2-Z05684

A hagyományos vidéki életforma és a modern környezettudatosság anyagi támogatása

Pályázati azonosító: NCTA-2009/2-Z05684

www.norvegcivilalap.hu

www.gyongybagoly.hu

www.okotars.hu

Tartalomjegyzék Bevezető gondolatok 4 Mentegetőzés 4 Mi a VidÉkességeink program célja? 4 Kik vagyunk? 5 Keveset kérünk, sokat adunk! 5 Mi hívta életre a VidÉkességeink programot? 6 A VidÉkességeink program újszerűsége 7 Kikhez szólunk? 7 Mit szeretnénk elérni? 8 Általános irányelvek 9 A támogatási rendszer működése 10 A jelentkezés feltételei (2010-es évben) 10 Az értékelés, pontozás menete 11 Átláthatósági és etikai kódex (nyíltság, ellenőrizhetőség, függetlenség, egyenjogúság) 12 VidÉkességeink 2010 ötlettár: pontot érő elemek gyűjteménye 13 I. Épített környezet, környezettudatosság, gazdálkodás 13 Háztáj, udvarkép 13 Hagyományos épületek védelme 15 Gyepek, árkok, szegélyek kezelése 17 Állattartás 22 Gyümölcsös, virágágyás, zöldségeskert 24 Komposztálás, aprítékolás, kupacolás 30 Tudatos vízkezelés, szennyvízkezelés 35 Szelektív hulladékgyűjtés 38 BEVÁSÁRLÁS 41 II. Élővilágvédelem 43 Gerinctelenek védelme 43 Háztáji hüllő- és kétéltűvédelem 45 Madárvédelem 49 Madárodú kihelyezése, karbantartása 50 Denevérek, pelék, egyéb emlősök 54 Épületlakó állatok 58 English summary 61

Felhívás versenyre: Az én portám környezetbarát Pénzjutalmat kapnak a környezetbarát háztartások 2010-ben Felsőrajkon, Orosztonyban és Zalaszabaron! Feltétel, hogy a háztáj körül természetbarát módon éljen, gazdálkodjon a család. Jelentkezni 2010. augusztus 31-ig folyamatosan lehet. A jelentkező háztartások értékelése 2010. szeptember 15. és október 15. között történik. Településenként az első, második és harmadik helyezett 25 000, 20 000 és 15 000 Ft (adómentes) jutalomban és tárgyi nyereményben részesül. A pályázás nagyon egyszerű, nem jár papírmunkával! További részletekért tekintse át az alábbi kiadványt, vagy forduljon a Gyöngybagolyvédelmi Alapítványhoz az alábbi elérhetőségeken: Telefon: 06 20 322 5620 vagy 06 20 995 2830 e-mail: [email protected]

www.gyongybagoly.hu A támogatás a Norvég Civil Támogatási Alapból, az Ökotárs Alapítvány és a Gyöngybagolyvédelmi Alapítvány közreműködésével valósulhat meg. Pályázati azonosító: NCTA-2009/2-Z05684.

Bevezető gondolatok Mentegetőzés Kedves Olvasó! E kiadvány azt a célt szolgálja, hogy a környezettudatos életforma a háztartások szintjén gyorsabb ütemben terjedjen és fejlődjön Magyarországon. Ezt a jelen programban, amelynek a VidÉkességeink címet adtuk, úgy szeretnénk előmozdítani, hogy készpénzjutalomban részesítjük azokat a háztartásokat, amelyek a jelen kiadványban foglalt feltételeket minél teljesebben betartják! Tudjuk, hogy elképzeléseink a haladás irányával éppen ellenkezőleg igyekeznek. De mivel a haladás jelenlegi irányát nem tartjuk helyesnek, ezért ez minket cseppet sem zavar. Még akkor sem, ha az általunk vallott nézetek csak szűk körben népszerűek, és a többség csak legyintene mondanivalónk hallatán: „Áh, mit tudnak ezek a gyomokról! Kellett már valaha árokpartot kaszálniuk? A helyünkben ők is inkább legyomirtóznák az egészet, le van a gond egész nyárra…”. Nos, mindezeket a vádakat előre visszautasítva jelentjük, hogy ujjvégeink ugyan a billentyűzettől fényesek, de a tenyerünkön lévő bőrkeményedések a kasza és a vasvilla nyelétől valók. E sorok nem egy íróasztal mögül kívánják a helyes irányt rátukmálni a vidékre, csupa múltba kapaszkodó és romantikus, ámbár a 20. században már nem életképes ötlettel. Ellenkezőleg! Saját tapasztalat és a jobbító szándék vezérel minket, de törekedtünk a realitás talaján ragadni. E program során nem várunk el semmi olyat, amit mi magunk ne tartanánk kivitelezhetőnek mind idő, energia, mind anyagi téren. Azt is belátjuk, hogy nem kényszeríthetjük időutazásra a fejlett világ lakosságát, nem lehet többé sarlóval aratni. De kaszával még igenis lehet… Optimizmusunk abból táplálkozik, hogy a környezettudatosan gondolkozó kisebbség aránya nőttön-nő, és ezt a növekedést talán mi is felgyorsíthatjuk az Önök segítségével, és az Önök megsegítésével!

Mi a VidÉkességeink program célja? A jelen kiadvány a VidÉkességeink programot mutatja be. Ez az első olyan célprogramunk, amely kifejezetten a vidéki táj elemeinek védelmét célozza meg. Újszerű kezdeményezésünk célja egy lakossági támogatási rendszeren alapuló vidékvédő mozgalom elindítása. A hagyományos vidéki táj- és kertgazdálkodás azon elemeit kívánjuk megvédeni, amelyek fontos szerepet játszottak a biológiai sokféleség fennmaradásában. Remélt célunk még ezen is túlmutat: egy életszemlélet újjáélesztésén fáradozunk, ahol a természetesség és az embertermészet kapcsolat visszatér a hétköznapokba. A program a tájba rejtett gazdag élővilág háztáj szintű megőrzését és a környezettudatosság megvalósulását támogatja anyagi ösztönzők segítségével. Céljaink: • A vegyszermentes, természetes kertművelésen alapuló házkörüli gazdálkodás • A háztáji állattartás és az őshonos fajták népszerűsítése • A háztáj körül alkalmazandó természetkímélő módszerek (pl. kerti kaszálás, komposztálás) hirdetése • A helyi élelmiszertermelés, helyi kereskedelem előmozdítása a szükségtelen globális áruforgalommal szemben • A környezetvédelmi szempontból fontos háztáj szinten megvalósítható lépések terjesztése (pl. szennyvíz kérdés, locsolás, szelektív hulladék gyűjtés).

Kik vagyunk? A Gyöngybagolyvédelmi Alapítvány (www.gyongybagoly.hu) 1997-ben jött létre azzal a céllal, hogy a magyarországi gyöngybagolyállomány védelmét segítse aktív védelmi módszerekkel, szemléletformálással. Szervezetünk a megalakulás óta gyökeres szemléletváltáson ment keresztül. A kezdeti években kifejezetten a névadó és veszélyeztetetté vált, fokozottan védett gyöngybagoly védelmével és ezzel kapcsolatos kutatással, szemléletformálással foglalkoztunk. E faj – kultúrkörnyezethez kötött léte miatt – ráirányította figyelmünket arra, hogy a hagyományos vidéki táj és gazdálkodás elmúlása az élőlények széles spektrumának eltűnését vonhatja maga után. Nagy-britanniai és nyugat-európai példák sokasága bizonyította már mindezt. A bagolyvédelmet továbbra is fontosnak tartjuk, és folytatjuk, de megpróbálunk ráépíteni egy sokkal általánosabb modellt az épített környezet és a nem intenzifikált (értsd kisléptékű) vidék értékeinek megőrzésére vonatkozóan. A baglyok emblematikus, népszerű csoport, nagyon hatékony út az emberek természetvédelmi szimpátiájának megnyerésére. Céljaink a fentiek alapján sokrétűek: a) tovább folytatni a gyöngybagolyvédelmi munkát kiterjesztve más, védelemre szoruló bagolyfajokra, b) átadni az Alapítvány 12 éves múltja során felhalmozott szakmai ismeretanyagot és tapasztalatot az új generációknak, c) külföldi önkéntes csereprogramokkal erősíteni a nemzetközi kapcsolatokat, forrásteremtést és lehetőséget biztosítani fiatal hazai természetvédőknek külföldi tapasztalatszerzésre (ld. www.gyongybagoly.hu Leonardo Program), d) hatékony, életképes vidékvédelmi program felállítása. Ez utóbbi célunk első komoly lépése a VidÉkességeink 2010 támogatási rendszer megvalósítása. A Gyöngybagolyvédelmi Alapítványról többet is megtudhat a www.gyongybagoly.hu honlapon. Levelezési cím: 8744 Orosztony, Temesvári u. 8. Telefon: 06 20 322 5620 vagy 06 20 995 2830 e-mail: [email protected]

Keveset kérünk, sokat adunk! A 21. század a túlszabályozások kora. Ez különösen érzékelhető az Európai Unióhoz való csatlakozásunk óta. A szabályozások sokasága összességében mind-mind valamilyen területen javulást, minőségi fejlődést kíván elérni, a legtöbb esetben nem megkérdőjelezhető a jobbító

szándék. Csakhogy e rengeteg jogszabály ólommellényként nehezedik ránk a mindennapi életben, és a végén úgy érezzük, hogy ellenünk, és nem értünk hozták őket. Ilyennek tűnnek a környezetvédelmi és természetvédelmi szabályozások is olykor. A Natura 2000 besorolású gyepeken gazdálkodók tudnának mesélni… A sok tiltás, szabályozás, korlátozás helyett a VidÉkességeink programmal mi is inkább beállunk a természetvédelmi támogatási rendszerek egyelőre rövid sorába. A VidÉkességeink programban világosan kifejtjük, hogy milyen reális lépések segítik környezetünk és az élővilág védelmét háztáj szinten, és azt is, hogy aki ezeket hajlandó részben vagy egészben teljesíteni, azok milyen anyagi támogatásban részesülhetnek. Az a kivételes helyzet valósulhat meg, hogy családok, magánszemélyek kapnak direkt anyagi támogatást, amennyiben környezettudatos és természetféltő módon élik életüket, alakítják környezetüket.

Mi hívta életre a VidÉkességeink programot? Magyarország gazdag élővilága a földrajzi és a történelmi adottságoknak köszönhetően a 21. századig megőrizte fajgazdagságát. Ez a sokféleség azonban a rendszerváltást követően veszélybe került, és számokban kifejezhető mértékben pusztul. Az élővilág sokszínűségének évszázadokon át tartó megőrzéséhez tagadhatatlanul hozzájárultak a hazai kisléptékű tájhasználat és a tradicionális háztáji gazdálkodás elemei. A vidéki létforma sok egyszerű alkotóeleme tűnik el vagy alakul át a szemünk láttára úgy, hogy a helyükbe „élővilágbiztos” megoldások lépnek (pl. mindent elborító térburkolat, a gyökérzetig lenyírt fajszegény gyepek, gyomirtózás kaszálás helyett stb.). Ezek a modern módszerek nem engednek életteret számtalan olyan növény- és állatfajnak, amelyek vagy elviselik, esetleg kedvelik a mértékletes emberi jelenlétet, vagy adott esetben igénylik is (pl. épületlakó veszélyeztetett állatfajok). A probléma másik gyökere, hogy Magyarország beépített területeinek kiterjedése drámaian nő. Az elöregedő falvak fiataljait és a kiábrándult városlakókat az újonnan létesült lakóparkok fogadják be, sokszor zöldmezős beruházások árán (vagyis eddig feltöretlen természeti területek kerülnek beépítésre). Az újonnan épített környezet legtöbbször csupán esztétikai, jó esetben pedig környezetvédelmi technológiai követelményeknek kíván

megfelelni. Nincsen meg azonban az a hagyományokra támaszkodó építkezés, amely a modernitás mellett a múlt bevált és ma is alkalmazható elemeit átemelné a 21. századra, így a vidékhez kötődő biológiai sokféleség további csökkenése jósolható meg a következő évtizedekre. A természeti sokszínűséget a jelenleg divatos és futótűzszerűen terjedő településkép nem képes megőrizni. A fenti problémák megfigyelhetőek az élettelen környezeti elemek kezelésénél is (újrahasznosítás, komposztálás, vízgazdálkodás stb.), amelyek átgondoltságukat tekintve sok szempontból vakvágányra futottak.

A VidÉkességeink program újszerűsége Az épített környezet természetmegőrzésben betöltött szerepe (angolul „countryside conservation”) hazánkban kis hangsúlyt kap. Ez lenne az első támogatási rendszer, amely a háztartási szintű természetvédelem jelentőségét hangsúlyozza, és anyagilag is jutalmazza. A vázolt modell könnyen másolható, terjeszthető, mozgalommá növeszthető, valódi civil kezdeményezés. A lakosság természetvédelem irányában tanúsított averziója átformálható a „jutalmazó természetvédelem” révén. Kevés pénzből, lokálisan cselekedve jelentős eredmények érhetők el. A környezet- és természetvédelmi problémákat egységesen kezeli, nem csak egy szűk terület vagy csoport védelmére koncentrál. A problémák gyökereit a társadalom építőegységeinél, a családoknál próbálja megragadni. Hosszú távú és hosszan tartó hatású folyamat, amely a társadalmi gondolkodás átformálását több generáción egyszerre kezdi el. A program fenntarthatósága, terjedése csekély mértékben függ a jövőbeni pályázati szerencsétől, a ráfordítás-megtérülés arány nagyon jó.

Kikhez szólunk? A VidÉkességeink program mindazokat célozza meg, akik kertes vidéki ingatlannal rendelkeznek. Egyaránt szólunk a modern kertvárosi környezetben és a kistelepüléseken lakókhoz, a hétvégi telket, szőlőt és gyümölcsöst művelőkhöz. Kiemelt célcsoportként foglalkozunk mindazokkal, akik tradicionális parasztudvarokat, kisgazdaságokat, épületlakó állatok költésére szolgáló régi épületeket használnak vagy újítanak fel. Közülük kerülnek ki szép számban a hazánkban falusi ingatlant vásárló külföldiek is.

Apróbetűs rész

Intő példák: hová nem lenne jó eljutni… Magyarország történelmileg új helyzetbe került azáltal, hogy a kommunizmus alatti mérsékelt fejlődésű pályáról egy gyors, kapitalista fejlődésre lett átállítva, amelyet az EU-hoz való 2004-es csatlakozás még fokozott is. Így hazánk pillanatnyilag olyan átmeneti állapotban van, amikor még látja a szegénységből eredő múltból megőrzött értékeit, amelyeket más, régóta tőkés rendszerben működő fejlett nyugat-európai országok régen elvesztettek. Mérlegelhetjük, hogy mit veszítünk akkor, ha ugyanazt az utat járjuk be, mint fejlettebb nyugati szomszédaink. Így hazánknak még megvan az – elvi – esélye arra, hogy más országok hibáiból tanulva a jót próbálja átvenni, a rosszat pedig elkerülni. Ékes példa, ha Nagy-Britanniát vetjük össze hazánkkal. A szigetországban mára ritkaságszámba megy a házi veréb, a citromsármány, a búbos banka, az erdei fülesbagoly, a sárgarigó. A magyar ember szeme és füle mint megszokottat nyugtázza jelenlétüket. Egy út menti árokparton minálunk 40-50 vadvirág és fűféle szolgáltatja a sokszínűséget, Nagy-Britanniában alig egy tucat a precízen nyírt útszegélyekben túlélő fajok száma. Hazánkban még jóval magasabb a denevérfajok, kétéltűek, hüllők, ízeltlábúak fajszáma, de szinte minden állat- és növénycsoportról elmondható ugyanez. A Gyöngybagolyvédelmi Alapítványnál rendszeresen segédkező angol önkénteseket nem kell, hogy speciális elzárt védett természeti területekre vigyük, mert MÉG! egy átlagos dombvidéki kaszálóréten is több fajt tudnak megfigyelni néhány óra leforgása alatt, mint saját hazájukban. Követendő példák: mit lenne jó átvenni… Nyugat-Európában a szelektív hulladékgyűjtés, a bio-élelmiszerek előállítása és fogyasztása, a fogyasztás csökkentése és a környezeti nevelés nagyobb hangsúlyt kap, mint valaha. Számos olyan mozgalom indult útnak a fejlett országokból, amelyek a globális kereskedelem visszaszorítását, a helyi termékek fogyasztását, az üzemanyagfogyasztás drasztikus csökkentését tűzték lobogójukra.

Mit szeretnénk elérni? Magyarországon a lakosság egyre inkább a nagyvárosok környezetében koncentrálódik, ahol életvitelükben eltávolodnak a természettől. A népesség nagy része azonban még mindig a kistelepüléseken, községekben él, és valamilyen formában kapcsolatban van a mezőgazdasággal, tájjal, kertműveléssel. Elsősorban a még mindig vidéken élő, és sok szempontból meglehetősen magára hagyott lakosokat célozzuk meg. Szeretnénk, ha egy olyan mozgalom válna ismertté előttük, amelyhez szabadon, saját jószántukból csatlakozhatnak, és saját életük és környezetük javára fordítják e támogatási rendszer előnyeit. Terveink szerint ez egy alulról építkező, és országrészről-országrészre másolódó mintaprogram lesz. Szeretnénk, ha a lakosságban szándékaink akként csapódnának le, hogy egy civil szervezet nem kér, hanem ad, valóban a civilekért van. Hosszú távú célunk, hogy amennyiben lokálisan megállja a helyét az általunk kidolgozott támogatási séma, akkor országosan is elterjesszük ezt a háztartások és kisgazdaságok szintjén működő ösztönző rendszert. A VidÉkességeink program felépítése lehetővé teszi, hogy helyi természetvédelmi civil szervezetek legyenek a programgazdái az adott régióban a támogatások irányításának. Így a VidÉkességeink program mint egy üzletlánc futtatható körbe az országban. Amennyiben egy-egy zöld szervezet akár csak 3-5 településen is képes meghonosítani a programot, úgy az ország vidéki lakosságának jelentős hányada szólítható meg. Apróbetűs rész Szemléletváltás: 6 és fél milliárd ember dilemmája… A probléma abból fakad, hogy 6,5 milliárdan lettünk szinte tegnapról mára, és akkor érezzük a világ tengelyét olajozottan forogni, ha kocsival tudunk egy utcányit átmenni a szupermarketbe éjjel kettőkor két tojásért. De elhagyva a cinizmust, be kell lássuk, hogy ennyi ember nemhogy a 2010-es életszínvonalon, de a 30 vagy 40 évvel ezelőtti színvonalon sem képes természet- és környezetkárosítás nélkül élni. Vajon mivel okozok kisebb bajt: ha hetente 50 km-t autózok egy kosár egészséges hazai zöldségért, vagy ha megveszem helyben a délamerikait? Mi a jobb? Ha fával tüzelek, piacot teremtve ezáltal a további ütemes fakitermelésnek és akáctelepítésnek, vagy ha áramot, gázt használok? Mivel okozok kisebb kárt? Ha helyben kitermelt és élőhelypusztító dolomitzúzalékkal szórom fel az udvarom, vagy nem túl egészséges asztfaltzúzalékkal, esetleg messziről hozatott dunai kaviccsal vagy sok energiával előállított téglatörmelékkel, netán ha lebetonozom?

Mindennapi dilemmák egy tudatosan gondolkozó ember számára. És rá kell döbbenjünk, hogy legtöbbször nincs jó megoldás, vagy ha van, akkor nem tudjuk megfizetni. 6,5 milliárd ember ezek közül bármelyiket is választja, még a legkörnyezettudatosabb megoldás is elviselhetetlen ökológiai terhet jelent környezetünknek. Ilyen ütemű fogyasztásnál ugyanis a megújuló források sem képesek időben megújulni. Egy dolgot tehetünk: általános önmérséklést tanúsítunk, és kiválasztjuk a lehető legkevésbé rossz megoldást, ami pénztárcánkból és lelkiismeretünkből futja.

Általános irányelvek • Verseny versenyszellem nélkül: A VidÉkességeink program egy szelíd verseny, ahol vannak jutalmazottak, de célunk, hogy csupa nyertes legyen. A zsűri jelen esetben nem a legjobbaknak drukkol, hanem minden versenyzőt szeretne elsőként befuttatni. Ezért a valódi versenyektől eltérő módon mindenkit folyamatosan segítünk. • Jutalmazó természetvédelem: A VidÉkességeink program jutalmaz, és nem büntet. A cél az, hogy megérje az esetleg kényelmetlenebb, munkaidő-igényes megoldást választani a jutalom reményében a megszokott, egyszerű, de a környezetre ártalmas módszerek helyett. A rossz, megszokott, nem fenntartható megoldásokért nem jár pontlevonás, de támogatás sem. Pl. nem vonunk le pontot, ha betonkerítés van, de adunk, ha egy tyúkudvar vesszőkerítéssel van körbekerítve. • Fenntarthatóság: A programot és annak technikai kivitelezését is át kell járja a környezettudatosság elve. A Gyöngybagolyvédelmi Alapítvány működése során törekszik arra, hogy egy-egy természetvédelmi problémát akár kényelmetlenségek árán is, de a leghatékonyabban és a legkisebb környezeti terhelést okozva oldjon meg. • Minimalizmus kontra maximalizmus: Működésünk során szeretnénk, ha minimális lenne az épített, magunk mögött hagyott nyom. Ugyanakkor a lehető legmaradandóbb lenyomatot szeretnénk hátrahagyni az emberi gondolkodásban, szemléletben. • A kényelem nem szentesíti az eszközt: Korunk legfőbb célkitűzése, hogy minél kényelmesebben és minél több időt és fizikai munkát megspórolva jussunk el céljainkhoz. A kényelemért és gyorsaságért mindent hajlandóak vagyunk feláldozni. Ez a hamis szemlélet a kényelmi-életszínvonalat növeli, de nem járul hozzá a tényleges minőségi életszínvonal emelkedéshez (kulturális, érzelmi és gondolati kiegyensúlyozottság, közösségteremtés stb.). • Relativitás: Miután sok esetben nincsenek tökéletesen jó, csak kevésbé rossz megoldások, ezért az ilyen fokozati skálán haladva a legkevésbé rossz döntéseket értékeljük a legtöbbre. • Mérsékelt rendetlenség: Mi emberek rendezett, gondozott, pedáns környezetben szeretünk élni. A sarkos rend és sterilitás azonban nem kedvez az élővilág nagy részének. Alapelvünk, hogy ne próbáljunk minden négyzetmétert művelni és gondozni csak azért, hogy művelve és gondozva legyen. Éljünk és hagyjunk élni! Meglátjuk majd, hogy nem lesz rendetlen a birtokunk attól, ha néhány sarkot a bodza és a kecskerágóbokrok uralnak. • A bizalom elve: Számos elem ellenőrzése nehezen valósítható meg a pontozás során (pl. szelektíven gyűjtött hulladék szakszerű elhelyezése a konténerekben). Amit csak lehet, a versenyzőknek hitelt érdemlően bizonyítaniuk kell fotókkal, számlákkal, bizonylatokkal. Mindezek ellenére megbízunk a VidÉkességeink programra jelentkezőkben, és reméljük, hogy ezt a bizalmat senki nem próbálja majd kijátszani.

A támogatási rendszer működése A VidÉkességeink támogatási rendszert a lehető legegyszerűbben alakítottuk ki. Nem szerettünk volna sok adminisztrációt varrni sem a jelentkezők, sem a saját nyakunkba. Így a teljes folyamat az alábbiakban foglalható össze: 1. A program meghirdetése a településen postaládákba kihelyezett brosúrák, iskolai előadások és lakossági fórumok segítségével. A brosúra tartalmazza a jelentkezés részletes feltételeit. 2. Akik szeretnének részt venni a támogatásban, azok jelentkezési szándékukat jelzik a Gyöngybagolyvédelmi Alapítvány felé (e-mail, telefon, levél útján). A jelentkezés feltétele, hogy a jelentkezési lapot (1 oldal!) kitöltsék és aláírják. 3. Munkatársaink személyesen felkeresik a jelentkezőket, elvégzik az alapállapotfelvételt, szaktanácsot és felvilágosítást adnak. 4. Minden versenyre jelentkezettet 2010. szeptember 15. és október 15. között újra meglátogatunk. A jelentkezők bemutatják a háztartás vagy gazdaság környezet- és természetvédelmi állapotát, bemutatják a pontozáshoz szükséges anyagokat (pl. igazolások, fényképek, bizonylatok, ha vannak ilyenek). Megtörténik a pontozás. 5. A nem kézzelfogható fenntarthatósági eseményeket hitelt érdemlően kell igazolnia a háztartásnak. Pl. névre szóló számla piacról, fényképfelvétel mozaikosan kaszált kertről stb. 6. Összesítjük településenként a jelentkezők pontszámait, és kialakul egy rangsor, ahol az első 3 „legzöldebb” háztáj kerül jutalmazásra. 7. Minden jelentkező meghívást kap egy zárórendezvényre, ahol kihirdetjük a nyerteseket, és átadjuk a pénzjutalmat (a pénzjutalom már előre leadózott összeg). Ezen a zárórendezvényen rövid előadások keretében összefoglaljuk a programot, és bemutatjuk a nyertesek és résztvevők által megvalósított leglátványosabb lépéseket. A zárórendezvényen az előadásokon és az ünnepélyes eredményhirdetésen kívül körbesétálunk a kialakított VidÉkességeink tanösvényen, és egy egyszerű közös állófogadással zárjuk a rendezvényt. Minden megjelentet megajándékozunk (odúk, madáretetők, takarmány az etetőbe stb.). Ez a rendezvény jó alkalmat kínál arra, hogy a Magyarországon ezidáig oly kevéssé elterjedt helyi civil kapcsolatteremtés megvalósuljon, a helyben lakók megismerjenek egy helyben tevékenykedő civil szervezetet.

A jelentkezés feltételei (2010-es évben) 1. Orosztony, Felsőrajk és Zalaszabar közigazgatási területéhez tartozó kert, családi ház, présház, pince vagy gyümölcsös tulajdonosai vehetnek részt a VidÉkességeink programban 2. Szervezetek, önkormányzatok és cégek támogatására nincs lehetőségünk. 3. Elsősorban magányszemélyek (családok) és magángazdálkodók jelentkezését várjuk, akik vidéki ingatlant, háztartást vagy családi gazdaságot tartanak fenn (háztáji állattartás szintjén). 4. A jelentkezőknek az ingatlant legalább a vegetációs időszakban (április 15. és szeptember 30. között) rendszeresen használniuk, lakniuk kell. 5. Bármilyen állampolgársággal lehet jelentkezni (feltétel a magyar vagy angol nyelven történő eredményes kommunikáció). 6. A jelentkezők az előzetes tájékozódást követően elfogadják a VidÉkességeink támogatási rendszer feltételeit, az értékelési rendszer és a jutalmazás módját. Ezt az alapadataikat tartalmazó jelentkezési lapon aláírásukkal megerősítik.

7. A lakosság tájékoztatása legkésőbb 2010. július 10-ig befejeződik. Jelentkezni a tájékoztatást követően folyamatosan lehet 2010. augusztus 31-ig. A jelentkező háztartások értékelése 2010. szeptember 15. és október 15. között történik.

Az értékelés, pontozás menete 1. A jelentkezőkkel történő előzetes személyes találkozás, közös ötletelés: Minden jelentkező számára lehetőséget kínálunk arra, hogy egy rövid, személyes találkozás során a Gyöngybagolyvédelmi Alapítvány munkatársai ötleteket, segítséget adjanak az adott háztartás „zöldítésére”. Ekkor szóban is ismertetjük a program fő irányelveit, elvárásait. Megtörténik a jelentkező háztartások alapállapotának felvétele, ami segít a későbbiekben számszerűsíteni az elért fejlődést. 2. A jelentkező háztartások értékelése 2010. szeptember 15. és október 15. között történik. Ekkor önkénteseink és munkatársunk újra ellátogatnak előre egyeztetett időpontban a jelentkezőkhöz, ahol a jelentkezőknek lehetőségük lesz részletesen bemutatni az elkészített természetvédelmi eszközöket, a háztartás zöldítéséért tett lépéseiket. A szükséges igazolások bemutatása is ekkor történik meg (pl. számlák, jegyek stb.), amelyeket az Alapítvány az értékelés időtartamára elvisz. Az értékelők feljegyzik a helyben adható pontokat. 3. Pontrendszer: a. Csak plusz pontokat adunk, pontlevonás nincsen. b. Az olyan kategóriák, amelyeknél az adható pontszám sok apró természetvédelmi lépésből adódik össze, megadjuk a legmagasabb elérhető pontszámot. Területegységre, a háztartásban élő személyek számára stb. adjuk meg a maximálisan adható pontszámot. Így egyrészt egyetlen, viszonylag egyszerű természetvédelmi lépéssel nem lehet végtelen számú pontot gyűjteni (pl. 200 db „B” típusú odú kihelyezése egy kis kertben nem viheti el a pálmát), másrészt kizárjuk az esetlegesen fellépő területi különbségeket. Ráadásul bizonyos esetekben szakmai szempontból is indokolt a maximum kijelölése. Példa: a kihelyezett odúk száma egy 2000 m2-es kertben és egy 2 ha-os kis gyümölcsösben eltérő. Minden jelölt a „B odú kihelyezés” kategóriára maximum 15 pontot kaphat, ha teljesíti a területére megszabott optimális odúszámot. Ezt úgy alakítjuk ki, hogy egy 2 ha-os gyümölcsös tulajdonosa számára se támasszunk megterhelő követelményt. 5000 m2-ig 1db „B” odú/300 m2, 5000 m2 – 10 000 m2 között 1 db „B” odú/400 m2 , 10 000 m2 fölött 1 db „B” odú/500 m2. Részleges megvalósítás esetén arányosítjuk az elért pontszámot (fél pontos kerekítéssel). c. A pontok súlyozása: az egyes elemek pontszámának meghatározásakor azt vesszük elsősorban figyelembe, hogy mekkora áldozatot kíván meg az adott háztartástól az adott elemet megvalósítani, folyamatosan fenntartani. Ugyanakkor nehéz megmondani, hogy egy mozaikosan kaszált kertvég vagy egy kuvikláda elkészítését kell-e több ponttal honorálnunk. Egy oszlopra kihelyezett fehérgólya fészekalap nyilvánvalóan sok munkával, anyagköltséggel járó feladat, több ponttal jutalmazzuk, mint egy el nem égetett rőzsekupac megtartását a kert sarkában. Ez utóbbi azonban legalább olyan fontos eleme a vidéki ökológiai sokféleségnek, hiszen kiváló táplálkozóhely az ökörszem és a vörösbegy számára, jó búvóhely a hüllők és a sündisznók számára. d. Célunk, hogy a programban résztvevők háztája a program során környezettudatosabbá, zöldebbé váljon, becsüljék meg a jelöltek a gazdag

vidéki élővilágot, a hagyományos vidéki építészeti elemeket és a vegyszermentes kertművelést. Mégis nem azt fogjuk pontozni, hogy az alapállapothoz képest milyen fejlődés történt, hanem azt, hogy az értékelés napján mi mindent tud bemutatni a jelölt. Függetlenül tehát attól, hogy azt akár évekkel a program meghirdetése előtt már megvalósította. Így természetesen azok, akik régtől kezdve környezettudatosan alakítják környezetüket, előnnyel indulnak a versenyben. Ezt azonban nem tartjuk aggályosnak, mert ezek a háztartások – ha vannak ilyenek – jó példát szolgáltatnak, és ösztönzőleg hatnak más háztartásokra. e. Összes pontszám, rangsorolás: Megállapítható egy maximális pontszám, amelyet akkor tud valaki elérni, ha a kiadványban szereplő összes feltételt maximális pontszámmal teljesíti. Ez településenként eltérő lehet, hiszen pl. egy csatornázott faluban nem lehet pontot kapni a szennyvízgyűjtő tartály szabályos szippantásáért. A rangsort ezért településenként külön-külön állapítjuk meg a pontozást követően. A 3 legmagasabb pontszámot elérő jelöltet tudjuk jutalmazni fix összegekkel. Holtverseny esetén az azonos pontszámot elérő versenyzők közül sorsoljuk a nyertest. Amennyiben anyagi lehetőségeink lehetővé teszik, úgy minden nyertest jutalmazunk (pl. két harmadik helyezett esetén meg tudjuk tenni, 4 első helyezett esetén nem).

Átláthatósági és etikai kódex (nyíltság, ellenőrizhetőség, függetlenség, egyenjogúság) 1. Politikai függetlenség: A Gyöngybagolyvédelmi Alapítvány nem nyereségérdekelt civil természetvédelmi szervezet. Alapító okiratában szabályozott, hogy a mindenkori politikától és pártoktól függetlenül működik, nem csatlakozik egy párthoz sem, tőlük anyagi támogatást nem fogad el. 2. Támogatási összeg forrása: A jelen pályázat finanszírozása (NCTA-2009/2-Z05684) a Norvég Civil Támogatási Alapból (www.norvegcivilalap.hu) az Ökotárs Alapítvány (www.okotars.hu) döntése alapján vált valóra. 3. Objektivitás az értékelés során: A VidÉkességeink pályázat során a jelöltek értékelése egy objektív, előre kidolgozott és a versenyzők által ismert pontrendszer alapján történik. 4. Egyenjogúság: Az értékelést nem befolyásolhatja az állampolgárság, etnikai, vallási, nemi hovatartozás, a kor, az anyagi állapot. A VidÉkességeink program során mindezeket nem vizsgáljuk. A hátrányos anyagi helyzetben lévőket és fogyatékossággal élőket kitüntetett körültekintéssel segítjük, de pozitív diszkriminációt az értékelésénél nem alkalmazunk esetükben. 5. Mindenkire érvényes segítségnyújtás: Számos oka lehet annak, hogy a törekvő hozzáállás ellenére valaki mégsem képes bizonyos természetvédelmi elemeket elkészíteni. Nincs szerszáma, kézügyessége, tapasztalata, vagy csak egyszerűen egy mintát szeretne megtekinteni. Éppen ezért minden jelentkező, aki erre igény tart és előre egyeztet a Gyöngybagolyvédelmi Alapítvány munkatársaival, lehetőséget kap az Alapítvány telephelyén (8744 Orosztony, Temesvári u. 8.) korlátozott számú eszköz elkészítésére és megtekintésére. Leginkább könnyen barkácsolható és szállítható eszközökről lehet itt szó (ezek körét az egyes pontoknál részletesen meghatározzuk). A telephelyen így elkészített eszközt (pl. madárodú) megtarthatja a

készítője, ha cserében önkéntes munkával segít az alapítvány telephelyén (baglyok ápolása, környezet rendezése stb.). 6. Átláthatóság, nyíltság: Minden jutalommal és nyereménnyel járó verseny a nem jutalmazottakban az igazságtalanság gyanúját ébreszti fel. Ezért minden jelöltnek alá kell írnia a jelentkezésnél, hogy amennyiben nyer, úgy saját pontjait nyilvánosan kezeljük (a személyes adatok védelmével). Így mindenki összevetheti saját pontjait a nyertesekével. A nyertesek háztájáról, háztartásáról rövid összefoglalóban ismertetjük majd a megvalósult elemeket. A projektre fordított költségek elszámolását a beszámoló elkészítését követően feltöltjük a honlapunkra. A VidÉkességeink program minden részlete a www.gyongybagoly.hu oldalon olvasható. 7. Formálható program: A program alakítására a lakosság részéről évente egyszer nyílik lehetőség, az év végi zárórendezvényt követően. A feltételrendszer nem változtatható egy kiírt támogatási időszakon belül. A programmal kapcsolatos minden hasznos szakmai észrevételt és javaslatot szívesen fogadunk és beépítünk a későbbi kiírásokba. ([email protected], 06 20 3225620, 8744 Orosztony Temesvári u. 8.). 8. A versenyből kizárjuk azokat, akik a pontozó bizottságot félre próbálják vezetni vagy meg nem valósult eseményért próbálnak ponthoz jutni.

VidÉkességeink 2010 ötlettár: pontot érő elemek gyűjteménye I. Épített környezet, környezettudatosság, gazdálkodás Háztáj, udvarkép A magyar vidékre jellemző háztáji udvarkép szép lassan fakul és kopik. Egyes tájegységekben (pl. az Őrségben, Balaton-felvidéken) találunk hagyományos portákat, amelyek még a múltból maradtak vissza. Bár minden tájegységnek megvoltak a maga stílusjegyei, összességében elmondható, hogy a magyar hagyományos vidéki ház színe fehér- meszelt, tetejét természetes agyagcserép vagy nád fedi, nyílászárói fából készültek, térburkolata a legszükségesebb járdára esetleg kocsi behajtóra szorítkozik, kertjében pünkösdi rózsa, viola pompázik, az udvarban hársfa ad árnyékot. Törekedjünk arra, ha ilyen jellegű házat örököltünk vagy vásároltunk, hogy a felújításkor a közel eredeti állapotot tartsuk meg, a cserélendő elemek helyett azonos anyagúakat használjunk (pl. az agyagcserép helyére ne kátrányos zsindely, az ablakok helyére ne műanyag nyílászárók kerüljenek). Természetesen mindez anyagiak függvénye is. A már meglévő épületeken sokat változtatni nem tudunk, de az udvarkép kialakításával „magyarosan vidékiessé” tehetjük házunk táját. Térburkolat A térburkolattal bánjunk csínján, hagyjunk felületet a természetnek. Térburkolatként próbáljunk meg természetes, tájba illő anyagokat használni, például bontott téglát –ami környezetbarát megoldás is, mert a bontott anyagok sokszor az erdőszélen kötnek ki -, vagy tájra jellemző terméskő lapot. Ha egyikhez sem jutunk hozzá, akkor se betonozzuk le végig a

kocsi behajtónkat, tegyünk le inkább gyeprácsot, aminek rései között fel tud nőni a fű, a százszorszép és az ibolya is. Jó megoldás a bontásokból kikerült tetőcserép és téglatörmelék is, amely a kocsibejáró alapját képezheti. Erre az alapra azután vékony takaró rétegben kerülhet kőzúzalék vagy ágapríték (mulcs). Két legyet ütünk így egy csapásra: megszabadulunk legálisan és olcsón a törmeléktől, és tartós jó, esztétikus kocsibejárót tudunk készíteni. (Az orosztonyi bemutatóhelyen két éve kiválóan működik a cseréptörmelékre rétegzett dolomit zúzalék: nem üt át a sár, az autók nem tapossák a földbe a drága dolomitot az alsó cserépréteg miatt.) A zúzalékok közül a dolomit a legolcsóbb (de! egyben a legnagyobb élőhely-pusztítással előállított anyag), az aszfalt zúzalék olcsóbb és újrahasznosított anyag (Zalaegerszegről beszerezhető), a téglazúzalék (Nagykanizsáról beszerezhető) a leginkább környezetbarát de egyben a legdrágább anyag. A legmegfelelőbb anyag az aprított növényi részekből álló mulcs! Paraszti elemek A meglévő kukoricagóré nem csak a kukoricatárolásban és a tájjelleg megőrzésében válhat hasznunkra, mint ahogy a farakás is a télre való tüzelőn túl, sok apró kis állat élőhelye, búvóhelye lehet. Beköltöznek ide a sünök, gyíkok, különböző rovarok és egerek, amelyek hasznos ragadozó madaraink (pl. baglyok) táplálékául szolgálnak. A farakás alsó rétegét ne bolygassuk, hagyjuk meg, hogy a lakók éveken keresztül élhessenek ott. A kutak még mindig értékes elemei az udvaroknak, különösen ismerve, mekkora költsége van egy új kút kiásásának. Sok helyen előfordul azonban, hogy feliszapolódott, kiapadt kutakat feltöltik, megszüntetik. A vízkezelés fejezetben részletesen indokoljuk, hogy miért ne tegyük ezt! Kerítés A legszebb kerítések mindig „élnek”. Egy fagyal, buxus (=puspáng), gyertyán vagy fenyő kerítés egész évben takar, ezeken a legnehezebb átmászni, és élőhelyet szolgáltat, oxigént termel. A fagyal pl. tápnövénye a gyönyörű fagyalszendernek, amely az egyik legmutatósabb nagy lepkefajunk. Külföldön nagyon jól bevált a fektetett sövény kerítés. Ezt úgy tudjuk kialakítani, hogy mogyoró csemetéket ültetünk a kerítés mentén, amelyeket bizonyos szárvastagságot elérve félig átvágunk, és elfektetünk. A szár továbbra is kap vizet, és az új hajtások a vízszintesen fektetett száron mind fölfelé nőnek majd. Így kefe sűrűségű, áthatolhatatlan természetes kerítést kapunk, amely ráadásul őshonos növényfajból áll. Mogyorót bárki tud gyökereztetni. A vesszőből font kerítések készülhetnek szintén mogyoróból, vagy fűzvesszőből, de még jobb, ha az agresszíven terjedő gyalogakác nyílegyenes és ellenálló vesszeiből fonjuk. A gyalogakác utak, vasút mentén terjedő gyom cserje, irtása fontos természetvédelmi érdek, fája vesszőfonásra nagyon alkalmas. Ha épített a kerítés, akkor is lehetőleg természetbarát legyen, anyagi lehetőségeinket figyelembe véve. Ne legyen teljesen zárt, mert az akadályozza az állatok mozgását, de ha mindenáron el akarjuk fedni a kíváncsi tekintetek elől udvarunk szépségét, felfuttatott repkénnyel, borostyánnal fedhetjük a dróthálót.

Az igazi vidéki udvar és kertje burjánzik, a természetbe olvad és nyüzsög az oda költöző állatoktól. VidÉkességeink elem elnevezése

Leírás

Pontszám

Térburkolat

Természetközeli anyagból (fokozati sor: beton, aszfalt – térburkoló elemek – terméskő – téglaburkolat (3p) – fahasáb burkolat (4p) – mulcs (5p) Csak a keréknyom burkolt, közötte növényzet, építési törmelék az alapba dolgozva, az esztétikus fedőréteget kőzúzalék(3p), aszfalt zúzalék(4p), tégla(5p) vagy ágapríték (mulcs) (10p) képezi. Lásd: tudatos vízkezelés, szennyvízkezelés Lebomló anyagból készült, falusi képbe illő. Élő sövény (10p), fonott vesszőkerítés (10p), hagyományos deszkakerítés (5p)

3 4 5

Autóbejáró

Kút Kerítés

3-10

5-10

Hagyományos épületek védelme A hagyományos építésű épületek három szempontból is beleilleszkednek a megőrzendő vidéki értékek körébe. Egyfelől nagyon sajátos, egységes és hangulatos faluképet teremtenek. Másrészt hagyományos építőanyagokat használva csupa olyan épületet készíthetünk, amelyek, ha idejük lejárt, akkor felhasználhatatlan törmelék és sitt nélkül eltüntethetők. Végül jó lehetőséget kínálnak bizonyos épületlakó fajok (denevérek, pelék, baglyok, fecskék és énekesmadarak) telelésére, költésére. A jelen programban elsősorban nem új,

hagyományos építésű épületek tervezésére bíztatunk, hanem a már meglévő régi épületek lehetőség szerinti megőrzésére. A stílusváltással, divattal nincs mit kezdeni. A hagyományos magyar vidéki építészeti stílus talán nem túlzó kimondani, hogy végnapjait éli. Helyette a mediterrán, amerikai és skandináv stílusú épületek jöttek divatba. Ez a magyar faluképet szétzilálta. Egy fehér hosszú parasztház mellett citromsárgára pucolt sátortetős kockaház, majd egy toscanai palota, egy norvég faház majd pedig egy amerikai könnyűszerkezetes ház következik. Kevés település vigyáz a faluképre. Ez csak abból a szempontból sajnálatos, hogy nem is gondolunk azokra a népi megoldásokra, amelyek ugyan sok száz évesek, de kis módosításokkal modern alapjait képezhetnék egy eredeti, hagyományokon támaszkodó ízléses és környezetbarát magyar építészetnek. Lebomló építőanyagok: Gyakran megfigyelhető, hogy magára hagyott öreg vályogházak mint jégkrém a napon olvadnak bele a földfelszínbe, és csak a fa és égetett agyag elemek merednek ki a dombbá oldódott valamikori házrom alól. Még az agyagtégla is környezetbarát építési anyag, látjuk, hogy a bontott téglából történő építkezés reneszánszát éli. A magára hagyott tégla pedig néhány év alatt szétfagy, a földdel válik egyenlővé. A betonról, aszfaltról, itongtól aligha várható hasonló. Nem leplezzük, hogy persze hátrányokkal is számolni kell a modern építőanyagokkal szemben. A hagyományos építkezés statikailag sok bizonytalanságot hordoz (pl. alap nélküli házak), és a munkaigénye jelentős. De egészséges, anyagilag sok esetben sokkal olcsóbb, és nem hagyunk unokáinknak vasbeton romokat hátra. Mindazonáltal, ha ötvözzük a régit a modernnel, pl. csak a ház alapjához használunk betont, de a falakat helyben készített vályogtéglából emeljük, már akkor nagy jót tettünk környezetünkkel.

Élővilág barát régi épületek: Éppen azért, mert természetes anyagokból készült építményekről van szó, az élővilág bizonyos tagjai is előszeretettel használták ezeket a kis ember alkotta élőhelyeket (ez az, amit mi emberek nem jól tűrünk). Egy kukoricagóréba nem csak a terményben komoly károkat okozó házi egerek telepedtek meg, de behúzódtak sokkal

ritkább pocok és cickányfajok is. A góré alatti védett helyen sündisznók, törékeny gyíkok, siklók teleltek. A keresztgerendára rozsdafarkú építette fészkét biztonságban a rácsok mögé. A terméskőből rakott kutak falán gímpáfrány és fodorka fajok telepedtek meg. A beton kútgyűrűk erre nem alkalmasak. Az istálló gerendáira és az eresz alá molnár-és füsti fecskék raktak fészket, a padlásra kuvik és gyöngybagoly költözött be. És a felsorolást folytathatnánk. Összességében elég annyi hozzá, hogy a háztáji gazdálkodást kiszolgáló hagyományos épületek számtalan vadon élő fajnak is menedéket adtak. A VidÉkességeink támogatási rendszer jelenlegi formájában nem képes ösztönözni azt, hogy új épületek hagyományos vagy vegyes technikával készüljenek. Most csak azt tudjuk értékelni, ha egy-egy hagyományos épületet (istállót, állat ólat, hagyományos kukoricagórét) a tulajdonos próbál karbantartani, használni.

VidÉkességeink elem elnevezése

Leírás

Pontszám

Használatban lévő, épületlakó állatok megtelepedésére alkalmas régi épület megléte Használatban lévő régi góré

Olyan épület, amelynek nyitott padlástere alkalmas arra, hogy épületlakó állatok használják a padlást vagy magát az épületet. Hagyományos, lécből és gerendákból épült fedett góré. Gerendaváz vessző és sárfallal) – elsősorban pincéknél találkozunk velük

5

Használatban lévő hagyományos módon épült boronaház

Gyepek, árkok, szegélyek kezelése

5 10

A zalai táj változatos felszíni formái a természeti – így a növényzeti változatosságot is hordozzák. Az emberi tevékenységgel mára már jelentősen megváltoztatott tájban azonban ma is megtalálhatók fajgazdag élőhelyek, melyek érdemesek a természetszerető köznapi ember figyelmére. E kiemelkedően fontos élőhelyek egyik tipikus helyszínei a kaszálók, vagy gyepek. A kaszálógyepek a vizek mentén, falusi kertekben, szőlőhegyek gyümölcsöseiben mindenütt jelen vannak. Miért kell kaszálni? A kaszáló az emberi tevékenységgel (kaszálás) mesterségesen létrehozott élőhely, melynek fennmaradása is kizárólag az embertől, azaz a rendszeres kaszálástól függ. Egykori erdőirtások helyén jöttek létre ezek a színpompás virágokban és lepkékben gazdag rétek. Ha elmarad a kaszálás, akkor gyomnövények, cserjék, majd nagyobb fák veszik át a helyüket, és így nemcsak egy gazdag élővilágot veszítünk el, de kevesebb széna jut állatainknak is. Kezelésük, fenntartásuk: Fajgazdagságuk odafigyeléssel hosszú távon fenntartható. Ez az évi 2-3-szori kaszálással biztosítható. Az első kaszálás általában elegendő, ha május végén, júniusban történik. Ekkor még semmilyen allergén növény nincs jelen a növényzetben, így ez nem indokolja a korai kaszálást. Az üdezöld májusi gyep pedig a kaszálás után sárga árokparttá változik. A kaszálások a csapadéktól függően június és október közé essenek. Májusban számtalan vadvirág (pl. védett orchidea fajok) virágzanak, hozzák termésüket. A mai gyakorlatban tapasztalható rendszeres, gyakori fűnyírózással néhány év alatt e gyönyörű fajgazdag gyepek elpusztulnak, s fajszegény, jellegtelen „golfpályává” változnak. A gyepeken való mozgás, közlekedés céljára a lehető legkeskenyebb sávot vegyük igénybe, melyet többször is lekaszálhatunk. Meglátjuk majd, hogy a rendszeresen vágott területen bizonyos fűfajokon és lóhere fajokon kívül mást nem igen láthatunk. Különösen nagy kárt okoz a damilos fűnyíró túl gyakori használata, mely a talajt is felsérti, s így utat enged a gyomok, allergén tájidegen fajok (mint a parlagfű) felszaporodásának.

Hogyan kaszáljuk udvarunkat? A ház körül: Ez az a terület, ahol legtöbbet tartózkodunk, itt alakítjuk ki udvari pihenőinket, itt játszanak a gyerekek a fűben. Ez az a viszonylag kis tér, amit fűnyíróval rendszeresen vághatunk. Ugyan kevesebb virágban gyönyörködhetünk, de megfelelő táplálkozóhely a rigók számára, és kellemes a pihenésre. Gyalogút a gyümölcsösbe: A nyomvonalon, a könnyű járhatóság kedvéért, egész évben alacsonyan tartjuk a füvet. De itt bőven elegendő a kaszálás, amikor már akkorára nőtt a fű, hogy érdemes legyen nekiállni.

A gyümölcsösben, kaszálón: Évente 2-3 alkalommal kaszáljunk, a már fentebb megadott időpontokban. A kaszálások időpontját emellett igazíthatjuk a gyümölcséréshez is, megkönnyítve a szüretet. Arra azonban figyeljünk, hogy hagyjuk magot érlelni, vagy legalább elvirágozni a legtöbb réti növényt. A virágok nektárja fontos táplálék a különféle rovaroknak, főként méheknek. Egyes gyomnövényeket azonban vissza kell szorítanunk, akár az idő előtti, vagy többszöri kaszálással is. Ilyen nagyon erőteljesen terjedő növény a kanadai és magas aranyvessző. Mindkettő Észak-Amerikából származik, ahol megvannak természetes rovarfogyasztói. Nálunk ezek hiányában korlátlanul elterjedhet - minden mást kiszorítva - a túllegeltetett, vagy nem rendszeresen kaszált területeken. Júliustól októberig virágzik, és virága jó mézelő, de ha hagyjuk szaporodni, nemsokára nem látunk majd mást rajta kívül a mezőn. A rendszeres kaszálás a legjobb védekezési mód ellene. A kaszálást végezhetjük hagyományos kézi kaszával. Ekkor jó, ha korán kelnünk, mert a reggeli harmatban lehet a legjobban végezni ezt a munkát. Ez a mód a legkörnyezetkímélőbb. A gépi kaszálásnak többféle módja van a kézi motoros-kaszától az önjáró kaszálógépeken keresztül a traktorra szerelhető vágófejekig. Ezek persze mind rengeteg energiát használnak. Ha összeadnánk az elmúlt tíz évben elterjedt damilos fűkaszák által évente elhasznált benzin mennyiségét, döbbenetes mennyiséget kapnánk.

Mi legyen a kaszálékkal? Ha a lekaszált füvet állatainknak akarjuk adni, megtehetjük frissiben is, vagy télire megszárítva széna formájában. Hogy egyenletesen száradjon a fű, forgatni kell. Száraz, napos időben hamar „megég” a felső réteg, az alja pedig bepenészedhet, és így már alkalmatlan takarmánynak. Ezért naponta kell forgatni. A jó minőségű széna zörgősen száraz, de zöld színű. Száradás után gyűjtsük boglyákba, majd a legjobb tető alá rakni. Ha nagyobb a területünk, mint amit kézzel meg tudunk művelni, készíttethetünk szénabálát is. Ha nincs állat, amit etessünk a fűvel, vagy a lekaszált fű berothadt, „megégett”, akkor kitűnő komposzt alapanyag, de felhasználhatjuk mulcsolásra is. Ha túl sokáig hagyjuk a levágott füvet a kaszálón, akkor az elkezd lebomlani, az alja befülled, és kipusztul a betakart területekről a növényzet. Így pár hét alatt tönkretehetjük a rétet. Gyümölcsösünket legeltethetjük is. Két nagyon fontos dolgot kell alaposan átgondolnunk, mielőtt belefogunk. Egyik, hogy állataink jól érezzék magukat, másik, hogy ne a gyümölcsfákat legeljék le. Gyepek gyomirtózása: Nagyon rossz és veszélyesen terjedő „lusta” gyakorlat az árokpartok, nem használt telkek gyomirtózása. Különösen olyankor, amikor egészséges gyeptársulást irtunk le! Ez óriási vegyszerterhelést jelent a környéken lakókra, esztétikailag pedig erősen kifogásolható a sárgára égetett árkok látványa. Nincs indok, amely igazolni tudná a füves árkok, kocsibehajtók gyomirtózását.

Általában úgy számolhatunk, hogy egy számosállatra 1 hektár legelő jusson. Egy számosállat 500 kg élősúlyú állat. Ha van egy 500kg-os tehenünk, akkor ez kielégíti a fent leírtakat. De két, egyenként 300kg-os lónak már kevés az 1 ha. Ugyanígy számolhatunk tovább birkára is: 30-40 kg közötti állatoknál 14-15 egyedet tehetünk ki. Ha a megadottnál több állatot legeltetünk a területen, úgy hamar elfogyasztják a növényzetet, és ami rosszabb, túlságosan nagy lesz a taposásból eredő kár is. Többet taposnak le, mint amennyit megesznek. Így hamar túllegeltetett gyümölcsöst kapunk, ahol akár egy vagy több évig is pihentetni kell a növényzetet, míg újra ráengedhetjük jószágainkat. Gyümölcsfáinkat meg kell védenünk állataink falánkságától. A lovak előszeretettel rágják a fák kérgét, de még a juhok is lelegelik a számukra elérhető hajtásokat a fiatal fákról. Ha kecskénk van, inkább ne engedjük szabadon gyümölcsösünkbe, hiszen képes felmászni a fára is, és a talajon termő fű helyett először a számára ínyencfalatot jelentő hajtásokat, leveleket fogja lerágni. El kell tehát keríteni állataink elől a védelemre szoruló fákat, és a gyümölcsösünket is be kell kerítenünk, nehogy a jószág megszökjön. Nagyobb gyümölcsös esetében érdemes több részre osztani a legeltetendő területet, így amíg az egyiken állataink legelnek, a másik rész pihen, nem kell elszenvednie a paták taposását, így dúsabb fűtermést ad. VidÉkességeink elem elnevezése Mozaikosan kaszált háztáj

Legeltetett gyümölcsös Kaszálás megfelelő időben

Leírás

Pontszám

Foltokban megtalálható a levágott területek mellett hosszúfüvű rész is, a nem használt kertvégi részek, árkok nincsenek mindig tövig vágva (bizonyító fotók a bírálathoz) A gyümölcsös aljnövényzetét legalább részben legeltetéssel kezelik Májusban csak a mozgást akadályozó vagy gyomosodó területekről vágjuk le a

15

15 10

Kaszálás hagyományos kaszával Aranyvessző visszaszorítása

füvet, a kaszálásokat júniustól kezdjük (a pihenőkertet lehet fűnyírózni). (bizonyító fotók a bírálathoz) Terület méretétől függetlenül (bizonyító fotók a bírálathoz) Vagy nincs a területen, vagy látszik az ellene folyó küzdelem

8 5

Állattartás Legyen saját baromfiudvarunk Néhány évvel ezelőtt még nem volt olyan falusi porta, ahol ne tartottak volna tyúkot, kacsát. Vidéki, kertes háznál talán akad egy kis sarok, amit el lehet kertelni pár baromfi számára. Igazán nem nagyigényű állatok, viszont nekünk milyen jól jön, ha egy rántotta vagy egy kacsapecsenye miatt nem kell a szomszédba vagy a piacra szaladnunk. Négy- öt tyúk naponta legalább három tojással ajándékoz meg minket szinte egész éven át. Ezért nekünk is kell valamit nyújtanunk tollasaink számára.

A legalapvetőbb berendezései a baromfiudvarnak az etető, itató. Az edényeket naptól, esőtől védett helyen helyezzük el, úgy hogy ne szennyeződjön a takarmány és a víz, ne lehessen felborítani, a szemet kiszórni belőle. Arra is ügyeljünk, hogy az etető és az itató egymás mellet legyen, kellő számban, hogy az állatoknak ne kelljen versengenie az élelemért. Ez még fontosabb, ha házityúk mellett kacsát esetleg libát, pulykát is tartunk. Az állatokat éjszakára zárjuk fedett helyre. Az ólban helyezzünk el szalmát alomként és néhány ülő rudat vagy tyúklétrát, hogy a tyúkok az alváshoz fel tudjanak „gallyazni”.

A tojások lerakásához fészkekről is gondoskodni kell. Ezeket nyugodt, sötétebb zugokba helyezzük el. A tojófészek lehet kosár, doboz, de akár vödör is. A baromfik is szeretnek fürdőzni. A tyúkok számára készítsünk egy elkerített „porfürdőt”, ahova szórjunk hamut- ez segít a külső élősködők távoltartásában. Vízi szárnyasoknak –ha tavat nem is tudunk biztosítani - ássunk le legalább egy lavort, ahol megtisztíthatják a tollazatukat. A libák szaporodásához a fürdővíz elengedhetetlen! Takarmányozásuk egyszerűen megoldható szemes terménnyel- kukorica, tritikálé, napraforgó. A tojáshéj megetetésével hozzájárulunk a mészkiegészítéshez. Tavasszal a kertben magas fehérjetartalmú tyúkhúrt gyűjthetünk állatainknak. Jótékony hatású még a bodza zöldje és a csalán is. Időnként itassunk velük kamillateát-kiscsirkéknek kötelező!- és adjunk fokhagymát (féreghajtó hatású). A parlagi fajták szinte nem is igénylik a premixeket, gyógyszereket. Mivel a baromfiudvarban egy idő után kiveszik a zöld növényzet, engedjük ki az állatokat olyan helyre kapirgálni, ahol nem tesznek kárt a haszonnövényeinkben. Kapirgálás során sok számunkra káros bogarat (pl. lótetű), férget, házatlan csigát összeszednek, megesznek, ez hozzájárul a takarmányozásuk változatosabbá tételéhez (állati eredetű fehérje forrás) és ez a tevékenység a kedvenc időtöltésük. Őshonos tyúkfajtánk a magyar parlagi tyúk- színváltozatai: fehér, sárga és a kendermagos. Ezt a fajtát még honfoglalóink hozták be magukkal országunkba. Extenzív (külterjes) tartásmódra termettek, ellenállóbbak és betegségekre is kevésbé fogékonyak, mint a ketrecben tartott tojóhibrid rokonaik. Kettős hasznúak, tojás-és hústermelésre is alkalmasak és nem sokkal maradnak el a korszerű hibridektől. Korán ivarérettek lesznek és nem veszett ki belőlük a kotlási hajlam, tehát könnyen szert tehetünk saját szaporulatra, ha tartunk egy kakast is. A kakasunk a vidéki hangulathoz is hozzájárul kukorékolásával, mert a régi időkben ez a hang jelezte az ágyból való kiugrás idejét. Van magyar kacsánk (fehér és vadas színű), magyar ludunk (fodros tollú, fehér és tarka), bronzpulykánk, a baromfikon túllépve magyar óriás nyulunk, miért tartanánk „kényes” hibrideket? Nagytestű haszonállatok A sertés ugyan még nem igazán nagy testű haszonállat, de tartása már egy kicsit több körültekintést igényel, mint a szárnyasoké, azért is, mert manapság sok embernek „büdös”. Épületigénye nagyobb, szüksége van kifutóra és az igazi sertéstartó biztosít az állatának dagonyát is, ami nagy segítség az állatnak nyáron a meleg és a rovarok ellen. A disznónk hízlalásához a konyhai maradékainkat is felhasználhatjuk (háztájilag még megengedett), ezzel is csökkentve a takarmányozási költséget. Őshonos fajtánk a mangalica (színváltozatai: a szőke, a vörös és a fecskehasú). A takarmánnyal szemben igénytelen, edzett fajta. Igaz, hogy zsírosabb, mint a mai hús hibridek, viszont zsírjának összetétele kedvezőbb étrendi hatású. A szarvasmarha- és lótartástartás ott javasolt, ahol legalább egy-másfél hektár gyepterület rendelkezésre áll. Istállózott tartásnál kimondottan nagy a férőhely igényük, a takarmány beszerzése sem egyszerű feladat a nagy mennyiség és a szarvasmarha speciális erjesztett zöldtakarmány (kukorica szilázs) igénye miatt. Őshonos magyar fajtánk a magyar tarka. Kettős hasznosítású – tej- és húshasznú. Szent György naptól Szent Mihály napjáig legelőn tartható, minimális takarmány-kiegészítéssel, a legelőn az ivóvizet biztosítani kell. Fedett helyről gondoskodni kell számára, a fejés miatt is. Naponta minimum 20 l tej fejhető egy egyedtől külterjes tartás mellett is. A tejből készíthetünk házilag túrót, tejfölt, de még sajtot is (1 kg sajthoz 10 kg tej szükséges). A bikaborjakat rövid hízlalás után levághatjuk, vagy eladhatjuk. Másik őshonos szarvasmarha fajtánk a magyar szürke marha, húshasznú fajta- húsa igazi „hungarikum”.Kimondottan külterjes tartása javasolt, nagy területű, összefüggő

gyepterületen- istállóba csak télen hajtják be. Legeltetése rendkívül hasznos a természetes gyepek fenntartásában. VidÉkességeink elem elnevezése

Leírás

Pontszám

Baromfiudvar

Megléte (lehetőleg nagy kifutóval, szabad tartással) + Hagyományos fajták (erdélyi kopasznyakú, magyar sárga, fehér házilúd stb.) Megléte (lehetőleg kifutóval, dagonyával, az állat igényeit is figyelembe vevő módon) Hagyományos fajták (mangalica) Megléte (lehetőleg legelővel, külterjes tartással) Hagyományos fajták (magyar tarka, szürke marha, bivaly) Megléte Hagyományos fajták (cigája, cikta, racka juh) Ló, szamár Hagyományos fajták (hucul és magyar tenyésztésű fajták)

10 +5

Sertéstartás Szarvasmarha tartás Juhtartás, kecsketartás Lótartás

10 +5 10 +5 10 +5 10 +5

Gyümölcsös, virágágyás, zöldségeskert Nincs is szebb látvány, mint egy színpompás, élettel teli virágoskert, és nincs is annál jobb érzés, mint saját magunk termelte zöldségeket, gyümölcsöket tenni az asztalra. A háztáji kiskert művelésének egy más, de talán jobb és helyesebb módját szeretnénk bemutatni az itt következőkben. Biokert, biogazdálkodás Ezekről a fogalmakról legtöbbünknek a szupermarketek speciális és igen drága termékei, egy átlagembertől távol álló világ jut eszünkbe, a „zöldekre” és különös hóbortjaikra gondolunk. Hadd váljon most kicsit közérthetőbbé és elérhetővé ez a gazdálkodási módszer! A biokert kialakítását tervezéssel kezdik, fontos, hogy melyik növény hova kerül, így nem kell mindig vegyszerezni: a jól megtervezett veteményesben a növények védik egymást a megbetegedésektől. Hogyan? A folyamatot allelopátiának nevezik, ami nem más, mint az egyes növények által termelt vegyületek növekedésgátló hatása a másik növényre. A zeller palánták például erős illatukkal távol tartják a közelükbe ültetett káposztától, babtól a levéltetveket. Salátával megvédhető a vetemény a bolháktól, hagymát dugva a sorok közé pedig távol tarthatók a férgek. Persze a biokertészet sem hozhat 100 %-os védelmet, ahogy egyetlen módszer sem, és a kártevők is ellenállóbbak lettek az idők során. De talán nem is ez a legfontosabb, hanem az, hogy ezzel nagyon sok vegyszertől megkímélhetjük szervezetünket. A biotermesztésben ugyanis nem használnak szintetikus (mesterségesen előállított) vegyszereket, műtrágyát. Növényvédelemre növényi, természetes permetezőszereket használnak, a gyomirtást pedig mechanikai módszerekkel végzik. Emellett előtérbe kerül az ellenálló fajták termesztése, a zöldtrágyázás, a helyes vetésforgó alkalmazása, stb.

A biokertben fontos a talaj védelme, a kíméletes talajművelés: a művelés eszközei, mikéntje is eltérők. Az őszi talajlazításhoz ásóvillát használva kevésbé sérül a talajélet, vagyis az ott élő állatok-növények közössége, mely jótékony hatással van a veteménynövények fejlődésére. Talán mindenki számára ismert, hogy milyen hasznos a földigiliszta, mely ürülékével javítja, trágyázza a talajt növényeinknek, de rajta kívül is számos, kisebb-nagyobb élőlény biztosítja növényeink jobb fejlődését. Fontos tehát tekintettel lenni a talaj élővilágára, akár az egyes eszközök megválogatásával is. Ugyanakkor egyes állatok ellen kénytelenek vagyunk védekezni, a biokertben pedig kerülendő a vegyszerek használata. Létezik más megoldás: az éhes meztelen csigák ellen a sörrel feltöltött poharak elhelyezése, a vakondok távol tartására pedig a nagy sárfű nevezetű növény vetése javallott, mert annak jelenlétét az állat rosszul tűri. Az integrált termesztés A kifejezés első hallásra idegen és furcsa lehet, lényege viszont egyszerű: a környezetet kímélő növénytermesztési módokat jelöli, pontosan előírt keretek között. A vetésforgóba például több talajjavító növényt (hüvelyesek, takarmánynövények, kapások stb.) építenek be, beiktatják a zöldtrágyázást, kevesebbet szántanak, speciális gépeket (pl. gyomfésűt) alkalmaznak. Az integrált termesztés során előnyben részesítik a betegségeknek ellenálló fajtákat (akár gyengébb termőképesség ellenére is), műtrágyát, növényvédő szert csak kúraszerűen, a megfelelő helyeken alkalmaznak, amilyen ritkán csak lehet. Ez tehát a legfőbb különbség a biotermesztéshez képest: itt olykor-olykor alkalmaznak növényvédőszereket is. Apróbetűs:Biodinamikus gazdálkodás A fogalom kevéssé ismert, pedig lényege őseink szemléletét tükrözi: a gazda gazdaságát egységes egésznek tekinti, melynek részei a háziállatok, a termesztett növények, rétek, legelők, sőt, még a vadon élő állatok is. Ezeket a részeket az ember formálja egésszé egyrészt oltott komposzt, másrészt természetes permetező anyagok segítségével. Az oltott komposzt növényi maradványokból és a háztáji állatok trágyájából készül, a permetlé pedig gyógynövényekből. Így táplálja és őrzi növényei egészségét a biodinamikus gazdaságban a gazda. Vetésforgó alkalmazásával az áttelelő kórokozók és kártevők kártétele csökkenthető, emellett javul a talaj állapota is. A vetés kialakítása során a gazda figyelembe veszi az egyes növények kölcsönhatásait, felhasználja azokat a kártevők riasztására, vagy nagyobb növekedés serkentésére. Emellett a módszer hívei az adott tájra jellemző fajtákat részesítik előnyben, mivel azok ellenálló-képessége az adott körülményekhez igazodott.

A legfontosabb alapelvek 1. 2. 3. 4. 5.

betegségeknek ellenálló fajtákat válasszunk! annyi tápanyagot adjunk növényeinknek, amennyire szükségük van! annyi zöldséget-gyümölcsöt termesszünk, amennyire szükségünk van! vetésforgó használata: rokon növényeket ne vessünk egymás után! (kártevők) ügyeljünk a növénytársításra! (segítő vagy éppen riasztó hatás)

Permetezés Mikor tavasszal megindul a fákban az élet, fakadnak a rügyek, ekkor végezhető el a télvégi lemosó permetezés. Ennek értelme az áttelelő kártevők és betegséget okozó kórokozók elleni védekezés. A lemosó permetezés előtt célszerű a törzsek és ágak drótkefével történő letisztítását is elvégezni, az összegyűlő kaparékot fóliára gyűjtve pedig sürgősen és teljesen el kell égetni (ezt persze csak kis gyümölcsösökben lehet kivitelezni). Ezt követheti az idős gyümölcsfák ritkító metszése, majd pedig az említett permetezés, gombabetegségek ellen bordói lével, rovarkártevők ellen mészkénlével. Olyan permetezőszert ajánlatos választani, amely a kárt okozók többsége ellen hatásos és a legtöbb növénynek védelmet nyújt egyetlen permetezéssel. A permetezés akkor jó, ha lemosásszerű, és alaposan eláztatja a védendő

növényeket. A bordói lé a lisztharmat kivételével a legtöbb gombabetegség és a baktériumok okozta növényi megbetegedések ellen hatékony, és a biotermelésben is megengedett szer! A télvégi permetezés környezetbarát, hiszen ún. szelíd szerekkel történik olyankor, amikor a kertek még néptelenek. A permetezés alternatívájaként említhetők a csíkcsapdák, melyek egykor elterjedtek voltak, azonban használatuk a fáradságos házi előállítás miatt egyre megritkult. Ma boltokban kaphatók ezek a ragacsos anyagból készült, fák törzsére húzható csíkok, melyek megfogják a törzsön fel- és lemászó kártevő rovarokat. Gyomirtózás Az idejében végzett talajporhanyítás, a kapálás megelőzi, megakadályozza a gyomok mértéktelen elszaporodását. Persze a mechanikus gyomirtási módok használata mind fáradságos. Tudomásunk szerint nem létezik bio-gyomirtó szer. Az összes gyomirtó (herbicid) rendelkezik valamilyen káros mellék és utóhatással. Ezt feltétlenül mérlegeljük akkor, amikor a méregszekrénybe nyúlunk! A gyomirtók helyett széles körben alkalmazzák manapság a szalma, széna, kéreg mulcsokat. Ezek a takarások lelassítják, sok esetben megállítják a gyomosodást. Használatuk természetesen több munka a permetezésnél, de családunk számára nagyobb nyugalommal adhatjuk át a friss zöldségeket.

Mulcsolás A mulcs talajtakaráshoz használt szerves anyag, vele végül is a természetet, az avart utánozzuk: ez a réteg védi a talajt a kiszáradástól, megakadályozza a gyomok kikelését, illetve jó biológiai hátteret teremt a növényeknek. Mulcsoláshoz használható lenyírt fű, szalma, fakéreg vagy faforgács. A mulcsolás történhet úgy is, hogy zöldtrágya növényeket ültetünk, amelyeket csak a tél elmúlta után forgatunk a talajba. Zöldtrágyázásnak nevezik a szervestrágyázásnak azt az eljárását, amikor egy növényt abból a célból termesztenek, hogy zöldtömegét virágzás vagy bimbózás előtti állapotában teljes tömegében alászántsák, és növeljék a talaj termékenységét. Ha a zöldtrágya növényt lábon hagyjuk a tél során, akkor

egyszersmind mulcsként is szolgál. A tél során a növények elfagynak, és a talajt teljesen befedik. Télen a hólé talajba szivárgását ez az elhalt növényi tömeg nem akadályozza meg, viszont a talajfelszín nagy párolgását igen. Tavasszal a talaj átjárhatóságát a visszamaradt, elhalófélben lévő gyökérrendszer biztosítja. Ez akadályozza meg, hogy a tavaszi szelek és a melegedő idő hatására vízveszteség következzen be és a szél elhordja a talajt. Az elhalt növényi részek világos színe miatt a talaj nem tud hirtelen felmelegedni, így a korai gyomok sem tudnak kikelni. Ugyanakkor a talajban lassan megindul az élet, amit segít a tápanyagul szolgáló visszamaradt zöldtrágya. Mulcsolás alkalmazható szinte minden tavaszi vetésű növény esetében: például tavaszi gabonák, kukorica. Általa lehetőség nyílik a gyomirtó kezelések elhagyására is.

Hagyományos „parlagi” fajták ”A gyümölcs és gyümölcsfa ősidőkben szerzett kincse a magyarságnak, s a jövőben is éppúgy fog gyönyörködni benne, éppúgy részese lesz életének, mint régi századokban” Rapaics Raymund, 1940. A helyi fajták megőrzése fontos, mert azok eszmei értéke nagy, hiszen kialakulásuk több száz év gondos munkájának eredménye, és épp emiatt kifizetődő is, hiszen jól viselik a tájra jellemző talaj-és éghajlati viszonyokat, ellenállók, így permetezni sem kell őket. Érdemes ezekből néhányat beszerezni, és termesztésükkel kísérletezni. Az alábbiakban néhány őshonos gyümölcsfafajtát mutatunk be: Csörgőalma

Októberre beérő, kissé kúpos alakú alma, két színváltozata közül a pirosnak a húsa is pirosodik. Jellegzetessége a nagy magház, éretten ebben a magok zörögnek, csörögnek, innen kapta a nevét. Batul (batuly, narancsalma, üvegalma) Hungarikum, több száz éves fajta. Október elejére érik, húsa aromás, édes-savas ízű. A hűvösebb, csapadékosabb vidékek almafajtája, termesztik a Székelyföldön és Kalotaszegen is. Árpás körte (=árpával érő körte) Régi fajta, már a római korból ismert, Pannóniából. A legkorábban érő körte (júniusban). Házi berkenye Középkori gyümölcsfajunk, emlékét a dunántúli szőlőhegyek több száz éves hagyásfái őrzik. Termése gömbölyű körte alakú, októberre szotyósodik, ekkor válik élvezhetővé. Sárga cseresznye Éretten okkersárga, édes, lédús cseresznyefajta. Parasztbarack Magról kelt, elvadult őszibarack. Fája igénytelen, ellenálló. A régi magyar fajták eltűnésének veszélye többekben is felmerült, így nem egy kezdeményezés indult a génállomány megőrzésére különféle gyűjtemények, gyümölcsöskertek létesítése révén. Említésre méltó a Göcsej Természetvédelmi Alapítvány hagyományos gyümölcstermesztésen alapuló programja Almásházán! Fontos figyelnünk hazánk, kertünk kincseire, azon ősi magyar fajtákra, melyek régi idők tanúi. Olyan gyümölcsfák, amelyeket nem szükséges kezelni, vegyszerezni a finom és bő terméshez, hiszen évszázadok óta itt élnek velünk, „kiismerve” és alkalmazkodva a hazai viszonyokhoz.

Többször halálra ítélt öreg almáskert. Még mindig jó termést ad… VidÉkességeink elem elnevezése

Leírás

Pontszám

Házi zöldségeskert megléte + Organikus termesztés szempontjainak érvényesülése Ápolt, kezelt gyümölcsfák megléte + bizonyíthatóan régi tájfajta megléte Bio permetezők használata

Egymást védő zöldségek tudatos ültetése, vegyszerezés nélküli termesztés, enyhe talajelőkészítés Láthatóan kezelt, termésbe fogott gyümölcsös vagy gyümölcsfa

10 +5

Réz és kén alapú szervetlen vegyszerek (bizonyítása szükséges) Néhány kiöregedett, odvas A gyümölcsösben, kertben az elhalt idős gyümölcsfa megtartása gyümölcsfákat ne vágjuk ki mind. Odúlakó énekesmadarak fészkelőhelye, cincérlárvák táplálékát jelentik az elhalt fák. Állati trágya használata Zöldségeskert, gyümölcsös tápanyag-utánpótlása műtrágya helyett állati trágyával Mulcsolás zöldségeskertben, Fakéreggel, hánccsal, szalmával, fűvel történő virágágyásban talajfedés a gyomosodás visszaszorítására Kaszált (és/vagy nem felásott) Ld. gyepkezelés gyümölcsös alja Legeltetett gyümölcsös Ld. gyepkezelés

10 +5 10 10

8 8

Komposztálás, aprítékolás, kupacolás Egy vidéki udvarban rengeteg szerves hulladék keletkezik. A fák metszéséből, fűnyírásból, gazolásból, a cserjék ritkításából, őszi lombhullásból évente sok köbméter égethető nyesedék halmozódik fel. Az égetés gyors, de egyben pazarló módja mindezek eltüntetésének. Az égetés során szén-dioxid (CO2) keletkezik, amely az egyik legjelentősebb üvegházhatású gáz. A CO2 természetesen nagyon kis koncentrációban van jelen a levegőben (0,03%), de 6,5 milliárd ember motorizált környezet-átalakító tevékenysége következtében az elmúlt évtizedekben kimutathatóan nőtt a légkör szén-dioxid tartalma. Így mindnyájunk feladata, hogy csökkentsük az általunk égetéssel, üzemanyag-elhasználással és energia-fogyasztással keletkező szén-dioxid légkörbe történő kiszabadulását. A szerves anyagok égetése helyett számtalan hasznosítási forma kínálkozik, amely még hasznot is hajt számunkra. Komposztdombok Minden szerves hulladék és konyhai maradék elhelyezhető a komposztdombokon, komposztsilókban. A hasznos gombák, mikroorganizmusok és trágyagiliszták, ha megfelelő a komposztdomb elhelyezése, egy nyáron a felgyűlt szerves anyag jelentős részét képesek lebontani. A komposztdombnak állandóan enyhén nedvesnek (de nem átáztatottnak) kell lennie. Legjobb, ha az udvar eldugott sarkában árnyas lombok alá telepítjük. A fűnyírás, gereblyézés, gazolás eredményeként felhalmozott anyag gyorsan roskad, tömörödik, így akár egy 1,5x1,5 m alapterületű komposztsiló is rengeteg anyagot képes elnyelni. A komposztsiló oldalát készíthetjük régi, korhadt gerendákból, vagy vesszőfonatból (pl. gyalogakác vesszeje egyenes, hajlékony és ellenálló. Ráadásul agresszív gyomfaj, így gyérítésével kettős hasznot hajtunk). Ne használjunk fa konzerváló szerekkel kezelt deszkaanyagot komposztálókeret kialakításához, legfeljebb lenolajkencével tegyük tartósabbá a keretet. Fontos, hogy a komposztsiló levegőzhessen, ne fülledjen túlságosan be. Ha hosszú száraz időszak áll be, olykor gondoskodni kell a belocsolásról. A helyes nitrogén-szén arány fenntartására kevés állati trágyát, hullott gyümölcsöt is hozzá keverhetünk a komposzthoz. A család létszámától és a kert nagyságától függően, a tapasztalatok szerint egy 100-150 négyszögöl alapterületű kertben álló családi házban lakó 4 tagú családnak kb. 600-900 liter összűrméretű komposztálókapacitás szükséges. A komposztálásról bővebben a www.komposztalas.uw.hu honlapon lehet olvasni. Aprítékolás Az aprítékolás az a másik olyan módszer, amellyel nagy térfogatú kupacoktól tudunk hasznos végterméket eredményezve megszabadulni. A tél végi metszések során keletkezett rengeteg ág legtöbbször egy nagy tűz martalékaként kerül rendezésre. Ehelyett sokkal ügyesebb és nem időigényes megoldás ezeknek az ágaknak a ledarálása kerti aprítékolóval (mulcsoló, ágdaráló, komposztáló gépek). Az ilyen hálózati áramról működő kisebb 2000 W teljesítmény körüli gépek használtan hirdetési újságokban már 15-18 ezer Ft-tól beszerezhetők, amely a bolti ár fele csupán. Ezek meglehetősen egyszerű gépek, így nem vállalunk nagy rizikót, ha nem újat vásárlunk belőlük. Az ilyen 220 V-ról üzemelő kisebb teljesítményű gépek éppen azt az 1-3 cm átmérőjű gallyat darálják le legkönnyebben, amelyből általában a legtöbb keletkezik. A 34 cm feletti ágvastagság pedig szinte már tüzelőnek, vagy felvágva kerti szalonnasütésre alkalmas. Az aprítékolás során keletkezett mulcs nagyon hasznos anyag, sok háztartás drága pénzen szerzi be kertészeti áruházakból. Mulccsal körbeszórva a virágágyásokat, rózsaágyakat megakadályozhatjuk a gyomok gyors növekedését. A kerti ösvényekre szétterítve nagyon környezetbarát járó felület alakítható ki, amely jól szolgál a saras őszi időszakban is. Nem kell drága pénzen és környezetpusztító módon kitermelt kőzúzalékot vásárolni és fuvaroztatni (ld. térburkolás). Helyi anyagokból, helyben készítve, lebomló

anyagot tudunk előállítani. Ezek az ösvények az évente újratermelődő felesleges ágakból felújíthatók, fejleszthetőek. Rőzsekupacok A rőzsekupacok kialakítása is hasznos és nem kertidegen fogalom. Keletkezhet olyan rőzse és ágkupac, amelyet nem tudunk aprítékolni (vagy éppen nincs kerti aprítékoló gépünk). Ilyenkor ebből a rőzséből kialakíthatunk egy nagyobbacska kupacot. Számtalan állat fogja birtokba venni a védett, nehezen járható helyet. Sündisznók, lábatlan gyíkok (kuszma), gyíkok, futóbogarak fogják a rőzse alatti talajon kialakítani búvóhelyüket. Ezek az állatok mind pusztítják majd a kertünkben kárt okozó meztelen csigákat, hernyókat. A rőzsekupacba vörösbegyek, ökörszemek, feketerigók találnak majd menedéket. Érdemes a rőzsekupacot úgy kialakítani, hogy körbe tudjuk kaszálni, ne nője be a csalán. Így szemünket sem fogja zavarni a látvány, mert rendezett elemként fog belesimulni udvarképünkbe. A tél végén levágott ágak ilyen módon való tárolása már csak azért is előnyös, mert fatüzelésű kályhákhoz, kazánokhoz jól kiszáradt gyújtóst tudunk törni a következő télen. Úgy tudjuk elkoptatni tehát a rözsekupacunkat évről-évre, hogy hasznosul minden egyes kis darabkája.

Speciális lombok kezelése Sok háztartásban problémát okoz a diófa lehullott lombjának eltüntetése, vagy a fenyőkről lehulló tűlevélszőnyeg. Ezek a levelek vagy megsavanyítják a talajt, vagy olyan speciális anyagot tartalmaznak, amelyek más fajok magvainak csírázását gátolják (pl. diólevél). Ennek ellenére tévhit, hogy az ezekből készített komposzt kedvezőtlen hatású. A komposztálás során ugyanis a mikroorganizmusok, a keletkezett hő hatására a szerves vegyületek nagy része lebomlik, átalakul. Az azonban igaz, hogy bizonyos lombok (dió, vadgesztenye, platán, tölgy, bükk, nyárfa és a tűlevél) nehezen, míg mások könnyebben komposztálhatók (éger, juhar, kőris, mogyoró, fűzfa, gyümölcsfák, hársfa és nyírfa). A dió természetes „gyomirtó” hatást ki lehet használni más módon is, ha tartunk az esetleges rossz komposztálódás következményeitől. Vidéken nagyon gyakori pl., hogy a jószágot villanypásztorral kerítik el. A villanypásztor addig működik hatékonyan, amíg az alsó szál alatt fel nem nő a fű. Ha ez

megtörténik, akkor leföldeli a sok kis fűszál a rendszert. Emiatt állandó feladata a gazdáknak a vezetékek alatti sáv kikaszálása. Ezt sokszor sajnos gyomirtókkal oldják meg. Ehelyett az őszi dióavar összegyűjtése és szétterítése a villanypásztor pásztán lelassítja a fű növekedését anélkül, hogy káros hatású vegyszerek környezetbe való kijuttatásával érnénk el ugyanezt. Nem kerül plusz pénzünkbe, sőt megspórolhatjuk a vegyszer vagy a gyakori kikaszálás költségeit. Természetesen sok km-nyi vezeték kezelése ilyen bio-módszerrel nehezen oldható meg. Ugyanígy felhasználhatók ezek a mérgező lombok a kerti sétányok mulcsába keverve, és minden olyan helyre, ahol nehezen tudunk kaszálni, de nem szeretnénk, ha felnőne a gyom (pl. drótkerítés tövéhez szórva). Papír komposztálása: A háztartásban keletkező papír hulladék egy részét fel tudjuk dolgozni komposztálással. Színes, fényes lapú magazinok erre a célra nem alkalmasak, de elhasznált kartondobozok, újságpapír igen. A komposztálandó anyag teljes térfogatához képest csak nagyon kevés papírt keverjünk be. Égetés: Természetesen lehet olyan eset, hogy a keletkezett égethető hulladék nem hasznosítható sehogy, mert pl. ragályos gombabetegség miatt kellett a fát megmetszeni, vagy a tüskés ágakat nem tudjuk ledarálni. Ilyenkor ezeket valóban célszerű elégetni, de ha csak ezek kerülnek elégetésre, és a lehető legtöbb anyagot hasznosítjuk, akkor máris rengeteg fölösleges égetéstől szabadítottuk meg bolygónk légkörét. Az égetést ilyenkor is úgy végezzük, hogy a frissen levágott ágak száradjanak valamennyit. Ne használjunk műanyagot, autógumit az égés segítésére! VidÉkességeink elem elnevezése

Leírás

Pontszám

Házilag készített kerti komposztáló

Minimum 1 x 1 m alapterületű keret, lehetőség szerint szerves anyagból építve (használt deszka, gerenda, akáckaró) Kertészeti áruházakban vásárolható speciális műanyag komposztáló edény (hátránya, hogy maga az edény drága és műanyag) Virág és zöldségeskertekben, kerti ösvény takarására és sártalanításra alkalmazott házilag előállított szerves apríték A kerti levágott ágakból kialakított gallyhalom A konyhában keletkezett szerves hulladék (teafilter, züldségek, gyümölcsök héja, tojáshéj stb.) komposztdombon való elhelyezése a kommunális hulladékhoz való keverés helyett Papír mérsékelt mennyiségű elhelyezése a komposztgödörben égetés vagy kidobás helyett

15

Készen vásárolt komposztáló tartály Mulcs használata a kertben Kert végi rőzsekupac Konyhai hulladék komposztálása Papírhulladék komposztálása

12 10 8 5

5

Komposztáló keret (forrás: www.komposztalas.uw.hu)

Árokpartról lekaszált széna begyűjtés előtt és égetés helyett (fotó: Klein Ákos)

Nagy mennyiségű ág égetése. Rossz gyakorlat, ha csak lehet, kerüljük el! (Fotó: John Sutcliffe)

Égetés helyett felhalmozott ágak és korhadt gerendák: kiváló sündisznó lakás (fotó: Klein Ákos)

Tudatos vízkezelés, szennyvízkezelés Esővíz gyűjtés Nagyszüleink, ahol megtehették hordóban, kádban gyűjtötték össze az esővizet, és azt használták, mert szép illatos lett tőle az abban mosott ruha és selymes a lányok haja, szebben virágoztak az esővíz által öntözött növényeik. Tették ezt annak ellenére, hogy a kutakról még ingyen hozhattak vizet és nem volt csatornadíj sem. Ők még tudták, hogy az esővíz azért jobb, mert a talajvizekhez képest lágy víz, nincs benne mész és kevesebb szappantól is felhabzik. Az esővízgyűjtés legegyszerűbb módja a tetőnkről összefolyó víz elvezetése az eresz alatt elhelyezett esővízgyűjtőként használt, megfelelő nagyságú tartályokba (hordó, kád stb.), de föld alá rejtett nagyobb méretű tartályok elhelyezése sem elhanyagolható ötlet, hiszen a személyenként és naponta átlagosan elfogyasztott ivóvíz közel 50%-át könnyen lehetne csapadékvízzel helyettesíteni. Az esővíz használható a WC-öblítéstől kezdve a mosáson át a takarításig és a kert öntözéséig egy jól kialakított, szivattyúval ellátott rendszer segítségével. Az így nyerhető vízmennyiség kiszámításához vegyük figyelembe, hogy a tető minden négyzetmétere klímától függően évente 500 – 700 liter, igen jó minőségű vizet fog szolgáltatni (1mm csapadék 1 m2-en= 1 liter) Érdemes szűrt esővizet gyűjteni a tározókba, így hosszabb ideig, minőség károsodás nélkül tárolhatjuk az esővizünket! Néhány hasznos tanács az esővíz gyűjtéséhez: Ereszeket helyezni minden olyan tetőre, tehát garázs, fészer, fáskamra, szerszámos bódé, stb. tetejére is, amelyekről a csapadékot be lehet gyűjteni. Tanácsos hajlékony drót rácsokkal védeni az ereszeket, hogy a falevelek ne kerüljenek a víztárolóba. Érdemes szűrt esővizet gyűjteni a tározókba, így hosszabb ideig, minőség károsodás nélkül tárolhatjuk az esővizünket! Az eresz lemenő csövének a bejáratára feltétlenül rácsot kell tenni, az esetleges hulladék felfogására. Az esővízgyűjtő edény tetejét minden esetben célszerű ráccsal lefedni, hogy a szomjukat oltani kívánó madarak és egyéb állatok nem fulladjanak bele a számukra túlságosan mély vízbe, de hogy ne maradjanak szomjan kis barátaink, madáritató kihelyezésével elősegíthetjük számukra a veszélymentes ivás lehetőségét. Fontos, hogy minden felszíni esővízgyűjtőt télre le kell üríteni! Ha a felszíni tartály már megtelt, célszerű úgy kialakítani a vízelvezetést, hogy a felesleges víz a kerti tóba jusson – ha van kerti tó. Kút Magyarország sajátos vízföldtani adottságokkal rendelkezik: viszonylag szegény felszíni vízfolyásokban, viszont igen gazdag mélységi rétegvizekben. Jó minőségű és bő vízadóképességű vízadó rétegek az ország túlnyomó részén a felszíntől kezdődően 2000-2500 m mélységhatárig megtalálhatók. Az ország 93000 km2-es területén az országos kútkataszter több mint 60 ezer működőképes mélyfúrású kutat tart nyilván. Sajnos nem ritka, hogy a kerttulajdonosok felelőtlenül a kutakat szennyvíztárolónak, vagy szemétgödörnek kezdik használni. Ehhez hasonlóan rossz ötlet, amikor kerti hulladékkal, sittel töltik fel a kutat. Előfordulhat, hogy egy-egy kút a megváltozott talajvízviszonyok miatt hosszabb-rövidebb időre kiszárad. De ilyenkor se temessük be őket, ne használjuk felelőtlenül szemetesgödörnek, mert ezzel nem csak a szemetet „tüntetjük el” látszólag, hanem súlyosan szennyezzük vízkészleteinket is. Öntözéshez és a háztartási munkákhoz praktikus és környezettudatos döntés kútvizet használni. Egyrészt nem kell víz és csatornadíjat fizetnünk a vezetékes vízből történő öntözés

után, másrészt nem használjuk el az ivóvíz minőségű tiszta vizet olyan célra, amelyeket talajvízből is el tudunk látni. Manapság sok régióban nem alkalmasak a kútból mert vizek emberi fogyasztásra, főzésre, mivel az intenzív mezőgazdálkodás következtében magas a nitrát és nitrit tartalmuk. Ugyanakkor öntözésre, mosásra, kerti zuhanyzó működtetésére, állatok itatatására, autómosásra, WC-öblítésre kiválóan alkalmas lehet. Lehet a kút gémes, kerekes, fedeles, fedő nélküli, – kinek milyen esztétikai elvárásai vannak. Lehet a kút fala téglából vagy kőből kirakott, vagy betongyűrűkből kialakított. Figyelembe kell venni azonban egy kút felújításánál, hogy beleilleszkedjen a tájba és a természetbe. Ha egy kútkáva elöregedett, felújításra szorul, nézzünk körül a településen, hogy a régebbi kutakat hogyan építették meg. Minden tájegységre jellemző építési módok alakultak ki, s ezeknek meg volt a maga funkcionális jelentősége is. Próbáljuk követni a településünkre jellemző hagyományos kútépítést. Ha lehet, akkor a kútkávát ne betonból alakítsuk ki, hanem téglából, gerendákból vagy terméskőből. Fontos tudni, hogy öreg kutak felújíthatók nem csak a felszíni kútkáva cseréjével, de magának a kútmedernek a tisztításával, kimélyítésével, az iszap kiszivattyúzásával is. Ha gyenge a vízhozama a kutunknak, ezt érdemes megcsináltatni. Sokkal olcsóbb, mint új kutat ásatni, és a növekvő vízdíjak ismeretében mindenképpen megéri. (Új kút létesítéséhez engedélyek szükségesek. Saját használatra 500 m3/év vízkivételig elegendő az illetékes önkormányzattól beszerezni a vízjogi engedélyt http://lh5.ggpht.com/_8Q8xOwmKUoY/SRtLyPZVkPI/AAAAAAAAFGQ/S84qY_uQ394/1 00_9431.JPG Árnyékszék és komposzt-WC Nagyszüleink kertvégi pottyantós árnyékszékei a száraz toalettek első nemzedékét képezik. A pottyantós árnyékszék gödrében, vagy tartályában a fekália nem lélegző (anaerob) folyamattal bomlik. Ez az enzimes folyamat a szerves vegyületekben lévő nitrogént ammónia formájában szabadítja fel (a csípős szag). A gödör, illetve tartály ürítése után, levegő jelenlétében az ammónia oxidálódik és idővel nitráttá alakul, ami a növények egyik tápanyagforrása. Ez magyarázza a tárolt fekáliával megtrágyázott földek termőképességét. A legtöbb ilyen árnyékszék „tartálya” csak egy földbe ásott gödör. Ilyen módon a baktériumok és a már említett anyagok közvetlenül a talajvízbe jutnak, ami főleg akkor jelent gondot, ha élővízhez, vagy kúthoz van közel. A pottyantós vécé egyik környezetbarátabb formája a komposzt WC. Ennél az ürülék egy zárt tartályba kerül, amelybe időnként növényi aprítékot szórunk (széna, fűrészpor…). A rendszert egy kissé megnedvesítve, mondjuk egy légpumpás flakonnal, amilyennel virágainkat is spricceljük, a komposztálódást azonnal beindítjuk. A lebomlás után nem kell tartanunk a baktériumoktól sem. Ennek köszönhetően kellemetlen szagoktól is mentes lesz az árnyékszék. Érdemes a komposzt-WC-t kétkamrásra építeni, így amíg az egyik fele pihen a komposztálandó anyagokkal, addig használhatjuk a másik oldalt. Kb. fél- egyéves váltással

lehet kitakarítani az egyes kamrákat. Fél év – egy év elteltével tulajdonképpen humuszt lapátolunk ki a kamrából, amely már szerencsére nyomokban sem emlékeztet a hajdani formára. Másik megoldásként 30 l-es műanyag/koracél tartályt használhatunk, amelyet bizonyos időközönként a komposztdombra ürítünk.

Szennyvízkezelés A szennyvíztisztítás feladata, hogy a víz természetes körforgásának biztosítása érdekében a szennyvízből vonja ki mindazt a szennyeződést, amely káros hatással lenne a befogadó (tó, folyó, egyéb természetes víz) vizére. A természetes eljárású szennyvíztisztítás a természet öntisztuló képességén alapul. Az élőlények (főként baktériumok és növények) bontják le, majd építik testükbe a szerves anyagokat. A legtöbb településen központilag megoldott a szennyvíz összegyűjtése csatornahálózattal. Ilyen esetben a rendszer tehermentesítése lehet feladatunk. Ne vezessük (nem is szabad!) a csatornahálózatba a csapadékvizet. Ha viszonylag nagy telekkel rendelkezünk, és a terepadottságok is könnyen megoldhatóvá teszik (lejtés), akkor a kert végében létre lehet hozni egy nádgyökérzónás természetes szennyvíztisztító tavacskát. Ha környezetbarát mosogatószert használunk, akkor a konyhai mosogató, esetleg a fürdőszobai csap szürke szennyvize külön kivezethető ebbe a kis tóba. A nád valójában csak a gyökérterét és azon át az oxigént adja, a lebontást több ezer féle mikroorganizmus végzi el ugyanitt. A végeredmény egy nagyon jó hatásfokkal üzemelő élő tisztítórendszer, s az abból kikerülő újrahasznosítható tisztított szennyvíz. Baktériumok áldásos tevékenysége révén öntözővíz minőség lesz a szennyvízből. Ha házi szennyvízaknánk van, és komolyan vesszük a környezet védelmét, akkor az aknát vízzáróra alakítjuk ki. Célszerű két részre osztani ekkor is az aknát úgy, hogy szabályozni tudjuk, hogy a befolyó cső melyik oldalba vezesse a szennyvizet. Amíg az egyik felet pihentetjük, és boltokban is kapható baktérium kultúrával beoltjuk, addig a másik félben gyűlhet a szennyvíz. Megszabott idő után a baktériumok lebontják a környezetre káros anyagokat, a lebegő anyagból iszap keletkezik, a tisztított szennyvizet pedig már lelkiismeret

furdalás nélkül felhasználhatjuk öntözésre. Így lényegesen csökkenthetjük az amúgy drága szippantási költségeket. Fontos, hogy ennél a technikánál ne alkalmazzunk durva baktériumölő háztartási tisztítókat (pl. Hypo, Domestos), és a lefolyóba engedett mindenféle vegyszer mennyiségét csökkentsük, amennyire csak lehet. Háznál gyűjtött szennyvíz esetében soha ne engedjük ki a szennyvizet tisztítatlanul a talajra, a talajba. Ezzel nem csak saját termőterületünk, de az egész emberiség közös kincsét, a talajvizet is tönkretesszük, ami rendkívül könnyelmű hiba. VidÉkességeink elem elnevezése

Rövid magyarázat

Esővízgyűjtő tartály (hordó) a Az összegyűjtött szűrt esővíz felhasználható csatorna alatt kerti locsolásra, háztartási munkákra, állatok itatására. Üzemelő udvari kút Vödrös Szivattyús (egy leengedett szivattyú azért ér plusz

Pontszám 10 5 +5

pontot, mert nagy mennyiségben teszi lehetővé az ivóvíz felhasználás kiváltását)

Komposzt-WC, vagy ennek megfelelően üzemeltett kerti árnyékszék Rendszeres, szabályszerű szippantatás Szürke szennyvizek hasznosítása Kéttartályos emésztőgödör szabályozható befolyóval Baktériumtenyészet használata

A komposzt-WC annyiban különbözik az árnyékszék használatáról, hogy az ürülékhez kerti nyesedéket, faforgácsot adunk, és minden folyamat egy zárt üríthető tartályban játszódik le. Bizonylat a szippantó cégtől, hogy tisztítóműbe, vagy erre a célra hivatalosan kialakított szántóföldre került a szennyvíz Mosóvíz, fürdővíz, konyhai lefolyó és fekália szétválasztása. Ekkor figyelni kell, hogy a háztartási vegyszerek felhasználása mérsékelt legyen. Vízzáró emésztő, amelynek a pihentetett felében baktériumkultúra bontja le a környezetre káros anyagokat. Az így megtisztult szennyvíz locsolóvízként felhasználható. Bolti bizonylat, blokk a vásárlás igazolására

15

15 5

15

15

Szelektív hulladékgyűjtés „Hulla lesz a hulladékból…” – énekli enyhe iróniával Ursula, az olykor sok „állati” bölcsességet tartalmazó Dr. Bubo című magyar mesében, mellyel nem csak a gyermekek számára üzen megszívlelendő tanácsokat. Világszerte a gazdasági fejlődés velejárója a termelés és a fogyasztás növekedésével a termelési hulladék mennyiségének növekedése. A hulladék helytelen kezelése többféle módon szennyezheti környezetünket: a termőtalajt, a talajvizet és fenyegető veszélyt jelenthet az élővilágra. Az anyagcsere-körforgással akár az emberi szervezetbe is bekerülhetnek a hulladékok bomlástermékei.

De mit is tehetünk mi annak érdekében, hogy valóban kevesebb hulladék legyen a környezetünkben? A leggyakrabban hangoztatott megelőző lépés, hogy ne költsünk feleslegesen nejlon zacskókra. Helyette inkább legyen egy állandó vászontáskánk, kosarunk. Ha ajándékozunk, az ajándékot ne csomagoljuk sokméternyi csomagolópapírba, elég egy szép szalaggal is díszítenünk – melyet mellesleg az ajándékozottunk később szintén felhasználhat. Az újrahasznosítás alapja a szelektív hulladékgyűjtés. Hiszen a hulladék csökkentésére kézenfekvő megoldásnak tűnik, hogy a hasznosítható összetevőket (papír, rongy, műanyag, üveg, fém stb.) külön gyűjtsék. A lakossági szelektív hulladék gyűjtés alapvető hulladék csoportjai: • Lakossági veszélyes hulladékok: szárazelemek, akkumulátorok, gyógyszerek, fáradt olaj, sütőzsiradék, növényvédő szerek, fénycső, izzó, festék- és lakkmaradékok és csomagolóeszközeik. • Hasznosítható hulladékok - melyeket még külön-külön érdemes gyűjteni -: papír (karton, fekete-fehér, színes újság, vegyes papír), üveg (fehér, színes), műanyagok (flakonok, fóliák), fémek, textíliák (fehér, vegyes) és a komposztálható szerves hulladékok (háztartási hulladék – ételmaradék, kerti hulladék- gyomok, levágott növényi részek stb.). • Egyéb nagydarabos hulladékok (ezeket általában lomtalanítási akciókban szállítják el): bútorok, tönkrement elektronikai termékek, termékdíj-törvény alá eső hulladékok: gumiabroncsok, hűtőszekrények. Az ország területén már nagy számban megjelenő szelektív hulladékgyűjtő udvarok mindenki rendelkezésére állnak. A különböző színű és feliratú konténerekbe lehet és érdemes szortírozni a hasznosítható hulladékokat. De hogy is működik ez gyakorlatban? PAPÍR Ez a konténer újságok, folyóiratok, füzetek, könyvek, hullámpapír, csomagolópapír, kartondoboz gyűjtésére való. A tejes és gyümölcsitalos (kombinált) dobozokat minden esetben mossuk ki és tapossuk laposra! Majd a papír vagy a műanyag konténerbe helyezzük el, attól függően, hogy hogyan jelzik. Ne dobjunk bele élelmiszer- maradványokat és egyéb szennyeződéseket tartalmazó (pl. olaj, zsír, oldószer) papírokat, használt papír zsebkendőt, szalvétákat stb. A feldolgozás legfontosabb feltétele, hogy a papír ne legyen szennyezett, zsíros! Fordítsunk figyelmet arra is, hogy nem kerülhet a papírgyűjtő konténerbe pl. műanyag, vagyis: • füzetborító, műanyag mappa, nejlon fólia (vigyázzunk, a hentesáru csomagolásához sokhelyütt használnak papír-műanyag összetételű fóliát); • műanyag kötözőzsinór; • ragasztószalag (pl. dobozok lezárásához használt). Éppen ezért az összegyűjtött újságpapírt ne műanyagzacskóban tároljuk, és ne műanyagzsineggel kötözzük össze. A legjobb, ha összekötözés nélkül egy papírzacskóba rakjuk.

MŰANYAG Üdítős, ásványvizes PET-palackokat, kiöblített háztartási flakonokat és azok lecsavart kupakjait (samponos, habfürdős stb.) háztartásban előforduló tiszta fóliát

(szatyrok, tasakok, csomagoló fóliák stb.) dobhatunk bele. Ne dobjunk bele zsíros, olajos, háztartási vegyi anyaggal szennyezett (nem kimosott) flakont. Tejes, joghurtos poharat, margarinos dobozt, élelmiszer-maradványt tartalmazó műanyagot, hungarocellt, CD-lemezt, magnó- és videokazettát, egyéb műanyagnak ítélt hulladékot (pl. nejlonharisnya) ne dobjunk a tároló edénybe, mert hasznosításuk jelenleg nem megoldott!

ÜVEG Fehér üveg Amit lehet, vigyünk vissza üvegvisszaváltóba! A tiszta, kiöblített italos és egyéb, a háztartásban már feleslegessé vált színezetlen üvegeket - befőttes, parfümös stb. dobhatjuk ide. Ne dobjunk bele színes üveget (pl. zöld, barna üveget), tükröt, ablaküveget, villanykörtét, szemüveget, nagyítót, drótszövetes üveget, kerámiát, porcelánt, neoncsövet! Színes üveg Amit lehet, vigyünk vissza üvegvisszaváltóba! Dobhatunk bele színes (zöld, barna, sárga) italos, parfümös, konzerves üveget. Ne dobjunk bele színezetlen, azaz fehér üveget, drótszövetes üveget, katedrálüveget, kerámiát, porcelánt. Az üvegekről távolítsuk el a fém kupakokat!

FÉMEK A fémek talán a legkevésbé érzékenyek a különféle szennyeződésekre. Nagyon fontos volna ezek szelektív gyűjtésének elterjedése, mert a gazdaságba történő visszaáramoltatásuk igen jelentős energiamegtakarítást eredményez. Ez az edény a fém csomagolódobozok (üdítős, sörös, konzerves stb.) és a háztartási kis fémhulladékok (pl. evőeszközök stb.) gyűjtésére szolgál. A konzervdobozokat csak kimosva szabad beledobni! Pontozás: a szelektív hulladékgyűjtésre úgy tudunk pontot adni, ha hitelt érdemlően bizonyítja a háztartás, hogy valóban szakszerűen helyezte el a szétválogatott háztartási hulladékot a konténerekben. Vitán felüli a helyzet, amennyiben a háztartásnak lehetősége van a szelektíven gyűjtött hulladék konténerekben való végső elhelyezésével várni mindaddig, amíg pontozás megtörténik (ez a háztartás érdeke is, hiszen sok biztos pont jár a szelektív hulladékgyűjtésért). A kistérfogatú újrahasznosítható termékek beszámítását csak azok bemutatásával tudjuk elfogadni (pl. szárazelemek, akkumulátorok, villanykörték). Nagyobb térfogatú termékek esetén (műanyag palackok, karton papír) ha van rá mód, akkor tömörítve, laposra taposva meg kell tartani a termékeket, ellenkező esetben fotóval kell bizonyítani a mennyiséget, az elhelyezés módját, és azt is, hogy a jelentkező végezte az elhelyezést. Az egyes termékekéért járó pontszámot maximáltuk, illetve azt is, hogy háztartásonként mennyi az elfogadható keletkező hulladék mennyisége.

VidÉkességeink elem elnevezése

Leírás

Pontszám

Elhasznált szárazelemek gyűjtése

0,25 pont/db (Törekedjünk újratölthető akkumulátorokat használni) (Max. elfogadható mennyiség 20 db/háztartás/3 hónap) 0,1 pont/db (Az ásványvíz- és üdítődivat miatt háztartásonként sok ilyen hulladék keletkezik. A palackos vizet próbáljuk felváltani házi víztisztító berendezés és szódakészítő berendezés használatával). Max. 100 db/háztartás/3 hónap 0,1 pont/db (Amit lehet, vigyünk vissza üvegvisszaváltóba. Pénzt is kapunk érte, és az üveg sem kerül bezúzásra. A bizonylatot tartsuk meg!) Max. 100 db/háztartás/3 hónap Mennyiség nincs meghatározva (ld. komposztálásnál leírtak) Külön gyűjtés, mennyiség nincs meghatározva (Zala megyében rosszul megoldott a fémek visszagyűjtése. A településeken végighaladó fémgyűjtők azonban alkalmanként még fizetnek is a fém hulladékért)

Max. 5

Műanyag palackok

Üveg hulladék

Papír hulladék Kerti és konyhai hulladék Fém hulladék

Max. 10

Max. 10

Max. 5 5 5

Bevásárlás Próbáljunk meg minél több terméket magunk megtermelni Az ideális természetesen az lenne, ha a saját kertünkben, saját házunk táján termelnénk meg mindazt, ami az asztalunkra kerül. Ha ez nem is valósulhat meg, a vásárolt élelmünket kiegészíthetjük a saját kis konyhakertünkben termett zöldségekkel. Igyekezzünk a lakóhelyünk közelében kistermelőtől, őstermelőtől vásárolni A tudatos vásárlói magatartással mi magunk is sokat lendíthetünk a vidéki élet fenntarthatóságán, ezáltal a vidéki ember megélhetésén - mert ne feledjük, korábban miből élt meg a vidéki ember. A szomszéd országokban-Szlovéniában, Ausztriában- általánosan elterjedt, hogy az emberek a háztájilag megtermelhető élelmiszereket –gyümölcs, zöldség, tej, tejtermék, tojás, méz, stb.legelőször a szomszédban keresik, ha ott nem találják, úgy indulnak tovább. (Magyarországon sajnos legkevésbé a szomszédtól vásárlunk.) A legjobb az lenne, ha 50 km-es körzetben a vásárlók ki tudnák elégíteni az igényeket, megtalálnánk a keresett, közvetlen fogyasztásra termelt élelmiszert. Ez a környezetterhelés csökkentése érdekében is fontos lenne, hiszen az áruk nem a „saját lábukon” vándorolnak egyik helyről a másikra, hanem üzemanyagot felhasználó járművek segítségével, amely üzemanyagok égéstermékei mind a légkörünket szennyezik. Vásároljunk piacon hipermarket helyett Amennyiben lakóhelyünkön nem termel senki eladásra, akkor sem kell mindjárt rohanni a legközelebbi hipermarketbe. Ha nem is minden faluban, de a falvak közelében lévő nagyobb

településen van piac, ami a környékbeli őstermelők, kistermelők gyűjtőhelye. A piaci árusoktól nagy valószínűséggel helyi és friss terméket vásárolhatunk és az sem feltétlen biztos, hogy drágábban, mint a nagyáruházakban. Az üzletekben kapható élelmiszerek jórészt nem a környezetünkből kerülnek ki, így annak fenntartásához, fejlődéséhez nem járulnak hozzá. Azt is tudni kell, hogy a bevásárló központokban vásárolt zöldség, gyümölcs, tej, tojás nagyüzemi, intenzív termelésből származik, ahol a minél nagyobb hozam elérése a cél, ehhez pedig vegyszereket, gyógyszereket, műtrágyát, érés gyorsító gázt, hozamfokozót használnak fel, amit mi mind „lenyelünk”. Ne csak szemrevételezés alapján vásároljunk. Valószínű, hogy az intenzív ültetvényről származó Idared alma mellett a Jonathan vagy a hagyományos, elfeledett nyári almafajtánk, az Éva nem nyer szépségversenyt, de ízre a nyomukba sem érhet bármely újonnan nemesített fajta. Arról már nem is beszélve, hogy a hagyományos zöldség- és gyümölcsfajtáink hosszú idő alatt alakultak ki, alkalmazkodtak az adott táj éghajlatához, talajminőségéhez. Kórokozókkal, kártevőkkel szemben ellenállóbbak, emiatt kevesebb vegyszert kell felhasználni termesztésükhöz. Azt együk, aminek szezonja van, és ami az országban terem Étkezési szokásaink kialakításakor a szezonalitást is vegyük figyelembe: azt fogyasszuk, ami az adott időszakban és országunkban terem. Télen például nem lehet természetes körülmények között paprikát termeszteni nálunk. Amit ez idő tájt lehet kapni a boltokban, vagy mesterséges környezetben termesztették-nagy energiafelhasználás és környezetterhelés árán (üvegház fűtése), vagy importból származik. A káposztának viszont szintén magas a C vitamin tartalma, eltartható télen és biztos termel valaki a környékünkön. Említést érdemel a téli hónapokban még a vajretek és a fekete retek is. Végigolvasva a leírtakat, nem is olyan nagy dolgokról van szó, lemondással sem jár részünkről, ugyanakkor ilyen apró változtatásokkal tényleg sokat tehetünk magunkért és a vidéken élőkért. VidÉkességeink elem elnevezése

Leírás

Pontszám

Konyhakert tartozik a házhoz Ld. Gyümölcsös, virágágyás, zöldségeskert fejezet Saját állattartásból származó Előny: a háztartásban megmaradt élelmiszer és a 15 húst fogyaszt a háztartás biohulladék egy része megetethető az állatokkal Ld. Gyümölcsös, virágágyás, zöldségeskert fejezet 10 A saját termékeket törekszenek vegyszermentesen vagy biovegyszerekkel előállítani Előny: a régió fejlődését eredményezi 8 A helyi piacról szerzik be a zöldséget, húst (blokkal, számlával kell igazolni)

Előny: a helyi emberek megélhetését segíti, 6 Helyi termelőtől vásárolnak nincs üzemanyag-felhasználás, illetve minimális terméket (hitelt érdemlően kell bizonyítani tudni, blokk számla, őstermelői felvásárlói jegy stb.)

II. Élővilágvédelem Gerinctelenek védelme A talaj közelében, a fűszálakon, az avarban rengeteg rovar és más ízeltlábú él. Hogy életteret biztosítsunk számukra, hagyjunk kaszálatlanul foltokat, és ne gyűjtsük össze az összes falevelet a fák alól ősszel. He mégis összeszedtük, semmiképpen ne égessük el, hiszen a komposzton még a diólevél is hasznossá válik egy év alatt. A gerinctelenek szempontjából jobb, ha az összegyűjtött kupacokat háborítatlanul hagyjuk, így sok különféle állatnak biztosítunk telelő- és élőhelyet. A madáritatók természetesen a rovarok itatását is szolgálják. Fülbemászók: molyok természetes ellenségei. Egy szénával megtömött agyag virágcserepet szájával lefele egy ágra akasztunk, vagy a zöldségágyások mellett a talajra helyezünk. Ezeket télen ki kell takarítani, majd friss szénával feltöltve visszarakni még tavasz kezdete előtt. Katicabogarak: Telelőhelyek biztosításával segíthetünk nekik. Avarkupacokat, kisebb szénakazlakat hagyjunk nekik télire. Kép: avarkupac Bogarak: sok bogár lárvája elhalt, korhadó fában él, vagy a fakéreg alatt. Ha egy öreg fa elpusztul az udvarunkban, ne vágjuk ki tövestől. Ha lábon hagyjuk fát, és a törzset, és rajta néhány ágat meghagyunk, akár a kertünk dísze is lehet ez a sok bogárnak otthont adó holt fa. A tűzifából válasszunk ki néhány vastagabb és vékonyabb rönköt egyaránt, lehetőleg a korhadó fákat keressük, és készítsünk belőle egy olyan farakást, amelyet meghagyunk, nem tüzelünk el. Így szaporodóhelyet biztosíthatunk például a szarvasbogaraknak és cincéreknek egyaránt. Kép:lábon hagyott fa Méhek: Nagy segítséget jelentenek kertünkben. Nélkülük nem lenne gyümölcsünk, mivel ők porozzák be a gyümölcsfák virágait. Vigyázzunk rájuk oly módon is, hogy virágzás előtt vagy után permetezünk. Egy-egy öreg, odvas fa családjaiknak lakóhelyet is biztosíthat. Darazsak: A darazsakkal jobb óvatosnak lennünk, mert agresszívan védelmezik fészküket a vélt vagy valós betolakodóval szemben. Az emberre veszélyes lódarazsak fészkét jó messziről elkerülni. Azonban, ha a kert egy félreeső helyén meghagyunk darázsfészkeket, biztosan elkerülhetők a csípések. Ha több hektáros a területünk, még egy lódarázsfészek is elfér egy ritkán látogatott, távoli sarokban. Magányos méhek: ezek a gombostűfej nagyságtól a poszméh méretig előforduló ártalmatlan méhek partoldalak, vagy falak lyukaiba falazzák utódaikat. Könnyen készíthetünk nekik szaporodóhelyet. 10-20cm hosszúra levágott nádszálakat egy maroknyi csomóba összekötözünk, vagy egy nagyarasznyi átmérőjű tűzifakugliba fúrunk 3-10mm átmérőjű, 3-10 cm mély lyukakat. Az így elkészült darázsgarázst virágok közelében helyezzük el, de a farakásunkba is tehetünk belőlük. Egy másik egyszerű módja, ha levágunk nagyarasznyi hosszúságú nádszálakat, úgy, hogy a csomók középen legyenek. Egy jó maroknyit összefogunk, és összekötözünk belőlük. Egyes magányos méhek csak vályogfalakban szeretnek költeni. Egy kisebb „sérült” vályogfal felület, bepucolatlan régi téglafal megfelel

számukra. Ha nincs vályogból készült épületünk, építhetünk nekik kis vályogfalakat, vagy vesszőfonatra paticsfalat. Dél felé tájoljuk, és a tetejére tegyünk tetőt. A két hetes száradási idő lejárta a már említett méretű lyukak fúrásával befejezhetjük a munkát.

Képaláírasok: 1.: Darázsgarázs nádból2.: magányos méhek költőhelyei vakolatlan falon Lepkék: úgy biztosíthatunk számukra legelőt egész éven át, hogy kertünkben folyamatosan találhatnak nyíló virágokat. A lepkék a nektárt szívogatják. Mivel minden lepke hernyóként kezdi pályafutását, biztosítani kell táplálékot nekik is, és gondolnunk kell a jövőre. Tartsunk meg a gyep mellett gyomos, vadvirágos, csalános foltokat is. A csalán négy lepkefajnak is tápnövénye. Rajta fejlődnek a pávaszemnek, kis rókalepkének, a bagolylepkének és a kis pókhálóslepkének a lárvái. Ha így teszünk, biztosan megcsodálhatjuk minden évben ezeket a színes rovarokat. Vannak olyan lepkefajok (például boglárka lepkék), melyeknek hernyói hangyabolyokban fejlődnek. Így, ha megkíméljük a kertünkben talált hangyabolyt, segíthetjük a lepkék fejlődését is. Csigák: nem minden csiga kerti kártevő. Főként a házatlan (meztelen) csigák fogyasztják előszeretettel kiskertünk terményeit. Házas csigáinkat segíthetjük, ha sűrű aljnövényzetet hagyunk a bokrok alatt. Szúnyogok: Joggal merül fel a kérdés, miért szaporítsunk szúnyogokat, ha minden évben irtják őket. Azokon a területeken, ahol kevés a természetes víz, kevesebb a szúnyog is, mivel a lárváik vízben fejlődnek. Ezek az apró rovarok fontos táplálékot jelentenek a kis énekesmadaraknak, főként költési időszakban, amikor a fiókák felneveléséhez rengeteg rovart fogyasztanak. És ne feledkezzünk meg a denevérek kisebb termetű fajairól, akiknek szinte a fő táplálékot jelentik. Ha madáritatót készítünk, és állandóan tartunk benne vizet anélkül, hogy kiborítanánk a maradékot, elképzelhető, hogy néhány hét múlva apró kukacokat látunk benne tekergőzni. Majd, napok elteltével kirepül a vízből a következő szúnyoggeneráció. És nem biztos, hogy csak a „csípősfajta”. Az árvaszúnyogok (akiket felhőben kavarogva láthatunk), növényi nedveket fogyasztanak. Ha kerti tavunk van, természetesen az még jobb szaporodóhely a szúnyogoknak. A lárváik pedig fontos táplálékot jelentenek az ebihalaknak, és más vízben szaporodó rovarok lárváinak. Kép: kerti tó VidÉkességeink elem elnevezése Mozaikos kaszálás Csalánfoltok Szénakazal hagyása Avar fa alatt hagyása Avarkupacok meghagyása

Leírás

Pontszám

Meghagyott hosszú füvű területek, csak évente 2-3-szor KASZÁLVA Legalább 1x1 méteres folt a lepkehernyóknak Legalább egy kisebb, kb 1x1 m-es

Máshol is pont

Legalább 1 kupac meghagyása

2 3 2 3

Madáritató Darázsfészek meghagyása Darázsgarázs (magányos méheknek)

Vályogfal magányos méheknek Farakás Fülbemászó-lak

Kerti tó

Legalább egy vízzel folyamatosan feltöltött virágalátét, közepén egy kővel Nem használt épületben, épület használaton kívüli oldalán meghagyott darázsfészek A megadottak szerint lyuggatott kugli, vagy levágott, összekötözött nádszálak Kert mérete szerint 5000 m2-ig 3 db 10 m2-es/300 m2 5000 m2-10000 m2 3 db 10 m2-es/400 m2 10000 m2 fölött 3 db10 m2db-es/500 m2 Saját magunk által, direkt erre a célra épített! Meglévő épület sérült, vagy vakolatlan falfelülete Nem bolygatott aljú, vagy állandó farakás + darázsgarázs A szövegben megadott, vagy más, egyedi módon biztosított búvóhely. Kert mérete szerint 5000 m2-ig 1 db 10 m2-es/300 m2 5000 m2-10000 m2 1 db 10 m2-es/400 m2 10000 m2 fölött 1 db10 m2db-es/500 m2 Lásd: kétéltűek

Lásd madárvédelem 2 4

15 3 8 +2 Max. 4

Háztáji hüllő- és kétéltűvédelem A kígyók és békák, tágabb értelemben véve a hüllők és kétéltűek irányában érzett ellenszenvünk szinte már ősidők óta fennálló probléma. Vegyük például az első emberpárt, akiket a kígyó csábított el a helyes útról, vagy a rengeteg mára már zömében feledésbe merült szólás-mondást amelyek szintén nem festenek kellemes képet ezen állatokról (Felfuvalkodott béka; Megolvasta a béka fogát; Rúgja meg a varasbéka; Kígyót melenget a keblén). És mind közül talán a legismertebb a "kígyót-békát kiált rája". De miért pont kígyót-békát? Valószínű egyikünk sem tudna erre a kérdésre megfelelő magyarázatot adni. Talán azért, mert ezek az állatok nem éppen a legkedveltebb, dédelgetett kedvenceink közé tartoznak, de ezt sokszorosan ellensúlyozza hasznosságuk, mellyel az emberek igen csekély százaléka van tisztában, nagy részünk pedig tűzzel-vassal küzd jelenlétük ellen. Azt a tényt is kevesen ismerik, hogy Magyarországon minden hüllő- és kétéltűfaj védett, természetvédelmi értékük 2.000-1.000.000 forintig terjed!

Kétéltűink védelme "Ha megfogyatkoznak a békák, nemcsak szúnyogból lesz több, gólyából kevesebb, nemcsak kertünk őrzőit és gyógyszerink alapanyagait veszíthetjük el,

nemcsak tavaszi és nyáresti zenénk halkul el, hanem a múzsa csókja is veszít forróságából." (Puky Miklós) Többet ésszel... A környező országokban a túlzott beépítés, és mezőgazdasági vegyszerhasználat miatt a kétéltűek 85%-át fenyegeti kipusztulás. Magyarországon még nem ennyire súlyos a helyzet, de ez hamarosan előfordulhat itt is. Számtalan példa igazolja, miért is fontosak gazdasági szempontból ezek az emberre egyáltalán nem, de a kártevő rovarokra, „csúszómászókra” annál inkább veszélyes állatok. Az emberi butaságot igazolja a Hámori-tó esete, ahol egy szálló megépítése után a hasznos állatok fiatal egyedeit mázsaszám irtani kezdték, (hiába, hogy csak időszakosan voltak jelen) ottlétük ugyanis zavarta a vendégeket… Egy év sem telt bele, az azelőtt teljesen szúnyogmentes környéket háborítatlanul és hihetetlen módon elözönlötték a kis vérszívók, így a szálló vendégei a békákkal együtt megfogyatkoztak. Hasonló ésszerűtlen döntés volt a burgonyaföldek mértéktelen permetezése, ami a kártevőket nem, de az őket szorgalmasan pusztító varangyokat kiirtotta a környékről. Néhány éven belül oly mértékben elszaporodott a burgonyabogár, hogy már szinte felesleges volt a földeket krumplival beültetni.

A varangy és a méh Ki kell térni még a méhészet kedvelőinek vesszőparipájára, a békák káros méhfogyasztására is, hogy e témában is eloszlassunk minden létező hiedelmet. Sajnálatos módon méhészeink még ma is "ellenségüknek" tekintik a zöld és barna varangyot (Bufo viridis et B. bufo). Vásárhelyi István, 30 éves méhészeti tapasztalata után részletes beszámolót ír a varangyok méhfogyasztásáról, miszerint a varangyok nappalra árnyékos, vagy sötét helyre húzódnak be, ahová az egészséges méh nem jut el. Ellenben a például Nosema-kórtól megbetegedett egyedek, amelyek földön "kullognak" míg el nem pusztulnak. A varangyok ezeket, a még fertőző példányokat kapkodják el, ezzel a betegség komolyabb elterjedését gátolják. Az egészséges dolgozó méheket csak akkor fogyasztják el, ha a méhész gondatlan, és alacsonyra helyezi ki az alsó kijárós kaptárt, mivel ekkor a kijárónál fürtökben gyülekező példányokat elkapkodja. Ezen kívül a varangy a méhészet nagy kártevőjét, a méhek által kidobált viaszra gyűlő viaszmolyt is szívesen fogyasztja, amelyet Vásárhelyi boncolásokkal támasztott alá. Ellenségből barát Mindezekből okulva értékeljük át érzéseinket ezekkel a több oldalról támadott (túlzott földkihasználás, állóvizek megszüntetése, szennyezése, halakkal való túltelepítése) állatokkal kapcsolatban, és vegyük ki részünket a természetes folyamatok fenntartásában/visszaállításában, mivel egészséges jövőnk szempontjából közös érdekünk eme hasznos élőlények védelme. Legkézenfekvőbb védelmi eljárás a már régóta alkalmazott, és minden kerttel rendelkező ember számára megvalósítható módszer az új petéző helyek, azaz kerti tavak kialakítása. A kerti tavacskák létrehozása nemcsak ékesítik házunk táját, hanem egyben kitűnő élőhelyül is szolgálnak, így elősegítik az önkéntes „rovarirtók” szaporodását. Létrehozásuk nem bonyolult, és mivel hazai fajaink nem túlzottan “igényesek”, ezért csak néhány kritériumnak kell eleget tennünk saját kerti tavunk kialakításakor. Nagyon fontos a tó elhelyezkedése, lényeges, hogy szervesen kapcsolódjon környezetéhez, ne keresztezze forgalmas út a békák vonulását a telelőhelytől (lombos erdőktől). Lehetőség szerint helyezzük a kertünk olyan részére, ahol dús növényzet veszi körül, vagy, ha ez nem adott, ültessünk mellé bokrokat, fákat, így megfelelő búvóhelyeket kialakítva az éjszaka aktív állatoknak. Amennyiben a talajvíz szennyvízzel érintkezhet, vagy a környék intenzív mezőgazdasági behatásainak köszönhetően túlságosan nitrátos vagy savas, érdemes fóliával leszigetelni az aljzatot. Lehetőleg próbáljunk a környék vizeiből növényeket beletelepíteni, de nem túlzsúfolni! Fontos, hogy az így kialakított vízi élőhelyekbe ne telepítsünk halakat, mert azok előszeretettel fogyasztják a kétéltűek ivadékait. Nincs szükség óriási medencék kialakítására, az unkák (Bombina sp.) például kedvelik a sekély, 10m2-nél is kisebb területű vizeket. Ha ezeket az egyszerű szabályokat betartjuk, nemcsak kertünk lesz díszesebb, hanem a kétéltűeket is védjük. A békák megtelepedése után garantáltan kevesebb lesz portánk körül a szúnyog, a meztelen csiga és egyéb kártevők sem fogják tovább “rongálni” konyhakertünket.

Hüllőink védelme Nem ijesztő. Hasznos! A közhiedelemmel ellentétben a hüllők egyáltalán nem vérszomjas, éjszaka az ember nyakára tekeredő szörnyetegek. Mind a gyíkok, mind a kígyók félénk, rejtőzködő állatok, ha nem fogjuk meg őket nem támadnak, sőt, érkezésünk első jelére menekülőre fogják. Sziklarepedések, farakások alá húzódnak, ahol biztonságban érzik magukat. Mindemellett nagy hasznot húzhatunk a házunk körül “ólálkodó” hüllőkből. A fürge gyík és a zöld gyík szívesen fogyasztja a kertünkben élősködő nagyobb bogarakat, rovarokat, például poloskákat és sáskákat, míg a törékenygyík, más néven kuszma elsősorban meztelen csigákkal táplálkozik. Ezenkívül majdnem minden gyíkfajunk híres légyfogyasztó. A magtárban, szénapadláson és pajtákban talált siklóféléket sem szabad elpusztítani. Nemcsak, mert törvényi oltalom alatt állnak, hanem mert a siklók - ugyan elfogyasztják a hasznos madarakat és cickányokat, de ezt ellensúlyozza az, hogy - naponta bekebeleznek legalább egy-egy kisemlőst is, így biztosan nem fognak elszaporodni otthonunk körül az egerek és a patkányok.

A gazdaság csapdájában Sajnálatos módon a túlzott mezőgazdasági földkihasználás miatt a hüllők élőhelyei megfogyatkoztak, állományuk széttagolódott. A parlagon álló földeket, kaszálókat, legelőket, immár műtrágyázott, dús növényzetű rétek, ültetvények váltották föl. A permetezőszerek hatására a gyíkok száma csökkent, mivel ezek elpusztították, az általuk fogyasztott kisebb rovarokat (szöcskéket, tücsköket) is. A gyíkok visszaszorulása közvetlenül eredményezi a hazánkon kívül csak egy ismert helyen (Kolozsvár környékén) előforduló, fokozottan védett rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis) populációinak felmorzsolódását. A falu- vagy városszéli kertek jelentik tehát az utolsó reményt eme szintén hasznos, de kipusztulófélben levő állatcsoportnak. A legegyszerűbb módja, hogy segítsünk, a gyíkvár vagy sziklakert építése. A kert egyik napos, lehetőleg nem forgalmas részén egymásra helyezett nagyobb kövek, főleg, ha növényeket is telepítünk közéjük, nemcsak esztétikusak, de menedékül is szolgálnak a gyíkoknak. A gyíkvár ne legyen túl nagy, elég egy fél méter

magas kőrakás is. Tanácsos egymástól néhány méterre többet is elhelyezni, hogy több gyíkcsalád is megtelepedhessen kertünkben. Az építkezés után megmaradt hulladékot is hasznosíthatjuk. A megmaradt hullámpalát, téglát helyezzük halmokba, és ha némi homokot is szórunk alá, a gyíkok a tojásaikat is le tudják rakni, mivel mindkét anyag jól tárolja a hőt, ami elengedhetetlen a kicsik fejlődéséhez. Ha a gyíkvár körül sövény vagy sűrű növésű alacsony bokrok is vannak, akkor egészen biztos, hogy nemsokára megtelepszenek benne az apró állatok, és ha szerencsénk van, előbbutóbb rajtakaphatunk néhány gyíkot a köveken sütkérezni. Végezetül Ezen ismeretek birtokában beláthatjuk, hogy e fajok védelme nem csak gazdasági szempontból fontos, valamint élőhelyeik pusztításának megakadályozása és újjáépítése sem csak a természetvédelmi hatóságok, hanem egyaránt társadalmunk feladata és egyben érdeke is. Néhány nagyon egyszerű lépéssel hatalmas segítségére lehetünk a természetnek, amelyet biztosak lehetünk benne, hogy hamarosan meghálál. VidÉkességeink elem elnevezése

Leírás: előny - hátrány

Pontszám

Kerti tó

Lehetőleg kevés/semennyi beton felhasználásával, pontozás alapterület mérete szerint: 1 m2 -10 m2, vagy e fölött A előző kategóriához pluszpont

5-15

Kerti tó náddal, mellette bokrok Sziklakert Gyíkvár

3

Pontozás alapterület mérete szerint: 1 m2 -10 m2, 5-15 vagy e fölött 10 Nem háborgatott, nyugodt helyen lévő kőkupacok, vagy sziklakerti kőrakások, kőfalak

Madárvédelem Mesterséges madárodú A mesterséges madárodú a természetes madárodú pótlására szolgál. A természetes odvak a fatest gombás megbetegedései, mechanikai sérülések révén alakulnak ki, vagy odúkészítő madárfajok, pl. harkályfélék alakítják ki. A modern erdőgazdálkodás során ezért az odvas faegyedeket az állománynevelési munkák (gyérítések, egészségügyi termelések) során módszeresen eltávolítják az állományokból. Parkokban, parkerdőkben az odvas fákat balesetek (kidőlő fák, letörő ágak) elleni védelem miatt ugyancsak eltávolítják, sajnos a kertekből is kezdenek eltűnni az öreg, odvas gyümölcsfák. Az odúlakó madárfajok számára mesterséges madárodúval biztosíthatjuk a megtelepedést. A különböző típusú

mesterséges fészekodúk kifejlesztését madárvédelmi szempontok mellett a kártevők elleni biológiai védekezés szándéka indokolta. A legtöbb odúlakó madárfaj szívesen elfoglalja a különböző anyagokból (fa, eternit) készített mesterséges fészekodvakat. A-típusú madárodú: Belső méret 12*12 cm Röpnyílás: 25 mm Elfoglalhatja: kék cinege, barátcinege B-típusú madárodú: Ez a röpnyílás méret található meg leggyakrabban a természetben is, a harkályok többsége ilyet készít. Ezért ez a legelterjedtebben alkalmazott mesterséges fészekodútípus. Röpnyílása: 32 - 46 mm Elfoglalhatja: a szűkebb röpnyílású változatot (32-35 mm) széncinege, örvös légykapó, kormos légykapó, csuszka, kék cinege, barátcinege, mezei veréb, házi veréb. A 46 mm-es változat ezeken kívül a nyaktekercs és a seregély költésére is alkalmas. Erdei környezetben rendszeresen elfoglalja a nagy pele. C-típusú madárodú, jellemzője a téglalap alakú röpnyílás. Elfoglalhatja: házi rozsdafarkú, kerti rozsdafarkú, szürke légykapó, barázdabillegető. (A házi rozsdafarkú részére készült odút épületek eresze alá célszerű kihelyezni)

C-odú

D-típusú madárodú, a legnagyobb méretű és a legritkábban alkalmazott speciális mesterséges madárodú. Alkalmas a búbos banka, szalakóta és a füleskuvik megtelepítésére, de a kisebb testű odúlakó fajok is elfoglalják. Madárodú kihelyezése, karbantartása A mesterséges madárodvak olyan helyeken alkalmazhatóak, ahol a megtelepíteni kívánt madárfajok háborítatlan költése és táplálkozási lehetőségei adottak. A mesterséges madárodút stabilan fatörzshöz, falhoz, vagy oszlophoz rögzíthetjük (A, B, C, D) függőleges, vagy enyhén előre döntött helyzetben. Az A és B típusú odvakat függesztve is kihelyezhetjük. Ekkor is ügyelni kell rá, hogy alaphelyzetben függőleges legyen és szeles időben, amikor kissé kileng, se ütődhessen fatörzsnek, vagy faágnak. Az odúkat (A, B, C) alacsonyan is felfüggeszthetjük (1,5–2 m), de célszerű legalább 3 m-es magasságban kihelyezni és ügyelni arra, hogy fészekrabló ragadozók (pl. nyest vagy nyuszt) könnyen ne férhessen hozzá. A kihelyezhető madárodvak száma elsősorban a kert nagyságától és növényesítésétől függ. A jelen programban 5000 m2-ig 1db „A, B vagyC” odú/300 m2, 5000 m2 – 10 000 m2 között 1 db „A, B vagy C” odú/400 m2 , 10 000 m2 fölött 1 db „A, B vagy C” odú/500 m2 az ajánlott kihelyezendő odvak száma. Az odúkat száraz deszkából készítsük, hogy ne vetemedjenek. A tető leemelhető legyen, de egy betét segítségével biztosan zárjon, hogy a szél le ne sodorhassa. A tető oldalt kiálló peremei az eső ellen védenek. A felfüggesztés során arra kell figyelni, hogy a röpnyílás kelet vagy délkelet felé nézzen, ágak ne takarják. Nagyon fontos, hogy árnyékos helyen legyen, ne tűzzön rá a nap. Az odúkat célszerű ősszel kitenni a kertben, mert így a madarak megszokják, télen éjszakázhatnak bennük.

Az odúköltő fajok fészkeiben a költés előrehaladtával elszaporodhatnak a különféle élősködő rovarok, emiatt a fészkelésre egyébként alkalmas természetes odvakat se használják folyamatosan. A kihelyezett mesterséges odvakban ugyanez történik, így célszerű azokat évente legalább egy alkalommal (november-ferbruár), az odúból eltávolítani. Madáretetés A télen nálunk maradó és költési időben fiókáit rovarokkal etető énekesmadarak, például cinegék, csuszka, harkályok, de még a verebek is kénytelenek magokat enni. Legjobb számukra a napraforgó magja, mely olajtartalma miatt jelentős energiatartalékot ad a hideg napokon. A cinegéket (szén-, kék-, barát-, fenyves cinege) etethetjük kiakasztott szalonnabőrdarabbal, marhafaggyúba kevert és belefagyott vegyes magvakkal (madárkalács), dióbél hulladékkal is. A pintyfélék (erdei-, fenyőpinty, meggyvágó, zöldike, tengelic, csíz) és a citromsármány szeretik a földről fölszedni a napraforgómagot, kölest stb., de a szélben himbálódzó műanyagflakonon vízszintesen keresztüldugott hurkapálcikára is rászállnak a napraforgómagért. Ezen kívül rendszeres vendégei lehetnek az etetőnek a házi- és mezei veréb (fiókáikat kizárólag rovarokkal, hernyókkal etetik, és számuk az utóbbi időben jelentősen megcsappant) nagy-, közép-, kis tarkaharkály. Rigókat és áttelelő vörösbegyet a talajra kiszórt apróra vágott almával, konyhai ételmaradékokkal - mint főtt sárgarépa, burgonya, rizs, felvágott vagy más húsféle - etethetünk. A nagy "madársűrűség" vonzza a macskákat és télen a könnyű préda reménye a karvalyt is. A macskák ellen azzal védekezhetünk, hogy sűrű, jó fedezéket adó bokroktól távol vagy jó magasan etetünk. Ha a karvaly időnként elfog egy-egy verebet vagy más énekest, az az élet rendje... Nem öl meg többet, mint amennyit elfogyaszt. A karvaly is, mint minden ragadozómadár, védett. Ne tegyünk a madáretetőbe sós szalonnát, kenyeret, mert a nedves kenyér megerjed, és ez a kis madarakat megbetegítheti. Fontos, hogy ha egyszer elhatároztuk, hogy felállítunk egy madáretetőt, akkor - ha a madarak már odaszoktak - ne hagyjuk abba az etetést tavasz kezdetéig, mert télen a madaraknak nehéz új élelemforrást találni. Madáritató A kert nagy madárgyülekező helye, vonzereje lehet a jól elkészített itató. Főleg a meleg, száraz nyári hónapokban van nagy jelentősége, de a madarak egész évben szívesen használják. Az itatóból a madarak nem csak inni szoktak. Különösen szeretnek benne fürödni a rigók, a vörösbegyek, de az összes itatóra járó madár megmártózik benne szívesen. Itatóról lévén szó, ha nincs állandó átfolyása a medencének, nem szabad megfeledkezni a naponta történő vízcseréről. Fontos, hogy a fürdő madarak is belássák a terepet, de egy biztonságos bokor se legyen messze, mert ázott tollal nem repülnek olyan jól. E bokor hiányában a macskák szomorú pusztítást végeznének. Az itató elkészítéséhez elég egy nagyobb méretű cserép alátét, vagy egy elhasználódott tepsi is. Közepére tegyünk egy lapos követ, ahol megállhatnak a kisebb madarak is. Fontos, hogy a víz fokozatosa mélyüljön. Fecskevédelem a ház körül - fecskepelenka Az ember-fecske probléma hátterében szinte mindig a fészekkel együtt járó, lepotyogó ürülék áll. Rengeteg veszekedés, családi és lakótársi viszály, értelmetlen és törvénytelen fecskezavarás és fészekleverés megakadályozható egy egyszerű eszközzel – a fecskepelenkával.

Ez a madárvédelmi higiéniai kiegészítő eszköz egy fészkenként legalább 30x20 cm körüli fa, fém vagy műanyag lap, amit a fészek alá 10-15 cm-rel szerelünk fel. A fecskepelenka felfogja az etető madarak és a fiókák ürülékét, így a fészek alatti terület tiszta marad. A fecskepelenkáról akár a költési időszakban szükség szerint többször is, de ősszel mindenképpen távolítsuk el a száraz, felhalmozódott ürüléket. Ha nagyon muszáj, a fecskepelenka aktív fészkek alá is felfúrható, felszegelhető, a néhány perces zavarás nem zavarja a madarakat. Ilyen esetben figyeljünk arra, hogy ne tojásos állapotában zajongjunk a fészeknél, várjuk meg a fiókák kikelését, mert a fiókás fészkeket már nem hagyják ott a madarak. Sárgyűjtő hely A füsti- és molnárfecskék fészekanyaga a sár. A jelentős részben aszfalttal, betonnal, térburkoló kővel fedett talajú lakott területek fecskéinek, különösen a városközpontokba is bemerészkedő molnárfecskéknek, a mind gyakoribb aszályos tavaszokon, nyárelőkön szinte lehetetlen sarat találniuk. Ezért fecskés környéken, vagy ahol szeretnénk vendégül látni a kis rovarvadászokat, létesítsünk sárgyűjtő helyet! Amennyiben a kertben szeretnék ilyet készíteni, első lépésként ásóval vagy kapával tisztítsuk meg a fűtől a talajt. Ezt követően ássunk egy sekély, mintegy fél ásónyomnyi mélységű gödröt, amit béleljünk ki műanyag fóliával. Ez megakadályozza a víz elszivárgását, segíti a sárgyűjtő hely kevesebb munkával való nedvesen tartását. Ha ezzel megvagyunk, a kiásott föld nagyobb göröngyeit ásóval vagy lapáttal aprítsuk fel, a gyökereket, ágakat, köveket szedegessük ki, majd a „finomított” talajt lapátoljuk vissza a fóliára. Belocsolás előtt simítsuk el a földet úgy, hogy kissé a gödör belseje felé lejtsen. Különösen füstifecskés területen érdemes a sárba száraz füvet keverni, a madarak a nedvességtől felpuhult szálakat kötőanyagként beépítik a sárgombócok közé. Ha lehetőségünk van rá, agyagos földet használjunk, mert ez még jobb tapadást biztosít. Fecske műfészek Ha úgy látjuk, hogy a fecskék igyekeznek megtelepedni portánkon, de valamiért nem sikerül nekik megtapasztani fészküket, ne csüggedjünk. Vegyük elő kreativitásunkat és építsünk nekik mi magunk fészket. Kell hozzá: 5x30-40 cm-es újságpapír csíkok, tapétaragasztó és egy 8-10 cm mély, kb 20 cm átmérőjű tál. A tálat lefordítjuk és a tapétaragasztóval bekent újságpapír csíkokat átfedéssel 10-12 rétegben rásimítjuk a tál külső felületére úgy, hogy a végén maradjon körben kb. 1,5 cm-es elálló perem. A felesleget a ragasztó megszáradása után levágjuk. A perem mentén egy kb 7 cm széles, legmélyebb pontján 2,8 cm-es berepülő nyílást vágunk (ekkora méretnél még nem férnek be a verebek). Így a molnárfecskék számára alkalmazható műfészket kapunk. Ha a fészek teljesen megszáradt, akkor a pereménél fogva ragasszuk egy deszkához vagy farostlemezhez, szükség esetén a perem hajlatánál átfúrva a deszkához is drótozhatjuk. Ezután a farostlapnál fogva felfogathatjuk a fecskék által kiszemelt helyre. Felhelyezés előtt a jobb hatás kedvéért a fészket sárral be is kenhetjük. Füstifecskék esetében ugyanígy járunk el, csak ott a tálról levett fészket kettévágva egyből két műfészket is kihelyezhetünk. Ebben az esetben nem kell berepülő nyílás, mert a füstifecske fészke felül teljesen nyitott (negyed gömb). Célszerű a műfészek alá egyből fecskepelenkát is kihelyezni, ha zavar minket a fecskék ürüléke.

Műfészkek, ládák baglyoknak Erdei fülesbaglyok számára nagyobb kertek zavartalan fáinak 6-8 méteres magasságában mesterséges fészekalapot is kihelyezhetünk. A baglyok nem építenek fészket, ezért az ilyen kihelyezett fészekalapokat előszeretettel elfoglalják. Készíthetjük a fészekalapot ágakból megfonva, a lényeg, hogy kb. 30-35 cm átmérőjű legyen, és befelé lejtsen egy kicsit. De deszkából is előállíthatunk fészekalapot, ami 30x40 cm alapú és kb. 10 cm-es oldalfallal rendelkezzen. Ebbe célszerű sódert, apró gallyakat, avart helyezni, hogy a tojások ne guruljanak szét. Kihelyezésnél arra kell ügyelni, hogy erős szélben se essen szét az alap. Gyöngybagoly számára egy 50*50*100 cm-es sötét deszkaláda a legmegfelelőbb, amelyet valamelyik padlás szellőzőablakra erősítünk belülről. A berepülőnyílás legyen 13*13cm nagyságú, és egy válaszfal biztosítsa a belső rekesz teljes sötétségét. Kuvik számára egy 80 cm hosszú henger alakú fára szerelt cső a legvonzóbb (egy letört ágat utánoz). Berepülőnyílásnak elegendő az egyik végén egy 10 cm átmérőjű lyuk. Füleskuvik számára egy 40 cm mélységű 20*20 cm alapterületű „D” típusú odú a legmegfelelőbb.

Gólya fészekalap Ha kertünk alkalmas rá, és a környéken van elegendő táplálkozóhely a fehér gólya számára, akkor ajánlatos számukra is mesterséges fészekalapot kihelyezni a megfelelő helyekre. Ehhez célszerű szakember segítségét kérni. Ha mód van rá, kihelyezhetjük a fészket önálló tartóoszlopra a kert végében, fém emelvényre a kéményen, vagy a tetőgerincen is kialakíthatunk a fészek számára egy vízszintes felületet. VidÉkességeink elem elnevezése

Leírás: előny - hátrány

Pontszám

A, B vagy C típusú odú

5000 m2-ig 1db odú/300 m2, 5000 m2 – 10 000 m2 között 1 db odú/400 m2 , 10 000 m2 fölött 1 db odú/500 m2. Fellógatott

15

Madáretető

10

Madáritató Fecskefészkek

Fecskefészkek vannak az épületen, eresz alatt vagy istállóban, nincsenek leverve

Mesterséges fecskefészek Gyöngybagoly, kuvik vagy füleskuvik költőláda Gólya számára kihelyezett fészekalap oszlopra vagy kéményre

15 5

Ládánként 10-10 p, legfeljebb egy költőláda típusonként 10 000 m2-ként

0-30 20

Denevérek, pelék, egyéb emlősök Denevérek: Ki ne látott volna az esti, éjszakai égen repkedő veréb méretű állatokat? Biztos felmerült Önökben is: Vajon milyen madár volt ez? Ha a helyes megfejtést keressük, akkor így kell feltennünk a kérdést: Milyen emlős volt ez? Ugyanis a denevérek tejjel tápláljak megszületett fiaikat. Repülni annak a vékony bőrhártyának köszönhetően tudnak, mely a mellső lábak hosszú ujjai és a hátsó lábak között feszül. Bőregér nevüket e bőrszárnyuknak köszönhetően kapták. Éjszakai életmódjuk miatt a nappalt sötét, védett helyeken töltik: faodvakban, pincékben, padlásokon, elhagyott épületek sötét zugaiban. A megriasztott pihenő állatok felröppenve menekülnek, néha épp az ember fejéhez igen közel. Ezen tulajdonságaik és az emberi tudatlanság, félelem miatt kelt rossz hírük. Nem igaz többek között az sem, hogy a szalonnát megrágják, hiszen az európai fajok rovarokkal táplálkoznak. Nagyon falánk állatok, egy-egy kisebb testű denevér egyetlen éjszaka akár 3500 szúnyogot és levéltetvet is elfogyaszt. A nagyobb fajok pedig élen járnak a például a cserebogarak fogyasztásában.

Másik hiedelem, melyet meg kell cáfolnunk, hogy megtámadjak az embert, és a hajába csimpaszkodnak. Bár igen jól látnak, vadászat közben inkább a fülüket használják. Az emberi fül számára nem hallható hangokat, ultrahangokat bocsátanak ki, melyek visszaverődnek a különböző tárgyakról, és ezeket a hangokat érzékelve a „fülükkel látnak”, hasonlóan a repülők radarjaihoz. E kiváló érzékelésüknek köszönhetően nem repülnek neki semminek a vaksötétben. Az ember közelében élő denevérfajok igen leleményesek, ha pihenőhelyet kell választaniuk. Mivel egy 2 cm-es résen képesek átbújni, könnyen beköltözhetnek a redőnytokba, külső lambéria alá, a tetőcserepek és az alatta lévő szigetelés közé, de ugyanígy bejutnak egy kis hézagon át a palásunkra, vagy épp a pincénkbe. Télen a denevérek – mint a hogy a rovarok többsége – nem aktívak. Ilyenkor hűvös, sötét, nyugodt helyeken alusszák téli álmukat. A fajok többségével ősztől-tavaszig találkozunk pincénkben. Ilyenkor fejjel lefelé csüngnek mozdulatlanul, vagy épp a téglák közti repedésekbe húzódva alszanak. Fontos, hogy ne zavarjuk meg fölöslegesen a pihenő állatokat! Ekkor felébrednek, és odébb is repülhetnek, ami rengeteg energiát igényel. Ha ilyen mozgásokkal felélik zsírtartalékaikat, akár éhen is pusztulhatnak, mielőtt beköszön a tavasz. Késő-tavasztól őszig általában faodvakban, padlásokon, cserepek alatt, épületek réseiben találhatjuk szülő csoportjaikat. Akár több száz (több ezer) példány is összeverődhet egy-egy ilyen helyen. A nagyobb fajok igen hangosak, és jelentős mennyiségű ürüléket termelnek, ami a nagy melegben erős, csípős szagú. Hogyan legyen saját denevérem? … a kertben: Az odúlakó fajoknak szükségük van öreg, vastag, korhadt és odvasodó ágakkal, leváló kéreggel rendelkező fákra. Ha nincsenek meg ezek a természetes szálláslehetőségeik, segíthetjük őket különféle denevérodúk kihelyezésével. Az odúkat különböző magasságokban helyezzük ki, de 2 méternél alacsonyabbra lehetőség szerint ne tegyük. Macskáktól, nyestektől ugyanolyan módom meg kell védeni, mint a madáretetőket, vagy madárodúkat. Ha odút készítünk, 2-2,5cm vastag, durva felületű deszkát használjunk. Fontos, hogy vegyszerekkel NEM kezelt faanyagot vásároljunk, ellenkező esetben megmérgezhetjük a denevéreket. Az odúbelső felületét vízszintes rovátkákkal lássuk el, segítve a megkapaszkodást. Az illesztések minél pontosabbak legyenek. Denevérodú:

… a pincében: Első lépésként biztosítani kell számukra a bejutást. Ha tökéletesen illeszkedő ajtót szerelünk fel a pincénkre azzal nem csak a denevéreket zárjuk ki, hanem a pincénk levegőjének is rosszat teszünk, hiszen így nem tud szellőzni. Érdemes legalább az ajtó felső részén egy berepülőnyílást hagyni. Ennek mérete minimálisan 15cm (függőleges oldal)x20 cm kell legyen. A denevérek telelőhelynek vagy réseket, vagy függeszkedésre alkalmas helyeket keresnek. Ha téglaborítású a belső fal, hagyjunk vakolatlan részeket minden magasságban.

… épületben: Ha padlásunkon szeretnénk kialakítani denevérszállásokat, előzőleg mérlegelnünk kell. Egy több száz példányos kolónia zajos, és sok ürüléket termel. Ha van választási lehetőségünk, egy melléképület padlását is átalakíthatjuk. A nyári hónapokban a sötét, meleg padlásokat részesítik előnyben. Hagyhatunk berepülőnyílást az oromfalon, vagy a tető felületébe beépíthetünk egy síkból kinyúló szellőzőablakot. Egyes fajoknak megfelel azonban egy-két hiányzó tégla is a tető és fal illeszkedésénél. Ha a padlás sötét, nem fognak galambok beköltözni. Távolítsuk el a tetőre nyúló ágakat, nehezítve így a nyestek bejutását, és zsákmányolását. Lehetőleg mellőzzük a tetőfólia használatát. Egyes apró fajoknak alkalmas az eresz alá felhelyezett lambéria is. A fal és a deszkák között hagyjunk ki 2-2,5 cm hézagot.

„denevérpadlás”

A denevérek a fecskékhez hasonlóan röptükben, a víz fölött szállva isznak, szinte „kiharapnak” egy kortyot a vízből. Egy legalább 1 méter hosszú itatóvályú vagy egy néhány négyzetméteres kerti tó megfelelő itató számukra. Pelék Ezek a rágcsálók szintén éjszakai állatok. A nappalt odvakba, sziklaüregekbe rejtőzve töltik. Beköltöznek a „B”-típusú madárodúba is, de egy „D”-típusú odú megfelelőbb számukra. Az odúban sajátos fészket készítenek maguknak. Gazdasági épületekben, ritkán látogatott házakban a padlásokon, néha a szekrényben, ágy belsejében találkozhatunk velük. Ritkán használt sarkokban ládát, odút helyezzünk el számukra. A pelék téli álmot alszanak, ilyenkor vagy beássák magukat a talajba, vagy egy odúban fészket készítenek maguknak. Diófák és mogyoróbokrok ültetésével terített asztalt kínálunk nekik kertünkben. Belső alapterülete legalább 20x20 cm legyen, és a minimunm 10x10 cm-es nyílást kb 40cm-re az aljától helyezzük el.

füleskuvik típus (forrás: www.odu.hu) Mókus Egész évben aktív, gyűjtögető állatok. Ha van egy kisebb facsoport a portánkon, találkozhatunk velük. Fészket készítenek maguknak gallyakból és levelekből, de néha madárodúkat is elfoglalnak. „C” vagy „D” odú kihelyezésével segíthetjük megtelepedésüket. Diófák, fenyőfák, mogyoróbokrok ültetésével csalogathatjuk be őket kis „erdőnkbe”. Télen a madáretetőkbe kihelyezett magokat, diót, mogyorót is elfogyasztja. Belső alapterülete legalább 12,5x12,5 cm-es legyen, de inkább nagyobb (mókus számára). Mókusok számára mélyebbet is készíthetünk, mint a rajzon látható. A nyílás mérete minimum 10x10 cm.

„ C ” típusú odú (forrás: www.odu.hu) Kép: etetőből evő mókus Sün Rovarokkal, csigákkal, gyümölcsökkel táplálkozó, néha igen zajos állatok. Sündisznó nevüket röfögő hangjuk után kapták. Főleg éjszaka mozognak, a napalt sűrű bokrok aljában, rőzsekupacok alatt töltik. Ha a kert egy félreeső zugában, esetleg a komposzt mellett hagyunk egy rőzsekupacot, feltehetően hamarosan élvezhetjük társaságukat.

Kép: rőzsekupac, sün VidÉkességeink elem elnevezése

Leírás: előny - hátrány

Pontszám

Denevérodú

Kert mérete szerint 5000 m2-ig 1 db 10 m2-es/300 m2 5000 m2-10000 m2 1 db 10 m2-es/400 m2 10000 m2 fölött 1 db10 m2db-es/500 m2 Kert mérete szerint 5000 m2-ig 1 db 10 m2-es/300 m2 5000 m2-10000 m2 1 db 10 m2-es/400 m2 10000 m2 fölött 1 db10 m2db-es/500 m2 Kert mérete szerint 5000 m2-ig 1 db 10 m2-es/300 m2 5000 m2-10000 m2 1 db 10 m2-es/400 m2 10000 m2 fölött 1 db10 m2db-es/500 m2 Sötét padlás Berepülőnyílás megléte Szellőzőablak Külső lambéria Levágott ágak Berepülőnyílás Vakolatlan téglafal

Max. 10

Peleodú

Mókusodú

Denevérpadlás

Denevérpince

Max. 10

Max. 10

1 3 15 8 2 4 4

Rőzsekupacok

Épületlakó állatok Ezt a kifejezést hallva, kinek ne jutnának eszébe az eresz alatt és az istállóban költő fecskék, kémény csúcsára fészkelő gólyák, a templom padlásán költő galambok és a toronyban fiókáikat nevelő gyöngybaglyok. De vajon vannak más társbérlői is épületeinknek? Kik azok, és hogy kerültek oda? A fent is említett madarak szívünknek kedvesek, és már nem is tudnánk elképzelni nélkülük egy falut. Mindannyian találkoztunk már rajtuk kívül más állatokkal is portánkon. A tető réseiben költő verebekkel, a pince hűvösébe húzódó siklókkal, békákkal. A rozsdafarkúfészkeket néha a szerszámoskamra polcain találjuk, ha nyitva hagyunk egy ablakot. A lépcsőkön, kőfalakon, kőből rakott lábazatokon gyíkok sütkéreznek. Az egerek és patkányok is közönségesnek számítanak, ugyan ők nem a szívesen látott vendégek közé tartoznak. A szerencsésebbek már láthattak a pincéjükben nagy, csüngő „szilvamagokat”, amikről közelebbről kiderül, hogy alvó patkósdenevér. De a denevérek nyárra kibérelhetik padlásainkat, vagy az ereszalja réseit is. Az alföldi tanyákon még ma is gyakran találni kuvikokat. A szobában hálót szövő pókok ugyan sokakban undort és félelmet keltenek, de gondoljunk csak bele, mennyivel zavaróbbak a legyek és a szúnyogok, amik közül szép számban fogyasztanak nyolclábú lakótársaink. Rajtuk kívül még sok ártalmatlan rovar szaladgál lakásunkban, sokszor anélkül, hogy észrevennénk őket. Nem a teljes állatvilág lakásba befogadására buzdítunk, hiszen akkor megjelennének a ma már nem jellemző ágyi poloskák, csótányok, bolhák is otthonunkban.

A nem szívesen látott vendégek közé tartoznak a darazsak, lódarazsak, melyek, ha túl közel építenek fészket minden nap használt életterünkhöz, nagy veszélyt is jelenthetnek. A darazsak, lódarazsak bátran védelmezik fészkeiket a valódi vagy vélt betolakodók ellen. Együttes erővel támadhatnak, és fájdalmas, sokaknál allergiát kiváltó csípéseket okoznak. Mindez nem azt jelenti, hogy tűzzel, vassal irtani kellene őket, hiszen ragadozók lévén a haszonnövényeinket károsító rovarokkal táplálkoznak. A kert végében, vagy a kamra háta mögött fészkelő darazsak még jó szolgálatot tehetnek nekünk. Szintén a kertben hasznos segítőtársak a fátyolkák. Lárváik az apró növénykárosítókat, köztük levéltetveket tizedelik. Télre a lakásba húzódhatnak a kifejlett állatok, akik csendben pihennek tavaszig valamelyik eldugott sarokban. Említést érdemelnek még a hangyák, akik néha a küszöb alól rajzanak elő, nagy riadalmat keltve, vagy csak az étkezések közben lehullott morzsákat gyűjtögetik szorgosan. De miért is jönnek be lakásunkba és más épületeinkbe az állatok? Nem jó nekik a szabad természetben? Igenis jól érzik magukat odakint, csak mára az emberi tevékenységek hatására megfogyatkoztak azok a természetes élőhelyek, amiben ők eddig éltek. Hagyományos építkezéseink során pedig olyan házakat építettünk, amik alkalmas költő és táplálkozó helyet kínálnak. Akadnak olyan állatok, amelyek ma már függenek az emberi környezettől. Ilyenek a füsti- és molnárfecskék, akik régen sziklapárkányokra építették sárfészkeiket, ma viszont csak emberi építményeket használnak. E mellett egy paraszti udvarban mindig találtak maguknak bőséges táplálékot, mert ahol állatot tartanak, ott felszaporodnak a legyek is. A fehér gólya valaha fákra építette hatalmas fészkét, ma már villanyoszlopokon, kéményeken, bent a faluban költ. A denevérek több száz fős kolóniáit a templomok és kastélyok padlásán találjuk. Még hosszan folytathatnánk a sort. Fel kell tehát ismernünk, hogy mi is a természet része, és nem annak urai vagyunk. Függünk tőle, ahogyan mi is jó hatással lehetünk közvetlen környezetünkre. Lássuk továbbra is szívesen társbérlőinket, és gyönyörködjünk bennük, amikor szusszanunk egyet munka közben.

Tanösvény kialakítása:

Bejárat Áthaladunk az extenzíven kezelt és legeltetett almáskerten (1), amelyben megtekinthetők a kihelyezett madárvédelmi eszközök. Közben bemutatjuk a küzdelmet az idegenhonos bálványfával. A kert végében található akácsornál tájékoztató tábla az akác előnyeiről és veszélyeiről (2). Tovább haladva bemutatjuk egy nem kezelt felhagyott domboldal aranyvesszos gyomtársulását (3), és ezzel szomszédosan egy legeltetett területet összevetésként (4). Az (5) pont egy diófa, amelyen baglyok számára készített nagy láda van kihelyezve, majd elhaladunk egy régi istálló mellett (6), és az istállóhoz tartozó szép régi kővel kirakott és felújított kút mellett (7). A (8) pont a baromfi udvart mutatja őshonos fajtákkal, majd a (9) szám a sérült baglyok számára kialakított röpdét és baglyokat mutat be. Az ösvény tovább vezet egy kecskefüzes erdőn át vissza az ösvényre, majd a (10) pontban megtekinthető a címadó góré és egy megmentett földpince. Felhasznált és ajánlott irodalmak: Feltwell, John 1989: Countryside conservation. WI Life & Leisure Series. Hazel, Watson & Viney Ltd. Great Britain. Orbán, Zoltán 2008: Madárbarát településfejlesztés. Print 2000 Nyomda Kft., Kecskemét. von Heynitz, Kraft 2006: Kerti komposztálás. Cser Kiadó www.komposztalas.uw.hu Madárvédelem: http://hu.wikipedia.org/wiki/Mesters%C3%A9ges_mad%C3%A1rod%C3%BA http://www.edenkert.hu/vilagos-zold/allatok-a-kertben/madar-kert-itato/2055/ Schmidt, E. (2001): Madárvédelem a ház körül. Kossuth Kiadó http://www.mme.hu/napi-madarvedelem/madarvedelmi-eszkozok/fecskevedelmieszkozok/fecskepelenka.html

http://www.mme.hu/napi-madarvedelem/madarvedelmi-eszkozok/fecskevedelmieszkozok/sargyujtu-hely.html http://www.mme.hu/napi-madarvedelem/madarvedelmi-eszkozok/teli-madaretetes.html Esővíz http://www.esoviz.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=5&Itemid=15 http://www.epitinfo.hu/?wa=eepi0723h&cid=32924&fejezet=5&tartalom=0&alfejezet=0 Szelektív hulladékgyűjtés KvVM kiadvány: Települési természetvédelem (2002) Szennyvíz KvVM kiadvány: Környezetvédelem I-II (2002) WC http://www.eautarcie.com/Vizonellato/5.Alomszek/b_a_pottyantostol_az_alomszekig.htm Kút http://www.vikuv.hu/hu/cegbemutato/vizkutatas/a+vizkutatas+tortenete+magyarorszagon.htm l A kép hivatkozása: http://www.google.hu/imgres?imgurl=http://lh5.ggpht.com/_8Q8xOwmKUoY/SRtLyPZVkPI /AAAAAAAAFGQ/S84qY_uQ394/100_9431.JPG&imgrefurl=http://picasaweb.google.com/l h/photo/j9_9aCYB94zNRsndPhGUqw&usg=__YxzayzjnnvssNnQI_u1F1FQUZs=&h=1024&w=768&sz=239&hl=hu&start=55&um=1&itbs=1&tbnid=9J_xPO17fL OVeM:&tbnh=150&tbnw=113&prev=/images%3Fq%3Dk%25C3%25BAt%26start%3D40% 26um%3D1%26hl%3Dhu%26sa%3DN%26ndsp%3D20%26tbs%3Disch:1

English summary Project title: Ecotreasure Project – an incentive scheme of sustainable households in the Hungarian countryside. Project goals and objectives: The Barn Owl Foundation intends to introduce a new financial support system which encourages Hungarian households in the countryside to be ecologically sustainable. This project is called Ecotreasure and handles environmental and conservation problems holistically on household level. The objective of the present project is conserving the disappearing components of the traditional countryside and small scale farming which successfully maintained high level of biodiversity for a long time in the past.

Target group of the project is the very divers population of 3 small settlements (Zala County, Western Hungary). Every household is aimed at being involved in the project who accepts the conditions of the incentive scheme. Foreigner property owners, old farmers, newly built modern houses can equally apply for the financial support. Used methods and project activity: 1) completing and dispersing the information booklet of Ecotreasure project (goals and benefits of the project, detailed information of the scoring system and the incentive scheme, general conditions, information on conservation and sustainability methods evaluated in the project) 2) presentations for local people in the villages, 3) evaluation of the applicants, 4) Ecotreausre Award Ceremony 2010.

Vidékességeink 2010 Jelentkezési Lap A kitöltött jelentkezési lapot a 8744 Orosztony, Temesvári u. 8. címre lehet beküldeni legkésőbb 2010. augusztus 31-ig 1. Jelentkező neve: 2. A közös háztartásban élők száma, kora:_____fő, korok: 3. A VidÉkességeink programra jelölt ingatlan címe: 4. A jelölt terület (kert, udvar, gyümölcsös nagysága m2): 5. Tartózkodási cím (ha eltér a 3. ponttól): 6. Telefonos elérhetőség: 7. e-mail cím:

Kérjük olvassa el figyelmesen a VidÉkességeink 2010 támogatási rendszer jelentkezési feltételeit! • Orosztony, Felsőrajk és Zalaszabar közigazgatási területéhez tartozó kert, családi ház, présház, pince vagy gyümölcsös tulajdonosok vehetnek részt • Elsősorban magányszemélyek (családok) és magán gazdálkodók jelentkezését várjuk, akik vidéki ingatlant, háztartást vagy családi gazdaságot tartanak fenn (háztáji állattartás szintjén). • A jelentkezőknek az ingatlant legalább a vegetációs időszakban (április 15-szeptember 30. között) rendszeresen használniuk, lakniuk kell. • Bármilyen állampolgársággal lehet jelentkezni (feltétel a magyar vagy angol nyelven történő eredményes kommunikáció). • Jelentkezni a tájékoztatást követően folyamatosan lehet 2010. augusztus 31-ig. A jelentkező háztartások értékelése 2010. szeptember 15. és október 15. között történik. • A jelentkezők az előzetes tájékozódást követően elfogadják a VidÉkességeink támogatási rendszer feltételeit, az értékelési rendszer és jutalmazás módját. Ezt az alapadataikat tartalmazó jelentkezési lapon aláírásukkal megerősítik. • Minden egyéb feltétel a VidÉkességeink kiadványban szerepel, vagy a www.gyongybagoly.hu oldalról letölthető. A VidÉkességeink 2010 program feltételeit ismerem, azokkal egyetértve jelentkezek a támogatási rendszerre. Elért pontjaim számát helyezés esetén az Alapítvány nyíltan kezelheti. ________________________ Aláírás Kelt:__________________, 2010._____________hó__________nap