2003. évi XCII. törvény. az adózás rendjéről 1

Lezárva: 2008. június 30. Hatály: 2008.VII.3. - 2008.XII.31. Hatályos - 2003. évi XCII. törvény - az adózás rendjéről

CompLex Jogtár 1. oldal

2003. évi XCII. törvény az adózás rendjéről1 I. Fejezet ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK Alapelvek 1. § (1) E törvény célja az adózás rendjének, az eljárás törvényessége és eredményessége érdekében az adózók és az adóhatóságok jogainak és kötelezettségeinek egységes szabályozása. Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) első generációs adótörvény, amely az elmúlt 13 évben kisebb-nagyobb mértékben több mint ötven alkalommal módosult. Ez szükségképpen vezetett oda, hogy a törvény szabályai egyenetlen részletességgel szabályozzák az adózással összefüggő jogokat és kötelezettségeket, valamint az adótechnikai előírásokat. Az előző évben viszonylag nagy terjedelemben módosult a törvény, mert a Kormány programjának megvalósítása érdekében korszerűsödött a pénzügyminiszter adóigazgatás egészére kiterjedő irányítási jogosultságának rendszere, valamint a törvénynek az ellenőrzési fejezetét és az adóvégrehajtást a jogalkotó teljes egészében újraszabályozta. A Kormány döntése alapján az adózás rendjét meghatározó szabályokat tovább kell korszerűsíteni annak érdekében, hogy a szabályozás az átláthatósággal segítse elő az adózók jogainak könnyebb gyakorlását, illetőleg a kötelezettségek teljesítése az egyszerűsítés jegyében mind korszerűbb technikákkal valósuljon meg. Ennek során új adómegállapítási módot honosít meg a törvény, bevezetve az adatszolgáltatás alapján történő adóhatósági adómegállapítás módszerét a gépjármű adózásban és a személyi jövedelemadóban, amely az adózók adminisztratív terheit látványosan mérsékli, hiszen mentesíti az adózókat az adóbevallások elkészítése és benyújtása alól. Az elektronikus adóigazgatás meghonosításának útján is átütő értékű változtatást tartalmaz a törvény, amikor is az adóbevallási és adatszolgáltatási kötelezettségek elektronikus úton történő teljesítését kiszélesíti, 2004-től még csak a 3000 legnagyobb adóteljesítménnyel rendelkező adózóra, 2005-től ez a szám már 10 000 adózóra nő, illetőleg az elképzelések szerint 2006-tól lehetővé válik, hogy bármely adózó önkéntesen elektronikus úton az Interneten keresztül nyújtsa be adóbevallását és teljesítse adatszolgáltatási kötelezettségét. Ahhoz, hogy az elektronikus adóigazgatás hétköznapi valósággá váljon, az adózók elektronikus azonosítási módjának egyszerűsítésére és egyidejűleg olcsóbbá tételére van szükség. Ennek részletes szabályozására a pénzügyminiszternek ad felhatalmazást a törvény. A törvény modernizálása érdekében a módosítás szerkezeti átalakításokat tartalmaz, az ellenőrzési fejezetet az adóigazgatási eljárás szabályai közé emeli, a jogkövetkezmények fejezetet pedig az adóigazgatási eljárást követően helyezi el, miközben az adóigazgatási eljárás korábbi szabályait jelentősen módosítja. Szűkíti az államigazgatási eljárás általános szabályainak érvényesülését az adóigazgatási eljárásban, mert eddig nem szabályozott jogintézményeket, mint a jogorvoslat teljes vertikuma az adózás sajátosságainak figyelembe vételével különös módon szabályoz, és ezzel mentesíti az adózókat az általános és a különös viszonyában lévő két törvény folyamatos egymásra vetítésének kényszere alól. A szerkezeti átrendezés következtében a törvénymódosítás az eddig hatályos szövegnek mintegy kétharmadát érinti, ezért a Kormány indokoltnak látta a tervezett módosítások és a megmaradó rendelkezések egységes szerkezetbe foglalásával egy új törvényjavaslat elkészítését és a Parlament elé terjesztését. Ezzel könnyebbé válik a joganyagban való eligazodás, és jelentős dereguláció is elvégezhető, hisz az új, a 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: új Art.) elfogadásával kiiktathatók a jogrendszerből az elmúlt 13 évnek több mint ötven Art.-t módosító rendelkezéseinek hatályba léptető záró és átmeneti rendelkezései. A kialakuló egységes szöveg és logikusabb törvényi szerkezet a kor követelményeihez illeszkedően erősíti az adózás rendjéről szóló törvény kódex jellegét, és segíti az adózók és az adóhatóságok jogalkalmazását. (2) Az adózó és az adóhatóság e törvénynek és más törvényeknek megfelelően gyakorolhatja jogait és teljesíti kötelezettségeit. Ha a törvény az adóhatóságot mérlegelésre jogosítja fel, azt csak a felhatalmazás céljának megfelelően, a törvényes keretek között gyakorolhatja. (3) Az adóhatóság minden ügyben megkülönböztetés nélkül, a törvényeknek megfelelően köteles eljárni és intézkedni. (4) Ha nemzetközi szerződés másképp nem rendelkezik, a magánszemélyek adóügyeiben tilos állampolgárság szerint megkülönböztetést tenni. (5) Az adóhatóság az adózónak a törvények megtartásához szükséges tájékoztatást megadja, az adóbevallás, az adóbefizetés rendjét vele megismerteti, az adózót jogainak érvényesítésére figyelmezteti. Az adózó köteles a jogait jóhiszeműen gyakorolni és elősegíteni az adóhatóság feladatainak végrehajtását. 7005/2006. (AEÉ 5.) APEH irányelv alkalmazásáról

1 Kihirdetve: 2003. XI. 14.

az egyes illetékszabályoknak az állami adóhatóság eljárása során való



7002/2005. (AEÉ 3.) APEH irányelv egyes illetékszabályoknak az állami adóhatóság eljárása során való alkalmazásáról (6) Az adóhatóság köteles méltányosan eljárni, és ha a törvényekben, illetve e törvényben meghatározott feltételek fennállnak, az adótartozást mérsékli, illetve fizetési könnyítést engedélyez. 7003/2007. (AEÉ 10.) APEH irányelv a méltányossági jogkör gyakorlásáról, az adómérséklésre és a fizetési könnyítés engedélyezésére irányuló kérelmek elbírálása során követendő eljárásról 7004/2006. (AEÉ 4.) APEH irányelv a méltányossági jogkör gyakorlásáról, az adómérséklésre és a fizetési könnyítés engedélyezésére irányuló kérelmek elbírálása során követendő eljárásról 7001/2005. (AEÉ 3.) APEH irányelv a méltányossági jogkör gyakorlásáról, az adómérséklésre és a fizetési könnyítés engedélyezésére irányuló kérelmek elbírálása során követendő eljárásról 1

(7) A szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint kell minősíteni. Az érvénytelen szerződésnek vagy más jogügyletnek az adózás szempontjából annyiban van jelentősége, amennyiben gazdasági eredménye kimutatható. (8) A szokásos piaci ártól eltérő szerződési feltételeket alkalmazó kapcsolt vállalkozások ügyleteit adózási szempontból a szokásos piaci ár alapulvételével kell minősíteni. Nem alkalmazható e rendelkezés, ha a kapcsolt vállalkozások magatartása megfelel a független felektől az adott esetben elvárható piaci magatartásnak. (9) Az adókötelezettséget nem befolyásolja az, hogy a magatartás (cselekmény, mulasztás) törvényi rendelkezésbe ütközik, vagy sérti a jó erkölcsöt. Az adózás és adóztatás során kialakított alapelvek kiállták az idő próbáját, hiszen az elmúlt 13 évben nem módosultak, csak újakkal egészültek ki. A módosítás az Alapelvek cím alatt a korábbi szabályozással egyezően a törvény célját és néhány speciális elvet emel ki, amelyek áthatják, meghatározzák az adózás egész, a törvényben rendezett folyamatát. A törvény szerint szükségtelen az általános jogalkalmazási elvek és követelmények szabályozása, mint például a jogorvoslathoz való jog, az anyanyelv használatának joga vagy a gyors eljárás követelménye. Az államigazgatási eljárás általános szabályai (a továbbiakban: Áe.) ezeket az adóügyekben is megfelelően rendezik, mivel az Áe. szabályait - ha szűkebb körben is háttérszabályként a jövőben is alkalmazni kell az adóügyekben. A törvény ezért csak olyan jellegű elveket tartalmaz bevezető rendelkezései között, amelyek az adózási folyamat valamennyi szakaszában érvényesítendő követelményt fogalmaznak meg. Jellegük szerint egyes alkotmányos jelentőségű és más általános jogelvek az adózás területén sajátos, speciális vonásokat is mutatnak. Természetesen alapelv jellegű rendelkezéseket nemcsak a bevezető rendelkezések tartalmaznak, hiszen a törvény számos más rendelkezése is garanciális jelentőségű, mint például az adótitokra vonatkozó szabályok. A törvény elsődlegesen az adózó és az adóhatóságok kapcsolatrendszerét szabályozza. A jogállamiság követelményeinek megfelelően e viszonyokat teljes körűen és egyértelműen szabályozottá kell tenni az eljárási normák tekintetében is. A viszonylag részletes szabályozás csak látszólag bürokratikus, az valójában a törvényes adóztatás és adózás alapfeltétele. Az adózás természeténél fogva beavatkozás a természetes személyek és szervezeteik autonómiájába, annak sajátos, törvénnyel szabályozott korlátozása. Az adózó garanciális érdeke is azt kívánja, hogy ez az intervenció ne történhessen szabályozatlanul, parttalanul. A magánszemélyek, jogi személyek és egyéb szervezetek érdekeit tehát nem az életviszonyok szabályozatlanul hagyása vagy csak töredékes keretszabályozása szolgálja, hanem az, ha törvény rögzíti az adózók és az adóhatóság teendőit, cselekvési lehetőségeit és annak hatásait. Természetesen az adózót terhelő fizetési és más kötelezettségek a jövőben is domináns elemét jelentik az adózói magatartás-szabályozásának. Ezzel egyidejűleg azonban a törvény az adózói jogokat is rögzíti, továbbá a hatósági beavatkozás törvényes lehetőségeivel, eszközeinek pontos szabályozásával is védi, erősíti az adózó helyzetét az adóügyi viszonyokban. A jogok és kötelességek kölcsönössége más jellegű, mint a szerződéses jogviszonyokban, mégis az adóhatóságok és az adózók kapcsolata e jogokra és kötelességekre tekintettel törvényesen rendezett. Az adózás rendjének egyidejűleg két követelményt kell kielégítenie: a törvényességet és az adóztatás eredményességét. Az egyensúlyt úgy kell megteremteni, hogy az államháztartás működésének feltételei az adózókat védő garanciák sérelme nélkül teljesülhessenek. Nyilvánvaló, hogy amennyiben kisebb vagy nagyobb adózói csoportok - az ellenőrzés lehetősége nélkül kivonhatják magukat a közteherviselés alkotmányos kötelezettsége alól, akkor e terheket a társadalom más adózói csoportjai lesznek kénytelenek viselni. Egyfelől tehát védeni kell a privát szférát, másfelől olyan eszközöket kell az adóhatóságok kezébe adni, amellyel feltárhatják az adórövidítést. A törvény egyik fő célkitűzése, hogy a különböző típusú adóügyekben a szabályozás egységes elvek szerint történjék. Figyelemmel azonban az egyes adóhatóságok előtt folyó különböző típusú, funkciójú adó-, illeték- és költségvetési támogatási ügyek sokféleségére, a rendezés egységesítésének igénye nem jelentheti a szabályok uniformizáltságát. A rendeltetésszerű joggyakorlás nemcsak a szerződéses kapcsolatokban, hanem az adózás során is követelmény. Az adójogviszonyok alanyai az egyes törvényi rendelkezések adta lehetőségekkel azok céljának, funkciójának megfelelően élhetnek, azaz az adójogviszonyban is tilos a joggal való visszaélés.

1 Lásd: FMM-PM együttes irányelv. Megjelent: Magyar Közlöny 2005/170.



A rendeltetésszerű joggyakorlás nevesített esetét említi a törvény a mérlegelés kapcsán. A törvény általánosságban szűkíti az adóhatósági mérlegelés - a korábbiakban gyakran parttalan - lehetőségét. Ugyanakkor az adóhatósági mérlegelési jogkör teljes kizárása az adózás arányosságának és méltányosságának tömeges megsértését eredményezné. A törvény általános követelményként fogalmazza meg, hogy a mérlegelési jogkörben eljárva a hatóságnak mindig a felhatalmazás céljára figyelemmel és a törvényes lehetőségek határain belül kell eljárnia. Lényegében a rendeltetésszerű joggyakorlás sajátos esetét, a jogegyenlőség adózási vetületét rendezi a törvény, amikor megtiltja az „előnyös” és „hátrányos” megkülönböztetést. Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy a jogalkalmazó szerv a jövőben a törvényes feltételek megléte esetén nem engedélyezhet például fizetési halasztást egyedi esetekben, hanem azt, hogy eljárása és intézkedése során egységes mércét kell alkalmaznia. Az Alkotmány az alapvető jogok körében rendezi az állampolgárok jogegyenlőségét. A modern adórendszerek azonban - a zárt gazdaságokat kivéve - az adózók jogait és kötelességeit nem az állampolgársághoz, hanem más elvekhez, leggyakrabban az illetőséghez igazítják. A nemzetközi adóegyezmények rendszere is rendszerint ezeket az elveket követi, és az állampolgárságnak csak a legritkább esetben van közvetlen szerepe az adókötelezettség alakulásában. Mindezekre tekintettel alkotmányos jelentőségűnek tekinthető az állampolgárság szerinti megkülönböztetés tilalma. E rendelkezés gyakorlati jelentősége - többek között - a hazánkban letelepedett sok ezer nem magyar állampolgár adójogi helyzetének rendezése is. Az ügyfelek tájékoztatásának az Áe.-ben említett általános elvét a törvény részletesebben szabályozza. Meghatározza az adóhatóság kitanítási kötelezettségének terjedelmét is. Az adóhatóság segítségére az adózóknak leggyakrabban az adóbevallások és befizetések kapcsán van szüksége. Különösen a gazdasági tevékenységet önállóan nem végző adózók egy része a hatóságok közreműködése nélkül nehezen lenne képes maradéktalanul eleget tenni a törvényesen előírt kötelezettségeknek. Az adóhatóságot figyelmeztetési kötelezettség is terheli azért, hogy az adózó az őt megillető jogoktól ne essen el (például adókedvezmény). Ugyanakkor a tájékoztatási kötelezettség nem korlátlan. Természetesen az adóhatóság nem adótanácsadó intézmény. Így nem kell felhívnia a figyelmet a legális adókikerülési lehetőségekre. A jóhiszemű joggyakorlás és a közreműködés nemcsak az adóhatóságokat, hanem az adózókat is terhelő kötelesség. E szabály gyakorlati jelentősége különösen az ellenőrzés és a tényállás tisztázása, a bizonyítás során kiemelkedő. Az adózás egyenlősége és arányossága elveinek maradéktalan érvényesülése mellett is az egyes ügyekben méltánytalan helyzet alakulhat ki. Az ilyen esetek a közteherviselés arányosságának elvét sértik, a konfliktus feloldását szolgálja a méltányos eljárás lehetősége és egyben kötelezettsége. A méltányos eljárás követelménye tehát végső soron az Alkotmányból levezethető garanciális célú rendelkezés (például a létminimum védelmezése). A méltányosság ezen túlmenően azt is jelenti, hogy az adóhatóságok eljárását akkor is a méltányos joggyakorlás jellemzi, ha az adózó helytelenül járt el, valamely törvényesen előírt kötelezettségét megsértette. A szerződési szabadság elve alapján a polgári jogviszonyok többségében a felek szerződéses kapcsolataikat és más ügyleteiket saját elhatározásuknak megfelelően alakíthatják. A szerződések és más ügyletek valódi tartalmára való utalás a törvényben kizárólag az adózás kötelező, eltérést nem engedő szabályaival való összhang megteremtését célozza. E rendelkezés a már korábban említett joggal való visszaélés tilalmának érvényesítését is szolgálja. Az alapelv jellegű rendelkezések között a törvény az ún. gazdasági szemléletmód érvényesítését rendeli el az adóügyekben, ugyancsak nemzetközi tapasztalatok alapján. Az érvénytelen szerződések az érvénytelenség egyéb következményeitől függetlenül olyan gazdasági eredménnyel járhatnak, amelyek „adózatlanul maradása” a jogszerűen eljáró adózókkal szemben indokolatlan előnyt biztosítana. A fejlett országok joggyakorlata különösen a nyolcvanas évektől különböző eszközökkel törekszik az adókikerülés korlátozására, megnehezítésére, az adókijátszás lehetőségének visszaszorítására. A törvény az adózás valamennyi területére kiterjedően írja elő, hogy a kapcsolt vállalkozások szokásos piaci ártól eltérő szerződéseit az adókonzekvenciák szempontjából miként kell minősíteni. A jogszabályok a tényleges forgalmi értékviszonyoktól eltérő árak alkalmazásával adóelőnyökre törekvő vállalkozások helyzetét igyekeznek megnehezíteni azáltal, hogy különböző eszközökkel korlátozzák e törekvéseket. Ilyen eszközöket már hazai törvényhozásunk is alkalmaz évek óta. Különösen a nem független felek esetében tartalmaznak egyes adótörvények az ún. belső elszámoló árak (transzferárak) alkalmazása esetén speciális rendelkezéseket. A törvény az egyes adótörvények jogalkotási tapasztalatainak általánosítására törekszik azért, hogy ne csak egyes adók tekintetében tartalmazzon a transzferárak visszaszorítására rendelkezéseket az adótörvény. Természetesen különböző szerződéskötési „praktikákkal” nem kizárólag kapcsolt vállalkozások élhetnek adófizetési kötelezettségük minimalizálása érdekében, ugyanakkor a jogbiztonság követelményére tekintettel általános érvénnyel nem kívánatos a szerződési szabadság korlátozása, azaz független vállalkozások szerződései esetében sem az adóhatóságok, sem más szervezetek nem kaphatnak általános felhatalmazást arra, hogy a piaci ártól eltérő szerződési feltételek esetén beavatkozhassanak. Az adózási alapelvek szerint az illegális, továbbá - a Polgári Törvénykönyvben alkalmazott formulát átvéve - a jó erkölcsöt sértő cselekmények révén elért anyagi előny is adóztatható. Természetesen ezek az ügyletek rendszerint semmisek, ugyanakkor nem lehet kizárni annak lehetőségét, hogy az ilyen ügyletek gazdasági eredménye ennek ellenére kimutatható. Érvénytelenség esetére a törvény 1. § (7) bekezdése tartalmaz szabályt, ugyanakkor más országok törvényhozási tapasztalatait is figyelembe véve célszerű az egyéb esetekre is rögzíteni az adófizetés kötelezettségét.



EBH2006. 1571. Termékexport és belföldi termékértékesítés hiányában az adóhatóság jogosult az ügylet valódi tartalmának megfelelő adójogi konzekvenciák levonására. Ha az értékesítési számlák fiktívek, akkor nem alkalmasak adóelszámolásra (1992. évi LXXIV. törvény 9. §, 11. §, 28. §, 44. §, 2003. évi XCII. törvény 1. §). EBH2006. 1568. A szerződéseket, ügyleteket valódi tartalmuk szerint kell minősíteni. A nemzeti jogot a közösségi jog megvalósítására alkalmas módon kell értelmezni. A szolgáltatás helyes adójogi minősítése érdekében a terméket és tevékenységet, ezek lényeges jellemzőit együttesen kell megvizsgálni és értékelni. (1992. évi LXXIV. törvény 15. §, 16. §, 15/A. §; 2003. évi XCII. törvény 1. §; 77/388/EGK Irányelv 9. Cikk, 28/b. Cikk). EBH2006. 1452. Az ún. intézményfinanszírozás általános forgalmi adó fizetési kötelezettséget nem keletkeztet (1992. évi LXXIV. törvény 8. §, 22. §; 2003. évi XCII. törvény 1. §). KGD2008. 3. Megvalósult adásvételi szerződés - a feltüntetett vételár tekintetében - színlelt lehet a levonható áfa növelése érdekében (1992. évi LXXIV. törvény 35. §, 2003. évi XCII. törvény 1. §). KGD2007. 261. A szerzői jogdíj és a munkabér elhatárolása adóügyben (2003. évi XCII. törvény 1. §) KGD2007. 235. A helyi közutakra a közterület-használati díjat a helyi önkormányzat állapítja meg; az útpadkán megvalósuló közműépítési beruházás után azonban díjat szedni nem lehet, az erről kiállított számlák nem hitelesek. [2003. évi XCII. törvény 1. §, 1992. évi LXXIV. törvény, 1988. I. törvény 37. §, 19/1994. (V. 31.) KHVM rendelet] KGD2007. 192. A helyi közutakra a közterület-használati díjat a helyi önkormányzat állapítja meg, az útpadkán megvalósuló közműépítési beruházás után azonban díjat szedni nem lehet, az erről kiállított számlák nem hitelesek [2003. évi XCII. törvény 1. §; 1992. évi LXXIV. törvény 4. §, 4/A. §, 32-33. §; 1988. évi I. törvény 37. §; 19/1994. (V. 31.) KHVM rendelet; 77/388/EGK Hatodik irányelv 4. cikk (5) bek.]. KGD2006. 86. Adóelőny, adókedvezmény alkalmazása esetén a bizonyítási kötelezettség az azt igénybe vevő adózót terheli. A magánszemélyek adóztatásának alapja az a jövedelem is, amelyhez a jogszabályba ütköző módon ténylegesen hozzájutott (2003. évi XCII. törvény 1. §, 1995. évi CXVII. törvény 1. §, 7. §, 10. §, 24. §). 2. § (1) Az adójogviszonyokban a jogokat rendeltetésszerűen kell gyakorolni. Az adótörvények alkalmazásában nem minősül rendeltetésszerű joggyakorlásnak az olyan szerződés vagy más jogügylet, amelynek célja az adótörvényben foglalt rendelkezések megkerülése. (2) Az (1) bekezdés szerinti esetekben az adóhatóság az adót az összes körülményre, különösen a rendeltetésszerű joggyakorlás esetén irányadó adófizetési kötelezettségre figyelemmel - ha az adó alapja így nem állapítható meg, becsléssel - állapítja meg. A kilencvenes években egyre gyakoribbá váltak azok a nyilvánvalóan adórövidítési vagy adómegkerülési célból létrehozott szerződési konstrukciók, amelyek működésének egyetlen ésszerű magyarázata az elérhető adónyereség. Előfordultak olyan esetek is, amikor a létrehozott ügyletek az egyes adótörvények vélt vagy valódi szabályozási hézagainak kihasználásával a befizetések ellenében annak többszörösét kínálták adóelőnyként. Ezeknek az akcióknak a kárvallottja a költségvetés volt, az elszenvedett veszteségek nagyságrendje pedig több milliárd forintra tehető. Az egyes adótörvények a kiskapukat saját szabályozási tárgykörükre szűkítve igyekeznek különböző alapelvek megállapításával bezárni. A törvény elvi éllel mondja ki ezért a rendeltetésszerű joggyakorlás kötelezettségét az adójogviszonyokban is. A rendeltetésszerű joggyakorlás kötelezettségének gyökerei a polgári jogban találhatók, de ennek az elvnek a kiterjesztése az adójogra összhangban áll általános jogelveinkkel. Ez a kötelezettség közel áll a jóhiszemű joggyakorláshoz, ugyanakkor ez a kötelezettség a deklaráción túl regulatív jellegű is. A törvény az adójogban is intézményesíti a nem rendeltetésszerű joggyakorlás tilalmát, de ahhoz a polgári jogi érvénytelenségtől eltérő jogkövetkezményt fűz. Ez a rendelkezés nem tiltja meg általánosságban a legális eszközökre szorítkozó adókikerülést, annak speciális esetét tekinti ellentétesnek a jog társadalmi rendeltetésével. Rendeltetésellenes joggyakorlásnak azt az esetet minősíti a törvény, amikor a szerződés vagy más jogügylet létrehozásának célja nem a piacon elérhető gazdasági előny, hanem kizárólag vagy döntően a kölcsönös vagy egyoldalú adómegtakarítás, és közvetve az államháztartás valamely alrendszerének okozott kár. Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy ebben az esetben nem az adójogi norma céljára hivatkozik az adóhatóság, hanem az adózó vagy adózók valódi célja alapján kap lehetőséget a beavatkozásra. Az ilyen szerződések nem feltétlenül színlelt vagy leplezett ügyletek, hiszen valódi szerződési akarat is állhat ezek mögött, azonban az ügylet valódi célja az adómegkerülés. Természetesen nincsen helye a beavatkozásnak, ha a jogügylethez kapcsolódó adóelőny a jogügyletnek csak egyik célja, s amellett más gazdasági indokok is szerepet kapnak. Így például a rendeltetésszerű joggyakorlás követelménye nem sérül, ha az adózó olyan tevékenységet végez, amelyhez az adótörvény adómentességet vagy adókedvezményt nyújt. Az adókikerülési célú adóelőny igénybevétele esetén a jogosulatlan előny figyelmen kívül hagyásával kell az adót megállapítani, szükség esetén a becslés szabályainak alkalmazásával. Ez azt jelenti, hogy az adóhatóság ilyen esetekre sem kap általános felhatalmazást az adóbecslés valamelyik formájának alkalmazására. Az adóhatóság működése, az adóztatás a valódi bevételi-jövedelmi viszonyoknak megfelelő adóalap és adó megállapítására irányul. Amennyiben a körülményekből a tényleges adófizetési kötelezettség pontosan megállapítható, akkor nincsen szükség a becslés módszereinek alkalmazására (pl. adókedvezmény jogosulatlan igénybevétele). Gyakoriak azonban azok az esetek, amelyekben a nyilvántartások alkalmatlanok a rendeltetésszerű joggyakorlás esetén fizetendő adó alapjának, s így az adó megállapítására. A törvény ezekre az esetekre a becslés eddig hatályos szabályainak alkalmazását rendeli.



Az adózás rendjének alapelvei az adózás általános zsinórmércéjét képezik, amelyhez képest egyes adótörvények tartalmazhatnak speciális szabályokat. A személyi jövedelemadó az új alapelvhez képest eltérő szabályt tartalmaz, amely „ erősebb” az általános szabályoknál. E rendelkezés szerint a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni a jogerős bírói ítélettel megállapított, bűncselekmény révén szerzett vagyoni értéket, ha azt ténylegesen elvonták. A törvény hatálya 3. § (1) A Magyar Köztársaság területén a) székhellyel, telephellyel rendelkező vagy egyébként gazdasági (termelő, szolgáltató, üzemi, üzleti) tevékenységet folytató jogi személy, b) lakóhellyel, szokásos tartózkodási hellyel rendelkező vagy egyébként itt tartózkodó magánszemély, c) vagyonnal rendelkező vagy bevételt, jövedelmet (nyereséget) elérő magánszemély, jogi személy és egyéb szervezet, 1

d) közigazgatási hatósági vagy bírósági eljárásban résztvevő személy (a)-d) pontok a továbbiakban együtt: személy) adózásának és költségvetési támogatásának rendjére e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni. (2) Ha törvény másként nem rendelkezik a vámszabad területre is e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni. 2

(3) A törvény hatálya kiterjed az Európai Közösség tagállamainak területén székhellyel, telephellyel, állandó lakóhellyel, szokásos tartózkodási hellyel nem rendelkező, az általános forgalmi adóról szóló törvényben meghatározott elektronikus szolgáltatást nyújtó olyan adóalanyra, aki (amely) a szolgáltatást az Európai Közösség valamely tagállamának területén székhellyel, állandó lakóhellyel, szokásos tartózkodási hellyel rendelkező, adóalanynak nem minősülő személynek nyújtja, feltéve, hogy az állami adóhatóságnál elektronikus úton bejelentkezik (a továbbiakban: Európai Közösség tagállamában illetőséggel nem bíró adózó). Az Európai Tanács 2002/38/EK számú irányelve az adóadminisztráció egyszerűsítésére kötelezi a tagállamokat az olyan általános forgalmi adó alanyok vonatkozásában, akik (amelyek) a tagállamok területén kívülről az általános forgalmi adó alanyának nem minősülő személynek nyújtanak elektronikus szolgáltatást. Ezek az adóalanyok az irányelv rendelkezéseinek értelmében egyetlen, a választásuk szerinti tagállam adóhatóságánál elektronikus úton teljesítik - az eddig az egyes tagállamok irányában külön-külön fennálló - bejelentési- és adóbevallási kötelezettségüket. E személyi körre terjeszti ki a törvény 1. §-a az adózás rendjéről szóló törvény hatályát. 4. § (1) E törvény hatálya kiterjed a) az adóval, a járulékkal, az illetékkel összefüggő, a központi költségvetés, az elkülönített állami pénzalap, a Nyugdíjbiztosítási Alap, az Egészségbiztosítási Alap vagy az önkormányzat javára teljesítendő, törvényen alapuló kötelező befizetésre (a továbbiakban együtt: adó), b) a központi költségvetés, az elkülönített állami pénzalap terhére törvényben, kormányrendeletben vagy miniszteri rendeletben meghatározott feltételek alapján juttatott támogatásra (a továbbiakban együtt: költségvetési támogatás), 2008/52. Adózási kérdés vonatkozásában

a visszatartási jog alkalmazható a késedelmes kiutalásra tekintettel adózót megillető kamat

c) az e befizetésekkel és költségvetési támogatásokkal kapcsolatos eljárásra, ha annak megállapítása, beszedése, végrehajtása, visszatérítése, kiutalása vagy ellenőrzése az adóhatóság hatáskörébe tartozik (az a)-c) pont szerinti tevékenység a továbbiakban együtt: adózás). (2) A végrehajtás és az ezzel összefüggő nyilvántartás tekintetében e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni azokra a köztartozásokra, továbbá igazgatási és bírósági szolgáltatás díjaira, amelyekre törvény az adók módjára való behajtást rendeli el (adók módjára behajtandó köztartozás). 2/2005. Közigazgatási-polgári jogegységi határozat 3

a parkolási díj (pótdíj) bíróság előtti érvényesíthetőségéről (3) Ha e törvény másként nem rendelkezik, a) az adóelőleg, továbbá a bírság, a pótlék és a költség tekintetében az adóra, b) az adó-visszaigénylés és az adó-visszatérítés tekintetében a költségvetési támogatásra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. EBH2006. 1515. A nem állami intézményfenntartó részére nyújtott normatív hozzájárulás költségvetési támogatásának minősül, ezért annak jogosulatlan igénybevevőjével szemben az eljárás az állami adóhatóság hatáskörébe tartozik (2003. évi XCII. törvény 4. §, 72. §). EBH2006. 1461. Amennyiben a jogszabálysértő adóhatósági határozat következtében az adózónak visszatérítési igénye keletkezik, az adóhatóság a visszatérítendő összeg után a késedelmi pótlékkal azonos mértékű kamatot köteles fizetni (2003. évi XCII. törvény 4. §, 37. §, 135. §, 165. §).

1 Módosította: 2006. évi CIX. törvény 85. § (4). 2 Beiktatta: 2004. évi XXVII. törvény 1. §. Hatályos: a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napjától. 3 Megjelent: Magyar Közlöny 2005/127.



BH2007. 374. A lakáselőtakarékossági szerződés alapján folyósított állami támogatás visszakövetelésével kapcsolatos igény érvényesítésére bírósági út igénybevételével van lehetőség, mert nincs olyan törvény, amely ezt kizárná (1959. évi IV. törvény 7. §; 1996. évi CXIII. törvény 24. §; 2003. évi XCII. törvény 4. §). BH2005. 193. A gyermekgondozási segély mellett járó jövedelempótlék folyósításának elévülésére az adóigazgatási szabályok nem alkalmazhatók, mert a jövedelempótlék nem költségvetési támogatás, hanem szociális ellátás [1998. évi LXXXIV. tv. 38. §; 152/2003. (IX. 23.) Korm. r. 1. §, 3. §; 2003. évi XCII. tv. 4. §; 1993. évi III. tv.]. 1

(4) E törvény hatálya nem terjed ki a társadalombiztosítási ellátásokra, valamint a közösségi vámjog végrehajtásáról szóló törvény hatálya alá tartozó kötelező befizetésekre (adó, illeték, díj, hozzájárulás, költség, bírság, kamat), ha azok megállapítása, beszedése, végrehajtása, visszatérítése, kiutalása vagy ellenőrzése a vámhatóság hatáskörébe tartozik. A vámtartozásra e törvényt az adóhatóság által a költségvetési támogatás vonatkozásában gyakorolható visszatartási jog tekintetében azonban alkalmazni kell. 2

5. § (1) Ha e törvény vagy adót, adófizetési kötelezettséget, költségvetési támogatást megállapító törvény másként nem rendelkezik, az adóügyekben - a (2) bekezdésben meghatározott kivételekkel - a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény rendelkezéseit kell alkalmazni. (2) Adóügyekben nem kell alkalmazni a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény a) 29. §-át, 36. § (2)-(4) bekezdését, 112. §-át és 113. §-át, 169. §-át és VIII. fejezetét a 128. § kivételével, b) a kiskorú adózókra vonatkozó határidő számítási szabályait. (3) Adóügyben elektronikus ügyintézésre akkor van lehetőség, ha azt jogszabály az ügy típusának megjelölésével megengedi. Ez esetben a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény elektronikus ügyintézésre vonatkozó rendelkezéseit a külön jogszabályban meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni. 3

(4) E törvénytől eltérni az (1) bekezdésben foglaltakon túl az Európai Unió kötelező jogi aktusa, törvénnyel, kormányrendelettel kihirdetett nemzetközi szerződés vagy viszonosság alapján lehet. A viszonosság kérdésében az adópolitikáért felelős miniszter és a külpolitikáért felelős miniszter együttes állásfoglalása az irányadó. II. Fejezet AZ ADÓZÓ ÉS AZ ADÓHATÓSÁGOK Az adózó 6. § (1) Adózó az a személy, akinek adókötelezettségét, adófizetési kötelezettségét, adót, költségvetési támogatást megállapító törvény vagy e törvény írja elő. (2) Nem minősül adózónak a kizárólag az adó megfizetésére kötelezett személy [35. § (2) bek.]. A kizárólag az adó megfizetésére kötelezett személy is gyakorolhatja a törvény szerint az adózót megillető jogokat. 4

(3) Törvény eltérő rendelkezése hiányában a jogutód adózót megilletik mindazon jogok, amelyek a jogelődöt megillették, továbbá teljesíti a jogelőd által nem teljesített kötelezettségeket. Több jogutód esetén a jogelőd kötelezettségeit a jogutódok vagyonarányosan teljesítik, teljesítés hiányában pedig a jogelőd tartozásáért egyetemlegesen felelnek, a költségvetési támogatásra - eltérő megállapodás hiányában - vagyonarányosan jogosultak. 61/2006. Számviteli kérdés Társaságunk január 1-jén egy ingatlan tulajdonosa volt, amelyre az önkormányzat építményadót vetett ki. Társaságunk azonban évközben beolvadás révén megszűnik, így felmerült a kérdés, az egész évre kivetett adót hogyan kell megosztani társaságunk és a jogutód között? A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény 12. §-ának (1) bekezdése értelmében főszabály szerint az építményadó alanya az év egészében az, aki az építmény tulajdonosa a naptári év első napján, az adót pedig az adó alanyának kell megfizetni. A kérdés szerint beolvadás révén megszűnik az a társaság, amely a naptári év első napján az ingatlan tulajdonjogával rendelkezett. Ilyenkor az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 6. §-ának (3) bekezdésében foglalt előírást kell figyelembe venni, amely szerint átalakulás esetén a jogutód teljesíti a jogelőd által nem teljesített kötelezettségeket. Erre tekintettel az önkormányzati adóhatóság határozata alapján a beolvadó társaságnak az egész évre fizetendő építményadó összegét ki kell mutatnia kötelezettségként. A kötelezettséggel szemben elszámolt ráfordításból azonban indokolt az átalakulás időpontját követő időszakra eső részt időbelileg elhatárolni, mivel - az összemérés elvéből adódóan - azt már az átalakulással létrejövő (átvevő) társaság számolja el ráfordításként. [2003. évi XCII. törvény 6. § (3)] EBH2007. 1655. Az adómegfizetésre kötelezett a vele szemben indult adóigazgatási eljárásban és a közigazgatási perben nem vitathatja az adózóval szemben hozott jogerős határozat jogalapját és összegszerűségét (2003. évi XCII. törvény 6. §, 1992. évi LXIV. tv. 35. §).

1 2 3 4

Az első mondat szövegét módosította: 2005. évi XXVI. törvény 66. § (2). Megállapította: 2005. évi CXII. törvény 33. § (1). Hatályos: 2005. XI. 1-től. Ezt követően indult ügyekben és a megismételt eljárásban kell alkalmazni. Módosította: 2006. évi CIX. törvény 85. § (4). Az első mondat szövegét módosította: 2005. évi LXXXV. törvény 41. § (2).



BH2007. 206. Nem létező adóalany nem lehet az adóigazgatási eljárás alá vont szervezet, a nem létező adóalany nem tekinthető ügyfélnek (2003. évi XCII. törvény 6. §, 86. §). KGD2007. 123. A megszűnt betéti társaság adótartozásáért a beltag mögöttes felelősként akkor is kötelezhető, ha a társasággal szemben még nem hoztak határozatot (2003. évi XCII. törvény 6. §, 35. §, 97. §; 1997. évi CXLIV. törvény 55. §, 101. §). KGD2007. 101. Nem létező adóalany nem lehet az adóigazgatási eljárás alá vont szervezet, a nem létező adóalany nem tekinthető ügyfélnek. [2003. évi XCII. tv. 6. §, 86. §] Az adózó képviselete 1

7. § (1) Magánszemélyt az adóhatóság előtt - ha nem kíván személyesen eljárni - törvényes képviselője, képviseleti jogosultságát igazoló ügyvéd, ügyvédi iroda, európai közösségi jogász, adószakértő, okleveles adószakértő, adótanácsadó, könyvelő, számviteli, könyvviteli szolgáltatásra vagy adótanácsadásra jogosult gazdasági társaság alkalmazottja, tagja, közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban foglalt eseti meghatalmazás, megbízás alapján más nagykorú személy képviselheti. Az egyéni vállalkozó magánszemélyt az adóhatóság előtt a képviseleti jogosultságát igazoló nagykorú alkalmazottja is képviselheti. 2

(2) Jogi személyt és jogi személyiséggel nem rendelkező egyéb szervezetet az adóhatóság előtt a rá vonatkozó szabályok szerint képviseleti joggal rendelkező személy, a képviseleti jogosultságát igazoló nagykorú alkalmazott, jogtanácsos, továbbá ügyvéd, ügyvédi iroda, európai közösségi jogász, adószakértő, okleveles adószakértő, adótanácsadó, könyvelő, számviteli, könyvviteli szolgáltatásra vagy adótanácsadásra jogosult gazdasági társaság, illetőleg egyéb szervezet alkalmazottja, tagja képviselheti. 2

(3) Amennyiben az adózó a képviselet ellátására állandó meghatalmazást vagy megbízást ad, és ezt az adóhatóságnak bejelenti, a bejelentett kötelezettségekkel kapcsolatban a meghatalmazás, megbízás időtartama alatt a meghatalmazott, megbízott által elkövetett jogsértés miatt megállapított mulasztási bírság - a számviteli, könyvviteli szolgáltatásra vagy adótanácsadásra jogosult gazdasági társaság, illetőleg egyéb szervezet alkalmazottja, tagja, valamint a képviseleti jogosultságát igazoló nagykorú alkalmazottja kivételével - a képviselőt terheli. Ha az adózó állandó meghatalmazottja olyan gazdasági társaság, illetőleg egyéb szervezet alkalmazottja, tagja, amely számviteli, könyvviteli szolgáltatásra vagy adótanácsadásra jogosult, a mulasztási bírságot a gazdasági társasággal, illetőleg egyéb szervezettel szemben kell megállapítani. Ha az adózó képviseletét ugyanazon bejelentett kötelezettség tekintetében több állandó meghatalmazott, megbízott látja el, a mulasztási bírság az állandó meghatalmazottakat, megbízottakat egyetemlegesen terheli. Az állandó meghatalmazottal, megbízottal szemben mulasztási bírság megállapításának nincs helye, ha a bejelentett kötelezettségek teljesítését megelőzően az adózó képviselője az adóhatósághoz írásban bejelenti az állandó meghatalmazás, megbízás visszavonását, felmondását. A törvény módosítása által az ún. elvárt adónál lehetővé válik a különböző tagállamok társaságait érintő egyesülésekre, szétválásokra, eszközátruházásokra és részesedéscserékre alkalmazandó közös adózási rendszerről szóló, a Tanács 90/434/EGK irányelve előírásainak történő megfelelés. A havi elektronikus bevallással kapcsolatos többletkiadások ellentételezéseként adókedvezményben részesülhetnek azok a vállalkozások, amelyeknek az éves árbevétele nem haladja meg a 4 millió forintot és azok a könyvelők, amelyeknél az árbevétel nem több 25 millió forintnál. Megtörténik az Európai Unió Bizottsága által a 2007-2013 évekre meghirdetett támogatás-politikának megfelelő előírásokat tartalmazó fejlesztési adókedvezményre vonatkozó szabályok hatálybaléptetése 2007. január 1-jével. A törvény módosítását a különböző tagállamok társaságait érintő egyesülésekre, szétválásokra, eszközátruházásokra és részesedéscserékre alkalmazandó közös adózási rendszerről szóló, a Tanács 90/434/EGK irányelve előírásainak történő megfelelés indokolja. Ezen kívül egyszerűsítést jelent az adózók számára az adóbevallás és megfizetés határidejének a társasági adóra előírt időponttal történő összhangba hozása. Az általános forgalmi adó vonatkozásában a törvény kezeli a Bolgár Köztársaság és Románia 2007. január 1-jétől az Európai Unióhoz történő csatlakozásából fakadó áfa feladatokat, továbbá a szállítói követelések faktorálással egybekötött engedményezésének, valamint a lakásszövetkezetek szövetkezeti tulajdonban lévő - közös használatú - helyiségeinek használatát biztosító tevékenységének adójogi megítéléséből eredő problémákat. Ennek megfelelően az engedményezés tekintetében a törvény rendezi a jelenleg fennálló adóköteles és adómentes bevétel miatti megosztási kötelezettséget, a lakásszövetkezetek vonatkozásában pedig a jelenlegi adóköteles hasznosítást tárgyi adómentessé teszi. A törvény továbbá - a vonatkozó uniós előírásoknak történő megfelelés érdekében - szűkíti a számla kötelező adattartalmát. Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) módosításának fő célja a jogalkalmazás megkönnyítése és az egységes jogértelmezés elősegítése. E célok megvalósítása érdekében bővül az adóhatóság előtti képviseletre jogosultak köre, pontosulnak az import adójogi megbízottra vonatkozó rendelkezések, illetőleg a törvény az elszámolási, nyilvántartási szabályokat kiegészíti a tagdíjbefizetések állami adóhatósághoz kerülése miatt. A járulék-nyilvántartás „naprakész” adatainak biztosítása érdekében a törvény a kifizetőket, munkáltatókat terhelő havi bevallás/adatszolgáltatás adattartalmát kiegészíti a havi bevallás benyújtására egyébként kötelezett adózó által foglalkoztatott alkalmi munkavállalók adataival. A fentieken túlmenően a kettős adóztatás elkerülése, a jogkövető magatartás, illetőleg a jogbiztonság erősítése érdekében a törvény bevezeti a szokásos piaci ár meghatározására irányuló eljárást.

1 Megállapította: 2005. évi LXXXV. törvény 2. §. Hatályos: 2006. I. 1-től. 2 Megállapította: 2006. évi CXXXI. törvény 46. §. Hatályos: 2007. I. 1-től.



A szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Szjtv.) módosítása szükséges egyrészről azért, mert az Szjtv.-ben nem jelenik meg az, hogy a szerencsejátékokkal kapcsolatos koncessziós eljárásokra a koncesszióról szóló 1991. évi XVI. törvényt (a továbbiakban: Konc. tv.) az Szjtv.-ben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. Másrészről pedig módosításra szorul az Szjtv.-nek a bukmékeri rendszerű fogadásra és a lóversenyfogadásra vonatkozó néhány rendelkezése annak érdekében, hogy a Konc. tv. 10/A. §-a alapján megtörténhessen a hazai lóversenyzés helyzetének rendezése. Végül szükségessé teszi az Szjtv. módosítását a Szerencsejáték Felügyelet 2007. január 1-jével Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalba (állami adóhatóság) történő olvadása is. Az Art. jelenleg hatályos képviseleti szabályai nem teszik lehetővé, hogy egy gazdasági társaságnak nem minősülő, de számviteli, könyvviteli szolgáltatásra vagy adótanácsadásra jogosult egyéb szervezet alkalmazottja, vagy tagja ezen bekezdés szerinti képviseletet láthasson el az adóhatóság előtt. A jogalkotó célja ezen bekezdés vonatkozásában semmiképpen sem lehetett az, hogy egy nem gazdasági társasági formában működő jogalanyt - működjön az bármilyen, akár szövetkezeti formában is - kizárjon az adóhatóság előtti képviselet gyakorlásából. Az ilyen megkülönböztetés tétel a jogalkotó céljával ellentétes és diszkriminatív, ezért a képviseletre vonatkozó szabályok pontosulnak. 1

(4) Mentesül a mulasztási bírság alól az adózó állandó meghatalmazottja vagy megbízottja, ha bizonyítja, hogy a bevallás, adatszolgáltatás tartalma az ő érdekkörén kívül eső okból hibás vagy hiányos, illetve a bevallási késedelem az ő érdekkörén kívül eső okra vezethető vissza. 2006/91. Adózási kérdés állandó meghatalmazott/megbízott felelőssége Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) módosításának fő célja az adóztatás, valamint az egyes, adóztatási területhez köthető egyéb állami feladatokat ellátó szervezetek hatékonyságának növelése, korszerűsítése, ami az adóztatás eszközeit meghatározó szabályok továbbfejlesztését, bizonyos hatáskörök és intézmények összevonását, átszervezését feltételezi. Ennek megfelelően a jobb és gazdaságosabb adóztatás érdekében az adóhatóság szervezete regionálisan tagolt szervezetté alakul, megszűnnek az illetékhivatalok és a Szerencsejáték Felügyelet, feladataik átkerülnek az állami adóhatósághoz. A fekete gazdaság elleni küzdelem keretében a törvényben meghatározott esetekben és körülmények fennállása esetén 2006. szeptember 15-i hatálybalépéssel a törvény - elsősorban a fiktív adózók elleni hatékonyabb fellépés érdekében - új jogintézményként bevezeti az adószám alkalmazásának felfüggesztésével kapcsolatos eljárást. Az állami adóhatóság egyes területi szerveinek az illetékességi területén és az országhatáron átnyúló jelentős adókockázatokat hordozó adózói magatartások kiszűrése és az ezekkel szembeni hatékonyabb fellépés biztosítása indokolja az APEH Közép-magyarországi Regionális Igazgatóságának külön jogkörrel történő felruházását. Ezért a módosítás a központi költségvetés, illetve az egyes elkülönített pénzalapok bevételi érdekei védelmében egy speciális ügycsoportra egy új - az APEH elnökének utasítására lefolytatandó - ellenőrzési formát honosít meg, a központosított ellenőrzést. Az adóigazgatás fejlesztése keretében kiemelkedő szerep jut a legális foglalkoztatás bővítése, valamint a gazdaság kifehérítése érdekében az adóhatóság ellenőrzési tevékenységének, ezen belül a becslés hatékonyságát növelő rendelkezések bevezetésének. A vámhatóság nyomozati jogkörének kiszélesítésével a vámhatóság nyomozhat minden, pénzügyi tárgyú bűncselekmény tekintetében. A fentieken túlmenően a törvény egyértelműen rendezi az adóköteles tevékenységet folytató, egyablakos körbe nem tartozó adózó adózással összefüggő jogait és kötelezettségeit, illetőleg azok érvényesíthetőségének, illetőleg teljesítésének szabályait arra az esetre, ha a bejelentkezési kötelezettségét elmulasztotta vagy késve teljesítette; bővíti a foglalkoztatók bejelentési kötelezettségét, valamint a kifizetőket, munkáltatókat terhelő havi bevallási, adatszolgáltatási kötelezettség adattartalmát, a kötelezettek körét. A törvény továbbá megteremti az összhangot az új gazdasági társaságokról szóló törvénnyel, az új cégtörvénnyel, illetőleg a csődtörvény megújult szabályaival. Ennek keretében rendezi a záró bevallások benyújtási határidejét, az ehhez kapcsolódó ellenőrzési határidőket, továbbá pontosítja a bejelentési szabályokat.

1 Megállapította: 2006. évi LXI. törvény 99. §. Hatályos: 2006. IX. 15-től.



Az Art. és a Ket. nem tiltja, hogy az adózó képviseletében ugyanazon eljárási cselekménynél több meghatalmazott járjon el. Az állandó meghatalmazottakat, megbízottakat terhelő közvetlen mulasztási bírság szabályozása körében azonban az Art. nem tartalmaz rendelkezést arra az esetre, ha az adózó képviseletét több állandó képviselő látja el és eljárásukkal kapcsolatban mulasztási bírság megállapítására kerül sor. A törvény módosító rendelkezése e hiányosság megszüntetése érdekében kimondja, hogy az ugyanazon kötelezettség teljesítésére bejelentett állandó meghatalmazottakkal, megbízottakkal szemben az adóhatóság a kötelezettség megszegése esetén a mulasztási bírságot egyetemlegesen állapítja meg. Az új rendelkezés nem alkalmazható, ha az adózó állandó meghatalmazottja a bejelentett kötelezettség tekintetében kizárólag egyetlen számviteli, könyvviteli szolgáltatásra vagy adótanácsadásra jogosult gazdasági társaság, melynek képviseletében a meghatalmazás, megbízás teljesítése során több alkalmazott/tag jár el, hiszen az adózónak ebben az esetben csak egy állandó meghatalmazottja van. Az Art. hatályos rendelkezése szerint az állandó meghatalmazott megbízott közvetlenül csak a megbízás, meghatalmazás időtartama alatt elkövetett jogsértésekért bírságolható. Az Art. az adózó kötelezettségévé teszi, hogy az állandó megbízás visszavonását, felmondását haladéktalanul bejelentse az adóhatósághoz, továbbá kimondja, hogy a képviseleti jog megszűnése az adóhatósággal szemben az adóhatósághoz történő bejelentéstől hatályos. Előfordulhat azonban, hogy az állandó meghatalmazott a bejelentett kötelezettségét a képviseletet megalapozó jogviszony megszűnése miatt már nem teljesíti, az adózó a képviselet megszűnéséről szóló bejelentést késedelmesen teszi meg és az adóhatóság az állandó képviselővel szemben mulasztási bírságot állapít meg. A törvény ennek elkerülése érdekében kimondja, hogy az állandó képviselővel szemben a mulasztási bírság kiszabásának nincs helye, ha az állandó képviselő a bejelentett kötelezettségek teljesítése előtt bejelenti az adóhatóságnak a képviseleti jogot megalapozó jogviszony megszűnését. Az új rendelkezés az állandó képviselőt csak a közvetlen bírság alól mentesíti, azaz az Art. 7. § (6) bek. képviseleti jog megszűnésének hatályára vonatkozó szabályát nem érinti, tehát a képviseleti jog az adóhatóság előtti eljárásban továbbra is az adózó bejelentése alapján szűnik meg. Az Art. 2006. január 2. napjától hatályos 7. § (4) bekezdése szerint az adózó állandó meghatalmazottja, megbízottja mentesül a közvetlenül vele szemben alkalmazható mulasztási bírság alól, ha bizonyítja, hogy a bevallás az ő érdekkörén kívül eső okból hibás vagy hiányos. Bevallási késedelem esetén az Art. 31. § (4) bekezdése a bevallás benyújtásában akadályozott adózó részére igazolási kérelem előterjesztését teszi lehetővé, mellyel az adózó a késedelmet okozó akadály valószínűsítése esetén mentesül a - vele szemben a bevallási késedelem miatt alkalmazható - hátrányos jogkövetkezmény alól. Mivel az állandó meghatalmazott, megbízott az adózó eljárási jogait gyakorolja az adózó nevében, az Art. 31. § (4) bekezdésében hivatkozott igazolási kérelmet az adózó akadályoztatása esetén terjesztheti elő. Előfordulhat azonban, hogy az adózó nem akadályozott - vagy akadályozott de igazolási kérelem benyújtását nem kívánja - és a késedelem az állandó meghatalmazott, megbízott érdekkörén kívül eső okra vezethető vissza. Mindezekre tekintettel a törvény a közvetlenül az állandó megbízottal, meghatalmazottal szemben alkalmazható mulasztási bírság esetére a kimentő bizonyítás lehetőségét - a képviselő érdekkörén kívüli okra hivatkozással - a bevallási késedelemre is kiterjeszti.

1

(5) Az állandó meghatalmazás, megbízás - a külön jogszabályban meghatározott feltételek teljesítésén túl - az adóhatóság előtti eljárásban akkor érvényes, ha azt az adózó az adóhatóság által rendszeresített formanyomtatványon jelenti be. Az adózó az eseti, illetve az állandó meghatalmazás, megbízás visszavonását, felmondását haladéktalanul köteles bejelenteni az adóhatósághoz, illetve a képviseleti jog megszűnését a meghatalmazott, megbízott is bejelentheti az adóhatóságnál. A képviseleti jog megszűnése az adóhatósággal szemben az adóhatósághoz történő bejelentéstől hatályos. Az Art. módosításának fő célja, hogy az adóigazgatás eszközeivel segítse az adóhatóságok adóelkerüléssel szembeni cselekvési lehetőségét, továbbá folytatódik az adóadminisztráció csökkentése, ennek keretében az elektronikus ügyintézés lehetőségeinek szélesítése. E célok megvalósítása érdekében szigorodnak az ellenőrzési szabályok: lehetővé válik a regisztrációhoz kapcsolódó ellenőrzés; illetőleg be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatása esetén az adóhatóság egy meghatározott, minimális időszakra becsléssel állapítja meg az elmaradt közterheket. A közpénzek védelme érdekében a közbeszerzési eljárás útján elnyert beruházásokhoz kapcsolódó gazdasági tevékenységben alvállalkozóként közreműködő vállalkozás számára kifizetés csak bizonyos korlátokkal teljesíthető, ha adó- és/vagy járuléktartozása van. Megemelkedik a mulasztási bírság maximális mértéke, illetőleg minősített esetként határozza meg a számlanyugtakibocsátási kötelezettség megsértését, be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatását, továbbá igazolatlan eredetű áru forgalmazását, amelyhez az adózó személyétől független, egységes tételű bírságmaximumot kapcsol. Szélesedik az állami adóhatóság elektronikus szolgáltató tevékenysége: adóigazolás (általános, nemleges, együttes adóigazolás) iránti kérelem benyújtása, bejelentési, változásbejelentési kötelezettség teljesítése elektronikusan lehetővé válik. E mellett az adózó a központi elektronikus szolgáltató rendszeren keresztül adószámlája adatait is lekérdezheti. A törvény az állandó meghatalmazás érvényességi feltételeként előírja a meghatalmazás, megbízás formanyomtatványon történő bejelentését. Az Art. 7. § (6) bekezdése az adózó kötelezettségévé teszi a meghatalmazáson, megbízáson alapuló képviselet megszűnésének - késedelem nélküli - bejelentését. Mivel ugyanezen törvényhely a képviselő (meghatalmazott/megbízott) bejelentéséről nem rendelkezik, jogértelmezési nehézséget okozott annak eldöntése, hogy a képviseleti jog megszűnésének hatályával a képviselő is tehet-e bejelentést az adóhatósághoz. A képviselői bejelentésnek elsősorban azokban az esetekben van jelentősége, amikor az adózó a képviseleti jog megszűnését nem, vagy késedelmesen jelenti be. A törvény az egységes jogértelmezés érdekében kifejezetten kimondja, hogy a képviseleti jog megszűnésének hatályával a képviselő is tehet bejelentést az adóhatóságnál.

1 Megállapította: 2007. évi CXXVI. törvény 175. §. Hatályos: 2008. I. 1-től.



1

(6) 2 (7) 8. § (1) A külföldi vállalkozás nevében és érdekében belföldi gazdasági tevékenységével összefüggésben adózási ügyvivőként kizárólag belföldi fióktelepe járhat el, ha a külföldi vállalkozás belföldi fióktelep alapítására köteles vagy egyébként ilyennel rendelkezik. 7010/2004. (AEÉ 1/2005.) APEH irányelv az adóhatóság előtti képviseletről (2) Az adózási ügyvivő teljesíti a külföldi vállalkozás belföldi adókötelezettségeit, továbbá gyakorolja az adózót megillető jogokat is. (3) Amennyiben a külföldi vállalkozás több fióktelepet létesít, az egyes fióktelepeken folytatott gazdasági tevékenységével összefüggő adókötelezettségeket a fióktelepek önállóan teljesítik, azonban olyan jognyilatkozatokat csak együttesen tehetnek meg, amelyek a külföldi vállalkozás más belföldi fióktelepeinek adózására is kihatnak. A külföldi székhelyű vállalkozások 1998. január 1-jétől az erre vonatkozó kerettörvény alapján Magyarországon gazdasági tevékenységet a törvényben meghatározott kivételektől eltekintve kizárólag a cégbíróságon is regisztrált fióktelep útján végezhet, illetőleg nem gazdasági tevékenység céljából kereskedelmi képviseletet hozhat létre. A fióktelep és a kereskedelmi képviselet a külföldi vállalkozást megtestesítő önálló szervezeti forma. Minthogy gazdasági tevékenységet fő szabályként csak a fióktelep útján végezhet a külföldi vállalkozás, a törvény a fióktelepet mint a külföldi székhelyű vállalkozás adózási ügyvivőjét határozza meg és egyszersmind azt is kimondja, hogy a külföldi vállalkozást a belföldi adókötelezettségeit illetően a fióktelep testesíti meg, gyakorolja az adózói jogokat, illetőleg teljesíti az adókötelezettségeket. A fióktelepek önállóan alanyai az adójogviszonyoknak, de olyan jognyilatkozatot, amely egy külföldi vállalkozás több belföldi fióktelepére is kihat, csak együttesen tehetnek. 3

9. § (1) Az a külföldi vállalkozás, amely belföldi gazdasági tevékenységével összefüggésben gazdasági célú letelepedésre nem köteles, belföldi adókötelezettségeinek teljesítésére pénzügyi képviselőt bízhat meg. 7010/2004. (AEÉ 1/2005.) APEH irányelv az adóhatóság előtti képviseletről 2004/10. Adózási kérdés pénzügyi képviselő adatbejelentése (2) Pénzügyi képviselő az a jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társaság lehet, melynek jegyzett tőkéje az 50 millió forintot eléri, vagy ennek megfelelő összegű bankgaranciával rendelkezik, továbbá az adóhatóságnál nyilvántartott adótartozása nincs. A pénzügyi képviselő a feltételek meglétét a képviselet elfogadásának bejelentésekor az adóhatóságnál igazolja. 4

(3) A pénzügyi képviselő a külföldi vállalkozás képviseletére irányuló megbízás elfogadásától és a képviselet megszűnésétől számított 15 napon belül az állami adóhatósághoz bejelenti a képviselet elfogadását, illetőleg megszűnését, a külföldi vállalkozás adatait, továbbá a külföldi vállalkozás adóügyeivel összefüggésben nyitott belföldi pénzforgalmi bankszámla számlaszámát. 2005/90. Adózási kérdés pénzforgalmi bankszámla meghatározása (4) Az adóhatóság a bejelentés alapján a külföldi vállalkozást és pénzügyi képviselőjét nyilvántartásba veszi és a külföldi vállalkozás számára adószámot állapít meg. (5) A pénzügyi képviselő a külföldi vállalkozás nevében teljesíti annak belföldi adókötelezettségeit, továbbá gyakorolja az adózót megillető jogokat. A pénzügyi képviselet fennállása alatt a külföldi vállalkozás az adóhatóság előtt személyesen vagy más képviselője útján nem járhat el. (6) A külföldi vállalkozás adókötelezettségéért a külföldi vállalkozást és a pénzügyi képviselőt egyetemleges felelősség terheli. A képviselet megszűnése a külföldi vállalkozás adókötelezettségét nem érinti. 5

(7) A pénzügyi képviselő a képviselt külföldi vállalkozás adóbevallási kötelezettségét elektronikus úton teljesíti. (8) A pénzügyi képviselő a képviselt külföldi vállalkozások adózással összefüggő iratait elkülönülten tartja nyilván. (9) Az adóhatóság a belföldön székhellyel, telephellyel nem rendelkező külföldi vállalkozást megillető adó-visszaigénylést, adó-visszatérítést a külföldi vállalkozás adóügyeivel összefüggésben nyitott belföldi pénzforgalmi bankszámla javára történő átutalással teljesíti. (10) Ha a képviselet azért szűnt meg, mert a külföldi vállalkozásnak megszűnt a Magyarországon végzett gazdasági tevékenysége, a pénzügyi képviselő a külföldi vállalkozás záróbevallását elkészíti. A pénzügyi képviselő az adózással összefüggő iratokat az adómegállapításhoz való jog elévüléséig megőrzi.

1 2 3 4 5

Hatályon kívül helyezte: 2007. évi CXXVI. törvény 443. §. Hatálytalan: 2008. I. 1-től. Hatályon kívül helyezte: 2005. évi LXXXV. törvény 40. § (1). Hatálytalan: 2006. I. 1-től. Módosította: 2004. évi CI. törvény 315. § (1). Módosította: 2006. évi LXI. törvény 238. § (6), 2006. évi CIX. törvény 85. § (4). Módosította: 2005. évi CLXIII. törvény 27. § (10).



Az Európai Unóhoz történő csatlakozással összefüggésben - figyelembe véve a 6. számú áfa irányelvben foglaltakat - egy új típusú képviseleti forma meghonosítására is sor kerül az adózásban. A tőke szabad áramlása alapelvéhez igazodóan meg kell teremteni a lehetőségét annak, hogy azok a külföldi vállalkozások, amelyek belföldi gazdasági tevékenységükkel összefüggésben gazdasági célú letelepedésre nem kötelezettek, olyan módon tudják végezni tevékenységüket, hogy az abból származó adókötelezettségüket könnyen tudják teljesíteni, ugyanakkor az adóhatóság számára az ezzel kapcsolatos feladatok a leghatékonyabban legyenek elvégezhetők. Az új típusú forma a pénzügyi képviselet, amelyet külön jogszabály alapján az előírt feltételeknek megfelelő pénzügyi képviselő láthat el. A pénzügyi képviselő alkalmazása - figyelemmel az Uniós előírásokra - nem kötelező. A pénzügyi képviselet ellátásához szükséges feltételek azt biztosítják, hogy a pénzügyi képviselet ne eredményezze az adókötelezettségek teljesítésének elmaradását. Éppen ezért szükséges, hogy a pénzügyi képviselő képviseleti jogosultságának bejelentésekor igazolja, hogy az előírt feltételek fennállnak, azaz jegyzett tőkéje az 50 millió forintot eléri, vagy ennek megfelelő összegű bankgaranciával rendelkezik, továbbá az adóhatóságnál nyilvántartott adótartozása nincs. E feltételeknek a képviselet ellátásának időtartama alatt a pénzügyi képviselőnek folyamatosan meg kell felelnie. Amennyiben utóbb a feltételeket a pénzügyi képviselő nem teljesíti, az képviseleti jogának megszűnését eredményezi. A pénzügyi képviseletet ellátó képviselő számára lehetőség van több képviseleti megbízás ellátására, ehhez nem szükséges az, hogy megbízásonként rendelkezzen a képviselet ellátásához szükséges feltételekkel. A pénzügyi képviselő feladata, hogy a képviselt adózó adóügyeiben kizárólagos jogosultsággal eljárjon, az adókötelezettségeket (bevallás, adófizetés stb.) teljesítse. Ez fontos segítség a külföldi vállalkozásnak, ugyanakkor nem zárja ki annak felelősségét, mert a pénzügyi képviselővel egyetemlegesen felel az adókötelezettségek teljesítéséért. Ennek indoka, hogy a szerződéses szabadság elvéből következően a külföldi vállalkozás maga választhatja meg a pénzügyi képviselőjét, a képviseletet pedig a pénzügyi képviselő azoknak az ismereteknek a birtokában vállalhatja el, amelyekkel a külföldi vállalkozással kapcsolatban rendelkezik. Amennyiben a felek a képviselet ellátása, illetőleg a képviselő kiválasztása során nem jártak el kellő gondossággal, az ebből eredő hátrányok nem háríthatók át a költségvetésre, ez pedig az egyetemleges felelősség kimondásával biztosítható. A pénzügyi képviselővel és a képviselt külföldi vállalkozással kapcsolatos illetékességi szabályok elválnak egymástól. Ennek megfelelően pénzügyi képviseletet bármelyik adóhatóság illetékességi területéhez tartozó adózó elláthat, azonban a képviselt külföldi vállalkozás tekintetében - az adóztatási és adóigazgatási feladatok hatékonyabb ellátása érdekében - az APEH Észak-budapesti Igazgatósága kizárólagos illetékességű hatóság. A pénzügyi képviselő ehhez az Igazgatósághoz köteles a megbízás elfogadásáról és a képviselet megszűnéséről 15 napon belül bejelentést tenni. Annak érdekében, hogy az eljáró adóhatóság a pénzügyi képviselő, illetőleg a képviselt külföldi vállalkozás ellenőrzését hatékonyan elvégezhesse, a pénzügyi képviselőnek a képviselt külföldi vállalkozás adózással összefüggő iratait elkülönülten kell nyilvántartania. A pénzügyi képviselő a képviselet ellátása során minden képviselt külföldi vállalkozás számára belföldi bankszámlát köteles nyitni, mert így elkülönülten tudja kezelni a képviselt külföldi vállalkozás adókötelezettségeivel összefüggő pénzeszközöket. Az adóhatóságok 10. § (1) Adóhatóságok: 1

a) az állami adóhatóság, 2 b) a vámhatóság, c) az önkormányzat jegyzője (a továbbiakban: önkormányzati adóhatóság), 3

d) (2) Az adóhatóság feladatkörében nyilvántartja az adózókat és azokat az adózónak nem minősülő személyeket, akiknek, amelyeknek jogát, kötelezettségét e törvény vagy adót, költségvetési támogatást megállapító törvény írja elő, az adót, a költségvetési támogatást, adó-visszatérítést, adó-visszaigénylést - ha törvény előírja - megállapítja, az adót, az adók módjára behajtandó köztartozást beszedi, végrehajtja, az adókötelezettségek teljesítését ellenőrzi, a költségvetési támogatást, az adó-visszaigénylést, az adó-visszatérítést kiutalja, és vezeti az adózók adószámláját. (3) Az adóhatóság a feladatkörébe tartozó adókötelezettségek érvényesítése és az ezekkel kapcsolatos adózói jogok érvényre juttatása érdekében kezdeményezi a befizetések és kiutalások teljesítéséhez szükséges számlák megnyitását, közzéteszi azok számát, rendszeresíti a kötelezettségek teljesítéséhez szükséges nyomtatványokat és biztosítja az adóztatás feltételeit. (4) Az adóhatóságok a) a törvényben meghatározott feltételek szerint adatok, tények átadásával segítik egymás eredményes működését, az adózók és más, törvényben meghatározott szervezetek kötelezettségeinek teljesítését, b) együttműködnek az Európai Közösség tagállamainak adóhatóságaival, az Európai Bizottság illetékes főigazgatóságával, az Európai Közösség adózásra vonatkozó szabályainak érvényesítése érdekében.

1 Módosította: 2006. évi CIX. törvény 85. § (4). Lásd: 2006. évi CXXXI. törvény 156. § (2). 2 Módosította: 2006. évi CIX. törvény 85. § (4). 3 Hatályon kívül helyezte: 2006. évi CIX. törvény 86. § a). Hatálytalan: 2007. I. 1-től.



A módosítás a korábbi törvénnyel megegyezően tételesen sorolja fel a különböző típusú adóügyekben eljáró adóhatóságokat. Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalon és szervein - a törvény szóhasználatában az állami adóhatóságon - kívül egyes adóügyekben a vámhatóságok, az illetékhivatalok valamint a helyi adóügyekben az önkormányzati adóhatóságok járnak el. Az adóhatóságok feladatkörébe tartozik az adó beszedése, behajtása, nyilvántartása, továbbá - az önadózással és adóbeszedéssel megállapított adók kivételével - az adó megállapítása (adókivetés, -kiszabás) is. Ezen kívül az adóhatóságok feladata a költségvetési támogatás, az adóvisszaigénylés és -visszatérítés kiutalása is. Az adóhatóságok látják el az adózással összefüggő ellenőrzési feladatokat az adórövidítés, illetve a támogatás jogosulatlan igénybevételének megelőzése, megakadályozása érdekében. Ennek keretében ellenőrzi az anyagi és eljárási kötelezettségek törvényben előírt teljesítését, ezek valamelyikének megsértése esetén, amennyiben szükséges, megindítja az adóigazgatási eljárást. A korábban hatályos szabályozás, miközben felsorolja a Magyar Köztársaságban adóhatósági feladatokat ellátó pénzügyi-igazgatási szerveket, ezek általánosságban megállapítható feladatait csak igen szűk körben szabályozza. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az adóztatás során az adóhatóságokra háruló feladatok köre az adóztatás infrastruktúrájának biztosítása során az itt felsoroltaktól lényegesen szélesebb, mert az adóhatóságoknak kell kezdeményezniük az adófizetéshez elkerülhetetlen számlák megnyitását, azok számának közzétételét, illetőleg a nyomtatványok és más feltételek rendszeresítését és biztosítását. A különböző típusú adóhatóságoknak a kötelezettségek ellenőrzése során szükségképpen együtt kell működniük egymással a törvényben meghatározott információk átadásával, illetőleg az adózásban résztvevő más személyek joggyakorlását és kötelezettségteljesítését elő kell segíteniük. Az együttműködési kötelezettség a teljes jogú tagság elnyerésének pillanatától kiterjed az Európai Unió adózással foglalkozó szervezetére, illetőleg a tagállami adóhatóságokra is. Ezt a kötelezettséget honosítja meg a törvényben a módosítás az adóhatóságokra vonatkozó általános rendelkezések kiegészítésével. Az adóhatóságok felügyelete 1

11. § (1) Az adópolitikáért felelős miniszter a) felügyeli az adóztatás törvényességét, ellenőrzi az adóhatóságok irányítását, a törvények és más jogszabályok végrehajtását, b) meghatározza az állami adóhatóság fejlesztésének irányait, c) előterjeszti a kormányhoz az adóigazgatás szervezeti rendszerére vonatkozó jogszabályok tervezetét, indítványozza a szervezeti változtatásokat, koordinálja a szervezeti rendszer egyes elemeinek együttműködését, kezdeményezi az ezekre vonatkozó jogszabályok megalkotását, d) a törvényesség és szakszerűség ellenőrzése érdekében az adóhatóságok vezetőitől jelentéseket, beszámolókat kérhet, bármely adózó ügyéről tájékoztatást kérhet, e) meghatározza az állami adóhatóság és a vámhatóság feladatai teljesítésének éves követelményeit, 2

f) adóügyben megváltoztatja, megsemmisíti az állami adóhatóság vezetőjének, a vámhatóság vezetőjének és a közigazgatási hivatal jogszabálysértő határozatát (végzését), illetőleg a határozat, végzés meghozatalának törvénysértő mulasztása esetén az eljárás lefolytatására utasítja, 1

g) az állami adóhatóság vezetőjének különösen az adóztatás működési feltételeinek kialakítása, szakszerű működtetése tekintetében iránymutatást, szükség esetén utasítást ad. 3

(2) Az adópolitikáért felelős miniszter az (1) bekezdés c), e) pontjában meghatározott hatáskörét nem ruházhatja át. Az adóztatásért, az adók beszedéséért a pénzügyminiszter felelős. Ehhez a pénzügyminiszternek olyan jogosítvány-együttessel kell rendelkeznie, mely tényleges lehetőséget biztosít számára e feladat ellátására, az adóhatóságok és az adóztatás felelős felügyeletére. A pénzügyminiszter és az adóigazgatás kapcsolatát korábban az Art. csak igen vázlatosan szabályozta. Az előző év során elfogadott módosítással a törvény részleteiben szabályozza a pénzügyminiszternek, mint az adóztatásért felelős személynek az adóigazgatás egészéhez, ezen belül a tárca által felügyelt két adóhatósághoz (APEH, VPOP) fűződő viszonyát. A különböző jogterületeken elszórtan megtalálható szabályokból rekonstruálható vagy levezethető pénzügyminiszteri jogosítvány-együttesnek egy törvényhelyben való összevonása megerősítette a felügyeleti jogkört és tartalmi többletet is hordoznak a szabályok, amennyiben a pénzügyminiszter jogosítványává válik a beszámolók és jelentések kérése mellett bármely adózó ügyéről a tájékoztatás kérés lehetősége, az általa előterjesztett törvények értelmezése kérdésében az adóhatóságokra nézve kötelező iránymutatás kiadása, illetőleg az adóhatóságok teljesítmény-követelményeinek meghatározása.

1 Módosította: 2006. évi CIX. törvény 85. § (4). 2 Módosította: 2005. évi CXIX. törvény 193. § (2), 2006. évi CIX. törvény 85. § (4). 3 Módosította: 2006. évi CIX. törvény 85. § (4), 86. § a).



Iratbetekintés 1

12. § (1) Az adózó, továbbá a 35. § (2) bekezdése szerint az adó megfizetésére kötelezett személy jogosult az adózásra vonatkozó iratok megismerésére. Minden olyan iratba betekinthet, arról másolatot készíthet vagy kérhet, amely jogainak érvényesítéséhez, kötelezettségeinek teljesítéséhez szükséges. 2

(2) Korlátozható az iratbetekintés az adatszolgáltatásra vonatkozó iratok tekintetében az ellenőrzés megkezdéséig, ha valószínűsíthető, hogy azok tartalmának megismerése a későbbi ellenőrzést meghiúsítaná. Az iratbetekintés korlátozásáról az adóhatóság végzéssel dönt. 3

(3) Nem tekinthet be az adózó a) az adóhatóság, illetőleg a felettes szerv döntés-előkészítéssel összefüggő belső levelezésébe, b) a határozat (végzés) tervezetébe, c) a tanú vagy az eljárásban részt vevő más személy természetes személyazonosító adatait tartalmazó jegyzőkönyvbe (iratba), ha az adóhatóság ezen adatokat zártan kezeli, d) betekintési engedély hiányában az államtitkot vagy szolgálati titkot tartalmazó iratba, e) az iratnak azon részébe, amelynek megismerése a más személyre vonatkozó, adótitkot érintő rendelkezésbe ütközik, f) törvény által védett egyéb adatot tartalmazó iratba, ha azt az érintett adat védelmét szabályozó törvény kizárja. A Ket. elnevezésben is különbséget tesz az érdemi és eljárási kérdésekben hozott döntések között. Az előbbieket határozatnak, az utóbbiakat végzésnek nevezi, ezáltal is kifejezésre juttatva a kétféle döntés közötti eltéréseket. A hatályos szabályozás értelmében az iratbetekintés korlátozásáról az adóhatóság határozatot hoz. Tekintettel arra, hogy az Art. átveszi a Ket. hatósági döntésekre vonatkozó differenciálását, ezért az iratbetekintés korlátozásáról - minthogy az nem minősül érdemi döntésnek - 2005. november 1-jétől az adóhatóság a határozati forma helyett végzéssel dönt. Az adózónak jogai érvényesítéséhez, kötelezettségei teljesítéséhez szükséges lehet bármely, az adózására vonatkozó irat megismerése. E jog gyakorlása addig terjedhet, amíg más személyek adótitokhoz fűződő érdekeit nem sérti, mert az iratnyilvánossághoz fűződő érdekeknél erősebb a más személyek magán- és üzleti titkainak, személyiségi jogainak védelme. A gyakorlatban ez a korlát az adózó jogainak és kötelezettségeinek érvényesülését nem csorbítja, de az adótitokra vonatkozó szigorú rendelkezésekkel csak így teremthető meg az összhang. A Ket. 68. § (2) bekezdése az Art. hatályos szabályaitól eltérően szélesebb körben, illetőleg más tartalommal korlátozza az iratbetekintést. Ezt figyelembe véve a törvény szerint az Art. 2005. november 1-jétől taxatív módon felsorolja azokat a dokumentumokat, amelyek esetében az adózó iratbetekintési joga korlátozott. KGD2007. 31. Csak a törvény által meghatározott célnak megfelelő megállapodás alapján kifizetett - önsegélyező pénztártól származó - támogatás adómentes (2003. évi XCII. tv. 12. §; 1995. évi CXXVII. tv.). Önellenőrzési jog 13. § (1) Az adózó önadózás esetén jogosult az önellenőrzésre, ha e törvény másként nem rendelkezik. A jogkövetkezmények alkalmazása során az önellenőrzéssel esik egy tekintet alá, ha az adózó a bevallása elfogadásával kivetett adó utólagos módosítását kéri, adóbevallásának módosításával. 2007/34. Adózási kérdés áfa adóalanyiság megszűnése után, az eva adóalanyiság alapján végzett önellenőrzés APEH közlemény az önellenőrzésipótlék-mentes önellenőrzés, valamint az adókülönbözet késedelmipótlék-mentes részletfizetési lehetőségéről APEH közlemény számlaszámokról

a költségvetési kapcsolatok lebonyolításánál, a nemzetközi pénzforgalomban alkalmazandó új

7001/2006. (AEÉ 3.) APEH irányelv az adóbevallás önellenőrzéssel történő helyesbítéséről szóló 7004/2004. (AEÉ 4.) APEH irányelv módosításáról (2) A jogkövetkezmények szempontjából önellenőrzésnek minősül az is, ha az adatszolgáltatás alapján az állami adóhatóság által megállapított adó alapját, összegét érintő észrevételét az adózó a törvényben nyitva álló határidő leteltét követően teszi meg.

1 A második mondat szövegét módosította: 2005. évi LXXXV. törvény 41. § (2). 2 Megállapította: 2005. évi LXXXV. törvény 3. §. Hatályos: 2005. XI. 1-től. Ezt követően indult eljárásokra kell alkalmazni. 3 Beiktatta: 2005. évi LXXXV. törvény 3. §. Hatályos: 2005. XI. 1-től. Ezt követően indult eljárásokra kell alkalmazni.



Az önadózás a törvényben meghatározott esetekben adózói kötelezettség, illetve a személyi jövedelemadózásban a munkáltatói, illetőleg adóhatósági adómegállapítás helyett választható adózási mód. Míg az önadózás adózói kötelezettség, addig az önellenőrzés csak lehetőség, amellyel az adózó - ha saját korábbi jogsértését észleli - mentesül az adóhatóság által később megállapított, súlyosabb jogkövetkezmények, az adóbírság, a késedelmi pótlék, a mulasztási bírság alól. Az önellenőrzés, amelyhez önellenőrzési pótlék kapcsolódik, a törvény szerint tehát nem kötelezettsége, hanem joga az adózónak. A törvény nem tesz különbséget az önadózó és az adókivetés útján adóztatott adózók között, a bevallás során elkövetett tévedéseiket az adómegállapítás módjától függetlenül helyesbíthetik. A jogkövetkezmények tekintetében is azonos helyzetbe hozza az adóbevallását önként módosító adózót az önadózóval. A törvény szerint az adóhatósági adómegállapítás során az adózónak lehetősége lesz az adóhatóság által meghatározott adókötelezettségekre észrevételt tenni. Amennyiben az adózó a törvényben előírt határidőt követően tesz észrevételt, mely alapján az adóhatósági megállapítást módosítani kell, az a jogkövetkezmények szempontjából önellenőrzésnek minősül, azaz az adózó terhére történő módosítás önellenőrzési pótlékfizetési kötelezettséget von maga után. Az adókötelezettség 14. § (1) Az adózó az adó és a költségvetési támogatás megállapítása, megfizetése (kiutalása) érdekében köteles törvényben vagy e törvényben előírt: a) bejelentésre, nyilatkozattételre, 1

b) adómegállapításra, c) bevallásra, d) adófizetésre és adóelőleg fizetésére, e) bizonylat kiállítására és megőrzésére, f) nyilvántartás vezetésére (könyvvezetésre), g) adatszolgáltatásra, h) adólevonásra, adóbeszedésre (az a)-h) pontban foglaltak együtt: adókötelezettség). (2) Az (1) bekezdés g) és h) pontjában megjelölt kötelezettség nem terjed ki a magánszemély adózóra akkor, ha nem vállalkozó, munkáltató, kifizető vagy adóbeszedésre kötelezett. A törvény az adózót más kötelezettség alól is mentesítheti. (3) A költségvetési támogatásra az adózó csak azt követően jogosult, ha eleget tesz a támogatással kapcsolatos bejelentési vagy bevallási, nyilatkozattételi, illetőleg megállapítási kötelezettségének. 2

(4) Az adózó (1) bekezdésben említett kötelezettségeit a felszámoló a felszámolás kezdő időpontjától teljesíti, továbbá gyakorolja az adózót megillető jogokat. A felszámoló (felszámolóbiztos) által a felszámolás kezdő időpontjától elkövetett jogsértés miatt megállapított mulasztási bírság a felszámolót terheli azzal, hogy a mulasztási bírság alól történő mentesülésre az állandó meghatalmazottra, megbízottra vonatkozó rendelkezést kell megfelelően alkalmazni. 7010/2004. (AEÉ 1/2005.) APEH irányelv az adóhatóság előtti képviseletről Az 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) szerint a kijelölt felszámoló tevékenysége során az adós gazdálkodó szervezet képviseletében jár el, az Art. speciális rendelkezése alapján a felszámoló az Art. hatálya alá tartozó jogviszonyokban a felszámolás kezdő időpontjától teljesíti a felszámolás alatt álló adózót terhelő adókötelezettségeket és gyakorolja az adózót megillető jogokat. A felszámoló képviseleti minősége nem meghatalmazáson, megbízáson alapul, így a felszámoló (felszámolóbiztos) által e minőségében elkövetett jogsértések esetén az Art. 7. § (3) és (4) bekezdésében foglalt, az állandó meghatalmazott, megbízott közvetlen szankcionálására vonatkozó rendelkezésének a felszámolóval szemben történő alkalmazása vitatható volt. Ha a jogsértés a felszámoló érdekkörében felmerült okra vezethető vissza, az adózóval szemben kiszabott mulasztási bírság a felszámoló jogsértő magatartásának befolyásolására alkalmatlan, másrészről a felszámoló adójogi kötelezettségszegése esetén a Cstv. által biztosított jogintézmények (kifogás, illetve a kötelezettségszegéssel okozott kárért való polgári jogi felelősség) sem nyújtanak hatékony védelmet. A felszámoló közvetlen bírságolásának bevezetése azért is indokolt, mert a tipikusan állandó meghatalmazottként, megbízottként eljáró személyekhez hasonlóan a felszámoló speciális, az adózásra is kiterjedő szakértelemmel rendelkezik, továbbá a közvetlen adójogi szankció a felszámolási eljárások indokolatlan elhúzódása ellen is hat. Mindezekre tekintettel a törvény a felszámoló (felszámolóbiztos) által a felszámolás kezdő időpontjától elkövetett jogsértés esetére előírja, hogy a mulasztási bírságot a felszámolóval szemben kell kiszabni. A rendelkezés szövegezése alapján egyértelmű, hogy a bíróság végzésében kijelölt felszámoló gazdasági társaság által kinevezett, a felszámoló gazdasági társaság nevében munkaviszonya, megbízási jogviszonya vagy tagsági jogviszonya alapján eljáró felszámolóbiztos jogsértése esetén a mulasztási bírságot a felszámoló gazdasági társasággal szemben kell megállapítani. A felszámoló a módosító rendelkezés utaló szabálya alkalmazásával mentesül a mulasztási bírság alól, ha bizonyítja, hogy a bevallás tartalma az ő érdekkörén kívül eső okból hibás vagy hiányos, illetve a bevallási késedelem az ő érdekkörén kívül eső okra vezethető vissza. A módosító rendelkezéshez kapcsolódó hatályba léptető szabály szerint a közvetlen szankciót csak abban az esetben lehet alkalmazni, ha a felszámolást elrendelő jogerős végzés közzétételére 2006. szeptember 15. napját követően kerül sor. 1 Módosította: 2005. évi LXXXV. törvény 40. § (1). 2 Megállapította: 2006. évi LXI. törvény 100. §. Hatályos: 2006. VII. 17-től. Rendelkezését abban az esetben kell alkalmazni, ha a felszámolást elrendelő jogerős végzés közzétételére 2006. IX. 15. napját követően kerül sor.



(5) A kockázati tőkealap adókötelezettségeit az alap kezelője teljesíti, és gyakorolja az adózót megillető jogokat is. (6) Az előtársaságot terhelő, a cégbejegyzést követően teljesítendő adókötelezettségeket a gazdasági társaság, egyesülés, szövetkezet, erdőbirtokossági társulat, közhasznú társaság és vízgazdálkodási társulat teljesíti, továbbá felel az előtársaságként teljesített vagy teljesíteni elmulasztott kötelezettségekért, továbbá gyakorolja annak jogait. (7) Ha törvény másként nem rendelkezik, e törvény vagy adót, vámot, járulékot, költségvetési támogatást megállapító jogszabály alkalmazása során a gazdasági társaságra, egyesülésre, szövetkezetre, erdőbirtokossági társulatra, közhasznú társaságra és vízgazdálkodási társulatra vonatkozó rendelkezéseket annak előtársaságára is alkalmazni kell. 1

(8) Az ügyvéd és a szabadalmi ügyvivő mentesül tevékenységének szüneteltetése, a közjegyző pedig mentesül a közjegyzői szolgálata szünetelésének időtartamához kötődő adókötelezettségek teljesítése alól, ideértve a bankszámla-fenntartási kötelezettséget is.

2

2007/49. Adózási kérdés egyszemélyes ügyvédi iroda szüneteltetheti-e a tevékenységét? A tevékenységüket szüneteltető ügyvédek 2003. január 1. előtt - tekintettel arra, hogy tevékenységük az általános forgalmi adó tekintetében tárgyi mentes besorolás alá tartozott - évente egy alkalommal, a személyi jövedelemadó bevallásban nulla értéket megjelölve vallották be ügyvédi tevékenységből származó bevételüket. Az általános forgalmi adó szabályai 2003. január 1-jétől az ügyvédi tevékenységet az áfa köteles körbe sorolták. A tevékenységet szüneteltető ügyvédek számára indokolatlan többletterhet és kiadást jelent, hogy - a szabályváltozás következtében - a tevékenységük szüneteltetése ellenére az adóeljárásban előírt adminisztrációs kötelezettségnek (pl. önálló pénzforgalmi bankszámla nyitása, nullás bevallás beadása) kell eleget tenniük. Mivel sem az áfa, sem az adóeljárási szabályok nem rendezték a szünetelés esetén alkalmazandó eljárást, a módosítás kimondja - kiterjesztve a szünetelés intézményét a szabadalmi ügyvivőkre és a közjegyzőkre is -, hogy a szünetelés időtartama alatt az érintettek mentesülnek a szünetelés időtartamához kötődő adókötelezettség teljesítése és a bankszámla-fenntartási kötelezettség alól. Az adóeljárás nem ismeri a „kötelezettség nyugvásának” fogalmát, a tevékenység szünetelése nem érinti a korábbi időszak adókötelezettségét. A tevékenység felfüggesztésekor ugyan nem keletkezik adókötelezettség sem, azonban a korábbi időszak tekintetében ezek rendezendők. A tevékenység felfüggesztése nem mentesít azon adókötelezettségek teljesítése alól, amelyek a szünetelés kezdő időpontjáig keletkeztek. Ezért az ügyvédnek, szabadalmi ügyvivőnek, illetőleg a közjegyzőnek - a törvényben meghatározott kivételek figyelembevételével - a szünetelés kezdő időpontjáig terjedő időszakra vonatkozóan valamennyi adójáról soron kívüli bevallást kell benyújtania. A soron kívüli bevallás feldolgozása mellett az adóhatóság nyilvántartásában az adózó tevékenységének felfüggesztését regisztrálják. Az adóhatóságnak szüksége van olyan információra, amelyből a szünetelés időtartama - egyúttal az adókötelezettség keletkezésének „megnyílása” - megállapítható, ezért az adózókat nyilvántartó szervezetek (a Magyar Ügyvédi Kamara, a Magyar Szabadalmi Ügyvivői Kamara, illetőleg a közjegyző székhelye szerint illetékes területi közjegyzői kamara) adatot szolgáltatnak a szünetelés kezdő és záró időpontjáról. 15. § Az adózó és az adó megfizetésére kötelezett személy jogait és kötelességeit nem érinti, hogy az adóból származó bevétel, illetve a költségvetési támogatás a központi költségvetést, valamely elkülönített állami pénzalapot vagy önkormányzat költségvetését illeti meg, illetőleg terheli. A törvény összefoglalja az adózót terhelő, a III. fejezetben részletesen szabályozott eljárási jellegű kötelezettségeket. Az adózót nem terheli minden esetben az összes adókötelezettség, hanem azok terjedelmét a törvény, illetve az egyes adótörvények rendezik. Az eljárási jellegű adókötelezettségek terjedelme az adó jellegéhez és az adózó tevékenységéhez igazodik. Általános szabályként felmenti a törvény a vállalkozói tevékenységet nem folytató magánszemély adózókat az adatszolgáltatás, adólevonás és -beszedés kötelezettsége alól, kivéve, ha külön törvényi rendelkezés szerint munkáltatók, kifizetők vagy adóbeszedésre kötelezettek. Az adózó költségvetési támogatásra való jogosultságát a törvény a mellékkötelezettségek teljesítéséhez köti. A törvény néhány sajátos esetet állapít meg, amelyben az adózó helyett az eljárási kötelezettségeket más személy köteles teljesíteni, mint a felszámoló, végelszámoló, kockázati tőketársaság kezelője. Az adózás és a költségvetési kapcsolatok természetesen szorosan összefüggenek, mégsem vetíthetők közvetlenül egymásra. Az adózó helyzetét, jogait és kötelezettségeit nem befolyásolja az, hogy az általa teljesítendő befizetés az államháztartás mely részébe kerül. Az adózó egyfelől nem tarthat igényt többletjogokra azért, mert más személyeknél több adót fizetett a költségvetésbe, másrészt az adóhatóság sem utasíthatja el - például - az adózó fizetési könnyítésre irányuló kérelmét csupán a központi, illetve az önkormányzati költségvetés pillanatnyi helyzetére, likviditási zavaraira hivatkozva, ha a kérelem teljesítésének törvényi feltételei egyébként adottak.

1 Beiktatta: 2004. évi CI. törvény 186. §. Hatályos: 2005. I. 1-től. 2 Lásd: 2005. évi XXVI. törvény 66. § (4)-(5).



III. Fejezet 1

EGYES ADÓKÖTELEZETTSÉGEK A bejelentés szabályai

16. § (1) Adóköteles tevékenységet csak adószámmal rendelkező adózó folytathat, a 20-21. §-ban foglalt kivétellel. (2) Az adóköteles tevékenységet folytatni kívánó adózó adószám megállapítása végett köteles az állami adóhatóságnál bejelentkezni. (3) Az állami adóhatósághoz be kell jelenteni az adózó: 53/2007. Számviteli kérdés Milyen számviteli és adózási feladatokkal jár a naptári évtől eltérő üzleti évre történő áttérés? A naptári évtől eltérő üzleti évre áttérhet a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: számviteli törvény) 11. §-a alapján: a) a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe, ha az üzleti év a külföldi székhelyű vállalkozásnál is eltér a naptári évtől; b) a külföldi anyavállalat konszolidálásba bevont leányvállalata, ha a külföldi anyavállalat, illetve a külföldi anyavállalat összevont (konszolidált) beszámolója is a naptári évtől eltérő üzleti év alapján készül; c) az európai részvénytársaság, az európai szövetkezet. A hitelintézetek, a pénzügyi vállalkozások, a biztosítóintézetek (ideértve az ilyennek minősülő európai részvénytársaságot, európai szövetkezet is a b) és c) pontokban foglalt feltételek teljesülése esetén sem választhatnak naptári évtől eltérő üzleti évet. Fontos tudni azt is, hogy az üzleti év mérlegfordulónapjának megváltoztatására három beszámolóval lezárt üzleti év után vagy az anyavállalat személyében bekövetkezett változás esetén van lehetőség, a létesítő okirat ennek megfelelő módosítása mellett. Ez esetben a megváltoztatott mérlegfordulónappal készített éves beszámoló kiegészítő mellékletében be kell mutatni a mérleg és az eredménykimutatás adatai mellett az azokkal összehasonlítható (egy üzleti évvel korábbi) bázisadatokat tartalmazó mérleget és eredménykimutatást is. A számviteli törvény 19. §-ának (3) bekezdése szerint: Ha az adatok nem hasonlíthatók össze, akkor ezt a kiegészítő mellékletben be kell mutatni és indokolni kell. Ez utóbbi két előírás figyelembevételével a naptári évtől eltérő üzleti évre történő áttéréskor a kiegészítő mellékletben a megelőző teljes üzleti évre készített beszámoló azon fordulónapra vonatkozó időarányos adatait kell összehasonlító előző évi adatként bemutatni, amely naptári évről üzleti évre történő áttérés miatt készített beszámoló mérlegfordulónapjával azonos számú nap. Például, ha az áttérés 2007. november 1-jével történik, akkor 2007-ről október 31-ével kell beszámolót készíteni. Ehhez összehasonlító adatként a 2006. október 31-ei mérlegadatokat, illetve az eredménykimutatásban tárgyévi adatként a 2006. november 1. és 2007. október 31. közötti időszak, előző évi adatként a 2005. november 1. és 2006. október 31. közötti időszak bevétel- és költségráfordítás-adatait kell szerepeltetni. Az üzleti év mérlegfordulónapjának megválasztásával, illetve változtatásával kapcsolatban az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) bejelentési kötelezettséget ír elő. Az Art. 16. §-a (3) bekezdésének l) pontja alapján az állami adóhatósághoz be kell jelenteni az adózó választása szerint a naptári évtől eltérő üzleti év mérlegfordulónapját. Az adózó e bejelentési kötelezettségének az üzleti év mérlegfordulónapjának megváltozásáról hozott döntésétől számított 15 napon belül köteles eleget tenni. [Art. 23. §-ának (2) bekezdése] A bejelentési kötelezettség elmulasztása nem jelenti akadályát a naptári évtől eltérő üzleti év választásának, az áttérésnek, de mulasztási bírságot von maga után. Ennek mértéke vállalkozásoknál 200 ezer forint, ha határozatban történő felszólításra sem történik meg a bejelentés, akkor ennek kétszerese. A kötelezettség teljesítése esetén viszont a kiszabott bírság korlátlanul mérsékelhető. [Art. 172. §-ának (1) és (3) bekezdése] Az üzleti év mérlegfordulónapjának megváltoztatásával új üzleti éve és egyben új adóéve is keletkezik az adózónak. Ennek megfelelően az áttérést megelőző nappal beszámolót kell készítenie, és ennek alapján el kell számolnia az adókötelezettségeivel is. Az adózó az adóbevallási kötelezettségét a társasági adóról és az osztalékadóról az adóév utolsó napját követő 150. napig teljesíti, és a megfizetett adóelőleg és az adóévre megállapított társasági adó különbözetét ekkor fizeti meg, illetve ettől az időponttól igényelheti vissza. A társasági adó előlegét a várható éves fizetendő adó összegére az adóév utolsó hónapjának 20. napjáig egészíti ki, és ekkor kell az adóév utolsó havi, negyedévi előlegét is teljesíteni. Hasonlóan teljesíti az iparűzésiadó-kötelezettséget is. Az áttérést követően a társasági adó, az iparűzési adó tekintetében az adómegállapítási, bevallási, adófizetési, adóelőleg-fizetési kötelezettségét az üzleti év első napján hatályos szabályok szerint kell teljesítenie, ha jogszabály ettől eltérően nem rendelkezik. [2000. évi C. törvény 11. §, 2003. évi XCII. törvény 16. § (3), 23. § (2)]

1 Lásd: 2006. évi LXI. törvény 238. § (8)-(9).



1

a) nevét (elnevezését), rövidített cégnevét, a magánszemély adóazonosító jelét, külföldi vállalkozás esetén az illetősége szerinti állam hatósága által megállapított adóazonosító számát; 2

b) címét, székhelyét (székhely biztosítása esetén az ügyvéd, ügyvédi iroda nevét, elnevezését és adószámát is), a cég székhelyétől különböző központi ügyintézés helyét, telephelyét vagy telephelyeit, illetve a cég honlapján való közzététel esetén a cég elektronikus elérhetőségét (honlapját); 2

c) létesítő okiratának (alapító okirat, társasági-társulati szerződés, alapszabály) keltét, számát, a rá vonatkozó jogszabály szerinti képviselőjének, könyvvizsgálójának nevét (elnevezését), lakóhelyét (székhelyét), e jogviszony keletkezésének - és határozott idejű jogviszony esetén - megszűnésének időpontját, a képviselő adóazonosító számát, könyvvizsgáló szervezet esetén annak a személynek a nevét és lakóhelyét is, aki a könyvvizsgálatért személyében felelős; 3

d) gazdálkodási formáját, tevékenységének felsorolását, a cég által a létesítő okiratban feltüntetett tevékenységi köröket, illetve a cég létesítő okiratában nem szereplő, de ténylegesen végzett tevékenységeket az Európai Parlament és a Tanács a gazdasági tevékenységek statisztikai osztályozása NACE Rev. 2. rendszerének létrehozásáról szóló 1893/2006/EK rendelet szerint, továbbá a statisztikai számjelet; 2007/2. Adózási kérdés a gazdasági társaság létesítő okiratában fel nem tüntetett tevékenységi kör minősítése e) a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, a korlátolt felelősségű társaság, az egyesülés, valamint a közös vállalat tulajdonosának (tulajdonosainak) cégnevét (nevét), székhelyét (telephelyeit, lakóhelyét), adóazonosító számát; 2005/83. Adózási kérdés külföldi állampolgár tulajdonos állami adóhatósághoz történő bejelentkezési kötelezettsége f) a magánszemély adózó levelezési címét - ha az nem azonos székhelyével, telephelyével -, továbbá a Magyarországon lakóhellyel nem rendelkező külföldi személy esetében magyarországi kézbesítési meghatalmazottjának nevét és lakóhelyét (székhelyét); 7005/2004. (AEÉ 5.) APEH irányelv az általános forgalmi adó elszámolás és bevallás általános szabályairól, valamint a gyakorított elszámolási lehetőségének engedélyezéséről 4

g) iratai őrzésének helyét, ha az nem azonos az adózó székhelyével vagy lakóhelyével; h) jogelődjét és jogelődjének adóazonosító számát; i) az önálló tevékenységet folytató magánszemély tevékenysége gyakorlását, körülményét (fő-, mellékfoglalkozás, nyugdíj melletti kiegészítő tevékenység); j) a 22. § (1) bekezdésében előírt nyilatkozatot; k) átalányadó választását; l) választása szerint a naptári évtől eltérő üzleti év mérlegforduló napját; 5

m) közhasznú, kiemelkedően közhasznú szervezetként történő nyilvántartásba vételét. 6 (4) A munkáltató és a kifizető (ideértve a kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő, a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint a szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény - a továbbiakban: Tbj. - 4. § b) pontja szerinti egyéni vállalkozót és a biztosított mezőgazdasági őstermelőt és a Tbj. 56/A. §-a szerinti személyt saját biztosítási jogviszonya tekintetében is) - adóazonosító számának, nevének, elnevezésének, székhelyének, telephelyének, lakóhelyének, továbbá jogelődje nevének és adószámának közlésével - az illetékes elsőfokú állami adóhatóságnak elektronikus úton vagy az erre a célra rendszeresített nyomtatványon bejelenti az általa foglalkoztatott biztosított személyi adatait (neve, születési neve, anyja születési neve, születési helye és ideje), állampolgárságát, adóazonosító jelét, a biztosítási jogviszonyának kezdetét, kódját, megszűnését, a biztosítás szünetelésének időtartamát, a heti munkaidejét, a FEOR-számát, magán-nyugdíjpénztári tagság esetén feltünteti a pénztár nevét, azonosítóját. A társadalombiztosítási kifizetőhellyel rendelkező munkáltató, kifizető bejelentése kiterjed a biztosítás megszűnését követően folyósított táppénzre, terhességi-gyermekágyi segélyre, a gyermekgondozási segélyre és a gyermekgondozási díjra is. A bejelentést 2007/50. Adózási kérdés osztalékfizetéssel kapcsolatos adatszolgáltatás a) a biztosítás kezdetére vonatkozóan a biztosítási jogviszony első napját megelőzően, de legkésőbb a biztosítási jogviszony első napján a foglalkoztatás megkezdése előtt, álláskeresési támogatás esetén a támogatást megállapító határozat jogerőre emelkedését követő 10 napon belül, illetőleg ha a biztosítás elbírálására utólag kerül sor, legkésőbb a biztosítási kötelezettség megállapítását követő napon, b) a jogviszony megszűnését, a szünetelés kezdetét és befejezését, a biztosítás megszűnését követően folyósított ellátás kezdő és befejező időpontját közvetlenül követő 8 napon belül

1 2 3 4 5 6

Megállapította: 2004. évi CI. törvény 187. §. Hatályos: 2005. I. 1-től. Megállapította: 2007. évi CXXVI. törvény 176. § (1). Hatályos: 2008. I. 1-től. Megállapította: 2006. évi LXI. törvény 101. § (1). Módosította: 2007. évi CXXVI. törvény 411. §. Módosította: 2004. évi CI. törvény 315. § (1). Beiktatta: 2007. évi CXXVI. törvény 176. § (1). Hatályos: 2008. I. 1-től. Beiktatta: 2006. évi CXXXI. törvény 47. §. Módosította: 2007. évi CXXVI. törvény 411. §.



kell teljesíteni. 1

(5) Az állami adóhatóság a (4) bekezdésben meghatározott, munkáltató vagy kifizető által elektronikusan bejelentett adatokat azok beérkezését követően elektronikus úton haladéktalanul megküldi az egészségbiztosítás biztosítotti nyilvántartásának. A nyomtatványon teljesített munkáltatói, kifizetői bejelentéseket az állami adóhatóság soron kívül feldolgozza és elektronikus dokumentum formájában továbbítja az egészségbiztosítás biztosítotti nyilvántartása részére. 2007/50. Adózási kérdés osztalékfizetéssel kapcsolatos adatszolgáltatás 2

(6) Az állami adóhatóság a (4) bekezdésben meghatározott, munkáltató vagy kifizető által bejelentett adatok közül a munkáltató, kifizető azonosítására szolgáló adatokat, a biztosított személyi adatait, állampolgárságát, a biztosítási jogviszonyának kezdetét, kódját, megszűnését, a biztosítás szünetelésének időtartamát, a heti munkaidőt és a FEOR-számot, valamint ezek bejelentése időpontját, illetve az adózó valamennyi általa ismert pénzforgalmi jelzőszámát haladéktalanul, illetve az (5) bekezdés szerinti feldolgozást követően elektronikus úton megküldi a munkaügyi hatóságnak. 2007/50. Adózási kérdés osztalékfizetéssel kapcsolatos adatszolgáltatás 3

(7) A (4) bekezdésben meghatározott bejelentést az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Áht.) szerint a kincstári körbe, valamint a helyi önkormányzatok nettó finanszírozása, továbbá a központosított illetményszámfejtésről szóló külön jogszabály hatálya alá tartozó munkáltatóknak és kifizetőknek az Áht. és a végrehajtására kiadott rendeletekben meghatározottak szerint kell teljesíteni. Az eddigi szabályozás szerint a biztosítottak bejelentését a foglalkoztató a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 44. § rendelkezése alapján az illetékes egészségbiztosítási igazgatási szervhez teljesíti. Az egycsatornás adatszolgáltatási rendszer kialakítása szükségessé teszi, hogy a jövőben a biztosítottak bejelentését - elektronikus úton vagy papíralapú adathordozón - a foglalkoztató (munkáltató, kifizető) az illetékes elsőfokú állami adóhatósághoz teljesítse. Az állami adóhatóság a beérkezett elektronikus adatszolgáltatást haladéktalanul továbbítja az egészségbiztosítási, illetőleg a munkaügyi szervhez. A papíron teljesített bejelentésről az adóhatóság elektronikus dokumentumot készít, és azt továbbítja az arra jogosult szervek részére. A változtatás szigorítja a bejelentésre nyitva álló határidőt, illetőleg kiegészíti az átadandó adatok körét a foglalkoztató adatainak pontos megjelölésével. 4

(8) Nem terheli a (4) bekezdés szerinti bejelentési kötelezettség azt a kifizetőt, aki (amely) magánszemélynek alkalomszerűen teljesít megbízási jogviszony keretében adó- vagy társadalombiztosítási jogviszonyt eredményező kifizetést, feltéve, hogy a magánszemély a kifizetéskor igazolja, hogy e megbízási jogviszonyával egyidejűleg a Tbj. 5. §-ában meghatározott más jogviszonya, jogállása alapján rá a társadalombiztosítási jogviszony kiterjed. A Kormány az államháztartási konszolidációs- és reformprogramjának végrehajtása során kiemelt jelentőséget tulajdonít a fekete- és a szürke gazdaság fehérítésének, a közteherviselésbe bevonható kör szélesítésének, az adózói bázis erősítésének. Ma Magyarországon túl kevesen fizetnek adót, az indokoltnál kevesebben vesznek részt a közteherviselésben, így azokra, akik betartják a törvényeket, jóval nagyobb terhek hárulnak. A Kormány ezért számos területen tudatosan szűkíti az adókikerülési, a közteherviselés alóli kibújási lehetőségeket. Az Alkotmánybíróság a 8/2007. (II. 28.) AB határozatában a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény az ún. elvárt adóra vonatkozó szabályainak alkotmányellenességét állapította meg. A határozat a már működő, jövedelmi típusú adójogi szabályozáson belüli új adóalap megállapítását ítélte alkotmányellenesnek összefüggésben azzal, hogy a törvényalkotó az anyagi adójogszabály körében felállított vélelemmel szemben nem tette lehetővé az ellenbizonyítást. Azzal, hogy az Alkotmánybíróság az elvárt adóra kialakított szabályozást nem találta alkotmányosnak, a Kormány nem mondott le az eredeti cél érvényesítéséről, a gazdaság fehérítéséről, az adókikerülés szűkítéséről. A törvényben azonban figyelembe véve azt is, hogy az Alkotmánybíróság az elvárt adó szabályozási módjának alkotmányellenességét nem elvi alkotmányossági kérdésként, hanem a vizsgált előírások összes sajátosságára tekintettel állapította meg - messzemenően érvényre juttatja az Alkotmánybíróság által megfogalmazott azon követelményt, miszerint „a tényleges helyzet bizonyításának feltételeit az adó megfizetésére kötelezett részére biztosítani kell”. A törvény emellett egyéb pontosító jellegű előírásokat is tartalmaz. E szerint nem terheli a kifizetőt a biztosítottakra vonatkozó bejelentési kötelezettség abban az esetben, ha megbízási jogviszony alapján alkalomszerűen teljesít kifizetést olyan magánszemélynek, aki más jogviszonya, jogállása alapján egyébként is biztosított. Egyértelművé válik, hogy a tevékenységét kezdő, vagy a magasabb összegű járulék fizetését önként vállaló őstermelőkre nem vonatkozik az adó- és járulék bevallási kötelezettség alóli mentességet előíró szabály. Rendezi a törvény a START, START PLUSZ, START EXTRA kártyákhoz kapcsolódóan a kártyatulajdonos rosszhiszemű nyilatkozatával kapcsolatos jogkövetkezményeket. Jogharmonizációs kötelezettségnek eleget téve módosul az Art. csekély összegű (de minimis) támogatás definíciója.

1 2 3 4

Beiktatta: 2006. évi CXXXI. törvény 47. §. Hatályos: 2007. I. 1-től. Lásd: ugyane törvény 203. § (1)-(2). Beiktatta: 2006. évi CXXXI. törvény 47. §. Módosította: 2007. évi CXXVI. törvény 411. §. Beiktatta: 2006. évi CXXXI. törvény 47. §. Hatályos: 2007. I. 1-től. Beiktatta: 2007. évi XXXIX. törvény 3. §. Hatályos: 2007. V. 29-től.



Az egycsatornás adatszolgáltatási rendszerre tekintettel a foglalkoztató (munkáltató, kifizető) - valamint a biztosított egyéni vállalkozó és biztosított mezőgazdasági őstermelő a saját maga vonatkozásában is - 2007. január 1-jétől a 2006. december 31. napját követően kezdődő biztosítási jogviszonyok bejelentését, illetőleg valamennyi biztosítási jogviszonyt érintő változással (pl. szüneteléssel, megszűnéssel) összefüggő adat közlését elektronikus úton vagy papíralapú adathordozón az illetékes elsőfokú állami adóhatósághoz teljesíti. Az állami adóhatóság a hozzá beérkezett adatokat haladéktalanul továbbítja az azok felhasználására jogosult társadalombiztosítási, illetőleg munkaügyi szervek részére. Az adóadminisztráció csökkentésére vonatkozó kormányzati célkitűzésre tekintettel, abban az esetben, ha a megbízási jogviszony alapján alkalomszerűen biztosítottá váló magánszemély más jogviszonya, jogállása alapján egyébként is biztosított, következésképpen társadalombiztosítási ellátásra jogot szerez(het), indokolatlan a főállású jogviszonya mellett alkalmanként létesített megbízási jogviszonya alapján létrejött, jellemzően egy-két napos biztosítási jogviszony bejelentése, ezért a törvény e bejelentési kötelezettség alól mentesíti a kifizetőt.

1

(9) Az előtársaság a cégbejegyzési kérelme benyújtása napjáig tartó időszakában a (4) bekezdésben meghatározott bejelentési kötelezettségének papíralapon az adószám feltüntetése nélkül tesz eleget. Az előtársaság az adószám megszerzésétől számított nyolc napon belül - az adószámot és a korábban teljesített bejelentés adóhatósági iktatószámát is feltüntetve - ismételten bejelenti a cégbejegyzési kérelem benyújtását megelőzően az általa biztosítottként foglalkoztatott (4) bekezdés szerinti adatait. A cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) 2007. szeptember 1-jétől hatályos módosítása alapján a cégjegyzék szükség szerint, valamennyi cég esetén tartalmazza a cég üzleti évének mérlegfordulónapját, ha az üzleti év eltér a naptári évtől, illetve a cég elektronikus elérhetőségét (honlapját), ha a cég döntése szerint a közvetlen közleményeit a honlapján teszi közzé.A törvény ennek megfelelően egyrészt hatályon kívül helyezi a naptári évtől eltérő üzleti év egyablakos rendszeren kívüli bejelentésére vonatkozó rendelkezést, így ezt az adatot a továbbiakban a cégbejegyzési/változásbejegyzési kérelem alapján a cégbíróság elektronikusan közli az állami adóhatósággal; másrészt az egyablakos rendszeren keresztül érkező adatok között nevesíti a ég honlapjának adatait. A Ctv. szintén 2007. szeptember 1-jén hatályba lépő rendelkezése szerint, ha a cég székhelye és a központi ügyintézés helye nem azonos, a központi ügyintézés helyét a létesítő okiratban és a cégjegyzékben fel kell tüntetni. A törvény Art. 16. § (3) bekezdését módosító rendelkezése ennek megfelelően előírja a cég székhelyétől eltérő központi ügyintézés helyének bejelentését az állami adóhatósághoz. Az új bejelentési kötelezettség azonban nem jelent adminisztrációs többletterhet a cégek számára, mivel a cégjegyzékben is szereplő adatot a cégbíróság továbbítja - a Ctv. 44. §-ának megfelelően elektronikus úton az állami adóhatósághoz. A kapcsolódó átmeneti rendelkezés alapján a 2007. szeptember 1. és 2008. január 1. közötti időszakban indult cégbejegyzési, változásbejegyzési eljárásokban a cégbíróság számára bejelentett székhelytől eltérő központi ügyintézés helyére, illetve honlapra vonatkozó adatokat a cégbíróság a törvény hatálybalépésétől számított 30 napon belül továbbítja az állami adóhatósághoz elektronikus úton. A törvény az adóhatósághoz bejelentendő adatként nevesíti a közhasznú, kiemelkedően közhasznú szervezetként történő nyilvántartásba-vételt, illetve a közvetlenül az adóhatósághoz bejelentendő adatként a nonprofit jelleget. A törvény a bejelentési szabályok módosítása körében a közvetlenül az állami adóhatósághoz bejelentendő adatokat bővítve előírja a szervezeti képviselő adóazonosító számának (illetve az adóazonosító szám megállapításához szükséges természetes azonosító adatok) bejelentését is. A Ctv. székhely-biztosításra vonatkozó rendelkezéseivel összhangban a törvény előírja a székhely-szolgáltatásra irányuló megbízási szerződésben szereplő ügyvéd, ügyvédi iroda nevének (elnevezésének) és adószámának közvetlen bejelentését az állami adóhatósághoz, mivel a cégjegyzék sem a székhely-biztosítás tényét, sem az ezzel megbízott ügyvéd/ügyvédi iroda adatait nem tartalmazza. A társadalombiztosítási jogviszonyt szabályozó törvény rendelkezései alapján előfordulhat olyan eset, amikor az előtársaság már a cégbejegyzési kérelem benyújtását megelőzően biztosított személyt (pl.: ügyvezető, választott tisztségviselő, stb.) foglalkoztat, akit haladéktalanul be kell jelenteni. Tekintve, hogy az adózónak az adóhatósághoz benyújtandó valamennyi bejelentésén, bevallásán, iratán fel kell tüntetnie az adószámát, ugyanakkor a gazdasági társaság a cégbírósági egyablakos rendszeren keresztül a bejegyzési kérelem benyújtása napján kapja meg azt, ezért a biztosított személy érdekében szükségessé vált az előtársaság számára adószám hiányában is lehetővé tenni a bejelentési kötelezettség azonnali teljesítését. A szabályozás kielégíti azt a követelményt, hogy a biztosított már biztosítási jogviszonya első napján igénybe veendő egészségügyi szolgáltatás esetén se kapjon „piros lámpát” az egészségügyi szolgáltatónál. Ugyanakkor a bejelentés adószám birtokában történő ismételt teljesítése garanciát nyújt a jogalap nélkül történő bejelentések elkerülésére. 17. § (1) Az adózó, a) ha adókötelezettsége, adóköteles tevékenysége egyéni vállalkozói igazolványhoz kötött, a vállalkozó székhelye szerint illetékes, az okmányirodák kijelöléséről és illetékességi területéről szóló kormányrendeletben meghatározott - körzetközponti feladatokat ellátó - települési (fővárosi kerületi) önkormányzat jegyzőjéhez (a továbbiakban: körzetközponti jegyző) intézett vállalkozói igazolvány iránti kérelem (kitöltött nyomtatvány) benyújtásával kéri az adószám megállapítását, amellyel az adózó teljesíti az állami adóhatósághoz történő bejelentkezési kötelezettségét; b) ha üzletszerű gazdasági tevékenységet csak a cégbejegyzése iránti kérelem benyújtását követően folytathat, a cégbírósághoz intézett bejegyzés iránti kérelem (kitöltött nyomtatvány) és mellékletei benyújtásával kéri az adószám megállapítását, amellyel az adózó teljesíti az állami adóhatósághoz történő bejelentkezési kötelezettségét; 1 Beiktatta: 2007. évi CXXVI. törvény 176. § (2). Hatályos: 2008. I. 1-től.



1

c) ha adókötelezettsége, adóköteles bevételszerző tevékenysége az a)-b) pontokban említett igazolványhoz, eljárás megindításához nem kötött, a tevékenység megkezdését megelőzően az állami adóhatóságnál az e célra szolgáló nyomtatványon, írásban teljesíti bejelentkezési kötelezettségét. Ha az adózó bejelentkezési kötelezettségét - jogszabálysértő módon - a tevékenység megkezdését követően teljesíti, a bejelentkezés során a tevékenység kezdő időpontját is köteles az állami adóhatósághoz írásban bejelenteni. (2) A cégbíróság, illetve a körzetközponti jegyző az erre a célra szolgáló számítógépes rendszer útján közli az állami adóhatósággal azokat a 16. § (3) bekezdésében felsorolt adatokat, amelyek a cégbejegyzés, vállalkozói igazolvány kiállítása iránt kitöltött nyomtatványon rendelkezésre állnak, ideértve a 16. § (3) bekezdésének j) és k) pontjában megjelölt nyilatkozat adatait is. Az állami adóhatóság az adószám megállapításához szükséges, az adóköteles tevékenységet folytatni kívánó adózó neve (elnevezése), címe (székhelye), cégjegyzék- vagy egyéni vállalkozói nyilvántartási száma, illetve a 22. § (1) bekezdés szerinti nyilatkozat alapján számítógépes rendszer útján közli a cégbírósággal, illetőleg a körzetközponti jegyzővel az adózó adóazonosító számát, illetve az ok megjelölésével értesíti a megkereső szervet az adószám megállapításának akadályáról [24. § (8) bekezdése]. Az állami adóhatóság az adószám megállapításának megtagadásáról szóló jogerős határozat egy példányának megküldésével értesíti a cégbíróságot, illetőleg a körzetközponti jegyzőt. (3) Az (1) bekezdés a) pontjában megjelölt adózó a vállalkozói igazolvány kézhezvételétől, az (1) bekezdés b) pontjában megjelölt adózó pedig a bejelentkezés napjától számított 15 napon belül a 16. § (3) bekezdésében felsorolt adatok közül az állami adóhatósághoz írásban bejelenti 2

a) iratai őrzésének helyét, ha az nem azonos az adózó székhelyével vagy lakóhelyével; 3 b) a rá vonatkozó jogszabály szerinti képviselőjének adóazonosító számát, illetőleg az adóazonosító jellel nem rendelkező képviselő esetén az adóazonosító jel megállapításához szükséges adatokat; c) jogelődjének adóazonosító számát; 4

d) a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, a korlátolt felelősségű társaság, az egyesülés, a közös vállalat tulajdonosának (tulajdonosainak) adóazonosító számát, illetőleg az adóazonosító jellel nem rendelkező tulajdonos esetén az adóazonosító jel közlése végett e törvényben meghatározott adatokat; e) a magánszemély adózó levelezési címét, ha az nem azonos székhelyével, telephelyével; 5

f) a cég létesítő okiratában nem szereplő, de ténylegesen végzett tevékenységeket az Európai Parlament és a Tanács a gazdasági tevékenységek statisztikai osztályozása NACE Rev. 2. rendszerének létrehozásáról szóló 1893/2006/EK rendelet szerint, ha a cég a tevékenység végzését a bejelentésig megkezdte; 2007/2. Adózási kérdés a gazdasági társaság létesítő okiratában fel nem tüntetett tevékenységi kör minősítése Az Art. hatályos rendelkezése szerint a vállalkozási és áfa-köteles tevékenységet nem folytató magánszemélyek kivételével az adózók adóköteles tevékenységet csak adószám birtokában végezhetnek, az adószám megállapítása érdekében az adóköteles tevékenység megkezdése előtt teljesítik bejelentkezési kötelezettségüket. A törvény az egyablakos rendszeren kívüli adózók vonatkozásában az Art. 17. § (1) bekezdés c) pontjában kiegészíti a bejelentendő adatok körét arra az esetre, ha az adózó a bejelentkezési kötelezettségét késedelmesen, azaz az adóköteles tevékenység megkezdése után teljesíti. A törvény szerint ebben az esetben az adózó a bejelentkezés során az adóköteles bevételszerző tevékenység kezdő időpontját is köteles az állami adóhatósághoz írásban bejelenteni. A törvény az Art. 2006. január 1. napjától hatályos 17. § (3) bekezdés d) pontjának pontosítását tartalmazza azzal, hogy az adóazonosító jellel rendelkező magánszemély tulajdonosokon kívül az adószámmal rendelkező tulajdonosok adóazonosító számának közvetlen bejelentését is kötelezővé teszi az állami adóhatósághoz. A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény 333. § (7) bekezdése szerint 2006. július 1. napját követően új közös vállalat már nem alapítható, azonban az ezen időpontban a cégnyilvántartásba bejegyzett vagy bejegyzés alatt álló közös vállalat a régi Gt. 2006. június 30-án hatályos szabályai szerint működhet tovább. Mivel az Art. változásbejelentést szabályozó 22. § (1) és (2) bekezdése alapján a közös vállalat alapításakor bejelentendő adatok változását az állami adóhatósághoz be kell jelenteni, a továbbműködő közös vállalatokra tekintettel a törvény az Art. 16. § (3) bekezdés e) pontjában és 17. § (3) bekezdés d) pontjában a közös vállalatra utalást érintetlenül hagyja. 6

g) székhely biztosítása esetén az ügyvéd, ügyvédi iroda nevét, elnevezését és adószámát; 6 h) nonprofit jellegét. (4) Ha az adóköteles (bevételszerző) tevékenység folytatásához engedély, jóváhagyás, záradék szükséges, ennek megszerzését - az (1) bekezdés a) pontjában megjelölt adózók kivételével - a jogerős engedély, jóváhagyás, záradék közlésétől számított 15 napon belül az adóhatóságnak be kell jelenteni.

1 2 3 4 5 6

Megállapította: 2006. évi LXI. törvény 102. § (1). Hatályos: 2006. IX. 15-től. Lásd: 2007. évi CXXVI. törvény 476. §. Módosította: 2004. évi CI. törvény 315. § (1). Megállapította: 2007. évi CXXVI. törvény 177. §. Hatályos: 2008. I. 1-től. Megállapította: 2006. évi LXI. törvény 102. § (2). Hatályos: 2007. I. 1-től. Beiktatta: 2006. évi LXI. törvény 102. § (3). Módosította: 2007. évi CXXVI. törvény 411. §. Beiktatta: 2007. évi CXXVI. törvény 177. §. Hatályos: 2008. I. 1-től.



1

(5) A 31. § (2) bekezdése szerinti bevallás, illetőleg adatszolgáltatás benyújtására kötelezett adózó az adószám megszerzését követően 8 napon belül köteles az okmányirodánál regisztráltatni magát a központi elektronikus szolgáltató rendszer használatának biztosítása érdekében, és erről a regisztrációt követő 8 napon belül bejelentést tesz az állami adóhatósághoz. Ha az adózó állandó meghatalmazással vagy megbízással rendelkező képviselője útján elektronikus úton teljesíti adóbevallási és adatszolgáltatási kötelezettségét, az állandó meghatalmazott vagy megbízott a megbízást követő 8 napon belül köteles az adóhatósághoz bejelenteni a képviselt adózó nevét, elnevezését és adóazonosító számát. (6) A munkáltatónak és a kifizetőnek e minőségét akkor is be kell az állami adóhatósághoz jelentenie, ha más adókötelezettség nem terheli. Ebben az esetben a bejelentést az első adóköteles kifizetéstől számított 15 napon belül kell megtenni. (7) Ha a magánszemély adózó az állami adóhatóságnál történő bejelentkezéskor adóazonosító jellel még nem rendelkezik, akkor a bejelentkezéssel egyidejűleg teljesíti a 20. § (1) bekezdésében meghatározott kötelezettségét is. (8) Az állami adóhatóság az adózót nyilvántartásba vételéről 30 napon belül értesíti, és ebben tájékoztatja valamennyi nyilvántartásban szereplő adatáról. (9) A készpénzfizetés napjától számított 15 napon belül az állami adóhatósághoz a vevőnek, a szolgáltatás igénybe vevőjének - a vállalkozási tevékenységet nem folytató magánszemélyek kivételével - be kell jelentenie a) a kapcsolt vállalkozások között létrejött, egymillió forintot meghaladó értékben teljesített készpénzszolgáltatást, b) egyéb esetben az ötmillió forintot meghaladó értékben teljesített készpénzszolgáltatást. 2

(10) A jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező egyéb szervezet az állami adóhatósághoz az alábbi feltételek bármelyikének bekövetkezése napjától számított 30 napon belül bejelenti azt a székhelyére, telephelyére az adóévben nem önálló tevékenység végzésére kirendelt külföldi illetőségű magánszemélyt, a) aki az adóévben 183 napot meghaladó időtartamnál hosszabb ideig tartózkodott belföldön, illetőleg, ha a kirendelés alapján a belföldi tartózkodás időtartama a 183 napot várhatóan meghaladja, vagy b) akinek díjazását, fizetését, bérét, és más hasonló térítését nem a külföldi illetőségű munkáltató, illetőleg nem a külföldi illetőségű munkáltató nevében fizetik, vagy c) akinek díjazását, fizetését, bérét, és más hasonló térítését a munkáltatónak a belföldön fekvő telephelye vagy állandó bázisa viseli. 3

(11) A (10) bekezdésben előírt bejelentés tartalmazza: a) a külföldi illetőségű magánszemély természetes azonosító adatait, állampolgárságát, 4

b) a munkavégzés megkezdésének időpontját, c) a munkavégzésre megbízást adó és a munkavégzéssel kapcsolatos költségeket viselő külföldi szervezet vagy magánszemély nevét, székhelyét (telephelyét), illetve lakóhelyét. Az állami adóhatóságnak adóztatási feladatának ellátásához ismernie kell azokat az adatokat, melyek az adózó személyét egyértelműen beazonosítják. Ezen adatok tekintetében az adózókat bejelentési kötelezettség terheli. A külföldi vállalkozások azonosításának egyik legegzaktabb adata a vállalkozás illetősége szerinti hatóság által kiadott adóazonosító szám. Ezért a törvény az adóhatósági bejelentkezéskor a külföldi vállalkozást ennek az adatnak a közlésére is kötelezi. A hatályos szabályok alapján az adózónak be kell jelentenie az adóhatósághoz képviselőjének, illetőleg könyvvizsgálójának adóazonosító számát is. Tekintettel azonban arra, hogy ezek a személyek képviselői, illetőleg könyvvizsgálói minőségükben nem adózóként kerülnek be az adóhatóság nyilvántartásába, indokolatlan adóazonosító számukat bejelenteni. Ezért e kötelezettséget megszünteti a törvény. Az adóhatósági regisztráció kiterjed az adózó valamennyi pénzforgalmi bankszámlájára is, mivel ezen keresztül kerül sor az adófizetésre, illetőleg adóvisszatérítésre. A bankszámlanyitásra kötelezett adózónak legalább egy belföldi pénzforgalmi bankszámlával kell rendelkeznie, amelyet az adóhatóságnak nyilvántartásában rögzítenie kell. A hatályos szabályok alapján a pénzforgalmi bankszámla számát az adózónak külön be kell jelentenie az adóhatósághoz, ugyanakkor a számlavezető hitelintézetek kontrolladatként szintén közlik a számlaszámot az adóhatósággal. A törvény szerint megszűnik a párhuzamos bejelentési kötelezettség. Az adózónak a jövőben nem kell külön bejelentenie pénzforgalmi bankszámláját, azt elegendő feltüntetnie költségvetési támogatás kiutalása iránti kérelmében (bevallásában). Az adózó bejelentési kötelezettségének megszüntetésével az adóhatóság a számlaszámokat a hitelintézetek adatszolgáltatása alapján veszi nyilvántartásba. Az adózók számlaszám-bejelentési kötelezettség alóli mentesítése azonban nem eredményezheti a bankszámlanyitási kötelezettség teljesítésének elmaradását. Ezért a törvény szerint ennek elmulasztása esetén az adózó mulasztási bírsággal sújtható. A jelenleg hatályos szabályozás azon jogi személyeknek, jogi személyiséggel nem rendelkező egyéb szervezeteknek tételesen meghatározott adattartalmú bejelentési kötelezettséget ír elő, amelyeknek a székhelyére, telephelyére munkavégzés céljából külföldi illetőségű magánszemélyt 183 napot meghaladó időtartamra rendeltek ki. A bejelentési kötelezettséget a munkavégzés megkezdését követő hónap 20-áig kell az állami adóhatósághoz teljesíteni.

1 2 3 4

Megállapította: 2005. évi CLXIII. törvény 3. §. Módosította: 2006. évi CIX. törvény 85. § (4). Megállapította: 2005. évi LXXXV. törvény 4. §. Hatályos: 2006. I. 1-től. Alkalmazására lásd: 2005. évi LXXXV. törvény 40. § (5)-(6). Beiktatta: 2004. évi CI. törvény 188. § (3). Hatályos: 2005. I. 1-től. Módosította: 2005. évi LXXXV. törvény 40. § (1).



A szabályozás egyszerűsödik azzal, hogy a bejelentést kizárólag akkor kell teljesíteni, ha a külföldi illetőségű magánszemélynek belföldön adófizetési kötelezettsége keletkezik. Az adófizetési kötelezettség három feltétel közül bármelyik bekövetkeztével beáll. Ezek szerint, ha a külföldi illetőségű magánszemély az adóévben 183 napot meghaladó időtartamnál hosszabb ideig tartózkodik belföldön, vagy munkabérét nem a külföldi illetőségű munkáltató, illetőleg nem a külföldi illetőségű munkáltató nevében fizetik, vagy munkabérét a munkáltatónak a belföldön fekvő telephelye vagy állandó bázisa viseli, akkor ezt köteles az a személy az adóévet követő január 31-éig bejelenteni, akihez a magánszemélyt munkavégzésre kiküldték. A bejelentési kötelezettséget éves rendszerességgel kell teljesíteni. Azok a külföldi illetőségű magánszemélyek, akiknél a felsorolt három feltétel egyike sem teljesül belföldön nem adóznak, ezért a jövőben nem kell róluk adatot szolgáltatni. A jelenlegi szabályozás szerint bejelentést kell tenni azon jogi személyeknek, jogi személyiséggel nem rendelkező egyéb szervezeteknek, amelyeknek a székhelyére, telephelyére munkavégzés céljából külföldi illetőségű magánszemélyt rendeltek ki. A bejelentést kizárólag akkor kell teljesíteni, ha a külföldi illetőségű magánszemélynek belföldön adófizetési kötelezettsége keletkezik. Az adófizetési kötelezettség a törvényben meghatározott három feltétel bármelyikének bekövetkeztével beáll. Ezek szerint, ha a külföldi illetőségű magánszemély az adóévben 183 napot meghaladó időtartamnál hosszabb ideig tartózkodik belföldön, vagy munkabérét nem a külföldi illetőségű munkáltató, illetőleg nem a külföldi illetőségű munkáltató nevében fizetik, vagy munkabérét a munkáltatónak a belföldön fekvő telephelye vagy állandó bázisa viseli, akkor ezt köteles az a személy az adóévet követő január 31-éig bejelenteni, amelyhez a magánszemélyt munkavégzésre kiküldték. A bejelentési kötelezettséget éves rendszerességgel kell teljesíteni. Azok a külföldi illetőségű magánszemélyek, akiknél a felsorolt három feltétel egyike sem teljesül belföldön nem adóznak, ezért a jövőben nem kell róluk adatot szolgáltatni. A törvény az adóhatóságnál rendelkezésre álló kontrolladatok naprakészebbé tétele érdekében előírja, hogy a bejelentési kötelezettséget a három feltétel bármelyikének bekövetkezése esetén a belföldi cégnek 30 napon belül teljesítenie kell, így az adóhatóság korábban hozzájut a kontrolladatokhoz, és ismertté válik az előlegfizetésre, illetőleg a bevallás benyújtására kötelezett személyek köre. A törvény a feltételeket pontosítja, mely szerint akkor is bejelentést kell tenni, ha a kirendelés alapján a belföldi tartózkodás időtartama a 183 napot várhatóan meghaladja. 1

17/A. § 18. § (1) Az adózási ügyvivőként eljáró fióktelep, továbbá a közvetlen kereskedelmi képviselet bejelentkezésére a gazdasági társaságok bejelentkezésére vonatkozó szabályokat megfelelően alkalmazni kell. (2) A külföldi vállalkozás fióktelepe, továbbá közvetlen kereskedelmi képviselete az adószámról történő értesítést követő 15 napon belül benyújtja az állami adóhatósághoz a külföldi vállalkozás illetőségét igazoló - az illetősége szerinti ország adóhatóságától származó - 90 napnál nem régebbi okirat hiteles magyar nyelvű fordítását, és bejelenti a külföldi vállalkozásnak a Magyar Köztársaság területén működő más fióktelepeit és azok adószámát is. A törvény e szakaszai állapítják meg az adókötelezettségek teljesítésének ellenőrzése szempontjából kiemelkedő jelentőségű regisztrációs kötelezettséget, amelyet „A bejelentés szabályai” cím alatt foglal össze. Az önadózás elvéből következik, hogy az adózónak az adókötelezettségének keletkezését magának kell felismernie, és erről az adóhatóságot tájékoztatnia. Adóköteles tevékenységet folytatni a törvény szerint csak adószám birtokában lehet. Az adószámot az állami adóhatóság állapítja meg, az első bejelentés alkalmával, amelyet a törvény bejelentkezésnek nevez. A törvény tételes katalógusát adja az adózók által bejelentendő valamennyi adatnak, amelyből az egyes különböző szervezeti formában működő adózók azokat az adatokat jelentik be, amelyekkel rendelkeznek vagy jogszabály alapján rendelkezniük kell. Az állami adóhatósághoz történő bejelentkezés módja szempontjából a törvény az adózókat alapvetően két csoportra osztja. Azok az adózók, amelyek tevékenysége cégbejegyzéshez vagy vállalkozási igazolványhoz kötött, az ún. egyablakos bejelentési rendszer hatálya alá tartoznak. Az adóhatósághoz történő bejelentési kötelezettségüknek a cégbírósági eljárás, illetőleg az egyéni vállalkozói igazolvány kiállítása iránt indított eljárás kezdeményezésével tesznek eleget, ugyanis a cégbíróság, illetőleg a vállalkozói igazolvány kiállítására jogosított jegyző számítógépes rendszer segítségével továbbítja az adóhatósághoz azokat az adatokat, amelyek az adószám megszerzéséhez szükségesek. Az adminisztrációs terhek csökkentése érdekében az egyablakos rendszer kiterjed a statisztikai hivatalokra és a társadalombiztosítási szervekre is, így az adóhatóság ezen keresztül szerzi be a statisztikai hivataltól az adózó statisztikai számjelét, amely az adószám megállapításához elengedhetetlen. Az adóhatóság a megállapított adószámot e rendszernek a segítségével juttatja vissza a cégbíróságnak, illetőleg a körzetközponti jegyzőnek, amelyek közlik az adózóval az adószámot. Ennek köszönhetően az előtársaság már jogosult gazdasági tevékenység végzésére, jóllehet cégbejegyzési eljárása még folyamatban van, az egyéni vállalkozó pedig a vállalkozói igazolványából tudja meg az adószámát és kezdheti meg gazdasági tevékenységét. Azok az adózók, amelyek adóköteles bevételszerző tevékenységet cégbejegyzéshez, illetőleg vállalkozói igazolványhoz nem kötött tevékenységi körben folytatnak, bejelentési kötelezettségüknek közvetlenül az adóhatóságnál tesznek eleget. Vannak olyan adatok, amelyek a cégnyilvántartáshoz, illetőleg az egyéni vállalkozói igazolvány kiállításához nem szükségesek, vagy ezen eljárások kezdetekor még nem állnak rendelkezésre, ezért a törvény meghatározza azoknak az adatoknak a körét (pl. iratőrzés helye, üzleti év mérlegforduló napja, jogelőd adószáma, vezető tisztségviselők, könyvvizsgálók, képviselők adatai), amelyeket az adózónak az adószám megszerzésétől számított 15 napon belül kell bejelentenie. Az állami adóhatóság a regisztrációs eljárás befejezéséről a nála nyilvántartásba vett valamennyi adat megküldésével tájékoztatja az adózót, amely az adateltérésekre ily módon észrevételt tehet.

1 Hatályon kívül helyezte: 2006. évi CXXXI. törvény 180. §. Hatálytalan: 2007. I. 1-től.



A vállalkozások egymás közötti ügyleteiben indokolatlanul felduzzadt készpénzforgalom átláthatóbbá és ellenőrizhetőbbé tétele érdekében a törvény bejelentési kötelezettséget ír elő, ha meghatározott értékhatár felett nyújtanak készpénzszolgáltatást. A fióktelep, mint a külföldi vállalkozás belföldi adózási ügyvivője, valamint az adókötelezettséggel terhelt kereskedelmi képviselet bejelentési szabályaira a cégbejegyzéshez kötött vállalkozásokra vonatkozó szabályok az irányadók azzal az eltéréssel, hogy az adószám megszerzését követő 15 napon belül 90 napnál nem régebbi illetőségük szerinti ország adóhatóságától származó ún. illetőségigazolást is kötelesek az adóhatósághoz benyújtani. 19. § (1) Az önkormányzati adóhatóság hatáskörébe tartozó adó esetében - az önadózás és az adóbeszedés kivételével - az adózó bevallásának benyújtásával jelenti be adókötelezettségét. (2) Az önadózás és az adóbeszedés útján megállapított adó esetén az adókötelezettség keletkezését annak bekövetkeztétől (a tevékenység megkezdésétől) számított 15 napon belül az erre a célra rendszeresített nyomtatványon jelenti be az adózó az önkormányzati adóhatóságnál. Az iparűzési tevékenységet ideiglenes, alkalmi jelleggel folytató adózó, adóköteles tevékenységének megkezdésekor köteles ezt az önkormányzati adóhatóságnál bejelenteni. A bejelentési kötelezettséget az erre a célra rendszeresített nyomtatványon kell teljesíteni, ha az önkormányzati adóhatóságnál a bejelentésre nyomtatványt rendszeresítettek. (3) Az adózó az önkormányzati adóhatósághoz bejelenti a 16. § (3) bekezdésében megjelölt adatokat a j) pont kivételével. (4) Az adóbeszedésre kötelezettnek e minőségét a kötelezettség keletkezésétől számított 15 napon belül akkor is be kell jelentenie az önkormányzati adóhatósághoz, ha más adókötelezettség nem terheli. Az önkormányzati adóhatóságok az adózókat az állami adóhatósághoz hasonlatosan adószámon vagy adóazonosító jelen tartják nyilván, de az adóztató önkormányzatok nagy száma miatt az egyablakos bejelentési rendszer rájuk nem terjed ki. Az adószámmal rendelkező adózók, ha adókötelezettségük egy vagy több önkormányzatnál keletkezik, az adókötelezettség keletkezését követő 15 napon belül az áfa-státusz megjelölésének kivételével azokat az adataikat jelentik be, amelyeket az állami adóhatóságnál is be kell jelenteniük. A magánszemélyek az adókivetés útján megállapított adókötelezettségüket az adóbevallásuk benyújtásával jelentik be. 20. § (1) A vállalkozási tevékenységet nem folytató magánszemély, ha nem végez általános forgalmiadó-köteles tevékenységet és nem rendelkezik adóazonosító számmal a) jövedelemadó-köteles bevételének megszerzése, b) költségvetési támogatás igénylése előtt adóazonosító jelének közlése végett az állami adóhatóságnál az e célra szolgáló nyomtatványon írásban bejelenti nevét, születési helyét, idejét, anyja leánykori nevét és lakóhelyét (a továbbiakban: természetes azonosító adatok), a nem magyar állampolgárságú magánszemély állampolgárságát is. Az állami adóhatóság jogosult a bejelentett természetes azonosító adatokat a magánszemély személyazonosító igazolványának adataival egybevetni. A bejelentés alapján az adóhatóság a magánszemély 1

adóazonosító jelét megállapítja és arról 15 napon belül hatósági igazolványt (a továbbiakban: adóigazolvány) állít ki. 2 (2) Az állami adóhatóság az adózó által bejelentett természetes azonosító adatokat egyezteti a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartását kezelő központi szervvel. 2

(3) Az állami adóhatóság az adóazonosító jelről első ízben 60 napra érvényes ideiglenes adóigazolványt állít ki, ha a magánszemély által az (1) bekezdés szerint bejelentett és a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartását kezelő központi szervtől igényelt adatok között eltérés van. (4) Az állami adóhatóság a (3) bekezdésben meghatározott esetben - az adateltérés okának tisztázása érdekében - a magánszemélyt a bejelentett adatok igazolására szólítja fel. Ha a magánszemély által igazolt és az állami adóhatóság nyilvántartásában javított adatok nem egyeznek a személyi adat- és lakcímnyilvántartás adataival, az adóhatóság az adateltérés rendezése érdekében haladéktalanul megkeresi a magánszemély lakóhelye szerint illetékes települési önkormányzat jegyzőjét. Az állami adóhatóság az ideiglenes adóigazolvány érvényességét 60 nappal meghosszabbítja, ha az adateltérés annak érvényességi idején belül nem javítható. (5) Az ideiglenes adóigazolványra a személyazonosító jel helyébe lépő azonosítási módokról és az azonosító kódok használatáról szóló 1996. évi XX. törvénynek a hatósági igazolványra és az adóigazolványra vonatkozó rendelkezései az irányadók azzal az eltéréssel, hogy az ideiglenes adóigazolvány annak érvényességi idejét is tartalmazza. 3

(6) A magánszemély a Tbj. 39. § (2) bekezdése alapján keletkezett fizetési kötelezettségét és annak megszűnését 15 napon belül jelenti be az állami adóhatóságnak. A bejelentés alapján az adóhatóság az adóévre vonatkozó havi járulékfizetési kötelezettséget határozattal előírja, a befizetéseket nyilvántartja. Az állami adóhatóság az adóazonosító jellel nem rendelkező magánszemély részére az (1) bekezdésben foglalt rendelkezések alkalmazásával adóazonosító jelet állapít meg. 4

20/A. § (1) A külön törvényben meghatározott feltételekkel rendelkező magánszemélyek foglalkoztatása esetére a foglalkoztatót megillető járulékkedvezmény igénybevételéhez szükséges, jogosultságot igazoló kártyát az állami adóhatóság a magánszemély kérelmére a 20. §-ban meghatározott eljárás alapján állítja ki. (2) Az adóigazolványt kiegészítő kártya a következő adatokat tartalmazza: a) a kártya tulajdonosának neve, születési ideje, születési helye, anyja neve; b) a kártyatulajdonos adóazonosító jele; 1 2 3 4

Módosította: 2004. évi CI. törvény 315. § (1). Módosította: 2006. évi CIX. törvény 85. § (4). Megállapította: 2007. évi CXXVI. törvény 178. §. Hatályos: 2008. I. 1-től. Megállapította: 2007. évi XIV. törvény 9. § (4). Hatályos: 2007. VII. 1-től.



c) a kiállítás kelte; d) az érvényesség időtartama, da) amely START-kártya esetén két év, de legfeljebb a kiállítás keltétől az igénylő huszonötödik életévének, felsőfokú végzettséggel rendelkező igénylő esetén a harmincadik életévének betöltéséig terjedő időszak, 1

db) amely START PLUSZ és START EXTRA kártya esetén két év, de legfeljebb a kiállítás keltétől az igénylő öregségi nyugdíjjogosultságának eléréséig terjedő időszak, ha az ennél rövidebb, A START PLUSZ kártya érvényességi ideje alapesetben két év. A pályakezdő fiatalok, az ötven év feletti munkanélküliek, valamint a gyermek gondozását, illetve a családtag ápolását követően munkát keresők foglakoztatásának elősegítéséről, továbbá az ösztöndíjas foglalkoztatásról szóló 2004. évi CXXIII. törvény (a továbbiakban: Pftv.) 1. § (2) bekezdés 1. pontjának b) alpontjában a START PLUSZ kártya jogosultjai között azonban szerepelnek azok a személyek is, akik az ápolási díj folyósításának megszűnését követő egy éven belül kívánnak munkába állni. Azonban ennél a jogosulti körnél előfordulhat, hogy a kártya kiváltásának időpontjától számított két évnél korábban betöltik a rájuk irányadó nyugdíjkorhatárt, ami a kedvezményre való jogosultságot kizáró tényező, s így a kártya érvényességi ideje ténylegesen két évnél rövidebb is lehet. Erre az esetre utal a Pftv. 5. §-ának (4) bekezdésében szereplő rendelkezés is. Tekintettel arra, hogy az Art. 20/A. §-a rendelkezik a Start Programhoz kapcsolódó kártyák érvényességéről, ezért a törvény szerinti módosítás a Pftv. anyagi szabályaival összhangban kimondja, hogy a kártya érvényességi ideje START PLUSZ kártyára jogosultaknak csak az öregségi nyugdíjjogosultság eléréséig tart. 2

dc) 3 20/B. § Az általános forgalmi adóról szóló törvény szerinti adómentes termékimportot megalapozó közösségi adómentes termékértékesítést közvetett vámjogi képviselő igénybevételével teljesítő importáló mentesül a bejelentkezési kötelezettség teljesítése alól, ha belföldön más adóköteles tevékenységet nem folytat. 21. § (1) Az illetékkötelezettséggel járó vagyonszerzés tényét, továbbá a megszerzett vagyon forgalmi értékét az illetéktörvényben foglaltak szerint kell bejelenteni. 4

(2) Az illetéktörvényben bejelentésre kötelezett személy a jogügyletet tartalmazó okiratnak az ingatlanügyi hatóságnak történő benyújtásakor - az erre a célra az állami adóhatóság által rendszeresített nyomtatványon - bejelenti a) visszterhes ingatlanátruházás esetén - az ingatlannak közérdekű célra történő megvásárlása, illetve a kizárólag magánszemélyek által kötött tartási, életjáradéki és öröklési szerződés keretében történő ingatlan átruházásának kivételével - az ingatlant értékesítő magánszemély, b) az ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogról ellenérték fejében való lemondás, ilyen jog visszterhes alapítása, átruházása (átengedése), megszüntetése esetén a bevételt szerző magánszemély adóazonosító jelét, ennek hiányában a 20. § (1) bekezdése szerinti természetes azonosító adatait. Ha a bejelentés az adóazonosító jelet, illetőleg ennek hiányában a természetes azonosító adatokat nem vagy hiányosan tartalmazza, az ingatlanügyi hatóság a kérelmezőt határidő megjelölésével felhívja a hiányok pótlására. El kell utasítani a kérelmet, ha a felhívás ellenére határidőn belül nem pótolják a hiányosságokat. 6 (3)

5

Az általános forgalmi adókötelezettség bejelentése

7

22. § (1) Az általános forgalmi adó alanya az adóköteles tevékenysége megkezdésének bejelentésével egyidejűleg nyilatkozik arról, hogy 2007/58. Adózási kérdés az egyéb ingatlan bérbeadására vonatkozó adókötelezettség választásának bejelentése, az egyéb ingatlan beszerzéséhez, létrehozásához kapcsolódó adólevonási jog PM-APEH együttes tájékoztató az eva alany közösségi ügyleteire vonatkozó 2006-tól érvényes szabályokról 8

a) kizárólag közérdekű vagy egyéb speciális jellegére tekintettel adómentes tevékenységet végez, 9 b) egyéb speciális jellegére tekintettel adómentes tevékenység esetén az adókötelessé tételt választja, c) alanyi adómentességet választ, 10

d)

az adómegállapítás melyik különleges módját alkalmazza,

1 Megállapította: 2007. évi CXXVI. törvény 179. §. Hatályos: 2008. I. 1-től. 2 Hatályon kívül helyezte: 2007. évi CXXVI. törvény 443. §. Hatálytalan: 2008. I. 1-től. 3 Megállapította: 2008. évi VII. törvény 13. §. Hatályos: 2008. V. 1-től. Azokban az esetekben kell alkalmazni először, amelyekben a termék vámjogi szabad forgalomba bocsátására irányuló eljárás 2008. május 1. napján vagy azt követően kezdődik. Lásd: 2008. évi VII. törvény 26. § (2). 4 Módosította: 2006. évi CIX. törvény 85. § (4). 5 Az utolsó két mondat szövegét megállapította: 2005. évi CXXII. törvény 53. § (3) c). Módosította: 2006. évi CIX. törvény 85. § (4). 6 Hatályon kívül helyezte: 2006. évi LXI. törvény 238. § (5). Hatálytalan: 2006. VII. 17-től. 2007. I. 1-jéig még alkalmazni kell. 7 Lásd: 2007. évi CXXVI. törvény 476. §. 8 Módosította: 2007. évi CXXVII. törvény 263. § (2). 9 Megállapította: 2004. évi XXVII. törvény 2. § (1). Módosította: 2007. évi CXXVII. törvény 263. § (2). 10 Megállapította: 2004. évi XXVII. törvény 2. § (2). Hatályos: a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napjától.



1

e) az Európai Közösség más tagállamában illetőséggel bíró adóalannyal kereskedelmi kapcsolatot kíván létesíteni. Kereskedelmi kapcsolatnak minősül a termékbeszerzés és -értékesítés - ideértve az általános forgalmi adóról szóló törvény szerinti adómentes termékimportot megalapozó Közösségen belüli adómentes termékértékesítést -, valamint az általános forgalmi adóról szóló törvény 37. §, 40-41. §-ai és 43-46. §-ai szerinti szolgáltatásnyújtás és -igénybevétel, 2007/55. Adózási kérdés közösségi adószám nélkül történő beszerzés a Közösség más tagállamából és közösségi adószám nélkül történő értékesítés a Közösség más tagállamába 2

f) az általános forgalmi adóról szóló törvény szerint kizárólag az adómentes termékimportot megalapozó Közösségen belüli termékértékesítés miatt válik az általános forgalmi adó alanyává, és az adómentes termékimportot nem közvetett vámjogi képviselő igénybevételével teljesíti, 2

g) az általános forgalmi adóról szóló törvény 96. §-ában meghatározott közvetett vámjogi képviselőként jár el. 3 h) 4 (2) Az (1) bekezdés szerinti nyilatkozat megváltoztatását - az e)-g) pontok kivételével - a változtatást megelőző adóév utolsó napjáig kell bejelenteni. Ha az adózó az alanyi adómentességre jogosító értékhatárt az adóév közben lépte túl, a bejelentést a 23. § (3) bekezdés szerint kell megtenni. Az adózó az (1) bekezdés e) pontja szerinti nyilatkozattétel és annak változásának bejelentése alól mentesül, ha kizárólag az általános forgalmi adóról szóló törvényben meghatározott adómentes termékimportot megalapozó közösségi adómentes termékértékesítést, mint közösségi kereskedelmi kapcsolatot közvetett vámjogi képviselő igénybevételével létesít. (3) Ha az adózó az (1)-(2) bekezdésben foglalt bejelentést törvényben előírt feltételek hiánya miatt nem tehette volna meg, bejelentését az előző adóévről vagy annak utolsó hónapjáról, negyedévéről adott bevallásával egyidejűleg, az adóév első napjára visszamenően módosíthatja. 5

(4) A közösségi adószámmal nem rendelkező általános forgalmiadó-alany - a kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységet folytató adóalany, az alanyi adómentességet választó adóalany és a mezőgazdasági tevékenységet folytató, különleges jogállást választó adóalany kivételével - közösségi adószámának megállapítása érdekében az állami adóhatóságnál előzetesen bejelenti, ha az Európai Közösség más tagállamában illetőséggel bíró adóalannyal kereskedelmi kapcsolatot kíván létesíteni. 6

(5) Az általános forgalmiadó-alanynak nem minősülő adófizetésre kötelezett jogi személy, a kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységet folytató adóalany, az alanyi adómentességet választó adóalany, a mezőgazdasági tevékenységet folytató, különleges jogállást választó adóalany, valamint az egyszerűsített vállalkozói adó alanya bejelenti az állami adóhatóságnak, ha az adóévben általa az Európai Közösség más tagállamában beszerzett termék adó nélkül számított összesített ellenértéke a 10 000 eurót meghaladja. Az adózó bejelentését azon termékbeszerzését megelőzően teljesíti, amelynek ellenértékével túllépi az értékhatárt. A kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységet folytató, az általános forgalmi adóról szóló törvény 37. §, 40-41. §-ai és 43-46. §-ai szerinti szolgáltatást az Európai Közösség más tagállamában illetőséggel bíró adóalanynak nyújtó, illetőleg tőle igénybe vevő, közösségi adószámmal nem rendelkező általános forgalmiadó-alany közösségi adószámának megállapítása érdekében e kereskedelmi kapcsolatát az állami adóhatósághoz előzetesen bejelenti. Az Art. a tevékenységüket kezdő általános forgalmiadó-alanyok esetében előírja közösségen belüli kereskedelmi kapcsolatuk bejelentésének kötelezettségét, mely alapján az adóhatóság közösségi adószámot állapít meg részükre [Art. 22. § (1) bek., 24. § (7) bek.]. Kereskedelmi kapcsolatnak a termékbeszerzés, és -értékesítés, valamint az eva-alanyok kivételével az általános forgalmi adóról szóló törvény 15. § (5) bekezdése és 15/A. §-a szerinti szolgáltatásnyújtás és -igénybevétel minősül. A már működő adóalanyok tekintetében azonban a törvény egyes adózói csoportokra, így pl. a kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységet folytató adóalanyokra eltérő rendelkezéseket állapít meg és csak meghatározott esetekben (pl. ha termékbeszerzéseik ellenértéke az előírt értékhatárt meghaladja) kötelezi őket közösségi adószám beszerzésére. Ezen esetek körét bővíti a törvény, amikor a 6. áfa irányelv rendelkezéseivel összhangban a már működő, kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységet folytató adóalanyok részére az általános forgalmi adóról szóló törvény fent hivatkozott szolgáltatásainak nyújtása és igénybevétele esetére is előírja a közösségi adószám előzetes beszerzésének kötelezettségét.

1 Megállapította: 2006. évi LXI. törvény 105. § (1). Módosította: 2007. évi CXXVII. törvény 263. § (2). 2 Megállapította: 2008. évi VII. törvény 14. § (1). Hatályos: 2008. V. 1-től. Azokban az esetekben kell alkalmazni először, amelyekben a termék vámjogi szabad forgalomba bocsátására irányuló eljárás 2008. május 1. napján vagy azt követően kezdődik. Lásd: 2008. évi VII. törvény 26. § (2). 3 Hatályon kívül helyezte: 2006. évi CXXXI. törvény 180. §. Hatálytalan: 2007. I. 1-től. 4 Megállapította: 2008. évi VII. törvény 14. § (2). Hatályos: 2008. V. 1-től. Azokban az esetekben kell alkalmazni először, amelyekben a termék vámjogi szabad forgalomba bocsátására irányuló eljárás 2008. május 1. napján vagy azt követően kezdődik. Lásd: 2008. évi VII. törvény 26. § (2). 5 Megállapította: 2004. évi XXVII. törvény 2. § (3). Hatályos: a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napjától. 6 Megállapította: 2004. évi XXVII. törvény 2. § (3). Az utolsó mondatot beiktatta: 2004. évi CI. törvény 189. §. Az utolsó mondat szövegét módosította: 2007. évi CXXVII. törvény 263. § (2).



1

(6) Az általános forgalmiadó-alanynak nem minősülő adófizetésre kötelezett jogi személy, a kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységet folytató adóalany, az alanyi adómentességet választó adóalany, a mezőgazdasági tevékenységet folytató, különleges jogállást választó adóalany, valamint az egyszerűsített vállalkozói adó alanya, ha a tárgyévet megelőző évben általa az Európai Közösség más tagállamában beszerzett termék adó nélkül számított összesített ellenértéke nem haladja meg a 10 000 eurót és a közösségen belül beszerzett termékek utáni általános forgalmiadó-fizetési kötelezettségét a tárgyévben választása alapján belföldön kívánja teljesíteni, választását a tárgyévet megelőző adóév utolsó napjáig jelenti be az állami adóhatóságnak. Amennyiben a tárgyévet megelőző évben nem volt közösségen belüli beszerzése, e választását a tárgyévre a tárgyévi első közösségen belüli beszerzését megelőzően jelenti be. 2

(7) Az állami adóhatóság az (5)-(6) bekezdések szerinti bejelentés alapján az adózó részére, illetve ha a nyilatkozat tételekor a közvetett vámjogi képviselő adózó közösségi adószámmal nem rendelkezik, az (1) bekezdés g) pontja alapján a közvetett vámjogi képviselő részére közösségi adószámot állapít meg. 3

(8) Az általános forgalmiadó-alanynak nem minősülő adófizetésre kötelezett jogi személy, a kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységet folytató adóalany, az alanyi adómentességet választó adóalany, a mezőgazdasági tevékenységet folytató, különleges jogállást választó adóalany, ha a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló törvény hatálya alá tartozó termék közösségen belülről történő beszerzése miatt belföldön keletkezik általános forgalmiadó-fizetési kötelezettsége, beszerzését megelőzően köteles közösségi adószámot kérni az állami adóhatóságtól. 3

(9) Az egyszerűsített vállalkozói adó alanya, ha az Európai Közösség más tagállamában illetőséggel bíró adóalanynak terméket értékesít, értékesítését megelőzően köteles közösségi adószámot kérni az állami adóhatóságtól. 3

(10) Az alanyi adómentességet választó általános forgalmiadó-alany, ha az Európai Közösség más tagállamában illetőséggel bíró adóalany vagy adóalanynak nem minősülő személy, szervezet részére új közlekedési eszközt értékesít, az értékesítést megelőzően köteles közösségi adószámot kérni az állami adóhatóságtól. 3

(11) Az Európai Közösség más tagállamában illetőséggel bíró adóalanynak terméket értékesítő, kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységet folytató általános forgalmiadó-alany értékesítését megelőzően köteles közösségi adószámot kérni az állami adóhatóságtól, ha az értékesítés belföldi teljesítése esetén adóköteles lenne. 4

(12) Az Európai Közösség más tagállamában illetőséggel bíró általános forgalmiadó-alany, ha általános forgalmiadó-fizetési kötelezettségét az általános forgalmi adóról szóló törvény 30. § (4) bekezdése szerint választása alapján vagy az értékhatár túllépése miatt belföldön teljesíti, az erre a célra rendszeresített nyomtatványon köteles bejelentkezni az állami adóhatósághoz. Amennyiben választás alapján teljesíti belföldön általános forgalmiadó-fizetési kötelezettségét, választását a tárgyévre a tárgyévet megelőző adóév utolsó napjáig kell bejelentenie. Az értékhatár túllépése esetén bejelentését azon termékértékesítését megelőzően teljesíti, amelynek ellenértékével túllépi az értékhatárt. 5

(13) A belföldi illetőségű általános forgalmiadó-alany, ha az általános forgalmi adóról szóló törvény 29-30. §-ai alapján általános forgalmiadó-fizetési kötelezettségét választása alapján vagy az értékhatár túllépése miatt másik tagállamban teljesíti, azt a választását, illetőleg az értékhatár túllépését követő 15 napon belül köteles bejelenteni az állami adóhatóságnak. 3

(14) Az (5)-(6) bekezdésekben euróban meghatározott értékhatárok forintra történő átváltására az általános forgalmi adóról szóló törvény rendelkezései az irányadók. A beszerzések összesített ellenértékének megállapításánál figyelmen kívül kell hagyni az új közlekedési eszköz, illetőleg a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló törvény hatálya alá tartozó termék adó nélkül számított ellenértékét. 6

(15) Az a belföldi jogi személy és egyéb szervezet, amely az általános forgalmi adónak nem alanya, de a beszerzéseit terhelő, előzetesen felszámított általános forgalmi adót visszaigényelheti, a visszaigénylés érdekében ezt a jogosultságát bejelentheti és adó-visszaigénylését az általános forgalmi adó alanyokkal azonos módon kérheti. 7

(16) A magánszemélyt nem terheli bejelentési kötelezettség, ha kizárólag termőföld művelési ágú földterület bérbe-, haszonbérbe adása miatt válik az általános forgalmi adó alanyává.

1 Beiktatta: 2004. évi XXVII. törvény 2. § (3). Hatályos: a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napjától. Lásd még: ugyane törvény 66. § (6). 2 Megállapította: 2008. évi VII. törvény 14. § (3). Hatályos: 2008. V. 1-től. Azokban az esetekben kell alkalmazni először, amelyekben a termék vámjogi szabad forgalomba bocsátására irányuló eljárás 2008. május 1. napján vagy azt követően kezdődik. Lásd: 2008. évi VII. törvény 26. § (2). 3 Beiktatta: 2004. évi XXVII. törvény 2. § (3). Hatályos: a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napjától. 4 Beiktatta: 2004. évi XXVII. törvény 2. § (3). Módosította: 2006. évi LXI. törvény 238. § (6), 2006. évi CIX. törvény 85. § (4), 2007. évi CXXVII. törvény 263. § (2). 5 Beiktatta: 2004. évi XXVII. törvény 2. § (3). Módosította: 2007. évi CXXVII. törvény 263. § (2). 6 Számozását módosította: 2004. évi XXVII. törvény 2. § (3). Módosította: 2006. évi LXI. törvény 238. § (4). 7 Megállapította: 2005. évi CXIX. törvény 113. §. Hatályos: 2006. I. 1-től.



1

22/A. § (1) Az állami adóhatóság a csoportos általános forgalmi adózást választó csoporttagok közös írásbeli kérelme alapján a csoportos adóalanyiságot engedélyező határozatban a csoport részére csoportazonosító számot állapít meg. Ha a csoport tagja az engedélyező határozat meghozatalakor közösségi adószámmal rendelkezik, az állami adóhatóság a közösségi adószámot e határozatban törli. Az állami adóhatóság a csoport részére az e bekezdés szerinti kérelem, illetve ezt követően a csoportképviselő kérelme alapján a 22. §-ban foglalt feltételek szerint állapít meg közösségi adószámot. (2) A csoportképviselő a csoportazonosító számot, közösségi adószámot az adóhatóság előtti eljárása során a csoport adózással kapcsolatos iratain, így különösen a csoport általános forgalmi adóbevallásán (összesítő nyilatkozatán) feltünteti. A csoporttag a harmadik személyekkel kapcsolatos, adózással összefüggő egyéb jogviszonyaiban az adózással kapcsolatos iratokon a csoportazonosító számot, közösségi adószámot és saját adószámát is köteles feltüntetni. (3) Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, az általános forgalmi adóval kapcsolatos adóügyben a csoport részére megállapított csoportazonosító számra, közösségi adószámra az adószámra, illetve az adószám alapján kiadott közösségi adószámra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. A változás bejelentése

2

23. § (1) Az adózónak az adókötelezettségét érintő olyan változást - a megváltozott természetes azonosító adatok és a 22. § (2) bekezdésében foglaltak kivételével -, amelyről a cégbíróság, illetve a körzetközponti jegyző külön jogszabály alapján az adóhatóságot nem köteles értesíteni, annak bekövetkezésétől számított 15 napon belül az előírt nyomtatványon közvetlenül az állami és az önkormányzati adóhatóságnak kell bejelentenie. 3

(2) Az adókötelezettséget érintő változás különösen a 16. § (3) bekezdésében felsorolt adatok változása, továbbá az adózó végelszámolásának elhatározása, az adóköteles tevékenység vagy a jogi személy, egyéb szervezet megszűnése is. Az adózó az üzleti év mérlegforduló napjának megváltozásáról az erről hozott döntésétől számított 15 napon belül tesz bejelentést. A cég létesítő okiratában nem szereplő, de ténylegesen végzett tevékenység esetén a tevékenység megkezdését, illetve a bejelentett vagy bejelenteni elmulasztott tevékenység megszűnését követő 15 napon belül tesz bejelentést. 53/2007. Számviteli kérdés Milyen számviteli és adózási feladatokkal jár a naptári évtől eltérő üzleti évre történő áttérés? A naptári évtől eltérő üzleti évre áttérhet a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: számviteli törvény) 11. §-a alapján: a) a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe, ha az üzleti év a külföldi székhelyű vállalkozásnál is eltér a naptári évtől; b) a külföldi anyavállalat konszolidálásba bevont leányvállalata, ha a külföldi anyavállalat, illetve a külföldi anyavállalat összevont (konszolidált) beszámolója is a naptári évtől eltérő üzleti év alapján készül; c) az európai részvénytársaság, az európai szövetkezet. A hitelintézetek, a pénzügyi vállalkozások, a biztosítóintézetek (ideértve az ilyennek minősülő európai részvénytársaságot, európai szövetkezet is a b) és c) pontokban foglalt feltételek teljesülése esetén sem választhatnak naptári évtől eltérő üzleti évet. Fontos tudni azt is, hogy az üzleti év mérlegfordulónapjának megváltoztatására három beszámolóval lezárt üzleti év után vagy az anyavállalat személyében bekövetkezett változás esetén van lehetőség, a létesítő okirat ennek megfelelő módosítása mellett. Ez esetben a megváltoztatott mérlegfordulónappal készített éves beszámoló kiegészítő mellékletében be kell mutatni a mérleg és az eredménykimutatás adatai mellett az azokkal összehasonlítható (egy üzleti évvel korábbi) bázisadatokat tartalmazó mérleget és eredménykimutatást is. A számviteli törvény 19. §-ának (3) bekezdése szerint: Ha az adatok nem hasonlíthatók össze, akkor ezt a kiegészítő mellékletben be kell mutatni és indokolni kell. Ez utóbbi két előírás figyelembevételével a naptári évtől eltérő üzleti évre történő áttéréskor a kiegészítő mellékletben a megelőző teljes üzleti évre készített beszámoló azon fordulónapra vonatkozó időarányos adatait kell összehasonlító előző évi adatként bemutatni, amely naptári évről üzleti évre történő áttérés miatt készített beszámoló mérlegfordulónapjával azonos számú nap. Például, ha az áttérés 2007. november 1-jével történik, akkor 2007-ről október 31-ével kell beszámolót készíteni. Ehhez összehasonlító adatként a 2006. október 31-ei mérlegadatokat, illetve az eredménykimutatásban tárgyévi adatként a 2006. november 1. és 2007. október 31. közötti időszak, előző évi adatként a 2005. november 1. és 2006. október 31. közötti időszak bevétel- és költségráfordítás-adatait kell szerepeltetni. Az üzleti év mérlegfordulónapjának megválasztásával, illetve változtatásával kapcsolatban az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) bejelentési kötelezettséget ír elő. Az Art. 16. §-a (3) bekezdésének l) pontja alapján az állami adóhatósághoz be kell jelenteni az adózó választása szerint a naptári évtől eltérő üzleti év mérlegfordulónapját. Az adózó e bejelentési kötelezettségének az üzleti év mérlegfordulónapjának megváltozásáról hozott döntésétől számított 15 napon belül köteles eleget tenni. [Art. 23. §-ának (2) bekezdése]

1 Beiktatta: 2007. évi CXXVII. törvény 263. § (3). Hatályos: 2007. XI. 16-tól. A csoportos adóalanyiságot engedélyező, 2008. január 1. napját megelőzően jogerőre emelkedett határozatok esetében a határozat jogerőre emelkedéséhez fűződő jogkövetkezményeket 2008. január 1. napjától kell alkalmazni. Lásd még: 2007. évi CXXVII. törvény 269. § (4). 2 Lásd: 2007. évi CXXVI. törvény 479. §. 3 Megállapította: 2006. évi LXI. törvény 106. §. Hatályos: 2006. VII. 17-től. 2006. VII. 20-át követően indult eljárásokkal kapcsolatban kell alkalmazni.



A bejelentési kötelezettség elmulasztása nem jelenti akadályát a naptári évtől eltérő üzleti év választásának, az áttérésnek, de mulasztási bírságot von maga után. Ennek mértéke vállalkozásoknál 200 ezer forint, ha határozatban történő felszólításra sem történik meg a bejelentés, akkor ennek kétszerese. A kötelezettség teljesítése esetén viszont a kiszabott bírság korlátlanul mérsékelhető. [Art. 172. §-ának (1) és (3) bekezdése] Az üzleti év mérlegfordulónapjának megváltoztatásával új üzleti éve és egyben új adóéve is keletkezik az adózónak. Ennek megfelelően az áttérést megelőző nappal beszámolót kell készítenie, és ennek alapján el kell számolnia az adókötelezettségeivel is. Az adózó az adóbevallási kötelezettségét a társasági adóról és az osztalékadóról az adóév utolsó napját követő 150. napig teljesíti, és a megfizetett adóelőleg és az adóévre megállapított társasági adó különbözetét ekkor fizeti meg, illetve ettől az időponttól igényelheti vissza. A társasági adó előlegét a várható éves fizetendő adó összegére az adóév utolsó hónapjának 20. napjáig egészíti ki, és ekkor kell az adóév utolsó havi, negyedévi előlegét is teljesíteni. Hasonlóan teljesíti az iparűzésiadó-kötelezettséget is. Az áttérést követően a társasági adó, az iparűzési adó tekintetében az adómegállapítási, bevallási, adófizetési, adóelőleg-fizetési kötelezettségét az üzleti év első napján hatályos szabályok szerint kell teljesítenie, ha jogszabály ettől eltérően nem rendelkezik. [2000. évi C. törvény 11. §, 2003. évi XCII. törvény 16. § (3), 23. § (2)] (3) Akit törvényben meghatározott értékhatár elérése esetén terhel adókötelezettség, a bejelentést az értékhatár elérését követő 15 napon belül kell megtennie az adóhatósághoz. (4) Az adózó az adókötelezettséget érintő változás szabályai szerint jelenti be az állami adóhatósághoz, a) ha a bíróság közhasznú szervezetként vagy kiemelkedően közhasznú szervezetként nyilvántartásba vette, b) a kapcsolt vállalkozásnak minősülő másik személy nevét (elnevezését), székhelyét (telephelyét) és adóazonosító számát az első szerződéskötésüket követő 15 napon belül. (5) Ha a 17. § (1) bekezdésének a)-b) pontjában említett adózó adataiban bekövetkezett változás az adózó adószámának megváltozását eredményezi, az állami adóhatóság a megváltozott adószámról az adózóval egyidejűleg értesíti a cégbíróságot, illetve a körzetközponti jegyzőt. (6) A 17. § (1) bekezdés a)-b) pontjában említett adózó a cégbírósághoz, illetve a körzetközponti jegyzőhöz teljesített bejelentéssel tesz eleget az állami adóhatósághoz teljesítendő változásbejelentési kötelezettségének azon adókötelezettséget érintő adatainak tekintetében, amelyeknek változásáról a cégbíróság, illetve a körzetközponti jegyző külön jogszabály alapján az állami adóhatóságot értesíti. (7) Amennyiben az adózó belföldi pénzforgalmi bankszámlaszáma a számlát vezető hitelintézet érdekkörében felmerült ok, illetőleg intézkedés miatt megváltozik, az eredeti és a megváltozott számlaszámot a hitelintézet köteles bejelenteni - az adózó adóazonosító számának feltüntetésével - a változástól számított 15 napon belül az állami adóhatóságnál. A bejelentkezés, illetőleg a bejelentés révén a megszerzett információkat az adóhatóság nyilvántartja és felhasználja annak érdekében, hogy ellenőrizze az adózók adókötelezettségeinek teljesítését. Ennek megfelelően kiemelkedően fontos érdek fűződik ahhoz, hogy az adóhatóságnál rendelkezésre álló adatállomány a valóságot hűen tükrözze, és az időközben bekövetkező változásokról a nyilvántartások pontosítása érdekében informált legyen. Ezért a törvény meghatározza, hogy mely változásokról milyen eljárási rend betartásával köteles az adózó az adóhatóságot tájékoztatni. A megváltozott adatok egy része a cégbíróságot, illetőleg az egyéni vállalkozói igazolványt kiállító jegyző adatbázisát is érintheti, ezért a közös adatbázist érintő változásokat a bejelentési szabályoknak megfelelően a cégbíróságnál, illetőleg a körzetközponti jegyzőnél kell teljesíteni, míg az adóhatósághoz közvetlenül bejelentett adatok változását az adóhatóságnál kell bejelenteni. Az adózó bejelentés szerinti nyilvántartásba vétele 1

24. § (1) Az adóhatóság a bejelentés alapján nyilvántartásba veszi az adózót. (2) Az állami adóhatóság az adózónak a bejelentkezés alapján a bejelentkezés napjával, illetve a 17. § (1) bekezdés c) pontja hatálya alá tartozó adózó késedelmes bejelentkezése esetén az adóköteles tevékenység megkezdésének napjával adószámot állapít meg. Az adószámot az egyéni vállalkozói igazolványban fel kell tüntetni, a cégjegyzékbe be kell jegyezni. Az állami adóhatóság az adóazonosító számról - megkeresésre - az önkormányzati adóhatóságot tájékoztatja. (3) Az állami adóhatóság az adószámmal nem rendelkező magánszemélyt az adóazonosító jelén - a magyar állampolgársággal nem rendelkező magánszemély esetén az állampolgárságát is feltüntetve - tartja nyilván. Amennyiben a magánszemély adóazonosító jellel nem rendelkezik és belföldön eseti jelleggel szerez adóköteles, a kifizető adatszolgáltatási kötelezettsége körébe eső jövedelmet, a magánszemély adóazonosító jelének megállapítását a kifizető is kérheti az állami adóhatóságtól a nem magyar állampolgárságú magánszemély általa ismert, a magyar állampolgárságú magánszemély esetében e törvény 20. § (1) bekezdésében meghatározott természetes azonosító adatainak és amennyiben a magánszemély rendelkezik értesítési címmel, annak közlésével. A magánszemély adóazonosító jeléről az adóhatóság a kifizetőt is tájékoztatja.




(4) Az önkormányzati adóhatóság az adózót a (2)-(3) bekezdésben foglaltak szerint tartja nyilván. Amennyiben az adózó adóazonosító jellel nem rendelkezik, adóbevallásával egyidejűleg az adóazonosító jel megállapításához szükséges, a 20. § (1) bekezdésében felsorolt adatokat közli az önkormányzati adóhatósággal. Az önkormányzati adóhatóság megkeresésére az állami adóhatóság a 20. § (1) bekezdésében foglalt adatok közlése esetén az adóazonosító számmal nem rendelkező magánszemély adóazonosító jelét megállapítja, és erről az önkormányzati adóhatóságot értesíti. Az önkormányzati adóhatóság a magánszemélyt erről tájékoztatja. (5) Az adózónak az adóazonosító számát az adózással összefüggő minden iraton fel kell tüntetnie. A magánszemély az adóazonosító jelét közli a munkáltatóval, a kifizetővel, az állami foglalkoztatási szervvel, a hitelintézettel, a társadalombiztosítási igazgatási szervvel, ha az olyan kifizetést teljesít, amelynek alapján a magánszemélynek adófizetési kötelezettsége keletkezik, és azzal összefüggésben a törvény adatszolgáltatási kötelezettséget ír elő. A magánszemély az adóazonosító jelét közli az ingatlanügyi hatósággal, a biztosítóintézettel, az adókedvezmény (adómentesség) igénybevételére jogosító igazolást kiállító szervvel, a költségvetési támogatás igénybevételére jogosító igazolás kiállítójával is, ha ezzel összefüggésben azt adatszolgáltatási kötelezettség terheli. Az adatszolgáltatásra kötelezettek felhívására a magánszemély bemutatja adóigazolványát. Ha a magánszemély az adóazonosító jelét nem közli, a munkáltató és a kifizető a kifizetést, az adókedvezmény (adómentesség), a költségvetési támogatás igénybevételére jogosító igazolás kiállítója az igazolás kiadását - az adóazonosító jel közléséig - megtagadja. A személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti kamat kifizetését, jóváírását a kifizető a magánszemélynek adóazonosító jel hiányában is teljesítheti. (6) A vagyonszerzési illeték kiszabására, továbbá - ha jogszabály az állami adóhatóság hatáskörébe utalja - az eljárási illeték kiszabására, beszedésére vagy visszatérítésére irányuló eljárás lefolytatása érdekében a bíróságnak, közigazgatási szervnek, közjegyzőnek közölnie kell az állami adóhatósággal az illeték megfizetésére kötelezett, illetve a visszatérítésére jogosult a) magánszemély adóazonosító jelét, ennek hiányában az e törvény 20. § (1) bekezdésében meghatározott természetes azonosító adatait, a nem magyar állampolgárságú magánszemély állampolgárságát, továbbá, ha a magánszemély - a lakóhelyén kívül rendelkezik értesítési címmel is, az értesítési címet; b) nem magánszemély nevét (elnevezését) székhelyét, adószámát. A közölt adatok alapján az állami adóhatóság az adóazonosító számmal nem rendelkező személyek részére adóazonosító jelet állapít meg. A külföldi illetőségű személy részére az állami adóhatóság - ha egyébként nyilvántartásában a külföldi személy nem szerepel - az illeték megfizetéséig technikai azonosító számot állapít meg. A technikai azonosító számot az állami adóhatóság az érintettel nem közli. Az eljárás befejezését követően az adómegállapításához való jog elévülését követően a külföldi illetőségű személy adatait, technikai azonosító számával együtt nyilvántartásából törli. (7) Az adózó költségvetési támogatást csak akkor igényelhet, ha rendelkezik adóazonosító számmal, illetve - ha e törvény, illetve törvény vagy törvény felhatalmazása alapján jogszabály eltérően nem rendelkezik - adó-visszaigénylést, adó-visszatérítést csak a bejelentkezési, bejelentési kötelezettség teljesítését követően és olyan időszakra érvényesíthet, amely időszakra vonatkozóan adóazonosító számmal rendelkezett. (8) Az állami adóhatóság a közösségi kereskedelemben érintett adózónak a bejelentés, kérelem alapján - a bejelentés, kérelem előterjesztésének napjával - közösségi adószámot állapít meg. Az adózó a közösségi adószámot a közösségi kereskedelemmel összefüggő minden iraton feltünteti. Az állami adóhatóság kérelemre - a bejelentés napjával - az adóév közben is törli az adózó közösségi adószámát, ha bejelenti, hogy az Európai Közösség tagállamában illetőséggel bíró adóalannyal kereskedelmi kapcsolatát megszüntette. (9) Az adóhatóság az adószám megállapítását megtagadja, ha az adózó által bejelentett adatok valótlanok vagy hiányosak. (10) Az adóhatóság törli a bejelentkezett és adószám alapján nyilvántartásba vett adózók közül azt, a) akinek (amelynek) a cégbírósági bejegyzés, illetve az egyéni vállalkozói igazolvány iránti kérelmét a cégbíróság, illetve a körzetközponti jegyző elutasította, kivéve, ha az adózó igazolja a cégbíróság végzésének kézhezvételét követő 30 napon belül, hogy a cégbejegyzési kérelmének elutasítását követő 8 napon belül kérelmét ismételten benyújtotta és a bejegyzés iránti eljárás folyamatban van, b) akinek (amelynek) a cégjegyzékből való törlését a cégbíróság jogerős végzésével elrendelte, illetőleg akinek vállalkozói igazolványát a körzetközponti jegyző jogerősen visszavonta, vagy aki a vállalkozói igazolványát visszaadta, c) aki bejelenti a tevékenységének megszüntetését vagy a tevékenység folytatásához szükséges engedélyét visszavonják, d) amelynek cégbejegyzési eljárását a cégbíróság megszüntette. (11) A (10) bekezdés c) pontjában felsorolt esetekben a nyilvántartásból való törlésről az állami adóhatóság az adózót haladéktalanul értesíti. (12) A (10) bekezdés a) pontjának második fordulata esetében nem kell alkalmazni az adókötelezettség megszűnésére előírt szabályokat. (13) Az állami adóhatóság hivatalból állapítja meg az adóazonosító jelét annak a magánszemélynek, a) aki bejelentési kötelezettségét elmulasztotta, vagy b) akinek az adóhatóság jogszabályban meghatározott feladatainak végrehajtásához adóhatósági nyilvántartása szükséges. (14) Ha a nem magánszemély adózónak adókötelezettsége kizárólag az önkormányzati adóhatóságnál keletkezik, az állami adóhatóság az adózó kérelmére, a kérelem előterjesztésének, illetve késedelmes bejelentkezés esetén az adóköteles tevékenység megkezdésének napjával - az önkormányzati adóhatóságnál történő nyilvántartás céljából - adószámot állapít meg. Az adózót bevallási kötelezettség az állami adóhatóságnál csak abban az esetben terheli, ha adóköteles tevékenységet folytat. Ha az adózónak a későbbiekben az állami adóhatósághoz teljesítendő adókötelezettsége keletkezik, ennek bejelentésekor a korábban megállapított adószámot használja fel.



A feketegazdaság elleni fellépés keretében a törvény Art. 24. § (2) bekezdését, 24. § (7) bekezdését, 24. § (14) bekezdését, 31. § (3) bekezdését módosító rendelkezése az egyablakos rendszeren kívüli adózók részére lehetővé teszi késedelmes bejelentkezés esetén az adószám adóköteles tevékenység megkezdésére visszamenőleges hatályú kiadását. A bírósági, hatósági, közjegyzői eljárásokban nem ritka, hogy fizetendő illetékről, illetőleg a megfizetésére kötelezett személyéről utólag születik döntés. Ahhoz, hogy az állami adóhatóság - amely ezen kötelezettségek beszedésére köteles - elő tudja írni folyószámla rendszerében a kötelezettséget, szüksége van az adózót azonosító adóazonosító számra. Ezért a törvény előírja az illetékkel kapcsolatos eljárásokban résztvevő hatóságok kötelezettségeként, hogy az általuk az állami adóhatóság felé benyújtott iratokon tüntessék fel az illeték fizetésére kötelezett, illetőleg a visszatérítésre jogosult adózók általuk ismert adóazonosító számát, ennek hiányában az azonosító szám megállapításához szükséges személyes adatait. A külföldi illetőségű, adóazonosító jellel nem rendelkező személyek számára az állami adóhatóság technikai azonosító számot állapít meg. 1

24/A. § (1) Az állami adóhatóság az adószám alkalmazását felfüggeszti, ha a) az adózóval postai kézbesítés útján két egymást követően közölt hivatalos irat a feladóhoz a "címzett ismeretlen" jelzéssel érkezett vissza, b) az adózó székhelyén végzett helyszíni ellenőrzés alapján az adóhatóság hitelt érdemlően tudomást szerez arról, hogy az adózó a székhelyén nem található, c) az adózó a rá irányadó szabályoknak megfelelő szervezeti képviselőt az adóhatósághoz nem jelentette be, d) az adózó ellenőrzése alapján az adóhatóság hitelt érdemlően tudomást szerez arról, hogy az adózó nem rendelkezik szervezeti képviselővel, vagy a bejelentett szervezeti képviselő nem valós személy, illetve a megadott elérhetőségi helyeken nem fellelhető. 2

(2) Az adóhatóság az adószám alkalmazásának felfüggesztéséről határozattal dönt, a határozat elleni fellebbezést a közléstől számított 15 napon belül lehet előterjeszteni. A fellebbezést az ügy összes iratával a felettes szervhez a fellebbezés megérkezésétől számított 8 napon belül kell felterjeszteni, kivéve ha az adóhatóság a megtámadott határozatot a fellebbezésnek megfelelően módosítja, visszavonja, kijavítja vagy kiegészíti. A felettes szerv a fellebbezésről 15 napon belül dönt és az ügy iratait haladéktalanul visszaküldi az adóhatóságnak. Az adóhatóság a jogerőre emelkedés megállapítását követő napon az adózó nyilvántartását vezető cégbíróságot megkeresi a felfüggesztés tényének és kezdőidőpontjának cégjegyzékbe való bejegyzése érdekében, illetve a felfüggesztésről értesíti a körzetközponti jegyzőt vagy az adózó nyilvántartását vezető egyéb szervet. Ha a felfüggesztés elrendelésére az (1) bekezdés a)-d) pontjai alapján került sor, az adóhatóság a cégbíróság megkeresésével egyidejűleg törvényességi felügyeleti eljárást, illetve az ismeretlen székhelyű cég megszüntetése iránti eljárást kezdeményez. (3) Az adózó az adószám alkalmazásának felfüggesztését elrendelő határozat jogerőre emelkedését követően a felfüggesztés megszüntetése iránt kérelmet terjeszthet elő. Ha a felfüggesztés elrendelésére az (1) bekezdés a) vagy b) pontja alapján került sor, az adóhatóság a székhely valódiságát a kérelemben előadottakkal kapcsolatban az adózó székhelyén is vizsgálhatja azzal, hogy a vizsgálat nem minősül ellenőrzésnek. Ha az adóhatóság a kérelem alapján megállapítja, hogy a felfüggesztés elrendelésének oka megszűnt, a felfüggesztés megszüntetését határozattal elrendeli, más esetben a kérelmet elutasítja. Ha a felfüggesztés megszüntetése iránti ismételt kérelemben az adózó új tényre, körülményre nem hivatkozik, a kérelmet az adóhatóság érdemi vizsgálat nélkül utasítja el. A felfüggesztést az adóhatóság határozattal hivatalból is megszüntetheti, ha hitelt érdemlően tudomást szerez arról, hogy a felfüggesztés elrendelésének oka megszűnt. A felfüggesztés megszüntetését elrendelő határozat ellen fellebbezésnek nincs helye, a kérelmet elutasító döntés elleni fellebbezésre a (2) bekezdés rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a cégbíróságot, a körzetközponti jegyzőt, illetve az adózó nyilvántartását vezető egyéb szervet a felfüggesztés megszüntetése esetén kell megkeresni, illetve értesíteni. 3

(4) Ha a felfüggesztést elrendelő határozat jogerőre emelkedését követő 45 napon belül a felszámolás, végelszámolás alatt nem álló adózó adószámának felfüggesztését az adóhatóság nem szüntette meg és az adószám törlésére e törvény egyéb rendelkezései alapján nem került sor, az adóhatóság az adószámot határozattal törli, és erről a cégbíróságot, a körzetközponti jegyzőt, illetve az adózó nyilvántartását vezető egyéb szervet a határozat jogerőre emelkedésének napját követő napon értesíti. Az adószám törlését elrendelő határozat elleni fellebbezésre a (2) bekezdés rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a fellebbezést a határozat közlésétől számított 8 napon belül lehet előterjeszteni. (5) Ha az adózó közösségi adószámmal is rendelkezik, az adóhatóság az adószám felfüggesztésével, a felfüggesztés megszüntetésével, az adószám törlésével egyidejűleg ugyanazon határozatban a közösségi adószám alkalmazását is felfüggeszti, a felfüggesztést megszünteti, illetve a közösségi adószámot törli. A határozat közösségi adószámot érintő rendelkezése önállóan nem fellebbezhető. Az adószám alkalmazását felfüggesztő határozat meghozatalától a felfüggesztés időtartama alatt közösségi adószám megállapításának nincs helye.

1 Beiktatta: 2006. évi LXI. törvény 108. §. Hatályos: 2006. IX. 15-től. Azokban az ezt követően indult eljárásokban kell alkalmazni, amelyekben az adószám alkalmazása felfüggesztésére okot adó körülmény e napot követően következett be. 2 Módosította: 2006. évi CXXXI. törvény 155. § c). 3 Megállapította: 2007. évi CXXVI. törvény 181. § (1). Hatályos: 2008. I. 1-től.



1

(6) Az adószám (közösségi adószám) alkalmazásának felfüggesztését elrendelő határozat jogerőre emelkedése és a felfüggesztés megszüntetéséről szóló határozat jogerőre emelkedése vagy az adószám (közösségi adószám) törléséről szóló határozat jogerőre emelkedése közötti időszakra - ha törvény vagy törvény felhatalmazása alapján kiadott jogszabály másként nem rendelkezik - az adózó adó-visszaigénylést, adó-visszatérítést, költségvetési támogatás igénylést a felfüggesztés megszüntetését követően sem érvényesíthet, illetve ezen időszakban túlfizetés visszatérítését sem kérheti. Az adóhatóság az adózó felfüggesztést elrendelő határozat jogerőre emelkedését megelőző időszakra vonatkozó adó-visszaigénylési, adó-visszatérítési kérelmét, illetve költségvetési támogatás iránti kérelmét kizárólag a felfüggesztés megszüntetését elrendelő határozat jogerőre emelkedését követően teljesítheti. 1

(7) Az állami adóhatóság a felfüggesztést elrendelő határozatot, valamint a (4) bekezdés szerint az adószám törlését elrendelő határozatot hirdetményi úton közli az adózóval. A hirdetményt 15 - törlést elrendelő határozat esetén 8 - napra ki kell függeszteni a határozatot hozó adóhatóság hirdetőtáblájára, valamint ezzel egyidejűleg 15 - törlést elrendelő határozat esetén 8 - napra az állami adóhatóság internetes honlapján is közzé kell tenni. A hirdetmény tartalmazza a kifüggesztés napját, a határozatot hozó adóhatóság megnevezését és a kifüggesztés helyét, az ügy számát és tárgyát, az adózó elnevezését, székhelyét és adószámát, valamint azt a figyelemfelhívást, hogy az adóhatóság az adószám (közösségi adószám) felfüggesztéséről, illetve a (4) bekezdés szerinti törléséről az (1) bekezdés a)-d) pontja alapján határozatot hozott, amelyet az adózó vagy képviselője a határozatot hozó adóhatóságnál átvehet, továbbá utalást arra, hogy a határozat nem emelkedett jogerőre. Az e bekezdés szerint közlendő határozatot a hirdetmény kifüggesztését követő tizenötödik - törlést elrendelő határozat esetén nyolcadik - napon kell közöltnek tekinteni. 1

(8) Ha a cégbíróság, körzetközponti jegyző, illetve az adózó nyilvántartását vezető egyéb szerv felfüggesztés elrendeléséről szóló megkeresése, értesítése nem eredményezi az adózó megszűnését (az egyéni vállalkozói igazolvány visszavonását), azonban az adózó adószámát az állami adóhatóság a (4) bekezdés alapján az adózó megszűnését megelőzően jogerős határozattal törölte, és az adózó a törlést követően adóköteles tevékenységet kíván folytatni, az adószám megállapítását a 17. § (1) bekezdés c) pontja megfelelő alkalmazásával kéri. Az állami adóhatóság az adózó részére a kérelem alapján az adószámot abban az esetben is a kérelem benyújtása napjával állapítja meg, ha az adózó az adóköteles tevékenységet a kérelem benyújtása előtt megkezdte vagy folytatta. Az adószám szankciós törlése iránti eljárás időtartamának ésszerű keretek között tartása érdekében a törvény az adószám jogerős felfüggesztése és törlése közötti időtartamot 90 napról 45 napra, a törlést elrendelő határozat elleni fellebbezés előterjesztésére és a felettes szerv döntésére nyitva álló határidőt 15 napról 8 napra csökkenti. Ugyanezen indokból, a törvény Art. 24/A. § (4) bekezdés első mondatát módosító rendelkezése alapján az adózó a törlés elrendelését a felfüggesztés megszüntetése iránti kérelem formális, indokolatlan előterjesztésével nem akadályozhatja meg. Az Art. hatályos rendelkezései szerint az adószám felfüggesztése az adózó adó-visszaigénylési, adó-visszatérítési jogát korlátozza annyiban, hogy a jogerős felfüggesztés időtartama alatt az adóhatóság sem a felfüggesztést megelőző, sem a felfüggesztés időszakára vonatkozó adó-visszatérítési, adó-visszaigénylési kérelmet nem teljesíti, és ha az eljárás a jogerős felfüggesztést követően az adószám jogalanyiság megszűnése előtti, „szankciós” törlésével folytatódik, az ilyen időszakokra vonatkozó kérelmek teljesítésének a felfüggesztés (adószám törlése miatti) megszűnését követően sincsen helye. Az Art. 4. § (3) bekezdésének b) pontja alapján az adó-visszaigénylésre, adó-visszatérítésre - az Art. eltérő rendelkezése hiányában - a költségvetési támogatásra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni, ebből azonban nem következik, hogy az adó-visszaigénylésre, adó-visszatérítésre vonatkozó speciális rendelkezéseket - így különösen az adószám felfüggesztése és „szankciós” törlése esetén irányadó, előbb hivatkozott jogkövetkezményt - a költségvetési támogatásokra is alkalmazni lehetne. Az Art. 43. § (5) és (6) bekezdése alapján az adótartozásnál nagyobb összegű befizetés esetén jelentkező túlfizetés adó-visszatérítésnek minősül, ebben az esetben azonban az Art. 24/A. § (6) bekezdésének alkalmazásakor a túlfizetés meghatározott időszakra vonatkoztatása okoz értelmezési nehézséget. Mindezekre tekintettel, az egységes jogértelmezés érdekében a törvény Art. 24/A. § (6) bekezdését módosító rendelkezése az adó-visszaigényléssel, adó-visszatérítéssel azonos módon korlátozza a költségvetési támogatás igénylését/kiutalását, másrészt a jogerős felfüggesztés időszakában külön rendelkezéssel tiltja a túlfizetés visszatérítése iránti kérelem benyújtását (gyakorlatilag a túlfizetés visszatérítését). A törvény az Art. 24/A. § (6) bekezdése második mondatában az „állami adóhatóság” helyett az „adóhatóság” megjelölés szerepeltetésével egyértelművé teszi, hogy a felfüggesztés jogerőre emelkedése előtti időszakra vonatkozó szankciót nemcsak az állami adóhatóság, hanem a vámhatóság, illetve az önkormányzati adóhatóság is alkalmazhatja. Mivel az adószám szankciós törlése esetén az Art. hatályos rendelkezése a törölt adószámú cégek, egyéni vállalkozók és egyéb adózók részére egyaránt az egyablakos rendszeren kívüli bejelentkezés szabályainak megfelelő alkalmazásával teszi lehetővé az új adószám kiadását, az adószám jogerős felfüggesztése és az új adószám kiadása közötti időszakhoz kapcsolódó hátrányos jogkövetkezmények fenntartása érdekében a törvény Art. 24/A. § (8) bekezdését módosító rendelkezése kifejezetten kizárja az adószám szankciós törlését követően az adószám adóköteles tevékenység megkezdésére visszamenőleges kiadását. (9) Az adóhatóság a felfüggesztést, a felfüggesztés megszüntetését, illetve az adószám törlését elrendelő határozatot megsemmisítő vagy hatályon kívül helyező határozatról és a határozat jogerőre emelkedésének időpontjáról értesíti a cégbíróságot, a körzetközponti jegyzőt vagy az adózó nyilvántartását vezető egyéb szervet. A törvény elsősorban a fiktív adózók elleni hatékonyabb fellépés érdekében bevezeti az adószám alkalmazásának felfüggesztésével kapcsolatos eljárást. Az új jogintézmény lényege, hogy

1 Megállapította: 2007. évi CXXVI. törvény 181. § (2). Hatályos: 2008. I. 1-től.



a) az adózó adószáma a felfüggesztés időtartama alatt az adózással összefüggő iratokon, bizonylatokon csak a felfüggesztésre utaló toldattal tüntethető fel, b) a felfüggesztés időtartamára az adózó sem a felfüggesztés alatt, sem azt követően nem érvényesíthet adó-visszaigénylést, adó-visszatérítést, c) az adózó felfüggesztés kezdőidőpontjában folyamatban levő, vagy a felfüggesztés időtartalma alatt előterjesztett, a felfüggesztést megelőző időszakra vonatkozó adó-visszaigénylési, adó-visszatérítési kérelmeit az adóhatóság csak a felfüggesztés megszüntetését követően teljesíti. A rendkívül szigorú jogkövetkezményekkel járó felfüggesztésre kizárólag a módosításban meghatározott, kötött tényállások bekövetkezése esetén kerül sor azzal, hogy ha a tényállás megvalósul, az adóhatóság mérlegelés nélkül köteles a felfüggesztés elrendeléséről határozni. Az adószám felfüggesztésével kapcsolatos eljárást a törvény az állami adóhatóság hatáskörébe utalja. A felfüggesztést megalapozó tényállások két csoportba sorolhatók: a) az adóhatóság eljárása során hitelt érdemlő adatok utalnak arra, hogy az adózó székhelye fiktív [24. § (1) bek. a)-b) pont], b) az adóhatóság eljárása során hitelt érdemlő adatok utalnak arra, hogy az adózó szervezeti képviselője fiktív vagy az adózó ilyen képviselőt az adóhatósághoz nem jelentett be [24/A. § (1) bek. c)-d) pont]. Garanciális szabály, hogy a felfüggesztés elrendeléséről, megszüntetéséről az adóhatóság határozattal dönt, azaz a törvény a felfüggesztés kérdését a fent hivatkozott jogkövetkezmények miatt érdemi kérdésnek tekinti. A felfüggesztéssel kapcsolatban hozott valamennyi döntés ellen fellebbezésnek van helye a felfüggesztést megszüntető határozat kivételével. A törvény a fiktív székhely vagy szervezeti képviselő miatt elrendelt felfüggesztés esetén kötelezővé teszi a felfüggesztést elrendelő határozat hirdetményi úton való közlését. Ha a felfüggesztést elrendelő határozat jogerőre emelkedett, a felfüggesztés megszüntetésének az adózó kérelmére és hivatalból is helye van. A törvény az adózó fiktív székhelye miatt elrendelt felfüggesztés esetén lehetővé teszi, hogy az adóhatóság a székhelyet a felfüggesztés megszüntetését elrendelő határozat meghozatala előtt a helyszínen is vizsgálja, azonban ez a vizsgálat az Art. rendszerében nem minősül ellenőrzésnek. További garanciális szabályként említhetjük, hogy az adószám felfüggesztésének időtartama a felfüggesztést elrendelő határozat jogerőre emelkedésétől a megszüntető határozat jogerőre emelkedéséig tart, tehát a felfüggesztéshez kapcsolódó jogkövetkezmény csak a fellebbezési jog kimerítését követően vagy fellebbezés hiányában alkalmazható. Ha az adózó közösségi adószámmal is rendelkezik, az adóhatóság az adószám felfüggesztéséről szóló határozatban a közösségi adószámot is felfüggeszti, illetve a felfüggesztést a közösségi adószámra kiterjedően is megszünteti. Mivel a közösségi adószámról hozott rendelkezés járulékos természetű, a kizárólag e rendelkezés kérdésében előterjesztett fellebbezés lehetőségét a törvény kizárja. Ha az adózó a felfüggesztésről szóló határozat meghozatalakor közösségi adószámmal nem rendelkezik, a közösségi adószám kiadása iránt a felfüggesztés időtartama alatt előterjesztett kérelmét a felfüggesztés megszüntetéséig az adóhatóság nem teljesíti, ellenkező esetben a kiadott közösségi adószám alkalmazását külön határozattal kellene felfüggeszteni. Mivel az adószám felfüggesztése az adójogi jogviszonyokban alkalmazott jogkövetkezmény és az adóhatóságnak a fiktív működéssel kapcsolatos, az adózó jogalanyiságát érintő magánjogi következmények megállapítására nincs hatásköre, a törvény kimondja, hogy az adóhatóság a jogerős felfüggesztő, illetve felfüggesztést megszüntető határozatról az adózó nyilvántartását vezető szervet (cégbíróság, körzetközponti jegyző vagy egyéb szerv) a jogerőre emelkedés napját követő napon értesíti. A Ctv. hatálya alá tartozó adózók esetén a törvény a fiktív székhely vagy fiktív szervezeti képviselő miatt hozott felfüggesztő határozat esetén kötelezően előírja továbbá a törvényességi felügyeleti vagy az ismeretlen székhelyű cég megszüntetésére irányuló eljárás megindítását is (természetesen csak akkor, ha az adóhatóság tudomása szerint ilyen eljárás még nincs folyamatban). A felfüggesztés alatt álló adózóval kapcsolatban álló adózók védelme érdekében a törvény az Art. 54. § (5) bekezdésének módosításával lehetővé teszi a felfüggesztés alatt álló adózók körében az elnevezés, adószám és a felfüggesztés kezdőidőpontjának közzétételét az állami adóhatóság honlapján, továbbá a Ctv. hatálya alá tartozó adózók esetén kötelezővé teszi a felfüggesztés tényének, kezdő és záró időpontjának bejegyzését a cégjegyzékbe. A törvény kivételes esetben, négy feltétel együttes fennállása esetén lehetővé teszi a felfüggesztés alatt álló adószám törlését. A hivatkozott feltételek: a felfüggesztés jogerőre emelkedését követő 90 napon belül az adózó nem terjesztett elő megszüntetés iránti kérelmet és a felfüggesztés megszüntetésére hivatalból sem került sor, az adóhatóság az Art. 24. § (9) bekezdése alapján nem törölte az adószámot és az adózó nem áll felszámolás, végelszámolás hatálya alatt. Kiemelést érdemel, hogy ha az adózó ezen időszakban a felfüggesztés megszüntetése iránt kérelmet terjesztett elő, de azt az adóhatóság elutasította, az adószám törlésének a 24/A. § (4) bekezdésére alapozva nincs helye. A törlés járulékos külön rendelkezéssel a közösségi adószámra is kiterjed, a határozat elleni fellebbezésre a felfüggesztésnél említett szabályok alkalmazandók, továbbá a törlésről értesíteni kell az adózó nyilvántartását vezető szervet is. A Ctv. módosításával a 24/A. § (4) bekezdése alkalmazásával törölt adószám, közösségi adószám esetén ennek a tényét és időpontját a cégjegyzékbe be kell jegyezni. Értelemszerűen, az adószám törlése esetén a felfüggesztés időtartama a felfüggesztő határozat jogerőre emelkedésétől a törlés elrendelő határozat jogerőre emelkedéséig tart, ebben az esetben az adóhatóság külön határozatot a felfüggesztés megszüntetéséről nem hoz.



1

(10) Ha az állami adóhatóság a csoportos általános forgalmi adózást választó csoport tagjának adószámát felfüggeszti, illetve törli, ezzel egyidejűleg - külön határozatban - rendelkezik a csoport részére megállapított csoport azonosító szám, közösségi adószám felfüggesztéséről, illetve törléséről. A csoport azonosító szám, közösségi adószám felfüggesztése megszüntetésének akkor van helye, ha annak feltételei valamennyi csoporttagra teljesülnek. Egyebekben az eljárásra és a csoport azonosító szám, közösségi adószám felfüggesztéséhez, törléséhez, a felfüggesztés megszüntetéséhez fűződő jogkövetkezményekre e §-nak az adószámra (közösségi adószámra) vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. Adómegállapítás 25. § (1) Az adót, a költségvetési támogatást a) az adózó: önadózással, b) a kifizető és a munkáltató: adólevonással, az adóbeszedésre kötelezett: adóbeszedéssel, c) az adóhatóság: bevallás alapján kivetéssel, kiszabással, adatszolgáltatás alapján adóhatósági adómegállapítás útján, illetőleg utólagos adómegállapítás keretében állapítja meg. (2) Az adókat adónként, a költségvetési támogatást támogatásonként az adó-, illetve a költségvetési támogatás alapjának meghatározására előírt időszakonként kell megállapítani. A korábban hatályos szabályozás szerint az adóhatóság az adót, költségvetési támogatást kivetéssel, kiszabással, utólagos adómegállapítással, illetőleg azonnali ellenőrzéssel állapítja meg. A törvény - tekintettel a gépjárművek adóztatása területén bekövetkező jelentős változásokra, továbbá a személyi jövedelemadóban a bevezetett adóhatósági adómegállapításra - korszerűsíti a szabályt, amely szerint az adóhatóság a jövőben az adót, költségvetési támogatást bevallás alapján kivetéssel, kiszabással, vagy adatszolgáltatás alapján adóhatósági adómegállapítás útján, illetőleg utólagos adómegállapítás keretében állapítja meg. Az egyes adók és költségvetési támogatások alapja, megállapításuk időpontja eltérő, ezért a törvény szerint az adókat, a költségvetési támogatásokat külön-külön, az előírt időpontokban kell megállapítani. A törvény e tekintetben nem tér el a korábban hatályos rendelkezésektől, továbbra sem teszi lehetővé, hogy az egyes adókötelezettségeket, költségvetési támogatásokat egymással szemben beszámíthassák. 2

(3) A kifizető más személy adóját akkor állapítja meg, ha ezt törvény előírja. Ha a kifizető az adót, adóelőleget levonta, az adóhatóság a továbbiakban azt csak a kifizetőtől követelheti. 2

(4) A törvényben meghatározott esetben az adóbeszedésre kötelezett adózó a helyi adó összegét közli a magánszeméllyel és az adót átveszi. EBH2006. 1430. I. Az adóhatóságnak az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvényben részére biztosított határidőben kell lefolytatnia a felszámolás alá került adós adóellenőrzését. Az ellenőrzés eredményeként feltárt adóhiány az adóhatóság részéről csak az ellenőrzés eredményeként válik ismert követeléssé [2003. évi XCII. törvény 25. § (1) bek. c) pont, 86. § (1) bek., 87. § (1) bek., 89. § (1) bek. a) pont, 164. §]. BH2006. 292. I. Az adóhatóságnak az adózás rendjéről szóló törvényben részére biztosított határidőben kell lefolytatnia a felszámolás alá került adós adóellenőrzését. Az ellenőrzés eredményeként feltárt adóhiány az adóhatóság részéről csak az ellenőrzés eredményeként válik ismert követeléssé [2003. évi XCII. tv. 25. § (1) bek. c) pont, 86. § (1) bek., 87. § (1) bek., 89. § (1) bek. a) pont, 164. §]. Önadózás 26. § (1) Az adót, a költségvetési támogatást - ha törvény előírja - az adózó köteles megállapítani, bevallani és megfizetni (önadózás). (2) A jogi személy és egyéb szervezet az adót és a költségvetési támogatást - az építményadó, a telekadó, a gépjárműadó, a vagyonszerzési illeték és a kiszabással megállapított eljárási illeték kivételével - önadózással állapítja meg. (3) A magánszemély az adóját akkor állapítja meg önadózással, ha a) vállalkozó, az építményadó, a telekadó, a gépjárműadó, a vagyonszerzési illeték és a kiszabással megállapított eljárási illeték kivételével, 3

b) az általános forgalmi adó alanya, 4 c) a személyi jövedelemadóját nem a munkáltatója (kifizető), illetőleg az adóhatóság (a továbbiakban: adóhatósági adómegállapítás) állapítja meg. KGD2006. 84. Az építményadó kivetéses adó, ezért az e adónemet érintő bejelentési kötelezettség elmulasztása miatt utólagos adómegállapítás alapján hozott határozatban az adózó terhére megállapított adó adókülönbözetnek, egyben adóhiánynak, bírságalapnak minősül (2003. évi XCII. törvény 26. §, 32. §, 37. §, 43. §, 125. §).

1 2 3 4

Beiktatta: 2007. évi CXXVII. törvény 263. § (4). Hatályos: 2008. I. 1-től. Beiktatta: 2005. évi LXXXV. törvény 5. §. Hatályos: 2006. I. 1-től. Alkalmazására lásd: 2005. évi LXXXV. törvény 40. § (5)-(6). Módosította: 2005. évi XXVI. törvény 66. § (1). Megállapította: 2006. évi CXXXI. törvény 50. §. Hatályos: 2007. I. 1-től. Lásd: ugyane törvény 204. §.


A munkáltató és az adóhatóság adatszolgáltatás alapján történő adómegállapítása


1

2

27. § (1) Az az adózó, aki nem kívánja adóját önadózással megállapítani, és a személyi jövedelemadóról szóló törvény feltételeinek megfelel, az adóévet követő év február 15. napjáig a munkáltatójához megtett, a jogkövetkezmények szempontjából adóbevallással egyenértékű nyilatkozata alapján munkáltatói adómegállapítást kérhet. 3

(2) Amennyiben a munkáltató nem vállalja a magánszemélyek adójának megállapítását, de a magánszemély a személyi jövedelemadóról szóló törvény rendelkezései szerint jogosult az adóhatósági adómegállapítás választására, a munkáltató a vele az adóévet követő év február 15-én munkaviszonyban álló magánszemély bejelentése alapján köteles közreműködni az adóhatósági adómegállapításhoz szükséges nyilatkozat és a személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti felhasználásáról szóló rendelkező nyilatkozat továbbításában az e törvényben meghatározottak szerint. (3) Az az adózó, aki a személyi jövedelemadóról szóló törvényben meghatározott feltételek alapján nincs kizárva az adatszolgáltatás alapján történő adómegállapításból, továbbá nem kívánja adóját önadózással megállapítani és munkáltatói adómegállapítást sem kér, az adóévet követő év február 15. napjáig az erre a célra rendszeresített nyomtatványon az adóhatóságnál bejelenti, hogy adóhatósági adómegállapítás útján kívánja teljesíteni adókötelezettségét. (4) A munkáltatói adómegállapítás az ellenőrzés és a jogkövetkezmények szempontjából a magánszemély bevallásának minősül. Az adót az a munkáltató vallja be, akihez az adózó a nyilatkozatát megtette. (5) Az (1) bekezdésben előírt időpontig munkahelyet változtató adózó az új munkáltatójánál tehet nyilatkozatot. Ilyen esetben nyilatkozatához az előző munkáltatótól kapott jövedelemigazolást is csatolnia kell. (6) A munkáltató az adóalapot és az adót a magánszemély nyilatkozata alapján, az adóévet követő év március 20-áig átadott igazolások figyelembevételével az adóévet követő év május 20-áig állapítja meg és erről igazolást ad. A munkáltató az adómegállapítást az adóévet követő év június 10-éig elektronikus úton továbbítja az állami adóhatósághoz. Amennyiben az adóhatóság a munkáltató adómegállapításával szemben adóhiányt állapít meg, az adóhiányt a magánszemélynek kell megfizetnie. 2

28. § (1) Az adózó a bejelentésével egyidejűleg a munkáltató közreműködésével vagy az adóhatósághoz közvetlenül a bevallással egyértékű nyilatkozatot tesz a) átvezetési igényéről, a visszatérítendő adó kiutalásához szükséges adatokról, b) a járulékfizetési kötelezettség felső határát meghaladóan levont nyugdíjjárulék visszaigényléséről - kivéve, ha az adóévben a Magyar Honvédség, a rendvédelmi szervek vagy a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagja volt -, feltéve, hogy a különbözetet év közben a foglalkoztatójával nem számolta el, c) az adókedvezményre jogosító adatokról, d) az adóhatóság nyilvántartásában nem szereplő olyan adatokról, tényekről, körülményekről, amelyek az adóhatóság adatszolgáltatás alapján történő adómegállapításához szükségesek. (2) A munkáltatóhoz tett nyilatkozatot, illetve bejelentést a munkáltató alaki szempontból felülvizsgálja, ha szükséges, a magánszeméllyel egyeztetve javítja, és március 12-éig az adóhatóság által rendszeresített elektronikus űrlapon továbbítja az állami adóhatósághoz. (3) Ha az adózó február 15. napjáig nem tesz bejelentést az adóhatóságnak vagy a munkáltatójának, adókötelezettségét önadózás útján teljesíti. (4) Az (1) bekezdésben meghatározott nyilatkozatához az adózó zárt borítékban csatolja a személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti felhasználásáról szóló rendelkező nyilatkozatát. 4

28/A. § (1) Ha az adózó nyilatkozata hibás vagy hiányos, az adóhatóság azt kijavítja, amennyiben az adózó közreműködése nélkül a nyilatkozat nem javítható, az adóhatóság az adózót határidő tűzésével hiánypótlásra szólítja fel. Ha az adózó a hiánypótlási kötelezettségének nem tesz eleget, illetőleg az adóhatósági adómegállapítást nem kérhette volna, az adóhatóság arról értesíti az adózót, hogy adókötelezettségét az önadózás szabályai alapján kell teljesítenie. (2) Ha a nyilatkozat a munkáltató érdekkörében felmerülő okból hibás, hiányos vagy késedelmes, a munkáltató e törvény 172. § (1) bekezdése szerinti bírsággal sújtható. (3) Az adóhatóság az adózó nyilatkozata és az adatszolgáltatásra kötelezettek adatszolgáltatása alapján megállapítja az adó alapját, az adót, a visszatérítendő adót - ideértve a járulékfizetési kötelezettség felső határát meghaladóan levont nyugdíjjárulékot -, illetőleg a befizetendő adót, és az ezeket tartalmazó adómegállapítást május 20. napjáig postára adja. (4) Az adózónak az adót június 20-áig kell megfizetnie, illetőleg az adóhatóságnak a visszatérítendő adót eddig az időpontig kell kiutalni. Az adóhatóságot a kiutalás időpontjában fennálló, általa nyilvántartott köztartozás tekintetében megilleti a visszatartási jog. Ha az adóhatóság az adómegállapítást késedelmesen teljesíti, a fizetési határidőt (30 nap) az adómegállapítás kézhezvételétől kell számítani. (5) Az adózó az adómegállapításra annak kézhezvételétől számított 8 napon belül észrevételt tehet, ha tudomása szerint, vagy a nála lévő iratok alapján az adóhatósági adómegállapítás módosítása indokolt. Észrevételében meg kell jelölnie a módosítani kívánt adatokat, és másolatban csatolnia kell azokat az iratokat, amelyekkel módosítási igényét alátámasztja.

1 2 3 4

Megállapította: 2006. évi CXXXI. törvény 51. §. Hatályos: 2007. I. 1-től. Megállapította: 2006. évi CXXXI. törvény 51. §. Hatályos: 2007. I. 1-től. Lásd: ugyane törvény 204. §. Módosította: 2007. évi CXXVI. törvény 411. §. Beiktatta: 2006. évi CXXXI. törvény 51. §. Hatályos: 2007. I. 1-től. Lásd: ugyane törvény 204. §.



(6) Amennyiben az adatszolgáltatási kötelezettséggel terhelt adózó adatszolgáltatási kötelezettségét utólag módosítja, az adóhatóság az adómegállapítást határozatban helyesbíti, a megállapított különbözetet az adózónak a határozat jogerőre emelkedését követő 30 napon belül kell megfizetnie, illetőleg az adóhatóságnak a kiutalást teljesítenie. (7) Az adóhatósági adómegállapítás során megállapított, és az adózóval közölt adó a jogkövetkezmények és az ellenőrzés szempontjából az adózó által bevallott adónak minősül, ha az adózó a nyitva álló határidőn belül észrevételt nem tett, illetve az adóhatóság az adózó észrevétele alapján az adót módosítottá, vagy határozattal állapította meg. (8) Az adóhatóság az észrevételt 15 napon belül elbírálja és a módosított adómegállapítást megküldi az adózónak, illetőleg arról értesíti, hogy az észrevétel alapján az adómegállapítás módosítása nem indokolt. Amennyiben az adóhatóság az észrevétel alapján az adómegállapítást módosítja, a megállapított adókülönbözet megfizetésének, illetőleg az adó-visszatérítés kiutalásának határideje a módosított adómegállapítás kézbesítésétől számított 15 nap. Ha az adózó nem ért egyet észrevételének elbírálásával, a módosított adómegállapítás, illetőleg az adóhatóság értesítésének kézhezvételétől számított 8 napon belül az adóhatósághoz kifogást terjeszthet elő. (9) Az adóhatóság az adózó kifogása alapján a tényállást hatósági eljárás keretében tisztázza, és határozattal állapítja meg az adó alapját, az adót, a visszatérítendő, illetőleg befizetendő adót. A határozat jogerőre emelkedéséig az adót az adózónak, illetőleg a visszatérítendő adót az adóhatóságnak az adóhatósági adómegállapításban meghatározott összeg szerint kell megfizetni, illetőleg kiutalni. (10) Ha a határozat alapján az adózót az adóhatósági adómegállapításban meghatározott összegnél kisebb fizetési kötelezettség terheli, az adóhatóság az adóbefizetés igazolását követően az adózó kérelmére a javára mutatkozó összeget 15 napon belül visszatéríti. Ha a határozat alapján az adózót további befizetés terheli, az adót a határozat jogerőre emelkedését követő 15 napon belül kell megfizetnie. Ha a határozat alapján az adózót az adóhatósági adómegállapításban meghatározott összegtől eltérő adó-visszatérítés illeti meg, a különbözetet az adózó, illetve az adóhatóság a határozat jogerőre emelkedését követő 15 napon belül fizeti vissza, illetve utalja ki. (11) Az adóhatóság utólagos adómegállapítás keretében állapítja meg az adót, ha a magánszemélynek az adóhatósági adómegállapítást követően tett bejelentése, illetőleg az adóhatósági adómegállapítást követően feltárt tények alapján megállapítható, hogy az adózó nem választhatta volna az adatszolgáltatás alapján történő adóhatósági adómegállapítást. A magánszemély bejelentése esetén az adóhatóság a jogkövetkezményeket az önellenőrzésre vonatkozó szabályok szerint állapítja meg, egyebekben az utólagos adómegállapítás során kiszabható jogkövetkezményeket kell alkalmazni. (12) Az adómegállapítás során hozott határozat nem zárja ki a bevallás utólagos ellenőrzését és az utólagos adómegállapítást. Ha az adóhatóság az adómegállapítást befolyásoló új tényről, körülményről, bizonyítékról szerez tudomást, utólagos ellenőrzésnek és utólagos adómegállapításnak akkor is helye van, ha az adóhatósági adómegállapítást bíróság felülvizsgálta. 1

28/B. § (1) Ha a munkáltató a munkáltatói adómegállapítást követően feltárja, hogy a magánszemély jogszerű eljárása mellett az adót tévesen állapította meg, és a magánszemély vele még munkaviszonyban áll, az adómegállapítást módosítja, és az adókülönbözetet a magánszemély részére visszatéríti, illetőleg a következő kifizetéskor levonja. A munkáltató az adómegállapítás módosítását nyilvántartásba veszi, és egyidejűleg a módosított adómegállapításról igazolást állít ki a magánszemély részére. Az e bekezdés, valamint a 41. § (1)-(2) bekezdése szerinti levonás nem haladhatja meg az esedékes egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékkal és adóelőleggel csökkentett havi munkabér 15%-át. Ha az adókülönbözet egy összegben nem vonható le, a munkáltató a levonást további hat hónapon át folytathatja. A munkáltató a levont, illetőleg visszatérített adókülönbözetet a rá vonatkozó szabályok alapján vallja be, fizeti meg, illetőleg igényli vissza. A munkáltató a levonni elmulasztott adó után a munkáltatói adómegállapításra előírt határidőt követő naptól a nyilvántartásba vétel napjáig saját terhére önellenőrzési pótlékot állapít meg, melyet be kell vallania, és meg kell fizetnie. A munkáltató az önellenőrzési pótlék megállapítási, bevallási kötelezettség teljesítésével mentesül az adólevonási kötelezettség megsértésével összefüggő jogkövetkezmények alól. Amennyiben az adókülönbözet az előbbiek szerint nem vonható le teljes egészében, vagy a magánszemély időközben munkahelyet változtat, a munkáltató a levonás meghiúsulásától számított 15 napon belül az adókülönbözet még fennálló összegéről és a magánszemély adóazonosító számáról értesíti a magánszemély állami adóhatóságát, amely az egyébként rá vonatkozó szabályok szerint intézkedik a hátralék beszedése érdekében. Ilyen esetben késedelmi pótlék a fizetési felhívásban megjelölt teljesítési határidő lejártát követően számítható fel. A magánszemély az adóhatóságtól fizetési könnyítést csak az adólevonás előbbiek szerinti meghiúsulása esetén kérhet. (2) Ha a munkáltatói adómegállapítás az (1) bekezdésben foglaltak szerint azért nem módosítható, mert a) magánszemély már nem áll munkaviszonyban az adót megállapító munkáltatóval, b) magánszemély a munkáltatói adómegállapítást önellenőrzéssel helyesbítette, és erről nyilatkozott a munkáltatójának, c) magánszemély adóját a magánszemély halálára tekintettel az adóhatóság állapította meg, a munkáltató a feltárt adókülönbözetet a feltárás időpontjában nyilvántartásba veszi és az adókülönbözet összegéről - a magánszemély adóazonosító számának feltüntetésével - 15 napon belül bejelentést tesz a magánszemély állami adóhatóságának. A munkáltató a feltárt adókülönbözetről lehetősége szerint tájékoztatja a magánszemélyt. A munkáltató a levonni elmulasztott adó után a munkáltatói adómegállapításra előírt határidőt követő naptól a nyilvántartásba vétel napjáig saját terhére önellenőrzési pótlékot állapít meg, melyet be kell vallania és meg kell fizetnie. A munkáltató a bejelentési, önellenőrzési pótlék megállapítási, bevallási kötelezettség teljesítésével mentesül az adólevonási kötelezettség megsértésével összefüggő jogkövetkezmények alól. A bejelentés alapján az adókülönbözetet az állami adóhatóság határozattal írja elő a magánszemély terhére, illetőleg javára.

1 Beiktatta: 2006. évi CXXXI. törvény 51. §. Hatályos: 2007. I. 1-től. Lásd: ugyane törvény 204. §.



1

29. § Ha a munkáltató az összesített igazolás kiállítását követően, illetőleg a kifizető a kifizetésről szóló igazolás kiállítását követően tárja fel, hogy a magánszemély adóelőlegét, adóját nem a törvényben meghatározottak szerint állapította meg és vonta le, a feltárt hibát nyilvántartásba veszi és az adókülönbözet összegéről, a kifizetés jogcíméről, valamint a kifizetésről szóló igazolás kiállításának időpontjáról az adóazonosító szám feltüntetésével 15 napon belül bejelentést tesz a magánszemély állami adóhatóságához és a magánszemélyt értesíti, kivéve, ha a magánszemély értesítési címét nem ismeri. Amennyiben a hiba a törvényben meghatározottnál alacsonyabb összegű adó, adóelőleg levonását eredményezte, a munkáltató (kifizető) az igazolás kiállításának napjától a nyilvántartásba vétel napjáig a levonni elmulasztott adó, adóelőleg után önellenőrzési pótlékot állapít meg, vall be, és fizet meg. A munkáltató (kifizető) a bejelentési, az önellenőrzési pótlék megállapítási és bevallási kötelezettség teljesítésével mentesül az adólevonási kötelezettség megsértésével összefüggő jogkövetkezmények alól. A munkáltató bejelentése alapján az adókülönbözetet az állami adóhatóság határozattal írja elő a magánszemély terhére, illetőleg javára. 2

30. § (1) A magánszemély a munkáltatónál, kifizetőnél a kifizetést megelőzően nyilatkozhat - a jogcímet megjelölve - arról, hogy a kifizetést járulékfizetési kötelezettség nem terheli. A magánszemély nyilatkozata az adóbevallással egyenértékű. (2) A járulékfizetési kötelezettség felső határát meghaladóan levont nyugdíjjárulékot a) az önadózó magánszemély a jövedelemadóról benyújtott adóbevallásában, b) az adóhatósági adómegállapítást választó adózó, ha az adóévben a Magyar Honvédség, a rendvédelmi szervek vagy a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagja volt, és ezt a nyilatkozathoz csatolt szolgálati jogviszonyról szóló okirattal igazolja, az adóévet követő május 20. napjáig bevallásnak minősülő külön nyomtatvány benyújtásával igényelheti vissza, feltéve, hogy a különbözetet év közben a foglalkoztatójával nem számolta el. (3) A munkáltató (kifizető) által levont járulékot a magánszemély helyesbítheti önellenőrzéssel, ha az (1) bekezdésben említett nyilatkozatot jogszerűen nem tehette volna meg. Az önellenőrzést a jövedelemadóra vonatkozó szabályok alapján kell elvégezni azzal, hogy az önellenőrzési pótlékot a nyilatkozat megtételét követő naptól kell felszámítani. Adóbevallás 3

31. § (1) Az adóbevallás az adózó azonosításához, az adóalap, a mentességek, a kedvezmények, az adó, a költségvetési támogatás alapja és összege megállapításához szükséges adatokat tartalmazza. Az adózó az önadózással megállapított adóról ideértve a közvetett vámjogi képviselőnek az importáló helyett a saját nevében teljesített adóbevallását is, az eljárási illetékek kivételével -, továbbá költségvetési támogatásról adónként, költségvetési támogatásonként az erre a célra rendszeresített nyomtatványon adóbevallást tesz. A költségvetési támogatás előlegének, illetve gyakoribb igénybevételének igénylése nem minősül adóbevallásnak. Az adóhatóság olyan nyomtatványt is rendszeresíthet, amely alkalmas több jogcímen fennálló adókötelezettség, költségvetési támogatásigénylés bevallására, illetve az adókötelezettség bevallása mellett költségvetési támogatás igénylésére. 4

(2) A munkáltató, a kifizető (ideértve az egyéni vállalkozónak nem minősülő magánszemély munkáltatót is), illetőleg az 52. § (4) bekezdésének l), p), r), s) és t) pontjaiban meghatározottak a rájuk vonatkozó bevallási gyakoriságtól függetlenül, havonként, a tárgyhót követő hó 12-éig elektronikus úton bevallást tesznek az adó- és/vagy társadalombiztosítási kötelezettséget eredményező, magánszemélyeknek teljesített kifizetésekkel, juttatásokkal összefüggő valamennyi adóról - kivéve a kamatjövedelem adóról -, 5

járulékról és az alábbi adatokról: 2007/111. Adózási kérdés kötelezettség

egészségpénztár szolgáltatásának jogalap nélküli igénybevételéhez kapcsolódó Szja és Eho

2007/50. Adózási kérdés osztalékfizetéssel kapcsolatos adatszolgáltatás 1. a Tbj. 44. §-ának (1) bekezdése szerinti nyilvántartásra kötelezett adatairól (neve, székhelye, adóazonosító száma), 2. a munkáltató, kifizető jogelődjének adóazonosító számáról, 3. a magánszemély személyi adatairól (neve, születési neve, anyja születési neve, születési helye és ideje), neméről, állampolgárságáról, 4. a magánszemély adóazonosító jeléről, 6

5. a biztosításban töltött idő tartamáról, az alkalmazás minőségének, jogcímének kódjáról, valamint a magánszemély nyugdíjas státuszáról, az arányos szolgálati idő naptári napjainak számáról, 6

6. a társadalombiztosítási (nyugdíj-biztosítási, természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási) és a korkedvezmény-biztosítási járulék alapjáról, összegéről,

1 Megállapította: 2005. évi LXXXV. törvény 7. §. Hatályos: 2006. I. 1-től. Alkalmazására lásd: 2005. évi LXXXV. törvény 40. § (5)-(6). 2 Megállapította: 2007. évi CXXVI. törvény 182. §. Hatályos: 2008. I. 1-től. 3 Megállapította: 2008. évi VII. törvény 15. §. Hatályos: 2008. V. 1-től. Azokban az esetekben kell alkalmazni először, amelyekben a termék vámjogi szabad forgalomba bocsátására irányuló eljárás 2008. május 1. napján vagy azt követően kezdődik. Lásd: 2008. évi VII. törvény 26. § (2). 4 Megállapította: 2005. évi CXIX. törvény 115. §. A korábbi utolsó mondatot hatályon kívül helyezte: 2007. évi CXXVI. törvény 443. §. Hatálytalan: 2008. I. 1-től. 5 Megállapította: 2006. évi LXI. törvény 109. § (2). A 2006. évi CXXXI. törvény 156. § (1) bekezdésével módosított szöveggel lép hatályba 2007. I. 1-jén. Lásd még: 2005. évi CLXIII. törvény 1. § (3), (8), (10), 27. § (11), 2006. évi LXI. törvény 237. § (5). 6 Megállapította: 2007. évi CXXVI. törvény 183. § (1). Hatályos: 2008. I. 1-től.



1

7. a nyugdíjjárulék (magán-nyugdíjpénztári tagdíj) alapját képező jövedelemről, a nyugdíjjárulék-köteles jutalom összegéről, illetőleg a levont (befizetett) nyugdíjjárulék (magán-nyugdíjpénztári tagdíj és a pénztártag, illetőleg a foglalkoztató által vállalt tagdíj-kiegészítés) összegéről, 1

8. a magánszemély által fizetendő természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási járulék alapjáról, a levont (befizetett) természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási járulék összegéről, 1

9. a természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási és/vagy nyugdíjjárulék-levonás (magán-nyugdíjpénztári tagdíj levonás) elmaradásának okáról, 1

10. a tárgyhónaptól eltérő biztosítási jogviszony időtartamáról, amelyre tekintettel a tárgyhónapban járulékalapot képező jövedelem kifizetésére került sor, illetőleg az ezen időtartamra vonatkozó társadalombiztosítási (nyugdíjbiztosítási, természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási) járulék, a levont (megfizetett) természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék (magán-nyugdíjpénztári tagdíj, a pénztártag, illetőleg a foglalkoztató által vállalt tagdíj-kiegészítés) alapjáról és összegéről, 1

11. a gyermekgondozási díj (gyed), gyermekgondozási segély (gyes), gyermeknevelési támogatás (gyet), ápolási díj, munkanélküli-ellátás folyósításának időtartamáról, az ellátás összegéről, és az abból levont (megfizetett) nyugdíjjárulék (magán-nyugdíjpénztári tagdíj, a pénztártag által vállalt tagdíj-kiegészítés) összegéről, illetőleg a levonás elmaradásának okáról, 12. a biztosítás szüneteléséről, vagy munkabérrel ellátatlanság idejéről, ennek jogcímkódjáról, 13. a foglalkozás FEOR számáról, a heti munkaidő tartamáról, a korkedvezményre jogosító munkakör tartamáról, 14. az egészségügyi dolgozók heti 48 órát meghaladó önként vállalt többletmunkavégzésének idejéről (munkaórában), 15. a hónap utolsó napján fennálló magán-nyugdíjpénztári tagság tényéről, a magánnyugdíjpénztár kódjáról, a magán-nyugdíjpénztári tag társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történő visszalépéséről, 16. a százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás alapjáról és összegéről, a megfizetett tételes egészségügyi hozzájárulás összegéről, 17. az általa kifizetett (juttatott), az összevont adóalapba tartozó bevételről és az adóelőleg alapjáról (külön a bérről a jogosultsági hónapok feltüntetésével), 18. a költségelszámolási módról és az adóelőleg megállapítása során figyelembe vett bevételt csökkentő tételekről, 19. a megállapított adóelőlegről, 20. a ténylegesen levont adóelőlegről, az adóelőleg-levonás elmaradásának okáról, 21. az egyes külön adózó jövedelmek címén a magánszemélynek kifizetett (juttatott) bevételről, az adó alapjáról, a megállapított és levont, illetőleg le nem vont adóról, kivéve azt a kifizetést (juttatást), a) amelyet a jövedelem megállapításánál nem kell figyelembe venni, b) amelynek adója nulla százalék, c) amely után az egyéni vállalkozó e minőségében adóköteles, d) amelyet az ingó vagyontárgy, ingatlan, vagyoni értékű jog átruházása ellenében nem árverés és nem aukció során kap a magánszemély, e) amely után az adó megfizetése a kifizetőt terheli, 22. a magánszeméllyel elszámolandó adókülönbözetről, 2

23. a külön jogszabály szerint Start-, Start Plusz-, Start Extra kártyával rendelkező személy után a kedvezmény figyelembevétele nélkül számított munkaadói járulék, társadalombiztosítási (nyugdíjbiztosítási, természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási) járulék alapjáról és összegéről, a tételes egészségügyi hozzájárulás kedvezmény nélkül számított összegéről, továbbá a külön jogszabály szerint a bruttó munkabér alapján számított nulla százalékos kötelezettség alapjáról, illetőleg a 15 vagy 25 százalékos mértékű kötelezettség alapjáról és összegéről, 24. a felszolgálási díj után fizetett nyugdíjjárulékot is magában foglaló nyugdíj-biztosítási járulék alapjáról és összegéről, 25. a munkaadói-, a munkavállalói-, a vállalkozói járulék alapjáról és összegéről, 26. a tárgyhónaptól eltérő időtartamról, amelyre tekintettel a tárgyhónapban munkaadói-, munkavállalói-, vállalkozói járulékalapot képező jövedelem kifizetésére került sor, illetőleg az ezen időtartamra vonatkozó munkaadói-, munkavállalói-, vállalkozói járulék alapjáról és összegéről, 3

27. az e bekezdés szerint havi adó- és járulékbevallás benyújtására kötelezett munkáltató, ha a tárgyhóban alkalmi munkavállalói könyvvel (AM könyv) rendelkező személyt foglalkoztat, e foglalkoztatási jogviszonnyal összefüggésben feltünteti az alkalmi munkavállaló AM könyvébe az adott hónapban történt alkalmi foglalkoztatás napjára (napjaira) beragasztott közteherjegy - hónapon belüli több napi foglalkoztatás esetén a közteherjegyek együttes - összegét, és a foglalkoztatás napját (napjait). 4

(3) Az adózó az adóbevallásban az adózó azonosításához szükséges adatok között feltünteti adóazonosító számát. Az adózó adóazonosító szám birtokában olyan időszakról is tehet adóbevallást, amelyben adóazonosító számmal nem rendelkezett, adó-visszaigénylést, adóvisszatérítést ezen időszakra csak a 24. § (7) bekezdésében foglalt korlátokkal érvényesíthet.

1 2 3 4

Megállapította: 2006. évi LXI. törvény 109. § (2). Hatályos: 2007. I. 1-től. Megállapította: 2007. évi CXXVI. törvény 183. § (1). Hatályos: 2008. I. 1-től. Beiktatta: 2006. évi CXXXI. törvény 52. § (2). Hatályos: 2007. I. 1-től. Megállapította: 2007. évi CXXVI. törvény 183. § (2). Hatályos: 2008. I. 1-től.



(4) Az adóbevallás benyújtásában akadályozott adózó az akadályoztatás megszűnését követő 15 napon belül tesz adóbevallást. A késedelem igazolására vonatkozó kérelmet (a továbbiakban: igazolási kérelem) a bevallással egyidejűleg kell benyújtani. 1

(5) Az adózó az állami adóhatósághoz az erre a célra rendszeresített nyomtatványon abban az esetben is adóbevallást nyújt be, ha a bevallási időszakban adófizetési kötelezettsége nem keletkezett. A társasági adóbevallás helyett az adóévet követő év február 15-éig - bevallást helyettesítő nyomtatványon - nyilatkozatot tesz az alapítvány, a közalapítvány, a társadalmi szervezet, a köztestület, az egyház, a lakásszövetkezet, az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár, a közhasznú, kiemelkedően közhasznú szervezetként besorolt felsőoktatási intézmény, feltéve, hogy az adóévben vállalkozási tevékenységből (az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár kiegészítő vállalkozási tevékenységéből) származó bevételt nem ér el, vagy e tevékenységéhez kapcsolódóan költséget, ráfordítást nem számol el. 2

(6) Az az adózó aki/amely az adóév során bármely hónapban a (2) bekezdés szerinti bevallás benyújtására volt köteles, az adóév minden ezt követő hónapjára akkor is bevallás benyújtására kötelezett, ha az adott hónapban adó- és/vagy járulék kötelezettsége - adó- (adóelőleg-), és/vagy járulékalapot képező kifizetés, juttatás hiányában - nem keletkezett. 3

(7) Az Szja. tv. 65. § (1) bekezdésében meghatározott kamatjövedelemből levont adót és annak alapját az Szja. tv. 65. § (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott esetben a kifizető - magánszemélyhez nem köthető kötelezettségként - bruttó módon a (2) bekezdés szerinti bevallásában vallja be. A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) értelmében, ha a biztosítottnak adott biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonya keretében elért nyugdíjjárulék-alapot képező keresete, jövedelme a külön jogszabályban meghatározott minimálbérnél kevesebb, akkor a biztosítási időnek csak az arányos időtartama vehető szolgálati időként figyelembe. Ebben az esetben a szolgálati idő és a biztosítási idő aránya azonos a nyugdíjjárulék alapját képező kereset, jövedelem és a mindenkori érvényes minimálbér arányával. Az arányos szolgálati idő számításához szükséges a vonatkozó naptári napokat (azok számát) is ismerni. Az Tbj. rendelkezései 2008. január 1-jétől bevezetik a korkedvezmény-biztosítási járulékot, melynek alapjára és összegére vonatkozóan a törvénymódosítás kiegészíti a kifizetésekkel, juttatásokkal összefüggő adókról, járulékokról elektronikus úton - havonkénti gyakorisággal - benyújtandó bevallás adattartalmát. A pályakezdő fiatalok, az ötven év feletti munkanélküliek, valamint a gyermek gondozását, illetve a családtag ápolását követően munkát keresők foglalkoztatásának elősegítéséről, továbbá az ösztöndíjas foglalkoztatásról szóló 2004. évi CXXIII. törvény módosításáról szóló 2007. évi XIV. törvény a Start Program bővítése keretében Start Plusz és Start Extra kedvezményeket vezetett be. E kedvezményekhez kapcsolódóan szükséges a START PLUSZ, illetőleg START EXTRA kártyákkal foglalkoztatott biztosítottak tekintetében is a bruttó munkabér alapján számított nulla százalékos mértékű kötelezettség alapjára, illetőleg a 15 vagy 25 százalékos kötelezettség alapjára és összegére vonatkozó adatok szerepeltetése a havi adó-és járulékbevallásban. Lásd még a 180. §-hoz tartozó indokolást. A Tao. 2006. július 1-jétől hatályos rendelkezése szerint a közhasznú, illetve kiemelkedően közhasznú szervezetként besorolt felsőoktatási intézmény is azon szervezetek körébe tartozik, amelyek vállalkozási tevékenységük eredménye után adóznak. Indokolt ezért annak lehetővé tétele, hogy amennyiben az ilyen felsőoktatási intézmény vállalkozási tevékenységből bevételt nem ér el, vagy e tevékenységéhez kapcsolódóan költséget, ráfordítást nem számol el, úgy társasági adóbevallás helyett bevallást helyettesítő nyilatkozatot tehessen, hasonlóan a fenti körbe tartozó többi adózóhoz. Az adózó e lehetőséggel a törvény hatálybalépését megelőző időszakra teljesítendő adóbevallási kötelezettsége tekintetében is élhet. Az Art. 31. § (6) bekezdése a munkáltatónak nem minősülő kifizetőre a havi bevallási és adatszolgáltatási kötelezettséget csak akkor terjeszti ki, ha a tárgyhónapban magánszemély részére adó (adóelőleg) és/vagy járulékalapot képező kifizetést, juttatást teljesített. Minden olyan adózó aki (amely) az adóév során foglalkoztatói státusából eredően bármely hónapban kötelezetté válik a szóban forgó bevallás benyújtására, ezt követően az adóév további tartama alatt akkor is kötelezett a bevallás benyújtására, ha az adott hónapban adó- és/vagy járulék kötelezettsége - kifizetés hiányában - nem keletkezett. Ezáltal az adminisztráció számottevő változása nélkül válik lehetővé az állami adóhatóság számára, hogy ún. teljességvizsgálatot végezzen, azaz különbséget tudjon tenni, hogy mely adózók mulasztották el bevallási kötelezettségük teljesítését. Ugyanakkor a nullás bevallás is bevallás, ezért az adózó adott esetben élhet az önellenőrzési jogával, hiszen a nulla adóalaphoz és adóhoz képest lehetősége lesz az önellenőrzéssel történő helyesbítésre, melynek szankciója (önellenőrzési pótlék) lényegesen kedvezőbb, mint a határidőben be nem nyújtott bevallás miatti mulasztási bírság. Az Art. 31. § (7) bekezdésében az egyéni vállalkozókra megállapított speciális szabályokat nem indokolt fenntartani, esetükben is az Art. 31. § (6) bekezdésének általános szabályai alkalmazandóak, melyek lehetővé teszik az állami adóhatóság számára az úgynevezett teljességvizsgálat elvégzését, ennek eredményeként pedig adott esetben a szükséges intézkedés megtételét az adózóval szemben. (8)

4

1 A második mondat szövegét megállapította: 2007. évi CXXVI. törvény 183. § (3). Hatályos: 2008. I. 1-től. Rendelkezését az adózó az ezt megelőző időszakra teljesítendő adóbevallási kötelezettsége tekintetében is alkalmazhatja. 2 Megállapította: 2007. évi CXXVI. törvény 183. § (4). Hatályos: 2008. I. 1-től. 3 Megállapította: 2007. évi CXXVI. törvény 183. § (5). Hatályos: 2008. I. 1-től. 4 Hatályon kívül helyezte: 2007. évi CXXVI. törvény 443. §. Hatálytalan: 2008. I. 1-től.



1

(9) A foglalkoztatónak nem minősülő biztosított mezőgazdasági őstermelő nem kötelezett a (2) bekezdés szerinti bevallás és adatszolgáltatás benyújtására, ha a tárgyévet megelőző évben bevétele nem volt, kivéve, ha a tevékenységét a tárgyévben kezdte, vagy az adóévre vonatkozóan nyilatkozatban vállalta, hogy a Tbj. 30/A. §-ának (1)-(2) bekezdésében meghatározott járulékalapnál magasabb összeg után fizeti meg a járulékokat. Azoknak a mezőgazdasági őstermelőknek, akiknek a tárgyévet megelőző évben elért bevétele nem haladja meg a hétmillió forintot, a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 30/A. § (2) bekezdése alapján csak a bevétel 20 százaléka után kell 8,5 százalék nyugdíjjárulékot is magában foglaló nyugdíj-biztosítási járulékot és természetbeni egészségbiztosítási járulékot fizetniük. Ha a tárgyévet megelőző évben a mezőgazdasági őstermelőnek nem volt bevétele, nem fizet járulékot sem. A Tbj. e rendelkezése - és így az Art. adó- és járulék bevallás alóli mentességet biztosító szabálya is - azonban csak arra vonatkozik, aki a tárgyévet megelőző évben már őstermelő volt, és mint őstermelő nem ért el bevételt. A tevékenységét a tárgyévben kezdő mezőgazdasági őstermelőnek ugyanis a Tbj. 30/A. § (1) bekezdése alapján a minimálbérnek megfelelő összeg után meg kell fizetnie a társadalombiztosítási járulékot, az egészségbiztosítási járulékot és a nyugdíjjárulékot, illetőleg az őstermelő nyilatkozattal vállalhatja a Tbj. 30/A. § (3) bekezdése szerint, hogy a minimálbérnél illetve az őstermelői tevékenységéből származó bevétel 20 százalékánál magasabb járulékalap után fizeti meg a járulékokat. Minthogy ezekben az esetekben járulékfizetési kötelezettség áll fenn, az őstermelő az adó- és járulék bevallás benyújtására is kötelezett lesz. Az egységes jogértelmezés biztosítása érdekében a rendelkezés egyértelművé teszi a mentességgel érintett őstermelői kör meghatározását. 2

(10) A nyugdíjfolyósító szervet nem terheli havi adó- és járulék bevallási kötelezettség az általa kifizetett - adóterhet nem viselő járandóságnak minősülő - nyugdíj, rehabilitációs járadék, illetőleg a nyugdíjast megillető baleseti járadék, és egyéb más folyósított ellátás tekintetében. 3

(11) Az adóhatóság a (2) bekezdés 5. pontja szerinti nyugdíjas státusszal rendelkező magánszemélyt illetően, a magánszemély által fizetendő nyugdíjjárulék alapjára vonatkozó tárgyévi adatokat összesíti, és amennyiben a magánszemély által fizetendő nyugdíjjárulék alapja a tárgyévben meghaladja a tárgyév első napján érvényes kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) havi összegének tizenkét hónapra számított összegét (a továbbiakban: éves keretösszeg) a nyugdíjfolyósító szerv részére - a bevallásra előírt határidőt követő hónap utolsó napjáig - adatszolgáltatást teljesít. 4

(12) Az adó megfizetése, a költségvetési támogatás igénybevétele az adóbevallást nem pótolja. Az erre kötelezett adózónak akkor is kell adóbevallást tennie, ha az adót megfizette, vagy később fizetheti meg. 4

(13) Az ellenőrzés megkezdését követően a vizsgálat alá vont adó- és költségvetési támogatás vonatkozásában a be nem nyújtott adóbevallás nem pótolható. 5

(14) Az adóbevallást, illetőleg az adóbevallással egyenértékű nyilatkozatot adótanácsadó, adószakértő, okleveles adószakértő ellenjegyezheti. Az ellenjegyzett hibás adóbevallás, illetőleg adóbevallással egyenértékű nyilatkozat esetén a mulasztási bírságot az adóhatóság az adótanácsadó, adószakértő, okleveles adószakértő terhére állapítja meg. Az adózás rendje a bevallás és adatszolgáltatás intézményével kapcsolatban jelenleg is meghatározza, hogy melyek az adatszolgáltatásra kötelezett adózók, illetőleg szervek, mely időpontban, milyen módon és tartalommal kötelesek az adatokat az adóhatósághoz továbbítani, illetőleg melyik adózó mely kötelezettségeiről milyen gyakorisággal köteles bevallást tenni. Ezzel összhangban a hatályos szabályozás kimondja, hogy a kifizető és a munkáltató a megállapított adót, a levont adóelőleget és járulékot a törvény által meghatározott gyakorisággal benyújtandó saját adóbevallásában, bruttó módon vallja be. Az egyéni adó- és járuléknyilvántartás kialakítása érdekében a munkáltatók és a kifizetők terhére a törvény bevezet egy egységes, személyre lebontott adatok feltüntetésével havonta, a tárgyhót követő hó 12-éig elektronikus úton vagy gépi adathordozón teljesítendő bevallási kötelezettséget az adó, illetőleg a társadalombiztosítási kötelezettséget eredményező, magánszemélyeknek teljesített kifizetésekkel, juttatásokkal összefüggésben, amely a bruttó módon történő bevallási kötelezettséget feleslegessé teszi. A törvény pontosan meghatározza a havi részletező bevallásban feltüntetendő adatokat, amelyek az adókötelezettségek teljesítésének ellenőrzéséhez, illetőleg a társadalombiztosítási (nyugdíjbiztosítási és egészségbiztosítási) ellátásokra való jogosultság megállapításához szükségesek, illetőleg ezzel megszüntethető a kifizetők, munkáltatók (egyéni vállalkozók) nyugdíjbiztosítási igazgatási szervek részére közvetlen módon teljesített adatszolgáltatási kötelezettsége, illetőleg az adóévet követő január 31-ig teljesítendő éves adatszolgáltatási kötelezettsége is. Tekintettel arra, hogy az új rendelkezés alapvetően változtat az adózók által eddig megszokott renden, a viszonylag hosszú felkészülési idő ellenére is indokolt az alkalmazás első félévében az elkövetett hibákat, hiányosságokat a megszokottnál jobban tolerálni, ezért a törvény az új rendelkezéssel összefüggő mulasztási bírság szabály alkalmazását 2006. július 1-jétől lépteti hatályba. A felkészülés megkönnyítése érdekében a törvény szerint a bevallás adattartalmát és fájlformátumát az állami adóhatóságnak e törvény kihirdetését követő 120 napon belül közzéteszi.

1 2 3 4 5

Megállapította: 2007. évi XXXIX. törvény 4. §. Hatályos: 2007. V. 29-től. Első alkalommal a 2007. július hónapjáról benyújtott bevallásban kell alkalmazni. Beiktatta: 2006. évi CXXXI. törvény 52. § (3). Módosította: 2007. évi CXXVI. törvény 411. §. Beiktatta: 2006. évi CXXXI. törvény 52. § (3). A 2007. évi CLVI. törvény 20. § szerint megállapított szöveggel lép hatályba 2008. I. 1-jén. Számozását módosította: 2006. évi CXXXI. törvény 52. § (3). Megállapította: 2005. évi LXXXV. törvény 8. § (2). Számozását módosította: 2006. évi CXXXI. törvény 52. § (3).



A munkáltatói adómegállapítás megszűnésével a magánszemélyek adómegállapítása önadózással, illetőleg adatszolgáltatás alapján adóhatósági adómegállapítás útján történik. A magánszemély - amennyiben az adóját nem kívánja önadózással megállapítani - az erre a célra rendszeresített nyomtatványon az adóévet követő február 15-ig bejelenti, hogy adóhatósági adómegállapítást kér. A nyilatkozat az adóbevallással egyenértékű, és csak akkor tehető meg, ha a feltételek adottak. A jelenleg hatályos szabályozás szerint az adózók az adóbevallás kitöltéséhez - tekintettel azok bonyolultságára adótanácsadó, adószakértő közreműködését vehetik igénybe. A közreműködést igazoló ellenjegyzés esetén a bevallás hibájáért az adótanácsadó, adószakértő felel. 2006. január 1-jétől az ellenjegyzésre jogosult személyek köre kibővül az okleveles adószakértővel. A törvény ugyanakkor jelenleg nem terjeszti ki az ellenjegyzés lehetőségét az adózók adóbevallással egyenértékű nyilatkozatára, amely adott esetben ugyanolyan bonyolult lehet, mint egy adóbevallás. A törvény ezért megteremti a jogszabályi feltételét annak, hogy - a munkáltatói adómegállapítás megszűnését követően - az adótanácsadó, adószakértő, okleveles adószakértő az adóbevallással egyenértékű nyilatkozatot is ellenjegyezhesse. A helyi adók bevallása 32. § (1) A vállalkozók kommunális adójáról és az iparűzési adóról az adóévet követő év május 31-éig kell bevallást tenni. A naptári évtől eltérő üzleti évet választó adózó adóbevallását az adóév utolsó napját követő 150. napig nyújtja be. (2) Ha a helyi adót nem az adózó állapítja meg, az adókötelezettség keletkezését (változását) követő 15 napon belül kell adóbevallást tennie. (3) Nem kell újabb adóbevallást tenni a (2) bekezdésben foglalt esetben mindaddig, ameddig a helyi adót (adókötelezettséget) érintő változás nem következett be. (4) Az adóbeszedésre kötelezettnek az általa beszedett helyi adóról a tárgyhónapot követő hó 15-éig kell bevallást tennie. KGD2006. 84. Az építményadó kivetéses adó, ezért az e adónemet érintő bejelentési kötelezettség elmulasztása miatt utólagos adómegállapítás alapján hozott határozatban az adózó terhére megállapított adó adókülönbözetnek, egyben adóhiánynak, bírságalapnak minősül (2003. évi XCII. törvény 26. §, 32. §, 37. §, 43. §, 125. §). Az adóbevallás különös szabályai 1

33. § (1) A magánszemély a személyi jövedelemadóról szóló törvény rendelkezései szerint állapítja meg adóját, és nyújtja be adóbevallását vagy adóját a munkáltatójához intézett nyilatkozata alapján a munkáltatója, illetőleg adatszolgáltatás alapján az adóhatóság állapítja meg. 8003/2008. (AEÉ 4-5.) APEH tájékoztató a 2007. évi személyi jövedelemadó, különadó, valamint a mezőgazdasági kistermelő egészségügyi hozzájárulásának munkáltatói adómegállapításával és elszámolásával kapcsolatos munkáltatói (kifizetői) feladatokról 8004/2007. (AEÉ 3.) APEH tájékoztató a 2006. évi személyi jövedelemadó, valamint a mezőgazdasági kistermelő egészségügyi hozzájárulásának munkáltatói adómegállapításával és elszámolásával kapcsolatos munkáltatói (kifizetői) feladatokról (2) Ha költségvetési támogatást megállapító törvény az igényjogosultságot a jövedelmi viszonyok igazolásához köti, az igénylő és a vele közös háztartásban élő magánszemélyek jövedelmi viszonyaikról, az egy főre jutó családi jövedelemről a támogatást megállapító szervhez az igénylőlappal együtt benyújtott - adóbevallásnak minősülő - nyilatkozatot tesznek. Az igénylőlap egyszerűsített adóbevallási részét a magánszemélyek akkor is kötelesek kitölteni, ha egyébként adóbevallásra nem kötelezettek. (3) Soron kívüli bevallást kell benyújtani az adózónak valamennyi adójáról - kivéve a magánszemélyt saját személyében terhelő azon adókat, amelyekről éves adóbevallást köteles benyújtani - a bevallással még le nem fedett időszakról, ha a) a számvitelről szóló törvény VII. fejezete sajátos beszámoló készítési kötelezettséget ír elő, b) az adózó a társasági adóról és osztalékadóról szóló törvény szerint a könyvviteli zárlat és a beszámoló alapján az adókülönbözetet megállapítja, c) az adózó felszámolási eljárás, végelszámolási eljárás nélkül szűnik meg, d) az adóbeszedésre kötelezettnek e kötelezettsége megszűnt, 2

e) a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint egyéni vállalkozónak minősülő magánszemély e tevékenységét megszünteti, a tevékenység gyakorlásához szükséges egyéni vállalkozói igazolványát vagy hatósági engedélyét jogerősen visszavonják, valamint az ügyvéd és a szabadalmi ügyvivő tevékenységét, illetőleg a közjegyző közjegyzői szolgálatát szünetelteti (a továbbiakban együtt: soron kívüli bevallási kötelezettséget kiváltó esemény). A tevékenységüket szüneteltető ügyvédek 2003. január 1. előtt - tekintettel arra, hogy tevékenységük az általános forgalmi adó tekintetében tárgyi mentes besorolás alá tartozott - évente egy alkalommal, a személyi jövedelemadó bevallásban nulla értéket megjelölve vallották be ügyvédi tevékenységből származó bevételüket.

1 Megállapította: 2006. évi CXXXI. törvény 53. §. Hatályos: 2007. I. 1-től. Lásd: ugyane törvény 204. §. 2 Megállapította: 2004. évi CI. törvény 194. §. Hatályos: 2005. I. 1-től.



Az általános forgalmi adó szabályai 2003. január 1-jétől az ügyvédi tevékenységet az áfa köteles körbe sorolták. A tevékenységet szüneteltető ügyvédek számára indokolatlan többletterhet és kiadást jelent, hogy - a szabályváltozás következtében - a tevékenységük szüneteltetése ellenére az adóeljárásban előírt adminisztrációs kötelezettségnek (pl. önálló pénzforgalmi bankszámla nyitása, nullás bevallás beadása) kell eleget tenniük. Mivel sem az áfa, sem az adóeljárási szabályok nem rendezték a szünetelés esetén alkalmazandó eljárást, a módosítás kimondja - kiterjesztve a szünetelés intézményét a szabadalmi ügyvivőkre és a közjegyzőkre is -, hogy a szünetelés időtartama alatt az érintettek mentesülnek a szünetelés időtartamához kötődő adókötelezettség teljesítése és a bankszámla-fenntartási kötelezettség alól. Az adóeljárás nem ismeri a „kötelezettség nyugvásának” fogalmát, a tevékenység szünetelése nem érinti a korábbi időszak adókötelezettségét. A tevékenység felfüggesztésekor ugyan nem keletkezik adókötelezettség sem, azonban a korábbi időszak tekintetében ezek rendezendők. A tevékenység felfüggesztése nem mentesít azon adókötelezettségek teljesítése alól, amelyek a szünetelés kezdő időpontjáig keletkeztek. Ezért az ügyvédnek, szabadalmi ügyvivőnek, illetőleg a közjegyzőnek - a törvényben meghatározott kivételek figyelembevételével - a szünetelés kezdő időpontjáig terjedő időszakra vonatkozóan valamennyi adójáról soron kívüli bevallást kell benyújtania. A soron kívüli bevallás feldolgozása mellett az adóhatóság nyilvántartásában az adózó tevékenységének felfüggesztését regisztrálják. Az adóhatóságnak szüksége van olyan információra, amelyből a szünetelés időtartama - egyúttal az adókötelezettség keletkezésének „megnyílása” - megállapítható, ezért az adózókat nyilvántartó szervezetek (a Magyar Ügyvédi Kamara, a Magyar Szabadalmi Ügyvivői Kamara, illetőleg a közjegyző székhelye szerint illetékes területi közjegyzői kamara) adatot szolgáltatnak a szünetelés kezdő és záró időpontjáról. (4) A soron kívüli adóbevallást az éves elszámolású adókról a (3) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott esetekben a számvitelről szóló törvényben a beszámoló készítésére előírt határidőn belül, a c)-e) pontokban meghatározott esetekben pedig a soron kívüli bevallási kötelezettséget kiváltó eseményt követő 30 napon belül kell benyújtani. (5) Azokról az adókról, amelyeknél az adómegállapítási időszak egy hónap, egy negyedév, a bevallással még le nem fedett időszakról a soron kívüli adóbevallási kötelezettséget kiváltó eseményt követő 30 napon belül kell a bevallást benyújtani. 1

(6) A felszámolási eljárás alatt álló adózók adóbevallásukat a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló törvény és e törvény rendelkezései szerint teljesítik. A végelszámolás alatt álló adózók a tevékenységüket lezáró adóbevallást - a végelszámolás kezdő időpontját megelőző nappal - a végelszámolás kezdő időpontját követő 30 napon belül, a záró adóbevallást a végelszámolást lezáró beszámolónak a cégbírósághoz történő előterjesztésével egyidejűleg kötelesek benyújtani. A két bevallás közötti időszakról e törvény általános rendelkezései szerint kell a bevallási kötelezettségüket teljesíteni. Az éves elszámolású adókról a két bevallás közötti időszakban bevallást csak akkor kell benyújtani, ha az időszak hosszabb, mint 12 hónap. Az Art. hatályos 33. § (6) bekezdése és 92. § (4) bekezdése szerint a végelszámolást lezáró bevallást a végelszámolást lezáró beszámoló elkészítésének napját követő 45 napon belül kell az adóhatósághoz benyújtani, illetve az adóhatóság a záró adóbevallás (és az azt megelőző időszakokra vonatkozó bevallások) ellenőrzését a záró adóbevallás kézhezvételétől számított 60 napon belül köteles befejezni. A Ctv. 111-112. §-a szerint az adóbevallásokról és a végelszámolást lezáró számviteli beszámolóról, vagyonfelosztási javaslatról a társaság legfőbb szerve egyidejűleg dönt, ezt követően azonban a cég törlése iránti kérelemhez az adóbevallás kivételével a döntéshozatallal érintett egyéb okiratokat kell mellékelni. A végelszámolás számviteli feladatairól szóló 72/2006. (IV. 3.) Korm. rendelet 7. § (6) bekezdése szerint a végelszámolást lezáró számviteli beszámolót a gazdálkodó törlésére irányuló kérelem benyújtásával egyidejűleg, de legkésőbb a beszámoló mérleg-fordulónapját követő 150 napon belül kell letétbe helyezni és közzétenni (a mérleg-fordulónapot a végelszámoló határozza meg). E jogszabályi rendelkezések együttes alkalmazása esetén - különösen az egyszerűsített végelszámoláskor problémát okoz, hogy az adóhatóság a záró adóbevallás ellenőrzését nem tudja érdemben elvégezni, mert a cégbíróság az ellenőrzés befejezése előtt törli az adózót a cégjegyzékből. A törvény Art. 33. § (6) bekezdését módosító rendelkezése a záró bevallások tényleges ellenőrzése érdekében előírja, hogy a záró bevallásokat a végelszámolást lezáró beszámoló cégbírósághoz való előterjesztésével egyidejűleg kell az adóhatósághoz benyújtani. (7) A külföldi vállalkozónak a belföldön végzett építkezése esetén (ideértve a fióktelep útján végzett építkezést, szerelést is) az adókötelezettséget első ízben annak az adóévnek az adókötelezettségével egyidejűleg kell teljesítenie, amelyben az építkezés, szerelés időtartama meghaladja az építkezés telephellyé minősítéséhez a nemzetközi egyezményben meghatározott időtartamot, illetve egyezmény hiányában a három hónapot. Ez esetben a külföldi vállalkozó a megelőző adóév(ek)re utólag a bevallással érintett időszakban hatályos előírások szerint állapítja meg, vallja be és fizeti meg az adót. (8) Az adóévben átalakuló adózó - ideértve az átalakulással létrejött adózót, az átvevőt és a fennmaradót is - az átalakulás napjától számított 30 napon belül társasági adóelőleg-bevallást tesz. 2

(9) A bevallással még le nem fedett időszakról soron kívüli adóbevallást tesz a) a csoportos általános forgalmi adóalanyiságot, illetve a csoporthoz csatlakozást engedélyező határozat jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül a csoporttag az általános forgalmi adójáról, b) a csoport azonosító szám törlése esetén, a csoportképviselő - a törlő határozat jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül - a csoport általános forgalmi adójáról, illetve a csoport tagja az általános forgalmi adón kívül valamennyi adójáról az e §-ban meghatározottak szerint, illetve

1 Megállapította: 2007. évi CXXVI. törvény 184. §. Hatályos: 2008. I. 1-től. 2 Beiktatta: 2007. évi CXXVII. törvény 263. § (5). Hatályos: 2007. XI. 16-tól. A csoportos adóalanyiságot engedélyező, 2008. január 1. napját megelőzően jogerőre emelkedett határozatok esetében a határozat jogerőre emelkedéséhez fűződő jogkövetkezményeket 2008. január 1. napjától kell alkalmazni. Lásd még: 2007. évi CXXVII. törvény 269. § (4).



c) a csoportból kiváló tag a kiválást engedélyező határozat jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül az általános forgalmi adón kívül valamennyi adójáról az e §-ban meghatározottak szerint. Az adóbevallás kijavítása 34. § (1) Az adóbevallás helyességét a 26. §-ban foglalt esetben az adóhatóság megvizsgálja a számítási hibát és más hasonló elírást kijavítja, és ha a kijavítás az adófizetési kötelezettség vagy az adó-visszatérítés összegét érinti, az adózót a kijavítástól számított 30 napon belül értesíti. 2005/89. Adózási kérdés személyi jövedelemadóelőlegek módosítása (2) Ha az adózó a kijavítással nem ért egyet, az értesítés kézhezvételét követő 15 napon belül egyeztetés végett az adóhatósághoz fordulhat. Eredménytelen egyeztetés esetén az adóhatóság az eljárást megindítja, és az adót határozattal állapítja meg. A bevallás kijavítása nem minősül ellenőrzésnek, az ennek során hozott határozat nem minősül utólagos adómegállapításnak. (3) Az eredményes egyeztetésig, illetve a határozat jogerőre emelkedéséig a visszatérítendő adót a kijavított összeg szerint kell kiutalni. (4) Ha a kijavítás alapján az adózót a bevallottnál kisebb fizetési kötelezettség terheli, az adóhatóság az adóbefizetés igazolását követően az adózó kérelmére a javára mutatkozó összeget 30 napon belül visszatéríti, illetve ha azt nem fizették be, az adózónak a kijavított összeget kell megfizetnie. (5) Ha a kijavítás miatt az adózót további befizetés terheli és ezzel egyetért, az adót 30 napon belül kell megfizetnie, ha a kijavítással nem ért egyet, a (2) bekezdésben foglaltak szerint kell eljárni. (6) Ha az adóbevallás (költségvetési támogatásigénylés) az adózó közreműködése nélkül nem javítható ki, vagy az adózó fennálló adótartozásáról, köztartozásáról a nyilatkozattételt vagy jogszabályban előírt igazolások benyújtásának kötelezettségét elmulasztotta, továbbá az adóbevallásából, nyilatkozatából olyan adatok hiányoznak, amelyek az adóhatóság nyilvántartásában sem szerepelnek, az adózót az adóhatóság 15 napon belül - megfelelő határidő tűzésével - hiánypótlásra szólítja fel. Az adó megfizetése 35. § (1) Az adót az e törvényben vagy más törvényben meghatározott esedékességekor az köteles megfizetni, akit arra jogszabály kötelez. A levont adót, adóelőleget annak kell megfizetnie, aki azt levonta. A beszedett adót az adóbeszedésre kötelezett fizeti meg. (2) Ha az adózó az esedékes adót nem fizette meg és azt tőle nem lehet behajtani, az adó megfizetésére határozattal kötelezhető: 7003/2007. (AEÉ 10.) APEH irányelv a méltányossági jogkör gyakorlásáról, az adómérséklésre és a fizetési könnyítés engedélyezésére irányuló kérelmek elbírálása során követendő eljárásról 7004/2006. (AEÉ 4.) APEH irányelv a méltányossági jogkör gyakorlásáról, az adómérséklésre és a fizetési könnyítés engedélyezésére irányuló kérelmek elbírálása során követendő eljárásról 7001/2005. (AEÉ 3.) APEH irányelv a méltányossági jogkör gyakorlásáról, az adómérséklésre és a fizetési könnyítés engedélyezésére irányuló kérelmek elbírálása során követendő eljárásról a) az adózó örököse az örökrésze erejéig, több örökös esetében örökrészük arányában, b) a megajándékozott, az adózó által az adókötelezettsége keletkezését követően okirattal juttatott ajándék erejéig, kivéve, ha az ingyenes előnytől neki fel nem róható módon elesett, c) az adózó jogutódja, d) a 36. §-ban említett kezességet vállaló és az adótartozást átvállaló a jóváhagyott szerződésben foglalt adó tekintetében, e) az adóbevétel csökkentésével kapcsolatos bűncselekmény elkövetője az azzal összefüggő adó tekintetében, f) a gazdasági társaság, a közös név alatt működő polgári jogi társaság adótartozásáért a rájuk vonatkozó szabályok szerint a helytállni köteles tag, vezető tisztségviselő, illetve szervezet, a jogi személy felelősségvállalásával működő vállalkozó esetében a felelősségvállaló, továbbá az a személy, amely (aki) a vállalkozás kötelezettségeiért törvény alapján felel, 2/2004. Polgári jogegységi határozat A felszámolási eljárás során hitelezői igényként bejelentett, a felszámoló által besorolt és visszaigazolt adókövetelésnek az APEH által harmadik személy javára történt engedményezése esetén a kötelezett tartozásaiért a rá vonatkozó anyagi jogi szabályok szerint helytállni köteles (mögöttesen felelős) személytől az engedményes polgári peres eljárásban nem követelheti az adótartozás megfizetését, mivel a mögöttesen felelős személy - az adó megfizetésére kötelező határozat hiányában - nem válik az ilyen tartozás kötelezettjévé. g) a társasház (társasüdülő, társasgarázs), építőközösség adótartozása tekintetében a tulajdonostársak, h) a vagyontárgy minden tulajdonosa a közös tulajdont terhelő adó tekintetében, i) a szülői felügyelet alatt álló kiskorú gyermek adótartozásáért - a munkakeresményéből eredő adótartozás kivételével - a szülői felügyeletet gyakorló szülő az általa kezelt vagyon erejéig.



1

(3) A (2) bekezdés szerinti határozat hiánya nem zárja ki a követelés peres vagy nemperes eljárásban történő érvényesítését azzal, hogy engedményezett követelés esetén a követelés érvényesítésére kizárólag akkor kerülhet sor, ha a követelésnek a behajtására jogosult szervezet általi engedményezésére 2005. július 10-ét követően került sor. 2

(4) Az adó megfizetésére kötelezett az állammal vagy az önkormányzattal szemben fennálló követelését az adótartozásába nem számíthatja be. 2

(5) A külföldi vállalkozást közvetlenül, illetve - belföldi fióktelepén keresztül - közvetve terhelő valamennyi adótartozás, illetve e törvény hatálya alá tartozó köztartozás megfizetésére egyetemlegesség címén a fióktelep is kötelezhető határozattal. 3

(6) Ha az adóhatóság utólag megállapítja, hogy az e törvény 20/A. §-a szerinti START, START PLUSZ, vagy START EXTRA kártya igényléséhez kapcsolódó - külön jogszabályban előírt - nyilatkozattételi kötelezettségét az igénylő rosszhiszeműen, valótlan adatok feltüntetésével teljesítette, az így megszerzett kártya felhasználása esetén az adóhatóság a foglalkoztatót megillető kedvezményes mértékű járulék, valamint az általános szabályok szerint kedvezmény nélkül megállapított járulékok közötti különbözet összegének megfizetésére a kártya tulajdonosát (felhasználóját) határozattal kötelezi. A pályakezdő fiatalok, az ötven év feletti munkanélküliek, valamint a gyermek gondozását, illetve a családtag ápolását követően munkát keresők foglalkoztatásának elősegítéséről, továbbá az ösztöndíjas foglalkoztatásról szóló 2004. évi CXXIII. törvény a START Program elindításával 2005. október 1-jétől járulékkedvezményt vezetett be azon munkáltatók számára, amelyek először munkába álló pályakezdőt foglalkoztatnak. A Kormány a START Program gyakorlati tapasztalataiból kiindulva a program továbbfejlesztését, START PLUSZ program és START EXTRA program indítását határozta el annak érdekében, hogy segítséget nyújtson a munkavállaláshoz, a munkaerőpiacra történő visszatéréshez a tartósan álláskeresőknek, a kisgyermeket nevelő szülőknek, közeli hozzátartozót ápoló családtagoknak. A START program bővülése következtében 2007. július 1-jétől a START PLUSZ és a START EXTRA kártyák iránti igényeknek az igénylők nyilatkozatai alapján történő elbírálása, továbbá a kártyák előállítása és kiadása az állami adóhatóság feladatát képezi. Az adózás rendjéről szóló törvénynek ezen új feladatokra tekintettel szükséges szabályoznia az eljárási rendet arra az esetre is, amikor az igénylő rosszhiszeműen, valótlan adatok feltüntetésével tett eleget a végrehajtási rendeletben előírt nyilatkozattételi kötelezettségének, és ezt az adóhatóság utólag feltárta. Az így megszerzett kártya felhasználása esetén az adóhatóság a foglalkoztatót megillető kedvezményes mértékkel megállapított, valamint az általános szabályok szerint kedvezmény nélkül megállapított közteher közötti különbözet összegének megfizetésére a kártya tulajdonosát (felhasználóját) határozattal kötelezi. BH2007. 359. Be nem jegyzett társaságnak nem lehet jogutódja, tartozásaiért ügyvezetője felelős (2003. évi XCII. törvény 35. §; 1988. évi VI. törvény 25., 26. §). BH2007. 278. II. Az adómegfizetésre kötelezhető személy az adózóval szembeni eljárásban nem ügyfél, adófizetésre kötelező határozat csak az eljárásban félként részt vevő személlyel szemben hozható (2003. évi XCII. törvény 35. §, 123. §, 143. §). BH2007. 29. A betéti társaságot terhelő, - de attól be nem hajtható - adótartozás megfizetésére az adóhatóság a betéti társaság beltagját is kötelezheti (2003. évi XCII. tv. 35. §; 1997. évi CXLIV. tv. 90. §, 97. §, 101. §). KGD2008. 40. Adófizetésre kötelező határozat bírósági felülvizsgálatánál irányadó követelmény, hogy a határozat rendelkező része és az indokolás összhangban legyen, felülvizsgálatra alkalmas tényállást tartalmazzon (2003. évi XCII. törvény 35. §, 1957. évi IV. törvény 43. §). KGD2007. 123. A megszűnt betéti társaság adótartozásáért a beltag mögöttes felelősként akkor is kötelezhető, ha a társasággal szemben még nem hoztak határozatot (2003. évi XCII. törvény 6. §, 35. §, 97. §; 1997. évi CXLIV. törvény 55. §, 101. §). 36. § (1) Az adó megfizetéséért a Polgári Törvénykönyv szerint kezességet lehet vállalni, illetve az adótartozást más átvállalhatja, amelynek során az adóhatóság követelésének jogcíme nem változik meg. (2) A kezesség vállalása és a tartozás átvállalása az adóhatóság jóváhagyásával válik érvényessé. Az adóhatóság a jóváhagyást megtagadja, ha az adótartozás megfizetése a kezes, illetve a tartozást átvállaló személyében nem biztosított. (3) Az adótartozás átvállalásához az adóhatóság azzal a feltétellel járulhat hozzá, ha az eredetileg kötelezett adózó az átvállalt tartozásért kezességet vállal. Ha az adótartozást átvállaló az átvállalt tartozást az esedékességig nem fizeti meg, a tartozás a kezességet vállaló eredetileg kötelezett adózótól külön megfizetésére kötelező határozat nélkül végrehajtható. Az adófizetési kötelezettség az adózás eljárási kötelezettségei közül a második fő kötelezettség. Az adót jellemzően az anyagi jogi szabályokban megjelölt adóalanynak kell megfizetnie, ettől eltérő a helyzet, ha az adómegállapítás folyamatába elsősorban biztonsági és költségkímélési szempontok figyelembevételével harmadik személyt iktat a törvény, akik/amelyek másokat terhelő adót állapítanak meg, vonnak le és fizetnek meg. Az adóbevételek beszedhetősége érdekében a törvény meghatározza azon személyek körét, amelyek mögöttes felelősséggel tartoznak más személyek adótartozásának megfizetéséért. Az adó megfizetésére kötelezettet nem terhelik az adótartozással összefüggő részkötelezettségek, fizetési kötelezettségüket a törvény alapján és feltételek fennállása esetén az adóhatóság határozattal állapítja meg. Az adótartozásért a mögöttes felelősség nem csak a törvény erejénél fogva, hanem az adóhatóság által jóváhagyott szerződés alapján is létrejöhet. Az adótartozás átvállalása, illetőleg az adófizetésért való kezességvállalás, amely az adóhatóság jóváhagyásával válik érvényessé, ilyen mögöttes felelősséget keletkeztető jogintézmény. 1 Megállapította: 2006. évi CIX. törvény 85. § (1). Hatályos: 2007. I. 1-től. 2 Számozását módosította: 2005. évi LVI. törvény 2. §. 3 Beiktatta: 2007. évi XXXIX. törvény 5. §. Hatályos: 2007. VII. 6-tól. Ezt követően elkövetett jogsértésekre kell alkalmazni.



1

36/A. § (1) A közbeszerzések közvetlen megvalósításához kapcsolódóan a közbeszerzésekről szóló törvény (a továbbiakban: Kbt.) szerinti nyertes ajánlattevő és az alvállalkozók, valamint a polgári jog szerinti alvállalkozók között megkötött vállalkozási szerződések alapján történő, a havonta nettó módon számított 100 000 forintot meghaladó kifizetésnél a vállalkozó az igénybevett alvállalkozónak a teljesítésért abban az esetben fizethet - ide nem értve az általános forgalmi adót -, ha az alvállalkozó a kifizetés időpontját megelőzően bemutat, átad vagy megküld egy 15 napnál nem régebbi nemlegesnek minősülő együttes adóigazolást, amellyel igazolja, hogy az állami adóhatóságnál és a vámhatóságnál nyilvántartott köztartozása nincs. (2) A közbeszerzések közvetlen megvalósításához kapcsolódóan megkötött mindegyik szerződés esetén a vállalkozó tájékoztatja az alvállalkozót arról, hogy a szerződés és ennek teljesítése esetén a kifizetés e § hatálya alá esik. (3) A vállalkozó a nemlegesnek minősülő együttes adóigazolás átadása, bemutatása vagy megküldése hiányában visszatartja a kifizetést. Amennyiben teljesíti a kifizetést, annak erejéig egyetemlegesen felel az alvállalkozót a kifizetés időpontjában terhelő köztartozásért. Nem keletkezik a vállalkozónak visszatartási kötelezettsége és egyetemleges felelőssége, ha a (2) bekezdés szerinti tájékoztatást nem kapta meg. (4) Ha az állami adóhatóság a közbeszerzéshez kapcsolódó kifizetés céljából igényelt adóigazolásban köztartozást mutat ki, az adóigazolás kiállítását követően a végrehajtás szabályai szerint haladéktalanul intézkedik a követelés lefoglalásáról. A vállalkozó a követelés lefoglalását követően mentesül az egyetemleges felelősség alól, és a kifizetést a végrehajtás alá vont összeggel csökkentve teljesíti. (5) Amennyiben az (1)-(3) bekezdések szerinti kifizetés kapcsolt vállalkozások között történik, a közbeszerzések közvetlen megvalósításában részt vevő mindegyik kapcsolt vállalkozás egyetemlegesen felel a kifizetés összegéig a kifizetés időpontjában fennálló, azon kapcsolt vállalkozás köztartozásáért, amelynek a kifizetést teljesítették. (6) Az (1)-(4) bekezdések rendelkezéseit a Kbt. szerinti ajánlatkérő, illetve a nevében eljáró más személy és a nyertes ajánlattevő között létrejött szerződésekre is alkalmazni kell, azzal az eltéréssel, hogy az ajánlatkérőt nem terheli a visszatartási kötelezettség az ajánlati vagy a teljesítési biztosítékra, illetőleg az ajánlatkérőnek egyetemleges felelőssége nem keletkezik. A közpénzek védelme érdekében a törvény új felelősségi szabály meghonosítását tervezi közbeszerzések esetén. Ez alapján a közbeszerzésekhez kapcsolódó vállalkozási szerződések teljesítésénél a vállalkozók a vertikálisan felépülő alvállalkozói lánc alacsonyabb fokán álló alvállalkozónak csak abban az esetben fizethetnek ki havonta - áfa nélkül számított - 100 000 Ft-nál nagyobb összeget, ha az alvállalkozó 15 napnál nem régebbi adóigazolással igazolja, hogy nincs az állami adóhatóságnál, vámhatóságnál nyilvántartott köztartozása. A közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény (a továbbiakban: Kbt.) kizárólag az ajánlattevő és a vele közvetlenül szerződő alvállalkozókat nevesíti. A felelősségi szabály túlmutat a Kbt. fogalomrendszerén és a Polgári Törvénykönyv szerint vállalkozókat (alvállalkozókat) is bevonja a rendelkezés személyi hatálya alá, így a felelősség a lánc minden pontján fennáll, ahol közpénzből fizetnek. Az együttes igazolás tartalmazza mind az állami adóhatóságnál, mind a vámhatóságnál fennálló köztartozás fennállását vagy annak hiányát. Az igazolás iránti kérelmet elegendő az adóhatóságnál előterjeszteni, ezután az adóhatóság megkeresi a vámhatóságot és beszerzi az igazolás kiállításához szükséges adatokat. Az igazolás iránti kérelem - a kifizetés minél egyszerűbb lebonyolítása érdekében - elektronikus úton is előterjeszthető. A közbeszerzés során teljesítendő kifizetéshez igényelt igazolás a jövőben illetékmentesen kérhető. Amennyiben az alvállalkozó a kifizetés előtt nem mutat be nemlegesnek, vagyis „nullásnak” minősülő együttes adóigazolást, a vállalkozó visszatartja a kifizetést, ellenkező esetben a kifizetés erejéig egyetemlegesen felel az alvállalkozó köztartozásáért. Amennyiben az adóigazolás tartozást mutat, az adóhatóság a végrehajtás szabályai szerint a végrehajtási jegyzőkönyv kiállításával és megküldésével haladéktalanul intézkedik a követelés lefoglalásáról. Miután az adóhatóság a követelést lefoglalta, a vállalkozó a kifizetést a végrehajtás alá vont összeggel csökkentve teljesíti. A vállalkozói szerződés megkötésekor a vállalkozó minden esetben tájékoztatja az alvállalkozót (az alvállalkozó a saját alvállalkozóját stb.) arról, hogy a vállalkozói szerződés közbeszerzés közvetlen megvalósításához kapcsolódik. A tájékoztatás biztosítja azt, hogy a vállalkozók (alvállalkozók) minden esetben tudomással bírjanak arról, hogy a vállalkozási szerződést közbeszerzés keretében teljesítik és a részükre teljesítendő kifizetés közpénzből származik. A tájékoztatási kötelezettség nemteljesítése azt vonja maga után, hogy a köztartozás vonatkozásában a visszatartási kötelezettséget - a közpénzből történő kifizetési információ hiányában - nem lehet teljesíteni. Ezért a mulasztás súlyához igazodóan új jogkövetkezményi tényállás lesz az, hogy a tájékoztatási kötelezettség megsértése esetén a vállalkozó, a kifizetés összegének 20%-áig terjedő mulasztási bírsággal sújtható. Kapcsolt vállalkozási viszonyban álló vállalkozások esetén - a tulajdonosi, irányítási viszonyok stb. összefonódása miatt a közbeszerzési eljárásban közvetlenül résztvevő vállalkozások mindegyike egyetemlegesen felel a tartozásért. Gyakran visszaélések forrása az, hogy az adó-, és járulékfizetésre azért nem kerül sor, mert az alvállalkozói lánc végén szereplő cégek tartozással együtt „eltűnnek” vagy fizetésképtelenné nyilvánítják magukat és a felszámolás, illetőleg a csődeljárásban a köztartozások megtérülése elenyésző mértéket mutat.

1 Beiktatta: 2007. évi CXXVI. törvény 185. §. Hatályos: 2008. I. 1-től. 2009. január 1-jétől kell alkalmazni azzal, hogy a 2008. március l-jétől esedékes kifizetések együttes adóigazolás nélkül is teljesíthetők. Lásd: 2008. évi VII. törvény 35. §.



A Kbt. szerinti közbeszerzési ajánlatkérők (központi közigazgatási szervek, önkormányzatok, MNB, ÁPV Rt., MFB Rt. stb.) is a vázolt szabályok alapján fizetnek, azzal az eltéréssel, hogy az ajánlatkérő kifizetésénél - mulasztás esetén - nem keletkezik egyetemleges felelősség, mert itt állami, önkormányzati szféra vagy ezek tulajdonában álló szervezetek általi kifizetés történik. További eltérés az, hogy az ajánlati és a teljesítési biztosíték összegére, amelyet az ajánlatkérőnek biztosítéki célból kell átutalni, szintén nem keletkezik visszatartási kötelezettsége az ajánlattevőnek, mert ebben az esetben nem a vállalkozási szerződés teljesítésének ellenértéke kifizetéséről van szó.

1

(7) Az adóigazolás annak 15 napos érvényességi idején belül az e § hatálya alá tartozó kifizetéseknél több kifizetőnél is felhasználható. A megfizetés és a kiutalás időpontja 37. § (1) Az adót e törvény mellékletében vagy törvényben előírt időpontban (esedékesség), az adóhatóság által megállapított adót - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - a határozat jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül kell megfizetni. Ha az adóhatóság által határozattal megállapított adó törvényben előírt esedékessége előtt a fizetésre kötelezett gazdasági társaság cégbejegyzés nélkül szűnik meg, a megszűnés napján valamennyi, az adóév egészére fizetendő adó esedékessé válik. 7/2005. (AEÉ 14.) APEH utasítás az adózónak járó költségvetési támogatás, adó-visszatérítés, adó-visszaigénylés késedelmes kiutalásából eredő késedelmi kamat számításáról szóló, 10/2004. (AEÉ 1/2005.) APEH utasítással módosított 1/2004. (AEÉ 2.) APEH utasítás módosításáról 10/2004. (AEÉ 1/2005.) APEH utasítás az adózónak járó költségvetési támogatás, adó-visszatérítés, adó-visszaigénylés késedelmes kiutalásából eredő késedelmi kamat számításáról szóló 1/2004. (AEÉ 2.) APEH utasítás módosításáról 1/2004. (AEÉ 2.) APEH utasítás az adózónak járó költségvetési támogatás, adó-visszatérítés, adó-visszaigénylés késedelmes kiutalásából eredő késedelmi kamat számításáról (2) Az adó megfizetésének időpontja az a nap, amikor az adózó belföldi pénzforgalmi bankszámláját az azt vezető hitelintézet megterhelte, bankszámlával nem rendelkező adózó esetében pedig az a nap, amikor az adót a hitelintézet vagy - ha jogszabály lehetővé teszi - az adóhatóság pénztárába befizették, illetve postára adták. Minden más esetben az adó megfizetésének időpontja az a nap, amikor az adóhatóság számláján a befizetést jóváírják. (3) Az eljárási illetéket, ha az illetéktörvény másként nem rendelkezik, a kérelem benyújtásakor kell megfizetni. 2

(4) Az adózót megillető költségvetési támogatás kiutalásának esedékességéről e törvény melléklete vagy törvény rendelkezik. A költségvetési támogatást az igény (bevallás) beérkezésének napjától, de legkorábban az esedékességtől számított 30 napon belül, a visszaigényelt általános forgalmi adót, ha a visszaigényelhető adó összege az 500 ezer forintot meghaladja, 45 napon belül kell kiutalni. Az adóhatóság a magánszemély bevallásában feltüntetett visszatérítendő jövedelemadót és járulékot az igény (bevallás) beérkezésétől számított 30 napon belül, de legkorábban az adóévet követő év március 1-jétől utalja ki. Az elektronikus úton benyújtott személyi jövedelemadó bevallás esetében a kiutalás legkorábbi időpontja február 1-je. Ha a költségvetési támogatást az adóhatóság állapítja meg, a kiutalást az erről szóló határozat jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül kell teljesíteni. A kiutalásra nyitva álló határidőt, a) ha az adózó bevallásának, igénylésének kijavítását az adóhatóság a 34. § (6) bekezdésének alkalmazásával rendelte el, az adóbevallás kijavításának napjától, b) ha az ellenőrzés befejezését az adózó érdekkörében felmerült ok akadályozza vagy késlelteti, az akadály megszűnésének napjától, c) ha a kiutalási igény jogosságának ellenőrzése az igény (bevallás) beérkezésének napjától számított 30 napon belül megkezdődik, és az ellenőrzés akadályozása miatt mulasztási bírság kiszabására vagy elővezetésre kerül sor, az ellenőrzésről felvett jegyzőkönyv átadásának napjától kell számítani. (5) A kiutalás napjának az számít, amelyen az adóhatóság az átutalásra megbízást adott. Költségvetési támogatás kiutalásának minősül az is, ha az adóhatóság gyakorolja visszatartási jogát. Ez esetben a kiutalás napjának azt a napot kell tekinteni, amelyen az adóhatóság a visszatartott költségvetési támogatással az általa nyilvántartott adótartozás összegét csökkenti, illetőleg amelyen a köztartozást nyilvántartó szervezetnek történő átutalásról rendelkezik. 3

(6) Ha az adóhatóság a kiutalást késedelmesen teljesíti, a késedelem minden napjára a késedelmi pótlékkal azonos mértékű kamatot fizet. Késedelmes kiutalás ellenére sem jár kamat, ha az igénylés (bevallás) az igényelt (bevallott) összeg 50%-át meghaladóan jogosulatlan, vagy a kiutalást az adózó vagy az adatszolgáltatásra kötelezett mulasztása akadályozza.

1 Beiktatta: 2008. évi VII. törvény 16. §. Hatályos: 2008. III. 18-tól. 2009. január 1-jétől kell alkalmazni azzal, hogy a 2008. március l-jétől esedékes kifizetések együttes adóigazolás nélkül is teljesíthetők. Lásd: 2008. évi VII. törvény 35. §. 2 Megállapította: 2004. évi CI. törvény 195. §. A második mondat szövegét módosította: 2005. évi XXVI. törvény 66. § (2). A negyedik mondatot beiktatta: 2007. évi CXXVI. törvény 186. §. Hatályos: 2008. I. 1-től. 3 Módosította: 2004. évi CI. törvény 315. § (2).



8/2006. (AEÉ 12.) APEH utasítás az adózónak járó költségvetési támogatás, adó-visszatérítés, adó-visszaigénylés késedelmes kiutalásából eredő késedelmi kamat számításáról 2008/52. Adózási kérdés vonatkozásában


EBH2006. 1461. Amennyiben a jogszabálysértő adóhatósági határozat következtében az adózónak visszatérítési igénye keletkezik, az adóhatóság a visszatérítendő összeg után a késedelmi pótlékkal azonos mértékű kamatot köteles fizetni (2003. évi XCII. törvény 4. §, 37. §, 135. §, 165. §). EBH2006. 1430. II. Az adóhatóság határozatában a felszámolási eljárás alatt végzett adóellenőrzés eredményeként megállapított adó a határozat jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül válik esedékessé. Ettől az időponttól számított 40 napon belül bejelentett adókövetelést a felszámolónak határidőben érkezettként kell nyilvántartásba vennie [1991. évi XLIX. törvény 28. § (2) bek. f) pont, 37. § (2) bek.; 2003. évi XCII. törvény 37. § (1) bek.]. BH2006. 292. II. Az adóhatóság határozatában a felszámolási eljárás alatt végzett adóellenőrzés eredményeként megállapított adó a határozat jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül válik esedékessé. Ettől az időponttól számított 40 napon belül bejelentett adókövetelést a felszámolónak határidőben érkezettként kell nyilvántartásba vennie [1991. évi IL. tv. 28. § (2) bek. f) pont, 37. § (2) bek.; 2003. évi XCII. tv. 37. § (1) bek.]. BDT2006. 1503. A felszámolás alatt hozott, az azt megelőző időszakra vonatkozó záró adóellenőrzési határozatban megállapított adóhiány a határozat jogerőre emelkedésétől számított 15 nap alatt fizetendő meg, ez a tartozás esedékességének időpontja. Az ilyen adótartozással kapcsolatos hitelezői igény (mint a felszámolás alatt keletkezett, és felszámolási költségnek nem minősülő követelés) az esedékességtől számított 40 napon belül - de legfeljebb az esedékességtől számított egy évig, illetve a zárómérleg előterjesztéséig - jelenthető be joghatályosan. KGD2006. 84. Az építményadó kivetéses adó, ezért az e adónemet érintő bejelentési kötelezettség elmulasztása miatt utólagos adómegállapítás alapján hozott határozatban az adózó terhére megállapított adó adókülönbözetnek, egyben adóhiánynak, bírságalapnak minősül (2003. évi XCII. törvény 26. §, 32. §, 37. §, 43. §, 125. §). A megfizetés, a kiutalás módja 1

38. § (1) A fizetési kötelezettséget a pénzforgalmi bankszámlával rendelkező adózónak belföldi pénzforgalmi bankszámlájáról átutalással, pénzforgalmi bankszámlával nem rendelkező adózónak postai készpénz-átutalási megbízással vagy belföldi bankszámlájáról történő átutalással kell teljesítenie. Az adózó az állami adóhatósághoz teljesítendő fizetési kötelezettségét a külön jogszabályban meghatározottak szerint elektronikus úton is teljesítheti. 2

(2) A bankszámlanyitásra kötelezett adózónak legalább egy belföldi pénzforgalmi bankszámlával kell rendelkeznie. Az első pénzforgalmi bankszámlát a bankszámla nyitásra kötelezett adózó adószámának közlésétől számított 15 napon belül kell megnyitni. Az adózó bevallásában, valamint kiutalási kérelmében feltünteti azon pénzforgalmi bankszámlájának számát, melyre a költségvetési támogatás kiutalását kéri. 3

(3) A bankszámlanyitásra kötelezett adózót megillető költségvetési támogatást az adóhatóság kizárólag az adózó belföldi pénzforgalmi bankszámlájára történő átutalással teljesítheti. A bankszámlanyitásra nem kötelezett adózót megillető költségvetési támogatást az adóhatóság belföldi bankszámlára történő átutalással vagy posta útján fizeti ki az adózónak. A belföldi bankszámlanyitásra nem kötelezett, külföldi illetőségű adózót megillető adó-visszatérítést, adó-visszaigénylést az adóhatóság az adózó által megadott külföldi bankszámlára, az adózó által meghatározott devizanemben utalja át. Olyan külföldi pénznem esetében, amelynek nincs a Magyar Nemzeti Bank által közzétett forintban megadott árfolyama, a Magyar Nemzeti Bank által közzétett, euróban megadott árfolyamot kell figyelembe venni. Az átváltás költsége a külföldi illetőségű adózót terheli. APEH közlemény a belföldi bankszámlanyitásra nem kötelezett, külföldi illetőségű adózót megillető adó-visszatérítés, adó-visszaigénylés külföldi bankszámlára, devizában történő átutalásáról 4

(4) Költségvetési támogatás, adó-visszaigénylés faktorálása esetén - amennyiben az adózó bevallásához az erről szóló szerződést mellékeli - az adóhatóság a költségvetési támogatás, adó-visszaigénylés összegét a faktorálási tevékenységet végző pénzügyi intézmény bankszámlájára átutalással teljesíti. Az adóhatóság visszatartási jogát az adózó tartozása tekintetében gyakorolhatja. Az adózó bevallásában nem rendelkezhet arról, hogy az igényelt költségvetési támogatást, adó-visszaigénylést az adóhatóság az általa megjelölt adó megfizetésére számolja el. Késedelmes kiutalás esetén a késedelmi kamat a faktorálási tevékenységet végző pénzügyi intézményt illeti meg.

1 2 3 4

Megállapította: 2007. évi LIV. törvény 1. §. Hatályos: 2008. I. 1-től. Megállapította: 2005. évi XXVI. törvény 32. §. Hatályos: 2005. V. 10-től. Beiktatta: 2005. évi XXVI. törvény 32. §. Hatályos: 2005. V. 10-től. Beiktatta: 2005. évi XXVI. törvény 32. §. Módosította: 2005. évi CXIX. törvény 193. § (2).



Az adózó bankszámlaszámát érintő bejelentési kötelezettsége 2005. január 1-jétől megszűnt, így az első bankszámla megnyitásának határidejére vonatkozóan - amely korábban az elsőként megnyitott pénzforgalmi bankszámla számának bejelentésére előírt határidőből következett - az Art. nem tartalmaz rendelkezést. Tekintettel azonban arra, hogy az Art. a bankszámlanyitási kötelezettség elmulasztását szankcionálja, a kötelezettség teljesítésére határidő előírása szükséges. Ennek hiányában mind a kötelezettség betartása, mind pedig a mulasztás szankcionálása jogvitákra adhat okot, illetőleg a szabályozás parttalanná válását eredményezheti. A módosítás tehát kiegészíti, illetőleg pontosítja a bankszámlanyitási kötelezettségre vonatkozó előírásokat azzal, hogy meghatározza azt az időpontot, amikortól a kötelezettek a bankszámla megnyitásának elmulasztása miatt az adóhatóság által szankcionálhatók. A hatályos szabályok alapján az adózót megillető költségvetési támogatást (adóvisszatérítést, adóvisszaigénylést) az adóhatóság csak közvetlenül az adózó számára fizetheti ki postai úton vagy átutalással. Lehetőséget ad a módosítás ugyanakkor arra, hogy ha a támogatás jogosultja követelését faktorálás útján eladja, az adóhatóság a támogatás összegét közvetlenül a faktorálási tevékenységet végző pénzügyi intézménynek utalja. A költségvetési támogatás kiutalásakor az adóhatóság kizárólag az eredeti jogosult tartozása tekintetében gyakorolhatja visszatartási jogát, illetőleg az eredeti jogosult kérelme alapján azt az adóhatóság nem számolhatja el az általa megjelölt adótartozásra. 1

(5) Jogszabály az illeték és az önkormányzati adóhatóság hatáskörébe tartozó adó tekintetében más fizetési módot is megjelölhet. 39. § Az e törvény hatálya alá tartozó fizetési kötelezettség forintban teljesíthető, a költségvetési támogatás forintban utalható ki. 40. § (1) Az adóhatóság által nyilvántartott adót az adózónak adónként, a megfelelő adószámlára kell megfizetnie, illetve a költségvetési támogatást támogatásonként, a megfelelő számláról kell visszaigényelnie. A bírságot, a pótlékot és a költséget külön számlára kell megfizetni. 2

(2) Állami adóhatóság által kezelt elkülönített számlára kell megfizetni az adócsalás [Btk. 310. § (1) bekezdés], a munkáltatással összefüggésben elkövetett adócsalás [Btk. 310/A. § (1) bekezdés] bűncselekmények elkövetője által teljesített, a bűncselekménnyel okozott bevételcsökkenés összegével megegyező - büntethetőséget megszüntető okot eredményező - összeget. 3

(3) Állami adóhatóság által kezelt elkülönített számlára kell megfizetni az állami adóhatóság hatáskörébe tartozó adóval, költségvetési támogatással kapcsolatban elkövetett bűncselekmény miatt indított büntetőeljárásban a nyomozás elrendelésétől a büntetőeljárás jogerős befejezéséig a kár, bevételcsökkenés megtérítése érdekében - a büntetés enyhítését eredményezően megfizetett összeget. A jelenlegi szabályozás szerint adóra, költségvetési támogatásra elkövetett bűncselekmények esetén az adó-megállapításhoz való jog nem évül el mindaddig, míg az adott bűncselekmény büntethetősége el nem évül. A szabályozás nem adott egyértelmű iránymutatást arra vonatkozóan, hogy csak jogerősen elbírált ügyekben lehet ezen szabályt alkalmazni, vagy a folyamatban lévő büntetőügyekben is. A törvény ezért kifejezetten rendelkezik arról, hogy a jövőben csak jogerős ítélettel elbírált bűncselekmény esetében van lehetőség ezen rendelkezés alkalmazására. A már hivatkozott Büntető törvénykönyv több bűncselekmény esetén lehetőséget ad a büntetőeljárás megszüntetésére, ha az elkövető megtéríti az általa okozott kárt. Amennyiben ezen ok alapján az eljárást megszüntetik, jogerős ítélet hiányában nem lenne alkalmazható az elévülésre vonatkozó speciális Art. szabályozás, így előfordulhat, hogy az adózó hiába szándékozik megtéríteni az általa okozott kárt, az adómegállapításhoz való jog elévülése miatt erre nincs mód. Ezért szükséges volt egy kiterjesztő szabályozás beiktatása, mely szerint az Art. hivatkozott bekezdése akkor is alkalmazható, ha a büntetőeljárást az elkövetővel szemben azért szüntették meg, mert a vádirat benyújtásáig az elkövető a tartozását kiegyenlítette. [Art. 164. § (1) bek.] A befizetések elkülönítésének szükségessége miatt a módosítás elrendeli, hogy ezen befizetéseket az állami adóhatóságnál elkülönített számlára kell befizetni. [Art. 40. § (2)-(3) bek.] 4

(4) Az illetéket - ha törvény másként nem rendelkezik - az állami adóhatóság számlájára kell megfizetni. Az Art. hatályos rendezései szerint az illetéket - ha törvény másként nem rendelkezik - az állami adóhatóság számlájára kell megfizetni, és az illetéktörvényben meghatározott módon kell elszámolni. Az Itv. 100. § a) pontja felhatalmazta az adópolitikáért felelős minisztert arra, hogy az illetékek kiszabásának, elszámolásának és könyvelésének szabályait rendelettel állapítsa meg. Az e felhatalmazás alapján kiadott 40/2006. (XII. 25.) PM rendelet azonban nem tartalmaz az illetékek elszámolására vonatkozóan az Art.-hez képest speciális szabályokat, ezért az Art. általános szabályait kell alkalmazni az illetékek esetében is. Mivel az adók és az illetékek elszámolási módja teljes egészében megegyezik és az Art. általános elszámolási szabályai szerint történik, ezért szükségtelen az Art.-ben az elszámolási módok közötti különbségtétel. Mindezek alapján a törvény elhagyja az Art. 40. § (4) bekezdésében az illetéktörvényre történő utalást. 5

41. § (1) Ha a jövedelemadót a munkáltató állapítja meg, az adó és a korábban levont adóelőleg különbözetét a munkáltató - a számára előírt legközelebbi fizetéskor, de legkésőbb június 20-ig - levonja vagy visszafizeti.

1 2 3 4 5

Számozását módosította: 2005. évi XXVI. törvény 32. §. Beiktatta: 2004. évi CI. törvény 197. §. Módosította: 2005. évi XCI. törvény 29. § (2) f), 29. § (3) i). Beiktatta: 2004. évi CI. törvény 197. §. Hatályos: 2005. I. 1-től. Megállapította: 2007. évi CXXVI. törvény 187. §. Hatályos: 2008. I. 1-től. Megállapította: 2006. évi CXXXI. törvény 54. §. Hatályos: 2007. I. 1-től. Lásd: ugyane törvény 204. §.



(2) A munkabérből havonta levont adóhátralék nem haladhatja meg az esedékes egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékkal és adóelőleggel csökkentett havi munkabér 15%-át. Ha az adóhátralék ilyen módon az (1) bekezdésben előírt határidőig nem vonható le teljes egészében, a levonást további 2 hónapon keresztül kell a 15%-os mértékkel folytatni. (3) Ha a (2) bekezdésben foglalt levonások után is marad még adóhátralék vagy a magánszemély időközben munkahelyet változtat, a munkáltató a levonás meghiúsulásától számított 15 napon belül értesíti a tartozás összegéről a magánszemély állami adóhatóságát, amely intézkedik a végrehajtásról. Ilyen esetben késedelmi pótlék a fizetési felhívásban megjelölt teljesítési határidő lejártát követően számítható fel. (4) A magánszemély az adóhatóságtól részletfizetést vagy fizetési halasztást csak az adólevonás (3) bekezdés szerinti meghiúsulása után kérhet. Az adóelőleg megfizetése 42. § (1) Az adóelőleg-fizetési kötelezettséget az adózó önadózás útján teljesíti. Törvény az adóelőleg-fizetési kötelezettség fizetési meghagyással történő megállapítását is előírhatja. Ez esetben az adóhatóság az éves bevallás, illetőleg a várható adó bejelentését követő 30 napon belül fizetési meghagyásban közli az előleg összegét és a fizetés határidejét. (2) Az adózó az adóelőleg módosítását kérheti az adóhatóságtól, ha előlegét az előző időszak (év, negyedév, félév) adatai alapján fizeti, és számításai szerint adója nem éri el az előző időszak adatai alapján fizetendő adóelőleg összegét. (3) Ha az adóelőleget az adóhatóság egyenlő részletekben írta elő, az adózó indokolt esetben kérheti, hogy az adóelőleget ettől eltérő összegekben fizethesse meg. (4) Az (1) bekezdés szerinti adóelőleg módosítását az esedékesség időpontjáig benyújtott kérelemben lehet kérni. 2004/56. Adózási kérdés előlegmérséklési kérelem előterjesztése 1

(5) Az állami adóhatóság a bejelentett érték alapján fizetendő illetékelőleget állapíthat meg. (6) Az adóelőleg akkor is fizethető, ha azt törvény nem írja elő. A befizetések elszámolása 2

43. § (1) Az adóhatóság az adózó adókötelezettségét és költségvetési támogatási igényét, valamint az arra teljesített befizetést és kiutalást az adózó adószámláján tartja nyilván. Az adózó kötelezettségeit a bevallás - ideértve az önellenőrzési lapot is -, az adóhatóság vagy más hatóság határozata, a befizetéseket és a kiutalásokat a pénzintézet, illetve a posta bizonylatai alapján kell nyilvántartani. Az adóhatóság a kötelezettségeket, valamint a befizetéseket és a kiutalásokat az adószámlán adóként, költségvetési támogatásonként mutatja ki. Az állami adóhatóság az Egészségbiztosítási Alap és a Nyugdíjbiztosítási Alap javára teljesítendő befizetéseket külön számlákon tartja nyilván. Átalakulás esetén az adóhatóság a jogelődöt megillető költségvetési támogatást, túlfizetést, illetve a jogelődöt terhelő adótartozást a jogutód adószámlájára vezeti át. A magán-nyugdíjpénztári tagdíjhoz kapcsolódó késedelmi pótlékot és önellenőrzési pótlékot az adóhatóság pénztáranként megnyitott, külön számlákon tartja nyilván. 3

(2) Az állami adóhatóság hatáskörébe tartozó adóval, költségvetési támogatással kapcsolatban elkövetett bűncselekményre tekintettel az elkövető által befizetett, a büntetőeljárás során hozott jogerős határozat alapján előírt összeget az adóhatóság átvezeti azon adózó folyószámlájára, amelynek a bűncselekmény következtében fizetési kötelezettsége keletkezett. A jelenlegi szabályozás szerint adóra, költségvetési támogatásra elkövetett bűncselekmények esetén az adó-megállapításhoz való jog nem évül el mindaddig, míg az adott bűncselekmény büntethetősége el nem évül. A szabályozás nem adott egyértelmű iránymutatást arra vonatkozóan, hogy csak jogerősen elbírált ügyekben lehet ezen szabályt alkalmazni, vagy a folyamatban lévő büntetőügyekben is. A törvény ezért kifejezetten rendelkezik arról, hogy a jövőben csak jogerős ítélettel elbírált bűncselekmény esetében van lehetőség ezen rendelkezés alkalmazására. A már hivatkozott Büntető törvénykönyv több bűncselekmény esetén lehetőséget ad a büntetőeljárás megszüntetésére, ha az elkövető megtéríti az általa okozott kárt. Amennyiben ezen ok alapján az eljárást megszüntetik, jogerős ítélet hiányában nem lenne alkalmazható az elévülésre vonatkozó speciális Art. szabályozás, így előfordulhat, hogy az adózó hiába szándékozik megtéríteni az általa okozott kárt, az adómegállapításhoz való jog elévülése miatt erre nincs mód. Ezért szükséges volt egy kiterjesztő szabályozás beiktatása, mely szerint az Art. hivatkozott bekezdése akkor is alkalmazható, ha a büntetőeljárást az elkövetővel szemben azért szüntették meg, mert a vádirat benyújtásáig az elkövető a tartozását kiegyenlítette. [Art. 164. § (1) bek.] A befizetések elkülönítésének szükségessége miatt a módosítás elrendeli, hogy ezen befizetéseket az állami adóhatóságnál elkülönített számlára kell befizetni. [Art. 40. § (2)-(3) bek.] 4

(3) Ha az adóhatóságnál az adótartozást az adózó csak részben egyenlíti ki, az adónkénti befizetést az esedékesség sorrendjében, ha az adótartozást az adóhatóság hajtja be, a végrehajtott összeget az adók esedékességének sorrendjében, azonos esedékességű adóknál a tartozás arányában kell elszámolni.

1 2 3 4

Módosította: 2006. évi CIX. törvény 85. § (4). Módosította: 2005. évi LXXXV. törvény 40. § (4). Az utolsó mondatot beiktatta: 2006. évi CXXXI. törvény 55. § (1). Hatályos: 2007. I. 1-től. Beiktatta: 2004. évi CI. törvény 198. §. Hatályos: 2005. I. 1-től. Számozását módosította: 2004. évi CI. törvény 198. §.



1

(4) Az adózó bevallásában rendelkezhet arról, hogy az igényelt költségvetési támogatást az adóhatóság az adózó által megjelölt adó megfizetésére számolja el. A jogszerűen igényelt költségvetési támogatás beszámításával az adó megfizetettnek, a költségvetési támogatás kiutaltnak minősül. A költségvetési támogatás kiutalása, illetőleg az adó megfizetése időpontjának az igénylés (bevallás) beérkezése, de legkorábban a támogatás esedékessége napját kell tekinteni. 2

(5) Ha az adózó vagy az adó megfizetésére kötelezett személy [35. § (2) bek.] az adott adóra adótartozásánál nagyobb összeget fizetett be az adóhatósághoz (túlfizetés), az adóhatóság a túlfizetés összegét az adózó kérelmére az általa nyilvántartott más adótartozásra számolja el. A túlfizetés visszaigényléséhez való jog elévülését követően az adóhatóság a túlfizetés összegét hivatalból az általa nyilvántartott, az adózót terhelő más adótartozásra számolja el, vagy adótartozás hiányában azt hivatalból törli. Az ugyanazon adóhatóságnál nyilvántartott, de téves adószámlára fizetett adót teljesítettnek kell tekinteni. A felszámolási eljárás kezdő napját megelőző napon fennálló túlfizetés, valamint a jogutód nélkül megszűnt adózó adószámláján fennálló túlfizetés összegét az adóhatóság hivatalból számolja el az általa nyilvántartott, az adózót terhelő adótartozásra. 3

(6) Ha az adózónak adótartozása nincs, rendelkezhet a fennmaradó összeg visszatérítéséről. Rendelkezés hiányában az adóhatóság a túlfizetést a később esedékes adó kiegyenlítésére számolja el. Az adóhatóság a fennmaradó összeget csak akkor térítheti vissza, ha a befizetőnek nincs általa nyilvántartott, adók módjára behajtandó köztartozása. 1

(7) Az adóhatóság számlájára tévesen befizetett összeg visszafizetését a befizető a túlfizetésre vonatkozó szabályok szerint igényelheti, amennyiben az adóhatóságnál nyilvántartott tartozása nincs. 4

(8) Ha az adószámla 1000 forintot meghaladó összegű tartozást vagy túlfizetést mutat, az állami és az önkormányzati adóhatóság az adózó adószámlájának egyenlegéről és a tartozásai után felszámított késedelmi pótlékról az adózók részére október 31-ig értesítést ad ki. Az állami adóhatóság az adózó adószámlájának egyenlegéről és a tartozásai után felszámított késedelmi pótlékról nem értesíti azt az adózót, aki (amely) bevallás benyújtására, illetőleg adatszolgáltatás teljesítésére elektronikus úton kötelezett, vagy önkéntesen elektronikusan nyújtotta be a bevallását. 5

(9) A magánnyugdíjpénztárat megillető tagdíj (tagdíj-kiegészítés), késedelmi pótlék, illetőleg önellenőrzési pótlék, valamint a tagdíjszámlákon nyilvántartott túlfizetés összege az adóhatóságnál nyilvántartott más adótartozásra sem az adózó kérelemére, sem hivatalból nem számolható el, illetőleg nem törölhető. A magán-nyugdíjpénztári tagdíj befizetéseket, az ezzel összefüggő késedelmi- és az önellenőrzési pótlékot 2007. január 1-jétől a Tbj. 50. § (7) bekezdése szerint az APEH nevén, a Magyar Államkincstár által vezetett, magán-nyugdíjpénztáranként megnyitott számlákra kell teljesíteni. Tekintettel arra, hogy e befizetések a pénztárakat, illetőleg a pénztártagokat illetik meg, az állami adóhatóság feladata az ellenőrzés és végrehajtás, indokolt e nyilvántartásra az általános folyószámla-szabályoktól némileg eltérő szabályokat megállapítani, illetőleg e kötelezettségeket, befizetéseket elkülönítetten kezelni. Minthogy főszabály szerint a befizetéseket az adóhatóság adónemenként tartja nyilván, a tagdíjat ennek alapján az adóhatóság természetesen külön számlán tartja majd nyilván. E mellett azonban indokolt a tagdíjhoz kapcsolódó késedelmi és önellenőrzési pótlék külön nyilvántartásáról is gondoskodni, tekintettel arra hogy ezek szintén a magán-nyugdíjpénztári tag számláján jóváírandó befizetések, amelyek így az adóhatósághoz egyébként fizetendő önellenőrzési és késedelmi pótléktól megkülönböztetendők. Erre tekintettel a törvény kiegészíti az Art. általános elszámolási szabályait a magán-nyugdíjpénztári tagdíjhoz kapcsolódó késedelmi és önellenőrzési pótlék elkülönített kezelése érdekében szükséges külön számlákra utalással, továbbá, miután e befizetések jogosultja nem a központi költségvetés vagy valamelyik állami pénzalap, kizárja a túlfizetések más adókötelezettségekre történő átvezetésének lehetőségét biztosító rendelkezések alkalmazását is. KGD2008. 75. A létre nem jött tulajdonjog miatt - az e jogcímen befizetett építményadó - tartozatlan fizetésnek minősül, és adó-visszatérítési igényt alapoz meg (2003. évi XCII. törvény 43. §, 1990. évi C. törvény 52. §). KGD2008. 67. A végrehajtási kifogás tárgyában hozott határozat bíróság által nem vizsgálható felül (2003. évi XCII. törvény 43. §, 143. §, 151. §, 159. §). KGD2006. 84. Az építményadó kivetéses adó, ezért az e adónemet érintő bejelentési kötelezettség elmulasztása miatt utólagos adómegállapítás alapján hozott határozatban az adózó terhére megállapított adó adókülönbözetnek, egyben adóhiánynak, bírságalapnak minősül (2003. évi XCII. törvény 26. §, 32. §, 37. §, 43. §, 125. §). Bizonylatok, könyvvezetés, nyilvántartás 44. § (1) A jogszabályban előírt bizonylatot, könyvet, nyilvántartást - ideértve a gépi adathordozón rögzített adatokat is - úgy kell kiállítani, illetve vezetni, hogy az az adó alapjának, az adó összegének, a mentességnek, a kedvezménynek, a költségvetési támogatás alapjának és összegének, továbbá ezek megfizetésének, illetve igénybevételének megállapítására, ellenőrzésére alkalmas legyen. (2) A könyveket, nyilvántartásokat - ha jogszabály másként nem rendelkezik - úgy kell vezetni, hogy a) a bennük foglalt feljegyzések e törvény, illetve a számvitel bizonylati rendjére vonatkozó és egyéb jogszabályokban előírt bizonylatokon alapuljanak, 1 Számozását módosította: 2004. évi CI. törvény 198. §. 2 Megállapította: 2005. évi LXXXV. törvény 10. § (1). Hatályos: 2006. I. 1-től. Alkalmazására lásd: 2005. évi LXXXV. törvény 40. § (5)-(6). Módosította: 2005. évi CLXIII. törvény 27. § (10). 3 Számozását módosította: 2004. évi CI. törvény 198. §. Módosította: 2006. évi LXI. törvény 238. § (2). 4 Megállapította: 2007. évi CXXVI. törvény 188. §. Hatályos: 2008. I. 1-től. 5 Beiktatta: 2006. évi CXXXI. törvény 55. § (2). Hatályos: 2007. I. 1-től.



b) adónként és költségvetési támogatásonként folyamatosan, kihagyás nélkül tartalmazzák az adót, illetve költségvetési támogatást meghatározó adatokat és azok bizonylati hivatkozásait, c) azokból kitűnjék az adott időszakra vonatkozó bevallott adó, illetve támogatás alapja, d) az adó megfizetésének, a költségvetési támogatás igénybevételének, valamint az alapul szolgáló bizonylatoknak az ellenőrzését lehetővé tegyék. 1

(3) A fióktelepnek nem minősülő telephelyen gazdasági tevékenységet folytató külföldi vállalkozó és a külföldi székhelyű, belföldi illetékességűnek minősülő adózó az (1)-(2) bekezdésben előírt kötelezettségeit a számvitelről szóló törvény előírásai szerint, a kettős könyvvitelt vezető vállalkozókra vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazásával teljesíti. 13/2008. Számviteli kérdés Egyre többször előfordul, hogy a magyar társaság az üzletvezetés helyét külföldre telepíti, illetve a külföldi társaság az üzletvezetése helyét Magyarországra helyezi át. Az üzletvezetés helyének áthelyezése hogyan befolyásolja az adott társaság könyvviteli elszámolását, beszámoló készítését? A magyar társaság üzletvezetése helyének külföldre történő áthelyezése után is a társaság székhelye Magyarországon marad, a társaság továbbra is Magyarországon bejegyzett társaság lesz, a Gt. és a Cégtörvény előírásai továbbra is érvényesülnek, a társaság nem kerül ki a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: számviteli törvény) hatálya alól, így az üzletvezetés helyének áthelyezése után is a társaság a számviteli törvény előírásai szerint köteles a könyvviteli nyilvántartásokat vezetni, az éves beszámolóját elkészíteni, könyvvizsgálóval felülvizsgáltatni, letétbe helyezni és közzétenni. Azért, mert egy külföldi társaság az üzletvezetés helyét Magyarországra áthelyezi, még nem kerül a számviteli törvény hatálya alá, közvetlenül nem kell a számviteli törvényben foglaltak szerint eleget tennie beszámolási és könyvvezetési kötelezettségének. Ugyanakkor az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 44. §-ának (3) bekezdése alapján a belföldi illetőségűnek minősülő adózó bizonylatolási, könyvvezetési, nyilvántartási kötelezettségeit a számviteli törvény előírásai szerint, a kettős könyvvitelt vezető vállalkozókra vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazásával teljesíti. A megfelelő alkalmazás azt jelenti, hogy az üzletvezetés helyét Magyarországra telepítő külföldi társaságnak a külföldi beszámolókészítésre és könyvvezetésre vonatkozó előírások mellett a számviteli törvény szerinti kettős könyvvitel szabályainak megfelelően is vezetnie kell könyvviteli nyilvántartásait. Az Art. 44. §-ában foglalt követelményeknek megfelelő adatszolgáltatási kötelezettségét a társaság - bejegyzése szerint - a rá vonatkozó könyvvezetési és beszámolókészítési előírások mellett, azzal párhuzamosan, attól elkülönítetten köteles - mint magyarországi adóalany - teljesíteni, a magyarországi adók megállapításához szükséges információkat alátámasztó nyilvántartást vezetni a kettős könyvvitel szabályai szerint. [2003. évi XCII. törvény 44. § (3)] APEH közlemény a közösségi adószámok rendszeres ellenőrzésének szükségességéről A bizonylat és igazolás kiállítása 45. § Az általános forgalmi adó alanya az általa végzett értékesítésről jogszabály szerinti bizonylatot (számla, készpénzfizetési számla, nyugta) állít ki, ideértve a jogszabályban megállapított szerv által jóváhagyott pénztárgéptípus nyugtáját is. E bizonylatot szigorú számadás alá vont nyomtatványként kell kezelni és nyilvántartani. 2

46. § (1) A kifizető és a munkáltató olyan bizonylatot köteles kiállítani, és a kifizetéskor átadni, amelyből kitűnik a magánszemély bevételének teljes összege és jogcíme, az adóelőleg vagy az adó alapjául szolgáló összeg és a levont adóelőleg, illetve adó összege. A munkáltató a kifizetést követően a kiadott bizonylaton feltünteti az adóelőleg megállapításakor figyelembe vett családi adókedvezmény összegét. E rendelkezést kell alkalmazni az adóköteles társadalombiztosítási ellátást teljesítő társadalombiztosítási kifizetőhelyre is. A munkáltató a magánszemélynek - a vállalkozó részére e minőségében teljesített kifizetések kivételével - az előzőekben említettekről, továbbá a kifizetéskor figyelembe vett bevételcsökkentő tételekről, valamint az adót, adóelőleget csökkentő tételekről az elszámolási évet követő év január 31-éig összesített igazolást (a továbbiakban: összesített igazolás) ad. A magánszemély a vele együtt élő házastársát (élettársát) megillető, de az általa igénybe nem vehető családi kedvezményt 2004/57. Adózási kérdés az igazolás kiadására meghatározott időpont elmulasztása nem mentesíti az arra kötelezettet a teljesítés alól a) adóbevallásában, b) munkáltatói megállapítás során, c) az a)-b) pontokban meghatározott esetekben önellenőrzéssel, d) az adóhatósági adómegállapítás során tett nyilatkozatában, illetőleg az adómegállapításra tett észrevételében veheti igénybe.

1 Módosította: 2004. évi CI. törvény 315. § (2). 2 Módosította: 2005. évi LXXXV. törvény 11. §, 40. § (4). Az utolsó mondat szövegét megállapította: 2006. évi CXXXI. törvény 56. §. Hatályos: 2007. I. 1-től. Lásd: ugyane törvény 204. §.



(2) Az állami vagy törvényben meghatározott más végkielégítés kifizetése esetén az igazolásnak tartalmaznia kell a végkielégítés teljes összegét, a kifizetéskor az ebből levont adóelőleg összegét, továbbá - ha a magánszemély nyilatkozatában kéri - azt is, hogy a végkielégítést mely adóévekre és milyen összegben kell a magánszemély jövedelmének tekinteni, illetve a már levont adóelőlegből milyen összeget kell az egyes adóévek adóelőlegeként számításba venni. (3) A társadalombiztosítási szerv az általa kifizetett adóköteles társadalombiztosítási ellátás teljes összegéről, a kifizetett összegről és a levont adóelőlegről a magánszemély részére a kifizetéskor igazolást ad. (4) Az olyan igazolást, amelynek alapján az adózó a bevételét, az adóalapját vagy az adóját csökkentheti, a kedvezményre való jogosultság keletkezésének időpontjában, de legkésőbb az adóévet követő év január 31-éig kell kiadni. 1

(5) Ha a magánszemély munkaviszonya év közben megszűnik, a munkáltató az adóévben általa kifizetett jövedelemről és a levont adóelőlegekről szóló bizonylatot (igazolást, adatlapot) a munkaviszony megszűnésének időpontjában köteles a magánszemély részére kiadni. Az igazolásnak tartalmaznia kell az adóéven belüli előző munkáltató által közölt adatokat is. APEH közlemény adatlap a 2008. évre a munkáltatótól (társas vállalkozástól, polgári jogi társaságtól) származó jövedelemről, az adó és adóelőleg levonásáról a munkaviszony (tagsági viszony) megszűnésekor APEH közlemény adatlap a 2007. évre a munkáltatótól (társas vállalkozástól, polgári jogi társaságtól) származó jövedelemről, az adó és adóelőleg levonásáról a munkaviszony (tagsági viszony) megszűnésekor APEH közlemény ADATLAP a 2004. évre a munkáltatótól (társas vállalkozástól) származó jövedelemről és az adóelőlegek levonásáról a munkaviszony (tagsági viszony) megszűnésekor (6) Az igazolást az (5) bekezdés szerint kell kiadni a magánszemély nyugdíjazása vagy halála esetén is. A magánszemély halála esetén az igazolást a vele közös háztartásban élt hozzátartozója, ennek hiányában örököse részére kell kiadni. (7) A kifizető, a munkáltató a magánszemélynek kifizetett összegekről, a levont, illetve megállapított adóról a könyvvezetésre vonatkozó szabályok szerint nyilvántartást köteles vezetni. (8) Az adóbeszedésre kötelezett az általa beszedett adóról az adó alapjának és összegének a megállapítására alkalmas nyilvántartást vezet, és az adózónak bizonylatot ad. 2

(9) A kifizető olyan bizonylatot (igazolást) állít ki az osztalékban részesülő személynek, amely tartalmazza a kifizető és a bevételt, jövedelmet szerző nevét (elnevezését), adóazonosító számát, székhelyét (telephelyét), lakóhelyét, a kifizetés jogcímét, az osztalék kifizetésének évét, a bizonylat (igazolás) kiállításának időpontját, az adó alapját és a megállapított adó összegét. Osztalékelőleg fizetése esetén, illetőleg ha az osztalék-, társasági adót a kifizető nem vonta le, adó-visszatérítésre jogosító igazolás nem állítható ki. Osztalékkifizetéskor a kifizető az Art. 46. §-ának (9) bekezdésében meghatározott adattartalmú [kifizető és a bevételt, jövedelmet szerző neve (elnevezése), adóazonosító száma, székhelye (telephelye), lakóhelye, a kifizetés jogcíme stb.] bizonylatot, igazolást állít ki. Az ellenőrzések során bizonyítási nehézségeket vetett fel az, ha a kifizetői igazolást nem az osztalék kifizetésének évében állították ki, hanem később. A későbbiekben - 1-5 év múlva - előfordult az, hogy a kiállított igazolás tartalmazta ugyan az igazolás kiállításának dátumát, azonban az osztalék kifizetésének évét nem, tekintettel arra, hogy az Art. ezt nem sorolta fel a kifizetői igazolás kötelező tartalmi elemeként. Ennek következtében a revízió nehezen tudta megállapítani, hogy az osztalékot mely adóév vonatkozásában kell jövedelemként figyelembe venni. Ezért a módosítás ezzel az adattal, vagyis az osztalék-kifizetési év feltüntetési kötelezettségének előírásával kiegészíti az igazolás tartalmi elemeit. A bizonylat megőrzése 47. § (1) A 44. § (1) bekezdésében meghatározott iratokat az ezek vezetésére kötelezett adózó az adóhatósághoz bejelentett helyen köteles őrizni. (2) Az iratokat a könyvelés, feldolgozás időtartamára más helyre lehet továbbítani, az adóhatóság felhívására azonban azokat 3 munkanapon belül be kell mutatni. (3) Az iratokat az adózónak a nyilvántartás módjától függetlenül az adó megállapításához való jog elévüléséig, a halasztott adó esetén a halasztott adó esedékessége naptári évének utolsó napjától számított 5 évig kell megőriznie. 3

(4) A munkáltató (kifizető) az általa megállapított adó, adóelőleg alapjául szolgáló bizonylatokat a (3) bekezdésben foglalt időpontig megőrzi. (5) Az adókötelezettség megszűnése esetén az iratokat a (3) bekezdésben foglalt időpontig megőrzi: a) a jogi személy jogutódja vagy jogszabályban, határozatban erre kötelezett, b) a szakcsoport működését jóváhagyó szövetkezet vagy állami gazdaság, c) a jogi személy felelősségvállalásával működő gazdasági munkaközösségért felelősséget vállaló jogi személy, d) a jogi személyiség nélküli gazdasági társaságnál a külön jogszabályban előírt személy.

1 Módosította: 2005. évi LXXXV. törvény 40. § (1). 2 Megállapította: 2007. évi CXXVI. törvény 189. §. Hatályos: 2008. I. 1-től. 3 Megállapította: 2006. évi CXXXI. törvény 57. §. Hatályos: 2007. I. 1-től.



(6) A magánszemély az iratait maga köteles megőrizni. Ha az adókötelezettség a magánszemély halála miatt szűnt meg, az iratokat a vele közös háztartásban élt hozzátartozója, ennek hiányában az örökös köteles az állami vagy az önkormányzati adóhatósághoz továbbítani. Nyilatkozattétel 48. § (1) Az adóhatóság az adózót - a vele szerződéses kapcsolatban állt vagy álló adózók adókötelezettségének, adóalapjának, adókedvezményének, adójának vagy költségvetési támogatásának megállapítása, illetve ellenőrzése érdekében, az adóhatóság törvényben meghatározott eljárásának lefolytatásához - felhívásban nyilatkozattételre kötelezheti az általa ismert, illetve nyilvántartásában szereplő adatról, tényről, körülményről. (2) Az (1) bekezdés alá nem tartozó magánszemély, az általa ismert, illetve nyilvántartásában szereplő olyan adatról, tényről, körülményről, amely a vele szerződéses kapcsolatban állt vagy álló adózó adókötelezettségének, adóalapjának, adókedvezményének, adójának vagy költségvetési támogatásának megállapítását, illetve ellenőrzését teszi lehetővé, az adóhatóság felhívására köteles tanúvallomást tenni. (3) A nyilatkozattétel megtagadható, ha az adózó vagy a magánszemély az eljárásban tanúként nem lenne meghallgatható, vagy a tanúvallomást megtagadhatná. (4) Az adózót, illetőleg a magánszemélyt ki kell oktatni jogairól és kötelezettségeiről, valamint figyelmeztetni kell a nyilatkozattétel, illetve a tanúvallomás megtagadásának következményeire. A nyilatkozattételről, illetve a tanúmeghallgatásról az érintett adózót nem kell értesíteni. (5) Az adóhatóság az adózó, illetőleg a magánszemély szóbeli nyilatkozatáról jegyzőkönyvet készít. A jegyzőkönyv tartalmazza az adóhatóság megnevezését, a jegyzőkönyv készítésének helyét, idejét, a nyilatkozattevő, a tanú azonosításához szükséges adatokat és lakcímét, a jogokra és kötelezettségekre történő kioktatást és a jogkövetkezményekre való figyelmeztetést, a nyilatkozatot, a tanúvallomást, valamint a nyilatkozattevő, illetve a tanú és a jegyzőkönyvvezető aláírását. Önellenőrzés

1

49. § (1) Az önadózás útján megállapított vagy megállapítani elmulasztott adót, adóalapot - az illeték kivételével - és a költségvetési támogatást az adózó helyesbítheti. Ha az adózó az adóhatóság ellenőrzésének megkezdését megelőzően feltárja, hogy az adóalapját, az adót, a költségvetési támogatást nem a jogszabálynak megfelelően állapította meg, vagy bevallása számítási hiba vagy más elírás miatt az adó, költségvetési támogatás alapja, összege tekintetében hibás, bevallását önellenőrzéssel módosíthatja. Nem minősül önellenőrzésnek, ha az adózó bevallását késedelmesen nyújtja be, és késedelmét nem igazolja, vagy igazolási kérelmét az adóhatóság elutasítja. Nincs helye önellenőrzésnek, ha az adózó a törvényben megengedett választási lehetőséggel jogszerűen élt, és ezt az önellenőrzéssel változtatná meg. Az adózó az adókedvezményt utólag önellenőrzéssel érvényesítheti, illetőleg veheti igénybe. 2007/136. Adózási kérdés összefüggése

az Áfa törvény 36. § (5) bekezdésének és az Art. önellenőrzésre vonatkozó szabályainak

2007/33. Adózási kérdés az igénybe nem vett beruházási adóalap-kedvezmény utólag nem önellenőrizhető 99/2006. Számviteli kérdés A 2006. június 9-ét megelőzően bevallott adó 2006. december 31-ig önellenőrzési pótlék nélkül helyesbíthető, automatikus részletfizetéssel. Ez a speciális szabály alkalmazható-e korlátozás nélkül? Például akkor, ha az adózó adóellenőrzés alatt áll vagy ellene most hoztak elmarasztaló megállapítást, de az még nem emelkedett jogerőre? A válaszhoz a 2006. évi LXI. törvény 240. §-a (1) bekezdésének előírásából indokolt kiindulni. Eszerint a 2006. június 9-ét megelőzően bevallott és a 2006. december 31-ig helyesbített adó különbözete után önellenőrzési pótlék fizetésének kötelezettsége nem terheli az adózót, ha az adóhatóság ellenőrzését megelőzően feltárja, hogy az adó alapját, az adót nem a jogszabálynak megfelelően állapította meg és bevallását önellenőrzéssel módosítja. Ez az utolsó fordulat egyértelművé teszi, hogy a bevallás módosítása önellenőrzéssel történhet, nyilvánvalóan az önellenőrzésnek az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvényben (a továbbiakban: Art.) és a számvitelről szóló 2000. évi C. törvényben előírt szabályai megfelelő alkalmazásával. Éppen ezért a hivatkozott előírás nem az önellenőrzés speciális szabályát tartalmazza, csupán arra ad lehetőséget, hogy az önellenőrzési pótlékot nem kell felszámítani, továbbá az adókülönbözetet részletekben kell megfizetni késedelmipótlék-mentesen. Az önellenőrzés szabályait az Art. 49. §-a tartalmazza. Az önadózás útján megállapított vagy megállapítani elmulasztott adót, adóalapot - az illeték kivételével - és a költségvetési támogatást az adózó helyesbítheti. Ha az adózó az adóhatóság ellenőrzésének megkezdését megelőzően feltárja, hogy az adóalapját, az adót, a költségvetési támogatást nem a jogszabályoknak megfelelően állapította meg, illetve bevallása számítási hiba vagy más elírás miatt az adó, a költségvetési támogatás alapja, összege tekintetében hibás, bevallását önellenőrzéssel módosíthatja.

1 Lásd: 2006. évi LXI. törvény 240. §.



Az Art. és a hivatkozott új előírás szerint is önellenőrzés csak az adóhatóság ellenőrzését megelőzően folytatható le. Ha az adóellenőrzés már megkezdődött, a vizsgálat alá vont adó és költségvetési támogatás - a vizsgált időszak tekintetében önellenőrzéssel nem helyesbíthető. Az adóhatóság által utólag megállapított adót, költségvetési támogatást az adózó nem helyesbítheti. A leírtakból következik, adóellenőrzés alatt önellenőrzés általában nem folytatható. Ha az adóellenőrzés megállapítást tett, az sem a jogerőre emelkedés előtt, sem a jogerőre emelkedés után önellenőrzéssel nem helyesbíthető. (A még jogerőre nem emelkedett adóhatósági megállapítás esetén az adózó élhet a fellebbezés lehetőségével!) [2006. évi LXI. törvény 240. § (1), 2003. évi XCII. törvény 49. §] APEH közlemény az önellenőrzésipótlék-mentes önellenőrzés, valamint az adókülönbözet késedelmipótlék-mentes részletfizetési lehetőségéről APEH közlemény számlaszámokról


7001/2006. (AEÉ 3.) APEH irányelv az adóbevallás önellenőrzéssel történő helyesbítéséről szóló 7004/2004. (AEÉ 4.) APEH irányelv módosításáról (2) Az ellenőrzés megkezdésétől a vizsgálat alá vont adó és költségvetési támogatás - a vizsgált időszak tekintetében önellenőrzéssel nem helyesbíthető. Az adóhatóság által utólag megállapított adót, költségvetési támogatást az adózó nem helyesbítheti. (3) Önellenőrzéssel az adóalapot, az adót, a költségvetési támogatást a kötelezettség eredeti időpontjában hatályos szabályok szerint, a helyesbítendő adóra előírt bevallási időszakra, az adómegállapításhoz való jog elévülési idején belül lehet helyesbíteni. Az önellenőrzés az adóalap, a feltárt adó, költségvetési támogatás és - ha törvény előírja - az önellenőrzési pótlék megállapítása, a helyesbített adóalap, a helyesbített adó, költségvetési támogatás, valamint a pótlék bevallása és egyidejű megfizetése, illetőleg az adó, költségvetési támogatás igénylése. Nem minősül önellenőrzésnek, ha az általános forgalmi adót a vámhatóságnak a termékimportot terhelő adót megállapító határozatának módosítása miatt kell helyesbíteni. Ha a vámhatóság a termékimportot terhelő adót megállapító határozatát utóbb módosítja, a módosító tételt annak a hónapnak a bevallásában kell elszámolni, amelyben a pénzügyi teljesítés is megtörtént. (4) Az önellenőrzéssel feltárt adót és költségvetési támogatást - a magánszemély jövedelemadója kivételével - a feltárás időpontjában nyilvántartásba kell venni. A nyilvántartásból ki kell tűnnie az eredeti bevallási kötelezettség és a helyesbítés időpontjának, a helyesbített adó, költségvetési támogatás alapjának és összegének. A nyilvántartáshoz mellékelni kell a helyesbítés szöveges indokolását, valamint az önellenőrzési pótlék számítását. A nyilvántartást és a helyesbítés bizonylatait az elévülési időn belül meg kell őrizni. (5) A kifizető, a munkáltató az (1)-(4) bekezdés szerint helyesbíti az általa levont jövedelemadó-előleget és adót. Az adóbeszedésre kötelezett az általa beszedett adóról adott adóbevallását helyesbíti. 1

(6) Az (5) bekezdéstől eltérően, a munkáltató által megállapított jövedelemadót a magánszemélynek kell önellenőrzéssel helyesbítenie, ha a munkáltatóhoz adómegállapításra jogosító nyilatkozatot jogszerűen nem tehetett volna, vagy adókedvezményét az igazolás késedelmes benyújtása vagy annak elmaradása miatt a munkáltató nem vette figyelembe. EBH2006. 1463. Az ellenőrzés megkezdésétől a vizsgálat alá vont adó és költségvetési támogatás összege önellenőrzéssel nem helyesbíthető (2003. évi XCII. törvény 49. §). Az önellenőrzés bevallása és a megfizetés 50. § (1) A helyesbített adóalapot, adót és költségvetési támogatást a helyesbítéstől számított 15 napon belül az erre a célra szolgáló nyomtatványon (önellenőrzési lap) kell bevallani. A magánszemély a jövedelemadójának önellenőrzését a helyesbítést tartalmazó önellenőrzési lap benyújtásával teljesíti. APEH közlemény az önellenőrzésipótlék-mentes önellenőrzés, valamint az adókülönbözet késedelmipótlék-mentes részletfizetési lehetőségéről APEH közlemény számlaszámokról


(2) Az (1) bekezdésben említett időpontban kell bevallani és befizetni, illetőleg visszaigényelni egyéb befizetés, illetve egyéb támogatás jogcímén azt az adót, illetve költségvetési támogatást, amelyet rendező jogszabály az önellenőrzés időpontjában már nincs hatályban. (3) Önellenőrzéssel csak azt az adót, költségvetési támogatást lehet helyesbíteni, amely helyesbítésének összege az 1000 forintot, a helyi adó, a magánszemélyek jövedelemadója és egészségügyi hozzájárulása esetében a 100 forintot meghaladja.

1 Megállapította: 2006. évi CXXXI. törvény 58. §. Hatályos: 2007. I. 1-től. Lásd: ugyane törvény 204. §.



1

(4) Ha az adóhatóság az adatszolgáltatás alapján történő adóhatósági adómegállapítás keretében megállapított adót a magánszemély késedelmesen előterjesztett észrevétele alapján módosítja az adózó terhére, az adóhatóság a korábban megállapított és az adózó észrevétele alapján módosított összeg különbözete után önellenőrzési pótlékot számít fel, melynek összegét az adómegállapítás módosításáról szóló értesítésben közli az adózóval. 1

(5) A (4) bekezdésben meghatározott esetben a különbözetet és az önellenőrzési pótlékot az adózó az adómegállapítás módosításáról szóló értesítés kézhezvételétől számított 15 napon belül fizeti meg, illetőleg az adóhatóság a különbözetet ugyanezen határidőn belül utalja ki. Az adóhatósági adómegállapítás 2004. január 1-jétől hatályos intézmény az adóeljárásban, amelyet első alkalommal a 2004. évi jövedelemadójuk megállapítása érdekében választhatnak azok az adózók, amelyek megfelelnek az Szja törvény előírásainak. Az adóhatósági adómegállapításra egyrészt az adatszolgáltatások alapján rendelkezésre álló, másrészt az adózó nyilatkozatában közölt adatok alapján kerül sor. A nyilatkozatban az adózónak azokról az adatokról kell tájékoztatnia az adóhatóságot, amelyek a nyilvántartásban nem szerepelnek (átvezetési igény, a visszatérítendő adó kiutalása). Az adóhatósági adómegállapítást választó adózó túlvont járulékának összegét is az adóhatóság állapítja meg. Az adminisztráció egyszerűsítése érdekében az adózónak - kivéve, ha az adóévben a fegyveres erők, a rendvédelmi szervek, valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagja volt - nem külön nyomtatványon kell visszaigényelnie a túlvont járulékot, erre irányuló kérelmét az adóhatósági adómegállapítás iránti bejelentésében jelezheti. Az adózók meghatározott körére azonban indokolt fenntartani a külön nyomtatványon történő visszaigénylést, mert eltérő járulékmegállapítási szabályokat kell rájuk alkalmazni. [Art. 28. § (1) bek.] Az adóhatósági adómegállapítást választó adózó tekintetében is érvényesülnek azok a garanciális szabályok, amelyek biztosítják az adó megfizetését. Így az adóhatósági adómegállapítás során is alkalmazhatja az adóhatóság a visszatérítendő adó vonatkozásában a visszatartási jogot. [Art. 28. § (5) bek.] Az adóeljárás nem tesz különbséget a bevallott adó tekintetében aszerint, hogy az adókötelezettség teljesítése milyen adómegállapítási mód keretében történt, ezért ha az adózó az adóhatósági adómegállapítás során a nyitva álló határidőn belül észrevételt nem tett, illetve az adóhatóság az adózó észrevétele alapján az adót módosította, vagy határozattal állapította meg, a megállapított, és az adózóval közölt adó a jogkövetkezmények és az ellenőrzés szempontjából az adózó által bevallott adónak minősül. [Art. 28. § (8) bek.] Az adóhatósági adómegállapítással kapcsolatban az adózó a határidő lejártát követően is előterjeszthet észrevételt, azonban a határidők betartása érdekében késedelme szankció megállapítását vonja maga után. A késedelmesen előterjesztett észrevétel alapján a magánszemély terhére módosított adó esetén az adóhatóság a korábban megállapított és az adózó észrevétele alapján módosított összeg különbözete után önellenőrzési pótlékot számít fel, az önellenőrzési pótlék számítására vonatkozó részletes előírások alapján. [Art. 168. § (3) bek.] Ennek összegét az adózóval az adómegállapítás módosításáról szóló értesítésben közli az adóhatóság. A különbözetet és az önellenőrzési pótlékot az adózó az adómegállapítás módosításáról szóló értesítés kézhezvételétől számított 15 napon belül fizeti meg, illetőleg az adóhatóság a különbözetet ugyanezen határidőn belül utalja ki. [Art. 50. § (4)-(5) bek.] Az adóhatósági adómegállapítás során az adózónak lehetősége van kifogásolni az adómegállapítást. Az adózó kifogása esetén az adóhatóság az adó alapját, az adót, a visszatérítendő, illetőleg befizetendő adót határozatban állapítja meg. [Art. 28 § (10) bek.] Az adómegállapítás során hozott határozat nem zárja ki a bevallás utólagos ellenőrzését és az utólagos adómegállapítást. [Art. 28. § (12) bek.] Annak érdekében, hogy se az adózót, se az adóhatóságot ne terhelje szankció a késedelmes teljesítés miatt, az adót az adóhatósági adómegállapításban meghatározott összeg szerint kell megfizetni, illetőleg kiutalni a határozat jogerőre emelkedéséig. [Art. 28. § (10) bek.] A határozat alapján az adózót a megállapítottnál kevesebb, illetőleg további befizetés terhelheti, ezeket - túlfizetés esetén az adózó erre irányuló kérelmének előterjesztése, további befizetés esetén a határozat jogerőre emelkedésétől számított - 15 napon belül kell rendezni. A határozatban az adóvisszatérítésről is rendelkezhet az adóhatóság. Ebben az esetben az adózónak, valamint az adóhatóságnak az adóhatósági adómegállapításban meghatározott összegtől eltérő adóvisszatérítés figyelembevételével kell a különbözetet visszafizetni, illetve kiutalni. [Art. 28. § (11) bek.] Amennyiben az adóhatóság utólag állapítja meg, hogy az adóhatósági adómegállapítás feltételei nem álltak fenn az adózónál, az adó megállapítására utólagos adómegállapítás keretében kerül sor. Az adózó a feltételek hiányát maga is bejelentheti, az adóhatóság ebben az esetben a jogkövetkezményeket az önellenőrzésre vonatkozó szabályok szerint állapítja meg, egyebekben az utólagos adómegállapítás során kiszabható jogkövetkezményeket alkalmazza. [Art. 28. § (12) bek.] Az adóhatósági adómegállapítást olyan új tények, körülmények, bizonyítékok is befolyásolhatják, amelyekről az adóhatóság az adóhatósági adómegállapítást felülvizsgáló bírósági eljárást követően értesül. A törvény ezért ebben az esetben is lehetővé teszi az adóhatósági adómegállapítás utólagos ellenőrzését és az utólagos adómegállapítást. [Art. 28. § (13) bek.] 51. § (1) A helyesbített adó, a költségvetési támogatás és a megállapított önellenőrzési pótlék a helyesbített összeg és a pótlék bevallásával egyidejűleg esedékes. (2) Az adózó javára mutatkozó helyesbítés esetén önellenőrzési pótlékot sem felszámítani, sem megfizetni nem kell. 2

(3) Az adózó bevallását önellenőrzéssel csak az adóbevallás benyújtására előírt határidőt követően helyesbítheti.

1 Beiktatta: 2004. évi CI. törvény 199. §. Hatályos: 2005. I. 1-től. 2 Megállapította: 2006. évi LXI. törvény 111. §. Hatályos: 2007. I. 1-től.



IV. Fejezet NYILVÁNTARTÁS, ADATSZOLGÁLTATÁS, ADÓTITOK Adatnyilvántartás, adatszolgáltatás 9/2003. (AEÉ 2/2004.) APEH utasítás az elektronikus aláírás alkalmazásával teljesített, elektronikus úton benyújtott bevallásokkal és adatszolgáltatásokkal kapcsolatos szabályozásról 52. § (1) Az adóhatóság a tudomására jutott adatokat nyilvántartja és megőrzi. A magánszemély adózó azonosításával, adókötelezettségének keletkezésével és teljesítésének ellenőrzésével összefüggésben személyes adatokat tart nyilván és ellenőrizhet. 4/2004. (AEÉ 6.) APEH utasítás az elektronikus aláírás alkalmazásával teljesített, elektronikus úton benyújtott bevallásokkal és adatszolgáltatásokkal kapcsolatos szabályozásról szóló 9/2003. (AEÉ 2/2004.) APEH utasítás módosításáról 1

(2) Más hatóság, közfeladatot ellátó adatkezelő szerv nyilvántartásában szereplő adatot az adóhatóság csak az adózó és az adó megfizetésére kötelezett személy azonosításához, az adókötelezettség, a költségvetési támogatáshoz való jogosultság megállapításához, ellenőrzéséhez, az adózó kérelmére indult adóigazgatási eljárásban a tényállás tisztázásához használhatja fel. Amennyiben törvény megengedi az adóhatóságok vagy az állami adóhatóság és a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak kezelői között az adat átadását, illetve a hatósági nyilvántartásokból az adat átvételét, az adatszolgáltatást elektronikus úton is lehet teljesíteni. 2

(3) A (2) bekezdés alkalmazása során a személyi adat- és lakcímnyilvántartás, a cégnyilvántartás, az ingatlan-nyilvántartás, a gépjármű-nyilvántartás, az építésfelügyeleti nyilvántartás, illetve valamennyi más, jogszabály alapján közhiteles nyilvántartás felhasználható. Az adóhatóság a személyi adat- és lakcímnyilvántartásból adatot természetes azonosító adattal, illetőleg kapcsolati kódon igényelhet. 3

(4) A 31. §-ban és a 3. számú mellékletben meghatározott tartalommal az adóhatósághoz bevallást teljesít, illetőleg adatot szolgáltat: 8002/2008. (AEÉ 4-5.) APEH tájékoztató a 2008. évben folyamatosan teljesítendő adatszolgáltatással kapcsolatos kifizetői és munkáltatói feladatokról, valamint az állami adóhatóság részére teljesítendő adatszolgáltatási kötelezettségről 8005/2007. (AEÉ 3.) APEH tájékoztató a 2006. évben folyamatosan teljesítendő adatszolgáltatással kapcsolatos kifizetői és munkáltatói feladatokról, valamint az állami adóhatóság részére teljesítendő adatszolgáltatási kötelezettségről a) a kifizető, b) a munkáltató, c) a biztosítóintézet, 4

d) az ingatlanügyi hatóság, 5 e) a hitelintézet, 5 f) külön törvény szerint befektetési szolgáltatási tevékenység végzésére jogosult személy (befektetési szolgáltató), 6 g) a vámhatóság és a jegyző, 5 h) a nyugdíjat, rehabilitációs járadékot folyósító szerv, i) az engedélyt kiadó hatóság, 4

j) a közúti közlekedési nyilvántartási szerv, a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartását kezelő központi szerv, 7 k) az általános forgalmi adóról szóló törvényben meghatározott új közlekedési eszköz értékesítését végző adózó, 4 l) az állami foglalkoztatási szerv, m) az adóigazgatási azonosításra alkalmas bizonylatot (nyomtatványt) forgalmazó, illetve alforgalmazó, n) az adókedvezmény (adómentesség) igénybevételére jogosító igazolást kiállító szerv, o) költségvetési támogatás igénybevételére jogosító igazolás kiállítója,

1 2 3 4 5 6 7

Megállapította: 2005. évi LXXXV. törvény 13. § (1). Hatályos: 2006. I. 1-től. Alkalmazására lásd: 2005. évi LXXXV. törvény 40. § (5)-(6). Megállapította: 2007. évi CXXVI. törvény 190. § (1). Hatályos: 2008. I. 1-től. A felvezető szövegrészt megállapította: 2005. évi LXXXV. törvény 13. § (2). Hatályos: 2006. I. 1-től. Módosította: 2006. évi CIX. törvény 85. § (4). Megállapította: 2007. évi CXXVI. törvény 190. § (2). Hatályos: 2008. I. 1-től. Módosította: 2005. évi LXXXV. törvény 40. § (4). Módosította: 2004. évi XXVII. törvény 66. § (1).



1

p) a kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő, a Tbj. 4. § b) pontja szerinti egyéni vállalkozó, 1 r) a Magyarországon bejegyzett egyház, 1 s) a szakképző iskolai tanulót tanulószerződés alapján foglalkoztató adózó, 1 t) a Tbj. 56/A. §-ában meghatározott, Magyarországon be nem jegyzett foglalkoztató képviselője vagy a foglalkoztató képviseletében eljáró foglalkoztatott. (5) Az adatszolgáltatásra kötelezett személy adatszolgáltatásának tartalmaznia kell a magánszemély adóazonosító számát. 2

(6) Ha törvény bíróságnak, államigazgatási vagy önkormányzati szervnek, köztestületnek az adózó adókötelezettségét érintő, az adóhatósághoz teljesítendő értesítési, tájékoztatási vagy adatszolgáltatási kötelezettséget ír elő, azt - eltérő rendelkezés hiányában az engedély kiadását, a határozat (végzés) jogerőre emelkedését, illetőleg az adókötelezettséget érintő esemény bekövetkeztét követő 15 napon belül kell teljesíteni. 3

(7) Az állami adóhatóság 2007/50. Adózási kérdés osztalékfizetéssel kapcsolatos adatszolgáltatás 4

a) megkeresésre adatot szolgáltat aa) a Nyugdíjbiztosítási Alap kezeléséért felelős nyugdíjbiztosítási szerv, a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv és az egészségbiztosítási szerv, az állami foglalkoztatási szerv, a munkaügyi hatóság, valamint a menekültügyi hatóság részére az adóval összefüggő adatról, tényről, körülményről, ha az valamely ellátás vagy támogatás megállapítása, valamint a folyósítás és a jogviszonyok jogszerűségének ellenőrzése érdekében, továbbá ab) az állami foglalkoztatási szerv részére, ha statisztikai célú adatfeldolgozás érdekében szükséges, b) elektronikus úton hivatalból átadja a (4) bekezdésben meghatározott bevallásra kötelezettek és a mezőgazdasági őstermelő által 4

ba) a 31. § (2) bekezdése 1-7., 9-15., 23-24. és 27. pontjai szerinti részletezettséggel bevallott, a nyugdíjjogosultsághoz, nyugdíj-megállapításhoz szükséges, éves, magánszemélyenként összesített adatokat - ide nem értve a Magyar Honvédség, a rendvédelmi szervek, valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagjaira vonatkozó adatokat - a 5

Nyugdíjbiztosítási Alap kezeléséért felelős nyugdíjbiztosítási szerv részére a tárgyévet követő év augusztus 31. napjáig, bb) a 31. § (2) bekezdése 1-6., 8-10., 12-14., 16., 23. és 27. pontjaiban meghatározott adatokat az egészségbiztosítási ellátások utólagos ellenőrzése céljára az egészségbiztosítási szerv részére a bevallásra előírt határidőt követő hónap utolsó napjáig, bc) a 31. § (2) bekezdése 1-5., 7., 9-12., 15. és 27. pontjaiban foglalt adatokat a magán-nyugdíjpénztári tagok folyószámlájának vezetéséhez a magánnyugdíjpénztárak részére - pénztáranként - a bevallásra előírt határidőt követő hónap, a bevallás kijavítása, önellenőrzéssel történő helyesbítése esetén a kijavítás, illetőleg az önellenőrzés benyújtásának időpontját követő hónap utolsó napjáig, 6

bd) a 31. § (2) bekezdése 1-5., 7-8., 10., 13., 23. és 25-27. pontjaiban foglalt adatokat az állami foglalkoztatási szerv részére az álláskeresési támogatások és a foglalkoztatást elősegítő támogatások megállapításához és ellenőrzéséhez, a bevallásra előírt határidőt követő hónap utolsó napjáig, 6

be) a 31. § (2) bekezdése szerinti bevallásokból a Nyugdíjbiztosítási Alap kezeléséért felelős nyugdíjbiztosítási szerv részére a nyugellátás, vagy rehabilitációs járadék folyósítása mellett munkát végző magánszemélyek és foglalkoztatóik azonosító adatait, valamint e magánszemélyek járulékalapjára (keresetére, jövedelmére) vonatkozó adatokat a nyugdíjfolyósító szerv által folyósított ellátások jogszerűségének vizsgálata céljából a bevallásra előírt határidőt követő hónap utolsó napjáig, c) elektronikus úton hivatalból átadja a (4) bekezdésben meghatározott bevallásra kötelezettek által a 31. § (2) bekezdés 1-3., 5., 12. és a - korkedvezményre jogosító munkakör tartama kivételével - 13., továbbá 27. pontjaiban meghatározott adatokat, valamint 10. pontjából a tárgyhónaptól eltérő biztosítási jogviszony időtartamára vonatkozó adatot a munkajogviszonyok jogszerűségének ellenőrzése céljából a munkaügyi hatóság részére a bevallásra előírt határidőt követő hónap utolsó napjáig, d) elektronikus úton hivatalból átadja a személyi jövedelemadóról benyújtott bevallásban bevallott, a Tbj. 5. § (3) bekezdés szerint biztosított által fizetett nyugdíj-biztosítási és nyugdíjjárulék (tagdíj) alapjára és összegére vonatkozó adatokat a Nyugdíjbiztosítási Alap kezeléséért felelős nyugdíjbiztosítási szerv, illetőleg - a tagdíj vonatkozásában - a magánnyugdíjpénztár részére, a pénzbeli és természetbeni egészségbiztosítási járulék alapjára és összegére vonatkozó adatokat az egészségbiztosítási szerv részére, a vendéglátó üzlet felszolgálója által a borravaló után fizetett nyugdíjbiztosítási járulék alapjára és összegére vonatkozó adatokat a Nyugdíjbiztosítási Alap kezeléséért felelős nyugdíjbiztosítási szerv részére a tárgyévet követő év augusztus 31. napjáig, e) elektronikus úton hivatalból átadja a nyugdíjas státusszal rendelkező magánszemélyre vonatkozó tárgyévi nyugdíjjárulék-alapot képező összesített jövedelmi adatokat a nyugdíjfolyósító szerv részére abban az időpontban, amikor a magánszemély tárgyévi nyugdíjjárulék-alapot képező jövedelme meghaladja az éves keretösszeget. 1 2 3 4 5 6

Beiktatta: 2005. évi LXXXV. törvény 13. § (2). Hatályos: 2006. I. 1-től. Módosította: 2005. évi LXXXV. törvény 41. § (3). Megállapította: 2006. évi CXXXI. törvény 59. §. Hatályos: 2007. I. 1-től. Lásd: ugyane törvény 203. § (1)-(2). Megállapította: 2007. évi CXXVI. törvény 190. § (3). Hatályos: 2008. I. 1-től. Lásd: 2006. évi CXXXI. törvény 205. §. Beiktatta: 2007. évi CXXVI. törvény 190. § (3). Hatályos: 2008. I. 1-től.



A naprakész járulék-nyilvántartási adatok biztosítása szükségessé teszi az Art. 31. § (2) bekezdése szerinti, elektronikus úton teljesítendő adó- és járulékbevallás benyújtására egyébként is kötelezett munkáltató esetében, a munkáltató által foglalkoztatott alkalmi munkavállalók adataira vonatkozó, bevallásban teljesített havonkénti adatszolgáltatás előírását, illetőleg a munkáltató által teljesített adatszolgáltatással beérkező adatok továbbítását évente a nyugdíjbiztosítási, illetőleg havonként az egészségbiztosítási igazgatási szervek, illetőleg a magán-nyugdíjpénztárak részére. A Tbj. 26. § (7) bekezdése értelmében a vendéglátó üzlet felszolgálója nyugdíjjárulékot is magában foglaló nyugdíjbiztosítási járulékot fizethet, melyet a személyi jövedelemadóról szóló bevallásában vall be. Ilyen esetre szükséges a törvényben előírni az állami adóhatóság adatszolgáltatási kötelezettségét az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság felé, melynek időpontja értelemszerűen a személyi jövedelemadóról benyújtott bevallások feldolgozását követő legkorábbi időpont lehet. A Tbj. 50. § (4) bekezdése szerint a mezőgazdasági őstermelő a társadalombiztosítási járulékot, az egészségbiztosítási járulékot és a nyugdíjjárulékot (tagdíjat) az Art. 31. §-ának (2) bekezdése szerinti adattartalommal elektronikus úton negyedévente, a negyedévet követő hónap 12-éig vallja be. Ebből következően az állami adóhatóság a mezőgazdasági őstermelők magán-nyugdíjpénztári tagdíjjal kapcsolatos adatairól nem havonként, hanem negyedévenkénti gyakorisággal szolgáltathat adatokat a magán-nyugdíjpénztárak számára. 1

(8) Ha az állami adóhatóság az elhunyt magánszemély adóügyével összefüggésben adóigazgatási eljárást folytat vagy azt kezdeményez, és ennek során az örökösök személyének ismerete szükséges, az adóhatóság megkeresésére a hagyatéki leltározásra illetékes önkormányzati jegyző adatot szolgáltat a hagyatéki leltár készítésének tényéről, valamint a hagyatéki eljárást lefolytató közjegyző nevéről és székhelyéről. Az állami adóhatóság megkeresésére a hagyatéki eljárást lefolytató közjegyző a megkereső adóhatóságot tájékoztatja az örökösökről az azonosításukhoz szükséges adatok feltüntetésével (név, születési hely és idő, anyja leánykori neve és lakóhely), valamint az örökrészük alapján örökölt vagyonról és annak értékéről, vagy tájékoztatást ad a hagyatéki eljárás megszüntetéséről. A hatályos szabályozás szerint az állami adóhatóság nem rendelkezik megfelelő információkkal az elhunyt magánszemély hagyatékáról, valamint az örökösöket megillető örökrészek arányáról, így az esetlegesen fennmaradó adókötelezettség teljesítését nem tudja hatékonyan érvényesíteni az örökösökkel szemben, az örökhagyó után fennmaradt hagyaték terhére. Jelenleg az adóhatóság csak azt tudja megállapítani a személyi adat- és lakcímnyilvántartásból, hogy a magánszemély elhunyt. Ezért a törvény a jegyzőt és a közjegyzőt adatszolgáltatásra kötelezi azon adatok körében, melyek az adó megállapítása és a tartozás behajtása céljából szükségesek. A jegyző elsődlegesen a hagyatéki leltározás tényéről és a hagyatéki eljárás lefolytatására jogosult közjegyző személyéről köteles adatot szolgáltatni. Ha nincs hagyatéki vagyon, akkor az adóhatóság a jegyző nyilatkozata alapján törli az elhunyt személy adótartozását. A közjegyző a megkereső adóhatóságot tájékoztatja az örökösök személyéről az azonosításukhoz szükséges adatok feltüntetésével, valamint az örökrészük alapján örökölt vagyonról és annak értékéről, vagy tájékoztatást ad a hagyatéki eljárás megszüntetéséről. [Art. 52. § (8) bek.] 2

(9) A területi ügyvédi kamara, illetőleg a Magyar Szabadalmi Ügyvivői Kamara az ügyvédi, szabadalmi ügyvivői tevékenység szünetelésének kezdő napjáról, valamint a szünetelés megszűnésének napjáról az ügyvéd, szabadalmi ügyvivő természetes azonosító adatainak feltüntetésével a bejegyzést követő hó 15. napjáig adatot szolgáltat az ügyvéd, szabadalmi ügyvivő illetékes állami adóhatóságához. 2007/49. Adózási kérdés egyszemélyes ügyvédi iroda szüneteltetheti-e a tevékenységét? 1

(10) A közjegyző székhelye szerint illetékes területi közjegyzői kamara a közjegyző szolgálata szünetelésének kezdő napjáról, valamint a szolgálat szünetelése megszűnésének napjáról a közjegyző természetes azonosító adatainak feltüntetésével, a szolgálat szünetelésének kezdő napját, illetőleg a szolgálat szünetelése megszűnésének napját követő hó 15. napjáig adatot szolgáltat a közjegyző illetékes állami adóhatóságához. 3

(11) Az állami adóhatóság vezetője a nemzetgazdaság aktuális állapotának, illetőleg az azt befolyásoló hatások, folyamatok elemzése, értékelése érdekében a 10 000 legnagyobb adóteljesítménnyel rendelkező adózót soron kívüli adatszolgáltatásra kötelezheti gazdasági tevékenységének olyan adatairól, amelyek a jogszabály alapján vezetett nyilvántartásaiból megállapíthatók és adókötelezettségeivel összefüggésben állnak. Az állami adóhatóság elnöke a költségvetés bevételi előirányzatainak teljesülése, a nemzetgazdaság aktuális állapotának, illetőleg az azt befolyásoló hatások, folyamatok elemzése, értékelése érdekében soron kívüli adatszolgáltatásra kötelezheti a 10 000 legnagyobb adóteljesítménnyel rendelkező társaságokat, ezek meghatározott csoportját vagy egyes tagjait. Erre az adatszolgáltatásra kivételes esetben és csak azon adatok vonatkozásában kerülhet sor, amelyek a társaságok jogszabály alapján vezetett nyilvántartásaiból megállapíthatóak és adókötelezettségeivel összefüggésben állnak. Tekintettel arra, hogy ezek az adózók elektronikus úton teljesítik majd adatszolgáltatási és bevallási kötelezettségeiket, ezért ennek a kötelezettségnek a teljesítése nem ró rájuk jelentős adminisztrációs terheket. [Art. 52. § (11) bek.]

1 Beiktatta: 2004. évi CI. törvény 200. §. Hatályos: 2005. I. 1-től. 2 Beiktatta: 2004. évi CI. törvény 200. §. Módosította: 2005. évi XXVI. törvény 66. § (2). 3 Beiktatta: 2004. évi CI. törvény 200. §. Módosította: 2006. évi CIX. törvény 85. § (4).



1

(12) E törvény 7. számú mellékletében meghatározott kamatjövedelem kifizetője, illetve az ezzel összefüggésben adatszolgáltatásra kötelezett más személy a 7. számú melléklet szerinti módon és tartalommal adatot szolgáltat az állami adóhatósághoz. Tájékoztató tervezet adatszolgáltatásról

a 2005. június 30-át követően keletkezett és kifizetett (juttatott) kamatjövedelemről teljesítendő

2

(13) A vámhatóság megkeresésére a jövedéki adóvisszaigénylés ellenőrzéséhez a nyilvántartásában szereplő adatok közül adatot szolgáltat A kettős adóztatás elkerüléséről szóló nemzetközi szerződés információcseréről rendelkező cikkei rendelkeznek az egyezményes államok illetékes hatóságai közötti információcseréről. Az egyezmények egy része hatálybalépésüket tekintve, több évtizedes múlttal rendelkezik, ezért az információcsere cikkek egy része adatvédelmi szempontból aggályokat vet fel. Tekintettel arra, hogy az egyes egyezmények módosítása nehézkes (pl. a tárgyalások felvétele a módosítás miatt a különböző egyezményes államokkal stb.), ezért az összes hatályos kettős adós egyezményre kiterjedő hatállyal - az adatvédelmi törvény rendelkezésinek megfelelően - az Art. kiegészül egy titokvédelmi klauzulával. A klauzula ezután a már hatályos és a jövőben hatályba lépő egyezmények tekintetében is rendezi az adatvédelmi követelményeket, melyek az adatkezelés célját, körét, a továbbítható adatok meghatározását egyértelműen rögzítik az információcserében részt vevő illetékes hatóságok vonatkozásában. Ennek alapján az információcseréről rendelkező cikk keretében a magyar illetékes hatóság a külföldi állam illetékes hatóságának a magánszemélyekről az egyezmény rendelkezéseinek végrehajtása, a külföldi állam adóztatási jogának biztosítása, illetőleg a kettős adóztatás elkerülése érdekében az azonosításhoz, az adómegállapításhoz, az ellenőrzéshez, a bizonyítási eljáráshoz, illetőleg a tényállás tisztázásához szükséges olyan személyes adatokat adhat át, amelyeket nyilvántartásai tartalmaznak vagy amelyek megszerzését a belföldi jogszabályok számára lehetővé teszik. 3

a) a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szerv az adózó használatában lévő földterület művelési ágáról és nagyságáról, Az adóhatóság a korábbi szabályozás szerint csak a tételesen meghatározott nyilvántartásokból kérhetett adatokat. Semmi nem indokolja ugyanakkor, hogy az egyébként bárki számára hozzáférhető, közhiteles nyilvántartásban szereplő és az adókötelezettségek megállapítása érdekében folytatott adóigazgatási eljáráshoz hasznos információkat az adóhatóság e nyilvántartásokból ne szerezhetné meg. A törvény ezért kiegészíti az adóhatóság által felhasználható nyilvántartások felsorolását a közhiteles nyilvántartásokra utalással. A rehabilitációs járadék - ugyanúgy, mint a nyugdíj - személyi jövedelemadó szempontjából adóterhet nem viselő járandóságnak minősül, azaz a személyi jövedelemadó mértékének meghatározásánál figyelembe kell venni, ha az abban részesülő személy egyébként kereső tevékenységet folytat. A személyi jövedelemadó bevallások adatainak adóhatósági kontrolljához éves adatszolgáltatási kötelezettség kerül előírásra a nyugdíjat, rehabilitációs járadékot folyósító szerv számára évenkénti gyakorisággal, az adóévet követő január 31-éig az Art. 3. számú mellékletének F) pontjában. Az adatszolgáltatás célhoz kötöttségének biztosítása érdekében - mivel a nyugdíjat, és rehabilitációs járadékot folyósító szerv nem rendelkezik olyan adattal, hogy mely ellátásban részesülők végeznek kereső tevékenységet, ezért az adóhatóság havonkénti rendszerességgel adatszolgáltatást teljesít a nyugdíjat és rehabilitációs járadékot folyósító szervnek a havi adóés járulékbevallások nyugdíj mellett munkát végző személyekre vonatkozó adatairól. Az módosítás az adóelkerülés lehetőségét szűkíti azzal, hogy rendelkezést iktat be a befektetési szolgáltatók adatszolgáltatási kötelezettségére az értékpapír-transzferekhez kapcsolódóan. Az adatszolgáltatás hatékonyabb ellenőrzést tesz lehetővé arra vonatkozóan, hogy a transzfer-ügyletben részt vevő felek adókötelezettségüket az értékpapír transzfer ügylet alapjául szolgáló, közöttük megvalósult jogügylet tartalmának megfelelően teljesítik-e. Az állami adóhatóság megkeresésre adatot szolgáltat a társadalombiztosítási szervek, a foglalkoztatási szerv és a menekültügyi hatóság részére az adóval összefüggő adatról, tényről, körülményről, ha az valamely ellátás vagy támogatás megállapítása, illetőleg a folyósítás és a jogviszonyok jogszerűségének ellenőrzése érdekében szükséges. Tekintettel arra, hogy a munkaügyi ellenőrzés a feketefoglalkoztatás elleni fellépés egyik igen jelentős eszköze, indokolt, hogy a munkaügyi ellenőrzés céljaira az állami adóhatóság a munkaügyi hatóság megkeresésére is szolgáltasson adatot. A törvény szerinti módosítás felhatalmazza az állami adóhatóságot arra is, hogy az állami foglakoztatási szerv megkeresésére statisztikai célú adatfeldolgozáshoz teljesítsen adatszolgáltatást. Az állami foglalkoztatási szerv álláskeresési és foglalkoztatást elősegítő támogatásokat állapít meg és folyósít, ez indokolttá és szükségessé teszi, hogy az állami adóhatóság az állami foglalkoztatási szerv részére - elektronikus úton hivatalból havi rendszerességgel szolgáltasson adatot a támogatások megállapításához és ellenőrzéséhez.

1 Beiktatta: 2004. évi CI. törvény 200. §. Hatályos: 2005. VII. 1-től. 2 Beiktatta: 2004. évi CI. törvény 200. §. Hatályos: 2005. I. 1-től. 3 Megállapította: 2007. évi CXXVI. törvény 190. § (4). Hatályos: 2008. I. 1-től.


1


A nyugdíjfolyósító szerv 2008. évtől kezdődően felmerülő, nyugellátásokkal, rehabilitációs járadékkal összefüggő feladatai ellátásához nélkülözhetetlen, hogy a nyugdíj, illetőleg a rehabilitációs járadék folyósítása mellett munkát végző személyek keresetéről, jövedelméről folyamatosan adatokkal rendelkezzen. E feladatok ellátásához az állami adóhatóság az Art. 31. § (2) bekezdése szerinti bevallásokban hozzá beérkező, nyugellátás vagy rehabilitációs járadék folyósítása mellett munkát végző magánszemélyek és foglalkoztatóik azonosító adatait, továbbá e magánszemélyek keresetére, jövedelmére (járulékalapjára) vonatkozó adatokat havi rendszerességgel átadja a Nyugdíjbiztosítási Alap kezeléséért felelős nyugdíjbiztosítási szerv részére. A módosítás követi a jövedéki adóról szóló törvény változását, amely szerint a mezőgazdasági gázolaj utáni jövedéki adó-visszatértés csak a növénytermesztési ágra marad fenn. Erre tekintettel a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szerv szarvasmarha állományra vonatkozó adatszolgáltatását a jövőben nem indokolt fenntartani.

b) az erdészeti hatóság az adózó használatában lévő erdőterületen folytatott erdőgazdasági tevékenységről, a faállomány nagyságáról, annak változásáról. 2

(14) A mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szerv az adóévet követő év január 31-éig adatot szolgáltat az állami adóhatósághoz az általa kifizetett támogatás jogcíméről, összegéről a magánszemély nevének, adóazonosító jelének feltüntetésével. 3

(15) Az állami adóhatóság nyilvántartja az adózó nevében eljáró állandó meghatalmazott, megbízott magánszemély adóazonosító jelét. 4

(16) A munkáltató, kifizető és a magánszemély az e törvény 31. § (2) bekezdésében meghatározott saját adataihoz a központi elektronikus szolgáltató rendszeren keresztül, a rendszer használatához szükséges egyedi azonosítóval és titkos jelszóval hozzáférhet. A mezőgazdasági őstermelő nem tartozott a kötelező társadalombiztosítás hatálya alá, ezért a Tbj. fogalomrendszere kiegészül az őstermelő fogalmának meghatározásával. A saját jogú ellátások megszerzése érdekében a mezőgazdasági őstermelést folytató személy - amennyiben más jogcímen nem biztosított, illetőleg nem saját jogú nyugdíjas - bevonásra kerül a kötelező társadalombiztosítási rendszerbe, azaz biztosítottá válik. Ebből következően szükséges az Art. 52. § (4) bekezdésének kiegészítése, mivel az itt felsoroltak kötelesek az Art. 31. § (2) bekezdése szerinti bevallás és adatszolgáltatás teljesítésére. Az EMMA megszüntetése az Art. 52. § (7) bekezdésének olyan irányú módosítását is megkövetelte, hogy megkeresésre az állami adóhatóság az Országos Egészségbiztosítási Pénztáron, az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságon (ONYF) és a menekültügyi hatóságon kívül az Állami Foglalkoztatási Szolgálat igazgatási szerveit és a magán-nyugdíjpénztárakat is tájékoztathassa az e szervezetek működéséhez, feladatellátásához szükséges adatokról. A módosítás lehetővé teszi továbbá, hogy az ONYF a számára nyugdíj-megállapításhoz, nyugdíjjogosultsághoz nélkülözhetetlen adatokat - igényének megfelelően - éves konszolidált formában kaphassa meg az állami adóhatóságtól. Az Art. általános képviseleti szabálya az állandó meghatalmazottak bejelentéséhez köti a képviselő mulasztása esetén kiszabható mulasztási bírság képviselő terhére történő megállapíthatóságát. A bejelentés alapján az adóhatóság az állandó meghatalmazás tényét, illetőleg az állandó meghatalmazottat nyilvántartásba veszi. Az Art. 2006. január 2-án hatályba lépett módosítása ugyanakkor csak az elektronikus úton adóbevallást és adatszolgáltatást teljesítő adózó nevében eljáró magánszemély esetén teszi lehetővé az adóhatóság számára a képviselő magánszemélyek adóazonosító jelének nyilvántartását. Minthogy az adóhatóság magánszemélyeket érintő nyilvántartása az adóazonosító jelre épül, nem indokolt az állandó meghatalmazottak, megbízottak között különbséget tenni a meghatalmazásuk, megbízásuk terjedelme szerint, és bizonyos képviselői kört adóazonosító jelen, másokat a természetes azonosító adatain nyilvántartani. Ezért a módosítás általános érvényűvé teszi az adóhatósághoz bejelentett állandó meghatalmazott, megbízott magánszemély adóazonosító jelének nyilvántartására adott törvényi felhatalmazást. Adótitok 5

53. § (1) Adótitok az adózást érintő tény, adat, körülmény, határozat, végzés, igazolás vagy más irat. (2) Az adóhatóság alkalmazottja, volt alkalmazottja, az ellenőrzésbe vagy az eljárásba bevont szakértő és minden más személy, akinek az adatszolgáltatás, -nyilvántartás, -feldolgozás, az ellenőrzés, az adómegállapítás, az adó és adóelőleg-levonás, adóbeszedés, adóvégrehajtás, illetve statisztikai célú felhasználás során feladataival összefüggésben adótitok vagy más titok jut a tudomására, köteles azt megőrizni. Az adóhatóságot a hivatali eljárása során tudomására jutott minden irat, adat, tény, körülmény tekintetében titoktartási kötelezettség terheli. (3) A (2) bekezdésben megjelölt személy megsérti a titoktartási kötelezettséget, ha az adózás vagy bírósági eljárás során megismert adótitkot vagy más titkot alapos ok nélkül illetéktelen személy részére hozzáférhetővé teszi, felhasználja vagy közzéteszi. 7010/2004. (AEÉ 1/2005.) APEH irányelv az adóhatóság előtti képviseletről

1 2 3 4 5

Módosította: 2006. évi CIX. törvény 85. § (4). Beiktatta: 2005. évi CXIX. törvény 116. § (2). Módosította: 2006. évi CIX. törvény 85. § (4). Megállapította: 2006. évi LXI. törvény 112. § (2). Hatályos: 2007. I. 1-től. Beiktatta: 2006. évi LXI. törvény 112. § (3). Hatályos: 2007. I. 1-től. Módosította: 2006. évi CIX. törvény 87. § a). Módosította: 2005. évi LXXXV. törvény 41. § (3).



7005/2004. (AEÉ 5.) APEH irányelv az általános forgalmi adó elszámolás és bevallás általános szabályairól, valamint a gyakorított elszámolási lehetőségének engedélyezéséről 1

(4) Az (1) bekezdésben meghatározott adatkörön belül nem minősül adótitoknak a nyilvános cégadat, a céginformációs és az elektronikus cégeljárásban közreműködő szolgálattól kérhető adat, valamint az az adat, amely alanyával (adóalannyal vagy adózóval) nem hozható kapcsolatba. 54. § (1) Az adótitkot alapos okkal használják fel, ha a) adó vagy költségvetési támogatás ellenőrzését, az adóigazgatási eljárás megindítását, lefolytatását vagy a (2) és (3) bekezdésben megjelölt szervek tájékoztatását szolgálja, b) törvény előírja vagy megengedi, c) az érintett hozzájárul, d) a vállalkozási tevékenységet folytató adózó nevére, elnevezésére, székhelyére, telephelyére, adószámára vonatkozó adatok megismerésére más adózónak - az őt terhelő adókötelezettség jogszerű teljesítéséhez - vagy állami szervnek, köztestületnek törvényben meghatározott feladata ellátásához van szüksége. (2) Az adózással összefüggő tényt, adatot, iratot a hivatalos statisztikai szolgálathoz tartozó szervek statisztikai célra felhasználhatják, ha a titoktartási kötelezettség megtartását a feldolgozás során biztosítják és - amennyiben a statisztikáról szóló törvény másként nem rendelkezik - azt a későbbi egyedi azonosításra alkalmatlanná teszik. 2

(3) Az adóhatóság jogosult a hatáskörébe tartozó, adóval kapcsolatos, a titoktartási kötelezettség alá tartozó adatról, tényről, körülményről vagy iratról más adóhatóság (vámhatóság) tájékoztatására, ha az valamely adó (vámteher) vagy adóhiány feltárását, behajthatóságának megállapítását, illetve adóigazgatási eljárás lefolytatását lehetővé teszi vagy valószínűsíti. A tájékoztatás joga a Nyugdíjbiztosítási Alap, az Egészségbiztosítási Alap és az elkülönített állami pénzalap kezelőjét is megilleti az általa kezelt alap javára teljesítendő kötelező befizetéssel összefüggésben. Az állami foglalkoztatási szervet a tájékoztatás joga - megkeresés alapján - megilleti arról is, hogy a magánszemélynek a munkanélküli-ellátás mellett van-e keresőtevékenységből származó 3

jövedelme, és az meghaladja-e a törvényben meghatározott mértéket. (4) Az adóhatóság az adóztatási tevékenységéhez megkérheti az állami adóhatóságtól a vállalkozási tevékenységet folytató adózók bejelentkezése, illetőleg változásbejelentése alapján nyilvántartott adatokat. Az adóhatóság a tevékenysége során tudomására jutott, titoktartási kötelezettség alá tartozó adatról, tényről, iratról, körülményről hivatalból tájékoztatja a másik adóhatóságot, ha az lehetővé teszi, vagy valószínűsíti valamely adó (vámteher) vagy adóhiány feltárását, behajtását. 4

(5) Az állami adóhatóság az adózót terhelő adókötelezettség jogszerű teljesítéséhez, illetve a költségvetési támogatás jogszerű igénybevételéhez honlapján közzéteszi a) az általános forgalmiadó-alanynak minősülő , illetve az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló 2002. évi XLIII. törvény hatálya alá tartozó adózó, valamint e törvények hatálya alá nem tartozó, de adószámmal rendelkező jogi személy, egyéb szervezet adózók nevét (elnevezését), adószámát; csoportos általános forgalmi adóalanyiságot választók esetén a csoport azonosító számot valamint a csoportképviselő és az egyéb csoporttagok nevét (elnevezését), adószámát, illetve a csoportos általános forgalmi adóalanyiságot engedélyező határozat jogerőre emelkedése napját; b) az általa felfüggesztett adószámmal (csoport azonosító számmal) rendelkező adózók nevét, elnevezését, adószámát (csoport azonosító számát) és a felfüggesztést elrendelő határozat jogerőre emelkedésének napját, a felfüggesztés megszüntetését elrendelő határozat jogerőre emelkedésének, illetve az adószám (csoport azonosító szám) törlését elrendelő határozat jogerőre emelkedésének napjáig, továbbá c) azon adózók nevét, elnevezését és adószámát (csoport azonosító számát) az adószám (csoport azonosító szám) törlésére utalással, amely adózók adószámát az állami adóhatóság a 24/A. § (4) bekezdése alkalmazásával törölte, a törlést elrendelő határozat jogerőre emelkedésétől az adószám megállapításáig vagy ennek hiányában az adózó megszűnéséig, valamint d) az általa nyilvántartott adószámmal (csoport azonosító számmal) rendelkező, valamint a c) pont hatálya alá tartozó azon adózók nevét, elnevezését, adószámát, csoport azonosító számát (adószámát, csoport azonosító számát a törlésre utalással), amely adózókkal szemben az állami adóhatóság végrehajtási eljárást folytat, a végrehajtási eljárás megindításától annak befejezéséig a végrehajtás felfüggesztése vagy szünetelése időtartama kivételével. 5

(6) Az állami adóhatóság honlapján közzéteszi az általa nyilvántartott, adószámmal rendelkező, általános forgalmiadó-alanynak minősülő adózók - kivéve a Magyar Honvédséget és rendvédelmi szerveket, a nemzetbiztonsági szolgálatokat - az adóhatóság nyilvántartásában szereplő alkalmazottainak létszámát.

1 2 3 4 5

Beiktatta: 2007. évi CI. törvény 9. §. Hatályos: 2007. VII. 25-től. Megállapította: 2005. évi XXVI. törvény 33. § (1). Módosította: 2006. évi CIX. törvény 85. § (4). Lásd: 2005. évi LXX. törvény 19. § (9) a). Megállapította: 2007. évi CXXVII. törvény 263. § (6). Hatályos: 2008. I. 1-től. Beiktatta: 2006. évi LXI. törvény 113. § (2). A 2006. évi CXXXI. törvény 156. § (1) bekezdésével módosított szöveggel lép hatályba 2007. I. 1-én.



A gazdasági élet tisztasága, a gazdasági szereplők egymás közötti viszonyainak megbízhatóvá válása és az esetleges körbetartozások elkerülése érdekében, a szerződések megkötését megelőzően, szükség lehet olyan információra, amely alapján meg lehet ítélni, hogy a szerződő partner rendelkezik-e megfelelő gazdasági kapacitással, gazdasági teljesítőképességgel a vállalt kötelezettségek teljesítésére. Ez fontos körülmény lehet pl. az építőiparban, különösen a fő- és alvállalkozói viszonyokban, tekintettel arra, hogy megfelelő információ birtokában megítélhetőbbé válik az alvállalkozó képessége az egyes munkafolyamatok elvégzése tekintetében. A vállalkozás teljesítőképességét meghatározó tényező az alkalmazottak száma. Egy minimális létszámú foglalkoztatottal rendelkező vállalkozás, külső források bevonása nélkül ugyanis nem tud nagyobb volumenű, nagyobb munkaerő-kapacitást igénylő feladatot teljesíteni. Minthogy a foglalkoztatottak száma egyébként az adótitok körébe tartozó adatnak minősül, ugyanakkor az adótitkot alapos okkal használják fel, ha azt törvény megengedi, a módosítás egy újabb kivételt épít be az Art. adótitok szabályai közé. Ennek alapján az állami adóhatóság közzéteszi az általa nyilvántartott, adószámmal rendelkező, általános forgalmiadó-alanynak minősülő adózó alkalmazottainak számát. E ténynek mindenképpen üzenetértéke van a partnerek, megbízók felé, és ezen ismeret birtokában fokozottabb a szerződő partner kockázata a munka alvállalkozásba adása esetén. E mellett a foglalkoztatottak számának nyilvános közzététele ösztönzően hathat a foglalkoztatási jogviszonyok kifehérítésére is.

1

(7) Az adóhatóság megkeresésre tájékoztatja az adótitokról a) a bíróságot; b) az ügyész által jóváhagyott megkeresésre a nyomozó hatóságot, ha a tájékoztatás a büntetőeljárás megindítása vagy lefolytatása érdekében szükséges; c) a nemzetbiztonsági szolgálat főigazgatója által engedélyezett megkeresés alapján a törvényben meghatározott feladatkörében eljáró nemzetbiztonsági szolgálatot; 2

d) az Állami Számvevőszéket, a Kormány által kijelölt belső ellenőrzési szervet, az Európai Csalásellenes Hivatalt (OLAF), ha a tájékoztatás az ellenőrzéshez; 3

e) az adópolitikáért felelős minisztert, ha a tájékoztatás az adóztatáshoz, az adóztatás ellenőrzéséhez, felügyeletéhez szükséges, f) a költségvetési fejezet felügyeletét ellátó szerv vezetőjét, ha a tájékoztatás az államháztartásról szóló törvény szerinti belső ellenőrzéshez szükséges. 1

(8) Az adóhatóság a nyomozó hatóságot a "halaszthatatlan intézkedés" jelzéssel ellátott, külön jogszabályban előírt ügyészi jóváhagyást nélkülöző megkeresésére is köteles tájékoztatni az általa kezelt, az adott üggyel összefüggő, adótitoknak minősülő adatokról. 4

(9) Az adóhatóság negyedévenként, a tárgynegyedévet követő hó 15. napjáig - a támogatás ellenőrzésének és nyilvántartásának céljából - tájékoztatja az agrárpolitikáért felelős minisztert, a mezőgazdasági igazgatási szervet, valamint a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szervet az általuk kiállított igazolás alapján kiutalt, illetőleg a visszatartási jog gyakorlása keretében visszatartott támogatás összegéről. Az adóhatóság a tájékoztatást adózónként, az adózók azonosítására alkalmas módon teljesíti. 5

(10) Az állami adóhatóság a csekély összegű (de minimis) támogatások összegéről adózónként az adóbevallás határidejét követő 90 napon belül adatot szolgáltat a kincstárnak, amely az adatokat az országos támogatási monitoring rendszerben rögzíti. 6

(11) Az állami adóhatóság az államháztartásról szóló törvény felhatalmazása alapján az államháztartási szervek és a közvállalkozások közötti pénzügyi kapcsolatok átláthatóságáról, valamint az egyes vállalkozásokon belüli pénzügyi átláthatóságról szóló kormányrendeletben meghatározott adatokat, dokumentumokat az Európai Bizottságnak megküldi, illetőleg rendelkezésre bocsátja. A tevékenységüket szüneteltető ügyvédek 2003. január 1. előtt - tekintettel arra, hogy tevékenységük az általános forgalmi adó tekintetében tárgyi mentes besorolás alá tartozott - évente egy alkalommal, a személyi jövedelemadó bevallásban nulla értéket megjelölve vallották be ügyvédi tevékenységből származó bevételüket. Az általános forgalmi adó szabályai 2003. január 1-jétől az ügyvédi tevékenységet az áfa köteles körbe sorolták. A tevékenységet szüneteltető ügyvédek számára indokolatlan többletterhet és kiadást jelent, hogy - a szabályváltozás következtében - a tevékenységük szüneteltetése ellenére az adóeljárásban előírt adminisztrációs kötelezettségnek (pl. önálló pénzforgalmi bankszámla nyitása, nullás bevallás beadása) kell eleget tenniük. Mivel sem az áfa, sem az adóeljárási szabályok nem rendezték a szünetelés esetén alkalmazandó eljárást, a módosítás kimondja - kiterjesztve a szünetelés intézményét a szabadalmi ügyvivőkre és a közjegyzőkre is -, hogy a szünetelés időtartama alatt az érintettek mentesülnek a szünetelés időtartamához kötődő adókötelezettség teljesítése és a bankszámla-fenntartási kötelezettség alól.

1 2 3 4 5 6

Számozását módosította: 2006. évi LXI. törvény 113. § (2). Megállapította: 2004. évi XXIX. törvény 136. §. Módosította: 2006. évi CIX. törvény 85. § (4). Módosította: 2006. évi CIX. törvény 85. § (4). Számozását módosította: 2006. évi LXI. törvény 113. § (2). Módosította: 2006. évi CIX. törvény 85. § (4). Beiktatta: 2004. évi CI. törvény 201. §. Számozását módosította: 2006. évi LXI. törvény 113. § (2). Módosította: 2006. évi CIX. törvény 85. § (4). Beiktatta: 2004. évi CI. törvény 201. §. Számozását módosította: 2006. évi LXI. törvény 113. § (2).



Az adóeljárás nem ismeri a „kötelezettség nyugvásának” fogalmát, a tevékenység szünetelése nem érinti a korábbi időszak adókötelezettségét. A tevékenység felfüggesztésekor ugyan nem keletkezik adókötelezettség sem, azonban a korábbi időszak tekintetében ezek rendezendők. A tevékenység felfüggesztése nem mentesít azon adókötelezettségek teljesítése alól, amelyek a szünetelés kezdő időpontjáig keletkeztek. Ezért az ügyvédnek, szabadalmi ügyvivőnek, illetőleg a közjegyzőnek - a törvényben meghatározott kivételek figyelembevételével - a szünetelés kezdő időpontjáig terjedő időszakra vonatkozóan valamennyi adójáról soron kívüli bevallást kell benyújtania. A soron kívüli bevallás feldolgozása mellett az adóhatóság nyilvántartásában az adózó tevékenységének felfüggesztését regisztrálják. Az adóhatóságnak szüksége van olyan információra, amelyből a szünetelés időtartama - egyúttal az adókötelezettség keletkezésének „megnyílása” - megállapítható, ezért az adózókat nyilvántartó szervezetek (a Magyar Ügyvédi Kamara, a Magyar Szabadalmi Ügyvivői Kamara, illetőleg a közjegyző székhelye szerint illetékes területi közjegyzői kamara) adatot szolgáltatnak a szünetelés kezdő és záró időpontjáról. 1

(12) A kettős adóztatás elkerüléséről szóló nemzetközi szerződés információcseréről rendelkező cikke keretében a magyar illetékes hatóság a külföldi állam illetékes hatóságának a magánszemélyekről az egyezmény rendelkezéseinek végrehajtása, a külföldi állam adóztatási jogának biztosítása, illetőleg a kettős adóztatás elkerülése érdekében az azonosításhoz, az adómegállapításhoz, az ellenőrzéshez, a bizonyítási eljáráshoz, illetőleg a tényállás tisztázásához szükséges olyan személyes adatokat adhat át, amelyeket nyilvántartásai tartalmaznak vagy amelyek megszerzését a belföldi jogszabályok számára lehetővé teszik. 2

(12) Az adótitok megőrzésének a kötelezettsége nem áll fenn abban az esetben, ha a pénzügyi információs egységként működő hatóság - a Pmt.-ben meghatározott feladatkörében eljárva vagy külföldi pénzügyi információs egység írásbeli megkeresése teljesítése céljából, ha a megkeresés tartalmazza a külföldi adatkérő által aláírt titoktartási záradékot - írásban kér adótitoknak minősülő adatot az adóhatóságtól. 3

54/A. § Az állami adóhatóság az ingatlan forgalmi értékének megállapításához szükséges adatokat (a továbbiakban: összehasonlító értékadat) tartalmazó nyilvántartásából, az abban szereplő ingatlanok forgalmi értékéről - az ingatlantulajdonos személyazonosságának megállapítására alkalmatlan módon - kérelemre igazgatási szolgáltatási díj ellenében adatszolgáltatást 4

teljesít. 2007. január 1-jétől az illetékhivatalok az Adó-, és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalba integrálódtak. A szervezet-átalakítás következtében a gyakorlatban jogértelmezési problémát okozott, hogy az ingatlanok összehasonlító értékadatai, amelyek az adóhatósági eljárás során jutnak az adóhatóság tudomására, adótitoknak minősülnek- e vagy sem. E probléma megszüntetése, és az egységes joggyakorlat kialakítása érdekében az adatszolgáltatás egységes rendje törvényi, illetve rendeleti szinten kerül rendezésre. Eszerint az állami adóhatóság bármely magánszemély, jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező egyéb szervezet kérelmére -igazgatási szolgáltatási díj ellenében - az összehasonlító értékadatokról vezetett nyilvántartásából adatszolgáltatást teljesít, természetesen az ingatlan tulajdonosok személyes adatainak megismerését kizáró módon. 55. § (1) Ha az adózó adózásával összefüggésben olyan valótlan tényt, adatot vagy valós tényt, adatot megtévesztő módon tett közzé, amely alkalmas arra, hogy az államigazgatás munkájába vetett bizalmat megingassa, az adóhatóság jogosult ennek nyilvánosság előtt történő cáfolatára. 5

(2) Az (1) bekezdés szerinti cáfolat közzétételét a felettes szerv véleményének ismeretében az adópolitikáért felelős miniszter engedélyezi. A döntés előtt az érintettet tájékoztatni kell. 6

(3) Az adóhatóság - a negyedévet követő 30 napon belül - közzéteszi azoknak az adózóknak a nevét (elnevezését), lakóhelyét, székhelyét, telephelyét, adószámát, a megállapított adóhiány és jogkövetkezmény összegét, akiknek (amelyeknek) a terhére az előző negyedév során jogerőre emelkedett határozatban magánszemélyek esetében 10 millió, más adózók esetében 100 millió forintot meghaladó összegű adóhiányt állapított meg, feltéve, hogy az erről szóló határozatban előírt fizetési kötelezettségüknek a határozatban megállapított határidőben nem tettek eleget. E bekezdés alkalmazásában nem tekinthető jogerősnek az adóhatóság határozata, ha a bírósági felülvizsgálat megindítására nyitva álló határidő még nem telt el, illetőleg az adózó által kezdeményezett, a határozat felülvizsgálatára irányuló bírósági eljárás jogerősen nem zárult le. 2006/19. Adózási kérdés bérelt földterületen felépített ingatlan bérbeadása utáni értékcsökkenés (4) Az állami adóhatóság folyamatosan nyilvánosságra hozza azoknak az adózóknak a rendelkezésre álló azonosító adatait, akik (amelyek) bejelentkezési kötelezettségüknek nem tettek eleget. A törvény lényegében változatlanul veszi át az adótitkokkal összefüggő rendelkezéseket az eddig hatályos Art.-ból. Ennek keretében meghatározza az adótitok fogalmát, a titoktartásra kötelezettek körét, az adótitoksértés eseteit, továbbá az adótitok jogszerű felhasználásának, kivételes közzétételének feltételeit.

1 2 3 4 5 6

Beiktatta: 2007. évi CXXVI. törvény 191. §. Hatályos: 2008. I. 1-től. Beiktatta: 2007. évi CXXXVI. törvény 49. §. Hatályos: 2007. XII. 15-től. Beiktatta: 2007. évi CXXVI. törvény 192. §. Hatályos: 2008. I. 1-től. Lásd: 33/2007. (XII. 23.) PM rendelet. Módosította: 2006. évi CIX. törvény 85. § (4). Megállapította: 2005. évi CXIX. törvény 117. §. Módosította: 2007. évi CXXVI. törvény 411. §.



Az adótitok viszonylag részletes és a nemzetközi gyakorlathoz képest is szigorú szabályozásának elsődleges indoka a magántitok és az üzleti titok védelme. Alapvető érdek fűződik ahhoz, hogy az adózói magánszférát érintő, viszonylag nagyszámú adat ne juthasson illetéktelen személy tudomására. Az adótitok szigorú szabályozása, az adóadatoknak a nyilvánosság és általában harmadik személy elől történő elzárása biztosíték jellegű, hiszen az adóhatóság szükségszerűen igen fontos adatok birtokába jut - többek között - a bevallások, az adatszolgáltatás és az ellenőrzés útján. A törvény nem csak az adóhatóságot, hanem közvetlenül azokat a személyeket is megjelöli, akik a feladataikkal összefüggésben szerzett adótitkot kötelesek megőrizni. Az adótitok megsértését a jogrendszer végső soron büntetőjogi felelősség megállapításának lehetőségével is szankcionálja. Az adótitok megőrzésére az adótisztviselőkön és a szakértőkön kívül mindazok kötelesek, akik az adóadatok feldolgozása, az adó és előleg levonása stb. során adózást érintő adótitok birtokába kerülnek. Az adótitok megsértése megvalósul a jogosulatlan felhasználással, az illetéktelen személy részére hozzáférhetővé tétellel vagy a közzététellel. A törvény 54. §-a a jogszerű felhasználás és tájékoztatás feltételeit szabályozza. A jogszerűen adótitokhoz jutók körét az európai uniós csatlakozással összefüggésben kiterjeszti a költségvetési fejezet felügyeletét ellátó szerv vezetőjére, ha a tájékoztatás az Áht. szerinti belső ellenőrzéshez szükséges. A mezőgazdasági támogatások megállapításában és ellenőrzésében részt vevő állami szervek (minisztérium és területi szervei) pedig tájékoztatást kapnak az adóhatóságoktól a közreműködésükkel megállapított és kiutalt támogatások összegéről. Az 55. § azt a kivételes esetet rendezi, amikor az adóhatóság jogosult az adóadatok nyilvánosságra hozatalára. Ez utóbbira csak akkor kerülhet sor, ha az adózó az adózásával összefüggő valótlan tényt, adatot vagy valós tényt, adatot megtévesztő módon tett közzé, illetőleg kiemelkedően nagy összegű adórövidítést állapított meg a terhére az adóhatóság. Ilyen esetben is további előfeltétele a nyilvánosság előtt történő cáfolatnak, hogy a közzététel alkalmas az államigazgatás munkájába vetett bizalom megingatására, továbbá szükséges a pénzügyminiszter engedélye és az érintett személy meghallgatása is. 1

(5) Az állami adóhatóság negyedévenként, a negyedévet követő 30 napon belül honlapján közzéteszi annak az adózónak nevét (elnevezését), lakóhelyét, székhelyét, telephelyét, adószámát, akinek (amelynek) 180 napon keresztül folyamatosan fennálló, az állami adóhatóságnál nyilvántartott túlfizetéssel csökkentett adótartozása összességében számítva a 100 millió forintot, magánszemély esetében nettó módon számítva a 10 millió forintot meghaladja. Az üzleti élet biztonságosabbá és átláthatóbbá tétele, végső soron a körbetartozások kialakulásának megakadályozása érdekében, a hatályos szabályok szerint az állami adóhatóság honlapján közzéteszi azon adózók adatait, aki (amelyek) nagy összegű (magánszemély adózó 10 millió, más adózó 100 millió forint) adótartozást halmoztak fel, és ez a tartozás 180 napon át folyamatosan fennállt. Az Art. általános szabályai szerint az adótartozások fennállását az adóhatóságnak adónemenként kell vizsgálnia, így a közzététel feltételeinek vizsgálata során eddig nem kellett figyelembe vennie az esetlegesen más adónemen fennálló túlfizetés összegét. Ezen változtatva a módosítás szűkíti a közzététellel érintett adózók körét. E szerint a közzététel feltételeként meghatározott tartozás-összeget nettó módon kell számításba venni, azaz az állami adóhatóság által nyilvántartott adótartozás összegét csökkenteni kell az ugyancsak az állami adóhatóság által nyilvántartott túlfizetések összegével. Amennyiben az így számított egyenleg tartozást mutat, és ez 180 napon keresztül eléri a törvényben maghatározott összeghatárt, akkor lehet az adózó azonosítására alkalmas adatokat az adóhatóság honlapján megjeleníteni. V. Fejezet AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉG ADÓÜGYI EGYÜTTMŰKÖDÉSI SZABÁLYAINAK ALKALMAZÁSA Illetékes hatóság 2

56. § (1) Az Európai Közösség adóügyi együttműködési szabályainak alkalmazása tekintetében illetékes hatóság - a vám és a jövedéki adó kivételével - az állami adóhatóság Kormány által kijelölt szerve (a továbbiakban: kapcsolattartó közigazgatási szerv). 3

(2) Az Európai Közösség tagállamai illetékes hatóságának jogsegély iránti megkeresése a magyar hatóságoktól érkezett megkeresésekkel azonos megítélés alá esik. Adómegállapítási jogsegély 4

5

57. § (1) A kapcsolattartó közigazgatási szerv az Európai Közösség tagállamai illetékes hatóságának megkeresésére haladéktalanul átadja azokat az adóadatokat, amelyek a megkereső tagállamban a) az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EMOGA) teljes vagy részleges finanszírozási rendszerének részét képező visszatérítés, intervenció és egyéb, pénzösszeg behajtására irányuló intézkedés, továbbá a cukorágazat piacának közös szervezése keretében alkalmazott lefölözés és egyéb díj, b) a jövedelem-, nyereség- és vagyonadó,

1 2 3 4 5

Megállapította: 2007. évi CXXVI. törvény 193. §. Hatályos: 2008. I. 1-től. Módosította: 2004. évi CI. törvény 202. §, 2006. évi CIX. törvény 85. § (4). Beiktatta: 2004. évi CI. törvény 202. §. Hatályos: 2005. I. 1-től. Megállapította: 2004. évi CI. törvény 203. §. Hatályos: 2005. I. 1-től, a (9) bekezdése 2005. VII. 1-től. Módosította: 2006. évi CIX. törvény 85. § (4).



c) az általános forgalmi adó, d) a biztosítási adó, e) az a)-d) pontban meghatározott tartozás végrehajtásával kapcsolatban felmerült költség, továbbá f) a kamat, igazgatási pénzbüntetés és pénzbírság megállapításához szükségesek és az állami adóhatóság nyilvántartásában rendelkezésre állnak. Amennyiben a megkeresés teljesítéséhez más hatóságtól kell az adatot beszerezni, a beszerzést követően a kapcsolattartó közigazgatási szerv az adóadatot a megkereső hatóságnak haladéktalanul továbbítja. Az adatátadás akadályáról, megtagadásának okáról a kapcsolattartó közigazgatási szerv értesíti a megkereső hatóságot. Az általános forgalmi adóval összefüggésben a kapcsolattartó közigazgatási szerv az igazgatási együttműködést szabályozó európai közösségi rendelet szabályai szerint jár el. 1

(2) A kapcsolattartó közigazgatási szerv hivatalból adja át a másik tagállam illetékes hatóságának az (1) bekezdésben meghatározott adókkal összefüggő adóadatokat, amennyiben a) alapos okkal feltételezhető, hogy a másik tagállamban adóveszteség keletkezik, b) az adózó olyan adókedvezményt vesz igénybe, illetve az adózót olyan adómentesség illeti meg, amely a másik tagállamban adófizetési kötelezettségnövekedést eredményez, illetve adókötelezettséget keletkeztet, c) az adózó más tagállami illetőségű adózóval adókikerülés céljából harmadik tagállamon vagy tagállamokon keresztül bonyolítja ügyleteit, d) a kapcsolattartó közigazgatási szerv úgy ítéli meg, hogy az adómegtakarítás a kapcsolt vállalkozásokra vonatkozó szabályok megsértésével az eredmény újraelosztása útján valósul meg, e) a korábban átadott adóadatokhoz képest olyan új tények, körülmények merültek fel, melyek a tényállást az adómegállapítás eredményessége érdekében kiegészítik. (3) Az Európai Közösség tagállamai illetékes hatóságának előzetes jóváhagyásával az általa szolgáltatott adóadat harmadik tagállam illetékes hatóságának tovább adható. 1

(4) A kapcsolattartó közigazgatási szerv az adózót kérelmére tájékoztatja a (2) bekezdés alapján átadott adóadatairól. 1 (5) A kapcsolattartó közigazgatási szerv viszonosság alapján az Európai Közösség tagállamai illetékes hatóságának az (1)-(2) bekezdésben foglaltakon túl is átadhat adóadatot, ha az olyan adóhatósági eljárás lefolytatásához szükséges, amelyhez a magyar jogszabályok alapján is felhasználható. A kapcsolattartó közigazgatási szerv az Európai Közösség tagállamainak illetékes hatóságával megállapodhat abban, hogy az adott tagállam adóhatósági alkalmazottja az adatátadás érdekében a magyar adóhatóság által végzett eljárási cselekményeknél jelen lehet. A kapcsolattartó közigazgatási szerv értesíteni köteles az Európai Bizottságot minden olyan az Európai Közösség tagállamai illetékes hatóságával kötött viszonossági megállapodásról, amely nem kizárólag egyedi adóügyre vonatkozik. (6) Az Európai Közösség tagállamainak adóhatóságai az ellenőrzés hatékonyságának növelése érdekében az (1) bekezdés b)-d) pontjában meghatározott adók tekintetében megállapodhatnak abban, hogy saját illetékességi területükön egyidejűleg ellenőrzik egy vagy több adóalany adókötelezettségeinek teljesítését, amennyiben ahhoz közös vagy egymást kiegészítő érdekük fűződik. 1

(7) A kapcsolattartó közigazgatási szerv az Európai Közösség tagállamai illetékes hatóságának egyidejű ellenőrzésre irányuló megkeresését továbbítja az illetékes adóhatóságnak. Az adóhatóság határoz az egyidejű ellenőrzésben való részvételről, elutasító döntését indokolni köteles. A kapcsolattartó közigazgatási szerv értesíti a megkereső hatóságot az adóhatóság döntéséről. 1

(8) A kapcsolattartó közigazgatási szerv az Európai Közösség tagállamai illetékes hatóságának megkeresésére - az e törvényben meghatározott szabályoknak megfelelően - kézbesíti az adózónak a tagállami adóhatóságok által az (1) bekezdés b)-d) pontjában meghatározott adókkal kapcsolatban kibocsátott határozatot, illetve egyéb okiratot. A kézbesítés iránti megkeresésben fel kell tüntetni a határozat vagy egyéb okirat tárgyát, az adózó nevét, címét, valamint minden egyéb, a címzett azonosításához szükséges információt. A kapcsolattartó közigazgatási szerv haladéktalanul értesíti a megkereső hatóságot az általa tett intézkedésről, különösen a kézbesítés időpontjáról. 1

(9) A kapcsolattartó közigazgatási szerv a 7. számú mellékletben meghatározott kifizetőtől, illetve az ezzel összefüggésben adatot szolgáltató más személytől beérkezett adóadatot a haszonhúzó illetősége szerinti tagállam illetékes hatóságának az adóévet követő év június 20-ig továbbítja. Titokvédelem 1

58. § Az adóügyi együttműködés eredményeként a kapcsolattartó közigazgatási szerv tudomására jutott adóadatok adótitoknak minősülnek azzal, hogy a) azokat csak az adómegállapításban és az adóellenőrzésben közvetlenül közreműködő személy, illetőleg az adóadattal érintett ügyben az egyébként eljáró pénzügyi nyomozó használhatja fel, b) a tájékoztatás joga megilleti a bírósági eljárásban a törvény alapján közvetlenül részt vevő személyt.

1 Módosította: 2006. évi CIX. törvény 85. § (4).



Az adóadat átadás korlátai 1

59. § (1) A kapcsolattartó közigazgatási szerv megtagadja a megkeresés teljesítését, ha a kért adóadat az 52. § (2) bekezdése alapján belföldön nem használható fel, illetőleg a megkereső tagállam joga az 58. §-ban foglaltakat nem tartalmazza. 2

(2) A kapcsolattartó közigazgatási szerv a megkeresésben foglaltak teljesítését megtagadhatja, ha 2 a) a kért adóadat beszerzése a kapcsolattartó közigazgatási szerv vagy az adóhatóság számára aránytalanul nagy terhet jelentene, b) az adóadat kiadásával jogszabályban meghatározott feladatainak teljesítését veszélyeztetné, c) alapos okkal feltételezhető, hogy a megkereső hatóság a hazai joga alapján rendelkezésére álló eszközöket - az elérni kívánt cél veszélyeztetése nélkül - még nem merítette ki, d) a kért adóadat kiadása kereskedelmi, üzleti, szakmai titok vagy üzleti eljárás felfedéséhez vezetne, vagy egyéb módon a jogrendbe ütközne, 3

e) a megkereső hatóság olyan adóadat átadását kéri, amelynek szolgáltatását azonos tartalmú megkeresés esetén nem tudná teljesíteni. Behajtási jogsegély 4

2

60. § (1) Az Európai Közösség tagállamai illetékes hatóságának megkeresésére a kapcsolattartó közigazgatási szerv intézkedik a más tagállamot megillető a) az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EMOGA) teljes vagy részleges finanszírozási rendszerének részét képező visszatérítés, intervenció és egyéb, pénzösszeg behajtására irányuló intézkedés, továbbá a cukorágazat piacának közös szervezése keretében alkalmazott lefölözés és egyéb díj, b) a jövedelem-, nyereség- és vagyonadó, c) az általános forgalmi adó, d) a biztosítási adó, valamint e) az a)-d) pontban meghatározott tartozás végrehajtásával kapcsolatban felmerült költség, továbbá f) a kamat, igazgatási pénzbüntetés és pénzbírság végrehajtása iránt. (2) A más tagállamot megillető tartozás a belföldi tartozással azonos megítélés alá esik. (3) Az Európai Közösség tagállamai közötti behajtási jogsegély keretében átadott adóadatokat megismerheti: a) a megkeresésben megjelölt személy, b) a behajtás céljából a behajtási eljárásban részt vevő hatóság, c) a behajtási eljárással kapcsolatos perindítás esetén a bíróság. 2

(4) A kapcsolattartó közigazgatási szerv a behajtási jogsegély iránti kérelmet elutasítja, ha a megkeresés alapját képező végrehajtható okirat kiállításának időpontjától a megkeresés napjáig öt év eltelt. Amennyiben a végrehajtható okirat ellen jogorvoslatot kezdeményeztek, az ötéves határidő attól a naptól számítandó, amelytől - a megkereső hatóság tájékoztatása alapján az okirattal szemben további jogorvoslatnak nincs helye. (5) Az Európai Közösség más tagállama illetékes hatóságának behajtási jogsegély iránti megkeresése esetén végrehajtható okirat az adóhatóság követelését tartalmazó hátraléki kimutatás. Az Art. 60. §-a tartalmazza a behajtási jogsegély különböző formáira (a végrehajtáshoz szükséges adatok átadására, a behajtás alapjául szolgáló okiratok kézbesítésére, biztosítási intézkedés, illetőleg végrehajtási cselekmény foganatosítására) egyaránt alkalmazandó közös szabályokat. A törvény a 76/308/EGK tanácsi irányelv 2001. évi módosításának megfelelően rögzíti a jogsegély tárgyi hatályát, meghatározza, mely adónemekben fennálló tartozások tekintetében kérhető közreműködés a KKI-tól, illetőleg a magyar adóhatóság mely esetben fordulhat jogsegélyért valamely más tagállam adóhatóságához. A közösségi joganyag és a magyar adatvédelmi szabályokkal egyaránt összeegyeztethető módon határozza meg az Art. azt a személyi kört, akik a behajtási jogsegély végrehajtásának keretében adótitoknak minősülő információk birtokába juthatnak. Szintén itt rögzíti a jogszabály azt, a megkeresés elutasítása alapjául szolgáló indokot, mely alapján valamennyi behajtási jogsegély iránti megkeresés elutasítható. A KKI az elévült követeléssel kapcsolatos adatszolgáltatásra, kézbesítésre vagy behajtásra irányuló kérelem teljesítését egyaránt megtagadhatja. A behajtás, illetőleg a biztosítási intézkedés iránti megkereséshez az annak alapjául szolgáló végrehajtható okiratot is mellékelni kell. A magyar szabályok szerint önadózás esetén a fizetendő adót (adóelőleget) tartalmazó bevallás is végrehajtható okiratnak minősül [Art. 145. § (1) bekezdés b) pontja]. Mivel azonban ez esetenként több száz oldal csatolását tenné szükségessé, a törvény - az eljárás megkönnyítése érdekében - kimondja, hogy a behajtási jogsegély iránti megkeresés esetén végrehajtható okirat az adóhatóság követelését tartalmazó hátraléki kimutatás is.

1 Módosította: 2004. évi CI. törvény 315. § (2), 2006. évi CIX. törvény 85. § (4). 2 Módosította: 2006. évi CIX. törvény 85. § (4). 3 Beiktatta: 2004. évi CI. törvény 204. §. Hatályos: 2005. I. 1-től. 4 Megállapította: 2004. évi XXVII. törvény 6. §. Hatályos: a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napjától.



Az adatkérésre irányuló megkeresés 1

61. § (1) A kapcsolattartó közigazgatási szerv az Európai Közösség tagállamai illetékes hatóságának megkeresésére átadja azokat az adóadatokat, amelyek a tartozások behajtásához szükségesek. 2

(2) A kapcsolattartó közigazgatási szerv a megkeresésben foglaltak teljesítését megtagadhatja, ha A 76/308/EGK tanácsi irányelv kimondja, hogy az adóhatóság a külföldről érkező megkeresésben feltüntetett követelésre a hazai szabályok szerint késedelmi pótlékot számít fel. Ennek részletszabályait, a pótlékfelszámítás módját, időtartamát és mértékét a törvény az eljárás sajátosságainak megfelelően határozza meg. a) a kért adóadat beszerzése a magyar jogszabályok alapján hasonló belföldi tartozás végrehajtása céljából sem lehetséges, b) a kért adóadat kiadása üzleti titok felfedéséhez vezetne, vagy egyéb módon a jogrendbe ütközne. A kézbesítés iránti megkeresés 3

62. § A kapcsolattartó közigazgatási szerv megkeresésre kézbesíti az adózónak azt a határozatot, illetve egyéb okiratot, amelyet a megkereső hatóság az adótartozás behajtása érdekében kibocsátott. A kapcsolattartó közigazgatási szerv haladéktalanul értesíti a megkereső hatóságot az általa tett intézkedésről, különösen a kézbesítés időpontjáról. A biztosítási intézkedés megtétele iránti megkeresés 3

63. § A kapcsolattartó közigazgatási szerv az illetékes külföldi hatóság megkeresésére a biztosítási intézkedést az illetékes adóhatóság útján foganatosítja. A behajtás iránti megkeresés 3

64. § (1) A kapcsolattartó közigazgatási szerv az illetékes külföldi hatóság megkeresésére a belföldi jogszabályok alapján intézkedik a külföldi hatóság által csatolt végrehajtható okiratban foglalt követelés végrehajtása iránt. 3

(2) A kapcsolattartó közigazgatási szerv haladéktalanul értesíti a megkereső hatóságot a behajtást érintő körülmények változásáról. 4

(3) A kapcsolattartó közigazgatási szerv megkeresése alapján az adóhatóság a megkereséshez csatolt végrehajtható okirat alapján a végrehajtást és a biztosítási intézkedés foganatosítását végzéssel rendeli el. 5

(4) A behajtási jogsegély keretében beszedett összeg kizárólag a behajtás iránti megkeresésben megjelölt tartozásra számolható el. A behajtás iránti kérelem elutasítása 3

65. § (1) A kapcsolattartó közigazgatási szerv a megkeresésben foglalt kérelmet elutasítja, ha a megkereső hatóság nem igazolja, hogy a) a tartozás jogerős és végrehajtható okirat rendelkezésein alapul, és b) a végrehajtást a hazai joga alapján megkísérelte, de az nem vezetett eredményre, illetőleg csak részleges eredményre vezetett. 3

(2) A kapcsolattartó közigazgatási szerv a behajtási, illetve a biztosítási intézkedés iránti kérelmet elutasíthatja, ha annak teljesítése a kötelezett gazdasági tevékenységét ellehetetlenítené, és ez a Magyar Köztársaságban jelentős gazdasági és társadalmi nehézséget okozna. A behajtási eljárás felfüggesztése 6

66. § (1) Ha az ügyben a megkereső hatóság államának szabályai alapján jogorvoslati eljárás indult, az eljáró magyar adóhatóság - amennyiben a megkereső hatóság a behajtási eljárás folytatását nem kéri - az ügyben illetékes szerv által hozott érdemi döntésig a behajtási eljárást felfüggeszti. A felfüggesztésről vagy annak mellőzéséről az eljáró magyar adóhatóság végzéssel dönt. (2) Amennyiben a jogorvoslati eljárás bírósági felülvizsgálatot jelent és a bíróság jogerős döntése az adóhatóság határozatát helybenhagyja, a bírósági határozat végrehajthatóságához nincs szükség külön intézkedésre. 3

(3) A határozat jogerőre emelkedésekor, annak rendelkezései alapján a megkereső állam illetékes hatóságának erről szóló értesítését követően az adóhatóság a végrehajtási eljárást folytatja.

1 2 3 4 5 6

Módosította: 2004. évi XXVII. törvény 7. §, 2005. évi LXXXV. törvény 40. § (1), 2006. évi CIX. törvény 85. § (4). Beiktatta: 2004. évi XXVII. törvény 7. §. Módosította: 2006. évi CIX. törvény 85. § (4). Módosította: 2006. évi CIX. törvény 85. § (4). Módosította: 2005. évi LXXXV. törvény 41. § (3), 2006. évi CIX. törvény 85. § (4). Beiktatta: 2004. évi CI. törvény 205. §. Hatályos: 2005. I. 1-től. Módosította: 2005. évi LXXXV. törvény 41. § (3).



(4) Ha az eljáró szerv a kötelezett jogorvoslati kérelmének helyt ad, a megkereső hatóság a magyar jogszabályok alapján felel a jogosulatlan végrehajtásból eredő követelés visszafizetéséért és az okozott kárért. Elévülés 1

67. § A külföldről érkező behajtási megkeresés esetén a végrehajtáshoz való jog elévülése tekintetében a megkereső hatóság államának joga az irányadó. A magyar adóhatóságnak a megkeresés teljesítése érdekében tett intézkedése az elévülési idő számítása, megszakadása, nyugvása szempontjából - külföldi jog eltérő rendelkezése hiányában - a megkereső hatóság intézkedésének tekintendő. A behajtási jogsegéllyel kapcsolatos elévülési szabályok (Art. 67. §) nem egyeztek a rendelkezés alapjául szolgáló közösségi irányelv vonatkozó rendelkezésével, ezért a § pontosítása vált szükségessé. A külföldről érkező behajtási megkeresés esetén a végrehajtáshoz való jog elévülése tekintetében (ide értve az elévülés nyugvását, meghosszabbodását is) a megkereső hatóság államának joga az irányadó. A magyar adóhatóságnak a megkeresés teljesítése érdekében tett intézkedése e szempontból külföldi jog eltérő rendelkezése hiányában - a megkereső hatóság intézkedésének tekintendő. A tartozás kiegyenlítése 2

68. § A tartozást a kötelezett forintban fizeti meg. A tartozás kiegyenlítésére a megkereső hatósággal folytatott egyeztetés után az adóhatóság fizetési könnyítést engedélyezhet. A külföldről érkező megkeresésben feltüntetett követelésre az adóhatóság a végrehajtást elrendelő végzés jogerőre emelkedésének napjától a tartozás fedezetét biztosító végrehajtási cselekmények foganatosításának napjáig az e törvényben meghatározott mértékű késedelmi pótlékot számít fel. A késedelmi pótlék felszámítására a nettó pótlékszámítás szabályai nem alkalmazhatók. Költségek 3

69. § (1) A behajtási jogsegéllyel kapcsolatban felmerült valamennyi költség - a megalapozatlan megkeresés eredményeként induló eljárással összefüggésben felmerülő költséget kivéve - az adóhatóságot terheli, amennyiben a végrehajtás költségét nem tudja a fizetésre kötelezettre hárítani. 3

(2) Amennyiben a végrehajtás nehézségbe ütközik, különösen, ha a tartozás nagy összegű vagy a szervezett bűnözéssel összefüggésben keletkezett, a kapcsolattartó közigazgatási szerv megállapodhat a megkereső hatósággal a végrehajtással kapcsolatban felmerült költségek megtérítéséről. A 68-69. §-okban foglalt szabályok az irányelv rendelkezéseinek megfelelően a tartozás összegének megfizetését forintban rendelik el, amelyre az adóeljárási szabályok alapján fizetési könnyítés engedélyezhető. Erre azonban csak a megkereső hatósággal folytatott egyeztetést követően van lehetőség. A külföldi követelés után a magyar adóhatóság késedelmi pótlékot nem számít fel. A 76/308/EGK behajtási irányelv részletes szabályairól szóló 263/2001. (XII. 22.) Korm. rendelet alapján a behajtott tartozás, valamint járulékainak összege a megkereső hatóság számlájára a megkereső hatóság fizetőeszközében is átutalható. Ehhez kapcsolódóan a törvény rögzíti, hogy a teljesítésre külföldi fizetőeszközben is lehetőség van, illetve meghatározza a tartozás összegének átváltására vonatkozó szabályokat. A behajtás költségei - amennyiben azok nem háríthatók át a fizetésre kötelezettre - főszabályként a magyar adóhatóságot terhelik. Kivétel ez alól a megalapozatlan megkeresés eredményeként indult végrehajtási eljárás költsége, amely a megkereső hatóságra áthárítható. A törvény bizonyos esetekben lehetővé teszi a Központi Kapcsolattartó Iroda számára, hogy a végrehajtási költségekkel összefüggésben megállapodást kössön a megkereső hatósággal. Ilyen esetnek minősül különösen, ha a tartozás nagy összegű vagy a szervezett bűnözéssel összefüggésben keletkezett. Külföldre irányuló megkeresések 4

3

70. § (1) A kapcsolattartó közigazgatási szerv az Európai Közösség tagállamainak illetékes hatóságát jogsegélykérés céljából az e törvényben foglalt együttműködési szabályoknak megfelelően megkeresheti. 3

(2) Az egyidejű ellenőrzésre irányuló megkeresés során a kapcsolattartó közigazgatási szerv értesíti az érintett tagállamok illetékes hatóságait azokról az adóügyekről, amelyek tekintetében az adóhatóság egyidejű ellenőrzést javasol. A kapcsolattartó közigazgatási szerv megkeresését - az alapjául szolgáló információ közlésével - megindokolja, és meghatározza az ellenőrzés alá vont időszakot. 3

(3) Az önkormányzati adóhatóság az Európai Közösség tagállamainak területén illetőséggel bíró adózót terhelő - a külön jogszabályban meghatározott értékhatárt elérő - építmény- és telekadó-tartozás behajtása érdekében felettes szerve útján, a kapcsolattartó közigazgatási szerv közvetítésével kér jogsegélyt az Európai Közösség tagállamainak illetékes hatóságától.

1 2 3 4

Megállapította: 2005. évi XXVI. törvény 34. §. Hatályos: 2005. V. 10-től. Megállapította: 2004. évi XXVII. törvény 8. §. Módosította: 2004. évi CI. törvény 315. § (1), 2005. évi LXXXV. törvény 41. § (3), 2006. évi CIX. törvény 85. § (4). Módosította: 2006. évi CIX. törvény 85. § (4). Megállapította: 2004. évi CI. törvény 206. §. Hatályos: 2005. I. 1-től.



A törvény - a tagállamok közötti adóügyi együttműködést szabályozó - V. fejezetének módosítására elsősorban a közvetlen adózás területén történő a tagállamok illetékes hatóságainak kölcsönös segítségnyújtásáról szóló 77/799/EGK tanácsi irányelvet módosító 2004/56/EK tanácsi irányelv (a továbbiakban: Irányelv), valamint a már hatályos rendelkezések pontosítása érdekében kerül sor. [Art. 181. §] Az Irányelvben foglaltak szerint az Európai Közösség tagállamai illetékes hatóságától érkező adómegállapítási jogsegély iránti megkereséseket úgy kell tekinteni, mintha a magyar hatóságoktól érkeztek volna. Ilyen esetekben a megkeresett magyar adóhatóság úgy jár el, mintha maga indított volna eljárást a kívánt információ megszerzésére, vagy mintha a saját tagállamában lévő másik hatóság kérésére járna el. [Art. 56. §] Az Irányelv kibővítette az adóadat-átadásra irányuló jogsegély tárgyi hatályát. Az adóadat-átadás iránti jogsegély a jövőben az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EMOGA) teljes vagy részleges finanszírozási rendszerének részét képező visszatérítés, intervenció és egyéb, pénzösszeg behajtására irányuló intézkedés, továbbá a cukorágazat piacának közös szervezése keretében alkalmazott lefölözés és egyéb díj; a jogsegély hatálya alá tartozó adónemekben fennálló tartozás végrehajtásával kapcsolatban felmerült költség; továbbá a kamat, igazgatási pénzbüntetés és pénzbírság megállapítása érdekében is kezdeményezhető. Így az adóadat-átadásra irányuló adómegállapítási jogsegély és a behajtási jogsegély tárgyi hatálya megegyezik. Rendezi a törvény az adatátadás határidejét, és előírja a Központi Kapcsolattartó Iroda (KKI) számára, hogy amennyiben a kért adatok átadása akadályba ütközik, e tényről értesítse a megkereső hatóságot. A törvény - az adómegállapítási jogsegélyt szabályozó közösségi irányelvben foglaltaknak megfelelően - lehetőséget biztosít arra, hogy az adóhatóság az adómegállapítási jogsegély keretében beszerzett adatokat közvetlenül tovább adhassa valamely harmadik tagállam adóhatóságának, amennyiben az adatátadásnak e törvényben meghatározott feltételei fennállnak, és az adatokat eredetileg szolgáltató tagállam a továbbításhoz hozzájárul. Bővül a tagállamok által köthető, az adóhatósági együttműködésre vonatkozó viszonossági megállapodások lehetséges tárgyi köre. Viszonosság alapján gyakorlatilag bármely adóadat átadható, és az e törvényben meghatározott célra felhasználható, és lehetőség van arra is, hogy valamely más tagállam adóhatóságának alkalmazottja az adóadat beszerzés érdekében a magyar adóhatóság eljárási cselekményeinél személyesen jelen legyen. Az Irányelv alapján az adómegállapítási jogsegély két új formája került be a törvénybe: az egyidejű ellenőrzés, és a kézbesítési jogsegély. A tagállami adóhatóságok az ellenőrzés hatékonyságának növelése érdekében a jövedelem-, nyereség- és vagyonadók, az általános forgalmi adó, valamint a biztosítási adó tekintetében megállapodhatnak abban, hogy egy vagy több adóalany adókötelezettségeinek teljesítését egyidejű ellenőrzés keretében vizsgálják. Ennek során az egyes tagállami adóhatóságok azonos időszakban, kizárólag saját illetékességi területükön eljárva foganatosítanak ellenőrzési cselekményeket, majd az ennek során birtokukba jutott információkat - amennyiben az más tagállamban az adómegállapításhoz vagy az ellenőrzés eredményes lefolytatásához szükséges lehet - egymásnak átadhatják. Az egyidejű ellenőrzéseknek elsősorban a kapcsolt vállalkozások ellenőrzése tekintetében lehet kiemelkedő jelentősége. Ugyanezen adónemek tekintetében lehetőség nyílik arra, hogy az adóhatósági iratok kézbesítésében a tagállami hatóságok segítséget nyújtsanak egymásnak, amennyiben az irat címzettje a megkeresett tagállam területén érhető el. [Art. 57. §] Az adóadat átadás korlátja egy újabb esettel bővül. A KKI visszautasíthatja a kért információ átadását, ha a megkereső tagállam gyakorlati vagy a jogi szabályozásból eredő okoknál fogva nem képes hasonló információ átadására. [Art. 59. §] Az általános elszámolási szabályok értelmében az adóhatóság az adózó tartozásait a végrehajtás során nem egyenként, hanem azokat összesítve hajtja be. Amennyiben a behajtott összeg az adótartozást csak részben fedezi, az Art. 43. § (2) bekezdésében foglaltak alapján az adóhatóság a végrehajtott összeget az adók esedékességének sorrendjében, azonos esedékességű adóknál a tartozás arányában számolja el. Eltérő szabály érvényesül az adók módjára behajtandó köztartozások esetében: amennyiben a behajtott összeg a fizetésre kötelezettet terhelő tartozások mindegyikére nem nyújt fedezetet, az adóhatóság a bevételt - az Art. 161. § (7) bekezdése szerint - a különböző tartozások arányában számolja el, és utalja át. Speciális szabály vonatkozik ugyanakkor a behajtási jogsegély keretében beszedett összeg elszámolására, az ugyanis kizárólag a behajtás iránti megkeresésben megjelölt tartozásra számolható el. A törvény ezzel megakadályozza azt, hogy a befolyt összeg az általános előírások alapján olyan tartozásra legyen elszámolható, amely bár korábbi esedékességű, de nem tartozik a jogsegély tárgyi hatálya alá, vagy amelynek behajtását az adóhatóság a jogsegély keretében nem kérte. [Art. 64. §] Az Art. 70. § új (2) bekezdése tartalmazza az egyidejű ellenőrzés magyar adóhatóságok által történő kezdeményezésének részletszabályait. Az ellenőrzés alá vonni kívánt adózó ügyében illetékes adóhatóság a KKI közvetítésével keresi meg az érintett tagállam(ok) illetékes hatóságát. A megkeresésben meg kell jelölni az ellenőrizni kívánt időszakot, és meg kell indokolni az egyidejű ellenőrzés szükségességét. A Csatlakozási Okmány II. számú mellékletének 9. Adózás fejezete 4. alpontjában foglaltak alapján az önkormányzati adóhatóság is alanya lehet a behajtási jogsegélynek az 1500 euró értékhatárt meghaladó építmény- és telekadó tartozások tekintetében. A jogsegély lebonyolítása ez esetben is a KKI közvetítésével történik. [Art. 70. §]



VI. Fejezet HATÁSKÖR, ILLETÉKESSÉG 71. § (1) Az adóhatóság a hatáskörébe tartozó ügyben az illetékességi területén köteles eljárni. Ha e kötelességének nem tesz eleget, erre a felettes szerve - kérelemre vagy hivatalból - utasítja. (2) Ha az adóhatóság a felettes szervének utasítására az általa meghatározott határidőn belül nem tesz eleget eljárási kötelezettségének, a felettes szerv az ügyet magához vonhatja. A felettes szerv az ügyben első fokon jár el, vagy az első fokú eljárásra a mulasztóval azonos hatáskörű adóhatóságot jelöl ki. (3) Ha nincs felettes szerv, illetőleg a felettes szerv intézkedési vagy eljárási kötelezettségének nem tesz eleget, a megyei (fővárosi) bíróság az adózó kérelmére nemperes eljárásban kötelezi az adóhatóságot az eljárás lefolytatására. (4) Az adóhatóságtól a (2) bekezdésben foglaltak kivételével a hatáskörébe tartozó ügy nem vonható el. (5) Az e §-ban foglaltakat a jogorvoslati eljárásra is alkalmazni kell. 1

(6) Az állami adóhatóság központi szervei tekintetében felettes adóhatóság az állami adóhatóság vezetője. Az Alkotmánybíróság alkotmánysértővé minősítette a Földművelési és Vidékfejlesztési Hivatalról szóló kormányrendeletnek azt a rendelkezését, mely szerint a hivatal elnöke látja el a hatósági felügyeletet a hivatal által hozott határozatok tekintetében. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint ez a kormányrendeleti szintű szabályozás ellentétes a Ket. rendelkezéseivel. Tekintettel arra, hogy az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalról szóló 273/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet hasonló megoldást tartalmaz, ezért célszerű törvényi szinten kimondani a Ket. általános előírásaitól eltérő speciális szabályozást. Ezzel a megoldással az Art. formai oldalról eleget tesz az Alkotmánybíróság álláspontjának azzal, hogy kormányrendeleti szintről törvényi szintre emeli az adóigazgatásban megszokott hatásköri szabályozást. Az állami adóhatóság hatásköre 72. § (1) Az állami adóhatóság jár el minden a) adó, költségvetési támogatás, b) adó-visszaigénylés, -visszatérítés, c) az állami garancia (kezesség) kiutalása és visszakövetelése, d) adók módjára behajtandó köztartozás végrehajtása 2

ügyében, feltéve, hogy azt törvény vagy kormányrendelet nem utalja más hatóság vagy adóhatóság hatáskörébe. 3 (2) Az állami adóhatóság látja el a magán-nyugdíjpénztári tagdíjfizetési kötelezettséggel kapcsolatban az ellenőrzési, az utólagos adómegállapítási és a végrehajtási feladatokat. A magánnyugdíjpénztár megkeresésére az adóhatóság az ellenőrzést és a végrehajtást a külön jogszabályban meghatározott feltételekkel folytatja le. 4

(3) A csődeljárásban, a felszámolási eljárásban, a végelszámolásban, a vagyonrendezési és adósságrendezési eljárásban a központi költségvetést megillető követelések tekintetében hitelezőként, a vámhatóság hatáskörébe tartozó, továbbá a magánnyugdíjpénztárt megillető tagdíjjal (tagdíj-kiegészítéssel), késedelmi pótlékkal, önellenőrzési pótlékkal összefüggő követelések tekintetében a hitelezők képviselőjeként, illetőleg végrehajtási eljárásban a végrehajtás foganatosítójaként az állami adóhatóság jár el. 5

(4) A lakáscélú állami támogatások igénylésével összefüggésben a számlák valódiságát, valamint ezzel kapcsolatosan a támogatások igénybevételének jogszerűségét - a hitelintézet megkeresése alapján - az állami adóhatóság ellenőrzi. 6

(5) A lakáscélú állami támogatásokkal összefüggő - (4) bekezdésben meghatározottakon kívül eső - állami követeléseket a kincstár érvényesíti. A kincstár - ezzel összefüggő - közigazgatási hatósági eljárás keretében hozott jogerős határozatában szereplő követelés köztartozásnak minősül, amit az állami adóhatóság adók módjára hajt be. Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalról szóló 273/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Rendelet) 10. § (7) bekezdése szerint az APEH ellátja a csődeljárásban, a felszámolási eljárásban, a végelszámolásban, a vagyonrendezési és adósságrendezési eljárásban a központi költségvetést megillető követelések tekintetében a hitelezői feladatokat, valamint a vámhatóság hatáskörébe tartozó követelések tekintetében a hitelezői képviseletet. A végrehajtási eljárásban ellátja a végrehajtás foganatosítójaként a törvény által meghatározott feladatokat. Az itt meghatározott feladatkör azonban nincs összhangban az Art. 72. § (3) bekezdésében meghatározott hatásköri rendelkezéssel, mivel a Rendelet, mint alacsonyabb szintű jogszabály szélesebb feladatkört határoz meg, mint amire a törvényi hatásköri szabályok jogosítanak. A törvény és a Rendelet közötti konzisztencia biztosítása érdekében a törvény a magánnyugdíjpénztárt megillető követelésekre vonatkozó szabály fenntartásával kiegészíti az Art. 72. § (3) bekezdését a Rendeletben meghatározott vagyonrendezési és adósságrendezési eljárással, valamint a végrehajtási eljárás tárgyi hatályát is kibővíti a rendeletben foglaltaknak megfelelően, nem szűkítve le azt kizárólag az ingó-, ingatlan-végrehajtás foganatosítására. 1 2 3 4 5 6

Beiktatta: 2007. évi CXXVI. törvény 194. §. Hatályos: 2008. I. 1-től. Módosította: 2007. évi CXXVI. törvény 411. §. A második mondat szövegét megállapította: 2005. évi CXIX. törvény 118. § (1). Hatályos: 2006. I. 1-től. Megállapította: 2007. évi CXXVI. törvény 195. § (1). Hatályos: 2008. I. 1-től. Beiktatta: 2005. évi CXIX. törvény 118. § (2). Hatályos: 2005. XI. 15-től. A folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell. Megállapította: 2007. évi CXXVI. törvény 195. § (2). Hatályos: 2008. I. 2-től.



A lakáscélú állami támogatással összefüggésben felmerült polgári jogi igényeket a korábbi szabályozás szerint a Kincstári Vagyonigazgatóság látta el. Tekintettel arra, hogy a Kincstári Vagyonigazgatóság nem hatóság, így az állami támogatásokkal kapcsolatban nem volt joga fellépnie a hitelintézetek esetleges jogsértéseivel szemben. A hitelintézeteknek az állammal szemben történő elszámolásait a vonatkozó kormányrendelet alapján az állami adóhatóságnak kellett ellátnia. Minthogy a hitelintézetekkel szembeni védelmet az új szabályozás szerint hatósági jogkörben eljárva a kincstár biztosítja, célszerű valamennyi, ezzel összefüggő hatósági jogosítványt is ehhez a szervezethez csoportosítani. Ha a kincstár az állami követelések érvényesítése során jogerősen megállapítja a követelés összegét, a végrehajtást az állami adóhatóság bonyolítja a rá vonatkozó általános rendelkezések szerint. EBH2006. 1515. A nem állami intézményfenntartó részére nyújtott normatív hozzájárulás költségvetési támogatásának minősül, ezért annak jogosulatlan igénybevevőjével szemben az eljárás az állami adóhatóság hatáskörébe tartozik (2003. évi XCII. törvény 4. §, 72. §). BH2007. 160. A központi költségvetést megillető adókövetelések tekintetében a hitelező képviselőjeként az állami adóhatóság jár el. A felszámolási eljárás megindítására a jogi személy székhelye szerinti adóhatóság illetékes. Ha ezt követően az adós székhelye megváltozott, ez nem hat ki a felszámolási eljárást lefolytató bíróság illetékességére, a hitelező képviseletének ellátása azonban az új székhely szerinti adóhatóság feladata, amely jogutódként az eljárásba önként beléphet [2003. évi XCII. tv. 72. § (3) bek., 74. § c) pont; 1991. évi XLIX. törvény 6. §; 1952. évi III. törvény 42. §, 61. §]. 1

73. § 2 74. § BH2007. 160. A központi költségvetést megillető adókövetelések tekintetében a hitelező képviselőjeként az állami adóhatóság jár el. A felszámolási eljárás megindítására a jogi személy székhelye szerinti adóhatóság illetékes. Ha ezt követően az adós székhelye megváltozott, ez nem hat ki a felszámolási eljárást lefolytató bíróság illetékességére, a hitelező képviseletének ellátása azonban az új székhely szerinti adóhatóság feladata, amely jogutódként az eljárásba önként beléphet [2003. évi XCII. tv. 72. § (3) bek., 74. § c) pont; 1991. évi XLIX. törvény 6. §; 1952. évi III. törvény 42. §, 61. §]. 2

75. § KGD2007. 148. Az adóhatóság nem kötelezheti a munkáltatót adókedvezmény igénybevételéhez szükséges adóigazolás kiadására (2003. évi XCII. törvény 75. §). 3

76. § 2 77. § 3 78. § A vámhatóság hatásköre és illetékessége 4

79. § (1) A vámhatóság hatáskörébe tartozik a) a regisztrációs adóval, b) a külföldön nyilvántartott tehergépjárművek adójával, c) a jövedéki adóval, d) az adójeggyel ellátott dohánygyártmányokat terhelő általános forgalmi adóval, e) az energiaadóval, f) az általános forgalmi adó kivételével a termékimportot terhelő adóval, 5

g) az általános forgalmi adóról szóló törvény szerint nem általános forgalmiadó-alany, alanyi adómentességet választó adóalany, kizárólag közérdekű vagy egyéb speciális jellegére tekintettel adómentes tevékenységet végző adóalany, a mezőgazdasági tevékenységet folytató, különleges jogállást választó adóalany, a vámhatóság engedélyével nem rendelkező általános forgalmiadó-alany, valamint az egyszerűsített vállalkozói adó alanya esetében a termékimportot terhelő általános forgalmi adóval, 6

h) új közlekedési eszköznek minősülő személygépkocsinak, illetőleg regisztrációs adó köteles motorkerékpárnak az Európai Közösség más tagállamából történő beszerzése esetén, ha a vevő általános forgalmiadó-alanynak nem minősülő magánszemély, illetve egyéb szervezet, általános forgalmiadó-alanynak nem minősülő adófizetésre kötelezett jogi személy, kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységet folytató adóalany, alanyi adómentességet választó adóalany, mezőgazdasági tevékenységet folytató, különleges jogállást választó adóalany, illetve az egyszerűsített vállalkozói adó alanya, az általános forgalmi adóval kapcsolatos adóztatási feladatok ellátása. 7

(2) 80. § A vámhatóság illetékessége tekintetében a külön jogszabályban foglalt rendelkezések az irányadók.

1 Hatályon kívül helyezte: 2006. évi CIX. törvény 86. § a). Hatálytalan: 2007. I. 1-től. 2 Hatályon kívül helyezte a megelőző alcímmel együtt: 2006. évi CIX. törvény 86. § a). Hatálytalan: 2007. I. 1-től. 3 Hatályon kívül helyezte: 2006. évi LXI. törvény 238. § (5). Hatálytalan: 2006. VII. 17-től. 2007. I. 1-jéig még alkalmazni kell. 4 Megállapította: 2004. évi XXVII. törvény 10. §. Hatályos: a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napjától. 5 Megállapította: 2005. évi XXVI. törvény 35. §. Módosította: 2007. évi CXXVII. törvény 263. § (2). 6 Megállapította: 2005. évi CXIX. törvény 119. §. Hatályos: 2006. I. 1-től. Az ezt követően indult adómegállapítási eljárásokban kell alkalmazni. 7 Hatályon kívül helyezte: 2007. évi CXXVII. törvény 262. § (3) a). Hatálytalan: 2008. I. 1-től.



Önkormányzati adóhatóság hatásköre és illetékessége 81. § Az önkormányzati adóhatóság jár el első fokon a) a helyi adók, b) a belföldi rendszámú gépjárművek adója, c) a termőföld bérbeadásából származó jövedelem (ideértve a földjáradékot is) adóztatása, d) törvényben meghatározott esetben a magánszemélyt terhelő adók módjára behajtandó köztartozások ügyében. 82. § (1) Helyi adóügyben az az önkormányzati adóhatóság jár el, amelynek önkormányzata a helyi adót bevezette. (2) Belföldi rendszámú gépjárművek adója ügyében az az önkormányzati adóhatóság (fővárosban a kerületi önkormányzati adóhatóság) az illetékes, amelynek területén a közúti közlekedési nyilvántartásba bejegyzett adóalany lakóhelye, székhelye, illetőleg telephelye található. Az adóalany személyében bekövetkezett változás az önkormányzati adóhatóság illetékességét a gépjárműadóról szóló törvény szerint változtatja meg. (3) A termőföld bérbeadásából származó jövedelem adóztatására a föld fekvése szerinti önkormányzati adóhatóság az illetékes. 1

83. § 2 84. § VII. Fejezet AZ ADÓIGAZGATÁSI ELJÁRÁS 85. § A adóigazgatási eljárásban az adóhatóság az adózó jogait, kötelezettségeit állapítja meg, ellenőrzi az adókötelezettségek teljesítését, a joggyakorlás törvényességét, az adózást érintő tényekről, adatokról, körülményekről nyilvántartást vezet, és adatot igazol. Az adóhatóságok feladataik döntő részét adóigazgatási eljárás keretében látják el, melynek során az adózók javára, illetőleg terhére jogokat és kötelezettségeket állapítanak meg. Az adóztatás egyik leglényegesebb, az adózókat a jogkövető, a közteherviselésben tényleges jövedelmeiknek megfelelően részt vállaló magatartásra serkentő eleme az adóhatósági ellenőrzés. Az eddig hatályos szabályozás szerint az ellenőrzés - bár kétségkívül hatósági tevékenység - nem része az adóigazgatási eljárásnak. Az Art. elfogadásakor uralkodó volt az a nézet, hogy az ellenőrzés egyfelől nem szorítható eljárási határidők közé, másrészt az ellenőrzés sajátos tényfeltáró tevékenység, amelynek nem feltétlen következménye a hatósági eljárás. A tapasztalatok szerint az ellenőrzés sem tarthat tetszőleges ideig, mert ez részben erodálja a kapacitásokat, másrészt jogbizonytalanság forrása. Ennek megfelelően az előző évben korszerűsített ellenőrzési szabályok az egyes ellenőrzéseket határidők közé szorítják. Az is kétségtelen, hogy az adóhatóság az ellenőrzési tevékenysége során szükségképpen korlátozza az adózó jogait és kötelezettségek sorát is előírja. Ezért indokolttá vált, hogy az államigazgatási eljáráshoz hasonlatosan az adózás rendjéről szóló törvény is az ellenőrzést, mint az adóhatóság hatósági tevékenységét az adóigazgatási eljárás keretében szabályozza. Ennek következtében az adóigazgatási eljárás a jövőben három szakaszra tagolódik: az ellenőrzésre, a hatósági (határozathozatali) eljárásra, illetőleg az adóvégrehajtásra. A módosítás ennek megfelelően alakítja ki a törvény fejezeti tagolását, melynek következtében a jogkövetkezmények az adóigazgatási eljárásra vonatkozó szabályozást követő fejezetbe kerülnek, logikailag azt is kifejezésre juttatva, hogy a törvény egésze során - az önkéntes jogkövetés szakaszától az adóigazgatási eljárásig bezárólag - előírt kötelezettségek megszegése mely adójogi jogkövetkezményeket vonja maga után. Az adóigazgatási eljárás bevezető rendelkezése összefoglalóan határozza meg, hogy az adóhatóságoknak mely tevékenysége, cselekvése minősül igazgatási típusú tevékenységnek, ezzel egyszersmind meghatározza az adóigazgatási eljárás fogalmát is. A hatósági eljárásokban megszokott jogok és kötelezettségek megállapításán túl új elem, hogy az ellenőrzési tevékenysége az adóhatóságnak nem kizárólag a kötelezettségek teljesítésére irányul, hanem a joggal való visszaélés megakadályozása érdekében a joggyakorlás törvényességére is kiterjed. A modern igazgatás lényegi eleme a tevékenységgel összefüggő információk tárolása, azaz az adóhatóság nyilvántartási kötelezettsége, amelyek alapján képes az adózók számára olyan minőségű adatok igazolására is, melyek más közigazgatási vagy bírósági eljárásokban szerepelhetnek ügydöntő tényként, körülményként.

1 Hatályon kívül helyezte: 2006. évi LXI. törvény 238. § (3). Hatálytalan: 2006. VII. 17-től. A megelőző alcímet hatályon kívül helyezte: 2006. évi CIX. törvény 86. § a). Hatálytalan: 2007. I. 1-től. 2 Hatályon kívül helyezte: 2006. évi CIX. törvény 86. § a). Hatálytalan: 2007. I. 1-től.



Adóhatósági igazolás kiállítása 1

1

2

85/A. § (1) Az adó-, jövedelem- és illetőségigazolást (a továbbiakban: adóhatósági igazolás) az adóhatóság hatáskörében eljárva a nyilvántartásában szereplő adatok alapján, a kiállítás napján fennálló állapotnak megfelelő, az adózó által kért és a jogszabályban előírt adattartalommal állítja ki, feltéve, hogy az adózó az adóhatósági igazolás kiadásának szükségességét valószínűsíti. Az adóhatósági igazolás hatósági bizonyítványnak minősül. Az adózó együttes adóigazolás kiállítását kérheti. Az együttes adóigazolás tartalmazza az állami adóhatóságnál és a vámhatóságnál nyilvántartott köztartozását, illetőleg azok hiányát. Az együttes adóigazolás kiállítása iránti kérelem az illetékfizetés szempontjából két kérelemnek minősül. Az együttes adóigazolás kiállításához szükséges adó- és vámtartozást érintő adatok beszerzése érdekében az állami adóhatóság keresi meg a vámhatóságot, mely a megkeresést haladéktalanul teljesíti. 2

(2) Az adóhatóság az adó- és a jövedelemigazolást magyar, az illetőségigazolást magyar vagy az adózó kérelmére magyar és angol nyelven állítja ki. Az adóhatóság az illetőségigazolást a külföldi hatóság által rendszeresített nyomtatványon is kiállítja, ha a kérelmező a nyomtatványhoz csatolja annak magyar nyelvű szakfordítását. Nincs szükség szakfordításra, ha a nyomtatvány angol nyelvű, vagy ha a két-, illetőleg többnyelvű nyomtatvány teljes körű angol nyelvű szöveget is tartalmaz. 3

(3) Az általános adóigazolás tartalmazza az adózónak az adóigazolás kiadásának napján vagy az adóigazolás kiadása iránti kérelemben megjelölt napon az adóhatóságnál fennálló adótartozását vagy annak hiányát, a behajthatatlanság címén törölt, de el nem évült adótartozást, a kiállítás napjáig előírt valamely adónemre vonatkozó bevallási és adófizetési kötelezettség elmulasztását, ide nem értve azt, ha az adóhatóság által lefolytatott ellenőrzés a mulasztást feltárta, és az adózó a jogerős megállapítások alapján keletkezett fizetési kötelezettségét teljesítette. A nemleges adóigazolás igazolja, hogy az adózónak az adóigazolás kiállításának napján vagy az adóigazolás iránti kérelemben megjelölt napon az adóhatóságnál nyilvántartott adótartozása nincs. A 36/A. § szerinti, a közbeszerzéshez kapcsolódó kifizetés céljából igényelt adóigazolás iránti kérelem tartalmazza a kifizetést teljesítő adózó nevét (elnevezését), székhelyét (címét), adóazonosító számát. A közbeszerzési eljárásban történő részvételhez az ajánlattevőnek, illetőleg az alvállalkozóknak igazolni kell a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény 61. § (1) bekezdésének e) pontja értelmében, hagy az állami adóhatóságnál, illetőleg a vámhatóság nyilvántartásában nem szerepel, hogy egy évnél régebben lejárt adó-, vámfizetési vagy társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettségének - a letelepedése szerinti ország vagy az ajánlatkérő székhelye szerinti ország jogszabályai alapján - nem tett eleget, kivéve, ha megfizetésére halasztást kapott. Ennek alapján két helyről - az állami adóhatóságtól és a vámhatóságtól - kell beszerezni az adóigazolásokat. A módosítás egyszerűsíti az eljárást azzal, hogy közbeszerzési eljárás esetén kizárólag az állami adóhatósághoz kell benyújtani az adóigazolás iránti kérelmet, amely a megkeresés útján a vámhatóságtól beszerzett adó- és vámtartozás adatokat is feltünteti a kiadott igazoláson. A hatályos szabályozás az adóigazolás kiadását az igazolás kiállításának napján fennálló állapotnak megfelelően engedi meg. A módosítás lehetővé teszi, hogy az adózó adótartozásáról vagy annak hiányáról korábbi időpontban fennálló állapotnak megfelelően is kérhessen igazolást. A jövedelemigazolás tartalmát a törvény kiegészíti a soron kívüli adómegállapítás keretében megállapított jövedelemmel. 4

(4) A jövedelemigazolás adóévenként tartalmazza az adózó által bevallott, illetve a munkáltatói, adatszolgáltatáson alapuló adóhatósági vagy utólagos adómegállapítás, valamint a soron kívüli adómegállapítás útján megállapított, összevontan és elkülönülten adózó jövedelmet, valamint a jövedelem után keletkező személyi jövedelemadó, a külön-adóalap után a különadó, illetve az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás (ekho) szerint adózott bevétel összegét és az ekho fizetési kötelezettséget. Amennyiben az adózó az egyszerűsített vállalkozói adó alanya, a jövedelemigazolás adóévenként tartalmazza az eva-alanyiság körében megszerzett összes bevételt és az ezután megállapított adót (evát), egyebekben az eva-alapot nem képező jövedelemről (bevételről) az egyébként irányadó szabályok szerint állítja ki az adóhatóság a jövedelemigazolást. Az adózó adóalapja és adója utólagos, illetőleg soron kívüli adómegállapítás keretében történt megállapításának kivételével jövedelemigazolás nem adható ki, ha az adózó személyi jövedelemadóról vagy egyszerűsített vállalkozói adóról nem nyújtott be bevallást, nyilatkozatban nem kérte a munkáltatói adómegállapítást, illetőleg nem jelentette be, hogy az adatszolgáltatás alapján történő adóhatósági adómegállapítás választása útján teljesíti adókötelezettségét. Az adózó a jelenleg hatályos szabályok szerint közbeszerzési eljárásokhoz kérheti együttes adóigazolás kiállítását. Az együttes adóigazolás specifikuma az, hogy összesítetten tartalmazza az állami adóhatóságnál és a vámhatóságnál nyilvántartott köztartozást, illetőleg azok hiányát. Az együttes adóigazolás kiállításának előnye az, hogy a kiállításához szükséges adó- és vámtartozást érintő adatok beszerzése érdekében az állami adóhatóság keresi meg a vámhatóságot, így az adózónak nem kell két hatóságnál kérnie az igazolás kiállítását. A törvény bővíti az együttes igazolás alkalmazási körét, így az már nem csak közbeszerzési eljárásokhoz kérhető, hanem bármilyen más eljáráshoz vagy célhoz is, így a korábbi közbeszerzéses „korlátozó” rendelkezés megszűnik.

1 Beiktatta: 2004. évi CI. törvény 207. §. Hatályos: 2005. I. 1-től. 2 Megállapította: 2007. évi CXXVI. törvény 196. § (1). Hatályos: 2008. I. 1-től. 3 Megállapította: 2005. évi XXVI. törvény 36. § (2). A harmadik mondatot beiktatta: 2007. évi CXXVI. törvény 196. § (2). Hatályos: 2008. I. 1-től. 2009. január 1-jétől kell alkalmazni azzal, hogy a 2008. március l-jétől esedékes kifizetések együttes adóigazolás nélkül is teljesíthetők. Lásd: 2008. évi VII. törvény 35. §. 4 Megállapította: 2007. évi CXXVI. törvény 196. § (3). Hatályos: 2008. I. 1-től.



Az adózók javára egyszerűsítést tartalmaz a törvény az illetőségigazolások kiállítását illetően is. Jelenleg az igazolástípusok közül kizárólag az illetőségigazolás állítható ki az adózó kérelmére angol nyelven is. A könnyítő szabály lényege az, hogy az angol nyelvű nyomtatványokat az adóhatóság köteles lesz kitölteni. Ennek alapján az adóhatóság az illetőségigazolást a külföldi hatóság által rendszeresített nyomtatványon is kiállítja, ha a kérelmező a nyomtatványhoz csatolja annak magyar nyelvű szakfordítását, vagy ha a nyomtatvány angol nyelvű, vagy ha a két-, illetőleg többnyelvű nyomtatvány teljes körű angol nyelvű szöveget is tartalmaz. Két-, illetőleg többnyelvű nyomtatvány esetén a teljeskörűség azt jelenti, hogy a nyomtatvány az egyéb nyelvek mellett egyértelműen minden részletre kiterjedő párhuzamos angol nyelvű szöveget is tartalmaz. Az Art. 36/A. §-ában szabályozott kifizetés előfeltétele egy 15 napnál nem régebbi nemlegesnek minősülő együttes igazolás. Az igazolás kiállítása után adott esetben az adóhatóságnak végrehajtási feladatai keletkezhetnek, ezért az ilyen típusú igazolás iránti kiállítási kérelem tartalmaz egy - a hatóság cselekményeit megkönnyítendő - szűk adatkört. Ezért a közbeszerzéshez kapcsolódó kifizetés céljából igényelt adóigazolás iránti kérelem tartalmazza a kifizető nevét (elnevezését), székhelyét (címét), adóazonosító számát. Az adóhatósági igazolás egyik típusánál, a jövedelemigazolásnál a törvény pontosítani tervezi a jövedelemgazolás tartalmát és az egyes adófizetési kötelezettségeket nevesítve részletesebb adatkörmegjelenítést rendel a jövedelemigazoláshoz. Ennek eredménye az, hogy külön utalás történik a személyi jövedelemadóra, a különadóra az egyszerűsített vállalkozói adóra (eva), illetve az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásra (ekho). Az Art. 4. § (1) bekezdésének b) pontja szerint a járulék is adónak minősül, azonban az egyes jövedelmek után fizetendő adók felsorolása miatt egyértelművé válik az is, hogy a járulékfizetési kötelezettségről az igazolás nem tartalmaz információkat. (5) Az állami adóhatóság a belföldi illetőségről a személyi jövedelemadóról szóló törvénynek a belföldi illetőségű magánszemélyre, valamint a társasági adóról és osztalékadóról szóló törvénynek a belföldi illetőségű adózóra vonatkozó rendelkezései alapján illetőségigazolást állít ki. Az illetőségigazolás tartalmazza a magánszemély nevét, állandó vagy ideiglenes lakóhelyét, ennek hiányában tartózkodási helyét, adóazonosító jelét, illetve az egyéni vállalkozó, jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, jogi személy, egyéb szervezet nevét (elnevezését), székhelyét, valamint adószámát. 7005/2006. (AEÉ 5.) APEH irányelv alkalmazásáról


Az utóbbi években egyre növekvő számban állít ki az adóhatóság adó-, jövedelem- és illetőségigazolásokat, melyek az adózók számára engedélyezési, nyilvántartásba vételi eljárásokhoz, pályázatokhoz, támogatások igénybevételéhez, kérelmekhez szükségesek. A különböző jogszabályok jellemzően a köztartozás megfizetésének, az adókötelezettség teljesítésének, a jövedelem nagyságának, a lakcímnek, a székhely címének, az adóazonosító számnak az igazolását írják elő. A hatályos szabályozás szerteágazósága indokolja az igazolások kiadására vonatkozó alapvető eljárási szabályok egy helyen, törvényi szinten történő rögzítését. Az adó-, jövedelem- és illetőségigazolást (adóhatósági igazolás) az adóhatóság hatáskörében eljárva a nyilvántartásában szereplő adatok alapján, a kiállítás napján fennálló állapotnak megfelelő adattartalommal állítja ki, feltéve, hogy az adózó az adóhatósági igazolás kiadásának szükségességét valószínűsíti. Az adó-, a jövedelem- és az illetőségigazolások hatósági bizonyítványnak minősülnek. A hatósági bizonyítvány kiadásának egyes eljárási rendelkezéseit az államigazgatási eljárás általános szabályai rendezik. Az adóigazolás adattartalmát a különböző jogszabályok eltérően - az ügy tárgyához igazodó módon - rendezik, ezért ennek teljes körű tartalmi egységesítése a tervezett szabályozásban nem lehetséges, azonban az alapvető tartalmi és típusjegyeket a törvény meghatározza. Az adózók kérésére az igazoláson feltüntethető az igazolás tárgyával összefüggő egyéb adat, ami az állami adóhatóság nyilvántartásában szerepel, pl.: az adóigazoláson az áfa kötelezettség, a fizetési kedvezmények adatai vagy hiánya, a jövedelemigazoláson jövedelemadat hiányában az adózó bevétele, meghatározott jövedelmek, nyilatkozatok, az illetőségigazoláson a tevékenység kezdete, a telephelyek címei, a bejelentett tevékenységek megnevezése. Az általános adóigazolás lényegében egy adott időpontra vetített állapotot tükröz az adóhatóság nyilvántartása alapján. Az igazolás tartalmazza az adózónak az adóigazolás kiadásának napján az adóhatóságnál fennálló adótartozását vagy annak hiányát, a behajthatatlanság címén törölt, de el nem évült adótartozást, a kiállítás napjáig előírt valamely adónemre vonatkozó bevallási és adófizetési kötelezettség elmulasztását, ide nem értve azt, ha az adóhatóság által lefolytatott ellenőrzés a mulasztást feltárta, és az adózó a jogerős megállapítások alapján keletkezett fizetési kötelezettségét teljesítette. A nemleges adóigazolás az általános adóigazolás egyik speciális típusának tekinthető. A nemleges adóigazolás igazolja, hogy az adózónak az adóigazolás kiállításának napján az adóhatóságnál nyilvántartott adótartozása nincs. Ha az adózónak van például adótartozása, akkor már csak általános adóigazolás állítható ki részére. Az APEH csak az állami adóhatóságnál nyilvántartott adótartozásról, vagy annak hiányáról állít ki adóigazolást. Ezért az adóigazolás nem tartalmazza az adók módjára behajtandó tartozást (pl.: fogyasztóvédelmi bírság), vagy más adóhatóságnál nyilvántartott tartozást (pl.: jövedéki adó, iparűzési adó).



A jövedelemigazolás adóévenként tartalmazza az adózó által bevallott, illetve a munkáltatói, adatszolgáltatáson alapuló adóhatósági, vagy utólagos adómegállapítás útján megállapított, összevontan és elkülönülten adózó jövedelmet, valamint a jövedelem után keletkező adófizetési kötelezettséget. Az adózó adóalapja és adója utólagos adómegállapítás keretében történt megállapításának kivételével jövedelemigazolás nem adható ki, ha az adózó személyi jövedelemadóról vagy egyszerűsített vállalkozói adóról nem nyújtott be bevallást, nyilatkozatban nem kérte a munkáltatói adómegállapítást, illetőleg nem jelentette be, hogy az adatszolgáltatás alapján történő adóhatósági adómegállapítás útján teljesíti adókötelezettségét. Az állami adóhatóság a belföldi illetőségről a személyi jövedelemadóról szóló törvénynek a belföldi illetőségű magánszemélyre, valamint a társasági adóról és osztalékadóról szóló törvénynek a belföldi illetőségű adózóra vonatkozó rendelkezései alapján illetőségigazolást állít ki. Az illetőségigazolás tartalmazza a magánszemély nevét, állandó vagy ideiglenes lakóhelyét, ennek hiányában tartózkodási helyét, adóazonosító jelét, illetve az egyéni vállalkozó, jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, jogi személy, egyéb szervezet nevét (elnevezését), székhelyét, valamint adószámát. Eddig nem volt egyértelmű, hogy az adózók milyen nyelven kérhetik az igazolások kiállítását. Ezért a tervezett szabályozás előírja, hogy az adóhatóság az adó- és a jövedelemigazolást magyar, az illetőségigazolást magyar vagy az adózó kérelmére magyar és angol nyelven állítja ki. Az adóhatóság az adóhatósági igazolást a külföldi hatóság által rendszeresített nyomtatványon is kiállítja, ha a kérelmező a nyomtatványhoz csatolja annak hiteles magyar nyelvű fordítását. AZ ELLENŐRZÉS Az ellenőrzés célja 86. § (1) Az adóhatóság az adóbevétel megrövidítésének, a költségvetési támogatás, adó-visszaigénylés jogosulatlan igénybevételének megakadályozása érdekében rendszeresen ellenőrzi az adózókat és az adózásban részt vevő más személyeket. Az ellenőrzés célja az adótörvényekben és más jogszabályokban előírt kötelezettségek teljesítésének vagy megsértésének megállapítása. Az ellenőrzés során az adóhatóság feltárja és bizonyítja azokat a tényeket, körülményeket, adatokat, amelyek megalapozzák a jogsértés és a joggal való visszaélés megállapítását, és az ezek miatt indított hatósági eljárást. (2) Az adóhatóság a célszerűség és gazdaságosság szempontjait érvényre juttatva használja fel erőforrásait. Az ellenőrzési irányokat úgy kell meghatározni, hogy az ellenőrzöttség tudata az adózókat az önkéntes jogkövetésre ösztönözze. (3) Az ellenőrzés hatékonyságának növelése és ezzel együtt az adózó adminisztrációs terheinek mérséklése érdekében az adóhatóságok a hatáskörükbe tartozó ügyekben együttesen, egyidejűleg is folytathatnak ellenőrzést az adózónál. A törvény szerint a 86. § az ellenőrzés célját határozza meg. Az adóhatóság ellenőrzési tevékenysége során köteles feltárni és bizonyítani azokat a tényeket és körülményeket, amelyekre megállapításait, illetőleg a későbbi eljárásokat alapozza. A törvény olyan ellenőrzési stratégia kialakítására kötelezi az adóhatóságokat, amelyek megvalósításával általában javul az önkéntes jogkövetés, és az adózói kötelezettségek önkéntes teljesítése. Ehhez az adóhatóságoknak célszerűen és gazdaságosan kell erőforrásaikat felhasználniuk, és az ellenőrzési stratégia megvalósítása érdekében allokálniuk. BH2007. 206. Nem létező adóalany nem lehet az adóigazgatási eljárás alá vont szervezet, a nem létező adóalany nem tekinthető ügyfélnek (2003. évi XCII. törvény 6. §, 86. §). KGD2007. 101. Nem létező adóalany nem lehet az adóigazgatási eljárás alá vont szervezet, a nem létező adóalany nem tekinthető ügyfélnek. [2003. évi XCII. tv. 6. §, 86. §] Az ellenőrzés fajtái 87. § (1) Az adóhatóság az ellenőrzés célját a) a bevallások utólagos vizsgálatára irányuló (ideértve az egyszerűsített ellenőrzést is), b) az állami garancia beváltásához kapcsolódó, c) az egyes adókötelezettségek teljesítésére irányuló, d) az adatok gyűjtését célzó, e) az illetékkötelezettségek teljesítésére vonatkozó, f) az ellenőrzéssel lezárt időszakra vonatkozó ismételt ellenőrzéssel valósítja meg. (2) Ellenőrzéssel lezárt időszakot az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott ellenőrzés teremt. Hatáskör az ellenőrzési eljárásban

1

88. § (1) Az adóhatóság az ellenőrzést a hatáskörébe tartozó ügyekben az illetékességi területén folytatja le. (2)-(4)

2

1 Módosította: 2006. évi CIX. törvény 86. § a). 2 Hatályon kívül helyezte: 2006. évi CIX. törvény 86. § a). Hatálytalan: 2007. I. 1-től.



1

(5) Az Európai Közösség belső piacán kereskedelmi tevékenységet folytató adózók ellenőrzése során - különösen a forgalmazott termékek besorolásának megállapítása, valós értékük meghatározása érdekében - az állami adóhatóság vezetője és a vámhatóság vezetője megállapodása szerint az állami adóhatóság a vámhatóságot ellenőrzési tevékenységébe bevonhatja. A vámhatóság együttműködési megállapodás alapján jogosult az állami adóhatóság hatáskörébe tartozó adóval és költségvetési támogatással kapcsolatos adókötelezettségek ellenőrzésére. Az ellenőrzést és az ahhoz kapcsolódó hatósági eljárást a vámhatóság e törvény rendelkezései alapján folytatja le. Eljárásáról az utólagos adómegállapításról hozott jogerős határozat egy példányának megküldésével tájékoztatja az állami adóhatóságot. A jogellenesen szabad forgalomba helyezett nem közösségi áru után fizetendő adót a vámhatóság utólagos adómegállapítás keretében határozattal állapítja meg. A hatékonyabb humán erőforrás felhasználása érdekében célszerű a vámhatóságot felhatalmazni valamennyi, az APEH hatáskörébe tartozó adóval összefüggő kötelezettség ellenőrzésére. Az ellenőrzések során a pénzügyőrök az APEH megbízottjaként járnak el, a két szervezet ennek részleteit együttműködési megállapodásban rendezi. Jogellenes import esetében a vámhatóság a vámmal együtt az egyéb adókat is megállapítja. 2

(6) Az általános forgalmi adó alanyának tulajdonában lévő kereskedelmi mennyiségű áru csak az áru eredetét hitelt érdemlő módon igazoló dokumentum (különösen fuvarlevél vagy számla) birtokában szállítható. A vámhatóság nyilatkozattételre kötelezheti a kereskedelmi mennyiségű áru szállítását végző személyt arról, hogy mely általános forgalmiadó-alany javára végzi a szállítási tevékenységet, továbbá ellenőrizheti az áru eredetét, tulajdonjogát hitelt érdemlő módon igazoló dokumentumok (különösen fuvarlevél vagy számla) meglétét. A vámhatóság a nyilatkozattételről és a dokumentumok meglétének ellenőrzéséről készített jegyzőkönyv egy példányát - az általános forgalmiadó-alany adókötelezettségének ellenőrzéséhez, illetve az adóhatóság e törvényben meghatározott más eljárásának lefolytatása érdekében - az állami adóhatóságnak megküldi. 2

(7) Az Európai Közösség más tagállamában nyilvántartásba vett távolsági tömegközlekedési eszköz vezetőjét a vámhatóság ellenőrizheti annak megállapítása érdekében, hogy végez-e belföldön helyközi személyszállítási szolgáltatást és az üzemben tartó eleget tett-e bejelentkezési kötelezettségének. A vámhatóság az ellenőrzés megállapításairól - az általános forgalmiadó-alany adókötelezettségének ellenőrzéséhez, illetve az adóhatóság e törvényben meghatározott más eljárásának lefolytatása érdekében az állami adóhatóságot haladéktalanul tájékoztatja a jegyzőkönyv egy példányának megküldésével. 3

(8) 4 5 88/A. § (1) A központi költségvetés, az egyes elkülönített pénzalapok bevételi érdekeit különösen veszélyeztető adózói jogsértések felderítése, illetve a jogszerű állapot helyreállítása érdekében a Kormány által központosított ellenőrzésre kijelölt szerv az állami adóhatóság vezetőjének saját hatáskörében vagy más adóhatóság, hatóság megkeresésére kiadott utasítása alapján a Magyar Köztársaság területén a (2) bekezdésben meghatározott okból ellenőrzést végezhet, kezdeményezhet, megkezdett ellenőrzéseket magához vonhat (központosított ellenőrzés). (2) Az (1) bekezdés szerinti központosított ellenőrzés elrendelésére abban az esetben kerülhet sor, ha a rendelkezésre álló adatok, tények, körülmények valószínűsítik, hogy az adókötelezettségeket a) a határon átnyúló, harmadik országba irányuló jogsértő kereskedelmi kapcsolatokkal, jogszerű kereskedelmi kapcsolatok színlelésével teljesítik, b) az Európai Közösség más tagállamában illetőséggel bíró adóalannyal, adóalanyokkal folytatott kereskedelmi kapcsolat során megsértik, c) belföldi illetőségű, egy vagy több területi szerv illetékességébe tartozó adózók a kapcsolt vállalkozásokra előírt szabályok (elszámoló árak) megsértésével, színlelt szerződéssel vagy a rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvébe ütköző módon teljesítik, 6

d) közbeszerzések közvetlen megvalósítása érdekében kötött szerződések teljesítése során jogszerűtlen, színlelt, adóelkerülő vagy a rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvébe ütköző módon megsértik. 5

(3) A központosított ellenőrzési eljárást és az azt követő hatósági eljárást a Kormány által központosított ellenőrzésre kijelölt szerv egy eljárásban, több adózónál egyidejűleg is jogosult lefolytatni. Az eljáró szerv az eljárás eredményeként kiadmányozott jogerős határozat(ok) egy példányának megküldésével tájékoztatja az egyébként hatáskörrel és illetékességgel rendelkező adóhatóságot. Az állami adóhatóság egyes területi szerveinek az illetékességi területén és az országhatáron átnyúló jelentős adókockázatokat hordozó adózói magatartások kiszűrése és az ezekkel szembeni hatékonyabb fellépés biztosítása indokolja az APEH Közép-magyarországi Regionális Igazgatóságának külön jogkörrel történő felruházását. A törvény a legnehezebben követhető, felderíthető, valamint a szerteágazó, bonyolult esetekre az illetőségi területen kívüli gyors és dinamizált adóhatósági ellenőrzést tesz lehetővé, melyek az általános illetékességi és hatásköri szabályok alapján - tekintettel az új regionális szervezeti felépítésre is - nem lennének lehetségesek.

1 Megállapította: 2004. évi CI. törvény 208. §. Módosította: 2006. évi CIX. törvény 85. § (4). 2 Beiktatta: 2004. évi XXVII. törvény 11. § (2). Hatályos: a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napjától. 3 Hatályon kívül helyezte: 2006. évi CIX. törvény 86. § a). Hatálytalan: 2007. I. 1-től. 4 Beiktatta: 2006. évi LXI. törvény 117. §. Hatályos: 2007. I. 1-től. 5 Módosította: 2006. évi CIX. törvény 87. § b). 6 Beiktatta: 2007. évi CXXVI. törvény 197. §. Hatályos: 2008. I. 1-től. 2009. január 1-jétől kell alkalmazni azzal, hogy a 2008. március l-jétől esedékes kifizetések együttes adóigazolás nélkül is teljesíthetők. Lásd: 2008. évi VII. törvény 35. §.



A módosítás egy új ellenőrzési formát honosít meg a központosított ellenőrzést, melyet az APEH Közép-magyarországi Regionális Igazgatósága végez a központi költségvetés, illetve az egyes elkülönített pénzalapok bevételi érdekeit különösen veszélyeztető adózói jogsértések felderítése, illetve a jogszerű állapot helyreállítása érdekében. Központosított ellenőrzésre az APEH elnökének utasítása alapján kerülhet sor, amely egyrészt kiadható saját (elnöki) hatáskörben, másrészt más adóhatóság, hatóság megkeresése alapján. Az elnök diszkrecionális jogkörében elrendelhető központosított ellenőrzés nem csak az ellenőrzés megkezdésének elrendelésére, hanem a már megkezdett ellenőrzés folytatására is kiterjed. A központosított ellenőrzésnek meghatározott - adóbevétel kiesést okozó - tényállások, illetve jogellenes adózói magatartások valószínűsítése esetén van lehetőség. Az ellenőrzés elrendelésének okai három esetcsoportra bonthatók. Ezekben az esetekben az idő (reagálás gyorsasága), illetve a több területi szervek illetékességi területét is érintő „ügytérkép” elkészítése olyan tényezők, melyek nagymértékben befolyásolják az ellenőrzés sikerét. Az ellenőrzés elrendelésére akkor kerülhet sor, ha a rendelkezésre álló adatok, tények, körülmények valószínűsítik, hogy az adókötelezettségeket a) a határon átnyúló, harmadik országba irányuló jogsértő kereskedelmi kapcsolatokkal, jogszerű kereskedelmi kapcsolatok színlelésével teljesítik, b) az Európai Unió más tagállamában illetőséggel bíró adóalannyal, adóalanyokkal folytatott kereskedelmi kapcsolat során megsértik, c) belföldi illetőségű, egy vagy több területi szerv illetékességébe tartozó adózók a kapcsolt vállalkozásokra előírt szabályok (elszámoló árak) megsértésével, színlelt szerződéssel vagy a rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvébe ütköző módon teljesítik. Az eljárás hatékony lefolytatását és befejezését garantálja az, hogy a központosított ellenőrzési eljárást és az azt követő hatósági eljárást az APEH Közép-magyarországi Regionális Igazgatósága egy eljárásban, több adózónál egyidejűleg is jogosult lefolytatni. Az eljáró szerv az eljárás eredményeként kiadmányozott jogerős határozat(ok) egy példányának megküldésével tájékoztatja az egyébként hatáskörrel és illetékességgel rendelkező területi szervet. Az adózók ellenőrzésre történő kiválasztása 89. § (1) Kötelező az ellenőrzést lefolytatni 1

a) a vállalkozónál, ha felszámolását (végelszámolását) rendelték el, kivéve, ha a hitelezői követelés bejelentését az adóhatóság a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló törvény 80. § (1) bekezdése alapján mellőzte, b) az Állami Számvevőszék elnökének felhívására, 2

c) az adópolitikáért felelős miniszter utasítására, 3 d) az önkormányzati adóhatóság hatáskörébe tartozó adók esetében az önkormányzat képviselő-testületének határozata alapján. 4 (2) Az Állami Számvevőszék elnöke, illetőleg az önkormányzat képviselő-testülete akkor rendelhet el ellenőrzést, ha a rendelkezésére álló adatok, körülmények arra utalnak, hogy az adóhatóság a törvényben meghatározott ellenőrzési szempontok megsértésével mellőzi valamely adózó vagy adózói csoport vizsgálatát, illetőleg a lefolytatott ellenőrzések eredménytelensége mögött a megkülönböztetés nélküli eljárás elvének megsértése áll. 90. § (1) A kötelező ellenőrzéseken túl az állami adóhatóság az ellenőrzési tevékenységét e törvény szerinti szempontok alapján a vezetője által évenként február 20-áig közzétett ellenőrzési irányelv alapján végzi. 7001/2008. (AEÉ 2.) APEH irányelv az ellenőrzési feladatok 2008. évi ellátásához 7001/2007. (AEÉ 2.) APEH irányelv az ellenőrzési feladatok 2007. évi ellátásához 7003/2006. (AEÉ 3.) APEH irányelv az ellenőrzési feladatok 2006. évi ellátásához 5

(2) A legnagyobb adóteljesítménnyel (költségvetési kapcsolatokkal) rendelkező 3000 adózót az állami adóhatóság köteles rendszeresen (legalább háromévente) valamennyi adónem és költségvetési támogatás vonatkozásában ellenőrizni. 2

(3) Az állami adóhatóság vezetőjének ellenőrzési irányelve az aktuális gazdasági folyamatokra, az adópolitikai célkitűzésekre, a jogszabályváltozásokra, a gazdálkodási típusokra, az adóbevételi érdekeket leginkább sértő magatartásformákra, illetőleg az adóbevételi szempontból legnagyobb kockázatot jelentő adózói csoportokra kiemelt figyelemmel szabályozza az adóhatóság ellenőrzési kapacitásainak felhasználását. (4) Az ellenőrzési irányelv tartalmazza a) az adott év kiemelt vizsgálati céljait,

1 2 3 4 5

Megállapította: 2004. évi CI. törvény 209. §. Módosította: 2006. évi LXI. törvény 238. § (4). Módosította: 2006. évi CIX. törvény 85. § (4). Módosította: 2005. évi LXXXV. törvény 41. § (3), 2005. évi CXIX. törvény 193. § (2). Módosította: 2004. évi CI. törvény 315. § (2). Módosította: 2005. évi LXXXV. törvény 40. § (4).



1

b) az ellenőrizendő főbb tevékenységi köröket (szakma, ágazat), az egyes térségekre, településekre jellemző szakmánkénti, tevékenységenkénti jövedelmezőségi mutatókat, illetőleg a jövedelmezőségi mutatót el nem érő adózók fokozott ellenőrzésének szempontjait, A törvény arra kötelezi az adóhatóságot, hogy munkálja ki a szakmánkénti, tevékenységenkénti átlagos elvárható jövedelmezőségi mutatókat, amely alapján az adóhatóság az ellenőrzésre kiválasztás során az ezt el nem érő vállalkozásokat vonja fokozottabb ellenőrzés alá. Az adóhatóság által szakmánként, tevékenységenként kialakított jövedelmezőségi mutatókat, illetőleg a jövedelmezőségi mutatót el nem érő adózók fokozott ellenőrzésének szempontrendszerét a jövőben az adóhatóság elnöke által évenként közzétett ellenőrzési irányelv tartalmazza. 2

c) az ellenőrzési típusok tervezett arányszámait, különös tekintettel a vagyongyarapodások vizsgálatára, a bevallás kiegészítése alapján elrendelt, és a kiutalás előtti ellenőrzésre, valamint az átalakuló, a tevékenységüket kezdő, az adókötelezettségüket megszüntető, vagy más jogutód nélkül megszűnő vállalkozások ellenőrzésére. 3

(5) (6) Az állami adóhatóság az adózókat - a kötelezően, illetőleg a véletlenszerű kiválasztás alapján lefolytatandó ellenőrzéseken túl 4

- célzott kiválasztási rendszerek alkalmazásával választja ki ellenőrzésre. A célzott kiválasztási rendszerben az állami adóhatóság a) az adózó által benyújtott bevallások, b) az adatszolgáltatások, c) az adózó adófizetéseit, a részére teljesített kiutalásokat tartalmazó nyilvántartások, d) az adózónál korábban végzett ellenőrzések tapasztalatai, vagy e) más hatóságtól, más adózóktól szerzett adatok feldolgozásával és egybevetésével választja ki az adózót ellenőrzésre. 5

(7) Az állami adóhatóság minden naptári évben az adott évben jogelőd nélkül alakult gazdasági társaságok legalább 20%-át kockázatelemzés alapján ellenőrzésre választja ki. A kiválasztott adózóknál az adóhatóság az adószám megállapítását követő 90 napon belül helyszíni ellenőrzés keretében az adózó által bejelentett adatok (így különösen a székhelyre, a központi ügyintézés helyére, a szervezeti képviselőre vonatkozó adatok) valóságtartalmát, hitelességét, valamint az egyes adókötelezettségek teljesítését vizsgálja. Amennyiben az ellenőrzés keretében az adóhatóság az adószám felfüggesztésére okot adó mulasztást állapít meg, úgy az e törvény 24/A. §-ában foglalt jogkövetkezményeket alkalmazza. Az e bekezdés szerinti kockázatelemzés keretében az adóhatóság a gazdasági társaság tagjainak, vezető tisztségviselőinek korábbi gazdasági tevékenységével, adózói múltjával kapcsolatban rendelkezésére álló adatokat dolgozza fel és veti egybe. 1/2008. (AEÉ 2.) APEH utasítás az adott évben jogelőd nélkül alakult gazdasági társaságok által bejelentett adatok valóságtartalmának, illetve egyes adókötelezettségei teljesítésének ellenőrzésére - kockázatelemzés keretében - történő kiválasztás részletes szabályairól Az adóval, költségvetési támogatással kapcsolatos visszaélések jelentős részét ún. fiktív vállalkozások által kiállított bizonylatok felhasználásával követik el. Az adóhatóság köteles az induló (jogelőd nélkül alakuló) vállalkozásokra kiemelt figyelmet fordítani annak érdekében, hogy a fiktív vállalkozásokat már a megalakulásukat követően kiszűrhesse, és megakadályozhassa az e vállalkozások felhasználásával elkövetett visszaéléseket. Az állami adóhatóság az adott évben jogelőd nélkül megalakult gazdasági társaságok jelentős részét (minimum egyötödét) kockázatelemzés alapján ellenőrzésre választja ki. A kiválasztott vállalkozások esetében az adószám megállapítását követő 90 napon belül a helyszínen ellenőrzi a vállalkozás által bejelentett adatok valódiságát (a társaság a székhelyén, a központi ügyintézés helyén megtalálható-e, működik-e stb.), illetve azt, hogy a társaság egyes adókötelezettségeit teljesíti-e. Amennyiben az adóhatóság megállapítja, hogy - többek között - a vállalkozás bejelentett székhelyére, telephelyére, vezető tisztségviselőjére vonatkozó adatok fiktívek, úgy a vállalkozás adószámát felfüggeszti, illetve később - amennyiben annak feltételei fennállnak - törli. A kockázatelemzés keretében figyelembe veendő szempont különösen, ha a) az adózó tagja, vezető tisztségviselője korábban olyan gazdasági társaság tagja vagy vezető tisztségviselője volt, aa) amely jogutód nélkül szűnt meg úgy, hogy az állami adóhatóságnál nyilvántartott köztartozását nem egyenlítette ki, ab) amellyel szemben az állami adóhatóság jelentős összegű adóhiányt tárt fel, ac) amellyel szemben az állami adóhatóság üzletlezárás vagy az adóköteles tevékenység felfüggesztése intézkedést alkalmazott, ad) amelynek adószámát az állami adóhatóság felfüggesztette, illetőleg e törvény 24/A. §-a alapján törölte; b) az adózó tagja, vezető tisztségviselője egyéni vállalkozói igazolványát öt éven belül az állami adóhatóság hatáskörébe tartozó adóval kapcsolatos fizetési, bejelentési, bevallási, nyilvántartási kötelezettség elmulasztása miatt vonták vissza. A kockázatelemzés keretében történő kiválasztás részletes szabályait az állami adóhatóság elnöke utasításban határozza meg. 6

(8) Az állami adóhatóság az ellenőrzésekről vezetett nyilvántartásában az adózó azonosítására szolgáló adatok feltüntetése mellett megjelöli az ellenőrzésre történő kiválasztás módszerét és az ellenőrzés közvetlen okát.

1 2 3 4 5 6

Megállapította: 2005. évi LXXXV. törvény 15. §. Hatályos: 2006. I. 1-től. Alkalmazására lásd: 2005. évi LXXXV. törvény 40. § (5)-(6). Módosította: 2004. évi XXVII. törvény 66. § (1), 2006. évi LXI. törvény 238. § (2). Hatályon kívül helyezte: 2006. évi LXI. törvény 238. § (1). Hatálytalan: 2007. I. 1-től. Módosította: 2004. évi CI. törvény 315. § (1). Beiktatta: 2007. évi CXXVI. törvény 198. §. Hatályos: 2008. I. 1-től. Módosította: 2006. évi CIX. törvény 85. § (4). Számozását módosította: 2007. évi CXXVI. törvény 198. §.



A törvény szerint a 89-90. §-ok szabályozzák az ellenőrzésre történő kiválasztás jogintézményét. A depolitizált adóhatóság ellenőrzésre történő kiválasztási autonómiáját a törvény több szempont alapján korlátozza. Egyfelől szabályozza a kötelező ellenőrzések intézményét, amelyet a jogutód nélküli megszűnés és az erre feljogosított állami, önkormányzati szervek rendelkezése vált ki, másfelől meghatározza azokat a szempontokat és módszereket, amelyek figyelembevételével az adóhatóság ellenőrzési tervét meghatározza, és a konkrétan vizsgálandó adózókat ellenőrzésre kijelöli. A törvény az Állami Számvevőszék elnöke és az önkormányzat képviselő-testülete esetében meghatározza azokat az okokat, eseteket és körülményeket, amelyek fennállása alapjául szolgálhat az említett szervek számára az ellenőrzés elrendeléséhez. Mindebből az következik, hogy a pénzügyminiszter bármely adózó vizsgálatát bármikor elrendelheti. A 90. §-ban határozza meg a törvény az ellenőrzésre történő kiválasztás metodikáját. A módosítás szerint a törvény az állami adóhatóság elnökét évenként nyilvánosságra hozott ellenőrzési irányelv megalkotására kötelezi, az ellenőrzési irányelv kötelező tartalmi elemeit pedig a törvény határozza meg. Ezzel elérhető, hogy az adóhatóság valódi kockázatelemzés alapján olyan adózói csoportokra irányítsa kapacitásait, amelyek a költségvetési kapcsolataik nagyságánál fogva, illetve az adózók magatartásában rejlő mérhető kockázatok miatt kiemelkedő jelentőségűek. Felhívás bevallás kiegészítésére 91. § (1) Az állami adóhatóság a bevallásban közölt adatok kiegészítésére hívhatja fel azokat a magánszemélyeket, akiknek a bevallott jövedelme egymást követő két éves bevallási időszak tekintetében sem éri el a mindenkori minimálbért. (2) A felhívás alapján a magánszemély az adóévben szerzett összes jövedelem (bevétel) felhasználásáról (kiadásáról, ráfordításáról, befektetéséről), továbbá annak forrásairól nyilatkozatot tesz. (3) Ha az állami adóhatóság a magánszemélyt bevallásának kiegészítéseként nyilatkozattételre kötelezi, ellenőrizheti a) a más személyekkel közös háztartásra vonatkozó, illetőleg más személyek törvény vagy szerződés alapján történő eltartásával kapcsolatos azon adatokat, b) a házastársi (élettársi) vagyonközösséghez tartozó, illetőleg az adózó használatában lévő vagyontárgyak olyan jellemzőit, amelyek az adózó valós jövedelem (bevétel) felhasználásának és forrásának megállapításához elengedhetetlenek. (4) Az állami adóhatóság megvizsgálja, hogy a nyilatkozatban megjelölt felhasználásra (kiadásra, ráfordításra, befektetésre) a magánszemélynek a bevallott jövedelme és egyéb forrása nyújthatott-e elegendő fedezetet. Amennyiben a felhasználáshoz a bevallott jövedelem és egyéb forrás nem adhatott elégséges fedezetet, vagy a magánszemély - az adóhatóság külön felhívására - a nyilatkozatban foglaltakat hitelt érdemlően nem igazolja, az adóhatóság a magánszemély bevallásának utólagos ellenőrzését rendeli el. A (3) bekezdés alapján megszerzett adatokat az adóhatóság, ha az adózót nem jelölte ki ellenőrzésre, az erről szóló értesítés postára adását követően haladéktalanul megsemmisíti. 1996. január 1-jétől volt hatályos az Art. 60. §-ának (7) bekezdése, amely alapján a pénzügyminiszter évenként irányelvben tette közzé szakmánként és település típusonként a minimálbérre, illetőleg az adóbevallásokban szereplő szakmai átlagokra figyelemmel kialakított ún. jövedelemminimumokat. A bevallásaikban ezeket a határokat el nem érő adózókat az adóhatóság ún. bevallás-kiegészítő nyilatkozat segítségével választotta ki ellenőrzésre. (A bevallás-kiegészítő nyilatkozatban az adózónak arról kellett számot adnia, hogy milyen családi és vagyoni viszonyok között él, és ezen viszonyok fenntartására, valamint megtakarításokra és befektetésekre az adóév során milyen összegű kiadásokat teljesített, és ha kiadásai meghaladták a jövedelmét, a hiányzó forrás megszerzését valószínűsítenie kell.) A tapasztalatok azt mutatták, hogy a jogintézmény elérte célját. 1996-tól fokozatosan felfelé terelte az adóbevallásokban szereplő szakmai átlagokat, azonban utóbb egy ellenkező előjelű terelő hatás is megfigyelhető volt, mely szerint az eredetileg az átlag fölött lévő adózók is a szakmai minimumokhoz közelítettek bevallott jövedelmeiket illetően. Erre tekintettel a tavalyi évben megszűnt a „kötelező” minimumok pénzügyminiszter által történő megállapítása és kihirdetése. Az ellenőrzésre történő kiválasztás eszközeként azonban a törvény szerint az adóhatóság számára továbbra is él az egymást követő két adóévben is a minimálbér alatti jövedelmet valló adózók bevallás kiegészítésre történő felhívásának lehetősége, mint az ellenőrzésre történő kiválasztás speciális eszköze. 1

91/A. § (1) Ha az adózó bevallásában nyilatkozik arról, hogy nem választja adóalapként a személyi jövedelemadóról szóló törvény 49/B. §-ának (23) bekezdése, illetőleg a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény 6. §-ának (7) bekezdése szerinti jövedelem-(nyereség-)minimumot, köteles az adóbevallásához mellékelni az állami adóhatóság által rendszeresített bevallást kiegészítő nyomtatványt. A nyomtatvány a jogkövetkezmények szempontjából bevallásnak minősül. (2) Az adóhatóság a bevallást kiegészítő nyomtatvány adatait feldolgozza, és kockázatelemző program alapján, számítógépes úton egyes adókötelezettségek teljesítésének ellenőrzésére választja ki azokat az adózókat, amelyeknél (akiknél) alapos okkal feltehető, hogy a vállalkozási tevékenység kimutatott eredménye a bevételek eltitkolásának vagy szabálytalan költségelszámolásnak a következménye. Az adóhatóság által kétségbe vont gazdasági események valódiságát és megtörténtét, illetőleg azt, hogy a költségek (ráfordítások) ténylegesen a vállalkozás érdekében merültek fel, az adózónak kell bizonyítania. Amennyiben az egyes adókötelezettségek teljesítésének ellenőrzése során az e törvény 108. § (3) bekezdésének e) pontjában meghatározott feltételek teljesülnek, az adóhatóság az adóalapot, illetőleg az adót a bevallások utólagos ellenőrzése keretében, becsléssel állapítja meg. (3) Ha az adóhatóság megállapítása szerint a vállalkozás eredménye és az abból származó jövedelem valószínűsíthetően nem nyújt fedezetet az egyéni vállalkozó vagy a magánszemély tulajdonos életviteléhez szükséges kiadásokra (ráfordításokra), befektetésekre, az adóhatóság a magánszemélyt bevallás kiegészítésére hívhatja fel a 91. §-ban foglaltak alkalmazásával.

1 Beiktatta: 2007. évi XXXIX. törvény 6. §. Hatályos: 2007. VII. 1-től. Lásd még: ugyane törvény 9. § (3).



(4) Az ellenőrzésre történő kiválasztást az adóhatóság a bevallások benyújtásának határidejétől, illetőleg hibás, hiányos bevallás esetén a bevallás kijavításának vagy késedelmesen benyújtott bevallás esetén a bevallás beérkezésének napjától számított 30 napon belül folytatja le, és erről az adózót értesíti. Az értesítés nem minősül az ellenőrzés megkezdésének. Az ellenőrzést az adóhatóság a kiválasztástól számított egy éven belül köteles megkezdeni. Egyebekben az ellenőrzésre az e Fejezetben meghatározott szabályokat kell alkalmazni. (5) Amennyiben az adózó nyilatkozatát hibásan, hiányosan töltötte ki, a hiba, hiányosság nyilvántartásba vételétől számított 8 napon belül értesíti az adóhatóságot, amely a hibás, hiányos nyilatkozatot kijavítja. (6) Ha az adózó a bevallás önellenőrzése következtében az (1) bekezdés hatálya alá esik, az önellenőrzési lap mellékleteként köteles a bevallás kiegészítő nyilatkozat megtételére szolgáló nyomtatványt kitölteni és benyújtani. A bevallást kiegészítő nyilatkozatra, illetőleg az ellenőrzésre történő kiválasztásra az e §-ban rögzített szabályokat kell alkalmazni. A nyereségérdekelt szervezeti formában működő, ugyanakkor folyamatosan veszteséget mutató adózók vonatkozásában a törvény meghatároz egy sajátos eljárási rendet annak hatékony megállapítása, feltárása érdekében, hogy az adózó bevallásában, illetőleg könyveiben, bizonylataiban feltüntetett adatok megfelelnek-e a valóságnak, vagy szabálytalan költségelszámolásokkal, bevétel eltitkolással igyekszik az adókötelezettséget elkerülni. Ezért, ha az adózó nem választja adóalapként a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja tv.) 49/B. § (23) bekezdése, illetőleg a társasági és osztalékadóról szóló törvény 6. §-a (7) bekezdése szerinti jövedelem (nyereség) minimumot, és erről az adóbevallásában nyilatkozik, köteles az adóbevallásához mellékelni az állami adóhatóság által rendszeresített bevallást kiegészítő nyomtatványt, amely a jogkövetkezmények szempontjából bevallásnak minősül. Nem kell nyilatkozni a jövedelem (nyereség) minimumról a Tao.-ban, illetőleg az Szja tv.-ben szabályozott esetekben. Az adóhatóság a bevallást kiegészítő nyomtatvány adatainak feldolgozását követően kockázatelemző program alapján egyes adókötelezettségek teljesítésének ellenőrzésére kiválasztja azokat az adózókat, amelyeknél (akiknél) a kockázatelemzés eredménye alapján valószínűsíthető, hogy fennáll az adóelkerülés veszélye. Ez a vizsgálat elsősorban az adózó irataira terjed ki, amelynek során az adóhatóság ellenőrzi, hogy az adózó az egyes adókötelezettségeit az adó megállapítására, bevallására és megfizetésére alkalmas módon teljesíti-e. A vizsgálat során az adóhatóság által kétségbe vont gazdasági események valódiságát és megtörténtét, illetőleg azt, hogy a költségek (ráfordítások) ténylegesen a vállalkozás érdekében merültek fel, az adózónak kell bizonyítania, ellenkező esetben az adóhatóság az adóalapot, illetőleg az adót bevallások utólagos ellenőrzése keretében becsléssel állapítja meg. Ezzel összhangban a törvény az Art. becslés, mint bizonyítási módszer alkalmazhatóságának tényállási elemeit is kiegészíti. Az adóhatóság emellett vizsgálhatja azt is, hogy az egyéni vállalkozó, a vállalkozás magánszemély tulajdonosa életvitelének biztosításához szükséges kiadásokra a vállalkozásból megszerzett jövedelem nyújthatott-e fedezetet. Amennyiben a magánszemély által kitöltött bevallást kiegészítő nyomtatvány tartalma nem valószínűsíti, hogy az adózó a bevallott jövedelméből az életviteléhez szükséges kiadásokat fedezni tudja, az adóhatóság elrendelheti az adózó ellenőrzését. Tekintettel arra, hogy az ellenőrzésre kiválasztás ezen sajátos típusa, illetőleg az ellenőrzés is közvetlenül az adózó bevallásához, illetőleg az ahhoz mellékelt nyilatkozathoz kötődik, az Art. tartalmaz egy garanciális szabályt a kiválasztás határidejére, valamint - tekintettel az ellenőrzési kapacitások megoszlására - egy speciális szabályt az ellenőrzés megkezdésére vonatkozóan. E szerint az ellenőrzésre történő kiválasztást az adóhatóság a bevallások benyújtásának határidejétől, illetőleg hibás, hiányos bevallás esetén a bevallás kijavításának vagy késedelmesen benyújtott bevallás esetén a bevallás beérkezésének napjától számított 30 napon belül folytatja le és erről az adózót értesíti. Az értesítés nem minősül az ellenőrzés megkezdésének, vagyis az adózó az ellenőrzés megkezdéséig önellenőrzést végezhet. Az ellenőrzést a kiválasztástól számított egy éven belül köteles megkezdeni az adóhatóság. E sajátos határidő-meghatározáson túl egyebekben mind az egyes adókötelezettségek ellenőrzésére irányuló ellenőrzést, mind pedig a bevallások utólagos ellenőrzése keretében alkalmazott becslési eljárást az Art. általános szabályainak alkalmazásával kell lefolytatni. Amennyiben az adózó a bevallást kiegészítő nyomtatványt hibásan, hiányosan töltötte ki, a hiba, hiányosság nyilvántartásba vételétől számított 8 napon belül értesíti az adóhatóságot, amely a hibás, hiányos bevallást kiegészítő nyomtatványt kijavítja. Ha a bevallás önellenőrzése következtében az adóalap oly módon változik, hogy az nem éri el a minimum jövedelmet (nyereséget), az adózó az önellenőrzési lap mellékleteként köteles a bevallás kiegészítő nyilatkozat megtételére szolgáló nyomtatványt kitölteni és benyújtani. Határidők az ellenőrzési eljárásban 92. § (1) Az adóhatóság az ellenőrzés vizsgálati programját oly módon határozza meg, hogy az ellenőrzésre előírt törvényi határidőt meg tudja tartani. 2004/13. Adózási kérdés ellenőrzés időtartalmának számítása



1

(2) Az ellenőrzésre előírt határidőt az ellenőrzést végző adóhatóság indokolt kérelmére a felettes szerv egyszer, legfeljebb 90 napig terjedő időtartammal meghosszabbíthatja. A másodfokú adóhatóság felettes szerve az ellenőrzési határidőt rendkívüli körülmények által indokolt esetben egyszer további 90 napig terjedő időtartammal meghosszabbíthatja. Az állami adóhatóság vezetőjének, a vámhatóság vezetőjének indokolt kérelmére az adópolitikáért felelős miniszter az ellenőrzési határidőt egyszer, további 120 nappal meghosszabbíthatja. (3) Az ellenőrzési határidő meghosszabbításának hiányában az ellenőrzést a törvényben előírt módon és határidőben kell lezárni. 2

(4) Az ellenőrzés befejezésének határideje - beleértve az ellenőrzés megkezdésének és befejezésének napját - 30 nap. A határidő számításánál az ellenőrzés kezdő időpontja a megbízólevél átadásának napja. Felszámolás esetén az adóhatóság a tevékenységet záró adóbevallás ellenőrzését és az ezt megelőző időszakra vonatkozó ellenőrzést a felszámolás közzétételétől számított egy éven belül, a felszámoló által készített záró bevallást pedig a bevallás kézhezvételétől számított 60 napon belül köteles befejezni. Végelszámolás esetén az adóhatóság a tevékenységet záró adóbevallás, a végelszámoló által készített záró adóbevallás, a két bevallás közötti időszakról benyújtott bevallás(ok) ellenőrzését, valamint a tevékenységet lezáró adóbevallást megelőző időszakra vonatkozó ellenőrzést a végelszámoló által készített záró adóbevallás kézhezvételétől számított 60 napon belül köteles befejezni. 3

(5) A bevallás utólagos ellenőrzését, illetőleg az ismételt ellenőrzést 90 napon belül kell az adóhatóságnak befejeznie. A legnagyobb adóteljesítménnyel rendelkező 3000 adózó utólagos ellenőrzésének, illetve felülellenőrzésének határideje 120 nap. (6) A költségvetési támogatás kiutalását megelőző ellenőrzést a kiutalásra nyitva álló határidőn belül kell lefolytatni. 2004/14. Adózási kérdés a költségvetési támogatás kiutalás előtti ellenőrzésének időtartama 4

(7) Ha az ellenőrzés során az adóhatóság más adózóra kiterjedően kapcsolódó vizsgálat lefolytatását rendeli el, a kapcsolódó vizsgálat időtartama az ellenőrzés határidejébe nem számít bele és az adóhatóság a kapcsolódó vizsgálat időtartama alatt az ellenőrzést a kapcsolódó vizsgálattal nem érintett kérdésekben folytathatja. A kapcsolódó vizsgálat kezdő és befejező időpontjáról az adóhatóság az adózót értesíti. A végelszámoláshoz kapcsolódó bevallási kötelezettség szabályozásával párhuzamosan a törvény az adózót érintő valamennyi ellenőrzésre, azaz a tevékenységet lezáró bevallást megelőző időszakra, a tevékenységet lezáró adóbevallásra, a záró bevallásra és a két bevallás közötti időszakban benyújtott bevallásokra irányuló ellenőrzésekre vonatkozóan egységesen kimondja, hogy az ellenőrzést az adóhatóság legkésőbb a záró bevallás kézhezvételétől számított 60 napon belül köteles befejezni. A rendelkezés a megszűnő adózót érintő ellenőrzések lezárásának végső határidejét érinti, az ellenőrzések határidejére egyebekben az általános rendelkezéseket kell alkalmazni. A törvény a felszámolás körében pontosító rendelkezést tartalmaz a tevékenységet lezáró bevallás előtti időszakra irányuló ellenőrzésekre: ezeket az ellenőrzéseket a tevékenységet lezáró bevallások ellenőrzéséhez hasonlóan legkésőbb a felszámolás közzétételétől számított egy éven belül kell befejezni. Az adóhatóság az adózó ellenőrzése során más adózónál folytatott kapcsolódó vizsgálatot rendelhet el, amely az adózó ellenőrzési eljárásában érdemi előkérdéseket is érinthet, ezért a törvény kimondja, hogy az ellenőrzés határidejébe a kapcsolódó vizsgálat időtartama nem számít bele. Mivel a kapcsolódó vizsgálat maga is ellenőrzés, a kapcsolódó vizsgálat időtartamára az ellenőrzés kezdő és befejező időpontjára vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. Ha A adózónál végzett ellenőrzés során az adóhatóság B adózónál kapcsolódó vizsgálatot rendel el és ez utóbbiban egy C adózónál végzett kapcsolódó vizsgálat is szükségessé válik, a B adózónál végzett kapcsolódó vizsgálat időtartamába a C kapcsolódó vizsgálatának ideje, illetve az A ellenőrzésének határidejébe B és ezáltal C adózónál végzett kapcsolódó vizsgálat időtartama nem számít bele. Az A adózónál végzett ellenőrzés a kapcsolódó vizsgálattal érintett kérdéseken kívül más kérdésekre is kiterjedhet, melyekre az adóhatóság a törvény szerint az ellenőrzést a kapcsolódó vizsgálatok időtartama alatt is folytathatja. 5

(8) Ha az adóhatóság az adókötelezettség megállapításához szükséges tény vagy körülmény tisztázása érdekében a kettős adózás elkerüléséről szóló egyezmények, illetőleg az Európai Közösség adóügyi együttműködési szabályai alapján külföldi adóhatóságot keres meg, az értesítés postára adásától a külföldi adóhatóság válaszának megérkezéséig eltelt időtartamot a megkereséssel érintett adó, illetőleg költségvetési támogatás tekintetében az ellenőrzés határidejének számításánál figyelmen kívül kell hagyni. Az adóhatóság az adózót a megkeresésről a megkereséssel egyidejűleg értesíti. 2006/78. Adózási kérdés külföldi adóhatóság megkeresése 2006/20. Adózási kérdés 10, illetve 100 millió forintot meghaladó összegű adóhiánnyal rendelkező adózók adatainak közzététele

1 Megállapította: 2004. évi CI. törvény 210. § (1). Módosította: 2006. évi CIX. törvény 85. § (4). 2 Megállapította: 2006. évi LXI. törvény 118. § (1). Hatályos: 2006. VII. 17-től. Rendelkezését a 2006. VII. 1. napján vagy azt követően megindított felszámolási, illetve végelszámolási eljárásokban kell alkalmazni. A 2006. VII. 1. napján folyamatban levő, ezen időpont előtt megindított felszámolási, illetve végelszámolási eljárásokban a 2006. VI. 30. napján hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni. 3 Módosította: 2005. évi CXIX. törvény 193. § (2). 4 Megállapította: 2006. évi LXI. törvény 118. § (2). Hatályos: 2006. VII. 17-től. Rendelkezését a 2006. IX. 15. napját követően indult ellenőrzési eljárásokban kell alkalmazni. 5 Beiktatta: 2005. évi CXIX. törvény 120. §. Módosította: 2007. évi CXXVI. törvény 411. §.



Az adózók jogbiztonsága és az adóigazgatási eljárások elhúzódásának megakadályozása érdekében adóhatósági ellenőrzések lefolytatására nyitva álló határidőt, illetőleg az annak meghosszabbítására vonatkozó előírásokat az adózás rendjéről szóló törvény részletesen szabályozza. A gyakorlatban számos esetben előfordul, hogy a tényállás alapos felderítéséhez valamely külföldi adóhatóság megkeresése válik szükségessé, ami a válasz megérkezéséig az ellenőrzési határidő többszöri - a felettes szerv, illetőleg a pénzügyminiszter által történő - meghosszabbítását is indokolttá teheti. A törvény ennek elkerülése érdekében kimondja, hogy ha az adóhatóság valamely adókötelezettség megállapításához szükséges tény vagy körülmény tisztázása érdekében a kettős adózás elkerüléséről szóló egyezmények, illetőleg az Európai Közösség adóügyi együttműködési szabályai alapján külföldi adóhatóságot keres meg, az értesítés kézbesítésétől a külföldi adóhatóság válaszának megérkezéséig eltelt időtartam a megkereséssel érintett adó, illetőleg költségvetési támogatás tekintetében az ellenőrzés határidejébe nem számít bele. Garanciális szabályként a törvény előírja, hogy a megkeresésről és az ellenőrzés szüneteléséről az adózót a megkereséssel egyidejűleg értesíteni kell.

1

(9) Az ellenőrzési határidő meghosszabbításáról a felettes adóhatóság végzésben dönt. 2 (10) Az adóhatóság az ellenőrzési határidő lejártát követően ellenőrzési cselekményeket nem végezhet. KGD2007. 238. A határidők számítása szempontjából az ellenőrzés kezdő időpontja a megbízólevél átadásának napja. (2003. évi XCII. törvény 92. §) Az ellenőrzés megindítása 93. § (1) Az ellenőrzés az erről szóló előzetes értesítés kézbesítésétől kezdődik. Ha az adóhatóság az adózó előzetes értesítését mellőzi, az ellenőrzés a megbízólevél egy példányának átadásával vagy az általános megbízólevél bemutatásával kezdődik. Az egyszerűsített ellenőrzésről az adóhatóság az ellenőrzés megkezdésével egyidejűleg a megbízólevél egy példányának megküldésével értesíti az adózót. (2) Ha az adózó vagy képviselője, meghatalmazottja, alkalmazottja a megbízólevél átvételét megtagadja, az ellenőrzés két hatósági tanú jelenlétében az erről szóló jegyzőkönyv felvételével és aláírásával kezdődik. (3) Az ellenőrzés lefolytatására az adóhatóság szolgálati igazolvánnyal és megbízólevéllel rendelkező alkalmazottja (a továbbiakban: adóellenőr) jogosult. Az adóhatóság hivatali helyiségében az adóellenőr szolgálati igazolvány nélkül is lefolytathatja az ellenőrzést. (4) A helyszíni ellenőrzést az adóellenőr csak akkor kezdheti meg, ha az adózó vagy annak képviselője, meghatalmazottja, ezek hiányában két hatósági tanú jelen van. Az adatgyűjtésre irányuló ellenőrzés akkor is megkezdhető, ha az adózó alkalmazottja, próbavásárlás esetén az értékesítésben közreműködő személy van jelen. (5) Próbavásárlás esetén az ellenőrzési jogosultságot a próbavásárlás befejezésekor kell igazolni, és ezzel egyidejűleg az eladó az áru visszavétele mellett a vételárat köteles visszatéríteni. (6) A megbízólevél tartalmazza az ellenőrzést végző adóellenőr nevét, illetőleg, hogy mely adózónál, mely adókötelezettségek, milyen időszakok tekintetében, milyen ellenőrzési típus keretében vizsgálhatók. 3

(7) Az adóhatóság általános megbízólevelet is kiállíthat, amellyel az adóellenőr ilyen megbízólevéllel nem rendelkező másik adóhatósági alkalmazottal együtt az egyes adókötelezettségek teljesítésére, illetőleg adatgyűjtésre irányuló ellenőrzésre jogosult. Az általános megbízólevél tartalmazza az adóellenőr nevét és a megbízólevél érvényességi idejét. 2004/59. Adózási kérdés az általános megbízólevél alkalmazása az ellenőrzési eljárásban 3

(8) Az általános megbízólevéllel az állami adóhatóság adóellenőre területi megkötés nélkül jogosult ellenőrzés lefolytatására. 2004/59. Adózási kérdés az általános megbízólevél alkalmazása az ellenőrzési eljárásban Az ellenőrzés lefolytatása 94. § (1) Az ellenőrzést az adó és a költségvetési támogatás megállapításához való jog elévülési idején belül a helyszínen vagy az adóhatóság hivatali helyiségében kell lefolytatni. (2) A helyszíni ellenőrzést önálló tevékenységet folytató adózónál a tevékenysége idején (munkaidőben), más személynél napközben 8-20 óra között lehet lefolytatni. Ettől az adózó kérelmére lehet eltérni. A helyszíni ellenőrzés része az adózó székhelyén, telephelyén kívül tárolt, illetve őrzött eszközök, iratok vizsgálata is. (3) A hatóság hivatali helyiségében az ellenőrzést a hivatali időben kell megtartani. A hivatali időt úgy kell megállapítani, hogy az az adózó meghallgatására annak munkaidején kívül is alkalmat adjon. 95. § (1) Az ellenőrzést az adóhatóság az adó, a költségvetési támogatás alapjának, összegének megállapításához szükséges iratok, bizonylatok, könyvek, nyilvántartások - ideértve az elektronikus úton tárolt adatokat is -, számítások és egyéb tények, adatok, körülmények megvizsgálásával folytatja le.

1 Módosította: 2005. évi LXXXV. törvény 41. § (3), 2007. évi CXXVI. törvény 443. §. Számozását módosította: 2005. évi CXIX. törvény 120. §. 2 Beiktatta: 2004. évi CI. törvény 210. § (2). Számozását módosította: 2005. évi CXIX. törvény 120. §. 3 Módosította: 2006. évi CIX. törvény 85. § (4).



APEH közlemény az adóhatóság által az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 95. § (2) bekezdésében, valamint az elektronikus számláról szóló 20/2004. (IV. 21.) PM rendelet 4. § (3)-(4) bekezdéseiben hivatkozott fájlformátumokról 1

(2) Amennyiben az ellenőrzés lefolytatásához szükséges számla (egyszerűsített számla), illetőleg bizonylat idegen nyelven áll rendelkezésre, és az adójogi tényállás tisztázása másként nem lehetséges, az adózó köteles felhívásra annak hiteles magyar nyelvű fordítását az adóhatóság részére átadni. A felhívástól a kötelezettség teljesítéséig eltelt időtartamot az ellenőrzés határidejének számításánál figyelmen kívül kell hagyni. A 2001/115/EK tanácsi irányelv rendelkezései szerint, „amennyiben ellenőrzés céljából szükséges, a tagállamok előírhatják a területükön teljesített termékértékesítésről vagy szolgáltatásnyújtásról kiállított számláknak, és az adóalanyok által a területükön kapott számláknak a nemzeti nyelvükre történő lefordítását.” Ebből következik, hogy egyetlen tagállam sem írhatja elő kötelező jelleggel saját nyelvének használatát a számlázás során, így a fentiekkel összefüggésben a számviteli és az áfa-törvény vonatkozó rendelkezéseinek módosítása vált szükségessé. Tekintettel azonban arra, hogy az adóhatóságnak az ellenőrzés lefolytatása során szüksége lehet az idegen nyelvű számla vagy bizonylat tartalmának megismerésére, a törvény az ellenőrzés megkönnyítése érdekében előírja, hogy az adójogi tényállás tisztázásához szükséges idegen nyelvű számlát, egyszerűsített számlát, bizonylatot az adózónak felhívásra magyar nyelven is rendelkezésre kell bocsátania. Annak érdekében, hogy az adózó a fordítás átadásának késedelmes teljesítésével az ellenőrzés határidőben történő lefolytatását ne hiúsíthassa meg, a törvény kimondja, hogy a felhívástól a kötelezettség teljesítéséig eltelt időtartam az ellenőrzési határidőbe nem számít bele. 2

(3) Az adózó az iratokat és az adózással összefüggő, elektronikus adathordozón tárolt adatokat felhívásra az adóhatóság által közzétett formátumban rendelkezésre bocsátja, illetve az ellenőrzéshez szükséges tények, körülmények, egyéb feltételek megismerését biztosítja. Az ellenőrzés során az adózó és alkalmazottja az adóhatóság részére az ellenőrzéshez szükséges felvilágosítást megadja. Nem kötelezhető az adózó olyan nyilvántartás, összesítés (számítás) elkészítésére, amelyet jogszabály nem ír elő. APEH közlemény az adóhatóság által az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 95. § (2) bekezdésében, valamint az elektronikus számláról szóló 20/2004. (IV. 21.) PM rendelet 4. § (3)-(4) bekezdéseiben hivatkozott fájlformátumokról A Tanács 2001/115/EK számú rendelete az adóadminisztrációs terhek csökkentése céljából arra kötelezi a tagállamokat, hogy 2004. január 1-jétől tegyék lehetővé az elektronikus számla kibocsátását. Ennek köszönhetően az általános fogalmi adó alanya nem kényszerül a papír alapú dokumentáció vezetésére, megőrzésére, a számla kizárólag elektronikus adat formájában jelenik meg. Hazánk a csatlakozása napjától az áfa-törvényben foglalt felhatalmazás alapján kiadott miniszteri rendelet megalkotásával teljesíti ez irányú jogharmonizációs kötelezettségeit. A számla kibocsátásának részletszabályai mellett adóigazgatási jelentőséggel az elektronikus adatok ellenőrzéséhez szükséges feltételek megteremtése bír. A törvény arra kötelezi az adózót, hogy az ellenőrzés során az elektronikus formában tárolt iratait és az adózással összefüggő egyéb elektronikus adatait felhívásra az adóhatóság rendelkezésére bocsássa. Az előírások a korábbi szabályokhoz képest enyhülnek azzal, hogy eltekintenek az adatok megjelenítéséhez, értelmezéséhez szükséges számítástechnikai program átadásától, amely a gyakorlati tapasztalatok szerint némely esetben aránytalan terhet rótt az adózókra. A törvény megelégszik azzal, ha az adózó a gyakorlatban a legnagyobb számban alkalmazott adatformátumok egyikébe - egyszerű és számottevő költségvonzattal nem járó művelettel - átalakítja a nyilvántartását, és csak az adatállományt bocsátja az adóhatóság rendelkezésére. 3

(4) Ha az adózó iratai hiányosak vagy rendezetlenek, illetve nyilvántartásai pontatlanok vagy hiányosak és így az adókötelezettség megállapítására alkalmatlanok, az adóhatóság megfelelő határidő tűzésével engedélyezi, hogy az adózó iratait, nyilvántartásait a jogszabályokban foglalt előírásoknak megfelelően rendezze, pótolja, illetőleg javítsa. A határidő az ellenőrzés határidejébe nem számít bele. 2004/26. Adózási kérdés az iratok rendbetételének engedélyezése az ellenőrzésnél 3

(5) Az adóhatóság az ellenőrzés során szakértőt vehet igénybe. 3 (6) Az önkormányzati adóhatóság, ha a kettős könyvvezetésre kötelezett adózó ellenőrzéséhez szükséges szakértelemmel rendelkező adóellenőre nincs, az adókötelezettségek teljesítésének ellenőrzéséhez megbízás alapján bejegyzett könyvvizsgáló vagy adószakértő (a továbbiakban: megbízott) közreműködését veheti igénybe. A megbízott az adózó ellenőrzéséhez szükséges iratokba betekinthet. 96. § (1) Az adóhatóság mellőzheti az adózó előzetes értesítését, ha fennáll a veszélye annak, hogy a vizsgálat alá vont bizonylatokat, könyveket, nyilvántartásokat, egyéb iratokat megsemmisítik, vagy az üzleti tevékenység körülményeit megváltoztatják.

1 Beiktatta: 2005. évi CXIX. törvény 121. §. Az első mondat szövegét módosította: 2006. évi LXI. törvény 238. § (1). 2 Megállapította: 2004. évi XXVII. törvény 12. §. Számozását módosította: 2005. évi CXIX. törvény 121. §. 3 Számozását módosította: 2005. évi CXIX. törvény 121. §.



(2) Az (1) bekezdésben foglalt esetben a helyszínen talált körülményeket jegyzőkönyvben kell rögzíteni, illetve a bizonylatokat, könyveket, nyilvántartásokat és egyéb iratokat átvételi elismervény ellenében, szükség szerint másolat hátrahagyásával be kell vonni. Az átvételi elismervényen a bevont iratokat az azonosításukra alkalmas módon kell feltüntetni. (3) Az iratok a hivatali helyiségben történő tanulmányozás végett más esetben is bevonhatók, ilyen esetekben azok 60 napon túl csak az adóhatóság vezetőjének engedélyével és az adózó egyidejű értesítésével tarthatók az adóhatóságnál. Az adóhatóság jogai és kötelezettségei az ellenőrzési eljárásban 97. § (1) Az adóellenőr az ellenőrzés megkezdését megelőzően erre történő külön felhívás nélkül is köteles magát és az ellenőrzési jogosultságát az e törvényben előírt módon igazolni, az adózót az ellenőrzés típusáról, tárgyáról és várható időtartamáról tájékoztatni. (2) Az adóellenőr az ellenőrzés során jogait oly módon köteles gyakorolni, hogy az az adózó gazdasági tevékenységét a lehető legkisebb mértékben korlátozza. (3) Az adóellenőr az ellenőrzés során köteles a tényeket, körülményeket, adatokat értékelni, az adózót, képviselőjét, meghatalmazottját, alkalmazottját az ellenőrzés során tett megállapításairól tájékoztatni. Az adóellenőr köteles az adózó által felajánlott bizonyíték visszautasítását előzetesen szóban, majd az ellenőrzésről szóló jegyzőkönyvben írásban is indokolni. (4) Az ellenőrzés során a tényállást az adóhatóság köteles tisztázni és bizonyítani, kivéve, ha törvény a bizonyítást az adózó kötelezettségévé teszi. (5) Bizonyítási eszközök és bizonyítékok különösen: az irat, a szakértői vélemény, az adózó, képviselője, alkalmazottja, illetőleg más adózó nyilatkozata, a tanúvallomás, a helyszíni szemle, a próbavásárlás, a próbagyártás, a helyszíni leltározás, más adózók adatai, az elrendelt kapcsolódó vizsgálatok megállapításai, az adatszolgáltatás tartalma, más hatóság nyilvántartásából származó adat. (6) Az adóhatóság a tényállás tisztázása során az adózó javára szolgáló tényeket is köteles feltárni. A nem bizonyított tény, körülmény - a becslési eljárás kivételével - az adózó terhére nem értékelhető. KGD2007. 123. A megszűnt betéti társaság adótartozásáért a beltag mögöttes felelősként akkor is kötelezhető, ha a társasággal szemben még nem hoztak határozatot (2003. évi XCII. törvény 6. §, 35. §, 97. §; 1997. évi CXLIV. törvény 55. §, 101. §). KGD2006. 20. Az adózó - saját ügyében történő - nyilatkozattétel megtagadása nem ad alapot mulasztási birság kiszabására (2003. évi XCII. törvény 97. §, 122. §, 1990. évi XCI. törvény 63. §, 76. §). 98. § (1) Az adóellenőr az ellenőrzés során a) üzleti, üzemi vagy az egyéb adóköteles tevékenység, vagyontárgy vagy jövedelem ellenőrzéséhez szükséges helyiségekbe beléphet, b) a vállalkozási tevékenységgel összefüggő járműveket, járművek rakományát, helyiségeket, helyszínt átvizsgálhat, c) iratokat, tárgyakat, munkafolyamatokat vizsgálhat meg, d) az adózótól, képviselőjétől, alkalmazottjától felvilágosítást, más személyektől nyilatkozatot kérhet, e) tisztázhatja az adóköteles tevékenységben résztvevők személyazonosságát, részvételük jogcímét, f) próbavásárlást, leltárfelvételt végezhet, g) próbagyártást rendelhet el, h) az adózóval szerződéses kapcsolatban álló más adózónál kapcsolódó vizsgálatot végezhet, i) más, a tényállás tisztázásához szükséges bizonyítást folytathat le. (2) Ha az adózó a vállalkozási tevékenységéhez más személy ingatlanát veszi igénybe, az ingatlan tulajdonosa köteles tűrni az adóhatóság helyszíni ellenőrzését. (3) A vállalkozási tevékenységet nem folytató magánszemély lakásában az adóellenőr akkor jogosult az ellenőrzést lefolytatni, ha az adókötelezettség a lakással, mint vagyontárggyal kapcsolatos, vagy az adózó jövedelme a lakás hasznosításából származik, vagy valószínűsíthető, hogy a lakásban vállalkozói igazolványhoz kötött tevékenységet bejelentés nélkül végeznek. Az adózó jogai és kötelezettségei az ellenőrzési eljárásban 99. § (1) Az adózó köteles az adóhatósággal az ellenőrzés során együttműködni, az ellenőrzés feltételeit a helyszíni ellenőrzés alkalmával biztosítani. (2) Ha az adózót adómentesség, adókedvezmény illeti meg, ezt okirattal vagy más megfelelő módon köteles bizonyítani. 100. § (1) Az adózó jogosult a) az ellenőrzést végző személyazonosságáról és megbízásáról meggyőződni, b) az ellenőrzési cselekményeknél jelen lenni, c) megfelelő képviseletről gondoskodni. (2) Ha a magánszemély adózó jogainak gyakorlásában akadályozott - az egyes adókötelezettségek teljesítésére irányuló, az adatok gyűjtését célzó, illetőleg az egyszerűsített ellenőrzés kivételével - kérheti az akadály megszűnéséig, de legfeljebb 60 napig az ellenőrzés megkezdésének elhalasztását, vagy az ellenőrzési cselekmények szüneteltetését. Az ellenőrzés szünetelése az ellenőrzés időtartamába nem számít bele. (3) Az adózónak joga van az ellenőrzés során keletkezett iratokba betekinteni, a megállapításokkal kapcsolatban felvilágosítást kérni, azokra észrevételt tenni, bizonyítási indítványokat előterjeszteni, a jegyzőkönyvet megismerni, és a jegyzőkönyv átadását, kézbesítését követő 15 napon belül észrevételt tenni.



(4) Ha az adóhatóság a vizsgálat megállapításait más adózónál végzett kapcsolódó vizsgálat eredményével támasztja alá, az erről szóló jegyzőkönyvnek, illetőleg határozatnak az adózót érintő részét az adózóval részletesen ismertetni kell. 1

(5) Az adózó, ha megítélése szerint az ellenőrzés határidejének túllépése az adóhatóságnak felróható okból történik, a határidő lejártát követően kifogással fordulhat a felettes szervhez. A felettes szerv az adózó észrevételeinek figyelembevételével végzésben dönt az eljárási határidő meghosszabbításáról, vagy az eljáró adóhatóságot az ellenőrzés lezárására utasítja. Az adóhatóság által alkalmazható különös intézkedések az ellenőrzési eljárásban 101. § (1) Az adóhatóság az e törvényben előírt feladatainak teljesítése érdekében jogosult a magánszemélyt személyazonosságának igazolására felhívni akkor, ha a körülmények arra utalnak, hogy adóköteles tevékenységet folytat, vagy abban közreműködik. (2) Az igazoltatott köteles a személyazonosító adatait hitelt érdemlően igazolni. A személyazonosság igazolására elsősorban a személyi igazolvány szolgál, elfogadható továbbá minden olyan okmány, amelyből az igazoltatott kiléte hitelt érdemlően megállapítható. Az adóhatóság más jelen lévő, ismert személyazonosságú személy közlését is elfogadhatja igazolásként. (3) Az igazoltatás megtagadása esetén a személyazonosság megállapítására az adóhatóság a rendőrség közreműködését veheti igénybe. (4) Az igazoltatás csak a személyazonosság megállapításához szükséges ideig tarthat. Az igazoltatottal az igazoltatás során közölni kell annak okát. 102. § (1) Ha az adózó, képviselője, alkalmazottja a személyes megjelenési kötelezettségének szabályszerű idézés ellenére nem tesz eleget, és távolmaradását megfelelően nem igazolja, az illetékes adóhatóság vezetője elrendelheti az elővezetését. Az elővezetés foganatosításához az ügyész jóváhagyása szükséges. (2) Az elővezetést a rendőrség a rá vonatkozó szabályok szerint foganatosítja. (3) Ha az adózó az ellenőrzést az adóellenőr veszélyeztetésével, fenyegetésével akadályozza, az adóhatóság a rendőrségről szóló törvény szerinti rendőri intézkedés megtételét kezdeményezheti. 2

3

103. § (1) Az állami adóhatóság, illetőleg a vámhatóság alkalmazásában álló adóellenőr jogosult a vállalkozási tevékenységgel összefüggésbe hozható helyszín, helyiség és jármű átvizsgálására, valamint a helyszínen talált jármű rakományának ellenőrzésére, ha az adózó, képviselője, megbízottja, alkalmazottja nyilatkozatai, nyilvántartásai vagy más azonosított és ellenőrzött forrásból származó adatok alapján megalapozottan feltehető, hogy az adózó a bevallási, bizonylatkiállítási és megőrzési, nyilvántartás vezetési (könyvvezetési) kötelezettségei teljesítésének szempontjából jelentős tárgyi bizonyítási eszközt elrejt, megsemmisít, illetőleg a vállalkozás valós körülményeit leplezi. E rendelkezés lakás átvizsgálására csak abban az esetben alkalmazható, ha a lakás valamely helyisége a vállalkozási tevékenység helyszíne. 4

(2) Az átvizsgálást az ellenőrzést végző adóhatóság rendeli el. Az átvizsgálás lefolytatásához az ügyész előzetes jóváhagyása szükséges, kivéve, ha alapos okkal feltehető, hogy az átvizsgálás késedelmes lefolytatása az ellenőrzés céljának meghiúsulását eredményezné. Előzetes ügyészi jóváhagyás nélkül lefolytatott átvizsgálás esetén az adóhatóság az átvizsgálást elrendelő végzés, valamint az arról készített jegyzőkönyv másolati példányának megküldésével utólag értesíti az ügyészséget a foganatosított intézkedésről. Közjegyzői, ügyvédi, adószakértői, okleveles adószakértői, adótanácsadói, illetve könyvviteli szolgáltatást végző iroda átvizsgálása kizárólag előzetes ügyészi jóváhagyás alapján történhet. Az átvizsgálást elrendelő végzésben - ha ez lehetséges - meg kell jelölni azokat a tárgyi bizonyítási eszköznek minősülő dolgokat, amelyek megtalálása érdekében az átvizsgálás szükséges. 5

(3) Az adóhatóság az átvizsgálás megkezdése előtt közli a jelen lévő adózóval, képviselőjével, megbízottjával, alkalmazottjával az átvizsgálást elrendelő végzést, és - ha az átvizsgálás meghatározott, illetőleg ismert tárgyi bizonyítási eszköz megtalálására irányul - felszólítja a keresett tárgyi bizonyítási eszköz átadására. Ha az adózó, képviselője, megbízottja, alkalmazottja a felszólításra a keresett tárgyi bizonyítási eszközt átadja, az átvizsgálás nem folytatható, kivéve, ha megalapozottan feltételezhető, hogy az átvizsgálás során más tárgyi bizonyítási eszköznek minősülő dolog is fellelhető. 5

(4) Az átvizsgálás során talált, tárgyi bizonyítási eszköznek minősülő dolgot - a romlandó élelmiszerek és az élő állatok kivételével - az ellenőrzést végző adóhatóság végzésével lefoglalhatja, ha annak újabb elrejtésétől, megsemmisítésétől vagy értékesítésétől lehet tartani. (5) A jármű, a jármű rakománya, a helyszín, a helyiség átvizsgálásánál, a lefoglalásnál és a fuvarellenőrzésnél az adózó jelenlétét biztosítani kell. Ha az adózó nem kíván jelen lenni vagy ebben akadályozott, és megfelelő képviseletről nem gondoskodik, az adóhatóság az átvizsgálást, a lefoglalást, illetőleg a fuvarellenőrzést két hatósági tanú jelenlétében foganatosítja. (6) Az eszköz, anyag-, árukészlet tárgyi bizonyítási eszközként akkor foglalható le, ha az az adózó jogszabályban előírt nyilvántartásában nem szerepel. (7) Az adóhatóság az átvizsgálásról, a fuvarellenőrzésről, illetve a lefoglalásról jegyzőkönyvet vesz fel. A jegyzőkönyv tartalmazza a lefoglalt dolog azonosításához szükséges adatokat, az intézkedés foganatosítását, az intézkedés során megállapított tényeket, illetőleg a hatósági tanúk azonosításához szükséges adatokat. 1 Módosította: 2005. évi XXVI. törvény 66. § (2), 2005. évi LXXXV. törvény 41. § (3). 2 Megállapította: 2004. évi CI. törvény 211. §. Hatályos: 2005. I. 1-től. 3 Módosította: 2005. évi XXVI. törvény 66. § (2), 2007. évi CXXVI. törvény 411. §. 4 Megállapította: 2005. évi XXVI. törvény 37. § (1). Hatályos: 2005. V. 10-től. Módosította: 2005. évi LXXXV. törvény 40. § (4), 41. § (3), 2006. évi CIX. törvény 85. § (4). 5 Módosította: 2005. évi LXXXV. törvény 41. § (3).



(8) Az adóhatóság a lefoglalt dolgot elszállítja és megőrzi, vagy ha ez aránytalanul magas költségekkel járna, a dolgot az adózó őrizetében hagyja a használat és az elidegenítés jogának megtiltásával. (9) Az adózó vagy képviselője a nála lefoglalt iratokba betekinthet, kérésére azokról az adóhatóság másolatot készít. (10) Ha a lefoglalás szükségessége megszűnt, a lefoglalást meg kell szüntetni, és a lefoglalt dolgot - ha törvény másként nem rendelkezik - annak kell visszaadni, akitől (amelytől) azt lefoglalták. Ha a dolgot nem lehet visszaadni, mert arra az adózó nem tart

igényt, azt az adóhatóság az adóvégrehajtás szabályai szerint értékesíti, ennek meghiúsulása esetén megsemmisíti. 1

(11) Az (1)-(4) bekezdésekben meghatározott végzések, intézkedések ellen jogszabálysértésre hivatkozással az adózó az intézkedéstől, illetve a végzés közlésétől számított 8 napon belül - az ügyész által előzetesen jóváhagyott, átvizsgálást elrendelő végzés kivételével - panasszal élhet. A panaszt az adóhatóság felettes szerve a benyújtástól számított 15 napon belül elbírálja. A panasznak az intézkedés végrehajtására nincs halasztó hatálya. A hatályos szabályozás szerint a jármű, helyszín, helyiség, lakás átvizsgálás haladéktalan, adóhatóság által történő elrendelése esetén utólagosan be kell szerezni az ügyész jóváhagyását. Az utólagos jóváhagyásban az ügyész megállapíthatta, hogy az átvizsgálás haladéktalan elrendelése és foganatosítása jogszerűen történt-e vagy a jogszabályi feltételek hiányában az elrendelés nem volt megalapozott. A szabályozás megszünteti az utólagos jóváhagyás intézményét, azonban ez nem jelenti azt, hogy ezzel az ügyészségi kontroll is megszűnik. A törvény előírja, hogy az előzetes ügyészi jóváhagyás nélkül lefolytatott átvizsgálás esetén az adóhatóság az átvizsgálást elrendelő határozat, valamint az arról készített jegyzőkönyv másolati példányának megküldésével utólag értesíti az ügyészséget a foganatosított intézkedésről. Ezzel egyszerűsödik az eljárás, mert nem minden átvizsgálás esetében kell az ügyészségnek kötelezően eljárnia és alakszerű döntést hoznia, azonban ha az ügyészség a részére megküldött határozat és jegyzőkönyv alapján az átvizsgálás elrendelésénél vagy foganatosításánál törvénysértést észlel, akkor az ügyészségről szóló törvény szerint az általános törvényességi felügyelet keretei közt hivatalból intézkedik a törvénysértő eljárás vagy annak következményeinek megszüntetése iránt. Az ügyész által előzetesen jóváhagyott, átvizsgálást elrendelő határozat ellen panasz benyújtásának nincs helye, tekintettel arra, hogy a másodfokú adóhatóság az ügyész döntését nem bírálhatja felül. Az ellenőrzés befejezése 104. § (1) Az adóhatóság a megállapításait jegyzőkönyvbe foglalja. Ha az ellenőrzés a vállalkozási tevékenységben résztvevők alkalmazásával összefüggésben tartalmaz megállapítást, a jegyzőkönyv tartalmazza a magánszemélyek azonosításához szükséges adatokat is. Az ellenőrzés a jegyzőkönyv átadásával fejeződik be. Amennyiben a jegyzőkönyvet kézbesíteni kell, az ellenőrzés a postára adás napjával zárul. (2) Ha az adóhatóság büntetőeljárást kezdeményez, külön jegyzőkönyvet készít. A büntetőeljárást kezdeményező jegyzőkönyvet az adóhatóság az adózónak nem adja át. (3) Az ellenőrzés megállapítását az adóhatóság az adózóval, próbavásárlás esetén a jelen lévő alkalmazottal vagy az értékesítésben közreműködő személlyel ismerteti. Ha az ellenőrzést azért nem lehet befejezni, mert az adózó vagy képviselője az ismertetésen nem vesz részt, vagy a jegyzőkönyvet nem veszi át, azt részére kézbesíteni kell. 2

(4) Az ellenőrzést legfeljebb az észrevétel kézbesítésétől, szóban előterjesztett észrevétel esetén annak jegyzőkönyvbe vételének napjától számított 15 napig lehet folytatni, ha az adózó észrevételei indokolják vagy a határozat meghozatalához a tényállás tisztázása válik szükségessé. Ilyen esetben kiegészítő jegyzőkönyvet kell készíteni. A kiegészítő ellenőrzésre nyitva álló határidőt a felettes szerv az ellenőrzést végző adóhatóság indokolt kérelmére egyszer, legfeljebb 15 nappal meghosszabbíthatja. A másodfokú adóhatóság felettes szerve az ellenőrzési határidőt rendkívüli körülmények által indokolt esetben egyszer további 15 nappal meghosszabbíthatja. Ellenőrzésre a hatósági eljárásban is sor kerülhet. (5) Az adóhatóság a hatáskörébe nem tartozó ügyben megkeresi az intézkedésre jogosult szervet. 105. § Az utólagos, az ismételt, illetve az állami garancia beváltásához kapcsolódó ellenőrzés esetén az adóhatóság az ellenőrzés eredményétől függetlenül a megállapításokról határozatot hoz. Egyéb esetben a hatósági eljárást csak akkor kell megindítani, ha az adóhatóság valamilyen kötelezettség teljesítését írja elő, vagy jogkövetkezményt állapít meg. Bevallás utólagos ellenőrzése 106. § (1) Az adóhatóság az adózó adómegállapítási, bevallási kötelezettsége teljesítését adónként, támogatásonként és időszakonként vagy meghatározott időszakra több adó és támogatás tekintetében is vizsgálhatja. Az ellenőrzés megkezdéséig bevallani elmulasztott adót az adózó terhére, illetve javára adókülönbözetként állapítja meg. (2) Az adózó által igényelt költségvetési támogatást, adó-visszatérítést, adó-visszaigénylést a bevallási időszak ellenőrzéssel történt lezárásának hatályával a kiutalást megelőzően is vizsgálhatja az adóhatóság, ha az ellenőrzést az adó, költségvetési támogatás alapjára és összegére is kiterjesztette. 3

107. § (1) Az adóhatóság az adókötelezettség teljesítését a rendelkezésére álló adatok és a benyújtott adóbevallás (önadózás, munkáltatói adómegállapítás, az adóhatóság adatszolgáltatás alapján történő adómegállapítása) egybevetésével is ellenőrizheti (egyszerűsített ellenőrzés).

1 Megállapította: 2005. évi XXVI. törvény 37. § (2). Hatályos: 2005. V. 10-től. Módosította: 2005. évi LXXXV. törvény 41. § (3). 2 Megállapította: 2004. évi CI. törvény 212. §. Hatályos: 2005. I. 1-től. 3 Megállapította: 2006. évi CXXXI. törvény 61. §. Hatályos: 2007. I. 1-től. Lásd: ugyane törvény 204. §.



(2) Egyszerűsített ellenőrzéssel megállapítható az adókötelezettség abban az esetben is, ha az adóhatóság rendelkezésére álló adatok az adóbevallási kötelezettség elmulasztását bizonyítják. 1

(3) Ha az ellenőrzés alapján az adóhatóság azt állapítja meg, hogy a bevallás a jogszabályok rendelkezéseinek megfelel, erről az adózót határozattal tájékoztatja. Ha az adóbevallásban közölt adatok, illetőleg az adatszolgáltatás alapján rendelkezésre álló adatok eltérést mutatnak, az eltérés okának tisztázására az adóhatóság az adózót felhívja. 2

(4) Ha a bevallott adó-, költségvetési támogatás alapja, az igénybe vett adómentesség, adókedvezmény, a megállapított adó, illetve költségvetési támogatás nem felel meg a jogszabály rendelkezéseinek, az adóhatóság az adózót a megállapított tényállásról és az adókülönbözetről a jegyzőkönyv kézbesítésével értesíti, amelyre az adózó 15 napon belül észrevételt tehet, amelyhez csatolnia kell az abban foglaltak bizonyításához szükséges iratokat. Az adóhatóság az adóbevallásban foglaltak valódiságát egyszerűsített ellenőrzés esetén az adóbevallásban közölt adatok, illetőleg az adatszolgáltatás alapján rendelkezésre álló adatok egybevetésével ellenőrzi. Ebben az esetben az adózó az adóhatósági megállapításokkal kapcsolatos észrevételeit csak a jegyzőkönyv átadását követően tudja közölni. A gyakorlati tapasztalatok szerint az adóbevallás egyszerűsített ellenőrzése esetén a jegyzőkönyvre vonatkozó adózói észrevételezési jog biztosítása - figyelemmel az ellenőrzési határidők betartására - sok esetben megnehezíti a tényállás teljes körű tisztázását a határozathozatal előtt. Ezért a törvény szerint az adóbevallás, illetőleg az adatszolgáltatás adatainak eltérésekor - a megalapozottabb döntés biztosítása érdekében - az adóhatóság az eltérés okainak tisztázása érdekében az adózóval a jegyzőkönyv megküldését megelőzően egyeztetést kezdeményez, illetőleg az adózó kötelezettségévé teszi, hogy a jegyzőkönyvre tett észrevételeihez egyidejűleg csatolja az abban foglaltak bizonyításához szükséges iratokat is. A becslés 108. § (1) A becslés olyan bizonyítási módszer, amely a törvényeknek megfelelő, a valós adó, illetve költségvetési támogatás alapját valószínűsíti. (2) Az adóhatóság bizonyítja, hogy a becslés alkalmazásának a feltételei fennállnak, továbbá azt, hogy a becslés alapjául szolgáló adatok, tények, körülmények, valamint a becslés során alkalmazott módszerek az adó alapját valószínűsítik. (3) Becslés alkalmazható a) a vagyonszerzési illeték alapjának megállapításánál, b) ha az adó, illetve a költségvetési támogatás alapja nem állapítható meg, c) ha az adóhatóság rendelkezésére álló, azok száma vagy tartalma miatt jelentősnek tekinthető adat, tény, körülmény alapján alaposan feltételezhető, hogy az adózó iratai nem alkalmasak a valós adó, illetve költségvetési támogatás alapjának megállapítására, vagy d) ha a magánszemély valótlan, hiányos bevallást vagy nyilatkozatot tett, vagy a nyilatkozattételt elmulasztotta, 3

e) ha az e törvény 91/A. §-a szerint megkezdett ellenőrzés során az adóhatóság által kétségbe vont gazdasági események valódiságát és megtörténtét, illetőleg azt, hogy a költségek (ráfordítások) ténylegesen a vállalkozás érdekében merültek fel, az adózó jelentős számban és mértékben nem tudja bizonyítani. A nyereségérdekelt szervezeti formában működő, ugyanakkor folyamatosan veszteséget mutató adózók vonatkozásában a törvény meghatároz egy sajátos eljárási rendet annak hatékony megállapítása, feltárása érdekében, hogy az adózó bevallásában, illetőleg könyveiben, bizonylataiban feltüntetett adatok megfelelnek-e a valóságnak, vagy szabálytalan költségelszámolásokkal, bevétel eltitkolással igyekszik az adókötelezettséget elkerülni. Ezért, ha az adózó nem választja adóalapként a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja tv.) 49/B. § (23) bekezdése, illetőleg a társasági és osztalékadóról szóló törvény 6. §-a (7) bekezdése szerinti jövedelem (nyereség) minimumot, és erről az adóbevallásában nyilatkozik, köteles az adóbevallásához mellékelni az állami adóhatóság által rendszeresített bevallást kiegészítő nyomtatványt, amely a jogkövetkezmények szempontjából bevallásnak minősül. Nem kell nyilatkozni a jövedelem (nyereség) minimumról a Tao.-ban, illetőleg az Szja tv.-ben szabályozott esetekben. Az adóhatóság a bevallást kiegészítő nyomtatvány adatainak feldolgozását követően kockázatelemző program alapján egyes adókötelezettségek teljesítésének ellenőrzésére kiválasztja azokat az adózókat, amelyeknél (akiknél) a kockázatelemzés eredménye alapján valószínűsíthető, hogy fennáll az adóelkerülés veszélye. Ez a vizsgálat elsősorban az adózó irataira terjed ki, amelynek során az adóhatóság ellenőrzi, hogy az adózó az egyes adókötelezettségeit az adó megállapítására, bevallására és megfizetésére alkalmas módon teljesíti-e. A vizsgálat során az adóhatóság által kétségbe vont gazdasági események valódiságát és megtörténtét, illetőleg azt, hogy a költségek (ráfordítások) ténylegesen a vállalkozás érdekében merültek fel, az adózónak kell bizonyítania, ellenkező esetben az adóhatóság az adóalapot, illetőleg az adót bevallások utólagos ellenőrzése keretében becsléssel állapítja meg. Ezzel összhangban a törvény az Art. becslés, mint bizonyítási módszer alkalmazhatóságának tényállási elemeit is kiegészíti. Az adóhatóság emellett vizsgálhatja azt is, hogy az egyéni vállalkozó, a vállalkozás magánszemély tulajdonosa életvitelének biztosításához szükséges kiadásokra a vállalkozásból megszerzett jövedelem nyújthatott-e fedezetet. Amennyiben a magánszemély által kitöltött bevallást kiegészítő nyomtatvány tartalma nem valószínűsíti, hogy az adózó a bevallott jövedelméből az életviteléhez szükséges kiadásokat fedezni tudja, az adóhatóság elrendelheti az adózó ellenőrzését.

1 Az utolsó mondatot beiktatta: 2005. évi LXXXV. törvény 16. § (1). Hatályos: 2006. I. 1-től. Alkalmazására lásd: 2005. évi LXXXV. törvény 40. § (5)-(6). 2 Megállapította: 2005. évi LXXXV. törvény 16. § (2). Hatályos: 2006. I. 1-től. Alkalmazására lásd: 2005. évi LXXXV. törvény 40. § (5)-(6). 3 Beiktatta: 2007. évi XXXIX. törvény 7. §. Hatályos: 2007. VII. 1-től. Lásd még: ugyane törvény 9. § (3).



Tekintettel arra, hogy az ellenőrzésre kiválasztás ezen sajátos típusa, illetőleg az ellenőrzés is közvetlenül az adózó bevallásához, illetőleg az ahhoz mellékelt nyilatkozathoz kötődik, az Art. tartalmaz egy garanciális szabályt a kiválasztás határidejére, valamint - tekintettel az ellenőrzési kapacitások megoszlására - egy speciális szabályt az ellenőrzés megkezdésére vonatkozóan. E szerint az ellenőrzésre történő kiválasztást az adóhatóság a bevallások benyújtásának határidejétől, illetőleg hibás, hiányos bevallás esetén a bevallás kijavításának vagy késedelmesen benyújtott bevallás esetén a bevallás beérkezésének napjától számított 30 napon belül folytatja le és erről az adózót értesíti. Az értesítés nem minősül az ellenőrzés megkezdésének, vagyis az adózó az ellenőrzés megkezdéséig önellenőrzést végezhet. Az ellenőrzést a kiválasztástól számított egy éven belül köteles megkezdeni az adóhatóság. E sajátos határidő-meghatározáson túl egyebekben mind az egyes adókötelezettségek ellenőrzésére irányuló ellenőrzést, mind pedig a bevallások utólagos ellenőrzése keretében alkalmazott becslési eljárást az Art. általános szabályainak alkalmazásával kell lefolytatni. Amennyiben az adózó a bevallást kiegészítő nyomtatványt hibásan, hiányosan töltötte ki, a hiba, hiányosság nyilvántartásba vételétől számított 8 napon belül értesíti az adóhatóságot, amely a hibás, hiányos bevallást kiegészítő nyomtatványt kijavítja. Ha a bevallás önellenőrzése következtében az adóalap oly módon változik, hogy az nem éri el a minimum jövedelmet (nyereséget), az adózó az önellenőrzési lap mellékleteként köteles a bevallás kiegészítő nyilatkozat megtételére szolgáló nyomtatványt kitölteni és benyújtani. 1

(4) A (3) bekezdés c) pontja alkalmazásában jelentősnek tekinthető adat, tény, körülmény különösen a számla (egyszerűsített számla), nyugtaadási kötelezettség adóéven belüli ismételt elmulasztása, igazolatlan eredetű áru forgalmazása, be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatása, továbbá az adózó tevékenységével, eredményével összefüggő iratok, nyilatkozatok és az adott tevékenységre vonatkozóan szakértők által kidolgozott jövedelmezőségi, élőmunka- és anyagszükségleti mutatók, standardok közötti lényeges eltérés. A becslésnél az adóalap megállapítása szempontjából lényeges, rendelkezésre álló tényeket, körülményeket, bizonyítékokat, nyilatkozatokat kell figyelembe venni és együttesen értékelni. A hatályos szabályozás becslésre vonatkozó rendelkezései arra engednek következtetni, hogy a becslés a magánszemélyek, egyéni vállalkozók adóztatása során alkalmazható bizonyítási módszer, azonban a tapasztalatok szerint a nem magánszemély adózók körében is jelen van az olyan, adóbevételt eltitkoló magatartás, amely súlyosan sérti a költségvetés bevételi oldalának érdekeit. A törvény a hasonló jelenségek felfedése céljából a becslés feltételeinek körét bővíti azzal, hogy az adózó tevékenységével, eredményével összefüggő iratok, nyilatkozatok és az adott tevékenységre vonatkozóan szakértők által kidolgozott egyes mutatók, standardok közötti lényeges eltérés alapján az adóhatóság az adózó adókötelezettségeivel kapcsolatos valós adatokat megállapíthatja. A becslés új módszere lehetőséget ad például arra, hogy az adóhatóság az alkalmazott technológia és az épület fizikai jellemzőinek ismeretében a szakértők által kidolgozott élőmunka standardok segítségével az építkezés valóságnak megfelelő élőmunka-szükségletét meghatározza. (5) A bevétel vagy a kiadások egy részének ismeretében az adóalap valószínűsíthető bizonylatok, adatok, nyilatkozatok beszerzésével, szemlével, próbagyártással, leltározással és más megfelelő módszerrel. 2

(6) Becsléssel kell megállapítani az adóalapot akkor is, ha az adóalap megállapítására az (5) bekezdés szerint azért nincs mód, mert sem a bevételekről, sem a kiadásokról adatok, iratok, más bizonyítékok nem állnak az adóhatóság rendelkezésére, és ezek hiánya nem az adózó érdekkörén kívül eső okra vezethető vissza. A becslésnél az adóalapot az adóhatóság az eset körülményeire tekintettel valószínűsíti. Ennek során az azonos időszakban hasonló tevékenységet, hasonló körülmények között folytató adózók - magánszemély adózó esetében a munkaviszony keretében hasonló tevékenységet, hasonló körülmények között végzők - kereseti, jövedelmi viszonyait figyelembe kell venni. 2

(7) Ha az adózó az adóköteles bevételszerző tevékenységét az adóhatóságnak bejelenteni elmulasztotta, és az adóalap megállapítására az (5) bekezdés szerint nincs mód, az adóhatóság 12 havi működést vélelmezve átlagadó fizetésére kötelezi. Az átlagadó alapját a (6) bekezdés alkalmazásával kell megállapítani. 3

(8) Ha az adózó be nem jelentett alkalmazottat foglalkoztat, az adóhatóság az adózó terhére a megfizetni elmulasztott adót, és járulékot legalább három havi foglalkoztatást vélelmezve állapítja meg. Amennyiben az adóhatóság az elévülési időn belül ismételten megállapítja, hogy az adózó be nem jelentett alkalmazottat foglalkoztat, a megfizetni elmulasztott adót, és járulékot legalább a korábbi ellenőrzés megindításának és a folyamatban lévő ellenőrzés megkezdésének időpontja közötti időszakra, az ellenőrzések alkalmával fellelt be nem jelentett alkalmazottak létszámának átlaga alapján képzett szorzószámmal számítva, vélelmezve állapítja meg.

1 Megállapította: 2005. évi LXXXV. törvény 17. §. Hatályos: 2006. I. 1-től. Alkalmazására lásd: 2005. évi LXXXV. törvény 40. § (5)-(6). 2 Megállapította: 2006. évi LXI. törvény 119. § (1). Hatályos: 2006. VII. 17-től. Rendelkezését a 2006. IX. 15. napját követően indult ellenőrzési eljárásokban kell alkalmazni. 3 Beiktatta: 2007. évi CXXVI. törvény 199. §. Hatályos: 2008. I. 1-től.



Az adóbevételi érdekeket legdurvábban sértő adózói jogsértés a be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatása. Ezzel a magatartással az adózók nem csak az államot, illetőleg a társadalombiztosítási pénzalapokat rövidítik meg, hanem jelentős mértékben károsítják a munkavállalókat is, hiszen a járulékfizetés elmaradása az ő egészségbiztosítási, illetőleg nyugdíjbiztosítási ellátásra való későbbi jogosultságukat is veszélyezteti. A feketegazdaság elleni fellépés jegyében a korábban bevezetett szankciók; bírság és üzletbezárás vagy tevékenység felfüggesztés mellett az elmaradt közterhek megállapítására is sort kell keríteni. A becslésre vonatkozó új szabályok szerint - ha az ellenkezőjére utaló adatok, bizonyítékok nem állnak rendelkezésre - a tetten ért vállalkozókat három havi foglalkoztatást feltételezve kötelezi az adóhatóság az adó és járulékkülönbözetek megfizetésére. Ha az adózó a fekete foglalkoztatás tekintetében „visszaeső”, azaz az elévülési időn belül ismételten fekete foglalkoztatáson kapja az adóhatóság, az adó- és járulékhiányt a két ellenőrzés közötti időszak egészére kell az adóhatóságnak megállapítania. Természetesen ez esetben is érvényes az az általános szabály, mely szerint a becsléssel megállapított adóval szemben az adózót megilleti az ellenbizonyítás joga. 1

(9) A becslés alapján számított adóalaptól, költségvetési támogatás alapjától való eltérést az adózó hitelt érdemlő adatokkal bizonyíthatja. Ha az adózó ezen bizonyítás körében más adózót is érintő szerződéses kapcsolatra vagy egyéb ügyletre hivatkozik, az adóhatóság az érintett más adózónál - ha az adózó állítását az adózó bevallása, az érintett más adózó bevallása, illetve a nála korábban végzett ellenőrzés eredménye nem támasztja alá és az ellenőrzés elrendelését e törvény egyéb rendelkezése nem zárja ki a kapcsolódó vizsgálatot haladéktalanul elrendeli és - a feltételek fennállása esetén - a kapcsolódó vizsgálat során a becslés szabályait alkalmazza. A becslés alkalmazása során gyakran előfordul, hogy az adózó az adóhatóság által becsléssel megállapított adóalaptól való eltérés bizonyítékaként más adózóval fennálló szerződéses vagy egyéb kapcsolatra hivatkozik, azonban ezt az állítását sem saját, sem az érintett más adózó bevallása, sem a más adózónál végzett ellenőrzés adatai nem támasztják alá. A törvény erre az esetre kimondja, hogy az adóhatóság az adózó állításának valóságtartalmát a szerződéses, vagy egyéb ügylettel érintett adózónál végzett kapcsolódó vizsgálat alapján vizsgálja, feltéve, hogy a kapcsolódó vizsgálat elrendelését az Art. egyéb rendelkezései nem zárják ki. Ha a kapcsolódó vizsgálat eredménye az adózó állítását nem támasztja alá (azaz az adózó bizonyítási indítványa sikertelen), az adóhatóság az alaptalan és az eljárást szükségtelenül akadályozó bizonyítási indítványt előterjesztő adózót 100 ezer, illetve 200 ezer forintig terjedő bírsággal sújthatja. A rendelkezéshez kapcsolódó hatályba léptető szabály szerint az új rendelkezést a 2006. szeptember 15. napját követően indult ellenőrzésekre lehet alkalmazni. EBH2007. 1731. A becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést az adózónak kell hitelt érdemlő adatokkal igazolnia. Az olyan utólag képződött jövedelem, amely a vagyongyarapodás időpontjában még nem állt rendelkezésre, nem lehet a vagyongyarapodás fedezete, ez csak a megszerzését követően felmerült kiadásokra nyújt igazolt fedezetet (2003. évi XCII. törvény 108-109. §). EBH2006. 1462. A becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést az adózónak kell hitelt érdemlő adatokkal igazolnia (2003. évi XCII. törvény 108. §, 109. §). KGD2008. 56. Adóügyben a bizonyítási teher a becslési eljárás tekintetében az adóhatóságot terheli; a hitelt érdemlő bizonyítékok köre (2003. évi XCII. törvény 108-109. §). KGD2007. 237. A becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést az adózónak kell hitelt érdemlő adatokkal igazolnia. (2003. évi XCII. törvény 108-109. §; 1952. évi III. törvény 206., 221. §) KGD2007. 122. Adóeljárásban a becslés jogalapja fennáll, ha a bevallott és az adóhatóság által igazoltan megállapított jövedelem nem áll összhangban a kiadásokkal (1952. évi III. törvény 177. §, 2003. évi XCII. törvény 108-109. §). KGD2007. 29. A vagyongyarapodásra vonatkozó vizsgálat során figyelembe vehető körülmények és a bizonyítási teher szabályai (1990. évi XCI. tv. 66. §; 2003. évi XCII. tv. 108-109. §). KGD2006. 104. A becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést az adózónak kell hitelt érdemlő adatokkal igazolnia (2003. évi XCII. törvény 108. §, 109. §). 2

109. § (1) Ha az adóhatóság megállapítása szerint az adózó vagyongyarapodásával vagy az életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban az adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege, az adóhatóság az adó alapját is becsléssel állapítja meg. Ez esetben - figyelemmel az ismert és adóztatott jövedelmekre is - az adóhatóságnak azt kell megbecsülnie, hogy a vagyongyarapodás és az életvitel fedezetéül a magánszemélynek milyen összegű jövedelemre volt szüksége. (2) Az adóhatóság az (1) bekezdés szerint feltárt adóalapot annak az évnek az összevonás alá eső jövedelméhez számítja hozzá, amelyre nézve a jövedelemeltitkolást megállapítja. Ha a vagyongyarapodás forrásaként az adózó többévi eltitkolt jövedelme szolgált, az adóhatóság a vizsgálattal érintett évek között a jövedelmet egyenlő arányban megosztja, és az adót az egyes években hatályos jövedelemadó törvényekben meghatározott - összevonás alá eső jövedelmekre vonatkozó - adómértékkel állapítja meg.

1 Beiktatta: 2006. évi LXI. törvény 119. § (2). Számozását módosította: 2007. évi CXXVI. törvény 199. §. 2 Módosította: 2007. évi CXXVI. törvény 411. §.



1

(3) A becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést az adózó hitelt érdemlő adatokkal igazolhatja. Ha az adózó nyilatkozata szerint a vagyongyarapodás forrását az adó megállapításához való jog elévülési idejét megelőzően szerezte meg, a vagyongyarapodás forrásának, a szerzés tényének és időpontjának igazolásaként közhiteles nyilvántartás jogerős bírósági vagy hatósági határozat, illetve az adómegállapításhoz való jog elévülési idejét megelőzően kiállított egyéb közokirat, valamint az adózó ezen időszakban az adóhatósághoz benyújtott, jogerős hatósági, bírósági határozattal nem érintett bevallásának adatai, bankszámla (pénzforgalmi számla) kivonat, értékpapírszámla-kivonat adatai szolgálhatnak; az adóhatóság az adó megállapításához való jog elévülési idejét megelőző időszakra vizsgálatot csak ezen adatokra kiterjedően végezhet. Egyebekben az eljárásra e fejezet szabályait kell megfelelően alkalmazni. 2

(4) Az e § (3) bekezdésének alkalmazásában a) közhiteles nyilvántartás az ingatlan-nyilvántartás, a földhasználati nyilvántartás, a zálogjogi nyilvántartás, a gépjármű-nyilvántartás, az úszólétesítmény-nyilvántartás, a légijármű-nyilvántartás, a cégnyilvántartás, a magyar jog szerint egyéb közhiteles nyilvántartás, továbbá a nyilvántartás helye szerinti állam joga szerint közhitelesnek minősülő nyilvántartás; b) szerzésnek minősül a vagyongyarapodás forrása felett a rendelkezési jognak, és/vagy a használat jogának, és/vagy a hasznosítás jogának, és/vagy a birtoklás jogának megszerzése, illetve a bankszámlán (pénzforgalmi számlán), értékpapírszámlán történő jóváírás. 2007/100. Adózási kérdés vagyonosodási vizsgálatok során az elengedett tagi kölcsön forrásának vizsgálata A vagyonosodási vizsgálatok alá vont adózók gyakran hivatkoznak arra, hogy a vagyongyarapodás forrására olyan időszakban tettek szert, amely időszakra adóigazgatási eljárás nem folytatható: azaz a vagyongyarapodás forrását az adó megállapításához való jog elévülési idejét megelőzően szerezték. A már elévült és lezárt adójogi jogviszonyokkal kapcsolatos bizonyítás az elévülést követően rendkívül nehéz, hiszen például az adózással kapcsolatos iratok általában már nem állnak rendelkezésre, a szerződéses kapcsolatban állt személyek esetleg már nem fellelhetők vagy az idő múlásával az ügylet részleteiről már nem tudnak bizonyítékként értékelhető nyilatkozatot tenni. Az elévülési időt megelőző szerzésre hivatkozás azonban a vagyonosodási vizsgálat érdemi kérdése, ez dönti el, hogy az adóhatóság a szerzéssel kapcsolatban adóigazgatási eljárás, vagyonosodási vizsgálat folytatására és adó-megállapításra jogosult-e. A törvény a visszaélések visszaszorítása érdekében az elévülési időt követően az elévülési idő előtti szerzésre hivatkozás esetére a szerzés forrásának, tényének, időpontjának igazolására szolgáló bizonyítás lehetőségét korlátozza. Az okirati bizonyítás elsősorban az adóhatóság rendelkezésére álló adatokkal (adóbevallások, adóhatósági határozatok), közhiteles nyilvántartás adataival, jogerős bírósági/hatósági határozat adataival, az elévülési időt megelőzően kiállított egyéb közokirat adataival, illetve bankszámla, értékpapírszámla adataival történhet. Mivel ezen bizonyítás körében az adózó gyakorlatilag az adóigazgatási eljárás lefolytatásának akadályát (az elévülési idő elteltét) igazolja, az adóhatóság az elévülési időt megelőző időszakra csak ezen bizonyítás valóságtartalmát vizsgálhatja. Ha az adózó állítása a bizonyítékok vizsgálata alapján valósnak bizonyul, a szerzéssel kapcsolatban az elévülési időt megelőző időszakra a vagyonosodási vizsgálat nem terjedhet ki, ellenkező esetben a szerzésre a vagyonosodási vizsgálat lefolytatható. Az új rendelkezéshez kapcsolódó hatályba léptető szabály szerint az új rendelkezést csak a 2006. szeptember 15. napját követő szerzésekre lehet alkalmazni. EBH2007. 1731. A becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést az adózónak kell hitelt érdemlő adatokkal igazolnia. Az olyan utólag képződött jövedelem, amely a vagyongyarapodás időpontjában még nem állt rendelkezésre, nem lehet a vagyongyarapodás fedezete, ez csak a megszerzését követően felmerült kiadásokra nyújt igazolt fedezetet (2003. évi XCII. törvény 108-109. §). EBH2007. 1654. A becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést az adózó hitelt érdemtő adatokkal igazolhatja [1990. évi XCI. törvény 60/A. §, 2003. évi XCII. törvény 109. § (2) bek.]. EBH2006. 1569. Házastársi vagyonközösség fennállása alatt azt a házastársat terheli adókötelezettség, aki a jövedelemszerzés jogcímének jogosultja (2003. évi XCII. törvény 109. §; 1995. évi CXVII. törvény 4. §, 28. §). EBH2006. 1462. A becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést az adózónak kell hitelt érdemlő adatokkal igazolnia (2003. évi XCII. törvény 108. §, 109. §). BH2008. 104. A vagyongyarapodás forrásaként megjelölt hozzátartozói juttatás meglétét az adózónak hitelt érdemlő módon igazolnia kell (2003. évi XCII. törvény 109. §). BH2007. 246. Házastársi vagyonközösség fennállása alatt is azt a magánszemélyt terheli adókötelezettség, aki a jövedelemszerzés jogcímének jogosultja (2003. évi XCII. törvény 109. §; 1995. évi CXVII. törvény 4. §, 28. §). BH2007. 209. Az adózó vagyongyarapodási vizsgálata során becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést az adózónak kell bizonyítania (2003. évi XCII. törvény 109. §). KGD2008. 56. Adóügyben a bizonyítási teher a becslési eljárás tekintetében az adóhatóságot terheli; a hitelt érdemlő bizonyítékok köre (2003. évi XCII. törvény 108-109. §). KGD2007. 262. A becslés alkalmazásának törvényi feltételei, felülellenőrzés elrendelésének bírósági felülvizsgálata (2003. évi XCII. törvény 109. §, 116. §)

1 Megállapította: 2006. évi LXI. törvény 120. §. Hatályos: 2006. VII. 17-től. Azokban az ellenőrzési eljárásokban kell alkalmazni, amelyekben az adózó nyilatkozatában megjelölt vagyongyarapodás forrásának megszerzésére 2006. IX. 15. napját követően kerül sor. 2 Beiktatta: 2006. évi LXI. törvény 120. §. Hatályos: 2006. VII. 17-től. Azokban az ellenőrzési eljárásokban kell alkalmazni, amelyekben az adózó nyilatkozatában megjelölt vagyongyarapodás forrásának megszerzésére 2006. IX. 15. napját követően kerül sor.



KGD2007. 237. A becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést az adózónak kell hitelt érdemlő adatokkal igazolnia. (2003. évi XCII. törvény 108-109. §; 1952. évi III. törvény 206., 221. §) KGD2007. 124. Vagyongyarapodás megállapítása során a becslés alkalmazása, bizonyítékok értékelése (2003. évi XCII. törvény 109. §, 1952. évi III. törvény 164. §). KGD2007. 122. Adóeljárásban a becslés jogalapja fennáll, ha a bevallott és az adóhatóság által igazoltan megállapított jövedelem nem áll összhangban a kiadásokkal (1952. évi III. törvény 177. §, 2003. évi XCII. törvény 108-109. §). KGD2007. 29. A vagyongyarapodásra vonatkozó vizsgálat során figyelembe vehető körülmények és a bizonyítási teher szabályai (1990. évi XCI. tv. 66. §; 2003. évi XCII. tv. 108-109. §). KGD2006. 104. A becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést az adózónak kell hitelt érdemlő adatokkal igazolnia (2003. évi XCII. törvény 108. §, 109. §). 110. § Ha becslés alkalmazására az általános forgalmi adó megállapítása során kerül sor, bizonylatok hiányában az állami adóhatóság 2004/60. Adózási kérdés a levonható adó becsléssel történő megállapítása a) a fizetendő adót a tényleges eladási ár, b) a levonható adót a tényleges beszerzési ár, ezek hiányában a forgalmi érték vagy az árképzési szabályok szerint kalkulált ár, illetőleg a szokásos piaci ár és a vonatkozó adómérték alapján állapítja meg. A levonható adót az adóhatóság becsléssel abban az esetben állapítja meg, ha a bizonylatok hiányát természeti, illetőleg az adózó érdekkörén kívül álló okból bekövetkező katasztrófa okozta. A becslési szabályok lényegüket tekintve megegyeznek a hatályos törvényben foglalt rendelkezésekkel, eltérést az általános forgalmi adó becsléssel történő megállapításának hatályostól eltérő szabályozása jelent. A hatályban lévő Art. 66/I. §-a (az új Art. 110. §) alapján, ha becslés alkalmazására az általános forgalmi adó megállapítása során kerül sor, bizonylatok hiányában a levonható adót az adóhatóság becsléssel abban az esetben állapítja meg, ha a bizonylatok hiánya elháríthatatlan külső okra vezethető vissza. Az elháríthatatlanság a joggyakorlat szerint akkor állapítható meg, ha a technika adott fejlettségi szintjére és a gazdaság teherbíró képességére is figyelemmel objektíve nem áll fenn a védekezés lehetősége. Az adózónak minden lehetséges és célravezető intézkedést meg kell tennie a bizonylatok elvesztésének és megsemmisülésének elhárítására. Ha pedig ezt elmulasztja, az elháríthatatlanságra eredményesen nem hivatkozhat. Az adóhatóságnak így lehetősége van abban az esetben is megtagadni a levonási jog gyakorlását, ha a bizonylatok megsemmisülése ugyan az adózó állítása szerint elháríthatatlan külső okra vezethető vissza, azonban az adóhatóság bizonyítja, hogy az adózónak a körülményekhez képest lehetősége lett volna a bizonylatok megmentésére. A jogalkalmazás során szerzett tapasztalatokra is tekintettel indokolt a külső elháríthatatlan okok szűkítése az adózói visszaélések visszaszorítása végett. Ezért a törvény kimondja, hogy kizárólag természeti, illetőleg az adózó érdekkörén kívül álló okból bekövetkező katasztrófák miatti bizonylat-megsemmisülési esetekben van lehetőség a levonható adó becsléssel történő megállapítására. KGD2007. 32. Levonási jog gyakorlása esetén az általános forgalmi adó jogalapját becsléssel csak akkor lehet megállapítani, ha a bizonylatok hiánya az adózó érdekkörén kívül levő okból következett be (1990. évi XCI. tv. 66. §; 2003. évi XCII. tv. 110. §). Eljárási illetékek ellenőrzése 111. § A bíróság, az eljáró hatóság az illetéktörvényben meghatározott módon ellenőrzi a nála benyújtott vagy hozzá került iraton az illeték és a díj megfizetését. 1

112. § (1) Az állami adóhatóság az illetékekre vonatkozó jogszabályokban megállapított illetékkötelezettség teljesítését, valamint az illetékbélyeggel vagy illetékbevételi számlára pénzzel fizetendő díjak megfizetését rendszeresen ellenőrzi azoknál a személyeknél, amelyek illeték- vagy díjköteles ügyekkel foglalkoznak. 1

(2) Az eljáró hatóság az állami adóhatóság ellenőrzési feladatától függetlenül köteles vizsgálni, hogy a nála benyújtott vagy a hozzá került iraton az illeték vagy díj szabályszerű megfizetése megtörtént-e. 113. § (1) Ha az illetéket egyáltalán nem vagy nem szabályszerű időben, módon vagy mértékben fizették meg, illetőleg a vagyonszerzést illetékkiszabás végett nem jelentették be, leletet kell készíteni. 7002/2005. (AEÉ 3.) APEH irányelv egyes illetékszabályoknak az állami adóhatóság eljárása során való alkalmazásáról (2) Leletet kell készíteni akkor is, ha az illetékkel (díjjal) kapcsolatos mulasztást a pénzügyi ellenőrzés során állapították meg. 1

(3) Nem készíthető lelet, ha a vagyonszerzést az illeték kiszabása céljából az ingatlanügyi hatóságnál vagy az állami adóhatóságnál késedelmesen jelentették be. 7005/2006. (AEÉ 5.) APEH irányelv alkalmazásáról


BH2007. 390. A közigazgatási eljárásban - részben meg nem fizetett fellebbezési illetéket kiszabó - illetékhivatali határozat az ügy érdemében hozott határozat (1990. évi XCIII. törvény 34. §, 74. §, 78. §; 2003. évi XCII. törvény 113. §, 114. §).

1 Módosította: 2006. évi CIX. törvény 85. § (4).



114. § (1) A leletet az erre a célra rendszeresített űrlap felhasználásával kell elkészíteni. Ha illetékfizetésre való felhívásnak volt helye, ennek megtörténtét is fel kell tüntetni. (2) Ha a lelet százalékos illeték alá eső vagyonszerzésre vagy eljárási cselekményre vonatkozik, az űrlapra az irat másolatát is rá kell vezetni, vagy az űrlaphoz az irat másolatát is csatolni kell. (3) A leletezés megtörténtét a leletezett iraton fel kell tüntetni. 1

(4) A leletet esetleges mellékleteivel együtt az állami adóhatóságnak kell megküldeni az illeték kiszabása végett. BH2007. 390. A közigazgatási eljárásban - részben meg nem fizetett fellebbezési illetéket kiszabó - illetékhivatali határozat az ügy érdemében hozott határozat (1990. évi XCIII. törvény 34. §, 74. §, 78. §; 2003. évi XCII. törvény 113. §, 114. §). Ismételt ellenőrzés 115. § (1) Ellenőrzéssel lezárt bevallási időszak tekintetében az adó, költségvetési támogatás ismételt vizsgálatára kerülhet sor a) ha az elsőfokú adóhatóság a korábbi ellenőrzés megállapításának végrehajtását vizsgálja (utóellenőrzés), b) az adózó kérelmére, ha az adózó által feltárt új tény, körülmény tisztázása a korábbi ellenőrzés megállapításainak megváltoztatását eredményezné, c) a társadalombiztosítási igazgatási szerv, illetőleg a magánnyugdíjpénztár megkeresésének teljesítése érdekében, ha az ismételt ellenőrzés eredménye ellátási jogosultságot teremt, d) felülellenőrzés keretében. 2

(2) Az (1) bekezdés b) pontja alapján ismételt ellenőrzésnek az elsőfokú adóhatóság, vagy ha a korábbi ellenőrzés alapján hozott határozatot a felettes szerv felülvizsgálta, a másodfokú adóhatóság rendelkezésére van helye. Az ellenőrzés elrendeléséről az adóhatóság végzéssel dönt. (3) Az (1) bekezdés a)-c) pontjában meghatározott ismételt ellenőrzést az elsőfokú adóhatóság folytatja le. (4) Az ismételt ellenőrzés eredményeként feltárt tényállás alapján adóhatósági határozat nem hozható, ha a korábbi ellenőrzés eredményeként hozott adóhatósági határozatot bíróság felülvizsgálta. Felülellenőrzés 116. § (1) Az adómegállapításhoz való jog elévülésének határidején belül az adóhatóság az ellenőrzéssel lezárt bevallási időszak, illetve e törvényben előírt feltételek fennállása esetén az állami garancia beváltása iránti kérelem tekintetében ismételt ellenőrzést 3

folytathat le, ha 4 a) az ellenőrzést az adópolitikáért felelős miniszter vagy az Állami Számvevőszék elnöke - helyi adó esetében az önkormányzati képviselő-testület határozata - rendelte el, és a rendelkezésben szereplő időszakot az elsőfokú adóhatóság már ellenőrizte, 5

b) az állami adóhatóság vezetője, illetőleg a vámhatóság vezetője erre utasítást ad, amely alapján a felettes adóhatóság ellenőrzi az elsőfokú adóhatóság által korábban lefolytatott vizsgálat szakszerűségét és törvényességét, 1

c) ha az adóhatóság olyan, az adó megállapítását befolyásoló új tényről, adatról, bizonyítékról szerez tudomást, amely a korábbi ellenőrzéskor nem volt ismert, és az ellenőrzés lefolytatására az állami adóhatóság vezetője, illetőleg a vámhatóság vezetője utasítást ad, 6

d) az állami garancia beváltásával kapcsolatosan a korábban lefolytatott ellenőrzéshez képest új tény, körülmény merül fel, amely alapján az ellenőrzésre az állami adóhatóság vezetője utasítást ad. A hatályos szabályozás szerint felülellenőrzésre - az ellenőrzéssel lezárt bevallási időszak tekintetében - alapvetően három esetben kerülhet sor, ha az ellenőrzés elrendelésére jogosult szervek által elrendelt vizsgálat olyan időszakot érint, amelyet az adóhatóság korábban már ellenőrzött, ha a felettes szerv az elsőfokú adóhatóság ellenőrzési tevékenységét vizsgálja felül, illetőleg ha új tények, körülmények, bizonyítékok merülnek fel, és a vizsgálatot az APEH elnöke, illetve a VPOP parancsnoka elrendeli. A fentieken túlmenően igény merült fel arra, hogy a felülellenőrzés lehetősége terjedjen ki az állami garancia beváltásához kapcsolódó ellenőrzésre abban az esetben, ha a korábban lefolytatott ellenőrzéshez képest új tény, körülmény merült fel. A törvény ennek megfelelően az Art. 116. § (1) bekezdését új d) ponttal egészíti ki és az ilyen okból történő ismételt ellenőrzésre vonatkozó utasítási jogot az adóhatóság elnökéhez telepíti. Abban az esetben, ha az elrendelés feltételeinek meglététől számított 6 hónap eltelt, az ismételt ellenőrzés megindítására nincs lehetőség. 7

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott felülellenőrzést kizárólag a felettes adóhatóság alkalmazásában álló adóellenőr, illetve az önkormányzat költségvetését megillető adók tekintetében az önkormányzat képviselő-testülete által kijelölt bizottság végezheti.

1 2 3 4 5 6 7

Módosította: 2006. évi CIX. törvény 85. § (4). Módosította: 2005. évi LXXXV. törvény 41. § (3), 2006. évi CIX. törvény 85. § (4). Megállapította: 2006. évi LXI. törvény 121. §. Hatályos: 2007. I. 1-től. Módosította: 2005. évi LXXXV. törvény 41. § (3), 2005. évi CXIX. törvény 193. § (2), 2006. évi CIX. törvény 85. § (4). Módosította: 2006. évi CIX. törvény 85. § (4), 2006. évi CXXXI. törvény 155. § f). Beiktatta: 2006. évi LXI. törvény 121. §. Hatályos: 2007. I. 1-től. Módosította: 2006. évi CIX. törvény 87. § c). Módosította: 2005. évi CXIX. törvény 193. § (2).



1

(3) Az (1) bekezdés c)-d) pontjaiban meghatározott ismételt ellenőrzés nem indítható, ha elrendelése feltételeinek meglététől számított 6 hónap eltelt. (4) Ha a felülellenőrzés alkalmával a felettes adóhatóság, illetve az önkormányzat által kijelölt bizottság a korábbi ellenőrzés által feltárt tényekhez, adatokhoz, körülményekhez képest eltérést állapít meg, és ez az adófizetési kötelezettséget érinti, a felülellenőrzést lefolytató adóhatóság, illetve az önkormányzat képviselő-testülete által kijelölt bizottság elnöke a korábbi ellenőrzés alapján hozott határozatot megváltoztatja, határozat hiányában elsőfokú határozatot hoz. 2

(5) A felülellenőrzés megállapításairól hozott határozat ellen az állami adóhatóság vezetőjéhez, a vámhatóság vezetőjéhez, illetőleg a közigazgatási hivatalhoz intézett, de az eljáró másodfokú szervnél, illetve az önkormányzat képviselő-testülete által kijelölt bizottság elnökéhez benyújtott fellebbezésnek van helye. 2

(6) Az állami adóhatóság vezetőjének, a vámhatóság vezetőjének, illetve a közigazgatási hivatalnak határozata törvénysértésre hivatkozással a bíróság előtt keresettel támadható meg. Felülellenőrzésre alapvetően három esetben kerülhet sor, ha az ellenőrzés elrendelésére jogosult szervek által elrendelt vizsgálat olyan időszakot érint, amelyet az adóhatóság korábban már ellenőrzött, ha a felettes szerv az első fokú adóhatóság ellenőrzési tevékenységét vizsgálja felül, illetőleg ha új tények, körülmények, bizonyítékok merülnek fel, és a vizsgálatot az APEH elnöke, illetve a VPOP parancsnoka elrendeli. A korábban hatályos szabályozás a hatáskör elvonás tilalmából adódó sajátos fórumrendszert szabályoz, tekintettel arra, hogy a felülellenőrzés a másodfokú adóhatóság feladata. E kérdéskört azonban az eddig hatályos rendelkezések kizárólag az állami adóhatóság esetében rendezik. Más adóhatóságok esetében a fórumrendszer a felettes szervek rendszeréből következne, de a féloldalas szabályozás következtében ez félreérthető. Ezért a törvény valamennyi adóhatóságnál meghatározza, hogy a korábbi ellenőrzés által feltárt tényekhez, adatokhoz, körülményekhez képest az eltérő tényállás alapján kinek a kötelezettsége a felülellenőrzés megállapításainak hatósági eljáráson belüli realizálása, és ez ellen milyen fórumhoz lehet fellebbezni. KGD2007. 262. A becslés alkalmazásának törvényi feltételei, felülellenőrzés elrendelésének bírósági felülvizsgálata (2003. évi XCII. törvény 109. §, 116. §) Állami garancia beváltásához kapcsolódó ellenőrzés 117. § (1) Az adóhatóság az állami garancia beváltására irányuló kérelem elbírálása során vizsgálja a garanciabeváltás (kezesség) jogszabályban előírt feltételeinek teljesülését. (2) Az adóhatóság a garanciát, kezességet beváltó jogosultnál (hitelintézetnél) folytatott ellenőrzését szükség esetén kapcsolódó vizsgálat formájában kiterjeszti az eredeti kötelezettre is. (3) Ha a hitelintézet eljárása a feltételeknek nem felel meg, az adóhatóság az állami garancia (kezesség) beváltás iránti kérelmet elutasítja. A törvény az ellenőrzési fajták között, mint különös ellenőrzési feladatot határozza meg az állami garancia beváltásához kapcsolódó ellenőrzést. Az államháztartásról szóló törvény alapján vállalt különböző állami garanciák, kezességek esetében a jogszabályok előírják, hogy a beváltás teljesítését megelőzően az erre hatáskörrel rendelkező pénzügyi ellenőrzési szerv köteles ellenőrzés keretében tisztázni, hogy a beváltáshoz kapcsolódó jogszabályi feltételek teljes körűen adottak-e. Az állami garancia beváltással kapcsolatban az adóhatóság feladata, hogy a garancia beváltást követően adókövetelésként érvényesítse a beváltott garanciát azzal szemben, akinek a magatartása a garancia beváltást lehetővé, illetőleg szükségessé tette. A különböző fajtájú állami garanciákat tipikusan nem az állami adóhatóságnál váltják be. Vannak azonban olyan állami garanciák, mint az agrárfinanszírozási támogatások, amelyek esetében a hitelintézet az eredeti kötelezett nem fizetése esetén a garanciát az adóhatóságnál váltja be. Az állami adóhatóság a beváltás során csak akkor fizet, ha a beváltáshoz fűződő jogszabályi feltételeket a hitelintézet teljesítette. Új rendelkezésként előírja a törvény, hogy az adóhatóság elutasítja a garanciabeváltást, ha a hitelintézetnek felróható okból az állami garancia feltételéül szabott tényállás nem valósul meg. Az egyes adókötelezettségek ellenőrzése 118. § (1) Az adóhatóság elsősorban az adózónál fellelhető iratok vizsgálatával ellenőrzi, hogy az adózó eleget tett-e a törvényekben előírt egyes adókötelezettségeinek, azokat határidőben, illetőleg az adó megállapítására, bevallására és megfizetésére alkalmas módon teljesíti-e. (2) Az (1) bekezdés keretében az adóhatóság különösen a bejelentésre, bevallásra, adatszolgáltatásra, nyilvántartásra, bizonylat kiállítására, megőrzésére, könyvvezetésre, az adó-, adóelőleg levonására, beszedésére vonatkozó előírások megtartását ellenőrzi. (3) Hibák, hiányosságok esetén ezek megszüntetését, a mulasztás pótlását - megfelelő határidő tűzésével - az ellenőrzés megállapításairól hozott határozatában írja elő az adóhatóság. (4) Az ellenőrzést lezáró határozatban az adóhatóság mulasztási bírság kiszabásáról is rendelkezhet. (5) Az egyes adókötelezettségek ellenőrzése során tett megállapítások alapján az adóhatóság elrendelheti a bevallás utólagos ellenőrzését is.

1 Módosította: 2006. évi LXI. törvény 238. § (2). 2 Módosította: 2006. évi CIX. törvény 85. § (4).



Az adóztatás során a törvények és más jogszabályok az adóbevallási és -fizetési kötelezettség teljesítése mellett, amelyek a fő adókötelezettségeknek minősülnek, előírnak egy sor olyan részkötelezettséget, mint például a bizonylat kiállítása, megőrzése, a könyvvezetés, a bejelentkezés, a bejelentés, az adatszolgáltatás, a bankszámlanyitás, stb., amelyek teljesítése nélkül az adózó valóságos gazdasági tevékenységéről nem lehet adekvát képet kapni, illetőleg amelyek szükségesek a főkötelezettségek korrekt teljesítéséhez. Ennél fogva kiemelkedő adóztatási, illetőleg ellenőrzési érdekek fűződnek ahhoz, hogy az adózók ezeket az ún. adminisztrációs kötelezettségeket folyamatosan, határidőben és maradéktalanul teljesítsék. Az adóhatóságok tehát ellenőrzési kapacitásaik meghatározott hányadát szükségképpen az ún. egyéb adókötelezettségek ellenőrzésére kell hogy fordítsák. Ha a részkötelezettségek ellenőrzése során teljesítési hiányosságok merülnek fel, önmagában a jogkövetkezmények alkalmazása nem megoldás, gyakran van arra szükség, hogy az adóhatóság a hibák kiküszöbölésére az adózók figyelmét jegyzőkönyvben vagy határozatban felhívja, illetőleg erre az adózót kötelezze. Az ellenőrzést lezáró határozatban - az előzőeken túl - tipikusan sor kerülhet a jogkövetkezmények megállapítására is. A törvény ezért az eddig hatályos Art.-nek megfelelően írja elő, hogy az adóhatóság önálló ellenőrzési fajtaként alkalmazza az ún. egyes adókötelezettségek ellenőrzését, amelynek elsődleges célja, hogy az adózókat az egyes adókötelezettségek betartására rászorítsa. Az egyes adókötelezettségek ellenőrzése feltárhat olyan mértékű hiányosságokat, amelyek eleve megkérdőjelezik az iratok alapján teljesített adóbevallások helyességét és valóságosságát. Ezért a törvény lehetővé teszi, hogy az egyes adókötelezettségek ellenőrzése során nyert tapasztalatok alapján az adóhatóság elrendelhesse egy-egy adóbevallási időszak utólagos ellenőrzését is. Adatgyűjtésre irányuló ellenőrzés 1

119. § (1) Az adóhatóság nyilvántartásában és az adózó nyilvántartásában, bevallásában szereplő adatok, tények, körülmények valóságtartalmának, illetőleg ezek hitelességének megállapítása érdekében a bevallási időszak lezárását megelőzően is adatokat gyűjthet, vagy helyszíni ellenőrzést végezhet. (2) Az (1) bekezdés alapján az adóhatóság a) próbavásárlással a számla-, nyugtaadási kötelezettség teljesítését, b) leltározással az árukészletek, alapanyagok, félkész termékek eredetét, nyilvántartását, c) a megrendelők köréről, a tapasztalható forgalmi viszonyokról, a vállalkozási tevékenységhez használt tárgyi eszközökről, a vállalkozásban részt vevő személyekről szóló jegyzőkönyv készítésével a vállalkozás körülményeit, d) a vállalkozási tevékenységben résztvevők alkalmazásának jogszerűségét, társadalombiztosítási jogszabályokban a bejelentésükre vonatkozó kötelezettségének teljesítését, e) az adózónál az adómegállapítás alapját képező statisztikai állományi létszámot, 2

f) a bejelentett tények, adatok, körülmények valódiságát Az adóhatóság az ellenőrzés célját - többek között - az adatok gyűjtését célzó ellenőrzéssel valósítja meg. Az Art. 119. §-a alapján az adóhatóság - az adatgyűjtésre irányuló ellenőrzés keretében - az adózó nyilvántartásában, bevallásában szereplő adatok, tények, körülmények valóságtartalmának, illetőleg ezek hitelességének megállapítása érdekében a bevallási időszak lezárását megelőzően is gyűjthet adatokat, illetőleg végezhet helyszíni ellenőrzést. A korábban hatályos szabályozás szerint az adóhatóság a számla-, nyugtaadási kötelezettség teljesítését próbavásárlással, az árukészletek, alapanyagok, félkész termékek eredetét, nyilvántartását leltározással, a vállalkozás körülményeit a megrendelők köréről, a tapasztalható forgalmi viszonyokról, a vállalkozási tevékenységhez használt tárgyi eszközökről, a vállalkozásban részt vevő személyekről szóló jegyzőkönyv készítésével vizsgálja, továbbá vizsgálja a vállalkozási tevékenységben résztvevők alkalmazásának jogszerűségét, társadalombiztosítási jogszabályokban a bejelentésükre vonatkozó kötelezettségek teljesítését, illetőleg az adózónál az adómegállapítás alapját képező statisztikai állományi létszámot. A gyakorlatban egyre gyakrabban fordul elő, hogy az adózók az adóhatósághoz fiktív adatokat jelentenek be. Ennek ellenőrzésére a törvény az adóhatóságnak külön eszközt biztosít, mely szerint az adatgyűjtésre irányuló ellenőrzés során vizsgálhatja a bejelentett tények, adatok, körülmények valódiságát. vizsgálja. (3) Ha az adatgyűjtés eredményeként feltárt tények, adatok, körülmények kétségessé teszik vagy cáfolják az adózó irataiban, nyilvántartásában szereplő adatok valóságtartalmát, illetőleg az adóhatóság a bevallási időszakon belül ismételten tárja fel a nyugtaadási kötelezettségének elmulasztását, igazolatlan eredetű áru, alapanyag, félkész termék felhasználását vagy forgalmazását, továbbá be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatását, az adóhatóság a bevallási időszakot lezáró adóbevallást vonja ellenőrzés alá.

1 Módosította: 2006. évi LXI. törvény 237. § (5). 2 Beiktatta: 2006. évi LXI. törvény 122. §. Hatályos: 2006. IX. 15-től.



Az írásbeliségen alapuló adókötelezettségek teljesítésének az ellenőrzése tipikusan az adózók által nyilvántartott és megőrzött bizonylatok vizsgálatával történik. Önmagában azonban az iratok nem minden esetben képesek alátámasztani az adózó adóbevallásának, adófizetési kötelezettségének valós alapját. Az iratok alapján az adóhatóság a múltban megtörtént eseményekről értesül, de azt nehéz utólag kontrollálni, hogy az iratokban foglalt gazdasági események éppúgy történtek-e, mint ahogyan azt az iratok tanúsítják. Ezért az eredményes adóztatás nem nélkülözheti, hogy az adóhatóság az adózók, illetőleg partnereik helyszínén eljárva a valós gazdasági folyamatokról is információt szerezzen, és a jelen időben, „éppen akkor, úgy és azt tapasztaltam”-ról szóló jegyzőkönyvekkel támassza alá vagy kérdőjelezze meg az adózó iratainak, könyveinek valóságtartalmát. Az adóhatóság a törvény 119. §-a alapján végezheti az ún. adatgyűjtésre irányuló ellenőrzést, amelynek lényege szerint a helyszínen próbavásárlással, leltározással, a vállalkozás forgalmi viszonyaira vonatkozó tények, körülmények rögzítésével, az alkalmazottak foglalkoztatása jogszerűségének vizsgálatával győződik meg arról, hogy az adózó iratanyaga és az ez alapján készült bevallás valós ok-okozati összefüggést mutat-e vagy sem. A törvény szerint az adatgyűjtésre irányuló ellenőrzések tapasztalatai lehetnek olyan súlyosak, amelyek eleve kétségessé teszik, hogy az adott adóévről benyújtott bevallás a tényleges jövedelmi, forgalmi viszonyoknak a következményét tartalmazzák, ezért a törvény kötelezővé teszi az adóhatóság számára, hogy az ilyen adózók adóbevallását az adóbevallási időszakot követően haladéktalanul vonja vizsgálat alá. 1

(4) Az állami adóhatóság általános megbízólevéllel rendelkező adóellenőre próbavásárlást és leltárfelvételt olyan legalább középiskolai végzettséggel rendelkező személlyel együtt is lefolytathat (a továbbiakban: kisegítő adóellenőr), aki megfelel a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény köztisztviselőkre vonatkozó alkalmazási feltételeinek és akivel az adóhatóság ilyen feladatok ellátására határozott idejű munkaszerződést kötött. A kisegítő adóellenőrre az adóellenőrre vonatkozó összeférhetetlenségi és kizárási szabályok az irányadók. 1

(5) A kisegítő adóellenőr az adóellenőrrel együtt az ellenőrzés során üzleti, üzemi vagy az egyéb adóköteles tevékenység folytatására szolgáló helyiségbe, helyszínre, illetőleg a vállalkozási tevékenységgel összefüggő alapanyag, félkész termék, áru tárolására szolgáló helyiségekbe beléphet. Az ellenőrzöttségi szint növelése és a jogkövető magatartás erősítése érdekében az állami adóhatóság törvényben meghatározott, komoly szakismereteket nem igénylő feladatok elvégzésére kisegítő adóellenőröket alkalmazhat. A kisegítő adóellenőr kizárólag az állami adóhatóság általános megbízólevéllel rendelkező adóellenőrével együtt végezhet ellenőrzési cselekményeket. Ezen cselekmények a próbavásárlásra és leltárfelvételre szűkülnek, ugyanis ezek a kisegítő adóellenőr által is könnyen elvégezhetők, azonban az adóhatóság részéről jelentős kapacitásokat lekötő tevékenységeknek minősülnek. A kisegítő adóellenőr középiskolai végzettséggel rendelkező személy lehet, aki megfelel a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény köztisztviselőkre vonatkozó alkalmazási feltételeinek és akivel az adóhatóság ilyen feladatok ellátására határozott idejű munkaszerződést kötött. A kisegítő adóellenőrrel az adóellenőrre vonatkozó összeférhetetlenségi és kizárási szabályok az irányadók. A kisegítő adóellenőr az adóellenőrrel együtt az ellenőrzés során üzleti, üzemi vagy az egyéb adóköteles tevékenység folytatására szolgáló helyiségbe, helyszínre, illetőleg a vállalkozási tevékenységgel összefüggő alapanyag, félkész termék, áru tárolására szolgáló helyiségekbe beléphet. Ezzel összefüggésben a kisegítő adóellenőrt is terheli az adótitok megtartásának a kötelezettsége. A HATÓSÁGI ELJÁRÁS 120. § (1) A hatósági eljárás különösen a következőkre irányul: 7002/2005. (AEÉ 3.) APEH irányelv egyes illetékszabályoknak az állami adóhatóság eljárása során való alkalmazásáról a) adóalap, adó (adóelőleg), adómentesség, adókedvezmény, adófizetési kötelezettség megállapítására, b) költségvetési támogatási jogosultság megállapítására, adó-visszaigénylési, adó-visszatérítési igény elbírálására, költségvetési támogatás kiutalására, c) az ellenőrzés során feltárt jogsértés és jogkövetkezménye megállapítására, d) törvényben előírt fizetési kötelezettségtől való eltérés engedélyezésére. (2) A hatósági eljárás hivatalból vagy az adózó kérelmére (bejelentésére, bevallására) indul. (3) Kérelemre indul különösen: a) a nyilvántartás vezetésével kapcsolatos, b) a fizetési halasztás, részletfizetés engedélyezése iránti, c) az adómérséklési, d) az adó soron kívüli megállapítása iránti, e) az adó feltételes megállapítása iránti hatósági eljárás. (4) Hivatalból indul különösen: a) a nyilvántartás vezetésével kapcsolatos, b) a hatósági adómegállapítás, adatszolgáltatás, bejelentés, bevallás alapján (adókivetés, illetékkiszabás),

1 Beiktatta: 2004. évi CI. törvény 214. §. Hatályos: 2005. I. 1-től.



c) az ellenőrzés megállapításairól szóló határozat meghozatala érdekében lefolytatott hatósági eljárás. 1

(5) A hivatalból indult hatósági eljárás felfüggesztésének az adózó kérelmére nincs helye. 1 (6) Az eljárási illeték megfizetésének elmulasztása a hatósági eljárás lefolytatásának nem akadálya. 7005/2006. (AEÉ 5.) APEH irányelv alkalmazásáról


A Ket. 32. § (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a feltételek teljesülése esetén az ügyfél indokolt kérelmére az eljáró szerv az elsőfokú eljárást felfüggesztheti. Tekintettel arra, hogy az adóigazgatási eljárásban az említett szabály alkalmazási lehetőségének fenntartása visszaélésekre adna okot, ezért a törvény szerint az Art. a hivatalból indult hatósági eljárás adózó kérelmére történő felfüggesztésére nem ad lehetőséget. A Ket. alapján megszüntethető az elsőfokú eljárás többek között abban az esetben is, ha az eljárási illetéket vagy igazgatási szolgáltatási díjat az ügyfél a felhívás ellenére sem fizette meg és költségmentességben sem részesült [Ket. 31. § (3) bekezdés ]. Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) az adóhatóságok előtt folyó eljárások tekintetében speciálisan rendezi a meg nem fizetett eljárási illetékkel kapcsolatban teendő intézkedéseket, mely szerint az esedékességkor meg nem fizetett eljárási illeték és a mulasztási bírság összegét az adóhatóság határozatban közli az adózóval, aki az eljárási illetéket a határozat kézhezvételétől számított 8 napon belül - mulasztási bírság nélkül - fizetheti meg az adóhatóság illetékbeszedési számlájára. Amennyiben az adózó fizetési kötelezettségét ilyen módon nem teljesíti, a meg nem fizetett illetéket és a mulasztási bírságot az adóhatóság hajtja be [Itv. 73. § (3) bekezdés]. Mindezek alapján indokolatlan, hogy az illetékfizetési kötelezettség teljesítésének elmaradása az adóigazgatásban eljárás megszüntető ok legyen, ezért a törvény szerint az Art. 2005. november 1-jétől - a Ket. 13. § (2) bekezdés b) pontjában adott felhatalmazás alapján - felülírja a Ket. vonatkozó rendelkezését és kimondja, hogy a hatósági eljárás lefolytatásának nem akadálya az eljárási illeték megfizetésének elmulasztása. 121. § Az adóhatóság, ha a hatósági eljárást ellenőrzés előzte meg, az ellenőrzés során feltárt tényállást veszi alapul, illetőleg, ha az a tényállás tisztázásához szükséges, az ellenőrzés során alkalmazható bizonyítást folytat le. 2

122. § Akinek az eljárás során a személyes meghallgatása szükséges, a székhelyéhez, telephelyéhez, lakóhelyéhez legközelebb eső hivatali helyiségbe, illetve az adóhatóság székhelyére idézhető. E szabályt kell alkalmazni az ellenőrzési eljárás során is. KGD2006. 20. Az adózó - saját ügyében történő - nyilatkozattétel megtagadása nem ad alapot mulasztási birság kiszabására (2003. évi XCII. törvény 97. §, 122. §, 1990. évi XCI. törvény 63. §, 76. §). 3

123. § Az adóhatóság az adóügy érdemében határozattal, az eljárás során eldöntendő egyéb kérdésben végzéssel dönt. Az adóügy érdeméhez tartozik minden, az adókötelezettséget érintő, az adózó, az adó megfizetésére kötelezett személy jogát, kötelezettségét megállapító döntés. A nyilvántartás vezetésével kapcsolatos hatósági eljárásban - ideértve a kiutalási és az átvezetési kérelem elbírálását is -, ha e törvény másként nem rendelkezik, az adóhatóság csak abban az esetben hoz határozatot, ha az adózó kérelmét nem teljesíti. Határozatnak minősül a fizetési meghagyás is. Az Art. hatályos szabályai szerint az adóhatóság az adózó jogait, kötelezettségeit határozatban állapítja meg. A Ket. ugyanakkor a hatósági döntésnek két fajtáját nevesíti, a határozatot (érdemi kérdésekben hozott döntés) és a végzést (eljárási kérdésekben hozott döntés). A két törvény összhangjának megteremtése érdekében a törvény szerint az Art. átveszi és alkalmazza a Ket. hatósági döntésekkel kapcsolatos fogalomhasználatát. Ennek megfelelően az adóhatóság 2005. november 1-jétől az adóügy érdemében határozattal, az eljárás során eldöntendő egyéb, az ügy érdeméhez nem tartozó kérdésben pedig végzéssel dönt. A nyilvántartás vezetésével kapcsolatos hatósági eljárásban az adóhatóságnak - a hatályos szabályozás szerint - csak abban az esetben kell határozatot hoznia, ha az adózó kérelmét nem teljesíti. A jelenlegi gyakorlat szerint az adóhatóság nem hoz határozatot és értesítést sem küld az adózónak abban az esetben, ha kiutalást és/vagy átvezetést kezdeményez, és az adóhatóság az adózó kérését maradéktalanul teljesíti. A Ket. azonban csak abban az esetben engedi meg a határozat meghozatalának mellőzését, ha az eljárás pénzbeli ellátás jogszabályban meghatározott mértékre történő emelésére irányul [ Ket. 71. § (5) bekezdés]. Tekintettel arra, hogy a jelenlegi adóhatósági gyakorlat megváltoztatása nem indokolt, ezért az ellentmondás feloldása érdekében a törvény az Art. vonatkozó rendelkezésének pontosításával egyértelművé teszi, hogy nyilvántartás vezetésével kapcsolatos hatósági eljárásnak minősül a kiutalási és az átvezetési kérelem elbírálása is. BH2007. 278. II. Az adómegfizetésre kötelezhető személy az adózóval szembeni eljárásban nem ügyfél, adófizetésre kötelező határozat csak az eljárásban félként részt vevő személlyel szemben hozható (2003. évi XCII. törvény 35. §, 123. §, 143. §). 124. § (1) Az adóhatósági iratot kézbesítettnek kell tekinteni, ha a postai kézbesítés második megkísérlését követő öt munkanapon belül a címzett azt nem vette át, és a posta a rá vonatkozó szabályoknak megfelelően az iratot visszaküldte az adóhatóságnak. 7004/2008. (AEÉ 7.) APEH irányelv az adóhatósági iratok kézbesítéséről

1 Beiktatta: 2005. évi LXXXV. törvény 18. §. Hatályos: 2005. XI. 1-től. Ezt követően indult eljárásokra kell alkalmazni. 2 Megállapította: 2005. évi XXVI. törvény 38. §. Hatályos: 2005. V. 10-től. 3 Megállapította: 2005. évi LXXXV. törvény 19. §. Hatályos: 2005. XI. 1-től. Ezt követően indult eljárásokra kell alkalmazni.



7006/2005. (AEÉ 10.) APEH irányelv az adóhatósági iratok kézbesítéséről 2004/88. Adózási kérdés a hivatalos iratok kézbesítése 1

(2) Az adóhatósági iratot akkor is kézbesítettnek kell tekinteni, ha a címzett az átvételt megtagadta. (3) Amennyiben a magánszemély adózó vagy más adózó képviselője ismeretlen helyen tartózkodik, az adóhatóság az iratot a gyámhatóság által kirendelt ügygondnok részére kézbesíti. (4) Ha törvény egyidejűleg több adózó fizetési kötelezettségét írja elő, az adóhatóság az adómegállapításról szóló határozatot a közös képviselőnek, ennek hiányában valamennyi adózónak külön-külön kézbesíti. 2

124/A. § (1) Nem magánszemély adózó akkor terjeszthet elő kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelmet, ha a kézbesítési vélelem megállapítása a hivatalos iratok kézbesítésére vonatkozó jogszabályok megsértésével történt. Magánszemély adózó vagy az eljárásban részt vevő más személy kézbesítési vélelem megdöntésére irányuló kérelmet akkor is előterjeszthet, ha önhibáján kívül nem szerzett tudomást a hivatalos irat kézbesítéséről (az irat az adóhatósághoz "nem kereste" jelzéssel érkezett vissza). 3

(2) Kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelmet az adózó vagy az eljárásban részt vevő más személy a kézbesítési vélelem beálltáról történő tudomásszerzéstől számított tizenöt napon belül, de legkésőbb a kézbesítési vélelem beálltától számított hat hónapos jogvesztő határidőn belül terjeszthet elő. Ha a kézbesítési vélelem következtében jogerőssé vált határozat alapján végrehajtási eljárás indul, a kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelem a végrehajtási eljárásról történő tudomásszerzéstől számított tizenöt napon belül akkor is előterjeszthető, ha a kézbesítési vélelem beálltától számított hat hónap eltelt. A végrehajtási eljárás során kézbesítési vélelem megdöntésére irányuló kérelem előterjesztésének - a visszatartásról rendelkező végzés, a 153. § alapján hozott határozat, az árverési vevőt vételár-különbözet megfizetésére kötelező határozat, illetőleg a végrehajtás során felmerült költségekről rendelkező végzés kivételével - nincs helye. A végrehajtási eljárás során az Art. a Vht. meghatározott szabályait rendeli alkalmazni. A Vht.-ben külön szabályok rendelkeznek a kézbesítési vélelem megdöntéséről, mely alapján a végrehajtás során a kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelem nem terjeszthető elő. Ez alól kivételt képez az az eset (ezen a ponton a Vht. továbbutal a Pp. 99/B. §-ára), amikor a végrehajtási eljárás alapját képező, fizetési kötelezettséget megállapító jogerős határozat kézbesítése tekintetében terjesztik elő a kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelmet. A törvény megszünteti ezt az utaló típusú szabályozást, és egy helyen, az Art. kézbesítési szabályai között rendezi a kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelem előterjesztésének, illetőleg kizárásának szabályait. Fő szabály szerint az adóvégrehajtásban sincs helye a kézbesítési vélelem megdöntésének, de ha az adózó fizetési kötelezettségét az adóhatóság pl. mögöttes felelősként a végrehajtási eljárásban állapítja meg, a megállapító határozat kézbesítésének elmaradása esetén a vélelem megdöntését a törvénymódosítás lehetővé teszi. (3) A kérelemben elő kell adni azokat a tényeket, illetve körülményeket, amelyek a kézbesítés szabálytalanságát igazolják, vagy az adózó részéről az önhiba hiányát valószínűsítik. 4

(4) A kérelmet a kézbesítés tárgyát képező iratot kiadmányozó adóhatóság végzéssel bírálja el. Ha a kérelmet késedelmesen terjesztették elő, azt érdemi vizsgálat nélkül kell elutasítani. A kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelem elbírálásánál garanciális szempontok azt a szabályozást indokolják, hogy a kérelmet ne a határozatot kézbesítő adóhatóság, hanem az az adóhatóság bírálja el, amely a kézbesítés tárgyát képező iratot kiadmányozta. Tekintettel arra, hogy a vélelem megdöntésének tárgyában hozott döntés nem minősül érdeminek, ezért az adóhatóság 2005. november 1-jétől a kérelmet végzésben bírálja el. Ha a kérelmet késedelmesen terjesztették elő, azt érdemi vizsgálat nélkül végzéssel kell elutasítani, amely döntés ellen önálló fellebbezésnek van helye. (5) A kérelemnek az eljárás folytatására, illetve a végrehajtásra nincs halasztó hatálya. Az adóhatóság a végrehajtási eljárást kérelemre vagy hivatalból a kérelem jogerős elbírálásáig felfüggesztheti, ha a kérelemben előadott tények, körülmények annak elfogadását valószínűsítik. (6) Ha a kérelemnek az adóhatóság helyt ad, az adózó által kifogásolt kézbesítést követően tett intézkedéseket, illetve az eljárást a kézbesítési vélelem beálltának időpontjától a szükséges mértékben meg kell ismételni. Az Art. jelenleg hatályos rendelkezései szerint az adóhatósági iratot kézbesítettnek kell tekinteni, ha a postai kézbesítés második megkísérlését követő öt munkanapon belül a címzett azt nem vette át, és a posta a rá vonatkozó szabályoknak megfelelően az iratot visszaküldte az adóhatóságnak. Az irat átvételében akadályozott adózó igazolási kérelemmel élhet. Az adóhatósági iratot akkor is kézbesítettnek kell tekinteni, ha a címzett az átvételt megtagadta. Amennyiben a magánszemély adózó vagy más adózó képviselője ismeretlen helyen tartózkodik, az adóhatóság az iratot a gyámhatóság által kirendelt ügygondnok részére kézbesíti. Az Art. tehát élve a szabályozás lehetőségével, már az Alkotmánybíróság döntését megelőzően is követte a Pp.-nek a kézbesítési vélelemre vonatkozó rendelkezéseit, így értelemszerű, hogy igazodnia kell - az eljárás jellegének megfelelő módon - az új megalkotandó szabályokhoz is annak ellenére, hogy etekintetben e törvénynek köszönhetően az Áe. is tartalmaz immár rendelkezéseket. Az egyezés azonban az eljárás céljának és rendjének különbözősége miatt értelemszerűen nem teljes.

1 2 3 4

Megállapította: 2004. évi LXV. törvény 6. § (1). Hatályos: 2004. VII. 15-től. Alkalmazására lásd még: ugyane törvény 17. § (2) a). Beiktatta: 2004. évi LXV. törvény 6. § (2). Hatályos: 2004. VII. 15-től. Alkalmazására lásd még: ugyane törvény 17. § (2) a). Az utolsó mondatot beiktatta: 2005. évi XXVI. törvény 39. §, módosította: 2005. évi CXIX. törvény 193. § (2). Megállapította: 2005. évi LXXXV. törvény 20. §. Hatályos: 2005. XI. 1-től. Ezt követően indult eljárásokra kell alkalmazni.



Az Art. a Pp. kialakítandó szabályaihoz képest némileg egyszerűsítve tartalmazza a kézbesítési vélelem megdöntésének szabályait, tekintettel arra, hogy az adózó-adóhatóság viszony helyenként eltérő rendelkezéseket feltételez, mint a peres vagy a fizetési meghagyásos eljárás szereplői közötti kapcsolat. Az adózás rendjében a kézbesítési vélelem megdöntésére irányuló kérelem előterjesztésére ugyancsak eltérő szabályok vonatkoznak magánszemély, az eljárásban részt vevő más személy és nem magánszemély esetében, valamint a vélelem megdöntésére irányuló eljárás ugyancsak különbséget tesz az eljárás megindításának alapjául szolgáló okok között. Ezek szerint a kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelem - a kézbesítésre vonatkozó szabályok megsértésén túl - akkor is előterjeszthető, ha a magánszemély adózó vagy az eljárásban részt vevő más személy önhibáján kívül nem szerzett tudomást a hivatalos irat kézbesítéséről (az irat az adóhatósághoz „nem kereste” jelzéssel érkezett vissza). Nem magánszemély adózó csak akkor terjeszthet elő a kézbesítés megdöntése iránti kérelmet, ha a kézbesítés a hivatalos iratok kézbesítésére vonatkozó jogszabályok megsértésével történt. Az adózás rendjéről szóló törvény is különbséget tesz a határidő számításánál aszerint, hogy a kérelmet a végrehajtási eljárás megindítása előtt vagy az után terjesztik-e elő. Ezek alapján kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelmet az adózó a kézbesítési vélelem beálltáról történő tudomásszerzéstől számított tizenöt napon belül, de legkésőbb a kézbesítési vélelem beálltától számított hat hónapon belül terjeszthet elő. A hat hónapos határidő jogvesztő, elmulasztása esetén a vélelem megdöntése iránti kérelem már nem terjeszthető elő. Ha a kézbesítési vélelem következtében jogerőssé vált határozat alapján végrehajtási eljárás indul, a kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelem a végrehajtási eljárásról történő tudomásszerzéstől számított tizenöt napon belül akkor is előterjeszthető, ha a kézbesítési vélelem beálltától számított hat hónap eltelt. A kérelemre formai követelmények nincsenek előírva. A kérelemben elő kell adni azokat a tényeket, illetve körülményeket, amelyek a kézbesítés szabálytalanságát igazolják vagy az önhiba hiányát valószínűsítik. Az önhiba hiányának vizsgálata mindig az adott ügyre vonatkozóan, eseti jelleggel történik. 1

124/B. § Az adóhatóság az önellenőrzés előterjesztésétől számított 15 napon belül - ellenőrzés lefolytatása nélkül - határozattal bírálja el az adózó önellenőrzését, ha az önellenőrzést az adózó kizárólag arra hivatkozással terjeszti elő, hogy az adókötelezettséget megállapító jogszabály alkotmányellenes vagy az Európai Unió kötelező jogi aktusába ütközik, feltéve hogy az Alkotmánybíróság, illetve az Európai Közösségek Bírósága e kérdésben hozott döntésének kihirdetésére az önellenőrzés előterjesztésekor még nem került sor vagy az önellenőrzés a kihirdetett döntésben foglaltaknak nem felel meg. Az önellenőrzést elbíráló határozat ellen e törvény általános rendelkezései szerint fellebbezésnek, illetve bírósági felülvizsgálatnak van helye. A törvény az Art. új 124/B. §-ának beiktatásával lehetővé teszi, hogy az adóhatóság ellenőrzés lefolytatása nélkül bírálja el az adózó önellenőrzését, ha azt az adózó kizárólag az adókötelezettséget előíró jogszabály alkotmányellenességére vagy közösségi jogrendbe ütközésére hivatkozással terjeszti elő. Az ellenőrzés mellőzésével történő határozathozatalnak a törvény szerint csak akkor van helye, ha az adókötelezettséget megállapító jogszabály alkotmányellenességét, vagy közösségi jogrendbe ütközését az arra hatáskörrel rendelkező szerv még nem állapította meg vagy az adózó önellenőrzése az e tárgyban hozott döntésnek nem felel meg. Az ellenőrzés mellőzése azért indokolt, mert az adóhatóság ebben az esetben kizárólag jogkérdésben dönt és a döntéshozatalhoz az adózó írásban előterjesztett jognyilatkozatán kívül más bizonyíték megvizsgálására nincsen szükség. Mivel az ellenőrzés mellőzésével történő határozathozatal elsődleges célja a közigazgatási (adóigazgatási) eljárás mielőbbi, költségkímélő lezárása és a jogkérdés előtt a bírói út megnyitása, a törvény külön kiemeli azt - az Art. szabályaiból egyébként levezethető - összefüggést, miszerint az önellenőrzést ellenőrzés lefolytatása nélkül elbíráló határozat ellen az Art. általános szabályainak megfelelően jogorvoslatnak (az adóigazgatási eljárásban fellebbezésnek és a jogerős másodfokú határozat ellen bírósági felülvizsgálatnak) van helye. A bírói út (azaz a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránti eljárás) mielőbbi megnyitása azért lényeges, mert a jogszabály közösségi jogrendbe ütközése esetén a polgári peres eljárásban van lehetőség a jogkérdést előzetes döntéshozatal keretében az Európai Bíróság elé utalni, alkotmányellenességre hivatkozás esetén pedig - az Alkotmánybíróságról szóló törvényben foglalt egyéb lehetőségeken túl - lehetőség nyílik az alkotmányellenesség utólagos vizsgálatára az eljáró bíró indítványa alapján.

1 Beiktatta: 2006. évi LXI. törvény 123. §. Hatályos: 2006. VII. 17-től. Ezt követően indult eljárásokban kell alkalmazni.



A törvény az Art. új 124/C. §-ának beiktatásával arra az esetkörre ad általános eljárási modellt, amikor az adókötelezettséget előíró jogszabály visszamenőleges hatállyal megállapított alkotmányellenessége vagy közösségi jogba ütközése miatt keletkezik az adózónak (adó)visszatérítési igénye. Az önálló szabályozást elsősorban az indokolja, hogy a meghozatalakor jogszabályszerű adóhatósági döntés az alkalmazott jogszabály alkotmányellenessége/közösségi jogba ütközése visszamenőleges hatályú megállapítása alapján sem minősül az Art. 135. §-a szerint jogszabálysértő döntésnek. Mivel az ilyen döntés nem „jogszabálysértő”, nem alkalmazhatóak vele szemben az adóeljárásban ismert jogorvoslatok, illetve a visszatérítéssel kapcsolatban az Art. 135. § (4) bekezdése szerinti késedelmi pótlékkal azonos mértékű (azaz a jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő) kamatfizetési kötelezettség sem. Az új eljárás megkülönböztető ismérvei a következők: az eljárás az elsőfokú adóhatóság hatáskörébe tartozik függetlenül attól, hogy az adófizetési kötelezettséget előíró végrehajtható okirat milyen szintű közigazgatási hatósági döntés eredménye; az eljárás kérelemre indul, a kérelem előterjesztésének az adó megállapításához való jog elévülési idején belül és az AB/EUB döntés kihirdetésétől számított 180 napon belül van helye (jogvesztő határidő); végrehajtási cselekmény nem foganatosítható a kérelem benyújtásától az eljárás jogerős befejezéséig, visszatérítést elrendelő döntés esetén természetesen e döntés jogerőre emelkedését követően sem; visszatérítést elrendelő döntés esetén az adóhatóság az adó visszatérítésén felül a jegybanki alapkamattal azonos mértékű késedelmi kamat fizetésére köteles; az eljárás szerinti adó visszatérítésre - az Art. 124/C. §-ában foglalt eltérésekkel, valamint a késedelmes kiutaláshoz kapcsolódó kamatfizetési kötelezettség kivételével - a költségvetési támogatás kiutalására vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. 1

124/C. § (1) Ha az Alkotmánybíróság, illetve az Európai Közösségek Bírósága az adófizetési kötelezettséget előíró jogszabály alkotmányellenességét, illetve az Európai Unió kötelező jogi aktusába ütközését a döntés kihirdetéséhez képest visszamenőleges hatállyal állapítja meg és a döntés alapján az adózónak visszatérítési igénye keletkezik, az első fokú adóhatóság az adózó kérelmére a visszatérítést - a döntésben foglalt eltérésekkel - e § rendelkezései szerint teljesíti. (2) Az adózó a kérelmet az Alkotmánybíróság, illetve az Európai Közösségek Bírósága döntésének kihirdetésétől számított 180 napon belül az adóhatósághoz írásban terjesztheti elő, a határidő elmulasztása miatt igazolási kérelemnek nincs helye. A kérelmet az adóhatóság határozattal utasítja el, ha a döntés kihirdetésének napjáig az adó megállapításához való jog elévült. (3) A kérelemben az adózó adóhatósági azonosításához szükséges adatokon túl meg kell jelölni a kérelem előterjesztéséig teljesített, visszatéríteni kért adót és azt a végrehajtható okiratot, amelyen az adó befizetése alapult, utalni kell az Alkotmánybíróság, illetve az Európai Közösségek Bírósága döntésére, továbbá nyilatkozni kell arról, hogy a) az adózó a visszatéríteni kért adót a kérelem előterjesztéséig más személyre nem hárította át, b) hatósági vagy bírósági eljárás alapján a kérelem előterjesztéséig az adó visszatérítésére sem az adózó, sem más személy részére nem került sor, és ilyen eljárás a kérelem előterjesztésekor nincs folyamatban vagy az adózó az eljárás megszűnését a kérelem előterjesztésétől számított 90 napon belül az adóhatóságnál igazolja. (4) Az adózó nyilatkozata alapján az adóhatóság a visszatérítés iránti eljárást a (3) bekezdés b) pontja szerinti eljárás megszűnésének igazolásáig, de legfeljebb 90 napra végzéssel felfüggeszti. Ha az adózó a felfüggesztés időtartama alatt az eljárás megszűnését nem igazolja és a határidő meghosszabbítását sem kéri, az adóhatóság a visszatérítés iránti eljárást végzéssel megszünteti. Ha a (3) bekezdés a) és b) pontjában foglalt egyéb feltételek nem teljesülnek, az adóhatóság a kérelmet határozattal utasítja el. A végrehajtható okiratban foglaltakkal kapcsolatban az adóhatóság a kérelem benyújtásától az eljárás jogerős befejezéséig és a visszatérítést elrendelő határozat esetén a jogerőre emelkedést követően - e határozat jogerős megsemmisítéséig, hatályon kívül helyezéséig - végrehajtási cselekményt nem foganatosít. (5) Az adóhatóság a visszatéríteni kért adó befizetését megalapozó végrehajtható okiratban foglalt tényállást veszi alapul, illetve ha az a tényállás tisztázásához szükséges - az ellenőrzés során alkalmazható bizonyítást folytat le azzal, hogy az adó áthárításával kapcsolatos bizonyítás arra a személyre is kiterjedhet, akire (amelyre) az adózó a visszatéríteni kért adót átháríthatta. (6) Ha az adózó visszatérítési igénye megalapozott, az adóhatóság - az adó visszatérítésével egyidejűleg - a visszatérítendő adó után az adó megfizetésének napjától a visszatérítés teljesítéséről szóló határozat jogerőre emelkedésének napjáig a jegybanki alapkamattal azonos mértékű kamatot fizet. A visszatérítés a teljesítését elrendelő határozat jogerőre emelkedésének napján esedékes, a visszatérítést az esedékesség napjától számított 30 napon belül kell kiutalni. Az e §-ban szabályozott visszatérítésre a 37. § (6) bekezdés kivételével - egyebekben a költségvetési támogatás kiutalására vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni. Hatósági adómegállapítás bejelentés, bevallás alapján 2

125. § (1) A vámhatóság határozattal állapítja meg (kivetéses adózás) a) az általános forgalmi adó kivételével a termékimportot terhelő adót, 3

b) a termékimportot terhelő általános forgalmi adót, ha az adózó az általános forgalmi adóról szóló törvény szerint nem általános forgalmiadó-alany, alanyi adómentességet választó adóalany, kizárólag közérdekű vagy egyéb speciális jellegére tekintettel adómentes tevékenységet végző adóalany, mezőgazdasági tevékenységet folytató, különleges jogállást választó adóalany , a vámhatóság engedélyével nem rendelkező általános forgalmiadó-alany, vagy az egyszerűsített vállalkozói adó alanya, c) a regisztrációs adót, 1 Beiktatta: 2007. évi CXXVI. törvény 200. §. Hatályos: 2008. I. 1-től. 2 Megállapította: 2004. évi XXVII. törvény 13. §. Hatályos: a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napjától. 3 Megállapította: 2005. évi XXVI. törvény 40. §. Módosította: 2007. évi CXXVII. törvény 263. § (2).



1

d) új közlekedési eszköznek minősülő személygépkocsinak, illetőleg regisztrációs adó köteles motorkerékpárnak az Európai Közösség más tagállamából történő beszerzése esetén az általános forgalmi adót, ha a vevő általános forgalmiadó-alanynak nem minősülő magánszemély, illetve egyéb szervezet, általános forgalmiadó-alanynak nem minősülő adófizetésre kötelezett jogi személy, kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységet folytató adóalany, alanyi adómentességet választó adóalany, mezőgazdasági tevékenységet folytató, különleges jogállást választó adóalany, illetve az egyszerűsített vállalkozói adó alanya. (2) Az adóhatóság állapítja meg - a vállalkozók kommunális adója, a helyi iparűzési adó és az adóbeszedéssel megállapított idegenforgalmi adó kivételével - a helyi adókat, továbbá - a termőföld bérbeadásából származó személyi jövedelemadó kivételével - az önkormányzat költségvetése javára más törvény alapján fizetendő adókat (kivetéses adózás). 2

(3) A vagyonszerzési illetéket, továbbá az illetéktörvény szerint kiszabás alapján fizetendő eljárási illetéket az állami adóhatóság állapítja meg (kiszabás). (4) Az adókivetés, -kiszabás az adózó bevallása, bejelentése, illetőleg adatszolgáltatás alapján történik. (5) Az adóhatóság a fizetendő adóról, az adófizetés módjáról és idejéről, továbbá - ha törvény előírja - az adóalapról, az adómentességről vagy adókedvezményről a bevallás (bejelentés) adatai alapján határoz. (6) Ha a bevallás (bejelentés) hiányos, valótlan vagy téves adatokat tartalmaz, az adóhatóság legfeljebb 15 napos határidő tűzésével az adózót hiánypótlásra hívja fel. (7) A hiánypótlásra előírt határidő eredménytelen eltelte esetén, vagy ha azt a tényállás tisztázása egyébként indokolja, az adóhatóság az adózó egyidejű értesítésével az adómegállapítást megszakítja, és a tényállás tisztázása érdekében ellenőrzést folytat le. KGD2006. 84. Az építményadó kivetéses adó, ezért az e adónemet érintő bejelentési kötelezettség elmulasztása miatt utólagos adómegállapítás alapján hozott határozatban az adózó terhére megállapított adó adókülönbözetnek, egyben adóhiánynak, bírságalapnak minősül (2003. évi XCII. törvény 26. §, 32. §, 37. §, 43. §, 125. §). 126. § (1) Amennyiben az adó alapja a forgalmi érték és azt nem tüntették fel, nem jelentették be, vagy a feltüntetett, illetőleg bejelentett érték az adóhatóság megítélése szerint a forgalmi értéktől eltér, a forgalmi értéket az adóhatóság helyszíni szemle, összehasonlító értékadatok alapján, valamint az adózó nyilatkozata ismeretében - szükség esetén külső szakértő bevonásával becsléssel állapítja meg. (2) Az adóhatóság a forgalmi érték megállapítása érdekében az összehasonlító értékadatok közül a következőket köteles - más értékmeghatározókkal együtt - mérlegelni: a) ingatlanszerzés esetében a település, nagyobb település esetén az egésztől elhatárolható kisebb területi egység, külterület esetében a gazdaságilag összefüggő térség ingatlanforgalmának legalább 2 évet átfogó értékmeghatározóit; így különösen a folyamatában növekvő vagy csökkenő ingatlanforgalmat vagy az ingatlanforgalom teljes hiányát, a település, illetőleg a térség ennek megfelelő vagy ettől eltérő értékadatait, továbbá az adókötelezettség tárgyát képező ingatlanhoz térben és időben legközelebbi ingatlanszerzés olyan adatait, amely a forgalmi érték megállapításánál számításba vehető. Összehasonlítani elsősorban az azonos rendeltetésű ingatlanokat kell. Ha a településen összehasonlításra alkalmas ingatlan nincs, a forgalmi érték megállapításánál a térséghez tartozó hasonló adottságú települések ingatlanszerzési adatai is felhasználhatók; b) ingó szerzése esetén az azonos rendeltetésű ingódolog kereskedelmi, illetőleg piaci árát. 127. § (1) A bevallás (bejelentés) adatai alapján hozott határozat esetében az adómegállapításhoz való jog elévüléséig utólagos ellenőrzésnek van helye. Adókülönbözet megállapításáról akkor hozhat határozatot az adóhatóság, ha a bevallás (bejelentés) adataitól vagy az abban feltüntetett körülményektől eltérő tényállást tár fel. (2) Az adómentességet vagy adókedvezményt határozott időre megállapító, jogszabálysértő határozat esetén az adóhatóság a jogszerű adókötelezettséget a jövőre nézve új határozattal írja elő. (3) A feltételhez kötött, határozott időre szóló adómentesség, adókedvezmény feltételeinek megszűnése esetén az adó az eredeti esedékességtől jár. Utólagos adómegállapítás 128. § (1) Az adóhatóság utólag állapítja meg az ellenőrzés során feltárt adókülönbözetet. Törvény az adóhatóságot más esetekben is kötelezheti az adó megállapítására. A határozat meghozatalára nyitvaálló határidő utólagos adómegállapítás esetén 60 nap, a hatósági eljárás kezdő időpontjának a jegyzőkönyv, kiegészítő jegyzőkönyv átadásának, kézbesítésének napját kell tekinteni. 2004/38. Adózási kérdés a hatósági eljárás időtartama az utólagos adómegállapításnál (2) Nincs helye utólagos adómegállapításnak, ha az adót vagy a költségvetési támogatást önellenőrzéssel nem kell helyesbíteni. 3

128/A. § (1) A végelszámolás esetén benyújtandó tevékenységet záró adóbevallás, a végelszámoló által készített záró adóbevallás, a két bevallás közötti időszakról benyújtott bevallás(ok) ellenőrzése, valamint a tevékenységet lezáró adóbevallást 4

megelőző időszakra vonatkozó ellenőrzés megállapításait tartalmazó jegyzőkönyvvel szemben észrevételnek nincs helye. 4 (2) Az (1) bekezdésben meghatározott jegyzőkönyv alapján kiadandó határozat meghozatalára nyitva álló határidő 30 nap.

1 2 3 4

Megállapította: 2005. évi CXIX. törvény 122. §. Hatályos: 2006. I. 1-től. Az ezt követően indult adómegállapítási eljárásokban kell alkalmazni. Módosította: 2006. évi CIX. törvény 85. § (4). Beiktatta: 2007. évi CXXVI. törvény 201. §. Hatályos: 2008. I. 1-től. 2008. I. 1-jét követően indult hatósági eljárásokban kell alkalmazni.



(3) A (2) bekezdésben meghatározott határozattal szemben a határozat közlésétől számított 8 napon belül lehet fellebbezést 1

előterjeszteni. A fellebbezés felterjesztésére nyitva álló határidő 5 nap. 1 (4) A (3) bekezdésben meghatározott fellebbezés elbírálására nyitva álló határidő 15 nap, új eljárásra utasításnak nincs helye. (5) Ha a cégbíróság törvényességi felügyeleti eljárása során az állami adóhatóságot a megszüntetési eljárás megindításának tényéről, illetőleg arról értesíti, hogy felszámolásra, végelszámolásra az adott cégformára tekintettel nem kerülhet sor, az állami adóhatóság - a vámhatóságtól beszerzett adatok alapján is - elektronikus úton haladéktalanul tájékoztatja a cégbíróságot arról, hogy az érintett adózónál adóhatósági eljárás van-e folyamatban, illetve arról, hogy az értesítés alapján ellenőrzést, végrehajtást kezdeményez-e. Amennyiben a cégbírósági értesítés alapján az állami adóhatóság vagy a vámhatóság az adózónál ellenőrzést kezdeményez, úgy azt a végelszámolás esetén lefolytatandó ellenőrzés szabályai szerint folytatja le, és az értesítéstől számított 60 napon belül fejezi be. Ez esetben a hatósági eljárásra e § rendelkezései irányadók. Az állami adóhatóság - a vámhatóságtól beszerzett adatok alapján is - a cégbíróságot elektronikus úton haladéktalanul tájékoztatja az adózóval szemben folytatott eljárás(ok) jogerős befejezéséről. 129. § (1) Az utólagos adómegállapítás során az adóhatóság határozattal 2004/15. Adózási kérdés utólagos adómegállapítás a) adónként, költségvetési támogatásonként az egyes bevallási időszakokra elkülönítve állapítja meg a bevallott vagy bevallani elmulasztott és az ellenőrzés eredményeként különbözetként feltárt adó, illetve költségvetési támogatás alapját, az adókülönbözetet, a költségvetési támogatás különbözetet, valamint az adókötelezettséget érintő jogszabálysértés jogkövetkezményeit, b) az adózót a terhére megállapított adókülönbözet és a jogkövetkezmények megfizetésére kötelezi azzal, hogy az adózó a befizetés teljesítésekor figyelembe veheti a befizetéskor az adott adónemen fennálló esetleges túlfizetését, c) rendelkezik továbbá az adózó javára mutatkozó különbözet kiutalásáról akkor, ha a javára feltárt különbözet az adózó adófolyószámláján egyenlegében túlfizetést eredményez, és az adózónak nincsen más adóhatóság, vámhatóság megkeresésén alapuló egyéb köztartozása, d) teljesítési határidő tűzésével rendelkezik az ellenőrzés során feltárt, könyvvezetési, nyilvántartási szabálytalanságok, illetve az adóköteles tevékenység ellenőrzése szempontjából jelentőséggel bíró mulasztások megszüntetéséről. (2) Ha a nem magánszemély adózó az ellenőrzésről felvett jegyzőkönyv megismerését és igazolt átvételét követően a törvényben előírt határidőn belül észrevételt nem tesz, a határozat indokolásában elegendő a jegyzőkönyv megfelelő pontjaira utalni. Nem alkalmazható ez a rendelkezés abban az esetben, ha az adó vagy a költségvetési támogatás alapját az adóhatóság becsléssel állapította meg. 130. § Az adókötelezettséget érintő jogviszony (szerződés, ügylet) alanyainak ellenőrzése során ugyanazon jogviszonyt az adóhatóság nem minősítheti adózónként eltérően, a jogviszony egyik alanyánál tett megállapításait hivatalból köteles figyelembe venni a jogviszony másik alanyának ellenőrzése során. 2007/130. Adózási kérdés az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény 40. § (6) bekezdésének és az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 130. §-ának egymáshoz való viszonya Az adójogszabályok a különböző jogviszonyokhoz (szerződésekhez, ügyletekhez) gyakran eltérő adókötelezettségeket kapcsolnak. A jogviszony legalább két alanyt feltételez és a köztük fennálló jogviszony minősítése az adókötelezettségek szempontjából mindkettőjüknél meghatározó. Az egységes jogalkalmazás - azonos tényállási elemeknél azonos jogi következtetések levonása - az adóhatóság gyakorlatában is alapvető követelmény. Ennek kiemelkedő jelentősége van, ha az adóhatóság ugyanazon jogviszony alanyainál folytat le - az esetek nagy részében időbeli eltéréssel - ellenőrzést és a felek közötti jogviszonyt kell minősítenie. Az alapelvként megfogalmazott törvényi rendelkezés szerint a szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményt az adóeljárásban valódi tartalmuk szerint kell minősíteni, mely magában foglalja a jogügylet adóhatóság által történő átminősítésének lehetőségét is, ami az adójogviszonyra kiterjedően bír kötő erővel. Az adóhatóság azonban nem minősítheti a jogviszonyt annak alanyainál eltérően. Ezt fogalmazza meg a törvény annak kimondásával, hogy az adóhatóság a jogviszony egyik alanyánál tett megállapításait hivatalból köteles figyelembe venni a jogviszony másik alanyának ellenőrzése során. EBH2007. 1733. Az adókötelezettséget érintő jogviszony ellenőrzése során ugyanazon jogviszonyt az adóhatóság nem minősítheti adózónként eltérően, a jogviszony egyik alanyánál tett megállapításait hivatalból köteles figyelembe venni a jogviszony másik alanyának ellenőrzése során (2003. évi XCII. törvény 130. §). KGD2008. 57. Az adóhatóság nem minősítheti adózónként eltérően ugyanazt a jogviszonyt, a jogviszony egyik alanyánál tett megállapításait hivatalból köteles figyelembe venni a jogviszony másik alanyánál (2003. évi XCII. törvény 130. §). Az adó soron kívüli megállapítása 131. § (1) Ha az adókötelezettség az adózó halála miatt szűnik meg, az adóhatóság az adót határozattal állapítja meg. (2) Az adóhatóság az adózóval annak halálakor együtt élt házastársa vagy örököse kérelmére az adót év közben is megállapítja, ha a kérelmező az adó megállapításához szükséges igazolásokat rendelkezésre bocsátja.

1 2008. I. 1-jét követően indult hatósági eljárásokban kell alkalmazni.



1

(3) Az adózó halála esetén az adóhatóság az örököst a személyéről történő tudomásszerzést követően örökrésze arányában külön határozatban kötelezi az adózót terhelő tartozás megfizetésére, illetve rendelkezik az adózót megillető költségvetési támogatás, adó-visszaigénylés, adó-visszatérítés örökös részére örökrésze arányában történő kiutalásáról. A tartozást, illetve a költségvetési támogatást, adó-visszaigénylést, adó-visszatérítést a külön határozat jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül kell megfizetni, illetve kiutalni. Az örökös részére kiutalandó összeget az örököst terhelő tartozás összegéig az adóhatóság visszatarthatja. 2

(4) Az adóhatóság abban az esetben is határozattal állapítja meg év közben az adót, ha ezt az ország területét a külföldi letelepedés szándékával elhagyni kívánó adózó kéri, amennyiben az adóhatóságnál a külföldi bevándorlási célú vízumot bemutatja és az adómegállapításhoz szükséges igazolást mellékeli. 2

(5) A belföldön lakóhellyel, szokásos tartózkodási hellyel, székhellyel, telephellyel nem rendelkező adózó adóját az adóhatóság az adózó bejelentése alapján határozattal állapítja meg, ha az adózó az adóév végét megelőzően azzal a szándékkal hagyja el az ország területét, hogy az adóév során adóköteles tevékenység vagy jövedelemszerzés céljából vissza nem tér. 3

(6) Az adóhatóság határozattal állapítja meg az adót, illetve az adóelőleget, ha a magánszemély a kifizető, illetve a munkáltató által megállapított adót vitatja, vagy az adóelőleg összegével kapcsolatban a kifizető (munkáltató) és a magánszemély között vita van. Az adó feltételes megállapítása 4

132. § (1) Az adópolitikáért felelős miniszter kétfokú eljárásban az adózó kérelmére az általa közölt - jövőben megkötendő szerződésre vagy más jogügyletre, illetőleg szerződéstípusra vagy szerződéscsomag-típusra vonatkozó - részletes tényállás alapján megállapítja az adókötelezettséget vagy annak hiányát, és amennyiben lehetséges, az adóalapot és az adót. Külföldi illetőségű személy feltételes adómegállapítás iránti kérelmét belföldi képviselője útján terjesztheti elő. Feltételes adómegállapítás iránti kérelemként nem terjeszthető elő szokásos piaci ár megállapítására irányuló kérelem. A hatályos szabályok szerint feltételes adómegállapítás iránti kérelmet adózó terjeszthet elő, és az eljárás tárgya kizárólag jövőbeni ügylettel összefüggésben keletkező adókötelezettség vagy annak hiányának megállapítása lehet. Előfordul ugyanakkor, hogy egy külföldi illetőségű személy éppen az adott, jövőben megvalósítandó ügylet alapján válna a magyar adójogszabályok szerinti adózóvá, ezért ezt megelőzően nem jogosult feltételes adómegállapítás iránti kérelem benyújtására sem. Minthogy azonban a feltételes adómegállapítást tartalmazó határozat nem más, mint egy jövőbeni ügyletet érintő adójogi álláspont, melynek kötő ereje is csak akkor lesz, ha maga a jövőbeni ügylet a kérelemhez képest változatlan tényállással megvalósul, a kérelem benyújtása, illetőleg az eljárás lefolytatása nem feltételezi az adózói minőség fennállását. Ebből viszont következik, hogy nem indokolt az adózónak adott esetben még nem minősülő külföldi személyek ezen lehetőségből történő kizárása sem, annál is inkább, mert az esetek többségében ez a személyi kör a potenciális külföldi befektetőket jelenti. (2) A feltételes adómegállapítás az adóhatóságra csak változatlan tényállás mellett, az adott ügyben kötelező. A feltételes adómegállapítást érintő jövőbeli jogszabályváltozás, illetőleg a tényállás megváltozása (tartalmi változás) esetén - annak hatálybalépésétől, illetve időpontjától kezdődően - a feltételes adómegállapítás nem alkalmazható. 5

(3) A határozathozatalra nyitvaálló határidő az elsőfokú eljárásban 60 nap. A feltételes adómegállapítás iránti kérelem az első fokú határozat meghozataláig visszavonható. A feltételes adómegállapítási eljárás egy, az adózó kérelmére induló díjköteles eljárás, melynek során a Pénzügyminisztérium az adózó jövőben megvalósuló ügyletének adójogi konzekvenciáit az adóhatóságra kötelező határozattal állapítja meg. Az Art. nem rendelkezik a feltételes adómegállapítás iránti kérelem visszavonásáról, ezért e kérdésben a háttérszabályként alkalmazandó államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvény 14. §-ának (1) bekezdése lenne az irányadó, mely szerint az ügyfél az eljárás megindítására vonatkozó kérelmét a határozat jogerőre emelkedéséig visszavonhatja. E szabály értelmében az adózó - amennyiben rá nézve kedvezőtlen a feltételes adómegállapítás tárgyában hozott elsőfokú határozat - visszavonhatná kérelmét, mely a határozat visszavonását eredményezné. A feltételes adómegállapítás lényege azonban nem az adózó számára kedvező adójogi következmények megállapítása, hanem a jogbiztonság érdekében egy jövőben megvalósuló ügylet adóterheinek (adójogi minősítésének) előzetes meghatározása. Ezért indokolatlan a kérelem visszavonásának lehetőségét a határozat jogerőre emelkedéséig biztosítani. (4) Az (1) bekezdés szerinti kérelem az előírt nyomtatványon, csak ügyvéd vagy adótanácsadó ellenjegyzésével nyújtható be. A kérelem díjköteles, a díj mértéke az ügylet tárgya értékének 1%-a, de legalább 300 ezer, és legfeljebb 7 millió forint. Szerződéstípusra vagy szerződéscsomag-típusra vonatkozó kérelem esetén a díj 10 millió forint. A kérelemhez csatolni kell az adózó nyilatkozatát arról, hogy a) a kérelemben megjelölt tényállás megfelel a valóságnak;

1 Beiktatta: 2005. évi XXVI. törvény 41. §. A második mondat szövegét módosította: 2006. évi LXI. törvény 238. § (2). 2 Számozását módosította: 2005. évi XXVI. törvény 41. §. 3 Megállapította: 2006. évi CXXXI. törvény 62. §. Hatályos: 2007. I. 1-től. Lásd: ugyane törvény 204. §. 4 Módosította: 2004. évi CI. törvény 215. §, 2006. évi CIX. törvény 85. § (4). Az utolsó mondatot beiktatta: 2006. évi CXXXI. törvény 63. §. Hatályos: 2007. I. 1-től. 5 A második mondatot beiktatta: 2004. évi XXVII. törvény 14. §. Hatályos: a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napjától.



b) a kérelem vagy hasonló kérelme ügyében nem folyt és nem folyik tudomása szerint ellenőrzés, hatósági eljárás vagy bírósági eljárás. (5) Az (1)-(4) bekezdésben foglalt feltételek teljesítésének hiányán túl nem teljesíthető a kérelem akkor sem, ha a) az adózó által közölt tényállás hiányos vagy egyébként az adatok az adómegállapításhoz nem elegendőek; 1

b) alaposan lehet attól tartani, hogy a közölt tényállás valamely más szerződést, ügyletet vagy cselekményt leplez, illetve a rendeltetésszerű joggyakorlás elvébe ütközik; c) az adózó a díjat hiánytalanul nem fizette meg; d) a kérelemben foglalt tényállás már teljesített ügyletre vonatkozik; e) a tényállás megegyezik az adózó egy korábbi, már elutasított feltételes adómegállapítás iránti kérelmének tényállásával; f) az ügyben közigazgatási vagy bírósági eljárás van folyamatban; g) a kérelem teljesítéséhez törvényi szabályozásra lenne szükség; h) a kérelemből a hiánypótlás ellenére sem tűnnek ki az adómegállapítás szempontjából jelentős tények; i) a feltételes adómegállapítás külföldi jog értelmezését igényli. 2

(6) Amennyiben az adó feltételesen nem állapítható meg, a befizetett díj 75%-ának visszautalásáról az adópolitikáért felelős miniszter a kérelem jogerős határozattal történő elutasításával egyidejűleg intézkedik. 3

A szokásos piaci ár megállapítása 3

132/A. § (1) Az állami adóhatóság kérelemre határozatban állapítja meg a kapcsolt vállalkozási viszonyban álló társaságok közötti jövőbeni ügyletben érvényesíthető szokásos piaci ár meghatározásakor alkalmazandó módszert, a megállapítás alapjául szolgáló tényeket, körülményeket, valamint ha meghatározható, a szokásos piaci árat, ártartományt (szokásos piaci ár). (2) A határozat érvényességéhez minden, a jogügylet megkötésében érintett kapcsolt vállalkozás nyilatkozata, illetőleg kétoldalú vagy többoldalú eljárás esetén az eljárás lefolytatására az állami adóhatóság és az illetékes külföldi hatóság közötti megállapodás megkötése szükséges. (3) A kérelem benyújtását megelőzően a kérelmező előzetes konzultációs eljárást kezdeményezhet, amelyben a kérelmező és az eljáró hatóság előzetesen egyeztetnek az eljárás lefolytatásának feltételeiről, időbeni ütemezéséről, módszeréről, az együttműködés lehetséges módjairól. Az előzetes egyeztetés eredménye a kérelmezőt, illetőleg az eljáró hatóságot a szokásos piaci ár megállapítása iránt folytatott eljárásban nem köti. (4) A szokásos piaci ár megállapítása iránti eljárás egyoldalúan, kétoldalúan, illetőleg többoldalúan folytatható le. Ha az ügyletre külföldi állam jövedelemadózást érintő jogszabályát is alkalmazni kell, a kapcsolt vállalkozás kérelmében megjelöli, hogy a szokásos piaci ár megállapítására egyoldalú, kétoldalú, illetőleg többoldalú eljárást választ. (5) Kétoldalú, illetőleg többoldalú eljárás iránti kérelem benyújtása esetén az adózó a dokumentációhoz csatolja a kérelem hiteles angol nyelvű fordítását. Kétoldalú, illetőleg többoldalú eljárás iránti kérelem esetén az állami adóhatóság a külföldi állam illetékes hatóságával megkötendő megállapodás és a kérelem elbírálásához szükséges adatok beszerzése érdekében eljárást kezdeményez a külföldi állam illetékes hatóságával a kettős adóztatás elkerülése tárgyában kötött nemzetközi egyezménynek a kölcsönös egyeztetési eljárásról szóló vagy ennek megfelelő rendelkezései alapján. Amennyiben erre lehetőség van, a külföldi állam illetékes hatóságával a szokásos piaci ár megállapítására irányuló megállapodás megkötését, illetőleg az információcserét az e törvény V. Fejezete szerinti adóügyi együttműködés keretében is lefolytathatja az adóhatóság. (6) A szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartási kötelezettségről szóló külön jogszabály szerinti nyilvántartás (egyszerűsített nyilvántartás) készítésére nem kötelezett adózók a szokásos piaci ár megállapítására irányuló kérelmet nem terjeszthetnek elő. (7) A határozat határozott időre, legalább három, legfeljebb öt évre érvényes. A határozat érvényességének időtartama a szokásos piaci ármegállapítással érintett kapcsolt vállalkozások kérelmére egy alkalommal három évre meghosszabbítható. A határozat érvényessége nem hosszabbítható meg, ha az eredeti határozat alapjául szolgáló tényállás olyan mértékben megváltozott, hogy a szokásos piaci ár megállapítására új határozatot kellene kiadni. A határozat érvényességének meghosszabbítására irányuló kérelmet a határozat érvényességének lejártát megelőzően legalább hat hónappal kell előterjeszteni. A meghosszabbítás iránti kérelem alapján induló eljárásban az eredeti kérelem benyújtásával kapcsolatos eljárási szabályokat kell megfelelően alkalmazni. (8) A kérelmet a szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartási kötelezettségről szóló külön jogszabály alapján készítendő nyilvántartással megegyező tartalommal adótanácsadó, adószakértő, okleveles adószakértő vagy ügyvéd ellenjegyzésével, három példányban kell az állami adóhatósághoz benyújtani. A kérelemhez csatolni kell az előterjesztő nyilatkozatát arról, hogy a kérelemben megjelölt tényállás megfelel a valóságnak. 4

(9) A szokásos piaci ár megállapítására irányuló eljárás díjköteles, a díj a) egyoldalú eljárás esetén legalább 5 millió forint, legfeljebb 12 millió forint, b) kétoldalú eljárás esetén legalább 10 millió forint, legfeljebb 17 millió forint, c) többoldalú eljárás esetén legalább 15 millió forint, legfeljebb 20 millió forint.

1 2 3 4

Megállapította: 2007. évi CXXVI. törvény 202. §. Hatályos: 2008. I. 1-től. Módosította: 2005. évi LXXXV. törvény 41. § (3), 2006. évi CIX. törvény 85. § (4). Beiktatta: 2006. évi CXXXI. törvény 64. §. Hatályos: 2007. I. 1-től. Megállapította: 2007. évi CXXVI. törvény 203. §. Hatályos: 2008. I. 1-től.



1

(10) A (9) bekezdésben meghatározott díjat az eljárás megindítása előtt kell leróni. Meghosszabbítás és módosítás iránti eljárás esetén a díj összege az eredeti eljárásban lerótt díj 50%-a. A kérelem elutasítása esetén a díj összegének 75%-át vissza kell téríteni. A díj mértéke a szokásos piaci ár, illetőleg a megállapított ártartomány alsó és felső értékei középértékének 1%-a, ha a szokásos piaci árat tartalmazó határozat összegszerűen megállapítja a szokásos piaci árat. Amennyiben az 1%-os mértékkel számított díj összege meghaladja a (9) bekezdésben meghatározott legkisebb díjat, az adózó a díjkülönbözetet az adóhatóság felhívására, a szokásos piaci árat megállapító határozat közlése előtt köteles megfizetni. A díjkülönbözet jóváírásától számított 8 napon belül az állami adóhatóság a határozatot közli az adózóval. A különbözet megfizetésének elmulasztása esetén az állami adóhatóság a szokásos piaci ár megállapítása iránti kérelmet elutasítja. Ebben az esetben a díj visszatérítését előíró rendelkezés nem alkalmazható. (11) A kérelmet el kell utasítani, ha a) a kérelmező a tényállásról valótlan tartalmú nyilatkozatot tett; b) a kérelmező által közölt tényállás hiányos és a hiánypótlásra megállapított határidő is eredménytelenül eltelt, és emiatt a rendelkezésre álló adatok a szokásos piaci ár meghatározásához nem elegendőek; c) adat merül fel arra, hogy a közölt tényállás valamely más szerződést, ügyletet vagy cselekményt leplez; d) a kérelmező a díjat az arra vonatkozó felhívástól számított 30 napon belül sem fizette meg hiánytalanul; e) a kérelemben foglalt tényállás már teljesített ügyletre vonatkozik; f) kétoldalú, illetőleg többoldalú eljárás esetén az illetékes külföldi hatóság a kérelem elbírálásához szükséges adatokat, tájékoztatást nem adja meg és az adózó nem kéri az eljárás egyoldalúan történő lefolytatását; g) az eljárás lefolytatása a díj mértékét meghaladó költségterheket ró az eljáró hatóságra, és a kérelmező a költségtöbbletet az adóhatóság felhívására nem fizeti meg; h) a külföldi állam illetékes hatóságával a szokásos piaci ár megállapítását érintő megállapodásra irányuló egyeztetés eredménytelen, kivéve, ha az adózó kéri az eljárás egyoldalúan történő lefolytatását; i) a Magyar Köztársaságnak a külföldi állammal nincs a kettős adóztatás elkerülése tárgyában kötött nemzetközi egyezménye, illetőleg az egyezmény nem tartalmaz a kölcsönös egyeztetési eljárásról szóló vagy ennek megfelelő rendelkezéseket; j) az eljárás lefolytatásához jogszabály megalkotására vagy módosítására lenne szükség; k) az adózó - a kétoldalú, illetőleg a többoldalúan lefolytatandó eljárás helyett - egyoldalú eljárást kezdeményezett és az ennek alapján megindult eljárás folyamán az állami adóhatóság információcserére vonatkozó kérését a külföldi állam illetékes hatósága visszautasítja vagy az információcserére vonatkozó megkeresésre kölcsönös egyeztető eljárást kezdeményez, kivéve, ha az adózó az eljárás egyoldalú lefolytatására irányuló kérelmét kétoldalú, illetőleg többoldalú eljárás iránti kérelemre módosítja. (12) A külföldi állam illetékes hatóságának egyetértése hiányában a kétoldalú, illetőleg a többoldalú eljárást az adóhatóság az adózó kérelmére egyoldalúan csak akkor folytatja le, ha az állami adóhatóság rendelkezésére álló információk a szokásos piaci ár megállapításához elegendőek. (13) A határozatban foglaltak változatlan tényállás esetén, a kérelem benyújtásának időpontjára visszamenő hatállyal kötik az adóhatóságot, kivéve, ha a határozat jogerőre emelkedését követően megállapítható, hogy a) a kérelmező valótlan adatokat tartalmazó kérelmet terjesztett elő; b) a kapcsolt vállalkozások a határozatban foglaltaktól eltérő módon állapítják meg a szokásos piaci árat; c) a szokásos piaci ár meghatározásakor alapul vett tények, körülmények jelentősen változnak és a határozatban foglalt tényállástól olyan módon térnek el, amely a szokásos piaci ár megbízhatóságát kétségessé teszi; d) a kérelem elbírálásánál alkalmazott jogszabályok módosulnak, kivéve, ha a határozatot ennek megfelelően módosítják; e) a szokásos piaci ár meghatározásakor megállapított kritikus feltételek nem teljesülnek és az eljárásban részt vevő kapcsolt vállalkozások a határozat módosítását nem kezdeményezték; f) a kapcsolt vállalkozások az éves jelentéstételi kötelezettségüknek elektronikus úton, az adóév utolsó napját követő 150 napon belül nem tesznek eleget. (14) A határozat a kötőerőt megszüntető feltétel bekövetkeztének napjától nem alkalmazható. 2

132/B. § (1) Az állami adóhatóság a határozatot az abban meghatározott érvényességi időn belül az adózó kérelmére határozatban módosítja. A határozat módosításának abban az esetben van helye, ha az ügy szempontjából jelentős új tény merül fel, amely a korábbi eljárás során nem az eljárásban résztvevő kapcsolt vállalkozások rosszhiszemű eljárása miatt volt ismeretlen, vagy a szokásos piaci ár megbízhatóságának szempontjából jelentőséggel bíró, a határozathozatal alapjául szolgáló körülmények lényegesen megváltoztak. A módosítás iránti kérelem alapján induló eljárásban az eredeti kérelem benyújtásával kapcsolatos eljárási szabályokat kell megfelelően alkalmazni. (2) Az állami adóhatóság a kérelemben és az ahhoz csatolt mellékletekben, iratokban, elemzésekben, tanulmányokban, kimutatásokban, számításokban, ismertetőkben feltüntetett adatok, körülmények valódiságát az ellenőrzésre irányadó szabályok megfelelő alkalmazásával, a határozat meghozatalához szükséges mértékben és módon előzetesen vizsgálhatja (valódiságvizsgálat). Az állami adóhatóság által végzett valódiságvizsgálat nem teremt ellenőrzéssel lezárt időszakot.

1 Megállapította: 2007. évi CXXVI. törvény 203. §. Hatályos: 2008. I. 1-től. 2 Beiktatta: 2006. évi CXXXI. törvény 64. §. Hatályos: 2007. I. 1-től.



(3) A szokásos piaci ár megállapítása iránti kérelemmel érintett szokásos piaci árral összefüggésben ellenőrzés nem rendelhető el a kérelem benyújtásától a szokásos piaci árat megállapító határozat jogerőre emelkedésétől számított 60 nap elteltéig, ha a kérelemben feltüntetett szerződést vagy egyéb jogügyletet a kapcsolt vállalkozások már megkötötték. A határozat jogerőre emelkedésétől számított 60 napon belül az adózó a határozatban foglaltaknak megfelelően önellenőrizhet, amennyiben a szokásos piaci ár megállapítása iránti kérelem benyújtását követően a szerződés vagy egyéb jogügylet alapján teljesítés történt. (4) Önálló fellebbezésnek van helye a szokásos piaci ár megállapítására, a határozat módosítására, illetőleg a határozat érvényességének meghosszabbítására irányuló kérelem elutasításának tárgyában hozott elsőfokú végzés ellen. (5) Az eljárást 120 nap alatt kell lefolytatni, a határidő két alkalommal 60 nappal meghosszabbítható. Az elintézési határidőbe a külföldi állam illetékes hatóságával folytatott egyeztetés, az adóhatóság által lefolytatott valódiságvizsgálat időtartama, illetve a hiánypótlásra megállapított határidő nem számít bele. Amennyiben ezek eredményeként az eljárás során az ügy szempontjából jelentős olyan új tény merül fel, kritikus feltételek módosulnak, illetve a szokásos piaci ár megbízhatóságának szempontjából jelentőséggel bíró, a határozathozatal alapjául szolgáló olyan körülmények lényeges mértékben megváltoznak, amelyek a szokásos piaci ár megállapítására érdemben kihatnak, az elintézési határidő az ennek alapjául szolgáló tény bekövetkeztének időpontjában megszakad és újból kezdődik. Erről az állami adóhatóság értesíti a kérelmezőt. A törvény a feltételes adómegállapításhoz hasonló jogintézményt honosít meg az adóeljárásban, mégpedig a szokásos piaci ár meghatározására irányuló eljárást. Ennek alapján az Art. új címmel és két új szakasszal egészül ki, amely az új jogintézményre vonatkozó részletszabályokat tartalmazza. A szokásos piaci ár az az ár, amely ellenértéket független felek összehasonlítható körülmények esetén egymás között érvényesítenek vagy érvényesítenének. A kapcsolt vállalkozásoknak az egymás közötti szerződésükben az ennek megfelelő ellenértéket kell alkalmazniuk, ellenkező esetben a szokásos piaci ár és az alkalmazott ellenérték alapján számított különbözetnek megfelelő összeggel a kapcsolt vállalkozások a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény előírásainak megfelelően módosítani kötelesek az adózás előtti eredményüket. A vállalatcsoporton belül a szokásos piaci ártól eltérően alkalmazott elszámolás jelentősen befolyásolhatja a társaság adóztatható jövedelmét. Az előzetes ármegállapítás tárgya azoknak a transzferáraknak az előzetes értékelése, amelyek olyan ügyletekhez kötődnek, ahol egy vállalkozás árukat és szellemi javakat szállít, illetve szolgáltatást végez egy társult vállalkozása részére. Az ármegállapítás eredményeként azt kell feltárni, hogy a jövőbeni ügyletben a társaság által leírt tényállás alapján a transzferár, illetőleg a megállapítására alkalmazott módszer megfelel-e a valódiság klauzulának, vagy alkalmazásának egyik célja az adókötelezettség megkerülése (bújtatott osztalékfizetés, veszteség-átcsoportosítás). A kapcsolt vállalkozások közötti tranzakciókat nem feltétlenül az adófizetés kikerülése motiválja, hanem a különböző kockázatokat elkerülő gazdasági, befektetési meggondolások, valamint a technológiai eljárások növekvő integrációja. A kapcsolt vállalkozások közötti tranzakciók szokásos piaci árának meghatározását érintő, az adózó és az adóhatóság között kialakuló jövőbeni jogviták elkerülése érdekében lehetőséget teremt a törvény a kérelemre történő, kötőerővel rendelkező szokásos piaci ármegállapításra. Ennek alapján az állami adóhatóság kérelemre határozatban állapítja meg a kapcsolt vállalkozási viszonyban álló társaságok közötti jövőbeni jogügyletben érvényesíthető szokásos piaci ár meghatározásakor alkalmazandó módszert, a megállapítás alapjául szolgáló tényeket és körülményeket, valamint ha meghatározható, a szokásos piaci árat, ártartományt (szokásos piaci ár). Az eljárás zökkenőmentes lebonyolítása érdekében az adózó előzetes egyeztetést folytathat az adóhatósággal, így a kérelem benyújtása előtt megállapodhatnak az eljárás vitelének fontosabb részleteiről. A határozat kötőereje változatlan tényállás esetén érvényesül. A határozat érvényessége alatt bekövetkezett változásokat és ehhez kapcsolódóan a kötőerő megszűntét kívánja orvosolni a határozat módosításának intézménye. Az adóhatóság az eljárásban résztvevő felek kérelmére, velük egyetértésben határozatban módosítja korábbi határozatát a megváltozott feltételrendszernek megfelelően. A feltételes adómegállapításhoz képest eltérés, hogy az adóhatóság valódiság-vizsgálatot folytathat le. A tényszempontú vizsgálat az adóhatóság feladata, amely történhet a benyújtott iratok alapján is, ha azok az ármegállapításhoz elegendőek. Fizetési halasztás, részletfizetés engedélyezése 133. § (1) Fizetési halasztás és részletfizetés (a továbbiakban együtt: fizetési könnyítés) az adózó és az adó megfizetésére kötelezett személy kérelmére az adóhatóságnál nyilvántartott adóra engedélyezhető. A fizetési könnyítés abban az esetben engedélyezhető, ha a fizetési nehézség 7003/2007. (AEÉ 10.) APEH irányelv a méltányossági jogkör gyakorlásáról, az adómérséklésre és a fizetési könnyítés engedélyezésére irányuló kérelmek elbírálása során követendő eljárásról 7002/2005. (AEÉ 3.) APEH irányelv egyes illetékszabályoknak az állami adóhatóság eljárása során való alkalmazásáról 7004/2006. (AEÉ 4.) APEH irányelv a méltányossági jogkör gyakorlásáról, az adómérséklésre és a fizetési könnyítés engedélyezésére irányuló kérelmek elbírálása során követendő eljárásról



7001/2005. (AEÉ 3.) APEH irányelv a méltányossági jogkör gyakorlásáról, az adómérséklésre és a fizetési könnyítés engedélyezésére irányuló kérelmek elbírálása során követendő eljárásról a) a kérelmezőnek nem róható fel, vagy annak elkerülése érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben tőle elvárható, továbbá b) átmeneti jellegű, tehát az adó későbbi megfizetése valószínűsíthető. (2) A kérelem elbírálása és a feltételek meghatározása során figyelembe kell venni a fizetési nehézség kialakulásának okait és körülményeit. (3) Nem engedélyezhető fizetési könnyítés a) a magánszemélyek jövedelemadójának előlegére és a levont jövedelemadóra, b) a beszedett helyi adóra, c) a kifizető által a magánszemélytől levont járulékokra. (4) Magánszemély esetében a fizetési könnyítés az (1) bekezdés a) pontjában foglaltak figyelmen kívül hagyásával is engedélyezhető, ha a kérelmező igazolja vagy valószínűsíti, hogy az adó azonnali vagy egyösszegű megfizetése családi, jövedelmi, vagyoni és szociális körülményeire is tekintettel aránytalanul súlyos megterhelést jelent. (5) Fizetési könnyítés iránti kérelem benyújtása, illetve a kérelem teljesítése esetén a következő pótlékokat kell felszámítani, valamint az a) és c) pont alkalmazásakor határozatban közölni: a) a magánszemély esedékesség előtt előterjesztett kérelme esetén a kérelmet elbíráló elsőfokú határozat keltének napjáig a kérelem benyújtásának napján érvényes jegybanki alapkamatnak megfelelő mértékben, b) a jogi személy, egyéb szervezet kérelme, továbbá a magánszemélynek az esedékesség időpontja után benyújtott kérelme esetén késedelmi pótlékot a kérelmet elbíráló határozat jogerőre emelkedéséig, ha azonban a fizetési könnyítést engedélyezik, csak az elsőfokú határozat keltének napjáig, c) a kérelem teljesítése esetén a fizetési könnyítés időtartamára az elsőfokú határozat keltének napjától a kérelem benyújtásának napján érvényes jegybanki alapkamatnak megfelelő mértékben. (6) A pótlékok kiszabása kivételes méltánylást érdemlő esetben mellőzhető. Az (5) bekezdés a) és c) pontjában említett pótlékokra egyebekben a késedelmi pótlékra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. (7) Törvény a fizetési halasztási, részletfizetési kedvezmény más eseteit is meghatározhatja, engedélyezését csak törvény zárhatja ki. (8) Az adóhatóság a fizetési halasztást, részletfizetést engedélyező határozatában a kedvezményt feltételhez kötheti. (9) A határozat rendelkező részében fel kell hívni az adózó figyelmét arra, hogy ha a kedvezmény feltételeit vagy az esedékes részletek befizetését nem teljesíti, a kedvezmény érvényét veszti, és a tartozás járulékaival együtt egy összegben esedékessé válik. 7005/2006. (AEÉ 5.) APEH irányelv alkalmazásáról


Az adót az adózónak a törvényben meghatározott esedékesség időpontjában kell megfizetnie. Előfordulhat azonban, hogy a fizetésre kötelezett erre az időre az adót egyszerre megfizetni nem tudja. A törvény azokat a szabályokat tartalmazza - a hatályos Art.-vel egyező módon -, amelyek meghatározzák, hogy az adózó kérelmére az adóhatóság milyen feltételek mellett engedélyezhet eltérést a törvényben megállapított szabályokhoz képest. Az adózó fizetési nehézségei mögött számos ok húzódhat meg. A törvény eltérő feltételeket ír elő a magánszemély, illetőleg a nem magánszemély adózó részére engedélyezhető fizetési könnyítésekről. A törvény a korábban hatályos előírásoknak megfelelően írja elő, hogy a kedvezmény után „kamatot” kell fizetni, ami azonban az engedély nélkül késedelmesen fizetők pótlékának csak a fele, a pótlékolás kezdő időpontja pedig az adó eredeti esedékessége. A jogi személyek és egyéb szervezetek, illetőleg azok a magánszemélyek, akik kérelmüket az esedékesség után terjesztik elő, csak abban az esetben és csak arra az időszakra fizet a törvény szerint a jegybanki alapkamattal azonos mértékű kamatot, amelyre nézve az adóhatóság a fizetési könnyítést engedélyezi. Az esedékesség és a kérelem elbírálása közötti időre a késedelmi pótlékot - a jegybanki alapkamat kétszeresét - kell fizetniük. Pótlék nélküli fizetési könnyítést csak kivételes méltánylást érdemlő esetekben engedélyezhet az adóhatóság, amelyet a törvény a szélsőséges esetek kezelésére tart fenn. Adómérséklés 134. § (1) Az adóhatóság a magánszemély kérelme alapján az őt terhelő adótartozást - a magánszemélyt terhelő járuléktartozás kivételével -, valamint a bírság- vagy pótléktartozást mérsékelheti vagy elengedheti, ha azok megfizetése az adózó és a vele együtt élő közeli hozzátartozók megélhetését súlyosan veszélyezteti. 7003/2007. (AEÉ 10.) APEH irányelv a méltányossági jogkör gyakorlásáról, az adómérséklésre és a fizetési könnyítés engedélyezésére irányuló kérelmek elbírálása során követendő eljárásról 7002/2005. (AEÉ 3.) APEH irányelv egyes illetékszabályoknak az állami adóhatóság eljárása során való alkalmazásáról



7004/2006. (AEÉ 4.) APEH irányelv a méltányossági jogkör gyakorlásáról, az adómérséklésre és a fizetési könnyítés engedélyezésére irányuló kérelmek elbírálása során követendő eljárásról 7001/2005. (AEÉ 3.) APEH irányelv a méltányossági jogkör gyakorlásáról, az adómérséklésre és a fizetési könnyítés engedélyezésére irányuló kérelmek elbírálása során követendő eljárásról (2) Az adóhatóság az (1) bekezdésben foglaltakon túl - a (4)-(5) bekezdésben foglaltak kivételével - más személy adóját nem engedheti el, és nem mérsékelheti. (3) Az adóhatóság a pótlék- és bírságtartozást kivételes méltányosságból mérsékelheti (elengedheti) különösen akkor, ha annak megfizetése a vállalkozási tevékenységet folytató magánszemély, jogi személy vagy egyéb szervezet gazdálkodási tevékenységét ellehetetlenítené. Az adóhatóság a mérséklést az adótartozás egy részének (vagy egészének) megfizetéséhez kötheti. 1

(4) 2 (5) Az adópolitikáért felelős miniszter elrendeli az illeték megállapításának mellőzését, ha ezt az állampolgárok szélesebb körét érintő rendkívüli esemény, elemi csapás indokolja. 7005/2006. (AEÉ 5.) APEH irányelv alkalmazásáról


A törvény a hatályos Art.-nek megfelelően rendezi az adótartozás mérséklésének és elengedésének feltételeit. Magánszemély adósok esetén az adóhatóság a tőke-, pótlék-, illetőleg bírságtartozást egyaránt mérsékelheti, ha az adózó és a vele együttélő közeli hozzátartozók megélhetését a tartozás megfizetése súlyosan veszélyezteti. A társadalombiztosításban érvényesülő biztosítási elvre tekintettel azonban továbbra sincs lehetőség a magánszemélyt terhelő járuléktartozás mérséklésére. Nem magánszemély adózók esetében a jövőben is csak a pótlék- és bírságtartozás mérséklésére lesz jogosult az adóhatóság. Magán- és nem magánszemély vállalkozók esetében egyaránt előfordul esetenként, hogy a pótlék- és bírságtartozásuk a folyó fizetési kötelezettségekkel együtt már olyan mértékűvé válik, amelynek megfizetése az adózó gazdasági tevékenységének ellehetetlenülését eredményezheti. Ennek elkerülése érdekében az adóhatóság a pótlék- és bírságtartozást - a jelzett körülményre tekintettel - mérsékelheti. Az ellehetetlenülés körülményeinek fennállását az adózónak kell bizonyítania, az adóhatóság azonban a kérelem teljesítését a tőketartozás egy részének (vagy egészének) befizetéséhez kötheti, ami a hátralékállomány csökkenéséhez vezethet. KGD2007. 242. Az illetéktartozás mérséklésénél vizsgálandó és mérlegelendő körülmények. (2003. évi XCII. törvény 134. §) KGD2007. 117. A közigazgatási hatóság méltányossági jogkörben hozott határozatát a bíróság mérlegelheti, vizsgálhatja, hogy minden szempontot figyelembe vettek-e [2003. évi XCII. tv. 134. §]. 3

A határozat (végzés) módosítása és visszavonása 4

135. § (1) Ha az adóhatóság megállapítja, hogy a felettes szerv vagy a bíróság által még el nem bírált határozata (végzése) jogszabálysértő, a határozatát (végzését) az adózó terhére a határozat (végzés) jogerőre emelkedésétől számított egy éven belül, az adózó javára az adó megállapításához való jog elévüléséig módosítja vagy visszavonja. A megállapításhoz, a visszaigényléshez való jog elévüléséig módosítja vagy visszavonja a határozatát (végzését) az adóhatóság akkor is, ha azt törvény előírja. 7002/2005. (AEÉ 3.) APEH irányelv egyes illetékszabályoknak az állami adóhatóság eljárása során való alkalmazásáról (2) Az (1) bekezdésben foglalt, az adózó terhére történő módosítás korlátozása nem érvényesül, ha 5

a) a bíróság a büntetőügyben hozott jogerős ítéletével megállapította, hogy az adózó adókötelezettsége teljesítésével összefüggésben csalást, adócsalást, illetve munkáltatással összefüggésben elkövetett adócsalást követett el, 3

b) a határozatot (végzést) hozó adóhatóság dolgozója a kötelességét a büntetőtörvénybe ütköző módon szegte meg úgy, hogy ez a határozat (végzés) meghozatalát befolyásolta, és ezt a bíróság büntetőügyben hozott jogerős ítélete megállapította, c) az adózó rosszhiszemű volt. (3) A rosszhiszeműséget az adóhatóságnak kell bizonyítani. 3

(4) Ha az adóhatóság határozata (végzése), illetőleg az adatszolgáltatás alapján történő adóhatósági adómegállapítás jogszabálysértő, melynek következtében az adózónak visszatérítési igénye keletkezik, az adóhatóság a visszatérítendő összeg után a késedelmi pótlékkal azonos mértékű kamatot fizet, kivéve, ha a téves adómegállapítás az adózó vagy az adatszolgáltatásra kötelezett érdekkörében felmerült okra vezethető vissza.

1 2 3 4 5

Hatályon kívül helyezte: 2007. évi CXXVI. törvény 443. §. Hatálytalan: 2008. I. 1-től. Módosította: 2006. évi CIX. törvény 85. § (4). Módosította: 2005. évi LXXXV. törvény 41. § (3). Módosította: 2004. évi CI. törvény 315. § (2), 2005. évi LXXXV. törvény 41. § (3). Módosítva: 2005. évi XCI. törvény 29. § (3) i) alapján.


CompLex Jogtár

7005/2006. (AEÉ 5.) APEH irányelv alkalmazásáról


107. oldal

EBH2006. 1461. Amennyiben a jogszabálysértő adóhatósági határozat következtében az adózónak visszatérítési igénye keletkezik, az adóhatóság a visszatérítendő összeg után a késedelmi pótlékkal azonos mértékű kamatot köteles fizetni (2003. évi XCII. törvény 4. §, 37. §, 135. §, 165. §). Fellebbezés 1

136. § (1) Az adózó az ügy érdemében hozott első fokú határozat ellen fellebbezhet. A fellebbezés joga megilleti azt is, akire a határozat rendelkezést tartalmaz. (2) A határozathozatalt megelőző eljárás során hozott végzés csak a határozat ellen benyújtott fellebbezésben támadható meg, kivéve, ha az önálló fellebbezést törvény megengedi. (3) Önálló fellebbezésnek van helye az első fokon hozott, a) az eljárást felfüggesztő, b) az eljárást megszüntető, c) a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasító, d) a bevallás, a bejelentés és a fellebbezés határidejének elmulasztásával kapcsolatban benyújtott igazolási kérelmet elutasító, e) az iratbetekintési jog korlátozását elrendelő, f) az adózó ismételt ellenőrzésre irányuló kérelmét elutasító, g) a visszatartási jog gyakorlásáról hozott, h) a végrehajtási kifogást elbíráló, i) az eljárási bírságot kiszabó, j) az eljárási költség viselésének kérdésében hozott, valamint k) a kézbesítési vélelem megdöntése tárgyában hozott elutasító végzés ellen. (4) A fellebbezést a határozat (végzés) közlésétől számított 15 napon belül, utólagos adómegállapítás esetén 30 napon belül lehet előterjeszteni. (5) A fellebbezésre jogosult a fellebbezési határidőn belül a fellebbezési jogáról lemondhat. A fellebbezési jogról való lemondást tartalmazó nyilatkozat nem vonható vissza. 7005/2006. (AEÉ 5.) APEH irányelv alkalmazásáról


2

137. § (1) A fellebbezést annál az adóhatóságnál kell előterjeszteni, amely a megtámadott határozatot (végzést) hozta. A fellebbezési határidőt akkor is megtartottnak kell tekinteni, ha a határidőben benyújtott fellebbezés iránti kérelmet nem a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező szervnél terjesztették elő. A fellebbezésben új tényekre és bizonyítékokra is lehet hivatkozni. (2) A fellebbezést az ügy összes iratával a fellebbezés beérkezésének napjától számított 15 napon belül fel kell terjeszteni a felettes szervhez, kivéve, ha az adóhatóság a megtámadott határozatot (végzést) visszavonja, illetőleg a fellebbezésnek megfelelően módosítja, kijavítja vagy kiegészíti. A felterjesztés során az elsőfokú adóhatóság az ügy eldöntéséhez szükséges mértékben ismerteti a fellebbezésről kialakított álláspontját. 3

138. § (1) A felettes szerv a fellebbezéssel megtámadott határozatot (végzést) és az azt megelőző eljárást megvizsgálja, tekintet nélkül arra, hogy ki és milyen okból fellebbezett. Az utólagos adómegállapítás során hozott határozat ellen benyújtott fellebbezés esetén a határozat meghozatalára nyitva álló határidő 60 nap. A határozat ellen irányuló fellebbezést határozattal, a végzés ellen irányuló fellebbezést végzéssel kell elbírálni. A vizsgálat eredményeként az adóhatóság a határozatot (végzést) helybenhagyja, megváltoztatja vagy megsemmisíti. Jelenleg az Art. fellebbezésre vonatkozó szabályai teljes körűek, háttérjogszabályként az Áe.-t nem kell alkalmazni. A módosítások biztosítják, hogy az Art. a fellebbezéssel összefüggő kérdéseket a Ket. hatálybalépését követően is - azaz 2005. november 1-jétől - teljes körűen rendezze. A korábban már említettek szerint a Ket. a hatósági döntésnek két fajtáját nevesíti, a határozatot (érdemi kérdésekben hozott döntés) és a végzést (eljárási kérdésekben hozott döntés). A Ket. a közigazgatási határozat esetében általánossá teszi, míg a közigazgatási végzés esetében csak akkor biztosítja az önálló jogorvoslatot, ha azt a törvény megengedi. Ennek értelmében az Art. fellebbezésre vonatkozó szabálya új rendelkezésekkel egészül ki, egyrészt taxatív módon felsorolja az önálló fellebbezéssel megtámadható végzések körét, másrészt kimondja, hogy az ebbe a körbe nem tartozó végzések ellen kizárólag az eljárást lezáró határozat ellen benyújtott fellebbezésben kérhető jogorvoslat.

1 Megállapította: 2005. évi LXXXV. törvény 23. §. Hatályos: 2005. XI. 1-től. Ezt követően indult eljárásokra kell alkalmazni. 2 Megállapította: 2005. évi LXXXV. törvény 24. §. Hatályos: 2005. XI. 1-től. Ezt követően indult eljárásokra kell alkalmazni. 3 Megállapította: 2005. évi LXXXV. törvény 25. §. Hatályos: 2005. XI. 1-től. Ezt követően indult eljárásokra kell alkalmazni.



A Ket. 99. § (2) bekezdése szerint a fellebbezésre jogosult a fellebbezési határidőn belül a fellebbezési jogáról szóban vagy írásban lemondhat. A lemondó nyilatkozat nem vonható vissza, ennek következtében a határozat jogerőssé és végrehajthatóvá válik. Minthogy az Art. hatályos szabályai a lemondó nyilatkozatra vonatkozóan nem tartalmaznak rendelkezést, a szabályozás teljes körűvé tétele okán a törvény az Art. vonatkozó rendelkezését kiegészíti. A fellebbezéshez akkor fűződnek jogkövetkezmények, ha azt határidőben benyújtották. A törvényben meghatározott határidő jogvesztő. A gyakorlatban előfordulnak olyan esetek - vélhetően az eljárás meggyorsítása érdekében -, amikor a fellebbezésre jogosult a fellebbezést - határidőben ugyan, de - a másodfokú szervnél terjeszti elő. A Ket. 102. § (1) bekezdésére figyelemmel az Art. a jövőben úgy rendelkezik, hogy elkésettség okán a fellebbezés nem utasítható el, ha az adózó a fellebbezési határidőn belül azt nem a megtámadott döntést hozó szervhez, hanem az elbírálásra jogosult szervhez nyújtotta be. A törvény a korábbi hatályos szabályokhoz, illetőleg a Ket. szabályaihoz képest is eltérő határidőt állapít meg a fellebbezés felettes szervhez történő felterjesztésére. Az adóügyek bonyolultságára tekintettel, illetve a megalapozott döntések meghozatalának elősegítése érdekében az adóigazgatási eljárásban a megtámadott döntést hozó szervnek a felterjesztésre - a fellebbezési határidő leteltétől számított 8 napon belül történő felterjesztés előírása helyett - az új szabály szerint a fellebbezés beérkezésének napjától számított 15 nap áll a rendelkezésére. A Ket. szabályai szerint az első fokon eljáró hatóság a fellebbezésről kialakított álláspontjáról is nyilatkozhat a felterjesztés során [102. § (3) bekezdése]. A nyilatkozat nem kötelező, a törvény ezt csak lehetőségként fogalmazza meg. Ugyanakkor az adóigazgatásban szokásos gyakorlat a fellebbezésben foglaltak véleményezése, amely különösen új tény, körülmény felmerülése, illetőleg más jogi megközelítésre történő hivatkozás esetén nem mellőzhető. A törvény tehát az említett indokok alapján kimondja, hogy az elsőfokú adóhatóság a fellebbezésről kialakított álláspontját a felettes szervvel minden esetben ismerteti. A törvény a fellebbezés elbírálására nyitva álló 30 napos határidő alóli kivételként rögzíti, hogy az utólagos adómegállapítás során hozott határozat ellen benyújtott fellebbezés esetén - tekintettel az ilyen jellegű ügyek bonyolultságára - az adóhatóságnak a megalapozottabb döntés biztosítása érdekében a határozat meghozatalára 60 nap áll a rendelkezésére. A jogalkalmazók számára egyértelművé teszi továbbá a törvény, hogy a fellebbezést határozattal kell elbírálni, ha azt határozat ellen terjesztették elő, illetőleg végzéssel akkor, ha végzés ellen nyújtották be.

1

(2) A felettes szerv, ha a határozat (végzés) hozatalához nincs elég adat, vagy a tényállás további tisztázása szükséges, a határozat (végzés) megsemmisítése mellett az ügyben első fokon eljárt közigazgatási szervet új eljárásra utasíthatja, vagy a tényállás kiegészítése iránt maga intézkedik. EBH2007. 1667. A közigazgatási eljárásban le nem rótt fellebbezési illetéket kiszabó fizetési meghagyást helybenhagyó határozat bíróság által felülvizsgálható (1990. évi XCIII. törvény 77., 78. §, 2003. évi XCII. törvény 138. §, 143. §). 1

139. § A fellebbezési eljárás során hozott határozatot (végzést) a fellebbezővel és mindazokkal, akikkel az elsőfokú határozatot (végzést) közölték, az első fokon eljárt adóhatóság útján írásban kell közölni. Új eljárásra utasítás 2

140. § (1) Amennyiben a jogorvoslati kérelemmel megtámadott határozat részben jogszabálysértő és ezért új eljárásra utasításnak van helye, a jogorvoslati kérelmet elbíráló felettes szerv - amennyiben az ügy körülményei ezt lehetővé teszik - csak a jogszabálysértő megállapítások tekintetében rendeli el az új eljárást, egyebekben a határozatot helybenhagyja vagy megváltoztatja. 2005/26. Adózási kérdés új eljárásra utasítás (2) Új eljárásra utasítás esetén a felettes szerv határozatában meghatározza az új eljárásban vizsgálandó körülményeket, illetőleg az adót, költségvetési támogatást és bevallási időszakot, melyre az új eljárás kiterjed. Az adóhatóság a felettes szerve vagy a bíróság által elrendelt új eljárásban kizárólag az új eljárás elrendelésére okot adó körülményeket, illetőleg az ezekkel összefüggő tényállási elemeket vizsgálhatja.

1 Módosította: 2005. évi LXXXV. törvény 41. § (3). 2 Megállapította: 2004. évi CI. törvény 216. § (1). Hatályos: 2005. I. 1-től.



A jogorvoslati szabályok között új cím alatt szerepelnek az új eljárásra utasításra és a részjogerőre vonatkozó rendelkezések. Az adóellenőrzések gyakran több adómegállapítási időszakot és több adó-, illetőleg támogatásnemet érintenek. Az ellenőrzés eredményeként esetlegesen feltárt jogsértések közül az adózó sok esetben csak egy-egy megállapítást vitat. A hatályos államigazgatási eljárási szabályok nem ismerik a részjogerő intézményét, az adózó bármely okból nyújt be jogorvoslati kérelmet, a teljes megelőző adóhatósági eljárást és a megtámadott határozat egészét felül kell vizsgálnia a felettes adóhatóságnak. Amennyiben pedig olyan jogszabálysértést tárnak fel, melynek következtében új eljárás elrendelésének van helye, a korábbi eljárás egészét meg kell ismételni. Az adóhatósági eljárásban ez gyakran azt eredményezi, hogy a jogorvoslati eljárás, illetőleg az új eljárás időtartama alatt olyan kérdések is függőben maradnak, melyek egyébként az adózó és adóhatóság között nem képezik vita tárgyát. Az eljárás egyszerűsítése és a nem vitatott megállapítások mielőbbi jogerős lezárása érdekében a módosítás megteremti a részjogerő intézményét, és lehetővé teszi a felettes szerv számára, hogy a csak részben jogszabálysértő határozat esetén a jogszabálysértő részek tekintetében rendelje el az új eljárást, egyebekben a határozatot helybenhagyja. Az esetek nagy részében az egyes adókötelezettségek szorosan összefüggnek, az egyikkel kapcsolatban tett megállapítás kihat a másik kötelezettségre. Ezért a felettes szervnek a részjogerő megállapításakor minden esetben vizsgálnia kell az ügy körülményeit, azok lehetővé teszik-e a részjogerőt, vagy a teljes eljárást szükséges megismételni. Az új eljárás lefolytatását elrendelő határozatban a felettes szervnek meg kell határoznia, hogy az új eljárásban az elsőfokú adóhatóság mely körülményeket, kötelezettségeket vizsgálhatja. Az adózók jogbiztonságának erősítése és annak érdekében, hogy az adóhatóság alapeljárásaiban is a lehető legnagyobb körültekintéssel, a tényállás valamennyi elemét feltárva és értékelve tegye meg megállapításait, az új rendelkezés előírja, az új eljárásban csak az annak elrendelésére okot adó körülményeket vizsgálhatja az adóhatóság. Ezzel elkerülhető, hogy az új eljárásban az adóhatóság a korábbi ellenőrzés során nem vizsgált, vagy jogszerűnek ítélt körülmények alapján állapítson meg mulasztást az adózónál.

(3)

1

Felügyeleti intézkedés 2

141. § (1) A felettes adóhatóság, illetve az adópolitikáért felelős miniszter kérelemre vagy hivatalból felügyeleti intézkedést tesz, ha az ügyben eljárt adóhatóság határozata, önálló fellebbezéssel megtámadható végzése (intézkedése) jogszabálysértő, vagy a határozat, az önálló fellebbezéssel megtámadható végzés meghozatalára (intézkedésre) jogszabálysértő módon nem került sor. 7002/2005. (AEÉ 3.) APEH irányelv egyes illetékszabályoknak az állami adóhatóság eljárása során való alkalmazásáról 3

(2) Az adóhatóság a felettes adóhatóság, illetve az adópolitikáért felelős miniszter erre irányuló felhívásától számított 15 napon belül köteles az iratokat felterjeszteni. Az utólagos adómegállapítással kapcsolatban benyújtott felügyeleti intézkedés iránti kérelem elbírálása esetén az ügyintézési határidő az iratoknak a felügyeleti szervhez történő beérkezésének napjától számított 60 nap, kivéve, ha az eljáró szerv a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül utasítja el. A Ket. szerinti felügyeleti eljárás helyett az Art. rendkívüli jogorvoslati formaként a felügyeleti intézkedést szabályozza. Az Art. felügyeleti intézkedésre vonatkozó szabályai felülírják a Ket. rendelkezéseit, tehát azokat az adóigazgatási eljárás során nem kell alkalmazni. A felügyeleti intézkedésre vonatkozó jelenleg hatályos szabályok nem tartalmaznak határidőt az iratok felettes szervhez történő felterjesztése tekintetében. E hiányosságot pótolva a törvény a felterjesztésre 15 napos határidőt állapít meg. A Ket. szerinti általános ügyintézési határidő 30 nap, tehát a felügyeleti intézkedés elbírálására is ezt a határidőt kell irányadónak tekintetni. Az utólagos adómegállapítással kapcsolatban benyújtott felügyeleti intézkedés iránti kérelem esetében - tekintettel az ilyen jellegű ügyek bonyolultságára - a törvény az általánosnál hosszabb, 60 napos határidőt biztosít. A határidő kezdő időpontjának meghatározására az Art. a Ket. vonatkozó rendelkezéseit maradéktalanul alkalmazni rendeli, mely szerint az ügyintézési határidőt a kérelemnek az eljárásra hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatósághoz történő megérkezése napjától, illetőleg az eljárás hivatalból történő megindításának napjától kell számítani. A rendelkezés 2005. november 1-jétől lép hatályba. 4

(3) A felettes adóhatóság, illetve az adópolitikáért felelős miniszter a súlyosítási tilalom szabályaira is figyelemmel a jogszabálysértő határozatot (intézkedést), önálló fellebbezéssel megtámadható végzést megváltoztatja, megsemmisíti, amennyiben szükséges új eljárás lefolytatását rendeli el, vagy az elsőfokú adóhatóságot eljárás lefolytatására utasítja. A felettes adóhatóság, illetve az adópolitikáért felelős miniszter a felügyeleti intézkedésről határozatot (végzést) hoz. A felügyeleti intézkedés mellőzéséről az adóhatóság, illetve az adópolitikáért felelős miniszter az adózót határozat (végzés) meghozatala nélkül értesíti.

1 2 3 4

Hatályon kívül helyezte: 2005. évi XXVI. törvény 66. § (1). Hatálytalan: 2005. V. 10-től. Módosította: 2005. évi LXXXV. törvény 41. § (3), 2006. évi CIX. törvény 85. § (4). Beiktatta: 2005. évi LXXXV. törvény 26. §. Módosította: 2006. évi CIX. törvény 85. § (4). Megállapította: 2005. évi CXIX. törvény 123. §. Módosította: 2006. évi CIX. törvény 85. § (4).



A felettes szerv felügyeleti jogkörében eljárva a jogszabálysértő határozatot, önálló fellebbezéssel megtámadható végzést (intézkedést) megváltoztatja, megsemmisíti, illetőleg amennyiben indokoltnak látja, új eljárás lefolytatását is elrendelheti vagy az elsőfokú adóhatóságot eljárás lefolytatására utasítja. Az új eljárásra utasítás természetesen a felettes szerv megítélésének függvénye, de a hatályos rendelkezés - félreérthető módon - az új eljárás elrendelésére, mint a határozat megsemmisítéséhez kapcsolódó, minden esetben szükséges következményre utal. A törvény ezért a rendelkezés pontosításával egyértelművé teszi, hogy az új eljárásra utasítás nem minden esetben következménye a határozat megsemmisítésének, csak ha a felettes szerv döntése alapján a tényállás további tisztázása szükséges. 1

(4) A felettes adóhatóság, illetve az adópolitikáért felelős miniszter a felügyeleti intézkedés iránti kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasíthatja, ha a kérelemből megállapíthatóan a határozat, önálló fellebbezéssel megtámadható végzés (intézkedés) jogszabálysértő volta nem valószínűsíthető vagy a bírósági felülvizsgálatot az adózó kezdeményezte. 7005/2006. (AEÉ 5.) APEH irányelv alkalmazásáról


Súlyosítási tilalom a hatósági eljárásban 142. § (1) Ha a korábbi ellenőrzés eredményeként határozatot hoztak, a határozat jogerőre emelkedésétől, ha pedig az ellenőrzés hatósági eljárás megindítása nélkül befejeződött, a befejezéstől számított egy éven túl olyan új határozat, amely az adókötelezettséget, az adó alapját, az adó összegét, a költségvetési támogatás alapját és összegét az adózó terhére változtatja meg, még akkor sem hozható, ha az alapeljárásban hozott határozatot a felettes adóhatóság megsemmisítette és új eljárás lefolytatását rendelte el, vagy a határozatot az elsőfokú adóhatóság visszavonta. (2) Az (1) bekezdésben foglaltakat nem kell alkalmazni 2

a) a bíróság jogerős ítéletében megállapított adócsalás, munkáltatással összefüggésben elkövetett adócsalás, illetve az adókötelezettség teljesítésével összefüggésben elkövetett csalás, b) a bíróság által elrendelt új eljárás, 3

c) ha az ellenőrzést az adópolitikáért felelős miniszter vagy az Állami Számvevőszék elnöke - helyi adó esetében az önkormányzati képviselő-testület határozata - rendelte el, d) ha az adóhatóság az ellenőrzést a társadalombiztosítási igazgatási szerv megkeresésének teljesítése érdekében, illetőleg a magánnyugdíjpénztár megkeresésére soron kívül folytatja le, és az ismételt ellenőrzés eredménye ellátási jogosultságot teremt, 4

e) ha az adóhatóság olyan, az adó megállapítását befolyásoló új tényről, adatról, bizonyítékról szerez tudomást, amely a korábbi ellenőrzéskor nem volt ismert, és az ellenőrzés lefolytatására az állami adóhatóság vezetője, illetőleg a vámhatóság vezetője utasítást ad. EBH2007. 1729. Az adóigazgatási eljárásban a súlyosító tilalom bármely típusú ellenőrzést lezáró jogerős határozat tekintetében bekövetkezik az azt követő egy év elteltével (2003. évi XCII. törvény 142. §, 1990. évi XCI. törvény 79. §, 97. §, 1997. évi CIII. törvény 32. §, 33. §). Adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálata 5

143. § (1) Az adóhatóság másodfokú jogerős határozatát - a fizetési könnyítés engedélyezése tárgyában hozott, illetőleg az elsőfokú határozat megsemmisítését elrendelő határozat kivételével - a bíróság az adózó kérelmére jogszabálysértés esetén megváltoztatja vagy hatályon kívül helyezi, és ha szükséges, az adóhatóságot új eljárás lefolytatására utasítja. Az adóhatóság másodfokú végzésével szemben nincs helye bírósági felülvizsgálatnak.

1 2 3 4 5

Módosította: 2005. évi LXXXV. törvény 26. §, 41. § (3), 2006. évi CIX. törvény 85. § (4). Módosította: 2005. évi XCI. törvény 29. § (3) i). Módosította: 2005. évi LXXXV. törvény 41. § (3), 2005. évi CXIX. törvény 193. § (2), 2006. évi CIX. törvény 85. § (4). Módosította: 2006. évi CIX. törvény 85. § (4). Megállapította: 2007. évi CXXVI. törvény 204. §. Hatályos: 2008. I. 1-től.



Az Art. hatályos szabályai szerint az adóhatóság az adóügy érdemében határozattal, az eljárás során felmerülő egyéb kérdésekben végzéssel dönt. Az Art. bírósági felülvizsgálat esetkörét meghatározó szabálya szerint bírósági felülvizsgálatnak csak a másodfokú adóhatóság jogerős határozatával szemben van helye. A rendelkezésből következik, hogy az Art. csak az adóügy érdemében hozott határozatok vonatkozásában nyitja meg a bírói utat. Tekintettel azonban arra, hogy ha a másodfokú adóhatóság az elsőfokú - az adóügy érdemében hozott - határozatot megsemmisíti és új eljárás lefolytatását rendeli el, e döntését határozatban közli az érintettekkel. Minthogy e határozat adott esetben a főszabály alapján megfelelne a bíróság által felülvizsgálható határozatok kritériumának, a törvény e határozatokkal szemben a bírósági felülvizsgálat kezdeményezését külön kizárja. A módosítással ugyancsak kizárja a törvény a végzések elleni bírósági felülvizsgálat kezdeményezésének lehetőségét is. Miután az adóügy érdemében mindig határozattal kell dönteni, végzéssel jellemzően eljárási kérdéseket bírál el az adóhatóság. Ebből következően nem indokolt a bírói út megnyitása a végzések, mint eljárási kérdések előtt. Mindamellett a jogorvoslati lehetőség a bírósági felülvizsgálat kizárásával is biztosított, hiszen az adóügy érdemében hozott hatósági határozattal szemben előterjesztett jogorvoslati kérelemben a végzések is megtámadhatók, továbbá az Art. felsorolja az önálló fellebbezéssel megtámadható végzéseket, amelyekkel szemben felügyeleti intézkedés is kezdeményezhető önállóan. Tekintettel arra, hogy jogértelmezési viták sorozatát váltotta ki e rendelkezés azzal, hogy a bírósági felülvizsgálatból kizárt hatósági döntések között nem nevesítette a megsemmisítő és új eljárásra utasító határozatát, valamint az adóhatóság végzését, a módosítás pontosítja a rendelkezést, és egyértelművé válik a jogalkotói szándék.

(2)

1

EBH2007. 1667. A közigazgatási eljárásban le nem rótt fellebbezési illetéket kiszabó fizetési meghagyást helybenhagyó határozat bíróság által felülvizsgálható (1990. évi XCIII. törvény 77., 78. §, 2003. évi XCII. törvény 138. §, 143. §). BH2007. 278. II. Az adómegfizetésre kötelezhető személy az adózóval szembeni eljárásban nem ügyfél, adófizetésre kötelező határozat csak az eljárásban félként részt vevő személlyel szemben hozható (2003. évi XCII. törvény 35. §, 123. §, 143. §). BH2007. 210. Fiktív számla alapján nincs helye gázolaj jövedéki adó visszaigénylésének (2003. évi XCII. törvény 143. §; 216/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet 4. §, 6. §; 1997. évi CIII. törvény 15. §). KGD2008. 67. A végrehajtási kifogás tárgyában hozott határozat bíróság által nem vizsgálható felül (2003. évi XCII. törvény 43. §, 143. §, 151. §, 159. §). KGD2007. 149. Nem adóalany az a gazdasági társaság, amelyet a cégnyilvántartásból már töröltek, vele szemben adóigazgatási eljárás sem folytatható. Az adómegfizetésre kötelezhető személy az adózóval szembeni eljárásban nem ügyfél, adófizetésre kötelező határozat csak eljárásban félként részt vevő személlyel szemben hozható (2003. évi XCII. törvény 35., 123., 143. §). A VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁS 2

144. § Az adóhatóság alkalmazottja a végrehajtási eljárásban az egyes végrehajtási cselekmények foganatosításakor a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) rendelkezéseit alkalmazza, ha e törvény másként nem rendelkezik. Az adóvégrehajtót az eredményes végrehajtás érdekében mindazok a jogok megilletik, amit a Vht. a bírósági végrehajtónak biztosít. A végrehajtás lefolytatásához szükséges adatok beszerzésére és kezelésére a Vht. rendelkezéseit kell alkalmazni. 7005/2006. (AEÉ 5.) APEH irányelv alkalmazásáról


7002/2005. (AEÉ 3.) APEH irányelv egyes illetékszabályoknak az állami adóhatóság eljárása során való alkalmazásáról Végrehajtható okirat 145. § (1) Az adóigazgatási eljárásban végrehajtható okirat: 3

a) a fizetési kötelezettséget megállapító jogerős hatósági határozat (végzés), b) az önadózás esetén a fizetendő adót (adóelőleget) tartalmazó bevallás, c) a behajtási eljárás során a behajtást kérő megkeresése, d) az adózóval közölt adóhatósági adómegállapítás. (2) Az okirat végrehajthatóságához külön intézkedésre (záradékolás, végrehajtási lap kiállítása stb.) nincs szükség. (3) Az adótartozás után felszámított pótlék, kamat az adótartozásra vonatkozó végrehajtható okirat alapján hajtható végre. Az adóvégrehajtási eljárás megindításának feltétele, hogy az adóhatóság a tartozás fennállását okirattal tudja bizonyítani, azaz - a jogszabályban taxatíve meghatározott - végrehajtható okirattal rendelkezzék. Végrehajtható okiratnak minősül a fizetési kötelezettséget tartalmazó jogerős - nem csupán az adóhatósági, hanem bármely - hatósági határozat. Ezzel mentesül az adóhatóság a végrehajtható okirat „előállítása” érdekében történő külön határozathozatal alól azokban az ügyekben, melyekben a fizetési kötelezettség tényleges előírása - pl. támogatás-visszatérítésre kötelezés - nem az adóhatóság hatásköre, viszont a behajtás adóvégrehajtási eljárásban történik.

1 Hatályon kívül helyezte: 2007. évi CXXVI. törvény 443. §. Hatálytalan: 2008. I. 1-től. 2 Módosította: 2005. évi CXIX. törvény 193. § (1). 3 Módosította: 2005. évi LXXXV. törvény 41. § (3).



Végrehajtható okiratnak minősül továbbá önadózás esetén a fizetendő adót tartalmazó bevallás, illetőleg az adózó által teljesített adóelőleg-fizetési kötelezettségről szóló ún. előleg-bevallás. Az adók módjára behajtandó köztartozások esetén a végrehajtási eljárás megindításának alapja a behajtást kérő megkeresése. Az adóhatósági adómegállapítás kapcsán a törvény az Art.-ben szereplő korábbi felsorolás kiegészítésével biztosítja az adóhatóság számára, hogy az adózóval közölt adóhatósági megállapítás végrehajtható okirat legyen. Eljáró hatóságok 146. § (1) A végrehajtást az első fokon eljáró adóhatóság folytatja le. (2) Az adók módjára behajtandó köztartozás jogosultjának megkeresése alapján a) magánszemély esetében a belföldi lakóhely vagy szokásos tartózkodási hely, ennek hiányában szokásos fellelhetőségi helye szerint illetékes önkormányzati adóhatóság, b) jogi személy és egyéb szervezet esetében az illetékes állami adóhatóság jár el, kivéve, ha törvény a köztartozás beszedését más szerv hatáskörébe utalja. 1

(3) Az adóhatóság a végrehajtást az adós lakóhelye, székhelye vagy végrehajtás alá vonható vagyontárgya szerinti helyi bíróság mellett működő, az ügyelosztási szabályok szerint illetékes önálló bírósági végrehajtó útján is foganatosíthatja. Ez esetben a bírósági végrehajtó az e törvényben foglalt rendelkezések alkalmazásával jár el azzal az eltéréssel, hogy illetékességére a Vht. 232. §-ának (3)-(5) bekezdése az irányadó. Az APEH hátralékállományában évről-évre nő a kisösszegű (100 ezer forint alatti) tartozások száma, melyek behajtásában alacsonyak eredményességi mutatói, tekintettel arra, hogy az adóhatóság végrehajtási kapacitása adott, ezért végrehajtási tevékenységét szükségszerűen a nagy összegű tartozások behajtására kell koncentrálnia. A kisösszegű tartozások behajtásában ugyanakkor lényegesen eredményesebbek a bírósági végrehajtók, sikerarányuk 60-70 százalékos. A törvény ezért az adóhatósági végrehajtási tevékenység hatékonyabbá tétele érdekében - mintegy bővítve a végrehajtási kapacitást - az illetékhivatalokhoz és az önkormányzati adóhatóságokhoz hasonlóan a magánszemélyt terhelő adótartozások tekintetében az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalt is feljogosítja arra, hogy az adótartozások végrehajtását bírósági végrehajtó útján foganatosítsa. A bírósági végrehajtók „bevonása” az adóvégrehajtásba költségvetési kiadást nem jelent, tekintettel arra, hogy a bírósági végrehajtók piaci alapon működnek, díjazásukat a behajtott összegből kell fedezniük. Hosszú távon várható pozitív hatása az érzékelhető és hatékony végrehajtói jelenlétnek és tevékenységnek pedig a fizetési fegyelem általános javulása. (4) Amennyiben ugyanazt az ingóságot vagy ingatlant több adóhatóság is lefoglalta, a végrehajtás folytatására és az értékesítésre az a végrehajtó jogosult és köteles, aki a vagyontárgyat a többi végrehajtót megelőzően foglalta le. Egyidejű foglalás esetén az adóhatóságok megegyezése szerint kell folytatni a végrehajtást. (5) Ha az illetékesség megszűnéséről az adóhatóság a végrehajtási cselekmény foganatosítását követően szerez tudomást, az illetékességváltozás a már foganatosított végrehajtási cselekmények hatályát nem érinti. Az adóvégrehajtásban az eljáró adóhatóságok hatásköre és illetékessége a korábban hatályos szabályokhoz képest alapvetően nem változik. Főszabály szerint a végrehajtási eljárást az első fokon eljáró adóhatóság folytatja le. Sajátos munkamegosztás érvényesül azonban az adók módjára behajtandó köztartozások végrehajtása esetén, amikor az adóhatóság a végrehajtást a köztartozás jogosultjának megkeresésére folytatja le. Ha az adós magánszemély, a belföldi lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye, ennek hiányában szokásos fellelhetőségi helye szerint illetékes önkormányzati adóhatóság az eljárásra jogosult szerv, míg jogi személy és egyéb szervezet köztartozási ügyében az állami adóhatóság jár el, kivéve, ha törvény a tartozás beszedését más szerv hatáskörébe utalja. Az Art. 2002-es módosításának köszönhetően 2003. január 1-jétől az illetékhivatalok mellett az önkormányzatok is élhetnek azzal a lehetőséggel, hogy önálló bírósági végrehajtó útján hajtják be az őket megillető köztartozást. E szabály bevezetésének indoka a hatékonyság fokozása, illetve a költségkímélés azáltal, hogy az önkormányzatnak így nem kell külön apparátust fenntartania az adótartozások behajtása érdekében. Az önálló bírósági végrehajtó igénybevétele ugyanakkor nem kötelező, csupán lehetőség az önkormányzati adóhatóság számára. Szintén a végrehajtás eredményességét szolgálja az a szabály, amely az illetékesség megszűnése esetén - ha arról a végrehajtási cselekmény foganatosítása után szerez tudomást az adóhatóság - az illetékesség hiányában eljárt adóhatóság által lefolytatott végrehajtást nem tekinti semmisnek és eltekint az eljárást folytató hatóság részéről a korábban már foganatosított végrehajtási cselekmények megismétlésétől. E szakasz tartalmazza továbbá az illetékességi összeütközés esetén alkalmazandó szabályokat is. A törvény az adóvégrehajtások összeütközése esetére a megelőzés elvét rendeli alkalmazni, melynek értelmében az a végrehajtó jogosult az eljárás lefolytatására, amelyik az ingóságot vagy az ingatlant a többieket megelőzően foglalta le, egyidejű foglalás esetén pedig az eljáró szervek megegyezése szerint kell folytatni az eljárást.

1 Megállapította: 2004. évi XXVII. törvény 15. §. Módosította: 2006. évi CIX. törvény 86. § a).

Lezárva: 2008. június 30. Hatály: 2008.VII.3. - 2008.XII.31. Hatályos - 2003. évi XCII. törvény - az adózás rendjéről 1


2

147. § (1) A nem belföldi illetőségű, illetőleg az egybefüggően 183 napot meghaladóan külföldön tartózkodó belföldi illetőségű személy (a továbbiakban együtt: fizetésre kötelezett személy) adófizetési kötelezettségének, adók módjára behajtandó tartozásának külföldön történő érvényesítése (beszedése) érdekében szükséges cselekményt - az Európai Közösség tagállamai közötti adóbehajtási jogsegély hatálya alá tartozó fizetési kötelezettségek kivételével - az adópolitikáért felelős miniszter által lefolytatott közbeszerzési eljárás nyertese teszi meg. 3

(2) A pályázat nyertese az adófizetési kötelezettség, adók módjára behajtandó köztartozás érvényesítése érdekében jogosult az ehhez szükséges, adótitoknak minősülő adatok megismerésére. Ennek érdekében a végrehajtási eljárás alapjául szolgáló iratokat az adóhatóság az eljárás befejezéséig a pályázat nyertese rendelkezésére bocsátja. A nem belföldi illetőségű, illetőleg az egybefüggően 183 napot meghaladóan külföldön tartózkodó belföldi illetőségű személy adófizetési kötelezettségének, adók módjára behajtandó tartozásának külföldön történő érvényesítésére (beszedésére) irányuló intézkedéseket az adópolitikáért felelős miniszter által lefolytatott közbeszerzési eljárás nyertese teszi meg. A tartozások érvényesítése érdekében az adóhatóságok keresik meg a pályázat nyertesét, és - értelemszerűen - rendelkezésére bocsátják azokat az adatokat, amelyek a beszedés érdekében szükségesek. Tekintettel azonban arra, hogy értelmezési viták folytak a tekintetben, hogy az adótitok szabályokra tekintettel milyen adatok adhatók ki a pályázat nyertesének, egy pontosító rendelkezés kerül az Art.-be. E szerint a törvény kifejezetten kimondja, hogy a pályázat nyertese jogosult a végrehajtáshoz szükséges, egyébként adótitoknak minősülő adatok megismerésére, melynek érdekében az adóhatóság a végrehajtási eljárás alapjául szolgáló iratokat az eljárás befejezéséig közbeszerzési eljárás nyertesének rendelkezésére bocsátja. 4

(3) Az (1) bekezdés szerinti cselekmény ellátásáért a pályázat nyertesét a külön megállapodásban foglaltak szerint fizetendő ellenérték, de legfeljebb a beszedett adó nyolc százaléka illeti meg. 5

(4) Az adóhatóság a felettes szerve által alaki szempontból felülvizsgált fizetési kötelezettséget megállapító határozatot, illetőleg végrehajtható okiratot (a továbbiakban: megkeresést) a pályázat nyerteséhez negyedévenként küldi meg. A megkeresés továbbítását követő változásról az adóhatóság a pályázat nyertesét haladéktalanul értesíti. Amíg a pályázat nyertese az eljárás eredménytelenségéről nem értesíti az adóhatóságot, a fizetésre kötelezett személy belföldi vagyona ellen végrehajtási cselekmény nem foganatosítható. Amennyiben a pályázat nyertese az eljárás eredményességéről a megkeresés továbbításától számított 6 hónap elteltével nem nyilatkozik, az adóhatóság a fizetésre kötelezett ingatlanára jelzálogjogot jegyezhet be. Az Art. lehetővé teszi, hogy az adóhatóság megkeresésére a nem belföldi illetőségű, illetőleg az egybefüggően 183 napot meghaladóan külföldön tartózkodó belföldi illetőségű személy (a továbbiakban együtt: fizetésre kötelezett személy) adófizetési kötelezettségének, adók módjára behajtandó tartozásának külföldön történő érvényesítése (beszedése) érdekében szükséges cselekményt a pénzügyminiszter által lefolytatott közbeszerzési eljárás nyertese tegye meg. A közbeszerzési eljárás nyertesét csak végrehajtható okirattal lehet megkeresni, de ez feltételezi a jogerős határozatot, a jogerős határozat pedig a kézbesítést. Így az adóhatóságok a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) szabályai szerint közvetlenül kellene, hogy kézbesítsenek külföldre, ezért a törvény pontosítja a rendelkezést, hogy a kézbesítés a korábbi gyakorlatnak megfelelően történjen. 4

(5) Nem szükséges a pályázat nyertesének igénybevétele akkor, ha a fizetésre kötelezett személy a fizetési kötelezettség érvényesítésekor belföldön tartózkodik és a fizetési kötelezettség érvényesítésének egyéb akadálya sincsen, továbbá akkor sem, ha a fizetésre kötelezett személynek e törvény szerinti képviseleti jogosultsággal rendelkező belföldi meghatalmazottja van. Számos esetben előfordul, hogy az adóhatóságnak huzamosabb ideig külföldön tartózkodó, például külföldön munkát vállaló személytől kell adótartozást beszednie, ugyanakkor a magyar adóhatóságok végrehajtási cselekményeket kizárólag a Magyar Köztársaság területén foganatosíthatnak. A tartozások mielőbbi beszedése érdekében a rendelkezés kiterjeszti a kötelezettség külföldön történő érvényesítésére közbeszerzési eljárás keretében jogot szerző szervezet (jelenleg a Sigma Rt.) eljárási jogosultságát a 183 napot meghaladóan külföldön tartózkodó belföldi illetőségű személyekre is. Az törvény továbbá nem csak az adótartozásokra, hanem valamennyi adók módjára behajtandó tartozásra nézve lehetővé teszi, hogy azok beszedésében a Sigma Rt. közreműködjön. Végrehajtás alá vonható vagyontárgyak 148. § A fióktelep útján folytatott tevékenységgel összefüggésben keletkezett adótartozás végrehajtása során a külföldi vállalkozás valamennyi belföldön található vagyonára végrehajtás vezethető. Biztosítási intézkedés 6

149. § (1) Amennyiben valószínűsíthető, hogy a követelés későbbi kielégítése veszélyben van, az adóhatóság biztosítási intézkedésként végzéssel elrendeli a) a pénzkövetelés biztosítását, illetve

1 2 3 4 5 6

Megállapította: 2005. évi CXIX. törvény 124. §. Hatályos: 2006. I. 1-től. Módosította: 2006. évi CIX. törvény 85. § (4). Beiktatta: 2007. évi CXXVI. törvény 205. §. Hatályos: 2008. I. 1-től. Számozását módosította: 2007. évi CXXVI. törvény 205. §. Megállapította: 2006. évi CXXXI. törvény 65. §. Számozását módosította: 2007. évi CXXVI. törvény 205. §. Módosította: 2005. évi LXXXV. törvény 41. § (3).



b) meghatározott dolog zárlatát. (2) Biztosítási intézkedés akkor rendelhető el, ha 1

a) a fizetési kötelezettséget megállapító adóhatósági határozat (végzés) még nem végrehajtható, 1 b) végrehajtható az adóhatósági határozat (végzés), de az abban meghatározott teljesítési határidő még nem telt le. 1 (3) A biztosítási intézkedést az az adóhatóság rendeli el, amelyik a fizetési kötelezettséget megállapító határozatot (végzést) hozta. 2

(4) A biztosítási intézkedést elrendelő végzés végrehajtására a végrehajtási eljárás során irányadó szabályokat kell alkalmazni. 2 (5) A biztosítási intézkedést elrendelő végzés ellen végrehajtási kifogásnak van helye, amelynek a végzés végrehajtására nincs halasztó hatálya. 2

(6) A biztosítási intézkedést elrendelő végzés alapján foganatosított végrehajtási cselekményeket a végrehajtási eljárás megindítása után nem kell megismételni. A végrehajtási eljárás alapjául szolgáló határozat (végzés) megsemmisítése esetén a biztosítási intézkedést meg kell szüntetni. 2

(7) A biztosítási intézkedést elrendelő végzés végrehajtása során elvégzett foglalás hatálya kiterjed a végrehajtási eljárásra is. Az Art. 2002. évi módosításával került be a végrehajtási szabályai közé az adóhatóság által eddig is alkalmazott biztosítási intézkedés intézménye. A biztosítási intézkedés célja nem a követelés kielégítése, hanem olyan helyzet megteremtése, amely biztosítja, hogy később a követelés kielégíthető legyen. A hatályos szabályozás pontatlan fogalmakat használ a biztosítási intézkedést elrendelő végzés, illetőleg a végzés végrehajtása során foganatosított végrehajtási cselekmények vonatkozásában. A törvény ugyanis a biztosítási intézkedést elrendelő végzés helyett általánosságban a biztosítási intézkedés, míg a végzés végrehajtása során foganatosított végrehajtási cselekmények kifejezés helyett a biztosítási intézkedésként foganatosított végrehajtási cselekmények szóhasználatot alkalmazza. A pontatlan megfogalmazásból adódik, hogy a törvény a végrehajtási eljárás szabályait a biztosítási intézkedést elrendelő végzésre és nem annak végrehajtására rendeli el alkalmazni. Mindez téves jogértelmezésre ad alapot, ezért a törvény pontosítja az eddigi szóhasználatot. A végrehajtási eljárás megindítása 3

150. § (1) Az adóhatóság az adótartozás megfizetésére az adózót, a 35. § (2) bekezdése szerint az adó megfizetésére kötelezett személyt (a továbbiakban együtt: adós) felhívhatja, eredménytelen felhívás esetén a végrehajtást megindítja. A végrehajtási eljárás a végrehajtási cselekmény foganatosításával indul. 4

(2) (3) Az adótartozás behajtása érdekében a tartozást megállapító vagy nyilvántartó adóhatóság a végrehajtható okirat alapján a végrehajtás iránt haladéktalanul intézkedik. Az eredményes végrehajtás egyik feltétele a gyorsaság, ezért a törvény az illetékes adóhatóságot az adótartozás behajtása érdekében szükséges intézkedések, végrehajtási cselekmények haladéktalan megtételére kötelezi. A végrehajtási eljárás főszabály szerint a végrehajtható okirat alapján elrendelt végrehajtási cselekmény foganatosításával - arról szóló külön határozat meghozatala nélkül - indul meg. Az új Art. a végrehajtási eljárás megindítása kapcsán az adóhatóság határozathozatali kötelezettségét két esetben írja elő. Eszerint határozatban kell rendelkezni az ingatlan-végrehajtás elrendeléséről illetőleg a jelzálogjog ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzéséről. Mivel az alapvetően jogkövető és fizetőképes adózók az adóhatóság egyszerű felhívása alapján, önként teljesítik elmaradt adókötelezettségeiket, az új Art. lehetőséget biztosít az adóhatóság számára, hogy még a végrehajtási eljárás megindítása előtt - annak költségeit megspórolva - az adótartozás megfizetésére hívja fel az adózót. A felhívás nem minősül végrehajtási cselekménynek, és nem szükségszerűen előzi meg a végrehajtási eljárást. Annak adott esetben történő alkalmazása az adóhatóság mérlegelési jogkörébe tartozik. Ha az adóhatóság él a felhívás lehetőségével, akkor a végrehajtási eljárás tényleges megindítására mindaddig nem kerülhet sor, ameddig a felszólításban megjelölt fizetési határidő eredménytelenül le nem telt. Visszatartási jog gyakorlása 5

151. § (1) Az adózó a költségvetési támogatás (adó-visszaigénylés, adó-visszatérítés) igénylésekor az erre a célra rendszeresített nyomtatványon nyilatkozik arról, hogy a nyilatkozat időpontjában más adóhatóságnál (vámhatóságnál, magánnyugdíjpénztárnál) van-e esedékessé vált tartozása, és az milyen összegű.

1 2 3 4 5

Módosította: 2005. évi LXXXV. törvény 41. § (3). Megállapította: 2006. évi LXI. törvény 125. §. Hatályos: 2007. I. 1-től. Módosította: 2005. évi LXXXV. törvény 41. § (2). Hatályon kívül helyezte: 2005. évi LXXXV. törvény 41. § (2). Hatálytalan: 2005. XI. 1-től. Módosította: 2006. évi CXXXI. törvény 155. § g).



1

(2) Az adóhatóság az általa felülvizsgált, az adózót megillető költségvetési támogatást (adó-visszaigénylést, adó-visszatérítést), az általa nyilvántartott adótartozás, adók módjára behajtandó köztartozás, az adózó nyilatkozatában vagy a vámhatóság, illetőleg más adóhatóság megkeresésében közölt - vámhatóságot, más adóhatóságot megillető - tartozás összegéig visszatarthatja, és ezzel a tartozás megfizetettnek minősül. A magánnyugdíjpénztárat megillető tagdíj (tagdíj-kiegészítés) és ennek pótlékai tekintetében fennálló túlfizetés visszaigénylése során az adóhatóság visszatartási jogát kizárólag a magánnyugdíjpénztárak valamelyikét megillető tagdíj (tagdíj-kiegészítés), késedelmi pótlék, illetve önellenőrzési pótlék tekintetében gyakorolhatja. 2008/52. Adózási kérdés vonatkozásában


Az Art. annak megakadályozása érdekében, hogy az adózók visszaigényelhessenek egy túlfizetést mutató adónemről, amikor egyébként adótartozásuk áll fenn, évek óta szabályozza a visszatartási jog intézményét. E szerint, az adózónak a visszaigényléskor nyilatkoznia kell, hogy van-e esedékessé váló adótartozása. Az adóhatóság a kiutalást megelőzően ezt ellenőrzi, és amennyiben van az adózónak más tartozása, arra, azon összeg erejéig a kiutalni kért összeg visszatartásáról rendelkezik. Tekintettel arra, hogy a magán-nyugdíjpénztári tagdíj- (tagdíj-kiegészítés), ehhez kapcsolódó késedelmi pótlék és önellenőrzési pótlék tartozás esetén sem lenne célszerű a más adónemről igényelt túlfizetés kiutalását teljesíteni, ugyanakkor a tagdíj szűkebb értelemben nem minősíthető adótartozásnak, a törvény az egységes jogalkalmazás érdekében kiterjeszti az állami adóhatóság visszatartási jogát a tagdíj- (tagdíj-kiegészítés), ehhez kapcsolódó késedelmi pótlék tartozásra is. Az Art. annak megakadályozása érdekében, hogy az adózók visszaigényelhessenek egy túlfizetést mutató adónemről, amikor egyébként adótartozásuk áll fenn, évek óta szabályozza a visszatartási jog intézményét. E szerint, az adózónak a visszaigényléskor nyilatkoznia kell, hogy van-e esedékessé vált adótartozása. Az adóhatóság a kiutalást megelőzően ezt ellenőrzi, és amennyiben van az adózónak más tartozása, a tartozás összegének erejéig a kiutalni kért összeg visszatartásáról rendelkezik. A hatályos szabályozás a magán-nyugdíjpénztári tagdíj- (tagdíj-kiegészítés), ehhez kapcsolódó késedelmi pótlék és önellenőrzési pótlék tartozás esetén sem teszi lehetővé a más adónemről igényelt túlfizetés kiutalásának teljesítését. A tagdíj szűkebb értelemben nem minősíthető adótartozásnak, a törvény az egységes jogalkalmazás és az egyszerűbb eljárás érdekében kiterjeszti az állami adóhatóság visszatartási jogát a tagdíj- (tagdíj-kiegészítés), illetve az ehhez kapcsolódó késedelmi pótléktartozásra is, ha az valamely magánnyugdíjpénztárat illet meg, ezzel gyorsabban juthat hozzá a magánnyugdíjpénztár az őt megillető összegekhez.

2

(3) A visszatartásról az adózót az adóhatóság végzéssel értesíti. Az adózó nyilatkozatában feltüntetett tartozásra gyakorolt visszatartás esetében az adóhatóság a végzés mellőzésével, írásban értesíti az adózót a visszatartás tényéről. (4) Az adóhatóság visszatartási jogának gyakorlását az adózó kérelmére akkor mellőzheti, ha a költségvetési támogatás (adó-visszaigénylés, adó-visszatérítés) elmaradása az adózó gazdálkodási tevékenységét ellehetetlenítené. 2

(5) Az adóhatóság a nyilatkozat alapján visszatartott összegből a törvény szerint a kiutalásra nyitva álló határidőn belül, ha pedig megkeresésre jár el, a végzés jogerőre emelkedését követően 15 napon belül utalja át a jogosultnak az adózóval szemben fennálló követelését. (6) Ha az igényelt költségvetési támogatás (adó-visszaigénylés, adó-visszatérítés) összege az adózót terhelő tartozások mindegyikére nem nyújt fedezetet, azt az adóhatóság először a nála nyilvántartott tartozás kiegyenlítésére számolja el az esedékesség sorrendjében, azonos esedékességű adóknál a tartozás arányában, a fennmaradó összeget pedig a követelések arányában utalja át. Ha az adózó költségvetési támogatást igényel, vagy adóvisszaigénylési, -visszatérítési igénye van, ugyanakkor az adóhatóság nyilvántartása szerint az adózónak tartozása áll fenn, az adóhatóság visszatartási jogát gyakorolva az igényelt összeg kiutalását megtagadhatja. A tartozás erejéig az adóhatóság az igényelt összeget visszatarthatja, mellyel a tartozás megfizetettnek minősül. Az Art. 2002. évi módosítását megelőzően a visszatartási jog szabályai nem az adóvégrehajtás, hanem a befizetések elszámolásának szabályai között szerepeltek. Mivel azonban a visszatartási jog gyakorlása során szintén az önként, határidőben nem teljesített fizetési kötelezettség teljesítésének kikényszerítéséről van szó, az nem más, mint az adótartozás érvényesítése érdekében alkalmazott kényszerintézkedés. Funkcióját tekintve tehát a visszatartási jog gyakorlása végrehajtási cselekménynek minősül, ezért az intézményt a törvény. - változatlan tartalommal - rendeltetésének megfelelően a végrehajtási eljárásról szóló részben szabályozza. KGD2008. 67. A végrehajtási kifogás tárgyában hozott határozat bíróság által nem vizsgálható felül (2003. évi XCII. törvény 43. §, 143. §, 151. §, 159. §).

1 Az utolsó mondat szövegét megállapította: 2007. évi CXXVI. törvény 206. §. Hatályos: 2008. I. 1-től. 2 Módosította: 2005. évi LXXXV. törvény 41. § (3).



Végrehajtás munkabérre, bankszámlára 152. § (1) A bankszámlát vezető hitelintézet az adóhatóság azonnali beszedési megbízását a végrehajtható okirat csatolása nélkül köteles teljesíteni. (2) Ha az adóhatóság az azonnali beszedési megbízást valós tartalmú végrehajtható okirat hiányában nyújtotta be, a beszedési megbízás teljesítése napjától a jogosulatlanul beszedett adó, költségvetési támogatás visszatérítése napjáig a késedelmi pótlékkal azonos mértékű kamatot fizet. KGD2008. 2. Az adóhatóság kérheti a bankszámlát vezető banktól az adótartozásra vonatkozó azonnali beszedési megbízás teljesítését (2003. évi XCII. törvény 152. §, 1994. évi LIII. törvény). 153. § Ha az adóhatóság az adóst megillető járandóságot (kifizetést), a hitelintézetnél kezelt összeget, illetőleg követelést vonja végrehajtás alá, és a munkáltató, kifizető, hitelintézet, valamint más személy az adóhatóság felhívása ellenére a levonást, átutalást, megfizetést elmulasztja, vagy nem a jogszabályban előírtaknak megfelelően teljesíti, az adóhatóság határozattal kötelezi a levonni, átutalni, megfizetni elmulasztott összeg erejéig az adótartozás megfizetésére. A határozatban foglalt teljesítési határidő elteltével az adóhatóság az adóvégrehajtási szabályok szerint intézkedik a tartozás behajtása (végrehajtása) iránt. Végrehajtás ingó és ingatlan vagyontárgyakra 1

154. § Amennyiben a végrehajtást a vállalkozási tevékenységet végző adózó üzemi, illetve üzleti tevékenységéhez szükséges gépjárművére folytatják, az adóvégrehajtó a végrehajtást a törzskönyv lefoglalásával foganatosítja. Ha az ezt követő 6 hónapon belül az adózó az adótartozását nem fizeti meg, az adóvégrehajtó a gépjármű forgalmi engedélyét is lefoglalja. 2008/45. Adózási kérdés az adóhatósági végrehajtási eljárás során történő értékesítések áfa-rendszerbeli kezelése 2

155. § (1) Az ingatlan-végrehajtásnak akkor van helye, ha az adótartozás együtt az 500 ezer forintot meghaladja, illetve ennél kisebb összeg esetén, ha a tartozás a végrehajtás alá vont ingatlan értékével arányban áll. (2) A jogszabályban meghatározott lakásigény mértékének felső határát meg nem haladó nagyságú, az adós és a vele együtt élő közeli hozzátartozók lakhatását közvetlenül szolgáló lakástulajdon a végrehajtás során csak akkor értékesíthető, ha a végrehajtás más formái nem vezettek eredményre. 3

(3) Az adóhatóság, illetőleg az adóhatóság megbízásából eljáró bírósági végrehajtó az ingatlan lefoglalása végett megkeresi az ingatlanügyi hatóságot, amely a végrehajtási jogot soron kívül bejegyzi az ingatlan-nyilvántartásba. A végrehajtási jog bejegyzése érdekében tett intézkedés ellen benyújtott végrehajtási kifogásnak a megkeresés alapján teendő ingatlanügyi hatósági intézkedésre halasztó hatálya nincs. 3

(4) Ha az ingatlan-végrehajtásnak az (1) bekezdés alapján nincs helye, az adóhatóságot az adótartozás erejéig az adózó ingatlanán jelzálogjog illeti meg. Az adóhatóság, illetőleg az adóhatóság megbízásából eljáró bírósági végrehajtó a jelzálogjog bejegyzése végett megkeresi az ingatlanügyi hatóságot, amely a jelzálogjogot soron kívül bejegyzi az ingatlan-nyilvántartásba. A jelzálogjog-bejegyzés érdekében tett intézkedés ellen benyújtott végrehajtási kifogásnak a megkeresés alapján teendő ingatlanügyi hatósági intézkedésre halasztó hatálya nincs. A törvény az adóhatóságot megillető végrehajtási jog és jelzálogjog bejegyzésével kapcsolatos eljárást a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvénnyel (a továbbiakban: Vht.) egyező módon rendezi. Ennek megfelelően a jövőben e jogok ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzéséhez nincs szükség az adóhatóság külön határozatára, az adóvégrehajtó, illetőleg az adóhatóság megbízásából eljáró bírósági végrehajtó közvetlenül a végrehajtható okirat alapján kezdeményezi a földhivatal ezzel kapcsolatos eljárását. 4

156. § (1) Amennyiben az adóhatóság egyidejűleg ingófoglalást és ingatlan-végrehajtást foganatosított, az ingatlan értékesítésére abban az esetben kerülhet sor, ha az ingófoglalás eredménytelen volt vagy abból a tartozás előreláthatóan nem egyenlíthető ki. A végrehajtás alá vont a) ingóságot, illetve ingatlant rendszerint árverésen vagy nyilvános pályázat útján, b) ingóságot elektronikus árverésen [a)-b) pontok a továbbiakban: árverés], c) ingóságot, illetve ingatlant árverésen kívüli eladással kell értékesíteni. 4

(2) A pályázati, illetőleg az árverési hirdetmény közhírré tételéhez fűződő jogkövetkezmények az adóhatóság hirdetőtábláján legalább 15 napon át történő kifüggesztéssel állnak be. Az árverési hirdetményt az árverést megelőző 5. napig kell kifüggeszteni. A pályázati, illetőleg az árverési hirdetményt az adóhatóság a hivatalos internetes honlapján, illetőleg ezzel egyidejűleg a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara hivatalos lapjában közzéteszi. Az elektronikus árverési hirdetményt az adóhatóság kizárólag a hivatalos internetes honlapján az Elektronikus Árverési Felületen a közzétételhez fűződő jogkövetkezményekkel teszi közzé. Tájékoztató az ingóságok elektronikus árverésének Üzemeltetési Szabályzatáról

1 2 3 4

Módosította: 2004. évi CI. törvény 315. § (2). Módosította: 2005. évi LXXXV. törvény 41. § (3). Megállapította: 2005. évi LXXXV. törvény 28. §. Módosította: 2006. évi CIX. törvény 85. § (4). Megállapította: 2007. évi CXXVI. törvény 207. § (1). Hatályos: 2008. I. 1-től.



Tájékoztató az Elektronikus Árverési Felület adatvédelmi szabályáról (3) Ingó- és ingatlanárverés esetén - ha az árverés sikertelen volt, vagy ha a becsérték megállapítása és az árverés között a végrehajtási eljárás szüneteltetése, felfüggesztése, illetőleg igényper megindítása folytán legalább 3 hónap eltelt - az adóvégrehajtó a becsértéket módosíthatja. (4) Az adóhatóság a Vht. 125. §-ának (2) bekezdése, valamint 156. §-ának (5) bekezdése szerinti vételár-különbözet megfizetésére az árverési vevőt határozattal kötelezi. Az árverési vevő fizetési kötelezettségét megállapító jogerős határozat az adóigazgatási eljárásban végrehajtható okirat. Az Art 2002. évi módosításának egyik lényeges eleme, hogy - követve a bírósági végrehajtás szabályainak 2001. évi változásait - az adóvégrehajtási eljárásban is megszűnt a fokozatosság elve, az egyes végrehajtási cselekmények közötti kötelező sortartás. A 2003. január 1-je előtt hatályos szabályok szerint az adóhatóság elsőként csak inkasszálhatott, illetőleg munkabérből tilthatta le az adótartozás összegét, s csak ennek eredménytelensége esetén, kerülhetett sor ingóvégrehajtásra, majd legvégső esetben az ingatlan-végrehajtás rendelésére. A 2002. évi módosítást értelmében az adóhatóság mérlegelésétől függ, hogy milyen végrehajtási cselekményt foganatosít elsőként, sőt dönthet úgy is, hogy egyidejűleg több végrehajtási intézkedést tesz. Bizonyos korlátok - alapvetően az adózói jogok védelme érdekében - azonban ezt követően is érvényesülnek az ingó- és ingatlan-végrehajtás tekintetében. Az adóhatóságot megillető mérlegelési jogosítvány törvényi korlátja például az, hogy az ingatlan végrehajtás elrendelésének csak akkor van helye, ha az adótartozás együtt az 500.000 forintot meghaladja. Ennél kisebb összeg esetén csak akkor van lehetőség az ingatlan-végrehajtásra, ha a tartozás a végrehajtás alá vont ingatlan értékével arányban áll. Az ingó és ingatlan végrehajtás elrendelése, illetve a foglalás foganatosítása tekintetében nem érvényesül a sorrendi kötöttség, a lefoglalt ingatlan értékesítésére viszont csak akkor kerülhet sor, ha az ingóvégrehajtás nem vezetett eredményre. Az ingatlanok között további speciális szabályok vonatkoznak a lakóingatlanra. A jogszabályban meghatározott lakásigény mértékének felső határát meg nem haladó nagyságú, az adós és a vele együtt élő közeli hozzátartozók lakhatását közvetlenül szolgáló lakástulajdon ugyanis a végrehajtás során csak akkor értékesíthető, ha a végrehajtás más formái nem vezettek eredményre. Az ingatlan végrehajtást elrendelő adóhatósági határozat ellen végrehajtási kifogás benyújtásának van helye. A végrehajtási eljárás jellemzően az adós bankszámlája ellen benyújtott azonnali fizetési megbízás benyújtásával, illetőleg a bankszámlával nem rendelkező, adófizetésre kötelezett személyek esetében a tartozás munkabérből történő letiltásának elrendelésével indul. E végrehajtási cselekmények részletszabályait illetően az új Art. a Vht. rendelkezéseire hagyatkozik, s az ott meghatározottaktól csak az inkasszó tekintetében tartalmaz eltérő szabályokat. Az új Art. - a Vht. vonatkozó rendelkezéseit kiegészítve - külön rendelkezik egy speciális ingó vagyontárgy, a gépjármű lefoglalásáról. Valamennyi személyre - tehát magánszemélyekre, jogi személyekre, illetőleg jogi személyiséggel nem rendelkező egyéb szervezetekre egyaránt - kiterjeszti azt a rendelkezést, hogy a vállalkozási tevékenységet végző adózó üzemi, illetve üzleti tevékenységéhez szükséges gépjárműre folytatott végrehajtás során, az adóvégrehajtó a végrehajtást kizárólag a törzskönyv lefoglalásával foganatosítja. A gépjármű törzskönyvének lefoglalása esetén a vállalkozó tovább használhatja a gépjárművet, folytathatja tevékenységét, így lehetősége nyílik a tartozás önkéntes teljesítésére. Ha azonban az ezt követő 6 hónapon belül az adózó az adótartozását nem fizeti meg, az adóhatóság a gépjárművet lefoglalja. Ingatlan-végrehajtás esetén a végrehajtást elrendelő határozat alapján az illetékes földhivatal az ingatlan-nyilvántartásba végrehajtási jogot jegyez be, illetőleg amennyiben a végrehajtási jog bejegyzésére nincs lehetőség - mert például a tartozás összege csekély és így nem arányos a végrehajtó ingatlan értékével - az adóhatóság az adótartozás összegének erejéig és a tartozás megfizetésig jelzálogjogot jegyeztethet be az ingatlanra. Az ingatlan végrehajtást elrendelő, valamint a jelzálogjog bejegyzéséről hozott határozat ellen benyújtott végrehajtási kifogásnak - az erre vonatkozó általános szabályok szerint - a további végrehajtási cselekményekre halasztó hatálya van, az e határozat alapján teendő földhivatali intézkedések megtételének azonban a kifogás benyújtása nem képezi akadályát. A földhivatal a még nem jogerős határozat alapján széljegyzi, majd a határozat jogerőssé válását követően soron kívül bejegyzi az adóhatóságot megillető végrehajtási vagy jelzálogjogot. A lefoglalt ingatlanok értékesítése szintén a Vht. szabályai szerint zajlik, s az új Art. csak két ponton határoz meg eltérést. Egyrészt, hogy az árverési hirdetményt az árverés helye szerint illetékes adóhatóság hirdetőtábláján kell kifüggeszteni, másrészt, hogy a rosszhiszemű árverezőt - nem a bíróság - hanem közvetlenül az adóhatóság kötelezheti határozattal a vételár különbözet megfizetésére. A végrehajtás során előfordulhatnak olyan események, amelyek késleltetik az eljárás lefolytatását, bizonyos végrehajtási cselekmények foganatosítását, ezért az ingó és ingatlan végrehajtás elhúzódása szükségessé teheti a már megállapított becsérték módosítását. Erre adhat alapot a végrehajtási eljárás szünetelése, felfüggesztése, illetőleg - az új szabályok szerint - az, ha valaki a lefoglalt vagyontárgyra tulajdonjoga vagy más olyan joga alapján tart igényt, amely a végrehajtás során történő értékesítésnek akadálya, s a vagyontárgynak a foglalás alóli feloldása iránt végrehajtási igénypert indít. 1

(5) Az ingóságok nyilvános pályázat útján történő értékesítése esetén a Vht. 156/A-156/G. §-ait kell megfelelő módon alkalmazni azzal, hogy a) a nyilvános pályázat meghirdetésére akkor van lehetőség, ha a pályázati úton értékesíteni kívánt ingóság nagy értékű, és az adóhatóság, az önálló bírósági végrehajtó, illetőleg az általuk kijelölt zárgondnok őrizetében található, 1 Beiktatta: 2005. évi LXXXV. törvény 29. §. Hatályos: 2006. I. 1-től. Alkalmazására lásd: 2005. évi LXXXV. törvény 40. § (5)-(6).



b) a pályázati hirdetménynek tételesen tartalmaznia kell a pályázatra kiírt ingóság megnevezését, becsértékét, valamint amennyiben a pályázati úton értékesíteni kívánt ingóságok technológiai vagy termelési, szolgáltatási egészet alkotnak - a pályázati hirdetményben fel kell tüntetni annak tartozékait, jellemző sajátosságait, 1

c) érvénytelen az ajánlat, ha a felajánlott vételár nem érte el a becsérték 50%-át, d) az ajánlatot közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni, e) a pályázó az ingóság becsértékének 10%-át előlegként a pályázati ajánlatának megtételével egyidejűleg befizeti a pályázatot meghirdető adóhatóság vagy bírósági végrehajtó letéti számlájára, illetőleg a pályázati ajánlattétel felbontása előtt készpénzben átadja a végrehajtónak, f) a befizetett pályázati előleg nem kamatozik, azt a pályázati eredményhirdetést követően a nem nyertes pályázó részére haladéktalanul vissza kell utalni az átutalás költségével csökkentett összegben, a készpénzben megfizetett előleget pedig a pályázónak ki kell fizetni, g) ha az ajánlattevő a felbontási eljáráson személyesen nem jelenik meg vagy meghatalmazottja útján nem képviselteti magát, ajánlata érvénytelen, h) a pályázat nyertese a vételár összegét az eredményhirdetést követően készpénzben azonnal köteles megfizetni, i) ha a pályázat nyertese a vételárat nem fizette ki, a pályázatot a következő legmagasabb ajánlatot tevő személy nyeri meg, j) a fizetést elmulasztó pályázó az eljárás további szakaszában nem vehet részt, és elveszti az előleget, amely a végrehajtás során befolyt összeget növeli, 2

k) ha a ki nem fizetett ingóságot a tovább folytatott eljárás során alacsonyabb áron vették meg, mint amennyit a fizetést elmulasztó pályázó ajánlott, a fizetést elmulasztó pályázó a két ár közötti különbözetet azonnal köteles megtéríteni, illetőleg az adóhatóság e személyt a vételár-különbözet megfizetésére határozattal kötelezi; a fizetési kötelezettséget megállapító jogerős határozat az adóigazgatási eljárásban végrehajtható okirat, l) a vételár megfizetését követően a pályázat nyertesének az eladott ingóságot az adóhatóság, illetőleg az önálló bírósági végrehajtó adja át, a pályázat nyertese az ingóságon a vételár megfizetésével és birtokba adással szerez tulajdonjogot, m) a pályázati eljárás megsemmisítése a jóhiszemű vevő tulajdonjog szerzését nem érinti. Az itt nem szabályozott kérdésekben a Vht. ingóárverésre vonatkozó szabályait kell megfelelően alkalmazni. A hatályos Art. szerint az adóhatóság a végrehajtás alá vont ingóságot, illetve ingatlant rendszerint árverésen, árverésen kívüli eladással, illetve nyilvános pályázat útján értékesíti. Az értékesítés részletes eljárási szabályait az Art. nem rögzíti, e tekintetben a Vht. rendelkezései irányadóak. A Vht. az ingatlanok nyilvános pályázat útján történő értékesítését szabályozza, az ingóságok ily módon történő értékesítésének lehetőségét azonban nem ismeri. Ezen joghézag megszüntetése érdekében a törvény előírja, hogy a nagy értékű ingóságok nyilvános pályázat útján történő értékesítése során a Vht. ingatlanok nyilvános pályáztatására vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni és csak az ingóságok sajátosságaiból eredő, különös szabályokat nevesíti. 3

(6) Az ingatlanok nyilvános pályázat útján történő értékesítése esetén a Vht. 156/A-156/G. §-ait kell megfelelő módon alkalmazni azzal, hogy a pályázati ajánlat érvénytelen, ha a felajánlott vételár nem érte el a becsérték 65%-át, lakóingatlan esetén a becsérték 75%-át. Az eljárások hatékonyságának növelése érdekében változnak a végrehajtási szabályok. A végrehajtás folyamán az eddigi értékesítési formák (árverés, nyilvános pályázat, árverésen kívüli eladás) ezután is maradnak, de nóvumként ingóság esetén megjelenik egy új értékesítési forma, az elektronikus árverés. Ennek eredményeként egyszerűsödnek a közzététel szabályai, módosul a becsérték megállapítására irányuló szabályozás a megtérülési mutatók növelése érdekében. A pályázati, illetőleg az árverési hirdetményt az adóhatóság a hivatalos internetes honlapján, illetőleg ezzel egyidejűleg a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara hivatalos lapjában közzé teszi. Az elektronikus árverési hirdetményt az adóhatóság kizárólag a hivatalos internetes honlapján az Elektronikus Árverési Felületen a közzétételhez fűződő jogkövetkezményekkel teszi közzé. Nyilvános pályázat útján történő értékesítések esetén a forgalmi értékkel megegyező becsérték megállapítás az esetek többségében a pályázat eredménytelenségét eredményezi, ezért a becsérték minimumának leszállítása indokolt. Az ingóságok nyilvános pályázat útján történő értékesítése esetén a forgalmi érték bizonyos százalékában meg kell adni azt az árat, amely felett érvényes ajánlatot lehet tenni. Az értékesítés sikere érdekében a módosítás ezért rögzítené, hogy az ajánlat abban az esetben érvénytelen, ha a felajánlott vételár nem érte el a becsérték 50%-át. Az ingatlanok nyilvános pályázat útján történő értékesítése esetén a becsértékre, az ingatlanok értékállóságára tekintettel, eltérő mértékek vonatkoznak. Ingatlanok pályázat útján történő értékesítése esetén a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 156/A-156/G. §-ait kell megfelelő módon alkalmazni azzal, hogy a pályázati ajánlat érvénytelen, ha a felajánlott vételár nem érte el a becsérték 65%-át, lakóingatlan esetén a becsérték 75%-át.

1 Megállapította: 2007. évi CXXVI. törvény 207. § (2). Hatályos: 2008. I. 1-től. 2 Megállapította: 2007. évi CXXVI. törvény 207. § (3). Hatályos: 2008. I. 1-től. 3 Beiktatta: 2007. évi CXXVI. törvény 207. § (4). Hatályos: 2008. I. 1-től.



Ingóságok esetén - az árverések során tapasztalt „árleszorító tendenciák” és visszaélések visszaszorítása érdekében a pályázati értékesítés mellett megteremtődik az elektronikus árverés lehetősége, amelynek során az árverező elektronikus úton az adóhatóság hivatalos internetes honlapjához kapcsolódó Elektronikus Árverési Felületen (EÁF) árverezhet (elektronikus árverező). Az elektronikus árverési hirdetmények megtekintése és az árverésen történő részvétel, illetőleg licit díjmentes. Az elektronikus árverésen történő licitben az elektronikus árverező a központi elektronikus szolgáltató rendszeren keresztül, a rendszer használatához szükséges, az okmányirodában térítés nélkül beszerezhető egyedi azonosítóval és titkos jelszóval történő belépéssel vehet részt. Az elektronikus árverés során a Vht. ingóságvégrehajtásra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni, az Art.-ben szabályozott eltérésekkel. Kizárni tervezi a módosítás a Ket. és a Vht. bizonyos szabályait. Alapvetően azoknak a szabályoknak az alkalmazását zárja ki a módosítás, amelyek az elektronikus árverés specifikumai miatt - nincs személyes jelenlét és kapcsolat - az új keretek között lényegében „értelmezhetetlenek”. Ennek értelmében a Ket. igazolási kérelemre és az üzemzavarra vonatkozó szabályait nem kell alkalmazni. A Vht. szempontjából például a végrehajtást kérő nem vehet részt a végrehajtási eljárási cselekmények foganatosításánál, az árverés megkezdésekor a végrehajtó nem közli az árverezőkkel az ingóság becsértékét (a kikiáltási árat), és nem hívja fel őket ajánlatuk megtételére, illetőleg a legtöbbet ajánló nem köteles a teljes vételárat a megvett ingóság elárverezése után készpénzben azonnal kifizetni. Az adóhatóság a folyamatban lévő elektronikus árveréssel összefüggő minden cselekményt és információt az EÁF-en keresztül végez, illetőleg tesz közzé. Egységes az elektronikus árverés időtartama, amely az árverési hirdetményben megjelölt kezdő időponttól számított nyolcadik nap 21.00 óráig tart. Az érvényes licit legkisebb összege 1000 forint, 1 millió forintnál nagyobb kikiáltási ár esetén legalább 10 000 forint, illetőleg 5 millió forintnál nagyobb kikiáltási ár esetén legalább 20 000 forint. Érvényes árverési ajánlatnak az árverési hirdetményben közölt árverés záró időpontjáig az EÁF-en beérkezett, a becsérték legalább 50%-át elérő, 5 legmagasabb ajánlat minősül. Azonos ajánlat esetén az EÁF-en korábban megtett ajánlat nyer. Az árverési ajánlat nem vonható vissza. Az árverést az nyeri, aki a legmagasabb összegű érvényes vételárat ajánlotta fel. Az árverés nyertesét az árverést lebonyolító adóhatóság e tényről elektronikus úton az elektronikus árverés lezárultát követően haladéktalanul értesíti. Az adóhatóság egyidejűleg postai úton is értesíti a nyertest az elektronikus értesítésben közöltekről. Elektronikus árverés kiírása ugyanazon vagyontárgy vonatkozásában egy alkalommal történhet. A sikertelen elektronikus árverés kiírása nem érinti a Vht. rendelkezései szerinti ingó árverés kiírásának lehetőségét. Az elektronikus árverés technikai feltételeit és működtetésének részletszabályait az állami adóhatóság hivatalos lapjában és hivatalos internetes honlapján közzéteszi. 1

(7) Az adóhatóság az árverési vevő, illetőleg elektronikus árverés esetén az elektronikus árverező adóazonosító jelét az adótitokra vonatkozó szabályoknak megfelelően kezeli. 2

156/A. § (1) Az elektronikus árverés során a Vht. 120-129. §-ait kell alkalmazni az e §-ban szabályozott eltérésekkel. Nem kell alkalmazni a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény 66-67. §-ait, 163. §-át, a Vht. 38. § (1) bekezdését, 124. § (1)-(4) bekezdéseit, a 125. § (1)-(2) bekezdéseit és a 126. § rendelkezéseit. 3

(2) Az elektronikus árverés során az árverező elektronikus úton az adóhatóság hivatalos internetes honlapjához kapcsolódó Elektronikus Árverési Felületen (a továbbiakban: EÁF) árverezhet (elektronikus árverező). Az elektronikus árverés lezárásáig meghatalmazáson, megbízáson alapuló képviseletnek nincs helye, kivéve, ha az elektronikus árverező, mint meghatalmazó vagy megbízó ezt a központi elektronikus szolgáltató rendszeren keresztül az adóhatóságnak bejelenti. Kiskorú és kiskorú nevében képviselője az árverésen nem vehet részt. (3) Az EÁF-en közzétett elektronikus árverési hirdetményben az adóhatóság utal arra, hogy árverezni kizárólag elektronikus úton lehetséges. Az elektronikus árverési hirdetmények megtekintése és az árverésen történő részvétel, illetőleg licit díjmentes. Az adóhatóság a folyamatban lévő elektronikus árveréssel összefüggő minden cselekményt és információt az EÁF-en keresztül végez, illetőleg tesz közzé. (4) Az elektronikus árverésen történő licitben az elektronikus árverező a központi elektronikus szolgáltató rendszeren keresztül, a rendszer használatához szükséges egyedi azonosítóval és titkos jelszóval történő belépéssel vehet részt. (5) Az elektronikus árverés időtartama az árverési hirdetményben megjelölt kezdő időponttól számított nyolcadik nap 21.00 óráig tart. Az EÁF-en a licitáláskor megjelenik az árverés tárgyához tartozó legmagasabb ajánlat, illetőleg az árverés lezárultáig tartó időtartamot mutató elektronikus számláló. Az egy óra időtartamot elérő üzemzavar esetén az elektronikus árverés időtartama 24 órával meghosszabbodik. Az árverés az üzemzavar időtartamától függetlenül 24 órával hosszabbodik meg, ha az üzemzavar az árverés lezárultát megelőző 4 órás időtartamon belül történt. (6) Az érvényes licit legkisebb összege 1000 forint, 1 millió forintnál nagyobb kikiáltási ár esetén legalább 10 000 forint, illetőleg 5 millió forintnál nagyobb kikiáltási ár esetén legalább 20 000 forint. (7) Érvényes árverési ajánlatnak az árverési hirdetményben közölt árverés záró időpontjáig az EÁF-en beérkezett, a becsérték legalább 50%-át elérő, 5 legmagasabb ajánlat minősül. Azonos ajánlat esetén az EÁF-en korábban megtett ajánlat nyer. Az árverési ajánlat nem vonható vissza.

1 Beiktatta: 2008. évi XXXIX. törvény 40. § (3). Hatályos: 2008. VII. 3-tól. A folyamatban lévő végrehajtási eljárásokban is alkalmazni kell. 2 Beiktatta: 2007. évi CXXVI. törvény 208. §. Hatályos: 2008. I. 1-től. 3 Az utolsó mondatot beiktatta: 2008. évi XXXIX. törvény 40. § (4). Hatályos: 2008. VII. 3-tól. A folyamatban lévő végrehajtási eljárásokban is alkalmazni kell.



(8) A Vht. 103. §-ának (5) bekezdése alapján lefoglalt gépjármű elektronikus árverés útján történő értékesítése esetén kizárólag az az ajánlat érvényes, amelyből a végrehajtás előrelátható költségei és az adósnak a Vht. 170/A. §-ának (1) bekezdése alapján járó összeg fedezhető. Ebben az esetben az EÁF-en meg kell jelölni az így számított legalacsonyabb érvényes ajánlat összegét. (9) Az árverést az nyeri, aki a legmagasabb összegű érvényes vételárat ajánlotta fel. Az árverés nyertesét az árverést lebonyolító adóhatóság e tényről elektronikus úton az elektronikus árverés lezárultát követően haladéktalanul értesíti. Az elektronikus értesítés tartalmazza, hogy a nyertes az értesítést követő 8 napon belül köteles megjelenni az árverést lebonyolító adóhatóságnál és a vételárat elektronikus úton megfizetni vagy igazolni, hogy a vételárat átutalási megbízás vagy postai készpénz átutalási megbízás útján megfizette. Az adóhatóság egyidejűleg postai úton is értesíti a nyertest az elektronikus értesítésben közöltekről. (10) Amennyiben az árverés nyertese a vételárat azonosítható módon megfizette, de az ingóságot legkésőbb a postai értesítés átvételét követő 15 napig nem vette át, az adóhatóság az ingóságot Polgári Törvénykönyvről szóló törvény felelős őrzésre vonatkozó szabályai szerint 90 napig megőrzi. A felelős őrzéssel kapcsolatban felmerült költségek megfizetésére az adóhatóság határozatban kötelezi az árverés nyertesét. A megfizetésre kötelező határozat az adóigazgatási eljárásban végrehajtható okirat. Amennyiben az árverés nyertese a vételárat azonosítható módon nem fizette meg, az árverést a következő legmagasabb ajánlatot tevő személy nyeri meg. 1

(11) Ha a ki nem fizetett ingóságot alacsonyabb áron vették meg, mint amennyit a fizetést elmulasztó elektronikus árverező ajánlott, az adóhatóság a fizetést elmulasztó elektronikus árverezőt a vételár-különbözet megfizetésére határozattal kötelezi. A fizetést elmulasztó elektronikus árverező mentesül a vételár-különbözet megfizetése alól, ha a részére postai úton küldött értesítést e törvény rendelkezései alapján kellett kézbesítettnek tekinteni, és a kézbesítési vélelem megdöntésére irányuló kérelmének az adóhatóság helyt ad. Ez esetben a fizetésre kötelező határozatot az adóhatóság visszavonja. Amennyiben az árverésen egy árverező vett részt, az árverezőt az általa legmagasabb összegben felajánlott vételár megfizetésére kell kötelezni. Ebben az esetben az ingóság tulajdonjogát az árverési vevő csak abban az esetben szerzi meg, ha a vételárat legkésőbb a fizetésre kötelező határozat jogerőre emelkedéséig megfizeti. Az árverési vevő fizetési kötelezettségét megállapító határozat az adóigazgatási eljárásban végrehajtható okirat. A különbözet a végrehajtás során befolyt összeget növeli, a tartozást meghaladó részt a végrehajtási költséggel azonos módon kell elszámolni. A jogerősen megállapított fizetési kötelezettség teljesítéséig az árverési vevő további elektronikus árverésen nem vehet részt. 2

(12) A sikertelen elektronikus árverés kiírása nem érinti a Vht. rendelkezései szerinti ingó árverés kiírásának lehetőségét. (13) Az elektronikus árverés technikai feltételeit és működtetésének részletszabályait az állami adóhatóság hivatalos lapjában és hivatalos internetes honlapján közzéteszi.

3

Tájékoztató az ingóságok elektronikus árverésének Üzemeltetési Szabályzatáról Tájékoztató az Elektronikus Árverési Felület adatvédelmi szabályáról 4

157. § Az adóhatóság és az adós a végrehajtási eljárás során az adópolitikáért felelős miniszter, illetőleg az önkormányzat képviselő-testületének hozzájárulásával az adós vagyonából lefoglalt ingó vagy ingatlan vagyontárgy tulajdon-, kezelői jogának az állam vagy az önkormányzat javára történő átruházására - a kikiáltási árnak megfelelő értékben - egyezséget köthet, ha a vagyontárgy valamely állami vagy önkormányzati feladat ellátását természetben szolgálja. Az egyezségben szereplő összegben a központi költségvetést, illetőleg az önkormányzat költségvetését megillető adótartozás megfizetettnek minősül. Az adóvégrehajtás sajátos értékesítési módjaként szabályozza az új Art. 157. §-a az adós tulajdonát képező ingó és ingatlan vagyontárgyak esetében egyaránt alkalmazható, az adós és az adóhatóság által kötött egyezséget. Az egyezség eredményeként a vagyontárgy az egyezség szerint meghatározott kikiáltási áron, közvetlenül állami vagy önkormányzati tulajdonba (kezelői jog alá) kerül, és az egyezség szerinti értékével megegyező összeggel csökkenti az adós tartozását. A jogszabály két, egymástól eltérő feltételrendszert fogalmaz meg, melynek elemei nem keverhetők. Arra ad lehetőséget, hogy az állami célok ellátását természetben szolgáló ingatlan a központi költségvetést megillető tartozás fejében állami tulajdonba (kezelésbe), illetőleg az önkormányzati feladatokat szolgáló ingatlan az önkormányzati adóhatóságnál nyilvántartott helyi adótartozások fedezeteként önkormányzati tulajdonba (kezelésbe) kerüljön. Garanciális okból - az esetleges visszaélések elkerülése érdekében - a törvény előírja, hogy az egyezség érvényességéhez az önkormányzati adóhatóság esetében a képviselő-testület, az állami adóhatóság esetében a pénzügyminiszter jóváhagyása szükséges. E kontroll mind az ármegállapítás, mind pedig annak az előfeltételnek az ellenőrzése tekintetében is érvényesül, hogy van-e olyan állami vagy önkormányzati feladat, amelynek ellátását a lefoglalt vagyontárgy a maga fizikai valóságában szolgálni tudja. 5

158. § (1) Zálogjoggal terhelt ingó vagy ingatlan lefoglalása esetén a zálogjogosultat a Vht. 114. §-ában, illetőleg 138/A. §-ában foglaltak szerint kell értesíteni.

1 2 3 4 5

Az utolsó mondatot beiktatta: 2008. évi XXXIX. törvény 40. § (5). Hatályos: 2008. VII. 3-tól. A folyamatban lévő végrehajtási eljárásokban is alkalmazni kell. A korábbi első mondatot hatályon kívül helyezte: 2008. évi XXXIX. törvény 45. § (2). Hatálytalan: 2008. VII. 3-tól. Lásd: az Adózási és Ellenőrzési Értesítő 2008/1. számában megjelent tájékoztatót. Módosította: 2006. évi CIX. törvény 85. § (4). Megállapította: 2006. évi LXI. törvény 126. §. Hatályos: 2007. I. 1-től.



A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvénynek a 2006. évi LI. törvénnyel történt módosítása a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) rendelkezéseit is érintette. A módosítás következtében 2006. április 1-jei hatállyal megváltoztak a Vht. 114. § (2) bekezdésében és a 138/A. §-ában foglalt, a zálogjogosult végrehajtási eljárásba történő bekapcsolódására vonatkozó szabályok. Míg a hatályos szabályozás szerint a zálogjogosult a végrehajtási eljárásba történő bekapcsolódás iránti kérelmét ingó és ingatlan végrehajtás esetén a végrehajtást foganatosító bíróságnál terjeszthette elő, addig az új szabályok alapján, 2006. április 1-jétől ezirányú kérelmét a végrehajtónál kell benyújtania. A végrehajtónak a kérelmet haladéktalanul, de legkésőbb a kézhezvételt követő munkanapon továbbítania kell a végrehajtást foganatosító bíróságnak. A törvény az egységes eljárás, valamint az Art. és a Vht. összhangjának megteremtése érdekében a zálogjogosult értesítésére a Vht. 114. §-ában, illetőleg 138/A. §-ában foglaltak alkalmazását írja elő. (2) A bíróság a kérelmet elbíráló végzést megküldi az adóhatóságnak. A kérelem elbírálása során az adóssal szemben folyamatban lévő végrehajtási ügyön az adóhatóság által a zálogjoggal terhelt vagyontárgyra folytatott végrehajtási eljárást kell érteni. (3) A zálogjogosult bekapcsolódását engedélyező határozat jogerőre emelkedését követően a bíróság a végzést azzal küldi meg az adóhatóságnak, hogy a zálogjoggal terhelt vagyontárggyal kapcsolatos végrehajtási iratokat küldje meg a bíróságnak, amely továbbítja azt a végrehajtás foganatosítását végző végrehajtónak. E szakasz alkalmazásában végrehajtási irat az adóhatóság követelését tartalmazó hátraléki kimutatás. A 2003. január 1-je előtt hatályos rendelkezések szerint a már folyamatban lévő adóvégrehajtási eljárást a bírósági végrehajtó folytatja tovább, ha az adóhatóság annak során zálogjoggal terhelt ingó vagy ingatlan vagyontárgyat foglalt le. Az Art. 2002. évi módosítása azonban korlátozza a bírósági végrehajtó eljárásának teljes körűvé tételét azzal, hogy az adóvégrehajtó ez esetben csupán a zálogjoggal terhelt ingatlan, illetve ingóság végrehajtását adja át a bírósági végrehajtónak, míg a zálogjoggal nem terhelt vagyontárgyakra vezetett végrehajtást az adóhatóság hatáskörében hagyja. Ez utóbbi vagyontárgyak végrehajtásánál ugyanis nincs olyan külön védelmet igénylő jog, mely a bírósági végrehajtó igénybevételét indokolhatná. Az előbbieknek megfelelően az adóhatóság csupán a zálogtárgyra vezetett végrehajtással kapcsolatos iratokat és az adóhatóság követelését tartalmazó hátraléki kimutatást küldi meg a bíróságnak. Jogorvoslat a végrehajtási eljárásban 1

2

159. § (1) A végrehajtás során az adóhatóság által hozott végzések, illetőleg az adóvégrehajtó (ideértve az adóhatóság megbízásából eljáró bírósági végrehajtót is) törvénysértő intézkedése vagy intézkedésének elmulasztása ellen az adós, a behajtást kérő, illetőleg az, akinek a végrehajtás jogát vagy jogos érdekét sérti - a sérelmezett intézkedés vagy annak elmaradásának tudomására jutásától számított 8 napon belül - a végrehajtást foganatosító elsőfokú adóhatóságnál végrehajtási kifogást terjeszthet elő. Az ok bekövetkeztétől számított 6 hónap elteltével igazolásnak helye nincs, a benyújtott végrehajtási kifogást a felettes szerv érdemi vizsgálat nélkül utasítja el. 3

(2) A végrehajtási kifogásról a végrehajtást foganatosító adóhatóság felettes szerve 15 napon belül határoz. A megtámadott intézkedést helybenhagyja, megváltoztatja, megsemmisíti vagy az adóvégrehajtót az elmulasztott intézkedés megtételére kötelezi határidő tűzésével. Az adóhatóság megbízásából eljáró önálló bírósági végrehajtót megillető díjazással kapcsolatos végrehajtási kifogást - a külön jogszabályban meghatározottak szerint - a végrehajtó székhelye szerint illetékes helyi bíróság bírálja el. A végrehajtás során az adóhatóság és az adóhatóság megbízásából eljáró önálló bírósági végrehajtó jogsértő intézkedése vagy intézkedésének elmulasztása ellen egyaránt a végrehajtást foganatosító (elrendelő) elsőfokú adóhatóságnál előterjesztett végrehajtási kifogásnak van helye. A kifogás elbírálása főszabály szerint a felettes adóhatóság hatáskörébe tartozik. Az adóvégrehajtás során eljáró önálló bírósági végrehajtót díjazás illeti meg, melyet a végrehajtó a 14/1994. (IX. 8.) IM rendeletben foglaltak alapján számít fel. Amennyiben a díj mértékét az adós, a behajtást kérő, illetőleg kivételes esetben maga az adóhatóság vitatja, kifogást terjeszthet elő. A jogvita eldöntésére ez esetben mindezen személyektől független szerv, a végrehajtó székhelye szerint illetékes helyi bíróság jogosult a Vht. és az említett IM rendelet szabályai szerint. 4

(3) A végrehajtási kifogásnak - az ismételt, illetőleg az árverés kitűzését követően benyújtott, az árverés kitűzésének jogszerűségét nem vitató végrehajtási kifogás kivételével - a további végrehajtási cselekményekre halasztó hatálya van. A végrehajtási kifogás beérkezéséről a végrehajtót az adóhatóság haladéktalanul értesíti. KGD2008. 67. A végrehajtási kifogás tárgyában hozott határozat bíróság által nem vizsgálható felül (2003. évi XCII. törvény 43. §, 143. §, 151. §, 159. §). A végrehajtási eljárás felfüggesztése és szünetelése

5

6

160. § (1) Az adóhatóság az adós kérelmére vagy felettes szerve rendelkezésére a határozat (végzés) végrehajtását felfüggeszti, ha a fizetési kötelezettséget előíró határozat (végzés) megváltoztatása vagy megsemmisítése várható. 1 2 3 4 5 6

Megállapította: 2004. évi CI. törvény 218. §. Hatályos: 2005. I. 1-től. Módosította: 2005. évi LXXXV. törvény 41. § (3). Az utolsó mondatot beiktatta: 2005. évi LXXXV. törvény 30. §. Hatályos: 2006. I. 1-től. Alkalmazására lásd: 2005. évi LXXXV. törvény 40. § (5)-(6). A korábbi utolsó mondatot hatályon kívül helyezte: 2005. évi LXXXV. törvény 41. § (2). Hatálytalan: 2005. XI. 1-től. Megállapította: 2006. évi LXI. törvény 127. § (1). Hatályos: 2007. I. 1-től. Megállapította: 2007. évi CXXVI. törvény 209. §. Hatályos: 2008. I. 1-től.



1

(2) Az adóhatóság az adós kérelmére, a felettes szerve rendelkezésére vagy az illetékes hatóság értesítése alapján a határozat (végzés) végrehajtását felfüggeszti, ha a kapcsolt vállalkozások nyereségkiigazításával kapcsolatos kettős adóztatás megszüntetéséről szóló, 1990. július 23-án aláírt Egyezmény (Választottbírósági egyezmény) 6. vagy 7. cikke szerinti eljárás alapján a határozat (végzés) megváltoztatása vagy megsemmisítése, illetve ezzel azonos hatású intézkedés várható. (3) A végrehajtás felfüggesztéséről a bíróság az adózó kérelmére végzéssel határoz. A bírósági felülvizsgálat az adóhatósági határozat végrehajthatóságát nem érinti. (4) A végrehajtási eljárás szünetel, ha a) az adózó kérelmére az adóhatóság fizetési halasztást vagy részletfizetést engedélyezett, b) a fizetési halasztás, részletfizetés vagy az adótartozás mérséklésére irányuló kérelem tárgyában jogerős döntést még nem hoztak, c) az adózó meghalt, illetőleg megszűnt, az adó megfizetésére határozattal kötelezett személyt megállapító határozat jogerőre emelkedéséig, d) az adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálata során az első alkalommal előterjesztett végrehajtás felfüggesztése iránti kérelmet jogerősen még nem bírálták el, e) külön törvény így rendelkezik. (5) Nem eredményezi a végrehajtási eljárás szünetelését az adózó fizetési könnyítésre vagy adótartozás mérséklésre irányuló kérelmének benyújtása, ha a) az adózó korábbi, ilyen tárgyú kérelmét az adóhatóság jogerős határozattal elbírálta vagy a kérelmet az adózó visszavonta, b) arra az adóhatósági árverés kitűzését, illetőleg pályázat meghirdetését követően kerül sor, vagy c) a fizetési könnyítés, illetőleg tartozás mérséklés engedélyezését e törvény kizárja. (6) A (4) bekezdés b) pontjában meghatározott szünetelés kezdő napja a kérelem megérkezését követő nap, a d) pontban meghatározott szünetelés kezdő napja a kérelemnek a végrehajtást foganatosító szerv tudomására jutásának napját követő nap. A 2006. évi XXXVI. törvénnyel kihirdetett, a kapcsolt vállalkozások nyereségkiigazításával kapcsolatos kettős adóztatás megszűntetéséről szóló, 1990. július 23-án aláírt Választottbírósági Egyezmény 6. cikk (2) bekezdése szerint a kölcsönös egyeztetési eljárás alapján létrejött megállapodás az érintett szerződő államok hazai jogában előírt elévülési időre tekintet nélkül végrehajtandó. Ezzel párhuzamosan az Egyezmény hatékony végrehajtását célzó - nem kötelező erejű - magatartási kódex 5. pontja szerint a tagállamoknak ajánlott az „adóbeszedés felfüggesztése” a Választottbírósági Egyezmény szerinti eljárás időtartamára. Mivel az Art. 160. § (1) bekezdésében foglalt, végrehajtás felfüggesztéséről szóló rendelkezés a fenti esetkörre nem alkalmazható, a törvény Art. 160. § (2) bekezdését beiktató rendelkezése szerint önálló felfüggesztési oknak minősül, ha az arbitrációs eljárás alapján a határozat (végzés) megváltoztaása, megsemmisítés vagy ezzel azonos hatású intézkedés várható. Az Art. 143. § (2) bekezdésének jelenlegi rendelkezése szerint a bírósági felülvizsgálat az adóhatósági határozat végrehajthatóságát nem érinti. A végrehajtás felfüggesztéséről a bíróság az adózó kérelmére végzéssel határoz. A végrehajtás a kérelemnek a végrehajtást foganatosító szerv tudomására jutásától annak elbírálásáig nem foganatosítható. A rendelkezést nem kizárólag a keresetlevélben, vagy azt követően előterjesztett első felfüggesztés iránti kérelemre kell alkalmazni, hanem a per folyamán, adott esetben a felülvizsgálati kérelemben előterjesztett felfüggesztés iránti kérelemre is. Ez azt eredményezte, hogy az adózó több alkalommal is előterjesztett felfüggesztés iránti kérelmet, és ez automatikusan kihatott a végrehajtásra is, ugyanis az a végrehajtást foganatosító szerv tudomására jutásától annak elbírálásáig nem foganatosítható. Többszöri előterjesztéssel az adózó meg tudta akadályozni a végrehajtás lefolytatását, amellyel a tartozás végrehajtásához való jog elévülési idejét is rövidítette. A törvény ezen a helyzeten változtat, ezért az adózói rosszhiszemű eljárásvitel megakadályozása érdekében a bíróságnál előterjesztett végrehajtás felfüggesztése iránti kérelem benyújtása a végrehajtás szünetelését automatikusan csak egyszer eredményezi. Ez nem érinti a bíróságnak azt a jogát, hogy a végrehajtást bármikor felfüggessze, azonban a kérelem előterjesztése nem eredményezi automatikusan a végrehajtás szünetelését. Ebben az esetben a szünetelés kezdő napja a kérelemnek a végrehajtást foganatosító szerv tudomására jutásának napját követő nap.

1 Hatályba lépett a 2006. évi XXXVI. törvény 3-6. §-ával egyidejűleg. A 35/2007. (XII. 4.) KüM határozat szerint a 2006. évi XXXVI. törvény 3-6. § a részes államok többsége tekintetében, országonként különböző időpontokban, 2006. június 1. és 2007. november 1. között hatályba lépett. Az Európai Unió további tagállamai tekintetében történő hatálybalépésének naptári napját a külügyminiszter azok ismertté válását követően valamennyi tagállam esetében egyedi határozatával állapítja meg.



Végrehajtás megkeresésre 1

161. § (1) Az adók módjára behajtandó köztartozásnak minősülő fizetési kötelezettséget megállapító, nyilvántartó szerv, illetőleg a köztartozás jogosultja negyedévenként, a negyedévet követő hó 15. napjáig keresi meg az adóhatóságot behajtás végett, ha a köztartozás összege meghaladja az 5000 forintot; szabálysértési pénzbírság, illetve helyszíni bírság végrehajtásával kapcsolatban akkor, ha a köztartozás összege eléri vagy meghaladja a 3000 forintot. Amennyiben a hátralék későbbi megfizetése veszélyeztetett, az adóhatóság soron kívül is megkereshető. Az adók módjára behajtandó köztartozásra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni akkor is, ha az illetékességi területén folytatott végrehajtás akadálya vagy eredménytelensége esetén a köztartozás beszedésére jogosult önkormányzati adóhatóság másik önkormányzati adóhatóságot keres meg behajtás végett. Amennyiben az adóhatóság végrehajtási ügyében megbízottként bírósági végrehajtó jár el, a megkeresésre a Vht. 33. §-át kell alkalmaznia. 2

(2) A megkeresésben fel kell tüntetni a behajtást kérő és a fizetésre kötelezett azonosításához szükséges adatokat, a tartozás jogcímét, a fizetési kötelezettséget elrendelő határozat (végzés) számát, jogerőre emelkedésének időpontját, a teljesítési határidőt, a tartozás összegét és esetleges járulékait, valamint annak a jogszabálynak a pontos megjelölését, amely az adók módjára való behajtást lehetővé teszi. Ha a behajtást kérőt törvény valamely végrehajtási cselekmény foganatosítására kötelezi, annak megtörténtét a megkeresésben igazolni kell. A behajtást kérő szerv ingó-, illetőleg ingatlan-végrehajtás esetén a törvényben meghatározott költségminimumot az adóhatóság részére megelőlegezi, és annak megfizetését igazolja. (3) A behajtási eljárást az adóhatóság csak pontos - szükség esetén kiegészített - adatok alapján, illetőleg a költségminimum megelőlegezése után indítja meg. (4) A megkeresést követő változásról a behajtást kérő az adóhatóságot haladéktalanul értesíteni köteles. 3

(5) Az adóhatóság a behajthatatlan tartozásról a behajtást kérőt tájékoztatja. Amennyiben az adóhatóság az ingó-, illetőleg ingatlan-végrehajtás foganatosítása során a végrehajtás költségét az adózóra nem tudta áthárítani, a behajtást kérő által megelőlegezett költségminimumot a felmerült költségekre számolja el. A törvény szerint az adók módjára behajtandó köztartozást végrehajtásra átadó szerv a jövőben a törvény alapján lesz köteles a végrehajtási költségminimum megelőlegezésére, így erről az adóhatóságnak nem kell külön határozatot hoznia. A törvény a behajtást kérő által megelőlegezett költségátalány elszámolásával kapcsolatban egyértelműen rögzíti, hogy amennyiben az adóhatóság az ingó-, illetőleg ingatlan-végrehajtás foganatosítása során a végrehajtás költségeit az adózótól nem tudta beszedni, a megkereső szerv által megelőlegezett költségminimumot a felmerült költségekre számolja el, ellenkező esetben azt a megkereső szervnek visszautalja. 4

(6) Amennyiben a behajtást kérőnek tudomása van a fizetésre kötelezettnek más adóhatóság illetékességi területén található vagyontárgyáról, jogosult közvetlenül ezt az adóhatóságot is megkeresni. 5

(7) Az adók módjára behajtott összeget az adóhatóság haladéktalanul átutalja a köztartozás jogosultjának. Amennyiben a behajtott összeg a fizetésre kötelezettet terhelő tartozások mindegyikére nem nyújt fedezetet, az adóhatóság a bevételt a különböző tartozások arányában számolja el, és utalja át a megkereső hatóságnak. A hatályos jogi szabályozásban az adók módjára behajtandó köztartozást nyilvántartó szerv, illetőleg a behajtott összeg jogosultja több esetben elválik egymástól. E helyzet egyértelmű rendezése érdekében módosulnak a megkeresésre történő végrehajtás szabályai. A jelenlegi szabályok szerint az adóhatóság által megkeresésre behajtott összeget a behajtást kérőnek kell átutalni. Előfordul azonban olyan eset, hogy ez az összeg nem a behajtást kérőt, hanem a jogszabályban meghatározott egyéb szervet illeti meg. (Pl. a 2004. évi költségvetési törvény alapján az önkormányzati adóhatóság által adók módjára behajtott szabálysértési pénz- és helyszíni bírság 100%-a az önkormányzat bevételét képezi.) A szabály pontosításával az adóhatóság a jövőben a behajtott összeget közvetlenül a jogszabályban megjelölt jogosultnak utalja át. (8) Az adók módjára behajtandó köztartozásra az ingatlanon történő jelzálogjog-alapítás kivételével a végrehajtási eljárás szabályait kell alkalmazni. (9) Az adók módjára behajtandó köztartozásra az adóhatóság fizetési könnyítést nem engedélyezhet, a tartozást nem mérsékelheti, illetőleg behajthatatlanság címén nem törölheti. A törvény előírja, hogy a végrehajtás és az azzal összefüggő nyilvántartás tekintetében az adók módjára behajtandó köztartozások esetében is e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni. E tartozások jogosultja - amennyiben a tartozás összege az 1000 forintot meghaladja, és azt ő maga nem tudja behajtani - a végrehajtás érdekében negyedévenként keresheti meg az adóhatóságot.

1 Módosította: 2005. évi LXXXV. törvény 40. § (1), 2006. évi CIX. törvény 86. § a). Az első mondat szövegét megállapította: 2007. évi CLX. törvény 11. §. Hatályos: 2008. I. 1-től. 2 Módosította: 2005. évi LXXXV. törvény 31. § (1), 41. § (3). 3 A második mondatot beiktatta: 2005. évi LXXXV. törvény 31. § (2). Hatályos: 2006. I. 1-től. Alkalmazására lásd: 2005. évi LXXXV. törvény 40. § (5)-(6). 4 A második mondatot hatályon kívül helyezte: 2006. évi CIX. törvény 86. § a). Hatálytalan: 2007. I. 1-től. 5 Az első mondat szövegét megállapította: 2004. évi CI. törvény 220. § (2). Hatályos: 2005. I. 1-től.



E rendelkezéseket kell alkalmazni továbbá abban az esetben is, ha az illetékességi területén folytatott végrehajtás akadálya vagy eredménytelensége esetén a köztartozás beszedésére jogosult önkormányzati adóhatóság másik önkormányzati adóhatóságot vagy illetékhivatal másik illetékhivatalt keres meg behajtás végett. Azonban ha az illetékhivatal vagy az önkormányzati adóhatóság végrehajtási ügyében megbízottként bírósági végrehajtó jár el, a megkeresésre a Vht. 33. §-át rendeli alkalmazni a törvény. A megkeresésre történő behajtásra vonatkozóan a törvény a kötelezett személye, illetőleg a kötelezett tulajdonában lévő vagyontárgy fellelhetőségi helye szerint differenciált, speciális illetékességi szabályokat állapít meg. A behajtást végző adóhatóság munkáját elősegítendő a törvény előírja, hogy az adóhatóság csak olyan megkeresés teljesítésére köteles, amely tartalmazza a végrehajtás foganatosításához szükséges, e szakaszban meghatározott adatokat. Mivel a megkeresés alapján foganatosított behajtási feladatok jelentős többletterhet rónak az adóhatóságra, és számos esetben eredménytelenül zárulnak olyan többlet költségeket eredményeznek, amit sem a megkereső, sem a tartozás kötelezettje nem térített meg az adóhatóságnak. Ezért az adóhatóság a megkereső hatóságot (szervet) kötelezheti az ingó- és ingatlan-végrehajtás során megállapított végrehajtási költségminimum megelőlegezésére. Az adóhatóság a megkeresésben foglalt tartozások végrehajtását csak a pontos, szükség szerint kiegészített adatok alapján, illetőleg a költségátalány megfizetését követően indítja meg. Az adóhatóság a sikeresen lefolytatott végrehajtási eljárás során beszedett tartozást haladéktalanul átutalja a megkereső hatóság számlájára, ellenkező esetben a behajtási eljárás eredménytelenségéről értesíti megkereső hatóságot. Eddig az Art. hatásköri szabályai tartalmazták a vámhatóság és a - végrehajtási eljárásban a vámhatóság képviselőjeként eljáró, illetőleg az ingó-, ingatlan-végrehajtást foganatosító - adóhatóság vonatkozásában azt az elszámolási szabályt, hogy amennyiben a végrehajtás során érvényesített összeg a fizetésre kötelezettet terhelő tartozások mindegyikére nem nyújt fedezetet, az adóhatóság a bevételt a különböző tartozások arányában számolja el, és utalja át a megkereső vámhatóságnak. A törvény e szabályt a jövőben a végrehajtási eljárás során általános érvénnyel rendeli alkalmazni. Kiterjeszti tehát arra az esetre is, ha például az önkormányzati adóhatóság az adózó helyi adótartozása, illetve megkeresésre a magánszemély valamely más hatósággal szemben fennálló tartozásának behajtása érdekében egyaránt foganatosít eljárási cselekményeket, és az így beszedett összeg a tartozás egészére nem nyújt fedezetet. Amikor az adóhatóság adók módjára behajtandó köztartozás beszedése érdekében, megkeresésre foganatosít végrehajtási cselekményeket, nem saját követelését érvényesíti, ezért hatásköre csupán arra terjed ki, hogy a tartozás jogosultjának megbízásából a megkeresésben megjelölt összeg behajtása érdekében intézkedjen. Mivel a beszedendő összeg jogosultja nem az adóhatóság, rendelkezési joga nem terjed ki arra, hogy a köztartozásra fizetési könnyítést engedélyezzen, a tartozást mérsékelje, vagy behajthatatlanság címén törölje. Ez utóbbi esetben az adóhatóság haladéktalanul értesíti a megkereső szervet a végrehajtási eljárás sikertelenségéről. Behajthatatlan adótartozás törlése 1

162. § (1) A végrehajtási eljárást lefolytató adóhatóság végzéssel törli az adózó adótartozását, és erről a tartozást megállapító, illetőleg nyilvántartó adóhatóságot tájékoztatja, ha a) a tartozásért helytállni köteles személyekkel szemben lefolytatott végrehajtási eljárás eredménytelenül zárult, és az adóhatóság felszámolási eljárást nem kezdeményezett, vagy b) az adótartozás végrehajtásához való jog elévült. Az adóhatóság, ha a végrehajtási eljárás a tartozásért helytállni köteles személyek mindegyikével szemben eredménytelenül zárult - az adózó vagyoni helyzetét mérlegelve - két lehetőség közül választhat. Az egyik megoldás szerint felszámolási eljárást kezdeményez, ha az őt megillető tartozást ily módon érvényesíteni tudja, illetőleg amennyiben az összeg behajtására felszámolási eljárás lefolytatása révén sincs esély, határozattal törli az adózó adótartozását. A hatályos szabályozás az előbbi esetet nem nevesítette, és ez a gyakorlatban több esetben vitára adott alapot. 2

(2) Az állami kezességvállalás beváltása esetén az állammal szemben fennálló tartozásra az (1) bekezdésben foglaltakat kell alkalmazni. A beváltott állami kezesség miatt keletkezett kötelezettség behajtása az állami adóhatóság hatáskörébe tartozik, ugyanakkor az ebből eredő tartozás nem minősül adótartozásnak, ezért a hatályos szabályok szerint annak behajthatatlanság címén történő törlésére nincs mód abban az esetben sem, ha valamennyi végrehajtási cselekmény eredménytelenül zárult. A törvény az Art. 162. §-ának hatályát e tartozásokra is kiterjeszti, így megteremti a törvényi felhatalmazást ahhoz, hogy behajthatatlanság esetén e tartozások is törölhetőek legyenek az adóhatóság nyilvántartásából. 3

(3) Az esedékessé válást követő hat hónapon belül az adótartozás végrehajthatatlanság címén nem törölhető. 4 (4) A végrehajthatatlanság címén törölt adótartozást az adóhatóság végzéssel újból előírja, ha a végrehajtáshoz való jog elévülési idején belül az adótartozás végrehajthatóvá válik. A végzés ellen végrehajtási kifogásnak van helye.

1 2 3 4

Megállapította: 2004. évi CI. törvény 221. §. Hatályos: 2005. I. 1-től. Módosította: 2005. évi LXXXV. törvény 41. § (3). Beiktatta: 2005. évi LXXXV. törvény 32. §. Hatályos: 2006. I. 1-től. Alkalmazására lásd: 2005. évi LXXXV. törvény 40. § (5)-(6). Számozását módosította: 2005. évi LXXXV. törvény 32. §. Számozását és szövegét módosította: 2005. évi LXXXV. törvény 32. §, 41. § (3).



1

(5) Az adótartozást megállapító adóhatóság az (1) bekezdésben megállapított feltételek hiányában is törölheti a 10 000 forintot meg nem haladó adótartozást, ha a tartozás nyilvántartása, a behajtás érdekében szükséges intézkedés megtétele a tartozással arányban nem álló költségeket eredményezne. Az így törölt tételekről az adóhatóság külön nyilvántartást vezet. A végrehajtás költsége 163. § (1) A végrehajtással kapcsolatban felmerült költség, így különösen az alkalmazott becsüs díjazása, a szállítási, tárolási, értékesítési és egyéb költség az adózót, illetve az adók módjára behajtandó köztartozás fizetésére kötelezettet terheli. 2

(2) Az adóhatóság a költségekről végzést hoz, amelynek összege ingó- és ingatlan-végrehajtás esetén nem lehet kevesebb 5000 forintnál. 3

(3) Amennyiben a biztosítási intézkedést elrendelő végzést a végrehajtási kifogást elbíráló felettes szerv megsemmisíti, a biztosítási intézkedéssel felmerült költségeket az adóhatóság viseli. Elévülés 4

164. § (1) Az adó megállapításához való jog annak a naptári évnek az utolsó napjától számított 5 év elteltével évül el, amelyben az adóról bevallást, bejelentést kellett volna tenni, illetve bevallás, bejelentés hiányában az adót meg kellett volna fizetni. A költségvetési támogatás igényléséhez, a túlfizetés visszaigényléséhez való jog - ha törvény másként nem rendelkezik - annak a naptári évnek az utolsó napjától számított 5 év elteltével évül el, amelyben az annak igényléséhez való jog megnyílt. Az elévülés hat hónappal meghosszabbodik, ha az adóbevallás késedelmes benyújtásakor, illetve a költségvetési támogatás igénylésekor az adómegállapításhoz, illetőleg a költségvetési támogatás igényléséhez való jog elévüléséig kevesebb, mint hat hónap van hátra. A bíróság által jogerősen megállapított adócsalás (Btk. 310. §), munkáltatással összefüggésben elkövetett adócsalás (Btk. 310/A. §), a társadalombiztosítási, egészségbiztosítási vagy nyugdíjjárulék fizetési kötelezettség megsértése (Btk. 310/B. §), csalás (Btk. 318. §), illetve jogosulatlan gazdasági előny megszerzése (Btk. 288. §) esetén, ha azt adóra, járulékra vagy költségvetési támogatásra követik el - ideértve azt az esetet is, ha az elkövető azért nem büntethető, mert tartozását [Btk. 310. § (6) bekezdés, 310/A. § (6) bekezdés] a vádirat benyújtásáig az adóhatóság által megjelölt számlára kiegyenlítette és ezért az eljárást vele szemben ez okból megszüntették, továbbá ha az eljárást az elkövetővel szemben a Btk. 71. §-ában meghatározott megrovás alkalmazásával szüntették meg -, az adó megállapításához való jog nem évül el mindaddig, amíg a bűncselekmény büntethetősége el nem évül. A jelenlegi szabályozás szerint adóra, költségvetési támogatásra elkövetett bűncselekmények esetén az adó-megállapításhoz való jog nem évül el mindaddig, míg az adott bűncselekmény büntethetősége el nem évül. A szabályozás nem adott egyértelmű iránymutatást arra vonatkozóan, hogy csak jogerősen elbírált ügyekben lehet ezen szabályt alkalmazni, vagy a folyamatban lévő büntetőügyekben is. A törvény ezért kifejezetten rendelkezik arról, hogy a jövőben csak jogerős ítélettel elbírált bűncselekmény esetében van lehetőség ezen rendelkezés alkalmazására. A már hivatkozott Büntető törvénykönyv több bűncselekmény esetén lehetőséget ad a büntetőeljárás megszüntetésére, ha az elkövető megtéríti az általa okozott kárt. Amennyiben ezen ok alapján az eljárást megszüntetik, jogerős ítélet hiányában nem lenne alkalmazható az elévülésre vonatkozó speciális Art. szabályozás, így előfordulhat, hogy az adózó hiába szándékozik megtéríteni az általa okozott kárt, az adómegállapításhoz való jog elévülése miatt erre nincs mód. Ezért szükséges volt egy kiterjesztő szabályozás beiktatása, mely szerint az Art. hivatkozott bekezdése akkor is alkalmazható, ha a büntetőeljárást az elkövetővel szemben azért szüntették meg, mert a vádirat benyújtásáig az elkövető a tartozását kiegyenlítette. [Art. 164. § (1) bek.] A befizetések elkülönítésének szükségessége miatt a módosítás elrendeli, hogy ezen befizetéseket az állami adóhatóságnál elkülönített számlára kell befizetni. [Art. 40. § (2)-(3) bek.] (2) Az önellenőrzés bevallása - ha az adókülönbözet az adózó javára mutatkozik - az (1) bekezdésben meghatározott elévülést megszakítja. (3) Ha az adómegállapításhoz való jog elévülését követően az adóhatóság vagy a felettes szerv megállapítja, hogy az adómegállapítás részben vagy egészben jogszabálysértő, akkor az adótartozás végrehajtásához való jog elévülési idején belül a jogszabálysértő adómegállapítás tekintetében az adóvégrehajtáshoz való jogot korlátozza vagy megszünteti. 2004/16. Adózási kérdés az adóvégrehajtáshoz való jog korlátozása 5

(4) Az illeték megállapításához való jog annak a naptári évnek az utolsó napjától számított 5 év elteltével évül el, amelyben a vagyonszerzést illetékkiszabásra az állami adóhatóságnál bejelentették, illetve az a körülmény, hogy az illeték megfizetését vagy a kiszabás céljából elrendelt bejelentést elmulasztották, az állami adóhatóság tudomására jutott. (5) Ha az adóhatóság határozatát a bíróság felülvizsgálja, a másodfokú adóhatósági határozat jogerőre emelkedésétől a bíróság határozatának jogerőre emelkedéséig, felülvizsgálati kérelem esetén a felülvizsgálati kérelem elbírálásáig az adó megállapításához való jog elévülése nyugszik. 1 2 3 4 5

Számozását és szövegét módosította: 2005. évi LXXXV. törvény 32. §, 40. § (4). Módosította: 2005. évi LXXXV. törvény 40. § (4), 41. § (3). Módosította: 2005. évi LXXXV. törvény 41. § (3). Az utolsó mondat szövegét megállapította: 2004. évi CI. törvény 222. §. Módosította: 2005. évi XCI. törvény 29. § (3) i). Módosította: 2006. évi CIX. törvény 85. § (4).



1

(6) Az adótartozás végrehajtásához, a költségvetési támogatás kiutalásához való jog az esedékesség naptári évének az utolsó napjától számított 5 év elteltével évül el. Amennyiben az adóhatóság végrehajtási cselekményt foganatosított, az elévülés 6 hónappal meghosszabbodik. Ha az adózó ellen felszámolási eljárás indul, az adótartozás végrehajtásához való jog elévülése az adózó felszámolását elrendelő végzés közzététele napján megszakad és az elévülés az ezt követő naptól a felszámolás befejezéséről szóló végzés közzététele napjáig nyugszik. Ha az adó, a bírság és a jogosulatlanul igénybe vett költségvetési támogatás végrehajtásához való jog elévült, a tartozást terhelő késedelmi pótlékot is elévültnek kell tekinteni. A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Csődtv.) 38. §-ának (1) bekezdése szerint a felszámolás kezdő időpontjában folyamatban levő végrehajtási eljárásokat a végrehajtást foganatosító hatóságnak haladéktalanul meg kell szüntetnie, így törvény különös rendelkezése alapján az adóssal szemben az adótartozás érvényesítésére szolgáló adóvégrehajtás alkalmazása a felszámolási eljárás alatt, illetőleg ha a felszámolási eljárás eredményeként az adós megszűnik, a felszámolási eljárást követően is kizárt. A felszámolási eljárás kezdőidőpontja a végrehajtási eljárások megszüntetése szempontjából a Csődtv. hatályos rendelkezése szerint az adós felszámolását elrendelő végzés jogerőre emelkedésének napja. A jelenlegi joggyakorlat egységes abban, hogy az adótartozás végrehajtásához való jog elévülését az adótartozás, mint pénz- vagy pénzben kifejezett vagyoni követelés felszámolási eljárásban történő érvényesítése megszakítja. A törvény a felszámolási eljárásban történő igényérvényesítés esetére az adótartozás végrehajtásához való jog elévülésének megszakadására és nyugvására önálló szabályt fogalmaz meg, mely szerint az adótartozás végrehajtásához való jog elévülését az adózó felszámolását elrendelő végzés közzététele megszakítja és az elévülés az ezt követő naptól a felszámolás befejezéséről szóló végzés közzététele napjáig nyugszik. A felszámolás befejezéséről szóló végzés meghozatalára a Csődtv. 60. § (1) és (2) bekezdése szerint a felek egyezségkötése, illetve a fizetésképtelen adós jogutód nélküli megszüntetése esetén kerülhet sor. Utóbbi esetben az adótartozás végrehajtásához való jog elévülésének különös jelentősége az adó megfizetésére kötelezett vonatkozásában van. A végzés közzétételének fogalmára a Csődtv. rendelkezése alkalmazandó, tehát a végzés Cégközlönyben való közzétételét értékeli a törvény az elévülés szempontjából jelentős jogi tényként. A jogbiztonság követelményét szem előtt tartva a törvényben szereplő elévülési szabályhoz átmeneti rendelkezés is társul, mely az Art. 164. §-ának (6) bekezdése első mondatában foglalt, az adótartozás végrehajtásához való jog elévülésének kezdő időpontját meghatározó rendelkezéssel összhangban kimondja, hogy az adótartozás végrehajtásához való jog elévülésére vonatkozó új rendelkezést csak a törvény hatálybalépését követően esedékessé váló adótartozás végrehajtásához való jog elévülésére kell alkalmazni. (7) Nyugszik az elévülés a végrehajtási eljárás felfüggesztésének és szünetelésének, az adózó vagyonának egészére elrendelt bűnügyi zárlatnak, továbbá törvényben biztosított fizetési kedvezménynek vagy feltételhez kötött adómentességnek az időtartama alatt. A jelzálogjog bejegyzése az elévülés nyugvása szempontjából a végrehajtási eljárás felfüggesztésével esik egy tekintet alá. (8) Ha jogszabály másként nem rendelkezik, az adók módjára behajtandó köztartozás végrehajtásához való jog elévülésére a (6) bekezdésben foglaltakat kell alkalmazni. A törvény a korábban hatályos szabályozással megegyezően megkülönbözteti egymástól az adó megállapításához, illetőleg az adótartozás végrehajtásához, költségvetési támogatás kiutalásához való jog elévülését. Az időmúlás az adózásban is a jogérvényesítés megszűnését eredményezi, az elévülési idő leteltét követően az adóhatóságnak megszűnik az a joga, hogy az adókötelezettségek teljesítését ellenőrizze, jogszabálysértés esetén a bevallani elmulasztott adót, a jogosulatlanul igénybe vett költségvetési támogatást megállapítsa. Az adómegállapításhoz való jog elévülését minden esetben annak a naptári évnek az utolsó napjától kell számítani, amelyben az adót be kellett volna vallani, vagy bevallás hiányában is meg kellett volna fizetni, illetőleg a költségvetési támogatást igénybe lehetett volna venni. Az elévülési idő 5 év, ami hat hónappal meghosszabbodik, ha az adóbevallást, illetőleg a költségvetési támogatást az elévülési idő bekövetkeztét megelőző hat hónapon belül nyújtják be, annak érdekében, hogy az adóhatóságnak legyen ideje az ilyen kései kötelezettségteljesítést is ellenőrizni. Ha bíróság állapítja meg, hogy adó-, társadalombiztosítási csalást, illetve csalást az adóra, járulékra nézve követik el, az adómegállapításhoz való jog elévülése a büntethetőség elévüléséhez igazodva áll be. Új elem az elévülési szabályokban, hogy a túlfizetés visszaigényléséhez való jogot a törvény a költségvetési támogatás igényléséhez hasonlóan elévültnek tekinti, ha a visszaigénylés megnyíltának éve utolsó napjától számított 5 év eltelt. A túlfizetés ugyanis az adójogviszonyokkal összefüggésben keletkezik, ezért a visszaigényléshez való jog ésszerűen korlátozható az elévülés kimondásával. Az adómegállapításhoz való jog egy esetben szakad meg, ha az adózó az önellenőrzésében saját javára módosítja az adókötelezettségét. Ez esetben az elévülés az önellenőrzési lap benyújtásának éve utolsó napjától újra kezdődik. Az adóigazgatási eljárásban elválik egymástól az adómegállapításhoz való jog - azaz, amíg kötelezettség vagy jog megállapítható, illetve előírható -, és a végrehajtáshoz való jog. Az adómegállapításhoz való jog elévülését követően akár évekig élhet még az adóhatóság végrehajtási jogával. Ez azt is eredményezheti, hogy ha egy adott kötelezettség utóbb az adómegállapításhoz való jog elévülését követően jogszabálysértőnek bizonyul, az adóhatóság a sérelmet már nem orvosolhatja, viszont - mivel végrehajtáshoz való joga még nem évült el -, azt köteles végrehajtani, mely nyilvánvaló jogsérelmet jelent az adózónál. E helyzet feloldása érdekében a törvény lehetővé teszi az adóhatóság, illetve a felettes szerv részére a jogszabálysértő adómegállapítás tekintetében az adóvégrehajtáshoz való jog korlátozását, illetve megszüntetését.

1 Megállapította: 2005. évi CXIX. törvény 125. §. Hatályos: 2006. I. 1-től. Ezt követően esedékessé vált adótartozás végrehajtásához való jog elévülésére kell alkalmazni.



Megtartja a törvény azt a több évtizedes rendelkezést, amely sajátosan szabályozza az illeték-megállapításhoz való jog elévülését, ez esetben az elévülési időt annak az évnek az utolsó napjától kell számítani, amikor a vagyonszerzés bejelentésének elmulasztása az illetékhivatal tudomására jut. A korábban hatályos szabályok szerint az adómegállapításhoz való jog az adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálata esetén a kereset benyújtásától a bíróság határozatának jogerőre emelkedéséig nyugszik. A bírósági jogorvoslati eljáráshoz igazodva módosul a rendelkezés, melynek értelmében a másodfokú adóhatósági határozat jogerőre emelkedésétől a bíróság határozatának jogerőre emelkedéséig, felülvizsgálati kérelem esetén pedig annak elbírálásáig nyugszik az elévülés. A megállapított adókötelezettséget, akár az adózó, akár az adóhatóság állapította azt meg, az esedékesség évének utolsó napjától számított 5 évig hajthatja végre az adóhatóság. A végrehajtási cselekmény alkalmazása egyszeri, hat hónapos meghosszabbodást eredményez. A törvény összhangba hozza az adóvégrehajtáshoz való jog elévülési szabályait a végrehajtási eljárás szünetelésének, felfüggesztésének szabályaival, mely szerint a végrehajtási eljárás szünetelésének és felfüggesztésének eseteiben mindig nyugszik az adóvégrehajtáshoz való jog. Az adóhatósági végrehajtás akadályát képezheti, ha az adózó vagyonára az ellene folyó büntetőeljárásban bűnügyi zárlatot rendeltek el. Annak érdekében, hogy a bűnügyi zárlat ideje alatt ne évüljön el a tartozás végrehajtásához való jog, a törvény kimondja, hogy az adózó vagyonának egészére elrendelt bűnügyi zárlat időtartama alatt nyugszik az elévülés. Az adóhatóság által megkeresés alapján behajtott köztartozások az azokat megállapító anyagi jogi szabályok szerint évülnek el. Ha az elévülésükre nincsen rendelkezés, a végrehajtáshoz való jog elévülése tekintetében a törvény rendelkezései az irányadóak. 1

(9) Ha az adóhatóság az adót megállapító határozat vagy a végrehajtás során hozott végzés kézbesítése tekintetében ad helyt a vélelem megdöntése iránti kérelemnek, nyugszik az adómegállapításhoz, illetve a végrehajtáshoz való jog elévülése a kézbesítési vélelem beálltától az annak megdöntésére irányuló kérelemnek helyt adó végzés jogerőre emelkedéséig. EBH2005. 1366. A vagyonátruházási illeték megállapításához való jog elévülési ideje a vagyonszerzést tartalmazó szerződés földhivatalhoz való benyújtásával kezdődik (1990. évi XCIII. törvény 86. §, 91. §; 1990. évi XCI. törvény 95. §; 2003. évi XCII. törvény 164. §, 182. §). BH2006. 134. A vagyonátruházási illeték megállapításához való jog elévülési ideje a vagyonszerzést tartalmazó szerződés földhivatalhoz való benyújtásával kezdődik (1990. évi XCIII. tv. 86. §, 91. §; 1990. évi XCI. tv. 95. §; 2003. évi XCII. tv. 164. §, 182. §). VIII. Fejezet JOGKÖVETKEZMÉNYEK Késedelmi pótlék 165. § (1) Az adó késedelmes megfizetése esetén az esedékesség napjától, a költségvetési támogatásnak az esedékesség előtt történő igénybevétele esetén pedig az esedékesség napjáig késedelmi pótlékot kell fizetni. 7003/2007. (AEÉ 10.) APEH irányelv a méltányossági jogkör gyakorlásáról, az adómérséklésre és a fizetési könnyítés engedélyezésére irányuló kérelmek elbírálása során követendő eljárásról 4/2007. (AEÉ 7.) APEH utasítás az adótartozások után fizetendő késedelmi pótlék számításáról, valamint a késedelmi pótlék közlésének, kezelésének eljárási szabályairól 8/2005. (AEÉ 14.) APEH utasítás az adótartozások után fizetendő késedelmi pótlék számításáról, valamint a késedelmi pótlék közlésének, kezelésének eljárási szabályairól szóló 9/2004. (AEÉ 1/2005.) APEH utasítás módosításáról 7004/2006. (AEÉ 4.) APEH irányelv a méltányossági jogkör gyakorlásáról, az adómérséklésre és a fizetési könnyítés engedélyezésére irányuló kérelmek elbírálása során követendő eljárásról 7001/2005. (AEÉ 3.) APEH irányelv a méltányossági jogkör gyakorlásáról, az adómérséklésre és a fizetési könnyítés engedélyezésére irányuló kérelmek elbírálása során követendő eljárásról 9/2004. (AEÉ 1/2005.) APEH utasítás az adótartozások után fizetendő késedelmi pótlék számításáról, valamint a késedelmi pótlék közlésének, kezelésének eljárási szabályairól

1 Beiktatta: 2004. évi LXV. törvény 6. § (4). Hatályos: 2004. VII. 15-től. Alkalmazására lásd még: ugyane törvény 17. § (2) a). Módosította: 2005. évi LXXXV. törvény 41. § (3).



(2) A késedelmi pótlék mértéke minden naptári nap után a felszámítás időpontjában érvényes jegybanki alapkamat kétszeresének 365-öd része. A késedelmi pótlék után késedelmi pótlékot felszámítani nem lehet. 1

(3) Kivételes méltánylást érdemlő körülmény esetén az adóhiányt megállapító határozatban - hivatalból vagy kérelemre - az adó esedékességének, illetve a költségvetési támogatás igénybevételének napjánál az adóhatóság későbbi időpontot is megállapíthat a pótlékfizetés kezdő napjaként. Az adóhiány késedelmi pótléka az eredeti esedékességtől az ellenőrzésről felvett jegyzőkönyv keltéig, de legfeljebb 3 évre számítható fel. Az adóhiány után felszámított késedelmi pótlék alapja nem csökkenthető az ugyanazon adóhatóságnál nyilvántartott, az esedékesség időpontjában más adóval kapcsolatban fennálló túlfizetés összegével. 7005/2006. (AEÉ 5.) APEH irányelv alkalmazásáról


7002/2005. (AEÉ 3.) APEH irányelv egyes illetékszabályoknak az állami adóhatóság eljárása során való alkalmazásáról 2

(4) A késedelmi pótlék mérséklése nem alkalmazható olyan adóhiány esetén, amikor a bírság mérséklésének sincs helye. EBH2006. 1461. Amennyiben a jogszabálysértő adóhatósági határozat következtében az adózónak visszatérítési igénye keletkezik, az adóhatóság a visszatérítendő összeg után a késedelmi pótlékkal azonos mértékű kamatot köteles fizetni (2003. évi XCII. törvény 4. §, 37. §, 135. §, 165. §). 166. § Nem kell késedelmi pótlékot fizetni arra az időszakra, amelyre az adózó a késedelmét igazolta. Igazolásnak csak akkor van helye, ha a késedelmet elháríthatatlan külső ok idézte elő. 3

167. § (1) A késedelmi pótlék felszámítása során a pótlék alapját adónként és költségvetési támogatásonként külön-külön kell figyelembe venni, kivéve, ha azokat egy számlán tartják nyilván. A késedelmi pótlék alapját csökkenteni kell az ugyanazon adóhatóságnál nyilvántartott, az esedékesség időpontjában más adóval kapcsolatban fennálló túlfizetés összegével (nettó pótlékszámítás). A nettó pótlékszámításnál figyelmen kívül kell hagyni azt a tartozást, amelyre fizetési könnyítést engedélyeztek. A magán-nyugdíjpénztári tagdíjhoz kapcsolódó befizetések tekintetében a nettó pótlékszámítás nem alkalmazható. Az Art. a késedelmes teljesítés esetére késedelmi pótlék-fizetési kötelezettséget ír elő, amit a nettó pótlékszámítás elvének figyelembe vételével kell meghatározni. Ez azt jelenti, hogy a késedelmi pótlék alapját csökkenteni kell az ugyanazon adóhatóságnál nyilvántartott, az esedékesség időpontjában más adóval kapcsolatban fennálló túlfizetés összegével. A magán-nyugdíjpénztári tagdíjhoz kapcsolódó késedelemi pótlékot azonban a magán-nyugdíjpénztári tag számláján kell jóváírni a tagdíj késedelmes befektetéséből adódó kiesés csökkentésére. Ebből következően a tagdíj után felszámítandó késedelmi pótlék alapjának meghatározásakor a nettó pótlékszámítás nem alkalmazható, mert ha a tagdíjfizetést nem- vagy késedelmesen teljesítő adózónak más adónemen túlfizetése mutatkozik, a magán-nyugdíjpénztári tag elesik az őt törvény alapján megillető késedelmi pótlék összegétől. Erre tekintettel a törvény a magán-nyugdíjpénztári tagdíjhoz kapcsolódó befizetések vonatkozásában kizárja a nettó pótlékszámítás alkalmazását. (2) Az adóhatóság összehasonlítja az adózó bevallását, igénylését, illetve a határozattal előírt kötelezettségét a befizetett, a visszaigényelt adóval, adóelőleggel, a kiutalt költségvetési támogatással, és ennek alapján a késedelmi pótlékot megállapítja. Az adózó a késedelmi pótlékot saját számítása szerint, az értesítéstől függetlenül is megfizetheti. 4

(3) Az adóhatóság hivatalból vagy kérelemre törli a tévesen felszámított késedelmi pótlékot. Ha az adózó a pótlék összegét továbbra is vitatja, a felettes adóhatóság határozatban dönt. Önellenőrzési pótlék 168. § (1) Ha az adózó az adót, a költségvetési támogatást az önellenőrzésre vonatkozó rendelkezések szerint helyesbíti, önellenőrzési pótlékot fizet. 7003/2007. (AEÉ 10.) APEH irányelv a méltányossági jogkör gyakorlásáról, az adómérséklésre és a fizetési könnyítés engedélyezésére irányuló kérelmek elbírálása során követendő eljárásról 7001/2006. (AEÉ 3.) APEH irányelv az adóbevallás önellenőrzéssel történő helyesbítéséről szóló 7004/2004. (AEÉ 4.) APEH irányelv módosításáról (2) Az önellenőrzési pótlékot adónként, illetve költségvetési támogatásonként a bevallott és a helyesbített adó, illetve költségvetési támogatás összegének különbözete után az adózó állapítja meg, és a bevallással egyidejűleg fizeti meg.

1 2 3 4

Módosította: 2005. évi CXIX. törvény 193. § (2), 2006. évi CIX. törvény 85. § (4). Módosította: 2005. évi LXXXV. törvény 40. § (4). Az utolsó mondatot beiktatta: 2006. évi CXXXI. törvény 67. §. Hatályos: 2007. I. 1-től. Módosította: 2005. évi LXXXV. törvény 41. § (3).



1

(3) Az önellenőrzési pótlékot a késedelmi pótlék 50%-ának, ugyanazon bevallásnak ismételt önellenőrzése esetén 75%-ának megfelelő mértékben kell felszámítani a bevallás benyújtására előírt határidő leteltét követő első naptól a helyesbítés nyilvántartásba történő feljegyzésének, illetve a magánszemély jövedelemadója esetén az önellenőrzési lap benyújtásának napjáig. Az adatszolgáltatás alapján történő adóhatósági adómegállapítás esetén az önellenőrzési pótlékot az észrevétel megtételére nyitva álló határidő leteltét követő naptól az észrevétel adóhatósághoz történő beérkezésének napjáig számítja fel az adóhatóság. Ha az önellenőrzés pótlólagos adófizetési kötelezettséget nem eredményezett, mert az adózó adóját az eredeti esedékességkor vagy korábbi önellenőrzése során hiánytalanul megfizette, a fizetendő pótlék összegét az általános szabályok szerinti mértékkel kell meghatározni, de az 5000 forintot, magánszemély esetében az 1000 forintot meghaladó összeget nem kell bevallani és megfizetni. Ha az önellenőrzés pótlólagos adófizetési kötelezettséget azért nem eredményez, mert a bevallani és megfizetni elmulasztott adó a következő elszámolási időszakban levonható adónak minősült volna, az önellenőrzési pótlék összege nem haladhatja meg a két bevallás közötti időre felszámítható késedelmi pótlék összegét. Ugyanilyen szabályok alapján kell megállapítani az önellenőrzési pótlékot akkor is, ha a termékimportot terhelő általános forgalmi adót az adózó az adólevonási jog keletkezését követően, de az előző adómegállapítási időszakra vonatkozó adóbevallásban szerepeltette előzetesen felszámított levonható adóként. 2007/135. Adózási kérdés az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 168. § (3) bekezdés harmadik mondatában meghatározott kedvezményes önellenőrzési pótlék alkalmazása Az adóhatósági adómegállapítás 2004. január 1-jétől hatályos intézmény az adóeljárásban, amelyet első alkalommal a 2004. évi jövedelemadójuk megállapítása érdekében választhatnak azok az adózók, amelyek megfelelnek az Szja törvény előírásainak. Az adóhatósági adómegállapításra egyrészt az adatszolgáltatások alapján rendelkezésre álló, másrészt az adózó nyilatkozatában közölt adatok alapján kerül sor. A nyilatkozatban az adózónak azokról az adatokról kell tájékoztatnia az adóhatóságot, amelyek a nyilvántartásban nem szerepelnek (átvezetési igény, a visszatérítendő adó kiutalása). Az adóhatósági adómegállapítást választó adózó túlvont járulékának összegét is az adóhatóság állapítja meg. Az adminisztráció egyszerűsítése érdekében az adózónak - kivéve, ha az adóévben a fegyveres erők, a rendvédelmi szervek, valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagja volt - nem külön nyomtatványon kell visszaigényelnie a túlvont járulékot, erre irányuló kérelmét az adóhatósági adómegállapítás iránti bejelentésében jelezheti. Az adózók meghatározott körére azonban indokolt fenntartani a külön nyomtatványon történő visszaigénylést, mert eltérő járulékmegállapítási szabályokat kell rájuk alkalmazni. [Art. 28. § (1) bek.] Az adóhatósági adómegállapítást választó adózó tekintetében is érvényesülnek azok a garanciális szabályok, amelyek biztosítják az adó megfizetését. Így az adóhatósági adómegállapítás során is alkalmazhatja az adóhatóság a visszatérítendő adó vonatkozásában a visszatartási jogot. [Art. 28. § (5) bek.] Az adóeljárás nem tesz különbséget a bevallott adó tekintetében aszerint, hogy az adókötelezettség teljesítése milyen adómegállapítási mód keretében történt, ezért ha az adózó az adóhatósági adómegállapítás során a nyitva álló határidőn belül észrevételt nem tett, illetve az adóhatóság az adózó észrevétele alapján az adót módosította, vagy határozattal állapította meg, a megállapított, és az adózóval közölt adó a jogkövetkezmények és az ellenőrzés szempontjából az adózó által bevallott adónak minősül. [Art. 28. § (8) bek.] Az adóhatósági adómegállapítással kapcsolatban az adózó a határidő lejártát követően is előterjeszthet észrevételt, azonban a határidők betartása érdekében késedelme szankció megállapítását vonja maga után. A késedelmesen előterjesztett észrevétel alapján a magánszemély terhére módosított adó esetén az adóhatóság a korábban megállapított és az adózó észrevétele alapján módosított összeg különbözete után önellenőrzési pótlékot számít fel, az önellenőrzési pótlék számítására vonatkozó részletes előírások alapján. [Art. 168. § (3) bek.] Ennek összegét az adózóval az adómegállapítás módosításáról szóló értesítésben közli az adóhatóság. A különbözetet és az önellenőrzési pótlékot az adózó az adómegállapítás módosításáról szóló értesítés kézhezvételétől számított 15 napon belül fizeti meg, illetőleg az adóhatóság a különbözetet ugyanezen határidőn belül utalja ki. [Art. 50. § (4)-(5) bek.] Az adóhatósági adómegállapítás során az adózónak lehetősége van kifogásolni az adómegállapítást. Az adózó kifogása esetén az adóhatóság az adó alapját, az adót, a visszatérítendő, illetőleg befizetendő adót határozatban állapítja meg. [Art. 28 § (10) bek.] Az adómegállapítás során hozott határozat nem zárja ki a bevallás utólagos ellenőrzését és az utólagos adómegállapítást. [Art. 28. § (12) bek.] Annak érdekében, hogy se az adózót, se az adóhatóságot ne terhelje szankció a késedelmes teljesítés miatt, az adót az adóhatósági adómegállapításban meghatározott összeg szerint kell megfizetni, illetőleg kiutalni a határozat jogerőre emelkedéséig. [Art. 28. § (10) bek.] A határozat alapján az adózót a megállapítottnál kevesebb, illetőleg további befizetés terhelheti, ezeket - túlfizetés esetén az adózó erre irányuló kérelmének előterjesztése, további befizetés esetén a határozat jogerőre emelkedésétől számított - 15 napon belül kell rendezni. A határozatban az adóvisszatérítésről is rendelkezhet az adóhatóság. Ebben az esetben az adózónak, valamint az adóhatóságnak az adóhatósági adómegállapításban meghatározott összegtől eltérő adóvisszatérítés figyelembevételével kell a különbözetet visszafizetni, illetve kiutalni. [Art. 28. § (11) bek.] Amennyiben az adóhatóság utólag állapítja meg, hogy az adóhatósági adómegállapítás feltételei nem álltak fenn az adózónál, az adó megállapítására utólagos adómegállapítás keretében kerül sor. Az adózó a feltételek hiányát maga is bejelentheti, az adóhatóság ebben az esetben a jogkövetkezményeket az önellenőrzésre vonatkozó szabályok szerint állapítja meg, egyebekben az utólagos adómegállapítás során kiszabható jogkövetkezményeket alkalmazza. [Art. 28. § (12) bek.] 1 Megállapította: 2004. évi CI. törvény 223. §. Hatályos: 2005. I. 1-től.



Az adóhatósági adómegállapítást olyan új tények, körülmények, bizonyítékok is befolyásolhatják, amelyekről az adóhatóság az adóhatósági adómegállapítást felülvizsgáló bírósági eljárást követően értesül. A törvény ezért ebben az esetben is lehetővé teszi az adóhatósági adómegállapítás utólagos ellenőrzését és az utólagos adómegállapítást. [Art. 28. § (13) bek.]

1

(4) Ha több egymást követő elszámolási időszak általános forgalmi adó bevallását azért kellett önellenőrizni, mert az előző vagy korábbi elszámolási időszak téves bevallása miatt a göngyölített levonható, de vissza nem igényelhető adó összegét az adózó helyesbítette, az önellenőrzési pótlék alapja az első téves adóbevallásban feltárt különbözet. Az általános forgalmi adóban a levonható adó göngyölítése esetén előfordul, hogy egy hiba több egymást követő bevallás önellenőrzését is szükségessé teszi. Ezekre az esetekre a hatályos törvény méltányos önellenőrzési pótlékszámítási szabályt ír elő, melynek alkalmazását azonban az adóhatóságtól külön kérnie kell az adózónak. Tekintettel arra, hogy az adóhatóságnak objektív feltételek meglétét kell vizsgálnia és mérlegelési lehetősége nincs, indokolatlan külön adóhatósági eljárást előírni a pótlékmérséklésre. Ezért a módosítás megszünteti a pótlékmérséklésre irányuló adóhatósági eljárást, melynek következtében az önellenőrzést végző adózó a feltételek fennállta esetén közvetlenül alkalmazhatja a mérsékelt pótlékszámítási előírásokat. (5) Nem kell pótlékot felszámítani, ha a munkáltató vagy kifizető késedelmes vagy hibás igazolása miatt az adózó bevallását önellenőrzéssel helyesbíti. (6) Az önellenőrzési pótlék kérelemre akkor mérsékelhető, ha az adózó tévedését olyan körülmények bizonyításával menti ki, amelyek egyébként megalapoznák a bírságmérséklést is. 7004/2006. (AEÉ 4.) APEH irányelv a méltányossági jogkör gyakorlásáról, az adómérséklésre és a fizetési könnyítés engedélyezésére irányuló kérelmek elbírálása során követendő eljárásról 2

(7) Nem kell önellenőrzési pótlékot felszámítani, ha a munkáltató (kifizető) az elektronikus havi adó- és járulékbevallást a magánszemély hibás nyilatkozata miatt önellenőrzéssel helyesbíti. A havi adó-, és járulékbevallást, annak hibás vagy hiányos volta miatt, kizárólag a munkáltató önellenőrizheti. Amennyiben az önellenőrzés önellenőrzési pótlék fizetési kötelezettséggel jár, ezt a munkáltató viseli, függetlenül attól, hogy az önellenőrzést kiváltó ok a munkáltató vagy a munkavállaló érdekkörében merült fel. Méltánytalan az a helyzet, ha a munkavállaló korábbi téves nyilatkozatát korrigálja és ez önellenőrzést és pótlékfizetési kötelezettséget indukál a munkáltatónál. Ezért a törvény az elektronikusan benyújtott havi adó-, és járulékbevallás esetén a munkáltatót, kifizetőt mentesíteni tervezi az önellenőrzési pótlék megfizetése alól, amennyiben az önellenőrzés a munkáltató, kifizető érdekkörén kívüli okok miatt történik. 169. § Az adózó az önellenőrzéssel megállapított helyesbített adóalap, adó, illetve költségvetési támogatás bevallásával mentesül az adóbírság, mulasztási bírság alól, a helyesbített meg nem fizetett adó, jogosulatlanul igénybe vett költségvetési támogatás, továbbá az önellenőrzési pótlék megfizetésével az önellenőrzés időpontjáig esedékes késedelmi pótlék alól. 7004/2004. (AEÉ 4.) APEH irányelv az adóbevallás önellenőrzéssel történő helyesbítéséről Annak érdekében, hogy az önellenőrzés vonzó legyen az adózók számára és éljenek az önkorrekció lehetőségével, mértékének érzékelhetően alacsonyabbnak kell lennie annál a szankciónál, melyet az adóhatóság szab ki abban az esetben, ha ellenőrzés során tárja fel a jogszabálysértést. Az önellenőrzési pótlék mértéke ennek megfelelően a késedelmi pótlék fele, azaz a jegybanki alapkamattal egyezik meg, azonban a késedelmi pótlék 75%-a, ha ugyanazon bevallást önellenőrzi ismételten az adózó. Az önellenőrzéssel helyesbített adóalap és adó, illetve költségvetési támogatás bevallásával az adózó mentesül a jogszabálysértés jogkövetkezményeként egyébként előírt adóbírság és a mulasztási bírság alól, a helyesbített adó, illetve az önellenőrzési pótlék megfizetésével pedig a késedelmes adófizetéshez általában kapcsolódó, az önellenőrzés időpontjáig esedékes késedelmi pótlék alól. Az általános forgalmi adóhoz kapcsolódóan a törvény sajátos pótlékszámítási szabályokat állapít meg annak érdekében, hogy az egymással szoros kapcsolatban álló áfa-elszámolási időszakok önellenőrzése ne okozzon pótlékhalmozódást. Az önellenőrzési pótlék bár alapjaiban objektív jellegű szankció, kivételes méltányosságból mérsékelhető, vagy el is engedhető. Ehhez azt kell bizonyítani, hogy az adózó adókötelezettségének teljesítése során a tőle elvárható körültekintéssel járt el. Az adóhatóság a mérséklésnél az eset összes körülményét mérlegelni köteles. Adóbírság 170. § (1) Adóhiány esetén adóbírságot kell fizetni. Az adóbírság mértéke - ha e törvény másként nem rendelkezik - az adóhiány 50%-a. Adóbírságot állapít meg az adóhatóság akkor is, ha az adózó jogosulatlanul nyújtotta be támogatási, adó-visszaigénylési, adó-visszatérítési kérelmét, vagy igénylésre, támogatásra, visszatérítésre vonatkozó bevallását, és a jogosultság hiányát az adóhatóság a kiutalás előtt megállapította. A bírság alapja ilyen esetben a jogosulatlanul igényelt összeg. 7003/2007. (AEÉ 10.) APEH irányelv a méltányossági jogkör gyakorlásáról, az adómérséklésre és a fizetési könnyítés engedélyezésére irányuló kérelmek elbírálása során követendő eljárásról

1 Megállapította: 2005. évi XXVI. törvény 42. §. Hatályos: 2005. V. 10-től. 2 Beiktatta: 2007. évi CXXVI. törvény 210. §. Hatályos: 2008. I. 1-től.



7004/2006. (AEÉ 4.) APEH irányelv a méltányossági jogkör gyakorlásáról, az adómérséklésre és a fizetési könnyítés engedélyezésére irányuló kérelmek elbírálása során követendő eljárásról 7001/2005. (AEÉ 3.) APEH irányelv a méltányossági jogkör gyakorlásáról, az adómérséklésre és a fizetési könnyítés engedélyezésére irányuló kérelmek elbírálása során követendő eljárásról (2) Adóhiánynak minősül az adózó terhére megállapított adókülönbözet, önadózás esetén csak akkor, ha az adókülönbözetet az esedékesség időpontjáig nem fizették meg, illetve a költségvetési támogatást igénybe vették. Az eredeti esedékesség napján fennálló túlfizetést az adófizetési kötelezettség teljesítéseként csak akkor lehet figyelembe venni, ha a túlfizetés az ellenőrzés megkezdésének napján is fennáll. 2004/17. Adózási kérdés az adóhiány új fogalmának gyakorlati alkalmazása (3) A (2) bekezdésben foglaltaktól eltérően nem minősül adóhiánynak a vagyonszerzési illeték alapjának utólagos adómegállapítással történő módosítása, feltéve, hogy az adózó a vagyonszerzési illeték alá eső vagyontárgyakat hiánytalanul bejelentette. (4) Amennyiben az adóhatóság utólagos adóellenőrzés során megállapítja, hogy a termékimportot terhelő általános forgalmi adót az adózó az adólevonási jog keletkezését követően, de az előző adómegállapítási időszakra vonatkozó adóbevallásban szerepeltette előzetesen felszámított adóként, az adóbírság alapja az ellenőrzési időszak egészére megállapított általános forgalmiadó-hiány. (5) Nem állapítható meg adóbírság az adóhiánynak olyan része után, amely a munkáltató vagy a kifizető valótlan adóigazolása miatt keletkezett, továbbá az olyan adózó terhére, aki az adó megfizetésére örökösként, megajándékozottként köteles. 1

(6) Ha a munkáltató (kifizető) a magánszemélyt terhelő adóelőleg, adó, járulék megállapítási, levonási és ezzel összefüggésben bevallási kötelezettségének nem vagy nem a törvényben meghatározottak szerint tesz eleget, az adóhatóság az adóhiányt a magánszemély terhére, az adóhiány után az adóbírságot, a késedelmi pótlékot a munkáltató terhére, a rá vonatkozó szabályok szerint állapítja meg, kivéve, ha az adóhiány az adózó jogszerűtlen nyilatkozatának következménye. Az adóhatóság az adóhiányt, illetőleg az adóbírságot és a késedelmi pótlékot is a munkáltató (kifizető) terhére állapítja meg, ha az adóelőleget, adót, járulékot a munkáltató (kifizető) a magánszemélytől levonta, de az ezzel összefüggő bevallási kötelezettségének nem tett eleget. 171. § (1) Az adóbírság mértéke kivételes méltánylást érdemlő körülmény esetén hivatalból vagy kérelemre mérsékelhető, illetőleg kiszabása mellőzhető, ha a körülményekből megállapítható, hogy az adózó, illetve intézkedő képviselője, alkalmazottja, tagja vagy megbízottja az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt el. Az adóbírság mérséklésénél az eset összes körülményét mérlegelni kell, különösen az adóhiány nagyságát, keletkezésének körülményeit, az adózó jogellenes magatartásának (tevékenységének vagy mulasztásának) súlyát, gyakoriságát. 7003/2007. (AEÉ 10.) APEH irányelv a méltányossági jogkör gyakorlásáról, az adómérséklésre és a fizetési könnyítés engedélyezésére irányuló kérelmek elbírálása során követendő eljárásról (2) Nincs helye az adóbírság mérséklésének, sem hivatalból, sem kérelemre, ha az adóhiány a bevétel eltitkolásával, a bizonylatok, könyvek, nyilvántartások meghamisításával, megsemmisítésével függ össze. (3) Az adóbírság megállapítása nem érinti a késedelmi pótlék fizetési kötelezettséget. A költségvetési bevételi érdekeit leginkább veszélyeztető adójogszabálysértés az adóköteles jövedelem, bevétel eltitkolása, illetve a jogosulatlan támogatásigénylés és adóvisszaigénylés, éppen ezért ehhez kapcsolódik az adóigazgatási eljárásban az arányában legsúlyosabb szankció az adóbírság is, melynek mértéke fő szabály szerint a feltárt adóhiány 50%-a. Objektív mértéke ellenére azonban az adóbírság is vétkességi alapú szankció, azaz kiszabásakor az adóhatóságnak mérlegelnie kell a jogsértés körülményeit, az adózó által tanúsított magatartást, melynek eredményeként kivételes méltányosságból mérsékelheti a bírságot, vagy akár el is tekinthet a szankcionálástól. A törvény alapvetően a korábban hatályos Art.-nek megfelelően szabályozza az adóbírságot, azon egy ponton módosít. Az adóhatóság az adózó terhére megállapított, az esedékesség napján meg nem fizetett adókülönbözet (adóhiány) után adóbírságot szab ki. A gyakorlatban több alkalommal előfordult, hogy az adókülönbözet megfizetése az esedékesség napjáig nem történt meg, ugyanakkor e napon az adózó adófolyószámláján túlfizetés mutatkozott, ami akadályát jelentette az adóbírság kiszabásának annak ellenére, hogy e túlfizetést az adózó pár napon belül visszaigényelte vagy átvezettette. Ennek következtében az adókülönbözet megfizetésére nem került sor, ugyanakkor az adóhiány megállapítására sem volt lehetőség, s így az adózók a pár napos túlfizetés következtében mentesültek az adóbírság terhe alól. Minderre azért kerülhet sor, mert az adózó az általa teljesített túlfizetéssel szabadon rendelkezik, az adóhatóság a túlfizetés összegét hivatalból nem, kizárólag az adózó kérelmére számolhatja el az általa nyilvántartott más adótartozásra. A jogszabály ilyen módon történő „kijátszásának” megakadályozása érdekében a törvény csak az eredeti esedékesség napjától legalább az ellenőrzés megkezdésének napjáig fennálló túlfizetés esetén mentesít az adóbírság megfizetése alól, hiszen csak ekkor feltételezhető teljes bizonyossággal, hogy az adózó az adófolyószámláján mutatkozó túlfizetést az adófizetési kötelezettség teljesítésére szánta.




Mulasztási bírság 1

172. § (1) A magánszemély adózó 200 ezer forintig, más adózó 500 ezer forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható, ha a) a bejelentési (bejelentkezési, változásbejelentési), adatszolgáltatási kötelezettségét késedelmesen, hibásan, valótlan adattartalommal vagy hiányosan teljesíti, b) a bevallási, vagyonszerzési illetékkel kapcsolatos bejelentési (a továbbiakban együtt: bevallási) kötelezettségét a bevallás határidejét követően, de az adóhatóság felszólítását, ellenőrzését megelőzően késedelmesen teljesíti és késedelmét nem menti ki (bevallási késedelem), c) bejelentési (bejelentkezési, változásbejelentési), adatszolgáltatási, bankszámlanyitási kötelezettségét, továbbá bevallási kötelezettségét nem teljesíti, d) adószámhoz kötött tevékenységet vagy adóköteles tevékenységet adószám hiányában folytat, e) a jogszabályokban előírt bizonylatok kiállítását, illetve könyvek, nyilvántartások vezetését elmulasztja, a bizonylatokat az előírásoktól eltérően állítja ki, a könyveket, nyilvántartásokat hiányosan vagy az előírásoktól eltérően vezeti vagy a számviteli törvényben meghatározott pénzkezelési szabályzatra vonatkozó rendelkezéseket megsérti, f) iratmegőrzési kötelezettségének nem tesz eleget, g) az ellenőrzés időpontjában az áru eredetét tanúsító bizonylattal vagy annak másolatával nem rendelkezik, h) az e törvény felhatalmazása alapján kiadott külön jogszabályban meghatározott feltételek megsértésével állít elő és/vagy hoz forgalomba nyomtatványt, i) a nyilatkozattételt elmulasztja, a tanúvallomást jogosulatlanul megtagadja, j) a költségvetési támogatás (adó-visszaigénylés, adó-visszatérítés) igénylésénél a fennálló köztartozásáról valótlan tartalmú nyilatkozatot tesz, k) a járulékfizetési kötelezettség felső határának eléréséről valótlan tartalmú nyilatkozatot tesz, l) az ellenőrzést, az üzletlezárást, illetőleg a tevékenység felfüggesztésének alkalmazását vagy a végrehajtási eljárást a megjelenési kötelezettség elmulasztásával, az együttműködési kötelezettség megsértésével vagy más módon akadályozza, különösen ilyennek minősül, ha a becslés során az adózó bizonyítékként más adózót is érintő szerződéses kapcsolatra vagy egyéb ügyletre hivatkozik, és az ez alapján lefolytatott kapcsolódó vizsgálat az adózó bizonyítási indítványában foglaltakat nem támasztja alá, m) az e törvény szerint elektronikus bevallás benyújtására kötelezett a regisztrációs kötelezettségét nem, vagy késedelmesen teljesíti. (2) Az adózó 1 millió forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható, ha a) a számla, egyszerűsített számla, nyugtakibocsátási kötelezettségét elmulasztja, illetőleg a számlát, egyszerűsített számlát, nyugtát nem a tényleges ellenértékről bocsátja ki, b) be nem jelentett alkalmazottat foglalkoztat vagy foglalkoztatott, igazolatlan eredetű árut forgalmaz. (3) A (2) bekezdés a) pontjában foglaltakon túl, számla, egyszerűsített számla, nyugtakibocsátási kötelezettség elmulasztásáért az adózó mellett alkalmazottja, képviselője, vagy az a magánszemély is, aki az értékesítésben közreműködik, 10 ezer forinttól 50 ezer forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható. (4) Ha a munkáltató, illetőleg a kifizető a magánszemélynek juttatott adó- és járulékköteles kifizetésről teljesítendő bevallásában hiányos, illetve valótlan adatokat közöl, vagy a bevallás benyújtását elmulasztja, a kiszabható mulasztási bírság felső határa a bevallással érintett magánszemélyek számának és a bírság adózóra egyébként vonatkozó, törvényben rögzített legmagasabb értékének szorzata. (5) A foglalkoztatót terhelő bejelentési kötelezettség elmulasztása esetén kiszabható mulasztási bírság felső határa a bejelenteni elmulasztott foglalkoztatottak számának és a bírság adózóra egyébként vonatkozó, törvényben rögzített legmagasabb értékének szorzata. (6) Az (1) bekezdés a)-b) pontja szerinti késedelem esetén nincs helye mulasztási bírság megállapításának, ha az adózó késedelmét annak igazolásával menti ki, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. (7) A bejelentkezési, bejelentési, változásbejelentési, bevallási, adatszolgáltatási, bankszámlanyitási, bizonylat kiállítási kötelezettség elmulasztása, továbbá a számviteli törvény szerinti pénzkezelési szabályok megsértése esetén a mulasztási bírság megállapításával egyidejűleg az adóhatóság az adózót - határidő tűzésével - teljesítésre hívja fel. A kiszabott bírság kétszeresét kell újabb határidő tűzésével megállapítani, ha a teljesítésre kötelező, előző határozatban előírt határidőt az adózó elmulasztotta. A kötelezettség teljesítése esetén az e bekezdés előző mondata alapján kiszabott bírság korlátlanul mérsékelhető. (8) Az (1) bekezdés d) pontja alapján kiszabott bírság esetén az adóhatóság a bírságot kiszabó, valamint az árukészlet lefoglalása tárgyában hozott határozatát az adózóval kihirdetés útján közli, és a határozat a közlés időpontjától kezdve a fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható. (9) Az ellenőrzés, az üzletlezárás, illetve a végrehajtási eljárás akadályozásáért az (1) bekezdés l) pontja alapján adózónak nem minősülő magánszemély is szankcionálható. Ha törvény az üzletlezárás alkalmazását kizárja vagy az adózó az üzletlezárás, illetőleg a tevékenység felfüggesztésének foganatosítását meghiúsítja, valamint a lezárt üzletet kinyitja, vagy tevékenységét a felfüggesztés ellenére folytatja, a mulasztási bírság felső határa az üzletlezárás, tevékenységfelfüggesztés határozatban meghatározott napjai számának, illetve a bírság adózóra egyébként vonatkozó, törvényben rögzített legmagasabb értékének szorzata.




(10) Hibásan benyújtott bevallás esetén a magánszemély 20 ezer forintig, más adózó 100 ezer forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható. Ha a késedelmesen benyújtott bevallás hibás, az adózó csak a késedelemért szankcionálható. (11) Ha az eljárás kezdeményezésekor fennálló eljárási illetékfizetési kötelezettségét a kötelezett felhívás ellenére egyáltalán nem vagy nem teljes mértékben vagy nem a megszabott határidőben teljesítette, a meg nem fizetett illeték 100%-áig terjedő, de legfeljebb 100 ezer forint mulasztási bírság szabható ki. (12) Ha az adózó esedékességig az adóévi várható adó összegét - figyelemmel az adóév során megfizetett előleg összegére is nem fizette meg legalább 90%-os mértékben, a befizetett előleg és az adó 90%-ának különbözete után 20%-ig terjedő mulasztási bírságot fizet. (13) Az adózó 20%-ig terjedő mértékű bírságot fizet, ha az előző időszak adatai alapján előírt (bevallott) adóelőlegét mérsékelték, és ezért kevesebb adóelőleget fizetett, mint amennyit tényleges eredménye alapján kellett volna. A bírság alapja az előző időszak adatai alapján előírt (bevallott) adóelőleg és a mérsékelt adóelőleg különbözete. (14) Ha a munkáltató (kifizető) adólevonási, vagy az adóbeszedésre kötelezett adóbeszedési kötelezettségét részben vagy egészben elmulasztotta, vagy a beszedett, illetve megállapított és levont adót nem fizette meg, késedelmi pótlék mellett 50%-ig terjedő mulasztási bírságot fizet. A bírság alapja a beszedni, levonni, illetőleg megfizetni elmulasztott adó összege. (15) Az adóhatóság az e törvényben, adótörvényben, illetőleg e törvények felhatalmazásán alapuló más jogszabályban megállapított kötelezettségnek az e §-ban nem szabályozott megszegése miatt a magánszemély adózót 50 ezer, más adózót 100 ezer forintig terjedő mulasztási bírsággal sújthatja. (16) Az adózó a szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartási kötelezettségének az (1) bekezdés e) pontja szerinti megsértése, illetve e nyilvántartással összefüggő iratmegőrzési kötelezettségének megsértése esetén nyilvántartásonként (összesített nyilvántartásonként) 2 millió forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható. 2008/17. Adózási kérdés a szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartási kötelezettség (a 2007/48. Adózási kérdés kiegészítése) 1

(17) Az adózó a közbeszerzések közvetlen megvalósítása érdekében megkötött vállalkozási szerződésekhez kapcsolódó, e törvény 36/A. § (2) bekezdése szerinti tájékoztatási kötelezettségének megsértése esetén, kifizetésenként a kifizetés összegének 20%-áig terjedő mulasztási bírsággal sújtható. (18) A mulasztási bírság kiszabásánál - különös tekintettel a (4) és (5) bekezdésben meghatározott esetekre - az adóhatóság mérlegeli az eset összes körülményét, az adózó jogellenes magatartásának (tevékenységének vagy mulasztásának) súlyát, gyakoriságát, továbbá azt, hogy az adózó, illetve intézkedő képviselője, alkalmazottja, tagja vagy megbízottja az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt-e el. A körülmények mérlegelése alapján az adóhatóság a mulasztás súlyához igazodó az adózási érdeksérelemmel arányos bírságot szab ki, vagy a bírság kiszabását mellőzi. A jelenleg hatályos mulasztási bírság-mértékek az időközben megváltozott értékviszonyok tekintetében már nem jelentenek igazi visszatartó erőt a jogsértések elkövetése tekintetében. Ennek érdekében a bírságmértékek felső határát célszerű megemelni annak érdekében, hogy egyrészt az adóhatóságnak nagyobb mozgástere legyen a jogsértés súlyának megfelelő, differenciált szankciók alkalmazására, másrészt a nagy adóteljesítményű, tőkeerős adózókkal szemben is olyan szankció kiszabására legyen lehetőség, amelynek visszatartó ereje van. Emellett indokolttá vált a mulasztási bírságtényállások felülvizsgálata a tekintetben is, hogy a felesleges párhuzamosságok, vagy az esetleg hiányosságok kiszűrhetők legyenek. E célok megvalósítása érdekében a módosítással átalakul, és ezzel átláthatóbbá válik a mulasztási bírság-szabályozás rendszere, illetőleg szerkezete. Megemelkedik a mulasztási bírság maximális mértéke: magánszemély adózók esetén a korábbi 100 ezer forintról 200 ezer forintra, más adózó esetén a korábbi 200 ezer forintról 500 ezer forintra. Új elemként kerül a szabályok közé - a meghatározott tényállások megvalósulása esetén alkalmazandó -, az adózó személyétől független egységes mértékű bírságmaximum kiszabásának lehetősége. E szerint a számla- nyugta-kibocsátási kötelezettség megsértése, be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatása, továbbá igazolatlan eredetű áru forgalmazása esetén egy, az adózó személyétől független, egységes tételű, emelt összegű (1 millió forintig terjedő) bírság szabható ki. Ezek a jogsértések ugyanis olyan mulasztások, amelyek függetlenek attól, hogy az adózó adókötelezettségei teljesítéséhez igénybe vesz-e az adójogban jártas szakembert (ellentétben pl. a bevallási, adatszolgáltatási kötelezettség teljesítésével), másrészt ezek a jogsértések a legdurvább és legdirektebb módjai az adóelkerülésnek, így egyértelműen a feketegazdaság körébe tartoznak. A bírság kiszabásánál ez esetben is megilleti az adóhatóságot a törvény által előírt szempontok szerinti mérlegelés joga és kötelezettsége. Új rendelkezés, hogy a számla, nyugtaadási kötelezettség elmulasztása esetén az adózó mellett az alkalmazott felelősségét is megállapíthatja az adóhatóság. A törvénysértést megvalósító alkalmazottal szemben minimum 10 ezer, maximum 50 ezer forint mulasztási bírság szabható ki. Megemelkedik a hibásan benyújtott bevallás esetén kiszabható bírságmaximum, magánszemély adózóval szemben a korábbi 10 ezer forint helyett 20 ezer forint, más adózóval szemben 50 ezer forint helyett 100 ezer forint mulasztási bírságot is kiszabhat az adóhatóság.

1 2009. január 1-jétől kell alkalmazni azzal, hogy a 2008. március l-jétől esedékes kifizetések együttes adóigazolás nélkül is teljesíthetők. Lásd: 2008. évi VII. törvény 35. §.



Közbeszerzésekhez kapcsolódó vállalkozási szerződések teljesítésénél a vállalkozók az alvállalkozói lánc alacsonyabb fokán álló alvállalkozónak csak abban az esetben fizethetnek ki havonta 100 000 Ft-nál nagyobb összeget, ha az alvállalkozó igazolja, hogy nincs köztartozása. A vállalkozói szerződés megkötésekor a vállalkozó ezért minden esetben tájékoztatja az alvállalkozót arról, hogy a vállalkozói szerződés közbeszerzés közvetlen megvalósításához kapcsolódik. E kötelezettséggel összefüggésben az Art. meghatároz egy új mulasztási bírság tényállást, amely szerint a tájékoztatási kötelezettség megsértése esetén a vállalkozó a kifizetés összegének 20%-áig terjedő mulasztási bírsággal sújtható. KGD2007. 150. Bevallási kötelezettség nemteljesítése miatt mulasztási bírságot kell kiszabni (2003. évi XCII. törvény 172. §). Intézkedések 173. § (1) Az adóhatóság, ha a magánszemély, illetőleg más adózó terhére vállalkozói igazolványhoz, cégbejegyzéshez kötött tevékenység vagy adóköteles tevékenység adószám hiányában történő végzése miatt mulasztási bírságot szab ki, a vállalkozói igazolvány, illetőleg cégbejegyzés nélkül folytatott tevékenység eszközét, termék-előállítás esetén annak eredményét, az árukészletet - a romlandó áruk és az élő állatok kivételével - a kiszabott bírság összegének mértékéig, annak biztosítékaként lefoglalhatja, és erről a bírságot kiszabó határozatban rendelkezik. A lefoglalásról az adóhatóság két hatósági tanú jelenlétében jegyzőkönyvet vesz fel, a lefoglalt ingóságot zár alá veszi vagy az adózó költségére elszállíttatja és megőrzi. (2) Az adóhatóság a biztosítékként lefoglalt ingóságokat a végrehajtásra vonatkozó szabályok szerint értékesíti, ha az adózó a bírságot az esedékességtől számított 15 napon belül nem fizette meg. (3) Az áru értékesítéséből származó összegnek a bírságot, pótlékot és költségeket meghaladó részét az adóhatóság az adózónak visszatéríti. 1

174. § (1) Az adóhatóság mulasztási bírság kiszabása mellett az adóköteles tevékenység célját szolgáló helyiséget 12 nyitvatartási napra lezárhatja, illetőleg az adózó tevékenységének jellege szerint az adóköteles tevékenység gyakorlását ugyanezen időtartamra felfüggesztheti, ha az adózó a) be nem jelentett alkalmazottat foglalkoztat vagy foglalkoztatott, b) igazolatlan eredetű árut forgalmaz, c) az adóköteles tevékenység célját szolgáló ugyanazon helyiségében (műhely, üzlet, telep stb.) az első ellenőrzéstől számított egy éven belül második alkalommal mulasztotta el számla- vagy nyugtaadási kötelezettségét. Az adóhatóság be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatása, igazolatlan eredetű áru forgalmazása, számla- vagy nyugtaadási kötelezettség ismételt elmulasztása esetén mulasztási bírság kiszabása mellett köteles az adóköteles tevékenység célját szolgáló helyiséget (üzletet) 12 nyitvatartási napra lezárni, illetőleg az adóköteles tevékenységet felfüggeszteni. Az Art. azonban az alkalmazandó szankciók mellett az adózói jogokat is rögzíti és a hatósági beavatkozás törvényes lehetőségeivel, eszközeinek pontos szabályozásával is védi, erősíti az adózó helyzetét az adóügyi viszonyokban. Az adózásban az egyenlőség és arányosság elveinek maradéktalan érvényesülése mellett is az egyes ügyekben méltánytalan helyzet alakulhat ki. Ilyen esetben a konfliktus feloldását a méltányos eljárás lehetősége és egyben kötelezettsége szolgálja. A méltányos eljárás követelménye végső soron az Alkotmányból levezethető garanciális célú rendelkezés. A méltányosság követelményének érvényesülése azt is jelenti, hogy az adóhatóságok eljárását akkor is a méltányos joggyakorlás jellemzi, ha az adózó helytelenül járt el, valamely törvényesen előírt kötelezettségét megsértette. Az Art. az adóhatóság által alkalmazható szankciók meghatározásán túl azt is deklarálja, hogy bármely jogszabálysértés esetén a kiszabott szankciónak minden esetben arányban kell állnia az elkövetett jogszabálysértéssel, ezért az adóhatóságnak a szankcionáláskor nem csupán joga, hanem kötelezettsége az eset összes körülményét mérlegelni és azok tükrében meghatározni a szankció mértékét, de az adóhatóság méltányolható esetben el is tekinthet a szankcionálástól. A módosítás lehetővé teszi az adóhatóság mérlegelését az üzletlezárás esetén. (2) Az (1) bekezdésben meghatározott mulasztás ismételt előfordulása esetén a lezárás vagy a felfüggesztés időtartama 30, majd minden további esetben 60 nyitvatartási nap. Az ismétlődésre vonatkozó szabályok nem alkalmazhatóak, ha két egymást követő ugyanolyan mulasztás között 3 év eltelt. 2

(3) A kiszabott bírságról és a lezárásról, illetőleg a tevékenység gyakorlásának felfüggesztéséről az adóhatóság fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható határozatot hoz. A határozatban rendelkezni kell a lezárás, illetőleg a felfüggesztés időtartamáról, egyidejűleg az adóhatóság értesíti az adózót a határozatban foglaltak végrehajtásának kezdő időpontjáról. A lezárás időpontjának meghatározásánál az adózó részére kellő időt kell biztosítani a romlandó áruk, élő állatok elszállítására, illetve az egyéb árukészlet tárolásának, megőrzésének biztosítására. Az intézkedésből harmadik személyeket ért kárért az adózó köteles helytállni. Az adóhatósági intézkedések körében üzletbezárásra és az adózó tevékenységének felfüggesztésére a jelenleg hatályos szabályozás szerint - egyebek mellett - akkor kerülhet sor, ha az adózó be nem jelentett alkalmazottat foglalkoztat. A törvény kiterjeszti a rendelkezés tárgyi hatályát arra az esetre is, ha az adózó a tilalmazott magatartást (a be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatását) korábban tanúsította.

1 Megállapította: 2007. évi CXXVI. törvény 213. §. Hatályos: 2008. I. 1-től. 2 A második mondat szövegét megállapította: 2005. évi LXXXV. törvény 34. § (2). Hatályos: 2006. I. 1-től. Alkalmazására lásd: 2005. évi LXXXV. törvény 40. § (5)-(6).



A törvény szerint a jövőben az adóhatóság nem az üzletlezárás, illetőleg tevékenység felfüggesztés első és utolsó napjáról, hanem csupán annak időtartamáról rendelkezik, és egyidejűleg értesítést küld az adózónak arról, hogy a határozatban foglaltak végrehajtására mikor kerül sor. Ennek következtében, amennyiben az adózó a megjelölt időpontban távollétével vagy egyéb módon akadályozza a lezárás (felfüggesztés) végrehajtásának foganatosítását, nincs szükség a határozat módosítására, csupán újabb értesítés kiküldésére. 1

(4) A helyiséget az adóhatóság pecséttel zárja le, jól láthatóan feltünteti a lezárás időtartamát és azt, hogy az üzletet az adóhatóság zárta le. A lezárás akadályozása esetén az adóhatóság a rendőrség közreműködését veheti igénybe. (5) Ha az adózó tevékenységét más adózóval közös helyiségben folytatja, a (4) bekezdésben foglaltakat a helyiségnek a kötelezettségét elmulasztó adózó által használt részére (részeire) vagy a tevékenység gyakorlásához használt tárgyaira kell alkalmazni. (6) A lezárás nem alkalmazható, ha a helyiség az adózó lakásában, vagy lakástól műszakilag el nem különített helyiségcsoporton belül található, továbbá akkor sem, ha a lezárás a településen a lezárandó üzlet üzletkörébe eső helyi szükségletek kielégítését megakadályozza. Az Art.-nek az adóköteles tevékenység célját szolgáló helyiség (műhely, üzlet, telep stb.) lezárására vonatkozó előírásai bevezetésük óta folyamatosan módosultak, egyrészt részletszabályokkal egészültek ki, másrészt bővült az ezen szankcióval sújtható adózói magatartások köre. Ennek következtében a szabályozás bonyolulttá, indokolatlanul sokrétűvé vált. Eltérő jellegű és mértékű szankciókat állapított meg a jogszabály az ismételten elmulasztott számla- vagy nyugtaadási kötelezettség, illetőleg a be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatása, valamint az igazolatlan eredetű áru forgalmazása tekintetében. A törvény a könnyebb áttekinthetőség érdekében, és az egységes megítélés szándékát szem előtt tartva ezen adózói jogszabálysértések jogkövetkezményeit újraszabályozza. Részben szigorítja a lezárás időtartamát, illetve minden egyes esetben lehetővé teszi a mulasztási bírság kiszabását, erre ugyanis az eddigiekben csak a nyugtaadási kötelezettség elmulasztása esetén kerülhetett sor. Az adóhatóság a számla- vagy nyugtaadási kötelezettség ismételt elmulasztásakor, a be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatása, valamint az igazolatlan eredetű áru forgalmazása esetén pedig már első alkalommal az adóköteles tevékenység célját szolgáló helyiséget 12 nyitvatartási napra lezárja, illetőleg az adóköteles tevékenység gyakorlását ugyanezen időtartamra felfüggeszti. A jogsértések ismételt előfordulása esetén a lezárás illetve felfüggesztés időtartama 30, majd minden további alkalommal 60 nyitvatartási nap. A törvény az említett adózói magatartások ismétlődése tekintetében bevezet egy elévülési időt. Eszerint az ismétlődésre vonatkozó szabályok nem alkalmazhatóak, ha két egymást követő ugyanolyan mulasztás között 3 év eltelt. Mindhárom esetkörre vonatkozik a jövőben az a szabály, hogy ha az adózó tevékenységét más adózóval közös helyiségben folytatja, a lezárást csak a helyiségnek a kötelezettségét elmulasztó adózó által használt részére (részeire) vagy a tevékenység gyakorlásához használt tárgyaira kell foganatosítani. IX. Fejezet VEGYES RENDELKEZÉSEK Nyomtatványok 2

175. § (1) Az adóhatóság az adókötelezettségek teljesítéséhez nyomtatványt rendszeresíthet különösen a bejelentésre, a bevallásra, a költségvetési támogatás előlegének, gyakoribb igénybevételének igénylésére, az adatszolgáltatásra, a bevallás kiegészítésére szóló felhívásra tett nyilatkozatra, az önellenőrzésre, az adófizetésre, átvezetésre és az adófolyószámla egyeztetésére. A rendszeresített nyomtatványon történő teljesítéssel azonos értékű, ha az iratot az adózó az adóhatóság honlapján közzétett számítógépes program segítségével tölti ki és állítja elő, és a kinyomtatott iratot aláírva az adóhatósághoz benyújtja, illetőleg elektronikus úton küldi meg az adóhatósághoz. 3

(2) A bejelentés, a bevallás és az adatszolgáltatás - az önkormányzati adóhatósághoz és az illetékügyben eljáró állami adóhatósághoz teljesítendők kivételével - az adóhatóság által közzétett módon, gépi adathordozón is teljesíthető. A gépi adathordozón teljesített bejelentéshez, bevalláshoz, adatszolgáltatáshoz mellékelni kell az adózó aláírásával hitelesített nyilatkozatot annak típusáról és benyújtásának időpontjáról. 4

(3) E törvény alkalmazásában az (1) bekezdésben említett, kitöltött és az adózó - illetőleg az e törvényben meghatározott képviselője, meghatalmazottja - által aláírt nyomtatvány, továbbá a gépi adathordozóról készült aláírt irat, illetőleg az elektronikus úton benyújtott irat magánokiratnak minősül. Az eredeti okiratéval azonos bizonyító ereje van az okiratról - műszaki vagy vegyi úton - készült felvételnek (fénykép, film, hang stb.), úgyszintén az eredeti okiratról bármely adathordozó (mágneslap, mágnesszalag stb.) útján készült okiratnak, ha a felvételt, illetőleg az adathordozóról az okiratot az adóhatóság vagy az ellenőrzése mellett más szerv készítette.

1 2 3 4

Az utolsó mondatot beiktatta: 2004. évi CI. törvény 225. §. Hatályos: 2005. I. 1-től. Megállapította: 2004. évi CI. törvény 226. § (1). A második mondat szövegét módosította: 2005. évi XXVI. törvény 66. § (2). Módosította: 2006. évi CIX. törvény 85. § (4). Az első mondat szövegét módosította: 2005. évi XXVI. törvény 66. § (2).



7010/2004. (AEÉ 1/2005.) APEH irányelv az adóhatóság előtti képviseletről 7005/2004. (AEÉ 5.) APEH irányelv az általános forgalmi adó elszámolás és bevallás általános szabályairól, valamint a gyakorított elszámolási lehetőségének engedélyezéséről 1

(4) Az adópolitikáért felelős miniszter rendeletben meghatározza a számla, egyszerűsített számla, nyugta nyomtatványok forgalmazásának, nyilvántartásának szabályait, valamint ezek előállításának, adóigazgatási azonosításra alkalmasságának feltételeit. (5) Az adóhatóság a fizetési meghagyást, a fizetési felszólítást és az adóívet nyomtatványon is kiadhatja. (6) A nyomtatványokról, azok formájáról és tartalmáról az adóhatóság tájékoztatót tesz közzé. 2

(7) Az adópolitikáért felelős miniszter rendeletben állapíthatja meg az önkormányzati adóhatóság által rendszeresíthető 3

nyomtatványok tartalmát. 4 (8) Az állami adóhatóság meghatározza és közzéteszi a rendszeresített nyomtatványok tartalmát és formáját, gondoskodik arról, hogy azok az adózók számára megfelelő időben, könnyen elérhető helyen álljanak rendelkezésre. A bevallási és adatszolgáltatási nyomtatványokat - ideértve az adóhatóság honlapján közzétett számítógépes programokat - a benyújtásukra előírt határidőt megelőzően legalább 30 nappal kell közzétenni. A térítés ellenében beszerezhető nyomtatványok gyártói kiválasztásának és forgalmazásának részletes szabályait a Kormány rendeletben határozza meg. A jelenlegi szabályok nem határozzák meg, hogy az állami adóhatóság által rendszeresített nyomtatványokat a benyújtásukra előírt időpontot megelőzően mikor kell közzétenni. A szabályozás az adózók előzetes tájékozódását és felkészülését kívánja megkönnyíteni, ezért a törvény határidő tűzésével rögzíti, hogy a bevallási és adatszolgáltatási nyomtatványokat a benyújtásukra előírt határidőt megelőzően legalább 30 nappal közzéteszi az adóhatóság. A nyomtatványok közzétételének határidejére vonatkozó rendelkezéseket az adóhatóság honlapján közzétett számítógépes programok aktualizálására is megfelelően alkalmazni kell. 5

(9) Az e törvény 31. § (2) bekezdésében meghatározott bevallás benyújtására kötelezett adózó e kötelezettség keletkezése időpontjától az állami adóhatósághoz teljesítendő valamennyi bevallási és adatszolgáltatási kötelezettségét elektronikus úton teljesíti. Az adózás rendjéről szóló törvény egyes rendelkezéseinek alkalmazásáról és módosításáról, valamint egyes adótörvények módosításáról szóló 2005. évi CLXIII. törvény 2006. illetőleg 2007. vonatkozásában írta elő, hogy az az adózó, aki/amely az Art. 31. § (2) bekezdése szerinti, elektronikus úton teljesítendő bevallás benyújtására kötelezett, valamennyi bevallási és adatszolgáltatási kötelezettségét elektronikus úton köteles teljesíteni. Tekintettel arra, hogy ennek az elvnek nemcsak 2006., illetőleg 2007. vonatkozásában, hanem a továbbiakban is érvényesülnie kell, a törvény kiegészíti az Art.-t egy, a bevallási és adatszolgáltatási kötelezettségek teljesítési módjára vonatkozó általános szabállyal. 6

(10) A bevallási, adatszolgáltatási kötelezettségét elektronikus úton teljesítő adózó az állami adóhatósághoz teljesítendő bejelentési, változásbejelentési kötelezettségének elektronikus úton is eleget tehet, illetőleg az adóügyeiben az adóhatóságnál a beadványait elektronikus úton is előterjesztheti. 7002/2008. (AEÉ 6.) APEH irányelv a lakásszerzési kedvezmény adó-visszaigénylésének és visszafizetésének lebonyolításáról, valamint az ingatlanértékesítésből származó jövedelem 2008. január 1-jét követő felhasználásáról 7003/2007. (AEÉ 10.) APEH irányelv a méltányossági jogkör gyakorlásáról, az adómérséklésre és a fizetési könnyítés engedélyezésére irányuló kérelmek elbírálása során követendő eljárásról 6

(11) Az adózó általános, nemleges adóigazolás, illetőleg az együttes adóigazolás iránti kérelmét az állami adóhatósághoz elektronikus úton is előterjesztheti. Ez esetben az állami adóhatóság az igazolást elektronikus űrlapon állítja ki és küldi meg az adózó részére. 7

(12) Az adópolitikáért felelős miniszter rendeletben határozza meg azokat az értékhatárokat és feltételeket, amelyek alapján 8 a) a legnagyobb adóteljesítménnyel rendelkező adózók ellenőrzésre kiválaszthatók, 9 10 b) az adózók kiemelt adózónak minősülnek, 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10

Megállapította: 2006. évi LXI. törvény 129. § (1). Hatályos: 2007. I. 1-től. Módosította: 2006. évi CIX. törvény 87. § d). Módosította: 2006. évi CIX. törvény 85. § (4). Lásd: 13/1991. (V. 21.) PM rendelet. Megállapította: 2005. évi LXXXV. törvény 35. §. Hatályos: 2006. I. 1-től. Alkalmazására lásd: 2005. évi LXXXV. törvény 40. § (5)-(6). Megállapította: 2006. évi LXI. törvény 129. § (2). Hatályos: 2007. I. 1-től. Megállapította: 2007. évi CXXVI. törvény 214. § (1). Hatályos: 2008. I. 1-től. Megállapította: 2004. évi CI. törvény 226. § (2). Módosította: 2006. évi CIX. törvény 85. § (4). Lásd: 56/2004. (XII. 29.) PM rendelet, 37/2006. (XII. 25.) PM rendelet. Megállapította: 2006. évi CIX. törvény 85. § (5). Hatályos: 2007. I. 1-től. Lásd: 37/2006. (XII. 25.) PM rendelet.


CompLex Jogtár 137. oldal 1

c) az adózónak a bevallási és adatszolgáltatási kötelezettségét elektronikus úton kell teljesítenie. 2 (13) Az adópolitikáért felelős miniszter felhatalmazást kap arra, hogy az adóügyek elektronikus intézésére vonatkozó eljárások keretében rendeletben szabályozza a) a bevallási, adatszolgáltatási kötelezettség teljesítésének, b) a bejelentési, változásbejelentési kötelezettség teljesítésének, c) az általános, a nemleges adóigazolás, az együttes adóigazolás, illetőleg a fizetési könnyítés iránti kérelmek intézése rendjének, d) az adófizetés teljesítésének, e) az adózó folyószámlájának megtekintése, f) az adózó által a bejelentési (változásbejelentési) kötelezettség alkalmával bejelentett és az adóhatóság által nyilvántartott adatok megtekintésének, illetőleg ezen adatok letöltésének 3

módját és technikai feltételeit. 4 (14) Az adóhatóság a hivatalos lapjában a megváltozását megelőzően legalább 30 nappal közzéteszi azt az adatformátumot, amelyben az adóalany az ellenőrzés során az elektronikus adathordozón tárolt adatokat rendelkezésre bocsátja. Az adatformátumot az adóhatóság az internetes honlapján folyamatosan közzéteszi. Az Európai Tanács 2002/38/EK számú irányelve az adóadminisztráció egyszerűsítésére kötelezi a tagállamokat az olyan általános forgalmi adó alanyok vonatkozásában, akik (amelyek) a tagállamok területén kívülről az általános forgalmi adó alanyának nem minősülő személynek nyújtanak elektronikus szolgáltatást. Ezek az adóalanyok az irányelv rendelkezéseinek értelmében egyetlen, a választásuk szerinti tagállam adóhatóságánál teljesítik - az eddig az egyes tagállamok irányában külön-külön fennálló - bejelentési, adóbevallási és adófizetési kötelezettségüket. Eljárásuk megkönnyítése érdekében adókötelezettségeiknek elektronikus úton tehetnek eleget az Art. új 8. számú melléklete szerint. Ezért a törvénynek az elektronikusan bevallók, illetőleg adatszolgáltatók körét felsoroló rendelkezése is kiegészül ezzel a személyi körrel. A törvény arra kötelezi az adózót, hogy az ellenőrzés során az elektronikus formában tárolt iratait és az adózással összefüggő egyéb elektronikus adatait felhívásra az adóhatóság rendelkezésére bocsássa. Az előírások a korábbi szabályokhoz képest enyhülnek azzal, hogy eltekintenek az adatok megjelenítéséhez, értelmezéséhez szükséges számítástechnikai program átadásától, amely a gyakorlati tapasztalatok szerint némely esetben aránytalan terhet rótt az adózókra. A törvény megelégszik azzal, ha az adózó a gyakorlatban a legnagyobb számban alkalmazott adatformátumok egyikébe - egyszerű és számottevő költségvonzattal nem járó művelettel - átalakítja a nyilvántartását, és csak az adatállományt bocsátja az adóhatóság rendelkezésére. Az adóhatóság ennek érdekében a hivatalos lapjában rendszeresen, internetes honlapján pedig folyamatosan közzéteszi az általa ismert és ellenőrzésre alkalmas formátumokat. 5

(15) Az adózó adószámlája adataihoz a központi elektronikus szolgáltató rendszeren keresztül, annak használatához szükséges egyedi azonosítóval és titkos jelszóval hozzáférhet. 6

(16) Adótanácsadói, adószakértői, illetve okleveles adószakértői tevékenységet az a megfelelő szakképesítéssel rendelkező büntetlen előéletű természetes személy folytathat, aki az adópolitikáért felelős miniszter erre jogosító engedélyével (hatósági igazolvánnyal) rendelkezik és ennek alapján az ilyen tevékenységet folytatók nyilvántartásában szerepel. Jogi személy, vagy jogi személyiséggel nem rendelkező egyéb szervezet adótanácsadói, adószakértői, illetve okleveles adószakértői tevékenységet akkor folytathat, ha legalább egy tagja, vagy alkalmazottja az e bekezdés szerinti nyilvántartásban szerepel. 7

(17) Felhatalmazást kap az adópolitikáért felelős miniszter, hogy rendeletben állapítsa meg a (16) bekezdés szerinti engedély kibocsátásának és visszavonásának feltételeit, a nyilvántartás vezetésének szabályait - ideértve az eljárás során fizetendő igazgatási szolgáltatási díj mértékét is -, valamint a nyilvántartásban szereplők kötelező továbbképzésre vonatkozó részletes szabályokat azzal, hogy a nyilvántartásba vételi eljárás elektronikus úton nem folytatható le. 7

(18) A (16) bekezdés szerinti nyilvántartások a természetes személy következő adatait és az alábbi tényeket tartalmazzák: a) név, születési név, b) anyja neve, c) születési hely és idő, d) lakcím, levelezési cím, e) telefonszám, elektronikus elérhetőség, f) hatósági igazolvány száma, a kiadás és érvényesség időpontja, g) a szakképesítést igazoló oklevél száma, a kiállító intézmény neve, a kiállítás kelte, h) egyéb szakképesítések megnevezése, az ezen képesítéseket igazoló oklevél, bizonyítvány száma, a kiállító intézmény neve, a kiállítás kelte, i) az államilag elismert idegennyelv-tudást igazoló nyelvvizsga (nyelvvizsgák) típusa, valamint fokozata.

1 Lásd: 56/2005. (XII. 29.) PM rendelet. 2 Megállapította: 2007. évi CXXVI. törvény 214. § (2). Hatályos: 2008. I. 1-től. 3 Lásd: 34/2007. (XII. 29.) PM rendelet. 4 Beiktatta: 2004. évi XXVII. törvény 16. § (2). Hatályos: a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napjától. 5 Megállapította: 2007. évi CXXVI. törvény 214. § (3). Hatályos: 2008. I. 1-től. 6 Beiktatta: 2007. évi CXXVI. törvény 214. § (4). Hatályos: 2007. XI. 16-tól. 2009. I. 1-jétől kell alkalmazni. 7 Beiktatta: 2007. évi CXXVI. törvény 214. § (5). Hatályos: 2007. XI. 16-tól.



1

(19) A (16) bekezdés szerinti nyilvántartásban szereplő adótanácsadói, adószakértői, illetve okleveles adószakértői tevékenység folytatására jogosult személy neve, címe, nyilvántartási száma, valamint hozzájárulása esetén egyéb, a nyilvántartásban szereplő adata nyilvános. A tárgyévben nyilvántartásba vettek nyilvános adatait, illetve a nyilvántartásban szereplő nyilvános adatokban bekövetkezett változásokat az adópolitikáért felelős miniszter a Pénzügyi Közlönyben évente - a tárgyévet követő év március 31-ig - közzéteszi, továbbá internetes honlapján valamennyi nyilvántartásba vett személy nyilvános adatait nyilvánosságra hozza. A bevallási, adatszolgáltatási kötelezettség elektronikus teljesítésének általánossá válását követően, az Art. 2007. nyarán elfogadott módosítása már az állami adóhatósághoz teljesítendő befizetések vonatkozásában is biztosítja az elektronikus út igénybevehetőségét. Az adóhatóság elektronikus szolgáltatásainak szélesítése érdekében tovább bővül az elektronikus ügyintézési lehetőség. E szerint a bevallási, adatszolgáltatási kötelezettségét elektronikus úton teljesítő adózó bejelentési, változás bejelentési kötelezettségét elektronikus úton is teljesítheti, továbbá bármely adózó az általános, nemleges, illetőleg az együttes adóigazolás, valamint a fizetési könnyítés iránti kérelmét elektronikusan is előterjesztheti, a folyószámlájának adatait, illetőleg a bejelentése (változás bejelentése) alkalmával bejelentett és az állami adóhatóság által nyilvántartott adatait lekérdezheti, illetőleg utóbbi adatait le is töltheti. Ehhez kapcsolódóan az Art. kiegészül egy felhatalmazó rendelkezéssel is, amely alapján valamennyi, elektronikusan teljesíthető kötelezettségre, illetőleg elektronikusan kezdeményezhető eljárásra vonatkozóan a technikai jellegű részletszabályok egyetlen, a pénzügyminiszter által kiadott rendeletbe kerülnek. Az adótanácsadóként, adószakértőként és okleveles adószakértőként ellátható tevékenységek széles köre, és a tevékenység ellátása során fennálló fokozott felelősség indokolja annak előírását, hogy ilyen tevékenységet a rendelkezés hatálybalépését követően kizárólag a vonatkozó nyilvántartásba bejegyzett személy végezhessen. A közhiteles nyilvántartások célja az, hogy az érdekeltek hitelt érdemlő információhoz jussanak az e tevékenységek ellátásához szükséges szakértelemmel rendelkező, és így a kapcsolódó tevékenységek ellátására jogosult személyek adatai vonatkozásában. Ez hozzájárulhat az ilyen jellegű visszaélések megakadályozásához, illetve a pénzmosás megelőzéséről és megakadályozásáról szóló 2003. évi XV. törvény végrehajtásának ellenőrizhetőségéhez, megteremtve ezzel mind az adózók, mind a feladatellátás biztonságát. A nyilvántartásba bejegyzettek szakmai továbbképzéseken való részvételének előírása biztosítja azt is, hogy az aktualitásokhoz igazodó, versenyképes tudással rendelkezzenek a területen tevékenységet ellátó szakemberek. Egyes adókra vonatkozó különös rendelkezések 176. § (1) E törvénynek a helyi adókra vonatkozó rendelkezéseit a belföldi rendszámú gépjárművek után fizetendő gépjárműadóra a következő eltérésekkel kell alkalmazni: a) az adóhatóság az adót az e törvény 3. számú mellékletének G) pontjában meghatározott adatszolgáltatás tartalma alapján állapítja meg kivetéssel. A közúti közlekedési nyilvántartásról szóló 1999. évi LXXXIV. törvény szerinti nyilvántartásba bejegyzés alapjául szolgáló bejelentési kötelezettség a jogkövetkezmények alkalmazása tekintetében bevallásnak minősül; 2

b) az adózó közvetlenül az önkormányzati adóhatóságnak jelenti be a változást követő 15 napon belül, ha az adófizetési kötelezettsége szünetel, a tulajdonában álló gépjármű után adómentesség illeti meg; c) az adót az önkormányzatnál az e célra szolgáló külön számlára kell megfizetni. 3

(2) Ha az adózó kizárólag a beépített ingatlan (ingatlanrész) és ehhez tartozó földrészlet, illetve építési telek (telekrész) értékesítése miatt válik az általános forgalmi adó alanyává, az állami adóhatóság határozattal állapítja meg az általános forgalmi adóról szóló törvény szerinti adókötelezettséget (kivetéses adózás). Az adózó az értékesítésről az adóhatóságnál e célra rendszeresített nyomtatványon az általános forgalmi adóról szóló törvény szerinti teljesítés időpontját követő 30 napon belül bejelentést tesz. A bejelentés a jogkövetkezmények szempontjából az adóbevallással egyenértékű. (3) A termőföld bérbeadásából származó jövedelem (ideértve a földjáradékot is) adóztatása a föld fekvése szerint illetékes önkormányzati adóhatóság feladata. Az ebből származó valamennyi bevétel az önkormányzat költségvetését illeti meg, és az az önkormányzattól nem vonható el. (4) A termőföld bérbeadásából származó - a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvényben meghatározott jövedelme adóját a magánszemély megállapítja, továbbá a föld fekvése szerint illetékes önkormányzati adóhatóságnál bevallja és megfizeti (önadózás). A termőföld bérbeadásából származó jövedelem bevallását a magánszemély az erre a célra rendszeresített nyomtatványon a jövedelem megszerzésének évét követő év március 20-áig teljesíti. Amennyiben a magánszemély több önkormányzat illetékességi területén szerez bevételt termőföld bérbeadásából, az adóbevallást és adófizetést önkormányzati adóhatóságonként külön-külön kell teljesíteni. A főváros esetében a föld fekvése szerint illetékes önkormányzati adóhatóság alatt a fővárosi önkormányzat főjegyzőjét kell érteni. (5) Ha a termőföld bérbeadásából származó bevétel kifizetőtől származik, az adót a kifizető állapítja meg, vonja le, vallja be, és fizeti meg. Nem terheli a kifizetőt haszonbérbe adás esetén az adómegállapítási kötelezettség, ha a magánszeméllyel az adómentesség feltételéül szabott időtartamra kötött haszonbérleti szerződést. (6) A (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően nem kell adóbevallást tenni annak a magánszemélynek, akinek termőföld bérbeadásból származó jövedelme kizárólag kifizetőtől származik és a kifizető az adót levonta, vagy a termőföld bérbeadásából származó jövedelme mentes az adó alól.

1 Beiktatta: 2007. évi CXXVI. törvény 214. § (5). Hatályos: 2007. XI. 16-tól. 2 Módosította: 2004. évi CI. törvény 315. § (1). 3 Megállapította: 2007. évi CXXVII. törvény 263. § (7). Hatályos: 2008. I. 1-től.



(7) Ha a magánszemélynek termőföld bérbeadásból olyan bevétele, jövedelme keletkezik, amely nem kifizetőtől származik, vagy a kifizető a jövedelem juttatásakor az adót levonni elmulasztotta, vagy a kifizető a bérleti díjat természetben fizette meg, a vagyoni érték után az adót a magánszemély a jövedelem megszerzésének negyedévét követő hó 12-éig fizeti meg. (8) Ha az adómentesség feltételéül szabott időtartamra kötött haszonbérleti szerződés ezen időtartam lejárta előtt adófizetési kötelezettséget keletkeztető módon megszűnik, az adót a magánszemély a (4) bekezdésben meghatározott szabályok szerint állapítja meg, vallja be, és fizeti meg. (9) A kifizető a termőföld bérbeadásából származó jövedelemből levont adót a föld fekvése szerint illetékes önkormányzati adóhatósághoz utalja át a kifizetést követő hó 12. napjáig. A levont adóról a kifizető adóbevallását a föld fekvése szerint illetékes önkormányzati adóhatósághoz az adóévet követő év február 15-éig nyújtja be. (10) Ha e törvény a magánszemélyek jövedelemadójával, munkaadói, munkavállalói járulékkal összefüggő kötelezettségről rendelkezik, azt a kifizető és a munkáltató - a (11) és (12) bekezdésben foglaltak kivételével - a rá vonatkozó szabályok szerint teljesíti. 1

(11) Az Áht. szerint a kincstári körbe, illetőleg a helyi önkormányzatok nettó finanszírozása hatálya alá tartozó, valamint a központosított illetményszámfejtésről szóló külön jogszabályban szabályozott illetményszámfejtési feladatokat ellátó munkáltatónak és a kifizetőnek az e törvényben a munkáltatóra, a kifizetőre előírt kötelezettségek közül az elszámolt összeget terhelő adó, adóelőleg levonását, befizetését, bevallását az Áht.-ben és a végrehajtására kiadott rendeletekben meghatározottak szerint kell teljesíteni. 2

(12) A (11) bekezdésben említett munkáltató és a kifizető külön törvény alapján a kincstárral szembeni elszámolásában a kifizetést terhelő adóról (adóelőlegről) az elszámolt hónapot (kifizetést) követő hó 20-áig adatot szolgáltat az állami adóhatóságának. (13) A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló törvény kivételével az adótörvények alkalmazásában, az általános forgalmi adó esetében a hivatkozással meghatározott termékek (építmények) és szolgáltatások vonatkozásában a) a Kereskedelmi Vámtarifa (vtsz.) 2002. év július hó 31. napján hatályos, b) a Központi Statisztikai Hivatal Építményjegyzékének (ÉJ) 2002. év július hó 31. napján érvényes, c) a Központi Statisztikai Hivatal Szolgáltatások Jegyzékének (SZJ), valamint minden más esetben a Központi Statisztikai Hivatal 2002. év szeptember hó 30. napján érvényes besorolási rendjét kell irányadónak tekinteni. A besorolási rend ezt követő (időközi) változása az adókötelezettséget nem változtatja meg. 3

(14)-(15) 4 (16) Az adóév utolsó napján a termőföldről szóló törvény szerinti családi gazdálkodónak minősülő magánszemély és a családi gazdaságban nem foglalkoztatottként közreműködő családtagja őstermelői tevékenysége tekintetében adókötelezettségeit jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - a mezőgazdasági őstermelőre irányadó szabályok szerint teljesíti. A családi gazdálkodó és említett családtagja a családi gazdaság nyilvántartási számát az adózásával összefüggő valamennyi iratán, valamint a törvény alapján adókedvezményt, adómentességet biztosító nyilatkozatán köteles feltüntetni. 5

176/A. § (1) A kapcsolt vállalkozások nyereségkiigazításával kapcsolatos kettős adóztatás megszüntetéséről szóló, 1990. július 23-án aláírt Egyezmény (Választottbírósági egyezmény) alkalmazása során az e §-ban szabályozott eltérésekkel e törvény rendelkezései szerint kell eljárni. (2) Az illetékes hatóság az adózó kölcsönös egyeztetési eljárás iránti kérelmének beérkezésétől számított egy hónapon belül értesíti az adózót, valamint az ügyben érintett szerződő államok illetékes hatóságait a kérelem benyújtásáról. Az illetékes hatóságok értesítéséhez a kölcsönös egyeztetési eljárás iránti kérelem másolatát is csatolni kell. (3) Ha a kölcsönös egyeztetési eljárás iránti kérelem elutasításának nincs helye és a kérelem egyoldalúan nem teljesíthető, az illetékes hatóság kölcsönös egyeztetési eljárást kezdeményez az ügyben érintett szerződő államok illetékes hatóságainak értesítésével. Az értesítésben utalni kell a Választottbírósági egyezmény 6. cikk (1) bekezdésében, illetve 7. cikk (1) bekezdésében meghatározott határidő kezdő időpontjára, betartására és az értesítéshez mellékelni kell a kölcsönös egyeztetési eljárás iránti kérelem másolatát. Az illetékes hatóságok értesítésével egyidejűleg a kérelmezőt is értesíteni kell a kölcsönös egyeztetési eljárás megindításáról.

1 Megállapította: 2006. évi CXXXI. törvény 71. §. Hatályos: 2007. I. 1-től. 2 Módosította: 2006. évi CIX. törvény 85. § (4). 3 Hatályon kívül helyezte: 2006. évi CXXXI. törvény 180. §. Hatálytalan: 2007. I. 1-től. 4 A korábbi utolsó mondatot hatályon kívül helyezte: 2005. évi XXVI. törvény 66. § (1). Hatálytalan: 2005. V. 10-től. 5 Beiktatta: 2007. évi CXXVI. törvény 215. §. Hatályba lépett a 2006. évi XXXVI. törvény 3-6. §-ával egyidejűleg. A 35/2007. (XII. 4.) KüM határozat szerint a 2006. évi XXXVI. törvény 3-6. § a részes államok többsége tekintetében, országonként különböző időpontokban, 2006. június 1. és 2007. november 1. között hatályba lépett. Az Európai Unió további tagállamai tekintetében történő hatálybalépésének naptári napját a külügyminiszter azok ismertté válását követően valamennyi tagállam esetében egyedi határozatával állapítja meg.



(4) A Választottbírósági egyezmény 6. cikk (1) bekezdésében hivatkozott, kölcsönös egyeztetési eljárás iránti kérelemben meg kell jelölni a kérelmező és a kérelemmel érintett személyek azonosító adatait (elnevezés, székhely, adóazonosító szám); az adóügy tényállásának lényeges elemeit (így különösen a kérelmező és a kérelemmel érintett személyek jogviszonyának leírását, az adómegállapítási időszakot, a kettős adóztatást eredményező adóhatósági döntés, intézkedés azonosításához szükséges adatokat vagy csatolni kell a döntés, illetve az intézkedésről szóló irat másolatát); az adóüggyel kapcsolatban a kérelmező vagy a kérelemmel érintett személyek által kezdeményezett közigazgatási jogorvoslati, illetve polgári peres eljárások adatait, valamint a kérelem előterjesztésének indokát. Ha a kérelem az e bekezdésben foglaltakat csak részben tartalmazza, az illetékes hatóság a kérelem beérkezésétől számított két hónapon belül megfelelő határidő tűzésével hiánypótlásra hívja fel a kérelmezőt. (5) A Választottbírósági egyezmény 7. cikk (1) bekezdése szerint a kölcsönös egyeztetés iránti kérelem abban az időpontban minősül benyújtottnak és a kétéves időszak kezdőnapja az a nap, amikor a kérelem tartalma a (4) bekezdésben foglaltaknak további hiánypótlásra felhívás nélkül - megfelel. (6) Ha törvény, vagy törvénnyel kihirdetett nemzetközi szerződés eltérően nem rendelkezik, e § rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni a Választottbírósági egyezmény részes államaival a kettős adózás elkerülése tárgyában kötött egyezmények kölcsönös egyeztetési eljárásról szóló cikke alkalmazása során. A hallgatói hitel törlesztésére vonatkozó különös szabályok 177. § (1) Az állami adóhatóság az adóévet követő év október 31-éig a fizetésre kötelezett adóazonosító jelét tartalmazó megkeresésre a Diákhitel Központ Rt.-nek adatot szolgáltat a hallgatói hitel törlesztésére kötelezett magánszemélynek az adóévben keletkezett, a törlesztési kötelezettség alapját képező jövedelméről. (2) Amennyiben a magánszemély hallgatóihitel-törlesztési kötelezettségének nem tesz eleget, tartozását a Diákhitel Központ Rt. megkeresésére az állami adóhatóság adók módjára hajtja be. A behajtás iránti megkereséshez a Diákhitel Központ Rt. a hallgatói hitel törlesztésére kötelezett magánszemély részére igazoltan kézbesített fizetési felszólítás egy példányát köteles csatolni. (3) Amennyiben a törlesztésre kötelezett magánszemélynek a megkeresésben közölt és az állami adóhatóság által nyilvántartott adatai között eltérés van, az adatokat a Diákhitel Központ Rt. és az állami adóhatóság egyezteti. Amennyiben az egyeztetés nem vezet eredményre, a magánszeméllyel a Diákhitel Központ Rt. tisztázza az adateltérés okát. Az adóhatóság felszámolás alatt álló szervezetekkel szemben fennálló követeléseinek átruházása

1

1

177/A. § Az állami adóhatóság a felszámolás alatt álló szervezetekkel szemben fennálló, a központi költségvetést, az elkülönített állami pénzalapokat, a Nyugdíjbiztosítási és az Egészségbiztosítási Alapot megillető követeléseit a Magyar Követeléskezelő Zártkörűen Működő Részvénytársaságra (a továbbiakban: MKK Zrt.) ruházhatja át (engedményezés). Az e rendelkezés alapján engedményezett követelést az MKK Zrt. tovább engedményezheti. Az engedményezés részletes feltételeit az állami adóhatóság és az MKK Zrt. által kötött megállapodás szabályozza, amely az adópolitikáért felelős miniszter jóváhagyásával lép hatályba. Az engedményezésre a Ptk. 328-330. §-ai megfelelően alkalmazandóak. Nem engedményezhető olyan követelés, amely mögött jogszabályon, vagy kötelmi jogviszonyon alapulva a Magyar Állammal, annak intézményeivel vagy egyszemélyes társaságaival szemben követelés lenne érvényesíthető. Értelmező rendelkezések 178. § E törvény és - ha törvény másként nem rendelkezik - az adóról szóló jogszabályok alkalmazásában 2

1. adóazonosító szám: az adószám, a csoport azonosító szám, a közösségi adószám, a magánszemély adóazonosító jele, 2. adóév: az a naptári év, amelyre az adókötelezettség vonatkozik, továbbá a számvitelről szóló törvényben meghatározott beszámoló adataira épülő adó és adó jellegű kötelezettségek tekintetében a számvitelről szóló törvény szerinti üzleti év, 3. adókülönbözet: a bevallott (bejelentett), bevallani (bejelenteni) elmulasztott vagy a bevallás (bejelentés) alapján kivetett, kiszabott és az adóhatóság által utólag megállapított adó, költségvetési támogatás különbözete, vagy a büntető bíróság által jogerősen megállapított adóbevétel-csökkenés, illetőleg a jogosulatlanul igénybe vett költségvetési támogatás, 3

4. adótartozás: az esedékességkor meg nem fizetett adó és a jogosulatlanul igénybe vett költségvetési támogatás; ha jogszabály valamely kedvezmény igénybevételét ahhoz köti, hogy az adózónak ne legyen adóhatóságnál nyilvántartott adótartozása, e feltétel vizsgálata során az adóhatóságnál nyilvántartott adótartozás összegét csökkenteni kell az ugyanazon adóhatóságnál nyilvántartott túlfizetés összegével (nettó adótartozás), 5. adóteljesítmény: az adózó bruttó módon számított (költségvetési támogatással, adókedvezménnyel, adómentességgel növelt) összes, elévülési időn belüli adókötelezettségének egy évre vetített átlaga, amelyben az általános forgalmi adó esetében a fizetendő, továbbá az előzetesen felszámított és levonható általános forgalmi adó értékei közül a nagyobb abszolút értéket kell figyelembe venni, 6. adóügy: az adóval és a költségvetési támogatással összefüggő hatósági ügy,

1 Beiktatta: 2006. évi CIX. törvény 85. § (2). Hatályos: 2007. I. 1-től. 2 Megállapította: 2007. évi CXXVII. törvény 263. § (8). Hatályos: 2007. XI. 16-tól. A csoportos adóalanyiságot engedélyező, 2008. január 1. napját megelőzően jogerőre emelkedett határozatok esetében a határozat jogerőre emelkedéséhez fűződő jogkövetkezményeket 2008. január 1. napjától kell alkalmazni. Lásd még: 2007. évi CXXVII. törvény 269. § (4). 3 Megállapította: 2007. évi CXXVI. törvény 216. § (1). Hatályos: 2007. XI. 16-tól.



1

7. állandó lakóhely: az olyan lakóhely, ahol a magánszemély tartós ottlakásra rendezkedett be és ténylegesen ott lakik. Nem változik az állandó lakóhely, ha a magánszemély ideiglenes jelleggel huzamosabb ideig külföldön tartózkodik, különösen tanulás, munkavállalás, utazás céljából, 2

8. be nem jelentett alkalmazott: az adózó gazdasági tevékenységében személyesen közreműködő magánszemély, akire vonatkozóan a munkáltató, illetve kifizető az e törvényben meghatározott bejelentési kötelezettségének nem tett eleget, illetve a munkáltató, kifizető nem tudja bizonyítani, hogy a tevékenységében közreműködő jogviszonya kívül esik a bejelentési kötelezettségen, 9. egyéb szervezet: jogi személyiséggel nem rendelkező társaság, szakcsoport, polgári jogi társaság, társasház, társasüdülő, társasgarázs, építőközösség és minden más, jogi személyiséggel nem rendelkező személyi egyesülés, 10. előtársaság: a jogelőd nélkül létrehozni kívánt gazdasági társaság, egyesülés, szövetkezet, erdőbirtokossági társulat, közhasznú társaság és vízgazdálkodási társulat társasági, társulati szerződése (alapító okirata, alapszabálya) ellenjegyzésének, illetve közokiratba foglalásának napjától létrejöttének (a cégjegyzékbe való bejegyzésének) napjáig, a cégbejegyzés iránti kérelem jogerős elutasításának vagy a cégbejegyzési eljárás megszüntetésének a napjáig, feltéve, hogy a cégbejegyzés iránti kérelmet a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény hatálybalépését követően nyújtották be, 11. fióktelep: a külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeiről és kereskedelmi képviseleteiről szóló törvényben meghatározott fióktelep, 12. hibás bevallás: az a bevallás, amelynél a 34. § szerint kijavításnak van helye, vagy a bevallás adóhiányt nem eredményező hiányosságát az adóhatóság tárja fel, 13. igazolatlan eredetű áru: mindaz az áru, anyag, amelyről az adózó az ellenőrzés időpontjában hiteles bizonylattal vagy bizonylat kiállításának alapjául szolgáló okirattal nem rendelkezik, 3

14. irat: jogszabályban meghatározott bizonylat, a könyvvezetésről szóló jogszabályokban előírt könyvek, nyilvántartások, továbbá a tervek, szerződések, levelezések, nyilatkozatok, jegyzőkönyvek, határozatok (végzések), számlák és más kivonatok, igazolások, tanúsítványok, köz- és magánokiratok, 4

15. járulék: a nyugdíjjárulék, a magán-nyugdíjpénztári tagdíj, az egészségbiztosítási járulékok (ideértve a természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási járulékot is), az egészségügyi szolgáltatási járulék, a nyugdíjbiztosítási járulék, a korkedvezmény-biztosítási járulék, a vállalkozói járulék, a munkaadói járulék, a munkavállalói járulék, a táppénz-hozzájárulás, továbbá a végrehajtás tekintetében a jogalap nélkül felvett és visszakövetelt társadalombiztosítási és - a társadalombiztosítási szervek által folyósított - egyéb ellátások, valamint a társadalombiztosítás ellátásainak fedezetére előírt más kötelező járulékbefizetések, ideértve a jogosulatlan kifizetőhelyi költségtérítést is, 5

16. jövőbeni ügylet: az adó feltételes, illetőleg a szokásos piaci ár megállapítása iránti kérelem benyújtását követően megkötött szerződés vagy más jogügylet. A szokásos piaci ár megállapítása iránti eljárásban jövőbeni ügyletnek minősül az a szerződés vagy más jogügylet is, amely(ek) alapján a szokásos piaci ár megállapítása iránti kérelem benyújtásának időpontjában vagy azt követően folyamatos teljesítés történik, függetlenül attól, hogy a szerződést vagy egyéb jogügyletet a kérelem benyújtását megelőzően kötötték meg. Folyamatos teljesítésűnek az a szerződés vagy egyéb jogügylet minősül, amelyet legalább hat hónap időtartamra kötöttek meg vagy jött létre és amely alapján kéthavonta legalább egyszer teljesítés történik, Az Art. hatályos rendelkezése szerint az adótartozás az esedékességkor meg nem fizetett adó és a jogosulatlanul igénybe vett költségvetési támogatás. Az adó megfizetésének szabályai szerint az adót az Art. mellékletében vagy más törvényben meghatározott időpontig (esedékesség) kell megfizetni. Az adóhatóság által megállapított adót - eltérő törvényi rendelkezés hiányában - a határozat jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül kell megfizetni. E szabályból következik, hogy adótartozás akkor keletkezik, ha az adózó az egyes adónemekhez rendelt, törvényben meghatározott fizetési határnapot elmulasztja. Az adóhatóság az adószámlát (az egyes kötelezettségek és befizetések könyvelését) adónemenként vezeti, és az elszámolás is adónemenként külön-külön történik. Ez azt jelenti, hogy adott adónemen fennálló túlfizetés nem váltja ki a más adónemen fennálló tartozás megfizetésének kötelezettségét, így a végrehajtási eljárás megindításának sem lehet akadálya. Ebből következik, ha az adózó adószámláján az adóhatóság túlfizetést és adótartozást is nyilvántart, és az adózó a fennálló tartozását nem fizeti meg, illetőleg a fennálló túlfizetésének átvezetésével sem rendezi, a tartozást mutató adónem tekintetében a végrehajtási eljárás megindítható. Ennek oka nyilvánvalóan az, hogy az egyes adók (járulékok, hozzájárulások, stb., amik az Art. fogalomrendszerében szintén adónak minősülnek) különböző célokat hivatottak ellátni, így jogosultjaik is eltérőek lehetnek (a központi költségvetés mellett az önkormányzatok, vagy az egyes alapok). Ezért az egyes kötelezettségeket nem lehet összemosni, teljesítésüket akár külön-külön is ki kell kényszeríteni, és az egy adóhatóságnál nyilvántartott különböző adókötelezettségeket, valamint azok teljesítését külön kell nyilvántartani, illetőleg kezelni.

1 2 3 4 5

Megállapította: 2007. évi CXXVI. törvény 216. § (2). Hatályos: 2008. I. 1-től. Megállapította: 2006. évi LXI. törvény 130. §. Hatályos: 2007. I. 1-től. Alkalmazására lásd: ugyane törvény 238. § (10). Módosította: 2005. évi LXXXV. törvény 41. § (3). Megállapította: 2006. évi LXI. törvény 130. §. Módosította: 2007. évi CXXVI. törvény 411. §. Megállapította: 2007. évi CXXVI. törvény 216. § (3). Hatályos: 2008. I. 1-től.



Az adótartozás fogalmának kevésbé szigorú értelmezése azonban az utóbbi időben állandó igényként fogalmazódott meg, tekintettel arra, hogy az egyes adótörvények, különösen a társasági adóról szóló törvény és a személyi jövedelemadóról szóló törvény az általuk biztosított kedvezmények igénybevételének feltételeként megkövetelik, hogy az adózónak ne legyen adóhatóságnál nyilvántartott adótartozása. Egy adókedvezmény igénybevétele esetén azonban - amely inkább élénkítően hathat a vállalkozási tevékenységre - nem indokolt ilyen szigorúan értelmezni az adótartozás fogalmát, illetőleg méltánytalan lehet, hogy az adózó pusztán az egyes adónemek rendezetlensége folytán esik el a kedvezmény lehetőségétől. Erre tekintettel az Art. adótartozás fogalma kiegészül a „nettó adótartozás” meghatározásával. E szerint kizárólag kedvezmény igénybevétele esetén az adóhatóságnál nyilvántartott adótartozás összegét csökkenteni kell az ugyanazon adóhatóságnál nyilvántartott túlfizetés összegével, és az így, nettó módon számított egyenleget kell a kedvezményre jogosultság vizsgálata során figyelembe venni. A kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmények alkalmazása szempontjából alapvető kérdés az, hogy a személy melyik államban tekintendő illetőséggel bírónak. Ha magyar szerv alkalmazza az egyezményt, akkor meg kell vizsgálnia azt, hogy a magyar jogszabályok milyen rendelkezéseket tartalmaznak, különösen az állandó lakóhely vonatkozásában. Az Art. 178. §-ának 7. pontja szerint az állandó lakóhely az olyan lakóhely, ahol a magánszemély tartós ottlakásra rendezkedett be és ténylegesen ott lakik. E szabály alapján, ha például egy belföldi illetőségű személy külföldre megy tanulni, dolgozni, belföldön nem lesz állandó lakóhelye, még akkor sem, ha lakását megtartja és azt nem hasznosítja, mivel állandóan nem lakik ebben a lakásban. Az adóegyezmények gyakorlati alkalmazása során az Art. idézett meghatározása azt eredményezi, hogy a szóban lévő személyt nem lehet az adóegyezmény szempontjából Magyarországon illetőséggel bírónak tekinteni. A személy ugyanis a külföldi országban való tartózkodásra tekintettel adóügyi illetőséget fog szerezni és ugyanakkor feltehetően a külföldi jogszabályok alapján állandó lakóhelye is lesz külföldön, míg Magyarországon nem lesz állandó lakóhelye. Ezért módosul a lakóhely fogalom a magánszemélyek belföldi illetőségének és ezzel világjövedelme utáni adóztatásának megőrzése érdekében. Az egységes értelmezés biztosítása érdekében pontosul a jövőbeli ügylet fogalma. A jogalkalmazás során a folyamatos teljesítés kritériumának megállapításakor értelmezési nehézségek merültek fel, ezért a definíció a jövőben egyértelműen meghatározza a folyamatos teljesítésű ügylet tartalmi ismérveit. Ennek alapján folyamatos teljesítésűnek az a szerződés vagy egyéb jogügylet minősül, amelyet legalább hat hónap időtartamra kötöttek meg vagy jött létre és amely alapján kéthavonta legalább egyszer teljesítés történik. 1

17. kapcsolt vállalkozás: a) az adózó és az a személy, amelyben az adózó - a Polgári Törvénykönyv (a továbbiakban: Ptk.) rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával - közvetlenül vagy közvetve többségi befolyással rendelkezik, b) az adózó és az a személy, amely az adózóban - a Ptk. rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával - közvetlenül vagy közvetve többségi befolyással rendelkezik, c) az adózó és más személy, ha harmadik személy - a Ptk. rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával - közvetlenül vagy közvetve mindkettőjükben többségi befolyással rendelkezik, d) a külföldi vállalkozó és belföldi telephelye, valamint a külföldi vállalkozó telephelyei, továbbá a külföldi vállalkozó belföldi telephelye és az a személy, amely a külföldi vállalkozóval az a)-c) alpontban meghatározott viszonyban áll, azzal, hogy da) többségi befolyásnak minősül az is, ha valamely személy jogosult a vezető tisztségviselők, felügyelő bizottsági tagok többségének kinevezésére vagy leváltására, db) a többségi befolyás meghatározásához a közeli hozzátartozók szavazati jogát együttesen kell figyelembe venni, 2

18. kifizető: az a belföldi illetőségű jogi személy, egyéb szervezet, egyéni vállalkozó, amely (aki) adókötelezettség alá eső jövedelmet juttat, függetlenül attól, hogy a juttatást közvetlenül vagy megbízottja (posta, hitelintézet) útján teljesíti. Kamat esetében kifizető az, aki a személyi jövedelemadó törvény szerint magánszemélynek kamatjövedelmet fizet ki, a kölcsönt igénybe vette, a kötvényt kibocsátotta, osztalék esetében az az adózó, amelynek a vagyona terhére az osztalékot juttatják. Tőzsdei kereskedelmi tevékenység folytatására jogosult személy közreműködésével kötött ügyletből származó jövedelem esetében kifizető a megbízott (bizományos). Külföldről származó, belföldön adóköteles bevétel esetében kifizető a belföldi illetőségű megbízott (jogi személy, egyéb szervezet vagy egyéni vállalkozó), kivéve a megbízott hitelintézet olyan megbízását, amely kizárólag az átutalás (kifizetés) teljesítésére terjed ki. A külföldi vállalkozás fióktelepe, illetve kereskedelmi képviselete útján teljesített adóköteles kifizetése esetén a fióktelepet, illetve a kereskedelmi képviseletet kifizetőnek kell tekinteni. Ugyancsak kifizetőnek minősül minden olyan belföldön gazdasági tevékenységet végző szervezet, amelynek tevékenysége cégbejegyzéshez nem kötött, vagy törvény rendelkezésétől eltérően végez cégbejegyzéshez kötött gazdasági tevékenységet. Az adóköteles társadalombiztosítási ellátás kifizetőjének azt kell tekinteni, aki az ellátást a jogosultnak ténylegesen kifizette. Az adóköteles nyeremény szempontjából kifizető a szerencsejáték szervezője, függetlenül attól, hogy az adóköteles nyereményt közvetlenül vagy közvetítő útján juttatja a magánszemélynek. Kifizetőnek minősül a Tbj. 4. § a) pontja szerinti foglalkoztató is. Letétből történő kifizetés esetén a hatóságok, nyomozó hatóságok, bíróságok, ügyvédek, közjegyzők és a bírósági végrehajtók nem minősülnek kifizetőnek, 19. közeli hozzátartozó: a Polgári Törvénykönyv 685. §-a b) pontjában közeli hozzátartozóként megjelölt személy,

1 Megállapította: 2006. évi IV. törvény 359. §. Hatályos: 2006. VII. 1-től. 2 A második mondat szövegét módosította: 2006. évi LXI. törvény 238. § (7). Az utolsó előtti mondat szövegét módosította: ugyane törvény 238. § (2).



20. köztartozás: törvényben meghatározott, az államháztartás alrendszereinek költségvetéseiből ellátandó feladatok fedezetére előírt fizetési kötelezettség, amelynek megállapítása, ellenőrzése, behajtása bíróság vagy közigazgatási szerv hatáskörébe tartozik, valamint a köztestület működésének fedezetére törvényben előírt fizetési kötelezettség, feltéve, hogy azt önkéntesen az esedékességkor nem teljesítették. Köztartozás az is, ha az államháztartás alrendszereinek költségvetése terhére jogosulatlanul igénybe vett vagy rendeltetésétől eltérően felhasznált támogatás és járulékai megfizetését az arra hatáskörrel rendelkező szerv elrendeli, és azt a kötelezett az előírt határidőig nem teljesíti. Az állami adóhatóság a támogatás visszafizetéséről rendelkező szerv megkeresésére a költségvetési támogatás visszatartási jogát e tartozások tekintetében is gyakorolja, 21. lakóhely: minden olyan helyiség, amelyet valaki lakásként használ, vagy a körülmények arra utalnak, hogy azt lakásának tekinti, 1

22. munkaviszony: a Munka Törvénykönyve szerinti munkaviszony, továbbá minden olyan munkavégzésre létesített jogviszony, amelyre külön törvény szerint a Munka Törvénykönyve rendelkezéseit is alkalmazni kell, illetőleg azok a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyok, amelyekre a külön törvények rendelkezéseit kell alkalmazni. A Magyar Honvédség, a fegyveres testületek és a rendészeti szervek hivatásos és szerződéses állományú tagját, valamint az egyházi személyt is munkaviszonyban állónak kell tekinteni, 2

23. munkáltató: belföldön székhellyel, telephellyel, képviselettel rendelkező jogi személy, bejegyzett cég, személyi egyesülés és egyéb szervezet, egyéni és társas vállalkozó, ideértve a belföldön lakóhellyel rendelkező magánszemélyt is, valamint a Tbj. 4. § a) pontja szerinti foglalkoztató a munkaviszony alapján foglalkoztatottak tekintetében, 24. romlandó élelmiszer: az élelmiszerekről szóló törvény és az állategészségügyről szóló törvény végrehajtási rendelete szerint meghatározott gyorsan romló, továbbá minőségmegőrzési határidővel ellátott termék, 3

25. székhely: eltérő rendelkezés hiányában a jogi személy alapszabályában, a cégbejegyzésben ekként megjelölt hely, ilyen hely hiányában, vagy ha több ilyen hely van, a központi ügyvezetés helye. Ha nemzetközi szerződés az adóügyi illetőséget az üzletvezetés helye szerint állapítja meg, az üzletvezetés helye szerint belföldi illetőségű adózónak minősülő külföldi személy esetén e törvény alkalmazása szempontjából az üzletvezetés helye székhelynek minősül, 2006/58. Adózási kérdés gazdasági társaságok székhelye 26. szokásos tartózkodási hely: a magánszemélynek akkor van a Magyar Köztársaság területén szokásos tartózkodási helye, ha az adott naptári évben - a ki- és beutazás napját is egész napnak tekintve - legalább 183 napot belföldön tartózkodott, 27. telephely: az a hely, ahol az adóköteles tevékenységet folytatják, ideértve különösen a vállalkozó állandó üzleti (üzemi), termelő-, szolgáltatótevékenységének helyét függetlenül attól, hogy a telephely a vállalkozás székhelyétől különböző közigazgatási területen található, 28. vállalkozási tevékenység: az a rendszeres gazdasági tevékenység, amelyet a magánszemély, illetve a jogi személy vagy egyéb szervezet saját nevében és kockázatára üzletszerűen végez, 29. vállalkozó: a magánszemély, ha belföldön saját nevében és kockázatára rendszeresen, haszonszerzés céljából üzletszerű gazdasági tevékenységet végez, és vállalkozói igazolvánnyal rendelkezik, továbbá az a magánszemély, akinek a tevékenységét törvény vállalkozási tevékenységnek minősíti, valamint a jogi személy, egyéb szervezet, amely rendszeresen üzletszerű gazdasági tevékenységet folytat, 4

30. csekély összegű (de minimis) támogatás: a Szerződés 87. és 88. cikkének a de minimis támogatásokra való alkalmazásáról szóló 2006. december 15-i 1998/2006/EK bizottsági rendelet hatálya alá tartozó támogatás, 2007/117. Adózási kérdés beruházási adóalap-kedvezmény érvényesítése gabonafélék termelésével foglalkozó társaságok esetén Jogharmonizációs kötelezettség teljesítése okán módosítani szükséges a „de minimis támogatás” fogalmát. A „de minimis támogatás” fogalmát az Art. az Értelmező rendelkezések között határozza meg, utalva az EK Szerződés 87. és 88. cikkeiben foglaltaknak a de minimis támogatásra való alkalmazásáról szóló bizottsági rendeletre. Tekintettel arra, hogy a jelenleg hatályos definíció szövegében hivatkozott 2001. évi rendeletet egy új, a 2006. december 28-án kihirdetett 1998/2006/EK bizottsági rendelet váltotta fel, a törvény - visszamenőleges hatállyal - pontosítja a meghatározást az új bizottsági rendeletre hivatkozással. A fogalom módosításához kapcsolódó átmeneti és részletszabályokat a hivatkozott, közvetlenül hatályosuló EK rendelet tartalmazza. 5

31. minősített adózó: az a vállalkozási tevékenységet folytató személy, aki (amely) legalább a kérelem előterjesztésének napját megelőző 3 éven át működött, és a kérelem benyújtását megelőző elévülési időn belül az adóhatóság nem állapított meg a terhére adóhiányt, nem indított ellene végrehajtási eljárást, nem állt vagy áll csőd-, illetve felszámolási eljárás alatt, illetőleg az adózó fizetési könnyítés, adómérséklés iránti kérelmet nem terjesztett elő. Az állami adóhatóság a minősített adózót kérelmére az erre a célra létrehozott és közzétett külön nyilvántartásában tünteti fel. Amennyiben a nyilvántartásba vételt követően az adózó a feltételek bármelyikének nem felel meg, az adóhatóság az adózót a nyilvántartásból törli, 1 2 3 4 5

Módosította: 2006. évi CXXXI. törvény 155. § h), 2007. évi CXXVI. törvény 411. §. Módosította: 2005. évi LXXXV. törvény 40. § (1), 2006. évi LXI. törvény 238. § (1). Megállapította: 2004. évi CI. törvény 227. § (2). Hatályos: 2005. I. 1-től. Megállapította: 2007. évi XXXIX. törvény 8. §. Hatályos: 2007. V. 29-től. 2007. I. 1-től kell alkalmazni. Beiktatta: 2005. évi LXXXV. törvény 36. § (2). Az első mondat szövegét megállapította: 2006. évi LXI. törvény 130. §. Hatályos: 2007. I. 1-től.



Az adókötelezettségeiket hosszú időn keresztül kifogástalanul teljesítő adózókat érdemes megkülönböztetni - önkéntességi alapon - azoktól az adózóktól, akik kifogásolható módon teljesítik kötelezettségeiket, ezért a törvény bevezeti a minősített adózó fogalmát. A meghatározott kritériumrendszernek megfelelő minősített adózók vélhetően az üzleti életben is megbízható partnerek a gazdasági kapcsolatokban, tehát a megkülönböztetésnek pozitív hozadékai lehetnek a hitelkérelmek elbírálásánál, pályázatok elnyerésénél, illetőleg az adóhatósági ellenőrzések szempontjából a kisebb kockázatot jelentő vállalkozások körébe sorolhatók. Az adózói kérelmek alapján kialakított nyilvántartást az adóhatóság közzéteszi, ehhez különböző jogterületek kapcsolódhatnak a pozitív megkülönböztetés biztosításával. Például a hitelintézetek adósminősítő nyilvántartásába is bekerülnek ezek az információk, amely hitelbírálati szempontból, ha nem is meghatározó, de előnyös pozíciót eredményezhet. 1

32. 2 33. kritikus feltételek: a szokásos piaci ár megállapításával összefüggésben rögzített, a szokásos piaci ár megbízhatósága szempontjából jelentőséggel bíró, a jövőre vonatkozó - pénzügyi, számviteli, gazdasági, jogi, működési - előfeltevések, számítások, küszöbértékek, jellemzők, amelyek nem teljesülése esetén, annak napjától a határozat nem alkalmazható. A kritikus feltételeket a konkrét ügy sajátosságaihoz mérten kell megállapítani. Az eljárás költségei 179. § (1) Ha törvény másként nem rendelkezik, az adóztatás és az adóigazgatási eljárás költségeit az állam, illetve az önkormányzat viseli, kivéve a lefoglalt dolog elszállításának és megőrzésének és a végrehajtás költségeit. (2) Ha az eljárás során az adózó rosszhiszeműen gyakorolta a jogait, és emiatt az eljárásban az állam, illetve az önkormányzat terhére további költségek merültek fel, azt az adózónak kell megfizetnie. A rosszhiszemű joggyakorlást az adóhatóságnak kell bizonyítania. (3) Az adózó költségeit az adózó viseli. 3

(4) Az (1) és (2) bekezdésben foglalt költségekről az adóhatóság határozatában (végzésében) rendelkezik. X. Fejezet ZÁRÓ ÉS ÁTMENETI RENDELKEZÉSEK Hatályba léptető rendelkezések 180. § (1) Ez a törvény - a 175. § (9)-(12) bekezdéseinek kivételével - 2004. január 1-jén lép hatályba. E törvény 175. § (9)-(12) bekezdései e törvény kihirdetésével egyidejűleg lépnek hatályba. 4

(2)-(5) (6) Ahol jogszabály az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvényt említi, azon 2004. január 1-jét követően e törvény szabályait kell érteni. (7)

4

Az Európai Unió jogának való megfelelés 6

7

5

181. § (1) E törvény 3. §-ának (3) bekezdése, 9. §-a, 16-23. §-a, 24. §-ának (1)-(4) és (8) bekezdése, 26. §-a, 31. § (1) bekezdése, 33. § (9) bekezdése, 47. §-a, 79. §-a, 88. §-ának (6)-(7) bekezdései, 125. §-ának (1) bekezdése, 175. § (1) és (3) bekezdése, 175. § (12) bekezdése c) pontja, 176. § (2) bekezdése, 1. számú mellékletének I/B/3/a)-f) pontjai, 3. számú mellékletének H) pontja és 8. számú melléklete - az általános forgalmi adóról szóló törvénnyel, illetve a számvitelről szóló törvénnyel együtt - a következő uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálják: a) a Tanács 2006/112/EK irányelve (2006. november 28.) a közös hozzáadottértékadó-rendszerről, b) a Tanács 2006/138/EK irányelve (2006. december 19.) a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelvnek a rádióműsor- és televízióműsor-terjesztési szolgáltatásokra és egyes elektronikus úton nyújtott szolgáltatásokra alkalmazandó hozzáadottérték-adóra vonatkozó rendelkezések alkalmazási időszaka tekintetében történő módosításáról. (2) E törvény 56-59. §-ai a következő uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálják: a) a Tanács 77/799/EGK irányelve (1977. december 19.) a tagállamok illetékes hatóságainak a közvetlen adóztatás területén történő kölcsönös segítségnyújtásáról, b) a Tanács 79/1070/EGK irányelve (1979. december 6.) a tagállamok illetékes hatóságainak a közvetlen adóztatás területén történő kölcsönös segítségnyújtásáról szóló 77/799/EGK irányelv módosításáról,

1 2 3 4 5 6 7

Hatályon kívül helyezte: 2007. évi CXXVII. törvény 262. § (3) a). Hatálytalan: 2008. I. 1-től. Beiktatta: 2006. évi CXXXI. törvény 72. § (2). Hatályos: 2007. I. 1-től. Módosította: 2005. évi LXXXV. törvény 41. § (3). Hatályon kívül helyezte: 2007. évi LXXXII. törvény 2. § 626. Hatálytalan: 2007. VII. 1-től. Beiktatta: 2005. évi CXIX. törvény 127. §. Hatályos: 2006. I. 1-től. Megállapította: 2005. évi CXIX. törvény 127. §. Hatályos: 2006. I. 1-től. Megállapította: 2007. évi CXXVII. törvény 263. § (9). Hatályos: 2008. I. 1-től.



c) a Tanács 2003/93/EK irányelve (2003. október 7.) a tagállamok illetékes hatóságainak a közvetlen és közvetett adóztatás területén történő kölcsönös segítségnyújtásáról szóló 77/799/EGK tanácsi irányelv módosításáról, d) a Tanács 2004/56/EK irányelve (2004. április 21.) a tagállamok illetékes hatóságainak a közvetlen adózás, a bizonyos jövedéki adók és a biztosítási díjak adózása területén történő kölcsönös segítségnyújtásáról szóló 77/799/EGK irányelv módosításáról, e) a Tanács 2004/106/EK irányelve (2004. november 16.) a tagállamok illetékes hatóságainak a közvetlen adózás, a bizonyos jövedéki adók és a biztosítási díjak adózása területén történő kölcsönös segítségnyújtásáról szóló 77/799/EGK tanácsi irányelv, valamint a jövedékiadó-köteles termékekre vonatkozó általános rendelkezésekről és e termékek tartásáról, szállításáról és ellenőrzéséről szóló 92/12/EGK irányelv módosításáról, 1. cikk. (3) E törvény 60-70. §-ai az Európai Közösség tagállamai közötti adóbehajtási jogsegély részletes szabályairól szóló 7/2004. (I. 22.) Korm. rendelettel együtt a következő uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálják: a) a Tanács 76/308/EGK irányelve (1976. március 15.) az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap finanszírozási rendszerének részét képező műveletekből, valamint a mezőgazdasági lefölözésekből és vámokból eredő követelések behajtására irányuló kölcsönös segítségnyújtásról, b) a Tanács 79/1071/EGK irányelve (1979. december 6.) az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap finanszírozási rendszerének részét képező műveletekből és a mezőgazdasági lefölözésekből és vámokból eredő követelések behajtására vonatkozó kölcsönös segítségnyújtásról szóló 76/308/EGK irányelv módosításáról, c) a Tanács 2001/44/EK irányelve (2001. június 15.) az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap finanszírozási rendszerének részét képező műveletekből, valamint a mezőgazdasági lefölözésekből és vámokból eredő követelések behajtására vonatkozó kölcsönös segítségnyújtásról szóló 76/308/EGK irányelv módosításáról, d) a Bizottság 2002/94/EK irányelve (2002. december 9.) az egyes lefölözésekből, vámokból, adókból és egyéb intézkedésekből eredő követelések behajtására irányuló kölcsönös segítségnyújtásról szóló 76/308/EGK tanácsi irányelv egyes rendelkezéseinek végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról, e) a Bizottság 2004/79/EK irányelve (2004. március 4.) az adózásról szóló 2002/94/EK irányelv Ciprus, a Cseh Köztársaság, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Szlovákia és Szlovénia csatlakozása miatti alkalmazásáról. (4) E törvény 52. § (12) bekezdése, 57. § (9) bekezdése, valamint 7. számú melléklete a következő uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálják: a) a Tanács 2003/48/EK irányelve (2003. június 3.) a kamatozó megtakarítási formákból eredő jövedelmek adóztatásáról, b) a Tanács 66/2004/EK irányelve (2004. április 26.) az 1999/45/EK, a 2002/83/EK, a 2003/37/EK és a 2003/59/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek, valamint a 77/388/EGK, a 91/414/EGK, a 96/26/EK, a 2003/48/EK és a 2003/49/EK tanácsi irányelvek az áruk szabad mozgása, a szolgáltatások nyújtásának szabadsága, a mezőgazdaság, a közlekedéspolitika és az adózás területén, a Cseh Köztársaság, Észtország, Ciprus, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Lengyelország, Szlovénia és Szlovákia csatlakozására tekintettel történő kiigazításáról, c) a Tanács 2004/587/EK határozata (2004. július 19.) a megtakarításokból származó kamatjövedelem adóztatásáról szóló 2003/48/EK tanácsi irányelv alkalmazásának időpontjáról. 1

(5) E törvény 16. § (3) bekezdése d) pontjában és a 17. § (3) bekezdés f) pontjában foglalt, a tevékenységi kör statisztikai osztályozására vonatkozó rendelkezés az Európai Parlament és a Tanács a gazdasági tevékenységek statisztikai osztályozása NACE Rev. 2. rendszerének létrehozásáról szóló 1893/2006/EK rendeletnek való megfelelést szolgálja. Átmeneti rendelkezések 182. § (1) E törvény rendelkezéseit kell alkalmazni a hatálybalépésekor jogerősen el nem bírált ügyekben, továbbá a hatálybalépést követően az azt megelőző időszakra teljesítendő, illetve esedékessé vált kötelezettségekre azzal, hogy ha a jogszabálysértés elkövetésének időpontjában hatályos rendelkezések az adózóra összességében kevésbé terhes bírság-, pótlékfeltételeket határoztak meg, a kötelezettségre legfeljebb az elkövetéskor hatályos törvényben meghatározott legmagasabb mérték alkalmazható. 2004/15. Adózási kérdés utólagos adómegállapítás (2) Az adózónak az e törvény hatálybalépését követően az azt megelőző időszakra teljesítendő adómegállapítási, bevallási, adófizetési, adóelőleg-fizetési, bizonylatkiállítási, adatszolgáltatási és adólevonási kötelezettségét a 2003. december 31. napján hatályos szabályok szerint kell teljesítenie. (3) E törvény rendelkezései nem érintik a 2003. december 31-ig hatályos rendelkezések alapján hozott, a törvény hatálybalépésekor jogerős határozatokat. (4) E törvény alkalmazásában a törvénnyel kihirdetett nemzetközi szerződéssel (egyezménnyel) esik egy tekintet alá a hatálybalépést megelőzően más jogszabállyal kihirdetett nemzetközi szerződés (egyezmény) is. (5) E törvény 3. számú melléklete G) 3. pontjának rendelkezéseit 2004. február 1-jét, illetőleg 22. § (5) bekezdésének, 24. § (7) bekezdése második mondatának, 52. § (4) bekezdése k) pontjának, V. fejezetének, 1. számú melléklete I. B) 3. b) pontjának, 3. számú melléklete H) pontjának rendelkezéseit a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének a napjától kell alkalmazni. Az adózó közösségi adószámát a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének a napjától használhatja.

1 Beiktatta: 2007. évi CXXVI. törvény 493. §. Hatályos: 2008. I. 1-től.



(6) Az e törvénnyel megállapított ellenőrzési jegyzőkönyv észrevételezésére nyitva álló határidőt, valamint az elsőfokú határozat elleni fellebbezés benyújtására megállapított határidőt e törvény hatálybalépését követően kézbesített jegyzőkönyv, illetőleg határozat esetén kell alkalmazni. 2004/27. Adózási kérdés fellebbezés előterjesztése (7) Felhatalmazást kap a Kormány arra, hogy rendeletben határozza meg az Európai Közösség tagállamai között fennálló behajtási jogsegély részletes szabályait, így különösen a megkeresésekkel, illetve azok teljesítésével összefüggő eljárást, az eljárás során alkalmazott nyomtatványok tartalmát és formáját, valamint a megkeresési küszöbértéket. E rendelkezés e törvény 1

kihirdetésének napján lép hatályba. 2 (8) Felhatalmazást kap az adópolitikáért felelős miniszter arra, hogy rendeletben szabályozza a feltételes adómegállapítás iránti kérelem benyújtásának, nyilvántartásának, továbbá a díj fizetésének és visszatérítésének módját és részletes feltételeit, valamint a 3

döntési eljárás részletes szabályait. 4 (9) Felhatalmazást kap az adópolitikáért felelős miniszter arra, hogy rendeletben szabályozza a szokásos piaci ár megállapítása iránti kérelem benyújtásának, nyilvántartásának, az éves jelentéstételi kötelezettségnek, a díj kezelésének, nyilvántartásának 5

módját és feltételeit, továbbá az eljárás részletes szabályait. 6 7 (10) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben jelölje ki az állami adóhatóságot vagy adóhatóságokat. EBH2005. 1366. A vagyonátruházási illeték megállapításához való jog elévülési ideje a vagyonszerzést tartalmazó szerződés földhivatalhoz való benyújtásával kezdődik (1990. évi XCIII. törvény 86. §, 91. §; 1990. évi XCI. törvény 95. §; 2003. évi XCII. törvény 164. §, 182. §). BH2006. 134. A vagyonátruházási illeték megállapításához való jog elévülési ideje a vagyonszerzést tartalmazó szerződés földhivatalhoz való benyújtásával kezdődik (1990. évi XCIII. tv. 86. §, 91. §; 1990. évi XCI. tv. 95. §; 2003. évi XCII. tv. 164. §, 182. §). KGD2008. 91. Mulasztási bírság jogszerűségének és a méltányossági jogkörben hozott határozatnak bírósági felülvizsgálata (2003. évi XCII. törvény 182. §; 1990. évi XCI. törvény 20. §, 74. §). Hatálybaléptető, záró és átmeneti rendelkezések az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény módosításaihoz 8

2004. évi XXVII. törvény egyes pénzügyi tárgyú törvények jogharmonizációs célú módosításáról 66. § (1) E törvény - e § (2)-(3) bekezdéseiben, valamint a 67-69. §-okban, a 72. §-ban és a 74-75. §-ban foglaltak kivételével - a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napján lép hatályba. 9

(2) E törvény 9. §-a és 21. §-a 2005. január 1-jén lép hatályba. E törvény 23. §-a, 26. §-a, valamint 4. számú melléklete 2005. július 1-jén lép hatályba, melynek rendelkezéseit a hatálybalépését követően teljesített kamatkifizetésekre kell alkalmazni. (4) Az általános forgalmi adóról negyedévenként bevallás benyújtására kötelezett adózó, ha részére az állami adóhatóság 2004. június 30-ig közösségi adószámot állapított meg, a 2004. április 1. és 2004. április 30. közötti adómegállapítási időszakról 2004. július 20-ig rendkívüli adóbevallás benyújtására köteles. (5) A (4) bekezdés szerinti bevallás benyújtására kötelezett adózó a rendkívüli bevallásban szereplő nettó elszámolandó általános forgalmi adót 2004. július 20-ig fizeti meg, illetve ettől az időponttól igényelheti vissza. (6) Az Art. e törvénnyel megállapított 22. §-ának (5) bekezdésében meghatározott adózó, ha közösségen belüli beszerzéseinek adó nélkül számított összesített ellenértéke 2003. évben vagy a 2004. január 1. és április 30. közötti időszakban meghaladta a 10 000 eurót, a 2004. április 30. napját követő első közösségen belüli beszerzését megelőzően köteles közösségi adószámot kérni az állami adóhatóságtól. A beszerzések összesített ellenértékének megállapításánál közösségen belüli beszerzés alatt azt a termékimportot kell érteni, amely olyan államból érkezik, amely a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásának napján annak tagállamát képezi. Az adózó, ha 2003. évben volt közösségen belüli beszerzése, az Art. e törvénnyel megállapított 22. §-ának (6) bekezdése szerinti választását 2004. évre vonatkozóan 2004. május 15. napjáig jelenti be az állami adóhatósághoz. (7) Az adózó, ha az Art. e törvénnyel megállapított 22. §-ának (12) bekezdése szerint általános forgalmi adó fizetési kötelezettségét belföldön kívánja teljesíteni, választását 2004. évre vonatkozóan 2004. május 15. napjáig, illetőleg ha az első belföldi értékesítése ettől későbbi időpontban történik, az első belföldi értékesítését megelőzően jelenti be az állami adóhatósághoz. (8) Az adózó az általános forgalmi adóról szóló törvény 66/E. §-a szerinti választását 2004. évre vonatkozóan 2004. május 15. napjáig jelenti be az állami adóhatósághoz.

1 2 3 4 5 6 7 8 9

Lásd: 7/2004. (I. 22.) Korm. rendelet. Módosította: 2006. évi CIX. törvény 85. § (4). Lásd: 6/2004. (II. 13.) PM rendelet, 39/2006. (XII. 25.) PM rendelet. Megállapította: 2006. évi CXXXI. törvény 73. §. Hatályos: 2007. I. 1-től. Lásd: 38/2006. (XII. 25.) PM rendelet. Beiktatta: 2006. évi CIX. törvény 85. § (3). Hatályos: 2007. I. 1-től. Lásd: 273/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet. Módosította: 2007. évi LXXXII. törvény 2. § 676. Megállapította: 2004. évi CI. törvény 316. § (3). Hatályos: 2005. I. 1-től.



(9) Az Art. 17. § (10) bekezdésében meghatározott bejelentési kötelezettséget az adózónak 2004. június 20. napjáig azon magánszemélyekre vonatkozóan is teljesíteni kell, akiket 2004. január 1-jét megelőzően rendeltek ki az adózóhoz és a kirendelésük a bejelentési kötelezettség napján is fennáll. 2004. évi CI. törvény az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról 1

315. § (1)-(2) (3) E törvény rendelkezéseit kell alkalmazni a hatálybalépésekor jogerősen el nem bírált ügyekben, továbbá a hatálybalépést követően az azt megelőző időszakra teljesítendő, illetve esedékessé vált kötelezettségekre azzal, hogy ha a jogszabálysértés elkövetésének időpontjában hatályos rendelkezések az adózóra összességében kevésbé terhes bírság-, pótlékfeltételeket határoztak meg, a kötelezettségre legfeljebb az elkövetéskor hatályos törvényben meghatározott legmagasabb mérték alkalmazható. (4) Az adózónak az e törvény hatálybalépését követően az azt megelőző időszakra teljesítendő adómegállapítási, bevallási, adófizetési, adóelőleg-fizetési, bizonylatkiállítási, adatszolgáltatási és adólevonási kötelezettségét a 2004. december 31. napján hatályos szabályok szerint kell teljesítenie. E törvénynek a munkáltatói adómegállapításra, a személyi jövedelemadó bevallásra és kiutalásra, valamint az adatszolgáltatáson alapuló adóhatósági adómegállapításra vonatkozó rendelkezéseit 2005. január 1-jétől kell alkalmazni. 1

(5)-(6) (7) Az Art. 2. számú melléklet I/Határidők/2. b) pontja szerinti gyakorított elszámolást az adóhatóság 2005. évben 2005. június 30-ig terjedő időtartamra engedélyezheti. 1

(8) (9) Azon adózó, amely 2004. december 31-én az Art. 175. § (9)-(11) bekezdéseinek figyelembevételével teljesíti adóbevallási és adatszolgáltatási kötelezettségét, azonban 2005. január 1-jétől nem tartozik az akkor hatályos Art. 175. § (9) bekezdés a)-c) pontjaiban felsorolt adózók közé, választása szerint 2005. április 1-jéig továbbra is az Art. 175. § (9)-(11) bekezdéseiben foglaltak szerint teljesítheti az ott felsorolt adókötelezettségeket. 1

316. § 2005. évi XXVI. törvény az adókról, járulékokról szóló törvények módosításáról 53. § Ez a törvény - az 54-81. §-ban foglaltak figyelembevételével - a kihirdetés napján lép hatályba. 59. § (1) Az Áfa törvénynek, valamint az Art.-nak e törvénnyel megállapított, a termékimportra vonatkozó rendelkezései 2005. július 1. napján lépnek hatályba azzal, hogy az adóalanyok az önadózásra vonatkozó, 2005. július 1-jétől 2006. június 30-ig szóló engedély iránti kérelmet 2005. június 15. napjáig adhatják be. Az önadózásra vonatkozó, 2005. július 1-jétől 2006. június 30-ig szóló engedély iránti kérelmeknél a tárgyévet megelőző év adómegállapítási időszakait érintő, a kérelem benyújtásának napját megelőző 30. napig beadott önellenőrzést vagy ezen időpontig jogerőssé vált adóhatósági megállapítást kell figyelembe venni. 2

66. § (1)-(2) (3) E törvénynek az Art. 4. számú mellékletét módosító rendelkezéseit az e törvény hatálybalépését megelőzően teljesített osztalékfizetésekre is alkalmazni kell. (4) A területi ügyvédi kamara, illetőleg a Magyar Szabadalmi Ügyvivői Kamara a tevékenységüket 2005. január 1-jét megelőző időponttól szüneteltető ügyvédekről, illetőleg szabadalmi ügyvivőkről az adókötelezettségek alóli mentesség megállapíthatósága érdekében [Art. 14. § (8) bekezdés] 2005. május 31-ig adatot szolgáltat az ügyvéd, szabadalmi ügyvivő illetékes állami adóhatóságához. Az adatszolgáltatás az ügyvéd, illetve a szabadalmi ügyvivő természetes azonosító adatait (név, születési hely és idő, anyja leánykori neve, lakóhely) és a tevékenység szüneteltetése kezdő napját tartalmazza. Az ügyvéd, szabadalmi ügyvivő 2004. évről benyújtott adóbevallása a szüneteltetés miatt benyújtandó soron kívüli bevallásnak minősül. (5) A közjegyző székhelye szerint illetékes területi közjegyzői kamara az adókötelezettségek alóli mentesség megállapíthatósága érdekében [Art. 14. § (8) bekezdés] 2005. május 31-ig adatot szolgáltat a közjegyző illetékes állami adóhatóságához azokról a közjegyzőkről, akiknek közjegyzői szolgálata 2005. január 1-jét megelőző időponttól szünetel. Az adatszolgáltatás a közjegyző természetes azonosító adatait (név, születési hely és idő, anyja leánykori neve, lakóhely) és a szolgálat szünetelésének kezdő napját tartalmazza. A közjegyző 2004. évről benyújtott adóbevallása a szünetelés miatt benyújtandó soron kívüli bevallásnak minősül. 2005. évi LXXXV. törvény az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény módosításáról 39. § Ez a törvény - a 41-45. §-okban foglaltak figyelembevételével - 2006. január 1-jén lép hatályba. 40. § (5) E törvény rendelkezéseit kell alkalmazni a hatálybalépésekor jogerősen el nem bírált ügyekben, továbbá a hatálybalépést követően az azt megelőző időszakra teljesítendő, illetve esedékessé vált kötelezettségekre azzal, hogy ha a jogszabálysértés elkövetésének időpontjában hatályos rendelkezések az adózóra összességében kevésbé terhes bírság-, pótlékfeltételeket határoztak meg, a kötelezettségre legfeljebb az elkövetéskor hatályos törvényben meghatározott legmagasabb mérték alkalmazható. 3

(6) Az adózónak az e törvény hatálybalépését követően az azt megelőző időszakra teljesítendő adó-megállapítási, bevallási, adófizetési, adóelőleg-fizetési, bizonylatkiállítási, adatszolgáltatási és adólevonási kötelezettségét a 2005. december 31. napján hatályos szabályok szerint kell teljesítenie.

1 Hatályon kívül helyezte: 2007. évi LXXXII. törvény 2. § 724. Hatálytalan: 2007. VII. 1-től. 2 Hatályon kívül helyezte: 2007. évi LXXXII. törvény 2. § 765. Hatálytalan: 2007. VII. 1-től. 3 Megállapította: a 2005. XI. 15-től hatályos 2005. évi CXIX. törvény 195. §. Módosította: 2005. évi CLXIII. törvény 27. § (10).



1

(7) 2 (8) 41. § (1) E törvénynek az Art. 5. §-át, 12. § (2) bekezdését, 123. §-át, 124/A. § (4) bekezdését, 136. §-át, 137. §-át, 138. § (1) bekezdését, 141. §-át, 143. § (1) bekezdését, 155. § (3)-(4) bekezdését módosító, illetőleg a 12. § (3) bekezdését, a 120. § (5)-(6) bekezdését megállapító rendelkezése 2005. november 1-jén lép hatályba azzal, hogy azt az ezen időpontot követően indult eljárásokra kell alkalmazni. 3

42. § 3 43. § KGD2008. 75. A létre nem jött tulajdonjog miatt - az e jogcímen befizetett építményadó - tartozatlan fizetésnek minősül, és adó-visszatérítési igényt alapoz meg (2003. évi XCII. törvény 43. §, 1990. évi C. törvény 52. §). KGD2008. 67. A végrehajtási kifogás tárgyában hozott határozat bíróság által nem vizsgálható felül (2003. évi XCII. törvény 43. §, 143. §, 151. §, 159. §). KGD2006. 84. Az építményadó kivetéses adó, ezért az e adónemet érintő bejelentési kötelezettség elmulasztása miatt utólagos adómegállapítás alapján hozott határozatban az adózó terhére megállapított adó adókülönbözetnek, egyben adóhiánynak, bírságalapnak minősül (2003. évi XCII. törvény 26. §, 32. §, 37. §, 43. §, 125. §). 44. § E törvénynek az Art. 178. §-ának 16. pontját és a 182. § (9) bekezdését módosító, illetőleg a 132/A. §-át, 132/B. §-át és 178. §-ának új 32. pontját megállapító rendelkezése 2007. január 1-jén lép hatályba. 2

45-47. § 2 69. § 70. § (1) E törvény 69. §-a a kihirdetés napján lép hatályba azzal, hogy rendelkezéseit a 2005. június 30-a után teljesítendő bevallási kötelezettségekre kell alkalmazni. (2) Azok az adózók, akik (amelyek) az adóhatóság engedélye alapján 2005. július 1-jét megelőzően az Art.-ben meghatározott általános forgalmi adó bevallási gyakoriságtól eltérő gyakorisággal teljesítették bevallási kötelezettségüket, - a 15 naponként elszámoló adózók kivételével - az adóév végéig folytathatják a gyakorított elszámolást. A negyedévesről 15 napos bevallási gyakoriságra jogosító adóhatósági engedélyek 2005. július 1-jétől havi bevallási gyakoriságra változnak. 2005. évi CXIX. törvény az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról 177. § Ez a törvény - a 172-206. §-ban foglaltak figyelembe vételével - 2006. január 1-jén lép hatályba. 4

193. § (1)-(2) (3) Az adózónak az e törvény hatálybalépését követően az azt megelőző időszakra teljesítendő adómegállapítási, bevallási, adófizetési, adóelőleg-fizetési, bizonylat-kiállítási, adatszolgáltatási és adólevonási kötelezettségét a 2005. december 31. napján hatályos szabályok szerint kell teljesítenie. 5

(4) (5) E törvény Art.-t módosító rendelkezéseit kell alkalmazni a hatálybalépésekor jogerősen el nem bírált ügyekben, továbbá a hatálybalépést követően az azt megelőző időszakra teljesítendő, illetve esedékessé vált kötelezettségekre azzal, hogy ha a jogszabálysértés elkövetésének időpontjában hatályos rendelkezések az adózóra összességében kevésbé terhes bírság-, pótlékfeltételeket határoztak meg, a kötelezettségre legfeljebb az elkövetéskor hatályos törvényben meghatározott legmagasabb mérték alkalmazható. (6) E törvénynek az Art. 79. § (1) bekezdés h) pontját, 125. § (1) bekezdés d) pontját valamint 1. számú mellékletének I/B)/3./ c) pontját módosító rendelkezéseit a 2006. január 1-jét követően indult adómegállapítási eljárásokban kell alkalmazni. (7) E törvénynek az Art. 164. § (6) bekezdését módosító rendelkezését az e törvény hatálybalépése napját követően esedékessé vált adótartozás végrehajtásához való jog elévülésére kell alkalmazni. 194. § E törvénynek az Art. 72. §-ának új (4)-(5) bekezdéseit megállapító rendelkezése a kihirdetéssel egyidejűleg lép hatályba. E rendelkezést a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell. 2006. évi LXI. törvény egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról 237. § (1) E törvénynek az Art. 73. §-át módosító, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalról szóló 2002. évi LXV. törvény (a továbbiakban: APEH törvény) 2. §-át új (3) bekezdéssel kiegészítő, illetőleg a 3. § (2) bekezdését megállapító rendelkezései, valamint e törvény 248-249. §-ai e törvény kihirdetése napján lépnek hatályba azzal, hogy a rendelkezéseket 2007. január 1-jétől kell alkalmazni. (2) E törvénynek az Art. 14. § (4) bekezdését, 16. § (3) bekezdés d) pontját, 23. § (2) bekezdését, 33. § (6) bekezdését, 92. § (4) és (7) bekezdéseit, 108. § (6)-(7) bekezdéseit, 109. § (3) bekezdését, 143. § (2) bekezdését módosító, illetőleg a 17. § (3) bekezdés f) pontját, 108. § (8) bekezdését, 109. § (4) bekezdését megállapító rendelkezése e törvény kihirdetése napján lép hatályba. (3) E törvénynek a 240. §-a a kihirdetést követő 15. napon lép hatályba.

1 2 3 4 5

Hatályon kívül helyezte: 2007. évi LXXXII. törvény 3. § (4). Hatálytalan: 2008. I. 1-től. Hatályon kívül helyezte: 2007. évi LXXXII. törvény 2. § 809. Hatálytalan: 2007. VII. 1-től. Nem lép hatályba a 2006. I. 1-jén hatályos 2005. évi CLXIII. törvény 27. § (13) alapján. Hatályon kívül helyezte: 2007. évi LXXXII. törvény 2. § 830. Hatálytalan: 2007. VII. 1-től. Hatályon kívül helyezte: 2005. évi CLXIII. törvény 27. § (10). Hatálytalan: 2006. I. 2-től.



(4) E törvénynek az Art. új 20/B. §-át beiktató, 22. § (1) bekezdésének e) pontját módosító és új g) és h) pontjait beiktató, 22. § (2) és (7) bekezdését, 31. § (1) bekezdését, 79. § (2) bekezdését módosító, 178. § új 32. pontját beiktató, valamint az 1. számú melléklete I/B/3/a) pontjának ab) pontját módosító és új ah) pontját beiktató, illetőleg az I/B/3/d) pontját módosító rendelkezése 2006. szeptember 1-jén lép hatályba azzal, hogy a rendelkezéseket a 2006. szeptember 1. napját követően indult eljárásokban kell alkalmazni. 1

(5) E törvénynek az Art. 7. § (3) és (4) bekezdését, 16. § (3) bekezdés c) pontját, 17. § (1) bekezdés c) pontját, 24. § (2)-(3), (5)-(7) és (13) bekezdését, 31. § (3) bekezdését, 54. § (5) bekezdését, 119. § (2) bekezdését módosító, 24/A. §-át és az 55. § (5) bekezdését megállapító rendelkezése, illetőleg a 31. § (2) bekezdésében a kamatjövedelemből levont adóra vonatkozó rendelkezés 2006. szeptember 15. napján lép hatályba. (6) E törvénynek az Art. 17/A. §-át beiktató rendelkezése a kihirdetéssel lép hatályba azzal, hogy első alkalommal a Tbj. 5. § (1) bekezdés a) pontja szerinti biztosítottat foglalkoztató, a társas vállalkozás és a biztosított egyéni vállalkozó a bejelentést 2006. október 12-éig teheti meg. (7) E törvénynek az Art. 124/B. §-át megállapító rendelkezése e törvény kihirdetése napján lép hatályba azzal, hogy a rendelkezést a hatálybalépést követően indult eljárásokban kell alkalmazni. 2

238. § (1)-(4) (5) E törvény kihirdetésével egyidejűleg az Art. 21. § (3) bekezdése, 76. §-a, 78. §-a, 175. § (12) bekezdésének b) pontja, 3. számú melléklet C/2. pontja, illetőleg az Szjtv. 7. §-a, illetőleg 33. § (4) bekezdése hatályát veszti azzal, hogy a rendelkezéseket 2007. január 1-jéig még alkalmazni kell. 2

(6)-(7) (8) Az adózónak az e törvény hatálybalépését követően az azt megelőző időszakra teljesítendő bejelentési, adómegállapítási, bevallási, adófizetési, adóelőleg-fizetési, bizonylatkiállítási, adatszolgáltatási és adólevonási kötelezettségét a 2006. december 31. napján hatályos szabályok szerint kell teljesítenie. (9) E törvény rendelkezéseit kell alkalmazni a hatálybalépésekor jogerősen el nem bírált ügyekben, továbbá a hatálybalépést követően az azt megelőző időszakra teljesítendő, illetve esedékessé vált kötelezettségekre azzal, hogy ha a jogszabálysértés elkövetésének időpontjában hatályos rendelkezések az adózóra összességében kevésbé terhes bírság-, pótlékfeltételeket határoztak meg, a kötelezettségre legfeljebb az elkövetéskor hatályos törvényben meghatározott legmagasabb mérték alkalmazható. (10) Az Art. e törvénnyel módosított 178. § 8. pontjában meghatározott be nem jelentett alkalmazott fogalma tekintetében a hatálybalépést megelőző időszakra a bejelentési kötelezettségkor hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni. 239. § (1) E törvénynek az Art. 14. § (4) bekezdését módosító rendelkezését abban az esetben kell alkalmazni, ha a felszámolást elrendelő jogerős végzés közzétételére 2006. szeptember 15. napját követően kerül sor. (2) E törvénynek az Art. 16. § (3) bekezdése d) pontját módosító, 17. § (3) bekezdése f) pontját beiktató és 23. § (2) bekezdését módosító rendelkezését e törvény kihirdetését követő 3. napot követően indult eljárásokkal kapcsolatban kell alkalmazni. (3) E törvénynek az Art. 33. § (6) bekezdését és 92. § (4) bekezdését módosító rendelkezését a 2006. július 1. napján vagy azt követően megindított felszámolási, illetve végelszámolási eljárásokban kell alkalmazni. A 2006. július 1. napján folyamatban levő, ezen időpont előtt megindított felszámolási, illetve végelszámolási eljárásokban a 2006. június 30. napján hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni. (4) E törvénynek az Art. 92. § (7) bekezdését és 108. § (6) és (7) bekezdéseit módosító, valamint 108. §-a új (8) bekezdését beiktató rendelkezését a 2006. szeptember 15. napját követően indult ellenőrzési eljárásokban kell alkalmazni. (5) E törvénynek az Art. 109. § (3) bekezdését módosító és 109. §-a új (4) bekezdését beiktató rendelkezéseit azokban az ellenőrzési eljárásokban kell alkalmazni, amelyekben az adózó nyilatkozatában megjelölt vagyongyarapodás forrásának megszerzésére 2006. szeptember 15. napját követően kerül sor. (6) E törvénynek az Art. új 24/A. §-át beiktató és 54. § (5) bekezdését módosító rendelkezését azokban a 2006. szeptember 15. napját követően indult eljárásokban kell alkalmazni, amelyekben az adószám alkalmazása felfüggesztésére okot adó körülmény e napot követően következett be. 240. § (1) A 2006. június 9-ét megelőzően bevallott és a 2006. december 31-éig helyesbített adó különbözete után önellenőrzési pótlék fizetési kötelezettség nem terheli az adózót, ha az adóhatóság ellenőrzését megelőzően feltárja, hogy az adó alapját, az adót nem a jogszabálynak megfelelően állapította meg, és bevallását önellenőrzéssel módosítja. (2) Az (1) bekezdés szerint helyesbített adókülönbözetet, ha a) az 50 000 forintot meghaladja 12 havi, b) az 500 000 forintot meghaladja 24 havi, c) az 1 000 000 forintot meghaladja 36 havi, d) a 3 000 000 forintot meghaladja 48 havi, e) az 5 000 000 forintot meghaladja 60 havi egyenlő részletben, minden hónap 20. napjáig késedelmi pótlék mentesen kell megfizetni. A fizetendő adó első részlete az önellenőrzési bevallás benyújtását követő hónap 20-án esedékes, ezt követően minden további részlet esedékessége a tárgyhó 20. napjához igazodik.

1 Módosította: 2007. évi LXXXII. törvény 2. § 914. 2 Hatályon kívül helyezte: 2007. évi LXXXII. törvény 2. § 914. Hatálytalan: 2007. VII. 1-től.



(3) Az adókülönbözetet - a magánszemély által fizetett jövedelemadót, egészségügyi hozzájárulást és járulékot kivéve - a kerekítés általános szabályainak alkalmazásával ezer forintra kerekített összegben kell havonként megfizetni. Az adókülönbözet teljes összegének hiánytalan megfizetése a kerekítésekből adódó eltérés utolsó havi részlet összegénél történő számításba vételével biztosítható. (4) Az adózó az (1) bekezdés szerint helyesbített adókülönbözetet, ha nem haladja meg az 50 000 forintot, az önellenőrzési bevallással egyidejűleg, egy összegben megfizeti, ha az 50 000 forintot meghaladja, egy összegben megfizetheti. (5) A fizetési kötelezettséget a részletfizetési kedvezmény alkalmazásával havi részletekben vagy egy összegben a Magyar Államkincstárnál megnyitott, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal nevén vezetett adóbeszedési számlára kell teljesíteni, melynek elnevezéséről és számlaszámáról az állami adóhatóság közleményben ad tájékoztatást. (6) Ha az adózó az esedékes részletek befizetését nem teljesíti, a kedvezmény érvényét veszti, és a tartozás járulékaival együtt - ideértve az önellenőrzési pótlékot is - egy összegben válik esedékessé. 2007. évi CXXVI. törvény egyes adótörvények módosításáról 382. § (1) E törvénynek az Art.-t módosító rendelkezései - a (2)-(5) bekezdésekben foglalt kivételekkel - 2008. január 1-jén lépnek hatályba. (2) E törvénynek az Art. 36/A. §-át, 85/A. § (3) bekezdésének utolsó mondatát, 88/A. § (2) bekezdésének d) pontját és 172. §-ának (17) bekezdését megállapító rendelkezéseit 2008. március 1-jétől kell alkalmazni. (3) E törvénynek az Art. 160. § (2) bekezdését és 176/A. §-át megállapító rendelkezései a kapcsolt vállalkozások nyereségkiigazításával kapcsolatos kettős adóztatás megszüntetéséről szóló, 1990. július 23-án Brüsszelben aláírt Egyezmény, az Osztrák Köztársaságnak, a Finn Köztársaságnak és a Svéd Királyságnak a társult vállalkozások nyereségkiigazításával kapcsolatos kettős adóztatás megszüntetéséről szóló egyezményhez való csatlakozásáról szóló Egyezmény és az ehhez kapcsolódó Aláírási Jegyzőkönyv, a kapcsolt vállalkozások nyereségkiigazításával kapcsolatos kettős adóztatás megszüntetéséről szóló 1990. július 23-i egyezmény módosításáról szóló Jegyzőkönyv, valamint a Cseh Köztársaságnak, az Észt Köztársaságnak, a Ciprusi Köztársaságnak, a Lett Köztársaságnak, a Litván Köztársaságnak, a Magyar Köztársaságnak, a Máltai Köztársaságnak, a Lengyel Köztársaságnak, a Szlovén Köztársaságnak és a Szlovák Köztársaságnak a kapcsolt vállalkozások nyereségkiigazításával kapcsolatos kettős adóztatás megszüntetéséről szóló Egyezményhez való csatlakozásáról szóló Egyezmény és az ehhez kapcsolódó Aláírási Jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló 2006. évi XXXVI. törvény 3-6. §-ával egyidejűleg 1

lép hatályba. (4) E törvénynek az Art. 175. § (16) bekezdését megállapító rendelkezése a kihirdetés napján lép hatályba, azzal, hogy rendelkezéseit 2009. január 1-jétől kell alkalmazni. (5) E törvénynek az Art. 175. § (17)-(19) bekezdéseit, továbbá az Art. 178. § 4. pontját megállapító rendelkezései a kihirdetés napján lépnek hatályba. (6) E törvénynek az Art. 72. § (5) bekezdését megállapító rendelkezése 2008. január 2-án lép hatályba. 476. § (1) E törvény hatálybalépésének napjától bejelentkezhetnek azok az adózók, amelyek a Magyar Köztársaság területén cégbejegyzéshez, illetőleg egyéni vállalkozói igazolványhoz nem kötött általános forgalmi adó köteles tevékenységüket a bejelentkezésüket megelőzően megkezdték. A késedelmesen teljesített bevallásban levonási jogukat az adóköteles tevékenység tényleges megkezdésétől gyakorolhatják, fizetési kötelezettségüket pedig kötelesek teljesíteni. (2) Azok a cégbejegyzéshez, illetőleg egyéni vállalkozói igazolványhoz nem kötött általános forgalmi adó köteles tevékenységet folytató adózók, amelyeknek az adóhatóság tevékenységük tényleges megkezdésének időpontjara visszamenőleges hatállyal adószámot nem állapított meg, ezért levonási jogukat a bejelentkezés előtti időszakra nem gyakorolhatták, illetve fizetési kötelezettségüket nem teljesítették, önellenőrzéssel vagy bevallás benyújtásával ezt pótolhatják. (3) Az adólevonási jog legfeljebb 2004. május 1. napjáig visszamenőleg gyakorolható. (4) Az (1) és (2) bekezdések szerinti adózóktól a bejelentkezés időpontját megelőző időszakra nem követelhető az a fizetendő adó, amelyet a fordított adózás szabályai szerint más adóalany bevallott és megfizetett. (5) Az (1) és (2) bekezdések szerinti adózók a külföldön nyilvántartásba vett adóalany számára adható általános forgalmiadó-visszatérítésről szóló 2/1993. (I. 13.) Korm. rendelet alapján a részére visszatérített általános forgalmi adó tekintetében levonási jogát az előző bekezdésekben említett szabályok alkalmazásával nem gyakorolhatja. (6) E § rendelkezései a 2007. december 31-éig terjedő adómegállapítási időszakok vonatkozásában alkalmazhatók, azzal, hogy az adókötelezettségeiket 2008. március 31. napjáig teljesítő adózóknak a késedelmes bejelentkezés, illetve bevallás miatt mulasztási bírságot, késedelmi pótlékot, önellenőrzési pótlékot nem kell fizetniük. E határidő elmulasztása miatt igazolási kérelem előterjesztésének nincs helye. 477. § E törvénynek az Art. 31. § (5) bekezdését módosító rendelkezését az adózó az e törvény hatálybalépését megelőző időszakra teljesítendő adóbevallási kötelezettsége tekintetében is alkalmazhatja. 478. § E törvénynek az Art. 128/A. §-át megállapító rendelkezéseit - az (5) bekezdés kivételével - az e törvény hatálybalépését követően indult hatósági eljárásokban kell alkalmazni.

1 Lásd: 35/2007. (XII. 4.) KüM határozat.



479. § (1) Azokat a cég által a létesítő okiratban fel nem tüntetett, 2007. december 31. napjáig az állami adóhatósághoz bejelentett TEÁOR-számokat, amelyek a TEÁOR'03 és az Európai Parlament és a Tanács a gazdasági tevékenységek statisztikai osztályozása NACE Rev. 2. rendszerének létrehozásáról szóló 1893/2006/EK rendelet (e § alkalmazásában a továbbiakban: Rendelet) közötti fordítókulcsot tartalmazó KSH-közlemény alapján automatikusan átfordíthatóak a megfelelő TEÁOR'08 tevékenységi szakágazati besorolássá, az állami adóhatóság 2008. január 31. napjáig hivatalból módosítja a Rendeletnek megfelelően. Azon, a cég által a létesítő okiratban fel nem tüntetett, 2007. december 31. napjáig az állami adóhatósághoz bejelentett tevékenységi körök vonatkozásában, amelyek a KSH-közlemény alapján automatikusan nem sorolhatók át, a tevékenységi kör megfelelő módosítását a cégnek kell változásként az állami adóhatósághoz bejelentenie a 2007. december 31. napját követően előterjesztett első változásbejelentési kérelmével egyidejűleg, de legkésőbb 2008. július 1-jéig. (2) Azokat, az egyéni vállalkozói igazolvánnyal rendelkező vállalkozók nyilvántartását vezető szerv nyilvántartásába 2007. december 31. napjáig bejegyzett TEÁOR-számokat (tevékenységi köröket), amelyek az érvényes szakmakódokról szóló 8002/2004. (SK. 5.) KSH-APEH együttes tájékoztató (e § alkalmazásában a továbbiakban: Tájékoztató) és a Rendelet alapján kiadott tevékenységi osztályozási rendszer közötti fordítókulcsot tartalmazó KSH-közlemény alapján automatikusan átfordíthatók a megfelelő tevékenységi szakágazati besorolássá, 2008. január 1-jén az egyéni vállalkozói igazolvánnyal rendelkező vállalkozók nyilvántartását vezető szerv hivatalból módosítja a Rendeletnek megfelelően és erről az általa üzemeltetett informatikai rendszeren keresztül a körzetközponti jegyző, valamint az állami adóhatóság részére adatot szolgáltat. A KSH-közlemény alapján automatikusan át nem fordítható, a körzetközponti jegyző nyilvántartásába 2007. december 31-ig bejegyzett tevékenységi kör változását az egyéni vállalkozó a 2007. december 31. napját követően előterjesztett első változásbejegyzési kérelmében, de legkésőbb 2008. július 1-jéig köteles bejelenteni a körzetközponti jegyzőhöz. Az egyéni vállalkozó illetékmentesen kérheti a változás átvezetését, illetve a vállalkozói igazolvány cseréjét, ha arra kizárólag a Rendeletben meghatározott osztályozási rendszerre való áttérés érdekében van szükség. (3) Az (1)-(2) bekezdés hatálya alá nem tartozó adózók esetén azokat a 2007. december 31. napjáig az állami adóhatósághoz bejelentett TEÁOR-számokat, illetve szakmakód számokat, amelyeket a TEÁOR'03 és a Rendelet, illetve a Tájékoztató és a Rendelet alapján kiadott szakmakódjegyzék közötti fordítókulcsot tartalmazó KSH-közlemények alapján automatikusan átfordíthatók a megfelelő TEÁOR'08 tevékenységi szakágazati, illetve szakmakód szerinti besorolássá, 2008. január 31-ig az állami adóhatóság hivatalból módosítja a Rendeletnek megfelelően. A 2007. december 31. napjáig az állami adóhatósághoz bejelentett, a KSH-közlemény alapján automatikusan át nem fordítható tevékenységi körök esetén a tevékenységi kör változását az adózónak kell változásként bejelentenie az állami adóhatósághoz a 2007. december 31. napját követően előterjesztett első változásbejelentési kérelmével egyidejűleg, de legkésőbb 2008. július 1-jéig. E bekezdés vonatkozik arra a magánszemélyre is, aki egyéni vállalkozói igazolványhoz kötött tevékenység mellett magánszemélyként adószám birtokában adóköteles tevékenységet végez. (4) A cégbíróság e törvény hatálybalépését követő 30 napon belül elektronikus úton továbbítja az állami adóhatósághoz az e törvény hatálybalépését megelőzően benyújtott bejegyzési, változásbejegyzési kérelmek alapján a cégjegyzékbe bejegyzett, a székhelytől eltérő központi ügyintézés helyére, illetve a cég elektronikus elérhetőségére (honlapjára) vonatkozó adatokat. 480. § Az Art. 1. számú melléklete I/B/2. pontja d) alpontjának és 6. számú melléklete 1. pontjának az adóévről készült éves beszámoló adóhatósághoz elektronikusan történő benyújtásával kapcsolatos rendelkezését első ízben a 2008. adóévről készítendő beszámolóra, éves egyszerűsített beszámolóra vonatkozóan kell alkalmazni, a naptári évtől eltérő üzleti évet választó adózók tekintetében azon adóévre kell első ízben alkalmazni, amely adóév első napja 2008. január 1. napját követi. 481. § (1) Az adózónak az e törvény hatálybalépését követően az azt megelőző időszakra teljesítendő bejelentési, adómegállapítási, bevallási, adófizetési, adóelőleg-fizetési, bizonylat-kiállítási, adatszolgáltatási és adólevonási kötelezettségét a 2007. december 31. napján hatályos szabályok szerint kell teljesítenie. (2) E törvény rendelkezéseit kell alkalmazni a hatálybalépésekor jogerősen el nem bírált ügyekben, továbbá a hatálybalépést követően az azt megelőző időszakra teljesítendő, illetve esedékessé vált kötelezettségekre azzal, hogy ha a jogszabálysértés elkövetésének időpontjában hatályos rendelkezések az adózóra összességében kevésbé terhes bírság-, pótlékfeltételeket határoztak meg, a kötelezettségre legfeljebb az elkövetéskor hatályos törvényben meghatározott legmagasabb mérték alkalmazható.



1. számú melléklet a 2003. évi XCII. törvényhez I. AZ ÁLLAMI ADÓHATÓSÁGHOZ BENYÚJTANDÓ ADÓBEVALLÁS IDŐPONTJA A) Általános rendelkezések 1

1. Az adózónak a bevallás adatait - a 31. § (2) bekezdésben meghatározott bevallást, a magánszemélynek a jövedelemadójáról, a különadójáról, az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásáról, az egészségügyi hozzájárulásáról és a járulékáról benyújtott adóbevallását kivéve - 1000 forintra kerekítve, 1000 forintban kell feltüntetni. A 31. § (2) bekezdése szerinti bevallás adatait az adónemenként meghatározott összesített sorokban 1000 forintra kerekítve, 1000 forintban kell feltüntetni. A kerekítésből származó különbözetet az adózó csak az adóéven belül, a következő adómegállapítási időszak ugyanazon adó vagy költségvetési támogatás összegénél a kerekítést megelőzően korrekciós tételként veszi figyelembe. Ha a megállapított adó, költségvetési támogatás összege az 1000 forintot nem éri el, akkor az adózó az év elejétől vagy az előző megállapítási időszaktól számított halmozott összeget a következő bevallásában annak a megállapítási időszaknak a kötelezettségeként tünteti fel, amelyben az 1000 forintot elérte. A magánszemélynek a jövedelemadójáról, a különadójáról, az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásáról, az egészségügyi hozzájárulásáról és a járulékáról benyújtott adóbevallásában az adatokat forintban kell feltüntetnie. 2. A havi vagy évközi adóbevallásra nem kötelezett adózó valamennyi adóról a megállapításra előírt időszakonkénti részletezésben éves bevallást tesz. 2

3. Az adózónak valamennyi adóról - az általános forgalmi adó, a társasági adó (adóelőleg) és a 31. § (2) bekezdés szerinti bevallás kivételével -, ha az adóévet megelőző második évben a nettó módon számított elszámolandó általános forgalmi adója vagy a nettó módon számított fogyasztási adója és jövedéki adója vagy a magánszemélyektől általa levont jövedelemadó-előleg vagy a magánszemélyektől általa levont jövedelemadó-előleg és jövedelemadó együttes összege, - a 10 millió forintot elérte havonta, - ha a 4 millió forintot elérte negyedévenként bevallást tesz.

3

4. A 3. pont szerint kell bevallást tennie annak az adózónak is, amely az adóévet megelőző második év utolsó napját követően szervezeti változással (átalakulással, kiválással, szétválással, egyesüléssel, beolvadással) jött létre, és az a szervezet, amelyből átalakult, kivált, vagy szétválás útján létrejött, illetve amellyel egyesült, vagy amelybe beolvadt, a szervezeti változást megelőzően az adóévet megelőző második évben a 3. pontban meghatározott feltételeknek megfelelt. 5. A 3. pont alkalmazásánál az általános forgalmi adó fizetésére kötelezett magánszemély esetében figyelmen kívül kell hagyni az adóévet megelőző második évben - nettó módon - számított elszámolandó általános forgalmi adóját. 4

6. A tárgyévben végzett, valamely korábbi adóbevallási időszakot érintő önellenőrzés, a határidőt követően benyújtott bevallás, illetőleg az utólagos adómegállapítás nem érinti a tárgyévi adóbevallás gyakoriságát. 5

7. A fogyasztói árkiegészítésről szolgáltatáscsoportonkénti részletességgel éves összesítő, a havi vagy évközi bevallás benyújtására kötelezett adózónak negyedéves összesítő bevallást kell benyújtania. 8. Az adózó adójáról és költségvetési támogatásáról e melléklet B) pontjában meghatározott határidő utolsó napja előtt is benyújthatja bevallását. Ebben az esetben a bevallást csak önellenőrzéssel lehet helyesbíteni, az önellenőrzési pótlékot azonban a bevallás benyújtására előírt határidőt követő első naptól kell felszámítani. B) Az egyes adóbevallások határideje 7002/2006. (AEÉ 3.) APEH irányelv az általános forgalmi adó bevallás általános szabályairól, valamint a gyakorított elszámolási lehetőségének engedélyezéséről 1. A havi és évközi bevallás határidői a) A havi adóbevallást

1 2 3 4 5

Megállapította: 2007. évi CXXVI. törvény 217. §, 10. számú melléklet 1. Hatályos: 2008. I. 1-től. Megállapította: 2005. évi LXXXV. törvény 38. §, 1. számú melléklet 2. Hatályos: 2006. I. 1-től. Alkalmazására lásd: 2005. évi LXXXV. törvény 40. § (5)-(6), (8). Módosította: 2006. évi LXI. törvény 238. § (3). Megállapította: 2006. évi LXI. törvény 131. §, 6. számú melléklet 1. Hatályos: 2007. I. 1-től. Módosította: 2005. évi XXVI. törvény 66. § (1).



a tárgyhónapot követő hó 20. napjáig, az évközi bevallást a negyedévet követő hó 20. napjáig kell az adóhatósághoz benyújtani. 2008/46. Adózási kérdés a rehabilitációs hozzájárulás előlegeire és az éves elszámolás teljesítésére vonatkozó befizetési határidők 1

b) Ha az általános forgalmi adó fizetésére kötelezett adóalany az általános forgalmi adóról szóló törvény 135. § (2) bekezdésében előírt kötelezettségét az adóév utolsó bevallásában nem teljesítette, ezt önellenőrzési pótlék mentesen az adóévet követő február 15-éig elvégzett önellenőrzéssel korrigálhatja. 2

2. Az éves adóbevallás határidői a) A havi, illetőleg évközi adóbevallásra nem kötelezett adózónak - a b)-d) pontban meghatározott kivétellel az adóévet követő év február 15-éig, b) a magánszemélyek jövedelemadójáról a vállalkozási tevékenységet nem folytató magánszemélynek, ha általános forgalmi adó fizetésére nem kötelezett az adóévet követő év május 20-áig, c) a társasági adóelőleg-kiegészítés összegéről a tárgyév utolsó hónapjának 20. napjáig 3

d) a társasági adóról, az osztalékadóról az adóévet követő év május 31-éig kell bevallást tennie, és az adóévről készült éves beszámolóját az adóhatósághoz benyújtania. 3. Az adóbevallás benyújtására vonatkozó különös rendelkezések a) Az általános forgalmi adóról az adófizetésre kötelezett adózónak 7005/2004. (AEÉ 5.) APEH irányelv az általános forgalmi adó elszámolás és bevallás általános szabályairól, valamint a gyakorított elszámolási lehetőségének engedélyezéséről 4

aa) az e mellékletben foglalt kivételekkel negyedévenként kell adóbevallást benyújtania, 5 ab) havonként kell adóbevallást benyújtania, ha a tárgyévet megelőző második évben az elszámolandó adójának éves szinten összesített - vagy annak időarányosan éves szintre átszámított - összege pozitív előjelű, és az 1 millió forintot elérte, valamint az aj), ak) és al) pontban meghatározott adózónak, 6

ac) évente kell adóbevallást benyújtania, ha a tárgyévet megelőző második évben az elszámolandó adójának éves szinten összesített - vagy annak időarányosan éves szintre átszámított - összege előjelétől függetlenül nem érte el a 250 ezer forintot, feltéve, hogy nem rendelkezik közösségi adószámmal, ad) az éves bevallásról negyedéves bevallásra kell áttérnie, ha a tárgyévben az év elejétől - előjel helyesen - összesített fizetendő és levonható előzetesen felszámított adó különbözete az ac) pontban meghatározott értékhatárt elérte, vagy az adóév közben az adóhatóság számára közösségi adószámot állapított meg. A tárgyévi első bevallását a tárgyév első napjától azon negyedév utolsó napjáig terjedő időszakról kell - a negyedéves bevallás benyújtására előírt időpontig - benyújtania, amelyben az értékhatárt elérte, illetve amelyben az adóhatóság közösségi adószámot állapított meg, ae) a negyedéves bevallásról havi bevallásra kell áttérnie, ha az év elejétől összesített elszámolandó adója pozitív előjelű és az 1 millió forintot elérte. Az első havi bevallást arról a hónapról kell benyújtani, amelyet megelőző bevallással lezárt negyedévben az adózó az értékhatárt elérte, 2004/61. Adózási kérdés a tárgyévi önellenőrzés - utólagos adómegállapítás - hatása a tárgyévi áfa-bevallás gyakoriságára

1 Megállapította: 2007. évi CXXVII. törvény 263. § (10). Hatályos: 2008. I. 1-től. 2 Megállapította: 2005. évi LXXXV. törvény 38. §, 1. számú melléklet 3. Hatályos: 2006. I. 1-től. Alkalmazására lásd: ugyane törvény 40. § (5)-(6). A második mondatot módosította és a korábbi utolsó mondatot hatályon kívül helyezte: 2005. évi CLXIII. törvény 27. § (10). 3 Megállapította: 2007. évi CXXVI. törvény 217. §, 10. számú melléklet 2. Hatályos: 2008. I. 1-től. Lásd még: 2007. évi CXXVI. törvény 480. §. 4 Módosította: 2005. évi LXXXV. törvény 40. § (4), 2005. évi CLXIII. törvény 27. § (10). 5 Megállapította: 2008. évi VII. törvény 17. §, 2. számú melléklet 1. Hatályos: 2008. V. 1-től. Azokban az esetekben kell alkalmazni először, amelyekben a termék vámjogi szabad forgalomba bocsátására irányuló eljárás 2008. május 1. napján vagy azt követően kezdődik. Lásd: 2008. évi VII. törvény 26. § (2). 6 Módosította: 2004. évi CI. törvény 315. § (2), 2005. évi LXXXV. törvény 40. § (4), 2005. évi CLXIII. törvény 27. § (10), 2007. évi CXXVI. törvény 411. §.



af) az éves bevallásról havi bevallásra kell áttérnie, ha a tárgyévben az év elejétől - előjel helyesen - összesített fizetendő és levonható előzetesen felszámított adó különbözete pozitív előjelű és az 1 millió forintot elérte. A tárgyévi első bevallást a tárgyév első napjától azon negyedév utolsó napjáig tartó időszakról kell benyújtani, amelyben az előzőekben meghatározott különbözet az ab) pontban szereplő összeget elérte, majd ezt a negyedévet követő hónaptól az adózó havi bevallásra köteles áttérni, ag) az adót, ha - havi adóbevallásra kötelezett, a tárgyhónap első napjától a tárgyhónap utolsó napjáig, - negyedéves adóbevallásra kötelezett, a tárgynegyedév első napjától a tárgynegyedév utolsó napjáig, - éves adóbevallásra kötelezett, a tárgyév első napjától a tárgyév utolsó napjáig terjedő időszakra kell megállapítania (adómegállapítási időszak), 1

ah) 2 ai) a tárgyév valamely adóbevallására vonatkozó önellenőrzés, illetőleg az utólagos adómegállapítás nem érinti a tárgyévi adóbevallás gyakoriságát, 3

aj) havonként kell adóbevallást benyújtania a csoportos általános forgalmi adózást választó adózónak, 4 ak) havonként kell adóbevallást benyújtania az általános forgalmi adóról szóló törvény 96. §-ában meghatározott közvetett vámjogi képviselőnek, 4

al) havonként kell adóbevallást benyújtania annak az adózónak, aki (amely) az általános forgalmi adóról szóló törvény szerinti adómentes termékimportot megalapozó közösségi termékértékesítésen kívül adóalanyiságot keletkeztető termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást belföldön nem végez azzal, hogy nem kell adóbevallást benyújtani arról a hónapról, melyben az adózó az e pontban meghatározott termékértékesítést sem végzett, 4

am) az ak), illetve al) alpont szerinti havi bevallást első alkalommal arról a hónapról kell benyújtani, amelyben az adózó az Art. 22. § (1) bekezdés f) vagy g) pontjában meghatározott nyilatkozat vagy a termék vámjogi szabad forgalomba bocsátására irányuló árunyilatkozat tételére köteles. A havi elszámolásra való évközi áttérés esetén az áttérést megelőző, bevallással le nem fedett időszakról az adózó az első alkalommal benyújtandó havi bevallással egyidejűleg tesz bevallást és az adót a bevallással egyidejűleg fizeti meg, illetve ettől az időponttól igényelheti vissza. 5

b) Az átalakulással, illetve szétválással létrejövő adózó általános forgalmiadó-bevallási kötelezettségének ugyanolyan gyakorisággal tesz eleget, mint az a szervezet, amelyből átalakult vagy szétválás útján létrejött. Az összeolvadással létrejövő adózó a gyakoribb bevallásra kötelezett jogelőd bevallási gyakoriságának megfelelően tesz eleget általános forgalmiadó-bevallási kötelezettségének. 6

c) Az új közlekedési eszköznek - a személygépkocsi, illetőleg a regisztrációs adó köteles motorkerékpár kivételével - az Európai Közösség más tagállamából történő beszerzése esetén fizetendő általános forgalmi adót az általános forgalmiadó-alanynak nem minősülő magánszemély, illetve egyéb szervezet, az általános forgalmiadó-alanynak nem minősülő adófizetésre kötelezett jogi személy, a kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységet folytató adóalany, az alanyi adómentességet választó adóalany, a mezőgazdasági tevékenységet folytató, különleges jogállást választó adóalany, illetve az egyszerűsített vállalkozói adóalany vevő az adófizetési kötelezettség keletkezését követő hó 20. napjáig vallja be és fizeti meg az állami adóhatósághoz. 7

d) A közösségi adószámmal rendelkező általános forgalmiadó-alany az adóhatóság által erre a célra rendszeresített nyomtatványon a negyedévet követő hó 20. napjáig nyilatkozik az Európai Közösség más tagállamában illetőséggel bíró adóalany részére az adott negyedévben teljesített termékértékesítésről - ideértve azt az esetet is, amikor a közvetett vámjogi képviselő az importáló helyett, de a saját nevében tesz bevallást az importáló által teljesített termékértékesítésről -, az Európai Közösség más tagállamában illetőséggel bíró adóalanytól megvalósított termékbeszerzésről, a vevő, illetve az eladó közösségi adószámáról, valamint az általános forgalmi adóról szóló törvényben meghatározott európai közösségi területen belül teljesített termékértékesítés és termékbeszerzés általános forgalmi adó nélkül számított ellenértékéről (összesítő nyilatkozat). Az összesítő nyilatkozat a jogkövetkezmények szempontjából bevallásnak minősül. Nem kell nyilatkozatot tenni arról a negyedévről, amelyben az általános forgalmiadó-alany közösségi kereskedelmet nem folytatott.

1 Hatályon kívül helyezte: 2007. évi CXXVII. törvény 262. § (3) a). Hatálytalan: 2008. I. 1-től. 2 Beiktatta: 2006. évi LXI. törvény 131. §, 6. számú melléklet 2. Hatályos: 2007. I. 1-től. 3 Beiktatta: 2007. évi CXXVII. törvény 263. § (11). Hatályos: 2008. I. 1-től. 4 Beiktatta: 2008. évi VII. törvény 17. §, 2. számú melléklet 2. Hatályos: 2008. V. 1-től. Azokban az esetekben kell alkalmazni először, amelyekben a termék vámjogi szabad forgalomba bocsátására irányuló eljárás 2008. május 1. napján vagy azt követően kezdődik. Lásd: 2008. évi VII. törvény 26. § (2). 5 Megállapította: 2005. évi CXIX. törvény 128. §, 15. számú melléklet 1. Hatályos: 2006. I. 1-től. 6 Megállapította: 2005. évi CXIX. törvény 128. §, 15. számú melléklet 1. Hatályos: 2006. I. 1-től. Ezt követően indult adómegállapítási eljárásokban kell alkalmazni. 7 Megállapította: 2008. évi VII. törvény 17. §, 2. számú melléklet 3. Hatályos: 2008. V. 1-től. Azokban az esetekben kell alkalmazni először, amelyekben a termék vámjogi szabad forgalomba bocsátására irányuló eljárás 2008. május 1. napján vagy azt követően kezdődik. Lásd: 2008. évi VII. törvény 26. § (2).



1

e) A közösségi adószámmal rendelkező általános forgalmiadó-alanynak nem minősülő adófizetésre kötelezett jogi személy, a kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységet folytató adóalany, az alanyi adómentességet választó adóalany, a mezőgazdasági tevékenységet folytató, különleges jogállást választó adóalany, valamint az egyszerűsített vállalkozói adó alanya az Európai Unió más tagállamában illetőséggel bíró adóalanytól megvalósított termékbeszerzése utáni általános forgalmi adót az adófizetési kötelezettség keletkezését követő hó 20. napjáig vallja be és fizeti meg. Az adózó negyedévenként, a negyedévet követő hó 20. napjáig az állami adóhatóság által erre a célra rendszeresített nyomtatványon összesítő nyilatkozatot tesz az eladó közösségi adószámáról és a termékbeszerzés általános forgalmi adó nélkül számított ellenértékéről. Az egyszerűsített vállalkozói adó alanya, ha az Európai Unió más tagállamában illetőséggel bíró adóalanynak terméket értékesít, negyedévenként, a negyedévet követő hó 20. napjáig az állami adóhatóság által erre a célra rendszeresített nyomtatványon összesítő nyilatkozatot tesz a vevő közösségi adószámáról, valamint a termékértékesítés általános forgalmi adó nélkül számított ellenértékéről. Nem kell bevallást, illetve nyilatkozatot tenni arról a hónapról, illetőleg negyedévről, amelyben az adózó az Európai Közösség más tagállamában illetőséggel bíró adóalanytól nem szerzett be terméket, illetőleg az Európai Unió más tagállamában illetőséggel bíró adóalanynak terméket nem értékesített. 2

f) Az egyéni vállalkozó adózó általános forgalmiadó-bevallási gyakoriságának meghatározásánál a beépített ingatlan (ingatlanrész) és ehhez tartozó földrészlet, illetve építési telek (telekrész) magánszemélyként, sorozat jelleggel történő értékesítését terhelő általános forgalmi adót figyelmen kívül kell hagyni. 3

g) A külföldi személy egyes jövedelmeinek adóbevallási szabályaira a 4. számú melléklet rendelkezései az irányadóak. 4 h) Az egészségügyi szolgáltatási járulék és nyugdíjjárulék fizetésére kötelezett kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó az egészségügyi szolgáltatási járulékot és a nyugdíjjárulékot évente, a személyijövedelemadó-bevallásában vallja be. 4. A költségvetési támogatás bevallása a) A költségvetési támogatást a tárgyhónap első napjától a tárgyhónap utolsó napjáig terjedő időszakra kell megállapítani. b) Az adózó a feltétel teljesítéséhez kötött költségvetési támogatást az a) ponttól eltérően a támogatást megállapító jogszabály rendelkezései szerint állapíthatja meg. A feltétel teljesítésének igazolását az igényléshez mellékelni kell. c) Az adózó kérelmére az adóhatóság a költségvetési támogatás gyakoribb (öt-tíz-tizenöt naponkénti) igénybevételét engedélyezheti. A költségvetési támogatás gyakoribb igénybevételére jogosult adózó a költségvetési támogatást havonta állapítja meg, és arról a tárgyhót követő hó 20. napjáig bevallást tesz. 5. Külön fel nem sorolt adók bevallása Az e mellékletben nem szabályozott adóbevallási kötelezettséget a fizetési kötelezettséget előíró törvény rendelkezései szerint kell teljesíteni. Ha adókötelezettséget megállapító törvény a kötelezettség teljesítését az éves vagy az éves összesítő bevallásban, illetőleg azzal egyidejűleg rendeli teljesíteni, ilyen bevallás hiányában azt az adózó az adóévet követő év február 15-éig teljesíti. 2008/46. Adózási kérdés a rehabilitációs hozzájárulás előlegeire és az éves elszámolás teljesítésére vonatkozó befizetési határidők II. A JÖVEDÉKI ADÓVAL KAPCSOLATBAN A VÁMHATÓSÁGHOZ BENYÚJTANDÓ ADÓBEVALLÁS IDŐPONTJA A jövedéki adófizetésre kötelezett adóalany - függetlenül attól, hogy adóbevallási kötelezettségét a törvény egyébként milyen időszakonként állapítja meg - a jövedéki adót havonta, a tárgyhót követő hó 20-áig vallja be.

1 2 3 4

Megállapította: 2005. évi CXIX. törvény 128. §, 15. számú melléklet 2. Hatályos: 2006. I. 1-től. Megállapította: 2007. évi CXXVII. törvény 263. § (12). Hatályos: 2008. I. 1-től. Jelölését módosította: 2004. évi CI. törvény 230. §, 14. számú melléklet. Megállapította: 2006. évi CXXXI. törvény 74. §, 5. számú melléklet. Hatályos: 2007. II. 1-től.



2. számú melléklet a 2003. évi XCII. törvényhez Az adók, a költségvetési támogatások esedékessége I. AZ ÁLLAMI ADÓHATÓSÁGHOZ TELJESÍTENDŐ BEFIZETÉSEK Általános rendelkezések 1. Az adókat a melléklet szerinti határidőig kell megfizetni, illetve a költségvetési támogatásokat e melléklet szerinti időponttól lehet kiutalni. Az e törvény 33. §-ának (3) bekezdése a)-c) és e) pontjában meghatározott esetben az adózónak az adóbevallás benyújtásával egyidejűleg az adót is meg kell fizetnie. 1

2. A felszámolás kezdő időpontját megelőzően keletkezett fizetési kötelezettséget e mellékletben foglaltaktól eltérően a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló törvény rendelkezéseinek megfelelően kell teljesíteni. 2

3. Az állami adóhatóságnál nyilvántartott adót - a magánszemély által fizetett jövedelemadót, különadót, egyszerűsített közteherviselési hozzájárulást, egészségügyi hozzájárulást, járulékot, valamint a magánszemélyt terhelő vagyonszerzési illetéket kivéve -, a költségvetési támogatást 1000 forintra kerekítve kell megfizetni. A magánszemély a 100 forintot el nem érő jövedelemadóját, különadóját, egészségügyi hozzájárulását, valamint vagyonszerzési illetékét nem fizeti meg, és az adóhatóság a 100 forintot el nem érő adó-visszatérítést nem utalja ki és nem tartja nyilván. Határidők 1. A személyi jövedelemadó A) A személyi jövedelemadó-előleg a) A munkáltató az általa levont személyi jövedelemadó-előleget az elszámolt hónapot követő hó 12. napjáig, b) a kifizető az általa levont személyi jövedelemadó-előleget a kifizetés hónapját követő hó 12. napjáig, c) a magánszemély, ha nem kifizetőtől származó jövedelmet szerzett, vagy a kifizető bármely ok miatt nem vonta le az adóelőlegét, az egyéni vállalkozó, valamint a mezőgazdasági őstermelő az adóelőleget negyedévenként, a negyedévet követő hó 12. napjáig fizeti meg. B) A személyi jövedelemadó a) A munkáltató az év végi elszámoláskor általa megállapított személyi jövedelemadó és a már levont, megfizetett adóelőleg különbözetét a levonást követő hó 12. napjáig fizeti meg. Ha az elszámolásból adódóan az adó-visszatérítési kötelezettség az adott hónapban több, mint az adott hónapban levont személyi jövedelemadó és adóelőleg együttes összege, a különbözetet a munkáltató a fenti időponttól visszaigényelheti. Az év végi elszámolásnál az adókülönbözetet a munkáltató olyan időpontban igényelheti, hogy az adó-visszatérítés összege a legközelebbi bérfizetésnél rendelkezésére álljon. b) A kifizető az általa levont személyi jövedelemadót a levonást követő hó 12. napjáig, c) a vállalkozási tevékenységet nem folytató magánszemély, ha általános forgalmi adó fizetésére nem kötelezett, a személyi jövedelemadót 1 Módosította: 2006. évi LXI. törvény 238. § (4). 2 Megállapította: 2007. évi CXXVI. törvény 217. §, 11. számú melléklet 1. Hatályos: 2008. I. 1-től.



az adóévet követő év május 20-áig,

1

d) a vállalkozási tevékenységet folytató vagy általános forgalmiadó-fizetési kötelezettséget eredményező értékesítést végző magánszemély a személyi jövedelemadót az adóévet követő év február 15-éig fizeti meg. 2. Az általános forgalmi adó a) Az általános forgalmi adó fizetésére kötelezett adóalany az általános forgalmi adó nettó, elszámolandó összegét - ha havonta tesz adóbevallást a tárgyhót követő hó 20. napjáig, - ha negyedévente tesz adóbevallást a negyedévet követő hó 20. napjáig, - ha évente tesz adóbevallást az adóévet követő év február 15-éig fizeti meg, illetőleg ettől az időponttól igényelheti vissza. 2

b) Az éves bevallásra kötelezett adózó év közben negyedévenkénti, a negyedévenként bevallásra kötelezett adózó a havonkénti elszámolás és bevallás engedélyezését kérheti. Az adóhatóság a gyakoribb elszámolást - az adóév végéig - különösen abban az esetben engedélyezheti, ha az adózó beszerzéseit terhelő levonható előzetesen felszámított forgalmiadó-kulcs magasabb az áthárított forgalmiadó-kulcsnál, illetőleg az adózó beruházást valósít meg. A gyakorított elszámolás évközi engedélyezése esetén az engedély szerinti bevallási kötelezettségre áttérést megelőző, bevallással le nem zárt időszakra vonatkozó adókötelezettséget meg kell állapítani, be kell vallani, meg kell fizetni. APEH tájékoztató a gyakorított áfabevallás 2005. július 1-jétől érvényes szabályairól 3. A társasági adó A) A társasági adó előlege 2004/18. Adózási kérdés az adóév utolsó negyedévi (utolsó havi) társasági adóelőleg teljesítésének időpontja a) Az adózó, ha a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerint havonta fizet adóelőleget, akkor az adóelőleget minden hónap 20. napjáig, ha a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerint negyedévenként fizet adóelőleget, akkor az adóelőleget a negyedévet követő hó 20. napjáig 2004/92. Adózási kérdés teljesítésének esedékessége

a naptári évtől eltérő üzleti évet választó adózó utolsó negyedévi társasági adóelőlege

fizeti meg. Az adóév utolsó havi, negyedévi előlegét a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerinti előlegkiegészítésre kötelezettek a b) pontban előírt előlegkiegészítéssel egyidejűleg teljesítik. 3

b) Az adózónak az 1. számú melléklet I/B/2./c) pontja szerint bevallott társasági adóelőleg-kiegészítést a tárgyév utolsó hónapjának 20. napjáig kell megfizetnie. B) A társasági adó a) Az adózó a társasági adót, a megfizetett adóelőleg és az adóévre megállapított társasági adó különbözetét

1 Módosította: 2004. évi CI. törvény 315. § (2). 2 Megállapította: 2005. évi LXXXV. törvény 69. §. Hatályos: 2005. VII. 12-től. A 2005. VI. 30-a után teljesítendő bevallási kötelezettségekre kell alkalmazni. Lásd még: 2005. évi LXXXV. törvény 70. § (2). 3 Megállapította: 2007. évi CXXVI. törvény 217. §, 11. számú melléklet 2. Hatályos: 2008. I. 1-től.



az adóévet követő év május 31-éig fizeti meg, illetőleg ettől az időponttól igényelheti vissza. b) Az év közben átalakuló, illetve szétválás, egyesülés, beolvadás miatt vagy egyéb okból felszámolás nélkül megszűnő jogi személynek vagy egyéb szervezetnek az adóévben megfizetett adóelőleg és az átalakulás, illetve megszűnés időpontjáig számított tényleges társasági adó különbözetét az átalakulásról, illetve a megszűnésről benyújtott adóbevallásával egyidejűleg kell megfizetnie, illetve ettől az időponttól kezdődően igényelheti vissza. c) A számviteli törvényben meghatározottak szerint a mérlegben megadott adatoknál forintról devizára, devizáról más devizanemre, illetve devizáról forintra áttérő vállalkozó az adóévben megfizetett adóelőleg és az áttérés napjáig számított tényleges társasági adó különbözetét az áttérésről benyújtott adóbevallással egyidejűleg fizeti meg, illetve ettől az időponttól kezdődően igényelheti vissza. C) Az osztalékadó a) A kifizető az osztalékadót a levonást, juttatást követő hó 12. napjáig fizeti meg. b) A belföldi illetőségű osztalékban részesülő adózó a kifizető által tőle levont osztalékadót az adóévet követő év május 31-étől igényelheti vissza. c) A külföldi illetőségű osztalékban részesülő osztalékadó kötelezettségére a 4. számú melléklet rendelkezései az irányadóak. 4.

1 2

5. Járulékok A) Természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási járulék, valamint nyugdíjjárulék (magán-nyugdíjpénztári tagdíj, a pénztártag, illetőleg a foglalkoztató által vállalt tagdíj kiegészítés) a) A munkáltató az általa levont járulékot (tagdíjat, tagdíj kiegészítést) az elszámolt hónapot követő hó 12. napjáig, b) a kifizető az általa levont járulékot (tagdíjat, tagdíj kiegészítést) a kifizetés hónapját követő hó 12. napjáig, c) a Tbj. 4. § b) pontja szerinti egyéni vállalkozó a járulékot (tagdíjat, tagdíj kiegészítést) havonta a tárgyhónapot követő hónap 12. napjáig fizeti meg. B) Társadalombiztosítási (nyugdíjbiztosítási, természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási) járulék a) A munkáltató, a kifizető a járulékot havonta az elszámolt hónapot követő hó 12. napjáig, b) a Tbj. 4. § b) pontja szerinti egyéni vállalkozó a járulékot havonta a tárgyhónapot követő hónap 12. napjáig fizeti meg. 3

C) Egészségügyi szolgáltatási járulék és nyugdíjjárulék a) A társas vállalkozás a járulékokat havonta az elszámolt hónapot követő hó 12. napjáig, b) a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó a járulékokat negyedévente a negyedévet követő hó 12. napjáig

1 Hatályon kívül helyezte: 2005. évi XXVI. törvény 66. § (1). Hatálytalan: 2005. V. 10-től. 2 Megállapította: 2006. évi LXI. törvény 131. §, 7. számú melléklet 1. Hatályos: 2007. I. 1-től. 3 Megállapította: 2006. évi CXXXI. törvény 74. §, 6. számú melléklet. Hatályos: 2007. II. 1-től.



fizeti meg. D) A Tbj. 39. §-a alapján fizetendő egészségügyi szolgáltatási járulék A magánszemély a Tbj. 39. §-ának (2) bekezdése alapján előírt járulékfizetési kötelezettségét első ízben a bejelentést követő hónap 12. napjáig, ezt követően havonta, a tárgyhót követő hónap 12. napjáig teljesíti. 6. Kereskedelmi és játékadó Az adózó - a játékautomata után fizetendő játékadó kivételével - a játékadót a tárgyhót követő hó 20. napjáig, a nem folyamatosan szervezett sorsolásos játék esetén a sorsolás napját követő hó 20. napjáig vallja be és fizeti meg.

1

A játékautomata éves adóját az adózó az erre vonatkozó bevallással egyidejűleg fizeti meg. 7.

2

8. Külön fel nem sorolt befizetések Az előzőekben fel nem sorolt adókat a külön jogszabályban megállapított módon és határidőben kell megfizetni. Ennek hiányában, ha törvény előlegfizetést ír elő, azt a tárgyhó 28. napjáig, az adót a tárgyhót követő hó 20. napjáig, az adóévre megállapított adót az éves adóbevallással egyidejűleg kell megfizetni. A hatályon kívül helyezett jogszabályok alapján teljesítendő önellenőrzés során feltárt, helyesbített, illetve az adóhatóság által megállapított adót egyéb befizetés címén kell megfizetni, a költségvetési támogatást egyéb támogatás címén lehet visszaigényelni. 2008/46. Adózási kérdés a rehabilitációs hozzájárulás előlegeire és az éves elszámolás teljesítésére vonatkozó befizetési határidők II. Az önkormányzati adóhatósághoz teljesítendő befizetések 3

Általános rendelkezések

Az önkormányzati adóhatóság által nyilvántartott 100 forintot el nem érő adót az adózónak nem kell megfizetnie, és az önkormányzati adóhatóság a 100 forintot el nem érő adó-visszatérítést nem utalja ki, és nem tartja nyilván. A) Helyi adók 1. Építményadó, telekadó Az adózónak félévenként, két egyenlő részletben kell az adót az adóév március 15-éig, illetve szeptember 15-éig megfizetnie. 2. Kommunális adó, iparűzési adó a) A magánszemélynek félévenként, két egyenlő részletben kell az adót az adóév március 15-éig, illetve

1 2 3 4

Módosította: 2005. évi LXXXV. törvény 40. § (4). Hatályon kívül helyezte: 2007. évi CXXVI. törvény 443. §. Hatálytalan: 2008. I. 1-től. Beiktatta: 2005. évi CXIX. törvény 128. §, 16. számú melléklet 3. Hatályos: 2006. I. 1-től. Megállapította: 2006. évi LXI. törvény 131. §, 7. számú melléklet 2. Hatályos: 2007. I. 1-től.

4



szeptember 15-éig megfizetnie. b) A vállalkozó adóelőleget félévi részletekben az adóév március 15-éig, illetve szeptember 15-éig fizet. 1

c) A társasági adóelőlegnek az adóévi várható fizetendő adó összegére történő kiegészítésére kötelezett vállalkozónak a helyi kommunális és iparűzési adóelőleget a várható éves fizetendő adó összegére az adóév december 20. napjáig kell kiegészítenie. d) Az ideiglenes (alkalmi) jelleggel végzett tevékenység utáni iparűzési adót legkésőbb a tevékenység befejezése napján kell megfizetni. e) A vállalkozó a megfizetett adóelőleg és az adóévre megállapított tényleges adó különbözetét az adóévet követő év május 31-éig fizeti meg, illetőleg ettől az időponttól igényelheti vissza. f) Az adózó az adóelőleget és az éves tényleges kötelezettség különbözetét 100 forintra kerekítve fizeti meg, illetve igényelheti. 3. Idegenforgalmi adó a) Az adóköteles épület utáni adót a magánszemélynek félévenként, két egyenlő részletben az adóév március 15-éig, illetve szeptember 15-éig kell megfizetnie. b) Az adóbeszedéssel megfizetett idegenforgalmi adót az adózónak a beszedést követő hó 15. napjáig kell az adóhatósághoz befizetnie. 4. Ha az önkormányzat az adóelőleg és az adó megfizetése időpontjára más szabályokat állapít meg, akkor azt a rendeletében előírt időben kell teljesíteni. B) A belföldi rendszámú gépjárművek adója a) Az adózó a belföldi rendszámú gépjárművek után - a b) pontban foglaltak kivételével - a gépjárműadót félévenként, két egyenlő részletben az adóév március 15-éig, illetve az adóév szeptember 15-éig fizeti meg. b) Az adókötelezettség keletkezése (változása) esetén az adóalany a félév időarányos részére őt terhelő adót az erről szóló határozat jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül fizeti meg.

1 Megállapította: 2005. évi XXVI. törvény 45. §, 5. számú melléklet. Hatályos: 2005. V. 10-től.



III. Költségvetési támogatások 1. Az állami adóhatóságtól a költségvetési támogatást az adózó 1000 forintra kerekítve igényelheti. 2. Ha a támogatást megállapító jogszabály eltérően nem rendelkezik, a) a havonta megállapított költségvetési támogatást az adózó havonta a tárgyhót követő hó 20. napjától b) a feltétel bekövetkeztéhez kötött költségvetési támogatást az előírt mellékletekkel ellátott bevallás benyújtása időpontjától igényelheti. 3. Az adózó a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari exporttámogatást havonta, a tárgyhót követő hó 20. napjától igényelheti. 4. Gyakoribb igénybevétel, egyszeri támogatási előleg 2/2005. (AEÉ 4.) APEH utasítás engedélyezésénél követendő eljárásról

a támogatások gyakorított igénybevétele és az egyszeri támogatási előleg

a) Az adóhatóság az adózó igénylésére a költségvetési támogatásokat kiutalja, kérelemre azt indokolt esetben gyakrabban folyósítja, illetve a költségvetési támogatásra egyszeri támogatási előleg kiutalását engedélyezi. b) Ha az adóhatóság az adózó kérelmére gyakoribb (öt-tíz-tizenöt naponkénti) igénybevételt engedélyez, a hó közben igénybe vett előleg és a tárgyhónapra igényelhető tényleges támogatás különbözetét a tárgyhót követő hó 20. napjától lehet igényelni, vagy eddig kell megfizetni. c) Egyszeri előleg igénybevételének engedélyezése esetén az igénybevétel lehetősége a tárgynegyedév első hónapjának 20. napjától nyílik meg, és azt a tárgynegyedévet követő hónap 20. napjáig kell visszafizetni. 5. Adó-visszaigénylés, adó-visszatérítés A visszaigényelt általános forgalmi adó kiutalása az igény benyújtását követő hó utolsó napján esedékes, ha az adózó az általános forgalmi adónak nem alanya, de a beszerzéseit terhelő általános forgalmi adót visszaigényelheti, és nem kérte a 22. § (6) bekezdése szerinti visszaigénylést. Egyebekben az adó visszaigénylésének, illetve visszatérítésének határidejére a 37. § (4) bekezdésének a rendelkezéseit kell alkalmazni. IV. A jövedéki adóval kapcsolatban a vámhatósághoz teljesítendő befizetések Jövedéki adó befizetése A) Jövedéki adó előlege Az adózó a jövedéki adó előlegét havonta, 2

a tárgyhó 25. napjáig

1 A címet megállapította: 2007. évi CXXVI. törvény 217. §, 11. számú melléklet 3. Hatályos: 2008. I. 1-től. 2 Módosította: 2006. évi CXXXI. törvény 156. § (5).

1



fizeti meg. B) Jövedéki adó Az adózó a jövedéki adó előlegének és a megállapított nettó jövedéki adónak a különbözetét havonta, a tárgyhót követő hó 20. napjáig fizeti meg, illetve ettől az időponttól igényelheti. Az előbbi rendelkezések a dohánygyártmányok esetében csak arra az adóra vonatkoznak, amelyet nem adójeggyel fizetnek meg. Általános rendelkezések:

1

A vámhatósághoz teljesítendő 1000 forintot el nem érő adókötelezettséget az adózónak nem kell megfizetnie, és a vámhatóság az 1000 forintot el nem érő adó-visszatérítést nem utalja ki, és nem tartja nyilván.

2

3. számú melléklet a 2003. évi XCII. törvényhez Adatszolgáltatás 8005/2007. (AEÉ 3.) APEH tájékoztató a 2006. évben folyamatosan teljesítendő adatszolgáltatással kapcsolatos kifizetői és munkáltatói feladatokról, valamint az állami adóhatóság részére teljesítendő adatszolgáltatási kötelezettségről 8003/2006. (AEÉ 6.) APEH tájékoztató a 2006. évben folyamatosan teljesítendő adatszolgáltatással kapcsolatos kifizetői és munkáltatói feladatokról, valamint az állami adóhatóság részére teljesítendő adatszolgáltatási kötelezettségről 4/2004. (AEÉ 6.) APEH utasítás az elektronikus aláírás alkalmazásával teljesített, elektronikus úton benyújtott bevallásokkal és adatszolgáltatásokkal kapcsolatos szabályozásról szóló 9/2003. (AEÉ 2/2004.) APEH utasítás módosításáról A törvény 52. §-a alapján az adatszolgáltatást a következők szerint kell teljesíteni: 8002/2008. (AEÉ 4-5.) APEH tájékoztató a 2008. évben folyamatosan teljesítendő adatszolgáltatással kapcsolatos kifizetői és munkáltatói feladatokról, valamint az állami adóhatóság részére teljesítendő adatszolgáltatási kötelezettségről 9/2003. (AEÉ 2/2004.) APEH utasítás az elektronikus aláírás alkalmazásával teljesített, elektronikus úton benyújtott bevallásokkal és adatszolgáltatásokkal kapcsolatos szabályozásról 8014/2007. (AEÉ 13-14.) APEH tájékoztató adatszolgáltatásról

az állami adóhatóság részére történő 2007. évről teljesítendő

8015/2007. (AEÉ 13-14.) APEH tájékoztató a magánszemély 2007. évi személyi jövedelemadó bevallásával kapcsolatos kifizetői és munkáltatói feladatokról és az adatszolgáltatásról A) A kifizető és a munkáltató adatszolgáltatása 3

A/I. A/II. A kifizető a termőföld bérbeadásából (földjáradékból) származó jövedelemről és a levont adóról, az adómentesség feltételéül szabott időtartamra kötött, de ezen időtartam lejárta előtt megszűnt haszonbérleti szerződésről és az adókötelessé vált időszakról, valamint a bérbeadott földterület ingatlan-nyilvántartási azonosító adatairól az adatszolgáltatást a földterület fekvése szerint illetékes önkormányzati adóhatósághoz teljesíti. Az adatszolgáltatásban fel kell tüntetni az adólevonás elmaradásának okát (természetben történő bérfizetés). Az adatszolgáltatást a kifizető papíralapú adathordozón az adóévet követő év március 31-éig, gépi adathordozón április 20-áig teljesíti.

1 A címet beiktatta: 2007. évi CXXVI. törvény 217. §, 11. számú melléklet 4. Hatályos: 2008. I. 1-től. 2 Beiktatta: 2007. évi CXXVI. törvény 217. §, 11. számú melléklet 4. Hatályos: 2008. I. 1-től. 3 Hatályon kívül helyezte: 2005. évi LXXXV. törvény 40. § (1). Hatálytalan: 2006. I. 1-től.



1

B) A biztosítóintézet adatszolgáltatása

A biztosítóintézet adatot szolgáltat a jövedelmet helyettesítő felelősségbiztosítási összeg, valamint a nyugdíjbiztosítás alapján folyósított nyugdíjszolgáltatás kifizetéséről, illetőleg arról, hogy a magánszemély az élet- vagy - az 1995. január 1-jét követően kötött - nyugdíjbiztosításának rendelkezési jogával a szerződéskötéstől számított 10 éven belül élt. Az adatszolgáltatást, a kifizetést, illetőleg a rendelkezési jog gyakorlását követő év január 31-éig elektronikus úton vagy gépi adathordozón kell teljesítenie az állami adóhatóság részére a magánszemély azonosításához szükséges adatok feltüntetésével. 2

C) Az ingatlanügyi hatóság adatszolgáltatása 3

1. Az ingatlanügyi hatóság az ingatlan-nyilvántartási bejegyzési kérelem beérkezését követő 8 napon belül - az e törvény 21. §-ának (2) bekezdésében meghatározott, kitöltött nyomtatványt mellékelve - adatot szolgáltat az állami adóhatósághoz az illetékkiszabáshoz szükséges birtokában lévő adatokról, valamint ingatlanértékesítés esetén az ingatlan értékesítőjéről és az ingatlanszerződés szerinti értékéről, továbbá termőföld átruházása esetén a termőföld-értékesítés tényéről, az ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogról ellenérték fejében való lemondás, ilyen jog visszterhes alapítása, átruházása (átengedése), megszüntetése esetén az átruházó (átengedő), e jogot alapító, illetve megszüntető magánszemélyről és e jog szerződés szerinti értékéről. Az ingatlanügyi hatóság az adózó személyi adatait tartalmazó megkeresésre tájékoztatja az adóhatóságot az adózó tulajdonát képező - nyilvántartásában szereplő - valamennyi ingatlan adatáról. 2.

4 1

3. Az ingatlanügyi hatóság az adómentesség feltételéül szabott időtartamra kötött haszonbérleti szerződés megkötéséről és megszűnéséről annak a földhasználati nyilvántartásba történő bejegyzésétől számított 8 napon belül adatot szolgáltat a termőföld fekvése szerint illetékes önkormányzati adóhatóságnak. 5

D) A hitelintézet és a befektetési szolgáltató adatszolgáltatása D/I. A hitelintézet adatszolgáltatása 1. A hitelintézet adatot szolgáltat a lakótelek és lakás vásárlása, építése, bővítése céljára elhelyezett, elkülönítetten kezelt megtakarítás után járó, az adókedvezmény igénybevételéhez az adózónak kiadott igazolásról. 2. Adatot szolgáltat a hitelintézet e megtakarítás kifizetéséről, e megtakarítás kedvezményezettjéről és annak a megtakarítónak a személyéről, akinek az igazolást konkrétan kiadta. Egyidejűleg közli az adómentesen kifizetett kamat összegét is. 3. Nem kell adatot szolgáltatni e megtakarítás kamatáról abban az esetben, ha a kedvezményezett nyilatkozott a megtakarítás eltérő célú felhasználásáról és az adót a kamat után levonták. 4. Az 1. pont szerinti adatszolgáltatást az adóévet követő január 31-éig elektronikus úton vagy gépi adathordozón, a 2. pont szerinti adatszolgáltatást a kifizetéskor az adózó, illetve a kedvezményezett illetékes állami adóhatóságához kell teljesíteni. 5. A pénzforgalmi bankszámlát vezető hitelintézet - a cégjegyzékbe bejelentett pénzforgalmi számlára vonatkozó adatok kivételével - a bankszámla megnyitását és megszüntetését annak időpontját követő hó 15. napjáig a pénzforgalmi jelzőszám feltüntetésével közli az állami adóhatósággal. D/II. A befektetési szolgáltató adatszolgáltatása A befektetési szolgáltató az adóévet követő január 31-éig elektronikus úton adatot szolgáltat az állami adóhatósághoz az olyan ügyletben részt vevő személyek (felek) - ha egyikük, vagy mindegyikük magánszemély - azonosító adatairól, adóazonosító jeléről/adószámáról, amely ügyletben az egyik fél tulajdonában lévő értékpapír (értékpapír-letéti) számláról másik fél tulajdonában lévő értékpapír (értékpapír-letéti) számlára értékpapír áthelyezésére kapott megbízást teljesített. Az adatszolgáltatás tartalmazza továbbá az áthelyezett értékpapír fajtáját, névértékét, valamint - ha a megbízást adó fél igazolja, vagy arról nyilatkozik - az értékpapír átruházása ellenében megszerzett bevételt. E) A vámhatóság és az önkormányzat jegyzője adatszolgáltatása A vámhatóság az általa kiadott (visszavont, módosított) jövedéki engedélyről az önkormányzat jegyzője az általa kiadott (visszavont, módosított) jövedéki termékkel folytatott kereskedelmi tevékenységre jogosító működési engedélyről 15 napon belül adatot szolgáltat az állami adóhatóságnak.

1 2 3 4 5

Módosította: 2006. évi CIX. törvény 85. § (4). Módosította: 2006. évi CIX. törvény 85. § (4), 86. § a). Megállapította: 2007. évi CXXVI. törvény 217. §, 12. számú melléklet 1. Hatályos: 2008. I. 1-től. Hatályon kívül helyezte: 2006. évi LXI. törvény 238. § (5). Hatálytalan: 2006. VII. 17-től. 2007. I. 1-jéig még alkalmazni kell. Megállapította: 2007. évi CXXVI. törvény 217. §, 12. számú melléklet 2. Hatályos: 2008. I. 1-től.



1

F) A nyugdíjat, rehabilitációs járadékot folyósító szerv adatszolgáltatása A nyugdíjat, rehabilitációs járadékot folyósító szerv elektronikus úton az állami adóhatósághoz az adóévet követő január 31-éig adatot szolgáltat azon személyek azonosító adatairól, adóazonosító jeléről, a részükre kifizetett nyugellátás, rehabilitációs járadék adóévi összegéről, akik az adóév folyamán nyugellátás vagy rehabilitációs járadék folyósítása mellett kereső tevékenységet folytattak. G) Hatósági adatszolgáltatás 2

1. Az építésügyi hatóság az általa kiadott használatbavételi engedély egy példányát megküldi az illetékes önkormányzati adóhatósághoz. 3

2. A közúti közlekedési nyilvántartási szerv, a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartását kezelő központi szerv a járműnyilvántartásából, valamint az 1992. évi LXVI. törvény szerinti nyilvántartásból a január 1-jei állapotnak megfelelő adatokat január 31. napjáig közli a gépjárműadó kivetésére illetékes települési önkormányzati, a fővárosban a kerületi önkormányzati adóhatósággal a következő tartalommal: a) a gépjármű rendszáma, alvázszáma, személygépjármű saját tömege, tehergépjármű saját tömege és megengedett együttes tömege, b) a gépjármű - gépjárműadóról szóló törvény szerinti - tulajdonosának neve, lakcíme, illetőleg székhelye vagy telephelye, magánszemély adózó esetén természetes azonosító adatai, nem magánszemély adózó esetén cégjegyzékszáma, c) gépjármű forgalomba helyezésének, forgalomból való kivonásának időpontja, valamint a kivonás oka, d) a tulajdonváltozás időpontja, e) a gépjármű környezetvédelmi osztályba sorolása, 4

f) a gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény 18. §-ának 3. és 7. pontja szerinti gépjármű teljesítménye (kW, ennek hiányában LE), gyártási éve. 3

3. A közúti közlekedési nyilvántartási szerv, a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartását kezelő központi szerv a járműnyilvántartásból, valamint az 1992. évi LXVI. törvény szerinti nyilvántartásból a) minden hónap 20. napjáig (első alkalommal 2005 februárjában) az előző hónap utolsó napja szerinti állapotnak megfelelő az előző adatszolgáltatási időszakhoz képest bekövetkezett adókötelezettséget érintő változásokat (gépjármű forgalomba helyezése, forgalomból való kivonása, átalakítása, környezetvédelmi osztályba sorolásának módosulása), b) január 20. napjáig a tárgyévet megelőző évben bekövetkezett tulajdonosváltozásról szóló régi tulajdonos által teljesített változásbejelentést a 2. pont szerinti adattartalommal közli a gépjárműadó kivetésére illetékes települési önkormányzati, a fővárosban a kerületi önkormányzati adóhatósággal. 5

4. Az első fokon eljáró közlekedési igazgatási hatóság által a jármű tulajdonjogának bejegyzésére, annak változására irányuló eljárás során a közlekedési igazgatási ügymenetet támogató informatikai rendszerben rögzített, az ügyfél által bemutatott, a gépjármű és pótkocsi vagyonszerzési illetékének megfizetését igazoló készpénz-átutalási megbízás azonosító számát, gyártójának kódját, valamint a befizetett illeték összegét a közúti közlekedési nyilvántartást vezető szerv útján, továbbá a közúti közlekedési nyilvántartást vezető szerv a közúti közlekedési nyilvántartásról szóló 1999. évi LXXXIV. törvény 9. § (1) és (2) bekezdésében szereplő adatok közül a gépjármű és pótkocsi vagyonszerzési illetéke teljesítésének ellenőrzéséhez szükséges adatokat (a jármű fajtáját, gyártmányát, típusát, kategóriáját, forgalmi rendszámát, hengerűrtartalmát, kamratérfogatát, teljesítményét, össztömegét, a járműtulajdonos azonosító adatait, lakcímét, székhelyét) elektronikus úton továbbítja az állami adóhatóságnak. 6

5. Az okmányiroda, valamint a vámhatóság minden hónap 15. napjáig az előző hónap utolsó napja szerinti állapotnak megfelelően adatokat szolgáltat az "E" és "P" betűjelű ideiglenes rendszámtábla kiadásáról a kérelmező lakóhelye (székhelye) szerint illetékes önkormányzati adóhatósághoz. Az adatszolgáltatás tartalmazza a kérelmező nevét, anyja nevét, születési helyét és idejét, valamint lakcímét (székhelyét), továbbá a jármű fajtáját és rendszámát. 7

6. Az építésfelügyeleti hatóság az építőipari kivitelezési tevékenység megkezdésével kapcsolatban bejelentett adatok közül az alábbi tartalommal adatot szolgáltat az állami adóhatóságnak: a) az építési helyszín címe, helyrajzi száma,

1 Megállapította: 2007. évi CXXVI. törvény 217. §, 12. számú melléklet 3. Hatályos: 2008. I. 1-től. 2 Módosította: 2006. évi CIX. törvény 85. § (4). 3 Megállapította: 2004. évi CI. törvény 230. §, 15. számú melléklet 2. Módosította: 2006. évi CIX. törvény 85. § (4). 4 Beiktatta: 2006. évi LXI. törvény 131. §, 8. számú melléklet 1. A 2006. évi CXXXI. törvény 156. § (4) bekezdésével módosított szöveggel lép hatályba 2007. I. 1-jén. 5 Beiktatta: 2007. évi CXXVI. törvény 217. §, 12. számú melléklet 4. Hatályos: 2008. I. 1-től. 6 A második mondat szövegét megállapította: 2006. évi LXI. törvény 131. §, 8. számú melléklet 2. Számozását módosította: 2007. évi CXXVI. törvény 217. §, 12. számú melléklet 4. 7 Beiktatta: 2005. évi LXXVI. törvény 6. § (2). Módosította: 2006. évi CIX. törvény 85. § (4). Számozását módosította: 2007. évi CXXVI. törvény 217. §, 12. számú melléklet 4.


8012/2007. (AEÉ 9.) APEH tájékoztató adatszolgáltatásáról


az építésfelügyeleti hatóság kivitelezőre vonatkozóan teljesítendő

1

b) a kivitelező (vállalkozó) neve (elnevezése), címe (székhelye), adóazonosító száma, kivitelezési jogosultságának (vállalkozói engedély, cégbírósági bejegyzés) külön jogszabály szerinti igazolása. 2

H) Az általános forgalmi adóról szóló törvényben meghatározott új közlekedési eszközt értékesítő adózó adatszolgáltatása Az adózó az állami adóhatósághoz az értékesítés napját követő hó 15. napjáig az erre a célra rendszeresített nyomtatványon adatot szolgáltat a) az Európai Közösség más tagállamában illetőséggel bíró, közösségi adószámmal nem rendelkező vevő nevéről, címéről, b) az új közlekedési eszköz azonosító adatairól és általános forgalmi adó nélkül számított ellenértékéről, c) a számla kiállításának időpontjáról, illetve az első forgalomba helyezés időpontjáról, ha az megelőzi a számlakiállítás időpontját. 3

I) Az állami foglalkoztatási szerv adatszolgáltatása

Az állami foglalkoztatási szerv elektronikus úton vagy gépi adathordozón az állami adóhatósághoz az adóévet követő január 31-éig adatot szolgáltat azon személyek azonosító adatairól, adóazonosító jeléről, akiknél a munkanélküli-ellátás folyósítását az ellátásra való jogosultságot kizáró kereső tevékenység miatt szüntették meg, lehetőség szerint az e személyek munkaadóiról, azok adószámának feltüntetésével, valamint a folyósítás megszűnésének időpontjáról.

3

4

J) Adókedvezményre jogosító igazolásokról adatszolgáltatás Az adókedvezményre jogosító igazolást kiállító szerv, ha olyan igazolást (bizonylatot) állít ki, amelynek alapján a magánszemély adókedvezmény (adómentesség) igénybevételére jogosult, a kedvezmény igénybevételére jogosító igazolás tartalmának közlésével adatot szolgáltat az adózónak kiadott igazolásról. Az adatszolgáltatást az adóévet követő év január 31-éig elektronikus úton vagy gépi adathordozón az adókedvezményre jogosító igazolást kiállító szerv illetékes állami adóhatóságához kell teljesíteni. K) A nyomtatványt forgalmazó (alforgalmazó) adatszolgáltatása 1. A nyomtatvány forgalmazó (alforgalmazó) az általa értékesített adóigazgatási azonosításra alkalmas számla-, nyugtatömbökről - jogszabály eltérő rendelkezésének hiányában - vevőnkénti részletezésben adatot szolgáltat. 2. Az adatszolgáltatás tartalmazza: a) az értékesített nyomtatványok (számlatömbök, nyugtatömbök) megnevezését, b) a nyomtatvány sorszámát (tól-ig), c) a vevő nevét és címét (székhelyét, telephelyét), d) a vevő adószámát. A nyomtatványt forgalmazó (alforgalmazó) az adatszolgáltatást negyedévenként a negyedévet követő hónap 20. napjáig teljesíti az állami adóhatósághoz.

3

8006/2007. (AEÉ 4.) APEH tájékoztató a nyomtatványforgalmazók számla, egyszerűsített számla és nyugtanyomtatványok értékesítésével kapcsolatos kötelezettségeiről, különös tekintettel az állami adóhatósághoz teljesítendő adatszolgáltatási kötelezettségre L) Költségvetési támogatás igénybevételéhez felhasználható igazolásokról adatszolgáltatás Ha jogszabály költségvetési támogatás igénybevételéhez más szerv által kiállított igazolás (bizonylat) benyújtását írja elő, az igazolást kiállító szerv a kiállítás hónapját követő hó 15. napjáig adatot szolgáltat a kiállítást kérő személy székhelye, telephelye, lakóhelye szerint illetékes adóhatóságnak a kiadott igazolásról. Az adatszolgáltatás tartalmazza a kiállítást kérő személy nevét, elnevezését, adóazonosító számát, az igazolásban feltüntetett tényt, körülményt, adatot, valamint a támogatás igénylésének jogcímét. Az igazolás kiállítása megtagadható, ha az azt kérő nem közli a támogatás igénylésének jogcímét. Az igazoláson a támogatás igénylésének jogcímét fel kell tüntetni, az igazolás csak a megjelölt támogatás igénybevételéhez használható fel. 8001/2004. (AEÉ 3.) APEH tájékoztató a költségvetési kapcsolatok lebonyolításánál alkalmazandó számlaszámokról

1 Megállapította: 2005. évi CXIX. törvény 128. §, 17. számú melléklet. Hatályos: 2006. I. 1-től. 2 Megállapította: 2004. évi XXVII. törvény 18. §, 2. számú melléklet. Hatályos: a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napjától. 3 Módosította: 2006. évi CIX. törvény 85. § (4). 4 Megállapította: 2005. évi LXXXV. törvény 38. §, 2. számú melléklet. Hatályos: 2006. I. 1-től. Alkalmazására lásd: 2005. évi LXXXV. törvény 40. § (5)-(6).



1

M) Soron kívüli adatszolgáltatás A jogutód nélkül megszűnő adózó, illetőleg a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint egyéni vállalkozónak minősülő magánszemély, ha e tevékenységét megszünteti, vagy a tevékenység gyakorlásához szükséges egyéni vállalkozói igazolványát, hatósági engedélyét jogerősen visszavonják, az e törvényben, illetőleg adótörvényben vagy költségvetési támogatást megállapító jogszabályban megállapított adatszolgáltatási kötelezettségét az éves elszámolású adókról benyújtott soron kívüli bevallással egyidejűleg teljesíti. 4. számú melléklet a 2003. évi XCII. törvényhez A külföldi személyek egyes jövedelmei adózásának különös szabályairól 1. A külföldi illetőségű magánszemély és a külföldi illetőségű osztalékban részesülő (a továbbiakban együtt: külföldi személy) a törvény szerint adó-, adóelőleg levonási kötelezettség alá eső kifizetőtől származó, belföldön végzett tevékenységből, illetve a jövedelemszerzés helye szerint belföldről származó jövedelmére, így különösen a kamatra, előadói, művészeti és sporttevékenységekért, bemutatókért, kiállításokért járó díjra, jogdíjra és osztalékra (a továbbiakban: adóköteles bevételre) az e mellékletben foglaltakat kell alkalmazni. 2004/87. Adózási kérdés forrásadó-kötelezettség a Magyarországról származó jogdíjak tekintetében 2

2. A külföldi személy adóköteles bevétele után a kifizető a kifizetett összegből az adót megállapítja, levonja és a kifizetést követő hó 12-éig fizeti meg. A nemzetközi egyezmény szerinti adót vonja le a kifizető, ha a kifizetés időpontjáig a külföldi személy, illetőleg a képviseletében eljáró személy az e melléklet szerinti igazolásokat és nyilatkozatokat csatolja. 3. Nem kell az adót levonni, bevallani és megfizetni, ha nemzetközi egyezmény szerint a bevétel nem adóztatható belföldön, és a külföldi személy illetőségét igazolja. 3

4. A társasági adót és az osztalékadót a kifizető a társasági adóbevallásában, amennyiben társasági adóbevallási kötelezettsége nincs, nyomtatványon az adóévet követő év május 31-éig vallja be. 4

5. Ha a külföldi személytől levont adó mértéke magasabb, mint a nemzetközi egyezmény alapján alkalmazandó adómérték, akkor a külföldi személy az illetőségigazolás és a kifizető igazolása benyújtásával az állami adóhatóságnál adó-visszatérítési igényt terjeszthet elő. Az adókülönbözetet az adóhatóság a külföldi személy által megjelölt bankszámlára utalja át. 5

6. Az adó-visszatérítésre irányuló eljárásban a külföldi osztalékban részesülőt az adóhatóság előtti képviseleti jogosultságát igazoló letétkezelő, a kifizető részvénykönyvébe az osztalékfizetés időpontjában részvényesi meghatalmazottként bejegyzett személy is képviselheti. A letétkezelő, illetőleg a részvényesi meghatalmazott az erre jogosult személynek a képviseletre további meghatalmazást, megbízást adhat. 6

7. A külföldi illetőség igazolására a külföldi adóhatóság - az adómentességhez való jogosultság igazolására a nemzetközi szervezet - által kiállított okirat hiteles magyar nyelvű fordításáról készült másolat szolgál (a továbbiakban: illetőségigazolás). Az illetőséget adóévenként akkor is igazolni kell, ha az illetőség a korábban benyújtott illetőségigazolás óta nem változott. A külföldi személy az illetőségigazolást az adóévben történt első kifizetés időpontját, illetősége változása esetén a változást követő első kifizetés időpontját megelőzően adja át. Amennyiben a külföldi személy a kifizetés időpontjáig nem tudja igazolni illetőségét, a kifizető az illetőségről írásbeli nyilatkozatát is elfogadhatja. Ha a külföldi személy az illetőségigazolást az adóbevallás benyújtásáig nem mutatja be, a kifizetéskor le nem vont (a juttatást követően meg nem fizetett) adót a kifizetőnek az adóév utolsó hónapját érintő kötelezettségként kell bevallania és megfizetnie. A bevallás benyújtását követően bemutatott illetőségigazolás alapján a kifizető az elévülési időn belül önellenőrzéssel helyesbíthet. A kifizető a nyilatkozatot és az illetőségigazolást megőrzi. Amennyiben hazai befektetési szolgáltató szolgáltatását határon átnyúló szolgáltatásként nyújtja, a külföldi illetőség igazolásaként elfogadhatja a szolgáltatást igénybe vevő személyazonosítására alkalmas okiratát, melyből a szolgáltatást igénybe vevő állampolgársága megállapítható és az adott személy illetőségére vonatkozó teljes bizonyító erejű nyilatkozatát.

1 Beiktatta: 2004. évi CI. törvény 230. §, 15. számú melléklet 3. Hatályos: 2005. I. 1-től. 2 A második mondatot beiktatta: 2005. évi XXVI. törvény 45. §, 6. számú melléklet 1. Hatályos: 2005. V. 10-től. Ezt megelőzően teljesített osztalékfizetésekre is alkalmazni kell. 3 Módosította: 2005. évi CLXIII. törvény 27. § (10). 4 Módosította: 2005. évi XXVI. törvény 66. § (2), 2006. évi CIX. törvény 85. § (4). 5 Megállapította: 2005. évi XXVI. törvény 45. §, 6. számú melléklet 2. Hatályos: 2005. V. 10-től. Ezt megelőzően teljesített osztalékfizetésekre is alkalmazni kell. 6 Az utolsó mondatot beiktatta: 2004. évi CI. törvény 230. §, 16. számú melléklet 1. Hatályos: 2005. I. 1-től.



1

8. A külföldi személy a kifizetést megelőzően, hitelesen magyarra fordított okiratban nyilatkozik arról, hogy a kifizetés tekintetében haszonhúzónak minősül-e, ha az alkalmazandó kettős adózás elkerülésére kötött egyezmény szerint e körülmény az adókötelezettséget befolyásolja. A letétkezelő az adóért vállalt korlátlan és egyetemleges felelőssége mellett nyilatkozhat a kifizető részére arról, hogy a külföldi személy a kifizetés tekintetében haszonhúzónak minősül-e. A nyilatkozat az ugyanazon szerződés alapján, ugyanazon jogcímen a naptári évben kifizetett összegre terjed ki a körülmények megváltozásáig. A kifizető az adó összegét helyesbíti, amennyiben a külföldi személy a nyilatkozatot a kifizetést követően, de a kifizető bevallását megelőzően teszi meg. Ebben az esetben a kifizető bevallásában a haszonhúzói nyilatkozatra tekintettel megállapított kötelezettséget tünteti fel, a különbözetet megfizeti vagy visszaigényli, valamint a külföldi személlyel elszámol a különbözetről. Ugyanígy kell eljárni akkor is, ha a külföldi személy a bevallást megelőzően korábbi nyilatkozatát helyesbíti. A bevallás benyújtását követően megtett nyilatkozat alapján a kifizető bevallását az elévülési időn belül önellenőrzéssel helyesbítheti. A kifizető a nyilatkozatot megőrzi. 2

9. Ha a külföldi személyt megillető osztalékjövedelmet a kifizető részvényesi meghatalmazottnak (nominee) fizeti ki, a részvényesi meghatalmazott legkésőbb a kifizetés naptári évének utolsó napjáig magyar vagy magyar és angol nyelven kiállított, cégszerűen aláírt okiratban nyilatkozik a külföldi személy nevéről (elnevezéséről), lakóhelyéről, székhelyéről, születési helyéről, idejéről, illetőségéről, a részére kifizetendő, illetőleg kifizetett, forintban meghatározott osztalék összegéről, amely alapján a kifizető az igazolást kiállítja és az adatszolgáltatási kötelezettségét teljesíti. Amennyiben a részvényesi meghatalmazott az osztalékfizetés időpontját követően teszi meg nyilatkozatát, a kifizető az igazolást a nyilatkozat kézhezvételét követő 30 napon belül állítja ki és kézbesíti. A kifizető az igazolást a kifizetéssel egyidejűleg állítja ki, ha a részvényesi meghatalmazott a kifizetői igazolás alapjául szolgáló adatokról a kifizetés időpontjáig nyilatkozik és az illetőségigazolást, haszonhúzói nyilatkozatot csatolja. Amennyiben az osztalékjövedelemben részesülő külföldi személyről a kifizető a nyilatkozat alapján nem tud adatot szolgáltatni, a részvényesi meghatalmazott nevéről (elnevezéséről), székhelyéről, belföldi illetősége esetén adóazonosító számáról és a részére kifizetett osztalék összegéről teljesíti adatszolgáltatási kötelezettségét. 3

10. Ha az osztalékjövedelemben részesülő magánszemély külföldi illetőségű, a kifizető a kifizetést, illetőleg az adatszolgáltatást adóazonosító jel hiányában is teljesítheti. 4

11. Ha a kifizetőt azért terheli adófizetési kötelezettség, mert a külföldi személy részére az adóköteles bevételt nem pénzben juttatta és így az adót a törvényben előírt mértékkel fizette meg, adóbevallásában az egyezmény szerinti mértékkel megállapított adót tüntetheti fel, feltéve, hogy az adóbevallás benyújtásakor rendelkezik illetőségigazolással, illetőleg haszonhúzói nyilatkozattal. A bevallás benyújtását követően bemutatott illetőségigazolás, megtett haszonhúzói nyilatkozat alapján a kifizető az elévülési időn belül az adót önellenőrzéssel helyesbítheti. 5

12. Ha a kifizetőt nem terhelte adólevonási kötelezettség, vagy a külföldi személy belföldön adóköteles jövedelmét nem kifizetőtől szerezte, a jövedelem megszerzésétől számított 30 napon belül a külföldi személyt adóbevallási és adómegfizetési kötelezettség terheli, amelyet az állami adóhatóságnál teljesít. A külföldi személy az adómegállapítás során figyelembe veszi a kettős adóztatás elkerüléséről szóló nemzetközi egyezmény alapján a rá vonatkozó adómértéket. 4

13. A kifizető a téves mértékkel levont, a levonni elmulasztott vagy be nem vallott adóért korlátlanul felel. 6 14. A jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező egyéb szervezet székhelyére, telephelyére nem önálló tevékenység végzésére kirendelt külföldi illetőségű magánszemély az adóévet követő év május 20. napjáig teljesíti bevallási kötelezettségét, feltéve, ha a kifizetőt nem terhelte adólevonási kötelezettség, vagy a külföldi személy belföldön adóköteles jövedelmét nem kifizetőtől szerezte. A nem önálló tevékenység végzésére kirendelt külföldi illetőségű magánszemély adóját az adóhatóság határozattal állapítja meg, ha az adózó az adóév végét megelőzően azzal a szándékkal hagyja el az ország területét, hogy az adóév során adóköteles tevékenység vagy jövedelemszerzés céljából vissza nem tér. Az ország területe elhagyásának időpontja előtt 30 nappal be kell jelenteni ennek tényét, valamint a bejelentéshez csatolni kell az adó megállapításához szükséges iratokat. Az Art. 4. számú mellékletének szabályai jelenleg nem tartalmaznak azon külföldi illetőségű belföldön adóköteles jövedelmet szerző magánszemélyek adózásával kapcsolatos eljárási szabályokat, akiket jogi személyek, jogi személyiséggel nem rendelkező egyéb szervezetek székhelyére, telephelyére munkavégzés céljából rendeltek ki. A belföldi illetőségű jogi személy, egyéb szervezet mindig kifizetőnek minősül, ha a külföldi magánszemélynek jövedelmet juttat. Ekkor az Art. 4. számú melléklet 2. pontja szerint a külföldi személy adóköteles bevétele után a kifizető a kifizetett összegből az adót megállapítja, levonja és a kifizetést követő hó 12-éig fizeti meg. Nem tartozik a kifizetői levonással érintett körbe az a külföldi magánszemély, aki közvetlenül a külföldi anyavállalattól kapja a jövedelmét, függetlenül attól, hogy később ezt a belföldi cégre átterhelik vagy sem. Ebben az esetben a belföldi cég közvetlenül nem teljesít kifizetést a külföldi magánszemélynek, ezért abból adóelőleget sem lehet levonni. Ebben az esetben a magánszemély önadózás útján a személyi jövedelemadóról szóló törvény rendelkezéseinek megfelelően negyedévente, a negyedévet követő hónap 12. napjáig megállapítja a bevételt terhelő adóelőleget és megfizeti.

1 2 3 4 5 6

Számozását módosította: 2004. évi XXVII. törvény 18. §, 3. számú melléklet. Megállapította: 2005. évi XXVI. törvény 45. §, 6. számú melléklet 3. Hatályos: 2005. V. 10-től. Ezt megelőzően teljesített osztalékfizetésekre is alkalmazni kell. Beiktatta: 2005. évi XXVI. törvény 45. §, 6. számú melléklet 3. Hatályos: 2005. V. 10-től. Ezt megelőzően teljesített osztalékfizetésekre is alkalmazni kell. Számozását módosította: 2005. évi XXVI. törvény 45. §, 6. számú melléklet 3. Módosította: 2005. évi XXVI. törvény 45. §, 6. számú melléklet 3., 2006. évi CIX. törvény 85. § (4). Beiktatta: 2005. évi LXXXV. törvény 38. §, 3. számú melléklet. Hatályos: 2006. I. 1-től. Alkalmazására lásd: 2005. évi LXXXV. törvény 40. § (5)-(6).



Önadózás esetén az Art. 1. számú melléklet I./B)/3./g) pontja alapján a külföldi személy egyes jövedelmeinek adóbevallási szabályaira a 4. számú melléklet rendelkezései az irányadóak. Az Art. 4. számú melléklete jelenleg nehezen alkalmazható rendelkezést tartalmaz arra az esetre, ha a kifizetőt nem terhelte adólevonási kötelezettség, vagy a külföldi személy belföldön adóköteles jövedelmét nem kifizetőtől szerezte, ekkor a jövedelem megszerzésétől számított 30 napon belül a külföldi személyt adóbevallási és adómegfizetési kötelezettség terheli, amelyet az APEH Észak-budapesti Igazgatóságánál teljesít. Ennek a bevallási szabálynak az alkalmazása életszerűtlen, tekintettel arra is, hogy az adóelőleg-levonási kötelezettség negyedévente terhelné az adózót. A szabályozás ezért előírja, hogy kirendelés esetén a külföldi magánszemélynek a magyar magánszemélyekkel egyező módon kell a bevallási kötelezettséget teljesíteni (május 20.). Ezen túl a törvény soron kívüli bejelentési kötelezettséget ír elő az országot véglegesen elhagyó külföldi magánszemélynek, melynek eredményeként az adóhatóság - a helyzet végleges rendezése érdekében - soron kívül határozattal állapítja meg a benyújtott iratok alapján a magánszemély adóját. 5. számú melléklet a 2003. évi XCII. törvényhez Az átalányadót vagy a tételes átalányadót fizetők adózásának rendje A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvény szerint átalányadót vagy tételes átalányadót (a továbbiakban együtt: átalányadó) fizetők adózására a törvény rendelkezéseit az e mellékletben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. 1

1. Az egyéni vállalkozó, a mezőgazdasági kistermelői és a fizetővendéglátó tevékenységet folytató magánszemély az előző évre vonatkozó éves adóbevallásához fűzött - a határidő letelte előtt benyújtott - nyilatkozatban jelentheti be az átalány választását a tárgyévre. A mezőgazdasági kistermelő az átalány választását akkor is az előző évre vonatkozó éves bevallás időpontjáig jelentheti be, ha adóbevallásra nem kötelezett. 2. A tevékenységét kezdő egyéni vállalkozó a bejelentkezésekor jelenti be az átalányadózás választását. Az átalányadózó, ha választását a következő évre is fenntartja, erről külön nyilatkoznia nem kell. 3. A nyilatkozat a bejelentési határidő letelte után nem pótolható, illetve nem vonható vissza, kivéve, ha az átalány választásának a nyilatkozattétel időpontjában is hiányoztak a törvényes feltételei. A bejelentésnek tartalmaznia kell az átalánybesoroláshoz szükséges valamennyi ismert adatot. 4. Az adózó az 1. pont szerinti bejelentés megtételéig nyilvántartásait a megelőző évre vonatkozó rend szerint vezeti. 5. Az adóhatóság a bejelentés alapján az adózót az átalányozottak nyilvántartásába felveszi. 6. Az átalányadó-besorolást érintő tevékenység módosítását, kiegészítését a változásra okot adó első értékesítést megelőzően kell bejelenteni. Az átalányadózást kizáró körülményt az ennek keletkezését követő 15 napon belül kell bejelenteni, a bejelentésben ezt a körülményt is meg kell jelölni. 7. Ha az átalányadózás a tárgyévben a törvényi feltételek hiánya miatt megszűnik, vagy az átalányadózás-választás törvényi feltételeinek hiánya az átalányadózás választását követően jut az adózó tudomására, az adózó a megszűnésre okot adó körülmény bekövetkeztétől, illetve a tudomásszerzéstől számított 15 napon belül köteles a tárgyévre vonatkozó nyilvántartásait az általános szabályok szerint elkészíteni. 8. Az átalányadózást választó adózó adóját az önadózás szabályai szerint állapítja meg. 9. Az átalányadó-előleget a negyedévet követő hó 12. napjáig kell megfizetni. 6. számú melléklet a 2003. évi XCII. törvényhez A naptári évtől eltérő üzleti évet választó adózók adómegállapítási, adóbevallási és befizetési kötelezettségei A naptári évtől eltérő üzleti évet választó adózó törvényben vagy más jogszabályban előírt adókötelezettségeit a következő eltérésekkel teljesíti: A naptári évtől eltérő üzleti évet választó adózónak a társasági adó, az osztalékadó, a vállalkozók helyi kommunális adója és az iparűzési adó tekintetében az adómegállapítási, bevallási, adófizetési, adóelőleg-fizetési kötelezettségét az üzleti év első napján hatályos szabályok szerint kell teljesítenie. 2

1. Az állami adóhatósághoz teljesítendő bevallási kötelezettségek Az adózó az adóbevallási kötelezettségét a társasági adóról, az osztalékadóról az adóév utolsó napját követő 150. napig teljesíti, és ezzel egyidejűleg az adóévről készült éves beszámolóját elektronikusan az adóhatósághoz benyújtja. 2. Az állami adóhatósághoz teljesítendő adófizetési kötelezettségek a) Az adózó a társasági adót, a megfizetett adóelőleg és az adóévre megállapított társasági adó különbözetét az adóév utolsó napját követő 150. napig fizeti meg, illetőleg ettől az időponttól igényelheti vissza. 3

b) A társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerinti előleg-kiegészítésre kötelezett adózó a társasági adó előlegét a várható éves fizetendő adó összegére az adóévre már bevallott adóelőlegek különbözetéről az adóév utolsó hónapjának 20. napjáig nyújtja be bevallását és ezzel egyidejűleg tesz eleget fizetési kötelezettségének. Az előleg-kiegészítésre kötelezett adózó az adóév utolsó havi, negyedévi előlegét az előleg-kiegészítéssel egyidejűleg teljesíti.

1 Az első mondat szövegét módosította: 2004. évi CI. törvény 315. § (1), 2005. évi XXVI. törvény 66. § (2). 2 Megállapította: 2007. évi CXXVI. törvény 217. §, 13. számú melléklet 1. Hatályos: 2008. I. 1-től. Lásd még: 2007. évi CXXVI. törvény 480. §. 3 Megállapította: 2007. évi CXXVI. törvény 217. §, 13. számú melléklet 2. Hatályos: 2008. I. 1-től.



c) A belföldi illetőségű osztalékban részesülő adózó a kifizető által tőle levont osztalékadót az adóév utolsó napját követő 150. naptól igényelheti vissza. 3. Az önkormányzati adóhatósághoz teljesítendő befizetési kötelezettségek a) A vállalkozó a helyi kommunális és iparűzési adó előlegét két részletben, az adóév harmadik hónapjának 15. napjáig, illetve kilencedik hónapjának 15. napjáig fizeti meg. 1

b) A társasági adóelőlegnek az adóévi várható fizetendő adó összegére történő kiegészítésére kötelezett vállalkozónak a helyi kommunális és iparűzési adóelőleget a várható éves fizetendő adó összegére az adóév utolsó hónapjának 20. napjáig kell kiegészítenie. c) A vállalkozó a megfizetett adóelőleg és az adóévre megállapított tényleges adó különbözetét az adóév utolsó napját követő 150. napig fizeti meg, illetőleg ettől az időponttól igényelheti vissza. 4. Az e törvény 1. számú mellékletének B) 1. pontja alkalmazásában a tárgyévi bevallás gyakoriságát meghatározó értékhatárok számításakor a megelőző második naptári év adatait kell figyelembe venni. 5. Ha az e melléklet hatálya alá tartozó adókra vonatkozó kötelezettséget jogszabály havonként, negyedévenként, félévenként rendeli teljesíteni, az első hónap kezdő napjaként a választott üzleti év kezdő napját kell számításba venni. Az első adóévi hónap kezdő napjának naptári hónapon belüli sorszáma határozza meg valamennyi további adóévi hónap kezdő napjának naptári hónapon belüli sorszámát. Amennyiben valamely adóévi hónap kezdő napjának naptári hónapon belüli sorszáma magasabb, mint a követő naptári hónap napjainak száma, a követő adóévi hónap kezdő napjaként a követő naptári hónap utolsó napját kell tekinteni. Adóévi negyedévként, félévként három, illetve hat adóévi hónapot kell figyelembe venni. 7. számú melléklet a 2003. évi XCII. törvényhez

2

Adatszolgáltatás a kamatjövedelemről 1. A kifizető az adóévet követő év március 20-ig elektronikus úton vagy gépi adathordozón az állami adóhatósághoz adatot 3

szolgáltat a) saját cégnevéről (elnevezéséről), székhelyéről (telephelyéről), b) a haszonhúzó nevéről, állandó lakóhelyéről, ennek hiányában szokásos tartózkodási helyéről, ha az állandó lakóhely, ennek hiányában a szokásos tartózkodási hely nem állapítható meg, akkor a haszonhúzó útlevelét, személyazonosító igazolványát vagy személyazonosságának megállapítására alkalmas egyéb iratát kiállító tagállamról, ha rendelkezésre áll, az illetősége szerinti tagállamban megállapított adóazonosító számáról, ennek hiányában születési helyéről, idejéről, c) a haszonhúzó bankszámlaszámáról, ennek hiányában a kamatkifizetés jogalapjáról, továbbá d) a kifizetett kamat összegéről az alábbiak szerint da) a 4. a) pontban meghatározott kifizetett vagy jóváírt kamat esetén a kamat összegéről, db) a 4. b) és d) pontban meghatározott kamat esetében a kamatjövedelem összegéről, ha ez nem állapítható meg, akkor a jövedelem teljes összegéről, ennek hiányában az átruházásból, beváltásból vagy visszavásárlásból származó bevétel összegéről, dc) a 4. c) pont esetén a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvényben (Tpt.) meghatározott európai befektetési alap (európai befektetési alap), a 3. pont szerinti igazolás alapján európai befektetési alapnak minősülő szervezet vagy az Európai Közösségen kívüli kollektív befektetési forma által közvetlenül, vagy a 3. pontban meghatározott szervezeten keresztül közvetve juttatott kamatjövedelem összegéről, dd) az 5. pont szerinti kamatjövedelem esetén a 3. pontban meghatározott szervezet azon tagjaihoz rendelhető kamat összegéről, amely tagok más tagállamban bírnak illetőséggel és haszonhúzónak minősülnek. 2. E melléklet alkalmazásában kifizető az a gazdasági tevékenységet folytató jogi személy, jogi személyiség nélküli gazdasági társaság vagy egyéb szervezet, amely az Európai Közösség más tagállamában illetőséggel bíró haszonhúzónak közvetlenül kamatot fizet vagy jóváír. 4

3. Adatszolgáltatásra kötelezett továbbá az a gazdasági tevékenységet folytató jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező egyéb szervezet, amely bármely más közösségi tagállamban illetőséggel bíró szervezet útján a szervezet haszonhúzónak minősülő tagjainak juttat kamatjövedelmet. Az adatszolgáltatásra kötelezett az adóévet követő év március 20-ig elektronikus úton vagy gépi adathordozón közli az állami adóhatósággal a szervezet nevét, címét és a részére kifizetett kamat összegét, kivéve, ha az hitelelt érdemlően igazolja, hogy jogi személy, vagy az illetősége szerinti tagállamban a társasági adó alanya vagy európai befektetési alapként működik, illetve az illetősége szerinti tagállam hatósága által kiállított igazolás alapján ilyen alapnak minősül. E pont alkalmazásában nem minősül jogi személynek a) Finnországban: avion yhtiö (Ay) és kommandiittiyhtiö (Ky), valamint öppet bolag és kommanditbolag, illetőleg b) Svédországban: handelsbolag (HB) és kommanditbolag (KB). 4. E melléklet alkalmazásában kamatnak minősül

1 Megállapította: 2005. évi XXVI. törvény 45. §, 7. számú melléklet 2. Hatályos: 2005. V. 10-től. 2 Megállapította: 2004. évi XXVII. törvény 18. §. Hatályos: a 2004. évi XXVII. törvény 66. § (2) bekezdésének a 2004. évi CI. törvény 316. § (3) bekezdésével történt módosítása alapján: 2005. VII. 1-től. Ezt követően teljesített kamatfizetésekre kell alkalmazni. 3 Módosította: 2005. évi XXVI. törvény 66. § (1). 4 Megállapította: 2005. évi LXXXV. törvény 38. §, 4. számú melléklet 1. Módosította: 2005. évi CXIX. törvény 193. § (2).



a) bármely követeléshez kapcsolódó jóváírt vagy kifizetett kamat - különösen az állampapírból, kötvényből, adósságlevélből származó kamat, az ezekhez kapcsolódó prémiumok és jutalmak -, kivéve a késedelmes teljesítéshez kapcsolódó kamat, b) az a) pontban meghatározott követelés átruházásakor, beváltásakor vagy visszavásárlásakor felhalmozódott vagy tőkésített kamat, c) az európai befektetési alap, a 3. pont szerinti igazolás alapján európai befektetési alapnak minősülő szervezet, és az Európai Közösségen kívüli kollektív befektetési forma által közvetlenül, vagy a 3. pontban meghatározott szervezeten keresztül közvetve teljesített kamatkifizetés, d) az európai befektetési alap, a 3. pont szerinti igazolás alapján európai befektetési alapnak minősülő szervezet vagy az Európai Közösségen kívüli kollektív befektetési forma részesedésének átruházásából, beváltásából vagy visszavásárlásából származó jövedelem, feltéve, ha ezen szervezetek közvetlenül vagy közvetetten európai befektetési alapon, ilyennek minősülő szervezeten, vagy Európai Közösségen kívüli kollektív befektetési formán keresztül vagyonuk (eszközeik) több mint 40%-át az a) pontban meghatározott követelésekbe fektetik; ennek a jövedelemnek azon része minősül kamatjövedelemnek, amely megfelel az a) vagy b) pont szerinti közvetlen vagy közvetett úton szerzett kamatnak. 5. Kamatjövedelemnek minősül az az összeg is, amelyet a 3. pont szerinti adatszolgáltatásra kötelezett a 3. pontban meghatározott szervezetnek juttat. 6. Ha a kifizető a 4. d) pontban meghatározott követelésbe fektetett eszközök arányát nem tudja meghatározni, akkor az arány 40%-ot meghaladónak minősül. 7. Amennyiben a kifizető nem tudja megállapítani a 4. c)-d) pontok szerinti kamatjövedelmet, akkor a jövedelem teljes összege kamatnak minősül. Ha a kifizető a haszonhúzó által elért jövedelmet sem tudja meghatározni, akkor a jövedelem megfelel a részesedések átruházásából, beváltásából vagy visszavásárlásából származó bevételnek. 8. A 4. d) pontban említett arány meghatározásánál az alapszabályban vagy alapító okiratban meghatározott befektetési politika, ennek hiányában a szervezet vagyonának összetétele az irányadó. 9. A 4. d), valamint a 6. pontban rögzített arány 2011. január 1-jétől 25%. 10. E melléklet alapján haszonhúzónak minősül az a más tagállamban illetőséggel bíró magánszemély, akinek kamatot fizetnek vagy jóváírnak. Nem minősül haszonhúzónak az a magánszemély, aki igazolja, hogy a kamatot nem javára fizették ki, illetve írták jóvá, azaz a) kifizetőként jár el, b) jogi személy, az illetősége szerinti tagállam joga alapján a társasági adó alanya, európai befektetési alapnak minősülő szervezet, vagy a 3. pontban meghatározott szervezet képviseletében jár el, feltéve, ha ez utóbbi esetben közli a részére kamatot juttató vagy jóváíró személlyel ezen szervezet nevét, címét és erről a kamatot juttató vagy jóváíró személy (adatszolgáltatásra kötelezett) adatot szolgáltat az állami adóhatóságnak, c) a haszonhúzó képviseletében jár el és annak nevéről és címéről a kifizető részére adatot szolgáltat. 11. A kifizető köteles minden tőle elvárható intézkedést megtenni a haszonhúzó 12. pont szerinti azonosítása érdekében, ha a haszonhúzó helyett és nevében képviselője jár el, és erről a kifizető tudomással bír. Amennyiben a kifizető a haszonhúzót nem tudja azonosítani, akkor a képviselőként eljáró magánszemély minősül haszonhúzónak. 12. A kifizető a haszonhúzó azonosítását a) a 2004. január 1-je előtt létrejött vagy teljesült, kamatkifizetést megalapozó szerződéses jogviszony, illetve egyéb ügylet esetén név, állandó lakóhely, szokásos tartózkodási hely feltüntetésével a pénzmosás megelőzéséről és megakadályozásáról szóló 2003. évi XV. törvény, valamint a hatályos jogszabályok alapján egyébként rendelkezésre álló adatok alapján végzi, illetve b) a 2004. január 1-jén, illetve azt követően létrejött vagy teljesült szerződéses jogviszony vagy egyéb ügylet esetén az a) pontban meghatározottakon túl, az illetősége szerinti tagállamban megállapított adóazonosító szám feltüntetésével a haszonhúzó által bemutatott útlevél vagy személyazonosító igazolvány alapján végzi. Amennyiben az állandó lakóhelyet vagy a szokásos tartózkodási helyet az útlevél vagy a személyazonosító igazolvány nem tartalmazza, a haszonhúzó állandó lakóhelyét, szokásos tartózkodási helyét egyéb okirat hiteles magyar nyelvű fordítása alapján kell megállapítani. Ha az adóazonosító számot az útlevél, a személyazonosító igazolvány vagy egyéb okirat - ideértve az illetőségigazolást - nem tartalmazza, akkor az azonosítási adatok között az útlevél vagy a személyazonosító igazolvány szerinti születési helyet és időt fel kell tüntetni. 13. A haszonhúzó illetőségét állandó lakóhelye, ennek hiányában szokásos tartózkodási helye határozza meg. Ha tagállami hatóság által kibocsátott útlevéllel vagy személyazonosító igazolvánnyal rendelkező haszonhúzó állandó lakóhelye vagy ennek hiányában szokásos tartózkodási helye nem állapítható meg vagy állítása szerint az Európai Közösség egyik tagállamában sem bír illetőséggel, akkor a kifizető az illetőséget a hitelesen magyarra fordított illetőségigazolás alapján állapítja meg. Illetőségigazolás hiányában a haszonhúzó illetősége szerinti országnak az útlevelét, személyazonosító igazolványát vagy személyazonosságának megállapítására alkalmas egyéb iratát kiállító tagállam minősül.



1

14. A melléklet alkalmazásában átmeneti időszaknak minősül a 2005. július 1-je és a 2010. december 31-e közötti időszak. Az adatszolgáltatási kötelezettséget első alkalommal 2006. március 20. napjáig kell teljesíteni a 2005. június 30-át követően keletkezett kamatjövedelmekről. Ha a 2005. június 30. napját követő kamatkifizetés, jóváírás 2005. július 1-jét megelőzően keletkezett kamatjövedelmet is tartalmaz, az adatszolgáltatásban csak a 2005. június 30-át követően keletkezett kamat-jövedelemrészt kell feltüntetni. Az Art.-nak a kamatjövedelemről történő adatszolgáltatás szabályait tartalmazó 7. számú mellékletét az egyes pénzügyi tárgyú törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló 2004. évi XXVII. törvény (a továbbiakban: Ptj.) 4. számú melléklete állapította meg azzal, hogy - az eredetileg meghatározott hatálybalépési időpontnak az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló 2004. évi CI. törvénnyel történő módosítása alapján 2005. július 1-jén lép hatályba. Az Art. 7. számú mellékletének 3. pontja felhatalmazza a pénzügyminisztert az európai befektetési alapnak minősülő szervezeti státus igazolására, melyet a PSZÁF adhat ki. Tekintettel arra, hogy a PSZÁF ezt az igazolást az Áe. alapján kiállíthatja, ezért nem indokolt a miniszteri rendeletalkotás a részletszabályok kidolgozására. A jelenlegi magyar szabályozás - összhangban a kamatmegtakarítások adóztatásáról szóló 2003/48/EK irányelv rendelkezéseivel, valamint az Európai Bizottság korábbi állásfoglalásaival - az Art. 7. számú mellékletébe átültetett rendelkezések hatálybalépési időpontjának megfelelően minden 2005. július 1-jétől kifizetett, illetőleg jóváírt kamat vonatkozásában kötelezővé teszi az adatszolgáltatási kötelezettséget. Az Európai Unió pénzügyi és gazdasági minisztereinek tanácsa (ECOFIN) 2005. április 12-i ülésén azonban az a kompromisszumos álláspont született, hogy a fenti irányelv alkalmazása során csak a 2005. július 1-je után keletkezett kamat kifizetéséről, illetve jóváírásáról szükséges adatot szolgáltatni. Amennyiben a kifizetett, illetőleg a jóváírt kamat részben 2005. július 1-je előtt keletkezett, akkor az adatszolgáltatási kötelezettség az ezen időpont előtt keletkezett kamatokra még akkor sem terjed ki, ha azokat 2005. július 1-je után fizették ki, illetőleg írták jóvá. Az adatszolgáltatási kötelezettséggel érintett kamat összegének kiszámítását nehézkessé teheti az, hogy a kamatperiódus átível 2005. július 1-jén, illetőleg az adott kamatperióduson belül változó mértékű hozamok is előfordulnak. Ebben az esetben arányosítás útján megfelelően ki kell számítani a hivatkozott időpont utáni időszakra eső kamat összegét. Tekintettel arra, hogy Magyarország kötelezettséget vállalt a fenti jogértelmezés nyilatkozatban történő megerősítésére, ezért a törvény ezzel összhangban módosítja az Art. 7. számú mellékletét megállapító Ptj. 4. számú mellékletét. A módosított rendelkezés - figyelemmel a 7. számú melléklet hatálybalépésének időpontjára - a törvény kihirdetését követő 5.napon lépett hatályba, 2005. július 17-én. 2

15. Az állami adóhatóság az átmeneti időszak alatt a forrásadót alkalmazó tagállamokból a levont forrásadóból átutalt 75% adó fogadására euró devizanemben vezetett számlát nyit. A jóváírást követő 30 napon belül az adóhatóság az átutalt adót 25%-kal kiegészített összegben a jóváírás napján érvényes MNB által közzétett hivatalos devizaárfolyamon forintra átszámítva a haszonhúzó adószámláján jóváírja, feltéve, hogy az átutalást teljesítő illetékes tagállami hatóság az adózó azonosítására, illetve a levonás tényének és összegének megállapítására alkalmas adatokat közöl, vagy ezt a magánszemély más megfelelő módon hitelt érdemlően, hitelesen magyarra fordított okirattal igazolja. Az előző rendelkezésektől eltérően, a 2006. szeptember 1. napját követően megszerzett, belföldön adóköteles kamatjövedelem esetén a forrásadót alkalmazó tagállamból átutalt forrásadó elszámolása az adózó kérelmére történik. Az adózó kérelméhez csatolja az adózó azonosítására, a levonás tényének, összegének, a kamatjövedelem jogcímének és a kamatjövedelem megszerzése időpontjának megállapításához szükséges okiratok hiteles magyar fordítását. Az állami adóhatóság az adózó kérelmét abban az esetben teljesíti, ha az adózó a belföldön adóköteles kamatjövedelemről bevallási és adófizetési kötelezettségét teljesítette. 16. Azok a kötvények, továbbá egyéb forgatható, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, amelyeket 2001. február 28-ig bocsátottak ki, vagy amelyek kibocsátási tájékoztatóját a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, a tagállamok, illetve harmadik országok illetékes hatósága ezen időpontig jóváhagyta, feltéve, hogy ilyen értékpapírok további kibocsátására 2002. február 28. után nem került sor, az átmeneti időszakban nem minősülnek a melléklet 4. a) pontja szerinti követelésnek. 17. Amennyiben törvény az átmeneti időszakot meghosszabbítja, akkor a meghosszabbítás tartama alatt azok a forgatható, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok nem minősülnek a melléklet 4. a) pontja szerinti követelésnek, amelyek a) bruttósításra, illetve lejárat előtti visszavásárlásra vonatkozó záradékot tartalmaznak, és b) a kifizető forrásadót alkalmazó tagállamban bír illetőséggel és az értékpapírból származó kamatot más tagállamban illetőséggel bíró haszonhúzó részére fizeti ki vagy jóváírja.

1 Az első mondat szövegét módosította: 2004. évi CI. törvény 316. § (2). A második és harmadik mondatot beiktatta: 2005. évi LXXXV. törvény 38. §, 4. számú melléklet 2. Hatályos: 2005. VII. 17-től. 2 Megállapította: 2006. évi LXI. törvény 131. §, 9. számú melléklet. Hatályos: 2006. IX. 1-től.


8. számú melléklet a 2003. évi XCII. törvényhez


1

Az Európai Közösség tagállamában illetőséggel nem bíró adózókra vonatkozó különös szabályok 1. Az Európai Közösség tagállamában illetőséggel nem bíró adózó (a továbbiakban e melléklet alkalmazásában: adózó) adózására e törvény rendelkezéseit az e mellékletben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. 2.

2

3. Az adózó az azonosító szám megállapítása céljából az e törvény 3. § (3) bekezdése szerinti tevékenység megkezdését megelőzően az állami adóhatósághoz elektronikus úton bejelenti: a) nevét, b) postacímét, elektronikus címeit (ideértve az elektronikus levelezési és internetcímeket), c) illetősége szerinti adóazonosító számát, amennyiben ilyennel rendelkezik, d) vezető tisztségviselőjének és az adóhatósággal történő kapcsolattartásra feljogosított személynek nevét, címét, telefonszámát, e) nyilatkozatát arról, hogy az Európai Közösség más tagállamának adóhatósági nyilvántartásába nem jelentkezett be, f) az e törvény 3. § (3) bekezdése szerinti tevékenységének kezdő időpontját, g) az elektronikus úton nyújtott szolgáltatásának megnevezését. 4. Az adózó köteles a bejelentett adatokban bekövetkező változást - annak bekövetkeztétől számított 15 napon belül - az állami adóhatósághoz elektronikus úton bejelenteni. 5. Az adóhatóság a bejelentés alapján az adózót nyilvántartásba veszi, és azonosító számmal látja el, amelyről elektronikus úton értesíti. 6. Az állami adóhatóság törli a bejelentkezett és azonosító szám alapján nyilvántartásba vett, az Európái Közösség tagállamában illetőséggel nem bíró adózók közül: a) a bejelentés napjával azt, aki (amely) bejelentést tesz arról, hogy a továbbiakban már nem nyújt elektronikus szolgáltatást, b) a tudomásszerzés napjával azt, aki (amely) nem felel meg az Európai Közösség tagállamában illetőséggel nem bíró adózó e törvényben megállapított feltételeinek, c) a második adómegállapítási időszakot követő hó 20. napjával azt, aki (amely) két egymást követő adómegállapítási időszakban adókötelezettségeit nem teljesíti. 3

7. Az adózó negyedévenként, a tárgynegyedévet követő hónap 20. napjáig elektronikus úton, elektronikus aláírás alkalmazásával általános forgalmiadó-bevallást nyújt be. Az adózó elektronikus úton teljesítendő kötelezettségeit a közigazgatási eljárásban használható elektronikus aláírások követelményeinek megfelelő elektronikus aláírással teljesíti. 8. Az adóbevallás tartalmazza az adózó: a) nevét, b) azonosító számát, c) a teljesítés helyének minősülő tagállamok szerinti bontásban a negyedévre vonatkozóan nyújtott szolgáltatások általános forgalmi adót nem tartalmazó értékét, valamint az általános forgalmi adó összegét euróban kifejezve, d) az alkalmazott adókulcsokat, e) a fizetendő általános forgalmi adó euróban kifejezett teljes összegét, f) az adóbevallással érintett negyedév megjelölését. 4

9. Az adózó az általános forgalmiadó-fizetési kötelezettségét a bevallás benyújtására előírt időpontig euróban, átutalással teljesíti. 10. Az adózó a 44. §-ban megállapított nyilvántartás-vezetési kötelezettségének oly módon tesz eleget, hogy az az Európai Közösség tagállamának adóhatósága által végzett ellenőrzést lehetővé tegye. Az adózó a nyilvántartást felhívásra elektronikus úton is rendelkezésre bocsátja. A nyilvántartást az elektronikus szolgáltatás nyújtása évének utolsó napjától számított 10 évig kell megőrizni. 5

11. A bejelentkezés kivételével az adókötelezettség e melléklet rendelkezései alapján történő teljesítése során egyebekben az adókötelezettség elektronikus úton történő teljesítéséről szóló külön jogszabály előírásait kell megfelelően alkalmazni.

6

1 Beiktatta: 2004. évi XXVII. törvény 18. §. Hatályos: a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napjától. 2 Hatályon kívül helyezte: 2006. évi CIX. törvény 86. § a). Hatálytalan: 2007. I. 1-től. 3 Megállapította: 2005. évi CLXIII. törvény 7. §, 1. számú melléklet. Hatályos: 2006. I. 2-től. 4 Megállapította: 2005. évi CXIX. törvény 128. §, 18. számú melléklet. Hatályos: 2006. I. 1-től. 5 Módosította: 2006. évi CIX. törvény 85. § (4). 6 Lásd: 13/2006. (IV. 28.) PM-IHM-MeHVM együttes rendelet.



Az Európai Tanács 2002/38/EK számú irányelve az adóadminisztráció egyszerűsítésére kötelezi a tagállamokat az olyan általános forgalmi adó alanyok vonatkozásában, akik (amelyek) a tagállamok területén kívülről az általános forgalmi adó alanyának nem minősülő személynek nyújtanak elektronikus szolgáltatást. Ezek az adóalanyok az irányelv rendelkezéseinek értelmében egyetlen, a választásuk szerinti tagállam adóhatóságánál elektronikus úton teljesítik - az eddig az egyes tagállamok irányában külön-külön fennálló - bejelentési, adóbevallási és adófizetési kötelezettségüket. Az irányelv harmonizációja eredményeként a törvény - az áttekinthetőség követelményét is szem előtt tartva - új, 8. számú melléklettel egészül ki. A melléklet a kizárólag ezt az alanyi kört terhelő sajátos jogokat és kötelezettségeket tartalmazza. Az Európai Közösség tagállamai területén kívül történő fizikai elhelyezkedésre és az elektronikus szolgáltatások jellegére tekintettel állapít meg eltérő adattartalmú bejelentési és bevallási kötelezettséget. A különleges rendszer megkülönböztető jegye, hogy az érintett tevékenységgel összefüggésben fizetendő adó nem a bejelentkezés szerinti államot, hanem a fogyasztás helye szerinti tagállamot, illetve tagállamokat illeti. A melléklet ezért a fogyasztás helye szerinti tagállamok adóhatóságainak is ellenőrzésre ad lehetőséget. Ennek megkönnyítése érdekében felhívásra az adóügyi nyilvántartások elektronikus adathordozón történő rendelkezésre bocsátására kötelezi az adózót, a megőrzés időtartamát pedig egységesen tíz évben állapítja meg. Az átváltási költségek és terhek csökkentése érdekében- az általános szabályoktól eltérően - a bevallás adatait euróban kell megállapítani, és a befizetést euróban kell teljesíteni. Ez az alternatív rendszer az adminisztrációs terhek csökkentésével a jogkövető magatartás erősítését célozza, ezért a törvény kvázi szankcióként kizárja a rendszerből az adókötelezettségüket folyamatosan nem teljesítő adózókat, akik ezt követően az általános szabályok szerint minden egyes tagállamban külön-külön kötelesek teljesíteni a kötelezettségeiket. A jogi normáknak az általános és a különös viszonya szerinti szerkesztési elv alkalmazásából következően a mellékletben nem rendezett kérdésekben a törvény általános rendelkezéseit, valamint a mellékletben foglalt felhatalmazás alapján az adókötelezettségnek az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalhoz elektronikus úton történő teljesítéséről szóló PM-IHM együttes rendelet szabályait kell megfelelően alkalmazni.

2003. évi XCII. törvény. az adózás rendjéről 1

Recommend Documents