1.7 Szennyvízelvezető akna javítása

Munkavédelem és munkabiztonság CD 8/1 Építőipar

8/1.7 Szennyvízelvezető akna javítása Elsőfokú eljárás A megállapított tényállás szerint az ellenőrzés helyszínén több munkáltatónak volt telephelye, melyek közé az I. rendű felperesi cég (munkáltató), illetve a II. rendű felperes egyéni vállalkozása is tartozott. A munkáltató területéhez tartozó kékes komposztüzem csarnokának hátsó nagy bejárata közelében földalatti csurgalékvíz akna került kiépítésre. A szennyvízelvezető aknába szivattyút telepítettek, amelynek részét képezte többek között egy villamos vezérlőszekrény is. A szennyvízelvezető akna nem működött megfelelően, kezdettől fogva a vezérlő szekrényen lévő kapcsoló többször hibajelzést adott. A hibajelzés akkor történt, amikor az aknában lévő víz szintje elérte a felső határként megjelölt szintet. A hiba hónapok óta fennállt. A munkáltató korábbi termelési igazgatója, aki a perbeli időszakban megbízási szerződéssel szaktanácsadói feladatokat látott el, a néhai munkavállalókkal megállapodott az akna hibájának elhárításáról. Egyikük a II. rendű felperesnél, míg másikuk az I. rendű felperesnél villanyszerelői munkakört töltött be. Munkaköri leírásuk szerint feladatukat mindenekelőtt az azonnali hibaelhárítás, illetőleg a karbantartás képezte. A szennyvízelvezető akna meghibásodásával összefüggésben műszaki megoldásként felmerült, hogy az árokból visszafolyó csapadékvíz elvezetésére szolgáló csatornát be kell zárni, be kell dugaszolni. Ezt kétféle módon lehetett elvégezni, az árok felől, vagy az aknán belülről.

2014. márciusi állapot

8/1 – 45

8/1 – 46


Az elhunyt munkavállalók munkásjárattal mentek munkába. A munkaidő kezdetére átöltöztek, és a központi karbantartó műhelyből a kékes komposztüzem betermelő csarnoka előtti csurgalékvíz aknához mentek. Az aknából a csurgalékvizet szivattyúzták ki. Az aknában még legalább egy méter magas víz lehetett, amikor az aknába helyezett 5 méter hosszú fém támasztólétrán munkavégzési céllal az egyik munkavállaló elindult lefelé, még a létrán volt, amikor az aknában lévő mérges gázok hatására rosszul lett. Egy másik munkavállaló, az egyéni vállalkozó alkalmazottja ezt észlelve segíteni akart neki, azonban ő is, és a szintén segíteni szándékozó harmadik munkavállaló is rosszul lett. A csurgalékvízbe esett két munkavállalót már csak a haláluk beállta után tudták kiemelni, a harmadik munkavállaló a kórházban halálozott el. Mindhármuk halálát kénhidrogén mérgezés okozta. A munkavédelmi hatóság határozataival a munkavégzést szervezett munkavégzésnek és az eközben bekövetkezett balesetet munkabalesetnek minősítette, valamint munkavédelmi bírság is kiszabásra került mind az I. rendű, mind a II. rendű felperesi munkáltató vonatkozásában. A hatóság határozata szerint munkáltatók megszegték az Mvt. 2. § (2) bekezdésébeni, 54. § (3) bekezdésében, 55. §-ában, 42. § b) pontjában meghatározott munkavédelmi szabályokat, illetve a beszállásos munkavégzésre vonatkozó MSZ-0957.0033:1990. szabvány 3.1.2., 3.1.5., 4.1., 4.5., 5.2., 6.1. pontjait. Ezen túlmenően nem vették figyelembe a Mezőgazdasági Biztonsági Szabályzat kiadásáról szóló 16/2001.(III.3.) FVM rendeletet 4.20.10.1., 4.20.13., illetve 4.20.13.1. pontjait. A hatóság megállapította, hogy a munkavállalók munkaköri leírása szerint is feladatukat képezte a kapcsoló-



szekrényben lévő automatika felügyelete és üzemképes állapotban való tartása. A baleset ugyanazon a területen történt, ugyanazokkal az eszközökkel dolgoztak a munkavállalók, mint bármikor máskor. A munkába indulás, a munkaidő szerinti megjelenés, a munkaeszközök használata szervezett munkavégzésre utalnak, a felperesek által állított szabadság nem volt feltüntetve a szabadság nyilvántartási tömbben. A szóbeli megbízás hétvégi munkavégzésre irányult, ehhez képest a balesethez vezető munkát munkaidőben teljesítették. Munkaidőben a munkakörükhöz kapcsolódó szakképzettséget igénylő munkát végeztek a munkáltató érdekében, ezért ez szervezett munkavégzésnek minősül. Másodfokú fokú eljárás A munkáltató nem értett egyet a munkavédelmi bírsághatározatokban foglaltakkal, ezért a törvényes határidőn belül fellebbezést nyújtott be, amelyben vitatta a balesetet szenvedett munkavállaló foglalkoztatásra irányuló jogviszony megállapítását így azt is, hogy a szervezett munkavégzésre vonatkozó jogszabályok alapozzák meg az eljárást. Álláspontja szerint téves a határozatok indokolásának azon megállapítása, mely szerint az egyik elhunyt munkavállaló munkakörébe tartozott az akna felügyelete. Az akna a komposztáló üzemhez tartozott, melyet szintén önálló társaság üzemeltet, saját karbantartói és villanyszerelői vannak. A határozatból nem derül ki, hogy a 2006-ban létesített aknát melyik gazdálkodó szervezet üzemeltette és miért kellett a balesetben érintett valamennyi munkáltatónak kockázatértékeléseiben az akna használatával kapcsolatos veszélyeket felmérni és a veszélyek elhárítására vonatkozó intézkedéseket megtenni.


8/1 – 47

8/1 – 48


A II. fokú hatóság fellebbezéseket megalapozatlanoknak tekintette és elbírálásuk eredményeképpen – egyetértve az első fokon eljárt hatóság döntéseivel – helyben hagyta az I. fokú határozatokat. Bírósági eljárás A munkáltató keresetet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz. Az eljáró bíróság a közigazgatási határozatokban foglaltakkal egyezően arra a megállapításra jutott, hogy a munkavállalók munkavégzése szervezett munkavégzés volt, és az eközben bekövetkezett baleset munkabalesetnek minősült. Az indokolás szerint a munkavállalók villanyszerelőként vállalkoztak a perbeli munka elvégzésére, munkaköri feladatuk volt az akna automatikájának karbantartása, ellenőrzése, a munka elvégzésére az egyébként utasítási joggal rendelkező személy adott utasítást, és tevékenységük során a munkáltató eszközeit használták. Legfelsőbb Bíróság előtti eljárás A jogerős ítélettel szemben a munkáltató terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben arra hivatkozott, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlója a balesetet okozó munkára a munkavállalókat nem utasította, a munka végzésének menetét, eljárását nem ismerték. Nem tudta, hogy milyen módon és eszközzel kívánják a munkavállalók a hibát orvosolni. A munkavégzés során nagyfokú önállósággal jártak el, maguk határozták meg a munkavégzés idejét, módját, a felhasznált eszközöket. A munkára olyan személy adott megbízást, aki munkaszerződést nem köthetett, ugyanis nem gyakorolt munkáltatói jogokat. A megbízó tanúvallomása szerint a felek 10 000 forintos díjban állapodtak meg, amely a munka sikeres és eredményes elvégzése esetén járt.



Megerősítette, hogy a munkavállalók nem mehettek volna le az aknába, hiszen a beszállási munkákat mindig külső cég végezte, és az akna úgy volt kiépítve, hogy a villamos berendezés kiemelhető volt belőle. Az aknába történő beszállás egyértelműen tiltva volt, ezért annak kockázatával foglalkozni vagy azt oktatni nem kellett, így mentési tervre sem volt szükség. A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelem nem alapos az alábbiak miatt: Az elhunytak közvetlen, felettesnek minősülő műszaki vezetője vallomása szerint az elhunytakat a szivattyúvezérlő hibalámpájának jelzésére több alkalommal hívták. Az építőipari mérnök szerint májusban üzemeltette be a műszaki vezető a Flyt típusú átemelő-szivattyút egy külső céggel, ami hol működött, hol nem. Néha szólt a villanyszerelőknek, akik hol kihúzták egy kötélen a szivattyút, vagy megnyomtak egy relét a kapcsolószekrényen, és akkor megint működött. Mindezek alapján nem okszerűtlen a munkaügyi bíróságnak az a megállapítása, hogy a balesetben érintett munkavállalók a munkakörükbe tartozó feladatot láttak el, amelyre a nem vitatott tényállás szerint az utasítási joggal rendelkező személy adott utasítást. Ennél fogva a munkáltató megbízási szerződés keretében való munkavégzésre alaptalanul hivatkozott. Mindezeknek nem mond ellent, hogy az elhunytak egyike a munkához saját kesztyűjét használta, továbbá az utasítást adó a munkavállalókkal külön díjazásban állapodott meg, hiszen többletdíjazás kilátásba helyezése valamely munkaköri feladat soron kívüli teljesítése esetére nem ellentétes a Munka Törvénykönyvének (Mt.) rendelkezéseivel.


8/1 – 49

8/1 – 50


A nem vitatott tényállás szerint az I. és a II. rendű munkáltatónak egy kockázatértékelése volt. 2006 tavaszán az automatizált akna kiépítését követően a kockázatértékelést nem módosították, ahhoz az ezzel felmerülő veszélyes tevékenységet fel nem mérték, az aknafedelet lakattal nem zárták le. Az a körülmény, hogy a munkavállalók a munkáltatók által állított tiltás ellenére az aknába lementek, az Mvt. 2. § (2) bekezdése alapján a munkáltató terhére esik (hiszen erre utasítás alapján került sor), mint ahogy az is, hogy a szivattyú telepítését követően a munkáltatók a kockázatértékelés felülvizsgálatát nem végezték el. E körben a másodfokú hatóság részletesen fejtette ki, hogy a korábban gépészeti, illetve villamos berendezések nélküli aknába a villamos szivattyú elhelyezése a csurgalékvíz kezeléssel kapcsolatos technológiai változtatást jelentett, ezért szükséges lett volna az Mvt. 54. § (3) bekezdése alapján a korábbi kockázatértékelést felülvizsgálni, amit a munkáltató elmulasztott. A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a balesettel kapcsolatban feltárt súlyos szabálytalanságok, illetve súlyos veszélyeztetés miatt a munkavédelmi bírság kiszabása a törvénynek megfelelt.


1.7 Szennyvízelvezető akna javítása

Recommend Documents