2. oldal
Felsővárosi Harangszó
2015. március
„Teréz-missziós” szentmise, 2015. február 20. Huszonnyolcadik missziós szentmisénk meghívott tanúságtevő vendégünk Urbanek Rudolf piarista paptanár volt. Plébános atya a bemutatásakor elmondta, hogy eddig zömmel fiatalok beszéltek elhívásukról, most pedig Rudolf atya személyében egy idősebb pap mondja el útját. Vendégünk azzal kezdte beszámolóját: „Papnak nem születünk, azzá válunk. A talentumot Isten adja, vállalni kell a vele való kötelességet. Hivatás nélkül nincs élet. A mai világ lelke kevéssé alkalmas a hivatásra, küldetésre. A hivatástudat nincs korhoz kötve.” Hívő keresztény családban nevelkedett; édesapja pék volt. Ő maga 59 éve piarista szerzetes. Életkoránál fogva végigélte a háborút és az után következő nehéz éveket, egyházüldözést. Gimnazistaként, a lázongó ifjú éveiben szilárdult meg benne a vágy, hogy pap vagy tanár vagy orvos szeretne lenni. Kecskeméten, a „homok országában” kezdte meg noviciátusát. Ekkor édesapja infarktust kapott. Szerette volna, hogy fia átvegye tőle a pékséget, de a szerzetességet választotta. Édesanyja ezt elfogadta, csak arra kérte, hogy legyen mindig hűséges. Kecskeméten élt és tanított 19 évig, majd visszakerült Budapestre. A mai napig, 77 évesen is lejár Szegedre tanítani. Fontosnak tartja, és szereti csinálni. Jelmondata: „A hivatást nap mint nap gondozni kell.” Templomunk a hétköznap ellenére telve volt a kedves hívekkel – íme, egy szép, hűségben megélt életről hallottunk tanúságot. Szeretettel: Hatásné Anikó
Az én házasságom nem működik… „Az én házasságom nem működik, hanem működtetem” – hangzott el az előadótól február 8-án, a Házasság Hete alkalmából szervezett programon. „Azon a napon van házasságom, amikor a kapcsolatra időt, figyelmet, energiát vagy akár pénzt (ajándékot, meglepetést) fordítok.” „Amelyik napon ezt nem tettem meg, azon csak papíron létezik a házasságom.” Mészáros Ádám (párkapcsolati mediátor) mind előadásában, mind a vezetett gyakorlatokkal meggyőzött minket arról, hogy mennyire döntő jelentőségű a házassági kapcsolatunkban, hogy a fejünkben, szívünkben lévő gondolatainkat nagyon konkrétan és időben mondjuk el a társunknak. A délutánt szentmisével zártunk, amelyet az Adoramus együttes tett szebbé, és áldást is kaptunk házasságunkat megújító szándékainkra. Néhány vélemény a résztvevők tollából: „Nagyon hasznos tanácsokat kaptunk, amit a mindennapokban fel tudunk használni. Apró trükköket, hogyan tegyük szebbé, érdekesebbé a házasságunkat, és a legfontosabb, hogy figyeljünk egymásra. Azt gondolom, hogy sok házasság azért fut zátonyra, mert a gyereknevelés, a mindennapi hajsza a megélhetésért stb. miatt nem jut elég idő egymásra. Nagyon fontos, hogy legalább havonta egyszer szakítsunk időt, és csak kettesben legyünk a párunkkal. Ezeket mi, nők nagyon is tudjuk, és fontosnak is érezzük, de az is fontos, hogy legyen bátorságunk a férjeinkkel tudatni, hogy ez nekik is jó, és ezáltal a házasságunk megújul, erősödik. A férjem
minden ilyentől elzárkózott, nehéz őt kimozdítani a megszokott komfortzónájából, de nagyon örülök, hogy eljött velem, mert elég pozitívan érintették a hallottak, és belátta, ahhoz, hogy egy házasság jól működjön, azt működtetni kell, és ehhez két fél kell, férj és feleség.” „Számunkra is élmény volt és hasznos is a délután... Egy dolog szerintem nagyon fontos. A jó házasság, a szerelem nem magától van, azért napról-napra tenni kell. Ez azt is jelenti, hogy ha tartós nehézséget, bajt érzünk, az imádságon túl mindenképpen érdemes külső segítséget igénybe venni. Mészáros Ádám személyében most láttam először mediátort, és egy az egyben át tudtam érezni, milyen hatékony a segítő munkája.” „Mediátor az, aki segít meghallani a házaspároknak azt, amit igazából mondani szeretnének egymásnak.” „A hétvége számunkra egy újabb kis oázist jelentett, ami kiragadott a hétköznapok 'mikor mit kell tennihozni-vinni-intézni' gondolatköréből. Olyan gondolatokat hallottunk, amelyek azóta is visszavisszatérő témái beszélgetéseinknek. Mert hogy azóta, igen, BESZÉLGETÜNK. Többet és 'csakazértis'. Megfogalmazzuk az elvárásainkat, az érzelmeinket és az elképzeléseinket. Szó szerint és konkrétan! Legalábbis gyakoroljuk! Ezt tanultuk talán meg, és gondolunk rá a hétvége óta különösen is. MERT EL KELL MONDANI... Nem tudjuk kitalálni azt, ami a másik fejében, szívében él!” Jövőre, 2016. február 14-én lesz ismét Házaspárok Randevúja! Szeretettel várunk minden házaspárt! Veress Rita
3. oldal
Felsővárosi Harangszó
2015. március
Az Igazság Angyala A farsangi vigasságok után, a nagyböjti időben mindenki lélekben elcsendesül. A hamvazószerda utáni hat hétben jobban belegondol Urunk szenvedésébe, és több imádsággal és lemondással próbál készülni legnagyobb ünnepünkre, a Feltámadásra. Ebben az elcsendesülésben segíthet minket az Igazság Angyala. Igaznak mondjuk azt az embert, aki őszinte és becsületes. Jézus azt mondja Natanaelről: „Íme, egy igaz izraelita, akiben nincs álnokság” (Jn 1,47). Nem élt számítóan, képmutatóan, hanem benső igazsága szerint. Szabad volt az intrikáktól, a diplomáciától, attól a megfontolástól, hogyan is tudja magát jobban eladni másoknál. Összhangban élt önmagával. Őszinte volt. Azt mondta, amit gondolt. Úgy cselekedett, ahogy érzett. Anselm Grün OSB szerint: sok ember él úgy, hogy ami a szívén, az a száján. Az ilyen embernél mindig tudjuk, hogy hányadán állunk vele. Nem rejti el a gondolatait, érzéseit. Nem fél attól, hogy megismerjük őt. Nem rejteget semmit, hiszen minden a helyén van benne. Az igaz ember egyúttal mindig szabad. Egyedül az igazság tehet minket szabaddá. Ma sok olyan ember van, aki meghátrál a saját lét-valósága elől. Félnek szembesülni saját szívük valóságával. Egyenesen pánikba esnek, ha egyszer csendben kell lenniük. Hiszen ilyenkor felszínre jöhet valami, ami kényelmetlen számukra. Állandóan el kell foglalni magukat valamivel, hogy kitérjenek az igazság útjából. Állandóan nyüzsögnek és túlhajszoltak. A legrosszabb, ami érheti őket, egy olyan pillanat, amiben semmi érdekes nem történik, s amikor valódi énjük napfényre kerülhet. Aki valódi énjét elnyomja, annak sok energiára van szüksége ahhoz, hogy a valóságot mások elől eltitkolja. Állandóan azon töpreng, mit kell ahhoz mondania, hogy sikere legyen a másiknál. Az Igazság Angyala segít eltávolítani a fátylat, kendőzetlen, leplezetlen létezés az ajándéka. Újra és újra feltárja előtted a valóban lényegest. Megszabadít téged attól a torzító szemüvegtől is, amelyen keresztül eddig szemlélted a világot. Lehet, hogy sötét szemüveget hordasz, és ez mindent meghamisít: csak a rosszat veszed észre. Esetleg rózsaszínű a szemüveged: nem akarod észrevenni az embereket és a problémáikat. Mindenek elé helyezed azt, hogy minél kényelmesebben élhess. Ám az Igazság Angyala minden szemüvegedet eltávolítja, és az angyal megmutatja neked a valóságot. „Amikor Isten elküldi angyalát egy lélekhez, megismerhetővé teszi az igazságot számára.” Egy igaz ember arra „kényszerít” bennünket, hogy feltárjuk saját szívünk igazságát. Az igaz ember közelében nem tudunk rejtőzködni, hiszen mellette bátorságot nyerünk ahhoz, hogy felfedjük valódi énünket. Amikor Jézus beszélt, a tisztátalan lelkek – akik elhomályosítják a gondolkodást, megzavarják az emberi lelket, mérgező érzésekkel fertőzik meg az emberek szívét – nem rejtőzködhetnek tovább. Jézus szavára napfényre kellett jönniük. Amikor Jézus először tanított a zsinagógában, a tisztátalan lélek egy hatalmában tartott ember szájával kiabált és veszekedett. Megérezte, hogy nem bújhat el többé, szembe kell néznie az igazsággal. Ez pedig azt jelentette számára, hogy el kellett hagynia a fogságában tartott embert, aki így újra szabad lett (Mk 1,23-26). Jézus „igaz volta”, szentsége megszabadította az embereket a tisztátalan lelkektől, akik meghamisították és elferdítették az igazságot. Így gyógyultak meg a megszállottak, és őszinte, tiszta, igaz emberré váltak. Ebben a szent nagyböjti időben az Igazság Angyalát kívánom neked, akinek segítségével egészen olyan lehetsz, amilyen a lényed legmélyén vagy! Igaz voltod által megszabadulnak a körülötted élő emberek is. Azt kívánom neked, hogy mindig teljesen és biztosan összhangban légy saját valódi éneddel. Herczegné Marika
Felkészülés a húsvétra A húsvétra való felkészülés – a nagyböjt – a bűnbánat ideje. Ilyenkor többet böjtölünk, több önmegtagadást végzünk, jobban harcolunk bűneink ellen. Mi a bűn? A bűn azt jelenti, hogy tudva és akarva Isten parancsa ellen rosszat teszünk. A bűnnel, ha nem is mindig tudatosan, de elutasítjuk Isten személyét és szeretetét. A megtérés előtt valamennyien ebben az állapotban éltünk. A bűn elszakít Istentől. Ez az elszakítottság megsebezte emberi természetünket: természetes volt számunkra a bűn uralma, még ha mindezt nem ismertük is fel. A Róm 1,18-31 világosan tanít arról, hogy az egyes cselekedeti bűnök (lopás, hazugság, paráznaság, stb.) abból fakadnak, hogy az ember nem keresi és nem
imádja Istent. A bűn lényege a közömbösség és a lázadás Isten parancsaival, akaratával, tiszteletével szemben. Ebből fakad az öntörvényűség. Az ember gőgjében nem akar más urat elismerni maga fölött. A megtérés után tudatosan törekszünk az Úrral való mélyebb kapcsolatra. Mégis azt vesszük észre, hogy a világ, emberi természetünk gyengeségei, a gonosz lélek együttes támadását nem tudjuk mindig kivédeni. A rossz elleni harc életünk végéig tart. Vannak csendesebb időszakok, de a küzdelmet soha nem szabad abbahagyni. Isten parancsainak teljesítése nem érzelem kérdése, hanem az akaraté. (Természetesen van szerepe az érzelemnek is, hiszen ha jobban szeretjük Istent, jobban törekszünk parancsainak teljesítésére. Ezt
4. oldal
Felsővárosi Harangszó
maga Jézus is tanította: „Aki szeret engem, megtartja tanításomat.”) De erre indít a teremtett mivoltunkból fakadó kötelesség is. Minden érett, felnőtt ember tudja, hogy vannak kötelességei önmagával, gyermekeivel, szüleivel, munkahelyével, hazájával szemben. Teremtett létünkből fakadóan kötelesek vagyunk Isten parancsainak engedelmeskedni. Ő mégis szabad akaratot adott, hogy ezt szeretetből vállaljuk. Isten szeretetből megteremtett téged, Jézus a kereszten szeretetből meghalt érted, az Atya szeretetből meghívott mennyei országába, hogy örökre boldoggá tegyen. Ezért mindössze annyit kér, hogy tartsd meg az életre adott szabályait, mindennap imádkozz, és vasárnap menj szentmisére. Mindezt nem magáért kéri, hanem kizárólag érted. Mert Ő nagyon jól tudja, ha mindezt nem teszed, akkor nem tudsz ellenállni a sátánnak, aki lesben áll (mint a paradicsomban), hogy ellopja tőled az örök boldogságot, és magával vigyen az örök szenvedés és boldogtalanság helyére. Nagyon ravasz ellenfél ő, ismeri gyenge pontjaidat, ezért könnyen el tud téríteni a helyes útról. Ki tudja, lesz-e rá módod, hogy kiszabadulj a fogságából, ha saját akaratod miatt kerültél bele? Sokan hitték már azt, hogy könnyen ki tudnak szabadulni a bűn fogságából, és csak akkor ébredtek föl, amikor összetört életük romjain tehetetlenül vergődtek. A bűn engedetlenség és lázadás Istennel, a legfőbb jóval szemben. Megkülönböztetünk halálos és bocsánatos bűnt, attól függően, hogy megszünteti-e Jézusnak bennünk való életét vagy sem. János apostol írja: „Van halált hozó bűn is” (1Ján 5,16). „Halálos bűnről van szó, ha az ember tudatosan és szabadon, bármilyen indítékkal valamit elhatároz, ami súlyosan ellentmond az erkölcsi rendnek. Valójában az ilyen elhatározásban benne van az isteni parancs megvetése, Isten emberek és minden teremtmény iránti szeretetének visszautasítása: az ember elfordul Istentől, és elveszti szeretetét.” (II. János Pál: Kiengesztelődés és bűnbánat 17.) „A halálos bűn a természetfeletti szeretet elutasítása és megvetése.” (Häring) Bocsánatos bűnt akkor követünk el, amikor kisebb dologban, nem teljes szándékkal vétkezünk. A halálos bűnöket mindig meg kell gyónni ahhoz, hogy Jézus szent testét magunkhoz vehessük. Aki halálos bűnnel áldozik, szentségtörést követ el. Ha nem követtünk el halálos bűnt, a bocsánatos bűnöket is ajánlatos havonta meggyónni, hogy emberi természetünk gyengesége gyógyuljon. A szentségi feloldozás gyógyító és szabadító kegyelmeket közvetít számunkra. HOGYAN KERÜLHETJÜK EL A BŰNT? Imával, önmegtagadással, böjttel, a bűn-alkalmak elkerülésével, szentgyónással, szentáldozással.
2015. március
Pál azt írja: „Sanyargassátok tagjaitokban azt, ami földies: a paráznaságot, a tisztátalanságot, az érzéki vágyakat, a bűnös kívánságokat és a kapzsiságot” (Kol 3,5) Az önmegtagadás a lemondás gyakorlását jelenti azokon a területeken, ahol az igazi szeretet útjában akadályok vannak. Az emberre jellemző az ösztönös ráhagyatkozás az érzékekre és az ezekből fakadó vágyakra. Ahhoz, hogy az ember uralomra tudjon jutni felettük, rendszeresen ellenük kell cselekednie. Az ember érzelmi, indulati, ösztönös életének megfegyelmezése és rendje nem érhető el komoly lemondások nélkül, melyeket az embernek saját magával szemben kell gyakorolnia. Az önmegtagadás hozzátartozik Krisztus követéséhez: „Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét.” (Lk 9,23) A BŰN FORRÁSAI Ha megfigyeljük lelki életünket, felismerjük, hogy némely területen éveken keresztül nem tudunk változást elérni. Ez mindaddig tart, amíg föl nem ismerjük bűneink főbb gyökereit. Ilyen gyökerek vagy bűnforrások lehetnek a csalódások, lelki sérülések, félelmek, súlyos büntetések emléke, vagy ha éveken át gúnyoltak, elutasítottak bennünket, vagy molesztálás, harag, önelutasítás, stb. • Csalódások: a kisgyermek előtt a szülők abszolút mércét jelentenek. A jó megtestesítői. Ha a gyermek 1-6 éves korában tapasztalja, hogy szülei durván veszekednek, bántalmazzák egymást fizikailag, vagy akár el is válnak, ez mély csalódást és lelki sérülést okoz benne. Akit gyermekkorában gyakran kigúnyoltak, emberkerülővé válik, kisebbrendűségi érzései lesznek. Ez éveken keresztül visszahúzódóvá teszi. Például kicsúfolták testi hibája miatt, vagy szórakozottsága miatt „butának” nevezték, aki „nem viszi semmire”. Az emberkerülés önmagában nem bűn, de bűnné válhat, ha emiatt szeretetlen, bántó, megvető gondolatai lesznek mások felé. Ezek a gondolatok mindaddig nem múlnak el, amíg Jézus szeretete által meg nem gyógyul a csalódás, és az illető szívből meg nem bocsát. • Teljesítmény-centrikus gondolkodás is lehet bűnforrás. Sikeres szülők gyakran követik el azt a hibát, hogy magukhoz mérik gyermeküket. Csak akkor fogadják őt el, ha a maximumot nyújtja. Felnőtt korára az ilyen ember állandó hajszában él, külön munkákat vállal, elhanyagolja és megveti a lelki dolgokat és mások szeretetét, mert mindez hátráltatja az egyre nagyobb teljesítmények elérésében. Ez már bűnné válhat. • Méhen belüli sérülések is lehetnek bűnforrások. Amikor valaki „váratlanul jön”, és ezen az anya bosszankodik, dühöng, elutasítja gyermekét, sőt születése után gyakran szemére hányja, hogy „miért
5. oldal
Felsővárosi Harangszó
jöttél”, „sokba kerülsz”, „tönkre teszed az életemet”, ezek a szavak nagy rombolást végezhetnek a gyermek lelkében. Felnőve elutasítja magát (ha lány, gyűlöli az anyaságot), haragszik a szüleire. Előfordul, hogy öngyilkos akar lenni, közömbösséget érez, depressziós lesz, önmagát teljesen elhanyagolja, esetleg bűnöző életet kezd. • Öröklött rossz tulajdonságok is lehetnek bűnforrások. Valaki például uralkodó természetet örökölt. Erőszakos viselkedésével tönkreteszi a családi békét, megalázza házastársát és a gyermekeit, ha azok nem akarnak neki igazat adni. A család tagjaiban állandósul az elfojtott harag és feszültség, ami esetleg italozáshoz vezethet, vagy gyűlölködéshez, vagy
2015. március
betegségekhez. Jézus örömhíre az, hogy mindezek a sérülések meggyógyulhatnak! A szentlélek ereje által Isten végtelen szeretete, együttérzése, irgalma, elfogadása és vigasztalása behatol a szívünkbe, és így már el tudjuk engedni a sérelmeket és a csalódásokat. De ez nem megy egyszerre. Lehet, hogy hónapokon át kell imádkoznunk gyógyulásunkért. De néhány hét vagy hónap után észrevesszük, hogy „kivilágosodott”, eltűnt nyomasztó szomorúságunk, a lelkünk „felszabadult” bűneink és sérüléseink emlékétől. Katona István atya (Megjelent a Marana Tha c. újság 2011, évi 2. számában)
Ne sírj azért, mert szeretsz engem! A halál nem jelent semmit. Csupán átmenet a másik oldalra. Az maradtam, aki vagyok, és te is önmagad vagy. Akik egymáséi voltunk, azok vagyunk mindörökre. Úgy szólíts, azon a néven, ahogy mindig hívtál. Beszélj velem, ahogy mindig szoktál, ne keress új szavakat. Ne fordulj felém ünnepélyes, szomorú arccal, folytasd a kacagásod, nevessünk együtt, mint mindig tettük. Gondolj rám, kérj, mosolyogj rám, szólíts! Hangozzék a nevem házunkban, ahogy mindig is hallható volt. Ne árnyékolja be távolságtartó pátosz. Az élet ma is olyan, mint volt, ma se más. A fonalat nem vágta el semmi, Miért lennék a gondolataidon kívül? Csak mert a szemed nem lát engem, nem vagyok messze, ne gondold.
És az Ige testté lett… Szűzanyám, köszönöm, köszönöm, Hogy igent mondtál, köszönöm. Megnyitottad méhed a Szentléleknek, S elfogadtad Fiát az Istennek. Megfogant az Ige és emberré lett, Ahogy Istentől elrendeltetett. Szent Fiad keresztje értünk emeltetett, S rajta kínhalált szenvedett. A mi bűneinkért áldozta életét, Megváltásunkért lett csak Ő emberré. Nem csak Ő szenvedett, vele együtt Te is, Fájdalmát, gyötrelmét átérezted Te is. Mikor Fiadat keresztre emelték, Legyőzte a halált, melyet eddig senki, S feltámadott, ahogy azt ígérte, Ezzel az írást beteljesítette.
Az út másik oldalán vagyok, lásd, jól van minden.
Mily végtelen is az isteni szeretet, hogy Téged, Isten anyját így felemelhetett. Együtt vagy újra odafent a mennyben Az Atyával, Fiúval és a Szentlélekkel.
Meg fogod találni a lelkemet és benne egész letisztult, szép, gyöngéd szeretetemet.
Budapest, 1998. 03.25. Gyümölcsoltó Boldogasszony napján, Lukácsné Rózsika
Kérlek, légy szíves… ha lehet, töröld le könnyeidet, És ne sírj azért… mert annyira szeretsz engem. Szent Ágoston
6. oldal
Felsővárosi Harangszó
2015. március
