)

EIB-3/2009. (EIB-119/2006-2010.)

Jegyzőkönyv∗ az Országgyűlés Európai ügyek bizottságának 2009. február 24-én, kedden, 10 órakor az Országház főemelet 61. számú tanácstermében megtartott üléséről

∗

A jegyzőkönyv megtalálható.

eredeti

hitelesített

példánya

az

Országgyűlés

Levéltárában

-2-

Elnöki bevezető, a napirend elfogadása

5

Tájékoztató az Eurojust feladatairól és tevékenységéről

5

Dr. Lévai Ilona tájékoztatója

5

Kérdések, észrevételek, hozzászólások

12

Dr. Lévai Ilona reagálása

15

-3Napirendi javaslat 1. Tájékoztató az Eurojust feladatairól és tevékenységéről

-4Az ülés résztvevői A bizottság részéről Megjelent Elnököl: Dr. Eörsi Mátyás (SZDSZ), a bizottság elnöke Kocsi László (MSZP), a bizottság alelnöke Firtl Mátyás (KDNP), a bizottság alelnöke Gál J. Zoltán (MSZP) Káli Sándor (MSZP) Dr. Legény Zsolt (MSZP) Dr. Szanyi Tibor (MSZP) Veress József (MSZP) Dr. Braun Márton (Fidesz) Ékes József (Fidesz) Ivanics Ferenc (Fidesz) Manninger Jenő (Fidesz) Nógrádi Zoltán (Fidesz) Helyettesítési megbízást adott Dr. Botka László (MSZP) Káli Sándornak (MSZP) Szirbik Imre (MSZP) dr. Legény Zsoltnak (MSZP) Dr. Ujhelyi István (MSZP) dr. Szanyi Tibornak (MSZP) Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz) Ivanics Ferencnek (Fidesz) Pelczné dr. Gáll Ildikó (Fidesz) Firtl Mátyásnak (KDNP) Gál J. Zoltán (MSZP) távolléte idejére Veress Józsefnek (MSZP) Manninger Jenő (Fidesz) távolléte idejére Ékes Józsefnek (Fidesz) Meghívottak Dr. Lévai Ilona ügyész, az Eurojust magyar nemzeti tagja Keller László pénzügyminisztériumi államtitkár

-5(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 06 perc) Elnöki bevezető, a napirend elfogadása DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó reggelt kívánok! Tisztelettel köszöntöm a bizottság tagjait, meghívott vendégeinket és mindazokat, akik a bizottság munkájára figyelnek. A napirendi javaslatomat az írásban előterjesztettel összhangban tartom fenn. Kérdezem a bizottságot, észrevétel a napirendi javaslattal kapcsolatban van-e. (Nincs jelzés.) Ilyen igényt nem látok, ezért kérdezem a bizottságot, hogy kik támogatják a mai napra rendelt napirendünket. Kérem, kézfelemeléssel jelezzék! (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm szépen. Tájékoztató az Eurojust feladatairól és tevékenységéről Az 1. napirendi pontunk az Eurojust feladatairól és tevékenységéről egy beszámoló. Nagy tisztelettel köszöntöm dr. Lévai Ilona ügyész asszonyt, az "eurojuszt"-tól; nyilván ezt másképpen kell kiejteni. (Dr. Lévai Ilona: "Jurodzsászt.") "Jurodzsászt" angolosan, "jurojuszt" franciásan, és "eurojust" magyarul. Na jó, nem vicceljük el. Tehát ennek a szervezetnek a tevékenységéről hallgatjuk meg Lévai Ilonát, és köszönjük, hogy elfogadta a meghívásunkat. Egy önre bízott időkeretben megtartott beszámolót követően a bizottság tagjai kérdéseket tesznek föl, vagy észrevételeket tesznek, és utána többet tudunk arról, hogy önök hogyan működnek. Még egyszer köszönöm, hogy itt van, elfogadta a meghívásunkat. Meg is adom a szót. Dr. Lévai Ilona tájékoztatója DR. LÉVAI ILONA ügyész, az Eurojust magyar nemzeti tagja: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Hölgyeim és Uraim! Szeretném megköszönni a megtisztelő meghívást, aminek a legnagyobb örömmel tettem eleget, annál is inkább, mert a jövő az, hogy a nemzeti parlamenteknek az Eurojusttal kapcsolatosan is nagyobb szerepük lesz a jelenleginél, másfelől más tagállamok parlamentjei esetében nem szokatlan az, hogy rendszeresen meghívják az Eurojust nemzeti tagjukat információadás céljából, és egyáltalán tájékoztatás céljából. Ugyan a prezentációm végén szeretnék szólni a lisszaboni szerződésről, de már itt is szeretném kiemelni, hogy az új szerződés szerint a nemzeti parlamentek közreműködnek majd az Eurojust tevékenységének ellenőrzésében. Ez a jövő, természetesen. Én azonban a múlttal szeretném folytatni. Az Eurojust nem előzmények nélkül jött létre. A hátterében a határokat nem ismerő bűnözés áll, másfelől az, hogy a bűnüldözés nemzeti keretek között zajlik, és fog is zajlani meglehetősen hosszú időn keresztül. Tulajdonképpen az, hogy létre kell hozni az igazságügyi együttműködés koordinálására egy európai uniós szervet, a kilencvenes években merült föl. Az 1993-as koppenhágai csúcs nyomán kezdődött meg akkor még a tudomány munkája. 1996-ban látott napvilágot egy tudósokból, jogtudósokból álló bizottságnak a könyve, az úgynevezett Corpus Juris, amelynek, ha szabad mondani, a szülőanyja

-6Mireille Delmas-Marty francia professzornő volt. Ennek a munkának meglehetősen nagy volt a hatása. Engedjék meg kellő szerénységgel megjegyezni, hogy Magyarország, legalábbis a Legfőbb Ügyészség ezeken a fejleményeken már akkor nagyon rajta tartotta a szemét. Györgyi Kálmán legfőbb ügyész úr első kézből adta tovább ezt a tudományos munkát, és nekem is volt szerencsém publikálni ez alapján egy Európai Tükör nevű folyóiratban - nem tudom, létezik-e még -, egy EU-s folyóiratban 1997-ben egy meglehetősen terjedelmes munkát. A következő nagyon fontos lépés a tamperei csúcs volt a finn elnökség idején, ahol az EU állam- és kormányfői tulajdonképpen csak az igazság- és belügyekkel foglalkoztak, és máig ható iránymutatást adtak, és célkitűzéseket fektettek le ennek a csúcsnak a konklúzióiban. Ekkor született politikai döntés, politikai elhatározás az Eurojust létrehozásáról, és létrejött a politikai konszenzus is olyan tekintetben, hogy az európai ügyészség fölállítása még idő előtti; vannak tagállamok, amelyek kifejezetten ellenzik - ilyen volt például Nagy-Britannia -, viszont egyetértés volt abban, hogy a koordináció céljából az igazságügyi szervek között az Eurojust megvalósítható. Ennek eredményeképpen 2001. március 1-jén megkezdte működését az úgynevezett Pro-Eurojust. Meg kell mondani, hogy meglepetésként ért bennünket, mivel nem igazán bíztunk abban, hogy ilyen hamar meg fog ez történni. Mindenki tudja, hogy egy-egy politikai döntésnek a keresztülvitele olyan módon, hogy azok EU-jogalkotásban öltsenek testet, nem minden esetben nagyon gyors. Ez relatíve gyors volt, és a későbbiekben az egész folyamatot meggyorsította mindaz, ami New Yorkban 2001. szeptember 11én történt. Ekkor nyilvánvalóvá vált, hogy nem halasztható tovább egy európai koordinációs igazságügyi együttműködési egység létrehozása. Ennek eredményeképpen 2002. február végén megszületett az az EUjogforrás, amit mi Eurojust-határozatnak hívunk. Ez a 2002/187/IB határozat, ami máig szabályozza a mi tevékenységüket, és ez az alap, természetesen egy 2008-ban született kiegészítéssel, egy új, a korábbi Eurojust-határozatot módosító határozattal, feltehetőleg a lisszaboni szerződés hatálybalépéséig. A következő blokkban, ha megengedik, az Eurojust feladatairól és tevékenységéről szeretnék beszélni. Szeretném előrebocsátani, hogy az Eurojust meglehetősen rendhagyó szerv struktúráját illetően, a benne működő nemzeti tagok hatáskörét illetően, és még sok-sok egyéb szempontból. Azonban, ha a feladatait szeretném nagyon röviden összefoglalni, akkor azt kell mondanom, hogy az Eurojust feladata koordináció, koordináció, koordináció a tagállamok igazságügyi hatóságai között, valamint harmadik államok igazságügyi hatóságaival is. Mindezek mögött az áll, hogy mint tudjuk, a büntetőeljárások nemzeti büntetőjogok alapján nemzeti keretekben folynak. Ebből következően a tipikus helyzet az, hogy a nemzeti ügyész, bíró, netán nyomozó egy-egy nagyobb, több tagállamra kiterjedően elkövetett bűncselekménynek csak a fragmentumát látja, csak egy pici részét látja, és távolról sem látja, tehát alapvetően fogalma nincs a nagy egészről. Holott a cél az volna, hogy a nagy egészet lássuk, és az összes szálat földerítsük ahhoz, hogy egy-egy ilyen bűnszervezetet - merthogy általában a szervezett bűnözés áll ezek mögött a

-7több államra kiterjedő bűncselekmények mögött - fölszámoljunk. Tehát ne történjen meg az az eset, hogy levágjuk a sárkány egy fejét nagy sikerrel, miközben a többi mosolyog és vígan éli világát, vagy más tagállamban további fejeket növeszt. A hatékony fellépés a szervezett bűnözés ellen koordináció nélkül, tehát a nemzeti határokon történő kitekintés és együttműködés nélkül lehetetlen. Egy dolgot szeretnék itt, a parlament bizottsága előtt elmondani, ami a nemzeti költségvetéseket is nagyon komolyan érinti, az áfa-, körhintacsalást, ahol a körhintában résztvevők egy részét a körhintacsalás természetéből adódóan az igazságügyi hatóság vagy netán a nyomozó hatóság nem is látja, a partnerállamok, tehát a másik államok, amelyek részt vesznek a körhintában, nem is szenvednek sérelmet, tehát náluk nincs áfakiesés, nincs költségvetési bevétel-kiesés, tehát nem is igazán érintettek, nem is igazán érdekeltek abban, hogy a saját oldalukon föllépjenek. Ez egy tipikusan európai bűncselekmény, és itt is arról van szó, hogy egy tagállamot érint elsősorban súlyosan a következménye a költségvetésibevétel-kiesést illetően, és a többi tagállamnak a segítségnyújtása és a többi tagállammal való kooperáció, az olyan tagállamokkal való kooperáció, amelyek nem szenvedtek sérelmet, nem biztosítható másképp, csak ha létezik egy olyan szerv, egy koordinációs és az együttműködést előmozdítani törekvő intézmény, mint az Eurojust. Egy másik nagyon fontos terület - hogy csak néhányat említsek a sokból - a terrorizmus. A terrorizmus elleni fellépés sem képzelhető el a szálak, az összefüggések és a koordináció magas szintű biztosítása nélkül. Hál’ istennek, Magyarország ebben nem érintett, hál’ istennek nálunk még nem volt ilyen cselekmény, reméljük, nem is lesz, de némely más tagországban ez nagyon-nagyon komoly kérdés, és ennek megfelelő ennek a kezelése is. Az Eurojust nagyon sok ilyen nyomozásban közreműködött, és örömmel mondhatom, hogy nem egy cselekmény megelőzésében is sikerrel közreműködött. Az Eurojust feladata tehát mindezekből következően a nemzeti büntetőeljárások támogatása, azoknak a nemzeti büntetőeljárásoknak a támogatása, amelyeknek nemzetközi elemei vannak, a jogsegélykérelmek teljesítésének, a kiadatásnak a megkönnyítése és meggyorsítása, és ezeknek technikai oldalról is mindenoldalú támogatása. Ezek között szeretném kiemelni, hogy az Eurojust lehetőséget biztosít az érintett tagállamoknak a közvetlen információcserére is, amit magyarra lefordítva úgy kell érteni, hogy lehetőség van arra, hogy Hágában koordinációs értekezlet keretében a tagállamok ügyészei, bírái leüljenek egy asztal köré, és megbeszéljék mint jogászok - mert ez igazságügyi együttműködés, ez nem rendőri együttműködés -, hogy hogyan tovább, kinek milyen információi vannak, ki mit kíván teljesíteni egy nagyobb volumenű közös akcióból, és tulajdonképpen hogyan oldódjanak meg a joghatósági problémák, a jogsegélykérelmek teljesítése mikor várható, milyen feltételeknek kell eleget tenni, és még hosszan sorolhatnám. Tehát a közvetlen, személyes eszmecsere az igazságügyi hatóságok képviselői között, amire azt mondható, hogy ügyészek közötti eszmecserére való lehetőség, szintén egy nagyon fontos elem ebben a körben.

-8Azt kell mondani, hogy a büntetőjog - és ez talán más jogágakról is elmondható - nagyon kötődik a tradíciókhoz, nagyon mélyen beágyazott a tagállamok nemzeti kultúrájába. Ezeknek a tradícióknak a megváltoztatása természetesen nem várható el, minden tagállam ragaszkodik ezekhez a tradíciókhoz. Ebből következően vagy ezzel együtt a jogrendszerek is rendkívül különbözőek. Ebből nagyon sok jogi probléma adódik, éppen ezért nagyon fontos az is, hogy a Eurojust közreműködésével ezeket a jogrendszerek eltéréseiből adódó problémákat át tudjuk hidalni, jogi megoldást tudjunk találni gyakran olyan kérdésekre, amelyeknek a megoldása első látásra gyakran lehetetlennek tűnik. 27 jogrendszerrel dolgozik az Eurojust minimálisan, de ennél jóval többel, az Egyesült Királyságnak például három büntetőjogi rendszere van, nem beszélve a szövetségi államokról, Németország sajátosságairól büntetőjogi területen, és még sok egyébről. Tehát ez volna a hivatása az Eurojustnak, ezek volnának a feladatai röviden összefoglalva. Hogyan működik az Eurojust? Mint harmadik pilléres intézmény amint említettem - nem a szokásos képet mutatja. Az Eurojust tulajdonképpen két részből áll, az egyik a kollégium, gyakorlatilag ez az Eurojust mint olyan, a másik pedig az Eurojustot kiszolgáló adminisztráció. A kollégium 27 nemzeti tagból áll, minden tagállam egy ügyésszel vagy bíróval képviselteti magát. A helyzet az, hogy egy-két kivételtől eltekintve minden nemzeti tag ügyész, vagy ha korábban bíró volt, és nem tipikusan ítélőbíró, hanem vizsgálóbíró, akkor is gyakran funkciót cserél az Eurojust nemzeti tagság betöltésének idejére, és ügyészi státusban van ott, mert így könnyebb működni. Valamennyi nemzeti tagnak természetesen egy szavazata van, és a határozatait - kivéve néhányat, ami elsősorban a működtetés területére esik - kétharmados többséggel hozza. Ez a határozathozatal és egyáltalán a kollégium működése plenáris üléseken történik. Az Eurojust hetente minimálistan kétszer tart plenáris ülést, amelynek az első részét tour de table-nek nevezzük rossz franciasággal, ahol mindenki előterjeszti a saját tagállama részéről az éppen aktuális ügyet, ha van, a második részében pedig egyéb ügyekkel foglalkozunk. A kollégium 27 nemzeti tagjának jogállása rendkívül érdekes, mert három kalapunk van. Az első kalap az, hogy a kollégium tagjaként részt veszünk az Eurojust hatáskörének gyakorlásában. Ez egy testületi hatáskör, ahol minden nemzeti tag egy a testületen belül. A másik kalap, amikor a nemzeti tag az Eurojust hatáskörében jár el, tehát konkrét ügyekben mint érintett tagállamok nemzeti tagjai gyakoroljuk az Eurojust hatáskörét. Ezek tulajdonképpen olyan hatáskörök, amelyek a Tanács úgynevezett Eurojusthatározata alapján gyakorolandók, és ebben a határozatban vannak kijelölve a határaink, hogy mit csinálhatunk az Eurojust hatáskörében akár kollégiumként, akár a kollégium tagjaként. Szeretném hozzátenni, hogy nagyon-nagyon lényeges, hogy az Eurojust nem tud utasítást adni a tagállamoknak. Az Eurojust mindig csak kér, javasol, netán tájékoztat. Tehát nekünk nincsenek olyan jogosítványaink, hogy a nemzeti ügyészségeket vagy más igazságügyi hatóságokat utasítsunk. Kérni tudunk, javasolni tudunk, és természetesen az EU a szolidaritás,

-9satöbbi eszméin alapul, és ezeknek a kéréseknek a tagállamok, azt hiszem, kivétel nélkül eddig mindig eleget tettek. A harmadik kalap a nemzeti ügyészi jogállás vagy nemzeti vizsgálóbírói jogállás. Ebben az esetben a hatáskörünk gyakorlása a tagállam területére korlátozódik, természetesen a saját tagállamunk területére korlátozódik, és a hatáskörünk forrása is a nemzeti jog. Tehát én a magyar büntetőeljárási törvényben vagy egyéb jogszabályban számomra mint magyar ügyész számára biztosított hatáskörben járhatnék el. Egyébként az Eurojusthatározat előírja, hogy a tagállamnak be kell jelenteni a Tanács főtitkárságához meg az Eurojusthoz is, hogy a nemzeti tagját milyen ügyészi jogkörökkel ruházza föl. Én itt megmondom nyíltan, nekem nincs túl sok hatásköröm, viszont azt kell mondanom, hogy miután a legfőbb ügyész közvetlen alárendeltségében működöm, és a legfőbb ügyésznek és a legfőbb ügyész büntetőjogi helyettesének is rendszeresen beszámolok az Eurojustnál történtekről, ha valamit Magyarországon el kell rendelni, ha valamint Magyarországon lépni kell, akkor az megtörténik anélkül, hogy én rendelkeznék azzal a hatáskörrel, hogy én magam rendeljem el. Meg kell mondanom, hogy ez hatékonyabb, mint ha nekem Hágából kellene valamilyen intézkedést Magyarországon meghozni. Őszintén szólva el sem tudom képzelni, hogy felelősséggel ezt hogy tudnám megtenni. Az iratok itt vannak, az összes technikai, fizikai és egyéb környezet itt van, tehát távolról ezt nagyon nehéz volna csinálni. Éppen ezért azt hiszem, hogy a magyar megoldás nem éppen egy pontos leképezése annak, ami benne van az Eurojust-határozatban, azonban működőképes, és sok esetben jobb, mint ha szó szerint követtük volna azt, ami ebben a határozatban szerepel. A másik feladatunk a konkrét ügyek intézésén kívül az, hogy irányítjuk az Eurojust körülbelül 200 fős személyzetét. Ez egy meglehetősen nagy feladat, és ez a függetlenség ára. Mi egy független szervezet vagyunk, nem végzi el az irányítást és az egyéb feladatokat senki más helyettünk, tehát ilyen testületi, úgynevezett corporate governance-ként is működünk. Azt kell mondanom, hogy nagyon jó az együttműködésünk az EU Bizottsággal, a Tanáccsal és az Európai Parlamenttel úgyszintén. Az Európai Parlament nagyon sokszor nagyon nagy segítségünkre volt például költségvetési kérdésekben, de ezen túlmenően is rendszeresen ellátogattak az Európai Parlamenttől hozzánk, és én azt hiszem, nagyon jó volt az együttműködés, nagyon jó az együttműködés. A Bizottság és a Tanács részéről szintén rendszeresen közös üléseket tartunk a képviselőkkel, és Frattini igazságügyi és belügyi biztos, és most Jacques Barrot igazságügyi és belügyi biztos rendszeres látogató az Eurojustnál, és az eszmecsere a minket érintő kérdésekben folyamatos. Ezenkívül az Eurojust véleménye, állásfoglalása a büntetőjogi területet érintő jogalkotásnál nagyon fontosnak értékelt, és mi ezt a véleményt meg is adjuk minden szükséges esetben, Brüsszelben a képviselőink ott vannak a tárgyalásokon, és véleményt nyilvánítunk. Harmadik országokkal együttműködési megállapodásaink vannak, tehát harmadik országokkal is együtt tudunk működni. Az Egyesült Államokkal együttműködési megállapodásunk van, és Norvégiával is, amely

- 10 majdnem EU-tagállam, és sorolhatnám Oroszországtól kezdve azokat az államokat, amelyekkel együttműködési megállapodásunk van. A statisztikai adatokat, azt hiszem, kiosztottam. Folyamatos a növekedés, sikeres a működésünk, és Magyarország is szép eredményeket mondhat magáénak. Kevésbé jó eredményeink is voltak, de ez az év is jól indult, ebben az évben több mint hat ügyet vitt Magyarország az Eurojust elé, ami egy jó kezdetnek számít. 2008 egy nagyon fontos év volt az Eurojust számára, mivel ekkor zajlott le tulajdonképpen az Eurojust erősítéséről szóló új tanácsi határozat tárgyalása, és tulajdonképpen decemberre az igazságügy-miniszterektől megkapta a jóváhagyást, a politikai jóváhagyást. A kihirdetésre jövő év decemberében kerül sor, és két éven belül kell majd végrehajtani. Ha megengedik, csak nagyon röviden kiemelném azt a néhány pontot, ami módosítást jelent a korábbiakhoz képest. Egy állandó ügyeleti rendszer jön létre, ami magyar szempontból nem nagyon jelentős, mert én magam a hét 7 napján 24 órában elérhető vagyok, bármi történik, és egyébként nagyon sokszor történik is hétvégén vagy éjszaka valami. Én magam elérhető vagyok, de ez nem mindenkinél van így, a német tagállamnak rengeteg ügye van, ezt egy embertől nem is lehet elvárni. Tehát ezt meg fogja oldani az új módosító határozat. Szélesebb hatáskört ír elő ez az új határozat a nemzeti tagoknak a nemzeti jog alapján. Itt majd újabb módosításra lesz szükség mindenképpen, tehát ezt meg kell nézni, és a végrehajtás keretében az Eurojusthatározatnak eleget kell tenni. Nemzeti Eurojust koordinációs rendszert kell létrehozni, ami azt jelenti, hogy az EU büntetőjogi területével foglalkozóknak tulajdonképpen a nemzeti tag vezetésével egy ilyen koordinációs rendszert kell képezniük. Ez Magyarországon megvan, már 2004-ben olyan szervezeti megoldást sikerült találni az ügyészségen belül, hogy a kolléganőmmel, aki az Európai Igazságügyi Hálózat ügyészségi kontaktpontja, egy egységben dolgozunk, és egyéb vonatkozásban is a koncentrációja és koordinált összefogása a különféle területekkel foglalkozó kollégáknak nálunk megvan. Ami nincs meg, és majd nagyon-nagyon fontos lesz, és amihez szintén a Be. módosítására lesz szükség, az, hogy a magyar ügyészek több ügyet vigyenek majd az Eurojust elé. Jelenleg semmi nem írja elő, hogy az Eurojustot igénybe kellene venni. Nem ment át a jogi tudatba, mivel nincs jogszabályba leírva, hogy itt van az Eurojust, igénybe lehet venni, sőt, bizonyos esetekben indokolt, hogy kötelező is legyen igénybe venni. Tehát ez nem szerepel jogszabályban, és ha nincs jogszabályban, az az ügyészek, bírák számára többnyire nem létező dolog, mert jogászok. Úgyhogy itt mindenképpen Be.-módosításra lesz szükség. Egy utolsó módosítás, amit szeretnék megemlíteni az Eurojusthatározat módosításával kapcsolatban: az Eurojust összekötő magisztrátusokat, tehát bírákat, ügyészeket küldhet majd a világba, harmadik országokba is annak érdekében, hogy az együttműködés és a koordináció globálisan is minél sikeresebb legyen. Tulajdonképpen ez a 2008-ban elfogadott Eurojust-határozat egyfajta előremenekülés is volt 14 tagállam részéről, mert nem kívántak várni a lisszaboni szerződés hatálybalépésére, és javaslatot terjesztettek elő már

- 11 2008-ban a módosításra, amelynek irányait nyilván a lisszaboni szerződés felülmúlta. A lisszaboni szerződés egyfelől vázolja az európai ügyészség felállításának lehetőségét, másfelől az Eurojust további jövőjére nézve is tartalmaz rendelkezéseket. Amit szeretnék hangsúlyozni, hogy bár valószínűleg létrejön az európai ügyészség, ez nem jelenti azt, hogy az Eurojust meg fog szűnni. Az Eurojustra szükség lesz ezután is mint koordinációs szervre, viszont a bűncselekmények egy bizonyos kategóriájában, mégpedig az EU pénzügyi érdekei sérelmére elkövetett bűncselekmények terén szükség lesz az európai ügyészségre, és ez az európai ügyészség - amint a szerződés írja - az Eurojustból fog kialakulni, tehát a két szerv egymás mellett fog létezni a lisszaboni szerződés által fölvázoltak szerint. Ami az Eurojust esetében nagyon fontos változás lesz, az, hogy az Eurojustnak hatásköre lesz nyomozás elrendelésére a tagállamokban. A jelenlegi helyzet szerint az Eurojust kérhet ilyet a tagállamoktól, a lisszaboni szerződés alapján maga cselekedhet, maga elrendelheti a nyomozást. Tulajdonképpen ez a legfontosabb változás a hatályos Eurojust-határozathoz képest a módosító határozatban, ami két év múlva lép életbe. Az európai ügyészséggel kapcsolatosan a következőket szeretném elmondani. Az európai ügyészség kizárólagosan az EU pénzügyi érdekeit sértő bűncselekményekkel fog foglalkozni. A vázoltak szerint a nyomozó hatóság európai lesz, az ügyész európai lesz, a bíróság azonban változatlanul nemzeti lesz. Tehát nem lesz európai büntetőbíróság, nem is volna értelme, nem látszik értelme ennek. Végül, mielőtt befejezném, szeretnék rámutatni arra, hogy el kellene dönteni, hogy szeretjük-e az európai ügyészséget, tehát Magyarország hogy foglal állást ebben a kérdésben. A többségnek - a lisszaboni szerződést a tagállamok aláírták, a ratifikálás egy más kérdés - végül is elfogadhatónak tűnt hosszú távon az európai ügyészség. Úgy tűnik, Magyarország számára is, hisz 2007 decemberében elsőként ratifikáltuk a lisszaboni szerződést. Én még emlékszem, az alkotmányszerződés esetében a magyar képviselők közül egyebek között volt igazságügy-miniszter, Vastagh Pál Brüsszelben nagyon értékes anyagokkal járult hozzá ennek a koncepciónak a kidolgozásához, tehát tulajdonképpen láthatóan az európai ügyészség mellett volt Magyarország. Én a saját gyakorlatomban tapasztaltam a magyar kormányzat részéről másfajta megközelítést is, tehát nyilván vannak ellenzői is ennek. Viszont egy dolog nagyon világos: a lisszaboni szerződés előírja, hogy 9 tagállam megerősített együttműködés keretében akkor is megcsinálhatja az európai ügyészséget, ha a többi nem akarja. Tehát, ha nem lehet a létrehozást illetően egyhangúságot elérni, 9 tagállam megcsinálhatja. Én most már ötödik éve vagyok Hágában, és dolgozom ezen a területen. Nekem a szakmai tapasztalataim azt mutatják, hogy nem volna helyes döntés, ha kívül maradnánk, egyfajta elszigeteltséggel járna. Amikor beindul egy ilyen szerv, teljesen természetes, hogy nagyon nagy támogatást kap pénzügyileg és egyebeket tekintve is. Az európai ügyészség melletti vagy elleni állásfoglalás nyilván politikai lesz, de én szakmai oldalról úgy látom, hogy nagyon jó volna természetesen a nemzeti érdekeket messzemenően figyelembe véve, ha ez az

- 12 eszme, ez a terv az európai ügyészség létrehozása tekintetében legalábbis elvi támogatást élvezne. Nagyon szépen köszönöm a figyelmüket. Kérdések, észrevételek, hozzászólások ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm dr. Lévai Ilonának a beszámolót és a lobbizást az európai ügyészség érdekében. Azt tetszett mondani, hogy el kell dönteni, hogy szeretjük-e az európai ügyészséget. Én ezt egy picit másképp fogalmaznám meg, én úgy is merném: szeretjük-e a globalizációt - de azt sem kell szeretni -, tudomásul vesszük-e, hogy van globalizáció, és hogy a globalizációból fakadnak kötelezettségek az egyes országok kormányaira, és képesek vagyunk-e a globális kihívásokkal szemben globálisabban védekezni? A bűnözés olyan, mint a válság, abban az értelemben, hogy nem tartható nemzeti keretek között. Én speciel el tudom képzelni azt, hogy az agrárpolitikában vannak olyan magyar érdekek, amelyek eltérhetnek más európai uniós tagországok érdekeitől, a bűnözés elleni védekezésben nem látok ilyen nemzeti érdeket, tehát én nem tudom elképzelni, hogy van olyan bűncselekmény, amelyet Magyarország nem tart üldözendőnek szemben másokkal, vagy pedig fordítva. Ebből következően nem látom azt a nemzeti érdeket ebben a pillanatban, amely az ellen szólna, hogy Magyarország támogassa az európai ügyészség gondolatát. Ha akár az ülés keretében, akár azon kívül megosztaná velünk, hogy itt hol vannak a szűk keresztmetszetek, én a bizottság elnökeként - ez persze csak egy szavazat - szívesen lobbizok azért, hogy ez európai ügyészség felállítása mögé Magyarország felsorakozzék. Engedje meg, hogy megnyissam a kérdések sorát. Mindenekelőtt ön beszámolt arról, hogy mindig be van kapcsolva a telefonja. Ebből jutottam el ahhoz a kérdéshez, hogy a magyar bűnüldöző hatóságok az Eurojusttal a kapcsolatot hogyan tartják: a titkárságon keresztül, vagy pedig önön keresztül? Tehát ön egyfajta hidat képez az Eurojust és a magyar hatóságok között, akit mindig el kell érni, vagy pedig van ennek egy más intézményes formája, hogy a magyar hatóságok az Eurojust titkárságához fordulnak, és akkor ott egy rendes adminisztráció keretében beindulnak a munkák? A második kérdésem azzal kapcsolatos, hogy ön arról számolt be, hogy kiváló az együttműködés az Eurojust és mindegyik tagállam között. Ennek valamelyest ellentmondani látszik az, hogy vannak olyan tagállamok, az Egyesült Királyság példáját tetszett felhozni, amelyek az Eurojust hatáskörének a szélesítése ellene foglalnak állást - lehet, hogy nem pontosan idézem a szavait -, amiből számomra, mintha azt következnék, hogy gondolom, az information sharing lesz itt a fő probléma. Itt bizonyos fenntartások vannak egyes tagállamok részéről. Márpedig, ha ilyen fenntartások vannak, akkor ezek az országok vajon miért támogatnák akár az európai ügyészség gondolatát, akár pedig az Eurojust hatáskörének a szélesítését? Gondolom, a mélyben alapvetően az az aggodalom húzódik meg egyes tagállamok részéről, hogy ők hatékonyabban tudnak fellépni egyes bűncselekményekkel szemben, mint más tagállamok. Arra gondolok, hogy a terrorizmusnak néhány tagállam jobban ki van téve, mint más tagállamok,

- 13 ezért ezekben az országokban egy nagyobb adatbázis, egy nagyobb tapasztalat, egy nagyobb tudás halmozódott föl, és inkább attól félnek, hogy ez a tudásanyag erodálódna, ha európai szintre jutna. Úgy érzem, hogy ez egy akadálya lehet annak, hogy egy teljes körű támogatása legyen a hatáskör bővítésének, amely részben persze érthető is, részben nem hiszem, hogy errefelé mozog a világ. Van egy érdekes sajtóhír: Vatikán csatlakozna az Eurojusthoz. Ez engem meglepett. Én nem tudom, mekkora a bűnözési ráta a Vatikánban, erről semmilyen információm nincsen, de hogy egy ilyen Európai Unión kívüli miniállam hogyan tud együttműködni, ez számomra… Csak érdekességképpen említem meg, ha nem hallott erről, nem kell reagálnia. Még egy utolsó megjegyzésem van, amiben vitatkoznék önnel. Elfogadom persze, amit mondott, hogy azért lenne hasznos, ha a magyar büntetőeljárásról szóló jogszabályok tartalmaznának utalást az Eurojustra és az együttműködés lehetőségére, merthogy - mint tetszett mondani - jogászok azt hajtják végre, ami a jogszabályokban van. Ezt én elborzadva hallgatom, merthogy azért odáig csak eljutottunk, hogy amit jogszabály nem tilt, azt mind lehet csinálni, és ha ezt hatékonynak és segítőnek látják, akkor itt nem lehet előírni, hogy tessék jónak tartani az Eurojustot, ha egyszer nem tartják annak. Van Magyarországon egyébként - vagy lehet, hogy ez egy K und K-s kultúra -, hogy ha van valamilyen társadalmi igény valamire, akkor hozzunk rá létre jogszabályt, de én nem szeretem ezt a kultúrát, mert szerintem jogszabályon kívül is van élet, vagy kell hogy legyen élet. Azokat a társadalmi viszonyokat kell szabályozni, ahol muszáj az államnak beavatkoznia többnyire tiltással. De valaminek az elősegítésére nekem ez meglehetősen furának tűnik. Nem lehetséges az, hogy a magyar igazságszolgáltatás vagy a bűnüldöző hatóságok nem tudnak eleget az Eurojustról, ezért nem fordulnak hozzá, és egyfajta nagyobb fokú meggyőzésre lenne szükség, hogy ez miért segítené az ő munkájukat, ahelyett, hogy megint egy jogszabályt hoznánk, amely megint csak kereteket szabna meg? Ez csak egy reagálás arra, amit el tetszett mondani. A végén majd sok sikert fogok kívánni, de most számomra ezek a kérdések merültek fel. Nálunk az a szokás, hogy ha a kormányzat képviselője van itt, akkor egy dialógus van, egy kérdés és válasz, replik és dublik, de ön nem a végrehajtó szerv tagjaként ül itt a bizottságban, tehát nem ezt a gyakorlatot követjük, hanem csupán érdeklődésünket szeretnénk kielégíteni. Önt a magyar kormány jelöli, gondolom. (Dr. Lévai Ilona nemet int.) Nem? Nyilván független, de érdekes lehet, hogy az Eurojust magyar tagja hogyan lesz az Eurojust magyar tagja, nyilván van valamilyen nominációs procedúra, nem tudom, hogy ezt ki végzi, ebben ki dönt. Gondolom, ön teljesen független nemcsak a kormánytól, hanem a magyar hatóságoktól. De ezek mind érdekes részletkérdések lehetnek, ha van idő, menjünk bele ebbe is. Képviselőtársaimhoz fordulok, hogy kinek van kérdése, észrevétele, megjegyzése az elhangzottakhoz. (Dr. Legény Zsolt jelentkezik.) Legény Zsolt képviselő úr, Szocialista Párt!

- 14 DR. LEGÉNY ZSOLT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Főügyész Asszony! Én két rövid kérdést vagy problémakört szeretnék érinteni vagy kérdezni. Az egyik nagyon gyakorlatias lesz, a másik meg, fogalmazzunk úgy, hogy elméleti. A gyakorlatias kérdésem az lenne, hogy magát az Eurojustot ki finanszírozza, kinek mennyibe kerül ez, fogalmazzunk így. A másik egy kifejezetten elméleti kérdés lesz. Azt említette a beszámolója vagy ismertetője végén, hogy az ön álláspontja szerint - meg gondolom, az Eurojust közös álláspontja is ez - nincs szükség, és nem is kellene európai büntetőbíróságot felállítani. Az én kérdésem ténylegesen egy elméleti kérdés: ha és amennyiben nemzetközi büntetőbíróság kerülne felállításra - már 60 éve üldözi a nemzetközi jog ezt a problematikát, vagy legalábbis ezt a kérdéskört -, ebben milyen álláspontja van az Eurojustnak? Ez szükséges-e, kell-e, illetőleg megjelenne-e a nemzetközi büntetőbíróság előtt - mondom még egyszer, elméleti kérdés ez - az Eurojust mint az európai államok vagy az Európai Unió képviselője vagy legalábbis megtestesítője? Köszönöm. ELNÖK: Képviselő urak? Úgy illik, hogy hölgyek és urak, de mint látja, nincsenek hölgyek, úgyhogy emiatt nem mondok ilyet. A gender balance jegyében, amelyik egy nagyon fontos európai… (Ivanics Ferenc jelentkezik.) Parancsoljon, Ivanics képviselő úr, Fidesz. IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Ügyésznő, Főügyész Asszony! Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Nagyon érdekes kérdés egy európai ügyészség létrehozása. Ezt azért is fontosnak gondolom, mert személyes élményeim közé tartozik az a látogatás, amit még az európai uniós csatlakozás környékén tettük az osztrák parlamentnél. Jószolgálati küldöttségek voltak, és soproni lévén Bécsig jutottunk, és Bécsben azzal a meglepő kijelentéssel fogadtak minket, hogy Európa közbiztonsága romlani fog azzal, hogy újonnan csatlakoznak országnak. Azért is tudom felhozni most már nyugodtan ezt az eseményt, mert tavaly decemberben az osztrák belügyminiszter megcáfolta ezt a pár évvel korábbi kijelentést, és nyugtázta, hogy tulajdonképpen az osztrák közbiztonság nemhogy romlott, hanem még egy kicsit talán javult is az uniós csatlakozás után. Ők kimondottan a Romániából érkező bűnözőktől féltek, amire voltak statisztikai adataik is, hogy elég sokan mennek. De ilyen módon is látható volt, hogy az Európai Uniónak van értelme, mert hiszen a korábbi határokat, amik érdekessé tehettek egy másik országot, eltörölték. De visszatérve a nagy vargabetű után, én azok közé tartozom - és ez személyes vélemény -, akik elég egyértelműnek gondolják, hogy bizony szükség lenne ilyen intézményekre, mert tényleg, a bűnözők nem ismernek most már határt. Vannak jó példák is, hiszen a veszprémi eset kapcsán láthattuk ezt. Az lenne a kérdésem, amit korábban is feszegettünk, amikor a bizottság előtt voltak hasonló tárgyalások - legutóbb a prümi egyezménnyel foglalkoztunk, és annak kapcsán is felmerült -: hol vannak azok a határok, amik meghúzhatók? Mi az, amibe belemennének a tagországok, hogy közös ügyészségként működjön, tehát mi lenne a feladata ennek az ügyészségnek? Milyen viszonyba kerülhetne ez a többi szervvel? Akár már a mostani

- 15 együttműködésre is kíváncsi lennék, tehát hogy az OLAF-fal hogyan működnek együtt. Van-e átfedés vagy nincsen? Elnök úr már az előbb feszegette azt a kérdést a közös európai ügyészség felállítása kapcsán, hogy melyik ország mit gondol erről a dologról, és vajon hogyan lehetnének besorolhatók. Engem az érdekelne, hogy vajon a nemzeti jogrendekkel kapcsolatban, amit féltenek, hogyan lehetne megnyugtatni ezeket az országokat, hogy ennek az együttműködésnek van értelme, és egy ilyen európai ügyészség létrehozása, bizony sokat segíthetne nekik? Végezetül pedig a kérdésem a lisszaboni szerződésre vonatkozna. Ha Írország, ne adj’ isten, nem ratifikálja a lisszaboni szerződést, akkor ennek milyen konkrét jogalkotási következményei lehetnek az európai ügyészség kapcsán? Köszönöm szépen. ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. További kérdés? (Nincs jelzés.) Egyelőre nem látok több kérdést, még mindenki meggondolhatja magát a vita egy későbbi fázisában. Ügyész asszony, megadom a szót a válaszra. Dr. Lévai Ilona reagálása DR. LÉVAI ILONA ügyész, az Eurojust magyar nemzeti tagja: Nagyon szépen köszönöm a kérdéseket, valamennyi nagyon érdekes. Ha megengedik, a kinevezésemmel kezdem, hogy világosabb legyen, hogy mi itt a helyzet. 2004-ben egy kormányhatározat írta elő, hogy a kormány fölkéri a legfőbb ügyészt a Magyar Köztársaság képviseletének az Eurojustban való biztosítására. Ennek alapján járt el a legfőbb ügyész, és adott számomra kinevezést, az igazságügy-miniszter és a belügyminiszter - már nem emlékszem a jogi formulára, nagyon-nagyon kacifántosan volt megfogalmazva, hogy a legfőbb ügyész függetlenségét se sértse -, nem véleménye, meghallgatása, véleményének nem kikérése, hanem véleményének ismeretében. Tehát gyakorlatilag az akkori igazságügyminiszter úrtól és a miniszter asszonytól kaptunk egy véleményt, és a legfőbb ügyész így nevezte ki a nemzeti tagot. Most egy 2006-os kormányhatározat van, ami gyakorlatilag ugyanez: a kormány fölkéri a legfőbb ügyészt, hogy gondoskodjon a Magyar Köztársaságnak az Eurojustban való képviseletéről. Ennyit erről. Ja, és ha még szabad egy dolgot: én magyar vagyok ott. Én nem EU-alkalmazott vagyok, én a Magyar Köztársaságnak vagyok egy ügyésze. Ami az elérhetőséget illeti: azt kell mondanom, hogy közvetlen a kapcsolattartás. Az Eurojust-határozat előírja, hogy az Eurojusttal folytatott információcsere a nemzeti tagon keresztül történik, tehát rajta minden keresztül megy, ha szabad így mondani, és az információk közül bizonyosoknak nem is kell eljutni a plenáris ülés elé. Nincs titkárság egyébként, ez érdekes. Tehát van a kollégium mint egy testület, az összes nemzeti tag, és vannak az egyes nemzeti tagok. Az információk a nemzeti hatóságoktól a nemzeti taghoz érkeznek be, és ő terjeszti, vagy nem terjeszti - ő is megszűri a dolgokat, nem akarom most elmondani, hogy mi alapján - a kollégium elé. Tehát ez az információs csatorna.

- 16 A másik a hatáskör és az information sharing kérdése. Azt kell mondani, hogy amikor az Eurojust-határozat információcseréről szól, ez nem olyan információcsere, mint például a rendőrségnél. Itt gyakorlatilag konkrét büntetőügyekről van szó, tehát nem egyes információkról. Információ például az, hogy nálunk folyik egy nagy kábítószerügyben a nyomozás, és mi ebben az ügyben szeretnénk ennek és ennek a tagállamnak a segítségét kérni. Gyakorlatilag az információ, ami az Eurojusthoz beérkezik, az, hogy nekünk van egy ilyen ügyünk, egy sok tagállamot érintő, szervezetten elkövetett, komoly ügyünk. Ennél többre nincs is szüksége az Eurojustnak, mert ez alapján, mondjuk, az angol nemzeti tag megkeres engem és néhány kollégát, hogy ebben ilyen és ilyen segítségre volna szükség a mi tagállamunktól. Tehát ez valahogy így működik, hogy nem kis információkat cserélünk, hanem konkrét ügyben, és kiderülhet, amikor Magyarországot én megnézem, hogy nálunk is folyik ez ezzel összefüggő ügy, és akkor már a büntetőeljárás során beszerzett információkat cserélhetik, de akkor is jogsegély keretében, ennek megvannak a keretei. Én arra szeretnék itt rámutatni, hogy a rendőrségi információcsere a szó szoros értelmében információcsere, és az Eurojuston keresztül zajló információcsere jellegét tekintve más. Nálunk, amikor információról szólunk, gyakorlatilag konkrét ügyet értünk ezen, tehát tudjuk azt, hogy egy bizonyos országban vagy bizonyos tagállamban van egy ilyen, sok szállal rendelkező ügy, amihez mi kereshetjük a további szálakat, és tudjuk segíteni. Nem tudom, hogy világos voltam-e kellőképpen, de itt körülbelül erről van szó. Ilyen értelemben az angolok is nagyon jól használják az Eurojustot. Ők az európai ügyészséget nem akarják, amely mint egy fölöttes ügyészség a saját rendszerük fölött állna. Köszönöm az információt a Vatikánról, nem tudtam, és tanácstalanul állok előtte. ELNÖK: Sajtóhír. DR. LÉVAI ILONA ügyész, az Eurojust magyar nemzeti tagja: Sajtóhír, igen, érdekes. A kollégium sem foglalkozott ilyennel. Nekünk van egy külkapcsolatokkal foglalkozó, külön belső bizottságunk, az se tárgyalt erről. Nagyon köszönöm az információt, rém érdekes, ezen majd nyilván el fogunk gondolkodni, de most ne tudok válaszolni a kérdésre. Ami a jogi szabályozottságot illeti: azt kell mondanom, és férfiasan bevallanom, hogy én ugyanezt gondoltam, hogy minek kell jogszabály ahhoz, amit meg lehet jogszabály nélkül csinálni, amit semmi nem tilt. Öt évvel ezelőtt ezen a meggyőződésen voltam. A gyakorlat számomra azt mutatta, hogy sajnos, a szemlélet nem olyan, hogy jogszabályok nélkül ezt az egyébként nagyon kedvező lehetőséget az igazságügyi hatóságok számára igénybe vennék a kollégák. Tehát én is így indultam el ezen az úton, hogy természetesen, ha érdekemben áll, jogszabály nem tiltja, fölhívom a kollégát, a nemzeti tagot, hogy segítsen nekem. Tapasztalataim szerint jogszabály nélkül, sajnos nem megy. Nagyon jó volna, ha ez menne jogi szabályozás és további jogszabály-szaporítás nélkül. Ami az Eurojust propagálását illeti Magyarországon: nagyon-nagyon sok pénzt fektettünk ebbe. Magyarországon nagyon sok marketing-

- 17 szeminárium volt, mi így hívjuk ezeket a rendezvényeket. Minden évben pályáztam - mert ez is pályázat útján van - marketingszemináriumra, meg is nyertük, eljöttünk sokan, sokan részt vettek, és be kell vallanom, hogy kicsit csalódott voltam aztán az eredményt illetően. Az egyetlen eredmény az én tapasztalatom szerint az volt, amikor fogtam magam 2007-ben, és körbeutaztam az országot. Nagyon-nagyon fárasztó volt, meg kell mondanom, mert Hágából haza kellett jönni, és személyesen elbeszélgetni a kollégákkal. Akkor föllendült az ügyforgalom, de aztán újra visszaesett. Ezt kézi vezérléssel nem lehet, más tagállamok sem csinálják a kézi vezérlést. Ez is a jogi kultúra része, hogy ki cselekszik csak a jogszabály alapján, és ki az, aki a nyitva álló lehetőségeket anélkül is kihasználja. Legény Zsolt úr kérdezte, hogy ki finanszírozza az Eurojustot. Az Eurojustot az EU finanszírozza, tehát nekünk éves költségvetésünk van. Nem sok egyébként, mert tizenvalahány millió euróval kezdtünk, most huszonvalamennyi, tehát mi kis költségvetésű intézmény vagyunk. EUpénzből működik, kivéve a nemzeti tagokat, mert a nemzeti tagok nemzeti ügyészek, tehát minket a saját tagállamunk fizet vagy finanszíroz, ha így tetszik. A büntetőbíróság nagy kérdés. Mi nem látjuk szükségét egy EU büntetőbíróság felállításának, tehát az Eurojust nem látja ennek szükségét a pillanatnyi fázisban. Viszont nagyon szükségét látjuk annak, hogy a Eurojusttal kapcsolatosan az EU Bírósága, tehát a luxemburgi Európai Közösségek Bírósága kapjon valamilyen hatáskört, és kell is majd hatáskör, mert ha lesz európai ügyészség, akkor az ügyész által hozott határozatok bírói kontrollját biztosítani kell - előzetes letartóztatás, satöbbi -, tehát az emberi jogi oldalát. De az ítélőbíróság, amikor az ügyet beterjesztjük, tehát vád van, nem látjuk értelmét egy európai büntetőbíróság fölállításának, viszont egyébként kell a bírói hatáskör a nyomozati szakban hozott határozatok bírói felülvizsgálatára, ezt viszont teljes mértékben támogatja az Eurojust, e nélkül, tehát bírói kontroll nélkül nem lehet Európában működni. Nagyon szépen köszönöm az európai ügyészség várható kompetenciáját illetően föltett kérdést, és az OLAF-ra vonatkozó utalást is. Az OLAF az az EU-szerv - nem büntetőjogi, ezt hozzá kell tenni -, amelyik az EU sérelmére elkövetett csalásokkal foglalkozik, tehát az EU pénzügyi érdekeit sértő bűncselekményekkel foglalkozik, egy nagyon fontos szerv, de nem büntetőjogi kompetenciákkal, hanem revizori, adminisztratív, satöbbi kompetenciákkal. Az OLAF is kiadott 2003-ban egy zöld könyvet az európai ügyészségről, tehát az OLAF és az európai ügyészség kapcsolata tagadhatatlan, és a jövőben is az Eurojust európai ügyészségként is fog rá támaszkodni, és most is kiemelt partnerünk az OLAF. Magyarországon nehézségek vannak, mert a büntetőeljárás tekintetében az OLAF-nak gyakorlatilag nincs semmiféle jogállása, nem büntetőeljárásban részt vevő személy, nincs minősége a magyar büntetőjogban. De Eurojust-tekintetben az OLAF munkáját, vizsgálatait, satöbbit, nagyon nagyra értékeljük. Látni kell, hogy ha fölállításra kerül az európai ügyészség, akkor gyakorlatilag csak azokkal a bűncselekményekkel fog foglalkozni, mint ügyészség, amelyekkel most az OLAF foglalkozik, tehát gyakorlatilag az EU pénzügyi érdekeit sértő cselekményekkel. Ennek a részletei nincsenek még

- 18 kidolgozva, és nyilván itt az OLAF-nak is lesz véleménye, meg egyáltalán itt, azt hiszem, el kell mélyedni a részletekben, de pillanatnyilag ez a helyzet, amiről én be tudok számolni. A tradíció kérdése. Szerintem nagyon értékesek a tradíciók, tehát ezeket teljesen föladni nem szabad, totál unalmas Európa lenne, ha mindenkinek egyforma volna a kultúrája, a jogrendszere, satöbbi. Itt az összeegyeztetésről van szó, azoknak a pontoknak a megtalálásáról, amelyek problémát jelenthetnek. Azért vagyunk jogászok, hogy megoldást találjunk. Állandón folyik is párbeszéd, még nemzeti tagok között is. Azt hinnénk, hogy több a hasonlóság, mint az eltérés. Nagyon sokszor kiderül, hogy több az eltérés, még azonos fogalmak mögött is más van, mint gondolnánk. Tehát sok az eltérés, és ha körbejárjuk, elemezzük, nagyon sokszor megoldást lehet találni megfelelő jogi formulákat, technikákat alkalmazva. Hogy hogy lehet ezeket a tagállamokat megnyugtatni, hogy a tradíciókat nem biztos, hogy eltörli egy új európai intézmény? Szerintem ez is politikai döntés. Az angolok szeretik az Eurojustot, tehát ők ebben látták az alternatívát az európai ügyészségtől. Azt is meg kell mondanom, hogy ők is változnak, tehát az álláspontok finomodnak, változnak. Az Eurojust létrehozásánál tulajdonképpen a fő ellenző 2002-ben az Egyesült Királyság volt, most, ha megnézzük, hogy ki van leginkább ellene, azt látjuk, hogy a svédek. A svédek, úgy tűnik, nagyon támogatják az Eurojustot, nagyon is használják, de egyáltalán nem hívei az európai ügyészségnek. Az angoloknál még egy dolog van, hogy ők úgynevezett common law tagország, a büntetőjog területén is abszolút common law ország, és talán náluk nehezebb ez a dolog. De én azt hiszem, nem reménytelen megnyugtatni ezek az országokat, és potenciálisan valószínű, hogy előbb vagy utóbb, valamilyen formulát találva az angolok nem fognak kimaradni. Meggyőződésem, hogy az Egyesült Királyság nem fog kimaradni. A lisszaboni szerződésről a részleteket nem tudjuk. Mi nem vagyunk jogalkotók, mi jogalkalmazók vagyunk, és véleményt mondunk, de még nincs olyan stádiumban ez az egész folyamat, hogy effektíve foglalkoznának ezzel, és bármiféle tervezethet vagy egyébhez, valamilyen előzetes koncepcióhoz kérték volna a véleményünket. Nyilván, ennek el fog jönni az ideje, és akkor mi ezt megtesszük. Nagyon szépen köszönöm. ELNÖK: Én is nagyon szépen köszönöm. Túl a pragmatikus információkon, amelyeket kaptunk, azt hiszem, rendkívül izgalmas kérdések is napvilágra kerültek, amelyeket nem tudunk ebben a körben megoldani. (Ivanics Ferenc közbeszól.) Tessék parancsolni! IVANICS FERENC (Fidesz): Elnézést, hogy közbevágtam elnök úr, de úgy érzem, mintha záróbeszédet kezdett volna mondani. Egy nagyon rövid, tisztázó jellegű kérdésem lenne. Ahogy önt hallgattam, úgy értettem, hogy az ön olvasatában az Eurojust mellett jönne létre egy ügyészség, és nem úgy történne, hogy az Eurojust alakul át ügyészséggé. ELNÖK: Ez elhangzott.

- 19 DR. LÉVAI ILONA ügyész, az Eurojust magyar nemzeti tagja: Igen, tehát mind a kettő megmarad. Az Eurojustból létrejön az európai ügyészég, de az Eurojust is tovább működik. ELNÖK: Köszönjük szépen. Tehát ott tartottam, hogy az Európai Közösségnek van egy bírósága, de annak az az alapja, hogy van egy olyan, hogy európai jog, amelyet alkalmaz, és ilyen szempontból büntetőbíróság nem lehet, mert nincs európai jog ebben, tehát nincs jog, amit alkalmazna. Amit én fájlalok az európai ügyészség tervével kapcsolatban, hogy ez csupán az Európai Uniót illető pénzügyekre terjed ki. Tudom, hogy nagyon széles nem lehet a hatásköre, de ha a nemzetközi terrorizmust veszem, nagyon fontosnak tartanám, hogy legyen egy erős lobbi arra, hogy a hatásköre szélesebb legyen, mert ezt én rendkívül szűknek tartom. Fontosnak, de szűknek tartom. Tudom, hogy sok mindenre nem terjedhet ki, de még egyszer: ha a nemzetközi terrorizmust tekintem olyannak, amely hasonlítható az Európai Unió pénzügyeihez, szerintem csak globálisan lehetne ezekre válaszolni. Érdekes dolog egyébként ez, hogy különböző tradíciók vannak az Európai Unión belül, ezt én tudomásul veszem. Ezzel szemben felhozom, hogy az Európai Unió alapvetően közös érdekekre épülő szervezet, és az, hogy mi bűncselekmény, mi nem, eléggé közös értékeket kellene, hogy kifejezzen, tehát ebből az alapból kiindulva még azt se tartanám kizártnak, hogy e tekintetben is a harmonizáció teljesebb lehet. Tudom, ehhez képest fölvethető, hogy más bűncselekménnyel fenyegetettebb Wales és mással Magyarország, azonban, ha ezt az érvet komolyan végiggondoljuk, akkor Magyarországon is különbözőek a fenyegetettséget a Dunántúlon és a Tiszántúlon, tehát különböző büntetőjog kellene az ország különböző területein, de ez nem így van, tehát elképzelhető ebből a logikából kiindulva egy európai büntetőjogi harmonizáció is. Amikor meghívtuk Lévai Ilonát, arra gondoltam, hogy ennek az ülésnek két haszna lehet. Az egyik meg is valósult: a bizottság tagjai jobban ismerik, hogy az Eurojust mivel foglalkozik, és milyen kihívásokkal szembesül. Volt egy másik elképzelésem is, hogy egy ilyen parlamenti bizottsági meghallgatás arra is jó, hogy rajtunk keresztül, a médián keresztül a közvéleményhez is eljut valami. Nem tudom megítélni, hogy ebből lesz-e valami, mert nem tudom, ki tartozik a médiához, és ki nem. Sokan verik a számítógépüket különböző sarkokban, talán valami erről is meg fog jelenni, nagyon bízom benne. Egy harmadik cél is időközben megfogalmazódott legalábbis bennem. Egy parlamenti bizottság raison d’être-ében léteznie kell egy olyannak, hogy a köztársaság politikáját befolyásolni. Én azt javasolom a bizottságnak remélem, sikerülni fog ezekben a nem könnyű időkben is, tökmindegy, milyen párthoz tartozunk -, hogy amikor márciusban jön hozzánk Draskovics miniszter úr, szerintem beszéljük meg vele ezt a problémát, hallgassuk meg a másik felet is, és ez alapján, ha csak nem hallunk komoly érveket arra, hogy miért nem kellene Magyarországnak támogatnia kellő súllyal az európai ügyészség létrehozatalának a gondolatát, a bizottság foglaljon állást azt kérve a magyar kormánytól, hogy támogassa ezt. De még egyszer: meghallgatjuk majd őket is, lehet, hogy a másik oldalról, a kormány részéről elhangzanak olyan érvek, amelyek itt most nem kerültek az asztalra.

- 20 Ennek a mérlegelésével én most ahhoz állok közelebb, hogy ezt a bizottság támogassa. Talán a hangunk elhallatszik valameddig, nem tudom megmondani, hogy milyen befolyással bírunk. Nagyon szépen köszönöm Lévai Ilona ügyész asszonynak ezt a mai megbeszélést. Személyesen nagyon hasznosnak találtam, remélem, a bizottság tagjai is. Ha így van, remélem, ön és munkatársai is jó gondolatnak tartották, hogy eljöttek. Még egyszer köszönöm szépen, és sok sikert kívánok a további tevékenységéhez. DR. LÉVAI ILONA ügyész, az Eurojust magyar nemzeti tagja: Nagyon szépen köszönöm.