Ü

A

mr.í eredeti címe:

\rEÓITI MLADOZENJA Fordította

CSUKA ZOLTÁN

L A fordítást az eredetivel egybevette VUJICSICS D. SZTOJÁN

tEtTj 2002

JúN 2

0

Sofronije Kirió rir, a keresked , U. városában éldegélt. Van ennek már vagy hatvanijt éve. Azazhogy ott élt már annak el tte meg azután is, ám az életébenaz t8t213. esztend volt a Iegjelent sebb, mivel szerencsésen átvészelte a ,,fekete bankó" meg a devalváció idejét is. U. városa szép kisváros a Duna mentén. Sofronije Kirió rírnak vagy nevezztik csak Sofra irrnak éppen a parton,- a legjobb helyen áIlott a }r^áza a boltjával. hívták t hétk znap; vasár- és iinnep,,Sofra 1i1" - ígya templomban napokon pedig, vagy egyházi iiléseken ,,Sofronije Kirió rir" volt, így is írt alá. Házában pompás boltot mondhatott magáénak, valamint egy kocsmát is. Ezt az boltját ,,f szerboltnak" nevezték, de micsoda l szerbolt is volt az! Micsoda ehhez képest a ,,Niirnbergcr Handlung" A bolt ajtajának és ablakának - 5g66i! lt,hajtott fatábláin vagy m giiliik már messzir l szembel,finí.ek a holmik a,portéka, s prtík, lapátok, bocskorok, - ml.n'O.n, hogy nl,rimpflik és még áz' ember felsorolni sem l,ttdja. Hát még odabenn a pipák, pipaszárak, kések, de nem is le1lrrltrírcok, pitykegombok, dorombok lrr,l, lc.lsorolni mindent. Ésaz a csudálatos ,,szortírozás'', llí),{v azt, amire csak gondol az ember, máris megkaphat,|tt. M(,g Noé apánk bárkájában sem volt ilyen ,,szortíroe/rx", l{acsak Vidin vagy Pirot városában nincsen hasonl/r, l(ílr, hogy akkortájt még nem létezett fotografálás, lrrrlly ttz utókor számáta meg r kíthette volna.

Sofra urat, amint a bolt eI tt balra forgatja, hogy a vásároda vonzza, Hát még a bolta portékát dicséri, igazán elad, ahogy ahogyan ban, gyiinytir ség elnézni és haltani; az inas pedig, mintha

Szép orcáját lókat c

dróton rángatnák, kezétrez adja a portékát, Hétk znap, a boltban ósdi, riivid ujjast, ,,janklit" viselt,

nyáron hordott, o májába izmos, zéles, Sofra kurta, igazán azonban a t rzse hosszirkás, Iába er s teljes, er nagy, keze cs, l s egy kissé giirbe, akár a mindig csiz-

meglatszik rajta, hogy gyerekkorától nehéz munkát végez. Kissé er sen ívelt, jókora orr, nagy fekete szem, -er s bajusz és szemtildiik, dtis, hollószínííhaj, az egész f mintha Mezopotámia fiildjéb 1 sarjadt volna, olyan impozáns; ehhez azonban teste tijbbi részénekjelentékeny magasságra lett volna sziiksége, így csupán a kontraszt volt er s. Sofra rlrnak vasárnapra és iinnepre kétféletiltiizéke volt, méghozzá vasátnapra egy ztild pamutbársonyból való nadrág ,,jankliva1", éspedig zsinítozás nélktil, iinnepnapra meg egy sujtással díszített nadrág s ugyanol}an r vid dolmány, rajta tvenr fnyi paszomány, és mindez finom, fekete posztóból. Kezdetben keresked nek tanult, kés bb b riisnek csapott íel, ezért ilyen kevert a viselete. A b rijsszakma nem ment jól, kalmárkodni kez-

botot hordott magával.

Sofija asszonyság, azaz Soka Kirió már nem fiatal, nagy gyerekei vannak, de még most is szép; ifjírkorában 8

meg éppenséggel valóságos szépséglehetett. Keleties arca olyan, mint amilyennek a szépséges Istenanyát valaha is lefestették, s termete és egész megjelenése gyciny rííséges.

Sofra rir a Bonaparte-hábortik idején tollasodott meg. Üzlete jóI ment, ,,fekete bankó" annyi volt, mint a pelyva,

A bankókat egy jóI

megépített pincében, kádban

és hordóban tartotta, és idejében megálmodta, hogy a bankókat ne tartsa magánáI sokáig, mert rajtaveszt; és az álom beteljesedett. Soíra rir azonban e bankókért ,,idejében" házat, f
szonnal is kezdett kereskedni. Ennélfogva természetes, Irogy jó házat is vezetett. Kiinnyen rr,egy az, ha teli a kamra.

A legszebb háza emeletes volt, Lakása négyszobás. Egy szoba a látogatók, a ,,vizitel k" fogadására. Méregztild posztóhuzatri dívány, ugyanolyan hat székkel, faragott, cirádás ,,rokokó" asztal és tiiktir, a ttikiir l<eretén még aranyozás is díszlik. Ftilijtte Sofra rir patrónusa, Szent Miklós trónol; el tte, a magasból, ezi,istláncon nagy, ezi.ist olajmécses fiigg. Távolabb, jobboldalt a falon két nagy kép. Az egyiken Sofra rir, a másikon Soka usszonyság. A kép Sofra urat egész rTlagasságában és tericdelmében, teljes parádéban, dolmányban és a dolmányán átvetett v r s színií, arannyal hímzett civvel ábt,írzolja. S ehhez még mutatóujján a hatalmas aranygy l, , kiizepén vijr s karneollal, és azon egy vésett horíony, ,,vasmacska", ennek egyik oldalán S, a másikon K betií, ami annyit jelent: ,,Sofronije Kirié". Az tjrdcing{is fcst je rigy pingálta le, amint ujját Soka asszonyxírg fc.lé nyrijtja, aki ott van mellette, s persze maga lr,ljcs nagyságában, magas t rzsér,el, rcivid, vastag, giirbe Eltalálta t tcikéletesen, csak nem kellett volna

l/rllr'rvul.

festeni; minden bizonnyal parodizálni Jobb lett volna, ha csak íéIig,,,mellképnek" fes-

/,lr,l,trngyságban ttltttt,l,a.

ti meg, mert Sofra rir fejével és mellkasával iil helyzett"., ."áp, impozáns ember, amint azonban ftiláil, álltában karikatrira, kicsiny vakondok, ág fele a telje rirnál.

is sa

Sofra rir is 6feléje.

A bal oldali falon a szent

,,alliance" három tagja,

sarokban, egy állványon négy alabástrom oszlopocskán nyugvó nagy ,,svájci óra", de csak akkor hinzák fel, ha vendég jiin. Mináezt Sofra rir a ,,devalváció" után szerezte, amikor azt rnege| z en a ,,fekete bankókon" már triladott, II.

Sofra r, noha

meggazdagodott, boltját és kocsmáját

azért továbbra is fenntartotta. Nem akart kereseti íorrásától eltávolodni. Segédje

dig sok v segíteni k maga is k 10

rendszerirnt rijat fogadott fel, hogy kissé beletanuljon a mesterségbe, de már egy fia is volt, aki segédkezett. Sofra rir nagyon szerette Isail Öam ióot. Isail, azaz Isa Öam ió nagy mókamester volt, Sofra rir pedig szerette a mókát, maga is tréfálkozott, és szívesen fogadta is; nem volt mogorva természet. Valamennyitik ktiziil t szerette legjobban. Isail Öaméiónak, a bolt néIktili keresked nek volt egy háza, és mindenfélével kereskedett: b rrel, vászonnal és mindennel, ami csak a keze i.igyébe keriilt. Kcizepes termetíí,iitven év kiiriili ember volt, szikár, kerek arcti, eget szántó orral, szája iirijkiisen nevetésre, apró ztild

szeme, arca mindig grinyra vagy tréfára készen állt. Lenyiígiiz bb szellem, mint Sofra rir. Gyermeke nem volt; magányosan élt feleségével. Ésolyan volt a természete, hogy az egész világot komédiának nézte, és jelszava: ,,Egyszer éliink, egyél, igyál, vigadozzál|" Szívesen barátkozott olyanokkal, akiknél szellemesebb volt, ezeket kiinnyebben megtréfálhatta. Nem rigy tjltiizktidiitt, mint Sofra rir, Noha hétkiiznap is bársony ,,janklit" viselt, de ehhez pantallót és sapkát. Vasár- és iinnepnapi parádés viselete ktinny , ziild ,,trajdrott" kabát és pantalló volt ,,hózentrógerral". És micsoda gyiiny r séges szabásrl, a sarkát verdes , derékba szabott kabát, a gerinc kiizepe táján két gombbal. Hát még kiirt kalapja, az alul keskeny, fijliil széles cilinder akár egy felfordított kiicstig. - Sofra rir szívesen barátkozott vele, és látogatott el hozz,á egy-egy ,,frische viere" vagy ,,máriás" partira. |,lgyi.itt mentek szombatonként vecsernyére, és mindketl,rln kántorizáItak az énekespulpitusnál. Sofra rir jó templrlmi énekes volt, legalábbis annak tartotta magát. Ilyenkrlr versenyre keltek egymással; Sofra rir kiiltiniisen a ,,t{.rcet" szerette.

Nagy iinnepeken ugyan nem mert részt venni benne, 11

de

olvasta a Miatyánkot, a tanító tartotta neki a kiiny_ vet, és Sofra rir a mutatóujját, melyen a nagy aranyEyliru volt, ráhelyezte a kiinyvben az olvasmányra. És amikor ilyen alkalmakkor bementek a templomba, 9y ny riíségvolt nézni ket a ,,trajdrottban" és dolmányban. Istentisztelet után Sofra rir rendszerint meghívta ebédre a tanítót. Öam ió beállít Sofra rirhoz. Éppen hétf van. Már ebédeltek. Váljék egész égedre az ebéd, Sofra! Van kedved

egy kis diskurzusra? Sofra r az asztalnáI iildtigélt. Bort ttiltiitt neki. ÜIi Ie, Öam a. - Van, én is. JóI ment ebédeltem most épp Kiisziiniim, jól megy. mindig az Nálad a vásár? tegnap Istennek háIa, jól. Tegnap este elég sok hajós is - a kocsmában, csak azok az ebadta gyerekek fogadvolt nának szót, de mindegyre killitzzák magukat a munka alól.

Mondd csak, mi az iirdiignek csinálod még, nincs - eleged bel Ie, hiszen valóságos kis Rotschild lettél már már! Éna te helyedben nem tijrném magam, abbahagytam volna mát az egészet, és komótosan éInék. Énmár megmaradok mellette, munka nélkiil nem tudok élni. IJát meddig íolytatod így? - Amíg csak dolgozni tudok; aki így élt, így is kell

meghalnia.

Aztán nemsokára már a te Perád is a helyedbe lép,

- Az én Perám még nem elég érett; éppen hogy tizennyolc esztend s, ztildftil{í még az a gyerekMit is csináljon, ha az apja tejbe-vajba fiirdeti? -Sofra urat mintha hájjal kenegetnék.

Eleget gyiitr dtem én életemben. nem lett volna Buniparte, te se jutottál volna

- Ha L2

ide, Nekem is volt egy ládára való fekete bankóm, de elkéstem.

Akkor se mentem volna tcinkre, ha elkésem, mert megmaradt volna a házam és a boltom, hogy eliilr l kezdhessem.

Énbezzeg, ha olyan gazdag volnék, mint te, rtistellnék holmi dorombokat és kerepl ket árulni. Sofra rir elmosolyodik. Szívesen hall a gazdagságáról, és szívesen meséI arról, hogy miként segített magán. voltam, tímárságot is, kalmárságot is ta- Szegény nultam. Nehezen jutottam a háromezerig. Hrisz esztend kellett hozzá, hogy elmondhassam: háromezer forintom van tisztán, adósság nélkril. Amint azonb,an elértem a háromezret, utána magától jirtt a tiibbi, az tezer, a tízezer és a még tiibb. Ésha eszembe jut, milyen gazdagok voltak keresked el deim, milyen volt To a Sarajkió, és lám, koldusbotra jutott. Ki gondolta volna, hogy én még náIa és a íiainál is gazdagabb leszek? Gyertyát gytijthatsz Buniparténak. - Nem Buniparténak, inkább Sándor cárnak meg kutuzovnak. Akkoriban még mindenki folyvást Bonapartéról, Sándor cárról, Kutuzovról, Miloradovióról és más híres emberekr l beszélt, de mindig a hábor ról. Nagy tirdcig az a Buniparte, sok gondot fog az még

-

okozni, Sofrám!

Kcinnyen Iehetséges, hogy egyszer majd ketrecbe ahogy olvastam. dugják, mint Bajazidot Tamerlán Énnem ezt tenném, Sofra,- ha generális volnék, cgészen másképp bánnék el vele. Hogyan? - Hagynám, hadd jirjjirn nagy ármádiával, én meg kcvés emberrel mennék ellene. El bb megkérnéma csá-

szárt, nyomasso,rr ismét tiiméntelen fekete bankót, amit rrzl,án

megint átváltanék tallérra meg dukátra. Akkor

13

aztán elhíresztelném a írancia katonák k z tt, hogy aki dezertál kiiziiliik, és hozzám sziikik, száz meg kétszáz tal-

]ért is kap, a tisztek pedig ugyanannyi dukátot, hadd lám, nem szijkik-e hozzám az egész francia ármádia. Sofra rir jóíziien elneveti magát, szemét tiiriilgeti. Micsoda nagy tirdiig vagy, Óam a, téged kellene

megtenni Öam

generálisnak!

a elhallgat, majd folytatja:

Tudod, mi volna jó most, Sofra? Micsoda?

- Ha eljcinnél hozzám kis kártyapartira,

tjsszehívtam a társaságot egY

Sofra rir elgondolkozik. Most délután am gy sincsenek vev k, - Nem bánom. a hajósok pedig csak estefelé jtinnek. Milan!... Hívjátok

Milant! Az inas kiált. Milan jiin. róla, most elmegyek egy kicsit, te pedig - TudjáI estig a bor nem kapós portéka, de azért hagyok iigyelj; itt egy keveset, ha valakinek kedve szottyan rá. Gyertink! Sofra rir feláll, eligazítja ,,jankliját", és elindul Óaméával a boltba, megparancsolja az inasnak, maradjon ott, aztán a kocsmaszobába megy, bekukkant a ,,siintésbe", hogy lássa, van-e még bor a kancsóban. Van benne még feléig. Krétát vesz eI a zsebéb l, és vékony vonalat jelet, hogy meddig van bor, majd ismét a boltba hilz

-

megy.

Milan, a kancsóban még van elég bor, bár aligha - valaki, de ha mégis, hát legyen. kéri Így indul el eam a és Sofra rir, és kisvártatva Öam áékhoz érnek. eam a háza alacsony, de hosszrikás. Itt a kafana is. Öam a kalmárkodik, és kafanát is vezet, Legényt nem tatt, 'ó szolgál ki és a felesége, Sara aszL4

szonyság. Szelíd képíí,szikár, magas, negyven ktirtili

n.

Belépnek a kafanába, Egy kivénhedt, foltos biliárdasztal, meglehet sen ócska, elnyíítt székek meg négy kisebb és egy nagy, zcild asztal terpeszkedik itt. Társaság is van már.

Adj két kávét, Sara! - Azonnal. - Gyere, Sofra, i.itjtink le. Mit játsszunk? - Kevesen vagyunk, hadd jtijjiin még valaki, -Öaméa odahív még két vendéget, két polgárt, s

most

megint felvet dik a kérdés,hogy mit játszanak. Egyiki.ik a ,,frische viere", másikuk a ,,durák" mellett van. Az utóbbináI kiitnek ki. Megérkezik a kávé is. Kis pénzben játszanak, krajcáros alapon, Öam a hasztalan akarja emelni a tétet, Sofra rir nem engedi. Így ját-

szanak egy darabig, de véget vet a játéknak az, hogy sofra r a makk disznó ellenére is vesztes marad. A kártyát mérgesen az asztalta csapja. Mindnyájan nevetnek.

játszom tovább! Nem kártyán szereztem a va- Nem és ha tudnám, gyonomat, hogy a fiaim kártyások lesznek, most tiistént kitekerném a nyakukat. Feláll, járkál, és ftijja a ftistcit. Kis id mriltán a társaság is felkerekedik, mert ha nincs Sofra tir, akkor se durák, se nevetés. Sofra rir maga til az egyik asztalhoz, ós bort rendel, Öaméa hozza, és melléje telepszik. A t bbi vendég kiszolgálása Sara asszonyra marad. Öam a fejében valami terv motoszkál. Mikor a ka|'anában van, azon gondolkodik: jó volna evvel vagy avval a portékával spekulálni. Mikor pedig iizleti tigyeiben trtazgat, akkor hazakívánkozik, és tervezgeti, hogy milyen nagy vendégl t és kávéházat fog majd nyitni. Nyughatatlan szellem. -'- Tudod, mit mondanék én neked, Sofra? 15

_ Mit? - SpekuláIjunk dásból?

valamivel.

Mi hasznod a

szatócsko-

Ha szatócskodom, még spekulálhatok is, De mivel spekuláljunk? Akármivel. Akarsz borral? Látod, milyen jó ára van most Gy rben és Pozsonyban. Nem ártana egy-két hajórakományt hozni bel Ie. -- N"r.r, a bor itatja magát, és mindig kevesebb lesz, nehéz meg rizni. VlenjtinX fel Szlovákiába, risztassunk le tutajt a Vágon s aDunán, és a feny fából csináljunk karókat, adjuk el, s máris megvan a haszon. semmi kedvem sincs yízen kereskedni, - Hát akkor menjiink Lipcsébe, hozzunk onnan ktiI
tana.

De hogy menjek egyediil? Ha te fiilkerekednél, Jova Kre

ar is veled tar-

Nem volna rossz, így már elmennék, - Magam is mennék. Van egy kis pénzem, valameny- még tennék ltozzá, s ha nem is vásárolhatnék anynyit .ryit, mirrt ti, mellettetek én is keresnék valamit, mert

há az ember nagyobb mennyiséget vásárol, kevesebbe ke-

16

riil. Énmár tiibbsztjr is jártam Krakkóban, s rigy ismerem, mint a tenyeremet.

Majd megfontolom. - beszélgetnek, és Öaméa ékesszólásával bogarat i,ilÍgy tetett Sofra tir íejébe;már nem sok kell hozzá, és rászánja mag6t. Sofra rir most feláll, ideje hazamenni. Elindul. Isten áldjon, Öaméa! - Isten áldjon, Sofra; gondold meg alaposan, amit

-

mondtam. Mikor hazaér, a boltba lép, eI sziir megkérdezi Milant, akadt-e valami vásár.

Volt valaki, Milan? - A boltban csak néhány apróságot adtam el, t t meg cérnát, más semmit. bort? - És Senki sem kért. -Sofra tir belép a kocsmába, pillantást vet a kancsóra,

nincs ott a krétával meghrízott jel, látszik, hogy hiányzik valamerrnyi. Amíg Öam ánál járt, addig Milan megemelte a kancsót, és ivott egy kicsit bel le. Gyere ide, Milan!

- Tessék. Milan odaj

n, a gazda nregragadja a bal fiilét, és fejét a kancsóhoz nyomja. Nézd meg csak, hiányzik-e a kancsóbóI! Ittál?

-Megrázza. _ Ittál?

Nem. - Mért hazudsz, mikor megjel ltem krétávaI, hogy meddig volt a bor; mondj igazat: ittál-e? _ Ittam. A gazda oldalpillantást vet rá; Milan reszket. - Ha még egyszer hozzányillsz, vedd tudomásul, elkergetlek! I7

Sofra rlr a fiatalokhoz szigottt volt, de igazságos, Sosem kellett panaszkodniuk, hogy éhesek, a íinnyáskodást azonban nem t rte. Így ha észrevette, hogy valaki valamelyik ételt nem eszi, éppenséggel azt í zetett. Amikor megtudta és fiilfedezte, hogy valaki nem szereti a sárgarépát, csak azért is azt

í zetett,

noha maga em szerette, de étkezésnélmégis elegend t evett, és dicsérgette, hogy milyen jó volt, mert a íiatalokat mindenre rá akarta szoktatni. Viszont ha látta, hogy valaki rigy tesz, mintha nem szeretné a bort, addig kínáIgatta, amíg nem kellett már kényszeríteni,mert, mint mondta, nincs roszszabb annál, aki ki akar brijni valami alól, lehet abból még iszákos, vagy már most is az,

IIL Sofra rirnak t gyermeke van, Pera a legid sebb, aztán Lenka kiivetkezik, utána Pelagija, Katica és kisebbik fia, Samika. A három lány olyan, mint három r zsabimbó, tíz és lízenót év kiizt vannak. amika hétéves. sziiletésekor el zetesen a samuil nevet kapta, de amikor megkeresztelték, a Sándor nevet nyerte; Sofra rir azonban iisszevonta a két nevet, és így lett a harmadik neve - amika. Lenkának id nként a boltban kellett segítenie, vásár idején vagy egyébként is, ha sok vev volt; ugyanígy Soka asszonynak is, noha nem szívesen tették. De hát nem akarták Sofra rirnak kedvét szegni, De Sofra rlr is igyekezett egyben s másban a kedviikben járni. Hintót és szép lovakat vett nekik, s ha szombaton a boltban kiszolgáltak, vasárnap a hintóban kocsikáztak, Sofra rir csak akkor vette igénybe a hintót, ha nagy urakat keilett deputációba kísérnie,vagy ha nagyobb városba késziilt, és ilyenkor nem indult el dol18

mány néIk{il. Tudni való, hogy So{ra Kirié rir választott ,,testtileti tag", ,,trajtae!", azaz egyike annak a harminc k zségi képvisel nek, akik a magisztrátust választják. Ámbár Sofra rir volt a gazda a maga portáján, fontos tigyben azonban, kiiliiniisen ami a házon kíviili dolgokat illeti, mindig kikérte Soka asszonyság tanácsát, példának okáért a ,,restauráció" alkalmával, kit miért kell megválasztani, s,akkor aztán minden tigy lett, ahogy Soka aszszony mondta. Tehát amikor ilyen íontos dolog adódik, Sofra r ,,tanácskozást" tart Soka asszonnyal, mégpedig a parádés szobában, és olyankor a gyerekek nem mernek ott nyiizsiigni, mert tudják, hogy va]ami nagy iigyr I van sz6.

Sofra rir beszólítja Soka asszonyt ,,tanácskozásta" a

parádés szobába:

Soka, fontos megbeszéIni valóm van veled. - Tudod, Nos, mondja, mir l van szó. -Az idejiikben a polgári életben az as zony a férjét

magázta, és ha mégis el fordult, hogy valamely el kel háznáI az asszony tegezte a férjét,annak nem nagy j -

v t jósoltak. Ilyenkor a polgár, mint amilyen Sofra rir

ls volt, így nyilatkozott: ,,Romlásodra van ez, ó, Izrael!" ,,Itt az as zony viseli a nadrágot." - vagy: Tudod, Soka, igaz, hogy gazdagok vagyunk, de még ttlbbre kell vinniink, s én meg is szoktam az rircik s munltát. Pénziink van elég; pénzt k lcs ncizni valami telhett,|.Iennek, hogy ne íizesse vissza, s aztán ftilegyen benntlnket i.igyvéd, prókátor, bit6, azt én nem akarom, inkdbb a spekuláción veszítek, ahogy szereztem i, semlrogy engem egyenek meg. Azt gondoltam hát, hogy elnlt,gyek Lengyelhonba, Krakkóba, vásznat hozni. -- De miért megy olyan messzire, az istenért?! '.- Várj csak, nem kell annyira el reszaladni! Látod, írtt már tril vagyok az iitiidik x-en. Igaz, vagyonom van

elegend , de van iit gyermekem, s méghozzá hátorn Ieán1 akiket férjhez k-ell adnom, éspedig jól, ehhez meg pénz kell. Pera legyen keresked , de mit gondolsz, mi legyen Samikával? amikát taníttatni kell. - Igen, taníttatni kell, de az iskola sokba kertil, No jó, járjon iskolába, de mi legyen bel Ie? F;zt majd fogja eldiinteni. - Ez nekem nem elég, el re akarom tudni, hogy merre irányítsam. Azt gondoltam, ha a magasabb iskolát el-

végzi, Karlócára adom, a papneveldébe, Iegyen szerzetes; a szerzetesek élnek a legjobban, és még pi.isp k is lehet

bel

Ie.

Nekem ez nincs ínyemre. Hallottam, milyen nehéz nagyon felhalt. is bele egy nem indulnak szegények, Hát nem muszáj épp szerzetesnek mennie, legyen

az ,,írjoncévek" megkísértéseibenélni, akkor esperes, az se rossz. -

Nem szeretném, hogy reverendát hordjon, inkább

kardot.

Mit, katona legyen, mikor még é1 Buniparte? Azt

semmiképpl

Akad más is, aki kardot visel.

- Hogyne, talán iigyvéd, prókátor legyen, annyi van bel liik, mint égen a csillag! Fiskális, az igazi, tisztességes iigyvédet fiskálisnak hívják, ami nagy tisztesség, és fiiggetlen élet; el kel rnak való,

Ámbár Sofra rir nem szívelte az iigyvédeket, de hízelgett neki a gondolat, hogy ,,fiskáIis" fia legyen, és id vel másféIe dolmányt és mentét viselhetne, mint , Elgondolkodik. jó, hát legyen fiskális; ha éppenséggel nem is - No kapna nagy pereket, legalább a saját i,igyiinket megvédi. Jó, Iegyen fiskális. 20

Samika sorsa tehát eld It. Ett l kezdve ,,kis fiskáIisnak" nevezték. Sofra rir kiinnyedén alávetette magát felesége akaratának. Az egyik iigyet elintézték, Beszélni fogok Kre arral, no meg Óaméa is veliink j n- Krakkóba; gy ismer ott mindent, mint a tenyerét, Így végz diitt a ,,tanácskozás". A dolguk után néztek. Sofra rir bekukkantott a boltba, majd Kre arhoz ment, hogy megegyezzék vele. Kre ar épp otthon volt, Gazdag ember. Sofra r betoppant hozzá, Jó napot, Jova! Aligha találod el, hogy miért jiit- hozzád,. tem szél- hozott erre? rtiltik, hogy eljiittél, iilj le. - Mi Azétt jiittem, hogy kiilcstinijzz riivid íd re tízezer forintot, pénzed van, mint - Ne beszéIj ziildeket, Sofra! Tiibb nekem, hisz te vagy a város els gazdája. Sofra rnak ez tetszik, mosolyog. gondoskodni keII a gyerekekr l, - Nos, mit tegyiink, ha majd meghalunk, azt ne mondják: ,,No lám, hát ránk mit hagytak?" Ésmit hagytak ránk? - Hej, más világ járta akkorl. Pénz nélkiil most nem juthatsz el sehová, még a lányodat sem tudod kiházasít,ani, pedig jómagam pénz nélkiil vettem eL az én Sokámat, egy árva krajcár nélkiil, még kelengyét sem hozott, nzt is rigy kcilcsiiniizte a barátn jét l, s kés bb visszaudta. Tudod, hogyan házasodtam, talán hallottad. - Hallottam. A te Sokád volt a város legszebb lánya, rr lcgények kapkodtak utána, de anyja, a mogorva iizvcgy, rigy tizte, mint a szeme világát, aztán jiittél te mint zvegy, és feleségiil vetted. az egész, semmi mást nem tudsz? - Ez Semmi ttibbet, csak az a hír járta, hogy a szegény l)rrl
2l

-

volt,

Nem tudsz semmit, majd én elmesélem, hogy s mint

- Várj,

míg bort hozatok, amrigy is délután van, azzem, nagy mentem.

rt, meg arró1, hogyan tollasodott meg,

Xrerar visszatér, máris hozza a bort, Sofra iir foly-

id k jártak akkor! Az izlet egyre jobban ment,

egyre

ti'bbei íektettem bele, tiibbet vételeztem be, és kevesebbet kijltiittem; mindenki dicsért, hogy szorgalmas vagy

és

Aj

ne

szonyt akartam, de Addig azonban m adósságomtól meg gáltam kicsiny, tehe 22

vem. Most csupán a magam pénzéveldolgozom, az uzlet

jól megy, fejl dik, s t a világ már gazdag

embernek tart; igaz, már jói álltam, de a fele sem volt igaz annak, amit az emberek beszéltek. Ha az emberek bajt látnak valakinél, rendszerint a szrinyogból elefántot csinálnak, és elhíresztelik, hogy teljesen tiinkrement; amikor pedig

jóI megy sora, eltrllozzák, t bbre becsi.ilik, mint szagondolbadna. Most aztán ígazán n siilni szeretnék

- Amikor Mégpedig kedvemre; válogatni fogok. jószágot vesz a vásáron, megnézi, milyen fajtából való. Miért ne tegyek így én is, ahelyett, hogy akármilyet vegyek feleségiil, aztán nyomorékok maradjanak utánam, s még haló poraimban is átkozzanak, amiért az apiuk lettem? Éppen valami riton voltam, és hosszasan elid ztem, de profitáltam is: nagy mennyiség szattyánb rt vettem, egészen Bitolából, mert mindennel kereskedtem, akárcsak most. Mikor hazatértem, meghallottam, hogy Soka anyjának, Tatijanának, Uglje a zvegyének gy ny riíséges, derék lánya van, városszerte mindenki t dicséri. rsmertem a megboldogult Uglje át. Derék, tekintélyes ember volt, disznóhrist mért a saját házacskájában, egész családját eltartotta bel le, Most fia, Doka mérte a hrist, így éldegéltek.Egy délel tt szépen fel lttiztem, és egyenesen Tatijana házához indultam. Nyolc óra volt. Beléptem az iizletbe, csak Tatijana vo]t ott, éppen a hrist sorjázta. Mondom neki: ,,Jó napot, Tatijana asszony! Hogy s mint van, régen láttam." Ó meg így válaszolt: ,,Én sem kegyelmedet minálunk, hogy keriil ide, talán hítst óhajt?" Ktizelebb léptem hozzá, és a fiilébe srigtam: ,,Hallom, derék eladó lánya van, kér áll aházhoz." Erte 6: ,,Adja isten; látni szeretné?" ,,Azétt jiittem." Hát erre betoppan ám a lány, mint egy tiindér, elmondani sem tudom, milyen vo|t az a lány; ha tet t l talpig megnézed, ha éhes volnál, betelhetnél vele, azt

tam.

az ember

23

sem tudod, mit nézz rajta, mert mindene szép. A ruházata nem cifrálkodó, hanem szerény, de minden jól áll rajta. Amíg gyermek volt, meg kés bb is láttam t tcibbsztir, de gondom-munkám és sok bajom kcizepette nem volt rá okom, hogy azt tigyeljem, milyen. Most hát azért jcittem ilyen korán, hogy lássam: korán kel-e, feliiltijzcitt-e már, és nem tíz órakor fésiilktidik-e, mint más

riri kisasszonyok?

Hiába, tetszett nekem; akkor r gt n, riividen számoi vetettem. Odas gtam az anyának, j
,,Van már valaki kér je?"

,,Az volna, de tudja, minden anya jobbra tartogatja a lányát." ,,Mennyi id s?" ,,Most tizennyolc éves."

,,Jól van, én harminctit vagyok és cizvegy; ismeri

a

helyzetemet, Hogy ne szaporítsuk a szót: hozzám adja-e

a lányát? Tetszik nekem, és nagyon sok jót hallottam t Ia, azért jiittem, hogy megnézzem, és minden cere-

mónia néIkiil kérjem meg a kezét, hogy ne nevessenek rajtam az emberek, ha kosarat kapnék. Mi a véleménye?"

,,Tréfálkozik kegyelmed, Sofra rir, az én Sofijám szegény lány, semmit se tud a házlnoz vinni, kegyelmed pedig gazdag ember." ,,Mit sem tesz. Újra kérdezem: hozzám adja-e a 1ányát? Egy krajcárt se kérek." Tatijana asszony elgondolkozott, aztán így szóIt: ,,Adjon egynapi gondolkodási id t." 24

,,Legyen három nap. Most isten áldja! Dolgom van. Három nap mrilva tizenjen." ,,Isten áldja!" (Jita az i.izleten keresztiil szándékoztam kimenni. Még egy pillantást vetettem Sofijára, jól végigmért, majd ,,isten vele, kedves!"-t mondtam neki, a lányka pedig szerényen meghajolt, és halkan v,iszonozta kijszcinésemet:

,,Isten vele!" Mintha villám srijtott volna, rigy járta át szívemet ez az ,,isten vele." Á, hiába, emberek vagyunk, beleszerettem. Gy tr dve vártam a harmadik napot; ak-

kor, éppen harmadnap alkonyatkor odakíildi hozzám egyik rokonát Tatijana as,zony az tizenette], hogy jiijjek, délel tt tiz rakor várnak, Alig tudtam kivárni. Odamegyek, hát a szép lányka cilttizete, ha nem is drágább, de mégis parádésabb. R gtiin tudtam, hogy az ijgy sikertilt. A lányka szemében sem r met, sem bánatot nem láttam. ,,Jó napot, Tatijana asszony, itt vagyok, van-e számomra valami mondanivalója?" ,,Elintéz diitt, az én Sofijám saját akaratából kegyelmednek nyrijtja a kezét. Így van, Sofija?" A lány azt felelte: ,,rgen" de nagyon halk hangon.

Anyja rijra kérdezte:

,,Szabad elhatározásodból akarsz-e hozzámenni Sofronije Kirió (lrhoz, Sofija? Jómódri, rendes ember, mellette jó életed lesz, hallottad t lem, hogy milyen jól élt az els vel, a beteg asszonnyal, mért ne élne jól veled?" válaszolta Sofija. ,,Szabad elhatározásomból" Akkor odanyrijtottam neki -a kezemet, édesanyjának pedig azt mondtam, hogy a jegyváltás legyen meg r gtiin másnap, mivel semmi el késziilet és jegyajándék nem kell, hanem mindjárt a gy(lríLzés,és aztán az eski.iv , Addig iisd a vasat, amíg meleg. Ezt az iigyet megbeszéltiik, s holnap eljegyzés lesz. Megajándékoztam huszonnégy dukáttal. Aztán megszereztem a diszpen25

záci t, és megeskiidttink; az ta igy éltink, boldogan. Kés bb vettem neki gycingy nyakéket, olyan szemekkel, mint a borsó, hatsorosat, adtam érte hatezer forintot, igaz, fekete bankóban, de éppen ismét forgalomban volt. A devalváció után hintót is vettem neki. De ami a legszebb, az édesanyja elhallgatta, hogy Sofija titokban már a megboldogult Milo Miloradoviónak eljegyzett menyasszonya volt, gyíírt is kapott t le, csak a pap nem volt ott a ceremónián, s hamarosan sszeházasodtak volna, amint kés bb megtudtam, szerették is egymást, anyja azonban érettebb, tekintélyesebb embert akart, mint a fiatal széltolót, akinek semmije sincs egy iires bolton kíviil, s ha tijnkremegy, a lány az nyakára jiin vissza. Gy zelmet arattam, a lányka visszaadta a gy r t Miloradoviónak, aki nemsokára ezután meghalt, annyira bánkódott Sofija után. Szegény firi, sajnáltam t, de mii tegyek, a fegyvertelen elvérzíka kiizd téren. Nos, látod, így házasodtam meg. l hallottam, csak nem akartam mondani - Minderr neked, miel tt elmeséled; s t azt is hallottam, hogyan verte ki Tatijana a lánya fejéb l Miloradovióot három nap alatt. No de hagyjuk ezt, beszéljiink másról. Hogy vannak a gyerekek? Éppenma beszéltiink a feleségem- Egészségesek, mel, hogy mit csináljunk veltik, a lányok megn ttek, fiilserdiiltek. Pera maholnap már férfi, neki kereskednie kell, Samikát pedig iskotáztatjuk. Hát Pera marad az tizletben? Azt gondo|tam, gazdálkodásra fogod ta házban. Arra is, kereskedésre is meg nrlndenre, ahogy ma- is vagyok. gam Ésmit szándékozol Samikával kés bb? - Azt, amit te a To óddal: fiskálisnak adom. -Kre arnak már volt egy jurátus fia. Mi az rd gnek annyi fiskális neki.ink? Magam is

-

26

bánom, hogy nem adtam más pályára; ígaz, én nem is akartam, de az anyja hajtogatta egyre: csak fiskális legyen, csak fiskális. Szakasztott így van nálam is, az enyém is csak a fiskálist hajtogatja. Hadd legyen valami neki is kedvére; mint apa én is megteszek mindent, nern kíméIema kiiltséget, csak ember legyen bel Ie. Hát talán nem minden fiskális szélhámos, Jómagam is hány becsiileteset ismertem,

Usy van, én is remélem, hogy To óból ember lesz, jól- tanul. De mondd csak, Sofra, hogy megy az ijzlet? Lz megy lassacskán, én azonban valami nagyobb

dologba szeretnék fogni. Vászonnal dolgoznék. szabásti Vásznam van ugyan a boltban is, napi sziikségletre, de én ,,alla grosso" akarok eladni, csak éppen legyen még

valaki hozzá. Ésmost honnan volna a legjobb hozni? - Most Lengyelországból, mégtrozzá Krakkóból. - JártáI már ott? - Nem jártam, de hallottam valakit l, aki nemrégiben járt arra, hogy a vászon ott a legolcsóbb, tril sokat készítettek bel le. IJát akkor menjiink. - Nem bánom, adsz kiilcsiint? - Mit tréfálkodsz, hisz tudom, azétt akarsz vásznat - nehogy a pénz hasztalan heverjen a ládafiában, venni, Sofra rir szerényen elmosolyodik. Hogyan akarod: csináljuk kiiziisen, vagy ki-ki a saját- zsebére?

Ki-ki a saját

zsebére, de egyi.itt vásárolunk, s majd

- széj jelosztjuk. itt,hon

még valakit - Vigyiink Öam át vihetnénk; s t ha ott lehetne veliink, vásárolna is valami keveset, mi átengednénk neki valamagunkkal?

mennvit,

27

No jó, mikor beszéljrik meg a dolgot? - Lehet - hívni. holnap, nálam vagy nálad, de Öaméát is meg kell Mindenesetre.

- No, most megint elintéztiink valamit; tehát holnap, ebéd után várlak, és iizenek Óam ának, hogy jrijjcin is. Akkor hát j viink. - Nos, ideje, hogy menjek, megnézem, mit csinálnak otthon. Isten áldjon! Tehát holnap. -Sofra rir áldjon! elmegy. Soka Isten

hogy másnap, ebéd után Öam a, s hogy utána ké bizonnyal hosszri lesz a megbeszélés, és a délután beleny lik majd az estébe, IV.

Másnap, ebéd után Kre

vannak.

ar és Öam a Sofra

rirnál

Most érkeznek. Bekopognak. Herein! - Egészségedre váljék az ebéd, Sofra! Íme, itt vagyunk! szól Kreóar. Egészségiinkre! ÜtleteX le! Menj csak, Soka, ktildd azt a j kis bort meg kávét is! Soka asszony kiment; értett a szóból, Amikor Sofra rirnak tárgyalása volt idegenekkel, Soka asszonynak ki kellett mennie, és már férje tekintetéb l értett.

Mi jság? - Semmi. Jcittiink, gokat. 28

hogy megbeszéljiik a tegnapi dol-

Nos, jó.

Mi a véIeményetek hát Krakkóról?

- Beszéljen Öam - a ifjrikorában Öam

a.

mint segéd t bb ízben volt Krakkóban principálisával, és keresztiil-kasul ismerte Lengyelországot.

Óam a lesz tehát a kereskedelmi hadjárat generáIisa. Ó is fog valamit profitálni, fogja elkészíteni utazásuk k ltségvetését,s ilyenkor elemében van. Most aztán Óam a eI hozakodik tervével: hát nektek. Ehhez legalább hriszezer fo- tElmondom rint ke kell. Benne vagytok? Igen, még t bb is lesz szóIt Sofra. - A magam részér - ezer íorintot fogok belel csupán fektetni, és titeket terhel az egész utazási kciltség; én viszont mindenhová elviszlek benneteket, ahová csak kell, Ez is helyes hagyta jóvá Kre ar. - Mindehhez három - eIé három er s ló. er s ekhós szekér kell, mindegyik

Az is meglesz. - Ezenkíviil még egy negyedik utazókocsi is kell, amelyen mi iiliink a kocsissal Ebbe a kocsiba rakjuk

az élelmet és az italt az tttra. Ez ésszer , és ezen a kocsin is kell erny nek lennie - tette Kreóar. - De hozzá hogy az utazás kifizet djék, ezt igy intézzik: Lengyelországban drága a bor, viszi.ink hát magunkkal egy iitakós hordóban finom bort, nem is bort, hanem aszrit, méghozzá a régi évjáratból. Nálunk jó cireg aszri kapható akónként száz íofintjával; Lengyelországban ilyetlb 1 egy akóért legkevesebb ótszáz forintot fizetnek a nemesek. Máris megvan a haszon! beszél Öaméa, rigy van, beszerzi,ink azt is, - JóI De kell néhány flaskó a kóstoláshoz is, hogy ne a - nyitogassuk. hordót 29

_

Ennek sem szabad hiányoznia, aztán tizennégy nap alatt íiit keli késziilni az - Es ritra, lrogy minél el bb ftilkerekedhessiink, és elérhessiik Krakkóban az idei országos vásárt. Ez is rendben van kijzbe Kre ar. - Más - vetette nincs hátra, csak pénz, és készen vagyunk. a - Akkor hát megyrink, Kreéar?

- Rendben. - Kezet rá! - Itt én tizezret hozok. - Énvan; hriszat. - Harmincat. is harmincat. - Én Kezet rá! - Nosza hát! -Sofra rir belecsap Kre ar tenyerébe,

Jó lesz ez a lengyeleknek, Óam

-Öam a megkóstolja.

a?

Kitíín - ar is belekóstol. kre !

nagyon finom, éppen ilyen az enyém is, kever- Ó, hetjiik. Amikor kissé belemelegedtek, a házigazdának énekszóra támadt kedve. Nosza, Lenka, énekeld el az én nótámat! -Lenka már tudta, hogy apja mit kíván, énekre igazította száját, és rákezdte:

és ezzel az egyez-

ség létrejiitt. Szó esett most még lóról, kocsiról, a hosszri, vásznas

ládákról, az aszilt L; kettejiiknek, Sofra rirnak és Krearnak nem kell vásárolniuk, saját pincéjrikb l hoznak. Diskurálás k zben leszállt az este, s a vacsora ideje is elérkezett. Mindannyian asztalhoz iilnek. Soka asszony is itt van egész családjával. Milan, az inas is helyet kap az aszt_al végén.Sofra rirnál az inas is a családdal eszik, Az anya olykor f lkel, hogy kiirtilnézzen. Lenka és Pelagija pedig felszolgál. Pera is itt v a ,,kis fiskális" amika mellett u|, Hozzák az ráznak, a ,,kis fiskális" nem akar enni, turkáI Katica pirongatja, kiitekednek, az id sebbek azonban a beszélgetés kcizepette nem néznek rájuk, Nem nagy vacsora, csupán három fogás, és a harmadik el tt Milan fciláll és rnegkcisziini, mert az inasnak vacsorára harmadik fogás nem jár. Kisvártatva Katica és amika is fcilkel, és miután mindenkinek kezet csókoltak, aludni térnek, 30

Az apa most Lenkának is szóI, hogy iilj n Ie, és aszrit hozat. IJozzák. A tízévesaszri illatos, édes, ktiliinlegesen tiizes. A házigazda ttilt.

Kellemetes helgen, cs ndes pusztasígban,..

Pelagija kíséri,de magas alt hangon, tehát két alt az anya halkan segíti, n i szopránon kezdi, majd -ugyancsak altba csap át, s ez immáron három alt. Amikor azonban Sofra rir is nekití,izesedik, jobb kezében a pohár aszrival, de nem ám amolyan pezsg spohár az, hanem igazándi vizespohár, és cifrázni kezdi, hogy Krear és Öam a is kedvet kapjon, s hangjuk iisszevegytil, egyik a baritont f jja, a másik a basszust, hogy aztán ismét az altban ta|áIkozzanak

sziirnyiiséges hangzavar.

- de az élemedett férfiSzegény Lenka váItig er lkiidik,

hangok trilharsogják, mígnem arra kényszeri,il, hogy még befejezés eI tt elnémuljon, s fiiladja a harcot az ciregekkel szemben, akik eI is feledkeznek Lenkáról, s ki-ki f jja a magáét, és váltogatja a hangnemeket saját kedvére. Micsoda gyiinyririíségge1 váltottak át egyik hangról a másikra! 31

A

szegény Lenka el tt pedig, aki szebb volt, mint az

éneke, nem lebegett friss, reggeli vírág, az ifjriság, ami

szíve hrirját felajzotta volna. fTgy énekelt, mirrt fr,ilemiile nyár végén,Ha az ember rátekintett Lenkára, PeIagijára és az énekl regekre, ligy tíint, mintha egyazon pillanatban látnánk es t és szivárványt. Amikor kidalolták magukat, a házigazda jelt adott, hogy a gyerekek távozzanak; ezt az anya helybenhagyta. A három íérfiés Soka asszony maradnak. Sofra r szereti, ha asszonya mellette til, bármennyi és bármilyen vendégtik is legyen; amikor felszolgál, széke akkor is ott van Sofra riré mellett, bár iiresen, s mikor kis id hciz jut, azonnal odatil melléje.

Soka asszony, noha szép volt, mégsem kacérkodott sohasem, és teljességgel megelégedett az Sofrájával, de Sofra rir is az éIetétadta volna érte. Korábban, amikor

Soka ,asszony még iíjri volt, Sofra rir pedig épp hogy tehet s, de még nem gazdag, t bb ismer s és jó barát járt hozzájuk, mint manapság, Sofra r azonban sokat kirostáIt kiiztiliik, akik nem tudták méItányolni az családját. Voltak, akik eljártak a házho4 és poharazás kijzben élcel dtek a házigazdával, aki szívesen fogadta ugyan a tréfát, de nem családf i tekintéIyének rovására. Voltak, akik a ház asszonyánáI azzaI akarták magukat behízelegni, hogy Sofra ríron grinyolódtak, ,,l cslábri Sofrának" nevezték, hogy hitvese szemében megnyirbálják az értékét.Soka asszony ilyenkor iisszeráncolta a homlokát, és megvet pillantást vetett az efféle daliára, Sofra rir pedig elhallgatott, távozásra kényszerítette el]enlábasát, és tudomására adta, hogy tiibbé ne tépje át a háza kiisziibét. Azután így szólt: ,,Aki a férjet felesége el tt g nyolja, az nem jó barát, azt nem szabad tijbbé beengedni."

Soka asszony is letelepedett.

32

F jták

a fiisttit, és a beszéd egyik tárgyróI a másikra

csapongott.

Neked hogy tetszik manapság a világ, Jova? Van-e valami kiiliinbség a régi és a mai ktiz tt? De még mekkora! - Milyen most a magisztrátus, és milyen volt régen; barátok vagyunk mindhárman, beszélhetiink szabadon. Vesztegetéssel mindent elérhetsz. Hajdan, amikor Paprikió meg Lovéanin, akik Mária Teréziánál voltak deputációban, a magisztrátusba jtittek dolmányban, mentében, aranyos iivvel és cobolykalpaggal, volt mit látni. Ha csak ránézett a vétkes, már elege volt, az egész emberb 1 csak rigy áradt az igazság. De amikor t megválasztották, nem pénzértvásárolták a szavazatokat, mint most, hanem b lcsen és becsiiletesen váIasztottak. De nézd csak a mostaniakat, frakkban, magukra h zzák a nyomorriságos, fecskefarkri frakkot, lábuk, mint két karó, az ilyet sohasem lehet kieiégíteni. Sofra r erre sóhajtott egyet. hordott mindenki dolmányt, hanem vi- Akkor sem selték a ,,trajdrott" kabátot, háromszeglet kalapot, a zsinóros cip t, beretvált bajuszt is. Lehet valaki frakkban is, trajdrottban is becsiiletes ember szólt kiizbe öam a. A.magisztrátusban csak dolmányosok csu- egyik-másik ,,kupec" hordott trajdrottot. voltak, pán Mint ahogy én meg te, Öam a magyarázta Kreéar, - valameddig, aztán szétszéledtek. Beszélgettek még

v. Javában késziil dtek az tra. Összej ttek, megbeszéléseket tartottak. Sofra rir olyan ember volt, aki kereszti,ilvitte azt, ami33

be fogott, ha ttirik, ha szakad. Aki t boltja eLí5tt látta, amint ,,jankliban" a vev it leste, nem mondta volna, hogy ilyen er s léIek lakozik benne. A bolt el tt és a boltban rigy viselkedett, mint valami gtiriig, cincár, házigazdaként mint vendégszeret ítr, házon kíviil pedig vállalkozó szellemií, elszánt spekuláns. Sofra rirnak annyi lova volt, hogy mind a három kocsi elé a sajátját foghatta volna be, azonban az els kocsi számáta, arnelyerr k hárma,rr utaznak, ad majd két er s lovat, egyet Kreóar ad, s hármat még vásárolnak, a harmadikhoz ismét Kreéar adja saját három lovát, s negyediknek fuvarost fogadnak kocsistul-lovastul. Nyolc nap alatt minden rendben volt. Az asz t is elrendezték. Ktjzeledett a tizennegyedik nap. Öam a sebbeI-lobbal futkározott Sofra rirtól Kreéarhoz, mindent elintézett, csak el ne feledkezzenek valamir l is; magának is szerzett már vagy ezer forintot, elrendezte, hogyan fogja Sara asszony aházat vezetni, a vendégl t ellátnil Az utolsó három napon mindhárom háznál egyaránt pirultak a kalácsok, a ktilcinb z sriltek, készítették a bort az utra, Mikor bek szcintcitt az utolsó eI tti nap, ,,csendes" istentiszteletet tartattak magukért a templomban, ott Sofra rir és Öam a énekelt, majd végezetiil meggyóntak és megáldoztak. Mikor Sofra rir hazament, evett valamicskét, majd utána,a szobájában riivid testamentumot készített,amely így hangzott: ,,Lelkemet a mindenható Istennek, testemet a ftildnek ajánlom, ingó és ingatlan vagyonom hitvesem Sofija Kirió rendelkezésére maradjon haláláig, halála után igazságos megosztásban a gyerekekre szálljon." Akkoriban még nem volt g zhaj , sem vasrit, szárazftild n utazní pedig nagy veszedelem. Odahívja Soka asszonyt, és kiinnyes szemmel átnyrijtja neki a levél formájri, lepecsételt testamentumot. - Drága Sokám, holnap hosszti, nagy ritra indulok; 34

ha meghalok, íme, a végrendeletem, mindenr kodtam.

l

gondos-

Sofra urat fojtogatja a fájdalom, szíve elnehezedik, er lkcidik, hogy visszafojtsa. Soka asszony kcinnyezik, de nem szól semmit, se félj, hazajiiv k rijra, de emberek va- Egyet gyunk, halandók, holnapig itthon is meghalhatok, de hazaj hetek egészségesenis. Lásd, iit gyermekiink van, és azt akarjuk, hogy fiskálisunk is legyen, az pedig sokba fog keriilni, Amikor e fájdalmas je enet után Soka asszony kissé lecsillapodott, azt kérte t le, hogy a gyerekek ne sírjanak

az

nagy ritja miatt, mondja nekik, hogy hamarosan

visszatér.

Másnap jókor reggel mind a négy kocsi ott van Sofra írr udvarán, s Kre ar és Öam a is jiin már. reggelt, Sofra, készen van minden? Mi már - Jó íelkésziiltiink. teljesen A kocsisok hozzák már a bundákat, ládákat, az egész poggyászt. Sofra rirnál is telis-tele az els kocsi ,,elemózsiával": mintha az Óperencián trilra akarnának utaz-

ni, Mindegyik kocsi erny s. Üljetek le, reggelizziink meg mi is, a kocsisok is. -Mindnyájuk részéreoda volt készítveétel és ital. Leuilnek, és hozzáIátnak az evéshez. Az egész család ott stircig most kijriiliittiik; megjiitt Silra asszony is, hogy elkísérjeaz Öamóáját. A lányok felszolgálnak, az anya rendelkezik. Itt van a ,,kis fiskáIis" is, aggodalmas tekintettel szemléli apját, nrintha sejtené, hogy messzi ritra indul. el készítettél,Sofra? Nem felejtettél ki - Mindentkérdi valamit? Óaméa. - rendben. Minden dolmányt és mentét betetted-e? - A Még az ijvet és cobolykalpagot is.

-

35

az eziistsarkanty s csizmát? - Hát Azt is, meg az eziistveretes botot is. - Jól van, magam is viszem a trajdrottomat és kala- Jova szintén, és az tisszes csomagot betetttik egy pomat, vásznasládába, Te is? Igen.

- Minderre sztikségtink lesz ott, mert a lengyelek vendégszeret emberek, uraság van elegend , meghívnak

majd minket ebédre, én meg Kre ar trajdrottban lesziink mint keresked k, téged pedig mint nemest mutatunk be, és ha meglátnak téged parádéban, majd meglátod, hogyan fogadnak, s minket is temiattad. De hol varL az aszít?

kocsiban, ahol mi fogunk iilni, nem jó; a - Az els második kocsin, a nagy ládában kell j nnie; a ládába szénát keII rakni, Két hordóban van?

Igen,

- Belefér egy ládába, mett az els kocsin semmi sem lehet, csak az, amire minduntalan sziikségiink van, a tiibbi pedig a második kocsin menjen, mett az t hosszri, hadd fekhessiink és alhassunk kényelmesen az els ko]

csiban. Tajtékpipát hozol magaddal? Hármat,

- Helyes, tajtékpipa nélkiil az ember nem rir, kiiltiniisképpen nem neme űr; ezt Lengyelhonban nagyon megnézik.

Ésmilyen a fegyverzet?

- Egy puska, két pisztoly és fokos. -Helyes, Most minden rendben van. Csak át kell rakni az els kocsiból mindazt, ami nem kell, hadd legyen a másikon.

Mikor végeztek, Sofra rir felállt és megszóIalt: Ti már teljesen fiilkésziiltetek, várjatok egy kicsit, - jiiviik, megyek a pénzért. Azután riigtiin távozik. Sofra rir a parádés szobába megy, Soka asszony kiiveti. Kinyitja a szekrényt, kiveszi a pénzt és a sztikséges papírokat, beteszi a bugyellárisba, azt pedig a ,,lajblija" bels zsebébe, és jól begombolkozik. Soka, légy vidám, és tigyelj te is kissé, mert Pera

- kelekótya. még Aztán odaáll a dívány mellé, és szívb 1 fakadó íohászt mond Szent Miklós ikonja el tt, megcsókolja a képet, és mintha valami k esett vobra Ie a szívérI, most már bizonyos abban, hogy szerencsésen hazatét,,,A hit iidvózít." Most visszatér a tiibbiekhez, és bejelenti, hogy készen van. Fiilhajtják az utolsó poharat a szerencsés tra. Odahívják az egész családot, elbticsriznak, iisszecsókolóznak. Elindulnak. Sofra rir viszi a nagy íene fokost, jóI is á1l neki, bár kicsi, de olyan ziimtik, vállas, karjai oly er sek, hogy nem egy legénynek csontja tijriitt volna kiiztiik. Amikor a fokost a kezében tartja, ezt bízonyos biiszkeséggel teszi, egészen más kiils t nyer, t bbé nem szatócs, D 8látszik, hogy tímár volt valaha, Most már feltilnek. Derék, er s kocsisaik vannak. A kocsit annyira kibéleltékbundákkal, hogy az kocsijukhoz képest egy mai vasriti szalonkocsi semmi. Sofra rir még egyszer magasba emeli amikát, és megcsókolja. Soka és Sara asszony szeme kiinnybe tábad. Elmentek, Sokáig néznek a kocsik után, amíg el nem tiínnek.

Sofra rir még rendelkezéseket ad Perának, és egy szempillantás alatt rendben is van minden. Most egyiink, igyunk, s aztárt Isten nevében induljunk! 36

37

VI. Soka asszony maga vezeti a házat. Ett az irányításhoz, a bolthoz azonban nem f lik a foga. Most Pera a gazda a boltban és a kocsmában is. Soka asszony édesapja, a néhai Uglje a, foglalkozására nézve mészáros volt, és valaha igen jó módban élt. Tatijana asszony, Uglje a felesége jó keresked házb,I szátmazott, és jó nevelést kapott, Szép házat vezettek, ám néhai Uglje a szeretett kártyázni, és valamiféle ,,iirtiktisiidési" perbe is belekeveredett, s az iigyvédek és bírák mindenét íelemésztették.E tekintetben sokkal jobb Sofra r, aki ,,csapdlecsacsit" játszott, a perekt l pedig irt zott, és mindig azt mondogatta: ,,Jobb egy sovány egyezség, mint egy kiivér per." Elég az ltozzá, hogy Uglje a halála után semmijiik sem maradt, csak egy ház, az is kicsi. Csak most mint iizvegynek kellett szenvednie Tatijana asszonynak, igazi ,,máTtir" volt. Fia már fiilcseperedett, mindenféle hrist mért ki, és ebb l éltek. Ésjól megéltek, mert Tatijana asszony mindent jóI be tudott osztani a ház kiiriil, hogy semmi se legyen ftiliisen, de éppen elegend . Szerényen és ízlésesenlttiztek, így ha leánya, Sofija bármit magára iilt tt, az mindig jól állt neki, Viselkedésében is min-

dig szerény; nem kacarászott minden

semmiségre,

,,hihihi-hahaha", hanem finoman nevetett, és mindenki vigyázott, hogy mit mond el tte. Egyszóval tudott viselkedni. Anya és leánya rigy vigyázott egymásra, a lány rigy tisztelte anyját, az anya pedig olyannyira haligatott leányára ott, ahol arra sziikség volt, hogy azt mondogat-

ták róluk, nem anya és leánya, hanem két n vér vi-

gyáz egymásra. Ésaz is felmagasztosítja, hogy Tatijana asszony, a még elég fiatal, szemrevaló iizvegy, gyermekei iránti szeretetb l nem akart férjhez menni, feláldozta magát 38

gyermekeiért. Pedig Tatijana asszony tiibb ízben is férjhez mehetett volna, mert akadt id sebb kér je elegend , tekintélyesek is. Sofra tir maga is elvette vo]na, ha a leány hozzá nem megy, de hát így esett; ezt ttibbszcjr elmeséIte, és ha Sofija nem akar hozzá jiinni, most Tatijana asszony volna Kirióné, és Sofija Miloradoviéné. Most Soka asszony a saját házában tartott rendet, mint azel tt az édesanyjánál, csak persze itt nehezebb, mert ez nagy háztartás. Soka asszony gyermekei igen szépek. Lenka már betiiltiitte a tizen tiidik évét,tizenhébrek mondhatnák, olyan fejlett. Alkata, termete gy ny rií, arányos. Lenka arca ovális, valódi római típus, szemtild<jke mintha ijszszen tt volna. Pelagija arca giiriig s, finoman metszett, mint valami ftiníciai vagy Chiosz szígeti n é. Szeme villanása, mint a világos rubin, gy tílz már most, tizenhárom éves korában. Mi lesz kés bb? Katica éppen tízéves,teljesen Pelagijára tit, csak orra nem giiriigtis, hanem palesztinai, kicsit er s ívelés, de azért szép, arcához ilt . A fiti, Pera, tizennyolcadik évébenvan, nytilánk, magas termetií, egyenes, mint a nádszál, szemei szép nagy cserkeszszemek, szemcild ke sszen tt, fogai hófehérek. Nyílt modoni, d s fantáziájri; mondják, hogy az apja nem jóI találta el, hogy az iizletben tartotta, trilságosan b kezíi, gáIáns. ÉsSamika, a ,,kis fiskális", g ndcir haj , halvány, de igen finom vonás , szabályos arc gyermek, azt mondhafuránk, Pelágijára hasonlít. Haja sííríí, selymes csigákban omlik homlokára, vállára, s édesanyja és n vére, Lenka ujjai szívesen játszadoztak hajfiirtjeivel, szívesen simogatták. Samika már iskolába jár. Már viseli a kis ati]fát, kis fekete bársonykalpagot ós sárga sarka,ntyrit, egyel re még taraj néIkiil, gombbal, hogy a lábát valamiképpen fcil ne sértse. amika igazi anyja fia. A lányok, épptigy, mint az anyjuk, szebben tilttiztek, 39

mint ahogy a Sofra rir-féIe bolt és kocsma alapján az ember mondta volna, Már tjltiizékiikiin meglátszott, hogy ennek a családnak t bbje van, mint az a bolt meg a kocsma. Meglátszott, hogy Soka asszony magasabbra t rt. Mikor Sofra rir valami ékszert vásárolt számára, gy{lt{it vagy fejéket, nem szerette a sok apró kiivet, hanem csak egyet, de szépet, mindig a solitaire-t szerette.

Éslányait sem adná szívesen szatócshoz vagy kocsmároshoz, valami magasabb rang t keres. Soka asszony-

ban már otthon, zsenge ifjriságátóI élt a vágy: mindig tijbbre tiirekedni, De illik is hozzá. Egész kiils megjelenésében volt valami ririas. Ugyanígy leányainál is. Ezért nem tijr dtek trilságosan a bolttal sem. Perát már az els években elhanyagolták, Ahogy világra jiitt, apja máris keresked nek szánta. Ésamikor az elemit kijárta, mikor olvasni, írni és valamennyire számolni tudott, apja otthon fogta, nem adta ttjbbé sehová, és amolyan mindenesnek kellett lennie. Sofra rir eI szijr inasként használta fel Perát, aztán a kocsmában, a pincében bort fejteni, a gazd,aságban, az istáIlóban feliigyel ként. Sofra rir ígazígazd,ává akarta nevelni, amilyen jómaga is volt, hogy melletIe a ház ,,oszlopa" legyen, s ha majd meghal, az Perája vezes e tovább a tégíházat. A terv nem lett volna rossz, ámde mindjárt kezdetben tigyelni kellett volna a firira mindig tudni, mit cselekszik, és megakadályozni a kisiklásokat, ehhez viszont Sofra rirnak nem volt elegend ideje. Pera ugyan nem volt rossz, s t igazán jó szíve volt, trilságosan jó, csak nem iinmagához. Ha a boltban volt, nem tudott alkudozni; ki mennyiért akarta, annyiért kaphatta, amit kért. Nem nézte, kinek ad hitelre, bárkinek adott, A kocsmában, ha apja nem volt otthon, itallal kínálta a vendégeket. A pincében a szolgának annyit adott inni, amennyit csak akart, és élvezte, ha leitatta. Ésa leg40

jobban szeretett a lovak és kocsisok kiiziitt gyelegni. A ház, a bolt és a kocsma k zvetleni.il a Duna mellett áIIt, éppen ott, ahol a vásáros- és gabonáshajók kiktitiittek. Ott látta, hogyan vontatnak a hajóslovak harminc, s t még t bb uszályt. Szegény lovak. Az els nek, amelyet rendszerint,,lédingesnek" neveztek, ktinnyebb dolga volt, semmit sem hrizott, csak a tiibbi el tt ment és vezetett. A tiibbinek azonban nehéz volt, minél hátrább kertilt a sorban, annál rosszabb. Ostorok csattannak, ftiliik kiiré csavarodnak, a lovak zihálnak, elernyednek, az az utolsó pedig, a víz fel li oldalon, folyton megcsriszik, a partra zuhan, az uszály hátrarántja, és elny lik. Rettenetes kínlódás. Ezt \átta Pera mindennap már gyermekkorában, és szíve megkérgesedett. Jtittek éjszaka a hajósok, szólt a zene, ittak, játszottak; ez tetszett Perának, és amikor apja nem volt otthon, sem a kocsmában, Pera a hajósokkal játszott, Játszottak, de kártyával, és Pera veliik játszott. Kiinyvekr l tiibbé szó se esett, hanem leginkább lovakról, és Pera már-már lovászmesterré vált, ló nélkril élni sem tudott, s bármelyik valaha látott lovat évek mriltán is megismerte, és nevén szólította. Mikor Soíra rir elutazott, Pera igazi gazda lett a háznál. Anyja ugyan utána nézett, de csak nappal, éjszaka nem mutatkozott a kocsmában. Ugyanígy a lányok sem. Perának egész éjjel talpon kellett lennie; természetesen innia is kellett, mégpedig a hajósokkal, akik ehhez nagyon értettek. A hajósok szerették Perát, jobban, mint az apját, mert hitelre is adott nekik, pénzt k lcstinzijtt a kártyázáshoz, ós fél évig is várt, arníg visszatérnek és megadják. A hajós vagy meghal, vagy valami más tiirténik vele, a pénz pedig elvész, Most, hogy apja nincs itthon, Perának áll a világ. Sem anyja, sem bárki más nem ellen rizhette. A másik társasággal, az ,,eI kel skiid kkel" nem t r -

4l

dcitt, még kevésbévágyaí,kkal. Peránál a kocsma ajtaja sohasem volt zátva, sem nappal, sem éjjel, s állandóan

muzsika és emberi zsívaj zugott-zsongott kívtil-beli.il. Ha eltávoztak a hajósok, jiitt másik hajó, és ez igy ment folyvást mindennap, minden éjszaka, Pera nemrég mrilt tizenhét esztend s. Fakónak, kiéltnek látszik, mindig kialvatlan. Anyja mindezt látja, inti, hogy kíméljemagát. Ki fogja ilyen társaságban megfuizni? Az anya annak idején mondogatta Sofra rnak, hogy iskoláztassa Perát, vagy adja valami más helyre, más kereskedésbe, de semmiképpen nem akarta; fiát a saját hasonlatosságára akarta formálni, azt akarta, hogy mindig szeme el tt legyen, és azt mondta: gyermek- és ifjrikorában neki még rosszabbakat kellett elviselnie.

Sofra és a íia ifjrikora kcizijtt nagy a ki.ilcinbség. Sofra rir kezdett l fogva szegény volt, s már gyermekkorában munkával kellett létéértkiizdenie; Pera gazdag apa fia, nem lát sziikséget, rlern az gondja, hogy miképpen fog megélni, mi lesz bel le. Éskezdetben nem is voltak hozzá valami nagy szigorrisággal. Pera továbbra is szívesen járt volna iskolába, a kereskedéshez nem étzett kedvet, azonban az apa akarata mindennél eI bbre való. De minél elhanyagoltabb volt Pera, édesanyja annál inkább igyekezett ezt Samikánát pótolni. Anyja Samikát kényeztetni kezdte. Elment a tanit ltoz, hogy megkérje: ne verje meg soha amikát, ne szidja meg er sen, inkább szép sz val figyelmeztesse, ha nem tudná a leckéjét.De hol van itt a határ? A tanító természetesen hallgatott az anyára, és ezért t bb ízben kapott aszrit. Samika azonban így érzékennyévált, és a legkisebb megjegyzésre is sírva fakadt. Hát így mennek most a dolgok Sofra rir házában és boltjában.

Elmrilt már két hét, és Sofra rirtól még nem jiitt levél.

42

Talán eltévedt valahol. Soka asszonynak ez na1y aggodalmat okozott. Éseltelt még tiibb hét, elmrilt régen a krakkói vásár, Sofra rnak azonban se híre, se hamva, Jtin am a íeleségeés Kreéarnékérdezni: kapott-e valamiféle levelet Soka asszony; k sem kaptak még semmit.

Nem jó ez igy, semmi hit az riton lev kr l. (Ijra írnak, de semmi válasz, mert csak rigy gondolomformán Krakkóba írtak, k pedig isten tudja, hol kóborolnak, és mi tijrtént veliik. Így telt el fél év, és még sehol semmi. Kre arnét és Soka asszonyt emésztette az aggodalom. Öam a felesége nyugtatgatta ket, és noha is szerette volna már otthon tudni Óam áját, mégsem gondolta, hogy valami nagy baj tiirtént volna veliik, mert Öam ánál megszokott dolog volt, hogy tovább maradt eI, mint ígérte;szeretett utazni, nagy mókamester volt, és mindeni.itt szívesen látták. De ami sok, áz sok. Még egy kicsit várnak, de aztán bejelentik a dolgot az itteni hatóságnak. Ésvalóban, nem sokkal kés bb jelentkeztek is a magisztrátusnál, kérve, hogy tegyenek lépéseketférj kért. Pénzt is vittek magukkal, isten tudja, nem gyilkolta-e meg valaki ket. De a kocsisok k ziil csak viszszatért volna valamelyik, vagy legalább hírt kaptak volna róluk, Soka asszony Kre arnéval ment jelenteni a dolgot a magisztrátuson. Ott r gt
íorma lábát, Öam ánáI pedig mosolyra álló arcát, arcából ,,égnek mered " orrát a cs f bibircsókkal, amelyb l, mint a pulykának, egyetlen, hosszti, er s sz rszál t<jr eI . K nnyii lesz ket felismerni. Sehonnan semmi visszhang. Imát mondatnak a templomban, istentiszteletet tartatjelentkezik, senki nak - semmi sem segít, senki nem sem ír. Soka asszony, lányaival egyi.itt, sírdogál; Kre arné rigyszintén, Öaméa felesége is aggódik már kissé, ha nem is ijedt meg, mert tudja, hogy Öam a nagy iirdcig, kiilijnijsen ha ritra kél, egyhamar nem tér vissza. Soka aszszony és Kre arné elátkozzák Öaméát; ha ezt tudják, sohasem engedték volna el a férji,iket vele. Ezenkiizben Pera gazdálkodott a maga módján, Hoszir ideje már, hogy apja csak nem akar megérkezni. Nagy tétben kezd kártyázni, Egész éjjel ,,kozákok" tanyáznak nála. Igaz, mindennap ad pénzt anyjának, de ki ellen rzi, hogy naponta mennyi pénzt vesz be? Ám lássuk a mi világjáróinkat, vII.

Amikor a vándorok ritra kerekedtek, rézsrit átkeltek a két Dunán, és Vácra érkeztek. Itt kissé megpihentek, aztán tovább! ,,Elemózsiát" elegend t hoztak, hát épp csak megálltak ott, ahol a lovakat etetni-itatni kellett.

Éjiel-nappal utaztak.

Amikor valamilyen faluba, csárdához, tanyára értek,

a kocsisoknak hozattak valamit, de k maguk mindenben jobbal rendelkeztek, mint amit ritkiizben kaphattak. A boruk is más volt, mint a csárdában; még a csaplárost is leitatták vele. 44

Így utazgattak javában, és már kiizel jártak a lengyel határhoz. Egy nagy csárdában akartak éjszakázni, Beértek hát, rendeltek va]amit a maguk és a kocsisok számára. A csapláros nyíIt embernek látszik, de beszéd kiizben kítiínik,hogy ,,hamis". Öamóa megkérdi, van-e szobája. A csapláros azt válaszolja, hogy van egy a vendégek számára, oda is adja nekik. A legfontosabb dolgokat behozták, egy kocsis pedig á1landóan rk dni fog odakiinn. Sofra rir rigy gondolta, hogy nyomban esznek is, de Öam a szóIt neki, hogy ne maradjanak mindjárt a szobában, hanem menjenek be a kocsmába, és vegyék szemi.igyre a vendégeket, mert ritka az a csárda, ahol nincsenek veszedelmes emberek. A puskát bent hagyták, csak Sofra rir vitte magával a fokosát. A szobát bezárták, és egy kocsis vígyázott rá. A kocsma kiiz nsége nyomortiságos. Egyik asztalnál hárman iilnek, mindegyiktik kezében fokos. Nadrágjuk nincs. Mindegyiken r vid ,,inespressibile", és mezítlábasok, arcuk ijeszl , mint akik ellen kiir zést adtak ki. Öam a valami nagy, szederjes gy riít vesz észre a lábukon, felsebesedett karikát; semmi kétség:nemrég még béklyó volt rajtuk, vagy tán tiimliicben i.iltek a kijze]-

m ltban. Az utasok

A

vacsoráztak.

hiányos iilttjzetíífickók gyilkos tekintetet vetettek az utasokra, egymásra néztek, tisszesrigtak. Öam a, rossz helyen járunk, látod ezeket? srigta - sofra oda rir. Látom, Nézd csak a lábukat! - Látom mondta Soíra ur, és a fejét csóváIta.

-Kre ar egészen belesápadt. A meztelen fickók kiiziil hol kiment

egy, hol bejiitt; így váltogatták egymást, de az utasokra állandóan íenyeget pillantásokat vetettek, Odakiinn kiirtiljárták a 45

voltak a lovak kocsikat, ám ott voltak a kocsisok, Ott vissza, i., ,""U"a ég alatt. Egyikiik kiment, de nem tért

-'rry masiÍ fiilkelt, hozzájuk lépett, és egy pipa dohffi tert Sofra rirtól. Magyarul beszélt, Soíra ririsadott mé,r"r.i aona.ryt, és végigmérte,de a szegénylegény

regette

t.

Akocsmárosarcaismegváltozott;nyugtalanvolt,

Iátszott rajta. egymásMost már tisztában voltak mindennel, Intettek noha megijedt, is Öama nak, és a szobájukba indultak. léptek, szobába a Mikor ezt óvatosságból nem mutatta, lesz a lovakat és bezátk(rztak A négy kocsis talán képes kocsikat meg rizni. Sofra rir bort kért. Óam a el vette, ilyen Igyunk, itt nem lehet aludni, Ha tudom, hogy

-

De kijzé keriiliink, nem indultam volna tra, énekeljiink, "*U"rJt hát most már lesz, ahogy lesz, igyunk, aztán szóIt Sofra rir, mutassuk meg nekik, noly ""* féli,ink tiibbé "g volt és szikrát szórt nagy fekete szeme, Nem riig Sofra", egészen másvalaki volt, hogy réIhatunk, de ne énekeljiink, hadd higgyék, én peés_hallgatunk, szegesek vagyunk, nagyban iszunk vékony, fal a beszélnek; áig-" t.ro.rá kirr"irgátom, mit mondta Óam a, áthallatszik Sofra és Kre ar ittak, Öamóa pedig hallgatózott, A kocsmában késztil dtek a betyárok, Hol bejtittek, hol kimentek, most rijak érkeztek, A zsiványok beszéllettek, eam a, akárcsak a tiibbiek, jót tud magy.arul. Mit go.raottot, miféle emberek ezek? - Egyik sem bíró, az biztos, - Ezek keresked k! - S méghozzá,,tácok",

-

46

Igen, azok nagyon gazdagok!

Már hogyne gazdagodnának meg, mikor minden r -fcin csalnak, fél évig pedig b jt
a lesz. - Az az enyém lesz! - beszélgettek, és állandóan Így

jtittek-mentek, latolgatták az erejiiket meg az elleníélerejét. Most már elég volt Sofra rirnak és társainak. Harcra kellett felkésziilniiik, Kés éjszaka volt. Sofra kinyitotta az ajt t, kezében fokos. Kijri.ilnézek odakiinn, mindjárt visszajciv k.

-Kimegy szól a

legényeknek, hogy legyenek éberek,

egyiktiket behívja a szobába, és három pisztolyt ad neki, hogy ossza szejjei, ,mert esetleg védekeznii,ik kell, és mindegyik legényrrek van még fokosa is. Elveszi Kreéar pisz-

tolyát, mert tudja, bezárkóznak.

hogy

nem fogja használni. Aztán

A kocsmában egyre tiibb a zsivány. Tizenketten vannak, tizenharmadik a kapitány. Némelyiknek puskája, némelyiknek pisztolya, de mindegyiknek van fokosa. Lesz zsákmányuk, mint még soha. Az els három, a toprongyosok, rrem akartak cip t h zni és felfegyverkezni erre az alkalomta, nehogy felismerjék ket, de Öam a szemének elárulta ket a lábuk, A zsiványok ittak, majd énekeltek; énekiik a leend zsákmányra vonatkozott. Amikor ezt Sofra rir meghallotta, a puskát és a pisztolyt az ágyra helyezte, a fokost a kezébe vette, s indítványozta: énekeljenek k is. A zsiványok még énekeltek, most azonban Sofra rir zendített rá harsány hangon egy Szent Miklós-himnuszra, hogy a zsiványok is meghallhassák.

- Énekeljetek! Öam a és Kre ar segített, de halkan. Kre alig hallatszott, Öam a pedig mindunta]an

ar hangja k hécselt,

Sofra rir azonban versenyre kelt a zsiványokkal. Régi vásáros volt, ismerte az embereit. Az énekben szcirnyiiséges a diszharmónia. A zsiványok azt hitték, hogy a társaság lerészegedett, s rigy vélték,itt az ideje, hogy doIoghoz lássanak. Csak egy kis pusmogás hallatszott, Az

id

elérkezett. meghagyta, hogy mindegyiki,ik ragadjon puskát, egyltivet t (dupla cs vííakkor még nem létezett), az-

Sofra r

tán egyikiiket az egyik, másikukat a másik hátsó sarokba helyezte, pedig az ajt6 k zelében maradt; jobb kezében a fokos, baljában felhrizott pisztoly. Vásáros vagyok; ilyen helyen a rablók nem mer- riigtiin I ni, csak amikor már meneki.ilnek, és aminek kor védekeznek, vagy az erd ben. Na és aztán? }J,át annyira megijediink ett 1 a néhány kiéhezett zsiványtól? Az én Sava kocsisom egymaga elbír hárommal. Odakiinn zaj, a z-siványok már birokra keltek a kocsisokkal, a kocsisok kiá]tozva szólongatták egymást. Most megz rgették az ajt t. Nyissátok ki! -Nem válaszoltak nekik. Rátok tiirjiik! -Feszegetni kezdték az ajt, t. Soíra rir keresztet vetett, elkiáItotta: ,,Szent Miklós, két lépésnyire az ajt mellé állt, és fiilemelte segíts!"

-

a fokost.

Betijrték az ajt t. a zsiványok kapitánya. Alighogy felbukkan, Sofra rir fokosa a homlokára zridul. F lhemperedik, épp csak felordít. Benyomul még kett . Sofra r kissé hátrább ugrik, s fokosával a harmadikat is íeldijnti. Most a negyediket. Kre ar egészen k vé meredt, elfelejtette ftilhrizni a ravaszt; Öam a pedig, ahogy az ajt t beszakították, r gtiin az ágy alá brijt, de mikor látta, hogy Sofra r a rablókra támad, tjsszeszedte bátorságát, fijlhrizta a

EIs

50

kakast, célba vette a negyediket, és hasba l tte, Kíviil is Icivések, kiáItozások. Ahogy megkezd d tt a Icivtjld<jzés, a ttjbbi zsivány látva, hogy ott a szobában semmire se mennek, és a-negyedik sebesi.ilt rettenetesen jajgat futásnak eredt és szerteszaladt; társaikat nem tudták -magukkal vi,nni, mert Sofra tir most kirohant, és pisztolyával liiv ldtiz tt a zsiványok után, Megmenekiiltek. A két kocsis kcinnyebben megsebesi.ilt. A kocsmáros rtigtiin bement a Iegkiizelebbi faluba orvosért, meg hogy jelentse a dolgot. A meneki.il zsiványok éppen egy lovas pandrirjár r elé szaladtak; azok elfogták és megkiitijzték ket, s veliik egyiitt visszatértek a csárdába. A három els kiszenvedett Sofra rir fokosától, a negyedik még éIt. A csendbiztos kihallgatta, az elfogott zsivány

mindent bevallott, mindent elárult. Az utasokat is ki]<érdezték. A csendbiztos egy legényt menesztett a felettes hatósághoz, hogy jelentést tegyen. Ktjzben az orvos is megérkezett, bek tiizte a kocsisok és a zsivány sebeit, a halottakat pedig kivitték, végi,il rt állítottak melléji.ik. A csendbiztos még bejelentette az utasoknak, hogy ott ke]l maradniuk, mert statárium van, és a helyszínen fognak ítélkezni. Ezek után a csendbiztos a kocsmába ment az orvossal cgyiitt, Sofra rir pedig nagy izgatottan ismét leiilt, és inni hívta a társaságot. No, li aztán igazi anyámasszony katonái vagytok; lra- én nem vagyok, rigy agyoncsapnak titeket, mint a rrracskát!

-- Igen, persze, de ki sebesítette meg a negyediket? -- Az ágy alól - mosolyodott el gunyorosan Sofra r. - No, itt megmutatta Sofra rir, hogy valaha tímár volt; ilyen titések alatt minden koponya megreped. igyunk tovább, hadd csillapítsuk kinéI a - Rajta, kinél az ijedelmet. HáIa neked, Szent Miklós,

lrut,agot,

51

mihelyt templomba megyek, egyíontnyi gyertyát gytijtok tiszteletedre, és áldozatul eziistmécset viszek neked. Aztán rijra rázendített a Szent Miklós-énekre. Öaméa is segített, ám most sokkal jobban, mint az imént.

Ugye, Öam a, most jobban megy? - Énis eI akartam énekelni az én Szent István-himmég a csata el tt, de nem mertem, féltem, nuszomat hogy Kreéar is, én is még jobban beijediink. De most, a szerencsésen végz diitt, gy zelmes harc után eI bb az én Szent István-tropáromat énekeljiik el, azután a te hálaénekedet.

Öam a gytinyiirííen énekelt, és k is segítettek neki, Most látnának csak az asszonyaink, micsoda h sz lt Öaméa, s k vagyunk! Lesz mit mesélntink nekik és tovább énekelt. Igyunk most asszonyaink és gyermekeink egészségére mondta Sofra rir. - a csendbiztos és az orvos hallották az énekMikor szót, felléIegeztek, mégis mint ismeretlenek, kissé szorongva mentek a szobába. Remélték,jó fogadtatásban részesi.ilnek,

Bekopogtattak, a társaság szívélyesen fogadta ket. Most a vendégek is leiiltek. Sofra rir hozatott még fél akó jó bort az els kocsiról, s mindketttiji.iket megkínálta, a legényeknek meg a csárdás adott, amennyit csak

akartak.

,|

Volt megint ének, még a csendbiztos is énekelt. Végiil aszrival vendégeltékmeg ket, s nem széledtek szét, mig meg nem virradt. Indulás el tt Sofra r és Kre ar megajándékozta mindkett t, mindegyiket hat dukáttal jó a zsiványok elfogásáért, a sebesi.iltek szolgálatukért rijra bezárkóztak, lefekiidtek és elMost ellátásáért. aludtak.

52

Ugyan milyen álma lehetett

Öaméának?

Sofra rnak, Kre

arnak,

vilI. Másnap tíz órakor már ott volt a statáriális bizottság. kihirdették a statáriumot, Az életben maradt rablókat ciil phiiz kiitiizték: kilencet; a sebesiilt még pirkadat el tt meghalt. Az utasok felébredtek, és k is ott voltak

a kihallgatáson. A zsiványok mindent beismertek, egyébként sem tehettek mást, mert tanri volt elegend . Ítéletet hoztak: mindegyiket ki'tél általi halálra ítéIték.Ácsolják a bitókat. A hóhér és a pap is ott van. Miel tt a nap lenyugszik, mindegyiket felakasztják. Egyikiik, bizonyos ,,Kis bácsi", miel tt a bitóra keriilt volna, brlcs t vett a világtól, mindenkit arra intett, ne legyen gonosz, t, mondta rosszra nevelték; aztán - kérte, adják - oda a feleségének, nelehrizta csizmáját, és hogy kárba ve szen, és azt iizente a gyerekeinek, hogy íorduljanak el a rossztól, szolgáljon mindig okulásul apjuk példája; aztán elmondta még a miatyánkotl s szilárd téptekkeI a bitóhoz ment. Másnap levették és eltemették ket a tiibbi néggyel egyiitt. A bizottságot Sofra rir megvendégelte jó borral. Amikor eltávoztak, a társaságnak még néhány napig maradnia kellett, míg a sériilt kocsisok lábra állnak. A kocsmáros, aki egyébként jóban volt a zsiványokkal mert a kiiriilmények erre - Sofra rnak, hogy a csárkényszerítették hálálkotlott -, ezekt l a veszedelmes ritonállóktól, dát megtisztította cle még valamire megkérte, nem tudom eléggémegktisz nni, hogy ezek- aIJram, nek fickóknak gondját levette a vállamról. Ingyen kellctt ellátnom ket folyvást étellel-itallal, s hacsak kicsit ls ellenkeztem, jaj volt szegény fejemnek. Mostantól fog53

va más rablók visszariadnak az én csárdámtól, ez biztos, De még valamit kérnékkegyelmedt l, Ugyan mit? - Engedje meg, hogy lefestessem a csárdában, a kocsmában, hadd tudják meg, ki vert agyon egy fokossal három betyárt. Éslátom, hogy uraságod ,,rác", ezenttil ,,rác csárdának" nevezem az én csárdámat; az egész kiirnyék emlegetni és csodálni fogja kegyelmedet. Sofra rir elmosolyodott. Engedd, Sofra, hadd fessenek le, nincsen abban mondta Öam a. semmi szégyen Engedje meg uraságod, kegyelmed mostantól híres ember, és a nevét megjegyzik, bármerre jár. Sofra rir elgondolkodott. ki pingálna engem ide, a csárda falára? - És Ne aggódjék, nincs messze a falu, most épp ott van - fest , a templomot pingálja, majd akkurátusan egy lefesti uraságodat.

A

Ám legyen!

kocsmáros azonnal Ióra kapott, és bevágtatott a faluba a fest ért. Épp templomban taláIta, ahol dolgozott. Amint a piktor "meghallotta, milyen férfirit keIl lepingálnia, megígérte, hogy másnap már jiinni fog, csak kiildjenek érte kocsit, Az egész k rnyéken elterjedt a híre, hogyan vert agyon egyetlen ember három szegénylegényt. A kocsmáros vidáman tért vissza és beszámolt, Sofra rir pedig saját kocsiját kiildte a kocsmárossal a fest ért. Az megérkezett, és magával hozott minden sziikséges kelléket. Sofra rir meghívta reggelire. Nos, most mondd meg, eam a: hogy pingáltassam le -magam? Amikor azokat a rablókat agyonvertem, kiiz nséges ,,jankli" volt rajtam. Abban legyek? Semmi szín alatt! Dolmányban! - fest is a dolmányra szavazott. Sofra ur ezt válaszA totta. Ha már itt a dolmány, a mente is kell meg mind 54

a tiibbi hozzával , Így Sofra rir el szedte parádés holmijait, a nadrágot, az eziistsarkantyris csizmát, dolmányt, mentét, vet, kalpagot, és így pingáltatja Ie magát, de természetesen a fokossal a kezében. Rendben feliiltiiziitt, kezébe vette a fokost, és kijelentette, hogy készen van. Bementek a kocsmába. Kiszemelték, hová lenne a legjobb, A piktor talált a falon egy helyet, szemben, hogy aki csak belép, riigtiin rávet djék a tekintete. Sofra r már ott állt teljes nagyságában, a piktor pedig festette. A nap folyamán t bb ízben kellett állnia: els nap nagyjából befejezte, másnap kicsinosítgatta. Ttikéletesen eltalálta. Még magának Sofra rirnak is tetszett. Mikor az egész készen volt, a kocsmáros ki akarta fizetni a fest t, ám Sofra tir nem engedte, jutalmazta meg tisztességesen. A kocsmáros és a piktor elcsodálkozott, micsoda emberekkel van dolguk. Sofra rir ezután megvendégelte a fest t és a kocsmárost is. Amikor a fest e|távozott, az rititársaság ismét rákezdett régi, megszokott beszélgetésére. sz lt Sofra. csinálnak most asszonyaink? - Mit miféle veszedelmeken hát ha még tudnák, - Sírnak, kottyantott estiink át, meghalnának rémiiletiikben

kre ar. Még hogy rémiilet, amikor gy zttink?

kiizbe

tette

- Óaméa, aztán megint elénekelte az ,,ütaz -k patróhozzá nem szólt Öaméa nusát", Te h s vagy, Sofra - az utazást l ezen a vidéken, neved és-, képmákell íélned sod meg riz a bajoktól; elhallatszik majd egészen Lengvelhonba, bekeriil az rijságokba, a rólad szóló tijrténetet, a te alakodat kiinny megjegyezni, meg fognak énekelni. mit gondolsz, vannak még erre zsiványok? - És Van még egy banda; hallottál Janotiéról? - Tán is ezen a ktirnyéken portyázik? - Tudja isten, hol kóborol, de t le nem kell íélni, nem csap le a keresked kre; ha találkoznak vele, adnak DD

neki valami portékát, ha sziiksége van rá, azzal odébbáll. Legszívesebben a gazdag papokra, ki,ilijn sen a kanonokokra támad, meg a f ldbirtokosokra, akik a szolganépet elnyomják, a szegényeket azonban megsegíti. No, ez az els becsiiletes zsivány, akir l lrallok. Hát

-

éppenséggel nem félnékén attól a Janoti tól sem, csak keriiljtin a fokosom i,igyibe, Azt a három zsiványt, akik ott iiltek a kocsmában, puszta kézzel is szétmorzsoltam volna. Hajdani mesterségem mentett meg engem és tite-

ket is. Énmint egykori tímárlegény hozzászoktam hih séghez, és ez a keménység megktinnyíti a kalmár életét.Amikor még mesterlegény voltam, egyszer deghez,

egy kocsmában két társamat megtámadta tizenkét szabólegény. Odaugrottam, és szétvertem mindnyájukat. Ami-

kor a nagy bricsriban voltam, nekem kellett vinnem

a

ktirmenetben a tímárok zászlaját, ami a Iegnehezebb selyemb l késziilt. Ha már ilyen er s vagy, kár, hogy nem vagy katona,- te még Bunipartét is elfogtad volna. Add csak a kezed! -Öam a odanyrijtja. Sofra kicsit megszorítja, Öam a jajgat.

te olyan er s vagy, mint egy bivaly! -ÍgyHisz beszélgettek kettecskén, Kreéar azonban csak hall-

gatott - még nem szállt eI bel le a sz rnyii ijedelem. Öam a kicsit becsípett, és hol énekelt, hol meg kiment, és ijrcimében ugrándozott, hol meg kutya módra az udvaron futkározott, Uh, hogy mennyi mesélnivalónk lesz otthon! -Természetesen otthon Öam a még jobban kicirkalmaz mindent.

Öam a, amint várost ériink, eI ne felejtsiink azon- hazaírni. nal A kocsisok is talpra álltak, ideje ritra kelni. A kocsmárosnak kifizették adósságukat. Minden felszerelés, a pa56

rádés ijlttjzet sszerakva, a kocsisok abrakoltatnak, befogják a lovakat. Most azonban a kocsmáros akarja megvendégelni ket, nyulat kapott, és amrigy futtában megvendégeli a társaságot; a kocsisoknak még sonkát is ad, azok pedig már minden el késziiletet megtettek, s minden tra készen á1l, Bticsrit vesznek a kocsmárostól, kocsira iilnek, aztán az eddigi rendben folytatják az utat, Az els kocsi tágas. Öam a megmutatja az utat, amerre menniiik kell, végigny lik a kocsiban, és elalszik. Kreéar rigyszintén. Csak Sofra r nem alszik, rágytijt hatalmas tajtékpipájára, tekintetét eI re, az ritra veti valakinek ébren kell lennie és tigyelnie miadenre, Az els kijeliilt faluhoz értek. Sofra rir felébreszti öaméát.

Hej, Öam a, itt a falu! Most aztán merre? - Mért ébresztettélfel? Tudod, hol vagyunk, csak tovább kell haladni ezen az úton, aztán másik faluba

ériink, utána a harmadikba, ott megint megállunk és abrakoltatunk. Ne aludj, hékás, te vagy a vezet , lassan telik az id-, karattyolj nekem valamit! Ráncigálja Öam át, nem hagyja aludni. Öam ának nem maradt más választása, ismét kerepelni kezdett, de Kre árt se hagyta békében,t is felóbresztette.

-

éárt.

Ha engem nem hagysz aludni, én sem hagyom Kre-

fel, szépet álmod- Mért ébresztettél Öam a? Olyan tam: otthon voltam, és mindent szépen elrendeztem; nálam most minden rendben van.

Hát az enyéimr l álmodtáI-e valamit,

- mindnyájan? sck-e

kérdezte

Soíra r.

egészségesek, iidviiz - Mindnyájan az én Sarámnál voltál-e? - És Voltam, tidviiziil. Kérdezi, mikor -

egészsége-

lnek.

tétsz haza, 7

épp a legjobb riton vagyok. -ÖamÜdvtjzltim, a nem szívesen tartózkodott otthon, s ha

egyszer

ritra kelt, nem egykcinnyen tért vissza. Ktil nijsen Lengyelországban szeretett lenni, mert a lengyel nemesek kedvelték kópéságai miatt. Sohasem járt a rendes utakon, hanem mindig kerril vel, Egy alkalommal KrakkóbóI visszatér ben bejárta Galícia minden városát, mindegyikben csellengett három-három napig; három évig tartott, a felesége meg azt se tudta, él-e, hal-e, s egyszer csak KolomeábóI írt neki, onnan értesítette, hogy már hazatér ben van. Így, beszélgetés kcizben értek el egy városhoz, d totnyai már messzir l látszottak. Kassa volt, Itt majd meg-

állnak, és jót pihennek. Mindenekel tt ,,elemózsiáva1" látják el magukat, mert a nélkrit Galíciában nehéz az utazás. Öam a szót sem szólva társainak, egyediil ment el valahová, és egy szép, magyar, g rbe szablyát vásárolt, jól betakargatta, hogy ne tudják, mi az, és észrevétlenti] a ládájába rejtette.

A pihen után elindultak, és így utazgatva a

len-

gyel határhoz, Z, íaluhoz érkeztek. Már rájuk esteledett. A határon, szorosan az rit mellett vámház. Valaki rájuk kiállt: ,,Állj!" Kij
58

Pane dobrodzjejni, pane lesedincka, hogy vagyunk?

A vám r vállon ragadta, s csaknem sszeért az otra öam áéval. Ó, te cirdcingcis Öam a, honnan keriilsz ide? - sszecsókolóznak. Régi jó ismer scik. Öam a c empész, kiilijnijsen borban. A vám rnek már a kocsinál ismercís volt Óamóa hangja, Óam a pedig tengyelril szólt oda neki, hogy a társaság ne értse: vezesse be a szobába, ahol majd mindent megmond, Nagy az riim a vám rnéI, tudja, hogy Öamóának van bota, A vám r rábeszéli Öamóát, maradjanak ott éjszakára a kocsikkal egyi,itt, s a társaságot is behívatja. Öam a nem áll rá, lefesti neki társait, s elmondja: lóvá akarja ket tenni. Azt indítványozza, ne engedje ket mindjárt tovább, hanem el bb vizsgáltassa meg a hordókat. A vám r elmosolyodik, mindenbe beleegyezik, amit Öam a mond, s látszatra szigor nak mutatja magát. Nem is tréfadolog, tit akó aszri és még t bb mint t akó a félakós hordókban, no meg fél akó pálinka, arnit ,,saját használatra" hoztak magukkal a Iádákba rejtve. Sofra rir és Kre ar még sohasem járt Lengyelországban; nem tudták, hogy ilyen vámolás van, s ha tudják, hogy így megy, nem látta volna ket Lengyelország. Öamóa most a vám rrel a kocsihoz megy. -- Baj van, Sofra, a vámtiszt rir meg akarja vizsgálni a ]
- Hát

csak vizsgálja, mit találhat a kocsikban, son-

kát, siiltet, néhány akó bort, nagy csuda!

Sofra rir azt gondolta, ha éppen kell is fizetni valamit, nem lehet nagyon sok, két íorint akónként; mi az sofra rirnak és kreéarnak? Kreéar rir és Sofra rir egyenesen az irodába mennek. A vám r kikérdezi ket, Óaméa pedig tolmácsol, Honnan jiittek?

-

MagyarországróI.

59

Ó, Magyarországról, ott jó bor terem, Van bor a

kocsijukon? Van. - Mennyi?

- Az egész kiiriilbeli.il rigy tiz akó, - Más nincs? - Meg akó pálinka. - Ésjó fél bor? Hadd kóstoljam meg! - Jova, hozd a csutorát a kocsiról! - kreéarnak, - szólt sofra

oda

Er s

bor? - Nem rossz, nálunk nem is terem rossz bor, magunk sem isszuk meg a rosszat.

Már ott is terem Kre ar a csutorával, és a vám rnek ny jtja.

Azh z egyet, bólint. Jó. Most veszi a poharat, tiilt, a viir s bor olyan, mint

a

kátrány; fijlemeli a poharat, nézegeti a gyertyafénynél: tiszta, mint a kristály; fiilhajtja és kiissza; ízlik, Szadpijeha herceg sem iszik ennél kiilcinbet - Még szólt elragadtatva a vám r, s mintegy hivatása teljesítéseképpentcilt a csutorából, de csak magának, és másodszor is iszik; nem tudja megállni, dicséri a bort, és már harmadszor t
60

Sok lesz az, uralrl, nem volna elég citven forint?

Nem tehet; száz a taksa.

rir elkeseredett tekintetet vetett Óam ára. sofra Hisz itt rosszabb helyre keriiltiink, mint a csárdában d rm gte Sofra rir, és méIyet sóhajtott. Kreóar szólni sem tudott, nem is ttéfa: ezet fofint tiz akóért, ebb L ótszáz esik rá, s ki tudja, mennyiért íogják majd eladni az aszítt? Még az is lehet, hogy titktizben zsiványok fogják meginni. Szíve mélyénelátkozta öaméát.

tehát, ha akarják, fizessenek, nehogy lemér- Nos jem, mert ki.iltinben lefoglalom mint csempészárut, s akkor még ttibbet fizethetnek. Mikor Kreóar meghallotta, hogy ,,csempészáru", inába szállt a bátorsága. Hallod, Sofra? Csempészáru az baj Sofra rir elgondolkodott, aztáa-jobb kezét a baljára tette, a szíve aIá, pontosan oda, ahol a ,,lajblija" belse!

jében a bugyelláris laputt. Öaméa észrevette. ]rJ95, Sofra, vedd el a pénzed, hisz tudod, ha elkél az- t akó, ez mind visszatériil. Sofra rir komoran pillant Óam ára, majd el hrizza a bugyellárist, leszámolja az ezet forintot az asztalra, és nyugtát kér. A vám r átveszi a pénzt, majd adja a nyugtát. Meghívja ket, maradjanak nála éjszakára. Sofra rir azt váIaszolja, hogy a kocsin fog aludni; rizni kell a kocsit. A vám r ismét ostromolja, kérleli; kérleli Öam a is, alig tudják rávenni. Szép az éjszaka, az ég dertilt, a l
dában. Amikor meghallotta, hogy

Sofra r

három betyárt kiild tt a másvilágra, akkor kezdte csak ki,iltincisképpen méregetni az utast, és egyre-másra koccintgatott vele. Sofra rir csak kényszeredetten váIaszolgatoitt, ásitozott, és alig várta a hajnalt; épp így Kre ar is. Nem tréfadolog az az ezet forint. Most Öaméa meglciki a vámrt, jelt ad neki, hogy itt az ideje megbékíteniSofra urat. A vám r el veszi a pénzt, az ezet forintot, és Sofra rnak ny jtja. Itt a pénz, de eI bb ide a nyugtát. Mi, lengyelek, éljtink, de hadd éljenek mások is. Neh zsiju Vengri! Sofra rir vidáman huzza eI a nyugtát, átveszi a pénzt, és a bugyellárisba dugja. Mindjárt deríísebb a képe. Kreóarnak rigyszintén; már nem sápadt, nekipirult. az iird ngiis Öam a, ez mindig csináI valamit. - Ez Régi bajtársak vagyunk már, s az egészet rendezte, a rosszat is, a jót is, Eljenek a magyarok! Mindnyájan vidálrrak. Sofra rir rápillant Öam ára, elmosolyodik, fejét csóválja, s ujjával megfenyegeti. Még egy palack aszrit hoznak, és kínálják a vám rt. Akkor megnyalintj a a száját, fcilemeli a poharat, keresztet vet, és gy hiirpinti ki. Ez tokaji bor, ebb I inni kell, Isten tudja, mikor - még egyszer hozzá. jutok Mialatt ittak, Öam a kiment, és a másik vámhivatalnoknak is adott enni-inni a szobájában, és megajándékozta. Majd megosztozík rajta a társaival. Aztán még egy fél akó bor meg egy palack aszri ajándékképpen a vám rnek. Már pirkad, ideje indulni, Öam a utasítja a kocsisokat, hogy fogjanak be, Aztán félrehívjaa vám rt, pusmognak egymással, valamit a kezébe nyom, s ujjával a borra és az asz ra mutogat. Megértették egymást. (Itra készen állnak. A vám r most el hriz egy i.iveg 1ik rt, és kéri, fogadják eI t le. Felbontja, és rájuk k
szijnti. Megisszák, tisszecsókolóznak indulnak.

a vám rrel, és el-

Ix. Továbbutaztak. Öaméa elmagyarázta, merre kell menni, és kisvártatva mindhárman elaludtak, elnyomta ket az álom. Meglehet sen sok id be telt, amíg az els falut elérték.Mikor a faluba értek, a kutyák ugatni kezdtek, és utasaink felébredtek. Miféle falu ez, Óam a? - Sose kérdezd, Sava, csak haladj tovább ugyanezen az- ítton, és amikor a másik faluba érrink, ébressz fel. Öam a ismét elaludt, Sofra rir és Kre ar éppen csak szundikált. Megérkeztek a másik faluba. Itt Öam a felébredt; és ideje volt: abrakoltatni kellett. E.zután továbbindultak. Így utaztak még két napig, és V. faluba érkeztek. A falu kicsi, de nagy ftjldes ri kastély van benne, itt székel a gazdag B. gróf. Egy zsidó kocsmában szálltak meg. Annyi Iónak istálló sem volt. Az ritravalójuk már elfogyott, csak boruk meg pálinkájuk maradt. Áron, a kocsmáros nem volt otthon, csak a felesége, Rifka a 1ányaival. Enni kértek. Nincs, mondta a kocsmárosné, ,,sábesz" van. Most mi lesz? A szalonnát mind megették a kocsisok, hosszri volt az t, Most mit csinálunk, Öamóa? kérdezte Sofra r. - Ne félj semmit, ti csak sétáljatok az udvaron, én - elintézem. majd Sofra rir és Kreóar sétáIgatott az udvaron; pipáztak, Öam a a konyha el tt settenkedett, és figyelte, mikor megy Rifka a kocsmába, Rifka belépett a kocsmába. A konyhában egy lélek sincsen. A tiízhelyen egy serpeny ben a liba tepert je sercegett,amásikbanalibahrísaf tt, a harmadikban a liba mája siilt. Öam a belépett a kony63

hába, el vette a bicskáját, lekanyarított egy darabot a májból, és megkóstolta. Aztán fogta a fakanalat, belekavarintott a libalevesbe, s azt is megkóstolta. Erre toppant be Riíka. Mikor meglátta, hogy Öam a a libát kóstolgatja, jajgatni kezdett, megragadta Öaméa kezét, és rigy siránkozott. Nos, mi baj? - Jaj, volt, mit miívelt uraságod?! Hiszerr ez - t már nem az. Ésahol ni, a májbóI ,,kóser" is hiányzik; s mo

tán a tepert t is megkóstolta? Megcil engem az

én

Áronomt

S mi baj származik abbóI, hogy megkóstoltam?

- Nem ehetjtik meg, nem ,,kóser"! - Mit segíthetek most ezen? kérdezte Öaméa, és távozni akart.

Rifka megragadta a kezét. IJram, ezt mi nem ehetji.ik meg, most fizesse ki kegyelmed, mert Áron engem megcil. Most már nem teszem, mért nem adott nekiink

mindjárt? Fizesse ki, kérem kegyelmedet, olcsón adom. -Most alkudozni kezdtek és megegyeztek. Ha megterít, megessziik az egészet; kifizetjtik. -Rifka, a boldogtalan, egyik szobában asztalt terített az utasoknak, s riigt n utasította a lányait, hogy vágjanak le egy másik libát. A vacsora elkésziilt. Sofra, Kre ar, gyertek vacsorázni, minden rendbeni -Alighogy beléptek, már hozták is az ételt, Öam a elmondta nekik, hogyan jutottak vacsorához, mire szívb 1 nevettek. Sofra nem akart a vénségére megnyrizott libábóI enni, Kreéar sem: azt odaadták a le-

gényeknek. De amikor a tepert k vetkezett meg a hatalmas máj még nézni is gyiinyiir ség volt. Jól tir-

-

64

mtitt iiba volt, mája pedig akkora, hogy mindnyájarr jóllaktak, A bor is jól csriszott hozzá, Vacsora után komoly megbe zélésbekezdtek. MiféIe falu ez, Óam a? - Ez falu egy gazdag grófé. Itt eladhatjátok az - t. a asz Mikor?

-_

Holnap.

De nem olyan veszedelmes hely, mint a csárda? -kérdi ez Kre ar. - Nem, ahol a grófi fiildesuraság tanyázík, ho] van ott- a veszedelem? Ésismered a grófot?

- Ismerem. - De ha most is feliiltetsz benntinket, jaj neked, Öam a! Hogy felbosszantottál a vámosnál is mondta Sofra r. Az azétt volt, hogy megbosszuljam, mert ír m -

hagyál aludni, mikor a csárdából elj ttiink.

Éshogy fogunk hozzá holnap? - Riigtiin elmondom. Csak nehogy okoskodj, Sofra; - tégy, ahogy tigy mondom, és minden rendben lesz; ne-

hogy azt mondd nekem: én ezt nem akarom, én azt nem tudom.

Csak jóI siilj n el. rsmer s vagyok ennél a grófnál, holnap odamegyek arral, te pedig addig itt maradsz. De - Eh, miért? hadd mondjam meg, miért! A te ktils d rrem vall igazi keresked re, tril kiivér vagy hozzá. Mi majd ott megalkuszunk, és elégedett leszel, ha te és Kre ar m eBkapjátok az i|tszáz forintot az asz , akójáért. Így van'? így. - Mindketten elégedettek lesztek? - Mindketten.

Kre

-

Ha pedig (itszáz forintnáI tiibbet kapnék akójáért, hogy a tiibblet az enyém legyen? beleegyeztek, Legyen kedved szerint. - Aztán ha végeztfink, meghív majd minket ebédre, mi pedig megmondjuk, hogy még egy ,,slahtec" utazik veltink, és nem hagyhatjuk t magára. Tudjátok, mint már mondtam, ,,slahtec", az ,,nemes", a lengyelek pedig

szeretik a magyar nemeseket; k is nyuzzák a népet, akárcsak a mieink Magyarországon; egy a mesterségtik, ezért aztán téged is r gt n meghív majd ebédre. Elj ssz? ilyen áron adod el az aszílt, itt a kezem, elme- Ha gyek. Rendben van. De még egyet: ktiznapi vagy parádés iiltiizetben kell odamennem? persze, tán csak nem jankliban akarsz jiinni? - Hát Akkor végeztiink. Ma korábban leíekszi,ink, hogy jót- kialudjuk magunkat, mert fáradtak vagyunk, rigy majd jobban fog az esziink. Aludni tértek. Másnap Óaméa és Kreéar ,,trajdrottba" iilttiztek, cilindert nyomtak a fejiikbe, mrndegyikiiknéI ezi.istóra eztistlánccal, aztán egyenesen B. grófhoz mennek a kastéIyba. A gróf éppen ottJron volt. Az inas bejelentette ket, beléptek. A gróf r gtiin megismerte Öaméát. Hoarrran keriilt idg Óam a urarn? - Kegyelmes illustrissime domine, Krakkóba megyi,ink, a vásárra. Íme, a keresked társam! Ütjenek le. Mit akarnak vásáro]rri Krakkóban? - Yásznat. Eladásra pedig hoztunk egy kis finom

-

bort,

lyik 66

Csakugyan finom? Nagyon finom, asz , tízéves, nincs az a tokaji, amettilszárnyalja. Éshol :raln az a bor? A kocsin, Áron zsidó kocsmájában, lepecsételve. Van-e bel le minta?

_

Van. Hadd látom!

- Máris itt lesz. - a szólt Kreóarnak, hogy Öam

palackot.

hozza be

a

lepecsételt

Kre ar meghajtotta magát, és elment.

gosságnál: színe, akár a vér, de kristátytiszta. Cs ngetett az inasnak, hogy bontsa fel a palackot,

Amikor felbontotta, a gróf maga t lttitt a pohárba, megkóstolta, izlett neki. Megkiisziinte, s azt mondta: kitiín

.

keriil? - Mennyibe Végs ára akónként hatszáz forint. - gróf gondolkodott, rijra A megnézegette, megkóstolta, izlett. van, megveszem. A hordóban is ilyen van, - Jól mint ez? Szakasztott ugyanez. - Hozzák ide. Meghajoltak és elmentek. Amint a kocsmába értek, jelentették mindezt Sofra

rirnak.

minden rendben van, eladtam a bort; befo- Sofra, gunk a kocsiba, azonnal oda kell vinni. Sofra rirnak felragyogott a szeme az iir mt I, mosolygott.

_ Ez az els

szerencsés nap.

Gyorsan befogtak, feliittek a kocsira, s máris ott vantrak. A gróf próbát vesz az aszriból; teljesen egyezik a

67

mintával. Et vette a pénzt, kifizette, Öaméa vette át, és odaadta kreóarnak. |rf95, éppen jól jtin, amit hoztak, holnap van a nevem napja, Szent Stanislav, sok vendég látogat el hozzám, uraságok; van ugyan kiiliinféIe borom elegend , de éppen ez kell. Meghívom az urakat a holnapi ebédre, Iegyenek vendégeim. Engedelmével, illustrissime domine, még egy titársunk van, 6t ott kellene hagynunk Áron zsidó kocsmájában.

Éski az?

- Egy magyar nemes. - Magyar nemes? Öriimmel látom vendégemtil A magyar nemes a lengyel testvére. Üavoztitiét< t, és hív-

ják meg nevemben ebédre; én pedig hintót kiildtik holnap érte és kegyelmetekért. Ezzel végeztek. Megkiisztinték, meghajoltak és távoztak, Amikor a kocsmába léptek, Öam a szinte kiiriiltáncolta a szobát. Tessék, Sofra, a pénz. -Kreóar el vette a pénzt, számlálgatta, titszázat félretett, a tirbbit pedig két részre osztotta. Ez a tied, Sofra, ez az enyém, ez pedig Öaméáé, -Sofra r mosolyogva fiilvette a pénzt, és a bugyellárisba dugta. Öam a szinte ragyogott ciriimében. Nem megmondtam nektek, hogy eladjuk? Kár, hogy ttjbbet. De még valamit, A gróf meghívott hoztunk nem téged mint magyar nemest, holnap ebédre; holnap lesz a neve napja, Szent Szaniszló, sok uraság lesz nála. sofra rir hahotára fakadt, te igazi rd g vagy, Öam a! Bolondot csinálsz - No, bet lem még a grófbói is. Nem szívesen teszem, de ha már a szavamat adtam, el kell mennem. Most mindannyian rvendeztek. Az egész nap iirven68

volt ,,sábesz", kaptak ennivalót a kocsmában maguknak is, a legényeknek is. Másnap, amint megvirradt, az utasok iiltiizkiidni kezdtek. Kre ar és Öam a, ahogy el z nap, gyorsan fel
ket.

Mialatt Öam a kioktatta, a raházatát is szemiigyre vette, nehogy hiányozzék valami. Minden rendben volt. Látod, most nem rigy f stesz, mint valami kupec.

-Öaméa megparancsolta, hogy hamarabb tilt

zzenek

fel, nehogy ,,jankliban" taláIják ket, ha a hintó megórkezik. Áron és Rifka, amint meglátták ebben az iiltijzetben, egészen a fiildig hajoltak el tte. ,,Magyar ne695" mondotta Áron, Elkésziiltek, most már kiinny - várták a hintót, addig még meg is reggelizhetszíwel nek, amit meg is tettek. Akkor megérkezett a hintó, 69

Megátlt a kocsma el tt. Benne egy szépen ijltiiziitt nemes, a gróf barátja jiitt, hogy tidvtiztilje a ,,magyar nemest". Mikor leszállt, Öam a eléje ment, ismerte már a szokásokat, bevezette, és bemutatta t Sofra rirnak. Sgryus, spectabilis amice, ego sum nobilis polonus ex stirpe Jaroslavsky. (Szolgálatodra, tekintetes barátom, lengyel nemes vagyok a Jaroslavskyak nemzetségéb 1.) Sofra rir meghajolt, kezet nyrijtott, de egy szót sem szólt, Öam áta nézett. Öaméa ki akarta hrizni a pácból. Engedelmével, domine spectabilis, Magyarországon - mindegyik nemes tud latinul, nem mindegyik jár nem latin iskolába; esak azok, akik papok vagy bírók lesznek; majd inkább magyarul tolmácsolom. Öamóa magyarra fordította, amit a nemes mondott, s így tovább tolmácsolt, A nemes nagyon sajnálta, hogy Sofra rirral nem tud latinul beszélgetni, ámde megelégedett azza7, hogy sziikségképpentolmácsoljanak. A nemes a gróf nevében átadta a meghívást, de Öam áról és Kreéárról sz t sem szólt. Nekik nem volt sztikséges

a meghívásnak ez a formája, mert egyik is, másik is csupán kupee; elég, hogy a gróf csak amrigy riividen meghívta ket. A nemes, a karcs , magas lengyel méregette Sofra utat; hozzá képest valóban kicsi volt, de

tetszett neki markáns feje és magatartása. Afféle lovas nemesnek tartotta. A nemes, azonkíviil, hogy a meghí-

vást hozta, látogatóba is jirtt. Jócskán elid

zhettek.

Amirgy is hosszabb ideig várakoznak még az ebédre. A tolmáes segítségévelmost hosszabb beszélgetés kezd d tt, Ha Sofra rlr olyasmit mondott, ami a lengyel szellemnek nem felelt meg, Öam a kifoltozta, egészen mást sz6tt bele, mint amit Sofra rir mondott. Tányéron ftilszeletelt fehér kenyeret hoztak, majd szilvóriumot és aszrit, hogy válasszon kedvére, ami jólesik. A nemes megkóstolta a pálinkát, ízlett, evett néhány falatot, ismét ivott. Ezután megint aszripróba kijvetkezett. 70

Az is izlett, ivott. Nem valamiféle sorrend szerint, pá-

linkára bort vagy borra pálinkát, csak épp ahogy jótesett. Mikor elj tt az ideje, hogy induljanak, a nemes udvariasan felállt, és mindannyian teljes parádéban beiiltek a nagy hintóba; fenn a két nemes, lenn a két kupec, mert hiába, ha vendégek is, a nemesnél jobb helyet

nem foglalhatnak el. Megérkeztek a kastélyba. Itt inasok segítettékIe a vendégeket, s mutatták, merre kell menniiik. A nemes bevezette a vendégeket a terembe, Sofra urat karon fogva vezette el re. Már sok vendég volt. hungarus mutatta be a nemes mind- Nobilis annyiuknak. Sofra rir meghajolt. A házigazda, a gróf fogadta. Sofra pedig gratulált névnapjára, éspedig magyarul, csak domine illustrissime. éppen a titulust tanulta meg Öaméa tolmácsolt. Aztán a gróf mutatta be Öaméát és Kre art is mint kupecokat. A tirbbi vendég, a lengyelek, csupa mágnás és nemes, szép lengyel viseletben: tivvel, kardosan, sz rmével szegett, eliil bojtos lengyel sapkában riim volt nézni ket. No de Sofra rir sem festett rosszul. Amikor rájiittek, hogy nem ért latinul, ezen a nyelven tettek rá megjegyzéseket. sed martialis (kicsi de daliás megjele- Parvulus, nés sz lt az egyik. ) Öam a és Kreéar pedig ,,trajdrottjukban" az egész társaság kontrasztjaként hatottak, mint valami csuda. Csíp s megjegyzéseket tettek rájuk, kiilijniisen Öam a orrára,

}íanem amikor leiiltek, akkor néztek csak igazán Sofra rra, mert ha iilt, nem látszott kicsinek, sem kisebbnek, mint a társaság bármelyik tagja. Meg aztán hatalmas mellkasa és arca imponált. Mindannyian elfelejtették,

7l

hogy olyan kicsi, s a lába sem ttínt olyannak, mint a 1 cs.

Ebédhez iiltek. Szép, nagy terem, arany, eztist csillog mindenfelé. A falakon neves lengyelek arcképei, a dics séges tarnovói palatinus vajda, Sobieski, Ko ciuszko, Dqbrowski, Poniatowski és még sokak képmása, Sok inas szolgált fel. Francia és lengyel ételeket hoztak vegyesen. Egymást kiivették a fogások, a bouillon, az er leves, aztán bárányhris, borsos hal és finom pástétomok, mártások meg sertéssiilt. Ez utóbbit az id sebb urak, régi szokás szerint, puszta kézzel ették. Az inasok finom bort hoztak, tiiltiittek a nagy, aranyozott eziistserlegekbe, Lengyelhon nevében felkcisziint t mondtak a konftjderációra, koccintottak Sofra rirral is Magyarországra és a magyar nemesekre, VoIt zene és ének, mindenfajta zeneszerszám, és énekeltek, muzsikáltak is egyszerre. Felhangzott a

,,Jescse Poljszka nye zginula" és a ,,Jaci taci Krakovjanci hlapci". Mialatt énekeltek és játszottak, az inasok étekfogást és tányért váltottak. Az általános zajongásban, énekszó kcjzben ki-ki tetszése szerint evett kanállal, villával, állva vagy tilve, senki sem vetett iigyet rá. Ebéd után t bben elszéledtek, mások maradtak, Sofra rir is társaival egyiitt ajánlotta magát, és elbricstizott a házigazdától, a nemes Jaroslavsky pedig ismét hintón kísérteket a kocsmába. A nemes ott még mulatni akart. Öaméa ismerte már a szokását, fehér és vciriis bort meg asz t hozott neki, A nemes választhatott, amit akart. Valóban hoI az egyiket, hol a másikat, majd meg a harmadikat itta, aztán ismét fordítva, és maga is mérgel diitt már, hogy nem maradhatott egy bornál, hanem kevernie kell, Amikor már teljesen elege volt, eib csrizott, és ijsszecsókolózott Sofra rirral. Öaméa pedig rigy adta meg a tiszteletet neki, ahogy ebéd eI tt adta meg Sofra tir72

nak: átfogta a vállát, és Sofra r segítségévela hintóba emelte, pedig melléje telepedett, így kísértea kas-

télyba, s ott átadta véinek, Amint Öamóa visszatért, Sofra rir felvidult. Bár ijriilt, hogy lengyel mágnásokat látott, mégsem étezte magát otthonosan náluk. Nem tréíadolog az: nemesnek lenni rigy, hogy nem tud beszélni a lengyelekkel sem Iatinul, sem lengyeli,il, sem franciául. Nosza, Öam a, te is, Kreéar, most mi koccintsunk a -szerencsés tra, te pedig, Öaméa, énekeld el azt, hogy .,Vezesd ki a stitetsegb 1 lelkemet"! Koccintottak, Öam a énekelt, Sofra rir és Kreéar kísérte.

el, mintha valami komédiában lettem - Higgyétek volna, ahol engem mutogattak. De hallod-e, Öam a, ha err l beszélsz otthon, jaj neked! Ne félj semmit, ez csak dics ségedre szolgál. Mind szépen néztek rád, minket pedig. a ,,trajdrottosokat" csak tigy félvállról kezeltek, Így beszélgettek még egy ideig, aztán lefektidtek. Holnap korán kell felkelni, a kocsisoknak már kiadták a parancsot. Reggel kifizették a kocsmárost, és elutaztak. x. Addig szekereztek, amíg N. városába nem értek. Itt még egyszer pihentek, aztán Krakkóig meg sem álltak. Most jutott eszébe Sofra rirnak, hogy haza még nem írt semmit. Amióta eljiitt, még nem kiildiitt levelet. Ámbár Kassán gondolta, hogy amint a csárdából elmegy, írni fog, de elfelejtette, és abban a zitrzavarban a csárdai csatározás után egyikiiknek sem jutott eszébe. Most nekiiilt és írt. Öaméa is, Kreéar is írt. Sofra rir megírta 73

szerencsétlen csárdai kalandját, és hogy eladta az aszítt, meg hogy már kiizelednek Krakkóhoz. Ilyenformán írt Kre ar is, Öamóa pedig iisszevissza firkálgatott, hogy rigy tiínjék,mintha levelet írna. Ó sohasem kiildiitt haza

levelet az ritjairól. Amikor készen lettek, lepecsételték a levelet, s most postára kellett vinni. Öam a tudta, hol a posta. Adjátok ide, elviszem mind a hármat. -szíves,rijmest odaadták, Öam a elment, de csak csatangolt a városban, s rijra visszatért, a leveleket azonban nem adta fel. Öamóa rigy vélte, ha elkiildi a leveleket, megijeszti az asszonyokat, laem az Saráját, hanem Soka asszonyt és Kre arnét; megijednek, vagy kerestetni fogják ket, vagy ami még rosszabb: maguk induLrak ritnak, ez pedig sehogy sem volt ínyére,A leveleket eldugta. Mikor viszszatért, megkérdezték,ftiladta-e a leveleket. Azt felelte, igen. Sofra rirék megnyugodtak. Onrran ismét továbbindultak, és szerencsés utazás után Krakkóba értek. A annak vásár éppen megkezd diitt. De micsoda vásár párja nincs! Minden irányból érkeztek a kupecok és árusok. Nincs az az otszág, ahonnan ne j ttek volna. A t méntelen sátorról, kocsiról els pillantásra azt gondolta volna az ember, hogy valami nagy tábor. Sokféle portéka,

b

séges választék.

Két-három napig csak járkáltak a vásárban, kérdez sktidtek, nézegették a portékát. Megtetszett nekik emez-amaz, de még nem vásároltak; alkudoztak, és várták a napot, amikor az árak esni fognak. Öam a mindent tud, mit hogyan kell, mindnyájuk lelke, Ésamikor Óam a már alaposan kipuhatolta az árusok minden titkát, akkor k is alkudozni és vásárolni kezdtek. Rengeteg portékát vásároltak, kedvez áron. Amikor a legfontosabbakat beszerezték, másfelé vetették tekintettiket. Az asz a nyert haszonból Sofra r 74

arany nyakéket vásárolt Soka asszon;mak és lányainak, meg ruhákat, amikának is vett lengyel gyerekruhát: ,,kurtkát" és más egyebet, amit gyerekek viselnek Lengyelországban. Vett aztán egy orosz aranymíivest l Szent Miklósnak egy szép eziist riikméesest, ami majd az ikonja el tt fog fiiggeni a templomban. Erre a gyiinyciríímécsesre szentek képeit vésték,akik kiiz
reszti.il.

Semmi baj, majd ismét a helyes ritra tériink. -Egész nap utaztak; csupa rij íalu, Másnap is; megint

csak nem a régi falvak, Öaméa egyre nyugtatgatja ket. Rengeteget utaztak már jobbra-balra, aztán Przemy lbe

értek. Most Öam a bocsánatot kért, nem hibás, elnézte a helyes utat. Egészen Zamojskig mentek, aztán ismét Zitomirba, Most eszébe jutottak Sofra rirnak Öama tréfái, hát megfogadta, hogy nem fog rá hallgatni, hanem maga lesz az ritikalauz. már senkit sem kérdezek ttibbé; innen egye- Most nesen Kassára megyek, Az még rosszabb. - Rosszabb már nem lehet, mint eddig volt.

-

75

Miel tt azonban Zitomitb l elindultak volna, Kre ar megbetegedett, lázas lett. Most volt csak nagy a baj. Az orvos azt mondta, hogy addig nem mehetnek vele

sehová, amíg jobban nem lesz, vagy meg nem hal. Így otthagyni a beteget ezt Sofra r semmiképp sem te-

-

kell várni. válasz: ,,Három hét, ha addig meg nem hal," Nem merte otthagyni, sem pedig a vászonnal megrakott kocsikat magukban hazaktildeni. Az asszonynak sem merte megírni, nehogy megijedjen. ÚTgy diintiitt, bármibe keriiljiin is, megvárja régi, igaz batátja betegségének kihette, Megkérdezte az orvost, mennyi ideig

A

menetelét.

Eltelt kilenc nap. Még nem tudták, mi lesz. Bektiszijntijtt a tizentitijdik nap, Az orvos azt mondta, hogy a beteg jobban van, reméli, hogy megmenektil, de meg kell még várni a huszonegyedik rrapot. Sofra rir minden egyes napot esztend nek étzett. Elérkezett a huszonegyedik nap. Az orvos azt mondta, még egy nap, s biztosat tud mondani, S csakugyan, másnap kijelentette, hogy Kreóar megmenekiilt. De most lábadoznia kell. Legalább nyolc napig. Ha már annyi id veszend be ment, vesszen még ez a nyolc nap is. A nyolcadik nap után az orvos kijelentette, hogy hazavihetik, de a kocsiban fekiidnie kell, és csak nappal és lassan lehet utazni, szabad ég alatt pedig egyáltalán nem éjszakázhatnak. A kocsi hosszri, van elég hely, Öamóának pedig biintetésb 1 a kocsis mellé kell iilnie, hogy Kre arnak tijbb helye legyen. Sofra rir kiisztjnetet mondott az orvosnak, és megjutalmazta. Elindultak. De nem más riton, hanem azon, amely a kassai t felé visz. Ez hosszri rit volt, de Sofra rir nem hagyta magát lebeszélni, mert amit egyszer a fejébe vett, azt senki sem tudta onnan kiverni. Feljegyzett minden állomást, amely az országilt mentén Galíciába vezetett. Nagyon lassan utaztak, és nagyon sokáig. Végre ráakad76

tak a keresett ritra, és ezen az ismer s tájon vágtak neki Kassának. Lassacskán utaztak, és megérkeztek Kassára. De már néhány nappal eI bb Sofra rir valami csikarást

érzett a hasában. Alighogy Kassán voltak, Sofra ron rettenetes vérhas t rt ki. Most megint csak nem mehettek tovább; t kellett orvosolni. Itt ismét három hétig vesztegeltek, Kre ar kissé rendbe jtitt. Megírta a levelet, hogy nagyon beteg volt, de már kissé jobban van, siet is haza, de most Sofra beteg, hát meg kell várni. Szerencsétlenségérea levelet megint Öam ának adta át, aki nem ki.ildte haza, Három hét mrilva Sofra rir f lkelt, és továbbmentek. De nagyon gyenge volt, vele is lassan kellett utazni.

Megérkeztek ahhoz a bizonyos csárdához. A kocsmáros nem ismert rá, annyira legyengiilt. Egész nap ott marad-

tak, s a kocsmáros és a felesége szeretettel ápolták t. Elmondták, hogy most mindenki idejár a csárdájukba, hogy a festményt nézegesse, s ezért nekik jól megy a dolguk, betyároknak nyomát se látni, azóta keriilik a csárdát.

Lassan onnan is továbbutaztak, faluróI falura, városról városra, de rninden második napon meg kellett valahol pihenniiik, mert a tril sok utazás még mindkett ji.iknek ártott. Öamóának hosszri volt az id , nem tudta mivel eliitni. Egy kis városkába értek, itt is elt ltenek majd egy napot. Éppen vásár volt, a vásznat magas áron adták. Öaméa bérelt egy sátrat, odavitetett abból a vászonból, amit a saját részérevásárolt, és árulni kezdte a portékáját jó áron, magas haszonnal. Amikor Sofra rir és Kreéar ezt meghallották, íájó szíwel ugyan, de meg kellett csodálniuk Öaméát, és mosolyogtak: ,,Valóságos iird g!" A legfontosabb az volt, hogy Óam a nyert az tizleten. Sofra rnak és Kre árnak szinte hizott a mája, mikor látta, hogy máris elkél a vá77

i l

szon. Amrigy is lassan kell haladniuk, és pihenniiik kell, Öaméa pedig itt felhasználja az alkalmat, és méghozzá haszonnal. El vette a kalendáriumot, és megnézte, hol van ritk zben vásár. R, városkába értek, itt is épp vásár volt. Itt is megpihennek. Hallod, Sofra, te is, Kreéar, itt is drága a vászon, adjunk el bel le, vagyis a tietekb I! Gondolkoztak, kérdez skiidtek az átak fel l; az árak jók, Ráhagyták Öam ára, hogy árusítson. Már els napon elkelt az egyik kocsi, másnap a másik. Az ára jobb nem is lehetett volna. A harmadikat is eladhatná, de ezt nem engedték, valamit haza is akartak vinni, nehogy azt mondják, hiába jártak. A két kocsi fedezte az egész vászonmennyiség árát, a harmadik a haszon. Ebb I a haszonból kap valamennyit Óaméa is. A két iires kocsit most majd el rekiildik, hogy fiiliislegesen ne k ltekezzenek, és hogy otthon jelentsék jiittiiket, k pedig megint csak lassacskán haladnak. A két kocsi elment, k pedig másnap indulnak. Miel tt azonban elutaztak, a vendégfogadóba, ahol megszálltak, annak kávézójába csendbiztosok érkeztek, megnézni; vannak-e itt idegenek. Öaméa, Sofra rir és Kre ar voltak a kávézób,an. A két csendbiztos eI bb a fogadóshoz lépett, és kérdez sktdttt hármuk fel l, hogy idegenek-e, és hová valók. A fogadós azt válaszolta, hogy idegenek, de ó nem kérdezte, honnan jiittek; vásár van, ki firtatja ezt annyi embernél, honnan érkezelt? A csendbiztosok akkor letelepedtek a másik asztalhoz, utasainkhoz kiizel, valamiféle papírokat vettek el , nézegetni kezdték az utasokat, és iiszsze-tisszes gtak, Azután egyiktik a papírral a kezében hozzájuk lépett. Megszólította Öam át: Kérem, maguk utasok? - Azok vagyunk. - Honnan jiittek?

-

78

U.

- Mi városábóI. nevtik? - S mia okbóI kívánja ezt tudni? - Nem Iszail Öam ié a becses neve? - űev hívnak. Mindezt ftiljegyezte. Kre ar már-már megkiivtilt, álIkapcsa reszketett. A csendbiztos most Sofra rirhoz lépett.

Kérem egy szóra.

-Sofra rir fi'lállt. A biztos méregeti, a

lábát nézegeti, és ezt diinnytigi maga elé: ,rEz az!" Uraságod neve Sofronije Kirié, keresked U. váro-

sából?

Szolgálatára. -Feljegyezte. Most Kre arhoz lépett. Uraságod Jovan Kreóar? Keresked U. városából? - Szolgálatára. Feljegyezte. Mindhárman csodálkoztak, hogy ez mit je-

lentsen.

utaztak Krakkóba? - kérdezte tovább. - Maguk Voltak Krakkóban? - Most hazatér ben vannak? - Igen. - Ne ijedjenek meg, minden rendben van. Régen eljtittek hazulról, és otthon semmi hír sem volt kegyelmetekr l; asszonyaik megijedtek, hogy valami bajuk

esett uraságtoknak, és mindenfelé kerestették férjiiket; így akadtunk mi most kegyelmetekre. Nagyon tiriiliink, Sofra rir és Kre ar egy oldalpillantást vetett Öam ára. Elkiildted te azokat a leveleket?

- Énelktildtem, de isten tudja, tudja, nem rabolták-e ki a postát?

megkapták-e.

Ki

Valóban mindeni,itt vannak tonállók; nemrégiben akasztottak fel kilencet Kassán, mert megtámadtak há7s

rom keresked t éppen U. városából. Nem éppen kegyelmetek azok a keresked k? Mi vagyunk azok, akik négy betyárral magunk vé-

geztiink

szólt eamóa magabiztos, fens bbséges hangon, - végigmérte Öam át, de az olyan harcias tebiztos kintetet vetett rá, mintha mind a négyet maga tette volna el Iáb alól. Most barátságosan letiltek, és beszélgetésbe mélyedtek, s mikor Kreéar elmesélte, hogy Sofra rir egymaga végzett a hárommal, a csendbiztosok felálltak, kezeltek vele, és gratuláItak a nagy fogáshoz. Ezek után a biztosok meghívták ket saját szobájukba, jó bor mellett elpoharazgattak, aztán elbricsriztak. A biztosok elmentek, másnap pedig utasaink ismét ttra keltek. Nem sokáig utaztak, s a régi riton Vácra érkeztek, majd a két Dunán át haza,

A

xL Amikor betoppantak, mindnyájuknál nagy volt az ijrtim. Összeiilelkeztek, csókolóztak. Sara asszony rigy kiiriilcuppogta eam át, Itogy azt gondolta volna az ember, leharapja az ortát. Leolvasta Öam a arcáróI, hogy nyereséggel tért vissza. Kreéarné Kre árt szorongatta és sírt; hallotta a szolgától, hogy milyen beteg volt, és hogy a rablók agyon akarták iitni. Soka asszony ktinnyes szemmel, de komolyan tekintett Sofra írrra, és bekísérte a szobába. Nagyon lefogyott! - Nem csoda, három hétig feki,idni! - Ésa rablók megtámadták? - Sava kocsistól hallottad? - Már el bb olvastam az rijságokban. - Es mit? Hát ez az rijságokban is benne volt? - Igen, hogy kegyelmed három zsiványt agyontitiitt.

-

80

p, és még mi? - Hogy Kassán kilenc rablót felakasztottak. - Tehát mindent tudsz, nem kell most ttibbet mesélnem, nyisd fel hát azt a ládát, meglátod, mit hoztam neked és Samikának. Hol van amika? Ésa lányok? amit
Elment, és a lányokkal tért vissza. Sofra rir el vette

az ékszereket, és szétosztotta.

Legyetek jók és szófogadók.

- lányok kezet csókoltak és megiilelték. A De apa, te beteg voltál, rigy sajnáItunk téged! -Mindenki iirvendezett a házban, még Milan, az inas

is, csak Pera mutatkozott k z nyiisnek. Amikor az apa megérkezett, mindenki kiáltozott iiriimében:,,Megjiitt Pera azonban csak anyapa! Megérkezett az uraság!" nyit mondott: ,,Na és azán?"- Neki most is az éjszakai kártyaparti járt az eszében. amika is megjtitt az iskolábóI, k riilugrálta apját, átiilelte, megcsókolta, apja pedig eI vette a lengyel ruhát, és ftilpróbáltatta; jól állt, csak kicsit ltitytig s volt, apja azonban ilyennek is szánta, mert a gyerek ntivekszik, anyja pedig már utána is nézett, hogy hozzáígazltja. A lányok és Samika elmentek, hogy eldicsekedjenek ajándékaikkal, amika kezébe vette a ruhát, és átfutott a boltba, a kocsmába, az ul,cára, és mindenkinek megmutogatta.

A

boldog gyerek!

IVíost már csak

Soka as zony maradt Sofrával. Megsimogatta a homlokát. De legyiingtilt, Egyék, ne menjen tiibbé ilyen hosz- ritra, nem muszáj, nem áll maga olyan rosszul. szri tirbbé. Bár sokat nyertem, és még lesz hasz- Soha nom rajta. De mi mindent szenvedtem el ezért? Majd elmesélem máskor, csak er siidjem.

kissé sszeszedjem

magam, meg-

81

Így beszélgettek egy ideig, aztán visszatért ismét minden a régi kerékvágásba. Kreóar elmondta feleségének, Agra asszonynak, hogy ttibbé az egész világért sem menne el; ahogyan Öam a téves ritra vezette ket, kis híja, hogy a fogukat ott nem hagyták. Öam a volt a legelégedettebb. Szerény hasznával most ismét vidáman éldegél. eam a kiváló keresked , ttiltenne mindenkin, de nincs tiirelme; hol ehhez, hol ahhoz kap, ,,bon vivant", szeret szépen élni. Óaméa mindenkinek elmesélte, mi ttirtént vele, most teli van a kávézója, és egyre csak mesél. Kissé meg is toldja, s ezért rigy tíínik,hogy társaival komédiázik, igaz, hogy nem az rovásukra. Évekigmesélte, hogyan vészeltékát az utat. Sofra elkiildte a mécsest a plébánosnak, s odahelyezték Szent Miklós elé. Eljiittek Sofra rir barátai, hogy gratuláljanak neki. Amikor teljesen f
Keményebbre fogta a sz t. Hallotta, hogy kártyán sokat vesztett, és sokat adott hitelre. ide, kiizelebb! -PeraGyere vonakodva kijzelebb lépett. Az apa tilt, Pera állt. Fakón, kialvatlanul, gyulladt szemmel. gazdálkodtál, mennyit kirltijttét a boltra, - Szépen mennyit a kocsmára, pénz pedig semmi? ]

82

Anyámnak adtam mindent.

- De mennyit? - T le kérdezze! - De mennyit vettél be? tudom, nem vagyok én kiinyvel , - Azt nem jegyzéket vezessek; apám se vezetett soha, - Ez azonban rekem is van!

hogy

az enyém, nem pedig a tied. Tiibb gye-

Hát mért tartott a boltjában, mért nem iskolázta- tovább? tott Szerencsétlen, elkódorogsz az iz|etedt l, pedig ez - el mindnyájatokat! Ha isten tudja, milyen uraság tartott is lenne bel6lem, ezt az i.iz]etet mégsem adnám fel; ha mindent elvesztenék, ez kenyeret adna. Te pedig így gazdálkodsz: kártyázol, iszol, hiteleket adsz. Apám is ad! - De nem mindenféIe haszontalannak, kártyásnak, hanem megbízható embereknek. S látod, milyen szánalmasan nézel ki? egyszer egész éjjel talpon kell lennem! - Ha Nem kell éppen egész éjszaka. A hajósok már pir- el tt elmennek, lefekhetsz, két-három korhely kadat miatt nem kell talpon lenned. De ez tetszik neked! Pera nem válaszolt, csak ásított egyet, mint aki nem aludta ki magát. - Majd megregulázlak én téged! Ha nem váItozol meg, mehetsz a pokolba, és majd a v met veszem magamhoz a boltba, Most pedig takarodj, és láss a dolgod után!

Pera eltávozott.

A

járásáról látszott, hogy egykedv

;

nem is hallott meg mindent, amit apja mondott. Sofra rir

megtudta, hogy távollétében Pera er sen kártyázott. Mint minden embernek, Sofra rnak is voltak ellenségei, s meghallotta, hogy irigykedve épp azt beszélik: ,,Sofra csak szerezget, de lesz, aki elherdálja."

Sofra rir, amint hazatétt, ismét rendet teremtett. Petát a gazd,aságba kiildte, hogy annak nézzen utána, ha meg a boltban vagy a kocsmában volt, rajta tartotta a szemét. A kocsmát megtisztította az éjjeli csavargóktól, kártyásoktol, és a hajósokat figyelmeztette, hogy ezzel

ne kárty ázzanak. Sofra rirnak nagy haszna volt a krakkói vásznon, sajnáIta, hogy nem kétannyit hozott. Így telt az id Sofra rirnáI és családjánál, egyik nap a másik után, hónapróI hónapra, évr l évre. Oktatgatta, korholta Perát, de azon semmi sem fogott. Perából, rigy beszélik, sohasem lesz jó keresked ; a lovak és a kártya bolondja. Minden reménye amikában volt, de amika nem lesz keresked ; ki marad akkor a házban, a boltban, tartópillér gyanánt? Ez nagy gondot okozott Sofra rnak. El-elgondolkodott, mit tegyen. Ha Lenkát hozzáadná valami szegény, de becsiiletes keresked iíjrihoz, és azt venné magához a házba, a bo],tba? Hát ez a bolt, ha meghal, nem viseli tovább a Kirió nevet? E'zt fájlalná, de nincs másképp, ha Pera meg nem javul, Pera pedig nem javult meg. Sofra rir hosszasan ttiprengett. Sokáig nem szólt Soka asszonynak, egyszer azonban már beszéIni kellett róla. Alkalmat kerített rá. Ide hallgass, Soka, mondanék valamit. - Mit? - A mi PeránkbóI semmi sem lesz, nem fogad szót, korhely, kártyás, tán iszákos is, Fiatal még, majd megjavul. - Adná isten, de aligha. - Csak kegyelmed a hibás. Éniskolába akartam adni, kegyelmed pedig a boltba, még}:rozzá itthon. Meg akartam tiirni, és a szemem el tt tartani. - De ha abban a kocsmában rossz társaságban volt. v agy azza|

-

84

",,| /Á \T/r,

\Y/

\/

,

i]

,I tt

Azt akartam, hogy az iizlet halálom után is az én nevemet viselje. Ésmit ttir dik a bolttal, ha más egyebe is van? - Ezt a boltot jobban szeretem, mint minden egyebet. Vesszen bár mindenem, amíg a boltom megvan, nem mehetek tijnkre. De hadd mondjak valamit, kis dolgot, de magvasat. Nem lehet a boltot egyediil Perára bízni. Bo1tot mondok, de beleértem a kocsmát is. Ha Pera nem alka]mas erre, másról kel1 gondoskodnom. Eladó Iányunk van, Lenka, mi volna, ha férjhez menne, és a v met vezetném be az iizletbe, valami jóravaló ifjrit? Soka asszony elnémult, mint akit ájulás kiirnyékez. pedig a v gondját viseli a boltnak, kocsmának, - Ha Perát akkor befogom a gazdaságba. rigy, ahogy legjobbnak Iátja; csak arra ké- Tegyen rem, ne kényszerítse a lánykát er vel olyanhoz, akihez nem akar menni. beszéI kényszerr l? Hát téged kényszerítettek, - Ki hogy hozzám jtijj? Özvegy voltam, és akkor is ez a boltom volt; te fiatal lány voltál, de még micsoda lány és mégis hozzám ji'ttél. Kegyelmed egészen más.

- Hogyhogy egészen más? ebb l segítettem magamon.

-_ De a mi fehérnépiink nem

zetéséhez szokott.

-

Ugyanez a boltom volt, a bolt meg a kocsma ve-

sem voltál ahhoz szokva! - Kegyelmed legjobban tudja. - Azétt ne szegd a kedvemet, Talán találok olyan de- ifjrit, riigtiin hozzá rék adom, s a v idejiin. Perával nem

Te

tudok ziild ágra verg dni. Miért szomorodtáI rigy et? Vagy valami kardcs rtet t szánnáI neki, aki eltékozolná, amit mi szereztiink?

-A

Tegyen rigy, ahogyan legjobbnak véli.

beszélgetésnek vége.

87

Volt a városba,n egy ifjri keresked , Nestor Öavié. Kora ifjriságától derék ember volt; keresked segéd lett, hat esztendeig volt egy helyben, s szerzett néhány százast. Nestor Öaviónak most meglehet sen jól men szatócsboltja van; igaz, nem olyan mint Sofra riré, de azért jó, Szalonnával és szádtott hallal is kereskedik, Sem inast, sem gazdasszonyt nem tart, mindent végez. Egymaga í z, egymaga tartja tisztán a házat, Mindenki szorgalmasnak mondja. Van azonban egy gyengéje: iiriikké a profitról beszél, hogy a szalonnán és a halon mennyi haszna van. Ezért elnevezték t ,,Profit''-nak, ,,Profit

Nestor"-nak. Profit vasárnaponként és iinnepeken etjárt Öam ához a kávézóba, és itt ismerte meg t kijzelebibr ] Sofra r. Nemegyszer sóhajtott fel és gondolta: ,,Ha az én Perám ilyen lenne!" Profit sohasem kártyázott, és ha látta, hogy Sofra rir egyediil i,ildiigél, r gtiin melléje telepedett, udvariasan iidvtjzijlte, és az izlette, a profitra terelte a szót. Mindez tetszett Sofra rirnak, és Profit is tetszett neki. Profit kiiriilhízelegte Sofra urat, azt mondta, ha volna a fia helyében, fiildesrirral sem cseréIne. Sofra rir meghívta t egyik vasárnap ebédre. Az ebéden szépen viselkedett. Lenka kisasszony udvariasan, de komolyan szolgálta ki, Profit rávetette a szemét, a lány azonban nem engedte, hogy a szemébe nézzen, nem engedte a tekintetét elkapni. Tudta, hogy Profit mire gon-

dol. Hrigai feszteleniil néztek Profitra, és kicsit elmosolyodtak, Soka asszony azonban meg rizte teljes komolyságát. A két férfi beszélgetett. Sofra rir folyton kínálgatta borral, kíser]etezett, hogy rajtakapja-e valami gyengéjén, vajon becsíp-e kissé. Profitnak azonban volt e ze, nem hagyta magát rajtakapni. Egyre az lizletr l beszélgettek.

T bb alkalommal hívta így meg ebédre. Profit engedelmet kért, hogy tinnep- és vasárnap ebéd után meg88

a családot, ,,viziteljen". Sofra rir megengedte. Miért ne, ha olyan szintén kérte?! Egyik vasárnap, az ebédnéI profit hosszasabban maradt az asztalrláL sofra rir Iátogassa

marasztalta.

A lányok a másik, a szomszédos szobában voltak, az ajtó kissé, mintegy háromhiivelyknyire nyitva, gyhogy hallhatták, amit Profit mond, Profit elmondta, hogy a mai fiatalság kocsmázni jár, Profit káttyázik, korhelykedik, ktilti a pénzt, de - Ésezt nem jár sehová, báIba se, táncolni sem tud. -Profit jó hangosan jelentette ki, hogy a szobában a kisasszonyok is hallják. A kisasszonyok hallották és vihogtak.

Nem tud táncolni! Lenka kisasszonynak éppen ilyen szeretett volna átmenni a másik szobába egy kis széptevésre, de nem tudta, hogyan fogjonhozzá. A szobában volt egy busaíejíífehér macska, és átsétált a szobán. Profit f lállt, De szép nagy macska! Ez megfogja a patkányt; ha nekem is ilyen lenne! Profit lehajolt, simogatni kezdte a macska fejét, hátát és farkát. Az állat hízelkedett, de egyre ktizelebb htizódott a fétig nyílt ajt }roz, és ,,miau-mi411" a|:.ogy az

v legény kell! Profit

ajtóhoz ért, egyszer csak bent termett a szobában, ahol a kisasszonyok voltak, Maga Profit terelgette be, hogy a kisasszonyok észrevegyék, mire harsány kacajban tiirtek ki, haszontalan macskája, beszciktél a szo;bába! Bo- Ó, kisasszonykák! csánat, Sofra rir vagy észrevette, vagy se, elég az hozzá, hogy odakiáltott: Lehet, kicsit, Öavió, dolgom van! - Szórakozzon hogy ez kapóra is j tt az apának: Öavió ismerkedjék csak ijssze k zelebbr I Lenkával! De minden hiába. Lenka sohasem íog hozzámenni. Hiába dicséri neki Profit a 89

portékáját, a halat, a szalonrrát, hiába szólja meg azokat, akik táncolni, bálba járnak, nem kapott rajta. A lányok csak nevettek.

Megtiirtént a vizit, Proíit elábrándozott szépen Lenkáró1 meg a lakodalomról, és arról, -hogyan kereskedik Sofra r boltjában, ez azortban csak álom marad. Soha sem válik valóra. Ha akad is valaki, aki megkapja Lenka kisasszony kezét, az nem Profit lesz, éppen azért, mert Profit igy gondolkodik Lenka is, anyja is.

-

xII. Tíz esztend telt el hosszri id szak az ember éIetéid alatt mennyire megváltozik a világ, hányan sztiletnek, hányan meghalnak, mennyi boldog, s ben, ennyi

mennyi boldogtalan!

Tiz év alatt Sofra Kirió rir családjában is nagy válto-

zás tiirtént.

Sofra rir megciregedett, s ugyanígy Soka ténsasszony is. Nem csoda. Lenka egy bíróhoz ment feleségtil, apja ellenére, aki Profithoz szerette volna férjhez adni, Profit viszont mást vett feleségíil.Ilyen v t az reg nem fog kapni. Pelagija, ez a szépségesszép leány, a ,,habokból sziiletett Anzihisz", meghalt. Katica már tril van els ifjriságán, de még nem ment férjhez. Válogat, inkább pártában marad. Perával meg baj van; édesap ja házat adott neki meg egy kevéske pénzt, pedig a saját szakál]ára akar dolgozni. Apja minden reményét amikába veti már csak. Samika jogász Kassán. Fele se tréfa, gazdag apa fia, méghozzá jurátus; hát van ennél szebb élet?! Mikor a k rnyékbeli kisebb iskolákat elvégezte, édesapja Kassára kiildte, hogy ott tanuljon. Kassa még krak90

kói ritján megtetszett az iiregnek, szép, tiszta város, nyájas emberek. amika már három esztendeje é1 itt, s pompáshn megtanult németiil. M veit polgárság, katonatisztek, ktinny itt németiil megtanulni. A ptispiik székhelye is itt van. Olyan most Samika, mint a hegyorom, édesapja szeme fénye, Elegend kiilt pénzt adott a fiának amennyit csak Samika akart. S valóban gavallér is volt a jurátusok ktiz tt. Csinos termet és arc , kifogástalan viselkedésíí.Ahol tivornyáztak vagy korhelykedtek, ott amikát nem lehetett látni, Kártyás sem volt; konyított egy keveset a visthez és a tarokkhoz, ez volt az egész, természetesen csak jobb társaságban, Mindeniitt szívesen fogadták, mindenhol szerették, a professzorok is, a polgárok is, a tisztek meg a dámák is. ÖttOzt
Ha táncmulatságra, ,,tánciskolába" kell menni, amika ott van. Ha cotillont kell vezetni, amika ott van. Ha bálban, színházban a hiilgyek szolgálatára kell állni, Samika ott van, Lakodalomban v fély, majálison lendez . Ez sem éppenséggei kiinnyíídolog, tehetség kell hozzá, Az ilyen ember, f ként ha fiatal, k zmegbecsiilésnek cirvend. S tudott még fuvolázni és gitározni s nem is rosszul énekelni. Olyan tulajdonságok ezek, amelyek tetszésre találnak. De Samika, az ilyen tulajdonságokkal rendelkez fiatalember, mégsem tudott megn siilni, nem azért mintha nem akart volna, de éppenséggel nem jutott hozzá, Kii91

lcinféle elfoglaltságaiban nem jutott ideje a tud,ományra. Abban az id ben a tanulás a szegény sors fiatalemberek kcitelessége volt, a tehet sebbeknél csupán ,,nemes passzió". Samikának a polgármester házában volt lakása, két szépen berendezett szobában. Az ételt vendégl b l hozatta. Hazulról egész eziist ,,szetvízt'' hozott magávai. Fehérnemííje,alsóruhája temérd,ek. S mi mindenféle ruhája nem volt a szekrényekben: kiilijnféle kabátok, atillák, frakkok, hosszri,,venezianerok'', mennyi mindenféle pantalló meg nad,rág, akár két hétig is naponta váltogathatta ket. Egyik szekrény kiiliinféle cip kkel és csizmákkal volt tele, sarkantyrival meg sarkantyri nélkiil, a legfirtomabb szattyánb rb 1 késziilt csizmák, aztán feketék, szarvasb rb l varrottak. Kesztyíít nagyon ritkán híra'ott fel háromnál t bbszcir. Aztán elszállt a szép id a szép Kassa városában is. És szép emlékeket hagyott vissza. Lábai el tt virágok nyíltak, ránéztek, kérlelték, válasszon egyet k ziili.ik, amika azonban nem tudta, hogy a virág harmatra vágyik, nem választott egyet sem; hátat fordított és elment. A virág pedig elfonnyadt. amika elvégezte a jogot, és hazament. Édesapja iir mkiinnyekkel fogadta. Valahány barátjával találkozott_az utcán, a piacon, mindegyiknek eldicseked,ett: ,,Az én amikám befejezte a tanulást jogot végzett.'' Éáesanyja, hrigai iiriimt 1 dobogó szíwel dicsérgették.Az ririkisasszonyok, amerre csak amika elhaladt, kinyitották a zsalut utána, vagy legalábbis kikukucskáltak m giile. Els lr.ap az is megesett, hogy egyik ,,frájla'', amikor meghallotta, hogy amika arra jár, nagy sietve az ablakhoz rohant, és nagy igyekezetében, nehogy e]késsék, fejjel szaladt az ablaknak, és bet rte. De meg kell hagyni, Samikának valóban csábos, démoni ki.ilseje is volt, s ha elijI hatzsebíí, kurta kabátjában, amelynek fels bal zsebéb l ,,samoa'' kend kandi92

kált el , végigsétált az utcán, bizony minden lánynak a szíve. Amikor pedig lt zkiid
met szerzett nekik azzal, hogy elfogadta a segítséget. amika most jurátus lesz Pesten, a Legfels bb Bíróságnál aszkultáns; ez a jurátusok fiiltitt áIl, jurátus pedig már rengeteg van. Samika itt egy esztend t tt lti'tt mulatozásban, egy keveset prai
hogy ezt vagy azt a lányt vegye el, hanem teljesen a fia tetszésérebizza a dolgot, Elérkezik a táncmulatságok ideje. Samika itt is elijl jár. A lányok pompás koszorrija van ktirtil tte; bármelyik lány szívesen hozzámenne, és is találna olyanra, aki megérdemelné. De a kisvárosok, helységek f liitt mintha valami átok rilne, az a hiedelem, hogy aki helyb l való, nem olyan jó, mint aki máshonnan jiin. Ha valamelyik lány megtetszik neki, mindig akad valaki, aki ócsárolja, mert ellenséges viszonyban van vele, s az iigy máris fiistbe megy. Samika kiinnyen találna lányra, de ha az édesanyja v,agy az apja hall valamit róla, máris tudtára adják, hogy a lány rrincs ínyiikre. Az aíféIetervezgetések k zepette aztán valami nagy dolog tiirténik. Amióta Pelagija meghalt, Soka ténsasszony semmiképpen sem tud a bánatból magához térní.Szíve egyre fonynyad. Beteg lesz, a szíve betegszik meg; nagy bánat gyiitri, s egyre szomonibbán dobog. Aztán meg Pera tel-

jesen elziilltitt, elbitangolt hazulról, az apját6)., anyjától, semmi kilátás arra, hogy az apa megbocsátó kezét valaha is a tékozló fiti fejére helyezi. Ez is mardossa, bánt93

ja a családot, Katica ftiliitt is lassan elszáll az íd , ez a nagyszer lány nem akar férjhez menni, mert az édesapja nem akarta ahhoz adni, akihez a szive vonzotta.

Nagy csapás ez; a amikába vetett remény nem tudja ezt a fájdalmat csillapítani. Ha amika a szeme el tt van, ez

még valahogy eltereli siitet gondolatait, s ilyerr pillanatokban jókedv , mintha semmi sem nyomná a szivét. De ha nincs a kijzelében amika, mindjárt a sírjából felkísért Pelagija jelenik meg el tte, abban a ruhájában, amelyben eltemették. Ilyenkor megint eszébe jut lánya gyermekkora, amikor Pelagija, mint valami grácia, hajladozott kciriilcitte, csókolgatja, majd álmodozni kezd, azt híszí,a valóságot éIi át aztán hirtelen magához tér, s látja, hogy mindez - képzelet, mer s a szíve elszorul. Leírhatatlan fájdalom fogja el, a szíve vérzik. Kiiszk dik az életéért,vonzza amika jtiv je, de er sebb a mrilt, amely a sír felé ragadja. Soka ténsaszszony egy végzetes napon hirtelen megbetegszik és meghal. Semmiféle orvosság sem tudott rajta segíteni. A bánat tilte meg, amit az íd sem tud,ott meggyógyítani. Mindannyiukra srilyos csapás volt ez. Sofra rir a jobb kezét vesztette el, Katica a vigaszát, a kárpótlást a ftistbe ment bo],dogságért, Pera az oltalmazót, aki k nyciriiletes karját nyrijtotta fiának, amid n b néértapja jogos haragja el zte. Lenka elveszítette a tanácsadót, a jtivend ritmutatóját kétségesdolgaiban. amika a családi fészket veszítette el, ahol mint madárfióka anyja o1talmaz szárnya alatt, meghrizódhatott; ilyen fészekre soha ttibbé nem fog találni. Sofra tekintetes tir magánkíviil van, szinte nem is az az ember, aki volt; cirijkijsen vigasztalni kénytelenek. De ki fogja megvigasztalni? amika? Katica? Hiszen nekik is vigasztalóra van sziikségtik. Mikor édesanyja meghalt, amika nem volt odahaza. Annak rendje és módja szeg4

rint eltemették, és szintén elsiratták. Nagy váItozás volt ez Kirióék házában. Nagy háztartás, de senki sincs, aki rigy vezesse, ahogy eddig, Sofrának nincs tanácsadója, szinte barátja. A gyerekek nem értenek hozzá, Mikor amika hazatért ritjáróI, sírt, kesergett, s elment édesanyja sírjához. Minden hiába, elktilttizijtt. Sofra tekintetes rir házában nagy a bánat. Szomorriságban tiiltik napjaikat.

Van Sofra rirnak egy ciregebb inasa, most az van

a

boltban. Pera csak oIykor-olykor látogatja meg a házat, hogy lássa, hogy s mint megy az éIet, a fiatalabbakat kérdezgeti. Nincs igazi gazdasszony a házban. Katica az emeleten éldegéIegymagában, a boltba sohasem néz be. Már huszonnyolc éves. Egyébkéntszép lány Katica. Palesztinai arcvonásai vannak, még szép. Akárcsak Judit vagy Eszter, Márdokeusz lányai; szépségévelkirályokat is eI tudna kápráztatní, de nem akar férjhez menni. Olyan, mint a kiégett vulkán, immár nem él , ztildbe borult, btiszke erd . Volt jegyese, az megkérte a kezét, de apja akadékoskodott. Aztán a jegyes meghalt, Katica, miként valaha Isaure Clemence, halottak napján a temet be jár, virágot, koszorrikat osztogat, megajándékozza a szerelmeseket, hogy kapcsolatukat megsegítse.

id m lva Sofra tekintetes rir fontos beszélgetéshívta amikát a szálába. ÜIj Ie, amikám. Látod azt a képet? Az volt a te édesanyád. Egy

re

amika sír. Énveszítettem Iegt bbet, nincs gazdasszony a }ráz- N siilj meg már, fiam. ban. Ugyan hogy n siiljek, ha semmiképpen sem tudom az-édesanyámat feledni? Sohasem tudom t elfelejteni, jóságos édesanyámat.

-

Néhány nap mrilva esztendeje lesz, hogy meghalt, 95

gyászistentiszteletet tartunk. Éna gyászt soha le nem vetem, de te fiatal vagy, leteheted a gyászruhát, s keress magadnak, taláIj feleséget, jó gazdasszonyt, aki iireg napjaimban rólam is gondoskodik.

Mit szólnak az emberek, ha meghallják, hogy - gyorsan lakodalmat tartok? ilyen Mit szólhatnak? Másnak is meghalt az édesanyja, és- megn stilt. Csak arra iigyelj, hogy olyan asszonyt kapj, amilyen az édesanyád volt. De én most nem tudok megn siilni, egy kicsit utaz- szeretnék, gatni világot látni; majd ha visszatérek. S hová utaznáI?

- Olaszországba szeretnék menni. - No jó, eredj, és utazgass kicsit, s ha majd visszatérsz, n siilj meg, ritk zben pedig nézz k r'il jobbra-bal-

ra, s ha taláIsz rendes lányt, akivel meg leszel elégedve, meg leszek én is. Mindig jószív voltál, s most is az vagy, hátha szerencsét ád néked az Isten. Hát legaláblr ezt megérjem, k nnyebben szállok aztán a sírba... Ha már menni akarsz, mondd meg, mennyi pénzre van sziikséged.

Amennyit kapok, megelégszem vele.

- Elég ]esz két ezres? - Elég. - Ha elég, adok hármat; csak ne tétovázz, hanem eredj. Az én napjaim már meg vannak számlálva, s amit

tenned keIl, tedd minél hamarabb, mert ismered a sz lásmondást; ,,Kés i házasság, árva gyerek." Tehát rijbóI csak azt mondom, ll.e habozz, hanem indulj. Megértettél?

Igen,

- Tehát mikor indulsz? - Akár holnapután. S meddig maradhatok? - Ez csak t led fiigg, nem tukmálok rád határid 96

t,

csak okos legyél. Most pedig menj, késziilj fel pénz megvan.

az

tra, a

amika nekilát a késziil désnek, csomagol, s másnap sz I az édesapjának, hogy ritra készen á11. Még egyiitt megvacsoráznak. Apja tanácsokat ad neki, vigyázzon magáta, ne járjon rossz társaságba, aztán aludni kiildi, mert másnap korán kell kelnie. Másnap Samika teljesen ritra készen kopogtat be az apjához. A kocsiba már befogtak, egy darabig az apja kocsiján utazik, aztán delizsánszon vagy valami alkalmi fogaton. Az apa leszámol eléje három darab ezrest. Aztál édesanyja egyik gyiírííjétis elébe teszi. T lem már van gyíírííd,itt van most egy az édesanyádtól; ha szeretted és tisztelted anyádat, ha tisztelsz és szeretsz engem, ez a gyíitil legyen ennek záloga, s valahányszor rájuk tekintesz, jusson eszedbe az édesanyád meg apád, és azt fogod cselekedni, ami a kívánságainkkal egyezik. Samika szemét elrinti a kiinny, Most pedig tovább nem tartalak fel, édes fiam, szerencsés utat! Samika kezet csókol édesapjának, az pedig homlokon és arcon csókolja a fiát. Kocsira iil és elhajtat. Apja a kapu el tt álI, és sokáig néz utána. amika elutazott. Samika j szívíifiatalember, csak egy hiba akadt a jellemében, de ez fontos kiiriilmény volt. Nagyon bánkódott édesanyja után, s ha valaki megemlítette t, máris készen áIIt a sírásra. Jókedvíí társaságban azonban kcinynyen megfeledkezett magáról, s mindjárt készen állt a táncra. Nem is csoda, Gyerekkorában n vérei társaságában nevelkedett. Kés bb, mikor már fels bb iskolába járt, tjrijkké olyan házakban lakott, ahol hcilgyek voltak k rtiliitte; nagyon szívesen fogadták, délel tttinként n k társaságában indult el, délután megint csak n k kijzcitt iildcigélt, Valahogy beléje szívódott a n i 97

természet. A n kt 1 hímezni, k tni is megtanult. Ha valamelyikiiknek arra volt sziiksége, hogy a fonalat felgombolyítsa, Samika kezei szolgáltak motollaként, Akár színházba megy, akár bálba, akár majálisTa n tár- iiriikké saságban van. Férfitársaságban, ahol egyetlen dáma sem volt, nem sokáig tartózkodott, Templomban bár- vagyiilttizhol ugyancsak megnézte, melyik hiilgy hogyan kijdtitt, s pontosan le tudta írni, melyik dámának milyen ruhája, milyen kalapja, keszty je, cip je volt, t vir I hegyire. Éstiistént észrevette, melyik dáma lttiztjtt ízlésesen, és melyik nem. S ha valamelyik ízlésesen lttiz tt, azt monda róla: ,,Kabinettstiick." Ha valamelyik ismert dáma bármit is akart vásárolni, amikához fordult tanácsért, s ha valamelyikiik azt mondta, hogy a ruhája vagy a szín sszetétele Samika ízléseszerint késziilt, ez t kéletesen elegend volt. Az rijságok, a társalgás, a beszéIgetéstárgya, mind-mind a n k világához kapcsolódott. amika szalondandy volt, viszont inkább a n világhoz, semmint a szalonhoz tartozott, Hiányzott hát bel Ie a íérfiasvonás, az íLyen férfi soha nem tud megn stilni. Igyekszik megn si.ilni, de nem képes rá. A házasság Tantalosza marad: iiriiktisen n k keringenek kiiriil
csak az a remény éIteti, hogy még életében Iáthassa amikát a }ráz uraként. Nehezen megy bárhová is, legfeljebb Kreéarhoz és Öam ához, Öaméa jó barát, igyekszik Sofra urat vigasztalni, a krakkói utat emlegeti, s Sofra rir csak ekkor tér kissé magához, ekkor vág kissé

vidámabb arcot. Öam a meg továbbra is a maga régi módján viselkedik; az terrrÉszete nem ismer komolyságot, mindig jókedvíí, mindig kész a világi élvezetekre, noha nem szibarita természet. ,,Egyszer éliinkl" hajtogatja egy- akkor sem tare. Van pénze. Ha lámpással keresné, lálna jobb asszonyt; ez az asszorry, az Sarája mindent helybenhagy; azt morrdja, ha még egyszer világra jiinne, akkor is csak Öam át keresné s ha nem találná, inkább visszatérne a sírjába. Minden áldott nap, akár jobban, akár rosszabbul menjen a dolguk, megtalálja otthon a jókedvet; Öam a rijkké egyíorma. Kreéar is boldog ember. Felesége, az A.gtája mindig kedvében jár. Barátait a felesége is szívesen látja; k ketten sohasem szólítják egymást másként, csak rigy, hogy ,,lelkem". Van egy fia, híres-nevezetes ,,fiskáIis", aztán meg unokái. Ez a két jó barát feltidíti Sofra rir szellemét: Kre ar jóságával és szinteségével, Öam a pedig élénkségével villanyozza fel. Ma az egyiknéI van, holnap a másiknál, vagy pedig mindkett felkeresi Sofra urat, hogy kiverjék

íejébl a bánatot. De mi van Perával? Vajon megjavul-e egyszer ez a tÁkozló fiti, s kiérdemli-e apja áldását, ami balzsamként hatna az apa szívére? Hadd lássuk!

99

xIlI. Pera már tril volt harmincadik éIetévén,voltaképpen azonban még semmit sem tanult. Apjánál a boltban eleinte inkább gazda volt, semmint inas. A cselédség ,,fiatalrirnak" szólította, pedig még az inasiskolát sem végezte eI, amelybe egyébkéntaz iird g em akart járni. Aztán meg a gazdaságban, iskolákban, a pincében lézengett. Sofra rirnak annyi elfoglaltsága akadt kiiltinféle tevé-

kenységeiben, hogy igazán nem nagyon tudott Perára iigyelni. Azt gondotta, Per,a azt íogia tenni, amit , vagyis hogy eltanulja t Ie a mesterséget, s aztán minden rendben lesz. perának azonban semmi kedve sem volt a kalmárkodáshoz. A krakkói utazásig rigy-ahogy még csak megfértek, de azután már semmiképp sem jutott vele ziild ágra. Apja elkergette, de az anya kéréséremegint csak visszafogadta, míg végiit is arra kényszeriilt hogy kitegye a szíirét. Pera akkor arra kérte édesapját, adjon neki valami készpénzt, hogy maga gazdálkodhassék. Apja rászánta magát, és egy nagy, kertes házat adott neki egy kis be, rendezéssel és ezer forintot. Bár neki lett volna ilyen szehogy ennyivel kezdje! Pera szémondotta rencséje -, pen berendezkedett aházában, s gazdasszonyt is fogadott. De mihez kezdjen? Tatán boltot nyisson? Isterr ments!

Perát egészen más fából faragták. Sem az apjára, sem a fivérérenem titiitt. Öccsével rigy beszélt, mint valami teljesen idegerr emberrel. Soha egy istennek ssze nem csókolózott vele, Mégis eredeti ember volt. Meglehet sen magasra n tt. Egyenes, mint a szálfa, Arca keskeny, er sen tojásdad, sovány, sárgás sán ; sze, me nagy, fekete; szemiildijke er s, homloka magas, s noha íiatal, homloka kopaszodott; tekintete biiszke. Aki el sziir látta, azt kellett mondania: ,,Szakasztott Don Quijote." Annyira hasonlított rá, legalábbis olyan 100

volt, miírt amilyennek Don Quijotét pingálják. S ami kiiliiniis, a természete is éppolyan volt, mint Don Quijoténak, amint majd látni fogjuk, S ha ilyen is, egyénisége férfias volt, nem rigy, mint amikáé. F ként marciális nagy bajusza illett az arcához. Gondolatai, tervei furcsák, rendkívii]iek, rigyhogy sokat nevetett rajtuk a

világ, viszont eredetiek. Így hát Pera nem akar boltot. Amint tudjuk, szerette a lovakat. Ezer forintja van, tehát lovat vásárol. Nestor Öaviéhoz, Profithoz ment, a boltjába. Jó napot, Nestor! - Adj' isten, Pera! Hát te hogy keriilsz ide? Hallom, - bekiiltiiztél a házadba; az a hír járja, ezer forintot is már kaptál, az.zal mát lehet valamit kezderri. Boltot nyitsz? Még hogy boltot? Hát a pók fia mindenáron pók le-

- Dehogyi,s! Azért jiittem, hogy megkérdezzem, gyen? van-e elég eladni való hagymád. Szívesen vasárolnék. Van, merrnyi tetszik? - Ií.át dughagymád, iiltetni való? - Dughagymám Mennyit akarsz? - Néhány iccévelis. kérre. - Mire kell annyi? - Nagy kertem van mosolyodott el, és pipára gy j-

-

tott.

-

Jókedved

Pera.

- S mért nevan, legyen jókedvem? Valamennyi keresked knek és szatócsoknak meg az apámnak

tiiknek, is meg-

mutatom, mire vagyok képes, Öt év alatt meg kell gazdagodnom.

De hogyan? mondd meg nekem, hadd álI- kompániába! Nosza, junk - Ehhez nem kell társulás, csak ész ke|I hozzá. Ezt még senki sem próbálta, én leszek az els , Szólj hát! Hadd hallom!

-

101

rég forgatom. a fejemben, de most valóra vál- MárNevet -{tsy beszélsz, mint egy bolond. Mondd meg hát végre, mir I van szó! tom.

istállót épít,Olcsón félig diigl
nagyon egyszer . Hajóvontató lovakat vá- A dolog sárolok, amelyek már teljesen kimertiltek, méghozzá bagatell áron. Azán a lovakat meggyógyítom, rendbe hozom, aztán eladom. S vásárolok egyetlen egy anyakocát

malacokkal, néhány pár csirkét, néhány pár libát meg kacsát. A baromfit iit évig tartom, egyetlenegyet sem vágok le, hadd szaporodjanak, s most számítsd csak ki, iit év mrilva mennyi kocám, merrnyi tytikom, libám, kacsám lesz! Ha letelik az t év, mind eladom! No számolj! Ésnevet. profit is nevet. hogy tartod eI valamennyit? - De Hogyan? Van egy nagy kertem, Már a második esz- ben, amennyi kell nekik, jut a diigliitt lovakból. Mit tend gondolsz, ha a hajósoktól d grováson lev lovakat veszek, iit forintért kapom darabját. Már a b r kifizeti az egészet, S ha a 1ó lábra áll, drága áron eladom; ha nem, a hrist a baromfi kapja, Örtjm nézni, milyen szívesen eszik!

Mindketten nevetnek, Igaz, ha ezzel eltartod ket, jobb nem is lehet! De mivel eteted azt a sok kocát? Els évben kiinnyen el tudom tartani valamennyi baromfit, ha pedig a második évben is kitartok, az iigy biztosítva t an. Ha a második évben is ennyi baromfim van, hát nem találok valakit, aki pénzt .ad k lcsiin, ha látja, mennyi baromfim van? Hát én bizony nem mernék ilyesmibe belevágni. -A beszélgetésnek vége. Pera megveszi a dughagymát, s azza\ elmegy.

S valóban, Pera nem tréfátt. Odahaza vályogból nagy

702

szemére, hiszen egesz életétebberr a kocsmában

t lttitte ól fogva. Minden asztal, minden egym pad

emlék a firi számára. Pera, ha ideje van, itt és nappal. Ha nincs otthon a baromfi kijrfil, akkor itt van. A hajósokat egyt 1 egyig ismeri. Ha olyan sebet kap, vásárolja. Egyik-

Akkor Pera elkiild hííségescigányáért, #r-rlT::T";ffi kihajtja a gyepre, végez vele, és megnyrizza. Néha-néha egy-egy jó lóhoz is j,ut. Így iild gél egyszer a kocsma el tt, pipázik, és hajóra vár. Egy betyár érkezik oda a lován, leszáll a nyeregb l, a lovat a bolt fatáblájához kiiti, aztán bemegy a kocsmába inni, Ö is, a lova is er sen ízzadt, nagyot kellett nyargabria. Pera méregeti a lovat: szép paripa. Bemegy a kocsmába, ott a betyárt veszi szemiigyre, méregeti, s megkérdezi, eladó-e a lova.

-Eladóazal? 103

Pénz&t minden eladó

vá]asza.

-

hangzik a betyár fanyar

S mennyiért adod?

- Kétszáz forintért, - Adok százaI. egy krajcárral sem kevesebb. - Kétszáz, S hol vetted? - A vásárban. - erre kimegy az udvarba, s elkiildi az apja kocsiPera sát a városházára azzal, hogy a lovas keriil azonnal jcijj
ja, te kit l loptad tovább. No de megbocsátok. Nesze még szólt Pera. egy forint is az ritra! Most aztán hordd- eI magad, de ttistént, mert ha még egyszer meglátlak, az istráng sem marad eI a nyakadról! rá a lovas keriil , - Afcirmedt betyár lassri, aztán egyre gyorsulóbb léptekkel az erd ig osont, s ott eltíínt.Pera meg a lovas keriil ezután megosztozott a zsákmányon. Pera ijtven forintot adott

-

neki azzal, hogy az égvilágon senki meg ne tudja a dolgot; a lovas keri.il meg terjessze eI a hírt, hogy milyen pompás lovat vásárolt Pera az szeme láttáta, kétszáz forintért. Így aztáa három lóval tértek vissza. Az apa lovait visszavitték az istállóba, Pera meg feltilt az ríj lóra, s azzal hazakocogott, Amikor Ra a a lovat meglátta, ugyancsak megcsodálta. Igazí riri Ió morrdotta. -Pera nem sokáig- tartotta magánáI a lovat. Harmadnapon már vásárra vitte, s kétszázhítszérteladta; még a k
104

105

azonban épp az imént lóra pattant és elnyargalt, Nem volt ínyére,hogy sokáig maradjon a kocsrnában. Sofra rir épp akkor nem volt oda.haza, Öam ához ment. Pera most elemében volt. Elfelejtette, hogy immár nem csaIádtag, a lovas keriil vel bement az istállóba, kiválasztotta a két legjobb lovat, nyeregbe ugrottak, s elnyargaltak a betyár nyomában. Nem te]t bele negyedóra, és utol-

érték.A betyár lova nagyon fáradt volt, Isten tudja, honnan nyargaltak már. Bekerítették. Te tlaqy az, nagy vítéz?Le a lóról, lopott ló az! -A betyár, látva a pisztollyal felfegyverzett lovas keriil t, nem tehetett mást, leszálit a nyeregb l. Hol passzusod? - betyára buzg n keresgélt a zsebeiben, de a pas zus A nem keriilt el . majd a ló farkához k
A betyár bevallotta, hogy valóban lopta a lovat; odaadja, csak ne kiit
riiletb 1 kenyérdarabokat s miegymást adtak nekik. Egyszer Pera éppen Profit boltjába ment. A lovak messzir I megismerték, és szépen, libasorban, mint ahogy annak idején a hajót vontatták, a bolt felé kocogtak. Az els már be is ballagott az tizletbe, és a zsákbóI ropogtatni kezdte a zabot. Profit kikergette. Pera jót kacagott. Látod, kell a lovakat dresszírozni! fTgy vonul- mintha így nak, iskolában lettek volna. Krinnyíívolt édesapámnak a fekete bankókon meggazdagodnia; de eztpt bálja meg! Így vesz dcitt Pera a lovakkal meg a baromfival, egész pénzétrájuk kiilt
106

De nem tudta kiverni a fejéb l a gondolatot. Belevágott, megbukott; megint e]ijlr 1 kezdte, megbukott. S emellett keservesen, betyárosan tengette az életét.Micsoda kii-

l nbség amika és Pera kiiziitt! Ha Pera Samika mellé állt, rigy festett, mint kocsis a gróf oldalán. Lócsiszársága és fantáziája miatt amika rá sem tudott nézni a bátyjára; ha valaki csak említette is, arra kérte, hagyja, ne beszéljen róla. De Pera sem sokat tiir d tt vele. Ha a koc ma el tti padon heverészett, és Samika arra haladt, igy sz lt: ,,No, nézd a gigerlit, jól é1 az apja nyakán!" Viszont azt mindenkinek el kellett ismernie, hogy Perának jó szíve van; segít a szegény emberen, még ha a saját szájától is kell megvonnia a falatot. Nevetséges kiiliinc volt, de gondolatai és lendtilete arra vallott, hogy nagy vállalkozások szelleme él benne. Kár!

xlv, Samika, amikor ritra kelt, el sz r maga sem tudta, merre tartson, Szívesen ment volna Milánóba, de szívesen Velencébe is. Velence és ,,Majland", ez volt a ,,par plaisir" utasok Mekkája és Medinája. fttkiizben a delizsán zon egyik utas ezt, a másik meg amazt ajánlotta. velence mellett diint tt. Miel tt azonban átkelt volna a határon, bankjegyeit lírára váItotta, Még valaki utazott vele Németországból, amíg azon- az rigy-ahogy t rte az olaszt, Samika egy mukkot ban sem tudott. Udinéba érkeztek. Onnan Coneglianóba, aztán Bellunóba, Trevisóba s még tovább bolyongtak, amíg végre Velencébe érkeztek, Itt vezet t kellett keresni k, Véletleniil talaltak egy ciceronét, s az oda vezette ket, ahová nekik tetszett. Ide-oda kószáltak alagrinán, akanálisok k ,zt, maguk sem tudták, hová, míg végre san 107

Paolóba jutottak, és itt letanyáztak, A tenger, a viziutazás, a gyors, stitét gondolák, az irdatlan nagy paloták és templomok fantasztikus hatást tettek amikára. Saját magának sem hitt. Mikor éjjel végre elaludt, mintha á1mában még egyre valami panorámát nézegetett volna. Három napig nem tudott magához térni, míg végiil szeme megszokta ezt a ktilijniis világot. Kassát Velencével vetette egybe! Néhány nap m lva, mikor bátorságra kapott, német titársával nekivágott, hogy a várost megnézzék. De nem tudta, hogy van ez: tijbb ítt a víz, mint a szátazfiild, s folyton csónakázni kell, Szárazfiildi ember számára eleinte nem a legkellemesebb mulatság. De ha kissé megszokja, tiszta gytinyiiriíség. Ha már San Paolóban van, mindenekel tt az srégi San Giovanni Paolót látogatta meg. Aztán szép sorjában, néhány napig, szrinet néIki,il a lagrinákat, rivákat, kanálisokat, fondamentókat járta, a Riva dei Schiavonit, a Piacettát, a Szent Márk teret, a Rialto hidat; mindenfelé járt, amerre érdekeset látott. Velerrcei tartózkodása idején a látottak kiiziil leginkább a Szent Márk-székesegyház tetszett neki, a Campanile

di San Marco mellett, gy nyiirííségesárkádjaival. Legszívesebben azonban a Lídótól a Chioggiáig sétálgatott, Kés bb már annyira tetszett neki Velence, hogy akár mindiirtikre ott maradt volna. Nem is csoda: Samika, ilyen jóképíídandy, a pompás olasz n k kiizelében. Olaszul is gyor rn megtanult, mett az olasz szép nyelv.

a

veset. Meg aztán gyirniilcsiiket, fiigét nnspolyát, narancsot; már februárban érett kajszibarackot majszolt. Még a lag nában is megíiird tt, a tenger ktjzvetlen k zelében;

az is tengervíz. Egyszer, miel tt levetk ztjtt volna, papírt kért és tollat, hogy levelet irjon az édesapjának. Am gy is pénz kell neki már, egészen kiktiltekezett, s épp ebb I az alkaIomból íogja apját ]evé]lel rneglepni. Nekiiilt, és a kiivetkez levelet írta: Szeretett Eilesapdm! Tudatom, hogg lstennek hdla, jó egészségbenuagyok, s arra kérem az lstent, hogy Ed,esap mnak is adjon er t, egészséget,Most éppen a tengerben liird z rn, itt azt mondidk, ez nagaofu egészséges. Nagyon soktéle embert lóttam itt, mindent most el sem tud,ok mond,ani, d,e ha maid hazatérek, elmesélem. Sok mtnden!élétmegismertem, amir l azel tt nem is lmodtam, De naggon kik ltekeztem, mert az utaz .s drdga, no nl,eg itt igen ng.ga a dr gasó.g; egg k rte, ami n lunk csak októberben érik, egg eziisthíl,szasba keriil, Arra kérem, kedues Apám, kiildiiin nekem pénzt, uagy kétezret, post ,n, éspedig dukdtokban, mert itt a bankó nem, rnegu. Szeretnék eggetm st uás rolni. Mihelgt pénzt kapok, hazatérek, Tiszteltetek mi,ndenkit. A címem: Venezia, San Paolo, JVb 5008. Venezia, 78 .,, április 7. Cs kolja a jobbi t enged,elmes tia

Szinte mindennap szíltházba ment, méghozzá legtiibbet

Fenicébe, a ,,vizi kapun'' át. Mindent megjegyzett magának, hogyan ltijzkiidnek a n k, tet t l talpig, a legkisebb apróság sem kertilte el a figyelmét. Lesz majd otthon mit meséljen. Megtanulta, hogyan kell osztrigát enni, tengeri kagylót, tengeri rákot, ,,strahinót'' meg gorgonzolát, s parmezán nélkiil sohasem sziircstilgette a le108

Samika

Megfiirdiitt és feliilt
jutott.

109

Sokáig várt, egyszer csak a postáról jelentették, hogy pénzeslevelet kapott. Kinyitotta, és ezt olvasta:

kedues samika! Leueledet megkaptam, En egészséges uagyok, d,e az no,gaon elszom,orl,tott, ami.kor ol,uqstqrn, h,ogy a tengerben Jiirilesz. H t ott m is f rd, z alkalmatossá.g nincsen, hanem a tengerbe muszá,j mcníLeil? Ezért naggon elszomorodtam. A tenger hulldmai. elragadhatnak. Ha életben uaga, amint a lelselet rnegkapod, azonnal indulj haza. A gondok aludni sem haggnak, térj pissza!

Szeret édesapdd K. s.

Amikor amika a levelet megkapta, el sztjr nevetett, kés bb azonb rn sajnálta, hogy olyan kiinnyelm{íen megígértea hazatérést. Mindent iisszecsomagolt, hogy hazatérjen. Emléknek azonban mindenekel tt egy velerrcei aranyláncot vásárolt magának, mert a velgncei filigrán a legtcikéletesebb az egész világon; aztán ,,venezianer" k penyt vásárolt, magas gallérral, hogy mindenkinek eldicsekedhessek: ez ígazi velencei portéka; aztán ,,carbonarit", mert az most divatos. Végiil sok szép csecsebecsét vett a dámáknak, melyekkel kedveskedni lehet. Mikor így felkésziilt, ritnak eredt. Sokáig utazott, de szerencsésen hazaérkezett. Apja már nagyon várta, sóvárgott a fia után, alig várta, hogy viszontlássa. xv. Miután Samika elutazott, Soíra rir ttirelmetleniil számolta a napokat, hónapokat, egyre a fiát várta. Nehezére esett kivárni az id t. Elment Samika messzi, idegen 110

országba, ki tudja, milyen baj érheti; fiatal, tapasztalatlan, de világot kell próbálnia. Hónapok teltek, amika még mindig nem j tt vissza. Kétszer írt, az igaz, egyszer Udinéból, másodszor Velencéb l. De az apa most nem tudja, mi t rtént a második IevéI után, amikor fia megfiirdiitt a tengerben. Sofra tir elolvasta a levelet, jóI áttanulmányozta, és miután megállepította" hogy amit
Adj egy kávét, Óaméa, -Megeredt a szó, mint máskor. Hogy va,gy, Sofra?

- Ne is kérdezd, levelet kaptam -Azzal eI }ritzta zse éb I a levelet.

amikától, baj van.

halt meg?

Csak nem - Tessek, Elébe dobta a levelet. olvasdl -Öaméa elolva.sta. Hát mi baj val? Azt írja, fiirdik a tengerben, is -baj?

az

Add tovább a levelet. átadta a ,,fiskáIisnak". Az is elolvasta. Nincs itt semmi veszély, megfiirdiitt a tengerben. - ]rfo, ti is fura emberek vagytok! Még hogy a ten- íi.irdeni! Olvastam én Kenclelac kiinyvében, A tergerben mészet arculat ball., hogy a hold f lfelé vonzza a ten-

-Öam a

gert, aztán meg elengedi, éspedig minderr hónapban; s ha

amika épp akkor fiirdiitt a tengerben, amikor azok a

111

rettent hullámok támadtak, nem fulladhatott bele tengerbe?

a

fiiriidjék? - Ugyan már, fiatalság, bolondság. akkor Isten tudja, hátha - akkor jiitt rá, hogy beleereszkedjék a hullámokba! épp Ha félsz a tengert l, akkor mért kiitdted Taliánországba? Tán csak nem bolond, hogy épp

Te jól tudod, mi mindenen estiink át szátazon ts, - még épp hátha akkor keríil az ember a terxgerre, amikor vihar van!

-

Aki még árnyékától is fél, ne - vélte Öam a.az

menjen a napra

Te jártál már Triesztben, Öaméa. Fiiriidtél-e valaha

is -a tengerben? Hajjaj, de hányszor, s még a hajamszála sem giir-

- meg! bi.ilt

Hajjaj, boldogtalan apa vagyok én, még csak az - hogy a fiam kell, a terrgerbe vesszen! Ha pénzt kiildtél neki, akkor ne legyen rá gondod, Nyugodtan alhatsz, két hét mrilva itt lesz. Isten szava szólaljon led! - S mért kalmárkodik abel te Perád lovakkal? - Még csak ne is kérdezz róla! Kutyából nem ]esz

szalonna.

lesz, ha asszonyt nézel amikádnak, Kire fo- aJobb god vagyonodat hagyni? Nem látod, hogy már megvéntiltél, a házad, meg árván maradt? Hiszerrr én is azt szeretném, hogy amika menyegz -jét megérjem! Hát bizony, ne legye,rr nagyon válogatós a te amikád; van itt lány elég, tán csak akad neki is egy rendes teremtés. - Az tetszésére bizom, vegye el ut, amelyiket akarja ,. .

ll2

Ilyen beszélgetésben telik az id , s aztán hazatérnek, mindegyik a maga házába. Sofra rir se éjjel, se nappal nem leli nyugalmát. Már két hét eltelt, de Samikának se híre, se hamva_ Még egy hetet vár, ha addig sem j n, kurrentáItatni fogja. Egy szép napon, éppen délberr, Sofra rir Katicával ebédel, s PeráróI beszélget, amikor hallják, hogy kocsi á1I meg az udvarban, IVÁég}nozzá minden bizonnyal idegen kocsi, mert Sofra rir jól ismeri a kocsija ziirgését,még ha a második utcában jar is. Gondolkodik egy keveset, aztán feláll, hadd lássa, mi van odakiinn. Épphogy az ajtóig ér, amikor elébe toppan Samika. Jó napot, édesapám, itt vagyok! -Kezet csókol apjának, Sofra rir átiileli, megcsókolja. Ktinnye is kicsorran. Katica is ákileli. sokáig, fiam, már azt gondol- HoI maradsz ilyen tam, a tengerbe vesztél. Mért fiird z l te a tengerben? Rosszul tettem, hogy megírtam, de isterrnek hála, itt- vagyok, s épen és egészségesenláthatjuk egymást! Az tjrijmnek se vége, se hossza. Most azán behordják a sok ételt, italt. amika megéhezett, veliik egytitt asztalhoz iil és megebédel. arnika mindenekel tt elmeséli nekik, hogyan fiirdtitt meg a tengerben, anélkiil, hogy baja esett volna. nekem? Azt gondoltam, a - Hát mért nem így írtál tenger hullámai kiizt vagy. amika most eI hozott egy ládát, amit vásárolt. Apjának egy talián formájri tajtékpipát hozott. Katicának szép kend ket meg fáintos ruhákat. Katica visszavonult, hogy felpróbálja a ruhákat. Kávét hoztak. Sofra rir els ízben megtiimte a talián tajtékpipát. Most pedrg, fiam, hadd kérdezzek t led va- Mirrdarról, édes lamit. airnit ott láttáI, majd máskor fogsz mesélni. Most azt mondd meg nekem: szemiigyre vettél-e ritktizben valami csinos hajadont? 113

Nem, apám. Már hogyan n stilnék én ltáliában?

- S itt kiizelebb, fehérszeméI5rt?

valahol? Nem láttál valami jókép

Nagyon fáradt voltam, apám, de majd most utána-

nézek.

puszta a h;áz. Katica rigy él, mint Láthatod, - apáca, rámilyerr valami nem számíthatunk, Pera pedig nemcsak korhely betyár, hanem még gazember is. Nemrég feltijrte a fiókomat. Hogyhogy? - Épp akkor, amikor levelet kaptam t led, elmentem - ához tanácsot kérni, épp akkor tiirént. Öam jut, Gazember - lopott? ez a Pera, majd még akasztófára Sokat Vaey h sz forintot, az inas mondta. De iirdiig vigye! Inkább másróI beszéIjtink! Akarsz n siilni? Akarok. - Igyekezz már qgyszer! - amika iirrnepéIyesen megígérte édesapjának, hogy megn siil. Most aztán mindenki a dolga után látott. amika elment a kafanába, e.améíhoz, s elmesélte, mi mindent látott Velencében, Mindannyian álmélkodtak. Elmondta, mit evett, mit ivott, mindazt, amit a taliánok, csak éppen macskát, hoilót meg dongót nem evett. Micsoda, még dongólegyet is esznek? kérdezte

Kre -

ar.

-

Salátát csinálnak bel le, hagymával és olajjal ke-

verve.

amika most a legels ember a városban, Három hét m lva megint ritra késziil dt tt Kassára. Megígértea polgármester lányának, hogy feleségiil veszi, Édesapja pérrzt adott az iltra, és amika elutazott. Amikor Kassára ért, ott megtudta, hogy a polgármester lánya

már férjhez menrt, amika két hétig Kassán maradt, 174

aztán hazawtazott. Most az otthoni lányok kijzt kezdett kijriilnézrri. Egyet már ki is szemelt volna, :vagy az sze. melte ki t, ha kiizbe nem jtitt volna valami, ÖaméánáI bál volt, éspedig ,,nobelbál". Sokan jiinnek vidékr l. Egy mészáros is érkezett S. falvából, gyiinytirií szép, egyetlen lányával. Magas, sz ke lány. A mészáros,

Polacsek rir, nagyon gazdag, és Sofra rlr régi ismer6se, A régi ismer siik ijrijmmel i.idvtizlik egymást. A társaságból természetesecr Samikának sem sza.bad hiányoznia. amika gorrdosarr iilttiziitt, olyan, mintha skatulyából hitz,ták volna ki. Fáintos frakk van rajta, fekete pantalló, nyakkerrd je, masnija olyan pompásan varr megk tve, hogy mas nem is tudja ilyerr szépen, csak Samika. S aztán fehér mellény, az ingmellen zsabó, nyakában a ve. lencei óra lánca, s ehhez még elegáns tartása- mindenki ót nézi. Hát még amikor ,,angazsálja magel", micsoda gráciával lépked a kiszemelt táncosn eLé, s aztán az a nagyszeríi meghajlág bók igazi szeladon! Nagyszerííenismeri az etikett el írásait tudja, hogy az els ség a máshorrnan jiitt frajlicát illeti. Az els valcert Polacsek kisasszonnyal járja. Jó tánco n . Utána a t bbi kisasszony keriil sorra, Minden szem Samikára tapad. Polka ktivetkezik. Samika ezt is nagyszerííen lejti. Sofra rir a terem ajtajából nézi a fia táncát; ugyanígy Polacsek rir a lányát nézi, de Samikát is szakértelemmel méregeti.

No de Kirié micsoda fáintos fia van magának| - De magának isr, fáintos lánya! -Bókolnak egymásnak.

Samika id nként át-átmegy az egyik hátsó szobába, ott a pa,dlón krétadarab van, s a gigerlik a talpukat krétával dtirzsirlik be, nehogy a teremberr elcsrisszanak. Lujza kisasszony ícy hívták Polacsek rir lányát szíveserr táncott amikával; amikának is tetszett Lujzika, Olyan, mint egy fehér galamb, Már éjfélel tt híre 115

terjedt a bálban, hogy Lujza kisasszony édesapja tvenezer forintot ad a lányának hozományba. A gavallérok kiiriilrajongják a lányt, aki azonban le nem veszi a szemét samikáról. Most sziinet kiivetkezik a táncban. sofra rir és Polacsek egyiitt iildiigél, és roppant komolyan beszélget; Sofra rnak semmi kedve a báIhoz, mulatsághoz, kizát lag ez6rt jótt, hogy lássa, ki vet szemet amikára. Vacsora után Sofra rir dohánnyal kínálja Polacsekot. Az átvwí a zacskót, es kijsziinetet mond. Most megint kezd dik a tánc. KiáItas hallatszik: ,,Cotillon!" Samika vezeti a táncot, éspedig Lujza kisasszonnyal, Pompás tánc. Micsoda fi,gurákat kanyarít amika, csupa kecsesség, hajlékonyság, minderrki beane gyiinyilrk di,k! Hát még amikor Samika ,,dos á dos" egy másik táncosnak háttal iil a széken táncosn jével, kétség sem fér hozzá, hogy amikát fogják választani! Amikor a mazurkát lejti, iisszetiti a bokáját, s a táncosn t ker,geti, játszik vele, jobbra-balra hajladozik, valóságos Adonisz! Igazán nem csoda, hiszen Kassán tanulta a mazurkát egy ulánustisztt l, sziiletett lengyelt l, aki Kassán a,,Feuerpiquet"-t kom,rnandírozta, azán Lembergben a legjobb táncosokka] kelt versenyre. Samika és Lujza már annyira megbarátkozott egymással, hogy Polacsek kisasszony meghívta, látop|assa meg ket S.-bm, amire amika szavát is adta, Mikor elváltak egyrnástol, amika mint igazi ,,ga-lant homíne" csókolt kezet Lujzának, a kisasszony pedig, megszorítva táncosa kezét, kiisztinetet rebegett.

A bál k<jziinsége szétoszlott. Másnap ebéd után Sofra rir és Samika elbeszélgetett

egymással.

- No, 1ány? 116

édesapám, hogy tetszik magának

a

Polacsek

Szép, egészseges teremtés, s az apja becstiletes,

derék ember, anyja nincs. Ötvenezret ad vele hozományba"

a

pénz, nekem a lány kell.

- Mit A pénz sem rossz! S neked tetszik? - Tetszik. Akarja, hogy feleségiil vegyem? - Nem ellenezném, csak egy dolog nem tetszik nekem. - Éspedig? - Hiszen tudod: sváb lány! - S édesapám nem akarna sváb lányt? - Nem azért, mett sváb az anyanyelve, hanem azért, mert nerrr a mi hitiink n van, nekem

nern gondolt erre. Sofra tir Samika elvijrijstjd tt pravoszláv. tántoríthatatlan Nem akarom, hogy kétfélekeresztel legyen a csa-

ládban.

Azon lehet segíteni.

- Hogyan? - Hogy a lány térjen át a mi - Az már egészen más. -Samika felléIegzett.

hitiinkre.

Meghívott, látogassam meg a családját.

- Mehetsz, amikor tetszik, a hintó re- áJl,

rendelkezésed-

S valóban, amika elment a lányos házhoz. Néhány nap mrilva amika S. helységbe utazott. Nagy, tiszta falu; a f ldesriri kastély is ott van. amika bekopogtatott Polacsekék házába.

Tágas udvarház, nagy marhaistáIlók, lóistállók, fészerek. Miel tt továbbment volna, megállapította, hogy er g nagy ház. Polacsek épp egyik istállóból jtitt ki a fiával, felismerte, és nyomban amikához irányította a lépteit.

Isterr hozta, fiskáIis rir! Örvendek, tessék beljebb kertilni! Ez |tt a fiam! Bementek; ott Lujza fogadta és Matild íiatalasszony,

tI?

ifjabb Polacsek felesége, Lujza kisasszony édesanyja már nem élt, Polacsek cizvegyi sorban volt. Apa és fia most ajánlva magukat, elmentek. Lujza átadozott, hogy milyen j L érezte magát a bálban, Matild rirasszony pedig sajnálkozott, hogy nem mehetett el, épp akkor er s fejfájása volt, De ha még egyszer bál lesz U,-ban, fogadkozott, hogy elmegy, hogy is cotillont táncoljon a ,,fiskális tirral". Matild tirasszony ezeknél a szavaknál elmosolyodott, és sokatmondó pillantást vetett Lujza kisasszonyra és Samikára. Lujza kisasszony fiilig pirult: már sokat meséIt sógorn jének amikáról. Lujza kisasszony szemébí5llátszott, hogy roppant rvend anrika érkezésének;ezt már a bemutatkozáskor is észre lehetett venni, s most, hogy amikával beszélgetett, gyors pillantást vetett a ttikcirbe, és megigazgatta a haját. Nem leplezte, hogy tetszeni akar, s nagyon tirvend annak, hogy Samika állt a szavának. Matild as zony kiment, hogy minéI jobb ebédet készítsen, Addig a két fiatal magára maradt. Beszélgetnek, egyezkednek, hol, mikor és melyik bálon fognak ismét találkozni, de még nem jiinnek el a farbával. Csak Lujza kisasszony .sohajt fel olykor-olykor, ezt az egyébként mélyr I felt
Elérkezik az ebéd ideje. Mindannyian egyiitt vannak. Gazdag mészároshoz ill ebéd. Nem aífélemarhahris kiirettel, sem holmi ,,erttremets" avagy faisan á la Cambacére hanem egyszeríímarhah s, amilyent csak egy igazi mészáros vághat ki a ktjvér színhrisból, ,s aztán micsoda borjrihris es pompás k vér pulyka, ha nem is mogyorón hízlalták. A bor pedig jobb, mint a ,,cliquot'' keverék. Polacsek rir aziránt érdekl dik, mért nem j tt eI Sofra rir is. amika kimenti, Ezután a gazdaságról társalognak, s amikor ezzel a beszélgetéssel végeznek, Po118

lacsek rir a fiával a dolga után néz, s a vendéget a hiilgyek íigyelmébeajánlja. Lujza kisasszony elnézéstkér, hogy a verrdéget egy pillanatra Matild asszonnyal hagyja, s a másik szobába

megy. Nemsokára gítársz hallatszik onnan, amika a frilét hegyezi, egy nyitány akkordjait hallja, s nyomban felismeri, hogy jobban játszik, mint Lujza kisasszony, noha Lujza sem játszik éppenséggeIrosszul, viszont amika a gitátozás mestere. Lujza kisas zony nem sokkal ezuán belép a gitárral. Gitározik, Herr von Kirió? - Sajnálom, netn é ek hozzá mondja amika, de

mosolyog,

-

játszik,

hiszen maga látom a mosolyáról! - Nem éttek hozzá, arra kérem, játsszek kegyed. Játszom kissé, de nagyon rosszul, majd maga után megDe

próbálkozom vele. Matild is nógatja Lujzát, hogy játsszék. Játsszái, Lujzat, Aztán majd a íiskális írr is játszik. Lujza kisasszony végiil rászánja magát, s gitárkísérettel ezt a kis dalt énekli: ,,Mein Herz ist Horst der Liebe." Amikor elénekelte, amikának adta át a gitárt. amika kicsit nekikésziilt, aztán tázertdített. Gitárkíserettel elénekelte a kis dalt: ,,Wie stark pocht mein Herz." A két hiilgy el volt ragadtatva, Lujza kisasszony kezébe temette az atcát, mélyen el-

tiín diitt, egyetlen szót sem szólt. Hallgatása beszélt, szívéighatolt. De nem is csoda, Samika már

A dal a

Kassán alaposan megtanult gitátozní, Velencéberr pedig tudását a tijkéletességig fokozta. Aztán az olasz,,tremolója"! amika látta, hogy Lujza kisasszony nagyon belemélyedt gond,olataiba; hogy ezzel megindultságát palástolja, s nehogy a lány elriistellje magát, mást kezdett játszani. Egy indulót játszott, de olyan pontossággal és

119

eréllyel, hogy azt lehetett volna gondolni, valamilyen kvartettb I játszik. Így gítározott még tovább, míg végre észbe kapott, hogy már ideje indulni. Az els látogatásnak nem szabad hosszri ideig tartania. Igyekezett befejezni, de Lujza kisasszony megkérdezte: Ha báI lesz, eljiin, Kirié r? - Boldog leszek, ha jiihetek,

- Igaz, nem lesz olyan el kel , mint amilyen magnrknál volt, de ha megelégszik a partnerével, itt is jól rnulathat,

is ezt - Én Tehát eljiin? - Ha jegyet kapok mosolyog Samika, - Arra ne legyen gondja, ktildtink. -Még egy kicsit elbeszéIgetnek, aztán Sarnika e,Inézést kér, indulnia kell. Matild rasszony elmegy, hogy a két gondolom.

Polacsekot behívja, azok jiinnek is, mintha nagy elfoglaltságot hagytak vo]na abba, szívélyesen elbricsriznak Samikától, s arra kérik, máskor is látogasson el hozz,ájuk. amika elbricsrizik, kocsira iil és hazaindul, Apjának aztán elmesélte, hogy Polacsekéknál nagyon szívesen látták, s tijból meghívták; nagyon sajnáIták, hogy Sofra r nem jiitt, és mindannyian szíves iidvcjzletiiket kiildik. - Mit keresnék én ott, ha te elmégy, hogy meglátogasd azt a lányt? Még azt hitték volna, hogy lánykér be jcivtink.Ez a te dolgod, s ha majd én megyek hozzájuk, valamilyen iigyben nélktiled keresem fel Polacsekot.

-

Rendben van, édesapám, err

széli.ink.

720

I majd

máskor be-

xvL Farsang van, mindenfelé áll a bál. Egyszer csak beállít egy mészároslegény, két jegyet hoz; egyiket Soíra rirnak, a másikat amikának, Polacsekék kiildték. S,-berr hárorn nap mrilva bált rendeznek. Samika ott tartotta ebéden a segédet, aztán elengedte azza7, hogy ,szívélyes iidvtjzletét és ktisziinetét kiildi PoIacsekéknak, s megígérte, hogy a bálorr ott lesz. Amikor Samika elutazott S.-b l, Polacsekéknál nagy megbeszélésvolt Samikáról. Mindegyikiiknek tetszett, az apának is, a fiának is, Matild rasszonynak és Lujza kisasszonynak is. Matild rirasszony nem gy zte a fiskálist magasztalni. Azt morrdta ki, amit Lujza kisasszony étzett, s t érzelmei még ermél is tirbbet mondtak. Az otromba mészárossegédek kijzt olyannak látta amikát, mint roz;nraringok ktizt a liliomot. Nern is csoda, samika egész megjelenése, szép tilt zktidése, nemes járása, egész mindez mélyen belevés diitt Lujza kisattitude-je asszony szívébe. Holnap Iesz a bál, készi.il dni kell. amika az édesapjávaI igyekszik megegyezni. Megyiink holnap bálba, édesapám? - Eredj csak magad, mit keressek én ott? - Ez sért lenne az óreg Polacsekra; azt hinnék, hogy - a meghívásukat. Ha az itteni bálon is részt vett, Ienézi apám, semmi oka, hogy oda ne menjen, s méghozzá velem.

Sofra rir engedett; legalább kijzelebbr l megismeri a Polacsek családot. Elmegy. Másnap estefelé megérkeztek S.-be, és a Fehér L6hoz cimzett vendégl ben szálltak rneg. A faluban szép f ldesriri kastély volt, de a fiildesrir nem lakott ott. A fiildesrir gróf volt, és rendszerint Bécsben tartózkodott, a kastélyban pedig tisztvisel i, ,,beamterjei" laktak, éspedig 12í

Schepps kasznár, Kraus ispán és Geisinger f erdész. A termet, amely egyébként a vendégl megszokott helyisége volt, s amelyben vasárnaponként a parasztok táncoltak, most bálteremmé alakították át. Kicsiny terem. A padlót szépen felsikálák, a falakat kirneszelték, ztild gallyakkal, iiriikziilddel díszítették;négy tiikcir volt benne, kisebb-nagyobb, innen-onnan k lcstin
l22

megnézze, ott van-e már a kasznárné, a f erdésznéés az ispánné, addig nem indulnak. Egyik sem akar els nek érkezni, mert uzel a rangján esnék csorba. amika az ablako,rr át benéz a terembe: még mindig nincs ott az ,,haute volée", csak a bíró érkezett meg néhány eskiidttel meg a lányaik, k azonban nem kezdik meg a táncot, amíg a kasznárné meg nem jcin, kiiltinben sért dés lesz. Samika végi,il is nem bírja a hosszli várakozást. Megegyezik édesapjával, gyorsan befogatnak szép szánjukba, s elhajtatnak Polacsekékhoz,,vizitbe". Lujza kisasszony nem a kalsznárné miatt hrizta az id t, hanem azért, hogy amika érjen elóbb a bálba, mint , miatta aztán a kasznárné eI is maradhat. Apa és fia belép a házba, Polacsekék nagy tirtimmel fogadják ket. Mindannyian felkésztilten, indulásra készen állnak. Lujza kisasszony rózsaszín ruhában, Matild rirasszony egy árnyalattal stjtétebben. Az id sebb és ifjabb Polacsek eziistgornbos spencerben. Sofra riron bársonynadrág és,,jankli", ezi.istgombok csillognak rajta, csizmáján nincsen sarkantyri, Nincs már kedve a sarkantyrihoz, amika, mintha skatulyából hrizták volna eI , akár grófi bálba is mehetne. Most már nem várnak tovább, beszállnak az el áll két szánkóba, s azzal egyenesen a Fehér L hoz, a bálba. Bevonulnak. Még senki se táncol. Ifjabb Polacsek r rendelkezik, hogy rázendítsenek. A mészároslegények is itt vannak, eziistpitykés spencerben, egészséges, jókép fiatalemberek. Felzendtil a ,,Polonaise-marsch". amika karon fogja Lujza kisasszonyt, ifjri Polacsek rir Matildot, egyik segéd a bíró egyik lányát, a másik legény a másikat és így tovább, s megkezd dik a séta. Megállnak. Samika kiiriilnéz, és ironikusan mosolyog; még soha életében nem volt ilyen báIban, A zenekar ,,lándlert" játszik. amika egyébként soha ,,lándlert" nem táncol, de most muszáj. Mindenki táncra L23

kel. Meghallja a hírt Sclreppsné, meghallja Krausné, Geisingerné, s a hír arról szóI, hogy Lujza kisasszonynyal egy roppant elegáns gavallér táncol. Nosza, gyorsan k is szánkóra iilnek, és a bálba hajtatnak. Amikor a terembe 1épnek, k ri.ilnéznek, ki mindenki látja ket, meghajolnak, Samika is hajlong, Lujza kisasszony is, Matitd rasszony is, az arcukon azonban ironikus mosoly. Amikor a hír Krieblernéhoz, Ilauernéhoz is elérkezik, k is gyorsan fe]kerekednek, s már ott is vannak.

Krieblerné és Hauerné vitték el a pálmát: utolsónak érdiadalmasan néznek kiiríil. Lujza- kisasszony megkéri a bátyját, hrizasson valcert. Ifjabb Polacsek r azonnal kiadja a rendelkezést, Itt nincs táncrend, hogy mikor mit táncolnak, hanem mindenki a saját kedvére rendelhet zenét. Hilzzák a valcert. Most megint táncolnak. A máshonnan jiittek is itt vannak. Mikor látják, micsoda gráciával táncol Samika Lujza kisasszonnyal, s milyen elegáns Samika, megáll az eszuk. Mindannyian irigylik Lujzát, és sóvárogva várják, hogy k is táncolhassanak vcle, Már hallottak Samikáról, hogy kinek a fia, amika mint ,,galant homme" sorra kéri fel a h lgyeket, s azok majd elolvadnak a gyiiny rííségtl. Csábos pillantásokat vetnek rá, tekintetiik szinte esdekel, hogy kiinyiirtiljcin meg rajtuk, s tánc k zben kiinnyedén szorongatják a kezét. Mindhiába: amika testestiil-Ielkestiil Lujza kisasszonyé. Nagyban áll a bál, mindenki táncol. Sziinetben Sofra r Polacsek mellé iil, éspedig a f helyre, mert Polacsek vendége. Odaintik a bandát; Polacsek rir Sofra rir egészségéretiríti poharát, tust hítzat, erre Sofra rir Po,acsek rir egészségéreemeli poharát. Megint tus. Vacsora után a banda tijból a fiatalságnak hivza. Polacsek és Sofra rir még mindig egymás mellett iil a fehér asztalnáI. Polacsek rir el hivza dohányzacskóját, és valódi verpeléti pipadohánnyal kínálja Sofra urat, Az j l megtiimi nagy, keztek

/.llI

l,

:

!-.\"'

,l\ ll\

ll'i ,/

,1\\

ii\ \,}

i

124

1

J\

VA

ezi.istkupakos tajtékpipáját, rágyrijt, jóízííenpcifékel, és

a dohányt dicséri, Kettesben jól elbeszélgetnek házi dolgaikról. A teremben nagyban táncolnak, a ,,lándlernek" se vége, se hossza. Most azok is megérkeznek, akik éjfélel tt nem voltak itt, módos gazdák családjukkal, egyesek nadrágban, z ld manchesterb l szabott spencerben, mások meg fekete ,,szatingló"-ban. Mindannyiuk bajusza borotvált. Most aztán fiatalja- regje, mind táncra perdiil, még a bíró is táncol. A ,,lándlerr l" a zene nótára tér át, azt a da|thttzzák, hogy: ,,Ich hab' mein Schimmel verkauft." A sváb menyecskék kisgyerekkel a karjukon iilnek, s ha valamelyikiiket táncra kérik, a gyereket odanyomják az els mellettiik iil nek, táncba mennek, s fordulnak néhányat. A legényeken s az tiregebbeken is majd szétreped a manchester, amikor forgás kiizben jobb tenyeriikkel nagyot csapnak a jobb térdiikre, s perdtilnek egyet. Polacsek tir és Sofra r is odaáll az ajtóba, s onnan nézik a táncot: gy nytirktidnek benne. Lz ,,haut volée" most abbahagyja a táncot. Leiilnek, megjegyzéseket tesznek a táncra és a táncosokra, keszken jiiket a szájuk elé tartják, rigy vigyorognak. Egyikmásik tánc k zben nagyot botlik, s elvágódik, ez is szórakoztató. amika elmeséli, hogyan táncolt Velencében. Három óra kijriil srirgés-forgás támad, egyesek hazakésziil dnek. A banda rázendít még egy valeerra, s most az egész,,haute volée" táncra kerekedik, aztán lassanként oszladozni kezd. Nehogy a nótáriusné és a tanítóné most el tti.ik menjen el, Scheppsné, Krausné és Geisingerné gyorsan hozatják a kabátjukat, s már ki,inn is vannak. Krieblerné és Hauerné hiába sietett; elkéstek. Távozásban a másik három vitte el a pálmát. KezdetnéI az els k voltak, most a második helyre keriiltek így hát rangban az egyensrily megmaradt, l27

Viszont Polacsekéknak egyáltalán nem siet s a távozás, Ók maradnak. Maradtak a ttibbiek is: az urak, a kasznár, az ispán, a f erdész, a nótárius és a tanító a fehér asztalnál elvegytiltek Polacsekékkel és Kirióékkel, és kivilágos kivirradtig maradtak. A bálnak vége, most már csak néhány manchesterkabátos pár maradt vissza. A társaság szétoszlott. Polacsekék Samikát és édesapját meghívják, tartsanak veliik. Megk sz nik, de azt mondják, hogy inkább máskor majd meglátogatják ket. Polacsekék erre meghívják ket, jiijjenek e1 egy órakor ebédre. Ezt megígérik. Lefekszenek, hogy aludjanak kicsit. Tizenegykor felébrednek, feliiltiiznek, s fél egykor szánkón Polacsekékhoz hajtatnak. SzívéIyesen fogadják ket, Samika a fehérnéppel társalog, Sofra rir pedig az iireg Polacsekkal megnézi az ólakat és istállókat, nézegeti, méregeti a j6szágot, milyen szép, és megdicséri Polacsekék gazdaságát. Polacsek rirnak ez roppant jólesik. Elj
édesapja hamarosan hívni fogja, s valamit el hrizott a zsebéb l. Ha nem veszik zokon, kérem, fogadják el t lem a bál- emlékére ezt a csekélységet. Két pár, hajszálakbóI font és arannyal átsz tt fiiltinfi.igg6 volt. S mellette két ugyanilyen gyiir . Velencei filigrán tette hozzá amika. Egyiket udvariasan -Lujza kisasszonynak nyrijtotta, a másikat Matild nagyságának, A hiilgyek elfogadták, megkiisztinték, tiriimmel nézegettéka gy ny ríi munkát, lelkesen dicsérték.Sofra rlr ekijzben felállt, és felszólította Samikát, induljanak már haza, mert rájuk estele-

dett, Annak rendje és módja szerint elbricsriztak,

és

szánkóba tiltek. Samika miirrdkét hiilgynek udvariasan ke-

zet csókolt. Amikor sofra rir a bundát a vállára akarta vetni, Lujza kisasszony segített neki. Isten veltik! Isten veli,ik! -Amikor hazaérkeztek, vacsora után apa és fia megint elbeszélgetett egymással. Nos, hogy tetszett a bál, édesapám?

száj

Tetszett. Nincs sok kedvem a nevetéshez, de muvolt nevetnem; Polacsek iizvegyember, de azért is jól mulatott, hogy tetszik a Polacsek család? - S Az is tetszik. Minden rendben volna, csak éppen az - amit már említettem. nincs, Mindent rendbe lehet hozni,

- Nehezen, - Majd meglátjuk. - S aztán említettéI-eva]amit err l a lánynak? - Nem én; sem a hely, em az alkalom nem volt meg- , hogy ilyesmir l szó essék. felel .- De én szeretném minél el bb tisztázni ezt az iigyet, s ha nem lesz bel le emmi, ne vesztegessi.ik az id t, még egy kis tiirelem, amíg a farsang elm lik. - Csak

Nem muszáj épp farsang idején n siilniim, mint valami iparossegédnek.

Az igaz, hrisvét után is lehet.

- Mihelyt a farsangnak vége, megteszem a kell péseke. Még egy kicsit várjunk, amíg a bálokon hil sztirnk. Öam

1élen,

ánál biztosan lesz még valamilyen báI,

s

akkor majd rijbóI vendégségbe hívjuk ket. Nos hát, fiam, most nézz a dolgod után, olvassáI, - ami tetszik, nekem meg a magam munkáját kell írjáI, végeznem, ami a tied is, mert láthatod, mástól nincs segítség,Katica, az a hallgatag lány egészen visszahrizóróla beszé]ni sem szedott a szobájába, Lenka pedig

-

retek,

Lenka, a szenátor íelesége, eI sem járt az édesapjához.

A íérjeoldalán nagy pert indított az tiriikség míatt az

apja ellen, anyai riikrésze miatt, A szenátor azt bízony, gatta, hogy az egész vagyon k ziis szerzemény, s az anyai részt természetesen fel kell osztani a gyermekek

kiiz tt.

i

Sofra rir kiegyezett, de vejével és lányával tcibbé nem

állt

szóba.

xvIL amika elment Óam ához a kafanába. Belépett. Az ebéden már tril voltak.

Er t,

iidvijzijlte Öaméa, házisapkáját, aranyozott leemelte

egészséget,fiskáiis rir!

és- tisztelettel

Egy feketét. odavitette a kávét. Ütitin mellém egy kicsit. Rendez-e még báIt az

-öamóa -

idén?

Még kett t, bált?

- Úri 130

az els purgerbál lesz. - Nem, S mért nem nobelbál? - Már volt egy ri bál, most purgerbál van soron. Tudja, miért? Az íri bálból semmi hasznom. Ott alig isznak, limonádéból, puncsból, édességekb l meg alig csurran-cseppen valami kis haszon. Az els re is ráfizettem, sok mindent készítettem, s alig kelt el valami.

a ttbb a haszna? - S Az tiilti a zsebet, Ha a polgárok belemelegednek a kijltekezésbe, nem sajnálják a pénzt, s akkor az én zsepurgerbálból

bem is megtelik; meg aztán nem finnyásak, Tavaly egy kandrirt t ztem meg paprikásnak, azt is megették. Persze tudom, kinek és mikor adhatok ilyesmit. amika jót nevet. nekem csak nem fog azt adni? - De Lesz ny l meg malac. lesz jókedv, vidámság? - És Vidámabb lesz, mint egy tiri báI. - Hogyhogy? - Éitehg igazi bát, éjféItI egyig pedig maszkabál. - Az bizonnyal szép lesz. - Majdminden meglátja; jobban íog mulatni, mint az els n, pedig, amint mondtam, csak egy óráig lehet maszkát használni, utána megint rendes bál kiivetkezik. hát ezt igazán szeretném látni! - SNo,ugyanaz a banda fog játszani, mint a m ltkor, a mi- bandánk. Öam át hívják a vendégek, bilétát kérnek. amika nrost már mindent tud, Felhajtja a kávét, fizet és távozik. Eljiivtik mondja távozóban. -Néhány nap- mriltán Öaméa széjjelktildte a bilétákat a purgerbálra. Samika hat jegyet vett. Négy nap mrilva purgerbál. amika szánkóra til, hogy elvigye a bilétá-

131

kat, és S.-ben egyenesen Polacsekékhoz hajtat. Lujza kisasszony ijriimt 1 dobogó szíwel fogadja.

hajol meg Bátorkodom ismét tiszteletemet tenni Három nap mrilva ismét bál lesz nálunk. El veszi- a bilétákat, és átny jtja,

méIyen Samika.

Milyen bál lesz? - Purgerbál. Ugyanaz a zene, mint a mriltkor, csak éppen t bb lesz a polgári kiiz ,nség: iparosok, mesteremberek. ÉjféItl egy óráig maszkabáI lesz, utána ismét rendes táncmulatság. Az nem leI}ret rossz. Maga

is álarcot tesz, Herr von

I -rié? ]rJo, erre még nem gondoltam; mi - nézziik, és jót mulatunk. csak

kettesben majd

Samika már bizalmasabb hangon mert beszélni Lujza kisasszonnyal, és ezért használt ilyen fesztelen, szinte kifejezést, hogy egyiitt mulatnak. ezt nem vetette

A

kisasszony pedig

a szemére; minél szintébb, annáI

jobb.

Csak arra kérem még, Lujza kisasszony, hogy minéI egyszerííbben ltiizki'djék, nehogy azt mondják: ,,Nicsak, micsoda luxus!" Énnem hrizok frakkot, hanem vaIami mást, de azért jól fogunk szórakozni.

Ekkor belépett Matild, iidvtiztilték egymást, és Samika t is meghívta a purgerbáIra. Örvendeztek az ífiabb

alkalomnak, Lujza kisasszony nem bánta volna, ha ismét a Fehér Lónál vannak, csak egyiitt lehessenek. Ebéd elótt megérkezett az id sebb és ifjabb Polacsek is. Samika meghajolt, és a szokásos iidvijzlés után elmondta, miért jiitt, és átadta a jegyeket. Ugyanakkor Polacsek rirnak is elmondotta, milyen báI lesz, amit Polacsek szívesen fogadott, s ugyancsak az ebédre szóló meghívást is. Az ebéd is kész, tálalnak. J ízíienmegebédelnek. amika kissé még elbeszéIget, aztáa ajánlja magát, és hazatér. Polacsekék még egyszer megígérik, hogy ott lesznek

132

a bálon. Az reg Polacsek véleményeszerint d

,,ptlf-

gerbál" még kellemesebb lesz, mint a ,,nobelbáI". A bál napja is elérkezett. Samika most nem iiltiizkiidik annyira neki; abban a ruhában is bálozhat, amelyben hétk znap van. Estefelé Samika már t ktin iil, rigy várja a vendégeket, amikor egy zer csak Polacsekék szánja bekanyarodik az udvarba. A poggyászt a szolga viszi, Samika pedig bekíséri a vendégeket, akik átiiltiiznek. Samika tjrijmét fejezi ki, hogy nregérkeztek, és Katica hrigát is behívja, s bemutatja a vendégeknek. Belép Katica, tet t l talpig gyászban; szépségesfehér arca kiÉvó ellentétben áll a fekete ruhával, és még szebbnek mutatja. Bemutatkoznak, iidviizlik egymást. Katica jó nevelés lány, nyugodt, elegáns megjelenés . A vendégek egy id sebb, de csodálatosan szép lányt látnak maguk el tt; Matild tirasszony nem tudja megállni, hogy meg ne kérdezze: kit gyászol? Bocsássanak meg, a fájdalom nem enged szóhoz jutni,- a fivérem majd mindent elmond iiniiknek. Katicának igen tetszik Lujza: ez az ártatlan, bájos arc lány. Leiilnek, s egy ideig elbeszélgetnek egymással, az-

tán Katica elnézéstkér, távoznia kell. Csenget a szolgá, lóleánynak, aki majd rendelkezéstikre áll. Bókol és elmegy.

Most nekilátnak a késztil désnek; a férfiak Ieiilnek riivid vacsorára, a hiilgyek iiltiizkiidnek. Soíra rir és PoIacsekék szívélyesen iidviizlik egymást. A kurta vacsora utárr az egész társaság felkésziil. Polacsekék ugyanolyan ruhában varrnak, mint a Fehér Lóban, amika pedig fekete parrtalk t h zntt, fekete r vid, finom ,,gérokkot" s keszty{it, melyet már három napja visel. Semmi rend-

kíviili, most is rigy iilt zkiidik, mint bármely más

hét-

kiiznapon. Csak egy kiiliinlegességr 1 gondoskodott, Aznap Pestr 1 két szép, friss virágcsokrot hozatott, egyiket

Lujza kisasszonynak, a másikat Matild

rirasszon5mak,

133

Katica nem megy bálba. Már nyolc esztendeje, hogy nem

bálozik, amika ritktizben rijviden elmondotta, hogy Katica mért gyászol. A két hiilgy sajnálkozott.

Szánkójukon megérkeztek az éprilet elé; odabenn már nagyban ál1 a bál. Ropják a táncot. Ez a purgerbál. Itt láthatjuk a tisztes mesterek, kiskeresked k tiibbségét, néhány fiskálist és íiskálisnéts néhány urat a bíróságról; vegyes társaság. Néhányan frakkban vannak, néhányan atillában, a ttibbiek azonban riivid- vagy hosszrlkabátban; így a férfiak. A fehérnép,anyák és lányaik, meglehet sen szerény ruhában; csupa olcsó portéka. Csak néhány keresked asszonyon látni gy
Ezalatt sofra rlr és az id sebb polacsek bement az

,,extra-szobába", s nekii,iltek kártyázni; máriásoztak. Po-

lacsek nagyobb tétben szeretett volna játszani, de Sofra r nem állt kiitélnek. A hiilgyek és kisasszonyok irigyked pillantásokat l,e-

tettek Lujzára, amikára viszont sajnálkozva néztek. Szemiik majd hogy meg nem szólalt: mit keresel te másutt párt magadnak, hát mi nem vagyunk méltók? De ki van még itten? Egy szikár, magas, szép arcri férfi, marciális bajusszal, eziistpitykés spencerben, lábán sarkantyris csizma, egy kitííntáncosn t forgat b szen. Valahányszor Samika táncba ind,ul, utána rohan a táncosn jével, mintha a sarkára akarna lépni. Nem tudni, kettejiik kciziil ki a jobb táncos. Ez az r senki más, mint 134

Pera Kirió, amika bátyja, Samika, amennyire csak teheti, kitér el le, Pera komor pillantást vet rá, s valahányszor tánéz, megpedri vitézi bajuszát. A terem k zepén táncosok áIbrak, és a n ket méregetik. Mindenféle népség: kabátban, frakkban, csizmában, cip ben. Egyik-másik kinéz magának egy-egy csinosabb táncosn t, már lép is íeléjeegyet-kett t, de aztán megtor_ pan: nem merészkedik táncba menni, rossz táncos. A másik viszont futólépésben szalad, hogy felkérje táncosn jét. Ez egy keresked segéd. De egyetlen ugrással elébe vág egy mészárossegéd, s már el is ragadta a n t. Profit Nestor is itt van a nejével. Tekintélyes asszonyság, és jó táncosn , Profit barátunk el sz r a tulajdon feleségével táncol, csak rigy, próba kedvéért,mert igen rossz táncos. Belekezd. Valcert lejtenek. Meginog. Az asszony szépen járja, de magával kell hriznia táncosát, aki hol ráront, hol pedig leszakad róIa, hol felliiki a másik táncost, hol pedig beleszalad a majomszigetbe. Így táncolnak éjfélig.Végiil kólóznak. Most pihen kcivetkezik. Vacsoráznak. Egyiitt vall az egész Polacsek család. Itt van Sofra rir amikával. Az asztalt n Polacsek rir iil mint vendég, mellette Sofra tir, aztán a tiibbiek sorra, A zene szól, egymás egészségéreemelik a poharat, isznak, a banda megannyiszor tust hriz. Vacsora vége felé felhangzik a kiáltás: ,,Maszkák! A maszkák!" Mindenki a terembe tódul. Itt vannak az áIarcosok! Eliil egy kéményseprhalad, sepriivel a kezében, és a kabátokat tisztogatja. Egy másik bet r nek maszkírozta magát kezében fokost és pisztolyt tart; egy harmadik koldusnak tiltiiz tt, és krajcárért ktinyiirtig. Sofra rlr egy tallért nyom a markába. Most a n i álarcosok jiinnek: el I egy bábaasszony, pólyás gyereket tart a karján, 'egy másik pásztorlánynak iiltiiztitt; mindegyik más-más jelmezben, így lépkednek sorban, egymás után. A pásztorlány egyenesen Lujza kisasszonyhoz tart, s figyelmé135

be ajánlja, nehogy a legjobb táncoshoz, amikához menjen, HangjáróI deriil ki, hogy voltaképpen nem ís lány, hanem férfi. A bábaasszony viszont Lujza kisasszonyhoz viszi a póIyás babát, és gratuláI a jóI sikeri.ilt gyerekhez. A rabló fokosával fenyegeti amikát, Végiil egy kártyavet jtin, s a kártyáit mutogatja Samikának és Lujzának. Így aztán mindegyik maszka megtalálja a maga emberét, akivel elmókázik.

Így tartott ez majd egy óráig, amikor egyszer csak mindenki az étkez be menekiilt; valami rettent sziirnyeteg k zeledik, csiir g-z r g rajta minden. A nagy ijedtség kijvetkeztében a terem csaknem teljesen kii,iriil. A sarkig tárt ajtón egy szamár hátán egy fura vitéz Iovagol be. Már ott is van a terem kiizepén. A szamáron a nyereg alatt díszes lópokróc, telides-teli csiirg kkel; a ,,lovas" fehér trikónadrágban, fején hegyes, cscirg s bohócsapka, a fura vitéz meg jobbra-balra lrajlo,rrg. A szamár iidviizlésképpenháromszor elordítja magát, Most megint mindenki a terembe todul, a zene rázendít, a szamár rugdalózni kezd, a nagy kavarodás, zaj megijeszti, és egyenesen az étkez be rohan, ona nan meg az udvarba. Mindenki harsányan kacag ,,maszkabáInak" vége,

-

Most aztán nagy találgatás indul, kik vo]tak az a koldus nem vo]t más, mint Kreéar; ugyanis eddig nem volt a bálon; a pásztorálarcosok. I(idertil, hogy

lány Pera, a bábaasszony Öaméa felesége. Öam a nagyszeriíen játszotta a szerepét. A trikót és a hozzá tattoz kellékeket egy cirkuszi komédiás hagyta nála zálogban, amikor Öam a kertjében kis cirkuszával fellépett, de a bérrel adós maradt. Most aztán mindenki a fehér aszta|hoz tódul, Öam a már át ltiiz tt, ugyanígy Kre ar is. Most kiiriiláIlják ket, isznak az egészségiikre,nótáznak, a tréfának se vége, se hossza. A purgerok csak most vannak elemfik136

ben. Szórják a pénzt, kíméletleniil.Öam ának és Kre árnak Polacsek és Sofra rir mellé kell i.ilniiik, Kreéar Sofra rir o]dalán til. IJát téged mi lelt, Kre ar? Ilyen vénember még

maszkának tiltiizik? Óamóa vett rá, a te kedvedétt, azétt, hogy kissé jókedvre defitsiik. Hiszerr tudod, épp eleget szenvedttink már az életben. Nem emlékszel a krakkói ritra? Hát sírig szomorkodjék az ember? Igaza van Óam ának, mikor azt mondja, hogy nem éIiink ezer évig, Ne menjiink lógó orral a sírba! -Nem olyan

ember volt Kre ar, mint amilyennek a nem olyaJl hallgatag. Akko,r mutatkozott; riton krakkói a félelem fojtogatta; nagy mókamester , ha meg is regedett.

Kreóar,

Sofra r és Polacsek most az

extraszobába

mennek, hogy kártyázzanak, csak rigy kicsibe. A játék azonbarr nem sokáig tartott, megint visszatértek a terembe. hogy lás,sák, mit rn ve]nek a gyerekek. A teremben cotillont járnak. Samika vezetí. Pera is cotillont jár; jó táncos. Pera rnost egy másik táncossal székre iil: h lgyváIasz. Perát Matild rasszony kéri fel. Aztán Lujza kisasszony til le egy másik htilggyet: most ket kérik feI. Pera Lujzát választja, s alaposan megfo,rgatja. Samika csak nézi, és némán a bajtrszát pedergeti. Nézhetsz, ameddig jólesik, még ha száz iskolát is jártáI mormolja maga elé Pera. vége. Polka kiivetkezik. Most aztán Pera A cotillonnak és az ifjabb Polacsek van egymás sarkában, rigy száguIdanak, majd egymás sarkára taposnak, hol az egyik, hol a másik éri utol a riválisát. Most magyar ,,szóló" kii-

vetkezik és csárdás. Ebben aztán remekelt Pera, párját ritkította. (Igy táncolt, akár a híres-nevezetes Kinizsi PáI a csata után, három ttiriikiit tartva a fogai ktizt. S jól is ál1 neki.

137

Apja szánakozva nézi, nem is bírja soká, sarkon fordul, és átmegy a fehér asztalokhoz. A ktiztinség lelkesiilten kíáltozza:,,Bravó, Pera Kirié!" Itt aztán Pera viszi el a pálmát. purgerVégiil is az obligát ,,párnatánc" kcjvetkezett legények és lányok kedvi.ikre csókolózhattak - és vége a bálnak.

-

Szétoszlanak. A teremben eloltják a gyertyákat és kijzépen a nagy ,,csillárt". Mindenki elégedett, de legelégedettebb Öam a, mert jóI megtiilttitte a zsebeit. Sofra rlr

és Polacsekék megint szánkón térnek haza, s nyomban aludni mennek. Déltájban mindannyian ftilkelnek, s Lujza és Matitrd rasszony még ebéd el tt ,,vízítbe" megy Katicához, A lány szívesen fogadja ket, egy szóval sem kérdezi, hogy zajlott le a bál, s mikor k elmesélik, Katica csak hallgat. Elérkezik az ebédid . Mindannyian ismét a terített asztalnál találkoznak. A bálróI csevegnek, a maszkákról. Polacsek nagyon mulatságosnak találta Öam át; az mindent elkijvet, hogy Sofra urat jókedvre dedtse. Gyerekkoruktól kezdve jó barátságban élnek, kés bb is nagyon i,igyeltek egymásra, s amikor Sofra rir abbahagyta a tímárságot, s keresked lett bel Ie, nem voltak ellenfelek, s t igyekeztek egymás kezére járni. Amikor Samika hatéves volt, eaméa kistánya pedig a negyedik évében járt, a két apa megegyezett, hogy amika, ha majd feln , Öaméa kislányát veszi feleségiil. A halál azonban meghirisította a tervet, a kislány meghalt. amikát tehát már gyermekkorában meg akarták házasítani. amika rigy diskurált a bálról, mint valami komédiáról, s azt mondta, minden rendben lett volna, csak az a gazember Pera ne keriilt volna a szeme elé. Kés bb még hozzátette, hogy az a rablóruha meg áIarc voltaképpen egészen jól illett hozzá. Ebéd után Kreéar is megérkezett, és tovább folyt a 138

társalgás. Mindenekel

tt természetesen Sofra r

bemu-

tatta Kreóárt Polacsekéknak, de Polacsek rir már régebbr l ismerte: volt vele dolga. Hanem tudod-e, Sofra, miféle komédiát f ziitt ki

- megint Óam a? már

_ Miféle komédiát? a maszkát levették, enni kértek; az egyik - Mikor nyulat kért a másik meg malacpecsenyét. Hideg malac

volt még, de nyril már nem. Öaméa arra kérte a vendégeket, várjanak egy kicsit; azok vártak is, iddogáltak, s addig a malachrist ették. A társaság már kissé becsípett, Öamóa pedig ezalatt elkapta a nagy fehér macskáját, meglehet sen k vér volt, Ievágta, Sara asszony megsiitiitte, a vendégek pedig, akiknek fogalmuk sem volt, mit táIaltak eléjiik, j izíien megették. Mindannyian nevettek. Nagy kópé ez a Óam a, nem macskahrist ettiink mi lsí- Mi nem, az ilyen tréfákra megvannak a maga emberei, akik akkor sem vetik a szemére, ha megtudják a dolgot; ezek az mindennapi cimborái; Jova, a bocskoros, meg Mita, a sz(tszab és a hozzájuk hasonló purgerok. Hanem az biztos, ha megtudják, k sem maradnak adósok, visszafizetik a tréfát; márpedig megtudják, az biztos, mert Öam a semmit sem tud titokban tartani. Alighogy ezt kimondta, betoppant Öam a. kívánom az ebédet! Azért jiittem, - Egészségiikre hogy kiisziinetet mondjak, hogy az éjszaka megtisztelték házamat, Hajlong, sorra kezel Polacsekékkal és kirióékkel. Hogy íizetett a mulatság, volt-e profit? - Nagyon jól; jobban, mint az riri bálon. De kegyelmetek is sokban hozzásegítettek. Hogyhogy?

- Mindjárt -

-

kérdezte Sofra rir.

megmondom.

Ha csak a kisebb polgárok r39

jiinnek el, nem sikeriilt volna ennyire; ettek-ittak volna, mint máskor, s azzal kész. De amikor kegyelmeteket, hogy gy mondjam, ,,z írosabbakat" meglátták, hogyan kiiltekeznek, amikor látták, hogy az urak meg a fiskális rir is asz t meg pezsg t hozatnak, akkor k sem hagyták magukat: szórták a pénzt; ebb t volt a haszon. Nevetnek.

De tudják-e, miért j ttem? Egy kérésselszeretnék eI-hozakodni.

Miféle kéréssel? - Azzal a kéréssel, hogy estére legyenek korhelylevesre meg hideg pecsenyére.

a vendégeim,

Már hogy - az éjjel? mennénk ma este megint? Hát nem volt elég - Tedd meg a kedvemért, Sofra, nem fogod megbánni. Tudod, hogy én vagyok a te gond z d, meg aztán nagy jót teszel velem, ha eljtissz. jót?

Miféle - Híriil adom, hogy ti is eljtittiik hozzám vacsorára meg orosz teára, s a tegnapi purgerok megint eljtinnek

mind egy szálig, s mind elfogyasztják, ami megmaradt,

s amit még készítenifogok. Ez lesz az igazi

haszon,

mert megint megindul a vetélkedés. No, Sofra, segítstink Öam án! -Sofra r gondolkodik. Polacsek rirhoz fordulj. Ha megy, megyek én is. - Nagyon kérem, Polacsek rir, tegye meg kedvemért a szívességet. Ha Kirió rir megy, mi is megytink. -Sofra rir bóIint. Beleegyezett. _. S hány órakor? hétkor, - AMegint hiilgyek is jtihetnek? kérdezi ifjabb Polacsek

-

rir.

l40

-

De mennyire, a banda megint játszani fog.

Minden rendben van, koccintanak. De mondd csak, eam a, honnan kerítetted azt a kérdi Sofra rir. bohócruhát? Tudod, -egy komédiástársaság volt a nyáron ná- s lovagló-iskolát tartottak a kertben; az igazgat lam, nem tudta megfizetni a bért, s holmi ringy-rongyot hagytak nálam zálogban, azokbóI hriztam magamra egyetmást. Ha tudnám, merl,e vannak, most utánuk ki.ildeném, mert ezzel az adósságot lefizették. így diskuráInak, aztán Öam a ajánlja magát, és elmegy.Az ajtóbóI még visszaszól: fogják megbánni! - Nem beesteledik, jelentik az asszonynépnek az inAmikor dulást. Azok már felkésziiltek. Farsang van, s egy napot ilyenkor k nny elmrilasztani. Ma nem vacsoráznak otthon, Öam ához mennek, éppen hét óra. Amikor odaérkeznek, Öaméa udvariasan fogadja ket; a sarokban tartott fenn számukra asztalt, onnan mindent látni, és nem zavarja ket senki. Eihelyezkednek. A banda már játszik, gyiilekeznek a purgerok. Enni, irrni kérrrek, kiszolgálják ket. Mindenféle alakokat látni kiiztiikl igazi menazséria. Vacsora után kávét isznak, aztán megint bort. Öam a az asztalhoz lép, amelynéI Sofra rir a vendégeivel elhelyezkedett s harsány hangon kiáItja: hogy mindenki Tessek orosz teát parancsol,ni! meghallja. Kériink! sz lt Sofra rir. Polacsek rir-is rendel. A htilgyek puncsot kérnek, s áz kedviikért amika is puncsot rendel. Öaméa még Krakkóból hozta a kínai-orosz teát, de igazit ám, olyat, amelyik nem látott tengert, ami kiszívta volna az erejét; ezt a teát szárazftjldijn szállították, Hozzák a teát meg a puncsot. Amikor Polacsekék megkóstolják a puncsot, nem gy zik dicsérni, a rum igazi, jamaicai. Nohát, én életemben ilyen teát nem ittam; ez rva-

-

l4L

lami rir.

egészen ki,iliinleges!

- mondja ifjabb

Polacsek

Én

sem bólingat elismer en id sebb Polacsek rir. - purgerok - látják, hogy A Sofra rir teát iszik, s mikor

észreveszik, milyen e]ismer fejbólintásokkal dicsérik a tiibbiek is, egymás után kiáltják: ,,Teát! Ide is abból a teából!" S nemsokára már k is ugyancsak dicsérik a teát, Látják, mit tesznek a t bbiek, és k is utánozzák. Ha Polacsek lir a teát visszakiildi azzal, hogy nem jó, a purgerog is azt tették vo]na. Az ember természetébe ez már belegy kerezett: átveszik egymástól a gondolatokat, a tanulságot, Sofra r társasága nem evett a ny ihrísból, s nem evett a veliik lev Kreéár sem; attól tartottak, hátha ez is macskahris. Inkább borjrihrist rendeltek. Samika is, aki az imént puncsot akarl inni, most teát kér.

Nekem is abból a jó teából hozzon, -Öaméa tériil-fordul, s már hozza

Öaméa!

is a teát, aztán vár

egy kicsit, amíg amika megkóstolja. amika szertartásosan meggytijtja a rumo cukrot, aztán belekóstoI a teába. A kanalat az asztalra dobja. Hát ez az az agyba-f be dicsért orosz tea? -Megkéri ifjabb Polacsek ur,at, ízlelje meg is. Polacsek belekóstol, elneveti magát. Ez nem orosz tea! - Kóstolja csak meg, Öam a r|,Ez kamillatea! Most Öam a is nevet. Az teg Polacsek és Sofra rir csodálkozik; k is megkóstolják, s értetleniil rázzák a fejtiket. _ Fiskális r, ne csodálkozzék srigja amika ftiIébe Öaméa. Ez a ,,tea'' az én- kertómben termett. Igen: kamillatea. Hát akkor mért adták? _- Hogy meggy zzem magát, milyen hasznot hajtottak nekem. Tetszik látni, ezek a purgerok csak akkor isszák

l42

a teát, ha már er sen felhajtottak a garatra, s akkor azt adhat nekik az ember, amit akar. F ztik nekik egy nagy

fazék kamillateát, jó sok rumot tintiik belé, hogy er s s k aztán, amint látja, meg vannak elégedve. Csak arra kérem, el ne áruljon. Önnek azonnal hozok másikat, de nehogy a polgárok észrevegyék, arra kérem, engedje meg, hogy ami itt van megigyam. S azzal leiilt amika meIIé. Átnyrijtotta neki a csészét, Öam a pedig felhajtotta, csettintgetett, hogy milyen kitíín, nehogy a purgerok észbe kapjanak. S azok nem is vettek észre semmit. Látja, fiskáIis rir, így van ez a kávéval is; éjféIután - vizet tinthetek belé, amerrnyit akarok, akár tintáannyi val is keverhetem, senki sem veszi észre. Ezért szeretem én jobban a purgerbált, mint az ilrit. Mikor Öaméa elvonult, mindannyian jót nevettek. Polgárasszonyok és -lányok is vanarak itten; most másféle táncnak is helyet adnak. A terem kiizepén nagy tisztás támad, ktirbefogóznak, és kólót táncolnak. Mindenki a táncot nézi. S ezt olyan szépen járják, hogy a nobelurak elbrijhatnak a valcerjiikkel, amikor rigy forognak, mint a mondja Sofra r, aki valaha maga is kerge birkák szívesen játta -a kólót. Sofra rir és Polacsek rir felált a helyér l, és rigy nézía kiirtáncot, Sofra rirnak olyan jókedve kerekedik, hogy mindenkinek szívesen íizet,bátmit is akar inni; így szeretné jóvátenni, hogy Öaméa az imént a kamillateával feliiltette ket. Lujza kisasszonynak is nagyon tetszik a kóló. Ha nem is tudja táncolni, kedvet kap arra, hogy is beálljon a kiirbe. Herr Kirió, maga nem k l zík? - Ó, a von ,,gumilasztit"! Én,aki Velencében a ,,Cerit- Iáttam táncobri, még hogy én járjak ityesfélét?! tót" amikának rendszerint két kedvenc er s kifejezése legyen,

143

volt: a ,,gumilaszti" és a ,,Kabinettstiick"; az el bbit akkor használta, ha valamit nagyon lenézett, az utóbbit pedig akkor, ha valami vagy valaki nagyon tetszett neki. Aki most mellette i.il, az ,,Kabinettsttick", viszont a kóló ,,gumilaszti". Ilyen finom, kényes fiatalember Samika; édesapja fiatalkorában bizony egészen más legény volt. Kóló után kissé megpihent a társaság. Már hajnal felé járt, Polacsek szívesen hazamenne. Öaméa ezt észrevette, és megkérte ket, Iegyenek kissé tiirelemmel, egy rijabb tánccal hamarosan befejezik a bált. Kimegy a konyhába, s a feleségével, Sara asszonysággal tér vissza. A banda és a publikum már tudja, most mi kijvetkezik, és helyet szorítanak. Óaméa most feleségévela terem k zepére ál1, s kettesben a ,,minétet" kezdik táncolni. A minét! Micsoda szívélyes, kecses bókok, hajlongások, ahogyan Öaméa tánc ktizben Sara aszszonynak hízelkedik. ÉsÓaméa érdekes figurája, Sara szép arca! Öam a igazi Adonisz! Mindannyian szívb I kacagnak. A táncot Öaméa és Sara mély komplimenttal fejezi be, mint ahogy a komédiások szokták. Nagyszeríí emberpár ez a Öam a és felesége, rigy hasonlítanak egymáshoz, mint egyik tojás a másikhoz! Sofra rir és a vendégek fizetnek és elindulnak, a tiibbiek még ott maradnak kivilágos kivirradtig, és nem sok hiányzik, hogy Öam a megint beszamaragoljon a terembe.

Hazamentek, s jól kialudták magukat. DéIel tt felkeltek, megebédeltek, a vendégek ktisziinetet mondtak, aztán elutaztak. Bricstizáskor Samika megígérteLujza kisasszonynak, hogy hamarosan meglátogatja,

t44

xvIII. Öaméa még egy utolsó ,,nobelbált" rendezett. Polacsekék azonban erre a bálra nem jiihettek el, mert az regrir rosszul étezte magát. Most már amika sem mehetett, mert megkezd diitt a bi'jt. amika tiibbsz r is megfordult S.-ben; minden héten kétszer is ott volt. Az ilreg Polacsek látta, hogy a gyerekek szívesen találkoznak, s a fiával megtárgyalta, lesz-e valami ebb 1 a dologból. - Mi a véleményed,Pepi, megkéri ez a fiskális a mi Lujzinkat? igen. - SGondolom, ha megkéri, mitév k lesziink? - Tisztességes ember, az apja pedig gazdag. - Hogy az igazat megvalljam, olyan emberhez szeretném adni, akinek a foglalkozása a mienkhez hasonló; nem szeretem a fiskálisokat. Isten rizzen t ltik, jobb az efféléktl távol maradni. De Kiriónél a fiskáIis cím csak iires titulus, nem - praxist. folytat Hallom, hogy édesapja mindenét rá akarja hagyni, amint tudod, gazdag ember, gondolom, nálunk is jóval gazdagabb. Van gazdasága, igazad van, arra is támaszkodhat; de- nem katolikus. Lz nem tesz semmit. - Ezt te rriondod. De kérdezd csak meg a nagybátyádat, neki mi a véleménye. A nagybácsi, akir 1 szó van, az óreg Polacsek fivére, a szomszéd faluban katolikus plébános, és gazdag ember. Azon is lehet segíteni. - Majd meglátjuk, így azonban nem maradhat so- a dolog; ha hrlsvétig nem nyilatkozik, felteszem káig neki a kérdést,mi a véleménye,mert nem engedhetem meg, hogy a lányt hiábavalóan hírbe hozza. 145

_ Legyiink

egy kicsit tiirelemmel, A megbeszélésnek vége; egy ideig még várnak. amika továbbra is jár hozzájuk; szívesen fogadják. Legutóbbi találkozásuk alkalmával amika szerelmet vallott Lujzának, s kijelentette azt a szándékát, hogy megkéri, Lujza szíves r mest beleegyezett. amika akkor egy hajfiirtiit is kért Lujzát 1 azzal, hogy valahányszor látja, mindíg rágondoljon. Lujza ennek a kérésnekis szívesen eleget tett. Átment a szomszéd szobába, kibontotta dris, sz ke haját, a tegszebb fiirt t tevágta és áthozta. Egy kis darab papírba g ngyiilte, és mosolyogva, irulva-pirulva átadta amikának. amika kibontotta a papirost, sokáig elbiív lten nézte a sz ke hajtincset, aztán megcsókolta.

-a

Gyiiny r{í szép aranysz ke haj, mint a tripla - mondotta amika, s miután visszacsavarta

arany

a fiirtcit

papirosba, bal mellényzsebébe esrisztatta, hogy minél ktizelebb legyen a szívéhez. Jobbjával most megfogta Lujza jobb kezét. A lány arca lángba borult, szemét a fiildre siit tte, s mélyen felsóhajtott. Szép volt, mint a hajnalcsillag. Miután kiilcs nijsen ígéretettettek, hogy egymáséi lesznek, elbrics ztak. amika hazatért. Azon ttjrte a fejét, hogyan is kérje meg a lány kezét. Lujzánál minden rigy ment, mint a karikacsapás, de hogy megy majd a dolog a lány apjánál? Odahaza az édesapja egyre stirgette, diintse el már végre az iigyet. Még két hetet vár, aztán megteszi a

sorsdiint lépést.

Ekijzben Pera tovább íizte a maga mesterségét, A téI hosszti volt, a Iovaknak nincs mit enniiik, a baromfi sorra pusztul. Az ezet forintot már elkijlttitte, most adósságokba bonyolódik. Profit Nestornál már eladósodott. Igaz, jabb és rijabb határid ket ad neki, Pera azonban 146

megint csak nem tud fizetni. Profitnak sziiksége van a pénzére, s egyre keményebb hangon ktiveteli az adósság megfizetését; Pera diihbe gurul, és alaposan lehordja Profitot. Nestor erre bíróság eIé viszi az tigyet, ott pedig kimondják az ítéletet, hogy Perának tizennégy napon beltil iitven forintot ki kell fizetnie, kfilcinben árverésre keriil sor. A tizennégy nap is letelik, Pera nem tud fizetni. Pera házában egy szép napon megjelenik a végrehajtó, és lefoglalja legjobb Iovát. Pera még mindig nem íizet. Kitíízikaz árverést, a licitáció napját a lefoglalt lóra. Elérkezik a nap, a lovat délután három órakor fogják elárverezni. Délel tt ,elindul a dobos, hogy mindeniitt kcizhírré tegye: déIután Pera Kirió házában árverésre keriil a lefoglalt Ió. Mikor Pera a hírt meghallotta, feliilt egy másik lóra, s elindult a dobos nyomában. A dobos a piacra érkezett, dobolt, és harsány hangon kikiáltotta: ,,Kiizhírrététetik, hogy ma délután három órakor árverésen eladásra keriil Pera Kirió tir lefoglalt lova; akinek kedve van, vegyen tészt az árverésen." Pera a dobos nyomába szeg dik, kciriilotttik asszonyok, gyerekek hada, s. amikor a dobos a magáét elmondta, Pera kezdett kiabálni, és azt ordította: ,,Nem igaz, nem íogják eladni! Gazember a magisztrátus, gazember Profit!" Az asszonyok, gyerekek jót mulatnak, s tigy mennek a dobos meg Pera után, mintha komédiába mennének. A dobos a ktjvetkez utcában megint megáIlt, Pera lovon kiivette, s mikor a dobos ktjzhírré tette az árverést, Pera megismételte az imént mondottakat, s így ment ez utcáról utcára, Három órakor Pera udvarában megtartották az átverést. Már ott vannak a végrehajtók. Ott van Óaméa is. Sofra rir rávette, vegye meg a lovat, pénzt is adott rá. l/Iegkezd dtitt az átveré. ,,Ki ad tiibbet?" A ló Óaméál47

nál maradt. Pera mindaddig hallgatott, amikor azonban Öam a a lovat el akarta vezetni, Pera szidalmazri kezdte, s nem engedte, hogy a lovat elvigye. Pandrirjár rnek kellett kivonulnia, Perát áristomba kísérték,Öaméa pedig elvitte a lovat. Perát háromnapi áristomra ítélték,aztán szabadon engedték. Öaméa abban egyezett meg Pera apjával, hogy a Iovat visszaadják. Vissza is kiildte neki a lovat, s megiizerrrte, ha majd te}reti, adja meg az árát. Pera azonban megmaradt a tervénél; a tavasz már nincs messze, s 1ónak, baromfinak lesz elég eleség. Csak édesapja maradt szomorriságban. Eltelt a két hét, amika felkésziilt, s ritnak indult hogy szerencsét próbáljon Polacsekéknál. Megérkezett S.-be, bement Polacsekékhoz, még};rozzá egyenesen az reg Polacsek szobájába, miel tt Lujzá}roz menne. Most iinnepélyes, hivatalos látogatásra jiitt; Samikán vadonat j ruha fesziilt. Dolmány, riivid mente, sarkantyris csizma, az oldalán kard, fején cobolyprémes siiveg. Jót áll neki, A szobában éppen egyediil volt az iireg Polacsek. Samika kopog, belép. Ó, nagyon iirvendek, fiskáIis rir, tessék helyet fog-

lalni.

Polacsek r, én már egy ideje járok kegyelmedék

házába, s mindig szíves fogadtatásra találtam, Most me-

gint itt vagyok, s tudja-e, mi járatban? felelte polacsek rir kissé zavarban. tudom - Nem - hogy tisztelettel megkérjem Lujza Azért j ttem, kisasszony kezét. Énkegyelmetek családját nagyon tisztelem.

Polacsek kissé elgondolkodott, aztán megszólalt: Bocsánat, uram, egyszer mesterember vagyok, - fiskális, így hátén s nem csak amrigy egyszer en, de szív148

b 1 fogok válaszolni. Nagyon iirvendek, nagy megtiszteltetés a kérelme. Ismerem az édesapját meg a családját,

s én szívesen adnám a lányom kezét, maga igen fáintos rir, csak egy hiba van. sápadt el Samika. S az mi lehet? - [7, hogy maga- nem katolikus, márpedig tudnia - mi régimódi emberek vagyunk, s azt akarjuk, hogy kell, a családunkban egy hiten éIjiink és haljunk. az nem zavar. Lujza kisasszony - Ami a vallást illeti, nálunk is megtartaná a hitét. Flzt maga mondja, de isten tudja, hogyan gondolkodik az édesapja. Ugyanrigy, ahogyan én. - Hát látja, én nem tiírném,hogy a csa]ádornban más vallásri v m legyen; igen, kétfélevallást ugyanabban a családban nem t rnék. De az édesapám eI fogja t rni, legyen meggy z dve Beleegyezik a házasságba, ha az én apám kegyelmed. is beleegyezésétadja? még rajta. .. nyolc nap mrilva - Gondolkodnom kell választ adok. Ezzel a beszélgetésbefejez dtitt. A látogatás hivatalos volt, az apa személyesen kísérte be a vendégetllljzáItoz, aztán amikát meghívta ebédre, de a fiatalember kimentette magát. Azt mondta, azonnal haza kell mennie, az ijrgy igen fontos, s neki nyomban beszélnie kell az édesapjával. Samika szívesen maradt volna néhány szóra egyediil Lujzával, de az apa tapodtat sem mozdult mell liik; nyilvánvaló volt, hogy résen akar lenni, Samika elbricsrizott és hazament. Találkozott édesapjával, s megindult ktiztiik a beszélgetés. Apám, igazad volt. - Ugye, megmondtam?

-

149

rettenetes hitbuzgó katolikus.

- Polacsek Amilyen pravoszláv - Nagyon udvariasan fogásolja,

én vagyok.

fogadott, de

a vallásomat kihitiinkre

a lánya a mi térjen? - Nem engedi. tán, pedig ezt akarnám. - En S azt meg miért? - Mert így van rendjén; egy család, egy hit! - Nem egyeznél bele abba, hogy a lány ne térjen a mi- hitíinkre? Azért nagyon szépen megérthetji,ik egy-

Nem engedi

hogy

mást.

szintén megmondjam, mint apa ezt nem szí- Hogy vesen látnám, de tán ezen is trilteszem magam. Nyilvánvaló, hogy derék lány. Polacsekék egész családja is mindig tisztességes volt; Polacsek apját is ismertem. De meg fogod látni: ebbe nem fog beleegyezni. Majd meglátjuk, nyolc nap mrilva megkapom a vá-

laszt.

l

Samikának a nyolc nap nyolc esztend nek tíínt,éjszakánként csak forgolódott az ágyában, nem jcitt szemére álom. Polacsekéknál viszont Matild rirasszony és ifjabb Polacsek er sen Samika iigyét pártfogolták. Ók rigy cselekedtek volna, ahogyan amika akarja. A lány kétségbeesett,s már el re szomorkodott; arra kérte bátyját és sógorn jét, álljanak melléje, mert édesapja biztosan fivérét,a katolikus papot fogja megkérdezni, mitév legyen, s ez már baj. Ésvalóban így is ttirtént, nem tévedett. Édesapjamár másnap felkereste fivérét, és tanácsát kérte. Mikor a katolikus pap meghallotta, mir l van sz , Itatátozottan azt felelte, hogy ha igaz testvére, akkor a lánya kezét oda nem adja. Mivel azonban rigy látszik, hogy Samika jó parti, azt tanácsolja, térjen át a firi a kato]ikus vallásra.

150

A pap egyházi indokkal meggy zte fivérét,s hogy az iigyet véglegessé tegye, mindjárt megírta a Samikának szóló levelet, s átadta fivérénekazza\, hogy másolja le, írja alá, és kiildje el a v legényjel ltnek. A levéI így hangzott: Tekintetes Urarn!

szí,tsesen l ,tn m, hogg l ngom n iil menjen nhijz, és ezzel olgan tisztes csal dba keríiljiln,

B rmenngite is

mint az Öné, uallásos érzelmeim, mégsem, engeili,k, hogg l ngom egész életétolgan eggébkéntnagara becsiilt csalá.dban élje le, amelgben nenl, az eggeiliil iiduijzít -katolikus angaszentegghá.z t ruényei uralkodnak. Egyébként,hogg tan jelét adjam, miszerínt szí,oesen Jogadn .m Ónt u mnek, ha kész arra, hogy a r mai katolikus hitre térjen abban o.z esetben szí.uesen teleségiil ailom Önhtjz a -l ngoma,t, s aele eggíitt hozom .ngként tuenezer forintot, De csak ígg, a tentebb említett feltételekkel ngí.lik meg Ön el tt h zam ajtaja.. Tisztelettel Polacsek

A levelet nyomban lepecsételte, és postára adta. amika megkapta és elolvasta. Elsápadt, és a levél kihullott a kezéb I; felemelte, és megint elolvasta, tulajdon szemének sem akart hinni. Apjának még nem akart szólni, el bb elment Öaméához, hogy kissé magához térjen. Csak estefelé ment haza. Vacsorázni sem tudott, Apja mindjárt látta rajta a nagy változást; kérdezte, mi lelte. Tessék, itt a levél, amit PolacsektóI kaptam. -Az apa elolvasta. No látod, nem megmondtam, hogy semmi sem lesz a -szándékodból? 151

lehetséges, hogy ilyen a világ? - Hátnagyot - kérdezte amika sóhajtva. mindenki a saját fajtájához hriz. Ilyen - Háténbizony, vagyok is. A házasságból tehát semmi sem lesz, éspedig vallási okokból. Még hogy ilyet! Pedig egy az Isten! Az utolsó sorokban az áI7, hogy csak a fentebb említett feltételekkel ,,nyílik meg elóttem a háza ajtaja''. Vagyis, ha nem akarsz katolikus lenni, akkor tiibbé ne _

]

I

gyere.

Teljes szakítás.

Várt még néhány napot, s akkor levelet írt Pola-

cseknak.

Mélgen ti,sztelt (Jram!

Leuelének hitemet

nem

ldtogatd,saimt ediligiekért p A levelet Polacsekék jiittapap

,:r!Íl;ÍtJ, csal iljdt, az

uagyok teljes tisztelettel Samika Kirié, iiggoéd

nagyon szomor , ri a hangulat. El_

alányt,selma-

gyatázta neki, milyen halálos b nt k vetne el, ha egy eretnekhez menne feleségiil, s élénkszínekkel ecsetelgette , ami a lelkére várna

házon Ha ez tenie, Matild Iokhoz. amik ta-vetette a do még nem vesz 152

g. A lányt egészen igy tart, eszét kellett 6ajlott a fiata-

neki. Meghányttq hogy az gy ázott a lányárá,

nem egyktinnyen engedte sehová, nehogy tudta nélki.il menjen el valahová, Matild engedékenyebb volt. Szívesebben látta volna, ha most megy férjhez, mert Polacsek, ha citsztir annyija van, mint amennyit Lujzával adna, azt is odaajándékozná annak, aki kedve szerint veszi el a lányát. Matitd tizenetet ktildi'tt amikának: j
lehetne segíteni? - Hogy Maga nem anyámasszony katonája, maga fiskáIis, magának az rdcig sem árthat, ha akar valamit. Hát

Lujza készen áll arra, hogy bárhová k vesse, ahová csak csak van magában elszántság, van egy kis kurázsija?

akarja, készen ál1 arra, hogy találkozzék magával, s t bbé haza se térjen. A férjem se lesz maguk ellen, mert szereti magukat; maguk miatt szembe is szállt azzal a pappal. Arról is tud, hogy én most beszélek magával.

amika zavarba j tt. A bátor, vállalkozó szellemííMatild egyenesen a szemébe nézett. samika erre lesiitcitte a tekintetét, Megértette, anrika? - Igen, ha Lujza hajlandó megsziikni velem. - Hát persze hogy hajlancló, ha kell, akár az életét is -feláldozná magáért. Lujza bátor és elszánt, ha maga

is az..,

153

jó, majd meggondolom, veszedelmes lépés.. - Jó, Nincs id meggondolásra. Ha valaminek t rténnie - annak gyorsan kell tijrténnie, kell, .

mert Lujza édesapja messze, nagyon messze el akarja kiildeni a lányát a rokonokhoz, s akkor már kés lesz. - S mi lenne, ha pár nap mrilva ide jtinnék kocsin,

hogy taiálkozzam vele, s akkor aztán,.. ahogy kegyed mondja.. .

Szeretett Lujza! Még nem tudtam teljesen Jelkészulni, de o rj április 7-én, ugganazon & helgen és ugganabban az id ben; biztosan fogok j nni. Samikád

A levelet

a -hitemb

-

Helyes, mához nyolc napra, délután iitkor

szek; mindenre készen állok. Áll az egyezség?

itt

le-

- Á1l. - Kezet rá, olyan embernek tartja. Nekem most sietnem :

tartom magát, aki szavát kell haza. Isten vele!

kigondolni. Levelet írt hát Lujzának, hogy mához nyolc napra fog a megbeszélt helyre utazni. A levél így hangzott:

154

átadta hííségeskocsisának, azzal a rendel-

kezéssel, hogy igyekezzék vagy Lujza, vagy Matild kezéhez juttatni, méghozzá aznap. Ez a megbeszélt napot mege! zí5 napon tijrtént. A kocsis elment. Kcizben azonban Samika az édesapjával is akart beszélni a dologról. Találkozott hát vele, Édesapám, Lujza mégis a mienk lesz, anéIkiil, hogy

l

kitérnék.

Hogyan?

- Üzenetet kíild tt, hogy eljiin Budára. Már a napot és órát is megszabtuk, s akkor elhozom ide, hozzánk!

Micsoda, hogy megsziikjék hazulróI, hogy ellopjad?

- aztán nem lesz semmi! MiféIe lány az, aki az apAbból jától, a családjától megsz kik? S aztán Polacsek pert akasszon a nyakunkba?! Még csak az kell! Hagyj íeI az ilyen bolondsággal! Sofra rir ezt olyan di.ihijsen mondta, hogy látszott, hallani sem akar tiibbé róla, és zsémbel dve távozott. }/Ioót aztán Samika két tiiz kclzé keriilt. Belefájdult a feje, azt se tudta, mihez kezdjen. Mégis megvárja az iigy kimenetelét, hátha ír neki valamit Lujza; talán elodázza a találkozás napját. Ttirelmetleniil várta a másnapot, amikor a kocsisnak érkeznie kellett. A kocsis aznap meg is érkezett S.-be, Polacsekék házába. Mindenekel tt az istállóba ment, s ott Polacsekék kocsisával találkozott, akit már jóI ismert, Egész estig az istállóból leskel d tt, hátha meglátja a kisasszonyt, de nem sikeriilt, pedig már kcjzeledett az este. Elmondta hát a dolgot Polacsekék kocsisának, aki vállalkozott atra, 155

hogy átadja a levelet Lujza kisasszonynak. amikáék kocsisa erre a kezébe adta. A kocsis vitte is a levelet, módjára: a kezében vitte, hogy akárk észen ktizel járt Lujza kisasszony szo szomszéd ,reg Polacsek lépett ki. Megpillantotta a en a levelet, és persze azt hitte, neki szól; , kit l hozta. A kocsis sóbálvánnyá dermedt. - Kit l kaptad azt a levelet? Ide velel

A kocsis vonakodott átadni. Ezt... ezt a levelet... mmm ... Lujza - viszem. nak Ki adta? - Egy. egy ember az utcán. - Eriggy. . az istállóba! Polacsek most bement

kisasszony-

a szobájába, és elolvasta a Ievelet. Megrtiktinyiid tt. Mérgében azt sem tudta, mitév

legyen. Most kapott észbe, mire készii] amika. A levelet zsebre vágta, és szó nélkiil iilt vacsorához. Vacsora kcizben Lujza volt, mosolyogva szolgáIta fel az ételt éd egy-egy pillantást vetett Matildra, apja azonban szót sem szólt, egészen a vacsora

végéig. Mikor megvacsoráztak, Lwjza felállt, hogy ki-

menjen, de apja megállította. csak meg egy pillanatta, Lujza; levelet kaptál. - Álljolvasd! Tessék, Lujza kezéb glvassa. Matild is odaug-

rik hozzá, is elpirult, Lujza elsápad1, szédiilten megt szméletét vesztette. Fellocsolták. Apja nyugodtan kiment a szobából. Mikor a lány magához té asta a levelet; is, Matild is tízszer is nem gy ztek álmélkodni amika iigyetlen Matild végtil is kijelen_ 156

tette, hogy Samika nem férfi, hanem puhány. Még szerencse, hogy t nem keverte bele a levélbe.

De hát ez... én igazán más embernek tartottam ezt- a,.. - szólt Matitd. Igazán nem gondoltam volna róla mondta Luiza, és-nagyot sóhajtott.

-

Az ifjn Polacsek nem volt odahaza. Másnap Lujza, Matild tanácsára, édesapjához ment, és bocsánatot kért t Ie. Mindent bevallott neki. Letérdelt eI tte, és tlgy kciny rgiitt bocsánatért. Apja azt mondta, keljen fel. Megbocsátott, de másnap azonnal messzi vidéken lakó rokonaihoz kellett utaznia, kis gavallér! Énmészárosmester vagyok, s nem - Szép fiskális, de azt tudom, akit a lányok kiitéllel fognak, az sosem fog megn siilni! mondta szilárd hangon Polacsek.

-

Lujzát mindjárt másnap kocsira iiltették, és ifjabb Polacsek kíséretébena rokonokhoz kiildték, amika kocsisa hazament, és jelentette gazdájának, hogy a levelet átadta. amika megkérdezte, hogy egyenesen a kisasszony kezébe adta-e, mire a kocsis azt hazudta, hogy igen. amika borravalóval jutalmazta. Három nap mrilva azonban levelet hozott a posta. amika felbontotta és olvasta:

Uram! Üggét uggancsak rosszttl sikerijlt elintéznie. Mint fiskólisnak iobban kellene érteníea paragrafusokhoz, Nem érd,emli, nxeg a,z én Lujza lángom kezét; egg ilgen b tor ldnghoz llitézebb u legéng illenék. Ha maga a fiam oolna, biintetésb l ngolc napig szokngá.t kellene uiselnie. Polacsek

amikának remegett az áIIa. Mindennek vége, a n si.ilés ftistbe ment. Mindhiába; Samika lehet ,,galant l57

homme", de h sszerelmes sohasem. Csak most jelentette ki apjának kereken, hogy a házasságbóI semmi sem lesz. Anayi baj legyen, legalább nmagát és édesapját megszabadította a kellemetlenségekt i.

xIx. amika lógatja az orrát. Elvesztette mindazt, ami szívének kedves és drága volt, csak a szép emlék nraradt.

Pestre ment; Lujza hajfiirtjéb l kis koszorrit fonatott, s a kiizepébe három betiít íratott: H. R. SZ. - vagyis: hit, remény, szeretet, s a kis koszorrit aranymedalionba tétette. S ezt a medaliont Samika a szívéhez tegktizelebb es zsebében viseli mindhalálig. Apját arra kérte, egy ideig hagyja békéna n siilés gondolatával.

Napok és hónapok mriltak, de Samika még mindig régi szerelmén rágódott. Sofra rir gondba esett: mi lesz, ha amika végiil is nem n siil meg? A maga kedvéért szeretne megn siilni, s apja kedvéértmuszáj. Egy id m r1va, amikor fájdalma némileg csillapult, tigy vélte, mégiscsak hozzá kellene látnia a n si.iléshez. Szemiigyre vette városa kisasszonyait. Hol az egyik, hol a másik családhoz kezdett járogatni, Mindeniitt szívesen íogadták. Eleinte ugratták kissé, szemére vetették Lujzát, de mindent

megbocsátottak. Nem ártott neki,

s t mi tiibb, eldicse-

kedhetett bánatával, Elég sok lány k zt válogathatott, nem tudta, melyikhez forduljon el bb. Ellátogat egyik lányos házhoz, a másikhoz, a harmadikhoz és így tovább; mindeniitt szeretne eleget tenni a várakozásnak. Attól íél,hátha megbotránkoztat valakit, amika csupán ,,galant homme"; k nnyed világfi, semmi más, A kisasszonyok zavarban vannak; az egyik már azt hiszi, hogy Samika az vé, a másik ugyanígy, de a harmadik is és így tovább. Amikor aztán egyik ha158

jadon véIetleniil találkozik a másikkal, s bevallja, hogy

szereti Samikát, és amika is t, s a másik ugyanilyen vallomást tesz, s így rajtakapják egymást, eleinte szomorkodnak, de aztán jót nevetnek. Valójában pedig az iires komédia az egész. égvilágon semmi sem tiirtént beszéltek róla, gyiiamika riilt, ha a dámák szépen nyiir ségétlelte benne. S ami csodáIatos: odahaza mindig a n stilés gondolata gy tiirte, amikor pedig a kisasszonyok gy r je,vette k ri,il, a nagy konkurrenciábarr egészen elfeledkezett a házassságról, és csak ,,héklizte", ugratta a lányokat, s arról mesélgetett, hogy a templomban milyen ruhában volt az egyik hajadon, és milyenben a másik. A szerelem nála afféle sport volt, kiilsó formaság, a n siilés pedig konvenció, sziikséges rossz. Eleinte ezt nem vették jó néven t le, s t meg is szólták állhatatlanságáért, mikor azonban kiinnyelmíítermészetétkiismerték, nem sokat ttir dtek vele, nem vetették a szemére, mert egyikiiknek sem ártott. Samika n si.ilése csak téma maradt, senki lyukas garast sem adott érte. Mikor apja észrevette, hogy amika olyan családokhoz jár, ahol eladó sorban lév lányok vannak, rigy véIte, jó lenne, ha szóba állna vele. Els alkalommal megkérdezte: amika, lesz-e már egyszer valami? HaIIom, - No, hová miirdenfelé járkálsz, vedd eI hát már valamelyiket, amelyik tetszik. Itten, édesapám, nehezen lesz abból valami.

- Miért? - Tudod, apám, mindentitt szívesen látnak. Ha egyiket elveszem, rossz néven veszi a másik, szememre l

veti a harmadik; igy aztán csak ellenségeket szereznék magamnak. Hiába minden, senkit sem akarok megbántani,

Mit ttir dsz azzal, ha itt vagy ott megszólnak? Hát tudod, hogy nincs az a v legény, akit meg nem szó]nak? Észnélvagy, íiam, mit beszélsz itt ijsszevissza?

nem

159

Bizza ezt tátn, édesapám. Meg fogok n siilri, de nem ebb l a városból. Mit bánom én, honnan, de n siilj meg már egyszer! Ha- nem tiszte]:rém boldogult anyád emlékét,a család kedvéértmagam n stilnék meg. Kire hagyjam ezt a nagy vagyont? N stilj már meg végre!

máshonnan,

héten ritra kelek; van már menyas zonyjeliilt. - Jiiv Csak eredj már egyszer! - kiivetkez héten ritra készen állt Samika; most aztán A elindul. Neki is volt egy kis pénze, édesapja is adott kétezer forintot. Megint Kassára utazott. Itt azonban

már valamennyi egykori lányismer se férjhez ment. Hiába, egyik napról a másikra változik a világ. amika is megváltozott, saját magán azonban ezt nem veszi észre. A régi ismer sijk tirvendtek j vetelének, s amikor hallották, hogy n siilni akar, igyekeztek a kezére járni. De nagy a ktiliinbség a mostani és az akkori id k k -

ztitt, amikor amika még jurátus volt Kassán. Akkor még tiizes szárnyakon ragadhatta volna el a hajadorrt, aki megtetszett neki. Most már nem ez a helyzet. Most kifaggatják, mennyi hozományt kér amika, mennyije vatl az édesapjának, mennyit fog adni neki. Samika etgondolkodik: hiszen ez nem szerelem, ez kiiziinséges kereskedés. Egy ilyen világfira, mint , srilyos csapás ez: sérelem. Tiistént hátat fordított Kassának. Most Gy rbe ment. Akárhol megjelent, mindeniitt a legjobb benyomást keltette, Nincs az az e|ad lány, aki nem szivesen ny jtaná a kezét. Társaságban kitiín táncos, gitátvittu z, szépen fuvolázik, jó termetii fiatalember, beszél olaszul, elegáns megjelenésíí.Melyik lány szeme nem akad meg rajta? A sziil k azonban kérdez sktidnek, alkudoznak. amika sehogy sem találja meg a számítását. Egy szép, fiatal s méghozzá gazdag iizvegyasszony szinte bolondult amikáért, Ez azétt nem tetszett, mert kiinny diadalt ara160

tott. Samikában sok romantikus vonás él; rigy akarja ostromolni a szép htilgyet, mint er s várat, gyiitr dni akar, ki akarja érdemelni, Nem szereti az olcsó gy zelmet. S megelégszik azzal, hogy minden hiilgy t akarja. Gy rnek is hátat fordít, innen is elutazik. Hiába: amit
Megn siiliik, apám. Látja, idegenben nem tuCok

feleséget találni; van lány elég, mind szívesen elj nne hozzám, de az apák mindjárt azt kérdezik, milyen vagyonom van, milyen vagyonod van neked, ide akarnak j
Ahá.ng legéng, mind megn6siilt, n tlen mór csak Sarníka . .. amika ismét látogatásokat tesz, s mindeniitt azt me, séli, merre mindenfelé járt, mit míívelt,s mindezt szinte szívb 1 mondja. A kisasszonykáknak most sok mulatságuk van vele. amika megint kiiriiliittiik settenkedik. Már-már azt gondolják, valamelyik lány a horgára akadt, vagy akadt horogra. De mindig ktizbejiin ilyen vagy

olyan baj. Szegény Katica magányosan éldegél,a kertjét rendezgeti, virágait locsolgatja, a szegény sorsri kislányokat tanítgatja. Keserií a sorsa. Mikor még ifjti volt és zsenge, akár a májusi virágszál, beleszeretett egy fiatalember, végzett orvos, Finom modoni, m velt ifjri, Az apától megkérte a lány kezét. Katica hozzá is ment volna, de édesapja vonakodott, nem egyezett bele, hogy a lánya férjhez menjen, azt mondta: fiatal még, várjon egy esztend t. De ez csak kifogás volt; Soíra rir keresked h z szerette volna Katicát férjlrez adni, olyanhoz, akinek, mint Sofra rir véIekedett, ,,módja vant hozzá", vagyis vagyonos. Az orvosnak a diplomáján kíviil semmije sem volt. Miel tt az esztend letelt volna, a doktor tífuszban meghalt, Katica pedig soha tiibbé nem akart férjhez menni. Szegény Katicának egy id óta egyre gyengébb az egészsége,qgyre foruryadozik, míg végiil egészen elhervad. Katica csak fogy-fogy, mint a gyertyaszál, már Iátni rajta, hogy nem bírja sokáig, és sem a családjában, sem ezen a világon már semmi r m sincs számára; készen ál1 arra, hogy elinduljon abba a titokzatos viIágba, amelyr l még senki semmit sem tud, abban a reményben, hogy majd ott, talán .., találkozní íog az véivel. Számára ez a r,ilág csak sijtét tiimltic. A haláI végiil is megszabadította ebb I a tiimliicb I. Katica meghalt, A bánat ijlte meg. Utolsó kívánsága szerint az 162

édesanyja mellé temették,

ték utolsó ritjára.

A hálás gyerekek sírva kísér-

Katica halála srilyos csapás volt Sofronije Kirióre.

Igaz, hogy szegény Katica mint gazdasszony nem sokat

jelentett Sofra rir jómód háztartásában, nem járt a boltba, a kocsmába felszolgáIni, de a háznak sem ártott, sót dics ségéreszolgált. Ahány idegen csak erre ltazott, s hallott róla, meglátogatta a házat, hogy lássa ezt a gycinyiir{í teremtést. Szegény Katica hajadonként halt meg; olyan volt, mint virág a pusztaságban, s leszakítatlanul hervadt el. Samika is nagyon sajnáIta n vérét;nagyon tisztelte. Most aztán a n stilést megint egy évvel elhalasztották, Samika teljes esztendeig gyászt fog viselni.

xx. Elmrilt ijt év. Samika még nem n siilt meg. Sofra rírra alig lehet ráismerni. Meggtirnyedt, megaszalodott vénember. Micsoda ki.iliinbség a hajdani és a mostani Sofra r kiiztitt! Immár nem az az et s, izmos Sofra, aki hárorrr csapással három rablót terített le. Már messze triljár a hetvenen, Szép kor, de a srilyos csapások alatt ez az et s

alkat is meggiirnyed. S még most is a régi nagy baj mardossa. Két fia két mélységes seb. Már rég elvesztette reményét, hogy amika valaha is megn siil, és unokákat várhat t le. Eszébe jut: kínnal szerzett vagyonát ugyan kinek a kezére hagyja? Ha erre gondolt, tjsszerezzent. Arca csupa ránc, homlokát méIy barázdák szántják, keze sovány, száraz a b r rajta, semmi nedv sincs benne, kérgesen fényes. Arcvonásairól azonban értelem tiikriiz dik. MinéI kiizelebb keriil a halálhoz, annál eszesebb lesz. A hosszti, sok fáradozással teli élet nagy iskola,

163

Halála eI tt az ember b lcs arcot nyer. Az emberek haláIuk el tt hasonlítanak legjobban egymáshoz. ÉsSamika? Bizony immáron Samika serr' az, aki egykor volt. Már is átlépte a ,,giirijg majorenátust", meghaladta harminc
Jó

Apja

estét!

nem is fogadja a k szijntését. Meddig leszek én még betyár maga mellett?! -Apja hallgat,kezét hátratette, s rigy sétálgat a boltban.

164

tehát tiriikké betyár leszek, amika meg rir?

-Az Én apa hallgat.

Adjon pénzt! apa hallgat. Pera most a pult mcigé lép, és felrántja a fiókot. Mi,ndtjssze pár krajcár van benne. Dtih sen fijldh z vágja. Most apja elé áll és végigméri.Zse-

Az

béb1ktelethzeI. ezt a kiitelet? - Látja Apja hallgat, nem mozdul. Perát eliinti a méreg. Ugyan mit teketóriázom veled sokat, fogjátok meg! - készenlétben A áIló betyárok megragadják az tireget,

f lemelik,

és a falhoz cipelik. A fatrbóI nagy sz g á11 ki, amelyen azel tt szalonnatábla lógott, s most az iireget kiitéllel a nyakán már-már rá is akasztják. Sofra rir kapál zík, kétségbeesetten kiabáIni kezd: ,,Rablók! Segítség!" Az i,rras kiszalad a hátsó aj,tón, s íeI az emeletre, hogy Samikát segítségiilhívja. Segítség,odalenn az regurat fel akarják akasztani! - amika gyor an ftilkapja a tiiltiitt pisztolyt, s leszalad a bo]tba. Ezalatt Pera a kasszakulcsot keresgélte az regr zsebeiben. Apja mind kétségbeesettebben kiabál, kapalozrK.

Szerencsére Samika ebben a pillanatban rohant be, s ráfogta a pisztolyt a betyárokra, akik erre gyorsan

kereket oldottak, Sofra urat pedig Samika és az inas levágták a kcitéIr I. Az iireget felcípeltéka szobájába, és ott ápolgatták, amíg magához nem tért. Minduntalan felsóhajtott és kiáltozott: ,,Jaj, jaj nekem, boldogtalan apának!" Másnapra sikeriilt teljesen lecsillapodnia. Samika ott til mellette.

gazembert át kell adnom a bíróságnak.

azt a - Apám, Ne hamarkodd eI a dolgot, kérlek. Gondolkodni kell - rajta, Kié a szégyen, ha nem az enyém? Engedd még meg, hogy még gondolkodjam.

- De apám!

az a gazember még megiili magát egyszer, édes-

-Az Már iireg

rigyis megiilt! Hagyj békén! elment Öam ához. Még senki sem tud a dologról. Az inasra ráparancsolt, nehogy bárkinek is egyetlen szót szóljon. Óam át félrehívta. Öamóa, valami nagyon fontos titkot szeretnék eI-

-

mondani.

Titok? Ha titok,

egész város megtudja. -

tartó.

ki ne

mondd, mert még ma az

Egyszer az életben azért mégiscsak lehetnél titok-

- A te kedvedért az

leszek, s rnéghozzá el szijr éle-

temben.

Pera tegnap este fel akart engem akasztani: már a -leveg ben lógtam. Hogyhogy?!

-sofra rir erre mindent elmondott, Samika át akarja adni a bíróságnak. - Azt semmiképp! - Miért? - Tiéd a nagyobb szégyen. - Énis így vélem. De ez a gazember egyszer még meg I. Mitév legyek? Hagyd a fenébe azt a boltot! - Soha, halálomig nem hagyom abba. - Akkor végy íel egy jó er s segédet, jól íizesd meg, adj- fegyvert neki, s ha tolvaj jiin, l jtin. Igazad van, segéd után nézek. - Itt van éppen állás nélkiil Markó Cebetarov; az - n beszeg dik, nincs munkája. rtigt Kiildd mindjárt hozzám. -Sofra rir elment, s még abban

az órában beállított hozzá Markó, megalkudtak, és nyomban beszeg diitt.

166

A szomorti esetet Sofra rir még Kreéarnak is elmesélte; senki nála jobban nem sajnáIkozott rajta, amikának megint kedve támadt, hogy gáláns kaland-

jait folytassa. Minden szabad idejét dámák k ziitt ttilti, tekintet nélkiil életkorukra. Az a szomor a legényeknél, hogy míg fiatalok, nem gondolnak arra, hogy egyszer meg is véntilnek; ha pedig megiiregszenek, még mindig fiatalnak tartják magukat. amika most, ha fiatal lányok kiizt iildiigél, rigy fest, mint ibolyák kiizé iiltetett tortna. Volt a városban egy kisasszorry, az egyik legel kel bb családbóI való: Juca Sokolovió, rendkíviili szépség.A

város legszebb lányának tartották. Abban az id6ben, amikor amika a n síiléskedvéért kószált, Juca még gyermek volt. Mikor felserdiilt, egy fiatal hadnagy szeme akadt meg rajta ( is a város sziiliitte volt), és Juca férjhez szeretett volna menni hozzá. Édesapja azonban nem engedt'e. A hadnagy Juca kedvéérthajlandó lett volna lemondani a tiszti kardbojtról, s civilnek felcsapni, de a lány apja hallani sem akart róla; viszont azt sem engedte, hogy Juca a hadnagyhoz menjen feleségiil, és isten tudja, hol csavarogjon vele a nagyvilágban. Így beszélt az apa. Juca kisasszoay azonban azt mondta: élve vagy halva, a hadnagyot akarja, vagy senkit. Bátor és határozott lány volt. Mikor már semmi sem segített, Juca kisasszony a vitriolos tiveghez nyrilt, s megmérgezte

magát. Szerencsére kéznélvolt a gyors segítség,és Jucát meggyógyították, de nem egészen; mindig gyengélkedett, mindig valami baja támadt. Mikor kissé felépiilt, amika kezdett hozzá jár:ni. A szíil k megengedték, hory amika társaságában Juca zenével foglalkozzék; nagyon szerette

167

a muzsikát. Hónapok teltek-mriltak,

és amika

még min-

dig eljárt a családhoz| az a tíszta, ártatlan szándék fiítiitte, hogy ezzel a lány betegségén kiinnyítsen. A hadnagy megn siilt; Juca ezzel rijabb, srilyos sebet kapott. amika vigasztalgatta, virágcsokrot, ktinyvet, édességet, mindent hordott neki, ami csak eszébe jutott, vagy amit a lány megkívánt. Hallja ezt a Lány édesapja, jólesik neki. Gondolja, ha a lány majd teljesen felépiil, amika feleségtil veszi. Jó házba megy férjhez. Samikának viszont ilyesmi még nem jut eszébe. Öaméa házi védszentjének, Szent rstvánnak tlnnepét tili. Nagy vacsorát ad a barátai tiszte]etére. Sofra rir és Kreéar is hivatalos a vacsorára. Sofra rir a meghívást nem tudja visszautasítani. Ók is ott vannak hát. A két iireg egy sztigletbe hrizódik. Felszolgátják a vacsorát, szól a muzsika. Vacsora után a fiatalok a teremben táncra perdiilnek, a másik szobában kártyáznak, Soíra rir meg Kre ar a harmadik szobába vonul vissza, hogy ne hallják a lármát; nem szeretik. Öaméa ismeri a természetiiket, nem szól semmit, szép csendben minden-

íélejó falatot, csemegét visz nekik a szobába. Kettesben vannak odabenn, Beszélgetésindul kiizttik:

Hej, Jovám, mit kellett megérnem, meg kell halután? amika jó firi, bolondul jó, de nem akar nósiilni; mindeddig nem n siilt. Pera gazember. Kiinny neked! Neked egy fiad van, de az becstiletes; sehová sem jár, csak a családjára viqyáz. de, hékás, van is hat gyereke! - No Ha rossz volna, még egy is sok lenne neki! - Mi bánt, mi bajod? az én bánatom: kire marad a vagyon? - Nagy No és; fiatalokra marad a világ. - Neked ktinnyíi azt mondanod: ,,Irram, bocsásd el a te -szoigád békességgell" De mit mondjak én?

-

nom, s kit hagyok magam

r68

hiszen amika se ciregedett még meg annyira, - De hogy meg ne n siilhessen. Hány éves voltál te, amikor másodszor n siiltél? Az más. amika ose fog megn siilni. -Így sz I, s egy pohár bort tart a kezében. Arca megrándul, szeme kiinnybe lábad. Ma már nem. - Ugyan hagyjad, semmi sem lesz abból, amika sohasem fog megn srilni. Szeméb l kiinnycsepp g
-

dtil.

Manapság ilyen a világ, Hagyd a fenébe; ahogy van, - van! gy Mi ketten legalább igyekezti,ink, hogy valamit hagyjunk magunk miigiitt. van kire, de kire hagyjam én? Szerencsétlerr - Neked órában határoztam el, hogy amikából íiskálist csinálok, arról a betyárról meg szólni sem érdemes. beszélj így. Ma Szent István napja van, isten - Ne tudja, megérjtik-e a kiivetkez t. Legyiink hát jókedv ek; regek vagyunk már, kiizel a sír. szeretnék már ott pihenni. - Jobb Hagyd még a sírt! Tudod, Sofra, mi gyerekkorunk óta jó barátok voltunk, Azok is vagyunk, s maradunk is, mindhalálig, - Mindig híiségesbarátok voltunk.

- flgy van. - Segítettiik egymást. - fTgy van. - Soha meg nem bántottuk egymást. - (Igy van. -Sofra rir a kcinnyeit tiiriilgeti.

Hát bizony, kedves Sofrám, volt, ahogy volt, de

- megiiregedti.ink. Hogy utánunk mi lesz, azt egyediil már a jóságos Atyariristen tudja; nem tart már sokáig, s

nekiink is el kell menniink a másvilágra, hamarosan, nemsokára.

169

Hosszasan elt{ín dnek, semrnit sem szó],:rak, koccintanak és isznak. A két tiregnek kissé fejébe szállt a bor. igaza van Öaméának, mikor azt - S látod-e, Sofra, mondja: ma vagyunk, holnap nem vagyunk. Ha meghalrrnk, mindennek vége. Nem bánóm, hogy meg kell halni, Jova, nem félek a haláltól. Énsem elszántan Kreéar. - mondja - De sajnálom a sok fáradságot; meg aztán nemcsak azt- sajnálom amit tettem, hanem azt is, amit megtehettem volna. S lecsorran a kiinnye. Énis,- de tudod-e kit sajnálok legjobban? - Kit? - Magam meg tégd. - Énis sóhajtott nagyot Sofra. - Látod-e, - Sofra, mi most itt iildiigéliink, amott meg szól a muzsika; odaát j, fiatal élet zsendiil, mi meg korhadt, iireg tuskók vagyunk. Igazat mondasz, Jova, minden él tovább ir, """t mi- nem lesziink. Megint csak azt mondom, Sofra, a mi napjaink meg vannak számlálva. Kreéar emeli a poharát, koccintanak. Sofra rir is koccint, felhajtja borát, s egyszer csak keserves sírásra fakad. azt saj- Hej, Jovám - mondja sírva -, legjobban nálom, ha meghalok, nem lesztink tiibbé egyiitt; az alegnagyobb bánatom, hogy egyszer el kell válnunk egymástól. Éssír, zokog. Kreéárt is elfogja a szomor ság, és is pityereg. Hát akkor koccintsunk, Sofra; ki tudja, nem utoljára- iinnepeljtik-e eaméa hází védszentjét! Egyszer el kell válnunk egymástól. -S mindketten sírnak. Ekkor belép Öam a, és látja, hányadán vannak. 170

Hát ez nreg mi? Bor mellett sírtok? Talán nem jó

a bor?

Ók meg csak sírnak, zokognak. De hát mi az rdiig iitiitt belétek? - H"j, kedves Öam ám, mi sírunk, s meg is van rá az okunk. Most még iszunk, de egyszer majd eI kell válnunk egymástól, meg kell halnunk feleli ktinnyek k zt

Kre

ar.

-

No, micsoda férfiak vagytok! Hiszen, istennek hála, én- is hetven vagyok már, s nem fogok tiriikké élni, de amíg élek, addig jókedvííen akarom élni az éIetem, Ne bolonduljatok már! Erre mindketten feli.itik a fejiiket. Mindjárt hozok nektek orosz teát, az majd jókedvre-dedt, óam a elmegy, hogy teát hozzon. Ó is reg, de nincs az a fájdalma, mint Sofra rirnak. Mialatt a két iireg siránkozott, odaberrn a terenrberr sz Lt a muzsika; ami az iiregeknél jókedvben hiányzott, kipótolta az ifjriság. Öaméa hozza az orosz teát, magának is, barátainak is, Isznak és jobb kedvre deriilnek. Azon bánkódtok, hogy egyszer eI kell válnotok egymástól? Hiszen Istennek fia, Jézus is elvált egyszer az Atyjától, s leszállt a fcildre, ugyan mi hibázik majd nektek, ha idelentr l felkeriiltiik amoda? Hiszen én is tireg vagyok, én se hrizom már sokáig. Tegytik keziinket a szíviinkre, hogy senkit nem csaptunk be soha, s már el is késziilt a lélek passzusa. S gondolom, mind a hárman tirbb jót cselekedttink, mint rosszat. Az regek most kissé megvigasztalódnak, Öaméa lelkileg rendtiletlen maradt. A hází védszent iinnepe is eltelt, a vendégek elszéIedtek. Már éjfélrejár. Odaktinn farkasordító hideg. Mikor másnap Sofra rir felébredt, fájdalmat étzett a mellében. A jobb tiidejében és a hátában szrirás kínozta. 17L

Borzongott, és 1áz ntiitte el, fektidnie kell. Veszedelmes dolog, iiregeknél a hidegleléses láz kész halál. Sofra rir ágyában fekszik, láza emelkedik, szomjriságra panaszkodik, valami kaparja a torkát, Kissé elalszik, és fantaziálni kezd, Mikor Samika látta, hogy baj van, azonnal doktort hívatott. Az orvos hamarosan megérkezett, B 8tapogatta a beteg pulzusát, s mindjárt látta, hogy ez tiJrd gyulladás, éspedig srilyos. A beteg félrebeszélt, aztán ismét magához tért. Mikor kissé ijsszeszedte rnagát, szólt Samikának, hogy hívassa el a nótáriust és négy tanrit; testamentumot akar íratni. amika maga ment el a magisztrátusra, és tan kat hozott. Mire valamennyien iisszejiittek, Sofra r már a parádés szobába vitette magát, és ott fekiidt ágyba. Megérkeztek a tanrik. C .., Irják meg a végrendeletet. Testemet a fiildnek, lelkemet Istennek ajánlom. Minden ingó és ingatlan vagyonomat Samikára hagyom, amika ebb 1 adjon minden szolgálónak és szolgáIólánynak fejenként száz íofintot, Marko Óebetarovnak a boltban lev valarnennyi vásznat és apróbb holmit. Az egyháznak ótszáz forintot, Perára a kis házat hagyom és ezer forintot. A nótárius szorgalmasan írja. Minden kész. Sofra urat felpolcolják az ágyban, a testamentum alá egy régi protokollumot tesznek, és Sofra rir reszket kézzel aláírja a végrendeletet. Az urak távoznak. Sofra rir most lelkészt hívat. Hívjátok el a papot, hogy megáldozzam. -Kisvártatva meg is érkezik a lelkész, és megáIdoztatja, Sofra r elszunnyad, félrebeszél.Éppen kilencedik napja, hogy megbetegedett. Ismét magához tér. amika, Marko eebetarov, az inas meg a szolgáIóIány álI mellette. Sofra rir megboldogult hitvese, Soka asszonyság arcképéreveti tekintetét, aztán Szent Miklós képére, remegés fut végig a testén. és mélyen felsóhajt. Marko Óe-

ll2

betarov gyorsan lefogja a szemét, s h l kezébe ég faggyrigyertyát nyom. Sofra rir teste még egyszer megvonaglik, aztán kiadja lelkét, Sofra r nincs tiibbé; meghaIt.

Mialatt Sofra rir kiszenvedett, Pera odalerrn a ház eI tt fel-alá járkál, id nként az emeletre néz, és várja, mikor érkezik a hír apja haláláról. Akárcsak valami holló, ame-

lyik dtigszagot

érez.

Szép temetést rendeztek neki, a kriptában a megboldogult Soka asszonyság jobbján helyezték el. Most egytitt nyugosznak: Sofra, Soka, Pelagija, Katica. Mindenki sajnálta Sofrát, legjobban azonban Kre ar bánkódik utána, Öam ához megy, hogy kibrisulja magát, kiinnyek peregnek le az arcán. Nehéz az éa szívem, Öam a, elment a legjobb

-

barátom!

Egyszer bizony meg keil halnunk! Szép id

t

ért

- hetvennyolc esztend t. Kívánhat t bbet az ember? meg, Énhetvenegy vagyok, s azzal is megelégszem, ha annyi id t érek meg, amennyit . Most hamarosan te mégy el Sofra után, én pedig teutánad.

tcir lgeti a Mégis nehezen viseli el az ember Kreéar, kiinnyeit Nehezen, de hát ha így keII lennie! Ha az ember eg,yszer megiiregszik, el kell mennie. Mit ér már neki az élet? Tudod, mit jelent az, hogy: val tiz gyerekem, hrisz legényem, harminc vitézem, negyven emberem, tven juhom, hatvan i,iriim, hetven kan pulykám, nyolcvan tojásom? Így értsed: tíz évt I gyermek, hrisz évt 1 Iegény, harminc évt l vitéz, leger sebb; negyvent l ember, legokosabb; tvent I szbe csavarodó; hatvan évt l mint az iirii; hetven évt l ostoba, mint a pulykakakas; nyolcvantól záptojás, elhagyja az esze, Ami engem illet, nem is bánom, ÉItem, ahogy akartam, s nem bánom, hogyan

173

éltem, bármit mondjanak is. Száz év rnrilva is emlegetni fogják Öam át! - Istennek hála, én sem tettem semmi rosszat senkinek, talán rám is emlékezni fog valaki. bort, Sara, a jobbikból! -SaraHozzáI asszonyság behozza a bort, és tiilt. Jovánom, hajtsuk fel a mi megboldogult - Nosza, Sofránk lelki iidvtjsségére! Talán majd ránk is emlé-

kezik így va]aki. Isznak.

-

rsten nyugosztalja lelkét!

xxL

át

ki

iío

i:: fel-

vette az ezer forintot, de nem nyugodott bele a dologba, hanem a vagyon fe]ét kijvetelte. Samika nem is válaszolt. Erre Pera egy k míívesmesternek és egy ácsnak megiizente, vegyék magukhoz szetszámaikat, és menjenek el hozzá. Azok jelentkeztek is. Pera a Duna partján álló nagy családi }rázhoz vezette ket, felmérte a házat, a kiizepén megjeltilte, s kijelentette, száz forintot fizet, ha a házat kettévágják, kettéf részelik. A mesterek csak hi.iledeztek, aztán megértették, mir l van szó. Eleinte vonakodtak, hitz doztak, de Pera markukba nyomta a száz forintot, és biztatta ket, az felel sségérefogjanak hozzá. A mesterek neki is láttak, hogy a házat kettévágják. Mikor ez amika fi.ilébe jutott, pandrirokat hívatott, s perát és a mestereket is becsukatta. N vére, Lenka is pert indított amika ellen, de sikertelenril.

l74

Juca kisasszony édesapja, Sokolovió r hirtelen megbetegedett és meghalt. Juca semmiképp sem tudott felépiilni betegségéb 1. Özvegy édesanyjának tarbb gyermeke is volt, de Jucát tigy dédelgette, mint a szeme fényét. Az orvos azt mondta, hogy Juca nem fog sokáig| élni. Gyógyíthatatlan betegségben szenved. A férjhez menésb l így nem lesz emmi.

Igaz, hogy Juca nem ágyban fekv beteg, riikké talpon van, de sziintelerriil fogy, sorvadozik; olyaíi, mint a saját árnyéka, s mégis szép, s hozzá k7t{in esze van, Mindenki igyekszik a kedvében járni. amika még min-

dig jár hozzá, vigasztalja, sz takoztatja. Így megy ez már álló esztendeje. Juca egyre gyengébb. Samika nagyon szívérevette a lány betegségét, jobban sajnáIta, mint bárki ezen a világon. Juca viszont a fiatalember nagylelk{iségétcsodálta, azt, hogy olyan ti.irelmesen bánik egy nagybeteg lánrryal. Arra gondolt: milyen boldog is lehetne egy lány ilyen férfi oldalán! Gyengéd barátság támadt k ztiik. A világ tudja, hogy amika iiriiktisen Juca oldalán van, s az emberek csodáIkoznak, hogy nem un rá.

Egyszer amika hosszasan elbeszélgetett Jucával. Kirió r, sajnálom, hogy ennyit fáradozik értem.

- unalmas magának, hogy így nálam ti5lti az idejét? Nem legszívesebben magánál vagyok. - Én Egy beteg nó mellett? - Nem fontos. Éntisztelem, ami volt, s azt is, ami van. A maga esze ugyanaz, ami azel tt, egykori képe felejthetetlen, s a mostani is arra az egykorira emlékeztet.

Azért tetszik neki Juca, rnert egykor szép volt

egészséges, Igazi,,galant homme",

Sajnálom - Miért sajnál? -

magát,

és

Kirié r!

175

Mert tehetem boldoggá. Ó, ha a hadnagy he- magát nem lyett ismertem volna meg kiizelebbr I! Már regedtem. - Annyimeg baj legyen, n siilj n meg! - Kit vegyek el? - Válasszon aki magának tetszik. - Lz bizony valakit, nem kcinnyíí dolog. - Nem szabad nehéznek tartani, s akkor kiinnyen megy. Ide figyeljen, mondok én magának valamit, de véleményem szerint titokban kell tartani. kételkedik tán bennem? - Isten ments, hiszen tudom, hogy a maga szája zárt doboz mosolyodott el a lány. Szeme oly szép, szinte - Milyen leírhatatlanul ragyogó a mosolya, mitiind ktik. lyen fény sugárzik a szeméb l! Az élet iróniájal Err l meg lehet gy z dve, -A lány most folytatja. Arca komoly, mintha nagy vizsga el tt állna. Nézze, beteg vagyok, nagyon beteg, s mégis férj - mennék.én hez Az a hadnagy gyorsan megn si.ilt, nem nagyon vette szívéreaz én életemet. Fiatal vagyok, tudom, meg kell halnom, pedig nagyon szerettem volna boldog Ienni, és a jóságommal valakit boldoggá tenni. Mélyen felsóhajtott, szemét eltjntijtte a k nny. Samika szeme is k
- Igen. - S hozzám jiinne feleségiil? - Igen. Maga h ségesebb, szintébb barátom, mint valamennyi barátn m egyiittvéve. Mióta beteg vagyok, 176

minden idejét nekem szentelte. Magának adom a kezem, amika akezét nyrijtja. Juca elfogadja. édesanyja mit fog szólni? - SAmi kevés az életemb I hátravan, a fiiliitt én ren-

-

delkezem.

a kezét az édesanyjától? - Megkérhetem Meg. - S ha ellenzi? telességiink megkérdezni, a ttibbi a mi -Az Kegyezség ké z.

tigyiink.

- Látja, Juca, én is szerencsétlen vagyok. Els sorban a családom miatt, amint ez a világ el tt is ismeretes. De a j vend belim megválasztásában sem volt szerencsém; nem n siilhettem meg. Hát legyen, napig viselhetem egy ilyen jó barát - Ha csak három nevét, kiinnyebben halok meg. Az egyezséget tehát megktit tték. amika másnap, megegyezésiik szerint, megkéri Juca kezét. Egyenesen Sokolovióné rasszony szobájába megy. Kopogtat, belép, A hiilgy egyediil van.

nagyságo asszonyom, tiszteletem. - Jó Örvendek; volt már Jucánál? egyenesen nhiiz jtittem, fontos tigyben, - Nem, kérdi meglepetve az as zony. S az mi lehet? - Juca kisasszony,- ugyebár, nagyon beteg? - Sajnos. - Nincs kilátás javulásra? - Az orvos szerint nincs, kell meghalnia, hajadonként? - SMiígy mást tehetnénk? - Meg van gy z dve arról, hogy igazi barátja vagyok Juca kisasszonynak. napot,

mély

maga is elismeri, a legjobb barátja; azt - MinthaJuca mondja, maga nincs, már rég meghalt volna. Kész vagyok magam feláldozni is érte.

-

L77

Látom, s hálás vagyok magának.

- Énazonban nagyobb áldozatra is hajlandó vagyok. - Hogyhogy? - Azért jiittem, hogy Juca kezét megkérjem. - A kezét megkérni? sz lt megrtik nyiidve Sokoloviéné.

Igen, a lánya kezét, hogy feleségiil jt jji'n hozzám,

- Akkor ez miféle férjhezmenetel? - Hát még sose hallotta, édesanyám, hogy valaki hez ment, és három hónapra rá meghalt?

Mit mond, uram? Hogy feleségiil veszi Jucát?

- Az én lelkem is ép; tiibb a lélek bennem, mint a test. Akkor is férjhez megyek hozzá, ha harmadnapra

-Sokolovióné rámered

dult.

amikára, azt hiszi, megbolon-

- Igen, hogy elveszem Jucát. - De nem látja, hogy az a szegény lány fél lábbal - a sírban van? már Az én szívem az sírja. - Istenemre mondom, nem értem magát. - De én értem ijnt. Azt gondolja, hogy egy ilyen beteg - nem mehet férjhez? lány Ha ezt Jucának megmondom, azt fogja

megbolondultam. Énezt már Jucával elintéztem.

- Lehetetlen! - Kérdezze csak meg! Most pedig id t adjak nagyságos asszonyomnak.

gondolni,

elbricsrizom, hogy Hódolatom, isten

ijnnel!

Samika ezzel elment, Sokolovióné nagysága pedig, mint akit villám srijtott, még mindig nem tudta, mit gondoljon,

Végiil magához tért, s felkereste Jucát. Juca, járt ma itt Kirió? - Nem járt, de várom. - Nálam járt. Nekem rigy rémlik, ez az ember nem egé zen beszámítható, megbolondult.

178

feleségiil akar venni, te pedig - Megkérte a kezed, beteg vagy. Hát nem bolond ez az ember? Nem bolond. - Tehát tudod, hogy meg akar kérni? - Tudom, azt is tudom, hogy hamarosan meghalok.

Miért?

:

Tudod, mért nem volt nálad?

Miért?

férj-

De amikor férjhez ment, egészséges volt.

meghalok. Lehetséges ez?

- Ha nincs ellene, anyámat mért zavarja? - Most itt hagylak, mert látom, nagyon felizgattad magad, kés bb még beszéliink a dologról.

Az anya elment, Találkozott a fiával, és mindent elmondott neki. A flí azt mondta: ,,Juca meg riilt!" Családi tanácsot tartottak. Senki sem helyeselte a házasságot, Fivére felkereste Jucát a szobájában, s kiiziilte vele, hogy a család nem egyezik bele a házasságba. Hiábavaló volt minden ékesszólása. Juca nem is válaszolt neki, hall_ gatott.

Mindenki csodálkozott a lánykérésen. Minden titok

napfényre keriil. A városban már rebesgetik, hogy Samika Kirió feleségiil veszi Juca Sokolovióot. S mikor err I beszélnek, mindenki kételked n néz a másikra, senki sem akar a fiilének hinni. Hogyan mehetne férjhez egy ilyen nagybeteg lány? Samikán is csodálkoznak; mint

íiatalember nem vett

el egyetlen

egészséges lányt se,

most pedig egy beteggel akar megeskiidni? Senki sem hiszi eI a hírt, Álmélkodnak, kérdezgetik egymást. Hogy jutott ilyesmi amika eszébe, s hogyan a beteg Jucának? De azért mégsem csoda a csoda. ,,Fuldokló a szalmaszálba is kapaszkodik." amika számára Juca a szalmaszál. L79

Ha az éIet nem száz esztedd , nem kell tíznek sem lennie: egy nap is lehet, Juca lelke akár egy napotisszeretne kedvére élni. Hiszen Samika rigy ápolta Jucát beteg-

sége egész idején, hogy jobban még a legktizelebbi rokona sem tehette volna, Olaszországból hozatott számáta fíigét,narancsot és citromot. Ezek a citromok most a nász

rozmaringvirágai, kett s esktiv re hívogatják Jucát -az életbe és a halálba. Samikának meg egy ilyen tiriimteli nap is erryhet ad minderr eddigi fájdalmáért. Samika elmerrt Jucához. A lány felállt a székr l; fenségesen magas, szikár, karcsri termete, sovány arca tiszteletet parancsol; szépen van iilttizve, majesztétikus mozdulattal lép amika elé. Isten hozta! Samika szép kis csokrot hozott, a lány keblére tiízi. Juca lenéz a kis csokorra. Ó, rnicsoda pillantás! Még mindig szep vonal ajka remeg, zeme kigyullad, mintha a lélek tizét árasztaná. Juca nagyot sóhajt, kezét nyrijija amikának. Voltam az édesanyjánál, Juca.

- Tudom. - Nem hajlandó beleegyezni. - Azt is tudom. - S most mit tesztink? - Istenen kíviil kicsoda az én lelkem állok.

ura? Énkészen

Énis. De hogy intézziik el a dolgot az

jával?

nem fog megtiirni, sem a bátyám. - Só mi magunk nem tehetiink valamit? - amika a lány szemébe néz, csodálkozik

ságán.

édesany-

a lány bátor-

Jucám, engedd meg, hogy így szólítsalak; Jucám, ha- ennyire bátor és elszánt vagy, én készen állok arra,

180

hogy akár tíizbe-vízbemenjek veled. Nem fognak engedni, mit gondolsz? Nem. - Kérdezziink meg még valakit? - Nem. Akit kellett, megkérdezttik. - Eskiidjiink meg titokban? - Énkész vagyok rá. - Énis. -Most aztán megbeszélik, hogyan, és az eskiiv

napjá-

ban is megállapodnak. Még egyszer szerencsét próbálnak Juca édesanyjánál. Az anya megint megtagadja beleegyezését. Most amika megtette az el késziileteket az eskiiv re. Egy regasszony járt a kezére, akit a Sokolovié családban mindig szívesen láttak; az révénJuca Samika minden lépésér1 értesiilt. A v tegény most Pestre ment, megvette az eskíiv i ruha anyagát, szép fehér atlaszt, s a menyasszonyi koszonlt, Azután Juca szénfekete hajából néhány fiirtiit kért, azokból gy r t fonatott, s a gyílr n aranyba vésette neviik kezd betiíit: ,, . K." és ,,J. K," - vagyis amika Kirió és Juca Kirió. Mikor az eskiiv i ruha elkésziilt, a szabónál Juca ruhájának minden kis maradékát iisszeszedte. Mindent eI készített, a cip t, keszty t, és még egy szép arany nyakéket is vásárolt. Aztáa az egészet hazavitte, és elktildte Jucának.

amika tiibbé nem járt Sokoloviéékházába, Juca bátygy'óz|ótt csodálkozni amika szándékán, szintén megtiltotta, hogy Sokolovióékhoz járjon. Most már az eskiiv napjában is megállapodtak. Nemcsak a napban, hanem az rábaa is. A pap, a násznagy, a v félyek, minden rendben volt már. amika másnap reggel iitkor jiin, hogy a lányt elvigye. Juca este korán lefektidt, és már hajnalban felkelt. Reggel háromkor felébredt, és hozzálátott az 'ólt zk -

ja megtiltotta. Az orvos, aki nem

181

déshez. A trik r eI tt megfésiilte hollószín haját, s ahogy elnézegette magát, látta fonnyadt arcát, sovány karját. Aztán egymaga feliiltiiziitt. Már teljesen ritra készen állt, csak a menyasszonyi koszorrit kellett még a fejére tennie, és a tiik r eI tt megigazitanía, Amikor már a koszorrit is feltette, egy darabig még a ttikiir el tt álldogált, karba tette kezeit, és megnézte magát. Egy kiinnycsepp pergett le az arcán. FéIig holt volt, de gytinycirííerr festett. Ha fáklyát adnál a kezébe, olyan volna, mint géniusz egy síremléken,Az órára nézett, a perceket számolta. Már háromnegyed iit.

Samikának minden pillanatban meg kell érkeznie. Az óra eltitijtte az ijtcit. Alighogy az ra iit
n

/)

,.%. 1

ga csupa jóság ember, én tisztelem iint, s az édesanyám is. Hogy ennek bizonyságát adjuk, íme, iinnepélyesen felajánlom kisebbik hrigom kezét, ha van kedve hozzá, de ebb 1 a házasságból semmi sem lehet| A fiákerral megfordulhat. Isten áldja! Juca bátyja kiugrott a fiákerbóI, és hazament. Samika meghiikkent, zavarba jiitt, sehogy sincs ínyére, de vissza kell fordu]:ria. A n si.ilésb 1 semmi sem lesz. Saját maga az oka: az igyet nem tudta eléggétitokban tartani. Valaki'elárulta, de sehogy sem tudja kitalálni, kicsoda. Juca, amikor az ajt6t nyílni hallotta, az imakiinyvet tartotta a kezében, és buzgón kiinyiirg tt Istenhez, Becsukta az imakiinyvet, de ekkor elképedve látta, hogy Samika helyett bátyja toppan a szobába. Mikor a fiatalember menyasszonyi díszben meglátta hrigát, végigborsózott a háta. Mintha valami kísértet szállt volna le a mennyekb l, n i formában. Alig tudott megszólalni, Kedves Juca, keress ki ebb l az imak nyvb 1 valaimádságot, és kérjed az fTristent, verje ki a femilyen jedb l, amire elszántad magad, mert az eskíiv b l semmi sem lesz; az imént hirisítottam r.r'eg az egészet, Juca bánatos pillantást vetett a bátyjára, karját f 1emelte, szeme kimeredt, aztán megtántorodott és ijszszeesett. Elájult.

Bátyja segítségértkiáltott, az egész háznép iisszeszaladt, Jucát fellocsolták, s kiiliinféle illatszereket tartottak az otta aIá; aztán ftilemelték, és ágyba fektették, Összeszedte magát, de tiibbé nem tudta az ágyat elhagyni, Most már ágyban fekv beteg lett. amikát tijbbé nem engcdték be a házba, nem azért, mert haragudtak rá, hancm azért, hogy jelenléte f 1 ne kavarja a lány lelkét, Az orvos azt mondta, hogy Jucából nem lesz ttibbé ép ember. Hat hét mrilva már annyira legyengiilt, hogy beszélnl ts alig tudott. Mindannylan kijríiltitte forgolódnak, az orvos is: sze185

gény lány nem bírja sokáig. Immár beáll az éjszaka. Mindenki sír. Juca merev tekintettel néz a bátyjára. Az hozzálép, kend jével legyezgeti, hogy hriga Éeg hiiz jusson,

Ha meghalok, ciltcjztessetek menyegzí5i ruhámba, -Bátyja alig értette a szavait. Juca ismét bátyjára me-

red.

Meg ltetek

- lelkét. adja

-

mondja a lány. Megvonaglik, és ki-

Hiába teszik most kezébe az égí5gyertyát. Így pusztult e| ez a pompás iárry; elyetten nap cirijmet

sem engedtek meg neki,

Samika megint nem n si.ilt meg. Hiába, Samika ,,galant homme''.

xxII.

amika szintén bánkódott Jucáért, Ennek már

a

temetésen tanrijelét adta. Nagy vigasztalás volt számár:a,

i ruhájába
186

nokot", aki otthonos a rímelésben; gazdagon megjutalmazza. A szerkeszt ségben akadt egy ilyen jurátus. Amice, ért maga a versíráshoz? kétdezte az j-

ságíró.

-

Konyítok hozzá val.amit.

- Irjon ennek az rirnak egy sírverset, jóI megfizeti. - Szíves de délel tt nem érek rá. - Kérem rcimest, szólalt meg erre amika legyen ma -, a vendégem a- Fehér Hajóban. Örijmcimre fog szolgálni. -Samika már tizenkét órakor

ott iilt a Fehér Hajó vendégl ben. FéI egykor megérkezett a jurátus. MindenekeI tt megebédeltek. Samika ezutáa elejét 1 végig mindent elmesélt a jurátusnak, leírta a Soko],ovié családot, Juca erényeit és a lányhoz fíiz d viszonyát. Kijzben kcinnyeit tcir lgette. pedig, amice, ennek alapján írja meg a verset, - Most éspedig szerbiil, aztán pár sort némettil, de nagyon szép legyen. A díj: tizenkét dukát. Szíves iir mest, de holnapig várnia kell. - Holnapra meglegyen! - Most pedig, uram, mindjárt nekilátok a munkának, hogy id t ne veszítsi,ink. Elváltak azzal,hogy másnap ismét ebédnéltalálkoznak. A jurátus délután a városban sétálgatott, hogy a Pegazusát kissé megsarkantyttzza. Bement egy kiskocsmába, és ott alapcsan felcintiitt a garatra, Miel tt az éj beállt volna, már megkcisz riilte f.antáziáját. Éjszaka egymagában fel s alá sétálgatott a szobájában; az asztalon egy pohár és egy iiveg bor. Tizenhárom verssort sikeriilt is faragnia, Jól sikeriilt. T bb nem is kell. Samika azt mondta, ne legyen hosszti, viszont tartsa magát a megadott témához. Így is tijrtént. Most aztán a német verssel volt baj. ,,Ugyan mért kínlódjam annyit?!" 1B7

Német k nyvek kcizt keresgélt, ide-oda íorgatta ket, Schillert és egyebeket, amikor végre két verssorra bukkant, amelyek teljes cisszhangban vannak a megadott témával.

Der Todesengel senkt d,ie Facltel nieiler, und, mit ihr erlischt mel,n armes Sei,n. Másnap a jurátus már tizenkét órakor ott volt a Fehér

Hajóban.

Betoppant Samika is. Kész?

- Igen. - El bb ebédeljiink, s ha már - elolvassuk, dég,

kevesebb lesz a ven-

Ebéd után nekilátnak az olvasásnak. amikának nagyon tetszik egyik is, másik is. T bbsz r is elolvassa, mindig tetszik. jó. Éséppen tizenhárom verssor - Nagyon - szercncsétlen szám! pontosan eltalálta. A német vers is nagyon szép. Samika el hiuza selyem pénzes zacskóját, s kiszámolja a dukátokat. - Tessék, amice, tizenhárom, minden verssor egy

dukát.

A jurátus

átveszi a pénzt, és megktiszrini.

csak, amice, mé8 nem vagyunk - Várjon Maga az rijságnál Igen.

dolgozik?

- Kedveli magát a principálisa? - Elégedett velem, és én is vele. - Bemegy még ma a szerkeszt ségbe? - Muszáj. - Tudja, mit kérek magától? Vigye magával a -verseket, s mutassa meg a szerkeszt nek;

188

készen.

ezeket szeretném,

ha az rijság kiizijlné ket, éspedig minéI elóbb. A versek fiilé, a német vers jelképére,egy síró géniuszt messenek fába, melléje babiioni ííizíákat,s az emléktáblán két, egymásba fonódó gyíiríiálljon, amelyek k ziil az egyik elpattant. Ha ezt a principálisánál eléri, még egyszer megjutalmazom magát, a principálisának pedig a kiiltségmegtérítésenkíviil tven dukátot adok. Megértett, amice? Igenis. A jurátus gondosan feljegyzett mindent, és-elkiisziint, -

Másnap ,ijból itt taláIkoznak. A jurátus nagy tirtimmel loholt a szerkeszt ségbe, és mindent elmesélt a szerkeszt nek. Az mosolygott kissé, latolgatta a dolgot, aztán határozott: lehet! A jurátus másnap elment a Fehér Hajóba, s kiizijlte Samikával a hírt, hogy minden rendben van, s a szerkeszt rvendeni fog, ha Samika meglátogatja. A hírre amika még két dukátot vett el , és át-

adta a jurátusnak. Ebéd után egyiitt mentek a szerkeszt ségbe. A szerkeszt igen szívélyesen fogadta. Egy darabig elbeszélgettek, hogyan is hajtják végre az rijságban a ,,monumentális tjtletet", aztán elb csriztak egymástóI. amika egy kis eziistdobozban észrevétleniil a szerkeszt asztalán hagyott citven dukátot. A szerkeszt majd meg fogja találni, S ugyan mért ne k ztilnék a verseket? Senkinek sem ártanak, és egyáItalán nem lesz

sért az

olvasóktiz nségre. Néhány nap mrilva megérkezett az rijság U. városába, benne a versekkel. Érdekldéssel olvasták, mindenkinek tetszett. Mindenki csodálkozott Samika Ieleményességén. Samika megkérte Sokolovióékat, engedjék meg neki, hogy síremléket emeljen Jucának, A család eleinte kissé vonakodott, kés bb azonban beleegyezett. S valóban, amika meg is csináItatta a síremléket. Szép márványlap volt, rajta a géniusz, ugyan gy, ahogy az rijságban meg-

jelent.

S

persze

a

verssorok

is

aranybet kkel. Végiil 189

amika egy gyertya lángján elégette a menyegz i ruha maradék darabkáit, a hamut tisszegyííjtiitte, és abba az eziistdobozba tette, amelyben a ,,bukéták'' hamvai is nyugodtak, s ,az egészet ijsszekeverte. Így gyászolta amika Juca kisasszonyt.

xxIII.

re, amely a város regáléja volt, A licitáción svirák rir is részt vett, s mivel ígértlegtiibbet, iivé lett a mészátszé eleségével, Lujzával egytitt U. város amika is lakott, Lujza uraszszo ika után, mi lehet vele, de ugyan-

igy

után. amika nem akart vizitbe

menni hozzájuk, azt gondolta, Svirák r rossz néven venné, pedig szeretett volna, Nem sokkal kés bb Samika

tikus ttirténetét,nemcsak hogy nem haragudott meg rá,

hanem szinte szívb l sajnálta. Svirák rir megbeszélte a dolgot a feleségével,s amikor egy alkalomma1 ismét

volt a kávéházban amikával, kijzcilte vele: igen t megtiszteltetésnek venné, ha t és Lujza tirasszonyt meglátogatná, amika ,alig várta a meghívást, Szépen feliilttizkcidtitt, és elindult Svirákékhoz. Svirák r nem volt odahaza. Csak nagysága. amika illend en kopogtatott és belépett. Lujza nagysága felkelt a helyér l, csak nézett, nézett, nem akart hinni a szemének. Maga az, IIerr von Kirió? Nagyon rég nem láttuk egymást, No de mennyire megváItoztunk! a szerencsének! - Örvendek Csak nézik, nézik egyrnást. amika el tt hatalmas, termetes dáma; amika fejében felkavarodik egész mriltja, azt se tudja, mire gondoljon, mit is szóljon. Lujza nagysága viszont egy sovány, teljesen kopasz férfit lát maga el tt, er sen szbe csavarodó bajusszal ez nem az egykori amika, Szánakozó pillantást vet- rá. Jobb szerette volna, ha egyáltalán nem taláIkozik vele. Álmában, képzeletében még mindig a hajdani amika képe kísértette; az szívébenSamika még mindig ifjri volt, mint Akhilleusz. Kezét nyrijtotta amikának, sokáig nézték egymást, sehogy sem tudták, hol is kezdjék a beszéIgetést, fTgy tíínt,mintha álmodnának, Mikor végre magukhoz tértek, e]mondták egymásnak, mi minden tcirtént veltik, elejét I végig, persze nagyjából. Csak most tudta meg amika, hogy voltaképpen a hóbortos kocsis miatt vesztette el Lujzát. Ekkor gyciny rií szép ifju lány tépett ,a szobába: Lujza rirasszony lánya, Mimike, aki most tizennyolc éves. amika szeme Mimikére tapadt, egyr.itt

cirtilne, s

Szakasztott

Amikor Lujza rirasszony meghallotta Samika roman190

édesanyja! - Ugye, amikor az édesanyja még tizennyolc volt?

éves

r91

Mimike pukedlizett. Így beszétgettek meglehet sen hosszri ideig, Samika szavát adta, hogy tijbbsztir is meglátogatja ket, aztán ajánlotta magát, és elment. Samikának a régmrilt esztend k forogtak a fejében; mindenáron a hajdani, régi érzelmeket szerette volna feltámasztani, amikor még el sz r járt S.-ben. De nem sikertilt; minden elszállt, mint a fiist. S hogyan fog most Samika élni? A világ váttozik, de a házasság terén amika a régi marad, Immáron Krear is meghalt, Óam a is. Öam a! Ahogyan éIt, rigy is hatt meg. Nem sokáig betegeskedett, k nnyen halt meg. Miel tt lelkét kilehelte, így szóIt: Isten veled, világ, eleget éItem!

-

Utolsó kívánsága az volt, hogy egy hosszti, vászonszállító ládában temessék el. Átkaival fenyegette meg Sarát, ha utolsó akaratát nem teljesíti. Mitév legyen szegény as zony] férje utolsó kívánságát teljesíteni kell; azonban Óam ához méIt ,leleményes feleség, így hát tényleg egy vásznasládába tétette az urát, el bb azonban egy asztalossal a ládát szépen legyalultatta, politriroztatta, és a szokásos feliratot is rápingáItatta, Ennek persze híre futott a városban. A temetésen csaknem az egész lakosság ott volt, teljes számban, Bámulták a ládakoporsót, és mosolyogtak, eam a még halála után is megnevettette az embereket.

xxIV. Samika teljesen kibékiilt a Sokolovié családdal. Ismét mindennapos vendég a házban. A családban még két eladó lány van.

Az id sebb, Paulina, hriszesztend s, a fiatalabb, Maca,

I92

tizenhat. Szép lányok. Samika jól elszórakoztatja ket, beszélget, muzsikáI veliik. A lányok már teljesen megszokták; ha egy nap elmarad, már unatkoznak: Bátyjuk és anyjuk szent meggy z dése, hogy mellette a felesége jóI élne, és igazán kár, hogy nem n siilt meg. Meg aztán vagyonos ember. Az anya megbeszélte a fiával, mi lenne, ha Samikának felajánlanák Paulina kezét. A firi hajlott rá. Megkérdezték Paulinát, elmenne-e feleségiil amikához. Paulina mosolygott, és gondolkozási id t kért. Néhány nap mírlva kijelentette, hogy férjhez menne Samikához. Egyszer, amikor amika látogatóba j tt, az anya áthívta a másik szobába, Kirió rir, tessék helyet foglalni. -Leiiltek a díványra. mit szerretnék kérdezni magától? - Tudja, Nem tudom. - Találja ki. - Valami mintára lenne tán szi,ikségiik Pestr 1? -_- Nem.'Azt akarom kérdezni, feleségiil venné-e az én paulámat. _. Ön tréfál, nagyságos asszonyom nevetett Samika. Nem tréfálok; kérdezem: íeleségiilvenné-e Pau-

-

1inát?

Hát nem

hogy kopasz vagyok, és a bajszom

látja, is- szes? Hány - tven. éves? - Az uram ijtvenkett volt, amikor feleségtil vett, s két évvel voltam fiatalabb, mint most Paulina. Hi-

szen maga mellett minden asszonynak szép élete lenne. férjhezmenetel a házaspár társas életétjelenti, s az il-yen élet alapja a Jóság. Szépség,fiatalság mulandó. Látom, hogy komolyan beszél, asszonyom, én is komolyan akarok válaszolni. Valóban szeretném, hogy Paulina boldogan menjen férjhez.

A

193

Hát akkor tegye boldoggá, - Fogadja el a tervemet, és adjon háromévi határid t. - Hosszt1 terminus, - Három év mrilva, ha nálam jobb parti nem akad, feleségiil veszem. Elégedjékmeg ezze|. Tovább nem me-

hetek, adott szavamat pedig megtartom. Az anya ezzel is meg volt elégedve. K zli ezt Paulinával, és a lány is meg van elégedve. A férjhezmenetel tehát biztos. Samikának nagy ismeretségi kiire van. Sokan jtinnek hozzá idegenb I is vendégségbe. A háza afféle vendégfogadó, csak éppen Sofra rir boltja meg a kocsmája nincs már meg. amika ízléseés amika jelleme messze fiild n híres. Amelyik kisasszonyt amika dicséri, annak muszáj férjhez mennie; amelyik legényt ócsátolja, az egyhamar nem fog megn stilni, amika a házában sokszor adott bált, ki,iliintisen ha el kel bb vendégek érkeztek. amika most is bátt ad, A város ,,krémje" mind itt lesz. Eljiin Verrcet Svirák rir is hitvesével, Lujza riraszszonnyal. amika s ríínjár Svirákhoz, és az is hozzá. Ilyenkor Lujza rirasszony tiilti be a háziasszony szerepét,

annyira familiáris a viszony kiiztiik. Ifjabb Polacsek rir is itt lesz Matild rasszonnyal Rajtuk is meglátszanak már az évek. Sokolovióék is itt vannak. A bál már megkezd dtitt. Az ifjriság táncra kerekedik. amika iigyel a rendre, Ó nem táncol, azt mondja, már megiiregedett. Cotillont táncolnak, senki sem tud vezetni; sszegabalyodnak a párok. Samika csak nézi és nevet. Mindenki hozzá fordul, kérik, ktinytiriignek neki, vegye át a tánc vezetését,végiil is a sok kérésre kiitélnek áll. Ésitt is, ebben a kérésben is volt bizonyos formalitás. Három kisasszony karon fogja egymást, és így jiinnek, mint három grácia, deputációba. Ennek aztán amika már végleg nem tud ellenáIlni. Most már vezeti a cotillont. De akkor megy is ám a tánc! Miel tt is táncba ment volna, elkiáltotta magát: ,,Híres legények vagytok!" S noha 194

tvenéves, am,ika most is az

els

táncos,

A

máshonnan

jiitt vendégek jókedv{íen táncolnak. Egyiktik nem tud

Paulináról leszakadni. Gazdag, íáintos fiatalember, Megint hiilgyválasz van. ,,Damenwalzer!" amikát majd széttépik.Lujza tirasszony lép hozzá, Maga, Herr von Kirió, mein alter T nzer und Che- mtissen Sie mit mir tanzen!* ragadja galléron valier; Samikát, s már viharosan forognak is.

A vendégek tapsolnak: Bravó Kirió, bravó, Frau von Svirák! -Svirák is lelkesen tapsol, tetszik neki a tánc. Alighogy

Lujza nagy nehezen szélnek eresztette gavallérját, már ott áll el tte Matild. táncolnia, Herr von Kirié! Jetzt - Most velem kell muss ich Sie strafen, weil Sie damals ungeschickt waren!r*

Megint felhangzik a kiáltás: ,,Bravó, vivát Kirié!" Azamika megint Svirákkal til le, és elmeséIi neki régi gy t nik neki, mint valamondja szerelmét, Most mi áIom, szinte -maga sem -hiszi, hogy igaz volt. Svirák azt mondJa, hogy a felesége ezt már ttibbsztir is elmesélte neki, s jóíz{íen nevet. A bál másnapján az ifjri idegen kikérdezgeti amikát Paulina kisasszonyról. amika elmondja, hogy Paulina kit{in , régi család sarja; erre a fiatalember megkéri, vigye eI magával Sokolovióékhoz, hogy tiszteletét tegye. Ott a fiatalembert szívesen fogadják. Paulina kisasszonynyal a báIon jól sszeismerkedett. Ó maga huszonnyolc éves, albíró.Apja vggyonos család feje. A látogatás után a vendég hosszasan elbeszélget Samikával, s a család kij-

tán

. Klrlé ítr, masa az én régt táncosom és lovagom, most velem keu táncolnlal ri Mo t me8 kell btlntetnem, mert egykor íl8yetlen voltl

195

riilményei iránt érdekl dik. amika dicséri a családot, dicséri paulinát. Az atbíró e|utazott, de hamarosan visszatért apja kíséretében.amika megbeszéIte az iigyet Paulina édesanyjával, az asszonyoknak tetszett az albíró. amika az apát és fiát is elkísérte b.áztitzr;.éz be. Az apának is tetszett Paulina. Most amikánáI rijabb megbeszéléskiivetkezett. Az apa megkérdezte, mennyi hozományt adnak Paulinával. Tizenkéteztet. Az apa meg van elégedve. Most el bb amika ment el a lány anyjához és bátyjához. Megegyeztek. Paulina még aznap jegyese lett a fiatalembernek. I(ét hét mrilva megtartották az eskiiv t. Paulina férjhez rnent. Nem kellett három évig várnia. amika megint nem n siilt meg. amika ,,galant homme". Fél esztend be sem telt, amika Macát ajánIotta be egy fiatalembernél, és Maca is jól férjhez ment. A Sokoloviéok csatádjában most már egy eladó lány sincs, Samika rijból Svirákék házábarr mindennapos vgndég. Matild is oda jár a lányával. Matild lánya már tizenhét éves. Samikát szinte családtagnak tekintik. Lujza rasszony Svirák eI tt megveregeti amika vállát. Az én régi gavallérom. - ,,Gumilaszt|", már maga sem ,,Kabinetstiick" ttjbbé! -Mosolyog, és végigméríLujzát; csupa háj ez az aszszony. amika itt is egyre a lányok kciriil forog, s a 1ányok kiiriil tte. Férjhez megy Mimike is. Juca fivéréhez, F;zt a házasságot is amika kiizvetítette, FéI esztend be sem telt, és Matild lánya is férjhez ment,

xxv. Megint elszáIlt néhány esztend . amika egyre iiregebb, de a természete nem változik, amika most szerencsés kez ember hírébenáll. Minden 196

család ajtaja nyitva el tte. Ahová beteszi a lábát, ott az eladó lány gyorsan elkél, amikát szinte k riilrajongják a lányok. Engem vegyen el, engem, engem! esdekelnek.

- amika

- robotos, topedig, mint régi, fáradhatatlan vább folytatja mesterségét. Akár nála van valamilyen bál, akár a vendéglóben, mindeniitt szívesen áll a fiatalság rendelkezésére. Nincs ttibbé Óaméa. (ri iaOr, rii nemzedék. S az rij nemzedéknek eleget tesz. Ha bál van kiisziibcin, még ha balták hullanak is az égb l, amika Pestre utazik, és a dámáknak minden szi,ikséges dolgot bevásárol, Ha valamelyik hiilgynek kesztyiíre van szi.iksége, ad két htiszast amikának, hogy megvegye. ő négy hriszast fizet párjáért. Mindenki dicséri, milyen nagyszer{íen tud vásárolni. Télen is vásárol friss virágcsokrot, s fiákeron megy vele a bálba; ez kedves szórakozása. A szabónál három órát is várakozik, míg a hiilgy ruháia el nem késziil, mindent lelkiismeretesen elintéz, még a számlát is kifizeti. Nem egy kisasszony vár így a ruhájÁra; odakiinn hull a hó, a hiilgy félig feliilttizve várja amikát, mert amikának nem szebad elmaradnia; habár a báI már megkezd dtitt, amika féI óra m lva ott van. S ha a bálon már minden el késziilet megtcirtént, amika mint triumfátor végre megérkezik - veni, vidi, s mindenki mélyen hajlong el tte, Elegend bonvici -, bont, édességet is hozott magával. Hódolnak el tte, S hogyan é1 amika? A bálon egy vagy két fogást eszik, egy-két pohár bort iszik rá. Ha egyediil van otthon, két-három fogást eszik délben, este csak egy fogást, darabka sajtot vagy valamicskét, egy-két pohár bort. amikát soha senki ittasan nem látta. amika soha csrinyán nem káromkodott.

197

Az káromkodása ennyi; ,,gumilaszti" vagy ,,smafu". Akár télen, akár nyáron, ha valamelyik hiilgynek sziiksége van valamire, amika beutazik Pestre, s máris hozza. Meg regedett, de ha elmegy hazulró)., mindig oly,an elegáns, mintha skatulyából hriznák ki. Egyetlen koldus mellett sem megy el anélkiit hogy alamizsrrát ne adna neki. Apjának, anyjának, n véreinek szép síremléket állíttatott. A temet cs sziiket, akik legkedvesebb halottai, sztilei, n vérei, Juca sírját rzik, busásan jutalmazza. Öriikké magával hordozza a medaliont, amely Juca hajfiirtjét rejti. Emlékeinek hamvai ott vannak egy eziistszelencében, amely éjjeliasztalkáján hever. Ha nem tud aludni, el veszi a kis dobozt, és megcsókolja, Ezt soha senki sem látta, s nem is óhajtja, hogy bárki meglássa,

mert a fájdalmat csupán érzi. Ó feláldozta magát egyszer egy hiilgyért; ahogyan élt, rlgy is fog meghalni. A lapok k ziil csak a Theaterzeitungot és a Damenzeintungot olvasta, semmi mást. A Corpus jurist csak hírb l ismerte! Ugyan minek ismerje?

Akkor nem volna ,,galant homme". Amikor azt kérdezték t le, mért nem fiskáliskodik, azt felelte: ,,Énsoha életemben egyetlen vánkost sem adtam el, nemhogy házat vagy f ldet!" Így élt amika, csak azért, hogy a n ket boldoggá tegye: nem egyet vagy kett t, hanem mind egy szálig. Ésel tte senki a társaságban eryetlen hiilgyet sem szólhatott meg. Ha valaki erre merészkedett, nyomban a szemébe vágta: ,,Tedd a kezed a szívedre! Neked nincs semmi vétked?" És amikát ebben valamennyi barátja támogatta, Valóban, amika igazi mártír. Ha idejéb 1 íutja, ellátogat Sokoloviéékhoz, akiknek fia már megn siilt, aztán Svirákékhoz, Polacsekékhoz. Legjobban Svirákéknál sz takozik, f ként ha Matild rn is ott van. Lujza nagysága azzal ugratja, hogy t 198

ha tudja, milyen bátortalan legény, ó meg amikát. Matild nagysága ezt helybenhagyja, s azt mondja, jobb lett volna, ha n nek sziiletik, s nem férfinak, Aztán mind a ketten cisszevissza cserbenhagyta;

sztiktette volna

iilelgetik és kacagnak. maga, Herr von Kirió, nem más, mint rijk v - Hátewiger Jegény, Jud, Ugyan, gumilaszti, magukra sem lehet mát azt mondani:,,Kabinettstíick!'' Így éldegéIamika. Sokan azt gondolhatnák, hogy Samika boldogtalan. Nem így van. amika egészen meg van elégedve magával,

Id kiizben Pera teljesen tiinkrement. Egyetlen lova,

egyetlen libája, egyetlen csirkéje sincs már. Csak most látja, mennyire magára maradt. Sem apja, sem anyja nincs tiibbé. A forrás már kiapadt, s már Pera is tiregember. Nincs már meg régi élénksége,nincs benne fantázia. Komoly képévelmár is rlgy fest, mint valami filozófus. A hossztl élet iskola, - nagy Pera Ha apám élne mondja - neki, s arra kérném, -, most kezet csókolnék bocsásson meg.

Van már t eszterrdeje, hogy Pera így tiinkreju ot! s amióta szánja-bánja vétkeit iit esztend . Vénségére - sem volt, házának, ikor már semmije jói már nem volt irányítását gazd,asszo-

-

S a jó gazdasszony a semmib l is mindent el teremt. A szeurvedések oktatta asszony saját fáradságával keresi meg a kenyerét, az így megszégyenítettPera pedig vénségéredolgozik, Egy kis boltocskához jutott, abbót

199

éldegél, s ha egy-egy gyerek betéved a boltba, igyekszik

kezett magát gyógyítani, de nem segítettek rajta. Tizennégy nap alatt meghalt. Szép temetése volt. Menyasszonya,i, akiket nem néki rerrdelt a sors, azok lányai és unokái kísértékutolsó ritjára. Pártfogoltjai minden évben halottak napján felkeresik a sírját, s mint második ,,Frauenlobét", megkoszotilzzák. Samika meg is érdemli. Neve mellé a márványra ezt is bevésették: ,,Az iiriik v legény." Senki sem pironkodhatnék miatta!

jóra oktatni. Ésez az ember akarta az apját felakasztani!

xxVI. Samikának is immár ,,hatvan iiriije van". Egészen fehér és kopasz. Már tul van a hatvanon; de még mindig a régi amika, Egyik házat a másik után adja el, egyik ftildjét a másik után, utazgat, bevásárol, kiszolgálja a hiilgyeket, mindegyiknek megígéri,hogy feleségiil veszi, s mikor ezt mondja, maga is mosolyog: ,,Ha el nem veszem, férjhez adom." Mint a bcilcs jós, minden htilgynek eltaláita a szerencséjét.

S ebb l a célból negyven esztendeig.

U, és Pest városa k zt

utazgatott

Jó barátja, a városi mérniik, aki egész életétamika

társaságában tciltcitte, és életénekminden mozzanatát is-

merte jól, kiszámította,

hogy amika Pest

és U, ktjziitt

pedig csupán kétmérfcildnyi utazgatva - ez a távolság -, életében oly sok mérftildet tett meg, hogy ezzel, mint valami jabb Cook, egész Fiildti,nket oda és vissza kciriilutazhatta volna. Amit pedig utazgatásaira elkiiltcitt, az az ószsze1 az egész világ kijriilutazására is elegend lett volna.

Samika nem n stilt meg. Ő ,,galant homme" volt. Egész vagyonát elktiltiitte, utolsó fillérig. Ezt a vagyont azonban csupa gáláns dologra kiiltiitte, amelyek el segítettéka lányok férjhezmenetelét. Férjhezmenetelekre ktilt
{

A magyar szabadságharc centenáris tinnepségeinek sorozatában 1948 nyarán figyelemre méltó tinnepség zajlott le szentendre városában: aF utcábanálló sziil házánelhelyezték Jakov Ignjatovió szerb író, a szerb társadalmi regény, a realista regényírás megteremt jének kétnyelvíi emléktábláját, melyet a Tijrténelmi Emlékbizottság és az egykori Magyar-Jugoszláv Társaság egyiittesen állíttatott. S ezzel egyidejiileg ekkor jelent rneg el sziir magyar nyelven Ignjatovió Respektus V sza (Yasa Re pekt) c. tiirténelmi regénye, melynek f h se, egy szerb honvódhuszár magyar oldalon harcolt a Habsburg-reakció ellen, egészen a világosi fegyverletételig, hogy azután haláIáig osztrák btirtijnben sínyl djék. A regényt 18?5ben, tehát tiibb mint negyedszázaddal a negyvennyolcas szabadságharc után írta lgnjatovió, s folytatásokban jelentette meg az OtadZbina (Haza) c. lapban, kiinyv alakban azonban el szijr csak 1913-ban látott napvilágot Belgrádban, a Szerb lrodalmi Szijvetkezet (Srpska Knjiáevna Zadruga) kiadásában, miután Jovan Skerlió, a századel nagy szerb irodalomtijrténésze teljes rehabilitációt adott a ,,magyaronságga1" (magyarbarátsággal) vádolt szerz nek, aki a végleges és teljes elégtételtcsak a szocialista Jugoszlávia létrej tte után kaphatta meg. E sorok írója, a Respektus V ,sza magyar fordítója az 1948-ban megjelent kiitet bevezet jében azt irta:,, . . . rigy étezzijk, hogy ezzel els lépésttesziink ezen az ff,91"

-

205