2. szám 396 Ft Előfizetőknek: Ft. Emner az állatban

VADO N természet

•

kaland

•

t udomány 2 0 0 2 /2 . szám 3 9 6 Ft Előfizetőknek: 3 3 0 Ft

Emnerazállatban

Az i. e. 331-es gaugamélai csatát ábrázoló Nagy Sándor-mozaik részlete (Pompeji, i. e. 100 körül)

É n nem tudom, mit jelent a h á b o rú ... M it nevezünk vadászatnak, harcnak - és honnan szá­ mítható az öldöklés? D e talán nem is az a kérdés, hogy mi a háború, hanem az, hogy mi marad utána. Édesebb-e utána a víz, jobb ízű-e a legelő? Lesz-e legelő' egyáltalán? A háború a káosz állapota - de közelít-e a rend felé az, ami utána marad? Lépünk-e a fejlődés számegyenesén.7 És ha igen, milyen irányba? A rend felé tartunk-e, vagy csak egy másfajta ren­ dezetlenség felé? A háború em beri kategória - a természet nem ismeri. A természetben senki nem harcol a másik helyett. Persze, az em ber egyre kevésbé természetes lény. A háború sokáig tart, és m ár bármikor előidézhető. N em volt ez m indig így. Az ókorban m ég évszakokhoz, csillagállások­ hoz kötötték az indulást. Persze, az em ber egyre kevéssé él együtt a természettel - ma m ár nincs szükség a csillagokra sem. M . Zs.

a tartalomból A háború természete

H Á B O R Ú ÉS BÉKA

2.

A természetben látszólag állandó háború zajlik: fogak és szarvak csattognak, harci kiáltások harsannak, patakzik a vér. Erőszakos cselek­ ményekről van itt szó, az emberiség gyilkos háborúival mégsem állíthatók párhuzamba. A zsákmányszerzés öldöklés, de nem agreszszió, a területért vagy a nőstényért folyó ver­ sengés agresszió, de nem öldöklés. Az élő­ világban folyó csaták egyedek harcai a saját érdekeikért; nincs, aki mást küldene a halálba maga helyett, és nem cél a fajtárs életének kioltása. Az ember azonban az állatvilágból kiemelkedve vetélytárs nélkül maradt. Új, halálos ellenséget keresett és talált hát magának: a másik embert. Azt hiszem, abban mindenki egyetért velem, hogy aligha van szörnyűségesebb dolog a háborúnál.

14.

Az igazi vesztesek Amikor bombák hullanak és gépfegyver kelepei, az árvák és özvegyek sírása közepette senki nem figyel oda az állatvilágra. Pedig az emberiség gyilkos háborúi a természetet sem hagyják érin­

A fenti képen mellettem álló elefánt-matróna is me­ sélhetne erről, hiszen átélte a délszláv háború poklát, és csak szerencséjének köszönheti, hogy a gyújtógrá­ nátok elől Magyarországra, Veszprémbe menekülhe­ tett. Több száz állattársa nem volt ilyen szerencsés: zsiráfok, zebrák, antilopok, ragadozók pusztultak el méltatlanul. A példa nem egyedülálló, hiszen a há­ borúk az állatkerteket sem kímélik: ahol véres csaták

tetlenül: Vietnámban lángokban állt a dzsungel,

dúlnak, ott aligha figyelnek oda az állatokra.

Afganisztánban nemcsak a terroristákra, de a denevérekre is ráomlottak a felrobbantott barlan­

A z efféle állatkerti állatirtásokat aztán hírül adja a sajtó - mint ahogyan ez legutóbb a Kabuli Állat­

gok, és míg az Arab-öbölben az emberek az ola­

kertiéi is történt. A z állatvédő szervezetek joggalfe l­

jért csatáztak, a tenger állatai az olaj ellen vívták

háborodnak, pénzt gyűjtenek, és előbb-utóbb mégis­ csak helyreáll a rend. Am azzal, hogy a természet­

élethalálharcukat. Magyarországra is érkeztek menekültek négy lábon, szárnyakon a délszláv

ben milyen ökológiai következménnyel járnak a har­ cok, szinte senki sem foglalkozik; legfeljebb akkor,

háború idején.

ha a szembenálló felek különösen durva tettet követ­ nek el, például víz alatti atomrobbantást hajtanak végre, netán napalmmal pusztítják ki a dzsungelt.

Ember az állatban

30.

Sok kutató az emberi erőszakot, a gyilkosságot és a háborút mind a mai napig kizárólag a kultúra, a civilizáció káros mellékhatásaként

Pedig minden háborúnak megvannak az áldozatai az állatok között is. Afganisztánban a ritka hópár­ ducok és kék juhok élőhelyét bombázták, és harci gépek keresztezték a világ egyik legfontosabb madárvonulási útvonalát. Ugyanez történt az Öbölháború során is, s nem is olyan régen déli szomszé­

könyveli el, kizártnak tartva azt, hogy

dunknál úgyszintén. Nem csoda, hogy néhány sakál

ösztönvilágunk, „állati" örökségünk is

és fehérszélű denevér az állandó lövöldözések miatt átköltözött a sokkal nyugodtabb Magyarországra. Persze minden háborúnak megvannak nyertesei, még

meghúzódhat agresszív hajlamaink hátterében. Pedig legközelebbi rokonaink, a köztudatban mókás, vidám teremtésként ismert majmok élete sem mentes az erőszakos cselek­ ményektől. Bennük azonban többnyire felül­ kerekedik a gátlás, az élet kioltásának ősi tilalma. Vajon az ember miképpen engedhette ki a szellemet a palackból?

A c ím o ld a lo n o ro s z lá n (B a g o s i Z o ltá n fe lv é te le ) , a p o s z te r e n k e c s k e g id á k (F o rrá s y C sa ba fe lv é te le ) , a h á tla p o n k ö k ö rc s in (G ó r A n d rá s f e lv é te le ) lá t h a t ó

az állatok között is. Elszaporodnak a vérszívó rova­ rok, patkányok, egerek, esetleg dögevők. A lövedé­ kek vájta mélyedések megtelnek vízzel, így eszmé­ nyi béka- és gőte-élőhelyül szolgálnak, az őrzött ka­ tonai területeken pedig - hacsak nincs éppen had­ gyakorlat —békében élhetnek a legritkább állatok is. S ha már a háború szörnyűségeinél tartok, nem kerülhetem meg a kérdést: vajon az állatok háborúz­ nak-e egymással? Most még nem árulom el! Kedves Olvasónk, kérem, lapozzon tovább! Kovács Zsolt 1

hogy kinek mi a fontos). Ez talán a leggya­ koribb eset emberek és állatok között egy­ aránt. A területvédelem már az állatvilág­ ban sem feltétlenül csupán egyedek harcát eredményezi: megesik, hogy egyik falka, horda ütközik meg a másikkal. Legköze­ lebbi rokonaink, a főemlősök között nem ritkák az ilyen csoportos küzdelmek, s a Van Law ick-G oodall házaspár afrikai ku­ tatásai arra is fényt derítettek, hogy olykor még különböző fajok (nevezetesen itt ép­ pen oroszlánok és hiénák) között is sor ke­ rülhet tartós és ádáz ellenségeskedésre, amely már igen közel áll ahhoz, amit em ­ beri értelemben vett háborúnak nevezünk.

Ember embernek farkasa Érdemes egy gondolatot szentelni annak a ténynek, hogy a történelem háborúi mindig egyetlen faj - az

dobogás, agyatak,^Va?ÍSKcsatfogása, ágak rec^ég’éS-i'opogás; életre-háláira szóíó JÍítejielem zaja. tf iermésátben jO Tenríai lejátszódó drámák az égíik fél szájifára trüöédiát jelentetlek, a másiknak, diadalt. Látszólag < az állatvilág is állandóJtfbo- J ^jiban §1). Ism ^osnektíiliíKV i a dolog, hiszed az emberiség, történelme sem más, mint tgjfríást követő háborúk véres

ember - egyes csoportjai között zajlottak, s ez ma sincs másképpen. Oka azonban ennek mindössze az, hogy fajunknak nem maradt e Földön egyen­

£

ir f tf m t á já

v

.f

w Il

f

rangúnak tekinthető vetélytársa. Pedig a háborúnak nem szükségszerű feltétele a résztvevő felek azonos fajhoz tartozása, sokkal inkább az esélyek elméleti megfordíthatóságának esélye. Ha a nyulak puskát foghatnának a vadászra, s visszalőhetnének, be­ szélhetnénk hadviselésről, viszont nehéz haditett­ nek minősíteni azt, ha egy csapat rohamosztagos legéppuskázza egy falu fegyvertelen lakosságát. Nem elhanyagolható szempont a hasonló tudati szint sem: elvárható, hogy mindként fél tisztában legyen azzal, hogy hadban áll. A sci-fi műfaj kedvelt témája, a civilizált földönkívüliek támadása kétség­ kívül háború volna, ha valóság lenne, ugyanakkor csak átvitt értelemben mondhatjuk háborúnak az AIDS-vírus elleni küzdelmet, annak ellenére, hogy az esélyek itt egyelőre túlságosan is kiegyenlítettnek

,

látszanak... Jakab Péter felvétele

A háború természete (A természet háborúja?) j evezhetjük-e háborúnak az állatok

tényként sugallják, hogy a különböző

zott haditerv szerint történik is - nem há­

feltétlenül az, noha a kiváltó okok látszólag

egymás közötti küzdelmeit - illetve

„áOatnépek” folytonos háborúban állnak

ború, hanem vadászat. Az agresszióhoz en­

egybevágnak. M ert mi is lehet oka a nézet-

megfordítva: tekinthető-e termé­

egymással: farkasok a bárányokkal, zebrák

nek semmi köze. Az etológia atyját, K o n -

eltérésnek? Az egyik lehetőség a kiszemelt

az oroszlánokkal, véreskarmú ragadozók az

rad Lorenz professzort idézve: „A bivaly,

partnerért folyó versengés („Keresd a nőt!”

zötti háború? Ha a dolog ideológiai oldalát

ártatlan növényevőkkel, vagy éppen egyik

melyet az oroszlán leterít, ugyanúgy nem

- mondja az e téren tapasztalt francia). M íg

nézzük, nyilvánvalónak tűnik, hogy a há­

ragadozó a másikkal. A húsevők agresszor-

váltja ki Leó agresszióját, amiképpen ben­

azonban a trójai Heléna miatt, úgy hírlik, a

ború az ember kizárólagos sajátsága, hiszen

ként történő beállítása évezredek óta alkal­

nem sem ébreszt agresszív vágyakat az a

görögök hadserege egy évtizeden át ostro­

az állatvilágban ismeretlenek a vallási és

masnak bizonyult a mesélő által érzékeltet­

szép pulyka, melyet a kamrában kedvtelve

molta a bevehetetlennek tűnő várat, addig

más egyéb elvi különbségek. Csakhogy az

ni kívánt szimbolikus szerepek m egjelení­

nézegetek” .

az állatvilágban az ilyesmi szigorúan ma­

ideológiai háborúk m ögött a valóságban

tésére, s a különböző állatfajok az egyes

nagyon is kézzelfogható, gyakorlatias m o­

nem zetek

tivációk húzódnak meg, amelyek már az

ezek a mesék nem állatokról szólnak, ha­

A vadász és a zsákmány között zajló küz­

A másik lehetőség a területért, illetve a

állatok szempontjából sem érdektelenek.

nem emberekről. A valódi oroszlán számá­

delem tehát nem háború, de az egyenran­

rajta található erőforrásokért kirobbanó vi­

Az állatmesék és az egész estét betöltő,

ra a zebra nem ellenség, hanem élelem, s

gú, egymással érdekellentétben álló, azonos

szály (aranybányáért, gyümölcsfáért vagy

színes rajzfilmek magától értetődőnek tűnő

leterítése — ha mégoly pontosan kidolgo­

fajhoz tartozó példányok küzdelme sem

egy kényelmes pocsolyáért, már aszerint,

k

[

szetes jelenségnek az embercsoportok kö­

2

behelyettesítésére.

Csakhogy

gánügy,

Párbaj, csata, háború

következésképpen

háborúnak

nem, legföljebb párbajnak minősíthető.

3

Mindenki egyért

zösségi célok, az eszmék, illetve a hatalom

Az emberiség háborúinak a történelem

törekvéseinek szolgálata.

kezdete óta meghatározó sajátossága a had­ sereg, a katonaság. Harcosnak lenni már a

Az egyén ilyen mérvű alárendeltségére — s egyben a „hivatásos” katonaságra — az

természeti népeknél is megkülönböztetett

állatvilágban egyetlen példát találunk csu­

minőséget jelen t, de a törzsi közösségek

pán: az államalkotó rovarokét. A termesz­

harcosai még a saját, kézzelfogható érde­

katonák feladatukat és testfelépítésüket te­

keikért küzdenek. Az idők folyamán a

kintve is különböznek a dolgozóktól. A

munkamegosztás egyre körülhatároltabbá

hangyák és termeszek hadviselése egyéb­

válik: a katonának már nem feltétlenül fű­

ként is sok tekintetben meglepően „em ­

ződik saját, közvetlen érdeke a háborúhoz.

beri” képet mutat: szervezetten támadnak,

N em a saját és családjának élete, létfenn­

s arra is van példa, hogy leigázzák, rabszol­

tartása, otthona a tét: ezek alkalmasint bé­

gasorba hajtják a legyőzött ellenséges „né­

keidőben nagyobb biztonságban volnának.

pet” . Tudjuk azonban, hogy az államalko­

Az egyéni célokat azonban felváltják a kö­

tó rovarok különleges helyet foglalnak el az

Béke és harc: a vízilovat hidegen hagyja a krokodil közelsége, a területére betolakodó fajtársnak viszont habozás nélkül nekitámad

A tengeri leguánok rituális harca csak párbaj, de nem háború: a vesztes megadja magát, de nem veszti életét

élővilágban. Esetükben az egyéni érdeket

fenyegető gesztusokkal bíiják rá az ellen­

indokoltan törli el a közösség érdeke, hi­

séget a visszavonulásra. Ennek egyik oka,

szen a szaporodásképtelen dolgozók és ka­

hogy a győztes sérülése túl nagy ár a dia­

tonák számára értelmét veszíti a természet

dalért, a másik pedig, hogy a vesztes halála

legfőbb parancsa, a saját gének tovább-

többnyire ellentétben áll a faj érdekeivel.

örökítése. Genetikai értelemben a hangya­

Csakhogy az emberi társadalom már az

háború is egyedek harca.

őskorban is lehetővé tette a túlélést olyan

Vérontás és vérfrissítés

világban biztos halál várt volna (már a

M íg emberi értelemben nehezen nevez­

neandervölgyi em berek csontleletei között

hetnénk

háborúnak olyan nézeteltérést,

is találtak olyat, amely súlyos sérülések be­

amelyet nem kísér a síró özvegyek panasza,

hegedt nyomait mutatta), így tehát a sebe­

addig a magasabbrendű állatok mindig arra

sülés lehetősége az idők folyamán bizony­

törekszenek, hogy ha csak egy mód van rá,

nyal

vértelen úton, puszta magamutogatással,

Fajunk állománysűrűsége pedig már az

sebesültek számára is, amelyekre az állat­

4

sokat veszített elrettentőerejéb ől.

5

ókor nagy háborúi idején is magasabb volt, m int ami a faj fennmaradásához szükséges (noha a mai túlnépesedésnek töredékét sem érte el akkor még). A táplálékpiramis csúcsára került em ber legfőbb állomány­ szabályozó tényezőjévé éppen a háború vált, egyszersmind biztosítva a nagyarányú génkicserélődést is, hiszen a hadizsákmány­ nak nem jelentéktelen részét képezték a le­ győzött ellenség asszonyai...

Hősök vagy hangyák? Őseink háborús virtusa megfelelt az állat­ világban szokásosnak: a vezérnek az első sorban kellett harcolnia, így könnyen lehe­ tett belőle is hősi halott. S bár a koronára felesküdött hadfira ezer veszély várt a csata­ téren, ha túlélte, a vérrel megszerzett föld­ ből, kincsből, asszonyokból neki is ju tott, s dicső haditettekkel sokra vihette. Idővel azonban az ütközetekből maguk a hadve­ zérek egyre inkább kimaradtak: atombiztos óvóhelyről küldözgetik a parancsokat, mi­ közben a bakák füle mellett fütyülnek a golyók. Távol áll ez a magasabbrendű álla­ tok „igazságos” stratégiájától, de az egész­ séges kiválasztódástól is, hiszen az életre­ való, egészséges ifjúság színe-java marad ott a harctéren. A halálra szánt fegyveresek egyénenként éppolyan esélytelenül indul­ nak rohamra tankok, repülőgépek és ra­ kéták ellen, mint legyőzhetetlen óriás ellen a termeszkatonák — csakhogy itt nem futó­

A gazellabakok párbajában csupán a két érdekelt vesz részt, a többiek nem avatkoznak be a küzdelembe

szalagon készült, harcra determinált kió­ nok, hanem m inden esetben egy-egy meg­ ismételhetetlen, egyedi példány tűnik el a történelem süllyesztőjében. S ha egy röpke

FOGGAL-KÖRÖMMEL

pillanatig hajlamosak lettünk volna úgy te­ kinteni a háborúra, m int a természeti egyensúly fenntartásának sajátos (és a ter­ mészetben egyedülálló) eszközére, be kell látnunk, hogy az elméletet az idő nem iga­ zolta: fajunk népessége az elmúlt évezredek hatalmas háborús veszteségei ellenére is növekszik - mintha a hangya-lét felé tar­ tana az em beriség... M irtse Á ron

6

A törzsfejlődés során hatékony fegyverekre szert tett

„hardverre" fejlesztett ki. A kard, dárda, buzogány az

géről beszélnek, mintha a csaták terepasztalon zajlaná-

állatok óvakodnak attól, hogy gyilkos szerszámaikat

ütőképességet növelte többszörösére, a lőfegyverek le-

nak. A koronát minderre a képernyő világa teszi fel: ké­

fajtársaik ellen vessék be: testi adottságaik kialakulásá­

tompították a közelharc elrettentőerejét, a távolból,

nyelmes karosszékben ülve, pohárral a kezünkben, egy

val párhuzamosan kifejlődött bennük az a gátlás is,

gombnyomásra indítható rakéták feltalálása pedig

csetepatéra éhes csimpánz lelkesedésével izgulhatjuk

amely elejét veszi a vérontásnak. Olybá tűnik azonban,

végképp személytelenné tette a háborút: aki a fegyvert

végig, amint robbannak a bombák. A valóság súlyát

hogy az ember fegyvereinek tökéletesedésével az evolú­

elsüti, nem is látja a célpontot. A történészek is hajla­

csak akkor érezhetnénk, ha - miként a páviánhorda ve­

ció nem volt képes lépést tartani: főemlősi ösztönvilá­

mosak függetleníteni m agukat a véres valóságtól:

zérének - puszta szemfogainkra hagyatkozva kellene

gunk olyan „szoftver”, amelyet a természet nem erre a

fényes győzelmekről és a hősi halottak névtelen töm e­

szembeszállnunka leopárddal...

7

ÁLLATOK A HADAK ÚTJÁN

„ ...T ízton n ás bomba találta el a z altemplomot; dőlt

A tífusznak több fajtája is van, mindegyi­

inknek maga a Kánaán. Vannak persze olyan,

ránk a gerenda meg a fa l. Foglyul estünk a kolostofal-

ket paraziták terjesztik. A kiütéses tífusz mel­

ártalmatlanabb állati résztvevői is konfliktu­

ba beépített oltár mögött...Patkánycsődületfutott végig a

lett a háborúk vámszedője még a patkány-

sainknak, akik anélkül használják ki a hábo­

kövön.

sisako­

bolha-tífusz is, melyet a rágcsálók fertőzött

rúkat, hogy azzal nekünk, embereknek kel­

m at... Szünet nélkül folyt a bom bázás... A bazilikában

bolháinak ürüléke teijeszt. De létezik még a

lemetlenséget okoznának. A kövirigó (Montí-

hordaszám rohangáltak a patkányok. Több százan vol­

kullancsláznak is nevezett tífusz, valamint a

cola saxatílís) napjainkra egyik legritkább ma­

tak, és eszüket vesztették a félelemtől.

trópusi tífusz; az előbbit több kullancsfaj,

darunkká vált, és szinte teljesen eltűnt a Bu­

Diihödten

közéjü k

vágtam

a

Visítva fö l­

kapaszkodtak a lábunkon...Gyalogsági ásókkal estünk

utóbbit rágcsálók fertőzött atkáinak lárvái

dai-hegységből. A II. világháború után azon­

nekik...H álásnak kellett volna leíinünk a patkányok­

közvetítik az emberre.

ban itteni állománya néhány évre meg­

A tetvek, bolhák és atkák ellen a harcok

erősödött, mert a főváros ostroma során

szünetében megfelelő tábori és laktanyai higi­

képződő romos épületek szinte korlátlan

éniával védekezni lehet, a szúnyogok elől

fészkelőhelyet jelentettek számára. Az euró­

Vérszívók a vérzivatarban

azonban nincs menekvés. Az őrségben rej­

pai hiúz (Lynx lynx) lengyelországi állománya

A patkányok és a legyek számát a harcok

tőzködő vagy felderítőakcióban részt vevő

a bialowiezai őserdőben az I. világháború

csendesülésekor a halottak eltemetésével

katona nem hessegetheti feltűnő mozdula­

nak, mert megóvtak bennünket az őrülettől... ” (Sven Hassel: Monté Cassino)

H adak, háborúk, határok... egy alapvetően más nézőpontból

ménékelni lehet. Az élő emberen, illetve

tokkal a vérszívókat. Az archáló zavar a látás­

emberekből táplálkozó élősködőkkel már

ban, különösen éjszaka, amikor ezek a rova­

A patkány szemével

nehezebb a helyzet. A tisztálkodni nem tudó,

rok aktívak, a rovarriasztó szerek szagát pedig

Verdun pokla, Gallipoli és a Dardanellák

éhező, legyengült, szűk helyre zsúfolt kato­

megérezheti az ellenség vagy az őrkutyák.

szomjazó partjai, Sztálingrád, a Tarawa-atoll,

nák és fogolytábor-lakók a tetveket említik,

Ráadásul a szúnyogok nem elsősorban az ar­

Auschwitz, Iwo Jima, a Don-kanyar, Gua-

mint az egyik fő nyomorfokozó tényezőt:

cot, hanem inkább a bokát, a csuklót és a

dalcanal, a Monté Cassino hegyi csata: elmúlt

„...N agyon sokan voltunk, olyan hosszú barakkok

nyakat támadják, és képesek a ruhán keresztül

századunk néhány véres epizódja, ahol em­

[Komárombanj.. .nem is egy, több barakkok. Ott ül­

is csípni.

berek milliói szenvedtek, sebesültek és haltak

tü n k...a tetűk meg másztak, Isten bizony, mentek a

A szúnyogok a többi vérszívóhoz hason­

meg. De vajon csak fajunk képviselői voltak

szóimán. Hát hogy két hónapig valaki ne mosakodjon,

lóan nem elsősorban a csípésük okozta fizikai

jelen ezeken a helyszíneken? Aligha. A részt­

ne tisztálkodjon, gondolhatja. Annyi volt a tetű, mint a

gyötrelemmel kellemetlenkednek, hanem az

vevő túlélők beszámolói kísértetiesen mege­

hangya... ”

gyeznek, kitérve bizonyos élőlények kétes

betegedésekkel. Ezek közül leggyakoribb a

értékű társaságára, ami tovább növelte a szen­

szerk: Bemáth Gábor)

váltóláznak is hívott malária, mely nemcsak

A tetvek a vérszívás jelentette fizikai kel­

legyengíti az embert, de gyakran vezet halá­

A patkányok az álló háborúk, a városi és

lemetlenség és az esetleges vérveszteség oko­

los kimenetelű máj- és veseelégtelenséghez,

lövészárok-harc istencsapását jelentik. A te-

zása mellett sokkal súlyosabb módon is be­

kómához, majd halálhoz. A betegség ellen

metetlen halottak ezrei elképesztő közegész­

avatkozhatnak az ember életébe. Köztigazda­

még ma sincs védőoltás, csak rendszeresen

ségügyi állapotokat teremtenek, a patkányok

ként ugyanis a kiütéses tífusz kórokozójával

szedendő gyógyszer, melyek hatóanyagával

és a legyek számára azonban terített asztalt:

fertőzhetnek meg minket. A tetvek nem a

szemben egyre több kórokozótörzs válik

„ ...A mocsár tele volt hullákkal és haldoklókkal, na és

vérszívásukkal, hanem az ürülékükkel köz-

ellenállóvá (rezisztenssé).

vedést, illetve csökkentette a túlélés esélyét.

A

általuk terjesztett kórokozók kiváltotta meg­

(Porrajmos - Roma holocaust-túlélők em lékeznek;

háborúk fajunk nyúlfarknyi történel-

tív, kiragadó, s ebből következően hiányos.

zöld döglegyekkel. A háborúnak mindig két nyertese

vetítik a halálos kórt, mely aztán szó szerint

Élet a romok között

mének legsötétebb epizódjai, melyek

Az erősebb nemzetek mellett a kisebbek csak

van: a legyek és a p atkán y ok...”

rendet vág a foglyok és a katonák között:

A háborúknak - legalábbis közgazdasági és

m^a szomorúságot és halált hadak for­

másodhegedűsök, a férfiak mögött a nők sze­

(Sven Hassel: Pokoljárás)

„ ...O tt ütött ki a fej- és hastífusz [Dachauban]

politikai értelemben - mindig van győztese

májában hozzák el otthonainkba. A véres

repéről alig esik szó. S vajon ismerjük-e azon

Bizonyos esetekben viszont éppen ezek a

.. .Abban haltak meg rengetegen. A hastífusz egy j ó hét

és vesztese. A lövészárkokban sínylődő és ret­

harcok kétes eredményeként megszülető ha­

élőlénytársainknak a miénkkel párhuzamosan

gyűlölt állatok segíthették az életben mara­

alatt kisöpörte a népet a lágerbul. Három nap alatt

tegő katonák, a szétbombázott városokban

tárok pedig folyamatos frontvonalként csú­

folyó történelmét, akikkel a Földön oszto­

dást azzal, hogy félelmükben megtámadva

megölt majdnem mindenkit... ”

fítják el a világ térképét. A történelemírás a

zunk? Tudjuk-e, hogy hadaink, háborúink és

a katonákat, elvonták figyelmüket a kétség­

kutatók minden törekvése ellenére szubjek-

határaink milyen hatással vannak az életükre?

beejtő körülményekről:

-JL

8

éhező lakosság természetesen egyértelműen

(Porrajmos - Roma holocaust-túlélők em lékeznek;

vesztesnek érzi magát. Ami azonban nekünk,

szerk: Bemáth Gábor)

embereknek siralomvölgy, az az élősködő9

alatt gyarapodott, mert a harcoló emberek­

földeket. Eközben észrevétlenül kezdte át­

tében, ahol a hatalom nem nézi jó szemmel,

nek kisebb gondja is nagyobb volt annál,

alakítani a táj arculatát: az erdő mellett egyre

ha a lakosság össze-vissza mászkál (erről a

semhogy folytassák évtizedek óta tartó vadá­

nagyobb teret nyert a rét és a legelő.

szatát. A legtöbb állat képes megszokni a csa­

Egy német kutató szerint a római hódí­

múltban mi is nagy tapasztalatokra tehettünk szert). Az amúgy is néptelen, a gazdasági vér­

tazajt, és tovább folytatni életét még az arc­

tások, elsősorban az úthálózat kiépítése tette

vonalban is:

lehetővé,

származási

keringésbe alig bevont határvidékek szinte

„ ...A z ezred már megint egy mocsár közepén találta

helyéről a búbos pacsirta (Galerida eristata)

kínálják magukat a nemzetipark-alapításra.

magát, ezúttal Tomarka m ellett...A bőséges - szúnyo­

fokozatosan benyomulhasson Európába. Ez a

Magyarországon az Aggteleki, a K örös-

gok biztosította - táplálék következtében a környék tele

madárfaj alapvetően a félsivatagos, gyér

Maros, a Duna-Ipoly, a Duna-Dráva, a

volt fecskékkel és békákkal. Es ha valahol békák akad­

növényzetű régiók lakója. A rómaiak, majd

Fertő-Hanság és az Őrség Nemzeti Park:

nak, onnan természetesen a gólyák sem hiányozhatnak.

később a Napóleon által építtetett úthálózat

Kenyában a Mount Elgon, a Masai-Mara, az

hogy

észak-afrikai

Egy napon a közeli f a tetején fészkelő pár leszállt a gép­

ilyen rontott élőhelyek folyosóját hozta létre,

Amboseli és a Tsavo Nemzeti Park fekszik

puskaállás közelében, hogy szemügyre vegye a mérgesen

melyen keresztül lépésről-lépésre haladva a

országhatáron vagy érintkezik azzal, illetve

kelepelőjószágot. Nem bántottuk őket, így néhány nap

faj mára eljutott Eszak-Európáig. A Nyugat-

folytatódik

alatt egészeit hozzászoktak a látványhoz...Egy idő

Palearktikumban annyira megtanulta ki­

területeivel, és még folytathatnánk a sort.

a szomszédos

ország védett

után aztán már nemcsak a géppuskaropogást, hanem az

használni az ember közelségét, hogy nálunk

Ha a határ ráadásul szélsőséges klímájú te­

ágyúlövedékek robbanását is természetesnek vették.

nem is vonul, sőt, még a költési időszakban

rületen (sivatagok, őserdők, magas hegyek,

Csodálatos volt az a bölcs tolerancia, amivel az életüket

sem távolodik el tőlünk. A Hortobágy pusz­

sarkvidék) és ráadásul háborús övezetben fek-

feldúló emberekkel szemben viseltettek. A zajait,

háború

a jelenlétünket elfogadták mindennapjaik

táin szinte kizárólag a tanyák, jószágállások közelében fészkel, és megtelepedett még a panelházak lapos tetőin is.

részeként... ” (Sven Hassel: Pokoljárás)

A hadak útján a római légiókat követve tehát más, kevésbé látványos „seregek” is ér­

Pacsirták a hadak útján

keztek. Amíg azonban a római katonák a

A háborúnak, mint minden emberi tevé­

múlt homályába vesztek, a velük érkezett

kenységnek, megvan a maga ritmusa. A csa­

élőlények máig velünk vannak, és gyakran

ták szüneteiben, melyek akár évekig is tart­

megtanultak kihasználni bennünket.

hatnak, a hódítók újra működőképessé teszik, saját elvárásaik és igényeik szerint átformálják

Politika és természetvédelem

a meghódított területek mindennapjait.

A háborúk leghosszabb ideig fennmaradó

A Római Birodalom ma is látható em­

emlékei az országhatárok, melyek furcsa, a

lékeiként egész Európát átszelik azok a kö­

valóságban nem létező képződmények. Az

vezett utak, melyek segítségével a császárok

emberen kívül ugyanis más élőlény nem vesz

vagy a szenátus évszázadokon keresztül igaz­

róluk tudomást. Sok tekintetben azonban a

gatni tudta a birodalmat. Ezeken az utakon

legtöbb állat számára az államhatárok hason­

nemcsak a légiók haladhattak gyorsan, de a

lóan védett körülményeket teremtenek, mint

civilizáció is eljuthatott a kontinens belső,

a nemzed parkok. Mindkét területtípus

erdővel-fával borított területeire. A gladiusok

közös tulajdonsága, hogy népsűrűségük, ipa-

(a rómaiak rövid kardja) árnyékában a gyara­

rosodottságuk alacsony, a környezet többé-

podó lakosság mind nagyobb területen irtot­

kevésbé érintetlen, alig zavart. Különösen

ta ki az erdőt, törte fel és művelte meg a

igaz ez a diktatórikus államok határai ese­ A gepárd sivatagi populációjának élőhelye a líbiai határvidéken

10

Szenegáli zászló a Djoudj Nemzeti Park határőr-állomásán

Az élet határán Egyiptom és Líbia háborús övezetében

szik, különösen védett élőhelyet jelent az ott élő állatok számára. Erről magam is meg­ győződhettem

a nyugat-afrikai Szenegál

Djoudj Nemzeti Parkjában, mely az északi (mauritániai)

határon

terül

el,

illetve

Egyiptom nyugati sivatagában, mely Líbia közelsége miatt néhány évvel ezelőttig a tu­ risták elől zárt területnek számított.

Négylábú határvadászok Magyarország természetfóldrajzilag külön­ leges, a környező régióktól eltérő területen, a Kárpát-medencében fekszik. Ezért a déli ki­ vételével összes határunk egyben a sík és hegyvidékek átmeneti, érintkezési zónájában fekszik. Ezért faunánk és flóránk számára különös fontossággal bírnak, mert itt jelen ­ hetnek meg új fajok, illetve települhetnek vissza a nálunk kipusztultak. Az uráli bagoly (Stri.x uralensis) vagy a gatyáskuvik (Aegolius funereus) a Kárpátok és az Alpok felől települt be hozzánk, és folyamatosan számítani lehet más madárfajok megjelenésére is. Még jelentősebb esemény, két régen látott és várt faj visszatelepülésének lehettek tanúi északi határaink az elmúlt évtizedekben. Európa legnagyobb macskaféle ragadozója, a hiúz (Lynx lynx), és második legnagyobb szőrmés ragadozója, a farkas (Canis lupus) tért haza, miután eredeti populációjuk a vadászat és az élőhelyrombolás következtében a múlt század elejére-közepére kipusztult. E két faj azért tudott ismét megjelenni nálunk, mert a hiúz szlovák, illetve a farkas szlovák és szerb-horvát állományának kóborlói a poli­ tikai, illetve természetvédelmi szempontból védett határainkon kellően nyugodt és védett élőhelyet találtak. A két faj európai megmaradásában ez az esemény nagy jelentőséggel bír. Ezt ismeri el az Európai Közösség Life Natnre programja, mely a „Nagyragadozó emlősök hosszú távú védelmének

megalapozása

Magyarországon ”

címmel pénzügyileg is támogatja kutatásukat, védelmük jogi hátterének kialakítását, va­ lamint a velük kapcsolatos nevelést és tudatformálást. A program felelőse a Szent István Egyetem Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszéke. Hadaink, háborúink és határaink nemcsak a mi életünket határozták és határozzák meg évezredek óta, de élőlénytársainkét is. Míg azonban számunkra ez a három fogalom a halál és szenvedés képét eleveníti fel, az álla­ tok nem feltétlenül ugyanígy éreznek. Elnéző türelemmel viselik el zajongásunkat - s talán még élvezik is annak előnyét, hogy ilyenkor egymást, és nem őket írtjuk. Orbán Zoltán zoopedagógus fászberén y i Á lla t- és Növénykert 11

A

hazánkban állomásozó orosz csapa-

ben. Az oroszok kivonulásával felszabadul­

Bár az amerikai és N A T O erők álta­

/""'\

tok lőterei még szigorúbb őrizet

tak a szovjet lőterek; ezek egy részét a ma­

lában m egértőknek mutatkoztak, minden

nyomozás nélkül és eredményte­

V - alatt voltak; igazi „paradicsomot”

gyar honvédség vette át (legalábbis ideigle­

erőfeszítés ellenére is az egyik legkom o­

lenül zárták le.

jelen tett ez a fajta védelem a pusztát ked­

nesen), majd más célokra hasznosították,

lyabb rákosivipera-állomány gyakorlatilag

Sajnos az alföldi gyalogsági lő­

velő ritka, védett állat- és növényfajok szá­

pl. az amerikai Á F O R erőknek kölcsönöz­

tökéletesen megsemmisült a katonai tevé­

terek többsége a későbbiek során

mára. Az a tevékenység, amely a lövészet és

ték vagy mezőgazdasági művelésbe vonták.

kenység következtében: 1984-ben először

teljesen ki is került a honvédség

a hadgyakorlat során esetenként igénybe

U tóbbi esetben keresztet lehetett vetni a

a levegőben felforrósodott célzógránátok

kezeléséből, ezzel művelés alá ke­

vette a területet, tulajdonképpen elhanya­

korábbi „hallgatólagos” természetvédelem­

gyújtották lángra a Dabas melletti viperás

rültek,

golható zavarást jelentett. Mindössze éven­

re, de az előbbi esetben is intenzív prob­

rétet, majd a rákövetkező évben a kinn­

sokkal nagyobb katonai igénybe­

te egy-két alkalommal, s akkor is meglehe­

lémák jelentkeztek. Az amerikai csapatok

felejtett, ártalmatlan lövedékek keltették fel

vétel hárult. A természetvédelmi

tősen lokalizált beavatkozás jelentkezett,

sokkal erőteljesebb

aktivitást mutattak,

néhány helybeli kalandvágyó érdeklődését,

szempontok szinte minden esetben

főként a sátortáborok felépítésével, a köz­

gyakrabban és rom bolóbb erővel használ­

akik tűz segítségével próbálták meg felrob­

tökéletesen a háttérbe szorulnak.

lekedési utak használatával és a célpontok

ták a lőtereket, amelyek többször leégtek,

bantani őket: az eredmény a teljes rét és

Az érintett területek élővilága, így

karbantartásával kapcsolatban. A hatalmas

ill. felszínük fizikailag sérült a lőgyakorla-

a mellette lévő erdő szénné égése lett.

a parlagi vipera számára is paradox

lőtereket széles biztonsági zóna vette körül,

tok során. Jóval kisebbé vált, összeszűkült a

A szénfekete réten összeégett viperát is

m ódon az elmúlt rendszer katonai

amelynek lövészet idején már a külső

pufFerzóna is (nyilván a pontosabb célzás­

találtunk, ám ennél, ha lehet, még fon­

megszállásának közel fél évszázada

szélétől lezárták a befelé haladó forgalmat.

nak és a nagyobb hatékonyságnak „kö­

tosabb a viperás rét vegetációszerkezetének

évtizedei je le n te tte

szönhetően”), a biztonsági őrség többnyire

károsodása, amely csak évek múltán állha­

békeidőket” . . .

hozott ezeknek a területeknek a használa­

megszűnt, vagy csak néhány figyelmeztető

tott helyre. B ár szemtanúk látták a tette­

tában és a rajtuk lévő élővilág védettségé­

táblára csökkent.

seket, a rendőrségi feljelentést követően az

A rendszerváltás azonban óriási változást

12

ügyet sajnos túl hamar, lényegében

a megmaradtakra

a

pedig

„boldog

dr. K orsós Z oltán 13

Valószínűleg sokak emlékeiben élénken élnek még az Öböl-háború képei, ahol a tengerbe ömlött olaj­ ban kormoránok és más vízi­

AZ IGAZI

V E S Z T E S EK

madarak vergődtek. Ezek et a ször­ nyű, de látványos filmkockákat a világon mindenütt vetítették.

Háborús tragédiák az élővilágban

N em hallottunk azonban semmit sem arról, hogy milyen áldozatokat követeltek világszerte az elmúlt

Ha a háború a hegycsúcsokat is eléri, a hópárducnak már nincs hova menekülnie

évek hadicselekményei apjaink aktualitása az Afganisztán­

N

ban folyó háború. Em berek milliói váltak hontalanná, sebesültek meg vagy vesztették életüket. Ilyen tragédiák

mellett kevés szó esik az állatokról, növé­ nyekről, a mészárlás ártatlan áldozatairól. Egyelőre még felmérhetetlen, hogy mek­ kora a veszteség az élővilágban. Folynak a

bombázások, s a térségben soha nem látott légiforgalom zajlik.

Tollas hadiözvegyek Tudnunk kell, hogy éppen Afganisztánon vezet keresztül a világ egyik legforgalma­ sabb madárvonulási útvonala. A Szibériá­ ban és a közép-ázsiai köztársaságokban élő madarak Afganisztánon keresztül jutnak el pakisztáni és indiai telelőhelyeikre. A H i­ malája vonulatait kikerülve, egy viszonylag szűk légifolyosóban halad a több százra te­ hető madárfaj, melyek közül csak néhány nagyobb termetű, ismertebb fajt emelnék ki: háromféle daru (köztük a különleges szibériai daru), récék, ludak, flamingók, hattyúk, pelikánok, sólymok.

14

Míg az emberek az olajért, a tengeri madarak és teknősök az olaj ellen vívják harcukat

BOMBÁK BÉKEIDŐBEN Nem csak a háborús idők veszélyeztetik az élővilá­ got. A hadgyakorlatok szintén pusztítással járnak, még akkor is, ha körültekintően próbálják kivite­ lezni őket. Puerto Rico része a Vieques sziget, ahol az amerikai haditengerészet szokott gya­ korlatozni. Tevékenységük eredményeként az itt honos manatusz, a barna pelikán, négy bálnafaj és négy teknősfaj állománya is jelentősen meg­ csappant. Ennél még súlyosabb következmények­ kel jártak a csendes-óceáni szigeteken végrehaj­ tott kísérleti atomrobbantások, amelyek eseten­ ként az élővilág teljes pusztulását eredményezték. A háborúk utóhatása a számtalan visszamaradt akna és fel nem robbant bomba. Vietnámban állí­ tólag a ledobott bombák 10-15% -a nem robbant fel! Ezek békeidőben is szedik áldozataikat, nem ­ csak az emberek, hanem a nagyobb testű állatok közül is. Irakban lovak és tevék nagy számban estek áldozatul az aknáknak.

Sajnos a vízimadarak 90% -ának útvona­

RÁCSOK MÖGÖTT GOLYÓZÁPOR

Halál a hegylakókra?

la és pihenőhelyei éppen egybeesnek a hí­

A hegyekben élő állatoknak sem szeren­

rekből jó l ismert célpontokkal:

Kabul,

csésebb a sorsa. A hópárduc Ázsia 12 orszá­

Kandahar, Jalalabad. A madarakat egyrészt

gában fordul elő, de összegyedszáma nem

a repülők mozgása, másrészt a harci cselek­

éri el az ötezret. Az afganisztáni hegyekben

A Kabult elfoglaló erők szörnyű állapotokat találtak

m ények is zavaiják, illetve közvetlen pusz­

talán 150 maradhatott életben. A bombázá­

az afgán főváros állatkertjében is. Az állatok jó ré­

tulásukat is okozhatják. Az első megfigye­

sok mellett a mai kaotikus időkben a orv­

lések szerint a vándorok a földi és légi za­

vadászat is fokozottan veszélyezteti őket.

varás miatt megváltoztatták a vonulási út­

A feketepiacon 2 0 0 0 dollárt adnak egy állat

nem juthatnak be Afganisztán területére. Az első

vonalat, aminek következtében jelentős ré­

brit állatvédő különítmény január tizedikén érkezett

szük legyengült és elpusztult, hiszen az

bőréért. A gerillák a hegyekbe szorultak vissza,

Kabulba, hogy biztonságba helyezzék a megmaradt

évezredek óta megszokott pihenőhelyek, a

így az amerikai bombázások is ezeket a

mindössze negyven állatot, köztük Marjant, a ketre­

tavak és árterek most harci cselekmények

területeket érintik. Valószínűleg sok terü­

cébe gurított gránáttól megvakult oroszlánt, akit

színterei. A madarak egy része egyszerűen

leten megpecsételődött a tibeti medve, a

a kontroll nélküli lövöldözés áldozatául

M arco Polo-argali, a gazellák és sok dene­

esett. A darvak esetében nemcsak a madár

vérfaj sorsa is. A célpontok között előkelő

ban volt: az állatok folyamatosan szenvedtek az éle­

saját sérülése vagy halála, hanem páijának

helyet foglalnak el a barlangok; soha sem

lem és az állatorvosi felügyelet hiányától.

elvesztése is súlyos következményekkel jár,

tudjuk meg, hogy az amerikai rakéták által

Annak idején Kuvaitban is hasonló sorsra jutottak

hiszen a szoros párkapcsolatban élő madár­

berobbantott barlangokban mennyi dene­

az állatkert lakói. A bemutatott 4 0 0 állatból csak 28

nak legalább öt év kell, hogy újra párba

vér lelhette halálát! A jelenlegi (szerény)

élte túl a háborút. A katonák az állatokat célpont­

álljon, s addig a szaporulat kimarad. A pa­

ismeretek szerint Afganisztánban 22 dene­

kisztáni telelőhelyeken (Bannu, Gaubila,

vérfaj fordul elő, melyek jelentős része bar­

Kurram folyó) soha nem tapasztalt csend

langlakó. Közülük a legveszélyeztetettebb a

van: eltűntek a híres madárfelhők.

kis és nagy patkósdenevér, a csonkafulű

szét lelőtték vagy éhen pusztultak; sok megsebesült a gránátoktól. A megmaradt állatok sorsa is bizony­ talan, hiszen az állatvédő szervezetek hosszú ideig

balsorsa korábban Németországból vetett Afganisz­ tánba. A kabuli állatkert egyébként az 1996-os tálib hatalomátvétel óta siralmasan elhanyagolt állapot­

nak tekinteték és lelőtték őket, egy részüket egy­ szerűen megették, másokat pedig csupán „sport­ ból" bedobtak az oroszlán és a tigris ketrecébe.

15

A cápa rettegett fogai is hatás­ talanok az ember sokkal veszedelmesebb fegyverei ellen

A békés dugongot az Öböl-háború még közelebb sodorta a kipusztuláshoz

borúja volt. Sok millió tonna bomba hullt iraki területekre. Ezek és a sivatagot szántó harckocsik rendkívüli m ódon tönkretették a törékeny sivatagi ökoszisztémát. Azt gon­ dolhatnánk, hogy nem sok minden elpusz­ títható van egy sivatagban, pedig ez nem így van! Irak, Kuvait és Szaúd-Arábia terü­ letén 3 6 5 0 állatfaj él, melyek közül ötvenet a közvetlen kihalás fenyeget. Ezek egy ré­ sze nyilvánvalóan megsínylette a harci cse­ lekményeket. Viszonylag jó l ismert az Arab-öbölt ért károkozás. Főként a tengerbe ömlő olaj végzett nagy pusztítást. Az Afrikából E u­ rópa felé visszatérő vízimadarak közül 2 -3 millió rendszeresen m egpihen az öböl partvidékén. Ezek közül a becslések szerint 10 0 0 0 példány pusztult el az olajszennye­ zés következtében. Az olaj rendkívül alat­ tomos ellenfél: a tollazatra ragadva röpképtelenné teszi a madarat, egyben megszün-

A térkép a közelmúlt és napjaink legjelentősebb háborús gócpontjait mutatja szerte a világon

denevér és a kasmíri egérfülű denevér (Myotis longipes). Sorsuk ismeretlen. A tálibok uralma alatt az Afganisztán déli részén honos monszunerdők területe a felére csökkent. A nyakló nélkül kivágott fákat Pakisztánban értékesítették. Az erdők eltűnése nyilván kihatott azok korábbi élő­ világára is. Számos különleges növény, rit­ ka állat tűnhetett el, talán örökre. A sík vidékeken él(t) a gepárd, egy túzokfaj, a vizek mellett vidrák. A m enekültek tovább irtják az erdőket a tűzifáért, az állatokat pedig szinte válogatás nélkül használják fel étkezési célokra.

Az Öböl olaja Az Ö böl-háború a közelmúlt rendkívül rö­ vid, de minden korábbinál intenzívebb há16

ATOMHÁBORÚ VAGY „DENEVÉRBOMBÁZÓK"? Ez a meghökkentő kérdés állítólag komolyan fel­ vetődött a második világháború befejező szakaszá­ ban, mikor a Japán birodalom térdre kényszerítése volt a cél. Az amerikai hadvezetés Jack Couffer kuta­ tót bízta meg egy átfogó denevértámadás kidol­ gozásával. A tervek szerint a denevérek hátára ap­ ró, időzített gyújtóbombákat szereltek volna fel, és milliószám bocsátották volna szabadon őket Japán légterében. A várakozások szerint a denevérek épü­ letek padlásterébe, nádtetős viskókba húzódtak vol­ na be, s az egyidőben működésbe lépő bombák épületek ezreit borították volna lángba az egész or­ szágban. A pszichológiai hadviselésnek ez a módja a tervek szerint térdre kényszeríthette volna Japánt. A kutatások el is indultak: felmérték az Egyesült

dások 1991-ben kezdődtek el, és 1993-ban

az üzemek felrobbantak, s mérgező füstjeik

Államok déli területein lévő barlangokat, ahonnan

sikerült először kimutatni hazánk területé­

a határokon átgomolyogva szennyezték,

valóban milliószámra foghatók be a mexikói sza-

ről a fehérszélű denevért —talán nem vélet­

mérgezték az embereket, állatokat és növé­

badfarkú denevérek. Az első kísérlet tulajdonkép­

len az egybeesés! A korábban nem honos

nyeket. A kiöm lő olaj és más vegyszerek a

pen sikerrel zárult - ha annak lehet tekinteni, hogy

faj

Duna vizét tették tönkre, ami sok puha­

néhány denevér porig égette az USA egyik vado­

Keszthelyről, sőt Sopronból is előkerült.

natúj légi támaszpontját. Végül azonban, mint tud­

1 -2

éven belül Pécsről, Szegedről,

Az aranysakál feltűnésének ideje szintén

testű és természetesen hal pusztulását is okozta. A bom bázók nem mindig tudták

juk, mégsem a denevéreket, hanem az atombom­

egybeesik a balkáni konfliktussal.

Igaz,

bemérni a célt, és ledobni bombájukat:

bát vetették be a háborúban.

hogy már évek óta lőttek a vadászok néha

visszafordultak az Olaszországban vagy az

A Texas, Tennessee, Kentucky államok hatalmas

egy-egy sakált, ám az állatok nagyarányú

anyahajókon

barlangjaiban élő denevérek már korábban is fon­

betelepedése csak a kilencvenes évektől

M ivel a bombával való leszállás rendkívül

tos szerepet töltöttek be az USA hadtörténetében.

figyelhető meg a D él-D unántúlon. M a a

veszélyes, halálos terhüktől az Adriai-ten-

1812-ben Észak és Dél háborújában a Konfödera-

becslések szerint akár az ezer példányt is

listák a puskaporhoz szükséges salétromot az itt ta ­

ger felett szabadultak meg. Ez nyilván­

megközelítheti a hazai állomány, ami nagy

valóan érzékenyen érintette a tenger élő­

valószínűséggel nem csupán a természetes

világát, aminek hatásait az olasz halászok is

szaporulatnak, hanem az erőteljes betele­

érzékelhetik.

lálható denevérguanóból nyerték. A denevérek általában mindig megszenvedték a háborúkat, de néha azért hasznuk is volt is belőle. Az első és a második világháború évei alatt csak Európában tízezerszámra építettek bunkereket, erő­

pedésnek is köszönhető.

lévő

tám aszpontjaik felé.

A szennyezett levegő és víz, a mérgezett halhús és a kimaradó zsákmány, a táplálék-

A természet visszavág

források fogyatkozása formájában hosszú

A szerbiai bombázásoknak számos olyan

távon a háború védtelen szenvedő alanyá­

hatása is van, melyeket mi nem érzékelünk

nak, a természetnek önkéntelen bosszúja

Magyarországon, de a délebbre fekvő or­

érheti utol az egymás esztelen irtásába bele­

működés keretében a volt M agino-vonal mentén

szágok lakói igen. A támadások célkereszt­

feledkezett embereket. Csak remélhetjük,

lévő erődítmények védelmi programja.

jé b e n ott voltak a Duna mentén fekvő

hogy nem érjük meg ezt a visszavágót,

petrolkémiai üzemek és finom ítók. Ezek

mert a végső harc kimenetele nem lehet

dítményeket, alagutakat, ahol a denevérek mostan­ ság, békésebb időkben nagyszerű búvóhelyre talál­ nak. Éppen az itt élők védelmére indult el három évvel ezelőtt francia-ném et-luxem burgi együtt­

teti a tollazat hőmegtartó-képességét, így a szerencsétlen állat kihűl, majd elpusztul. Az

kétséges. dr. B ih a ri Z oltán

olaj azonban számos alacsonyabbrendű faj millióit is kipusztította, s tengeri teknősö­ ket és a dugongot is a kipusztulás szélére sodorta.

Menekültek a Balkánról A háborúk olykor nemcsak a harctereken fejtik ki hatásukat, hanem békésebb terü­ letek állatvilágára is befolyással lehetnek, így Magyarország faunájára is hatással vol­ tak a délszláv háborúk, hiszen sok állat hozzánk is átjutott m enekülése során. A fehérszélű denevér a mediterrán vidéke­ ken mindenütt gyakori faj; nyáron az épü­ letek réseiben, padlásokon telepszik meg. A háborúskodás során számtalan lakóépü­ letet, tem plom ot leromboltak, s a denevé­ reknek menekülniük kellett. A háborúsko­ 17

H Á BO RÚ ÉS BÉKE A H O RTO BÁ G YI PUSZTÁN — Aradi Csabával, a H o r to b á g y i N e m z e t i Park igazgatójával beszélget M i r ts e Z s u z s a —

Aradi Csaba szelíd természetvédő, ökológus. Teszi a dolgát csendesen, évek óta. Még ha körülötte időnként magasra csapnak is a hullámok... Szeretett tája, a Hortobágy nem pusztán munkahely számára - hogy is lehetne „pusztán” az a puszta?

hanem élettér, életfeltétel, lételem. Mint a víz, a levegő, a föld, amit ott talál

- Létezik-e a természetben háború? Ami ölésre megy, nem pusztán a területszerzés a célja? - Az ökológia oldaláról nézve a természet­ ben háborút nem látok. Vannak villongások, sőt, a madárdal is bizonyos értelemben „háborút” jelent. A madár meghirdeti hatalmát a territóriu­ ma fölött: „vigyázz, ezt a területet én lefoglal­ tam!” Sokszor a háború egészen furcsa dolog: az egyik gyík a másiknak megmutatja a gallérját, kölcsönösen megharapják egymást, és felmérik egymás erejét. Ezzel a gyengébb a maga részéről be is fejezte a küzdelmet. - Akkor ez csupán a határok lerakása; jelzőbólyáké, amelyek azt villogják: „ide ne gyere, mert én vagyok az erősebb!" - Igen, bár a saját territóriumán belül a gyen­ ge erősebb lehet az erősnél. Ismeri a terület adottságait, és ezzel előnyhöz jut. Ha a mi kaka­ sunk átrepül a szomszédba, nagy esélye van annak, hogy a szomszéd kakasa győz. De ha az repül ide, akkor általában a miénk győz. Furcsa háború ez. Persze vannak kegyetlenebb dolgok

utódok már nem nőttek fel, a szaporodás leállt.

is a természetben: gondoljunk csak a hiénák és

Valójában a populáció bizonyos méretnél saját

azok a mozgások, amelyek egykor formálták a

az oroszlánok küzdelmére. Bizonyos területeken

magát korlátozta. Ha viszont jelen van a ragado­

tájat. Az én vidékemen, az Alföldön például az

mészetet. Nem hagyja, hogy végbemenjenek

észrevették, hogy az oroszlánok szinte vadásznak

zó, maga a jelenléte kisebb populációsűrűségnél

erdős-pusztai zónában az erdők - természetesen

a hiénákra. Az oroszlánok és hiénák pedig egy­

is kiváltja ezt a bizonyos zsúfoltsági érzést; javítja

nem egy erdész életében, hanem hosszabb távon

aránt előszeretettel vadásznak a gepárd-kölykök-

a prédaállat állományát, anélkül is szelektálja,

- mozogtak, „sétáltak” a tájban. A természeti

re, de a ragadozó és a préda közötti kapcsolat

hogy megenné. Ezt a zsúfoltsági érzést és a vele

rendszerek változtatták a helyüket. Ez a mozgás,

nem háború, hanem élelemszerzés. Sőt, nagyon

kapcsolatos „háborút” egyébként reggel a mun­

változás kihatott az állatvilág mozgásaira; azokra

sokszor a ragadozó és a prédája közt sokkal érzé­

kába menő emberekkel teli villamoson is lehet

a versenyekre, amelyek a territóriumokért, az

kenyebb kapcsolat van, mint ahogy sokan gon­

tapasztalni...

erőforrásokért folytak. Ilyen harc például a nász­

dolják; szinte szimbiózis-szerű. Például: bizo­

- Azért az embereknél is van némi önszabályo­

tánc. A túzokcsapatnál vannak tradicionális dür-

nyos esetekben egy prédaállat, amely nagy tö­

zás: a hirtelen hullámban jelentkező, járványok stb.

gőhelyek, amelyeket több száz éve használnak;

megben fordul elő, úgynevezett R-stratégista,

Csak nálunk már van egy olyan emocionális alap,

a túzokhímek ott gyülekeznek, és eljárják a

azaz a saját populációméretét maga szabályozza.

hogy ettől mi szomorúak vagyunk.

násztáncukat. A túzokkakasok ilyenkor fölfújva

Erre nagyon sok érdekes vizsgálat folyt: pl. egy

- A természetben ezeket a folyamatokat nem

magukat, tollaikat kifordítva, szinte nagy fehér

bizonyos térbe patkányokat telepítettek, ame­

tudjuk teljes szabadságukban megőrizni. A ter­

labdává válnak. A násztáncban egyaránt megje­

lyek ott kaptak búvóhelyet, és korlátlan mennyi­

mészetvédők nagyon sokszor beszélnek a fajok

lennek a szelíd és az agresszív magatartáselemek.

ségben táplálékot. A létszám értelemszerűen el­

védelméről. Aztán rájönnek, hogy ez nem

Ha túl sok az agresszió, a bölcs válogatásra sze­

kezdett növekedni, ám egy bizonyos populáció-

megy; akkor inkább védjük az élőhelyet. Ami­

lektálódott tojók azt mondják: „ez egy rossz

méretnél, zsúfoltságnál furcsa viselkedésforma

kor pedig az élőhelyeket is védeni kezdték, rá­

kocsmajáró, csak a verekedésen töri a fejét, nem

alakult ki: az állatok már nem a szaporodásra,

jöttek, hogy ez még mindig kevés: az ott zajló

érdemes foglalkozni vele”. Ha túl kevés az ag­

nem az ivadékok gondozására fordították az

folyamatokat is védeni kell. Az ember a saját

resszió, akkor azt mondják: „ez egy pipogya

energiájukat, hanem az agresszióra. Ezt nevezték

maga alakította kultúrkörnyezetben helyrajzi

fráter, ezzel sem érdemes foglalkozni; ha az utó­

„szennycsatorna-viselkedésnek”; ilyenkor az

számok és művelési ágak csapdájában tartja a ter­

daim az ő genetikai tulajdonságait öröklik ötven

18

százalékban, nem lesznek majd alkalmasak

-

így van, bár, az állatvilág nagyon tud alkal­ rök kiűzése után nem népesítette be újra a

az erőforrások megszerzésére, megőrzésére”. Az

mazkodni. Kezdő madarászként, valamikor a

Hortobágyot; így őrizhette meg az a nyílt lege­

úgynevezett háborúnak nagyon szelíd formája

hatvanas évek elején jártam a pusztát, és néztem

lőtáj-jelleget. Ám a legújabb kutatások azt bizo­

ez: amikor a szelídség és az agresszió megérez-

a Hortobágynak egy nagyon izgalmas, méltat­

nyították, hogy a pusztát már a rézkor végétől

hető. Az emberek sokszor nem jönnek rá, hogy

lanul elfeledett madarát, a bíbicet. Kétségbeesve

legeltetésre hasznosították az itt élt különböző

a szelídségre is nagy szükség van bizonyos erő­

vettem észre, hogy a pásztor pont azon a terü­

nomád, pásztorkodó népek. A pásztorkodás

források megszerzése dolgában...

leten hajtja keresztül a jószágát, ahol én meg

több ezer éves múltra tekint vissza, és ezt a tulaj­

- Mindez megfigyelhető a Hortobágyi Nemzeti

akarom figyelni, miként viselkednek ezek az

donságát őrizzük a Hortobágynak. Azok a fel­

Park területén? Mert ezek olyan csodák... De ahhoz,

állatok. Ám legnagyobb megdöbbenésre azt ta­

tevések, amelyek szerint erdőkben gazdag terü­

hogy valaki személyesen megélhesse, és hogy - ami a

pasztaltam, hogy a bíbic ott maradt a fészken,

let volt korábban, tévesek. Igaz, hogy a víz

legfontosabb! - beépülhessen a leikébe ez az élmény,

mert a pásztort a nyájával együtt a terület részé­

hosszú időn keresztül megfutotta, s ha megfu­

nem is órákra, de napokra, hetekre lenne szükség.

nek tekintette. Engem meg, a „gonosz” mada­

totta, éltető erővel el is látta a legelőket. De jóval

Mennyire alkalmas egy nemzeti park ennek a meghitt

rászt, aki ott ólálkodott és zaklatta, természetesen

korábban, már a pleisztocén korszakban szike­

viszonynak a kialakítására? Vagy ez inkább termé­

nem. Tőlem jóval nagyobb távolságról mene­

sedett a terület, vagyis a szikesedésnek is több

szetközpontú, és nem emberközpontú világ?

kült ez a madár. Tehát ha úgy szervezzük, hogy

fázisa volt. Nem lehet tehát teljes egészében má­

- A vendégekre a legtöbb helyen „rátukmál­

délelőtt tíz órakor és délután három órakor

sodlagos természeti környezetnek tekinteni a

ják” a természetet, a látványt, az értékeket; maga

megy egy csoport, a madár ránéz az órájára,

Hortobágyot, ez túlhaladta az idő: itt természeti folyamatok határozták meg a fejlődés dolgait. - A z egykori harmónia az ember és a táj között ma visszatérni látszik: a pusztán vadlovak nyargal­ nak, legel a gulya, védelmet élvez a túzok, vissza­ térnek a megfogyatkozott ragadozómadarak, és egy­ szer talán a daru is újra költenifog. Biztos, hogy nem gyűlnek többé sötét fellegek a Hortobágy fölé, hogy nem fenyegeti újabb „háború"? - Javult a viszony az ember és a természet között, de még sok a tennivaló. A nevelésben, oktatásban még nagyon nagy tartalékaink van­ nak. Sokat szelídült a kapcsolat, de az embernek érdemes figyelnie, hogy rájöjjünk bizonyos dol­

megigazítja a frizuráját, és nyugodtan ottmarad,

gok parttalanságára. Itt van például a fenntart­

mert neki nagyon pontos időrendje van, és meg­

ható fejlődés fogalma: kinek áll jogában megha­

tanulja azt, hogy ilyenkor szokott jönni egy tár­

tározni, hogy meddig fenntartható? Ki figyeli

saság, aki nem bánt.

a késleltetett ökológiai történéseket; azt, hogy

- Azokat a tájakat, amelyekkel meghitt, intim

a száz évvel ezelőtt tett beavatkozások hatása,

kapcsolatom alakult ki, mindig egymagamban éltem

továbbfutása még ma is észlelhető? És mi lesz

meg...

a következménye még hosszabb távon? Nagyon

- Nem is azokat a helyeket kell kiválasztani,

kell vigyázni arra, hogy ezekkel az amúgy

a kínálás módja tolakodó. Ez szerencséden do­

ahol az illető élőlénynek az érzékenysége

jószándékú gondolatokkal nehogy visszaéljenek!

log. Ha a természetben fogadunk valakit, szerin­

felfokozott, pl. fészkelőhely környékén, de egy-

Nehogy azok próbálják meghatározni a fenn­

tem meg kell hagyni a számára a felfedezés élmé­

egy táplálkozóhely bevezethető ilyen módon,

tarthatóság határait, akik másban érdekeltek. Itt

nyét. Hagyni kell, hogy ő vegye észre, ami szép,

hogy lássa az arra szomjas vendég. Mi annak ide­

az ember saját háborúja folyik - önmagával.

ami érdekes, ami a tájnak a sajátossága. Föl kell

jén a vendégeket - csöppet gonoszkodó módon

Juhász Nagy Pál környezetvédelem-definícióját

készíteni a vendéget, de úgy, hogy azt a hajszál­

- két csoportra osztottuk, aszerint, hogy a hossz­

tartom a legjobbnak: ő azt írja, hogy a környe­

nyit, amit ő tehet hozá,

abb vagy a rövidebb utat keresték a kocsmáig.

zetvédelem nem más, mint az embernek az em­

Azt mondtuk, hogy aki a hosszabb utat keresi,

beri biológikum érdekében társadalmilag szerve­

- ...és nagy csodára vágynak. Nem apró rezdü­

azzal már érdemes foglalkozni. O már megérez-

zett önvédelme önnön maga ellen. Ebben benne

lésekre, finom remegésekre, hanem hatalmas csodára.

het valamit abból, amit mutatni akarunk, és

van a természet egysége: az embert, mint bioló­

Ami kitolja a szemüket, amit odakínálnak ezüsttál­

visszajön más szemmel, más természettel.

hagyjuk meg neki.

Persze az emberek általában rohannak...

cán, lehetőleg jó hangosan. Ezt szokták meg odakinn, az emberek városában. Itt nem ezt találják. - A megközelítés az én szívem szerint olyan,

giai lényt kell védeni, hiszen azok a negatív

- Ez a nemzeti park mennyire tekinthető a béke­

hatások, amelyeket magunk engedtünk szabad­

kötés színterének? Hiszen a Hortobágy az ember és

jára, az embert, mint biológiai lényt bombázzák.

a természet együttműködésének lehet szép példája.

Az ember elszakíthatatlan attól a csodálatos háló­

hogy ki kell menni, leülni, és megvárni, amíg a

- A nemzeti park a kulturális táj kategóriá­

tól, amit mi bioszférának nevezünk, és valójában

természet körülölel minket. Amíg az a madár,

ban lett a Világörökség része. Tudjuk, hogy az

az a nagy háború, amit nem fegyverekkel ví­

amely odaérkezésemkor elmenekült, visszajön,

Árpád-korban tíznél több templomos település

vunk, ember és ember között folyik. Uniformi­

és úgy tekinti, hogy én is a természet része va­

volt a Hortobágyon. Ha csak a rövidebb múltat

záljuk a tájainkat, lakókörnyezetünket, kultú­

gyok. És akkor mindent elárul magáról. Akkor

nézzük, 1460-ban adományozta Szilágyi Erzsé­

ránkat, és a hosszú úton eltűnik az a gyönyörű

kinyílik az ember előtt mindaz, amiről azt hitte,

bet, Mátyás király kedves mamája a hortobágyi

változatosság. A természet az együvé tartozók

soha nem fogja észrevenni a természetben.

birtokait Debrecen városának, s ahogy Móricz

sokféleségének a dicséretére nevel. De vajon

- Persze ez már szinte utópia. Közhely, Iwgy ha

íija, egy város tudattalan önfeláldozásából lett

akik tudják azt, hogy ezt a csodát meg kell

tízmillió ember kirohan a természetbe, hát szegény

ennek az országnak egy természeti csodája. Ez a

őrizni, meg tudják-e győzni róla azokat is, akik

természet...

tudattalan önfeláldozás azt jelentette, hogy a tö­

nem érzik ennek a súlyát? 19

ENNIVALÓ ELLENSÉG fc- V H k -

id e

JÉ t'

Jt

i j* l l i

fii:

zősidők háborúitól A a jelenkori kannibalizmusig

A Bayer folyó vidékén, Új-Quinea közepében a vörös orr nem m u lats ág o t. Qazdája éppen az ellenkező hatást igyekszik kiváltani: ..Reszkessetek, ellenségeim!"

A z élet: küzdelem! - gyakran hallhatjuk ezt a már-már közhelynek szá­ mító madáchi mondatot, mely megcáfolhatatlan igazságból fakad. A földi élő­

nő organizmusról tüzetesebb vizsgálatok

tünk attól, hogy nem lesz mit ennünk, el­

során előbb-utóbb csak kiderül, hogy ha

veszítjük párunkat,

csak passzívan is, de részes valamilyen harc­

vagy valaki elűz barlangunkból, nem lesz

lények világa, az élet fennmaradása, a danvini evolúció javarésze a létért

ban, melyet a túlélésért, fajának fennmara­

való küzdelmen alapszik. A küzdelem, a fennmaradásért vívott harc sokféle

dásáért vív.

családunkat, valami

hely számunkra a tűz körül. Legnagyobb ellenségünk nem a barlangi medve vagy valami más ijesztő ragadozó, hanem annál

lehet, sokszor szinte felismerhetetlen, de ha leegyszerűsítjük a dolgokat,

A legveszedelmesebb ellenfél

akkor láthatjuk, hogy minden egyes élőlény létezése első pillanatától kezdve

Az ember sem kivétel - sőt, talán mi szol­

csoportba, törzsbe tartozó rivális fajtársunk,

gáltatjuk a legszemléletesebb példákat arra,

a másik em ber volt. A ragadozókat el

szüntelenül harcol az elmúlás, a halál ellen. E z a harc gyakran a klimatikus körülmények ellen összpontosul, de jellemzőbben más élő szervezetek elleti

hogy az élet tényleg küzdelem! N e is gon­

könnyű volt csapdába, verembe ejteni vagy

a jelenben és az elmúlt néhány száz évben

akár

azok indítóokait megérteni, s még könylegegyszerűbb példákkal élve: az er­

ra, nedvességre, míg az állatvilágra legjel­

nyebb állást foglalni valamelyik fél oldalán.

dő növényei egymással versengve,

lemzőbb az, hogy „mindenki m eg akar

Nézzük inkább a dolgot a természetkutató

- egymást elnyomva törekednek az

enni valakit” . Ez a „valaki” aztán lehet nö­

szemszögéből!

éltető világosság felé, gyökereik a szomszé­

vény, állat vagy valamiféle mikroba. T e r­

dos növények gyökereivel küzdve igye­

m észetesen vannak kivételek,

keznek szert tenni a szükséges tápanyagok-

ugyancsak ritkák. A legtöbb kivételnek tű-

de ezek

lehetett riasztani égő fáklyával, aránylag

doljunk most azokra a háborúkra, melyek dúltak világunkban. Túlságosan könnyű

A

sokkal veszedelmesebb fenevad: egy másik

akár

m esszebbről,

A másik em ber komolyabb ellenfélnek bizonyult. Ide már bonyolultabb stratégia kellett, s habár a puszta erő és testi ügyesség sokat számított, a tervezés, a harcmodor

M i késztetett bennünket már ősember korunkban, hogy ilyen

közelharcban,

dárdával, íjjal, nyílvesszővel semlegesíteni.

„harcosak” le­

gyünk? Kétségtelen, hogy a félelem. Fél­

egyre nagyobb szerepet kapott. Őseinknek meg kellett tanulni háborúskodni, nem

i,

él

vSl*

csupán indulatosan verekedni.

20 21

Bosszúra bosszú

Ezek a csaták nem spontán összecsapá­

M ég mindig van egy-két hely Földünkön,

sok: a szemben álló csoportok hírközve­

ahol fellelhetőek a törzsi társadalmak, s

títők révén kapcsolatban állnak egymással, s

ahol a nézeteltéréseket többé-kevésbé a

legtöbbször egyenlő számú és erejű csapa­

„hagyományos” háborúskodással rendezik.

tokat állítanak össze. Megbeszélt időben és

Egyike ezeknek a helyeknek Ú j-G uinea,

helyen m egtörténik az ütközet, mely való­

ahol a sziget belsejében emelkedő fennsík

jában sokkal nagyobb zajjal, ugrálással, fe­

eldugott zugaiban, mondhatni, mindenna­

nyegetőzéssel já r, mint fizikai kontaktussal:

posak a törzsi harcok. Az új-guineai benn­

az ellenfelek több sértést vágnak egymás

szülöttek —főként a fennsíkiak — meglehe­

fejéhez az ellenfelek, mint buzogányt vagy

tősen harcias természetű emberek. A törzsi

baltát. Em beréletben nem sűrűn esik kár.

háborúk ma sem ritkák, főleg Irian Ja y a

N éha azért előfordul, hogy valakit eltalál

határvidékén. A harcoknak rituális jellege

egy dárda vagy nyílvessző - sőt, az elmúlt

is van, mert sok esetben a fő cél nem is

évtizedekben néha előkerül egy-egy házi

annyira az ellenség elpusztítása, hanem in­

készítésű

kább maga a csata, a viadal megvívása.

sörétes is, mely rozsdás szegekkel, kaviccsal

Egy-egy csata indítóoka leggyakrabban

vagy

valahonnan

„szerzett”

töltve könnyen kiolthatja az emberéletet.

a bosszú. Ha egy törzs vagy klán valamit vétett egy másik csoport ellen, akkor az

Egyem a szívedet!

kártérítést követel. A kártérítés mértéke a

Van azonban más jellegű harc is Ú j-G u i-

véteknek megfelelő, szemet szemért ala­

neában. Ennek indítóoka ugyancsak egy­

pon. Gyilkosság, emberölés - még ha ez

szerű: az éhség! Világszerte elteijedt elkép­

ténetében, s mondhatni, hogy egészen a

netán csak baleset folytán történt is - álta­

zelés, hogy a kannibalizmus gyakori U j-

X I X . század végéig —főként az állati fehér­

lában csak em berélettel váltható meg.

Guineában, hogy az ottaniak kedvenc ele­

jé b en szűkölködő szigetvilágban, és ahol a

Viszont ezt az emberéletet is „illik” meg­

dele az emberhús. A valóságban ez másként

gyarmati hatóságok fegyveres alakulatai

bosszulni, tehát a dolog soha sem tud

van: a kannibalizmusnak sok törzsi kultú­

csak ritkán fordultak meg — nem számítot­

véglegesen befejeződni: generációkon ke­

rában rituális jelentősége van, illetve volt;

tak különleges eseményeknek. Ma már

resztül folytatódik a megtorló hadjáratok, a

nem egy esetben csakis ez az indítóok.

egyre ritkábbak a szavahihető jelentések,

gondosan m egtervezett és végrehajtott

R itk ák azok a törzsi kultúrák, melyeknek

melyek kannibalizmusról számolnak be, de

csaták láncolata. Az idők homályába veszett

aktív része a kimondottan emberevő „hús­

azért néha-néha csak felbukkannak. Leg­

eredeti indítóok gyakran ism eretlen a

vadászat. Az ilyen célú embervadászatok

inkább idősebb bennszülöttek elbeszélé­

hadakozó ellenfelek előtt.

gyakoribbak voltak a régi Melanézia tör­

seiből ism erkedhetünk m eg ilyen vér­

22

fagyasztó történetekkel, semmint szemé­

dászatban, mégpedig kettős „szereposztás­

származott is, kincset ért a közösség szá­

lyes tapasztalatok árán. Én magam is csak

ban” is: először mint áldozat, később pedig

mára. Az idősebb már nem volt m egbíz­

így kerültem a téma közelébe. Apangai

mint embervadász! D e halljuk történetét!

ható: az már fel tudta fogni, ami körülötte

faluban, a Sepik folyó mentén, az egyik

A Myanmin nemzetség még az 1970-es

történt, és feltehető volt, hogy egyszer

ottani „Big M an”-tő l (főnöktől) hallottam

évek elején is két szakaszra osztotta az évet:

majd bosszút áll szülei gyilkosain. N em

egy-két érdekes történetet —melyeknek ja ­

a száraz időszakban, amikor könnyű volt a

mintha a M yonm in örökbefogadók sokat titkolództak volna a gyerm ekek előtt: előbb-utóbb megism ertették velük igaz

Az ausztráliai bennszülöttek néha békésebben intézték el háborús ügyeiket. Az ellenség helyett inkább totem­ állatának földbe vésett ábrázolását lándzsázták „ halálra ”

történetüket. T im Flannery embere még azt is tudta, hogy amikor újdonsült „ne­ velőapja” vállán, bilem -be

(fonott szatyor)

csomagolva utazott új otthona felé, hordo­ zója másik vállát édesapja felkoncolt test­ részei nyomták!

Átok rátok! Ausztrália északi tájain is előfordultak em ­ berevők, ami érthető is, hiszen az ausztrá­ liai vadon nem bővelkedik vadászható vad­ ban. A hús nagy kincset jelentett a benn­ szülötteknek, akik sokszor hosszú időn ke­ resztül kénytelenek voltak apró gyíkokon, rovarokon tengődni. Egy lemészárolt el­ lenfél tetem éből jó néhány harcos nyerhe­ tett életet adó erőt, biztosíthatott védelmet hordájának, s vadászhatott sikeresebben. Mégis, az ausztrál bennszülöttek általá­ ban nyugodtabb vérmérsékletű, békésebb emberek, mint a melanézek. Ahol bősége­ sebb volt a táplálék, a kannibalizmus szo­

Az idegent egyes falvakban harcias fogadtatás illeti. A tapasztalatlan utazó soha sem tudhatja, hogy valami népszokással vagy komoly veszéllyel áll szemben

síksági árterületeken mozogni, disznóra va­

kása nem alakult ki. Háborúkat persze vív­

dásztak, s amikor beköszöntött az esős év­

tak, hiszen a különböző embercsoportok

szak, a harcosok fenn a hegyek között em­

között mindig akad valamiféle konfliktus.

bervadászatra indultak. Kiszemeltek egy ki­

D e a háború veszteséggel is jár, mindkét fél

sebb falut, mely elszigetelten élt valahol az

részéről. Egy kis létszámú, vadászatból,

őserdőben, és váratlan rajtaütéssel az utolsó

gyűjtögetésből élő bennszülött csoportban

szálig lemészárolták az ott lakókat. Erre

nagyon nagy szükség van a teljes erejű fér­

azért volt szükség, hogy az esetleges túlélők

fiakra. Akár csak egyetlen ilyen em ber el­

ne tudjanak bosszút állni. A gyilkolás befe­

vesztése is katasztrofális lehet a csoportra

jeztével a klán kunyhóit felgyújtották, a

nézve. Éppen ezért az ausztráliai bennszü­

hullákat kizsigerelték, s annyit tetem et vit­

lött nagyon meggondolta, m ielőtt harcba

tek magukkal, amennyit csak elbírtak. Az

bocsátkozott volna ellenfeleivel. Inkább

elbeszélő még a böllérmunka részleteire is

őseinek szellemeit, totemállatának segít­

kitért: m iként kellett a tetem eket feldara­

ségét kérte a túlvilágról. Ellenfelét is ezen

bolni, hol kellett vágásokat ejteni, hogy

az úton igyekezett legyőzni: véres harcok

azokat hátizsákként tudják cipelni hazafelé

helyett inkább mágiával próbált neki ártani.

a hosszú úton.

R em éljü k , hogy ha lassan is, nehezen is,

Ám ezeknek a rajtaütéseknek nem ki­

de azért tanulunk. Igaz, ma is harcban ál­

zárólag hússzerzés volt a céljuk: legalább

lunk egymással, és harcainkat még mindig

olyan fontos volt a gyermekrablás is. A hat­

az ősemberre jellem ző indoklások tüzelik.

hét évesnél fiatalabb gyermekeket ugyanis

Ma is vadászterületünket, zsákmányunkat

varésze talán csak évtizedek óta ismételge­

nem ölték meg, hanem magukkal vitték,

féltjük a másik törzstől. M érlegeljük, kinek

tett, már-már népmesének számító mende­

vissza a Myanmin faluba. M int általában

kellene először odacsapni: váljunk, míg ők

monda lehetett.

minden új-guineai népnél, náluk is nagyon

kezdik, vagy előzzük meg őket? Valójában

nagy volt ugyanis a gyermekhalandóság, s

m ég

Élve és halva

ha egy gyermek valahogy megérte hato­

gyunk... D e remény azért van: talán m eg­

D r. T im Flannery, a neves zoológus és tör­

dik-hetedik évét, akkor már nyilvánvalóvá

tanultunk már annyit, hogy tettek helyett

ténész, egykori múzeumi kollégám részle­

vált, hogy életerős, le tudja küzdeni az

esetleg másként is lehet konfliktusokat

tesebb leírásokat is hallott egyik bennszü­

ezernyi betegséget és a kicsinyekre lesel­

megoldani. Elvégre is, emlékezzünk egy

lött terepmunkásától. Ez a fiatal, Myanmin

kedő egyéb életveszélyes bajt, tehát hasz­

másik közhelyre: szóból ért az ember!

nemzetiségű bennszülött még személyesen

nos tagja lesz majd a törzsnek. Ezért hát az

is részt vett egy-egy hússzerző emberva­

ennyi idős gyermek, m ég ha az ellenségtől

m indig

„kőbaltás

em berek”

va­

D r. H an gay G yörgy 23

V A D A IN

Szarvasháború Puskák a g a n c s o k P

a

r

a

g

r

a

f u

s

o

k

történt gnúk, zebrák, lámák és guanakók

jesítm ény volt, ha egy vadász a nap végén

honosítására is.

nem tudott felmutatni száz(!) darab levá­

A patások csoportján kívül két további

gott szarvasfarkat a kilövések bizonyítéka­

példa érdemel említést. Az oposszumokat

ként. A farkakért eleinte két dollárt fizetett

vadon akarták tenyészteni értékes gerezná-

az állam. A mészárlás elgondolkodtatta az

ju kért, de a divat változásával a kiváló tulaj­

államot is, és elkezdődött a szarvastetemek

donságú bunda értéke csökkent, így ma

hasznosításának kutatása. A kezdetektől

már senki sem vadássza a mosómedve m é­

nyilvánvaló volt a húscélú felhasználás le­

retű, szürke erszényes állatokat, amelyek

hetősége, de a közlekedési utaktól távol

így jelen leg a birkák után a legnagyobb

elejtett vad szállítása gazdaságtalanná tette a

egyedszámban élnek a szigeteken. A másik

feldolgozást. A bőr és az agancs bőripari és

kísérlet a szintén erszényes törpekenguru­

gyógyászati célú felhasználásának is ugyan­

kat, a wallabikat érintette, amelyek kis, el­

ez lett az akadálya, de a piac és a kereslet

szigetelt populációkban maradtak fenn, fő­

nyomása egyértelművé vált.

leg a partközeli szigeteken.

A felismerés azonnal szülte a megoldást: hatalmas

elkerített farm okon

m egkez­

A háború kezdete

dődött a szarvasok tenyésztése (nem kevés

Az új környezetben a szarvasoknak először

híres magyar tenyészbika bevonásával). A

a táplálékszerzés nehézségével kellett szem­

felügyelet mellett tenyésztett állatok hasz­

benézni, de a kezdeti ellenérzés leküzdésé­

nosítása — különösen a barkás agancs távol­

vel egyértelműen kiderült, hogy az ú j-zé-

keleti piaca miatt —jövedelm ező iparággá

landi legelők növényei tökéletesen meg­

fejlődött. A tenyésztés teijedésével és a sza­

felelnek a kérődzők igényeinek. Az éghaj­

badon kóborló állomány apadásával a vadá­

A szarvasok betelepítése

lati viszonyok sem különböztek jelentősen

szat lendülete is megtört.

Új-Zélandra az ember termé­

a megszokottól, és a nagy mennyiségben rendelkezésre álló tápláléknak köszönhető­

Harcmező és törvénykönyv

szetátalakító tevékenységének

en a telelés sem okozott veszteségeket az

U j-Z éland önállósodása és az átvett angol

egyik legnagyobb és leghosz-

állományokban. Az egy-két éves stagnálás

törvények alkalmazhatóságának nehézségei

után a populáció gyors szaporodásnak in­

végigkísérték a szarvasok pályafutását is.

dult. Évente akár 30% -kal is növekedhetett

A kivadítások időszakában a gímszarvas

az egyedek száma, mert a borjak gyorsan

messzemenő védelmet élvezett, ugyanúgy,

gyarapodtak a bőséges „tejet adó” dús le­

ahogy a többi védett faj az országban. A

gelőkön, és ragadozók sem veszélyeztették

szaporodás csúcspontján az Akklimatizációs

fejlődésüket. Az eredmény robbanásszerű

Társaság kénytelen volt elfogadni a gyérítés

teijeszkedés lett, amit a túlszaporodás kö­

szükségességét, de eleinte csak engedélyhez

vetkeztében elapadó táplálékkészletek ve­

kötötten lehetett lőni az állatokat. Újabb

szabb időtartamot felölelő, „élesben” folytatott kísérlete, amely valóságos hadiállapot kialakulását eredményezte a szigetcsoporton. A helyzet gyakran az ember és állat

tettek vissza. A legelők eltartóképességének

változást jelentett, amikor a dúvadak listá­

közötti hadviselésig fajul

megfelelően alakult ki az egyensúlyi állo­

jára helyezték a szarvast, és még a kilőtt

mánylétszám.

példányok értékesítését is engedélyezték

UJ

Az emberi társadalom ekkor ébredt tu­

(ellentétben a többi vadászható vadéval).

datára a következményeknek. A farmerek

Végül tulajdonjogi zavart is okozott a be­

érdekeit sértette a juhokkal konkurráló

telepített vad, mert a szokásjog alapján ki­

szarvasok jelenléte, az erdészeti hatóságok

alakult jogrend szerint a szarvast a föld tula­

-Zéland a déli félteke pere­

Úgy, mint otthon, Angliában

kor 2 -3 egyedből álló csapatokat engedtek

hatalmas kártételt regisztráltak az őshonos

jdonosa birtokolja („azé a vad, akinek a

m én

Ausztráliától

Az európaiak, közülük is az angolok a be­

szabadon, nem

tapasztaltak igazi ered­

és telepített faállományokban, a botaniku­

füvét legeli”-elv), miközben a többi vad

2 0 0 0 kilom éterre. Az emberi­

vált gyakorlat szerint gyarmatosították a

ményt: a néhány egyed túl érzékeny volt

sok pedig a kevésbé versenyképes, endemi­

tulajdonjoga az államé.

ség képviseletében a maorik mindössze egy

szigetországot: elnyomták az őslakosokat,

a nem várt szerencsétlenségekkel szemben,

kus fajok egyedszámának rohamos csökke­

A szabályozás nehezen követte a vadon

évezreddel ezelőtt hódították meg a szi­

és hozzáláttak az új föld erőforrásainak ki­

és a szarvasok általában elpusztultak, még

nését tapasztalták. A vízügyi szakemberek

élő és tenyésztett állatok tulajdonlásának

geteket. A számtalan csak itt előforduló

aknázásához. Az ország ásványkincsekben

mielőtt megszokhatták volna új környe­

jelentéseikben az ivóhelyeken kialakuló

jo g i helyzetét. A tarthatatlan helyzet fel­

állat- és növényfaj törékeny együttélésének

szegény, rendkívül messze esik a Koroná­

zetüket és táplálékukat. A honosítással fog­

erózió hatására a folyók alsó szakaszának

oldására végül a teljes szarvasállományt a

egyensúlya már ekkor m egbom lott, hiszen

tól, és birtoklása is inkább presztízsértékű,

lalkozó Akklimatizációs Társaság adatai

kiszámíthatatlan áradásait vetítették előre,

Korona tulajdonába kellett helyezni, ám

a maorik alig néhány száz év alatt kiirtották

m int stratégiai fontosságú volt. Az euró­

szerint az ezt követő ötvenéves időszakban

ami érthető módon a társadalom széles ré­

ekkor felmerült a kérdés: ki testesíti meg a

a nagytestű, röpképtelen moákat. A civili­

paihoz hasonló klímája azonban lehetővé

22 0 kivadítási kísérlet történt, amely össze­

tegeiben váltott ki heves indulatokat a szar­

koronát majd’ 20 0 00 kilométerre Angliá­

sen 820 importált állatot érintett.

vasok ellen.

fekszik,

zált európaiak a nagy felfedezések között

tette a hatékony- mezőgazdasági termelést.

legutoljára, a X V III. század második felé­

A kezdeti kísérletek során szinte minden

ben léptek a holland Zeeland tartomány

gazdasági növény- és állatfaj betelepítésével

Noé újkori bárkája

sok, szikaszarvasok, dámvadak, wapitik és

Kártevőből haszonállat

tizedekben már nem hallható. A háttérben

után elnevezett földre. A hajóikról elszaba­

és meghonosításával megpróbálkoztak.

A m inden szem pontból legnépszerűbb

más, kevésbé jelentős szarvasfajok. Az U j-

E kkor dördültek el az első lövések ebben

azonban m ég munkál,

gímszarvasok mellett elengedtek néhány

Zéland Déli-szigetén található D éli-A lpok

a „háborúban”. Farmerek, erdészek és az

munkálni is fog az em ber által folytatott

duló patkányok és disznók (kistestű, fekete

Gímszarvasokat először 1851-b en en­

tól? A háború tehát nem ért véget, bár az igazán véres harcok zaja az utóbbi év­

virginiai szarvasok, amerikai jávorszarva­

és m ég sokáig

Cook-disznók) a ragadozók jelenlétéhez

gedtek szabadon azzal a szándékkal, hogy

tucat trópusi szarvast is (Rusa fajok, pettyes

hegyvidékeire zergéket és tibeti kék ju h o ­

állam által fizetett hivatásos vadászok láttak

természetátalakítás beláthatatlanságának és

nem szokott, földön fészkelő madarak fész­

a buja természetes növényzetet legelve

szarvas), amelyek azonban nem teijedtek

kat telepítettek, a már korábban elvadult

neki az állomány visszaszorításának, és a

megjósolhatatlan kimenetelének árnyképe.

keinek fosztogatásával mértek újabb csapá­

megtelepedjenek és szaporodásnak indul­

el. A sikeresen betelepítettek között leg­

házikecskék által meghódított élőhelyekre.

kezdeti sikerek egészen m eglepőek voltak.

sokat a helyi élővilágra.

janak. Az első néhány alkalom után, ami­

nagyobbrészt mérsékeltövi fajok voltak:

Néhány érdekes, de sikertelen próbálkozás

Egyes beszámolók szerint szégyenletes tel­

26

B árt a István 27

patkányok, egerek, de még a kígyók is isz-

TATARJÁRÁS AZ ŐSERDŐBEN c iiy

-

o

dermedve vészeli át az invá­

Igazi küzdelmekre, gigászi harcokra akkor

leghatásosabb túlélési módszer, de azért jó

ziót. Ám a legtöbb áldozat

kerül sor, ha két portyázó hangyasereg össze­

néhány élőlény más módon is tud védekezni.

szinte

találkozik. Ilyenkor aztán a katonák ezrei

A legsikeresebb technika talán azoké a kul­

válik zsákmánnyá, hi­

lancsfajoké, melyek ragacsos, kellemetlen sza­

szen a hihetetlen túl- ,j

árat fizet. Nem egy hatalmas bolynak így lesz

gú és ízű nedvet tudnak kibocsátani maguk­

erővel szemben a

vége: a győztesek alapos munkát végeznek,

kisebb gerinctele­

egészen addig, mígnem a legyőzött királynőt

ból. A mozdulatlanság is jó módszer: néhány botsáskafaj,

R a b l óhangy á k az egész v í l á g ellen

egyébként

rz j

tenének a hangyáknak, szoborrá

kolnak. Természetesen a megfutamodás a

melyek

ugyancsak

finom falatokat jelen­

nek

küzdelem

javarésze

teljesen tehe­ tetlen.

nélkül

hullanak el a csatában, s a vesztes fél súlyos

is meg nem ölik. Csábító a kísértés, hogy a hangyák tár­ sadalmi struktúráját, viselkedését az em­ berével hasonlítsuk össze, hiszen jó for­ mán mindent megtalálhatunk a han­ gyák háborújában, ami a miénkben is jelen van. Ám egy nagyon fontos dolog azért mégiscsak másként van, mint nálunk: a hangya-egyén nem tudja befolyásolni a többieket. Nem gondolkodik, csak végzi munkáját, ahogy azt a termé­ szet előírta. Joggal merülhet fel a kérdés: melyik rend­ szer a jobb? A választ csak az idő adhatja meg: a

A z őserdők „tatárjai” parányiak, s nem is lóháton törtetnek előre, hanem saját lábaikon — igaz, abból hat van nekik. K i ne olvasott volna

ságuk határtalan. A társas rovarokra, így

afrikai Dorylus nembe tartozó fajok)

a hangyákra is jellemző, hogy az

népességének összsúlya

sem haladná meg a 20-25 kg-ot,

„egyén” élete fabatkát sem ér, ha a

vagyis egy közepes kutya testtömegét.

boly érdekeiről van szó.

A Dorylus fajokon kívül még na­

oszlopokban masírozó, egymás he­

tenne meg egy métert. Ennyi ugyanis az

gyon sok hangya portyázik, ösz-

átlagsebessége az előre nyomuló Dorylus-se­

szességükről általános képet festeni

gy én-hátán hemzsegő húsevő rabló­

regnek. Maguk a hangyák gyors mozgásúak,

nem lenne könnyű. Némely faj

hangyákról, a dzsungel rémeiről,

másodpercenként 4 cm -t tesznek meg, de

ugyancsak válogatós, csak egy bizo­

mivel oda-vissza rohangálnak, maga az előre­

nyos zsákmány érdekli. így aztán van

nyomuló hadsereg ennél lassabban halad.

közöttük gilisztaevő, százlábúevő, sőt gyákat ejt zsákmányul. Legtöbbjük, sőt,

Amint ez a legtöbb társas rovarra jellemző, a

talán mindegyik faj húsevő, tehát a köz- %

hangyák életközössége is különböző osz­

hiedelem, mely szerint a hangyasereg minden

tályokra, kasztokra tagolódik. Ha ezt össze­

ehetőt felfal, ami csak az útjába kerül, téves.

hasonlítjuk - csakis a leegyszerűsített szemlél­

A leggyakoribb préda az ízeltlábúak népes

tetés céljából -

az emberi társadalommal,

csoportjából kerül ki, hiszen ezekkel az álla­

z esőerdők és szavannák rohamos fel-

akkor mondhatjuk, hogy a hierarchia csúcsán

tokkal könnyen megbirkóznak a kistermetű

W jb bl 1 árása, a trópusok élővilágának egyre tüzetesebb vizsgálata révén jó né­

a királynő és a nemzésre képes hímek állnak,

hangyák. Sérült, mozgásképtelen vagy esetleg

majd ezt követi a királynői udvartartás, a had­

ketrecbe zárt nagyobb állat is zsákmánnyá

hány természetvizsgálónak sikerült fellebben-

sereg, és végül a dolgozók hatalmas tömege.

válhat, még akár egy megtermett disznó is.

tenie a titokzatosság fátylát, fény derült a va­

A rendfenntartás és a zsákmányért való harc a

Az ismert X IX . századbeli természetvizsgáló,

don számos rejtélyére. A vándorló, portyázó

katonák feladata. Ezek küllemükben is kü­

Thomas Savage szerint a nagy afrikai piton, a

rablóhangyák - más néven légionárius- vagy

lönböznek a többiektől: általában nagyobbak,

Python natalensis egy-egy bőséges étkezés

hajtó (driver) hangyák - titkai közül is meg­

erősebbek és félelmetes rágókkal vannak fel­

után napokig mozdulatlanságra van ítélve, s

ismerhettünk néhányat.

fegyverkezve. A szinte feltartóztathatatlan

ilyenkor könnyű prédája lehet a hangyáknak.

tenetesek ezek a rovarok?

K

i

előrenyomulást a harcias katonákból összete­ vődött

portyázó

csapatok

előzik

meg.

A katonák sebesen futkosnak előre-hátra,

Az előrenyomuló hangyasereg közeledtét

Talán a legelső és legfontosabb „titok" az,

előőrsként pásztázva a sereg előtti terepet.

általában az egyébként rejtett életet élő ap­

hogy ezek a rovarok, bármilyen félelmetes

Minden élőlényt habozás nélkül megtámad­

róbb állatok mozgolódása jelzi. Csótányok,

hírűek is, valójában nem is olyan vérfagyasz-

nak, bármekkora is legyen az. Kétségtelen,

százlábúak, tücskök tömegesen hagyják el

tóak. Ha az egy bolyban, egy közösségben

hogy harcmodoruk félelmetes, s ha ismét

búvóhelyüket, hogy meneküljenek, amíg

élő hangyákat egybegyúrnánk, még a sok

emberi mércével méljük fel őket, akkor

nem késő. A hangyák útjába eső házakban,

millió egyedet számláló bolyok (ilyenek pl. az

bízvást mondhatjuk, halálmegvető bátor­

kunyhókban is nagy a sürgés-forgás; innen a

I il*

28

^i 'i li 1iT* F - v > - T f n m

évmilliók óta...

még „kannibál” is, mely kizárólag han­

útjukba kerül, s amelyek elől egy­

állat? Vajon valóban ilyen ret­

re jó l működik már

nagyságú lénynek 20-22 millió szája lenne, ami elég félelmetes, viszont percenként alig

forma pánikban menekül ember és

hangyáké mindeneset­

Hangay

Igaz, hogy ennek a képzeletbeli, kutya

kalandos útleírásokban a végtelen

melyek mindent felfalnak, ami

I

M m Európában is előforduló hangyak (nagy kép) nem Á örvendenek oly rettegett hirneonek, m i n t a trópusi miőhangyák (kis kép). Nem indulnak seregestül rablóhad^jáfatra, de a boly védelme érdekében ők is bármikor készek a harcra, egyszerre iranyitva az ellenség fele hegyes rágóikat és a hangyasavat fecskendező potrohmirigyet

A

z

a z

A

:/

e - r lm

e m br e

á lla tb a n 'a k

v y ’ú k n n

Szándékos gyilkosság vagy túl­ zott önvédelem?

társaikkal szemben a mindig jó húsban lévő

Ehhez társult a Lorenz agresszióelméletében

birtoklásáért más csoportokkal folytatott ádáz

megfogalmazott ösztönös - azaz génjeinkben

küzdelmek is jelzik, hogy jó l választottak.

egyedek, a magas szaporulat, de a területért

hordozott, önálló, nem szükségszerűen más

A csoportok közötti összecsapások más fa­

jellegű késztetésekhez (éhség, szomjúság, sza­

joknál is megfigyelhetők. Érdemes azonban

porodás, pozíciószerzés stb.) kapcsolódó —

hangsúlyozni, hogy meglehetősen ritkán kö­

agresszív hajtóerő. A folyamatosan bennünk

vetkeznek be, és azok jelentős részében is a

képződő energiák nyomán motiváltak va­

szemben álló felek „megelégszenek” egymás

gyunk az agresszió végrehajtására. Evolú­

dühödt és hangos, de gondosan megtartott

ciónk során mi, emberek kialakítottunk szá­

távolságból történő fenyegetésével. A tény­

mos olyan eljárást, rítust, amelyek által az ag­

leges összecsapások eszeveszett üldözéseiben,

resszió többé-kevésbé korlátozható a közös­

hirtelen támadásaiban és gyón visszavonulásai

ségen belül, de ezzel szemben - vagy talán

során azonban nem egyszer szereznek a

ennek árán - eszkalálódott az idegenekkel,

szemben álló felek kisebb-nagyobb sérülése­

illetve más csoportokkal szemben. Azonosu­

ket. Ma már tudjuk, hogy a Lorenzhez ha­

lunk csoportunkkal, elfogadjuk szabályait, és

sonló klasszikus etológusok tévedtek, amikor

után következő, kisebb-nagyobb

ehhez viszonyítási alapként más csoportok -

csak az ember sajátjának vélték a fajtárs el­

háborúk sorát jelenti. N em vélet­

nem egyszer vélt - jellemvonásait használjuk

pusztítását. A sérülések néha igen komolyak

fel. Annál erősebb ez a törekvésünk, minél

lehetnek, nemegyszer az állatok pusztulását

N em kevés történész számára, de különösen a laikus érdeklődők több­ ségének a történelem az egymás

lenül: számos régészeti adat, a torzsi kultúrákat kutatók beszámolói, valamint a legrégebbi írásos emlékek is arra utalnak, hogy a magasan szervezett társadalmak, hasonlóan a történelem előtti kis létszámú

A

erősebb a hasonlóság a csoporton belül (pél­

okozzák. A főemlősfajok döntő többségénél

dául rokonság), és minél hangsúlyosabb az

azonban nincsenek arra utaló jelek, hogy a

eltérés a csoporton kívüliekkel szemben.

sérülésokozás hátterében az ellenfél elpusztí­

háború a legkockázatosabb, de egy­

bán jöttek létre azok az eszközök, szerepek és

tapasztalatai inspiráltak. Lényege, hogy a va­

ben a legnagyobb nyereséggel ke-

életformák, valamint eredetmítoszok, nor­

dászat során alkalmazott eszközök, valamint a

Napjainkban az ölés, pontosabban az el­

_ csegtető módja a felek közötti ver­

mák, vallások, ideológiák, rítusok és szimbó­

préda megölésének tapasztalata, élménye be­

pusztítás (megsemmisítés) evolúciós gyöke­

sengés megoldásának. Nem kérdéses, hogy

lumok, amelyekre hivatkozva kialakították az

folyásolta az emberelődök konfliktusainak le­

reit az emberszabású majmok néha végzetes

Ez a mi fánk!

egyik legáltalánosabb jellemzője az ölés, az

ellenségeskedés e legszélsőségesebb eljárását.

zajlását és kimenetelét („gyilkos emberszabá­

következménnyel járó agressziójában keresik

Ha sikerül a konfliktus zűrzavarán átlátnunk,

ellenséges

A végső cél a másik közösség, törzs, állam

és pontosabban megfigyeljük ezeket az ese­

csoport tagjainak elpusztítása.

tására való törekvés állna.

sú” elmélet). Míg az állatvilágban megfigyel­

(„csimpánzerőszak”

közösségekhez és a ma is létező

Több kérdés merülhet föl ezzel kapcsolatban.

legyőzése, tagjainak, szervezeteinek, ideoló­

hető az agresszió blokkolását kiváltó öröklött

most valójában az a kérdés, hogy vajon a m o­

ményeket, meglepő szabályszerűséget tapasz­

természeti népekhez, egymás kö­

Honnan ered a fajtárs életének a kioltása?

giájának alárendelt, függő helyzetbe hozása,

kommunikációs jelzések, magatartásformák

dern Homo sapiens-re általánosan jellemző

talhatunk: a különböző életkorú és nemű

Biológiai vagy társadalmi létünkből vezet­

sok esetben elpusztítása.

zötti konfliktusaikat gyakran há­

hető-e le? A csoportok közötti érdekkülönb­

elmélet).

Számunkra

hatékony alkalmazása - magyarázták a klasz-

háborúskodás gyökerei megtalálhatók-e a fő­

egyedek jellegzetesen eltérő taktikát alkal­

szikus etológia képviselői, köztük Konrad

emlőscsoportok közötti konfliktusok jelleg­

maznak. Ennek hátterében az áll, hogy eltérő

borúk indításával kísérelték meg­

ség kialakulásának és elrendezésének magától

Megtanultunk ölni

Lorenz - , az emberelődök primitív vadász-

zetességeiben, illetve a bennük résztvevő

közöttük a kockázat és nyereség viszonya,

oldani. A meglévő ismereteinket

értetődő következménye-e az élet kioltásával

Az embernek ember általi megöléséről, illet­

fegyvereiket alkalmazva merőben új hely­

egyedek génjeiben.

valamint, mivel eltérőek az érdekeik is,

járó összecsapás? Rendelkezünk olyan ada­

elemzők egy része egyetért abban,

ve ehhez kapcsolódóan a háborúról való, ter­

zetbe kerültek. Nem voltak képesek alkal­

A főemlősök számára a fajtársak mint vetély-

azokkal kerülnek valójában szembe, akiknek

tokkal, amelyek bizonyítják az emberi ag­

mészettudományok felől közelítő gondolko­

mazni, figyelembe venni ezeket a jelzéseket.

társak „legyőzése” legalább akkora feladat,

legyőzése ténylegesen előnyt jelenthet szá­

hogy a háborúk döntő többségét

resszió genetikai befolyásoltságát. Vajon a

dást nagy vonalakban három — a darwini

Talán pontosabb lenne úgy fogalmazni: csök­

mint a szükségleteiket kielégítő táplálék meg­

mukra. így érthető csak igazán, hogyan vé­

gyilkosságra és a háborúk létrehozására való

evolúciós elméletre épülő - teória befolyásol­

kent vagy elveszett e kulcsingerek haté­

szerzése. A ceyloni parókás makákók, az in­

dekezik a gibbonpár a közös énekléssel és

hajlam szintén a génjeinkben rejtőzik?

ta. Az első Raymond Dart paleoantropológus

konysága, nem váltódtak ki az agresszorok

diai rhesus- vagy bundermajmok és a Vörös­

járőrözéssel biztosított, kizárólagosan csak

A tudósok jelentős hányadának meggyő­

elképzelése, amelyet egyrészt a húsevés, az

öröklött válaszai. Másrészt a fegyverhasználat

tenger Afrika szarvával szembeni, arábiai és

általuk birtokolt területük megsértői ellen. A

ződése, hogy a háború emberi „találmány”.

eszközkészítés és a vadászó életforma, más­

következményei „váratlanul” súlyosak, nem­

délnyugat-jemeni partjai mentén élő galléros

hím mindig a betolakodó hímmel, a nőstény

Véleményük szerint az intelligens, társadal­

felől a modern társadalmakban eluralkodó

egyszer végzetesek voltak. Ezt a hatékonysá­

páviánok felfedezték a szeméttelepeket, mint

a területsértő nősténnyel szemben agresszív.

makban élő ember által létrehozott kultúrák-

erőszak és a második világháború tragikus

got ismerték fel őseink.

a legbőségesebb források helyét. Máshol élő

A hím számára territóriumának megőrzendő

valamilyen forrás (élelem, vízforrás, védelem, vagy a nők mint szapo­ rodási partnerek) megszerzése vagy megtartása érdekében indították 30

31

Dorothy Cheney, amerikai primatológus többször tanúja volt a zöld cerkóf szomszédos csoportjai találkozásának. A felnőtt nőstények a legaktívabbak mind a fenyegetően figyel­ meztető kiáltozások, mind az agresszív össze­ csapásokban való részvétel tekintetében. A nőstények egész életüket ugyanabban a csoportban, rokonaikkal és más rokonsági vonalak egyedeivel szövetségben élik le. Összefogásuk a fő biztosítéka annak, hogy megvédhessék területük forrásait. A hímek gyakran segítik csoportjuk nőstényeit a küz­ delmekben, de legfőbb gondjuk az idegen hí­ mek távoltartása. Ugyanakkor nem ritka, hogy a találkozásokkor a fiatal hímek közös játékba kezdenek, vagy a felnőtt hímek kez­ dik kerülgetni a szomszéd csoport fiatal nős­ tényeit. 7\ kölcsönös testápolás a béke záloga a páviánoknál

Férfivirtus Az eddigiektől jelentősen eltérő tulajdonsá­ gokkal rendelkeznek az emberszabású maj­ moknál a csoportok közötti konfliktusok. A legkevésbé veszélyesek a bonobók, más né­ ven törpe csimpánzok közötti találkozások. Rajtuk kívül mindegyik más faj esetében megfigyelték már élőhelyeiken a fajtárs meg­ ölését. Abban is különböznek a majmoktól, hogy az orángutánnál, a gorillánál és a kö­ zönséges csimpánz csoportszerkezeteiben a hímek a helyben maradók, és alapvetően ér­ dekeltek a források biztosításában. A gorillák esetenként véres csoportközi konfliktusai kizárólag a hímek közötti össze­ csapásokra korlátozódnak. A nőstények teljes mértékben távol tartják magukat a küzdel­ mektől. Feltételezhető, hogy ebben inkább a hatalmas erőkülönbség, mint az érdektelen­ ség játszik szerepet. A hímek közel kétszer akkorák, mint a nőstények, így könnyedén elbánhatnának a szó szerint gyengébb nem­ mel. A nőstények sokat veszítenek korábbi ezüsthátú vezérük veresége esetén, hisz az új hím többnyire megöli az ellenfelétől szárma­ zó, még anyai gondozást igénylő utódokat. Az orángutánokról, mivel alapvetően ma­ gányos életmódot folytatnak, nem szólok, annál inkább legközelebbi evolúciós roko­ nunkról, a csimpánzról. A közönséges csim­ pánzoknál és a bonobóknál az egymással rokonságban álló hímek szövetséget alkot­ forrása a nőstény, mint szaporodási partner,

tokát alkotnak, amelyekben a nőstények

nak, hogy közösen őrizzék territóriumaikat.

míg páija számára a területen táplálékot nyúj­

rokonaikkal összefogva igyekeznek távol tar­

A megvédendő forrást a nőstények jelentik,

tó fák gyümölcsei, hajtásai jelentik ugyanezt.

tani a hasonló okból szerveződött csoporto­

amelyek a csimpánzoknál egymástól többnyi­

Sok fajra, köztük a szavannapáviánra, a

kat. A versengés néha izgatott határmenti

re függetlenül élik életüket. Területeik, ame­

rhesusmajomra vagy a zöld cerkófra jellemző,

erőfitogtatásban is megnyilvánul, de ritkán

lyeket lakókörzetnek (home rangé) neveznek

hogy lakókörzetükön a legfontosabb táplá­

alakul ki véres összecsapás. Alapvetően a lét­

a kutatók, elegendő táplálékot biztosítanak

lékforrások olyan nagy távolságra vannak

szám által meghatározott magabiztosság, illet­

maguk és 1-3 utóduk számára, és az időlege­

egymástól, ami lehetetlenné teszi a napi szük­

ve félelem szabályozza a szomszédos csopor­

sen, néhány percre, vagy akár több napra is

séges elfoglaltság mellett a tökéletes birtok­

tok által egyaránt használt gyümölcsfák és más

hozzájuk csatlakozó hímek számára is. A fel­

lást. Mivel meg kell védeniük más fajtársak­

élelemforrások kihasználását: a kisebb létszá­

nőtt nőstények többsége eltűri a maga

tól, de képtelenek kisajátítani, olyan csopor­

mú csoport elkerüli a nagyobbat.

közelében élő, egyazon közösségbe (commu-

32

nity) tartozó szomszédos nőstényeket, de

Az erős családi kötelék a sikeres hadviselés alapvető feltétele

más-más területeken járják napi táplálék­ szerző útjaikat. Noha egymásnak vetélytársai, amit a ritkán előforduló kölyökgyilkosság és kannibalizmus is bizonyít, sokkal elnézőbbek a közelükben táplálkozó nem rokon nőstény társukkal, mint a hímek a szomszédos közös­ ség hímjeivel szemben. Szó szerint kell érte­ ni, hogy utóbbiak a területük megvédéséért, azaz a nőstényekért a gyilkosságtól sem riad­ nak vissza. Ez az a tulajdonságuk, amely a mi témánk szempontjából is érdekes.

Hadüzenet nélkül Az emberre és a csimpánzra egyaránt jellem ­ ző, hogy mind a komolyabb következmé­ nyekkel járó agresszivitásban, mind a csopor­ tok közötti összecsapásokban elsősorban a hí­ mek vesznek részt. Különösen jellem ző mindkét fajra, hogy a kamaszok és a fiatal fel­ nőttek a legaktívabbak. A nőstények igyekez­ nek elkerülni az erőszakos konfliktusokat, va­ lamint ők azok, akik leginkább ellenzik a háborúkat. A nőstények és nők keveset nyer­ hetnek a sikerességük növelése szempont­ jából, ugyanakkor a veszteségük rendkívül nagy lehet (sérülés, halál). A hímek, illetve a férfiak szintén sokat kockáztatnak, de a nye­ reség rendkívüli mértékű lehet: terület az erőforrásokkal, elismerés, hőskultusz és min­ denekelőtt a nők figyelme, választása. Utób­ bival kapcsolatos a legnagyobb veszteség is, a „reproduktív halál”: A gyávát nem becsülik sem a nők, sem a társak. A csimpánzok több élőhelyén is megfi­ gyelték, hogy alkalmanként a territórium ha­ tárának szokásos hangos, erőfitogtató ellenőr­ zése helyett merőben más taktikát alkalmaz­ nak. Többen összegyűlnek, és óvatosan, csendben lopakodnak át a szomszédos közös­ ség területére. Igyekeznek észrevétlenül kö­ zel kerülni egy magányos ellenfélhez. Végül rárontanak, és míg ketten-hárman leszorítják, alaposan helybenhagyják. Ezek a támadások gyakran végződnek az áldozat halálával. A primatológusok megfigyelték, hogy a gyilkos támadások akkor fordulnak elő elsősorban, amikor megbomlik a hatalmi egyensúly a csoportok között - jellemzően hasonló hely­ zetben törnek ki a törzsi társadalmakban is a nagy létszámú összecsapások. Az említett hasonlóságok ellenére számos

mindkettőt a modern háborúktól. R óbert

gensebb emberszabású majmoknál is. Tény

társadalomtudós számára elfogadhatatlan a

Hinde, a kiváló angol pszichológus hangsú­

azonban, hogy a háborúkban aktívan szerepet

háborúk lehetséges biológiai gyökereinek

lyozta, hogy az ember által folytatott háborúk

játszanak olyan biológiai eredetű készteté­

felvetése. A kizárólagosan kulturális eredet

a társadalmi és kulturális szerveződés olyan

seink, amelyeknek gyökerei a messzi evolú­

elfogadása álláspontjuk szerint megakadályoz­

bonyolultan összetett rendszerében léteznek

ciós múltban erednek. így a háborúkban ta­

za valamiféle eredendő gonoszságra való ösz­

(ideológia, vallás, eredetmítosz, nacionaliz­

pasztalható emberi agresszivitás, erőszak min­

tönös,

feltételezését.

mus, sovinizmus, az ellenség dehumanizálása,

den bizonnyal e biológiai gyökerek és külön­

Természetesen nem kerülhetik el figyelmün­

determinált hajlam

hazaszeretet, bosszúvágy, egyéni, csoport- és

böző társadalmi és kulturális hatások kölcsö­ nös befolyásának eredménye.

ket azok a lényegesen eltérő sajátosságok,

nemzeti büszkeség, rasszizmus, hadtudomány

amelyek megkülönböztetik a főemlősök cso­

és általában a tudományok, hogy csak néhá­

portközi összecsapásait a törzsi háborúktól, és

nyat említsek), amely hiányzik a legintelli­

dr. Tóth Péter 33

H

a tá r ő r v id é k b ő l

N E M ZE TI PAR k AT

Tizedik Nemzeti Parkunk az Őrségben /V választásokat megelőző harsány hír-

kói visszasüllyedtek a Batthyány grófok

verés időszakában, március 8-án

jobbágyainak sorába. Bár a szereket kialakí­

V . szinte észrevétlenül született meg

tó és fenntartó feladat már régen a múlté, a

az Őrségben Magyarország tizedik nemzeti

különleges településszerkezet és építészet

parkja. Az ötlet nem volt új, hiszen a ter­

kisebb-nagyobb veszteségekkel mind a mai

mészetvédők és az Őrséget szerető civilek

napig megmaradt.

-JL

szervezetei már több mint 20 éve hangoz­

A néprajzi értékek mellett nem szabad

tatják az ország nyugati szegletének ki­

figyelmen kívül hagyni a természet értékeit

emelkedő fontosságát. A természeti, nép­

sem, hiszen az Alpokalja vidéke az egész

rajzi és építészeti értékek megőrzésének

ország szempontjából különleges. Itt keve­

legmagasabb szintű eszköze pedig kétség­

rednek a kárpát-medencei, a hegyvidéki és

kívül a nemzeti parkká nyilvánítás lehet.

a mediterrán hatások, együttesen alakítva

Az Őrség és a Vend vidék nemcsak a

ki azt az életteret, amely sok ritka, védett

mai országhatárok ismeretében határvidék:

növénynek

és

állatnak

ad

otthont.

mindig is itt húzódott a határ a hegyvidék

A fenyvesekkel tarkított erdőkben, a fás le­

és a medence között. A honfoglalás idején

gelőkön előfordul a ciklámen, a tárnics, a

telepítették le a dimbes-dombos tájon az

farkasboroszlán és a kapcsos korpafű. A ki­

első őröket, akik családjaik számára szere­

emelt védelmet élvező tőzegmohalápok-

ket (vagy szegeket) építettek az erdők fái­

ban vidrafű, tőzegeper és harmatfű rejtő­

ból. Ezek egyszerre szolgáltak lakóépület­

zik. A virágok felett ezernyi rovar zsong,

ként, gazdasági központként és megfigye­

amelyek közt szintén szép számmal akad­

lőhelyként. A körülkerített szerek domb­

nak ritka fajok. A gerincesek közül említést

tetőkön húzódó lánca kiváló hírközlési

érdemelnek a patakokban élő bucók, kül­

rendszert alkotott, ezért a jó l működő

lők, csíkok és durbincsok, valamint a sárga­

határőr-terület egészen a török fenyegetés

fejű és tüzesfejű királykák, amelyek orszá­

idejéig különleges előjogokat élvezett,

gos állományának fele-harmada ezen a

fennmaradt és virágzott. A török hódoltság

vidéken él.

alatt azonban elvesztette jelentőségét, és la­

34

B arta István

ÁRVÍZ

K

GEMENCEN

óra reggeli csípős hűvösben száll­

reső, vándorló felnőtt állatról van szó, m e­

tunk csónakba egy helybeli csóna­

lyek vezetőnk szerint aligha érik meg a reg­

kossal, akinek, akárcsak a halászatra,

az erdőben való közlekedésre is engedélye

volt. Az erdő ugyanis védett terület; legna­ gyobb részén a halászat vagy horgászat már nem engedélyezett, vagy csak bizonyos he­ lyeken, időben lehetséges. Ekkorra a folyó

E z év márciusában régen nem látott mértékben megáradt a Duna. E z adta a gondolatot, hogy egy barátommal hirtelen úgy döntsünk,

gelt. Közben egy öreg tölgyfákból álló cso­ portban sötét szőrű mókus cikázott ágról ágra, le-leharapva egy-egy rügyet, mintha lent minden a legnagyobb rendben volna... N aplem entekor

csendes

evezésünket

egyszer csak bugyborékolás és halk röfogés

már régen kilépett medréből, és a partmen­

leutazunk a Gemenci Erdőbe, hogy

zavarta meg. A teljesen elöntött csemetés

ti erdész- és vadászházak nagy része vízben

kameráinkkal megörökítsük a ma­

kerítése tetején három szál vastag drót futott

állt. Az út első részét motoros csónakkal tet­ tük meg, de az erdőbe beérve egészen halk

gas vízben állá erdőt, a menekülő

evezésre tértünk át, hogy felesleges zajjal ne

vadakat, s ha lehet, segítsünk

késztessük az állatokat további menekülésre. Az ártéri erdő kiemelkedő pontján, szo­

a mentésben

rosan egy nagy fa tövében kővé meredt

végig; a kerítés maga már víz alatt állott. Egy vaddisznó a fejét és két mellső lábát átbujtatta, de a két hátsót már nem volt ké­ pes maga után húzni, amikor úszva vala­ mikor ideérhetett. így a feje minduntalan a víz alá került; lélegzetet venni mindig újra

vaddisznókat vettünk észre hirtelen; sötét

felemelte, majd kimerültén visszaeresztette,

tömegük teljesen beleolvadt a tuskókkal,

Egy tíz méter hosszú földhányás tetején

és a víz alatt fújta ki a levegőt. Nagyon

uszadékokkal tarkított erdő hátterébe. B íz­

egy borzot láttunk élettelenül feküdni, m i­

megsajnáltuk, kiszabadítva a csónakba húz­

tak észrevehetetlenségükben, és mi meg­

közben a közelében vonuló szarvasokat

tuk a vemhes kocát, mely egész testében

hagytuk őket ebben a hitben. Egymással is

figyeltük. Félóra múlva, a csend beálltával

remegett a hidegtől és a kimerültségtől. Le­

csak szemvillanásokkal és intésekkel érte­

azért meg akartuk örökíteni a szerencsétlen

takartuk egy pokróccal; vezetőnk rögtön

kezve haladtunk el mellettük, néhány koc­

áldozatot, s melléeveztünk. Közelről nekem

hívta az illetékes vadászt, aki autóval várt

kát rájuk kattintva.

már gyanúsan tisztának tűnt a szőre, és lát­

ránk, és elvitte az útközben egyre javuló

Nyiladékról nyiladékra változott a kép.

szott, hogy mint sok emlős, karikára gör­

állapotú állatot a mentett oldalra.

Volt, ahol a két erdőrész között átváltó szar-

bülve, orrát a farka alá dugva fekszik, mint­

Ezrével láttunk uszadékfákon „tutajozó”

vasrudli éppen úszva ért el egy magasabb

ha aludna. Alig villant át az agyunkon, hogy

csigákat, bogarakat, nem láttunk viszont tö­

földkiemelkedést. Láttunk vadmentő dom­

hátha még él, amikor két méterre előttünk

meges állatpusztulásokat, aminek nagyon

bon legelésző őzeket, és mellettük elsuhanó

hirtelen felugrott, és eltűnt a sekély vizű

örültünk. Igazán jó l a tőkés récék, a sirá­

rókát. Az egyik vadkerítés korhadó oszlopá­

erdőszélen. A jelenettől ezúttal mi dermed­

lyok, billegető cankók és kormoránok

ba rágott lyukból két erdei egér kandikált

tünk kővé. Ettől mintegy 20 méternyire

érezték magukat. A napok folyamán felet­

ki; a lyukat láthatólag maguk rágták nagy

nagy csendben ültünk a csónakban, amikor

tünk rétisasok kerengtek, fekete gólyák kö­

hirtelen, menedékül a baglyok és más raga­

halk, majd egyre erősödő vaddisznóvisítást

röztek, a szürke gémek pedig —valószínűleg

dozók ellen. Az oszlopból még jó fél méter

hallottunk. Úgy éreztük, mintha sok állat

fészkeik építése miatt - csőrükben ágakkal

állott k i... Mellettük szürke iszappal borí­

közeledne felénk, mert nagy hangzavar volt.

repültek, mint az elvonuló gemenci víz­

tott fiirge gyík szárítkozott, s a napsütés elle­

Csak amikor mintegy 50 méterre elhaladtak

özön hosszú lábú békegalambjai.

nére a hűvös miatt teljesen dermedten várta

mellettünk, akkor láttuk, hogy két teljesen

az apadást.

átfázott, vacogó és félelmében helyét ke­

N . S. 35

A Biblia első könyvében olvashat­

A fejlődés á rn y o ld a la "Haditudósítás" a F öld n a pj a alkalmából

ju k , hogy Isten, miután az ötödik napon megteremtette az embert, így szólt hozzá: „Legyetek terméke­ nyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá. Uralkodjatok a tenger halai, az ég madarai és minden állat fölött, amely a földön mozog. N ézzétek, nektek adok minden fát, amely magot rejtő gyümölcsöt érlel, hogy táplálékotok legyen.”

A

z emberiség fejlődésének elmúlt év­ ezredeiben valószínűleg a Genezis

L könyvének ez a néhány mondata

valósult meg a legteljesebb mértékben. A Föl­ dön élő emberek száma rohamosan növek­ szik, ma már jóval hatmilliárd fölé kúszott, és a globális demográfiával foglalkozó kutatók szerint a folyamat lelassulása vagy a tendencia változása még hosszú ideig nem várható. Ma, 30 év távolából ugyanolyan aktuálisak Konrad Lorenz gondolatai, amelyeket „A z emberiség nyolc halálos bűne” című munkájában fejtett ki. A Nobel-díjas etológus szerint a mennyiségi szaporodás sokkal gyorsabb ütemű, mint a minőségi fejlődés, amely lehetővé tenné az „emberi” életet a földön. Az ember az egyet­ len élőlény, amely saját korlátait átlépve rom­ bolja környezetét, és teszi végső soron lak­ hatatlanná a bolygót. A folyamat évszázadok és évezredek óta zajlik; a kérdés csak az, med­ dig. A túlnépesedés közvetett és közvetlen hatásai valamennyiünk életét befolyásolják, még akkor is, ha nem szembesülünk velük

36

mindennapi életünk során. A következőkben

néhány száz éve kezdődött. Először a nagy­

jelenti, hogy percenként 25-50 futballpá-

az ember és a természet közötti háború né­

testű vízi emlősök, a bálnák és cetek kerültek

lyányi terület válik kopárrá a Föld valamely

hány harcmezején teszünk látogatást a leg­

veszélybe. Számuk olyannyira lecsökkent,

eldugott vagy kevésbé eldugott zugában.

frissebb környezetvédelmi „haditudósítások”

hogy mára szinte valamennyi fajukat védetté

A fakivágás okai között a legjelentősebb a

nyilvánították, ennek ellenére a bálnavadászat

kereskedelmi célú kitermelés, amely elsősor­

ma is folytatódik.

ban

tükrében.

Elsivatagosodás

a

trópusi

esőerdőket

és

a

tajga

A fejlett világ is csak most teszi meg az első

végeláthatatlan fenyveseit fenyegeti. A sokáig

A globális felmelegedés talán az egyetlen

lépéseket. Indonéziában például a hatóságok a

legyőzhetedennek tartott tajga faállománya

olyan világméretű, ember által okozott jelen­

teljes kifogott halmennyiségnek csak 15-20% -

egyre jobban fogy, és a folyamatos irtás

ség, amely ellen, illetve hatásainak mérséklése

áról szereznek tudomást. Nem csoda, hogy a

hatására szigetszerű, kisebb és sérülékenyebb

érdekében széleskörű nemzetközi környezet-

délkelet-ázsiai térség korallzátonyainak 90%-a

erdőfoltokra darabolódik.

védelmi mozgalom szerveződött. Konferen­

erősen degradálódott. Az elmúlt 50 évben a

érdekkör az energiaipar, a bányászat és a

ciák, tárgyalások sorozatán át próbálják a ku­

világ 800 korallfajából közel 550-nek otthont

megállíthatatlanul teijeszkedő infrastruktúra

tatók és politikusok a diplomácia valamennyi

adó szirtek 85%-a elpusztult, annak ellenére,

helyigénye. Világviszonylatban jelentős a

fegyverét bevetve, a közvélemény formálása

hogy

és az ipar döntéshozóinak befolyásolása révén

fejlődésével a természetvédelem is felsorako­

bekövetkező

megtalálni a megoldást, azaz visszatérni ahhoz

zott a profitot termelő ágazatok közé. A túl­

mezőgazdasági területek bővítése érdekében

az állapothoz, amelyet a féktelen és meggon­

halászat

nem

történő pusztítás. Kenyában például kor­

dolatlan fejlődés következtében vesztettünk

elhanyagolható a tengereket érő szennyezés

mányprogram indul a lakosság letelepítése

el. A sarki jégsapkák és a gleccserek olvadása

kedvezőtlen

hatása

sem.

ma már tény, az óceánok vízszintjének emel­

vízminőségét

érintő

kutatások

ebben

az időszakban

lokális

a turizmus

problémáin A

túl

Szintén fontos

tűzifagyűjtés és a túllegeltetés következtében erdőpusztulás,

valamint

a

tengerek

érdekében. A szükséges területeket az ország

tanúsága

mindössze 2%-át kitevő erdőségek rovására

kedése még csak baljós előrejelzés. A légkör

szerint Kína zsúfolt tengerparti nagyváro­

szeretnék megszerezni, mit sem törődve a

felmelegedése szintén mérhető, és ugyancsak

sainak és iparvidékeinek közelében egyetlen

prognosztizálható következményekkel. A fe­

mérhető a súlyos gazdasági és társadalmi hatást

év alatt 10%-kal nőtt az erősen szennyezett

kete kontinensen egyre általánosabbá váló

kiváltó elsivatagosodás is. Ma a szárazföldek

terület az óceán felszínén. A főleg szervetlen

ivóvízhiány egyik legfontosabb oka az erdők

közel egyharmada érintett az elsivatagosodás

nitrogén és foszforszennyezések következté­

eltűnése, hiszen a legjobb minőségű és legbiz­

jelensége által. Itt persze nemcsak a homok és

ben megduplázódott az úgynevezett vörös

tosabb vízgyűjtőterületek éppen az erdők

kősivatagokra kell gondolni, hanem a kiszára­

dagályok száma is, ami természetesen a lakos­

környezetében vannak. Szintén megkérdője­

dás következtében terméketlenné váló terüle­

ság körében is nagy riadalmat okozott.

lezi a program ésszerűségét a tény, hogy a számtalan értékes növény- és állatfajon túl ősi

tekre is. A felmelegedés hatására a talaj ki­ szárad, a benne lakó szervezetek elpusztulnak,

Erdőpusztulás

körülmények között élő, vadászó-gyűjtögető

és ezáltal a talaj fizikai szerkezete leromlik.

A világ erdőségeinek fogyatkozását vizsgáló

törzseknek is otthont ad a kivágásra szánt

Ehhez a folyamathoz elég egy évtized; ahhoz,

csoport jelentése szerint évente 70-170 ezer

erdőség; a terület tehát nem lakatlan, így az

hogy a természet visszahódítsa az elvesztett

km2 erdőt irt ki az emberiség (emlékeztetőül:

eredeti cél sem tűnik megvalósíthatónak.

földfelszínt, évezredek sora is kevés. A termé­

Magyarország területe 93 ezer km2). Ez azt

A harc tehát folyik, és a háború kimenetelét

keden föld pedig az ember számára nem te­

tekintve nem lehetünk derűlátóak. Ahhoz,

rem táplálékot.

hogy reményeinket életben tarthassuk, figyel­ mesen kell tájékozódnunk a napi hírek árada­

Az óceánok szennyezése

tában, ellenkező esetben nem fedezzük fel azt

A Föld felszínének kétharmadát kitevő óceá­

a néhány sápadt szalmaszálat, amelybe beleka­

nok rejtik az emberiség táplálékigényének

paszkodva folytathatjuk saját harcunkat a ter­

legnagyobb, még ki nem aknázott hányadát.

mészet oldalán, gyermekeink reménytelibb

A halászat évezredek óta folyik, de a halak és

jövője érdekében...

egyéb tengeri élőlények szaporodási ritmusát meghaladó mértékű kizsákmányolás csak alig

B . I.

37

A VADVILÁG N Y O M O Z Ó I ap mint nap teljes állatfajokat fenyeget

sekkel, orrszarvúakkal és medvékkel, m e­

a kipusztulás a vadvilágban. Az ellen­

lyeket a közhiedelem miatt vadásznak le és

N

ség olykor egy ismeretlen kór, néha boly­

ölnek halomra, hogy végül csontjaikat

gónk kiszámíthatalan és hirtelen változásai,

porrá törve felhasználják az orvoslásban.

olykor pedig más fajok dominanciája - pél­

Persze ezeken az állatokon kívül nagyon

dául az emberé. Nap m int nap tudóscso­

sok van m ég veszélyben az orvvadászoktól.

portok dolgoznak azon, hogy megfejtsék a

T ö b b olyan fajt ismerünk, melynek ki­

világ vadállományát fenyegető rejtélyes ve­

pusztulását az em ber okozta céltalan öldök­

szélyeket. O k a vadvilág nyom ozói.

léseivel. A vadászat ilyen formában haszon­

A 13 részes sorozat nyom on követi

talan, sőt rendkívül káros is lehet. Soro­

a N emzeti Vadállat-egészségügyi Központ

zatunk májusi epizódjaiban újabb áldoza­

és a Care fór the W ild International mun­

tokkal találkozhatunk, m elyeket csak a

káját. Az N V K az egyetlen olyan szervezet

vadvilági detektívek menthetnek meg a

a világon, mely a vadvilágot fenyegető be­

pusztulástól.

tegségek megelőzésével, felderítésével és kezelésével foglalkozik.

M inden

Egy sugaras teknős ára ötezer dollár.

epizód

Egy kom odói sárkánygyíké harmincezer.

egy rejtélyt tár fel, mellyel a tudósoknak,

M indkettőt egy olyan feketepiacon árulják,

kutatóknak és nyom ozóknak szembe kell

mely a világ legritkább hüllőire specializá­

szállniuk. A néző lassanként rádöbben,

lódott. A vadvilág nyom ozói május 28-án

milyen értékes Földünk szabadon élő vad­

1 9 .3 0 -k o r a Kaméleon-hadművelet nyo­

állománya. A sorozat rávilágít azoknak az

mába erednek, amelynek során a résztve­

embereknek az elszántságára és könyörü-

vők beszivárogtak az illegális hüllőkereske­

letességére, akiket a vadvilág nyomozóinak nevezhetünk.

velet ügynökei megkísérelték leállítani az

delem hálózatába. A Kam éleon-hadm ű­

A sorozat áprilisi adásaiban már talál­

illegális kereskedelmet Ázsia és Észak-

kozhattunk vadvilági kriminológusokkal,

Amerika között. Tartsanak velünk, hogy

akik aprólékos munkával próbálnak fényt

megtudják, vajon sikerült-e nekik újabb

deríteni a vadon rejtélyeire, valamint tigri­

fajokat megmenteni a kipusztulástól!

38

Májusi Krokodilkrónika: A vonakodó harcos

f i l m a j á n l ó

Állati erő Az állati erő bemutatja azokat a vadálla­ tokat, melyek Afrika különböző törzsei­ nek jelképévé váltak. Filmünk megismer­ teti Önökkel azokat az emberi hiedelme­

A V A D O N 2 0 0 2 / 1 . számában m egje­ lent kérdésekre a helyes válasz: 1. Az európai fehérgólya-állomány D élAfrikában telel. 2. A lazacok azért vándorolnak, hogy a folyók édesvizében lerakják ikráikat. E lő z ő szám unk nyertesei Besenyei Áron - 3973 Cigánd Gombos Magdolna - 5420 Túrkeve Gülch Bálint - 9143 Enese

Dr. Barr ebben a részben találkozik a hí­ res és hírhedt, halálos mérgű vízi mokaszszinkígyóval. Brady tudósokkal együtt vizsgálja, vajon igaz-e, hogy a vízi mokasszinkígyó inkább védekezik az ember­ rel szemben, mint támad rá. De ahhoz, hogy adatok birtokába jusson próbára kell tennie bátorságát, és meglátogatni a kí­

Kovács Ibolya - 6500 Baja Nagy Ádám - 5919 Pusztaföldvár

ket és kulturális szokásokat, melyek a fe­ kete kontinensen élő őslakosok lelkében és tudatában kialakították az állatok e szim­ bolikus értelmezését. Tartsanak velünk!

Május 13. Május 14.

19.00 08.00; 13.00

Nagy Gergő Gábor - 2687 Bercel Nebojszki Gábor - 6500 Baja Turbók Ildikó - 8514 Mezőlak Szujer Ádámné - 6500 Baja Varga Mariann - 1147 Budapest

N Y E R E M É N Y JÁ T É K !

gyót otthonában, a ciprusmocsárban.

Május 3. Május 4.

23.30 12.30,

Gepárdcsalád 17.30

A National Geographic Channel és a Va­ don közös játékának kérdései: - Hol talált otthont a délszláv háború idején Magyarországra menekített elefánt? - Melyik hüllőfajunk számára jelentettek vég­ ső menedéket a gyalogsági lőterek? A szerencsés nyertesek között 10 db N a­ tional Geographic Kölyök videókazettát sor­ solunk ki.

Májusban a múmiák kerülnek középpont­ ba a National Geographic Channel műso­ rán. Ennek keretein belül nyomon köve­ thetjük, amint két lelkes tudós világ körüli

Egy gepárdcsalád két generációjának éle­ tét kíséri végig a film a Serengeti Nemzeti Parkban. A gepárdok azért tudtak fenn­ maradni a Serengeti nehéz körülményei között, mert ők a világ leggyorsabb szárazföldi állatai. Ám úgy tűnik, ma már ez sem elég, mert számuk rohamosan

útra indul filmünkben. Útjuk célja, hogy múmiákkal találkozzanak. Chilétől Alasz­

csökken. A történet középpontjában egy élénk, fürge mozgású gepárdkölyök áll,

A m eg fe jté se k e t 2 002. m árciu s 1 0 -ig

káig barangolva a modern orvostudo­ mányt hívják segítségül, hogy életre kelt­ sék e rejtélyes leletek titkait.

amelyre nehéz pillanatok várnak, mielőtt megtanulja az életben maradáshoz szük­ séges vadásztrükköket.

1388 Budapest, P f.: 66.

Múmiák nyomában a Föld körül

Május 19. Május Í 0 .

21.00 10.00; 15.00

Május 18. Május 19.

várju k a k ö v etk ező c ím re :

23.00 12.00; 17.00

Elkészült a N ational Geographic Channel m agyar nyelvű w e b o ld a la a w w w .n a tio n a lg e o g ra p h ic .c o .h u 39

■

FÉ N Y V A R Á Z S TER­ M ÉSZETFO TÓ S KLUB

h íra d ó

„Egy jó természetfotó olyan, mintha stúdióban készült volna, ugyanakkor egy stúdiófelvételtől azt várjuk el, hogy olyan legyen, mint egy ter­ mészetben készült kép." (Szipál Márton, fényképész)

V ID É K I ÁLLATKERTI HÍREK • A veszprémi Kittenberger Állatkertben hamarosan elkezdik az egész hegyoldalt magába foglaló medvekifutó építését. Ugyancsak átépítésre kerül a Madárház is. H at sörényes juh, két fekete párduc és egy víziantilop született. • Ú j hiúzkifutót adtak át a Jászberényi Állatkertben. Európa „nagymacskái" szá­ mára az ország egyik legkorszerűbb állat­

A természet bája és méltósága tökéletes

• Trópusi Ház nyílt a Nyíregyházi Állat­

férőhelye épült, ahol látványetetésekkel

rendezettségéből ered. A Nap ereje

parkban. A gazdagon növényesített, kb.

tartják mozgásban az állatokat, s egyúttal

fényt áraszt. Az embert, ha igaz, ész­

300 állatot bemutató létesítményről bő­

szórakoztatják a közönséget.

járása választja el a többi élőlénytől.

vebben a következő számunkban írunk.

• Ú j fajok érkeztek a Pécsi Akvárium-

A Fényvarázs Term észetfotós Klub tag­

• Napi rendszerességgel, terápiás célzat­

Terrárium ba: kúszógéb, pipabéka,tigris­

jainak célja, hogy amatőr FényKép-

tal naponta mintegy hatvan gyerek lova­

szalamandra, tűzszkink, kéknyelvű gyík,

Észként a fénnyel játszva, az eszünket

gol a D ebreceni Állatkertben. Május else­

levélfarkú gekkó és kurta piton.

használva, gépünkkel képeket alkotva

jén átadásra kerül az ország legnagyobb

megörökítsük a természet szépségét.

oroszlánkifutója (az eseményre következő számunkban visszatérünk), s megkezdték

A Fényvarázs Term észetfotós Klub

az állatsimogató építését. Két új, érdekes

meghívja O n t és ismerőseit a

állatfaj is érkezett. Az ausztrál szarka a ter­

„Pillanatok a természetből"

mészetben ugyan gyakori, ám dekoratív megjelenése ellenére állatkertekben ritkán

című fotókiállítására, mely a „Fotóhónap

látható. A másik faj az apró Derby-kengu-

2002" fesztivál keretében kerül megren­

ru, amelyből egész kis csapat érkezett.

dezésre. H elyszín: IBS, N em zetközi

• A Győri Állatkert ismét korszerű kifu­

Üzleti Főiskola Bp., II. kér. Tárogató u.

tók átadásával kezdi az idényt. M ost a tig­

2 -4 . A nyitás időpontja: 2002. április

risek, örvösmedvék és kenguruk tágas és

29. (hétfő), 19.00 óra. M egnyitó beszé­

korszerű lakhelyeit adták át. A ketrecek­

det mond: Kárpáti György, a Magyar

ből kikerült állatok számára maga a csoda

• Bőséges volt a szaporulat a Szegedi V a ­

Kereskedelmi és Iparkamara EU-Integ-

egy ilyen óriási, természethűen berende­

dasparkban. Született számos ritka majom

rációs Kollégiumának alelnöke.

zett élőhely. Ú j faj itt is a Derby-kenguru,

(wanderu, saki, vörösarcú makákó), láma,

A kiállítás m egtekinthető 2002. április

és Győrbe költöztek a Budapesti Állat­

póni, racka. Elkészült a parlagi sas röpdé-

29. - május 19-ig, 1 0 .0 0 -2 0 .0 0 óráig

kertből a csimpánzok is.

je és kis panda felújított kifutója is.

A F R IK A Á L L A T V IL Á G A KÉPEKBEN A V IS T A R E N D E ZV É N Y TE R M É B E N Szeretettel meghívjuk Ö nt és kedves családját

A kiállítás megnyitója 2002. május 30-án, 18.00-órakor kezdődik, ifj. Takács Szabolcs filmjének vetítésével. Ezt követően kerül sor

Prihoda Judit afrikai témájú grafikáinak és ifj. Takács Szabolcs Afrika déli részéről készült filmjének és fotókiállításának bemutatójára, valamint Haszon G ábor

40

Haszon Gábor diavetítésére. A vetítések után az érdeklődők személyesen találkozhatnak a kiállítás szereplőivel, és kérdéseket tehetnek fel nekik afrikai tapasztalataikról, élményeikről. A film- és diavetítések 2002. május 30-án, június 4-én és 11-én 18.00-órakor kezdődnek. A kiállítás május 30-tól június 19-ig látogatható.

Kenyában, Zimbabwéban, Malawiban, Mozambikban és a

V IST A Rendezvényterem

Dél-Afrikai Köztársaságban készített, a földrész állatvilágát

Budapest V I., Paulay Ede u. 9.

bemutató fotókiállítására és diavetítésére.

Telefon : 4 2 9 -9 7 7 3

A T E R R O R KERTJE Afganisztán közelmúltjának eseményei

halált halt, amikor egy lövedék lángra

2002. január végén kimúlt. Nagy cerem ó­

(háborúk és polgárháborúk) nem könnyí­

lobbantotta alatta az almot, az egyik med­

niával, a világsajtó élénk érdeklődése m el­

tették meg a világ legszegényebb orszá­

ve lábát pedig lövedék találta el. A koráb­

lett helyezték örök nyugalomra az állat­

gának állatkertjében tengődő állatok sor­

bi éveket túlélt állatok jó része megfa­

kertben, tiszteletére katonai sorfal adott

sát. A csodával határos, hogy 2002-re ma­

gyott a - 1 9 °C -os téli hidegben.

sortüzet, anyák emelgették pityeregve az

radt még élő állat a Kabuli Állatkertben.

A kabuli állatkerttől 20 km-re húzódott a

állatot borító kék leplet, gyermekek sirat­

Kabul tálib megszállása után az amúgy is

polgárháború frontvonala, így az afgán

ták, és külföldi küldöttek kondoleáltak

nehéz körülmények között működő afgán

állatkert a horror kertjévé vált. A kert egy

„ravatalánál”.

állatkert költségvetést és az ápolók szá­

idősebb munkatársát, aki az éj leple alatt

A többi állatkerti állat sorsa azonban egy­

mát a töredékére csökkentették (hónapo­

járt be megetetni az éhező állatokat, vis­

előre nem vett ilyen látványos fordulatot.

kig nem is kaptak fizetést a kert munka­

kójában ismeretlen tettesek megtámadták

A helyzet megoldására a W SPA az állat­

társai). 1992-től sem villany, sem víz nem

és megölték. Akbar halálával az állatok

kerti szövetségekkel (AZA, EAZA) közö­

volt a kertben, az állatok egészségügyi

sorsa, ha lehet, még rosszabbra fordult,

sen kidolgozta a Kabuli Állatkert rekon­

ellátására pedig egyáltalán nem került sor.

mivel a gondozók nagy része már koráb­

strukciós és hosszútávú fejlesztési tervét,

2002-ben a W SPA (Állatvédelmi Világ-

ban elhagyta a kertet.

amelynek első lépései az alapvető állattar­

szövetség) küldöttséget indított Kabulba,

M ég 1993-ban történt, hogy az egyik hím

tási és látogatási kultúra kialakítását célo z­

hogy felmérje a helyzetet. A John Walsh

oroszlánt, Marjant egy feldühödött kato­

zák: fészkeket, alvóhelyeket létesítenek a

vezette csoport kifizette az elmaradt b é­

na kézigránáttal sebesítette meg, miután a

megmaradt állatoknak, minőségi takarmá­

reket, stabilizálta az állatok állapotát, és

ketrecen átmászó társát az oroszlán nya­

nyozást vezetnek be, figyelemfelhívó táb ­

gondoskodott megfelelő ellátásukról. J e ­

kon, illetve arcon harapta, és az sérülései­

lákat helyeznek ki a ketrecekhez az álla­

lenleg a kabuli kertben hat oroszlánpár,

be belehalt. A gránát felrobbanva súlyo­

tok bántalmazásának megszüntetésére,

hat medve, két farkas, két róka és hat nyúl

san roncsolta a hím oroszlán pofáját, sőt

megoldják az állatok kielégítő egészség-

található. Nem ismert pontosan, hány ál­

fél szemére meg is vakította. Az addig

ügyi ellátását, szorgalmazzák a honos ve­

lat esett áldozatul a háborúnak a W SPA

életerős állat szaglása, hallása is sérült, s

szélyeztetett fajok tartását, egyenruhát

látogatása előtt, ám az biztos, hogy sokat

fogai nagy részének elvesztése miatt fizi­

biztosítanak a gondozóknak, állattartási

az éhező helybéliek öltek le.

kuma egyre romlott.

útmutatót készítenek, oktatási programo­

Amit a tálib uralom alatt működő kert

Az amerikai bombázások és harci cselek­

kat indítanak, valamint felhívják a figyel­

helyzetéről tudni lehet, azt 1998-ban egy

mények következtében 2001 novemberé­

met arra, hogy ezekben az időkben a kert

amerikai újságíró tapasztalta, s egészen

ben a tálib katonák elhagyták Kabul tér­

ne szerezzen be új állatokat, s az első új

kétségbeejtő volt. Az újságíró úgy találta,

ségét. Ettől kezdve az állatkert hatalmas

lakók fogadása csak akkor kerüljön sor, ha

hogy a frontról eltávozást kapott tálib ka­

kampányba kezdett az állatok megmenté­

a m egfelelő körülmények biztosítottak

tonák kedvenc szórakozása az állatkert-

se és a kert újjáépítése érdekében, s a kam­

lesznek számukra. Történ t ugyanis, hogy

látogatás lett, de nem állatszeretetük von­

pány „reklámarca" Marjan lett. Az akció

egy kínai állatkert rosszul értelmezett szo­

zotta őket oda, hanem éppen ellenkező­

sikeres volt: amellett, hogy Marjan hirte­

lidaritásból egy másik hím oroszlánt (86

leg: folyamatosan terrorizálták az amúgy

len a világ legismertebb oroszlánjává vált,

oroszlánjuk egyikét) ajánlott fel az ener­ giától, folyó víztől, fűtéstől és élelemtől

is nyomorgó állatokat. V olt olyan eset,

az eredetileg tervezett 4 0 0 000 dollár

amikor a felingerelt szarvas megdöfte

többszörösét gyűjtötte össze adomány­

megfosztott kabuli kertnek, ezzel akarván

agancsával támadóját, mire az géppisz­

ként a Kabuli Zoo. Ám Marjan, a Kabuli

kifejezni mély együttérzését az afgán kol­

tolyával leadott egy sorozatot a szeren­

Állatkert félszemű, fogatlan oroszlánja

légáknak. ..

csétlen állatra. Az állatkert elefántja tűz-

sorsán mindez már nem változtatott:

Szabón Márta

BÚCSÚ DR. KESZTHELYI TIB O R TÓ L Fájdalommal tudatjuk lapunk olvasóival, hogy váratlanul elhunyt dr. Keszthelyi Tibor, a Szent István Egyetem Alkalmazott Etológia Tanszékének alapítója és m egbízott tan­ székvezető tanára, a Magyar Állatvédő és Természetbarát Szövetség egykori elnöke. Elveszett az álom, melyet ő dédelgetett, hizlalt, ő tartott kezében, s a kéz elmúlásával mindez a múlt emlékkockái közé süllyed. Kárpát-medencei nemzeti parkot akart, és en ­ nek apró modelljét megteremtette magának Jákotpusztán a boldogan szaladgáló mala­ cokkal, békésen legelő, tájhonos állataival, kedvenc csacsijaival, amelyeket gyerekes sze­ retettel gyűjtögetett évek óta. Mindig sokan voltak körülötte: újságírók, rádiósok, kép­ zőművészek, állatvédők, diákok és gyerekek, akiket a szülők időről időre rábíztak, hogy ember lehessen belőlük. És most, amikor az egyetemen, éppen órára menet összeesett a folyosón, egyedül volt. Senki nem látta, hogy elesett,- a tanítványai találtak rá percek múl­ va. Talán így kellett lennie. Jákotpuszta, a béke szigete, a lankás dombok, az égő házból kimentett nagymama-festmény, a kis ösvény végén várakozó forrás, a széles, vaskos-sima fahinta és a lepénysütő nénikék - mindez az „utolsó magyar nábobbal" együtt beleszorult egy képzeletbeli regény lapjaiba. M ost bezárult a könyv, és nem tudom, lesz-e, aki a foly­ tatását megírja. 41

CITES-HÍREK Az elmúlt időszak lefoglalásaiban is a

Mindkét faj a Washingtoni Egyezmény II.

értelmében a tárgyak elkobzásra kerültek,

Washingtoni Egyezmény által védett fajok

függelékébe tartozik. Az egyezmény végre­

és az elkövető ellen a vámhivatal természet-

részei és származékai játszották a főszere­

hajtására kiadott miniszteri rendelet alapján

károsítás bűntette elkövetésének alapos

pet, egy esetben pedig illegálisan szállított

a szürkefejű törpepapagáj tenyészeteit be

gyanújával tett rendőrségi feljelentést.

élő állatok akadtak fenn a Vám-és Pénz­

kell jelenteni az Igazgatási Hatóságnak.

Február 2-án a Vámhivatal munkatársai egy

ügyőrség ellenőrzésén. Február 3-án a sátor­

A rozellapapagáj viszont a bejelentési köte­

Vietnámból érkezett küldemény átvizsgálá­

aljaújhelyi vámhivatal egy Szlovákiából

lezettség alól kivont faj. Ez azt jelenti, hogy

sa során egy - a köznyelvben kígyópálinka­

érkező szállítmányban 41 díszmadár között

hazai tenyészeteit nem tartjuk nyilván, a

ként ismert -

10 példány, a C1TES hatálya alá tartozó

tenyészmadarakat és a szaporulatot a tulaj­

talált. Az üvegben alkoholban egy pápasze­

gyógyhatású készítményt

papagájt talált. A nyolc rozellapapagáj és

donos az ország területén származási doku­

mes kobra mellett egy lándzsakígyó és szá­

két szürkefejű törpepapagáj származását a

mentumok nélkül eladhatja, elcserélheti.

mos gyógynövénygyökér volt. Az üvegben

tulajdonos nem tudta igazolni. A madarakat

Abban az esetben azonban, ha a faj egyedét

lévő kobra a CITES II. függelékébe tartozó

a Környezetvédelmi Minisztérium Termé­

külföldre viszi vagy onnan behozza, rendel­

állatfaj. Mind élő, mind élettelen példányai­

szetvédelmi Hivatala elkobozta.

keznie kell az Egyezmény által előírt enge­

ra vonatkozik az Egyezmény által előírt ex­

déllyel. Az tehát, hogy egy fajt a végreha­

portengedély-kötelezettség. A szállítmányt

jtási rendelet kivon a bejelentési köte­

azonban nem kísérte a szükséges okmány,

lezettség alól, még nem jelenti azt, hogy

így az lefoglalásra került.

nem vonatkoznak rá a CITES előírásai.

Az utóbbi két esettel kapcsolatban szeret­

Január 8-án egy Dél-Afrikából érkező utas

ném felhívni azok figyelmét, akik egzotikus

kézipoggyászának átvizsgálása során 7 db

országokban töltik szabadságukat vagy hi­

elefántcsontból faragott tárgy került elő. Az

vatalos kiküldetésüket, hogy tájékozódja­

elefántokra nézve a legfőbb veszélyeztető

nak, mielőtt bármilyen állatból, növényből

tényező az agyarukért folytatott orvvadá­

készült emléktárgyat vásárolnak, hiszen

szat, ez indokolta, hogy az Egyezmény

ezzel - bár legtöbbször akaratukon és tud-

mindkét fajt felvegye az I. függelékbe, kate­

tukon kívül — természetkárosítást követ­

gorikusan tiltva ezzel egyben az elefánt-

hetnek el.

Körösi Levente

csont nemzetközi kereskedelmét is. Fentiek

A z új M átra turistaatlaszban a hétvégi kirándulók szám ára 28 túraleírás ad útmutatást a különböző látnivalók bejárására, de található útvonal a rendszeres term észetjárók, a teljesítm ény­ túrákat kedvelők részére is. Szó esik a kötetben a mátrai turiz­ mus m últjáról, a hajdani kisvasutakról, a jelenről pedig a növény- és állatvilágot,a hegyvidék üdülőhelyeit, a télisport­ lehetőségeket illetve a kerékpártúrákat bemutató fejezetek szá­ molnak be. A

130 oldalas útikönyvben a turistautak által érintett tele­

pülésekről külön ism ertetők tájékoztatnak, ahol a n eveze­ tességek bemutatása m ellett szám os hasznos gyakorlati tudni­ való is található. Ára: 1600 Ft

Cartographia Földgömb- és Térképbolt Budapest, VI. Bajcsy-Zsilinszky út 37. Tel.: 312-6001

Cartographia Térképszakiizlet Budapest, XIV. Bosnyák tér 5. Tel.: 221-4407

C a r t o g r a p h i a 42

-

v e l ü n k

c é l h o z

ér !

Gyarapodunk A Börzsöny Akciócsoport csatlakozott a Göncöl Szövetség munkájához

Göncöl

BEM U TA TKO ZÓ A Börzsöny Akciócsoport természetjárók baráti szövetségéből alakult 1999-ben. Tevékenységi körüknek két fő vonala van: egy közéleti és egy aktív természetvédelmi. Céljuk a Börzsöny-hegység­

Göncöl HÁZ

2 6 0 0 Vác, Ilona utca 3. lel.: ( 0 6 - 2 7 ) 3 0 4 -4 S 4 , fax: ( 0 6 - 2 7 )

ben fellelhető természeti és kulturális értékek megóvása, megismer­ tetése az érdeklődőkkel, környezeti nevelés, valamint az emberek környezettudatos gondolkodásmódjának formálása. Természetvé­

Term észetvédelm i O k ta tó ­

delmi vonalon a hegység nem védett területeinek törvényes oltalom

kö zp o n t-ép ítő tábor

alá helyezését szorgalmazzák. Jelenleg három helyszínen folyik eh­ hez kapcsolódó élővilág-feltérképezési munka:

A Pangea Kulturális és Környezetvédelmi Egyesület pénzesgyőri

1. A dél-börzsönyi kisvízfolyások, patakok élővilágának feltérképe­

oktatóközpontjának új épületét több éve önkéntesek közreműkö­

zése és revitalizációs tervének elkészítése 2. A Börzsöny-hegység Csóványos - Árva-küt közti területének feltérképezése 3. Nagymaros - Kismaros - Verőce ártéri jellegű Duna-partjának feltérképezése

désével építjük. A faluszéli utolsó épületen dolgozva új barátokat szerezhetsz, néha kirándulunk is. Olyan közhasznú épület építésé­ ben vehetsz részt, amely hosszú évtizedekig fogja szolgálni a kör­ nyezeti nevelés és az erdei iskolák ügyét. Természetesen Te, osztá­ lyod, vagy baráti társaságod is lehet év közben a ház kedvezményes használója, ha dolgoztál rajta.

M ENJÜNK VILÁGGÁ! Börzsöny Vándortúra IV. - 2 0 0 2 . október 26.

Időpont: 2 0 0 2 . június 1 1 -1 6 .

Nappali gyalogos teljesítménytúra, melynek helyszíne ez alkalom­

Helyszín: 8 4 2 6 Pénzesgyőr, Béke út 57.

mal a Börzsöny nyugati része.

Korosztály: főleg 15-25 évesek

Börzsöny vulkántúra - 2 0 0 2 . december 14.

Részvételi díj nincs. Az építőtáborban alapszintű hideg és meleg

Az Akciócsoport túráin és kutatóprogramjain a részvétel korlátozá­

étkezést, szállást biztosítunk, a T e közreműködéseddel.

sok nélküli.

További információ: Breuer László, tel.: 0 6 -2 7 / 5 1 2 -0 3 0

Részletes információ, jelentkeze's a túrákra: Pantali Bence, Börzsöny Akciócsoport

Légy a Tölggyel tavasszal!

2 6 0 0 Vác, Ilona u. 3., 0 6 -2 0 / 4 6 0 -9 2 0 6 www.borzsonyhegy.hu,[email protected]

T Á BO R O Z Z U N K ! 2002. májusától folytatódnak a Tölgy Természetvédelmi Egyesület

Kilátás a M argitszigeten

ökológiai kutatótáborai. Ha érdekelnek az állatok, szeretsz táboroz­ ni, és érzel magadban kétnapnyi kitartást, gyere velünk! Minden hó­

FESZTIV Á L MÁJUS 1 -1 5 . K Ö Z Ö T T

napban egy hétvégére fellátogatunk a váci Naszály-hegyre, ahol ro­

A Göncöl Alapítvány által a Margitszigeti Víztoronyban működ­

vartani, kétéltű- és hüllőfaunisztikai, valamint kisemlőstani kutatá­

tetett Kilátó Galéria 2002. május 1-én 10 órakor újra megnyitja ka­

sokban vehetsz részt. 2002-től megkezdjük a fokozottan védett pan­

puit. Az idei évad ArtABC Víztorony Programmal indul. A nagy­

non gyík naszályi populációinak felmérését is. A kutatás célja, hogy

szabású rendezvénysorozat társszervezője a Philos Alapítvány.

megismerjük a faj speciális igényeit, melyek segítségével a védett­

A rendezők a „Bábeli torony, avagy az elérhetetlenség" témájú csoportos

séget teljesebbé tehetjük. A táborok pontos időpontját az aktuális

kiállításra, gyermekfoglalkozásokra, komoly- és könnyűzenei kon­

időjárás függvényében alakítjuk ki. Minden érdelkődőt szeretettel

certekre, táncelőadásokra és irodalmi beszélgetésekre várnak minden

várunk!

érdeklődőt. TÖ LGYLEVÉL PÁLYÁZATI FELHÍVÁS

Április végére készül el a Tölgy Természetvédelmi Egyesület folyó­

A Göncöl Alapítvány Kilátó Galériája fotópályázatot hirdet ifjúsági

iratának következő száma. A Tölgylevélben többek között természet-

és felnőtt kategóriában, 4 Dunatáj címmel. Pályázni lehet a négy fő

és környezetvédelmi problémákról, modern tudományfilozófiáról,

dunai tájtípus - Szigetköz, Szigetépítő Duna, Dunakanyar, Kanyar­

egyesületi akcióinkról, híreinkről olvashatsz. A lap korlátozott szám­

gós Duna - természeti és kulturális értékeit bemutató, színes és feke­

ban ingyenesen megrendelhető.

te-fehér fotókkal. Pályadíjak: Ifjúsági kategória: ajándékcsomagok I. díj 30.000 Ft értékben, II. díj

M Ó K U SLE SÉ S

20.000 Ft értékben, III. díj 10.000 Ft értékben. Felnőtt kategória: I.

A 2002 márciusában Vác térségben elindított Mókusleső programot

díj 50.000 Ft, II. díj 30.000 Ft, III. díj 10.000 Ft. A kiválasztott

ősztől országos szintre terjesztjük ki. Ennek keretében Te is aktív

fotókat a Kilátó Galériában (Margitszigeti Víztorony) állítjuk ki.

részese lehetsz egy országos mókuskutató-programnak.

Beküldési határidő: 2 0 0 2 . május 15. Egy pályázó maximum 10 fotóval

További információ: Bősze Szilvia, postacím: Mókusleső, 2600 Vác,

pályázhat. A fotókra csak a pályamű címét és egy jelszót kérünk

Ilona u. 3., e-mail: [email protected]

ráírni,- a készítő nevét, címét, elérhetőségét külön, lezárt borítékban kérjük elküldeni.

Ha bármilyen kérdésed van egyesületünkkel, programjainkkal kap­

Cím. Süni Szerkesztősége, 1242 Budapest Pf. 455. A borítékra kérjük

csolatban, bátran keress meg minket! Postacím: Tölgy Természetvé­

ráírni: 4 Dunatáj pályázat. További információ: Zalabai Csilla galéria­

delmi Egyesület,

vezető, 06-20/383-6352, [email protected]

[email protected]. Web oldalunk http://fang.fa.gau.hu/~tolgy

2103

G ödöllő,

Páter Károly u.

1. E-mail:

KARO S.

C

T

r

i

mmmm mmm

/ I

JE L , JE L , JE L — A V A G Y AZ A B C 3 0 0 0 0 ÉVES TÖ R TÉN ETE

M ir ts e Zsuzsa ro v a ta

A tudásunkat a világról, az álm ainkat, félelm einket, gondolatainkat ősidőktől fogva őrizni akartuk. M eg­ menteni, átmenteni, hogy továbbadhassuk azoknak, akik utánunk jön n ek. H ogy emlékezzünk, hogy emlékeztessünk - hiszen a tudás alapja az emlékezés. Ennek a lenyomatai, kü­

A z ember nyughatatlan természetű. Hajtja a megismerés vágya. Nem törődik bele abba, hogy vannak titkok a világon, amelyeket nem ért meg. Persze kérdés, hogy cél-e mindent érteni. Elsődleges-e az, hogy mindennek tudjuk az okát, vagy megengedjük-e magunknak azt a nagyvonalúságot, hogy bizonyos dolgokat meg­ tarthassunk abban a tartományban, amelyhez

lönféle rendszerekben tö r­ ténő testet öltései az írásrendszerek. Varga Csaba könyve izgalmas, jó han­ gulatú mesélésbe szőtt ka­ landtúra a jelkészletek kö­ rül — legyen szó rovásírás­ ról, képírásról, bármi egyébről. Az írásrendsze­ rek ötletessége, zsenialitá­ sa m eglepő m eg figyelé­ seken keresztül bemutatva igazi csem ege a betűt értékelő embereknek.

a ráció már nem jut el — hiszen vannak titkok, amelyeknek befogadásához, élvezetéhez nem

M. Zs. (Varga Csaba: Jel, jel, jel - avagy az ABC 30 0 0 0 éves története, Fríg Kft., 2 0 0 1 )

feltétlenül kell, hogy ízeire szedjük őket. Mégis újra és újra megpróbálkozunk vele. Hiába: az V ÍZ B E N Á L L Ó

ember nyughatatlan természetű

P IR A M IS O K , LEBEGŐ M A DÁRH A TÁROZÓ

KÖ VEK

M egjöttek a vándormada­

Az em ber által épí­ te tt világ talányai

rak. Hétről hétre újabb és újabb dalok zendülnek föl, fák hegyében, háztetőn

közé tartoznak a pi­ ramisok. Helyükön

vagy villanydróton, szár­

állnak ma is - hiába

nyas árnyak suhannak át le­

kop tatta őket víz, sütötte Nap - , az égi

begve vagy nyilallva az ég ­

világ földi lenyom a­ taiként hirdetve az

bolton. De jó volna mind­ egyikről ránézésre tudni, hogy kicsoda! Ebben segít a jó határozókönyv. A minden részletre kiterjedő leírásokat kiegészítő ábrák nem csupán a szem et gyönyörködtetik, hanem szem léletesen áb­ rázolják a fontos határozóbélyegeket, a tollazattól az ivari és életkorbeli különbségeken át egészen a jellegzetes testtartásokig. Az először Svédországban m egjelent

M adárbatározó

magyar

változatának

munkatársai között találjuk a Vadon hasábjairól jó l ismert madarász-állatorvost, dr. Sós Endrét is. A ki­ váló, kemény borító dacára a használatban hamar e l­ kopik a kötet. K ettő kell hát belőle: egy a polcra, egy a hátizsákba!

M. Á.

emberi lelem ényes­ séget is. Arról azon­ ban még a mai napig folyik a diskurzus, hogy hogyan kelet­ keztek. A „hogyan is le h e te tt..." kezdetű kérdésre sokan megpróbáltak már válaszolni. M ost egy újabb, lenyűgöző elm életet kínál Sörös István azoknak, akik hajlamosak új utakon eltöprengeni, akik nem tekintik lezártnak a keletkezés történetét. A szerző az egyik őselem et, a vizet hívja segítségül. Ö tletességének valóságtartalmát majd elbírálja az idő. Ki fogja eldönteni, hogy melyik a helyes út? Én nem. De amíg ezt egyszer majd eldöntik helyettem, addig is nagy élvezettel olvasom a könyvet.

M. Zs. (K. M ullarney-L. Sv en sson-D . Z etterströ m -P . Madárhatározó,- Park Könyvkiadó, 2 0 0 0 )

44

J.

Grant:

(Sörös István: Vízben álló piramisok, lebegő kövek, Mandorfi Bt., 2 0 0 1 )

KÖNYVJELZŐ

R É G I M A G Y A R B A R O M F IF A JT Á K Aligha tévedek, ha azt állítom, hogy a magyar szürke­ marhát, a magyar tarkát vagy a rackajuhot mindenki is­ meri. Ám az már kevésbé köztudott, hogy hazánkban nemesítettek érdekes baromfifajtákat is. Az ország terü­ lete és éghajlata ugyanis kedvezett ezek tartásának és tenyésztésének. A tanyák környékén és a falvakban ter­ mészetesen edzett, szívós parlagi fajták alakultak ki. Ilyenek például a bronzpulykák, a kopasznyakú tyúkok, fodros ludak és társaik. Amikor e fajták gazdasági je le n ­ tősége megszűnt, úgy tűnt, végleg kipusztulnak. S z e­ rencsére maradt belőlük „aranytartalék",- génbank, melynek segítségével sikerült őket megmenteni. E fajták ugyanis nemcsak szépek, nem csupán történeti értékük van, hanem számos olyan tulajdonságot is hordoznak, amelyek felettébb hasznosak lehetnek a későbbi háziállat-nemesítések során.

K. Zs. (Szalay István: Régi magyar baromfifajták, Mezőgazda Kiadó, 2 0 0 2 )

AFRIKAI LEVELEK A lapunkból is jól ismert szerző könnyed stílusban megírt útibeszámolója Afrikáról, emberekről és állatokról. (Dénes Natúr Műhely Kiadó, 2002)

A V A D Á SZ A T M E L L É K S Z E R E P L Ő I Bár a cím alapján azt gondolhatnánk, e könyv csak a vadászoknak szól, mindenkit sietek megnyugtatni: ez korántsem így van. Schm idt Egon könyve ugyan valóban azoknak is író­ dott, akik puskával járják az erdőt-m ezőt, ám azok számára is sok érdekességgel szolgál, akik egyszerűen csak kirándulnak. A kötet a külön­ féle élőhelyek alapján mutatja be a legjellegze­ tesebb állatokat. Persze nem a nagyemlősöket, hanem mint a cím ből is kitűnik, „mellék-", ám nem m ellékes szereplőket: gerincteleneket, kétéltűeket, hüllőket, madarakat, kisemlősöket;

ÓCEÁN

kiemelve azt, mely területen milyen kisebb ál­ lat megpillantására számíthatunk.

A lapunk 2002/1 számában ismertetett A Természet Könyvtára sorozat e kötete a tengerek mélyét mutatja be, elsősorban az ifjúság számára. (Egmont Kiadó, 2001)

K. Zs. (Schmidt Egon: A vadászat mellékszereplői; Dénes Natúr Műhely Kiadó, 2 0 0 2 )

T E R M É S Z E T R A JZ I M E G F I G Y E L É S E K A F R IK Á B A N Frederick C . Selous a méltatlanul elfeledett természetvizsgálók népes táborába tartozik. F”Ia valakinek ismerős is a neve, leginkább mint vadászt m éltányolja. Pedig Selous természetvizsgáló volt a javából! Igaz, az ő idejében még puskával is kutattak, ám ez semmit sem von le tudományos megfigyeléseinek értékéből. Akkoriban, amikor élt, a XIX. és XX. század fordulóján még nem ismerték a ma mind kedveltebb „etológia" kifejezést, ám Selous mégis magas szinten végzett viselkedéstani megfigyeléseket is. Emellett foglalkozott evolúcióelm élettel: a könyv egyik fejezete éppen Darwin egyik ideájának érdekes kritikája. A könyv szerzője otthon volt a rendszertanban is, Afrika déli területeit keresztül-kasul bejárta, s számos érdekes megfigyelést gyűjtött az állatok külleméről. Nem csoda, hogy a hálás utókor egy zebra-alfajt nevezett el róla.

K. Zs. (F. C. Selous: Természetrajzi megfigyelések Afrikában, Dénes Natúr Műhely Kiadó, 2 0 0 2 )

45

teszi, hogy az állatkertek is részt vegyenek a faj további fennm aradásán ak biztosításában. Európai tenyészprogram ja ugyan nincs e fajnak, ám újabban adataikat európai szintű törzskönyvben (ESB ) tartják nyilván. M ivel az állatkerti állom ányok túlnyom ó része e re d e ­ tileg Új-Zélandról való, a legtöbb helyen kisebb csa­

Összeállította: Hanga Zoltán

ÚJ K E N G U R U K

ÉRKEZTEK

patokban tartják őket, néhol m ás kengurufajokkal együtt. A Berlini Állatkertben (Zoologischer G arten) például a nyugati szürke óriáskengurukkal közös ki­

Az e m b erek jelentős részében jól körülírható kép él

A term észetben élő populációk vizsgálata során

futóban élnek. M i is egy kisebb, hat fiatal egyedből

a kengurukról. Arra kevesen gondolnak, hogy az el­

a kutatók roppant érdekes különbségeket tártak fel a

álló csapatot szereztünk be, m éghozzá egyenesen

nevezés m eglehetősen sokszínű állatcsoportot takar,

kontinensen fen n m a ra d t állom ány és a Kawau-szi-

egy új-zélandi tenyészetből. Bár az állatok e sorok

ahová a term észettudósok 71

különféle fajt so­

geti példányok életm ódja között. Bár az állatok

írásakor m é g a karanténban várakoznak, lapunk

rolnak. Állatkertünk - m ondhatni, im m á r történelm i

m indkét területen főként éjszaka aktívak, s táplálékuk

m egjelenésének idejére, vagy n e m sokkal azután

hagyom ányként - arra törekszik, hogy ne csak egy,

Ú j-D él-W alesben és Új-Zélandon egyaránt különféle

m ár a nagyközönség is gyönyörködhet a ritka erszé­

h an em több kengurufajt is tartson egyszerre, ezzel is

füvekből és egyéb lágyszárú növényekből kerül ki,

nyesekben.

felhívva a figyelm et az állatcsoport változatosságára.

társas viszonyaikban, fejlődésükben és szaporodá­

A m ár m eglévő nyugati szürke óriáskenguruk (M a c ­

sukban lényegesebb különbség m utatkozik. A konti­

ro p u s fu lig in o s u s ) és az éjszakai házban látható

nensen élő fehértorkú kenguruk inkább m agányo­

Pe sti Kengurukrónika

ecsetfarkú patkánykenguruk (B e tto n g ia p e n n ic illa ta )

san élnek, legfeljebb táplálkozás céljából verődik

m ellé é p pen ezért szereztünk be egy csapat fe ­

össze alkalm ilag két-három állat. A Kawau-szigeten,

hértorkú, vagy közkeletűbb nevén parmakengurut.

ahol a populáció sűrűsége lényegesen nagyobb, jel­

Az Állatkert első kenguruja a csődbe jutott Bécsvárosi

A fehértorkú kenguru igazából a kistermetű, sokszor

lem ző ek a nagyobb, bár kétségkívül laza szerkezetű

Állatkert kalapács alá került gyűjteményéből szárma­

összefoglalóan w allaby néven is em le g e te tt kengu­

csoportok. Az űj-zélandi viszonyok am úgy kissé m os­

zott: a kis Derby-kengurut (Macropus eugenii) Xántus

ruk közé tartozik. T ö m e g e 3 és 6 kg közötti, és test­

tohábbak, m int az új-dél-walesiek, így a Kawau-

János nem sokkal a kert megnyitása előtt, 1866-ban

hossza (farok nélkül) ritkán haladja m e g az 5 0 cm-t.

szigeti példányok lassabban fejlődnek: a nőstények

vásárolta meg a bécsi csődtömeggondnokságtól.

Igazi „újrafelfedezett" állatfaj: a tu d o m á n y számára

egy helyett két-, esetleg három éves korukra válnak

A pesti „Kenguruh-gyepre" került jószág még abban az

ugyan m ár 1 8 4 5 -b e n leírták, á m a XX. században

csak ivaréretté.

évben társaságot kapott, és ettől kezdve néhány kisebb

hosszú évekig úgy gondolták, hogy a parm akenguru

N é h á n y állatkertben m ár a XIX. században is előfor­

szünettől eltekintve csaknem folyamatosan éltek ken­

1 9 3 2 -re teljesen kipusztult. A hatvanas évek dere­

dult egy-egy parm akenguru, d e utána hosszú ideig

guruk a Budapesti Állatkertben. A mai Elefántház kör­

kán aztán felfedeztek egy állom ányt az Új-Zélandhoz

teljesen hiányzott az állatkertek élő gyűjtem ényeiből.

nyékén kialakított kifutóban 1894-re már négy külön­

tartozó Kawau-szigeten, a m ely állom ányt m é g az

A faj újrafelfedezése után, 1 9 6 6 . és 1 9 7 0 . között

böző fajt láthatott a közönség.

18 0 0 -a s évek végén telepítettek oda. Időközben az

3 8 4 egyedet juttattak el a világ szám os állatkertjébe,

is kiderült, hogy egy kisebb populáció a kontinensen

és ezzel sikerült m egalapozni az életképes állatkerti

helyét sem hagyta érintetlenül. Az ugráló erszényesek

is fennm aradt, m éghozzá Ú j-D él-W ales állam terü­

világállományt. M ára a világ állatkertjeiben a fehér­

a csekélyke méretű, ma Bambi-háznak nevezett pavi­

letén. Ú jrafelfedezése óta a faj teljes v é d e lm e t élvez,

torkú kenguru szám ít az ötödik legelterjedtebb ken­

lonba, illetve a hozzá tartozó aprócska kifutókba kerül­

és bár m é g m a is ritka állatfajnak számít, jó rem ény

gurufajnak (a B ennett-, a vörös óriás- és a két szürke

tek. Változás csak a harmincas évek elején következett

kínálkozik hosszútávú m egm aradására.

óriáskenguru-faj előzi csak m e g ), és ez lehetővé

be, amikor az Afrika-társaskifutó, illetve a hozzá tartozó

Az Állatkert 1809-1912-es átépítése a kenguruk

istálló elkészültével a régi zebraistálló elvesztette ere­ deti rendeltetését. A funkcióját vesztett házat alakítot­ ták át a kenguruk számára, és bár a háború alatt sok kárt szenvedett, a nyolcvanas évek végéig ez a ház és a hozzá tartozó kifutók adtak otthont a kenguruknak. A jelenlegi új kenguruház a régi épület nagyarányú át­ építésével 1991 tavaszára készültei. A kenguruház lakói leggyakrabban vörös óriásken­ guruk (M acropus rufus), illetve Bennett-kenguruk (Macropus rufogriseus) voltak, de a két szürke óriás­ kenguru-faj is számos egyeddel képviseltette magát az elmúlt évtizedek során. A másik végletet a kurtafarkú kenguruk (Setonix brachyurus), vagy a vöröshasú filanderkenguruk (Thylogale billardieri) jelentik, hiszen ezek az állatok aránylag rövid ideig kerültek bemu­ tatásra. Mindent összevetve, a Kert története során eddig összesen 10 kengurufaj és további három pat­ kánykenguru-faj egyedeit láthatta a budapesti közön­ ség. Az eddig még soha be nem mutatott parmakenguruk megérkezésével e történeti fajlista újabb faj­ jal bővült.

46

FLAMINGÓSZAPORULAT

JÁTÉKOS SZERVÁLKÖLYKÖK M ár a nagyközönség is m egcsodálhatja a NyugatAfrika H ázban január 2 5 -é n világra jött szerválkölyköket (L e p ta ilu ru s s e rv a l), akiket eleddig legfeljebb csak a „beavatottak" láthattak. Az első néhány hé tb e n ugyanis zárva tartottuk az állatházat, hogy a három kölyök teljes nyugalom ban fejlődhessen. Később ugyan m á r látogatható volt az állatház, á m nagyon sokáig kellett várni arra, hogy a bujkáló a p ­ róságok akár kis időre is előjöjjenek rejtekükből. M ostanra a három rosszcsont m acskakölyök m e g ­ erősödött, és rem ek ü l m e g le h e t figyelni őket, am in t ö n fe le d te n játszanak, kergetik és pofozzák egym ást.

Aki n y o m o n követte az e lm ú lt évek állatkerti híreit, talán em lékszik arra, hogy a rózsás flam ingók (P h o e n ic o p te ru s ru b e r) szaporítása te ré n m osta­ nában egyre je le n tő s e b b e re d m é n y e k e t értek el Kertünk szakem berei. Úgy tűnik, a folytatással sincs gond, hiszen flam ingócsapatunk a közelm últban ism ét örven detes gyarapodásnak indult. Az e lm ú lt hónap során négy fióka is kikelt, m éghozzá m in d ­ a n n y is zo r

m e s te rs é g e s

ke lte té s se l.

M in th o g y

flam ingóink továbbra is buzgón építgetik fészkeiket, tojnak és költenek, m in d e n jel szerint további sza­ porulatra is van kilátás.

ÚJABB „É K S Z E R E K ” Két újabb „ékszerrel" gyarapodott a „Term észet ékszerei" kiállítás szín­ pom pás gyűjtem énye. Egyikük, a Dél-A m erika északi részének lassú folyású, iszapos vizeiben élő pipabéka (P ip a p ip a ) egye­ bek m e lle tt arról n e v e ze ­ tes, hogy a nőstények a p e ­ té k e t a hátukra pakolják, m ajd azok a m e g term éken yítés után szép lassan b eágyazódnak az anya hát­ bőrébe. Viszonylagos biztonságban fejlő d n ek te h á t m indaddig, am íg tíz hé t elteltével ki n e m kelnek az ek­ korra m ár kész kisbékák. N e m ke­ vésbé érdekes a K elet-M adagaszkárról szárm azó szem fo ltos nappaligekkó (P h e ls u m a q u a d rio c e lla ta ), am e ly elsősorban re m e k színeze­ tével hívja fel m agára a figyelm et. 47

EGY ÉRTÉKÁLLÓ MAGAZIN!

K ö v e tk e z ő szám u n k ta rta lm á b ó l Nemzeti parkok és védett területek a nagy világban

Szerkesztőségünkben korlátozott példányszámban még m egrendelhetők lapunk korábbi számai, 3 0 0 Ft + p osta kö ltsé g áron!

Levélcím: 1 2 4 2 Budapest, Pf.: 4 5 5 . Te l./fa x: 3 0 2 -5 8 3 2

Míg jelen lapszámunk a háborúval és a pusztítással foglalkozik, addig a következő az élet és a természet védelméről szól. Bemutatjuk azt, m iért kell védeni egyes területeket, minek alapján csoportosítják a nemzeti parkokat, hol áll a magyar természetvédelem, és m it vár el az Európai Unió. Természetesen utazunk is: éppúgy ellátogatunk a szomszédos országokba, m int a sok gonddal és nyomorúsággal küzdő egzotikus tájakra. Júniusi számunk főszereplője az oltalmazó ember. Megvizsgáljuk, hogy valóban azt és úgy védjük-e, am it és ahogy kellene. Épített, tájképi, víztani, földtani, állattani és növénytani értékekről írunk: saját magunk és vélhetően unokáink féltve óvott örökségeiről. Ne feledjük: elsősorban a védett területeken múlik, hogy lesz-e a jövőben tigris vagy túzok, és lesznek-e m ég olyan érintetlen szentélyei a Földnek, ahol az em ber és a term észet ősi együttélése fennmaradhat.

Következő' lapszám unkat júniustól keresse az újságárusoknál!

VADON

A G ö n c ö l A la p ítv á n y és a Fővárosi Á lla t- és N ö v é n y k e rt k é th a v i fo ly ó ir a ta IX. é v fo ly a m 2 0 0 2 . 2. szám K iad ja a G ö n c ö l A la p ítv á n y (2 6 0 0 V ác , Ilo n a u. 3 .), a z IU C N ta g ja F elelős k ia d ó : Kiszel V ilm os, a G öncöl A lapítván y elnö ke F ő s zerkesztő : Kovács Zsolt (ko vacszso lt@ vadon .h u) S ze rk e s ztő -o lv a s ó s z e rk e s z tő : M irtse Á ro n (m irtse a ro n @ va d o n .h u ) S z e rk e s z tő -k é p s z e rk e s z tő : G ór A nd rás (g o ra n d ra s@ va d o n .h u ) K u ltu rá lis s zerk esztő : M irtse Zsuzsa (m irtsezsuzsa@ vadon .h u) C ím la p te rv : AKCIÓ - Fendrik Péter • M ű v é s z e ti v e z e tő : Ekart Zoltán N y o m d a i elő ké szíté s: RECENT Kft. • N y o m d a : O ffset és Játékkártya N yom da Rt. Felelős v e z e tő : Lénárd M ikló s • S ze rke sztő sé g i titk á r : Ő rhegyi A ttilá n é A s z erk esztő sé g cím e: 10 54 Budapest, V adász u. 29. Levélcím : 1242 Budapest, Pf.: 4 5 5 . Tel./fax: 3 0 2 -5 8 3 2 • E -m a il: szerk@ vadon.hu A la p fő tá m o g a tó i: K ö rn y e z e tv é d e lm i M in is z té riu m , M in is z te re ln ö k i H ivatal, N a tio n a l G e o g ra p h ic C h a n n e l, N e m z e ti K u ltu rá lis A la p p ro g ra m , N e m z e ti K u ltu rá lis Ö rö ksé g M in is z té riu m a , O k ta tá s i M in is z té riu m

Előfizetésével most könyvet nyerhet! Olvassa el a poszternél külön befűzött tájékoztatónkat! 48

Terjeszti a N em zeti H írlapkereskedelm i Rt., a re gioná lis részvénytársaságok, a Budapesti Hírker Rt. Előfizetésben terjeszti a M a g ya r Posta Rt. Levél- és H írlapü zle tá gi Igazgatósága (LHI). B elföldi előfizetés: Budapesten az LHI ü g yfélszolgá la ti irod áinál, a hírlapkézbesítőknél, a H írlapelőfizetési Irod ába n (H E L IR - Budapest, O rczy té r 1., levélcím : HELIR 1 9 0 0 Budapest), vidéken a p o stákná l és a kézbesítőknél. K ülfö ld i előfizetés: a H írlapelőfizetési Irod ába n (HELIR - Budapest, VIII. O rczy té r 1., levélcím : HELIR 19 00 Budapest) M eg nem re n d e lt kéziratokat és képeket nem é rz ü n k m eg és nem kü ld ü n k vissza! ISSN: 15 86 - 0 4 3 4

Nagyotnőttünk A m e g ú ju lt Süni m a g a z in t keresd a z ú js á g á ru s o k n á l!

V A D ftM