2. oldal március

2. oldal

2006. március

Cenzúrázva.

Az

a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kara Hallgatói Képviseletének lapja. Készült a Multiszolg Bt., a Xerox és az Egyetemi Hallgatói Képviselet támogatásával. XXXIII. évfolyam 6. (388.) szám. Megjelenik 2200 példányban. Lapzárta: 2006. február 27. Felelős kiadó: Fejes Róbert, a HÖK elnöke Felelős szerkesztő: Turi Dávid Főszerkesztő: Kereskényi Balázs V. Info. Főszerkesztő-helyettes: Gyöngyösi Péter IV. Info., Mattyasovszky János II. info, Címlap: Impulzus Tördelőszerkesztők: Mattyasovszky János II. Info, Csomor László I. Info, Csatári Bálint I. Vill Írták és szerkesztették: Bacsárdi László VI. Info, Barkóczi Gergely III. Vill, Bényi Szabolcs Ciprián II. Info, Csomor László I. Info, Dézsi János II. Info Géczy Attila II. Vill, Gyöngyösi Péter IV. Info, Kereskényi Balázs V. Info, Kokas Zsolt V. Info, Mattyasovszky János II. Info Orcsik Antal III. Info Továbbá: Dr. Haskó Imre, Hollósi Eszter, Markert László András IV. Info, Széles Orsolya, Tasi Marianna Szerkesztőségi gyűlés minden hétfőn 19.00 órától. Minden érdeklődőt szeretettel várunk! ISSN 1418-0529 (Nyomtatott) ISSN 1588-0745 (Online) Cím: Impulzus szerkesztőség, Schönherz Kollégium, 1117 Budapest, Irinyi J. u. 42., 819. szoba Tel.: 372-5141 Fax: 372-5139 E-mail: [email protected] WWW: http://www.impulzus.com/

Tanárinterjúnkat a

támogatja.

XXXIII./6.

3. oldal

Tartalom Főszerkesztői köszöntő

2

HK-news

4

Szakirány-besorolás és összefoglaló a Hallgatói Képviselet munkájáról.

7

Ez az év nekünk már kétség kívül telis-tele lesz változásokkal. Cikk a Goldmann menza felújításáról.

Amikor a pszichológus válaszol

8 12

14

16

Avagy hova tűntek a Kármán Kollégium lakói? Meglátogattuk a gépészeket az új otthonukban, a Terminus Kollégiumban.

Protokoll az élete

A National Instruments álal megrendezett NI Napok versenyét idén karunk egyik hallgatója nyerte meg.

22

A Kaliforniai Egyetem Santa Barbarai Központja egyik hallgatójával beszélgetett el Széles Orsolya.

23

Hogyan lehet 500 Ft-os belépőből több ezret varázsolni?

Minden út ide vezet

Dr. Haskó Imrét kérdeztük az Egyetemi Tanács által elfogadott Szellemi Tulajdon Kezelési Szabályzattal kapcsolatban.

Arccal a Duna felé

21

Összegyetemi pénztárcarablás

Megkerestünk mind az infósok, mind a villanyosok közül pár gólyát, hogy fejtsék ki a véleményüket a B.Sc. képzésről, és a vizsgaidőszak próbatételeiről.

Nem az enyém a diplomamunka?

Beszámoló egy IT konferenciáról, amin a szervezők voltak oly kedvesek, és térítésmentesen biztosították a részvételt a sajtó számára.

UC Santa Barbara

Tanárinterjú Takács Ildikóval, a BME GTK Ergonómia és Pszichológiai Tanszékének oktatójával.

Egy félév és vizsgaidőszak aspektusai

20

NI Napok

Műegyetemi Sajtóklub – Alkotói Pályázat Ami ebből kisül...

85 000 Ft / kredit

19

24

Mit tegyünk, ha 72 óránk van az olasz fővárosban? Folytatjuk ajánló sorozatunkat.

37. Magyar Filmszemle

26

Fura, különös Szemle volt az idei. Nagyobb, nemzetközibb, színesebb, szórakoztatóbb és talán visszássabb is az eddigieknél.

MusicMania

28

Agysorvasztás tízéveseknek

29

Utcanevek nyomában

30

„Mérnök urak leszállnak, közgazdászok továbbmennek.”

Interjú Görög Ibolyával, aki a Miniszterelnöki Hivatal protokollfőköne volt tizenhárom éven keresztül.

Új Bűvős-kocka rekord (Magyarország jelképe is lehetne – 2006. február)

Subject: [Impi] *****

Szia Bacsi!

From: Kereskenyi Balazs

Most került a kezembe a februári Impulzus és mivel unatkozom, a rubikkockás rekordot javítanám. 12.11 mp óta legalább két új rekord volt már. A jelenlegi rekord 11.13 mp. http://rubikkocka.fw.hu/ Tényleg csak azért írok, mert unatkozom.

Date: Tue, 07 Feb 2006 14:26:59 +0100 Reply-To: [email protected] To: [email protected]

Beszéltem Kajtorral, csak jövı hét elején lesz újság, mivel valamelyik munkásnak levágta az ujját a nyomdagép és így

Üdv, Peti

nincs elég dolgozójuk, meg soka munka, csak hétvégén kezdik el nyomtatni az Impit.

De van ennél rosszabb is. Felhívtam az épületgondnokokat,

Kedves Peti! Köszönöm a jelzésedet, a lapzárta és a nyomdai megjelenés közti idı alatt történt a rekorddöntés. Utánanéztem, 2006. január 14-én, szombaton a Caltech Winter Competition 2006 elnevezéső versenyen Leyan Lo megdöntötte az egyszeri kirakás világrekordját 11.13 másodperces idıvel, így ez az új világrekord.

hogy felszerelték-e már az újságtartókat. Mint megtudtam az

I épület gondnokától, a földszinti újságtartó a helyén van, az elsı emeletit viszont valaki lerúgta/leütötte és ahogy leesett a földre, a plexi cucc darabokra tört, állítólag használhatatlan, a biztonsági ırök vették észre, de nem

látták, hogy ki csinálta. A V2-beli gondnokot még nem értem el, remélem az az újságtartó azért rendben van...

További eredmények erről a versenyről: http://www.speedcubing.com/events/caltech_jan2006.html

Mindent a hallgatókért, *******. ***** anyját, aki vizsgaidıszakban ezen vezeti le a feszültséget.

Unatkozz máskor is! ☺ Bacsi

Kereskényi Balázs

4. oldal

2006. március

news Szakirány-besorolási összefoglaló, 2005/06, 1. félév A vizsgaidõszak alatt sem állt a munka a Tanulmányi Csoportban: most télen is el kellett végezni a szakirány-besorolást. A villamosmérnökök fõszakirányra jelentkezhettek, míg az informatikusok néhány szakirányra tudtak keresztbecsatlakozni. A szakirányválasztási időszak 2005. november 4-től december 16-ig tartott. December 2-ig lehetett a Neptunban szakirányokra jelentkezni és jelentkezési sorrendet beállítani. Ezután december 16-ig különeljárási díj ellenében, a KTH-ban kérvényt leadva még volt lehetőség szakirányra jelentkezni. A korábbi félévekhez hasonlóan idén is akadtak olyanok, akik a közel másfél hónapos szakirányválasztási időszak alatt nem tudtak jelentkezni időben. A nagyon szoros határidők miatt december 16. után ezúttal sem fogadtunk el jelentkezést. Minden szakirány-besorolási összefoglalóban leírjuk, jelenjen hát meg most is: „Szeretnénk minden leendő szakirányra jelentkezőt nyomatékosan megkérni, hogy a Neptunon keresztül időben végezze el a jelentkezést és a sorrendbeállítást! Ez mindössze egy ötperces adminisztratív teendő, ám ennek hiánya könnyen okozhat akár egyéves kihagyást az egyetemi tanulmányokban!” A szakirány-választási időszak két részre bontásának az volt az oka, hogy a „korán” (december 2-a előtt) jelentkezők „időben” (már december 8-án) elkezdhessék a kritériumellenőrzést. Az első kör a szabályzatoknak megfelelően a vizsgaidőszak 3. hetében

zárult, ami 2006. január 13-át jelentette. Akik eddig minden kritériumot teljesítettek, azok első körös besorolás alá estek. A tájékoztató jellegű első körös átlagok már január 16-án megtekinthetőek voltak a HKweben. Az elmúlt félévekhez hasonlóan ezúttal is sokat kellett várni a tanszékekre (a jegyek felvitele miatt), valamint a KTH-ra (kiegészítő-, német- és francia-képzésesek adatai), így a tájékoztató jellegű első körös besorolás az informatikusoknál január 24-én, a mindkét szakot érintő végleges első körös besorolás február 6-án született meg. Az első kör teljes lezárásával egyébként mindig meg kell várnunk a vizsgaidőszak végét, mert a kiegészítősök és a franciások szabályzatban biztosított joga, hogy első körösek legyenek (akkor is, ha kritériumaikat csak a vizsgaidőszak végére teljesítik). A második kör vége a vizsgaidőszak utolsó napja, azaz február 3. volt. A második körös besorolás során csak azokra a helyekre lehetett bejutni, amik az első kör után üresen maradtak. A villamosmérnökök egy főszakiránya (Beágyazott információs rendszerek) első körben betelt, így nem lehetett rá bekerülni második körben. Maga a második körös besorolás időben közvetleEnnyien jelölték meg ELSŐ HELYEN (fő)

Ennyien jelölték meg ÖSSZESEN (fő)

Első körös bekerülési átlag

Második körös bekerülési átlag

Kritériumhiányos átlag

Betelt

89

220

2,87

B

–

Energiaátalakitó rendszerek főszakirány *

50

42

25

163

2,95

2,53

2,45

Infokommunikációs rendszerek főszakirány *

50

B

63

230

2,58

2,59

2,76

Irányítástechnika és robotinformatika 2 főszakirány

50

18

31

208

2,58

3,04

–

Mikrorendszerek és moduláramkörök 2 főszakirány

50

37

61

246

2,54

2,72

–

Számítógépek rendszer és alkalmazástechnikája szakirány *

50

12

14

113

2,79

2,61

2,55

Szélessávú és média-kommunikáció főszakirány

50

Betelt

91

276

2,58

3,07

–

Villamosenergia rendszerek főszakirány

50

22

48

199

2,36

2,76

–

Bekerültek (fő)

50

Limit (fő)

Beágyazott információs rendszerek főszakirány

Név Villamosmérnök főszakirányok (egyenes)

Informatikus szakirányok (kereszt) 1.2 Rendszerfejlesztési szakirány

20

6

12

42

2,82

2,73

1.3 Informatikai infrastruktúra tervezése szakirány

9

7

19

53

2,42

2,87

3.1 Autonóm rendszerek információ technológiája szakirány

27

5

7

37

2,74

2,75

3.2 Integrált intelligens rendszerek szakirány

15

5

10

44

3,96

2,58

3.3 Elosztott energetikai rendszerek információ-technológiája szakirány

36

1

2

26

2,62

N

4.1 Üzleti informatika 2 szakirány

22

3

19

43

2,61

N

* – Az így jelölt villamosmérnök szakirányokra lehetett bekerülni egyetlen kritérium hiányával. N – Nem került be senki B – Betelt korábbi körben

XXXIII./6.

5. oldal

nül az elsőt követte: a végleges eredények február 7-én jelentek meg a HKweben. A második körös besorolás után következett a három villamosmérnök főszakirányt (Energiaátalakító rendszerek, Infokommunikációs rendszerek, Számítógépek rendszer- és alkalmazástechnikája) érintő kritériumhiányos besorolás köre. A második körös besorolás után, még február 7-én megtörtént a kritériumhiányos besorolás is. Az összes besorolási eredmény február 8-án került be a Neptunba. A korábbi téli besorolások során megszokott problémát idén sem sikerült elkerülni: csak négy nap állt a hallgatók rendelkezésére, hogy a tárgyjelentkezéseket véglegesítsék. Sajnos a rendkívül kevés idő miatt ez egyelőre egy megoldhatatlan gond. Két dolgot szeretnénk – önmagunkat ismételve – hangsúlyozni a leendő szakirányra jelentkezőknek. Az egyik, hogy mindig figyeljék a HKnews és a HKweb (újabban már a VIR) híreit is és időben végezzék el a jelentkezést és a sorrendbeállítást. A másik fontos dolog pedig az, hogy nem véletlenül lehet több szakirányt is megjelölni a Neptunban: állítsatok össze egy számotokra megfelelő sorrendet és jelentkezzetek minél több szakirányra, hogy aztán ne-

hogy két szék közül a pad alá essetek. A téli szakirány-besorolás során két probléma merült fel, amiket a következő besorolásoknál megpróbálunk majd elkerülni. A KTHból rendkívül lassan kerültek át a Dékáni Hivatalba, majd onnan hozzánk a december 2-a és 16-a között jelentkezők kérvényeinek adatai. A jelentkezési sorrendeket így csak nehezen lehetett véglegesíteni. A másik probléma pedig az volt, hogy a kritériumhiányos főszakirányok listája még ennél is később jutott el hozzánk és így hozzátok is. A jelentkezési időszak után egy hónappal derültek ki, így aztán esély sem volt arra, hogy a jelentkezéseket és a sorrendeket ezen információkat figyelembe véve lehessen összeállítani.

Statisztikák Összesen 491-en jelentkeztek a 8 villanyos főszakirányra és a 6 infós szakirányra, ebből 422 villamosmérnök és 69 informatikus hallgató. A jelentkezők közül 307 hallgató került szakirányra, 280 villanyos és 27 infós. Első körben 184, illetve 16, második körben 38, illetve 11 villanyos és infós került be. A villamosmérnökök közül 58-an kritériumhiánnyal kerültek szakirányra.

Beszámoló a Hallgatói Képviselet 2005/06. őszi féléves munkájáról Tanulmányi Csoport Két képviselőt delegálva a Akkreditációs Albizottságba sikerült aktívan részt venni a hallgatókat közvetlenül érintő akkreditációs problémák megoldásában. A félév során két fő feladat merült fel ezen a területen. Egyrészt az ötéves képzés lemaradó hallgatóival kellett foglalkozni. A B.Sc. képzésben megjelenő új tárgyak a Műszaki Informatika Szakbizottság és a Villamosmérnök Szakbizottság állásfoglalása alapján megfelelően váltják ki a régi képzés tárgyait, így aztán az ötéves képzés tárgyaiból nem indult a nekik megfelelő B.Scs tárggyal párhuzamosan kurzus. A táblázatokat, amik alapján a Szakbizottságok a helyettesítéseket megfelelőnek ítélték meg, a Tanulmányi Csoport készítette el, az Akkreditációs Albizottság véglegesítette és a Kari Tanács hagyta jóvá. Másrészt azokat a hallgatókat kellett kiszolgálni, akik ugyan ötéves képzésen kezdték meg tanulmányaikat, azonban szeretnének mégis B.Sc. diplomát szerezni. A probléma megoldása azért volt fontos, hogy az ilyen hallgatók tudásuknak és elvárásaiknak megfelelő diplomát kapjanak. Ez a hallgatói igény akkor lett egyértelmű, amikor az előző évben – a csoport által - elkészített B.Sc. felmérés kiértékelése zajlott. A statisztikák segítségével sikerült meggyőzni a kar vezetését, hogy ez egy széles hallgatói tömeget érintő probléma, amivel feltétlenül foglalkozni kell. A Tanulmányi Csoport készítette el ekkor is a megfelelő akkreditációs táblázatokat, amiket a tanszékek véleményezhettek az Akkreditációs Albizottság közbenjárásával. Ezenfelül a szabályzati és adminisztrációs hátteret is körül kellett járni, ami a lehető legjobb megoldást kínálja a B.Sc. diplomát szerezni vágyó hallgatóknak. A döntés ebben az ügyben is a Kari Tanácsra marad, ami remélhetőleg a március 14-i ülésen meg is születik. Ezen stratégiai teendők mellett nem feledkeztünk meg az operatív feladatokról sem. A Hallgatói Képviseletnek egyetértési joga van a vizsgarenddel, így a mi feladatunk volt a vizsgaidőszak beosztásának ellenőrzése. Ugyan nem sikerült minden problémát észrevenni és megoldani, összességében azonban elégedettek lehettetek, mert több szabályzatellenes vagy rosszul szervezett vizsgát tudtunk kijavíttatni. A több féléves tapasztalatok alapján elkészítettünk egy vizsgarend-összeállításról szóló javaslatot, aminek segítségével remélhetőleg minimálisra szoríthatóak vissza a vizsgaütközések és a TVSZ-ellenes megoldások. Elvégeztük a szakirány-besorolást. Ez idén nagyobb problémák

nélkül zajlott, részletes beszámolót ebben a számban olvashattok róla. Továbbra is megpróbáltunk megoldani minden hozzánk jutó tanulmányi problémát. A félév végére heti szintű kapcsolatban álltunk az oktatási dékánhelyettessel, így minden felmerülő gondot viszonylag gyorsan sikerült megoldani. Azonban látjuk, hogy még mindig lehetne javítani a munkánkon ezen a téren. Operatív, egyben stratégiai célokat is sikerült elérni a tanszéki referensek rendszerének bevezetésével. Ennek keretében minden kari tanszékhez hozzárendeltünk egy hallgatói képviselőt, aki kétirányú kommunikációs csatornaként szolgál a tanszék és a hallgatóság között. Egyrészt egy tanszéket érintő problémával mostantól nyugodtan fordulhattok egyenesen a megfelelő tanszéki referenshez, másrészt pedig javulhat a tanszékekről az információáramlás a hallgatók felé.

Szociális Csoport A Szociális Csoport a félévben főleg a szociális támogatásokkal foglalkozott. A beérkezett pályázatokat elbírálták, majd a szóbelik és a fellebbezések után alakult ki a végleges eredmény. Tovább folyt a munka a kollégiumi felvételi és a szociális támogatási pályázatok egységesítésével. Emellett elkészült az ösztöndíjtábla, ami sajnos nem ment zökkenőmentesen. Erről részletesen az Inzultusban olvashattatok. Az idei ösztöndíjtáblával már sokkal kevesebb probléma volt, ez köszönhető a Központi Tanulmányi Hivatallal folytatott egyeztetéseknek és szabályzati változásoknak. A Szociális Csoport foglalkozott a kifizetési listák összeállításával és a Központi Tanulmányi Hivatallal való hivatalos kapcsolattartással. Minden szociális jellegű problémát gyorsan és szakszerűen kezelt.

Pályázati Csoport A Pályázati Csoport elsősorban a Kari BME ösztöndíj/Kari Jutalom pályázatok kiírásával és elbírálásával foglalkozott. Az elbírálást a korábbi félévekhez hasonlóan a két kategóriánál (közéleti és szakmai-tudományos) külön bizottságok végezték, a végső döntést pedig a Hallgatói Képviselet hozta meg. Kiírásra került a Hallgatói Képviselet logópályázata. Az alapelvek meghatározása és a kiírás elkészítése is a Pályázati Csoport feladata volt. A félév során folyamatos egyeztetések zajlottak egy közös

6. oldal

2006. március

pályázati rendszer kialakításáról a Kollégiumi Bizottsággal. A tavaszi félévben ennek kézzelfogható eredménye lesz. A beérkező utazási pályázatot is a Pályázati Csoport bírálta el. Foglalkoztak még a következő féléves Köztársasági Ösztöndíj kiírással, valamint további pályázati lehetőségek kidolgozásának lehetőségeivel.

PR Csoport A PR Csoport főleg a hallgatóság folyamatos tájékoztatásával foglalkozott a félév során. Minden rendelkezésre álló módszert kihasználva közölték Veletek a lehető legtöbb információt. A félév során közel 30 HKnews és egyéb tájékoztató levél került kiküldésre. Emellett a fontosabb hírek megjelentek a HKweben, valamint

plakátokon. A tavaszi félév során rendszeresen találkozhattok majd hirdetőtábláinkon az üléseink jegyzőkönyveivel, valamint a legfontosabb hirdetményeinkkel. A PR Csoport részt vett a BME Nyílt Napon és az Education is, és széleskörű tájékoztatást nyújtottak a Villanykar iránt érdeklődő diákoknak. (Az Education való részvétel életképeivel az Impulzus februári számában találkozhattatok.) Ezen csoport foglalkozott a Hallgatói Képviselet külkapcsolatainak építésével is. Ezenkívül számos olyan projektbe vágott bele, amelyeknek hosszabb távon lesz eredménye. Egyik ilyen a HKweb fejlesztése, hogy még több információt tudjunk veletek még gyorsabban megosztani. A másik pedig egy, a diplomázóknak szóló évkönyv készítése.

A Műegyetemi Sajtóklub alkotói pályázata A Mûegyetemi Sajtóklub alkotói pályázatot hirdet a Mûegyetem polgárai számára.

1. A pályázat célja – A 2005/2006-os tanév tavaszi félévében a Műegyetemi Sajtóklub azért, hogy a lehetőséget teremtsen a hallgatói alkotói készség megnyilvánulására és népszerűsítse az újságírást, a fényképezést valamint a kari lapokat a Műegyetemen, alkotói pályázatot hirdet a Műegyetem polgárai számára.

2. A pályázat témája – Az alkotói pályázat témaköre: Ébredések. – A pályázat témája ezen témakörön belül szabadon választható.

3. A pályázat kategóriái – Az alkotói pályázatot két kategóriában hirdetjük meg. I. kategória – Írás Terjedelmi kötöttségek nélküli írást várunk az Ébredések témában. A beadandó pályázat lehet vers, novella, interjú, riport, publicisztika vagy bármilyen egyéb írásmű. II. kategória – Fotó Az Ébredések témába tartozó fotókat várunk. A fotók stílusa és technikája szabadon választható. Lehet portré, csoportkép, tájkép, életkép, természeti kép, fekete-fehér vagy színes kép.

4. A pályázat díjazása – A pályázat nyertesei két kategóriában (írás illetve fotó) kerülnek értékelésre. A nyertesek jutalomban részesülnek. Mindkét kategóriában az első helyezett 15.000 Ft, a második 10.000 Ft, a harmadik helyezett pályázó 5.000 Ft értékű jutalmat kap. – A Műegyetemi Sajtóklub a pályázatra érkező pályázatokat a kari lapoknak megjelentetésre javasolhatja.

5. A pályázat értékelése – A pályamunkák értékelését a Műegyetemi Sajtóklub felkérésére egy öttagú zsűri végzi. A Műegyetemi Sajtóklub fenntartja magának a jogot a hiányos vagy a formai követelményeknek nem megfelelő pályázatok figyelmen kívül hagyására.

6. A pályázók köre – A pályázatra pályamunkát nyújthat be bármely műegyetemi polgár. Egy pályázó több pályamunkával is részt vehet a pályázaton. Az elbírálást végző zsűri tagjai nem vehetnek részt a pályázaton.

7. Felhasználás – A nyertes pályázatok tartalmával, annak korlátlan felhasználá-

sával a Műegyetemi Sajtóklub rendelkezik. A pályázók a pályázat benyújtásával feltétlen és visszavonhatatlan hozzájárulásukat adják ahhoz, hogy a pályázatuk nyertessége esetén a pályázat tartalmával a Műegyetemi Sajtóklub kizárólagosan rendelkezzen, és azt a műegyetemi lapokban megjelentethesse. – A pályázatban nem szerepelhet más pályázatra készített tartalom, amennyiben az a korábbi pályázaton nyert, illetve felhasználásra került, vagy felhasználásra fog kerülni bármilyen módon. A nyertes pályázó(k) pályázatukat más pályázatra nem nyújthatják be.

8. Formai követelmények – Az I. kategóriára benyújtott anyagot RTF formátumban kérjük eljuttatni. – A II. kategóriára benyújtott anyagot vagy 10*15-ös papírkép formájában, vagy legalább 1600*1200 pixel felbontású képként kérjük eljuttatni. – Mindegyik kategória mellé mellékelni kell egy kitöltött adatlapot, amely letölthető a http://musajt.bme.hu/palyazat címről. A kitöltött adatlap nélkül benyújtott pályázat érvénytelen. Egy pályázónak csak egy adatlapot kell kitöltenie, függetlenül a pályaművek számától, de azon mindegyik pályázatát fel kell tüntetnie.

9. A pályázatok leadásának módja és határideje – Az I. kategóriára érkező pályázatokat elektronikus formátumban kérjük eljuttatni hozzánk (e-mailben vagy elektronikus adathordozón: CD, DVD). – A II. kategóriára érkező pályázatokat – digitális fényképezőgéppel készített vagy szkennelt képek esetén elektronikus formátumban kérjük eljuttatni hozzánk (e-mailben vagy elektronikus adathordozón: CD, DVD), papírképek esetén pedig a postacímünkre. E-mail cím: [email protected] Postacím: Műegyetemi Sajtóklub, 1111 Budapest, Műegyetem rkp. 3., K.I.51 – A pályázathoz a kitöltött pályázati adatlapot kérjük csatolni. – A beadás határideje: 2006. április 20. Határidő után érkezett pályázatokat nem áll módunkban elfogadni.

10. Eredményhirdetés A pályázat eredményét legkésőbb 2006. május 20-ig a http://musajt.bme.hu címen nyilvánosságra hozza a Műegyetemi Sajtóklub. Budapest, 2006. március 1. Bacsárdi László a Műegyetemi Sajtóklub elnöke

XXXIII./6.

7. oldal

Ami ebből kisül... A Goldmann menza felújítása Ez az év nekünk már kétség kívül telis-tele lesz változásokkal. Nem is arra gondolok elsõsorban, hogy a mekdonáldszban továbbra is minden héten új mûanyag figurával csillapíthatjuk a bóvli-éhségünket, sokkal inkább a Goldmann menzára, mindenki mostohaanyjára, ami a közeljövõben az Egyetemi Hallgató Képviselet jóvoltából teljesen újjászületik. Ha a K épület a campusunk szíve, akkor talán nem túlzás a Goldmann menzát az egyetemünk gyomrának nevezni. Története egészen 1978-ig visszanyúlik, ekkor kezdték el építeni ugyanis a múlt vaskos közétkeztetési eszméit megvalósító, 3000 adagos, 1200 férőhelyes közmenzát, ruhatárral és büfével. Mostanság, néhány izmus elvonultával, rengeteg parlagon fekvő hellyel csalogatta azokat, akik már régóta tervezgették, hogy életre hívnak egy hallgatói szórakoztató és kulturális központot az egyetemünk területén. Az egymásra találás az EHK és a menza között persze korántsem volt egyszerű. Korábban minden kari szinten történt. Úgy tűnt, mintha 8 különálló egyetem élt volna egymás mellett. Először egy intézményfejlesztési terv okán merült fel az ötlet, hogy egy kulturális központ megvalósításával akár egyetemi rendezvények születését is elő lehetne segíteni, bár eleinte a kulcsszó még a kulturális élet fellendítése volt. A nagyobb vidéki egyetemek jó példával jártak előttünk: Debrecenben és Miskolcon például már régóta működött a hallgatók igényeit kielégítő hely. A Műegyetem vezetősége rábólintott a hallgatóság kívánságára és hamarosan ki is jelölték az MM-MG épületet a központ létrehozására. Ide kívánták átköltöztetni a Szkéné Színházat és itt kapott volna helyet a kulturális titkárság és egyéb részek is. Ez egy nagyon patinás épület a Z és a K épület közt és a célnak is teljesen megfelelőnek tűnt, azonban a felújítása és a hallgatóság igényeihez alakítása rengeteg pénzt emésztett volna fel, ráadásul két tanszéket is ki kellett volna költöztetni az épületből, ami nem ment volna zökkenőmentesen. Hamar kiderült, hogy ez a hely nem a legmegfelelőbb. Egy évvel ezelőtt a Stoczek menza mellett található Hő épületbe képzelték el a Szkéné Színház jövőjét és a szabadidős központot is. Az épület méretei, adottságai miatt azonban nem fért volna meg ez a két dolog egymás mellett, ezért a szabadidős egységeknek új helyet kellett keresni. Végül fél évvel ezelőtt egy Menza Bizottságon merült fel a Goldmann menza, mint a szabadidős központ új otthona, és úgy látszik, ez is maradt a végleges változat ami nem véletlen, hiszen rengeteg előnnyel kecsegtetett az épület: nem csak, hogy az egyetem központjában és a kollégiumokhoz közel található, de a lakóházak közé sem ékelődik be, így valószínűleg nem hívják majd ki a rendőröket minden egyes buli alkalmával a közelben lakók.

Az épület komoly változásokon esik majd keresztül: szerkezetig le lesz bontva, hogy teljesen új belső elosztással születhessen újjá. Egy olyan közösségi tér kerül majd kialakításra, melyben egy háromszáz négyzetméter alapterületű kávézó, söröző, étkező várja majd a megfáradt, éhes vagy egyszerűen csak felüdülésre vágyó egyetemistákat. Ezenkívül kisebb-nagyobb rendezvények lebonyolítására is alkalmas lesz az épület az emeleten kialakított három különálló terem jóvoltából. A legkisebb terem negyvennégy fős lesz majd, míg a legnagyobb ezer ember befogadására is alkalmassá válik, melyben akár gólyabál, felezőbál vagy bármilyen rendezvény megrendezésre kerülhet. A negyvennégy fős különteremben a Goldmann menzán most is meglévő megfelelőjéhez hasonlóan tanszéki fogadásokat, kari állófogadásokat képzelnek el a terv kidolgozói. A földszinten történnek majd a nagyobb változások. Most egy ajándékbolt és egy büfé üzemel itt, a felújítás után az ajándékbolt továbbra is megmaradna és egy új helyet is terveznek, ahol fénymásoló, jegyzetbolt, papír-írószer bolt vagy valamilyen kiegészítő funkciót ellátó egység működhet. A földszinten lesz egy büfé is, ahol hamburgerrel, hot-doggal, vagy ehhez hasonlókkal csillapíthatják éhségüket az ide tévedők akár nappal, akár éjjel. A legjelentősebb változás azonban, amitől igazán szabadidőközponttá válhat az épület, az a kávézó kialakítása. Itt nem csak kellemes pubos hangulat, de internet elérési lehetőség és egész napos étel-ital kiszolgálás is várja majd az arra járókat. Az egyetem vezetőségének csupán egy feltétele volt a felújítással kapcsolatban, mégpedig az, hogy egy menza a továbbiakban is zavartalanul működjön az épület falain belül. A tervek alapján, az emeleten található ezer fős teremben lehet majd ebédelni a mostanihoz hasonló, de átgondoltabb, gördülékenyebb tálcás rendszerrel. A közétkezős hangulatot nem csak a kellemesebb, kulturáltabb környezettel, de nagyobb választékkal és finomabb ételekkel is szeretnék elűzni. A felújítás alatt, ami remélhetőleg már a következő félévben elkezdődik, számolni kell azzal, hogy a Goldmann menza átmenetileg szünetelni fog, de az áldozat mindenféleképpen megéri, hiszen nagyjából egy félév leforgása után kapunk egy kávézós, sörözős, pincéres, büfés, biliárdozós szabadidőközpontot és egy megújult, modern menzát. Hollósi Eszter, Tasi Marianna, Bényi Ciprián Műegyetemi Sajtóklub

XXXIII./6.

2006.

8. oldal TANÁRINTERJÚ

Amikor a pszichológus válaszol Tanárinterjú Dr. Takács Ildikóval

Bár Takács Ildikó a BME GTK Ergonómia és Pszichológiai Tanszékének oktatója, nevével mégis találkozhatnak karunk hallgatói is. Míg azt viszonylag sokán tudják róla, hogy pszichológus és nem szereti a puskázó hallgatókat, azt már kevesebben, hogy a szervezett egyetemi diáktanácsadás létrehozásában is jelentõs szerepet játszott. Pályafutása mellett az egyetemi oktatásról és álláskeresõknek szóló tudnivalókról is beszélgettünk. – Tanárnőnek elég érdekes és hosszú pályája van. Mesélne erről egy kicsit?

ni, de nem érdekli. Az is igaz, hogy a mérnökhallgatók sok szempontból fegyelmezettebbnek tűnnek. Ami az érdekessége a másik oldalnak – mármint a GTK-s hallgatóknak –, hogy bennük nagyon erős a szabadságvágy, és ez sokféle érdekes helyzetet teremt. Mindkét csoporttal érdekes együttdolgozni, de más-más okból. Tréningeket is tartottunk, mindkét típusú hallgatóknak. Ezek között volt olyan, hogy harminc fiú volt a képzésen, és ez eléggé nehéz dolog – nekik is, és a trénereknek is.

Fotó: Bocz Máté

– Amikor befejeztem a főiskolát magyar-orosz szakon, nem volt megfelelő állás abban a megyében, ahol el akartam helyezkedni. Elkezdtem keresni egy más lehetőséget, s egy építőipari vállalat személyzeti osztályára kerültem oktatási és közművelődési előadóként. Egy ilyen jellegű vállalatnál a két osztályt végző kubikustól a többdiplomás mérnökig mindenféle ember dolgozik. Nagyon hatásos volt itt dolgozni, sok mindent megtanultam. Az egész egy nagyon szigorú – Korábban említette, hogy nehéz lehet egy kapcsolatrendszerről szólt, sok-sok emberrel kellett magyartanárnak mindig ugyanazt tanítani az megismerkednem, munkákat szervezni és feladatokat ötödik-hatodik osztályos tanulónak. Jobb megoldani. Közben elvégeztem a pedagógia szakot egyetemi oktatónak lenni? az ELTE-n, mert akkor nem volt pszichológia szak. – János vitézt tanítani harminc éven keresztül Elég öreg vagyok ahhoz, hogy ilyen rejtelmes nagyon fárasztó és megterhelő lehet – bár történeteim legyenek, hogy valamikor édesanyám pont az ellenkezőjét mondta, nincs valami, amit lehetne csinálni. mert mindig vannak gyerekek, Ahogy a pedagógiát befejeztem, akiknek más jut eszébe a műről, újra visszatért az a vágyam, hogy mint korábban. Illetve a társatanítani szeretnék. Ehhez egy kis dalom, a környezet változik, kitérővel jutottam el. Elmentem egy ezért más és más jelentése lesz egészségügyi szervezéssel foglalkoegy-egy irodalmi műnek. Ebből zó kórházi osztályra dolgozni és a szempontból sem biztos, hogy közben pszichológiát oktattam igazam volt. Unalmas lenne egy egészségügyi főiskolán. mindig ugyanazt mondani, de Három év után lehetőséget nekem sohasem sikerült két kaptam a Nyíregyházi Főisugyanolyan előadást tartanom. kolán tanítani. Míg taníNagyon sok olyan téma van, tottam, elvégeztem a psziamiben a példák a mindennapi chológiai szakot és ledokeseményekből következnek. Tíz toráltam. Ott a jelenlegi évvel ezelőtt elmondani azt, hotanszékvezetőm volt az gyan kell munkát keresni, egéegyik tanárom és ő hívott szen más tartalmú volt, mint ide, a BME-re dolgozni. most. Az igaz, hogy amikor tényeMinden alkalommal, amikor megket tanítunk – hogyan észlelünk, kérdezik, hogy hol dolgozom és érzékelünk stb. –, akkor ezeknek „Ez igenis érezhető egy katedráról, és elmondom, hogy a Műegyetemen, a tényezőknek a tartalma nem akkor csodálkoznak, hogy mit kehallgatóként is megérzi az ember.” változik. De mivel mindig másokresek itt pszichológusként. Az emberek többsége nem nagyon hiszi el, van értelme annak, hogy nak mondja el az ember, ezért nem válik automatizmussá. Mások pszichológiát, vagy ahhoz kapcsolódó ismereteket hallgassanak a kérdések, máshogyan reagálnak rájuk a hallgatók. Pont az érdeklődés mássága miatt helyeződnek máshova a hangsúlyok. mérnökhallgatók. Erre szoktam mondani, hogy ezek az ismeretek segíthetnek – Mint tanár mit gondol a jelenlegi oktatási rendszerről? egy tudatos vezetői magatartás kialakításában, vagy hogy megtanulják kicsikét másképp szervezni saját életüket. – Nem vagyok feljogosítva, hogy bíráljam az oktatási rendszert. Már több, mint 25 éve van Pszichológia Tanszék, de a pszicho- De úgy gondolom, hogy lényegesen tudatosabban és nagyobb lógia mindig is a tanári képzéshez kötődött, mostanában lett talán felkészültséggel kellene tanítani mindenhol. Igaz ez az általános isnépszerűbb. kolára, középiskolára, de igaz az egyetemre is. Mert hallgatóként – Korábban megkérdezett tanárok mondták, hogy különbség van a az egyetemen is tapasztalunk olyan problémákat és nehézségeket, amelyek a személyiség fejlődésében elakadást okoznak. Tumérnökhallgatók és más hallgatók között. Hogyan látja ezt? domásul kell venni, hogy egy oktatónak – bármelyik oktatási szin– Másfajta szemlélettel, másfajta attitűddel közelítenek a témához. tet is nézzük –, nagyon erőteljes befolyása van a személyiség fejNyilván ennek más oka is van, például az, hogy a mérnökök sza- lődésére. Gyakran tapasztalom azt, hogy a tanári szakmára való badon választják ezt. A műszaki menedzsereknek és a közgazdá- hatékonyabb és eredményes felkészüléssel kevesebb kárt lehetne szoknak pedig kötelező, ezért nagy különbség van aközött, hogy okozni, mint amennyi most történik, és én ennek a pszichológiávalakit érdekel, és azért hallgatja, vagy valakinek kötelező hallgat- ban is nagy szerepet szánnék.

XXXIII./6. – Mit tanácsol a következő nemzedékek oktatóinak? – Erősíteni szoktam azokat a mérnökhallgatókat, akik Ph.D.-znek az egyetemen, hogy végezzék el a mérnöktanár szakot, ha akadémiai vagy egyetemi karriert szeretnének befutni. Mert a tanítás egy szakma. Persze vannak, akiknek jobbak az adottságaik. Jobban figyelik az embert, mint a tárgyat, amit oktatnak. Vannak olyan oktatóink az egyetemen, akik lehet, hogy iskolarendszerben soha nem tanultak tanítani, de mégis remekül csinálják, mert jók az adottságaik, és tudatosan figyeltek a saját fejlődésükre. Rengeteg olyan dolog van, amit meg lehet tanulni, és ha megtanuljuk, akkor lényegesen eredményesebben és hatékonyan lehet tanítani, és kevesebb kárt okozni azoknak, akiket tanítunk. Évekkel ezelőtt jártam mindenféle előadásra – lévén az előadások szabadon látogathatóak az egyetemen. Láttam nagyszerűeket, csodálatosokat, számomra érthetetlen tárgyról szólókat, melyeken magával ragadott a stílus, a személyiség, amennyire elkötelezett volt az oktató saját tárgya iránt. Ez igenis érezhető egy katedráról, és hallgatóként is megérzi az ember. Volt azonban olyan előadás, amelyre azt mondtam, hogy „Istenem, szegény hallgatók mit értenek belőle?”. Nem lehetett hallani, az oktató el volt foglalva a táblára való felírással, nem fordult hátra, nem volt szemkontaktus, nem érdekelte, hogy a hallgatók miért beszélgetnek az órán, követik-e egyáltalán vagy sem. Ilyen helyzetben is meg lehetne tanulni, hogyan kell cselekedni. A fiatalok számára a mérnöktanár kurzus másfajta hasznokkal is jár, nem csak a tanítás megtanulásával, hanem sokféle egyéb területtel is érintkeznek, amellyel mérnökként nem találkoznának.

9. oldal egy pszichológushallgatóról viszont nem nagyon tudom elképzelni, hogy a mérnöki tudományokba bele fogja magát ásni. Elég gyakori, hogy mérnöktanulmányokat végző hallgatók pszichológusok lesznek, ami nagyon sokat használ a pszichológiának. A hallgatók szeretik a rövidebb utat választani, kevésbé nagy erőfeszítéseket tenni a siker érdekében, ezért próbálkoznak. Ezt is el szoktam mondani, hogy a pszichológus munkájának szakmai feltétele a jó megfigyelés. Valakinek a tevékenységét nekem meg kell tudnom figyelni. Abban a pillanatban, ahogy elkezdenek puskázni, megváltozik a magatartásuk. Ezt egy pszichológus észreveszi, és erre a tanár is felfigyel, maximum nem akarja észrevenni. A másik, hogyha puskázom, az azt jelenti, előnyhöz jutok egy másik hallgató rovására. Én ötösöket fog kapni, ő meg csak hármasokat. – Vannak olyan külföldi egyetemek, ahol ha kimegy a tanár a teremből, a diákok akkor sem puskáznak.

– Ma Finnországban nem értik, hogy mint jelent az, hogy valaki puskázik. Vannak olyan egyetemek Amerikában, ahol egyszerűen megverik azt a hallgatót, aki puskázik, ugyanis egyszerűen nincs joga előnyhöz jutni. Büntetőjogilag meg lehetne büntetni, ugyanis csalt. Egyszer valakit puskázáson kaptam, de nem akart kimenni a teremből, amikor arra felszólítottam. Erre azt mondtam, hogy akkor mindenki hagyja abba a dolgozat írását, és szólok a tanszékvezetőnek, ugyanis csak úgy tudjuk elintézni az ügyet, ha fegyelmi testület elé állítjuk a hallgatót. Azt szokták indokként felhozni a puskázás mellett, hogy egyébként megoldhatatlan a vizsga. Nem vonom kétségbe a hallgatók szavát, de akkor a Hallgatói Képviseletnek – Tanárnő az óráin nagyon lenne a feladta, hogy erre felhívják a tanrendes, a vizsgán viszont félnek székek figyelmét, hogy a hallgatók nagy Öntől a hallgatók, mert nem része nem tud a vizsgán helyt állni. A lehet puskázni. Ennyire elítéli a hallgatók ugyanúgy hibásak, ha olyan puskázást? képviselőt választottak meg, aki nem – Azt gondolom, tanárként képviseli az érdekeiket, mint azok az sok mindent teszek azért, oktatók, akik nem tanítják meg hogy a hallgatók tudhassák a a hallgatóknak a számon kért tananyagot. Törekszem arra, tananyagot. hogy érthető és követhető leSok olyan hallgató van, aki gyen, információkat adok az minden vizsgára ír puskát, de anyag elérhetőségéről. A pusnem használja. Volt olyan, kázást valóban nem szeretem. hogy elvettem egy hallgatótól, Azt gondolom, hogy a puskázás és megnéztem, mi van rajta, majd becsapása önmagunknak, és olyan visszaadtam neki, mert kiderült róla, „számomra ez a feladat a saját előnyök szerzése a többiekkel szemben, hogy pontosan ismeri a tananyagot, kíváncsiságomból eredt” ami nekik nem adatott meg. Őszintén tudja, mi a lényeg. Olyan jól tanulta meg, szólva, szívesen vizsgáztatnék úgy, hogy mindent lehessen hasz- hogy gyakorlatilag arra nincs is szüksége. nálni, és olyan kérdéseket tennék fel, amelyek túlmutatnak a – Tanárnő jó tanuló volt a középiskolában – saját elmondása alaptananyagon. Egyszer ki is próbáltam, és arra kértem a hallgatókat, ján csak egyszer kapott elégtelent, egy fizika röpdolgozatra – és az hogy használják az irodalmat, de óriási tiltakozás volt ellene. egyetemen is. Vannak elvárásai a hallgatók teljesítményével Mindent használni csak akkor lehet, ha tudja az illető, hogy mit kell szemben? használnia abból a mindenből. Kétségtelen, el is szoktam mondani minden vizsga előtt, hogy ha valaki puskázik, akkor elégtelent – Az egyetemistáktól az önmagukhoz képesti jó teljesítményt váadok. Ami egyébként jogtalan dolog, mert nem a teljesítményt rom el. Mielőtt az ember belép vizsgázni, van valamilyen elvárása értékeljük, hanem a magatartást. Másrészt még szentbeszédet is önmagával szemben. Lehet, hogy csupán annyi, hogy „Jaj, csak áttartok ezzel kapcsolatban, elmondom, hogy ez a viselkedés menjek.”, vagy az, hogy „Ebben jó vagyok, négyest-ötöst kell szeszámomra mit jelent, és előfordulhat, hogy ez néha meg is reznem.” Én nem vagyok maximalista, bár viszonylag jók voltak a középszégyeníti az illetőt. Naiv ember vagyok, azt gondolom, hogy ide csupa jól felké- iskolás, egyetemista eredményeim, de nem gondolom azt, hogy szült hölgy és úr jár, akik ezt a tananyagot meg tudják tanulni. Én csak az ötös a jó jegy. A teljesítmény szóródhat, elsősorban mintudom, hogy a pszichológiai nyelvezet Önöktől eléggé távol áll, s denkinek a saját igényének kell megfelelnie. Akkor szoktam bosszankodni, amikor a hallgatók nyilvánvalóan azért a szakkifejezéseket itt is tudni, a folyamatokat ismerni kell. Egy mérnökhallgató bármikor el tudja végezni a pszichológiát, rossz válaszokat jelölnek be. A pszichológia rólunk szól, az ember

10. oldal és az emberi kapcsolatok megismeréséről. Nagyon sok olyan jelenség, amelyről magunk is tudjuk, hogyan működik. Aztán jönnek a hallgatók, hogy miért lett kettes a dolgozatuk. Erre megkérdezem: „Mit válaszolt volna, ha a józan eszére hallgat. Ezt a választ bejelölné?” Hát nem jelölné. Mégis bejelölte a vizsgán. Ha a hallgatók gondolkodnának a vizsgán, és nem csak az automatizmusokat gyakorolnák, akkor jobb eredményt érnének el. Vannak olyan tárgyak, amelyeknél az ismeretnek egy olyan szintre kell eljutnia, hogy valóban készség szintű legyen a megoldás. Vannak olyan matematikai feladatok, amelyek annyira fontosak, úgy kell ismerni, hogy ránézek, és ismerem a megoldást. Sőt, vannak olyan szakmai tárgyak is minden bizonnyal, ahol vannak olyan ismeretek, amelyek automatikusan, tudatos ellenőrzés nélkül kell, hogy lezajlódjanak. Olyan, mint az autóvezetés, az ember egy szint után nem azon gondolkodik, hogyan kell kettesbe rakni az autót. A pszichológia vizsga nem ilyen, ott van idő arra, hogy az ember gondolkodjék is, értelmezze a válaszokat. Azt mondja, ez igaz, ezen meg látszik, hogy látványosan buta a válasz. – Tanárnő egyszer említette, hogy egyik kollegája azt mondta: „A műegyetemi hallgatóknak nincsenek pszichológiai problémáik.” Ezzel szemben Ön a Magyar Pszichológiai Társaság 1994-es Nagygyűlésén „Törekvések diáktanácsadói szervezet létrehozására a Budapesti Műszaki Egyetemen” címmel tartott előadást. Milyen törekvések voltak ezek? – Szerencsére sok évvel ezelőtt hangzott el ez a fenti mondat. A diáktanácsadó létrehozása szervezeti formáját tekintve a Támpont Diáktanácsadó létrehozása volt, de ennek hosszadalmas előzménye van. Egyrészről megvolt a természetes törekvés különböző kollegák részéről. Ilyen Tolonits István, aki sok-sok évvel ezelőtt felismerte azt a szükségletét a hallgatóknak, hogy a tájékozódáshoz, az egyetemi életben való eligazodáshoz sokkal több információra van szükségük, mint amit megkapnak. Ő már a kilencvenes évek első harmadában elkezdett olyan tevékenységet végezni az Építőmérnöki Kar Dékáni Hivatalában, amely azt a lehetőséget adta meg, hogy a hallgatók többféle információval rendelkezve tájékozottabbak legyenek. Az elsődleges cél az volt, hogy a hallgatók a saját érdekeiket tudják jól képviselni, megfelelő ismeretekkel rendelkeznek az egyes szabályzatokról, így például tudjanak tárgyat választani. Vannak olyan időszakai az egyetemi képzésnek, ahol ezeknek az információknak többirányúnak kell lenniük. Mert valamelyest pályaorientációs tanácsadásnak kellene lennie, például a szakirány-választások környékén. Ez most megváltozik a bolognai folyamat kapcsán, de ugyanezek a kérdések fognak felmerülni a mesterszakok kapcsán is. Itt tehát nem csak információra, hanem döntéssegítésre is szüksége lehet a hallgatóknak. Továbbá a belépésnél és kilépésnél is fennállnak ezek a kérdések. Gyakorlatilag Tolonits István volt az, aki ennek az alapjait letette egyetemünkön. Amit ő végzett, az adott mintát arra, hogy milyenfajta tanácsadót kellene létrehozni. Másrészről számomra ez a feladat a saját kíváncsiságomból eredt. Ez azért alakult ki, mert a hallgatók gyakran fordultak hozzám olyan kérdésekkel, amelyek egy részéről úgy gondoltam, hogy egy szervezett információszolgáltatás-konzultációk formájában is meg lehetne adni. Másrészt személyiségfejlődésükkel kapcsolatos kérdésekkel és egyéni problémákkal is megkerestek. Európai tapasztalatok is azt mutatják, hogy minden oktatási intézményben szükséges a személyiségfejlődést, -fejlesztést segítő tanácsadó szolgálat létrehozása. Így kezdtük el szervezni a kilencvenes évek közepén. Hosszas kutatási előzménye volt, többek között egy Felsőoktatási Fejlesztés Alap pályázat keretében sok hallgatót megkérdeztünk arról, milyen típusú tevékenységre lenne

2006. március igényük. Így jött létre 1998-ban a Támpont Diáktanácsadó, amiből sajnos időközben Támpont Iroda lett, ami nem igazán használ a szolgáltatás jellegének, hisz ez nem egy adminisztrációs hely, hanem kimondottan szolgáltató és elsősorban információ–konzultáció-döntéssegítést szolgáló és pszichológiai tanácsadó hely lenne. Ez egy kicsit most az elmúlt időszakban változott. – A tanárnő még részt vesz a Támpont munkájában? – Gyakorlatilag nem. A pszichológiai tanácsadásban szupervíziót végzek. Ez a pszichológiai munkájának egy sajátos feladata. Mivel a pszichológus mindig a személyiségével dolgozik, az egész ember benne van a munkában. Nagyok sok helyzetben együtt dolgozik a klienssel, ami megterhelő a kliensnek és a pszichológusnak is, ezért szükség van szakmai konzultációra, tanácsadásra ezekben a helyzetekben. – Mennyire valósultak meg a hallgatók által támasztott elvárások? – A szervezett diáktanácsadás elindulása gyakorlatilag a kreditrendszer elindulása tájékán volt. Akkor, mint oktatási forma, és mint eszközrendszer elég homályos dolog volt a hallgatók számára, és nehezen lehetett látni, hogy mi lesz a kimenete. Most akik ebben tanulnak, már belecsöppennek egy rendszerbe, ahol kevésbé látszanak a gyermekbetegségek. Most egy hasonló gyermekbetegség lehetősége van a levegőben, a bolognai folyamatra való áttérés kapcsán. – Hol látja a továbbfejlődés lehetőségét? – Egy nagyon fontos tényezőt látok, amire talán lehetőség lesz. Az

Kérdezni, kérdezni, kérdezni és figyelni Dr. Takács Ildikó tanácsai a most elhelyezkedõknek Mielőtt igent mondanának, tájékozódjanak az ott végzendő tevékenységről. Az első benyomások, első tapasztalások a későbbi munkákkal kapcsolatban is nagyon meghatározóak tudnak lenni. Soha ne féljenek kérdezni, és ne csak a fizetésről, hanem hogy kikkel, milyen környezetben, milyen munkaidő beosztásban, helyszíneken kell dolgozni. Ha bekerülnek, ott is kérdezzenek, ragaszkodjanak hozzá, hogy mondják el, mit kell csinálniuk. Sok vezető azt hiszi, a munkatárs pont úgy gondolkozik, mint ő. Lehet arra hivatkozni, hogy ez az első munkahely. Fontos tudni a munkaszerződés tartalmát, ha néhol nehezebben érthető kitétel van, akkor nem árt megkérni hozzá értő, idősebb embert. Előfordul, hogy a pályakezdőket elviszik tréningekre, és ha idő előtt otthagyják a munkahelyet, azt végül rájuk terhelik. Kérdezni, kérdezni, kérdezni és figyelni. Rákérdezni mit, miért. Melyik feladat mihez, hogyan kapcsolódik, milyen következményei vannak a munka elvégzésének. Meg kell figyelni, hogyan viselkednek mások. Több embert is figyeljenek meg, és próbálják meg úgy csinálni, ahogy ők. Figyelni kell a munka útját, azt, hogy én kitől kapom, kinek adom tovább. Megpróbálni beilleszkedni a szervezetbe, elfogadni az elvárásrendet, amit ott megfogalmaznak, de nem feladni a saját magunkról elfogadott képet. Nem feltétlenül jó, ha valaki nagyon alkalmazkodó. Próbáljuk nagyon figyelmesen, és kíváncsian átélni az első pár hónapot. A legtöbb konfliktus abból származik, ha nem kérdezünk, és a magunk feje után készítjük el a feladatot, ami nem egyezik a főnök elképzelésével. De ha nem kérdezzük meg, nem is fogjuk tudni. Vegyük figyelembe azt is, hogy a munkavégzés mindig életmódhoz kötődik. Ha a munkaidő reggel 8-tól este 8-ig tart, akkor tudjuk azt, hogy mi is úgy fogunk dolgozni. Meg kell ismerni a szokásokat és az elvárásokat.

XXXIII./6. új struktúrára való áttéréssel egy nagyon szoros, meghatározott kapcsolatrendszert kell kiépíteni a diáktanácsadónak a dékáni hivatalok oktatásszervezőivel, akik tisztában vannak az egyes szakterületek képzési struktúrájával. Ennek egy kölcsönös kapcsolatrendszernek kell lennie, hogy a tanácsadók tudják jelezni a felmerülő problémákat, illetve, hogy egy lépéssel előrébb járjanak a tanácsadók. Mint ahogy az európai egyetemeken az egyes dékáni hivatalokban is vannak tanácsadók, akik ezen tényezők összegyűjtésével, informálással, konzultálással foglalkoznak, mintegy kinyújtott karjai a diáktanácsadónak. Ezen rendszer kiépítése előbb-utóbb szükségszerűvé válik. Hiszen csak így lehet tájékoztatni a hallgatókat a változásról. A gyors tempó miatt az oktatóknak is meg kell ismerniük a rendszert. A tantervek felépítése egy nagyon tudatos, szisztematikus munkát igényel, az egységes képzési struktúra miatt, melynek kimenetében egy felkészült szakember hagyja el az egyetem falait. Erről tájékoztatást kell adni a hallgatóknak, hogyan válasszanak. – Támpontot keresték már meg pszichológiai problémával is? – Igen, működik a Támpontban pszichológus. Általában úgy működik, hogy hallgatóként az ember bemegy egy olyan helyre, ahol tudja, hogy tanácsot lehet kérni. Először többnyire képzési, oktatási kérdésben kérdez általában, amikor valami nem úgy sikerült, mint ahogy azt szerettük volna, valamiben nehézséget látunk. Ilyenkor aztán kiderül, hogy a háttérben van valami más probléma is, amiről jó lenne egy szakemberrel beszélgetni. Az a kor, amiben maguk vannak, a felnőtté válás korának egy nagyon nehéz korszaka, talán csak a serdülőkor nehezebb. Az autonóm személyiség, életmód kialakítása rengeteg nehézséget okoz mindenkinek. Ez így volt sok évvel ezelőtt is, de talán akkor a környezeti tényezők egyértelműbbek és szabályozottabb voltak, kevésbé élték meg nehezen a fiatalok, ehhez kell segítséget adni, annak, akinek erre szüksége van és fogékony is rá. – Pályaorientációs kérdésekkel is foglalkoznak? – Igen, ugyanis a pályaválasztás környékén nem mindig sikerül megalapozott döntést hozni. Másod-, harmadévben előfordul, hogy a hallgatók ráébrednek, nem ilyen lovat akartak. Ilyenkor abban kell segíteni, mit célszerű tenni. Van-e lehetőség arra, hogy egy másik területen a már befektetett energiát tudja hasznosítani, vagy egyáltalán nem illeszkedik a személyiségéhez ez a tanulási forma. Ilyenkor keressünk valami újat, vagy vegyük tudomásul, hogy az ember egész élete során tanulni fog, és egy diplomával a zsebében akár filmesztéta is lehet? A társadalom felgyorsult fejlődése mellett a tudás csak akkor maradhat szinten, ha az ember folyamatosan fejleszti magát. A diploma csak egy ugródeszka, és az, hogy milyen nagyot fog ugrani, a közben lehetőséget adó lendületektől is függ. A műegyetemi diploma igen jó alap. – Mit gondol a fiatalok körében terjedő kapunyitási pánikról? – A magyar elnevezés nem szerencsés, mert a kapuzárási pánikkal állítja szembe, amely az ember negyvenes éveihez kötődik, és egészen másról szól. Az eredeti angol szakkifejezés a „quarter life crisis” névvel illeti ezt, és azt jelenti, nem akarnak elkezdeni felnőttként élni az emberek, nem akarnak munkába állni, meghosszabbítják még egy párhuzamos képzéssel a tanulmányaikat. Főként azok teszik ezt, akiknek van anyagi tartaléka, hogy még egy keveset jövedelmet hozó munka nélkül éljenek. Ez egyelőre csak jelenség, nem látok mögötte tudományos vizsgálatot, amely indokolttá tenné létezését. – Segíti az első munkahelyen történő beilleszkedést, ha az ember az egyetem során közösségi munkát végez? – Ez attól is függ, milyen ez a közösség. Ha arról szól, hogy együtt dolgozunk, érdeklődésünknek megfelelően, akkor rengeteg hasznos tapasztalást szerzünk, ami a saját fejlődésünket is elősegíteni.

11. oldal Jobban átlássuk egy szervezet működését, megismerhetjük azokat a tényezőket, ami egy vezetőnél fontos lehet, így a saját tevékenységünket is jobban tudjuk irányítani. Ha azonban csak a hatalmat akarjuk kiélvezni a szervezetben való dolgozásnak, akkor az inkább romboló. Sajnos vannak olyan szervezetek az egyetemen, amelyeken azt látom, hogy laza, hatalommániás fiatalembereket nevelnek ki. Ezeknek inkább ne legyenek tagjai. – Hogyan viselkedjünk egy állásinterjún? Hogyan lehet elszúrni, jól viselkedni? – Nagyon fontos részlet az interjú helyszínére történő belépés, és az udvariassági szokások ismerete. Az ember ne rohanja le az interjúvolókat a nagystílű „Szevasztok!” típusú belépésével, ne kezdjen el először barátkozni, hanem tudja, hogyan kell viselkedni. Volt olyan, hogy cigarettázva jött be az illető – mostanában már dohányozni is tilos szinte minden épületben. Volt olyan, hogy vállra vetett zakóval jött be egy álláskereső. A kéznyújtás illemszabályait nem tudják az emberek. Ezek apróságok ugyan, de fontosak, mert az első benyomásnak nagyon nagy szerepe van, például annak, hogyan ül le egy fotelbe. Néha előfordul, hogy kifejezetten kényelmetlen széket ajánlanak fel, amelyben nehéz elhelyezkedni. De próbáljon meg az ember minél több nehézséget elviselni. Ha megkérdezik, hogy kér-e kávét, teát, akkor inkább utasítsuk vissza, az állásinterjú nem erre való. A legérdekesebb állásinterjún egy fiatalember a negyven percből harmincötöt végigbeszélt, mely alatt saját magát nagyszerűsítette. Törekedjünk arra, hogy a kérdésekre célszerűen, ne túlságosan hosszan válaszoljunk. Próbáljunk meg egyensúlyt és mértéket tartani, ezek a kulcsszavak. Bacsárdi László, Dézsi János A tanárinterjút a

támogatta.

12. oldal

2006. március

Egy félév és vizsgaidőszak aspektusai avagy B.Sc. vs. ötéves képzés Különleges dolog történt tavaly a BME-n. A bolognai folyamatnak köszönhetõen jó pár évtizedes mintákat felrúgva betört közénk is a B.Sc. képzés mumusa. Az elsõ vizsgaidõszakon túlesve pedig úgy gondoltuk, a helyzet bemutatására Ti lennétek a legalkalmasabbak. Az ötéves képzés hajrája

A B.Sc. képzés hent-hetei

A nagy többség ismeri az érzést, cirka öt és fél hét készülés, ami köztudottan a kényelmes punnyadás szinonimája. Igaz van az a pár nap, amivel az ember bever pár szöget a koporsójába, az elfogyasztott kávé és cigimenniység, valamint a kialvatlanság segedelmével. Jellemző a jó előre betervezett vizsgarend, amit rosszabb esetben sikeresen borít fel mindjárt az időszak elején a gyakIV-k sokasága, általánosságban pedig az utolsó másfél hétre hagyott IV-halom. Elvileg tényleg jól be lehetne osztani ezt a sok időt, de gyakorlatilag a tanszékek pont úgy osztják be a vizsgákat, hogy két random, mégis egybeeső favoritnapon legyenek az alkalmaik, így valószínű, hogy a nehezebb tárgyak vizsgái ütközni fognak a többi tárgyéval. A másik sunyiban támadó problémára is ilyenkor jön rá az ember: a felvett 45+ kreditnyi közismeretihez be kell fejeznie az esszéket, valamint hetente kétszer kell a jegybeíratásokért szaladgálnia. Azon sem kell meglepődni, ha egy tanszék a legnehezebb vizsga elé rakja be az egyetlen félévi szigorlatidőpontukat, amit anno a szorgalmi időszakban erőforrás-hiányra hivatkozva elodáztak. A vizsgák kiforrott menetűek, és a régebbi sorokra eléggé alapoznak, így nem olyan vészes a készülés (ég áldja az Info- és VillanySite üzemeltetőit és a többi segédoldal készítőt…de ezt tavaly már kiveséztük), számítani lehet a jól bevált formákra, feladattípusokra. Ez egy viszonylagos előny az újításoktól sem mentes B.Sc.-s vizsgákhoz képest. Nagy pozitívuma úgy általában a vizsgaidőszaknak, hogy nem kell bejárni, haza lehet menni (elmismásolni az időt persze) [És aki dolgozik vizsgaidőszakban? Vagy valami mást csinál? Az is elmismásolja az időt? – a szerk.], lehet sokáig aludni, karácsonyozni, szilveszterezni, pünkösdölni… viszont nekünk nincs annyi szünet a vizsgák után, mint a B.S képzésen résztvevő hallgatóknak.

A B.Sc.-s vizsgaidőszak nagyon hasonlít az ötéves képzés vizsgaidőszakához. Négy hét, gyakorlatilag január hónapja jelenti a hajrát, egy héttel később kezdünk, mint a „régiek” és február elején van egy hét szünet, amikor nincs vizsga, lehet hazamenni, bulizni, berúgni, vizsgaidőszakot felejteni, táborozni, nőzni, dugni (hagymát, tavaszra, földbe), aludni, kinek mihez van kedve. Négy vizsga jut a négy hétre, valamint van elővizsga-lehetőség decemberben a szorgalmi időszak végén, a pótlási hétnek nevezett holtidőszakban, ami nem tartozik sem a szorgalmi-, sem a vizsgaidőszakhoz. Ezen a héten van továbbá a gyakIV-k túlnyomó többsége, de van olyan tárgy, ahol ez rácsúszhat a vizsgaidőszak elejére is (adott esetben akkor, ha a második gyakIV-ről van szó). Én idén egy elővizsgával a hátam mögött indultam neki januárnak és a három megmaradt vizsgát kényelmesen szétoszthattam az első három hétre. Korrektül ki volt osztva a tanszékek között, hogy melyik tárgyból mely napon lesz vizsga és ehhez következetesen tartották is magukat végig a vizsgaidőszakban. Nekünk ugyebár nem lesznek szigorlatok (igen, kapjuk be; lesz helyette felvételi M.Sc.-re) úgyhogy ezek elosztásával sem lehet gond. Összességében tehát – látva az ötéves képzés rendszerét – a B.Sc.-s vizsgaidőszak kényelmesebb és könnyebb, annak ellenére, hogy rövidebb is. Ha az ember tudja tartani a mintatantervi ütemet és csak kevés közismereti tárgyat vesz fel, akkor elég ideje jut mindenre. IV-k beleférnek, de csak óvatosan, fel tudják itt is borítani a vizsgatervet. Nekem ugyan nem volt (majd idén…), de van ismerősöm, akinek utolsó hétre került két nehéz tárgyból az ismétlője és hát rendesen megszenvedett velük. Keresztfélévet eredetileg nem terveztek indítani semmiből, gyakorlatilag azonban a magasabb bukási aránnyal rendelkező tárgyakból – mindkét szakon digitből, infón BSZ-ből villanyon programozásból – indult teljes keresztfélév, a maradék félévközi számonkéréses tárgyból pedig vizsgakurzus.

Géczy Attila

Csomor László

Megkerestünk mind az infósok, mind a villanyosok közül pár gólyát, hogy fejtsék ki a véleményüket a B.Sc. képzésrõl, és a vizsgaidõszak próbatételeirõl. Az infósok közül, Kriszti, a villanyos csapatból pedig Ramóna, Stolczi és Maci képviselték az elsõéveseket, valamint szóltak hozzá a témához picit bõvebben. – Mit fogadtatok meg a vizsgák után? Fogtok valamin változtatni a következő hajrában? Maci: Talán azt, hogy elkezdek hamarabb felkészülni a vizsgákra, meg hogy ha rá tudom magam venni és lesz lehetőségem akkor elmegyek elővizsgázni. Stolczi: Gondoltam rá, hogyha naponta egy, vagy legalább fél órát tanulok, akkor nem kellene agyontanulni magam a vizsgaidőszakban. Ez mind szép és jó, csak nem fogom betartani... Azt viszont elhatároztam, hogy többet fogok sportolni, vagy legalábbis rendszeresebben. Ramóna: Többekhez hasonlóan úgy érzem én is, hogy a ZH-időszakra jobban rá kellene koncentrálni, összeszedettebben kéne megcsinálni a dolgokat, ez biztos. Vizsgaidőszakot is másképpen kéne szervezni: ha lesz elővizsga-lehetőség és el tudok rá menni, akkor arra mindenképpen szeretnék jelentkezni, mert az nagyon jól jött most is, illetve megpróbálni minden tantárgyból az első vizsgára elmenni.

Kriszti: Természetesen azt, hogy minden órán ott leszek. Eddig ez nem igazán sikerült: Annyira pláne nem, hogy mindent tudjak követni, pedig úgy szerettem volna, ha tényleg mindig mindenből képben vagyok és így sokkal könnyebb lett volna a vizsgákra is készülni. – A készüléshez használtatok-e régebbi jegyzeteket és ha igen, azok mennyire segítettek? S: Használtam őket, szerintem hasznosak, de volt, hogy a jegyzetemre kellett hagyatkoznom K: Főleg az InfoSite-ot nézegettem és az ottani anyagokat használtam, meg persze a német képzéshez tartozó könyveket, saját jegyzeteimet. M: Az olyan tantárgyakra, amik főleg elméletből álltak nagyrészt könyvből tanultam, de a gyakorlatiasabb vizsgákhoz érdemes volt kicsit keresni a neten néhány jegyzetet, mert azokhoz a könyv nem volt az „igazi”.

XXXIII./6.

– Mint gólyához, hogyan álltak hozzátok a tanárok? Elnézőbbek, vagy éppenséggel keményebbek voltak, annak köszönhetően, hogy ti vagytok az első B.Sc.-s évfolyam? Volt-e valami furcsa, humoros, emlékezetes eset, amit megosztanátok? S: Jó kérdés. Annyi bizonyos, hogy az egyetemen a B.Sc. képzés miatt mindenki hülyének néz minket. Amikor ezt mondom, inkább a felettünk járó egyetemistákra gondolok, az oktatók talán nem ennyire szókimondók. Ők igazából a dolgukat végzik, ez a munkájuk, nincs nagyon más választásuk, minthogy „behódoljanak” a rendszernek. Az tény, hogy csak arra volt jó ez az egész B.Sc., hogy megkavarják a dolgunkat, de már kezdem megszokni, hogy próbanyuszik vagyunk. A kétszintű érettségi eleve egy hatalmas baromság volt, de túléltük azt is. Kb. így viszonyulok a B.Sc. képzéshez is. Mint ahogy a kétszintű érettségi valamilyen szinten (pl. a ponthatárok emelkedése miatt) kiszűrte az úgymond jobbakat (most nem a tökéletességéről akartam áradozni), úgy a B.Sc. képzés miatt sem lehetünk gyengébbek a többieknél. Átvariálták egy kicsit az oktatást, de ugyanannyit tanulunk, sőt többet [khm, jelekvizsga nélkül? – a szerk.], mert ha valaki tovább megy M.Sc.-re annak alapból egy szemeszterrel tovább tart az egyetem. A B.Sc. tiszta jó alibi arra, hogy gyengébbnek tarthassanak minket. Lehet az egész azért van, hogy berezeljünk, és bizonyítsunk. K: Azért látták rajtunk, hogy kezdők vagyunk és a hozzáállásukon úgy érzem, figyelembe vették ezt, főleg a szóbeli vizsgán. A vizsgákon humoros, különös dolgot nem tapasztaltam, inkább a ZH-időszakban a mikro-makro ZH kellős közepén, amikor egy laptop hangszóróján felharsant a Windows-kijelentkező hang. M: Szerintem nagyon jól álltak hozzám, meg egyébként is minden gólyához (na jó mindig vannak kivételek), elég korrektek voltak a vizsgák során. Mondjuk a fiatal vizsgáztatókkal vigyázni kell mert még nagyon ambiciózusak és szeretik bebizonyítani hogy te nem is vagy olyan jó mint ahogy gondolod. Vicces sztori? Számtud szóbeli vizsgán ugyebár kérdezgettünk mindenkit, hogy ki rendes ma, és hogy kinél ne vizsgázzunk semmi esetre sem. Jött az infó, hogy Katona rendes de a fiatal vizsgáztatóval csak óvatosan (ahogy már említettem), aztán mikor bementem és már kidolgoztam a tételt, már csak vártam Katonát. Végzett is egy sráccal, nyújtom a kezem, de valaki máshoz ment, erre egy másik vizsgáztató rámnézett, én meg gyorsan átmentem nyújtózkodásba. Nem baj, gondoltam kibírok még 20 percet. Közben előttem egy nő vizsgáztatott és hallottam, hogy rendben volna ő is. És ilyen szerencsét, Katona és a nő egyszerre végeztek. Mondom kettő közül egyiket biztos megkaparintom. Katona figyel, kéz a magasba, de ekkor a haverom feltette azt a nagy kezét (talán még engem is kitakart a képből). Szóval Katona elúszott… Semmi gond, ott van még a nő, igen a nő, aki épp veszi fel a kabátját. Először reménykedtem, hogy csak fázik de nem. És véletlenül fent hagytam a kezem, már ott is termett a fiatal vizsgáztató, de ez nem elég, még valami nehéz tételt is húztam. Nagy csatában végül kaptam egy négyest. Ja és ne is mondjam, hogy haverom, a nagy kezű könnyed beszélgetés után majdnem ötöst kapott.

13. oldal

Végül pedig már a rendszerváltozás előtt is VIK-esként küzdő Feri rególyával készült lazább beszélgetésünket osztanánk meg veletek. – Hogy sikerült a mostani vizsgaidőszakod? – Nagyon jól, hiszen egyrészt ismertem már a tananyagot, másrészt kicsit jobban odafigyeltem a tanulmányaimra, nem hanyagoltam úgy el őket, meg nem volt új hatás a szabadság és az, hogy nekem kell figyelnem az időbeosztásra. Amikor kellett, akkor odatettem magam, amikor meg nem, akkor másra figyeltem, így végül 3,6-os átlagot sikerült összehoznom, szóval azt hiszem, idén megtaláltam a kellő egyensúlyt. – Ha összehasonlítanád a régi és az új vizsgaidőszakot, mit emelnél ki? – Mindenféleképpen könnyebb a mostani. Mondjuk annyi tapasztalatom van, hogy BSZ vizsgán azelőtt nem voltam még, de annak ellenére, hogy mindkét ZH-m kettes lett, a vizsgán négyest hoztam össze, Analízisből talán egy kicsit kevesebb tételt kellett tudni, mint régebben, a feladatok is picit könnyebbek voltak, de összességében úgy érzem, ez a tárgy nem sokat változott. – Voltak-e elvárásaid a vizsgaidőszakkal kapcsolatban és ha igen, menynyire különböztek ezek a tapasztalataidtól, az úgymond eddigi kihívásaidtól? – Úgy álltam hozzá, hogy teljesen tiszta lappal indulok. Megvoltak persze a mumusaim, a prog és a BSZ; a digitet és az analt azért biztosra vettem. Amiktől tartottam, azokat jobban megtanultam és végül pont azok sikerültek jobban, amikről azt hittem, hogy rosszul fognak. Nagyban függ a jegy attól is, hogy mikor mész el vizsgázni, hiszen az idő előrehaladtával egyre nehezebbek lettek a vizsgák [kivéve az analízist, ott pont fordítva volt – a szerk.]. – Szerinted elég volt a rendelkezésre álló idő? – Bőven. Négy vizsga négy hétre, ez teljesen tartható. – Készítettél-e vizsgatervet? – A nehezebbeket vettem fel előre, a könnyebbeket a végére. Igaz, hogy progból elcsúsztam, de volt pótvizsgaalkalom és végül négyes lettem. – A tanárok hogyan viszonyultak hozzád, mint elsőshöz, vagy mint rególyához? Volt olyan, aki már ismert és emiatt máshogy kezelt téged a vizsgán? – Inkább gyakvezérek emlékeztek rám, mert ugyanazokhoz az emberekhez vettem fel gyakorlatokat, mint két éve. Kettő meg is ismert a négyből, bár a vizsgán ez semmi pluszt nem jelentett, még a félév közben sem. Például nekem is ugyanúgy el kellett magyaráznom a nagyházimat, mint másnak. Mint elsőshöz sem viszonyultak hozzám másként, szóbelin attól függ, hogy ha bemész, milyen hatást gyakorolsz a vizsgáztatóra és írásbelin is csak az a lényeg, hogy mennyire tudsz rendszerben gondolkodni és hogy mennyire látják, hogy érted az anyagot. Semmi ilyesmi nem játszik közre, hogy gólya vagy nem gólya. Azt figyelik, hogy mennyire tudtad elsajátítani ezt a mérnöki szemléletmódot, és ha látják rajtad, hogy ez sikerült, akkor biztos a siker. mcmacko, tsw

14. oldal

2006. március

Nem az enyém a diplomamunka? Bizonyára már sokan értesültetek arról, hogy a BME VIK Hallgatói Önkormányzat támogatásával hallgatói jogsegélyszolgálat mûködik 2005. szeptembere óta, mely szolgáltatás számotokra teljesen ingyenesen vehetõ igénybe. Több hallgató is megkeresett már azzal a kérdéssel, hogy a diplomamunkájában olyan művet kíván megalkotni, mely szerzői jogvédelem alá eshet, mint például egy számítógépes programalkotás (szoftver). Felmerült olyan kérdés is, hogy több egyetemi hallgató hozna létre egy új, iparilag alkalmazható és szabadalmazható találmányt, melynek a program részét egy VIK–es hallgató, a technikai részét pedig egy gépész hallgató alkotná meg egy szakdolgozat keretében. Valamennyi kérdéskör végeredményben arra irányult, hogy ilyen esetben a találmányhoz, illetve szerzői művekhez kapcsolódó tulajdonosi, illetve vagyoni jogosultságok kit illetnek meg? Az egyetemet, vagy az egyetemmel hallgatói jogviszonyban álló alkotót? A jogkérdés rendkívül aktuális, ugyanis az Egyetemi Tanács 2006 januárjában fogadta el az új Szellemi Tulajdon Kezelési Szabályzatot. Korábban hatályban volt egy 1996-ban elfogadott találmányi szabályzat, azonban e szabályzat csak az iparjogvédelem alá eső találmányi szabadalmakra vonatkozott, a szerzői jogi alkotásokról nem szólt, továbbá csak az egyetemmel alkalmazotti vagy szolgálati viszonyban álló oktatókra és kutatókra vonatkozott, a hallgatókról nem tett említést. Éppen ezért időszerű volt létrehozni egy olyan – a mai Európai Uniós követelményeknek is megfelelő – szabályzatot mely átfogja valamennyi szellemi terméket, és az egyetem valamennyi polgárát is. Ennek fényében kerülhetett megalkotásra az új Szellemi Tulajdon Kezelési Szabályzat. Vegyük akkor górcső alá az új szabályzat azon részeit, melyek a hallgatókat is érintik.

I. Milyen szellemi termékekre terjed ki a szabályzat? A szabályzat felsorolja a mai jogszabályok által szabályozott valamennyi szellemi terméket, mely védelem alá vonható, és hasznosításra alkalmas. – azok az alkotások, amelyek alkalmasak arra, hogy iparjogvédelmi oltalom (szabadalom, használati mintaoltalom, növényfajtaoltalom, formatervezési mintaoltalom, topográfiaoltalom) tárgyát képezzék vagyis a) szabadalmazható találmány b) biotechnológiai találmány c) használati minta d) formatervezési minta e) mikroelektronikai félvezető termékek topográfiája A fenti találmányok pontos fogalom-meghatározását a Szabályzat tartalmazza; – olyan védjegyek és egyéb árujelzők melyek az előbbi alkotásokhoz kapcsolódhatnak; – szerzői jogi védelem alatti művek, vagyis „irodalmi, tudományos és művészeti alkotások, amelyek közül az Szjt. a leggyakrabban előforduló műtípusokat sorolja fel. E listán szerepel az irodalmi (pl. szakirodalmi, tudományos, publicisztikai, tudományos ismeretterjesztő) mű; a számítógépi programalkotás és a hozzá tartozó dokumentáció (szoftver) akár forráskódban, akár tárgykódban vagy bármilyen más formában rögzített minden fajtája, ideértve a felhasználói programot és az operációs rendszert is; a fotóművészeti alkotás; a térképmű és más térképészeti alkotás; az építészeti alkotás és annak terve, valamint az épületegyüttes, illetve a városépítészeti együttes terve; a műszaki létesítmény terve; az ipari tervezőművészeti alkotás; a gyűjteményes műnek minősülő adatbázis. A védelem ugyanakkor nem a nevesített műtípusokhoz való tartozástól függ, hanem attól, hogy a mű (alkotás) a szerző alkotó tevékenységéből fakadóan egyéni, eredeti jellegű legyen. Valamely ötlet, elv,

elgondolás, eljárás, működési módszer vagy matematikai művelet nem lehet tárgya a szerzői jogi védelemnek.” (Szabályzat 2. § 11. pont) – know-how: „olyan gazdasági, műszaki és szervezési ismeret és tapasztalat, amely a gyakorlatban felhasználható, korlátozottan hozzáférhető, és amelyet az oltalom addig illet meg, amíg közkinccsé nem válik; másra átruházható, vagyis forgalomképes.”

II. Kinek a tulajdonát képezik főszabályként a fenti szellemi alkotások? A szabályzat 4.§. (1) pontja előírja hogy „Az Egyetem szervezeti keretei között folyó, az Egyetem közalkalmazottai által közalkalmazotti jogviszonyuk keretében, vagy alkalmazotti szellemi alkotásként, illetve szerződés alapján harmadik személy által vagy közreműködésével végzett – ideértve az Egyetem közalkalmazottai által közalkalmazotti jogviszonyukon kívüli, külön erre irányuló szerződés alapján, vagy az Egyetem hallgatója által vagy közreműködésével végzett – alkotómunka eredményeként létrejövő szellemi alkotáshoz fűződő valamennyi jog kizárólagosan – jogszabály vagy szerződés ettől kifejezetten eltérő rendelkezése hiányában – az Egyetemet illeti meg.” Az egyetem saját maga jogosult eldönteni, hogy élni kíván-e a szellemi alkotásokhoz kapcsolódó jogokkal, vagy e jogokról lemondjon az alkotó javára. Az egyetem ugyanis először megvizsgálja a szellemi alkotást, majd dönt annak jogi helyzetéről, nyilatkozik arról, hogy igényt tart-e rá, illetve azt hasznosítani kívánja-e.

III. Hogyan vonatkozik a szabályzat a hallgatókra? A szabályzat a II. pontban leírt főszabálytól részben eltérően szabályozza az egyetemmel hallgatói jogviszonyban álló személyek által létrehozandó szellemi alkotások jogi sorsát: A szabályzat 4.§. (5) pontja foglalkozik a hallgatói szellemi alkotásokról: „Amennyiben az Egyetem a) kutatásba, vagy más, szellemi alkotást eredményező tevékenységbe (különösen, de nem kizárólag kutatási tevékenységbe) hallgatót von be, vagy b) a hallgató önállóan végzett kutatómunkájához biztosítja a szellemi alkotás létrehozásának feltételeit, c) a hallgató a képzése során előírt, a hallgató által önállóan készített mű (szakdolgozat, doktori értekezés, diplomaterv, stb.) felhasználását, hasznosítását kívánja, akár az Egyetem szervezetén belül, akár azon kívül, a hallgatónak a jelen Szabályzat 1. számú melléklete szerinti nyilatkozatot kell tennie a jelen Szabályzat rendelkezéseinek elfogadásáról. A nyilatkozat aláírásáig a hallgató a jelen Szabályzat hatálya alá tartozó tevékenységbe nem vonható be, illetve a c) pontban foglalt esetben nyilatkozat hiányában a felhasználás, hasznosítás és egyéb jogokat az Egyetem nem szerzi meg.” Ez összhangban áll a szabályzat 3.§. (1) bekezdésben foglaltakkal, mely a szabályzat személyi hatályáról rendelkezik, vagyis arról, hogy kikre lehet alkalmazni a jogszabályt. A b) pont szerint a személyi hatály kiterjed az egyetemmel hallgatói jogviszonyban álló azon személyekre, akik külön nyilatkozattal a Szabályzat rendelkezéseit magukra nézve kötelezőnek ismerték el. A nyilatkozat egyébként a szabályzat 1. számú melléklete, melynek lényege, hogy a hallgató a nyilatkozat aláírásával kijelenti, hogy az Egyetem Szellemi Tulajdon kezelési Szabályzatának rendelkezéseit megismerte, azt elfogadta, és annak rendelkezéseit magára nézve kötelezőnek ismerte el. Ha a hallgató aláírta a nyilatkozatot, azáltal egyúttal elfogadta

XXXIII./6. a II. pontban írt rendelkezést is, miszerint a hallgató által a képzés során önállóan elkészített alkotásához kapcsolódó valamennyi jog az egyetemet kizárólagosan illeti meg. Ha nem írja alá a nyilatkozatot a hallgató, akkor rá nem vonatkoznak a szabályzat rendelkezései, tehát a szellemi alkotáshoz fűződő jogok a hallgató tulajdonában maradnak. Természetesen ha az egyetem egy kutatómunkába kíván bevonni hallgatót, akkor e nyilatkozat aláírása elkerülhetetlen, de egy diplomamunka megalkotásánál már más a jogi helyzet. Itt tényleg érdemes elgondolkodnia a hallgatónak, hogy e nyilatkozatot aláírja-e vagy sem, hiszen számtalan előnye adódhat abból, ha az egyetem megszerzi az alkotás feletti jogokat, de nem szabad megfeledkezni a hátrányokról sem. Amennyiben a hallgató aláírta a nyilatkozatot, az még nem jelenti feltétlenül azt, hogy az egyetem élni kíván az alkotás feletti jogokkal, illetve hasznosítani kívánja, mint ahogy ezt már említettem a II. pontban is. A szabályzat 4.§. (6) bekezdése külön kiemeli ezt: „A hallgatóval az általa létrehozott, a jelen Szabályzat hatálya alá tartozó szellemi alkotásra, amennyiben annak felhasználásáról, hasznosításáról a jelen Szabályzat szerinti eljárásban pozitív döntés születik, felhasználási szerződést kell kötni, melyre a szolgálati vagy az alkalmazotti szellemi alkotás szabályait értelemszerűen kell alkalmazni. A jelen Szabályzat alkalmazásában, amennyiben a Szabályzat hatálya alá tartozó szellemi alkotást hallgató hozta létre, vagy annak létrehozásában hallgató is közreműködött, a hallgatót ugyanazok a jogok illetik, és ugyanazok a kötelezettségek terhelik, mint az Egyetem közalkalmazottait.” A hétköznapi nyelvre lefordítva a fenti száraz jogszabályi hivatkozásokat, összegezve az alábbiakra kell figyelnetek: A hallgató által a képzés ideje alatt elkészített diplomamunka, doktori értekezés, egyéb olyan mű, mely szellemi alkotásnak minősülhet csak akkor fogja az egyetem tulajdonát képezni, ha a hallgató külön nyilatkozatot aláír erről. Ellenkező esetben a szellemi alkotás feletti jogok a hallgató tulajdonában maradnak. Önmagában azonban, ha a hallgató aláír egy ilyen nyilatkozatot, még nem jelenti azt, hogy az egyetem a szellemi alkotás feletti jogokkal élni is kíván, és arra vonatkozóan a hallgatóval felhasználási szerződés is köt. Kérdéses lehet az, hogyha a hallgató aláírja a nyilatkozatot, de az egyetem nem kíván élni a szellemi alkotása feletti jogokkal, akkor a jogok kit illetnek meg. A szabályzat szerint – illetve az én értelmezésem szerint – ilyen esetben joglemondás történik ez Egyetem részéről, tehát visszakerülnek a jogok az alkotóhoz. Erről azonban célszerű írásbeli okiratot kérni az egyetem részéről, mivel a jogi előírások szigorúan veszik a joglemondási nyilatkozatokat, azoknak egyértelműnek, kifejezettnek és határozottnak kell lenniük. Lényeges továbbá az is, hogy a szabályzat szerint a hallgató a nyilatkozat aláírása nélkül is felajánlhatja szellemi alkotását az egyetemnek. Értelemszerű, hogyha az egyetem azt elfogadja, akkor egyúttal az alkotáshoz kapcsolódó jogokat is megszerzi az egyetem.

15. oldal IV. Előnyök és hátrányok Nem feladatom állást foglalni azon kérdéskörben, hogy megéri-e a hallgatónak a nyilatkozat aláírásával a szellemi alkotása feletti jogokat „átadni” az egyetemnek, ezért csak egy-két, általam fontosnak vélt tényezőt kívánok megemlíteni, amit célszerű megfontolni a nyilatkozat aláírása előtt. Egyrészről megnyugtató, hogy született egy korrekt szabályzat, mely eligazítást nyújt ilyen helyzetekben, és a szabály pontos ismerete esetén senki sem futhat zsákutcába. Ha a hallgató aláírja a nyilatkozatot és az egyetem élni kíván a szellemi alkotással, és felhasználási szerződést köt a hallgatóval, előnyként jelentkezhet az, hogy a hallgató egy olyan európai mércével mérten is magas és nívós színvonalú intézménnyel kötött szerződést, mely mindenképp a hallgató szakmai elismerését fejezi ki, ami további kutatómunkákra adhat lehetőséget, netán az egyetemmel is kialakítható egy hosszú távú együttműködés. Előnye lehet továbbá, hogy „szerzőbarátibb” megállapodást köthet a hallgató az egyetemmel, mint a versenyszféra más szereplőivel. Hátránya lehet azonban, hogy versenyképesebb ajánlatokat is tehetnek tőkeerősebb multinacionális vállalatok, továbbá, hogy a nyilatkozat aláírásával a hallgató megvonja magától a választás lehetőségét. Ezért csak javasolni tudom, hogyha a hallgató olyan munkába kezd, amely az egyetemet is érdekli, a nyilatkozat aláírása előtt feltétlenül kérjen tanácsot a konzulens oktatójától, esetleg külső szakértőtől. Természetesen a jogsegélyszolgálat is tud segíteni a döntés jogi oldalának megismertetésében. Jó tanács továbbá, hogy mindig olvassátok el, amit aláírtok, ne essetek abba a hibába, hogy elétek tesznek sok iratot, ismertetve azok lényegét, hisz nem az számít, amit elmondtak, hanem a papír, amin az aláírásotok szerepel. Tapasztalom, hogy a diákok többsége nem olvassa végig az okiratokat, amiket nyugodt szívvel aláír utána. Amennyiben további kérdésetek van a fenti témával kapcsolatban, vagy más hallgatói jogviszonnyal kapcsolatos gondotok van, továbbá bármilyen más jogi kérdésetek van polgári–, gazdasági–, szerzői jog, vagy netán büntetőjog területén, bátran keressetek meg az alábbi helyszínen és időpontban: Minden héten kedden 17.00-18.00 között a BME VIK HÖK Irodáján (Schönherz Kollégium épülete), vagy a [email protected] e-mail címen, illetve halaszthatatlan ügyben a 06-70-275-1014-es telefonszámon. Dr. Haskó Imre ügyvéd Jogsegély-szolgálat

A Szellemi Tulajdon Kezelési Szabályzat az alábbi oldalról letölthető és megtekinthető: http://portal.bme.hu/Polgarok/Lists/Szabalyzatok/Megnevezes.aspx

16. oldal

2006. március

Arccal a Duna felé A PPP-s felújítások megkezdéseként február 24-tõl üresen áll a Kármán Kollégium. Vakmerõ újságíróink felfedezõútra indultak a villanykaros körökben csak „A Sitt”-ként emlegetett Hotel Terminusba, ahova a Gépészkar többségét átköltöztették a hátralévõ egy évre. Vagy ameddig a felújítások tartanak. Cikkünk többnyire egységsugarú hallgatók véleményét tükrözi.

Fő a biztonság

„Messze van, nincs víz és nem férek el az ágyban”

„Itt jobban figyelnek a biztonságra.” Ez volt az első mondat, amit a véletlenszerűen kiválasztott szobák lakói a pár éve még részben munkásszállóként is funkcionáló épület előnyeként felhoztak. Nézzük meg, hogyan jutottunk be mi, akiknek se koleszigazolványuk, se egyéb papírjuk nem volt arról, hogy jogosultak vagyunk a belépésre.

A volt kármánosok többsége a szobában lévő vizesblokkot hiányolta, és a közlekedési nehézségeket említette az új kollégium fő hátrányaiként. A gépészek a három épületből kettőben kaptak helyet, ezek közül az A-ban tényleg nincsenek csapok a szobákban, a C-ben azonban a Schönherzben lévőhöz hasonló felszereltségű – de wc-vel is rendelkező – fürdőszobák találhatók. „Viszont nagyobb a tisztaság, legalábbis egyelőre. A Kármánban a lazaság túlzásba ment, elég lepusztult állapotban volt a mi szobánk is.” Mivel a társaság ugyanaz maradt, mint az előző kollégiumban, várhatóan előbb-utóbb itt is be fog állni a kármános élet. „A női mosdó sokkal kulturáltabb, csak mivel sok a lány, reggelente sorba kell állni, vagy korábban kell felkelni.” említi egy lány, aki bizonyára még nem észlelte azt, amit a néhány szobával arrébb lakó fiúk elárultak nekünk: „A női zuhanyzóba át lehet látni, bár lányokat még nem láttunk.” Egy srác pedig, aki a Kármánban a barátnőjével kettesben lakott a négyágyas elhelyezésre panaszkodik. A vendégfogadás sem bonyolult dolog ebben a kollégiumban: az egy hétre eső vendégfogadások száma nincs szigorúan meghatározva, három alkalom felett éjszakánként 800 Ft-ot kell fizetni egy bennalvásért, de ezt sem mindig ellenőrzik. Ahhoz, hogy valaki a Terminusban töltsön egy vendégéjszakát, személyi igazolványt kell leadnia a portán és kerítenie egy ismerőst, aki fogadja. A konyha ebben a kollégiumban is szintenként közös, ennek ellenére a lakók hiányolják, hogy vízforralót, vagy egyéb elektromos eszközöket nem engednek a szobákban használni, ami abból a szempontból hátrány, hogy a közös villanyrezsó, véletlenszerűen 10 vagy ennél kevesebb percenként kikapcsol. Szintén közös helyiség a mosókonyha, ebből azonban az egész A épületben csak egy van, amiben egy mosógép és két szárító található. A lakók szerint a Kármánban előfordult, hogy mosás közben mások zsebkendőt dobtak a mosógépbe, ami itt nem történhet meg, mivel használat közben a mosókonyhát be kell zárni, és a kulcsot a portán le kell adni. „A Terminusnál előny, hogy nem tudjuk megcsinálni, hogy elmegyünk reggel egyetemre, aztán szünetben visszamegyünk a Kármánba és ott ragadunk. Egy kollégiumnak nem feltétlenül kell az egyetem mellett lennie.” Mivel a kollégium a hármas metró Gyöngyösi úti megállójától öt perc sétára van, a Goldmann tértől pedig legalább háromnegyed órányi BKV-zásra, tényleg elég nehéz megoldani a napközbeni hazaugrást. Ráadásul az odaúton mi két ellenőrrel találkoztunk a villamoson, a metrón pedig eggyel, tehát aki eddig hanyagolta a bérletvásárlást, az a Terminusban jóformán kötelezve lesz rá. „Ha nem fontos az óra be se megyek, most már

Egyikünk terminusos múltjából derengett, hogy itt régebben is biztonsági őrök teljesítenek portaszolgálatot, és az A épület bejárata feletti nagyméretű tábla is erre hívta fel a figyelmünket. Ez és a bürokratizmus útvesztőiben való egyéb bolyongásaink adták az ötletet, hogy próbáljunk meg annyira ittlakónak látszani, amennyire csak lehet, azaz egyszerűen: lógjunk be. A tervünk az volt, hogy egyetemi hallgatónak álcázzuk magunkat. Miután az ehhez szükséges műveleteket megtettük, besétáltunk az ajtón, majd egy éppen a zsebeiben a kollégiumi igazolványát kereső, valóban Terminusban lakó gépészkaros háta mögött pókerarccal gyalogoltunk el a recepciós pult és a szekusok mellett, egyenesen az első lakószintre. Ezzel teljesítettük is a besurranó hadművelet első stratégiai lépését. Az első emeleten csak egy takker nénit találtunk, így Matya indítványozására bele is kezdtünk a hadművelet második lépésébe (Rico, maga hatástalanítja a takker nénit, miközben Matya elfoglalja a mellékhelyiséget), a szerkesztőség egy része úgyis régóta tervezi, hogy a gyrosteszt után végrehajtja a nagy piszoártesztet, a sörfeles-teszttel egybekötve. Én ekkor egy jó öt percre egyedül maradtam, és csak bámultam a sárgára mázolt falon a repedéseket, a takarító néninek pedig még ekkor sem tűnt fel, hogy valahogy még én sem tudom pontosan, hogy mit is keresek a folyosón, csendben folytatta a partizánakció jellegű felmosást, kétméteres sugarú körben behatárolható tartózkodási irányom felé. Ekkor jött a hadművelet harmadik része, egy üzenet a wc-ben harcoló Matyától, miszerint „Vesd be a sármodat, és szerezz nekem egy tekercs wc-papírt.” A nem várt fordulat hatására fejemben gyorsan átgondoltam a haditerv B jelű lépéseit, majd elkezdtem sorra kopogtatni a szobákat. A negyedik próbálkozásra megtalált nyitott ajtó mögött aztán meglett a papír, ki is vittem Matyának és közben próbáltam minél csendesebben bevetni a sármom, nehogy felébresszem az édesdeden alvó szobalakókat. Ennyit a biztonságról. Persze lehet, hogy csak mi fogtunk ki rossz portást. Mindenesetre folytattuk felfedezőutunkat, ezután véletlenszerűen kopogtattunk be szobákba, és faggattuk az ottlakókat a terminusos élet és a Kármán közti különbségekről.

XXXIII./6. jobban szelektálok, amíg kármános voltam, ha nem volt semmi dolgom, bementem.” – mondja egy hallgató. A vidékre való hazautazás is bonyolultabb innen, mivel a nagyobb vasút- és buszállomások megközelítéséhez is először be kell utazni a belvárosba.

17. oldal kérdezettek. A többség annyit tudott, hogy a nyílászárók, a fűtési és a vízrendszer cseréjére kerül sor, de az elkészülés időpontjáról csak pletykák keringenek. Az előre tervezett egy év helyett a közszájon forgó idő a másfél év, de olyannal is beszéltünk, aki szerint csak kéthárom év múlva fejezik be a felújítást. Ez persze csak pletyka, hiszen ha ezzel a felújítással csúsznak, úgy a Schönherzet se biztos, hogy időben el tudják kezdeni átépíteni, mivel két ekkora méretű kollégium kiesésének áthidalása már nehézségekbe ütközhet.

A titkos hadművelet vége

És végül egy ömlesztett véleményhalmaz: „Szar. Messze van, nincs víz a szobában, az ágyban nem férek el, mert 10 centivel rövidebb, mint kellene, úgyhogy megoldottam, kirúgtam a végét. Jó, mert ketten vagyunk. Máshova négyen írták be magukat. Mi is hárman laktunk, csak átjöttünk ebbe az üres szobába. A villamos hálózat nem a legjobb, elvileg két gép mehet maximum, ha több van, levágja a biztosítékot. A gondnokok szemetek. Elhoztam egy Old'sos plakátot, a kedvencemet, kinn volt a szobám ajtaján három napig, azután leszedték, mert nem lehet kiragasztani semmit. Utána kiraktam egy olyat, hogy „kabbeaf@szom”, de azt is leszedték. Legyenek vele boldogok.”

Az átköltözés: hátizsákkal, kisbusszal, nádi hegedűvel „Nem szervezett formában költöztünk, kipakoltunk a saját szobánkból, esetleg segítettünk a szomszédoknak, aztán mindenki jött a saját táskájával. A hűtőt alig tudtuk kihozni metrón és villamossal. Így olcsóbban meg lehetett oldani, és legalább lesz mire emlékezni.” Péterfi Gábor a Kollégiumi Bizottság – amely a kollégistákkal együtt kiköltözött a Terminusba – elnöke elmondta, hogy a Kármán igazgatója Szabó Gábor költöztető cégek segítségével akarta átköltöztetni az embereket. Tartottak is egy igényfelmérést a kollégisták közt, de mivel a többség inkább saját maga szerette volna megoldani a költözést a közös költöztetés ötletét elvetették. „Néhány cég plakátolt a Kármánban, hogy 2000 Ft-ért kiviszik a cuccainkat teherautóval, de ezt nem sokan választották, mindenki meg tudta oldani a dolgot rokonok segítségével olcsóbban.” Az átköltözés február 19. vasárnaptól február 23. csütörtökig minden nap folyamatosan zajlott. „Utolsó csütörtökön valaki hirdette, hogy két sörért átköltöztet bárkit. Úgy volt, hogy péntekig kell kiköltözni, de megmondták, hogy ha nagyon muszáj, hétfőig kapunk haladékot.” A szobák elfoglalása szabadon történt, így fordulhatott elő, hogy lettek teljesen feltöltött szobák és olyanok is, ahol csak ketten vagy hárman laknak. Egyelőre az átköltözés is szabadon zajlik, de valószínű, hogy ennek nyilvántartására és szabályozására egy idő után kialakít egy rendszert az itteni KB. Az A épület szobái még nincsenek teljesen feltöltve, „állítólag fel akarják tölteni, de ki jönne ide?” – mondja egy hallgató, és valószínű, hogy igaza van: aki gépészkaros és kollégiumot akart kapni, már valószínűleg ideköltözött, amint lehetett.

„Visszaköltöznék, mihelyt lehetőség lenne rá” „Nem sokat tudunk arról, hogy milyen lesz a Kármán a felújítás után. Sok mindent hallottunk, legutóbb azt, hogy csak az ablakokat cserélik ki. Olyat is, hogy csak 2010-re lesz kész.” – a Kármán PPP utáni állapotával kapcsolatban nem voltak túl tájékozottak a meg-

Csapatunk végül lebukott, mikor másodszorra sétáltunk el az előtérben (ahol többek között egy popcorn-automatát is elhelyeztek, ami beszél, miközben pattogatott kukoricát készít) lévő portás előtt, lebuktunk, ugyanis rossz kijáraton át kezdtük meg a hadműveletet, melynek során át akartunk jutni az A épületből a C-be, és egy atombunkerre emlékeztető folyosórendszerben találtuk magunkat. Már vittek is minket az igazgató – név szerint Miskolczy Ottó, és titulusa szerint a Hotel Terminus szállodaigazgatója – elé, aki illetéktelen behatoló létünkre igen kedvesen fogadott. Elmesélte, hogy nem ismeretlenek számára a BME-s hallgatók, és a gépészekkel eddig nagyon meg van elégedve, „nincs velük semmi gond, bár a hírük megelőzte őket” – mondta. Innentől kezdve autorizált személyként járhattunk-kelhettünk az épületben, és még néhány nagyfelbontású fényképpel is megajándékozott minket. Elmondta, hogy a PPP-s felújítások miatt hosszú távú kapcsolatra számít a BME-vel, és mindent meg fog tenni, hogy a műegyetemisták a körülményekhez képest jól érezzék magukat itt.

Az A vagy a B épületben laksz? A C-ben? Úúúúúúú... A C épület valamivel jobb állapotban van, mint az előző. A szobákhoz itt tartozik fürdőszoba, és a bútorozottságuk is jobb. Ide inkább felsőbbévesek kerültek, illetve azok, akik jobb tanulmányi eredménnyel rendelkeztek. A kollégiumi felvételinél idén könnyítés volt, hogy a hallgatók választhattak, hogy megduplázzák az őszi féléves átlagukat, vagy az elmúlt két félév átlaga alapján felvételiznek, attól függően, hogy melyik eredmény a jobb. Ahhoz képest, hogy az épület állapotának minősége meghaladja az A-ét, elég sok panaszt hallottunk az itt lakóktól is. Többen kicsinek találják a szekrényeket, és összességében az egész szobát négy ember számára. Szó, ami szó, itt kisebbek a szobák, mint a Schönherzben – az A épületben pedig talán pont akkorák – egy kármános szobánál azonban nagyobbak, viszont itt sok helyen négyen is laknak egy helyen. „Lehetett volna olyat csinálni, hogy az átköltözés előtt kijövünk, megnézzük a szobákat, és foglalunk egy nekünk tetszőt. Mivel az épület banán alakú [birkaveséből pedig lehet földrengést jósolni – a szerk.], nem pont egyforma nagyok a szobák, így jó lett volna egy négyünknek megfelelő méretűt foglalni.” – mondja egy pórul járt ittlakó. Az épület földszintjén található egy menzaszerű helyiség – egy büfé biliárdasztallal, csocsóval és darts-szal az A épületben is

18. oldal

van –, melyben a tervek szerint az Old's Club is üzemelni fog. A többi közösségi szervezet is ideköltözött, a kármános Számítástechnika Szakosztály, hivatalos nevén a Kármán Tódor Szakkollégium jellegéből adódóan, mint „internet-szolgáltató” kényszerült itt folytatni munkáját, de a C-ben van a videostúdió is és a gépészkari újság a KÁTÉ is itt kapott helyet, illetve van egy raktáruk a Schönherzben is. Terv szerint a Slip, a gépészkari napok is a Terminusban lesz megtartva, a Goldmann tér környéke helyett tehát idén a Duna Plaza környékét fogják felforgatni a gépészkarosok. Várhatóan a gépészkari Hallgatói Képviseletnek is lesz irodája a Terminusban, jelenleg a Vásárhelyiben székelnek. Ott egyébként 114 férőhelye van a karnak, a Terminusban pedig 560-600 között. Ez kevesebb, mint a Kármán összes férőhelye, de Péterfi Gábor szerint elég, mivel sokan – főleg a végzősök – inkább az albérletet választották, így nem szenvednek helyhiányban. Az átköltözéskor még azt sem lehetett tudni, hogy itt lesz-e internet, így lehet, hogy néhányan emiatt sem jöttek ide...

...De rosszul tették Az A épület az első emelet kivételével és a C épület már a gépészek ideérkezése előtt be volt kábelezve, az elsőn pedig január közepén kezdték el kiépíteni a hálózatot a Számítástechnika Szak-

2006. március

osztály tagjai. Egyik tagjuk, Kalmár Norbert elmondása szerint ahol ők építették ki, ott két végpont van szobánként, máshol csak egy, kivéve a C-ben néhány szobát, a szobák méretétől függően. Ez az A/1 szinten 60, máshol 30 végpontot jelent, a C épületben pedig minden szinten van 11 szoba, ez 24 végpont 6 szinten, azaz összesen 474 végpont a két épületben. A kiépítés végső stádiumában minden szobába kerülni fog egy négyportos switch, amivel több szobalakó esetén tovább lehet osztani a hálót, amennyiben elbírja a villamos hálózat. Az A épületben már hozzá lehet férni a hálózathoz, a C-ben csak azért nem, mert a hálózati eszközök villamos ellátását még nem sikerült megoldani, de ottjártunkkor már ez is egy napokon belül megoldódó probléma volt. Mivel a Terminusnak az egyetemmel való hosszú távú együttműködés miatt szüksége lesz az egyetemi hálózatra, így a jelenlegi 5-6Mbit/s-os mikrohullámú hozzáférést felváltja az üvegszálas, amit a Panteltől fognak bérelni. Az egyéb költségeket az egyetem fogja biztosítani, és az egyetem felé ugyanúgy fog látszani a terminusos hálózat, mint a kármános, tehát az egyetemi hálózat része lesz. Az üvegszál egyébként már fizikailag ki van húzva, amint az egyetemen aláírják a papírt, három hónapon belül meglesz a működő kapcsolat, gondolva ezzel a gépészek után a kármánban lakó schönherzesekre is. A kiépítéshez a kör anyagi támogatást nem kapott. Folytattak egyeztetést a schönherzes KSZK-val is, de végül céges támogatással végezték el a munkákat. A Kármán aljában lévő Tigra sokat segített nekik eszközbeszerzésben, szerszámokkal és a beszerelésnél is biztosítottak két tapasztaltabb kollégát. A szerverszoba a C épület első szintjén foglal helyet, ide áthozták az összes kármános eszközt, egyedül az a szerver, maradt az egyetemen, amin a kari hallgatóság nagy részének levelezése folyik. Ennek tárolását egy olyan tanszéken oldották meg, ahol az egyik számítástechnika szakosztályos körvezető a rendszergazda. A Kármánban lévő switchek egy része a két hely méretbeli különbsége miatt nem került felhasználásra, ezeket is a szerverszobában tárolják, és a felújítások végeztével visszaviszik a Kármánba. A Számítástechnika Szakosztály jelenleg azt próbálja elérni, hogy az új Kármán hálózatának kiépítési munkálataiba ők is becsatlakozhassanak.

Vissza a világ végéről Jó kétórás felfedezőutunk végeztével a portások és biztonsági őrök jókívánságaival megrakodva hagyjuk el a Terminus Hotelt. Kilépve kicsit megkönnyebbültünk, hogy visszatérhetünk a XI. kerületbe. Aki lakott már itt, tudja miről van szó: mikor kinézel az ablakon a Duna felé, és csak a Marina Part házainak – 500.000 Ft/m2, jachtkikötővel – építkezésén dolgozó munkagépeket látod, vagy a külvárosi lerobbant gyárépületeket, valahogy olyan érzés fog el, hogy „igen, én itt vagyok kinn egyedül a világ végén, a többiek pedig bent, együtt Az Egyetemen.” Aki pedig nem lakott még ott, talán 2007-ben megtudja, milyen is ez. Kereskényi Balázs, Mattyasovszky János

XXXIII./6.

19. oldal

Protokoll az élete Görög Ibolya a Miniszterelnöki Hivatal protokollfõköne volt tizenhárom éven keresztül. Az elmúlt években három könyvet is írt, mindegyikben a protokollal foglalkozott különbözõ szinteken. Február utolsó napján egy speciális képzést tartott a Schönherz Kollégiumban, ennek szünetében kerestük meg, s többek közt a munkahelyi ebédrõl és az állásinterjúról faggattuk. – Honnan érkezett most hozzánk? – Most speciel a lakásomról. Ez a vállalkozásom és az irodám bejelentett helye is. Mindenki csodálkozik, hogy Kőbányán lakom, egyszerűen szeretek ott élni.

Pár nap múlva felhívtam őt. Elájult, hogy vettem az időt és a fáradtságot, hogy ismét felkerestem, és elmondta, hogy nagyon jól érzete magát, ő volt a legcsinosabb. De másféle apróbb kérdésekkel is keresnek, pláne a báli szezonban. Szerintem mindenki szereti, ha kérdezik.

– Mivel érkezett, tömegközlekedéssel vagy saját kocsival?

– Hol lehet Önt elérni?

– Most taxival jöttem, mivel egész nap állni fogok, este a Közgázon is lesz előadásom. A torkom és a lábam a kettő legjobban igénybe vett része a testemnek.

– A Műegyetemre még nem hívtak meg tanítani, az Állásbörzén már háromszor tartottam előadást, és az idein is ott leszek. A weboldalamon ott van az email címem, az a legjobb kapcsolati lehetőség.

– Elég érdekes pályája van, mesélne nekünk erről egy keveset? – Mindenki egy külön regény, minden ember élete különleges, nyilván nem protokollosnak születik az ember, hanem gellert kap. Protokollos képzés nincsen, ezt valaki egy egyetemi vagy főiskolai diplomával látja el. Nagyon sok mindent csináltam az életemben, nagyon sokfelé dolgoztam, többek között Moszkvában, ahol négy évig tudományos munkát végeztem. 1987 januárjában kerültem be a Miniszterelnöki Hivatalhoz. Protokollal foglalkoztam és ott jöttem rá, hogy ez az a munka, amit szeretnék csinálni. Meggyőződésem, hogy sokkal jobb azt keresni, ahol jobban érzem magam és sokkal jobb cél, hogy a munka, amit találok elégítsen ki, mert ha muszájból ülök egy helyen, az egész életminőségem tönkremegy. Meg kell találni azt, amit az ember szívesen csinál, és én ezt itt találtam meg. Két főiskolával, négy nyelvvizsgával kezdtem el dolgozni, először beosztottként, majd protokollfőnökként. 1999-ben, mikor rajtam kívül álló okok miatt ez megszakadt, felnőttképzéssel kezdtem el foglalkozni. Nagyon sokan kíváncsiak rám. – Mióta tanít? – A Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok Tanszékre hívtak meg 4 évvel ezelőtt. Először csak szabadon választható kurzusaim voltak, tavaly tavasszal már 196-an vették fel a tárgyamat, és azóta kötelező tantárgy lett ötödéveseknek. De mindenki beül az órára, aki teheti. – A könyvében is említette, hogy felnőttképzéssel foglalkozik. Sokan keresik és kérnek segítséget? – Ez egy óriási dolog. Ha az ember igényesen dolgozik, akkor azt továbbadják. Nekem emiatt nincs szükségem reklámra. Olvasóim is megkeresnek apróbb kérdésekkel, hogyan vágjuk át a szalagot egy átadásnál, hogyan tegyük ki a különböző zászlókat. De ha egy rendezvénnyel kapcsolatban kérdeznek, azt inkább tanácsadás keretében vállalom, mivel folyamatában kell látnom a dolgokat.

– Például, ha felhívja Kovács Jóska édesanyja, hogy segítsen kivá-

– Mit tanácsol a most végző hallgatóknak? Mire figyeljenek oda egy állásinterjún? – A lényeg, hogy megemelt vállal, egyenes derékkal jelentse ki magának, hogy ezt az állást nekem találták ki, okos vagyok és nem kunyerálni jövök. Bartelba viszem a tudásomat, és az a kérdés, hogy a munkaadó mennyit ad érte. Amíg nem vesznek fel, addig nem vagyok alárendelt, addig a tudásom egy árucikk. Ilyenkor alku és nem megalázkodás van. Ne nagyképűsködjenek, de annyi önbizalommal menjenek oda, hogy lássák, el tudják majd végezni azt a munkát. – Mit tanácsol a Villanykaron jókora többségben lévő fiúknak, mire figyeljenek oda a társas kapcsolatok terén? – Először is, a fiú udvarol a lánynak. Ha meg akarnak nyerni valakit, azt engedjék beszélni, érdeklődjenek iránta. Ha be akarnak fejezni egy kapcsolatot, azt ne telefonban tegyék meg! A lányok emancipálódnak, tehát mostanában a lányok udvarolnak a fiúknak. A lányoknak jól esik, ha kapnak valami olyasmit, amit elsősorban a nőknek szoktak megadni. Vannak apróságok, amivel meg lehet hódítani egy lányt, de elsősorban kérdezgessék! – Mi az, amit a lányoknak javasolna? – Mivel sok fiú között tanulnak, ne váljanak maszkulinná! Hordjanak néha szoknyát, ne veszítsék el nőiességüket, de ne is éljenek vissza vele! Ha egy lány megjelenik valahol kivágott ruhában úgy, hogy a hasa kinn van, vagy rázza a lábát, azt nyilván nem az esze miatt veszik fel, hanem csak arra a pár hónapra, kísérleti időszakra. – Mi az, amire egy üzleti ebédnél oda kell figyelni? – Amikor egy asztalhoz leülünk, ha papírszalvéta van, azt a bal oldalunkon helyezzük el, ha damaszt, azt az ölünkbe terítsük le. Addig kell ott ülni, amíg a házigazda azt nem mondja, hogy vége. Nincsenek telefonok, ez nagyon sértő dolog. Ha nem tudunk valamilyen ételt megenni, vagy nem tudjuk hogyan kell, akkor először figyeljünk meg valakit. Ezalatt az idő elütése képpen igyunk egy kis vizet, vagy váltsunk pár szót a mellettünk ülőkkel.

lasztani fia ruháját, akkor tud abban segíteni?

– Hogyan fogyasszunk italokat ilyen alkalmakkor?

– Igen. Nagyon sokan keresnek meg, egyszerű hétköznapi emberek is. Például egy idős néni felhívott, hogy a könyvemből tudja a telefonszámomat, s meghívták a Károly-palotába egy fogadásra, s nem tud magas sarkú cipőt felvenni. Mondtam neki, hogy nyugodtan vegyen fűzős cipőt, bőszárú fekete nadrággal és egy sállal.

– Minimálisan. A töménnyel óvatosan, általában is mondom, hogy a tömény és a sör keverése az egyik leggyilkosabb dolog. Nem vagyok antialkoholista, szeretem a jó italokat, de ez tönkreteszi a májat. Nem egy ismerősöm halt meg emiatt ötvenéves korban. Munkaebédnél tehát egy pohár bor vagy egy pohár sör.

20. oldal

2006. március

– Mik azok a hibák, amiket a fiatalok leggyakrabban elkövetnek? – Ezeket nem tartom feltétlen hibáknak. Szándékosan ne legyünk gonoszak, slendriánok, ne okozzunk gondot! Az ápoltságot ne adjuk fel! Lehetek sportos, lehetek laza, de ne legyek ápolatlan! – Az utolsó könyve végén írta, hogy nem tervezi folytatását. Most hogy gondolja ezt? – Amihez értek, azt leírtam. Ennyi volt, nem iszom sárig a vizet. A kiadó megkért, hogy készítsek egy gyerek illemtankönyvet, de úgy gondolom, nem a gyereknek, a szülőnek kellene tudnia ezeket a dolgokat. Ha a szülő nem tartja be, a gyerek hiába tanulja meg. – Különböző, protokollal foglakozó könyvek között fel lehet figyelni különbségekre? – Vannak alapszabályok, amelyek egyformák. A konvenciókban

lehetnek különbségek, melyek sokkal lassabban változnak, mint a társadalom, s valahol átmentik az adott kultúrát. Van egy 1910-es évekbeli könyvem – a Nagyvilági hölgy tanácsai –, melyben azt írja a szerző, hogy „úrinő nem fogja meg a kilincset”. De sokáig állnék kint és bent, ha ez így lenne. A munkahelyeken például úgy alakult a háború előtt, hogy a főnök ajánlja fel a tegezést a fiatal nőnek, mivel akkor még a nők nagyon alacsony beosztásban dolgoztak. Az egyenjogúsítással, a nők szerepvállalásával ez úgy módosult, hogy mindig a nő ajánlja fel a tegezést, bármekkora a rangkülönbség. Itt találhatnak különbségeket, de az idő hozta meg a változást. Bacsárdi László, Dézsi János Görög Ibolya honlapja: http://www.gprotokoll.hu

85 000 Ft / kredit IDC IT Security Roadshow 2006 Könnyû helyzetben vagyunk mi, akik „a honi felsõoktatás legkomolyabb szakmai mûhelyében” (szöveghû idézet a sajtópassért könyörgõ levélbõl) tanulunk: elviekben oktatóink hónapról hónapra részt vesznek neves akadémikus konferenciákon, követik a legfrissebb publikációkat a vonatkozó szaklapokban – up-to-date-ek helyettünk, aminek eredményeképp eleve az aktuálisan legújabb technológiákat sajátítjuk el. De mit csináljon egy évekkel ezelõtt végzett, komoly cégnél karriert építgetõ mérnök-informatikus, ha nagyjából képben akar azért lenni a szektor fejleményeivel, de nincs ideje a temérdek száraz tanulmányt átrágni: igen, csengessen ki temérdek pénzt az IDC-nek, aki egyberángatja a legfontosabb emberkéket, akik aztán elmesélik egy nap alatt (first-class büféebéd included), mi is a nagy büdös helyzet az IT biztonság területén. Valahol ott kezdődött a történet, hogy egy blogban rábukkantam a konferencia kiírására, és elkezdett konkrétan csorogni a nyálam. Nagy nevek, érdekes témák, meg maga a tény, hogy szembesülhetünk azzal a konkrét, dollármilliókat mozgató szakma oldalával (amit amúgy hétköznapokon tudásszagú egyetemi előadókban csepegtetnek belénk), elég volt ahhoz, hogy nem kis túljelentkezést produkáljunk a kikönyörgött sajtóbelépőkre. Pár héttel később aztán ott álltunk ingbenzakóban a Kempinski puccos előcsarnokában, majszoltuk a botrányosan finom sütiket, és erősen próbáltunk nem kiríni a tömegből. Aztán becsücsültünk a kristálycsillárok alá, és elkezdték belénk és a kb. 3-400 leendő kollégánkba tölteni az okosságot. A bevezető sallangok után a nyitó előadást az egész roadshow legnagyobb húzóneve, Phil Zimmermann tartotta meg. Ha valakinek nem rémlene, ő az ember a PGP (ha még ez sincs meg: Pretty Good Privacy, a de facto standard e-mail titkosító-aláíró rendszer) mögött: amolyan tipikus alacsony-szakállas-átszellemült tekintetű digitális szabadságjog-evangelista. Rutinos előadó, egész nap nem jött nála szórakoztatóbb-figyelhetőbb ember. Előadásának fő témája az általa kiagyalt és bevezetni tervezett autentikált VoIP-rendszer volt – ebben nagy vonalakban egy Diffie-Helmann protokollt épít a netes telefónia köré. A technikai részletekbe nem vesznék bele, lévén ő sem ment le ilyen szintre, csupán a lényeg: amennyiben ez tényleg elterjed, lehetővé válik egy man-in-the-middle támadásoktól védett VoIP-beszélgetés, melyben az akár visszamenőleges hitelesítéshez elég a partnerünkkel kölcsönösen felolvasni egy pass-stringet. Alig várom, hogy 32-jegyű hexadecimális karakterláncokból generált mondatokat olvassak fel a barátnőmnek. A következő előadást Miles Burden, az FBI budapesti

kiképzőközpontjának egyik vezetője tartotta. Fényezte egy darabig szervezetük – ami amúgy tényleg egész komoly képzést nyújthat -, beszélt a digitális bűnözés terjedéséről, majd felvázolta koncepciójukat, miszerint mennyire jó lesz mindenkinek, ha támogatja őket, és akkor lesz elég, a területen képzett rendőr. Szép és jó, de az 1%-ot kapja inkább egy gyermekkórház. Ezután következett be a káosz. Emberek váltották egymást a pulpitusnál, beszéltek felváltva magyarul, angolul, és mexikói angolul (aminek elengedhetetlen nyelvtani kelléke a minden mondat után odafűzött „yeah?” question-tag) és penderítettek rafinált grafikonokat és hálózat-reprezentációs ábrákat a kivetítőre. Íróink ekkor elkezdtek buzzword-bingót (részletekről lásd: Qpa++ – hackelés az MIT-n, Impulzus XXXI./3.) szerkeszteni a „confidentiality”, „twenty-four-seven”, „scalability” és „foreseeable threats” szavakból, bőszen ikszelgetni, és úgy dönteni, hogy a továbbiakban csak az említésre méltó eseményekről tudósítanak. A Symantec prezentációjának alapjául szolgáló idióta nevű („Rmail-d, hogy megk-e-mail”) tanulmányt masszívan PR-olták, mióta elkészült: nem olvas az IT-területtel kapcsolatos médiát, aki nem találkozott még az e-mail-függőséggel kapcsolatos statisztikáikkal és az abból levont következtetésekkel. Belegondolva (élőben látva) triviális, viszont számokkal alátámasztott kimutatásként kifejezetten érdekes megállapításul lényege, hogy jelenleg egy korszerűbben működő cég működésének egyszerűen alapjává vált az e-mail, és nem csak kommunikációs eszközként. Egyfajta közös tudásbázis, napló, kontakt- és dokumentumtár lett belőle, ahonnan szükség szerint évekkel korábbi részletes információkat halásznak elő, aminek segítségével munkanaptárt állítanak össze és feladatlistákat szerveznek. Mindemellett tényleg nem semmi tény, hogy az emberek 80%-a tévesen hiszi, hogy a cég elmentve

XXXIII./6.

21. oldal

őrzi a leveleit, még ha ő ki is törli őket... Szerepelt Szarka Attila, az APC Hungary rendszermérnöke. Rendszermérnök, így, kurzívval, mert ő azon emberek közé tartozik, akik nem tényleg hardcore mérnökök egy ilyen dinamikus és ingatag területen, mint az informatika. Konkrét számokkal, mérési eredményekkel és tervekkel alátámaszott módszereket vázolt fel arról a részről, amire általában hajlamosak vagyunk csak legyinteni: a fizikai védelemről. Rendszerük egy rackbe építhető, alacsonyabb és magasabb szintű, láncba szervezhető monitoring-megoldás, ami képes a legegyszerűbb paraméterektől (mint hőmérséklet és páratartalom) elkezdve akár a videóképig tartó fizikai ellenőrzést nyújtani a szerverparkodhoz. Igen, vehetsz párszázezerért egy cuccot, amit csak becsúsztatsz a rackszekrényedbe, és küld egy MMS-t Terka néni képével, amikor az kiporszívózza a szervered tápkábelét. Ekkor elmentünk ebédelni. Lazacot, naphalat, kevés tárkonyos őzragut és „tomcollinsos” pohárba szerkesztett elképesztő vaníliakrém-csokoládé kompozíciót, szegény mi. A délután folyamán Bluetooth-hackelgettük a nagyjából harminc elérhető telefont, a WiFi-hálózaton keresztül a KVIF-es újságíró-kollégáknak mutogattuk a szerkesztőség tördelői gépére egy PDA távoli asztal kliensével belépve Quark-ból (geek-konferencia ez, vagy mi) a leendő címlapunk tervét, megnyertük a buzzword-bingót, és kezdtünk teljesen túladagolódni. A délutáni előadások egyik legérdekesebbikeként Peter Stremus, az EMEA igazgatója mutatta be biztonsági megoldásuk, ami ha nem csak nagy szólamokat takar, igazi váltást jelenthet a vírusellenőrzés terén. Az ő alapelvük szerint a gyors, nemzetközi hálózatokon gyakorlatilag órák, sőt, percek alatt terjedő wormök korában eleve veszett ügy az, amit a tradícionális víruskereső cégek követnek, miszerint adott vírusminták alapján produkálnak azokat felismerő patterneket: az ő módszerük építőeleme a preventive patch, ami elviekben egy létező vírusok alapján megkreált javítás, mely képes eleve az adott fertőzés létrejötte előtt megelőzni azt. Lassan elérünk a konferencia végére, de talán most jön csak a java. A most következő előadásra várt talán mindenki. Következik

Sebastian Schreiber, aki bigszkrínen fog hackelni. Gyanúval teljes mosollyal várom az előadását. Az eddigi előadásokból következtetve, túl sok jóra nem számítok. Első körben megmutatta, hogyan csapjuk be azokat a szerencsétlen webmastereket, akik a biztonságtechnikai alapokkal olyan szinten nincsenek tisztában, hogy az már siralmas. Aztán kerestünk text fájlokat a guglival, amikben jó kis jelszavakat találtunk. Még villantott egyet-kettőt a srác, aztán volt egy kis „man-in-the-middle” SSL támadás, és DNSspoofing. Nézegettem közben az emberek arcát. Mit is mondjak, láttam egy-két érdekes, csodálkozó tekintetet. Úgy gondolnám, egy ilyen rendezvényre olyan emberek mennek el, akik előtt ezzekkel a mutatványokkal nem lehet túl nagyot domborítani. Talán egy dologgal tudott meglepni. Elővette a telefonját, és a notiját, egy Bluetooth adapterrel, majd rákeresett a közelben lévő párosítható eszközökre, és a saját telefonjára csatlakozott. (Azt mondta, ha bárkinek a teremben odaadná, nem tudná biztonságosabbá tenni. Én azért megnéztem volna, be van-e kapcsolva a párosításhoz szükséges jelszó kérése. Persze nem kételkedek benne, hogy írt rá valami spéci szkriptet, ami ezt megkerülte.) Aztán elkérte a teremben lévő egyik résztvevő telefonszámát, és küldött rá egy SMS-t, majd lekérte saját telefonjának adatait. Szó mi szó, a tanulság, ne tartsuk feleslegesen bekapcsolva a Bluetooth adóvevőt. Ezzel persze nem szeretném Sebastian érdemet csorbítani, talán többet várna az ember egy IT konferenciától, ha egy cégnek 85+fát kell rá kifizetni. Visszakanyarodva az elejére, vegyük szegény, az iparban tespedő, a fejlődésről egyre inkább lemaradó mérnök-informatikusunkat, aki nagynehezen ráveszi cégét arra, hogy befizesse erre a konferenciára. Vegyük még azt is, hogy igazán lelkiismeretes, előtte egy munkanapig rákészül, átolvas minden tudnivalót, aznap végigfigyeli az összes előadást, majd később egy napon keresztül át is rágja magát minden slideon. Ez felső gangon számolva is kb. 25-30 óra: azaz egyetemi mércébe átszámolva egyetlenegy magányos kredit. Nálunk ez a méregdrága teljes költségtérítéssel számolva is nagyságrendileg 6000 forint. Itt 85 000+áfa, számlával, leírhatóan. Sokkal többet, újabbat és pontosabban ők sem mondtak. Jók vagyunk, no. gyp, Jani

BME-s hallgató nyerte az NI Napok villamosmérnöki versenyét A National Instruments NI Napok címmel indult hadjárata 2005. október-novemberben felkeresett több magyar és romániai egyetemet, ahol elsősorban villamosmérnök és informatikus hallgatók kerültek célpontba. Előadásokkal, látványos bemutatóval és versenyekkel vártuk a részvevőket. A versenyeken nagyon nagy volt az érdeklődés, köszönhető egyrészt a vonzó díjaknak (laptop, németországi NI tréning) és bizonyára a megmérettetés során érzett adrenalin szint növekedésnek. A versenyeken közel 100 diák vett részt a különböző helyszíneken. A villamosmérnöki versenyen kívül az SQL adatbázis programozás és LabVIEW (National Instruments szoftver terméke) versenyek is népszerűnek mutatkoztak. Helyszínek: BME, BMF, Debrecen MFK, DE, Kolozsvári Műszaki Egyetem, Temesvári Műszaki Egyetem. A versenyek döntőjét a debreceni cégnél rendeztük, ahol az írásbeli feladatsor kitöltése után szóbeli elbeszélgetésre is sor került, a résztvevők érdeklődési körének megfelelően. A versenyzők közül az első helyezettet díjaztuk.

Az NI által szervezett diákprogramokról elmondható, hogy egyre színvonalasabb munkák érkeznek hozzánk az NI pályázatokra és egyre profibb megoldások születnek a felvetett problémákra, aminek nagyon örülünk! Diákoknak szervezet programokról olvashatsz honlapunkon: http://www.nieurope.com Tóth Kata – NI

Eredmények, díjak: Villamosmérnöki verseny: Bozóki Ferenc (BME VIK) SQL Adatbázis programozás: Vlad Botos (Kolozsvári Műszaki Egyetem) LabVIEW: Iakab Ciprian (Kolozsvári Műszaki Egyetem) Gratulálunk!

22. oldal

2006. március

UC Santa Barbara A Kaliforniai Egyetem Santa Barbarai Központja (University of California, Santa Barbara) évtizedek óta élen jár az informatika oktatásában és kutatásában egyaránt. Az intézmény igyekszik minél több nemzetközi tanulót befogadni diákjai közé. Cecilie Soma-val, egy 22 éves norvég hallgatóval az egyetem központja előtti parkban beszélgettem el a képzésről és a diákéletről. – Hogyan szereztél tudomást a Santa Barbarai Egyetemről? – A Norvég Tudományos és Technológiai Egyetemen hallottam először a UCSB-ről. A tanári kar több tagja járt már itt vendégelőadóként, és sokat ajánlották az egyetemet, mint kitekintési lehetőséget a világra. – Mi volt a fő ok, amiért ezt az egyetemet választottad? – Nagyon tetszett, hogy lehetőségem volt arra, hogy én válogassam össze a tantárgyaimat. Így nem szigorúan csak olyan tantárgyakat vehettem fel, amik szorosan az informatika tárgykörébe tartoznak, hanem kissé kötetlenebb óráim is vannak, ahol olyan témákról tanulok, amelyek személyesen érdekelnek. Természetesen az informatika óráimért szerzett krediteket az otthoni egyetemem is elfogadja. Persze azt is meg kell említenem, hogy az időjárásnak is volt szerepe a döntésemben: mindig szerettem volna egy meleg, napfényes helyen tanulni, és itt megtaláltam a számításomat. – Most, hogy már több mint fél éve tanulsz itt, mit találsz eltérőnek az európai egyetemek oktatási rendszerétől? – Norvégiában a fő hangsúly az elméleti oktatáson van: szinte csak a könyvből tanulunk, és informatikushallgató létünkre alig dolgozunk számítógépekkel. De szerintem ez a legtöbb európai egyetemen hasonlóképpen történik. Itt, az Egyesült Államokban, inkább arra törekszenek a tanárok, hogy megtalálják az egyensúlyt az elméleti és a gyakorlati oktatás között. Mindamellett, hogy megtanuljuk a szükséges elméleti alapokat, az órák jelentős részében gyakoroljuk az elsajátított lépéseket a számítógépeken. Jobban elmerülünk a programok részleteiben, így sokkal eredményesebben tudjuk azokat használni. Ennek köszönhetően pedig könnyebben és hatékonyabban tanulunk. Az is egy bevált módszer az itteni oktatási rendszerben, hogy minden órán kapunk rövidebb projekteket, házi feladatokat. Ez egyrészt azt jelenti, hogy folyamatosan és intenzíven kell tanulni, másrészt viszont jóval magasabb szinten sajátítjuk el a tananyagot, mintha csak a vizsga előtt egy héttel kezdenénk el tanulni. Szóval hosszú távon megéri a befektetett idő és energia. – És milyen tantárgyakat kínál az egyetem? – Az alapozó tantárgyak mellett részletesebben is elmerülhetünk az informatikában. Olyan órák vannak az órarendben, mint: „3D felhasználói interfész”, „Adatstruktúrák és algoritmusok”, „Automata és formális nyelvek”, „Programozási nyelvek”, „Szoftverfejlesztés”, „Intelligens és interaktív adatbázisok”, „Webes szolgáltatások és biztonság”, „Összetett számítások”, „Számvezérlésű szimuláció”.

– Mit tudsz mondani a tanárokról és oktatókról? – Az oktatók nagyon közvetlenek, az órák lazább hangvételűek, mint otthon: szinte beszélgetések formájában vitatjuk meg a tananyagot. A tanárok sikeresen vonják be a diákokat a foglalkozások menetébe, sok kérdés hangzik el mindkét részről. Így nem unalmasak az órák és a hallgatók is szívesen vesznek részt a foglalkozásokon. Órarenden kívüli szemináriumok és előadások is vannak, ahol rengeteg új és érdekes információ hangzik el: az informatika kar gyakran hív meg vendégelőadókat. Sokan közülük a UCSB egy másik karán tanítanak, ez is mutatja, mekkora az együttműködés az egyetemen belül. Mindemellett számos külföldi előadó is jön a világ minden részéről. Én éppen most jövök egy olyan svéd előadó szemináriumáról, aki a Norvég Tudományos és Technológiai Egyetem gépészmérnöki szakán tanít. – Gondolom az oktatók kutatásokat is végeznek itt. – Igen, jelenleg is számos kutatás folyik a Santa Barbarai Egyetemen. Ha jól tudom, a tanári kar tagjai foglalkoznak bioinformatikával, multimédia adatbázisokkal, kvantum és kombinatorikai algoritmusokkal, membránszámításokkal, intelligens és interaktív adatbázisokkal, mesterséges intelligenciával, szoftverfejlesztéssel és vezeték nélküli rendszerekkel. Az oktatók szívesen vonják be ezen kutatásaikba a hallgatóikat is. – A tanárok szakértelme mellett az is fontos, hogy milyen az egyetem technikai felszereltsége. Erről mi a véleményed? – Természetesen nekünk, informatikusoknak ez egy elsőrangú kérdés. Nagy örömünkre a Santa Barbarai Egyetemen minden lehetőség adott: a számítógép-laboratóriumokban PC és Macintosh gépek egyaránt megtalálhatók a legújabb, naprakész programokkal. Tanulmányaim során több operációs rendszer használatát is elsajátítottam, hiszen van itt Windows-os, Mac OS X-es, de Linux-os számítógép is. A laboratóriumok szinte a nap 24

XXXIII./6.

23. oldal

órájában nyitva vannak, és mindig van valaki a vezérlőben, hogy megoldja a felmerülő technikai problémákat. – Akkor ez valóban nagyban segíti a tanulást. Kicsit változtassunk a témán: Milyen a diákélet Santa Barbarában? – Egy szóval? Pezsgő. Itt mindig nagy a pörgés, hiszen több mint 20000 hallgató tanul az egyetemen, és nagyon sokan laknak az egyetemvárosban, amit nem véletlenül hívnak Isla Vistának, az „élet szigetének”. Én is itt élek, két norvég és egy amerikai lánnyal osztozom egy nagy lakáson. Szinte minden este van valamilyen buli, ahol lehet ismerkedni, barátkozni: a mi baráti társaságunk is szinte hetente bővül. Pont a múltkor olvastam, hogy a Newsweek a UCSB-t választotta az Egyesült Államok egyik „legforróbb” egyetemének. – És milyen szórakozási lehetőségek vannak? – Lehetőség majdnem mindenre van, csak bírja fantáziával az ember. Mi gyakran hívjuk meg a barátainkat egy kerti sütésre – most hétvégén például a Szuperkupát megünnepelendő –, de szombatonként gyakran bemegyünk Santa Barbara belvárosába, ahol számos étterem, bár és klub található. A változatos földrajzi környezet sportolási lehetőségekben is bővelkedik: miután szörföztünk egyet a Csendes-óceánban, egy–két órás út után már egy havas síterepen találhatjuk magunkat Kalifornia hegyei közt. Említést érdemel még a Nemzetközi Hallgatói Szövetség. Ez a UCSB nemzetközi diákjait tömörítő szervezet. A vezetők minden hétvégére terveznek valami programot: focimeccseket, kirándulásokat Las Vegasba, San Diegoba, a Universal filmstúdióba vagy

éppen Disneylandbe. Én jövő héten egy sétahajókázásra megyek a Santa Barbarai-öbölbe. És nem szabad megfeledkezni az egyetem által kínált programokról sem: moziestek, előadások, koncertek. – Te melyik eseményen voltál legutoljára? – Egy Damian Marley koncerten, de ha jól tudom ebben a hónapban is olyan hírességek látogatnak el a UCSB-re, mint Colin Powell egykori államtitkár, Chick Corea jazzművész vagy John Cleese komikus. – És hogyan állnak az amerikaiak a külföldiekhez? – Mivel Santa Barbarában évtizedek óta rengeteg nemzetközi tanuló van, a fiatalok és az idősebbek egyaránt igen közvetlenek és barátságosak. Ez egy színes, multikulturális környezet, ahol az emberek nagyon nyitottak az ismerkedésre nemzetiségtől és bármi mástól függetlenül. A mi társaságunkban is vannak norvégok, svédek, németek, amerikaiak és japánok is. Széles Orsolya

Amennyiben szeretnél többet megtudni a Santa Barbarai Egyetem által kínált tanulmányi lehetőségekről, kérünk, hogy írj az alábbi címre: Széles Orsolya, [email protected] További információ található még az egyetem honlapjain: http://www.ucsb.edu.

Összegyetemi pénztárcarablás Old’s-záró helyett összegyetemi bulin figyelhettük, ahogy a DJ a nadrágját simogatva elszáll, az italmérõk pedig meggazdagodnak az egyetemisták zsebeibõl. Hogyan lehet 500 Ft-os belépõbõl több ezret varázsolni?

A nagy nyitóbuli Elhatároztuk, hogy február 16-án elnézünk az egyetemielet.hu oldalain is beharangozott SOTE-BME közös „Összegyetemi” bulira, amit olcsónak reklámoznak. Diákigazolvánnyal 500 Ft, szólt a hirdetés, de azt elfelejtette hozzátenni, hogy az egyetemistának szóló rendezvényen a ruhatárért kabátonként 200 Ft-ot fognak elkérni. A sör ára 550 Ft, a whiskeykóla pedig 980 Ft-ba kerül. Vagyis inkább 1000 Ft-ba, mert a pultos csaj elfelejt visszaadni. Baráti árak, ugye? Talán még a Zöld Pardonban is olcsóbban ki lehetne jönni.

Káosz és anarchia A zene két teremben szól. Az egyikben az Ars Presso DJ-je keveri a zenét. Magam előtt látom az arcát, ahogy bal kezével a nadrágját masszírozva mondogatja ritmusosan a mikrofonba „Köszönjük Inside! Köszönjük Ars Presso! A kezeket a magasba! Hol van a BME?” mondatokat egymás után, miközben túlságosan figyelve az egyre foltosodó nadrágjára nem veszi észre, hogy már megint azt a számot tette be, amit az előbb játszott. A másik terem DJ-je sincs a helyzet magaslatán: „Itt valami nagy sz*r van.”, jelenti ki, amikor rájön, hogy nem tud CD-ket váltani. Kicsivel később megtudjuk, hogy a probléma azért áll fenn, mert valaki whiskey-t öntött a DJ-pultba. Csak gratulálni lehet az illetőnek. A DJ-nek már nem annyira, mert a számok közti váltást végig úgy oldja meg, hogy belebeszél a mikrofonjába. Én most járok először az Insideban (a Közgáz mellett található egyébként ez a szórakozóhely), maga a hely az jó lenne, csak

vannak benne buta megoldások: Az oszlopokon lámpák találhatók, az alsók azonban túlságosan alacsonyan vannak, és sorra törnek el a lámpabúrák. Takarítókat meg sehol nem látni, így nemsokára már pár centi vastag búra- és üvegpohár-törmeléken táncolunk. Vagyis inkább rugdaljuk arrébb. A két terem közti folyosón vannak a ruhatárak. A ruhatárak előtt tülekedő tömeg miatt csak egyes oszlopban lehet haladni, ami jelentősen lelassítja a közlekedést. A zene a fentieket leszámítva remek volt, és – túltéve magunkat az említett nehézségeken – jól éreztük magunkat. Kár, hogy vagy harminc embernek mondtuk, hogy jöjjön el, mert ez egy olcsó, egyetembarát buli lesz. Hát nem az lett. Közben néhány száz méterrel arrébb lassan a végéhez közeledik az utolsó Old’s. Olcsó belépés, még olcsóbb italárakkal. Egy korszak ér véget. Bacsi

Melléktermék Kezdetben vala a villanykari Hallgatói Képviselet. Aztán megszületék az http://egyetemielet.hu oldal, amely különböző egyetemi bulikat gyűjt össze. Majd az egyetemielet.hu felkeresé a villanykari HK-t, hogy támogassa őt pénzzel. A villanykari HK egy héten belül úgy dönt, hogy támogatja anyagilag. S mindenki látá, hogy ez jó. Aztán a villanykari HK megkeresé az http://egyetemielet.hu–t, hogy egy hirdetéssel támogassa. Az egyetemielet pedig három hónapon keresztül nem adá érdemi választ. S mindenki érezé, hogy bolondnak nézék a HK-t….

24. oldal

2006. március

Minden út ide vezet Romok, épületek, rabolt mûkincsek, híres festmények, a világ legkisebb állama és a pápai áldás. Mit tegyünk, ha 72 óránk van az olasz fõvárosban? Folytatjuk ajánló sorozatunkat.

A vizsgaidőszak vége A vizsgaidőszak vége felé közeledve egyre több helyről lehetett hallani, bárcsak vége lenne már ennek az egésznek, és milyen jó lesz majd a végén a fáradalmakat egy nagyszabású buliban kipihenni. Idén egy négytagú társasággal egy távolabbi helyet választottunk ki, hogy utánajárjunk egy régi mondásnak. Még december közepén beszereztük a szükséges repülőjegyeket, lefoglaltuk a szállást, és az utolsó vizsgahétre nem terveztünk számonkérést. Február elején pedig már az egyik fapados társaság gépén úton voltunk… Rómába.

Visszamentünk a Szent Péter térre vasárnap délelőtt is, ugyanis minden délben innen köszönti a pápa a téren összegyűlt híveket. Most is így volt, pontban délben – a tömeg ujjongása közepette – XVI. Benedek megjelent a Vatikán ablakában, és egy rövid tíz perces olasz beszédben szólt az egybegyűltekhez, a latin szertartásrendnek megfelelően pápai áldásban részesítette őket, majd hat különböző nyelven köszöntötte az egybegyűlteket.

Romokban

Persze Rómában járva nem lehet kihagyni a Vatikán mellett kötelező programokat. Mi úgy osztottuk be az időnket, hogy a megérkezés estéjén megnéztük a kivilágított Colosseumot és sétáltunk egyet a városban. A Vatikán másnap délelőttöt és délutánt a Ha már Rómában jártunk, Vatikánban és környékén töltöttük, s a elnéztünk a világ legkisebb orkövetkező napra jutott a Colosseum, a szágába, melynek területe Forum Romanum és a további híresebb mindössze 440.000 négyzethelyek. A Colosseumba „csak” fél órát kellett Colosseum méter. Erre ráfér néhány épület, sorbaállnunk a bejutáshoz, nyáron állítólag sok kert (szökőkutakkal), valamint a világ legjei közé tartozó sokkal rosszabb a helyzet. Az építmény egyébként Néró egykori dolgok. A világ egyik legnagyobb múzeumegyüttese, melyben palotája helyén áll, Vespasianus császár Kr. u. 72-ben indította el több mint 1400 teremben állították ki a műkincseket. A mű- az építkezést, és fia, Titus avatta fel 80-ban. A 300-as évek vészettörténet szerzői innen vehették a könyvíráshoz az ihletet, közepéig élt a „Kenyeret és cirkuszt!” jelképe, ekkor az egyre ugyanis itt található Raffaello Athéni iskola című freskója, a Kr. e. inkább katolikus császárok bezáratták. Az évszázadok alatt 2. századból származó Laokoon-csoport vagy Michelangelo állapota egyre romlott, a köveit elhasználták az aktuális uralkodók, remekműve, a Sixtus-kápolna freskói. A több, mint 60.000 értékes Napoleon volt az első, aki cselekedett a műemlék védelme kéziratot és majd 800.000 nyomtatványt tartalmazó Bibliotheca ügyében. Manapság turisták ezrei járják be naponta, és Apostolica-ról, a hét kilométer hosszú komplexum egyéb fényképezkednek az épület körül őgyelgő légiósokkal. Eléggé kiállatásairól nem is beszélve. Azt hittem, hogy a párizsi Louvre romos. egy zsúfolt hely, de kiderült, hogy az ehhez képest egy szeles Az ókori rómaiak által kedvelt Forum Romanum, a Palatinus, a kiállítócsarnok. Lépten-nyomon műkincsek és freskók. A Capitolium előtti Michalengelo által tervezett tér, a Pantheon épücsúcspont természetesen a Sixtus-kápolna (amit tévesen hívnak lete (amelyet Augustus császárnak építettek, hogy családjával esixtusi kápolnának), ahol hatalmas tömeg vegyütt az istenek közé emelje) rődött össze. Három biztonsági őr hajtogatta mellett lépten—nyomon műegyszerre, hogy „Psszt!”, illetve, hogy „No kincsekbe botolhatunk. Az photo! No photo!”, de a japánok ezt nem útikönyvekben egy csomó nagyon értették és vadul kattintgatták nincs is kiemelve a városban fényképezőgépüket, amerre csak láttak. lévő sok építményből és az Nekünk is sikerült titokban megörökíteni Egyiptomból rabolt obeliszMichelangelo néhány alkotását. kekből. Négyórás bolyongás után (egy hét sem lenne elegendő ebben a múRómai legendák zeumban) utunk a Szent Péter térre Rómához számos legenda vezetett. A bazilika kupolájába fel lehet kapcsolódik, az egyik a menni, potom 580 lépcsőfok adja a kiFontana di Trevi (Trevi-kút)hívást a feljutáshoz. Ha lifttel mentünk hoz kötődik. Ez – az útikönyvolna, akkor 200 lépcsőfokot megspórolvünk szerint – Róma legkedvelhattunk volna, de élveztük a kihívást, és tebb szökőkútja, és a barokk kor húszlépcsőnként megpihentünk egy-egy pápái 1750-ben ezzel utolsó nagy csók erejéig. (Mármint fiúk lányokkal. ☺) Trevi-kút művüket alkották meg. A legenda A kilátás a tetőről pedig tényleg csodálatos. A Szent Péter székesegyházat egyébként 2000-ben szerint aki egy pénzérmét dob a kútba, visszatér Rómába. Aki ketújították fel. Méretei óriásiak: 211 méter hosszú és 132 méter tőt, az olasz szeretőt talál magának. Aki hármat, az hamarosan magas. Ha Esztergomban jártok és látjátok az bazilikát, hozzámegy a szerelméhez. Fontos, hogy a dobás műveletét a kútnak háttal állva végezzük el. Meg érdemes nem délután gondoljatok arra, hogy ez simán belefér a Szent Péter Bazilikába.

XXXIII./6. felkeresni, ugyanis február eleje ellenére délután négy körül teljesen tömve volt a tér turistával, és a kúthoz csak nehezen lehetett hozzáférni. Vajon mi lehet itt nyáron? A turisták mellett voltak helyi kereskedők, akik ingyen rózsát adtak a hölgyeknek, majd 5 euróba kerülő fényképet akartak készíteni róluk.

Kisbusz, fapados villamos és szakadt metró Róma közlekedése eléggé érdekes. Van két metróvonal, ezek a Termini megállóban (amely egyben a vasútállomás) találkoznak egymással. A metrókocsik eléggé vegyesek, van olyan szerelvény, amely úgy néz ki, mint egy párizsi metró, és vannak olyan lepukkant kocsik, amelyek Moszkvában se mennének el. Van néhány villamosvonal, ebből az egyik igazi fapados ☺, és rengeteg busz. Találtunk egy olyan elektromos kisbuszt, amelybe a sofőrrel együtt összesen 28 személy fér el. A buszokra egyébként nem muszáj a buszmegállóban felszállni, megpróbálhatjuk lestoppolni is őket. A kocsikkal már nehezebb a helyzet, és mivel 2003-ban szigorították a KRESZ-t, aki ma átmegy a piroson, a gyalogosok közé, vagy egyirányú utcába hajt be a rossz oldalról, az több mint száz eurónyi büntetést fizet. Ennek ellenére az olaszok állat módon közlekednek, szerencsére a budapesti közlekedési rutin segít az Örök Városban.

25. oldal Via Appia Antica Egykoron itt bonyolódott le az egész Római Birodalom forgalma. Az utat Appius Claudius Caecus cenzor építtette Kr. e. 312-ben. Az akkori építőmérnökök 4,3 méter széles utat képzeltek Rómától egészen Brindisi kikötőjéig. Az út annyira strapabíróra sikerült, hogy napjainkban autók közlekednek rajta. A római útikönyvünk szerint az út hétvégenként le van zárva az autóforgalom elől, így vasárnap délután utolsó programként sétáltunk rajta egyet. Autók azonban voltak, buszok kevésbé. Legalábbis a buszunkról leszállva egy kihalt úton találtuk magunkat. Kis séta után feltűnt a Quo vadis, Domine templom. Igen, a templom nevének köze van az irodalmi Nobeldíjas Sienkiewitz: Quo vadis című könyvéhez, lévén a legenda szerint ezen a helyen találkozott a Rómából menekülő Szent Péter Jézussal, és Péter kérdezte meg tőle, hogy „Hova mész, Uram?”. A nem katolikus emberek is felkeresik a környéken lévő egykori katakombákat (ahol a keresztényüldözések idején az őskeresztények tartották titokban a szertartásaikat), de ez az az út is, amely mentén a Spartacus-féle lázadást leverve keresztre feszítették a rabszolgákat.

Arrivederci

A kirándulást egyébként viszonylag A Quo vadis, Domine templom olcsón megúsztuk, a repülőjegyet nem Éttermekben ebédeltünk/vacsoráztunk, a fenti olasz mondat számítva ajándékokkal és képeslapokkal együtt, szállással és azt jelenti, hogy „A számlát, legyenszíves.” A legtöbb helyen étkezéssel együtt fejenként kb. 45 ezer forintból kijöttünk. beszélnek angolul, de nekünk sikerült kifogni egy olyat, ahol csak Vasárnap este már a Ciampino repülőtéren vártuk a gépünk mosolyogtak az angol szavak hallatán, aztán vidáman felszolgálták indulását. 17.50-kor kellett volna felszállni a 18.20-kor induló a reggeli moslékot. De összességében ettünk minden olyat, ami gépre. A légitársaság érdekessége, hogy a repülőjegy átvéolaszos, és el kell, hogy mondjam, hogy az olasz pizza vékony telekor nem ad helyjegyet, a gépre felszállva – érkezési sortésztája eredetiben verhetetlen. Az olasz fagyiról nem is beszélve rendben – mindenki maga foglalhat ülőhelyet. Emiatt már 17.30– érdekessége, hogy nem gombócban, hanem kenésben mérik a tól szép hosszú sorban kígyózott a Budapestre utazó társaság magyar része. Amikor hirtelen 19.20-ra módosították a felszálnyalnivalót. A fizetési szertartás külön szót érdemel. A számla végösszege lást, némelyek még akkor is a sorban maradtak. Csak az a női az étlapon szereplő árak 1,1 vagy 1,15-szörösét tartalmazta, attól hang győzte meg őket arról, hogy nem érdemes még sorakozni, függően, hogy 10 vagy 15%-os „szolgálási” díjjal dolgoztak. A pin- amely elnézést kérve bejelentette, hogy csak 21.30-kor fog cér kihozta a számlát egy kis tányérban, mi beletettük a pénzt, erre felszállni a gép. Mivel este hétre elfogyasztottuk az ajándékba a teljes visszajárót visszahozta, és ha úgy akartuk, hagyhattunk ott szánt sört, így más ital után kellett néznünk a duty-free shopban. De az este igazi élménye csak később következett, amikor gépre borravalót. Sokkal jobb megoldás, mint a magyar fizetési mód. szállás után kedvesemmel bekéredzkedtünk a pilótafülkébe. A kapitány volt annyira rendes, és megengedte, hogy utazómagasTi amo Partiarc! ságon jöjjünk vissza, sőt, ekkor hellyel kínáltak minket, így paSzombat este belevetettük magunkat az olasz klubéletbe. norámakilátásból élvezhettük Olaszország, Horvátország majd Kezdjük a legmelegebb ponttal: Róma leghíresebb melegbárját Le Magyarország fényeit. A szívem akkor kezdett el igazán a torAlibinek hívják. Kihagytuk, de kintről azért megcsodáltuk. Srácok komban dobogni, amikor azt mondta, hogy a leszállást is véintegettek fentről. Majdnem elmentünk az Akab nevű diszkóba, gignézhetjük innen, ha van kedvünk. Hát volt. Elég durva látni amely állítólag egész Olaszországban népszerű. A bejáratnál álló szemből a leszállópályát, hallani a robotpilótát, amikor azt közli, biztonsági őrök azonban eléggé bunkók voltak, így a 20 eurós hogy már csak 30 láb magasan van a gép… Aztán hirtelen a föl(5.000 Ft-os) belépődíjat nem fizettük ki. Helyette a Caffe detérés… Hazafele még megszenvedtünk Budapest nagyszerű Latinoba vezetett az utunk, ahol kicsivel barátságosabb volt a be- közlekedési vállalatával, ugyanis négy éjszakai buszt kellett lépő, és még ajándék koktélt is kaptunk. (Minden további koktél a- igénybe vennünk, hogy visszajussunk a Vásárhelyibe. Gondolom zonban már 10 euróba került volna… Hát…). Aznap este egy e- a külföldi turisták is élvezhetik ezt a vendégszerető fogadtatást. gyüttes lépett fel, de az olasz közönség csak a helyén ücsörgött, a Mindenesetre éjfélre már a Drönkben élveztük a nyitóbuli poharában lévő italt szürcsölgetve. Barátnőmmel – a közönség hangulatát. unszolására – beálltunk középre táncolni egy lassú számra, és miután az énekes megtapsoltatott minket, már mások is beszálltak a Bacsi táncba. Hamarosan már tömegnyomor uralkodott – de jó érzés Műegyetemi Sajtóklub volt, hogy mi magyarok mutattuk meg, mi is az a tánc.

Il conto, per favore!

26. oldal

2006. március

37. Magyar Filmszemle Fura, különös Szemle volt az idei. Nagyobb, nemzetközibb, színesebb, szórakoztatóbb és talán visszássabb is az eddigieknél. Sokszor gondolkoztam már azon, hogy vajon újságíró vagyoke. Úgy érzem igen, diákújságíró egy egyetemi lapnál. Több olyan filmet láttam, ami nekünk készült, azoknak az embereknek, akik elmennek a moziba, akik megnéznek egy filmet, hogy szórakozzanak. Ugyanakkor talán sosem láttam ennél kevesebb újságírót szórakoztató filmek sajtóvetítésein. Hogy a „nagy újságírók” nem szeretik, ha szórakoztatják őket, ha nevethetnek? Meglehet. Hogy ők élveznek szenvedni egy érthetetlen, kaotikusan bonyolultra vágott semmitmondó filmen… meglehet. Mindenesetre két olyan film is szerepelt a programban (Fej vagy írás, Szőke kóla), melyek nagyobb sajtófigyelmet, nagyobb felhajtást és több nézőt is érdemeltek volna. Ugyanakkor elismerésre méltó a Csak szex és más semmi 330 ezres nézőszáma, bár sok sajtóst ezen a vetítésen sem láttam. Szó mi szó, kezd kettéválni a magyar filmes világ. Azokra, akik szórakoztatni akarnak, és azokra, akik nem akarnak szórakozni. Utóbbiakat olyanok nézik, akik finoman szólva sem frissen mosdva érkeztek meg a sajtóvetítésekre, akiken szúrós, majdhogynem kellemetlen parfümillat érződik. Ők más poénokon nevetnek, mint én, mint mi fiatalok. Talán nem is baj, más generáció vagyunk. De egy biztos. Nekem azok a filmek tetszenek, azokat fogom ajánlani, melyeket erőlködés nélkül végig lehet nézni. Amelyek alkotói arról tudnak beszélni, hányan látták a műveiket. Akik a közönséget keresik, akik történetet mesélnek, akik szórakoztatni akarnak. Az értelem ráér, először olyan filmet kell készíteni, amit végig bír nézni a közönség. Próbálkoztam művészettel, de nem ment. Talán Tímár Péter és Bacsó Péter filmje volt az a két alkotás, amik a két világ közt lavíroztak. Szórakoztatni, legalábbis nézhetővé akarták tenni magukat, ugyanakkor beszéltek is valamiről, ami túlmutat a történeten. A Lumnitzer nővérek árnyaltabban, művészibben, ugyanakkor nyilvánvalóbb poénokkal és komikummal, míg a Herceg haladéka inkább a drámai történettel, az erős karakterekkel. Sajnos főleg Tímár filmjében érződött a pénz és az idő hiánya. Míg egy vígjátéknál sok mindent át lehet hidalni egy humoros mondattal, addig egy olyan filmben, melynek fő motívuma három fekete paripás, kámzsás lovas, akik Budapest utcáin dübörögnek vasalt patájú ménjeiken… Ezeknek a lovasoknak a megmutatásához idő kell, úsztatások, nagy beállítások. Idő és pénz. Természetesen minden filmhez szükség van, ha pénzre nem is annyira, de időre mindenképp. Először a jó forgatókönyv megírásához, ugyanis ezen teljesen el tud veszni egy mozi. Abszolút pozitív példa a Csak szex és más semmi valamint a Szőke kóla. Hosszú munkával készült átgondolt történet, helyénvaló, természetes folyású párbeszédek, logikus, következetes karakterek. És végre egy filmes is kimondta, egy alkotó szájából hangzott el, hogy a jó film alapja a jó könyv! Úgy tűnik, a filmben is végre lezajlott a rendszerváltás, megváltoznak lassan a viszonyok. Újak az alkotók, új iskolákban nőnek, nőttek fel, új ötleteik, karaktereik, helyzeteik vannak. Sőt; jó ötleteik, jó karaktereik, jó történeteik. Ám míg tavaly

egyedüliként kiemelkedett a Magyar vándor, anno a Valami Amerika, idén nem tudom egyértelműen eldönteni, melyik film vitte el a prímet a versenyprogramból. (Természetesen tavaly ott volt a Sorstalanság, a Csodálatos Júlia, idén a Rokonok, ám ezen alkotások különlegességük folytán nem is kerültek versenyprogramba.) Szintén nem volt versenyprogramban, de bombariadóval is találkozhattunk, ez nem szervezett dolog, de határozottan új vonulatot véltem felfedezni a programban. Általános tendencia, hogy idén a nő sok alkotásban központi szerepet játszott. Tibor vagyok, de hódítani akarok, Fej vagy írás, Csak szex és más semmi, a Szőke kólában is volt egy házasság és egy nőrablás, a Herceg haladékának főszereplője nő, a Lumnitzer nővérek egy szerelmi szálon fut végig, az Egyetleneim sok szerelmi szálon. Női rendezői debütálást is láthattunk, a Stammbuchban Szendrey Júlia életének egy részét kísérhettük végig. Hölgyeim, őszinte tiszteletem! Ha csak annyira volt szüksége a filmeseknek, hogy egy múzsa betoppanjon az életükbe, akkor ezúton is üdvözlöm azt a múzsát! Ha más áll a háttérben, azt én innét nem látom, mindenesetre egy kezemen nem tudom megszámolni, hány jó filmet láttam a Szemlén. És nem úgy jót, hogy nem rosszat, hanem valóban jót! Szívemnek kedves dologként több alkotásnál is láttam, hogy a végefőcímbe csempésztek még pár jelenetet. Bakikat, plusz adalékot a történethez, apró kis jeleneteket. Ez egyrészt kellemesen visszavezet a mozi valóságából az igazi valóságba, másrészt a vetítésen marasztal, hogy lásd a támogatókat. Azt mondom, ennyit megérdemel minden film; annyit bármely céglogó megérdemelt, hogy megtudjam: Alit egy magyar színész játszotta a Csak szexben, és hogy milyen esetekben is lehet fényképezni a Fej vagy írásban. Jó ötletek, apró ötletek. De apróságokon múlik egy film. Talán múlandó filmekről beszéltem most, talán múlandó filmeket emeltem ki. De emlékszem egy férfire még két évvel ezelőttről. Kálomista Gábornak hívták. Producer. Az Apám beájulna című filmet hozta akkor. Akkor egy filmet. Tavaly is egy filmmel volt, a Csudafilmmel. Talán egyikre sem emlékszünk igazán. De Kálomista idén is ott volt. Három filmmel. Mert nyereséges tudott lenni, legalábbis nem veszteséges. És most a Herceg haladékát is ő jegyzi, egy komoly filmet. Uraim, követendő példa! Hitt abban, hogy lehet filmet gyártani, eladni, és nem csak évekig kuporgatni a pénzt egy-egy alkotásra. Janisch Attila volt már szemledíjas, most a Filmszemle Tanács elnöke. Nyilván megtiszteltetés, de én inkább azokra a filmesekre tenném le a voksomat, akik tudnak annyira a közönségnek alkotni, hogy utána a közönség megtisztelje a bizalmával. Ha így jobban tetszik, kiadja a pénzt jegyre. Mikor ezeket a sorokat írom, még nem tudni, kik a díjazottak. Talán idén sem azok, akik értünk, a nézőkért dolgoztak. De mi nézők megadhatjuk nekik az egyetlen objektív díjat. Menjünk moziba!

XXXIII./6. Csak szex és más semmi Ez egy női film. De tényleg, nő rendezte, nők a főszereplői, a női társkeresés titokzatos, rejtélyes, misztikus világa. Én férfi vagyok, férfiként keresem a társam, világomat igyekszem egyszerűre, logikusra szabni. Tetszett a film. Nem csak Schell Judit gyönyörű vádlija, Dobó Kata igéző szemei, de még csak nem is az elsőfilmes rendezőnő tehetsége miatt. Igaz, van neki – be kell valljam, ez talán az első film, amit nő rendezett, és valóban tetszik. Le a kalappal Goda Krisztina előtt. És ismételten, sokadjára le a kalappal Kálomista Gábor producer előtt, aki úgy tűnik, megtalálja számítását és közönségét is a magyar filmgyártásban. A film 330 ezres nézőszámnál jár, amit gyanúsan közel van a top 10-hez, minden idők magyar filmjeit nézve. És ami szintén hatalmas erénye a filmnek, hogy a bemutató kilencedik hetében is azt a nézőszámot hozza, mint a harmadikban. Ez sokkal kedvezőbb mindenki számára az általában szokásos hiperbolikus lecsengésű nézőszámfüggvényeknél. Ja, hogy a film miről szól? Meg milyen? Jó. És egy bájos színházi dramaturgról, kissé erotomán színésznőbarátnőről, jó fenekű vendégszínészről, megözvegyült sármos zeneszerzőről, török gyros-machóról, érzelemről, értelemről, tehetetlen férfiakról és bonyolult nőkről. Szóval az életről harmincas női szemmel úgy, hogy korra és nemre való tekintet nélkül bárki tudja élvezni. És egy nagyon fontos dolog is elhangzott. Csak jó forgatókönyvből lehet jó filmet készíteni. A könyv hibátlan.

Tibor vagyok, de hódítani akarok / Fej vagy írás A kamasz- egyetemista filmekkel az szokott a baj lenni, hogy korosztályfilmek. Szóval akkor, mikor ilyenek voltunk, szerettük ezeket, remekül szórakoztunk rajtuk. Aztán elmúlik a korszak… A Fej vagy írás is inkább kamaszfilm, annak ellenére, hogy műegyetemista a főszereplő. Mindkét film jó, akkor is, ha nem számítom Gregor Bernadett fantasztikus alakját vagy Pindroch Csaba fantasztikus játékát. Így meg pláne! A sztori lényege annyi, hogy egy talpraesett és egy kissé pufók, ámde elszánt gimnazista valahogy el akar tölteni egy nyarat, lehetőleg kellemesen, amihez kiváló háttér a bankvezér ifjú felesége, aki Gregor Bernadett. Illetve egy mérnökhallgató nagyon beleszeret egy álommodellbe, és hogy–hogy nem találkoznak, aztán… Aztán. Szóval, tettekkel, talpraesettséggel, balfékséggel és ifjúkori bajtársiassággal teli ez a két film. Hatalmas erénye a filmeknek az ifjú színészgárda (Franciska Péter, Egri Bálint, Gáspár Kata, illetve Keller János és Varjú Kálmán). Fonyó Gergely biztos rendezői kézzel és Gregor Bernadettel vezet végig a történeten, Lengyel Andor kissé bizonytalanabb kézzel és Görög Zitával. A Tibor kissé kamaszosabb, némiképp erotikusabb, a Fej vagy írás kissé amerikaibb, némiképp bugyutább, ám mindkét film nagyon jó, nagyon élvezhető és nagyon szerethető.

Kik azok a Lumnitzer nővérek? Adott a maffia. Az éttermek szövetsége. A bűn és a rossz ellenségei. A Lumnitzer nővérek. A maffia bérence. Milica, belgrádi bevándorló. Ebből egy piszok jó filmet lehetne csinálni, legalábbis a jelek alapján. Bacsó Péter rendezi a filmet, a többi stábtag is a nagy öregek közül kerül ki, ami azt jelenti, hogy értenek egyfajta filmkészítéshez, nagyon is. De az nem az, amit a történet jelezne, nem egy akciódús, gyors, pörgős, nyomozós film. Egy elgondolkoztató film. Abban jók, nagyon jók. Kissé különös mód próbálták meg vegyíteni a két filmet, tulajdonképp sikerrel, legalábbis a sajtótájékoztatón nagy taps fogadta az alkotókat. Én azért kicsit csendesebb lennék. Nem rossz a film, fel sem merülne. Csak épp első megnézésre nem jó. Szépnek mondanám, talán elgondolkoztatónak, de nagy vagy maradandó filmnek nem érzem. Ahhoz pedig nem elég könnyed, hogy tényleg könnyed szórakozást jelentsen egy délután. Pedig jók a színészek, Alföldi Róbert, Rudolf Péter, Szabó

27. oldal Győző, Hegyi Barbara. Sok helyszín, ötletesek a poénok, bár a körülöttem ülő 40-50 éves korosztályból kikerülő újságírók legalább kétszer annyit derültek a filmen, mint én. A párbeszédek viszont határozottan, kifejezetten és nagyon is ülnek. Mestermunka, érett, átgondolt, Bacsó Pétert nem csak a betöltött tisztsége miatt szólítják tanár úrnak a szakmabeliek. Amúgy az első három nap látott filmek és a szakma szeretete alapján ez a film lesz a nagydíjas.

Szőke kóla Ha volt film, amitől valóban tartottam, akkor az ez az alkotás. A tavalyi Szemlén láttam a Rap, revü Rómeót, ami egy nagyon jó és fontos film lehetett volna, de valahol félrement. Pedig nagy színészek játszottak benne, rendben volt az ötlet… Csak elment valahol. A Nyócker sem tetszett igazán, minden technikai ügyesség ellenére kicsit sablonosra sikerült a történet. A téma tehát nehéz, a romák helyzete Magyarországon kényes kérdés. Ha hitelesen akarja valaki ábrázolni, akkor majdnem biztosan unalmas fejtegetésekbe fog kezdeni, ha pedig viccesen akarja tálalni a kérdést, akkor klisékkel kell dolgoznia. A Szőke kóla hiteles, hitelesebb játékfilm nem is kell, a romák közti párbeszédek részben lovári nyelven hangzanak el, feliratozva. Ez mindenképp elismerésre méltó dolog, legalábbis az én szememben, és egyáltalán nem zavaró, ráadásul még azt sem érzem, hogy erőlködve ezzel tették volna hitelessé a filmet. Ami még félelemre adott okot, az a rendező Barnóczky Ákos, aki ezelőtt csak egy nagyjátékfilmet jegyzett, azt is csak forgatókönyvíróként (Európa Expressz). Igaz sorozatokban tevékenyen részt vett, de ott is csak forgatókönyvíróként. Ez persze nem jelenti azt, hogy tehetségtelen lenne, még azt sem jelenti, hogy ne tudna jól rendezni, hisz épp a Szemlén is bemutatott Csak szex és más semmit is elsőfilmes rendező jegyzi, aki bravúrosan végezte feladatát. Ahogy Barnóczky is. A forgatókönyv is nagyon rendben van, Novák Csaba jegyzi, az első ötletek még 2001-ből származnak. Elsőkönyves író, érett, jól átgondolt munka, és nagyon jó tudni, hogy amit a filmen látunk, azt mind átbeszélte romákkal. És ez érződik is a párbeszédeken: természetesek, folyamatosan jönnek elő a szereplők szájából, hitelesek. Úgy néz ki, a magyar filmszakma kezd rádöbbenni arra, hogy a jó film alapja a jó könyv. Ezt a Csak szex és más semmi kapcsán kimondva is hallottuk, most csak kimondatlanul lebegett a moziteremben ez az igazság. Az operatőri munkát méltatni nem szoktam, egyszerűen csak jó volt. Általában nem ismerem fel a kimagasló operatőri teljesítményt, de diszharmóniának nyoma sem volt, ez pedig csak jó munkát sejtethet. Az operatőr Forgács Gábor is csak második filmjét jegyzi, úgyhogy elmondható: ez az elfeledett középgeneráció filmje, mely szerencsésen elegyíti az intellektust a jókedvvel. És még hajlandó megdolgozni a pénzéért. Ha pedig már ennyi mindenkit méltatok, akkor jöjjön elő a legkritikusabb: a színészek. Beleznay Endrét általában nem szoktam szeretni, de itt kifejezetten nagyot alakít, ugyanez igaz mindenkire, aki színész. És ott van Majka, aki nem színész… Nyári Oszkár szavait idézném a filmmel kapcsolatban. „Ez a film az előítéletekről szól. Bevallom, én nem írtam alá a szerződésemet, amíg nem láttam Majkát próbálni. Eszembe jutott, hogy nekem is előítéleteim vannak, de a próbáig mégsem írtam alá.” Nyári Majka egyik spanját játssza a filmben. És bár nem mondta ki, de mindenki elégedett lehet Majoros Péterrel, akit nem ezen a néven ismerünk, de azt hiszem, színészi debütálását láthattuk. És ezzel a film leggyengébbnek hitt láncszeme is helyére került, összeszedetté vált az alkotás. Az alkotóknak még sok ilyen filmet kívánok, azoknak pedig, akik még nem látták, egy mozijegyet. Aztán beülni, nevetni, elgondolkozni és mosolyogni.

Kokas Zsolt

28. oldal

2006. március

EVT-song helyett...

MUSICMANIA

Illene valami friss dologgal indítanom a tavaszi Musicmania-t, azonban vagy semmi frappáns nem jut az eszembe, vagy mire az aktuális szám a fakkokba kerül, addigra úgyis aktualitását vesztené az épp kiötlött téma (lásd legutóbbi évkezdõs írásom). Arról nem beszélve, hogy Lackó lakótársam itt óbégatja fölöttem az EVT-songot, és NEM TUDOK KONCENTRÁLNI! sáddöfakap, Lac kirugdosva a szobából, dilibogyó be, mélylevegõ… 2005 legjobb pillanatai után kutatva megállapítottam, hogy az összes általam kedvelt cucc vagy 2004 végén, vagy most év elején jelent meg, így a „TavalyiBestOf” koncepciót is dobtam. Szélesítve tehát az általam eddig közölt bandák műfajainak repertoárját, egy picit másabb lesz ez a MusicMania, mint az lenni szokott. Bevallom, az alábbiak közül két csapatot nem is ismerek annyira, hogy oldalakat írjak róluk, de adott produktumuk megfelelően nagy hatást gyakorolt rám, illetve impressziókat adott, így bátran merem ajánlani őket is Nektek. ANNIHILATOR: Alice In Hell (1989 – Roadrunner) A Roadrunner hajdani sikertörténete ez az azóta kultkoronggá avanzsált alkotás. JEFF WATERS nevét minden valamire való metálos ismeri, a zenéjét azonban nem túl sokan. Olyasmit kell elképzelni, mintha a ’80-as évekbeli SLAYERt, METALLICÁt, és valami dallamos heavy cuccot egybegyúrnánk. Az album akusztikus kezdése telitalálat, a folytatás eszelős. Gyors riffpakolászás jellemzi Jeff játékát, szélesterpeszben tekert dallamos, de nem klasszikusokra emlékeztető szólókkal. Az egyetlen komoly hibája a lemeznek a kapkodós-trashes énekhang, de a dara annyira jó, hogy az idétlen vokálon hamar túlteheti magát az egyszeri hallgató. Ezzel az albummal kezdtem Jeff-ékkel való ismerkedésem, a Never Neverland-del folytatom majd. Terjedelmes a „Skizók” életműve, én pedig elmerülve fogok lubickolni a rifftengerben… EDITORS: The Back Room (2005 – Sony) Nem vagyok oda a FRANZ FERDINAND és a kismillió kópiájuk által okozott angol és skót britrock-árvízért (Tényleg, a katasztrófa után már árvíz helyett mindenki cunamizik, így cével… ehh, szánalmas!), de ez a zenekar kilóg a sorból, valahogy úgy, mint az Interpol. Légkörteremtő, lélekhez szóló a muzsikájuk. Tolakodnak a lendületes slágerek (Münich, Fingers... stb.) és a mélyebbnél mélyebb lírák a The Back Room-on. Ezek mellett van egy jellegzetes csilingelős hangzása a birminghami kvartettnek: gitárjaikkal mintha csak a sötétségbe beszűrődő fény játékát idéznék meg. Ha kajálod a CURE-t, a wave-esebb dolgokat, és az instant felismerhető angol pop-rock hangzást, akkor téged is vár a szerkesztőség, irány a hátsó szoba! IN FLAMES: Come Clarity (elvileg 2006 – Nuclear Blast) Na az aktuális IN FLAMES-ről rengeteg ökörséget olvastam már, most következzen még egy ilyen iromány! :-P Véleményem szerint 2006-ban ilyennek kell lennie egy metal lemeznek. A klasszikus Göteborg-i hangzástól kellően távolodnak a skacok, viszont ez abszolút nem baj. Trashbe áthajló tempóikkal az egész lemez végigszalad rajtad, a ritmikán túl pedig a muzikalitás is nagyon a helyén van (lásd a Dead End duettjében minden hangszer és éneksáv perfekt kohézióját). Nem csak ANDERS énekel orgazmusba hajló refréneket, hanem már-már szinte tökéletesek a szerkezetek, nincsenek bumfordi megoldások, és az agyad mindenhol a dallamok foszlányaival fog zargatni, miután megér-

tetted az elsőre nem mindig befogadható nótákat. Aki ismeri a Soundtrack-et, a CC-vel pedig még nem találkozott, annak úgy kell elképzelnie a lemezt, mintha a Superhero Of The Computer Rage stílusában haladnának tovább FLAMES-ék. A fehér alapú pirosas borítót már mondjuk a SOILWORK elsütötte tavaly, de így is tisztes az összkép. Kár, hogy a Digipack DVD-n a hanglemezre készített sáv szól, nem az élő felvétel, amit játszanak (METALLICÁéknak ez legalább jól sikerült legutóbb). Az IN FLAMES evolvál. Szerintem egy friss és előremutató irányba. NICKELBACK: All The Right Reasons (2005 – Roadrunner) Hopp, ez is tavalyi ☺. Sokan vádolják a KROEGER-éket: A Silver Side Up óta nem mutattak fel semmi újat. Ez tény, anno megalkottak egy kanadai tökösgyerek hangzást, amit mára csuklóból kiráznak, ha dalírásról van szó. Vannak ismerős hajlítások, versszakzáró sorok, akkordok, de a változatossága révén elég sokszor végig lehet a CD-n menni finomságok után kutatva. Keménykedő szövegeik kellően passzolnak az összképbe, a fifikás ritmusoknál pedig csak ötletes meglepetéseik hatásosabbak. Kiemelkedő a Side Of A Bullet nóta DIMEBAG (ex-PANTERA gitáros – RIP!) tiszteletére az ő régebben rögzített szólójával! DARELL biztosan atyai szeretettel mosolyog valahol ott fenn, hiszen az ő közreműködése is kellett ahhoz, hogy a NICKELBACK beteljesedjen: úgy, mint zenészcsoport, és úgy is, mint rockbanda. SHOTGUN MESSIAH: Violent New Breed (1993 – Relativity) Csillogás, punk és indusztriál. Avagy min nőtt fel MANSON... (Megjegyezném, SKOLD-ot is innen halászta össze a jó öreg bohócunk.) Eszméletlen, ma is gyomronverő hangzás (mintha beengednénk a T2 kohógyárába egy glam bandát) elektronika, agyoneffektelt-triggerelt hangszerek és hangszálak. A vicces az, hogy majd a teljes menü maradéktalanul emészthető, és elsőre összeáll a kép a hallgatóban. Az ének lényegesen egyenesebb, mint MANSONéknál, zeneiségben sem ragadtak le két akkordnál, a dupla lábgép is aláz, amikor kell. Mivel elég sok mai modern metal bandánál hallom vissza SKOLD-ék ‘93-ban megvalósított ötleteit, ezért nyomom is rá a kötelező, alap stb. közhelygyűjtemény pöcséteket. SOILWORK: Stabbing The Drama (2005 – Nuclear Blast) Őket sem hívnám babazsúrba ☺, viszont meglepően sok csajismerősömnek bejön a banda! Svéd metál, azt hiszem, hogy ez a meghatározás sokat elárul. IN FLAMES unokatesójaként is emlegethetnénk az SW-t, azonban a hasonlóságok ellenére illik mindenkinek észrevenni, hogy az énekes SPEEDSTRID jobban képzett varjú (a pacsirta szó valahogy nem illik ezekhez az énekhangokhoz), mint ANDERS. A futurisztikusságból ezen a lemezen mintha visszavettek volna, azonban ez a nyersebb hangzás sem tesz rosszat a zenének. A STD igényességével köröket vert tavaly a metálalkotások nagy részére, saját magukhoz képest azonban még mindig a Natural Born Chaos a mérce. mcmacko

XXXIII./6.

29. oldal

Agysorvasztás tízéveseknek Diszkrét algebra az osztálykiránduláson Emlékeztek rá? ☺ Nagy sláger volt valamikor a nyolcvanas évek közepén, az volt az igazán menő, akinek volt ilyen az alsós osztálykiránduláson. A játék maga egyszerű: ha megnyomsz egy gombot, az azzal a középponttal kirajzol egy 3x3-as keresztet. Ha bármelyik érintett mező már világított előtte, akkor az elalszik. A cél, hogy betelítsd az egész játékteret, vannak még ilyen tovább fícsörök, hogy random kezdőhelyzet, állapotmentés, high score, meg füllhallgató-kimenet, hogy direkte égethesd szét az agyad a monoton „bzz”hangokkal. Lehet módot is állítani, és azzal kicsit bitangnehézzé tenni, amikor kereszt helyett ugyanezt csinálja lólépéssel, de ahhoz én mindig kevésnek éreztem magam – mondjuk sakkozni se igazán szeretek. A hétvégéről visszajött a lakótárs, és az otthoni süti meg a dobozos tej mellé kipakolta ezt. Ezt, baszki, ezt, ami évek frusztrációját okozta a magát okosnak gondoló kis-gypnek. Amit rengeteg órán át nyomkodott összevissza, és megpróbálta átlátni. Amiről azt hazudta magának – meg persze a többieknek –, hogy érti. Amit egy idő után az esetek felében meg tudott oldani, de egyszerűen fogalma sem volt, hogy miért működik az a megoldás. Megpróbálta az egészet összerakni a fejében, és majdnem belehülyült, hogy nem megy. És akkor ezt most oda lerakta az asztalra, a nagygyp meg aztakurvázott tíz percen keresztül. Aztán elkezdte nyomkodni, amikor ideje volt, aztán megint eljutott oda pár nap után, ahova tizenpár évvel ezelőtt: az esetek felében kijön, de teljesen empirikus úton. Pedig ott a BSZ-szigorlat, keni-vágja a gráfelméletet és a lináris algebrát, fejben konvolvált, mint egy isten, de nem. Ezt nem rakja össze. Úgyhogy jött Google bácsi meg a megbocsájtás a kis-gypnek, hogy nem tud 25x25-ös mátrixokat eliminálni. A modellezés – így utólag, az okos embereket elolvasva – elég triviálisnak tűnik: számozd be a gombokat balról jobbra, fentről lefele haladva, majd vegyél egy 25 elemű vektort (b-t), ez lesz az aktuális állapot az 5x5-ös mezőn, nyilván bináris számokkal. Vegyél még egy 25 elemű vektort (x-et), ez lesz a lejátszás: xi értéke 1, ha megnyomtad a lejátszás során azt a gombot és 0, ha nem. Mivel az könnyen érezhető, hogy a játékban teljességgel mindegy, hogy milyen sorrendben jönnek a lépések (logikailag, az emberi agynak a lejátszás során persze nem), így van értelme x ilyetén megadásának. Azt meg, hogy mi egy-egy lépés hatása, természetes módon (valószínűleg szétvágott bennem valamit az egyetem, de ezt én tényleg természetesnek érzem ☺) megadhatjuk egy A mátrixszal: aij értéke 1, ha az i. gomb megnyomása megváltoztatja a j. gomb állapotát. Innentől kezdve a probléma egy lineáris egyenletrendszer megoldása: b = Ax, ha a kezdőállapot az üres játékmező. (Az összes szorzás modulo 2 ugyebár.) Csak végig kell hozzá gondolni a mátrixszorzás működését: az összes x-lépés hatása összegződni fog a b-beli ugyanazon gomb állapotát reprezentáló eredményben, ha az A szerint hatással tud lenni rá. Kibővíthetjük a problémát annyival, hogy beleveszünk egy kezdő, c állapotot, ekkor egy b = Ax+c alakú egyenletrendszerünk lesz – ami, mint azt Freud bácsitól (a Róberttől, nem a Sigmundtól) tudhatjuk, semmivel nem nehezebb az előzőnél. Ilyenek automatizált megoldására viszont évszázadok, ha nem évezredek óta gyúrnak a matematikusok: aki nem látott soha egy Gauss-eliminációt, az nem tanult egyetemen matematikát valószínűleg soha. Egyetlen gond van itt a fejben követéssel: a 25x25-ös mátrix, ami lazán eredményez 5-10 ezer lépést az eliminációban.

Érdekes adalék, hogy magát a játékot nemzetközi szabadalom védi, többek között Mérő László neve alatt. A bejegyzés maga a konkrét játéknál sokkal általánosabb – kíváncsi lennék azért, milyen pénzeket akaszthat le azóta is Mérő úr ezért (főleg, mert Lights Out néven nagyüzemben gyártják és adják el azóta is világszerte ugyanezt az ötletet)... Ügyszám: P8200122, Bejelentés napja: 1982.01.16 Közzétételi szám: 26582, Lajstromszám: 185197, Megadás meghirdetése: 1984.12.28, NSZO: A63F-009/00 Cím: Sík- vagy térbeli elektronikus logikai játék Angol cím: PLANE OR SPATIAL ELECTRONIC LOGIC TOY Bejelentő és feltaláló: Szatmári Ferenc, Budapest (HU) Mérő László, Budapest (HU) Vajk Ildikó, Budapest (HU) Dávid Gábor, Budapest (HU) Képviselő: Budapesti Nemzetközi Ügyvédi Munkaközösség, Budapest Kivonat (megadási): A találmány elektromos logikai játék, melynek sík- vagy térbeli játékmezeje mezőelemekre van felosztva, és amelyeknél ezek a mezőelemek legalább egy, vizuálisan vagy másképpen érzékelhető állapot felvételére képesek és mindegyik el van látva a kijelölés tényét érzékelő eszközzel, valamint egy, a pillanatnyi állapotot kijelző eszközzel, és van a játékban egy elektronikus vezérlő egység, melynek bemenetei a mezőelemek kimeneteivel, kimenetei pedig a mezőelemek bemeneteivel kapcsolatosak, és amely legalább egy, a mezőelemek egymással való összefüggésére vonatkozó törvényszerűséget tartalmaz. Az European Patent Office oldalán lehet még nyálazni a szkeccsek és hasonlók között: http://v3.espacenet.com/textdoc?DB=EPODOC&IDX=IT1193606&F=0

A kis gyp jó volt nyitott mondatokban, de ennyire nem. A vicces az, hogy a témával néhány mániákus weboldalán túl egy rakat tanulmány és cikk foglalkozik: nem kevés kutató gyűjtött publikációs pontokat a nyomogatós játék teóriájával. Született egy rakat variáns is, de igazából nincs nagy újítás: a fenti módszerrel minden ilyen jellegű játék könnyedén modellezhető. Persze amikor elkezded a minimális lépésszámú megoldást keresni, eljuthatsz olyan finomságokig, mint a Csebisev-polinomok és társai, de aki ezt nem a Ph.D.-jéért csinálja, azzal valami viszont már tényleg nincs rendben. Játssz: http://www.geocities.com/jaapsch/puzzles/lightjcl.htm Böngéssz: http://www.geocities.com/jaapsch/puzzles/lights.htm gyp A megoldás tetszőleges kezdőállapotból kiindulva: – a második sorban nyomd meg az összes olyan gombot, ami fölött nem világít a lámpa, így már csak a második sorban lesznek sötét mezők; – ezt ismételd a legaljáig az összes sorban: ezzel lehajtottad az összes lyukat a legalsó sorba; – és itt a trükk, amire a brutális levezetésből vagy próbálgatással lehet rájönni (oszlopok A–E, sorok 1–5 jelöléssel): – ha A5 üres, nyomd le D1-et és E1-et; – ha B5 üres, nyomd le B1-et és E1-et; – ha C5 üres. nyomd le D1-et; – és ezek után kergesd le a lyukakat ugyanúgy, mint az előbb.

30. oldal

2006. március

Utcanevek nyomában „Mérnök urak leszállnak, közgazdászok továbbmennek.” Velencei születésû patrícius gyermekbõl bencés szerzetessé lett, Szentföldre készülõ zarándokból vált magyar királyi nevelõvé, csanádi püspökbõl az elsõ magyar vértanúvá, vértanúságából magyar szentté emelkedett azonban mindezek elõtt György volt, aki Gellértté vált. Persze ez egy kicsit zanzásított életrajz, és nem is igazán tiszta minden pontja, node azért írom ezeket a cikkeket, hogy a végén mégis tisztábban lássunk. Az egész mesét azonban máshol kezdem, mert úgy érzem ma már szükséges kitérnem az alcímre, valamint arra, hogy mi is a kapcsolat közte és Szent Gellért között. Nos röviden: semmi. A Szent Gellért térhez viszont annál több köze van. Szüleink fiatalkorának idejében — én konkrétan édesapám egyetemi emlékeként ismerem a történetet — egy villamosvezető szájából hangzott el a fenti, később szállóigévé vált mondat, akkoriban ugyanis még jellemző volt a villamosvezetők körében — ez néhol ma is előfordul —, hogy az utazás közben a megállók érthetetlen elhadarásán illetve elmotyogásán kívül egyéb verbális megnyilvánulást is mutattak az utazóközönség irányába, pár nagyságrenddel érthetőbben mint manapság, egy-egy mondatot hozzáfűztek a megállók megnevezéséhez, anekdotákat meséltek két állomás között vagy csupán mókás fogalmazásokkal próbálták feldobni az amúgy monoton zötyögés perceit. Egy ilyen utazás során a Bertalan felől érkező 47-es villamoson hangzott el: „Szent Gellért tér. Mérnök urak leszállnak, közgazdászok továbbmennek.” A Gellért tér nem a villanykarosok által legfrekventáltabban látogatott hely az egyetemen, de szerintem legtöbben már legalább egyszer megfordultunk rajta, ha másnem, egy ChMax-beli ZH vagy a hagyományos BME-Közgáz kötélhúzás alkalmával, de a tér az egyetemtől függetlenül is ideális találkahely. Sokan hallhatták már hogy Gellért vértanú volt, azt is többen tudhatják, hogy pont a Gellért-hegyről taszították a mélybe a pogány lázadások idején, és ezek után azt sem nehéz kitalálni, hogy ezért nevezték el a hegyet Gellértről. Persze csak mindezek után. De azt hiszem megint egy kicsit előreszaladtam, hiszen még meg sem született, én pedig máris a haláláról beszélek. Menjünk tehát vissza a kezdetekhez, hiszen elég kalandos életút, és jó néhány legenda is fémjelzi Szent Gellért életét, ami logikus, hiszen csodás események nélkül nem gyakran szoktak valakit szentté avatni. Mindazonáltal körülbelül ezer éve élte ezt a fordulatokban gazdag életet, ezért a róla szerzett adatok nem mindig pontosak, hiszen ki gondolná egy kisgyermekről, hogy majdan püspök vagy vértanú lesz, és ezért érdemes már a kezdetektől nyomon követni az életútját, és ezt örökségül hagyni az utókornak. Ami a legbizonytalanabb, az maga a születése. 980 körül született egy velencei nemesi család — valószínűleg a Sagredo kalmár família — sarjaként, és a György nevet kapta a keresztségben, egyes források szerint azért, mert Szent György napján, azaz április 24-én született. Mellesleg a hagyományok szerint ez a nap jelenti az igazi tavasz kezdetét, és ehhez a naphoz kapcsolódó magyar népszokás Kalotaszegen a tejbemérés, de ez nem kapcsolódik a témához, csak úgy mondtam. Visszatérve Gellértre

— aki ekkor még György volt — tudjuk, hogy kiskorában súlyosan megbetegedett, és az orvostudomány akkori, hiperfejlett állásának köszönhetően szülei már elég korán elkezdhettek volna lemondani fiuk életéről, de ők az orvosokban csalódva Istenbe vetették hitüket, és a bencés szerzeteseket kérték, gyógyítsák meg fiukat, akit hálából felnőttkorában majd szerzetesi pályára küldenek. Az ötéves gyermek természetesen meggyógyult, és szülei fogadalmának eleget téve a San Giorgio szigeten lévő bencés monostorban maradt, s a szerzetesek folyamatosan bevezették a kor szellemi, és a Szent Benedek rend lelki életébe, fegyelmébe. Édesapjának — akit Gellértnek hívtak — régi álma volt hogy eljuthasson a Szentföldre, és teste majdan abban a földben nyugodhasson, melyet a Megváltó vére öntözött. Ezen álmát fia 15 éves korában végre valóra válthatta, elutazott tehát a Szentföldre, de sajnos másik kívánsága is idő előtt teljesült. A zarándokcsoportot, mellyel együtt utazott rablók bandája támadta meg, s bár a támadást rövid harc után sikerült visszaverni, az mégis áldozatokat követelt. Gellért holtan maradt a csata helyszínén. Szent Gellért ezután, édesapja iránti tiszteletének kifejezéseként vette fel a Gellért nevet, illetve álmát is magáévá tette, innentől ő is a Szentföldre vágyott, és ennek köszönhetően került Magyarországra. Előbb azonban még Velencében tanult, és tíz évvel későbbre mintaszerű szerzetessé vált. Monostoruk apátja, Vilmos apát Bolognába küldte őt tanulni, ahol hét évig ismerkedett a tudományok még bővebb tárházával. Tanulmányai végeztével visszatért a San Giorgio monostorba, ahol hamarosan perjellé vált, majd Vilmos apát halála után szerzetestársai őt választották meg apátnak. Ekkor már édesanyja sem volt az élők sorában, ott nyugodott a monostor sírboltjában. Apáti tisztségét Gellért csupán három évig viselte, ekkor lemondott róla, és apja nyomdokaiba lépve a Szentföldre indult. Nem jutott messzire. Első útja Velencéből Zárába vezetett… volna. Hajója viharba került, és Isztria partjai felé sodródott, majd a Szent András szigetnél vetett horgonyt, és Gellért többhetes kényszerpihenőre kényszerült. Gellért fiatalkori szerzetestársa, Razina pannonhalmi apát is a sziget bencés monostorában időzött, így alkalma nyílt megosztania vele zarándoklatának útitervét. Az apát azonban Magyarországra csábította őt, hogy segítsen a magyarok térítésében, a magyarországi egyház építésében. Gellért nagynehezen beadja a derekát, de nem titkolja, azért fogadja el a meghívást, mert azt reméli, Magyarországon keresztül könnyebben eljut a Szentföldre. 1015-ben érkeztek Pécsre — egyes források szerint csak 1020ban —, majd innen utaztak tovább Székesfehérvárra, a király akkori

XXXIII./6. színhelyére. Nagyboldogasszony napján, augusztus 15-én Gellért celebrálja István király előtt a misét. A királynak megtetszik a szónoklat, elámítja, hogy mekkora hatással van az emberekre ez az idegen szerzetes, s olyan szimpatikusnak tartja Gellértet, hogy meghívja az udvarába és Imre fia nevelésére kéri fel. Imre nevelésén sokak az írás-olvasásra, számtanra, nyelvekre való oktatást értik, Gellért azonban jóval többet adott ennél az ifjú trónörökösnek, hiszen jóval többre volt szüksége. Imre ezidőtájt egy társadalmilag erősen determinált kamasz fiú volt. Neki „lelki gyámolra”, lelki vezetőre volt szüksége, aki elmagyarázza neki az élet igazságait és igazságtalanságait, feltárja előtte a világ magasabb összefüggéseit, egy második apára, aki igazán nevelni tudja, hiszen az első, munkájából kifolyólag egy egész országot irányított, méghozzá nem is akármilyen országot, mert „kis hazánk”, annak ellenére, hogy belviszályok dúltak a tűzzel-vassal való térítés következményeként mégis Európa egyik legjelentősebb állama volt. Egy trónörökös pedig nem nőhet fel apai útmutatás nélkül, István talán saját mentorát, Szent Adalbertet látta Gellértben, és nem csalódott benne, az apát kitágította a herceg szellemi horizontját, rávezette őt a keresztény értékrend magasabb összefüggéseire, megtanította neki, mit is jelent európai és keresztény királynak lenni és megvilágította, hogyan kell majd uralkodnia. Mindezen nevelés azonban csak azt a veszteséget növelte, melyet Imre tragikusan fiatalkori halála után érzett az egész nemzet, de elsősorban az édesapja, aki már második fiát temette el. 1023-ban Gellért megelégeli az udvar zaját, és Bakonybélbe megy remetéskedni. Legendák sora örökíti meg ezen időszakának harmóniáját a természettel. A történetek azt világítják meg, hogy Gellért mellett mind a magára hagyott szarvasgida, mind a sebzett farkas menedékre, őbenne pedig pásztorra, és vezetőre talált, vállalva ezzel a békés együttélést is. 1028-ban mégis visszahívja a király, ekkor ugyanis legyőzvén Ajtony seregét István belekezd a kilencedik magyar egyházmegye szervezésébe, és Gellértre bízza a püspökség, a káptalan, a káptalani iskola, valamint a papi utánpótlás megszervezését. Ekkor vált tehát Gellért csanádi püspökké, és a Marosvári egyházmegye szervezésének részeként megkezdte a magyarság európaivá nevelését. A legenda szerint először néhány nemes kereste meg Gellértet azzal, hogy ők már megtértek az igaz hitre, és kérték a püspököt, tanítsa gyermekeiket. Ezzel a néhány diákkal indult el Gellért iskolája, amely hamarosan oly sok növendéket számlált, hogy már nem volt elég egy oktató, ezért Walter mester, aki zenére és tudományokra okította a fiatalokat, Székesfehérvárra ment oktatótársat keresni, és Henrik mester személyében oly nagytudású szerzetesre lelt, hogy mindjárt fel is kérte őt lektornak, jómaga pedig megmaradt a muzsika tanításánál. Gellért és mestertársai munkásságának köszönhető a folyamat, melyet egyesek „szellemi honfoglalásnak” is neveznek, melynek során Magyarország elfogadta az európai keresztény értékrendet, és a földrajzi honfoglalást követően ideológiailag is beilleszkedett új környezetébe. Mint köztudott, István király utód nélkül halt meg 1038-ban, igaz megnevezte Vazult örökösének, de ő ekkor épp István ítéleteként sínylett börtönben. Gizella megtudta, hogy férje kit akar a trónra ültetni, és az ő embere előbb ért oda Vazulhoz, mint István követe, így alkalma nyílt megvakíttatni és megsüketíttetni a szerencsétlent, ő tehát alkalmatlanná vált a királyi teendőkre, fiai pedig István tanácsára Csehországba menekültek. Az uralkodásban Orseolo Péter követte az államalapító fejedelmet. Péter velencei származása ellenére nem találta meg a közös hangot a csanádi püspökkel, illetve senki mással az országból. Hatalmaskodó, kegyetlen, magyarellenes király volt, kijelentette, hogy amíg ő uralkodik, addig német és olasz főurak lesznek, hiszen a Magyarország név is a Nyomorországból ered, hát gyakorolják csak

31. oldal a magyarok a nyomorgást. Egyszóval Péter király uralmát rövidúton megdöntötték a magyar főurak, és Aba Sámuel került a királyi székbe, István sógora. Mellette szólt hogy magyar, de emberileg ő sem volt méltóbb a királyi címre, mint elődje. Kegyetlenkedései, zsarnoksága következményeként a magyar főurak ellene is összeesküdtek, ez azonban csak újabb kegyetlenséget szült, Sámuel ötven magyar nemes-, és főurat végeztetett ki törvényes ítélet nélkül, ráadásul pont Csanádon, húsvét ünnepén. Ezen cselekedetével kivívta Gellért haragját, aki annak ellenére, hogy ezidőben szokás volt sátoros ünnepekkor a királyokat újrakoronázni, megtagadta a Szent Koronát Aba Sámueltől, másnap pedig megjövendölte Aba korai halálát, a pogánylázadásokat, sőt, saját vértanúságát is. Önnön halálát látomásként már Istvánnal való első találkozásakor végignézte égi látomás formájában az írások szerint. Jövendölése beteljesül, Sámuel király uralkodásának harmadik évében meghal, a korábban előle elmenekült Orseolo visszatér a trónra, de ellene hamarosan lázadás tör ki a Tiszántúlon, melyhez a pogányság visszaállítását követelők tábora is csatlakozik Vata vezetésével. A püspökök, akiknek már több éve feszült a kapcsolatuk az udvarral, 1046-ban a Vazulfiakért küldetnek, majd fogadásukra sietnek Székesfehérvárra. András és Levente azonban késve érkeznek és Gellért, két püspöktársával elébük siet Diósdig. Ez Gellért utolsó éjszakája az élők között. Másnap reggel misét mond, és megjövendöli közelgő halálukat, valamint azt, hogy egyikük életben marad. 1046. szeptember 24-én a Buda felé tartó püspököket elkapja Vata egy lázadó csoportja, kegyetlenül lemészárolják őket, csak Benéta püspök marad életben. Gellértet kordéra kötözik, és letaszítják a Kelenhegy oldalán — melyet éppen ezért később róla neveznek el Gellért-hegynek, mint ahogy ezt már említettem a cikk elején. Az esést túléli a püspök, de a hegy tövében lándzsával döfik át szívét. Gellért püspököt, az első magyar vértanút 1083. július 26-án avatták szentté, Szent László király kérelmére. A vértanú testét először a pesti oldal Boldogságos Szűz templomában temették el, majd Csanádra vitték, ahol az általa alapított Máriamonostorban nyugodott, de az 1514-es parasztfelkeléskor a templom és sírja is elpusztult. Gellért sírja körül több csodálatos gyógyulás is történt, bizonyítva, hogy méltó az egykori püspök a szent címre. A legendák, melyek cselekedeteit, csodálatos látomásait mesélik el, több mint kétszáz évvel az élete után születtek. De hogy miért éppen Gellértet avatták szentté, mikor számtalan apát és szerzetes tett sokat a keresztény vallás terjesztéséért, az egyház szervezéséért és szenvedett a pogány hitet vallók kegyetlenlenkedései alatt, arra egyszerű a magyarázat. Szent Gellért volt az első püspök, aki nyíltan ellenszegült a hatalom birtokosaival a keresztény Európa értékeinek, érdekeinek védelmében, és egészen a múlt századig akadtak követői. Emellett Gellértnek köszönhető az ideológiai honfoglalás, melynek során Magyarország elindult az európai, keresztény királysággá válás útján, és elfogadta Rómát — bár ma már elfogadott tény, hogy a magyar őshit is volt némi befolyással az európai kereszténység alakulására. Szent Gellért tehát rendkívüli tudás, jó szervezőkézség, jelentős politikai érzék tulajdonosa, valamint a keresztény Magyarország kialakulásának több tekintetben is jelentős személyisége volt, vagy ahogy Török József fogalmaz: „Ha szülőhazájában marad, az egyetemes Egyház egy nagy teológussal gazdagabb, a magyar egyház pedig egy igazi apostollal lenne szegényebb.” BaGe Felhasznált irodalom: Török József: A magyar föld szentjei Lengyel Dénes: Régi magyar mondák Internet