1999. évi LXXVI. törvény a szerzıi jogról A technikai fejlıdéssel lépést tartó, korszerő szerzıi jogi szabályozás meghatározó szerepet tölt be a szellemi alkotás ösztönzésében, a nemzeti és az egyetemes kultúra értékeinek megóvásában; egyensúlyt teremt és tart fenn a szerzık és más jogosultak, valamint a felhasználók és a széles közönség érdekei között, tekintettel az oktatás, a mővelıdés, a tudományos kutatás és a szabad információhoz jutás igényeire is; gondoskodik továbbá a szerzıi jog és a kapcsolódó jogok széles körő, hatékony érvényesülésérıl. Az Országgyőlés e szempontokra figyelemmel összhangban a Magyar Köztársaságnak a szellemi tulajdon védelme terén fennálló nemzetközi kötelezettségeivel és az Európai Közösség jogszabályaival - a következı törvényt alkotja:
ELSİ RÉSZ ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK I. Fejezet BEVEZETİ RENDELKEZÉSEK A szerzıi jogi védelem tárgya 1. § (1) Ez a törvény védi az irodalmi, tudományos és mővészeti alkotásokat. (2) Szerzıi jogi védelem alá tartozik - függetlenül attól, hogy e törvény megnevezi-e - az irodalom, a tudomány és a mővészet minden alkotása. Ilyen alkotásnak minısül különösen: A szerzıi jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Szjt.) tárgyi hatálya, a szerzıi jogi védelem alapja A szellemi alkotásoknak csak egy részét szabályozza a szerzıi jog, pl. az iparjogvédelemre, illetve a Polgári Törvénykönyvrıl szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) által szabályozott szellemi alkotásokra (pl. know-how) már nem irányadó. Indokolt az Szjt. 1. § (2) bekezdésének példálózó felsorolása, amely a legtipikusabb és leggyakrabban elıforduló mőtípusokat említi meg. Az Szjt.-ben e felsorolás kiegészült a fotómővészeti alkotással a térképmővel és más térképészeti alkotással, amelyeket az 1969. évi III. tv.-ben ún. rokonjogi védelem illetett meg. Az Szjt. szerzıi és szomszédos jogi védelmet állapít meg, a rokonjogi védelem fogalmát mellızi, ezek az alkotások tehát az egyéb feltételek megléte esetén szerzıi mőnek tekinthetık. A szerzıi jogi védelem tárgyát definiáló példálózó felsorolás módosul 2002. január 1-jétıl az Szjt. 1. § (2) bekezdése kiegészült a p) ponttal, amely a győjteményes mőnek minısülı adatbázisra vonatkozik. A jogalkotói szándék nyilván annak elismerésére irányult, hogy a technikai és kommunikációs fejlıdés eredményeképpen egyre nagyobb jelentıségük van a szerkesztett adatbázisoknak, és így helyük van a legtöbbször elıforduló mőtípusok felsorolásában. Arra nézve, hogy mi minısül győjteményes mőnek, az Szjt. szintén a fenti törvénnyel módosított 7. §-a ad eligazítást, és definíciót. Az adatbázis fogalmát az Szjt. 60/A. §-a határozza meg. a) az irodalmi (pl. szépirodalmi, szakirodalmi, tudományos, publicisztikai) mő, b) a nyilvánosan tartott beszéd, c) a számítógépi programalkotás és a hozzá tartozó dokumentáció (a továbbiakban: szoftver) akár forráskódban, akár tárgykódban vagy bármilyen más formában rögzített minden fajtája, ideértve a felhasználói programot és az operációs rendszert is, d) a színmő, a zenés színmő, a táncjáték és a némajáték, e) a zenemő, szöveggel vagy anélkül, f) a rádió- és a televíziójáték, g) a filmalkotás és más audiovizuális mő (a továbbiakban együtt: filmalkotás),
h) a rajzolás, festés, szobrászat, metszés, kınyomás útján vagy más hasonló módon létrehozott alkotás és annak terve, i) a fotómővészeti alkotás, j) a térképmő és más térképészeti alkotás, k) az építészeti alkotás és annak terve, valamint az épületegyüttes, illetve a városépítészeti együttes terve, l) a mőszaki létesítmény terve, m) az iparmővészeti alkotás és annak terve, n) a jelmez- és díszletterv, o) az ipari tervezımővészeti alkotás, p) a győjteményes mőnek minısülı adatbázis. (3) A szerzıi jogi védelem az alkotást a szerzı szellemi tevékenységébıl fakadó egyéni, eredeti jellege alapján illeti meg. A védelem nem függ mennyiségi, minıségi, esztétikai jellemzıktıl vagy az alkotás színvonalára vonatkozó értékítélettıl. Egyéni, eredeti jelleg Az Szjt. tárgyi hatályának további részletezését az Szjt. 1. § (3) bekezdése adja, azonban ez is - nem véletlenül - igen általános, mintegy orientáló jellegő szabály. A szerzıi jogi oltalom nem megjelenési formákhoz kötött, a védelmet a mő egyéni, eredeti jellege határozza meg. A szerzıi jogi elmélet, és - az alábbiakban néhány példával illusztrált - gyakorlat e kérdésében mindig is az alkotás egyéni, eredeti jellegét, önálló, kreatív gondolatiságát kívánta meg. Az alkotások szerzıi jogi védelmét megalapozó, fentiekben vázolt kritériumok általánosságához és az ebbıl eredı értelmezési problémákhoz nem fér kétség. Az alkotások szerzıi jogi védelemben részesítésének esztétikai alapokra helyezése már alapvetı emberi jogi problémákat vetne fel. Az Szjt. 1. § (1) bekezdés értelmezése tekintetében tehát különös jelentısége van a bírói gyakorlatnak és az ehhez kapcsolódó, Szerzıi Jogi Szakértı Testület által adott szakvéleményeknek, amely szakkérdésekben a bíróság és más hatóságok valamint a jogvitában érintett felek közös kérelmére szerzıi jogi kérdésekben - elızetes - szakvéleményt ad. A bírói döntések is kerülik e bekezdés részletezı elemzését, elıtérbe helyezendı a konkrét jogviták során felmerülı értelmezés szükségét. A töredékes (pl. befejezetlen) mővek tekintetében is felmerül a kérdés, hogy a mőalkotás mikor tekinthetı szerzıi mőnek. A filmalkotások esetén ez a probléma különös jelentıséggel bír, tekintettel a mő többszerzıs jellegére és a filmhez kapcsolódó morális és felhasználási jogok elválására. A film alkotására irányuló, a film szerzıi és annak elıállítója közötti szerzıdésekben célszerő e kérdéseket rendezni, ennek hiányában ugyanis a szerzı(k) hivatkozhat(nak) szerzıi jogaik megsértésére, ha a elıállító az elkészült filmtöredéket pl. más rendezıvel fejezteti be. Kifejezett ilyen tartalmú szerzıdési rendelkezés hiányában, az Szjt. 9. § (1) bekezdésének szigorú értelmezése kizárná a befejezetlen mőrészre a szerzıi jogokat, hiszen ez a szabály a mő létrejöttéhez köti a szerzıi jogok - személyhez főzıdı és vagyoni jogok - keletkezését. Az átdolgozások, feldolgozások és fordítások esetében figyelmet érdemel, hogy a törvény kifejezetten az egyéni, eredeti jelleget hangsúlyozza, mint a származékos mő szerzıi jogi oltalmának elemi kritériumát. A származékos mővek kreatív jellegét akkor is megköveteli a törvény, ha az átdolgozáshoz a szerzı hozzájárult, vagy a védelmi idı lejárt. Bírói és SZJSZT gyakorlat LB Pf. III. 20 107/1970. A filmötlet ezért szerzıi jogi védelemben nem részesülhet. A döntés értelmében ugyanis mő, a valamely formában megtestesített gondolat. BH1980. 332. rámutat arra, hogy szerzıi jogi védelemben részesül minden olyan mő, amelynek formáján az alkotó szellemi tevékenységébıl fakadó eredetiség jegyei felismerhetık, függetlenül attól, hogy az alkotás milyen esztétikai értékelést vált ki. BH1993. 545.: a számítógépi programfejlesztı folyamat tekintetében megállapítja, hogy e folyamat egyes elkülöníthetı szakaszai is létrehozhatnak olyan önálló alkotásokat, amelyek külön szerzıi jogi oltalomban részesülhetnek. BH1992. 578. sz. rámutat arra, hogy a negatív kép laborálási munkáinak eredményeként létrehozott pozitív kép, a pozitív kidolgozási eljárás szerzıi jogokat nem keletkeztet, mert az nem egyéni, eredeti alkotói folyamat. SZJSZT 09/00.: egy kereskedelmi televízió népszerő mősorainak formátumának szerzıi jogi védelmét nem látta megalapozottnak az eljáró tanács. SZJSZT, a 26/00.: Egy rádiómősor kapcsán megállapítást nyert, hogy nem általában véve kizárt a szerzıi jogi védelem, hiszen a mősorok szerkesztése adott esetben lehet egyéni és eredeti jellegő, ami szerzıi minıséget ad a szerkesztınek. Ebben az esetben viszont inkább ötletek győjteményérıl lehetett szó. Az SZJSZT kifejtette, hogy hatályos jogunk ismeri a szomszédos jogi alapon fennálló jogvédelmet magára a mősorra (Szjt. 80. §),
de szerzıi jogi védelemrıl itt nem lehet szó, mert ötletek, elgondolások sem külön-külön, sem összességükben nem alapozzák meg a szerzıi jogi védelmet. SZJSZT 28/00 a televíziós mősorformátum védelmével foglalkozik, ebben az ügyben az eljáró tanács véleménye is megosztott volt. SZJSZT 23/03: a még be nem fejezett filmfelvétel szerzıi jogi védelmével foglalkozik, megállapítja, hogy mivel az egyéni, eredeti jelleg fellelhetı, ezért a be nem fejezettség nem akadálya a védelemnek. SZJSZT 43/00:a techno-zene szerzıi jogi védelmét állapítja meg egy büntetıügy kapcsán (4) Nem tartoznak e törvény védelme alá a jogszabályok, az állami irányítás egyéb jogi eszközei, a bírósági vagy hatósági határozatok, a hatósági vagy más hivatalos közlemények és az ügyiratok, valamint a jogszabállyal kötelezıvé tett szabványok és más hasonló rendelkezések. (5) A szerzıi jogi védelem nem terjed ki a sajtótermékek közleményeinek alapjául szolgáló tényekre vagy napi hírekre. (6) Valamely ötlet, elv, elgondolás, eljárás, mőködési módszer vagy matematikai mővelet nem lehet tárgya a szerzıi jogi védelemnek. (7) A folklór kifejezıdései nem részesülnek szerzıi jogi védelemben. E rendelkezés nem érinti a népmővészeti ihletéső, egyéni, eredeti jellegő mő szerzıjét megilletı szerzıi jogi védelmet. Az Szjt. értelmében szerzıi jogi védelemben nem részesülı szellemi termékek E bekezdések együttes áttekintését az indokolja, hogy az itt felsorolt szellemi termékek jogalkotói döntés eredményeképpen nem élveznek szerzıi jogi védelmet. Az Szjt. 1. § (4) bekezdésben felsorolt szellemi termékek annak ellenére, hogy adott esetben magas színvonalú, kreatív szellemi munkát feltételeznek (pl. jogszabályok, kodifikációs anyagok) nem minısülnek szerzıi mőveknek. Ez a jogrendszerekben általánosan érvényesülı rendelkezés fıként azzal indokolható, hogy kötelezı erejő rendelkezések lévén, nagyobb érdek főzıdik ahhoz, hogy ezek mind szélesebb körben és felhasználási módokon váljanak ismertté, mint az azokban megtestesülı kreativitás védelméhez. Jogszabályok vagy bírósági határozatok győjteményes mőként vagy adattárként történı összeállításának alkotói munkája pl. az egyéni, eredeti módon való válogatás, szerkesztés, már szerzıi védelemben részesülhet. A 2001. évi XLVIII. törvény a formatervezési minták oltalmáról módosította az Szjt. 1. § (4) és 6. § (1) bekezdését és hatályon kívül helyezte az Szjt. 1. § (5) bekezdését. Megjegyezzük, hogy e törvény, amely a korábban ipari mintaként ismert szellemi alkotásokat szabályozza újra, immár formatervezési minta néven az Szjt. 64. §-ában deklarálja a párhuzamos szerzıi jogi védelmet a formatervezési minták számára, mint mővészeti alkotások számára. Az Szjt. módosítások, amelyek 2002. január 1-jével léptek hatályba, pontosították a szerzıi jogi védelem alá nem esı hivatalos iratok körét. 2002. január 1. elıtt az Szjt. kissé pongyola fogalmazással élve, általában véve a nyilvános határozatokat vette ki a szerzıi jogi védelem alól. A módosítás immár kizárólag a bírósági és hatósági határozatokat, és a hatósági vagy más hivatalos közleményt és ügyiratot és más hasonló rendelkezést tekinti ilyennek. Hogyan ragadható meg a hivatalos jelzı ebben az összefüggésben? A jogalkotói cél nyilvánvalóan az volt - utalva az osztrák szerzıi jogra, amely hasonló elvbıl kiindulva, mint a magyar jogfelfogással rokon szabályozás -, hogy a közérdeket szolgáló közhatalmi feladatot ellátó szerv vagy személy által kibocsátott rendelkezés és irányítási eszköz tartozzék csak e körbe. Ezt a szándékot támasztja alá az Szjt. 1. § (5) bekezdésének hatályon kívül helyezése is, amelyek alapján a gazdálkodó szervezetek (Ptk.) 685. § c) és az ilyennek nem minısülı jogi személyek tevékenységi körén belül készült iratokra vagy azok tervezetére vonatkozóan immár nem kizárt a jogvédelem lehetısége, feltéve persze, hogy az említett iratok Szjt. védelmet megalapozó kritériumainak megfelelnek. Érthetı e distinkció közszféra és üzleti szféra relációjában, hiszen az utóbbi területen keletkezett és szerzıi jogi védelemre érdemes ügyiratok jogvédelmének kizárása nem indokolható semmilyen közérdekkel. Éppen ellenkezıleg, ezek legtöbbször nem csupán a szerzıi jog, hanem sokkal inkább üzleti szempontok miatt is célzott felhasználói kör számára készülnek. Említést érdemel a jogvédelmet kizáró rendelkezésnek az az Szjt. 1. § (4) bekezdésébe foglalt további szőkítése is, amely immár 2002. január 1-jétıl, nem általában véve a szabványokat veszi ki a szerzıi jogvédelem lehetısége alól, hanem csupán a jogszabállyal kötelezıvé tett szabványokat. Melyek is ezek? Az 1995. évi XXVIII. törvény a nemzeti szabványosításról 4. § (1) bekezdésében definiálja a szabvány fogalmát. E törvény 5. § (1) bekezdése a nemzeti szabvány fogalmát határozza meg. A két fogalom közötti distinkció abban áll, hogy a nemzeti szabványt kizárólag a Magyar Szabványügyi Testület mint köztestület alkothatja meg, vagy fogadhatja el, míg a szabványt általában bármilyen elismert szervezet. Az Szjt. 1. § (4) bekezdése csak a jogszabállyal kötelezıen elıírt szabványok esetében zárja ki a szerzıi jogi védelem lehetıségét - ismét csak a közérdek miatt. Bírói és SZJSZT gyakorlat
SZJSZT 09/01. sz. szakvéleményében kifejtette, hogy noha a bankjegy önmagában nem tartozik a Jogalkotási törvény hatálya alá, mivel azt a Magyar Közlönyben közzé kell tenni mint hivatalos iratot, valójában ebben a minıségében nem élvez szerzıi jogvédelmet a bankjegyen szereplı kép sem. Ez azonban egy relatív jellegő jogviszony, vagyis ha a hivatalos rendeltetési céljától eltérı felhasználás valósulna meg (a bankjegynél ez elég szők körő lehet) akkor a szerzıi jogosult engedélye is szükséges lenne a felhasználáshoz. SZJSZT 34/00. a nem kötelezı szabványok szerzıi jogi védelmének kérdéseit tárgyalja részletesen. Az Szjt. EU-csatlakozástól hatályos módosítását megelızıen a törvény 36. § (1) bekezdése rendelkezett a tény és híranyagokat tartalmazó közleményekrıl. Ezen közlemények átvételét szabad felhasználásnak tekintette. Ez azonban nem felelt meg az 1975. 4. tvr.-tel kihirdetett Berni Egyezmény 2. cikke (8) bekezdésében foglaltaknak. A szabad felhasználás ugyanis a szerzıi jogi védelem alatt álló mővekre vonatkozik, és azt jelenti, hogy bizonyos esetekben a védett mővek felhasználásához nem szükséges a jogosult engedélye, illetve a felhasználásért nem kell díjat fizetni. A Berni Egyezmény hivatkozott cikke azonban kifejezetten kimondja, hogy az egyszerő sajtóközlemény jellegő napi hírek nem tartoznak a védett mővek körébe. Az Szjt. EUcsatlakozástól hatályos módosítása ezért a tény-és híranyagokra vonatkozó rendelkezést kivette a szabad felhasználás körébıl és a törvény jelen szakaszában helyezte el, egyértelmővé téve, hogy a tény-és híranyagok nem tartoznak a védett mővek körébe. Az újságírók, publicisták által feldolgozott, kommentált vagy más módon a tényt, és napi hírt egyéni, eredeti módon felhasznált (pl. szerkesztett) alkotások már szerzıi jogi védelemben részesülnek. Igaz ez mind az írott mind az elektronikus sajtóra. Ugyanez igaz az adatbázis elıállítók teljesítményére, ráfordítására tekintettel fennálló speciális, sui generis jogvédelemre, ahol szintén nem feltétel, hogy szerzıi mővek képezzék az adatbázis részét vagy egészét. (Szjt. XI/A. fejezet). Bírói és SZJSZT gyakorlat SZJSZT 19/03. sz. szakvéleményében rámutatott arra, hogy amint fellelhetı egy tény és híranyag közlése mellett bármilyen egyéni, eredeti jellegő alkotói tevékenység (szerkesztés stb.) védetté teszi a közleményt. A szerkesztett közlemények nemcsak szerzıi, hanem szomszédos jogi védelem alatt is állhatnak, hiszen az Szjt. 80. §-a a rádió és televízió szervezeteknek biztosítja azt a jogot, hogy mősoruk egyes felhasználásait engedélyezzék. Ez a védelem azt a teljesítményt, befektetést értékeli, amelynek révén a mősor elkészül. A mősornak része lehet a szerzıi jogilag nem védett tény- és híranyag is. Az Szjt. 1. § (6) bekezdése olyan új szabály, amely a nemzetközi egyezményeknek megfelelıen rendezi az ötletek, elvek, elgondolások, eljárások, mőködési módszerek vagy matematikai mőveletek jogi sorsát, amennyiben azokat egységesen kiveszi a szerzıi jogi védelem alól. Utalunk az Szjt. 58. § (1) bekezdésében foglaltakra, amely a szoftver szerzıi jogi védelme kapcsán visszautal e kivételekre, és e szabályt alkalmazni rendeli a szoftver csatlakozó felületének alapját képezı ötletekre, elvekre stb. Az Szjt. 1. § (7) bekezdése elveti a régi szerzıi jogelmélet folklór mővekre csak közvetetten és igen nehezen értelmezhetı, ún. anonim mővekként történı jogvédelmének elvét, és egyértelmővé teszi, hogy a folklór alkotásai nem részesülnek szerzıi jogvédelemben. Ha az egyébként egyéni, eredeti mő folklór elemeket is tartalmaz, pl. zenében gyakran találkozhatunk ilyen mővekkel, természetesen lehet szerzıi jogvédelem tárgya. Bírói és SZJSZT gyakorlat SZJSZT 08/01. a népmővészeti motívumokat követı díszítıelemek porcelántárgyakon való felhasználásának szerzıi jogi megítélését tárgyalja, és megállapítja az adott ügyben, hogy a dekoráció elkészítése nem védett szerzıi jogilag, mivel az hően követi a folklór jegyeit. (8) Az elıadómővészek, a hangfelvétel-elıállítók, a rádió- és a televízió-szervezetek, a filmelıállítók, valamint az adatbázis-elıállítók teljesítményei az e törvényben meghatározott védelemben részesülnek. A szerzıi joggal szomszédos jogot megalapozó tevékenységek védelme Az 1994. évi VII. törvény hatályon kívül helyezte a hangfelvételek elıállítóinak védelmérıl szóló 1975. évi 19. törvényerejő rendeletet, amely az erre vonatkozó Genfi Egyezményben elıírt nemzeti szabályozás kidolgozásának kívánalmát teljesítve, a hangfelvételek engedély nélküli sokszorosítása elleni védelemre vonatkozó szabályokat tartalmazta. A hangfelvételek elıállítóinak védelmét különösen indokolja a digitális technika térhódítása, amely egyre többféle és egyre nehezebben kontrollálható felhasználási módot tesz lehetıvé. Ugyanez mondható el a televízió- és rádió-szervezetek tekintetében, ahol pl. a kódolt adások (és ezzel párhuzamosan az illegális dekóderek) elterjedése jelzi, hogy egyre nagyobb üzleti érdek főzıdik e szervezetek szerzıi jogi védelméhez. Az Szjt. a korábbi szomszédos jogi jogosulti kör mellé a filmelıállítók személyében, egy új jogosulti kört is behozott, akikre (inkább amely gazdálkodó szervezetekre) az Szjt. 82. §-a speciális jogokat állapít meg. A filmelıállítók szomszédos jogainak külföldön, pl. Svájcban olyan kézzelfogható eredménye is van, hogy a közös jogkezelés során beszedett (ún. üres kazetta és kábeltelevíziós) jogdíjakból egyszerre két jogcímen is
részesül a film elıállítója. Egyfelıl mint a származtatott szerzıi vagyoni jogok jogosultja (Szjt. 66. §), másrészt szomszédos jogi alapon. A filmelıállítók pozícióját tehát feltétlenül erısíti a részükre biztosított szomszédos jog, nem feledve persze a megfilmesítési szerzıdés alapján megszerzett jogaikat. A 2001. évi LXXVII. törvény, amely ezen rendelkezést is módosította, az adatbázis-elıállítók személyében, egy újabb szomszédos jogi jogosulti kört emelt be, amelyet a számukra biztosított sui generis jogvédelem bevezetése indokolt. Az adatbázis-elıállítók esetében nem szükséges, hogy szerzıi jogi védelmet élvezı eredményt hozzanak létre, a jogalkotó a jelentıs anyagi és technikai jellegő ráfordítást honorálja e jogvédelemmel. Ez mindenképpen kivételes és mint ilyen, nem kevés fórumon (pl. WIPO) vitatott jogvédelem a szerzıi jogi szabályozásban. Gyökere és hazai szabályozásban való megjelenése a 96/9/EK vonatkozó Irányelvére vezethetı vissza. A szerzıi és szomszédos jogok viszonyát az Szjt. 83. §-a szabályozza. Újdonság e rendelkezés kapcsán, hogy az arányos díjazásra való jogosultságot a szomszédos jogi jogosultaknál is bevezeti a törvény. A szomszédos jogi védelem tartalmának tárgyalására a XI. és XI/A. fejezet kapcsán kerül sor.
A törvény hatálya 2. § Olyan mőre, amely elıször külföldön került nyilvánosságra, az e törvényben meghatározott védelem csak akkor terjed ki, ha a szerzı magyar állampolgár, vagy ha a szerzıt nemzetközi egyezmény, illetıleg viszonosság alapján a védelem megilleti. Az Szjt. és a nemzetközi egyezmények az irányadó jog tekintetében A territorialitás Az Szjt. 2. §-a közvetve kimondja, hogy olyan mő, szerzıjének honosságától függetlenül, amelyet elıször Magyarországon hoztak nyilvánosságra, e törvény hatálya alá tartozik. A nyilvánosságra hozatal fogalma nem azonos a nemzetközi szerzıdésekben általánosan használt megjelentetés fogalmával [1975. évi 4. tvr. 3. cikk (3)]. A megjelentetés már a mő felhasználására, terjesztésére utal. Az 1975. évi 4. tvr. szerint nem tekinthetı megjelenésnek pl. valamely zenemő bemutatása. A nyilvánosságra hozatal ezzel egyidıben is történhet, de meg is elızheti azt, pl. egy film premier elıtti bemutatása keretében. Az Szjt. 2. §-a közvetlenül az elıször külföldön nyilvánosságra hozott mővekre utal. Az ilyen alkotásokra az Szjt. hatálya csak bizonyos feltételek esetén terjed ki: a) ha a szerzı magyar állampolgár (függetlenül a nyilvánosságra hozatal helyétıl) b) ha a külföldi szerzıt nemzetközi egyezmény, illetve viszonosság alapján illeti meg a védelem. Az Szjt. 2. §-a szempontjából az 1975. évi 4. tvr. néhány vonatkozó cikkére térünk ki. Az 1975. évi 4. tvr. világviszonylatban a legátfogóbb nemzetközi szerzıi jogi egyezmény. Az Egyezmény részletesen meghatározza a védett szerzık körét (3. cikk), a védett mőveket (2. cikk) és az Szjt. 2. §-ának alkalmazásánál leginkább releváns egyenlı elbírálás (régime nationale) elvét (5. cikk). Az egyenlı elbírálás elve alapján az 1975. évi 4. tvr. minimálisan érvényesítendı szabályain kívül a szerzık függetlenül attól, hogy mőveik a származási országban [5. cikk (4)] védettek-e, az Unió valamennyi országában (kivéve a származási országot) olyan mértékő védelemben részesülnek, mint amilyet a lex loci protectionis állama a belföldieknek jelenleg, vagy a jövıben megad. A származási országban, amely általában a mő elsı megjelentetésének állama, a belföldi jogszabályok az irányadóak. Ha a szerzı nem állampolgára a származási országnak, akkor is élvezi a belföldieket megilletı védelmet. A származási ország joga ugyanis a külföldiek jogvédelmét adott esetben szőkebben állapíthatja meg mint a belföldiekét. Ez utóbbi rendelkezésnek az Szjt. 2. §-ánál gyakorlati jelentısége csekély. Ez az eset pl., ha a mő származási országa az 1975. évi 4. tvr. 5. cikke szerint Magyarország, de az egyidejőleg más országban is megjelent. Az Szjt. 2. §-a által támasztott (a mő elıször Magyarországon történı nyilvánosságra hozatala) követelményének ilyenkor a külföldi szerzı nem tesz eleget. Ekkor az 1975. évi 4. tvr. 3. cikke alapján élvezi a belföldieket megilletı védelmet. Az 1975. évi 4. tvr. egyenlı elbírálásának elve valójában az Szjt. 2. §-át annyiban egészíti ki, hogy az 1975. évi 4. tvr. által védett külföldi szerzık külföldön megjelent vagy meg nem jelent, valamint Magyarországon meg nem jelent mőveik tekintetében, ha a védelmet Magyarországon igénylik, a belföldiekkel azonos védelmet élveznek. A fentiekbıl következıen az egyenlı elbírálás elve nem jelenti azt, hogy a védelem azonos terjedelmő minden országban. Erre még az 1975. évi 4. tvr. által minimálisan megadandó jogvédelem érvényesülése sem jelent garanciát, mivel az Unió államai közül jó néhányan az Egyezmény különbözı szövegeihez csatlakoztak, és az eltérı szövegek egyes felhasználási módokat különbözı mértékben védenek. Annak megoldására, hogy a különbözı szövegekhez csatlakozott országok egymás között melyik verziót alkalmazzák, az 1975. évi 4. tvr. 32. cikke ad eligazítást, de a problémát teljes egészében ez a cikk sem rendezi.
3. § Azokban a kérdésekben, amelyeket ez a törvény nem szabályoz, a Polgári törvénykönyv rendelkezéseit kell alkalmazni. Az Szjt. viszonya más jogterületekkel, a háttérjogszabályok A magyar szerzıi jogvédelem általános polgári jogi alapját a Ptk. személyek polgári jogi védelmérıl szóló fejezetének szellemi alkotásokra vonatkozó részében találjuk. A Ptk. 86. §-a miközben kimondja a szellemi alkotások e törvény általi védelmét, az ezen alkotások védelmére vonatkozó (témánk szempontjából fontos szerzıi jogi) speciális szabályok megalkotását külön jogszabályokra bízza. Az Szjt. 3. §-a visszautal a Ptk.-ra és ellentétben az 1969. évi III. tv.-nyel, mellızi az általános hivatkozást a Munka Törvénykönyvérıl szóló 1992. évi XXII. törvényre (a továbbiakban: Munka tv.), amely természetesen a munkaviszonyban alkotott mőveknél továbbra is betölti a háttérjogszabály funkcióját. A Ptk. rendelkezéseit tehát az Szjt. minden olyan kérdésben irányadónak tartja, amit az Szjt. nem szabályoz. Az alábbiakban a magyar bírói gyakorlat fényében a szerzıi jogi rendelkezések alkalmazásakor néhány gyakran elıforduló polgári jogi szabályra utalunk: 1/A)-1/B) és 2. 1. A speciális és az általános viszonya: a polgári jogi jogintézmények alkalmazása a szerzıi jogviták körében A) A speciális szabály elsıbbsége a felhasználási szerzıdés hibás teljesítésénél Az Szjt. 3. §-a az Szjt. és a Ptk. viszonylatában kimondja annak háttérjogszabályként való alkalmazását, ám ennek egyúttal határt is szab. Amennyiben egy kérdésre speciális szerzıi jogi rendelkezés vonatkozik, a háttérjogszabályok egyébként vonatkozó normái az adott problémára nem alkalmazandóak. Az Szjt. 48. §ában foglalt ún. bestseller klauzula a polgári jogban ismert két rendelkezés elemeire épülı, mégis teljesen más jelentéső speciális szerzıi jogi szabály. Amíg a feltőnı értékkülönbségnek a Ptk. 201. § (2) bekezdése szerint a szerzıdéskötéskor kell fennállnia, addig az Szjt. 48. §-a szerint annak a szerzıdéskötést követıen beállott körülmény folytán kell beállnia. Amíg a Ptk. 241. §-a bírósági szerzıdésmódosítást csak a felek tartós jogviszonyában teszi lehetıvé, addig az Szjt. 48. §-a ezt nem követeli meg. Látható tehát, hogyan specializálta a szerzıi jogi védelem igényei szerint a jogalkotó az egyébként jól ismert polgári jogi jogintézményeket. Ez azt is jelenti, hogy a Ptk. mint mögöttes jogszabály csak akkor érvényesül, ha annak feltételei fennállnak, és a speciális szerzıi jogi rendelkezés nem alkalmazható. Esetleges átfedésnél pedig egyértelmővé teszi az Szjt. 3. §-a, hogy a Ptk.-t nem kell alkalmazni. B) A háttérjogszabály közvetlen érvényesülése pl. a bíztatási kár, illetve a nem vagyoni kártérítés megítélésénél A szerzıi jogvitából származó kártérítési igény elbírálásakor tipikusan a közvetlenül alkalmazandó Ptk.-beli jogintézményekre találunk példát. Az Szjt. 94. § (2) bekezdése utal közvetlenül a polgári jog általános szabályai szerinti kártérítés igényelhetıségére. Erre vétkes jogsértés esetén van lehetısége a jogosultnak, és magába foglalja a vagyoni és a nem vagyoni kártérítés jogintézményét egyaránt. A nem vagyoni kártérítés megítélhetıségénél utalunk a BHHGY 1999/2. számában megjelent 100. sz. döntésre. A személyhez főzıdı jogok vétkes megsértése alapot adhat a nem vagyoni kártérítésre, de ez nem törvényszerő. Ha ugyanis a jogsérelem a szokásos mértékő sérelmet nem haladja meg, tehát alapvetıen nem jár a személyiség maradandó, és jelentıs sérelmével, kártérítés ezen a címen nem jár. Természetesen a jogsérelem mértéke a megítélt nem vagyoni kár összegének nagyságában is tükrözıdik. A bíztatási kár [Ptk. 6. §] megítélésére a felhasználási szerzıdés alakiságának megsértésekor került sor pl. a BH1992. 687. sz. döntés alapján, amikor a felek között fényképek elkészítésére irányuló, az ellenszolgáltatásban való megállapodás hiánya miatt szerzıdésnek nem minısülı megállapodás született. Az írásbeliség elmaradása, ahogyan arra a BH1993. 295. sz. döntés is hivatkozik, önmagában nem lett volna akadálya a felek közötti elszámolásnak, de mivel az ellenszolgáltatásról szóbeli megállapodás sem született, a BH1993. 295. sz. döntéssel ellentétben a BH1992. 687. sz. döntésben szerzıi díjat ezen a címen nem lehetett megítélni az elkészült képek ellenértékeként. A Ptk. 6. §-ának alkalmazása azonban megalapozott volt. A Ptk. alkalmazása elıtérbe kerül egyrészt a jogszavatosság kérdésénél, másrészt a szerzıdésszegés egyes eseteinél. A jogszavatosságról az Szjt. hasonlóan az 1969. évi III. tv.-hez nem tesz említést. Ez azonban nem azt jelenti, mintha a felhasználási szerzıdések nem az egyik legfontosabb alkotóelemével találkoznánk. A felhasználó akadálymentes joggyakorlásához ugyanis szükség van arra, hogy a szerzı jogtiszta felhasználási jogokat ruházzon át. Az egyik alapvetı tényezı, hogy a szerzı ugyanazon kizárólagos felhasználási jogot (pl. a kizárólagos sugárzási jogot) egyszerre csupán egy felhasználónak engedje át. Hasonlóan, a szerzı, illetve a jogtulajdonos (származtatott szerzıi jog, pl. egy szerzı közremőködésével tevékenykedı gazdasági társaság) csak olyan jogot ruházhat át, amellyel maga is rendelkezik. A jogszavatosság intézményénél a jelenlegi szabályozás szerint a Ptk. adásvételre vonatkozó szabályainak alkalmazását célszerő kikötni a felhasználási szerzıdésben. Erre nézve, valamint a szerzıdésszegés esetén alkalmazható Ptk. szabályokra a részletesebb elméleti okfejtés tekintetében utalunk Faludi Gábor: A felhasználási szerzıdés (KJK, Bp., 1999. 170-189.
old.) c. mővében írottakra. Sok gyakorlati problémát oldanak meg a szerzıi vagyoni jogok öröklésének egyes kérdéseinél a Ptk. öröklésre vonatkozó szabályai, amelyekre az Szjt. 9. §-ánál részletesebben is utalunk. A Ptk. személyiség védelmi eszközei és a Ptk. személyhez főzıdı jogsértésre vonatkozó különös szabályai közötti párhuzam is figyelmet érdemel. Érthetı, hiszen a szerzıi jog alapvetıen a személyhez főzıdı jogokból eredı speciális jogterület. 2. A szerzıdésekre vonatkozó általános polgári jogi szabályok A szerzıdés alakisága Szintén a szerzıdésekre irányadó általános szabályok körébıl emelendı ki a Ptk. 217. § (1) bekezdése, amely kimondja az alakiság megsértésével kötött szerzıdések semmisségét, és a 237. § (2) bekezdése, amely az érvénytelen szerzıdés bíróság által történı hatályosítására ad lehetıséget a határozat meghozataláig. Az 1969. évi III. tv. 27. §-a, az Szjt. 45. § (1) bekezdése a felhasználási szerzıdésekre, ellenkezı jogszabályi rendelkezés hiányában írásbeli alakot követel meg. A szóban megkötött felhasználási szerzıdés tehát az Szjt. 45. § (2) és az Szjt. 60. § (5) bekezdésében foglalt kivételtıl eltekintve érvénytelen. Figyelemmel azonban arra, hogy a szerzıi mő létrejötte után az eredeti állapot visszaállítására általában nincs mód. A szerzıi jog polgári eljárásjogi vonatkozásai A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 23. § (1) c) pontja, alapján a szerzıi jogi perekben elsıfokon a megyei bíróság jár el. Bírói és SZJSZT gyakorlat BH1992. 524. sz. döntés rámutat arra, hogy jövıben megalkotandó mőre irányuló szerzıdés hibás teljesítésekor, a felhasználó szerzıdéstıl való elállási jogára az 1969. évi III. tv. 29. § (3) bekezdése speciális rendelkezést tartalmazott. Ezek szerint, a felhasználó csak akkor állhat el a szerzıdéstıl, ha a szerzınek a mő kijavítására lehetıséget adott. E szabály az Szjt. 49. § (3) bekezdésében található meg, így a bírói döntés az új szabályozásnál is releváns. BH1993. 295.; BH1993. 296.; BH1993. 565. sz. döntések. a szerzıdés Ptk. 237. § (2) bekezdése szerinti hatályosítására, és a felek közötti szolgáltatások elszámolásának kérdéseire vonatkoznak. PK 286. számú állásfoglalás, az ún. jogdíjbehajtási pereket, nem vitatva azok szerzıi jogi jellegét, mégis kivesz a megyei bíróság hatáskörébıl. A hivatkozott PK szerint ugyanis ezen perekben domináns a vagyonjogi jelleg, a rendszerint kollektív jogkezelés körében felmerült jogdíjigények jogosultjai a per során ismeretlenek maradnak. Az említett jogviták tekintetében minthogy a fizetendı jogdíjakat elıre megállapítják a jogszabályok, a szerzık, illetve szomszédos jogi jogosultak egyedi engedélyére pedig nincs szükség az ilyen felhasználásoknál.
A szerzıi jog 4. § (1) A szerzıi jog azt illeti, aki a mővet megalkotta (szerzı). A szerzıi jog alanyi oldala A szerzıvé válás a mő alkotásával párhuzamos folyamat, vagyis a szerzı által az Szjt. 4. § (1) bekezdése szerint megalkotott mő, mint a szerzıi státusz alapja, nem feltétlenül követeli meg a mő befejezettségét. Elıfordulhat egy ún. kényszer-társszerzıi viszony, ha egy szerzı kiesése folytán a mővet (pl. filmnél) egy másik szerzı fejezi be. Az alkotói tevékenység a szerzı és a mő között fennálló kreatív, intellektuális kapcsolatot feltételezi, jogunk ezt a kapcsolatot (ha az Szjt. kifejezetten nem is deklarálja) kizárólag magánszemélyek esetében ismeri el. Ebbıl nem következik az, hogy jogi személyek ne rendelkezhetnének a szerzıi, illetve szomszédos jogok tartalmának bizonyos - akár személyhez főzıdı - elemeivel, mint pl. a név feltüntetésének a joga a hangfelvételek elıállítóinál, illetve a rádió- és televízió-szervezeteknél. Erre a Ptk. 75. § (2) bekezdése is lehetıséget ad, amennyiben rámutat arra, hogy személyhez főzıdı jogokkal jogi személyek is rendelkezhetnek, kivéve, ha azok csak a magánszemélyeket illethetik meg. Ezek a jogok azonban nem a szerzıi státuszból fakadnak, hanem olyan tevékenységbıl, amelyet a jogalkotó a szerzıt illetı védelemmel hasonló oltalomban kíván részesíteni. Vannak jogrendszerek, pl. az amerikai szerzıi jog, amely szerzınek tekinti azokat a jogalanyokat is, amelyek a mővet intellektuális értelemben ugyan nem alkották meg, de létrehozásukat kezdeményezték, annak materiális feltételeit (beleértve az alkotók kiválasztását) biztosították. Eszerint a film szerzıje az amerikai jog szerint a film producere, tehát a szerzıi jogok eredeti jogosultja. A cselekvıképesség a szerzıi jog viszonylatában speciális kérdéseket vet fel. A mővészetek közül különösen a költészet és a zene területén gyakran találkozhatunk ifjú tehetségekkel, akik polgári jogi értelemben még nem, vagy csak korlátozottan cselekvıképesek (Ptk. II. fejezet). Amennyiben az említett személyek szerzıi jogi védelemre érdemes alkotásokat hoznak létre, szerzıi státuszuk nem vitatható.
A magyar jogban a szerzıket érintı speciális rendelkezés nincsen, így a Ptk. cselekvıképességre vonatkozó általános szabályai alkalmazandók. Ezek szerint pl. a 12 éves cselekvıképtelen szerzı nevében mind a személyhez főzıdı jogok [Ptk. 85. § (2)], mind a szerzıi vagyoni jogok vonatkozásában [Ptk. 18. § (1)] törvényes képviselıje tehet csak jognyilatkozatokat. Egy 16 éves szerzı esetében azonban míg a vagyoni jogokkal kapcsolatban jognyilatkozatához törvényes képviselıjének beleegyezése szükséges [Ptk. 14. § (1)], személyhez főzıdı jogainak védelmében a Ptk. 85. § (1) bekezdése szerint maga is felléphet. Az utóbbi esetben a párhuzamos joggyakorlás konfliktus forrásává is válhat. Amennyiben a párhuzamos joggyakorlás miatt jogvita keletkezne, úgy az eset összes körülményeire is figyelemmel, vélhetıen a meghallgatandó ifjú tehetség (szerzı) álláspontját akceptálná az eljáró bíróság. (2) Szerzıi jogi védelem alatt áll - az eredeti mő szerzıjét megilletı jogok sérelme nélkül - más szerzı mővének átdolgozása, feldolgozása vagy fordítása is, ha annak egyéni, eredeti jellege van. BH2004. 415. Ha a külföldi irodalmi mő magyar nyelvő fordítása - a fordítói tevékenység színvonala folytán egyéni, eredeti jelleggel bír, a magyar nyelvő fordítás szerzıi mőnek minısül - A szerzıi mőnek minısülı magyar nyelvő fordítás szerzıi jogvédelemben részesül a külföldi mő újabb, ismételt magyar nyelvő fordítása esetén is [1999. évi LXXVI. tv. 4. § (2) bek., 16. § (1) bek.]. Származékos mővek (átdolgozás, feldolgozás, fordítás) Az Szjt. 4. § (2) bekezdése értelmében átdolgozásnak az a származékos mő minısül, amely önmagában is az Szjt. 1. § szerint védelemre érdemes. Az eredeti és a származékos mő közötti kapcsolat megléte alapozza meg az átdolgozás tényét. Amennyiben a származékos mő az eredetivel csupán távoli kapcsolatban van, pl. hasonló témát dolgoz fel, nem átdolgozásról, hanem új, eredeti mőrıl van szó. Ennek megállapítása a bírói döntések feladata. Ez tipikusan olyan szakkérdést vet fel, amelyben legtöbbször a Szerzıi Jogi Szakértı Testület nyújt szakvéleményt. Az átdolgozás, feldolgozás és fordítás, szerzıi jogi természetét tekintve felhasználás. Ezért a védelmi idın belül, az eredeti mő szerzıjének hozzájárulásához kötött. Az engedélyezés fıszabályként díjazás ellenében történik. Az átdolgozásra, illetve fordításra a védelmi idıtıl függetlenül érvényesül az a szabály, amely szerint az alapul szolgáló mő szerzıjének nevét ezeken fel kell tüntetni. Származékos mőként szerzıi jogi védelem alatt áll a fordítás is, ha az a szó szerinti nyersfordításnál kreatívabb fordítói tevékenység eredménye. A fordítások két fajtáját különbözteti meg a törvény, anélkül azonban, hogy az elhatárolás kritériumait taxatíve meghatározná. Fıszabályként azt mondhatjuk, hogy mőfordítás csak mőrıl (szerzıi jogi oltalomban részesülı alkotásról) készíthetı. A nem mőrıl készített, bármilyen szemléletes és önálló, kreatív gondolatokat is magában foglaló fordítás nem minısül mőfordításnak. Abban az esetben, ha az említett fordítások szerzıi mő jellegét öltik, inkább önálló szerzıi mőrıl van szó (pl. tanulmány), és nem az Szjt. 4. § (2) bekezdése szerinti fordításról. Ezt erısíti az Szjt. 4. § (2) bekezdésének a szövege is, amely más szerzı mővének fordítására utal. Ezzel kiveszi az oltalmat nem élvezı szellemi termékeket az Szjt. 4. § (2) bekezdésének hatálya alól. A mőrıl készült nyers szövegfordítás nem részesül szerzıi jogi védelemben. Ahogyan arra a Szerzıi Jogi Szakértıi Testület az Országos Fordító és Fordításhitelesítı Iroda 1972-es megkeresése alapján kifejtette, egy fordítás szerzıi mőnek minısítése nem a mőfajtól, hanem a fordítás jellegétıl függ. Kevéssé valószínő viszont, hogy egy jogszabály, illetve hatósági határozat nem nyersfordításban jelenik meg. A jogszabályok fordításánál a nyersfordítást csupán vélelmezte a Szerzıi Jogi Szakértı Testület szakvéleménye, nem zárta viszont ki a szerzıi fordítás lehetıségét a konkrét esettıl függıen. Az Szjt. 4. § (2) bekezdés alkalmazhatóságának szempontjából tehát a téma lezárásaként azt mondhatjuk, hogy nemcsak a származékos, de az eredeti mőnek is az Szjt. oltalmát kell élveznie. Bírói és SZJSZT gyakorlat A LB Pf. II. 20 958/1971. sz. döntés a Szerzıi Jogi Szakértı Testület véleményét figyelembe véve megállapította, hogy a felperes eredeti alkotásai (népmővészeti babák) az Szjt. oltalma alatt állnak. Az alperes babái ezekkel jelentıs hasonlóságot mutatnak, vagyis azok átdolgozásai. A felhasználásra azonban az alperes nem kért engedélyt, díjat sem fizetett, így kártérítés fizetésére kötelezte ıt a bíróság, és eltiltotta a babák további gyártásától. SZJSZT 11/01 és 20/01: aremix fogalmát, szerzıi jogi megítélését tárgyalja (az átdolgozás szintjét elérı, ill. azt el nem érı változtatások) SZJSZT 23/98 régi-önmagukban védelemben nem részesülı címerek átdolgozását megtestesítı grafikai alkotások szerzıi jogi védelmét tárgyalja SZJSZT 05/98 mőszaki leírások fordításának szerzıi jogi védelmére vonatkozóan ad eligazítást
Közös mővek
5. § (1) Több szerzı közös mővére, ha annak részei nem használhatók fel önállóan, a szerzıi jog együttesen és kétség esetén - egyenlı arányban illeti meg a szerzıtársakat; a szerzıi jog megsértése ellen azonban bármelyik szerzıtárs önállóan is felléphet. Szerzıtársi/társszerzıi viszony a közös mőben: az elhatárolás problémái A közös mő szétválaszthatóságának alapján esetenként meghatározott szerzıtársi (ha a mő részei nem használhatók fel önállóan), illetve társszerzıi (ha a közös mő önálló részei külön-külön is felhasználhatóak) viszony megállapításában a bírói gyakorlat korábban nem volt egységes. Bírói és SZJSZT gyakorlat LB Pf. III. 21 027/1974. sz. döntése ugyanazon színpadi dalmővet oszthatatlan, egységes alkotásnak, szerzıit szerzıtársaknak tekintette, míg a LB Pf. IV. 20 022/1982. sz. döntésében szétválasztható mőnek, a szerzıket pedig társszerzıknek minısítette. Ez egy idıközben bekövetkezett jogszabályváltozásnak tudható be. Amíg ugyanis a módosítást megelızıen a gyakorlat az oszthatatlanságot esztétikai kérdésként kezelte, addig azt követıen a ma hatályos szabályozás szerint is, ez ténykérdés. BH1986. 14. sz. döntés a megzenésített vers szerzıit társszerzıknek minısítette ugyan, de a mő címét oszthatatlannak tekintette. Ezért ebben a részben a szerzıket szerzıtársaknak minısítette. Ebbıl következıen a mő címének felhasználásához a felperes engedélyére is szükség lett volna. BH1992. 324. sz. döntés eljárásjogi vonatkozása miatt kiemelendı. Ez a döntés szerzıtársi és társszerzıi minıség megállapítása iránti perben egyaránt irányadó. Az adott esetben musical szerzıtársi minıségének megállapítására irányuló kereset és viszontkereset elbírálásánál, a bíróság általános érvénnyel nélkülözhetetlennek vélte azoknak a perben állását, akik szerzıi jogi igényt támaszthatnak. Tette ezt azért, mert a szerzıtársi minıség megállapítása kihat a többi jogosult szerzıségének arányára is. A felek perben állásának szükségességére hivatkozva, utalva a Pp. 51. § a) pontja szerinti egységes pertársaságra, az ítélet az elsıfokú bíróságot új eljárás lefolytatására kötelezte. A szerzıtársak jogi helyzete A közös mőben egymástól nehezen elhatárolható kreatív teljesítményük miatt a szerzıtársak jogai és kötelezettségei jelentısen eltérnek a társszerzıkétıl. Indokolja ezt többek között az a tény, hogy a szerzıtársak a mő létrehozásának folyamatában egymás tevékenységének ismeretében, együttmőködve alkotnak. Az Szjt. 5. § (1) bekezdése alapján a szerzıtársak, amennyiben eltérıen nem állapodtak meg, a szerzıi joggal egyenlı arányban rendelkeznek. A közös mő hasznosításához valamennyi szerzıtárs hozzájárulását ki kell kérnie a felhasználóak. A mővel való rendelkezés a felhasználók irányában a Ptk. 334. § (2) bekezdése szerint a szerzık egyetemleges kötelezettségét valósítja meg. A szerzıi jog megsértése ellen önállóan, tehát egymástól függetlenül is felléphetnek. A védelmi idı tekintetében az Szjt. 31. § (2) bekezdése speciális rendelkezést tartalmaz. Eszerint a hetvenéves védelmi idıt az utoljára elhunyt szerzıtárs halálát követı év elsı napjától kell számítani. Bírói és SZJSZT gyakorlat BH1986. 363. az animációs film alapjául szolgáló irodalmi mő szerzıjét, aki a film gyártásakor már nem élt, és a film rendezıjét, aki a forgatókönyv egyik szerzıje és a rajzfilm figuráinak is (mint grafikusmővész) megalkotója volt egyben, a bíróság szerzıtársaknak minısítette. Ez pedig az adott ügyben azt jelentette, hogy az irodalmi mő szerzıjének (jogutódjának) is engedélyezési joga volt a másodlagos, ún. merchandising jogok (pl. a rajzfilmfigura ruhákon, írószereken stb. való hasznosítása) tekintetében. A szerzıtárs engedélyét a filmrendezı hozzájárulása nem pótolhatta. E döntés vitathatóan messze ment a szerzıtársi viszony megállapításánál. SZJSZT 03/03 színpadi mő és zenés színpadi mő összevetését tárgyalja abból a szempontból, hogy az utóbbihoz az elıbbi szerzıje alkotó módon hozzájárult-e, s így az utóbbi társszerzıjének számít-e. (2) Ha a közös mő részei önállóan is felhasználhatók (összekapcsolt mővek), a saját rész tekintetében a szerzıi jogok önállóan gyakorolhatók. Az összekapcsolt mővekbıl álló, együtt alkotott közös mő valamely részének más mővel való összekapcsolásához az eredeti közös mő valamennyi szerzıjének hozzájárulása szükséges. Összekapcsolt mővek: a társszerzık jogi helyzete E szabály az ún. összekapcsolt mőveknél megalapozza a társszerzı önálló szerzıi jogát az általa alkotott rész tekintetében [Szjt. 5. § (2)]. A társszerzı csak az általa készített mőrészt érintı jogsértés ellen léphet fel önállóan. A védelmi idı szempontjából is autonóm a társszerzık helyzete, vagyis a mő hasznosításánál a védelmi idı az Szjt. 31. § (1) bekezdése szerint külön-külön számítandó az egyes szerzık vonatkozásában. Új szabály vonatkozik arra az esetre, ha az összekapcsolt mő részét az azt alkotó szerzı, más szerzı mővéhez kívánja hozzákapcsolni. Ilyenkor szükséges a többi rész szerzıjének a hozzájárulása is. Indokolt e rendelkezés, amelyet a konkrét törvényi szabály hiánya ellenére is követett a korábbi gyakorlat, mivel egy
összekapcsolt mő egy részének esetleges késıbbi felhasználásánál annak értékét, és így a hozzá kapcsolódó jogdíj mértékét befolyásolja magának az egész mőnek a sikere, amelyhez hozzájárult a többi szerzı részmőve is. 6. § (1) Az együttesen létrehozott mőre (pl. nemzeti szabványra) a szerzık jogutódjaként azt a természetes vagy jogi személyt, illetve jogi személyiséggel nem rendelkezı gazdasági társaságot illeti meg a szerzıi jog, amelynek kezdeményezésére és irányításával a mővet létrehozták, és amely azt a saját nevében nyilvánosságra hozta. Együttesen létrehozott mővek Új, a közös mővek körébe tartozó mőkategóriaként vezette be az Szjt. az együttesen létrehozott vagy kollektív mőveket, amelyeknél a szerzıi jog a szerzık jogutódjaként azt illeti meg, aki vagy amely szervezet annak létrehozását kezdeményezte, illetve az alkotást irányította, és amely azt saját nevében nyilvánosságra hozta. Csak akkor tekinthetı egy mő kollektív mőnek, ha a fenti kritériumoknak megfelel és az egyes szerzıi hozzájárulásokat külön-külön nem lehet meghatározni. Felmerülhet a kérdés, hogy pl. filmek esetére vonatkozik-e ez a szabály. Azon túl, hogy a filmre az Szjt. IX. fejezete speciális szabályokat állapít meg, így azok elsıbbséget élveznek e rendelkezéssel szemben, azért sem lehetne a filmet kollektív mőnek tekinteni e szabály értelmében, mert a filmnél az egyes szerzık alkotói hozzájárulásai elkülöníthetık, meghatározhatók. Felmerülhet a kérdés, hogy milyen típusú mővek tartozhatnak e körbe. Indokolt e kérdés felvetése, amely az Szjt. kodifikációja során is felmerült. A szóban forgó mővek szinte kivétel nélkül vagy a közös mő vagy a győjteményes mő, illetve adatbázis kategóriájában kaphatnak helyet. Így erre a kérdésre minden bizonnyal a bírói gyakorlat fogja majd megadni a választ. Tipikusan az adatbázis, a szoftver és egyes multimédiás, esetleg filmalkotásnak nem minısülı audiovizuális mővek tartozhatnak e szabályozás alá. Ezekben a distinkció alapja, vagyis, hogy együttesen létrehozott mő-e, a csoportos alkotói munka jellege (elkülöníthetıek-e az egyes szerzıi alkotások vagy sem). Míg az Szjt. 1. § (4) bekezdése nem teszi lehetıvé a jogszabállyal kötelezıvé tett (kizárólag nemzeti) szabványra a szerzıi jogi védelmet, az Szjt. 6. § (1) bekezdése a nemzeti szabványra, mint az együttesen létrehozott mő egyik kiemelt példájára utal. Ebbıl tehát arra a következtetésre juthatunk, hogy a nemzeti szabványok közül a jogszabállyal kötelezıvé nem tett nemzeti szabványok mindenképpen együttesen létrehozott mőnek minısülnek, ahol a szerzıi jogok az azt megrendelı szervezetet illetik (pl. a Magyar Szabványügyi Testületet). (2) Együttesen létrehozottnak minısül a mő, ha a megalkotásában együttmőködı szerzık hozzájárulásai olyan módon egyesülnek a létrejövı egységes mőben, hogy nem lehetséges az egyes szerzık jogait külön-külön meghatározni.
Győjteményes mő 7. § (1) Szerzıi jogi védelemben részesül a győjtemény, ha tartalmának összeválogatása, elrendezése vagy szerkesztése egyéni, eredeti jellegő (győjteményes mő). A védelem a győjteményes mővet megilleti akkor is, ha annak részei, tartalmi elemei nem részesülnek, illetve nem részesülhetnek szerzıi jogi védelemben. A 2001. évi XLVIII. törvény 2002. január 1-jei hatállyal fıleg nyelvtani és logikai okokból, másrészt az adatbázisok átfogó új jogi szabályozása miatt módosította e törvényhelyet. Míg korábban e rendelkezés a győjteményes mővekrıl szólt, addig a megfogalmazás a módosítás folytán győjtemény, amely mint tágabb fogalom, magában foglalhat mőveket vagy szerzıi jogi védelmet nem élvezı anyagokat. Tehát nem minden győjtemény szerzıi mő. Az a győjtemény viszont, ami mő, az ún. győjteményes mő néven élvezi a védelmet. Hogy mikor lesz a győjtemény mő, azt világosan meghatározza e rendelkezés - egyébként már a módosítás elıtti szövegben is -: Az Szjt. az 1969. évi III. törvény szabályozását annyiban egészítette ki, hogy deklarálja azt a korábbi gyakorlatban már élı szabályt, hogy a szerzıi jogvédelmet nem élvezı mővekbıl felépülı győjtemény vagy adattár (új szóhasználattal adatbázis) is védett mint győjteményes mő, ha annak elrendezése egyéni, eredeti jellegő. Nem elıfeltétele a szerkesztı szerzıségének megállapításánál, hogy a győjteményes mőben foglalt részek, alkotó elemek önmagukban szerzıi jogi védelem alatt álljanak. Így lehet győjteményes mőként védett az Szjt. 1. § (4)-(6) bekezdésekben foglalt, szerzıi jogvédelmet nem élvezı szellemi termékek győjteménye is. Ez azt jelenti, hogy pl. nyers szövegfordítások, jogszabályok stb. is képezhetik a szerzıi jogvédelmet élvezı győjteményes mő alapját. Amennyiben egy győjtemény/adatbázis nem mő, a jelentıs ráfordítással létrehozott adatbázis elıállítója ettıl még élvezheti a 2001. évi XLVIII. törvénynek köszönhetıen az Szjt. XI/A. fejezeteként beiktatott adatbázis elıállítói sui generis jogosultságokat. (2) A győjteményes mő egészére a szerzıi jog a szerkesztıt illeti, ez azonban nem érinti a győjteménybe felvett egyes mővek szerzıinek és szomszédos jogi teljesítmények jogosultjainak önálló jogait. A szerkesztı
A szerkesztı szerzıi jogi minısége akkor állapítható meg, ha a győjteményes mő létrehozására irányuló tevékenysége (mővek kiválasztása, elrendezése stb.) egyéni, kreatív jellegő. A szerkesztı szerzıi joga csak a győjteményes mő, mint egész tekintetében érvényesül, de nem érinti a győjteménybe felvett mővek szerzıinek, és a 2001. évi XLVIII. törvény módosításának köszönhetıen, a szomszédos jogi teljesítmények [Szjt. XI. és XI/A. fejezete] önálló jogait. Ez azt jelenti, hogy a győjteményes mőbe foglalandó alkotások szerzıinek és szomszédos jogi jogosultjainak (pl. elıadómővészek) a győjteményes mő elıállítójával kötött szerzıdésekben át nem engedett jogaival a győjteménybe foglalt mő szerzıi és szomszédos jogi jogosultjai rendelkeznek. A szerkesztı adott esetben lehet a győjteménybe foglalt mővek mindegyikének egyben a szerzıje is. Ez csak akkor lehetséges, ha a szerzı szerkesztıi minıségében is kreatív tevékenységet végzett. (3) A győjteményes mő szerzıi jogi védelme nem terjed ki a győjteményes mő tartalmi elemeire. A gyakorlatban mégsem olyan egyszerő annak meghatározása, hogy milyen szerkesztés tekinthetı egyéninek, eredetinek. Hasonlóan problémás annak megítélése, hogy pl. egy televíziós mősor szerkesztıje egyéni, eredeti alkotó munkát végez-e. Ez nyilván az adott eset ismeretében dönthetı el, hiszen több olyan (irodalmi, mővészeti) mősor van, amelynek hozzáadott értéket kölcsönöz a szerkesztési elv. A 2001. évi XLVIII. törvény módosító rendelkezése teljes mértékben átalakította az Szjt. 7. § (3) bekezdését. A módosítás (2002. január 1.) elıtt e rendelkezés kizárólag a győjteményes mőnek minısülı, számítástechnikai eszközökkel mőködtetett adattárra vonatkozóan deklarálta azt, hogy az abban foglalt adatok és egyéb alkotóelemek (amelyek nem szerzıi mővek), vagyis maga a tartalom nem részesül szerzıi jogi védelemben attól, hogy maga a győjtemény mőalkotás. Ezt az új szabály általános érvénnyel írja elı, vagyis a győjteményes mőre, tekintet nélkül annak megjelenési, szerkesztési módjára, eszközére. Az adattár mint speciális győjteményes mő fontosságát jelzi az, hogy az Szjt. külön (VII.) fejezetet szentel e témának. A különös szabályokat részint az indokolja, hogy az Szjt. egyes esetekben megengedi a vagyoni jogok átruházását. Az adattár is e körbe tartozik. Itt érdemel említést a 96/9/Európai Unió (EU) (III. 11.) Tanácsának Irányelve az adatbázisok védelmérıl. Ezen Irányelv tárgyát képezı adatbázis ugyanis, ha annak bármilyen hordozón történı tárolása, elrendezése egyéni, eredeti jellegő, szerzıi jogi védelem alatt áll. A 96/9/EU sz. Irányelv egyedülálló módon a jelentıs anyagi és humán befektetéssel készült adatbázisok sui generis védelmét is lehetıvé teszi. Ez annyit jelent, hogy nemcsak az adatbázis elrendezése, egyéni rendszere oltalmazott, hanem az adatbázis tartalmi része is. E jog biztosítja az adatbázis létrehozójának engedélyezési jogát az adatbázis egészének vagy lényeges részének a felhasználását illetıen. Ez quasi szerzıi jognak tekinthetı, amennyiben ez a jogosultság az egyébként szerzıi mőnek nem minısülı adatbázisok készítıit is megilleti. E sui generis jognak a védelmi ideje 15 év, amely minden újabb anyagi befektetéssel (pl. adatbázis kiterjesztése) korlátlanul meghosszabbítható. Bírói és SZJSZT gyakorlat BH1990. 258. A szerkesztett mő szerzıjének és a szerkesztı személyének azonossága esetére vonatkozó megállapításokat tartalmaz SZJSZT 22/03 a győjteményes mővek oltalmának feltételeit vizsgálja meg tananyag esetében SZJSZT 24/00 reklámanyagokat tartalmazó győjtemény szerzıi jogi védelmét tárgyalja SZJSZT 18/97 jogszabályokat tartalmazó adatbázisok szerzıi jogi védelmét vizsgálja SZJSZT 25/03 az adatbázisok szerzıi jogi védelméhez ad iránymutatást SZJSZT 23/90. egy rádiómősor szerkesztését (mősor ideje, jellemzıbb adatai) nem tekintette szerzıi mőnek.
Név nélkül vagy felvett néven nyilvánosságra hozott mő 8. § Ha a mővet név nélkül vagy felvett néven hozták nyilvánosságra, a szerzıi jogokat a szerzı fellépéséig az gyakorolja, aki a mővet elıször hozta nyilvánosságra. A szerzı anonimitása Az Szjt. 12. §-a rendezi a névjog, mint az egyik legalapvetıbb személyhez főzıdı jognak a szabályait. Az anonim, vagy felvett néven [Szjt. 12. § (3)] nyilvánosságra hozott mőveknél a mővet elsıként nyilvánosságra hozó személyt jogosítja fel a szerzıi jogok gyakorlására. Természetesen amint a szerzı fellép, ez a joggyakorlás elenyészik, az addig tett jognyilatkozatok hatályát azonban ez nem befolyásolja, feltéve, hogy a nyilvánosságra hozatal jogszerő volt. Az Szjt. 8. §-a speciális törvényi rendelkezéssel oldja meg a szerzı azonosításából eredı bizonytalanságokat. A szerzıi jogokat a szerzı fellépéséig ugyanis az gyakorolja, aki a mővet elsıként nyilvánosságra hozta. A szerzı fellépéséig jogosultságát el kell ismerni még akkor is, ha nyilvánvalóan nem ı a szerzı. Ez a személy lényegében a szerzı törvényes képviselıje, akinek ezt a jogállását az alapozza meg, hogy olyan mővet hoz
nyilvánosságra, amelynek szerzıje ismeretlen. (A szerzıi jog, Szerk.: Dr. Petrik Ferenc, Bp. KJK 1990., 34. old.). Bírói és SZJSZT gyakorlat SZJSZT 24/03 a szerzı nevének feltüntetésére vonatkozó jog, mint személyhez főzıdı jog kérdését tárgyalja
A szerzıi jogok keletkezése, a szerzıi jogok a vagyoni forgalomban 9. § (1) A szerzıt a mő létrejöttétıl kezdve megilleti a szerzıi jogok - a személyhez főzıdı és a vagyoni jogok összessége. A szerzıi jog tartalma Az Szjt. az ún. monista (személyhez főzıdı és vagyoni jogok egysége) szerzıi jogi koncepcióból indul ki, ám ezt ötvözi az ún. dualista felfogással, és az egységet feloldja azokban az esetekben, amikor a vagyoni jogok átruházhatóságát (pl. adattár, szoftver, reklámozásra készített mő) lehetıvé teszi. A szerzıi jog e két oldalának szabályrendszere alapvetıen a szerzı és az általa létrehozott mő védelméhez és a mő közönséghez történı eljuttatásához főzıdı (felhasználói) érdekek közötti jogalkotói mérlegelés eredménye. A szabad felhasználás szabályai pl. a felhasználó méltányolható érdekeit, a felhasználási szerzıdésekre vonatkozó szabályokban elıforduló szerzıket védı garanciális szabályok a szerzıi érdekek primátusát testesítik meg. Egyes szabályok, pl. a védelmi idı [Szjt. 31. §] a két érdekcsoport aktuális kompromisszumát tükrözik. Az általános tendencia e téren a védelmi idı kiterjesztése, sıt az Szjt. átmeneti rendelkezései folytán az 1994. évi VII. törvény folytán a védelembıl kiesett mővek és teljesítmények újra védelembe helyezése, vagyis a szerzıi, ill. szomszédos jogi jogosultak érdekeinek fokozottabb elismerése. A személyhez főzıdı (morális) jogokról való lemondás tilalma, valamint ezek átruházhatatlansága a szerzı rendelkezési jogának korlátait képezik, a jogalkotó szándéka szerint a szerzı érdekeinek védelmében. A felhasználók érdekeit tartja szem elıtt a szerzıi személyhez főzıdı jogok gyakorlásának korlátozását lehetıvé tevı néhány szabály (pl. munkaviszonyban alkotott mőveknél), és ennek szerzıdésben történı szabályozásának lehetısége. Az Szjt. 15. §-ában foglalt szabály, amely szerint a felhasználó is felléphet a szerzı személyhez főzıdı jogai érdekében, ha ahhoz hozzájárult, a jogérvényesítés hatékonyságát fokozza. Bírói és SZJSZT gyakorlat SZJSZT 19/02 a vagyoni jogok átruházhatatlanságának a dogmájával és a merev monizmussal való szakítás az új Szjt.-ben, s annak jogi következményeit vizsgálja SZJSZT 36/01 a filmalkotásokra vonatkozó vagyoni jogokat és azok átszállását a filmalkotások elıállítóira a régi Szjt. alapján tekinti át (2) A szerzı személyhez főzıdı jogait nem ruházhatja át, azok másként sem szállhatnak át és a szerzı nem mondhat le róluk. (3) A vagyoni jogok - a (4)-(6) bekezdésekben foglaltak kivételével - nem ruházhatók át, másként sem szállhatnak át és azokról lemondani sem lehet. A személyhez főzıdı jogok átruházhatóságának tilalma, és a vagyoni jogok forgalomképessége A személyhez főzıdı jogok átruházását, átszállását és az arról való lemondást az Szjt. hasonlóan az 1969. évi III. tv.-hez kategorikusan kizárja. Mindez nem jelenti azt, hogy azok gyakorlására is csak maga a szerzı jogosult. Ha a felhasználási szerzıdésben a szerzı hozzájárult, a felhasználó is felléphet a személyhez főzıdı jogok védelmében [Szjt. 15. §]. A szerzı halála után az Szjt. 14. §-ának megfelelıen az ott megjelölt személyek, szervek is jogosultak a jogsértések elleni fellépésre. A szerzı személyhez főzıdı jogának gyakorlását viszont korlátozhatja, így pl. a név feltüntetésének mellızésére. Sajátos speciális szabályt tartalmaz az Szjt. 65. § (3) bekezdése, amely - eltérı megállapodás hiányában - a filmszerzık egyes jogainak gyakorlása tekintetében a film rendezıjét képviseleti joggal ruházza fel. Figyelmet érdemel a házassági vagyonközösség és a szerzıi jogok gyakorlásának és a jogdíjak kérdése. A szerzı engedélyezési joga mint a szerzı személyéhez kötıdı rendelkezési jog nem oszlik meg a házastársak között, tehát annak gyakorlására kizárólag a szerzı jogosult. Ami a jogdíjakat illeti, amennyiben azok esedékessége a házasság fennállta idejére tehetı, a házassági vagyonközösségbe tartoznak. Természetesen a házastársak vagyonjogi szerzıdésben eltérıen is szabályozhatják a szerzıi jogok gyakorlásának kérdését, illetve a jogdíjak elosztását. Amíg az 1969. évi III. tv. a személyhez főzıdı jogok idıbeli korlátlanságának elvén alapult, az Szjt. a személyhez főzıdı jogok érvényesítését is - a névjog kivételével - csak a védelmi idın belül ismeri el. A személyhez főzıdı jogok megsértése miatt a védelmi idın belül elsısorban nem a vagyoni jogokat öröklés jogcímén megszerzı személy, hanem - ha a szerzı ilyen személyt megjelölt - a szellemi hagyaték gondozásával
megbízott személy jogosult. Fontos, hogy a jogsértés elleni fellépésre vonatkozik ez a szabály, a személyhez főzıdı jog pozitív értelemben történı gyakorlása a szerzı életében lehetséges. A vagyoni jogok átruházásának és átszállásának eseteit szők körben, de megengedi az Szjt. Ez jelentıs paradigmaváltást mutat az 1969. évi III. tv.-hez képest. A vagyoni és személyhez főzıdı jogok helyenként külön utakon történı járásának példája többek között az, hogy a vagyoni jogok örökölhetık, azokról halál esetére lehet rendelkezni. (4) A vagyoni jogok örökölhetık, róluk halál esetére rendelkezni lehet. A vagyoni jogok egészérıl való rendelkezési jogot az Szjt. csak a szerzı életében korlátozza bizonyos esetekre, míg a halál esetére szóló rendelkezés korlátlan. A Ptk. szabályai szerint, az öröklés lehet törvényes vagy végintézkedésen alapuló. Természetesen az általános szabályok szerint a végrendelet elsıbbséget élvez a törvényes örökléssel szemben. A szerzı halála esetén a vagyoni jogok megszerezhetık különös jogutódlással, végrendeleti hagyományrendelés (Ptk. 641. §) folytán is. A hagyományos tipikusan egyes jogdíjak kedvezményezettje. A halál esetére szóló ajándékozás (Ptk. 659. §) tárgyát képezhetik a vagyoni jogok is. Már az örökhagyó életében lehetıséget ad a Ptk. 660. §-ra arra, hogy a leszármazók egymás között örökségi várományuk tárgyában szerzıdjenek egymással. Így elképzelhetı, hogy a szerzı halála elıtt a vagyoni jogok tekintetében megegyezzenek a leszármazók. Ehhez hasonló, de mégis eltérı az Szjt. 9. § (5) bekezdésében foglalt szabály, amely az örökség megnyíltával ad lehetıséget a vagyoni jogokat öröklés címén megszerzı személyeknek arra, hogy arról egymás (tehát nem harmadik személy) javára rendelkezzenek. Az 1969. évi III. tv. az öröklés jogcímén történı jogszerzés fogalmát kerülte, és e körben semmilyen részletszabályt nem alakított ki. Így a gyakorlat feladata maradt, hogy a szerzıi jogok öröklése kapcsán felmerült kérdéseket megválaszolja, a Ptk. mint háttérjogszabály öröklésre vonatkozó szabályainak megfelelı alkalmazásával. Fontos kérdés, hogy a haszonélvezı pl. az elhunyt szerzı özvegye jogosult-e a jogdíjakra. Tekintve, hogy a szerzıi jog, mint hasznot hajtó jog haszonélvezetére, a dolog haszonélvezetére vonatkozó szabályok alkalmazandók, így a jogdíjak mint a dolog hozama a haszonélvezıt illetik. (5) A vagyoni jogokat öröklés útján megszerzı személyek azokról egymás javára rendelkezhetnek. Vagyoni jogok örökölhetısége A szerzıi vagyoni jogok öröklésénél egyrészt rendezésre vár az engedélyezési jogok kérdése, másrészt a jogdíjak kedvezményezettjének megjelölése. Amennyiben végintézkedés hátrahagyása mellett hunyt el a szerzı, és abban megjelölte az engedélyezési jogok jogosultjá(ai)t, ez az irányadó. Elképzelhetı az is, hogy az örökhagyó a jogdíjak (vagy bizonyos típusú jogdíjak) kedvezményezettjére is más-mást jelölt ki. Ha több örököst illet ugyanazon típusú engedélyezési jog, akkor célszerő, ha ezt egymás között rendezik, az Szjt. 9. § (5) alapján. Ha ezt egymás között nem rendezik az örököstársak, akkor a Ptk. közös tulajdonra vonatkozó szabályainak analóg alkalmazása jöhet szóba. Sajátos helyzetet jelent, ha a törvényes öröklés rendje szerint, a túlélı házastárs haszonélvezeti jogával terhelten történik a szerzıi jogok átadása az ún. állagörökösnek (pl. örökhagyó gyermeke). A jogdíjakra - a haszonélvezeti jog megváltásának hiányában, vagy más megállapodás híján - kizárólag az özvegy jogosult. Mi történik azonban a felhasználás engedélyezési jogával? Nyilvánvalóan, a haszonélvezeti jogosult megkerülésével jogszerően nem lehet felhasználási engedélyt szerezni pusztán az állagörököstıl, hiszen a jogdíjban történı megállapodás a felhasználási szerzıdés kötelezı tartalmi kelléke, és ebben a haszonélvezı dönt. Az sem jelent azonban megnyugtató helyzetet, ha a haszonélvezı - akinek magára a szerzıi jogra nézve nincsen rendelkezési joga - esetleg kihasználva a helyzetet az állagörökösre nézve igen elınytelen szerzıdést köt, pl. egyösszegő jelentıs jogdíjban állapodik meg és a késıbbi esetleg évtizedekig tartó felhasználás utáni bevételbıl csak csekély részesedést köt ki (ami már majdan az állagörököst illetné). Ezért álláspontunk szerint, az állagörökös megkerülésével kötött szerzıdés sem köthetı jogszerően, különösen ha vagyoni jogátruházásra irányul, vagy a védelmi idı egészére történı felhasználási szerzıdést jelent. Az Szjt. 9. § (5) ezért igen lényeges rendelkezés, mert ilyen konfliktus helyzetek megelızését szolgálhatja az egymás javára való rendelkezés, arról nem is beszélve, hogy a felhasználók szempontjából is áttekinthetıbb helyzetet teremt. (6) A vagyoni jogok a törvényben meghatározott esetekben és feltételekkel átruházhatók, illetve átszállnak. A jogszerzı - a jogok átruházására irányuló szerzıdés eltérı kikötése hiányában - a vagyoni jogokkal a továbbiakban rendelkezhet. BH2005. 143. II. A tulajdonosnak a hasznosítással, hasznok szedésével kapcsolatos jogát sérti az a magatartás, ha a házát lefényképezik, és e fényképet gazdasági reklámtevékenység során felhasználják. Ezért a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint tarthat igényt megtérítésre (1999. évi LXXVI. tv. 9. §, 16. §, 94. §).
BH2004. 287. A szoftver kizárólagos értékesítésének a joga - a tag vagyoni hozzájárulásaként - a gazdasági társaság tulajdonába adható [1997. évi CXLIV. tv. 12. § (1) bek., 208. § (1) bek., 1999. évi LXXVI. tv. 9. §, 17. §, 24. §]. Vagyoni jogok átruházása, átszállása A vagyoni jogok egésze az 1969. évi III. tv.-ben nem lehetett rendelkezési jog tárgya. Ezt a merev szabályt feloldja az Szjt., amikor ha szők körben is, de megengedi e jogok átruházását, az arról való lemondást és azok átszállását. A vagyoni jogok átruházását, illetve átszállását lehetıvé teszi a törvény az adattár, szoftver, a reklámozás céljára megrendelt mő, együttesen létrehozott mő, munkaviszonyból vagy más hasonló jogviszonyból folyó kötelezettség teljesítése alapján alkotott mővek esetében. Ahol tehát azt az Szjt. lehetıvé teszi, a vagyoni jogok átruházhatók. Egyébként a vagyoni jogok hasznosítása a forgalomban, annak egyes részjogosítványain keresztül (Szjt. 16. §), a felhasználási jogok átruházása keretében történik. A felhasználási jogok általános, mőfajtól független szabályait az Szjt. V. fejezete tartalmazza. Az Szjt. 55. §-a értelmében a felhasználási szerzıdésre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni a vagyoni jogok átruházására is. Bírói és SZJSZT gyakorlat BH2004. 287. A szoftver kizárólagos értékesítésének a joga - a tag vagyoni hozzájárulásaként - a gazdasági társaság tulajdonába adható [1997. évi CXLIV. tv. 12. § (1) bek., 208. § (1) bek., 1999. évi LXXVI. tv. 9. §, 17. §, 24. §].
II. Fejezet SZEMÉLYHEZ FŐZİDİ JOGOK A mő nyilvánosságra hozatala 10. § (1) A szerzı határoz arról, hogy mőve nyilvánosságra hozható-e. A nyilvánosságra hozatal joga A szerzı jogosult eldönteni, hogy mővét a nyilvánosság elé tárja-e. A nyilvánosságra hozatallal az alkotó lehetıvé teszi, hogy a mővét a szabad felhasználás körében engedély nélkül felhasználják. A még nyilvánosságra nem hozott mővek engedély nélküli felhasználása nem jogszerő [Szjt. 33. § (1)]. A nyilvánosságra hozatal megállapításához elegendı a szerzı által írásban, szóban tett egyoldalú jognyilatkozat vagy ráutaló magatartás. Az Szjt. 30. § (5) bekezdése a munkaviszonyban vagy más hasonló jogviszonyban alkotott mő átadását annak nyilvánosságra hozatalához való szerzıi hozzájárulásnak tekinti. Az Szjt. 11. § feltételeinek megfelelıen a szerzı vissza is vonhatja a nyilvánosságra hozatalhoz adott hozzájárulását, illetve megtilthatja a már nyilvánosságra hozott mőve további felhasználását. Az elsı nyilvánosságra hozatalnak fontos szerepe van, a név nélkül vagy felvett néven nyilvánosságra hozott mőveknél, [Szjt. 8. §] és a védelmi idı számításánál [Szjt. 31. § (4)-(5), (7), 32. §]. Bírói és SZJSZT gyakorlat: BH2004. 326.: Az eredetileg a szerzı hozzájárulásával készített, de rossz minısége miatt nyilvánosságra nem hozott rézkarc sokszorosított nyomatainak kereskedelmi forgalomba hozatala jogosulatlan felhasználásnak minısül. A szerzı, illetve jogutódja a képgrafikai alkotás olyan felhasználási módja után követelheti a jogszerő felhasználás fejében járó díjat, amilyen módon (sokszorosítás) a felhasználás megtörtént (1969. évi III. tv. 10. §, 13. §, 52. §, 53. §). BH1980. 332.: Szerzıi jogi védelem alatt álló írásnak valamely napilap (folyóirat) szerkesztısége részére közlés céljából való megküldése egyet jelent az írás nyilvánosságra hozatalával. Az ilyen mő részletét - az átvevı mő jellege és célja által indokolt terjedelemben és az eredetihez híven - a forrás és a szerzı megnevezésével bárki idézheti [Ptk. 86. §, 1969. évi III. tv. 17. § (1) bek.]. (2) A mő nyilvánosságra hozatala elıtt annak lényeges tartalmáról csak a szerzı hozzájárulásával szabad a nyilvánosság számára tájékoztatást adni. Tájékoztatás nyilvánosságra hozatal elıtt Ez a rendelkezés a mő nyilvánosságra hozatalához való szerzıi jog és a nyilvánosságra hozatalt megelızıen a közönség figyelmének felkeltése céljából történı tájékoztatás felhasználói érdeke közötti egyensúly megteremtését célozza.
A mő nem lényeges tartalmát érintı tájékoztatáshoz a szerzı hozzájárulása nem szükséges. Ha a felhasználó a mő nyilvánosságra hozatala elıtt annak nem lényeges tartalmáról tájékoztatást ad, ezzel nem sérti a szerzı személyhez főzıdı jogát. (Amennyiben a tájékoztatás személyhez főzıdı szerzıi jogot nem, de pl. a Ptk. 78. §a szerint a szerzı jó hírnevét sérti, az Szjt.-ben és a Ptk.-ban foglalt személyhez főzıdı jogok együttes és független alkalmazhatóságára figyelemmel lehetséges az, hogy a szerzı a Ptk. 84. §-ának megfelelı igényeket támaszthassa.) A lényeges tartalmat érintı tájékoztatás akkor jogszerő, ha ahhoz a szerzı hozzájárult. A hozzájárulás történhet egyoldalú nyilatkozattal vagy ráutaló magatartással is. Annak eldöntése, hogy a tájékoztatás mennyiben érinti a mő lényeges tartalmát, bírói mérlegelés tárgya. (3) A felhasználási szerzıdés alapján - ellenkezı kikötés hiányában - megadottnak kell tekinteni a szerzı hozzájárulását ahhoz, hogy a felhasználó a mő tartalmáról a felhasználás céljának megfelelı módon a nyilvánosság számára tájékoztatást adjon. A felhasználó tájékoztatási joga a mő tartalmáról Ez a rendelkezés nem tesz különbséget lényeges és nem lényeges tartalom között. Tekintettel arra, hogy ez a rendelkezés a 10. § (2) bekezdésében megfogalmazott általános szabályhoz képest speciális rendelkezés, arra az álláspontra helyezkedünk, hogy ellenkezı kikötés hiányában a felhasználó a mő lényeges tartalmáról is tájékoztatást adhat. A szerzı felhasználási szerzıdés esetén is tehet olyan nyilatkozatot, amellyel a tájékoztatást a nyilvánosságra hozatal elıtt megtiltja. Felmerülhet a kérdés, hogy a tájékoztatás megtiltása vonatkozhat-e a nem lényeges tartalmat érintı tájékoztatásra is, amelyhez az Szjt. 10. § (2) bekezdése szerint nem szükséges a szerzı hozzájárulása. Amennyiben erre a megkülönböztetésre (lényeges nem lényeges tartalom) a felek nem fektetnek hangsúlyt a szerzıdésben, a tiltás a mő lényeges és nem lényeges tartalmát érintı tájékoztatásra is vonatkozik, mivel az Szjt. 42. § (3) bekezdése alapján a felhasználási szerzıdés azon pontját, amely nem egyértelmő, a szerzı számára kedvezıbb módon kell értelmezni. (4) A szerzı halála után fellelt mővet - ha a szerzı vagy jogutódja ellenkezı nyilatkozatot nem tett vagy az ellenkezıjét másképp nem bizonyítják - úgy kell tekinteni, hogy a szerzı azt nyilvánosságra hozatalra szánta. A szerzı halála után fellelt mő A törvény a szerzı halála után fellelt mő tekintetében egy megdönthetı törvényi vélelmet állít fel. Az ilyen mő esetében vélelmezni kell, hogy a szerzı akarata arra irányult, hogy a mő a nyilvánosság elé kerüljön. A vélelem nem érvényesül, ha a szerzı vagy jogutódja ezzel ellentétes nyilatkozatot tett, vagy - ilyen nyilatkozat hiányában - bizonyítják, hogy a szerzı mővét nem nyilvánosságra hozatalra szánta. 11. § A szerzı alapos okból, írásban visszavonhatja a mő nyilvánosságra hozatalához adott engedélyét, a már nyilvánosságra hozott mővének további felhasználását pedig megtilthatja; köteles azonban a nyilatkozat idıpontjáig felmerült kárt megtéríteni. Ez nem érinti a munkáltató jogát a mő felhasználására, továbbá nem akadályozza a vagyoni jogok átruházása esetén a jogszerzıt az átruházott vagyoni jogokon alapuló felhasználásban. A nyilvánosságra hozatal visszavonása, a nyilvánosságra hozott mő további felhasználásának tilalma A felhasználó vagyoni befektetésének védelme érdekében a szerzı csak feltételekhez kötötten vonhatja vissza a mőve nyilvánosságra hozatalához adott engedélyét, illetve tilthatja meg a már nyilvánosságra hozott mőve további felhasználását. A visszavonás/megtiltás csak alapos okból, írásban történhet. Emellett a szerzı köteles a visszavonó/tiltó nyilatkozat idıpontjáig felmerült kárt megtéríteni. A kártérítési /valójában: kártalanítási/ kötelezettséget megalapozhatja pl. a felhasználó által a mő felhasználására, (megtiltás esetén: további felhasználására) tett elıkészületekbıl eredı, a szerzıi nyilatkozat idıpontjáig felmerült kár. Abban az esetben, ha a szerzı a fenti feltételeknek megfelelıen visszavonó/tiltó nyilatkozatot tesz, a felhasználó a mővet a továbbiakban nem használhatja fel. Ez nem vonatkozik - a munkáltatóra, illetve - arra, aki a felhasználási jogokat jogátruházás útján megszerezte. Az Szjt. 30. § (5) bekezdése alapján a munkáltató ilyen esetben köteles a szerzı anonimitását biztosítani. Az Szjt. 53. § (1) bekezdése lehetıvé teszi, hogy visszavonás/megtiltás esetén a szerzı a felhasználási szerzıdést felmondja. A felhasználó érdekeinek védelmében azonban a felmondás joga csak biztosítékadás mellett gyakorolható [Szjt. 53. § (2)].
A név feltüntetése 12. § (1) A szerzıt megilleti a jog, hogy mővén és a mővére vonatkozó közleményen - a közlemény terjedelmétıl és jellegétıl függıen - szerzıként feltüntessék. A szerzıt a mő részletének átvétele, idézése vagy ismertetése esetén
is meg kell jelölni. A szerzı a neve feltüntetéséhez való jogot a felhasználás jellegétıl függıen, ahhoz igazodó módon gyakorolhatja. A szerzıség elismerése, a név feltüntetéséhez való szerzıi jog A szerzıségbıl eredı egyik alapvetı személyhez főzıdı jog, hogy a szerzıt e minıségében a mő bármilyen felhasználása esetén feltüntessék. E rendelkezés alapja a szerzıi jog mögöttes jogszabályaként alkalmazandó Polgári Törvénykönyvben található [Ptk. 77. § (1)]. A szerzıt ez a jog nemcsak a mő felhasználásakor, hanem az arra vonatkozó közlemény tekintetében is megilleti. Ez azt jelenti, hogy nem lehet a mő propaganda célú ismertetése, reklámozása esetén, vagy éppen egy a mővet bemutató cikkben a szerzı nevét mellızni. A szerzı nevét szabad felhasználás esetén is meg kell jelölni (kivételek az Szjt. 36. § (1) és (3) bekezdésében, valamint 37. §-ában szabályozott esetek). Az Szjt. 67. § (3) bekezdése alapján a látképen csak az ott meghatározott esetekben kell a szerzı nevét feltüntetni. A szerzıi minıség, illetve a név feltüntetésének módjára a felhasználási szerzıdésben célszerő kitérni. Amennyiben a felek errıl nem rendelkeztek, a név feltüntetésének módját a felhasználás jellege határozza meg. Építészeti alkotások és mőszaki létesítmények esetén a névfeltüntetésnél figyelemmel kell lenni a tulajdonos, használó vagy üzemeltetı jogaira és törvényes érdekeire [Szjt. 67. § (2)]. Utalunk arra, hogy a név feltüntetéséhez való jog - meghatározott felhasználások esetén - a szerzıi joghoz kapcsolódó jogok jogosultjai közül az elıadómővészeket, a hangfelvétel-elıállítókat és rádió-televízió szervezeteket is megilleti [Szjt. 75. § (1), 79. §, 81. §]. Az Szjt. azonban a név feltüntetéséhez való jogot csak az elıadómővészek esetében nevezi személyhez főzıdı jognak. Bírói és SZJSZT gyakorlat: BH1993. 226.: a mőfordítás szerzıjét is megilleti a jog, hogy mővén szerzıként feltüntessék. (2) Az át- vagy feldolgozáson, illetve a fordításon az alapul szolgáló mő szerzıjének nevét is fel kell tüntetni. A szerzı nevének feltüntetése származékos mőveken Az átdolgozás [Szjt. 29. §] fordítás, feldolgozás származékos mőként védettek. Ezek az alapul szolgáló mővel való kapcsolatuk miatt megkívánják, hogy azokon az eredeti mő szerzıjének a neve is fel legyen tüntetve. E kötelezettség abban az esetben is fennáll, ha a védelmi idı már eltelt, így az átdolgozáshoz egyébként nem szükséges a szerzı vagy jogutódjának engedélye. (3) A szerzı jogosult mővét nevének megjelölése nélkül vagy felvett néven is nyilvánosságra hozni. A szerzı a nevének feltüntetésével nyilvánosságra hozott mő újabb jogszerő felhasználása esetén is megkívánhatja, hogy a mővét a továbbiakban nevének feltüntetése nélkül használják fel. A szerzı anonimitása A név mellızésének, illetve a felvett név használatának joga éppúgy megilleti a szerzıt, mint a név feltüntetéséhez való jog. A szerzı a nevének mellızését nemcsak a mő nyilvánosságra hozatalakor, hanem a késıbbi felhasználások során is kérheti. Annak sincs akadálya, hogy ismét kérje nevének feltüntetését, mivel a személyhez főzıdı jogairól a szerzı nem mondhat le [Szjt. 9. § (2)]. A név mellızéséhez főzıdı jognak fontos szerepe van azon szerzık esetében, akik mőveiket munkaviszonyban hozzák létre [Szjt. 30. § (5)]. A felvett név tekintetében a Ptk. 77. § (2) bekezdése tartalmaz megkötést. A mővészi, tudományos stb. tevékenység felvett néven is folytatható, ezzel azonban nem sértheti mások jogait és törvényes érdekeit. A Ptk. 77. § (4) bekezdése a szerzıi tevékenységet folytatóknál a névhasonlóságból eredı konfliktust kiküszöbölı rendelkezéseket tartalmaz. Utalunk az Szjt. 8. §-ára, mely szerint ha a mővet név nélkül vagy felvett néven hozzák nyilvánosságra, a szerzıi jogokat a szerzı fellépéséig az gyakorolja, aki a mővet elıször hozza nyilvánosságra. Bírói és SZJSZT gyakorlat: BH1990. 136. Mővészi fénykép felhasználása esetén a szerzı ilyen irányú igénye vagy hozzájárulása nélkül nem mellızhetı nevének feltüntetése [Szjt 9. § (1) bek., 8/1970. (VI. 24.) MM r.]. (4) A szerzı követelheti, hogy e minıségét senki se vonja kétségbe. A szerzıi minıség elismeréséhez való jog A szerzı követelheti, hogy az általa alkotott mővet ne tulajdonítsák másénak (plágium), illetve más módon se vonják kétségbe azt, hogy a mőnek ı a szerzıje. Annak a személynek, aki más alkotását bitorolja, a Büntetı Törvénykönyvrıl szóló 1978. évi IV. törvény 329. §-ában meghatározott feltételek teljesülése esetén büntetıjogi felelıssége is megállapítható.
A mő egységének védelme
13. § A szerzı személyhez főzıdı jogát sérti mővének mindenfajta eltorzítása, megcsonkítása vagy más olyan megváltoztatása vagy megcsorbítása, amely a szerzı becsületére vagy hírnevére sérelmes. A mő integritásához való jog A mő egységének védelme nemcsak az alkotás fizikai egészének, hanem szellemi egységének, mondanivalójának sérthetetlenségére is vonatkozik. Az Szjt. 13. §-ában foglalt rendelkezést kétféleképpen lehet értelmezni. Az egyik értelmezés szerint az eltorzítás, megcsonkítás, megváltoztatás vagy megcsorbítás csak abban az esetben tiltott, ha az a szerzı becsületére vagy hírnevére sérelmes. A másik megközelítés szerint a törvény tiltja egyfelıl a mő bármilyen eltorzítását vagy megcsonkítását, függetlenül attól, hogy az sérelmes-e a szerzı becsületére vagy hírnevére. Másfelıl jogsértı az olyan megváltoztatás vagy megcsorbítás, amely a szerzı becsületét vagy hírnevét sérti. A szerzıi jogi törvény magyarázata az utóbbi értelmezés mellett foglal állást (Ld. A szerzıi jogi törvény magyarázata, szerk. Gyertyánfy Péter KJK-Kerszöv Budapest, 2000. 86. o.). A szerzınek a mő integritásához való jogát korlátozhatja: - maga a szerzı, szerzıdéses vagy egyoldalú nyilatkozattal, ami nem jelenti azt, hogy a szerzı e személyhez főzıdı jogáról lemondana [Szjt. 9. § (2)]; - vagy jogszabály. A mő egységének megsértésére vonatkozóan speciális szabályt fogalmaz meg az Szjt. 67. § (1) bekezdése az építészeti alkotás illetve a mőszaki létesítmény tervével kapcsolatban. Sajátos problémát jelent a kereskedelmi televíziókban a filmalkotások reklámokkal történı megszakítása. Amennyiben ehhez az érintett szerzık hozzájárulnak a szerzıdésben, ez jogszerő. Ha viszont ehhez a szerzı nem járul hozzá, hivatkozhat arra, hogy a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény (Médiatörvény) 17. § (2) bekezdésben foglalt követelmény, amely szerint a reklámmal történı megszakítás nem sértheti a szerzı jogát vagy jogos érdekét nem teljesül. A Médiatörvény 17. §-a részletesen szabályozza a mősorszámok reklámmal történı megszakításának feltételeit. Megjegyezzük, hogy a szerzıi joghoz kapcsolódó jogok jogosultjai közül az elıadómővészt is megilleti az elıadás sérthetetlenségére vonatkozó személyhez főzıdı jog [Szjt. 75. § (2)]. Bírói és SZJSZT gyakorlat: BH1997. 19.: A munkaviszony keretében, munkaköri kötelezettségként alkotott szerzıi mővet a munkáltató felhasználási jogánál fogva a szerzı engedélye nélkül jogosult megváltoztatni. [1969. évi III. tv. 10. §, 14. §, 52. § (1) bek. b) pont, 9/1969. (XII. 29.) MM r. (Szjt. V.) 7. § (1) bek., 11. § (3)-(4) bek., 32. § (3) bek.]. BH1991. 146.: az eljáró bíróság megállapította, hogy a dokumentumjáték hanganyagának törlése a szerzı személyhez főzıdı jogait sérti. A döntés még az elızı szerzıi jogi törvény (az 1969. évi III. törvény) hatálya alatt születetett, mely a mő bármilyen, engedély nélküli megváltoztatását jogsértésnek tekintette. Álláspontunk szerint a jelen esetben a jogsértés a hatályos Szjt. alapján is megállapítható lenne. SZJSZT 7/96 és 34/96 számú szakvélemények: egy dokumentumfilm részleteinek egy másik dokumentumfilmben történı felhasználásával kapcsolatban születtek. A Szakértı Testület megállapította: a felhasználás során az eredeti film képeihez új narrátor szöveget készítettek. A kép- és hanganyag szétválasztása az eredeti gondolategységét természetszerőleg megbontotta, és ez a változtatás lényegesnek tekinthetı. A mő egységét sértette az is, hogy az eredeti film egyes interjúit megvágták, valamint az, hogy a film részleteit egy korban, eseményekben és helyszínekben azonos, de eltérı koncepciójú dokumentumfilmben használták fel. (ld. a Szerzıi Jogi Szakértı Testület Szakvéleményeinek győjteménye, III. kötet 1990-1996, Összeállította: Dr. Lenkovics Barnabás és Dr. Székely László, Eötvös József Könyvkiadó, Bp., 1998., 158. o.) SZJSZT 23/94 szakvélemény: Valamely mő lényegéhez annak felépítése, rendszere, szerkezete éppúgy hozzátartozik, mint egyéb tartalmi vonatkozásai. A mő szempontjából nyilvánvalóan nem közömbös, hogy mondanivalóját a szerzı hogyan taglalja. A mő felépítéséhez rendszeréhez, szerkezetéhez pedig az egyes anyagrészek elhelyezése, azok egymáshoz viszonyított sorrendje, stb. szorosan hozzátartozik. (ld. Uott., 144. o.)
A személyhez főzıdı jogok gyakorlása 14. § (1) A szerzı halála után az e törvényben szabályozott személyhez főzıdı jog megsértése miatt a védelmi idın (31. §) belül az léphet fel, akit a szerzı irodalmi, tudományos vagy mővészi hagyatékának gondozásával megbízott - ilyennek hiányában pedig vagy ha a megbízott nem intézkedik, az, aki a szerzıi vagyoni jogokat öröklési jogcímen megszerezte.
(2) A védelmi idı eltelte után a szerzı emlékének megsértése címén az érintett közös jogkezelı szervezet (85-93. §) vagy szerzıi érdek-képviseleti szervezet is felléphet olyan magatartás miatt, amely a védelmi idın belül sértené a szerzı jogát arra, hogy a mővén vagy a mővére vonatkozó közleményen szerzıként feltüntessék. Fellépés a személyhez főzıdı jogok védelmében a szerzı halála után Az Szjt. 14. és 15. szakaszai a személyhez főzıdı jogok gyakorlásának egy aspektusát, nevezetesen a jogsértés miatti fellépést, az erre jogosultak körét szabályozzák. A személyhez főzıdı jogok védelme érdekében - a vagyoni jogokhoz hasonlóan - a védelmi idın belül lehet fellépni [kivéve a 14. § (2) bekezdésében foglalt esetet]. A szerzı halála után a védelmi idın belül az alkotó szellemi hagyatékával megbízott személy, ilyennek hiányában, vagy ha e személy nem intézkedne, a szerzıi jogokat öröklés jogcímén megszerzı személy(ek) jogosultak a személyhez főzıdı jogsértés elleni fellépésre. E személyek valamennyi, Szjt.-ben biztosított személyhez főzıdı jog megsértése ellen felléphetnek. A név feltüntetéséhez való jog az egyetlen személyhez főzıdı jog, melyet a védelmi idı lejárta után is érvényesíteni lehet. E jog védelmében a védelmi idı után a 14. § (1) bekezdésében megjelölt személyek mellett az érintett közös jogkezelı vagy érdek-képviseleti szervek is jogosultak fellépni. Tekintettel arra, hogy a szerzıi személyhez főzıdı jogokat illetıen az Szjt. 14. §-a speciális rendelkezést tartalmaz, a Ptk. 85. § (3) bekezdése alapján e személyhez főzıdı jogok védelmében nem lehet fellépni. A Ptk. 85. § (3) bekezdése csak az egyéb - nem szerzıi - személyiségi jogok érvényesítésére vonatkozik. 15. § A szerzı meghatározott személyhez főzıdı jogainak védelmében a felhasználó is felléphet, ha ahhoz a szerzı a felhasználási szerzıdésben kifejezetten hozzájárult. A felhasználó fellépési joga a személyhez főzıdı jogok védelmében Adott esetben - fıleg amikor a szerzı felhasználási jogait is sérti a jogsértés - egy felhasználó hatékonyabban fel tud lépni a jogsértésekkel szemben, mint a szerzı. Nem volna tehát indokolt a felhasználót kizárni a jogérvényesítésbıl. Erre természetesen csak akkor kerülhet sor, ha arra a felhasználási szerzıdésben a szerzı kifejezetten felhatalmazást ad. Egy esetben az Szjt. külön szerzıdéses kikötés nélkül is lehetıvé teszi a fellépést. Az Szjt. 65. § (4) bekezdése alapján a filmelıállító a szerzık személyhez főzıdı jogainak védelmében is felléphet. Ez nem vonatkozik azokra a jogokra, melyeket a szerzı és az elıállító együtt gyakorolnak, hiszen itt a törvény éppen azért ír elı együttes joggyakorlást, hogy a szerzı és az elıállítói érdekek egyformán érvényre juthassanak.
III. Fejezet VAGYONI JOGOK A vagyoni jogokra vonatkozó általános szabályok 16. § (1) A szerzıi jogi védelem alapján a szerzınek kizárólagos joga van a mő egészének vagy valamely azonosítható részének anyagi formában és nem anyagi formában történı bármilyen felhasználására és minden egyes felhasználás engedélyezésére. E törvény eltérı rendelkezése hiányában a felhasználásra engedély felhasználási szerzıdéssel szerezhetı. A vagyoni jogok tartalma, a felhasználási jogok Az Szjt. 9. §-ánál tárgyalt szerzıi jogok keletkezésére és a szerzıi jogok vagyoni forgalomban való részvételére vonatkozó szabályok alapozzák meg a felhasználásra és a felhasználás engedélyezésére vonatkozó szerzıi jogosultságokat. Közelítve a gazdasági élet követelményeihez és a dualista felfogásként ismert, a vagyoni jogok elidegeníthetıségét lehetıvé tevı elmélethez, az Szjt. a korábbi szabályozástól (1969. III. törvény) eltérıen rendezi a vagyoni jogok hasznosításának a kérdését. Fıszabály továbbra is a vagyoni jogok egészben történı elidegeníthetetlensége marad, ám ez alól számos kivételt enged a törvény. A kivételek egyik típusa az, amikor a vagyoni jogok átruházását meghatározott esetekben lehetıvé teszi a törvény (pl. az adattár, a szoftver, a reklámozás céljára megrendelt mő esetében), de semmilyen vélelmet nem állít fel. Vannak viszont olyan esetek, amikor a szerzı és a felhasználó közötti jogviszonytól függıen, a törvény vélelmezi a vagyoni jogok egészének a felhasználóra történı átruházását, és az ettıl való eltérést, az eltérésre utaló kifejezett (szinte mindig írásbeli) megállapodáshoz köti. Ez a helyzet pl. a munkaviszonyban vagy más hasonló (pl. köztisztviselıi, közalkalmazotti) jogviszonyban létrehozott mőveknél, avagy a megfilmesítési szerzıdésnél. Amennyiben a vagyoni jogok átruházása az erre vonatkozó szerzıdésben megtörténik, a szerzıt megilletı felhasználási jogok és a felhasználás engedélyezésének joga - a szerzıdésben foglalt esetleges
korlátozásokra figyelemmel - a felhasználóra szállnak át, az Szjt. 16. § (1) bekezdésében foglaltak jogokkal tehát már nem a szerzı, hanem a felhasználó rendelkezik. Fıszabály a felhasználási szerzıdés keretében történı jogszerzés, amely alól csak az Szjt. adhat kivételt (ilyen kivétel pl. szabad felhasználás, egyes jogosultságok díjigényre való korlátozása, mint pl. az ún. üres kazettajogdíj). Amíg az 1969. évi III. törvény vagyoni jogokra vonatkozó szabályait tucatnyi mőfajspecifikus rendelet egészítette ki, addig az Szjt. keretszabályai általános és csak kivételesen mőfajspecifikus (pl. film, szoftver stb.) módon rendezik a vagyoni jogokat. (2) A szerzı engedélye szükséges a mő sajátos címének felhasználásához is. A mő sajátos címének felhasználása A mő címének azonossága gyakran vezet a jogosulatlan felhasználás megállapításához. Természetesen a szerzıi jogvédelem csak a sajátos címeket illeti meg, ez a kritérium összecseng a szerzıi jogvédelem alapját képezı egyéni, eredeti jelleg meglétének szükségességével, attól némiképp mégis különbözik. Egy mő címe ugyanis nem csak úgy válhat sajátossá, és így védetté, hogy önmagában különösebben egyéni, eredeti jellege lenne. Így abban az esetben is megállapítható a jogosulatlan felhasználás, ha pl. egy látszólag hétköznapi, ám egy közismert mőhöz és szerzıhöz kapcsolódó filmcímet egy újabb film címéhez kölcsönöznek. Nem vitás, hogy két azonos filmcím, fıleg ha az egy nyelvi régióhoz tartoznak, az összetéveszthetıség miatt sérti a jogosultak érdekeit a felhasználás során. Ilyen esetben, a késıbbi jogsértı cím teljes vagy részleges megváltoztatásával szüntethetı meg a jogsérelem. Sajátos problémát vetnek fel a lefordított címek. A gyakorlat, a fordításra vonatkozó szabályokat követve, arra az álláspontra helyezkedik, hogy egy cím fordítása akkor sajátos, ha az meghaladja a nyersfordítást, és mint fordítás jogosult lenne a védelemre. (3) A szerzıt megilleti a mőben szereplı jellegzetes és eredeti alak kereskedelmi hasznosításának és az ilyen hasznosítás engedélyezésének kizárólagos joga is. Merchandising jogok Az ún. merchandising jogok általában a mő címének, vagy más jellegzetességének (pl. figura) kereskedelmi forgalomban lévı árukon (pl. ruhanemőkön, írószereken stb.) történı feltüntetését jelenti. Fontos eleme a szabálynak, hogy csak a mővel azonosítható, azzal összeforrott, jellegzetes, és eredeti alakra vonatkozó felhasználás engedélyköteles. Egyes jogok csak akkor tekintik engedélyhez kötöttnek a másodlagos felhasználást, ha a név vagy cím a film egy jellegzetes figurájával szereplıjével stb. együtt tüntetik fel pl. egy táskán. Korábbi szerzıi jogi szabályaink nem rendezték kifejezett szabállyal az ún. merchandising jogokat. Az általános szabályokból korábban is levezethetı volt, hogy ez is kizárólagos engedélyezési jog, így még azoknál a szerzıdéseknél is csak kifejezett erre vonatkozó rendelkezéssel szerezhette meg a felhasználó e jogokat, amelyeknél egyébként a törvényi vélelem folytán széles körő felhasználási jogok szálltak át a felhasználóra (pl. filmgyárra). Az Szjt. 16. § (4) bekezdésében foglalt, felhasználáshoz kapcsolódó bevétellel arányban álló díjazásra való jogosultság ennél a hasznosítási módnál különösen fontos, hiszen egyes mőfajoknál (pl. rajzfilm) az ilyen bevételek meghaladhatják a mő elsıdleges felhasználásából származó bevételeket. Bírói és SZJSZT gyakorlat SZJSZT 15/03: a mőben szereplı jellegzetes és eredeti alak kereskedelmi hasznosításának és az ilyen hasznosítás engedélyezésének jogának kérdésében foglal állást, reklámfilm kapcsán. BH1986. 363.: A merchandising jogok a mő szerzıjének (többszerzıs mőnél mindegyik szerzı) kifejezett hozzájárulásához kötött. (4) Ha e törvény másképp nem rendelkezik, a szerzıt a mő felhasználására adott engedély fejében díjazás illeti meg, amelynek - eltérı megállapodás hiányában - a felhasználáshoz kapcsolódó bevétellel kell arányban állnia. A díjazásról a jogosult csak kifejezett nyilatkozattal mondhat le. Ha a törvény a felhasználási szerzıdés érvényességét megszabott alakhoz köti, a díjazásról való lemondás is csak a megszabott alakban érvényes. A szerzı díjazása Jelentıs változás a korábbi szabályozáshoz képest a felhasználásból származó bevétellel arányos díjazásra való jogosultság. Az Szjt. 83. § (2) bekezdése ezt a jogosultságot a szomszédos jogi teljesítmények esetében is elismeri. Ez a garanciális szabály csak kifejezetten ezzel ellentétes tartalmú szerzıdési nyilatkozattal iktatható ki a felek jogviszonyából. Az Szjt. pl. a filmalkotásokra vonatkozó speciális rendelkezéseknél megismétli ezt a rendelkezést, és ki is egészíti azt, amennyiben a támogatást is a felhasználásból elért bevételnek tekinti. A felhasználásból elért bevétel fogalmának értelmezése, és a szerzı ellenırzési jogának biztosítása e szabály legkényesebb eleme. Az arányos díjazás nyilván az egyes felhasználási módok bizonyos százalékában mérhetı, de a felhasználási szerzıdés megkötésekor gyakran meg sem becsülhetı, hogy mely hasznosítás
milyen eredményre vezet a késıbbiekben. Arról már nem is téve említést, hogy a felhasználót semmiféle szabály nem szankcionálja, amennyiben esetleg semmilyen bevételt nem ér el a mő hasznosításából. A jelenlegi szabály abból a feltételezésbıl indul ki, hogy a felhasználó bevételt realizál, és azt ki is mutatja mint a jogdíj alapját. Arányosnak tekinthetı adott esetben az egyösszegő díjazás is, egyébként is lehetıség van a jogdíj bevételhez való igazítására az Szjt. 48. §-a alapján. A jogdíj százalékos formában történı megállapításánál, tekintettel a közös kockázatvállalás tényére, nehezen képzelhetı el az arányosság utólagos korrigálása, hacsak már eleve nem feltőnıen alacsony százalékban állapodtak meg a felek. Az általános szabályt mindenesetre célszerő lehet a szerzıdésekben pontosítani, meghatározva a felhasználó által elért bruttó bevétel fogalmát, az azzal szembeállítható és elszámolható költségek körét, ily módon jutva el a jogdíj alapját képezı összeg meghatározásáig. Az is a gyakorlatban megválaszolandó kérdés, hogy a felhasználói láncolatra épülı mőhasznosításnál, ki tekinthetı a felhasználónak, azaz a láncolat mely pontján keletkezı bevétel tekintendı a jogdíj alapjának. Különösen a társadalombiztosítási jogszabályok szempontjából van annak jelentısége, hogy a kétféle (alkotói díj/felhasználási jog átruházása fejében járó díj) díjazás milyen arányban áll egymással. Az alkotói díjak és közterheit illetıen utalunk Faludi Gábor e tárgyban írott cikkére (Alkotói díjak közterhei, Magyar Tudomány, 99/4. szám, 433-447. old.). A felhasználási szerzıdés teljes idıtartamára biztosítja a bevétellel arányos díjazás elvének érvényre juttatását az Szjt. 48. §-ában foglalt rendelkezés, amely visszautalva - az egyébként is általános mögöttes jogszabályra - a Polgári Törvénykönyvre, lehetıséget ad a szerzıdés bíróság által történı módosítására. A korábbi értelmezési gyakorlattól eltérıen amely a díjazásról való lemondást nem kötötte alakisághoz, az Szjt. 16. § (4) bekezdése a díjazásról való kifejezett nyilatkozat érvényességét is alakisághoz köti. Szóban csak akkor lehet érvényesen ilyen nyilatkozatot tenni, ha az érintett felhasználási szerzıdés érvényessége sincs írásbeli alakhoz kötve. Bírói és SZJSZT gyakorlat BH1993. 227. sz. döntése azzal, hogy a kiadói szerzıdésben az eladási ár meghatározott százalékában megjelölt szerzıi díjnál nem a ténylegesen eladott kópiákból származó, hanem a piacra dobott kópiák száma alapján járó jogdíjat ítélte meg a szerzınek, az adott esetben a kockázatviselést egyértelmően a felhasználóra hárította. BH1992. 633. sz. döntés egy kiadói szerzıdés szerzıi díjra vonatkozó értelmezésénél állapítja meg, hogy a szerzıi díj nyereség függvényében való megállapítása nem eredményezheti a nyereség elmaradása esetén a szerzık díjazásának elmaradását. Ehhez ugyanis, a szerzıknek a nyereség elmaradásának esetére a díjazásról kifejezetten le kellett volna mondaniuk. SZJSZT 15/00 A szerzıi jogok megsértésével okozott vagyoni hátrány kiszámításánál figyelembe veendı szempontokat tárgyalja (5) A törvényben meghatározott esetekben a szerzıt a mő felhasználásáért megfelelı díjazás illeti meg anélkül, hogy a felhasználás engedélyezésére kizárólagos joga volna. A törvény kizárhatja az ilyen díjazásról való lemondás jogát; a szerzı ilyen rendelkezés hiányában is csak kifejezett nyilatkozattal mondhat le a díjazásról. Kizárólagos engedélyezési jog helyett díjigény Tekintettel arra, hogy a felhasználási jog fıszabályként engedélyezési jogból és ehhez kapcsolódó díjigénybıl is áll, csak az Szjt.-ben meghatározott esetekben korlátozódik a felhasználási jog díjigényre. Ezek tipikusan olyan tömeges felhasználásokhoz kapcsolódnak, amelyek kizárólag közös jogkezelés keretében érvényesíthetık. E körben említendık többek között az alábbi felhasználások: - már nyilvánosságra hozott irodalmi és zenemővek nyilvános elıadása, - magáncélú másolás, - egyidejő vezetékes továbbközvetítés, - filmalkotások, hangfelvételben foglalt mővek, szoftver (kizárólagos engedélyezési jog) kivételével a mőpéldányok haszonkölcsönbe adása díjigényt keletkeztet, amelynek korlátja az Szjt. 39. §-ában foglalt szabad felhasználás, - audiovizuális mővek, hangfelvételbe foglalt mő szerzıjének bérbeadás jogának átruházását követıen fennálló díjigénye. A kötelezıen közös jogkezeléssel érvényesíthetı díjigényeknél a jogosult csak a felosztást követı hatállyal mondhat le a rá esı jogdíjról. A jogdíjról való lemondást tiltó szabályt indokolja az a veszély, hogy bizonyos esetekben (pl. filmalkotás bérbeadásánál) a felhasználó kihasználva domináns pozícióját esetleg lemondásra bírhatná a szerzıt. A követı jog esetében ugyan a közös jogkezelı szervezethez (HUNGART) kell átutalni a jogdíjat, ám itt a jogdíjak individuális kezelése folytán a lemondás nem tiltott, de az általános szabály folytán az kifejtett nyilatkozathoz kötött.
(6) Jogosulatlan a felhasználás különösen akkor, ha arra törvény vagy az arra jogosult szerzıdéssel engedélyt nem ad, vagy ha a felhasználó jogosultságának határait túllépve használja fel a mővet. A mő jogosulatlan felhasználása Jogszabályi vagy a jogosult által történı engedély hiánya A rendelkezés elsı fordulata a jogszabályi (pl. szabad felhasználás) vagy a szerzıi jogi jogosult engedélyének (pl. engedély nélküli átdolgozás) hiányát jelöli meg mint a jogosulatlan felhasználás több lehetséges módjának egyikét. Az engedély hiányában történı felhasználás a korábbi szabályozástól eltérıen, amely a mő engedély nélküli megváltoztatását (személyhez főzıdı jogsérelem) összemosta a vagyoni jellegő hátrányt okozó engedély nélküli felhasználással, személyhez főzıdı jogsértést nem jelent. A jogosulatlan felhasználás megállapításakor a szerzıi jogok megsértéséhez főzött jogkövetkezmények alkalmazhatóak [Szjt. XIII. fejezet]. Az Szjt. a korábbi szabályozásból ismert bírság szankciót elhagyja, mivel ez a jogintézmény idegen a magánjogi alapokon mőködı szerzıi jogviszonytól. A jogosulatlan felhasználáshoz kapcsolódóan a sérelmet szenvedett szerzı érdekeit megfelelıen szolgálja a gazdagodás visszatérítésének követeléséhez való jog. Ez minimálisan a ki nem fizetett szerzıi díjat jelenti. Bírói és SZJSZT gyakorlat A BH1996. 137. sz. büntetıjogi döntésében a bíróság rámutatott arra, hogy a kazetták otthoni jogosulatlan másolása, mivel azok forgalomba még nem kerültek, a szerzıi és szomszédos jogok megsértésének kísérletének minısül. A befejezett bőncselekmény akkor valósult volna meg, ha a kazetták eladásra kerültek volna. Ehhez hasonló a BH1998. 324. sz. döntés is, amelyben szintén a bőncselekmény kísérletét állapította meg a bíróság a jogosulatlanul másolt videokazetták értékesítésre történt felkínálásakor, mivel a befejezett bőncselekmény, vagyis az értékesítés, és a vagyoni hátrány bekövetkezte, a próbavásárlás miatt nem valósult meg. A BH1995. 623. sz. döntés esetében még a bőncselekmény kísérlete sem volt megállapítható, amikor a terhelt a jogszerően birtokába került kalózkazetták forgalomba hozatalára csupán elıkészületet tett, egy erre vonatkozó újsághirdetés közzétételével. SZJSZT 25/03: a többszörözési és átdolgozási jog, illetve annak megsértése SZJSZT 09/03: a többszörözési jog megsértése tankönyvek teljes terjedelemben való fénymásolása útján A felhasználási jogosultság túllépése A jogosulatlan felhasználás gyakrabban elıforduló esetköre az, amikor az egyébként jogszabályi vagy szerzıdési felhatalmazás folytán felhasználási joggal rendelkezı felhasználó az általa megszerzett jogok kereteit túllépi. Ezek szerint jogsértı a felhasználási szerzıdésekben kikötött példányszám, területi, idıbeli stb. korlátokat meghaladó felhasználás. (7) Ha e törvény eltérıen nem rendelkezik, a felhasználó köteles a szerzıt vagy jogutódját, illetve a közös jogkezelı szervezetet (85-93. §) a felhasználás módjáról és mértékérıl tájékoztatni. BH2005. 143. II. A tulajdonosnak a hasznosítással, hasznok szedésével kapcsolatos jogát sérti az a magatartás, ha a házát lefényképezik, és e fényképet gazdasági reklámtevékenység során felhasználják. Ezért a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint tarthat igényt megtérítésre (1999. évi LXXVI. tv. 9. §, 16. §, 94. §). BH2004. 415. Ha a külföldi irodalmi mő magyar nyelvő fordítása - a fordítói tevékenység színvonala folytán egyéni, eredeti jelleggel bír, a magyar nyelvő fordítás szerzıi mőnek minısül - A szerzıi mőnek minısülı magyar nyelvő fordítás szerzıi jogvédelemben részesül a külföldi mő újabb, ismételt magyar nyelvő fordítása esetén is [1999. évi LXXVI. tv. 4. § (2) bek., 16. § (1) bek.]. A felhasználó tájékoztatási kötelezettsége a felhasználás módjáról és mértékérıl A felhasználás jogszerőségének, és a bevétellel arányos díjazásnak az ellenırzését szolgálja e rendelkezés, ami a polgári jogi jogviszonyra vonatkozó általános alapelveknek (együttmőködési, tájékoztatási kötelezettség stb.) a felhasználási szerzıdésekre vonatkoztatott speciális szabálya. Ha az Szjt. eltérıen nem rendelkezik, a felhasználó nem tagadhatja meg a tájékoztatást a szerzıtıl, a szerzı halála után, a védelmi idın belül annak jogutódjától és a közös jogkezelı szervezettıl. Utóbbi azoknál a felhasználásoknál érintett, ahol törvény vagy a jogosultak elhatározása alapján ad a felhasználásra engedélyt, és saját nevében, saját igényeként érvényesítheti az igényeket [Szjt. 92. § (1)]. Fıként a felhasználás módja érinti a személyhez főzıdı jogok gyakorlását, ezért az Szjt. 14. §-ának megfelelıen a tájékoztatási kötelezettség e tekintetben is releváns. Amennyiben a tájékoztatási kötelezettségét a felhasználó megsérti, a jogosultak számadási kötelezettségének megállapítása iránt indíthatnak pert. 17. § A mő felhasználásának minısül különösen: a) a többszörözés (18-19. §), A többszörözés joga
Felhasználásnak minısül a többszörözés [Szjt. 18-19. §] azaz a mővek bármely, közvetve vagy közvetlenül megvalósuló érzékelhetıvé tétele, így a mő rögzítése és akár egyetlen másolat készítése is, történjen az bármilyen célból. (Lásd: az Szjt. 18-19. §-ához főzött magyarázatot.) b) a terjesztés (23. §), A terjesztés joga A terjesztés (Szjt. 23. §) azaz a mővészeti alkotások szerzıinek kizárólagos joga, hogy engedélyezzék mőveik eredetijének és másolatainak a közönség számára adásvétel vagy egyéb tulajdon-átruházás révén történı hozzáférhetıvé tételét - alapvetıen a dologi mőpéldányok vonatkozásában. [Lásd: az Szjt. 23. §-ához főzött magyarázatot.] c) a nyilvános elıadás (24-25. §), A nyilvános elıadás joga Felhasználás a nyilvános elıadás [Szjt. 24-25. §], vagyis a mő nyilvánosság számára hozzáférhetı helyen vagy bármely más helyen történı bemutatása, illetve a mőnek, a mő elıadásának vagy képernyın történı megjelenítésének - az elıbbiekben meghatározott helyre -, vagy pedig a nagyközönséghez történı bemutatása vagy átvitele bármely formában, bármely eszközzel vagy eljárással, tekintet nélkül arra, hogy a nagyközönség azon tagjai, akiknek erre lehetıségük van, ugyanazon vagy különbözı helyeken, illetve ugyanazon vagy különbözı idıpontokban vehetik a közvetítést. [Lásd: az Szjt. 24-25. §-ához főzött magyarázatot.] d) a nyilvánossághoz közvetítés sugárzással vagy másként (26-27. §), Nyilvánossághoz közvetítés sugárzással vagy másként A nyilvános elıadás [Szjt. 24. §], amely a közösségi mőélvezet legtipikusabb formája mellett a mő nem anyagi formában történı felhasználásának legelterjedtebb, és a kulturális piacon kétségkívül a legnagyobb anyagi és technikai lehetıségeket jelentı módja a mővek nyilvánossághoz közvetítése. Ezen belül a mővek sugárzása [Szjt. 26. § (1)] és a mősorok vezetékes nyilvánossághoz közvetítése [Szjt. 26. § (7)], mellett, amely már hosszabb múltra tekint vissza, az internetes felhasználások [Szjt. 26. § (8)] egyre nagyobb teret nyernek. Utóbbi szabályozása újdonság az Szjt.-ben, és várhatóan, más jogszabályok is ki fognak térni bizonyos általános kérdésekre, (pl. a felelısség az interneten történı jogsértésekért), és a technikai fejlıdés következtében felmerülı újabb kérdések megoldására. Az internetes mőfelhasználások elterjedése miatt tehát egyre fontosabb az ún. egyedi, lehívásos mőfelhasználás, amelyet a nemzetközi egyezményekkel összhangban az Szjt. a nyilvánossághoz közvetítés szabályai közé sorol [Szjt. 26. § (8)]. [Lásd: az Szjt. 26-27. §-ához főzött magyarázatot.] E felhasználások jogosítása történhet egyedi jogosítással (pl. filmalkotások sugárzása) vagy jellemzıen a kisjogos mőveknél közös jogkezelés keretében [Szjt. 27. §]. e) a sugárzott mőnek az eredetihez képest más szervezet közbeiktatásával a nyilvánossághoz történı továbbközvetítése (28. §), A sugárzott mőnek az eredetihez képest más szervezet közbeiktatásával a nyilvánossághoz történı továbbközvetítése A sugárzott mőnek az eredetihez képest más szervezet közbeiktatásával a nyilvánossághoz történı továbbközvetítése A sugárzott mővek továbbközvetítésének [Szjt. 28. §] két formáját szabályozza a törvény. Az Szjt. 28. § (1) bekezdése, mellızve a közös jogkezelést, engedélyköteles felhasználásként szabályozza a sugárzott mővek nem egyidejő, változatlan átvitelét (pl. egy film késıbbi idıpontban más tévé szervezet által történı továbbközvetítése). Az Szjt. 28. § (2) bekezdése a sugárzott mővek egyidejő, vezetékes vagy más hasonló módon történı változatlan továbbközvetítésre (általában a kábeltelevíziós társaságok által történı egyidejő továbbközvetítés) vonatkozik, és e jogérvényesítést közös jogkezelésre bízza. Itt utalunk az Szjt. 26. §-ánál a kódolt sugárzás vonatkozásában írottakra, amely nem mellékes a sugárzás és a vezetékes továbbközvetítés elhatárolása szempontjából sem. [Lásd: az Szjt. 28. §-ához főzött magyarázatot.] f) az átdolgozás (29. §), Az átdolgozás Az átdolgozás [Szjt. 29. §] joga a felhasználási jogok olyan részjogosítványa, amely több ponton kötıdik a szerzı személyhez főzıdı jogaihoz. A mő integritásához való jog [Szjt. 13. §] sérelmét is eredményezheti, ha a felhasználó nem jogszerően gyakorolja az átdolgozás jogát, vagy arra nem szerez jogot a szerzıtıl, vagy jogutódjától a védelmi idın belül. Az Szjt. 47. § (1) bekezdése is kiemelten kezeli az átdolgozás jogát, vagyis a felhasználási engedély csak kifejezett kikötés esetén foglalja magában az átdolgozás jogát, így e jogosultság sosem érthetı bele az általános felhasználási engedélybe. Az átdolgozás mindig meghaladja az Szjt. 50. §ában foglalt szükséges, és a mő felhasználásához elengedhetetlenül szükséges változtatások elvégzését. [Lásd: az Szjt. 29. §-ához főzött magyarázatot.]
g) a kiállítás (69. §). BH2004. 287. A szoftver kizárólagos értékesítésének a joga - a tag vagyoni hozzájárulásaként - a gazdasági társaság tulajdonába adható [1997. évi CXLIV. tv. 12. § (1) bek., 208. § (1) bek., 1999. évi LXXVI. tv. 9. §, 17. §, 24. §]. A kiállítás joga Végül felhasználás a kiállítás (Szjt. 69. §) tehát tipikusan a képzımővészeti, illetve egyéb vizuális mőalkotásokra jellemzı felhasználási mód, elsısorban a dologi mőpéldányok bemutatása, pl. közgyőjteményekben. [Lásd: az Szjt. 69. §-ához főzött magyarázatot.]
A többszörözés joga 18. § (1) A szerzı kizárólagos joga, hogy a mővét többszörözze, és hogy erre másnak engedélyt adjon. Többszörözés: A többszörözés általános szabályai Az Szjt. 18 §-a a többszörözés általános fogalmát határozza meg. Többszörözésnek minısül egyfelıl a mő rögzítése, amennyiben: - anyagi, azaz fizikai, megfogható hordozón történik; - közvetlen vagy közvetett formában; A közvetett többszörözés ... a nem magáról az eredeti mőpéldányról vagy akárcsak nem is a mőpéldányról való rögzítés... (például hangfelvételrıl sugárzott mő rögzítése). (ld. A szerzıi jogi törvény magyarázata szerk.: Gyertyánfy Péter KJK-Kerszöv Jogi és Üzleti Kiadó Kft., Budapest., 2000., 111. o.) - a rögzítés módja közömbös, történhet bármilyen analóg vagy digitális technikával - nincs jelentısége annak, hogy a rögzítés mennyi idıre történik. Az ideiglenes többszörözés megemlítése elsısorban a digitális felhasználások miatt fontos, ahol a mő gyakran igen rövid ideig tárolódik pl. a számítógépen. Az Szjt. alapján egyértelmő, hogy ez is többszörözésnek minısül. Abban az esetben, ha a fenti módon történı rögzítésrıl másolatot készítenek - akár egyetlen másolatot is szerzıi jogi értelemben többszörözés történik. Többszörözésnek minısül az is, ha a fenti cselekményeket nem az egész mővel, hanem annak valamely azonosítható részével végezzük. Az Szjt. 16. § (1) bekezdése ugyanis általánosságban mondja ki, hogy a mő valamely azonosítható részének bármely felhasználása és a felhasználás engedélyezése is a szerzı kizárólagos joga. A többszörözési engedélyrıl, annak értelmezésérıl az Szjt. 47. § (2) és (4) bekezdése rendelkezik. Bírói és SZJSZT gyakorlat: BH2000. 537.: Díjfizetési kötelezettséggel járó jogosulatlan felhasználásnak minısül, ha a szerzıi jogi védelem alatt álló alkotásról készült fényképfelvétel közzétételével használják fel a mőalkotást [1969. évi III. tv. 10. § (1) bek., 13. §, 53. § (1) bek., 9/1969. (XII. 29.) MM r. 10. § (1) bek.]. a) a mő anyagi hordozón való - közvetlen vagy közvetett - rögzítése, bármilyen módon, akár véglegesen, akár idılegesen, valamint b) egy vagy több másolat készítése a rögzítésrıl. (2) A mő többszörözésének minısül különösen a nyomtatással megvalósuló mechanikai, filmes vagy mágneses rögzítés és másolatkészítés, a hang- vagy képfelvétel elıállítása, a sugárzás vagy a vezeték útján a nyilvánossághoz történı közvetítés céljára való rögzítés, a mő tárolása digitális formában elektronikus eszközön, valamint a számítógépes hálózaton átvitt mővek anyagi formában való elıállítása. Az építészeti alkotások esetében többszörözés a tervben rögzített alkotás kivitelezése és utánépítése is. A többszörözés fogalmának értelmezése Az általános meghatározás mellett a törvény kifejezetten felsorolja a többszörözés bizonyos eseteit. Ezek egyfelıl a legtipikusabb, leggyakrabban elıforduló esetek (pl. nyomtatás), másfelıl olyan tevékenységek, amelyeknél szükségesnek látszott egyértelmően rámutatni, hogy ezek is a többszörözés fogalma alá tartoznak. A sugárzás vagy a vezeték útján a nyilvánossághoz történı közvetítés céljára történı rögzítést azért fontos kiemelni, mert így egyértelmővé válik, hogy ez egy önálló felhasználás, amire külön engedélyt kell szerezni. Ezért amikor a szerzı engedélyt ad a mő sugárzására, ez nem jelenti azt, hogy ezzel pl. az archiválási célú rögzítésre is engedélyt adott volna. A sugárzási engedélybe - amennyiben a felek másban nem állapodnak meg - csak az ideiglenes, saját eszközzel és saját sugárzás céljára történı rögzítés tartozik bele. A mővek digitális formában történı tárolása elektronikus eszközön, valamint a számítógépes hálózaton átvitt mővek anyagi formában való elıállítása a technikai, mőszaki fejlıdés révén kialakult esetekre, elsısorban az
on-line felhasználásokra vonatkozó rendelkezés. Ez a fordulat egyértelmővé teszi, hogy pl. a számítógép merevlemezére történı letöltés is többszörözésnek minısül. A (2) bekezdés utolsó mondata egyértelmővé teszi, hogy építészeti alkotások esetén az elsı megépítés, az alkotás tervének kivitelezése is többszörözésnek minısül [az alkotás tervének rögzítése, lemásolása ugyancsak engedélyköteles többszörözés, tekintettel arra, hogy az Szjt. 1. § (2) bekezdésének k) pontja alapján a tervek is szerzıi jogi védelem alá tartozó alkotásnak minısülnek.] 19. § (1) A hangfelvétel-elıállító, valamint a multimédia mő létrehozója és az elektronikus adatbázis összeállítója követelheti, hogy a már nyilvánosságra hozott nem színpadi zenemőveknek és zeneszövegeknek, valamint az ilyen színpadi zenemővekbıl vett részleteknek hangfelvételen, videofelvételen, digitális hordozón terjesztett multimédia mőben vagy elektronikus adatbázisban való újabb többszörözését és példányonkénti terjesztését megfelelı díjazás ellenében számára is engedélyezzék. A felhasználási szerzıdést az irodalmi és a zenei mővekkel kapcsolatos szerzıi jogok közös kezelését végzı szervezettel kell megkötni. A mechanikai jogok A már nyilvánosságra hozott nem színpadi zenemővek és zeneszövegek, valamint az ilyen színpadi zenemővekbıl vett részletek különbözı hordozókon való többszörözése és terjesztése jelenti az ún. mechanikai jogokat. Ebbe a körbe tartozik a hangfelvétel-kiadás, a filmalkotások video-hordozón, DVD-n történı terjesztése vagy a CD-ROM-ok terjesztése is. A szerzı mechanikai jogait egyedileg nem tudja gyakorolni (nem tudja pl. engedélyezni a zenemőve minden egyes hangfelvételen történı kiadását és beszedni az ezért járó jogdíjat). A szerzı által egyedileg nem gyakorolható jogok érvényesítésére jöttek létre az ún. közös jogkezelı egyesületek [Szjt. 85-93. §]. Az Szjt. 19. § (1) bekezdése alapján a mechanikai jogok érvényesítését csak közös jogkezelı szervezet végezheti. (Az ilyen, törvényi elıíráson alapuló jogkezelést a gyakorlatban kötelezı közös jogkezelésnek nevezik.) A mechanikai jogokat az Szjt. elıírása alapján az irodalmi és a zenei mővekkel kapcsolatos szerzıi jogok közös kezelését végzı szervezet érvényesíti, vagyis az Artisjus Magyar Szerzıi Jogvédı Iroda Egyesület. A fentiek alapján tehát, ha valaki mősoros hangfelvételt ad ki vagy filmalkotást videón vagy DVD-n szeretne kiadni, vagy multimédia-mővet, elektronikus adattárat készít, akkor az Artisjus-hoz kell fordulnia. Ez mind a magyar, mind a külföldi mővek, illetve mőrészletek kiadására vonatkozik. A mechanikai jogdíjtarifákat az Artisjus évente jogdíjközleményben állapítja meg, melyet a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztere jóváhagy, és a Magyar Közlönyben tesz közzé. [A jogdíjak megállapítására és jóváhagyására vonatkozóan ld. az Szjt. 90. § (1)-(3) bekezdését.] (2) Az átdolgozási jogra és e jog gyakorlására az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés nem alkalmazható. Kivétel a mechanikai jogok alól Az átdolgozás [Szjt. 29. §] engedélyezése a szerzı kizárólagos joga. A mő átdolgozására a közös jogkezelı szervezet nem adhat engedélyt. Ezért ha egy, a 19. § (1) bekezdésében meghatározott zenemővet vagy mőrészletet átdolgozva szeretnénk kiadni, akkor ehhez - még mielıtt az Artisjus-hoz fordulnánk - meg kell szerezni a szerzı engedélyét. 20. § (1) A rádió- és a televízió-szervezetek mősorában sugárzott, a saját mősort vezeték útján a nyilvánossághoz közvetítık mősorába belefoglalt, valamint a kép- vagy hanghordozón forgalomba hozott mővek szerzıit, elıadómővészi teljesítmények elıadómővészeit, továbbá filmek és hangfelvételek elıállítóit mőveik, elıadó-mővészi teljesítményeik, illetve filmjeik és hangfelvételeik magáncélú másolására tekintettel megfelelı díjazás illeti meg. Az ún. üres-kazetta jogdíjak A szerzıi mővek magáncélú másolása az Szjt. 35. § értelmében, az ott foglalt feltételek és kivételek figyelembe vételével szabad felhasználásnak minısül, tehát az, aki magáncélra lemásol egy mővet, nem köteles a szerzıtıl engedélyt kérni, illetve neki díjat fizetni. Az Szjt. 83. § (2) bekezdése értelmében ugyanez vonatkozik a szomszédos jogi jogosultakra (elıadómővészekre stb.) is. A magáncélú másolás azonban csökkenti a kereskedelmi forgalomban lévı példányok iránti keresletet. Ez jövedelem-kiesést, elmaradt hasznot jelent a jogosultak körében. A szabad felhasználás általános feltétele, hogy az nem lehet sérelmes a mő rendes felhasználására, és nem károsíthatja indokolatlanul a szerzık jogos érdekeit [Szjt. 33. § (2)]. Erre tekintettel vezette be a jogalkotó az ún. üres-kazetta jogdíj intézményét, mely az üres hordozókra - illetve gyártóira, forgalmazóira stb. - kívánja hárítani a jogdíjfizetés kötelezettségét azon vélelemmel élve, hogy a jogdíjköteles felhasználás - azaz a másolás - mindenképpen ezeken történik meg. (2) Az (1) bekezdésben említett díjat az irodalmi és a zenei mővekkel kapcsolatos szerzıi jogok közös kezelését végzı szervezet állapítja meg a többi jogosult közös jogkezelı szervezeteivel egyetértésben. A díj megállapításakor figyelembe kell venni, hogy az érintett mővek, elıadó-mővészi teljesítmények, valamint filmek és hangfelvételeik esetében alkalmaznak-e a szerzıi jog, illetve az ahhoz kapcsolódó jogok védelmére szolgáló hatásos mőszaki intézkedést (95. §). A díjat az üres kép- és hanghordozó gyártója, külföldi gyártás esetén pedig a jogszabály szerint
vám fizetésére kötelezett személy, vagy - vámfizetési kötelezettség hiányában - egyetemlegesen a hordozót az országba behozó személy és az azt belföldön elıször forgalomba hozó személy köteles az irodalmi és a zenei mővekkel kapcsolatos szerzıi jogok közös kezelését végzı szervezethez a vámkezelés befejezésétıl, vámfizetési kötelezettség hiányában pedig a forgalomba hozataltól vagy - ha ez a korábbi - a forgalomba hozatali céllal történı raktáron tartás megkezdésétıl számított nyolc napon belül megfizetni. A jogdíj megfizetéséért az adott hordozó összes belföldi forgalmazója is egyetemlegesen felel. 1. A szellemi tulajdonra vonatkozó európai közösségi szabályozás alapvetı célja az egységes belsı piac megteremtése, illetve zavartalan mőködésének elımozdítása. A tagállamok szerzıi jogi és iparjogvédelmi jogszabályai közötti különbségek különösen az áruk szabad mozgásának képezhetik akadályát, és torzíthatják a belsı piacon folyó szabad versenyt. Ezeknek az akadályoknak a felszámolását célozta az a jogharmonizációs folyamat, amely az 1990-es évek elején indult meg. E jogharmonizációs folyamat alapvetıen az anyagi jogi jogszabályok egységesítésére irányult. Mindez az iparjogvédelmi oltalmi formák tekintetében különösen az oltalmazhatósági feltételeknek, az oltalom tartalmának, korlátjainak és idıtartamának a meghatározását jelentette. A szerzıi jogi irányelvek szintén elsısorban az anyagi jogi kérdések egységesítésére irányultak. A tagállami jogszabályok közelítésével párhuzamosan az Európai Közösség, élve az irányadó hatásköri szabályokkal, megteremtette a közösségi védjegy, a közösségi formatervezési minta, a közösségi növényfajtaoltalom, a kiegészítı oltalmi tanúsítvány és egyes termékek tekintetében a közösségi földrajziárujelzı-oltalom intézményeit, a közösségi szabadalom létrehozására pedig idırıl idıre kísérletet tettek. Az ezeket az intézményeket szabályozó közösségi rendeletek azonban - az irányelvekhez hasonlóan - szintén jórészt a tagállamokra hagyják a jogérvényesítésre vonatkozó szabályozás kialakítását. Az 1990-es évek végére világossá vált, hogy önmagában az anyagi jogi jogszabályok közelítése nem elégséges ahhoz, hogy a belsı piacon fennálló, a szellemi tulajdonra vonatkozó tagállami szabályozások közötti különbségekbıl eredı akadályokat teljes mértékben felszámolják. A szellemi tulajdonjogok megsértésére vonatkozó statisztikai adatok is cselekvésre serkentették az Európai Bizottságot. Az Európai Bizottság a helyzet orvoslására 2000-ben egy cselekvési tervvel állt elı, amelyet az e tárgyban alkotott ún. Zöld Könyvre alapított, széles körő konzultáció elızött meg. A cselekvési terv azonnali intézkedést igénylı feladatként jelölte meg különösen - a jogérvényesítésre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítésére irányelvjavaslat kidolgozását; - a jogérvényesítéssel érintett hatóságok képzését és tájékoztatási szolgáltatások bevezetését; - a jogsértésekre vonatkozó statisztikai adatok összegyőjtésére és elemzésére szolgáló módszertan elkészítését. E cselekvési terv végrehajtásának elsı fontos eredménye a szellemi tulajdonjogok érvényesítésérıl szóló 2004/48/EK irányelv (a továbbiakban: Irányelv), amelyet az Európai Parlament és a Tanács 2004. április 29én fogadott el. Az Irányelv célja az egységes belsı piac zavartalan mőködésének a megteremtése, valamint az iparjogvédelmi és a szerzıi jogok megsértése elleni fellépés hatékonyabbá tétele az e jogok érvényesítésére irányadó tagállami jogszabályok közelítése útján. 2. Az Irányelv 20. cikke értelmében a tagállamoknak 2006. április 29-ig kell az Irányelvnek megfelelı jogszabályaikat hatályba léptetniük. A törvény az Irányelv teljes körő átültetését célozza a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.), a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Szt.), a védjegyek és a földrajzi árujelzık oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény (a továbbiakban: Vt.) és a szerzıi jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Szjt.) módosítása útján. A törvény a gyakorlati igényekre figyelemmel kisebb módosításokat is elvégez e törvényekben, és tartalmaz továbbá technikai kiigazításokat is, amelyek alapvetıen a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény hatálybalépésével összefüggı egyes törvények módosításáról szóló 2005. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ketvht.) miatt váltak szükségessé, nemcsak az Szt. és a Vt., hanem a többi iparjogvédelmi törvény, így különösen a formatervezési minták oltalmáról szóló 2001. évi XLVIII. törvény (a továbbiakban: Fmtv.) tekintetében is. 3. Az Irányelvnek - az egységes belsı piac zavartalan mőködésének biztosítása mellett - további fontos célja a hatékony jogérvényesítés elımozdítása. Az Irányelv preambulumbekezdései utalnak a jogérvényesítés kapcsán fennálló nemzetközi jogi környezetre: a (4) preambulumbekezdés hivatkozik arra, hogy mind az összes tagállam, mind pedig az Európai Közösség részese a szellemi tulajdon kereskedelemmel összefüggı kérdéseit szabályozó TRIPSmegállapodásnak (Agreement on Trade-Related Aspects of Intellectual Property Rights, a továbbiakban:
TRIPS-megállapodás), amely a Kereskedelmi Világszervezet alapját képezı megállapodások egyike. A TRIPS-megállapodást Magyarországon az 1998. évi IX. törvény hirdette ki. A TRIPS-megállapodás harmadik része foglalkozik a szellemi tulajdonjogok érvényesítésével. A hatékony jogérvényesítést célzó általános kötelezettségek mellett több - a jogérvényesítéssel összefüggı eljárásokra vonatkozó - különös szabályt tartalmaz a megállapodás: 43. cikke a bizonyításra, 44. cikke az eltiltásra, 45. cikke a kártérítésre, 47. cikke pedig a tájékoztatáshoz való jogra vonatkozóan ír elı a TRIPSmegállapodásban részes tagok számára minimumszabályokat. E szabályok az Irányelvben is megtalálhatók, esetenként kiegészülve a TRIPS-megállapodásbeli szabályokhoz képest többletkövetelményt jelentı, ún. „TRIPS-plusz” rendelkezésekkel. Magyarország a TRIPS-megállapodásból folyó kötelezettségeinek határidıben és maradéktalanul tett eleget, és errıl a TRIPS Tanácsban számot is adott. A törvény ennélfogva az Irányelvben többletelemeket jelentı rendelkezéseket ülteti át, egyúttal - a jogérvényesítés hatékonyságát elımozdítandó - a gyakorlati tapasztalatokra figyelemmel igazítja ki az egyes iparjogvédelmi és szerzıi jogi törvényeket. 4. Az Irányelv tárgyi hatályát rögzítı 2. cikk kapcsán fontos kiemelni, hogy az Irányelv hatálya a szellemi tulajdon valamennyi - a tagállami jogokban és a közösségi jogban szabályozott - formájára kiterjed. Az Irányelv (13) preambulumbekezdése is leszögezi: az Irányelv tárgyi hatályát a lehetı legszélesebb körben kell megállapítani. Az Európai Bizottság 2005. április 13-án az Európai Unió Hivatalos Lapjában nyilatkozatot tett közzé, amelyben meghatározta, hogy melyek azok a szellemi tulajdonjogok, amelyeket mindenképpen az Irányelv hatálya alá tartozónak tekint. A nyilatkozat a következıket sorolja fel: a szerzıi jogok, a szerzıi joggal szomszédos jogok és az adatbázis-elıállítókat megilletı jogok, a mikroelektronikai félvezetı termékek topográfiájának szerzıjét megilletı oltalom, védjegyoltalom, formatervezési mintaoltalom, szabadalmi oltalom, ideértve a kiegészítı oltalmi tanúsítványokat, földrajzi árujelzı-oltalom, használati mintaoltalom, növényfajta-oltalom, valamint kereskedelmi nevek, amennyiben azokhoz kizárólagos jogok főzıdnek az irányadó nemzeti jogszabályokkal összhangban. Az Irányelv hatálya mind a tagállami, mind pedig az európai közösségi jogszabályokban szabályozott oltalmi formákra, illetve jogokra kiterjed. A már említett (13) preambulumbekezdés ezen túl arra is utal, hogy a tagállamoknak módjukban áll, hogy az Irányelv rendelkezéseit a tisztességtelen versenycselekményekre (ideértve a szolgai utánzás cselekményeit is) alkalmazzák. Tekintettel arra, hogy a kereskedelmi nevek a magyar jogszabályok alapján nem részesülnek a szellemi tulajdonjogokkal megegyezı, kizárólagosságon alapuló védelemben, azok tekintetében az Irányelvnek való megfelelés nem követelmény a hazai jogalkotóval szemben. 5. Az Irányelv 2. cikkének (1) bekezdése alapján lehetıség van egyfelıl a hatályos tagállami szabályok fenntartására, másfelıl pedig az Irányelvtıl eltérı szabályok megalkotására, feltéve, ha azok mindkét esetben kedvezıbbek a szellemi tulajdonjogok jogosultjaira nézve. E szabály a törvény több rendelkezése kapcsán is jelentıséghez jut (ld. a részletes indokolásban az egyes irányelvi cikkek ismertetését). Az Irányelv hatálya kapcsán meg kell említeni az Irányelv alapelvi jellegő (17) preambulum bekezdését is. Ennek alapján az Irányelv szerinti eljárásokat, intézkedéseket és jogkövetkezményeket az egyes oltalmi formák sajátosságait figyelembe véve kell alkalmazni. Fontos kiemelni az Irányelv 2. cikke (3) bekezdésének c) pontját, amely szerint az Irányelv rendelkezései nem érintik a szellemi tulajdonjogok megsértése esetére irányadó tagállami büntetı anyagi és eljárásjogi szabályokat. Az Európai Bizottság - az 1. pontban említett cselekvési tervének részeként - 2005. július 12-én terjesztett elı két jogszabály-tervezetet: egyfelıl törvényt a szellemi tulajdonjogok érvényesítését célzó büntetıjogi intézkedésekrıl szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre, másfelıl pedig egy kerethatározat-tervezetet a szellemi tulajdont sértı bőncselekmények elleni küzdelem büntetıjogi kereteinek megerısítésérıl [COM(2005)276 final]. Elfogadásuk esetén e két uniós jogszabály indokolttá teheti majd büntetı jogszabályaink áttekintését és a Büntetı Törvénykönyvrıl szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) megfelelı, jogharmonizációs célú módosítását. 6. Az Irányelv 3. cikke elıírja, hogy a tagállamok által bevezetendı intézkedéseknek, eljárásoknak és jogkövetkezményeknek tisztességesnek és méltányosnak kell lenniük, nem lehetnek szükségtelenül bonyolultak, költségesek vagy indokolatlanul hosszadalmasak. Már ezeknek az alapelvi jellegő rendelkezéseknek való megfelelés kapcsán szükséges rögzíteni, hogy az ilyesféle alapelvek nem szorítkozhatnak pusztán a szellemi tulajdonjogokat szabályozó jogszabályokra: olyan általános követelmények ezek, amelyeket a (polgári) peres eljárásokban alapelvi jelleggel érvényesíteni kell. Ennélfogva ezeknek az elıírásoknak megfelelı szabályok a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) általános rendelkezései között találhatók. A Pp. 2. §-ának (1) bekezdése írja elı a bíróságok számára a felek jogainak érvényesítését a
jogviták elbírálásához, a perek tisztességes lefolytatásához és ésszerő idın belül történı befejezéséhez; a 2. § (2) bekezdése rögzíti, hogy a per befejezésének ésszerő idıtartama a jogvita tárgyát és természetét, valamint az eljárás lefolytatásának egyedi körülményeit is figyelembe véve határozható meg. A díjak megállapítása Az üres kazetta-jogdíjakat az irodalmi és a zenei mővekkel kapcsolatos szerzıi jogok közös kezelését végzı szervezet, azaz az ARTISJUS Magyar Szerzıi Jogvédı Iroda Egyesület állapítja meg és szedi be. A jogdíjak megállapítása a többi jogosult közös jogkezelı szervezeteivel egyetértésben történik [a szervezetek felsorolását ld. a (6) bekezdéshez főzött magyarázatban]. A megállapított jogdíjakat tartalmazó jogdíjközleményt minden évben a nemzeti kulturális örökség minisztere hagyja jóvá, és teszi közzé a Magyar Közlönyben. [A jogdíjak megállapítására és jóváhagyására vonatkozóan ld. az Szjt. 90. § (1)-(3) bekezdését.] Az Szjt. elıírása szerint a díjak megállapításakor figyelembe kell venni, hogy alkalmaznak-e a mővek és teljesítmények védelmére szolgáló hatásos mőszaki intézkedést. Ez a rendelkezés a szerzıi és kapcsolódó jogok bizonyos vonatkozásainak az információs társadalomban történı harmonizálásáról szóló 2001/29 EK irányelvvel (az ún. InfoSoc Irányelvvel) történı harmonizáció miatt került be az Szjt.-be. A rendelkezés célja, hogy abban az esetben, ha a mőveket és teljesítményeket hatásos mőszaki intézkedéssel védik (pl. másolásvédelem), akkor a jogosultakat kevesebb üres hordozó jogdíj illesse meg. Nagyon lényeges szempont, hogy az intézkedés alkalmazását csak akkor lehet figyelembe venni a díjszabásnál, ha az valóban hatásos. Igen sok jogvita bizonyítja világszerte, hogy igazán hatásos mőszaki intézkedés nem létezik, vagyis ez a szempont egy ideig még nem fogja érdemben megrengetni a jelenlegi díjigény intézményét. A díjfizetésre kötelezettek körének meghatározásánál a jogalkotó figyelemmel volt arra, hogy az Európai Unió tagországai között az egységes belsı piacon a mővek, teljesítmények vámfizetés nélkül lépik át az országhatárt. Ilyen esetben a hordozót az országba behozó személy és az azt belföldön elıször forgalomba hozó személy egyetemlegesen felel a jogdíj megfizetéséért, azaz bármelyiküktıl követelhetı a teljes jogdíjösszeg. A díjfizetésre kötelezettek az Szjt. 22. §-a szerint kötelesek adatokat szolgáltatni a közös jogkezelı szervezetnek. A magáncélú másolásokkal összefüggı üres-kazetta jogdíjközleményt az Artisjus állapítja meg a díjban érintett egyéb közös jogkezelı szervezetekkel (MSZSZ-EJI, FilmJus, MAHASZ, HUNGART) egyetértésben. Abból a rendelkezésbıl, hogy a magáncélú másolás díjának megállapításakor figyelembe kell venni a hatásos mőszaki intézkedések alkalmazását, az következik, hogy a díjnak tükröznie kell azt is, hogy alkalmaznak-e hatásos mőszaki intézkedéseket a másolás megakadályozására, korlátok között vagy ellenırzés alatt tartására. A díjfizetésre kötelezett személyi kör - az üres kép- és hanghordozó gyártója, külföldi gyártás esetén pedig a jogszabály szerint vám fizetésére kötelezett személy mellett - egyetemlegesen kiterjed a hordozót az országba behozó személyre és a hordozót belföldön elsıként forgalomba hozó személyre is, pontosabban a forgalmazói lánc egészére. A törvény (az Szjt.-t 2006. január 1-jei hatállyal módosító 2005. évi CLXV. tv.) kiigazítja a magáncélú másolásra tekintettel járó díj megfizetése határidejének kezdı idıpontját abban az esetben, ha a behozott üres kép- és hanghordozót vámfizetési kötelezettség nem terheli. Ennek megfelelıen a nyolcnapos határidıt a forgalomba hozatali céllal történı raktáron tartás megkezdésétıl kell számítani, ha ez a forgalomba hozatalt megelızi. Az Irányelv 4. cikke állapítja meg a szellemi tulajdonjogok megsértésébıl származó igényeket érvényesíteni jogosult személyek körét. Az igényérvényesítésre jogosultak mindegyike esetében alapvetı szabály, hogy e jogukat az irányadó jogszabályok keretei között, azokkal összhangban gyakorolhatják. Ebbıl következıen e cikk nem nyújt valós harmonizációt az igényérvényesítésre jogosultak körét illetıen, hanem pusztán megerısítı, deklaratív jellegő. Így a hazai jogszabályok módosítására is inkább csak a joggyakorlati igények figyelembevétele érdekében kerül sor. (3) A díjfizetési kötelezettség nem terjed ki: Kivételek a díjfizetési kötelezettség alól Az export céljából történı forgalomba hozatal esetén ugyanarra a hordozóra kétszer kellene üres hordozó díjat fizetni, egyszer a belföldi gyártónak, majd az export célországában az import hordozók vámja megfizetésére kötelezett személynek. Ezt elkerülendı az egyes országok nemzeti jogszabályai egységesen állapítják meg ezt a kivételt. A (3) bekezdés b) pontja arra az esetre vonatkozik, ha a készülékek rendeltetésszerő felhasználása nem terjed ki a magáncélú másolásra. (Elvileg nem kizárt, hogy az ilyen készülékek, illetve a hordozók technikailag alkalmasak lennének a magáncélú másolatok készítésére.) A kivétel alá tartoznak pl. a sugárzó szervezetek stúdióberendezései, illetve a kizárólag ezekhez használható hordozók (pl. BETA-kazetta).
a) az export céljából történı forgalomba hozatalra, továbbá b) a kizárólag olyan készülékhez (pl. stúdióberendezéshez, diktafonhoz) használható kép- és hanghordozókra, amelyeket rendeltetésszerő felhasználás esetén nem használnak mővek, elıadómővészi teljesítmények, illetve hangfelvételek másolatainak magáncélú készítésére. (4) Hanghordozók esetében a befolyt díjaknak a költségek levonása után fennmaradt összegébıl - ha az érintett közös jogkezelı szervezetek évente március 31-ig másként nem állapodnak meg - negyvenöt százalék a zeneszerzıket és az írókat, harminc százalék az elıadómővészeket, huszonöt százalék a hangfelvétel-elıállítókat illeti meg. (5) Képhordozók esetében a befolyt díjaknak a költségek levonása után fennmaradt összegébıl - ha az érintett közös jogkezelı szervezetek évente március 31-ig másként nem állapodnak meg - tizenhárom százalék a filmelıállítókat, huszonkét százalék a filmalkotások mozgóképi alkotóit, négy százalék a képzımővészeket, az iparmővészeket és a fotómővészeti alkotások szerzıit, tizenhat százalék a filmírókat, húsz százalék a zeneszerzıket és a zeneszöveg-írókat, valamint huszonöt százalék az elıadómővészeket illeti meg. A díjak felosztásának törvényes mértéke és arányai A törvény mind a hang- mind a képhordozók esetében pontosan meghatározza, hogy a beszedett jogdíjakból mekkora rész illeti meg az egyes jogosulti csoportokat. A törvényben rögzített arányok a lehetı legnagyobb pontossággal rögzítik a valós felhasználások arányát. Emellett azonban lehetıség van arra, hogy a jogkezelık évente a törvényben meghatározottól eltérı megosztásban állapodjanak meg. (6) Az irodalmi és a zenei mővekkel kapcsolatos szerzıi jogok közös kezelését végzı szervezet a díjaknak azt a részét, amely az általa a felosztást illetıen nem képviselt szerzıknek és szerzıi jogi jogosultaknak, az elıadómővészeknek és a hangfelvétel-elıállítóknak jár, a jogosultak közös jogkezelı szervezeteinek utalja át. A díjak kiutalása felosztás céljából Az üres hordozó jogdíjakat valamennyi jogosulti csoport részére az Artisjus szedi be. Ezt követıen az Artisjus a beszedett összeget a törvényben meghatározott vagy az érintett jogkezelı szervezetek megállapodásában rögzített arányok szerint szétosztja a jogosultakat képviselı közös jogkezelı szervezetek között. Ennek alapján: - a zenemővek szerzıit és az írókat (képhordozóknál: filmírókat) megilletı részt az Artisjus maga osztja fel a jogosultak között; - az elıadómővészeket megilletı jogdíjrészt a Mővészeti Szakszervezetek Szövetsége - Elıadómővészi Jogvédı Irodának (MSZSZ-EJI) utalja át; - a hangfelvétel - elıállítók részét a Magyar Hanglemezkiadók Szövetsége (MAHASZ) kapja; - a filmelıállítók és a filmalkotások mozgóképi alkotói (filmrendezık, operatırök) része a FilmJus Filmszerzık és Elıállítók Szerzıi Jogvédı Egyesületéhez (FilmJus) kerül; - a képzı-ipar- és fotómővészek részét pedig a HUNGART Vizuális Mővészek közös Jogkezelı Társasága Egyesületnek (HUNGART) utalja át. A felsorolt jogkezelı szervezetek ellátják a jogdíjakkal kapcsolatos dokumentációs feladatokat és a jogdíjakat saját felosztási szabályzatuk szerint osztják fel a jogosultak között. (7) A jogosultak díjigényüket csak közös jogkezelı szervezeteik (85-93. §) útján érvényesíthetik, díjukról csak a felosztás idıpontját követı hatállyal, a rájuk jutó összeg erejéig mondhatnak le. A kötelezı közös jogkezelés A magáncélú másolások nagy száma miatt az üres kazetta díjakat a jogosultak egyedileg nem tudják érvényesíteni. A jogosultak által egyedileg nem gyakorolható jogok érvényesítésére jöttek létre az ún. közös jogkezelı egyesületek [Szjt. 85-93. §]. Az Szjt 20. § (7) bekezdése alapján az üres hordozó díjakat csak a közös jogkezelı szervezetek érvényesíthetik (az ilyen, törvényi elıíráson alapuló jogkezelést a gyakorlatban kötelezı közös jogkezelésnek nevezik). Tekintettel arra, hogy a megfizetett vagy beszedett díjakkal a jogosultak közötti felosztásukig a közös jogkezelı egyesület rendelkezik [Szjt. 92. § (2) bekezdés] a jogosultak csak a felosztás idıpontját követı hatállyal mondhatnak le jogdíjukról. 21. § (1) Az olyan mővek szerzıit, valamint az olyan mőveket könyvként vagy folyóiratban kiadókat, amelyeket fénymásolással vagy más hasonló módon, papíron vagy más hasonló hordozón (a továbbiakban együtt: reprográfiával) többszöröznek, a magáncélú másolásra tekintettel megfelelı díjazás illeti meg. A díjat a reprográfiára szolgáló készülék gyártójának, külföldön gyártott készülék esetében pedig a jogszabály szerint vám fizetésére kötelezett személynek, vagy - vámfizetési kötelezettség hiányában - egyetemlegesen a készüléket az országba behozó személynek és az azt belföldön elıször forgalomba hozó személynek kell a 20. § (2) bekezdésének harmadik mondatában meghatározott határidın belül megfizetnie. A jogdíj megfizetéséért az adott készülék összes belföldi
forgalmazója is egyetemlegesen felel. E díjon felül a reprográfiára szolgáló készüléket ellenérték fejében üzemeltetı is köteles díjat fizetni. Mindkét díjat a közös jogkezelı szervezetnek kell befizetni. A reprográfiai jogdíj általános szabályai A 20. § (1) bekezdéséhez írt magyarázatban kifejtettük, hogy a szerzıi mővek magáncélú másolása, mint szabad felhasználás, jelentıs jövedelem-kiesést jelent a jogosultak számára. Mőveket azonban nemcsak képés hanghordozókon másolnak, hanem fénymásolással és más hasonló módokon, azaz reprográfiával is. Erre tekintettel a reprográfiával többszörözött mővek szerzıit és kiadóit is díjazás illeti meg. A törvény a díjfizetésre kötelezettek két csoportját határozza meg. Az elsı kört az üres hordozó díjnál megismertekkel azonos logika szerint állapítja meg. A második körbe a reprográfiára szolgáló készüléket ellenérték fejében üzemeltetık tartoznak, akik szintén kötelesek díjat fizetni. A díjfizetés határideje megegyezik az üres hordozó díjnál megállapított határidıvel. A díjfizetésre kötelezettek az Szjt. 22. §-a szerint kötelesek adatokat szolgáltatni a közös jogkezelı szervezetnek. Magyarországon a reprográfiai jogdíjakat a Magyar Reprográfiai Szövetség (RSZ) érvényesíti. (2) Azoknak a készülékeknek a felsorolását, amelyek reprográfiára szolgálnak, külön jogszabály állapítja meg. A reprográfiára szolgáló készülékek köre Azon berendezéseket, melyek után díjat kell fizetni, jelenleg a reprográfiára szolgáló készülékek körének meghatározásáról szóló 158/2000. (IX. 13.) Korm. rendelet és annak melléklete sorolja fel. (3) Az (1) bekezdésben említett díjat a közös jogkezelı szervezet állapítja meg. A díj megállapításakor figyelembe kell venni különösen a készülék használati módját, teljesítményét, az ellenérték fejében történı üzemeltetés esetében pedig a mőködés helyét is. A jogdíjak mértékének megállapítása A reprográfiai jogdíjak mértékét az RSZ [ld. az (1) bekezdéshez főzött magyarázatot] állapítja meg. A megállapított díjakat tartalmazó jogdíjközleményt évente a nemzeti kulturális örökség minisztere hagyja jóvá és a Magyar Közlönyben teszi közzé. [A jogdíjak megállapítására és jóváhagyására vonatkozóan ld. az Szjt. 90. § (1)-(3) bekezdését.] (4) Az (1) bekezdésben említett díj mértéke legfeljebb a reprográfiára szolgáló készülék gyártói kibocsátási árának 2%-a, illetve külföldön gyártott készülék esetében pedig legfeljebb a jogszabály szerinti vám alapjának 2%-a. A szerzıi jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény nem rendelkezik a reprográfiai díj felsı határáról, ami a reprográfiára szolgáló készülékek forgalmazási feltételeit - különösen az új típusú, alacsonyabb árfekvéső szegmensben - jelentısen torzíthatja. Ez a feketegazdaság terjedését erısítheti, ami végsı soron az állami bevételek csökkenését eredményezheti. A módosítás a reprográfiai díj mértékét - a környezı országok gyakorlatához hasonlóan - legfeljebb 2%ban maximálja, azonos versenyfeltételeket teremtve ezzel. Figyelembe véve a forgalmazott informatikai eszközök összértékének folyamatos növekedését, a %-os felsı határ bevezetése az egyes eszközök árának csökkenése esetén sem okozza az összes reprográfiai díj volumenének csökkenését. Kivételek a díjfizetési kötelezettség alól A kivétel indoka ugyanaz, mint az üres hordozó díjaknál [Szjt. 20. § (3)]. Az export céljából történı forgalomba hozatal esetén ugyanarra a készülékre kétszer kellene reprográfiai díjat fizetni, egyszer a belföldi gyártónak, majd az export célországában az import készülékek vámja megfizetésére kötelezett személynek. Ennek kiküszöbölésére a törvény az export célú forgalomba-hozatalt mentesíti a díjfizetés alól. (5) A díjfizetési kötelezettség nem terjed ki a készülék export céljából történı forgalomba hozatalára. A jogdíjak beszedése és felosztása A reprográfiai díjakat az RSZ (ld. az 1. bekezdéshez főzött magyarázatot) szedi be. Az RSZ-nek három tagszervezete van: - a zenei és irodalmi mővek szerzıinek közös jogkezelı szervezete, az Artisjus Magyar Szerzıi Jogvédı Iroda Egyesület (Artisjus), - a képzı-, ipar- és fotómővészeket képviselı Hungart Vizuális Mővészek Közös Jogkezelı Társasága Egyesület (Hungart), és - a Magyar Szak- és Szépirodalmi Szerzık és Kiadók Reprográfiai Egyesülete (MASZRE). Az RSZ a beszedett reprográfiai díjakat az Szjt. 21. § (5) bekezdésében meghatározott vagy a tagszervezetek megállapodásában [ld. Szjt. 21. § (6) bekezdés] rögzített arányok szerint szétosztja a tagszervezetei között. Az átutalt jogdíjakat e közös jogkezelı szervezetek saját felosztási szabályzatuk szerint osztják fel az egyes jogosultak között. (6) A befolyt díjaknak a költségek levonása után fennmaradt összegébıl negyven százalék a könyv- és folyóiratkiadókat illeti meg. A fennmaradó hatvan százalékból a szakirodalmi, tudományos mővek szerzıit huszonöt, a többi
irodalmi mő szerzıit huszonöt, a képzımővészeket és a fotómővészeket tíz százalék illeti meg. A díjakat e felosztási arányok szerint a jogosultak közös jogkezelı szervezeteinek kell átutalni. A felosztás kialakítása megállapodás útján Ezen rendelkezéssel a jogszabály lehetıséget, sıt elsıdlegességet biztosít az érintett jogkezelık megállapodásának, így biztosítva azt, hogy a felosztási arányok minél jobban közelítsenek a mindenkori tényleges felhasználásokhoz. (7) Az (5) bekezdésben meghatározott felosztási arányokat akkor kell alkalmazni, ha az érintett közös jogkezelı, illetve érdek-képviseleti szervezetek évente március 31-ig másként nem állapodnak meg. A kötelezı közös jogkezelés A magáncélú másolások nagy száma miatt a reprográfiai díjakat a jogosultak egyedileg nem tudják érvényesíteni. A jogosultak által egyedileg nem gyakorolható jogok érvényesítésére jöttek létre az ún. közös jogkezelı egyesületek [Szjt. 85-93. §]. Az Szjt 21. § (7) bekezdése alapján a reprográfiai díjakat csak a közös jogkezelı szervezetek érvényesíthetik (az ilyen, törvényi elıíráson alapuló jogkezelést a gyakorlatban kötelezı közös jogkezelésnek nevezik). Tekintettel arra, hogy a megfizetett vagy beszedett díjakkal a jogosultak közötti felosztásukig a közös jogkezelı egyesület rendelkezik [Szjt. 92. § (2) bekezdés] a jogosultak csak a felosztás idıpontját követı hatállyal mondhatnak le jogdíjukról. (8) A szerzık és a kiadók díjigényüket csak közös jogkezelı szervezeteik útján érvényesíthetik, díjukról csak a felosztás idıpontját követı hatállyal, a rájuk jutó összeg erejéig mondhatnak le. 22. § (1) Aki a 20. §-ban meghatározott üres kép- vagy hanghordozót, vagy a 21. §-ban meghatározott készüléket üzletszerően gyárt, vámfizetési kötelezettség nélkül az országba behoz, vagy az így behozott hordozót elıször belföldi forgalomba hozza, illetve, aki ilyen kép- vagy hanghordozó vagy készülék behozatala miatt jogszabály szerint vám fizetésére kötelezett, minden naptári hónap tizedik napjáig, de legkésıbb a 20. § (2) bekezdésében meghatározott fizetési határidın belül köteles tájékoztatni a közös jogkezelı szervezetet a forgalomba hozott vagy behozott mennyiségrıl, továbbá a hordozó vagy a készülék fajtájáról. A közös jogkezelı szervezet további felvilágosítást kérhet a forgalomba hozatali adatokról és a beszerzési forrásokról; a reprográfiára szolgáló készüléket ellenérték fejében üzemeltetıtıl pedig a megfelelı díj megállapításához szükséges adatok szolgáltatását kérheti. A díjfizetésre kötelezettek adatszolgáltatási kötelezettsége A felhasználásokhoz kapcsolódó általános tájékoztatási kötelezettségen túlmenıen [Szjt. 16. § (7)] a jogszabály ezen rendelkezése speciális adatszolgáltatási kötelezettséget ír elı az üres kép-, illetve hanghordozókkal, illetve a reprográfiára szolgáló készülékekkel kapcsolatban. Az adatszolgáltatás pontossága a közös jogkezelés hatékonyságának alapvetı feltétele, és a jogosulatlan felhasználások felderítése szempontjából is megkerülhetetlen. Az adatszolgáltatásra kötelezettek körét a törvény az Szjt. 20. § (2) és 21. § (1) bekezdésével összhangban határozza meg. Az adatszolgáltatásra kötelezettek minden naptári hónap tizedik napjáig felszólítás nélkül kötelesek tájékoztatni azt a közös jogkezelı szervezetet, amely a díjakat beszedi (vagyis az Artisjust, illetve az RSZ-t). A törvény 19. §-a az Szjt. 22. §-a (1) bekezdésének módosítása útján összehangolja az elızıekben jelzett nyolcnapos határidıt az üres kép- és hanghordozót, illetve a reprográfiára szolgáló készüléket terhelı díjjal összefüggı adatszolgáltatási kötelezettség határidejével oly módon, hogy az adatszolgáltatást a közös jogkezelı szervezet részére minden naptári hónap tizedik napjáig, de legkésıbb az elızıekben jelzett fizetési határidın belül kell teljesíteniük azoknak, akik ilyen hordozót vagy készüléket üzletszerően gyártanak, vámfizetési kötelezettség nélkül az országba behoznak, vagy az így behozott hordozót elıször belföldi forgalomba hozzák, illetve, akik ilyen kép- vagy hanghordozó vagy készülék behozatala miatt jogszabály szerint vám fizetésére kötelezettek. (2) Az (1) bekezdésben szabályozott tájékoztatási, felvilágosítási és adatszolgáltatási kötelezettség teljesítésének akár részleges - elmulasztása esetén az egyébként járó díjazáson felül, a közös jogkezelı szervezet többletköltségeinek fedezésére költségátalányt kell fizetni, amelynek összege a fizetendı díj összegével egyezik meg. Az adatszolgáltatási kötelezettség elmulasztásának jogkövetkezménye A rendelkezés indoka, hogy a közös jogkezelés során a legnagyobb költséget és munkaterhet a jogosulatlan felhasználások felderítése, és az ilyen felhasználók jogdíjfizetésre kötelezése jelenti. Ezen pluszmunkát kívánja a jogalkotó a jogosulatlan felhasználókkal megfizettetni.
A terjesztés joga
23. § (1) A szerzı kizárólagos joga, hogy a mővét terjessze, és hogy erre másnak engedélyt adjon. Terjesztésnek minısül a mő eredeti példányának vagy többszörözött példányainak a nyilvánosság számára történı hozzáférhetıvé tétele forgalomba hozatallal vagy forgalomba hozatalra való felkínálással. A terjesztés jogának általános fogalma A 23. § (1) bekezdése a terjesztés általános fogalmát határozza meg. A terjesztés fogalmi elemei: - mőpéldány(ok), azaz a mő anyagi hordozón [ld. a 18. § (1) bekezdéséhez főzött magyarázatot] rögzített eredeti vagy másolati példánya(i); - nyilvánosság számára történı hozzáférhetıvé tétele; A nyilvánosság fogalmát az Szjt. a terjesztésnél nem határozza meg. Az Szjt. 24. § (3) bekezdése a nyilvános elıadás tekintetében rendelkezik arról, hogy az elıadást milyen feltételek teljesülése esetén kell nyilvánosnak tekinteni. E szakasznak a terjesztés jogára történı megfelelı alkalmazásával azt mondhatjuk, hogy a nyilvánosság számára történı terjesztés akkor valósul meg, ha felhasználás a családi, társasági, ismerısi körnél szélesebb csoport számára történik. - forgalomba hozatallal vagy forgalomba hozatalra történı felkínálással; A forgalomba hozatal egyes módjait, illetve a terjesztés egyes további eseteit a 23. § (2) bekezdése határozza meg. Bírói és SZJSZT gyakorlat: BH1989. 101.: a felhasználási szerzıdés alapján a felhasználó nem szerzett jogosultságot az elkészült mővek kereskedelmi forgalomba hozatalára, és arra a szabad felhasználás keretében sem volt jogosult, ezért azáltal, hogy a mőveket kereskedelmi forgalomba hozatala érdekében mások rendelkezésére bocsátotta, szerzıdésszegést és szerzıi jogsértést követett el. (2) A terjesztés magában foglalja különösen a mőpéldány tulajdonjogának átruházását és a mőpéldány bérbeadását, valamint a mőpéldánynak az országba forgalomba hozatali céllal történı behozatalát. A terjesztés jogának megsértését jelenti a mő jogsértéssel elıállott példányának kereskedelmi céllal történı birtoklása is, ha a birtokos tudja vagy neki az adott helyzetben általában elvárható gondosság mellett tudnia kellene, hogy a példány jogsértéssel állt elı. A 23. § (2) bekezdése a terjesztés egyes különös nemeit sorolja fel. Ezek a következık: - a tulajdonjog átruházása; Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a terjesztés megvalósulásának nem feltétele az ellenérték fejében történı tulajdon-átruházás, ezért pl. a mőpéldányok nyilvánosság számára történı ajándékozása is terjesztésnek minısül. - bérbeadás; A 92/100 EGK Irányelv a bérbeadás és haszonkölcsönbe adás jogáról, továbbá egyes szomszédos jogokról a szellemi tulajdon területén (a továbbiakban: Bérlet Irányelv) 1. Cikk 2. pontja értelmében a bérlet: határozott idıre történı használatba adás közvetlen vagy közvetett gazdasági vagy kereskedelmi elıny érdekében. Bérbeadással történı terjesztésrıl tehát csak abban az esetben beszélhetünk, ha a mőpéldányok átadása ellenérték megszerzése érdekében történik. Az ellenérték azonban nemcsak pénz lehet, hanem bármilyen gazdasági vagy kereskedelmi elıny. Abban az esetben, ha a mőpéldányok használatba adása ingyenesen történik, nem bérletrıl, hanem haszonkölcsönrıl beszélünk [Szjt. 23. § (3) és (7) bekezdés]. A mőpéldányok bérbeadásának legismertebb formája az ún. videotéka-üzemeltetés vagy videokölcsönzés, amely - mint az a fentiekbıl kitőnik - valójában nem kölcsönnek, hanem bérletnek minısül. A bérbeadás engedélyezésének kizárólagos joga minden mő szerzıjét megilleti, kivéve az építészeti, az iparmővészeti és az ipari tervezımővészeti alkotások szerzıit [Szjt. 23. § (4) bekezdés]. - importálás forgalomba hozatali céllal; Az Szjt. külön nevesíti a terjesztés ezen esetét, mely megelızi a mő forgalomba hozatalát, illetve forgalomba hozatalra történı felkínálását. Az import jogának nevesítése összhangban áll a Magyar Köztársaság Kormánya és az Amerikai Egyesült Államok Kormánya közötti, a szellemi tulajdonról kötött megállapodással (1993/26. számú nemzetközi szerzıdés), mely a terjesztéssel kapcsolatban ugyancsak kiemeli az importálás jogát II. Cikk 2. a) pont. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy abban az esetben, ha a szerzı a mő terjesztésére engedélyt ad, ez csak kifejezett kikötés esetén foglalja magában az importálás jogát. [Szjt 47. § (3)]. A 23. § (2) bekezdésének 2. mondata szerint a terjesztési jog megsértését jelenti a mő jogsértéssel elıállott példányának kereskedelmi céllal történı birtoklása is, ha a birtokos tudja vagy neki az adott helyzetben általában elvárható gondosság mellett tudnia kellene, hogy a példány jogsértéssel állt elı. Ez a rendelkezés a számítógépi programok jogvédelmérıl szóló 91/250 EGK Irányelvvel (Szoftver Irányelv) történı harmonizáció érdekében került az Szjt.-be. Bár a Szoftver Irányelv csak a számítógépi programokra vonatkozik, indokolt volt ezt a rendelkezést az Szjt.-ben valamennyi szerzıi jogi védelem alá tartozó mőre kiterjeszteni. Bírói és SZJSZT gyakorlat:
SZJSZT 34/95: A videotéka - ellenkezı megállapodás hiányában - a forgalmazó társaság engedélye nélkül továbbkölcsönzés-re a kazettákat nem adhatja. (ld. a Szerzıi Jogi Szakértı Testület Szakvéleményeinek győjteménye, III. kötet 1990-1996, Összeállította: Dr. Lenkovics Barnabás és Dr. Székely László, Eötvös József Könyvkiadó, Bp., 1998., 178. o.) (3) Filmalkotás, hangfelvételben foglalt mő, valamint szoftver esetében a terjesztés joga kiterjed a mő egyes példányainak a nyilvánosság részére történı haszonkölcsönbe adására is. Terjesztési jog haszonkölcsön esetében A (3) bekezdés a terjesztési jog további esetét nevesíti, a nyilvános haszonkölcsönbe adást. A nyilvános haszonkölcsönzés engedélyezésének kizárólagos joga azonban nem minden mő szerzıjét illeti meg, csak a filmalkotások, hangfelvételben foglalt mővek és a szoftverek szerzıit. A (3) bekezdés hatálya alá nem tartozó mővek haszonkölcsönbe adásának feltételeit a 23. § (7) bekezdése határozza meg. A Bérlet Irányelv szerint a haszonkölcsön: határozott idıre történı használatba adás, amely sem közvetlenül sem közvetetten nem irányul gazdasági vagy kereskedelmi elıny megszerzésére. A haszonkölcsön tehát abban különbözik a bérlettıl, hogy az elıbbi ingyenesen történik [a bérlet fogalmát ld. a (2) bekezdéshez főzött magyarázatban]. (4) A bérbeadással történı terjesztés joga az építészet, az iparmővészet és az ipari tervezımővészet körében csak a tervekre vonatkozik. Terjesztési jog építészeti alkotásoknál Az Szjt. 1. § (2) bekezdésének k), m) és o) pontja értelmében a (4) bekezdésben felsorolt mővek, illetve azok tervei is szerzıi jogi védelem alatt állnak. Fıszabály szerint a szerzıi jogi védelem alatt álló mővek bérbeadásának engedélyezése a szerzı kizárólagos joga. A törvény azonban a Bérlet Irányelv 2. Cikke 3. pontját figyelembe véve úgy rendelkezik, hogy az építészeti, iparmővészeti és ipari tervezımővészeti alkotások esetében a bérbeadás joga csak a tervekre vonatkozik. A tervek bérbeadását tehát csak a szerzı engedélyezheti. A kivitelezett (megépített stb.) alkotással kapcsolatban azonban ez a jog már nem illeti meg. (5) Ha a mőpéldányt a jogosult vagy az ı kifejezett hozzájárulásával másvalaki adásvétellel vagy a tulajdonjog más módon történı átruházásával az Európai Gazdasági Térségben forgalomba hozta, a terjesztés joga az így forgalomba hozott mőpéldány tekintetében - a bérbeadás, a haszonkölcsönbe adás és a behozatal joga kivételével - a továbbiakban nem gyakorolható. Iparjogvédelmi és szerzıi jogi törvényeink hatályos szövege értelmében az oltalomból eredı kizárólagos jog, illetve a terjesztés joga akkor terjed ki a jogosult által vagy az ı kifejezett hozzájárulásával forgalomba hozott termékekkel kapcsolatos további cselekményekre, vagyis e kizárólagos jog akkor merül ki, ha a terméket belföldön hozták forgalomba. Az Európai Unió egységes piacán azonban a jogkimerülés területi hatálya ennél szélesebb: az Európai Unió bármely tagállamában történı forgalomba hozatal (ha azt a jogosult vagy bárki más az ı hozzájárulásával végzi) az Európai Unió egész területén kiváltja a kizárólagos hasznosítási jog kimerülését. Az Európai Bíróság e tárgyban hozott határozatai végsı soron az áruk szabad áramlásának adtak elsıbbséget a szellemi tulajdonvédelmi jogok területéhez kötıdı, piacmegosztó hatású gyakorlásával szemben. Az Európai Bíróság e joggyakorlata nyomán a közösségi jogalkotás szintjén is megfogalmazódott a közösségi jogkimerülés tana: a védjegyek és a formatervezési minták oltalmával kapcsolatban a tagállamok jogszabályait összehangoló irányelvek már tartalmaztak e kérdésben rendelkezéseket, híven tükrözve a Bíróság joggyakorlatában kikristályosodott elveket. Az Európai Gazdasági Térségrıl szóló megállapodás értelmében az elızıekben ismertetett jogkimerülés elve az Európai Gazdasági Térségrıl szóló megállapodásban részes államok, azaz az Európai Gazdasági Térség területének egészére kiterjed. A terjesztési jog kimerülése A fenti rendelkezés a terjesztési jog kimerülését szabályozza. A jogkimerülés azt jelenti, hogy a szerzı a terjesztési jogát a továbbiakban nem gyakorolhatja. A kimerülés bekövetkezhet egy meghatározott földrajzi területen (országban, régióban) vagy az egész világon. Magyarországon ún. regionális jogkimerülés érvényesül, ami azt jelenti, hogy ha a mőpéldányt a törvényben meghatározott feltételekkel az Európai Gazdasági Térségben (EGT) elsı ízben forgalomba hozzák, akkor a terjesztési jog az EGT területén kimerül, azaz nem gyakorolható. Innentıl kezdve az EGT területén belül a mőpéldányok szabadon terjeszthetık. Az EGT területén kívül azonban fennmarad a szerzı kizárólagos joga, tehát itt a terjesztéshez az ı engedélye kell.
Megjegyezzük, hogy a jogkimerülés csak a törvényben elıírt feltételek együttes teljesülése esetén következik be. Ha a mőpéldányt nem a jogosult vagy az általa kifejezetten feljogosított személy hozza forgalomba, vagy nem tulajdon-átruházással vagy nem az EGT területén, akkor a jogkimerülés nem következik be. Abban az esetben, ha a törvény által elıírt feltételek teljesülnek, és a terjesztési jog kimerül, ez ekkor sem érinti a mőpéldányok bérbe- illetve haszonkölcsönbe adását, illetve az importot. Ezekhez a tevékenységekhez továbbra is a jogosult engedélye szükséges. Tekintettel arra, hogy az Európai Gazdasági Térségrıl szóló megállapodás hatálya alá tartozik a mőholdas mősorsugárzásra és a vezeték útján történı továbbközvetítésre alkalmazandó szerzıi jogra és a szerzıi joghoz kapcsolódó jogokra vonatkozó egyes szabályok összehangolásáról szóló 93/83/EGK tanácsi irányelv, a szerzıi jog és egyes kapcsolódó jogok védelmi idejének összehangolásáról szóló 93/98/EGK tanácsi irányelv és az adatbázisok jogi védelmérıl szóló 96/9/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, amelyekkel a szerzıi jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Szjt.) teljes mértékben összeegyeztethetı szabályozást teremtett, szükséges az Szjt. kiigazítása, oly módon, hogy annak területi és személyi hatálya ne az Európai Unióra, hanem az Európai Gazdasági Térségre terjedjen ki. (6) Ha a szerzı a filmalkotásra vagy a hangfelvételben foglalt mőre vonatkozó bérbeadási jogát a film vagy a hangfelvétel elıállítójára ruházta, vagy egyébként engedélyezte számára e jog gyakorlását, a mő bérbeadással történı terjesztése ellenében továbbra is megfelelı díjazást követelhet a film vagy a hangfelvétel elıállítójától. E díjról a szerzı nem mondhat le, díjigényét azonban csak közös jogkezelı szervezet (85-93. §) útján érvényesítheti. A bérbeadás joga A 23. § (5) bekezdése szerint a szerzı a mőpéldányok bérbeadásának jogát még azt követıen is gyakorolhatja, hogy a terjesztési joga kimerült. A bérbeadás jogával a szerzı szabadon rendelkezhet, így pl. maga engedélyezheti a mőve bérbeadását vagy másnak engedélyt adhat arra, hogy ezt a jogot gyakorolja, illetve a törvényben meghatározott esetekben akár át is ruházhatja másra a bérbeadás jogát. Hangfelvételek és filmalkotások esetén a bérbeadás jogát a szerzık helyett a legtöbb esetben a hangfelvétel- elıállító, illetve a filmproducer gyakorolja. A szerzıi mővek bérbeadása igen elterjedt (pl. videotékák). Ebbıl a felhasználásból jelentıs bevétel származik. Emellett, a bérbeadás adott esetben csökkentheti a más felhasználási módokból származó bevételt. Különösen audiovizuális mőveknél tendencia a kazetták, DVD-k kölcsönzése. A bérbe adott hordozók tömeges felhasználását követıen általában a fogyasztók már nem vásárolják meg a mőveket. A fentiekre tekintettel a 92/100 EGK Irányelv 4. Cikkével összhangban a törvény úgy rendelkezik, hogy a szerzıt még abban az esetben is megfelelı díjazás illeti meg, ha a bérbeadás jogát nem ı gyakorolja. A díjat a hangfelvétel, illetve film elıállítója köteles megfizetni. E díjazásról a szerzı nem mondhat le. A filmalkotások tekintetében az Szjt. 66. § (2) bekezdése ismételten kimondja, hogy e díjra való jogot a szerzı nem ruházza át a filmelıállítóra. A bérbeadások nagy száma miatt e díjakat a jogosultak egyedileg nem tudják érvényesíteni. A jogosultak által egyedileg nem gyakorolható jogok érvényesítésére jöttek létre az ún. közös jogkezelı egyesületek [Szjt. 85-93. §]. Az Szjt. 23. § (6) bekezdése alapján a bérbeadásra tekintettel járó díjakat csak a közös jogkezelı szervezetek érvényesíthetik (az ilyen, törvényi elıíráson alapuló jogkezelést a gyakorlatban kötelezı közös jogkezelésnek nevezik). Az Szjt. 76. § (3) bekezdése értelmében a 23. § (6) bekezdését az elıadómővészekre is megfelelıen alkalmazni kell. (7) A (3) bekezdésben nem említett mőveknek - az építészeti, iparmővészeti és ipari tervezımővészeti alkotások esetében azok terveinek - a nyilvánosság számára történı haszonkölcsönbe adása esetén a szerzıket megfelelı díjazás illeti meg. E díjigény csak közös jogkezelés útján érvényesíthetı, a jogosultak díjukról csak a felosztás idıpontját követı hatállyal, a rájuk jutó összeg erejéig mondhatnak le. A kötelezı közös jogkezelés A haszonkölcsönbe adás feltételeit a törvény a következıképp szabályozza: A 23. § (3) bekezdése alapján a filmalkotások, hangfelvételben foglalt mővek és a szoftverek nyilvános haszonkölcsönbe adásához a szerzı engedélye és díjfizetés szükséges. A 23. § (7) bekezdése szerint a filmalkotásnak, hangfelvételben foglalt mőnek, szoftvernek, építészeti, iparmővészeti és ipari tervezımővészeti alkotásnak nem minısülı mővek nyilvános haszonkölcsönbe adásához a szerzık engedélye nem szükséges, de részükre díjat kell fizetni. Ez a díjigény csak közös jogkezelés körében érvényesíthetı [ennek magyarázatát ld. a (6) bekezdéshez főzött kommentár 5. bekezdésében]. Tekintettel arra, hogy a megfizetett vagy beszedett díjakkal a jogosultak közötti felosztásukig a közös jogkezelı egyesület rendelkezik [Szjt. 92. § (2) bekezdés] a jogosultak csak a felosztás idıpontját követı hatállyal mondhatnak le jogdíjukról.
A kivitelezett építészeti, iparmővészeti és ipari tervezımővészeti mővek nyilvános haszonkölcsönbe adásához a 23.§ (7) bekezdése alapján sem a szerzı engedélye, sem díjfizetés nem szükséges.
A nyilvános elıadás joga 24. § (1) A szerzı kizárólagos joga, hogy mővét nyilvánosan elıadja, és hogy erre másnak engedélyt adjon. Elıadás a mő érzékelhetıvé tétele jelenlévık számára. A nyilvános elıadás jogának általános fogalma A nyilvános elıadás a mővek élvezetének talán legismertebb és legelterjedtebb módja, a nem anyagi formában történı felhasználás egyik jellegzetes esete. Mind az 1884. évi XVI. törvénycikk, mind az 1921. évi LIV. törvénycikk a szerzıi jogról ismerte és tartalmazta már a nyilvános elıadása jogát színmővek, zenemővek és zenés színmővek vonatkozásában - az 1975. évi 4. tvr. szabályozásának megfelelıen -, teljes körően, azaz a szerzınek kizárólagos jogot biztosítva a mőve bármilyen módon vagy eljárással való nyilvános elıadásának engedélyezésére, ezen túlmenıen kitért az ún. mechanikai elıadás jogát is, azaz a közzétett mővek vonatkozásában a mővek átvitelének jogát - a szerzı beleegyezése nélkül is - mechanikai elıadás céljára szolgáló készülékekre, állandó vagy cserélhetı alkatrészeikre (lemezekre, hengerekre stb.). (2) Elıadás különösen A nyilvános elıadás fogalmának értelmezése A szabályozás alapvetıen megfelelt mindazon nemzetközi egyezmények által támasztott követelményeknek, amelyeknek Magyarország is tagja. Az egyetlen szabályozási kérdés, mely további jogalkotói feladatot tartalmazott, a nyilvánosság fogalmának tisztázása volt, melynek tekintetében az 1993/26. sorszámozott nemzetközi szerzıdéssel kihirdetett Magyar-Amerikai Megállapodás (mely létrejött a Magyar Köztársaság Kormánya és az Amerikai Egyesült Államok Kormánya között a szellemi tulajdonról, 1993. szeptember 24., Magyar Közlöny 1993/173. szám) tartalmazott külön is rendelkezéseket. Ezen egyezmény értelmében a mő nyilvánossághoz közvetítésére - így pl. nyilvános elıadására - vagy ennek engedélyezésére vonatkozó kizárólagos jog magában foglalja: - a mő nyilvánosság számára hozzáférhetı helyen vagy bármely más helyen történı bemutatását, ahol az átlagos családon és annak társasági ismerısi körén felül jelentıs számú személy győlik össze, valamint - a mőnek, a mő elıadásának vagy képernyın történı megjelenítésének - az elıbbiekben meghatározott helyre - vagy pedig a nagyközönséghez történı bemutatását vagy átvitelét bármely formában, bármely eszközzel vagy eljárással, tekintet nélkül arra, hogy a nagyközönség azon tagjai, akiknek erre lehetıségük van, ugyanazon vagy különbözı helyeken, illetve ugyanazon vagy különbözı idıpontokban vehetik a közvetítést. a) a mő elıadása közönség jelenlétében személyes elıadómővészi teljesítménnyel, így például a színpadi elıadás, a hangverseny, a szavalóest, a felolvasás („élı elıadás”); b) a mő érzékelhetıvé tétele bármilyen mőszaki eszközzel vagy módszerrel, így például a filmalkotás vetítése, a közönséghez közvetített vagy (mőpéldányon) terjesztett mő hangszóróval való megszólaltatása, illetve képernyın való megjelenítése. (3) Nyilvános az elıadás, ha az a nyilvánosság számára hozzáférhetı helyen vagy bármely más helyen történik, ahol a felhasználó családján és annak társasági, ismerısi körén kívüli személyek győlnek vagy győlhetnek össze. A nyilvánosság fogalma, illetıleg annak kiterjesztése A szabályozás a nemzetközi megállapodások és a hazai bírói gyakorlat alapulvételével határozza meg a nyilvánosság fogalmát az elıadások körében. A definíció két pillére: a nagyközönség számára nyitva álló helyek, illetve a családon és annak társasági, ismerısi körén kívül álló személyek összejövetele. Ezek a kritériumok természetesen a felhasználóra értendık, még akkor is, ha a normaszöveg ezt kifejezetten csak a 2005. évi CLXV. törvénnyel beiktatott módosítással tette egyértelmővé. Igaz ugyan, hogy a korábbiakban a bírói gyakorlat maga is igen tágan értelmezte már eddig is a nyilvánosság fogalmát, így pl. zeneszolgáltatás esetén kizárólag azt kívánta meg feltételül, hogy az meghaladja a családiasság, háziasság körét, azaz a magánhasználatot, és ennek nem volt akadálya az sem, ha az elıadás amúgy zártkörő volt. Nyilvánosnak minısült az egyetemi elıadás keretében - tehát ugyancsak korlátorzott számú hallgató elıtt - más kéziratos mővének a felhasználása is. További újdonság a nyilvános elıadás módjának meghatározása tekintetében a hagyományos, élı elıadáson túlmenıen az az eset, amikor ez bármilyen mőszaki eszközzel vagy módszerrel történik. Így pl. a képernyın való megjelenítés - azaz a tipikusan az INTERNET esetében történı felhasználási mód - most már nyilvánvalóan és egyértelmően a szerzı kizárólagos engedélyezési jogának körébe esik. Ezen kör legjelentısebb eleme az ún. display eseti, melyek több nemzetközileg ismertté vált szerzıi jogi pernek is volt tárgya. E körben a szabad felhasználás
[Szjt. 38. §] terjedelme, elsısorban a magánhasználat tekintetében, azonban természetesen ugyancsak korlátot szab a szerzı jogainak. Természetesen a nyilvános elıadás jogának korlátot szab a 38. §-ban részletesen szabályozott szabad felhasználás esete, vagyis ha az elıadás a jövedelemszerzés és jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja, és a közremőködık sem részesülnek díjazásban, az ott taxatíve felsorolt esetekben nem szükséges az elıadáshoz a szerzı hozzájárulása, illetıleg jogdíj sem illeti meg. Bírói és SZJSZT gyakorlat (BH1991. 147.): A nyilvánosság térben elkülönült résztvevıinek esetérıl, az ún. szukcesszív nyilvánosságról tehát hogy az is a nyilvánosság elérését jelenti, ha annak szereplıi nem egy helyen tartózkodnak - a Legfelsıbb Bíróság nyilvánított egyértelmő állásfoglalást A törvény 20. §-a kiigazítja az Szjt. 24. §-ának (3) bekezdését, amellyel egyértelmővé teszi: az elıadás akkor nyilvános, ha az a nyilvánosság számára hozzáférhetı helyen vagy bármely más helyen történik, ahol a felhasználó családján és annak társasági, ismerısi körén kívüli személyek győlnek vagy győlhetnek össze (azaz pl. nyilvános az elıadás, és fennáll a jogdíjfizetési kötelezettség, ha az étterem mint felhasználó az ott vendégül látott család számára szolgáltat zenét). 25. § (1) Az írók, a zeneszerzık és a szövegírók képviseletében a már nyilvánosságra hozott zenemő és irodalmi mő nyilvános elıadásának engedélyezésére és az ennek fejében fizetendı díj mértékére vonatkozóan az irodalmi és a zenei mővekkel kapcsolatos szerzıi jogok közös kezelését végzı szervezet köt szerzıdést a felhasználóval, kivéve, ha a szerzı a 91. § (2) bekezdésében szabályozott nyilatkozatot tett. Az ún. kisjogos közös jogkezelés zenei és irodalmi mőveknél Különbséget kell tennünk a nyilvános elıadások esetén azok kisjogos - azaz a nem színpadra szánt zenemővek és a színpadra szánt zenemővek részletei elıadása, illetıleg a nagyjogos - tehát a színpadra szánt zenemővek, illetve ezek nagyobb terjedelmő részleteinek, az Szjt. EU-csatlakozástól hatályos módosítása értelmében a szakirodalmi mőveknek és a nagyobb terjedelmő szépirodalmi mőveknek a bemutatása között. Az elsı esetben érvényesül a kötelezı közös jogkezelés szabálya, azzal, hogy az Szjt. EU-csatlakozástól hatályos módosítása értelmében fenntartva a kiterjesztett közös jogkezelést, lehetıség van a kilépési nyilatkozat megtételére [Szjt. 91. § (2)], a másodikban mind a szerzı engedélyének beszerzése, mind a díjfizetés elvileg közvetlenül történik. Az ún. kisjogos felhasználás a technikai eszközök fejlıdésével és terjedésével egyre tipikusabbá válik. A már nyilvánosságra hozott zenemő és irodalmi mő esetén tehát a jogszabály olyan vélelmet állít fel, amely szerint a szerzı hozzájárulását fıszabályként tagsági viszonytól függetlenül a közös jogkezelés rendszerében adja meg (kiterjesztett közös jogkezelés), de az Szjt. 91. § (2) bekezdése lehetıvé teszi ennek mellızését is. A nyilvános elıadási jogok tekintetében a közös jogkezelés a legrégebbi és legelterjedtebb jogérvényesítési mód. Ezen felhasználások engedélyezése és a felhasználásért járó jogdíjak begyőjtése egyedileg, a szerzı által gyakorlatilag lehetetlen, ugyanakkor komoly bevételi forrást jelent. A nyilvános elıadások a zenemővek felhasználása terén terjedtek el a legkorábban, hazánkban a Magyar Zeneszerzık és Szövegírók Szövetkezete, a SEMERT és a Magyar Színpadi Szerzık Egyesülete folytatta elsıként a közös jogkezelést ezen a területen. Az ún. kisjogos elıadások, tehát a közös jogkezelés útján jogosított felhasználások ma az ARTISJUS Egyesület feladat- és hatáskörébe tartoznak, melynek - mint az irodalmi és zenei szerzık képviseletét ellátó szerzıi közös jogkezelı szervezetnek - bevételei között is a legjelentısebb részt jelentik. A felhasználásokért járó jogdíj mértéke tekintetében irányadó az ARTISJUS Egyesület évente, a Magyar Közlönyben megjelentetett, a nemzeti kulturális örökség miniszterének jóváhagyásával kiadott közleménye, az ott szereplı kategóriák és feltételek mellett. A beszedett jogdíjak felosztásának szabályait alapvetıen az adott közös jogkezelı szervezet Felosztási Szabályzata állapítja meg, melyet az adott egyesület általában legmagasabb szintő döntéshozó fóruma, legtöbbször a Közgyőlés kell elfogadjon. Ilyen módon biztosított az érdekeltek, azaz a jogdíjak közvetlen jogosultjainak a beleszólása a tényleges pénzeszközök hovafordítása tekintetében. Ez a zenei jogdíjaknál egy igen sokrétő, különbözı tényezıket figyelembe vevı felosztási rendszer alapján történik. A korábbi szabályozás alapján a nyilvános elıadási jogdíjakból a zenemő szövegírója csak abban az esetben részesült, ha a zenemő védelem alatt állt. Ez a rendelkezés azonban több szempontból is aggályos volt. Egyfelıl ellentétben állt a Berni Uniós Egyezmény (BUE) 11. Cikke (1) bekezdésével, amely a nyilvános elıadási jog tekintetében nem tesz különbséget a zenemővek zeneszerzıi és szövegírói között. Másfelıl a korábbi rendelkezés a szövegíró mővének védelmi idejét a zene védelmi idejéhez kötötte, ami nem állt összhangban a védelmi idı számításának a szerzıi jog és egyes szomszédos jogok védelmi idejének harmonizációjáról szóló 93/98 EGK Irányelvben meghatározott és a magyar szerzıi jog által is követett módjával. Az Szjt. 2003-as módosítása óta a törvény ezt a feltételt nem tartalmazza. (2)
A szövegíró jogai A nem védett zenéjő szöveges zenemővek kisjogos felhasználása esetén a szövegíró nem tarthat igényt nyilvános elıadási jogdíjra. ezen rendelkezés alapvetı indoka a közös jogkezelés jellegébıl, a jogdíjak felosztási rendszerébıl fakad. A védett zenemő jogosan tulajdonképpen csak azzal a szöveggel adható elı, amelyhez a zeneszerzı hozzájárulását adta. Ezen alapul jogilag a zenei kisjogdíjak felosztásának azon fontos szabálya, hogy a szöveges zenemőre esı jogdíjból a felosztási szabályzat szerint a szövegírói részesedés mindig megilleti az autorizált szöveg íróját. Ez a megoldás azonban nem mőködhet nem védett zenéhez írt szövegnél, amit minden külön hozzájárulás nélkül bárki átírhat, ... mivel kisjogos zenéltetés körében gyakorlatilag megoldhatatlan feladatot jelentene annak esetenkénti megállapítása, hogy szöveggel vagy anélkül, esetleg csak részben szöveggel adták-e elı a mővet, és még nehezebb lenne nyilvántartani a védetlen zenéjő szöveges zenemőveknél, hogy a különbözı szövegek közül melyiket adták elı. (Kézikönyv, 260. o.) (3) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezések nem alkalmazhatók a színpadra szánt irodalmi mővek és zenedrámai mővek vagy jeleneteik, illetve keresztmetszeteik, valamint a szakirodalmi mővek és a nagyobb terjedelmő nem színpadra szánt szépirodalmi mővek (pl. regények) elıadására. Az ún. nagyjogos mővek Ezen esetek a már említett ún. nagyjogos elıadások, amikor mind a szerzı engedélyének megszerzése, mind a jogdíjfizetés elvileg közvetlenül történik, e nagyjogos mővek bıvültek az Szjt. EU-csatlakozástól hatályos módosítása értelmében a szakirodalmi mővekkel, és a nagyobb terjedelmő szépirodalmi mővekkel. (4) Az (1) bekezdésben szabályozott esetekben a tervezett felhasználást és a már megkezdett felhasználás megváltoztatását a felhasználó köteles az (1) bekezdésben említett közös jogkezelı szervezetnek elızetesen bejelenteni. Ez a szervezet a felhasználást a helyszínen ellenırizheti. A felhasználó bejelentési kötelezettsége A közös jogkezelés keretében kezelt jogok érvényesítésének alapvetı feltétele, hogy a felhasználó is jóhiszemően, körültekintıen járjon el, így a tervezett felhasználást megelızıen szerezze meg a szükséges hozzájárulást, hiszen egyébként már eleve jogosulatlan a cselekménye. A jogdíjfizetés feltételeit a már említett jogdíjközlemény tartalmazza részletesen. Így annak V. fejezete, a Jogdíjközlemény alkalmazásával kapcsolatos fogalmak címszó alatt a következı részletszabályokat találhatjuk: 1. A szerzıi jogdíjat a mősoros elıadás rendezıje köteles megfizetni. A mősoros elıadás rendezıjének azt kell tekinteni, akit a bármilyen formában szedett belépıdíj, valamint a bármely jogcímen befolyó reklám- és szponzorbevétel stb. megillet. 2. A jogdíjközlemény alkalmazásában belépıdíjnak kell tekinteni minden olyan fizetést, amely elıfeltétele a mősoros elıadáson vagy táncmulatságon való részvételnek (belépıjegy, mősormegváltás, adományjegy, csoportok részére szervezett idegenforgalmi jellegő rendezvények részvételi díja stb.). 3. A II. fejezet 1. és 2. pontja esetében a jogdíjszámítás alapja: a bármilyen forrásból származó befizetés (pl. a mősoros elıadás jegybevétele, illetve egyéb, belépıdíjnak minısülı bevétele, valamint bármilyen jogcímen befolyó reklám- és szponzorbevétele), továbbá dolog átadása vagy tevékenység végzésével nyújtott szolgáltatás, amelyekre az adott szervezet beszámolási/könyvvezetési kötelezettsége a mindenkor hatályos számviteli jogszabályok értelmében kiterjed. Ha a jogdíjszámítás alapja tárgya az áfának, abban az esetben az áfa nélküli bevétel értendı. 4. Bármely szervezet köteles értesíteni a mősoros elıadás rendezıjének megjelölésével az ARTISJUS-t mősoros elıadás megtartására alkalmas helyiségének, területének mősoros elıadás céljára történı bérbeadásáról, vagy arról, ha a helyiségben egyébként mősoros elıadást rendeznek. Az értesítési kötelezettség elmulasztása esetén a szerzıi jogdíj megfizetéséért a helyiséggel rendelkezni jogosult szervezet felel. 5. A zenefelhasználás megkezdését, változtatását, megszüntetését a felhasználó írásban köteles az ARTISJUSnak bejelenteni. 6. a) Ha valamely vendéglátó-ipari üzlet helyiségében naponta többféle zenefelhasználás (pl. élızene, technikai eszközökkel szolgáltatott zene, lemezlovas stb.) is van, a megfelelı jogdíj külön-külön fizetendı. b) Ha valamely vendéglátó-ipari üzletben több eltérı profilú értékesítı helyen külön-külön szolgáltatnak zenét, mindegyik zenés helyiség után külön-külön kell a megfelelı jogdíjat megfizetni. A vezetékkel vagy egyéb gépi úton történı átvitel is külön zeneszolgáltatásnak minısül abban az esetben, ha az más jellegő üzlethelyiségben (eltérı profilú értékesítı helyen) történik (pl. étterembıl borozóba vagy eszpresszóba stb.). (5) A személyes elıadómővészi teljesítménnyel megvalósuló nyilvános elıadás jogdíját - a vendéglátó-ipari zeneszolgáltatás jogdíja kivételével - az elıadástól számított három napon belül kell megfizetni. Egyéb esetekben a díjfizetéssel legalább negyedéves idıszakra - ennél rövidebb idényjellegő üzemeltetés esetén pedig az üzemeltetés teljes idıtartamára - kell elızetesen jogot szerezni a felhasználásra.
A jogdíjak megfizetésének módja A korábbi szabályok alapján, az itt most törvényi szintre emelt rendelkezések mellett a rendezvények szervezıi, ha a rendezvény megtartását megelızıen az ARTISJUS-szal kötött megállapodás szerint vállalják a várható bevétel alapján számított jogdíj 50%-ának elılegként történı befizetését, a jogdíjat átalányszerzıdés szerint fizethetik. (6) Ha a felhasználó nem tesz eleget a (4) bekezdésben szabályozott bejelentési kötelezettségének és ennek következtében a közös jogkezelı szervezet csak az ellenırzés során szerez tudomást a felhasználásról, a közös jogkezelı szervezet ellenırzési költségeinek fedezésére az egyébként járó díjazáson felül költségátalányt kell fizetni, amelynek összege a fizetendı díj összegével egyezik meg. BH2001. 307. A szerzıi és a szomszédos jogok megsértésének vétségében - a társadalomra veszélyesség hiányában - nem állapítható meg a vendéglátóipari magánvállalkozást folytató vádlott büntetıjogi felelıssége, aki az ARTISJUS Magyar Szerzıi Jogvédı Iroda Egyesülettel kötött megállapodás alapján vállalja, hogy a gépi zeneszolgáltatás fejében jogdíjat fizet, de ennek - a vállalkozás sikertelensége folytán csak részben képes eleget tenni [1978. évi IV. törvény 10. § (2) bek., 329/A. § (1) bek., 1969. évi III. tv. 40. § (1) bek., 8/1992. (V. 8.) MKM r., 1999. évi LXXVI. tv. 25. § (1) és (5) bek.]. Az adatszolgáltatási kötelezettség megszegésének szankciója Ez az ún. duplumban marasztalás lehetısége - a reprográfia jogintézményénél részletezett indokok alapján - a közös jogkezelés hatékonyságának elısegítését szolgálja mindenekelıtt. Nyitva marad azonban az a kérdés, hogy a közös jogkezelésnek miért csak ezen területén - tehát az irodalmi és zenemővekkel kapcsolatosan - van erre lehetıség, miközben ez más területeken, így pl. a képzımővészet területén jellemzı reprodukálási jogok megszerzésével kapcsolatosan éppúgy indokolt lenne. A felhasználó a kétszeres jogdíjat a zenefelhasználás írásos bejelentéséig, de legkevesebb a tarifatáblázatban megállapított szerzıi jogdíj 90 napra vonatkozó összegét volt köteles a korábbiakban megfizetni. Bírói és SZJSZT gyakorlat BH2001. 307. A szerzıi és a szomszédos jogok megsértésének vétségében - a társadalomra veszélyesség hiányában - nem állapítható meg a vendéglátó-ipari magánvállalkozást folytató vádlott büntetıjogi felelıssége, aki az ARTISJUS Magyar Szerzıi Jogvédı Iroda Egyesülettel kötött megállapodás alapján vállalja, hogy a gépi zeneszolgáltatás fejében jogdíjat fizet, de ennek - a vállalkozás sikertelensége folytán csak részben képes eleget tenni [Btk. 10. § (2) bek., 329/A. § (1) bek., 1969. évi III. tv. 40. § (1) bek., 8/1992. (V. 8.) MKM r., 1999. évi LXXVI. tv. 25. § (1) és (5) bek.].
A mő nyilvánossághoz való közvetítésének joga 26. § (1) A szerzı kizárólagos joga, hogy a mővét sugárzással a nyilvánossághoz közvetítse, és hogy erre másnak engedélyt adjon. Sugárzás a mő érzékelhetıvé tétele távollévık számára hangoknak, képeknek és hangoknak, vagy technikai megjelenítésüknek vezeték vagy más hasonló eszköz nélkül megvalósuló átvitelével. A sugárzási jog fogalma, tartalma A sugárzás, a mő nyilvánossághoz közvetítésének ma legelterjedtebb formája. Újdonság, hogy az Szjt. viszonylag pontos definíciót tartalmaz, amely megkönnyíti az egyéb, látszólag sugárzásnak tőnı, mégis más jellegő nyilvánossághoz közvetítési formáktól (pl. pay per view/video-on-demand, ahol a nézı maga választja meg a mőélvezet idejét) való elhatárolást. Nem minısül tehát sugárzásnak - noha a sugárzás jogi sorsát osztja - az Szjt. 26. § (7) bekezdésében foglalt nyilvánossághoz közvetítés, amelyet a köznyelv leginkább kábeltévé adásként ismer. Ugyanígy pl. az AM mikro hullámain keresztül történı nyilvánossághoz közvetítés sem sugárzás, ez a vezetékes átvitel mellett szereplı más hasonló eszköz kategóriájába tartozik. Ami a televíziós földi sugárzást illeti, Magyarországon jelenleg három országos földi sugárzású televíziós csatorna mőködik (MTV1 - közszolgálati, TV2, RTL Klub kereskedelmi). E televíziós szervezetek mőködésére az 1996. évi I. törvény szabályai az irányadóak, valamint a kereskedelmi csatornák ún. mősorszolgáltatási szerzıdéseiben foglaltak. Felettük hatósági jogkört az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) gyakorol. Itt utalunk az Szjt. 26. § (2) bekezdéséhez írottakra, amely bizonyos feltételek esetén a mőholdas sugárzást is sugárzásnak tekinti. A szerzı, illetve a szerzıi jogi jogosultaknak (pl. filmelıállító) kizárólagos a sugárzás, és a sugárzást lehetıvé tevı rögzítés [Szjt. 26. § (6)] engedélyezésének a joga. Az új szabályozás jóval koherensebb az 1969. évi III. tv. és a sugárzásra vonatkozó, az Szjt. által hatályon kívül helyezett 5/1970. (VI. 12.) MM rendelet indokolatlanul és szükségtelenül részletes szabályainál. Természetesen e kizárólagos engedélyezési jog is korlátozódik, díjigényre (pl. az ún. kisjogos mőveknél, Szjt. 27. §) vagy a szabad felhasználásnál (pl. egyes mővek díszletként, jelmezként történı bemutatása, Szjt. 36. §). Utalunk az Szjt. XI. fejezetében részletezett szomszédos jogi jogosultak sugárzással
kapcsolatos jogaira, amelyek esetenként kizárólagos engedélyezési jogot (pl. elıadómővészek), máskor az egyedi jogérvényesítés nehézségei miatt közös kötelezı jogkezelésre tartozó díjigény érvényesítést (kereskedelmi célból kiadott hangfelvételek sugárzása) jelentenek. (2) A mő sugárzásának minısül a mőhold útján történı sugárzás is, ha a sugárzott mősor a nyilvánosság körében közvetlenül fogható. A mőhold útján sugárzott mősor a nyilvánosság körében közvetlenül foghatónak minısül, ha a rádió- vagy televízió-szervezet felelısségével és ellenırzése alatt mősort hordozó jeleket juttatnak el a mőholdhoz, majd onnan a Földre megszakítatlan közvetítés útján azzal a céllal, hogy a jeleket a nyilvánosság vehesse. Mőhold útján történı sugárzás esetén a felhasználás helye az Európai Gazdasági Térségnek kizárólag az a tagállama, amelybıl a rádió- vagy televízió-szervezet felelısségével és ellenırzése alatt a mősort hordozó jeleket eljuttatják a mőholdhoz, majd onnan a Földre megszakítatlan közvetítés útján azzal a céllal, hogy a jeleket a nyilvánosság vehesse. Arra a mőhold útján történı sugárzásra, amelynek felhasználási helye az elızı szabály alapján az Európai Gazdasági Térségen kívüli állam, a mőholdas mősorsugárzásra és a vezeték útján történı továbbközvetítésre alkalmazandó szerzıi jogra és a szerzıi joghoz kapcsolódó jogokra vonatkozó egyes szabályok összehangolásáról szóló 93/83/EGK tanácsi irányelv 1. cikke (2) bekezdésének d) pontjában foglaltakat kell alkalmazni. Iparjogvédelmi és szerzıi jogi törvényeink hatályos szövege értelmében az oltalomból eredı kizárólagos jog, illetve a terjesztés joga akkor terjed ki a jogosult által vagy az ı kifejezett hozzájárulásával forgalomba hozott termékekkel kapcsolatos további cselekményekre, vagyis e kizárólagos jog akkor merül ki, ha a terméket belföldön hozták forgalomba. Az Európai Unió egységes piacán azonban a jogkimerülés területi hatálya ennél szélesebb: az Európai Unió bármely tagállamában történı forgalomba hozatal (ha azt a jogosult vagy bárki más az ı hozzájárulásával végzi) az Európai Unió egész területén kiváltja a kizárólagos hasznosítási jog kimerülését. Az Európai Bíróság e tárgyban hozott határozatai végsı soron az áruk szabad áramlásának adtak elsıbbséget a szellemi tulajdonvédelmi jogok területéhez kötıdı, piacmegosztó hatású gyakorlásával szemben. Az Európai Bíróság e joggyakorlata nyomán a közösségi jogalkotás szintjén is megfogalmazódott a közösségi jogkimerülés tana: a védjegyek és a formatervezési minták oltalmával kapcsolatban a tagállamok jogszabályait összehangoló irányelvek már tartalmaztak e kérdésben rendelkezéseket, híven tükrözve a Bíróság joggyakorlatában kikristályosodott elveket. Az Európai Gazdasági Térségrıl szóló megállapodás értelmében az elızıekben ismertetett jogkimerülés elve az Európai Gazdasági Térségrıl szóló megállapodásban részes államok, azaz az Európai Gazdasági Térség területének egészére kiterjed. A mőholdas sugárzás A mőholdas sugárzás Szjt.-ben történı meghatározása és annak a sugárzás fogalmába való integrálása, a az 1994. évi VII. törvény által történt módosítás eredményeként már az 1969. évi III. tv.-ben is jelen volt. Ahogyan arra az akkori módosításhoz főzött indokolás is utalt, a szabályozás követi az Európai Közösségek Tanácsa 93/83. (1993. IX. 27.) sz. Irányelvének (Mőhold Irányelv) koncepcióját. A vonatkozó Irányelv 1. cikkében foglalt definíciókat szinte szövegszerően átvette az új szabályozás is. A mőholdas sugárzás ezek szerint a mőhold jellegétıl függetlenül sugárzásnak minısül, ha a jelek a nyilvánosság körében közvetlenül foghatók. A jelek akkor tekintendık közvetlenül foghatónak, ha azokat a rádió vagy televízió-szervezet felelıssége és ellenırzése mellett juttatják el a mőholdra és onnan a Földre. További feltétel, hogy a jelek közvetítése megszakítatlan láncolatot alkosson, és a közvetítés a nyilvánosság által történı vétel céljából történjen (93/83. sz. Irányelv 1. Cikk 2. a) pont). Az Irányelv az ún. emissziós elv alapján szerzıi jogi értelemben a felhasználási cselekményt ahhoz az államhoz köti, amely a fenti kritériumoknak megfelelı mősorhordozó jeleket kibocsátja. Ezzel ellentétben az ún. besugárzási elmélet alapján a sugárzás által érintett közönség helyének jogtulajdonosaitól is meg kell szerezni az engedélyt. Az európai jogban az emissziós elmélet nyert teret, bizonyos korrekciókkal, nyilván abban a reményben, hogy a nemzeti jogok a szerzıi jog terén homogenizálódnak, így az ún. delokalizáció (a kedvezıbb nemzeti elbírálás érdekében egy másik országból történı sugárzás) idıvel úgyis eltőnik. Az Szjt. EU-csatlakozástól hatályos módosítása óta a törvény a mőhold-irányelv 1. cikke (2) bekezdésének b) és d) pontjával összhangban rendelkezik arról, hogy mőhold útján történı sugárzás esetén a felhasználás helye a mősort hordozó jelek fellövésének helye. A Mőhold-irányelv 1. cikke (2) bekezdésének d) pontja iránymutatást ad arra az esetre, ha a fellövés helye nem tagállam területén történik. Ilyenkor az alábbi kisegítı szabály érvényesül: - ha nincsen valamely tagállam területén elhelyezkedı, jeleket továbbító szervezet (uplink), de a tagállam területén székhellyel rendelkezı mősorszolgáltató felelıssége mellett, annak megbízásából történik a sugárzás, akkor is fennáll a szabályozás területi hatálya, és a mősorszolgáltató felelısségre vonható.
A felhasználás helyének meghatározása egyben az alkalmazandó jogot is kijelöli, amely egyébként egybeesik egyéb európai társ-jogterületek szabályozásával is (pl. a médiajogban a 89/552. EK Irányelv a Határok nélküli Televíziózásról). Az emissziós elv a kollektív jogkezelés szempontjából pl. azt jelenti, hogy a közvetlenül egyéni vételre szánt mőholdas sugárzásért fizetendı kisjogos felhasználásért a jogdíjat az adóállam jogvédı szervezetéhez kell befizetnie a mőholdas sugárzást végzı szervezetnek, és ezzel a felhasználás a többi államban is jogszerő. Ami az egyedi engedélyezés körét illeti, ezt az elvet követve, pl. egy filmalkotásnál elegendı egy több államban mőholdon sugárzó televíziós szervezetnek a fellövés helyén e jogokkal rendelkezı filmforgalmazótól engedélyt kérni. A mőholdas sugárzás mint felhasználási cselekménynek éppen az adóállamra való korlátozása indokolja az Irányelv preambulumának 17. pontjában foglalt ajánlását, amely az emissziós elmélet korrekcióját jelenti. Ezek szerint a feleknek a szerzıdés megkötésénél tekintettel kell lenniük a sugárzással érintett országok potenciális közönségére, a mő nyelvi verziójára stb. Iparjogvédelmi és szerzıi jogi törvényeink hatályos szövege értelmében az oltalomból eredı kizárólagos jog, illetve a terjesztés joga akkor terjed ki a jogosult által vagy az ı kifejezett hozzájárulásával forgalomba hozott termékekkel kapcsolatos további cselekményekre, vagyis e kizárólagos jog akkor merül ki, ha a terméket belföldön hozták forgalomba. Az Európai Unió egységes piacán azonban a jogkimerülés területi hatálya ennél szélesebb: az Európai Unió bármely tagállamában történı forgalomba hozatal (ha azt a jogosult vagy bárki más az ı hozzájárulásával végzi) az Európai Unió egész területén kiváltja a kizárólagos hasznosítási jog kimerülését. Az Európai Bíróság e tárgyban hozott határozatai végsı soron az áruk szabad áramlásának adtak elsıbbséget a szellemi tulajdonvédelmi jogok területéhez kötıdı, piacmegosztó hatású gyakorlásával szemben. Az Európai Bíróság e joggyakorlata nyomán a közösségi jogalkotás szintjén is megfogalmazódott a közösségi jogkimerülés tana: a védjegyek és a formatervezési minták oltalmával kapcsolatban a tagállamok jogszabályait összehangoló irányelvek már tartalmaztak e kérdésben rendelkezéseket, híven tükrözve a Bíróság joggyakorlatában kikristályosodott elveket. Az Európai Gazdasági Térségrıl szóló megállapodás értelmében az elızıekben ismertetett jogkimerülés elve az Európai Gazdasági Térségrıl szóló megállapodásban részes államok, azaz az Európai Gazdasági Térség területének egészére kiterjed. Tekintettel arra, hogy az Európai Gazdasági Térségrıl szóló megállapodás hatálya alá tartozik a mőholdas mősorsugárzásra és a vezeték útján történı továbbközvetítésre alkalmazandó szerzıi jogra és a szerzıi joghoz kapcsolódó jogokra vonatkozó egyes szabályok összehangolásáról szóló 93/83/EGK tanácsi irányelv, a szerzıi jog és egyes kapcsolódó jogok védelmi idejének összehangolásáról szóló 93/98/EGK tanácsi irányelv és az adatbázisok jogi védelmérıl szóló 96/9/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, amelyekkel a szerzıi jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Szjt.) teljes mértékben összeegyeztethetı szabályozást teremtett, szükséges az Szjt. kiigazítása, oly módon, hogy annak területi és személyi hatálya ne az Európai Unióra, hanem az Európai Gazdasági Térségre terjedjen ki. Szjt. 26. § (3)-(5) bekezdésekhez: Kódolt sugárzás Az 1969. évi III. tv.-ben nem szerepelt az a szabály, amely a kereskedelmi forgalomban nem kapható kódoldók segítségével történı kódolt sugárzást is sugárzásnak minısítette, ennek hiánya pedig nem kevés értelmezési problémához vezetett. E hiánypótló szabály most már egyértelmővé teszi, hogy sugárzásnak számít nemcsak az olyan kódolt sugárzás, amikor a kódoldó a kereskedelmi forgalomban közvetlenül kapható, hanem az az eset is, amikor a kódoldót az eredeti rádió vagy televízió szervezet külön megállapodás alapján a nyilvánossághoz közvetítı szervezet számára (pl. kábeltévé társaság) rendelkezésre bocsátja, amely ezután teszi lehetıvé a közönség számára a vételt. Így ez nem tekinthetı az Szjt. 28. § (2) bekezdése szerinti vezetékes továbbításnak, és az Szjt. az ilyen felhasználásért megállapítja az eredeti sugárzó szervezet és a nyilvánossághoz közvetítı szervezet egyetemleges felelısségét. A vezetékes rendszer üzemeltetıjének ilyenkor a rádió-televízió szervezet, mint szomszédos jogi jogosult engedélyét is be kell szereznie [Szjt. 80. § (1) a)]. Az Szjt. 26. § (4) bekezdése egyértelmővé teszi, hogy nem egyidejő továbbközvetítés az, ha azt közben egy közvetítı szervezet kódolja, hiszen az már nem megszakítatlan továbbközvetítés, így nem eshet a közös jogkezelésre tartozó Szjt. 28. § (2) bekezdése alá. Ha egy már sugárzott mősort maga a nyilvánossághoz közvetítı szervezet (kábeltévé társaság) kódol, pl. a fejállomáson, akkor ezt az új szabályozás szintén sugárzásnak tekinti, így a nyilvánossághoz közvetítı szervezetnek a szerzıi és szomszédos jogi jogosultak engedélyét be kell szereznie ahhoz, hogy e felhasználást jogszerően végezhesse. Az Szjt. 26. § (5) bekezdése értelmezı szabály, amely magát a kódolás fogalmát rendezi. A mősorhordozó jelek bármilyen olyan átalakítása, amely az elérhetı közönség szőkítését célozza, kódolásnak tekintendı. Természetesen nem tekinthetı ennek alapján kódolt sugárzásnak a továbbközvetítınél mőszakilag mindig
indokolt jelkonvertálás, csak az olyan átalakítás, amelynek következtében a közönségnek speciális kódoldó szoftverre, készülékre van szüksége, amelyet maga a kódoló szervezet bocsát rendelkezésére, külön elıfizetıi díj ellenében. Bírói és SZJSZT gyakorlat SZJSZT 38/00 Kódolt sugárzott programok kábeltelevíziós hozzáférhetıvé tételének jogi minısítése, a felhasználó kiléte és az ilyen felhasználási folyamatért fennálló egyetemleges felelısség Tekintettel arra, hogy az Európai Gazdasági Térségrıl szóló megállapodás hatálya alá tartozik a mőholdas mősorsugárzásra és a vezeték útján történı továbbközvetítésre alkalmazandó szerzıi jogra és a szerzıi joghoz kapcsolódó jogokra vonatkozó egyes szabályok összehangolásáról szóló 93/83/EGK tanácsi irányelv, a szerzıi jog és egyes kapcsolódó jogok védelmi idejének összehangolásáról szóló 93/98/EGK tanácsi irányelv és az adatbázisok jogi védelmérıl szóló 96/9/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, amelyekkel a szerzıi jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Szjt.) teljes mértékben összeegyeztethetı szabályozást teremtett, szükséges az Szjt. kiigazítása, oly módon, hogy annak területi és személyi hatálya ne az Európai Unióra, hanem az Európai Gazdasági Térségre terjedjen ki. (3) Sugárzásnak minısül a kódolt sugárzás is, amely a nyilvánosság körében csak azt követıen fogható közvetlenül, hogy a mősort hordozó jeleket - az eredeti rádió- vagy televízió-szervezettel kötött megállapodás alapján, a tıle vagy a hozzájárulásával mástól beszerzett eszközzel (kódoldóval) - a nyilvánossághoz közvetítı szervezet arra alkalmassá teszi. Az ilyen felhasználásért az eredeti rádió- vagy televízió-szervezet és a kódoldót alkalmazó, nyilvánossághoz közvetítı szervezet egyetemlegesen felel. (4) A mő sugárzásának minısül az is, ha a sugárzott mősor jeleit a nyilvánossághoz közvetítı szervezet kódolja és a mő zavartalan érzékelése a nyilvánosság tagjai számára csak az e szervezettel kötött külön megállapodás alapján, a tıle vagy a hozzájárulásával mástól beszerzett kódoldóval lehetséges. (5) Kódolt a sugárzás, ha a mősort hordozó jeleket bármilyen módon átalakítják, hogy a hozzáférést a nyilvánosság valamely szőkebb körére korlátozzák. (6) Az ismételt sugárzást lehetıvé tevı rögzítéshez a szerzı külön engedélye szükséges. A felvétel minden egyes felhasználásáért díjazás jár. Ismételt sugárzás Új szabály, hogy nemcsak az ismételt sugárzást lehetıvé tevı, de az elsı sugárzást lehetıvé tevı rögzítés is engedélyköteles. Az 1969. évi III. tv.-hez hasonlóan az új szabályozás is fenntartja azt a kógens szabályt, hogy a felvétel minden egyes felhasználásáért jár díj [a díjazásra való jogról kifejezett írásbeli nyilatkozattal lehet csak lemondani Szjt. 16. § (4) bekezdése]. (7) Saját mősornak a nyilvánossághoz vezeték útján vagy bármely más hasonló eszközzel vagy módon történı közvetítésére a sugárzásra vonatkozó rendelkezéseket megfelelıen alkalmazni kell. Saját mősor nem sugárzás útján történı nyilvánossághoz közvetítése Szerzıi jogi szempontból sugárzásnak minısül a mősorhordozó elektromágneses jelek bármilyen technikai megoldással (földfelszíni, mőholdas) közönség általi közvetlen vételt célzó és arra alkalmas továbbítása [Szjt. 26. § (1)]. Az új szabályozás egyértelmővé teszi, hogy a kódolt sugárzás is sugárzás [Szjt. 26. § (3)-(5)]. Az Szjt. 26. § (7) bekezdése mindarra, ami nem sugárzás, de saját mősort nyilvánossághoz vezeték vagy bármely más hasonló eszköz útján (pl. kábeltelevíziós társaságok) történı átvitele, a sugárzásra vonatkozó szabályok megfelelı alkalmazását rendeli. Tipikusan e rendelkezés vonatkozik az ún. kábeltévé társaságok saját mősorszolgáltatására. E körbe tartozik pl. ha egy kábeltelevízió saját maga kódol egy mősort és azt azután kódoldó rendelkezésre bocsátásával közvetíti elıfizetıi számára. Nem tartozik ide az Szjt. 28. § (2) bekezdésében foglalt, és kötelezıen közös jogkezelésre tartozó egyidejő, vezetékes továbbközvetítés, ahol nem kell engedélyt kérnie a közvetítınek, csak díjfizetési kötelezettsége van. Bírói és SZJSZT gyakorlat SZJSZT 35/01: A szerzıi és szomszédos jogok megsértése televíziós programok engedély és díjfizetés nélküli közvetítésével. A kábelhálózatot a felhasználó megbízásából üzemeltetı személy tevékenységének a szerzıi jogi megítélése Szjt. 26. § (8) bekezdése: Az internetes nyilvánossághoz közvetítés Az Szjt. egyik talán leglényegesebb rendelkezése a technikai fejlıdés következtében felmerült új szerzıi jogi problémák rendezése szempontjából - még ha azt nem is nevesíti közérthetıen a törvény - az internetes lehívásos interaktív felhasználás nyilvánossághoz közvetítés körében történı szabályozása. Azt is meg kell azonban jegyezni, hogy az internetre vonatkozó szabályozás ezen túlmenıen igen szőkszavú. A többszörözés jogának szabályainál [Szjt. 18. § (2)] az internetes felhasználásokra, a nyilvános elıadás jogára való
szabályok [Szjt. 24. §, a display/képernyın való megjelenítés] között, illetve a szabad felhasználás ideiglenes másolatkészítésre vonatkozó szabályánál utal konkrétan a törvény az internetes felhasználásra. Az internetes mőfelhasználás olyan összetett folyamat, amelynek egyes láncszemei más-más funkciót töltenek be, így a szerzıi jogi felelısség szempontjából sem kezelhetık egyformán, noha a szerzıi (és más) jogsértés hatékony visszaszorítása szempontjából nyilvánvalóan az egyetemleges, objektív típusú felelısség lenne a legcélravezetıbb. Ezt azonban a nemzetközi tendenciák csak részben követik, követhetik. Ezért kiemelt jelentıséget kapnak a tartalomszolgáltatók és a hozzáférést biztosító szolgáltatók közötti szolgáltatási szerzıdések felelısséget rendezı, azokat a tartalomszolgáltatóra hárító szabályok. A 2001. évi CVIII. törvény 13. §-a a jogsértı magatartások felelısségi szabályainak érvényesítését biztosító eljárást szabályozza. Mintát e szabályozáshoz leginkább az Amerikai Egyesült Államok 1998-as Digital Millennium Copyright Act (Digitális Millennium Szerzıi Jogi Törvény) rendelkezései adtak. A szabályozás egy alapvetıen peren kívüli, ezért gyors és hatékony jogvédelmet biztosít a jogosult számára a jogait feltételezhetıen sértı tartalmú információs társadalommal összefüggı szolgáltatásokhoz való hozzáférés letiltatására vagy eltávolíttatására. A jogosult teljes bizonyító erejő magánokiratba vagy közokiratba foglalt értesítésével személyesen vagy meghatalmazottja útján felhívhatja az e törvény 9-11. §-aiban meghatározott szolgáltatót a jogait sértı tartalmú információ eltávolítására. A szolgáltató felelısség alóli mentesülésének feltétele, hogy a jogsértı magatartásról való tudomásszerzést követıen haladéktalanul intézkedjen a jogellenes tartalmú információ eltávolítása vagy az ahhoz való hozzáférés megtiltása iránt. Az értesítési és eltávolítási eljárás részletes szabályainak, a különbözı szolgáltatók felelısségének értelmezése tekintetében utalunk a 2001 .évi CVIII. törvényhez írott kommentárra. Utalunk továbbá az Szjt. 45. §-ánál írottakra a szoftverek letöltésére, vagyis az ún. click on licence-re irányuló felhasználási szerzıdés létrejöttét és alakiságát illetıen. Kapcsolódó jogszabály: 2001. évi CVIII. törvény Bírói és SZJSZT gyakorlat: SZJSZT 25/00:Védett mővek az Internet útján hozzáférhetıvé tételével kapcsolatos vagyoni jogok SZJSZT 37/01: A mővek lehívásos felhasználása esetén alkalmazandó vagyoni jogok. A mővek mobiltelefonos csengıhangok formájában való felhasználásának a megítélése az átdolgozási jog szempontjából. (8) A szerzınek az is kizárólagos joga, hogy mővét - másként, mint sugárzással vagy a (7) bekezdésben szabályozott módon - a nyilvánossághoz közvetítse, és hogy erre másnak engedélyt adjon. E joga kiterjed különösen arra az esetre, amikor a mővet vezeték útján vagy bármely más eszközzel vagy módon úgy teszik a nyilvánosság számára hozzáférhetıvé, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják meg. 27. § (1) Az írók, a zeneszerzık és a szövegírók képviseletében - a színpadra szánt irodalmi mővek és a zenedrámai mővek vagy jeleneteik, illetve keresztmetszeteik, valamint a szakirodalmi mővek és a nagyobb terjedelmő nem színpadra szánt szépirodalmi mővek (pl. regények) felhasználása kivételével - a már nyilvánosságra hozott mővek sugárzásának engedélyezésére és az ennek fejében fizetendı díjak mértékére vonatkozóan az irodalmi és a zenei mővekkel kapcsolatos szerzıi jogok közös kezelését végzı szervezet köt szerzıdést a felhasználóval. (2) Mőhold útján történı sugárzás esetén az (1) bekezdés akkor alkalmazható, ha a) a mősort ugyanaz a rádió- vagy televízió-szervezet egyidejőleg földi sugárzás útján is közvetíti a nyilvánossághoz, és b) a szerzı nem tett a 91. § (2) bekezdésében szabályozott nyilatkozatot. (3) A zeneszerzık és a szövegírók képviseletében - a zenedrámai mővek vagy jeleneteik, illetve keresztmetszeteik kivételével - a már nyilvánosságra hozott nem színpadi zenemővek és zeneszövegek, valamint az ilyen színpadi zenemővekbıl vett részletek tekintetében a 26. §-ban szabályozott egyéb - az (1) és a (2) bekezdésben nem említett felhasználások engedélyezésére és az ennek fejében fizetendı díjak mértékére vonatkozóan az irodalmi és a zenei mővekkel kapcsolatos szerzıi jogok közös kezelését végzı szervezet köt szerzıdést a felhasználóval, kivéve, ha a szerzı a 91. § (2) bekezdésében szabályozott nyilatkozatot tett. BH2005. 144. Az üdülı közösségi célokat szolgáló helyiségében elhelyezett televíziókészülék üzemeltetése szerzıi díj fizetést von maga után, mert ez az üzemeltetési mód meghaladja a szabad felhasználást jelentı családiasság körét. A közös jogkezelést végzı szervezet a szerzıi jogi jogsértés objektív jogkövetkezményeinek az érvényesítésére nem jogosult (1969. évi III. tv. 40. §; 1999. évi LXXVI. tv. 27. §, 33. §, 38. §, 90. §, 92. §). A szerzıi mővek felhasználására fıszabályként a szerzıi jog jogosultja és a felhasználó egyedi felhasználási szerzıdést köt. Egyes felhasználások esetében viszont a felhasználási jog megszerzésének egyedi megállapodáshoz kötése nehézkessé vagy egyenesen lehetetlenné tenné a felhasználói jog gyakorlását. Ezért a jogalkotó az egyedileg nem gyakorolható szerzıi jogok értékesítését kizárólag a jogszabályban meghatározott
esetekben a közös jogkezelés intézményére bízza. Az Szjt. EU-csatlakozástól hatályos módosítása érintette mind a közös jogkezelés keretében jogosítható mővek típusait (ún. kisjogos mővek), mind a közös jogkezelés módját. Ennek alapján, a közös jogkezelés alá nem tartozó mővek köre kibıvült a szakirodalmi mővekkel (pl. tudományos értekezések, terjedelemtıl függetlenül) és a hosszabb terjedelmő szépirodalmi mővekkel (pl. regény). A módosítás egyúttal - elsısorban a Mőhold Irányelv 3. cikkére tekintettel - két konjunktív feltételhez kötötte a kötelezı közös jogkezelés érvényesülését mőholdas sugárzásnál. Az egyik feltétel az, hogy egyidejőleg ugyanaz a rádió-televízió szervezet földi sugárzás útján is közvetítse a mővet, a másik, hogy a szerzı ne tegyen a közös jogkezelés alóli kilépési nyilatkozatot [Szjt. 91. § (2)]. Valójában kevéssé életszerő helyzet az, hogy a szerzık ezt a jogosítást egyedileg eredményesebben képesek legyenek elvégezni, nyomon követni, eltekintve esetleg néhány kiemelkedıen népszerő mő szerzıjétıl. Másfelıl behatárolt Magyarországon az a felhasználói kör, amely egyidejőleg földi sugárzással is közvetít. Lényeges változást jelentett, a nemzetközi kötelezettségvállalásokra tekintettel [WIPO Szerzıi Jogi Szerzıdése (WCT) 8. cikk, INFOSOC Irányelv 3. cikk] az Szjt. 27. § (3) bekezdésének beiktatása, amely a már nyilvánosságra hozott nem színpadi zenemővek és zeneszövegek, valamint az ilyen színpadi zenemővekbıl vett részletek tekintetében a kötelezı kollektív jogkezelést kilépést lehetıvé tevı kiterjesztett közös jogkezeléssé alakította át az Szjt. 26. § (3)-(8) bekezdéseiben foglalt felhasználásoknál [kódolt sugárzás, ismételt sugárzást lehetıvé tevı rögzítés, saját mősor vezeték útján történı közvetítése, ún. interaktív, lehívásos mőfelhasználás (Internet)]. Ez annyit jelent, hogy utóbbiaknál vélelmezett a kiterjesztett, tehát minden érintett jogosultra kiterjedı közös jogkezelés, kivéve, ha a szerzı kilépési nyilatkozatot tett. Az Szjt. 27. §-ának rendelkezései az elıadómővészek teljesítményeihez kapcsolódó egyes szomszédos (szerzıi joghoz kapcsolódó) jogok kezelésére is megfelelıen alkalmazandók [Szjt. 74. § (2)]. Az Szjt. 27. §-a szerinti jogosítást és a jogdíjak felosztását az érintett szerzık képviseletében az Artisjus végzi. A jogdíjak érvényesítésére és mértékére az erre vonatkozó, évente a Magyar Közlönyben közzétett ARTISJUS közleményben foglaltak az irányadóak. A színpadra szánt irodalmi mővek és zenedrámai mővek vagy ezek jeleneteinek, illetve keresztmetszeteinek sugárzási jogát egyedi felhasználási szerzıdésben kell megszereznie a felhasználónak, csakúgy mint az Szjt. EU-csatlakozástól hatályos módosításától kezdve a szakirodalmi és a nagyobb terjedelmő szépirodalmi mővekét. A szerzıi mővek rádió-televízió mősor céljára történı rögzítéséért fizetendı jogdíjakra vonatkozó Artisjus Közlemény e kivétel további értelmezését adja. A kisjogos felhasználásért fizetendı jogdíj nem foglalja magában a zenés színpadi mővek és a zenei nagyjog fogalmi körébe tartozó egyéb zenemővek sugárzását vagy a nyilvánossághoz vezetéken történı átvitelének szerzıi jogdíját. Utalunk az Szjt. 63. § (4) bekezdésére, amely a reklám céljából történı mőfelhasználás esetén, a már meglévı mőveknél lehetıséget ad a feleknek, hogy a mővet kizárólag a reklámcélú felhasználások tekintetében reklámozásra megrendelt mőnek tekintsék. Ez azt is jelenti, hogy amennyiben azt a közös jogkezelı szervezetnek bejelentették, arra a továbbiakban nem vonatkozik a közös jogkezelés. Bírói és SZJSZT gyakorlat SZJSZT 37/01: A kötelezı vagy kiterjesztett hatályú közös jogkezelés 28. § (1) A szerzı kizárólagos joga, hogy a sugárzással nyilvánossághoz közvetített mővét sugárzással továbbközvetítse, és hogy erre másnak engedélyt adjon. A sugárzott mő továbbközvetítésének a kizárólagos engedélyezési joga A sugárzás mint elsıdleges felhasználási jog tartalmát és engedélyezésének módját az Szjt. 26. § és 27. §-ai szabályozzák. A sugárzott mővek továbbközvetítéssel történı másodlagos felhasználása is jelentıs piacot jelent, újabb közönség kap ezáltal lehetıséget a mőélvezetre, így itt is indokolt a szerzıi jog engedélyezése, illetve az erre tekintettel fennálló díjigény. A továbbközvetítés lehet egyidejő, változatlan, amely ha az eredetihez képest más szervezet közbeiktatásával történik (pl. kábeltelevíziós társaság), az Szjt. 28. § (2) bekezdése alá tartozó tevékenységnek minısül, és a feltételek fennállása esetén kötelezıen közös jogkezelés alá tartozik. Ezzel szemben, ha a továbbközvetítés nem tartozik az Szjt. 28. § (2) bekezdése alá, akkor engedélyezési jogával élhet a szerzı, az engedély megadása fejében természetesen díjazásra is jogosult. Az Szjt. 28. § (2) bekezdéséhez: A Szjt. 28. § (2) bekezdésében foglalt tevékenység nemzetközileg is elismert önálló felhasználásnak minısül. Az 1975. évi 4. tvr. 11bis cikkének (1) bekezdése szerint az önálló felhasználási cselekmény alapja az, hogy a sugárzott mő átvitelét az eredeti sugárzó szervezethez képest más szervezet végzi. Amennyiben az átvitelt az eredeti szervezethez képest más szervezet végzi, szerzıi jogi értelemben releváns, újabb felhasználás történik. Az 1996. évi I. törvény 2. §-a meghatározza a mősorelosztás fogalmát, és utal arra, hogy a tíznél kevesebb vevıkészülék csatlakoztatására alkalmas hálózat segítségével történı jeltovábbítás, valamint a telekhatáron belüli vezetékrendszer (pl. társasház) nem tekinthetı mősorelosztásnak. A mősorelosztás médiajogi fogalmát
és a vezetékes továbbközvetítés szerzıi jogi fogalmát élesen el kell határolni. A szerzıi jogi szabályok ugyanis nem tesznek kivételt aszerint, hogy a továbbközvetítés milyen széles közönséget érint. Itt tehát akár a legkisebb vezetékes rendszer, amely ugyan médiajogilag még nem minısül mősorelosztónak, szerzıi jogi értelemben felhasználást végez, így a jogdíjak megfizetése alól nem mentesül. Ez annál is inkább kiemelendı, mert a technikai fejlıdés eredményeként egészen kis rendszereken keresztül is végezhetı az említett felhasználás, és e tevékenység médiajogi és szerzıi jogi minısítésének összemosásával megkerülhetıvé válna a jogdíjfizetési kötelezettség. A mősorelosztó szervezetek mőködési feltételeire, az Országos Rádió és Televízió Testülettel (ORTT) való viszonyára stb. az 1996. évi I. törvény VII. fejezetének szabályai irányadóak. [Utalunk az Szjt. 28. § (6) bekezdésére, amely az ún. must carry jogdíjvonzatát rendezi, amennyiben annak megfizetését a Mősorszolgáltatási Alapra terheli.] A mőhold útján történı sugárzásra és a vezeték útján történı továbbközvetítésre alkalmazandó egyes szerzıi és szomszédos jogi szabályok összehangolásáról szóló 93/83 sz. EK Irányelv 8. Cikke 1. pontja elıírja, hogy a tagállamok más tagállamokból eredı mősoroknak saját területükön történı vezetékes továbbközvetítése esetén a szerzıknek kizárólagos engedélyezési jogot kötelesek biztosítani. Ez az Szjt. (új) korábbi rendelkezéseibıl is levezethetı volt. Az EU-csatlakozás óta az Szjt. 28. § (2) bekezdése kifejezetten rögzíti ezt a jogot, egyértelmőbbé téve ezzel a törvényi szabályozást. Az Szjt. 28. § (3) bekezdéséhez: A jogosultak az egyidejő vezetékes továbbközvetítésre tekintettel ıket megilletı díjakat csak közös jogkezelés keretében érvényesíthetik. Ez nem vonatkozik a rádió- és televízió-szervezetekre és a saját mősort vezeték útján a nyilvánossághoz átvivıkre, melyek mősorukat illetıen mind az Szjt. 28. § (1), mind az Szjt. 28. § (2) bekezdésekben foglalt felhasználás esetében egyedileg adnak engedélyt. Megjegyezzük ugyanakkor, hogy hazánkban a mősorszolgáltató szervezetek szövetsége (EBU, VPRT) meghatalmazta a többi jogosult jogdíjait érvényesítı ARTISJUS-t, hogy képviselje e szervezeteket a kábeltelevízió szervezeteknél érvényesítendı jogdíjak tekintetében. A közös jogkezelés jellegébıl adódóan a jogdíjakról való lemondás csak megfelelı garanciális szabályok mellett gyakorolható, hiszen az egyes jogosultakat megilletı jogdíj összege csak a felosztási szabályzat alapján történı számítás után állapítható meg. Ezzel függ össze az is, hogy az Szjt. 92. § (2) bekezdése a jogkezelı szervezet rendelkezési jogát állapítja meg a jogosultak közötti felosztásig. A jogosultak a jogdíjukról csak az ıket illetı összeg erejéig és csak a részükre történı felosztás idıpontját követı hatállyal mondhatnak le. A jogdíjakat az irodalmi és zenei mővekkel kapcsolatos szerzıi jogok közös kezelését végzı szervezet (ARTISJUS) állapítja meg. A jogdíjak megállapítása - ugyanúgy, mint az üres kazetta jogdíjak esetében - a többi közös jogkezelı szervezet egyetértésével történik. A megállapított jogdíjak érvényesítéséhez a nemzeti kulturális örökség miniszterének jóváhagyása szükséges. A miniszter a jóváhagyás elıtt véleményt kér a jelentıs felhasználóktól és a felhasználók érdekképviseleti szervezeteitıl, valamint ezt követıen a Magyar Szabadalmi Hivatal elnökétıl [ld. Szjt. 90. § (2).] Az adott naptári évre jóváhagyott jogdíjakat tartalmazó Közlemény a Magyar Közlönyben kerül közzétételre [Szjt. (új) 90. §]. Az Szjt. 28. § (4) bekezdéséhez: A megállapított jogdíjakat az ARTISJUS szedi be. A jogérvényesítés a jogosultakat képviselı ARTISJUS és a kábeltelevízió szervezeteket képviselı szövetségek közötti keretszerzıdések formájában realizálódik. Sajátossága e keretszerzıdéseknek többek között az, hogy a kábeltelevízió szervezeteket képviselı szövetségek (Magyar Kábeltelevíziós Hálózatok Szövetsége, és a Kábeltelevízió Hálózat Üzemeltetık Országos Szövetsége) elkülönített fedezeti alapot kötelesek rendelkezésre tartani, arra az esetre, ha egy tagszervezet esetlegesen nem, vagy késedelmesen fizetné meg a jogdíjat. Ez tehát az összes díjigényre jogosult érdekét szolgáló jelentıs garanciális szabály. Utalunk az Szjt. 102-105/A. §-ainál tárgyalt új szervezetre, az ún. Egyeztetı Testületre, amelynek létrehozását az EK Tanácsának 93/83/EGK számú, 1993. szeptember 23-án kelt, a mőholdas sugárzás és a kábeles továbbközvetítés egyes kérdéseinek az összehangolásáról szóló Irányelv 11. cikkelye irányozza elı a tagállamoknak. A egyidejő vezetékes továbbközvetítésre tekintettel beszedett jogdíjakból az egyes jogosulti csoportokat az Szjt. 28. § (4) bekezdésében meghatározott rész illeti meg. Az Szjt. 28. § (5) bekezdéséhez: Az ARTISJUS az általa képviselt jogosultaknak járó jogdíjakat maga osztja fel, az általa nem képviselt jogosulti csoportokat megilletı díjakat pedig, a kezelési költség levonása után, évente egy összegben az érintett jogosultak közös jogkezelı szervezetinek utalja át (a közös jogkezelésrıl lásd bıvebben a XII. fejezetet). Az egyes jogkezelık ezt követıen saját felosztási szabályzatuk szerint végzik el a felosztást. Az egyes jogosulti csoportokat az alábbi közös jogkezelık képviselik:
- filmírók, zeneszerzık, zeneszöveg-írók: ARTISJUS Magyar Szerzıi Jogvédı Iroda Egyesület - filmelıállítók, filmalkotások mozgóképi alkotói: FilmJus Filmszerzık és Elıállítók Szerzıi Jogvédı Egyesülete - képzımővészek, iparmővészek, fotómővészeti alkotások szerzıi: HUNGART Vizuális Mővészek Közös Jogkezelı Társasága Egyesület - elıadómővészek: Mővészeti Szakszervezetek Szövetsége - Elıadómővészi Jogvédı Iroda (EJI) - hangfelvétel-elıállítók: Magyar Hanglemezkiadók Szövetsége (MAHASZ) A jogosultak köre 2003-ban bıvült ki a hangfelvétel-elıállítókkal. A WIPO Elıadásokról és Hangfelvételekrıl szóló Szerzıdése (WPPT) 15. cikke 1. bekezdése alapján ugyanis az egyidejő vezetékes továbbközvetítésre tekintettel megállapított jogdíj mind az elıadómővészeket mind a hangfelvétel - elıállítókat megilleti. A hangfelvétel-elıállítók jogdíjrészét a többi jogosulti csoporttal történı kompromisszuma elızte meg, vagyis az utóbbiak engedtek le saját részükbıl egy bizonyos százalékot a hangfelvétel-elıállítók javára. Ennek egyik oka, hogy a jogosulti oldal fontosnak tartotta, hogy fennmaradjon az összes jogosult képviseletében történı egységes, központi jogdíjbeszedés hagyománya. (2) A szerzınek az is kizárólagos joga, hogy a rádió- vagy televízió-szervezet, illetve a saját mősort a nyilvánossághoz vezeték útján vagy másként közvetítı mősorában sugárzott, illetve közvetített mővének sugárzással, vezeték útján vagy egyéb módon - az eredetihez képest más szervezet közbeiktatásával - a nyilvánossághoz történı egyidejő, változatlan és csonkítatlan továbbközvetítésére engedélyt adjon. (3) A jogosultak a (2) bekezdésben meghatározott jogukat csak közös jogkezelés útján gyakorolhatják, díjukról csak a felosztás idıpontját követı hatállyal, a rájuk jutó összeg erejéig mondhatnak le. A díjakat az irodalmi és a zenei mővekkel kapcsolatos szerzıi jogok közös kezelését végzı szervezet állapítja meg a többi jogosult közös jogkezelı szervezeteivel egyetértésben. A továbbközvetítı szervezet a megállapított díjat az irodalmi és a zenei mővekkel kapcsolatos szerzıi jogok közös kezelését végzı szervezetnek köteles befizetni. (4) A befolyt díjaknak a költségek levonása után fennmaradó összegébıl - ha az érintett közös jogkezelı szervezetek évente március 31-ig másként nem állapodnak meg - tizenhárom százalék a filmgyártókat, tizenkilenc százalék a filmalkotások mozgóképi alkotóit, három százalék a képzımővészeket, az iparmővészeket és a fotómővészeti alkotások szerzıit, tizennégy százalék a filmírókat, tizenöt és fél százalék a zeneszerzıket és zeneszöveg-írókat, huszonhat és fél százalék az elıadómővészeket, valamint kilenc százalék a hangfelvételelıállítókat illeti meg. (5) Az irodalmi és a zenei mővekkel kapcsolatos szerzıi jogok közös kezelését végzı szervezet a díjakból az általa a felosztást illetıen nem képviselt mőtípusok szerzıinek és szerzıi jogi jogosultjainak, valamint az elıadómővészeknek és a hangfelvétel-elıállítóknak járó részt a jogosultak közös jogkezelı szervezeteinek utalja át. (6) A magyar közszolgálati mősorszolgáltató rádió- vagy televízió-szervezet mősorában sugárzott, vezetéken vagy másként közvetített mővek továbbközvetítéséért járó díjakat a Mősorszolgáltatási Alapból kell megfizetni; errıl az Alap kezelıje gondoskodik. A must carry jogdíjvonzata, a Mősorszolgáltatási Alap mint jogdíjfizetı Az üzembentartók 1996. július 1-tıl alapszolgáltatásként kötelesek elosztani a közszolgáltati mősorszolgáltatók valamennyi mősorát, amennyiben ezek vételkörzete kiterjed az adott fejállomásra. Az Szjt. hatálybalépéséig az ilyen felhasználás jogdíjmentes volt, és ez jelentıs sérelmet okozott a jogosultaknak. A továbbközvetítési kötelezettség, az ún. must carry, vagyis az 1996. évi I. törvény 117. § (1) bekezdésében foglalt mősorelosztási kötelezettség szerzıi jogdíj vonatkozását rendezi az Szjt. 110. § b) pontja, amely hatályon kívül helyezi az 1996. évi I. törvény 117. § (2) bekezdésének második mondatát. Ezáltal a jövıben a szerzıi jogdíjak kifizetését nem befolyásolhatja a közszolgálati mősorszolgáltatók mősorának díjmentes továbbközvetítése. Tekintettel azonban arra, hogy ez a jogdíjösszeg nem hárítható át az elıfizetıkre, az üzembentartók helyett az Szjt. 28. § (6) bekezdése alapján a jogdíjakat a jövıben a Mősorszolgáltató Alapból (1996. évi I. törvény 7778. §-a) kell megfizetni. Bírói és SZJSZT gyakorlat SZJSZT 39/03: A szerzıi jogi mőveket és szomszédos jogok által védett teljesítményeket tartalmazó sugárzott programok egyidejő, változtatás nélküli kábeles elosztása esetén fennálló kötelezı közös jogkezelés. Az ilyen esetben fizetendı jogdíj megállapításának szempontjai és a díjmegállapításnál követendı eljárás. A közös jogkezelı szervezetek szerepe a díjmegállapításban kizárólagos jog, illetve törvényi engedély esetén
Az átdolgozás joga
29. § A szerzı kizárólagos joga, hogy a mővét átdolgozza, illetve hogy erre másnak engedélyt adjon. Átdolgozás a mő fordítása, színpadi, zenei feldolgozása, filmre való átdolgozása, a filmalkotás átdolgozása és a mő minden más olyan megváltoztatása is, amelynek eredményeképpen az eredeti mőbıl származó más mő jön létre. Az átdolgozás Figyelemmel arra, hogy a gyakorlatban az átdolgozás fogalmával gyakrabban találkozunk, az alábbiakban az átdolgozásról írottak a feldolgozásokra is értelemszerően irányadóak. Mind az átdolgozás mind a feldolgozás származékos mővet keletkeztetı szerzıi tevékenység. A származékos mő egyaránt tartozhat ugyanabba a mőfajba (pl. egy film újramegfilmesített/remake változata), vagy az eredetihez képest más mőfajba (pl. regény filmváltozata). Átdolgozásnak az a származékos mő minısül, amely önmagában is szerzıi jogi védelemre érdemes, vagyis egyéni, eredeti jellegő. Az eredeti és a származékos mő közötti kapcsolat megléte alapozza meg az átdolgozás tényét. Amennyiben a származékos mő az eredetivel csupán távoli kapcsolatban van, pl. hasonló témát dolgoz fel, nem átdolgozásról, hanem új, eredeti mőrıl van szó. Ennek megállapítása a bírói döntések feladata. Ez tipikusan olyan szakkérdést vet fel, amelyben legtöbbször a Szerzıi Jogi Szakértı Testület nyújt szakvéleményt. Az átdolgozás, feldolgozás és fordítás, szerzıi jogi természetét tekintve felhasználás. Ezért a védelmi idın belül, az Szjt. 16. § és 17. § f) pontjának megfelelıen az eredeti mő szerzıjének, vagy az átdolgozás jogának jogosultjának (pl. filmelıállító) hozzájárulásához kötött. Az átdolgozásnak mint engedélyezési jognak pl. díjigényre való korlátozására az új technológiák keretében történı felhasználások esetében sem ad lehetıséget a törvény. Ezt pl. az Szjt. 19. §-a meg is erısíti, amikor egyes mővek multimédia és elektronikus adattár céljából történı többszörözési jogának díjigényre való korlátozását csak a változatlan formában való felhasználásnál ismeri el, míg az átdolgozásnál megmarad a szerzı kizárólagos engedélyezési joga. Az engedélyezés fıszabályként díjazás ellenében történik, amelyrıl csak írásban, kifejezett nyilatkozattal mondhat le a szerzı. Az átdolgozásra, illetve fordításra a védelmi idıtıl függetlenül érvényesül az a szabály, amely szerint az alapul szolgáló mő szerzıjének nevét ezeken fel kell tüntetni [Szjt. 12. § (2)]. Bírói és SZJSZT gyakorlat Az LB Pf. II. 20 958/1971. sz. döntés a Szerzıi Jogi Szakértı Testület véleményét figyelembe véve megállapította, hogy a felperes eredeti alkotásai (népmővészeti babák) az Szjt. oltalma alatt állnak. Az alperes babái ezekkel jelentıs hasonlóságot mutatnak, vagyis azok átdolgozásai. A felhasználásra azonban az alperes nem kért engedélyt, díjat sem fizetett, így kártérítés fizetésére kötelezte ıt a bíróság, és eltiltotta a babák további gyártásától. SZJSZT 11/01: A zenemővek és az azok elıadásait tartalmazó hangfelvételek újrakeverése-remix... az átdolgozás szintjét elérı, illetıleg azt el nem érı változtatások SZJSZT 05/98: Mőszaki leírások fordításainak szerzıi jogi védelme SZJSZT 37/01: A mővek lehívásos felhasználása esetén alkalmazandó vagyoni jogok. A mővek mobiltelefonos csengıhangok formájában való felhasználásának a megítélése az átdolgozási jog szempontjából.
Munkaviszonyban vagy más hasonló jogviszonyban létrehozott mő 30. § (1) Eltérı megállapodás hiányában a mő átadásával a vagyoni jogokat a szerzı jogutódjaként a munkáltató szerzi meg, ha a mő elkészítése a szerzı munkaviszonyból folyó kötelessége. Vagyoni jogok átruházása a munkaviszonyban alkotott mőnél Az Szjt. a szerzıi vagyoni jogok átruházását illetve átszállását csak meghatározott esetekben teszi lehetıvé [Szjt. 9. § (3), (4), (6) bek.]. Az egyik ilyen eset a munkaviszonyban vagy más hasonló jogviszonyban alkotott mőveké, melyekre vonatkozóan a szerzı vagyoni jogai meghatározott feltételek teljesülése esetén átszállnak a munkáltatóra. E feltételek a következık: 1. A mő elkészítése a szerzı munkaviszonyból folyó kötelessége legyen. Emiatt igen fontos pontosan, írásban meghatározni, hogy mely mővek elkészítése a szerzı munkaköri kötelessége. A Munka Törvénykönyvérıl szóló 1992. évi XXII. törvény (Munka Tv.) 76. § (2) és (5) bekezdései értelmében a munkáltatónak és a munkavállalónak a munkaszerzıdésben meg kell állapodniuk a munkavállaló munkakörérıl. A munkaszerzıdés írásba foglalásáról a munkáltató köteles gondoskodni. 2. Ha a szerzı és a munkáltató nem állapodnak meg ettıl eltérıen. Lehetıség van arra, hogy a szerzı és a munkáltató úgy állapodjanak meg, hogy a munkaköri kötelességként alkotott mővekre vonatkozóan bizonyos jogok a szerzınél maradnak. Az ilyen megállapodást írásba kell foglalni [Szjt. 30. § (6) bek.]. A fenti feltételek együttes teljesülése esetén a mő átadásával a szerzınek az adott mőre vonatkozó vagyoni jogai automatikusan átszállnak a munkáltatóra. A jogátszálláshoz tehát nincs szükség semmilyen egyéb
nyilatkozatra. Ettıl kezdve az átszállt vagyoni jogokat a szerzı nem gyakorolhatja. A szerzı a továbbiakban csak olyan módon használhatja fel a mővét, amely szabad felhasználásnak minısül. Emellett vannak bizonyos díjazások, melyekre a szerzı a jogátszállás után is igényt tarthat [Szjt. 30. § (3), (4)]. A munkaviszony megszőnése a munkáltató által megszerzett jogok gyakorlását nem befolyásolja. Egyetlen mőtípus van, amelyre nem vonatkoznak a fenti rendelkezések: az Szjt. 65 § (5) bekezdése alapján a filmalkotásokra nem alkalmazhatók a 30. §-ban elıírt szabályok. Ebbıl következıen e mővekre minden esetben az Szjt. IX. fejezetének rendelkezéseit kell alkalmazni, még akkor is, ha a filmalkotás szerzıi a filmelıállítóval munkaviszonyban állnak. Bírói és SZJSZT gyakorlat: SZJSZT 09/04 számú szakvéleménye utal azon jogirodalmi álláspontra, mely szerint tekintettel arra, hogy a munkaköri kötelességként alkotott mővekre vonatkozóan a szerzıi jog az általános szabályokhoz képest kivételt állapít meg, ha kétséges, hogy a mő megalkotása a szerzı munkaköri kötelessége volt-e, akkor ezt a munkáltató terhére kell értékelni. SZJSZT 09/01: A munkaviszonyból folyó kötelesség objektív; nem attól függ, hogy mi a munkavállaló-szerzı szándéka az alkotáskor. A szolgálati alkotás minısítésénél az sem számít, hogy az munkahelyen, munkaidıben történik-e, hiszen az alkotói tevékenységnek jellemzıje, hogy nem mindig szorítható munkajogi ritmusba. A konkrét jogviszonyban a legszőkebb munkaköri leírásban, majd a munkaszerzıdésben, végül - ha az adott munkáltatónál létezik - a kollektív szerzıdésben meghatározott munkaköri feladatokból kell kiindulni. [ld. A szerzıi jog a gyakorlatban, A szerzıi Jogi Szakértı testület véleményinak győjteménye (1997-2003), fıszerk.: id. Ficsor Mihály, KJK-Kerszöv Jogi és Üzleti Kiadó Kft., Bp., 2004. 68. o.] Ugyanebben az ügyben rögzítette a Testület azt is, hogy a mő átadását a munkáltató nem szerzıi jogi, hanem munkajogi alapon követelheti. (2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés alapján megszerzett vagyoni jogok a munkáltató személyében bekövetkezett jogutódlás esetén átszállnak a munkáltató jogutódjára. A vagyoni jogok sorsa a munkáltató személyében bekövetkezett jogutódlásnál A jogátszállás a Munka Tv. 85. § (2) bekezdése értelmében a jogutódlás idıpontjában következik be. A jogutódlás nemcsak a jogok, hanem a kötelességek (pl. szerzıi díj megfizetésének kötelezettsége) átszállását is eredményezi. A jogutódlás idıpontjától kezdve tehát a szerzıvel szemben fennálló kötelezettségekért a jogutód munkáltató köteles helytállni. Bizonyos esetekben azonban a kötelezettségekért a jogelıd munkáltató felelıssége is megállapítható. A Munka tv. 85/A. § (4) bekezdése alapján a jogelıd munkáltató a munkavállalóval szemben, a jogutódlás idıpontját megelızıen keletkezett kötelezettségekért a jogutód munkáltatóval egyetemlegesen felelıs abban az esetben, ha a munkavállaló az igényét a jogutódlás idıpontját követı egy éven belül érvényesíti. A 85/A. § (5) és (6) bekezdése pedig - meghatározott feltételek teljesülése esetén - bizonyos járandóságokért a jogelıd munkáltató kezesi felelısségét állapítja meg. (3) A szerzıt megfelelı díjazás illeti meg, ha a munkáltató a felhasználásra másnak engedélyt ad vagy a mővel kapcsolatos vagyoni jogokat másra átruházza. A munkavállaló-szerzı díjigénye a vagyoni, illetve felhasználási jogok harmadik személyre történı átruházásakor Abban az esetben, ha a munkáltató a mővet saját maga használja fel, úgy kell tekinteni, hogy az alkotói díjat a munkabér magában foglalja, így a szerzınek külön alkotói díjat nem kell fizetni. Abban az esetben azonban, ha a munkáltató a felhasználásra más személynek engedélyt ad, vagy másra átruházza a megszerzett jogait, akkor a szerzıt megfelelı díjazás illeti meg. E díjazásról a szerzı csak írásban, kifejezett nyilatkozattal mondhat le. [Szjt. 16. § (4), 30. § (6)]. A fenti díjazáshoz való jog nem illeti meg a munkaviszonyból eredı kötelesség teljesítéseként elkészített illetve összeállított szoftverek és adatbázisok alkotóit [Szjt. 58. § (4), 61. § (3)]. (4) A szerzı a munkáltató jogszerzése esetén is jogosult marad arra a díjazásra, amely e törvény alapján a felhasználás jogának átruházását követıen is megilleti. A munkavállaló szerzınél továbbra is fennmaradó díjigények A szerzıt a felhasználási jogok átruházását követıen is megilleti pl. az ún. üres kazetta jogdíj [Szjt. 20. §], az egyidejő vezetékes továbbközvetítés után járó jogdíj [Szjt. 28. §], a filmalkotások és hangfelvételbe foglalt mővek bérbeadása után járó jogdíj [Szjt. 23. § (6)]. Az említett díjakat csak ún. közös jogkezelı szervezetek útján lehet érvényesíteni. E díjakról a szerzı elıre nem mondhat le, csak azt követıen, hogy a közös jogkezelı szervezet a díjakat felosztotta és megállapította az egyes szerzıknek járó díj összegét. A munkaviszonyból eredı kötelesség teljesítéseként elkészített illetve összeállított szoftverek és adatbázisok alkotóit e díjak nem illetik meg [Szjt. 58. § (4), 61. § (3)].
(5) Ha a mő elkészítése a szerzınek munkaviszonyból folyó kötelessége, a mő átadása a nyilvánosságra hozatalhoz való hozzájárulásnak minısül. A mő visszavonására irányuló szerzıi nyilatkozat (11. §) esetén a munkáltató köteles a szerzı nevének feltüntetését mellızni. Ugyancsak mellızni kell a szerzı kérésére nevének feltüntetését akkor is, ha a mővön a munkáltató a munkaviszonyból eredı jogaival élve változtat, de a változtatással a szerzı nem ért egyet. A mő nyilvánosságra hozatala és a visszavonás joga munkaviszonyban alkotott mőnél Az Szjt. 10. §-a szerint a szerzı határozhat arról, hogy a mőve nyilvánosságra hozható-e. A 30. § (5) bekezdése alapján ha a mővet a szerzı átadta a munkáltató részére, úgy kell tekinteni, hogy ezzel annak nyilvánosságra hozatalához is hozzájárult. A szerzıt megilleti az a jog is, hogy az Szjt. 11. §-ában meghatározott feltételekkel visszavonja a mő nyilvánosságra hozatalához adott hozzájárulását, illetve megtiltsa a már nyilvánosságra hozott mőve további felhasználását. Ez azonban nem akadályozza meg a munkáltatót abban, hogy a mővet a továbbiakban felhasználja [Szjt. 11. § 2. mondat]. A munkáltató ilyen esetben csak arra köteles, hogy a mővön a szerzı nevét a továbbiakban ne tüntesse fel. A 30. § (1) bekezdése alapján, ha a szerzı és a munkáltató nem állapodnak meg ettıl eltérıen, a munkáltató a mő átdolgozásának jogát is megszerzi. Ebbıl következıen a mővet a szerzı engedélye nélkül megváltoztathatja. A munkáltatót mindössze két kötelezettség terheli. Egyfelıl, amennyiben a szerzı nevének mellızését kéri, a munkáltató köteles a kérésnek eleget tenni. Másfelıl a munkáltató köteles tiszteletben tartani a szerzınek a mő integritására vonatkozó személyhez főzıdı jogát. A szerzı személyhez főzıdı jogai ugyanis nem szállnak át a munkáltatóra [mivel ezt az Szjt. 9. § (2) bekezdése kizárja]. Ennek megfelelıen még a munkáltató számára is tilos a mő eltorzítása, megcsonkítása vagy más olyan megváltoztatása vagy megcsorbítása, amely a szerzı becsületére vagy hírnevére sérelmes. Bírói és SZJSZT gyakorlat: BH1997. 19.: A munkaviszony keretében, munkaköri kötelezettségként alkotott szerzıi mővet a munkáltató felhasználási jogánál fogva a szerzı engedélye nélkül jogosult megváltoztatni. [1969. évi III. tv. 10. §, 14. §, 52. § (1) bek. b) pont, 9/1969. (XII. 29.) MM r. (Szjt. V.) 7. § (1) bek., 11. § (3)-(4) bek., 32. § (3) bek.]. (6) A szerzı munkaviszonyból folyó kötelessége teljesítéseként megalkotott mővel kapcsolatos jognyilatkozatokat írásba kell foglalni. Munkaviszonyban alkotott mőnél kötelezı írásbeliség valamennyi jognyilatkozatra Tekintettel a szerzı és a munkáltató közötti erıkülönbségre elsısorban az alkotó érdekét szolgálja az a szabály, hogy a munkaköri kötelesség körében készült mővekre vonatkozó minden jognyilatkozatot írásban kell megtenni. (7) A munkaviszonyból folyó kötelesség teljesítéseképpen elkészített mőre vonatkozó rendelkezéseket megfelelıen alkalmazni kell, ha közszolgálati vagy közalkalmazotti jogviszonyban álló vagy szolgálati viszonyban foglalkoztatott személy, vagy munkaviszony jellegő jogviszony keretében foglalkoztatott szövetkezeti tag alkotta meg a mővet. Az Szjt. 30. § (1)-(6) bekezdésében foglaltak nem csak a Munka Tv. hatálya alá tartozó munkaviszonyra, hanem más, e jogviszonyhoz hasonló, de más törvények hatálya alá tartozó jogviszonyokra is megfelelıen alkalmazandóak.
A védelmi idı 31. § (1) A szerzıi jogok a szerzı életében és halálától számított hetven éven át részesülnek védelemben. (2) A hetvenéves védelmi idıt a szerzı halálát követı év elsı napjától, szerzıtársak esetében az utoljára elhunyt szerzıtárs halálát követı év elsı napjától kell számítani. A szerzıi jogok védelmi idejét az Szjt. a szerzıi és egyes szomszédos jogok védelmi idejének összehangolásáról szóló 93/98 EGK irányelvvel (Védelmi Idı Irányelv) összhangban szabályozza. Az irányelv a vagyoni jogok védelmi idejére vonatkozik, a személyhez főzıdı jogok védelmi idejét a tagállamok határozhatják meg. A magyar Szjt. szerint a szerzı személyhez főzıdı és vagyoni jogainak védelmi ideje azonos. Egyetlen személyhez főzıdı jog van, amely a védelmi idı lejárta után is fennmarad: a név feltüntetéséhez való jog [Szjt. 14. § (2)]. A szerzıi jogok fıszabály szerint a szerzı életében és a halálától számított hetven éven át részesülnek védelemben. A hetven évet a szerzı (vagy az utoljára elhunyt szerzı) halálát követı év elsı napjától, azaz január 1-jétıl kell számítani. Így ha pl. a szerzı 1968-ban hunyt el, a hetven évet 1969. január 1-jétıl kell számítani.
Az Szjt. a Védelmi Idı Irányelvet követve következetesen azt a számítási módot alkalmazza, hogy a védelmi idıt mindig az arra okot adó esemény bekövetkeztét követı év elsı napjától kell számítani. Az olyan mővek esetében, amelyekkel kapcsolatban a védelmi idı a korábban hatályos rendelkezések szerint lejárt, a védelmi idı számításáról az Szjt. 108., 108/A. és 109. szakaszai rendelkeznek. (3) Ha a szerzı személye nem állapítható meg, a védelmi idı a mő elsı nyilvánosságra hozatalát követı év elsı napjától számított hetven év. Ha azonban ez alatt az idı alatt a szerzı jelentkezik, a védelmi idıt a (2) bekezdés szerint kell számítani. (4) Több részben nyilvánosságra hozott mő esetében az elsı nyilvánosságra hozatal évét részenként kell számítani. Abban az esetben, ha a szerzı ismeretlen, a védelmi idı számításánál a mő (vagy mőrészlet) elsı nyilvánosságra hozatalának idıpontját kell alapul venni. A (3) bekezdés második mondata lehetıséget ad arra, hogy a védelmi idıt a szerzı számára kedvezıbben számítsák. Ha ugyanis a mő nyilvánosságra hozatalát követıen a szerzı jelentkezik, akkor a hetven év csak az ı halála után kezdıdik, tehát a védelmi idı késıbb ér véget. (5) Az együttesen létrehozott mő védelmi ideje a mő elsı nyilvánosságra hozatalát követı év elsı napjától számított hetven év. Az együttesen létrehozott mővek védelmi ideje Az együttesen létrehozott mő esetén a védelmi idı számításának alapja kizárólag a mő elsı nyilvánosságra hozatala lehet, mivel e mővekre nézve a szerzıi jog a szerzık jogutódjaként azt a személyt illeti meg, amelynek kezdeményezésére és irányításával a mővet létrehozták, és amely azt a saját nevében nyilvánosságra hozta [Szjt. 6. §]. (6) A filmalkotás védelmi idejét az utoljára elhunyt szerzıjének halálát követı év elsı napjától kell számítani. Filmmővek védelmi ideje A filmalkotások tekintetében, mivel e mővekre különösen jellemzı az, hogy több alkotó hozza ıket létre, a jogszabály külön rendelkezést tartalmaz az idıszámítás megkönnyítése érdekében, így a védelmi idı számításánál az utolsó filmszerzı halálának napját kell figyelembe venni. Abban a kérdésben, hogy kit tekinthetünk a filmalkotás szerzıjének, az Szjt. 64. § (2) bekezdése ad segítséget. A filmalkotás szerzıinek körét azonban minden egyes alkotásnál külön - külön kell megállapítani [ld. a 64. § (2) bekezdéséhez főzött magyarázatot]. Az olyan filmalkotások esetében, amelyekkel kapcsolatban a védelmi idı a korábban hatályos rendelkezések szerint lejárt, a védelmi idı számításáról az Szjt. 108., 108/A. és 109. szakaszai rendelkeznek. (7) Ha a védelmi idıt nem a szerzı, illetve az utoljára elhunyt szerzı vagy szerzıtárs halálát követı év elsı napjától kell számítani, és a mővet a létrehozását követı év elsı napjától számított hetven éven belül nem hozzák nyilvánosságra, a mő a továbbiakban nem részesülhet szerzıi jogi védelemben. A védelem alól szabaddá váló mővek Abban az esetben, ha a mő szerzıje/szerzıi ismeretlenek, ezért a védelmi idıt nem lehet a szerzı halálától számítani, és a mővet a létrehozását követı év elsı napjától számított hetven éven belül nem hozzák nyilvánosságra, úgy kell tekinteni, hogy ezzel a szerzı jogainak védelmi ideje lejárt. Ezt követıen a mő közkinccsé válik, többé nem állhat védelem alatt. E rendelkezés célja, hogy biztosítsa a köz azon érdekét, hogy egy bizonyos méltányos idıkorlát elteltével a mővészet alkotásaihoz hozzáférhessen. 32. § A szerzı vagyoni jogaihoz igazodó terjedelmő jogi védelem illeti meg azt, aki a védelmi idı vagy a 31. § (7) bekezdésében meghatározott idıtartam lejártát követıen jogszerően nyilvánosságra hoz valamely korábban még nyilvánosságra nem hozott mővet. E védelem idıtartama az elsı nyilvánosságra hozatalt követı év elsı napjától számított huszonöt év. A védelmi idı leteltét követıen elsı ízben nyilvánosságra hozott mővek védelme, illetıleg annak tartama A 32. § a Védelmi Idı Irányelv 4. Cikkében foglaltakat alkalmazva a korábban nyilvánosságra nem került mőveket 25 évig védelem alá helyezi. E védelem jogosultja az a személy, aki az egyébként már letelt védelmi idıt követıen elsı ízben jogszerően nyilvánosságra hozza a mővet. A védelmi idı számításánál az elsı ily módon történı - jogszerő - nyilvánosságra hozatal idıpontját kell figyelembe venni.
IV. Fejezet A SZABAD FELHASZNÁLÁS ÉS A SZERZİI JOG MÁS KORLÁTJAI Általános szabályok
33. § (1) A szabad felhasználás körében a felhasználás díjtalan, és ahhoz a szerzı engedélye nem szükséges. Csak a nyilvánosságra hozott mővek használhatók fel szabadon e törvény rendelkezéseinek megfelelıen. A szabad felhasználás mint a szerzıi jog gyakorlásának egyik törvényi korlátja A felhasználási jog gyakorlása fıszabályként, a szerzı hozzájárulásához és - a szerzı kifejezett lemondó nyilatkozatának hiányában - megfelelı díjazáshoz kötött. Egyes jogok felhasználása azonban meghatározott díj fizetése esetén a szerzı hozzájárulása nélkül is jogszerő lehet. Az ilyen felhasználás jogtechnikailag történhet törvényi engedéllyel (licence légale) és kötelezı közös jogkezeléssel. A szerzıi felhasználási jogok törvényi korlátja leginkább a szabad felhasználás intézményében él tovább. Egyéb korlátok még a jogkimerülés [Szjt. 23. § (5)], a kizárólagos engedélyezési jog díjigényre való korlátozása stb. A szerzı személyhez főzıdı jogai néhány törvényi korlátozástól eltekintve [név feltüntetésének mellızése pl. Szjt. 36. § (2)-(3) bekezdése] a szabad felhasználás eseteiben ugyanúgy érvényesülnek mint az engedélyhez kötött felhasználásoknál. A nyilvánosságra még nem hozott mő ennek alapján semmilyen célból nem vehetı át. Az Szjt. 11. § alapján a mő nyilvánosságra hozatalához adott engedély visszavonásának gyakorlása azt eredményezi, hogy a mővet szabadon sem lehet felhasználni, tekintve, hogy az ilyen felhasználás csak nyilvánosságra hozott mővekkel kapcsolatban jogszerő. A szabad felhasználás sem gyakorolható tehát, ha a szerzı jogszerően gyakorolta a visszavonás jogát. A szerzıi minıség elismeréséhez, a mő integritásához stb. való személyhez főzıdı jogok a szabad felhasználás körében különös jelentıséggel bírnak. (2) A felhasználás a szabad felhasználásra vonatkozó rendelkezések alapján is csak annyiban megengedett, illetve díjtalan, amennyiben nem sérelmes a mő rendes felhasználására és indokolatlanul nem károsítja a szerzı jogos érdekeit, továbbá amennyiben megfelel a tisztesség követelményeinek és nem irányul a szabad felhasználás rendeltetésével össze nem férı célra. Rendeltetésszerő joggyakorlás követelménye szabad felhasználásnál Kiemelendı, hogy ezen általános szabály alapján még a szabad felhasználás speciális esetkörébe tartozó felhasználás is jogszerőtlen lehet. Ez a helyzet pl. ha az egyébként jogszerő magáncélú másolást valaki olyan nagy mennyiségben végzi, hogy az már indokolatlanul károsítja a szerzı érdekeit. A rendeltetésszerő joggyakorlás speciálisan a szabad felhasználásra vonatkoztatott rendelkezését nyilván a bírói gyakorlat tölti majd meg konkrét tartalommal. Annak megállapítása ugyanis, hogy mikor válik a szabad felhasználás a mő rendes felhasználására sérelmessé, vagy az mikor károsítja indokolatlanul a szerzı jogos érdekeit, a jogalkalmazó mérlegelésétıl, és a konkrét esettıl függ. (3) A szabad felhasználásra vonatkozó rendelkezéseket nem lehet kiterjesztıen értelmezni. A szabad felhasználásra vonatkozó szabályok értelmezése A szabad felhasználásra vonatkozó részletes és a felhasználási jogok szabályozására egyébként nem jellemzı kógens szabályozást a szabad felhasználás jellege indokolja. Az ilyen felhasználás ugyanis díjazáshoz, és szerzıi engedélyhez sincs kötve. Ezért a szerzıi jog és a felhasználói (társadalmi) érdek védelmének egyensúlya csak akkor nem bomlik meg, ha a jogszabály a szabad felhasználás terjedelmét szigorú keretek közé szorítja. Az Szjt. IV. fejezete e két érdekkör aktuális mérlegét adják. A szabad felhasználásra vonatkozó rendelkezések a szerzık, illetve a szomszédos jogi jogosultak [Szjt. 83. § (2)] engedélyezési jogait és díjigényre való jogosultságát egyaránt kizárják. Ezért indokolt, hogy e szabályokat ne lehessen kiterjesztıen értelmezni. A kiterjesztı értelmezés tilalma mellett, garanciális szabályt tartalmaz továbbá az Szjt. 33. § (2) bekezdése is. Az EU INFOSOC Irányelvben a kivételek listája az eredetileg kilenc kivételrıl több mint huszonötre nıtt, és e terület tényleges jogharmonizációjának illúziója is elszállt. Ezek egy kivételével ugyanis opcionálisak a tagállamok számára, és ez azzal a veszéllyel jár, hogy a felhasználók követelhetik az ún. európai kivételek átültetését nemzeti jogukba. Ezzel pedig hosszú távon a jogharmonizáció éppen a szerzıi jogok gyengülésével járhat európai szinten. A kritikák más része azzal érvel, hogy a szabad felhasználás nem járhat együtt a szerzık díjazásának kizárásával, ezért minden olyan felhasználásnál, ahol az lehetséges, a szerzık megfelelı díjazásra való jogosultságát biztosítani kell. Látható tehát, hogy az EU tagállamainak is nagy kihívást jelent a digitális mőfelhasználás korában egy olyan átfogó irányelv kidolgozása, amelynek feladata, hogy lehetıség szerint megtalálja az egyensúlyt a technikai vívmányok kiaknázása, a szerzıi és a felhasználói érdekek között. Az Irányelv elfogadása után szerzıi jogunk is szembenézhet azzal az esetleges visszalépési lehetıséggel, ami az európai szintő esetleges szélesebb körő szabad felhasználás válthat ki. Lássuk a kivételeket: Az Irányelv 5. § (1) bekezdése, amely az egyetlen kötelezı kivételt jelenti, végül is arra a megoldásra jutott, hogy szabad felhasználásnak tekinti az olyan felhasználásokat, melyek: átmenetiek és idılegesek, kizárólagos céljuk, hogy lehetıvé tegyék a mővek egyébként megtörténı felhasználását, így elválaszthatatlan részét képezik azon mőszaki folyamatnak, amellyel mindez lehetıvé válhat, illetıleg semmilyen önálló gazdasági
jelentıségük sincs, feltéve, hogy az: harmadik személyek között a hálózati átvitel közvetítését, illetve a jogos felhasználást valósítja meg. (Ezen kivételrıl bıvebben a szabad felhasználásnál, az Szjt. 35. § (6) bekezdésénél szólunk bıvebben). Az Irányelv 5. cikkének 2. pontja a)-e) alpontjai az alternatív, nem kötelezı, a szerzıi illetve szomszédos jogi jogosult engedélyéhez nem, de három esetben díjfizetéshez kötött (fair compensation) felhasználásokat definiálja. Ezek az alábbiak: a kották kivételével a papíralapú másolatkészítés, a magáncélú másolás, amelynek azonban igazodnia kell az esetleg alkalmazott mőszaki intézkedésekhez (pl. kódolás), valamint az egyes szociális, nonprofit intézményekben történı többszörözés (pl. kórház, börtön, szociális otthon). Két esetben a jogosultak engedélye és díjfizetés sem szükséges: a mősorszolgáltatók saját eszközeivel saját sugárzási célra és archiválási rögzített mővek rögzítése, valamint a nonprofit keretek között mőködı nyilvános közkönyvtárak, oktatási intézmények, múzeumok, archívumok által végzett többszörözés. Az irányelv 6. Cikke az ún. hatásos mőszaki intézkedések tekintetében viszonylag szabad kezet ad a jogosultaknak. A hatásos mőszaki intézkedés alkalmazásának az lehet a következménye, figyelemmel az adott mőfajtára, hogy az egyszerre célozza meg azt, hogy csak a jogosult engedélyével lehessen a mővet érzékelni és felhasználni vagyis, az nemcsak a szerzıi jogi értelemben vett felhasználást, hanem a szerzıi jogilag egyébként szabad mőérzékelést, mőélvezetet is meggátol(hat)ja. Felmerül tehát a kérdés, hogy mi a jogkövetkezménye annak, ha a mővet érzékelni kívánó személy saját maga részére teszi lehetıvé a mőszaki intézkedés megkerülését? A technika önmagában nem eléggé intelligens ahhoz, hogy képes legyen megkülönböztetni azt, hogy mely cselekmények irányulnak jogos célokra, és melyek nem. Így meglehetısen valószínőtlen, hogy a megkerülést biztosító eszközök elsıdlegesen az egyes engedélyezett kivételek megvalósítására jönnének létre. Ebben az esetben ugyanis a jogi védelem hatékonysága szenvedne csorbát, hiszen az ilyen eszközök gyártója hivatkozhatna arra, hogy termékének jog által engedélyezett céljai vannak: vagyis a megkerülés, még ha legitim is, megkerülésnek minısül, így azok megtétele elméletileg jogszabály által egyébként engedélyezett kivételek tilalmával is járhat. A technika viszont rohamosan fejlıdik, és így nem zárhatjuk ki azt, hogy létrejöhet olyan intelligens megoldás, ami csak akkor aktiválódik amikor arra valóban szükség van. Ha ez megszületik, az ún. fair compensation elvére alapított közös jogkezelés (pl. magáncélú másolás) is erısen megkérdıjelezıdhet A Közösség ennek a dilemmának a rendezésére, pontosabban a szerzıi jogi kivételek és korlátozások betartatására a következı utat választotta: voltaképpen létrehozott egy biztonsági hálót, arra az esetre, ha az irányelvben lefektetett kivételek és korlátozások érvényesítése másképp nem lehetséges. A 6. Cikk 4. pontja ugyanis azt mondja ki, hogy a tagállamoknak ösztönözniük kell a jogosultakat önkéntes intézkedések meghozatalára (beleértve a jogosultak és a többi érdekelt fél közötti megbeszélések lefolytatását és lezárását), azt biztosítandó, hogy a mőszaki intézkedésekbe már a tervezéskor beépüljenek bizonyos szerzıi jogok alóli kivételek, vagy másképpen biztosítsák azok megvalósulását. Továbbá, amennyiben ilyen önkéntes intézkedésekre vagy megállapodásra belátható idın belül nem kerül sor, a tagállamoknak megfelelı intézkedéseket kell életbe léptetniük, hogy rászorítsák az egyes jogosultakat arra, hogy az 5. Cikk 2-3. pontjaiban részletezett, nemzeti jogokban biztosítandó kivételek kedvezményezettjei részére garantált legyen a kivételek és korlátozások igénybevétele. A tagállamoknak erre a kötelezettségére azonban csak akkor kerülhet sor, ha a kedvezményezettek törvényes hozzáféréssel rendelkeznek a védett mővekhez és teljesítményekhez. Másrészrıl a tagállamoknak is képesnek kell lenniük szinte azonnali és erıteljes fellépésre, ha a mőszaki intézkedések ellehetetlenítenék a kivételek és korlátok érvényesítését. Azon kívül, hogy kétségek merülhetnek fel a betarthatósággal kapcsolatban, van még egy dolog, ami korlátot jelent: a 6. Cikk 4. pontja nem érvényesül azokban az esetekben, amikor a mővek úgy kerülnek szerzıdésben meghatározott módon a nyilvánosság számára hozzáférhetıvé, hogy annak tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják meg. Ez akkor most azt jelenti, hogy a tagállamok nemcsak, hogy nem kötelezettek, de ha akarnának is, tilos lenne a kivételek betarthatóságának felügyelete on-demand lehívásnál? Valószínő, mint ahogy egyes közösségi tisztviselık állítják, hogy ez a rendelkezés csak olyan szolgáltatásokra vonatkozik, mint pl. a videoküldı szolgálatok. Azaz, ha a jogosult a mővet érvényes elektronikus szerzıdés alapján egyszeri megtekintésre adja át, nem kötelezı a mőszaki intézkedések módosítása a másolhatóság biztosítására. Az Irányelv 5. Cikkének 3. Pontja a)-o) alpontjai a többszörözés és a nyilvánossághoz közvetítés joga alóli alternatív (tagállamok jogalkotói szándékától függı) kivételeket sorolja fel, amikor engedély és díjfizetési kötelezettség sem hárul a felhasználókra, feltételezve a felhasználások non-profit jellegét. Ezek az alábbiak: - oktatási, tudományos, illusztrációs célú felhasználás, a forrás és a szerzı megjelölése kötelezı, - fogyatékos személyek javát szolgáló felhasználások, - az írott és az elektronikus sajtó aktuális mősoraiban, tudósításaiban többszörözés és nyilvánossághoz közvetítés, amennyire az indokolt az információ közlés céljából, a szerzı nevének megjelölésével,
- kritika, ismertetés céljából történı idézés, a forrás és a szerzı nevének megjelölésével, - hatósági és bírósági eljárásban, és közbiztonsági okokból, valamint bírósági, parlamenti ülések közvetítésénél, - egyházi és nemzeti ünnepségeken, - építészeti és szobormővek állandó kiállítása köztereken, - idézés, - képzımővészeti kiállítások és aukciók promóciós célú bemutatása, - karikatúra, paródia céljából történı felhasználás, - egy berendezés üzembe helyezése (demo) vagy annak javítása miatt szükséges mőfelhasználás, - épület újjáépítése céljából felhasznált mővek, vagy azok tervei, - oktatási intézményekben, archívumokban, múzeumokban, nyilvános közkönyvtárakban az intézmények területén elhelyezett számítógépeknél történı egyedi mőfelhasználás kutatási, oktatási célból. Egyes más kisebb jelentıségő felhasználásoknál, amelyek már kivételként léteznek a tagállamok szerzıi jogaiban, feltéve, hogy azok kizárólag az analóg felhasználást érintik és nem érintik az áruk és szolgáltatások szabad áramlásának elvét, és az egyéb, az Irányelvben felsorolt kivételek jogszerő alkalmazását. Minden kivételre vonatkozik az az általános szabály, amely szerint ezek nem sérthetik indokolatlanul a jogosultak joggyakorlását, és jogos érdekeit. (4) E fejezet rendelkezéseinek alkalmazása szempontjából az iskolai oktatás célját szolgálja a felhasználás, ha az az óvodai nevelésben, az általános iskolai, középiskolai, szakmunkásképzı iskolai, szakiskolai oktatásban, az alapfokú mővészetoktatásban vagy a felsıoktatásról szóló törvény hatálya alá tartozó felsıfokú oktatásban a tantervnek, illetve a képzési követelményeknek megfelelıen valósul meg. Az iskolai oktatás céljának fogalma Az Szjt. 34. § (2), 35. § (5) bekezdése és az Szjt. 38. § (1) bekezdésének b) pontja a mővek iskolai oktatás céljára történı szabad felhasználásának eseteit foglalja magában. Figyelemmel arra, hogy jelenleg igen sokszínő az iskolai oktatás palettája, mindenképpen indokolt az iskolai oktatás fogalmának szőkített értelmezése. Annak nincs jelentısége, hogy magán, vagy állami finanszírozású az oktatási intézmény, lényeg, hogy a felsorolásban foglalt általános jellegő képzés keretén belül maradjon a felhasználás. A mővek felhasználása szempontjából különös jelentısége van a mővészeti oktatásnak, itt a szabad felhasználást csak az alapfokú mővészeti oktatásban ismeri el a törvény. A felsorolás keretein kívül esı oktatási célra történı felhasználás tehát nem tekinthetı szabad felhasználásnak. Az országban mőködı felsıoktatási intézmények felsorolását az 1993. évi LXXX. törvény a felsıoktatásról 1. sz. melléklete tartalmazza. Ezekben az intézményekben is csak az a felhasználás szabad, amely a tantervnek, illetve a képzési követelményeknek megfelel. A tantervek, képzési követelmények tekintetében utalunk az 1993. évi LXXX. törvény 21. fejezetében foglaltakra. Ami tehát ezen kívüli felhasználás, pl. egy nem a tanterv keretében történı zenemő elıadása (pl. esti könnyőzenei elıadás) nem tekinthetı szabad felhasználásnak.
A szabad felhasználás esetei 34. § (1) A mő részletét - az átvevı mő jellege és célja által indokolt terjedelemben és az eredetihez híven - a forrás, valamint az ott megjelölt szerzı megnevezésével bárki idézheti. Az idézés és az átvétel elhatárolása A szabad felhasználás egyik leggyakoribb esete az idézés. Ennek fogalmát az Szjt. nem határozza meg. Az idézés egyszerően fogalmazva a mő kis részletének beemelése egy másik mőbe. Idézni bármely mőbıl lehet, kivéve a képzı- fotó- és iparmővészeti alkotásokat [Szjt. 67. § (5)]. Ez a felhasználás az Szjt. alapján akkor jogszerő, ha: - nyilvánosságra hozott mőbıl idézünk; - változtatás nélkül; A változtatás tilalma nemcsak a beemelt részlet tényleges megváltoztatására vonatkozik, hanem arra is, hogy nem helyezhetjük a részletet olyan környezetbe, amellyel annak mondanivalója, üzenete módosul. - feltüntetjük a forrást, a mőben megjelölt szerzıt, illetve, az Szjt.-ben meghatározott esetekben az elıadómővész, a hangfelvétel-elıállító vagy a rádió- televízió-szervezet nevét [Szjt. 75. § (1), 79. § 85. §]; A forrást és a szerzıt úgy kell feltüntetni, hogy egyértelmő legyen, melyik a saját mő és melyik az idézet. - a mő, amiben idézünk maga is önálló alkotásnak minısül; - az idézés az átvevı mő jellege és célja által indokolt terjedelemben történik; Az indokolt terjedelem szerzıi jogi megítélésénél nem a mővészi vagy gazdasági szempontokat kell figyelembe venni (ld. a Szerzıi Jogi Szakértı Testület alább kifejtett, 7/96 és 34/96 számú szakvéleményeit). Az indokoltság terjedelmét az Szjt. 33.
§ (2) és (3) bekezdésében megfogalmazott feltételek határozzák meg. Ezek fényében kell megvizsgálni az idézetnek az eredeti mőhöz, illetve az átvevı mőhöz viszonyított arányát. Bírói és SZJSZT gyakorlat: BH1992. 631.: A szabad felhasználás körébe tartozó idézés e minıségének megállapításánál elsısorban annak van jelentısége, hogy az átvevı mő önálló irodalmi, tudományos vagy mővészeti alkotásnak minısül-e [1969. évi III. tv. 1. § (1) bek., 17. § (1) bek.]. BH1982. 90.: Más szerzı mővének részletét csak indokolt terjedelemben, a forrás, valamint a szerzı megjelölésével lehet idézni. Minden egyes átvételnél pontosan meg kell jelölni a forrást és a szerzıt [1969. évi III. tv. 17. § (1) bek.]. SZJSZT 7/96 és 34/96 számú szakvélemények egy dokumentumfilm részleteinek egy másik dokumentumfilmben történı felhasználásával kapcsolatban születtek. A Szakértı Testület megállapította: a felhasználás során az eredeti film bizonyos képeihez új narrációt készítettek, valamint az eredeti filmbıl vett képek közé bevágták az új film képeit. Az új film végén feltüntették, hogy az eredeti film felhasználásával készült. Ezzel azonban nem teljesítették a törvényben elıírt feltételeket, mivel az új film megtekintése során a nézı nem tudja eldönteni, mely képek és hangok származnak az eredeti és melyek az új filmbıl. A Szakértı Testület emellett kiemelte: Feltehetıleg a felhasználás dramaturgiai, mővészeti és gazdasági okokból indokolt volt. Ez azonban a felhasználás jogszerőségét nem alapozza meg. (ld. a Szerzıi Jogi Szakértı Testület Szakvéleményeinek győjteménye, III. kötet 1990-1996, Összeállította: Dr. Lenkovics Barnabás és Dr. Székely László, Eötvös József Könyvkiadó, Bp., 1998., 160. o.) A Testület megállapította: A kép- és hanganyag elválasztása az interjúk megrövidítése a .... c. film érdekeit, koncepcióját szolgálta, ezen anyagokat az alperesek a .... c. film koncepciójának figyelembevétele nélkül használták fel. A Szakértı Testület álláspontja szerint ez a felhasználás nem felelt meg az idézés követelményeinek. (ld. Uott, 157. o.) (2) Nyilvánosságra hozott irodalmi vagy zenei mő részlete, vagy kisebb terjedelmő ilyen önálló mő szemléltetés érdekében iskolai oktatási célra, valamint tudományos kutatás céljára a forrás és az ott megjelölt szerzı megnevezésével a cél által indokolt terjedelemben átvehetı, feltéve, hogy az átvevı mővet nem használják fel üzletszerően. Átvételnek minısül a mő olyan mértékő felhasználása más mőben, amely az idézést meghaladja. Az átvétel fogalmával kapcsolatban a törvény az idézésre utal vissza. (Az idézésre vonatkozóan azonban az Szjt. nem ad pontos meghatározást.) Átvétel egy mő olyan mértékő felhasználása másik mőben, amely az idézést meghaladja. Az átvétel két formában valósulhat meg: - egy mő részletének beemelése egy másik mőbe - vagy egy kisebb önálló mő teljes beemelése; Átvenni csak irodalmi vagy zenemővekbıl lehet. A jogszerő átvétel feltételei egyfelıl, hogy az nyilvánosságra hozott mőbıl, változtatás nélkül, a forrás és a név feltüntetésével történjen, olyan mőben, ami önálló alkotásnak minısül. E feltételekkel kapcsolatban utalunk a 34. § (1) bekezdéséhez főzött magyarázatra. További feltétel, hogy a felhasználás kizárólag iskolai oktatás illetve tudományos kutatás céljából történhet. Az iskolai oktatási célú felhasználás fogalmát az Szjt. 33. § (4) bekezdése határozza meg. A szerzıi mővek iskolai oktatás céljából is csupán szemléltetés érdekében vehetık át. A cél által indokolt terjedelem meghatározásánál - akárcsak az idézés esetében - nem mővészeti vagy gazdasági szempontokat, hanem a szabad felhasználásnak az Szjt. 33. § (2) és (3) bekezdésében írt általános feltételeit kell figyelembe venni. Az átvétel a fenti feltételek teljesülése esetén is csak akkor engedély- és díjmentes, ha az átvevı mővet nem használják fel üzletszerően. Az üzletszerőség fogalmát az Szjt. nem határozza meg. Annak megállapításakor, hogy mi minısül üzletszerő felhasználásnak, támpontot adhat az a szerzıi és kapcsolódó jogok bizonyos vonatkozásainak az információs társadalomban történı harmonizálásáról szóló 2001/29 EK irányelv (InfoSoc Irányelv) 42. preambuluma, mely szerint a felhasználás üzletszerőségét a tevékenység jellege határozza meg. Az érintett intézmény (a felhasználó intézmény) szervezeti formája és a fenntartásának módja ebbıl a szempontból nem döntı tényezı. Bírói és SZJSZT gyakorlat: EBH2003. 947.: A szabad felhasználás körébe tartozó átvétel csak akkor jogszerő, ha beazonosítható módon megállapítható, hogy a mő mely része az átvett rész, és annak ki a szerzıje. Ha az átvett rész, illetve a szerzı nem azonosítható, a felhasználó magatartása jogsértı. Az átvételnek célhoz kötött terjedelmőnek kell lennie (1969. évi III. tv. 9. §, 10. §, 16. §, 17. §) SZJSZT 22/03: Önmagában nem tekinthetı a szerkesztıt megilletı szerzıi jogok megsértésének, ha a győjteményes mőben szereplı mőveket vagy szerzıi jogi védelem alatt nem álló egyéb tartalmat más válogatás is tartalmaz, vagyis párhuzamosan is szerepelhetnek ugyanazon mővek, más-más elvek alapján szerkesztett győjteményben... (Ilyen esetben) nem a... győjteményben szereplı, más könyvekbıl átvett mővek,
feladatok száma vagy aránya alapján, hanem az azonos, vagy nagyon hasonló szerkezeti felépítés miatt állapítható meg a szerkesztıt megilletı szerzıi jog megsértése. [ld. A szerzıi jog a gyakorlatban, a Szerzıi jogi Szakértı testület véleményeinek győjteménye (1997-2003), fıszerk.: id. Ficsor Mihály, KJK-Kerszöv Jogi és Üzleti Kiadó Kft., Bp., 2004., 157. o.] SZJSZT 10/1980 és 352/1980: a jogsértés megállapítása szempontjából nem döntı az, hogy a jogosulatlan átvétel hány alkalommal történt meg. A jogsértés megállapításához elegendı, ha a felhasználó egy alkalommal úgy veszi át a mő részletét, hogy az átvétel törvényben elıírt feltételeit nem teljesíti. (3) A (2) bekezdésben említett átvevı mő nem üzletszerő többszörözéséhez és terjesztéséhez nem szükséges a szerzı engedélye, ha az ilyen átvevı mővet az irányadó jogszabályoknak megfelelıen tankönyvvé vagy segédkönyvvé nyilvánítják, és a címoldalon az iskolai célt feltüntetik. A tankönyvvé nyilvánítási eljárás szabályait a tankönyvvé nyilvánítás, a tankönyvtámogatás, valamint az iskolai tankönyvellátás rendjérıl szóló 23/2004. (VIII. 27.) OM rendelet állapítja meg. Arra vonatkozóan, hogy mi minısül üzletszerő tankönyvkiadói, illetve tankönyvforgalmazói tevékenységnek, a tankönyvpiac rendjérıl szóló 2001. évi XXXVII. tv. (Tptv.) 28. § (1) bekezdésének f) pontja, illetve (2) bekezdése ad eligazítást. Bírói és SZJSZT gyakorlat: BH2004. 18. Valamely szerzıi mőnek oktatási segédkönyvvé nyilvánítása kérdésében a szakminisztérium dönt, annak megítélése azonban, hogy az adott esetben a szabad felhasználás törvényi elıfeltételei megvalósultak-e, a bíróság hatáskörébe tartozik [1969. évi III. tv. 17. § (2) bek., 1/1994. (II. 3.) MKM r. 11. § (1) bek., 15. § (1) bek., 9/1969. (XII. 29.) MM r. 14. § (1) bek., Pp. 9. § (2) bek., 206. § (1) bek.]. 35. § (1) Természetes személy magáncélra a mőrıl másolatot készíthet, ha az jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja. E rendelkezés nem vonatkozik az építészeti mőre, a mőszaki létesítményre, a szoftverre és a számítástechnikai eszközzel mőködtetett adatbázisra, valamint a mő nyilvános elıadásának kép- vagy hanghordozóra való rögzítésére. Kotta reprográfiával [21. § (1) bek.] magáncélra és a (4) bekezdés b)-d) pontjában szabályozott esetekben sem többszörözhetı. Magáncélú másolás A magáncélú másolás a szabad felhasználás legelterjedtebb formája. Egyes országok a szerzıket és szomszédos jogi jogosultakat a magáncélú másolás miatt elmaradt haszon kompenzálása céljából a szórakoztatóipar hardware (pl. videolejátszó, zenei berendezések stb.) elıállítóit kötelezik jogdíjfizetésre. A magyar szabályozás az üres hang és képhordozók után állapít meg jogdíjfizetési kötelezettséget. Az eltérı jogtechnikáknak az elıállítók szempontjából számottevı gyakorlati jelentıségük nincsen, mivel ezek a díjak a termékek árába beépülve, végül a fogyasztókra hárulnak. A hang- és képhordozó magáncélú másolására tekintettel az ARTISJUS évenként, a Magyar Közlönyben megjelentetett jogdíjközleménye tartalmazza a jogdíjak mértékét: - audiokazetták és videokazetták (a hordozó idıtartamától függıen darabonkénti összeg) - hang, ill. képhordozó import nyersanyag (méterenként meghatározott összeg) - egyéb kategóriában az írható CD és minidiszk (darabonkénti összeg) A magáncélú másolásra tekintettel fizetendı jogdíjakat az említett hordozók gyártója, import esetén a vám fizetésére kötelezettnek kell befizetnie az ARTISJUS-hoz. Az Szjt. EU-csatlakozástól hatályos módosítása ugyanakkor, a díjfizetésre kötelezett személyi kört - az üres kép- és hanghordozó gyártója, külföldi gyártás esetén pedig a jogszabály szerint vám fizetésére kötelezett személy mellett - egyetemlegesen kiterjeszti a hordozót az országba behozó személyre és a hordozót belföldön elıször forgalomba hozó személyre is. (A jogdíjak felosztásának módját az Szjt. 20. §-ánál részletezzük). Az Szjt. 35. § (1) az ott megjelölt kivételektıl eltekintve bármilyen nyilvánosságra hozott mőnél megengedi a magáncélú másolat készítését. Az Szjt. EU-csatlakozástól hatályos módosítása szerint viszont e szabad felhasználási eset kedvezményezettje 2004. május 1-jétıl kizárólag természetes személy lehet, vagyis jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkezı gazdálkodó szervezet már nem, illetve csak a 35. § (6) bekezdésében meghatározott szők körben. Az ilyen tevékenység azonban nem irányulhat még közvetve sem jövedelemszerzésre. A jövedelemszerzés, illetve jövedelemfokozás értelmezı rendelkezését az Szjt. 38. § (2) bekezdése adja. Büntetıjogi szankciót (Btk. 329/A. §) von pl. maga után, ha valaki otthonában engedély nélkül készít forgalomba hozatalra szánt videokazetta másolatokat. Figyelemre méltó, hogy az Szjt. szőkítette a magáncélú másolás szabad felhasználási körét. Immáron a szoftver [Szjt. VI. fejezet], és számítástechnikai eszközzel mőködtetett adattár [Szjt. VII. fejezet] magáncélú másolása nem tekinthetı szabad felhasználásnak. Az Szjt. a magáncélú másolás egy speciális, mégis a technikai fejlıdés miatt egyre elterjedtebb változatát is szabályozza. A mő nyilvános elıadásának kép- vagy hanghordozóra történı rögzítése (a nemzetközi gyakorlatban bootlegging néven ismert), még ha magáncélra is történik, nem tekinthetı szabad
felhasználásnak. Példaként említhetı e tilalmi körben egy mozifilm vetítésének videokamerával történı rögzítése vagy egy élı koncert rögzítése. Az Szjt. EU-csatlakozástól hatályos módosítása továbbá kimondja, hogy kotta reprográfiával magáncélra sem többszörözhetı, vagyis a kották többszörözése a szerzık és más jogosultak kizárólagos joga, ami nem korlátozható díjigényre és fıszabályként nem engedhetı meg a szabad felhasználásuk sem, egyetlen kivétellel: a zenei kultúra (zeneoktatás, zenetudomány mővelése) védelme érdekében továbbra is lehetıség lesz tudományos célra lemásolni e mőveket. Ennek jogalapját az INFOSOC Irányelv 5. cikkének (3) bekezdésének o) pontja teremti meg, amely lehetıvé teszi szabad felhasználások megállapítását az olyan gazdasági szempontból jelentéktelen felhasználások esetében, amelyek már szerepelnek a nemzeti jogban, kizárólag analóg felhasználásokra vonatkoznak, továbbá nem akadályozzák az áruknak és szolgáltatásoknak a Közösségen belüli szabad mozgását és nem sértik más kivételek és korlátozások érvényesülését. Bírói és SZJSZT gyakorlat A BH1996. 137. sz. döntés az adott ügyben végzett tevékenységet a szerzıi és szomszédos jogok megsértésének kísérletének minısítette. A befejezett bőncselekmény akkor állapítható meg, ha az eredmény (vagyoni hátrány) is bekövetkezett. SZJSZT 28/03: A szerzıi jog körében érvényes kivételek (szabad felhasználások) alkalmazása a szomszédos jogokra vonatkozóan. A magáncélú többszörözés mint szabad felhasználás feltételei ... (2) Teljes könyv, továbbá a folyóirat vagy a napilap egésze magáncélra is csak kézírással vagy írógéppel másolható. Magáncélú másolás korlátozása papíralapú kiadványnál A papíralapú kiadványoknak - a tömeges, jó minıségő magáncélú másolás miatt - a hagyományos piacról történı kiszorulásának elkerülése végett az Szjt. a nyomtatott sajtó és egyéb mővek egészének digitális formában történı magáncélú másolását (pl. scanner, fénymásoló) kiveszi a szabad felhasználás körébıl. Továbbra is szabad felhasználásnak minısül egy könyv részeinek fénymásolása vagy egész könyv, napilap vagy folyóirat írógéppel, kézírással történı másolása. Itt utalunk az ún. reprográfiai jogdíjra, amelynek bevezetése komoly vitákat indukált már az Szjt. kodifikációja során is. A reprográfiai jogdíj a papíron vagy más hasonló hordozón történı, egyébként szabad felhasználásnak minısülı magáncélú másolásra tekintettel kivetett jogdíj, amely 2000. szeptember 1-tıl kerül bevezetésre. Részletes szabályait (jogdíjjal érintett berendezések körét, a jogdíj mértékét, a beszedésre jogosult jogkezelıt stb.) külön jogszabály állapítja majd meg, amelynek megalkotásáig még számos vita és egyeztetés várható az érdekeltek között. Bírói és SZJSZT gyakorlat: SZJSZT 41/00: A többszörözési jog megsértése tankönyvek teljes terjedelemben való fénymásolása útján (3) Nem minısül szabad felhasználásnak - függetlenül attól, hogy magáncélra történik-e -, ha a mőrıl más személlyel készíttetnek másolatot számítógépen, illetve elektronikus adathordozóra. Magáncélú másolás korlátozása digitális másoltatásnál A mőrıl számítógéppel vagy elektronikus adathordozóra történı magáncélú másolatkészítés csak abban az esetben minısül szabad felhasználásnak, ha azt a felhasználó saját maga készíti el. Ha tehát pl. egy CD lemezt valaki mással másoltat, hiába történik ez magán célból, szabad felhasználásnak nem minısül. Ha azonban valaki saját maga rendelkezik egy erre alkalmas másoló berendezéssel, saját maga szabad felhasználás keretében megteheti a CD átírását. Ez az új szabály a mővek tömeges másolását fıként a digitális technikának köszönhetıen kitőnı minıségben lehetıvé tevı berendezések elterjedése miatt indokolt. Nem egyszer az ilyen berendezések üzemeltetıi üzletszerően folytatják e tevékenységet, természetesen nem jogszerően. Az Szjt. EU-csatlakozástól hatályos módosítása fenntartja ezt a szabályt, csupán szórendi változtatással teszi egyértelmővé a más személy általi másolatkészítés tilalmát. (4) Nyilvános szolgáltatásokat nyújtó könyvtár, iskolai oktatás célját szolgáló [33. § (4) bek.] intézmény, muzeális intézmény, levéltár, valamint kép- és hangarchívum - vállalkozási tevékenységen kívüli - belsı intézményi célra a célnak megfelelı módon és mértékben készíthet a mőrıl másolatot, ha az jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja, és Másolatkészítés saját, illetve belsı intézményi célra E szabály eredetileg kiterjesztette a magáncélú másolást a saját vagy a vállalkozási tevékenységnek nem minısülı, belsı, intézményi célból történı másolatkészítésre. Mindez viszont csak akkor minısült szabad felhasználásnak, ha az a célnak megfelelı módon és mértékig történt, jövedelemfokozás célját [Szjt. 38. § (2)] közvetve sem szolgálta, és az Szjt. 35. § (4) bekezdésének a)-c) pontja közül valamelyik teljesült. Az INFOSOC Irányelv 5. cikke (2) bekezdésének c) pontja ugyanakkor csak meghatározott intézmények javára teszi lehetıvé - minısíti szabad felhasználásnak - a belsı intézményi célra történı másolatkészítést. Ezek az intézmények a következık: nyilvános szolgáltatásokat nyújtó könyvtárak, iskolai oktatás célját
szolgáló intézmények, múzeumok, levéltárak, valamint kép- és hangarchívumok. Az Szjt. EU-csatlakozástól hatályos módosítása ennek az irányelvi megszorításnak megfelelıen módosítja (lényegében szőkíti) az Szjt.-t. Az Szjt. 35. §-a (4) bekezdésének új d) pontja fıként a tervezett nemzeti audiovizuális archívum NAVA sajátos igényeit, egyedinek ígérkezı rögzítési, másolatkészítési és archiválási módszereit hivatott tükrözni. a) tudományos kutatáshoz szükséges, b) saját példányról archiválásként tudományos célra vagy a nyilvános könyvtári ellátás céljára készül, c) megjelent mő kisebb részérıl, illetve újság- vagy folyóirat cikkrıl készül, vagy d) külön törvény azt kivételes esetben, meghatározott feltételekkel megengedi. (5) Könyvként kiadott mő egyes részei, valamint újság- és folyóiratcikkek az iskolai oktatás céljára egy-egy iskolai osztály létszámának megfelelı, illetve a köz- és felsıoktatási vizsgákhoz szükséges példányszámban többszörözhetık. Papíralapú kiadványok többszörözése iskolai célból Az Szjt. 34. § (2) bekezdése megengedi az irodalmi és zenemővek iskolai oktatás céljából történı átvételét és az átvevı mő többszörözését és terjesztését, ha azokat tankönyvvé vagy segédanyaggá nyilvánították. Ez a rendelkezés még ennél is továbbmegy, amikor megengedi a könyvként kiadott mővek egyes részeinek, újság- és folyóiratcikkek többszörözését. Ez csak akkor szabad felhasználás, ha a többszörözés egy-egy iskolai osztály vagy vizsgázó csoport létszámának megfelelı példányszámban történik. Nem vonatkozik azonban ez az engedmény a nem könyv formájában (pl. számítástechnikai adattár) kiadott mővek többszörözésére. (6) Szabad felhasználás a mő járulékos vagy közbensı - a felhasználásra irányuló mőszaki folyamat elválaszthatatlan és lényeges részét képezı, önálló gazdasági jelentıség nélküli - idıleges többszörözése, ha kizárólag az a célja, hogy lehetıvé tegye A mő ideiglenes többszörözése E rendelkezés különös jelentıséggel bír az információs társadalomban, az internetes felhasználásoknál. Kimondja az Szjt., hogy az ideiglenes többszörözés csak akkor szabad felhasználás, ha az a szerzı által engedélyezett mőfelhasználás megvalósulásához szükséges mőszaki folyamat része. Különös jelentısége van e kivételt engedı szabálynak a caching és browsing néven ismert folyamatoknál. Ezekben az esetekben az ideiglenes mőtárolás (többszörözés) keretében az internetes felhasználás gyorsabbá, hatékonyabbá válik. A caching névre hallgató technikai eljárás figyelmet érdemel. Ennek három alfaja jelentıs szerzıi jogi szempontból. Az ún. system caching valójában az egyetlen olyan technika, amely megfelel a szerzıi jogi szabad felhasználás azon konjunktív feltételének, mely a INFOSOC Irányelv szóhasználatával élve incidental and transient (járulékos és közbensı). Ezt az Szjt. 35. § (6) bekezdése az ideiglenes szóban foglalta össze, talán kissé megfoghatatlanná téve ezáltal ezeket a technikailag igen precíz fogalmakat. A proxy, illetve mirror caching valójában már meghaladja a szorosan értelmezett adatátvitelhez szükséges többszörözést, és fıleg az a célja, hogy a mővek internetes hozzáférése gyorsabb, tömegesebb legyen. Ez tehát jogosan veti fel azt a kérdést, hogy vajon nem jár-e a szerzıi jogosultak sérelmével, hogy az ennek következtében az internet szolgáltatóknál realizált bevételbıl a szerzıi jogosultak nem részesedhetnek. Feltételezve, hogy a caching különleges esetnek tekintendı, a fı kérdés, hogy az normál felhasználás-e vagy sem, tehát elvárható-e általában véve, hogy a jogosult díjazásban részesüljön a felhasználásért? Jelenleg nem ez a helyzet: a caching nem valósít meg önálló hasznosítási módot az információtovábbítás során. A harmadik feltétel, az hogy a többszörözés indokolatlanul ne károsítsa a szerzı jogos érdekeit, az esetek többségében szintén teljesül, kivéve az ún. time to live jelenségét, ugyanis a HTML nyelvezet lehetıvé teszi azt is, hogy egy weboldal szerkesztıje egyfajta lejárati idıt határozzon meg, minden egyes, az adott honlapon elhelyezett, normális körülmények között a proxy által automatikusan szolgáltatott tartalom számára. Ezzel a weboldal gazdája képes lesz korlátozni, adott esetben megakadályozni a proxy cache mőködését. Felmerül a kérdés, hogy a felhasználó gépén a streaming technológia segítségével megjelenített audiovizuális információ átmeneti másolatai az engedélyezési jog alóli kivételnek minısülnek-e? Az ebben való döntés már csak azért is fontos, mert a közelmúltban számos új európai média társaság kezdte meg a streaming technikán alapuló internetes audio- vagy video szolgáltatását. Figyelembe kell venni, hogy a végsı felhasználó gépén keletkezı másolatok csak addig léteznek, amíg az egyes felhasználó a zenét hallgatja, vagy a videót megtekinti, vagyis a szerverhez való egyidejő kapcsolódás nélkül a file nem játszható le. Az Szjt. 35. § (6) bekezdésének EU-csatlakozástól hatályos módosítása teremti meg a teljes összhangot az INFOSOC Irányelv rendelkezésével. Eszerint 2004. május 1-jétıl kizárólag a mő járulékos vagy közbensı többszörözése minısül szabad felhasználásnak, és ez is csak akkor, ha kizárólag az a célja, hogy lehetıvé tegye az átvitelt harmadik személyek között hálózaton, köztes szolgáltató által. a) az átvitelt harmadik személyek között hálózaton, köztes szolgáltató által, vagy b) a mőnek a szerzı által engedélyezett, illetve e törvény rendelkezései alapján megengedett felhasználását.
(7) Szabad felhasználás a saját mősorának sugárzásához jogszerően felhasználható mőrıl a rádió- vagy televíziószervezet által saját eszközeivel készített ideiglenes rögzítés. Ha a sugárzás engedélyezésére kötött szerzıdés másként nem rendelkezik, e rögzítést a rögzítés elkészítésének idıpontjától számított három hónapon belül meg kell semmisíteni, illetve törölni kell. E rögzítések közül azonban azok a - külön törvényben meghatározott - rögzítések, amelyeknek rendkívüli dokumentációs értéke van, közgyőjteménynek minısülı kép-, illetve hangarchívumban korlátlan ideig megırizhetık. A mő ideiglenes rögzítése Az Szjt. EU-csatlakozástól hatályos módosítása - összhangban INFOSOC Irányelv 5. cikke (2) bekezdésének d) pontjával - új szabad felhasználásként vezeti be azt az esetet, amikor a rádió- vagy televízió-szervezet a saját mősorának sugárzásához jogszerően felhasználható mőrıl a saját eszközeivel készít másolatot (ideiglenes rögzítést). Az a további szabály, amely megköveteli a szóban forgó rögzítéseknek az elkészítés idıpontjától számított három hónapon belül történı megsemmisítését, illetve törlését, csupán szerzıdéspótló (diszpozitív jellegő), vagyis csak eltérı szerzıdési kikötés hiányában érvényesül. E törvényi rendelkezés is csupán a megengedett leghosszabb idıtartamot jelöli meg, tehát a megsemmisítésre és a törlésre sor kerülhet három hónapnál rövidebb idın belül is. E rögzítések közül azonban azok a - külön törvényben meghatározott - rögzítések, amelyeknek rendkívüli dokumentációs értéke van, közgyőjteménynek minısülı kép-, illetve hangarchívumban korlátlan ideig megırizhetık. (8) Az (1), a (4) és az (5), valamint a (7) bekezdésben szabályozott szabad felhasználási esetek nem érintik a 2022. §-okban foglaltak alkalmazását. Az Szjt. EU-csatlakozástól hatályos kiegészítése - az INFOSOC Irányelvre és a hazai igényekre figyelemmel egyértelmővé teszi, hogy a magáncélú másolással kapcsolatos rendelkezések nem befolyásolhatják az ún. üres-kazetta jogdíjra és a reprográfiai jogdíjra vonatkozó rendelkezések érvényesülését, vagyis e díjigények az említett szabad felhasználási estköröktıl függetlenül - megilletik a jogosultakat. 36. § (1) Nyilvánosan tartott elıadások és más hasonló mővek részletei, valamint politikai beszédek tájékoztatás céljára - a cél által indokolt terjedelemben - szabadon felhasználhatók. Ilyen felhasználás esetén a forrást - a szerzı nevével együtt - fel kell tüntetni, hacsak ez lehetetlennek nem bizonyul. Az említett mővek győjteményes kiadásához a szerzı engedélye szükséges. A tájékoztatás és a közélet nyilvánosságának biztosítása érdekében nemzetközileg elismert a szabad felhasználásnak ezen módja. Az 1975. évi 4. tvr.-tel kihirdetett Berni Egyezmény 2bis cikk (1) bekezdése lehetıséget biztosít a tagállamok törvényhozóinak arra, hogy a védelembıl kizárják a bírósági tárgyalások során elhangzott valamint a politikai beszédeket. Az elıadások, szónoki beszédek és más nyilvánosan elhangzott azonos jellegő mővek tekintetében a 2bis cikk (2) bekezdés lehetıvé teszi a törvényhozóknak, hogy megengedjék a tájékoztatás céljával összhangban az ilyen beszédek sajtóban való közzétételét, illetve az Egyezményben meghatározott módokon történı nyilvánossághoz közvetítését. Az Szjt. 36. § (1) bekezdése korábban a nyilvánosan tartott beszédek és a nem oktatási, tudományos, ismeretterjesztı, illetve szórakoztatás céljából tartott nyilvános elıadások (tárgyalások) felhasználását bármely célra engedélyezte. Beszédek esetén ez nem vonatkozott a győjteményes kiadásra, melyhez a szerzı engedélyét kellett kérni. Az Szjt. EU-csatlakozást követı módosítása biztosította az összhangot az INFOSOC Irányelv 5. cikke (3) bekezdésének f) pontjában foglaltakkal. A módosítás leszőkítette a nyilvánosan tartott beszédeket a politikai beszédek szabad felhasználására, valamint mellızte az elıadások osztályozását a célhoz kötöttség szempontjából, azaz általában véve nem engedélyköteles a nyilvánosan tartott elıadás felhasználása, függetlenül attól, hogy az elıadást milyen célból tartották. Az elıadások és beszédek szabad felhasználásának alapfeltétele, hogy már nyilvánosságra hozott mőre vonatkozzon. Zártkörő rendezvényeken elhangzott szónoki beszédek, felszólalások csak a szerzı engedélyével használhatók fel. A nyilvánosságot ki nem záró elıadások és politikai beszédek tartalma viszont - az alábbiakban rögzített feltételek betartása mellett - lényegében korlátok nélkül felhasználható. Itt lehetıség van az átvételnél meg nem engedett átszerkesztésre, részletekben való közlésre stb. Természetesen a személyhez főzıdı jogokat nem sértheti az említett szabad felhasználás. A beszéd megjelentetése nem tüntethet fel való tényt hamis színben [Ptk. 79. § (1)]. Ilyenkor ugyanis sajtó-helyreigazításnak van helye. Itt utalunk a PK 12. számú állásfoglalásra (A sajtó-helyreigazítás érvényesülési köre és az elbírálásnál irányadó szempontok). A nyilvános elıadások és a politikai beszédek szabad felhasználásának további feltétele - az Irányelvvel és a Berni Egyezménnyel összhangban- hogy a felhasználás csak tájékoztatás céljára, a cél által indokolt terjedelemben történhet. A forrás és a szerzı nevének megjelölése fıszabályként kötelezı, de új elem, hogy amennyiben ezek megjelölése lehetetlennek bizonyul, a név és a forrás feltüntetésének hiánya nem teszi jogellenessé a felhasználást.
Az Szjt. EU-csatlakozástól hatályos módosítása óta nem csupán a beszédek, hanem a törvény 36. § (1) bekezdése valamennyi mőtípusának győjteményes mőben való felhasználása engedélyköteles. (2) Napi eseményekhez kapcsolódó, idıszerő gazdasági vagy politikai témákról megjelentetett cikkek vagy e témákról sugárzott mővek a sajtóban szabadon többszörözhetık, nyilvánossághoz közvetíthetık - ideértve a nyilvánosság számára történı hozzáférhetıvé tételt [26. § (8) bek.] is -, feltéve, hogy a szerzı nem tett az ilyen felhasználást megtiltó nyilatkozatot. Ilyen felhasználás esetén a forrást - a szerzı nevével együtt - fel kell tüntetni. Az Szjt. EU-csatlakozást követı módosítása iktatta be a 36. § (2) bekezdését, amelynek értelmében napi eseményekhez kapcsolódó, idıszerő gazdasági vagy politikai témákról megjelentetett cikkek vagy e témákról sugárzott mővek - bizonyos feltételekkel - a sajtóban többszörözhetık és a nyilvánossághoz közvetíthetık. Lényeges, hogy a közérdek szempontjából jelentıs témák (gazdasági, politikai) tartoznak csak a szabad felhasználás körébe, tehát pl. a tudományos, mővészeti kategóriákra ez nem terjed ki. Ez az új rendelkezés (amely a régi szerzıi jogi törvényben, az 1969. évi III. törvényben is megtalálható volt) megfelel mind a BUE 10bis cikkében, mind pedig az INFOSOC-irányelv 5. cikke (3) bekezdésének c) pontjában foglaltaknak, és egyúttal elımozdíthatja a közérdeklıdésre számot tartó eseményekrıl és tényekrıl való tájékozódáshoz főzıdı alapjog [Alkotmány 61. §, 22/1999. (VI. 30.) AB határozat] érvényesülését. (3) A televíziós mősorszolgáltatásban bármely képzımővészeti, fotómővészeti, építészeti, iparmővészeti vagy ipari tervezımővészeti alkotás díszletként szabadon felhasználható. Ilyen felhasználás esetén a szerzı nevének feltüntetése sem kötelezı. Képzı-, ipar- és fotómővészeti alkotások szabad felhasználása a televíziós mősorszolgáltatásban Komoly problémát okozott a korábbi joggyakorlatban az a tény, hogy a régi Szjt. (1969. évi III. tv.) rendelkezései szerint a televízió képzımővészeti, építészeti vagy iparmővészeti alkotást, úgyszintén fényképet alkalomszerően vagy díszletként szabadon felhasználhatott, és ilyen felhasználás esetében a szerzı nevének feltüntetése sem volt kötelezı. A jelenlegi rendelkezés az alkalomszerő felhasználás lehetıségét kivette e körbıl, mely kitétel a korábbiakban igen sokszor ezen joggal való visszaélésre adott lehetıséget, és a képzı-, illetve iparmővészeti alkotások szerzıinek jogos igényét a televíziós mősorszolgáltatásban gyakorlatilag kiiktatta. Az alkalomszerőség ugyan a Kézikönyv meghatározása szerint (A szerzıi jog kézikönyve, Szerk. Benárd Aurél, Tímár István; KJK Budapest, 1973, 153. oldal, Dr. Batta János) ebben az összefüggésben azt jelenti, hogy az adott képzımővészeti alkotás felhasználása az adásban inkább csak villanásszerő, és minden esetben járulékos, kiegészítı jellegő, esetleg mint kellék szerepel csupán, tehát az adásnak még részben sem célja a képzımővészeti stb. mő bemutatása (pl. külföldi úti beszámoló során az elıadó felmutatja a kamerának magyar írók külföldön megjelent könyveit, amelyeknek címlapját grafikusmővész alkotta). Ennek ellenére a gyakorlat azt mutatta, hogy a jogszabályhely értelmezése a televíziószerveteknek, mint felhasználóknak kedvezett, és segített az engedélyezés és a díjfizetés kötelezettsége alól felmentést adni. Ez a helyzet mostantól nem áll fenn. (4) A díszlet és jelmez céljára készült mőveknek a televíziós mősorszolgáltatásban való felhasználásához a szerzı engedélye és nevének feltüntetése szükséges. 37. § Egyes mővek az idıszerő, napi eseményekrıl való tájékoztatás céljára - a cél által indokolt terjedelemben szabadon felhasználhatók. Ilyen felhasználás esetén a forrást - a szerzı nevével együtt - fel kell tüntetni, hacsak ez lehetetlennek nem bizonyul. BH2005. 56. A szerzıi jogot korlátozó szabad felhasználásnak minısül valamely televíziós mősor jellegzetes szignáljának, továbbá egyes részleteinek politikai hírmősorszám keretében vagy a mősorszolgáltató más idıszerő mősorszámaiban, napi eseményekhez kapcsolódóan - az alkalom által indokolt módon és mértékben - való bemutatása [1999. évi LXXVI. tv. 37. § (1) bek. és (3) bek., 80. § (1) bek., 83. § (2) bek.]. A szerzıi jogi jogosultak érdekét is szolgálja, hogy mőveik bemutatásáról (pl. mozipremier, koncert stb.) a lehetı legszélesebb körben tudomást szerezzen a közönség, vagyis a potenciális felhasználói kör. Az Szjt. 37. § (1) bekezdése a szerzıi mővek napi eseményekrıl történı tájékoztatás céljára történı felhasználását az INFOSOC irányelv 5. cikke (3) bekezdésének c) pontjára figyelemmel szabályozza. A törvény a korábbi szabályozáshoz képest kevésbé szőkíti le a szabad felhasználás körét, mert nem köti meg azt, hogy a felhasználás milyen típusú médiumban illetve mősorszámban történhet. A szabad felhasználás lehetısége az írott és az elektronikus sajtót egyaránt megilleti. A felhasználás azonban nem sértheti a szerzık érdekeit. Ez annyit jelent, hogy a mőveket egyfelıl csak az idıszerő, napi eseményekkel kapcsolatos tájékoztatás céljára lehet felhasználni. Az idıszerő esemény fogalma az Szjt. korábbi rendelkezéseibıl levezethetı, eszerint idıszerő az adott idıponthoz főzıdı, meghatározott esemény. További szőkítı feltétel, hogy a tájékoztatásnak napi eseményrıl kell szólnia. Másfelıl a felhasználás csak a tájékoztatási cél által indokolt mértékben történhet. Nem tekinthetı szabad felhasználásnak pl. egy zenedarab egészének sugárzása csupán arra tekintettel, hogy az egy koncert mősorán szerepel, amelyrıl a híradó
beszámol. A napi eseménynek természetesen kapcsolódnia kell a felhasznált mőhöz, de ezt a kapcsolatot az Szjt. nem pontosítja. Ezért nem kizárt, hogy egy szerzı új mővét bemutató aktuális esemény közlésénél a szerzı más, nagy sikerő, de az aktuális esemény mősorán nem szereplı alkotásából is mutasson be részletet pl. a híradó. A szerzı nevének feltüntetését a felhasználó kivételesen mellızheti, de csak akkor, ha annak feltüntetése lehetetlennek bizonyul. (EU-csatlakozás) 38. § (1) Ha az elıadás jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja, és a közremőködık sem részesülnek díjazásban, a mővek elıadhatók a következı esetekben: Mővek szabad elıadása Az 1969. évi III. tv. ezen rendelkezését kibıvítette az új törvény a szociális és idıskori gondozás keretében, az egyházi ünnepeken, egyházak vallási szertartásain történı elıadás szabad felhasználássá minısítésével, feltéve, hogy ezeknél sem áll fenn még közvetve sem a jövedelemfokozás célja. Színpadi mővek mőkedvelı mővészeti csoport elıadásán, ha ez nem ütközik nemzetközi szerzıdésbe szabadon elıadhatók. Megtartja az Szjt. a mővek magánhasználatra, valamint alkalomszerően tartott zártkörő összejövetelen történı szabad elıadását. A zártkörőség önmagában nem jelenti azt, hogy a felhasználó mentesülne pl. a zenemővek nyilvános elıadása után való jogdíjfizetési kötelezettség alól. Nyilvános elıadásnak tekintendı ugyanis minden, a magánhasználatot (családiasság, háziasság körét) meghaladó elıadás. Az alkalomszerően tartott zártkörő összejövetelek vagy tömegmegmozdulások alkalmával történı elıadás akkor szabad felhasználás, ha az alábbi feltételek együttesen teljesülnek: a) már nyilvánosságra hozott mővek kerülnek elıadásra b) az elıadás jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja c) a közremőködık nem részesülnek díjazásban. Mővek magánhasználatra történı elıadása, illetve lejátszása A mő magánhasználatra történı elıadása vagy lejátszása az otthoni körben való felhasználásra korlátozott. Ez a felhasználás nem éri el a nyilvános elıadás szintjét. A magánhasználat fogalma nem azonos a zártkörőség korábbiakban ismertetett jelentésével. Esetenként a magánhasználat és a zártkörőség közötti különbség elhatárolási problémát vethet fel. Az Szjt. ugyanis konkrétan nem határozza meg, pl. az elıadáson résztvevık számának korlátozásával a magánhasználat jelentését. Az elhatárolási probléma az adott esetben bírói mérlegelés tárgya. Elıfordulhat ugyanis, hogy egy családi rendezvény szélesebb körő felhasználást eredményez mint egy kisebb zárt körő rendezvény. Az utóbbi esetben a szabad felhasználás megállapítása szigorúbb feltételekhez kötött, itt a törvény ugyanis megköveteli az alkalomszerőséget, és a közremőködık díjazását sem engedi meg. A magánhasználat (otthoni körben) keretében történı elıadás vagy lejátszás szabad felhasználásnak minısítéséhez elegendı, ha az jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja. Bírói és SZJSZT gyakorlat Fıvárosi Bíróság 2.P. 25.076/1987. sz. döntése rámutat arra, hogy a zártkörőség a hozzáférhetıség korlátozott voltát (pl. klubtagság) jelenti. BH1984. 268.: A zártkörő elıadást önmagában véve a gyakorlat nyilvános elıadásnak tekinti. SZJSZT 23/03: Kivételek (szabad felhasználások) a régi és az új Szjt. alapján a) színpadi mő esetében mőkedvelı mővészeti csoportok elıadásán, kiadott szöveg vagy jogosan használt kézirat alapján, feltéve, hogy ez nem ütközik nemzetközi szerzıdésbe, b) iskolai oktatás céljára és iskolai ünnepélyeken, c) szociális és idıskori gondozás keretében, d) nemzeti ünnepeken tartott ünnepségeken, e) egyházak vallási szertartásain és egyházi ünnepségein, f) magánhasználatra, valamint alkalomszerően tartott zártkörő összejövetelen. (2) Jövedelemfokozás célját szolgálja a felhasználás, ha alkalmas arra, hogy a felhasználó (pl. üzlet, szórakozóhely) vevıkörét vagy látogatottságát növelje, vagy pedig, ha az üzlethelyiséget látogató vendégek vagy más fogyasztók szórakoztatását szolgálja. Jövedelemszerzésnek minısül különösen a belépıdíj szedése, akkor is, ha egyéb elnevezés alatt történik. Díjazásnak minısül a fellépéssel kapcsolatban ténylegesen felmerült és indokolt költségeket meghaladó térítés is. Jövedelemfokozás céljának fogalma A jövedelemfokozás, és a jövedelemszerzés célját a törvény igen tág körben határozza meg. A felhasználás ilyen célúnak tekintendı, ha alkalmas arra, hogy a felhasználó (pl. üzlet, szórakozóhely stb.) vevıkörét növelje vagy a vendégek szórakozását szolgálja. A jogdíjfizetés alól az sem mentesíti a felhasználót, ha bizonyítani tudja, hogy az ilyen felhasználásból nem fokozta jövedelmét. A törvény a jövedelemszerzést is
tágan értelmezi. A belépti díj kategóriájába tartozik pl. annak elnevezésétıl függetlenül bármilyen díjbeszedés (pl. a magas ruhatári díj, meghívómegváltás stb.). Az Szjt. 38. § (2) bekezdése a közremőködık díjazásának tekint minden a fellépéssel kapcsolatban ténylegesen felmerült és indokolt költség megtérítését meghaladó költségtérítést. Bírói és SZJSZT gyakorlat Fıvárosi Bíróság 2.P. 25.076/198: bármelyik kimentı feltétel hiánya megalapozza a jogdíjfizetési kötelezettséget. Az ügyben a kérdés az volt, hogy az alperes által zeneszolgáltatás mellett folytatott mőkorcsolya és jégtáncoktatás tekinthetı-e szabad felhasználásnak. Figyelemmel az iskolai oktatás szők körére, a jégtáncoktatást nem tekinthette a bíróság a szabad felhasználást megalapozó iskolai oktatásnak. Az alkalomszerően tartott zártkörő összejövetelen történt elıadást is elvetette, mivel a jégtáncoktatás esetében mind a jövedelemszerzési célzat, mind a rendszeresség megállapítható volt. A fizetendı jogdíjat azonban arra tekintettel mérsékelte a bíróság, mivel a belépti díj meghatározó részét képezte az oktatási díj. Ezért a jogdíj alapjából az oktatási díjat levonta, és csak a belépıjegy fennmaradó része után állapította meg a jogdíjfizetési kötelezettséget. (3) Nem minısül iskolai oktatási célú elıadásnak az iskolai táncmulatság. (4) Zártkörő a gazdálkodó szervezetek, továbbá a gazdálkodó szervezetnek nem minısülı jogi személyek által kizárólag tagjaik, tisztségviselıik, munkavállalóik részére rendezett összejövetel is. Az iskolai oktatás céljának korlátja, a zártkörő rendezvény Az 1969. évi III. tv. végrehajtási rendeletének értelmezı szabályát az Szjt. is átvette, vagyis az oktatási célú [Szjt. 33. § (4)] szabad felhasználás körébıl a törvény kiveszi az iskolai táncmulatságot. E rendelkezés a gazdálkodó szervezetek vagy annak nem minısülı jogi személyek (pl. egyesület, alapítvány) által kizárólag tagjaik, tisztségviselıik és munkavállalóik részére rendezett összejövetelt is zártkörőnek tekinti. Természetesen a zártkörőség mellett az Szjt. 38. § (1) bekezdésében foglalt további követelményeknek is meg kell felelnie az összejövetelnek, ha a mőveket engedély, illetve díjfizetés nélkül kívánja a rendezı felhasználni. (5) A felhasználásra vonatkozó eltérı megállapodás hiányában a nyilvános szolgáltatásokat nyújtó könyvtárak, iskolai oktatás célját szolgáló [33. § (4) bek.] intézmények, muzeális intézmények, levéltárak, valamint kép- és hangarchívumok győjteményeinek részét képezı mővek az ilyen intézmények helyiségeiben ezzel a céllal üzembe állított számítógépes terminálok képernyıjén tudományos kutatás vagy egyéni tanulás céljára a nyilvánosság egyes tagjai számára szabadon megjeleníthetık, és ennek érdekében - külön jogszabályban meghatározott módon és feltételekkel - a nyilvánosság említett tagjaihoz szabadon közvetíthetık, ideértve a nyilvánosság számára történı hozzáférhetıvé tételt is, feltéve, hogy az ilyen felhasználás jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja. BH2005. 144. Az üdülı közösségi célokat szolgáló helyiségében elhelyezett televíziókészülék üzemeltetése szerzıi díj fizetést von maga után, mert ez az üzemeltetési mód meghaladja a szabad felhasználást jelentı családiasság körét. A közös jogkezelést végzı szervezet a szerzıi jogi jogsértés objektív jogkövetkezményeinek az érvényesítésére nem jogosult (1969. évi III. tv. 40. §; 1999. évi LXXVI. tv. 27. §, 33. §, 38. §, 90. §, 92. §). Mővek szabad megjelenítése meghatározott intézményekben Az Szjt. EU-csatlakozástól hatályos módosítása új szabad felhasználási esetként vezeti be, hogy - a felhasználásra vonatkozó eltérı megállapodás hiányában - a nyilvános szolgáltatásokat nyújtó könyvtárak, iskolai oktatás célját szolgáló intézmények, muzeális intézmények, levéltárak, valamint kép- és hangarchívumok győjteményeinek részét képezı mővek az ilyen intézmények helyiségeiben ilyen célból üzembe állított számítógépes terminál képernyıjén tudományos kutatás vagy egyéni tanulás céljára a nyilvánosság egyes tagjai számára szabadon megjeleníthetık, és ennek érdekében a nyilvánosság említett tagjaihoz szabadon közvetíthetık, feltéve, hogy mindez non-profit jelleggel valósul meg. A megjelenítés a nyilvános elıadás [Szjt. 24-25. §] egyik formájának, típusának tekinthetı, míg a közvetítés értelemszerően a mő nyilvánossághoz való közvetítésével (26-28. §) rokonítható. Ennek részleteit, pontosabban e szabad felhasználás esetében a nyilvánosság egyes tagjaihoz való közvetítés és a számukra történı hozzáférhetıvé tétel módját és feltételeit a 117/2004. (IV. 28.) Korm. rendelet határozza meg. A rendelet kimondja, hogy e szabad felhasználással való visszaélés elkerülése érdekében a kedvezményezett intézmény köteles olyan mőszaki intézkedés alkalmazására, amely megakadályozza a győjteménye hozzáférhetıvé tett elemeinek - módosítását (felülírását); - engedély nélküli többszörözését (bármely hordozón való rögzítését, letöltését, nyomtatását vagy egyéb módon történı sokszorosítását); - az igénybevevıként meghatározott személyek körén kívülre irányuló engedély nélküli közvetítését (ideértve a nyilvánosság számára történı hozzáférhetıvé tételt is).
E szabad felhasználás alkalmazásának további feltétele, hogy a kedvezményezett intézmény belsı szabályzatában a rendeletben foglaltaknak megfelelıen meghatározza az igénybevevık számára a számítógépes terminálokhoz való hozzáférés rendjét. Ez történhet oly módon is, hogy a hozzáférés feltételeként kikötik az igénybevevı nyilatkozatát arról, hogy a számítógépes terminálokat kizárólag a törvényben megfogalmazott tudományos kutatás vagy egyéni tanulás céljából veszi igénybe. A dedikált hálózati hozzáférés biztosítása szempontjából fontos lehet az a rendelkezés is, miszerint a kedvezményezett intézmény győjteménye e szabad felhasználás alapján történı hozzáférhetıvé tétel céljából bármely más, kedvezményezett intézmény győjteményével szabadon összekapcsolható. A kedvezményezett intézmény győjteménye más, vele összekapcsolt kedvezményezett intézményben felállított terminálon keresztül az igénybevevı számára a nyilvánossághoz közvetíthetı. A kedvezményezett intézmények győjteményei összekapcsolásának ugyanakkor olyan biztonságos mőszaki megoldáson kell alapulnia, amely kizárja, hogy az egyes intézmények győjteményeinek igénybevevıin kívül más is hozzáférjen a győjteményekhez. A rendelet alkalmazásában azt a mőszaki megoldást kell biztonságosnak tekinteni, amely megfelel a külön jogszabályban meghatározott informatikai biztonsági tanúsítvány kiadásához szükséges feltételeknek. Ez a külön jogszabály az informatikai termékek és rendszerek biztonságának értékelését végzı szervezetekrıl, kijelölésük szabályairól, valamint az informatikai termékek és rendszerek biztonságának tanúsításáról szóló IHM rendelet, amely nem az informatikai biztonsági követelményeket sorolja majd fel, hanem a termék- és rendszerbiztonság tanúsításának szabályait fogja tartalmazni. A késıbb kijelölendı állami tanúsító szervezet határozza majd meg a mértékadó elıírásokat a tanúsítási eljárás során, de a rendelet ezt nem részletezi, csak utal rá. A célra rendelt hálózat mőszaki rendszere tehát akkor minısülhet biztonságosnak, ha a tanúsító szervezet vagy bizottság a miniszteri (IHM) rendeletben foglalt eljárást követıen tanúsítvánnyal látja el. 39. § A nyilvános szolgáltatásokat nyújtó könyvtárak a mő egyes példányait szabadon haszonkölcsönbe adhatják. Ez a rendelkezés nem vonatkozik a szoftverre és a számítástechnikai eszközökkel mőködtetett adatbázisra. Szabad haszonkölcsön a nyilvános szolgáltatásokat nyújtó könyvtárakban és a kivételek Az Szjt. eltérıen szabályozza a szabad haszonkölcsön eseteit. Az 1969. évi III. tv. alapvetıen megengedte a szabad haszonkölcsönt és csak a szoftvert vette ki e körbıl, illetve a filmalkotások és hangfelvételek haszonkölcsönét kizárólag a közkönyvtárakban tekintette szabadnak. Az Szjt. 39. §-a ezzel szemben a haszonkölcsönt alapvetıen nem tekinti szabad felhasználásnak, ez alól kivételt csupán nyilvános szolgáltatásokat nyújtó könyvtárak kölcsönzése képez. A szoftvereket és a számítástechnikai eszközzel mőködtetett adattárat viszont még a könyvtárak sem adhatják szabadon haszonkölcsönbe. A haszonkölcsön tehát ezen kivételtıl eltekintve a szerzık, illetve szomszédos jogi jogosultak engedélyéhez vagy díjfizetéshez kötött - tegyük hozzá, a gyakorlatban kevéssé elterjedt - felhasználás. Korábban a szabad haszonkölcsönbe adás csak a nyilvános könyvtárakra vonatkozott. Az Szjt. EU-csatlakozástól hatályos módosítása bıvítette a szabad felhasználással érintett könyvtárak körét, azzal a látszólag jelentéktelen fogalmazásbeli változtatással, amely szerint immár a nyilvános szolgáltatást nyújtó könyvtárakra vonatkoztatja a szabad haszonkölcsönzést. Amíg a nyilvános könyvtárakról a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma jegyzéket vezet, amelybe csak bizonyos kritériumok alapján lehet bekerülni, s mindezt a 64/1999. Korm. rendelet szabályozza, addig a nyilvános szolgáltatásokat nyújtó könyvtárak köre ennél bıvebb. Szerzıi jogi értelemben szükségtelen a kulturális igazgatási szempontok szerinti megkülönböztetés. 40. § A szabad felhasználás körében többszörözött példányok - a könyvtárközi kölcsönzés kivételével - nem terjeszthetık a szerzı engedélye nélkül. Szabad többszörözés és e példányok engedélyköteles terjesztése A szabad felhasználás alapvetıen a többszörözési jog és a nyilvános elıadási jog, helyenként a sugárzási jog korlátjaként jelenik meg. A terjesztési jog a mő forgalomba hozatalát, közönség számára történı hozzáférhetıvé tételét jelenti. Elkülönült részjogosultsága a szerzı felhasználási jogainak, a szabad felhasználás kiszélesítése nem indokolt a terjesztési jogra. A szabad felhasználás lényege ugyanis éppen abban rejlik, hogy általában a többszörözési jog korlátozásával, egyes mővek kizárólag meghatározott célközönség számára legyenek szabadon hozzáférhetıek [Szjt. 41. §]. Ez pedig a terjesztési jog kis mértékő korlátozását jelenti ugyan, de alapvetıen nem korlátozhatja a szerzı, illetve más jogosultak ezen jogosultságát. A terjesztési jog szabad felhasználásnak csak egy esetben tekinthetı, a nyilvános könyvtári kölcsönzésnél. Minden egyéb esetben, a szabad felhasználás keretében többszörözött mővek (pl. lemásolt zenemő) terjesztése engedélyhez kötött. További kivétel a terjesztési jog engedélyhez kötöttsége alól az Szjt. 34. § (3) bekezdése, és 41. §-a.
41. § (1) A mő nem üzletszerő felhasználása a szabad felhasználás körébe tartozik, ha az kizárólag a fogyatékos személyek - fogyatékosságukkal közvetlenül összefüggı - igényeinek kielégítését szolgálja, és nem haladja meg a cél által indokolt mértéket. (2) Bírósági, továbbá államigazgatási vagy más hatósági eljárásban a mő bizonyítás céljára, a célnak megfelelı módon és mértékben felhasználható. Az Szjt. 1999. szeptember 1-jétıl két új szabad felhasználási esettel egészült ki. A fogyatékos személyek javára engedett szabad felhasználás 1999-ben csak a mővek többszörözésére és terjesztésére vonatkozott. Ezt a szabályt 2003-ban az INFOSOC Irányelv 5. cikke (3) bekezdésének b) pontjára tekintettel módosították. A változás egyrészt megszüntette e szabad felhasználásnak a többszörözésre és a terjesztésre történı leszőkítését, vagyis valamennyi felhasználás szabadon történhet (nyilvános elıadás, sugárzás stb.), másrészt egyértelmővé tette, hogy a szabad felhasználás kizárólag a fogyatékos személyek - fogyatékosságukkal közvetlenül összefüggı - igényeinek kielégítését szolgálhatja. Egyszerre szőkített és lazított tehát a módosítás a fogyatékosokat megilletı szabad felhasználás korábbi szabályán. Az Szjt. 41. § (1) bekezdéshez hasonló korlátozást már egyáltalán nem tartalmaz az Szjt. 41. § (2) bekezdése, amely a bírósági, államigazgatási vagy más hatósági (pl. rendırségi vagy egy szakhatóság elıtt folyó) eljárásban a felhasználást bármilyen formában megengedi. Itt a szabad felhasználás egyetlen feltétele, hogy az a célnak megfelelı módon történjen és a bizonyítás célját szolgálja. Sokszor éppen szerzıi jogi perekben szükséges a mővek levetítése, elıadása stb., hogy pl. megállapítható legyen pl. a szerzı személyhez főzıdı jogainak megsértése (pl. mő eltorzítása).
V. Fejezet A FELHASZNÁLÁSI SZERZİDÉSEK A felhasználási szerzıdések általános szabályai 42. § (1) Felhasználási szerzıdés alapján a szerzı engedélyt ad mővének a felhasználására, a felhasználó pedig köteles ennek fejében díjat fizetni. Az engedélyezési jogon alapuló felhasználási szerzıdés Az Szjt. méltányolandó módon hatályon kívül helyezi az egyes mőtípusokra korábban alkalmazott ágazati rendeleteket, és megteremti a többé-kevésbé mőfajtól független, általános és alapvetıen diszpozitív szabályozási keretet szerzı és felhasználó viszonyára. Ez nem jelenti azt, hogy ne maradnának mőfaj specifikus szabályok (pl. film, szoftver, kiadói szerzıdés), ezek azonban a törvényben kaptak helyet. Felhasználási szerzıdést minden olyan esetben egyedileg kell kötnie a leendı felhasználónak a szerzıvel vagy szerzıi jogosulttal, amikor a felhasználás nem tartozik a felhasználási jog korlátait képezı valamely esetkörbe. Bizonyos esetekben az engedélyre egyáltalán nincs szükség (pl. a védelmi idı lejárta után, szabad felhasználás esetén), míg más esetekben fıleg az egyedi engedélyezés nehézségei miatt, a felhasználó egyedi engedély nélkül, csupán meghatározott jogdíj megfizetése ellenében jogosulttá válik a felhasználásra [Szjt. 16. § (5)]. A díjigény érvényesítése ilyenkor általában közös jogkezelés keretében történik [Szjt. 20. §, 27-28. §]. Az Szjt. 83. §-a a szomszédos jogi jogosultaknál is a szerzıkre vonatkozó engedély alóli kivételek megfelelı alkalmazását rendeli. Vagyis ahol a szerzıi mő felhasználása engedély nélkül jogszerő, ott a szomszédos jogi teljesítmény sem lehet engedélyhez kötött. Annak megítélése, hogy mi minısül felhasználásnak, az Szjt. 17. §-ának példálózó felsorolása ad eligazítást. A felhasználási szerzıdés fıszabályként visszterhes szerzıdés, sıt, az Szjt. szinte kivétel nélkül a szerzı írásban elıterjesztett, kifejezetten lemondásra irányuló nyilatkozatához köti a díjazásról való lemondást, és a felhasználásból származó bevétellel arányos díjazáshoz való jogosultságot is kimondja [Szjt. 16. § (4)]. Amennyiben a felhasználó engedély nélkül, vagy díjfizetés nélkül használja fel a mővet, vagy szomszédos jogi teljesítményt, az Szjt. XIII. fejezetében foglalt joghátrányok alkalmazhatók vele szemben, és ha ezzel vagyoni hátrányt okoz, a Btk. 329/A. §-ában megjelölt bőncselekményt is megvalósítja. (2) A felhasználási szerzıdés tartalmát a felek szabadon állapítják meg. A felhasználási szerzıdésre vonatkozó rendelkezésektıl egyezı akarattal eltérhetnek, ha e törvény vagy más jogszabály az eltérést nem tiltja. A felhasználási szerzıdés létrejötte, tartalma A felhasználási szerzıdés a szerzı, szerzıi vagy szomszédos jogi jogosult és a felhasználó közötti jogviszony foglalata. A felhasználási szerzıdés szabályainak megfelelı alkalmazását írja elı az Szjt. 55. §-a, ha a
vagyoni jogok átruházására az Szjt.-ben meghatározott kivételes esetekben sor kerül (pl. adattár, szoftver, reklámozás céljára megrendelt mő). A felek az Szjt. vagy más jogszabály kógens szabályainak kivételével az Szjt.-ben foglalt bármely szabálytól eltérhetnek, ha ehhez mindegyik fél hozzájárul. Kiemelendı a más jogszabályok közül a Ptk. mint általános háttérjogszabály, és a munkaviszony vagy más hasonló jogviszonyra vonatkozó jogszabály (pl. Munka tv.), de természetesen többek között a szerzıi jogok társadalombiztosítási és adójogi szabályaitól sem lehet eltérni. Szabályozható a szerzıdésben olyan kérdés is, amelyrıl az Szjt. nem rendelkezik, de az a felek jogviszonyában releváns. Nincsenek az Szjt.-ben kötelezı szerzıdési kellékek, e tekintetben az Szjt. 3. §-a alapján a Ptk. szerzıdésekre vonatkozó szabályai az irányadóak, azzal a megkötéssel, hogy az Szjt. specifikus szabályai itt is elsıbbséget élveznek. A Ptk. 205. § (2) bekezdése tartalmazza az általános kötelezı szerzıdési kellékeket, így ezeknek a felhasználási szerzıdésben is feltétlenül szerepelniük kell, hogy az létrejöhessen. Alapvetı a szerzıdı feleknek, a szerzıdés tárgyának (mő, szomszédos jogi teljesítmény), a felhasználás módjának és a felhasználás ellenértékének a meghatározása. Egyéb kérdéseket akkor célszerő szabályozni, ha a felek az Szjt. diszpozitív szabályától el kívánnak térni (pl. a kizárólagosság, a felhasználás engedélyezésének a joga). Annál is inkább indokolt, fıként a felhasználó érdekében a lényeges tartalmi kellékeken túlmenıen a járulékos kérdéseket is részletesen rendezni, mert az Szjt. 42. § (3) bekezdése alapján az esetleges értelmezési nehézségek esetén a szerzı, szerzıi vagy szomszédos jogi jogosult számára kedvezıbb értelmezést kell elfogadni. (3) Ha a felhasználási szerzıdés tartalma nem állapítható meg egyértelmően, a szerzı számára kedvezıbb értelmezést kell elfogadni. Szerzıi érdekvédelem a felhasználási szerzıdés értelmezésénél Az 1969. évi III. tv. 26. § (2) bekezdése azoktól a törvényi szabályoktól, amelyek a szerzı érdekének védelmét szolgálják, nem engedte az eltérést a szerzı hátrányára (egyoldalú kógencia). Az Szjt. a kógens szabályoktól általában véve nem enged eltérést, a szerzıi érdekeket pedig továbbra is számos garanciális szabály védi. Az egyik legfontosabb ilyen általános jellegő garanciális szabály a felhasználási szerzıdés nem egyértelmő részeinek kötelezıen a szerzı számára kedvezıbb módon történı értelmezése. Ez természetesen csak abban az esetben alkalmazható, ha a szerzıdés tartalma nem állapítható meg. A gyakorlatban e szabály alkalmazásánál a szerzıdés egészének az áttekintése szükséges, azzal hogy a szerzıdés értelmezésére vonatkozóan a Ptk. 207. § (1) bekezdése itt is irányadó. Ha így sem állapítható meg a szerzıdés tartalma, akkor van lehetıség a szerzı számára kedvezıbb értelmezésre. Igen fontos tehát, elsısorban a felhasználó szempontjából, hogy a felhasználási szerzıdés megkötése elıtt a felek lehetıleg minden kérdést rendezzenek, és azt - tekintve hogy az írásbeli alak szinte mindig kötelezı [kivétel: Szjt. 45. § (2) és 60. § (5) bekezdései] - írásban is rögzítsék. 43. § (1) A felhasználási szerzıdés csak kifejezett kikötés esetén ad kizárólagos jogot. Kizárólagos felhasználási engedély alapján csak a jogszerzı használhatja fel a mővet, a szerzı további felhasználási engedélyt nem adhat, és maga is csak akkor marad jogosult a mő felhasználására, ha ezt a szerzıdésben kikötötték. A nem kizárólagosság vélelme Amíg az 1969. évi III. tv.-hez kapcsolódó mőfajspecifikus rendeletek többsége biztosította a felhasználó kizárólagos jogát (pl. megfilmesítési szerzıdés, zenemőkiadói szerzıdés), addig az Szjt. általános szabálya e körben ezt a felhasználási szerzıdés kifejezetten ilyen tartalmú kikötése esetében ismeri el. Amennyiben sem jogszabályi rendelkezés sem a felhasználási szerzıdés nem utal a felhasználó kizárólagos felhasználási jogára, a szerzı egyszerre több felhasználóval is köthet hasonló tartalmú felhasználási szerzıdést. Természetesen egy mő esetében számos kizárólagos felhasználási szerzıdés köthetı egyidejőleg, hiszen a felhasználási jogok [Szjt. 17. §] egyes csoportjai legtöbbször több különbözı területen mőködı felhasználóhoz kapcsolódnak, és éppen az eltérı felhasználási jogosultság és ekként más-más célközönség miatt ezek a szerzıdések nem zárják ki egymást. Így pl. ha egy regény kiadására szerzıdik az író, ez nem zárja ki, hacsak a kiadóra nem ruházta át a megfilmesítési jogokat is, hogy azt külön szerzıdésben egy filmelıállítóra ruházza át. Így a kizárólagosság szempontjából rendkívül lényeges, hogy a szerzıdésben mely felhasználási módokra értendı a felhasználási jog. Elképzelhetı olyan eset is, amikor egy szerzı egy bizonyos mővének felhasználási jogait korlátlanul és kizárólagosan (beleértve a merchandising jogokat is) átruházta, utóbb viszont egy olyan felhasználási mód vált ismertté, amelyre akkoriban még nem is gondolhattak a felek, így arra nem vonatkozhatott a felhasználási jog átruházása. Ez pl. a néhány évnél régebben kötött felhasználási szerzıdéseknél a napjainkban egyre elterjedtebb multimédia jellegő felhasználásoknál kerül elıtérbe. Ilyenkor a felhasználási módot illetıen, ha a felek megegyeznek, módosíthatják az eredeti szerzıdés tartalmát, ennek hiányában a felhasználó nem akadályozhatja meg, hogy a szerzı más felhasználóval megállapodjon. Éppen a merchandising jogok
gyakorlásánál fordulhat elı ennek ellenére a felhasználó között érdek-összeütközés, ha pl. egy népszerő alak hagyományos felhasználási módokon is piacra kerül és az új technikák révén megjelenı termékeken is. Elképzelhetı olyan kikötés, amely csak meghatározott területre és meghatározott ideig biztosít kizárólagosságot a felhasználó számára. A kizárólagosság biztosítása általában a legfontosabb felhasználói érdek, különösen a nagy anyagi befektetéseket igénylı alkotásoknál (pl. film). Amikor az Szjt. lehetıséget ad a vagyoni jogok átruházására (munkaviszonyban alkotott mő, szoftver, reklámozás céljára megrendelt mő, adattár), a kizárólagosság a vagyoni jogok jogosultját illeti meg, így a szerzıdésnek ez külön értelemszerően nem tárgya. A kizárólagos felhasználási szerzıdés a jövıre nézve szünteti meg a szerzınek egyrészt azt a jogát, hogy saját maga a szerzıdésben foglalt jogokat gyakorolhassa, illetve hogy arra harmadik személynek engedélyt adjon. Abban az esetben, ha egy korábbi (nem kizárólagos) szerzıdésben már adott a szerzı engedélyt a késıbbi kizárólagos szerzıdésben foglalt felhasználásra, a korábbi szerzıdés sorsa az Szjt. 43. § (2) bekezdése szerint alakul. Az Szjt. 51. §-a a szerzı hasznosításhoz főzıdı érdeke védelmében lehetıséget biztosít a kizárólagosság megszüntetésére, vagy a szerzıdés felmondására, ha a felhasználó nem kezdi meg a felhasználást, vagy azt alkalmatlan módon gyakorolja. Utóbbi feltétel értelmezésének nehézségéhez nem fér kétség, a bírói gyakorlat adhat majd iránymutatást abban, hogy valójában mennyiben köteles élni a felhasználó megszerzett jogaival. Bírói és SZJSZT gyakorlat A BH1992. 754. sz. döntés kifejti, hogy a televíziós filmsorozat elkészítésére és sugárzására a forgatókönyv szerzıjével kötött felhasználási szerzıdés csak a szerzı kifejezett engedélyével jelentheti az abból készült irodalmi mő kiadásának jogát. SZJSZT 14/02: A szerzıi jogi felhasználási szerzıdések értelmezése a felhasználási módok megjelölésének hiányában (2) A kizárólagos felhasználási engedélyt tartalmazó szerzıdés megkötése elıtt adott nem kizárólagos felhasználási engedély fennmarad, kivéve, ha a szerzı és a felhasználásra nem kizárólagos jogot szerzı felhasználó közötti szerzıdés eltérıen rendelkezik. Nem kizárólagos engedély és kizárólagos engedély viszonya Az Szjt. 43. § (1) bekezdésében foglalt kizárólagos engedélyezési jog nem zárja ki, hogy az azt megelızıen kötött nem kizárólagos szerzıdés továbbra is hatályban maradjon. Lehetıség van azonban a nem kizárólagos jogot biztosító szerzıdésben úgy rendelkezni, hogy amennyiben a szerzı, szerzıi vagy szomszédos jogosult késıbb kizárólagos szerzıdést köt a szerzıdésben foglalt jogokra, úgy a nem kizárólagos jogot engedı szerzıdés hatályát veszti. Ha a szerzıdés nem tartalmaz ilyen kikötést, akkor a késıbbiekben más felhasználónak engedett kizárólagosság nem befolyásolja a korábban kötött nem kizárólagos szerzıdést. A nem kizárólagos jogot szerzı felhasználónak ezért érdekében áll, vagy egy ilyen rendelkezéssel védenie méltányolható gazdasági érdekeit, vagy ha ezzel nem él, a szerzıdés egyéb feltételeit erre tekintettel megállapítania. A szerzınek a Ptk. 205. § (4) bekezdése alapján együttmőködési és tájékoztatási kötelezettsége van, így a nem kizárólagos szerzıdésrıl, mint lényeges körülményrıl tájékoztatni köteles a leendı kizárólagos felhasználót. (3) A felhasználási engedély korlátozható valamely területre, idıtartamra, felhasználási módra és a felhasználás meghatározott mértékére. A felhasználási engedély korlátozása A felhasználási szerzıdés nem kötelezı, de fontos tartalmi elemei közé tartozik a felhasználási jog területi, idıbeli hatályának szabályozása, és a felhasználási módok megjelölése. Természetesen ezek hiányában is létrejön a szerzıdés, és az Szjt. 43. § (4)-(5) bekezdései rendezik e kérdéseket, de pl. a díjazás megállapítása szempontjából és a késıbbi jogviták elkerülése végett mindenképpen ajánlott ezekrıl pontosan rendelkezni a feleknek. A területi hatály lényegében korlátlan is kehet, vagyis a világ minden tájára kiterjedhet. A szerzıdés köthetı határozott vagy határozatlan idıtartamra. Az idıbeli korlátok közé tartozik értelemszerően a védelmi idı [Szjt. 31. §], ezt követıen a mő közkinccsé válik, a felhasználáshoz nem kell engedély, és díjfizetési kötelezettség sincsen], amely a szerzıi és szomszédos jogi jogosultak felhasználási jogának elenyészését eredményezik. Az Szjt. 51. §-a felmondási jogot biztosít a szerzınek arra az esetre, ha a felhasználó a felhasználást a szerzıdésben meghatározott, vagy általában elvárható idın belül ésszerő határidın meg nem kezdi meg. Kizárt, hogy a szerzı meghatározatlan számú jövıbeli mővére adjon felhasználási engedélyt, továbbá a szerzıdéskötéskor még nem ismert felhasználási módokra sem adható engedély [Szjt. 44. §]. Utóbbi szabály csak megfelelı garanciák mellett biztosítja a rendeltetésszerő joggyakorlást. Ez a felhasználói igény tükrözıdik a jövıben ismertté váló felhasználási módok szők értelmezését elıíró szabályban.
(4) Jogszabály vagy a szerzıdés eltérı rendelkezése hiányában a felhasználási engedély a Magyar Köztársaság területére terjed ki és idıtartama a szerzıdés tárgyát képezı mőhöz hasonló mővek felhasználására kötött szerzıdések szokásos idıtartamához igazodik. (5) Ha a szerzıdés nem jelöli meg azokat a felhasználási módokat, amelyekre az engedély vonatkozik, illetve nem határozza meg a felhasználás megengedett mértékét, az engedély a szerzıdés céljának megvalósításához elengedhetetlenül szükséges felhasználási módra és mértékre korlátozódik. A felhasználási jog minimális terjedelme Az Szjt. 42. §-a egyrészt kimondja, hogy a felhasználási szerzıdés tartalmát a felek szabadon állapítják meg, másrészt, ha annak tartalma nem állapítható meg, a szerzı számára kedvezıbb értelmezést kell elfogadni. Ezek mellett az alapvetı garanciális szabályok mellett a szerzıdés nem kötelezı, de ajánlott tartalmi kellékeinek hiánya esetén, a szerzı érdekében a felhasználás területi, idıbeli hatályát és módját szők körben állapítja meg a törvény. Alapvetı érdeke tehát a felhasználónak az, hogy amennyiben pl. külföldön is fel kívánja használni a mővet, úgy errıl kifejezetten rendelkezzenek a szerzıdésben. A felhasználási jogot határozatlan idıtartamra, vagy a szokásosnál hosszabb idıtartamra is csak akkor szerzi meg a felhasználó, ha ezt kifejezetten kikötötték a szerzıdésben. A felhasználás módjának részletezése sem mellékes, mert ha errıl csak általában rendelkeznek a felek, a felhasználás csak a hasonló mőveknél szokásos módon és mértékben történhet. Természetesen a szokásos mód mővenként, felhasználási módonként eltérı lehet, és fıként a bírói gyakorlatra vár majd annak eldöntése, hogy egy adott területen ez pontosan meddig is terjedhet. Bírói és SZJSZT gyakorlat SZJSZT 14/02: A szerzıi jogi felhasználási szerzıdések értelmezése a felhasználási módok megjelölésének hiányában 44. § (1) Semmis a felhasználási szerzıdésnek az a kikötése, amellyel a szerzı meghatározatlan számú jövıbeli mővének felhasználására ad engedélyt. Az életmő szerzıdés érvénytelensége A felhasználási szerzıdések jelentıs része a szerzıdéskötés idıpontjában még nem létezı mő megalkotására és felhasználási jogainak átruházására irányul. Ez az eset pl. egy film forgatókönyvének megírására irányuló, filmzene megírására irányuló szerzıdésnél. Ilyenkor természetesen már körülírható a felhasználási szerzıdés tárgya, a jövıben megalkotandó mő [Szjt. 49. §] mőfaja, terjedelme, ha azt más mőben kívánják felhasználni, utóbbi körülírása is lehetséges. Ettıl élesen el kell választani azt az esetet, amikor meghatározatlan számú jövıbeli mővek felhasználására adna a szerzı, illetve kérne a felhasználó engedélyt. Ennek engedélyezése kizárt, törvény nem enged eltérést ettıl a szabálytól. Az ún. életmő szerzıdés tehát semmis. Elképzelhetı azonban a polgári jog eszközeivel - figyelemmel annak korlátira is - egy olyan helyzet kialakítása, ahol pl. elıszerzıdéssel biztosítják egymást arról a felek, hogy amennyiben a jövıben megalkotandó mő körülírható és konkretizálható, úgy a felek egymással kötnek felhasználási szerzıdést, immár jövıben megalkotandó mő felhasználására. (2) A szerzıdés megkötésekor ismeretlen felhasználási módra vonatkozó felhasználási engedély érvényesen nem adható. A felhasználásnak a szerzıdés megkötését követıen kialakuló módszere nem tekinthetı a szerzıdés megkötésekor még ismeretlen felhasználási módnak pusztán azért, mert a korábban is ismert felhasználási mód megvalósítását hatékonyabban, kedvezıbb feltételekkel vagy jobb minıségben teszi lehetıvé. A jövıben ismertté váló felhasználási módok és módszerek A szerzıdés megkötésekor ismeretlen felhasználási módokra, vagy divatosabb megfogalmazással élve a jövıben ismertté váló felhasználási módokra adott felhasználási engedély semmis. Ez az 1969. évi III. tv. hatálya alatt sem volt érvényes szerzıdési elem, noha a gyakorlatban ezt a felek igen gyakran beemelték szerzıdésükbe. Amikor a már engedélyezett felhasználásnak egy olyan új, a szerzıdéskötéskor még ismeretlen módját kívánja kiaknázni a felhasználó, arra csak akkor van lehetısége, ha a szerzıdést a felek közös megegyezéssel módosítják, és az új felhasználási mód ellenértékében is megállapodnak. Az Szjt. 44. § (1) bekezdésében foglalt életmő szerzıdés ugyan kizárt, mégis az ott említett elıszerzıdés kötése itt sem kizárt, vagyis abban megállapodhatnak a felek, hogy az ilyen mód ismertté válásakor, a felek a felhasználási szerzıdést megfelelıen módosítják, és a díjazásról is annak esedékességekor állapodnak meg. A felhasználásnak a korábban ismert felhasználási módot hatékonyabbá tevı, vagy azt gazdaságosabbá tevı módszerét azonban nem tekinti a törvény jelentıs változásnak a felek jogviszonyában, így azok a megszerzett felhasználási jogok keretein belül maradnak. Jogvita esetén, bírói mérlegelés - illetve a Szerzıi Jogi Szakértıi Testület szakvéleményének - tárgyát képezi annak elbírálása, hogy vajon mi is tekintendı új felhasználási módnak és mi az, ami csupán olyan módszer, amely elısegíti a hatékonyabb felhasználást. Az ún. bestseller klauzula révén, ebben az esetben is korrigálható a felek jogviszonyában az új módszerek miatt szélesebbé váló
piacra tekintettel bekövetkezı esetleges értékaránytalanság [Szjt. 48. §]. Fontos az, hogy a felhasználási módokat a szerzıdés részletezze, egyébként ugyanis az Szjt. 43. § (5) bekezdése azokat a szerzıdés céljának megvalósításához elengedhetetlenül szükséges felhasználási módra és mértékre korlátozza. 45. § (1) A felhasználási szerzıdést - ha e törvény eltérıen nem rendelkezik - írásba kell foglalni. Az írásbeliség mint a felhasználási szerzıdés alaki követelménye A felhasználási szerzıdés érvényességének alaki követelménye a szerzıdés írásba foglalása. Ezt a követelményt csak jogszabály oldhatja fel. Az írásbeli forma mint alaki követelmény megsértése a Ptk. 217. § (1) bekezdése szerint a szerzıdés érvénytelenségét eredményezi. A bírói gyakorlat azonban nem kezeli mereven az írásbeliség követelményét. A konkrét felhasználási szerzıdés függvényében, ha az eredeti állapot nem állítható helyre (tipikusan ez az eset), a szerzıdést a határozathozatalig a bíróság hatályossá nyilvánítja. Ilyenkor a szolgáltatás és ellenszolgáltatás tekintetében a felek közötti elszámolásra kerül sor. Bírói és SZJSZT gyakorlat BH1994. 129., BH1993. 295. Döntések a szerzıi jogdíj megállapításáról, a szerzıdés hatályossá nyilvánítása esetén A BH1994. 24.: az alakiság megsértésével kötött szerzıdés érvénytelensége esetén a szerzıt nem a Ptk. 6. §-a szerinti bíztatási kár, hanem a Ptk. 237. § (2) bekezdésnek megfelelıen szerzıi díj illeti meg. A bírói gyakorlatban a Ptk. 6. §-a szerinti biztatási kár megítélésre általában akkor kerül sor, ha a felhasználás nem történt meg, de a szerzı a felhasználó biztatására olyan elıkészületeket tett, amibıl a szerzıdéskötés elmaradása miatt kára származott (BH1992. 19., BH1990. 257.). (2) Nem kötelezı a szerzıdés írásba foglalása napilapban vagy folyóiratban történı közzétételre kötött szerzıdés esetén. Kivételek az írásbeli alakiság alól, írásbeliség az elektronikus kereskedelemben A törvény kizárólag a napilapokban, folyóiratokban történı közzététel céljára kötött szerzıdésnél, valamint az Szjt. 60. § (5) bekezdése alapján, a szoftver kereskedelmi forgalomban történı megszerzése esetén nem teszi kötelezıvé az írásbeliséget. Ilyenkor sem jöhet azonban létre érvényes szerzıdés, ha a Ptk. 205. § (1) bekezdés alapján a felek a szerzıdés lényeges vagy bármelyikük által lényegesnek tartott kérdésben nem állapodtak meg. Önmagában egy újságcikk elküldése a kiadónak ugyan a nyilvánosságra hozatalhoz történı hozzájárulásnak tekintendı, ám ezzel még önmagában nem adott a szerzı felhasználási engedélyt, ehhez legalább szóbeli megállapodásban rögzíteni kell a felhasználás módját, ellenértékét. A digitális korszakban az írásbeliség formakényszerét megfelelı garanciák mellett ugyan, de rugalmasabban kell kezelnie a jognak is. Az elektronikus kereskedelemre vonatkozó szabályok feladata többek között tehát ennek biztosítása lesz. Addig analóg módon a távollévık közötti szerzıdéskötésnél az írásbeli alakot a telexnél, táviratnál elismerı gyakorlatot lehet alkalmazni. Vagyis, ha a letöltés (click on) feltételeit a felhasználó megismerheti, és azt regisztrálható módon elfogadja írásban, akkor minden bizonnyal a felhasználási szerzıdés alakiságának is megfelel ez az engedélyezés. (3) Ha a 26. § (8) bekezdésében szabályozott módon történı nyilvánossághoz közvetítést maga a szerzı gyakorolja, a felhasználási szerzıdést írásba foglaltnak kell tekinteni, ha a mőre a szerzı elektronikus úton kötött és rögzített szerzıdéssel enged további felhasználást. A törvény 21. §-a a mőértékesítéssel összefüggı elektronikus kereskedelem és a digitális jogkezelési rendszerek várható terjedésére figyelemmel a felhasználási szerzıdések írásbeliségének követelményét enyhítendı vezet be megdönthetetlen törvényi vélelmet. Ennek alapján, ha az Szjt. 26. §-ának (8) bekezdésében szabályozott módon történı nyilvánossághoz közvetítést maga a szerzı gyakorolja, a felhasználási szerzıdést írásba foglaltnak kell tekinteni, ha a mőre a szerzı elektronikus úton kötött és rögzített szerzıdéssel enged további felhasználást. Ez az enyhítés az Szjt. 55. §-ában foglalt utaló szabály alapján a szerzıi vagyoni jogok átruházására irányuló, illetve az elıadómővészi teljesítmények felhasználására vonatkozó szerzıdésekre is irányadó (az egyéb kapcsolódó jogi teljesítményekre nem terjed ki az Szjt.-nek a felhasználási szerzıdésekre vonatkozó V. fejezete). A digitális korszakban az írásbeliség formakényszerét megfelelı garanciák mellett ugyan, de rugalmasabban kell kezelnie a szerzıi jognak is. Az elektronikus kereskedelemre (ide értve az internetes nyilvánossághoz közvetítés lehetıvé tételét) vonatkozó szabályok célja többek között annak biztosítása, hogy a távollévı felek közötti jogügyletek létrejövetele, érvényessége, kötıereje azonos legyen a hagyományos (analóg) módon kötött adásvételi és felhasználási szerzıdésekkel. Vagyis, ha az ügylet (letöltés - click on) feltételeit a vevı (felhasználó) megismerheti, és azt regisztrálható módon elfogadja írásban, akkor a szerzıdés alakiságának is megfelel ez az engedélyezés. Ezt az igényt fogalmazta meg a DRM-rendszerekkel (Digital Rights Management Systems) kapcsolatban a reprográfiára szolgáló készülékek körének meghatározásáról szóló 158/2000. (IX. 13.) Korm. rendelet módosításáról intézkedı 197/2004. (VI. 22.) Korm. rendelet belsı határozata alapján
felállított, az államigazgatási szervekbıl és érdekképviseletekbıl, valamint piaci szereplıkbıl álló ún. DRMmunkacsoport. E munka eredményérıl 2005. júniusában az Igazságügyi Minisztérium beszámolót készített a Kormány részére, amelyben megállapításra került, hogy a szerzıi jogi szabályozás a szükséges mértékben ma is kezeli a DRM-rendszerek szerzıi jogi aspektusait. A munkacsoport tevékenysége során felmerült egyetlen módosítási javaslat kizárólag az on-line szerzıdéskötést könnyítette, mivel ez utóbbi ma már nem elsısorban jogi, hanem mőszaki és gazdasági kérdés. A DRM-munkacsoportnak a Kormányhoz benyújtott beszámolója 2005 nyarán elfogadásra került, melynek nyomán az Szjt. módosításakor az Szjt. 45. §-ának a felhasználási szerzıdés írásbeliségére vonatkozó elıírások meg is változtak. Az enyhítés alapvetı célja, hogy a jogosult által engedélyezett, elektronikus úton megvalósuló felhasználási cselekmény jogi értékelését ne nehezítse meg az a tény, hogy a felhasználási szerzıdés az írásba foglalás miatt alaki okból érvénytelen. Az elektronikus aláírásról szóló 2001. évi XXXV. törvény 4. §-ának (1) bekezdése értelmében az elektronikus iratot akkor kell írásbelinek tekinteni, ha azt legalább fokozott biztonságú elektronikus aláírással írják alá. Az egyre terjedı on-line felhasználások esetében azonban különösen gyakori, hogy a felek kötnek ugyan elektronikus úton szerzıdést, az azonban érvénytelen amiatt, mert nem látták el legalább fokozott biztonságú elektronikus aláírással. E szerzıdési nyilatkozatokat, ahol egyértelmő a szerzı szándéka az engedély megadására, nem volna célszerő megfosztani a célzott joghatástól pusztán az alakiság megsértése miatt. A törvény által bevezetett vélelem kapcsán érvényesül az elektronikus aláírásról szóló 2001. évi XXXV. törvény 3. §-ának (1) bekezdésében rögzített alapelv, amelynek értelmében elektronikus aláírás, illetve elektronikus irat vagy dokumentum elfogadását - beleértve a bizonyítási eszközként történı alkalmazást - megtagadni, jognyilatkozat tételére, illetve joghatás kiváltására való alkalmasságát kétségbe vonni nem lehet kizárólag amiatt, hogy az aláírás, illetve az irat vagy dokumentum elektronikus formában létezik. 46. § (1) A felhasználó az engedélyt harmadik személyre csak akkor ruházhatja át, illetve csak akkor adhat harmadik személynek további engedélyt a mő felhasználására, ha azt a szerzı kifejezetten megengedte. Felhasználási engedély átruházása harmadik személy részére A felhasználási szerzıdésben a felhasználó fıszabályként csak arra szerez jogot, hogy a szerzıdésben meghatározott körben saját maga felhasználhassa a mővet. Amennyiben azonban a felhasználási jogot nem saját maga kívánja gyakorolni, hanem azt át kívánja ruházni egy újabb felhasználó részére, erre csak abban az esetben válik jogosulttá, ha a szerzı ezt kifejezetten megengedte. Figyelemmel arra, hogy a kulturális piacon a felhasználói kör egy láncolatot alkot (pl. filmelıállító, filmforgalmazó, moziüzemeltetı, sugárzó szervezet), a gyakorlatban a felhasználási szerzıdésekben szinte kivétel nélkül megtalálható nemcsak a felhasználás, hanem a felhasználás harmadik személynek történı engedélyezésének a joga. A felhasználás harmadik személynek történı engedélyezésével az eredeti felhasználónál tipikusan bevétel keletkezik, így a szerzı bevétellel arányos díjazásra való jogosultsága [Szjt. 16. § (4)] azt is jelenti, hogy az átruházás ellenértékének bizonyos hányadára is jogosult a szerzı. Ez az eset pl. amikor a filmelıállító átruházza egy televíziós szervezetre a film sugárzási jogát. Ilyenkor a sugárzási jogdíjból a film rendezıje jogosult részesedni, méghozzá az Szjt. 66. § (3) bekezdése alapján, hacsak e jogáról a szerzı írásban le nem mondott. Amennyiben a munkáltató a munkaviszonyból vagy más hasonló jogviszonyból származó kötelezettség alapján készített mő felhasználási jogait harmadik személyre átruházza, ugyan ezt a szerzı külön engedélye nélkül is megteheti, ám megfelelı díjazásra ilyenkor is jogosult marad [Szjt. 30. § (3)]. Nem vonatkozik ez a szabály a munkaviszony alapján készített szoftver felhasználási jogainak átruházásakor [Szjt. 58. § (4)]. (2) A felhasználási engedély a felhasználó gazdálkodó szervezet megszőnése vagy szervezeti egységének kiválása esetén a szerzı beleegyezése nélkül átszáll a jogutódra. A felhasználási jog további átruházásának feltétele, a felhasználási jog átszállása a felhasználó személyében bekövetkezett jogutódlás esetén Fıszabályként a felhasználási jog harmadik személy részére történı átruházása csak a szerzı kifejezett engedélyének birtokában jogszerő. Kivételt képez ez alól az az eset, amikor egy gazdálkodó szervezet jogutódlással szőnik meg. Az Szjt. nem definiálja, hogy mely szervezetekre vonatkozik e szabály. Figyelemmel arra, hogy az Szjt. háttérjogszabálya a Ptk., így a gazdálkodó szervezet fogalmának meghatározásakor a Ptk. 685. § c) pontját tekinthetjük irányadónak. A kulturális piacon természetesen leggyakrabban a gazdasági társasági formában mőködı gazdálkodó szervezetekkel találkozhatunk. A gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (a továbbiakban: Gt.) VII. fejezete tartalmazza a gazdasági társaság átalakulásának egyes eseteit. A Gt. 55. § (1) bekezdése alapján a jogutód gazdasági társaság köteles helytállni a jogelıd társaság kötelezettségvállalásaiért. Többek között ez a garanciális szabály is indokolja azt a kivételt, amely megengedi, hogy ilyenkor a szerzı kifejezett engedélye nélkül is jogszerő e jogok átszállása. Felvetıdik a kérdés, hogy a felhasználó jogutód nélküli megszőnése esetén mi történik a
felhasználási jogokkal. Kívánatos lenne a jövıben e kérdés szerzıi jogra vonatkoztatott konkrét rendezése, amelynek alapján - ahogy egyes külföldi jogokban ez ismert - pl. esetenként megengedhetı lenne, hogy a felhasználási jogok visszaszálljanak a szerzıre Mindenképpen hiánypótló lenne egy ilyen szabály, mert abból, hogy a jogutódlással történı megszőnésnél ismeri csak el az Szjt. 46. § (2) bekezdése a szerzı hozzájárulása nélküli jogátszállást, akár az is levonható, hogy a jogutód nélkül történı megszőnés esetében, a jogátszálláshoz minden esetben a szerzı belegyezése szükséges. (3) Ha a felhasználó a szerzı beleegyezése nélkül ruházza át a jogait, illetve ad további felhasználási engedélyt, vagy ha a felhasználási engedély a szerzı beleegyezése nélkül száll át, a felhasználó és a jogszerzı egyetemlegesen felelnek a felhasználási szerzıdés teljesítéséért. Az engedély nélkül harmadik személyre történı jogátszállás következményei Az Szjt. 46. § (1) bekezdése alapján a szerzı kifejezett engedélye nélkül nem jogosult a felhasználó harmadik személy részére átruházni a megszerzett felhasználási jogokat. Ha a felhasználó az engedély birtokában teszi ezt, akkor természetesen további helytállási kötelezettsége a felhasználási szerzıdés teljesítéséért (pl. jogdíjfizetés) nem áll fenn. További kivételt képez a felhasználó helytállási kötelezettsége alól az Szjt. 46. § (2) bekezdésében foglalt eset, amikor a felhasználó gazdálkodó szervezet jogutódlással szőnik meg, hiszen ilyenkor a jogutód felel a jogelıd kötelezettségeiért. Természetesen, ha a szerzı nem felhasználási jogokat, hanem a törvényben meghatározott esetekben vagyoni jogokat ruház át a felhasználóra, ez az engedélyezési joga szintén elenyészik, illetve azt a vagyoni jogok jogosultja gyakorolja. Amennyiben a felhasználó - a kivételektıl eltekintve - egyébként engedély nélkül ruházza át harmadik személyre a felhasználási jogait, egyetemlegesen felel a jogszerzıvel a felhasználási szerzıdés teljesítéséért [Ptk. 334. § (2)]. 47. § (1) A felhasználási engedély csak kifejezett kikötés esetén terjed ki a mő átdolgozására. Kifejezett engedély szükségessége az átdolgozáshoz Az átdolgozás engedélyezésének a kizárólagos joga [Szjt. 29. §] a szerzıt illeti meg. Az átdolgozás folytán egy új, származékos mő (pl. fordítás, irodalmi mő színpadi változata stb.) jön létre. Az átdolgozás a felhasználási jogok elkülönült részjogosítványa [Szjt. 17. § f)]. Ahhoz, hogy a felhasználó a védelmi idın belül átdolgozhassa a felhasználási szerzıdésben megjelölt mővet, a szerzı külön, kifejezett engedélye szükséges. A védelmi idı elteltét követıen, az átdolgozás külön engedély nélkül is jogszerő, de az alapul szolgáló mő szerzıjének nevét ilyen esetben is fel kell tüntetni a származékos mővön. Az átdolgozás joga, minthogy az egyik legfontosabb személyhez főzıdı jogot, a szerzınek a mő integritásához való jogát is érinti, csak különös körültekintés mellett gyakorolható a védelmi idın belül. Erre vonatkozó engedély hiányában ugyanis a felhasználó a mővet jogosulatlanul változtatja meg, és ezzel személyhez főzıdı jogot sért [Szjt. 13. §]. Az átdolgozás minden esetben meghaladja az Szjt. 50. §-ában foglalt minimális változtatás mértékét. (2) A mő többszörözésére adott engedély csak kifejezett kikötés esetén ad a felhasználónak jogot arra, hogy a mővet kép- vagy hangfelvételen rögzítse, illetve, hogy azt számítógéppel vagy elektronikus adathordozóra másolja. A többszörözésre adott engedély korlátai Az Szjt. 47. §-a a felhasználási jogok részjogosítványaira tartalmaz értelmezı rendelkezéseket, amennyiben bizonyos részjogosultságok tekintetében korlátot szab az engedély kiterjesztı, és így a szerzı számára hátrányos értelmezésének. Ez összecseng azzal az általános értelmezı rendelkezéssel [Szjt. 42. § (3)], amely szerint ha a szerzıdés tartalma nem állapítható meg, a szerzı számára kedvezıbb értelmezést kell elfogadni. Az Szjt. 47. § (1) bekezdése az átdolgozás jogát köti kifejezett engedélyhez. A mő többszörözési jogának [Szjt. 17. § a)] tartalmát az Szjt. 18. §-a adja meg, példálózó felsorolással. Ami e jogosultságok egyes elemeinek engedélyezését illeti, amennyiben a felhasználó a törvényi korlátoktól el kíván térni, érdeke mindenképpen azt kívánja, hogy a többszörözés minden általa hasznosítani kívánt részjogosítványára engedélyt szerezzen a szerzıdésben. Ha ugyanis a többszörözésre csak általában ad engedélyt a szerzı, de kifejezetten a szerzıdés nem rendezi a kép-vagy hangfelvételen történı rögzítés vagy az elektronikus adathordozóra történı másolás jogát, akkor ezekre a felhasználó nem szerzi meg a felhasználási jogokat. Utóbbi részjogosultságok külön engedélyhez kötését indokolja többek között az, hogy ezek a technikai, gazdasági fejlıdés miatt a jövıben a tömeges mőélvezet, így pl. az internetes felhasználás alapját képezik. (3) A mő terjesztésére adott engedély csak kifejezett kikötés esetén ad a felhasználónak jogot arra, hogy a mőpéldányokat forgalomba hozatal céljából behozza az országba. (4) A mő többszörözésére adott engedély - kétség esetén - kiterjed a többszörözött mőpéldányok terjesztésére is. Ez nem vonatkozik a mőpéldányoknak az országba forgalomba hozatal céljából történı behozatalára. A többszörözési, a terjesztési jog és az importjog kapcsolata
Az Szjt. 23. § (5) bekezdése, a szerzıi jogok kimerülését szabályozza oly módon, hogy a bérbeadás, a haszonkölcsönbe adás jogát és az importjogot a jogkimerülés alóli kivételeknek ismeri el. Az új szabályozás a nemzeti jogkimerülés megoldását választotta, tekintettel több, nemzetközi egyezményben vállalt kötelezettségünkre, így elsısorban az Amerikai Egyesült Államokkal kötött kétoldalú szerzıdésben vállalt jogalkotói feladatokra. Az Európai Unióhoz való csatlakozásunkig e szabály csak a belföldön történı forgalomba hozatalnak tulajdoníthat a terjesztési jogot kimerítı hatást, a csatlakozást követıen azonban az EU egész területén való forgalomba hozatalra ki kell terjednie. Figyelemmel arra, hogy az importjog elkülönült részjogosítvány, a terjesztési jog engedélyezésénél ez a jogosítvány csak akkor kerül a felhasználóhoz, ha arról kifejezetten így rendelkezik a szerzıdés. Egyébként az importjog engedélyezésére a szerzı továbbra is jogosult marad attól függetlenül, hogy a terjesztési jogot a felhasználó megszerezte. A mő többszörözésére [Szjt. 18. §] adott engedély gyakorlása a felhasználó szempontjából alapvetıen csak akkor válik jövedelmezı felhasználási joggá, ha a többszörözött mőpéldányokat a közönség számára hozzáférhetıvé teheti, vagyis azt forgalomba hozhatja vagy forgalomba hozatalra felkínálhatja. Ez a jogosultság már a felhasználási jogok újabb részjogosítványának, a terjesztési jognak [Szjt. 23. §] a gyakorlását jelenti. A jogalkotó ezért a felhasználó méltányolható gazdasági érdeke védelmében, a felhasználási szerzıdés értelmezésére általánosan irányadó szerzı-védı [Szjt. 42. § (3)] rendelkezéstıl ebben az esetben eltér, és ellenkezı kikötés hiányában, biztosítja a felhasználó számára - az importjog kivételével - a terjesztés jogának külön engedély nélkül történı jogszerő gyakorlását. Figyelemmel arra, hogy a terjesztés jogának engedélyezése nem foglalja magában az importjog engedélyezését is, ezért az Szjt. 47. § (4) bekezdésében foglaltak alapján, a terjesztési jogra közvetett módon történı jogszerzésnél sem lehet ez másként mint a terjesztési jog közvetlen engedélyezésénél [Szjt. 47. § (3)]. 48. § A polgári jog általános szabályai szerint a bíróság akkor is módosíthatja a felhasználási szerzıdést, ha az a szerzınek a felhasználás eredményébıl való arányos részesedéshez főzıdı lényeges jogos érdekét azért sérti, mert a mő felhasználása iránti igénynek a szerzıdéskötést követıen bekövetkezett jelentıs növekedése miatt feltőnıen naggyá válik a felek szolgáltatásai közötti értékkülönbség. Bestseller klauzula Lényeges új szabály az ún. bestseller-klauzula [Szjt. 48. §], amely lehetıvé teszi a bíróság által történı szerzıdésmódosítást, ha a felhasználás során a mő iránti kereslet jelentıs növekedése folytán a felek szolgáltatásai közötti értékkülönbség feltőnıen nagy lenne. A polgári jog két szabályának, a szolgáltatás és ellenszolgáltatás közötti feltőnı értékkülönbség [Ptk. 201. § (2)] és a Ptk. 241. §-ában foglalt bírósági szerzıdés módosítás szerzıi jogba ültetett sajátos öszvér-megoldása ez a rendelkezés. Eltérıen a Ptk. 201. § (2) bekezdésétıl, itt a feltőnı értékkülönbséget a bíróság nem a szerzıdéskötéskor, hanem azt követıen, a felhasználási jog gyakorlása alatt bekövetkezett esetleges kereslet növekedésre tekintettel küszöböli ki. Ez érthetı, hiszen a szerzıdéskötéskor a felhasználó engedélyt szerez, de az bizonytalan, hogy a felhasználási jog ellenértékeként meghatározott jogdíj arányos lesz-e a felhasználó által elért bevétellel. Az Szjt. 16. § (4) bekezdése alapján a szerzıt a bevétellel arányos díjazás illeti meg, hacsak a felek ettıl eltérıen nem állapodnak meg. Eltérı megállapodás lehet az arányos díjazásról való kifejezett lemondás, de az is, ha a szerzı hozzájárul a közös kockázatviseléshez, és a felek a bevétel meghatározott százalékában állapítják meg a jogdíjat. Ha a kikötött százalékos kulcs már a szerzıdéskötéskor feltőnıen alacsony, a Ptk. 201. § (2) bekezdése alapján támadható meg a szerzıdés, mivel a kikötött százalékos kulcs már a szerzıdéskötés idıpontjában nyilvánvaló feltőnı értékkülönbséget eredményezett, függetlenül a felhasználás gyakorlásától. Egyébként a százalékos díjazás minden esetben arányosnak tekinthetı, hiszen ha nagyobb a bevétel, a szerzı díjazása is arányosan nı. Figyelmet érdemel az is, hogy ellentétben a Ptk. 201. § (2) bekezdésében foglalt szabálytól, amely bármelyik szerzıdı fél számára lehetıséget ad a szerzıdés megtámadására, az Szjt. 48. §-a csak a szerzı javára engedi meg a szerzıdés bíróság által történı módosítását. Az tehát nem fordulhat elı, hogy a felhasználási szerzıdésben kikötött jogdíjbevételbıl utóbb azért kelljen visszafizetnie a szerzınek, mert a felhasználás a vártnál kevésbé eredményes. 49. § (1) A jövıben megalkotandó mőre vonatkozó szerzıdés alapján átadott mő elfogadásáról a felhasználó a mő átadásától számított két hónapon belül köteles nyilatkozni. Ha a mővet a felhasználó kijavításra visszaadta, a határidı a kijavított mő átadásától számít. Ha a felhasználó az elfogadásra nyitva álló határidın belül nem nyilatkozik, a mővet elfogadottnak kell tekinteni. (2) Ha a szerzıdés jövıben megalkotandó mőre szól, a felhasználó jogosult az elkészült mővet indokolt esetben megfelelı határidı tőzésével - a szerzınek kijavítás végett ismételten is visszaadni. Jövıben megalkotandó mővek elfogadása, és kijavításra történı visszaadása
A még nem létezı mővekre kötött felhasználási szerzıdés a szerzı és a felhasználó számára is kiszolgáltatottabb helyzetet teremt. A felhasználási szerzıdés a megbízási és a vállalkozási szerzıdéshez közel álló, mégis önálló szerzıdéstípus. A jövıben megalkotandó mőre irányuló megállapodásnál néhány garanciális szabály hivatott ellensúlyozni a felek fokozottabb kiszolgáltatottságát. Az Szjt. ezen szabályai a mő elfogadására, illetve a kijavításra való visszaadás feltételeit szabályozzák. Az Szjt. 49. § (1) bekezdése a jövıben megalkotandó mőre vonatkozó szerzıdés alapján átadott mő felhasználó által történı elfogadását a mő átadásától számított 2 hónapos határidıhöz köti. Az elfogadás valamint a kijavítási igény tekintetében a felhasználót nyilatkozattételi kötelezettség terheli. Ha a megadott határidın belül a felhasználó nem nyilatkozik, a mővet elfogadottnak kell tekinteni. Az elkészült mő kijavításra való visszaadásának feltételei A teljesítésre vonatkozó általános polgári jogi szabályok is kimondják azt, hogy a szolgáltatásnak alkalmasnak kell lennie arra, hogy azt rendeltetésének, illetıleg a szerzıdésben kikötött vagy egyébként a szerzıdéskötéskor a kötelezett által ismert célnak megfelelıen lehessen felhasználni [Ptk. 277. § (1)]. A szolgáltatás alkalmatlanságát egy jogvitában a Pp. 164. § (1) szerint a felhasználónak kell bizonyítania. Ezért a felhasználónak alapvetı érdeke, hogy a jövıben megalkotandó mőre irányuló felhasználási szerzıdés pontosan tartalmazza a felhasználás céljának megfelelı mő tulajdonságait. A készítendı mővel kapcsolatos egyéb felhasználói kívánalmakat nemcsak célszerő, de általában kötelezı írásban rögzíteni. Ezek a garanciális szabályok mindkét fél érdekét szolgálják, és egy esetleges jogvita esetén a bizonyítást jelentısen megkönnyítik. Az Szjt. 49. § (2) lehetıséget ad a felhasználónak arra, hogy akár többször is visszaadja kijavításra a mővet. Ha a mővet a felhasználó kijavítás végett visszaadta, az elfogadásra megszabott határidı kezdete a kijavított mő átadásához kötıdik. A kijavításra visszaadás gyakorlására a rendeltetésszerő joggyakorlás általános elvén kívül (Ptk. 5. §) az Szjt. a szerzıt védı garanciális szabályokat is tartalmaz. A kijavítási igénynek ugyanis indokoltnak kell lennie és a kijavításra megfelelı határidıt kell kitőzni. A kijavításra az Szjt. 49. § (2) bekezdése csak indokolt esetben ad lehetıséget. Az indokoltság eldöntése mindig a konkrét esettıl függ. Ehhez szorosan kapcsolódik a megfelelı határidı fogalma is, amely nyilvánvalóan a kijavítás terjedelmétıl függ. Bírói és SZJSZT gyakorlat A BH1992. 389. sz. döntés hangsúlyozza, hogy ha a felhasználó mővel kapcsolatos kívánalmait a szerzıdés nem tartalmazza, utóbb a felhasználó nem hivatkozhat arra, hogy a mő nem alkalmas a rendeltetésének megfelelı felhasználásra. A konkrét esetben a szerzı által kijavított számítógépi programokért kifizetett szerzı díj töredékének visszafizetésére kötelezte a bíróság a szerzıt. Az indokolásból kitőnik, hogy a díj 10%-ának a visszafizetését a bíróság a Ptk. együttmőködési kötelezettségre vonatkozó szabályaira alapozta. Az együttmőködési kötelezettség megszegését ugyanis 10%-ban a szerzınek és 90%-ban a felhasználónak rótta fel a bíróság. BH1989. 102. sz. döntés is figyelmeztet arra, hogy a jövıben megalkotandó mőre irányuló szerzıdés teljesítésénél is különös hangsúlyt kap a Ptk. 277. § (2) bekezdésében foglalt együttmőködési kötelezettség. A BH1983. 16. sz. döntés egy kiadói szerzıdés kapcsán rámutat arra, hogy a felhasználó nem gyakorolhatja a határidıre el nem végzett kijavítás esetére biztosított elállási jogát, ha a kijavításra adott idı nyilvánvalóan túl rövid volt. Az adott esetben a kijavítási kérelem terjedelme sem volt indokolt a bíróság szerint. (3) Ha a szerzı a kijavítást alapos ok nélkül megtagadja vagy határidıre nem végzi el, a felhasználó a szerzıdéstıl díjfizetés kötelezettsége nélkül elállhat. A felhasználó díjfizetés nélküli elállási jogának feltételei A felhasználó elállási jogát két esetben gyakorolhatja a szerzıi díj megfizetésének kötelezettsége nélkül. Mindkét eset feltételezi viszont, hogy a felhasználó együttmőködési kötelezettségét nem mulasztotta el. Alapos okkal tagadja meg a szerzı a kijavítást akkor is, ha a felhasználási szerzıdésben meg nem határozott felhasználásra való alkalmasság elérésére irányul a felhasználó kijavítási kérelme. Az ilyen kérelem ugyanis burkoltan a felhasználási szerzıdés módosítására irányulhat. BH1983. 16.: A kijavításra kitőzött határidınek azonban reálisnak kell lennie, figyelemmel a kért kijavítás terjedelmére Ugyancsak alapos oknak tekinthetı a kijavítás megtagadására az az eset, ha a kijavításra adott idı nyilvánvalóan irreális vagy a kijavítás majdnem egy új mő elkészítését jelentené. BH1992. 524.: A szerzı a kijavítást alapos ok nélkül megtagadja: alapos okot jelenthet többek között az, ha a kijavítási kérelem nem részletezi kellı mértékben a kijavítandó részeket (4) Ha a mő javítás után sem alkalmas a felhasználásra, a szerzıt csak mérsékelt díjazás illeti meg. A szerzı mérsékelt díjazásra való joga a mő alkalmatlansága esetén
Amennyiben a kijavítás a felek együttmőködése ellenére sem éri el a kívánatos célt, vagyis a mő a felhasználásra nem alkalmas, a szerzıt mérsékelt díjazás illeti meg. Ebben a szabályban nem a felhasználási szerzıdés megbízási, hanem inkább annak vállalkozói jellege mutatkozik meg. A Ptk. 478. § (2) bekezdése ugyanis a megbízói díj csökkentésének lehetıségét az eredmény elmaradásának arra az esetére biztosítja, ha az eredmény elmaradásáért a megbízott felelıssége állapítható meg. A mő kijavítás utáni alkalmatlanságának díjazást érintı jogkövetkezménye viszont független a szerzı felelısségének kérdésétıl. A felhasználásra való alkalmatlanság Szjt. 49. § (4) bekezdésének esete ezért inkább a vállalkozási szerzıdés teljesítés lehetetlenné válását eredményezı, mindkét fél érdekkörében vagy érdekkörén kívül felmerült okhoz hasonlítható. A felek közötti kockázat megosztásának ez a formája a Ptk. 399. § a) pontjához (a vállalkozási díj arányos része illeti meg ilyen esetben a vállalkozót) hasonló eredményre vezet: a szerzı az Szjt. 49. § (4) bekezdés szerint mérsékelt díjazásra tarthat igényt. Az hogy mi tekinthetı mérsékelt díjazásnak ilyen esetben, a feleknek célszerő a szerzıdésben meghatározni. 50. § Ha a szerzı a mő felhasználásához hozzájárult, a felhasználáshoz elengedhetetlen vagy nyilvánvalóan szükséges, a mő lényegét nem érintı változtatásokat köteles végrehajtani. Ha e kötelezettségének nem tesz eleget, vagy nem tud eleget tenni, a felhasználó a változtatásokat hozzájárulása nélkül is végrehajthatja. A felhasználáshoz elengedhetetlen vagy nyilvánvalóan szükséges változtatások végrehajtása A felhasználót megilleti az a jog, hogy a felhasználáshoz elengedhetetlen vagy nyilvánvalóan szükséges és a mő lényegét nem érintı változtatásokat végrehajthassa. Ez csak akkor lehetséges, ha a szerzı a mő felhasználásához hozzájárult. A felhasználás érdekében feltétlenül szükséges kisebb változtatások végrehajtására elsısorban a szerzı jogosult. Amennyiben viszont a szerzı ezt megtagadja vagy megfelelı határidın belül nem végzi el, erre maga a felhasználó is jogosult. Az Szjt. 49. §-ában foglalt kijavítás és a kisebb változtatások elvégzése közötti alapvetı különbség az, hogy a kijavítást a felhasználó maga nem végezheti el a szerzı helyett. Egy mozifilm televíziós sugárzásra történı adaptálása pl. tipikusan a felhasználáshoz nélkülözhetetlen, de a mő lényegét nem érintı változtatásokat foglalja magában. A technikai fejlıdés a kényszerő változtatások körét fokozatosan szőkíti. A példabeli televíziós adaptáció a 16/9-es formátumú televíziók viszonylatában lényegében nem érinti a mő integritását. Ez a szabály azonban szőken értelmezendı: a legkisebb olyan változtatás ugyanis, ami a felhasználáshoz nem elengedhetetlen, átdolgozásnak minısül [Szjt. 29. §] és a szerzı engedélyéhez kötött. A felhasználónak nagyobb változtatások végrehajtása érdekében jogában áll a mő átvételétıl számított 2 hónapon belül azt kijavításra visszaadni [Szjt. 49. § (1)-(2)]. 51. § (1) A szerzı felmondhatja a kizárólagos felhasználási engedélyt tartalmazó szerzıdést, ha A felhasználási jog nem vagy nem rendeltetésszerő gyakorlásához főzıdı jogkövetkezmények A szerzı számára az Szjt. csak a kizárólagos engedélyt biztosító szerzıdés felmondását teszi lehetıvé (a nem kizárólagos szerzıdésben is kiköthetı természetesen a felmondási jog, bár nincs túl nagy jelentısége), ha a) a felhasználó szerzıdésben meghatározott vagy ha ilyen nincs, az adott helyzetben elvárható idın belül nem kezdi meg a felhasználást. A felmondással a szerzıdés a jövıre nézve szőnik meg, a felek az addigi felhasználás tekintetében kötelesek egymással elszámolni [Ptk. 319. § (2)]. E szabály mindenképpen indokolt a szerzı érdekében, mivel a kizárólagos szerzıdést követıen, sem maga a szerzı nem gyakorolhatja a szerzıdés tárgyát képezı jogokat, sem harmadik személynek nem adhat arra engedélyt [Szjt. 43. § (1)]. Indokolt e felmondási jog annak ellenére, hogy a törvény nem kötelezi a felhasználót arra, hogy jogait gyakorolja. Különös jelentısége van e szabálynak akkor, ha a szerzı díjazása, vagy annak egy része a felhasználó bevételéhez közvetlenül kapcsolódik. Az Szjt. általánosságban nem állapít meg határidıt a felhasználás megkezdésére, elsısorban a felek által kikötött határidı az irányadó. Ha ilyen határidıt nem állapítottak meg a felek, akkor az adott helyzetben általában elvárható idın belül kell a felhasználónak megkezdenie a felhasználást. Az Szjt. 66. § (6) bekezdése a megfilmesítés megkezdésére speciális határidıt állapít meg, amely 4 év. A film befejezésére azonban már csak az ésszerő határidı vonatkozik. Ez más mőfajoknál is releváns, így mindig a konkrét szerzıdés ismeretében állapítható meg, hogy mi az az ésszerő határidı, amelyen belül a felhasználó kellı gondosság mellett megkezdhette volna a felhasználást. E szabály mindazonáltal igen tág teret hagy az értelmezéseknek. Egyrészt a mő felhasználásának megkezdése adott esetben megtörténik a mő közönség számára történı felkínálásával, ami azonban még nem feltétlenül találkozik a szerzı érdekeivel. Ezt a problémát enyhíti némiképp az Szjt. 51. § (1) bekezdésének b) pontja, amely a másik felmondási jogra okot adó esetet szabályozza: b) a felhasználó szerzıdéssel megszerzett jogait nem rendeltetésszerően, vagy a szerzıdés céljának megvalósítására alkalmatlan módon gyakorolja.
Utóbbi szabály tehát nem objektív, határidıhöz kötött felmondási ok, hanem a felhasználó gondossági kötelmére vonatkozik. E szabálynak köszönhetıen nem válik tehát a szerzı kiszolgáltatottá, és a felhasználás elmulasztásában megnyilvánuló esetleges visszaélésekre sem ad lehetıséget. Elıfordulhat ugyanis olyan helyzet, amikor pl. egy felhasználó versenykorlátozó szándékkal egy esetleges konkurencia elkerülése végett köt felhasználási szerzıdést, ám korántsem azzal a céllal, hogy a mővet fel is használja. Ennek megakadályozására az általános polgári jogi és versenyjogi szabályok mellett az Szjt. 51. § (1) b) pontja is rendelkezésre áll. a) a felhasználó nem kezdi meg a mő felhasználását a szerzıdésben meghatározott vagy - ennek hiányában - az adott helyzetben általában elvárható idın belül; vagy b) a felhasználó a szerzıdéssel megszerzett jogait nyilvánvalóan a szerzıdés céljának megvalósítására alkalmatlan módon vagy nem rendeltetésszerően gyakorolja. (2) Ha a felhasználási szerzıdést határozatlan vagy öt évnél hosszabb idıtartamra kötötték, a szerzı az (1) bekezdésben szabályozott felmondási jogát csak a szerzıdés megkötésétıl számított két év eltelte után gyakorolhatja. (3) A felmondás jogát a szerzı csak azt követıen gyakorolhatja, hogy a teljesítésre a felhasználónak megfelelı határidıt szabott és az eredménytelenül telt el. A határozatlan idejő vagy 5 évnél hosszabb szerzıdésnél a felmondási jog korlátja, gyakorlásának feltételei Amennyiben a felhasználó határozatlan idıre, vagy 5 évnél hosszabb idıre szerezte meg a felhasználási jogokat, erre tekintettel a felhasználási díj is magasabb általában, és a felhasználás is hosszabb távú üzletpolitika keretében valósítható meg. Mindezekre tekintettel indokolt az Szjt. 51. § (1) bekezdésben foglalt mindkét felmondási jogot korlátozni. Felmerül a kérdés, hogy ilyen szerzıdésnél köthetı-e ki két évnél korábbi avagy késıbbi idıpontra a felmondási jog, vagyis ez kógens szabály-e. Ha a felhasználási szerzıdés diszpozitivitásából indulunk ki, akkor ennek nem lehet akadálya. Az Szjt. szakít az 1969. évi III. tv. szerzı javát szolgáló egyoldalú kógencia elvével. Álláspontunk szerint ezért a felek lefelé és felfelé egyaránt eltérhetnek a kétéves határidıtıl, amely akkor irányadó, ha ezt a felek nem kívánják a szerzıdésben eltérıen szabályozni. Az eltérés természetesen attól függıen, hogy melyik fél érdekét szolgálja, befolyásolhatja a felhasználási díj mértékét. Utalunk arra, hogy a Ptk. 5. § (2) bekezdésében foglalt joggal való visszaélés tilalmának szabálya nem állapít meg idıbeli korlátot. Az Szjt. 51. § (1) bekezdése természetesen ehhez hasonló, de speciális szabály a szerzı és felhasználó viszonyára. Annyi talán elıre jelezhetı, hogy e rendelkezés még számos értelmezési problémát fog a jövıben felvetni, és csak az új bírói gyakorlat adhat majd iránymutatást. Garanciális szabály, ezúttal a felhasználó érdekének védelmében az, hogy a felmondási jog csak azt követıen gyakorolható jogszerően, ha a teljesítésre a szerzı elızetesen megfelelı (általában a szerzıdésben meghatározott) határidıt szabott, és ez nem vezetett eredményre. Ez azt jelenti, hogy a szerzınek fel kell szólítania a felhasználót az egyik esetben a felhasználási jog gyakorlására, a másik esetben pedig a szerzıdés céljának megvalósítására alkalmas, illetve rendeltetésszerő gyakorlására. (4) Az (1) bekezdésben szabályozott felmondási jogáról a szerzı elızetesen nem mondhat le; gyakorlását szerzıdéssel csak a szerzıdéskötést vagy - ha ez a késıbbi - a mő átadását követı legfeljebb ötéves idıtartamra lehet kizárni. (5) Felmondás helyett a szerzı - a felhasználásért fizetendı díj arányos csökkentése mellett - megszüntetheti az engedély kizárólagosságát. Felmondási jog gyakorlásának kizárása, a kizárólagosság megszüntetése felmondási jog helyett A szerzı Szjt. 51. § (1) bekezdésében foglalt felmondási jogáról érvényesen nem mondhat le elızetesen. Annak viszont nincs akadálya, hogy annak gyakorlását korlátozza a felhasználási szerzıdés. Ilyenkor viszont garanciális szabály védi a szerzıt, amennyiben e jog gyakorlása legfeljebb a szerzıdéskötést vagy ha ez késıbbi, a mő átadását követı 5 évre zárható ki. Felmerül a kérdés, hogy az 5 évnél rövidebb tartamú szerzıdésnél alkalmazható-e ez a szabály, vagyis elképzelhetı-e az, hogy ilyenkor a szerzıdés egész tartamára lemond a szerzı felmondási jogáról. Ez pl. egy legfeljebb 5 évre kötött szerzıdésnél a felmondási jog gyakorlásának teljes kizártságát eredményezi. Figyelemmel arra, hogy a gyakorlat elismeri a szerzıi jog létének és annak gyakorlásának különválasztását, azt mondhatjuk, hogy, ha a felek így állapodnak meg, ennek nincs akadálya. Természetesen a szerzı ezt a lemondást piacképessé teheti, vagyis azt megfelelı ellenérték fejében is gyakorolhatja. Megjegyezzük, hogy a határozatlan vagy 5 évnél hosszabb szerzıdésnél e jogát a szerzı egyébként, hacsak eltérıen nem állapodnak meg a felek, csak a szerzıdéskötést követı 2 év után gyakorolhatja. E joggyakorlásról való lemondás jelentısen megnöveli a felhasználó szabadságát. Adott esetben éppen emiatt kedvezıbb feltételek mellett kezdheti meg a felhasználást, a szerzı irányában viszont megfelelı díjazással kompenzálható. Ha a szerzı felmondási jogát nem kívánja gyakorolni, választása szerint megszüntetheti a szerzıdés kizárólagosságát, ilyenkor a felhasználási díj csökkenésével kell számolnia. Ha a
felmondási jog gyakorlására még nem jogosult a szerzı [Szjt. 51. § (2)] vagy azt szerzıdésben korlátozta, a kizárólagos engedély megszüntetésére sem jogosult, hiszen utóbbi a felmondási jog helyett alkalmazható. A kizárólagos engedély megszüntetése esetén is alkalmazandó a felmondási jog gyakorlására vonatkozó azon szabály, amely szerint az csak a teljesítésre megfelelı határidıvel történt felszólítást követıen gyakorolható. 52. § (1) Ha a felhasználási szerzıdést jövıben megalkotandó mővekre úgy kötik meg, hogy a jövıbeli mőveket csak fajtájuk vagy jellegük szerint jelölik meg, a szerzıdés megkötésétıl számított öt év elteltével és azt követıen újabb öt-öt év elteltével bármelyik fél hat hónapra felmondhatja a szerzıdést. (2) A szerzı az (1) bekezdésben szabályozott felmondási jogról elızetesen nem mondhat le. Jövıben alkotandó, konkrétan meg nem határozott mővekre kötött szerzıdések Az Szjt. 44. § (1) bekezdése kimondja, hogy érvényesen nem köthetı a szerzı meghatározatlan számú jövıbeli mővének felhasználására engedély. Az Szjt. 49. §-a a jövıben megalkotandó mővekre állapít meg speciális szabályokat, elsısorban a kijavítás, a mő elfogadása körében. Az Szjt. 52. §-a mintegy átmenetet képez a konkrétan körülhatárolt jövıben alkotandó mő és a szerzı meghatározatlan számú mőveire vonatkozó, egyébként érvénytelen - életmő szerzıdés között. Ebben az esetben tehát igen fontos úgy körülírni a szerzıdés tárgyát, hogy a mővek legalább fajtájuk és jellegük szerint azonosíthatóak legyenek, így még véletlenül se keltse az életmő szerzıdés látszatát a megállapodás. Ilyen lehet pl. ha a felhasználó a szerzı valamennyi jövıben megalkotásra kerülı versének kiadására szerez jogot, de - mivel még azt a felek sem ismerik konkrétabban nem jelölik meg annak jellegzetességeit. Tekintve, hogy az ilyen szerzıdés meglehetısen kevés konkrét rendelkezést tartalmaz, miközben idıben sincs korlátozva a szerzıdés, a jogalkotó speciális felmondási jogot biztosít, ebben az esetben mind a szerzınek mind pedig a felhasználónak. Ötévenként élhet bármely fél e felmondási jogával, 6 hónapos felmondási idıvel. Abban az esetben, ha pl. öt évnél rövidebb idıre kötnek szerzıdést a felek, felmondásra nincsen lehetıség, mert a törvény csak öt év elteltével és hathónapos felmondási idıvel engedi meg a felmondást. A felmondási jogáról a szerzı elızetesen nem mondhat le a szerzıdésben. Álláspontunk szerint a felmondási jogról való nem elızetes lemondás, annak felmerülésekor (amikor a szerzı ezzel élni kíván) gyakorolható, természetesen általában ellenérték fejében. A törvény csak a szerzı elızetes lemondását tiltja, a felhasználó oldalán ez lehetséges, bár ez kevéssé életszerő. A Ptk. 241. § alapján, a megfelelı feltételek fennállása esetén, e szerzıdés bíróság által történı módosításának is helye lehet, hiszen a felek tartós jogviszonya fennáll. 53. § (1) Ha a szerzı alapos okból visszavonja a mő nyilvánosságra hozatalához adott engedélyét vagy a már nyilvánosságra hozott mővének további felhasználását ilyen okból megtiltja, a felhasználási szerzıdést felmondhatja. (2) A felmondási jog gyakorlásának feltétele, hogy a szerzı adjon biztosítékot a nyilatkozat idıpontjáig felmerült kár megtérítésére. A mő visszavonásának joga, a felmondási jog gyakorlásának feltételei A felhasználó vagyoni befektetésének védelmébıl eredıen a szerzı mővének nyilvánosságra hozatalához adott engedélyét az Szjt. 11. §-a alapján csak feltételekhez kötötten vonhatja vissza. A mő nyilvánosságra hozatala elıtt a szerzı a visszavonás alapos okát tartalmazó írásbeli nyilatkozatával megakadályozhatja a nyilvánosságra hozatalt. A felhasználó azonban, ha bizonyítani tudja, hogy a korábbi szerzıi engedély birtokában olyan elıkészületeket tett, amelyekre a szerzı nyilvánosságra hozatalhoz adott engedélye indította, a szerzıi visszavonó nyilatkozat megtételéig felmerült kárának megtérítését - pontosabban kártalanítását követelheti. A kár mértéke jelentıs is lehet, amennyiben többféle felhasználó tett elıkészületeket. Ilyen kár származhat például abból, ha a szerzı egy kiadóval és egy filmproducerrel is megállapodik még nyilvánosságra nem hozott mővének késıbbi felhasználásáról. A kár összege ilyenkor olyan számottevı lehet, hogy a szerzınek nem áll érdekében visszavonó nyilatkozatát megtenni. Valójában e jogosultságával a gyakorlatban kevés szerzı él. Nem véletlen tehát, hogy az Szjt. 53. §-a a felhasználási szerzıdés felmondásának egyik eseteként részletesen szabályozza ezt a kérdést, és a szerzı erre alapított felmondási jogának gyakorlását a felmerült kár összegének megfelelı biztosíték adásához köti. E felmondási jogról való lemondás lehetıségét illetıen érdekes következtetésre lehet jutni. A törvény nem tiltja meg e speciális felmondási jogról való lemondást. Elképzelhetı tehát, hogy a felhasználó már elıre bebiztosítja magát a felhasználási szerzıdés megkötésekor, természetesen általában ellenérték fejében. Talán egy ilyen kikötés érvényessége abból a szempontból lehetne megkérdıjelezhetı, hogy a felmondási jog gyökere az Szjt. 11. §ában foglalt személyhez főzıdı jog gyakorlása, amelyrıl viszont nem lehet lemondani. Minthogy azonban a személyhez főzıdı jog gyakorlása elválik e felmondási jog gyakorlásától, álláspontunk szerint a felmondási jog gyakorlása kizárható. Megjegyezzük, hogy csak a felmondási jog gyakorlása következtében hatályosul a felhasználó irányában az Szjt. 11. §-ában foglalt visszavonási jog. A mő nyilvánosságra hozatalát követıen a szerzı a további felhasználást az elıbbiekben vázoltak betartásával tilthatja meg. A kár megtérítésének alapja ilyenkor - mivel a nyilatkozattételt megelızı
felhasználást nem érinti a visszavonás - a szerzı nyilatkozatáig a felhasználó által a további felhasználás érdekében tett elıkészületekre vonatkozik. Az Szjt. 11. §-ában megjelölt visszavonási jog a felhasználási szerzıdésben speciális felmondási jog gyakorlásának a lehetıségét is jelenti egyben. A felmondás csak akkor gyakorolható, ha a szerzı biztosítékot adott a felhasználót ért kár kompenzálására. Kártérítési, helyesebben kártalanítási kötelessége van tehát a szerzınek. A felmondással a szerzıdés a jövıre nézve megszőnik, a felek a korábbi felhasználások tekintetében elszámolni kötelesek egymással. A munkáltató ebben az esetben is privilegizált felhasználónak minısül, vagyis az Szjt. 30. § (5) bekezdése szerint a visszavonó nyilatkozat a munkáltatónál csak a szerzı nevének mellızési kötelezettségét eredményezi, de a felhasználáshoz való jogát ez a nyilatkozat nem érinti, vagyis felmondási joga sincsen a szerzınek. Ez a korábban is ismert kivétel az Szjt.-ben kiegészült a vagyoni jogokat átruházással megszerzıkre is, így a jogszerzıt a felhasználási jog gyakorlásában nem befolyásolja e nyilatkozat, felmondási joga tehát ebben az esetben sincsen a szerzınek. (3) Ha a felhasználási szerzıdésnek az (1) bekezdésben szabályozott okból történı felmondását követıen a szerzı ismét hozzá kíván járulni a mő nyilvánosságra hozatalához vagy további felhasználásához, a korábbi felhasználót elıfelhasználói jog illeti meg. (4) Az elıfelhasználási jogra az elıvásárlási jogra irányadó szabályokat kell megfelelıen alkalmazni. Elıfelhasználási jog A felhasználási szerzıdés felmondására a szerzı az Szjt. alapján is különbözı jogcímeken jogosult, és más esetekre is kiköthetı felmondási jog a szerzıdésben. Példaként említhetı a felhasználás elmulasztása vagy nem rendeltetésszerő gyakorlása miatt fennálló felmondási jog [Szjt. 51. §]. A törvény mégis csak az Szjt. 53. § (1) bekezdése alapján biztosított, feltételhez kötött felmondási jog gyakorlását követı újrafelhasználás esetén biztosítja a felhasználó elıfelhasználási jogát. Ennek oka fıként az, hogy ez a felmondási jog semmi esetre sem a felhasználó érdekkörében felmerült, vagy neki felróható szerzıdésszegés következménye. Ezért jogosult kártalanításra is, és a kár összegének megfelelı biztosíték hiányában a szerzı ezt a felmondási jogot nem is gyakorolhatja. A felhasználó adott esetben már élhetett jogával, komoly befektetéseket hajtott végre a felhasználás sikere érdekében, így indokolt az a rendelkezés, amely alapján ismételt engedélyezés esetén elıfelhasználási joga van. Amennyiben a felhasználó elıfelhasználási jogával él, és a szerzı teljes körő kártalanítást adott, majd a felhasználó újból gyakorolja megszerzett jogait, célszerő áttekinteni, hogy a teljes körő kártalanítás mennyiben kompenzálható az újabb felhasználási díj megállapításával arra tekintettel, hogy a visszavonó nyilatkozat és a felmondás csak ideiglenes volt, és így a felhasználó kára esetleg csekélyebb. 54. § A felhasználási szerzıdés a jövıre nézve megszőnik a szerzıdésben megállapított idı elteltével vagy a szerzıdésben meghatározott körülmények bekövetkeztével, valamint akkor is, ha a védelmi idı eltelt. A felhasználási szerzıdés megszőnése Amennyiben a felhasználási szerzıdés nem valamelyik fél felmondása vagy a felek nem közös megegyezésével szőnik meg, az megszőnhet a határozott idı lejártával, bizonyos bontó feltétel beálltával [Szjt. 43. § (3) bekezdésében foglalt esetkör, pl. ha meghatározott példányszámra szólt a szerzıdés, e mennyiség forgalomba hozatalával, vagy a szerzıdés betöltötte célját], és természetesen a védelmi idı [Szjt. 31. §] elteltével. A védelmi idı elteltével a felhasználó engedély és díjfizetés nélkül jogosult a felhasználásra, mivel a mő közkinccsé vált. Gyakorlatilag a felhasználási szerzıdés esetében, hasonlóan a megbízási és a vállalkozási szerzıdés egyes eseteihez, fogalmilag kizárt, hogy az ne a jövıre nézve szőnjön meg. Ezért az Szjt. - az Szjt. 49. § (3) bekezdésében foglalt esettıl eltekintve - mellızi az elállási jog fogalmát, és így a szerzıdés keletkezésének idıpontjára visszamenıleges hatályú felbontása is kizárt. 55. § A felhasználási szerzıdésre vonatkozó rendelkezéseket megfelelıen alkalmazni kell a szerzıi vagyoni jogok átruházására irányuló szerzıdésekre, valamint az elıadómővészi teljesítmények felhasználására vonatkozó szerzıdésekre is. A felhasználási szerzıdésekre vonatkozó szabályok megfelelı alkalmazása egyéb szerzıdésekre Értelmezı rendelkezéssel megfelelıen rendeli alkalmazni a törvény a felhasználási szerzıdésre vonatkozó szabályokat a vagyoni jogok átruházására [Szjt. 9. § (6)] irányuló szerzıdésre, és az elıadómővészi teljesítmények [Szjt. 73. §] felhasználására is. Ahol azonban speciális szabályok vonatkoznak, ott a megfelelı alkalmazás azt jelenti, hogy a speciális szabály elsıbbséget élvez. Ilyen eset pl. az Szjt. 11. §-a alapján gyakorolható felmondási jog, amely nem korlátozhatja a vagyoni jogokat megszerzı személyt a felhasználási jog gyakorlásában.
Kiadói szerzıdés
56. § (1) Kiadói szerzıdés alapján a szerzı köteles a mővet a kiadó rendelkezésére bocsátani, a kiadó pedig jogosult azt kiadni, valamint forgalomba hozni és köteles a szerzınek díjat fizetni. (2) A kiadás joga - kétség esetén - a mő magyar nyelvő kiadására vonatkozik. A szerzıdés alapján gyakorolható kiadási jog - a győjtemények, valamint a napilapok és folyóiratok számára készült mővek kivételével - kizárólagos. Kiadói szerzıdés írói mővekre Az a diszpozitív rendelkezés, amely szerint a kiadás joga - kétség esetén - a mő magyar nyelvő kiadására vonatkozik, arra utal, hogy a törvény e szakaszai csak az írói mővekre vonatkoznak. Az irodalmi mővek kiadása még ma is igen jelentıs, az Szjt. 56. §-a kapcsán csak az írói mővek kiadásával foglalkozunk. Meg kell jegyezni, hogy az Szjt. éppen a kiadói szerzıdéseket érintıen, az írói mővek mellett más mőfajokba tartozó mővekre vonatkozó számos ágazati rendeletet hatályon kívül helyezett, így a kiadói szerzıdés Szjt.-beli szőkszavú rendelkezései mellett egyrészt a felhasználási szerzıdésre vonatkozó általános szabályok, másrészt a korábbi rendeletek továbbra is használható szabályait bizonyára továbbra is meg lehet majd találni a különbözı mőfajú mővek kiadói szerzıdéseiben. A kiadói szerzıdés a szerzıt kötelezi a mő rendelkezésre bocsátására, a kiadót csak feljogosítja a kiadásra és a forgalomba hozatalra, igaz, azzal a feltétellel, hogy ha a kiadás és a forgalomba hozatal megtörténik, köteles szerzıi díjat fizetni. Szerzı alatt értelemszerően a szerzı jogutódját is érteni kell, legyen az akár természetes személy akár jogi személy (mint pl. a szerzı örököse). A szerzıdésben biztosított kiadási jog kizárólagos jellegő, tehát amíg a szerzıdésben meghatározott idı le nem jár vagy a szerzıdésben meghatározott példányszám kiadásra nem kerül, a kiadón kívül senki más, maga a szerzı sem jogosult a mő kiadására. Nem kizárólagos a kiadó joga a győjtemények, valamint a napilapok és folyóiratok számára készült mővek esetében. A kiadó azért vállalkozik egy mő kiadására, hogy azt forgalomba is hozza, hiszen a forgalomba hozatal révén térülnek meg a kiadás költségei és jut a kiadó - ha ügyesen kalkulált - haszonhoz is. A szerzıdésben meghatározott idıtartam alatt a kiadó többször is kiadhatja a mővet, éspedig korlátlan példányszámban. A szerzıdés idıtartama alatt forgalomba hozott, de el nem adott példányokat a kiadó továbbra is terjesztheti. A felhasználási szerzıdésre vonatkozó általános szabályok a kiadói szerzıdésnél is érvényesülnek. Így a napilapban, folyóiratban történı közlés kivételével a szerzıdés csak írásbeli alakban érvényes. A szerzı felmondási jogára alkalmazandók a felhasználási szerzıdésre vonatkozó [Szjt. 51. §, 53. §], valamint a jövıben alkotandó mő kijavítására, elfogadására vonatkozó általános szabályok [Szjt. 49. §] szintén fontos szerepet kapnak a kiadói szerzıdésnél. Ha a kiadói szerzıdés megszőnt (akár azért, mert mindkét szerzıdı fél teljesítette a szerzıdésben vállalt kötelezettségét, akár más okból), a szerzı visszanyeri rendelkezési jogát a mő fölött, és új kiadó után nézhet. Az új kiadó esetleges piaci sikere jelentıs kárt okozhat az elızı kiadónak, ha még eladatlan készletekkel rendelkezik, ez azonban a kiadó kockázati körébe tartozik. Itt utalunk a Jogtár Iratmintatárában megtalálható kiadói típusú felhasználási szerzıdésmintára, amely külföldi szerzı és magyar felhasználó közötti esetet dolgoz fel. Bírói és SZJSZT gyakorlat BH1983. 16.: Ha a szerzıi mő kéziratát a kiadó indokolatlanul és nem megfelelı határidı tőzésével adja vissza a szerzınek átdolgozásra, és a szerzı az átdolgozott kéziratot megfelelı határidıben átadja, nem alkalmazható az a jogkövetkezmény, amely szerint a kiadó a szerzıdéstıl - a kijavítás eredménytelenségére tekintettel - díjfizetés kötelezettsége nélkül, illetıleg mérsékelt díjazás mellett elállhat A szerzı díjazása a felek megállapodásán múlik, természetesen az Szjt. 16. § (4) bekezdésének arányos díjazásra vonatkozó garanciális szabálya itt is irányadó. BH1993. 227.: ha a kiadó a szerzıi mő értékesítésének kockázatát a szerzıre kívánja hárítani, vagy a felek szándéka a közös kockázatviselésre irányul, ennek a szerzıdésben ki kell fejezıdnie. BH1992. 755.: csak a szerzıdésben történı külön megállapodás alapján háríthatja át a kiadó a mő értékesítésével járó üzleti kockázatot a szerzıre. BH1992. 633.: a kiadói szerzıdésben a szerzıi díjnak a nyereségtıl függı mértékben való megállapítása a szerzı kifejezett joglemondása hiányában nem eredményezheti az egyébként visszterhes szerzıdés ingyenességét. L.B. Pf. III.20. 383/1972.: Arra sem kötelezi jogszabály a kiadót, hogy a kézirat kiadására való alkalmatlanságát, illetıleg a kézirat átdolgozásának vagy kiegészítésének a szükségességét csak szakmai lektor véleménye alapján közölhesse a szerzıvel. 57. § (1) Irodalmi mő kiadásánál képek alkalmazásához a szerzı beleegyezése szükséges. Illusztrációk alkalmazása a könyvkiadásban
Az alkalmazott grafikai mővek felhasználási szerzıdéseinek feltételeit és szerzıi díjait korábban ugyancsak külön rendelet szabályozta, és elıírta többek között, hogy a könyvkiadásban felhasználásra kerülı mőre kötött szerzıdés idıtartama az írói mőre vonatkozó kiadói szerzıdés idıtartamával azonos legyen, melyet ma is célszerő az ilyen típusú szerzıdések megkötésekor alkalmazni. A könyvkiadásban az írói mővekkel együtt felhasznált mővek esetén a szerzı a mő második és további kiadásáért abban az esetben részesülhetett díjazásban, ha az írói mő szerzıjét is díjazás illette meg. Újabb felhasználásnak az írói mő új kiadásban történı felhasználását kell tekinteni. A fenti rendelkezésre leginkább az a tény szolgáltatott indokot, hogy az irodalmi mő kiadásakor annak illusztrálása, mely alapvetıen határozza meg az írott szöveg jelentését is, döntıen befolyásolja az irodalmi mő értelmezését, ezért természetes igénye lehet, hogy ı maga dönthessen ezek alkalmazása tekintetében. (2) Ha a szerzı beleegyezett abba, hogy mővét képek alkalmazásával (illusztrációkkal) adják ki, az egyes képek felhasználásához való hozzájárulását csak alapos okból tagadhatja meg. Az illusztrációk alkalmazásánál a szerzı rendelkezési jogának korlátai A fenti indokok alapján ugyan a szerzı rendelkezési joga valóban indokolt az illusztrációk megválasztása tekintetében, azonban ennek indokolt - például a könyvkiadók jogos szempontjainak figyelembe vétele miatt is - olyan mértékő korlátozása, hogy a szerzı se élhessen vissza a jogszabály által biztosított jogával, tehát az illusztrációk alkalmazásához adott elvi hozzájárulást követıen a kiadónak is megmaradjon azon mozgástere, szabadsága, mely a mő megjelentetéséhez, kiadásához szükséges
MÁSODIK RÉSZ EGYES MŐFAJOKRA VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK VI. Fejezet A SZÁMÍTÓGÉPI PROGRAMALKOTÁS (SZOFTVER) 58. § (1) Az 1. § (6) bekezdésében foglalt rendelkezést alkalmazni kell a szoftver csatlakozó felületének alapját képezı ötletre, elvre, elgondolásra, eljárásra, mőködési módszerre vagy matematikai mőveletre is. A szoftverek szerzıi jogi védelme A rendelkezés megismétli az Szjt. 1. § (6) bekezdésének szövegét a szoftver csatlakozó felületével (leginkább az algoritmussal) kapcsolatban. Eszerint a szoftver csatlakozó felületének alapját képezı ötletek, elgondolások, stb. nem képezhetik szerzıi jogi védelem tárgyát. Ebbıl következıen, a szoftverek is akkor minısülnek szerzıi mőnek, amennyiben eredetiek, tehát alkotójuk saját szellemi alkotásának tekinthetıek, és ezen túlmenıen semmilyen más ismérv alkalmazása nem szükséges a védelem alatt állásukhoz. Az Szjt. amúgy nem határozza meg a szoftver pontos fogalmát, csupán azt rögzíti, hogy szerzıi jogi védelem alatt áll a számítógépi programalkotás és a hozzá tartozó dokumentáció, akár forráskódban, akár tárgykódban vagy bármilyen más formában rögzített minden fajtája, ideértve a felhasználói programot és az operációs rendszert is [1. § (2) bekezdésének c) pontja]. Pf. III.20.157/1985. sz. - A kísérı anyag, mint írásmő is védelem alatt áll, így az üzemképes számítógépi program létrejötte nem feltétele a védelemnek (pl. elıkészítı anyag). BH1993. 545. sz. - A számítógépi programfejlesztı folyamat egyes elkülöníthetı szakaszai is létrehozhatnak olyan önálló alkotásokat, amelyek külön szerzıi jogi oltalomban részesülhetnek. A Szerzıi Jogi Szakértı Testület (SzJSzT) a számítógépes eljárási rendszer körében az önálló szellemi alkotásként általában a számítógépi kezelésre alkalmas feladat feltárását, a feladatnak a gép által megkövetelt korrektséggel való megfogalmazását, a matematikai modell elkészítését, és végül az algoritmus, azaz a gépi eljárás kidolgozását jelölte meg, míg az egyéb mőveleteket, így pl. a gépi számítások elvégzését és azok eredményeinek értékelését és hasznosítását, az ún. rutinmunka körébe sorolta (SzJSzT 2/1973). Az SzJSzT az interface szerzıi jogi oltalmáról oly módon foglalt állást hogy az mint a szoftver része, és a magyar és külföldi szerzıi jog nemcsak a teljes mővet részesíti védelemben, hanem annak részeit, részleteit, a kidolgozás során létrejött lépcsıit is védelmezi, amennyiben azok önálló, eredeti jelleggel rendelkeznek. Az interface alkotói tevékenység eredménye, a szoftver részét képezi, bizonyos esetekben azonban önállóan is felhasználható, tehát az elıbbiekben elıadottak alapján az eredeti jelleg fennállása esetén szerzıi jogi védelem alatt áll (SzJSzT 3/94.).
(2) A 4. § (2) bekezdésében foglaltakat alkalmazni kell a szoftvernek az eredeti programnyelvétıl eltérı programnyelvre történı átírására is. A szoftverek esetén a fordítás védelme E szabály értelmében a szoftverfordítás, vagyis az eredeti programnyelvnek más programnyelvre történı átírása - amennyiben az egyéni, eredeti jellegő - szerzıi mőnek minısül. Egyéb esetben nyersfordításról beszélhetünk, amely nem áll szerzıi jogi védelem alatt. A gyakorlatban valószínőbb és gyakoribb az ilyen tevékenységek nyersfordításkénti minısítése. Különösképp akkor, ha a fordítás egy meghatározott szoftver fejlesztési folyamatának egyik lépcsıfoka, és nem a befejezett program-mővet vagy annak önálló alkotásként is oltalmazható valamely részét fordítja le az alkotóhoz (alkotói csoporthoz) képest kívülálló személy. BH1991. 145. Más szerzı mővének az átdolgozása az Szjt. 4. §-ának a (2) bekezdése értelmében akkor részesül szerzıi jogi védelemben, ha az átdolgozásnak egyéni, eredeti jellege van, és az átdolgozás nem sértheti az átdolgozott mő szerzıjét megilletı védelmet, így a szoftver esetében is ugyanígy alkalmazandó. (3) A szoftverre vonatkozó vagyoni jogok átruházhatók. A vagyoni jogok átruházhatósága szoftverek esetén A szerzıi vagyoni jogok fıszabályként átruházhatatlanok, másként sem szállhatnak át, illetve lemondani sem lehet róluk. Kivételt képeznek ezen szabály alól azon esetek, amikor a jogalkotó kifejezett rendelkezésével, meghatározott esetekben - amikor azt a mővek létrehozásának és felhasználásának körülményei, sajátosságai indokolttá teszik, így pl. szoftverek tekintetében - megengedi az átruházást, átszállást, melyet követıen a jogszerzı - ellenkezı szerzıdéses kikötés hiányában - a továbbiakban maga rendelkezhet ezen jogokkal. Ez a rendelkezés megfelel a nemzetközi gyakorlatnak és a piaci igényeknek, követelményeknek egyaránt. (4) A szerzı munkaviszonyból folyó kötelessége teljesítéseként elkészített szoftverre a 30. § (3)-(4) bekezdésében foglalt rendelkezések nem vonatkoznak. A munkaviszonyban alkotott szoftverek sajátos szabályai A munkaviszonyban vagy más hasonló jellegő (pl. közalkalmazotti, szolgálati) jogviszonyban létrehozott mő átadásával a szerzıi vagyoni jogokat - eltérı megállapodás hiányában - a munkáltató szerzi meg. Ez a jogszerzés azonban nem korlátlan, pontosabban fennmarad a szerzı díjazás iránti igénye, ha a munkáltató a felhasználásra másnak (harmadik személynek) engedélyt ad vagy a mővel kapcsolatos vagyoni jogokat másra átruházza. A számítógépi programfejlesztés tetemes költségekkel jár és általában valamilyen elıre megjelölt gazdasági eredmény elérését célozza, így a jogalkotó érthetıen korlátozza a szerzık jogait az anyagi befektetéseket eszközlı megrendelı-felhasználóval szemben. Ez azt jelenti, hogy a szoftver átadásával a szerzık rendelkezési joga automatikusan megszőnik, további díjigényei elenyésznek, és csupán a nevük feltüntetésének mellızését kérhetik (a személyhez főzıdı jogok részeként). Az Szjt. ugyanakkor nem zárja ki a felek eltérı megállapodását, vagyis többletjogok biztosítását a szerzıknek. 59. § (1) Eltérı megállapodás hiányában a szerzı kizárólagos joga nem terjed ki a többszörözésre, az átdolgozásra, a feldolgozásra, a fordításra, a szoftver bármely más módosítására - ideértve a hiba kijavítását is -, valamint ezek eredményének többszörözésére annyiban, amennyiben e felhasználási cselekményeket a szoftvert jogszerően megszerzı személy a szoftver rendeltetésével összhangban végzi. A szerzı rendelkezési jogának korlátozása a szoftverek esetében A szoftver mint bizonyos tekintetben funkcionális alkotás alapvetı célja, megalkotásának értelme az általa betölteni kívánt cél elérése. E szempontot figyelembe véve szükséges a jogszerő felhasználó számára olyan lehetıségek biztosítása, amelyek lehetıvé teszik számára ezen cél elérését, akár a szerzı jogainak ellenében is. A szoftver mindenkori jogszerő megszerzıje tehát ezeket a jogokat ipso iure, a törvény erejénél fogva szerzi meg ellenkezı megállapodás hiányában azzal, hogy a rendeltetésszerő használathoz szükséges mértékben gyakorolhatja. (2) A felhasználási szerzıdésben sem zárható ki, hogy a felhasználó egy biztonsági másolatot készíthessen a szoftverrıl, ha az a felhasználáshoz szükséges. A biztonsági másolat készítésének feltétlen joga A biztonsági másolat készítésének joga olyan - ugyancsak a jogszerő felhasználó érdekeit védı - kógens rendelkezés, amely még ellenkezı kikötés ellenében is érvényesül. (3) Aki a szoftver valamely példányának felhasználására jogosult, a szerzı engedélye nélkül is megfigyelheti és tanulmányozhatja a szoftver mőködését, továbbá kipróbálhatja a szoftvert annak betáplálása, képernyın való megjelenítése, futtatása, továbbítása vagy tárolása során abból a célból, hogy a szoftver valamely elemének alapjául szolgáló elgondolást vagy elvet megismerje. A szoftverek mőködésének megismeréséhez főzıdı jog Ezen rendelkezés a kísérletezési szabadság kifejezett megjelenése a szerzıi jogban, és célja a tudomány továbbfejlesztésének akadálymentessége. Lényege az, hogy a szerzı engedélye nélkül is szabad a szoftver
mőködésének megfigyelése, tanulmányozása a felhasználó számára, amit a felhasználási szerzıdésben sem lehet kizárni. Fontos tudni, hogy csakis jogszerően (pl. felhasználási szerzıdéssel) megszerzett szoftver használható fel megfigyelés és tanulmányozás érdekében, az illegális másolat nem. 60. § (1) A szerzı engedélye nem szükséges a kód olyan többszörözéséhez vagy fordításához, amely elengedhetetlen az önállóan megalkotott szoftvernek más szoftverekkel való együttes mőködtetéséhez szükséges információ megszerzése érdekében, feltéve, hogy a) e felhasználási cselekményeket a jogszerő felhasználó vagy a szoftver példányának felhasználására jogosult más személy, vagy az ı megbízottjuk végzi; b) az együttes mőködtetéshez szükséges információ az a) pontban említett személyek számára nem vált könnyen hozzáférhetıvé; c) e felhasználási cselekmények a szoftvernek azokra a részeire korlátozódnak, amelyek az együttes mőködtetés biztosításához szükségesek. (2) Az (1) bekezdés alkalmazása útján megszerzett információ A dekompiláció joga A szoftver Irányelv 6. Cikkelye rendelkezik a visszafejtés, azaz a dekompiláció jogáról, mely a szerzı kizárólagos jogosultságai ellenében is érvényesülı jogokat ad a program mindenkori jogszerő felhasználójának. A dekompiláció joga lehetıséget biztosít az eredeti programinformáció másik programban való, kompatibilitási célú felhasználásához, mivel az itt megengedett szerzıi jogilag releváns cselekmények nélkül minderre (jogszerően) nem kerülhetne sor. elengedhetetlenek mindehhez. A 60. § (1) bekezdése a többszörözésre jogosultak személyét, míg a (2) bekezdése a felhasználás korlátjait határozza meg. a) nem használható fel az önállóan megalkotott szoftverrel való együttes mőködtetésen kívüli célra; b) mással nem közölhetı, kivéve, ha az önállóan megalkotott szoftverrel való együttes mőködtetés ezt szükségessé teszi; c) nem használható fel a kifejezési formájában lényegében hasonló másik szoftver kifejlesztéséhez, elıállításához és forgalomba hozatalához, sem pedig a szerzıi jog megsértésével járó bármely más cselekményhez. (3) Az (1)-(2) bekezdésben szabályozott cselekményekre a 33. § (2) bekezdését értelemszerően alkalmazni kell. A szoftverek szabad felhasználásának korlátai A szabad felhasználás általános szabályai között felsorolt legalapvetıbb korlátok - azaz a szerzı jogos érdekeinek védelme az indokolatlan károsítással szemben, a mő rendes felhasználásának sértetlenül hagyása, illetve a tisztesség követelményeinek és a szabad felhasználás rendeltetésével összeférı célnak megfelelés ezen rendelkezések alkalmazása során is irányadók. (4) A 34. § (2) bekezdése és a 38. § (1) bekezdése a szoftverre nem alkalmazható. A 49. § (1) bekezdésében szabályozott határidı szoftver esetében négy hónap. Az átvétel jogának kizárása, illetıleg a kijavítási határidı szoftvereknél A szabad felhasználás körében a szoftverek esetében az átvétel joga akár iskolai oktatás, akár tudományos ismeretterjesztés céljára nem lehetséges, mivel a programalkotások rendes hasznosítását akadályozná, és ezáltal sérelmes lenne szerzıjük jogaira. Ugyancsak emiatt kivételt képez a nyilvános elıadás szabad lehetısége, akkor is, ha az jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja. A jövıben alkotandó mőveknél az általánosan elrendelt 2 hónapos felhasználó általi elfogadási határidı lehetısége - ellenkezı kikötés hiányában - a szoftverek esetén - tekintettel ezen mővek sajátos, hosszas tesztelést követı értékelésének igényére - 4 hónapban került meghatározásra. Ha a mővet kijavításra visszaadták, a határidı a kijavított mő visszaadásától kezdıdik. (5) Nem kötelezı a szoftver felhasználására vonatkozó szerzıdés írásba foglalása a szoftver mőpéldányának a kereskedelmi forgalomban történı megszerzése esetén. Kivételek a felhasználási szerzıdések alakiságának szabályai alól szoftverek esetében A szoftvereket általában a kereskedelmi forgalomban értékesítik. Mivel a dobozolt szoftvereknél az írásbeliség megkövetelése nehézségekkel jár és a nemzetközi gyakorlattal is ellentétes, indokolt volt kivételt engedni az írásbeliség általános követelménye alól.
VII. Fejezet ADATBÁZIS
60/A. § (1) E törvény alkalmazásában adatbázis: önálló mővek, adatok vagy egyéb tartalmi elemek valamely rendszer vagy módszer szerint elrendezett győjteménye, amelynek tartalmi elemeihez - számítástechnikai eszközökkel vagy bármely más módon - egyedileg hozzá lehet férni. Az adatbázis fogalma Az Szjt. módosításáról szóló 2001. évi LXXVII. törvény 4. §-ával beiktatott rendelkezés (1) bekezdése az adatbázisok jogi védelmérıl szóló 96/9/EK irányelv (adatbázis-irányelv) definíciójára építve határozza meg az adatbázis fogalmát. Ezzel egyidejőleg került sor az Szjt.-ben korábban alkalmazott adattár helyett az adatbázis kifejezés bevezetésére. A fogalom-meghatározás nem csak az adatbázis-elıállítói jogokra vonatkozó új, XI/A. fejezetben foglalt rendelkezések alkalmazásában, hanem a szerzıi jogi fejezetek vonatkozásában is irányadó. A definíció mindössze két feltételt szab az önálló mővekbıl, mőrészletekbıl, mőnek nem minısülı egyéb tartalmi elemekbıl (pl. hangokból, jelekbıl, számokból, tényekbıl, adatokból), vagy mindezek összetételébıl álló adatbázisoknak: a győjteményt valamely rendszer szerint vagy módszer szerint rendezzék el; a győjtemény tartalmi elemeihez egyedileg hozzá lehessen férni. Ezeknek a fogalmi ismérveknek megfelelı bármely győjtemény adatbázisnak számít, megjelenési formájától (papíralapú, elektronikus, on-line stb.) függetlenül. (2) Az adatbázisra vonatkozó rendelkezéseket megfelelıen alkalmazni kell az adatbázis mőködtetéséhez, illetve tartalmának megismeréséhez szükséges dokumentációra is. (3) Az adatbázisra vonatkozó rendelkezések nem alkalmazhatók a számítástechnikai eszközökkel hozzáférhetı tartalmú adatbázis elıállításához vagy mőködtetéséhez felhasznált szoftverre. Az adatbázisra vonatkozó rendelkezések alkalmazása A (2) bekezdés kiterjeszti az adatbázisokra vonatkozó rendelkezések alkalmazását az adatbázisok mőködtetéséhez, illetve tartalmuk megismeréséhez szükséges dokumentációra (pl. tárgy- és névmutató) összhangban az Szjt. 1. § (2) bekezdésének c) pontjával, amely a számítógépi programalkotás (szoftver) elválaszthatatlan részének tekinti a hozzá tartozó dokumentációt. A (3) bekezdés viszont kizárja az adatbázisokra vonatkozó rendelkezések alkalmazását az adatbázis elıállításához vagy mőködtetéséhez felhasznált szoftver tekintetében, amelyre ebbıl következıen az Szjt. 58-60. §-ait kell megfelelıen alkalmazni. 61. § (1) Szerzıi jogi védelemben részesül a győjteményes mőnek (7. §) minısülı adatbázis. A győjteményes mő feltételeinek megfelelı adatbázisok szerzıi jogi védelmét az Szjt. 7. §-a alapozza meg. A 2001. évi LXXVII. törvénnyel beiktatott új, (1) bekezdés ugyanakkor egyértelmővé teszi, hogy a győjteményes mőnek minısülı adatbázis szerzıi jogi védelemben részesül. Az Szjt. e módosítása tehát pontosabbá tette és az adatbázis-irányelvhez igazította a győjteményes mőnek minısülı adatbázis szerzıi jogi védelmének szabályait. (2) Az adatbázisra vonatkozó vagyoni jogok átruházhatók. A munkáltató többletjogai adattárak esetében Az Szjt. fıszabályaként a vagyoni jogok bizonyos kivételekkel - nem átruházhatók. Az egyik lényeges kivétel az adatbázisokkal kapcsolatos vagyoni jog, amely - az adatbázis elıállítását, létrehozását kezdeményezık befektetıi védelme érdekében - teljes egészében vagy részben átruházható. (3) A szerzı munkaviszonyból folyó kötelessége teljesítéseként összeállított adatbázisra a 30. § (3)-(4) bekezdésében foglalt rendelkezések nem vonatkoznak. E rendelkezésnél is - a szoftvereknél megismert logika és érvelés alapján - a munkáltatónak többlet jogokat biztosítva, a jogalkotó kivételeket jelöl meg a munkaviszonyban, vagy más hasonló, munkavégzésre irányuló jogviszonyban alkotó adatbázis szerzık (szerkesztık) tekintetében. Ennek megfelelıen a szerzınél amúgy megmaradó díjigényt vonja meg a szerkesztıtıl, ha a munkáltató a felhasználásra másnak engedélyt ad vagy az adatbázis felhasználási jogát másra átruházza. Ugyanakkor nem kizárt a díjigény szerzıdéses kikötése sem. 62. § (1) Nem szükséges a szerzı engedélye ahhoz, hogy a - győjteményes mőnek minısülı - adatbázist jogszerően felhasználó személy az adatbázis tartalmához való hozzáféréshez és az adatbázis tartalmának rendeltetésszerő felhasználásához szükséges cselekményeket elvégezze. (2) Ha csak az adatbázis valamely részének felhasználására szereztek jogot, az (1) bekezdésben foglalt rendelkezést az adatbázis e részére kell alkalmazni. A szerzı rendelkezési jogának korlátai adattárak esetében A szerzıket megilletı kizárólagos joggal szemben alkalmazható kivételek közül a jogalkotó itt azt az elemet alkalmazta, amikor ahhoz, hogy az adatbázis, vagy annak másolata jogszerő felhasználója az adatbázist elıadja, vagy azt bármely, az elıbbiekben felsorolt módon felhasználja - ha az említett felhasználási cselekmények célja az adatbázis tartalmához való hozzáférés, és annak rendeltetésszerő felhasználása megengedi a szerzı engedélyezési jogának korlátozását, és szabaddá teszi ezen felhasználói cselekményeket.
Ha a jogszerő felhasználó csak az adatbázis egy részének felhasználására jogosult, e szabályt csak az adott rész tekintetében kell alkalmazni. (3) Az (1)-(2) bekezdésben szabályozott cselekményekre a 33. § (2) bekezdését értelemszerően alkalmazni kell. Adattárak szabad felhasználásának korlátai A szabad felhasználás általános szabályai között felsorolt legalapvetıbb korlátok, azaz a szerzı jogos érdekeinek védelme az indokolatlan károsítással szemben, a mő rendes felhasználásának sértetlenül hagyása, illetve a tisztesség követelményeinek és a szabad felhasználás rendeltetésével összeférı célnak megfelelés e rendelkezések alkalmazása során is irányadó. (4) Semmis a felhasználási szerzıdésnek az a kikötése, amely eltér az (1) és a (2) bekezdésben foglaltaktól. A 2001. évi LXXVII. törvénnyel beiktatott (4) bekezdés - az uniós irányelvvel összhangban - semmisnek nyilvánítja a felhasználási szerzıdésnek e § (1) és (2) bekezdéseiben foglaltaktól eltérı kikötéseit. Praktikusan ez azt jelenti, hogy az adatbázis jogszerő felhasználója számára a felhasználási szerzıdések szintjén biztosítani kell ezeket a jogokat. (5) Nem kötelezı az adatbázis felhasználására vonatkozó szerzıdés írásba foglalása az adatbázis mőpéldányának a kereskedelmi forgalomban történı megszerzése esetén. Az ugyancsak a 2001. évi LXXVII. törvénnyel beiktatott (5) bekezdés pedig - a szoftverre irányadó szabályozással egyezıen - mentesíti a feleket a felhasználási szerzıdés írásba foglalása alól, amennyiben az adatbázis mőpéldányát a kereskedelmi forgalomban szerzik meg.
VIII. Fejezet A REKLÁMOZÁS CÉLJÁRA MEGRENDELT MŐ 63. § (1) A reklámozás céljára megrendelt mőre vonatkozó vagyoni jogok a felhasználóra átruházhatók. Reklámozás céljára megrendelt mő vagyoni jogainak átruházhatósága Az Szjt. 9. § (6) bekezdése lehetıvé teszi, hogy a törvényben meghatározott esetekben a vagyoni jogok átruházhatók legyenek. A szoftver, az adattár mellett a reklámozás céljára megrendelt mő is e körbe tartozik. Ez a kivétel fıként a reklámpiac sajátosságaival magyarázható, valamint azzal, hogy e mővekre már az utóbbi években is szinte csak így kötnek szerzıdéseket, így célszerőbb volt e helyzetet legalizálni. Külföldön is található erre példa, a francia szerzıi jogi törvény pl. kifejezetten megengedi a mővekre vagyoni jogok átruházását. E speciális rendelkezés hatályát illetıen utalunk az 1997. évi LVIII. törvény 2. § g) pontjára, amely a gazdasági reklámot a következıképpen definiálja: Gazdasági reklám: olyan tájékoztatás, amely termék, szolgáltatás, ingatlan, jog és kötelezettség (a továbbiakban: áru) értékesítését vagy más módon történı igénybevételét és a vállalkozás nevének, megjelölésének, tevékenységének népszerősítését, továbbá áru vagy árujelzı megismertetését mozdítja elı (a továbbiakban: reklám). Mindaz tehát, ami reklám céljára történı mőfelhasználásnak minısül, az Szjt. VIII. fejezetének alkalmazását vonja maga után. (2) E vagyoni jogok átruházására irányuló szerzıdés létrejötte szempontjából lényeges kérdésnek minısül különösen a felhasználás módja, mértéke, földrajzi területe, idıtartama, a reklám hordozójának meghatározása, valamint a szerzınek járó díjazás. A szerzıdés kötelezı tartalmi elemei A vagyoni jogok átruházására vonatkozó szerzıdés alapvetıen a felhasználási szerzıdéshez hasonló tartalmú, sıt, az Szjt. 55. §-a kifejezetten a felhasználási szerzıdés szabályait rendeli alkalmazni a vagyoni jog átruházására irányuló szerzıdésekre is. E rendelkezés mégis, mőfajspecifikus kötelezı tartalmi kellékeket is meghatároz. Minthogy ezek a szerzıdés létrejötténél lényeges körülménynek minısülnek, ezekben a feleknek meg kell állapodniuk. Az Szjt. VIII. fejezetben és a szerzıdésben nem szabályozott kérdésekben az Szjt. V. fejezetének felhasználási szerzıdésekre vonatkozó rendelkezései az irányadóak. Természetesen a törvény egyéb rendelkezéseit sem hagyhatják figyelmen kívül a felek, pl. a díjazásról való lemondás kifejezett nyilatkozathoz kötöttségét, vagy a kötelezı írásbeliséget. (3) E mővekre a közös jogkezelés nem terjed ki. (4) Elızetesen meglévı mőnek reklámozás céljára történı felhasználása esetén a szerzı és a felhasználó megállapodhatnak abban, hogy a mővet - kizárólag az (1)-(3) bekezdésben foglaltak alkalmazása és a reklámozásban történı felhasználás szempontjából - reklámozás céljára megrendelt mőnek tekintik. E megállapodás a közös jogkezelı szervezettel (85-93. §) szemben csak akkor válik hatályossá, ha arról a szerzı a szervezetet írásban értesíti.
Elızetesen meglévı mővek reklám célú felhasználása, a közös jogkezelés szerepe Fontos értelmezı rendelkezéssel oldja fel a törvény a közös jogkezelés szerepét illetı nem kevés bizonytalanságot. A reklámozás céljára megrendelt mőre a közös jogkezelés nem terjed ki. Ez azt jelenti, hogy az engedélyt egyedileg kell a felhasználónak megszereznie a szerzıi és szomszédos jogi jogosultaktól felhasználási szerzıdésben, ami a vagyoni jog átruházására is irányulhat. Meg kell különböztetni a már létezı mővek reklámozás céljára történı felhasználását és a kifejezetten a reklámozás céljára készítendı mőveket. Amíg az utóbbiaknál a közös jogkezelés nem jut szerephez, addig az elıbbieknél ez a felek megállapodásától függ. Ha ugyanis pl. egy már meglévı slágert kívánnak egy reklámfilmben felhasználni, a felek eldönthetik, hogy a közös jogkezelı szervezet közremőködését (a konkrét esetben az ARTISJUS) igénybe kívánják-e venni. Dönthetnek úgy, hogy a mővet kizárólag a reklámozási célú felhasználás tekintetében, reklámozás céljára megrendelt mőnek tekintik, következésképpen a közös jogkezelés sem terjed erre ki. Errıl azonban a közös jogkezelı szervezetet írásban kell értesíteni, az értesítésig az ilyen megállapodás a közös jogkezelı irányában nem hatályos.
IX. Fejezet FILMALKOTÁSOK ÉS MÁS AUDIOVIZUÁLIS MŐVEK Általános szabályok 64. § (1) Filmalkotás az olyan mő, amelyet meghatározott sorrendbe állított mozgóképek hang nélküli vagy hanggal összekapcsolt sorozatával fejeznek ki, függetlenül attól, hogy azt milyen hordozón rögzítették. Filmalkotásnak minısül különösen a filmszínházi vetítésre készült játékfilm, a televíziós film, a reklám- és a dokumentumfilm, valamint az animációs és az ismeretterjesztı film. A filmalkotás fogalma Az Szjt. IX. fejezete a filmre, mint speciális többszerzıs mőre vonatkozó különös szabályokat tartalmazza. A régi szabályozáshoz képest e fejezet számos ponton korszerőbb és pontosabb rendelkezéseket tartalmaz. E körben említhetı a film fogalmának a meghatározása, amely a filmet a rögzítés módjától függetlenül ismeri el mőalkotásnak, és az egyes fıbb filmtípusokat csak példálózó felsorolással említi. Ez biztosítja a jogvédelmet bármilyen technikai megoldást is használjanak, egyetlen ismérv itt is mint más mőveknél, az 1. § (3) alapján az egyéni, eredeti jelleg. Ennélfogva a hagyományos, celluloidra készült film éppúgy mő, mint az elektronikus eszközökkel (digitális technikával) felvett film. (2) A filmalkotás szerzıi a film céljára készült irodalmi és zenemővek szerzıi, a film rendezıje és mindazok, akik a film egészének kialakításához szintén alkotó módon járultak hozzá. E rendelkezés nem érinti a filmben felhasznált egyéb mővek szerzıinek e törvényben biztosított jogait. A film szerzıi Az Szjt. a film szerzıi között említi a filmrendezıt, együtt a film számára készült irodalmi és zenemő szerzıjével és mindazokkal, akik szintén alkotó módon hozzájárultak a film egészének kialakításához. A szerzıi státus további pontosítást igényel, a film mint többszerzıs mő sajátosságai miatt. Nem véletlen, hogy az Szjt. eltekint a film szerzıinek kimerítı felsorolásától. Az egyes mőfajok és az adott film jellegétıl függıen ugyanis egyes tevékenységek kiemelt szerepet kaphatnak, megalapozva a szerzıséget. A rajzfilmek jellegébıl adódóan pl. a figuratervezık (animátorok, a figurák életre keltıi) esetében az Szjt. 64. § (2) bekezdése szerinti szintén alkotó módon való hozzájárulásuk alapozza meg a szerzıi minıséget. Az 1996/99. APEH iránymutatás a rajzfilmgyártásban részt vevık tevékenységének megítélésérıl, a rajzfilmgyártás folyamatában jellemzıen részt vevık körét sorolja fel. Az iránymutatás kifejti, hogy a szerzıi minıség megállapítása nem formai, hanem tartalmi követelményektıl függ. Ezért az egyes alkotásoknál egyedi megítélés tárgya, hogy bizonyos tevékenységek az adott filmet tekintve szerzıi tevékenységnek minısíthetıek-e. A szerzıi státus feltétele a szerzıi mőveknél az eredeti és alkotó tevékenység. A kizárólag a film alkotásának technikai (pl. világosító) vagy szervezési, gazdasági hátterét biztosító személyek (pl. gyártásvezetı), bármennyire is fontos feladatuk, nem válnak a film szerzıivé. A rendezı, a film gyártása során privilegizált szerzı. Koordinálja a producerrel egyetértésben a többi szerzı munkáját, meghatározva a mő egészének a jellegét. Az Szjt. 65. § (3) bekezdése szerint pl. a rendezı képviseli egyes személyhez főzıdı jogok gyakorlásában a többi szerzıt. Ezért találunk olyan felfogást, amely a rendezıt a film kizárólagos szerzıjének tekinti. Ez azonban a hatályos szerzıi jogi szabályozás szintjén nem jelenik meg. A szerzıi jog elméletében vitás kérdés, hogy a film szerzıi szerzıtársaknak vagy társszerzıknek
tekintendıek-e [Szjt. 5. §]. A közös mő önálló hasznosíthatósága, mint a társszerzıi státus legfıbb ismérve csak a filmben felhasznált irodalmi, zenemővek vagy képzımővészeti alkotások tekintetében releváns. E tekintetben az említett mővek szerzıi társszerzık. A rendezı vagy az operatır szerzıi tevékenysége kizárólag a filmhez kötıdik, alkotásuk önálló hasznosítása nehezen realizálható. A film számára készült irodalmi és zenemővek szerzıi megırzik hasznosítási jogaikat a nem filmes felhasználási jogok tekintetében, ha az elıállító nem szerez a megfilmesítési jog mellett egyben kiadói vagy más jogot is az említett mővekre (pl. könyv kiadása). A rendezı esetében pl. ez a lehetıség nem adott, mivel az ı közremőködése a film szerves részévé válik, annak nem filmes felhasználása nem realizálható. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy (pl. animációs film esetében) a másodlagos (merchandising) jogok ne illetnék meg vagy ha e jogok a elıállítót illetik meg a szerzıdés alapján, erre tekintettel díjazásra ne tarthatna igényt. Bírói és SZJSZT gyakorlat BH1986. 363. számú döntés a rajzfilm rendezıjét és az annak alapjául szolgáló irodalmi mő elhunyt szerzıjét szerzıtársaknak minısítette. (3) A film elıállítója (a továbbiakban: elıállító) az a természetes személy, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkezı gazdasági társaság, aki vagy amely saját nevében kezdeményezi és megszervezi a film megvalósítását, gondoskodva ennek anyagi és egyéb feltételeirıl. A film elıállítója A jelenlegi értelmezési problémákat szüntetheti meg a film elıállítójának definíciója (64. § (3), amely szakít a régi szabályozás kizárólagos állami filmgyártást tükrözı filmgyártó vállalat meghatározásával. A fogalom kellı támpontot nyújt ahhoz, hogy meghatározható legyen kit, illetve mely céget is illetnek a film felhasználási jogai, amennyiben azt ismeri el elıállítónak, aki saját nevében kezdeményezi és megszervezi a film megvalósítását gondoskodva ennek anyagi és egyéb feltételeirıl. Nem szőkíti le ugyanakkor a definíció az elıállítók körét gazdasági társaságokra, amennyiben természetes személyek és jogi személyek (pl. egyesület, alapítvány) éppúgy lehetnek elıállítók. Lényeges, és fontos, sok jogi bizonytalanságot megelızı eleme a szabálynak, hogy egyértelmővé teszi, hogy a film anyagi hátterét biztosító, a filmért felelısséget vállaló producer rendelkezhet csak a felhasználási jogokkal, így a gyártásvezetıi és más feladatokat ellátó producer (Executive Producer, Line Producer stb.) jogilag nem elıállítója a filmnek. A 2004. évi II. törvény a mozgóképrıl nem csupán a filmelıállító fogalmát határozza meg, az Szjt. 64. § (3) bekezdésével összhangban, hanem -több más, a filmalkotásoknak a Nemzeti Filmirodánál történı besorolását meghatározó fogalmat is- mint pl. meghatározza a magyar filmelıállító fogalmát. A film elıállítója a megszerzett felhasználási jogokat rendszerint nem maga hasznosítja, hanem forgalmazási szerzıdés keretében ad át egyes jogokat (pl. televíziós sugárzás, videokazettán történı forgalmazás stb.). A forgalmazó cég vagy televíziós szervezet (különösen a külföldi gyakorlatban) gyakran minimum garanciát fizet a film elıállítójának, amelynek összege nem kötıdik a forgalmazó által késıbb realizált bevételhez. A minimum garancia kifizetésének szinte egyetlen feltétele általában az, hogy a film elkészüljön és azt az elıállító a forgalmazó rendelkezésére bocsássa a kért idıben és minıségben. A forgalmazó (hacsak saját maga nem üzemeltet mozit, videotékát stb.) bizonyos jogait a fogyasztókkal közvetlen kapcsolatban álló moziüzemeltetıknek, videotékáknak meghatározott idıre engedi át. Ezt a jogátadást igen szigorúan értelmezi a gyakorlat. Újdonság figyelemmel az Szjt. 82. §-ánál írott magyarázatra is, hogy az Szjt., amely a filmek elıállítóinak szomszédos jogi jogosultságokat biztosít. Megjegyezzük egyúttal, hogy ez az elsısorban jogharmonizációs szempontok miatt a törvénybe bekerült új jogosultság a gyakorlatban nem valószínő, hogy komoly szerephez jut majd. Bírói és SZJSZT gyakorlat SZJSZT: 34/95. számú szakvéleményében kifejtette, hogy a videotéka - eltérı megállapodás hiányában - nem jogosult arra, hogy pl. kazettákról másolatot készítsen vagy pl. a videoforgalmazási jogokat továbbadja. Amennyiben a szerzıdés az ilyen széleskörő hasznosításra nem hatalmazza fel a videotékát, a Btk. 329/A. § (1) bekezdésében foglaltak megsértése is megvalósul. 65. § (1) A filmalkotás akkor befejezett, ha végleges változatát a szerzık és az elıállító ilyenként elfogadják. Ezt követıen a végleges változatot egyik fél sem változtathatja meg egyoldalúan. (2) A befejezett film hozzáadással, elhagyással vagy kicseréléssel való módosításához vagy bármilyen más megváltoztatásához a szerzık és az elıállító engedélye szükséges. (3) Az (1)-(2) bekezdésben szabályozott jogok gyakorlásakor - a szerzık közötti eltérı megállapodás hiányában a rendezı képviseli a többi szerzıt. Az utolsó vágás (final cut) joga, a film végsı változata Az Szjt. 65. §-a igen dicséretes módon a szakmában eddig is ismert és gyakorolt utolsó vagy finomra vágás jogát határozza meg. Ez lényegében azt jelenti, hogy a rendezı és az elıállító, vagy ha a szerzıdésben ezt a
jogot csak a rendezı gyakorolja, akkor ı határozza meg, hogy mi legyen a filmnek az a változata, amely késıbb a mozikban, televízióban stb. látható. A filmnek nem kizárt, hogy több változata is legyen, pl. az egyes országok cenzurális törvényei miatt. Az utolsó vágás jogát az Szjt. 65. § (1) bekezdése szerint a elıállító és a rendezı együtt gyakorolják, utóbbi képviseli a többi szerzıt e tekintetben. Ez azzal indokolható, hogy egy film elkészítését jelentısen hátráltatná az, hogyha minden szerzınek döntési joga lenne. A felek természetesen eltérıen is szabályozhatják e kérdést is. A diszpozitív szabályt minden bizonnyal a szerzıdési gyakorlat a konkrét esetek fényében eltérıen fogja kialakítani. Az utolsó vágás jogának gyakorlása után tekinthetı a film befejezettnek, ennek megváltoztatása tehát a mő integritásának [Szjt. 13. §] a megsértését jelenti. A befejezett elfogadott film megváltoztatásához a szerzıket képviselı rendezı és az elıállító egyetértése szükséges. Az utolsó vágás jogának gyakorlásánál, illetve a végsı filmváltozatának megváltoztatásánál az elıállító nem léphet fel a személyhez főzıdı jogok védelmében, mivel e két esetben közös a döntési jog. Bírói és SZJSZT gyakorlat SZJSZT 23/03: a még be nem fejezett filmfelvétel szerzıi jogi védelmével foglalkozik, megállapítja, hogy mivel az egyéni, eredeti jelleg fellelhetı, ezért a be nem fejezettség nem akadálya a védelemnek. (4) Az elıállító - az (1)-(2) bekezdésben szabályozott jogok kivételével - a szerzık személyhez főzıdı jogainak a védelmében is felléphet. Az elıállító fellépési joga a személyhez főzıdı jogok védelmében Az elıállító, mint a felhasználási jogosultja és esetenként mint a személyhez főzıdı jogoknál is döntési helyzetben lévı személynek saját érdekét is szolgálja, hogy a film szerzıinek személyhez főzıdı jogait tiszteletben tartsák. Így az utolsó vágás jogának, és a film integritásához való jog megsértése elleni fellépéstıl eltekintve a személyhez főzıdı jogok védelmében maga is felléphet. (5) A filmalkotásokra nem alkalmazhatók a munkaviszonyból folyó kötelesség teljesítéseként megalkotott mővekre vonatkozó általános szabályok (30. §). Filmalkotás és munkaviszony Fontos értelmezı rendelkezéssel oldja föl a törvény a munkaviszonyra vonatkozó szabályok és a filmre, mint speciális többszerzıs mőre vonatkozó szabályok közötti értelmezési zavarokat. Ez azt jelenti, hogy abban az egyébként ritka esetben, ha a film szerzıje munkaviszonyban rendezi a filmet, akkor is a IX. fejezet speciális szabályait kell alkalmazni és nem az Szjt. 30. §-át. Ez pl. a mő olyan megváltoztatásánál, amivel a szerzı nem ért egyet fontos lehet, mivel a munkaviszonynál csupán nevének mellızését kérheti ilyenkor a szerzı. Ugyancsak jelentıs eltérés, hogy míg a munkaviszonyban alkotott mőnél vagyoni jogok átruházása történik a mő átadásával egyidejőleg, addig a filmnél csak felhasználási jogok, és a felhasználás engedélyezésének a joga kerülnek az elıállítóhoz. Mindez azt is jelenti, hogy amennyiben a szerzı a felhasználási jogait teljes egészében, korlátlanul átruházza az elıállítóra, lényegében a vagyoni jogok átruházásáról beszélhetünk.
A megfilmesítési szerzıdés 66. § (1) A filmalkotás létrehozására kötött szerzıdés (a továbbiakban: megfilmesítési szerzıdés) alapján a szerzı - kivéve a szöveges vagy a szöveg nélküli zenemő szerzıjét - ellenkezı kikötés hiányában átruházza az elıállítóra a filmalkotás felhasználására és a felhasználás engedélyezésére való jogot. (2) A felhasználás jogának átruházása nem terjedhet ki a 20. §-ban, a 23. § (6) bekezdésében és a 28. §-ban szabályozott vagyoni jogokra. A megfilmesítési szerzıdés tárgya A megfilmesítési szerzıdés, hasonlóan pl. a kiadói szerzıdéshez a nevesített felhasználási szerzıdések körébe tartozik. Itt utalunk arra, hogy a gyakorlatban elıforduló néhány legtipikusabb megfilmesítési szerzıdésre (rendezıfilmelıállító, forgatókönyvíró-filmelıállító, és zeneszerzı-filmelıállító) a CD Jogtár Iratmintatár adatbázisban találhatóak szerzıdésminták. Lényege, hogy a film szerzıi [Szjt. 64. § (2)] a jövıben megalkotandó filmalkotás létrehozása és annak fıszabályként filmes felhasználása céljából saját már elkészült vagy még a jövıben elkészítendı mővük felhasználási jogait részben vagy egészben a film elıállítójára ruházzák. Ez tipikusan a film alapjául szolgáló irodalmi mőnek, a film forgatókönyvének a megfilmesítésére köttetik, valamint a filmben felhasználni kívánt zene felhasználási jogainak az átruházását tartalmazza. A film rendezıje szintén szerzıdésben ruházza át a film felhasználásának a jogait, ám ezt a gyakorlatban nem megfilmesítési, hanem alkotói, rendezıi
felhasználási szerzıdésként ismerik. A kizárólagosság kérdését csak közvetve rendezi a törvény, az Szjt. 66. § (8) bekezdésében foglalt újramegfilmesítési jog 10 évben megállapított idıbeli korláthoz kötésével. Az 1969. évi III. tv.-hez képest a megfilmesítési szerzıdés legfontosabb új eleme annak diszpozitív jellegében rejlik. Ez azt jelenti, hogy, amennyiben a felek eltérıen nem rendelkeznek, a filmelıállító a filmalkotáshoz főzıdı valamennyi felhasználási jogot megszerzi. Lehetıség van tehát arra, hogy a szerzı a szerzıdésben visszatartson magának bizonyos jogosultságokat (pl. multimédia jellegő felhasználási jogok), abban a tegyük hozzá - nem túl gyakori esetben, ha az elıállítóval így meg tud állapodni. Az Szjt. alapján elméletileg ara is mód van, hogy a szerzı bizonyos díjazásra való jogosultságát pl. a közös jogkezelı szervezeten keresztül érvényesítse. Ilyenkor az elıállító jogosult pl. a televíziós sugárzásra, a sugárzásból származó jogdíjat pedig a közös jogkezelı szervezet közvetlenül a mősorszolgáltatóval kötött megállapodás alapján érvényesíti. Ez - ahogyan azt a külföldi minták is mutatják (pl. a francia SACD) - a gyakorlatban csak akkor kivitelezhetı, ha a szerzık reprezentatív része igényli a közös jogkezelı szervezeten keresztül történı, a jogosultak önkéntes elhatározásán alapuló jogdíjkezelést. A felhasználók is csak akkor fogadják el a közös jogkezelı szervezet ez irányú tevékenységét, ha az kellı reprezentativitás alapján valamennyi jogosult irányában végezhetı. Fontos, hogy a megfilmesítési szerzıdés alapján átruházott jogok a filmalkotás felhasználására vonatkoznak. Nem tartozik tehát ide külön megállapodás hiányában a filmalkotás alapján irodalmi mő kiadása, vagy a film zenéjének CD stb.-n történı felhasználásának a joga. A kötelezıen közös jogkezelésre tartozó felhasználások (üres kazetta, egyidejő vezetékes továbbközvetítés, bérbeadás után járó jogdíj) nem képezhetik a megfilmesítési szerzıdés tárgyát. (3) A szerzıt minden egyes felhasználási mód tekintetében külön-külön díjazás illeti meg. A felhasználáshoz kapcsolódó bevételnek minısül az a támogatás is, amelyet az elıállító a film megvalósításához kap. A díj megfizetésére az elıállító köteles. A felhasználási módonként fennálló díjazásra való jogosultság A szerzık jogait védı két fontos rendelkezés egyrészt az elıállító legalább évenkénti, írásbeli elszámolási kötelezettsége a szerzık felé a felhasználásról [Szjt. 66. § (5)], másrészt a felhasználási módonkénti díjazásra való jogosultság [Szjt. 66. § (3)]. Utóbbi alapján képzelhetı el az ún. állami finanszírozás keretében, 19491987 között készült audiovizuális mővek jogdíjainak rendezése is. Figyelemmel e probléma egységes, és hatékony rendezésének szükségességére, a számítástechnikai és dokumentációs feladatokat sem nélkülözı jogdíjkezelés minden bizonnyal közös jogkezelés keretében lenne a legcélszerőbb. A felhasználási módonként külön-külön történı díjazás az Szjt. 16. § (4) bekezdésénél is jobban kiemeli a szerzı és a felhasználással elért bevétel közötti közvetlen kapcsolat fontosságát. A bevétellel lehet arányos a díjazás úgy is, ha az nem kötıdik külön-külön minden egyes felhasználási módhoz. Ez tehát egy többletszabály, amelyet indokol a filmalkotások sokrétő felhasználási skálája, és a felhasználásért járó, esetenként nem jelentéktelen díjösszeg, amely tehát a szerzı díjazásának alapját is jelenti. Az Szjt. 66. § (5) bekezdésébıl, amely az elıállítóra állapít meg elszámolási kötelezettséget, az is következik, hogy a jogdíj alapját az elıállító által realizált bevétel képezi. A 66. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezés, amely szerint a felhasználáshoz kapcsolódó bevételnek minısül az a támogatás is, amelyet az elıállító a film megvalósításához kap viszont értelmezési problémákat vethet fel. A rendelkezés célja nyilván azt a gyakorlatot kívánta törvényi szintre emelni, amely szerint egy-egy szerzı elismertsége a megvalósításhoz nélkülözhetetlen támogatások megítélésénél meghatározó, és így méltányolható a szerzı azon igénye, hogy a támogatásból részesedjék. A gyártási, elıállítót megilletı támogatás viszont dogmatikailag semmiképpen nem tekinthetı felhasználási bevételnek, hiszen a felhasználási bevétel alapja a film elkészítése. Nem egyértelmő továbbá a támogatás fogalma sem (sokszor a támogatás természetbeni juttatás formáját ölti pl. gyártási infrastruktúra ingyenes rendelkezésre bocsátása). Az is bizonytalanságot eredményezhet, hogy a szerzıkkel kötött szerzıdések idıpontja általában megelızi a támogatások folyósítását, ezért errıl csak nagyon körültekintıen lehet és kell rendelkezni a szerzıdéseknek. (4) Az elıállító a szerzıdés alapján ıt megilletı jogokat más - akár belföldi, akár külföldi - természetes vagy jogi személlyel együttesen is gyakorolhatja. Joggyakorlás koprodukcióban készülı mőveknél Indokolt a törvénynek rendeznie azt az esetet, ha a film akár belföldi, akár külföldi koprodukcióban készül. Utalunk a 2004. évi II. törvényre a mozgóképrıl, amely szabályozza a koprodukciók különféle formáinak támogatási rendszerét. Figyelemmel a filmgyártás jelentıs költségeire, a filmek többsége ma már több elıállító, azaz kooproducer közremőködésével készül. Több ország részvétele bizonyos nemzetközi filmtámogatások igénybevételének egyenesen feltétele is (pl. Eurimages, az EU MEDIA Plus Programja). A megfilmesítési jogokat megszerzı, általában a szerzıvel honos koproducernek ezért fontos garanciális
szabály az, hogy a szerzı külön engedélye nélkül e jogokat együttesen is gyakorolhassa a koprodukciós partnerekkel. A koprodukciós partnerek általában már csak akkor kötnek szerzıdést, amikor a szerzık és az elıállító közötti megfilmesítési szerzıdések már aláírásra kerültek, és e szerzıdések is megkövetelik azt, hogy e jogokat a partnerek együttesen gyakorolhassák. Itt utalunk arra, hogy a CD Jogtár Iratmintatár adatbázis tartalmaz egy nemzetközi koprodukcióban készülı audiovizuális mőre alkalmazható - a filmelıállítók egymás közötti jogviszonyát rendezı - koprodukciós szerzıdésmintát. (5) Az elıállító évente legalább egyszer köteles a filmalkotás felhasználásához kapcsolódó bevételeirıl a szerzınek felhasználási módonként írásban elszámolni. Az elıállító évenként beszámolási kötelezettsége Az Szjt. 66. § (3) bekezdésében foglalt szabályból szinte egyenesen következik e rendelkezés, hiszen a felhasználási módonként külön-külön történı díjazás csak akkor ellenırizhetı, ha elszámolási kötelezettsége van az elıállítónak. Ezt évenként minimum egyszer meg kell tennie az elıállítónak, méghozzá írásban. A törvény tehát nem bízta a felek megállapodására az elszámolási kötelezettség esetleges szabályozását, hiszen az elıállító visszaélve pozíciójával, egy ilyen szerzıdési kikötést valószínőleg nem fogadna el. (6) Ha az elıállító a mő elfogadásától számított négy éven belül a megfilmesítést nem kezdi meg, vagy megkezdi ugyan, de ésszerő határidıre nem fejezi be, a szerzı felmondhatja a szerzıdést és arányos díj megfizetését követelheti. A szerzıt ilyen esetben a felvett elıleg megilleti, a mővel pedig szabadon rendelkezik. A felhasználási jog nem gyakorlásának következménye a filmnél A felhasználási szerzıdésekre vonatkozó a felhasználás megfelelı határidın belüli meg nem kezdését szankcionáló általános szabályt [Szjt. 51. § (1) a)] e rendelkezés több szempontból is kiegészíti, illetve el is tér attól. A film esetében az 1969. évi III. tv.-hez hasonlóan 4 évben állapítja meg a törvény az elıállító számára a filmrevitel megkezdésére rendelkezésre álló határidıt. A film befejezésére már - igen bölcsen - a jogalkotó ésszerő határidıt ad, ami természetesen egyedi elbírálás tárgya, és mint ilyen az elıállítóra kedvezıbb szabály. Utóbbi, rugalmasabb szabály indokolt a film gyártásának komplexitása, kockázatai és jelentıs költségigénye miatt. A felmondást követıen a szerzı szabadon rendelkezhet mővével, és arányos díjazásra is jogosult marad. Amennyiben elıleget vett fel, azt nem kell visszafizetnie. (7) Ha a szerzıdést a film céljára jövıben megalkotandó mőre kötik meg, az elıállító köteles a mő átvételétıl számított hat hónapon belül a szerzıt írásban értesíteni arról, hogy a mővet elfogadja-e vagy annak kijavítását igényli. A mő kijavításra való visszaadása esetén a kijavítás elvégzésére megfelelı határidıt kell tőzni. A kijavított mő elfogadásáról az átvételtıl számított három hónapon belül köteles az elıállító nyilatkozni. A mő, illetıleg a kijavított mő elfogadására vonatkozó nyilatkozattételi kötelezettség elmulasztása esetén a mővet elfogadottnak kell tekinteni. Jövıben alkotandó mővekre kötött szerzıdések sajátosságai a filmnél A jövıben alkotandó mővekre vonatkozó általános szabályok [Szjt. 49. §] helyett, elsısorban a határidık tekintetében a film céljára megalkotandó mőveknél eltérı szabályok irányadóak. Így a filmnél nem 2, hanem 6 hónap áll az elıállító rendelkezésére, hogy a mővet elfogadja. Amennyiben nem nyilatkozik, az elfogadásnak tekintendı. Az elutasító nyilatkozatot írásban kell az elıállítónak megtennie, és a kijavításra megfelelı határidıt kell szabnia. A megfelelı határidı követelményét igen komolyan veszi a bírói gyakorlat, ennek elmulasztása esetén ugyanis nem tekinthetı jogszerőnek a felhasználót az Szjt. 49. § (3)-(4) bekezdésében foglaltak alapján megilletı elállási jog gyakorlása. A kijavított mő elfogadására 3 hónap áll az elıállító rendelkezésére. (8) A szerzı az elıállítás befejezésétıl számított tíz éven belül ugyanarra a mőre csak az elıállító hozzájárulásával köthet újabb megfilmesítési szerzıdést. Ez a korlátozás kiterjed a rajz- vagy bábfilmben szereplı jellegzetes alakra, valamint - a felek megállapodása esetén - a szerzınek a film céljára készített és felhasznált mővével azonos témájú másik mővére is. Az újramegfilmesítési jog (remake) tartalma A remake olyan felhasználási jogot jelent, amely megengedi a jogosultnak, hogy egy már meglévı, és szerzıi jogi védelem alatt álló mővet újra feldolgozzon, ám egy alapjában véve új, önálló szerzıi jogi védelemre érdemes mővet hozzon létre. Ahhoz, hogy remake-rıl lehessen beszélni, az új filmnek egy már meglévı mőtıl eltérı, új alkotásnak kell lennie, de ahhoz - ha minimálisan is - kapcsolódnia kell. A film alapjául szolgáló irodalmi mő szerzıje és a zeneszerzı általában megtartják azt a jogukat, hogy saját, önállóan életképes mőveiket a filmtıl függetlenül hasznosítsák. A szerzı az elıállítás befejezésétıl számított tíz éven belül ugyanarra a mőre (rajzfilm vagy bábfilm jellegzetes figurájára is) csak az elıállító hozzájárulásával köthet újabb megfilmesítési szerzıdést. E határidın belül is van lehetıség a remake-re, de ehhez a film elıállítójának hozzájárulására van szükség. A
jogalkotó szerint kb. 10 éven belül térül meg a produceri befektetés. Az Szjt. 66. § (8) bekezdése nem zárja ki annak a lehetıségét, hogy amennyiben a remake jogáról nem mondott le pl. az eredeti film alapjául szolgáló irodalmi mő szerzıje a megfilmesítési szerzıdésben, a szerzı egy másik elıállítóval akár 10 éven belül elıszerzıdést [Ptk. 208. §] kössön. Ehhez az elıállító hozzájárulása sem kell. Az a tény, hogy a szerzı remake joga idıbeli korláthoz kötött, még nem jelenti azt, hogy a producer külön engedély nélkül élhetne ezzel a joggal. Az Szjt. 66. § (1) bekezdése ugyanis a elıállító jogai között a filmalkotás felhasználását említi, vagyis szerzıdésben kell a remake jogáról a szerzınek lemondania az elıállító javára, a vagyoni jogok védelmi idején belül [Szjt. 31. § (6)], ahhoz, hogy az elıállító jogszerően újabb filmet készíthessen a már elkészült film alapján.
X. Fejezet KÉPZİMŐVÉSZETI, FOTÓMŐVÉSZETI, ÉPÍTÉSZETI, IPARMŐVÉSZETI ÉS IPARI TERVEZİMŐVÉSZETI ALKOTÁSOK, MŐSZAKI LÉTESÍTMÉNYEK TERVEI Személyhez főzıdı jogok 67. § (1) A mő jogosulatlan megváltoztatásának minısül az építészeti alkotás vagy a mőszaki létesítmény tervének a szerzı hozzájárulása nélkül történı olyan megváltoztatása, amely a külsı megjelenést vagy a rendeltetésszerő használatot befolyásolja. Építészeti alkotások és mőszaki létesítmények, mint alkotások szerzıinek védelme Az ún. vizuális mővészetek, tehát a képzı- - így elsısorban a festészet, a grafika, és a plasztika alkotásai, az ipar- - tehát a használati funkcióval is rendelkezı mőtárgyak köre -, valamint az ipari tervezımővészet általában valamely termék külsı megjelenésének esztétikai és mőszaki szempontok szerint kialakított modellje - és az építészet alkotásai, a mőszaki létesítmények tervei a szerzıi jog rendszerében is sajátos, sok szempontból egyedi szabályozási rendszert igényelnek. Szemben pl. a zene-felhasználások esetkörével, mind a mőalkotások élvezete - vizualitás -, mind a felhasználások alaptípusai - tehát elsısorban a tulajdonjog átruházása, és csak másodlagosan az egyéb, reprodukálási jellegő alkalmazás - szükségessé teszik az egyéni szempontrendszert. Mivel mind az építészeti alkotás, mind a mőszaki létesítmény a kivitelezett mő rögzítését is magában foglaló terv formájában jön létre, az Szjt. a szerzı hozzájárulásához köti a terv olyan megváltoztatását, amely a külsı megjelenést befolyásolhatja. A rendeltetésszerő használatot befolyásoló megváltoztatás is érinti a külsı megjelenést. BH1992. 524. sz. - Szerzıi jogi felhasználási szerzıdésnek minısül minden olyan (többnyire vállalkozási szerzıdésnek nevezett) polgári jogi szerzıdés, amelyet szerzıi jogi védelem alatt álló mőre kötöttek. is, Jövıben megalkotandó szerzıi mőre kötött felhasználási szerzıdés hibás teljesítése esetén a szerzıi jogi törvény rendelkezései az irányadók, és nem a Ptk.-nak a hibás teljesítésre vonatkozó elıírásai. (A peres felek belsı építészeti tervezési munkára kötöttek szerzıdést.) Az SzJSzT szerint jogunkban az építészeti alkotás és egyéb mőszaki létesítmény, mint alkotás fogalma kettıs jellegő, beletartozik a terv és az épület (mőszaki létesítmény) is, illetve hogy az építészetben szerzıi mő a tér minden egyéni, eredeti alakítása. Ilyennek minısülnek azok az épületek, mőszaki létesítmények tervei és mindazok a rajzok, a háromdimenziós modellek (vagyis együtt építészeti mővekre vonatkozó alkotások), amelyek alapján ezek az épületek, mőszaki létesítmények (vagyis együtt építészeti mővek) létrehozhatók. Az egyéni eredeti vonások megnyilvánulhatnak akár az épület, létesítmény külsejében, akár belsı képében, illetve az ezekre vonatkozó tervekben is. A szerzıi jogi védelem nem terjed ki az építési technológiára, s a védelem szempontjából az épület céljának sincs jelentısége. Nem minısül alkotásnak az a produktum, amely az adott feladathoz képest csak egyetlen megoldással képzelhetı el (SzJSzT 03/1986.). (2) A tervezınek joga van meghatározni, hogy az épületen vagy a mőszaki létesítményen a nevét és a tervezés idejét hol és hogyan tüntessék fel. E jogát azonban csak a tulajdonos, illetve a használó vagy az üzemeltetı jogainak és törvényes érdekeinek indokolatlan vagy aránytalan sérelme nélkül gyakorolhatja. Építészeti alkotások és mőszaki létesítmények, mint alkotások szerzıinek névfeltüntetési joga A szerzınek (tervezınek) különleges érdeke főzıdik nevének, a tervezés idejének az épületen való feltüntetésére. A tulajdonos (üzemeltetı, kezelı) csak a feltüntetés helyére és módjára nézve hivatkozhat
méltányos érdekeire, a tervezı nevét és a tervezés idejét (évét) mindenképpen fel kell tüntetnie, amennyiben azt a tervezı igényli. A tervezı és a munkáltató által megjelölt további személyek, valamint a munkáltató nevének, valamint a tervezés idejének feltüntetésén túlmenıen a tulajdonos (üzemeltetı, kezelı) további adatot nem köteles a feliraton szerepeltetni. (3) A szerzı nevét abban az esetben kell a látképen feltüntetni, ha azon egy meghatározott képzımővészeti, építészeti, iparmővészeti vagy ipari tervezımővészeti alkotás, vagy mőszaki létesítmény bemutatása szerepel. Ilyen alkotások tudományos ismeretterjesztı elıadás, illetıleg iskolai oktatás céljára [33. § (4) bek.] történı felhasználásakor ugyancsak meg kell jelölni a szerzıt. Szabad felhasználás a vizuális mőalkotások esetében Látkép esetében akkor kötelezı a szerzı nevének feltüntetése, ha a kép kifejezetten egy bizonyos alkotás bemutatását célozza. Ha viszont a képeslapon csak mellékesen, a környezetbe simulva látható az alkotás, akkor nincs szükség a szerzı nevének feltüntetésére. A szabályozás a látképek ügyét tehát a szabad felhasználás egyik esetének minısíti, ennek megfelelıen nem írja elı a szerzı hozzájárulását mőve látképen való felhasználásához, és díjigénye elé is akadályt gördít. Elıírja viszont, hogy a szerzı nevét feltüntessék ilyen esetekben is. (4) Építészeti vagy mőszaki alkotás tervének változatlan újabb felhasználása esetén csak az eredeti terv szerzıjét kell feltüntetni. Építészeti vagy mőszaki alkotások terveinek újabb felhasználása A tervek változatlan újabb felhasználása, illetve a típusterv ismételt felhasználása az eredeti mellett egy másik, (adaptáló) tervezı közremőködését is igényelheti. Különösen így van ez akkor, ha a típusterv nem az épületre, hanem csak egyes szerkezeti megoldásokra, csomópontokra stb. vonatkozik, de egyébként nem köti meg teljesen a tervezı kezét. Amennyiben - kisebb, jelentéktelen változtatásokkal - az eredeti terv kerül újból megvalósításra, csak az eredeti terv szerzıjének nevét kell feltüntetni. (5) A 34. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés képzımővészeti, fotómővészeti és iparmővészeti alkotások felhasználására nem alkalmazható. Az idézés tilalma a vizuális mőalkotásoknál Az idézés joga, mint a szabad felhasználások legelterjedtebb esete tehát hogy a mő részletét - az átvevı mő jellege és célja által indokolt terjedelemben és az eredetihez híven - a forrás, valamint az ott megjelölt szerzı megnevezésével bárki idézheti, ezen mővek esetében nem gyakorolható. A rendelkezés értelme az a tény, hogy a vizuális mővészetek terén az idézés - tehát a mő meghatározott részének felhasználása - automatikusan a mő integritásának sérelmével is járna, így nem megengedett. (6) A mő használója köteles tőrni, hogy a mővet az arra jogosultak bemutassák és arról felvételeket készítsenek, ha ez méltányos érdekeit nem sérti. A vizuális alkotások használóinak tőrési kötelezettsége Az építészeti alkotás és a mőszaki létesítmény használójának méltányos érdeke, hogy a bemutatás, vagy felvételek készítése ne akadályozza a zavartalan használatot, esetleg ne adjon lehetıséget az ún. ipari kémkedésre. A tőrés kötelezettsége nem zárja ki, hogy megszabja a bemutatás és felvételek készítése feltételeit, amennyiben e feltételek nem lépik túl a méltányos érdek határait.
A szabad felhasználás esetei 68. § (1) A szabadban, nyilvános helyen, állandó jelleggel felállított képzımővészeti, építészeti és iparmővészeti alkotás látképe a szerzı hozzájárulása és díjazás nélkül elkészíthetı és felhasználható. A nyilvánosan kiállított mőalkotások szabad felhasználása A látkép elkészítésének és felhasználásának három feltétele van, amely feltételeknek együttesen meg kell lenniük ahhoz, hogy a felhasználás szabad legyen. Az alkotásnak szabadban kell felállítva lennie (tehát nem lehet épületben), nyilvános helyen legyen (tehát nem lehet pl. egy magánház elkerített kertjében), és nem lehet alkalomszerően vagy ideiglenes jelleggel felállítva. (2) Tudományos ismeretterjesztı elıadás, továbbá iskolai oktatás céljára [33. § (4) bek.] képzımővészeti, építészeti, iparmővészeti és ipari tervezımővészeti alkotás képe, valamint a fotómővészeti alkotás a szerzı hozzájárulása és díjazás nélkül felhasználható. Szabad felhasználás tudományos, illetıleg ismeretterjesztési céllal A szabad felhasználás kategóriájába tartozik a képzı- és iparmővészeti, továbbá építészeti alkotások képének, valamint a mővészi fényképnek tudományos vagy ismeretterjesztı elıadás, továbbá oktatás céljára történı felhasználása, de a szerzı megjelölése nem maradhat el. A korábbi szabályozástól eltérıen - helyesen - az
oktatási cél leszőkült az iskolai oktatás céljára, továbbá az ismeretterjesztı elıadásnak feltétlenül tudományos kell legyen, összhangban a szabad felhasználás általános szabályaival [Szjt. 34. § (2) bekezdése].
A kiállítás joga 69. § (1) A képzımővészeti, fotómővészeti, iparmővészeti és ipari tervezımővészeti alkotás tulajdonosa köteles a mővet a szerzıi jog gyakorlása végett idılegesen a szerzı rendelkezésére bocsátani, ha ez méltányos érdekét nem sérti. A kiállítás joga A korábbi szerzıi jogi szabályozásban külön is nevesített rendelkezésnek - amely a jelenlegi szabályokból ugyancsak levezethetı -, hogy a mőpéldány tulajdonjogának átruházása nem jelenti egyúttal a szerzıi jogok átruházását is, különösen a képzımővészeti és iparmővészeti alkotásoknál van jelentısége, ahol a mő hasznosítása általában a mőpéldány értékesítése útján történik. A tulajdonos ugyanis köteles a mővet a szerzı kívánságára átmeneti idıre visszaadni a szerzınek. De csak akkor, ha arra a szerzınek valamely szerzıi joga gyakorlása végett van szüksége, és a tulajdonos méltányos érdekét nem sérti. Milyen szerzıi jogot gyakorolhat a szerzı egy már eladott mővel kapcsolatban? Számtalan variáció lehetséges az alkotás kiállítása, reprodukálása, másolat készítése stb. A tulajdonos méltányos érdeke már szőkebb körre korlátozható, és általában egyeztetés útján megoldható. (2) Képzımővészeti, fotómővészeti, építészeti és iparmővészeti alkotás kiállításához a szerzı beleegyezése szükséges. A közgyőjteményben ırzött mő kiállításához nincs szükség a szerzı beleegyezésére és azért a szerzıt díjazás sem illeti meg. A szerzı rendelkezési joga mőve kiállítása esetén A kiállításhoz a szerzı belegyezése szükséges, akár a tulajdonában van még a mő, akár elidegenítette azt. A szerzı nyilván nem fogja hozzájárulását adni, ha számára a kiállítás idıpontja-idıtartama, helyszíne, a kiállítandó alkotások összetétele, a kiállítás tematikája stb. nem megfelelı. A közgyőjtemények esetén ez mellızhetı, mivel itt bizonyos mértékig biztosítva van a szakszerőség, a szakmai hozzáértés. 25. P. 24.035/1971. sz. - A kiállítás fejében azért nem illeti meg a szerzıt díjazás, mert az alkotó mővész számára a kiállításon való részvétel biztosítja az elismerést, illetve mővészi rangot. (Ez fıszabályként 1999. szeptember 1-jétıl csak közgyőjtemények esetére igaz, egyebekben a szerzı és a felhasználó - tipikusan a kiállító - megállapodásának a kérdése.) (3) A mő kiállítása esetén a szerzı nevét fel kell tüntetni. A szerzı névfeltüntetési joga mőve kiállítása esetén Természetesen a névjog, mint alapvetı személyhez főzıdı jog, ebben az esetben sem csorbulhat.
A követı jog 70. § (1) Eredeti mőalkotás tulajdonjogának mőkereskedı közremőködésével történı visszterhes átruházásakor szerzıi díjat kell fizetni. E rendelkezést csak a mőalkotás tulajdonjogának elsı - a szerzı részérıl történı átruházását követıen kell alkalmazni. E díjazásról nem lehet lemondani. A követıi jogdíj eredete Az 1975. évi 4. tvr. (BUE) 14ter cikke kimondja, hogy az írók és zeneszerzık eredeti mőalkotását és eredeti kéziratát illetıen a szerzınek - halála után pedig azoknak a személyeknek vagy intézményeknek, akiket, illetıleg amelyeket a hazai törvényhozás erre feljogosít - elidegeníthetetlen joga, hogy a szerzı által eszközölt elsı átruházást követıen részt vegyenek a mő eladására vonatkozó mőveletekben. Általában nem az írók és zeneszerzık eredeti mőalkotására, kéziratára jellemzı, hogy az elsı átruházást követıen a kereskedelmi forgalom részesei legyenek. A mőalkotásokon belül alapvetıen a képzımővészeti és iparmővészeti alkotások azok, amelyek hasznosítása az eredeti alkotás eladása útján történik E jogintézmény bevezetését annak felismerése indokolta, hogy a képzımővészeti alkotások értéke a forgalomban gyakran az eredeti vételárnak a többszörösére növekszik, és ennek hasznát már csak a mőkereskedı élvezi, míg a késıbbi eladásokból kimaradó szerzı egyáltalán nem részesül belıle. Ezen a méltánytalan helyzeten kívánt javítani a követı jog bevezetése, amely biztosítja, hogy a mő további hasznosításából a mővész is részesedjen. A követı jog alapján a mőalkotásnak a szerzı általi elsı elıadását követı minden további eladásából származó árból a szerzıt 5 százalék részesedés illette meg. A fentieknek megfelelıen, az Szjt. 1999. szeptember 1-jei hatállyal kihirdetett 70. §-a is úgy rendelkezett, hogy eredeti képzımővészeti és iparmővészeti alkotás tulajdonjogának kereskedelmi tevékenységet folytató
gazdálkodó szervezet közremőködésével történı átruházásakor szerzıi díjat kell fizetni. E rendelkezést csak az alkotás tulajdonjogának a szerzı részérıl történı, elsı átruházását követıen kellett alkalmazni. Eredeti képzımővészeti és iparmővészeti alkotásnak minısült a festmény, a rajz, a sorszámmal és a szerzı kézjegyével ellátott sokszorosított képgrafika és iparmővészeti alkotás, valamint a szobrászati alkotás és a gobelin. A szerzıi díj a vevıt terhelte. Mértéke az általános forgalmi adót nem tartalmazó vételár öt százaléka volt, beszedéséért és átutalásáért a kereskedelmi tevékenységet folytató gazdálkodó szervezet felelt. A muzeális intézmény és a muzeális közgyőjtemény mentesült a díjfizetési kötelezettség alól. Az Szjt. hatálybalépését követıen került elfogadásra az Európai Parlament és a Tanács 2001/84/EK irányelve az eredeti képzımővészeti alkotás szerzıjének javára szóló követı jogról (követı jogi irányelv). A magyar szabályozással alapvetıen összhangban lévı követı jogi irányelv átültetésére a tagállamok 2006. január 1jéig kaptak határidıt. Az Szjt.-t módosításáról szóló, 2006. január 1-jétıl hatályos 2005. évi CVIII. törvény teremtette meg az összhangot a követı jogi irányelvvel. A módosítás újraszabályozta a követı jogra vonatkozó szerzıi jogi rendelkezéseket, de nem hagyta érintetlenül a fizetı köztulajdon (domain public payant) jogintézményét (Szjt. 100. §-a) sem. A módosítás egyértelmővé teszi, hogy a szabályozás hatálya kiterjed minden, a szerzı által eszközölt elsı átruházást követı visszterhes tulajdonátruházásra. Az ingyenes ügyletek (pl. ajándékozás) mentesek a díjfizetési kötelezettségtıl, de a visszterhes tulajdonátruházásra irányuló bármely ügylet (adásvétel, csere, illetve egyéb, a Ptk.-ban nem nevesített, visszterhes tulajdonátruházást eredményezı ügylet) díjigényt eredményez. A követı jogi irányelvvel való összhang megteremtése érdekében került sor a díjazásról való lemondás jogának kifejezett kizárására. (2) E § alkalmazásában eredeti mőalkotás a képzımővészeti alkotás (pl. kép, kollázs, festmény, rajz, metszet, nyomat, litográfia, szobrászati alkotás), az iparmővészeti alkotás (pl. falikárpit, kerámia, üvegtárgy) és a fotómővészeti alkotás, feltéve, hogy azt maga a szerzı készítette, vagy olyan másolat, amely eredetinek minısül. Eredetinek minısül a másolat, ha korlátozott számban a szerzı maga készítette, vagy az ı irányításával készült. A sorszámmal, a szerzı kézjegyével ellátott, vagy más alkalmas módon a szerzı által megjelölt mőpéldányt ilyen másolatnak kell tekinteni. Az Szjt. 2006. január 1-jétıl hatályos módosítása egyfelıl bıvítette és a követı jogi irányelvhez igazította a mőtípusok törvényi meghatározását és példálózó felsorolását, másfelıl - az Szjt. 70. §-a alkalmazásában tisztázta az eredetiség fogalmát. A törvényi felsorolás példálózó jellegő, aminek a fı célja a jogalkalmazás segítése a tipikusan képzımővészeti vagy iparmővészeti alkotások meghatározásában. Lehetıség van tehát arra, hogy a bírói gyakorlat akár nem nevesített alkotásokat is besoroljon a mőalkotások körébe. A népmővészeti alkotások ezzel szemben nem tartoznak a követı jogi szabályozás körébe, mivel ezek az alkotások eleve nem állnak szerzıi jogi védelem alatt az Szjt. 1. §-ának (7) bekezdése alapján. Abban az esetben azonban, ha elérik az egyéni-eredeti jellegnek a szerzıi jogi védelemhez szükséges szintjét, megilleti ıket a védelem, immár képzımővészeti alkotásként. A követı jogi szabályozás szerint azok a mőalkotások minısülnek eredetinek, amelyeket a szerzı maga készített, vagy amelyek eredetinek minısülı másolatok. Ez az eredetiség értelemszerően nem azonos az Szjt. 1. §-ának (3) bekezdésében foglalt egyéni, eredeti jelleg követelményével, amivel valamennyi mőalkotásnak rendelkeznie kell ahhoz, hogy szerzıi mőként védelemben részesüljön. A követı jogi szabályozás ezen annyiban megy tovább, hogy eredetinek minısíti azt a mőpéldányt (mőpéldányokat), amit (amelyeket) a szerzı sajátjának ismer el. Ez azt is jelenti, hogy a szerzı adott esetben több mőpéldányt is úgy tekinthet, mintha azok egyetlen mőpéldányok lennének (tipikusan ez jellemzı a szerzı által meghatározott példányszámban készülı, sorszámozott kisplasztikákra). (3) E § alkalmazásában mőkereskedınek minısül a mőalkotásokat forgalmazó természetes vagy jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkezı gazdasági társaság. A követı jogi irányelv fogalomrendszerében a mőtárgypiac hivatásos szereplıi kifejezés szerepel anélkül, hogy definiálná ezt a fogalmat. Magyarországon e fogalomnak leginkább a mőkereskedı felel meg. Ide tartoznak a bármilyen szervezeti formában mőködı aukciós házak, mővészeti galériák és általában bárki, aki mőalkotásokat hivatásszerően forgalmaz. Ebbıl az is következik, hogy a magánszemélyek közti ügyletek nem keletkeztetnek követı jogi díjigényt, míg a muzeális intézmények akkor minısülhetnek mőkereskedınek (mőtárgypiac hivatásos szereplıinek), ha mőalkotások forgalmazásával is foglalkoznak. A forgalmazó kifejezés a tevékenység rendszeres jellegére utal, tehát pl. egy múzeum győjtıtevékenységének pénzügyi hátteréhez szükséges, vagy egyéb okból megvalósított egyszeri vagy eseti mőtárgy-eladása nem eredményezi az intézmény mőkereskedıvé válását. (4) A szerzıi díj mértéke a mőalkotás - adót és más köztartozást (pl. kulturális járulékot) nem tartalmazó pénzben kifejezett vagy kifejezhetı ellenértékének (a továbbiakban: vételárának)
a) 5 százaléka a vételárnak az 50 000 eurónak megfelelı forintösszeget meg nem haladó részében; b) 3 százaléka a vételárnak az 50 000,01 és 200 000 eurónak megfelelı forintösszeg közötti részében; c) 1 százaléka a vételárnak a 200 000,01 és 350 000 eurónak megfelelı forintösszeg közötti részében; d) 0,5 százaléka a vételárnak a 350 000,01 és 500 000 eurónak megfelelı forintösszeg közötti részében; e) 0,25 százaléka a vételárnak az 500 000 eurónak megfelelı forintösszeg feletti részében. (5) A díj mértéke nem haladhatja meg a 12 500 eurónak megfelelı forintösszeget. (6) A díjfizetési kötelezettség nem terjed ki az (1) bekezdésben szabályozott átruházásra, ha az adót és más köztartozást (pl. kulturális járulékot) nem tartalmazó vételár nem haladja meg az 5000 forintot. (7) A forintösszeg számításánál a Magyar Nemzeti Banknak a szerzıdéskötés szerinti naptári negyedév elsı napján érvényes hivatalos devizaárfolyama irányadó. A követı jogi díj mértéke, alsó és felsı határa A követı jogi díjigény alapja az Szjt. módosítását követıen is a nettó, vagyis az áfával, egyéb járulékokkal és más közterhekkel csökkentett vételár. A szerzıi díj alapja tehát független az értéknövekedés révén elért többletbevételtıl, más szóval a mőkereskedınek az ügyletbıl származó hasznától. Az Szjt. 2006. január 1-jétıl hatályos módosításáig a követı jogdíj mértéke minden ügylet után egységesen 5 százalék volt, ami viszont nem felelt meg a követı jogi irányelv alsó és felsı küszöbértéket tartalmazó, továbbá degresszíven növekvı kulcsú díjszámítási metodikát elıíró rendelkezéseinek. Az irányelv szerint a minimum eladási ár nem haladhatja meg a 3 000 eurót (kb. 750 000 Ft-ot). Mivel a magyar mőtárgypiacon a díjigénnyel érintett ügyletek legnagyobb része e határérték alatt marad, az Szjt.-módosítás egy ennél jóval alacsony küszöbértéket, 5 000 forintot határoz meg. A küszöbérték kizárólag forintban történı megállapításának elsıdleges indoka az, hogy a díjfizetési kötelezettség ne függjön az árfolyam esetleges ingadozásától. Az irányelv az 50 000 euró (kb. 12 500 000 Ft) alatti eladási ár 4 százalékában határozza meg a jogdíj mértékét, de lehetıvé teszi a tagállamok számára ugyanerre az ár-kategóriára vonatkozóan az 5 százalékos díj bevezetését. Élve ezzel a felhatalmazással, az Szjt. módosítása - a magyar piaci helyzet figyelembevétele alapján - e kategóriában fenntartja a korábbi, vagyis az 5 százalékos díjat. Az Szjt. ugyanakkor a 3 000 euró alatti értékő ügyletek esetében is az 5 százalékos rátát alkalmazza. Tekintettel arra, hogy az irányelv kifejezetten rögzíti a díjigény felsı határát (12 500 euró; kb. 3 125 000 Ft), ezért szükséges ennek megállapítása az Szjt.-ben is. A forintösszeg számításánál a mőkereskedık és a HUNGART által is könnyen hozzáférhetı, viszonylag stabil számítási módszerként a Magyar Nemzeti Banknak a szerzıdéskötés szerinti naptári negyedév elsı napján érvényes hivatalos devizaárfolyamát kell alkalmazni. (8) Ha muzeális intézmény nem mőkereskedıtıl szerzi meg az eredeti mőalkotás tulajdonjogát, az (1) bekezdésben meghatározott szerzıi díjat nem kell megfizetni, feltéve, hogy a muzeális intézmény mőködése jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja. Mentesség a díjfizetés alól Mivel a követı jogi irányelv fogalmi rendszerében a múzeumok is lehetnek mőkereskedık, a jogalkotó e kivételi szabály beiktatásával mentesíti a nyilvánosság számára hozzáférhetı, non-profit jelleggel mőködı múzeumok mőalkotás-vásárlását. Erre az irányelv ad lehetıséget amikor kimondja, hogy azok az ügyletek kivételt képeznek a díjfizetési kötelezettség alól, amelyek során a magánszemélyek adnak el ilyen múzeumnak mőalkotást. Ez a kivétel természetszerően nem vonatkozhat azokra az esetekre, amikor a múzeum mőkereskedıként eljárva - eladja a mőalkotást, illetve közvetítıként mőködik közre ilyen ügyletben. Ezekben esetekben nem áll fenn olyan közérdek (alapesetben a múzeumok közérdekő győjtıtevékenységének elısegítése), amely indokolná, hogy a szerzı vagy más jogosult ne részesedjen az eladási árból. Az Szjt. e kedvezményezetti körbe sorolja a múzeumok mellett a közérdekő muzeális győjteményeket és kiállítóhelyeket is, összhangban a7 1997. évi CXL. törvény (kulturális törvény) által támasztott egységes szakmai követelményrendszerrel. Ugyanakkor nem illeti meg ez a kedvezmény a mőkereskedelemmel is foglalkozó muzeális intézményeket, mivel esetükben egyértelmően kimutatható a jövedelemszerzési cél. (9) A szerzıi díjat a mőkereskedı fizeti meg a képzımővészeti és iparmővészeti alkotásokra vonatkozó szerzıi jogok közös kezelését végzı szervezetnek. Ha a tulajdonjog átruházását eredményezı ügyletben több mőkereskedı mőködik közre, a mőkereskedık a díj megfizetéséért egyetemlegesen felelnek. Ilyen esetben egymás között a kötelezettség a mőkereskedık közül - ha eltérıen nem állapodnak meg - az eladót terheli. Ha az ügyletben közremőködı mőkereskedık közül egyik sem vesz részt eladóként az átruházásban, eltérı megállapodás hiányában a kötelezettség közülük a vevıt terheli. (10) A mőkereskedı a szerzıi díjat negyedévenként, a negyedévet követı hónap 20. napjáig köteles megfizetni az adott negyedévben megkötött szerzıdések után a képzımővészeti és iparmővészeti alkotásokra vonatkozó szerzıi jogok közös kezelését végzı szervezetnek. A szerzıi díj megfizetésekor közölni kell a szerzı nevét, hacsak az nem
bizonyul lehetetlennek, valamint a mő címét, mővenként a vételárat és a díj összegét. A közös jogkezelı szervezet a hozzá befolyt szerzıi díjat az alkotás szerzıjének vagy jogutódjának fizeti ki. A díjfizetés kötelezettje és módja Bár a követı jogot egyéni joggyakorlás útján, továbbá kötelezı, illetve önkéntes közös jogkezelés útján is lehet érvényesíteni, Magyarországon e tekintetben kötelezı közös jogkezelés honosodott meg. Éppen ezért az Szjt. módosítása is a közös jogkezelést tartja fent a joggyakorlás kizárólagos módjaként. Ennek megfelelıen, a szerzıi díjat a HUNGART Vizuális Mővészek Közös Jogkezelı Társasága Egyesület számára kell megfizetni. A korábbi szabályozás a vevıt kötelezte a szerzıi jogdíj megfizetésére. Az irányelv szerint ugyanakkor a követı jogdíj az eladót, vagyis azt a személyt vagy vállalkozást terheli, akinek vagy amelynek nevében az eladási ügyletet kötik. Ha azonban a mőkereskedı nem eladóként vesz részt az ügyletben, a tagállamok úgy is rendelkezhetnek, hogy a mőkereskedı egyedül vagy az eladóval együttesen feleljen a követı jogdíj megfizetéséért. Mindezek alapján, az Szjt. módosítása is úgy rendelkezik, hogy a díjat a mőkereskedı fizeti meg a HUNGART-nak. Ez alól csak azok az esetek képeznek kivételt, ha több mőkereskedı vesz részt az ügyletben. Jogdíjfizetés szempontjából tehát, az alábbi esetek lehetségesek: Ha az eladó mőkereskedı, a vevı pedig nem, a fıszabály szerint az eladó fizeti a jogdíjat, és a HUNGART is a mőkereskedıtıl követelheti a jogdíj megfizetését. Ha a vevı mőkereskedı, az eladó pedig nem (ha pl. galéria vásárol a maga részére), akkor a vevıtıl lehet követelni a díj megfizetését. Ha sem az eladó, sem a vevı nem mőkereskedı, azonban a közvetítı igen, akkor a közvetítıtıl követelheti a HUNGART a jogdíjat. Ha az eladó és a vevı is (illetve a közvetítı is) mőkereskedı, akkor egyetemlegesen felelnek a HUNGART felé. Az Szjt. megengedi, hogy a felek maguk rendezzék, ki lesz a díjfizetés végsı kötelezettje. Abban az esetben, ha ez elmarad, a törvény az ügyletben eladóként részt vevı mőkereskedıt kötelezi a jogdíj megfizetésére. Olyan esetben, ha az ügyletben részt vevı mőkereskedık közül egyik sincs eladói pozícióban, szintén csak eltérı megállapodás hiányában határozza meg az Szjt., hogy közülük a vevı lesz a végsı kötelezett. Ha a mőkereskedı elsı alkalommal szerzi meg a szerzıtıl a mőalkotást, akkor az ügylet után nem kell szerzıi jogdíjat fizetni. A felhasználók adatszolgáltatásának, ami a szerzıi jogi közös jogkezelés egyik alapvetı feltétele, kiemelkedı jelentısége van a jogosultak beazonosításában és az ıket megilletı jogdíjak folyósításában. Minden olyan estben, amikor a közvetítı elmulasztja, vagy hiányosan teljesíti e kötelezettségét, a szerzık, illetve jogutódjait közvetlenül, anyagilag is károsodnak, hiszen a HUNGART az adatok hiányában nem képes számukra kifizetést teljesíteni. (11) A közös jogkezelı szervezet a mőkereskedıtıl az (1) bekezdésben meghatározott átruházásra vonatkozó szerzıdés megkötésétıl számított három évig követelheti mindazoknak az adatoknak a megadását, amelyek a díj beszedéséhez szükségesek. Az Szjt. 70. § (11) bekezdésének beiktatását a követı jogi irányelv azon elıírása tette szükségessé, amely szerint a jogosultak számára biztosítani kell, hogy az újraeladást követı három éven belül követelhessék a mőkereskedıtıl mindazon információk megadását, amelyek az újraeladással kapcsolatos követı jogdíj beszedéséhez szükségesek. A rendelkezés elsısorban azokban a tagállamokban kívánja erısíteni a jogérvényesítést, ahol erre vonatkozóan a szabályozás nem tartalmaz garanciákat. Az információhoz jutáshoz kötıdı hároméves határidı független a 70. § (10) bekezdésében említett negyedéves (esedékességi) határidıtıl, amelyhez az általános elévülési idı kapcsolódik. (12) Az (1)-(11) bekezdésben foglaltakat alkalmazni kell A jogosultak körének meghatározása Hazánknak az Európai Unió valamennyi tagállamának állampolgárai számára biztosítani kell a követı jogi védelmet. Ez következik abból, hogy a követı jogi irányelv jogosultként a szerzıt állampolgárságra tekintet nélkül jelöli meg, továbbá korlátozásokat csak harmadik országok szerzıivel szemben enged meg. Az irányelv hatálya ugyanakkor nem csak az Európai Unió tagállamaira terjed ki, hanem az Európai Gazdasági Térség (EGT) Megállapodásában részes országokra is, ezért a törvényi szabály személyi hatályát is ehhez kellett igazítani. Az irányelv alapján a tagállamok biztosítják, hogy azoknak a szerzıknek (illetve jogutódaiknak), akik harmadik országok állampolgárai, csak akkor jár szerzıi jogdíj, ha a szerzı (illetve jogutódja) állampolgársága szerinti ország jogszabályai is biztosítják a követı jogot az illetı országban a tagállamokból származó szerzık és jogutódaik számára. A viszonosság fennállásáról a Bizottság tájékoztató jellegő listát tesz közzé, amely önmagában nem alapozza meg a viszonosságot. (Az Európai Bizottság által kiadott listán 2005. január 27-én szereplı országok: Algéria, Brazília, Bulgária, Burkina Faso, Chile, Kongó, Costa Rica,
Horvátország, Ecuador, Jugoszláv Köztársaság, Guinea, Izland, Irak, Elefántcsontpart, Fülöp-szigetek, Laosz, Madagaszkár, Mali, Monaco, Marokkó, Norvégia, Peru, Románia, Orosz Föderáció, Szenegál, Tunézia, Törökország, Uruguay, Vatikán.) Az irányelv lehetıvé teszi, hogy a tagállamok biztosítsák a követı jogot olyan szerzık számára is, akik nem állampolgárai az EGT egyik tagállamának sem, de szokásos tartózkodási helyük az adott tagállam területén van. Az Szjt. módosítása a jogutódokra is kiterjedı hatállyal vette át ezt a rendelkezést. a) arra a szerzıre, illetve jogutódjára, aki az Európai Gazdasági Térség bármely tagállamának állampolgára, továbbá b) az Európai Gazdasági Térségen kívüli országok állampolgáraira is, feltéve, hogy a szerzı, illetve jogutódja állampolgársága szerinti ország jogszabályai biztosítják a követı jogot az illetı országban az Európai Gazdasági Térség tagállamaiból származó szerzık és jogutódjaik számára, vagy c) arra a szerzıre, illetve jogutódjára, aki nem állampolgára az Európai Gazdasági Térség egyik tagállamának sem, de szokásos tartózkodási helye a Magyar Köztársaság területén van. (13) A (12) bekezdés b) pontja tekintetében az igazságügyért felelıs miniszter nyilatkozata irányadó. Az eredeti mőalkotás szerzıjét megilletı követı jogról szóló 2001. szeptember 27-i 2001/84/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hatálya alá tartozó mőalkotás esetében az igazságügyminiszter az Európai Bizottság által közzétett lista figyelembevételével adja ki a nyilatkozatot. I. Az eredeti mőalkotás szerzıjét megilletı követı jogról szóló 2001/84/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (a továbbiakban: Irányelv) átültetésének határideje 2006. január 1-je. A szerzıi jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Szjt.) módosításáról szóló törvény 2005 elsı félévében történı elfogadását indokolja, hogy az érintett szereplık számára kellı hosszúságú felkészülési idı maradjon. (A törvény mellékletét képezi az Irányelv cikkeit és a törvény ennek megfelelı szakaszait egymáshoz rendelı megfelelési táblázat.) Ez a törvény megteremti az összhangot a magyar jog és az Irányelv között. Ennek érdekében módosítja a követı jogra vonatkozó szerzıi jogi rendelkezéseket, különös tekintettel a díjfizetésre kötelezettek körére, valamint a díj mértékére és a fizetés részletszabályaira. A módosítás továbbá részben átalakítja a fizetı köztulajdon (domain public payant) jogintézményének szabályozását is. II. 2.1. A követı jog nemzetközi jogi háttereként az irodalmi és mővészeti mővek védelmérıl szóló, 1886. szeptember 9-i Berni Egyezmény (a továbbiakban: BUE) Brüsszelben, 1948. június 26-án aláírt szövegébe iktatták be a 14ter cikket, amely a tagállamok számára opcionális jelleggel tette lehetıvé a követı jogi szabályozás bevezetését. 2.2. A nemzetközi szerzıi jogban (így a BUE-ban is) általánosan érvényesülı nemzeti elbánás elve alól engedett kivételként a BUE követı jogi szabálya lehetıvé teszi a tagállamoknak, hogy más tagállam állampolgárai számára csak az anyagi viszonosság fennállása esetén biztosítsák a követı jogot. Tekintettel arra, hogy ugyan az Európai Unió valamennyi tagállama részese a BUE-nak, ám a követı jogot nem mindegyik ismeri, kizárólag a viszonossági szabály alapján elıfordulhatna, hogy az Európai Unióban az állampolgárságuk alapján különbséget tesznek a szerzık között. Az Európai Közösséget létrehozó szerzıdés (a továbbiakban: EKSZ) 12. cikke tiltja az állampolgárság alapján történı bármely megkülönböztetést, és az Európai Bíróság két, szerzıi jogi tárgyú ítéletében éppen erre a diszkriminációtilalomra hivatkozva „írta felül” a nemzetközi szerzıi jogi védelmi rendszer egyes, viszonosságra épülı elemeit. Az Európai Bíróság esetjoga alapján a BUE viszonossági szabályát nem alkalmazhatja a tagállam abból a célból, hogy kizárja az igényérvényesítés lehetıségét más tagállamok állampolgárai esetében olyan szerzıi jogokra nézve, amelyeket az adott tagállam saját állampolgárai javára biztosít. Az ilyen viszonossági szabály alkalmazása az állampolgárságon alapuló megkülönböztetésnek az EKSZ 12. cikkében rögzített közösségi szintő tilalmából következı egyenlı bánásmód követelményébe ütközik. III.
3.1. A követı jog intézménye a BUE-ban való szabályozását követıen, a szerzıi jogról szóló 1969. évi III. törvényt (a továbbiakban: régi Szjt.) módosító és kiegészítı 1978. évi 27. törvényerejő rendelet 3. §-ával került a magyar szerzıi jog rendszerébe. A jogintézmény bevezetése mögött az a jogpolitikai megfontolás húzódott meg, hogy a képzımővészeti alkotások értéke a forgalomban gyakran gyorsan az eredeti vételárnak a többszörösére növekszik, és ennek hasznát már csak a mőkereskedı élvezi, a szerzı (mivel a késıbbi eladásokban nem vesz részt) egyáltalán nem részesül belıle. Ezen a méltánytalan helyzeten kívánt javítani a követı jog bevezetése, amely biztosítja, hogy a mő sikerébıl a mővész is részesedjen. A követı jog segítségével megkíséreltek egyensúlyt létrehozni a képzımővészeti alkotások szerzıinek és azon alkotóknak a gazdasági helyzete között, akik mőveik további hasznosításából az egyéb szerzıi jogi eszközök útján juthatnak bevételhez. A követı jog alapján az alkotásnak a szerzı általi elsı elıadását követı minden további eladásából származó árból a szerzı meghatározott részesedésre (5%-ra) volt jogosult. 3.2. Ezen a korábbi szabályozáson hatályos szerzıi jogi kódexünk, az Szjt. sem változtatott sokat, amikor 70. §-ában kimondta, hogy eredeti képzımővészeti és iparmővészeti alkotás tulajdonjogának kereskedelmi tevékenységet folytató gazdálkodó szervezet közremőködésével történı átruházásakor szerzıi díjat kell fizetni. E rendelkezést csak az alkotás tulajdonjogának a szerzı részérıl történı, elsı átruházását követıen kell alkalmazni. Eredeti képzımővészeti és iparmővészeti alkotásnak minısül a festmény, a rajz, a sorszámmal és a szerzı kézjegyével ellátott sokszorosított képgrafika és iparmővészeti alkotás, valamint a szobrászati alkotás és a gobelin. A szerzıi díj a vevıt terheli. Mértéke az általános forgalmi adót nem tartalmazó vételár öt százaléka. A díj beszedéséért és átutalásáért a kereskedelmi tevékenységet folytató gazdálkodó szervezet felel. A muzeális intézmény és a muzeális közgyőjtemény mentes a díjfizetési kötelezettség alól. A szerzıi díjat a képzımővészeti és iparmővészeti alkotásokra vonatkozó szerzıi jogok közös kezelését végzı szervezethez kell átutalni. A közös jogkezelı szervezet a hozzá befolyt szerzıi díjat az alkotás szerzıjének vagy jogutódjának fizeti ki. A kereskedelmi tevékenységet végzı gazdálkodó szervezet a szerzıi díjat negyedévenként - a negyedévet követı hónap 20. napjáig - köteles átutalni a közös jogkezelı szervezethez. Az átutaláskor közölni kell a szerzı nevét - vagy azt, hogy a szerzı nevét a mővön nem tüntették fel -, valamint a mő címét, technikáját és mővenként a díj összegét. IV. A követı jog a szerzı egyéb vagyoni jogaihoz hasonlóan a szerzı életében és a halálát követı év elsı napjától számított hetven évig áll fenn, ezután már nem érvényesíthetı. Az Szjt. 100. §-a a követı joghoz hasonló tartalommal írja elı a lejárt védelmi idejő eredeti képzımővészeti és iparmővészeti alkotás tulajdonjogának kereskedelmi tevékenységet folytató gazdálkodó szervezet közbejöttével történı átruházása utáni járulékfizetést. A fizetı köztulajdon (domain public payant) intézménye a követı jogtól - amellett, hogy a védelmi idı lejárta után lép be - annyiban tér el, hogy a beszedett járulékot nem meghatározott szerzı, illetve jogutódja kapja közvetlenül, hanem a közös jogkezelı szervezet a hozzá átutalt járulékot az alkotói tevékenység támogatására és az alkotómővészek szociális céljaira használja fel. Az átláthatóság követelményének megfelelıen a járulék összegérıl, felhasználásáról a nyilvánosságot évente a kulturális örökség minisztere hivatalos lapjában tájékoztatja. Jelenleg az Szjt. utaló szabálya alapján a járulék mértéke szintén 5%. Tekintettel arra, hogy az Irányelv nem tartalmaz a fizetı köztulajdonra vonatkozóan szabályozást, azaz ez a jogintézmény kívül esik az Irányelv által szabályozni kívánt körön, ennek fenntartása és a szabályozás részleteinek kidolgozása tagállami kompetenciába tartozik. A törvény annyiban módosítja a fizetı köztulajdonra vonatkozó szabályokat, amennyiben a követı jogi szabályoktól való eltérés igénye azt indokolja. V. A törvény benyújtását hosszú felkészülés elızte meg. Ennek részét képezte több konzultáció az Európai Bizottsággal, és más tagállamok jogalkotást elıkészítı szerveivel. A törvényt az elıkészítık az elıkészítés korai szakaszától kezdıdıen széles körő szakmai és társadalmi vitára bocsátották. A 70. § (1) bekezdéséhez
A 70. § (1) bekezdése értelmében a követı jog tárgyát képezi minden, a szerzı által eszközölt elsı átruházást követı visszterhes tulajdonátruházás. Az ingyenes ügyletek (pl. ajándékozás) tehát mentesek a díjfizetési kötelezettségtıl, de a visszterhes tulajdonátruházásra irányuló bármely ügylet (adásvétel, csere, illetve egyéb, a Ptk.-ban nem nevesített, visszterhes tulajdonátruházást eredményezı ügylet) megalapozza a díjigényt. A követı jog az Irányelv (1) preambulumbekezdése és 1. cikkének (1) bekezdése szerint nem átruházható, elidegeníthetetlen szerzıi jogosultság, és elızetesen sem lehet róla lemondani. Az Irányelv ezen szabálya összhangban van a BUE 14ter cikkével, amely szintén a követı jog elidegeníthetetlenségérıl rendelkezik. Tekintve, hogy a követı jogra vonatkozóan jelenleg az Szjt. nem tartalmaz a díjazásról való lemondás jogának kizárására vonatkozó szabályt, az Irányelvvel való összhang megteremtése érdekében szükséges ennek a kifejezett kimondása. A 70. § (2) bekezdéséhez A korábbi 70. § (2) bekezdésben foglalt taxatív felsorolás alapján a festmények, rajzok, sorszámmal, vagy az alkotó kézjegyével ellátott képgrafikák, iparmővészeti alkotások, szobrászati alkotások és gobelinek újraeladása után érvényesíthetı a követı jog. Ugyanakkor az Irányelvben említett kép, szobor, kerámia, üvegtárgy-fogalomnak nincs az Szjt.-ben megfelelıje, a kollázs, metszet, nyomat, litográfia, egyáltalán nem feleltethetı meg egyik hatályos fogalomnak sem, a fotómővészeti alkotás pedig egyértelmően nem tartozik a jelenleg díjigénnyel érintett körbe, ezért szükséges a 70. § (2) bekezdésében a felsorolás példálózóvá tétele, és az Irányelvnek jobban megfelelı fogalmi rendszer kialakítása. A törvény egyrészt példálózó felsorolást tartalmaz, másrészt összhangba hozza a mőtípusok törvényi meghatározását az Irányelvével. Az Irányelv 2. cikkének (2) bekezdése értelmében azok az alkotások minısülnek eredetinek, amelyeket korlátozott számban a mővész készített, vagy az ı irányítása alatt készítettek. Az itt megkövetelt eredetiség nem áll összefüggésben az Szjt. 1. §-ának (3) bekezdésében foglalt egyéni-eredeti jelleg követelményével. A mőalkotásoknak egyéni eredeti jelleget kell felmutatnia ahhoz, hogy egyáltalán védelemben részesüljenek. A szerzıi jogi védelem részét képezi a követı jog, amely azonban csak az eredeti vagy annak minısülı mőpéldányok átruházása kapcsán érvényesül. Tehát a védelem feltétele a mő egyéni-eredeti jellege, a követı jog pedig csak az eredeti mőpéldányokra vonatkozik. Figyelembe véve azt, hogy a sorszámozás és a kézjegy elhelyezése a mőalkotás példányán tipikus formája annak, hogy a szerzı sajátjának ismeri el a mővet, ezért a törvény ezeknek a mőpéldányoknak az eredetiségét vélelmezi, ugyanakkor nem zárja ki egyéb elismerési módok lehetıségét sem. Az Irányelv kifejezetten nem rendelkezik arról, hogy a követı jogi szabályozás általában kiterjedjen-e valamennyi iparmővészeti alkotásokra is. Tekintettel arra, hogy a követı jog intézménye szempontjából az iparmővészeti alkotások igen szoros rokonságot mutatnak a képzımővészeti alkotásokkal (mivel a mőpéldány értéke ebben az esetben is közvetlenül összefügg a mő értékével), továbbá a magyar követı jogi szabályozás hagyományosan kiterjed az iparmővészeti alkotások körére is, ezért a törvény ezeket az alkotásokat a díjigénnyel érintett körben tartja, és ezeket is a mőalkotás-fogalomba tartozónak tekinti. A 70. § (3) bekezdéséhez Az Irányelv 1. cikkének (2) bekezdése kimondja, hogy a követı jogot valamennyi átruházásra alkalmazni kell, amelyben a “mőtárgypiac hivatásos szereplıi” (art market professionals, Vertreter des Kunstmarkts, professionels du marché de l’art) - így például aukciós házak, mővészeti galériák és általában bárki, aki mőalkotásokat forgalmaz - eladóként, vevıként, illetve közvetítıként közremőködnek. Az Irányelv nem definiálja a “mőtárgypiac hivatásos szereplıje” fogalmát. A magánszemélyek közti ügyleteket egyértelmően kizárja a díjigénybıl, ugyanakkor az Irányelv fogalmi rendszerében a muzeális intézmények is a “mőtárgypiac hivatásos szereplıinek” minısülhetnek. Noha az „art market professionals” irányelvi fogalmának szó szerinti fordítása a „mőtárgypiac hivatásos szereplıi” kifejezés volna, ez tartalmilag a mőkereskedı fogalmának felel meg, ezért a törvény e fogalmat használja. Mőkereskedınek minısülnek a bármilyen szervezeti formában mőködı aukciós házak, galériák és a muzeális intézmények is, feltéve, hogy mőalkotások forgalmazásával is foglalkoznak. A „forgalmaz” kifejezés a tevékenység rendszeres jellegére utal. A muzeális intézmények győjtıtevékenységének pénzügyi hátteréhez szükséges, vagy egyéb okból eszközölt eseti eladások következésképpen nem eredményezik azt, hogy a muzeális intézmény is mőkereskedınek minısülne.
A 70. § (4) bekezdéséhez Az Irányelv (20) preambulum bekezdése és 5. cikke egyértelmően rögzíti, hogy a díjigény alapjának az eladási árat kell tekinteni, amely azonban az adót nem tartalmazza. Vagyis a díjigény alapjaként a 70. § (4) bekezdésében is a nettó vételárat kell meghatározni, és nem az értéknövekedés révén elért többletbevételt, amibıl következik, hogy a díj megfizetésének kötelezettsége független a mőkereskedınek az ügyletbıl származó hasznától. Az Irányelv fenti elıírásának megfelelıen a követı jog számítási alapjához az eladási árat nem csak az áfával és a kulturális járulékkal, hanem minden más köztartozással is csökkenteni kell. Az irányelvi szabály célja ugyanis az, hogy a szerzıt annak a díjazásnak a megfelelı része illesse meg, amely az eladóhoz jut az értékesítéskor. Ezért a törvényben a 70. § (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy valamennyi köztartozást figyelmen kívül hagyni a díj számításakor. Az Irányelv az eladási árnak az 50 000 euró (kb. 12 500 000 Ft) alatti részében lehetıvé teszi a tagállamok számára, hogy eltérjenek a minimális 4%-os díjmértéktıl: itt a magyar piaci helyzet figyelembevétele alapján a törvény szerint a hatályos - és az Irányelvben megállapított - 5%-os díj alkalmazása célszerő. A törvény a 3000 euró alatti értékő ügyletek esetében is az 5%-os ráta alkalmazását tartja indokoltnak, élve az Irányelv 4. cikkének (3) bekezdésében foglalt lehetıséggel. A 70. § (5) bekezdéséhez Tekintettel arra, hogy az Irányelv 4. cikkének (1) bekezdése kifejezetten rögzíti a díjigény felsı határát (12 500 euró; kb. 3 125 000 Ft), ezért szükséges ennek megállapítása a törvényben is. A 70. § (6) bekezdéséhez Az Irányelv abból kiindulva, hogy a kis értékő eladások nem befolyásolják jelentısen a belsı piac mőködését, a szubszidiaritás elvének megfelelıen a tagállamokra bízza annak a legalacsonyabb eladási árnak a megállapítását, amely alatt az ügyletek mentesülnek a díjfizetési kötelezettség alól. Ez az eladási ár azonban a 3. cikk (2) bekezdése értelmében nem haladhatja meg a 3000 eurót (kb. 750 000 Ft-ot). A (22) preambulumbekezdés pedig hangsúlyozza, hogy ennek a minimumnak a megállapításánál figyelemmel kell lenni a pályakezdı mővészek támogatásának általános kultúrpolitikai céljára. A magyar mőtárgypiacon a díjigénnyel érintett ügyletek legnagyobb része messze az irányelvben rögzített határérték alatt marad. Figyelembe véve továbbá, hogy a magyar követı jogi szabályozás hagyományosan nem állapít meg alsó határt, a törvényben egy alacsony küszöbérték (5000 forint) került meghatározásra, ami adminisztratív korlátnak is tekinthetı, mivel e szint alatt a kezelési költségek már meghaladják a kifizethetı díjat. A küszöbérték kizárólag forintban történı megállapítása azért célszerő, hogy az ne legyen bizonytalan az ügylet idıpontjában (azaz biztosan lehessen tudni, hogy az adott ügylet díjfizetési kötelezettség alá tartozik-e vagy sem), illetve hogy ne függjön az árfolyam esetleges ingadozásától. (Mivel a küszöbérték jóval az Irányelv által megjelölt 3000 euró alatt marad, nem valószínő, hogy a küszöbérték forintban történı megjelölése folytán az Szjt. a belátható jövıben az Irányelvvel ellentétbe kerülne.) A 70. § (7) bekezdéséhez A forintösszeg számításánál a mőkereskedık és a közös jogkezelı szervezet által is könnyen alkalmazható, viszonylag stabil számítási módszerként a Magyar Nemzeti Banknak a szerzıdéskötés szerinti naptári negyedév elsı napján érvényes hivatalos devizaárfolyama irányadó. A 70. § (8) bekezdéséhez Az Irányelv fogalmi rendszerében a múzeumok is minısülhetnek mőtárgypiac hivatásos szereplıjének. Az Irányelv rendelkezı része nem tartalmaz kivételi szabályt arra az esetre, ha a nyilvánosság számára hozzáférhetı, non-profit jelleggel mőködı múzeumok vásárolnak mőalkotást, a (18) preambulumbekezdés értelmében azonban azok az ügyletek kivételt képeznek a díjfizetési kötelezettség alól, amelyek során a magánszemélyek adnak el ilyen múzeumnak mőalkotást. A kivételi szabályozás indoka a múzeumok közérdekő győjtıtevékenységének elısegítése. Ez a kivétel azonban nem terjed ki azokra az esetekre, amikor a múzeum -
a mőtárgypiac hivatásos képviselıjeként eljárva - eladja az alkotást, illetve közvetítıként mőködik közre az ügyletben. Ilyen esetekben ugyanis nem áll fenn olyan közérdek, amely indokolná, hogy a szerzı vagy más jogosult ne részesedjen az árból. Az Szjt. szóhasználatát összhangba kell hozni a muzeális intézményekrıl, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közmővelıdésrıl szóló 1997. évi CXL. törvény (a továbbiakban: kulturális törvény) szövegével. A kulturális törvény 48. §-ának (5) bekezdése elıírja, hogy a közérdekő muzeális győjteményekre és kiállítóhelyekre egyebekben a múzeumokra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. A közösségi jog nem tartalmaz egységes múzeumfogalmat, ezért a tagállamok igen eltérı szakmai követelményeknek megfelelı intézményeket tehetnek kedvezményezetté. Tekintettel arra, hogy a kulturális törvény értelmében vett múzeumok, közérdekő muzeális győjtemények és kiállítóhelyek egységes szakmai követelményeknek kell, hogy megfeleljenek, indokolt, hogy mindhárom intézmény-típus a kedvezményezetti körbe kerüljön. Tekintettel arra, hogy a muzeális intézményként történı besorolásban nem játszik szerepet az a szempont, hogy az adott múzeum a tevékenységét non-profit alapon végzi-e, ki kell emelni a kedvezményezetti körbıl azokat az intézményeket, amelyek mőkereskedelemmel is foglalkoznak, mivel esetükben egyértelmően kimutatható a jövedelemszerzési cél. A 70. § (9) bekezdéséhez Az Irányelv (28) preambulumbekezdése és 6. cikkének (2) bekezdése alapján a követı jogot egyéni joggyakorlás útján, továbbá kötelezı, illetve önkéntes közös jogkezelés útján is lehet érvényesíteni. Európában a követı jogot ismerı tagállamok közül számos a közös jogkezelés útján történı jogérvényesítést írja elı (Belgium, Dánia, Németország, Észtország, Franciaország, Luxemburg, Lengyelország, Portugália). A magyar szerzıi jog e tekintetben hagyományosan kötelezı közös jogkezelést állapít meg. Figyelembe véve azt, hogy a közösségi jog a jogérvényesítés bármely módját lehetıvé teszi, a gyakorlat pedig erre vonatkozóan különös problémákat nem jelzett, a törvény a 70. § (9) bekezdésében fenntartja a közös jogkezelést a joggyakorlás kizárólagos módjaként. Az Irányelv (25) preambulumbekezdése és az 1. cikk (4) bekezdése alapján a követı jogdíj az eladót terheli. (Az eladó az a személy vagy vállalkozás, akinek vagy amelynek nevében az eladási ügyletet kötik.) Ugyanakkor, ha a mőtárgypiac hivatásos szereplıje nem eladóként vesz részt az ügyletben, a tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy a mőtárgypiac hivatásos szereplıje egyedül vagy az eladóval együttesen feleljen a követı jogdíj megfizetéséért. Az újonnan bevezetésre kerülı szabályozás célja megegyezik a hatályos Szjt.-ével: a díj legbiztosabb beszedését igyekszik garantálni. A törvény szerint a díjat a mőkereskedı fizeti meg a képzımővészeti és iparmővészeti alkotásokra vonatkozó szerzıi jogok közös kezelését végzı szervezetnek. A törvény abban az esetben tesz különbséget a díjfizetési kötelezettség alanya (akinek mögöttes a felelıssége), és a megfizetésért felelıs személy között, ha több mőkereskedı vesz részt az ügyletben. Így olyan esetben, - ha az eladó mőkereskedı, a vevı pedig nem, az alapszabály érvényesül, vagyis az eladó fizeti a jogdíjat, és a közös jogkezelı szervezet is tıle követelheti a jogdíj megfizetését (ld. tipikus esetben a galériától történı vásárlást); - ha a vevı mőkereskedı, az eladó pedig nem, akkor a vevıtıl lehet követelni a díj megfizetését (pl. ha galéria vásárol a maga részére); - ha sem az eladó, sem a vevı nem mőkereskedı, azonban a közvetítı igen, akkor a közvetítıtıl követelheti a közös jogkezelı szervezet a jogdíjat; - ha az eladó és a vevı is (ill. a közvetítıi is) mőkereskedı, akkor a közös jogkezelı szervezet felé egyetemlegesen felelnek. A törvény a szerzıdési szabadság elvét figyelembe véve elsıbbséget ad a felek belsı jogviszonyának, lehetıvé téve azt, hogy maguk rendezzék, hogy ki lesz a díjfizetés végsı kötelezettje. Abban az esetben, ha ez elmaradna, a szabályozás az ügyletben eladóként részt vevı mőkereskedıre telepíti a kötelezettséget. Olyan esetben, ha az ügyletben részt vevı mőkereskedık közül egyik sem az eladói pozícióban van, szintén csak eltérı megállapodás hiányában határozza meg a törvény, hogy közülük a vevı lesz a végsı kötelezett; - ha a mőkereskedı elsı alkalommal szerzi meg a szerzıtıl az alkotást, akkor az kívül esik a díjfizetési kötelezettség hatályán. A 70. § (10) bekezdéséhez
A 70. § (10) bekezdése lényegét tekintve megırzi a hatályos Szjt.-nek a díjfizetésre kialakult és bevált részletszabályait. A 70. § (11) bekezdéséhez Az Irányelv 9. cikke alapján a jogosultak számára biztosítani kell, hogy az újraeladást követı három éven belül követelhessék a mőalkotás piac képviselıjétıl mindazon információk megadását, amelyek az újraeladással kapcsolatos követı jogdíj beszedéséhez szükségesek. A rendelkezés a jogérvényesítést kívánja erısíteni, különösen azokban a tagállamokban, ahol erre vonatkozóan a szabályozás nem tartalmaz garanciákat. E rendelkezést ülteti át a törvény a 70. § (11) bekezdésével. Az információhoz jutáshoz kötıdı hároméves határidı független a hatályos 70. §- ának (6) bekezdésében, illetve a törvény szerinti 70. § (10) bekezdésében említett esedékességi határidıtıl, amelyhez az általános elévülési idı kapcsolódik. A 70. § (12)-(13) bekezdéséhez Magyarországnak az Európai Unió valamennyi tagállamának állampolgárai számára az Európai Bíróság esetjoga alapján kell biztosítani a követı jogi védelmet [C-92/92. és C- 326/92. sz. Phil Collins kontra Imtrat Handelsgesellschaft mbH és Patricia Im- und Export Verwaltungsgesellschaft mbH és Leif Emanuel Kraul és EMI Electrola GmbH ügyben 1993. október 20-án hozott ítélet (EBHT 1993., I-05145. o.); C-360/00. sz. Land Hessen kontra G. Ricordi & Co. Bühnen- und Musikverlag GmbH ügyben 2002. június 6- án hozott ítélet (EBHT 2002., I-05089. o..)] Az Irányelv hatálya ugyanakkor nem csak az Európai Unió tagállamaira terjed ki, hanem az EGT Vegyes Bizottságának az EGT Megállapodás XVII. Függelékét (Szellemi tulajdon) módosító, 2002. december 6-án elfogadott 171/2002. határozata alapján az EGT Megállapodásban részes országokra is, ezért a szabály személyi hatályát is ehhez kell igazítani. Az Irányelv 7. cikkének (1) bekezdése alapján a tagállamok biztosítják, hogy azon szerzıket, akik harmadik országok állampolgárai, illetve az ı jogutódaikat csak akkor illeti meg a követı jog ezen Irányelv és az érintett tagállam jogszabályainak megfelelıen, ha a szerzı, illetve jogutódja állampolgársága szerinti ország jogszabályai biztosítják a követı jogot az illetı országban a tagállamokból származó szerzık és jogutódaik számára. A viszonosság fennállásáról a Bizottság folyamatosan frissített listát tesz közzé, amely csupán tájékoztató jellegő, nem konstituálja önmagában a viszonosságot. Az Európai Bizottság által közzétett indikatív lista legtöbb országa részese a BUEnak, így ezek tekintetében Magyarország a BUE alapján garantálja a viszonosságot. A BUE-n kívüli országok, amelyek azonban szerzıdı felei a Kereskedelmi Világszervezet létesítésérıl szóló egyezményrendszer egyik elemének, a szellemi tulajdon kereskedelemmel összefüggı kérdéseit szabályozó egyezmény (a továbbiakban: TRIPSegyezmény) 9. cikkének (1) bekezdése alapján a BUE rendelkezéseit követik. Viszont az Európai Bizottság által eddig közzétett listán már jelenleg is szerepel több olyan ország, amelyek nem részesei sem a BUE-nak, sem a TRIPS-egyezménynek, így ezek vonatkozásában kell rendelkezni arról, hogy Magyarország biztosítja állampolgáraik számára a követı jogot. Ezt a viszonossági szabály kimondásával teszi meg a törvény. Az Irányelv szerint a viszonosságnak a tagállamok szerzıivel és azok jogutódaival szemben kell fennállnia, vagyis nem elég az, hogy a magyar szerzık (vagy valamelyik másik tagállamban állampolgársággal rendelkezı szerzık) illetve jogutódaik vonatkozásában biztosítja a harmadik ország a követı jogot, ezt minden EU-tagállammal szemben meg kell tennie, csak akkor fogja számára a magyar jog is azt biztosítani. Az Irányelv lehetıvé teszi, hogy a tagállamok biztosítsák a követı jogot olyan szerzık számára is, akik nem állampolgárai az Európai Gazdasági Térség egyik tagállamának sem, de szokásos tartózkodási helyük az adott tagállam területén van. E rendelkezés a törvényben - a többi szabályhoz hasonlóan - a jogutódokra is kiterjedı hatállyal került megfogalmazásra.
Egyéb rendelkezések 71. § Az ipari termelés célját szolgáló ipari tervezımővészeti és a belsıépítészeti alkotás tekintetében: a) jogszabály vagy szerzıdés a törvény rendelkezéseitıl eltérıen rendezheti a név feltüntetéséhez való jogot; b) a felhasználót megilleti - a szerzıdésben meghatározott körben - a kizárólagos felhasználás és a változtatás joga, a változtatás elıtt azonban a tervezı mővészt meg kell hallgatni;
c) a szerzıdésben rendelkezni kell arról, hogy a felhasználó az alkotást idıhatárhoz kötötten vagy anélkül használja fel. Az ipari tervezımővészeti alkotások védelme Mivel mind az ipari tervezımővészet, mind a belsıépítészet alkotásai tekintetében elsıdleges szempont a célszerőség, használhatóság az esztétikai követelményeken túlmenıen, így méltányolható a szerzı jogainak korlátozását jelentı névfeltüntetési jog eltérı szabályozása. A tervezımővésznek az a joga, hogy a változtatás elıtt ki kell kérni a véleményét, nem jelenti egyúttal azt is, hogy egyet nem értés esetén megakadályozhatja a változtatást. 72. § Megrendelésre készült képmás tekintetében a szerzıi jog gyakorlásához az ábrázolt személy beleegyezése is szükséges. A megrendelésre készült képmásokhoz főzıdı jogok Minden olyan esetben, amikor a mővészi fényképen ember felismerhetı módon szerepel, az ábrázolt személy hozzájárulása nélkül a mővészi fénykép nem hozható nyilvánosságra. A Ptk. 80. § (2) bekezdésének rendelkezése ugyanis korlátozná - bizonyos esetekben lehetetlenné tenné - a fotómővész számára a szerzıi jogi törvényben biztosított jogainak gyakorlását. Alátámasztani látszik ezt az Szjt.-hez főzött miniszteri indokolás, a megrendelésre készült képmással kapcsolatban magyarázva az ábrázolt személy hozzájárulásának szükségességét a szerzıi jogok gyakorlásához. Ez az indokolás a következı mondattal fejezıdik be: E rendelkezések nem érintik a Ptk.-nak a más képmásával való visszaélést tiltó szabályait. Kapcsolódó jogszabály: 1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvrıl
HARMADIK RÉSZ A SZERZİI JOGHOZ KAPCSOLÓDÓ JOGOK XI. Fejezet A SZERZİI JOGGAL SZOMSZÉDOS JOGOK VÉDELME Az elıadómővészek védelme 73. § (1) Ha a törvény eltérıen nem rendelkezik, az elıadómővész hozzájárulása szükséges ahhoz, hogy Bevezetés A szerzıi jogról szóló 1969. évi III. törvényt módosító 1994. évi VII. törvény a nemzetközi és a jogharmonizációs követelményeknek megfelelıen szabályozta újra az elıadómővészeket, a hangfelvételelıállítókat, valamint a rádió- és televízió-szervezeteket megilletı jogok védelmét, azaz a szomszédos jogokat. Az 1994-es módosításkor megalkotott szabályok igazodtak az 1998. évi XLIV. törvénnyel megerısített, az elıadómővészek, a hangfelvétel-elıállítók és a mősorsugárzó szervezetek védelmérıl szóló, 1961-ben Rómában létrejött Római Egyezmény követelményeihez, valamint a 92/100/EGK és a 93/98/EGK irányelvekhez. Ugyanakkor a Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) által elfogadott, az elıadásokról és a hangfelvételekrıl szóló Szerzıdés [megerısítette: 57/1998. (IX. 29.) OGY határozat] 7. és 8. cikkei indokolttá tették az Szjt. vonatkozó szomszédos jogi szakaszainak korszerősítését. A 73. § (1) bekezdésében részletezett felhasználások közül a rögzítetlen elıadások rögzítésének és sugárzásának (vagy más módon a nyilvánossághoz közvetítésének) engedélyezési jogát gyakorolják közvetlenül az elıadómővészek, a rögzített elıadásokhoz kapcsolódó törvényi engedélyt pedig az elıadómővészek közös jogkezelı szervezete (MSZSZ-EJI) adja meg. Ezeken túlmenıen, az elıadómővészeket engedélyezési jog nélküli díjigény illeti meg pl. a magáncélú másolás [Szjt. 20. §], az egyidejő vezetékes továbbközvetítés [Szjt. 28. §], valamint a hangfelvétel sugárzása és egyéb módon történı nyilvános közvetítése után [Szjt. 77. §]. A WIPO elıadásokról és a hangfelvételekrıl szóló Szerzıdése 10. cikkének megfogalmazásában az elıadómővészek kizárólagos joga, hogy engedélyezzék hangfelvételeken rögzített elıadásaiknak vezeték útján vagy vezeték nélkül a nyilvánossághoz oly módon történı hozzáférhetıvé tételét, hogy a közönség tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhassák meg. Ez a kizárólagos jog a hangfelvételek számítógépes hálózati, interaktív lehívásos terjesztésével kapcsolatban illeti meg az elıadómővészt. a) rögzítetlen elıadását rögzítsék;
b) rögzítetlen elıadását sugározzák vagy más módon a nyilvánossághoz közvetítsék, kivéve, ha az elıadás, amelyet sugároznak vagy más módon a nyilvánossághoz közvetítenek, már maga is sugárzott elıadás; c) rögzített elıadását többszörözzék; d) rögzített elıadását terjesszék; e) rögzített elıadását vezeték útján vagy bármely más eszközzel vagy módon úgy tegyék a nyilvánosság számára hozzáférhetıvé, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhassák meg. (2) Elıadómővészek együttese esetében a közremőködık az (1) bekezdésben említett jogaikat képviselıjük útján gyakorolhatják. Együttesek képviselete Az Szjt. az elıadómővészi teljesítményt - korlátozás és megkötés nélkül - minden egyes elıadómővész viszonylatában védelemben részesíti. Tekintettel azonban arra, hogy ebben a körben az elıadómővészi teljesítmény gyakran csapatmunka, pontosabban közös néven együttmőködı több elıadómővész teljesítményének eredménye, az Szjt. 73. § (2) bekezdése megadja a lehetıségét annak, hogy az (1) bekezdésben foglalt engedélyezési jogokat az együttes képviselıje (vezetıje) gyakorolja. A díjazás természetesen nem korlátozódhat az együttest képviselı személyre. Nem állandó (alkalmi) együttes elıadása esetén célszerő az elıadásokat megelızıen kijelölni az adott fellépések viszonylatában a képviselı személyét. A jogbiztonság és a jogfolytonosság érdekében, az együttes tagjaiban beálló változás esetén a képviseleti jog automatikusan az új képviselı személyét illeti. (3) Ha az elıadómővész hozzájárult ahhoz, hogy elıadását filmalkotásban rögzítsék, a hozzájárulással - ellenkezı kikötés hiányában - a film elıállítójára [64. § (3) bek.] ruházza át az (1) bekezdésben említett vagyoni jogokat. Ez a rendelkezés nem érinti az elıadómővészeknek a 20. § és a 28. § alapján fennálló díjigényét. A 23. § (6) bekezdését az elıadómővészekre is megfelelıen alkalmazni kell. Az audiovizuális mővek elıadómővészeinek jogvédelme Mivel a filmelıállító jelentıs teljesítménnyel járul hozzá a film létrejöttéhez, a megfilmesítési szerzıdés alapján az elıadómővész - a szerzıhöz hasonlóan - ellenkezı kikötés hiányában átruházza az elıállítóra a filmalkotás felhasználására és a felhasználás engedélyezésére való jogot, vagyis a vagyoni jogok túlnyomó többségét [Szjt. 66. § (1)]. Az elıadómővészek esetében átfogóbban, valamennyi engedélyezési jogot érintıen kerül kimondásra a jogátszállás: amennyiben ugyanis az elıadómővész hozzájárult elıadásának rögzítéséhez, ezzel a filmelıállítóra ruházza át az engedélyezési jogát, vagyis az Szjt. 73. § (1) bekezdésében felsorolt vagyoni jogokat. Ez alól az Szjt. több kivételt tesz, így a rögzítéshez való hozzájárulás esetén is megilletik az elıadómővészt az alábbi jogok, illetve díjigény: 1. Az elıadómővészt a filmelıállítónak a vagyoni jogokra kiterjedı jogszerzése esetén is megilleti a magáncélú másolásra tekintettel fennálló díjigény [Szjt. 20. §], az egyidejő vezetékes továbbközvetítésre tekintettel fennálló díjigény [Szjt. 28. §], valamint a bérbeadás útján történı terjesztésért járó díjigény [Szjt. 23. § (6) bekezdése]. 2. Az elıadómővészt a filmelıállító vagyoni jogokra kiterjedı jogszerzése esetén is megilletik az Szjt. 75. §ában részletezett személyhez főzıdı jogok (név feltüntetése, az elıadás integritásához való jog). 74. § (1) Az elıadómővészt a 73. § (1) bekezdésében említett felhasználásokért - ha e törvény másként nem rendelkezik - díjazás illeti meg. Az elıadómővészi teljesítmény felhasználása és az ehhez kapcsolódó díjigény Fıszabályként került kimondásra, hogy az Szjt. 73. § (1) bekezdésében foglalt felhasználásokért az elıadómővésznek díjazás jár. Ide kapcsolódik a szerzıi és a szomszédos jogok viszonyáról szóló alfejezet azon rendelkezése, amely szerint ha a szomszédos jogi jogosultnak a felhasználásért díjazás jár, akkor a díjnak eltérı megállapodás hiányában - a felhasználáshoz kapcsolódó bevétellel kell arányban állnia [Szjt. 83. § (2) bekezdése]. E szabályok alól az Szjt. csak szők körben enged kivételt: nem jár díjazás pl. azokban az esetekben, amikor az Szjt. a szerzıi jogi védelem alatt álló alkotások felhasználásához sem kívánja meg a szerzı hozzájárulását [Szjt. 83. § (2) bekezdése]. Ide tartoznak a szabad felhasználás törvényi esetei [Szjt. 3441. §]. (2) Az elıadás sugárzás vagy a nyilvánossághoz történı átvitel céljára készült rögzítésének [26. § (6) bek.] díjazására és a 73. § (1) bekezdésének e) pontjában meghatározott jog gyakorlására a 27. § (3) bekezdésének rendelkezéseit az elıadómővészek, illetve közös jogkezelı szervezetük (85-93. §) esetében is megfelelıen alkalmazni kell. Az elıadás sugárzás, vagy a nyilvánossághoz történı közvetítés céljára készült rögzítésére tekintettel fennálló díjigény Az Szjt. 73. § (1) bekezdésében foglalt felhasználási módok - fıszabályként - az elıadómővész engedélyéhez kötött felhasználások, melyek után az elıadómővészt díjazás illeti meg. Ezzel szemben az Szjt. 74. § (2)
bekezdése az elıadás sugárzás vagy nyilvánossághoz történı átvitel céljára készült rögzítésének díjazása, valamint az elıadás vezeték útján vagy más módon és eszközzel történı (pl. interneten keresztül történı egyéni mőlehívás) nyilvános közlése engedélyezésének gyakorlása tekintetében az Szjt. 27. §-ának (3) bekezdését rendeli megfelelıen alkalmazni. Mindezt úgy kell érteni, hogy a szerzıi mőnek sugárzással vagy másként a nyilvánossághoz közvetítésére vonatkozó szabályait nem teljes egészében, csak abban a sávban kell alkalmazni, amelyben az elıadás rögzítésének díjazása és a vezetékes (vagy egyéni mőlehívásos) nyilvános közlés engedélyezése értelmezhetı. A hivatkozott Szjt. 27. § szerint pedig a szerzık képviseletében a már nyilvánosságra hozott mővek sugárzásának és a Szjt. 26. §-ban szabályozott más felhasználások jogosítására és díjazására az irodalmi és a zenei mővekkel kapcsolatos szerzıi jogok közös kezelését végzı szervezet (az ARTISJUS) köt szerzıdést a felhasználóval (a színpadra szánt irodalmi mővek és a zenedrámai mővek vagy jeleneteik, illetve keresztmetszeteik felhasználása kivételével). Az Szjt. 2004. május 1-jétıl hatályos módosítása pontosítja a 74. § (2) bekezdésében foglalt hivatkozásokat. Erre egyrészrıl a 27. § módosítása miatt volt szükség, mivel e rendelkezés tartalmilag és szerkezetileg (három bekezdésre bıvült) is változott. Másrészrıl pedig a pontosítás még egyértelmőbbé tette, hogy a bekezdés elsı fordulata szerinti rögzítés díjazására a 26. § (6) bekezdésében foglaltakat kell megfelelıen alkalmazni. Az új szabályozással tehát a jogalkotó tisztázza egyrészt azt, hogy e felhasználás jogosítása két különbözı, különálló részbıl áll, másrészt nyomatékosítja a 26. § (6) bekezdésében foglaltak értelemszerő alkalmazását. Más megközelítésben: az elıadás sugárzás vagy a nyilvánossághoz történı átvitel céljára készült rögzítésére az elıadómővész egyedileg ad engedélyt. Az elıadómővész hozzájárulásának, illetve a felhasználás jogszerőségének azonban feltétele az, hogy megállapodás szülessen a díjazásra vonatkozóan a közös jogkezelı szervezet és a felhasználó között. 75. § (1) A 73. § (1) bekezdésében említett felhasználások esetén az elıadómővészt megilleti az a személyhez főzıdı jog, hogy nevét - a felhasználás jellegétıl függıen, ahhoz igazodó módon - feltüntessék. Elıadómővészek együttese esetében ez a jog az együttes, valamint az együttes vezetıje és a fıbb közremőködık nevének feltüntetésére terjed ki. Az elıadómővész személyhez főzıdı jogainak védelme Az Szjt. 1994. VII. törvénnyel megállapított szövege ismerte el az elıadómővészek személyhez főzıdı jogait, melyhez képest az Szjt. annyi változást tartalmaz, hogy részletezi az elıadás integritáshoz való jogának törvényi szabályát. A név feltüntetésének joga az Szjt. 73. § (1) bekezdésében foglalt felhasználások esetében illeti meg az elıadómővészt. Az elıadás rögzítésén, többszörözött példányain, sugárzásakor vagy más nyilvánossághoz való közvetítésekor, a konkrét felhasználás engedélyhez kötöttségétıl függetlenül, az elıadómővész nevét - a felhasználás jellegétıl függıen, ahhoz igazodóan - minden esetben fel kell tüntetni. Ez többek között azt jelenti, hogy az Szjt. 83. § (2) bekezdése alapján engedélyhez nem kötött felhasználások (pl. szabad felhasználás) során is fel kell tüntetni az elıadómővész nevét. Elıadómővészek együtteseinél a név feltüntetése az együttes nevének, illetve annak vezetıjének és a fıbb közremőködık (pl. zenekar esetében a karmester, szólisták stb.) nevének feltüntetésre terjed ki. Ez a szabály természetesen nem zárja ki, hogy az együttes felvett néven is mőködjön, amelyre szintén kiterjed a védelem. (2) Az elıadómővész személyhez főzıdı jogát sérti elıadásának mindenfajta eltorzítása, megcsonkítása vagy más olyan megváltoztatása vagy megcsorbítása, amely az elıadómővész becsületére vagy hírnevére sérelmes. A mő integritásához való jog a szerzıi jog egyik legrégibb eleme, melyre vonatkozóan az 1975. évi 4. tvr. 6bis cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy a szerzı függetlenül vagyoni jogaitól, sıt még azok átruházása után is megtartja azt a jogát, hogy tiltakozzék a mő mindenfajta eltorzítása, megcsonkítása vagy más olyan megváltoztatása, illetve csorbítása ellen, amely becsületére vagy hírnevére sérelmes. Az Szjt. 75. § (2) bekezdése szó szerint ezt a meghatározást veszi át. Az elıadómővészek vonatkozásában az elıadás torzítását jelentheti, pl. ha egy énekes hangját rögzítı, forgalomba hozott hangfelvételen technikailag olyan alacsony színvonalú, amely a mővészi teljesítményt élvezhetetlenné, befogadásra alkalmatlanná teszi. Torzítást eredményezhetnek az elıadást átalakító különféle technikai megoldásokkal létrehozott hang- vagy képeffektusok vagy egy elıadómővész hangjának az eredetihez képest más személy hangjával való helyettesítése (reklámokban gyakran látni hasonlót).
A hangfelvételek elıállítóinak védelme 76. § (1) Ha a törvény eltérıen nem rendelkezik, a hangfelvétel elıállítójának hozzájárulása szükséges ahhoz, hogy a hangfelvételt A hangfelvétel-elıállítók engedélyezési jogai
A hangfelvétel-elıállító azt a személyt vagy jogi személyt jelenti, aki vagy amely egy elıadás hangjának vagy más hangoknak, illetıleg hangok megjelenítéseinek az elsı rögzítését kezdeményezi, és az azzal kapcsolatos felelısséget viseli. A Római Egyezmény a felelısségviselésére vonatkozó klauzulát nem ismeri, de a lényeg nem is ezen, hanem az elsıbbség elvének kimondásán van: hangfelvétel-elıállító az lehet, aki elsıként rögzíti az elıadást vagy hangját. A hangfelvétel-elıállítók jogai az Szjt. 76. § (1) bekezdése alapján a következık: a hangfelvétel többszörözése, a hangfelvétel terjesztése és a hangfelvétel vezeték útján vagy a nyilvánosság számára bármely más eszközzel vagy módon történı hozzáférhetıvé tétele. Ez utóbbi felhasználás engedélyezésének jogát - a szerzıkkel és az elıadómővészekkel ellentétben - a hangfelvétel-elıállítók nem közös jogkezelés, hanem kizárólagos engedély keretében érvényesítik. a) többszörözzék; b) terjesszék; c) vezeték útján vagy bármely más eszközzel vagy módon úgy tegyék a nyilvánosság számára hozzáférhetıvé, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhassák meg. (2) A hangfelvétel elıállítóját az (1) bekezdésben említett felhasználásokért - ha a törvény másképp nem rendelkezik - díjazás illeti meg. Az Szjt. 76. § (1) bekezdésének a)-c) pontjaiban foglalt felhasználásokért a hangfelvétel-elıállítót díjazás illeti meg. Ellenkezı kikötésre itt is lehetıség van, továbbá nincs szükség a hangfelvétel-elıállító hozzájárulására azokban az esetekben, amikor a törvény a szerzıi jogi védelem alatt álló alkotás felhasználásához sem kívánja meg a szerzı hozzájárulását [Szjt. 83. § (2) bekezdése]. 77. § (1) Kereskedelmi célból kiadott hangfelvételnek vagy arról készült másolatnak a sugárzásáért és bármilyen más módon történı nyilvánossághoz közvetítéséért a szerzıi jogi védelem alatt álló mővek felhasználásáért fizetendı díjon felül a felhasználónak további díjat kell fizetnie, amely - a jogosultak közötti eltérı megállapodás hiányában fele-fele arányban illeti meg a hangfelvétel elıállítóját és az elıadómővészt. (2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés alkalmazásakor a hangfelvételt kereskedelmi célból kiadottnak kell tekinteni, ha azt a 73. § (1) bekezdésének e) pontjában és a 76. § (1) bekezdésének c) pontjában szabályozott módon teszik hozzáférhetıvé a nyilvánosság számára. Az (1) bekezdésben és a 73. § (1) bekezdésének b) pontjában foglalt rendelkezés alkalmazásában nyilvánossághoz való közvetítésnek kell tekinteni a 28. § (2) bekezdésében szabályozott felhasználást is. Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés alkalmazásában továbbá nyilvánossághoz való közvetítésnek kell tekinteni a hangfelvétel jelenlévık számára történı hozzáférhetıvé tételét [24. § (2) bek. b) pont] is. Az Szjt. 74. § (1) bekezdéséhez főzött magyarázatnál jeleztük az elıadómővész díjigényét a kereskedelmi célból kiadott hangfelvételek nyilvánossághoz közvetítése után. E díjigény jogalapját az Szjt. 77. § (1) bekezdése teremti meg. Erre vonatkozóan a szerzıi jogosultakat is megilleti díjigény [Szjt. 27. §]. Az Szjt. 2004. május 1-jétıl hatályos módosítása a fogalmi rendszer kiigazításával és az ebbıl eredı következmények érvényesítésével teremti meg a teljes összhangot a Szerzıdés és a 77. § (2) bekezdése között. A módosítás értelmében - az Szjt. 77. §-a (1) bekezdésének és a 73. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglalt rendelkezések, vagyis a kereskedelmi célból kiadott hangfelvételek sugárzására tekintettel fennálló díjigényre és a rögzítetlen elıadás sugárzása vagy más módon a nyilvánossághoz közvetítése tekintetében fennálló engedélyezési jogra vonatkozó törvényi rendelkezések alkalmazásában - nyilvánossághoz való közvetítésnek kell tekinteni a sugárzott mőnek az eredetihez képest más szervezet közbeiktatásával a nyilvánossághoz történı továbbközvetítését is. Nyilvánossághoz való közvetítésnek kell tekinteni továbbá a hangfelvétel jelenlévık számára történı hozzáférhetıvé tételét is. Az Szjt. 77. § (1) bekezdésében szabályozott felhasználásokért beszedett (befolyt) díjak egymás közötti felosztásáról a hangfelvétel-elıállítók és az elıadómővészek közös jogkezelı szervezete (MSZSZ-EJI) állapodik meg. Az Szjt. úgy rendelkezik, hogy eltérı megállapodás hiányában a jogdíjból azonos mértékben osztoznak. (3) A jogosultak díjigényüket közös jogkezelı szervezeteik (85-93. §) útján érvényesíthetik, díjukról csak a felosztás idıpontját követı hatállyal, a rájuk jutó összeg erejéig mondhatnak le. Az Szjt. 77. § (3) bekezdése a hangfelvételek sugárzására és nyilvánossághoz közvetítésére tekintettel a hangfelvétel-elıállítókat megilletı díjigénnyel kapcsolatban rögzíti azt a közös jogkezelés folyamatosságát és a díjbeszedés biztonságát szolgáló elıírást, miszerint a jogosultak díjukról csak a felosztás idıpontját követı hatállyal, a rájuk jutó összeg erejéig mondhatnak le. 78. § (1) A hangfelvétel forgalomba hozott példányainak nyilvános haszonkölcsönbe adásához, bérbeadásához - a hangfelvételben foglalt mő szerzıjének hozzájárulásán kívül - a hangfelvétel elıállítójának, valamint - elıadás hangfelvétele esetében - az elıadómővésznek a hozzájárulása is szükséges. (2) Az (1) bekezdésben meghatározott felhasználásért díjazás jár, amelybıl a jogosultak - eltérı megállapodásuk hiányában - egyenlı arányban részesednek. A szerzık és az elıadómővészek díjigényüket közös jogkezelı
szervezeteik (85-93. §) útján érvényesíthetik, díjukról csak a felosztás idıpontját követı hatállyal, a rájuk jutó összeg erejéig mondhatnak le. A hangfelvételek haszonkölcsönbe és bérbeadása fejében a szerzıket, elıadás hangfelvétele esetén az elıadómővészeket és a hangfelvétel-elıállítókat díjazás illeti meg. A felhasználásért járó díj csak akkor illeti meg egyenlı arányban a jogosultakat, ha e tekintetben közöttük eltérı megállapodás nem született. Az Szjt. 78. § (2) bekezdése teremti meg a jogalapot arra, hogy az MSZSZ-EJI és az Artisjus az elıadómővészeknek, illetve a szerzıknek a hangfelvételek haszonkölcsönbe és bérbeadása után járó jogdíjakat érvényesítsék és e jogdíjakat felosszák az érintett jogosultaknak. Mivel az Szjt. a hangfelvétel-elıállítók tekintetében változatlanul nem ír elı kötelezı közös jogkezelést e két felhasználási módra, a jogosultak (hangfelvételelıállítók) továbbra is egyedileg adnak engedélyt hangfelvételeik haszonkölcsönbe adására és bérbeadására. Az Szjt. 78. § (2) bekezdése garanciális okokból azt is elıírja, hogy a szerzık és az elıadómővészek a haszonkölcsönbe adás és a bérbeadás után járó díjukról csak a felosztás idıpontját követı hatállyal, a rájuk jutó összeg erejéig mondhatnak le. Utalni kell továbbá az Szjt. 83. § (2) bekezdésére, mely szerint az engedélyezési jog nem illeti meg a szomszédos jogi jogosultakat azokban az esetekben, amelyekben a törvény a szerzıi jogi védelem alatt álló alkotások felhasználásához sem kívánja meg a szerzı hozzájárulását. 79. § A hangfelvétel elıállítóját megilleti az a jog, hogy nevét a hangfelvétel másolatain feltüntessék. A hangfelvétel-elıállító névfeltüntetési joga Az Szjt. 1994. évi VII. törvény általi módosítása a hangfelvétel-elıállítók egyetlen személyhez főzıdı jogaként iktatta be a név feltüntetésének jogát. Ennek eredményeként a hangfelvétel elıállítóját is megilleti az a jog, hogy nevét feltüntessék az általa rögzített hangfelvétel másolatain. (Hasonló - szőkített - személyhez főzıdı jog illeti meg a rádió- és televízió-szervezeteket és a saját mősort vezeték útján a nyilvánossághoz közvetítı kábelszervezeteket is az Szjt. 81. §-a alapján.) Az esetek túlnyomó többségében a hangfelvételek elıállítói nem magánszemélyek, hanem jogi személyiségő gazdálkodó szervezetek. Ez azonban nem zárja ki, hogy egyes, nem kizárólag természetes személyekhez kötıdı személyhez főzıdı jogokkal is rendelkezzenek [Ptk. 75. § (2) bekezdése]. Az Szjt. említett rendelkezései a szomszédos jogi jogosultak közül a hangfelvétel-elıállítók, a rádió- és televízió-szervezetek, valamint a kábelszervezetek névfeltüntetési jogát biztosítják anélkül azonban, hogy ezt kifejezetten személyhez főzıdı jogként említenék. Kapcsolódó jogszabály: 1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvrıl
A rádió- és televízió-szervezetek védelme 80. § (1) Ha a törvény eltérıen nem rendelkezik, a rádió- vagy a televízió-szervezet hozzájárulása szükséges ahhoz, hogy mősorát a) más rádió- vagy televízió-szervezetek, illetve vezeték útján a nyilvánossághoz történı közvetítést végzık sugározzák, illetve a nyilvánossághoz közvetítsék; b) rögzítsék; c) rögzítés után többszörözzék, ha a rögzítés hozzájárulása nélkül készült, vagy ha a rögzítés a 83. § (2) bekezdése alapján készült, és a többszörözés más célra készül, mint amelyre a 83. § (2) bekezdése vonatkozik; d) vezeték útján vagy bármely más eszközzel vagy módon úgy tegyék a nyilvánosság számára hozzáférhetıvé, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhassák meg. (2) Ha a törvény eltérıen nem rendelkezik, a televízió-szervezet hozzájárulása szükséges ahhoz is, hogy mősorát a közönség részére közvetítsék olyan helyiségben, amely belépti díj ellenében hozzáférhetı a közönség számára. (3) Az (1)-(2) bekezdésben említett felhasználásokért - ha a törvény eltérıen nem rendelkezik - díjazás jár. (4) Saját mősornak a nyilvánossághoz vezeték útján történı közvetítése [26. § (7) bek.] esetén az (1)-(3) bekezdéseket megfelelıen alkalmazni kell. BH2005. 56. A szerzıi jogot korlátozó szabad felhasználásnak minısül valamely televíziós mősor jellegzetes szignáljának, továbbá egyes részleteinek politikai hírmősorszám keretében vagy a mősorszolgáltató más idıszerő mősorszámaiban, napi eseményekhez kapcsolódóan - az alkalom által indokolt módon és mértékben - való bemutatása [1999. évi LXXVI. tv. 37. § (1) bek. és (3) bek., 80. § (1) bek., 83. § (2) bek.]. A rádió- és televízió-szervezetek engedélyezési jogai A Magyarország által 1994-ben elfogadott és az 1998. évi XLIV. törvénnyel kihirdetett 1961-es Római Egyezmény 13. cikke tartalmazza a mősorsugárzó szervezeteket minimálisan megilletı engedélyezési jogokat. Az Szjt. 1994. évi VII. törvénnyel beiktatott módosítása már ennek megfelelıen foglalja össze a rádió- és televízió-szervezetek egyedi engedélyezési jogait azzal a kiegészítéssel, hogy az itt felsorolt jogok nemcsak a saját mősort sugárzó, hanem az ilyen mősort vezeték útján a nyilvánossághoz átvivı szervezetekre
(kábeltársaságokra) is alkalmazandó. A mősorszolgáltatókat mősoraik alábbi felhasználásai esetében illeti meg kizárólagos engedélyezési jog: - sugárzás, illetve a nyilvánossághoz közvetítés [Szjt. 80. § (1) bek. a)]; - rögzítés [Szjt. 80. § (1) bek. b)]; - hozzájárulás nélkül történt rögzítés esetén a mősor rögzítés után történı többszörözése [Szjt. 80. § (1) bek. c)]; - engedélyhez nem kötött rögzítés engedélyhez kötött felhasználás céljából történı többszörözése [Szjt. 80. § (1) bek. c)]; - közvetítés olyan helyiségben, amely belépti díj ellenében hozzáférhetı a közönség számára [Szjt. 80. § (2) bekezdése]; - vezeték útján történı nyilvánossághoz közvetítés [Szjt. 80. § (4) bekezdése]; - nyilvánosság számára lehívásra való hozzáférhetıvé tétel [Szjt. 80. § (1) bek. d)]. Ezt az engedélyezési jogot az Szjt. 2004. május 1-jétıl hatályos módosítása iktatta be. Az SzJSzT szakvéleménye szerint a rádió- és televízió-szervezetek szomszédos jogát (konkrétan többszörözési és terjesztési jogát) nem sérti a médiafigyelı-szolgálat által történı írásos rögzítés, viszont a sugárzott adásról a jogosult hozzájárulása nélkül készült audio-, illetve audiovizuális rögzítés, illetve többszörözés az Szjt. 80. §-a (1) bekezdésének b) és c) pontja szerint az érintett rádió-, illetve televízió-szervezet kizárólagos jogát sérti, kivéve, ha szabad felhasználásnak minısül (SzJSzT 28/03). 81. § A 80. §-ban említett felhasználások esetén a rádió- vagy televízió-szervezetet, illetve a saját mősort vezeték útján a nyilvánossághoz átvivıt megilleti az a jog, hogy nevét feltüntessék. A rádió- és televízió-szervezeteket és a saját mősort vezeték útján a nyilvánossághoz átvivıket megilletı névfeltüntetési jog A hangfelvétel-elıállítókat az Szjt. 79. §-a alapján megilletı névfeltüntetési jog az Szjt. 80. §-ában foglalt felhasználások esetén a rádió- vagy televízió-szervezeteket és a saját mősort vezeték útján a nyilvánossághoz átvivıket is megilleti. A Ptk. 75. § (2) bekezdése a jogi személyekre is alkalmazni rendeli a nem kizárólag természetes személyek körében értelmezhetı szabályokat. Az Szjt. említett rendelkezései tehát a szomszédos jogi jogosultak ezen körének biztosítják a névfeltüntetési jogot anélkül, hogy ezt kifejezetten személyhez főzıdı jogként említenék. Kapcsolódó jogszabály: 1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvrıl
A filmek elıállítóinak védelme 82. § (1) A film elıállítójának [64. § (3) bek.] hozzájárulása szükséges ahhoz, hogy a filmet a) többszörözzék; b) terjesszék, ideértve a nyilvánosság részére történı haszonkölcsönbe adást is; c) vezeték útján vagy bármely más eszközzel vagy módon úgy tegyék a nyilvánosság számára hozzáférhetıvé, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhassák meg. (2) Az (1) bekezdésben említett felhasználásokért - ha a törvény eltérıen nem rendelkezik - díjazás jár. (3) A 2. §-t megfelelıen alkalmazni kell a film elıállítójának védelmére is. A film elıállítójának engedélyezési joga Az Szjt. 82. §-ában szabályozott jogvédelem eredete a filmelıállítót a megfilmesítési szerzıdés [Szjt. 66. §] alapján megilletı vagyoni jogok (a filmalkotás felhasználása és a felhasználás engedélyezésének joga) sui generis jogként való elismerésének igényére vezethetı vissza. A film elıállítója jelentıs szervezési teljesítménnyel, sok esetben a forrásoldal megteremtésével járul hozzá a film elkészítéséhez, így okkal tarthat igényt a hangfelvétel elıállítójának a védelméhez hasonló szomszédos jogi oltalomra. Az Szjt. 82. § (1) bekezdése alapján a film elıállítóját az alábbi felhasználások esetében illeti meg kizárólagos engedélyezési jog: - többszörözés, - terjesztés, ideértve a nyilvánosság részére történı haszonkölcsönbe adást, - a film vezeték útján vagy a nyilvánosság számára bármely módon történı olyan hozzáférhetıvé tétele, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhassák meg. E felhasználásokért a film elıállítóját díjazás illeti meg, ha a törvény eltérıen nem rendelkezik. Ilyen törvényi kivételek a szabad felhasználás esetei, azzal az eltéréssel, hogy a nyilvános könyvtári kölcsönzéshez is szükség van a filmelıállító külön engedélyére az Szjt. 82. § (1) bekezdésének b) pontja alapján. Az SzJSzT egy, a Seuso-kincsekrıl készített videofelvételrıl megállapította, hogy filmalkotói szempontból szerzıi mőnek nem minısíthetı (hiányzik a filmalkotáshoz a törvény által megkövetelt egyéni, eredeti jelleg),
ugyanakkor a videofelvétel elıállítóját megilletik az Szjt. 82. §-ában biztosított szomszédos jogok, ideértve az engedélyezést és a díjigényt (SzJSzT 08/02).
A szerzıi jog és a szomszédos jogok viszonya 83. § (1) Az e fejezetben szabályozott jogok védelme nem befolyásolhatja az irodalmi, tudományos és mővészeti alkotásokon fennálló szerzıi jogok védelmét. A szerzıi és a szomszédos jogok viszonya Az Szjt. XI. fejezetében biztosított jogok semmilyen módon és formában nem befolyásolják az irodalmi és a mővészeti alkotásokhoz főzıdı szerzıi jogok védelmét. Ebbıl következıen a XI. fejezet egyetlen rendelkezése sem értelmezhetı az ilyen védelme sérelmére, azaz a szomszédos jogok védelme nem csorbíthatja a szerzıi jogok védelmét. Ugyanakkor itt nincs arról szó, hogy a szomszédos jogi jogosultak csakis a szerzık érdekeit szem elıtt tartva gyakorolhatják jogaikat. Ha pl. egy hangfelvétel elıállítója nem engedélyezi a hangfelvétel bérbeadását, a szerzık és elıadómővészek említett jogai sem érvényesülnek. Éppúgy kihat a szerzık és az elıadómővészek vonatkozó jogaira az az eset, amikor a televízió-szervezet nem engedélyezi mősora vezetékes továbbközvetítését. (2) Nincs szükség a szomszédos jogi jogosult hozzájárulására azokban az esetekben, amelyekben a törvény a szerzıi jogi védelem alatt álló alkotás felhasználásához sem kívánja meg a szerzı hozzájárulását. Ha e törvény szerint a szomszédos jogi jogosultnak a felhasználásért díjazás jár, a 16. § (4)-(5) bekezdésének elsı mondatában a díjazás arányos mértékére vonatkozó rendelkezést a szomszédos jogi jogosultak esetében is alkalmazni kell. Az Szjt. 83. § (2) bekezdésének elsı mondata a szomszédos jogok érvényesülésének korlátozását a szerzıi jogokkal azonos módon állapítja meg. Ahol nincs szükség a szerzıi jogi védelem alatt álló alkotás felhasználásához a szerzı hozzájárulására, ott a szomszédos jogi jogosult sem támaszthat ilyen igényt. Ez lényegében az Szjt. IV. fejezetében a szerzıi jog korlátait tartalmazó esetkört foglalja magában, ezen belül is leginkább a szabad felhasználás típusait. A szabad felhasználás egyes eseteinél a szerzık és a szomszédos jogi jogosultak ha engedélyezési jogot nem is gyakorolnak, de bevételeik csökkenése miatt megfelelı kompenzációra tarthatnak igényt (pl. a magánmásolás után járó üres kazetta díj), a gyakoribb esetekben viszont semmiféle juttatásra nem jogosultak. Az Szjt. 83. § (2) bekezdésének második mondata a szomszédos jogi jogosultakra is kiterjeszti az Szjt. 16. § (4)-(5) bekezdésének elsı mondatának a díjazás arányos mértékére vonatkozó rendelkezéseket. A szerzıkhöz hasonlóan tehát a szomszédos jogi jogosultak esetében is érvényesülnie kell a felhasználáshoz kapcsolódó bevétellel arányos díjazás elvének az engedélyezési joghoz kötött felhasználásoknál, a megfelelı díjazás elvének pedig a kizárólagos jog nélküli (díjigénnyel elismert) felhasználásoknál.
A védelmi idı 84. § (1) Az e fejezetben szabályozott jogok a következı idıtartamokban részesülnek védelemben: A szomszédos jogok védelmi ideje A szerzıi jogoknál a hetvenéves védelmi idı számításának kezdete a szerzı halálához kapcsolódik. Az Szjt. már a filmalkotások védelmi idejét sem a bemutatásától, hanem az utoljára elhunyt szerzıjének halálától számított hetven évben határozza meg. A védelmi idı, illetve annak eltelte kiemelt szerepet játszik a szerzık személyhez főzıdı jogainak gyakorlásánál [Szjt. 14. §], miközben ilyen szabályt a szomszédos jogi jogosultaknál nem találunk. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a védelmi idı lejárta után a szomszédos jogi jogosultak minden egyes személyhez főzıdı joga elenyészik. Az 1994. évi VII. törvény a szomszédos jogi jogosultak védelmi idejét - 1994. július 1-jei hatállyal - húsz évrıl ötven évre (a szerzıkét ötvenrıl hetven évre) emelte fel. Mint ahogy az Szjt.-hez főzött részletes indokolás is rámutat, az elıadómővészek, valamint a rádió- és televízió-szervezetek esetében ez valójában a védelmi idı addig hiányzó - tételes jogi meghatározásával ért fel. A törvény hatálybalépésekor még védett mővek és szomszédos jogi teljesítmények védelmi ideje természetszerőleg meghosszabbodott. Azok a mővek (szomszédos jogi teljesítmények) viszont, melyeknek a védelmi ideje a törvény hatálybalépését megelızıen járt le, nem kerültek védelem alá, még akkor sem, ha a védelmi idı kezdı idıpontjától még nem telt el hetven, illetve ötven év. Az 1994. évi VII. törvénnyel felemelt védelmi idı tehát nem érintette a korábbi szabályozás révén közkinccsé vált szerzıi és szomszédos jogi teljesítményeket, nem terjesztette ki rájuk a jogi oltalmat, azaz kivonta a védelem alól azokat a rögzített elıadásokat, amelyek hangfelvételét 1944. január 1-je és 1974. január 1-je
között hozták forgalomba vagy készítettek el. Ezzel a megoldással az Szjt. ellentétbe került a vonatkozó nemzetközi egyezmények azon rendelkezéseivel, amelyek a védelmi idı meghosszabbításának visszaható hatályú alkalmazását követelték meg. Az Szjt. 108. §-ában foglalt átmeneti rendelkezések megfelelıen rendezik a kérdést. Ennek megfelelıen a szomszédos jogi jogosultakat az Szjt.-ben meghatározott jogok akkor is megilletik, ha a Szjt. 84. §-ban - rájuk vonatkozóan - említett év végétıl számított húsz év az 1994. évi VII. hatálybalépéséig már eltelt. A visszaszámítás alapján tehát a szomszédos jogi jogosultak teljesítményei közül az 1948. december 31. és 1973. december 31. között forgalomba hozott vagy rögzített hangfelvételek, és a benne foglalt elıadások, valamint - rögzítés hiányában - a tartott elıadások és sugárzott mősorok védelme éled fel. a) a hangfelvételek és az azokban rögzített elıadások a hangfelvétel elsı forgalomba hozatalát követı év elsı napjától számított ötven évig, illetve a hangfelvétel elkészítését követı év elsı napjától számított ötven évig, ha ezalatt nem hozták forgalomba a hangfelvételt; b) a nem rögzített elıadások az elıadás megtartását követı év elsı napjától számított ötven évig; c) a sugárzott mősorok vagy a vezeték útján a nyilvánossághoz átvitt saját mősorok az elsı sugárzást vagy átvitelt követı év elsı napjától számított ötven évig; d) a filmek az elsı forgalomba hozatalt követı év elsı napjától számított ötven évig, illetve a film elkészítését követı év elsı napjától számított ötven évig, ha ezalatt nem hozták forgalomba a filmet. (2) Ha a hangfelvételt az elkészítését követı év elsı napjától számított ötven éven belül nem hozták forgalomba, viszont ezalatt azt a nyilvánossághoz közvetítették, az (1) bekezdés a) pontjában szabályozott idıtartamot az elsı ízben a nyilvánossághoz történı közvetítést követı évet alapul véve kell számítani. Az Szjt. 2001. évi LXXVII. törvénnyel módosított 84. §-ának (2) bekezdése azt a kivételes esetet rögzíti, amikor a hangfelvételt nem hozzák forgalomba, viszont a nyilvánossághoz közvetítik az elkészítését követı év elsı napjától számított ötven éven belül. Ebben az esetben a védelmi idı kezdetét a hangfelvétel elsı ízben a nyilvánossághoz történı közvetítésétıl kell számítani. (3) Ha a film nyilvánossághoz közvetítése megelızi a forgalomba hozatalt, az (1) bekezdés d) pontjában szabályozott idıtartamot az elsı forgalomba hozatalt követı év helyett az elsı ízben a nyilvánossághoz történı közvetítést követı évet alapul véve kell számítani. Az Szjt. 2001. évi LXXVII. törvénnyel módosított 84. §-ának (3) bekezdése a filmekre szőkíti azt az esetet, amikor a mő nyilvánossághoz közvetítése - sugárzással vagy másként (pl. vezeték útján) - megelızi a forgalomba hozatalt. A törvényi rendelkezés szerint ebben az esetben az ötvenéves védelmi idıt az elsı forgalomba hozatal éve helyett a nyilvánossághoz történı közvetítés évét alapul véve kell számítani.
XI/A. Fejezet AZ ADATBÁZISOK ELİÁLLÍTÓINAK VÉDELME 84/A. § (1) Ha a törvény eltérıen nem rendelkezik, az adatbázis (60/A. §) elıállítójának hozzájárulása szükséges ahhoz, hogy az adatbázis tartalmának egészét vagy jelentıs részét Az adatbázis elıállítójának engedélyezési joga E külön védelem alapján az elıállító hozzájárulása szükséges ahhoz, hogy az adatbázis tartalmának egészét vagy - akár mennyiségi, akár minıségi, akár mindkét értelemben véve - jelentıs részét kimásolják vagy újrahasznosítsák. A kimásolás az Szjt. fogalomrendszerében a többszörözés felhasználási cselekménynek felel meg, azzal, hogy az adatbázis tartalma esetében a többszörözés szükségképpen csak másolat készítése útján valósulhat meg. Az újrahasznosítás pedig a terjesztéssel és a nyilvánossághoz való közvetítés azon esetével azonosítható, amikor a mővet (jelen esetben az adatbázist) úgy teszik a nyilvánosság számára hozzáférhetıvé, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják meg (ez az internetes. ún. on demand típusú hozzáférés). a) másolat készítése útján [18. § (1) bek. b) pont] többszörözzék (a továbbiakban: kimásolás); b) a nyilvánosság számára hozzáférhetıvé tegyék az adatbázis példányainak terjesztésével vagy - a 26. § (8) bekezdésében szabályozott módon - a nyilvánossághoz való közvetítéssel (a továbbiakban: újrahasznosítás). (2) Az (1) bekezdés b) pontjában említett terjesztésen a terjesztés következı eseteit kell érteni: adásvétellel vagy a tulajdonjog más módon történı átruházásával való forgalomba hozatal, az országba forgalomba hozatali céllal történı behozatal és bérbeadás. A 23. § (5) bekezdését megfelelıen alkalmazni kell az adatbázis elıállítójának jogaira is.
A joggyakorlat biztonsága érdekében az Szjt. kimondja, hogy az adatbázis-elıállítót megilletı terjesztési jog csak az adatbázispéldány tulajdonjogának átruházása útján történı forgalomba hozatalra, a behozatalra (importjog) és az adatbázispéldány bérbeadására terjed ki. Az adatbázis-elıállító terjesztési joga nem vonatkozik az adatbázis egyes példányainak a nyilvánosság részére történı haszonkölcsönbe adására. Ebbıl a szabályból az is következik, hogy a külön jogi védelemben részesülı adatbázisok nyilvános könyvtári kölcsönzéséhez nincs szükség az adatbázis-elıállítók engedélyére. (3) Az adatbázis elıállítójának hozzájárulása nélkül ismételten és rendszeresen nem másolható ki, illetve nem hasznosítható újra az adatbázis tartalmának jelentéktelen része sem, ha ez sérelmes az adatbázis rendes felhasználására, vagy indokolatlanul károsítja az adatbázis elıállítójának jogos érdekeit. Az adatbázis-elıállító hozzájárulása szükséges ahhoz is, hogy az adatbázis tartalmának jelentéktelen részét kimásolják vagy újrahasznosítsák, feltéve, hogy ez ismételten és rendszeresen történik, továbbá sérelmes az adatbázis rendes felhasználására vagy indokolatlanul károsítja az adatbázis elıállítójának jogos érdekeit. (4) Az (1)-(3) bekezdésben szabályozott felhasználásokért - ha a törvény eltérıen nem rendelkezik - díjazás jár. Az adatbázis elıállítóját megilletı díjigény részben az Szjt. alapelvi szintő 16. § (4) bekezdésére, részben az adatbázis-irányelv elıírására vezethetı vissza. A díjigényt csak az Szjt. eltérı rendelkezései zárhatják ki (pl. a szabad felhasználások esetében). (5) Az adatbázis elıállítóját akkor illetik meg az (1)-(3) bekezdésben szabályozott jogok, ha az adatbázis tartalmának megszerzése, ellenırzése vagy megjelenítése jelentıs ráfordítást igényelt. (6) Az (1)-(3) bekezdésben szabályozott jogok az adatbázis elıállítójaként azt a természetes személyt, jogi személyt vagy jogi személyiséggel nem rendelkezı gazdasági társaságot illetik meg, aki vagy amely saját nevében és kockázatára kezdeményezte az adatbázis elıállítását, gondoskodva az ehhez szükséges ráfordításokról. Az Szjt. 84/A. §-ának (1)-(3) bekezdésében szabályozott jogok az adatbázis elıállítóját akkor illetik meg, ha az adatbázis tartalmának megszerzése, ellenırzése vagy megjelenítése jelentıs ráfordítást igényelt. A ráfordítás mennyiségileg vagy minıségileg, illetve mindkét szempontból is lehet jelentıs. Hogy mi számít mennyiségileg vagy minıségileg jelentıs ráfordításnak, azt majd a joggyakorlatnak, illetve a Szerzıi Jogi Szakértı Testület állásfoglalásainak kell kialakítania. A törvény ehhez csak annyi fogódzót ad, hogy kimondja: ráfordításon nemcsak pénzügyi befektetést kell érteni, hanem energia-, munka- és idıráfordítást is. Az adatbázisra vonatkozó külön jogi védelem alanya az adatbázis elıállítója. Azt, hogy ezalatt kit kell érteni, az Szjt. az adatbázis-irányelvben megadott szempontok alapján, a filmelıállítói definíciót alapul véve határozza meg. (7) Az adatbázis elıállítóját az (1)-(3) bekezdésben szabályozott jogok attól függetlenül illetik meg, hogy az adatbázis szerzıi jogi vagy bármilyen más jogi védelemben részesül-e. E jogok az adatbázis elıállítóját megilletik akkor is, ha az adatbázis részei, tartalmi elemei nem részesülnek, illetve nem részesülhetnek szerzıi jogi - vagy bármilyen más jogi - védelemben. (8) Az adatbázis elıállítójának jogai nem érintik az adatbázisba felvett egyes mővek szerzıinek jogait, illetve az adatbázis tartalmának egyes elemeire vonatkozó egyéb jogokat. Az adatbázis elıállítójának jogai nem érintik az adatbázisba felvett egyes mővek szerzıinek jogait, illetve az adatbázis tartalmának egyes elemeire vonatkozó egyéb jogokat. Ez azt is jelenti, hogy az adatbázis-elıállító jogai nem akadályozhatják az adatbázisba felvett mő szerzıjét vagy más ilyen szomszédos jogi teljesítmény jogosultját abban, hogy a mő, illetve teljesítmény felhasználását engedélyezzék harmadik személyek számára, feltéve, hogy e felhasználási cselekményeket illetıen az adatbázis-elıállító nem kapott kizárólagos felhasználási engedélyt a mőnek (teljesítménynek) az adatbázisba való felvétele alkalmával. E szerzıi (szomszédos jogi jogosulti) joggyakorlás további feltétele, hogy az említett harmadik személy ne az adatbázisból másolja ki a mővet (teljesítményt), illetve ne az onnét kimásolt mő- vagy más példány alapján végezzen újrahasznosításnak számító felhasználási cselekményeket. (9) Nemzetközi szerzıdés eltérı rendelkezése hiányában az e törvényben meghatározott védelem akkor illeti meg az adatbázis elıállítóját, ha a) az Európai Gazdasági Térség valamely tagállamának állampolgára vagy szokásos tartózkodási helye az Európai Gazdasági Térség területén van; b) olyan jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkezı gazdasági társaság, amelyet az Európai Gazdasági Térség valamelyik tagállamának jogszabályaival összhangban vettek nyilvántartásba, és a létesítı okiratban megjelölt székhelye, a központi ügyvezetésének helye vagy az üzleti tevékenységének fı helye az Európai Gazdasági Térség területén van. (10) A (9) bekezdés b) pontjában szabályozott esetben az e törvényben meghatározott védelem akkor illeti meg azt a jogi személyt vagy jogi személyiséggel nem rendelkezı gazdasági társaságot, amelynek csak a létesítı okiratban megjelölt székhelye van az Európai Gazdasági Térség területén, ha mőködése ténylegesen és folyamatosan kapcsolódik valamelyik tagállam gazdaságához.
Iparjogvédelmi és szerzıi jogi törvényeink hatályos szövege értelmében az oltalomból eredı kizárólagos jog, illetve a terjesztés joga akkor terjed ki a jogosult által vagy az ı kifejezett hozzájárulásával forgalomba hozott termékekkel kapcsolatos további cselekményekre, vagyis e kizárólagos jog akkor merül ki, ha a terméket belföldön hozták forgalomba. Az Európai Unió egységes piacán azonban a jogkimerülés területi hatálya ennél szélesebb: az Európai Unió bármely tagállamában történı forgalomba hozatal (ha azt a jogosult vagy bárki más az ı hozzájárulásával végzi) az Európai Unió egész területén kiváltja a kizárólagos hasznosítási jog kimerülését. Az Európai Bíróság e tárgyban hozott határozatai végsı soron az áruk szabad áramlásának adtak elsıbbséget a szellemi tulajdonvédelmi jogok területéhez kötıdı, piacmegosztó hatású gyakorlásával szemben. Az Európai Bíróság e joggyakorlata nyomán a közösségi jogalkotás szintjén is megfogalmazódott a közösségi jogkimerülés tana: a védjegyek és a formatervezési minták oltalmával kapcsolatban a tagállamok jogszabályait összehangoló irányelvek már tartalmaztak e kérdésben rendelkezéseket, híven tükrözve a Bíróság joggyakorlatában kikristályosodott elveket. Az Európai Gazdasági Térségrıl szóló megállapodás értelmében az elızıekben ismertetett jogkimerülés elve az Európai Gazdasági Térségrıl szóló megállapodásban részes államok, azaz az Európai Gazdasági Térség területének egészére kiterjed. Az Szjt.-t 2002. január 1-jei hatállyal módosító 2001. évi LXXVII. törvény értelmében a védelem csak akkor illeti meg az adatbázis elıállítóját, ha magyar állampolgár, vagy szokásos tartózkodási helye belföldön van; jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkezı gazdasági társaság esetén pedig akkor, ha belföldön vették nyilvántartásba és a létesítı okiratban megjelölt székhelye, a központi ügyvezetésének helye vagy az üzleti tevékenységének fı helye belföldön van. A lehetséges kedvezményezettek személyi körét tehát a hazai adatbázis-elıállítókra szőkítve határozta meg az Szjt.-módosítás. Ennek az volt az indoka, hogy Magyarország sem az - 1994. évi I. törvénnyel kihirdetett - Európai Megállapodás, sem pedig az adatbázisirányelv 11. cikke alapján nem köteles a csatlakozást megelızıen az Európai Unió tagállamaiban mőködı adatbázis-elıállítóknak védelmet biztosítani. 2004. május 1-jétıl azonban úgy módosultak ezek az elıírások, hogy magyar állampolgár helyébe az Európai Unió valamely tagállamának állampolgára, míg belföld helyébe az Európai Közösség területe kifejezések kerültek. Tekintettel arra, hogy az Európai Gazdasági Térségrıl szóló megállapodás hatálya alá tartozik a mőholdas mősorsugárzásra és a vezeték útján történı továbbközvetítésre alkalmazandó szerzıi jogra és a szerzıi joghoz kapcsolódó jogokra vonatkozó egyes szabályok összehangolásáról szóló 93/83/EGK tanácsi irányelv, a szerzıi jog és egyes kapcsolódó jogok védelmi idejének összehangolásáról szóló 93/98/EGK tanácsi irányelv és az adatbázisok jogi védelmérıl szóló 96/9/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, amelyekkel a szerzıi jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Szjt.) teljes mértékben összeegyeztethetı szabályozást teremtett, szükséges az Szjt. kiigazítása, oly módon, hogy annak területi és személyi hatálya ne az Európai Unióra, hanem az Európai Gazdasági Térségre terjedjen ki. 84/B. § (1) Nem szükséges az adatbázis elıállítójának hozzájárulása ahhoz, hogy a nyilvánosságra hozott adatbázist jogszerően felhasználó személy az adatbázis tartalmának jelentéktelen részét - akár ismételten és rendszeresen is - kimásolja, illetve újrahasznosítsa. (2) Ha csak az adatbázis valamely részének felhasználására szereztek jogot, az (1) bekezdésben foglalt rendelkezést az adatbázis e részére kell alkalmazni. (3) A nyilvánosságra hozott adatbázist jogszerően felhasználó személy sem végezhet olyan cselekményeket, amelyek sérelmesek az adatbázis rendes felhasználására vagy indokolatlanul károsítják az elıállító jogos érdekeit. Az adatbázist jogszerően felhasználó személy jogai és kötelezettségei Az Szjt. - szerzıdéses eltérést nem engedı rendelkezésekkel - szabályozza az adatbázist jogszerően felhasználó személy jogait, valamint az adatbázis-elıállítói jogok alól engedett kivételeket is. A felhasználó tehát jogosult kimásolni és újrahasznosítani az adatbázis jelentéktelen részét. Ha a felhasználó az adatbázis valamely részének felhasználására szerzett jogot, akkor az említett hasznosítási cselekményeket is csak az adatbázis e részére kell alkalmazni. Az adatbázis elıállítóját védi az a garanciális szabály, amely a jogszerő felhasználó számára is megtiltja az adatbázis elsıdleges felhasználására sérelmes, az elıállító jogos érdekeit indokolatlanul károsító felhasználási cselekményeket. (4) Az (1) és a (2) bekezdésben foglalt rendelkezések nem érintik az adatbázisba felvett egyes mővek szerzıinek jogait, illetve az adatbázis tartalmának egyéb elemeire vonatkozó szomszédos jogokat. A győjteményes mővekre vonatkozó törvényi rendelkezéshez [7. § (2) bekezdése] hasonlóan, az adatbázis jogszerő felhasználása sem befolyásolja az egyéb lehetséges felhasználások engedélyezésére vonatkozó jogokat. Más szóval, ebben az esetben is fennmarad az adatbázis elállításához igénybe vett szerzıi mővek és
egyéb teljesítmények szerzıinek és szomszédos jogi jogosultjainak engedélyezési joga mőveik (teljesítményeik) vonatkozásában. (5) Semmis a felhasználási szerzıdésnek az a kikötése, amely eltér az (1)-(4) bekezdésben foglaltaktól. A 84/B. § (1)-(4) bekezdésében szabályozott rendelkezések olyan kógens elıírások, amelyektıl a felek egyezı akarattal sem térhetnek el a felhasználási szerzıdésben. 84/C. § (1) Magáncélra bárki kimásolhatja az adatbázis tartalmának jelentıs részét is, ha az jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja. E rendelkezés nem vonatkozik a számítástechnikai eszközökkel mőködtetett adatbázisra. (2) A forrás megjelölésével iskolai oktatás vagy tudományos kutatás céljára - a célnak megfelelı módon és mértékig - az adatbázis tartalmának jelentıs része is kimásolható, ha az jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja. (3) Bírósági, továbbá államigazgatási vagy más hatósági eljárásban bizonyítás céljára az adatbázis tartalmának jelentıs része is kimásolható vagy újrahasznosítható, a célnak megfelelı módon és mértékig. Az adatbázis-elıállítói jogok alóli kivételek A szabad felhasználási lehetıségeket illetıen az Szjt. lényegében teljes mértékben él az adatbázis-irányelvben biztosított szabályozási lehetıségekkel. Ezek a következık: - magáncélra bárki kimásolhatja az adatbázis tartalmát (akár jelentıs részét is), ha az jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja. Ez a rendelkezés nem vonatkozik a számítástechnikai eszközökkel mőködtetett adatbázisra; - a forrás megjelölésével iskolai oktatás vagy tudományos kutatás céljára - a célnak megfelelı módon és mértékig - az adatbázis tartalmának jelentıs része is kimásolható, ha az jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja; - bírósági, államigazgatási vagy más hatósági eljárásban bizonyítás céljára az adatbázis tartalmának jelentıs része is kimásolható vagy újrahasznosítható, a célnak megfelelı módon és mértékig. (4) A szabad felhasználásnak az (1)-(3) bekezdésben szabályozott eseteire a 33. §-t megfelelıen alkalmazni kell. Ezekben az esetekben is alkalmazni kell azonban az Szjt.-nek a szabad felhasználás általános szabályait rögzítı Szjt. 33. §-át, azaz a szabad felhasználás nem lehet sérelmes az adatbázis rendes felhasználására és indokolatlanul nem károsíthatja az elıállító jogos érdekeit, meg kell felelnie a tisztesség követelményeinek és nem irányulhat a szabad felhasználás rendeltetésével össze nem férı célra. 84/D. § (1) Az e fejezetben szabályozott jogok a következı idıtartamban részesülnek védelemben: az adatbázis elsı nyilvánosságra hozatalát követı év elsı napjától számított tizenöt évig, illetve az adatbázis elkészítését követı év elsı napjától számított tizenöt évig, ha ezalatt nem hozták nyilvánosságra az adatbázist. Az adatbázis elıállítóját megilletı jogok idıtartama Az Szjt. szerint az adatbázisok az elsı nyilvánosságra hozatalt követı év elsı napjától számított tizenöt évig, illetve az adatbázis elkészítését követı elsı év napjától számított tizenöt évig részesülnek védelemben, ha ezalatt nem hozták nyilvánosságra az adatbázist. Az Szjt.-t módosító 2001. évi LXXVII. törvény 13. §-a - az adatbázisok jogi védelmérıl szóló 96/9/EK irányelv (adatbázis-irányelv) vonatkozó cikkelyének megfelelıen - módot ad arra, hogy a törvény hatálybalépését megelızıen, de 1982. december 31-ét követıen készült adatbázisok elıállítói is részesedjenek az újonnan bevezetett jogi védelemben, amennyiben megfelelnek az Szjt. XI/A. fejezetében foglalt feltételeknek. Az Szjt. e tekintetben az Európai Unió egységes piacának követelményeit tartja szem elıtt és az adatbázis-irányelv említett szabályával oly módon teremtett összhangot, hogy ugyanazokra az adatbázisokra, ugyanolyan idıpontig biztosít védelmet, mint amelyekre és ameddig az Európai Unió tagállamai biztosítottak védelmet az adatbázis-irányelv alapján. Az ehhez kapcsolódó átmeneti rendelkezések értelmében ezeknek az adatbázisoknak a felhasználását (kimásolás, illetve újrahasznosítás) 2003. január 1-jéig lehetett folytatni a hatálybalépéskor meglévı mértékben. (2) Az adatbázisnak az (1) bekezdés szerint számított védelmi ideje újra kezdıdik, ha az adatbázis tartalmát jelentısen megváltoztatják úgy, hogy annak eredményeként a megváltoztatott adatbázis önállóan is jelentıs ráfordítással elıállítottnak számít. Az adatbázis tartalmának jelentıs megváltoztatása eredhet az egymást követı bıvítések, elhagyások és módosítások halmozódásából is. Ez a védelmi idı újra kezdıdik, ha az adatbázis tartalmát úgy változtatják meg, hogy annak eredményeként a megváltoztatott adatbázis önállóan is jelentıs ráfordítással elıállítottnak számít. Ezzel a szabállyal lényegében korlátlan ideig tartó védelmet biztosíthat a maga számára az elıállító. 84/E. § (1) Az e fejezetben szabályozott jogokra a 83. § (1) bekezdését megfelelıen alkalmazni kell. (2) Ha e törvény szerint az adatbázis elıállítójának díjazás jár, a 16. § (4) bekezdésének elsı mondatában foglalt a díjazás arányos mértékére vonatkozó - rendelkezést az adatbázis elıállítója esetében is alkalmazni kell.
(3) Ahol más jogszabály szomszédos jogot vagy szomszédos jogokat említ, azon - a jogszabály eltérı rendelkezése hiányában, illetve a nemzetközi szerzıdést kihirdetı jogszabály kivételével - az adatbázis elıállítójának jogát vagy jogait is érteni kell. Az adatbázis-elıállítói jogok és a szomszédos jogok viszonya Az adatbázis-elıállítói jogokra is vonatkozik az az általános alapelv, miszerint a szomszédos jogok (jelen esetben az adatbázis-elıállítói jogok) védelme nem befolyásolhatja az irodalmi, tudományos és mővészeti alkotásokon fennálló szerzıi jogok védelmét, továbbá, hogy a felhasználás ellenében az adatbáziselıállítóknak is arányos díjazás jár. Az adatbázis-elıállítói jogok és a szomszédos jogok rokonságát erısíti az a törvényi szabály is, amely szerint eltérı rendelkezés hiányában a szomszédos jogokat érintı egyéb jogszabályok értelemszerően vonatkoznak az adatbázis-elıállítói jogokra, illetve jogosultakra is.
NEGYEDIK RÉSZ KÖZÖS JOGKEZELÉS ÉS A JOGSÉRTÉS KÖVETKEZMÉNYEI XII. Fejezet A SZERZİI ÉS A SZOMSZÉDOS JOGOK KÖZÖS KEZELÉSE Közös jogkezelés 85. § (1) Közös jogkezelésnek minısül a szerzıi mővekhez, az elıadómővészi teljesítményekhez, a hangfelvételekhez, a sugárzott vagy vezetéken átvitt mősorokhoz, valamint a filmelıállítói és az adatbázis-elıállítói teljesítményekhez kapcsolódó és a felhasználás jellege, illetve körülményei miatt egyedileg nem gyakorolható szerzıi és szomszédos, illetve adatbázis-elıállítói jogok érvényesítése a jogosultak által erre létrehozott szervezet útján, függetlenül attól, hogy azt a törvény írja elı vagy az a jogosultak elhatározásán alapul. Az Szjt. 16. § (1) bekezdése lehetıséget biztosít a törvényben meghatározott esetekben arra, hogy a felhasználó ne egyedi engedéllyel, hanem díjfizetés ellenében, vagy akár díjfizetés nélkül (szabad felhasználás) jogosulttá váljék a felhasználásra. A szerzı díjigényének érvényesítése általában közös jogkezelés (más kifejezéssel: kollektív jogkezelés) keretében történik. A 85. § (1) bekezdése a közös jogkezelés fogalmát határozza meg, egyúttal nyomatékosítja: a közös jogkezelésre vonatkozó szabályok irányadóak függetlenül attól, hogy azt törvény írja elı, vagy az a jogosultak elhatározásán alapul. Ez utóbbit általában önkéntes közös jogkezelésnek hívjuk. (2) Ahol e törvény vagy más jogszabály a szomszédos jogok közös kezelését említi, azon az adatbázis-elıállítói jogok közös kezelését is érteni kell. Az Szjt. 2001. évi LXXVII. törvénnyel beiktatott módosítása lehetıvé teszi, pontosabban megteremti a jogi lehetıségét annak, hogy az adatbázis-elıállítók önkéntes elhatározás alapján közös jogkezelı szervezetet alapítsanak ezeknek a jogoknak a kollektív kezelésére. Ez a jogkezelés hangsúlyosan csak a jogosultak elhatározásán alapulhat, mivel a törvény ezt kötelezıen nem írja elı számukra. Természetesen az adatbáziselıállítói jogok kezelésére alakuló bármely egyesület csak abban az esetben vehetı nyilvántartásba, ha megfelel az Szjt.-ben és a szerzıi és a szomszédos jogok közös kezelését végzı egyesületek nyilvántartásának szabályairól szóló 16/1999. (XI. 18.) NKÖM rendeletben támasztott követelményeknek.
Nyilvántartás a közös jogkezelı szervezetekrıl 86. § (1) A szerzıi és a szomszédos jogokra vonatkozó jogszabályoknak megfelelı közös jogkezelést végzı szervezetekrıl a Kormány által kijelölt miniszter (a továbbiakban: miniszter) nyilvántartást vezet. A nyilvántartásba közös jogkezelést végzı szervezetként csak egyesület (Ptk. 61-64. §) vehetı fel. Közös jogkezelı szervezetek minisztériumi nyilvántartása, a kötelezı egyesületi forma Az Szjt. a közös jogkezelési tevékenység folytatásának szervezeti formájaként kötelezı jelleggel az egyesületi formát írja elı. Az egyesületi forma a tevékenység nonprofit jellege és a tagság számára biztosított folyamatos ellenırzési lehetıség miatt is indokolt. A Ptk. 61-64. §-ában meghatározott egyesület, mint magánjogi szervezıdés alkalmas arra, hogy az önkormányzatiság és a tagok önkéntessége mellett a jogszabályokban
foglalt közjogi kontrollt is lehetıvé tegye. Az Szjt. XII. fejezete részletezi a Kormány által kijelölt illetékes miniszter (jelenleg a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának (NKÖM) felügyeleti jogkörét és a nyilvántartásba vétel feltételeit. A NKÖM felügyeleti, hatósági jogkörét az 1989. évi II. törvény 17. §-a az egyesülési jogról alapozza meg. Ez azt jelenti, hogy az 1989. évi II. törvény 17. §-ában említett, jogszabályban meghatározott feltételekhez kötött tevékenység felett a hatáskörrel rendelkezı állami szerv hatósági ellenırzést gyakorolhat. (A hatósági ellenırzés szabályait az 1957. évi IV. törvény VI. fejezete tartalmazza). Az Szjt. 2004. május 1-jétıl hatályos módosítása hatályon kívül helyezte azokat a szövegrészeket [86. § (1) bekezdése, 89. § (4) bekezdése, 100. § (4) bekezdése], amely lehetıvé tette a Kormány számára, hogy a közös jogkezelı szervezetek nyilvántartására, felügyeletére, díjszabásuk jóváhagyására stb. a nemzeti kulturális örökség minisztere helyett valamely országos hatáskörő szerv vezetıjét jelölje ki. Kapcsolódó jogszabály: 1957. évi IV. törvény az államigazgatási eljárás általános szabályairól 1989. évi II. törvény az egyesülési jogról (2) Országosan csak egy-egy egyesület vehetı nyilvántartásba a következı mővekkel, illetve teljesítményekkel kapcsolatos szerzıi, illetve szomszédos jogok közös kezelésére: A szerzıi és szomszédos jogok közös kezelésére alakítható egyesületek Ugyanazon jogosulti csoport ugyanazon jogosultságának kezelésére országosan csak egy-egy egyesület vehetı nyilvántartásba az alábbi mővek, és szomszédos jogi teljesítmények tekintetében (mellettük a jelenleg mőködı közös jogkezelı szervezet megnevezése): 1. irodalmi és zenei mővek jogai: Artisjus, Magyar Szerzıi Jogvédı Iroda Egyesület, (Artisjus) 2. egyéb alkotómővészeti alkotások jogai: HUNGART Vizuális Mővészek Közös Jogkezelı Társasága Egyesület (HUNGART) 3. filmalkotások: Filmszerzık és Elıállítók Szerzıi Jogvédı Egyesülete (FilmJUS) 4. elıadómővészi teljesítmények: Mővészeti Szakszervezetek Szövetsége Elıadómővészi Jogvédı Irodája, (MSZSZ-EJI) 5. hangfelvételek jogai: Magyar Hanglemezkiadók Szövetsége (MAHASZ) Különleges szerepet tölt be a közös jogkezelésben a Magyar Reprográfiai Szövetség (RSZ), melyet 2000. szeptember 1-jén vett nyilvántartásba a miniszter (közzétéve a Magyar Közlöny 2000/94. számában). Az RSZ-t az Artisjus és a HUNGART hozta létre azzal a céllal, hogy megfeleljen az Szjt. 21. § (7) bekezdésében foglalt elıírásoknak. A Szövetséghez utóbb csatlakozott a Magyar Szak- és Szépirodalmi Szerzık és Kiadók Reprográfiai Egyesülete (MASZRE), vagyis a könyvkiadók és a folyóirat-kiadók reprográfiai díjbevételének felosztására megalakított egyesület. Az RSZ feladata kizárólag a megállapított jogdíjak beszedése (jogérvényesítés), a közös jogkezeléssel érintett felhasználások adatainak kezelése (dokumentáció), valamint a jogdíjak felosztás nélküli átadása az érintett három közös jogkezelı egyesületnek. a) irodalmi és zenei mővek, b) egyéb alkotómővészeti alkotások, c) filmalkotások, d) elıadómővészi teljesítmények, e) hangfelvételek. (3) A jogosultak önrendelkezési jogának érvényesítése és a jogkezelés hatékonyságának fokozása érdekében a (2) bekezdésben említett csoportosítástól el lehet térni, illetve a (2) bekezdésben említetteken kívüli jogok közös kezelésére alakult egyesület is nyilvántartásba vehetı, de ugyanazon jogosulti csoport ugyanolyan jogosultságának a kezelésére csak egy egyesület vehetı nyilvántartásba. Az egyesületek relatív monopolhelyzete (ugyanazon jogosulti csoport ugyanazon jogosultságának egy egyesület által történı kezelése) a jogkezelés áttekinthetıségének és a jogkezelı szervezetek közötti, a szerzıi érdekeket hátrányosan befolyásoló versenyhelyzet elkerülésének alapfeltétele. A relatív monopolhelyzet ugyanis csak annyit jelent, hogy egy jogosulti csoport ugyanolyan jogosultságának a kezelését nem végezheti egynél több egyesület. Nincs tehát jogszabályi akadálya annak, hogy egy jogosulti kör különbözı jogait másmás egyesület kezelje. A technikai fejlıdés következtében a kollektív jogkezelés szerepe egyre nagyobb lesz, így várhatóan más jogosulti csoportok is létre kívánnak hozni jogkezelı egyesületeket. A közös jogkezelés pluralizmusa folytán kialakuló közös jogkezelés szervezetrendszere célszerő, ha praktikus szempontoknak is megfelel egyúttal. Ennek jogszabályi feltétele adott, hiszen a rendszer átalakítható az új igények felmerülésének függvényében. Az Szjt. 86. § (3) bekezdése ennek lehetıségére is kifejezetten utal, amennyiben a fenti csoportosítástól való eltérést a relatív monopolhelyzet fenntartása mellett megengedi, és más jogok
kezelésére is lehetıvé teszi egyesületek alakítását. Ennek alapján egyes felhasználási módokra és mőfajokra specializálódó egyesületek is létrejöhetnek. 87. § (1) A nyilvántartásban fel kell tüntetni, hogy az egyesület milyen jogkezelési tevékenységet folytat. Más szervezetnek történı díjfizetés, illetve más szervezettel történı megállapodás az érintett jogkezelési tevékenység tekintetében a nyilvántartásba vett egyesület és az érintett jogosultak irányában nem hatályos, és nem mentesít a szerzıi jog megsértésének jogkövetkezményei alól. A közös jogkezelı szervezet nyilvántartásának tartalma A NKÖM által mőködtetett nyilvántartás folyamatos vezetése, és ennek a Magyar Közlönyben való közzététele nélkül az a szabály sem érvényesülhetne, amely szerint más szervezetnek történt jogdíjfizetés az érintett jogkezelési tevékenység tekintetében nyilvántartásba vett egyesület és az érintett jogosultak irányában nem hatályos, és nem mentesíti a befizetıt a szerzıi jog megsértésének jogkövetkezményei alól. (2) A nyilvántartásba vett egyesület által végzett jogkezelési tevékenységre vonatkozó bejegyzést a miniszter a nyilvántartásba vett egyesületek közötti megállapodás alapján módosítja, ha a nyilvántartásba vétel feltételei valamennyi érintett egyesületnél megvalósulnak az általuk végzett jogkezelési tevékenységnek a megállapodás szerinti módosítását követıen is. Az Szjt. 87. § (2) bekezdése a már nyilvántartásba vett egyesületek közötti munkamegosztás módosítására is lehetıséget biztosít, ha az érintett egyesületek errıl megállapodtak és a nyilvántartásba vétel feltételei minden egyesületnél továbbra is megvannak. Ennek alapján végez jogdíj-érvényesítést az Artisjus más közös jogkezelı szervezetek részére is. Sajátos munkamegosztást teremtett a közös jogkezelı egyesületek között az Szjt. 21. §-a, amely a reprográfiai díjigény érvényesítését egy újonnan létrejövı szervezetre bízza (Magyar Reprográfiai Szövetség), miközben a beszedett díjak felosztása változatlanul az érintett jogosultak közös jogkezelı egyesületeinek feladata marad. Szjt. 88. § (1) bekezdéséhez A nyilvántartásba vétel feltételrendszere A Kormány által kijelölt illetékes miniszter (ez a nemzeti kulturális örökség minisztere) az Szjt.-ben meghatározott feltételek fennállása esetén veszi nyilvántartásba a közös jogkezelı szervezetet. Figyelemmel a közös jogkezelés területén mőködı szervezetek relatív monopolhelyzetére [Szjt. 86. § (3) bekezdése], indokolt egyrészt a felügyeleti jogkör biztosítása, másrészt az, hogy a szervezetek kizárólag a törvényben meghatározott feltételek fennállása esetén végezhessék tevékenységüket. E feltételek általában az egyesület alapszabályában is megtalálhatók. Az egyesületeknek az alapszabályon kívül szervezeti és mőködési szabályzatuk, valamint felosztási szabályzatuk is van. (A jogdíjak felosztása az egyes jogdíjra jogosultak részére az egyesület vezetı szerve által elfogadott felosztási szabályzat alapján történik.) A feltételek egy része az egyesület mőködésére (személyi, szakmai, technikai), míg más része az egyesület és a jogosultak közötti kapcsolatra vonatkozik. Az egyesületnek nemcsak a belföldi, hanem a külföldi jogosultak képviseletét is el kell látnia. Utóbbi kölcsönös képviseleti megállapodások keretében történik. E feltételeknek nemcsak a nyilvántartásba vételkor, hanem az egyesület mőködése alatt folyamatosan meg kell lenniük, ezt a miniszter felügyeleti jogkörének keretében ellenırzi, a közös jogkezelınek éves beszámolót kell küldenie éves tevékenységérıl. Szjt. 88. § (2) bekezdéséhez Az Szjt. 88. § (2) bekezdése a közös jogkezelı szervezet reprezentativitásának megállapításánál irányadó szempontokat tartalmazza. Így nemcsak annak van jelentısége, hogy a szervezet hány tagot számlál, hanem az is lényeges, hogy a tagok, vagy csatlakozni kívánó tagok az adott jogosulti csoport meghatározott jogdíjból való részesedése mekkora. Ez azt jelenti, hogy a legkeresettebb mővek szerzıi, szerzıi jogosultjai, és a legnépszerőbb szomszédos jogi jogosultak általában tagjai az egyesületeknek. Szjt. 88. § (3) bekezdéséhez Adatkezelés a közös jogkezelı szervezeten belül Az Szjt. 88. § (1) bekezdésének d) pontja a közös jogkezelı egyesület nyilvántartásba vételének egyik feltételeként jelöli meg az adatkezelésre való felkészültséget. Ez az egyik legfontosabb, és legjelentısebb anyagi és személyi befektetést igénylı része a közös jogkezelı tevékenységének. Megfelelı adatbázis és az adatbázist mőködtetı számítógépes program hiányában a közös jogkezelı szervezet nem tudja ellátni feladatát. Az Szjt. 88. § (3) bekezdése ehhez egy értelmezı szabályt ad, vagyis azt a minimális szintet határozza meg, amelynek mindenképpen meg kell felelnie a nyilvántartásba vételt kérı egyesületnek. Ha viszont ezt az alapkövetelményt teljesíti, a nyilvántartásba vétel nem tagadható meg az Szjt. 88. § (1) bekezdésének d) pontjának nem teljesülésére hivatkozva. Az adatkezelésnek a célszerőségi szempontok mellett alkalmasnak kell lennie egyszerre a közös jogkezelı szervezet és az érintett jogosult közötti nyilvánosság biztosítására, másfelıl a rendszer szigorúan csak az adatvédelmi szabályok betartásával mőködhet.
Amennyiben egy jogosult saját jogdíját, mőveit, és mőveinek felhasználását stb. kívánja megtekinteni, erre természetesen a közös jogkezelınek lehetıséget kell biztosítania, de csak a szerzınek, a szerzıi vagy szomszédos jogi jogosultnak vagy képviselıjének adható tájékoztatás. Így nem engedhetı meg, - és erre a számítógépes rendszernek is célszerő felkészültnek lennie -, hogy egy szerzı más jogosultat érintı személyes adatokhoz hozzáférhessen. E körben nyilvánvalóan a jogosultak személyes adatának számít az ıt megilletı jogdíj összege is. Szjt. 88. § (4) bekezdéséhez A nyilvántartásba vételi eljárásnál irányadó szempontok Kevéssé életszerő problémára tartalmaz értelmezı rendelkezést az Szjt. 88. § (4) bekezdése. Figyelemmel arra, hogy a közös jogkezelés pluralizmusa csak néhány évet tud maga mögött, és igen speciális ismereteket, jelentıs személyi és anyagi beruházást igénylı tevékenységet jelent, viszonylag nehezen képzelhetı el az az eset, hogy ugyanazon jogosulti csoport ugyanazon jogosultságára (csak ebben az esetben van monopolhelyzete egy jogkezelınek) egyszerre több jelentkezı legyen, és ezek minden feltételnek meg is feleljenek. Ha ilyen helyzet mégis elıadódna, ezt a jogkezelı jelöltek már a nyilvántartásba vételi eljárást megelızıen általában egyeztetik, és megoldják egymás között, így ilyen probléma ritkán kerül a NKÖM elé. Ha ez a nyilvántartásba vételi eljárás során sem megoldott, a NKÖM nehéz helyzetbe kerül, mert egy sor feltételt kell összességében megvizsgálnia, és csak annak javára dönthet, amely szervezet általában magasabb szintő szolgáltatást ígér. Természetesen a NKÖM-nek a már nyilvántartásba vett egyesület mőködését is folyamatosan ellenıriznie kell, és ha egy jogkezelı nem felel meg az elvárásoknak, azt akár törölheti is a nyilvántartásból, ilyenkor a korábbi konkurencia ha megfelel a feltételeknek, akár a korábban mőködı egyesület helyébe is léphet. 88. § (1) Az az egyesület vehetı a közös jogkezelést végzı szervezetek nyilvántartásába, a) amelyhez valamennyi érintett jogosult - megbízást adva az egyesületnek a közös jogkezelésre - csatlakozhat az alapszabályban meghatározott feltételek teljesítése esetén; b) amelynek tagja, vagy amelyhez csatlakozni kíván az egyesület által megjelölt jogkezelési tevékenységben érdekelt belföldi jogosultak jelentıs része; c) amely - munkavállalói révén - rendelkezik a közös jogkezeléshez és a nemzetközi kapcsolattartáshoz szükséges, megfelelı szakismerettel és gyakorlattal; d) amely felkészült a közös jogkezeléshez kapcsolódó adatok kezelésére; e) amely az érintett külföldi jogosultak jogainak közös kezelését végzı, a bel- és külföldi felhasználás szempontjából fontos szervezetekkel kölcsönös képviseleti szerzıdéseket kötött, vagy ilyen szerzıdések megkötésére irányuló kölcsönös szándéknyilatkozatokkal rendelkezik; f) amelynek alapszabálya rendelkezik arról, hogy az egyesület 1. célja az érintett jogosultak jogainak közös kezelése, valamint e jogosultak érdekeinek védelme, különösen a közös jogkezelés körébe tartozó vagyoni jogok saját nevében történı gyakorlása és érvényesítése a bíróság és a hatóságok elıtt, 2. adatbázist tart fenn a közös jogkezelés alá tartozó bel- és külföldi mővekrıl, szomszédos jogi teljesítményekrıl, illetve jogosultakról, 3. a közös jogkezelést nem vállalkozási tevékenységként végzi, és - ha van ilyen - kiegészítı vállalkozási tevékenységének eredményét csak költségeinek csökkentésére használja fel, 4. mőködésének költségeit a befolyó jogdíjakból kezelési költség címén levont összegekbıl, valamint - ha az alapszabály ezt egyébként elıírja - a tagdíjakból fedezi, 5. a közös jogkezeléssel elért és az indokolt kezelési költséggel csökkentett bevételét felosztási szabályzata alapján felosztja az érintett jogosultak között, függetlenül attól, hogy azok tagjai-e vagy sem. (2) Annak megállapításakor, hogy az egyesületnek tagja-e vagy ahhoz csatlakozni kíván-e az érintett jogosultak jelentıs része, a jogosultak létszámát és a jogdíjakból való részesedésük arányát egyaránt figyelembe kell venni. (3) Az egyesületet a közös jogkezeléshez kapcsolódó adatok kezelésére felkészültnek kell tekinteni, ha biztosítani tudja az érintett jogosultak, illetve a közös jogkezelés körébe tartozó mővek vagy szomszédos jogi teljesítmények, valamint a különbözı felhasználások olyan nyilvántartását, amely lehetıvé teszi a jogdíjak felosztását és kifizetését a jogosultak számára. (4) Ha ugyanazon jogosulti csoport ugyanolyan jogosultságának a kezelésére vonatkozóan több olyan egyesület kéri nyilvántartásba vételét, amely megfelel a nyilvántartásba vétel feltételeinek, közülük azt az egyesületet kell nyilvántartásba venni, amelyik a feltételeket összességében a legjobban tudja megvalósítani. 89. § (1) A szerzıi és a szomszédos jogok közös kezelésére vonatkozó nyilvántartásba történı felvételre irányuló eljárás kérelemre indul. A szerzıi és a szomszédos jogok közös kezelésére vonatkozó nyilvántartásba vételi eljárás
A közös jogkezelésre vonatkozó nyilvántartásba vételi eljárás az egyesület kérelmére indul, vagyis a nyilvántartást végzı hatóság (Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma) hivatalból nem kezdeményezheti a nyilvántartásba vétel megindítását. Az egyetlen kivétel az az eset, amikor a közös jogkezelést végzı egyesület megszőnik vagy azt törlik a nyilvántartásból. Ekkor ugyanis a nyilvántartást végzı hatóság a megszőnéssel (törléssel) egyidejőleg nyilvántartásba veszi az érintett közös jogkezelésre kijelölt új egyesületet. A közös jogkezelésre vonatkozó nyilvántartásba vételi eljárás az államigazgatási eljárás általános szabályai szerint folyik, vagyis a nyilvántartást végzı hatóságnak eljárása során az államigazgatást eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) elıírásait kell alkalmazni, az Szjt.-ben foglalt eltérésekkel. Tekintettel arra, hogy az ügyben elsı fokon a Kormány tagja (a miniszter) jár el, államigazgatási körben fellebbezésnek nincs helye [Áe. 64. §], ugyanakkor mód van a határozat bírósági felülvizsgálatára. (2) A kérelemhez csatolni kell a nyilvántartásba vételhez szükséges - a 88. § (1) bekezdésében meghatározott feltételek teljesítését igazoló iratokat. Az iratokban csak azoknak a tagoknak, illetve az egyesülethez csatlakozni kívánó jogosultaknak a személyes adatai közölhetık, akik ehhez hozzájárultak. A jogosultak személyes adatainak védelme Az Szjt. 89. § (2) bekezdésének második mondata szerint a nyilvántartásba vételhez szükséges iratokban csak azoknak a tagoknak, illetve az egyesülethez csatlakozni kívánó jogosultaknak a személyes adatai közölhetık, akik ehhez hozzájárultak. Ezt a lehetıséget a személyes adatok védelmérıl és a közérdekő adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXII. törvény biztosítja, amely csak a közérdekő adatok vonatkozásában korlátozza az érintett személyek jogait. Kapcsolódó jogszabály: 1992. évi LXII. törvény a személyes adatok védelmérıl és a közérdekő adatok nyilvánosságáról (3) A miniszter a nyilvántartásba vételt a Magyar Közlönyben közzéteszi. A nyilvántartásban szereplı egyesületekrıl és az általuk végzett közös jogkezelési tevékenységekrıl a miniszter közleményt jelentet meg a Magyar Közlönyben. A közös jogkezelést végzı egyesületekrıl vezetett nyilvántartás A miniszter nyilvántartásba vételi aktusának jelentısége az, hogy valamely egyesület csak akkor járhat el a közös jogkezelés körében, ha az Szjt. és a 16/1999. (XI. 18.) NKÖM rendelet alapján nyilvántartásba vették, és folyamatosan teljesíti a nyilvántartásba vétel feltételeit. Elvben tehát nem kizárt, hogy egy társadalmi szervezet céljai között szerepeltesse a közös jogkezelés folytatását, jóllehet a felhasználó részérıl egy nyilvántartásban nem szereplı egyesületnek történı díjfizetés a kettıs teljesítés kockázatát hordozza magában. Az Szjt. 89. § (3) bekezdése, valamint a 16/1999. (XI. 18.) NKÖM rendelet 5. §-a szerint a nyilvántartásba vételrıl szóló jogerıs határozat alapján a miniszter közleményt jelentet meg a közös jogkezelı szervezetekrıl a Magyar Közlönyben. A nyilvántartásba vételért a többször módosított 1990. évi XCIII. tv. 67. §-a alapján igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni, amely az általános forgalmi adót is tartalmazza. A közös jogkezelést folytatni kívánó egyesület a nyilvántartásba vételi eljárásért 250 000 Ft, a nyilvántartásban szereplı adatok változásának bejegyzéséért 10 000 Ft igazgatási szolgáltatási díjat köteles a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztérium Igazgatása 10032000-00282314 kincstári számlájára készpénzbefizetéssel vagy átutalási megbízással megfizetni. A díj megfizetését a kérelem benyújtásakor igazolni kell. (4) A szerzıi és a szomszédos jogok közös kezelését végzı egyesületekrıl vezetett nyilvántartás részletes szabályait a miniszter rendeletben állapítja meg. A szerzıi és a szomszédos jogok közös kezelését végzı egyesületekrıl vezetett nyilvántartás részletes szabályai Az Szjt. 112. §-ának (3) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján került kiadásra a szerzıi és a szomszédos jogok közös kezelését végzı egyesületek nyilvántartásának szabályairól szóló 16/1999. (XI. 18.) NKÖM rendelet. A rendelet mőfaji csoportosításban összegzi a kötelezı közös jogkezelés körébe tartozó engedélyezési jogok és díjigények megfelelı törvényi számát (a kérelemben ennek alapján kell megjelölni a gyakorolni kívánt közös jogkezelı tevékenységet); részletezi a nyilvántartásba vételre irányuló kérelemhez benyújtandó okiratokat; rögzíti a nyilvántartásba vételi határozatról szóló miniszteri közlemény kellékeit; felsorolja a nyilvántartás módosításának feltételeit; megállapítja a nyilvántartásból való törlés eseteit; rendelkezéseket tartalmaz a nyilvántartásba vételért fizetendı igazgatási szolgáltatási díjra és a díjfizetési eljárásra. A rendelet melléklete tartalmazza a közös jogkezelést végzı egyesületek nyilvántartására vonatkozó adatlapot, amelynek a kitöltését útmutató segíti. A Kitöltési útmutató is jogcímenként és jogosultanként sorolja fel a kötelezı közös jogkezelés körébe tartozó jogokat, külön pontokban említve a reprográfiát és az internetes mőlehívást. Kapcsolódó jogszabály:
16/1999. (XI. 18.) NKÖM rendelet a szerzıi és a szomszédos jogok közös kezelését végzı egyesületek nyilvántartásának szabályairól
A közös jogkezelés általános szabályai 90. § (1) A szerzıi és a szomszédos jogok közös kezelését végzı egyesület abban a körben, amelyben a nyilvántartás szerint jogkezelésre jogosult, rendszeres idıközönként megállapítja az egyes felhasználási módok tekintetében - a felhasználókra indokolatlan megkülönböztetés nélkül vonatkozó - jogdíjakat és a felhasználás egyéb - az egyenlı bánásmód követelményének megfelelı - feltételeit. A szerzıi és a szomszédos jogok közös kezelésének általános szabályai Az egyes országok jogdíj-tarifái jelentıs eltéréseket mutatnak, aminek az oka az eltérı hagyományokban, a sajátos helyi árviszonyokban, fogyasztói szokásokban és más helyi körülményekben keresendı. Ennek ellenére a szerzıi jogban nemzetközi követelménnyé vált az ún. 10 százalékos elv, vagyis az a szabály, hogy a felhasználók a mő hasznosítása révén szerzett összes bevétel kb. 1/10 részérıl kötelesek lemondani a szerzık és egyéb jogosultak javára. Nem védett mő felhasználása vagy vegyes (védett és nem védett mővek) felhasználás esetén a tarifa csökken, illetve különbözı kedvezmények léteznek. A hazai tarifaképzés két legfontosabb célkitőzése az inflációval megközelítıleg azonos mértékő díjemelkedés biztosítása, valamint a felhasználók teherbíró képességére is figyelemmel, minél differenciáltabb, ezáltal igazságosabb tarifatáblázat kialakítása. Az utóbbi években külön szempont a technikai fejlıdés mőterjesztésre gyakorolt hatásának figyelembe vétele a Jogdíjközlemények kidolgozása során. Ennek megfelelıen például a vendéglátó üzletek zeneszolgáltatásáért fizetendı jogdíjak alapja egyrészt a település típusa, másrészt az üzlet kategóriája és nyitvatartási ideje. A nyilvánosan elıadott (pl. koncert, rendezvények stb.) mővek esetében a fizetendı jogdíj szinte minden esetben a realizált (jegy)bevétel összegéhez igazodik, de különféle mérséklésekre (pl. jótékony célú rendezvények) itt is mód van. A belépıdíjak visszaszorulása és a szponzorálás elterjedése szükségessé tette a szponzorációs jellegő bevételek bevonását a jogdíjalap körébe. A speciális zenefelhasználásokra (pl. közlekedési eszközökön szolgáltatott zene, filmszínházak zeneszolgáltatása stb.) felhasználási körönként történik a díjmegállapítás. A rádió- vagy televízió-mősorok egyidejő változatlan átvitelét végzı (kábel)szervezetek által fizetendı jogdíj Európában a legalacsonyabbak közé tartozik, de a kis mősorátvivı szervezetek tarifája ennél is alacsonyabb. A rádió- és televízió-szervezeteknek a mőfelhasználásokért fizetendı, a költségvetési támogatásuk, elıfizetıi díjbevételük, továbbá reklám- és szponzorációs bevételeik meghatározott százalékához igazított jogdíj mértéke megfelel a nemzetközi ajánlásoknak. Az ún. mechanikai (hangfelvétel) többszörözési és a magáncélú másolásra tekintettel megállapított (üres kazetta) jogdíjakat a fogyasztói ár bizonyos százalékában kalkulálják vagy az árjegyzéki ár szerint számítják. BH1992. 98.; BH1992. 457.; BH1993. 228. - A zeneszolgáltatás minden formája alkalmas az üzlet jövedelmének fokozására (2) A jogdíjak és egyéb feltételek megállapításához a miniszter jóváhagyása szükséges. A miniszter a jóváhagyás elıtt véleményt kér a jelentıs felhasználóktól és a felhasználók érdek-képviseleti szervezeteitıl, valamint ezt követıen a Magyar Szabadalmi Hivatal elnökétıl és - a 26. § (8) bekezdésének második mondatában szabályozott felhasználás tekintetében - az elektronikus hírközlésért felelıs minisztertıl. Felhasználónak, illetve felhasználói érdek-képviseleti szervezeteknek minısülnek a 21. §-ban meghatározott díj vonatkozásában a fizetésre kötelezettek és azok érdek-képviseleti szervezetei. A jóváhagyás a jogdíjak és egyéb feltételek alkalmazásának és a Magyar Közlönyben való nyilvánosságra hozatalának feltétele; nem zárja ki, illetve nem érinti azonban az egyéb jogszabályok érvényesülését a jogdíjak és az egyéb feltételek tekintetében. (3) A jogdíjakat és a felhasználás egyéb feltételeit tartalmazó díjszabást a jogkezelı egyesület a jóváhagyást követıen a Magyar Közlönyben saját nevében nyilvánosságra hozza. Ennek megtörténtéig az elızı idıszakra megállapított és jóváhagyott - a Magyar Közlönyben korábban nyilvánosságra hozott - díjszabást kell alkalmazni akkor is, ha az az idıtartam, amelyre ez utóbbi díjszabást megállapították, idıközben lejárt. A miniszteri jóváhagyást követıen kerül sor a díjszabás közzétételére a Magyar Közlönyben. Ez úgy mőködik, hogy a jóváhagyó záradékkal ellátott Jogdíjközlemény(eke)t megküldi a Magyar Közlöny szerkesztıségének. Az Szjt. 2004. május 1-jétıl hatályos módosítása kimondja, hogy a jogdíjak miniszteri jóváhagyásának idıpontjáig az elızı idıszakra megállapított és jóváhagyott díjszabást kell alkalmazni akkor is, ha az az idıtartam, amelyre ez utóbbi díjszabást megállapították, idıközben lejárt. E rendelkezés azt a célt szolgálja, hogy ne legyen fennakadás és bizonytalanság a jogdíjak érvényesítésében. (4) A díjszabás alkalmazása során az egyenlı bánásmód követelményét meg kell tartani. BH2005. 144. Az üdülı közösségi célokat szolgáló helyiségében elhelyezett televíziókészülék üzemeltetése szerzıi díj fizetést von maga után, mert ez az üzemeltetési mód meghaladja a szabad felhasználást jelentı
családiasság körét. A közös jogkezelést végzı szervezet a szerzıi jogi jogsértés objektív jogkövetkezményeinek az érvényesítésére nem jogosult (1969. évi III. tv. 40. §; 1999. évi LXXVI. tv. 27. §, 33. §, 38. §, 90. §, 92. §). Az Szjt. szerint a díjszabást a felhasználókkal szemben indokolatlan megkülönböztetés nélkül kell alkalmazni. Ez a szabály nem zárja ki a 90. § (1) bekezdésénél jelzett kedvezmények alkalmazását vagy azt, hogy a jogkezelı átalányszerzıdéseket kössön a felhasználóval. 91. § (1) Ha a közös jogkezelést végzı - a 86-89. §-ok alapján nyilvántartásba vett - egyesület valamely felhasználónak engedélyt ad a felhasználásra, illetve a felhasználóval szemben díjigényt érvényesít, a felhasználó jogosult az egyesület által végzett jogkezelés szempontjából érintett valamennyi jogosult - e törvény elıírása vagy a jogosultak elhatározása alapján közös jogkezelés alá tartozó - azonos mőfajú mőveinek vagy szomszédos jogi teljesítményeinek felhasználására is, az ezekre a mővekre vagy szomszédos jogi teljesítményekre vonatkozó jogdíjak azonos feltételek alapján történı megfizetése mellett. A kiterjesztett közös jogkezelés A kötelezı közös jogkezelés esetén nincs választása a jogtulajdonosoknak, míg a kiterjesztett hatályú jogkezelés - mint ahogy az elnevezése is mutatja - úgy jön létre, hogy a jogtulajdonosok elıbb önkéntesen létrehoznak egy közös jogkezelési rendszert, s annak hatályát terjeszti ki aztán a törvény a kívülálló jogtulajdonosokra megfelelı feltételek megléte esetén. Egy további nagyon lényeges különbség az, hogy a kötelezı közös jogkezelés esetén nincs módjuk a jogtulajdonosoknak arra, hogy kivonják jogaikat a közös rendszerbıl, míg a kiterjesztett hatályú közös jogkezelés esetén ezt a lehetıséget biztosítani kell. Ez a kiterjesztés kötelezı közös jogkezelés esetében korlátlan, a jogosultak döntésén alapuló kollektív jogkezelésnél viszont - érthetı módon - korlátozott. Amennyiben nem kötelezı a közös jogkezelés, a potenciális jogosult megfelelı határidıben az egyesületnek eljutatott írásbeli nyilatkozattal tiltakozhat mővének vagy teljesítményének közös jogkezelése ellen. Erre nincs lehetısége a jogosultnak, ha a jogkezelés nem önkéntes, vagyis, ha az kötelezı. Az Szjt. 91. § (1) bekezdésének 2004. május 1-jétıl hatályos módosítása megerısíti, hogy az e bekezdésben foglaltak egyaránt vonatkoznak az Szjt. által elıírt, illetve az önkéntes közös jogkezelés eseteire. Az SzJSzT a közös jogkezelés különbözı formáival - az önkéntes, a kötelezı és a kiterjesztett hatályú közös jogkezelés - kapcsolatos értelmezési problémákra legrészletesebben a mővek mobiltelefonos csengıhangok formájában való felhasználásának a megítélésérıl szóló szakvéleményében mutatott rá (SzJSzT 37/01). (2) Az (1) bekezdésben foglaltak nem alkalmazhatók, ha a közös jogkezelést végzı egyesület által végzett jogkezelés szempontjából érintett jogosult az egyesülethez intézett írásbeli nyilatkozatában elızetesen tiltakozik mővei vagy szomszédos jogi teljesítményei felhasználásának közös jogkezelés körében történı engedélyezése ellen. A jogkezelı szervezet köteles a nyilatkozat szerint eljárni, ha azt több mint három hónappal a naptári év vége elıtt, a következı év elsı napjánál nem korábbi hatállyal teszik meg. A jogosult azonban nem tiltakozhat a felhasználás ilyen módon történı engedélyezése ellen, ha a közös jogkezelést e törvény írja elı [19. § (1) bek., 20. § (7) bek., 21. § (7) bek., 23. § (6) bek., 27. § (1) bek., 28. § (3) bek., 70. § (5) bek., 73. § (3) bek., 77. § (3) bek., 78. § (2) bek.]. Az Szjt. 2004. május 1-jétıl hatályos módosítása továbbá - azzal, hogy tételesen felsorolja a kötelezı közös jogkezelés eseteit - egyértelmőbbé és pontosabbá teszi az Szjt. 91. §-ának (2) bekezdését, amely lehetıvé teszi, hogy a jogosult a közös jogkezelést végzı egyesülethez intézett nyilatkozatában elızetesen tiltakozzon mővei, teljesítményei felhasználásának közös jogkezelés útján történı engedélyezése ellen. A következı esetekben nincs helye a közös jogkezelés elleni tiltakozásnak: - A mechanikai közös jogkezelés [19. § (1) bek.], - Az ún. üres-kazetta jogdíj közös kezelése [20. § (7) bek.], - A reprográfiai jogdíj közös kezelése [21. § (7) bek.], - A filmalkotás és a hangfelvétel tekintetében a szerzıt a bérbeadásra tekintettel megilletı díjigény közös kezelése [23. § (6) bek.], - A mővek sugárzására tekintettel a szerzıket megilletı díjigény közös kezelése [27. § (1) bek.], - Az egyidejő vezetékes továbbközvetítésre tekintettel a szerzıket megilletı díjigény közös kezelése [28. § (3) bek.], - A követı jogdíj tekintetében fennálló közös jogkezelés [70. § (5) bek.], - A filmalkotásokban rögzített elıadások elıadómővészeit megilletı díjigények közös kezelése [73. § (3) bek.], - A kereskedelmi célból kiadott hangfelvétel vagy másolatának sugárzására vagy más módon történı nyilvánossághoz közvetítésére tekintettel a hangfelvétel elıállítót és az elıadómővészt megilletı díjigény közös kezelése [77. § (3) bek.], - A hangfelvételek nyilvános haszonkölcsönbe adására és bérbeadására tekintettel a szerzıket és az elıadómővészeket megilletı engedélyezési jog közös kezelése [78. § (2) bek.].
A jogosultnak az Szjt. 91. §-a (2) bekezdése alapján tett nyilatkozata nem tehet különbséget a közös jogkezelés alá tartozó azonos mőfajú mővek (teljesítmények) között, és egységesen csak a közös jogkezelés alá tartozó adott felhasználás egészére vonatkozhat. Az SzJSzT rámutatott arra, hogy a Galéria a képzımővészeti alkotások aukció céljából való kiállítása, illetve aukciós katalógusban való többszörözése tekintetében megsértette azon jogosult szerzıi jogait, aki - az Szjt. 91. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezés alapján - a HUNGART-hoz intézett elızetes írásbeli nyilatkozattal kivált a kiterjesztett közös jogkezelés körébıl (SzJSzT 23/01). 92. § (1) A 86-89. §-ok alapján nyilvántartásba vett, közös jogkezelést végzı egyesületet a közös jogkezelés körébe tartozó vagyoni jogok gyakorlása és bíróság elıtti érvényesítése során a szerzıi vagy szomszédos jog jogosultjának kell tekinteni. Nem szükséges más jogosult perben állása ahhoz, hogy a közös jogkezelést végzı egyesület az igényét bíróság elıtt érvényesítse. Az Irányelv 4. cikkének c) pontja a közös jogkezelı szervezeteket az igényérvényesítésre jogosultak közé sorolja. Az igényérvényesítés joga e szervezeteket az irányadó jogszabályoknak megfelelıen illeti meg. Ugyanakkor a felmerült joggyakorlati igényekre figyelemmel a törvény 22. §-a módosítja az Szjt. 92. §-ának (1) bekezdését akként, hogy egyrészt a közös jogkezelés körébe tartozó vagyoni jogok érvényesítésérıl szól a közös jogkezelés körébe tartozó igények helyett, másrészt a saját igényként történı érvényesítés helyett az Szjt. 106. §-ának (1) bekezdéséhez hasonló szabályt vezet be, harmadrészt pedig egyértelmővé teszi, hogy nem szükséges más jogosult perben állása ahhoz, hogy a közös jogkezelést végzı egyesület az igényét bíróság elıtt érvényesítse. A módosítás indoka az, hogy a közös jogkezelés körébe tartozó igények érvényesítése kapcsán a kialakult bírói gyakorlat - a Pp. 64. §-a (3) bekezdésének alkalmazásával - a közös jogkezelı szervezet mellett megköveteli az érintett szerzıi vagy szomszédos jogi jogosultak perben állását is. E követelmény ellehetetleníti az engedélyezési jogból adódó igények teljes körő érvényesítését azoknak a jogosultaknak a javára, akiket a közös jogkezelı szervezet képvisel, ugyanis e jogosultak perben állása és igényeik személyesen történı érvényesítése az esetek döntı többségében gyakorlatilag kivitelezhetetlen. A jogosultak személye ráadásul a perben gyakran nem is határozható meg, mivel az csak a jogdíjak felosztása során válik ismertté. A jogosultak perben állásának megkövetelése a közös jogkezelés útján történı igényérvényesítés hatékonyságát ássa alá, és elnehezíti a jogosultak helyzetét, hiszen - kivétel nélkül - nekik maguknak is bírósághoz kellene fordulniuk, ha jogsértés esetén a jogdíjat meghaladó igényeket érvényesíteni kívánnák. A közös jogkezelı szervezet perlési képessége Az Szjt. 2005. december hatályos szövege úgy rendelkezett, hogy a nyilvántartásba vett közös jogkezelı egyesület a közös jogkezelés körébe tartozó igényeket bíróság elıtt saját nevében, saját igényként érvényesíthette. Ez a megfogalmazás egyfelıl nem tett különbséget a szerzı személyhez főzıdı és vagyoni jogai között, másfelıl nem mindenben felelt meg a joggyakorlati igényeknek. A korábbi szabályozás ugyanis jóllehet a peresítéshez nem írt elı semmilyen jogosulti felhatalmazást - a közös jogkezelı szervezet mellett megkövetelte az érintett szerzıi vagy szomszédos jogi jogosultak perben állását is. A közös jogkezelés körébe tartozó igényeket bíróság elıtt saját nevében, saját igényként érvényesítheti a nyilvántartásba vett egyesület. Erre tehát nincs szükség semmilyen jogosulti felhatalmazásra. Ez több szempontból is indokolt. Egyrészt a közös jogkezelı szervezet az, amelyik - legyen az kötelezı vagy önkéntes jogkezelés - a felhasználás jogosítását végzi, és így közvetlen, szerzıdéses kapcsolatban áll a felhasználókkal. Mivel a beszedett jogdíjakkal felosztásukig sajátjaként rendelkezik, a perlési képességének biztosítása feltétlenül szükséges. Az Szjt. 94. § (3) bekezdése az ideiglenes intézkedés [Pp. 156. § (1) bekezdése] kérelmezésére jogosultak között említi a szerzıi jogok közös kezelését végzı szervezeteket is, amennyiben saját nevükben léphetnek fel a jogsértésekkel szemben. A módosítással bevezetett vélelembıl következik, hogy a közös jogkezelı szervezet, ugyanúgy, mint a szerzıi vagy szomszédos jog jogosultja, az Szjt. által szabályozott valamennyi polgári jogi igényt támaszthatja, és a jogérvényesítés során kérheti mindazokat az intézkedéseket, amelyeket az Szjt. új 94/A. §-a a törvény 24. §-ában megállapít. Figyelemmel arra, hogy a szerzıt, illetve a kapcsolódó jogi jogosultakat a díjigényre korlátozott kizárólagos jogok esetében a díjigény is mint vagyoni jog illeti meg, az említett szabály a közös jogkezelı szervezet által kezelt kizárólagos engedélyezési jogok és díjigények megsértésére egyaránt vonatkozik. Mindezt alátámasztja a Szellemi Tulajdon Világszervezetének Magyarországon a 2004. évi XLIX. törvénnyel kihirdetett - az acquis communautaire részét is képezı - Szerzıi Jogi Szerzıdése 12. cikkéhez főzött közös nyilatkozat is, amelynek értelmében e Szerzıdés vagy a Berni Egyezmény által védett jog megsértésére történı utalás a kizárólagos jogokat és a díjigényeket is magában foglalja. (2) A közös jogkezelés útján érvényesített díjigényekkel, valamint a megfizetett vagy beszedett díjakkal a jogosultak közötti felosztásukig a 86-89. §-ok alapján nyilvántartásba vett, közös jogkezelést végzı egyesület rendelkezik.
Az Szjt. 92. § (2) bekezdése utal arra, hogy a nyilvántartásba vett közös jogkezelı szervezet sajátjaként rendelkezik a beszedett jogdíjakról mindaddig, amíg azt fel nem osztja a jogosultaknak. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy a kötelezı közös jogkezelés keretében érvényesített díjigények beszedését követıen a jogkezelı saját felosztási szabályzata szerint végzi el az egyedi a felosztást. Egyes jogdíjaknál [üres kazettajogdíj, Szjt. 20. §, és az egyidejő változatlan továbbközvetítésért járó jogdíj, Szjt. 28. §] célszerőségi szempontok miatt az Artisjus az egyetlen beszedı szervezet, így ezek a jogdíjak évenként egy összegben kerülnek átutalásra a többi érintett közös jogkezelı részére. Így ezeknél a jogdíjaknál a rendelkezési jog megoszlik, az átutalásig az Artisjus-t, azt követıen a felosztásig a többi jogkezelı szervezetet illeti meg a rendelkezési jog. Ez azt is jelenti, hogy a közös jogkezelı szervezet saját bankszámláján vezeti a jogdíjakat és a kifizetéseket. (3) A közös jogkezelés körében - a mechanikai többszörözés engedélyezése (19. §) kivételével - az ellenkezı bizonyításáig vélelmezni kell, hogy a felhasznált mővek, illetve szomszédos jogi teljesítmények védelemben részesülnek. Kizárólag a kötelezı közös jogkezelésre tartozó esetekben állítja fel az Szjt. azt a vélelmet, amely szerint a felhasznált mővek, illetve szomszédos jogi teljesítmények védelmében részesülnek (védelmi idı még nem telt el stb.). Ez elsısorban azt jelenti, hogy az említett mőveknél és teljesítményeknél vélelmezett az, hogy a védelmi idı [Szjt. 31. §] még nem telt el. A vélelem kiterjesztett értelmezéssel azt is magában foglalja, hogy a felhasználás az Szjt. által védelemben részesített mőveket és szomszédos jogi teljesítményeket érint. Bizonyítható viszont mindennek az ellenkezıje, vagyis az, hogy a védelmi idı lejárt, vagy a felhasználás nem szerzıi vagy szomszédos jogi jogvédelem alá tartozó mőveket, illetve teljesítményeket érintett, vagy szabad felhasználásnak minısül. Kivétel a védelem alól az Szjt. 19. §-a, amely a mechanikai többszörözés esetére a közös jogkezelı feladatává teszi, hogy igazolja a felhasználás védelemben részesülı mőveket érint. Az Szjt. 2004. május 1-jétıl hatályos módosítása kiterjeszti a felhasznált mővek, illetve szomszédos jogi teljesítmények védelemben részesülésének vélelmét a kötelezı közös jogkezelés esetein kívül a közös jogkezelés valamennyi változatára, így a kiterjesztett hatályú közös jogkezelésre is. (4) A közös jogkezelı szervezet az általa végzett jogkezelés körében a felhasználó írásbeli kérésére - költségtérítés ellenében - írásbeli tájékoztatást ad arról, hogy a felhasználó által egyedileg megjelölt mő, illetve szomszédos jogi teljesítmény védelemben részesül-e. A közös jogkezelı szervezet adatszolgáltatása A közös jogkezelı szervezet kiegészítı szolgáltatásokat is végezhet. A közös jogkezelı szervezet nyilvántartása és adatkezelése lehetıvé teszi azt, hogy a nyilvántartásban szereplı mővek vagy szomszédos jogi teljesítmények védelmét és a jogosultakat érintı információt a felhasználó számára rendelkezésre bocsássa. Minderre az adatvédelmi szabályok betartása mellett és a felhasználó írásbeli megkeresése alapján van lehetıség. Mivel ez túlmegy a közös jogkezelı szervezet alapszolgáltatásán, indokolt, hogy ennek költségeit ne az egyébként a jogdíjakból levont kezelési költségekbıl, vagy a jogdíjak kamataiból, hanem a felhasználó költségére végezze a jogkezelı. (5) A közös jogkezelı szervezet a díjszabásban a felhasználásra való jogosítás feltételeként elıírhatja, hogy a felhasználó fizesse meg a díjszabás szerinti díjat, továbbá szolgáltasson adatot a felhasznált mővekrıl, illetve szomszédos jogi teljesítményekrıl. E rendelkezés nyilvános elıadás esetén csak az élı elıadásra [24. § (2) bek. a) pont] alkalmazható. BH2003. 167. Az ARTISJUS Magyar Szerzıi Jogvédı Iroda Egyesület a közös jogkezelés körébe tartozó igényeket saját nevében, saját igényként érvényesíti a bíróság elıtt, ezért erre a jogérvényesítésre az illetéktörvény 60. §-ának (2) bekezdése nem alkalmazható. Az egyesület azonban - ha annak törvényi feltételei fennállnak - az illetéktörvény 5. §-a (1) bekezdésének d) pontja értelmében személyes illetékmentességre lehet jogosult [Ptk. 61. §, 1989. évi II. tv. 3. § (1) bek., 1999. évi LXXVI. tv. 92. § (1) bek., 1990. évi XCIII. tv. (It.) 5. § (1) bek. d) pont, (3) bek., 60. § (2) bek. i) pont, Pp. 124. § (2) bek.]. A felhasználó adatszolgáltatási kötelezettsége a közös jogkezelı szervezet irányába A közös jogkezelı szervezet mőködésének hatékonyságát és adatállományának naprakészségét jelentısen meghatározza az, hogy magától a felhasználótól kapja-e meg a felhasználás adatait, vagy kénytelen azt közvetve megszerezni. Ugyan más források is rendelkezésre állnak (pl. rádió-televízió újság), a pontatlanságok elkerülése érdekében viszont már eddig is jellemzı, hogy a közös jogkezelı adatszolgáltatásra irányuló megállapodást köt a felhasználókkal. Az Szjt. szabálya megengedi, hogy a jogkezelı az adatszolgáltatást a jogosítás feltételévé tegye. Ezzel lényegében megelızhetı, hogy a felhasználó az adatszolgáltatás megtagadásával visszaélésszerően akadályozza a jogdíjak érvényesítését és felosztását vagy - a jogosultak jogdíjának terhére - jelentıs költségnövekedést idézzen elı a jogkezelı mőködésében. A nyilvános elıadásnál mindez csak az élı elıadásra vonatkozik.
Az Szjt. 92. § (5) bekezdésének 2004. május 1-jétıl hatályos módosítása értelmében a közös jogkezelı szervezet a felhasználásra való jogosítás feltételeként - a kötelezı adatszolgáltatás mellett - elıírhatja azt is, hogy a felhasználó fizesse meg a díjszabás szerinti díjat. Lehetnek ugyanis olyan felhasználási módok, amelyek esetében - magas kockázati tartalmuk vagy egyéb ok miatt - a közös jogkezelı szervezet elıre kéri a felhasználótól a díjat. BH2003. 167. - Az Artisjus Egyesület a közös jogkezelés körébe tartozó igényeket saját nevében, saját igényként érvényesíti a bíróság elıtt, ezért erre a jogérvényesítésre az illetéktörvény 60. §-ának (2) bekezdése nem alkalmazható. Az egyesület azonban - ha annak törvényi feltételei fennállnak - az illetéktörvény 5. §-a (1) bekezdésének d) pontja értelmében személyes illetékmentességre lehet jogosult.
A közös jogkezelés felügyelete 93. § (1) A közös jogkezelési tevékenység felett - az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény 17. §-ával összhangban - gyakorolt felügyelet körében a miniszter ellenırzi, hogy a nyilvántartásba vétel feltételei a jogkezelı egyesületnél folyamatosan megvalósulnak-e, továbbá, hogy az alapszabály, a felosztási szabályzat és más belsı szabályzat rendelkezései nem ütköznek-e a szerzıi jogi jogszabályokba. A közös jogkezelık ellenırzésének és felügyeletének részletes szabályai A hazai szabályozás a közös jogkezelı egyesületek nyilvántartását végzı miniszterhez telepíti a felügyeleti, ellenırzési hatáskört. Az Szjt. 93. §-ának (1) bekezdése utal az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény 17. §-ára, amely kimondja, hogy ha a társadalmi szervezet olyan tevékenységet végez, amelyet jogszabály feltételekhez köt vagy egyébként szabályoz, e tevékenység felett a tevékenység szerint hatáskörrel rendelkezı állami szerv a hatósági ellenırzésre vonatkozó szabályok alkalmazásával felügyeletet gyakorol. Ez a rendelkezés természetesen nem érinti az ügyészség általános törvényességi felügyeletét, valamint a bíróságok ellenırzı szerepét (az egyesületek bírósági bejegyzése vagy nyilvántartásból való törlése során). Az Szjt. értelmében a miniszter az Áe. hatósági ellenırzésre vonatkozó szabályai (54-59. §-ai) szerint jár el, ennek megfelelıen a jogkezelı szervezetet elızetesen értesítenie kell az ellenırzésrıl; az ellenırzés eredményes ellátásához szükséges helyiségbe beléphet; iratokat megtekintheti; a szervezet képviselıjétıl felvilágosítást kérhet; egyéb bizonyítást folytathat le. Jogszabálysértés esetén az ellenırzést végzı szerv köteles megtenni a szükséges intézkedéseket, amely magában foglalhatja szabálysértési, polgári vagy büntetıeljárás kezdeményezését is. Ugyanakkor az Szjt. 93. §-ának (1) bekezdése konkretizálja az ellenırzési jogkör gyakorlását: a miniszter a felügyelet körében azt ellenırzi, hogy a jogkezelı egyesületnél folyamatosan megvalósulnak-e a nyilvántartásba vétel feltételei, továbbá, hogy az alapszabály, a felosztási szabályzat és más belsı szabályzat rendelkezései nem ütköznek-e a szerzıi jogi szabályokba. (2) A közös jogkezelést végzı - a 86-89. §-ok alapján nyilvántartásba vett - egyesület a felügyelet ellátásához megküldi a miniszternek Az Szjt. 93. §-ának (2) bekezdése szerint az egyesület köteles megküldeni a felügyeletet gyakorló miniszternek az alapszabályát, szervezeti, mőködési, felosztási szabályzatait, éves beszámolóit, a külföldi közös jogkezelı szervezetekkel kötött kölcsönös képviseleti szerzıdéseit, de azon tagjainak névsorát is, akik nevük e célból való közléséhez hozzájárultak, továbbá az ügyintézı és képviseleti szerve tagjainak névsorát is. Értelemszerően a felsorolt szabályzatok, okiratok módosítását is minden esetben be kell nyújtani. a) alapszabályát; b) szervezeti és mőködési szabályzatát; c) felosztási szabályzatát; d) azoknak a tagjainak a névsorát, akik nevük e célból történı közléséhez hozzájárultak; e) ügyintézı és képviseleti szerve tagjainak névsorát; f) éves beszámolóját; g) a külföldi közös jogkezelı szervezetekkel kötött kölcsönös képviseleti szerzıdéseit. (3) A miniszter a felügyelet körében - ha a nyilvántartásba vételhez szükséges feltételek hiányát vagy az (1) bekezdésben említett jogszabályok megsértését észleli -, megteszi a következı intézkedéseket: A közös jogkezelés felügyelete körében meghozott intézkedések A miniszter a közös jogkezelésre vonatkozó elıírások, továbbá az egyesülési jogról szóló törvényben foglalt magatartási szabályok megsértése esetén az Szjt. 93. §-ának (3) bekezdése szerinti intézkedésekkel élhet. A legenyhébb szankció az írásbeli figyelmeztetés, melyben a miniszter kezdeményezi a jogszerőség helyreállítását - megfelelı határidı kitőzésével. A miniszter továbbá megkeresheti az ügyészséget is törvényességi felügyeleti intézkedés céljából. Az ügyész felügyeleti intézkedéseire vonatkozóan az ügyészségrıl szóló 1972. évi V. törvény, valamint az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény
rendelkezései az irányadók. Ennek megfelelıen az ügyész jogosult a hatósági ellenırzés keretében foganatosítható intézkedésekre (Áe. 54-59. §). A miniszter legvégsı esetben törli a közös jogkezelı egyesületet a nyilvántartásból. A törlésrıl szóló határozatot a miniszter közzéteszi a Magyar Közlönyben, egyidejőleg intézkedik az érintett jogkezelésre vonatkozóan új jogkezelı egyesület nyilvántartásba vételérıl. Kapcsolódó jogszabály: 1957. évi IV. törvény az államigazgatási eljárás általános szabályairól 1972. évi V. törvény a Magyar Köztársaság ügyészségérıl a) írásban figyelmezteti a közös jogkezelı egyesület ügyintézı és képviseleti szervét a nyilvántartásba vétel feltételeinek, illetve a szerzıi jogi jogszabályoknak megfelelı mőködés helyreállítására, és erre megfelelı határidıt tőz; b) megkeresi az ügyészséget az egyesület törvényességi felügyelete körében meghozható intézkedések megtétele céljából; c) ha az a) pontban említett határidı eredménytelenül telt el, vagy a törvényességi felügyeleti intézkedés nem jár eredménnyel, illetve nem várható tıle eredmény, törli a közös jogkezelést végzı egyesületet a nyilvántartásból, és ezt a Magyar Közlönyben közzéteszi. (4) A miniszter a (2) bekezdés a)-c) és f)-g) pontjaiban felsoroltakat - kérésére - a Magyar Szabadalmi Hivatal elnökének is megküldi a szellemi tulajdon védelmével összefüggı kormányzati feladatok ellátásához szükséges tájékoztatás céljából. A közös jogkezelık meghatározott iratainak megküldése a Magyar Szabadalmi Hivatalnak A miniszter 2004. május 1-jétıl tájékoztatásul megküldi a Magyar Szabadalmi Hivatal (MSZH) - amely a szellemi tulajdon védelmének önálló feladat- és hatáskörrel rendelkezı országos hatáskörő szerve [86/2000. (VI. 15.) Korm. rendelet 1. §-a] - elnökének a közös jogkezelı szervezet alapszabályát, szervezeti és mőködési szabályzatát, felosztási szabályzatát, éves beszámolóját és a külföldi közös jogkezelı szervezetekkel kötött kölcsönös képviseleti szerzıdéseit. A megküldésre nem kötelezı jelleggel, hanem az MSZH elnökének kifejezett kérése esetén kerül sor annak érdekében, hogy az MSZH hatékonyabban és teljes körően láthassa el a szellemi tulajdon védelmével összefüggı kormányzati feladatait. Kapcsolódó jogszabály: 86/2000. (VI. 15.) Korm. rendelet a Magyar Szabadalmi Hivatalról A szellemi tulajdonjogok érvényesítésérıl szóló 2004/48/EK irányelv (e fejezetben: az Irányelv), amelyet az Európai Parlament és a Tanács 2004. április 29-én fogadott el számos új elemmel gazdagította és teheti a gyakorlat számára hatékonyabbá az egyre szaporodó, és egyre nehezebben tetten érhetı és orvosolható jogsértésekkel szembeni fellépést.
XIII. Fejezet A SZERZİI JOG MEGSÉRTÉSÉNEK KÖVETKEZMÉNYEI Polgári jogi jogkövetkezmények 94. § (1) Jogainak megsértése esetén a szerzı a jogsértıvel szemben - az eset körülményeihez képest - a következı polgári jogi igényeket támaszthatja: A legfontosabb újdonságok egyike, hogy az Szjt. 94. § (1) b.) pontja alapján immár nem csupán a jogsértés abbahagyását, és a jogsértı eltiltását kérheti a felperes jogosult, hanem a jogsértéssel közvetlenül fenyegetı cselekmények abbahagyását, illetve az attól való eltiltást is. A rendelkezés preventív jellegő, ami az egyre kevésbé nyomon követhetı és felgyorsult ütemben végrehajtható jogsértések világában több esélyt ad a szerzıi jogok védelmére. Az Szjt. 94. § (1) f.) pontja jelentısen kibıvült az Irányelv átültetésekor: behozza a lefoglalás végrehajtási jogban ismert intézményét, jogsértı dolgoknak és a jogsértéshez használt eszközöknek meghatározott személyeknek történı átadását. Lényeges újdonság, hogy kérhetı a jogsértı dolgoknak nem csupán a megsemmisítése, hanem azoknak a kereskedelmi forgalomból történı visszahívása, onnan való végleges kivonása is. A kettı között az a lényegi különbség, hogy míg a visszahívás esetében elképzelhetı, hogy bizonyos feltételek fennálltakor visszakerülhetnek pl. a jogsértı módon többszörözött képhordozók utólagos jogdíjfizetés mellett történı fogalomba helyezésével, addig a megsemmisítéskor azok egyszer s mindenkorra kikerülnek a kereskedelmi forgalomból (pl. egyházaknak vagy egészségügyi intézményeknek felajánlhatóak)
Utalunk az Szjt. 26. § (8) bekezdésénél írottakra, és a 2001. évi CVIII. törvény magyarázatára, amely tárgyalja az eletkronikus információ továbbítás felelısségi kérdéseit, az ún. értesítési és eltávolítási eljárást, amely a jogosultnak per megelızı fellépést biztosít az internetes jogsértésekkel szemben. a) követelheti a jogsértés megtörténtének bírósági megállapítását; b) követelheti a jogsértés vagy az azzal közvetlenül fenyegetı cselekmények abbahagyását és a jogsértı eltiltását a további jogsértéstıl; c) követelheti, hogy a jogsértı - nyilatkozattal vagy más megfelelı módon - adjon elégtételt, és hogy szükség esetén a jogsértı részérıl és költségén az elégtételnek megfelelı nyilvánosságot biztosítsanak; d) követelheti, hogy a jogsértı szolgáltasson adatot a jogsértéssel érintett dolgok vagy szolgáltatások elıállításában, forgalmazásában, illetve teljesítésében résztvevıkrıl, a jogsértı felhasználásra kialakított üzleti kapcsolatokról; e) követelheti a jogsértéssel elért gazdagodás visszatérítését; f) követelheti a sérelmes helyzet megszüntetését, a jogsértést megelızı állapot helyreállítását, továbbá a kizárólag vagy elsısorban a jogsértéshez használt eszközök és anyagok, valamint a jogsértéssel elıállott dolgok lefoglalását, meghatározott személynek történı átadását, kereskedelmi forgalomból való visszahívását, onnan való végleges kivonását, illetve megsemmisítését. (2) A szerzıi jog megsértése esetén a szerzı a polgári jogi felelısség szabályai szerint kártérítést is követelhet. A Ptk kártérítési szabályainak megfelelı alkalmazását írja elı az Szjt. 94. § (2) bekezdése. Ez a bizonyítási teher szempontjából azt jelenti, hogy a sérelmet szenvedett fél bizonyítja a károkozó jogellenes magatartását, kárának bekövetkeztét, a kettı közötti okozati összefüggést, károkozó pedig azt, hogy úgy járt el ahogy az az adott helyzetben elvárható. A jogsértı személyét általában az különbözteti meg az Szjt. 94. § (3) bekezdésében megjelölt és íly módon kártérítésre nem kötelezhetı személytıl, hogy elıbbi tudhatta, vagy legalábbis kellı körültekintés mellett tudnia kellett volna, hogy jogsértést követ el, és mint ilyet, a cselekményt általában elvárható módon nem lehetett volna szabad elkövetnie. A kár áll egyrészt az elmaradt haszonból, ami mellett ott áll az Szjt. 94. § (1) e.) pontban foglalt gazdagodás visszatérítése mint egyértelmően speciális szerzıi jogi többlet jogkövetkezmény. A Ptk. 355. §(4) bek. alapján továbbá igényelhetı a kár csökkentéséhez, illetve kiküszöböléséhez szükséges ráfordítások térítése is. A Ptk. 359. § (1) bek. ugyanakkor lehetıséget ad az általános kártérítés érvényesítésére, amennyiben a kártérítés mértékének megállapítása nem egyértelmő. Az általános kártérítés jellemzıen el kell, hogy érje azt az összeget, amelyet a jogosult a jogszerő felhasználásért követelhetett volna, és egyébként alkalmasnak kell lennie a károsult teljes vagyoni és nem vagyoni kárpótlására. Nem egyszerő persze ennek a bírói mérlegelésre tartozó kérdésnek az eldöntése, hiszen nehéz rekonstruálni az elmaradt jogdíj kapcsán egy olyan alku pozíciót, amely soha nem is jött volna valószínőleg létre, vagy, ha voltak is tárgyalások a jogdíjról ezek szélsıséges értékeket öltöttek mind felhasználói mind jogosulti oldalon. Ilyenkor támpont lehet, a piacon általában hasonló jogügyletért kialakult díj mértéke (ami tegyük hozzá éppen a szerzıi jog területén igen kevéssé értelmezhetı kategória) BHHGY 1992/2. (100.) - Az engedély nélküli felhasználás miatti jogos felháborodás egyéb hátrányok bizonyítása nélkül nem alapozza meg a nem vagyoni kárpótlás iránti igényt. BH1992. 687. sz. - A szerzı szóbeli megállapodás alapján reklámfotókat adott át a megrendelınek, aki csak részben fizetett. A bíróság biztatási kár megtérítéseként a szóbeli megállapodás szerinti összeget ítélte meg. (3) A szerzı az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott igényt azzal a személlyel szemben is támaszthatja, akinek szolgáltatásait a jogsértés elkövetéséhez igénybe vették. Az igénybe vett szolgáltató harmadik személy, amint az Szjt. 94. § (2) bekezdéséhez írottaknál is látható, alapvetıen új szereplıje a jogsértésben érintett felelısségre vonásban. Lényeges, hogy vele szemben kizárólag az Szjt. 94. § (1) b.) pontjában foglalt igény érvényesíthetı (eltiltás, abbahagyásra felszólítás). Ezzel szemben az ellen a szolgáltató ellen, aki a jogsértés elkövetéséhez kereskedelmi mértékben nyújtott szolgáltatást, az Szjt. 94. § ( 1) d.) pontban foglalt igény (adatkérés) is érvényesíthetı. (4) A szerzı az (1) bekezdés d) pontjában meghatározott igényt azzal a személlyel szemben is támaszthatja, aki Az Irányelv kiterjesztette az adatszolgáltatásra vonatkozó igényeket az Szjt. 94. § (4) bek.-ben felsorolt személyek által végzett egyes cselekmények elkövetıire is. Mindez azért lényeges, mert a jogérvényesítést (lefoglalás, termékek visszahívása vagy kivonása a forgalomból, megsemmisítés) jelentısen gyorsítja és hatékonyabbá teszi, ha a jogsértés folyamatában indirekt módon érintettek is kötelezettek az adatok szolgáltatásában. Az esetlegesen fel nem tárt üzleti kapcsolatok, és a jogsértésben résztvevık eltitkolása melegágya a további jogsértéseknek, valamint megnehezítik a kár mértékének megállapítását és a jogsértéssel elért gazdagodás meghatározását is.
A kereskedelmi mérték fogalmát, amely az említett személyek cselekményeinek minısítı körülménye, az Szjt. 94. § (5) bekezdése határozza meg. A kereskedelmi mértékben birtokló (pl. szállító, raktározó), a kereskedelmi mértékben szolgáltatást nyújtó (pl. szállítási vállalkozó, aki a jogsértı termékeket fuvarozza) mellett a jogsértéssel érintett dolgokat kereskedelmi mértékben igénybe vevıket (a nem jóhiszemően végzett fogyasztói cselekmény pl.) is ide sorolja az új rendelkezés. Elhatárolási problémát vethet fel az utóbbi, az Szjt. 94. § (4) bekezdés b) pontjában foglalt személyi kör, hiszen elképzelhetı, hogy egy jóhiszemő fogyasztó kereskedelmi mértékőnek tőnı cselekményei ide tartoznának. Erre ad pontosítást az Szjt. 94. § (5) bekezdés utolsó mondata, amely a jóhiszemően végzett fogyasztó cselekményeket - megdönthetı vélelemként-nem tekinti kereskedelmi mértékőnek. Ennek a nem egyszerő két kategóriának a határmezsgyéjét nyilván a bírói gyakorlat fogja kimunkálni. Az Szjt. 94. § (4) d) pontja még tovább szélesíti az adatszolgáltatásra kötelezhetık körét, amikor az a-c) pontokban felsoroltak állítása szerint az elıállításban, terjesztésben, és a jogsértéssel érintett szolgáltatások nyújtásában közremőködıkre is kiterjeszti az Szjt. 94. § (1) d) pontjában megjelölt adatszolgáltatásra kötelezés lehetıségét. Eljárásjogi szempontból lényeges, hogy e harmadik személyek félként történı részvétele is szükséges az eljárásban. A Pp. keresetváltoztatásra (146. §), azon belül is a személyi keresetkiterjesztés ad lehetıséget az eljárás során feltárt személyek perlésére. a) kereskedelmi mértékben birtokolta a jogsértéssel érintett dolgokat; b) kereskedelmi mértékben vette igénybe a jogsértéssel érintett szolgáltatásokat; c) kereskedelmi mértékben nyújtott szolgáltatást a jogsértés elkövetéséhez; d) az a)-c) pontokban meghatározott személyek állítása szerint közremőködött a jogsértéssel érintett dolgok elıállításában és terjesztésében, illetve a jogsértéssel érintett szolgáltatások nyújtásában. (5) A (4) bekezdés a)-c) pontjainak alkalmazásában a cselekmények kereskedelmi mértékőek, ha az érintett dolgok, illetve szolgáltatások jellegébıl és mennyiségébıl nyilvánvaló, hogy e cselekmények - közvetlenül vagy közvetetten - kereskedelmi vagy más gazdasági elıny szerzését szolgálják. Az ellenkezı bizonyításáig nem minısülnek kereskedelmi mértékőnek a fogyasztó által jóhiszemően végzett cselekmények. A kereskedelmi mérték fogalmát az Irányelv preambuluma vezette be, egyfajta kompromisszumos megoldást kínálva a szélsıségesebb, büntetıjogi jellegő üzletszerő és a jóhiszemő fogyasztói magatartás között. A kereskedelmi mérték tehát nem azonos a kereskedelmi mennyiséggel, és nem feltételezi a haszonszerzési, ill. kereskedelmi, közvetlen elınyszerzési szándékot sem. A kereskedelmi mérték célzattól független, objektív jellegő kategória, amely olyan cselekményekre értendı, amelyek akárcsak közvetve is valamilyen gazdasági elıny szerzését szolgálják, legyen annak kedvezményezettje a cselekményt végzı vagy más személy. A jóhiszemően végzett fogyasztói magatartást megdönthetı vélelemként az Irányelvvel összhangban az Szjt. 94. § (5) bekezdésével kiemeli a kereskedelmi mértékő cselekmények alól. (6) Az (1) bekezdés d) pontja és a (4) bekezdés alapján a jogsértı, illetve a (4) bekezdésben meghatározott személy különösen a következı adatok szolgáltatására kötelezhetı: Az Szjt. 94. § (6) bek. nem kimerítı, hanem példálózó felsorolást ad azokra az adatokra, amelyekre a jogsértı és az érintett személyek kötelezhetıek. Ezek egyrészt azt szolgálják, hogy a jogsértés mértéke feltérképezhetı továbbá, meghatározható legyen a jogsértık teljes köre. Ez egyrészt preventív jellegő, másrészt a jogosult kártalanításának, a gazdagodás mértékének meghatározásához elengedhetetlen olyan peresíthetı igény, amely eddig a joggyakorlat számára nem biztosította a hatékony fellépés lehetıségét. a) a jogsértéssel érintett dolgok, illetve szolgáltatások elıállításában, forgalmazásában, illetve teljesítésében résztvevık, a jogsértéssel érintett dolgokat birtoklók, valamint a forgalmazásba bevonni kívánt vagy bevont nagy- és kiskereskedık neve és címe; b) a jogsértéssel érintett dolgok, illetve szolgáltatások elıállított, forgalmazott, illetve igénybe vett, valamint megrendelt mennyisége, továbbá az azokért adott, illetve kapott ellenérték. (7) A bíróság a szerzı kérelmére elrendelheti, hogy a lefoglalt, kereskedelmi forgalomból visszahívott, illetve onnan véglegesen kivont eszközöket, anyagokat, illetve dolgokat fosszák meg jogsértı mivoltuktól, vagy - ha az nem lehetséges - semmisítsék meg. A bíróság indokolt esetben a megsemmisítés helyett elrendelheti az eszközöknek és anyagoknak a bírósági végrehajtás szabályai szerint történı értékesítését is; ebben az esetben a befolyó összeg felıl ítéletben határoz. E rendelkezés alapvetıen két esetkört szabályoz, a szerzı megfelelı erre irányuló kereseti kérelmét feltételezi: a lefoglalt, kereskedelmi forgalomból kivont vagy visszahívott dolgok, anyagok stb. jogsértı mivoltától történı megfosztását (utólagos jogosulti engedély megadása (és pl. egyidejő jogdíjfizetés mellett), megsemmisítését. A megsemmisítést amolyan szubszidiárius szankcióként vezeti be a jogszabály, hiszen jellemzıen csak akkor rendeli alkalmazni, ha a jogszerővé tétel eredménytelen. Az, hogy miként értelmezendı
a ha ez nem lehetséges fordulat, a bírói gyakorlatra háruló esetenként történı mérlegelést kíván meg. Példaként említhetı egy olyan eset, amikor társszerzık jogai sérültek, és valamennyi társszerzı nem járult hozzá a jogszerővé tételhez, mert nem egyeztek meg a jogdíj mértékében. Megsemmisítés esetén maradhat a jogosult számára az Szjt. 94. § (2) bekezdésénél részletezett kártérítési, illetıleg a gazdagodás megtérítése iránti igény. A bíróság, immár önállóan, a szerzı kérelmétıl függetlenül indokolt esetben dönthet úgy is, hogy megsemmisítés helyett a Vht. (115. §-129.§ ) szabályai szerinti értékesítésre kerüljön sor. Adott esetben a szerzı számára garancia lehet, ha a megsemmisítés helyett értékesítés történik, hiszen az alapja lehet kártérítési igényének részben vagy egészében történı megtérítésének. (8) A jogsértéshez használt eszközök és anyagok, valamint a jogsértéssel érintett dolgok lefoglalásának helye van akkor is, ha azok nincsenek a jogsértı tulajdonában, de a tulajdonos a jogsértésrıl tudott, vagy az adott helyzetben általában elvárható gondosság mellett tudnia kellett volna. A rendelkezés további garanciális szabály arra nézve, ha a jogsértı átruházta volna a jogsértı termékeket, bízva abban, hogy így kimentheti azokat. Harmadik személyek mint ezen dolgok tulajdonosai csak abban az esetben érintettek a lefoglalási eljárásban, ha a polgári jog szabályai szerint az adott helyzetben elvárható módon eljárva nem tudtak, nem tudhattak arról, hogy a tulajdonukba kerülı termékek, eszközök, anyagok jogsértéssel érintettek. Ennek bizonyítása - csakúgy mint a polgári jogban az elvárható gondosság bizonyítása - a tulajdonost terheli. (9) A bíróság az (1) bekezdés f) pontjában és a (7) bekezdésben meghatározott intézkedéseket a jogsértı költségére rendeli el, kivéve, ha az eset körülményei az ettıl való eltérést indokolják. A kereskedelmi forgalomból való visszahívás, az onnan való végleges kivonás, illetve a megsemmisítés elrendelése tárgyában a bíróság a harmadik személyek érdekeinek figyelembevételével, valamint úgy dönt, hogy az elrendelt intézkedés a jogsértés súlyosságával arányban álljon. A végrehajtás körébe tartozó jogosulti igények érvényesítésének a költségei sokszor gondot okozhatnak a szerzıknek, amit az Szjt. 94. § (9) bek-ben foglaltak fıszabályként a jogsértıre hárítanak, ugyanakkor a bíróság az eset összes körülményeire figyelemmel dönthet ezzel ellentétesen, avagy dönthet a költségek elılegezésének megosztásáról is. Természetesen az eljárást befejezı ügydöntı határozatban a költségek viselése alakulhat az elılegezésre vonatkozó határozattól eltérıen is. (10) A bíróság a szerzı kérelmére elrendelheti a határozatnak a jogsértı költségére történı nyilvánosságra hozatalát. A nyilvánosságra hozatal módjáról a bíróság dönt. Nyilvánosságra hozatalon kell érteni különösen az országos napilapban, illetve az internet útján történı közzétételt. A törvény 23. §-a az Irányelvnek való megfelelés érdekében átfogóan módosítja a szerzıi jog megsértése esetén támasztható polgári jogi igények körét. A törvény a szabadalombitorlásra és a védjegybitorlásra vonatkozó anyagi jogi rendelkezésekkel egyezıen szabályozza a jogsértıvel szemben támasztható polgári jogi igényeket, ideértve különösen a jogsértéssel közvetlenül fenyegetı cselekmények abbahagyására, valamint a jogsértéshez használt eszközök és anyagok, valamint a jogsértéssel elıállott dolgok meghatározott személynek történı átadására, a kereskedelmi forgalomból történı visszahívására, az onnan való végleges kivonására, illetve megsemmisítésére vonatkozó igényeket, azzal az eltéréssel, hogy az Szjt. 94. §-a (1) bekezdésének f) pontjában immár a lefoglalás intézménye is szerepel, amelyet a hatályos Szjt. - szemben az iparjogvédelmi törvényekkel - mind ez ideig nem tartalmazott. A törvény az Szjt. 94. §-ában az Szt. 35. §-ával, illetve a Vt. 27. §-ával azonos módon rögzíti azokat a polgári jogi igényeket, amelyeket a szerzı harmadik személyekkel szemben támaszthat, továbbá az Szt., illetve a Vt. említett szakaszával egyezıen rendelkezik az adatszolgáltatási kötelezettség kapcsán szolgáltatandó adatok körérıl, a kereskedelmi mérték fogalmáról, a nem a jogsértı tulajdonában lévı eszközök, anyagok és dolgok lefoglalásának lehetıségérıl, egyes intézkedéseknek a jogsértı költségére történı elrendelése szabályairól és a határozatnak a szerzı kérelmére történı nyilvánosságra hozataláról. (E szakaszhoz ld. a törvény 4. §-ához főzött részletes indokolást.) BH2005. 143. II. A tulajdonosnak a hasznosítással, hasznok szedésével kapcsolatos jogát sérti az a magatartás, ha a házát lefényképezik, és e fényképet gazdasági reklámtevékenység során felhasználják. Ezért a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint tarthat igényt megtérítésre (1999. évi LXXVI. tv. 9. §, 16. §, 94. §). Elsısorban a szerzı erkölcsi kárának megtérítését szolgálja az, ha a kérelmére a határozat a nyilvánosság elé tárulhat. A szerzı azonban nem határozhatja meg, hogy milyen fórumon kerüljön a jogsértésre utaló határozat megjelentetésre, arról a bíróság határoz. Természetesen megjelölheti a jogosult a kérelemben, hogy milyen fórumon látná indokoltnak a nyilvánosságra hozatalt. Nyilvánvalóan abban a körben indokolt ezt megtenni, ahol mind a jogsértı, mind a szerzı, ismert, vagy ahol a jogsértés történt. A bíróság ugyanakkor
mérlegeli a gazdaságossági szempontokat is, hiszen manapság a nyilvánosságra hozatal módja a költségek szempontjából jelentısen eltérhet. Általában az ítélet rendelkezı részének a jogsértés megállapítására vonatkozó néhány mondatból álló része kerül a nyilvánosság elé. Abban a viszonylag ritka esetben, ha a szerzı kérelmének a bíróság nem adna helyt, annak nincs akadálya, hogy a jogsértés nyilvánosságra hozatalára, a szerzı saját költségén találjon fórumot (értelemszerően az adatvédelmi rendelkezések betartása mellett). 94/A. § (1) A szerzıi jog megsértése miatt indított perekben az ideiglenes intézkedést - az ellenkezı valószínősítéséig - a kérelmezı különös méltánylást érdemlı jogvédelméhez szükségesnek kell tekinteni, ha a kérelmezı igazolja, hogy a mő szerzıi jogi védelem alatt áll, valamint, hogy ı a szerzı, a szerzı jogutóda vagy a mő olyan felhasználója, illetve a szerzıi jogok közös kezelését végzı olyan szervezet, amely jogosult saját nevében fellépni a jogsértéssel szemben. A polgári peres eljárásban elrendelhetı ideiglenes intézkedések feltételeit a Pp. 156. §-a határozza meg. Eszerint az ideiglenes intézkedés elrendelésére akkor kerülhet sor, ha az közvetlenül fenyegetı kár elhárítása vagy a jogvitára okot adó állapot változatlan fenntartása, illetve a kérelmezı külön méltánylást érdemlı jogvédelme érdekében szükséges, és az intézkedéssel okozott hátrány nem haladja meg az intézkedéssel elérhetı elınyöket. Az Szjt. 94/A. § (1) bekezdése akkor tekinti a kérelmezı különös méltánylást érdemlı jogvédelméhez szükségesnek az ideiglenes intézkedést, ha a kérelmezı igazolja, hogy a mő szerzıi jogi védelem alatt áll, valamint, hogy ı az, aki jogosult saját nevében fellépni a jogsértéssel szemben. Ez azonban egy olyan, a kérelmezı jogérvényesítését könnyítı vélelem, amelyet az alperes bármely konjunktív feltétel ellenbizonyításával megdönthet. (2) Az (1) bekezdés nem alkalmazható, ha a szerzıi jog megsértésének megkezdése óta hat hónap, illetve a kérelmezınek a jogsértésrıl és a jogsértı személyérıl való tudomásszerzése óta hatvan nap már eltelt. Az (1) bekezdésnél vázolt általános polgári eljárásjogi (Pp. 156. §) - és nem az Szjt. 94/A. § (1) szerinti feltételek mellett kérhet azonban már csak a kérelmezı ideiglenes intézkedést, hogyha az itt említett határidık elteltek. A szubjektív jellegő határidı hatvan nap, amit attól az idıponttól kell számítani, amikor a kérelmezı a jogsértésrıl és a jogsértı személyérıl tudomást szerzett. Az objektív határidı a jogsértés megkezdésétıl számított hat hónap, amelynek eltelte után a kérelmezı akkor sem kérhet ideiglenes intézkedést, ha a jogsértésrıl vagy a jogsértést elkövetı személy kilétérıl csak késıbb szerzett tudomást. (3) A szerzıi jog megsértése esetén ideiglenes intézkedés iránti kérelem a keresetlevél benyújtását megelızıen is elıterjeszthetı, amelyet a bíróság nemperes eljárásban bírál el. Az ideiglenes intézkedés iránti nemperes eljárásra e törvény, valamint a Pp. általános szabályai - a nemperes eljárás sajátosságaiból fakadó eltérésekkel - megfelelıen irányadók. Ha a kérelmezı a (7) bekezdésben foglaltak szerint a szerzıi jog megsértése miatt a pert megindította, a peres eljárás illetékeként a nemperes eljárásban lerótt illetéken felüli összeget kell megfizetni. Alapvetı újítása az Irányelv hatására a törvénynek ezen szakasza, mivel az ideiglenes intézkedés elıterjeszthetıségét lehetıvé teszi a kérelmezı számára a per megindítása elıtt is. Ezzel lehetıség nyílik arra, hogy a kérelmezı rövid határidın belül [Szjt. 94/A. § (6) bek. az érvényesíthetı polgári jogi igények (Szjt. 94. § (1) bek.)] többségét elıterjessze, méghozzá azonnal végrehajtható módon. A pertıl független elıterjeszthetıségbıl következik egyrészt az, hogy az ideiglenes intézkedés elbírálása ilyen esetben nem peres eljárásban történik, hiszen a peres eljárás megindulása a keresetlevél benyújtásához kötött. Illeték szempontjából is különbség van, amelyre nézve az 1990. évi XCIII. törvény az illetékrıl (Itv.) 39-42. §-ai adnak eligazítást. Amennyiben perré alakul az ügy, vagyis a kérelmezı keresetet nyújt be, úgy az illeték a peres eljárás illetékére kiegészítendı. (4) A szerzı - a jogsértés esetén támasztható polgári jogi igényeken felül - az ideiglenes intézkedésre vonatkozó feltételekkel kérheti a bíróságtól A kérelmezı az Szjt. 94. § (1) bek.-ben foglalt igényeken túlmenıen három igen fontos, az Irányelvnek köszönhetıen meghonosított kérelmet terjeszthet elı, méghozzá a per megindítása elıtt, amelyekre az ideiglenes intézkedésre vonatkozó feltételek teljesülése mellett van lehetıség: -biztosítási intézkedés: két konjunktív feltétel mellett (a kártérítés, a gazdagodás visszatérítése veszélyben forog és a jogsértés kereskedelmi mértékő). A Vht. 187. § (1) b) sorolja fel a biztosítási intézkedés lehetıségeként azt az esetet, ha a szerzıi jogok megsértése miatt eljárást indítottak. Ilyenkor az intézkedés foganatosítása körében a Vht. általános szabályai szerint jár el a bíróság -a biztosítási intézkedés elrendelése céljából a jogsértı banki/pénzügyi adatszolgáltatásra és iratközlésre kötelezése -biztosíték adása a jogosult utólagos hozzájárulása esetén a jogsértınek vélt cselekmény folytatásához. Ebben az esetben elıadódhat az, hogy a felperes késıbbiekben bármely okból a polgári jogi igények érvényesítésekor a jogsértı helyzetet hozzájárulás adásával megszünteti, de az ennek fejében járó
jogdíj/kártérítés összegét kívánja elızetesen biztosítani pernyertessége esetére. A biztosíték letételére további szabály az Szjt. 94/A. § (5) bek. a) biztosítási intézkedés elrendelését a bírósági végrehajtásról szóló törvény szabályai szerint, ha valószínősítette, hogy a kártérítés, illetve a jogsértéssel elért gazdagodás visszatérítése iránti követelésének késıbbi kielégítése veszélyben van, és a jogsértés kereskedelmi mértékő [94. § (5) bek.]; b) a jogsértı kötelezését banki, pénzügyi és kereskedelmi adatainak és iratainak közlésére, illetve bemutatására az a) pont szerinti biztosítási intézkedés elrendelése céljából; c) biztosíték adását, ha ennek fejében - a jogsértés abbahagyásának követelése helyett - hozzájárul a feltételezett jogsértı cselekmények jogsértı általi folytatásához. (5) A biztosíték letételét a (4) bekezdés c) pontja alapján a bíróság a szerzı erre irányuló kérelme hiányában is elrendelheti, feltéve, hogy a szerzı elıterjesztett kérelmet a jogsértés abbahagyása iránt, és annak a bíróság nem ad helyt. A biztosíték adása nem csupán a kérelmezı erre irányuló igénye alapján terjeszthetı elı, hanem arról a bíróság saját hatáskörében is dönthet, de csak abban az esetben, ha a jogsértés abbahagyására az Szjt. 94. § (1) bekezdése alapján elıterjesztett kérelemnek a bíróság nem ad helyt. Erre elsısorban akkor kerülhet sor, ha a bíróság az eset összes körülményei alapján az eljárás ezen szakaszában nem látja indokoltnak az abbahagyás elrendelését, noha az ideiglenes intézkedés elrendelésének feltételei egyébként fennállnak a kérelmezınél. Kissé más aspektusba kerül a biztosíték fogalma ennél a rendelkezésnél, eltérıen a Pp-ben foglalt általában ismert jogintézménytıl. A Pp. alapján ugyanis alapvetıen a kérelmezı kötelezhetı biztosíték adására annak érdekében, hogyha utóbb bebizonyosodna, hogy perbeli követelése megalapozatlan, úgy az ellenérdekő félnek okozott hátrány kompenzálása biztosított legyen. Ez egyébként az Szjt. 94/ A §. (12) bekezdésében is megtalálható mint, a 94/A. § (4) bekezdés c) pontja és az (5) bekezdés kivételével alkalmazható általános eljárásjogi jogintézmény Itt viszont éppen az alperes az, aki kvázi a kérelmezıi pozícióba kerül, mivel folytathatja a jogsértınek vélt cselekményt, hiszen elmarad az abbahagyásra kötelezése, ám az eljárás érdemi elbírálásáig biztosítékot ad a szerzıi jogosultnak, ha utóbb bebizonyosodik, hogy az általa folytatott cselekmények jogsértıek. A biztosítéknak, amelynek mértékérıl a bíróság dönt, nyilvánvalóan olyan mértékőnek kell lennie, hogy alkalmas legyen az eljárás végén az Szjt. 94/A. § (4) bekezdés c) pontjában foglaltak érvényesíthetıségére. A letevı által adott biztosíték visszakövetelhetıségét az Szjt. 94/A. § (13) bekezdése szabályozza. (6) A bíróság az ideiglenes intézkedés tárgyában soron kívül, legkésıbb az ilyen intézkedés iránti kérelem elıterjesztésétıl számított tizenöt napon belül határoz. Az ideiglenes intézkedés tárgyában hozott határozat elleni fellebbezést a másodfokú bíróság soron kívül, legkésıbb a fellebbezés benyújtásától számított tizenöt napon belül bírálja el. Jelentısen felgyorsulhat az ideiglenes intézkedésekkel érintett eljárások végrehajtása az Irányelv hatásaként beépített soron kívüli, a bíróságot kötı, legfeljebb 15 napos elsıfokú határozathozatali határidınek köszönhetıen, valamint a szintén legfeljebb 15 napos fellebbezés elbírálására irányadó határidı miatt. (7) A bíróság a keresetlevél benyújtását megelızıen elıterjesztett ideiglenes intézkedés tárgyában - a (4) és az (5) bekezdést is ideértve - hozott határozatát az ellenfél kérelmére hatályon kívül helyezi, ha a szerzı a pert a szerzıi jog megsértése miatt az ideiglenes intézkedéssel érvényesített követelés tárgyában nem indította meg a határozat közlésétıl számított tizenöt napon belül. A bíróság az ideiglenes intézkedés hatályon kívül helyezésére irányuló kérelem tárgyában soron kívül, legkésıbb a kérelem elıterjesztésétıl számított tizenöt napon belül határoz. Az Irányelv átültetésébıl következı újdonság, vagyis a per megindítása elıtt elıterjesztett ideiglenes intézkedés iránti kérelem alapján hozott határozat, nyilvánvalóan csak akkor nem eredményezi az ellenérdekő fél méltánytalan kiszolgáltatottságát, ha meghatározott határidın belül a kérelmezı perindítása megtörténik. Ennek határidejét a jogszabály az ideiglenes intézkedést tartalmazó határozat közlésétıl számított 15 napban határozza meg. Ez tehát az a határidı, amelyen belül az eddigi kérelmezı felperesként be kell, hogy adja határozott kereseti kérelmét. A határozatok közlésére a Pp. 218-219. §-ai vonatkoznak, meg kell azonban jegyezni, hogy nem peres eljárásról lévén szó, a közlés módja a Pp. 219. § (1) bekezdés d) pontjának megfelelı alkalmazásával a kézbesítést jelenti. Az ideiglenes intézkedést hatályon kívül helyezı határozat meghozatalára vonatkoztatva is megjelenik a bíróságot kötı soron kívüli, legfeljebb 15 napos döntési határidı. (8) Ha a szerzıi jog megsértése miatt indított perben az egyik fél tényállításait már elvárható mértékben valószínősítette, a bíróság a bizonyító fél kérelmére az ellenfelet kötelezheti A bizonyítékok bemutatására, szemle lehetıvé tételére, valamint a kereskedelmi mértékő jogsértés esetén az adatszolgáltatásra kötelezés elrendelhetıségéhez elegendı már az is, ha a perben a tényállításokat az egyik fél elvárható mértékben valószínősítette. Elvárható valószínősítésnek tekinthetı pl. az, ha a szerzı bemutat a
bíróságon néhány jogsértı kalózpéldányt egy DVD-n jogsértıen forgalmazott filmbıl, avagy engedély nélkül terjesztett rajzfilmfigura alapján készített játékfigurából. Nyilvánvalóan jellemzıen a bizonyító fél a szerzıi jogosult. Az itt felsorolt információk adhatnak a bizonyítási eljárásban bizonyítékokat egyrészt a jogalap tisztázására (történt-e jogsértés, a jogsértést az alperes követte-e el stb.) valamint a kereseti követelés összegszerőségére, hiszen a könyvelési, pénzügyi adatokból a bíróság megállapíthatja a gazdagodás mértékét, és a jogsértéssel okozott kár mértékét. Az Irányelv figyelmeztet ugyanakkor arra, hogy az így feltárt bizalmas adatokat védeni kell. Erre a Pp. 5. § (2) és a Pp. 119. § (2) ad garanciális szabályokat. a) a birtokában lévı okirat és egyéb tárgyi bizonyíték bemutatására, valamint a szemle lehetıvé tételére; b) kereskedelmi mértékő [94. § (5) bek.] jogsértés esetén banki, pénzügyi és kereskedelmi adatok közlésére, illetve a birtokában lévı ilyen iratok bemutatására. (9) Elızetes bizonyításnak a per megindítása elıtt helye van akkor is, ha a szerzı a jogsértés tényét vagy annak veszélyét elvárható mértékben valószínősítette. Ha a per még nem indult meg, az elızetes bizonyítást a szerzı lakóhelye szerint illetékes megyei bíróságnál vagy annál a megyei bíróságnál lehet kérni, amelynek területén a bizonyítás a legcélszerőbben folytatható le. Az elızetes bizonyítás elrendelésének kérdésében hozott határozat ellen fellebbezésnek van helye. A Pp. 207-211. §-ai az elızetes bizonyítás általános szabályait tartalmazzák. Az Szjt. 94/A. § (9) bekezdése az itt szabályozott feltétel mellett (jogsértés vagy annak veszélyének kellı valószínősítése) a per megindítása elıtt ebben az esetben is lehetıvé teszi az elızetes bizonyítást. Nem kell tehát ehhez, hogy bekövetkezzen a jogsértés, elegendı az is, ha annak veszélye fennáll, és mindezt sikerül valószínősíteni. Erre utaló jel lehet, ha a szerzı tudomást szerez arról, hogy mővének engedélye nélküli felhasználásra készül valaki, így például erre vonatkozó jogügyletekrıl szerez tudomást. Elızetes bizonyítás és ideiglenes intézkedéssel elrendelhetı intézkedések között némi átfedés elıfordulhat, elsısorban az Szjt. 94.§ (1) bekezdés f) pontjában foglalt intézkedések tekintetében. Az elızetes bizonyítás lényege és specifikuma mégis az, hogy a bizonyítékokat gyorsan, a célszerőségi, területi szempontok figyelembe vételével meg lehessen indítani, az eljárás olyan szakaszában, amikor a jogsértık kiléte, és a velük kapcsolatban álló harmadik személyek kiléte esetleg ismeretlen, hiszen arra éppen az elızetes bizonyítástól várja a kérelmezı a bizonyítékokat. Lényeges speciális szabály, az ellenérdekő fél számára az, hogy ellentétben a Pp. 209. § (2) bekezdésével, az elrendelı határozat is megfellebbezhetı. (10) A bíróság az elızetes bizonyítást elrendelı határozatot az ellenfél kérelmére hatályon kívül helyezi, ha a szerzı a pert a szerzıi jog megsértése miatt nem indította meg az elızetes bizonyítást elrendelı határozat közlésétıl számított tizenöt napon belül. A bíróság az elızetes bizonyítás hatályon kívül helyezésére irányuló kérelem tárgyában soron kívül, legkésıbb a kérelem elıterjesztésétıl számított tizenöt napon belül határoz. A per megindítása elıtt elıterjesztett elızetes bizonyítás iránti kérelem alapján hozott elrendelı határozat, nyilvánvalóan csak akkor nem eredményezi az ellenérdekő fél méltánytalan kiszolgáltatottságát, ha meghatározott határidın belül a kérelmezı perindítása megtörténik. Ennek határidejét a jogszabály az ideiglenes intézkedést tartalmazó határozat közlésétıl számított 15 napban határozza meg. Ez tehát az a határidı, amelyen belül az eddigi kérelmezı felperesként be kell, hogy adja határozott kereseti kérelmét. A határozatok közlésére a Pp. 218-219. §-ai vonatkoznak, meg kell azonban jegyezni, hogy nem peres eljárásról lévén szó, a közlés módja a Pp. 219. § (1) bekezdés d) pontjának megfelelı alkalmazásával a kézbesítést jelenti. A hatályon kívül helyezı határozat meghozatalára vonatkoztatva is megjelenik a bíróságot kötı soron kívüli, legfeljebb 15 napos döntési határidı. (11) Ha a késedelem helyrehozhatatlan károkat okozna, az a rendkívül sürgıs szükség esetének minısül, és erre figyelemmel az ideiglenes intézkedés - ideértve a (4) és az (5) bekezdést is - elrendelésének kérdésében az ellenfél meghallgatása mellızhetı. Ha a késedelem helyrehozhatatlan károkat okozna, vagy ha valószínősíthetı a bizonyítékok megsemmisítésének kockázata, az sürgıs esetnek minısül, és erre figyelemmel az elızetes bizonyítás elrendelésének kérdésében az ellenfél meghallgatása mellızhetı. Az ellenfél meghallgatásának mellızésével hozott határozatot az ellenféllel a foganatosításkor kell közölni. A határozat közlését követıen az ellenfél kérheti a meghallgatását és az ideiglenes intézkedést, illetve az elızetes bizonyítást elrendelı határozat megváltoztatását vagy hatályon kívül helyezését. Az Irányelv hatására pontosított szabály, a gyakorlatban korábban tapasztalt értelmezési anomáliát annyiban oszlatja el, hogy a Pp. 156. § (4) bekezdést tovább értelmezi, amennyiben a felek meghallgatása csak rendkívül sürgıs szükség esetében mellızhetı. Szerzıi jogsértés esetében rendkívül sürgıs szükségnek tekintendı, ha a késedelem helyrehozhatatlan károkat okozna. Nyilvánvaló, hogy amikor a jogosult ideiglenes intézkedést kér, akkor egyrészt alapvetı érdeke, hogy a jogsértı errıl lehetıség szerint ne szerezzen tudomást csak akkor, amikor az intézkedés foganatosítása megtörténik, így biztosítva ezzel különösen a jogsértés bizonyíthatóságát, a jogsértı tevékenység tetten érhetıségét, a további jogsértések elkerülését. Ugyanez az
elızetes bizonyítás elrendelésénél kibıvül azzal, hogy, a Pp. 209. § (1) bek. értelmében az ellenfél meghallgatása mellızhetı nem csupán a késedelembıl eredı helyrehozhatatlan kár, hanem a bizonyítékok megsemmisítésének kockázata esetén is, mivel mindkettı sürgıs esetnek számít. Az ellenféllel közölni kell a meghallgatása nélkül hozott határozatot, a foganatosítással egy idıben. A határozat közlését követıen a jogsértı kérheti az ellenfél a meghallgatását és a határozat hatályon kívül helyezését illetve megváltoztatását. Az ideiglenes intézkedést a bíróság kérelemre maga is megváltoztathatja, illetve hatályon kívül helyezheti. (12) A bíróság az elızetes bizonyítás és - a (4) bekezdés c) pontját és az (5) bekezdést kivéve - az ideiglenes intézkedés elrendelését biztosítékadáshoz kötheti. Lényegét tekintve az ideiglenes intézkedés és az elızetes bizonyítás szerzıi jogi ügyekben egy valószínősítésen, egy egyébként ellenbizonyítható vélelmen alapul. Bármily körültekintéssel is járjon el elrendelésekor a bíróság, nem zárható ki az, hogy a perben, a bizonyítási eljárás során az ideiglenes intézkedésben foglaltak megalapozatlannak, avagy túlzónak bizonyuljanak, kárt okozva ezzel az alperesnek. Annak érdekében, hogy az ilyen esetekben az alperes kárának megtérítése ne forogjon veszélyben, a bíróság kötelezheti a kérelmezıt, hogy megfelelı biztosítékot helyezzen letétbe [27/2003 (VII.2.) IM rendelet]. A kárigény elıterjeszthetı az alapeljárásban viszontkereset formájában (Pp. 147. §), de ha bármely okból ez elmarad, nem kizárt annak külön eljárásban kártérítési perben történı érvényesítése sem. Minden esetben határt szab ezen igényérvényesítésnek az Szjt. 94/A §. (13) bek-ben foglalt határidı. (13) Ha a (4) bekezdés c) pontjában, az (5) bekezdésben és a (12) bekezdésben meghatározott esetekben a biztosíték összegébıl való kielégítésre jogosult fél igényét az elızetes bizonyítás, illetve az ideiglenes intézkedés tárgyában hozott végzést hatályon kívül helyezı határozat, illetve az ítélet (permegszüntetı végzés) jogerıre emelkedésétıl számított három hónapon belül nem érvényesíti, a letevı a biztosíték visszaadását kérheti a bíróságtól. A törvény 24. §-a - a szabadalmi és a védjegyperekre vonatkozó szabályokkal azonos módon - átfogóan módosítja és egy önálló szakaszban helyezi el az Szjt.-nek a szerzıi jog megsértése miatt indított perekre irányadó különös szabályait. Az Szjt.-nek a törvény 24. §-ával megállapított 94/A. §-a a törvény 9. §-ában foglaltakkal egyezıen állapítja meg a keresetlevél benyújtását megelızıen elıterjeszthetı ideiglenes intézkedés iránti kérelem elbírálására és az így elrendelt határozat hatályon kívül helyezésére vonatkozó szabályokat, a biztosítási intézkedésre, az ellenbiztosítékra, az ellenfél bizonyításra kötelezésére, továbbá a biztosíték letételére és az annak összegébıl való kielégítés határidejére irányadó rendelkezéseket, az elızetes bizonyítás különös szabályait, valamint az ellenfél meghallgatásának mellızésére vonatkozó rendelkezéseket. A biztosítékot elhelyezı fél jogvédelmét szolgálja ez a rendelkezés, amely egyértelmővé teszi, hogy a jogosultnak a biztosítékból történı kielégítésének határideje van, amelynek elteltével a letevı visszakérheti a letett biztosítékot. Ez a határidı az ideiglenes intézkedést hatályon kívül helyezı jogerıs határozat, illetve jogerıs ítélet vagy permegszüntetı végzés jogerıre (Pp. 227-230. §-ai) emelkedésétıl számított három hónap elteltével nyílik meg a letevı számára, ha ebben a határidıben az igényt nem terjeszti elı a jogosult a letétbıl történı kielégítés szabályai szerint [27/2003 (VII. 2.) IM rendelet]. Kapcsolódó jogszabályok az Szjt. 94-94/A. §-aihoz: -1952. évi III. törvény, -1959. évi IV törvény, -1990. évi XCIII. törvény, -1994. évi LIII. törvény, -27/2003 (VII. 2.) IM rendelet, -2001. évi CVIII. törvény. A különös méltánylást érdemlı jogvédelemhez kapcsolódó vélelmet a törvény az Szjt. 94/A. §-ának (1) bekezdésében szintén megdönthetıvé teszi, azzal az eltéréssel, hogy e rendelkezés a mérlegeléshez további szempontokat nem tartalmaz, ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a szóban forgó vélelem megdöntésének a szerzıi jog megsértése miatt indult perekben is az eset összes körülményei alapján lehet helye. Az Szjt. 94/A. §-a (4) bekezdésének a) pontja és (8) bekezdésének b) pontja tartalmazza továbbá a kereskedelmi mértékre történı utalást, figyelemmel arra, hogy a szerzıi jog megsértése esetében - szemben a szabadalom-, illetve a védjegybitorlással - nem feltétel az, hogy a jogsértés a gazdasági tevékenység körébe esı cselekményekkel valósuljon meg. A szerzıi jog megsértése miatt indult perekben és az iparjogvédelmi bitorlási perekben irányadó hatásköri és illetékességi szabályok különbözısége miatt az elızetes bizonyítás elrendelése körében az Szjt. 94/A. §-ának (9) bekezdése - a Fıvárosi Bíróságra történı utalás helyett - kimondja, hogy ha a per a szerzıi jog megsértése miatt még nem indult meg, az elızetes bizonyítást a szerzı lakóhelye szerint illetékes megyei bíróságnál vagy annál a megyei bíróságnál lehet kérni, amelynek területén a bizonyítás a legcélszerőbben folytatható le. (E szakaszhoz ld. a törvény 9. §-ához főzött részletes indokolást.)
94/B. § (1) Az ellenkezı bizonyításáig azt kell szerzınek tekinteni, akinek a nevét ilyenként a mővön a szokásos módon feltüntették. (2) Ha az (1) bekezdés nem alkalmazható, az ellenkezı bizonyításáig azt kell szerzınek tekinteni, aki a mővet sajátjaként a Magyar Szabadalmi Hivatalnál önkéntes mőnyilvántartásba vetette, és ezt közokirattal igazolja. (3) Ha a (2) bekezdés sem alkalmazható, az ellenkezı bizonyításáig azt kell szerzınek tekinteni, aki ezt közös jogkezelı szervezet által a közös jogkezelés alá tartozó mővekrıl, szomszédos jogi teljesítményekrıl, illetve jogosultakról fenntartott adatbázis [88. § (1) bek. f) 2. pont] alapján kiállított teljes bizonyító erejő magánokirattal igazolja. Ilyen magánokiratot a közös jogkezelı szervezet önként vállalt szolgáltatásként - alapszabályával összhangban - saját tagja számára, a tag kérésére állíthat ki. (4) Ha a (3) bekezdés sem alkalmazható, az ellenkezı bizonyításáig azt kell szerzınek tekinteni, aki a mővet elıször hozta nyilvánosságra. A szerzıség vélelmére vonatkozó alapvetı szabályt az 1975. évi 4. törvényerejő rendelettel kihirdetett, az irodalmi és a mővészeti mővek védelmérıl szóló 1886. szeptember 9-i Berni Uniós Egyezmény Párizsban, 1971. július 24-én felülvizsgált szövege 15. cikkének (1) bekezdése tartalmazza. E szabály értelmében ahhoz, hogy az irodalmi és mővészeti mővek szerzıit az ellenkezı bizonyításáig szerzınek tekintsék, elegendı, hogy nevük a mőveiken a szokásos módon szerepeljen. Ezt a vélelmet rögzíti az Irányelv 5. cikkének a) pontja, és ennek megfelelıen az Szjt. új 94/B. §-ának (1) bekezdése a törvény 24. §-ában. A név feltüntetéséhez való jogot az Szjt. 12. §-a szabályozza. A 12. § (1) bekezdésének harmadik mondata értelmében a szerzı a neve feltüntetéséhez való jogot a felhasználás jellegétıl függıen, ahhoz igazodó módon gyakorolhatja. Ebbıl következik, hogy a mővek egyes típusai, illetve egyes felhasználási módok esetében, vagy ha a névfeltüntetési jogot a törvény korlátozza, a név feltüntetésére alapított vélelem nem mozdítja elı a jogérvényesítést, és kedvezıtlen a szerzık számára. A törvény ennélfogva - a jelzett joggyakorlati igényekre is figyelemmel - többes vélelmet vezet be. Abban az esetben, ha az Szjt. új 94/B. §-ának (1) bekezdése nem alkalmazható, kisegítı szabályként az ellenkezı bizonyításáig azt kell szerzınek tekinteni, aki a mővet sajátjaként a Magyar Szabadalmi Hivatalnál önkéntes mőnyilvántartásba vetette, és ezt közokirattal igazolja. A Magyar Szabadalmi Hivatal által az önkéntes mőnyilvántartás során kiadott igazolást a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 83. §-a értelmében hatósági bizonyítványnak kell tekinteni, amelynek tartalmát - az ellenkezı bizonyításáig - mindenki köteles elfogadni. Ha a Magyar Szabadalmi Hivatalnál vezetett mőnyilvántartás alapján fennálló vélelem nem alkalmazható, az Szjt. új 94/B. §-ának (3) bekezdése alapján bevezetett vélelem értelmében az ellenkezı bizonyításáig azt kell szerzınek tekinteni, aki ezt közös jogkezelı szervezet által a közös jogkezelés alá tartozó mővekrıl, szomszédos jogi teljesítményekrıl, illetve jogosultakról fenntartott adatbázis [88. § (1) bek. f) 2. pont] alapján kiállított teljes bizonyító erejő magánokirattal igazolja. Ilyen magánokiratot a közös jogkezelı szervezet önként vállalt szolgáltatásként - alapszabályával összhangban - saját tagja számára, a tag kérésére állíthat ki. Ha a közös jogkezelı szervezet adatbázisa alapján fennálló vélelem sem alkalmazható, az ellenkezı bizonyításáig - az Szjt. új 94/B. §-ának (4) bekezdése alapján - azt kell szerzınek tekinteni, aki a mővet elıször hozta nyilvánosságra. Figyelemmel arra, hogy a szerzık számára e többes vélelem megkönnyíti a szerzıként való azonosítást, az Szjt. új 94/B. §-a a jogosultakra az Irányelv 4. cikkben foglaltaknál kedvezıbb szabályt tartalmaz, így megfelel az Irányelv 2. cikke (1) bekezdésének is. A vélelmek bevezetésérıl rendelkezı szabály kapcsán szükséges leszögezni, hogy az természetesen nem köti semmilyen alakszerőséghez a szerzıi jogi védelem keletkezését, hanem csak a szerzı számára könnyíti meg - különösen jogvita esetén - szerzıi mivoltának bizonyítását. A szerzıség vélelme és bizonyítása Az irodalmi és mővészeti mővek védelmérıl szóló 1886. évi Berni Uniós Egyezmény (BUE) értelmében ahhoz, hogy az irodalmi és mővészeti mővek szerzıit az ellenkezı bizonyításáig szerzınek tekintsék, elegendı, hogy nevük a mőveiken a szokásos módon szerepeljen. Az Szjt. hatályos 12. §-a (1) bekezdésének harmadik mondata értelmében a szerzı a neve feltüntetéséhez való jogot a felhasználás jellegétıl függıen, ahhoz igazodó módon gyakorolhatja. Ebbıl következik, hogy a mővek egyes típusai, illetve egyes felhasználási módok esetében, ha nincs feltüntetve a szerzı neve, vagy ha a névfeltüntetési jogot a törvény korlátozza, a név feltüntetésére alapított vélelem nem tudja elımozdítani a jogérvényesítést, és kedvezıtlen a szerzık számára. A fenti probléma kiküszöbölése érdekében az Szjt. újonnan beiktatott 94/B. §-a többes vélelmet vezetett be. Ez azt jelenti, hogy a soron következı vélelem akkor lép be, ha az elızı vélelem valamilyen oknál fogva nem alkalmazható. Ennek megfelelıen az ellenkezı bizonyításáig azt kell szerzınek tekinteni, akinek a nevét ilyenként a mővön a szokásos módon feltüntették,
aki a mővet sajátjaként a Magyar Szabadalmi Hivatalnál (MSZH) önkéntes mőnyilvántartásba vetette, és ezt közokirattal igazolja, aki ezt közös jogkezelı szervezet által a közös jogkezelés alá tartozó mővekrıl, szomszédos jogi teljesítményekrıl, illetve jogosultakról fenntartott adatbázis alapján kiállított teljes bizonyító erejő magánokirattal igazolja, aki a mővet elıször hozta nyilvánosságra. A vélelmek bevezetésérıl rendelkezı fenti szabályozás természetesen nem köti semmilyen alakszerőséghez a szerzıi jogi védelem keletkezését, hanem csak a szerzı számára könnyíti meg - különösen jogvita esetén szerzıi mivoltának bizonyítását. A vélelmet megfelelıen alkalmazni kell a szerzıi joghoz kapcsolódó jogok jogosultjaira (a szomszédos jogi jogosultakra és az adatbázis-elıállítókra) a védelem alatt álló teljesítményeik tekintetében is. Az Szjt. 112. §-ának (5) bekezdése hatalmazta fel az igazságügy-minisztert - az MSZH elnökének egyetértésével - a 18/2006. (IV.12.) IM rendelet (a továbbiakban: R.) kiadására. Az R. 1. §-a fogalmazza meg, hogy az Szjt. hatálya alá tartozó mővek - ideértve a kapcsolódó jogi teljesítményeket is - önkéntes mőnyilvántartásba vételét a szerzı, illetve a szerzıi joghoz kapcsolódó jogok jogosultja kérheti az MSZH-tól. A szerzı helyett és nevében képviselı (meghatalmazott) is eljárhat. A képviseleti jogot magánokirattal (meghatalmazás) vagy közokirattal kell igazolni. Az önkéntes mőnyilvántartás az Szjt. hatálya alá tartozó valamennyi mőtípusra, illetve kapcsolódó jogi teljesítményre kiterjed. Tekintettel arra, hogy az Szjt. 1. §-ának (2) bekezdésében szereplı felsorolás maga is példálózó, a jogszabály sem határozza meg kimerítıen a nyilvántartásba vehetı mővek körét. Az R. 2. §-a a kérelem benyújtásának formai és tartalmi követelményeit határozza meg. A mő önkéntes mőnyilvántartásba vételére irányuló kérelmet az MSZH által rendszeresített formanyomtatványon, személyesen vagy képviselı útján kell benyújtani az ügyfélszolgálaton. A formanyomtatványt a jogszabály 1. melléklete tartalmazza. A formanyomtatvány rögzíti a szerzı(k) nevét és címét, képviselıjének (meghatalmazottjának) nevét és címét (székhelyét), a nyilvántartásba venni kért mő címét, mőfaját és hordozóját, továbbá (szükség esetén) a mő egyedi azonosítását segítı további adatokat. A kérelemhez mellékelni kell a mő eredeti vagy másolati példányát. A mőpéldánynak olyan méretőnek kell lennie, hogy egy A/4-es szabványmérető borítékban elhelyezhetı legyen. Ha a mőpéldány ezt meghaladó mérető, mőpéldányként a mővet tartósan rögzítı és a mő azonosítására alkalmas, legfeljebb A/4-es szabványmérető nem haladó hordozót (pl. fényképet, elektronikus adathordozót, mágnesszalagot) kell mellékelni. Az R. 3. §-a az eljárásért fizetendı díj mértékérıl és megfizetésének módjáról rendelkezik. E díjra az Itv. VII. fejezete irányadó. Az Itv. 67. §-a (2) bekezdésének második mondata utal arra, hogy a lakosság széles körét érintı díjfizetési kötelezettséget csak törvény állapíthat meg. Az MSZH által végzett mőnyilvántartási tevékenység ugyanakkor várhatóan nem fogja érinteni a lakosság széles körét: az eddigi hazai tapasztalatok alapján ugyanis az MSZH-hoz benyújtott mőnyilvántartásba vétel iránti kérelmek száma éves viszonylatban legfeljebb néhány százra prognosztizálható. Ebbıl következıen a díj mértéke és megfizetésének részletszabályai miniszteri rendeletben is megállapíthatók. Az R. a kérelemért fizetendı igazgatási szolgáltatási díjat 5000 forintban határozza meg, amely az MSZH bevétele. A díjat az MSZH pénztárában készpénzben vagy bankkártyával POS-terminál útján adott fizetési rendelkezéssel kell az MSZH kincstári keretszámlájára megfizetni, a kérelem benyújtásával egyidejőleg. A díjra vonatkozóan kedvezménynek és mentességnek nincs helye. Egyéb, a díj kezelésére, elszámolására, nyilvántartására és visszatérítésére vonatkozó kérdésben az államháztartás szervezetei beszámolási és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló jogszabályi elıírásokat kell alkalmazni. Az R. 4. §-a az MSZH eljárását határozza meg. Ennek alapján az MSZH Ügyfélszolgálati Osztálya - az elıírt követelmények teljesítése esetén - a kérelmet azonnal, a szerzıségi tanúsítvány kiállításával és kiadásával teljesíti. (A tanúsítvány mintáját a jogszabály 2. melléklete tartalmazza.) Az okiratban az MSZH azt igazolja, hogy a kérelmezı (kérelmezık) a mellékelt dokumentumot saját mőveként (mővükként), elıadásaként (elıadásukként), hangfelvételeként (hangfelvételükként), filmjeként (filmjükként), rádiómősoraként (rádiómősorukként), televízió-mősoraként (televízió-mősorukként), adatbázisaként (adatbázisukként) vetette (vetették) nyilvántartásba. A tanúsítvány a szellemi alkotásra vonatkozóan sem szerzıi jogi, sem más jogi védelmet nem keletkeztet, csupán bizonyítási eszközként szolgál annak igazolására, hogy a bejelentı által a sajátjaként nyilvántartásba vett alkotás a tanúsítvány kiállításának napján a tanúsítványhoz hozzáfőzött mőpéldány szerinti tartalommal létezett. A tanúsítvány és az ahhoz hozzáfőzött lezárt borítékban elhelyezett mőpéldány az Szjt. 94/B. §-ának (2) bekezdése szerinti vélelmet megalapozó igazoláshoz akkor használható fel, ha a zár és a boríték sérülésmentes állapotban van.
Az R. 5. §-a a tanúsítvány visszavonására irányadó eljárásról rendelkezik. A szerzı az MSZH által rendszeresített formanyomtatványon bármikor kérheti a tanúsítvány visszavonását. (A nyomtatványt a jogszabály 3. melléklete tartalmazza.) A tanúsítvány visszavonására irányuló kérelmet két példányban kell személyesen vagy képviselı útján benyújtani, amelyhez - hacsak ez lehetetlennek nem bizonyul - csatolni kell a tanúsítványt és az ahhoz hozzáfőzött, a mőpéldányt tartalmazó lezárt borítékot. Az MSZH a kérelmet díjmentesen és az elıírt feltételek megléte esetén - azonnal teljesíti, és a tanúsítványt érvényteleníti, valamint a visszavonó nyilatkozatot tartalmazó kérelem másodpéldányát a szerzı részére átadja. Az R. 6. §-a rögzíti, hogy abban az esetben, ha bírósági eljárásban jogerısen megállapításra kerül a szerzı személye és az nem azonos a mőnyilvántartásban ekként megjelölt személlyel, a szerzı kérheti e személy törlését az önkéntes mőnyilvántartásból. A törlés szabályai lényegében megegyeznek a visszavonás szabályaival, azzal, hogy a kérelemhez a jogerıs bírósági határozatot csatolni kell, továbbá, hogy az MSZH a korábban szerzıként bejegyzett személlyel is közli a törlésrıl hozott határozatát. Értelemszerően a tényleges szerzı a korábban kiadott tanúsítványt és a hozzáfőzött, lezárt borítékot nem tudja csatolni a kérelemhez. Az önkéntes mőnyilvántartásból való törlésre irányuló kérelem ugyancsak díjmentes. Az R. 7. §-a arról rendelkezik, hogy a szerzı írásban megadott hozzájárulása esetén az MSZH a formanyomtatványon megadott adatokat nyilvánosságra hozhatja, és az adatokból a nyilvánosság tájékoztatásának céljaira adatbázist szerkeszthet. Az erre vonatkozó külön szerzıi hozzájárulást (nyilatkozatot) a mőnyilvántartás iránti kérelem tartalmazza. Az MSZH az önkéntes mőnyilvántartással összefüggı eljárását hatósági tevékenységként folytatja, ezért az R. 8. §-a kimondja, hogy az MSZH eljárására vonatkozóan egyebekben a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) szabályait kell alkalmazni. Ebbıl következıen az eljárásra irányadóak lesznek többek között a Ket.-nek a képviseletre, a hiánypótlásra, valamint az eljárás megszüntetésére vonatkozó rendelkezései. A tanúsítvány kiadásával összefüggı jogorvoslatot illetıen a Ket. 108. §-ának (1) bekezdését kell alkalmazni, amely szerint felettes szerv hiányában a hatóság határozata ellen - a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény XX. fejezete alapján - bírósági felülvizsgálatnak van helye. Az MSZH-nak nincs felettes szerve, ebbıl következıen a tanúsítvány kiadásával összefüggı döntés bírósági felülvizsgálata a Fıvárosi Bíróságtól kérhetı. Az Irányelv 5. cikkének b) pontja értelmében az a) pont szerinti vélelmet megfelelıen alkalmazni kell a szerzıi joghoz kapcsolódó jogok jogosultjaira a védelem alatt álló teljesítményeik tekintetében. Figyelemmel arra, hogy az Szjt.-nek a törvény 26. §-ában módosuló 99. §-a értelmében a 94-98. §-ok rendelkezéseit alkalmazni kell a szomszédos jogi jogosultakra és az adatbázis-elıállítókra egyaránt, a vélelmeknek az új 94/B. §-ban történı elhelyezésével teljesül az Irányelv 5. cikkének b) pontjában szereplı követelmény is.
Védelem a mőszaki intézkedések megkerülésével szemben 95. § (1) A szerzıi jog megsértésének következményeit kell alkalmazni a szerzıi jog védelmére szolgáló hatásos mőszaki intézkedés megkerülésére, feltéve, hogy az említett cselekményt olyan személy hajtja végre, aki tudja, vagy akinek az adott helyzetben általában elvárható gondosság mellett tudnia kellene, hogy a cselekmény célja a mőszaki intézkedés megkerülése. (2) A szerzıi jog megsértésének következményeit kell alkalmazni olyan eszköz, termék vagy alkatrész elıállítására, behozatalára, terjesztésére, eladására, bérbeadására, eladás vagy bérbeadás céljából történı reklámozására, kereskedelmi céllal való birtoklására, illetve olyan szolgáltatás nyújtására, a) amelyet a hatásos mőszaki intézkedés megkerülése céljából kínálnak, reklámoznak vagy forgalmaznak; b) amelynek a hatásos mőszaki intézkedés megkerülésén kívül nincs számottevı gazdasági jelentısége, illetve célja; vagy c) amelyet elsısorban a hatásos mőszaki intézkedés megkerülésének lehetıvé tétele vagy megkönnyítése céljából terveztek, gyártottak, alakítottak át, illetve teljesítettek. (3) Az (1) és a (2) bekezdés alkalmazásában mőszaki intézkedés minden olyan eszköz, alkatrész vagy technológiai eljárás, illetve módszer, amely arra szolgál, hogy a szerzıi jog jogosultja által nem engedélyezett cselekményeket rendeltetésszerő mőködése révén - megelızze, illetve megakadályozza. A mőszaki intézkedést akkor kell hatásosnak tekinteni, ha a mő felhasználását a jogosultak a hozzáférést ellenırzı vagy védelmet nyújtó olyan eljárás - különösen kódolás vagy a mő egyéb átalakítása, vagy másolatkészítést ellenırzı mechanizmus - útján ellenırzik, amely alkalmas a védelem céljának elérésére. A Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) Szerzıi Jogi Szerzıdésének 11. cikke, valamint az elıadásokról és a hangfelvételekrıl szóló szerzıdésének 18. cikke alapján [mindkét szerzıdést az 57/1998. (IX. 29.) OGY
határozat erısítette meg] kerültek az Szjt.-be a mőszaki intézkedések megkerülésével szembeni védelemre vonatkozó elıírások. Fıleg a dekóderek (az Szjt. szóhasználata szerint kódoldók) gyártását, forgalmazását és felhasználását kívánják szankcionálni. A mőszaki intézkedések megkerülését szolgáló cselekmények a szerzıi jog megsértését jelentik. A jogsértésnek polgári jogi [Szjt. 94. §], vámjogi [Szjt. 97. §] és büntetıjogi (Btk. 329/A. §) jogkövetkezményei lehetnek. De amíg az Szjt. 94. § (1) bekezdése alapján érvényesíthetı polgári jogi igények, és a vámigazgatási eljárásban alkalmazható intézkedések [Szjt. 97. § (1), 128/1997. (VII. 24.) Korm. rendelet] objektív jellegőek, tehát függetlenek attól, hogy a jogsértés felróható-e az elkövetınek, a mőszaki intézkedések megkerülése esetén szándékosság vagy gondatlanság szükséges. A Btk. 329/A. § alkalmazásának pedig a szándékosságon vagy gondatlanságon túlmenıen az is feltétele, hogy a cselekmény vagyoni hátrányt okozzon. Az Szjt. egyfelıl megfogalmazta, hogy a szerzıi jog megsértésének következményeit kell alkalmazni minden olyan cselekményre, amely jogosulatlanul teszi lehetıvé vagy könnyíti meg a szerzıi jog védelmére szolgáló hatásos mőszaki intézkedések megkerülését, és amelynek a mőszaki intézkedés megkerülésén kívül nincs számottevı gazdasági jelentısége, illetve célja. Másfelıl az Szjt. meghatározta a mőszaki intézkedés és a hatásos mőszaki intézkedés fogalmát. Ugyanakkor szükségessé vált az Szjt. 95. §-át hozzáigazítani a 2001-ben elfogadott INFOSOC-Irányelvnek a mőszaki intézkedések megkerülésével szemben biztosított védelemre vonatkozó 6. cikkének (1)-(3) bekezdéseihez, a teljes összeegyeztethetıség megteremtése érdekében. Az Szjt. 2004. május 1-jétıl hatályos kiegészítése értelmében tehát, a hatásos mőszaki intézkedés megkerülésének, azaz a szerzıi jog megsértésének minısül - az eszközök gyártása, forgalmazása, szolgáltatása mellett - a termék vagy alkatrész behozatala, eladás vagy bérbeadás céljából történı reklámozása és kereskedelmi céllal való birtoklása is. A szerzıi jog megsértésének következményeit továbbá alkalmazni kell minden olyan eszköz, illetve olyan szolgáltatás nyújtására, amelyet elsısorban a hatásos mőszaki intézkedés megkerülésének lehetıvé tétele vagy megkönnyítése céljából terveztek, gyártottak, alakítottak át, illetve teljesítettek. (4) Az (1) és a (2) bekezdésben foglalt rendelkezések nem érintik az 59. §-ban és a 60. § (1)-(3) bekezdéseiben foglalt rendelkezések alkalmazását. Szoftver esetében a (2) bekezdést csak olyan eszköz, termék vagy alkatrész forgalomba hozatalára vagy kereskedelmi céllal történı birtoklására kell alkalmazni, amelynek egyedüli szándékolt célja, hogy megkönnyítse a szoftver védelmére szolgáló mőszaki megoldás engedély nélküli megkerülését vagy eltávolítását. Az INFOSOC Irányelv preambulumának (50) bekezdésére és 1. cikke (2) bekezdésének a) pontjára figyelemmel az Szjt. 95. §-ának 2004. május 1-jei hatállyal beiktatott (4) bekezdése azt mondta ki, hogy a hatásos mőszaki intézkedés megkerülésének szabályai nem érintik a számítógépi programalkotások szerzıi jogi védelmére vonatkozó törvényi rendelkezéseket. Ebbıl következıen, a szoftver jogszerő felhasználója által végzett egyes felhasználási cselekmények (pl. biztonsági másolat készítése, analizáló programteszt, dekompiláció) nem minısülnek a hatásos mőszaki intézkedés megkerülésének. 95/A. § (1) A reprográfiával [21. § (1) bek.] történı magáncélú másolás [35. § (1) bek.], továbbá a 34. § (2) bekezdésében, a 35. § (4) és (7) bekezdésében és a 41. §-ban szabályozott szabad felhasználási esetek tekintetében a szabad felhasználás kedvezményezettje követelheti, hogy a jogosult a mőszaki intézkedések megkerülésével szemben a 95. § alapján biztosított védelem ellenére tegye lehetıvé számára a szabad felhasználást, feltéve, hogy a szabad felhasználás kedvezményezettje a mőhöz jogszerően férhet hozzá. Ha a felek között nem jön létre megállapodás a szabad felhasználás lehetıvé tételének feltételeirıl, a felek bármelyike kezdeményezheti a 105/A. § alapján történı eljárást. (2) Az (1) bekezdés nem alkalmazható, ha a mővet szerzıdés alapján teszik úgy a nyilvánosság számára hozzáférhetıvé, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhassák meg [26. § (8) bek., 73. § (1) bek. e) pont, 76. § (1) bek. c) pont, 80. § (1) bek. d) pont, 82. § (1) bek. c) pont]. Az INFOSOC-Irányelv 6. cikke (4) bekezdésének elsı albekezdése szerint a tagállamok - a jogosultak önkéntes intézkedéseinek a hiányában - kötelesek megfelelı intézkedéseket tenni annak biztosítására, hogy a jogosultak egyes, taxatíve meghatározott kivételek (szabad felhasználások) kedvezményezettjeinek bocsássák rendelkezésére a korlátozás (védelem) feloldásához szükséges eszközöket. E feloldás feltétele, hogy a kedvezményezetteknek az érintett - és mőszaki védelemmel ellátott - mővekhez jogszerő hozzáférésük legyen. Az ilyen eszközökhöz való folyamodás feltétele az INFOSOC-Irányelv alapján minden esetben a kedvezményezettek és a jogosultak közötti önkéntes megállapodás hiánya. További megkötés: a feloldást, hozzáférést csak olyan mértékben kell a jogtulajdonosnak biztosítani, amennyiben ez az adott kivétel vagy korlátozás nyújtotta lehetıségekkel való éléshez szükséges. Az Szjt. 2003. évi CII. törvénnyel beiktatott (2004. május 1-jétıl hatályos) 95/A. §-a igényjogosultságot biztosít a törvényben tételesen meghatározott szabad felhasználások kedvezményezettjei számára, hogy - a fentebb részletezett feltételek fennállása esetén - a szabad felhasználásnak a jogosult részérıl történı lehetıvé
tételét vagy közvetlenül bírósági úton követeljék, vagy pedig - a bírói utat megelızıen, illetve azt helyettesítıen - az egyeztetı testület (Szjt. 105/A. §-a) eljárását kezdeményezzék az ilyen eljárásra megállapított új szabályok alapján. A szabad felhasználás kedvezményezettjei számára bevezetett - a szabad felhasználásnak a jogosult általi lehetıvé tételére vonatkozó - igényjogosultság a közvetlenül bírósághoz való fordulás helyett vagy azt megelızıen 2004. május 1-jétıl érvényesíthetı egyeztetı testületi eljárás útján is. Bírósághoz fordulás esetén pedig értelemszerően a szerzıi jogi perekre irányadó szabályokat kell alkalmazni.
A jogkezelési adatok védelme 96. § (1) A szerzıi jog megsértésének következményeit kell alkalmazni a jogkezelési adat jogosulatlan eltávolítására vagy megváltoztatására, továbbá olyan mővek jogosulatlan terjesztésére, terjesztés céljából történı behozatalára, sugárzására vagy a nyilvánossághoz másként történı közvetítésére, amelyekrıl eltávolították vagy amelyeken megváltoztatták a jogkezelési adatot, feltéve, hogy a felsorolt cselekmények bármelyikét elkövetı személy tudja, vagy az adott helyzetben általában elvárható gondosság mellett e személynek tudnia kellene, hogy cselekményével lehetıvé teszi, megkönnyíti vagy leplezi a szerzıi jog megsértését, vagy mást arra indít. (2) Jogkezelési adat a jogosultaktól származó minden olyan adat, amely a mővet, a szerzıt vagy a mőre vonatkozó jogok más jogosultját azonosítja, vagy a felhasználás feltételeirıl tájékoztat, ideértve az ilyen adatokat megjelenítı számokat vagy jelzéseket is, feltéve, hogy az adatokat a mő példányához kapcsolják, illetve a mő nyilvánossághoz történı közvetítésével összefüggésben jelenítik meg. A Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) Szerzıi Jogi Szerzıdésének 12. cikke, valamint az elıadásokról és a hangfelvételekrıl szóló Szerzıdésének 19. cikke alapján kerültek az Szjt.-be a jogkezelési adatok védelmére vonatkozó rendelkezések. (A jogkövetkezmények, illetve az érvényesíthetı igények azonosak az Szjt. 95. §-ához főzött kommentárban foglaltakkal.) Az Szjt. értelmében a szerzıi jog megsértésének következményeit kell alkalmazni a jogkezelési adat jogosulatlan eltávolítására vagy megváltoztatására, továbbá olyan mővek jogosulatlan terjesztésére, terjesztés céljából történı behozatalára, sugárzására vagy a nyilvánossághoz másként történı közvetítésére, amelyekrıl eltávolították vagy amelyeken megváltoztatták a jogkezelési adatot, feltéve, hogy a felsorolt cselekmények bármelyikét elkövetı személy tudja vagy az adott helyzetben általában elvárható gondosság mellett tudnia kellene, hogy cselekményével lehetıvé teszi vagy megkönnyíti a szerzıi jog megsértését, vagy mást arra indít. 2004. május 1-jét követıen a szerzıi jog megsértésének jogkövetkezményeit kell alkalmazni annak a személynek az eljárására is, aki cselekményével a szerzıi jog megsértését leplezi vagy mást arra indít.
A szerzıi jog megsértésének vámjogi következményei 97. § A szerzıi jog megsértése esetén a szerzı - külön jogszabály rendelkezései szerint - követelheti a vámhatóság intézkedését a jogsértéssel érintett vámáruk forgalomba kerülésének megakadályozására. Az Európai Megállapodás 67. cikkében vállalt kötelezettségeinek tett eleget a magyar jogalkotás a szellemi tulajdonjogok megsértésével szemben a vámigazgatási eljárásban alkalmazható intézkedésekrıl szóló 128/1997. (VII. 24.) Korm. rendelet meghozatalával. A rendelet hatálya a szerzıi jog témakörében azokra a vámárukra terjed ki, amelyekre vonatkozóan a szerzıi vagy a szomszédos jogok megsértését követték el, kivéve az átviteli (tranzit-), valamint a nem kereskedelmi forgalomban a vámterületre behozott vámárukat. Kapcsolódó jogszabály: 128/1997. (VII. 24.) Korm. rendelet a szellemi tulajdonjogok megsértésével szemben a vámigazgatási eljárásban alkalmazható intézkedésekrıl
Jogkövetkezmények felhasználási engedély esetén 98. § (1) A szerzı vagyoni jogainak megsértése esetén a kizárólagos felhasználási engedélyt a 43. § (1) bekezdése alapján megszerzı személy felhívhatja a szerzıt, hogy a jogsértés abbahagyása iránt tegye meg a szükséges intézkedéseket. Ha a szerzı a felhívástól számított harminc napon belül nem intézkedik, a jogszerzı saját nevében felléphet a jogsértés miatt. (2) A nem kizárólagos felhasználási engedély esetében a jogszerzı az (1) bekezdés szerint csak a felhasználási szerzıdés kifejezett rendelkezése alapján léphet fel.
A szerzıt, a szerzı jogutódját és a szerzıi jog más jogosultjait [Szjt. 105. § (1) bekezdése] korlátozás nélkül megilleti az a jog, hogy saját nevükben fellépjenek szerzıi jogaik megsértése esetén. A felhasználók azonban csak meghatározott feltételek megléte esetén tehetik ezt. A nem kizárólagos felhasználási engedély jogosultja csak akkor léphet fel a szerzı vagyoni jogainak megsértése miatt, ha erre maga a felhasználási szerzıdés kifejezetten feljogosítja. A kizárólagos felhasználási engedély jogosultja viszont szerzıdéses felhatalmazás nélkül is felléphet, feltéve, hogy elızetesen felszólította a szerzıt a szükséges intézkedések megtételére, de az a felszólításnak harminc napon belül nem tett eleget.
A szerzıi joghoz kapcsolódó jogok megsértésének következményei 99. § A 94-98. §-ok rendelkezéseit megfelelıen alkalmazni kell a XI. és a XI/A. fejezet szabályainak megsértése esetén, illetve az e fejezetekben szabályozott jogokkal kapcsolatos mőszaki intézkedések és jogkezelési adatok védelmére is. A XI/A. fejezet alkalmazásában a 95/A. § (1) bekezdésében meghatározott szabad felhasználási eseteken a 84/C. § (1) bekezdésben meghatározott - reprográfiával [21. § (1) bek.] történı - magáncélú másolást, valamint a 84/C. § (2)-(3) bekezdéseiben meghatározott szabad felhasználási eseteket kell érteni. A szomszédos jogok jogosultak polgári jogi igényérvényesítési jogosultsága 1999. szeptember 1-jétıl úgy bıvült, hogy a szomszédos jogi jogosultakat a mőszaki intézkedések megkerülésével szembeni védelem, és a jogkezelıi adatok védelme is megilleti, továbbá a szomszédos jogok esetében is érvényesülnek a szerzıi jog megsértésének vámjogi következményei. 2002. január 1-jétıl terjed ki a szerzıi jogok megsértésének jogkövetkezményeire vonatkozó szabályozás hatálya az adatbázis-elıállítók jogaira is. Az Szjt. 2004. május 1jétıl hatályos módosítása ezt a szabályt azzal egészítette ki, hogy az adatbázisok elıállítóinak védelmérıl szóló rendelkezések alkalmazásában az Szjt. 95/A. §-ában, vagyis a mőszaki intézkedések megkerülésével szembeni védelem és az egyes szabad felhasználások ütközésének rendezésére hivatott törvényi rendelkezésben meghatározott szabad felhasználási eseteken a 84/C. §-ban részletezett szabad felhasználási eseteket (magáncélú kimásolás; iskolai vagy tudományos kutatási célú kimásolás; bírósági, államigazgatási vagy más hatósági célú kimásolás) kell érteni. Az Szjt. 2006. január 1-jétıl hatályos módosítása pedig a szomszédos jogi jogosultaktól és a nem eredeti adatbázisok elıállítóitól kizárólagos felhasználási engedélyt szerzı személyekre terjeszti ki a 98. §-t, vagyis a jogsértés elleni önálló fellépés jogát. Az Irányelv 4. cikkének b) pontjában igényérvényesítésre jogosultként a szellemi tulajdonjogok engedélyesei szerepelnek, ideértve különösen a szerzıdés alapján hasznosító, használó, illetve felhasználásra jogosult személyeket, az irányadó jogszabályokkal összhangban. Az Szjt. 98. §-a kimondja, hogy a szerzı jogainak megsértése esetén a kizárólagos felhasználási engedélyt megszerzı személy felhívhatja a szerzıt, hogy a jogsértés abbahagyása iránt tegye meg a szükséges intézkedéseket. Ha a szerzı a felhívástól számított harminc napon belül nem intézkedik, a jogszerzı saját nevében felléphet a jogsértés miatt. A nem kizárólagos felhasználási engedély esetében a jogszerzı az elızıek szerint csak a felhasználási szerzıdés kifejezett rendelkezése alapján léphet fel. Figyelemmel arra, hogy a szerzık személyhez főzıdı jogainak megsértése esetén a felhasználó által történı fellépés lehetıségérıl az Szjt. 15. §-a rendelkezik, indokolt, hogy az Szjt. 98. §-a kizárólag a szerzı vagyoni jogaira vonatkozzék: erre figyelemmel módosítja a törvény 25. §-a az Szjt. 98. §-át. Nincs továbbá nyomós oka annak sem, hogy a szerzıi joghoz kapcsolódó jogok esetében ne érvényesüljenek az Szjt. 98. §-ában foglalt rendelkezések, azaz a kapcsolódó jogok tekintetében felhasználási engedélyt szerzı személyek számára is biztosítani szükséges a jogsértés esetén történı fellépés lehetıségét: e célt elérendı módosítja a törvény 26. §-a az Szjt. 99. §-át.
ÖTÖDIK RÉSZ VEGYES ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK XIV. Fejezet JÁRULÉKFIZETÉS A VÉDELMI IDİ ELTELTE UTÁN 100. § (1) A szerzıi jogok védelmi idejének eltelte után az eredeti mőalkotás tulajdonjogának mőkereskedı közremőködésével történı visszterhes átruházásakor járulékot kell fizetni. A járulék (fizetı köztulajdon) intézménye
Az Szjt. 100. §-a döntıen a követı joghoz hasonló szabályrendszert állapít meg a lejárt védelmi idejő eredeti mőalkotások mőkereskedı közbejöttével történı visszterhes átruházása utáni járulékfizetésre. A fizetı köztulajdon (domain public payant) intézménye a követı jogtól egyrészt abban tér el, hogy a 70 éves védelmi idı lejárta után kell megfizetni, másrészt abban, hogy a beszedett járulékot nem közvetlenül a szerzı, illetve jogutódja kapja. Felhasználása úgy történik, hogy a HUNGART a hozzá átutalt járulékot - pályázatok útján az alkotói tevékenység támogatására és az alkotómővészek szociális céljaira fordítja. Az átláthatóság követelményének megfelelıen a járulék összegérıl, felhasználásáról a nyilvánosságot évente a kulturális örökség minisztere hivatalos lapjában tájékoztatja. A követı jogi irányelv nem tartalmaz a fizetı köztulajdonra vonatkozóan szabályozást, azaz e jogintézmény kívül esik az Unió által szabályozni kívánt körön. Mivel ennek fenntartása és a szabályozás részleteinek kidolgozása a tagállamok kompetenciájába tartozik, az Szjt. 2006. január 1-jétıl hatályos módosítása is csak annyiban módosította a fizetı köztulajdonra vonatkozó szabályokat, amennyiben a követı jogi szabályoktól való eltérés igénye azt indokolta. (2) A járulék mértéke az adót és más köztartozást (pl. kulturális járulékot) nem tartalmazó vételár öt százaléka. Az eredeti mőalkotások körének és a vételár fogalmának meghatározására, valamint a járulék kötelezettjére, beszedésére és átutalására a 70. § rendelkezéseit megfelelıen alkalmazni kell azzal az eltéréssel, hogy a közös jogkezelı szervezet a megfizetett járulékot az alkotó tevékenység támogatására és az alkotómővészek szociális céljaira használja fel. Figyelemmel arra, hogy a fizetı köztulajdon intézményére nem terjed ki az Irányelvben foglalt szabályozás, nem szükségszerő, hogy az e jogintézményre vonatkozó rendelkezések mindenben kövessék a követı jogra irányadó szabályokat. Ennek alapján a fizetı köztulajdon tekintetében nem érvényesül a követı jogdíj megállapításánál újonnan bevezetett degresszív kulcsrendszer. Minden érintett ügylet után egységesen az adót és más köztartozást (pl. kulturális járulékot) nem tartalmazó vételár 5%-át kell megfizetni. A díjfizetési kötelezettség nem terjed ki azokra az ügyletekre, amelyekben muzeális intézmény eladóként vagy vevıként mőködik közre. (Tehát azok az ügyletek, amelyekben a muzeális intézmény egyéb szerepben vesz részt, nem mentesülnek a járulékfizetés alól.) (3) Nem kell a járulékot megfizetni, ha az eredeti mőalkotás tulajdonjogát muzeális intézmény szerzi meg vagy ilyen intézménytıl szerzik meg. A járulék mértéke, megfizetése és felhasználása Az Szjt. módosítását követıen sem változott a járulék mértékét meghatározó korábbi szabályozás. Ha ugyanis a fizetı köztulajdon intézményére nem terjed ki az irányelvben foglalt szabályozás, nem szükségszerő, hogy az e jogintézményre vonatkozó rendelkezések is kövessék a követı jogra irányadó szabályokat. Ennek alapján a fizetı köztulajdon tekintetében nem érvényesül a követı jogdíj megállapításánál 2006 januárjától hatályos degresszív kulcsrendszer sem. Minden érintett ügylet után tehát, továbbra is az adót és más köztartozást (pl. kulturális járulékot) nem tartalmazó vételár 5 százalékát kell megfizetni. A díjfizetési kötelezettség nem terjed ki azokra az ügyletekre, amelyekben muzeális intézmény eladóként vagy vevıként mőködik közre. (Errıl bıvebben lásd az Szjt. 70. §-ának (8) bekezdéséhez főzött magyarázatot.) (4) A közös jogkezelı szervezet a járulék címén befolyt összeget külön köteles kezelni és nyilvántartani. (5) A közös jogkezelı szervezet a járulék összegérıl, annak felhasználásáról a nyilvánosságot évente, a 86. §-ban említett miniszter által vezetett minisztérium hivatalos lapja útján tájékoztatja.
XV. Fejezet A SZERZİI JOGI JOGVITÁK RENDEZÉSÉBEN KÖZREMŐKÖDİ SZERVEZETEK Szerzıi jogi szakértı testület 101. § (1) Szerzıi jogi jogvitás ügyben felmerülı szakkérdésekben a bíróságok és más hatóságok szakvéleményt kérhetnek a Magyar Szabadalmi Hivatal mellett mőködı szakértı testülettıl. A testület tagjait az igazságügyért felelıs miniszter a kultúráért felelıs miniszterrel egyetértésben ötéves idıtartamra nevezi ki. (2) A testület szakvéleményét három- vagy öttagú tanácsban, szótöbbséggel alakítja ki.
(3) A szerzıi jogi szakértı testület felkérésre peren kívül is adhat szakvéleményt a felhasználási jog gyakorlásával kapcsolatos kérdésekben. A Szerzıi Jogi Szakértı Testület (SzJSzT) szervezetérıl és mőködésérıl a 156/1999. (XI. 3.) Korm. rendelet intézkedik. Ez a szervezet korábban az Artisjus mellett tevékenykedett, az Szjt. hatályba lépése után, vagyis 1999. szeptember 1-jétıl viszont a Magyar Szabadalmi Hivatal mellett mőködik. Az SzJSzT perben álló felek közötti jogvitában játszik szerepet, de arra is lehetıség van, hogy peren kívül vagy a pert megelızıen kérjék fel szakvélemény adására. Az sem kizárt természetesen, hogy csak az egyik fél forduljon az SzJSzT-hez. Az SzJSzT általában háromtagú tanácsban jár el, bonyolultabb ügyekben pedig öttagú tanácsban. Az ügy elıadóját és - a jogi szakvizsgával rendelkezı testületi tagok közül - az eljáró tanács elnökét az SzJSzT elnöke jelöli ki. Különleges szakértelmet igénylı ügyben külsı szakértı közremőködése is igénybe vehetı. A szakértıi vélemény elkészítésének alapdíja háromtagú tanács esetében 150 000 Ft, öttagú tanács esetében 237 500 Ft, amit az SzJSzT elnöke 50%-kal megemelhet, ha azt az ügy bonyolultsága indokolja. Kapcsolódó jogszabály: 156/1999. (XI. 3.) Korm. rendelet a Szerzıi Jogi Szakértı Testület szervezetérıl és mőködésérıl (4) Ha bíróság vagy más hatóság kér szakvéleményt a szerzıi jogi szakértı testülettıl, az ügy érdemében hozott határozatról - egy példányának megküldésével - a testületet értesíteni kell. A szerzıi jogi társadalom régi igényét hivatott teljesíteni az Szjt. 101. §-ának 2004. május 1-jétıl hatályos új, (4) bekezdéssel történı kiegészítése, amely a joggyakorlat alakulásának követése érdekében és a Szerzıi Jogi Szakértı Testület éves beszámolójának elıkészítéséhez elıírja a bíróságok és más hatóságok számára, hogy a Testület részére küldjék meg az azokban az ügyekben hozott érdemi határozatokat, amelyekben a Testület szakvéleményt adott. A módosítást követıen a jelenlegi (4) bekezdés számozása (5) bekezdésre változik. (5) A testület szervezetének és mőködésének részletes szabályait külön jogszabály állapítja meg. Ez a külön jogszabály a 156/1999. (XI. 3.) Korm. rendelet a Szerzıi Jogi Szakértı Testület szervezetérıl és mőködésérıl.
Egyeztetı testület 102. § (1) Ha a nyilvánossághoz - az eredetihez képest más szervezet közbeiktatásával - történı egyidejő változatlan továbbközvetítéssel kapcsolatban a felhasználó és a jogosultak, illetve azok közös jogkezelı szervezete között nem jön létre megállapodás a díjazásról és a felhasználás egyéb feltételeirıl, bármelyik fél a 103. § alapján létrehozott egyeztetı testülethez fordulhat. E jogintézmény elsıdleges rendeltetése az, hogy a felek bármelyike hozzá fordulhasson, ha nem jön létre megegyezés a nyilvánossághoz - az eredetihez képest más szervezet közbeiktatásával - történı egyidejő változatlan továbbközvetítéssel kapcsolatban a felhasználó és a jogosultak, illetve azok közös jogkezelı szervezete között. (Ez a gyakorlatban az eredeti mősort sugárzó televízió-szervezetek és a kábeltelevíziók közötti konfliktusok rendezését jelenti, de a jogosulti oldalon közös jogkezelı szervezet is szerepelhet félként.) A egyeztetı eljárás célja az, hogy a jogosultak ne tagadják meg indokolatlan elınyökhöz és tisztességtelen feltételekhez ragaszkodva a vezetékes továbbközvetítéshez szükséges engedély megadását. Az egyeztetı testület eljárására a választott bíráskodásról szóló törvény eljárási rendelkezéseit kell megfelelıen alkalmazni. Az egyetlen lényeges megkötés, hogy az egyeztetı testület az SzJSzT-n belül mőködik, így tagjait is az SzJSzT tagjai közül kell kiválasztani. Tagjai száma csak páratlan számban határozható meg, megállapodás hiányában tagjai száma: három. Az egyeztetı testület nem hoz érdemi határozatokat. Megállapodás hiányában megállapodás-tervezetet dolgoz ki, amit átad a feleknek. Ezt a felek vagy elfogadják (akár kifejezett nyilatkozattal, akár hallgatólagosan), vagy elutasítják. A testület intézkedésével vagy a létrejött megállapodással szemben bírósági jogorvoslatnak csak akkor van helye, ha az egyeztetı testület eljárási szabályt sértett. Kapcsolódó jogszabály: 1994. évi LXXI. törvény a választott bíráskodásról (2) Ha a felhasználó és a jogosult között, illetve a felhasználók vagy érdek-képviseleti szervezetük és a jogosultak közös jogkezelı szervezete között nem jön létre megállapodás a díjazásról és a felhasználás egyéb feltételeirıl, a felek közös megegyezés alapján az egyeztetı testülethez fordulhatnak. Az Szjt. 102. §-ának 2004. május 1-jétıl hatályos (2) bekezdéssel történı kiegészítése lehetıvé teszi az egyeztetı testület eljárását a mővek, teljesítmények felhasználása ellenében fizetendı - nem az (1) bekezdés körébe tartozó - díjazás és a felhasználás egyéb feltételei kapcsán felmerülı vitákban is. Az egyeztetı testület ezekben az ügyekben azonban csak akkor járhat el, ha az érintett felek közös megegyezés alapján fordulnak hozzá.
103. § (1) Az egyeztetı testület megalakítására a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény II. fejezetében foglalt szabályokat kell alkalmazni azzal, hogy az egyeztetı testület tagjait a szerzıi jogi szakértı testület (101. §) tagjai közül kell kijelölni. (2) Az egyeztetı testület a szerzıi jogi szakértı testületen belül mőködik. A választott bíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény 11-17. §-ai foglalkoznak a választott bírák kijelölésével. A 11. § leszögezi, hogy a választott bírák függetlenek és pártatlanok, nem képviselıi a feleknek. Eljárásuk során utasítást nem fogadhatnak el, és teljes titoktartásra kötelezettek a teendıik ellátása keretében tudomásukra jutott körülmények tekintetében, az eljárás megszőnése után is. A 12. § azt határozza meg, hogy ki nem lehet választott bíró (bár egyébként tagja a szerzıi jogi szakértı testületnek). A 13. § szerint a felek a választott bírák számában - amely csak páratlan szám lehet - szabadon állapodnak meg, megállapodás hiányában a választott bírák száma három. A 14-17. §-ok a választott bírák kijelölésének eljárási szabályait tartalmazzák. A 18-22. §-ok ismertetik a választott bírói megbízatás megszőnésének eseteit. Kapcsolódó jogszabály: 1994. évi LXXI. törvény a választott bíráskodásról 104. § (1) Az egyeztetı testület eljárásának célja, hogy a felek közötti megállapodás létrehozását elısegítse. A közös jogkezeléssel kapcsolatos vitában kezdeményezett egyeztetı testületi eljárásról a testület haladéktalanul tájékoztatja a minisztert [86. § (1) bek.]. (2) Ha a felek között nem jön létre megállapodás, az egyeztetı testület javaslatot készít a megállapodás tartalmára, amelyet a felekkel írásban közöl. (3) A javasolt megállapodást a felek kifejezetten vagy hallgatólagosan elfogadhatják. Hallgatólagos elfogadásnak kell tekinteni, ha a megállapodási javaslatot a fél a kézbesítéstıl számított három hónapon belül nem kifogásolja az egyeztetı testületnél. (4) Ha az egyeztetı testület a 105. §-ban foglalt szabályok megsértésével járt el, a sérelmet szenvedett fél az egyeztetı testület döntése alapján létrejött megállapodást az annak hatálybalépésétıl számított három hónapon belül bíróság elıtt megtámadhatja. Az egyeztetı testület nem hoz határozatot. Ha a felek nem tudnak megállapodni, megállapodás-tervezetet készít és ad át a feleknek. Ha a felek (vagy egyikük) a javasolt megállapodást sem kifejezetten, sem hallgatólagosan nem fogadják el, az egyeztetı testület eljárása eredménytelen. Ha a megállapodás a felek eltérı piaci pozíciójából eredıen hiúsult meg, a gazdasági erıfölényével visszaélı féllel szemben általános polgári jogi és versenyjogi eszközök igénybevételére van lehetıség. Egyébként a létrejött megállapodás bírósági megtámadására csak akkor van lehetıség, amennyiben az egyeztetı testület eljárási szabályt sértett. 2004. május 1-jei hatállyal egyrészrıl kikerült a 104. § (1) bekezdésébıl az a fordulat, hogy a testület nem járhat el a díjmegállapítás, díjazás kapcsán felmerülı vitákban. Másrészrıl pedig bekerült az Szjt.-be, hogy a testület haladéktalanul tájékoztatja a nemzeti kulturális örökség miniszterét a közös jogkezeléssel kapcsolatos vitában kezdeményezett egyeztetı testületi eljárásról. Ezen információ birtokában a miniszter eldöntheti, hogy folytatja-e a vitában érintett díjközlemény jóváhagyási eljárását vagy felfüggeszti azt az egyeztetı testület eljárásának befejezéséig. (5) A (4) bekezdésben említett eljárás a Fıvárosi Bíróság hatáskörébe és kizárólagos illetékessége alá tartozik. Az Szjt. 2004. május 1-jétıl hatályos módosítása kiegészíti a 104. §-t egy új (5) bekezdéssel. Eszerint eljárási, alaki szabályok megsértése miatt megtámadott egyeztetı testületi döntés ellen kezdeményezett bírósági eljárás a Fıvárosi Bíróság hatáskörébe és kizárólagos illetékessége alá tartozik. 105. § (1) Az egyeztetı testület eljárása során a feleket egyenlı elbánásban kell részesíteni, és mindegyik félnek meg kell adni a lehetıséget, hogy álláspontját elıadhassa. Az egyeztetı testület a feleket az eljárásban való részvételre, eljárási cselekmények lefolytatására nem kötelezheti, kivéve, ha a felek ebben megállapodnak. Egyebekben az egyeztetı testület - a (2) bekezdésben említett szabályzat keretein belül - az eljárási szabályait, valamint a díjszabását maga állapítja meg. Hiába fordul valaki vagy valamely szervezet az egyeztetı testülethez, ha a másik fél nem óhajt az eljárásban részt venni, a testület tehetetlen. A felek ilyen irányú megállapodásának hiányában eljárási cselekményre sem utasíthatja a testület a feleket. (2) Az egyeztetı testület eljárási szabályzatát a szerzıi jogi szakértı testület dolgozza ki és az igazságügyért felelıs miniszter hagyja jóvá. A jóváhagyást megelızıen be kell szerezni a Magyar Szabadalmi Hivatal felügyeletét ellátó miniszter, valamint a kultúráért felelıs miniszterének véleményét. 105/A. § (1) Ha a szabad felhasználás kedvezményezettje és a jogosult között nem jön létre megállapodás arról, hogy a szabad felhasználást a mőszaki intézkedések megkerülésével szemben biztosított védelem (95. §) ellenére milyen feltételekkel teszik lehetıvé (95/A. §), a felek bármelyike az egyeztetı testülethez fordulhat.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott eljárást a kedvezményezettek érdek-képviseleti szervezetei is megindíthatják. Ebben az esetben az egyeztetı testület döntése alapján létrejött megállapodás hatálya - ellenkezı kikötés hiányában - az érdek-képviseleti szervezetnek azokra a tagjaira terjed ki, akik egyben a szabad felhasználás kedvezményezettjei is. (3) Az egyeztetı testület megalakítására a 103. §-t kell megfelelıen alkalmazni azzal, hogy az egyeztetı testület tagjait a szerzıi jogi szakértı testület elnöke jelöli ki, ha a felek az egyeztetı testület tagjainak személyében - az eljárás megindításától számított nyolc napon belül - nem állapodnak meg. (4) Az egyeztetı testület eljárására a 104. § (1)-(2) bekezdéseit és a 105. § (2) bekezdését megfelelıen alkalmazni kell. (5) A javasolt megállapodást a felek kifejezetten vagy hallgatólagosan elfogadhatják. Hallgatólagos elfogadásnak kell tekinteni, ha a megállapodási javaslatot a fél a kézbesítéstıl számított harminc napon belül nem kifogásolja az egyeztetı testületnél. (6) Ha az egyeztetı testület a 105. §-ban foglalt szabályok megsértésével járt el, a sérelmet szenvedett fél az egyeztetı testület javaslata alapján létrejött megállapodást annak létrejöttétıl számított 30 napon belül a bíróság elıtt keresettel megtámadhatja. (7) Ha a megállapodás az (5) bekezdés alapján nem jött létre, a szabad felhasználás kedvezményezettje az (5) bekezdésben megállapított határidı lejártát követı 15 napon belül a bírósághoz fordulhat, és kérheti, hogy a bíróság kötelezze a jogosultat a szabad felhasználásnak a keresetben meghatározott feltételek szerinti lehetıvé tételére. (8) A (6) és a (7) bekezdésben meghatározott perindítás joga - az ott megjelölt határidın belül - a kedvezményezettek érdek-képviseleti szervezeteit is megilleti azzal, hogy a jogerıs érdemi határozat hatálya e szervezeteknek az e törvény értelmében kedvezményezett tagjaira terjed ki. (9) Az e § alapján indított perekre a Fıvárosi Bíróság kizárólagosan illetékes. (10) Az e § alapján létrejött megállapodás vagy jogerıs határozat alapján végrehajtandó mőszaki intézkedésre a 95. §-t megfelelıen alkalmazni kell, feltéve, hogy a mőszaki intézkedés kielégíti a 95. § (3) bekezdésében foglalt feltételeket. Az egyeztetı testület hatáskörének kibıvítése Az Szjt. 2004. május 1-jétıl hatályos módosítása a mőszaki intézkedések megkerülésével szembeni védelem és az egyes szabad felhasználások esetleges ütközésének [Szjt. 95/A. §-a] rendezésére hivatott megfelelı intézkedések biztosítása érdekében sommás, permegelızı egyeztetési eljárással segíti elı a megállapodás, megegyezés létrejöttét a jogosultak és a törvényben meghatározott szabad felhasználások kedvezményezettjei között [Szjt. 105/A. §]. Az egyeztetı testület ezen eljárását nemcsak a szabad felhasználás kedvezményezettjei, hanem a kedvezményezettek érdekképviseleti szervezetei is megindíthatják. Ebben az esetben az egyeztetı testület által hozott döntés hatálya e szervezetnek azokra a tagjaira terjed ki, akik egyben a szabad felhasználás kedvezményezettjei, és egyidejőleg hozzájárultak ahhoz, hogy az ilyen döntés hatálya reájuk kiterjedjen. Erre az eljárásra is a választott bíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény II. fejezetében foglalt szabályokat kell alkalmazni azzal, hogy az egyeztetı testület tagjait az SZJSZT tagjai közül kell kijelölni. Kapcsolódó jogszabály: 1994. évi LXXI. törvény a választott bíráskodásról
XVI. Fejezet ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK A szerzıi jog más jogosultjai 106. § (1) Ahol e törvény szerzıt említ, azon megfelelıen érteni kell a szerzı jogutódját, illetve a szerzıi jog más jogosultját is. Az Szjt. a szerzıi jogok és kötelezettségek alanyaként mindenhol a szerzı kifejezést használja. A 106. § (1) bekezdése ugyanakkor lehetıvé teszi, hogy azokban az esetekben, amikor a természetes személy szerzık kívül más is lehet szerzıi jogi jogalany (örökösök, jogutódlás révén jogosulttá válók stb.), az Szjt. rájuk nézve is a szerzı kifejezést alkalmazza. Ezek az esetek a következık: az Szjt. 9. § (4) bekezdése szerint a vagyoni jogok örökölhetık, az (5) bekezdésben foglaltak szerint pedig a törvényben meghatározott esetekben és feltételekkel átruházhatók, illetve átszállnak. Ilyen esetek: az együttesen létrehozott mővek [Szjt. 6. §], a munkaviszonyból folyó kötelesség teljesítéseként létrehozott mővek [Szjt. 30. § (1) bekezdése], a szoftverre vonatkozó vagyoni jogok [Szjt. 58. § (3) bekezdése], az adattárakkal kapcsolatos vagyoni jogok [Szjt. 61. § (1) bekezdése], a
reklámozás céljára megrendelt mővek [Szjt. 63. § (1) bekezdése] és a megfilmesítési szerzıdéssel létrehozott mővek [Szjt. 66. §]. (2) Ha az elhunyt személy hagyatékához szerzıi jog tartozik, a közjegyzı a hagyatéki eljárás megindításáról értesíti az elhunyt személy mőveivel kapcsolatban érintett közös jogkezelı szervezetet. Ha nem állapítható meg, hogy melyik az érintett közös jogkezelı szervezet vagy a mővek nem tartoznak a közös jogkezelés körébe, az értesítést az irodalmi és a zenei mővekkel kapcsolatos szerzıi jogok közös kezelését végzı szervezetnek kell küldeni. (3) A hagyatékhoz tartozó szerzıi jog örökösnek történı átadásáról a közjegyzı kivonatos hagyatékátadó végzés, a bíróság pedig kivonatos jogerıs ítélet egy példányának megküldésével - a (2) bekezdés megfelelı alkalmazásával értesíti az érintett közös jogkezelı szervezetet. (4) A kivonatos hagyatékátadó végzésre, illetıleg a kivonatos ítéletre a hagyatékátadó végzésre és az ítéletre vonatkozó szabályok irányadók azzal, hogy azok csak a hagyatékhoz tartozó szerzıi jog örökösnek történı átadására vonatkozó adatokat tartalmazhatják. (5) A (3) bekezdésben említett kivonatos hagyatékátadó végzés és kivonatos ítélet a (4) bekezdésben foglaltakon kívül tartalmazza a „kivonat” minıség megjelölését, valamint azt, hogy az milyen célra használható fel. (6) Az (5) bekezdés szerint kell eljárni akkor is, ha a végzés egyébként sem tartalmazna más rendelkezést, mint amit a (4) bekezdés elıír. Az Szjt. 108. §-ának (2)-(6) bekezdései megteremtették a jogutód-nyilvántartás és jogutód-adatközlés törvényi alapját és szabályozták a hatósági adatközlés módját. A szerzıi jogi mővel, illetve szomszédos jogi teljesítménnyel érintett hagyatéki eljárás tekintetében is irányadó a hagyatéki eljárásról szóló 6/1958. (VII. 4.) IM rendelet. Az irodalmi és a zenei mővekkel kapcsolatos szerzıi jogok kezelését végzı szervezet az ARTISJUS Magyar Szerzıi Jogvédı Iroda Egyesület. A közjegyzı a kivonatos hagyatékátadó végzést a jogerıre emelkedés bevárása nélkül, míg a bíróság a már jogerıs kivonatos ítéletet küldi meg az érintett közös jogkezelı szervezetnek. Kapcsolódó jogszabály: 1992. évi LXIII. törvény a személyes adatok védelmérıl és a közérdekő adatok nyilvánosságáról 6/1958. (VII. 4.) IM rendelet a hagyatéki eljárásról (7) Az érintett közös jogkezelı szervezet köteles az örökösökrıl nyilvántartást vezetni, és abból a felhasználók számára a személyes adatok védelmére vonatkozó jogszabályok keretei között adatot szolgáltatni. (8) Az (1)-(7) bekezdésekben foglaltakat megfelelıen alkalmazni kell a szerzıi joghoz kapcsolódó jogok jogosultjaira és az e jogosultakat megilletı jogokra. A 106. §-ban meghatározott nyilvántartási és adatközlési feladatok 1999. szeptember 1-jétıl általánosan kötelezı érvényőek valamennyi szerzıi és elıadómővészi jogot kezelı közös jogkezelı szervezet számára; e tevékenységük a miniszteri nyilvántartásba vételük egyik alapfeltétele [88. § (1) bekezdés f) 2. pontja]. Az Szjt. 2006. január 1-jétıl hatályos módosítása ugyanakkor az (1)-(7) bekezdésekben foglaltak alkalmazását kiterjeszti valamennyi szomszédos jogi jogosultra és a nem eredeti adatbázisok elıállítóira is. Az Irányelv 4. cikkének a) pontja igényérvényesítésre jogosultként a szellemi tulajdonjogok jogosultjait jelöli meg. Tekintettel arra, hogy a szerzıi jogi védelem a szerzı életében és halálától számított hetven évig áll fenn, a szerzıi jogok gyakorlása és érvényesítése a szerzı halálát követıen annak jogutódjára tartozik. Erre figyelemmel rendelkezik úgy az Szjt. 106. §-ának (1) bekezdése, hogy ahol az Szjt. szerzıt említ, azon megfelelıen érteni kell a szerzı jogutódját, illetve a szerzıi jog más jogosultját is. Az Szjt. 106. §-a megállapít továbbá szabályokat a hagyatéki eljárással és a közös jogkezelı szervezet által az örökösökrıl vezetett nyilvántartással kapcsolatban is. Az Szjt. e rendelkezéseket a kapcsolódó jogi jogosultak közül kizárólag az elıadómővészekre és az elıadómővészi jogokra rendeli megfelelıen alkalmazni. Nem indokolt azonban e különbségtétel a kapcsolódó jogi jogosultak között, hiszen jogutódlás nyilvánvalóan bármelyik kapcsolódó jogi teljesítmény esetében bekövetkezhet, és az elıadómővészeken kívüli kapcsolódó jogi jogosultak között is lehetnek olyan természetes személyek, akiknek halála esetén helye van hagyatéki eljárásnak. Az Szjt. 64. §ának (3) bekezdése értelmében például filmelıállító is lehet természetes személy; ugyanilyen szabályt tartalmaz az Szjt. 84/A. §-ának (6) bekezdése is az adatbázisok elıállítói kapcsán. Erre figyelemmel a törvény 27. §-a módosítja az Szjt. 106. §-ának (8) bekezdését, kiterjesztve az említett szabályok hatályát valamennyi kapcsolódó jogi jogosultra. 106/A. § E törvénynek a győjteményes mőnek minısülı adatbázisok szerkesztıinek és az adatbázisok elıállítóinak szerzıi, illetve a XI/A. fejezet szerinti védelmére vonatkozó rendelkezései nem érintik a személyes adatok védelmérıl és a közérdekő adatok nyilvánosságáról szóló jogszabályok érvényesülését. A törvény egyértelmővé teszi, hogy az adatbázisok szerzıi jogi és külön jogi védelmével kapcsolatos rendelkezések nem befolyásolhatják a személyes adatok védelmére és a közérdekő adatok nyilvánosságára vonatkozó jogszabályok érvényesülését, vagyis ez utóbbiak elsıbbséget élveznek az Szjt.-vel szemben.
A törvény hatálybalépésére vonatkozó és az átmeneti rendelkezéseket megállapító szabályok 107. § (1) E törvény 1999. szeptember 1-jén lép hatályba; rendelkezéseit a hatálybalépését követıen megkötött felhasználási szerzıdésekre kell alkalmazni. A törvény hatálybalépése Az Szjt. rendelkezéseit a hatálybalépését követıen megkötött felhasználási szerzıdésekre kell alkalmazni, tehát az 1999. augusztus 31-e elıtt létrejött felhasználási szerzıdések teljesítése, értelmezése, megszegése stb. során felmerülı kérdésekre a választ továbbra is az Szjt. 110. § a) és d)-r) pontjai által hatályon kívül helyezett jogszabályokban kell keresni, illetve az ezen idıpont elıtt végzett felhasználási cselekmények - akár érvényes szerzıdésen alapultak, akár jogosulatlanok voltak - a korábbi szabályok szerint fognak minısülni. (2) A törvény 21. §-ában foglalt rendelkezéseket, valamint a 22. §-ának a reprográfiára szolgáló készülékkel kapcsolatos elıírásait 2000. szeptember 1-jétıl kell alkalmazni. (3) A 111. § (1)-(2) bekezdésével megállapított rendelkezéseket az e törvény hatálybalépését követıen indult végrehajtási eljárásokban kell alkalmazni. A reprográfia szabályainak csúsztatott hatálybalépése A reprográfiai szabályoknak 2000. szeptember 1-jével történı hatályba lépését az indokolta, hogy a díj megfizetésében érintett piaci szereplık számára hosszabb alkalmazkodási idı álljon rendelkezésre. A hatálybalépés elhalasztása mellett szóltak mindazok az érvek is, amelyek a reprográfia intézményét, illetve a fizetésre kötelezettek körét tették kritika tárgyává, így azonban hosszabb felkészülési idı maradt a végrehajtási szabály megalkotására. Kapcsolódó jogszabály: 158/2000. (IX. 13.) Korm. rendelet a reprográfiára szolgáló készülékek körének meghatározásáról 108. § (1) A 31. § rendelkezéseit alkalmazni kell olyan mővekre is, amelyeknek a korábban hatályos rendelkezések szerint számított védelmi ideje az egyes iparjogvédelmi és szerzıi jogi jogszabályok módosításáról szóló 1994. évi VII. törvény hatálybalépéséig már lejárt. A korábban szabaddá vált mővek újabb védettsége A korábban végzett felhasználási cselekmények nem minısülhetnek visszamenıleg jogosulatlannak, ha a felhasználás idején jogszerőnek számítottak. Hasonlóképpen gondoskodni kellett a szerzett jogok és a törvényes várakozások megfelelı védelmérıl is, annál is inkább, mivel az 1994. évi VII. törvény átmeneti rendelkezése e várakozások megalapozottságát csak fokozta. Megfelelı felkészülési idı biztosításával lehetett elérni, hogy a korábban szabadon felhasználható, de védelem alá kerülı hangfelvételeknek a jogosulttól különbözı gyártói korábban jogszerőnek minısülı tevékenységüket - bizonyos feltételekkel és korlátozásokkal - mindaddig folytathassák, ameddig ez indokolt jogaik és várakozásaik alkotmányossági szempontból aggályos sérelmének elkerülése érdekében. (2) Az elıadómővészeket, a hangfelvételek elıállítóit, a rádió- és televízió-szervezeteket, valamint a saját mősort vezeték útján a nyilvánossághoz átvivıket az e törvényben meghatározott jogok akkor is megilletik, ha a 84. §-ban rájuk vonatkozóan - említett év végétıl számított húsz év az 1994. évi VII. törvény hatálybalépéséig már eltelt. A korábban szabaddá vált szomszédos jogi jogosultságok újabb védettsége Az 1994. évi VII. törvény az egyes iparjogvédelmi és szerzıi jogi jogszabályok módosításáról II. fejezetében szabályozta újra a védelmi idı alkalmazását mind a szerzıi jogi, mind a szomszédos jogi védelem tekintetében. Bizonyos jogok tekintetében, így pl. az elıadómővészek esetében, ezen jogszabály teremtette meg a védelem intézményét, másoknál a már meglévı védelmet terjesztette ki - pl. a hangfelvételek esetében tartalmilag is -, illetıleg módosította tartamát. Az 1994-es rendelkezések ármeneti szabályai azonban nem megfelelıen terjedtek ki a védelem alól az akkori rendelkezések hatályba lépéséig már kikerült alkotásokra. Ezt a hiányt, illetve hibás szabályozást korrigálta a 108. § (2) bekezdése, amikor is a védelmet kiterjesztette az akkor tévesen szabadnak minısített mővekre is, mégpedig a számítás kezdeti idıpontjaként 1999. szeptember 1. napját határozta meg, tehát ezen idıponttól visszafele számítva kell most már meghatározni, hogy az adott konkrét mő, teljesítmény, hangelvétel stb. ma még védelemben részesülne-e. (3) Ha a szerzıi vagyoni jogok vagy a szerzıi joggal szomszédos jogok védelmi ideje az 1994. évi VII. törvény hatálybalépését megelızıen lejárt, a lejárat és az e törvény hatálybalépése közötti idıtartamban végzett felhasználás szabad felhasználásnak minısül, függetlenül attól, hogy e jogok újra védelemben részesülnek-e e törvény hatálybalépését követıen. A szerzett jogok védelme
A jogalkotó hibás rendelkezése semmilyen módon nem eredményezheti a jóhiszemően és jogszerően megszerzett jogosultságok gyakorlásának akadályát, mivel ez a jogbiztonság alkotmányos követelményébe ütközne, így a 108. § (3) bekezdése egyértelmővé teszi az ilyen módon szerzett jogok tiszteletben tartását. (4) A (3) bekezdésben meghatározott felhasználás e törvény hatálybalépését követıen - a hangfelvételek esetében a hatálybalépésig már elıállított mőpéldányokra vonatkozóan - még további egy évig folytatható, de csak a hatálybalépéskor meglévı mértékben. A gazdasági tevékenység körében folytatott ilyen felhasználás jogát csak a jogosult gazdálkodó szervezettel vagy annak - a felhasználást folytató - szervezeti egységével együtt lehet átruházni. A törvény hatálybalépését követıen is folytatott felhasználás ellenében a jogosultnak méltányos díjazás jár. A szerzett jogok további gyakorlásának módja A jogbiztonsági követelmény azonban nem lehet abszolút, értelemszerő korlátját jelenti a jelen szabályok hatálybalépésekor már meglévı jogosultságok terjedelmének át nem lépése, azaz a szerzett jogok további 1 évig való gyakorlásának engedélyezése - hangfelvételek tekintetében azonban ez is csak a már korábban elıállított mőpéldányokra igaz -, illetve a már meglévı mértékre korlátozása. A felhasználási cselekmények jogszerőnek minısítése azonban nem jelenti azt, hogy ennek ellenére a szerzıt, illetve jogosultját ne illetné meg az a méltányos díjazás, ami egyebekben, a késıbbiekben, azonos felhasználás tekintetében járna. (5) A (4) bekezdésben foglalt rendelkezéseket megfelelıen alkalmazni kell akkor is, ha a felhasználásra e törvény kihirdetésének napjáig komoly elıkészületeket tettek azzal, hogy ebben az esetben a felhasználást az elıkészületnek az e törvény kihirdetésekor meglévı mértékéig lehet megkezdeni és folytatni. A szerzett jogok alapján végzett elıkészületek védelme A 108. § (4) bekezdésében foglalt korlát alkalmazandó olyan esetekben is, amikor a szerzett jogok tényleges gyakorlása ugyan még nem valósult meg, azonban akár vagyoni kötelezettség-vállalások, kiadások, terhek mellett már a felhasználáshoz szükséges elıkészítı lépések, beruházások megtörténtek. Ezen cselekedetek mivel ugyancsak a jóhiszemően vélelmezett jogok gyakorlása érdekében történtek - éppúgy védelmet élveznek. Azt megakadályozandó, hogy a szerzett jogok védelme a másik oldalon ne eredményezze a velük a való visszaélés lehetıségét, a jogalkotó kifejezetten megtiltja az ilyen módon megszerzett jogosultságok átruházásának lehetıségét, tehát az ezen jogokból származó elınyök kiaknázásának lehetıségét harmadik személyek által. Kivétel ezen szabály alól az az eset, amikor maga a jogszerzı gazdálkodó szervezet, illetve annak a felhasználást ténylegesen gyakorló egysége személyében áll be változás, hiszen ezen esetekben a jóhiszemően jogszerzı tulajdonképpen ugyanaz marad, és nem lép be a jogviszonyba e tekintetben harmadik személy. (6) A (3) bekezdésben meghatározott idıtartamban végzett átdolgozást, feldolgozást vagy fordítást úgy kell tekinteni, mintha az a szerzı hozzájárulásával készült volna. A szerzett jog alapján végzett átdolgozások, feldolgozások és fordítások védelme A 108. § (6) bekezdése egyértelmővé teszi nemcsak a felhasználás, hanem az ugyancsak a szerzı kizárólagos engedélyezése alá esı átdolgozás, fordítás, feldolgozás joga gyakorlásának védelmét is, mivel ezen cselekmények - a mő szabad felhasználása melletti jogos vélelem okán - ugyancsak jóhiszemően és jogszerően történhettek meg a hibás jogszabályi alkalmazás miatt. (7) A (6) bekezdésben meghatározott átdolgozás, feldolgozás és fordítás e törvény hatálybalépését követı felhasználása ellenében az alapul szolgáló mőre vonatkozó szerzıi jog jogosultjának méltányos díjazás jár. A szerzett jog alapján végzett átdolgozások, feldolgozások és fordítások esetén fizetendı jogdíj Bár a jogalkotó az elızıekben nyilvánvalóvá teszi az átdolgozási, feldolgozási. Fordítási cselekmények jogosságát, azonban amennyiben az ezekbıl származó mővek valós, tényleges felhasználása, természetesen az anyagi elınyök kihasználása mellett, még nem kezdıdött el 1999. szeptember 1. napjáig, úgy a szerzı, illetve jogutódja méltányos díjazás iránti igénye megalapozott lehet. (8) A (3) és a (7) bekezdésben foglalt rendelkezések alapján járó díjazással kapcsolatos viták bírósági útra tartoznak. A jogviták peres útra terelése Mivel komoly valószínőséggel bíró lehetısége van a korábbi és a mostani átmeneti szabályok alkalmazásából eredı jogvitáknak - hiszen valóban nehezen lesz eldönthetı igen sok esetben a védelem fennállásának, vagy fenn nem állásának ténye - így a jogalkotó ezen vitás és problémás esetek eldöntését explicite bírói útra tereli, kizárva ezzel a Szerzıi Jogi Szakértı Testület hatáskörét, azaz eljárásának lehetıségét. (9) Az 1994. évi VII. törvény hatálybalépését megelızıen kötött felhasználási szerzıdés alapján a teljes védelmi idıre, illetve határozatlan idıre megszerzett felhasználási jog e törvény hatálybalépését követıen - a felhasználási szerzıdésben foglalt feltételeknek megfelelıen - újra megilleti a felhasználót, ha a szerzıi jog vagy az azzal szomszédos jog e törvény szerint újra védelemben részesül. A szerzett felhasználási jogosultságok védelme
Míg az eddigi rendelkezések alapvetıen a szerzık, illetve az ı jogukon jogutódjaik, jogosultjaik érdekeinek védelmét szolgálták, addig ezen rendelkezés a másik oldalra is tekintettel, a felhasználók jogainak és jogos érdekeiknek a biztosítását is elrendeli azzal, hogy felhasználási jogosultságuk éppúgy feléled - amennyiben a téves jogszabály alkalmazása miatt szőnt meg -, mint a szerzık jogai. 108/A. § (1) A 31. § és a 84. § rendelkezéseit - a 2001. évi LXXVII. törvény 13. §-a (7) bekezdésének elsı mondatában szabályozott kivétellel - alkalmazni kell olyan mővekre és szomszédos jogi teljesítményekre is, amelyek védelmi ideje az Európai Gazdasági Térség legalább egy tagállamában még nem járt le 1995. július 1-jéig. Iparjogvédelmi és szerzıi jogi törvényeink hatályos szövege értelmében az oltalomból eredı kizárólagos jog, illetve a terjesztés joga akkor terjed ki a jogosult által vagy az ı kifejezett hozzájárulásával forgalomba hozott termékekkel kapcsolatos további cselekményekre, vagyis e kizárólagos jog akkor merül ki, ha a terméket belföldön hozták forgalomba. Az Európai Unió egységes piacán azonban a jogkimerülés területi hatálya ennél szélesebb: az Európai Unió bármely tagállamában történı forgalomba hozatal (ha azt a jogosult vagy bárki más az ı hozzájárulásával végzi) az Európai Unió egész területén kiváltja a kizárólagos hasznosítási jog kimerülését. Az Európai Bíróság e tárgyban hozott határozatai végsı soron az áruk szabad áramlásának adtak elsıbbséget a szellemi tulajdonvédelmi jogok területéhez kötıdı, piacmegosztó hatású gyakorlásával szemben. Az Európai Bíróság e joggyakorlata nyomán a közösségi jogalkotás szintjén is megfogalmazódott a közösségi jogkimerülés tana: a védjegyek és a formatervezési minták oltalmával kapcsolatban a tagállamok jogszabályait összehangoló irányelvek már tartalmaztak e kérdésben rendelkezéseket, híven tükrözve a Bíróság joggyakorlatában kikristályosodott elveket. Az Európai Gazdasági Térségrıl szóló megállapodás értelmében az elızıekben ismertetett jogkimerülés elve az Európai Gazdasági Térségrıl szóló megállapodásban részes államok, azaz az Európai Gazdasági Térség területének egészére kiterjed. Tekintettel arra, hogy az Európai Gazdasági Térségrıl szóló megállapodás hatálya alá tartozik a mőholdas mősorsugárzásra és a vezeték útján történı továbbközvetítésre alkalmazandó szerzıi jogra és a szerzıi joghoz kapcsolódó jogokra vonatkozó egyes szabályok összehangolásáról szóló 93/83/EGK tanácsi irányelv, a szerzıi jog és egyes kapcsolódó jogok védelmi idejének összehangolásáról szóló 93/98/EGK tanácsi irányelv és az adatbázisok jogi védelmérıl szóló 96/9/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, amelyekkel a szerzıi jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Szjt.) teljes mértékben összeegyeztethetı szabályozást teremtett, szükséges az Szjt. kiigazítása, oly módon, hogy annak területi és személyi hatálya ne az Európai Unióra, hanem az Európai Gazdasági Térségre terjedjen ki. (2) Az (1) bekezdésben említett mővekre a 108. § (3)-(9) bekezdéseiben foglalt szabályok megfelelıen irányadók azzal, hogy az 1994. évi VII. törvény és e törvény hatálybalépésén, illetve kihirdetésén az (1) bekezdés alkalmazásában a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történı csatlakozásáról szóló nemzetközi szerzıdést kihirdetı törvény hatálybalépését, illetve kihirdetését kell érteni. Újabb átmeneti szabályok Szjt.-be iktatását tette szükségessé, hogy a védelmi idı felemelésével összefüggı csak a Közösség egységes piacán alkalmazható - átmeneti rendelkezések esetében a kormányzati jogharmonizációs programok a csatlakozás napjához kötötték a közösségi joggal való teljes összhang megteremtését. Az Szjt. 2004. május 1-jétıl hatályos módosítása értelmében a szerzık és a szomszédos jogi jogosultak védelmi idejére vonatkozó rendelkezéseit - azoknak a hangfelvételeknek a kivételével, amelyeknek a védelmi ideje a korábban hatályos rendelkezések szerint már lejárt - alkalmazni kell olyan mővekre és szomszédos jogi teljesítményekre is, amelyek védelmi ideje az Európai Közösség legalább egy tagállamában még nem járt le 1995. július 1-jéig. Ezekre a mővekre az Szjt.-nek a korábban szabaddá vált mővek újabb védettségérıl intézkedı átmeneti szabályai megfelelıen irányadók azzal, hogy az 1994. évi VII. törvény és az Szjt.-t módosító törvény hatálybalépésén, illetve kihirdetésén az elızıek alkalmazásában a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történı csatlakozásáról szóló nemzetközi szerzıdést kihirdetı törvény hatálybalépését, illetve kihirdetését kell érteni. 109. § A 31. § (6) bekezdésében foglalt rendelkezést akkor kell alkalmazni, ha az nem eredményezi a korábban hatályos rendelkezés szerint számított védelmi idı megrövidülését. A 31. § (6) bekezdésében foglalt rendelkezést alkalmazni kell az olyan filmalkotásra is, amelynek védelmi ideje e törvény hatálybalépésekor már eltelt. A 108. § (3)-(9) bekezdéseiben foglalt szabályok ilyen esetben is értelemszerően irányadók azzal, hogy az 1994. évi VII. törvény hatálybalépése helyett e törvény hatálybalépését kell érteni. A filmalkotások védelmi idejének számítási módja, illetve a korábban szabaddá vált ilyen mővek újabb védettsége Az Szjt. 31. § (6) bekezdése kimondja, hogy a filmalkotás védelmi idejét az utoljára elhunyt szerzıjének halálát követı év elsı napjától kell számítani. Ha csak ezt a rendelkezést nézzük, akkor lényegében el lehet
jutni oda, hogy ma minden magyar filmalkotás védett. A 109. § beiktatását tehát a felhasználók méltányolható érdekeinek védelme indokolta.
Hatályukat vesztı rendelkezések 110. § E törvény hatálybalépésével egyidejőleg hatályát veszti: a) a szerzıi jogról szóló 1969. évi III. törvény, valamint az 1978. évi 27. törvényerejő rendelet, az 1994. évi VII. törvény 13-19. §-a és 29. §-a, az 1994. évi LXXII. törvény, valamint az 1997. évi XI. törvény 120. §-ának b)-c) pontja; b) a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény 117. §-a (2) bekezdésének második mondata, 139. §ának (4) bekezdése, a 151. §-a, valamint 161. §-ának e) pontja; c) a szerzıi és a szomszédos jogok közös kezelésérıl szóló 146/1996. (IX. 19.) Korm. rendelet és az azt módosító 239/1997. (XII. 18.) Korm. rendelet; d) a szerzıi jogi törvény végrehajtásáról szóló 9/1969. (XII. 29.) MM rendelet, valamint az azt módosító, illetve kiegészítı 4/1978. (XII. 7.) KM rendelet, 15/1982. (IX. 20.) MM rendelet, 15/1983. (VII. 12.) MM rendelet, 18/1988. (VIII. 24.) MM rendelet, 6/1992. (IV. 8.) MKM rendelet, 12/1992. (VII. 29.) MKM rendelet 2. §-a, 8/1994. (IV. 26.) MKM rendelet 33. §-a (2) bekezdésének a) pontja, 24/1994. (XII. 28.) MKM rendelet; e) a kiadói szerzıdések feltételeirıl és a szerzıi díjakról szóló 1/1970. (III. 20.) MM rendelet, valamint az azt módosító 2/1980. (IX. 15.) MM rendelet, 13/1982. (X. 18.) MM rendelet, 21/1984. (XII. 28.) MM rendelet, 14/1985. (XII. 22.) MM rendelet, 15/1987. (VIII. 9.) MM rendelet és 19/1996. (XII. 26.) MKM rendelet; f) a színpadi mővek felhasználási szerzıdéseinek feltételeirıl és a szerzıi díjakról szóló 2/1970. (III. 20.) MM rendelet, valamint az azt módosító 7/1992. (IV. 8.) MKM rendelet; g) a zenemővek megírására és az elsı nyilvános elıadására vonatkozó szerzıdésekrıl szóló 3/1970. (III. 20.) MM rendelet; h) a Magyar Rádió és Televízió felhasználási szerzıdéseinek feltételeirıl és a szerzık díjazásáról szóló 5/1970. (VI. 12.) MM rendelet, valamint az azt módosító 15/1985. (XII. 28.) MM rendelet, 16/1988. (VIII. 11.) MM rendelet, 13/1992. (VIII. 26.) MKM rendelet és 23/1994. (XII. 26.) MKM rendelet; i) az egyes felhasználási szerzıdések díjazására vonatkozó rendelkezések módosításáról szóló 4/1988. (II. 12.) MM rendelet; j) az alkalmazott grafikai mővek felhasználási szerzıdéseinek feltételeirıl és a szerzıi díjakról szóló 6/1970. (VI. 24.) MM rendelet; k) a kisplasztika, érem és plakett felhasználására vonatkozó szerzıdések feltételeirıl és a szerzık díjáról szóló 7/1970. (VI. 24.) MM rendelet; l) a mővészi fényképek felhasználási szerzıdéseinek feltételeirıl és a szerzıi díjakról szóló 8/1970. (VI. 24.) MM rendelet; m) az iparmővészeti és az ipari tervezımővészi alkotások felhasználási szerzıdéseinek feltételeirıl és a szerzıi díjáról szóló 9/1970. (VI. 25.) MM rendelet, valamint az azt módosító 14/1989. (V. 13.) MM rendelet; n) a képgrafikai alkotások felhasználási szerzıdéseinek feltételeirıl és a szerzıi díjakról szóló 10/1970. (VI. 25.) MM rendelet; o) a képzımővészet, az iparmővészet egyes kérdéseinek szabályozásáról szóló 83/1982. (XII. 29.) MT rendelet végrehajtásáról szóló 16/1982. (XII. 29.) MM rendelet 11. §-ának 4-9. - számmal nem jelölt - bekezdései; p) a megfilmesítési szerzıdések feltételeirıl és a szerzık díjazásáról szóló 12/1970. (VI. 30.) MM rendelet, valamint az azt módosító 2/1983. (III. 23.) MM rendelet; r) a zenemővek kiadására vonatkozó szerzıdések feltételeirıl, a zenekiadással kapcsolatos egyéb szerzıdésekrıl, valamint a szerzıi és más tevékenység díjáról szóló 6/1972. (VIII. 19.) MM rendelet. A 110. § hatályon kívül helyezte a régi Szjt. idejétmúlt végrehajtási rendeleteit. Ezek tartalma mára meghaladottá vált, illetve részben az Szjt.-ben kerültek szabályozásra.
Módosuló rendelkezések 111. § (1) (2) A TRIPS-egyezmény Magyarország számára kötelezıvé tette a bírósági végrehajtás hatékonyságát növelı speciális rendelkezések beiktatását a szellemi tulajdonjogok fokozott védelme érdekében. Ennek megfelelıen az Szjt. 111. §-ának (1)-(2) bekezdései új 184/A. §-sal (Szellemi tulajdonjogok megsértése miatt indított
perben hozott határozat végrehajtása) egészítik ki a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvényt (Vht.), illetve új bekezdést iktatnak a Vht. 190. §-ának (4) bekezdése helyébe. Kapcsolódó jogszabály: 1994. évi LIII. törvény a bírósági végrehajtásról (3) A közszolgálati mősorszolgáltatók egymás közötti ingyenes mősorcseréjének szerzıi jogi vonatkozása Az Szjt.-nek a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvényt (Rttv.) módosító szabályait e két törvény egyes szabályai közötti anomáliák feloldása tett szükségessé. Az egyik módosítás az Rttv. 75. § (7) bekezdését érinti. Eszerint továbbra is jogszerő az ingyenes programcsere a közszolgálati mősorszolgáltatók között, azonban e felhasználások nem csorbíthatják a szerzık és szerzıi jogosultak jogdíjra való jogosultságát. A szerzıi jogi jogszabályok alkalmazása egyedül a Magyar Televízió, a Duna Televízió és a Magyar Rádió szomszédos jogi jogosultságainál [Szjt. 80. § (1) a)] nem érvényesül a jövıben. Kapcsolódó jogszabály: 1996. évi I. törvény a rádiózásról és televíziózásról (4) A must carry szerzıi jogi vonatkozása Az Rttv.-t érintı másik változás az ún. must carry, vagyis az Rttv. 117. § (1) bekezdésében foglalt mősorelosztási kötelezettség szerzıi jogdíj vonatkozását rendezi. Az üzembentartók 1996. július 1-jétıl alapszolgáltatásként kötelesek elosztani a közszolgálati mősorszolgáltatók valamennyi mősorát, amennyiben ezek vételkörzete kiterjed az adott fejállomásra. Az Szjt. hatálybalépéséig az ilyen felhasználás jogdíjmentes volt, és ez jelentıs sérelmet okozott a jogosultaknak. Tekintettel azonban a továbbközvetítési kötelezettségre (must carry), és arra, hogy ez a jogdíj nem hárítható át az elıfizetıkre, az üzembentartók helyett az Szjt. 28. § (6) bekezdése alapján a jogdíjakat a jövıben a Mősorszolgáltatási Alapból [Rttv. 77-78. §] kell megfizetni. Kapcsolódó jogszabály: 1996. évi I. törvény a rádiózásról és televíziózásról
Felhatalmazások 112. § (1) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy a reprográfiára szolgáló készülékek körét - az érintett érdekképviseleti szervek véleményének figyelembevételével - rendelettel meghatározza. A reprográfiai díjigény [Szjt. 21-22. §-ai] érvényesítésének, pontosabban a kötelezettek által fizetendı díjak megállapításának elengedhetetlen feltétele a reprográfiára szolgáló készülékek körének meghatározása. A csúsztatott (2000. szeptember 1-je) hatálybalépés és az érintett érdekképviseleti szervekkel lefolytatott hosszas egyeztetést követıen került elfogadásra és kihirdetésre a reprográfiára szolgáló készülékek körének meghatározásáról szóló 158/2000. (IX. 13.) Korm. rendelet, melynek melléklete sorolja fel a reprográfiai készülékeket. Kapcsolódó jogszabály: 158/2000. (IX. 13.) Korm. rendelet a reprográfiára szolgáló készülékek körének meghatározásáról (2) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendelettel megállapítsa a szerzıi jogi szakértı testület szervezetének és mőködésének részletes szabályait. A 112. § (2) bekezdése szerinti felhatalmazás alapján született meg a 156/1999. (XI. 3.) Korm. rendelet, amely a Magyar Közlöny 97. számában került kihirdetésre, és 1999. november 11-én lépett hatályba. Részletes ismertetése az Szjt. 101. §-ához főzött kommentár végén található. Kapcsolódó jogszabály: 156/1999. (XI. 3.) a Szerzıi Jogi Szakértı Testület szervezetérıl és mőködésérıl (3) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy az e törvény 38. §-ának (5) bekezdésében szabályozott szabad felhasználás esetében a nyilvánosság egyes tagjaihoz való közvetítés és a számukra történı hozzáférhetıvé tétel módját és feltételeit rendelettel meghatározza. Az Szjt. 2004. május 1-jétıl hatályos 38. §-ának (5) bekezdésében foglalt szabad felhasználás (a nyilvános szolgáltatásokat nyújtó könyvtárak, iskolai oktatás célját szolgáló intézmények, muzeális intézmények, levéltárak, valamint kép- és hangarchívumok győjteményeinek részét képezı mővek szabad megjelenítése) technikai részletszabályait, a nyilvánosság egyes tagjaihoz való közvetítés és a számukra történı hozzáférhetıvé tétel módját és feltételeit a 117/2004. (IV. 28.) Korm. rendelet határozza meg. Kapcsolódó jogszabály: 117/2004. (IV. 28.) Korm. rendelet a szerzıi jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 38. §-ának (5) bekezdésében szabályozott szabad felhasználás esetében a nyilvánosság egyes tagjaihoz való közvetítés és a számukra történı hozzáférhetıvé tétel módjának és feltételeinek meghatározásáról
(4) Felhatalmazást kap a kultúráért felelıs miniszter, hogy a szerzıi és a szomszédos jogok közös kezelését végzı egyesületekrıl vezetett nyilvántartásra vonatkozó részletes szabályokat rendelettel megállapítsa. (5) Felhatalmazást kap az igazságügyért felelıs miniszter, hogy - a Magyar Szabadalmi Hivatal elnökével egyetértésben - a Magyar Szabadalmi Hivatal által vezetett önkéntes mőnyilvántartásra vonatkozó részletes szabályokat rendelettel megállapítsa.
Az Európai Unió jogának való megfelelés 113. § E törvény a következı uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálja: a) a Tanács 91/250/EGK irányelve (1991. május 14.) a számítógépi programok jogi védelmérıl; b) a Tanács 92/100/EGK irányelve (1992. november 19.) a bérleti jogról és a haszonkölcsönzési jogról, valamint a szellemi tulajdon területén a szerzıi joghoz kapcsolódó egyes jogokról; c) a Tanács 93/83/EGK irányelve (1993. szeptember 27.) a mőholdas mősorsugárzásra és a vezeték útján történı továbbközvetítésre alkalmazandó szerzıi jogra és a szerzıi joghoz kapcsolódó jogokra vonatkozó egyes szabályok összehangolásáról; d) a Tanács 93/98/EGK irányelve (1993. október 29.) a szerzıi jog és egyes kapcsolódó jogok védelmi idejének összehangolásáról; e) az Európai Parlament és a Tanács 96/9/EK irányelve (1996. március 11.) az adatbázisok jogi védelmérıl; f) az Európai Parlament és a Tanács 2001/29/EK irányelve (2001. május 22.) az információs társadalomban érvényesülı szerzıi és kapcsolódó jogok egyes kérdésekben történı összehangolásáról; g) az Európai Parlament és a Tanács 2001/84/EK irányelve (2001. szeptember 27.) az eredeti mőalkotás szerzıjét megilletı követı jogról; h) az Európai Parlament és a Tanács 2004/48/EK irányelve (2004. április 29.) a szellemi tulajdonjogok érvényesítésérıl. A Nemzetközi kötelezettségek Az 1994. évi I. törvény 3. §-a úgy rendelkezik, hogy a Magyar Köztársaság nemzetközi szerzıdéseinek elıkészítése és megalkotása során biztosítani kell azoknak az Európai Megállapodással való összhangját. A jogszabályok elıkészítése és megalkotása során érvényesíteni kell az Európai Megállapodás 67. §-ában meghatározott követelményeket. Az Európai Megállapodás 67. §-a szerint a Szerzıdı Felek elismerik, hogy Magyarországnak a Közösségbe történı gazdasági integrációja egyik alapvetı elıfeltétele az, hogy az ország jelenlegi és jövıbeni jogszabályait közelítsék a Közösség jogszabályaihoz. Magyarország biztosítja, hogy amennyiben lehetséges, jövıbeni jogszabályai a Közösség jogszabályaival összeegyeztethetıek lesznek. Mindezekre figyelemmel, az Szjt. 113. §-a sorolja fel azokat a közösségi jogszabályokat, amelyekkel az Szjt. összeegyeztethetı szabályozást tartalmaz. Az Szjt. 2004. május 1-jétıl (Magyarország uniós csatlakozásától) hatályos módosítása e felsorolást kiegészíti az Európai Parlament és a Tanács 2001/29/EK irányelvével az információs társadalomban érvényesülı szerzıi és kapcsolódó jogok egyes kérdésekben történı összehangolásáról, másrészt - az Európai Unióhoz történı csatlakozásra figyelemmel - elmarad a jogharmonizációs klauzulából az Európai Megállapodásra való hivatkozás. A lista 2006. január 1-jétıl bıvült az eredeti mőalkotás szerzıjét megilletı követı jogról szóló 2001/84/EK irányelvvel, amelyet az Szjt. 2006. január 1-jétıl hatályos módosítása ültetett át teljes körően a hazai törvényi szabályozásba. Végül a felsorolást a szellemi tulajdonjogok érvényesítésérıl szóló Európai Parlament és a Tanács 2004/48/EK irányelve zárja, amit a 2005. évi CLXV. törvény 2006. április 15-i hatállyal iktatott be az Szjt.-be.