10. november XXI. évf. 11. szám

2010. november

10. november • XXI. évf. 11. szám

www.uj-muveszet.hu

20

ára

HU ISSN 08662185

695 Ft

uM-2010-11-november-borito-01.in1 1

I. Országos Rajztriennále Fényművészet: Kepes és öröksége Fernando Botero érzéki formái Elemi ösztönök Kortárs mesék Pöttyök geometriája

2010. 11. 03. 16:22:48

Regős István H U N G A R T

festőművész

ö s z t ön d í j a s

Múzeum, 1994

Kastélyok sorozat / Labirintus, 1987

Föhn, 1991

Babaszoba, 1992

A HUNGART Egyesület 2009. évi ösztöndíj átadó ünnepsége

HUNGART EGYESÜLET 1055 Budapest, Falk Miksa u. 30., tel.: (06-1) 302-4386, tel./fax: (06-1) 302-3810, e-mail: [email protected], web: www.hungart.org

uM-2010-11-november-borito-01.in2 2

hungart_hirdetes_208x284_Regos.indd 1

2:47 PM 2010. 11.9/28/10 03. 16:23:38

Borgó: SPQR etüd, 2010

Moholy-Nagy László: Fekete-fehér-szürke fényjáték, 1930

Lapalapító-főszerkesztő: Sinkovits Péter

4

tar talom Tárló

SINKOVITS PÉTER

34

A megújulás ideje

Gaál József Vésett arcok című kiállítása Több fényt!

DÉKEI KRISZTINA

Mikro- és makrokozmoszok

36

PAKSI ENDRE LEHEL

Közösségi fényművészet?

Josef Čapek grafikái

37

Halász Károly kiállítása P. S Z A B Ó E R N Ő

Fénytörések, tükörképek

40

A borító Soós Nóra Ütköződés (2010, vegyes technika, vászon, d 2m) című festményének felhasználásával készült. A mű október 2-ig volt látható a B55 Galériában.

XI. Nemzetközi szabadtéri installációs kiállítás és akcióművészet

Kortárs mesék MULADI BRIGITTA

41

A hetedik?

Matricák: Kisméretű Elektrográfiák Nemzetközi Kiállításai

NEMES Z. MÁRIÓ

Alak és történet Az Üveghegyen innen című kiállításról

22

43

LÓSKA LAJOS

Kohán György emlékkiállítása

Soós Nóra A tapasztalás dalai című kiállításáról

44

45

Radosza Attila, Somody Péter és Tolnay Imre kiállítása

DEBRECENI BOGLÁRKA

Szép új világ? Jovián György két kiállítása

47

Elemi ösztönök

Fernando Botero-kiállítás Budapesten

PÓCS VERONIKA

Hajók keletről nyugatra Horváth Roland kiállítása

SÁROSDY JUDIT

Érzéki formák 31

SZABÓ NOÉMI

Mozdulat és mozdulatlanság

Szabó Ábel és Németh Marcell kiállítása

28

MARCZINKA CSABA

A fej metamorfózisai Szabó Tamás gyűjteményes kiállítása

HEMRIK LÁSZLÓ

Urbánus szépség 26

SINKÓ ISTVÁN

Az akarat monumentalizmusa Többrétegű képek

24

LÁNG ESZTER

A szintézisre törekvés belső kényszere

Filmnyelvi eszközök, narratívák a kortárs magyar képzőművészetben

20

LÓSKA LAJOS

Akció és térberendezés esőben

VIII. Nemzetközi Fényszimpózium

16

KOVALOVSZKY MÁRTA

Pöttyök geometriája

Kepes elvei a magyar közelmúlt gyakorlatában

14

Kiállítások PATAKI GÁBOR

Történetek a polgári demokrata avantgárdról

Kepes György és Frank J. Malina a tudomány és a művészet metszéspontján

12

FALUDY JUDIT

Nemesítetten

I. Országos Rajztriennále

8

Bordos Zsolt, Kovács Ivó, Vicsek Viktor: Paint Up!, 2010

48

Budai galériák I. HUDRA KLÁRA

Látszólagos eklektika BORDÁCS ANDREA

Bunyó karácsonyig?

A Scheffer Galéria és a budai szcéna

Király Gábor munkái

Az ezen az oldalon látható képek az eredeti művek részletei.

uM-2010-11-november-02.indd 1

Jovián György: Bontás VII., 2010

Fernando Botero: Nő a zuhanyozóban, 2005

Gaál József: Vésett arcok (sorozat), 2010

2010. 10. 29. 16:33:43

k i á l l í t á s ajánló

Összeállította: R U D O L F A N I C A

tallációk láthatók. A nemzetközi vándorkiállítást a Nemzetközi vándorkiállítás győri nyitó rendezvény Városi Művészeti Múzeum, Napóleon-ház, Győr, 2010. október 30–december 5. után december 16-ától Bécsben, a Collegium Mi jellemzi a tájábrázolást a Duna-menti kortárs Hungaricumban, majd 2011-ben Pozsonyban, művészetben? Ha a globalizáció egyneműsíti a Belgrádban, kisebb összeállításban Novi Sadban városokat és gyökeresen megváltoztatja a Dunaés Linzben állítják ki. menti tájakat, változik-e és milyen értelemben a

Városok a folyó mentén

Kiállító művészek: Nikola Djordjević, Fehér László, Helmut & Joana Kandl, Martin Kóllar, Inés Lombardi, Nemes Csaba, David Maljovic, Váli Dezső, Milena Putnik, Kudász Gábor Arion, Dragan Zivanćević, Romana Hagyo, Kramar, Anna Mayer, Agnesa Szigetová. Váli Dezső: Gura Humorului, 1982, fekete-fehér negatív, 6x6 cm

segíti elő a kortárs művészet a mentális és földrajzi határok átlépése keltette aktuális krízisek felismerését, és hogyan nyílnak új perspektívák a közösségi és a privát területek közötti kapcsolatokban.

Crossing Limits VI. Vienna Art Week Bécs, számos helyszín, 2010. november 15–21.

A 21. század velejárója, hogy időről időre radikálisan megváltozó körülmények között kell feltalálnunk magunkat. A művészet előre látja és láttatja velünk ezeket a folyamatokat, és lehetséges mintákat ad az alkalmazkodáshoz. Megoldást ugyan nem tud kínálni arra, hogy hogyan boldoguljunk a társadalmi problémáinkkal, de magabiztosan definiál alternatívákat a változtatásra és a társadalmi együttműködésre. Az idei Vienna Art Week hívószava, a Crossing Limit a határokon való átlépésre, útkeresésekre, az utak kereszteződésére utal. Az egyhetes rendezvény azt járja körül – Bécs földrajzi, Kelet és Nyugat közötti határpozícióját hangsúlyozva – hogy, hogyan

Az idei Art Week szervezői 23 helyszínen – többek között az Albertinában, a Belvederében, a Dorotheumban, a Kunsthalléban, a Kuntsthistorisches Múzeumban, a MAK-ban, az Essl Múzeumban és számos bécsi galériában – biztosítanak inspiráló közeget a művészeknek, kurátoroknak, gyűjtőknek és érdeklődőknek a párbeszédre, az elmélyülésre. Bővebb információ a www.viennaartweek.at oldalon található.

© Sonia Leimer, Nächst St. Stephan, Rosemarie Schwarzwälder (Bécs) jóvoltából

városokban lakók identitástudata, létrejön-e egy globális identitástudat? A kiállítás ezekre a kérdésekre keresi a választ. A tárlaton 14 művész szerepel 4 ország Duna-menti városaiból, Budapestről, Pozsonyból, Belgrádból, Linzből és Bécsből. A bemutatásra kerülő művek a mai vizuális kultúránkra jellemző műfajokban és technikákkal születtek: fotók, videómunkák, festmények és ins-

Sonia Leimer: To move in parallel, playing back from earlier, 2009 videó, performer: Anne Juren

Házas-társ-művészet

Madarász Kathy Margit Ferenczy Noémi-díjas iparművész így vall: „A régi korok viseletei mindig nagy hatással voltak rám. Magával ragadott előkelő ünnepélyességük, amit ezek a ruhák kölcsönöztek és elvártak viselőjüktől. A divattrendnek számomra nincs jelentősége (…), az állandóbbat keresem, próbálva a tradicionális kultúrát, a népművészet szellemiségét átmenteni a ma embere számára viselhető formában.” Madarász Gyuláról: „Summázott képek a Madarász-akvarellek, s a konkrét látvány másodlagosságát az is erősíti, hogy gyakran jelképek építik fel az alkotást, miközben a formák és a színek is átfogalmazódnak. Szétszedve, felbontva a valóság elemeit, a étrehívás pillanatában újra összerakja azokat – a nagy felületű elbeszélések ellenére is tömör kifejezésmóddal, de teret engedve az elemi, emberi-művészi játékosságnak is.” (Vitéz Ferenc művészeti író)

2

2010. november

Madarász Gyula: Nyár vége, gouache, 34x46 cm

A rovatban szereplő képek az eredeti művek részletei.

Madarász Kathy Margit Ferenczy Noémi-díjas textilművész és Madarász Gyula festőművész kiállítása Kölcsey Központ, Bényi Árpád terem, Debrecen, 2010. november 8–december 7.


2010. 10. 29. 16:36:05

k i á l l í t á s ajánló

Lucien Hervé 100 Szépművészeti Múzeum, 2010. október 27–2011. január 23.

© Szépművészeti Múzeum © Lucien Hervé

A száz éve született Lucien Hervé fotóművész 18 évesen hagyta el Magyarországot, és egyéves bécsi tartózkodás után Párizsban telepedett le. Pályája 1949-ben kezdett felfelé ívelni, amikor találkozott Le Corbusier-vel, aki az akkor épülő marseille-i lakótömbje építkezéséről készített fotóit látva Hervét meghívta állandó fotósának. Hervé ettől kezdve szisztematikusan végigfotózta a jeles építész összes alkotását, és hamarosan számos meghívást kapott más kortárs építészektől is munkáik megörökítésére. Hervét ma az építészeti fotó legeredetibb és legfontosabb képviselőjeként tartják számon, azonban munkássága során számos más téma is végigkísérte pályáját: felkeltették érdeklődését az utca apró, jelentéktelen részletei, és érzékenyen ragadta meg az ember és élettere kapcsolatát is. A tárlat elsősorban az építészeti fotókra helyezi a hangsúlyt, de a látogatók áttekintést kaphatnak Hervé egész életművéről. A kiállítás egyben a Fotóhónap 2010 rendezvénysorozat nyitóeseménye. Lucien Hervé: Párizs az ablakomból, 1974, 30x40 cm

Sensaria a Kecskeméti Alkotóházban 2001–2010 Bozsó Gyűjtemény, Kecskemét, 2010. október 21–november 21.

A Sensaria Képzőművészeti Egyesület egy évtizede folyamatosan jelen van az idén százesztendős Kecskeméti Alkotóházban. A szoros baráti és asztaltársaságként induló csoport első művésztelepi tartózkodásainak pozitív légköre és gazdag szakmai, alkotói hozadéka jelentősen hozzájárult a 2000-es évek elején pályakezdő képzőművészekből álló társaság belső megerősödéséhez. Itt készültek a váci Görög Templom Kiállítóban 2003ban rendezett első közös szereplésükre, ami egybeesett bejegyzett, közhasznú egyesületté alakulásukkal is. Valamint

két jelentős szakmai visszhangot kiváltó kiállítás – A Szombathelyi Képtárban 2006 tavaszán rendezett Időn túl, a következő évben pedig a Magyar Nemzeti Galériában A festmény ideje című tárlat előkészítésének több fázisa szintén a Kecskeméti Alkotóházban történt. A Bozsó Gyűteményben nyílt kiállítás nem vállalkozhatott az elmúlt tíz év dokumentatív bemutatására – ehelyett a csoport alkotóinak friss munkáiból ad válogatást. Kiállítási enteriőr

Blow-up Bencsik István életmű-kiállítása Pécsi Galéria, HattyúHáz Galéria, Pécs, 2010. október 22–november 21.

Az EKF évében Pécs arra vállakozott, hogy a kiemelkedő pécsi képzőművészeket hazai és európai kontextusba helyezze. Ennek keretében rendezték meg Bencsik István szobrászművész retrospektív igényű kiállítását. A mintegy négy évtizedet átívelő alkotói munkásság előtt tisztelegő mostani kiállítás két helyszínen valósul meg: a Pécsi Galériában és a Király utcai HattyúHázban.

Bencsik István a villányi szoborparkban 2010. november

Bencsik műveit közgyűjtemények őrzik, azok megtalálhatók a székesfehérvári Szent István Király Múzeumban, a pécsi Janus Pannonius Múzeum Modern Magyar Képtárában, a volosi

Kortárs Szobrászati Gyűjteményben és a Magyar Nemzeti Galériában. Nagyméretű kőszobrai állnak a villányi szoborparkban, valamint Tokorozawában, Kyosatóban és Fujimi-Kogenben (Japán), Volosban (Görögország), a svédországi Anders Wall-gyűjteményben, Lahrban (Németország), Szigetváron és Pécsen. A párhuzamos kiállítások a művek mellett dokumentumok, archív anyagok és videók bemutatásával igyekeznek teljesebb képet rajzolni Bencsik életútjáról. A kiállításokat az életművet bemutató katalógus és alkotói honlap kíséri.


3

2010. 10. 29. 16:36:10

centrumává nőtte ki magát. A kultúrpolitika döntése révén

SINKOVITS PÉTER

A megújulás ideje I. Országos Rajztriennále Nógrádi Történeti Múzeum, Salgótarján 2010. IX. 18–XI. 13.

valósulhatott meg a tárlat, tizenöt tagú zsűribizottság őrködött a művészi színvonal felett, az előszót Horváth György, a Művelődésügyi Minisztérium osztályvezetője írta. A fogantatás és a születés kedvező jegyben történt. A szervezés a kor stílusának megfelelően a Magyar Képzőművészek Szövetségének égisze alatt zajlott, tagjaikat kiértesítették az új rendezvényről, felkérték a részvételre, s türelmesen várták a jelentkezéseket. Ha jól belegondolunk, a többi országos rendezvény előkészítése is hasonló módon történt, de a nagy problémát az okozza, hogy a rendszerváltás óta ezek a szakmai szervezetek rendkívül nagy erodálási folyamatokon mentek keresztül, ami tagjaik számát lecsökkentette, s a legjelentősebb alkotók már nem

A bizakodás szellemében szervezték újjá a salgótarjáni Rajztriennálét,

Az országos tárlat eszméjét a művészi alkotómunka során a

öltve jól illeszkedik az észak-magyarországi

rajz, a rajzolás primátusa, kiemelkedő jelentősége szolgál-

grafikai seregszemlék rendszerébe, a nagy

tatta. A rajz a legrégibb, legarchaikusabb képzőművészeti

múltú Miskolci Grafikai Biennáléhoz és az Egri

műfaj. A rajzolás a hagyományos magas művészetek előszo-

Akvarell Biennáléhoz, amelyek ugyancsak

bája, a festészet, a szobrászat kísérletező terepe. Története

triennálévá szerveződtek. Ezzel a megoldással

összeforrt az ember őstörténetével, mindenütt jelen van,

biztosították, hogy a grafika országos műfaji

ahol ember él, és minden gyermekben újjászületik.

mindig más helyszínen a szakmai és a tárlatláDolmen VI., 2010 pasztell, 33x47,5 cm

azonban egy-egy kivétel azért létezik.

azt remélve, hogy a rendezvény új formát

rendezvényei évenkénti rendszerességgel Nagy Gábor György:

tartoznak a lelkes és buzgó támogatók köréhez. Szerencsére

togató közönség elé kerüljenek. Valószínűleg anyagi szempontok is szerepet játszottak,

Ha visszatekintünk a rajzolás történetére, akkor érdemes felidéznünk Cennino Cennini 1400 körül keletkezett Libro dell’ arte című művét, ahol művészetelméleti fejtegetéseiben a rajzot a szín használata elé helyezi. A festő kiképzésének legfontosabb eszköze, hogy munkáját a minta utáni rajzolással kezdje, mivel ezzel a gyakorlattal olyan készségek birtokába jut, amely alkalmassá teszik, hogy saját elképzeléseit, eszméit biztonságosan megvalósíthassa. „Az a felfogás, hogy a rajz a művészet alapja, a művész mindennapi gyakorlatának eszköze, már az antik korban is elterjedt volt, és ennek megfelelően nagy megértésre talált a reneszánsz elméleti írásaiban…”1 „Giorgio Vasari Vitéjében, az itáliai művészet és ezen belül a rajzművészet 1550-ben megjelent első történeti összefoglalásában

hiszen a támogatási pályázatokon évenkénti

elsősorban a közép-itáliai, főként firenzei festők, szobrászok

elosztásban nagyobb sikerrel szerepelhetnek.

és építészek nagyságának állított emléket, akik a természettől

Az Országos Rajzbiennále 1982 októberében 4

2010. november

indult útjára az egykori bányászvárosban, mely


a szocializmus ideje alatt a megye egyik ipari

kapott tehetségük, szorgalmuk és nem csekély mértékben a művészi rajz (disegno) művelésében tanúsított jártasságuk révén mesterségükben páratlan eredményeket értek el.”2

2010. 10. 29. 16:36:36

Tárló

A magyar rajzművészet kibontakozása a 19. század első

lánnyal. A katalógus értékét tovább növelte az egyes művek

Szurcsik József:

felére, a nemzeti megújhodás korára tehető, amikor már

tudományos leírása, eredettörténete, kiállításainak és publi-

Magyarországon is megteremthetők az alkotómunka feltét-

kációinak jegyzéke.

Hősök III., 2010 szén, pasztell, textil, 70x100 cm

Károly Angliában, Zichy Mihály Oroszországban telepedett le, Libay Károly élete nagy részét Tirolban és Bécsben töltötte, Borsos József húsz évig élt Bécsben. A Magyar Nemzeti Galéria Grafikai Osztályának vezetője, Bajkay Éva indította útjára 1985 márciusában A magyar rajzművészet mesterei című kiállítási sorozatot Barabás Miklós akvarelljeinek bemutatásával. Talán azért esett választása a vízfestés nagy mesterére, mert életének javát Magyarországon, Budán, a városmajori villájában töltötte, igazi magyar művésszé lett, aki nem külföldön keresi a boldogulás útját. (Klasszicista villája mind a mai napig tárlatoknak, képzőművészeti rendezvényeknek ad otthont.) Igazi műfaja az akvarell, művészi fejlődésében nagy szerepet játszott a híres angol akvarellistával, W. L. Leitch-csel kibontakozó barátsága itáliai tanulmányútján, Velencében. A száraz, aprólékos, részletekben gazdag, bécsies ízű munkákat felváltották a festői, lágy, atmoszférikus hatásokra építő, sfumatós művek. A Magyar Nemzeti Galéria A magyar rajzművészet mesterei sorozatát id. Markó Károly rajzainak és akvarelljeinek bemutatásával folytatta 1991-ben, a mester születésének kétszáz éves évfordulóján. A katalógus tanulmányait a korszak és a műfaj szakértői, Bajkay Éva, Bodnár Éva és Szabó Júlia írták. A művész egész korai lapjait, másolatait is – az 1810-es évektől – megismerhette a közönség, majd találkozhatott az érett főművek sorával, a Visegráddal, a Vénusz és Ámorral, az Uborkát hámozó


Ezzel az igényes mentalitással folytatta Bajkay 1994 novemberében a Libay Károly Lajos Festői utazások című tárlatát, ahol igyekezett a nagy mennyiségű akvarellt, rajzot ausztriai, szlovák és magyar múzeumokban, közgyűjteményekben, magángyűjtőknél felkutatni, majd a közönség elé tárni. A katalógusban nemcsak a magyar szakértők tanulmányai jelentek meg, hanem a bécsi Albertina igazgatójának, Walter Koschatzkynak Libay az osztrák akvarellfestészet korában című esszéje, illetve Heinz Slupetzky és Wolfgang Vetters salzburgi geológus professzoroknak Libay művészete természettudományos szemmel című írása is. A Libay katalógussal érte el A magyar rajzművészet mesterei című sorozat a legmagasabb szakmai szintet. Sajnálatos módon ez a tárlattal be is fejeződött, de nem azért, hogy azt a magyar szólást beteljesítse, miszerint a csúcson kell abbahagyni, hanem azért, mert a múzeum vezetése nem támogatta ezt az igényes törekvést. Egy lelkes, ügyszerető csapat állt össze, akik a magyar rajzművészet fehér foltjainak eltávolításában úttörő szerepet játszhattak volna. Az ő lelkesedésüket kellett lehűteni, munkakedvük hevét takarékra állítani. Így nem kerülhetett sor Brodszky Sándor, Borsos József, Lotz Károly, Zichy Mihály vagy Rippl-Rónai József – és a sort folytathatnám – rajz- és akvarellművészetének önálló műfaji feldolgozására és a közönséggel történő megis-

2010. november

elei. A század elején id. Markó Károly Olaszországban, Brocky

5

2010. 10. 29. 16:36:53

A kiállításon különböző generációk vettek részt, ahogy a meghívásnak eleget kívántak tenni. Szikora Tamás állandó résztvevője a rendezvénynek, a díjazottak között is elismerést vívott ki magának az évek során. Rajzait az az alapvetően konstruktivista formanyelv jellemzi, amelyet dobozok, kocka alakú építmények, talált tárgyakként kezelt és művekbe applikált írásos emlékek; kéziratok, levelek, nyomtatott szövegek gondosan elrendezett kompozíciós együttese jellemez. A másik idősebb mester, Kovács Péter is a tárlatok állandó résztvevője, a díjazottak klubjának is egyik főszereplője. A vonalhálókból, indák szövevényéből szőtt képi világa alkotójukat minden rendezvényen a sikeresek, az elismertek közé emeli. Lapjain az emberi test kiszolgáltatottságát, esendőségét, a lélek szorongásait igyekszik a geszturális rajzi eszközökkel, sűrűre font vonalszövetekkel megfogalmazni. A fiatalabb generációhoz tartozó Nagy Gábor György munkái a nagy teremben külön szögletet kaptak, amelyet kamarakiállításnak neveztek el. A grafikusként induló, majd festővé avanzsált mester feszes mértani formáit a színes pasztellek finom modellálásával oldott festői formákká lágyítja, s a háttér hasonló pasztózus színkezelése a kompozíciót harmonikus egységbe olvasztja. A másik kamarakiállítás szereplője Kovács Péter Balázs. Nála a Dialógus két karosszék között alakul ki, miközben fényekkel, vonalhálókkal teszi sejtelmessé a hétköznapi tárgyat. A szénnel rajzolt szelencék sötét belseje rejti a címben megjelölt Szikora Tamás: Doboz két kihúzott fiókkal, 2009 ceruza, 102x74 cm

mertetésére. Természetesen készültek nagy monografikus tárlatok, mint például a Borsos

titkot, a párba állított két tárgy ismét dialógusba kerül, mint a karosszékek.

József, a festő és fotográfus, ahol természetesen a rajzai is szerepeltek, vagy a Zichy Mihály, a

A grafikusként induló, majd festőként alkotó Szurcsik József

„rajzoló fejedelem”, ahol a rajzok, grafikák nagy

Hősök-sorozata az arcokkal elmesélt történetek együttesébe

mennyiségben kerültek elő, de a jelentős nagy

illeszkedik. A kietlen, holdbéli tájba helyezett óriás arc körül

festmények mögött háttérbe szorultak.

repülő kockák jelennek meg, mint egy tudományos fantasztikus filmben. Borgó (György Csaba) lapjain viszontláthattuk

A múltból térjünk vissza a jelenbe. A magyar

sajátos egyéni mitológiával gazdag képi világát, azt az

képzőművészeti közéletnek nagyszerű fejle-

absztrakt, szürrealisztikus nyelvezetet, amely vissza-vissza-

ménye lesz és sikerének is mondható, ha

térő emblematikus jelrendszerrel dolgozik. Meglepetést

az észak-magyarországi grafikai biennálék

okozott Győrffy László Védelmi vonal című munkájával,

ismét talpra állnak, ugyan háromévenkénti

szögekkel körbefonta az ősz istennőjének, Gorgónak a

tagolással, tehát triennáléként, de mégsem

fejét, hogy a hiperrealista eszközökkel megrajzolt szögek

jutnának a Műcsarnokban rendezett

a fényben úszó fej és a két szuggesztív és félelmetes szem

Nemzetközi Kisplasztikai Biennále, vagy a

látomásával ellenpontozzák egymást.

6

2010. november

pécsi Kisplasztikai Biennále, vagy a korábban


részletesen elemzett magyar rajzművészet mesterei sorsára.

2010. 10. 29. 16:37:34

szervezni, hanem erre egy önálló kurá-

Tárló

tort felkérni, hogy a magyar grafika teljességét bemutató rendezvényt szervezzen. Egy ügyszerető, rátermett szakember képes lenne a rajzzal foglalkozó magyar képzőművészek legjobbjait is megszólítani, a részvételre rábírni. Érdemes belegondolni, hogy az idősebb generáció tagjai közül Lakner László, Major János, Bak Imre, Jovánovics György soha nem szerepeltek, csak Baranyay András és Nádler István bukkant fel egyszer-egyszer. Ha valaki egyszer megírja a korszak grafikájának történetét, ezeket a korszakos jelentőségű alkotókat nem hagyhatja ki, de a rendezvény szervezői nyugodtan lemondanak róluk. Ez nem jól van. A fiatalabb generáció tagjait most nem emlegettem, mint például Varga Patricia Minervát vagy Czene Mártát, akiknek grafikai tevékenysége is figyelemre méltó. Jó lenne, ha a szervezők nemcsak a biennále nevet változtatnák triennáléra, hanem az egész konstrukciót, mert olyan rendezvényt hozhatnának így létre, amelyre nemcsak Salgótarján városa, hanem az Győrffy László: Védelmi vonal, 2009 vegyes technika, 35x25 cm

egész ország szakmai és művészetet szerető közönsége is büszke lehetne. (Jelen írás nem egyezik a kiállításmegnyitón elhangzottakkal.)

A triennálét én nyitottam meg a fennmaradás bizakodásának és reményének jegyében. Biztosan sokat javítana a triennále szakmai színvonalán és ebből következően szakmai megítélésén is, ha az előkészítő, kiállítást szervező munkát alapvetően megújítanák. Nem a Magyar Képzőművészek és

Jegyzet 1 Heribert Hutter: A művészi rajz története és technikája, Corvina Kiadó, Budapest, 1968, 13. l. 2 Zentai Lóránd: Észak-itáliai reneszánsz rajzok, Szépművészeti Múzeum, Budapest, 2003. március 13–június 29., katalógus, Bevezetés 11. l.

Iparművészek Társasága grafikai szekciójának kellene a tárlatot

Stefanovits Péter:

2010. november

Barlangrajz, 2010 grafit, 40x60 cm


7

2010. 10. 29. 16:37:53

életmű, amely eme eszmény köré épült fel. A Kepes és

DÉKEI KRISZTINA

Mikro- és makrokozmoszok Kepes György és Frank J. Malina a tudomány és a művészet metszéspontján LUMÚ, 2010. IX. 10–XI. 11.

Malina közötti analógiát néhány csomópont jelzi: a keletközép-európai származás, az emigráció (Kepes Amerikába, a cseh származású, de már az Egyesült Államokban született Malina Franciaországba ment), a második világháborúban a hadiipar számára végzett munka (Kepes álcázási technikát dolgozott ki, míg Malina egyike volt az első űrbe juttatott hordozórakéta, a WAC Corporal tervezőinek). Szinte azonos időben intézményesítették tevékenységüket: Kepes 1967-ben hozta létre a Center for Advanced Visual Studies (CAVS) központot, Malina 1968-ban alapította meg a művészet és a természettudomány határterületeiről beszámoló Leonardo című szakmai folyóiratot. Csupán a Leonardo

A LUMÚ-ban megrendezett kiállítás egy hőskorszakot, a tudomány és a művészet, a reál és a humán tudományok – az 50-es évek közepétől meginduló és körülbelül a 70-es évek elejéig tartó – egymásra találását idézi meg, mintegy felmutatva,

esetében beszélhetünk azonban valódi kapcsolatról: Kepes ugyan a felkérés ellenére sem lett alapító tag, viszont 1986-ban elnyerte a Malináról elnevezett, a Leonardo által kiosztott tudományos díjat. (Rá egy évre – a Kepesre tagadhatatlanul nagy hatást gyakorló Moholy-Nagy mellett a kiállításon egy munkájával szintén szereplő – Nicolas Schöffer vehette át az elismerést.) A valós párhuzamok mellett – melyeket például (kissé önkényesen) egy korai, rácsos szerkezetű és a térbe kilépő Malina-mű és egy Kepes kései korszakából származó homokfestmény formai, felületképzési hasonlóságával támasztottak alá – sokkal jobban láthatóak a különbségek. Kepes anyagát az 1930 és 1970 között készült, viszonylag jól ismert fotogramok, fényrajzok, a cliché verde és a dekalkománia variálásával létrejött „fotogenetikus képek” uralják, köztük néhány 1950 körül készült ezüstnyomat, amelyek Kepes mikroszkopikus felvételek iránti érdeklődéséről is árulkodnak. (Már Berlinben is gyűjtött fémek felületéről készült mikroszkopikus felvételeket, s a cambridge-i MIT munkatársaként – ahová 1947-ben William Wurster éppen a chicagói Új Bauhaus-beli tevékenysége és fotó: Berényi Zsuzsa

minden dogmatikát nélkülöző, nyitott gondolkodásmódja miatt csábította el – is folytatta a „gyűjtögetést”.) Kepest azonban nem a világegyetem legkisebb elemi részecskéi, a kvarkok izgatták, Kepes György:

8

2010. november

Hamufészek, 1976-77 olaj, vászon,153x153 cm


hanem az urbanizált terek hogy a korunkra jellemző interdiszcipli-

sajátos mikrokozmosza. Mint ahogy a tárlókban elhelye-

náris gondolkodásnak milyen humanista,

zett dokumentációs anyagból is kitűnik, a modern városok

utópisztikus, környezettudatos előzményei

közösségi tereit kívánta a fény mint modern és új médium

voltak. A vezérfonál két olyan párhuzamos

segítségével élhetőbbé, esztétikussá tenni. Ilyen a dizájn-

2010. 10. 29. 16:38:23

Több fényt!

tankönyvekben is referenciaként említett Radio Shack üzlet számára 1949-50-ben tervezett színes és programozott neonemblémája, a New York-i KLM Légitársaság jegypénztárának mintegy hatvanezer izzóból álló, véletlenszerűen működő, fluoreszkáló fényfala (1959), a szintén hatalmas méretű, a 14. Milánói Triennáléra (1967-68) készített, minden másodpercben más képet mutató, az éjszakai város fényeit számítógéppel szimuláló kinetikus installációja vagy az az 1964-ben Baltimore-ba tervezett, több mint 30 méter magas Fénytorony, amely a Nap sugarait is felhasználva fénysugarakat vetített volna a körötte elterülő térre. Munkáiban építészek, tudósok működtek közre: a ma is izgalmasnak tűnő, kiállítótérbe szánt Fotoelasztikus járdában (1969) például Buckminster Fuller a munkatársa, William Wainwrigt a LUMÚ-ban is bemutatott, a hanghullámok, a fény és a mozgás egymásra hatását líraian „demonstráló” 1971-es Lángok kertje című munkájában William Wanton, Mauricio Bueno és Paul Earls. A kiállítás talán leghatásosabb műve a térbe belógatott, időről időre narancssárgán-vörösen felizzó, krómnikkel rudakból összeálló Izzó oszlopok (1973, Bill Partkerrel) – kár, hogy installálásakor nem követték Kepes eredeti elképzelését, s a pálcikák „lángba borulásakor” nem alszik ki a terem fénye. Míg Kepes eredendően és láthatóan kreatív művész volt, az amúgy jól rajzoló Malina mérnökként került a fénnyel írt képek világába. Ez nemcsak a kvalitásbeli különbségeken mérhető le, de például azon is, hogy az 50-es években kikísérletezett, a mozgás és a fény kapcsolatán alapuló, általa Lymidyne-nek nevezett kinetikus festményeinek

kinetikus festmény, Lumidyne rendszer, 120x80 cm

Schöffer Miklós: Fénydinamikai oszlop. é. n. 4db motorikus rendszer, fa, plexi, 70x70x30 cm


2010. november

Frank J. Malina: Kinetikus-optikai trió moáré, 1972

fotó: Berényi Zsuzsa

technikáját – hasonlóan korábbi, rakétatechnikai tanulmá-

9

2010. 10. 29. 16:40:58

nyaihoz – szabadalmaztatta. Hiába vonzotta az űrkutatás és ért el eredményeket, mint pacifistát és a békés egymás mellett élés elkötelezett hívét taszította, hogy tudását a fegyverkezési versenynek, katonapolitikai céloknak rendelje alá. Malinát az űrkorszak új művészete, a világegyetem terének „ábrázolása” érdekelte – 1959től szerepet vállalt a Nemzetközi Asztronauta Akadémiában, ahol tagja volt az emberi lakhatásra alkalmas holdbázis létrehozásának lehetőségeit vizsgáló bizottságnak, s nyilvánvalóan sokat tudott a kozmosz „látványvilágáról” is. Az UNESCO számára 1963-ban készített Létrák a csillagokhoz című kinetikus festményén mintha a Lant csillagképben található Gyűrűsköd jelenne meg – de a Jákob lajtorjáját felidéző lépcsőfokok egyszerre utalnak a világűr meghódításának vágyára, az álom szépségére és lehetetlenségére. (Csak egyetlen galaxis, a Tejútrendszer felderítése is huszonötezer évbe telne.) Malina látnok volt, hiszen „kozmikus szimfóniáin”, mint a Virágok (1964), az Örvénylés és három molekula (1965) vagy a tükrözést is alkalmazó Bolygóközi tér (1967) mintha az 1993-tól működő és például az Andromédiaköd kísérő galaxisának peremét is feltérképező Hubble-űrteleszkóppal készített felvételek elevenedének meg: az a színes felhőcsóvákkal, örvényekkel, forgószelekkel pettyezett varázslatos látvány, amely a csillagok keletkezését jellemzi. S furcsa módon az 1991-ben felfedezett pulzárok látványvilágát előlegezi meg a Táguló és a Szűkülő univerzum, az Elnyelés és kibocsátás (1966). De a kiállításon nem is e művek, hanem az optikai forgó körök (pl. Kinetikus optikai trió, 1972) számíthatnak a legnagyobb sikerre – azok az alkotások, melyek zsongító szépségükkel és öncélúságukkal veszedelmesen közel kerülnek az op art szórakoztató és könnyed világához. A Nina Czeglédy és Kopeczky Róna kurátorok által megrendezett kiállítás és a Minusplus csoport térberendezése kiváló, bár a kapcsolati hálót feltérképező egeret nehéz kezelni, és az eredmény a fényviszonyok miatt nem is nagyon látszik, a „kommunista-gyanús” Malina megfigyeléséről szóló FBI-jelentés korhű díszletezése pedig túl didaktikusnak tűnik. A hatalmas és komoly anyagba sok dokumentumfotó is belefért. Így ha elfáradunk, még mindig tanulmányozhatjuk a fiatal és fess Kepes arcvonásait, vagy azt, hogy miként parolázik Malina



10

2010. november

Gagarinnal.

Frank J. Malina: Kinetikus optikai trió moáré, 1972 kinetikus festmény, Lumidyne rendszer, 120x80 cm Kepes György: Izzó oszlopok, 1973

2010. 10. 29. 16:41:48

KOGART GALÉRIA

E M L D E N E K I S A S L R E N Á E K Z I O Û S M S P

R

O

F

E

1 0 6 2 B U D A P E S T , A N D R Á S S Y Ú T 10 8.

WWW.KOGARTGALERIA.HU

2010. november

NYITVA HÉTFÕTÕL PÉNTEKIG 10 – 18 ÓRA KÖZÖTT


11

2010. 10. 29. 16:42:31

Qpa egyik visszatérő feladata. Itt sincs nyoma a kommerciális

PAKSI ENDRE LEHEL

Közösségi fényművészet? Kepes elvei a magyar közelmúlt gyakorlatában

világnak, sőt, a saját jókedvükben programozó műszakis egyetemisták számára szintén belefért egy közösségi elem: a méltán népszerű tetrisz játék monumentalizálása is. A magyar telekommunikáció jó darabig egyeduralkodójának számító cég utódja által szponzorált köztéri fénykörnyezetekben sem merült föl, csak a névadásokban, a cég közteret uraló hatalmasra növésének gondolata. Sőt, igyekeztek interaktívvá is tenni az installációt: egy ízben – 2003 szilveszterén – sok méter magasra nagyított képű átlagemberként gesztikulálhattunk

Paint Up! Budapest, IX. 22.

a székház faláról a Várnak. Az alkotópáros, a Dorkandkozma Raypainting állami ünnepségekhez is szolgáltatott köztereket újradefiniáló fénykörnyezeteket, így a 2004-es EU-csatlakozá-

Kepes György munkássága és kiállítása

sunkkor a Millenáris Parkban valósult meg nagyobb léptékben

kapcsán merül föl a kérdés, látván, terve-

és válogatatlan közönségnek mindaz, ami eredetileg a frank-

ihez, elgondolásaihoz képest milyen mértékben

hegyi experimentális technópartikon egy nagyon szűk réteg

valósulhatott meg a közösséget is formálni

pszichedelikus díszletét határozta meg.2

képes, fénnyel történő művészi köztéralakítás. Jelenleg Budapesten – távolról sem állandó jelleggel – e téren nagy előrelépés történt, a sajtószövegek szerint a világon elsőként az architekturális vetítés (javaslom a nem túl szellemes „épületrevetítés” kifejezést1) műnemében nyáron létrejöhetett egy verseny, a Paint Up!, melynek sikerén fölbuzdulva szeptember 22-én megismételték a köztéri megmérettetést. Az éjszaka építészetének örökké az a problémája: hiába szeretnék a művészek a közteret művészeti céllal transzformálni, valahogyan erre mindig csak azok a pénzmorzsák jutnak, amik a reklámot különböző fokozatokban teszik indirektté. Így az elképzelés, amely létrehozta Kepes

Aligha furcsa: az architekturális vetítést szintén ebből a szubkultúrából érkező kísérletezők valósították meg. Az FMKban rendezett acid-bulik vetítései még analóg technikával készültek. A rendezvény jellegéből fakadóan ez a résztvevőket nem zavarta, de a projektorok kizárólag beltérben működtek. Ugyanígy beltérinek, bár már közösséginek üdvözölhető a 2001-ben a kék metró vonalán rendezett Csomópont3 – videóművészet (is) futott a kommersz peroni vetítőkről. A gyenge fényerő mintegy 2005-ig nemigen változott, tehát Csáji Attila4 2002-es köztéri videóvetítése kivételesnek mondható, igaz, nem itthoni példa. A Dániában megrendezett Lux Europae fesztiválon egy kevésbé fényszennyezett homlokzaton jelent meg egy égő gyertya fölgyorsított képe, a Visszatérés, amint leég, majd a videót meghurkolva visszafelé játszódik le a folyamat.

programozott fényfalát az egykori KLM-szék-

Mind az LCD-technológiás médiahomlokzat, mind a progra-

házban (amely alapvetően absztrakt fénymű

mozott fényű ablakok, mind a kültéri vetítések abban gondol-

volt, és nem egy villogó, hatalmas KLM-logó),

kodnak, aminek a föllazítását már Moholy-Nagy tervezte a „kiter-

negyven év után lépett ki a köztérre a média-

jesztett mozi” gondolatában: hogy a néző éberségét éppen oda

homlokzatok (medienfassaden, media facades)

irányítsuk, ahol van. Az architekturális vetítés ebben erős.5

műnemének formájában, hogy épületnyi monitorként fő műsoridőben céges logót monumentalizáljon. Közelibb állandó példaként a bécsi, LED-hálós Uniquaturm méltó említésre – az épület programozott homlokzati fényjátéka okozta táncolását éppen nevében hordozott reklámértéke tartja életben.

Ez működik az új technológiák biztosította olcsóbb építészet tagolatlan homlokzati síkjain is, de a tagoltabb homlokzatokon jobban előtérbe kerülnek műnembeli sajátosságai. Arról van szó, hogy az adott homlokzatot – legyen az bármilyen összetett – a művész, vagy programozó-művészcsapat 3D-ben lemodellezi, és az így osztott felületek síkjait eredeti összefüggéseik, domborulataik figyelembevételével ruházzák föl animációkkal. Tehát az

Ezekhez képest a Blinkenlights 2001-es prog-

oszlopsorra (sőt, akár minden egyes oszlopra is) külön kezelendő

ramozott toronyház-installációja kivételesnek

mozgóképszekvencia kerülhet, mint ami a párkányra, illetve az

mondható, mivel a berlini Haus des Lehrers

ablakokra (stb.). Így az épület körvonalainak rajzát szintén meg

homlokzati ablakait pixelgrafikai képkockákká

tudja jeleníteni a vetítés.

belámpázó és kábelező csapat a fölbontás kereteit természetszerűleg nem meghaladó fölbontású animációkat sugározott sok emeletnyi magas ernyőn. Ennek kistestvére – mármint legalábbis időben – a budapesti

12

2010. november

Schönherz kollégiumon először 2003-ban,


újabban rendszeresen, őszönként egy-egy alkalommal látható animáció, a Schönherz

A geometrikus minimalista animáció domború felületekre vetítése során létrejövő mozgásillúziót T. Bortnyik Éva és Tubák Csaba már 1981 óta készített filmobjektjeiben, fényinstallációiban kutatja. Eleinte szuper 8-as vetítőkkel, később digitális technológiával dolgoznak; szintén alap geometriai formákból: leginkább hengerekből fölállított vetítőfelületeik mozgásban lévő, önmagukból fényt kibocsátó mikroterek látszatát keltik.6

2010. 10. 29. 16:42:38

Bordos L. Zsolt, a Paint Up! fesztivál egyik

fejezetcím????

főszervezője7 szerint a Michael Naimark 1980-as Displacement című művében megjelenő fölvetés a legerősebb impulzus az architekturális vetítés létrejöttéhez a projektorok már külső és nagyfölbontású vetítést megengedő technikai fejlődése, illetve a fénykörnyezetek 20. századi kifejlesztései mellett. Naimark a szobában körbeforgatott pontból visszavetítette a felvételt követően fehérre festett szobaberendezésre. Egyik, a projektről írt beszámolójában már utal a „relief projection” eljárás meglétére, kísérletét az interaktív film felé tett lépésként értelmezi.

fotó: Váli Zsuzsanna

kamera által rögzítetteket a felvétellel azonos

Az architekturális vetítés véleményem szerint azért is időszerű, mivel Pauer pszeudokoncepcióját, a felületre hazudott felületet terjeszti ki a köztérre. Annyiban is a pszeudo örököse, amint e hazugságot, azaz önmagát azon nyomban le is leplezi – bár vannak kételyeim a technika feltételezhető további fejlődésének során, kellő fölbontás és precizitás után az önleleplező sajátosság is háttérbe fog szorulni. Egy idő után már nem az lehet az architekturális vetítés üzenete, mint Kelemen Károly 1979-es fotósorozatának8 (a pszichológiai projekció mechanizdemonstrációjává lesz, amit már számos reklámfilmben is látunk: ha már amúgy is mi magunknak teremtjük ezt a világunkat, akkor alakuljon is a saját szájízünk szerint. Jegyzet

fotó: Paksi Endre Lehel

musának leleplezése), hanem éppen annak

1 Az „épületvetítés” kifejezést egyéb reklámcélú vetítésekre már széles körben alkalmazza nyelvünk. 2 A 2005 óta nyaranként Szentendrén megrendezett Fényfőtér – a neoneon csapat jóvoltából szintén kiváló példája az alulról jövő közösségi fényművészeti kezdeményezéseknek. 3 Schneemeier Andrea és Eike koncepciója. 4 Csáji személyesen ismerte Kepest, a 80-as években az MIT-re történt meghívása révén. 5 Már Berkes Dorka álló fényfestményei esetében is többször fölbukkant, hogy a vetítendő homlokzatok egyes elemeit hol fölerősítette, hol teljesen megkérdőjelezte a rá vetülő kép, azaz helyspecifikus képsorozatok készültek. 6 Például 2006-ban az OSAS kiállításán az óbudai Vasarely Múzeumban, majd 2009-ben a Kepes Társaság A22 Galériában rendezett bemutatkozóján. 7 A fesztivál fönntartója a Visual Power, a nagyteljesítményű vetítőket bérbeadó és forgalmazó cég. Logóik az esemény előtt és után – szerényen – kétoldalt jelentek meg.


Bordos L. Zsolt, Vicsek Viktor, Kovács Ivó: Múzeumok éjszakája, 2010 Dorkandkozma Raypainting: Millenáris Park, 2004. május 1. Ferenczi Zoltán: Paint Up!, 2010

2010. november

8 A halott Che Guevara, a beveretett orrú, feszülettel védekező Beuys, a semmibe ugró Klein és a kitüremkedésekkel performáló Tecumi Kudo emblematikus fotói modellekre vetülnek diareprodukciók formájában, s a modellek a vetített kép akciójába bonyolódnak – gyakran blaszfémikusan.

13

2010. 10. 29. 16:42:39

választása többféle szempontból is stílusosnak volt mondható. Egyrészt azért, mert Pécs, a rendezvény helyszíne a maga

P. S Z A B Ó E R N Ő

gazdag művészeti hagyományaival, a 20. századi magyar és

Fénytörések, tükörképek VIII. Nemzetközi Fényszimpózium Művészetek és Irodalom Háza, Pécs 2010. VII. 31-ig

egyetemes művészetben játszott szerepével eleve sajátos nézőpontot kínál a témában végzett vizsgálódásokhoz. Ahogyan azt az Európa Kulturális Fővárosa rendezvénysorozat legjelentősebb eseménye, A művészettől az életig című kiállítás is bizonyította, Pécs volt az a város, ahonnan a legtöbb fiatal Bauhäusler kikerült, közülük négy, Marcel Breuer, Weininger Andor, Forbát Alfréd és Molnár Farkas munkásságát könyvsorozatban mutatta-mutatja be a pécsi Pannonia Kiadó. Gazdag hagyományokra tekinthetnek vissza a fénnyel kapcsolatos kutatások a 20. századi magyar művészetben: a magyar alkotók

Csáji Attila: Mezőkön áttűnő II., transzmissziós hologram

Nyolcadik alkalommal rendezte meg a

kiemelkedő szerepet játszottak a fény természetrajzának, a művé-

Nemzetközi Kepes Társaság a nemzet-

szetben való alkalmazhatóságának a vizsgálatában, Moholy-Nagy

közi fényszimpóziumot, ezúttal Reflections/

László, Nicolas Schöffer vagy éppen Kepes György ilyen vonat-

Refractions címmel a pécsi Művészetek és

kozású kutatásai széles visszhangot keltettek a művészet és a

Irodalom Házában. A tárlatra a július 28–31.

tudomány világában. De hogyan lehet összeegyeztetni a Kepes

között neves hazai és nemzetközi tudósok,

György művészetében, elméleti munkásságában megfogalma-

művészek, technológusok részvételével lebo-

zódott nagyszerű víziót és a kijózanító vagy inkább mélységesen

nyolított háromnapos konferencia alkalmából

csüggesztő jelent? – kérdezheti az, aki a harmadik évezred elején

került sor.

él Magyarországon, ott, ahol a legutóbbi években olyan (szerencsére átmeneti) visszarendeződések mentek végbe a politika, a gazdaság és a művészet területén, amelyekről legnyomasztóbb álmaiban sem álmodott a rendszerváltozás időszakának embere. Segítségért a dilemma feloldásához a 20. századi művészet kiváló ismerőjéhez, Herbert Readhez fordulhatunk – őt ajánlja a Kepes Társaság honlapja is –, aki megragadó mondatokkal méltatta Kepes György munkásságát. „Létre kell …hoznunk a nyugalom vizeit, a bűvölet tájait – írta –; és ennek a célja nem elmenekülni az élettől – még attól a vibráló élettől sem, melyet a modern civilizációra jellemző új energiaforrások hoztak létre – hanem élvezni az életet a maga valódi mélységében… A művészet mindig összefügg a gazdasági élettel, ahogy a virág is kapcsolódik természetes környezetéhez, a művészet azonban olyan fény felé vonzódik, mely csupán a képzeletben létezik.” A fény azonban az utolsó egy-két évtizedben nemcsak a képzeletben létezett a művészet számára, de a szó szoros értelmében is egyre markánsabb szerephez jutott a látványkultúrában. Magyarországon éppen a Kepes Társaság rendezvényeinek, kiadványainak van meghatározó szerepük abban, hogy áttekinthetőbbé válik az a folyamat, amelyben a művészek meghódítják és humanizálják az optoelektronikai eszközöket: a lézert, a holográfiát, a száloptikát, a szkennereket, a vezérlő elektronikákat, a fluoreszcencia jelenségeit. Hogy a társaság elképzelései figyelmet érdemelnek, jól érzékelteti, hogy az idén is nagy számmal vettek részt neves külföldi szakemberek a konferencián. A Kepes szellemében című szekcióban például a bécsi fizikus és fényművész, Waltraut Cooper a fény és a tér kapcsolatáról tartott előadást. A fényművészet történetét tárgyaló szekcióban kapott helyet a többi között Joseph Ketner művészettörténész (Boston) Az avantgárdtól a Pop Artig: a fény, a hang és a mozgás

14

2010. november

című előadása, amely New York-i fényinstallációkat mutatott be,


Tükröződések és fénytörések – magyarra

a kölni, illetve ausztráliai holográfművész, Michael Bleyenberg és

fordítva ezt jelenti a konferencia és a hozzá

Martina Mrongovius pedig a kölni Médiaművészeti Akadémia és

kapcsolódó kiállítás címe, amelynek helyszín-

a holográf kapcsolatának legutóbbi húsz évéről beszélt. A kísér-

2010. 10. 29. 16:42:59

leti fotográfia: fény és tér című összeállításban az ugyancsak

Több fényt!

Bostonból érkezett fényművész, John Powell a fény és a köztér viszonyát elemezte, a Fényművészet és a film című fejezetben Lux Antal a videó- és a képzőművészet párhuzamos jelenségeit mutatta be, Takács Ferenc irodalomtörténész pedig Fény, zene, mozgás címmel Mary Ellen Bute (1906–1983), az amerikai animációs filmművészet úttörője, az egyik első női kísérleti filmes munkásságára emlékezett. Az előadások szövege nyilvánvalóan újabb publikációban válik majd hozzáférhetővé, a konferenciát és a kiállítást kísérő programfüzet csak részleteket közöl egyes előadásokból, illetve az új művek prezentációjához (Orosz István, Bortnyik T. Éva–Tubák Csaba, Bolygó Bálint, Carlo Bernardini, Kuchta Klára, Csáji Attila) kötődő kommentárokból. Így egyelőre inkább a művek beszéltek önmagukért a tárlat különböző – az experimentális fotó (például Ingmar Glass, Gyenes Zsolt, Haris László, Szelényi Károly), a kinetikus és konkrét művészeti (Bohus Zoltán, Haraszty István, F. Farkas Tamás, Lugossy Mária, Lantos Ferenc, Pócsy Ferenc) – szekcióiban. A legvilágosabban – a szó szoros értelmében – pedig éppen azok szóltak, amelyek a sötét termekben szerepeltek, hiszen a fényművészet szekcióban bemutatott, holográfiát, lézert használó művek hatása annál erősebb, minél sötétebb körülöttük a tér, amelyben egyes részeik fölragyognak (Esa Laurema, Waldemar és Maya Mattis-Theutsch, Zielinszki Tibor, Frithiof Johansen). Mengyán András egyik fényinstallációja, a led vezérlésű kinetikus fényoszlopainak vagy lézersugarainak együttese akár azt is a néző eszébe juttathatja, hogy nagy méretben, köztereken is éppen olyan revelatív hatást dimenziói között. Vagy éppen nagyméretű, belső közösségi terekben: Bolygó Bálint, a Pécsről származó, szüleivel gyermekként Angliába került, de hazai kapcsolatait ma is intenzíven ápoló fiatal alkotó fényinstallációja a tükör által elté-

fotó: Haris László

gyakorolhatnak e művek nézőikre, mint a kiállítóterem

rített lézerfényt üvegpoharakból komponált csillárra vetíti, s azok szórják szét a mozgó, körbeforgó, hasonló formákat öltő, de sosem ismétlődő fénysugarakat a terem falaira. Ő Angliában egy hasonló, egy londoni szálloda nagyméretű terében elhelyezett műre nemrég megbízatást is kapott, ami bizonyos szempontból a kortárs magyar fényművészet egészének a jövőjét tekintve is biztató. Több nemzetközi rendezvény ugyanis, például a fényművészet felé is nyitott Art Kinetika nemzetközi vásár vagy az Illumini című, ugyancsak nemzetközi fényművészeti kiállítás is, azt érzékelteti, hogy London egyre központibb szerepet játszik a műfaj fejlődése szempontjából. Nos, ahogyan például az A22 Galéria immár másodszori jelenléte az Art Kinetikán, vagy Mengyán András egyéni bemutatója az Illuminin mutatja, ebben a formálódó új művészeti központban a kortárs

Kiállítási enteriőr Waldemar Mattis-Theutsch, Kuchta Klára, Orosz István műveivel


2010. november

Bolygó Bálint mobil lézerinstallációja

fotó: Haris László

magyar művészetre is vetül némi fény.

15

2010. 10. 29. 16:43:09

A kultúra szegmensei egyre inkább áthatják egymást, s ez

MULADI BRIGITTA

érvényes a képzőművészetre és a filmre is, amelyek nem újkeletűen egymásból merítenek. Persze vannak el nem évülő minták, például Magyarországon a Balázs Béla Stúdió kísérleti

A hetedik?

filmjei ma is forrásértékűek akár a képzőművészeknek, akár a

Filmnyelvi eszközök, narratívák a kor társ magyar képzőművészetben

filmes szakmának. Az avantgárd időszakból származó némafilmek mindig bőséges anyagot szolgáltattak, s szolgáltatnak ma is. A film eszközeinek alkalmazása, az ismert klisék használata már nem újdonság, a filmek világa megszokott terep, a képzőművészek inkább egy művészeti attitűdöt fejeznek ki vele, nevezetesen a mesélő kedvükről számolnak be. Ha már szóba hoztuk, korszakolhatjuk is a hatásokat: a klasszikus avantgárdban a kísérleti film a képzőművészet kiegészítője,

Bratt Pitt a tavalyi bázeli képzőművészeti vásáron egyes források szerint egymillió dollárt, mások szerint 680 ezer eurót fizetett, a válságra rácáfolva, egy jókora méretű, új lipcsei

a posztmodern utáni korban, a műfajok összeolvadása óta viszont inkább a narráció. A mozgóképes megoldások felismerése a műalkotásokban beindítja a néző fantáziáját, és segít továbbszőni a cselekményt.

iskolás alkotásért, Neo Rauch Etappe című

A filmnek a művészetre gyakorolt hatásai ma három fő

festményéért. A mozisztár maga is – szándékán

kérdéskör körül csoportosíthatóak (amelyek persze árnyal-

kívül – modellje olykor vitatható kvalitású kortárs

tabban jelennek meg a konkrét művekben). A kísérleti, instal-

festményeknek. Ő volt a főszereplője a Hetedik

lációs megoldások töretlenül népszerűek, a film képi vilá-

című filmnek is, amelyben a gyilkos a bibliai hét

gának kétdimenziós, narratív módja is igen elterjedt, végül a

főbűn mintájára szedi áldozatait, de ezek közül

60-as évek óta a világ teljesebb bemutatását célzó fotogra-

egyik sem az a szál, amelyen keresztül a kortárs

fikus és filmes dokumentarizmus a 90-es évektől – a kímélet-

művészet és a film közel került egymáshoz.

lenül éles hangvételű privátfotóval némiképp rokonságban –

Esterházy Marcell: v.n.p. v3.0, 2008 fotó 50x50 cm és 50x75 cm

1911-ben egy olasz filmteoretikus, Ricciotto Canudo nevezte el a filmet a hetedik művészetnek – ami nem hozható összefüggésbe a hét szabad művészet középkori eszméjével –

16

2010. november

az építészet, a szobrászat, a festészet, a tánc,


a globális gazdaság és a társadalom leírásának eszközévé vált. Ma a legkarakteresebb képzőművész e témában Keserue Zsolt, akinek 2009-ben a Paksi Képtárban láthattuk Dunaújvárosról szóló filmjeit.

a zene és a költészet után – és ő volt az, aki

A változatos megoldások egyidejűségének egyetemes példái a

létrehozta Párizsban az első filmklubot. A film

Műcsarnokban a Mi Vida című kiállításon több művésznél (mint

ebben az időben kezdte meg a mai napig

Pipilotti Rist, Marina Abramovic, Jasper Just, Enrique Marty stb.)

tartó szárnyalását, olyannyira, hogy mind

is megfigyelhető volt, de legszemléletesebb példája itt Candice

a hat művészeti ágat maga mögé szorítva

Breitz (Berlinben élő dél-afrikai médiaművész) hollywoodi

a legnépszerűbb vizuális szellemi produk-

sztárokkal készített megaprojektje (Mother+Father), amelyben

tummá vált.

a szülő-gyerek kapcsolat árnyoldalairól számolt be egyszerre tíz kivetítőn. Az artikulátlanul ordítozó, síró színészek és

2010. 10. 29. 16:43:54

színésznők láttán a néző bizonytalanná válik az előállítás mibenlétét illetően, nem tudja, hogy filmjeleneteket lát-e, vagy a művésznő maga „rendezett-e” élesben, netalán a művészek valódi magánéletéről van-e szó. Az installálás módja, a kimaszkolt „arcközelik” és mellképek, a különböző korszakokban népszerű karakterek és játékstílusok egymás mellé állítása és használata olyan megoldást mutat, amelyben érthetővé válik a két művészeti ág, a képző- és a filmes párbeszéde, egymásra hatása és termékeny egymás mellett élése. Egy a fotóművészetben ma feltűnően gyakran használt filmes eszközt itt említenék meg és ez a „nagytotál”, ami a Mi Vidán Luc Delahaye és Massimo Vitali műveiben jelent meg, de a legismertebbek egyike ebben a műtípusban a düsseldorfi fotós iskola jelentős alakja, Thomas Struth. A fotó műfajában szinte lehetetlennek tűnő széles horizontok, óriási terek befogása, vagy különböző „madár-” és „béka-” – távcső – perspektívák, illetve az operatőri munkák nyomán ismertté vált képi megoldások ma például Kudász Gábor Arion műveiben figyelhetők meg, aki ismert turistalátványosságok, kedvelt kirándulóhelyek színhelyein minden négyzetcentiméterén éles panorámaképeket állított elő. Legújabb sorozata a Bonsai land (2010) egy megváltozott keleti világ saját tradícióihoz való viszonyát vizsgálja szürreális narratív fotók formájában. Ha már Hollywoodról esett szó, el kell mondanunk, hogy annak ellenére, hogy ez az Egyesült Államok filmkészítési központja, nem a „legművészibb” filmes újításokról híres, inkább a populáris tömegfilmekről, kasszasikerekről. A hollywoodi film mindenesetre sokak számára

termékei, a képregény, a rajzfilm és a művészi megoldásokkal inkább operáló animációs és fantasy film, álló vagy mozgókép formájában átvonult a képzőművészet színpadára, mint

Kudász Gábor Arion: Bonsai Land No 19. Dentist and Car Wreck, 2010 inkjet nyomat archív papíron, 50x60 cm, 1/3+Ap

ahogy például az idősebb nemzedék – Kemény György, Konkoly Gyula –, a középgeneráció – Szarka Péter, Ravasz András, Komoróczky Tamás, Szabó Ádám – vagy a pályakezdő fiatalok – Szabó Eszter, Szemző Zsófi – munkáiban látjuk. A képzőművészeti alkotásban megjelenő végeredmény hasonló lehet a forgatásokon készülő werkfotóhoz (Edward Hopper, Cindy Sherman, Szépfalvi Ágnes – Agnes von Uray1, Adorján Attila), lehet storyboard (Nemes Csaba–

Nemes Csaba: Puhányok, 2009, videó, 18 perc

közvetít egy követendő életérzést, divatot, tárgykultúrát, s ez megjelent a képzőművészetben is. A képzőművészet és a tömegmédia találkozása a médiákra való kritikus reflexióban is tetten érhető, mint például az 50-es években, amikor nem a film, hanem a reklámok, a termékdesign eltúlzott, felnagyított vizuális elemei kerültek át a képzőművészetbe a pop art születésekor. Az akkor a festményekben alkalmazott groteszk dekorativitás azóta is filmes hatásokkal. A popkultúra


2010. november

friss maradt, és sokszor keveredik 17

2010. 10. 29. 16:45:25

Szépfalvi Ágnes, Czene Márta) lehet önálló film-

operatőr szakon tanult. Korai munkáiban egyszemélyes

alkotás is, vagy abból létrehozott installáció, hisz

darabot játszott el, önmagát fotózta, s az objektív előtt

több évtizede már nemcsak a médiaművészek

zajló mozdulatsort festményekben rögzítette, de előadott

készítenek komplett filmeket a legkülönbözőbb

élő performanszokat is, amelyeket filmszerűen archivált, és

koncepciók szerint, hanem a képzőművészek

készített mozgó csendéleteket, amelyek Brian Eno munkái

is (Nemes Csaba, Forgács Péter). A 2009-es év

nyomán váltak szinte új képzőművészeti műfajjá. A B55

egyik legaktuálisabb, kiemelkedő alkotása volt

galériában 2009-ben bemutatott Új képek című sorozata

Nemes Csabának a Knoll Galériában bemu-

a mozgásszínházhoz hasonló szériájának a narratív foly-

tatott, profi munkatársakkal és szereplőkkel

tatása, ahol a megrendezett jeleneteket kibővítette, és embercsoportokat, helyzeteket fotózott, festett meg. Az egymásra hatás területeiről szólva, bár ez nem közvetlenül cikkünk témája, meg kell említenünk a 80-as évektől tért hódító videóklipek világát. A videó mint a képrögzítés új technikája merőben új megoldásokat tett lehetővé, ami a kísérleti filmezés sokadik hullámát indította el. Sok képzőművész fogott kamerát és kezdett el önálló, vagy zenei anyaghoz kapcsolható munkákat készíteni. Bár ennek a műfajnak önálló lehetőségei miatt saját nyelvezete alakult ki és a mai napig igen erősen van jelen a popkultúra és a kiállítótermek világában egyaránt (jó példa volt erre Anton Corbijn kiállítása a Ludwig Múzeumban), a mai képzőművészetre gyakorolt hatása gyengébb. Mindennek meglett a maga helye, a klipek felvevőpiaca a televízió, míg a filmes és dokumentációs munkák terepe egyre inkább a galériákba szorult. Habár vannak ellenpéldák, mint Kamen Stoyanov Kínai rap című videóklipje az Inda Galériában, amely éppen a művészet piaci viszonyainak referencializmusáról és abszurditásáról szól. Az eddig felsorolt példák is mutatják, hogy 2009-ben a budapesti galériák és intézmények kiállításai között nagy számban láttunk filmes eszközökkel dolgozó, mozgóképes hatásokat

Agnes von Uray (Szépfalvi Ágnes): Direct / Rendezés, olaj, vászon, 2007, 65x70cm

felmutató kiállításokat. A Párhuzamos vágás, Czene Márta forgatott Puhányok című áldokumentumfilmje,

kiállítása az Inda Galériában, konkrétan a több nézőpontból

amely a szélsőséges politikai helyzettel járó

felvett, eltérő jellegű képi információk egyidejű közlésére

mély igazságérzettel megáldott, önbíráskodó

alkalmas, filmtörténeti jelentőségű technika adta lehetőséget

állampolgárok abszurditásba hajló túlkapásairól

aknázza ki. A filmtörténetben és a filmnyelvi elemek kidol-

készült, sok fekete humorral átszőve. Az áldoku-

gozásában az amerikai David Work Griffith úttörő jelentőségű

mentumfilmek is megérdemelnének egy külön

rendező volt. A leghíresebb filmje az Egy nemzet születése,

fejezetet, amelyre a terjedelem nem ad módot,

annak ellenére, hogy rendkívül naturálisra sikerült, és a néma-

de Szabó Ádám Vörös sün című fiktív történetét,

film korában elképesztően hosszú, háromórás volt, nemcsak

amely egy növekedő, Marsról származó kőzet

szakmai, hanem kasszasiker is lett. Griffith legjelentősebb

megtalálásának körülményeit meséli el, itt

szakmai újítása a párhuzamos vágás volt, és a nagyhatású

megemlíteném.

közelképeket is ő használta elsők között. Czene Márta ezt a

Az animációs technika a moziig nőtte ki magát, és ma már egész estés filmekkel szórakoztat bennünket. A megmozdított akvarellek, rajzok több fiatal művész eszköztárában megjelentek az utóbbi időben, konkrétabban az egyik Szabó Eszter Gyűjtött emberek, a másik Szemző Zsófi Időelemek című filmjében.

neteinek válogatása, amelyekben művészeti alkotások játsszák a főszerepet, és olyan alkotóktól válogat, akik a képzőművészetre óriási befolyással vannak ma is. Tarkovszkij, Kubrick és Woody Allen alkotásai mellett Columbo is az idézettek között van, ami érdekes egybeesés azzal a festménysorozattal, amit Szűcs Attila 2008-ban a gyűrött ballonkabátos zsaru jeleneteiből festett, és még az acb galériában mutatott be.2

– abban az időszakban, amikor a Színház2010. november

jében is, ami olyan egyestés, populáris és művészfilmek jele-

képi megoldásait követve Csurka Eszter filmkockáihoz hasonló festménysorozatát


kép egymás mellé helyezésével, hanem a Festmény című film-

Az experimentális film (tánc, színház) a 90-es években kezdte el kimerevített

18

módszert alkalmazza nemcsak a festészeti munkáiban több

és Filmművészeti Főiskolán rendező-

Kifejezetten a forgatásokon készült, a már említett werkfotóműfaj ihlette (Szépfalvi Ágnes) képeit, amelyeknek speciális témája a női szépség, a női szerepek s a párkapcso-

2010. 10. 29. 16:46:05

latok kínjai. A szimbolikus történetbe ágyazott férfi-nő viszony mindig is központi kérdése volt műveinek, amelyekben a fikció és valóság, a filmek narratív képkockái és a saját élete olvad egybe. Szépfalvinál a párkapcsolat mindig feszültséggel telítődik, a vágy tárgya, de a kiszolgáltatott nő és a sóvárgó, de állatiasan brutális férfi egyenlőtlen harca. Legfrissebb műveiből tavaly az Inda Galéria Szépség és Szörnyeteg és a Kiscelli Múzeum Préda címmel rendezett kiállítást. A festmények és rajzok ezúttal is mediális merítések, saját és talált fotók, önportrék, családtagok, barátok és színésznők képmásai. A vágyott szépség ábrázolása, a melankolikus, de feszültséggel telített kép olyan távolságot teremt a néző és az ábrázolt között, amelyben a szubjektum, a személyiség csupán egy fiktív szerepjáték részének tűnik. És hogy ennek a melodramatikus szerepjátéknak mi a köze a valósághoz, azt mindannyian a saját életünk folyásában érezzük.

Esterházy Marcell a tőlük megszokott eredetiséggel és beleérző képességgel dolgoztak. Csoszó a saját szüleinek egy bensőséges jelenetét – a feleség megköti a férj nyakkendőjét – töltötte meg törté-

Czene Márta: Mi van Veled? (Roman Polanski: Iszonyat), 2010 (részlet) akril, olaj, farost, 143x110 cm

nettel a környezet és a szobában levő családi fotók

Adorján Attilának – aki számos szériájához vett mintát a

bemutatásával. Esterházy Marcell éppen a fotók

reklámokból, táncosoktól, színpadról – hasonló, de kevésbé

látható hiányával fejezi ki egy idős ember magányos-

narratív werkfotósorozata a Táskák és revolverek, amely

ságát. Bartha Máté megszokott helyzeteket fényképe-

anyáink által gyűjtött, majd az utódok által megtalált sztár-

zett, Orbán György pedig a társkeresés bizarr hangu-

fotók érzékenyen megfogalmazott rajzaiból állt össze.

latát próbálta megfogni a fotóiban.

A magánélet filmes eszközökkel, természetes, közvetlen

Bár a fenti gondolatok a „hetedik művészet” képző-

beállításokkal való feldolgozása a fotóművészetben külön

művészetre gyakorolt hatásáról szóltak, végezetül

műfajt képvisel. A privát fotó szereplője sok esetben maga a

fontos megjegyeznünk, hogy ez az inspiráció egyál-

művész, vagy családtagok, barátok, híres emberek, akiknek

talán nem volt egyoldalú a filmtörténet elmúlt száz

a fotó, ha nem is spontán módon, de a hétköznapi életébe

évében. Ha csak hirtelen kiragadott példaként Wong

enged betekintést. A Karton Galéria 2009-es projektje

Kar-vai filmjeinek festményszerű, szinte mozdulat-

narrativitását egyenesen Jonathan Coe regényének címe,

lanságban hagyott beállításaira, vagy akár a Leány

Mielőtt elered az eső… ihlette. A könyv főszereplője egy idős

gyöngyfülbevalóval című, a Vermeer műve ihlette

hölgy, aki egy vak lánynak elmesélt képekkel írja le életének

regényből3 készült, a delfti festő munkásságát feldol-

történéseit. A fotósorozatok, videók amelyek csak vizuálisan

gozó Peter Webber-alkotásra gondolunk, már akkor

átélhető élményt adnak, különös ellentétpárt képeznek a

egyértelművé válik számunkra, hogy a mozgóképben

szavakkal elmesélt epizódokkal. A regény elolvasása ebben

igen nagy szerepet játszik a rendezés képi világa és

az esetben nem is feltétlenül szükséges, hiszen itt a szitu-

hangulata. A megfelelő hatás kiváltásában, sőt extra

áció, a képek nyelvi eszközökkel való létrehozása áll a közép- tartalmak és jelentések filmbe csempészésében a képzőművészet ismert szimbólumai és nyelvezete pontban. A fotókat, filmeket kísérő szöveg – mint a filmkészítésben a szövegkönyv, a forgatókönyv – szerepe a kortárs

is gyakran játszik központi szerepet. A két műfaj

képzőművészetben nem ismeretlen, például Sophie Calle, aki egységét az határozza meg, hogy mindkettő a „kép”-ről szól, arról a beszélő felületről, ami az írásmestere a mindennapi helyzetek, érzelmi állapotok fotós, filmes megfogalmazásának, sok esetben szövegekre építi fel

beliség után a legtöbb információt közvetíti a ma

narratív munkáit, de a képek olykor önállóan is érthetőek, és

emberének.

A Karton Galériában kiállítók közül Somogyvári Gergő és

Jegyzet 1 Szépfalvi Ágnes nevet változtatott. Új neve: Agnes von Uray.

Feszt Judit a regénytől ihletetten számukra idegenek magán-

2 A Deák Erika Galéria művésze.

életéről dokumentumfilmet készítettek. Csoszó Gabriella és

3 Az író Tracey Chevalier.


2010. november

a szöveg többletinformációkkal szolgál.

19

2010. 10. 29. 16:46:15

azonban csak önmaga meghaladásával lehet érvényes, vagyis a posztfigurális ábrázolás csak posztnarratív módon építhető

NEMES Z. MÁRIÓ

fel. Ezalatt itt és most azt értem, hogy az emberi alak, illetve a

Alak és történet Az Üveghegyen innen című kiállításról acb galéria, 2010. IX. 10–X. 15.

látványvilág „valóságosságának” és „festőiségének” naiv előfeltételezése helyett egy konceptuális keret lép működésbe, mely a festői valóságosságot hangsúlyozottan művi módon állítja elő, méghozzá úgy, hogy ezt a mesterségességet a figuratív ábrázolás és a történetszerűség egymásba „roncsolása” által mutatja fel. Az elképzelhetetlen tehát „lejött a hegyről”, hogy a mese eredetét fertőzze meg – azt a valóságot, mely valamikor elszabadította, így maga az üveghegy előtti világ is egyre elképzelhetetlenebb lesz, ugyanakkor – ha dadogva és/vagy túlartikulálva – elbeszélhető marad.

Mi van az üveghegyen túl? Kurta farkú

Ebben a törekvésben kiemelt szerepe van Kósa Jánosnak, aki

malac és jégbe fagyott griffmadár? Az

már csak életkora és Képzőművészeti Egyetemen folytatott

üveghegyen túli mindig valami elképzelhe-

tanári tevékenysége miatt is egyfajta mesterpozícióba kerül a

tetlent jelöl a mesei gondolkodásban, melyet

kiállítás kontextusában. Új képei a magyarországi közelmúlt

épp az elképzelhetetlenség által létrehozott

reprezentációs rendszerébe kalauzolnak, vagyis a szocialista

feszültség segítségével „látunk”. Helyesebben

ikonográfia és vizualitás jelentéstani „megzavarása” (Hornyik

nem látjuk, hanem elmesélik nekünk, mert ami

Sándor) megy végbe. Ez nem csupán szakmai mutatvány, mert a – több szempontból Neo Rauchra és a lipcsei iskolára is emlékeztető – képek egyfajta nosztalgikus archeológiát működtetnek, ami a jelenetek/motívumok kombinálásának álomszerű otthonosságot kölcsönöz. Ugyanakkor itt nem egyszerűen az álomjelenetek kihagyásos logikájának – mint formaelvnek – a reprodukciója zajlik, hiszen a „félkészség” és a „hiba” poétikája a megjelenő világ természetrajzába illeszkedik bele, vagyis a színre vitt pszeudo-valóság jelentését (is) kommunikálja. Ez a mesterséges realitás nem egyszerűen valami szubjektív emlékezetaktus műve, hanem egy

Szenteleki Gábor: Lányok a bányatónál, 2008 olaj, vászon, 100x70 cm

Karácsonyi László: Maryonaut, 2010 olaj, zománcfesték, vászon, 37x25 cm

az üveghegyen túl van, az talán nem is ábrázol- olyan múlt reprezentációja, aminek valójában soha nem volt ható, hanem csak narratív formában kibeszél-

jelene, mert mindig is utópikus, ezért félkész volt. Ebből fakad

hető. De akkor mi van az üveghegyen innen?

Kósa képeinek elégikussága is (főként a Hetet havat című fest-

A hétköznapi élet elemei, melyek minden mese ményen), hiszen egy olyan személyesség szólal meg itt, ami „eredetét” alkotják, s melyekhez minden mese

saját eredetét kollektív fantáziaként ismeri fel. Vagyis a magán-

visszatér az üveghegyi kalandozások után.

mitológia fogalma átalakul, hiszen a „saját” csak intertextuális

20

2010. november

Az acb galéria kiállítása kettős koncepció


képi összefüggések rendszerében képes megnyilatkozni.

jegyében konstruálódik. Olyan festői világok

Roskó Gábor Néhány főbűn című festménye ugyancsak a

egymás mellé helyezése figyelhető meg,

posztszocialista szürrealitás nyomvonalán halad, hiszen Alexander

melyek egyszerre élnek figuratív eszközökkel

Laktionov Levél a frontról című művét használja fel, hogy az

és narratív szerkesztéssel. Ez a két tényező

2010. 10. 29. 16:46:33

eredeti motívumok szétírásával egy bizarr enigmát jeleníthessen meg, de

fejezetcím????

a kép túl ezoterikus marad, mert beleomlik saját „mögöttes” utalásrendszerébe. Az (ön)mitizálás sikerültebb formáját mutatja fel Kis Róka Csaba két festménye, mindenekelőtt a Vitalitás című opusz, mely a kiállítás egyik csúcspontjának tekinthető. A grandiózus méretű kép rendkívüli plaszticitással kidolgozott nagyjelenete egyfajta negatív föltámadás-vízió, mely a Kis Róka-bestiárium jellegzetes figuráit (szakállas erőszaktevők, rövidnadrágos trogloditák) rendezi hiányos narratívába. A különböző alakok és a kombinációjuk által megképzett szemantikai-vizuális alakzatok látszólag konkrét világvonatkozással bírnak, de itt nem egy korról van szó, hanem korok és kultúrák hibrid keverékéről, vagyis ebben az esetben a (kulturális-történeti) ideológia szétbomlik egy Én-nélküli képzelet horrorisztikus fenségében. Ha mindezt narratív szinten vizsgáljuk, akkor hasonló eseményt tapasztalunk, hiszen a Vitalitás látszólag egy allegorikus festmény, de mögötte – a világvonatkozás „megvonódása” miatt – nincsen metafizika, ezért a temetőkerti jelenet nem csupán megfordít és/vagy kigúnyol valamilyen szakrális jelentést, hanem az elszabadult kombinatorika folytán önmaga referenciáját provokálja ki – az allegória roncsai alól. Karácsonyi Lászlónál és Szűcs Leventénél ugyancsak érzékelhető alak és történet kölcsönös provokációja, mely a poszthumán érzékenység mentén kapja meg ironikus hangsúlyait. Karácsony asztronauta képeiben

Kósa János: Hetet havat, 2009 180x180 cm

az ember számára abszolút „külső” (az űr) fogalma válik viszonylagossá, hiszen az állatot kergető vagy az idegen lénnyel piétaformációba rendeződő űrhajós története arról számol be, hogy mennyire nem magától értetődő az ember „benne állása” saját kulturális és/vagy biológiai-fizikai kontextusában. Szűcs lírai szörnyfestményei a rajzfilmek világát megidézve mesélnek valami hasonlóról. A melankolikus monstrumok vízparti kalandjai egy olyan „új” természettörténetet jelenítenek meg, mely emberi fantázia ugyan, de tényleg túl van az üveghegyen, mert tőlünk ered, noha már nem nekünk szól.

Roskó Gábor: Néhány főbűn, 2010 olaj, vászon, 107x70 cm

A kiállítás Vitalitás melletti másik csúcspontja Szenteleki Gábor Egyet ide, egyet oda című festménye. Ezen a Csernus Tibor hiperrealizmusán és Caravaggio-mániáján iskolázott képen két elegáns yuppie bonyolódik egymással bizarr kölcsönviszonyba. A jobb oldali, ülő figura mellkasán gombák teremnek, melyet a bal oldali alak éppen leszüretel. Egyikük arca sem látszik egészen, noha mindegyikük Szenteleki arcát – vagyis annak felét – viseli. A két hasonmás szimbiotikus kapcsolatba lép, egymáson tenyészve próbálnak kiadni egy láthatatlan harmadikat – a fiktív eredetit. A kapcsolódás nem harmonikus, a jelenet szuggesztivitása épp abból ered, hogy a két alak érzelmi hangoltsága és motivációs bázisa tökéletesen átlátszatlan. Mintha a kapcsolódás ellenére teljesen el lennének választva és két különböző festményen szerepelnének. A gombák berekeszthetetlen termékenysége a látható „láthatatlannak”, vagyis annak a szervességnek a megtestesülése, ami egyfajta pszichofizikai alapszövetként egymás mellé rendeli a szétbomló Én alkalmi megvalósulásait. A Vitalitáshoz hasonlóan ez a festmény is értelmezhető olyan szétroncsolt allegóriaként, mely úgy tesz, mintha példázat lenne, noha a konkrét kép maga teremti meg saját történetét. Ezeknek az elszántan gyarapodó fiúknak nincsen előre adott biológiája, hiszen testüket és énjüket a kép mindig alkalmi eseménye által termik – újra és újra. Az Üveghegyen innen egy rendkívül jól összeválogatott és koherens tárlat (egyedül Király Gábor képeit éreztem idegennek ebben a kontextusban). Remekül reprezentál egy olyan tendenciát a kortárs képzőművészetben, mely a figuratív és narratív dimenzió újratanulására törekszik. Ez az újratanulás azonban nem valami reflektálatlan visszatérés, hanem csak az eszközkészlet tudatos átrombolása által valósulhat meg. Alak és történet a dekonstruált Én mitológiáiban kapcsolódik össze, ami nem a úgy teszi újra alakká a személyt, hogy ennek a folyamatnak a mesterségességét a festői hatás részévé avatja.


2010. november

személyesség festői ezotériáját jelenti, hanem egy olyan poétikát, mely 21

2010. 10. 29. 16:46:43

megjelenik létrehozójuk.) Ezt a sokszínűséget és a témák gátlástalan bemutatásának örömét – ahogy generációstársainál is – a

LÓSKA LAJOS

látványfestészet népszerűsége szabadította fel. Friss, színes, dina-

Többrétegű képek Soós Nóra A tapasztalás dalai című kiállításáról B55 Kortárs Galéria, 2010. IX. 3–X. 2.

mikus ábrázolásmódja azonban különbözik a néhány esztendővel korábban jelentkező neoimpresszionista vagy technoreál stílusoktól, az ő művészetét ugyanis nem a direkt látvány, hanem a képsíkok egymásra vetítése, az egyes képsíkok közötti átjárhatóság, a transzparencia, illetve a körvonalak, a kontúrok primátusa határozza meg. A már említett, jó értelemben vett témahabzsolásnak a boldogságát ott érezzük a legújabb vásznain is, de az évtizedünk közepétől egyre több a játékra, a küzdelemre utaló szimbólum (sakkfigurák, kártyalapok, biliárd) rajtuk. Megfigyelhető továbbá a színerő periodikus változása is: a korai,

Soós Nóra az elmúlt tíz esztendőben készült műveit tekinthették meg az érdeklődők szeptemberben a B55 Kortárs Galériában. A fiatal festő (2004-ben diplomázott a Képzőművészeti Egyetemen) szűk retrospektív tárlatán a pályakezdésre egy kép utal, a kollázszsal kombinált égszínkék Befestékeződés (2001),

harsogóan színes, foltokra épülő festményeket a halványabb, zömmel kontúrra épülők váltják (Elefánt a porcelánboltban, 2006), újabban pedig ismét a foltok, az erős, testes színek adják meg munkáinak karakterét (Göröngy és kavics, 2010). A stiláris változások mellett − ugyancsak az évtized közepétől – tematikája is gazdagodik. Elsősorban a média, a hírek hatására érdekelődése aktuális társadalmi kérdések – katasztrófák, terrorizmus – felé fordul: megfesti például a női nevekkel jelölt hurrikánok pusztításait. Az időszak egyik legjellemzőbb alkotása az Ophélia (2006), amelynek központi alakja Millais Ophélia című képének vízbe veszett, vízen ringatózó tragikus nőalakja. A vásznon megjelenő képidézet egyszerre utal Ophélia tragikus történetére és az azonos nevű szélviharra, de a képtérben a nőalak körül feltűnnek a hurrikán pusztításának fényképszerűen ábrázolt részletei is. Szintén a halványabb tónusú művek közül való az Életem nyitott könyv (2004), amelyen kinyitott óriási könyvben fekvő, alvó figurákat látunk (a művészt és a férjét). Azt is érdemes tudnunk róla, hogy fotó alapján készült, és egy második színesebb változata is szerepelt a kiállításon.


Itt most nem vállalkozom az alvást ábrá-

22

2010. november

Soós Nóra: Göröngy és kavics, 2010 vegyes technika, vászon, 120x160cm


zoló festmény szimbolikus jelentésének pontos megfejtésére, de a címét alapul véve egyik olvasata lehet a már a rómaiak által is ismert „az élet álom” gondolat, de az sem kizárt, hogy a mű pusztán egy szituáció rögzítése.

a többi az évtized közepén, második felében

Amint említettem, a festőt több éve foglalkoztatja a játék,

született, míg a kollekció majd felét kitevő

a játékos ábrázolásának, megjelenítésének a kérdése.

legújabb alkotások az idei évben. Soós Nóra

A „kártyás” képek egyik legjellemzőbbje a Megkeverve

indulását a népszerű új figurális stílusnak „a

(2006) című, amelyen egy méretes fotelben ülő, kezében

világ sokarcú, és minden megfesthető” szlo-

kártyákat tartó törékeny hölgyet látunk. A figura és a fotel

genje ösztönözte. A tárgyak halmozása, a privát

mögött újból előtűnik a kiemelt motívum, a piros hátteret

szféra, a hétköznapi élethelyzetek – munka,

ugyanis nagy fehér kártyalapok borítják. A kártya, ponto-

vásárlás, az otthon – megjelenítése éppen úgy

sabban a kártyavetés nemcsak a szerencsét vagy a szen-

jellemzi festészetét, mint a női identitáskeresés

vedélyt jelképezi, hanem a jóslás, a jövőbe látás eszköze is

vagy az önreprezentáció. (A képek jelentős

(gondoljunk csak a tarokkra): a kompozíción ugyan fran-

részén valamilyen formában, szituációban

ciakártyalapok szerepelnek, de jósolni azokból is lehet.

2010. 10. 29. 16:46:54


A sakk, a fekete-fehér kockás tábla, a figurák egy másik

Befejezésül a színes anyagból csemegézve még egy

kedves témáját képezik. Az ilyen tárgyú, egyik legújabb

utolsó képet említenék meg, a Göröngy és kavics

műve, a Súlyok (2010) a szellemi és a testi erőgyűjtés jelképe.

(2010) címűt, ami akár egy, a szemlélőnek háttal ülő

Főszereplője a csíkos harisnyában és pulóverben súlyzózó

embereket megörökítő életkép is lehetne, csakhogy

művésznő, akit nagyméretű sakkfigurák vesznek körül.

a padon ülőket két hangsúlyos kék és vörös folt,

A küzdelmet, a játékot idézi a nagyméretű, önmagát bili-

valamint két óriási női cipő fogja közre, s ez szürre-

árdozás közben megjelenítő Ütköződés (2010) is. A tondó

ális felhangot kölcsönöz az alkotásnak.

formájú munkán az asztalra hajló, lökésre összpontosító törékeny alak felülnézetben van megörökítve, a körülötte lévő nagy, térbe forduló, teret érzékeltető biliárdgolyók pedig úgy helyezkednek el a posztón, mint apró, színes planéták.

Soós Nóra: Életem nyitott könyv, 2005 olaj, vászon, 150x30 cm 2 részben

Villódzó és áradó, egyszerre érzékletes és jelképes Soós Nóra festészete. Az erős háttérszínekkel, a hangsúlyos foltokkal, az egymás mögötti világok szövevényes, rajzos bemutatásával olyan szenzuális

A gömbök, a kör alakú foltok − akárcsak korábban a női

és intellektuális élményben részesíti a látogatókat,

cipők – Soós Nóra művészetének meghatározó motívumai.

ami a képzelet világába repít, de ugyanakkor

Jelen vannak a képek hátterében mint térkitöltő dekoratív

igazolja a figurális festészet modern művészetben

foltok, máskor mint konkrét tárgyak (golyók, gömbök),

betöltött szerepét és fontosságát.

Soós Nóra: Buborékfújó I., 2008 vegyes technika, vászon, 100x150 cm

újabban pedig szappanbuborékok formájában tűnnek fel (Az óra körbe jár, 2010; Buborékfújó I-II-III, 2008). Az utóbbi vásznak akár a privát szférát megidéző zsánerképeknek is tekinthetők, hiszen a rajtuk szappanbuborékot fújó személy leggyakrabban maga a festő. A színes, a fő alakok körül szálló-lebegő, könnyen szétpattanó szappanbuborékok a játék mellett mélyebb mögöttes

szabadon idézve −, az élet elviselhetetlen könnyűségét rajzolják meg.


2010. november

az elmúlást − Kunderát


tartalommal is bírnak:

23

2010. 10. 29. 16:47:09

két művész tudatosan e folyamat ellenében dolgozik. A környezetünk figyelmen kívül hagyott területeit, annak

HEMRIK LÁSZLÓ

felületesen kezelt, lekezelt tényeit mutatják meg nekünk.

Urbánus szépség Szabó Ábel és Németh Marcell kiállítása

A művészek szerencsés emberek, hiszen az átlagnál messzebbre és mélyebbre látnak. De a művésznek, hogy mindezekkel a képességekkel élni tudjon, valamiképpen korlátoznia kell önmagát. Erre valók a művészeti műfajok, a speciális anyag- és eszközhasználat. Szabó Ábel a

KOGART Galéria, 2010. IX. 10–30.

részletgazdag hiperrealista kép segítségével, míg Németh Marcell a különös átmeneteket magában foglaló reduktív plasztikával teremti meg művészi világát, s teljesíti ki a fentebb vázolt művészi küldetését. Sokban különbözik Szabó és Németh művészete, mégis sok közös elem köti össze őket.

A filozófusok szerint elkerülhetetlen, hogy a gondolkodás ne pihenjen meg a közhelyekben. Ha nem menekülne időnként frázisokba, agyon nyomná a feldolgozásra váró szellemi matéria. Ezért a gondolkodás szelektál, egyszerűsít, a tradíció által legömbölyített szólamokban értelmezi a világot. Csak azt árnyalja, ami érzelmileg vagy intellektuálisan megérintette. Ez vonatkozik a

Mindjárt a legfontosabb a téma-táj. Van-e élet a városon túl? Teszem fel a kérdést az olvasónak, de mindenek előtt magamnak, aki, miközben lelkesen énekli együtt Lovasival, hogy „I like Gemenc”, azt is gondolja, hogy Gemenc sem más ma már, mint egy elvadult park valamelyik városban. De ez nem az elvesztett paradicsom utáni sóhaj. Egyszerűen tény, egy új világadottság. Ottlik Géza Buda című regényének első soraiban csodaként írja le, hogy annyi év után visszakerült a városba, Budára. A Figyelmen kívüli terület című kiállítás, ha nem is csodaként értelmezi a várost, feltétlenül segít abban, hogy egy magasabb szinten találjunk vissza hozzá. Kétségtelen, hogy két fiatal művész a városvédők ügyét is

Arról beszéltünk, hogy a művészeknek dönteni kell a műfaji keretekről, de időnként a tematikai rendszeren belül is szelektálniuk kell. Szabó Ábel festészetének jó néhány visszatérő látványszegmense vonul fel ezen a kiállításon is, de egészen

Németh Marcell:

24

2010. november

Tájkép I., 2010 vaslemez, 50x200x0,4 cm


fotó: KOGART

szolgálja.

látására is. A látás során, idő hiányában, csak a

új jelenségeket, szereplőket is felvesz a leltárba. Ugyanakkor

legszükségesebb információkat tapogatjuk le.

a városi tér, az épületek által konstruált tér ábrázolása

Legtöbbször eltekintünk az elvontnak, konfú-

továbbra is a legalapvetőbb momentuma a festészetének.

zusnak vagy neutrális vizuális tényeknek tetsző

Képei kivisznek a város szélére, a rakodódaruk világába is, de

jelenségek kódolásától. A kiállításon szereplő

ott vannak a lakóházak, a lakótelepek, a belváros, a külváros egyaránt. Gyenge nyelvi leleménnyel fűszerezve, képeinek

2010. 10. 29. 16:47:37

centrumát a Városközpont című képben vélem felfedezni,

plasztikai közegben nagyszabású terek képződnek.

amely markánsan fogja össze Szabó Ábel festészetének

A városhasználat egyik legalapvetőbb helyszíne ma

Kortárs mesék

ismérveit. A kőbányai környezet igencsak lehangoló, de Szabó a metróé. A széles boltív és a perspektívát kitűző olyan nézőpontot választ, hogy izgalmas térjáték bonta-

lépcsők lassan létélményeink közé tartoznak, s

kozzon ki a szemünk előtt. A megroggyanó járda, a vasbeton

vele az ellentétes formák is. A munkák redukciója

párkányból kiszakadó vasgerinc – önmagáért beszél. Számomra egyértelmű az üzenet: felelősséggel tartozunk az új, a még ép, de az agonizáló épületekért is. Szabó Ábel képi fordulatát az emberi alak közvetlen megjelenítése hozta. Gondolkodó festőként, aki hiperrealista festészetet művel, így egyszerre áll közel a minimal és a koncept arthoz, igen tudatosan választja meg képei szerepelőit. A térben egymással szemben látható a két portré. Az egyiken Varga Péter szobrászművész a Képzőművészeti Egyetem Izabella utcai frontja előtt, míg a másikon a kézműipari szakközépiskola karbantartója, Mocsári László látható egy nagyváradi lakótömb előtt. Újabb suta vicc. Lenne mit karbantartani ezen a boldogtalan építményen is. Bevallom, Szabó képei közül a járműveket ábrázolók a kedvenceim. Ahogy a Megszokott hely (de még nem biztos) című kép is lenyűgöz. nagy Ikarusz-kerék: nyersen, porosan és fáradtan. Mi sem bizonyítja jobban a művész főhajtását az urbánus látvány előtt, mint az,

fotó: KOGART

A képen egy BKV-busz részlete látható, egy

hogy a képen megfestett kerék a valóságossal

Szabó Ábel: Varga Péter,

megegyező méretben készült. De Szabó nemcsak felsorolja a

sohasem visz el bennünket az absztrakcióig, de

városi útjaink során figyelmen kívül hagyott dolgokat, hanem

addig igen, hogy érzékeljük, milyen alapformák,

festői igényességgel realizálja azokat. Mint például azt a

standard vizuális viszonyok között is élünk. Nézzük

türkizben ragyogó apró pontot, amely a busz oldalsó csomag-

meg figyelmesen a földalatti metróállomást ábrázoló

tartójának kilincsén csillan fel. A részletek, a részletek minősége

munkát, a tér oszlopai rendkívül feszesen ellenpon-

szavatolja a műegész értékét. És végül itt vannak a telefonos

tozzák a horizontálisan futó kiterjedéseket.

képek, a letűnőfélben lévő utcai készülékek. Szabó olyannyira mélyen kötődik ezekhez a tárgyakhoz, hogy még festészeti stílusokat is kipróbál rajtuk.

szobrászművész, 2010 olaj, vászon, 173x158 cm

A művész nemcsak a struktúrára, a komponálásra fordít figyelmet, de már-már festői hatásokhoz is eljut egyes munkáin, így a Tájképen is. Az alföldi

Ha már a telefon… A két művész munkáiban a városi tér

tájba kottaképet író magasfeszültségű vezetékek és

mellett közös nevezőnek tűnik a kommunikáció, a közle-

az őket tartó oszlopok és traverzek mögötti faktúra

kedés, a mozgásformák megjelenítése is. Talán felhívás ez

igazán festői a savas maratásnak és visszacsiszo-

egy új, emberibb kommunikációra, új közlekedési formákra,

lásnak köszönhetően. A látványt nem adják ingyen!

s egyáltalán az emberek közötti közeledésre.

De nemcsak az egész lenyűgöző, hanem az egyes oszlopok többrétegű, izgalmas rendszere is. És végül

Németh Marcell grafikai finomságú és érzékenységű munkái kétségtelenül a 20. századi plasztika útkeresésének folyományai. Anyaghasználata, formakészlete, installálási metódusai, hogy ezek a kvázi képek akár földre is kerülhetnek, mind

beszélnünk kell Németh Marcell legnagyobb, földre fektetett munkájáról is, ahol a nyújtott, elliptikus formákba rendezett autópályát egy felüljáró elementáris tömbje szakítja át, ugyanakkor tartja össze.

síthető új figyelmet és tekintetet. Ez már nem a klasszikus

Azzal kezdtem, hogy Szabó Ábel és Németh

plasztikai tömegformálás, ugyanakkor egy klasszikus anyagba,

Marcell a környezetünk figyelmen kívül hagyott

a melegen hengerelt vaslemezbe rajzolja, hajlítja, homo-

tájaira irányítják a figyelmünket és az érzékeinket,

rítja-domborítja grandiózus látványvilágát. De formaalkotó

de azt hiszem ennél egy kicsit többet kapunk:

eszköztárát tovább bővíti egy az avantgárdot idéző képépítő

cselekvésben, keresésében artikulálódó urbánus

gesztussal is, a hegesztőpisztollyal applikált elemekkel. Az anti-

szépséget.


2010. november

erősíteni hivatottak a konvencionálissal szemben érvénye-

25

2010. 10. 29. 16:49:07

rendszerébe. Filozofikus tartalmakkal rendelkező magánmitológiája egyéni köntösben jelenik meg, annak ellenére, hogy nyersanyaga

DEBRECENI BOGLÁRKA

a fotó. Amikor dolgozik, több fotót kombinál, ún. „talált” képeket is felhasznál, nem csak a saját felvételeit, a kompozíció és a mondani-

Szép új világ?

való függvényében keresi az alkotóelemeket. Fényképei különböző

Jovián György két kiállítása Pintér Sonja Galéria, 2010. IX. 9–X. 9. Inda Galéria, 2010. IX. 22–X. 15.

helyszíneken készülnek, Magyarországon és külföldön egyaránt, de nem az lényeges, hogy hol születtek, hanem hogy a pusztítást dokumentálják. A digitális fényképezőgép Jovián vázlattömbje, valószínűleg ez is segítette a tévhit elterjedését, hogy fotórealista, habár időnként akár hiperrealista vonásokkal is rendelkező alkotásai felismerhetően magukon hordják alkotójuk sajátos kézjegyét. Ő veristának vallja magát. Egyes dolgai valóban közel állnak a fotografikus megjelenítéshez, például szeret elmerülni a rész-

Jovián György festőművésznek két kiállítása nyílt idén szeptemberben. A Szép új világ – Dēmolitio I. és II. az utóbbi évtizedben kezdődött legújabb kor rombolásai által ihletett műveket mutatja be.

négyzethálós módszert alkalmazza. Amikor elkészül a festmény, a négyzetháló eltűnik, Jovián azonban mindig rögzíti a rasztereket, a a képeknek egy plusz síkja keletkezzen, így mélyíti azok virtuális

intenzívebbé vált, és az addig meglevő

terét, és egy új színt is megjelenít, általában valamelyik karakteres

struktúrák szétesését eredményezte. Azok a

szín világosabb vagy sötétebb árnyalatát, sokszor komplementerét.

rétegek, amelyek korábban meghatározónak

A kontrasztok elevenebbé teszik a felületet, ezáltal előtérbe kerül

bizonyultak, részben vagy egészben eltűntek,

a szubliminális észlelés, amikor a néző nincs tudatában annak,

a bomlás pedig nemcsak az anyagi, hanem

pontosan mit észlel, mert az inger olyan kis intenzitással jelenik

az emberi természet jellemzője is. A Pintér

meg, hogy a tudatosság küszöbe alatt marad. A raszterszín tehát

Sonja Galériában látható „romképek” tehát

az ember tudata alá férkőzik be, ott létezik. Jovián emellett olyan

az anyagi struktúrák, az Inda Galériában levő

színsorokat keres, melyeknek művészettörténeti előképei vannak,

festmények az ember, az emberi személyiség

valamint nyugtatóan hatnak vagy frusztrációt keltenek. A kék,

felbomlásának megjelenési

fehér, vörös, barna színsort (Szép új világ I.) például a Quattrocento,

formái. Mindez nem pesszi-

Paolo Uccello óta ismerjük.

zolja, hanem mindennapos tapasztalatokat közvetít. A látványt rögzíti, a várost mutatja bontás és bomlás közben, után, és a kétségbeesett embert, aki elvész a kétségek terepén.

Annak ellenére, hogy Jovián nagyon sok jól meggondolt, de véletlenszerű elemet is szerepeltet, kompozícióinak mindig van egy központi magja, amely koncentrálja a néző figyelmét, valósággal beszippantja, a mű részesévé teszi az egyént. A kompozíciós erővonalak erre a középpontra mutatnak. Tudatosan építi fel a szerkezetet, a tömeget, az anyagszerűséget próbálja meg visszaadni. A Bontás I. például, ami épülettörmelék-halmot ábrázol, Théodore Géricault 1819-ben festett A Medúza tutaja című festményének szerkezeti felépítését követi, párhuzamot von az akkori és a jelenlegi katasztrofális kimenetelű események között. A hajótörés, a reménytelennek tűnő hányódás a

Kíméletlenül tárja elénk

tengeren, a küzdelem, a kannibalizmus, az enyészet átvitten jelenik

a valóságot, ugyanakkor

meg itt, Jovián gerendákat és drótokat szerepeltet sebesültek,

nyugalmat közvetít.

halottak helyett. Szerinte nincs új a művészetben, a lényegi dolgok

Tisztaság és szépség

ismétlődnek, csak mindig más formában, aktualizálva jelennek meg.

árad felénk a letisztult formákból, mert Jovián esztétikus képeket fest a környezet által felkínált motívumokból. A műtermi munka számára teremtés, a teremtés ezen egzakt formája a jövőbe mutató általános érvényű, de a múltban gyökerező, jelenből vizsgált emlékezetfolyamat, a művész gondolkodásmódjának, személyisége jellemző vonásainak, 2010. november

Az alapot néha több százszorosára felnagyítja, ehhez a klasszikus

vízszintesek és a merőlegesek találkozási pontjait. Ezzel éri el, hogy

fölött érzett fájdalmat ábrá-


A képkivágás, a ráközelítés mindig szubjektív döntés eredménye.

folyamat, amely az elmúlt időszakban egyre

Jovián nem az elmúlás

26

legalább annyira elidegenítő, mint az „absztrakt” gesztusfestészet.

A II. világháború után elkezdődött egy olyan

mizmus vagy depresszió,

Jovián György: Lány kutyával, tanulmány, 2010 olaj, vászon, 92x85 cm

letek kidolgozásában, a részletek megfestésének módja azonban

értékrendjének beolvasztása a kulturális emlékezet jól körvonalazódó, ám felejteni látszó

A Pintér Galériában lévő, 1987-ben készült Aquarius azt mutatja, hogy Jovián művészetében is tetten érhető a folytonosság. Már akkor dolgozott annak a szimbólumkészletnek az előképeivel, melyet most használ, korábban azonban másként viszonyult a képalkotás folyamatához, klasszikus kultúraelemekből építkezett, a görög mitológiából emelt át motívumokat, általános érvénnyel bíró igazságokat hirdető figurákat festészetébe. Az említett munkán Aquarius egy drótkötegbe csavarodva jelenik meg, infúziócsövek tartják életben. A Bontás-képek rozsdás huzaljai és csövei már senkit és semmit nem táplálnak, ellehetetlenítik a létezést.

2010. 10. 29. 16:49:36

fejezetcím????

Jovián utóbbi években készült alkotásai, legyen szó rögökről, kövekről, romokról, avarról, törmelékekről vagy – a szó nem hagyományos értelmében

Jovián György: Bontás II., 2009, olaj, vászon, 150x200 cm Jovián György: A láng, 2009, olaj, vászon, 170x200 cm

vett – portrékról, azt a Szép új világot mutatják, melynek ikonjává a World Trade Center tragédiája vált. Ez az egész világot megrázó szörnyűség az emberi és az anyagi kultúra sebezhetőségére, törékenységére hívta fel a figyelmet, megmutatta, hogy az emberiség miként rombolja le azt, amit létrehozott, hogy az emberi élet és az emberi produktum pillanatok alatt megsemmisülhet. Jovián, Lucian Freudhoz hasonlóan, az ember kiszolgáltatottságát, esendőségét ábrázolja, de vele ellentétben redukált kolorittal dolgozik, és hanyagolja az érzékiség ábrázolását, miközben fejet hajt a nagy kortárs előtt. De tiszteletét fejezi ki Francis Bacon előtt is. Nagy elődök munkáit idézi meg, egyfajta meditációra késztet, emberi alakjai és tárgyai előre vetítik a mindennapi pusztulás képzetét, megfoghatatlan szorongás közvetítői, mint az alkotó balesetét tükröző önarcképek, a kanapén ülő veterán katona, aki átélte a háború pusztító őrületét, vagy a beteg kutyát ölelő lány. azt közvetítik, hogy a „szép új világ” egyszer még valóban szép lehet.


2010. november

Jovián képei mindazonáltal reményt keltenek, 27

2010. 10. 29. 16:49:41

SÁROSDY JUDIT

Érzéki formák Fernando Botero -kiállítás Budapesten fotó: Kováts Dániel

Szépművészeti Múzeum, 2010. IX. 30–2011. I. 23.

Akik a közelítő őszi-téli depresznyosság ígér gondtalan kikapcsolódást azoknak, akik még

szió vagy az egyre kilátástala-

hisznek a figuratív művészet létjogosultságában, a színek,

nabbnak tűnő élethelyzet elől menekülve

formák mágikus vonzásában, s a szeretettel elegy irónia

napfényesebb tájakra, derűsebb helyekre,

pozitív hatásában. A gömbölyded aktjairól, élénk színekben

emberekre vágynak, bátran vágjanak neki

pompázó jeleneteiről, monumentális hatású csendéleteiről ismert világhírű kolumbiai festőművész – kissé megkésett – első hazai tárlata jó alkalom a kortárs latin-amerikai művészet testközeli megismeréséhez. A világ nagy múzeumaiban, neves galériáiban majd fél évszázada rendszeresen kiállító Fernando Botero (1932–) műveit azonban ne a Műcsarnokban keressék! Bár a rendkívül termékeny, hetvennyolc éves mester életművéhez a patinás épület tágas termei és a Hősök tere együtt sem lenne elegendő, ettől a mega-élménytől részint a szakma, részint az anyagi erőforrások hiánya „megkímél” bennünket. A „már nem” és a „még nem” több évtizedes hiátusának tudatában hálával tartozunk Baán Lászlónak, aki a klasszikus értékek bemutatására hivatott Szépművészeti Múzeumba befogadott – egy élő klasszikust. A helyszín és az abból adódó kurátori koncepció (értsd: a kortárs művész és a klaszszikusok párbeszéde) – Botero életművét ismerve – izgalmas vállalkozásnak tűnt a szememben. Mert a Párizsban, New Yorkban, Pietrasantában (Olaszország) és Kolumbiában élő művész igazi megosztó személyiség: a „gömbölydedség harmóniájának” és sajátosan latin-amerikai szín- és formavilágának világszerte voltak/vannak rajongói, mint ahogy kemény kritikát, elutasítást is bőven kapott. Ahogy ez a művészet más területein is megtörténik; a szakma és a közönség ízlése, ítélete gyakorta eltérő. A felújítás előtt álló Szépművészeti Múzeum Régi

fotó: Szépművészeti Múzeum

Képtárában 2011. január 23-ig látható kiállítást jó ötletnek

Fernando Botero:

28

2010. november

Önarckép, 1992 olaj, vászon, 193×130 cm


tartom, bár fájlalom, hogy kissé egyoldalú képet fest Botero művészetéről. A kiállításmegnyitón a sokat tapasztalt művész maga is elismerte, hogy az élet élvezetét, élvezhetőségét mindig is előnyben részesítette, de hiba volna elfeledni, hogy sosem hunyt szemet az erőszak felett. Már az 50-es években foglalkoztatta a Kolumbiában dúló erőszak megörökítése, a 60-as, 70-es években a latin-amerikai

egy virtuális utazásnak! Mert a Széchenyi

diktatúrák vezetőit állította pellengérre a festészet sajátos

fürdő, a megújuló Műjégpálya és az Állatkert

eszközeivel, a 90-es években pedig a kolumbiai drogbárók

szomszédságában most egy újabb látvá-

és gerillák mészárlásairól tudósított. 2005-ben több európai országban bemutatták az észak-amerikai katonák által

2010. 10. 29. 16:50:18

Irakban elkövetett kínzásokat feldolgozó, expresszív

fejezetcím????

sorozatát, melyet 2007-ben a berkeley-i egyetemnek adományozott. Ezeket a műveket azonban nem találjuk a budapesti kiállításon. Legfeljebb a leghátsó teremben vetített 90 perces életrajzi film (melyet ez úton ajánlok figyelmébe mindenkinek) megtekintése révén válhat teljesebbé a Botero-kép. A Hősök terén Klimt holtsápadt Nuda Veritasa mellett Botero masszív Ádám-Évája csalogatja a látogatókat. A kalandos életű dél-amerikai művész vaskos köznapisága már itt érdekes dialógusba elegyedhetne az osztrák szecesszió ünnepelt mesterével, de mintha nem egy nyelvet beszélnének. A bécsi Ver Sacrum, a Szent Tavasz olykor túlvilági figurái még az Óvilág, míg a boterói „profán nyár” erőteljes idoljai már az Újvilág szülöttei. Boterót – Gabriel García Márquez mellett – joggal tartják a leghíresebb kolumbiainak. Senkivel össze nem téveszthető műveinek naiv bája, gömbölyded figuráinak kissé avíttas eleganciája, időtlenségbe merevedett mozdulatai egy letűnt világ kordokumentumai. Bár élete nagy részét hazájától távol töltötte, a szülőföld vonzása egész oeuvre-jét áthatja. Számos pályatársához hasonlóan neki is Európába kellett jönnie, hogy tehetségét kibontakoztatrégi mesterektől lesett el mindent. A híres művek másolása közben igyekezett a formáról, színről, kompozícióról minél többet megtanulni. A Prado és a Louvre képei után az itáliai reneszánsz ejtette igazán rabul. Festeni Piero della Francescától, Raffaellótól, Velázqueztől, Rubenstől, Ingrestől tanult. Persze nem feledkezhetünk meg Van


hassa. Madridban – az akadémiai tanulmányok mellett – a

Ecykről és a holland csendéletfestőkről sem. Uccello és Michelangelo legalább olyan fontos lehetett az ifjú festőnek, mint a mexikói muralisták. Főleg Orozco, Rivera és Tamayo festészete gyakorolt rá nagy hatást. Kolumbia színeit, illatait, ízeit nélkülözve egy párhuzamos világot teremtett, melyben monumentális Willendorfi Vénuszok és díszruhás püspökök, elszánt torreádorok mellett kisvárosi hivatalnokok és háziasszonyok élik kissé egyhangú életüket, amit csak a táncmulatságok és a bordélyok fergeteges tivornyái színesítenek meg. Botero tudatosan vállalt latin-amerikaisága a tematikán túl az általa tisztelt hagyományokban gyökerezik. Sajátos formarendszerét és gazdag színvilágát Kolumbia változatos tájai mellett a prekolumbián kerámiák, a latin-amerikai koloniális művészet, illetve a gazdag népművészet ihlették, melyet mesterien ötvözött az európai festészeti-szobrászati hagyományokkal. Ezt a sajátos kettősséget igyekezett kiaknázni Dragon Zoltán, amikor a rendelkezésükre álló műveket – a

Fernando Botero: A parkban, 2006 olaj, vászon, 189×142 cm

Fernando Botero: Európa elrablása, 1998 olaj, vászon, 218 x 184 cm


2010. november

– nem kronológiai rendben, hanem kontextusba ágyazva


művész által kölcsönzött 53 festményt és 5 szobrot

29

2010. 10. 29. 16:50:47

veződtek; míg a harmadikba olyan, a klasszikus avantgárdban is népszerű témák kerültek, mint a bikaviadal, illetve a cirkusz világa. Az utolsó teremben a portrék – főleg csoportportrék – és zsánerkép mellett néhány (virág)csendélet kapott helyet. Furcsa, hogy ez az életmű egészét tekintve oly jelentős műfaj a kiállításon inkább csak jelzésként szerepel, pedig a barokk vanitas csendéletek és a spanyol bodegónok (vagyis a kevésbé elegáns „ételképek”) monumentálisra duzzasztott kései utódai Botero festészetének fontos állomásai. A kurátor érdeme viszont, hogy a „kép a képben” művészi leleményét nemcsak az egymással kapcsolatba hozható csendéletekkel, de az életképekkel, a sajátos enteriőrökkel is hangsúlyossá tette. Jan van Eyck és Velázquez nyomán a tükör nélkülözhetetlen eleme a szűkterű Botero-enteriőröknek, ahol sokszor a csupasz villanykörte az egyetlen fényforrás. Az ágy vagy/és asztal, a nyitott vagy csukott ajtók, ablakok, a házak cserépteteje, illetve a különböző attribútumok – pl. az aktokon is nélkülözhe-


tetlen ékszerek – nemcsak hangulatfestő elemek, de szimbolikus jelzések. Hiszen a kolumbiai mester testes figurái – fésülködő, fürdőző, szépítkező aktjai; sétálgató vagy dolguk után siető, zenélő, táncoló, dolgozó vagy épp szeretkező, sziesztázó, kártyázó, poharazgató kisemberei is olyan emlékművek, melyek Fernando Botero: Az Arnolfini házaspár Van Eyck után, 2006 olaj, vászon, 205x165 cm

kívánta bemutatni. A kiállítás kurátoraként

az esendősége ellenére is szerethető

egy tematikus tárlatról álmodott – a játé-

embernek és eltűnőben lévő világának

kosság és az életigenlés szellemében. Mivel

állítanak emléket.

Botero az elmúlt évtizedekben – nagynevű elődeihez hasonlóan – számos parafrázist festett az általa csodált európai nagymesterek képeiről, az első terembe főleg ezek, illetve a klasszikus szépségeszményt megtestesítő művek kerültek. A Maria-Antoinette portréja (2005) a francia; a Rubens és felesége (2005) a flamand mesternek szóló tisztelgés, de Raffaello, Velázquez és Goya mellett Az Arnolfini házaspár (2006) modern átirata is kiemelt helyen szerepel. Kakukktojásként

némi iróniával megspékelve tálalni. Az idilli és a groteszk nászából született monumentális lényei – mint az arénák véres szereplői – egyszerre tűnhetnek vonzónak és taszítónak. Talán ezért is szeretnénk a rituálé részesei lenni, s belépni a Botero teremtette párhuzamos valóságba. Épp oly természetességgel, mint ahogy bársonyfeketére patinázott bronzszobrai foglalnak helyet háromdimenziós világunkban. Jegyzet A kiállítás kétnyelvű katalógusát – melyért főként Lantos Adriánát és Balder Esztert illeti dicséret – jó szívvel ajánlom mindenkinek. Nemcsak a jó minőségű színes reprodukciók, de az értő bevezetők és tanulmányok miatt is, melyek hozzásegíthetnek bennünket Botero és a 20. századi latin-amerikai művészet alaposabb megismeréséhez s értő élvezetéhez.

biekben is megismétlődik. A „boteroid” aktok után a második terem képei az emberi 2010. november

gyermekkori emlékeit nosztalgikus köntösbe öltöztetve s

Szépművészeti anyagából (a Dürer-tanítvány Évája), s ez a vizuális dialógus még a későb-


megállítani, a kellemes pillanatot fényképként kimerevíteni,

már itt felbukkan egy „ottfelejtett” mű a Hans Baldung Grien 1525-ből való Ádám és

30

Botero a lehetetlenre vállalkozik: az idő múlását szeretné

gyarlóság, illetve a bűn tematikája köré szer-

2010. 10. 29. 16:51:53

Noha az art brut egyáltalán

Elemi ösztönök

nem egységes szellemi és

BORDÁCS ANDREA

formai stílus, sőt kifejezetten

Bunyó karácsonyig? Király Gábor munkái

sokféle, de az mindenképp általános jellemzője, hogy a hagyományos ábrázolás helyett egy durva, nyers, ám

Olof Palme Ház (Léna & Roselli Galéria), 2010. X. 20–XI. 10.

spontaneitásának következtében mindenképp őszinte, zsigeri művészet, ahol a szenvedélyek, a tudatalatti kevésbé kontrollált megnyilvánulása érhető tetten.

A festészetnek mint médiumnak folyamatos kihívást jelent(ett) a korszerűség, a megújulás kérdése/lehe-

Az art brut mellett még a 70-es, 80-as évek fekete kultúrája volt rá nagy

tősége, különösen az újabb és újabb médiumok (fotó, videó

hatással, így például maga a graffiti műfaja,

stb.) megjelenése által keletkezett új képlehetőségek révén.

ahol a figura, a szöveg egyszerre alkotó eleme

2007 végén az Ernst Múzeumban bemutatott Vágatlan változat című kiállítás épp a napjainkban lehetséges releváns festészeti tendenciákat, állásfoglalásokat vette számba1. „A technikán és hagyományokon túl a kérdés alapvetően a képiség és a változó vizuális környezet vizsgálatán keresztül közelít a festészet mint műfaj változásához.”2 Mivel valójában a kortárs festészetnek nem a teljes skáláját vették leltárba, hanem szinte csak azokat az alternatívákat, melyek látványosan mellőzik a technikai eszközök segítségét vagy azok hatását, így azért igencsak hiányos maradt a látlelet. Mindenesetre a kiállításon Király Gábor képeivel is találkozhattunk, ugyanis ő a kortárs képzőművészek, pontosabban festők azon csoportjába tartozik, akik megmaradtak ugyan a figurativitásnál, de elvetik a klasszikus mimetikus ábrázolást. A hazai kortárs festészeti közegben Király Gábor mellett még Csató József képviseli markánsan ezt a tendenciát, de bizonyos szempontból mind Csurka Esztert, mind Moizer Zsuzsát is ide sorolhatjuk. Király ugyan számos, igen széles ízlés- és stílusskálán mozgó művészt tekint példaképének a képről, a térről, az emlékezet hatásáról való gondolkodás miatt, formai előzmények, hatások tekintetében viszont főleg az ismertté, híressé vált outsider művészek voltak rá nagy befolyással. Konkrét személyeket, életműveket tekintve a már széles körben is jól ismert Basquiat és a nálunk kevéssé ismert afroamerikai autodidakta festő, Horace Pippin munkássátéktelen hétköznapi jelenetei, a térábrázolás hiánya, stilizáltsága hasonlatos az övével. De erőteljes párhuzamot lehet vonni festészete és az ausztrál bennszülött (aboriginál), valamint az ősi afrikai művészet, a graffitik és az art brut alkotások között, ám ezek egyike sem közvetlen, direkt hatás, inkább inspirációk, élmények vagy épp a hasonló világ- és művészetszemlélet megnyilvánulásai.

a „falképnek”, s ezen belül is az előbb említett Basquiat. Király Gábor így vall: „ezen dolgok együttes hatására újabb képi elemeket használtam fel. Emberi alakokat és portrékat készítettem. Már nemcsak figura volt a képen, hanem megjelent egy, az őt körülvevő intim enteriőr is, vagy egy-egy számomra fontos tárgy, mely a figura lelkiállapot-ábrázolásának kiegészítő elemeként szolgált, kulcsot adott


Király Gábor: Parton, 2009 vegyes technika, papír 143x126 cm

2010. november

gával rokon a művészete. Különösen az utóbbi stílusa, jelen-

31

2010. 10. 29. 16:52:28

Király Gábor: Súlyemelő, 2008 akril, fa, 70x50 cm

Király Gábor: Eljegyzés, 2008 vegyes technika, papír, 252x123 cm

a figura létének megértéséhez, legalábbis támpontot. Ezek a hétköznapi életből vett tárgyak, mint például egy serpenyő vagy egy trikó, vagy egy bögre, nem vettek el a kép tartalmából, inkább nélkülözhetetlen elemeivé váltak a képnek, a figura

részévé.”3

Király Gábor kedveli a rusztikus, archaikus felületeket, így a vászon helyett többnyire talált deszkát, farostlemezt vagy különböző fahordozókat használ, s gyakran a képhordozó felület bizonyos részeit érintetlenül hagyja. Ezt a nyers erőt a többnyire hatalmas méretű munkák is sugallják, bár van néhány apróbb sorozata, a talált hordozótól függően. Király ábrázolásmódja is rokon vonásokat mutat egy archa-

Ezen alkotások egyik közös sajátossága – amit

ikus világgal, mintegy új barbár festészetet képviselve.

Királynál is megtalálhatunk –, hogy a klasszikus

De ez nála nemcsak formalizmus, mivel az a világkép, ami

perspektíva törvényeit figyelmen kívül hagyják,

megjelenik nála, szintén archaikus, ahol még közvetlen

sőt a pompeii freskófestészetben is a „tér

kapcsolat van természet és ember között. Talán ennek a jele

végtelenjében feloldódó ábrázolás” ragadta

az is, hogy milyen gyakran ábrázol növényeket, állatokat

meg alkotójukat.4 „Ezeknél a képeknél sem

a képeken, melyek ugyan nem igazán beazonosíthatóak,

festek még tereket, de a jellegtelen sík hátteret

inkább csak szimbolikus jelzésként szerepelnek.

a lazúrok és más festői módszerek alkalmazásával felváltja valamiféle atmoszféra, térképzet, ha jelzésszerűen is. Erős, felfokozott színeket használtam, általában komplementer színkontrasztokat. Ezek nem tudatos színkombinációk voltak, munka közben, a téma

megkívánta.”5

A rusztikusság, darabosság a témáiban is tetten érhető, ugyanis Király minden korszakára jellemző a nyers, sőt olykor brutális férfivilág megjelenítése. A gender-szemlélet által meghatározott kultúránkban meglepő fordulat ez az archaikus férfivilágot reprezentáló művészet. Némely

32

2010. november

képének bokszoló, falfúró stb., csupa ún. „macsós” tevé-


A másik domináns jellemzője e műveknek

kenységet folytató férfialakjait még lehetett akár iróniával is

– s természetesen Király festészetének – a

szemlélni, s a férfivilág toposzainak kritikáiként értelmezni,

lényeges, hangulatot megragadó, aprólékos

de a vadászvilág ihlette műveit semmiképp sem.6

részletektől mentes ábrázolásmód, nem véletlenül kedveli az orosz ikonokat oly különösen.

2010. 10. 29. 16:52:37

Témái, amelyek mentesek mindenféle pátosztól, többnyire a jelen-

fejezetcím????

téktelen hétköznapok eseményei, szereplői, képei műfajilag portrék, sajátos életképek, csendéletek, enteriőrök. Érdekes módon, míg témái köznapiságát tekintve a 17. századi holland festészettel mutat rokonságot, az ábrázolásmódjától mérhetetlenül távol áll azok aprólékos, finom kidolgozása. Számos képe, például a Bokszolók, a Hentes, az Idomár, a Katonaportré stb. mintegy archetípusok, míg mások személyes élmények, emlékek lecsapódásai, úgymint az Eljegyzés, a Fürdőzők, a Műteremben képek, de még ezek a magánélet eseményeihez köthető festmények is csak kiindulópontul szolgálnak, nem reális megörökítései egy-egy eseménynek, hanem az emlékeken átszőtt hangulatok, látványok nagyon is szubjektív lenyomatai. Nem véletlenül nevezi ő maga is e konkrét narrációtól mentes képeit „szubjektív historizmusnak”. A narrációtól még a címek is megóvnak, mivel végtelenül lakonikusak és partikulárisak: Pucoló, Bokszoló, Focista, Fáradt focista, Fej, Tengerparton, Parton stb. Ugyanígy számos portréja pusztán a Portré címet viseli, melyek az egyen-, viszonylag homogén háttérrel olyanynyira hasonló módon vannak ábrázolva, hogy szinte ugyanannak a képnek az ismétléseiként hatnak. A portrék alanyai egyéniségüket vesztve jelennek meg, szinte ikonszerűen, ám annak a leglényegesebb elemét, a szakrális rítus részeként való megjelenést mellőzve. Ugyanakkor ez az egyszerűség és sallangmentesség olykor kifejezetten humorossá válik: például a Banánfa helyes gondozása vagy a Húsfeldolgozó már a címükkel is meghökkentőek. Furcsa az a helyzet, hogy míg Király Gábor témáit tekintve kiemelkedően sok sportolót ábrázoló festményt készít (Bokszoló, Kajakmester, Tornászok, Fáradt focista, Gyűrűn I-III., Súlyemelő), addig a privát életében személyes élményként nem különösebben izgatják ezek a sportok, inkább csak a látvány, az afro bokszolók arca ragadja meg a képzeletét. Míg a 90-es évek festészetének jellemzőjét Peter Weibel abban látta, hogy minden kép mögött egy másik kép található, azaz a művészettörténet és a környező vizuális világra való teljes reflektáltság uralja a művészetet, addig a 2000-es évekre egyre több olyan törekvést lehetett megfigyelni, melyek megpróbálják megkerülni ezt a túlmedializált látványt, más utakat keresnek, s ehhez a legjobb út épp a psziché mélyéről feltörő spontán vagy legalábbis azt a látszatot keltő festészet. Bár témaként a lélek mélységei más ábrázolási móddal, olykor kifejezetten szofisztikált stílusban is teret kaphatnak7, Király Gábornál viszont nem a téma, hanem a festői gesztus az, ami zsigeri. Jegyzet: 1 Szintén ilyen, a festészet alternatíváit áttekintő kiállítás volt 2008-ban ugyancsak az Ernst Múzeumban a Lenmechanika című is. 2 Készman József–Petrányi Zsolt: Vágatlan változat – festészeti pozíciók. Katalógus előszó, Ernst Múzeum–Műcsarnok, Budapest, 2007 3 Király Gábor szakdolgozata alapján 4 uo. 5 uo. 6 Bordács Andrea: A helytállás méltósága. Király Gábor kiállítása. Élet és Irodalom, 2006 7 lásd például a 2010. október 29-én Prágában nyílt Dekadencia ma című kiállítást

Király Gábor: Csigarágta petúnia, 2010 Király Gábor: Reggeli, metélővel, 2009 vegyes technika, papír, 125x90 cm


2010. november

olaj, vászon 200x130 cm

33

2010. 10. 29. 16:57:57

FALUDY JUDIT

Nemesítetten G a á l J ó z s e f Vé s e t t a r c o k című kiállítása AulichArt Galéria 2010. X. 28-ig

A belépőteremben hat vésett teknő-arc mered ránk. Mind tiszta ragyás, sebhelyes rosszfiú – nem írnám mellé, hogy rosszlányok is – tekintettel arra az apróságra, hogy a Gaál Józseftől eddig megszokott kicsit bolond figurák helyett itt inkább az idősebb korosz-

Vésett arcok (sorozat), 2010 papír, akril, monotípia, 50x70cm

tályhoz tartozó, a szó jó értelmében vett kétkezi munkások, parasztok, parasztaszszonyok képmása jelenik meg. Egyszerű, hétköznapi emberek tekintenek ránk a falakról. Az eddigi nyers, koordinálatlan, ősi

fotó: Gaál József

Gaál József:

erőt képviselő alakokat erősen megzabolázta a mester! Nem is tudjuk

A 2005-ben rendezett Álomban létező című kiállításon

napszítta, verejtékező,

torz, egymásba fonódó, összeolvadó, egymásba vájódó,

szél és eső áztatta,

egymásba növő testek, vagy egymásból születő figurák

mélyen barázdált,

jelentek meg. Hatalmas termetű, de visszafogottan szelíd

vésett arcok az 50-es

bábuk, agyaggólemek voltak kiállítva. A teljes életnagy-

évekből pottyantak-e

ságban ábrázolt figurák gyakran alulnézetből látszottak.

ide, vagy valóban saját

Nagyon apró, sokszor torz végtagjaik nem voltak képesek

korunk vak és néma

megtartani a túlsúlyos és hangsúlyos testeket. Egy lélek

tanúi. Mind önálló

több testben jelent meg. Nemük sem volt meghatáro-

karakter, tojásdad, vagy

zott, hímnősek voltak, emberi formával megfogalmazott

éppen kerek fejjel, vissza-

lelkekről beszélhettünk. A művész önálló tárlatot szentelt

fogott érzelmeik a láto-

kifejezetten a női princípium bemutatásának is. Lilith

gatót nem rettentik meg.

személyében a termékenység, a nőiség került megfo-

Nem volt cél a megdöb-

galmazásra, ezt a mitológiai szereplőt Gaál József egyik

bentés, inkább szociológiai

kulcsfigurájaként értelmezhetjük, aki ugyanakkor szoros

helyzetjelentésnek tűnik

kapcsolatban van Kronosszal is, egy másik mondavilág

2010. november

34


fotó: Faludy Judit

üvöltés is arcfintorrá szelídül,

Vésett arcok (sorozat), 2010 faragott teknő, akril, 75x40x20 cm

más típusú képződményeket lehetett megfigyelni.

pontosan, hogy ezek a

a kiállítás. Még a néma

Gaál József:

Az eddigi életmű korábbi időszakaiban egészen

nincs fájdalom, nincs extázis.

szereplőjével. Mindketten gyermekekkel táplálkoznak. Gaál József munkáiban, ahogy az ír mondákban, vagy az irodalmi alkotásokban is, amiket szívesen feldolgoz alkotásaiban, együtt jelennek meg a férfi és női prin-

Egyetlen „negatív relief” látható ezen a kiállításon, amely aranysárga hátterével az ikonok világához kapcsolódik.

cípiumok. Felfogásában nincs különbség az élő és az élettelen test ábrázolásában sem. Szobrászati vagy festészeti munkásságának bármely részegységét állította

Kissé beugró szemgödréből kiemelkedik a

ki eddig, mindig utalt a párhuzamosan készülő többi

szemhéja, arckifejezése így nem elhivatott,

részre is. Most is láthatunk néhány korábbi előképet,

nem ájtatos, nagyon is evilági lény. Vörös inge

vázlatot, szabadkézzel megrajzolt portrét, ezek „alapál-

állig takarja; ennek igen érzékeny, letisztult

lása” azonban végletesen ellentétes mind a most látható

mintázatát a vésőnyomok adják.

faragványok, mind a nyomatok világával. A kettesével

2010. 10. 29. 16:58:41

fotó: Gaál József

fejezetcím????

sorakozó, kopasz férfialakok arcképcsarnokában majdnem mindegyik portré teljesen szemből ábrázolva jelenik meg, kivételesen egy vagy két festmény fordul lefelé, kicsit Vajda Lajos szerkesztésével rokonítható módon, a koponyára vetített gondolatok tükröztetésével. A faragványok nyomódúcként is szolgáltak, így a rájuk kent festékrétegek a kiállított monotípiákon is előkerülnek. A kék és a zöld mély, hideg tónusai sárgás, pirosas, barnás földszínekkel keverednek. Bár a

Gaál József: Vésett arcok (sorozat), 2010 faragott fa, akril, 46x37x6 cm Gaál József: Vésett arcok (sorozat), 2010 faragott fa, akril, 46x37x6 cm

kiállítás megnyitóján Szabó Noémi az ismétléseket helyezte értelmezésének középpontjába, itt mégsem a repetíció kapja a legnagyobb hangsúlyt. Maga a gesztus repetitív, a faragás, a vastag festékréteg felvitele, a papírlap „elcuppantása”, az üresen maradt részek kitöltése, a háttér „megmozgatása”. Olyan nyomatot is láthatunk, ahol az utómunka, a háttér kidolgozása éppen a figura „megnyugtatását” célozza, nem a régóta ismert, széles gesztusokkal alakított mozgalmas felület dominál, hanem éppen ellenkezőleg, egy kiegyensúlyozott, semleges, meghatározatlan tér kap szerepet. Ezeken a munkákon a légies, a figurát kiemelő szürkeség vagy a homogén sötétzöld felszín éppen semlegességével segíti a látvány befogadását. Az alsó szinten kiállított nyomatok a korábbi gólemek, a társadalmon kívülre szorultak világát idézik. Mintha üveg mögül, rezervátumból figyelnének minket, orrukat teljesen eldeformálja a hatalmas erőlködés. Itt lent a „vakok tekintetének” kereszttüzében, a halottak birodalmában érezhetjük magunkat. Visszatérve a felszínre, vessünk néhány pillantást a reliefekre. A némelyik portrén látható éles ráncok Shakespeare Athéni Timonjának Buday György fametszeteiről ismert megfogalmazását idézik fel bennem. A „teknő-vájatok” formáival szemben ezek a figurák nem kopaszok, hajuk, sőt fejfedőjük is van. A művészi megfogalmazás itt sem valós személyeket mintáz, arcvonásaik a legtöbb esetben vegyítik egymással a fiatal és az idős emberekre jellemző bőrmintázatokat. Gaál József nem próbál az új médiumok által kínált lehetőségek felé mozdulni, munkái így még mindig a hagyományos formázás történetébe írhatók. A magam szórakoztatására egy-két műnek címet is adtam. Ilyen például a „Mediterrán Mamma”, az „Északi asszony” – akár egy Ibsen-drámában szereplő alak is lehetne. A kiállítótér alsó termeihez vezető lépcső mellett „A kék férfi és neje, a vörös asszony” portréja vigyázza a látogató lépteit. Számomra is szokatlan ennyire konkrét címadással gondolni a kiállított művekre, hiszen eddig éppen a megfoghatatlanul műveit. Most egy határozottabb, nemes egyszerűséggel kidolgozott világ tárult elénk.


2010. november

burjánzó, a térnek és az időnek minden határát szétfeszítő, a keretekből kitörő ősi erő jellemezte Gaál 35

2010. 10. 29. 16:59:09

PATAKI GÁBOR

Történetek a polgári demokrata avantgárdról Josef Čapek grafikái Óbudai Társaskör Galéria, 2010. X. 14–XI.14.

Az álmoskönyv szerint nem vall túl

Tudomásul kell vennünk, Közép-Európa bizonyos, szélvédet-

nagy szerencsére, ha valakinek világ-

tebbnek tekinthető helyein a modernizmus nem feltétlenül

hírű író az öccse. Szegény Heinrich Mannt

torkollik forradalmakba. Példa rá a čapeki életút. Tanulmányok a

jobbára ma már mint csak a Ronda tanár úr

prágai iparművészeti főiskolán, majd Párizs, Colarossi-Akadémia,

szerzőjét tartja számon a nagyközönség, s ezt

mellesleg barátság Apollinaire-rel (itt láthatók az Égöv című

is inkább a filmváltozat, Marlene Dietrich búgó

poémához készített illusztrációk). 1912-ben, hazatérve a

hangja és hosszú combja miatt. Josef Čapeket

kubizmus népszerűsítése, a szimbolizmust és a szecessziót eluta-

Magyarországon – a bohemisták szűk körét

sító fiatal művészek összefogása, az új irányzatokat propagáló

leszámítva – szinte senki sem ismeri, leginkább

Umelečny mesičnik (kb. Havi Művészet) szerkesztése vár rá.

még az általa írt Történetek a kutyusról és a

Folyóirata a háborút megelőző évek legprogresszívebb közép-

cicusról ifjú olvasói. Még nagy karriert befutott

európai lapja, tanulmányokkal Picassóról és a néger plasztikáról,

szótalálmányát,

selőivel, mint az irányzatot a cseh nemzeti szellem letétemé-

zést is öccsének,

nyesévé fordítani akaró építészekkel, Chochollal és Janákkal is.

Karelnek tulaj-

Helyettük mindinkább egy demokratikus, nota bene közérthető

donítják. Nem

modernizmus képviselőjeként lép fel.

csoda hát, hogy a képzőművész Čapek itthon teljesen ismeretlen, ez első magyarországi bemutatkozása. Pedig ezek a látszólag egyszerű eszközökkel dolgozó, tömör, a korabeli izmusok, mindenekelőtt a kubizmus és az expreszszionizmus Josef Čapek: Fantomas, 1917–20 linómetszet, 25,7x22 cm

de csakhamar ellentétbe kerül úgy a doktrinér kubizmus képvi-

a „robot” kifeje-

stílusjegyeit is

Walt Whitman csodálója, az amerikai költő hömpölygő szabadverseiben megnyilvánuló plebejus demokratizmus elkötelezettje lesz. Ez az emberi-polgári erényekre apelláló, a cseh kultúrában többször is felbukkanó ún. civilizmus határozza meg további pályafutását is. Háborúellenessége, Masarykkal való kapcsolata is hozzájárul ahhoz, hogy a születő új köztársaságban egy addig nem volt demokratikus, mindenkinek egyenlő lehetőséget biztosító jogállam lehetőségét ünnepelje. Mindebből az is következik, hogy kulcsszerepet vállal az 1918-ban alakult, magyarul nyelvtörőnek is kiváló Tvrdošijni (szó szerint kemény tarkójúak, vagyis önfejűek, konokok, makacsok) csoportjában. A Stanislav Kostka Neumann által vezetett csoport az egyszerű és természetes értékekért szállt síkra, a nyers, hétköznapi és népi valóság elsőbbségét hirdetve a technikai rafinériákkal, a szalonművészet fogásaival szemben. Ilyen keretek között születik 1920-ban a Nejskromnejši umeni (A legegyszerűbb művészet) című tanulmánya, mintegy korabeli

felhasználó grafikák az első benyomásnál

művészetének kulcsaként. Alaptétele: egyszerű és közvetlen

bonyolultabb tanulságokat rejtenek. Első

viszonyt teremteni az ember és környezete, az őt körülvevő

pillantásra jó rokonai Bortnyik agitka-grafi-

tárgyi világ között. Példaképei is lesznek ebben. A Vámos

káinak, a MA-kör s a közép-európai szövet-

Rousseau, aki utolérhetetlen természetességgel mutatja be a

ségesek metszeteinek. Ám ha tovább nézzük

kisemberek örömeit, a másik a film, amely egyaránt varázsol el

e rajzokat, nyilvánvalóvá válik az eltérés.

szövőlányt és milliomost. (S mindjárt itt vagyunk a budapesti

Hiába a rokon tematika, a mindegyre sorjázó

kiállításon látható Fantomas-metszetek egyik forrásánál.)

közép-európai toposzok, a kocsmai ivók, prostituáltak, harmonikások, katonák, az utoljára Shakespeare képzeletében tengerparti Bohémia matrózai: Čapek képein hiába keressük a forradalmi hevületet, az utópia

36

2010. november

chiliasztikus mennyországát: helyükön egy


józan polgári modernizmus jegyeit leljük csak.

De Čapek még tovább megy. Már eddig is feltűnhetett műveinek reduktivista formakezelése: háromszöggé idomul a figurák törzse, homorú lencsébe vált át arcuk, ritkán születik rajzain az általános iskolai mértankönyvben megszokottnál bonyolultabb forma. Az egyszerűsítés végpontját azonban fürdőzőket ábrázoló sorozatán éri el: a függőleges és vízszintes vonalak, félkörívek együttese szinte már csak gyorsírás módjára tömöríti jelekké a

2010. 10. 29. 16:59:57

témát. Ebben az időben nem állt távol tőle egyfajta, építő-

gyógyírt nemzetiségi és társadalmi konfliktusaira, ahogy

kockákhoz hasonló elemekből álló „formaábécé” megalkotása

később a náci Németország jelentette fenyegetésre

(s talán az sem tekinthető véletlennek, hogy a csoport egy

sem. Hiába vette fel a harcot Čapek művészileg erőt-

másik tagja, Vacláv Špála ugyanekkor készíti el hasonló alap-

lenebb, szimbolikájukkal annál

elvekre épülő fa gyermekjátékait).

egyértelműbb festményeivel,

Összefoglalva: Čapek ekkor egy polgári demokratikus avantgárd művészet megteremtésén fáradozik. Egyfelől modernség, a kubizmus, futurizmus, expresszionizmus eredményeinek propagálása, felhasználása, másfelől mindezen eredmények befogadhatóvá, közérthetővé változtatása. S mindez egyenlő

karikatúráival, írásaival a fasizmus ellen. A német megszállás után letartóztatták, Bergen-Belsenben halt meg néhány nappal a tábor felszabadítása előtt.

jogokkal bíró, de szuverén önálló egyént befogadót tételez:

Hiábavaló volt hát kísérlete?

Čapek, akárcsak öccse, konzekvensen szemben áll a kollekti-

Ha csak itt látható grafikáira

vizmus felsőbbrendűségét hirdető ideológiákkal. (Karel tán

nézünk (nem beszélve most

leghíresebb műve, a Harc a szalamandrákkal, az individuumok

festményeiről), aligha. Bár a

nélküli társadalomba szerveződött kétéltűivel egyaránt olvas-

modern művészet nem lett

ható a fasizmus és a kommunizmus bírálataként.)

a szabad polgárok (civilek)

Ahogy az sem véletlen persze, hogy ez az ideális demokratikus társadalomra alapozott művészetelképzelés a valóságban éppúgy utópiának bizonyult, mint a forradalmi átalakulást remélő koncepciók. Mert lett légyen bármily demokratikus alapokon szerveződött a Csehszlovák Köztársaság, nem talált

Kiállítások

mindennapi kenyere, „a régi valóság kristályait új alakba” átformáló ember (Nezval) látomása, reménye máig megmaradt nekünk.

Josef Čapek: Fürdőzők XV., 1917, 10,7x9 cm

KOVALOVSZKY MÁRTA

Pöttyök geometriája Halász Károly kiállítása Paksi Képtár, 2010. IX. 24–XI. 14.

Sok évvel ezelőtt a paksi Városi Múzeum egyik kis

geometriát és gesztust ötvöző festményeivel, a néhány

termében mutatták be Halász Károly grafikáit. Most

évvel későbbi ún. pöttyös képekkel, kép-tárgy együttesekkel és installációkkal, fotót és festményt egységbe

néhány fontos vonulatával találkozhatunk, elsősorban a 70-es

fogó, tárgyszerű művekkel. Teljességében még nem

évek geometrikus kompozícióival, a 80-as évtized elejének

láthattuk eddig, így hát aligha ismerjük Halász eddigi

Halász Károly: Cím nélkül, 1984-1989

2010. november

ezek között az elegáns falak között nagyszabású életművének


37

2010. 10. 29. 17:00:03

megjelenő hazai konstruktivista neoavantgárdok törekvéseivel mutat párhuzamot, s amelynek szellemét művészi gyakorlatában máig is őrzi. Őrzi, persze a maga sajátos, a gondolatok, ötletek között nyájasan fészkelődő, barátságosan mocorgó, látszólag naiv, de nagyon is tudatos módján. Korai korszakának geometrikus, op-artos vagy hard edge-kompozíciói még inkább az iskolaleckék tananyagát és fegyelmét mutatták, s nem lehetett előre látni belőlük azt a derűs, de kemény és következetes utat, amely azután az ún. pöttyös képek, képsorozatok tiszta, geometrikusan Halász Károly: Nyitott geometria II. Dionysos most, 1989-92

diszciplinált világába vezetett.

életművének valamennyi korszakát és sokféle területét, vizuális képzeletének műveket

Mint ahogyan nem lehetett sejteni belőlük még a magasles-

teremtő erejét és gondolkodásának, látásmód-

festmények és -plasztikák magától értetődő logikáját sem, a

jának meglepő fordulatait. De ahogyan telik

megannyi, új meg új alakban megjelenő szerkezet diagonális

az idő, úgy válnak egyre világosabbá annak a

rövidüléseinek ipari állványokra és távoli metropoliszokra

szellemi hálónak a szálai, amely lazán körbe-

emlékeztető látványait.

fonja Halász egész tevékenységét. Eszünkbe jut egy különös mondat, amelyet jó két évtizeddel ezelőtt a Mester maga írt Szabó Júlia művészettörténészhez. Saját tevékenységét akkor úgy jellemezte, hogy az „kiáltás egy sötét szobából”. Szívszorító jelzés volt ez a művész helyzetéről.

Későbbi kompozíciói is többnyire a geometria elkötelezettjei, ez egyaránt igaz a festményekre, az ún. taposott képekre, amelyeknél a földre fektetett vásznon lábával hordta szét a festéket; igaz a tárgyszerű kombinációkra, amelyek fotó és festmény párosításával készültek, de igaz az installációkra is. Mindannyiszor a szilárd struktúra, a logikusszisztematikus képépítés, átgondoltság és harmónia uralja a

Mára Halász művészetének súlya és jelentő-

kompozíciót, bár ezek az elvek sokszor alig észrevehetőek,

sége egyre nyilvánvalóbb. Igaz, indulásának

csupán egy-egy fekete X alakzatban, az alkalmazott formák

éveit kivéve – amikor a Pécsi Műhely tagja

szolid egyensúlyában, vagy a képmező tagolásának finom

volt – nem tartozott és nem tartozik egyetlen

arányrendjében érhetők tetten.

Halász Károly:

csoporthoz sem. Magányosan lépked maga

Szekszárdi installáció (variáció), 1987-88

választotta útján, amely a 60-as évek végén

Az is igaz azonban, hogy a kristályos geometria Halász számára nem minden. Az ember örömmel konstatálja, milyen találékonyan bújik ki a fegyelmezett képfelszín mögül a mindennapok borostás valósága. Különösen jól érzékelhető ez azoknál a nagyszabású installációknál, ahol a pöttyös festmények sorát a falnak támasztott színes rudak, evezők, a földre helyezett demizsonok, mosófazék, fémvödrök szakítják meg, szerényen mutatva rá, hogy a művészet is csak olyan közönséges tevékenyég, mint a házimunka. Mostanában mind tisztábban látjuk azokat szálakat, amelyek Halász festészetét és egész művészetét a modern és a kortárs magyar művészethez fűzi. Magatartása sokban emlékeztet Nagy Balogh János vagy Nagy István mesterember-attitűdjére, kompo-

38

2010. november

zícióinak festésmódja Kassák Lajos képeinek kissé


göcsörtös konstruktivizmusára. Bizonyára az sem

2010. 10. 29. 17:00:10

egészen véletlen, hogy őt is

Kiállítások

akkor kezdte foglalkoztatni valóság és látszat összefüggéseinek és ellentmondásainak kérdése, amikor Pauer Gyula a Pszeudo-kiáltványt megfogalmazta. Pauer azzal, hogy primér geometrikus formákra (kocka, félgömb) gyűrt felületet vitt fel, pofonegyszerű igazságokra ébresztette rá az embert: semmi sem azonos önmagával, minden manipulálható. Halász maga bújt be a tv-dobozba – kár, hogy ilyen műveiből itt egyet sem láthattunk –, hogy gesztusával felhívja a néző figyelmét az eleven ember és a róla vetített kép, vagyis a realitás és a virtualitás közötti különbségre, s egyben a látvány

Egyébként nem árt emlékezetünkbe idézni a

manipulálhatóságára is.

pöttynek mint Halász Károly művészetének

Törvényszerűnek gondolhatjuk, hogy amikor az 1980-as évek elején a nála kissé idősebb Nádler István, Bak Imre, Hencze Tamás meg mások festészetében a feszes geometrikus szerkesztés addigi helyét a szabad festői gesztusok veszik át, olykor Halász is szabadjára engedi ecsetjét, noha annak kötetlen mozgását nála fegyelmezett pöttyök tiszta rendje tartja kordában. Mesterünk a 90-es évtizedben készült installációit a geometria és a szabadság együtt alakította. Ennek a kettősségnek az atmoszférája járja át azokat az újabb kompozíciókat is, amelyeken az emberi test dallamosan hajlékony formáit háromszögek és pöttyök szigorú geometriája fogja keretbe.

Halász Károly: Taposott kép, 2000

személyes emblémájává, mintegy kézjegyévé emelkedett motívumnak az eredetét. Egykor a vándorok hordoztak kezükben vagy vállukon piros-fehér babos kendőt, amely szerény útravalójukat rejtette. Mélységesen jellemző a művészre, ahogy ebben az egyszerű díszben is felfedezte a geometrikus forma tiszta, árnyéktalan és csendes erejét, kompozícióteremtőképességét; úgy tudta alkalmazni képeinek belső rendjében, hogy az megőrzött valamit eredendő atmoszférájából. Különös és ritka mutatvány ez, a földhöz ragadtság és a föld fölött lebegés sajátos keveréke, amely megnö-

Halász tevékenységét azokéhoz fűzi, akik – mint Bukta Imre,

veli a művek szellemi árnyékát, auráját, súlyát,

Pinczehelyi Sándor vagy Samu Géza, ki-ki a maga módján

jelentését, miközben nem tagadja meg, sőt

– közvetlen környezetük, életük köznapi motívumait és eszkö-

tétova félmosollyal, titkolt büszkeséggel vallja

zeit használják műveik nyersanyagaként.

be a motívumok forrásvidékét.

Halász Károly: Szekszárdi installáció, 1984-2010

2010. november

És érzékelhetünk még egy másik vékonyka szálat, amely


39

2010. 10. 29. 17:00:20

LÓSKA LAJOS

Akció és térberendezés esőben XI. Nemzetközi szabadtéri installációs kiállítás és akcióművészet Baja, Sugovica part, 2010. IX. 17–19.

Az idén immáron tizenegyedik alka-

fontosságára kívánták felhívni a figyelmet (Két út találkozása,

lommal rendeztek Múzsák a szigeten

2010). A közelmúlt legnagyobb katasztrófája, a Devecsert

címmel szabadtéri installációkiállítást, vala-

és Kolontárt kis híján teljesen elpusztító vörösiszapár a mű

mint peformancebemutatót Baján. A tizenhat

aktualitását csak fokozza. Ugyancsak a töltésen láthattuk a

résztvevő közül négyen szerepeltek ez utób-

bajai Kántor József pozdorjalemezből kivágott, egymásnak

bival, közöttük napjaink akcióművészetének

tartó, egymást kioltó, az úttestre felfestett irányjelzőket is

egyik legjobbja, Kovács István.

megidéző, abszurd jeleit. A parton épült és a vízhez vezetett le Drozsnyik István (gyakori résztvevője a rendezvénynek) faoszlopokra erősített, a dekonstruktív fémszobrai formavilágát megidéző vászon stégje (Lepedő akrobatikus feszület), amely heverőre vagy föld fölé kifeszített lepedőre egyaránt emlékeztet, így erotikus színezetet is hordoz. Az egri főiskola vizuálisművészeti tanszékének hallgatói közül négyen is dolgoztak a Sugovica partján. Munkáik közül én a legérettebbnek Vályi Péter akcióját minősíteném. A még igencsak a pályája elején lévő alkotó a vizes aszfaltra, az út mélyedésében összegyűlt tócsába kockacukorból kirakta a TE VAGY A LEGFONTOSABB feliratot. A cukordarabkák azután a szemerkélő esőben a vízben lassan feloldódtak, s ezzel eltűnt a szöveg. A posztkonceptuális kreáció megoldásában, kivitelezésében engem

Kovács István: A Múzsa csókja, 2010 performance, Baja

Megérkezésem idején a meghívottak a szemerkélő esőben már szorgalmasan építették munkáikat a vízparton. Az elkészülteket szemrevételezve − a teljesség igénye nélkül – meg kell említenem Barabás Mártonnak a hordozható, összecsukható, világháborús tábori ágyból és a szabálytalan ellipszist formáló, faragott, ragasztott fagyűrűből összeállított együttesét (Aura sziget). A több más alkotásához is kapcsolódó, fából készült térvonalairól illik tudni, hogy 19891990 óta készíti őket a művész. A kiállítók

40

2010. november

egyik nesztora, Benes József grafikusművész


Attalai Gábornak a jó negyven esztendővel korábban, a budai rakpart lépcsőjén hóból kilapátolt land artos Negatív csillagára (1970) emlékeztetett, ami a napsugarak hatására szintén semmivé lett. Attalai pártállam idején bemutatott akciójának, az elolvadó ötágú csillagnak azonban erős politikai felhangja volt, ellentétben Vályi szubjektív, intim vallomásával. A felsoroltakon kívül humoros, posztpopos tárgykollekcióval is találkozhattunk a töltésen. A bajai Dani család ugyanis kifestett, kitömött textil zsákokból készített − elsősorban dekorációként, gegként értelmezhető – mini tehéncsordát (Múú-zsák), mely noha díszletszerű volt, jópofaságával, bumfordi ötletességével vetekedett a hajdani budapesti tehénprojekt szobraival.

és Gerle Margit keramikusművész a töltés

A következő nap koradélutánján sorra került akciók közül

tetején állították össze térberendezésüket.

a leglátványosabb és legjobban koreografált Kovács

Hosszú fekete fólia közepén építettek

Istváné volt. A vízből kimászó mezítelen performer a ligetes

fészket, melyben színes (piros, sárga, zöld,

parton különböző tárgyakat – tükör, zseblámpa stb.− vett

kék) műanyag golyókat, tojásokat helyeztek

a kezébe és vizsgált, majd űzött vadként áttört a tüskés

el. E művit a természetessel szembe állító

bozóton, és egy kifeszített műanyag fóliához dörgölődzve

munkával a természetvédelem, az ökológia

testnyomatokat hozott létre. Az én interpretációmban ez

2010. 10. 29. 17:00:29

a mezítelenségre építő jelenet az

Kiállítások

emberi kiszolgáltatottságról szólt (A Múzsa csókja). Ugyancsak a folyó játszotta a főszerepet a hideg vízben teát készítő Dénes Imre szerényebb mondanivalójú akciójában is. Két másik produkcióra már belső térben, a művelődési házban került sor. Győrffy Sándor az asztalra tálkákba rakott festékek segítségével szájjal rajzolt betűket, szavakat (MÚZEUM, EMLÉKEZET) a falra erősített papírlapokra, a helybéli Weintrager Éva pedig farönkökbe tűzött zászlócskákból rakott össze padlóinstallációt (Édesapám emlékére). A több mint egy évtizede megrendezésre kerülő bemutatók amellett, hogy izgalmas produkciók születésére adnak alkalmat, elsősorban a

Befejezésül meg kell említenem, hogy a

rögtönzés fontosságára, a művészi kreativitásra,

programok nem jöhettek volna létre a

illetve a 70-es évek eleje óta jelentős hazai akció-

helyiek akadályokat nem ismerő áldozat-

és performance-művészetünk – Erdély Miklós,

kész szervezőmunkája, illetve a performer,

Hajas Tibor, Szirtes János stb. – folyamatosságára

művészeti író Szomabathy Bálint aktív

hívták fel a figyelmet.

közreműködése nélkül.

Barabás Márton: Aura sziget, 2010 installáció

LÁNG ESZTER

A szintézisre törekvés belső kényszere Matricák: Kisméretű Elektrográfiák Nemzetközi Kiállításai Magyar Műhely Galéria; Duna Galéria; Karinthy Szalon; D-udvar galéria; KAS Galéria; FISE Galéria, 2010. VIII. 24–IX. 15.

A művészi alkotótevékenységben a modern technikai

kifejezésmódokat, aktuális technikai és

eszközök művészeti eszközökké válnak: szerepük

tartalmi problémafelvetéseket, különböző

túllép az egyszerű reprodukción, egyedi sajátosságaik, más

hordozókra komponált elektrográfiákat,

technikai lehetőséghez nem hasonlító jellemzőik újfajta

digitális installációkat, virtuális és térbeli

képzőművészeti alkotások létrehozását teszik lehetővé.

alkotásokat, objekteket” vártak a rendezők,

Ezek a törekvések világosan megtapasztalhatók a Matricák

melyek a komputertechnikában rejlő művészi

elnevezésű kiállításokon, amelyeket a Magyar Elektrográfiai

lehetőségeket igényesen és karakteresen

Társaság szervezésében általában kétévente láthatunk

mutatják fel. „A komputerkép eleve szintézise

HAász Ágnes MET-elnök szervezésében. Az idei Matricák

a fény-, árnyék-, forma- és színviszonyoknak, a

nagyszabású, nemzetközi tárlat több helyszínen képviselte

háromdimenziós képimitálásnak és a művészi

a műfajt, mintegy 70 hazai és 50 külföldi résztvevővel,

komponálásnak, a fénytörvények, színértékek

összesen 21 országból, és ide kapcsolódik az a kiállítás is,

matematikai, fényképészeti, filmművészeti,

amely a Matricák 2007 díjazottjainak (Czető Beaty, Lakner

harmonográfiai, elektrográfiai, festészeti,

Zsuzsanna, Lux Antal) biztosított egyéni bemutatkozást a

szobrászati és rajzi leképezéssel nyert

Magyar Műhely Galériában 2010. június 23–július 16. között.

illuzionisztikus képének és a térhatásoknak,

esetében a fogalom technikai és tartalmi értelmezése volt a kiindulópont. A „szellemed magasan lebeg tested felett” címmel meghirdetett téma a 150 éve elhunyt Széchenyi István alakját és szellemét kívánta megidézni. Olyan, „új eljárásokat szintetizáló, különleges megoldásokat, eredeti


a mechanikus és technikai látványteremtésnek.” – fejtette ki N. Mészáros Júlia művészettörténész, a kiállítások kurátora a Duna Galériában rendezett tárlat megnyitásakor, amelyen többnyire nyomatokkal szerepeltek az alkotók (Enyedi Zsuzsanna, HAász, Ágnes, Herendi Péter, Sós Evelin, Kováts Borbála, Kecskés

2010. november

A kiállításra két témában lehetett pályázni. A Szintézis

41

2010. 10. 29. 17:01:31

tűntek a Széchenyi-témára érkezett művek, de örvendetes, hogy sok külföldi is választotta (Olena Golub Ukrajából, Jozina Marina van Hees és Paul Ter Wal Hollandiából, Monika Wanyura-Kurosad Lengyelországból). A Karinthy Szalonban nyílt kiállításon Barta Edit műkritikus kiemelte, hogy szembetűnő a civilizációba, a társadalomba ágyazott ember jelenléte. A szintézisre törekvés belső kényszere arra készteti az alkotókat, hogy a körülöttünk tapasztalható, állandóan változó világot rendszerbe foglalják. E kiállításon sok a háromdimenziós mű. Kecskés Péter 4 perces dvd-vel jelentkezik (Hermetic Almanach, 2010). Gergely Nóra, akinek művei gyakran történeti idők emlékezetéből, tárgyi vagy személyi emlékeiből táplálkoznak, most Vasarely zebramotívumának videós feldolgozását állítja ki, egyfajta reminiszcenciaként. Digitális videót láthatunk Zsubori Ervintől is (XeroxExpress, 2008), amely 777, az Árnyékkötők Archívumából származó elektrografikából készült. A videóinstallációiról és Enyedi Zsuzsanna:

Péter, Füleky Adrienn, Bátai Sándor, Benedek

elektroanimációiról ismert Gyenes Zsolt komputertomográf-

Szoba II. (Story), 2009 elektrográfia, 20x14 cm

Jenő, Daradics Árpád, Magén István, Pál Csaba).

animációt mutat be. Örkényi Antal multimediális installációja

A koncept art képviseletében volt jelen

(Lélekkép) 20 cm-es kőfejre, amit ő maga faragott ki, vetít

Szombathy Bálint Dagály című háromrészes

képeket. Mozgóképpel van jelen Tenke István is.

művével, harmonogramokat láthatunk Lévay Jenőtől (Árnyak a padláson). Háromdimenziós Magén István: Portrétológia 2., 2010 digitális technika, 20x20 cm

munkákat állít viszont ki Koroknai Zsolt (Belső horizont a, b, c), és 23 ábra slidesshow-ja pereg előttünk Gábos Józseftől. Kevésbé sikerültnek

Vass Tibor Szinte semmi című, 10x10-es elektrografikái egy-egy természeti részletben mutatják be a világ teljességét. A bogotai Javeriana egyetem grafika szakán végzett Ronald Meléndez (Kolumbia) digitális rajzain gépi szerkezeteket konstruált. Derek Michael Besant (Kanada) Esés című sorozatával méltán nyerte el a zsűri különdíját. Rajta kívül díjazott lett Alexandra Haeseker (ugyancsak Kanadából), Monika Wanyura-Kurosad és Katarzyna Dziuba Lengyelországból, valamint Nagy Gábor György és HAász Ágnes. Miroslaw Ledwosiński (Lengyelország) Tájlép optikai csalódással című két képe nem leírja vagy megalkotja, hanem saját belső világának kivetítésével teremti meg az illúziót. A D-udvar Galériában kiemelkedő Krnács Ágota installációja. Ez 7 darab üveglapból áll, amelyeken átlátszó, öntapadós fóliára nyomtatott C-printek vannak. Elektronikus kollázst készített Dárdai Zsuzsa és Dávid Vera. Érzékeny, szintetizáló munkákkal jelentkezett Nagy Stoica Georgeta, Ország László és Lonovics László is. Kompozíciójukban kiegyensúlyozott, színvilágukban izgalmas képeket küldött a kolozsvári Ovidiu Petca és a dél-koreai Chang-Soo Kim. A Matricák 2010 egyértelműen bizonyítja, hogy az elektrográfia autonóm művészeti ággá nőtte ki magát, s hogy sem a műfaj, sem a művek mérete nem mérvadó: esztétikai szempontból egyetlen dolog számít

42

2010. november

igazán, az, hogy az alkotó mit tudott bele-


sűríteni a műbe.

2010. 10. 29. 17:01:55

Kiállítások

SINKÓ ISTVÁN

Az akarat monumentalizmusa Kohán György emlékkiállítása KOGART Galéria, 2010. IX. 3-ig

Hatalmas ököl fekszik az egyszerű asztalon, „baltával

ennyi kevés, ám arra jó lehetőséget kínál, hogy

faragott” arc tekint rá. Kohán György Akarat című,

értsük-értelmezzük a 44 éve elhunyt mester

évszám nélküli képe fogadja a látogatót a Kogart Galéria

törekvéseit. Egy évvel Kohán halála után így

lépcsőházában. Az olajfestmény a robusztus, kubista képek

foglalja össze az életművet Németh Lajos: „Egy

alkotójának egyik idol-főműve is lehetne, s talán az erős

mester emelkedett túl e sablonná merevedett

felütés okán csodálkozhat a néző a többi, hatalmas formá-

alföldi stíluson, a drámai erejű, kontrasztosan

tumú képet szemlélve, hol maradt az igazi kanonizálása

festő Kohán György, aki Aba Novák útját is foly-

ennek a remek alkotónak. Bár élete végén minden díjat – azaz

tatta, csak őszintébb, drámai hangvételben.”

lése a magyar képzőművészeti kánonba mindezidáig nem történt meg. Hiába a gyulai múzeumban látható életműtárlat, hiába az e kiállítás előtt közvetlenül megjelent monográfia (Ibos Éva értő, elemző írásával), Kohán még mindig „hiányzik”.

A koháni életmű jelesebb, továbbmutató darabjai valóban az expresszív, konstruktivista festői nyelvet, a kubizmusból átemelt formarendet képviselő, az életképet és az illusztrativitást meghaladó, epikus hangvételű – fájdalom-, magány-, sorstalanságérzést keltő – olajfest-

munka és 10 tusrajz töredékesen érzékelteti a kettős ívű

mények. Egyenes folytatása ez a Nagy-Balogh,

mester munkásságát. A cél nem is lehetett a teljességre

Koszt, Tornyai fémjelezte festészetnek. Szép

törekvés, már csak a galéria térbeni és méretbeli adottságai

példáit láthatjuk itt a tárlaton a Szeles idő, a

okán sem. Mégis, így fragmentáltan is érdekes válogatás

Napraforgók, a Ház tövéből című, zömével itt is

Szabó Noémi és Fertőszögi Péter prezentációja.

évszám nélküli alkotásokon.

Kohán nem egy úton járó művész, itt főként a lágy-dekoratív

A Parasztasszony II. olajportré még ezen is

viaszkréta kompozíciók és ellenpontként a súlyos alföldi

túlmutat. Supka Magdolna e kép kapcsán jegyzi

olajfestmények szerepelnek. Kohán értékeléséhez persze

meg, hogy az önarckép, az anyaportré össze-

fotó: KOGART

A KOGART Galériában látható 22 festmény, illetve viaszkréta


Kohán György: Formák térben, 1961 viasztempera, papír, farostlemez, 76 x 96 cm

2010. november

hivatalos elismerést – megkapott Kohán György, de beépü-

43

2010. 10. 29. 17:02:11

olvadásából felmagasztosuló Parasztasszony

Áttetsző viaszkréta munkáit szemlélve érdemes ideidézni Ibos

már a szinte mitologikus Földanyává (Gaia)

Éva szavait: „Szinte két életművet épített egymással párhuza-

nemesül. Tegyük hozzá, talán e festményen

mosan, amelyek nem csak szándékukban, de kifejezésmód-

érhető leginkább tetten a Németh Lajos által

jukban, sőt az anyaghasználatban is különböznek egymástól.

kimutatott mexikói (Siqueros, Orozco, Rivera)

Alföldi képeit olajjal, elemző műveit viaszkrétával alkotta.”

monumentalista festészeti hatás is, mely talán

A viaszkréta művek már-már üvegablaktervekként is felfog-

párizsi útján érinthette meg a fiatal Kohán

hatók, a paraszti lét, az alföldi tárgyi-formai attribútumok sík-

Györgyöt.

dekoratív átírásai, melyek némi szakrális külsőségeket (ikonsze-

Felfedezésszámba menő két, intimnek mondható témaválasztású munka a Fekvő nő és a Háború emlékezete. Az egyiken a rendkívül brutális erotikával ábrázolt, ágyon elhanyatló

rűség, oltárkép kompozíciós elvek) sem nélkülöznek. A lírizálás e munkák sajátja, s megítélésem szerint nem tartoznak eléggé az életmű fősodrába, annak ellenére, hogy utolsó éveinek egyik meghatározó technikájává vált a viaszkréta.

harisnyás nő képe, a másikon az ugyancsak

A Kohán-kiállítással újabb állomásához érkezett a KOGART

vörös hátterű széken összeomló, arcát kezébe

művészeti alapítvány tevékenysége, az újrafelfedezésre és

temető asszony egészalakos portréja az

bemutatásra méltó klasszikus magyar alkotások sorába most

érzéki-érzelmes Kohánt hozza elénk. Azt a

beilleszkedett Kohán életműve is. Ugyanakkor szerencsés

művészt, aki robusztus, monumentális, szen-

lett volna a galéria már meglévő gyűjteményének plasztikai

vedélyes és mégis képes az érzelmességre,

darabjait a kiállításról ideiglenesen kivonni, mert az összképbe

érzékiségre is felfigyelni, azt megmutatni.

erőteljesen belezavart a sok oda nem illeszkedő kortárs alkotás.

MARCZINKA CSABA

A fej metamorfózisai S z a b ó Ta m á s g y ű j t e m é n y e s k i á l l í t á s a Léna & Roselli Galéria, Budapest, 2010. IX. 27-ig

Szabó Tamás szobrász, festő és grafikus válogatott műveinek a Galamb utcai kisgalériában megrendezett kiállításának anyagát maga a művész válogatta, alapvetően az utolsó évtized alkotásaira koncentrálva. Az elsősorban szobrászként ismert művész a 80-as évektől kezdve elsősorban sajátos hangulatú, karakteres fejszobraival hívta föl magára a figyelmet. E gyakran takart arcú vagy szögekkel kivert, sokszor torzított alkotások szimbólumként használják az emberi fejet, szakítva a hagyományos portrészobrászat kliséivel. A sokszor különös színűre festett, „tüskés” fejszobrok és alakok, valamint a takart vagy bekötözött fejábrázolások szándékolt darabossága, nyersessége a valódi emberi egyéniség és a kor valóságának összeütközését s az emberi egyéniség megőrzésének nehézségeitkonfliktusait fejezik ki. S emellett szimbolizálják a művész küzdelmét a valódi önkifejezésért. Szabó Tamás pályája eredetileg torzított fejportrékkal indult a 70-es évek végén. Később kerültek előtérbe a takart és kötözött fejek, majd pedig – részben Günther Uecker szobrainak inspirációjára – a szöges és festett szobrok sora következett. A fej, az arc e szobrokon (akárcsak a hasonló témájú képeken) az egyéniségért folytatott küzdelem és a harmónia keresésének jelképévé válik. A diszharmonikus, eltorzított fejformák érzékeltetik a küzdelmet a diszharmónia és a zűrzavar erői ellen.

2010. november

Szabó Tamás: Hommage à Yves Klein, 2007, fa, szögek, 20x45cm 44


2010. 10. 29. 17:02:23

„Egy-egy – megnövelt méretű, megdöbbentő formájú, furcsa kapcsolódású – arcrészlet veszi

Kiállítások

át az uralmat az egész fej felett, s ezáltal szólal meg az addig még sohasem látott, súlyos idolszerű-bálványszerű karakter” – jellemezte Szabó Tamás szobrait Wéhner Tibor író, művészettörténész a megnyitóbeszédében. Valóban: a művész szobrainak többsége e különös „idolszerűség” elemeit, hangulatát idézi föl. A kezdetektől Szabó művészetének alaptémája az emberi fej és a test formáiban rejlő szakrális jelképiség maradt. Ehhez közelített változó módszerekkel és technikákkal különböző korszakaiban. Az Irány a galaxis (1980) című márványdomborműtől kezdve mind következetesebben a test és a fej tematikájában rejlő új jelképiséget igyekezett kifejezni. Ez persze nem jelentette azt, hogy minden tekintetben szakított volna a hagyományos portrészobrászattal. Ezt bizonyítja a Balázs János-emlékmű, mely a tanítómesterének vallott festőnek állít emléket. Szabó Tamás valójában inkább átalakítani akarja a portrészobrászat stílusát, és részben a funkcióját is. Ebben segíti oktató és választott mestereinek példája (Vígh Tamástól egészen Günther Ueckerig). Egység és töredékesség, valamint a belső s külső világ küzdelme sajátos dialektikus egységbe olvad össze műveiben. A mitologikus ábrázolás egyéni formáit (pl. a Vénusz a hegyről-sorozat, 2008–2010) sajátosan ellenpontozza a vállaltan nyers személytelenség (pl. Hasított fej, 2002; Fejek-sorozat, 2007–2009). E radikális eszközök segítségével tud Szabó túllépni a portrészobrászat és az emberábrázolás hagyományos, sztereotípnak érzett keretein. Ez adja szobrai és képei különös varázsát.

SZABÓ NOÉMI

Mozdulat és mozdulatlanság R a d o s z a A t t i l a , S o m o d y Pé t e r é s To l n a y I m r e k i á l l í t á s a Városi Művészeti Múzeum Képtára (Napóleon-ház), Győr, 2010. IX. 17–X. 17.

Somody Péter: Kisbolygóövezet I., akrillakk, pigment, vászon, 100x80 cm

Mozdulat és mozdulatlanság: két egymást első hallásra kizáró, absztrakt és általános fogalmak, egymás ellentétei, ugyanakkor jelenlétük egyszerre regisztrálható Radosza Attila, Somody Péter és Tolnay Imre művészetében, akik mindhárman a Pécsi Egyetem Művészeti Karán végezték doktori iskolájukat a 2000-es évek elején. A három művészt tehát hasonló művészeti szemléletükön túl a közös kortársi lét határozza meg: ugyanazon generáció képviselői. Miután tematikai alapon amúgy sem közelíthetjük őket egymáshoz, a legcélravezetőbb módszer, ha a szín, forma és struktúra kifejezések mankóinak segítségével göngyölítjük fel a közöttük feltételezett hasonlóságokat és a különbözőségeiket. Radosza Attila sajátos és egyéni, olykor monumentumként önmagukban álló, máskor di- vagy triptichonná terebélyesedő vakolt művei a két és a három dimenzió közötti határterületen egyensúlyoznak. Festményei a végtelen időtlenség emlékművei, a lassan omló gesztus megkötött, szinte kőbe vésett vonalai. Radosza színvilágának monokróm jellege, a barna és kékes árnyalatok a föld, a levegő, a tűz és a víz alapelemeire asszociálnak. Bár a három művész fogalmazásmódjának különbözőségei markánsak, alapvetően mindannyiuk művészete ellentétes fogalompárokkal írhatóak körül. Radosza esetében a szenvedély aszimmetria és tudatos szimmetrikus építkezés,


2010. november

és racionalitás, tudatosság és véletlen, örvénylő 45

2010. 10. 29. 17:02:38

materialitás és metafizika fogalmai ütköznek úgy, hogy közben koherens egységben képesek működni. Somody Péter az életműve védjegyévé és állandóan visszatérő motívumává nemesült folyadékcseppet vizsgálja, helyezi újra és újra különböző kontextusba. Esetében a misztérium és a tiszta ráció, a transzparencia és a sűrű, áthatolhatatlan anyag, az anyagszerűség és az anyagtalanság ütközik össze pikánsan fűszerezve a kolorit mindig felbukkanó trivialitásával. Nem véletlen, hogy az anyagában színezett, átlátszó műgyanta, amely roppantul egységes és csillogó felületet eredményez, már régóta Somody figyelmének

Tolnay Imre: Napló 10/4, 2010, gyapjú, vakolat, vászon, 60×80 cm Radosza Attila: Utazók, 2009, akril, vegyes, vászon, 122x66 cm

középpontjában van. Új és minden eddiginél színesebb munkái meglepőek lehetnek még azok számára is, akik ismerik művészetét. A szívalakú csepp kontúrja szétfolyik, és légies, szférikus térben lejti a képlékeny forma dinamikus táncát. Somody műveinek felülete általában teljesen sima, ellentétben Tolnay Imre alkotásaival, akinek leletszerű archaizmusa a legrusztikusabb összhatást eredményezi a kiállítók között. Esetében a síkszerűség és a térbeliség, a rusztikus és artisztikus fogalmainak feszültsége mentén írhatóak le a művek. Tolnay vakolatokon létrehozott gesztusok izgalmas felületeit sokszor nem képzőművészeti anyagokkal képezi ki, mint a gyapjú vagy az anyagként és nem hordozóként kezelt szénfelületek. A fiktív, leginkább belső lelki terekbe vezető kompozíciói meggyötört felületekből, gomolygó formákból épülnek fel. Alapvető közös origója művészetüknek, hogy mindhárman intenzív felületi megoldásokat alkalmaznak, nyomokat hagynak az anyagban vagy az anyag által. E kettő, jegyezzük meg, közel sem mindegy. Univerzális jeleket vagy állapotokat, emóciót rögzítenek, de sohasem narratívát. Személyes és nagyon bensőséges emlékműveket emelnek a legkülönfélébb anyagokból, műfajok között átívelő formakísérletek széles tárházát mozgósítva: egyszerre festőiek és grafikusak, sőt olykor a plaszticitás háromdimenziós lehetőségeit feltérképezve szobrászi kísérleteket folytatnak, tehát a képzőművészeti műfajok képlékeny határterületein mozognak. Mindhármukra jellemző az absztrahálás, de annak legkülönbözőbb szemléletű módozatait művelik; ettől egyéniek. Hisz egyikük lírai, a másikuk expresszív, esetlegesen konceptuális

46

2010. november

vagy erősebben geometrizáló felhangokkal dolgozik.


2010. 10. 29. 17:02:49

Kiállítások

PÓCS VERONIKA

Hajók keletről nyugatra Hor váth Roland kiállítása Galéria Neon, Budapest, 2010. IX. 9–X. 4.

Amikor egy művész alkotói periódusait vizsgáljuk, létezik egy felfedezendő motívum, amiben már benne van a továbbindulás, az új, ami a művész későbbi munkáinak egyéni minőségévé válhat. A Galéria Neonban megrendezett Horváth Roland-kiállítás valami hasonló stíluskeresési út korai fázisát mutatta be, nevezetesen azt, hogy a festő csendéletképeiben miként keresi a mozgás ígéretét, hogy azt egy szimbolikus, nagy vizekre útnak indított, önsorsú járműbe oltsa. Ez a hagyományos szemléletű festészet, melyet Horváth Roland művel, most az élő tárgy vagy természeti jelenség romantikagondolatát, a szimbolizmus elvágyódó lélektanát idézte meg. Ennek a szimbolizmusnak az (ön)megértéséhez viszont egy újfajta festői nyelvezettel kellett frissítenie eddigi kompozíciós megoldásait, ugyanakkor további pontokat jelölt ki a személyes térben létező eleven tárgy ihletének megragadására. A mindennapos tárgyak önarckép-csendéletei után jön a képzeletbeli felszabadítás, a sors elfogadása, a tehetetlenség aurájának megközelítése, majd a mozgás ígéretének kibontása. A hajó – szintén tárgy, mégis – a tehetetlenség törvényét cáfolja a természet erejének felhasználásával. Funkciója maga a mozgás, egy út megtétele. Szimbolikája egyértelmű, az utazás keletről nyugatra, tehát a tudás, a fény útja. Ez az önreflexív hajómese a kiállítás címét adó Hajók keletről nyugatra című képpel kezdődött, mely szerepelt a 2009-es Derkovits-ösztöndíjasok kiállításán is. A jelen kiállítás tervbevételekor fogalmazódott meg a gondolat, hogy ez alkalomból több, a tematikába illeszthető friss kép kerüljön bemutatásra, illetve a hajótéma mellett tájképek, csendéletek is helyet kapjanak. A címmel ellentétben tehát nem szigorúan egy tematikára felépített műegyüttesről van szó, a tárlaton olyan képek is szerepeltek, mint a Lila virágok vagy az Utazás címűek, melyek Horváth Roland stílusához képest szokatlanul absztrakt és expresszív festőiségű művek, láthatólag gyors improvizáció eredményei; illetve a csendéletből több év alatt átdolgozott Nagy virágok, melyet a festő az egyik növény szirmai közé festett szimbolizmussal átjárt, ódon épülettel „lyukasztott” ki. A korábbi elhagyatottság hangulatát árasztó tárgyábrázolásokhoz képest szokatlannak tűnhet a most bemutatott alkotásokon tapasztalt színválasztás; az erőteljes kobalt és a zöld sötét részleteire rátapadt sárga, fehér vagy rózsaszín, mely végül kiegyenlítette a kompozíció egészét. Ezek a világos színek dominálnak a valamelyest optimizmussal megrakott Hajó délen című képen is, majd következhet az út közepén járó, sötétebb tónusú Hajó dél-keleten, és a lehorgonyozott állapot, A hajó köteleinek átadása, végül a kiindulópont, a Hajók keletről nyugatra. A tengerjárókat ábrázoló művek címei egy-egy lelki folyamatot jeleznek, mégis, a fenti kronologikus sorba rendezés kissé erőltetetten hat, hiszen a hajók mozgása talán csak illúzió. A fény és a sötétség útja mindkét oldalról olvasható, Horváth Roland pedig, ahogy a natura morta változatain, ezúttal is a félhomályt választja az elevenség megidézéséhez.

Horváth Roland: Hajók keletről nyugatra, 2009, olaj, vászon, 100x70 cm


2010. november

Horváth Roland: Nagy virágok, 2006-2010, olaj, vászon, 100x100cm 47

2010. 10. 29. 17:03:03

galériások pedig a több-kevesebb missziót felvállaló, az antikvitás-biznisz mintáit és a megtanulandó-klónozható európai

HUDRA KLÁRA

megoldásokat preferálták. A mai hihetetlen pezsgésben ez már „történelem”, ám annyi bizonyos, pesti történelem. A

Látszólagos eklektika

kortársművészeti kultúra biztos terepe a pesti síkság maradt. Persze kivételek azért erősítették a szabályt.

A Scheffer Galéria és a budai szcéna

A fenti vázlatos felvetések mintegy bevezetőnek szánt sorok egy olyan galéria bemutatásához, amely lélegzetvételnyire megnyitása 20. évfordulója előtt, miként eddig is, speciális színfoltja a kortárs szcénának, egészen konkrétan a budai szcénának. Amelyről eddig ugye nem beszélhettünk, de a jövőben kötelező lesz. Színhelyünk tehát a Kosztolányi Dezső merengő büsztjével kijelölt tér, mely amúgy a Feneketlen tó partvonala,

Ami megszokottá vált a 80-as évekig:

s így mi más lenne, mint Budapest egyik legfestőibb pontja.

hivatalos helyszínek, központi intéz-

Enteriőr. A Scheffer Galéria valódi enteriőr-galéria, ahol

ményrendszer – amúgy keleti blokkosan – és

faltól falig képeket láthatunk, leginkább klasszikus olaj-

az alternativitás gyűjtőhelyei, a polgári, 19. századi modellek, azaz a magángyűjtemények és az úgyszintén ellenőrzött-bürokratizált műkereskedelem (pl. Képcsarnok) egzisztálása a tűrt kategóriában – nos, mindez a 90-es

vásznakat, előttük kisplasztikák különböző elrendezésben, márványból, üvegből, bronzból, a falnak támasztva képek vakrámái, nyomatok, aztán egy antik íróasztalon laptop, a sarokban, alig hihetően, elfér egy asztalka kényelmes karszékekkel körülvéve, a panoráma-kirakatok mellett pedig könyvespolc. Itt minden négyzetméternek szerepe és ez által jelentősége van, és ha zsurnalisztább fordulatra ragadtatnánk magunkat, azt is rögtön hozzátehetnénk: a négyzetcentiméterek tekintetében a Kossuth-díjas képzőművészek száma sem jelentéktelen, sőt. Aknay János, Borsos Miklós, Deim Pál, Fehér László, Hetey Katalin, Kecskés András, Konok Tamás műveit fogadta be a galéria, ahogyan Bohus Zoltán, Lugossy Mária, Matzon Ákos, Szöllőssy Enikő, Szüts Miklós, Vojnich Erzsébet, Tölg-Molnár munkáit, hasonlóan Breznay Pál, Szegedi Csaba és nem utolsó sorban Kovács-Gombos Gábor, Gyenes Péter, Lehoczky Krisztina alkotásaihoz, és még sorolhatnánk egészen Alvar Aalto designalkotásaiig az értékes

fotó: Scheffer Galéria

művek válogatott kollekcióját.

Kovács-Gombos Gábor:

48

gesség a galéria működésében, hogy valami kivételes elszánással építkezve egy olyan polgári értéktáblázatot tudott kirakni a kortársak még éppen csak megszáradt műveiből válogatva, s azokhoz még Borsos Miklós grafikai hagyaté-

évek elején elkezdődött átrendeződni. Igen

kának darabjait is hozzárendelve, hogy mindez együtt pulzál,

sajátosan és óvatosan araszoló léptekkel. A

lélegzik. A galériavezető, Scheffer Lívia egyszerre képes a

„kortárs” az államilag felfuttatott és export-

művészpártolókra, gyűjtőkre jellemző mentalitást képviselni

képessé tett generációkat és a tiszta lappal

és a modern műkereskedő múlt századi modelljét, azaz a

érkező pályakezdőket egyaránt jelentette, a

közönséggel, vevővel való kapcsolat közvetlenségét felvál-

2010. november

Szent éj, 2000 olaj, vászon, 100x100 cm

Az eklektika látszólagos, hiszen éppen az a további különle-


2010. 10. 29. 17:03:15

lalni. Az üzenet tehát itt a személyességnél kezdődik, és ennek megfelelően is folytatódik. A műtermekből a galérián át kivétel nélkül polgári környezetbe kerülnek a művek, a galériás tudása, „szolgáltatása” esztétikai természettel kell, hogy bírjon. Egyszerre vállalja fel a művészetet művészetként és önmaga filozófiájaként. Ezért sem véletlen, hogy a galéria afféle szalonként is meg tud jelenni, és ebben semmi avíttasat nem érezhetünk, amikor egy mostanra kialakult széles kör – ahova írók, költők, képzőművészek, filmrendezők tartoznak – összejár. Valós, élő szellemi élet ez. Miközben megbizonyosodhat az érdeklődő egy steini megállapításról, miszerint „az írók a szemükkel írnak, a festők a fülükkel festenek”. (Nagyszerű példák: Hervay Gizella Lódenkabát című versére Deim Pál készített képet, Nemes Nagy Ágnes Egy ezüstnyárfát adj nekem című válogatott verseit Paál Zsuzsa illusztrálta, vagy a fiatal Kovács-Gombos Dávid képei, amelyek

Szalon. A galéria működésében külön figyelmet fordítanak a Gesamtkunstwerk jegyében az élő eseményekre, persze a belső tér kínálta intimitáshoz rendelve azokat. Így kerülhetett sor a filmrendező-képzőművész Huszárik


Győrffy Ákos verseihez készültek.)

Zoltán emlékének ajánlott estre, a tudomány és a művészet összefüggéseivel foglalkozó előadásra vagy a galéria egyik vezető művészének számító Kovács-Gombos Gábor és a műkereskedelem-elméleti diszciplínát kutató, műkritikus Martos Gábor által animált művészbeszélgetések-sorozatra (kiemelkedő ezek közül a Konok Tamással eltöltött este). Szintézis. A galéria nemcsak az absztrakt, a sík- és térgeometria képi lehetőségeit, változatos jelentéstartományait felmutató és az ábrázoló-realista alternatívákat kifejezni kívánó tendenciákat felelteti meg egymásnak kollekciójában, hanem a képzőművészet műfajait is. Így joggal emelhetjük ki kortárs üvegművészeink bemutatását, melyről így nyilatkozik: köré több fiatal »üvegest« szeretnék meghívni a galériámba, hogy a gyönyörű képek és kisplasztikák mellett ezek az anyagukban is izgalmas szobrok állandóan jelen legyenek”. A galériavezető nyitott a magángalériák legjavára jellemző


„Bohus, Buczkó, Lugossy – a három legnagyobb üvegművész

missziók felvállalására is. Ilyen esemény, amikor az érzékeny festőnő, Zoltai Bea festőművész munkáit állítja ki. Mert hát „…a festészet beszél a lélek mindennapi kenyeréről, és ezt a kenyeret semmi más nem képes a léleknek megadni, mint a művészet.” (Kandinszkij) A következő alkalommal Kovács-Gombos Gábor egy sokéves sorozat, azaz lelki séta spirituális tájaiból

Konok Tamás: Zenei idő I., 2003, akril, farost, 55x55cm

Fehér László: Este a városban, 2007, olaj, vászon, 160 x 220 cm

2010. november

mutat meg egy részletet az adventi kiállításon. (x)


49

2010. 10. 29. 17:03:27

B UDAPEST acb Galéria (VI. Király u. 76.) Uglár Csaba: U-krónia X. 29–XII. 3. Artkatakomba (XIII. Szent István krt. 2.) „egy kép rólad az igazság rólam” X. 28–2011. I. 3. Bartók32 Galéria (XI. Bartók Béla út 32.) Térben és időben újra XI. 5–XII. 3. Bánki Donát Galéria (VIII. Népszínház u. 8.) Ézsiás István X. 20–XI. 20.

Kiállítás Előtt Galéria (VI. Hegedű utca 3.) Sok évvel később XI. 2–XI. 30. Klauzál13 Galéria (VII. Klauzál tér 13.) Födő Gábor: Apa, suliba mész? XI. 11–XII. 12.

Kölcsey Központ Madarász Kathy Margit és Madarász Gyula XI. 8–XII. 7.

G YŐR

Klebelsberg Kultúrkúria (II. ker. Templom u. 2-10.) Váczy Péter Gyűjtemény (Nefelejcs köz 3.) Nehmen Sie Platz! / Foglaljon helyet! XI. 6–XI. 30. Penkala Éva: Határon XI. 5–XI. 28. Napóleon Ház (Király u. 4.) Knoll Galéria (VI. Liszt Ferenc tér 10. I/17.) Városok a folyó mentén X. 30–XII. 5. Panoráma IX. 16–XI. 13. Birkás Ákos XI. 27–2011. I. 22.

Budapest Galéria Kiállítót. (V. Szabad sajtó út 5.) KOGART (VI. Andrássy út 112.) Tömbök–Formák–Alakok X. 1–XII. 5. Balla András: Statikus dimenziók X. 28–XI. 28. Budapest Galéria Kiállítóháza (III. Lajos u. 158.) LUMÚ (IX. Komor M. u. 1) Martin Munkácsi: Think While You Shoot X. 7–2011. I. 9. Rajz? X. 21–XII. 5. A fényjátékosok IX. 3–XI. 21. BTM (I. Szent György tér 2.) Magyar Nemzeti Múz. (VIII. Múzeum krt. 14-16.) Válogatás a kortárs japán képzőművészet Széchenyi világai X. 12–2011. III. 6. remekeiből X. 22–XI. 15.

Esterházy-palota (Király u. 17.) Szüts Miklós XI. 6–XII. 5. Gyermekmúzeum (Apor Vilmos püspök tere 2.) Egy ünnep fényei XI. 6–XII. 31.

K APOSVÁR Vaszary Képtár (Fő u. 12.) XIII. Barátság hídja nemz. fotókiáll. XI. 12–XII. 23.

KECSKEMÉT

Deák Erika Galéria (VI. Mozsár u. 1.) Tom Fabritius: Stopped X. 21–XI. 27.

Mai Manó Ház (VI. Nagymező u. 20.) Escher Károly X. 21–XII. 12.

Dán Kulturális Intézet (Zimay u. 4.) Magyar karma – plakátkiállítás X. 22–XII. 17.

Demo Galéria (VII. Akácfa u. 51.) Közérdekű kísérletek X. 19–XI. 25.

MissionArt Galéria (V. Falk Miksa u. 17., 30.) Seres László: Újabb művek, 2010 XI. 16–XI. 29. BORGÓ 60/60 XI. 16–XI. 29.

Bozsó Gyűjtemény (Klapka utca 34.) Sensaria 2001–2010 X. 21–XI. 21.

Dovin Galéria (V. Galamb u. 6.) Duronelly Balázs: Memento XI. 12–2011. I. 11.

M ISKOLC

2010. november

MNG (I. Budavári Palota, Dísz tér 17.) Miskolci Galéria (Rákóczi u. 2.) Gyűjtemény a gyűjteményben I. VI. 15–2011. II. 13. A Dunky fivérek és a film IX. 10–XI. 27. Erlin Klub Galéria (IX. Ráday u. 49.) Félicien Rops: Magyar Ropszódiák X. 1–2011. I. 9. P AKS Jelképes mozdulatok X. 20–XII. 13. XIX. Nemzet és művészet. Kép és önkép Paksi Képtár (Tolnai út 2.) Ernst Múzeum (VI. Nagymező u. 8.) XI. 5–2011. IV. 3. Vincze Ottó: Kognitiv mentés XI. 25–2011. II. 6. Tehnica Schweiz: A kollektív ember XI. 6–XII. 31. Molnár Ani Galéria (VIII. Bródy S. u. 22. 1. emelet) PÉCS Fészek Galéria (VII. Kertész u. 36.) Oldódó álmok IX. 24–XI. 29. Pécsi Galéria (Széchenyi tér) Cserny Márton X. 26–XI. 19. Műcsarnok (XIV. Dózsa Gy. út 37–Hősök tere) Bencsik István X. 22–XI. 21. Hegedűs 2 László XI. 9–XII. 3. II. Nemzetközi Építészeti Makettfesz. XI. 13–XI. 16. Gellér B. István XI. 26–XII. 30. Tomay Katalin XI. 23–XII. 17. Budapest Art Fair XI. 25–XI. 28. Pécsi Kisgaléria (Szent I. tér 4.) Fogasház (VII. Akácfa u. 51.) Park Galéria (XII. Alkotás u. 53. – MOM Park) Egon Schiele XI. 12–XII. 30. Fiatalok Fotóművészeti Stúdiója: Térfigyelő Benczúr Emese: Ne zárkózz el XI. 11–2011. V. 20. X. 30–XI. 18. Pécsi Műv. és Irodalom Háza (Széchenyi tér 7-8.) Prestige Galéria (V. Falk Miksa u. 7.) Forrás Galéria (VI. Teréz krt. 9.) Akkor és Most X. 25–XI. 15. Hencze Tamás X. 28–XI. 23. Lajta Gábor XI. 11–XI. 27. Balogh Ádám: Boldog Arábia meséi X. 25–XI. 15. Raiffeisen Galéria (V. Akadémia u. 6.) Fővárosi Képtár – Kiscelli Múz. (III. Kiscelli u. 108.) Nádor Galéria (Széchenyi tér) Halas István XI. 3–2011. I. 9. Ficzek Ferenc XI. 18–2011. I. 9. Rezsonya Kata, Lengyel Péter XI. 5–XII. 5. Scheffer Galéria (XI. Kosztolányi D. tér 4.) Főv. Szabó Ervin Könyvt. Gal. (VIII. Reviczky u. 1.) Rácz Aladár Közösségi Ház (József u. 4.) Zoltai Bea: A pillanat jelenléte X. 15–XI. 30. Tamási Gábor X. 26–XI. 16. Peremhősök XI. 3–XI. 24. Spiritusz Galéria (VII. Madách I. út 3) Galéria Lénia (II. Széher út 74/a) Cella Septichora (Szent István tér) Tóth Szilvi: Bújócska X. 21–XI. 15. Vogel Eric: „Ujjé, a ligetben…” XI. 6–2011. II. 20. Át a falon XI. 10–XI. 30. Szépművészeti Múz. (XIV. Dózsa György út 41.) S ZEGED Galéria Neon (VI. Nagymező u. 47. 2.em.) Gustav Klimt: Nuda Veritas IX. 23–2011. I. 9. Bernát András: Rekonstrukció XI. 15–XII. 6. REÖK (Tisza L. krt. 56.) Fernando Botero IX. 30–2011. I. 23. Csáki Róbert XI. 12–2011. I. 21. Godot Galéria (VII. Madách út 8.) Lucien Hervé 100 X. 28–2011. I. 23. Palkó Tibor: Az ég sír X. 21–XI. 20. Kass Galéria (Vár u. 7/a) Tat Galéria (VIII. József krt. 69.) 7x3D X. 28–XII. 19. HAAS Galéria (V. Falk M. u. 13.) Fürjesi Csaba: Közöny? IX. 30–XI. 18. S ZÉKESFEHÉRVÁR Szin György-emlékkiállítás X. 14–XI. 27. Trafó Galéria (IX. Liliom u. 41.) Szent István Király Múz. – Rendház (Fő u. 6.) HUBA Galéria (NÉZHELY) (I. Attila út 133. utcai bejárat) Kiutak a boldogság felé XI. 11–XII. 30. Ujházi Péter: Up részlet X. 30–2011. III. 30. Udvardy Emese: Munkák XI. 3–XI. 26. Újlipótvárosi Klub-Galéria (XIII. Tátra u. 20/b) Városi Képtár – Deák Gyűjt. (Oskola u. 10.) Inda Galéria (VI. Király u. 324. II/4.) Tóth István X. 28–XI. 12. Fél évszázad legszebb magyar virágcsendéletei Anyagi üdvözlet X. 20–XI. 12. Jáger Margit, Zakar István XI. 3–XI. 19. VIII. 13–XI. 21. Szabó Ádám XI. 17–XII. 10. Vasarely Múzeum (III. Szentlélek tér 6.) Városi Képtár – Pelikán Galéria (Kossuth u. 15.) Iparművészeti Múzeum (IX. Üllői út 33-37.) Pont, vonal mozgásban X. 14–2011. I. 6. Új tagok tárlata XI. 5–XI. 26. Megvalósult művek 2010 XI. 26–XII. 19. Viltin Galéria (V. Széchenyi u. 3.) S ZOMBATHELY Jövő Háza (II. Fény u. 20-22.) Borsos Lőrinc: Mozdíthatatlan ország X. 27–XII. 4. Szombathelyi Képtár (Rákóczi F. u. 12.) • Fogadó Vízivárosi Galéria (II. Kapás u. 55.) Patak Csoport X. 21–XI. 21. Félúton – Törökország X. 5–XI. 30. Detvay Jenő, Hangyál Judit: Részletek XI. 2–XI. 23. Oroszy Csaba X. 15–XI. 20. • Piros-Fekete Galéria Sziget – Karácsonyi Tárlat IX. XI. 30–XII. 21. Veres Gábor XI. 4–XI. 27. Lehetséges Múlt XI. 5–XI. 21. Gy. Szabó Béla fametszetei XI. 11–XII. 11. Zikkurat Galéria (IX. Bajor Gizi park 1.) K.A.S. Galéria (V. Váci u. 36.) Predrag Todorović IX. 19–XI. 26. VESZPRÉM Szepessy Ákos XI. 12–XII. 6. D EBRECEN A USZTRIA MODEM (Baltazár D. tér 1.) B ÉCS Panamarenko: A gravitáció legyűrése IX. 18–XII. 7 Aranyidők. Holland csoportportrék Kunsthistorisches Museum, XI. 21-ig A kartuson kívül X. 23–2011. II. 13. 50 Phyllida Barlow BAWAG Contemporary, XI. 21-ig A héttoronyba zárva X. 23–2011. II. 13. Frida Kahlo retrosp. Bank Austria Kunstforum, XII. 5-ig


2010. 10. 29. 17:03:49

B REGENZ Harun Farocki: lágy montázsok Kunsthaus, I. 9-ig

G RAZ Mats Leiderman Kunstverein, XI. 19-ig Franz West Kunsthaus, I. 9-ig Robotálmok Kunsthaus, II. 20-ig Elfelejtett szellem Medienturm, XI. 27-ig

K LOSTERNEUBURG Erwin Wurm Sammlung Essl, I. 31-ig

K REMS A Nouvéau Réalisme KunstHalle, XI. 21-II. 20. Daniel Spoerri Kunst.Halle, XI. 21-II. 20.

L INZ Sigfried Anzinger Lentos, XI. 26-II. 1.

S ALZBURG Robert Ondák Kunstverein, XI. 28-ig Jürgen Klauke Museum der Moderne, III. 6-ig B ELGIUM

G ENT

Az inkák aranya Pinacothéque de Paris, II. 6-ig H OLLANDIA

A MSZTERDAM A realitás illúziója – a naturalizmus Van Gogh Museum, I. 16-ig

H AARLEM Műtermi mítoszok Teylers Museum, I. 9-ig

H ÁGA Holland mesterek amerikai magángyűjteményekből Mauritshuis, XI. 4-I. 30. Fleret-Tichy-Heyboer Fotomuseum, I. 9-ig

R OTTERDAM Edvard Munch Kunsthal, I. 9-ig Realizmusok Kunsthal, I. 16-ig Cosima von Bonin Witte de With, I. 9-ig H ORVÁTORSZÁG

S PLIT 2. Mediterrán Biennále kül. helyszínek, XII. 13-ig K ÍNA

S ANGHAJ 8. Sanghaji Biennále kül. helyszínek, II. 28-ig L ENGYELORSZÁG

VARSÓ A dolgok érzete CSW Ujazdowski, XII. 31-ig L UXEMBURG

L UXEMBOURG Csörgő Attila MUDAM, I. 23-ig N AGY -B RITANNIA

L ONDON

Kincsek Budapestről Royal Academy of Art, XII. 12-ig Ensor és a kortárs művészet SMAK, II. 27-ig Velence. Canaletto és riválisai National Gallery, I. 16-ig C SEHORSZÁG Bridget Riley National Gallery, XI. 24-V. 22. Eadward Muybridge Tate Britain, I. 16-ig P RÁGA Turner-díj Tate Britain, I. 3-ig Dekadencia most! Rudolfinum, I. 2-ig Monet-tól Warholig: a Batliner-gyűjtemény Gauguin Tate Modern, I. 16-ig Narodni Galerie, I). 7-ig Gyagilev és az Orosz Balett V&A, I. 9-ig Karel Škreta Národni Galerie, XI. 26-IV. 10. Fotók kamera nélkül V&A, II. 20-ig Robert Wilson és Josef Svoboda Muzeum Kampa, XI. 14-II. 6. Cézanne: Kártyázók Courtauld Institute, I. 16-ig Modigliani Muzeum Kampa, XI. 11-I. 2. M ANCHESTER D ÁNIA

H UMLEBAEK Anselm Kiefer Louisiana Museum of Modern Art, I. 9-ig

KOPPENHÁGA Japán vonzásában: Degas, Monet, Gauguin Ordrupsgaard, I. 23-ig Degas kisbronzai Ny Carlsberg Glyptotek, XII. 31-ig Halál és identitás Ny Carlsberg Glyptotek, I. 17-ig E GYESÜLT Á LLAMOK

N EW -YORK Káosz és klasszicizmus. Művészet 1918-36 között Guggenheim, I. 9-ig Paul Thek retrospektív Whitney, I. 9-ig Stieglitz, Steichen, Strand Metropolitan, XI. 10-IV. 10. John Baldessari Metropolitan, I. 9-ig Houdini. Művészet és mágia Jewish Museum, III. 27-ig Festészet és feminizmus Jewish Museum, I. 30-ig F RANCIAORSZÁG

D IJON Az ismeretlen csoport FRAC Bourgogne, XI. 6-II. 27.

N ANTES Reigl Judit Musée des Beaux-Arts, I. 2-ig P ÁRIZS Monet Grand Palais, I. 24-ig André Kertész Jeu de Paume, II. 26-ig Gabriel Orozco Centre Pompidou, I. 3-ig Arman retrospektív Centre Pompidou, I. 10-ig Basquiat Musée d’Art Moderne de la Ville, I. 30-ig J.L. Gérome Musée d’Orsay, I. 23-ig Tivoli. Tájképek a 18. századból Musée Cognac-Jay, XII. 15-II. 20.


A világ körülötted The Whitworth Art Gallery, I. 23-ig

N OTTINGHAM 7. kortárs brit művészeti show Castle Museum, I. 11-ig N ÉMETORSZÁG

B ERLIN Erich Heckel retrospektív Brücke-Museum, I. 16-ig Pierre Soulages Martin-Gropius-Bau, I. 17-ig Moholy-Nagy fotográfiái Martin-Gropius-Bau, XI. 4-I. 16. Mikrofotográfiák Museum für Fotografie, I. 9-ig Schinkel és Itália Alte Nationalgalerie, XI. 20-ig Színes mezők Deutsche Guggenheim, I. 10-ig Carsten Höller Hamburger Bahnhof, XI. 5-II. 6.

B ONN Afganisztán megmentett kincsei Kunst,-und Ausstellungshalle, I. 2-ig

D ÜSSELDOR F Beuys: Párhuzamos folyamatok Kunstsammlung NRW K20, I. 16-ig A repülési adatok kiértékelése. A 80-as évek művészete Kunstsammlung NRW K21, I. 30-ig Nam June Paik museum kunst palast, XI. 21-ig

H AMBURG Paul Graham fotói Deichtorhallen, I. 9-ig

K ARLSRUHE Stephen Willats Badischer Kunstverein, XI. 21-ig Utak Itáliába 1770-1880 Staatliche Kunsthalle, XI. 28-ig

K REFELD

Kiállítások

M ÜNCHEN A svájci művészet klasszikusai Giacomettitől Kleeig Kunsthalle der Hypo-Kulturstiftung. I. 9-ig Picasso és a művészkönyvek Museum Brandhorst, XI. 25-III. 6.

S TUTTGAR T Párizs ördöge – egy változó metropolisz Staatsgalerie, XI. 28-ig

WIESBADEN A szellemi a művészetben – a Blaue Reitertől az absztrakt expresszionistákig Museum, II. 27-ig O LASZORSZÁG

B ERGAMO Caravaggio és mecénásai Museo Buonareggi, XII. 12-ig

G ENOVA A mediterráneum Courbet-tól Matisse-ig Palazzo Ducale, XI. 27-V. 1.

M ILÁNÓ Leonardo : Háborús szerkezetek Pinacoteca Ambrosiana, XII. 5-ig

P ADOVA 5. Nemzetközi Gyermekkönyv-illusztrációs Kiállítás Museo Diocesano, XI. 28-IV. 11. O ROSZORSZÁG

M OSZKVA Marianne Werefkin Tretyakov Képtár, XI. 21-ig S PANYOLORSZÁG

B ARCELONA Latifa Echikch MACBA, II. 6-ig

B ILBAO Anish Kapoor Guggenheim, XII. 10-ig Németalföld aranykora Guggenheim, I. 23-ig

M ADRID H.-P. Feldmann Reina Sofia, II. 28-ig Jessica Stockholder Reina Sofia, II. 1-ig Impresszionista kertek Museo Thyssen-Bornemisza, XI. 16-II. 13.

M ALAGA Avantgárd játékok Museo Picasso, I. 30-ig

S EVILLA Nyilvánosság és ellen-nyilvánosság CAAC, III. 6-ig

VALENCIA Olasz művészet a Stein-gyűjt.-ből IVAM, I. 23-ig S VÁJC

B ÁZEL Warhol: a korai 60-as évek Kunstmuseum, I. 23-ig Szétszerelés alatt Museum Tinguely, I. 23-ig Bécs 1900. Klimt, Schiele és kora Beyeler Foundation, I. 16-ig

G ENF Logikák MAMCO, I. 16-ig

L AUSANNE A Zacharias-gyűjt. Fondation de l’Hermitage, XI.5-XII. 12.

L UGANO A Gutai-csoport Museo Cantonale d’Arte, XI. 23-II. 20. S ZLOVÁKIA

E PERJES Rombauer János Šarišská galeria, I. 9-ig

POZSONY A fény Galeria mesta, Mirbach-palota, XI. 21-ig František Drtikol SNG, XI. 28-ig

Z SOLNA 17. Nemzetközi Fotóbienn. Považská galeria, XI. 28-ig TÖRÖKORSZÁG

I SZTAMBUL Könyvek és kalligráfiák az Aga Khán-gyűjteményből Sabanci Museum, XI. 5-II. 27.

Sherrie Levine Haus Lange/Haus Esters, II. 6-ig 2010. november

Picasso: Béke és szabadság Albertina, I. 16-ig Michelangelo Albertina, I. 9-ig William Kentridge Albertina, I. 30-ig Giacometti-Cézanne-Picasso: a Beyeler-gyűjtemény Leopold Museum, I. 17-ig Forradalom a művészetben és a tudományban 1890-1935 MUMOK, I. 23-ig Ana Torfs Generali Foundation, XII. 12-ig Valie Export Belvedere, I. 30-ig Nőművészek és a pop art Kunsthalle, XI. 5-II. 20. Manfred Pernice Secession, XI. 26-I. 1. Vienna Artweek 23 helyszín, XI. 15-21.

51

2010. 10. 29. 17:03:51

Impresszum

S INKOVITS PÉTER B ORDÁCS A NDREA L ÓSKA L AJOS M ULADI B RIGITTA PATAKI G ÁBOR P. S ZABÓ E RNŐ A szövegeket gondozza: R UDOLF A NICA Főszerkesztő: Szerkesztők:

e-mail:

[email protected] [email protected]

Fotó: Lapmenedzser: e-mail: Szerk. titkár: e-mail: Tudósító:

5 új kötetének bemutatása

G ELLÉR K ATALIN Gustav Klimt

O LLÁRI B ARBARA

G YŐRFFY L ÁSZLÓ Rops, a belga

[email protected]

FORGÁCS É VA (Los Angeles) M ULADI B RIGITTA AVIVA-díj 2010 U HL G ABRIELLA (Baltikum) Számunk szerzői:

PÉTER S INKOVITS Nagymező u. 49. II/2.

Szerkesztőség:

H-1065 Budapest, Nagymező u. 49. II/2. +36 1 341 5598, +36 1 479 0232 +36 1 479

0233

Kiadja az Új Művészet Alapítvány H-1065 Budapest, Nagymező u. 49. telefon/fax: 341 5598, 479 0232, 479 0233

S INKOVITS PÉTER , az alapítvány elnöke

Terjeszti

S ZEIFERT J UDIT A HUNGART-könyvsorozat

[email protected]

H-1065 Budapest,

Felelős kiadó:

Arman-kiállítás a Centre Pompidou-ban

B ORDÁCS A NDREA Szubjektív Budapest-térképek

Foundation of Art Today / Új Művészet Alapítvány

Telefon/fax:

S INKOVITS PÉTER A hulladék esztétikája.

B ERÉNYI Z SUZSA L ADÁNYI I LDIKÓ

Review of the Foundation of Art Today Editor in Chief:

Következő számunk tartalmából:

a Hírker Rt., az NHE és alternatív terjesztők.

Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalban és a Magyar Posta Rt. Üzleti és Logisztikai Központjában, Budapest, VII., Vörösmarty utca 16–18., közvetlenül vagy postautalvá-

D EBRECENI B OGLÁRKA kulturális antropológus, az Irodalmi Rádió szerkesztője.

D ÉKEI K RISZTINA művészettörténész. FALUDY J UDIT művészettörténész, az MTA Művészettörténeti Kutatóintézetének munkatársa, az MTA Pszichiátriai Gyűjtemény gyűjteményvezetője.

H EMRIK L ÁSZLÓ műkritikus, a LUMÚ munkatársa. H UDRA K LÁRA művészettörténész, az OKM munkatársa. F.m.: Gerber (2004).

K OVALOVSZKY M ÁRTA művészettörténész. F.m.: Szenes Zsuzsa (1976); Bokros Birman Dezső (1971, 1982); Fémes Beck Vilmos (1985); Jovánovics György (1985); Hajas Tibor (1985, 1987); Altorjai Sándor (1990); Don Giovanni. Kalandozások a magyar művészet félmúltjában (2004).

L ÁNG E SZTER képzőművész, művészeti író, a Debreceni Egyetem docense.

nyon, valamint átutalással a Postabank Rt. 11991102-02102799 pénzforgalmi jelzőszámra.

nka

Nemzeti Kulturális Alap

Egy példány ára: Előfizetési díj egy évre: Előfizetési díj fél évre:

695 Ft. 7800 Ft. 3900 Ft.

Batthyány Kultur-Press Kft. H-1014 Budapest, Szentháromság tér 6. +36 1 201 8891, +36 1 212 4303 telefon/fax: e-mail: [email protected] Lapterv és tördelés:

K ORONCZI E NDRE www.koronczi.hu

Nyomdai munka: Felelős vezető:

BLACKPRINT Nyomdaipari Kft. Fekete Attila

A meg nem rendelt kéziratokat és fotókat

M ARCZINKA C SABA költő, művészeti író. N EMES Z. M ÁRIÓ költő, kritikus. Kötete: Alkalmi magyarázatok a húsról (2006).

P AKSI E NDRE L EHEL művészettörténész, műkritikus, PhD-hallgató, a G13 Galéria munkatársa.

PÓCS VERONIKA művészettörténész hallgató (ELTE). S ÁROSDY J UDIT művészettörténész, a Magyart Táncművészeti Főiskola oktatója.

S INKÓ I STVÁN képzőművész, művészeti író. S ZABÓ N OÉMI művészettörténész, a KOGART Ház galériavezetője.

gondosan kezeljük, de értük felelősséget nem vállalunk. A lapban közzétett fotókat nem küldjük vissza. A megjelent szövegek másodközlése csak az Új Művészet és a szerzők jóváhagyásával lehetséges. © Új Művészet © Szerzők Honlap: www.uj-muveszet.hu

HU ISSN 08662185


2010. 10. 29. 17:03:52

10. november XXI. évf. 11. szám

Recommend Documents