı év március 20-ig elektronikus úton vagy gépi adathordozón közli az állami adóhatósággal a szervezet nevét, címét és a részére kifizetett kamat összegét, kivéve, ha az hitelelt érdemlıen igazolja, hogy jogi személy, vagy az illetısége szerinti tagállamban a társasági adó alanya vagy európai befektetési alapként mőködik, illetve az illetısége szerinti tagállam hatósága által kiállított igazolás alapján ilyen alapnak minısül. E pont alkalmazásában nem minısül jogi személynek a) Finnországban: avion yhtiö (Ay) és kommandiittiyhtiö (Ky), valamint öppet bolag és kommanditbolag, illetıleg b) Svédországban: handelsbolag (HB) és kommanditbolag (KB). 4. E melléklet alkalmazásában kamatnak minısül a) bármely követeléshez kapcsolódó jóváírt vagy kifizetett kamat - különösen az állampapírból, kötvénybıl, adósságlevélbıl származó kamat, az ezekhez kapcsolódó prémiumok és jutalmak -, kivéve a késedelmes teljesítéshez kapcsolódó kamat, b) az a) pontban meghatározott követelés átruházásakor, beváltásakor vagy visszavásárlásakor felhalmozódott vagy tıkésített kamat,
c) az európai befektetési alap, a 3. pont szerinti igazolás alapján európai befektetési alapnak minısülı szervezet, és az Európai Közösségen kívüli kollektív befektetési forma által közvetlenül, vagy a 3. pontban meghatározott szervezeten keresztül közvetve teljesített kamatkifizetés, d) az európai befektetési alap, a 3. pont szerinti igazolás alapján európai befektetési alapnak minısülı szervezet vagy az Európai Közösségen kívüli kollektív befektetési forma részesedésének átruházásából, beváltásából vagy visszavásárlásából származó jövedelem, feltéve, ha ezen szervezetek közvetlenül vagy közvetetten európai befektetési alapon, ilyennek minısülı szervezeten, vagy Európai Közösségen kívüli kollektív befektetési formán keresztül vagyonuk (eszközeik) több mint 40%-át az a) pontban meghatározott követelésekbe fektetik; ennek a jövedelemnek azon része minısül kamatjövedelemnek, amely megfelel az a) vagy b) pont szerinti közvetlen vagy közvetett úton szerzett kamatnak. 5. Kamatjövedelemnek minısül az az összeg is, amelyet a 3. pont szerinti adatszolgáltatásra kötelezett a 3. pontban meghatározott szervezetnek juttat. 6. Ha a kifizetı a 4. d) pontban meghatározott követelésbe fektetett eszközök arányát nem tudja meghatározni, akkor az arány 40%-ot meghaladónak minısül. 7. Amennyiben a kifizetı nem tudja megállapítani a 4. c)-d) pontok szerinti kamatjövedelmet, akkor a jövedelem teljes összege kamatnak minısül. Ha a kifizetı a haszonhúzó által elért jövedelmet sem tudja meghatározni, akkor a jövedelem megfelel a részesedések átruházásából, beváltásából vagy visszavásárlásából származó bevételnek. 8. A 4. d) pontban említett arány meghatározásánál az alapszabályban vagy alapító okiratban meghatározott befektetési politika, ennek hiányában a szervezet vagyonának összetétele az irányadó. 9. A 4. d), valamint a 6. pontban rögzített arány 2011. január 1-jétıl 25%. 10. E melléklet alapján haszonhúzónak minısül az a más tagállamban illetıséggel bíró magánszemély, akinek kamatot fizetnek vagy jóváírnak. Nem minısül haszonhúzónak az a magánszemély, aki igazolja, hogy a kamatot nem javára fizették ki, illetve írták jóvá, azaz a) kifizetıként jár el, b) jogi személy, az illetısége szerinti tagállam joga alapján a társasági adó alanya, európai befektetési alapnak minısülı szervezet, vagy a 3. pontban meghatározott szervezet képviseletében jár el, feltéve, ha ez utóbbi esetben közli a részére kamatot juttató vagy jóváíró személlyel ezen szervezet nevét, címét és errıl a kamatot juttató vagy jóváíró személy (adatszolgáltatásra kötelezett) adatot szolgáltat az állami adóhatóságnak, c) a haszonhúzó képviseletében jár el és annak nevérıl és címérıl a kifizetı részére adatot szolgáltat. 11. A kifizetı köteles minden tıle elvárható intézkedést megtenni a haszonhúzó 12. pont szerinti azonosítása érdekében, ha a haszonhúzó helyett és nevében képviselıje jár el, és errıl a kifizetı tudomással bír. Amennyiben a kifizetı a haszonhúzót nem tudja azonosítani, akkor a képviselıként eljáró magánszemély minısül haszonhúzónak. 12. A kifizetı a haszonhúzó azonosítását a) a 2004. január 1-je elıtt létrejött vagy teljesült, kamatkifizetést megalapozó szerzıdéses jogviszony, illetve egyéb ügylet esetén név, állandó lakóhely, szokásos tartózkodási hely feltüntetésével a pénzmosás megelızésérıl és megakadályozásáról szóló 2003. évi XV. törvény, valamint a hatályos jogszabályok alapján egyébként rendelkezésre álló adatok alapján végzi, illetve b) a 2004. január 1-jén, illetve azt követıen létrejött vagy teljesült szerzıdéses jogviszony vagy egyéb ügylet esetén az a) pontban meghatározottakon túl, az illetısége szerinti tagállamban megállapított adóazonosító szám feltüntetésével a haszonhúzó által bemutatott útlevél vagy személyazonosító igazolvány alapján végzi. Amennyiben az állandó lakóhelyet vagy a szokásos tartózkodási helyet az útlevél vagy a személyazonosító igazolvány nem tartalmazza, a haszonhúzó állandó lakóhelyét, szokásos tartózkodási helyét egyéb okirat hiteles magyar nyelvő fordítása alapján kell megállapítani. Ha az adóazonosító számot az útlevél, a személyazonosító igazolvány vagy egyéb okirat - ideértve az illetıségigazolást - nem tartalmazza, akkor az azonosítási adatok között az útlevél vagy a személyazonosító igazolvány szerinti születési helyet és idıt fel kell tüntetni. 13. A haszonhúzó illetıségét állandó lakóhelye, ennek hiányában szokásos tartózkodási helye határozza meg. Ha tagállami hatóság által kibocsátott útlevéllel vagy személyazonosító igazolvánnyal rendelkezı haszonhúzó állandó
lakóhelye vagy ennek hiányában szokásos tartózkodási helye nem állapítható meg vagy állítása szerint az Európai Közösség egyik tagállamában sem bír illetıséggel, akkor a kifizetı az illetıséget a hitelesen magyarra fordított illetıségigazolás alapján állapítja meg. Illetıségigazolás hiányában a haszonhúzó illetısége szerinti országnak az útlevelét, személyazonosító igazolványát vagy személyazonosságának megállapítására alkalmas egyéb iratát kiállító tagállam minısül. 14. A melléklet alkalmazásában átmeneti idıszaknak minısül a 2005. július 1-je és a 2010. december 31-e közötti idıszak. Az adatszolgáltatási kötelezettséget elsı alkalommal 2006. március 20. napjáig kell teljesíteni a 2005. június 30-át követıen keletkezett kamatjövedelmekrıl. Ha a 2005. június 30. napját követı kamatkifizetés, jóváírás 2005. július 1-jét megelızıen keletkezett kamatjövedelmet is tartalmaz, az adatszolgáltatásban csak a 2005. június 30-át követıen keletkezett kamat-jövedelemrészt kell feltüntetni. Az Art.-nak a kamatjövedelemrıl történı adatszolgáltatás szabályait tartalmazó 7. számú mellékletét az egyes pénzügyi tárgyú törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló 2004. évi XXVII. törvény (a továbbiakban: Ptj.) 4. számú melléklete állapította meg azzal, hogy - az eredetileg meghatározott hatálybalépési idıpontnak az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekrıl szóló törvények módosításáról szóló 2004. évi CI. törvénnyel történı módosítása alapján - 2005. július 1-jén lép hatályba. Az Art. 7. számú mellékletének 3. pontja felhatalmazza a pénzügyminisztert az európai befektetési alapnak minısülı szervezeti státus igazolására, melyet a PSZÁF adhat ki. Tekintettel arra, hogy a PSZÁF ezt az igazolást az Áe. alapján kiállíthatja, ezért nem indokolt a miniszteri rendeletalkotás a részletszabályok kidolgozására. A jelenlegi magyar szabályozás - összhangban a kamatmegtakarítások adóztatásáról szóló 2003/48/EK irányelv rendelkezéseivel, valamint az Európai Bizottság korábbi állásfoglalásaival - az Art. 7. számú mellékletébe átültetett rendelkezések hatálybalépési idıpontjának megfelelıen minden 2005. július 1-jétıl kifizetett, illetıleg jóváírt kamat vonatkozásában kötelezıvé teszi az adatszolgáltatási kötelezettséget. Az Európai Unió pénzügyi és gazdasági minisztereinek tanácsa (ECOFIN) 2005. április 12-i ülésén azonban az a kompromisszumos álláspont született, hogy a fenti irányelv alkalmazása során csak a 2005. július 1-je után keletkezett kamat kifizetésérıl, illetve jóváírásáról szükséges adatot szolgáltatni. Amennyiben a kifizetett, illetıleg a jóváírt kamat részben 2005. július 1-je elıtt keletkezett, akkor az adatszolgáltatási kötelezettség az ezen idıpont elıtt keletkezett kamatokra még akkor sem terjed ki, ha azokat 2005. július 1-je után fizették ki, illetıleg írták jóvá. Az adatszolgáltatási kötelezettséggel érintett kamat összegének kiszámítását nehézkessé teheti az, hogy a kamatperiódus átível 2005. július 1-jén, illetıleg az adott kamatperióduson belül változó mértékő hozamok is elıfordulnak. Ebben az esetben arányosítás útján megfelelıen ki kell számítani a hivatkozott idıpont utáni idıszakra esı kamat összegét. Tekintettel arra, hogy Magyarország kötelezettséget vállalt a fenti jogértelmezés nyilatkozatban történı megerısítésére, ezért a törvény ezzel összhangban módosítja az Art. 7. számú mellékletét megállapító Ptj. 4. számú mellékletét. A módosított rendelkezés - figyelemmel a 7. számú melléklet hatálybalépésének idıpontjára - a törvény kihirdetését követı 5.napon lépett hatályba, 2005. július 17-én. 15. Az állami adóhatóság az átmeneti idıszak alatt a forrásadót alkalmazó tagállamokból a levont forrásadóból átutalt 75% adó fogadására euró devizanemben vezetett számlát nyit. A jóváírást követı 30 napon belül az adóhatóság az átutalt adót 25%-kal kiegészített összegben a jóváírás napján érvényes MNB által közzétett hivatalos devizaárfolyamon forintra átszámítva a haszonhúzó adószámláján jóváírja, feltéve, hogy az átutalást teljesítı illetékes tagállami hatóság az adózó azonosítására, illetve a levonás tényének és összegének megállapítására alkalmas adatokat közöl, vagy ezt a magánszemély más megfelelı módon hitelt érdemlıen, hitelesen magyarra fordított okirattal igazolja. Az elızı rendelkezésektıl eltérıen, a 2006. szeptember 1. napját követıen megszerzett, belföldön adóköteles kamatjövedelem esetén a forrásadót alkalmazó tagállamból átutalt forrásadó elszámolása az adózó kérelmére történik. Az adózó kérelméhez csatolja az adózó azonosítására, a levonás tényének, összegének, a kamatjövedelem jogcímének és a kamatjövedelem megszerzése idıpontjának megállapításához szükséges okiratok hiteles magyar fordítását. Az állami adóhatóság az adózó kérelmét abban az esetben teljesíti, ha az adózó a belföldön adóköteles kamatjövedelemrıl bevallási és adófizetési kötelezettségét teljesítette. 16. Azok a kötvények, továbbá egyéb forgatható, hitelviszonyt megtestesítı értékpapírok, amelyeket 2001. február 28-ig bocsátottak ki, vagy amelyek kibocsátási tájékoztatóját a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, a tagállamok, illetve harmadik országok illetékes hatósága ezen idıpontig jóváhagyta, feltéve, hogy ilyen értékpapírok további kibocsátására 2002. február 28. után nem került sor, az átmeneti idıszakban nem minısülnek a melléklet 4. a) pontja szerinti követelésnek.
17. Amennyiben törvény az átmeneti idıszakot meghosszabbítja, akkor a meghosszabbítás tartama alatt azok a forgatható, hitelviszonyt megtestesítı értékpapírok nem minısülnek a melléklet 4. a) pontja szerinti követelésnek, amelyek a) bruttósításra, illetve lejárat elıtti visszavásárlásra vonatkozó záradékot tartalmaznak, és b) a kifizetı forrásadót alkalmazó tagállamban bír illetıséggel és az értékpapírból származó kamatot más tagállamban illetıséggel bíró haszonhúzó részére fizeti ki vagy jóváírja.
8. számú melléklet a 2003. évi XCII. törvényhez Az Európai Közösség tagállamában illetıséggel nem bíró adózókra vonatkozó különös szabályok 1. Az Európai Közösség tagállamában illetıséggel nem bíró adózó (a továbbiakban e melléklet alkalmazásában: adózó) adózására e törvény rendelkezéseit az e mellékletben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. 2. 3. Az adózó az azonosító szám megállapítása céljából az e törvény 3. § (3) bekezdése szerinti tevékenység megkezdését megelızıen az állami adóhatósághoz elektronikus úton bejelenti: a) nevét, b) postacímét, elektronikus címeit (ideértve az elektronikus levelezési és internetcímeket), c) illetısége szerinti adóazonosító számát, amennyiben ilyennel rendelkezik, d) vezetı tisztségviselıjének és az adóhatósággal történı kapcsolattartásra feljogosított személynek nevét, címét, telefonszámát, e) nyilatkozatát arról, hogy az Európai Közösség más tagállamának adóhatósági nyilvántartásába nem jelentkezett be, f) az e törvény 3. § (3) bekezdése szerinti tevékenységének kezdı idıpontját, g) az elektronikus úton nyújtott szolgáltatásának megnevezését. 4. Az adózó köteles a bejelentett adatokban bekövetkezı változást - annak bekövetkeztétıl számított 15 napon belül - az állami adóhatósághoz elektronikus úton bejelenteni. 5. Az adóhatóság a bejelentés alapján az adózót nyilvántartásba veszi, és azonosító számmal látja el, amelyrıl elektronikus úton értesíti. 6. Az állami adóhatóság törli a bejelentkezett és azonosító szám alapján nyilvántartásba vett, az Európái Közösség tagállamában illetıséggel nem bíró adózók közül: a) a bejelentés napjával azt, aki (amely) bejelentést tesz arról, hogy a továbbiakban már nem nyújt elektronikus szolgáltatást, b) a tudomásszerzés napjával azt, aki (amely) nem felel meg az Európai Közösség tagállamában illetıséggel nem bíró adózó e törvényben megállapított feltételeinek, c) a második adómegállapítási idıszakot követı hó 20. napjával azt, aki (amely) két egymást követı adómegállapítási idıszakban adókötelezettségeit nem teljesíti. 7. Az adózó negyedévenként, a tárgynegyedévet követı hónap 20. napjáig elektronikus úton, elektronikus aláírás alkalmazásával általános forgalmiadó-bevallást nyújt be. Az adózó elektronikus úton teljesítendı kötelezettségeit a közigazgatási eljárásban használható elektronikus aláírások követelményeinek megfelelı elektronikus aláírással teljesíti. 8. Az adóbevallás tartalmazza az adózó: a) nevét, b) azonosító számát, c) a teljesítés helyének minısülı tagállamok szerinti bontásban a negyedévre vonatkozóan nyújtott szolgáltatások általános forgalmi adót nem tartalmazó értékét, valamint az általános forgalmi adó összegét euróban kifejezve, d) az alkalmazott adókulcsokat, e) a fizetendı általános forgalmi adó euróban kifejezett teljes összegét, f) az adóbevallással érintett negyedév megjelölését.
9. Az adózó az általános forgalmiadó-fizetési kötelezettségét a bevallás benyújtására elıírt idıpontig euróban, átutalással teljesíti. 10. Az adózó a 44. §-ban megállapított nyilvántartás-vezetési kötelezettségének oly módon tesz eleget, hogy az az Európai Közösség tagállamának adóhatósága által végzett ellenırzést lehetıvé tegye. Az adózó a nyilvántartást felhívásra elektronikus úton is rendelkezésre bocsátja. A nyilvántartást az elektronikus szolgáltatás nyújtása évének utolsó napjától számított 10 évig kell megırizni. 11. A bejelentkezés kivételével az adókötelezettség e melléklet rendelkezései alapján történı teljesítése során egyebekben az adókötelezettség elektronikus úton történı teljesítésérıl szóló külön jogszabály elıírásait kell megfelelıen alkalmazni. Az Európai Tanács 2002/38/EK számú irányelve az adóadminisztráció egyszerősítésére kötelezi a tagállamokat az olyan általános forgalmi adó alanyok vonatkozásában, akik (amelyek) a tagállamok területén kívülrıl az általános forgalmi adó alanyának nem minısülı személynek nyújtanak elektronikus szolgáltatást. Ezek az adóalanyok az irányelv rendelkezéseinek értelmében egyetlen, a választásuk szerinti tagállam adóhatóságánál elektronikus úton teljesítik - az eddig az egyes tagállamok irányában külön-külön fennálló bejelentési, adóbevallási és adófizetési kötelezettségüket. Az irányelv harmonizációja eredményeként a törvény - az áttekinthetıség követelményét is szem elıtt tartva - új, 8. számú melléklettel egészül ki. A melléklet a kizárólag ezt az alanyi kört terhelı sajátos jogokat és kötelezettségeket tartalmazza. Az Európai Közösség tagállamai területén kívül történı fizikai elhelyezkedésre és az elektronikus szolgáltatások jellegére tekintettel állapít meg eltérı adattartalmú bejelentési és bevallási kötelezettséget. A különleges rendszer megkülönböztetı jegye, hogy az érintett tevékenységgel összefüggésben fizetendı adó nem a bejelentkezés szerinti államot, hanem a fogyasztás helye szerinti tagállamot, illetve tagállamokat illeti. A melléklet ezért a fogyasztás helye szerinti tagállamok adóhatóságainak is ellenırzésre ad lehetıséget. Ennek megkönnyítése érdekében felhívásra az adóügyi nyilvántartások elektronikus adathordozón történı rendelkezésre bocsátására kötelezi az adózót, a megırzés idıtartamát pedig egységesen tíz évben állapítja meg. Az átváltási költségek és terhek csökkentése érdekében- az általános szabályoktól eltérıen - a bevallás adatait euróban kell megállapítani, és a befizetést euróban kell teljesíteni. Ez az alternatív rendszer az adminisztrációs terhek csökkentésével a jogkövetı magatartás erısítését célozza, ezért a törvény kvázi szankcióként kizárja a rendszerbıl az adókötelezettségüket folyamatosan nem teljesítı adózókat, akik ezt követıen az általános szabályok szerint minden egyes tagállamban külön-külön kötelesek teljesíteni a kötelezettségeiket. A jogi normáknak az általános és a különös viszonya szerinti szerkesztési elv alkalmazásából következıen a mellékletben nem rendezett kérdésekben a törvény általános rendelkezéseit, valamint a mellékletben foglalt felhatalmazás alapján az adókötelezettségnek az Adó- és Pénzügyi Ellenırzési Hivatalhoz elektronikus úton történı teljesítésérıl szóló PM-IHM együttes rendelet szabályait kell megfelelıen alkalmazni.
