- nf^z

-t^p^Ciy^

yy^

////-

[

v.^

nf^z.

GLÓRIA ÉS MÁS

NOVELLÁK ÍRTA

BlRÓ LAJOS

^^^^

BUDAPEST ATHENAEÜM IRODALMI ÉS NYOMDAI 1912.

R.T.

KIADÁSA

m

3S40-

—

Az Athenaeum irodalmi

és

nyomdai

r.-t.

oyomi**.

GLÓRIA A szorgalmas és törekv Csillag, Csillag Árpád, pz Els Magyar Ipar- és Hitelbank ftisztviselje egy téli estén megelégedetten és jókedven jött ki a bankból. Harmincegyedike volt, a fizetését megkapta, a pénz

nagyobb

részét

gondosan elhelyezte már

növekv

rakott és örvendetesen

félre-

kis tökéjéhez,

dersen

a kisebb részszel a zsebében pedig

gázolt kifelé a Lipótvárosból, el az Andrássy-ut

hol

felé,

is

mindenekeltt vacsorázni szándé-

kozott, azután abonnálni ebédet, vacsorát az

egész

jöv

hónapra, majd szobáját

kifizetni,

továbbá apró bevásárlásokat tenni ruhatára kiegészitésére. Mindez telt a kisebb részbl. A nagyobb ott maradt a bankban folyó:

számlája javára írva.

A

nagyobb

rész ott

maradt a bankban,

podott,

már meglev tkécskét, gyarakedvesen hizott maga is, üdén, virulóan,

pufók

aranyarccal.

gyarapitotta a

hogy a szorgalmas

A és

helyzet

törekv

olyan

volt,

Csillag, Csillag

Árpád, az Els Magyar Ipar- stb. ftisztviselje most már házasságra gondolhatott, egy elnyös h ázasságra, a mely egyrészrl kellemes és nyugalmas életet biztosit neki, másrészrl pozicióját

— pozícióját — még

A lend

jobban megersíti.

még nem

hitestárs

volt kiszemelve,

csak annyi volt bizonyos, hogy a házasságnak

elnyösnek kell lennie. Ami a számbavehet lányokat illeti, több apa jöhetett kombinábizonyos gyöngéd puhatolózások törcióba ;

téntek

is

már

öröm

és

volt,

szivet

melegit

diadal volt meghallgatni a közvetít bizalmi

személy referálását

arról,

hogy az apák milyen

heves és kitör helyesléssel fogadták a Csillag-

kombinációt.

A legkitnbb

apák között

lehe-

tett a házasságra nézve válogatni.

A

törekv

Csillag

mosolygott

magában

és mosolyogva gázolt kifelé az Andrássy-utra.

Az Andrássy-ut sarkán

— Szervusz, A

Csillag.

a vállára ütött valaki.

Hová mégy Árpi

?

szorgalmas Csillag megfordult és meglátta

kollégáját,

Tör

Viktort, a

lump Tört.

Csillag

nem bánt rosszul Törvel lenézte kissé, bánt rosszul vele, st bizonyos örömet nem de

azért

;

érzett,

ha

látta.

íme, egy olyan ember, aki

egyre rontja a pozícióját.

—

Szervusz

Megyek

—

vacsorázni.

mondta neki jóindulatúan.

—

Hová?

megmondta. Tör elnevette magát. Hát még mindig ott vacsorázol ? kérdezte nevetve. Gyere el már egyszer valami tisztességes helyre. Tudod mit, gyere Csillag

—

—

—

velem az orfeumba és légy a vendégem. el velem és nézd meg, hogy él egy ur harmincegyedikén. Csillag, a szorgalmas Csillag rövid habozás után elfogadta az ajánlatot. Olyan jókedv volt, olyan nagylelk kedvében volt, hogy még ennek a lumpnak is örömet akart szerezni. Elfogadta az ajánlatot és igy elmentek együtt az orfeumba. Csillag máskor is volt már itt, st elég gyakel

Árpi, te békés igavonó, gyere

minden hónapban egyszer ez azonban egészen más volt. Mindenekeltt páholyba ültek, aztán nem vacsoráztak meg elbb valamely olcsó vendéglben, hanem a páholyban vacsoráztak és már a vacsorához pezsg volt végül eladás után bevonultak a télikertnek egyik fülkéjébe, ismét pezsgt ittak, a cigány nekik húzta, egy igen szke letelepedett az asztalukhoz, más nk suhogva járkáltak el elttük és bizalmasan integettek a lump Törnek. Határozottan szép volt az ran járt ide

;

;

:

:

;

:

n

egész.

A törekv

Csillagnak kigyúlt a kedve a pezs-

6

gtl, most még jobban

kitn

tes és

van

és

milyen

milyen neveze-

érezte,

elkel

pozíciója

kitn kilátásai vannak

a jövre,

ember

ö,

milyen

bizseregni kezdett benne valami, tettert érzett

magában, ugy

valami szépet és nagyot

érezte,

kell cselekedni.

Derülten,

st csaknem

kihívóan nézegetett

körül és a tekintete megakadt egy fekete hajú, csillogó

nn,

szem,

bamabrü,

zöld selyemruhás

aki egy oszlophoz támaszkodott és felé-

jük nézett. Rátette a kezét a

Tör

karjára.

— Te, — kérdezte — ki az a n — Melyik Az a fekete Hiszen ?

?

?

.

.

.

láttad

a színpadon. Táncolt. Spanyol táncosn. Dél-

Kreolivadék.

amerikai.

Glóriának

hivják.

Csupa tz. Akarod? Ide hivjam?

—

Igen

Tör, tal

—

lump

mondta

Tör

Csillag

fellelkesedve.

egy mozdulatés egy mosolygással meghívta a bamabrü

nt

a

az asztalukhoz,

indult és

Tör

felállott,

a

n

biccentett,

feléjük

oda

ekkor kissé ijedten hajolt

Csillaghoz.

—

Te,

Árpi,

—

mondta neki halkan

—

hanem azután szégyent ne hozz rám. Én már máskor is vezettem be ide uj embereket aki velem van, arról tudják itt, hogy nem sajnálja a pénzt. A szerelem itt kissé drágább, mint azokon a helyeken, ahol te szoktad beszerezni. ;

— Légy nyugodt, —

felelte a törekv Csillag, tudom én, hogy hol vagyok. A bamabórü megérkezett, mosolygott, nagyon szép volt, pompás szaga volt, gyors

—

n

ismerkedés történt és barátságos kézfogások

hogy a spanyol táncosn csak németül tud, azt is csak törve és hogy Csillag, a szorgalmas és törekv Csillag nagyon meg-

estek, kiderült,

nyerte

—

a

Tu

tetszését.

piszt ein Kavalliich

—

mondta neki

bizalmasan, elragadtatva, az utolsó szó utolsó tagját lehunyt

szemmel, szinte kéjesen hang-

súlyozva.

Hogy

Csillag, Csillag

Kavalier,

hogy

és

A törekv

Árpád

ezt

gavallér, lovag.

rögtön látta rajta

Csillag mosolygott,

el

volt ragad-

tatva Glóriától. Glória vocsorázott és ivott,

majd

Csillag kifizette a vacsoráját, kissé

meg.

illetdötten az összeg, nagyságától, és hazafelé indultak.

A lump Tör még

maradt. Csillag

azonban Glória társaságában ment, beült egy fiakkerbe és elrobogott Glória lakására.

A

kiszállásnál

szóváltás volt tet

a Glória lakása eltt némi

még a

fiakkerossal, aki a helyze-

alávalóan ki akarta aknázni, baj azonban

nem

történt.

A

baj, a

csak késbb, jóval illik,

amikor

nagyobb

késbb

Csillag,

baj, a

itt

nagy baj

akkor tudnia törekv és szorgalmas jött,

Csillag távozni készült Glória lakásáról.

ami

Csillag részérl történt,

felidézte,

Azt,

ami a nagy bajt

azt az elhatározást,

azt a cseleke-

detet hosszabb lelki harc elzte meg, csend-

ben megvívott izgalmas

tusa, érvek és érvek, izgalmak között Csillag Árpád jól berendezett lelkében. Az érvek egy összeg körül forogtak, az izgalmak ennek a pénzösszegnek

izgalmak

és

a megállapítása, a mértéke, a nagysága fölött

csaptak össze a szorgalmas Csillag pénzdolgokat mindig bölcsen megfontoló elméjében és jól berendezett lelkében.

Határozni

kellett.

Szint

Az id

kellett

sürgetett.

vallani.

Mi

történt ekkor a szorgalmas Csillag jól beren-

dezett lelkében

?

Mi gyrte

le eizokat

az aggo-

dalmakat, amelyek a távozás szégyenletes mi-

menekülésszer jellegúnyos mosolygására vonatkoztak ? A szorgalmas és törekv Csillag habozó lelke egy papirpénz és két nagyobb ezüstpénz kombinációja között ingadozott. Az utolsó percben azonban Csillag egyszerre megfontolta az összes áldozatokat, amelyeket már hozott, vacsorát, fiakkert, összehasonlította továbbá azt az árt, amelyet két nagyobb ezüstpénz kombinációja jelentett, azzal az árral, amel5^et voltára,

gére, a

más

vereségszerü,

lump

Tör

beszerzési helyeken fizetni szokott, bele-

süvöltött végül aggodalmai közé az a gondolat

:

hogy ha a költekezésében féktelen talái lenni, akkor tkécskéjéhez kell folyószámlája terhére hozzányúlnia, és a két nagyobb ezüstis,

—

—

pénz távozás közben, kalap a fejen, bot a kézben, diszkréten megcsörrent egy asztalka márványlapján,

Es ekkor rettenetes dolog történt. Nem az, amit Csillag Árpád várt harag, szitkozódás, :

Nem. Glória föléje hajolt a két ezüstpénznek, elbb olyan hitetlenül nézte meg ket, mintha kételkednék a saját szekövetelzés.

mében, azután barna arcára és csillogó szemére olyan eltorzult undor ereszkedett, mintha valami utálatos férget látna, azután pedig kiegyenesedett, a csipjére csapta a két kezét, szétterpesztette a két lábát és harsányan

el

kezdett nevetni. Szétterpesztett lábbal állott a

meghökkent

Árpád eltt

Csillag

és

gúnyosan

harsányan hahotázva, rikoltozva kacagott bele az arcába'. Elbb szólni sem tudott, de azután hebegve a mértéktelen kacagástól, rikácsolva, biccentve

egyet-egyet

—

Tu

.

.

.

a

Csillag,

piszt jól

ámultan nézett

.

.

.

a ein

fejével,

mondta

Kavalliich

,

.

.

!

berendezett lelk Csillag rá.

el-

Glória két kezével a saját

oldalát verdeste a kacagástól és lelkendezve,

gúnyosan, mérhetetlen lenézéssel ismételte

—

Tu

.

.

Biró Lajos

.

:

piszt ... Glóri?.

ein

Kavalliich

.

.

.

!

1

<*

:

:

:

10

A

szorgalmas

erejét,

Csillag

minden

összeszedte

megfordult és méltóságosan távozott. meneküléssé, szinte

távozása

Méltóságos

fu-

tássá fajult, amikor meghallotta, hogy Glória követi, amikor a spanyol táncosn könny lábának a zaját hallotta maga mögött. be kell valKint volt a lépcsházban és lani rohant lefelé. A teljes megmentést azonban ez sem jelentette, mert a klépcskön utána, nyomban mögötte csörrenve gurult lefelé két nagyobb ezüstpénz és a félhomályban utóiérte és egészen a földszintig követte a kacagó rikácsolás piszt ein KavaUiich Tu

—

—

— A

.

.

.

.

,

.

.

szorgalmas Csillag lihegve áUott

földszinten.

Fent becsukódott az

ajtó.

.

.

!

meg a Csend

tak.

Azonban mi van a két nagyobb ezüst? Azok is lejöttek a lépcsn. KidobódA törekv Csillag óvatosan gyufát gyúj-

tott,

de csak az egyik ezüstpénzt találta meg.

lett.

pénzzel

Megtalálta, azután sietve csengetett a házmes-

kapun és lassan megpihen, lassanként egészen megnyugodott lélekkel és azzal az elhatározással, hogy most már csakugyan meg kell házasodnia, hazatért. Harmadnap találkozott Törvel és vidáman, ravaszul rámosolygott. Tör, a lump Tör, azonban komoly maradt, hozzáhajolt és nagyon komolvan mondta neki

ternek, kivonult a

11

— Arpi ... te egy

aljas

ember vagy.

A törekv Csillag méltatlankodva akart válaszolni, Tör azonban legyintett a kezével, mintha azt akarta volna mondani, hogy

már nem nélküle

—

is,

Tu

:

piszt ein Kavalliich

Azután hátat

törekv

ez

is az dolga, majd elintézdik ez ismét hozzá hajolt és halkan mondta

Csillag

fordított

.

.

.

neki és elment.

A

bosszankodva bámult utána,

de lassanként megvigasztalta az a gondolat,

hogy

ez az

ciója egyre

ügyét

ember egy lump, viszont az pozíersödik és hogy ami a házassága

illeti,

már

körülbelül megállapodott a

kell és helyes apa személyében. A következ napok ezt az ügyet még jobban elrevitték, és a törekv Csillag ekkor egy napon ebédre volt hivatalos, hogy jobban megismerkedjék leend menyasszonyával. Ezen a napon délben sietve és jókedven gázolt kifelé a bank tájékáról, amikor vele szemben a gyalogjárón egy lázas lendület kalap és egy liladiszes, prémes bunda jelent meg. Egy sétáló, st talán várakozó n. Kit vár vájjon ? A bankból valakit ? A törekv Csillagnak n:egdermedt a vére, amikor a közelébe ért. Hiszen ez a

n

... ez a

n

Glória.

Menekülésre gondolt, de a menekülésre nem volt ideje. Glória felemelte a fejét bizalmasan ,

:

12

azután bizalmas, lassú, gujiyos fejbicceiitések közepett, csendesen, kacagva

feléje

intett,

súgta neki

—

Tu

.

.

piszt

.

.

.

ein Kavalliich

.

.

.

.

A

szorgalmas Csillag elsápadva és megrendülve nézett rá és nem tudott megmozdulni. Glória mosolyogva biccentett és újra kezdte

—

Tu

Csillag

futni

.

.

piszt

.

.

.

.

ekkor megrándult,

megmozdult

Glória mellette volt,

kezdett.

:

és

mellette

ö elhagyta. Még annyit látott, hogy az emberek csudálkozva állanak meg és a bank ajtajából bámulva néznek utánuk a kollégái, maradt,

még

egyszer hallotta

—

Tu

.

.

.

piszt

:

.

,

.

ein Kavalliich

.

.

.

Azután elmenekült, lihegve rontott elre, feldúlt lélekkel rohant addig a házig, ahová ebédre volt hiva a ház eltt kissé megnyugodott, de azért nyugtalanul ebédelt meg a kell apa és a jövendbeli menyasszony társaságában. Az eljegyzés mindazonáltal gyorsan meg;

történt.

A

újságokban

szokásos jelentések szétmentek, az is

megjelent a hir és a törekv

Csillagnak menyasszonya

másnap csodálkozva

mutatott egy nyilt levelezlapot, amely a menyasszony cimén érkezett a vlegénynek, neki, Csillag Árpádnak. A levelezlapon mindenekeltt ez volt :

i

:

:

13

—

Gratulálok.

Azután

— Du

bizonytalan helyesirással ez

kissé

bist ein Kavalier

A törekv

!

magyarázta menyasszonyának, hogy ez egy ostoba tréfa, nem kell vele tördni és a levelezlapot szét kell tépni, amibe a jövendbeli Csillag Árpádné bele

A

nyugodott.

is

elpirulva

Csillag

levelezlapot széttépték.

Másnap délben azonban a bank utcájában, a Lipótváros déli forgalmában ott sétált Glória és suttogva üdvözölte a

—

Tu

A

szorgalmas

.

.

.

piszt

.

.

.

törekv

Csillag

menekült,

még nagyobb föltnést

ezúttal

Csillagot

ein Kavalliich

.

.

.

a

keltett,

dolog

mint

els Ízben, a bankban elterjedt a hire, és másnap húsz ember faggatta és csúfolta a szorgalmas Csillagot a két ezüstpénz miatt, amelyek közül az egyiket ben.

A törekv

felszedte a sötét lépcsházCsillag ekkor kétségbeesve és

felháborodva szaladt a lump Törhöz,

— Mondd meg annak a nnek, — kiáltotta — hogy én a rendrséget veszem

hevesen

igénybe. Becsukatom. Eltoloncoltatom.

A lump Tör megveten

nézett rá és

nem

—

kiál-

felelt.

— totta

Becsukatom. Eltoloncoltatom Csillag.

Tör

vonogatta a

vállát.

!

14

—

Te

—

tökfilkó

közöm nekem

mondta lenézen.

ehhez. Menj

neki, ha van kedved

Mi

mondd meg

és

el

—

rá.

— Nem, erre nincs kedvem — megszeppenve. — Akkor hagyj nekem békét.

felelte Csillag

A

megszeppent Csillag most könyörgésre fogta a dolgot, megmentést kért, közvetítésért esedezett, pénzt ajánlott, a fejét

—

és végül rákiáltott

Tör

lump

rázta a

:

Takarodj innen és hagyj békét nekem. közvetitek, én nem mentelek meg, én utállak, mert piszkos disznó vagy és engem kompromittáltál. Egyet mondhatok, hogy Gló-

Én nem

riánál neki,

eredményt pénzzel el nem érsz, pénze van több mint neked. £s ugy gylöl téged,

hogy elbb meg akart

ölni

eltoloncolást

—

már

baja

nem

véddel.

mond

Semmi

.

Ami

.

.

pedig az

egy ügytörténhetik. Mit

beszélt

is

Kavallüch UHisz Az vagy. Gavallér vagy. Ez csak nem

neked? »Tu

ez igaz.

sértés

illeti,

piszt ein

?

Elrehajolt és még egyszer mondta Tu piszt ein Kavalhich

—

!

.

.

:

.

A

a

törekv Csülag elbb pofon akarta vágni gimyosan mosolygó Tört, de jól berendezett

lelkében

a

megfontolás leg>'zte

a

Inkább újra könyörgött tehát. Hogy

haragot.

fbe

16

lövi

tart. Most már mindenki Már a menyasszonya is. Es minmondja neki »tu piszt .«

magát, ha ez így

tudja a dolgot.

denki azt

:

A lump Törnek

—

.

.

kissé megesett rajta a szive.

—

mondta neki jóindulaember vagy. Megérdemelnéd, hogy kirúgjalak ... De jól van, megbántad a túan.

Tökfilkó vagy

—

Aljas

dolgot, hát egy jó tanácsot

meg

házasodj

adhatok neked

:

gyorsan. Glóriának gyöngéje a

házasodó ember. Az ö szemében minden ember szent egy kicsit, ha el is vesz egy lán5rt. Azt hiszi, te is szerelembl házasodol .

A törekv

Csillag

siettette

az

.

.

esküvt

és

minthogy egyébként teljes volt a megegyezés, az esküv napját hamarosan ki is tzték. Legfbb ideje volt, mert Glória kezdett elviselhetetlenné lenni. Most már szinte naponként mint egy bosszúálló megjelent a bank eltt istenn, ugy suhant oda villogó szemmel és libeg kalappal Csillaghoz és fehér foggal mosolyogva, máskor komoran és sötéten, majd ;

jóindulattal, lassú fejbólogatással, anyai han-

máskor jó pajtás módjára, bizalmasan, hetykén egyetérten súgta, kiáltotta, vagy pattogta oda neki ein KavaUiich piszt Tu

gon, ismét

:

—

.

.

.

.

,

.

.

.

.

Azon a napon, amelyen nem jött, legalább egy képeslevelezlapot küldött Csillagnak és

:

16

—

egy kitn ötlete jövendbeli apósa lakására telefonozott neki, valami férfival, pincérrel vagy szolgával a telefonhoz hivatta és amikor a törekv Csillag a kezébe vette a a legutóbbi

támadván

—

napokban estefelé

kagylót és sietve és feszesen bemondta

—

:

Itt Csillag.

Akkor egy mézédes, szerelmes, elragadott hang suttogta a fülébe ein KavaUiich piszt Tu Az utolsó napok trhetetlenek voltak a

—

.

.

.

.

.

.

.

.

.

;

törekv és szorgalmas Csillag ekkorra az izgalomtól sápadtan és lesoványodottan járt-kelt

ha az esküv napja nem lett volna még valami bolondot csinált volna. Szerencsére jött az esküv napja és ezen a

már

és

közel,

szép napon boldog és megkönnyebbült lélekkel

törekv

Most vége ennek és ha hazajön, békében hagyja pozíciója az az átkozott Menyasszonya jutott ismét megersödik eszébe és megnyugvással gondolt az apa kitn vagyoni viszonyaira. Elbb az anyakönywezethöz mentek. Csillag boldogan ugrott ki itt a kocsiból és fürgén fordult meg a lépcs felé, hogy az épületbe felsiessen. A fürgesége azonban egyszerre megbénult, az egész teste megdermedt és elébredt

fel

a

a nyomorúságnak

;

Csillag.

el is

n

utazik

;

;

.

.

.

17

sápadva bámult az álldogálók közé, akik a feljáró szélén két sorfalat csináltak. A nép között, a tömeg között, ott virított egy hsies,

vakmer és

kiabáló kalap.

A törekv

A

Glóriáé

.

.

.

megdermedve bámult mondta magában, hogy most bot-

feléje és azt

Csillag

rány lesz. De nem lett botrány. Csillag megmozdult és dideregve vánszorgott felfelé a lépcsn. A kalap is megmozdult. Elretolakodott az els sorba. Es amikor a szorgalmas Csillag elbotorkált eltte, akkor a kalap alatt, a barna arcon mozgás támadt és a szorgalmas és

törekv

inkább

Csillag

látta,

mint hallotta

a piros ajkakról ezt a jóindulatú, áhítatos suttogást

—

:

Tu

.

.

.

piszt

.

.

.

ein Kavalliich

!

Bent volt a teremben. Ide csak nem jön be ? Tévedés volt oda is bejött. Az ajtó felnyilott és suhogva, parfümösen, szenzációsan Glóría jött be rajta. A széleskör család nagyszámban :

megjelent tagjai összesúgtak, a törekv Csillag lázasan, görcsösen próbált a

meny

i

sszonyával

menyasszony azonban kiváncsian megilletdötten bámulta Glóriát. Glória

beszélgetni, a és

szende

arccal

vonult

meg a

háttérben,

a

törekv Csillag elhallgatott és verejtékcseppek verdtek ki a homlokán. A homlokának tovább is bven volt alkalma

18

verejtékeznie, mert a házasságkötés szertartásának a megkezdésekor Glória elre suhogott és a jobboldali fal mellett állapodott

meg, ugy hogy az elrelépett menyasszony és vlegény nagyon jól láthatta. »Miért nem vezeti ki

—

valaki?*

gondolta Csillag kétségbeesetten.

»De hiszen akkor botrány lenne*

—

gondolta

rögtön összetörve.

A

hásasságkötés aktusa megkezddött.

legény riára

a

a menyasszony

is,

nézett

törekv

és

is

A v-

félszemmel Gló-

amikor az anyakönyvvezet

Csillag igenjét

várta, kinos csend

mert a törekv Csillag megbvölve

állott be,

meredt a Glória piros ajkára.

Ez a piros ajak ugyanis a hivatalhoz és az ünnepi aktushoz mérten komoly arccal, hangtalanul, de tagoltan, tisztán és félreérthetetlenül mondta

—

Tu

:

.

.

.

piszt

A törekv aktus

az

.

.

.

ein Kavalliich

.

.

.

!

kimondta az igent, az anyaköny^rvezet

Csillag végre

befejezdött,

távozott és a rokonság körében általános csókolózás támadt. Glória nagy tisztelettel nézte a családi hangos örömet, de mikor a távozás

megkezddött, mozdulatlan arccal, togta még a halvány Csillagnak

odasut-

:

— Tu piszt A

ein

.

.

.

kocsik azután a templom

felé

robogtak

19

és a

törekv

Csillag izgatottan, félve és

kedve bámult

ki a kocsi ablakán, jön e Glória.

Egy robogó

Jött.

mellettük,

remény-

hajtatott

fiakkeren

el

kihajolt a kocsija ablakán és

is

még annyi ideje is volt, hogy a remegve döbbent Csillagnak odakiáltsa Tu piszt

vissza-

:

—

.

.

.

A templomban

Azután elrobogott.

azonban

ott volt. Feljött egészen a fehérruhás kisasz-

akik az oltár közelében állottak,

szonyokig, áhítatos

rakta össze

arccal

a két

kezét, de

valahányszor a diderg Csillag odanézett, komolyan, tagoltan, hangtalanul mozgott az ajka

:

—

Tu

.

.

piszt

.

.

.

.

ein

.

.

.

És a törekv Csillagnak mindig oda kellett néznie. A templom zsúfolva volt emberekkel. A menyasszon}' apja kitnen volt megválasztva és a

törekv

Csillagnak dagadt volna

a szive, ha a megjelent elkelségeken végignézhetett volna. nézni,

csak

nem

De

Glóriára.

Jól

tudott máshová

berendezett

kegyetlenül össze volt kuszálva

galmának vége

volt és

jövend

törekv

;

lelke

minden nyués megfontolt

reménységei helyett egyetlenegy kérdést forgatott és rölt lázasan mit fog csinálni Glória, hogyan fejezi be ezt elméje

a

szép

:

a

hajszát,

csinál-e

botrányt,

belekiáltja-e

a

20

pap szavába rettenetes

és

süvölt, bosszúálló

és harcos jelszavát.

A a

szertartás

törekv

megkezddött,

haladt

elre,

Csillag kétségbeesetten erlködött,

hogy követni tudja, de a kinos megakadások igy

sem voltak elkerülhetk.

A törekv

Csil-

lagnak Glóriára kellett bámulnia. Glória csendesen, áhitatosan mozgatta az ajkát.

A

reszket Csillagban lassanként vad düh ki. Botrány lesz ? Jó. De az a bestia akkor nem kerül ki innen élve. Ha mindenis. nek el kell vesznie, akkor pusztuljon el gyulladt

A törekv ben,

Csillag a frakkban, a fehér keztyü-

az oltár eltt, a gazdag menyasszony-

nyal az oldalán ökölbe szorította a kezét és

ugy érezte, hogy egy puha, teli, barna nyak ropog a görcsös és vérszomjas ujjai között. A szertartás véget ért és Csillag csodálkozva körül. Mi ez ? Nem történt semmi ? Hol van Glória. Ott van a helyén, az ajka megmozdult most is, amikor a csudálkozó

nézett

de

Csillag tekintetét elfogta,

hogy

kifelé

nélkül Csillag

?

tart.

Mi az

Megelégelte

a

valami olyanfélét

?

látnivaló

Elmegy

kinzást érzett,

?

volt,

?

Botrány

A

kipiruló

ami a hálára

hasonlitott.

A

megkönnyebbült és fellélekz Csillag emelt fvel tartott kifelé a jól megválasztott apa

21

immár hitvesével a

leányával,

már

karján. Most

észre tudta venni a notabilitásokat és büszkén

dagadt a

A folt

A

szive.

pozíciója mégis

.

.

.

hosszú sorfal végén azonban, amely a zsú-

templom közönségébl

egy vak-

alakult,

mer

kalap libegett, tolakodott, öklözte magát

elre.

Elre

A törekv

helyen.

redt feléje.

mindig

öklözte magát, megállott, mintegy

Mi az

nem

halál kell

Most

?

?

Csillag üveges

szemmel me-

Még mindig nem

ereszti ki a

egy

megtelepedett

megülepedett,

leszállott,

elég

karmai közül

?

Még

?

Ember-

Hát legyen emberhalál.

nem

ismét

látta

notabiütásokat.

a

Kézszorításokat elfogadott és visszaadott, de

dobogó

sziwel,

elre, a kalap

A

felé.

kimeredt

szemmel

bámult

Egyre közelebb értek hozzá.

sorfal mozgott, suttogott, kiabált, gratulált.

£s a zúgásban, mormogásban, suttogásban kiabálásban, a kézszoritások között az uj és az uj asszony odaért a

kalap

elé.

A

vakmer

és

férj

lendület

kalap megmozdult. Az uj asszony

rábámult és egy másodpercre megállott. Es ezalatt a másoperc alatt ez történt.

törekv

meghorkant, egy messze hallható, szinte

üvölt hangot felemelte

kidülledt

A

Csillag eleresztette hitestársa karját,

adott, ökölbe szorította,

fehérkeztyüs

kezét

fel-

majd

és vérbenforgó,

szemmel dlt elre. Most

ezzel a kez-

;

28

tyüs két kezével lecsap arra a bestiára ... a puha, teli, barna nyak ropog vérszomjas ujjai

A törekv

között ... jól

berendezett

és szorgalmas

lelke

azonban

egy gyilkosságelkövetésétl. másodperc második felében jutott,

hogy

tehetné

t

;

A

Csillagot

megmentette

lev

szóban

ugyanis eszébe botrány lenne, ez tönkreugyan kérem, ki fog gyilkolni ez

ami keveset ez az egész dolog a pozicióján

kitnen

megválasztott após szóban lev másodperc második felében tehát a törekv és szorgalmas Csillag lefojtogatta torkán vad felhorkanását, rontott,

azt

pótolni fogja.

a

A

levegbl

fehérkeztyüs kezét lekapta a

karon

és

ragadta vele hitestársát. És ennek a nevezetes

másodpercnek az utolsó negyedében a meghökkent Glória elrehajolt és ugyanazon a hangon,

amelyen a többiek gratuláltak, szívesen, melegen, mosolygóan elhadarta :

—

Tu

.

.

.

A törekv

piszt

.

.

.

ein

Kavalliich

és szorgalmas Csillag

felé hitestársát

!

ragadta ki-

a templomból. Beültek egy

fel-

virágozott kocsiba, a kocsi elindult velük és

a törekv Csillag megkönnyebülten mosolygott

maga elé. Mi történt ? Semmi. Egy felhorkanás. Hát aztán ? Kinek nem voltak ifjúkori kalandjai.

A

Pozíciójának ez fiatal

nem

árthat, csak

.

.

.

asszonyra nézett, aki oldalán ült és

23

aki most nyilvánvalóan egy kérdéssel harcolt.

Kimondja-e

ezt a kérdést?

Nem mondta

ki.

Hanem elutaztak nászútra. £s a második héten Parisban, a világosság és a legnagyobb szerelmek városában, amikor a törekv és szorgalmas Csillag megelégedetten élvezte jelenét és mámorosan gondolt jövjére, amikor a fiatal

asszony páholyjegyet akart a színházba,

törekv

oh sokkal szerényebb jegyeket hozott, amikor ehhez hasonló nézeteltérések felgyülekezett mérge meghozta az els összeszólalkozást, a miután holott a számitó és

továbbá a

fiatal

asszony

Csillag sokkal,

elbb célzást tett, majd bkezségre, amely-

nyiltan hivatkozott arra a lyel

kitnen

megválasztott apja

t

a házas-

amikor a megfontolt és törekv hatott, amikor egyik epés és mérges szó követte a másikat, amikor meg lehetett érezni, hogy ez a harc a két házastárs között, akik az asszony hozományát és a férj pozícióját egészen eltér módon akarják élvezni, állandó marad, amikor minden érvbl kifogyott, sértéseket trt el és a közeli vereséget érezte, akkor ságba küldte

a

asszony elrehajolt és a keserségtl

fiatal

mámorosan,

mondta lagnak

—

és

sem

Csillagra ez

félig sirva,

de gúnyosan, sziszegve

férjének, a szorgalmas és

törekv

:

Tu

.

.

.

piszt

.

,

.

ein Kavalliich

.

!

Csil-

A Az

okos,

napon

szke

Horvát Klára egy kapott. Angol volt a boríték

szép,

levelet

JAPÁN

címzése, japáni a bélyeg rajta.

—

—

—

Sir, kezddött a levél, hallottam Yamatori barátomtól, aki miss Cleminsonnal, az ön egykori angol tanit óné jávai összeköttettésben van, hogy ön az angol nyelv gyakorlása

végett

hajlandó

volna

valakivel

levelezni.

Minthogy barátom most Ameríkaba utazik, ajánlkozom helyette. A külügyminisztériumban dolgozom, angolul már jól beszélek és remélem, hogy leveleim elég érdekesek lesznek.

Horvát japánnak

—

Klára

még

aznap

válaszolt

a

:

Uram, én nem vagyok

sir,

hanem miss Az apám

és az ajánlatot szívesen elfogadom.

a törvényszék elnöke,

magam

pedig tizenkilenc

éves vagyok, tanítóni oklevelem van és re-

mélem, hogy az én leveleim lesznek.

is

elég érdekesek

26

a japántól

Jött

a

Nagyon

válasz.

örül,

hogy a véletlen ilyen kedves ismeretséghez juttatta különben amatr- fotográfus és mellékelve küldi a háza fotográfiáját. Magyarországról sokat olvasott és boldog, hogy a szépségükrl hires magyar nk közül olyan ;

elmés, okos és szeretetreméltó lánjmyal jutott

mint

összeköttetésbe,

ismerse.

ismeretlen

Erre megindult a levelezés. Eleinte csak ép-

pen gyorsan

pontosan

és

választ a kapott levélre,

érdekldéssel,

hevesen,

:

rögtön

irván

a

késbb egyre nagyobb st szenvedélyesen.

Mindkettejüknek valamely különös és érdeVan, ime, valaki a tengereken tul, egy érdekes, okos gondolkozó es érz ember, akinek mindent el lehet mondani vágyakat, gondolatokat nélkül, a megeseményeket veszedelem és kes naplószámba ment a levelezés.

— —

értés biztos tudatában.

tengereken

másra

lelt

át

és

Egy

fiu

országokon

és

egy lány

keresztül

egy-

ismerik, értik és szeretik az egy-

;

mindegyiknek kedves a másik más lelkét minden gondolata, és minden érzése és két messzi, nemzet fia, de a kultúrának, az ;

—

emberi haladásnak egyformán

elkel

mekei

egy hatalmas

:

irta egyszer a

japán

és csodálatos idegen fajta

egymáshoz.

—

nyelven

gyer-

beszélnek

26

Mentek

a levelek. Vitték a lány

és jöttek

gondolatait a fiúhoz, a fiúét a leányhoz és a két lelket összehálózták egy ismeretlen érzés

aranyfonalával.

Hoditó bája

különös varázsa volt ennek nem is várták a választ

és

a levelezésnek. Már és indult az uj

levél

ugy

;

—

tetszett néha,

mikor a lányt elragadta egy-egy levél finomhogy a rohanó vonatok,

—

sága és ötletessége,

gzösök

füstontó

tengeren

a

nincsenek

is

másért, csak hogy vigyék és hozzák azokat

a leveleket.

A fel

leány

rajta

köröskörül

az

;

—

az

az álmairól,

fekete,

zon.

Az

istenért,

élete

a

neve.

—

;

a az

egy

Magas,

szem. Tanár. Apa nagyon Csák engem feleségül akar

az

venni.

— Az

egyszer

irta

Sándor

Csák

csillogó

Ez

—

is

fut leg-

az olvasmányai-

;

érzéseirl,

—

szereti.

a

van fordítva

ismerseirl. Jár hozzánk fiatalember.

—

le

Jókai angolra

mulatságairól,

vadszll

apjáról

kedvesebb öreg ur a világon ról

—

a házukról

irt

—

jött a válasz

legfontosabb

A

— vigyáz-

elhatározását

el

vagy boldogtalanság függ tle, az üdvösség vagy a kárne

hamarkodja.

hozat. Vigyázón.

boldogság

Ne határozzon még.

Fiatal.

27

meg jobban

Ismerje

Ráér.

A

azt

az

embert.

tanárokat én sohasem szerettem.

—

—

Csák majd mindennap

—

irta a lány.

Itt

Én

itt

van nálunk,

szeretem a tanárokat.

küldöm magának az arcképemet.

Még

válasz se jött erre a levélre, újra

a lány

—

kozást

irt

:

Csák

megkérte

idt kaptam

és

Megkapta az arcképemet

— Megkaptam

négy hét múlva

kezemet.

a

nem tudok ?

Küldje

az arcképét,

—

és a

el

Gondolhatározni.

a magáét.

— jött a válasz

szivemben boldogság

Hónapok óta, mióta egyre szomj asabb várakozással várom édes leveleit, és félelem reszket.

a lelkemben

n,

árad és dagad egy szenvedély,

amely

kitör

most,

látom.

A

korlátain,

faj

hogy

ragyogó

képét

is

az idegenségen és a

messzeségen, a hegyeken és a tengereken átalszámyal a szerelem és csókot lehel fehér kezére. Hiába tilt el az okosság és a kételkedés, hiába rémítget az a félelem, hogy maga a fajtája

idegenkedésével és felsbbségével tekint rám, érzi, hogy a mi leikeink egyenl és rokonlelkek, hogy a leikeink amelyek olyan csodamódon találtak egymásra, el sem

az én szerelmem ugy

válhatnak soha. Szke haja fényt sugároz rám a tengereken át, fehér arca világosságot

is

áraszt

az életem útjára.

Mélységben vagyok

28

mint a napra, ugy tekintek magára.

és

Hajoljon

le

hozzám

és keze

érintésével

—

vált-

meg engemet. A boldogságom, az életem függ a válaszától. Ha nem csalt az a sejtés, hogy leveleinek finom betibl szeretet szóélet. Ha csalt, lott hozzám, akkor enyém az son

akkor vége az én életemnek. Vége oly igazán, mint ahogy az ereimben azoknak a japán

nemeseknek a vére folyik, akik egy tévedésért vagy hibáért, a becstelenségnek látszatáért is, vagy egy szenvedésért, amit szótlanul kellett tümiök, karddal döfték keresztül a szivüket.

Horvát Klára nedves szemekkel olvasta A sorokból mély szerelem szólott hozzá, megfogta, elkábította, mámorossá tette a különös romantika, amely ebben az esedez, nagy szerelemben volt. A tengereken tul, a föld igent másik felén van valaki, aki meghal, ha mond egy kérésre. az az Idegenkedve nézte Csák Sándort ennek ember ott a tengeren tul meghal, ha igent mond. £s azt ott a tengeren tul .

.

a

.

levelet.

:

—

—

szereti;

hogy

már egészen bizonyos

szereti.

Milyen finom a

kel a szerelméért, járt

A

két

lelke,

hogy imádja

t

benne,

volt

hogy esdeÁlmodozva

napig.

harmadik napon

levelet

kapott

:

29

—

Megkaptam a második

az arcképemet. Reszketve

Horvát

Klára

állott

a

itt

szólt

küldöm

a válaszát.

fotográfiát.

Ja-

Egy sárgaarcu, alacsony képen. Egy ferdeszem. Egy

páni arc tekintett

ember

várom

megnézte a

—

levelét

az angol irás és kívánsága szerint

rá.

operettember.

A lány megdöbbenve bámult rá a tengereken tul ehhez szálltak az álmai ? Egy pillanat alatt vége volt mindennek. A szeme könnybe borult és sokáig sirt keservesen. Mikor jól kisirt a magát, sóhajtott :

egyet.

Bement az apjához. Férjhez megyek Csákhoz

—

—

montad

nyugodtan.

Japánba. Röviden nem kegyetlenül, csak közömbösen. Tegnap jegyet váltottam Csák Sándorral.

Pár nap múlva

irt

;

—

Egy hónap múlva tette csinál

és

az egész dolgot

egy szikrát sem tördött

elfelej-

vele,

a sárga ember ott tul a tengeren.

mit

PARIS/

—

—

—

Ide nézz. kiáltotta Pálíi. Irma Lyonba megyünk, hanem Parisba. !

Nem A fiatal

asszony kíváncsian hajolt a levél

fölé és Pálfi

— Az

ujjongva magyarázta neki

ö maga

:

Majd megigazgató látod, micsoda ember ez. Azt irja, hogy jó mérnökük van nekik elég a gyárban nincs rám olyan nagy szükség, hanem neki annál nagyobb szüksége van rám. Titkár leszek és igazgatóhelyettes. Azt irja, hogy már régen közölni ir.

irja.

;

akarta ezt velem, csak az alkalomra várt. Most, hogy háztartást alapitok és ilyen váratlanul

megházasodom

és

hogy a szép Magyarországel, most

ból bizonyosan szép asszon5rt viszek

nem

—

halasztja tovább.

És Parisban fogunk lakni az asszony örömmel.

—

Igen.

Még pedig milyen

igazgatóhelyettesnek los

lakása

annyi

1p<í7..

ott

kell

—

?

kérdezte

palotában. laknia,

£s a fizetésem mint eddig volt. £s

van.

.

Az

hivata-

mégegyszer micsoda .

.

81

szenzáció lesz ez a gyárban. Mindenki azt hitte, kivülrl hoznak igazgatóhelyettest. Micsoda ember ez Micsoda ember ez !

—

—

!

Hogy

hivják

?

Georges Croisset.

Engem mindig nagyon

szeretett.

— —

Fiatal?

Nem. ötvenöt

De majd meglátod,

éves.

milyen elragadóan kedves. Egy francia marquis, aki gyárakat és bányákat igazgat és a tzsdét dirigálja. milyen

fiatal és

— Családos — Igen. Gyönyör felesége van és egy kis ?

fia.

Meglátod, milyen kedvesek lesznek hozzád.

A elé,

—

maga boldogan mondta

asszony elgondolkozva nézett

fiatal

azután sóhajtva és Paris

vagyok Pálfi

.

.

!

Paris

.

!

.

.

:

Istenem, milyen boldog

.

boldog mosolygással olvasta végig

—

Azt kérdezi,

még

mondta hogy elfogadom-e ? Megyek

egyszer a levelet, azután nevetve

:

és rögtön válaszolok neki.

— Mire a levél odaér, mi ott leszünk. — Nem. A két nappal elbb ér is

levél

Mi csak holnap indulunk

és

Münchenben

oda. félbe-

szakítjuk az utat egy napra. Pálfi

megirta a levelet és másnap elutaztak.

Az asszony apja

kikísérte

ket

az akácos zsa-

82

dányi állomáshoz és sokáig integetett a vicináli vonat után, a mely elvitte ket. Az asszon} kihajolt a kocsi ablakán, azután könnyes szemmel nézegette a kövér búzaföldeket, amelyek között a kis vonat végigszuszogott. Egyedül voltak.

— Irma! — mondta — Nem sirok —

halkan és gyengéden.

Pálíi

nem

De mégis

sirok.

életemet

—

Nézd, mégis csak az egész töltöttem eddig Zsadányban. Tizenszólt az asszony.

itt

kilenc évet.

£s most

.

.

.

.

.

.

apa egyedül maradt

otthon ... és ki tudja ? felelte Pálfi jókedven. Mit ki tudja Boldog leszel és boldogan fogunk élni és egy év múlva hazajösz hozzá és hazahozod már .

—

—

.

.

—

:

az els unokáját.

A

fiatal

mét, a

asszony kátradlt, behunyta a sze-

pillái alatt

még könnyek

voltak, de az

egész arcát egy nagy, meleg, szeHd és álmodozó

mosolygás derengte be. Behunyt szemmel nyúlt a férje keze után, megfogta és megszorította. Sokáig ült igy mosolyogva, a férje kezét a maga

puha meleg kezében

tartva,

behunyt szemmel

beleálmodozva a jövbe azután félig kinyitotta a szemét és halkan és lelkesen mondta ;

:

— Ha lány

Juditnak kereszteljük. Pálfi mosolyogva bólintott és megcsókolta

a kezét.

lesz,

33

—

Ha

lesz,

fiu

—

mondta az asszony

—

akkor Péternek. Apáról. Pálfi nevetve biccentett a fejével. Az aszszony mosolyogva, álmodozva nézegetett maga

sokáig hallgatott, azután újra nagyon halkan megszólalt Azt szeretném, ha az els lány lenne. azután megint lányt szeJudit. Azután elé,

:

—

.

retnék.

.

.

Nem, nem

igaz,

is

Azután Géza. Mint te. Azután A legkisebbet. Magda. nék.

Péter.

Ránézett a

—

En

.

.

.

Pálfi

eléje,

a

megint egy

.

fiút.

kis lányt.

férjére.

—

Nem

fogod te

—

ket

?

visszafojtott

asszonyt

fiút szeret-

legalább négy gyereket szeretnék

mondta szégyenkezve. sokallani

.

azután

azután megint

.

és

lélekzettel

most lecsúszott

hallgatta

eléje,

az

letérdelt

átfogta a derekát és belehajtotta az ölébe

fejét.

—

Te kedves Te drága Te áldott mondta meghatottan és mámorosan. !

ölelkezve,

boldogan

!

és

!

—

hallgatva ültek és

a vonat kövér, fekete termékeny földek között szaladt velük elre.

Harmadnap megérkeztek Parisba. Az aszszony jókedv volt, nevet, boldog nagy szemmel nézett meg mindent, Pálfi pedig izgatotBirö Lajos

:

Glória.

2

34

tan, lelkesen kalauzolta.

Pár nap múlva láto-

gatást tettek az igazgatóéknál és Croisset, az igazgató, másnap mosolyogva mondta Palának a hivatalban El vagyunk ragadtatva az ön feleségétl. Mindannyian. Milyen csodaszép teremtés. Most kétszeres az örömem, kedves barátom, hogy önt idehivtam. A feleségem is, én is nagyon szeretnénk, ha a társaságunkban jól éreznék magu:

—

kat

..

.

Pálíi

boldogan beszélte

el ezt

otthon a

fele-

ségének, a fiatal asszony elpirult örömében és válasz gyanánt az igazgatóról és a feleségérl

mondta el újra azt a lelkes magasztalást, amelyet a látogatásuk után rögtön elmondott.

— Milyen kedvesek. Milyen elegánsak. Milyen

szépek mind a ketten

:

a

férfi is,

az asszony

is.

Hihetetlen, hogy az asszony a negyven körül jár.

Hihetetlen.

—

—

—

magyarázta Pálfi ennek öregem, az asszon5mak csak egy gyereke volt. Es soha életében nem volt más gondja, mint az, hogy szép legyen.

Az asszony

hallgatott

;

azután elszomoro-

dott egy kicsit.

— Géza, — mondta késbb elfogódottan —

én nagyon szegényes vagyok ebben a környezetben.

A mi

legszebb ruháinkból

is

hiányzik

35

valami ... a mit

alig

k azonkívül többet

is

tudunk pótolni

...

De

költenek ruhára.

Ha

azt

akarod, hogy gyakran velük legyünk, akkor akkor egy kicsit többet kell kiadnunk az .

.

.

én ruháimra, mint amennyit megállapítottunk. Félek tle, hogy egyébként

.

.

egy

.

vetséges találok lenni ....

—

De

szivem,

—

mondta

Pálfi

kicsit ne-

—

hiszen

az természetes. Többet kell kiadnunk, de többet is adhatunk ki, mert hiszen a jövedelmem itt mégegyszer akkora, mint Lyonban lett volna. csak ne takarékoskodj ... én Természetes azt akarom, hogy szép legyél Az asszony akkor boldog tervezgetésbe fogott azokról az uj ruhákról, amelyeket csináltatni akar. A következ hetekben el voltak foglalva a lakásuk berendezésével és az azután követ.

.

.

.

.

.

kez

hetekben élték a vagyonos párisiak párisi életét. Az igazgatóék nyilvánvalóan nagyon szerették ket meghívták ket a páholyukba, ;

elvitték

ket

a kocsijukon, kifogyhatatlanok

asszony iránt való kedvességben büszkék is voltak rá ha elvitték valahová, vagy ha bemutatták egy társaságnak, ugy volt, mintha az asszony szépségének és kedvességének szóló elragadtatás nekik is voltak a

Egy

fiatal

kicsit

;

szólna egy kicsit.

Tél közepén Pálfi rosszkedven jött haza egy

36

este.

Az asszonynak

sokáig

kellett faggatnia,

mi baja van. A direktor mondta négy nap óta feltnen hideg velem szemben. Tökéletesen megváltozott. Mintha kicserélték volna. A

mig végre

—

elbeszélte,

—

—

hivatalos dolgokot megbeszéli velem, de azt

olyan hangon

is

sem. És el

!

.

.

És azonkivül egy

.

szót

ma azt kérdezte tlem, nem cserélném-e

a mostani állásomat az északi gyárunk igaz-

gatásával.

Én elbb

lepetéstl. fizetés

nem

szólni sem tudtam a megEz nyilvánvalóan diszgráczia. A

kevesebb, de a gyár egy nyomorú-

ságos kisvárosban van.

Elbb

szólni

sem tud-

tam, azután azt mondtam, hogy nem. >Gondolkozzék a dolgon, kérem«, mondta és otthagyott. Ez nyilvánvaló diszgráczia. Olyan számüzetésféle. De hát miért ? Mi lehet ennek ? Elgondolni sem tudom, mi lehet az aka ? Az asszony meghökkenve próbált találgatni,

az oka

de Pálfi félbeszakította.

— Hagyd kérlek — mondta. — Holnap nyíl-

tan megkérdezem tle. Hiszen ez nevetséges.

Ez

képtelenség.

Nem

cári

udvar

ez,

hogy

itt

az embereket magyarázat nélkül számzetésbe

És velem nem lehet igy bánni. másnap bement Croissethez. én gonIgazgató ur, mondta neki

lehessen küldeni. Pálfi

—

—

—

dolkoztam az ön szíves ajánlatán. Mieltt azon-

37

ban válaszolnék rá, engedje meg, hogy tisztelettel megkérdezzek öntl valamit. mondta hanyagul és hidegen Tessék

—

—

az igazgató.

— Engedje meg, hogy megkérdezzem öntl mi oka

:

hogy a velem szemben való a hozzám való kedvességét és

volt rá,

viselkedését,

jóságát

megváltoztassa

?

— Kérem, én nem tartozom — Bocsánat, félbe azt a

.

kell

kitanom. Az én kérdésem hivatalos

.

.

mondatot

nem

sza-

számonkérés,

jogom természetesen nincs

rá, jogot

éppen csak az ön azeltt való kedvessége ad fontos okom pedig a kérdésre az, hogy rá az ön válaszától teszem függvé, elfogadom-e az ajánlatát, visszautasitom-e, vagy pedig ;

általában kilépek a társaság szolgálatából.

—

lehet.

Ah,

— mondta

Biztositom önt

munkássága

róla,

—

errl szó sem hogy az ön hivatali

Croisset,

és mesterségbeli

kitnsége

fell

én változatlanul a legjobb, a legnagyobb véle-

ménynyel vagyok.

— — —

Ellenben

?

Mit ellenben Ellenben

:

?

hivatalon kivül

való szerep-

lésemrl ? Nem mesterségbeli tulajdonságaimról ? Hiszen éppen errl van szó. Ez az, amit tudnom kell. Azt hiszem, nem elbizakodott-

S8

ha azt mondom, hogy két hónappal ezeltt fell is jó véleménynyel volt

ság,

még ezek

.

— A legjobb véleménynyel. — Akkor szintén szólva, teljesen nekem ez a változás. Hagyjuk ezt kérem. Minek a

len

—

gyarázkodás

?

.

.

.

.

érthetet-

kínos

ma-

.

—

Nekem éppen arra van szükségem. Minthogy én mentnek tudom magamat minden olyan hibától legalább is minden olyan hibától, amely a multamat meghazudtolná Kérem. Hagyjuk. .

.

.

.

.

.

—

Pálfi

kért,

könyörgött,

kapacitált,

bucsu nélkül akart távozni

;

Croisset

azután ekkor

felállott.

— — —

Várjon

—

Hát

... én önt

változatlanul.

is.

mondta.

Igen. Tessék.

nagyrabecsülöm tovább az ön tár-

De nem kivánom

saságát.

— Rendben van. Az

Miért

?

igazgató idegesen járkált

fel és le

a szo-

bában, azután odafordult Pálfihoz.

—

A

nagyságos asszony, az ön felesége ugyebár jó reménységekkel jár?... önöknél .

.

.

nem

ládi

—

.

is

olyan hosszú

id múlva

eseményre van kilátás ? Igen felelte Pálfi bámulva.

—

.

.

boldog csa-

Az igazgató megállott eltte, a finom arca és haragosan,

mondta

barna szeme megvillámlott

szép

a

kipirult,

megveten,

szinte fogcsikorgatva

:

— Es ön ön nem szégyeli magát — Tessék — kérdezte elképedve. — ön nem szégyeli magát Egy ilyen .

.

?

.

Pálfi

?

.

csodaszép teremtés

asszony

— —

.

.

Hány

.

!

Egy

.

.

ilyen fiatal gyerek-

éves az ön felesége

?

Tizenkilenc éves. Tizenkilenc éves

Es most

!

el

kell pusz-

tulnia a szépségének, tönkre kell mennie, for-

mátlanná soha széppé

meg

kell

többé

nem,

csúnyává,

volna, nehézkessé,

olyan

mint

kell terhelni a

mit asszonynak az

ruganyossá,

azeltt ...

acélossá

A

és

fiatalságát

legborzasztóbb teherrel, a élet adhat.

Ennek

az egész

tnnie, mert ön tudom is én, ön sürgsen akar egy porontyot Nem érez ön szégyenkezést, ha ránéz erre az egyre jobban elcsufuló csodálatos teremtésre ? Nem szégyeli magát ? Nem várhatott egy kicsit ? Édes Istenem pár évet csak, ötöthatot, hadd élvezte volna ez a fiatal asszony addig a fiatalságát, a szépségét, a szerelmet, amelyet éppen most megismert. Azután, Isten neki, legyen meg, ha már meg kell lennie De adni szegénynek egy pár évet Most lett sugárzó szépségnek

el kell

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

!

10

asszony. Most kezdett igazán

önz

barbár,

és aljas

csufitja, beszennyezi,

tségétl

is

módon

£s ön

élni.

nit,

tönkreteszi,

megfosztja

még

el-

a lehe-

annak, hogy az életét élvezze, megis tle, mert hiszen rut lesz,

jövre

fosztja a

megcsuful az arca is, a termete is bizonyosan, egy év alatt ötöt, tizet fog öregedni Utálat .

Utálat

.

.

!

!

Felindultan, hangosan beszélt és a megve-

téstl és az undortól eltorzult az arca. Pálfi elképedve

hallgatta.

—

is

— De uram — mondta elámulva és dadogva én

nem

tudom

hirtelenében, mit feleljek

önnek ? Talán azt kell legelször megmondanom, ha már errl a dologról beszélünk hogy neki is áz volt a legnagyobb vágya abból a felséges ni tipusból szóval, hogy való, amely született anya felelte ingeKérem, ne mondja ezt, ez semmiképen sem menti rülten az igazgató önt. Ellenkezleg. Annál inkább kellett volna önnek okosnak lennie, felvilágosítani öt, megmenteni egy tévedéstl, egy babonának a

—

—

.

.

—

.

.

.

.

—

—

t

szörny

következményeitl. Pálfinak egy ránc jelent meg a homlokán és

utálatos

és az arca lassan kipirult.

Az igazgató észrevette.

— Ah, — mondta — hiszen igen, én nekem

semmi jogom

nincs

ebbe beleszólni. Termé-

41

Én mindezt nem is mondtam volna el, nem kényszerit. Amire nekem jogom

szetes.

ha ön rá

van, azaz hogy

.

.

.

— Hogy — Hogy az ön társaságát ne találjam többé ?

olyan kellemesnek

meg

Értsen

magamra nézve, mint azeltt.

én változatlanul nagyrabecsülöm nem tudok önre boszu-

:

önt. De, bocsásson meg,

ság és ingerültség

.

.

.

dégoút nélkül ránézni.

Hiába akarom, nem tudok. Nem tehetek róla. Mintha valaki összetörte volna a milói Vénuszt Ah, ön többet tett, ön rosszabbat tett, ön .

.

.

nem egy holt, hanem egy él remeket tett tönkre. Pálfinak szikrázni kezdett a szeme.

Az

igaz-

gató észrevette.

—

— Ne folytassuk ezt a beszélgetést — mondta. Tudtam, hogy kinos

lesz.

Nyilvánvaló, hogy

mi nem értjük meg egymást.

—

Nem,

—

felelte Pálfi elfojtott

dühvel

—

mi nem érthetjük meg egymást. Egy világ választ el bennünket egymástól. Ugy van. És én azt hiszem, ön a legokosabban teszi, ha elfogadja az ajánlatomat. Menjenek Issy-les-Mines-be, az csendes kis

—

város

.

.

.

ott

.

.

.

ott

szóval,

életet élhetnek.

—

Helyes,

—

felete

Pálfi.

csendes családi

—

Elfogadom.

Rendben van. Bíró Lajos

:

Glória.

2a

42

— —

Rendben van.

Isten önnel.

Isten önnel.

hazament a feleségéhez

Pálíi

és

elmondta

neki a beszélgetést és elmondta az eredményét.

Dühösen kacagott. Ezek itt téged, mondta a maguk számára akarnának szépnek megtartani. Midenki számára. Az egész világ számára. Ezek nem tudják megérteni, hogy az finom romlottságuk mennyivel alatta van a te szent hsiességednek, annak a gyönyör termékenységnek, amely mindennél nagyobb és mindennél

—

—

—

szentebb dolognak tartja a gyereket. Ezért

mennek

A

—

tönkre.

fiatal

párisi

Oh

asszony vele nevetett.

nem,

—

asszony.

mondta

—

én

nem vagyok

Ugy könny szépnek meg-

maradni, ha az embernek egy gyereke van,

mint az ö feleségének

nem is maradok nem tördöm.

.

szép.

.

.

En nem bánom, ha

Csak

te szeress.

Mással

Gondolkozva és lassan elboruló arccal nézett elé. Aztán könnybelábadó szemmel fel-

maga

nézett a férjére.

— De fogsz-e ha nem leszek szép — kérdezte halkan remeg hangon. — Oh kedves, — megindultan — hogy kérdezhetsz ilyent Nekem most már szeretni,

?

és

felete Pálfi ?

48

vagy az egyetlen, akár szép vagy, akár nem a gyerekem anyja, a gyerekeim anyja.

te

:

Az asszony lehajtotta a fejét, gondolkozott, azután csendesen simi kezdett.

—

—

—

De én nem akarom,

mondta sirva hozzám kötelességbl légy hü. En azt akarom, hogy szeress szép En szeretnék maradni hog}'

.

.

.

.

.

.

.

.

.

megvigasztalta, az asszony

Pálfi megölelte,

lassankint megn5rugodott és Issy-les-Mines-rl neki,

hogy

Issy-les-Mines kis bányaváros északon,

csen-

kérdezsködött.

Pálfi

elmondta

de az igazgatói lakás szép

des, elhagyatott,

;

nagy, pompás kertje van, az igazgató ott a

legnagyobb ur

Egy

hét

.

.

alatt

elökészitésével.

.

elkészültek

költözködés

a

Az asszony csend

s

dolkozó, néha egy kicsit szomorú

is.

volt,

Az

gon-

utolsó

napon elmentek az igazgatóékhoz búcsúzni.

A

búcsúzás korrekt volt, szives, de egy cseppet

sem meleg.

negyvenéves idegenkedve nézett a tizenkilenc éves asszonyra, akinek a járása kezdett megnehezedni Másnap rengel vonatra üitek. Rut, hideg asszony,

Croissetné,

csodálkozva

a

és

szép

kissé

.

és piszkos téli reggel volt.

—

—

.

.

mondta Délután hat órakor vagyunk.

Issy-les-Mines-ben

Pálfi

—

.

44

A

vonat

robogott

kon

el.

piszkos

A

fiatal

házak között

külvárosi

asszony kinézett az abla-

és visszanézett Paris, az igazi Paris felé.

— Paris — mondta halkan és remeg ajak— Paris Paris !

kal.

!

Pálfi

—

.

.

!

.

.

.

.

megfogta a kezét,

Nagyon sajnálod

és gyöngéden.

—

Nem

—

?

adni neked ... én és az, a ki jön

lást

halkan

kérdezte

tudunk majd kárpót?

.

.

.

— Igen, — mondta az asszony — igen, tudtok. — Nagy lélekzetet vett és rögtön utána zokogás buggyant ki az ajkán. — Bocsáss meg — mondta zokogva. — ti

Nekem csak ti kelletek. De olyan szép volt olyan szép volt ez a pár hónap Nem tudta elfojtani a sirását. A vonat vág.

.

tatott észak felé,

már

elsötétült

sirt.

.

,

a külvárosi házakat

elhagyta és ö keservesen és

.

is

Pálfi hallgatva

tekintettel nézte és

megértette,

hogy az asszony a szépségét siratja, azt a hódolást siratja, amely a szépségének kijárt, a bámultatást siratja, megértette, hogy Paris bennehagyta a mérgét a szivében, hogy sehol sem lesz ezentúl igazán otthon és hogy gyö-

nyör

termékenysége

nem

csupán

fogadott áldás többé a számára, teher, nehéz áldozat,

ujjongva

hanem

súlyos

nagy csapás, amelyet az

asszonyi sors kérlelhetlensége rárótt.

AUGUSZTUS Irigyeltem ket. Vendégük voltam

az irán-

;

tuk való rokoni szeretetem mindig ers volt, mind a kettjüket nagyrabecsültem és bámultam mégis irigyeltem ket. Keser, dühös, ;

haragos irigység kelt

Olyan okosak.

szépek

a szivemben ellenük.

fel

voltak,

olyan

Amikor ebéd után

szivarfüstben

és

ersek,

kezdtek

beszélgetni

olyan

vacsora után és

amikor

apróságokról, semmiségekrl, mindennapi

ségekrl

siklott

vitára

a

beszélgetés^

:

dreegy-

elttem. Ugy érezhogy egyszerre a földre zökkenek, voltam és simi tudtam volna tehetetlen dühömben, hogy ezek ketten mért szökkennek el mellettem könnyedén és miért pattannak szerre két lángelme villogott

tem

ilyenkor,

egyszerre

—

ebéd

után,

szivarfüst

az elme renyheségének az órájában

mellett,

—

olyan

ahová én a legéberebb akarattal és megfeszített elmeervel se tudom követni ket. Apor János, az apa ekkor ötvenöt éves volt. Kálmán, a fia harminc. Az apa ekkor

vidékekre,

:

46

ugy nigta el magától, mint ahogy egy megunt csizmát rug le az ember a lábáról. Kálmán ekkortájt irta meg a matematikai mmikáját, amely ugy elragadta a németeket. És ezt is ugy csinálta, mint az apja mindent csinált könnyedén, elehasonnélkül. £s megerltetés gánsan, Szépek voltak. Ersek. lítottak egymásra. nagyon Gazdagok, gazdagok Szálasak. irigyeltem ket. Néha dühödten kiáltottam magamban Miért nem vagyok én is ilyen ? Hiszen vérük. Én is Apor vagyok. az én vérem az A nagyapánk közös. Miért kell nekem vánszorogni, mikor ezek repülni tudnak ? Miért keU nekem keservesen tanulni, dolgozni, talpalni, verekedni minden lépésért, amelyet És miért vagyok szegény, elretehetek ? gazdagok ? amikor Majdnem meggyülöltem az anyámat és a vérük, a csendes, lomha, nagyanyámat. Az

mondott

le

a miniszterségrl

:

:

.

.

.

—

.

.

.

k

polgári

vér,

az

rontotta

meg

Apor-vért

az

bennem. Azért vagyok én lassú gondolkozású, rövidorru, barna és a legsiralközéptermet, amig ezek villogó gondolkozásnak, karcsúak, magasak, remegen finom orruak és szkék, szkék Lassan hozzászoktam a f elsségükhöz,

hizásrahajló,

masabban

.

.

.

.

.

.

:

47

a magasabbrendüségükhöz. Belenyugodtam. Es

akkor azután

éreztem magamat náluk.

jól

A

nagy birtokuk szép volt és házuk fejedelmi kényelmü. Olvasgattam, dolgozgattam és csendesen, szépen telt a nyár. kertjük, az egész

a

Egy

pokolian

augusztusi

forró

délután

kertben sétáltam. Az istállók fell arccal

Apor János

jött

ég

a

vörös

:

— Mi baj, János bátyám — kérdeztem tle. Remeg torokhangon — Kilovagoltam Szafíiánon, A dög mak?

felelt

:

rancos volt. Hazahoztam, az istállóban meg-

kötöztettem

nem

és

Ránéztem. a düh

—

addig

ütöttem,

mig vérben

fürdött.

A

szeme zavaros

volt, a

fenekén

csillogott és a pupillája szélesre kitágult

No, János bátyám

Elhallgattam. jó lóval

.

.

.

Az akartam mondani, hogy egy

nem szabad

igy bánni,

de ugy nézett

rám, hogy elhallgattam.

—

Ijedten kérdeztem Valami baja van, János bátyám ?

A vékony, fehér ujjaival végigsimogatta a homlokát és azt mondta :

—

A

fejem

fáj.

Azután otthagyott.

Tudtam,

hogy

a mi-

nisztersége utolsó idejében gyötrelmes fejgörcsei voltak.

gondoltam

Az idegessége tette ilyen bszültté nem tördtem vele.

és

48

Másnap délután puskadurranást hallottam a gyümölcsös fell. Arra mentem. Apor Jáiios állott ott füstölg puskával a kezében és amikor meglátott, mosolyogva intett egy bo-

kor

felé.

—

Nézz oda. Odanéztem. Egy parasztgyerek feküdt a bokorban, a combjából ömlött a vér. Egy csomó alma és körte feküdt mellette nyilván lopni jött be a szerencsétlen. De János bátyám ;

— —

.

.

.

Majd megmutatom én ezek-

Hallgass.

nek a disznóknak.

Kálmán

—

jött oda.

Nézd,

—

mondtam

neki felháborodva.

Kálmán rögtön megértette

a dolgot, vono-

gatta a vállát, azután megnézte a kapálózó parasztfiut .

.

és

mosolyogni kezdett.

Rettenetes

.

volt

ez

az

augusztus.

A

forróság csipö tüzkorbácsokkal csapkodta az

ember

fejét.

A

lélekzet

is

nehéz volt

és az

em-

hogyan vonaglik betegen az agyhségtl. Tébolyító, napszurásos, gyil-

ber érezte, veleje a

kos augusztus volt.

Délben együtt ültem Apor Jánossal. Lustán ültünk mind a ketten és hallgattunk. Ekkor bejött

a házvezetn.

Nagy kerülvel, finoman

és diszkréten, alázatosan,

fontoskodva, szörny-

:

49

ködve

eladta, hogy baj Marinak az egyik szobalánya született az éjjel. Valami hozzá kérem alássan

felháborodva

és

történt a háznál.

lánynak

—

kis

erdészféle

járt

—

A

.

Az Apor János

arca

kipirult.

.

.

Intett

az

asszonynak, hogy elmehet. Majd ö intézkedik.

Mikor egyedül maradtunk, hallgatott. Hát mit csinál a leánynyal, János bá-

—

tyám

—

?

Felém

kérdeztem.

fordult.

Az

arca vörös volt az orra

remegett és rekedten mondotta

—

A

kölyköt széttapossuk.

Meghökkenve néztem venni

a

dolgot,

azután

Tréfára akartam komolyan akartam

rá.

emlékeztetni a liberális elveire, de

nem tudtam.

Újra mondta rekedten, és hörgött a torka

—

Széttapossuk,

A

szemébe néztem

:

szivem verése

és elállott a

az irtózattok El volt borulva a szeme, de ezt

az elborulást egy dühödt, eszeveszett, makacs át. Nem tudtam megmozdulni a birémülettl de világosan, határozottan, zonyosan éreztem, láttam, tudtam, hogy rült,

láng törte

;

rjöng. bolyodott

Bolond. Veszedelmes. .

.

Dühöng.

Té-

.

Fáztam a rémülettl,

jeges

volt

a testem

vacogott a fogam. Felkeltem. Menekülni akartam. Remegett a lábam és alig tudtam

és

:

60 lassú lépésekkel kivonszolni

magamat

a szobá-

amint

mögöttem, benn a szobában nagy lépésekkel rohan fel és le Apor én vágtattam le a lépcsn. János ból.

Hallottam,

;

Kálmánt

Egy

kerestem.

percre

vissza-

rut feladat meghogy az apja megrült. Azt gondoltam, legjobb lenne csomagolnom riasztott

ez

mondani a

és

az

irtózatos,

:

fiúnak,

rögtön elutaznom.

De

mondtam ma-

azt

gamban, hogy ez gyávaság kötelességem, hogy figyelmeztessem Kálmánt. A kapuban találkoztam vele. Kimelegedve, nekihevülve jött az izzó napfényben úszó ;

tarlóról.

Haboztam még egy

Megállitottam.

de azután megersitettem a szivemet. Mindenekeltt, gondoltam, elbeszélem neki

kicsit,

a mai esetet.

Nyugodtan, halkan, óvatosan és gyöngéden, hogy kiméljem az érzékenységét, elmondtam neki. Idegesen hallgatta. És amikor oda értem ... az édes apád erre újra azt mondta :

—

a

;

kölylköt széttapossuk... Akkor Kálmán felém

rította

fordult,

remegve szo-

ökölbe a kezét, reszketett a vékony,

finom orra, a szeme elborult és rekedten mondta

—

Igaza

van

.

.

.

Széttapossuk

.

.

.

Azt

a

kölyköt széttapossuk.

A

szemébe néztem

és

újra

elállott

a

szi-

61

vem verése. A szeme elborult és ez a borulás ugyanaz volt, ami az apja szemét fátyolozta be. Es ezen a boruláson egy lobogó, dühödt, makacs láng lobogott át. A falnak támaszkodtam, hogy össze ne essem ugy bámultam rá. Hogy hasonlított ;

az apjára

.

,

,

Megfordult és otthagyott. Az elmém fáradt volt a rémülettl, de tisztán láttam mindent.

Az apa még ers

volt.

A

csodálatos kiíinomo-

dottság, a tultenyésztettség, a lángelme terhét

Akkor roppant meg. De a már az fia volt. Még kiíinomodottabb, még magasabb rend Csak harminc évig birta. elbirta ötvenöt évig. íiu

.

.

.

És amint remeg testtel a kapuba kapaszkodva állottam és azon törtem megrettent re-

meg

elmémet, mit csináljak, kinek szóljak,

milyen orvost hivassak, hová vitessem ket,

amint

rémült

ha

történik,

gondoltam el, mi ittmaradnak együtt és

irtózattal

ezek

valamikor csak kitör a katasztrófa, egyszerre megindult,

reszket,

a

elborító hála árasztotta

szemet

meg

könnyekkel

a szivemet. Vég-

telenül nagy, gyöngéd, meleg hála az és a iránt,

nagyanyám

anyám

csendes, lomha, polgári vére

amely adta nekem a lassú gondolkozást,

a hizásra való hajlandóságot, az egész áldott, csendes,

békés és biztos középszerséget.

!

STANCI A

szobalány

a

bejött

szalonba

és

jelen-

hogy tálalva van. Tárnok Livia felállott. Felállott a négy férfi is mind a négyen frakkban voltak, a fekete frakkok és fehér ingmellek tette,

;

között

fényben

tüzes

ragyogott az asszony

és aranyfény, dus Tárnok Livia rájuk mosolygott. Egyikük a karját nyújtotta. Tárnok Livia feléje

biborszinü selyemruhája haja.

nyúlt, de egyszerre megállott.

—

—

—

mondta hiszen még egy venOhó, dégem van. Odament az egyik ajtóhoz és átkiáltott rajta :

—

Stanci

!

.

.

.

Sta

—a—anci

Az urak meglepetve néztek

össze

;

Tárnok

Livia hátrafordult.

—

Nem mondtam már

—

kérdezte.

voltak ur

.

.

.

a színházban

?

—

Azt hiszem, mikor az öltözmben

— Nagyságos asszonyom — szólt az egyik — azt mondta, hogy még egy férfivendég

lesz

.

.

.

53

Tárnok Livia nevetni kezdett. Azt mondtam ? Es mégis majd elfelejtkeztem szegény Stancikámról. Sta a

—

anci

— —

!

.

Az

.

.

ajtó mögött lépések zaja hallatszott.

—

Itt

Az

ajtó kinyilott és az urak elámulva néz-

van

—

mondta Tárnok

Livia.

tek a jövevényre. Ketten nyugodtan maradtak,

de a másik kett nevetni kezdett. Az ajtóban egy alacsony, vézna, fekete szakállas, kis ur

Smoking

állott.

mellel.

A

lokcsontjai

alatt,

szemek ültek az

arcát

körül,

puha

volt rajta, fehér, de

ing-

barna arcában, mélyen bent a hom-

;

nagy,

ijedt

fájdalmas

és

a feje kopaszodni készült

rövid,

puha,

fekete

szakáll

már

;

vette

az egész ember olyan volt, mint egy

szakállas, szomorú, megriadt gyerek.

A

mikor

az ajtóból beljebb lépett, látni lehetett, hogy

biceg

is.

— Stancikám, — mondta — jöjjön már. Vacsorázunk. Stanci

odabicegett

hozzá.

Tárnok

Livia

Tárnok

Livia

bemutatta.

—

Bemutatom

az uraknak dr.

Stand Lipótot, az én legkedvesebb barátomat és földi gondviselésemet.

Karonfogta.

— Stancikám, — folytatta — ez

itt

Drágffy

54

Péter gróf, ez Latorcay Géza báró, ez Blankenberg Muki és ez itt Jánosházy herceg. £s most menjünk vacsorázni.

A

társaság bement az ebédlbe.

fre Tárnok Livia

—

Stancika,

rendben

lesz

ült,

—

Az

asztal-

az asztal végére Stanci.

—

kérdezte Tárnok Livia

?

— Igen, — halkan Stanci. — Szegény Stancika, sok dolga volt vele felelte

?

.

.

.

Az urak kérd pillantásokkal fordultak a háziasszony felé és Tárnok Livia mosolyogva magyarázta meg, mirl van szó.

—

Stancika megint az adósságaimat sza-

—

—

Erre minden másfél mondta. évben rákerül a sor. Mert igaz ugyan, hogy állandóan itt van és vigyáz rám, de én szégy'cnlem, ha sokat költök és olyankor hazudni szoktam neki. Amikor azután nagy bajok vannak és engem nagyon zaklatnak a hitelezim és jönnek az els lefoglalások, akkor rendesen bevallom neki a dolgot és megígérem Szegény Stancika ilyenhogy soha többet kor napokig dolgozik ... De azután legalább nyugta van másfél évig. Azaz, hogy azután is én adom neki a legtöbb dolgot, de azok már csak a rendes ügyek Az urak elismeren bólogattak, nagyon bálj^ozza

.

.

.

.

helyeselték a Stanci

.

.

szorgalmát és a herceg.

66

aki

az egyik oldalon szomszédja volt, hozzá-

fordult

—

:

— kérdezte nyujtottan és jóinduLitu önhangon — ügyvéd? Ügyvéd Stanci ur? — Stand — Stanci halkan és szerényen — ha szabad kémem. — Eh pardon, Stand ur — mondta a Eh,

.

.

.

.

herceg.

.

.

.

.

felelte

!

.

!

—

—

Igen

A

vacsora

nélkül elmúlt

—

felelte Stanci.

;

—

Igen.

azután különösebb események vacsora után a társaság szivarra

—

Tárnok Livia cigarettára nemsokra leültek kártyázni. A játékban a

gyújtott

asszony

Drágffy

— nem

nem

Stanci

részt vett.

is

Nemsokára

abbahagyta

a

és

házi-

kártyázott.

játékot

a

fiatal

is.

—

Bocsánatot kérek,

mondta

—

ma

mulattat. Mással van tele a fejem.

Felállott,

odament Stancihoz

és leült melléje.

Nézték a kártyázókat, Tárnok Livia egy-egy pillantást vetett néha feléjük és ketten

k

csendesen beszélgetni kezdtek.

—

Doktor

ur,

—

a

szólt

fiatal

Drágfíy

régóta ismeri a nagyságos asszonyt

— —

Régóta, gróf ur

A

—

—

Igen

;

?

felelte Stanci.

nagyságos asszony

vészn, ugy-e doktor ur

—

.

.

.

csodálatos

?

csodálatos, gróf ur.

m-

56

Csendesen

Tárnok

elbeszélgettek

A játéknak azután vége

éjfél

lett,

Líviáról.

elmúlt és

az urak búcsúzkodtak.

—

Stancikám,

—

maga maradjon még félét,

—

ugy-e

—

Tárnok Livia Alá kell imi minden-

szólt .

.

.

?

Igen. Alá kell imi.

Az urak

elmentek.

Stanci indult, hogy

hozza az Írásokat. Várj még, Stancika

—

—

el-

mondta Tárnok

Livia.

Stanci megállt.

—

Kedves Tárnok Livia.

—

emberek,

—

mi

?

—

kérdezte

—

habozva Stanci bizonyos szempontból azt lehetne mondani, hogy kedves emberek. Tárnok Livia nyújtózkodott és könnyedén megkérdezte Melyik tetszik neked legjobban, Stancikám ? Igen,

felelte

:

— — A Drágffy — mondta Stanczi határozottan. — Nekem — Tárnok Livia halkan fiatal

is

és

felelte

mosolyogva. Nyújtózkodott, behunyta a szemét és be-

lemosolygott

a

messzeségbe. Stanci a hatá-

rozott kijelentése után ismét bágyadt és szo-

67

moru

Csend volt néhány másodpercig. Azután Tárnok Livia felrázta magát a molett.

megrészeged kábulatából és hidegen nyugodtan mondta Most már hozhatod azokat az Írásokat,

solygó,

és

:

—

Stanci.

hozta

Stanci

ket

aláirta

és

az

Írásokat,

Stanci

azután

Tárnok

Livia

hazament.

A

következ napokban nem járt fel olyan szabadon a Tárnok Livia, lakására, mint rendesen. Mieltt felment volna, mindig megkérdezte, felmehet-e. Nyolc nap múlva kiderült, hogy igaza van.

— Felmehetek ma este szinház után — kérdezte telefonon Tárnok Liviától. — Nem, Stancikám, — hadarta az aszszony — kérlek, ma ne gyere, olyan fáradt ?

holvagyok ... és szerepet kell tanulnom hap gyere, drága Stancikám, vagy holnapután, Stancikám .

.

—

Igen

letette

—

.

.

.

.

felelte

Stanci,

és

csendesen

a kagylót.

Egy hétig nem ment fel. A hetedik napon már kérdezés nélkül is megjelent. Tudta,

este

hogy egy hét

elég

id

rá,

hogy a szokatlan

helyzetek megszokottakká váljanak.

ban ott

találta a fiatal

örömmel fogadta

:

Drágííyt,

A

lakás-

aki

nagy

.

68

—

kedves doktor

estét,

Jó

—

ur,

mondta

— de régen nem Lívia már panaszkodott, hogy elhanyagolja. — Kissé voltam foglalva, — mondta Stanci mentegetzve. — De ma velünk vacsorázik — Igen Igenis ... ha olyan szerencsés lehetek — Okvetlenül, kedves doktor járt erre.

el

?

.

.

.

.

.

.

ur.

tizenegykor

Fél

Tárnok

—

Egy

hazaérkezett a sziiiházból

Livia.

—

Stancika hétig

!

.

.

.

mondta

Ez

—

a barátság

utálatos vagy. .

.

.

Stanci tudomásul vette a szidást. zett dolog volt.

ö

Ez

elinté-

ilyenkor diszkrét, és a disz-

kréczióért, amelyet

az

asszony nagy hálával

vesz tudomásul, kijár a nyilvános szidás.

Vacsora alatt sok mindenrl beszélgettek.

A

Stanci

—

hségérl

Tudja-e,

is.

Péter,

— az mind semmi,

—

mondta az asszony

amit maga most tle

lát

.

.

.

Akkor látta volna, amikor négy évvel ezeltt nagy beteg voltam. Ejszakáról-éjszakára itt a szomszéd szobában, mert nem ápolónkben. Drága Stancikám £s mióta ismerik eg5nnást kérdezte

virrasztott

bizott az

a

— Drágffy. — Oh, már kilenc éve. fiatal

!

—

.

.

,

69

— £s hogyan keletkezett ez a barátság Lassan barátkoztak meg — Hogyan — mondta Tárnok Livia — ?

?

?

én

nem

is

tudom már

merkedtünk lassan

.

.

.

.

Egyszer csak megis-

.

valami

.

£s

banketten ...

barátkoztunk-e meg

Stanci

?

hozzám

csatlakozott és rögtön olyan jó barátom volt,

mint most. Másnap már az adósságaimat renDrága Stancikám

dezte.

A egy

!

vacsora véget kicsit,

cira

és

ért,

utána beszélgettek még

azután Tárnok Livia ránézett Stan-

ásitott

—

egyet,

Stanci

felállott.

No, én most jó éjszakát Holnap sok a dolgom. Szervusz, Stancikám,

—

—

kivánok

.

mondta az

asszony.

— Jó

.

éjszakát, kedves doktor ur,

— mondta

a fiatal Drágfíy. Stanci elbúcsúzott

és

elment.

Négy hónap múlva egy

este kisirt szemmel találta az asszonyt. Nem kérdezte, mi a baja óvatosan, vigyázva leült és hallgatott. Kettesben, szomorúan vacsoráztak meg. Vacsora után Tárnok Livia felállott és haragosan ;

mondta Minden :

—

Stanci

férfi

gazember.

helybenhagyólag

sietve beszélni kezdett.

bólintott,

Elbb

azután

színházi pletyka-

00 el és amikor az asszony haragja szomorúsága eképpen engedett kissé, akkor mindenféle egyéb érdekességet adott elö. Éjfél-

kat beszélt és

tájban az asszony

felállott.

—

Köszönöm Stancikám most eredj. Te egy drága kutya vagy Stanci. De minden férfi gazember. ;

A

következ napok elég nyugodtan teltek Az asszony szomorúsága lassan egészen eltnt esténként már jókedven beszélgetett el.

;

Tavaszodott

Stancival.

;

Stanci

jókedv

szokatlanul

néha azonban minden ok nélkül keseren elbúsulta magát. Jött a május és egy meleg májusi estén nyugtalan

hangos,

és

volt,

— nyitva volt az ablak és virágok voltak — az asztalon arról volt hová menjen az asszony nyaralni. — Osztendébe megyek idén — mondta friss

szó,

is,

az asszony. Tavaly ott volt Csillag Balázs, de

akkor még

— —

A

nem

ismertem.

baritonista

?

—

kérdezte Stanci. vele.

A

barna arca lassan

el-

Igen. Tegnap megismerkedtem napokban meghívom vacsorára.

Stanci

sápadt

;

nem

felelt.

A

a fájdalmas, nagy szeme tüzelt, mint

a parázs, de azután elhomályosodott a könnyek-

tl.

Keményen

tartotta

de azután lecsuklott

a

magát egy darabig, feje

és

nem

tudott

61

egészen elnyomni egy felbuggyanó jajkiáltást.

Tárnok Livia

—

bajod

felugrott.

—

Stanci,

—

mondta rémülten

mi

?

válaszolni.

A

Tárnok Livia odasietett hozzá

és

Stanci

nem

tudott

vézna

testét rázta a zokogás.

gömböly, izmos karjával

—

Stanci

szony ott

két

Stancikám, mi bajod az isten

Stanci,

szerelmére

a

átkarolta.

?

nem

birt

egyenesen

mellette

állott

ülni.

Az

ruganyosan,

asz-

délce-

gen, ersen ültében odadlt, odabujt, az aszszony izmos, szép testéhez. Stancikám, mi bajod ? ;

— A Stanci vézna testét rázta a zokogás. — Megint meghivsz valakit, — dadogta — Már megint elbdül, gyerekes meghivsz valakit. — De Stancikám. sirassál.

Álmélkodva nézett le rá. Engedte, hogy hozzádljön, hogy hozzábújjék, és elképedve, álmélkodva bámult le vonagló, vézna vállára és reszket fejere. De Stancikám, mondta gyöngéden, hát én nem gondoltam, hogy ez téged bánt. En azt hittem ... én nem tudtam ... én nem is gondoltam Hát fáj ez neked ?

—

—

.

.

.

62

Stanci

A

felállott.

könyei

puha, fekete szakállába

—

—

Fáj-e

En

—

?

jajdult

kilenc év óta

;

lecsurogtak

a

a két karját kitárta. fel

vagyok

csattanó sírással. itt

.

.

,

És mindig

más Mindig, mindig más Az asszony odalépett hozzá le kellett hajolnia, hogy megfoghassa a kezét. mondta gyöngéden, De Stancikám hát légy okos. Tudod azt ha szerelmes az ember ... De mi nem szeretjük egymást. !

!

;

—

—

—

;

Stanci

felemelte a könyes,

ég szemét

a kivörösödött,

—

De én

szétdúlt

és jajgatva

arcát,

mondta

:

Irgalmas isten, hogy szeretlek és hogy szenvedek.

A vékony

—

szeretlek.

karjaival átkarolta az asszonyt.

—

—

hebegte lázasan, ha csak ha csak szánalomból is szánalomból is Az asszony két fejjel volt magasabb nála. Lenézett rá ellágyuló, nagy meghattotságot Livia,

.

.

.

.

.

.

;

érzett,

és

ö

nagy, délceg, ers, ragyogóan

sugárzóan szép

;

ez

itt,

zokogó

barna,

kicsi,

rut

gyerek. Lenézett rá.

—

vézna,

karjai átfogják a derekat és

sánta, .

.

A

.

szke

szakállas,

Egy Stanci

siró

—

vézna

leküzdve magá-

ban a háborgó idegenkedését, megindultan, nagylelken, egy meghatott, asszonyi, egy anyás mozdulattal, csak szánalomból, most az egyszer nekiajándékozta magát.

AZ IFJÚSÁG Este volt. Az utcán csak néha hangzott

A

kocsirobogás.

számtiszt

A

ült és újságot olvasott.

az

asztal

felesége a

még

mellett

teafzt

emelte le az ég szeszrl. A szobába ekkor hangos nevetés és fütyörészés zaja hangzott be.

— A fiuk — az asszony, A fiuk egy szobát béreltek a lakásból. — Hallatlan, — mondta az asszony — mmden szólt

este

elmennek hazulról.

Mindennap hajnal-

tájban kerülnek haza. Hallgattak.

A

férfi

újra olvasni kezdett.

Az

asszony megszólalt.

— —

Megpróbálom ket itthon hívom ket teára. Jó,

—

válaszolt a

Az asszony beküldte nettel.

—

A

Hamar

A

Meg-

férfi.

a szobaleányt az üze-

jött a válasz

:

urak nagyon sajnálják, dolguk menniök.

fiatal

van. El kell

tartani.

szobaleány kiment.

64

— A szemtelenek. Hogy hazudnak — mondta az asszony, — Dolguk van ... óraéjjel

kor

.

A

.

tiz

.

férfi

közömbösen vont

vállat.

Az asszony

hozzásimult.

—

—

Milyen csúnya ez az élet, mondta hízelkedve mennyivel jobb a mienk. Te is igy

—

valamikor

éltél

?

Most nem

cserélnél,

— Nem, nem, — dünnyögte a

ugy-e

?

férfi.

A szobába behallatszott az ajtócsapkodás, amint a fiuk távoztak, hallatszott vig lármájuk, és a férfi nyugtalankodni kezdett. Nem is tudta, mit érez. Tiz esztendei házassága alatt sohasem volt benne vágy más élet után, mint ez a megaludt, csendes, nyugodt élet.

Sohasem kívánkozott

jos,

lármás, mulató fiatalságába. Most a zajjal

vissza rendetlen, za-

együtt, amely kívülrl hangzott, becsapódott is. Micsoda Soha egy kurjantás, de

a szivébe a fiatalság csikó-kedve élet is ez,

amelyet

még egy hangos

szó

él.

sem hangzik

el

az ajkáról,

soha egy kis parázskedve, egy pici sincs.

Vonja az

igát és rá

mámora

sem nézhet más nre,

mint erre az egyre. Hajh, a lányok jutottak az eszébe ... A duhaj lárma, a tomboló jókedv, poharak, amelyeket földhöz vágtak, tükrök, amelyekbe palackot hajított, cimbalom, amelynek a húrjaiba vad kedvvel csapkodott bele.

;

65

még

Egyszerre nagy nyugtalanság bizsergett

a

vérében. Az adósságok, a zavart és rendetlen

nyomorúságai kiestek az elméjébl, nem érzett mást, mint vágyat a tomboló mámor

élet

A

után.

bor ...

A

lányok.

Letette az újságot és nyuglalanul tekintett körül.

A

nyomott

A

lakást idegennek találta

szk

:

volt

és fojtó a levegje. Felkelt és járkált.

megitták.

teát

edényeket,

Az asszony kiküldte

beszélgettek

De

közben.

a

az

férfi

idegenül és szorongva tekintett szét.

Csendben teltek a percek. Csak legalább kiáltás, egy hangos szó, egy kurjantás verte volna fel ezt a kábitó, kétségbeejt csenegy

det.

Az asszony hamar

Lefeküdtek.

elaludt

becsületes, mély alvással. De a szemmel meredt bele a sötétségbe. A szive izgatottan vert, a homlokán tüzelt és lüktetett

nyitott

férfi

a vér és az ajkait elepesztette egy alvó

tiz

év óta

Csodamódon, érthetetlenül belea vágy a lelkébe. Miért éppen most ?

vágy.

szökött ez

Miért eddig soha

?

A

fiatalok hangja miért volt

ma olyan tüzes, olyan riasztó, olyan Nem tudta. De érezte, hogy meg kell ha mozdulatlanul marad

itt

fiatal

?

halnia,

a békében, a csend-

ben, a gyötrelmesen tiszta rendben.

A

fiatalság

lázas robogását hallotta az éjszakában, a szivé-

ben

ifjú

forradalom, tavaszi vihar zajongott

Biró Lajos

:

Glória.

3

66

Hová

és korbácsolva kergette.

innen

a

:

rendbl

?

Csak

ei

innen;

és a tisztaságból.

Felugrott, óvatosan, csendben, de gyorsan

öltözködött

fel.

Láza volt

és didergett, félt,

de

szöknie kellett kifelé.

Lábujjhegyen ment

ki a szobából. Kijutott

a kapim. Ott állott az utcán. Hideg volt, de az

éjszaka fagyos levegjét a megszabadulás örö-

mével

szk

Nem nyomta

szitta be a melle.

szoba.

Ez

itt

a szabad, a

friss,

többé a a vad

éjszaka.

Elindult.

Még támolygott

és bátortalan volt,

de kivilágított mulatótanyák hittak. Átcsapott

mámor vágyának

rajta a

a lángja és lihegve,

elepedve, rohanva nyitott be az ajtón.

Bort Szomjasan öntötte le az italt és a második pohár már villámló ködöt bontott .

.

.

az elméjére. Cigányt ... el és

A régi nótákat

huzattá

a másodiknál a földhöz vágta a poharát.

Leányt ... A mámoros, csikó-kedvü, vak vad tombolás vizébe elmerült.

és

Teltek az órák. Változatosságot csak a zaj-

ban hoztak, de a mulató ember egyre jobban megfeledkezett róla honnan jött, mi van mögötte, mi van eltte. Ujjongó vad fiatal gye:

rek volt, akinek nincs gondja a múltra és nincs

gondja a jövre, aki csak a zajos, nótás, boros, édes, piszkos jelennel tördik.

67

Hajnaltájban érzékenykedni kezdett.

—

Gyuszi,

umak

nézel

—

sirt

a cigánynak,

—

te

nem

engem.

Bankókat szedett el

és a cigány hajlongva

bizonykodott, hogy igen. Ráborult az asztalra.

kétségbeesve

Szerelmes nóta ölelte körül és

valami lehullott csillagot, valami elhervadt virágot, valami szép szerett. Lassan világosodott kint. A hajnal fénye belopta magát a szobába és a mulatós ember básiratott

nata nagy haragra vált.

A

csalfa

ni

szivet, a

szívtelen embereket és a hivatal rabszolgaságát

egyforma keserséggel szidta. Soha nem érzett haragos indulatok támadtak fel a lelkében. A rabszolga keser lázadóvá vált, a félénk hivatalnok korai

köteked

A betéved

betyárrá.

vendégeket haragos

mérte hogy min-

pillantással

végig és harsogva, elszántan Ígérte,

den zsidóval végezni fog. Reggel lett. A bort már nem is birta. A pezsgs üvegek felsorakoztak mellette, de az italt nagy tócsákba locsolta ki. Bánatosan meredt a világosságba és zavaros, nagy, nagy keserség kinozta. Bizonyos volt benne, világ gyalázatosan

van berendezve

hogy ebben a dologban tennie

A

cigányok elmentek.

getett

maga

köré.

Keser

Azután

hogy ez a és tudta,

kell valamit.

haraggal néze-

fizetett.

Minden pén-

:

68

Adós is maradt még. Kiment Valami nagyot kell cselekednie,

zét otthagyta.

az

utcára.

ebben bizonyos Elindult.

A

volt.

Az óróra

Fél

tekintett.

kilenc.

hivatal felé tartott. Ingadozva haladt elre,

de az útja biztos és kiszabott ut volt. Lassanként tisztába jött vele, mit kell cselekednie. A hivatali szobája eltt elhaladt. Átment a hosszú folyosón és benyitott a polgármesterhez.

Az

ott ült az Íróasztalánál és csodálkozva

tekintett rá.

Az

elszánt

egyik

ember odalépett az

kezével rátámaszkodott

Íróasztalhoz,

az asztalra és

a másikat figyelmeztetleg emelte

—

Te vén

hangon,

—

te

pióca,

—

szólalt

határozott

kopasz vérszopó.

A polgármester dühösen ugrott férfiú

fel

meg

határozottan fol5rtatta

fel.

Az

elszánt

:

—

Tudd meg, hogy kivel van dolgod. Úrral van dolgod. Rongyos szabó-ivadék, úrral van dolgod.

A

polgármester

gyanakodva

azután méltatlankodva mondta Hisz maga részeg.

hajolt

feléje

:

— Kiment és egy szolgát hivott be. — Ültesse be egy kocsiba vigye haza, — és

mondta

A

a szolgának.

szolga karon fogta a részeg embert, aki

69

megzavarva tekintett az Íróasztalra. Kocsiba A hideg leveg megcsapta ket. A kocsi robogott. A részeg ember valami határozatlan aggodalmat érzett. ültek.

Hazaértek. Az asszony sikoltva futott elébe.

A

szolga elment.

Az asszony

sirt.

A

lakás nagy

rendje és tisztasága újra körülfogta a

férfit.

Most egyszerre érezte, hagy valami botor ostobaságot követett el. Lelkifurdalása támadt. Félt. Az ifjúság lángja és láza valami nit és gylöletes csábitóként állott eltte. Ugy érezte, hogy csellel és erszakkal ragadták ki csendes házából a bolondos, ifjú zajba, amelyhez gyenge, és öreg már. Reszketve fogta meg az asszony kezét és keser bnbánattal, részegen zokogott Azután újra hozzásimulva a csendes lakáshoz szepegve, sirva, mélyen elaludt.

A

FELELSSÉG

Hárman voltunk a szobában Veszprémi Kálmán doktor, az unokatestvére és :

Mátyás, én.

Veszprémi az idegességérl panaszkodott,

azt mondotta, feladja a vállalatát és egészen

visszavonul az üzlettl.

A

szobalány ekkor egy

névjegyet hozott be. Veszprémi elolvasta és kedvetlenül húzta

el

a száját.

— Ki az — kérdezte Kálmán. — Garzó — Veszprémi. — Minek fogadod — kiáltotta haragosan. — Ne fogadd. Dobasd ?

•

felelte

!

Kálmán ki.

Nem

szabad gyöngének lenned. Ilyen dolgok tesznek aztán idegessé. Dobasd ki.

— Azt nem tehetem —

mondta Veszprémi.

hogy vezesse be. Garzó bejött. Hosszú, fekete kabát volt rajta, a kabát két szárnya felfelé libbent, amint végigIntett

a

szobalánynak,

jött a szobán.

lámzó,

szke

libeg,

A

járása egészen különös, hul-

nesztelen

hajat hordott és

szürke szemei voltak

;

járás

szke az

volt.

Hosszú nagy nyugodt

szakállat

arca

—

;

71

állapotban tusé

—

szenved

mint egy Krisz-

volt,

ha nevetett, csúfondáros volt, mint egy

;

Kezet fogott Veszprémivel és mánnal, azután velem. Bemutatkozott Garzó Olivér.

vércséé.

Kál-

:

—

Ugy

hogy felemelte a karját

fogott kezet,

magasra, azután egy

széles,

vonalban leeresztette

és a

az ember ujjaiba

csolta

lendül, de szelid

puha ;

ujjait belekap-

óvatosan,

mintha

valami érzékeny, kényes tárgyat fogna meg. gondoltam. És furcsa Furcsa ember

—

—

neve van. Garzó leült,

—

mondott pár

szót

az

idrl,

azután hozzám fordult. Olvastam az ön legutóbbi novelláját

—

mondta

jóakarattal.

Elképedve néztem furcsán

ismerkedik.

— rá.

—

Nagyon rossz volt. Ez a furcsa ur egészen

Garzó

magát.

—

nem

zavartatta

—

mondta határozotön súlyosan vétkezik önönmaga ellen, tan. ha kényszeríti magát az Írásra. A rossz óráiban ne Írjon, akármennjnre szüksége van is pénzre. Vannak emberek, akik birják ezt a kényszer-

Nagyon

—

rossz volt

munkát, ön nem birja. Válaszolni akartam, de Garzó nem engedett. Általában szörnységnek tartom, hogy ön az utóbbi idben elhagyja a régi, derék, be-

—

72

csületes irói elvét

akar ön

a

:

a tiszta artisztikumot. Mit

szociális

igazságok

hirdetésétl

?

Bízza azt a vezércikkekre.

Megint válaszolni akartam, de Garzó ekkor egyszeren, simán, halkan elfordult tlem és amire megszólalhattam volna, leült egy székre, egészen odarukkolt Veszprémi elé és halkan és nyomatékosan magyarázni kezdett neki valamit. Félrehúztam Kálmánt.

—

Te, Kálmán,

—

mondtam

csoda ember

—

Ez

?

ez. Mi ez ? író Ez gépügynök.

?

neki

Tanár

— Lehetetlen. — De igen. — Rokonotok — Egy unokatestvérünket

?

—

mi-

Muzsikus

?

?

vette

el.

Ránéztem a szke emberre. Elrehajolt a széken, egészen rá Veszprémire, aki a karos-

székébe beledlve, sápadtan, bágyadtan hall-

A Veszprémi arca mindig fáradtabb, mindig halaványabb lett, a Garzóé eg3T"e pirosabb es egyre mozgékonyabb, A Krisztus-arc

gatta.

összekuszálódott a vércse-arccal, a két szürke

szem dühösen csapkodó lobogott.

— —

Te,

—

lánggal,

mondtam Kálmánnak

ember nem egészen épesz. Persze hogy nem

—

tévelyegve

—

ez az

mondta Kálmán

73

haragosan,

— Az apja

is

bolond volt már. Azért

keresztelte Olivérnek.

Veszprémi ekkor felállott. Verejtékes volt a homloka. mondta pénzt Hát jól van, Öregem, nem adhatok neked, mert nincs. De aláirom

—

—

a váltót. Garzó

—

kivett a zsebébl egy kék odament az Íróasztalhoz, ki-

felállott,

váltóblankettát,

teritette a blankettát, tollat

mártott be és oda-

adta Veszpréminek. Veszprémi

és enge-

leült

delmesen aláirta a váltót.

Garzó zsebretette. Köszönöm, mondta halkan kedves vagy. san, Azután felénk fordult.

—

—

—

és elegán-

— Kálmán fiam, — mondta — hallom, hogy

peched fiunál.

dást.

volt.

Nem

Blamiroztad magad a ismerted

fel

Koller-

a mellhártyagyulla-

Elhagytad a punkciót. Nagy oktalanság,

öregem. Aki

nem

bizik a fülében, az legalább

anatómiát tudjon és merjen szumi. Mosolygott. Vércsearca volt. Kálmán elsápadt dühében. Garzó azonban nesztelenül

puhán megfordult

—

Nem

és jóindulattal

tesz semmit.

Nem

mondta

lehet

:

mindenki

lángelme.

Kezet fogott Veszprémivel, egy széles és puha Biró LaJoB

:

Glória.

3a

74

mozdulattal köszönést intett nekem. Kálmánra rá

sem

három

nézett, azután puhán, halkan,

hosszú, hullámzó lépéssel kiment a szobából.

Egymásra néztünk. szólalt

Hallgattunk.

Kálmán

meg elsnek.

— Mennyit alá neki — Az összeg mellékes — mondta Veszprémi irtál

?

kényelmetlenül.

— Nem mellékes. Tudni akarom. — Mellékes. — Nem Ezer Tizezer !

.

.

?

.

Harmincezer ? Veszprémi igent

?

intett.

Kálmán

Húszezer

?

összecsapta

a kezét.

— Hallatlan. Borzasztó, Hiszen akkor nem a bolond,

hanem

te.

Veszprémi szégyenkezve fordult el leült, azután bátran mondta De most igazán zseniális terve van. Mindig zseniális tervei vannak, de mindig van valami hiba bennük. Most nincs. Megmagyarázta. Egy uj ekekonstrukciója van. Gyárat akar csinálni. Ezzel ;

:

— —

—

bven van hitele, hogy az üzletet vigye. Nemsokára azután elmentem Kálmán velem jött és az utón mondott még néhány szót a pénzzel megcsinálja és akkor

;

Garzóról.

75

—

Egészen bolond

— mondta. — Veszedel-

mes, mint egy veszett kutya, a lábadba harap

minden ok

nélkül.

Nemcsak pénzt

Veszprémit tönkre

teszi.

hanem

ráfek-

zsarol ki belle,

szik az egész életére. Beleavatkozik az üzletébe,

hogy kivel éríntkezzék, még az sem türí, hogy a maga utján járjon. Csakugyan zseniális, néha elragadóan kedves is. De ha az orvostudomány elrehaladottabb rákényszeríti,

Ízlésének

volna, ha az észrevevései

nem volnának

dur-

mint egy favágó munkája, szóval, ha nemcsak akkor állapítaná meg a közveszélyességet, mikor valami már dühöng, akkor ezt az embert régen tébolydába csukták volna. Ezután elváltunk, öt hónap múlva egy napon felmentem Veszprémihez. Az arca fáradt volt, vák,

megviselt, elkínzott.

— Mi bajod — kérdeztem tle. — Itt volt Garzó. — Mit akart — Pénzt. A hitelviszonyok rettentek, ?

?

kap sehol

—

Adtál neki

—

Aláirtam.

— — —

nem

se hitelt.

Mennyit

?

?

Tízezret.

Szegény öregem, drága ez a rokonság.

—

mondtam

—

kicsit

76

—

De olyan

ember

zseniális

—

Veszprémi melegen.

Nem

—

mondta hogy

tehet róla,

ilyen rosszak a viszonyok.

Négy

hét

múlva egy

reggel berohant

hozzám

Kálmán.

—

— Vedd a kabátodat — kiáltotta izgatotton. Gyere velem. Azonnal. — Hová Minek — Veszprémihez. Barátja vagy, segits meg?

?

menteni.

Vettem a kabátomot. Kálmán rohant

kifelé.

— Mi baj van — kérdeztem útközben. — Ott van nála Garzó — lihegte Kálmán. — Tönkre ha nem gátoljuk meg. — Mit akar tle — Az ekéjérl kiderült, hogy alko?

teszi,

?

zseniális

nem

Most azt hogy Veszprémi adjon annyi pénzt, amennyivel fenntarthatja a gyárát. Addig, amig az ekéjét tökéletesiti ... A hitelezi megrohanták Százezer koronán alul beszélni se lehet csak szántani

tás,

lehet

vele.

akarja,

.

.

.

velük.

Felértünk Veszprémiékhez. Kálmán rohant befelé,

—

én a nyomában.

A

szoba túlsó sarkában

nyilván állandó hátrálás után bekergetve,

beszorítva

—

ült

a karosszékébe görnyedve

Veszprémi. Ijedten, kinzottan, sápadtan. Eltte ráhajolva, kigyúlt szemekkel Garzó.

:

77

Mikor beléptünk, Veszprémi boldog megkönnyebbüléssel pillantott ránk. Garzó hátrafordította a fejét, szólni akart, azután mosoly-

gott egyet és egészen vércse-arc lett az arca

azután elfordult. Minthogy

;

nem szabadulhatott

tlünk, legalább nem tördött velünk. Halkan beszélt még egy ideig Veszprémi azonban felállott és félretolta. Kiszabadult. mondta Édes öregem, ezt nem ;

—

tehetem.

A

két váltót, a harmincezrest és a

tizezrest úgyis

összeget

—

—

vonok

ha most ilyen óriási üzletétl, vagy ha veszek igénybe, akkor maga-

én fizetem el

ilyen óriási hitelt

a

;

magam

mat teszem tönkre. Magamat

és

a családomat.

Garzó hátralépett egyet, az arca pirossága a szeme tévelyegve lobbant egyetkettt, azután elnézett a Veszprémi feje fölött eltnt,

és rekedten kérdezte

— —

:

Hát az én családom ? Nektek mondta Veszprémi nagyon melegen itt vagyok én. De mi lesz, ha én is tönkre megyek ?

—

—

Garzó még mindig elnézett a feje fölött és halkan belemondta a levegbe De én ezzel akartam megszerezni az els :

—

milliót.

Veszprémi nagy jósággal készült

mondani

valamit

78

— Hja fiam

.

.

.

Garzó azonban ekkor már ránézett, a és tiszta és

arca

njoigodtabb

hangon, felemelt

fejjel,

határozottan

lett,

nyugodtan mondta

—

pillan-

az

biztosabb

tása

:

Ezért az összeomlásért te viseled a

fele-

lsséget.

Veszprémi elhlve nézett rá

nyomta a hangját

— Ezért

Garzó meg-

;

:

az összeomlásért és

minden követ-

kezményéért. Isten és ember eltt.

Veszprémi remegve tiltakozott De hisz ez rültség Hogy beszélhetsz ilyent ? Garzó acélélességü hangon mondta tovább, bele az arcába, a vádat Te vagy a felels azért, hogy én belementem ebbe a vállalkozásba. Veszprémi szólni akart de nem tudott. Te vittél bele mondta Garzó keményen és pattogott minden szava. Te vittél bele és most szándékosan romokba döntd, hogy :

—

.

:

—

—

—

engem

is

—

a romjai alá temessen.

Veszprémi leveg után kapkodott. Ezt nem lehet tovább hallgatni Kálmán.

—

— mondta

Odament Garzóval.

közéjük.

Szembe akart

Garzó azonban rá sem

megfordult és kiment.

fordulni

pillantott,

79

Veszprémi a homlokát simogatta a szemét.

— Ülj

—

le,

Veszprémi

mét

—

csak

és

dadogva tudott

:

mondja

Azt .

.

— hiszen elájulsz.

leült,

Megszólalt

beszélni

—

Kálmán

hátradlt, lehunyta a szefájdalmasan nyögött. Késbb rám

és

nézett.

bele

szólt

lehunyta

és

.

.

.

hogy

én

.

.

vittem

.

.

—

Hisz ez rült, ez tébolyodott

szólt

közbe Kálmán.

— Igaz, ez rült — mondtam én

is.

Kálmán ezután egy pohár cognacot Veszpréminek, sürgette, hogy utazzék

el

adott vala-

hová. Veszprémi magához tért és én elmentem.

Ez déleltt olvastam az ltte magát

volt.

esti

Délután hat órakor azt

fbe

lapokban, hogy Garzó

és meghalt.

Rohantam

fel

Vesz-

prémiékhez. Az elszobában elmondta a szoba-

hogy az ur délután nagyon

lány,

a

eljött

Kálmán doktor

rosszul lett,

ur és az hozott két

professzort.

Bementem.

A

szalonba

a

hálószobából

keserves jajveszékelés hangzott be, egy üldözött

embernek a

Kálmán Mikor

—

sikoltozása.

kifelé

visszajött,

Mi történt

?

kisérte

a

két

professzort.

rémülten kérdeztem tle

:

:

80

— Idegláza van. Délután ezt a levelet kapta. Levelet vett ki a zsebébl, átadta. Olvastam.

A levél alatt a Garzó aláírása, A levél szövege ez »Egy negyed óra múlva fbe lövöm magamat, A halálomért Isten és ember eltt te viseled a felelsséget. Te vittél a romlásba. A kiöml vérem reád frecscsen. Nyomorultul fogsz elpusztulnia

Elszörnyedtem.

— De hisz ez egy rült egy eszeveszett. — Az

volt,

egy tébolyodott,

volt.

A A

hálószobából keserves nyögés hallatszott.

hideg futott végig a hátamon.

—

Hogy van Veszprémi

?

—

aggódva.

—

Nyomorultul fog elpusztulni

Kálmán

a fogai között.

kérdeztem

—

mondta

EGY HÁZASSÁG Gylölöm

Gylölöm

a szerelmi dráruákat.

a bordarepeszt sóhajtásokat,

a

rémes fog-

csikorgatásukat, az ádáz lihegéseket, a búgó felhördüléseket, a szörny arcrángásokat, a nagyszer gesztusokat, mindent, a mi vonag-

—

lás,

bosszú,

öles,

öngyilkosság.

Gylölöm

a

szerelmi tragédiákat.

Ha

iró volnék, királyi biztosságu és határ-

talan erej,

újra irnám a világliteratura ösz-

drámákat és melodrámákat, a tragédiákat és balladákat, Othellótól a nagy Galeottóig és Dantétl Bürgerig. Megmutatnám a tragédia másik oldalát paródiát, szes szerelmi eseteit, a

;

emberek rengea szerelmi dráma meg-

igen, paródiát irnék róluk, az

nének a nevetéstl

és

halna szégyenletében.

így csak gylölni tudom a hangos és harsogó szerelmi eseteket. És szeretni Konc Miklóst, a barátomat, a vidéki doktort, a bölcs, jó doktort.

*

82

Konc Miklós földim

A

és

iskolatársam volt.

gimnáziumba jártunk, a mikor egy napon Miklós azt mondta nekem, hogy ö meg fog házasodni. Kinevettem. Te szamár, mondtam neki egy tizennyolc éves ember egész bölcsességével megházasodni butaság. Terheket venni magadra, nyolcadik

—

—

—

magadat, gyerekeket eltartani Ostobaság feláldozni a szabadságunkat.

lekötni

nem

tudott

támadt fel bennem. Te Te talán már vendbeli feleségedet.

— — —

.

.

engem termémeggyzni, de gyanú

Miklós védte a házasságot szetesen

.

!

ki

;

szemelted a jö-

is

Igen.

Ki az?

Nem

akarta megmondani. Titkolózott. Hosz-

után

kettnk

szas

faggatás

véri

barátságára hivatkozva és az én baráti

végre

a

megmondta

titoktartásomra bizva

—

Kölner Annuska. Kölner Annuska is földink volt

lánya,

a

Miklósék szomszédja.

test-

:

:

A

a tanítónk

szomszéd-

ság összehozta ket, sokat beszélgettek, nyári

éjszakákon együtt sétálgattak a ház eltt az

akácfák alatt

;

— k

eljeg^'ezték

magukat.

Kölner Annuska ekkor tizenöt éves volt. Miklóssal azután felkerültünk az egyetemre.

83

Az egyetemi medikus. én jogász lettem, évek kissé eltávolitottak bennünket egymástól, mert én mulattam, pedig tanult de ;

barátságunk változatlan maradt. Szerelmi dolgokban én ekkor jutottam el a ggös cinizmus, a minden nben bestiát látó bölcsesség éveibe és valahogyan ugy éreztem, hogy Miklósnak is mocsak

térben

távolodtunk

el,

a

solyognia kell az ö »eljegyzésén«.

A

második

év végén azonban, húsz éves korunkban, ugy volt, hogy másnap együtt utazunk haza. Hivtam Miklóst egy éjszakai kóborlásra.

— Nem mehetek — mondta. — Miért — Tudod, hogy én vlegény !

?

vagyok.

Elbámultam. Azon bámultam legjobban, hogy nincs zavarban, a mikor ezt mondja. Hogy nem szégyelli az érzelgsséget, a hségét, hogy nem szegyei komolynak és tisztának lenni. Miklós azonban nem zavartatta magát hu3z évemnek semmiféle öreg bölcsessége

által,

hanem nyugodtan és egyszeren elutasított. Ekkor lassankint kezdett nekem imponálni a nyugalma, a hsége, a következetes, tiszta,

szép Szép,

Érdekldni kezdtem

szerelme.

Annuska

iránt.

komoly,

Tizenhét

barna,

éves

lány.

délutánját vele töltötte. És

volt

Miklós

Kölner ekkor.

minden

Annuska minden-

84

rl

tudott, a mit Miklós olvasott, a mit látott,

a mi tanult. Annuska járatos volt a szövet-

tanban

és

a kórbonctanban.

Ekkor egészen feladtam a kételkedésemet

—

egyébés a csendes gúnyolódásomat és ként összes cinikus és leánylenéz elveimet berendeztem a lelkem egy szögfeimtartva

—

letét az

Annuska

való

iránt való respektus, a Mik-

bámulat

lós iránt való

szeretet

és

a mindkettjük iránt

számára.

Lassanként,

mint

a

a huszadik év határtalan bölcsességét az

id

bellem, egész kultuszt csináltam az

kiölte

Annuska

és a Miklós tiszteletébl,

ket

tar-

tottam a legszebb, legderekabb, a boldogságot legjobban megérdeml emberpárnak. Azok is voltak. Okosak, kedvesek, jók, derekak, szorgalmasok. Annuska otthon dolgozott,

olvasott és tanult. Miklós pedig csodá-

kat müveit az egyetemen. így év.

Annuska

tizenkilenc

telt el

éves

lett,

még

két

Miklós

huszonkett. Ekkor meghalt az Annuska apja. Egyedül maradtak az anyjával és valami koldusnyugdijból kellett élniök.

Annuska dolgozni

Nem

olyant, a miért bizonyít-

tanult

semmi

készült.

ványt kapott volna, hát varrni akart. Ekkorra azonban három kérbe akadt. El akarta venni az a fiatal tanitó, a ki az

apja helyére jött

;

86

megkérte a kezét egy keresked, aki özvegy volt és a két gyerekének anyát keresett és el akarta venni egy Kulin Mihály nev bérl, egy gazdag ember, egy ötvenéves agglegény, aki a kocsijáról látta meg, a mikor egjszer a házuk eltt elhajtatott. Annuska clutasitotta ket. Az anyja és a rokonsága, szegény, éhes emberek, nekiestek és reggeltl estig és estétl reggehg gyö-

ember ;

törték

biztatással,

szemrehányással.

váddal,

Annuska trte az ostromot, bár minden nap a szemére vetették, hogy miatta kell otthon száraz kenyeret enni. Az anyja és a rokonsága ekkor rávetettek magukat Miklósra. Hogy Miklós t csak bolonditja, hogy ott fent éli a világát, hogy eszeágában sincs t elvenni, hogy amúgy is a szolgabirókisasszonynak udvarolt már a nyáron Annuska állotta .

.

.

az ostromot.

A

Miklósról

szóló

hirek

azonban

egyre

piszkosabbak és egyre aggodalmasabbak lettek, ugy hogy Annuska négy hónap múlva,

márciusban végre irt egy kétségbeesett leveMiklósnak az Isten szerelmére, jöjjön

let

:

haza.

Miklós megmutatta tén

—

megijedtem. Mit csinálsz

?

—

nekem a

levelett.

kérdeztem tle.

szin-

86

—

—

Még nem tudom, mondta. Halvány volt és nagyon komoly. — Te mit gondolsz ? kérdezte tólem.

—

—

Istenem

Sokáig

.

.

.

En nem tudom. azután

hallgatott,

elbúcsúzott

tlem,

—

—

ne

Miklós,

mondtam Halkan

—

nem

Ne

csinálj

semmi bolondságot

neki.

nyomatékosan

és

...

félj

válaszolt

semmiféle

én

:

bolondságot

csmálok.

Harmadnapra mondta, mi

rá visszajött otthonról.

történt, és én

nem akartam

Nem

kérde-

zsködéssel bántani. Egy hét múlva azt olvas-

tam az újságban, hogy Annuska eljegyezte magát Kulin Mihálylyal. Simi tudtam volna a

dühös keserségtl.

Aznap

este eljött

hozzám Miklós.

— Olvastad — kérdezte. — Igen. — Elmondom neked, — ?

—

hogy mi

mondta halkan

történt.

Leült és elmondta.

—

A

mikor hazaérkeztem, Annuskát ret... A bestiák nagyon meggyötörték. Gyulladt volt a szeme a szakadatlan sirástól. Zokogva fogadott és azt mondta, hogy ha másképp nem menekülhet, ö meghal

tent állapotban találtam

.

.

.

87

Megfogtam a kezét, leültettem, megnyugtat* tam és csendesen és okosan, mint a hogy mi egymással

megbeszéltük,

szoktunk,

beszélni

Elször is megállapitottam, Se hogy meghalni nem. Csak a halál nem együtt, se külön. Az élet túlságosan nagy érték, és mi egymásnak tartozunk egy szép és boldog élettel Tehát meghalni nem. De akkor mit ? Én most feleségül nem vehetem Még nagykorú sem vagyok, az apám nem egyeznék mit

tenni.

kell

!

.

.

.

.

bele

.

.

.

Elszökni

?

.

.

ö

.

.

.

elszöknék velem,

el-

jönne velem pap nélkül és anyakönyv nélkül.

A

szegénység

forintból,

nem

volna baj,

abból a pár

a mit otthonról, kapok, megélnénk

egy hónapos szobában. Vagy én elhagynám

—

—

mondjuk egy hátha év múlva megDe egy halok ? Hátha itt hagyom t, mieltt törvény szerint is a feleségem lett volna ? És ha akkora másodmagával lesz ? És hogyan vigyem bele ilyen veszedelmes és ilyen tisztátalan én dologba ? Errl is letettünk. De akkor mit ? Várjon rám? Az éhezés nem volna baj, de az an5^a és rokonai gyötrését nem birja ki. Sokáig gondolkoztunk, szeretettel, njoigodtan és aggódva vizsgálgattuk a dolgot, és megállapíaz egyetemet és keresnék

dijnokságot.

.

.

.

t

tottuk,

megy.

hogy

a

legokosabb,

ha

6

férjhez

88

—

Ezt

tam neki

ti

állapítottátok

—

meglepetve.

Ezt

meg

?

te

—

kiáltot-

tanácsoltad

?

—

Igen.

Rábámultam. Végre tem.

— —

Értem

Nem

—

azt

hittem,

hogy

mondtam.

—

érted

válaszolta

Miklós

ér-

—

mostantól fogva három évig én a közelébe sem

megyek. Nem is fogimk találkozni. A nyári szünidre sem megyek haza, nehogy véletlenül találkozzam

vele.

— Akkor nem értem. — Abban állapodtmik

ÍZ

meg, hogy mert ez állapot trhetetlen állapot és mert vala-

minek történnie kell, ö menjen férjhez. Három év múlva én elmegyek érte és elhozom a férjétl.

— —

Elhozod a Igen,

.

.

.

akorra

lesz

állásom,

akkor

el-

hozom a férjétl. Ezért együtt választottuk ki a kéri közül azt, a melyikhez hozzámenjen, Kulint választottuk, nemcsak azért, mert gazdag ember, hanem azért, mert Annuskát nagyon szereti és valószinüleg gyöngéd lesz hozzá és különösen azért, mert öreg ember, ötven éves és Annuskának az irántam való hsége egy percig sem lesz kisért ésben. ;

89

Ugy elbámultam ezen a magyarázaton, hogy egy szót sem tudtam szólni. Miklós azelment.

\itán

A

még

dolguk

sokáig foglalkoztatott. Las-

azonban megállapodtam abban, hogy ezek megcsalták magukat. Nem maradnak 1-: három évig távol egymástól, hanem nagyon

sankint

találkoznak majd.

is

maradnak,

távol

Ha

pedig három évic

akkor

el

felejtik

is

egy-

mást.

azonban nem

Miklós

jött

velem

következ nyáron. Ekkor Annuskát

is

haza a láttam

—

mint lánykorában. De Miklós azonban soká. a következ nyáron sem jött haza és Annuska továbbra is lányos maradt egy szelid, komoly, szép barna lány. Es ez igy maradt a harma-

Olyan

párszor.

hiszen

ez

nem

volt,

—

tart

:

dik

nyáron

is.

Ezen a harmadik nyáron, szeptember végén azonban egy napon hazajött Miklós, Járásorvos lett Gömörmegyében. Eljött hozzám. Kocsival volt.

—

Gyere

ki

velem

—

mondta

—

a Kulin-

tanyára.

Felültem a kocsira és kihajtottunk a Kulintanyára, Miklós a kocsit

már

az országúton

megállította.

—

Nem

vagyunk

vendégek,

—

mondta.

90

Gyalog mentünk fel a házba. A verandán találtuk Annuskát. Eljöttem Annuska, mondta Miklós. mondta Annuska. Igen, Miklós, Ekkor jött Kulin i\Iihály. Barátságosan fogadott bennünket. Leültetett. Es hogy miért

ott

— —

—

jöttünk

—

?

—

Miklós igen röviden elmondta.

Három

évvel ezeltt abban állapodtunk

meg Annuskával, hogy én három év múlva eljövök érte. Most eljöttem érte és magammal viszem.

Kulin jMihály dühbe akart jönni. Nekem mondta Miklós nyugodtan

—

— — igen kellemes volna, ha ez az ön beleegyezésével történhetnék meg.

ennek igy

kell

Ha

ön belátná, hogy lennie. De mindenesetre meg-

történik az ön beleegyezése nélkül

is.

Kulin Mihály haragudott, Miklós mondott még egy pár megnyugtató szót neki, azután

Annuskának Annuska Annuska leakasztott a veranda

odaszólt

—

:

öltözködj,

fogasáról

egy vászonköpönyeget, egy olcsó porköpönyeget, feltett a fejére egy két hatos érték szalmakalapot és a porköpönyegben és a szalmakalapban eljött velünk. Három perc múlva hajtottunk hazafelé.

91

£n tudom, hogy ennek ága-boga van. Másképpen ez.

De

is

a

dolognak

sok

történhetett volna

igy történt. Es mert igy történt és mert

a világ legboldogabb házassága, a világ leg-

szebb családja igy

lett

meg, joggal gylölöm

a íelhördüléseket és az arcrángásokat, mind' nt, a mi bosszú, ölés, öngyilkosság, mindent, a mi szerelmi tragédia.

EGY BÁTOR LEÁNY

— El fog venni, — mondta a leány büszkén. — Igazán — kérdezte az asszony meglepetve. — Mi történt? — Még semmi sem történt. De már ?

bizo-

nyos vagyok benne. Miért?

—

A

leány körülnézett, nincs-e valaki a köze-

azután elbeszélte jó barátságban voltmik, a távoli rokonság révén tegezdtünk nagyon jó lükben,

—

:

Eddig

.

barátságban

voltunk.

Szinte

.

.

túlságosan

jó

barátságban voltunk, mert soha egy percre sem melegedett fel, soha egy percre sem zavarodott meg. Képzeld nyugodtan elbeszélte .

,

.

nekem, hogy sohasem fog megházasodni, az asszony csak zavarná, nyugodtan, szépen, elkelen akar élni és tovább akarja gyjteni a képeit és a régiségeit olyan leány ugy sincs aki le tudná kötni, mert abban a leányban eg3nitt kellene lennie egy szehd leány szelid-

t

;

t

93

ségének és egy vad asszony vadságának.

A

mit

én iigy sem értek, mondta . Az asszony ránézett a leányra és a leány

mosolyogva bólintott

—

A

:

kitnen

mit én természetesen

Az asszony csóválta a nevetve beszélte tovább

fejét,

értek.

a leány pedig

:

—

Eddig azonban nem történt semmi. Tegnap azonban az történt, hogy egy kicsit hanyagul ültem a diványon és a jobb vállamról lecsúszott a ruhám, a lila batisztpongyolám. Szabadon maradt a nyakam és a vállam. Fel akartam támaszkodni, hogy megigazítsam, de ekkor egyszerre láttam, hogy odanéz, A vállamra. Ugy maradtam. Az asszony szörnyködött és a leány nevetve mondta

—

:

Beszélgettünk

.

,

,

beszélgettünk

id

alatt a

,

,

.

és

szemembe az egész vállamat nézte. Már reszketett a

alig nézett eg^'szer is a

;

jobb karom, a melyre rátámaszkodtam, alig bírtam már frissen és graciózusan tartani

magamat, de összeszorítottam a fogamat és ugy maradtam több mint egy félóra hosszat. És a mi a legnehezebb volt, ugy kellett tennem, minta nem látnám, hogy a vállamat nézi. Ártatlannak kellett lennem egy szelid leány és egy vad asszony keverékének. :

94

— Hallatlan — mondta az asszony — vagy képes.

A

— Miért —

mutogatni

válladat

?

leány nevetve.

felelte a

mikre

!

— Mi-

kor olyan szép a vállam.

II.

—

—

Ma a karomat mutattam meg neki mondta a leány. Hogyan ? kérdezte az asszony. Hogyan De naiv egy teremtés vagy te. Hát felvettem a könny kimonomat. Azután, amikor már eleget beszélgettünk, ásítottam

— —

egyet,

—

!

felemelt

karral

nyújtózkodtam egyet,

b ujjaim ráhullottak a vállamra

és én nem hajtottam visza ket. Otthagytam ket. Sza-

a

badon volt az egész karom. És ö ? ö ott ült velem szemben és kipirult az arca és csillogott a szeme és hevesen beszélt és közben folyton a karomat nézte. En kinéze-

— —

gettem az ablakon, felelgettem neki, finoman csevegtem, ábrándos voltam és közben arra vigyáztam, hogy vissza ne hulljon a karomra a kimono ujja.

—

—

Micsoda leány vagy te mondta némi megbotránkozással és sok elismeréssel az aszszony.

!

D6

—

Micsoda leány vagyok ? Olyan, mint a mint a milyen te is lettél volna, ha merted volna. Te is azt akartad, hogy elvegyen az urad. Én is azt akarom, hogy eltöbbi. Olyan,

vegyen.

— —

De nem

is

szereted.

Eléggé szeretem arra, hogy hozzámehes-

sek.

— —

Es elvesz ? Tegnap megkért, álljak fel, hogy az alakomat megnézhesse. Es azt mondta, ha fest volna, elveaae engem feleségül, hogy a El.

modellje legyek. III.

— Most mondd meg, — szólt a leány türel— mit tegyek Pár nap múlva

metlenül

?

mindnyájan hazautazunk ha addig nem történik valami, akkor sohasem történik semmi. En ugy akarok innen hazautazni, hogy már a menyasszonya legyek. Azt akarom, hogy megkérjen, azt akarom, hogy megkérjen, azt akarom, hogy megkérjen És hogyan akarok ezt csinálni ? kér;

!

—

—

dezte az asszony.

—

Hiszen éppen ez

tanácsot.

Azért

mit csináljak

?

az,

amire tled kérek

vagy asszony. Mondd meg,

86

— Várni £n bevártam, mig az uram megkért, öt évvel ezeltt még igy csináltuk. — Libák voltatok. Várni, várni, amig 6 kell,

is

kegyeskedik elérkezettnek látni az idpontot.

En már

— —

elérkezettnek látom.

Hát mennyire vagy Mennyire

?

vele voltaképpen

?

El van kábulva.

Messzire.

Mikor a vállamról lecsúszik a ruha, és én tisztán és ártatlanul nézek a szemébe, olyankor mintha egy kicsit mindig részeg volna.

— Hát akkor mit akarsz — Siettetni akarom a dolgot. ?

meg

volna

valamire,

Egy

lóditásra

szükség, egy energikus lendítésre,

nem tudom

mire

.

.

.

magán és egy mozdulattal végigintett magán a nyakától a cipjéig En már nem tudok mit adni. Végignézett

:

—

még, azután a leány elhallGondolkozva bámult maga elé, egy-

Beszélgettek gatott.

szerre odacsuszott az asszonyhoz.

—

Te,

mondta neki egészen halkan hogy ha egyszer meglátna engem

mi volna, véletlenül ugy .

—

.

.

—

—

Hogy

.

.

ruhátlanul

.

érted ezt

?

—

.

.

.

.

.

.

kérdezte megdöb-

benve az asszony.

— lanul

Szent Isten, de ijeds vagy .

.

.

:

hát ruhát-

mint a Canova hercegnje.

97

— Nem szégyelled asszony. — Nem. A szoba

magad

I

—

kiáltotta az

is meleg. Es mért szégyelném magamat nem vagyok én csúnya, Es nem is volna az ugy, hogy én szándékosan mutatom meg magamat. ;

— —

Hanem Oh,

?

naiv

te

lélek.

Mondtam már

:

vé-

Csak igy van értelme. A meglepett tartózkodás, a meglepett szemérem Hát mit takarsz csinálni ? kérdezte letlenül.

!

—

—

bámulva az asszony. Holnap déleltt megmondom

—

neki, hogy hozzám, mert aludni akarok. Úgyis tudom, hogy azért átjön. Eddig még mindig átjött. Egyszer aludtam, akkor megvárta mig felébredek. Most is ugy lesz, mintha aludtam volna. De elfelejtem bezárni az ajtómat. Tudom mikor jön. Es a mikor jön, meg fog lepni engem, éppen átöltözködben, éppen két ruha közt, álmosan, nyújtózkodva, gyanútlanul, az ajtónak hátat fordítva Elég idt adok neki rá, hogy megnézzen, azután hátrafordulok, sikoltok egyet, ö kimegy, el van kábulva ... El lesz kábulva. Kérlek, mondta az asszony könyörögve ne csináld ezt. Miért?

ne

délután

.

.

jöjjön

át

.

— — —

Biró Lajos

—

:

Glória.

4

. .

.

98

— rültség. — Jó vége

Nem

szabad.

Nem

lesz ... a legjobb

lesz jó vége.

vége

lesz

.

.

házasság lesz a vége. IV.

—

Mi

történt

—

?

kérdezte

az

asszony

izgatottan.

A

— — A

lány kisirt szemmel nézett

Holnap Miért

elutazik,

Mi történt

?

nem

lány

—

fel

felelte

rá

:

halkan.

?

válaszolt.

— Benyitott hozzád — — Igen. — Es ugy történt — Igen. — Es És

az

kérdezte

?

asszony.

.

.

.

.

.

.

,

.

minden

?

?

?

A

.

leány újra simi kezdett és zokogva borult

az asszony nyakába

—

:

Este egészen hideg volt hozzám, újra

rokoni hangon beszélt velem és mikor én azt

kérdeztem, azt

mondta

— —

volna

ban

nem .

.

tetszem-e neki, azt

Mit mondott

...

.

.

.

.

?

mondta

hogy sohasem hitte hogy annyi hiba van az alakomaz aktomban csupa elrajzoltság és

Azt .

mondta

.

vonalhiba

.

.

.

.

.

SZERELEM

A

— A fejét

Kit

még

—

?

kérdezte Ország.

felesége fölhúzta a vállát és

megrázta a

:

—

Azt hiszem, nincs más. Ország összehajtotta a papirlapot, amelyet a kezében tartott. Ekkor hirtelen megszólalt Viola

:

—

Papa kérlek, még talán Kláray Gézát. Az asszony csodálkozva nézett rá, Ország pedig elhúzta a száját

— —

:

Kláray ? Ugyan kérlek Az én kedvemért, mondta Viola hatá!

.

.

.

—

rozottan. Belepirult a merészségébe, de bátran

az apja csodálkozó arcába.

—

Istenem

!

.

.

.

Kláray

!

— mondta Ország

panaszosan.

— —

Mi kifogásod van

nézett

ellene

papa

?

—

kér-

dezte Viola elszántan.

Utálatosan szép

fiu.

Imádja magát

imádtatja magát. Elbizakodott komédiás.

és

100

—

Hiszen neked barátod, papám, Viola sértdötten.

— — —

— mondta

Barátom ? Tegezdöl vele. Egy banketten összetegezdtem vele. Hajnaltájban. Amikor már a cimbalmossal is tegezdik az ember. Az nem jelent semmit. ,

.

.

Viola habozott, a földre nézett, azután

kapta a

—

föl-

fejét.

Mégis

.

.

.

Kérlek, papa ...

Az én ked-

vemért.

Ország meglepetve nézett rá, kutatva nézett a szemébe egy ideig, azután gondolkozva kibontotta a papirt és elvette a ceruzáját.

—

Hát ha te minden áron akarod,

lassan,

—

— mondta

meghivjuk.

Beleirta a listába a Kláray nevét.

múlva megvolt az

Két hét

Kláray ragyogott, szép volt, diadalmas volt és imádtatta magát a tizennyolc éven aluli leányokkal és a harminc éven felüH asszonyokkal. A leányok között ott volt Viola is. Ország elámulva nézte. Mi történt ezzel az okos, kedves terem-

—

téssel

?

—

Viola

kérdezte magától.

egész

vált,

este,

egész

éjszaka,

hajnalig

nem nem vehette észre, soha fetlünvé nem

Kláray körül figyelt rá,

estély.

volt.

Ügyesen

csinálta, aki

mindig tudott a maga számára még egy-

101

két

csacsi

leányban vagy buta asszonyban Kláray körül

fedezetet találni, de egész este volt.

—

Milyen ravaszakká lesznek, az ilyen ked-

—

becsületes leányok,

ves,

gondolta Ország

csodálkozva.

Egész éjjel figyelte a leányát és reggelfelé elhlve állapitotta meg Kacérkodik vele Egy percre meghökkent, egy fél percig boszankodott, azután mosolyogva válaszolt ön önmagának arra a kérdésre, mi történt ezzel az :

—

!

.

.

.

okos, kedves teremtéssel.

—

—

Szerelmes

Egyszeren

!

— mondta magában nevetve.

szerelmes.

még

mulatságos-

magában

— a tündér-

Elgondolkozott és egy ideig

nak

—

találta a dolgot.

Titánia,

királyn, aki

— mondta nem

hogy a szerelmese

látja,

szamárfejet hord.

Reggel

felé

azonban elmúlt a jókedve. Kláray

ekkor menfélben volt és Viola ideges lett, majdnem izgatott. Az arcán kétszer-háromszor is végigsuhant egy nagy szomorúság. Ekkor Országnak is elment a jókedve. Mikor azután egyedül maradtak és Viola szótlanul elbúcsúzott tle és vonagló arccal a szobájába sietett,

akkor szomorúan mondta

:

.

:

102

—

A

kis

leányom szerelmes

:

nagyon, komo-

lyan, fájdalmasan szerelmes.

Meghatotta és bánatossá tette ez a gondolat, a szive megmelegedett és ellágyult, tele lett szeretettel és részvéttel és amikor lefeküdt és elaludt, ez volt az utolsó gondolata :

—

Viola, kedves, okos,

jó

kis

lányom

.

.

következ hetekben egyszerre kedvet színházba járásra. Ország látta, hogy kapott a ez a kedv világos összefüggésben van azokkal Viola a

a darabokkal, amelyekben Kláray játszik. Azt megtudta, hogy Viola a korcsolyapályán is mindennap találkozik Klárajrval. Es amikor a leány egyre szótlanabb és egyre sápadtabb lett,

egy napon félrevonta

:

— Viola, kis lányom — mondta neki lyan és gyöngéden — szerelmes vagy

komo-

?

A

leány lehajtotta

— —

Igen, papa,

—

—

az apjára.

föl

halkan.

felelte

Hát mit búsulsz azon

szeretettel.

habozott, azután

fejét,

könnyes szemmel nézett

— mondta Ország

?

£n nem bánom

...

Én

hozzá-

adlak ahhoz, akit szeretsz.

A

leány könnyes szemmel nézett rá és vo-

nagló ajakkal, kétségbeesve fakadt ki

— —

Ki

?

De nem

vesz el, papa Ki ? kérdezte Ország méltatlankodva. Ki nem vesz el ?

—

!

;

103

A

nem

leány

válaszolt, csak az ajka resz-

ketett.

—

Ki

— kérdezte

?

A

—

Ország még egyszer mélKláray ? Kláray ?

—

tatlankodva.

leány igent intett.

De

?

kérdezte

— Hogyne venne

Ország.

legyen

—

fölháborodva Boldog lenne boldog ... ha hozzá mégy. Miért ne miért

is

el ?

.

.

.

venne el ? válaszolta Viola reszket Oh, papa, hát ne légy olyan naiv. Nem vesz hangon, el, mert nem szeret. Nem kellek neki. Asszonyoknak udvarol. Az asszonyok elkényeztetik.

—

Nem

—

—

kellek neki.

Ország ekkor elbámult, bólintott egyet-kettót Három hónap és csendesen elszomorodott.

múlva egy éjszaka

találkozott Klárayval. El-

vitte magával.

—

Gyere,

—

mondta neki

—

ma

éjszaka

veled akarok lenni.

Kláray keveset ivott, a hangját kimélte Ország azonban szaporán hajtogatta a poharakat és hajnaltájban élni kezdett a becsipett

ember minden

—

nak,

Szép

—

fiu

— mondta

de jóizlésü asszonynak

hetel te.

—

jogával.

vagy, fiam,

Miért

?

—

Kláray-

nem

tetsz-

kérdezte Kláray meglepetve.

,

104

—

Mert

olyan

utálatosan

szép

fiam. Mert olyan elbizakodott,

fiu

vagy,

szamár komé-

vagy fiam. Mert ez a szép fejed belül olyan mint a tök. Vannak nk, aki számára veszél5rtelenebb vagy, mintha el-hátul púpos diás

üres,

lennél.

—

nk

Kik azok a

?

—

kérdezte

Kláray

fölfortyanva.

—

Kik ? Kik ? Sokan vannak. Az én lányomat nem félteném tled, ha tizedmagaddal volnál férfi a világon. Az 6 számára te

.

.

.

veszélytelen vagy.

— —

Miért? Mert okos leány. Egész életében ujság-

mvészek

irók,

között

élt.

ö

tudja,

hogy ami

szépet a szinpadon mondasz, azt Shakespeare találta ki,

belül nincs

nem

Es hogy

te.

a szép fejedben

semmi. Az kinevet téged. Az mulat

rajtad.

— —

itt

Miért nevet ki

?

— kérdezte sértdötten

Kláray.

Kinevet, mert feszengsz, mert illegeted

magad, mert regényes és költi akarsz lenni, mert szívdögleszt pillantásokat vetsz magad köré Nevet rajtad. Vihog a hátad mögött. Kacag. Hahotázik, hogy a könnyei csurognak. Mulatságosabb szinház vagy neki, mint akár.

.

.

melyik színház

.

.

.

:

:

:

105

Kláray dacosan elbigyesztett szájjal nézett elé. Ország ekkor részeg emberek módjára megölelte, megveregette a hátát, biztosította róla, hogy szereti, azután másról kezdett beszélni. Nemsokára azután haza is mentek. Viola másnap piros arccal, csillogó szemmel és ragyogó jókedvben jött haza a déli sétáról. Ország megkérdezte a feleségétl Mi hozta olyan jókedvbe ezt a leán)^ ? A felesége utána nézett Violának, elég messze van-e már, azután megsúgta Azt hiszem az, hogy a korzón hozzánk-

—

maga

—

— —

csatlakozott Kláray.

Ország szótlanul bólintott. Egy hét muIva félrevonta a leányát mondta neki Viola, kis leányom, egy tanácsot akarok adni. Hallgasd meg, ne válaszolj rá semmit, de fogadd meg. Higyj

—

—

—

benne

Ez

és ne térj

el

tle, akármi történik

a tanács az, hogy ne hódittasd

könnyen. Akármilyen nehéz célzásokra. Akármilyen nehéz

ne válaszolj

:

:

is.

meg magadat a

ne adj egyenes

nevess minden gyöngéd szón. Ez nehéz, de tedd meg. Es ne valld be, soha, hogy már három hónappal ezeltt szerelmes voltál. Soha ne valld be, hogy vártál, epekedtél. Ha igent mondanál, választ.

Akármilyen

Biró Lajos

:

Glória.

nehéz

:

'^

^

106

légy leereszked

;

kegyességbl mondd

az

ki

igent.

A

nem

leány bámulva hallgatta és

szolt.

—

—

Fogadd meg a tanácsomat, Megfogadod Ország még egyszer.

A

—

—

leány habozott egy Igen,

Nyár

—

mondta

?

kicsit.

mondta azután bizalommal. egy napon Ország a kapuban

elején

találkozott Klárayval.

—

vála-

— mondta

Szervusz,

neki,

idben gyakran van hozzád

—

az utóbbi

szerencsénk

.

.

.

aminek én egyébként nagyon örülök mondta Kérlek, kedves bátyám, .

—

.

.

—

Kláray meghajtott fejjel, kicsit alázatosan és minthogy egészen veszélykicsit gúnyosan

—

vagyok Ország ugy

telen

.

.

.

tett,

mintha

gondolkoznék,

azután nevetve mondta Ah, a téli szincerizálásomra gondolsz ? Remélem, nem haragszol érte. A bor beszélt :

—

bellem.

—

Dehogy haragszom,

—

mondta Kláray

mosolyogva.

Nyár

elején, két nappal a nyári utazásuk Kláray bekopogtatott Országhoz. Ragyogott a büszkeségtl. Kedves bátyám, mondta csendesen és

eltt,

—

—

lOT

diadalmas mosolygással megkérni a Viola kezét. Ország

bámulva

és

fölállott

— bátor vagyok tled

Kláray diadalmas mosolygással

hajolt

elre,

a bámu-

állta

lást.

—

—

Nagyon megtisztel, amit mondasz, meg végre hidegen Ország, de én nem

—

szólalt

rendelkezem a leányom kezével. Viola teljesen szabad ura az elhatározásának. A Kláray diadalmas mosolygása erre még fényesebb

Fölemelte a fejét és halkan és

lett.

ggösen mondta En a Viola engedelmével jöttem hozzád. ö már igent mondott. Az Az lehetetlen, kiáltotta Ország. :

— — le-he-tet-len — Ugy

—

!

.

.

—

Teljesen lehetetlen

.

látszik,

mégis lehetséges,

!

— mondta

Kláray ggösen. Ország kisietett a szobából. Kláray utána ment. Benyitottak Violához,

— Viola, — amit Kláray — Igaz, — ?

kiáltotta Ország, ,

.

Viola mosolyogva.

felelte

Hihetetlen,

—

hittem volna. Viola

menni egy

.

,

hittem volna.

.

igaz az,

,

Ország összecsapta a kezét.

—

—

!

hogy

mondta .

.

.

te

Hogy

—

ezt

sohse

te hozzá akarsz

hozzámenj

.

.

.

sohse

:

:

108

Kláray megfogta a Viola kezét, megcsózeng hangon mondta Szeretem, £s 6 is szeret. Azután ismét egy diadalmas mosolygással

kolta és mélyen

—

hozzátette

—

:

Amint

nem

látod,

nevet

ki.

Az esküv eltt Ország még

egyszer lelkére

kötötte a leányának, hogy sohase árulja

el

milyen szerelmes volt és milyen régóta volt szerelmes

meg

azután

;

fiatalok elutaztak

;

volt

az

esküv,

a

hat hét múlva hazajöttek,

beköltöztek uj lakásukba és jókedven, bol-

dogan

megkezdték a házas-

elégedetten

és

életet.

Félév múlva egy napon Violának ki volt sírva

a szeme.

— A

Mi bajod

?

asszony

fiatal

Végre bevallotta tegnap

nem

éjjel

jött

.

— kérdezte tle Ország.

.

:

nem

—

nem jött haza .

akarta megmondani.

azért .

.

mert a

sirt, .

Hát mit

csinált

?

Hol

volt

?

—

Ország.

— — —

Nem

.

reggeli nyolc óra volt, mire haza-

vetdött.

—

férje

várt rá hajnalig.

tudom, nem mondja meg,

kérdezte

—

sirva Viola.

És miért ment Nem tudom.

el

egyáltalában

?

felelte

:

109

— — — — —

Történt közöttetek valami

Nem

.

Mi történt Semmi.

Nem

hogy

azaz

.

.

.

.

?

Mondd meg, mi

igaz.

?

.

történt.

Viola rövid faggatás után elmondta, mi történt.

Gézának állandóan ugy

hogy a felet, ki-

fájt,

sége valamikor nevetségesnek tartotta

t

nevette

miatta

.

.

.

Ugy

.

.

.

fájt

ö. Viola, végre

beszélgettek

nem

is

szerelmes

papa

.

.

;

.

.

Ezt mondtad neki komolyan. Igen,

megsajnálta, meg.

.

.

bizalmasan

.

—

—

panaszkodott

.

sohasem nevette ki t, régen azt, hogy kinevette csak a

igaz,

találta ki

.

ekkor megmondta neki, hogy

.

belé

is

.

tegnapeltt

esett rajta a szive,

ez

neki

papám,

?

—

kérdezte Ország

— mondta az asszony sirva.

— Nem kellett volna tennem. Te megmondtad. De mikor ugy

szeretem. Mikor örömet akartam

neki szerezni vele.

Ország gondolkozott egy

mondta

—

kicsit,

azután ezt

:

Mindenekeltt

:

ne

sírj.

Ne

legyen vörös

ne Akármilyen nehéz csinál Akármilyen vele, mit a férjed. tördj nehéz legj'en jókedved. Akármilyen nehéz nevess. Meg tudod ezt csinálni ? a szemed a sírástól.

:

:

110

— ha —

Meg

kell

.

.

.

— mondta

meg,

.

.

Viola sirva

—

.

Kell.

Ország egy hét múlva egyedül találta Klárayt. nem volt otthon. Barátságosan üdvö-

Viola

füstölt.

—

Igaz

gyújtott

szivarra

leült,

zölte,

—

is,

meg

szólalt

—

azután,

hamarosan elváltok, mi ? kérdezte Ki válik el?

—

— — — —

csendesen

és

hát

Kláray bá-

mulva. Ti. Viola

meg

te.

Mi? Igen,

Azért

ti.

nem

kell

Én szívesen látom a dolgot

nünk.

haragban len;

jobb békésen,

urasán, szépen szétmenni, mint csúnyán együtt élni.

—

Violának

jobb így.

is

De nekünk eszünk ágában

sincs elválni.

£s miért volna ez Violának jobb ? nem voltatok Hát kérlek

—

!

.

.

.

máshoz valók

.

.

.

.

Nem

.

.

voltál

ti

neki

te

egy-

való

ember.

— —

Miért ne lettem volna én

szeretett.

És

?

.

.

.

Engem

szeret.

— mondta Ország kicsinylöen és egy kézlegyintéssel. — Te életre-halálra Szeretett

!

.

udvaroltál neki, kicsit.

De

ez

nem

.

.

hát

is

az igazi.

fölmelegedett egy

.

111

Kláray ekkor felugrott és hevesen és gúnyosan és diadalmasan kiáltotta

—

:

Es ez nem az igazi ? Hát nagyon tévedsz. En még rá sem néztem, Fölmelegedett

tlem még egy mes

volt

?

jó szót

belém.

elbb. Amikor a

Egy

.

sem

hallott,

félévvel,

már

tiz

.

szerel-

hónappal

te állitásod szerint kinevetett.

Végigsirta az éjszakáit, olyan szerelmes volt.

—

Micsoda meséket mesélsz te itt összekérdezte Ország bámulva. Kitl vissza ? hallottad te ezt a rémregényt a féléves és egészéves szerelemrl és az éjszakai sírásokról ?

—

kitl

Tle

—

—

Kitl? ?

—

—

Kláray.

kérdezte

kiáltott diadalmasan.

magától.

—

—

Tudod Hát tle.

Bevallotta.

—

Ah, ugy ? Tle ? Ország elkezdett nevetni, hangosan nevetett egy ideig, azután bólintgatott a fejével és csöndesen mosolygott maga elé. Hallgatott. Kláray

elbámulva nézte. Ország makacsul hallgatott makacsul mosolygott.

és

— Mit nevetsz kérlek — idegesen Klára3^ — En csak mosolygok. — De min — Csak ugy. ?

mondta végre

?

Tovább mosolygott. A Kláray könyörgésére végre megmondta, min :

,

112

—

Hát te habozás nélkül elhitted neki azt a romantikus történetet a szerelmérl, az éjszakai sirásokról

—

?

.

— Te

.

.

—

Igen,

sem fogod

te megérteni,

asszony, milyen egy

— —

Kláray ebámulva.

felelte

boldogtalan komédiás

Miért

?

te,

hát soha-

hogy milyen egy okos

elkel ni

lélek

?

— kérdezte Kláray zavarodottan.

Miért ? Miért ? Hát nem érezted meg az els percben, hogy hazudik. Hogy összehazudj a az egész regénykét. ki mindent.

Hogy

el

Hogy

a kedvedért talált

akarja felejtetni az okos-

ságát, a felsbbségét. Szó volt arról ugy-e,

6 kinevet téged

hogy

?

— Igen. — Es 6 letagadta — Igen. — Milyen kedves,

?

milyen jó tud egy ilyen és finom dolog ez. El akarja felejtetni, hogy kinevetett. Talán maga is el akarja felejteni. Erlködik, hogy

asszony lenni. Milyen gyöngéd

valami igen

tiszteletreméltó

téged. Erlködik,

alaknak lásson

hogy szerethessen. De nem

fog sokáig sikerülni.

— —

Miért? Mert mégis csak szamár vagy fiam

£s ö azt

látja.

Egy

.

.

darabig takargatja

maga

még

ilyen

eltt, azután csak rájön.

Egy

ideig

113

g\'öngéd, kedves hazugságokat talál ki, azután

kinevet. Mint leánykorában. Utánozta, hogyan csókolsz kezet és hogyan nézel a nk

ujra

körül és hempergett a kacagástól.

Egy másodpercre hozzátette

—

En

elhallgatott, azután sietve

:

csak azt akarom, hogy ha váltok, a

válás csöndes legyen, uras,

elkel.

Kláray komoran és szótlanul nézett maga elé Ország nemsokára fölállott, barátságosan ;

jókedvén ment el. Másnap déleltt fölkereste a leányát

búcsúzott és

ldéssel kérdezte

— —

és érdek-

:

Mit csinál Géza

?

Tegnap óta egyre azzal zaklat, igaz-e, hogy el akarok tle válni. Igaz-e, hogy lenézem. És te ? Nem adok határozott választ. Mosolygok. így van jól. És ? Viola fölállott és jókedven, nevetve és örömmel mondta Tegnap egész este itthon volt.

— — —

:

—

:

AZ ÁLOM Azon az estén eszünkbe.

— Szegény

fiu,

jutott az

— mondotta Miklós, — ilyentnt

nyár közepén

táj ban,

Tamás

véletlenül

el.

Hátradlt a székében, szivta a szivarját és gondolkozva mondta Máig sem tudom, mi oka volt az öngyilkosságra. Elttevaló nap találkoztam vele az orfeumban pezsgzött és széles jókedve volt. Másnap este azután a botját és kalapját találták meg a Lánchídon. Es jött a levél Imre bácsihoz, hogy gyengének érzi magát az életre :

—

;

.

...

A

.

.

nyári estében, dus vacsora után jól

érezte magát az egész család. Nem jó ilyenkor nagy gondolatokkal megerltetnie magát az embereknek. Nem szólt senki. Késbb Margit szólalt

meg

:

— Hátha nem halt meg A társaság megmozdult — Ah, nevetséges, ostobaság — is

haragosan.

?

mondották

:

Hü

—

A

holttestét

nem

találták

szolt a makacs Margit. — Hátha

meg él

—

vála-

valahol

el-

Olyan extravagáns volt mindig. rejtzve Most felzúdult mindenki és a lány erre elhallgatott. Azután másról kezdtünk beszélni és elfelejtettük a dolgot. Kellemes volt egjütt .

.

.

üldögélni a langyos éjszakában, beszélgetve és

szivarozva.

Egy órakor feküdtünk

le.

Rosszul aludtam.

Zavaros álmaim voltak Tamásról, a Dunáról, és reggel fáradtan ébredtem fel. Lementem a kertbe reggelizni. Ott volt az egész család, de mindenkinek rossz kedve volt.

A pompás és

étvágytalanul piszkálták

reggeUt

a fonott nádszékeken kényelmetlenül

szengtek. sóhajtott

mondta Az

—

Nem

fe-

igen beszélt senki. Végre Miklós

egyet

nagy elhatározással azt

és

:

éjjel

Tamással álmodtam.

Riadt pillantások szegezdtek reá. Ezeket a

gyáva pillantásokat látván, Miklós kiegyenesedett, felemelte a fejét és most már csak azért is de hogy a lelkén is könnyitsen emelt és határozott hangon beszélni kezdett A Lánchid felé mentem és ö egyszerre szembejött velem. Egy cseppet sem voltam

—

—

—

meglepetve

és

Szervusz «,

—

is

egészen

mondta

és

nj'ugodt

kezet

volt.

fogtunk.

116

Azután szokása

szerint idegesen karon fogott

lassan a Dunaparton. Egy mentünk, azután azt mondta <>Ti azt hittétek, hogy én meghaltam .« Erre nem tudtam semmit válaszolni, ö újra hallgatott és azután komolyan folytatta »Nem

és

elindultunk

ideig szótlanul

:

.

.

:

illettem én bele a családba.

Az anyám

a millióját és azután meghalt. halt

és

én

elhozta

Apám

meg-

is

egyedül maradtam köztetek.

Ti

ersek voltatok, hangosak, kemények, engem pedig gyengévé és álmodozóvá tett az anyám örmény vére. Ugy kellett volna lennie, hogy tiközületek

valamelyiké

legyen

£n hiába erlködtem, hogy

a

éljek

millió

vele

fárasztott és kimentett a múlatás, az

:

.

.

.

el-

umak

átengedtem nektek a milliómat. « Újra hallgatott ekkor és én gonmeg van-e halva vagy dolkozni kezdtem csakugyan elrejtzött valahová öt évig. Néztem az arcát olyan sápadt, barna volt, mint mikor utoljára láttam, a szeme fáradt, kékgyürüs ell kilátszott két nagy foga. A szalmakalapja is olyan volt, a piros nyakkendje is. ö igy válaszolt a gondolatomra ii>Nem vagyok meghalva. Átengedtem nektek a milliót és ti birtokba vettétek. Én gyenge voltam és elpusztultam, jöttetek, ti, akik ersek vagytok. Ti tudtok urnák lenni, tudtok mulatni levés,

az

élet.

Ezért

:

:

;

:

117

De engem nriegsiratni nem tudtatok. Amikor árva lettem, az egész család vigyázott

és élni ...

rám, nevelt és dédelgetett. Mikor megjött a hire, hogy elpusztultam ki siratott meg en:

gem

?

Hullottak könnyek, mert érzékeny az

és olyan szomorú halál az a Dunában ... De ki zokogott értem ? ki gyászolt engem ? Azt mondtátok a második napon már

emberi sziv

:

szegény

íiu,

talán jobb igy neki

!

—

és a bir-

tokra gondoltatok és a kastélyra és titkosan

jobb igy nekünk. Kinek ha én eszébe jutottam ? Ki beszélt rólam másképpen, mint vállvonogatással, ki emlegetett másképpen, mint valami extravagáns bolondot ? Ki nem örült a vagyonnak, amelyhez juttattalak és ki gondolt rám csendes és fájó szeretettel e mellett ? Pedig az volt a szivetekben

:

sajgott a szive,

engem a

ti

fajtátok ereje pusztított

ki,

ez a

nagyétvágyú és keményfogu nép lökött az életbl. És ime, már a rózsalugasomat is akarjátok pusztítani, hogy tenniszpályát

szívós, ki

ki

csináljatok a helyén

.

.

.«

Miklós lázasan és töredezve, de végül han-

—

kiabálva beszélt, mint akinek el kell monmásokat is kinozva dania mindent, ami a szivén van. Az egészséges, ers és számos család sápadtan hallgatta. A jólét élvezése mellett sohasem jutott

gosan

és

magát

és

—

118

gondolatuk a részvétnek és a szánalomnak. Acélos egészségüket sohasem bántotta a túlvilág gondolata, de most a zavaros álom zavaros eladásából transzcendentális rejtelmek

suhogtak ki jeges áradással. Ez megzavarta és megdöbbentette ket. A félelem felkeltette a lelkifurdalást és általa a részvétet.

Miklósnak könnyek jelentek meg a szemében és rekedt hangon mondotta Többet nem álmodtam. :

—

Margitból görcsösen tört ki a zokogás.

Az

egyik asszony csendes, mély sirásba kezdett és a

reggelizasztal

körül

sirt

az egész család

után emészt, fájdalmas

Es öt esztend szinte bánat, keser könnyek, görcsös zokogás siratta meg az elköltözött, gyenge eltelte

és

halottat, akire öt évig

gyászolással.

nem

gondolt senki igaz

KEPÉK Az Andrássy-ut sarkán találkoztam Peredy Gyurkával. Nagyon megörültünk egymásnak. Kiderült, hogy Gyurka azért jött fel Pestre, hogy megint kimúlássá magát egyszer istenigazában. Otthon igy télen nincs dolog

hozott egy csomó ezrest, a felének

már

;

fel-

a nya-

kára hágott. Eddig Gyurkáról volt szó. Most

reám került a

—

sor.

Milyen lapnál dolgozol most

?

—

kér-

dezte Gyurka érdekldve.

Megmondtam Nagyszer

—

neki. !

—

kiáltotta

hiszen az az én lapom.

Mit

Írsz bele

?

En

is

örömmel

—

azt járatom.

— Vezér czikket. — Azt én nem olvasom. — Egyéb aktuális czikket. — Nem, én azt sem olvasom. — Igen sok — Nem, — mondta Gyurka szomorúan — tárcát.

én azt sem olvasom.

.

120

— Hát mit olvasol a lapban — kérdeztem tle. — Az idjárást — G)nirka örömmel. — Az a fontos a gazdának. Es az csak a ?

felelte

ti

lapotokban van meg.

óvakodtam

Gyurkát

felvilágositani

róla,

hogy az idjárás más lapban is megvan, csakhogy náltmk könnyebben található meg egy tipográfiai

tréfa

lemondtam

arról

következtében,

hogy

is,

de

egyúttal

irói és ujságirói ki-

meggyzzem t. Az ö életérl kérdezsködtem inkább az érettségi óta alig találkoztunk. Az élete ? Gazdálkodik, télen válóságomról

;

néha

már

feljön Pestre kimulatni

az egészet

a fene

—

hogy megházasodik

A Mcsarnok

— van —

Ide

magát, de utálja

az lesz a vége,

;

—

^gye

meg

.

értünk.

elé

mégy ?

.

— kérdezte

Gyurka.

—

Mi

itt ?

Képkiállitás.

Gyurka

rámnézett,

azután

megnézte

a

bejáratot, azután megint rámnézett. Nyilván-

való volt, hogy habozik.

— — —

Gyere be, no

—

—

mondtam

neki.

Bemenjek ? kérdezte gyanakodva. mondtam neki biztatóan. Be hát, Most ugy sem tudsz mit csinálni. Nincs még orfemn.

—

121

Még mindig

— —

habozott.

—

mondtam. GytTc be, Zene ? Akkor bemegyek.

Végigjártuk

delmesen

termeket.

a

ásitozott,

-

-

Zene

Gyurka portré,

tájkép,

van.

is

veszefigurális

szerencsére jött egyik sem érdekelte kép azok felvillanyozták kissé. egy pár aktkép mondta leereszkeden, nem No, is olyan unalmas, mint gondoltam. Az öreg Loredan Róbert gyjteménye egészen megnyerte a tetszését. Egy egész szoba, karcsú lábak és tele meztelen ni testtel karok, niganyos mellek, sima hátak, megfeszült derekak, rózsaszinü, virágzó, üde hus ;

:

:

—

—

—

;

.

.

.

Megállott egy kép eltt, a mely alatt csak ez állott

:

A

Lygia,

képen izmos

férfi

tart a

vállán egy asszonyt és indul vele valamerre.

Felemeli a lábát, a lábán játszanak az acélból

Az asszonyt

való izmok.

a jobb vállán tartja

Mind a ketten hátat fordítanak a néznek. Az asszony feje elre-

görcsösen szorító kézzel.

hajlik,

sem

a haja kibomlott, az arcából semmit

lehet látni.

A

teste

elemyedten csüng

a lába megnytüik, a gyöngéd, puha leomlik a széles vállon, az

— Ejiiye — mondta !

Sokáig fejét.

nézte

ezt

a

ers

ni

le,

test

férfiháton.

Gyurka. képet.

Csóválta

a

!

122

—

—

Te,

kérdezte azután,

mind eleven modell után

— —

—

ezek a festk

festenek, ugy-e

?

Igen.

Es

modellek, azok ugy-e

a

nk

olyanféle

.

.

.

mind

?

—Na, nem éppen. Ez például éppenséggel nem. Gyurka elszomorodott. — Kár, — mondotta, — de kár. Szerettem volna megismerkedni vele. Éppen ezzel. Hát ez kicsoda

—

nek.

?

az öreg Loredan Róbert-

Ez a leánya

A

festnek. Annak, aki ezeket a képeket

festette.

—

gyelli

A ?

leánya .

.

.

Meg sem

!

.

.

Ne mondd

.

Uri lány várta,

!

Es nem

szé-

?

mig

felelek.

— Úriember — kérdezte. — Az apja Úriember — De milyen — mondtam nevetve. — ?

?

!

Hiszen te jártál Velencében. a nevére

?

—

Nem,

cébl

csak

—

felelte

arra

Nem

emlékszel

—

én Velen-

Gyurka,

emlékszem,

hogy

nagyon

rossz szaga van.

—

Ez nem

sok.

Hanem

az úriember, öre-

maga akkor is gem. Az sei dogék voltak. Es grandseigneur volna, ha az sei csizmadiák lettek volna.

:

123

— Kár — mondta Gyurka. — Kár. !

Hosszan

és figyelmesen nézte az

vállon leomló

ni

testet.

A

ers

férfi-

szomszéd terembi

hangos beszélgetés és nevetés hallatszott. Kinéztem, azután odamentem a mélvezetbe elmerült Gyurkához. Gyurka, mondtam neki most meg fogsz ismerkedni ezeknek a képeknek a mo-

—

—

—

delljével.

— —

Hogyan

—

?

kérdezte ijedten.

van a szomszéd teremben Loredan Irma egy nagy társasággal. Bizonyosan ide is Itt

bejönnek.

hetem

Ha

rögtön

nem

szökünk, alig kerül-

hogy be ne mutassalak. Ne is kerüld mondta Gyurka ideMutass be. gesen. A társaság bejött. Csupa ismers volt. Bemutattam nekik Gyurkát. Gyurka huszárosán, mereven összecsapta a sarkát, meghajolt, az-

—

ki,

—

—

nem

többé egy árva szót sem, csak nézte hol a képeket, hol Irmát. A dolog kezdett

után

feltn volt

lenni.

szükség.

mondtam

—

szólt

A

Közbelépésre és némi enyhítésre

Odaléptem

a

leányhoz és ezt

neki

barátom eddig nem igen foglalkozott

képekkel.

Ha megnyerem

a

mvészet számára,

akkor ez teljesen a maga érdeme

— Ugy látom, —

felelte

lesz.

a leány kissé élesen

124

—

hogy a barátja túlságosan is fontosnak vagy nagyon is különösnek találja az én részemet az apám mvészetében. Gyurka ekkor megszólalt. Nem is hallgamit a leány mondott. Milyen szép maga tört ki elragad-

tott arra, a

—

!

—

tatva.

A

kitörése olyan szinte volt, annyira lát-

hogy semmi más nem foglalkoztatja, mint ez az elragadtatás, annyira látszott, hogy semmit sem hall és semmi egyebet nem lát,

szott,

csak a leányt, hogy a leány nevetni kezdett és

beszélgetésbe ereszkedett

vele.

Felsbbsé-

gesen, leereszkeden, kötekedve beszélt vele,

—

Mulatságos ember,

késbb

—

mondotta nekem

nevetve.

Amikor azonban elváltunk, akkor kiderült, Gyurka meg van hiva hozzájuk. Menjen el majd egyszer, ha kedve van rá, minden délután otthon van. Hallgatva mentünk Gjqirkával lefelé az Andrássy-uton. Megnéztem liogy

.

Gyurkát. legény

Most

lett

.

vettem

belle.

észre,

Izmos,

milyen

karcsú,

szép

sasorrú,

tüzesszemü. Loredan Irma szke, kékszem, finom, kisorni

.

.

.

Gyurka hallgatva nézett

— —

No, szervusz,

—

ki a kocsiutra.

mondtam

neki

most már mehetsz az orfeumba.

késbb

.

.

126

Rámnézett. Megrázta a

—

Nem megyek

—

halkan.

íejét.

—

orfeumba felelte Veled maradnék, ha megengednéd. az

Együtt töltöttük az

estét.

Gyurka nem

volt

mulatságos. Egész este hallgatott.

Pár hétig

nem

találkoztam vele. Tél vége

felé felkeresett.

— Hát pajtás, — mondta — dom. Vlegény vagyok. — Gratulálok. Ki a — Loredan Irma. .

megházaso-

.

Újra gratuláltam. Gyurka elmondta a történetet

:

— A mióta azt

a leányt,

nem

a képet megláttam és utána

volt

nyugtom. Egyre a szemem

vele álmodtam este Másnap kimentem oda ... a Mcsarnokba, meg akartam az összes képeket venni, az

eltt

volt,

reggel,

.

;

.

ám azok a kéNégyet vettem. Hanem annál rosszabb volt. Minél inkább a szemem eltt volt a kép, annál jobban vágyódtam a leány után. A kép bolonddá tett. A kép tudod a kép ... eh, úgysem tudom megmagyarázni egész szobát, de kutya drágák pek, pajtás

.

.

.

,

.

.

.

.

Felmentem hozzájuk. Bizony, eleinte alig tudtam én azzal a leánynyal beszélni. Nem vagyok én fest, nem vagyok én iró, láttam mindig, hogy parasztnak tart. Hanem azért lassan-

.

126

kint megbarátkozott velem

;

aztán

nem

va-

gyok én az utolsó legény, a birtokom sem az utolsó, a házamat kastélynak is nevezhetném, ha kedvem volna rá. Megszeretett. Négy hét múlva esküszünk. Te leszel az egyik vfélyem. is meg Es most fel kell jönnöd hozzá, mert akarja neked köszönni, hogy akkor elvittél oda a kiállításba

Elmentem Gyurkával. A leány kedves volt, jókedv, nevet, szerelmes, a szép kezének a is sugárzott a boldog leányGyurkáról beszélt, tréfálni kellett, hogy ne lássék rajta a meghatottsága. Vadember mondta róla. Barbár. Borzasztó volna a feleségévé lennem, ha nem volna olyan szófogadó és engedelmes velem

fehér

ujjaiból

Ha

szerelem.

—

!

—

—

szemben.

Gyurka azonban tökéletesen engedelmes volt és egy félóra alatt nyilvánvaló lett, hogy ez boldog pár és a házasságuk boldog házasság lesz.

a

Négy hét múlva megvolt az esküv. Nyáron Gyurka birtokán laktak, télre feljöttek

Budapestre és ekkor gyakori vendég voltam A lakásuk szép volt, az asszony ren-

náluk.

dezte be

;

az életük boldog volt, mert G^narka

változatlanul szerette az asszonyt és az asszony

imádta az

urát.

.

127

Tél végén egyszer felmentem hozzájuk. Vi-

tatkoztak

nem

;

hevesen, de szokatlan élénk-

séggel.

— íordult hozzám hallott — az asszony Gyurka minden áron azt akarja, —

Hát

ilyent,

hogy egy képet vigyünk magunkkal Peredre. Mindet itthagjmá, de éppen azt az egy ostoba képet magával akarja vinni. De a képnek árt is

az örökös utaztatás.

—

— — én

Mindegy,

de makacsul,

felelte

magammal akarom Megpróbáltam

Gyurka mosolyogva,

azt az egyet mindenütt .

.

.

egy

közvetitö

indítványt

tenni.

—

— mondtam Gyur— A fotográfiát kényelmesen magaddal

Fotografáltasd

kának.

le

viheted.

Gyurka habozott. Az asszony megszólalt Jó, ez helyes. Ezt nem bánom. Nem tudom ugyan, miért éppen ezt a képet :

—

.

Hozzám

—

.

fordult.

—

—

mondta nevetve, Gyurkának még mindig nincs fogalma sem mvészi dolgokról. Hiába volt minden fáradságom Tudja,

.

.

.

az Uffiziben, a Tribuna-t eremben ugy ásito-

hogy botrány volt. Ez magyarázza meg, hogy éppen ez a halott asszony hódította meg zott,

a szivét.

.

128

—

— kérdezte Gyurka meghökkenve miféle halott asszony — Mi — az asszony nevetve és bosszankodva. — Ez a Lygia. Ez a vállon —

Mi,

?

felelte

!

térfi

lecsüng asszony. Nagyszer tudtad eddig

Hát

!

sem

ezt

?

— Nem — — Hát honnan ez Lygia. — A cime

mondta Gyurka elsápadva. tudtam volna ? A cime csak

:

.

lehet ez

él

igy

?

mereven

?

test

De nem

.

.

Rá

!

asszony

?

Ez

ájult

az.

hogy az él

legfeljebb

A

kicsit

sárgásra és tésztásra

hiszen,

—

En voltam

;

lett

mondta de

.

után

szándékosan festette

itt

te voltál ... a modell

—

asszony lehet.

test rózsaszíne rögtön a halál

Gyurkának verejtékes

De

él

Elnjoilhatik ilyen

papa sokáig tanulmányozta,

dogott.

—

Hát

Kiereszkedhetik egy

Elomolhat igy

megváltozik-e és ezt

egy

kell nézni a képre.

?

.

.

.

.

Utálatos.

a homloka. Da-

—

de hiszen

.

.

.

milyen

fáradságomba

hogy ilyen halott módra elnyúljak. tudtam igazán. A papa nem is festette meg azt a nagy képet, amelyet meg akart feskerült,

Nem

is

Keresztény mártírok az arénában valami ilyesmi lett volna. És ez, a Lygia egy

teni.

halott

:

szz, aki megölte magát

és akit

egy hü

129

szolgája vagy szerelmese felragad a vállára, hogy a holttestét megmentse legalább. A papa abbahagyta inkább az egészet. Gyurka nem szólt. Elfordult. Hát elvigyük ? kérdezte az asszony egy kissé meghökkenten. Nem, felelte Gyurka halkan ne vigyük el.

—

—

—

—

—

Az asszony leült Gyurka fel és

lem.

és beszélgetni kezdett vele

járkált

megállott a kép

;

és rémült és iszonyodó arccal nézte meg, azután ránézett az asszonyra. Az asszonynak

eltt

kellemetlen volt ez az összehasonhtgatás, tiltotta

dett,

Gyurkának.

de aztán

ismét

Gyurka

el-

engedelmeske-

visszatért a

képhez

asszony erre néhány ideges szót mondott.

az

;

.

,

.

Kellemetlen volt a hangulat. Felálltam és

búcsúztam.

— Veled megyek — mondta Gyurka. — Kérlek, maradj itthon, — remeg az asszony. — Nem, — Gyurka. — Gyurka kérlek, — mondta könnyes szemmel az asszony — maradj itthon. — Nem, nem maradhatok, mennem. szólt

szájjal

felelte

el kell

Az asszony keservesen küzdött a sirassál. Gyurka eljött velem, összehúzott szemöldökkel,

hallgatva nézett

Biró Lajos

:

Glória.

maga

elé.

ö

.

130

—

—

Gyurka, mondtam neki szemrehányón, miért nem maradtál otthon ? Megtörölte a homlokát nehezen vett lélek-

—

;

zetet.

—

—

mondta halkan. Nem tudtam, tudtam volna most egyedül maradni

—

— Nem vele.

—

Gyurka, te bolond vagy, mondtam Menj hozzá vissza. neki. G\'Tirka végigborzongott, azután hangosan

—

felelte

:

— Nem

!

Nem A

Rámnézett.

tudok.

szemében rémület volt

iszony ódás.

—

En nem

és

—

mondta halkan tudom, vissza tudok-e még hozzá menni. En azt nem tudom többé szeretni hiszem mondtam neki haraMeg vagy rülve, Holnapra elfelejted az egészet. gosan. felelte Gyurka halkan és szoNem, szeretni nem, én nem tudom morúan,

—

.

.

.

.

— — — — — már — De miért .

.

is

.

.

—

t

.

Szomorúan

?

Te rült. Miért

rázta

a

?

és

fejét

halkan és borzongva mondta mintha eddig Olyan

csüggedten,

:

—

.

.

.

egy halottat öleltem volna

.

.

is

.

.

.

mindig

BOLDIZSÁRÉK A

Iván és Péter egyedül maradt a dohányzóban. A vendégek mind elmentek, az asszonyok is Etel, az Iván fele két

Boldizsár,

—

sége és Juliska, a Péter felesége

—

lefeküdtek.

k

ketten nem tudnak elválni egymástól, Csak az örömüktl, a most felavatott uj háztól a ;

cselédeket állitottak

elküldték

is

maguk közé

aludni,

néhány borospalaczkot,

már

san szürkült

a

téli

mindig borozgattak.

és kint las-

hajnal, amikor

még

—

—

—

mondta Iván Látod, íiam Péter, most boldog ember vagyok. Ha az ember ilyen házat épithet magának, akkor már boldog ember lehet.

—

Az

Isten adjon

a kettnknek,

hozzá szerencsét mind

— mondta

Péter.

— Szeretetet,

békességet.

Elérzékenyülten koccintottak,

harminchar-

madszor erre a jókivánságra ezen az estén.

—

Szeretet,

békesség az

az

lesz.

lesz,

—

mondta Iván

Volt a régi házban

is,

—

pedig

132

szken voltunk. Hogyne lenne itt, ebben nagy házban, ebben az emeletesben. Palota ez.

ott

a

—

Még

az

—

—

mondta büszkén Péter. unokáink is itt laknak majd velünk.

Palota

!

Ugy ült,

veregette meg a karosszéket, amelyen mint ahogyan egy szép lovat szokás meg-

veregetni.

bútort és

Gyönyörködve nézegette a többi hátrafordult, hogy átnézzen az óriási

ebédlbe. Iván elmélyedve nézett bele a boros poharába. Békesség az lesz, szólt mosolyogva a pohárnak. Azután az öcscse felé fordult. Mert mink szeretjük egymást. Mink nagyon szeretjük egymást. Ha az öreg most láthatna bennünket. Az apjukra gondoltak, elérzékenyültek, ösz-

—

—

—

szeölelkeztek és huszadszor ezen az estén boros

csókot váltottak. Azután Péter szólalt

meg

:

— Mink szeretjük egymást az asszonyok meg összeférnek. Derék két asszony. — Jó két asszony, finom két asszony, drága két asszony, — mondta Iván a karját emel;

getve.

Szótlanul emelgette a karját tovább

is

az

elragadtatása jeléül. Péter szótlanul, de teljes

meggyzdéssel testével.

bólintgatott

hozzá

az

egész

!

133

Azután töltöttek

Koccintottak.

megint

és

ittak.

— Hogy

— — — — —

A

te Juliskád

!

—

meg

szólalt

—

Iván.

az milyen asszony.

Hát Etel

Hogy

!

Boldog lehetsz

De En

te

az milyen teremtés.

vele.

is.

is. Mind a ketten. Mind a ketten.

Ismét ittak. Hallgatva üldögéltek egy ideig, azután Iván csendesen belemosolygott a poharába, Péter ránézett. Iván nem szólt hozzá, csak

boldogan

halkan,

a

poha-

Mit nevetsz ? kérdezte Péter. Iván legyintett a kezével. Semmit, pajtás. Csak eszembe

jutott

nevetett

rára.

—

—

— — Mi — Csak hogy micsoda egy asszony ez a Juhskád. — Hát Etel — Etel szép. Szeretem. valami.

?

gyönyörséges

az,

te

is

A

is

feleségem.

Talán szebb is. De Juliska ... az olyan olyan finom olyan csecse .

.

.

.

.

sirva

Ne haragudj rám,

—

.

.

.

.

Elérzékenyült.

—

kicsi

fiam Péter,

— mondta

amikor hazahoztad két éve a

régi

. .

134

házba

.

.

.

olyan

szken voltunk

együtt voltunk egész nap fiatal

asszony volt

.

.

.

.

.

.

irigyeltem

.

ugy

.

mondta Iván.

boldogságtokat.

a

szóltam volna én egy szót

.

.

rá.

—

—

Nem

.

olyan kívánatos volt

Megkívántam .... Péter meghökkenve nézett Nem sajnálom tled

—

ott

szép, rózsaszín

A

se.

világ

Nem

minden

kincséért se. Inkább leharaptam volna a nyel-

vemet. Hiszen szerettem is a feleségemet. amikor olyan friss volt, olyan szép volt

Megkívántam. múlt.

Nem

Ne haragudj

tudtam tle

Ne

.

aludni. El-

érte testvér.

Péter komolyan nézett

—

De .

maga

haragudj, testvér,

—

elé.

mondta Iván

sírva.

Péter megrázta a

fejét.

— Nem haragszom, dehogy haragszom A homlokára ütött. — Csak gondolkozom, — kiáltotta komolyan. — Emberek vagyunk. Ember vagy. .

Ember vagyok. Az embervoltukon azután

ideig,

tanító

elokoskodott

hangon,

.

még egy

nyugodtan

és

komolyan mondta Amikor Etelt elhoztad, nyolc esztendeje, én huszonnégy éves kölyök voltam. Szép asz:

—

szony

!

Szép

fiatal

asszony volt akkor. Sugár,

135

erös, pirosarcu.

mes

Együtt voltunk sokat.

Szerel-

lettem beléje.

Iván felemelte a nehéz

— —

Szerelmes

lettél

ö nem

Szerelmes lettem,

tudja, ne

is

fejét.

?

nekem

tudja, de

?

tudta, .

.

.

Felemelte a mutatóujját.

—

Nekem,

—

mondta

nem

nekem

szótagolva,

—

.

is .

.

ki-

lógott a nyelvem.

Iván szólni akart, de

nem

tudott mit mon-

dani. Végre kifordította a tenyerét.

— Hát szép két asszony, — mondta — azt meg hagyni. — Hát az bizonyos, — mondta Péter. — Nem haragszol rám, testvér — Te se én rám, testvér

dogva

da-

kell

!

!

és

Kezet fogtak, azután újra összeölelkeztek megcsókolták egymást.

—

Ha

az öreg ezt láthatná,

—

szólt Péter

elérzékenyülten.

Iván simi kezdett. Péter rülgette

;

siratták

az

összeölelkeztek, ittak,

is

apjukat, és

a könnyeit tö-

azután ismét

világos reggel

volt,

amikor elbúcsúztak egymástól. Iván ment a ház kerti szárnyába, Péter felbotorkált az emeletre.

Délben keltek

fel

;

Iván elment a gyárba,

Péter elment az üzletbe és csak a vacsoránál

133

mind a

találkoztak. Szótlanul fogtak kezet és

ketten szótlanul ettek. getett,

a gyerekek

ketten

a

A

két asszony beszél-

nevetgéltek,

tányérjukra

k

mind a néha

csak

hajoltak,

néztek körül vizsgálódva és elkapták a fejüket,

ha az egjTTiás tekintetére akadtak. Iván másnap reggel találkozott Juliskával, a Péter feleségével a lépcsn. Az asszony félrevonta.

—

Iván, kérlek,

—

mondta izgatottan

mit beszéltetek tegnapeltt

éjjel

—

Péterrel én

rólam ? Iván megzavarodott. Istenem, mondta, tudom is én. Be voltunk rúgva. Miért ? Mert Péter agyongyötör engem. Egész majd megvert. éjjel nem aludtunk. Hidd el

—

— —

— :

Azt mondja, kiderült rólam, hogy alávaló teés hogy te gazember vagy. remtés vagyok Hát Es hogy nem félek-e, hogy megöl miért ? Mi történt ? Iván válaszolni akart, az asszony azonban ;

.

.

ijedten hallgatózott, azután elsurrant az felé.

Péter jött

arccal.

le

düh

lefelé

;

meglátta

szikrázott fel a

szemében. Odalépett a bátyjához. Iván,

—

ebédl

a lépcsn. Álmatlan, fáradt

Karikás szemmel jött

az elsurranó asszonyi; és

—

.

mondta neki rekedten,

—

ha

!

:

137

hogy szerencsétlenség történjék,

azt akarod,

hát az meglesz.

— Mi bajod — Juliskával beszélgettél — Vele beszélgettem Hát aztán — Ebbl emberhalál — Péter, te meg vagy rülve. Azért ?

?

lesz.

Juliskával beszélgettem

?

.

.

.

Hát

mert

aztán. Min-

den nap százszor beszélgettem vele eddig és sohasem jutott eszedbe .

.

.

Péter összeszorított szájjal, csendes gylölettel

nézett a bátyjára és rosszindulatúan

—

Ugy

nekem tegnapeltt

szíves le

elfelejtetted,

látszik,

akarod tagadni

éjjel

mondta:

mit

voltáj

Most

elárulni.

?

— Dehogy akarom. Részeg voltam. — De kiöntötted a szivedet. Amit mondtál, az igaz volt.

—

Hát aztán De nagy dolog Igazán érdemes ilyen lármát csapni érte. Ugy ? Azt hiszed, hogy nem érdemes. Azt kotyogtad ki, hogy Gyalázat Al!

.

.

.

—

.

.

.

.

.

.

jasság.

— Péter, meg vagy rülve. Péter csikorgó foggal támadt neki

— Hogy merted, hogy merészelted kát

.

.

.

megkívánni

szemmel ránézni Bíró Lajos

:

Glóriti

.

.

.

.

.

Hogy

.

.

.

Julis-

mertél

,

5 a

ilyen

:

138

ökölbe szorított kézzel állott eltte. Iván hátralépett és haragosan káromkodott egyet. mondta, ez mégis Az istenfáját, csak sok. Hát te hogy mertél Etelbe szerelmes

—

—

lenni

?

—

—

—

felelte Péter dühösen. Az egészen más, egészen más. Az tökéletesen Dehogy ugyanaz. Még nagyobb gazság. Es most fogd

—

be végre a szádat. Fogd be te.

—

Haragosan ordítottak mind a ketten és már csaknem elcsattant az els pofon, amikor odajött hozzájuk Etel, az Iván felesége.

—

Ne

kiabáljatok

és méltatlankodva.

van valami ebédlbe.

—

itt,

—A

leült

ijedten

Ha

elintézni valótok,

gyertek be az

A

reggelizasztal

Bementek az ebédlbe.

meg

mondta

cselédek hallják.

volt teritve, de

nem

ültek

le

hozzá, Iván

az ablakba és kinézett a kertre. Péter

haragosan járt fel és le. --- Hát mi bajotok van ? kérdezte Etel. Nem válaszoltak. Az asszony vállat vont.

—

— Hát gyertek legalább reggelizni, — mondta

nekik.

Péter megmordult

— Azzal az úrral én nem ülök egy asztalnál. Iván fenyeget arccal

állott fel.

:

139

— —

—

Péter,

mondta,

Gazember

!

—

—

fogd be a szádat.

íelelte Péter.

ökölre akartak menni, de a két asszony magát. Juliska simi kezdett,

közbevetette

Etel pedig reszket hangon

mondta

:

— Most azonnal beszéljétek mi bajotok van. Péter gúnyosan intett Iván — Az az ur nem engedi ám. Fél tle. — £n nem — Iván dacosan. — el,

felé.

félek,

Tlem

felelte

elmondhatod, ha olyan Ízetlen szamár

vagy.

— —

Elmondhatom

?

El.

nagy

Péter

Ételhez

—

lélegzetet

vett

odafordult

és

:

Hát

hallgass

ide,

Etel.

A

kedves

jed tegnapeltt éjjel közölte velem

.

.

fér-

.

Elmondta az Iván vallomását. Azután egy széles mozdulattal, amely ilyesmit jelentett »hát tessék várta,

mi

kiszolgáltatta Ivánt Ételnek és

!«,

Mieltt azonban Etel szólIván felemelte a kezét és ezt

történik.

hatott volna,

mondta £s most haUgass :

—

ide te, Juliska.

Miután

én ezt részeg fvel elmondtam, a kedves férjed kijelentette

Elmondta

.

.

.

a

Péter vallomását és

ilyenféle mozdulattal fejezte be

:

is

egy

»hát tessék

!«

140

Csend

Zavarodottság.

lett.

fordult. Etel szólalt

meg

A

két

férfi

el-

:

— Ez az egész — kérdezte. Péter visszafordult — Igenis, ez az egész, — mondta haragosan. ?

:

—

Neked

nem

ez

elég

Nekem éppen elég. nem akarom, ha ugyan nem

?

Tökéletesen elég. £s minthogy

hogy

több

—

történjék

is

—

már hát el is költözöm innen. Egy percig sem maradok egy házban ezzel az úrral. mondta Juliska. De Péter történt

— —

!

Ah,

te

—

szeretnél

itt

maradni

?

—

kiál-

totta rá Péter.

Juliska ijedten hallgatott

ráütött az asztalra.

—

—

—

el.

Etel azonban

meg vagy bolondulva. Nekem éppen annyi okom van a Péter,

haragra,

mondta

igazán

Azaz, hogy neked mint neked Te sem vagy jobb Ivánnál. .

.

.

nincs rá okod.

Minden férfi egyforma. Piszkos gondolkozású. Es ostoba is. Mert mit lármáztok most ? Sértdésre csak Juliskának van oka, meg nekem. Te megbántottál engem gondolatban és Iván megbántotta Juhskát. Es most még te lármázol ? Nekem végre is mindegy, ha elmentek. De ostoba vagy, ha elmégy. Legalább is gondold meg a dolgot. Várj egy hétig. És mindenekeltt üljetek le reggelizni.

141

— elmegyek — — Jó. De most lin

mondta Péter dacosan.

ülj le reggelizni.

Péter leült és mogorván enni kezdett. Iván

másik végére

leült az asztal

Elbb

hajolt.

hallgatás

és a csészéje fölé

azután

volt,

a

két

asszony beszélgetni kezdett.

A

nem

reggeh végén Péter

mozdult. Várta,

hogy Iván menjen el. Iván végre mondta. Megyek a gyárba,

—

Szótlanul megcsókolta a feleségét rá

sem nézett

liska

felállott.

—

egy

;

:

Péterre

Juliskának kezet csókolt. Ju-

gyors

kiváncsi,

pillantásra

szemmel nézett fel rá, azután lesütötte a mét és elhúzta a kezét. Egy perc múlva Péter állott fel. mondta. Megyek az üzletbe,

nagy sze-

—

—

Megcsókolta

a

feleségét

kezet

és

csókolt

Ételnek.

— Milyen ostobák vagytok mind, — mondta meg

Etel és mosolyogva veregette

az arcát.

Kint hallatszott, amint Iván dühösen becsapja

maga mögött

haragos

lépései

a kaput.

kongtak

el.

Azután a Péter

A

két

asszony

egyedül maradt. Mosolyogtak. Másról beszéltek, de

mind a ketten kellemes nyugtalansá-

got éreztek.

Jókedvek

voltak.

AZ ÖRÖKSÉG (Egy fanatikus

ngylöl

elbeszélése.)

I.

A

felkönyökölt az ágyban és gyana-

íérfi

kodva mondta

—

:

akarsz hagyni.

Itt

Az asszony kacéran

igazgatta virágos szalma-

kalapját és mosolyogva felelte

:

—

Bolondom, hogy gondolsz ilyet Sétálni megyek. Elment egyenesen a hajóállomásra és ugy amint volt, a kerti kalapban, a könny nyári ruhában, otthagyva minden holmiját .

.

!

.

—

—

elutazott.

A

férfi

várta. Csendes vágyódással elbb,

támadó gyanakvással azután est,

szilaj

dühöngésben.

Raguza csodaszép

és

hogy

Teltek

fel-

jött az

órák

az

olasz éjszakájában, az

és

illa-

tos tavaszban a férfi láztól gyötörtén fetren-

gett az ágyon és rágta a párnáját.

Két hete

mük

volt,

hogy odajöttek.

hatodik esztendejében beteg

A lett

szerela

férfi

143

A

egymás dühös marcangolása, amelyben amitl pompázóan virult az szépsége, asszony t megrölte, felemésztette. A Déltl, ahová reménykedve szerelmi rület,

éltek és

szöktek

— az asszony egy

a színpadtól, a

a verseitl

Íróasztalától,

—

valami

férfi

uj

az

életet

valamely csodálatos renaissancet, a szerelmüknek egy uj virágos vártak,

uj

tavaszt,

kezdetét.

A

férfi

azonban egyre betegebb

lett.

meg és szinte a Az asszony acélos

A

tü-

deje, a gerince romlott

halált

lehetett érezni belle.

egész-

sége megundorodott tle.

A

férfi

rultan.

A

egyedül maradt, betegen és nyomolegközelebbi hajót alig várta azon-

A tengeri ut megmintha a fején robogott volna, és amikor félholtan, megalázkodva az asszonyhoz ment, az isteni szke asszonyhoz nem eresztették be. Elküldték, bezárván eltte az ajtót, majd hogy ki nem dobták, ban. Ment az asszony után.

gyötörte,

a vonat

—

sem akarta az asszony. Ekkor megértette, hogy a halálos kórt, a betegséget, e pusztulást, magát a halált utálja benne az asszony bestiális egészsége és hogy látni

részvétet

nem

ismer az asszony.

— Meg fogok halni, — mondta magában és

várta a halált.

144

A

halál azonban

nagy

ur,

nem

jön parancs-

még hetek múlva. És a magánosságban, amint az asszony arca rajzolódott eltte sötét éjszakákon és szóra és ö az ágyban fetrengett

amint kétségbeesésben fuldokolva gondolt rá, ah, hogy hogy az asszony szeretni fog még mikor ö már nem lesz, és amint fog szeretni porig alázta a megsemmisülés, az abszolút tehetetlenség, a megbosszulás teljes lehetetlen-

—

—

—

félve és irtózva ségének tudata, lassanként azután örömmel elször, vad és diadalmas

—

szenved

beteg, letaposott, lázas és

lelke

meg-

teremtette bosszújának a tervét.

Barátját hivatta, az orvost.

—

Hiszel a

kérdezte

lélek

halhatatlanságában

Az orvos nem

válaszolt,

— Én sem hiszek — semmisülni. és akit

Én meg

a

fol)rtatta.

Az asszony

gylölsz.

asszony,

?

—

tle.

A

— Meg fogok

tette ezt,

akitl óvtál

rossz asszony, a legrosszabb

legszebb

fogok halni,

és

ö

legszkébb asszony.

élni fog

tovább, de én

a csontkezemmel átnyúlok a halálból az életbe

kiütöm kezébl az örömek poharát.

és .

.

szal,

.

Fantasztikusan beszélt, különös páthoszde világosan. Az orvos megdöbbenve

nézte, de látta,

—

A

hogy

tiszta az eszmélete.

végrendeletemben meghagyom, hogy

145

—

neked adják át a testemet tudományos kísérletekre. Te elviszed a testemet a te boncolóházadba és átformálod, megtisztítod, hogy a váza maradjon meg csak. Legyek olyan szép, fehér csontváz, mint amilyen a szobád sarkában áll. A poéta, az édes szonettek költje csontváz lesz, mint a téglahordó napszámos jól megjegyezd, ird íel Június huszadikán magadnak június huszadikán veszel egy nagy csomó piros szegft. Június huszadika volt a mi szerelmünk els napja, minden esztendben megünnepeltük és a piros szegf, a nehéz :

.

.

.

—

—

illatú, sötétvörös volt a mi virágunk. Június huszadikán piros szegfket veszel nagy halomban, szárával, bimbósan, mert ugy szerette .

Június huszadikán elküldöd neki a szegft,

—

elküldöd azt a levelet, amit irok majd borítékon

is

az én Írásom lesz

—

és

a

elküldöd

neki az én szép, fehér csontvázamat, így ünnepelem meg a szerelmünk napját. Mert az a

csontváz én leszek ez a

fej lesz

az a

:

fej

ez a kar lesz az a kar és .

.

.

Esküdj meg

rá,

hogy

megteszed. ...

—

Az orvos megdöbbenve Te

hallgatott.

Ha nem

tennéd meg, menj akkor tlem, akkor hivatok mást, aki is

gylölted.

megteszi majd. teni szokás.

A

haldoklók akaratát

teljesí-

146

Az orvos

— — —

felállott.

Esküdj meg Esküszöm. így

jó.

Reszket

rá.

Papirt adj és tollat.

kézzel fogta

dolkodás nélkül

irt.

A

meg

toll

a tollat és gon-

röpült a papíron és

az orvos mély megindulással nézte a lázas, elgyötört, sorvadó, szép férfifejet.

A

—

toll

megállott.

—

—

Készen van, mondta. Nem szép, nem is kell, hogy szép legyen. Borítékot. Megcímezte lassú, szép írással, szinte gyönyörséggel idzvén az asszony nevénél.

Az

—

Írást

odanyújtotta az orvosnak.

Olvasd.

Az orvos borzongva szörny

varos, rut és

gondolat

néhol

olvasta ezt a kusza, zaírást,

mégis

amelyben a lázas

dallamosan

csendült

meg: Isteni asszonyom, én felséges

szép

madonnám

:

hódolatra jöttem

umm,

csoda-

I

Minden, ami bennem mulandó volt, elmúlt. Minden, ami bennem teremt volt, elmúlt. Minden, ami bennem fájdalmas volt, elmúlt. Ami siralmas volt, gyenge, gyáva, hitvány, elmúlt. ami ertlen volt csókra, ölelésre Leperzselte mindet a te ölelésed, a te lángolásod, telhetetlen vágyad mind elhervasztotta. Mind lerágtad rólam, mind felfaltad rólam az

—

:

147

izmot, a velt.

A

felséges vclöt, a

teremt velt

te tikkasztottad el, te szikkasztottad fel.

Megmaradt a

A

csont.

csont

örökkévaló,

öleld hát a csontot.

Csontkar el nem fárad, csontajakam csókol, Hogyha vág^'ban égnél újra, amikor akarod. izzó hogyha örök vágyad parázstüze égne, .

.

.

—

tested körül ott leszen a csontváz, ölelkezzél véle.

Mily fehér a karja, mily ers a karja akarja,

nem

leszel te

másé

.

.

— ha

nem

.

Ez a kar ugyanaz, amely ölelt téged, ez az ajk ugyanaz, amit csókolgattál, ez a fej ugyanaz, amelynek fürtiben vágyvillámos éjek kéjzivatarában a két kezed dúskált. Tied ez a váz. És te az övé vagy. Ha eszedbe jutna, mást is befogadni fehér nyoszolyádba, ott leszen a váz. Mily fehér a karja, ha nem akarja, nem leszel mily ers a karja mily ers a karja te másé. Odacsuszik hozzád

—

s elriasztja,

—

—

elzavarja ujabb szeretödet.

és nem lehetsz a másé. mindig, mindig készen van. Mikor gyúl a vágyad, ott terem s átölel. Ha a vágyad

övé vagy ölelésre

tenger, tenger az ereje.

Mást már nem szerethetsz, mást már nem hségre, nagy hségre örök frigy-

ölelhetsz, szent

gyél kötött hozzá az én elmúlásom, az én szép

halálom, az én rut halálom. Általad multam el, itt vagyok hát néked Most ölelhetsz engem, most perzselhetsz engem, most gyilkolhatsz engem. Eltiltalak mástól. Megátkozok minden csókot, mivel mást csókolnál. A szemed tüze ki-

148

aludj ou, a szived lángja jéggé fagyjon, rothadás szagát érezd a csókban, a véred minden cseppje csipjen, mint a skorpió, bénuljon meg a jobbod

tikkadjon el a nyelved, ha mást csókolnál hüségtörö csókkal, becstelen éisszonyom, gyalázatos umm, parázna madonnám. és

Mikor elolvasta, megrettenve pillantott az

orvos.

—

Megérdemli,

dlt

tan

— szólott

fel

a beteg és fárad-

a párnájára.

II.

Két hónap múlva, május elején meghalt. két hónapja volt még

Az orvosnak majdnem esküje beváltására.

A

fogadása els részét ugy végezte

el,

hogy

egyre csititgatta borzadását.

—

Hiszen ugy sem fogom elküldeni. a csontváz eltte állott, fehéren és mereven, felébredt benne az asszony ellen való gylölet, a férfi sorsán való szánalom, a dühös

De mikor

him haragja, a tény

ellen,

érzése,

st

pusztitó,

ers

:

mi

lesz

ns-

az esküje kötelez mivoltának az

—

titkon és bátortalanul elször,

de egyre ersödve és tisztulva is

és kegyetlen

— az érdekldés

mindennek a vége.

Június közepén izgatottan járt -kelt, piros szegfket látott álmában és huszadikára meg

149

nagy halomban,

volt vásárolva a szegíü,

szá-

rával, fszeres nehéz illatú, sötétvörös, az asz-

talán volt a levél és bársonynyal bélelt, lágy és

puha, diszes ládában volt a csontváz. ö maga ment el az asszonyhoz.

—

—

Tessék a szalonba menni,

mondták

neki.

Odavitette a ládát.

— Ajándék van benne —

szólt

magyarázat-

képpen.

Egyedül maradt.

A

szive ijedten vert.

Az asszony jött ersen, szépen mosolyogva. Elször a virágot adta át dideregve. Az asz:

szony arcán meghalt a mosolygás. A levelet nyújtotta át szótlanul. Az asszony rápillantott az ismert, finom

betkre

és

hamuszinüvé vált

az arca.

Olvasta a rettenetes irást és

félig

eszméletlenül

rémült kérdéssel tapadt a szeme a

férfi ar-

cára.

A

férfi

már nem esküjére.

menekülni szeretett volna. De most volt hátrálás.

Odalépett

a

A

halottra gondolt, az

ládához

és

felemelte

a tetejét. Fekete bársonyon ott feküdt a csontváz.

Az asszony ajka

sikoltásra

nyilt

ki,

fel-

emelte a karját és szótlanul zuhant végig a

puha sznyegen.

150

III.

Két napig beteg volt. Egy hétig nem tudott Még vagy egy hétig irtózott a csont-

aludni.

A következ

héten már nem félt tle. múlva megbarátkozott és bizalmaskodott vele. A rákövetkez héten kine-

váztól.

Még egy

vette.

voltak

hét

Es még egy hét múlva, ha látogatói és koszorúit, ajándékait megmutatta

már, igy szólt A legérdekesebb ajándékom :

—

mi

nem

ez.

A

poétánk hozzám irta a szonettjeit és nekem hagyta örökségül a csontvázát. Ott van a sarokban a függöny mögött. felejthetetlen édes

MICI

—

A

Zelenyák-házhoz

!

—

mondta Iván

a kocsisnak.

A

kocsis bólintott,

6 beleült a kocsiba és

perc múlva otthon volt.

tiz

már várta

A

ház kapujában

az apja, az anyja és a két testvére

:

Georgina és Melanie. Megölelgették, sorra csókolták, kézrl-kézre adták és diadalmenetben vitték be a házba.

A

holmiját a cselédek szed-

nem

is látta ket. Bent már az asztalon állott az ebéd, de Iván eleinte alig ehetett, mert folyton kérdésekkel ostromolták. Hogy mi mindent csinált egy hosszú év óta ? Hogy nem érezte-e magát nagyon elhagyatottnak abban a messzi Halléban ? Hogy voltak-e ott még magyarok ? Talán marosváriak is ? Hogy a jöv évben már ugy-e bizonyosan Budapestre megy a doktori diplo-

ték

le

a kocsiról

;

mát megszerezni Iván

végre

?

mindenre

válaszolt

és

végre

jóétvágygyal, kiéhezetten enni kezdett, amikor

a

nyugalmas ebédet megzavarta egy keUe-

152

A

metlen incidens.

nak

szobaleány bejött az inas-

segiteni az asztal gyors leszedésében

mártásos csészét

elvett

az asztalról

;

;

egy

Miklós

odanézett és látta, amint az anyja beszélgetés

közben egy gyors mozdulattal, véletlenül mega csésze megbillen és néhány csepp belle ráhull az anyja lilaselyem házilöki a csészét,

ruhájára

.

.

.

— Vigyázz — kiáltotta jókedven. !

De

hangzott

el a figyelmeztetés, a lilaselyem ruhán már ott volt a szürke mártás ugyanabban a másodpercnéhány cseppje

alig

;

ben az anyja már fel is ugrott, kipirult arccal fordult szembe az elfehéredett szobaleánynyal és hatalmasan pofonvágta, mondta neki. Takarodj ki Iván elámulva és megdöbbenve nézte ezt a jelenetet. A szobaleány arcának az egyik fele kivörösödött a pofontól a szeme könnyes

—

!

—

;

lett

;

Az

megfordult inas

beszélt

—

és

még bent

kiment.

Iván tehát angolul

volt,

:

Mama,

csendesen

értem ...

—

az Isten szerelmére,

meg Ez csak nem volt ok bocsáss

.

.

.

—

mondta

ezt igazán rá,

vágd ? Az anyja türelmetlenül tisztogatta a háját és idegesen felelte

:

nem

hogy pofonru-

163

—

No

tessék

.

ragadtatva tle

?

.

Talán már te

.

is

el

vagy

— Kitl? — Ettl az ocsmány békától. Ettl a bes— De kitl — Hát Maritól. A szobaleányunktól. — Én meg néztem eddig. — De bizonyosan azért szorgoskodott

tiától.

?

se

ugy idebent, mert egy

érez

férfit

—

.

.

itthon

te

vagy. Ahol az

.

Mama, nekem ahhoz semmi közöm. De

igy nem lehet bánni emberekkel. Küldd el, ha akarod, de Hát tudod mit ne szólj bele a dolgomba. Nektek könny. Aztán, ha nem kapok .

.

.

—

cselédet

Iván

:

.

.

.

csodálkozva

vont

vállat

dult a két húgához.

De rögtön

sem értenek

egyet.

vele

látta,

és

odafor-

hogy azok

Georgine gúnyosan

mosolygott, Melanie pedig vonogatta a vállát.

— Téged elbvölt, — mondta Georgine. — A mamának igaza van, — mondta Mela— Ez a bestia trhetetlen már. is

nie.

Iván nagynehezen tisztázta magát az alól alól, hogy Mari elbvölte és a felindult

a vád

és haragos

kicsoda

nk

Mari.

ekkor elmondták neki, hogy Mari a bognárnak a leánya

;

154

Nánásról tetlen férfi

;

van

féléve

a Zelenyák-birtok ispánja küldte itt

hallatlan,

;

ez a donna,

;

hogy milyen

mintha súlyos

tetszik nekik

;

mink

donna

ez a

fogod elhinni .

.

minden

mondták

ki ezt a

sértés volna

parasztleány volt, nézd

nem

aljas

— a hölgyek kedvvel nevez-

ték donnának Marit és ugy szót,

;

és a férfiak Ízlése igazán hihe-

:

— ez a donna

félévvel ezeltt

meg

hogy

még

most sokszor elegánsabb, mint :

jár

.

tudomásul vette ezeket a felvilásitásokat és ebéd után csakugyan megnézte Iván

végre Marit, aki az útjába került.

még

Meg

Ez csakugyan nagyon szép

lépetve.

volt

leány,

pedig a legkülönösebb és legérdekesebb

fajtából. Vöröses, aranyos haj

arcbr tetlen,

;

nagyon finom

—

orr

gondolta Iván

;

—

;

nagyon fehér

sötét szem. Hihe-

hogy ez

félévvel

ezeltt parasztleány volt.

Többet azután nem tördött Marival. Szigorú és becsületes elhatározása volt, hogy otthon semmiféle piszkosnak érzett kis kalandot

nem kezd és Mari az számára sohasem lett több szobaleánynál. Abban igazat adott utóbb az anyjának, hogy a leány ersen forgolódik körülötte

;

a

azonban sohasem nagyon igyekv és na-

forgolódása

volt tolakodó, inkább

gyon alázatos kiszolgálás

volt.

Nem

értette,

155

miért támadt

fel

a leány ellen az egész házban

a nagy harag és miért bánnak olyan rosszul vele,

de egy-egy szelid elvi tiltakozásnál most

már nem ment tovább. Miért nem külditek

—

párszor.

—

Nem

is

— kérdezte egy-

el ?

marad

értem, miért

itt

nálunk.

Ennél tovább nem ment.

ö maga

és udvarias volt a leányhoz,

Budapestre utazott,

már

jóindulatú

de amikor öszszel

a

vasúton

elfelej-

tette.

Húsvét tájban jött megint haza. Egy félév nagyon sokat tanult, nagyon sokat dola vizsgája után jókedv gozott és most volt és nagyon vágyódott a pihenésre. Délben alatt

—

—

megjött, megebédelt, azután lefeküdt aludni.

öt óra tájban

felébredt,

meguzsonnázott

a testvéreivel elment sétálni.

A

F-utca

és

kor-

zóján sétáltak. Friss tavaszi alkonyat volt

;

az utcán nyüzsögtek az emberek. Iván a két testvérével

beszélgetett

és

egyszerre

látja,

hogy a két leány megmerevíti a fejét és beszélösszehúzott szemmel néz el a

getés közben

távolba.

—

Kin akarnak ezek átnézni

?

—

gondolta

Iván.

Egy suhogóruhás, jött velük

tollaskalapu,

szke

n

szembe. Egyenesen feléjük tartott.

156

Ivánnak olyan ismers volt, hogy szinte a kalapjához nyúlt már, hogy köszönjön neki. De elbb valami bizonytalan érzés visszatartotta és

azután gyorsan eszébe jutott a leányok

ggösen

felemelt feje.

Nem

köszönt.

A szke

n egy bujkáló mosolygással nézett végig rajtuk, azután továbbment. — Ki volt ez — kérdezte Iván. — Olyan rejtett,

?

ismers

.

.

.

Georgine

nem

is

akart

felelni.

— Ah — mondta bosszúsan. Melanie gúnyosan nevetett. — Mari — mondta. — A volt szobaleányunk. A protegéed — óriási — Iván szinte álmélkodással. — Hogy az ilyen szemétnek szabad — mondta Georgine haragjában sétálnia szinte sziszegve. — Szégyelhetnétek magatokat — mondotta szemrehányóan Melanie. — Ti !

!

!

szólt

!

itt

!

!

férfiak

mind

.

.

.

Iván megilletdötten hallgatta haragos testnem szólt. Nem akart a Mari karrierjérl tlük kérdezsködni. Otthon, vacsora után azonban megkérdezte az apját. Barátom, mondta neki az öreg véreit és

—

olyant

—

—

még nem

láttál.

Egy

héttel

azután.

lOT

hogy

te elmentél, itt

hagyott bennünket. Egy-

szerre csak feltnt a korzón las kalap. lett a

selyemruha,

:

Valaki felruházta. Azután

Koronában, de csak

azért,

tol-

kaszim

hogy valami

foglalkozása legyen és mert szereti a pezsgt.

Meg van vele bolondulva az egész város. Tisztára meg vannak bolondulva. Most Micinek hijják. Egyszer, a gazdasági egylet

közgylése

után elmentünk a Koronába szeparéba hivattuk, nem jött. Ehhez mit szólsz ? Nem jött, mert én ott vagyok. Azzal mulat, akivel akar. ;

;

A

Korona-kávés azért mégis tartja, mert amióta ott van, azóta folyik nála a pezsg De miránk haragszik. Nagyon haragszik .

.

.

ránk.

Iván nevetett.

— Hát hadd haragudjék — mondta. — Nono, — az apja — nono ha haragosai vannak az embernek — Ugyan, apám — mondta Iván. — Nono, tudom én, amit tudok. !

felelte

jó,

.

.

.

.

.

.

Nem

!

Iván vállat vont

és

nem tördött tovább

a dologgal. Másnap a korzón újra találkozott a lánynyal és ekkor már teljes mértékben méltányolta a Mici dicsségét. A barátai el voltak tle ragadtatva. Milyen okos. Milyen szellemes.

Hogy tud

csúfolódni.

Iván moso-

lyogva bólogatott ezekre a dicséretekre.

158

— Nálatok volt szobalány — mondta — Igen — Iván. — Hát nem kolja ezt — Ellenkezleg. Dicsekszik

az

egyik barátja.

felelte

tit-

?

vele.

Iván ekkor ugy vélte, mintha a társaság egyik tagjának az arcán rosszindulatú mosolyt látna. De azután elhessegette ezt a gondolatát. Este a korzón megnézte a lányt és

ö maga

is

szépnek

találta.

— Igazatok van, — mondta másnap a barátainak a kaszinóban. — A Mici csakugyan szép és elegáns. A legfurcsább az, hogy a ruhája milyen raííináltan elegáns. Egy parasztlány Mikor nálatok szobalány volt, akkor nem

— volt oly na elegáns, mi — Én nem sokat néztem,

1

?

nem. Ivánnak ekkor ismét ugy

de azt hiszem,

mintha a társaság egyik tagjának az arcán valami tetszett,

gonosz mosolygást látna, összehúzta a szemöldökét,

de rögtön érezte, hogy a haragnak

semmi értelme. Rosszindulatú mosolygás ? Hátha jóindulatú volt ? Ki tudhatja azt ? Ugyanennek a napnak az estéjén feldúlt állapotban találta az egész családját, mikor

hazament.

A

Georgine szeme ki volt sirva és

a többiek sötéten hallgattak.

;

159

—

Mi történt

—

?

kérdezte

Iván

késbb

az anyjától.

—

Az

hogy Georgine

történt,

és

Kovácsy

között vége mindennek.

— —

Miért

Hogyan

?

?

Délután találkoztak a tennisznél. Kovácsy már két napja kerülte Georginet. Georszó szót kövegine beszélni akart vele .

Kovácsy

,

.

kijelentette,

hogy neki nem

tett

.

kell

olyan lány, aki éjszaka az ablakon át

.

.

nészekkel csókolózik

— —

.

.

Mi ? Mi ? Hát Hát ugyan kérlek, .

.

az a Tamásfi,

évvel

Pesten van

.

.

.

szi-

.

.

a

örökké

itt

volt ezeltt egy

bonvivant, aki most

itt

járt az ablak alatt

hát az a lány egyszer kinyitotta az ablakot és beszélgetett

— —

De

vele

.

,

.

éjjel.

Ééééjjel

!

Hát aztán

!

Semmi

se

tör-

Csak néhány csók. Mi van azon. Georgine szintén bevallott mindent. tént.

— —

Mindent Mindent,

adtam

— — —

?

de

elbb egy nagy

pofont

neki.

£s Kovácsynak

is

bevallotta

?

Annak nem. Tagadta. Okosan tette. Hát akkor Kovácsy honnan tudta ?

.

160

—

Ezt nem tudjuk mi nem tudunk.

Iván

azon

sem. Ez az, amit

mit csináljon. Pofon ? Provokálás ? Egyiket sem találta okosnak. Végre elhatározta, hogy egyelre vár és a további eseményektl teszi függvé, hogy mit csinál. Másnap délben azonban Melanie sirva jött haza Radákéktól, akiknél látogatóban volt. Bezárkózott a szobájába, nem akart az ebédhez jönni és senkit sem eresztett be magához. Georginet végre beresztette és Georgine egy óra múlva zavarodottan és dacos ajakkal jött ki tle. a

törte

Barátságos beszélgetés

fejét

:

?

— Mi baja — kérdezte az ?

Georgine pofonnal

vonta

és

anyjuk.

akarta elmondani. Az anyjuk

fenyegette

— No, Nem

nem

;

Georgine

ekkor

félre-

elmondta neki a dolgot,

mi az

?

akarták

— kérdezte neki

Iván.

elmondani.

Este

lett,

mire az anyja rászánta magát, hogy elmondja.

—

Hát Melanie ott volt Radákéknál. £s Radák Kata elbeszélte neki, hogy a bátyja az bátyja Radák Pista elbeszélte neki,

—

—

:

hogy Melanie, ha lefekszik és jókedve van, a párnáját magához szrit ja és azt mondja »Pista, Pistukám« ... és csókolgatja :

—

és ölelgeti ...

.

A

párnáját. No, hát ez

.

!

— Es ez igaz — kérdezte Iván felháborodva. ?

161

— —

Igaz.

Hát

ez hallatlan

— — Ti

Felháborító

!

Georgina közbeszólt

!

:

—

mondta megveten. Ugyan menj férfiak mind egyforma szamarak vagytok. Iván nem felelt. Most jön a pofon, gondolta itt már csak a pofon segit. !

—

—

Azután visszariadt ettl a gondolattól. Szent ebbl botrány lesz hiszen akkor még többen megtudják azt, amit most csak egykét ember tud. De honnan tudja ez az egy-két ember ? Hát honnan tudja ezt Radák Pista ? Isten hiszen

;

—

— kérdezte. — Ez amit nem tudunk — anyja. — Nem sejtjük. — Gondolkozzatok csak.

mondta az

az,

is

Gondolkoztak, jött

Az

de

nem

találták

Haza

ki.

annak elmondták a dolgot

az apjuk és

öreg Zelenyák köhögött, zavarodottan igaz-

gatta a gallérját, húzogatta a mancsettáját, fel-lejárt,

— Hát

végre megállt és hagosan

Kicsoda? :

— —

Mici Mici

?

Tudni

.

Igenis

.

:

.

Mari

?

Mici ...

Mari

,

.

.

ö

Még sokkal

terjeszti

rosszab-

is.

Biró Lajos

:

kicsoda?

!

rólunk ezeket a dolgokat.

bakat

mondta

akarjátok,

:

Glória.

6

162

Egy másodpercre nagy hallgatás támadt, azután kitört a felháborodás zúgása. De hát ez hallatlan Ez szemtelenség

—

Be

I

!

kell csukatni

Es

!

te ezt

tudtad

?

— Csend — mondta Iván. — Apám, — mondta — bocsáss meg, igazán !

Odafordult az apjához. furcsa,

hogy

szólsz.

Hiszen

—

te ezt itt

tudtad

tennünk

Én már próbáltam,

mégis csak most

és

kell valamit.

— —

mondta az öreg dörmögve és zavarodottan. De velem szóba sem akar állni. Szóba sem áU velem. Hallatlan, mondta az asszony ájulhallatlan Ennek is a te tehetetlendozva séged az oka. Tehetetlen vagy. Gyáva vagy. Szégyen, gyalázat, hogy milyen gyáva figura

—

—

—

!

vagy.

—

Te pedig

hallgass,

— mert

—

kiáltotta felcsat-

majd elmondom, hogy tanva az öreg rólad mit beszél. Hogy miért félted ugy a lilaselyem háziruhát. Hogy kinek tetszel olyan nagyon abban a ruhában. Hogy a kis szalonban

.

.

.

Iván ránézett az anyjára és elállott a szive verése, a mikor látta, hogy az anyja elsápad és a harciassága egyszerre

eltnik. Az anyjáról

mindig azt tartotta, hogy csodálatosan fiatal és szép még mindig most egyszerre rútnak látta. ;

163

— Apám — ne folytasd. .

.

Csend

lett.

.

—

kérlek,

Az asszony

mondta kinzottan sírásra

álló

szájjal

nézett ki az ablakon. Georgine lesütött szem-

mel

és

merev

es lejárt.

arccal ült a helyén.

Az öreg

fel-

Iván összeszedte magát.

— Végre — mondta nagy erfeszítés— most az a fontos, hogy valahára tudjuk, is,

sel

állunk szemben. Azt hiszem, igy nehéz elbánni vele.

kivel lesz

—

—

Nagyon tévedsz

—

Nem

mondta

az

nem öreg

tudunk vele elbánni. Miért, hogyne tudnánk Hog5nie tudnánk Hogyne ... Be akaigazat mond. rod talán perelni ? Elször Másodszor mindig csak egy embernek mondja egyszerre. Harmadszor akármit csinálunk, az árásbiróságnál csak nekünk árt. Talán a Zelenyák.

— —

is

.

.

.

!

:

:

:

j

akarod tárgyaltatni ezeket az ügyeket Iván nem felelt.

?

— A pletyka nem büntetend cselekmény, — mondta az öreg. — Különösen ha igaz. És a pletyka mindig igaz.

Iván összeszorította az öklét.

—

De hát

junk vele

?

csak van rá mód, hogy elbán-

— kérdezte haragosan. — Kitolon-

coltat juk.

Az öreg megveten

legyintett.

.

164

— Beszéltem a fökapitánynyal — mondta. — Nem toloncoltathatja mert nagy lárma el,

lenne belle. Jóbarátságban van az újságírók-

£s a tetejébe

kal.

házat

a múlt héten vett egy kis

:

Háztulajdonos

is.

lett.

— Hát ki vagyunk neki szolgáltatva — kérdezte Iván fogcsikorgatva. — Ki vagyunk neki szolgáltatva, — az öreg. — És ki tudja, még mi mindent fog rólunk elbeszélni — mondta Iván a dühtl lihegve. — £s ki tudja még mi mindent fog rólunk elbeszélni, — mondta halkan az ?

felelte

.

.

,

,

.

.

.

.

öreg.

Az asszony

a

lehajtotta

Iván végre

— —

fejét

;

Georgina

Nagy csend

csendesen szipogni kezdett.

volt

felkelt.

Hová mégy

?

— kérdezte az apja.

Megyek Torday Andorhoz. Ö bizonyonyosan amúgy is tud mindent. Megkérem, m^enjen el ahhoz a nhöz ... és egyezkedjék vele. Kínáljon pénzt neki Most már ez az megoldás van csak vagy az, hogy megegy .

.

.

.

.

.

ölöm.

Iván egy negyedóra múlva visszajött.

— — Ha

Mi újság

?

— kérdezte az apja.

Még nem tudom. Andor elment

végzett, idejön.

hozzá.

16G

Eltelt

három

két,

óra

az

;

család

egész

idegesen és nyugtalanul várta a közvetítt

tizenegy óra

lett,

A

mire megjött.

kiküldték és Iván türelmetlenül kérdezte

— No, mi hir — Semmi különös

;

leányokat :

?

akarod.

A

.

.

vagy semmi

.

Mici elször

is

jó

.

.

.

ahogy

két óra hosszat vára-

amig egyáltalában beszélni volt hajlandó velem errl a dologról. Mikor meghallotta, hogy errl van szó, otthagyott. £n, amikor végre leült mellém, elbb megpróbáltam fenyegetni. Erre azt mondta, hogy nem értem a mesterségemet rossz ügyvéd vagyok nagyon jól tott,

;

;

tudja

—

magát

kitaníttatta

bántódása

nem

—

hogy semmi

így azután pénzt Ígértem neki. Erre kinevetett. Azután kérni kezdtem. Erre elkomolyodott és azt mondta, hogy vele bocsánat itt rosszul bántak. Es lehet.

—

—

legvégül azt mondta, hogy velem

nem

is

beszél

többet errl a dologról. Es hogy egy ember van,

— mert megbocsát-e —

akivel egyelre csak beszélni hajlandó azt

még nem

tudja,

az az egy ember

— —

:

hogy

és

Iván.

Én? Igen.

És ha megengeditek, hogy

szóljak a dologba,

bele-

én azt tanácsolom, menj

hozzá és beszélj vele. Nincs rá más mód. szavait Annyival inkább, mert én csak az

el

—

166

— ez még nem jelent semmit, ö — mondta — még nem tudja, megbocsát-e.

ismétlem azt

De neked hajlandó emlondani

...

a

felté-

teleit.

—A

feltételeit

?

!

Na

hát

.

.

.

Iván elhallgatott, gondolkozott, azután a kalapja után nyúlt, Hová mégy Iván ? kérdezte

— — — Midhez, — Iván kurtán. Azután hozzátette — Remélem, nem akartok lebeszélni róla Senki sem válaszolt; Iván elment. Tordaytájban — egyedül val egy óra múlva — jött haza. Az egész család ébren várta. — No, mi van Mit végeztél Rendben van — kérdezték tle türelmetlenül. .

.

.

.

.

.

az anyja.

felelte :

?

éjfél

és

?

?

?

Iván

leült,

—

a

végigsimította

halkan mondta

homlokát

és

:

Nyugalom.

Rendben

lesz.

De

elbb

várjunk.

Az

—

—

egész család

nagy figyelemmel

várt.

Hát Mici nagyon kegyesen fogadott mondta Iván gúnyosan. Nagyon kegye-

—

sen azért, mert én voltam az egyetlen, aki

ebben a házban tisztességesen bántam vele. Hát az apád ? kérdezte gyorsan az

—

anyja.

—

167

—

Es aki semmit sem akartam tle,

— foly-

tatta Iván nyugodtan.

Az öreg Zelenyák elpirult diadalmasan emelte fel a fejét.

—

tatta

ö

ezt

hogyan .

tehát

megmagyarázta nekem elbb, vagyunk neki szolgáltatva. beismertem, ö azután elmondta, hogy

hogy mi

város

asszony

az

megkértem Micit, — foly— hogy hagyja abba ezeket a dolIván

£n

gokat,

En

és

erre

teljesen ki

hozzá jár az egész minden valamirevaló fiatalember

csinálja a dolgot .

.

:

.

.

.

hogy

egy ilyen fiatalembernek például 6 kis toaa fülébe súgjon valamit lett-titkokról is beszélhet és akkor annak a csak az

kell,

.

.

.

fiatalembernek rögtön elmegy a gusztusa attól a lánytól, akirl

ilyesmit elbeszélt,

Iván körülnézett. De senki sem nézett a szemébe.

— elre

ö

ö

azonban

jó lány és

— semmi ilyen

egyelre

kis titkot el

nem

—

egy-

beszélt.

nagyon kiméletes volt. Mert mi mindent tud . Amit eddig elmondott, az olyan, hogy az ellenkezjét is elhitetheti.

ö

általában

eddig

például annyit beszélhet egy bizonyos lány

szépségérl

egy

fiatalembernek,

hogy

fiatalember visszatér hozzá, ha ott

is

az

a

akarta

hagyni. Ez tle függ. Mert szobalány volt és egy szobalány mindent tud. Mi mindent tud.

:

168

Iván

elhallgatott.

— Hát végre mit akar — kérdezte az öreg. — Persze, ez a fontos, — mondta Iván. — De hogy ne felejtsem, közben megis

igaz,

?

el

hogy az inas eltt ne beszéljetek ezentúl angolul. Minden szót ért. Amerikában

jegyzem, volt

két évig.

Erre általános szörnyüködés támadt.

— Ezt a — kérMicitól tudod dezte Melanie. — Igen, Ezt még sok mindent. Újra hallgatás támadt. — Hát mit akar — kérdezte újra az öreg. ránézett az órára. Iván felemelte a — Egy negyedóra múlva — mondta — és mama bocsánatot fog tle kérni lassan, is

.

.

?

.

és

?

fejét és

itt lesz,

azért, m^ert összesen ötször pofonütötte.

A

—

család felzúdult. Iván halkan hozzátette

Megjegyzem, hogy mama Mici nagy sódnak fogja szólítani és a lányok nevében is bocsánatot kér tle Mert csipkedték, kilökték, gorombáskodtak vele Hallatlan mondta az aszSoha .

.

.

.

.

.

— — szony ájuldozva. — Igazán utálatos vagy, — mondta Georgine. — Ezt szépen elintézted, — mondta Melanie. !

1

169

Iván hallgatott, azután az órára nézett. itt lesz, mondta. Ez

— Tíz perc múlva

—

—

volt hogy ne mama menhogy a lányoknak külön is ne kelljen tle bocsánatot kérniök. Csak azzal tudtam rábeszélni, hogy azt mondtam neki, mennyivel szebb, ha itt kapja az elégtételt,

már nagy eredmény

jen

hozzá

el

ahol a sérelem érte

A nk még Iván

:

és

hallgatott.

.

.

.

mindig hevesen tiltakoztak. Azután megint az órára

nézett.

—

—

—

mondta halkan. Ha sem a többirl, sem errl soha egy szót sem szól senkinek.

Még

öt perc

a bocsánatkérés megtörténik,

Ha nem többiek

akkor jönnek a toalett-titkok

:

.

.

Ö

.

—

azt

állit ja

akárkinek a gusztusát.

Csend

.

.

—

el

és a

tudja venni

.

lett.

— —

—

—

mondta Iván. Azt Még két perc, mondta, nagyon pontos lesz. mondta azután. Még egy perc, Kint kocsirobogás hallatszott. kérdezte Lemenjek kinyitni a kaput ?

— —

—

Iván.

— A

Az anyja Menj

!

—

felállott.

mondta határozottan.

lányaihoz fordult

:

— Ti takarodjatok a szobátokba. Biró Lajos

:

Glória.

6a

;

170

Iván lement a kapuba Micivel.

feljött

Mici

és

elegáns

félperc

volt

múlva

és

suho-

Iván elrebocsátotta. Mici mosolyogva és ismersen nézett körül, azután megállott. Iván intett az anyjának. Az anyja megmozdult nehezen elre lépett néhányat az arca sápadt volt és az ajka remegett. Mici nagysád, mondta fulladozva kegyedtl ... A én bocsánatot kérek leányaim nevében is bocsánatot kérek.

gott a selyemtl.

;

— — — — Oh nagysád, — Mici rövid habozás szivbl után, — én most már kegyednek .

.

.

felelte

tiszta

megbocsátok.

Egy

kis szünet

mosolyogva kérdezte

támadt. Mici kíváncsian és

körülnézett,

azután

meglepetve

:

— Ni, hát az ottan nem az Iván ur szobája

már ? Az asszony egy nagyot felelte

— —

nyelt és készségesen

:

Nem. Iván most Jobb

is

az,

kérem,

a kerti házban lakik. fiatal

embernek.

Ha

a

szobalánynak több is igy a takaritanivalója. Hallgatás támadt. Iván odalépett. Mici elé udvariasan, de egy olyan mozdulattal, a mely a kiksérésre való szándékát jelezte. Mici megértette.

— Hát kezét csókolom, — mondta.

171

Azután finomabban búcsúzott.

— Jó

éjt,

— mondta röviden.

Megbiccentette a fejét és indult. Iván kisérte,

Micinek nagyon jó kedve volt. Folyton

beszélt és a lépcsházból visszakiáltotta

—

:

Aztán ne tessék búsulni a kisasszonyok miatt. Majd férjhez adom én már most ket.

A SZABADULÁS.

— beszélte elkel, de kissé Laczffy — mint patetikus modorában a szinészlány amilyen csak egy szép, Vannak ezeknél a színházaknál — magyalányok, akik valósággal rázta azután — Olyan rossz

volt,

fiatal

lehet.

fiatal

fiatal

gyerekek voltak, mikor a színházhoz kerültek. És mivel szépségük állandóan ki van téve néma bámulásoknak és hangos dicséreteknek, és

mivel érvényesülésük útját más, szerintük

nktl

öreg

elzárva látják és mivel fiatal

el-

méjüket és szivüket id eltt rohanja meg a mérges suttogó tudás rosszak lesznek, gono:

lelketlenek.

szak,

Jól

meg tudják magukat

rizni, mert tudnak mindent, de a lelkük meghal.

Az

ség,

egész lány

maga

a testet öltött

sivár

étvágy

után.

Még

:

hir,

a ragyogó szivtelen-

falánkság,

pénz,

az indulataikat

és

megfojtotta a szinház levegje,

mást, mint magukat, és iránt, mint

csupa mohó,

dicsség,

hódolás

ösztöneiket

nem

is

szeretnek

nem érdekldnek más

a maguk hódítása, gazdagodása iránt.

173

Ennek

a ragyogó szinházi bestiának a tipusa

Tábor Panni. Akkor még nem donna, de már kezdett azzá

hogy az

En

volt

lenni.

prima-

Es tudta,

lesz.

voltam belé. Háromnegyed hogy ismertem. Hamar megbarátkoztunk, tegezdtünk és Tábor Panni a második hónapban azt mondta nekem szerelmes

éve volt már,

:

—

Ha egy millióm volna, feleségül mennék hozzád. Ha egy milliód volna, szeretd lennék, így csak jóbarátok lehetünk.

Mindenáron el akartam hitetni magammal, hogy a jó barátság és egy-egy csók, amit néha kaptam tle, elég nekem, de kegyetlenül szenvedtem. Es ha néha kitört bellem az indulat, tizenn5'olcéves édesTábor Panni, ez a szemü baba, ez a lány, a tudás mosolyával válaszolt

:

— Majd ha elbb

eljött a

milliomosom.

Felháborodtam ezen a cinizmuson, de sokkal jobban szerettem, semhogy egy napnál tovább távol tudtam volna maradni tle. Egy napon igy megismerkedtem nála Klein úrral, Klein Salamonnal, a Grün és Hausner cég utazójával.

Nem

csekély idegenkedéssel fogtam elször

kezet vele. Alkalmatlan

nek

is

is

volt és kellemetlen-

találtam, habár inkább arra lett volna

174

ok,

hogy megessék rajta az ember

szive.

Olyan

ügyetlen volt, olyan szánalmas és olyan szerel-

mes. Esetlenül ült a székén és nedves, könyörg,

nagy

ugy nézett a ragyogó, mint egy hü állat. Tábor Panni kegyetlen volt hozzá, olyan kegyetlen, mint amilyenek csak az alkalmatlankodó multhoz tudunk lemii. Kiderült ugyanis, hogy Klein ur és Panni gyermekkori játszótársak voltak egy ferencvárosi kis házban, ahol az öreg Taubemek a pálinkamérése Panni apjának volt. Az öregek itt abban is megállapodtak, hogy a két gyerek egymásé lesz, és menyasszonynak, vlegénynek tekintették egymást. Panni azonban tizennégyéves korában egy napon, egy átkozott napon a sziniiskolába került és most, amig Klein ur szövöttárukkal látja el az országot Nagjrváradtól Mezkövesdig, azalatt Panni egyre távolodik tle, egyre emelkedik, egyre csillogóbb magasságba, ugy, hogy az embernek könnyezik a szeme, ha sokáig néz utána. Akkor mindezzel nem igen voltam tisztában. Klein ur akkor csak alkalmatlan volt nekem, keleti szemeivel

rossz leányra,

—

—

k

bántó, terhes és kellemetlen.

Ö

viszont irigyelt

gylölt engem annyival is inkább, mert nem tudhatta, hogy én is csak koldusa vagyok a Panni szerelmének és nem élvezje, hogy és

176

nekem

csak morzsák jutnak és hogy a

is

teri-

másra vár. Valóban van-e szánalmasabb lény a világon, mint egy ilyen commis voyageur, aki egy pritett

asztal

szerelmes Ez még csak nem is hogy bizonyos romantikája legyen a sze-

madonnába diák,

!

Ez se hirt, se pénzt, se tapsot nem Egy szövöttáninagykeresked gyenge a szinfalak mögött, hát még valaki,

relmének. hozhat.

legény

i:>

aki csak az lesz, valamikor

.

.

.

talán.

Hozzá ké-

pest én a kaszinóval, amelynek tagja voltam,

a lapokkal, amelyekbe irok, a virágjaimmal, a

nevemmel,

és a

eszközeinek költem.

Elég

mégis ki

nem

is

görög profilommal

valóságos

a hóditás

:

krözusaként

szkkebl voltam

tündö-

Klein

urat

Talán az osztályösztön megszólalt bennem, a gylölet az iránt, aki állhatni.

kemény munkával

a

helynkbe dolgozza

—

fel

magát, aminthogy Klein ur a leend és máris igen takarékos kapitalista a birtok-

—

ban levt, a társadalmi javak élvezjét lölte

is

gy-

bennem a vetélytárson kivl.

Ekkortájt egy napon megjelent a milliomos

Hartmann

Leo, az Országos

Bank

ez a dúsgazdag, rut élvez, aki hihetetlen

vészettel

és

raffinementnal

tudja

:

igazgatója

m-

elkölteni

minden évben a maga félmillióját. Hartmann egy napon megnézte a szinház-

176

ban

A

fjordok lányát.

Másnap megint

eljött a

színházba és harmadnap meglátogatta Tábor

Még vagy

Pannit.

kétszer vizitelt nála, har-

madszor megtette neki a maga

üzleti

hangú,

fejedelmi, aljas ajánlatát és egy hétre rá készen

volt az uj lakás, amelyet felajánlott a lán5niak.

Klein ur ekkor egyszer összeszedte a bátor-

ságát és azt kérdezte

—

Kérem,

Pannit

:

Hartmann

a

ez

tlem

feleségül

veszi

?

Rábámultam. Mennyi együgység válaszoltam elkeseredve, durván Nem, kocsit tart majd neki, de és kegyetlenül, !

—

—

feleségül

A

nem

—

veszi.

derék emberben szinte felhördült a becsü-

letesség,

a felháborodás.

Otthagytam. Rettenetesen el voltam keseredve. Az a kufárkodás, amely a szemem eltt ment végbe, fellázított, a szerelmem elkeserített, gyötrött. Lázasan jártam egész nap, idegesen, dühöngve, kínlódva. Este már alig bírtam elviselni az idegeimet. Az órák nagynehezen

teltek,

lefeküdtem

társaságot kerestem és a

téli

és

újra felkeltem,

éjszakában kávé-

házakban botorkáltam. És az akaratom ellenére, szégyenkezve, gyötrdve és átkozódva el kellett mennem oda, Az els emeleten a hosszú az elé a ház elé .

.

.

m Tábor Panni lakása most. A lefüggönyök ott a világ legaljasabb kufárkodását takarják, egy hitvány árulást, egy hallatlan bnt a természet ellen. Csikorgó foggal néztem fel az ablakokra, a hosszú sor függönyre, amelyek hallgatagok voltak. És egyszerre csak mellettem áUott sor ablak a eresztett

Klein ur.

ö is itt

Egymásra

volt,

neki

pillantottunk.

ide kellett jönnie.

is

Szomorúak

és

ne-

vetségesek voltunk.

De amint éreztük, itt

szembenéztünk egymással, jól hogy két becsületes és tiszta férfi áll

éjszaka

az

magány osságában.

Éreztük,

hogy mind a ketten alávalóságok áldozatai vagyunk, hogy a méltatlan szenvedésben társak és testvérek lettünk. Kinyújtottam a kezemet és ott, azok eltt az ablakok eltt, komoly, nemes és férfias barátsággal, igaz szeretettel és részvéttel kezet szoritottunk.

Ekkor nyilvánvaló rongy

és

jában

járni.

magamról

rdnöm

lett,

milyen méltatlan,

hitvány dolog egy ilyen szerelem igá-

Megráztam magamat

ezt a piszkos szerelmet.

és

leráztam

Még

gyöt-

egy kicsit, de a szerelemnek Azzal a ragyogó bestiával nem is

kellett

vége volt.

beszéltem azóta. Klein úrral azonban jó barát-

ságban vagyok a

cserével.

és

ugy találom, hogy nyertem

:

:

JÜLIETTE Rác letette

—

mterembe

bekopogtatott a

megfordult

a

amelyen

vászontól,

;

Péteri

dolgozott,

a palettáját és elébe ment.

Szervusz öregem,

— Rác — Igen, —

fogódottan

ülj

csak

—

mondta

kissé

el-

le.

leült.

mondta, hát tessék. fel és alá járt egy

Péteri köhécselt,

kicsit,

azután hirtelen elhatározással odafordult Ráchoz.

—

Hát öregem,

— mondta rekedten, —

én

elveszem Juliettet.

Rác

felugrott,

összecsapta

a

kezét,

kiál-

azután erszakosan megfékezte magát, nyelt néhányat, megfordult, leült és tott

egyet,

nyugodtan mondta

—

Feri

ezt

nyilván azért közölted velem,

mert tudod, hogy jó barátod vagyok. A legjobb barátod. Es azért közölted, hogy mondjak is

róla valamit.

Péteri gyorsan közbeszólt

.

179

—

Igen

bár az elhatározásom megniásit-

;

hatatlan.

—

Annál rosszabb rám nézve. Mert én azt, a szivemen van, mégis megmondom. most készülsz az életed legnagyobb

ami Feri,

rültségét elkövetni. Ez

De

a

ezzel

dologgal

még nem

is

volna baj.

tönkreteszed

magadat.

Péteri dacosan szólt közbe

—

Nem tördöm

vele,

:

mit szólnak az em-

berek.

—

£n sem

arra gondolok.

Ha nem

kapsz

több meghívást elkel urakhoz

és

úrhölgyek-

az csak használhat neked.

A

társadalmi

hez,

nem bánom. De

karrieredet

Mvészi értelemben -- Miért

— nem volt

— —

fogsz zülleni.

elzüUesz.

?

Nekem Juha ellen semmi kifogásom £n nem bánom, hogy a modelled Es hogy elbb mások modellje volt De mindig tisztességes volt Boldogok, akik hisznek. De hát én ezen

volna. .

.

.

.

.

!

sem akadnék re.

el

Ha

fenn.

Nem vagyok én

az erkölcsök

csak tudnám, hogy szeret.

De nem

szeret.

— —

De igen. De nem.

arra,

Szívtelen, éhes kis bestia, aki

magát veled, mert hogy elvedd.

elvéteti

te elég

bolond vagy

.

180

—

-

—

Nem De

igaz,

igaz.

nem

igaz

.

.

És még ez

volna baj.

se

De

ennek az éhes kis bestiának az egyetlen célja, hogy kihasználjon. Hogy dolgoztasson. Hogy uj ruhákat és uj kalapokat festtessen veled magának. Azért fogsz csak dolgozni, hogy

t

Robotba

öltöztesd.

száUitani a nivódat

már

sem

észre

dolgozni

fogsz

azután

eleinte tudatosan,

;

veszed, milyen

fogod

le

;

silány vásári

mázolásokat gyártasz amióta itt van nálad, azóta már úgyis az az egyetlen célod, hogy ;

gyorsan eladható képeket

meddig

kis bestia

nem

Péteri felkapta a fejét

De megérdemli, Ha te tudnád, müyen gatta a

;

megy

ez

érdemli meg, hogy

—

Rác

fess

de ha soká tart, elzüUesz

;

felkelt,

.

.

vala-

és

;

ez a

.

:

—

mondta dacosan.

—

hálás.

odament

megsimo-

hozzá,

fejét.

— De fiam, Ferkóm, — mondta melegen — hát legyen eszed. Meg fog A legels csalni.

emberrel,

aki

eszed.

— Nem — Ez

igaz,

nagyon

—

akarja.

mondta

Hát

legyen

Péteri halkan és

kinzottan.

fáj

neked, öregem, de ez igaz.

els emberrel.

— Nem

igaz.

Nem

igaz.

Nem

igaz.

A

leg-

181

— —

Igaz.

Nem

Ne

£s én elveszem.

igaz.

rágal-

mazd.

Rác

elhallgatott,

sóhajtott

egyet,

legyin-

tett a kezével.

—

Hát mit akarsz

csinálni

—

?

kérdezte

azután.

— — Ezen nem lehet — Nem.

Most már minden irás megvan. Dispenzációm is van. Holnapután esküszünk.

Rác tette

újra

változtatni

elhallgatott,

?

csendesen

össze-

a kezét, felemelte a szájához, belefujt,

azután

hallgatott.

— Feri — mondta azután. — Tessék. — Hát egyet meg nekem. — Mit? — Azt, hogy ha egyszer belátnád ... !

igérj

ha

egyszer rájönnél ... ha egyszer bebizonyosodnék, elég

—

hogy nem méltó hozzád akkor lesz arra hogy végezz vele Ezt megígérhetem. Megígérhetem. Mert .

erd

.

.

.

.

.

.

.

.

úgysem kerül rá a sor. Azután hallgattak. Nemsokára jött a lány. Kipirosodottan, jókedven jött be. Skatulyákat hozott, mind a két kezében néhányat. Péterivel összecsókolózott.

182

— —

Szervusz

Jankó,

—

Szervusz,

—

mondta

mondta

Rác,

Rácnak.

—

termé-

szetesen bevásárolni voltál.

—

Rác ben

;

Hoznak még egy kalapot

Igen.

esküvn

fogom

azt

elhallgatott

azután

Az

is.

viselni. ;

a lány járt -kelt az atelier-

egyszerre

kihivóan

odafordult

Ráchoz.

— Te

nem

akarod,

— mondta, — hogy Feri

elvegyen engem.

—

— Dehogy nem akarom, — válaszolta Rác. Nem látod, hogy én vagyok az örömapa — Igazán — kérdezte gyanakodva a lány. — Igazán — válaszolta Rác komolyan — ?

?

örülök, hogy szép családi tzhelyet alapittok.

Mindennapos vendégetek leszek. A lány ekkor a nyakába ugrott

ás

meg-

csókolta. Péteri értelmetlenül hallgatta a be-

Rác

szélgetést.

—

felkelt

Szervusz Feri,

és

odament hozzá

én most

csakugyan mindennapos vendégetek

már

:

De Ha

elmegyek. leszek.

igy van, vigyázni fogok rátok.

Péteri

hálásan

tak és Rác

esküv

és

mosolygott

elment.

rá,

kezet

fog-

Harmadnap megvolt

az

Rác csakugyan mindennapos ven-

dég lett az uj házaspárnál. A második hónapban egy napon felment hozzájuk. mondta. Feketekávéra jöttem,

—

—

:

183

Leült az asztlahoz, megkapta a kávét, ka-

vargatta a kanalával, beszélgetett, azután hirtelen

—

felnézett

ártatlan

és

mit

Igaz, Júlia,

az ör-utcában

felé

Az asszony

nem

kérdezte

arccal

csináltál

tegnap este-

?

kinyitotta

elsápadt,

a

száját,

tudott szólni, azután gyorsan, elkénysze-

redetten

mosolyogni

mondta Az Ör-utcában ? Egy szabóné van ott

—

annál voltam

.

Péteri

összeráncolt állott fel, az

Most

öröme

.

.

Az ör-utcában

.

.

.

egy

uj

?

.

.

.

szabóné

.

.

.

homlokkal

kirepül

!

villogó

és

asszony elkényszeredet-

Rác gyorsan

;

kávéját és elment.

—

.

hebegve

és

.

.

szemmel

ten mosolygott

kezdett

—

felhajtotta

a

és

nagy

Péteri

meg-

gondolta

volt.

Este

találkozott

Péterivel.

fogta a karját és félrevonta.

—

dani

Gyere csak, kérlek, akarok neked monvalamit.

— Tessék. Péteri hozzáhajolt a fülébe súgta — Te azt hiszed ugy-e, hogy Auernél és

az

ör-utcában

Rác

ránézett

:

volt

?

vállat vont. Péteri

és

lyan súgta tovább

:

komo-

:

184

—

Tudom, hogy vele gyanúsították. Még mieltt hozzám jött. De nem igaz. Rágalmazták. Ma is a szabónénál volt. Csakugyan a

Nem

csak keresztülment.

A

Az ör-utcán Duna-utcában.

Rác bóKntgatott

és

nem

szabónénál.

az ör-utcában.

nyugtalankodva mondta Te nem hiszed

— —

En

.

Én

—

?

.

Péteri

.

Rác

válaszolta

esküt teszek

válaszolt.

:

—

gúnyosan.

le rá.

Két hónap múlva találkoztak egy délután a kávéházban.

— Hogy tetszik Az arab táncosn — kér— Mázolás, — válaszolta Rác. ?

dezte Péteri.

Péteri

Rác

elhallgatott.

egyszerre

nagy

részvétet érzett iránta. Közelebb hajolt hozzá és

halkan mondta neki tönkremégy.

— Fiam, Péteri

megint

nem

válaszolt.

Rác

ekkor

egészen odahajolt hozzá és gyorsan a fülébe

súgta

—

:

Kérdezd csak meg a feleségedtl, mit a múlt héten a Szllsi mtermében,

csinált

Péteri elsápadt, felállott és elment. laszt

—

másnap hozta meg Jankó ... az a dolog

A

vá-

:

mével egészen jelentéktelen

a .

.

Szllsi mtersemmiség .

.

.

.

;

185

Egyszeren gatás

— —

,

.

meglátogatta

.

.

.

egyszer

láto-

.

£s mért nem tudtál Azért

róla te eddig

?

nem mondta meg nekem, hogy ne

nyugtalankodjam. Rác dühbe jött, összeszorította az öklét az els kedve szerint nekiment volna és megverte volna azután meggondolta a dolgot, intett a fejével, nyugodtan hátradlt a székén ;

és újságot kezdett olvasni.

Másnap délután öt órakor felment a mterembe. Az asszonyt egyedül találta, Péteri kávéházban

volt.

Juliette, — mondta az asz— hogy vagy — Köszönöm — válaszolta az asszony degen. — Elég Feri nincs itthon. — Annál jobb, — mondta Rác jókedven, — régen nem beszélgettem már veled egy

—

Szervusz,

szon3mak

?

hi-

jól.

ki-

csit.

Pedig

most

még

szebb

vagy,

mint

voltál.

Az asszony gyanakodva ban lelkesen solygó

asszony

fülelt

;

dicsérte a szépségét

szerelmi

vallomásokat

felengedett,

nevetett,

;

tett

Rác azongyors, moneki

lefeküdt

diványra, a lábát kinyújtotta és a

Rác

tette.

Másnap Rác megint felment

hozzá.

;

az

egy ölébe

186

—

Te, Juliette,

—

mondta

neki,

—

nézd,

én pár héttel ezeltt vettem ezt a selymet. Meg akartam vele lepni valakit. De inkább neked adom.

Az asszony ekkor össze-vissza csókolta.

órakor

Rác

házba.

Péterit

nyakába ugrott

és

Harmadnap délután

öt

a

odatelefonozott a Nápoly-kávé-

hivatta

odajött.

—

a

—

telefonhoz.

Péteri

Kedves Feri, mondta ekkor nyugodtan bele a telefonba, te nem akartad nekem elhinni, hogy Juliette mindenkivel megcsal, aki nagyon akarja. Ha a kávéházból most eUndulsz, félóra alatt otthon lehetsz. Légy otthon és meglátod. Péteri izgatottan szólt vissza valamit, azután haragosan ordított Rác nyugodtan letette a telefonkagylót és ment fel az asszonyhoz.

—

;

Húsz perc múlva megzörrent az lincse.

Egy dühös kéz

ajtó

ki-

rántotta meg. Azután

haragos ökölcsapások döngöttek a fán, utána tébolyodott rúgások. zett

Rácra,

Az asszony rémülten

azután rámeredt az ajtóra.

né-

Rác

egy pillantással végignézte még a szobát, azután nyugodtan odament az ajtóhoz és kinyitotta.

A

küszöbön megjelent

volt, a

Péteri.

Az

arca vörös

szemei forogtak, a homlokáról verejték-

187

cseppek hullottak

le.

Lihegve tekintett be a

Rác komolyan

szobába.

nézett

farkas-

vele

szemet, azután félrelépett az útjából és szót-

csak egy fejmozdulattal mutatta

lanul,

meg

az asszonyt. Péteri lihegve, kétségbeesetten, sirásra álló

egyikrl a másikra. Az asz-

szájjal nézett az

szony, aki eddig összekuporodva ült az ágyban, most egyszerre kiugrott, odavetette ma-

gát a Péteri lábához, a két karjával átfogta a lábát, ráborult a cipjére és gügyögve, ártat-

panaszosan zokogta az oka ö volt a rossz

lanul,

—

:

Ö

.

bitott rá

.

.

ö

szélt ...

.

.

Én nem akartam

.

és

.

.

.

.

.

Ö

csá-

Addig be-

az oka.

Rác fanyar mosolygással szonyra

.

vont.

vállat

nézett

le

az asz-

Erre a mosolygásra

mozdulatra a Péteri piros arca még a keze megrándult. az oka En nem akartam, zo-

és erre a

pirosabb

—

ö

lett

;

.

.

—

.

kogta az asszony. Péteri

ekkor

egy

rántással

kiszabaditotta

a lábait az asszony ölelésébl, odaugrott Rác-

hoz

és

arcába.

ökölbe szoritott kézzel belevágott az

Rác

felkiáltott

de Péteri üvöltve verte

mind a két

öklével

és

védekezni

le

a védekezését és

rjöngve vágta.

akart,

HALÁLOS KÜZDELEM

— —

Hja,

az

— mondta a baasszonyok — mondtam én.

asszonyok

rátom. Igen ... az

En nem gondoltam semmi

különöset

az

asszonyokról, csak ugy általában tisztelegtem

elttük egy felsóhajtással, a barátom azonban gondolt valamit.

— Idehallgass, — mondta, —

és ezt ird

meg.

Bizalmatlanul hallgattam a történetet,

de

azután gyorsan feltámadt az érdekldésem.

—

A

látszó

szke lenni,

lányt,

A

hittak.

szép,

—

mondta,

—

nyugodt, tiszta

Erzsébetek

Erzsébetnek és

hidegnek

való volt, abból a

közül

amely nagyon szerelmes tud de mindvégig szem.érmes marad, amely fajtából,

nehezen gyullad

fel,

de azután lángol és egy

hséges hsnre nem vagyok kíváncsi

egész életen át

—A ténetet — A hsn !

.

.

.

.

.

;

a tör-

.

itt

fontos.

magadnak, amit mondtam

:

És jegyezd meg tiszta, szép,

szke

;

189

és

szemérmes

volt.

A

családja derék, nyugod-

tan él és vagyonosodó polgári család. Közöttük a lány a legkülönb, de ez otthon

nem derül ki, mert

a lány mosolygó, tartózkodó, kedves és szerény

papának, mamának.

lánya

Elvégzi

az

mikor

tanulja,

uralkodott

úgy-

;

meg-

Barbarossa

Fri-

nevezett fels leányiskola hat osztályát

gyes és hogy a Zrinyiász Sándor-versekben van Írva,

—

ez

az egész élettapasztalata.

tizenhat éves. ben.

Még

Egy

Ekkor

évig teljes csend az életé-

nincs tizennyolc éves, amikor

meg-

huszonegy éves fiúval, egy hatalmas szál barna legénynyel aki nem csupán szép fiu, hanem akinek minden szavából ismerkedik

egy

sugárzik az okosság és a talentum.

mérnök

nagy

A

fiu

tech-

vannak A lánynyal egy évig vizsgálgatják egymást egyikük sem adja meg magát könnyen egy áradó, gátat tör nagy érzésnek néhányszor nikus

;

lesz

;

tervei

.

.

.

;

visszahúzódnak egymástól

;

mire a lány tizen-

kilenc éves és a fiu huszonkett, akkorra azonban mind a kett szerelmes, tökéletesen, az

egész testet és az egész lelket átmelegit, nyil-

ván egy életre szóló, nagy, csendes, forró szerelemmel szerelmes. Az majd harminc év múlva állapitható meg, hogy egy egész életre szólt-e a szerelmük. Vagy még akkor sem.

—

.

190

— Várj csak.

Miközben ez a szerelem rügye-

kifakad és kivirágzik, betéved a lány csa-

zik,

ládjához egy ember, ötven éves igen gazdag

összeköttetés

náluk

.

eljött

.

félév óta

.

.

elhizott

Valami

.

.

.

.

.

.

üzleti

Egyszer véletlenül ott járt

.

Meglátta a lányt és másodszor

.

.

.

,

.

igen komisz

.

.

.

.

.

Másodszor, harmadszor, tizedszer

jóformán minden nap.

A

is .

.

család meg-

rendülve nézi ezt a rajok virradó nagy szerencsét

visszafojtott lélekzettel lesi a több-

;

szörös milliomos érzelmeinek egyre világosabb jelentkezését és

—

Légy

dobogó sziwel biztatja a lányt hozzá Micsoda sze:

kedves

.

.

.

rencse.

A

lány eleinte közömbös.

emberrel.

Tri maga

ajándékait

;

De

nem

nem

tördik az az

elfogadja

mellett,

melegséget

undort sem, még

Nem érez,

de

nem

érez

szerelmes a másikba.

lassanként szerelmes esz. És abban a mér-

tékben, amint a huszonkét éves íiuba szerelmes lesz, abban a mértékben válik utálttá a mára az ötvenéves ember, összehúzza a

mait vele.

;

bezárkózik

A

;

fiatal

Ha

is.

;

A

barátom,

kikerül

;

íiu

a lány kezét a szüleitl az ötven éves ember

»Kedves temre jár.

tle rosszul bánik egy napon megkéri ugyanakkor megkéri

elfordul

huszonkét éves

szászir-

is,

íiut elutasítják

maga még

meddig

:

az egye-

tart az,

amig

!

191

kap. És meddig, amig el tud tartani egy családot. Legyen becsületes ember. Ne tegye tönkre a lányunk jövjét.< állást

Satöbbi, satöbbi. választ kapja

Az ötvenéves

ember

ezt

:

»Mi nagyon rölünk Szüli áldásunkat Csak Erzsébet ne ellenkezzék !« .

Erzsébet szinte

.

Nagyon

ellenkezik.

mosolyogva

—

:

.

nyugodtan,

maga

olyan biztos a

dolgában.

Megindul a harc. A fiút kitiltják a házból, a lányon pedig kipróbálják a családi kinzó-

kamra mmden mvészetét.

A lány szenved, de makacsul tartja magát. rizet alatt áll ; nem szabad egyedül elmennie otthonról nem szabad levelet imia. A fiúnak idrl-idre egy ;

barátnje utján küld rövid benne.

Elviszik utazni

gazdagság örömeit és

A

történetet

bizzék

:

vele

a a sátán feMszi a hegyre

;

megmutatja neki a

— —

értesítést

megizleltetik

;

világ szépségeit

már

!

—

szóltam

.

.

.

közbe.

Mondom

már. Odaérünk. Eltehk tizenkét ekkortájt egy napon egyedül van az ötvenéves emberrel. Otthon kivágott nyakú, nyitottujju házi ruhában. Nyugodtan, okosan, szépen beszél az emberrel hosszú hónap.

A lány

:

Megmondja neki szeretem magát,

:

—

Nézze, én nemcsak

hanem mást

szeretek,

nem

hogyan

192

Óhajtja azt, utálna-e

?

hogy mégis a

Nem

az

;

dagad

;

arca

remeg

magát

kellene-e szégyelnie

Az ember megfogja kára

a kezét

dadog

:

minden ere kiNem, nem, csak

—

legyen az enyém, legyen a feleségem, legyen legyen az

enyém

—

...

A

—

?

ráhajlik a nya-

;

kivörösödik, és

Nem

felesége legyek.

.

.

.

lány elámulva néz

Az ember megcsókolja a nyakát, a lány feláll, az ember félájultan esik bele egy karosrá.

székbe.

A

lány gondolkozik

megértett száz

olyan

semmit sem tudott világba,

;

amirl azeltt

belenézett abba a másik

egy lány számára az asz-

amelyet

szonyság jelent

;

ebben a percben

;

dolgot,

erltetetten gondollcozik, hi-

degen megnézi a liheg embert

másodpercben halálra No ... Mi az ?

— — Várj

A

.

Még

csak.

és

abban a

i éli. .

.

három hónap.

eltelik

lány a családi inkvizició kinzásait

bimá

el

tovább, de a trésre

Nem néma

tr

már

nincs

nem is

is

szük-

harcba lépett. Engedékenységet mutat egyelre apró jeleit adja a hajlandóságának és az a kevés szabadság, amelyet a reménykedni kezd család igy ad neki, elég arra, hogy mindent megsége.

többé

is

;

;

tudjon, amire

még

szüksége van és kigondolja

a világ legkegyetlenebb és legaljasabb tervét,

amely csak azért marad rideg

és

fenséges,

193

mint maga a bosszúálló

sors,

szz

.

.

—

netet

nem egy

mert

hanem egy

falánk hetéra gondolta ki,

üldözött

.

ráérünk

Csodálkozni

A

késbb.

törté-

!

—

A

ember

hogy az ötvenéves népszeren a

lány megtudja,

hajlik

az

apoplexiára,

Egyszer

gutaütésre.

már

:

történt

valami

is

az orvosa óva inti olyan amelyek ismétldést okozhatnának, mert az ismétldés halálos lehet. Látja, hogyha ez az ember megfogja a kezét, akkor vérbe borul a feje és remegni kezd a teste. Megérez egy mértéktelenül felcsigázott testi vágyat, egy betegessé lett idegrendszert és kitalál mindent, amit még tudnia kell. Elszánja magát és higgadtan, hidegen, nyugodtan, kebaj vele

ilyenféle

;

izgalmaktól,

gyetlen

egyszerséggel

tudatossággal

és

cse-

lekszik.

— Mit csinál? — Megüzeni a

soha semmiképpen, akármi történ-

benne,

nék

is,

szerelmesének, hogy bízzék

nem

lesz a

még akkor sem

másé,

másé, ha máshoz menne feleségül jelenti,

hogy

Nagy öröm

emberhez.

megy

feleségül

a

az

.

.

.

lesz a

Es

családban.

A

lány

gondosan átnézi a házassági szerzdés

sürgeti a házasságkötést és

házassági

szerzdést.

Biró Lajos

:

Glória.

A

ki-

ötvenéves

t

194

—

El fognak utazni ö szabja meg, hogy hová. Három hét múlva megvan az es-

kielégíti.

küv.

;

Elutaznak.

Megérkeznek. Este

a lány egyedül marad azzal a halálra

itélt.

éjszakát

?

— £s? — Várj

és

akit

csak meg merned imi ezt a nászGondold meg a lány halálra itélte :

:

ezt az embert.

a halálos

Hogyan

Ítéletet.

de csábítania

kell,

lett

férfival,

fogja végrehajtani ezt

Gondold meg is

kell

;

neki

:

védekeznie

magának nem

szabad veszedelembe kerülnie, de a

teljes,

vagy

a reménytelennek látszó visszautasítás véget vethet az egész dolognak. Halálos veszedelem-

ben van, de szerelemmel akar ölni. Életrl és halálról van szó, mert ha nem gyz, akkor fog meghalni. Ez a küzdelem Ez az irtózatos harc Egy szz és egy sertés Meg mernéd imi ? !

.

!

.

.

— Nem. Nem merném megírni. De mondd már, mi történt — A lány este órakor egyedül maradt ?

tíz

a

férfival.

hivatott.

Es reggel négy órakor

Az orvos vonogatta

kijött és orvost

a vállát.

Az em-

ber meghalt.

— —

Azután Azután

Gyászruha.

? :

A

távirat

család

a családnak. Temetés. megrettenve és tiszte-

195

a gazdag özvegyet

lettel nézi

a gyilkos

;

szz

pedig hideg és mozdulatlan arccal intézkedik a

maga

sorsára

Egyelre

nézve.

elutazik.

Ertesités a szerelmesének. Félévig távol marad.

múlva hazajön. Egy év múlva esküszik. lesz, egy tiszta szz, aki

I-'élév

Es most asszonynyá

— —

.

Vájjon boldog

lesz-e

.

.

?

Ennek négy esztendeje. Két gyerekük van. Az asszony imádja az urát és az ura imádja t. Drága és hséges asszony,

Az

Már

!

az.

édes és jó anya, általában

kedves

tiszta,

.

.

:

gyöngéd, jószivü,

.

Hallgattunk.

— Hihetetlen, — mondta a barátom — asszonyok Az asszonyok — Igen — mondtam — nyugodtan !

.

.

.

!

.

.

.

!

.

.

az

.

át

tudnak lépni egy halotton, ha a szerelmük hívja ket. Értik az irgalmatlanság mvészetét ha szerelmesek. Ha a mérleg egyik serpenyjében a szerelmük van és a másikban nem egy akkor csak élet, hanem száz, az egész világ, a szerelmüknek van súlya. Naivul kegyetlenek

—

és

az irgalmatlanságuk tudatlanul szent.

a nagyságuk

.

.

Ez

.

— Igen, — mondta a barátom — ezért egé-

szen

mások,

rosszat

mint

cselekedni

Romlatlanul

mi. és

,

Sokáig beszélgettünk

.

tudnak

.

még

az asszonyokról.

A BECSÜLET Halász Istvánhoz kis küldöttség látogatott el

egy napon.

A

küldöttséget

Kazay

vezette,

Kálmán, az

a polgármester, benne volt Réti

ügyvéd és még öt igen tekintélyes és igen vagyonos ember. Az urak leültek Halász szobájában,

a házigazda

csian ült le

meglepetve és kíván-

szembe velük, a polgármester

az-

után röviden eladta, miért jöttek. legKedves barátom, mondta késbb egy év múlva föloszlatják a képviselházat. Az uj választás elé nem akarunk oly

—

—

—

készületlenül menni, mint ahogyan a legutóbbi

Nem trjük

választás elé mentünk.

az eddigi

gazdálkodást. Uj városi pártot alakítunk, és jó

elre megkeressük a jelöltünket

kiválóbb embert közölünk. zonyos. És a jelöltünk

megdöbbenve

Halász mestert

;

nem

nem

az

urakra.

a legbi-

lehet más, csak te.

hallgatta

válaszolt mindjárt

fehéredett, és szótlanul és

:

A gyzelmünk

;

a

polgár-

az arca

el-

megmeredve bámult

197

—

—

mondta rövid Bizonyosra veszszük, várakozás után a polgármester hogy elfogadod.

A

Szinte

formális

—

hogy eljöttünk. azonban szük-

formalitás,

beleegyezésedre

ségünk van. De a többi egészen a mi dolgunk. Halász sápadtan állott föl, elfordult, néhány lépést tett az ablak felé, azután visszafordult az urakhoz és halkan mondta Bocsássatok meg, nem fogadhatom el. A polgármester meglepetve kiáltott egyet, :

—

a többiek fölugrottak, kiabáltak, szörnyköd-

Halász azonban sápadtan és rendületlenül

tek.

ismételte.

— —

Nem

fogadhatom

el.

—

kérdezte Réti. De miért ? Halász vállat vont, hallgatott, azután csen-

desen mondta

—

tom

A

:

Mindegy, hogy miért

.

.

.

Nem

fogadha-

el.

társaság kért, könyörgött. Halász azon-

ban rendületlen maradt,

A

polgármester végre

felállott.

— Kedves barátom, — mondta — mi

most minthogy belenyugszunk az elutasitásba. Egy hét múlva azonban újra eljövünk hozzád, és még egyszer megkérdezzük, mi az elhatározásod ? Es én remélem, hogy addig meggyzhetünk róla, hogy

nem tehetünk

egyebet,

198

mondanod nem a magad kedvéért, hanem a mi kedvünkért, a város érdekében. igent kell

A

:

küldöttség ezután eltávozott. Estére HaRéti nagy

lász fölkereste Rétit, az ügyvédet.

örömmel

fogadta.

— Azért mondj — Nem —

jössz, ugy-e,

igent

— kiáltotta — hogy

?

—

Halász.

felelte

Nem

azért

Halkan

beszélt és szomorú volt. Réti leülvárakozóan és aggódva nézett rá. Kálmán, mondta Halász lesütött szem-

tette, és

— — — miért jelöltetek engem — Azért, — Réti — mert

mel

ki

?

te

felelte

vagy

közöttünk a legkülönb ember. A legokosabb. A legderekabb. A legmunkásabb. A legvagyonosabb.

St

szerbb

is.

— csodálatos módon — a legnép-

Ez

csodálatos azért, mert rendesen

a szájas, üres gazfickók a népszerek. Téged

mindenki

habár

szeret,

becsületes

okos

és

ember vagy. Veled könnyen gyzhetünk. £s azt hiszem, csak veled gyzhetünk. Halász lehajtott

Azután

Hallgatott.

megszólalt

fvel,

mozdulatlanul

nagyon

megint

ült.

halkan

:

— Mikor a jelölésrl beszélgettetek tanácskoztatok lami kifogás

.

.

.

.

.

.

nem

?

.

.

vagy

ellenem ... va-

volt

valami vád

.

.

.

.

109

— — —

Hogy lett volna ? Hogyan lehetett volna Ugy értem valami erkölcsi kifogás. Ah kiáltott Réti szörnyködve :

hogy gondolhatsz

— —

—

—

!

?

ilyet,

Kazay sem mondott semmit ? felelte Réti báPersze, hogy nem

—

—

mulva. ö lelkesedett legjobban a jelölésedért. Valóságos himnuszt zengett rólad. Áldás lesz a városnak,

— mondta — ha

te leszel a kép-

viselnk.

Halász elgondolkozott. Réti csodálkozva és kíváncsian nézta az arcát.

—

Kálmán,

—

szóialt

te tizenkét-tizennégy

nem ismered

meg aztán Halász

éve vagy

itt

az én fiatalságomat.

nálunk. Te

Nem hallottál

te most,

a jelölésnél valamit ... az én

ságomról

?

—

—

fiatal-

Most semmit sem hallottam. De tudom, hogy husz-huszonkét éves korodban nagyon vidámul éltél. Hát aztán ? Mi van abban ? Nem hallottál semmit az öreg Kopj ássál való esetemrl ?

— — Nem,

Halász felemelte a

szenved, a szeme és

fejét.

Az arca sápadt

és

beesett, a tekintete fáradt

bánatos,

— Hát

hallgass ide, öregem,

szántan, hangosabban.

—

Az

—

mondta

el-

öreg Kopj ás az

;

200

nagybátyám volt. Nagyon gazdag, nagyon pedáns ember. Én voltam az egyetlen örököse, de azt kívánta tlem, hogy éljek meg abból a fizetésbl, amit a vármegyétl kaptam. A vármegyénél voltam akkor kaptam hatvan forintot egy hónapra Huszonkét éves voltam, és vidámul éltem. Nyugodtan költöttem a pénzt, nyakra-fre csináltam az Egyszer azután nem ment adósságokat anyai

,

.

.

tovább. is

.

.

.

.

.

.

Nem kaptam

elfogyott mindenütt

A

pénzt sehol.

hitelem

:

szabóknál, pincérek-

Akkor elmentem az öreg Lingauerhez és tle kértem pénzt. Az öreg Lingauer derék öreg ember volt, de száz percentre dolgozott. És énnekem csak ugy akart pénzt adni, ha a váltóra ráirom a nagybátyám nevét is. írjam rá nyugodtan, mondta a váltó bent marad az Wertheim-szekrényében, és csak akkor kerül el, ha a nagybátyám már meghalt. Akkor pedig könny lesz fizetnem. Aláirtam. Az ügyvéd összeráncolta a szemöldökét nél.

—

—

Halász megrettenve nézett szedte

magát

— Kaptam ötszáz

tam

szabadságra.

itthon.

rá,

azután össze-

és elszántan folytatta

Mire

váltóhamisítás

forintot.

Három

hazajöttem,

:

A pénzzel

hétig

elutaz-,

nem voltam

megtudtam,

hogy

miatt följelentés van ellenem

a törvényszéken, és hogy egy-két nap múlva

201

le

fognak tartóztatni. Ez igy történt. Az öreg

Lingauer meghalt. Az örökösei értékesitették minden követelését. Az én váltómat prezen-

nagybátyámnak. A nagybátyám minden habozás nélkül kijelentette, hogy az aláírása hamis. Az örökösök erre följelentést

tálták a

Huszonnégy

tettek.

órai

idm

volt.

.

.

.

Halász lassan kipirult. Újra érezte azoknak az eseményeknek az izgalmasságát, amelyeket

Remeg

elbeszélt.

simogatta végig a

kézzel

homlokát.

— Es Es mi történt — kérdezte Réti feszült érdekldéssel. — Elmentem a nagybátyámhoz — mondta Halász. — Mieltt elmentem, meggondol?

?

jól

tam, mit

kell

tennem. Ismertem az emberemet.

Az öreg fagyos arccal fogadott, le sem ültetett, halkan és megveten kérdezte, hogy mi tet-

En

nyugodtan és csendesen elmondaminek az elmondására elkészültem. Hogy igen én hibáztam. Nagyot hibáztam. Ezért a hibáért azonban keservesen meglakoltam. Az életemmel ezt a hibát megszik.

erre

tam neki

azt,

:

nem volna igazságos, nem volna nem volna jó a legközelebbi rokoaz anyám testvérétl. Neki az az ezer

fizettetni

méltányos, nomtól, forint

—

ennyirl

De ha ugy Biró Lajos

:

találná, Glória.

szólott a váltó

—

hogy enn\át sem

semmi. fizethet, '

°'

202

ennyit sem érdemes fizetnie, akkor egyszeren tekintse kölcsönnek ezt a pénzt, én,

—

—

havi

visszaugy, ahogy tudom Csak ezt tegye meg jelentse ki, hogy tévedett, az aláirás mégis csak az övé és ellegezze a pénzt és mentse meg vele az életemet ... Az öreg elbb hallgatott, azután felállott, és ridegen és hangosan ennyit m.Gndott »nem«. Azután ott akart hagyni. En könyörögtem neki. Megfogtam a kezét, szinte

részletekben, fizetem.

:

;

:

letérdeltem eltte.

»A

ki váltót

Az öreg

hamisit,

—

lerázott magáról.

—

mondta

annak

börtönben a helye. « Erre én fölállottam, kivettem a revolveremet, és ezt mondtam neki »Én pedig börtönbe nem fogok jutni. Ha egy :

félperc alatt azt nem mondja, hogy megteszi, amit kértem, vagy ha éppen itthagy és kimegy a másik szobába, akkor én itt, ezen a helyen

fbe lövöm magamat. « Az

öreg elfordult, az

ajtóhoz ment ... én a homlokomhoz emeltem

a revolvert ... az öreg az ajtóban megállott, visszafordult, kivette a kezembl a

várt,

revolvert, jóságos,

összeszidott,

öreg

—

de

nem

tréfásan,

hanem

módjára,

nagybátyák

tajtékozva,

—

dühösen, rosszindulatúan, mondott gazfickónak, váltóhamisitónak, vajnak,

másnap azonban

.

tol-

hogy az

elismerte,

aláirás az övé, és kifizette a váltót

el-

.

.

.

.

203

— — — —

És

—

?

Mit és

kérdezte Réti.

Mit akarsz tudni

?

Hogy hogyan

Ah

Három

békültetek ki

hiszen

hogy mi

látta,

?

bellem

lett

?

Az öreg

mellékes ...

az

az eset után

.

.

.

év múlva, amikorra visszafizettem a

pénzét, kibékült velem, és hat év múlva, amikor

nekem hagyta a vagyonát.

meghalt, mégis csak

De nem errl van

— —

Hanem ? Hanem errl

szó

.

.

hiszed

:

körülmények között séget

.

te,

hogy én ilyen

vállalhatom

a

jelölt-

?

— Látod, — az ügyvéd — errl nincs Hogyne vállalhatnád. Miért ne — Egy ilyen exponált hely Ha a szefelelte

szó.

?

,

membe vágnák

—

hogy

És látod ez

:

is

.

sokan tudják még

... Itt

Kiásnák. Kazay

.

Kazaynak eszébe sem

akadály

.

.

tudja.

is

lehet.

Nem

jutott,

juthat

is

eszébe senkinek, akibena méltányosságnak, az igazságérzésnek, szikrája

— — — — St

a

lovagiasságnak

csak

egy

van,

De akiben Hát az

Hogy

is

nincs

?

mit mondhat

?

vagyok Jog szerint, törvény szerint nem vagy az. akármiféle lovagias vagy kaszinói Ítélkezés .

.

.

váltóhamisitó

.

.

.

204

ha valakinek eszébe jutna az

szerint sem,

Formálisan

provokálni.

Ítélkezést

ilyen

nem vagy

Pedig csak azoktól kell tartanod, akik a formális becsületnek, a becsület külsségeinek

az.

a bálvánjámádói. Másnak, dolgozó embernek eszébe sem hogy a becsületességedet, a becsületedet kétségbevonja. Nevetséges. Te vagy a leg.

.

.

innen közülünk akárkinek

.

.

.

juthat,

legkorrektebb, legtisztább

becsületesebb,

lem

— ...

jel-

ember Magyarországon.

De hátha ott

fent

.

valaki mégis .

.

Hátha valaki

.

.

.

Réti elgondolkozott.

—

Te

vívó vagy,

jó

ugy-e

?

—

kérdezte

azután.

— — — —

Igen.

Es

jól

lsz célba

?

Nem. Hát,

édes jó

De

öregem

tanulj

:

meg

jól

Nagyon, nagyon, nagyon jól. Biztosan. Azután vállald nyugodtan a jelöltséget. És ha valaki merészelne még ezek után is szólni ha elterjed a hire a biztos lövéseidnek, pisze lesz az egész banda ha csak mukkanni merészelne, vágd pofon. nem fogsz megAzután ljj beléje. Azután célba lni.

egészen

jól.

—

—

.

állni

a miniszterségig

,

.

.

.

:

20B

Halász méltatlankodott

— Áh, nem, — mondotta — hogy

gondolsz £n, aki húsz év óta senkit egy gyöngéd-

ilyet.

telén szóval

én

ezt.

Nem

meg nem bántottam. Nem tudom birom. Nem tudok kemény lenni,

irgalmatlan lenni

—

Pedig az

.

kell,

.

.

—

felelte Réti.

—

Ez az

egyetlen mód. Nincs mit válogatni. Ameriká-

ban vagy Angolországban gondolkozhatnál azon mit csinálj. Magyarországon ez az egyetlen

mód

:

célba lni. Értelmetlenség, osto-

jól

baság, gazság volna, ha egy semmiség,

egy emlék útjába állana a gyönyör, nagy pályádnak, annak, hogy egy város helyett egy ország ismerjen és szeressen. Aki ezt az ostobaságot, ezt a gazságot mégis föl akarja idézni, rossz

azt

ldd

keresztül.

Halász egy hét múlva igent mondott a kül-

Azután pisztolyokat szerzett be, mindennap órák hosszat ltt célba. Tiz hónap múlva megkezddtek a képviselválaszdöttségnek.

és

tásra az elkészületek, és Halász hivatalosan

képviseljelölt

A

lett.

választás eltt egy héttel

volt a

is

gyzelme.

A

már bizonyos

választás eltt való

napon

fölment a kaszinóba. Réti jött elébe. mondta egy kellemetlen Pajtás,

—

—

hirem van a számodra.

—

.

.

206

— Tessék. — Az a banda, — mondta

—

Réti dühösen

az a cscselék rjöng dühében, mert látja, hogy most már bizonyosan gyzünk. Eddig nem mertek téged a személyedben megtámadni. Most ezzel próbálkoznak meg. Hor-

nyicky Jóska, a szamár, aláirásokat gyjt Hogy téged golyózzanak egy beadványra ki a kaszinóból Tudod ... a váltó dolga .

.

.

.

.

.

miatt ... Az a tervük, hogy a beadványt azután kinyomtatják háromezer példányban, és holnap reggel szétosztják a választóhelyiség eltt Ök azt hiszik, hogy ezzel megbukEbben persze tévednek ... A mi tatnak .

.

.

.

.

.

derék embereinknek beszélhetnek

k

már

,

.

Halász sápadtan nézett Rétire.

— Most

mit csináljak

— kérdezte halkan.

?

Réti megvonogatta a vállát, és fölemelte a kezét.

—

öregem,

neked

kell

—

—

mondta

már tudnod

.

.

most

Halász beleharapott az ajkába. sága egyszerre eltnt

;

igazán

.

A

az arca kipirult

sápadt;

a kezét

Tomboló düh támadt benne. Ez a gazság ... Ez az alávalóság Ez az orgyilkos merénylet ökölbe

szoritotta.

.

Fölkapta a

fejét.

.

.

íÖi .

.

207

— Hol van Horn5ncky — A nagyteremben.

Jóska

?

— kérdezte

halkan.

Mikor átment a hosszú termen, odalépett a megriadt Hornyicky elé, és a nagy csendességben, a vissza fojtott lélekzetü emberek között, teljes ervel Halász

elindult

a

nagyterem

felé.

belépett, egyszerre csend lett. Halász

pofon vágta. A teremben meglepett zúgás támadt, Hornyicky visszatántorodott, azután is fölkapta a kezét és ütni akart, ekkorra azonban a

nézk

közbevetették magukat és elválasz-

tották ket.

bement az olvasóterembe. Három perc múlva jelentkeztek nála a Hornyicky segédei, öt perc múlva elküldte hozzájuk az ö segédeit. A Hornyicky segédei becsületbiróságot kértek annak a megállapitására, lovagias, teljes érték ellenfél-e Halász, vagy csak olyan gyengébb becsületü ember, akinek a pisztolya elé egyszeren kiáll egy gentleman. Félóra múlva tárgyalt a becsületbíróság és egy óra múlva meghozta a döntését Halász Halász

:

István igenis hibátlan becsületü lelkifurdalás

nélkül

ellenfél, akivel

párbaj ozhatik a leglova-

giasabb ember. Délután öt órakor kikocsizott az egész társaság a Herceg-erdbe.

..

208

Amikor Halász kezébe kapta a pisztolyát, akkor egy másodpercre megdöbbent még. Mit akar csinálni ? Mire készül ? Szánalmat érzett. Es szégyenkezést. Azután megkeményítette a szivét. Felidézte magában az els dühét .

Felemelte a pisztolyát és

ltt.

.

Hornyicky

elre végigesett a fben. Az orvosok és a segédek odaszaladtak hozzá. Halász mereven nézett feléjük. Réti azután odament hozzá és arccal

karonfogta

— — —

:

Gyere.

Meghalt

?

—

kérdezte Halász.

Igen.

Másnap megvolt a

választás. Délután Réti

elment Halászhoz.

— Két-három óra

múlva,

a küldöttség,

óriási

érted

Az

a banda

már

el is

választóink jönnek

Halász

nem

bámult maga

— mondta — jön

többségünk van. takarodott. Csak a mi

még

mindig.

Sápadtan

válaszolt.

és

megtörve

elé.

—

—

Hát szedd össze magadat, öregem, mondta neki Réti, Ne kinozd magadat Te nem tehetsz róla Jogos önvédelem

—

.

.

volt

.

.

.

.

,

.

— Nem tudom, — mondta halkan Halász, — elfogadom-e a mandátumot.

.

209

—

Hogyne fogadnád el Csak az kellene még Most már nyugodtan elfogadhatod Meg sem állsz a miniszterségig .

.

.

.

.

.

.

.

Halász a kezébe hajtotta a

.

.

.

fejét,

és

szo-

morúan és halkan súgta Éppen azért Sohasem tudnám elfelejteni, hogy ha valamit elértem, nemcsak dolgoznom kellett érte, hanem ölnöm is :

—

.

.

.

.

.

SZÁZHATVANKÉT CENTIMÉTER Apáti bekopogtatott hozzám egy este. Jókedve volt, titkos mosolygás bujkált az ajka körül.

Leült.

—

—

—

Tudod, kérdezte azután miért bújok elled három hónap óta ? Mert megházasodom. Nem akartam, hogy lebeszélj. Most jösz a menyasszonyomhoz. Azt válaszoltam neki, hogy nem is beszél.

tem volna lálok

;

,

.

le, ellenkezleg örülök és gratuazután elindultunk a menyasszonyához. :

A menyasszony Thaler Marianne volt, egy gazdag kereskednek a lánya szép, okos lány volt, nagy hozományt is kapott, Apátit nyüvánvalóan szerette, minden rendben volt, a házasságnak boldog házassággá kellett lennie. Ott tartottak vacsorára, és a vacsora alatt megtudtam, hogy a jegyespár nagy harcot ;

vív a lány apjával. látta

az eljegyzést,

vejének, az

Az öreg Thaler szívesen örömmel fogadta Apátit

esküvt azonban

el

akarta halasz-

211

tani.

Még

pedig teljes két évvel.

ahhoz csak tizenhét éves

—

—

Lehetetlen,

Marianne

volt.

mondta

az öreg

—

hogy

egy tizenhét éves lány férjhez menjen. Nem lehet belle sem derék asszony, sem jó anya. Tizenkilenc éven alul nem szabad lánynak férjhez menni. Apáti hevesen és elkeseredve hadakozott ez ellen a felfogás ellen. Minden elképzelhet érvet csatarendbe állitott ez a tilalom, mondta, ;

brutális és kegyetlen

értelemben

szörny

vett

;

elmaradt, oktalan, rossz

gondolkozásnak

patriarkális

hogyan szabad a boldogságot ilyen szkkeblén mérni, hogyan szabad egy istennek és embereknek tetsz, a természettl megáldott és minden józan észtl javasolt boldog egyesülésnek egy agyrém miatt elébe áUni ? Marianne sem okosabb, sem jobb, sem szebb, sem asszonyabb nem lehet, mint amilyen most Marianne, amennyire csak az illendség ena

szülötte

.

gedte,

.

;

.

derekasan

szekundált

a

vlegényéé-

nagyon szeretik egymást. Megkérdezték az én véleményemet

nek. Nyilvánvaló volt, hogy

is,

de én kitértem az állásfoglalás ell.

Thaler pedig

nem

engedett

Egy hónap múlva

.

.

Az öreg

.

diadallal jelentette Apáti,

hogy az öregbl sikerit kicsikamiok a

bele-

212

6 sokat beszélt és Marianna sokat Három hét múlva lesz az esküv, legyek

egyezést sirt.

:

tanuja.

Tanúskodtam

a

házasságkötésnél,

végig-

ettem az esküvi ebédet, amikor visszajöttek az utazásukból, az els vendégük voltam és a leggyakoribb maradtam azután is. Az öreg Thaler aggodalmait semmi sem igazolta a rejtelmes jóslatokból, a melyekkel az öreg ur :

a jegyeseket fenyegette, semmi sem vált be.

A

házasság a legszebb, a legboldogabb, leg-

nyugalmasabb, legszerelmesebb házasság amelyet valaha láttam.

A

volt,

tizenhét éves leányból szép, elegáns, ko-

moly asszony lett. Apáti harminchárom éves volt Marianne pompásan hozzáilleszkedett. Apáti szerette a nagy társaságokat az aszszony befelé és kifelé egyformán kitn házi;

;

asszonynyá

Még

vált.

a külsejükben

is

egy-

egyforma nagyok voltak, máshoz illettek mind a ketten karcsúak, az asszony szke, a ;

—

ez fontos barna és a járásuk ritmusa együttél embereknél, de különösen szerelmeseknél az els naptól kezdve hibátférfi

dolog

—

'

lan volt.

Jókedv, megelégedett,

szép, irigy-

lésreméltóan boldog emberek voltak.

A

második év közepén az asszonynak gyeszép, rózsaszín baba, egy kék-

reke született

:

:

.

213

szem, szökchaju kis lány. Az Apáti sága ebben az idben állandó mámorrá

boldogfokozó-

Imádta az asszonyt, imádta a kis lányt, egész nap ott ült az asszony mellett és altatta a gyereket. Az asszony hamarosan talpra dott.

állott,

friss

volt,

rózsás,

karcsú, ers, egész-

Apáti minden héten mutogatott a kis lányáról séges

:

.

.

uj

fotográfiát

.

öt-hat hónap múlva egyszerre lelohadt az

Apáti

jókedve.

nyar.

Lassankint

Csendes volt, szótalan, faa rosszegészen elborult és szomorúsággá kedve haragos izgékonysággá éppen a házasvált. A hetedik hónapban egyedül ságuk harmadik éve kezddött ;

—

—

találtam otthon az asszonyt és megkérdeztem

tle

:

—

Mi baja van Gyurkának

ráismerni

.

.

?

Nem

lehet

nem

akart

.

Az asszony

elpirult,

habozott,

meggondolta a dolgot megmondom magának. Hátha Mégis Hátha tud valami okosat tanásegíthet

válaszolni, azután

—

:

.

csolni

.

.

.

.

.

Azután újra habozott. Zavarban volt. mondta zavaroOlyan nevetséges Olyan nevetséges egy dolog dottan.

—

—

—

—

Hát mi az

.

?

Végre elmondta

:

.

:

214

—

De

olyan

nevetséges

az az egész baj, hogy én

— —

Mii

Az

?

Mit

,

.

.

.

.

Hát

nézze,

növök.

.

?

hogy én növök. Nagyobb leszek, megnyúlok. Amióta felkeltem, minden ruhámat le kellett eresztenem Es ugy látszik, hogy még ez sem elég. Es Gyurkát ez bosszantja ? Hát látja igen. Mikor hozzámentem, éppen egyformák voltunk. Most azt mondja hogy lehet az, hogy én nagyobb leszek nála. Haragszik rám. Hát istenem, mit tehetek én a baj,

.

— —

róla

.

.

:

!

.

.

.

Hát, mondja, mit csináljak

?

hogy lehet egy Nem ilyen dologban tanácsot adni ? Majd megbékül Gyurka, nem lehet komoly az elkesere-

tudtam tanácsot adni

;

csak türelmesnek kell hozzá lenni

dése,

.

.

.

A

Gyurka elkeseredése nem sznt meg. Néhány hét múlva az utcán találkoztam az aszszonynyal. Rosszkedv volt. Pár szót mondott

—

csak.

Az

széljen

isten szerelmére,

Gyurkával

.

.

.

—

mondta,

—

Borzasztó, mit müvei

be.

.

.

Semmiképpen sem volt Ínyemre ez a megbízatás, de ugy éreztem, hogy baráti kötelesség néhány njmgodt szót mondani egy ok nélkül elkeseredett embernek felkerestem hát Gyur;

kát a hivatalában.

:

215

Barátságtalanul és

fogadott

magamat

— —

szinte

;

végül tehát kifakadt

;

Mit akarsz

?

—

kinézett

De én nem hagytam

kigorombáskodott.

:

Szerencsétlen vagyok

.

.

.

—

Gyurka, mondtam neki ne légy örült. Ne tedd a boldogságodat nevetséges semmiségek miatt tönkre. Ez nem nevetséges semmiség, mondta komoran. Többet azután nem lehetett belle kivenni. Kénytelen voltam otthagyni. Pár nap múlva keresett fel. Nyilván kikívánkozott belle a panasza, eljött, hogy nekem kipanaszkodj a magát. Fel és alá járt a szobában, hevesen

—

—

gesztikulált és szinte sirva beszélte el

—

Ilyen

szerencsétlenség

érje

az

embert.

Mikor elvettem, olyan magas volt, mint én, pontosan annyi, egy méter hatvanhárom Most n, nagyobbra ntt, mint én. És még Akkora lesz, mint az apja mindig Gyurka mondtam neki ne légy

n

—

!

.

.

.

!

.

.

.

.

.

.

—

—

rült. Hát a centimétereket szeretted rajta

?

Hát a boldogságtok a katonamértéktl függött ? Tönkre akarod tenni a ketttök életét ilyen nevetséges dolgok miatt,

reted

és

t

és

szeret téged

mikor

Gyurka ekkor megállott elttem szomorúan mondta :

te sze-

?

és

lassan

:

216

— ö nem szerethet — rültség.

engem tovább.

Gyurka kétségbeesve És én nem tudom

— —

folytatta

t

szeretni.

— mondtam haragosan —

Gyurka,

ez a

legostobább rültség, amit valaha hallottam. Sohasem fogok arra nézni, ha valaha meg-

házasodom, hogy a feleségem kisebb-e nálam.

Nem

a centiméterekbe leszek szerelmes.

— Én sem — mondta Gyurka. — Ha nagyobb

nálam, mikor a menyasszonyom volt, talán azért elvettem volna. Abban nincs semmi. De hogy a fejem fölé njjön Hiába beszéltem neki. Egy kifakadásban lett

volna

!

.

.

.

még megmagyarázta a keserségét. Én csak akkor tudok egy asszonyt

—

sze-

ha kisebbnek érzem magamnál. Ha magamhoz veszem, ha hozzámbujik, mint egy retni,

meleg kis madár,

mint egy puha, selymes

Mikor elvettem, akkora volt, gombolyag de kisebbnek éreztem magamnál. mint én Már Nagyobb Nagyobb Most nagyobb menni sem tudunk együtt. Hogy lehet egy nagy asszon3rt szeretni Én nem szerethetem .

.

.

;

!

!

!

i

t..

.

Elment

;

búcsúzás közben, az utolsó kéz-

szoritásnál, az ajtónál

súgta

nekem

:

hozzám

hajolt és oda-

217

— És 6 Egy

is

hét

meg

fog csalni

.

.

.

múlva hallottam az

asszonytól,

hogy az életük keservesen megromlott. Gyurka ideges,

Az

haragos, türelmetlen, brutális.

el-

keseredése haraggá lett az asszony ellen, aki kétségbeesetten, de egészen tehetetlenül védekezett.

A

szegény, szép Marianne egyre ntt. Orvosés kuruszlóasszonyoktól kért mit tegyen a növés ellen. Az orvos-

professzoroktól

tanácsot

:

professzorok kinevették, a kuruzslóasszonyok

megcsalták és

,

—

szegény, kétségbeesve, szo-

morúan, sirva ntt. Az termetnek szokás nevezni, csodaszép

A

szke

lett,

amit királyi nagy,

sugárzó,

asszony.

házaséletük egészen

megromlott. Apáti

féltékenységgel kezdte gyötörni az asszonyt.

Minden férfinak a magasságát vizsgálgatta és ha az asszony, akár véletlenül is, társaságban vagy az utcán, szóba állt valakivel százhetven centiméteren felül, akkor a legkínosabb jelenetek támadtak. Minden közvetítés, minden rábeszélés, minden könyörgés hiába .

volt.

A

kezett

.

.

házaséletükben formális elválás követbe.

Apáti

külön

élt

és

voltaképpen

már csak az emészt és szégyenletes féltékenység kötötte össze az asszonynyal. Felesége

nem

volt

már az asszony, de villogó szemmel vigyázott rá.

218

Az

beletördött a

asszony, aki lassankint

dologba és valami furcsa, keser, derült {elsbbséggel

viselte

el

mondta nekem Maga sem

egy napon ezt

a gyötrést,

:

— — Miért —

jár

már

sokáig hozzánk.

kérdeztem meglepetve. Gyurka kidobja. Százhetvenen felül van. ?

—

Egy

Igaza volt.

hét múlva Gyurka kidobott.

Kidobott minden kerülgetés

minden udvariaskodás nélkül. Egyszeren, gorombán, a legsértbb formában kiutasitott. Harag nélkül mentem el. Nyilvánvaló volt, hogy Gyurka szegény nagyon szerencsétlen. Ez egyébként, gondoltam magamban, a legbiztosabb módja annak, hogy az asszonyt és

belekergesse a htlenségbe, odakergesse a leg-

els

férfihoz

— százhetven

centiméteren

felül.

Teljes két évig tartott a házasságuknak ez az

egymást gyötr, semmi örömet nem adó, pokollal felér állapota.

az

Apáti ekkor tetten érte

Megindította

asszonyt.

a

válópert.

El-

váltak.

A

Harag nélkül, nagy szánalommal fogadtam.

válás után eljött hozzám.

szeretettel

és

Sápadt volt, összetörött, megöregedett, szomorú. Leült nem szólt semmit. £n sem tudtam szólni. Sokáig hallgattunk. Végre megszólalt. Egy siralmasan nevetséges, egy gyöt;

:

219

relmesen komikus szóba, egy fájdalmasan egy-

ügy

kifakadásba foglalta össze minden baját,

bánatát, minden kési megbánását, a szerel-

mének

egész,

—

nevetséges tragédiáját

Csak százhatvankét centiméter mondta.

Ez arra

mást

—

a szép tökíilkóra vonatkozott, aki

az asszonjd: elhóditotta siralmas,

volt,

szomorú,

tette,

tle

;

és

amikor ezt a

mindent megbánó vallo-

olyan nevetséges volt, hogy sirni

lehetett rajta.

zsuzsó

— Szervusz, Zsuzsó, — mondta Pap. — Szervusz, — válaszolt a lány, — Hol a mama — Elment, Mindjárt itthon — Megvárom, A — Hogy vagy, Zsuzsó kis

?

lesz.

férfi leült.

?

A szólt

kis lány hajtogatta a fejét és

komolyan

:

— Na — Mi — nevetett Pap, — mi baj van — Nem képzeled, — mondta a kis lány — mennyi bajom van. — Igazán Hát mi, öregem !

.

.

.

az,

?

is

?

A

?

kis lány hosszú és

komoly eladásba

fo-

gott a zongoráról, a francia nyelvrl, az angol

kisasszonyról és általában igen lesujtóan nyilatkozott a társadalom berendezkedésérl, férfi

vigasztalta és

késbb nagy

kozott vele az élet értékérl.

A

vitába bocsát-

221

—

Hidd

szépség

öregem, van az életben némi

el,

is.

Zsuzsó kételkedve rázta a másról beszéltek. lány

is

A

férfinek jó

felderült, a férfi

fejét

Nagyon

kedved van ma,

jó

volt, a kis

egy-egy ötletén neve-

tett és igen jól mulattak.

—

azután

és

kedve

—

mondta

Zsuzsó.

Pap meghajtotta magát.

—

mikor

Mindig,

téged

—

látlak,

szólt

udvariasan.

A jét.

kis

Ekkor

— — —

meg

lány tréfásan biccentette jött

meg

Kezét csókolom,

Régen van

itt ?

Vagy egy

a

fe-

az anyja.

— mondta — kérdezte

félórája,

Pap. az asszony.

Zsuzsóval

mulat-

tunk.

A

—

kis

lány

Zsuzsó,

felállott.

—

mondta az asszony,

—

most

menj a szobádba.

A

kis lány állott

lágy és meleg

még egy

pillantással

kicsit.

pihent

Kék szeme a

férfin.

Azután kiment. Egy óra múlva indult Pap. Bekiáltott

a

kis lányhoz.

—

Szervusz, Zsuzsó. Jó mulatást a Balaton

mellett.

A

kis lány kijött.

222

— Szervusz, — mondta. —

Hát

te

mikor

jössz le?

— Idén nem megyek, Zsuzsó. kis lány rémülten nézett — Nem jössz? Nem jössz? Hát — Nem drágám. Nem A

rá.

miért?

lehet. Úgyvannak az embernek. Látod, csakugyan rosszul van berendezve a világ. Idén nekem itthon kell maradnom. Más

lehet,

nevezett kötelességei

is

pajtást kell keresned.

A

kis lány

sápadtan

nagy, kék szeme

állott,

nedvesen, lágyan, ijedten pihent a

férfin.

— Szervusz, Zsuzsó. Jó mulatást. — Szervusz, — mondta a kis lány csendesen

és

visszament a szobájába.

Az asszony

kikisérte a férfit az elszobába.

Körülnézett és csókra nyújtotta neki az ajkát.

A

férfi

megcsókolta

Az asszony

és elment.

járt-kelt a lakásban,

a férje és azután vacsoráztak.

ványan ült az asztalnál. Mi bajod, Z?uzsó ? Semmi.

— —

Késbb

—

A

késbb

jött

kis lány hal-

kérdezték tle.

átment a szalonba, turkált a

tográfiák között és azután lefeküdt.

Az

fo-

asz-

szony a férjével beszélgetett még sokáig, olvastak és azután készültek lefeküdni. kérdezte a férfi. ]\Ii baia Zsuzsónak ?

—

—

223

—

—

mondta meglepetve az aszsemmi. Mi baja volna ? Sápadt volt, szótalan. Nincs semmi baja, mondta az aszSemmi,

szony,

— —

—

—

szony.

Késbb mégis nyugtalankodni kezdett. Hátha csakugyan van valami baja a Felkelt és átment a szobájába. Lábujjhegyen lépett be és

kis

lánynak.

hallgatózott.

Sötét volt, de hallotta a kis lány szabályos lélegzetvételét.

Alszik,

óvatosan csavarta

fel

a villamlámpát. és ugy fordította az ernyt,

hogy a fény rá ne vetdjék a lányra. Zsuzsó aludt. Szke feje nyugodtan pihent a párnán és az árnyékban is csillogott a haja. Az asszony gyönyörködve nézte egy félpercig,

A

azután

el

akarta oltani a lámpát.

ekkor egy könnycseppet vett észre. Az üde arcon, a lezárt szemhéjak alatt egy könnycsepp csillogott. Az asszony kis lány arcán

közelebb lépett hozzá. Ez a gyerek

sirt,

sokáig

Nedves volt a párnája is a könnyektl. Egy-két perce lehet, hogy elaludt fáradtan,

sirt.

;

zokogás közben.

Az asszony megdöbbenve vizsgálta a kis Mi baja lehet ? Mi történt vele ? Miért sirt ? Föléje hajolt. Az alvó gyermek meg-

lányt.

mozdult,

A

két karja össze volt kulcsolva a

224

mellén, és a kezei között szorongatott valamit.

Mit

?

közül.

Az asszony óvatosan Egy arckép.

fejtette ki az ujjai

Megállott a szive dobogása.

A Pap

arcképe.

Megdermedve, rémülten bámult alvó lányára. egy pillanatra, ugy megrettentette az a mélység, amely felnyilt eltte. Megszédült

Ez

a kis lány, ez a tacskó, ez a tizenkét éves

gyerek okos

Szerelmes

szerelmes.

gyerek

szerelmével,

egy

koraérett,

nagy,

szerelmes,

emészt, fájdalmas, zokogással

teljes

ni

sze-

relemmel.

Hogy nem

ezt

látta

!

Hogy

engedhette^

hogy a férfi pajtáskodjék vele. Hogy engedhette, hogy vidám, hóditó, kedves játszótársa legyen, mikor önönmagán tapasztalta a veszedelmes

erejét.

Megdöbbenve, rémülten, kétségbeesve gálta a lányát.

maga szke

a

ugyanazt a

A maga

vizs-

vonásait látta rajta,

is Hogyne szeretné Ekkor jutott eszébe, milyen

haját.

férfit

!

tekintettel nézte a kis lány búcsúzó pajtását.

Az

nem Egy

kék szemeinek a pillantása volt ez vette

tizenkét

gyerek

A

észre.

.

.

De

lehetett-e

éves lány,

?

Hogy

gondolni

?

egy kis lány, egy

.

megdöbbenése, a rémülete lecsillapodott. Fájdalmas fájdalommal, mély, zokogó, nagy

226

részvéttel nézte a kis lányt.

Hát 6

Hát

is.

máris kezddik a nagy vihar, a vészes, a gyötr nagy indulat. Leült egy székre és ug}' nézte az árnyékban alvó leányát.

Szegény,

kicsi,

reménytelenül,

tévelygén, Nézte a kis

vigasztalanul

szerelmes

lányt, azután

menni készült. hogy a férjéhez induljon,

Mikor

Zsuzsó.

felállott,

uj fájdalom rohanta

alvó, szerelmes

kis

meg

a szivét. Hiszen ez az

lány az

lánya. Hiszen

ennek az alvó, szke gyereknek a szerelme azt jelenti, hogy egy másik szerelemnek közeledik az alkonya. Egy másik szerelemnek, egy másik életnek az övének. Eddig sohasem érezte még az ifjúsága romlását. Szépnek tudta magát és fiatalnak. De ennek a kis lánynak a könnyei azt hirdetik, hogy indulatai elmúlásának közeledik az ideje jönnek más indulatok, más szerelmek, jönnek a fiatalok, jön a lánya. Most még zavarosan, tévelygén, eg^-ügyüen :

;

szerelmes Zsuzsó, de szivében n3'iladoznak

a

mámor rózsái

és egyszer

csak kinyilik az

már

igazi,

is tudó szerelem nagy, vérvörös, tüzes Mikor ? Nemsokára. Minden nap közelebb hozza az idejét egy pár esztend alig van hátra és az szerelmének és szerelmeinek az ö életének vége van ... Jön a lánya Az öregedés és az öregség fájdalmát most

a célját virága.

;

.

Biró Lajos

:

Glória.

8

.

.

22Ö

érezte elször. el kell

Vége a szerelemnek

küldenie, mert ime

itt

;

a

férfit is

a lánya. Az öreg-

ség fájdalma átjárta a lelkét, össze facsarta, át-

végigmarta a szivét. A legyzöttek fájdalmas pillantásával tekintett a lányára, beégette,

ment a

férje mellé és párnáját nedvessé tették a könnyek, a melyek csendesen, szakadatlanul,

bven

omlottak a szemébl.

A VENDÉG Az öreg Lerner

az asztalnál ült és

Kopsch

Felix-szel beszélgetett. Teát hoztak be.

—

Mici,

— mondta

az öreg

—

gyere, töltsd

be a teát.

A

lány kijött a másik szobából. Lassan

a fejét feszesen föltartotta,

maga

nézett tüzelt,

a

elé.

haja

Az

ggösen

arca piros volt,

felborzolódott.

jött,

és elszántan

szinte

Mögötte jött

Antal Géza, lángolóan piros arccal,

—

—

Ezek csókolóztak, gondolta Kopsch. Mosolyogva nézett rájuk, minden mozdula-

tukat tüntet figyelemmel kisérte, leereszke-

den

bólintgatott rájuk és nevetett a zavaro-

dottságukon.

—

Mondja Antal,

maga medikus, ugy-e

— — —

—

—

kérdezte

—

azután

?

Igen.

Harmadéves

?

Harmadéves. És mennyit kap otthonról havonkint

?

228

A

fiu

még vörösebb

arca

összehúzta és dadogott

— —

Kérem

lett

a homlokát

;

:

kérem mondta Kopsch nem kell azt szégyelni. Hát mennyit ? ötven forintot ? Hatvanat ? Tudom én azt mikor hónapos No, no

.

.

.

.

.

.

—

—

:

szobában lakik az ember, szépen megél ennyi-

bl

..

.

nem

Antal elsápadt és

nem

is

válaszolt.

kövéren mosolygott

és

másról kezdett beszél-

Antal sápadtan, zölden, remegve, meg-

getni.

nem

alázottan ült a helyén és

tudott szólni.

Mikor mind a ketten elmentek, Lerner megfogta a lánya karját.

—

kért

Kopsch

várt választ, megelégedetten, lomhán,

Hát

—

Mici,

—

mondta

az

öreg

Kopsch meg-

?

— —

De papa hiszen negyven éves Vagy talán ehhez De milliomos .

.

.

.

.

.

.

.

.

az

Hiszen hallotAntalhoz akarnál menni tad .. A lány hallgatott, gondolkozott, sóhajtozott, azután sirt. Azután négy hét múlva megtar.

.

.

.

tották az esküvöt. Antallal

három

évig

nem

találkozott.

Három

év múlva egymás mellé kerültek egy vacsorán.

A

hideg.

férfi

nagyon udvarias volt

és

nagyon

.

:

:

829

— Antal, — mondta az rám — Igen, — mondta a — De miért Nézze

szik

—

asszony,

harag-

?

íérfi.

?

.

.

.

Egy szomszédjuk

.

.

.

Antal

.

.

beleszólt a beszélgetésbe.

Elváltak egymástól és egy évig megint vele

szembe

akart menni.

—

A

Antal

nem

Ekkor az utcán ment az asszony,

találkoztak.

!

jött

Antal.

Köszönt

tovább

és

— szólalt meg hirtelen az asszony.

megállott, az asszony kezet nyújtott

férfi

neki.

— mondta — Kérem, — mondta —

Antal,

remeg

nem

—

De

igen. Kell,

férfi

—

....

jobb, ha

.

nem

.

.

hogy

£n

beszélt,

En

róla beszéljünk.

tudni akarom szótlanul

.

.

.

mentek egy

azután az asszony könyörögve mondta

ideig,

—

férfi

beszélünk errl.

tudni akarom

A

a

—

ajakkal

maga adósom maradt egy magyarázattal

Kérem

... jöjjön el egyszer

hozzám

.

.

.

csak egy félórára ... én beszélni akarok magával

.

.

.

Antal halkan és kedvetlenül válaszolta Majd egyszer elmegyek.

— —

Ez

az Ígéret

nekem nem

holnap.

Antal

nem

válaszolt.

elég. Jöjjön el

.

230

—

Holnap délután várom,

—

mondta az

asszony.

nem

Antal

válaszolt.

— Kérem, — mondta könyörögve Ugy-e eljön szony — jöjjön — Igen — mondta Antal halkan. el.

az asz-

?

Másnap délután elment az asszonyhoz. Mind a ketten zavarban voltak, akadozva és töre-

dezve beszélgettek, néhány udvariaskodó szó

még csak Ekkor bejött Kopsch. kiáltott vidáJó napot kedves doktor, man. Milyen jó, hogy hazavetdtem. Az asszony elpirosodott Antal zavarban volt, Kopsch veregette a vállát. Hát hogy vagyunk doktorkám, hogy vagyunk. Régen nem láttuk. Persze fiatal orvos most ápolni kell a régi barátságokat a praxis kedvéért ... az ember végre egyszer csak ott akarja hagyni a hónapos esett

—

.

.

.

—

—

;

—

.

.

szobát

.

.

.

.

.

.

Antal elsápadt, nyelt egyet, néhány percig beszélgettek, azután búcsúzott és elment. Másnap, a rendel órája végén bejött hozzá az asszony.

Halvány

volt,

didergett és

mo-

solygott.

—

Maga, azt hiszem, nem jön el még egyhozzám, mondta vacogó foggal. Hát én jöttem el

szer

— .

.

—

.

231

Antal

—

Hát

köpönyegét,

a

elvette

leültette,

keztyüjét, azután

a

és várt,

állt

rám

haragszik

?

—

mondta

az

asszony egy hosszú sóhajtással.

— —

Igen.

—

Hát ha tudni

Miért? Antal összeszorította az öklét,

Nem

akarja,

—

san és rekedten

hát

— mondta harago-

most megmondom.

mert nem tartotta meg az igéremert htlen lett ... az ilyen nagy tét .. szavakat nemszeretem. Különben is tizennyolc éves volt. Hanem mert Kopsch úrhoz ment, azért, .

éppen Kopsch urat

választotta

Énrám

ki.

talán kötelez volna egy kis tapintat, talán

tekintenem kellene, hogy a maga sokkal jobban tele vagyok

semhogy finom

férje,

de én

haraggal és utálattal,

és tapintatos lehetnék. Azért

haragszom magára, mert ehhez a rut és utálatos fickóhoz ment, ehhez a nyálkás állathoz. Pedig magának is elég A pénze miatt éljen. Kereshebségben pénze van rá, hogy tett volna magának mást. Ehhez az emberhez, ehhez az öreg emberhez ment, hogy még több .

.

.

pénze legyen. Utálat Az asszony a kezébe !

hajtotta

az

arcát,

csendesen simi kezdett, azután hangosan zokogott.

Antal elhallgatott, dühösen járt

fel és le

232

a szobában

nem tördött

;

gásával, jól esett neki,

Lassankint elfáradt,

hogy megkínozhatta.

megállott, odafordult az

asszonyhoz, az asszony

—

az asszony zoko-

—

még mindig

—

zokogott.

mondta Antal hát ne Hát mit tördik maga az én vélemé-

Kérem,

sirjon.

nyemmel.

—

Ha

hogy megbántam

—

No

sirjon

.

kérem,

.

—

tudná,

.

.

zokogta az asszony, .

—

mondta Antal,

—

hát ne

.

Az asszony hevesen gött neki lett,

—

zokogott, Antal könyör-

az asszony zokogása

;

még ersebb

Antal kétségbeesetten járkált körülötte,

azután odament hozzá és megfogta a kezét.

—

No

.

.

Mici

.

Az asszony

.

.

.

odaszorította az

arcához és halkan zokogta

—

Géza

,

.

fejét,

is

az

.

Antal lehajolt hozzá a

kezét

:

és

maga

felé fordította

összehajlott a fejük és megcsókolták

egymást.

Az asszony egy hét múlva

asztalnál,

ebéd

után, fekete kávé mellett, a kanalát nyugodtan

beletéve a csészéjébe, halkan ezt férjének

— és

£n

mondta a

:

el

békében

akarok válni magától. Csendesen akarok válni.

el

833

A

férfi

maradt

elbámulva nézett rá, a szája nyitva kezében remegni kezdett a kávés-

és a

csésze.

— — — —

Mit ? Mit mond ? El akarok válni magától. .

.

.

.

De minek

?

,

.

.

Sok mindenért.

En huszonkét

.

.

Miért

?

Nem

illünk egymáshoz.

éves vagyok,

.

.

.

.

maga

ötven

az

körül jár.

Kopsch kérdezsködött, azután

izgatott lett,

Az asszony

felugrott, fel és alá rohant, kiabált.

csendesen és nyugodtan ismételte

—

El akarok válni.

Kopsch végre kifakadt

—

De én nem akarok

elválni.

Nem

:

Nem

:

Nem

elválni.

akarok

kényszeríthet rá, hogy elváljak.

fogok elválni.

Az asszony csodálkozva nézett rá. Miért De miért ? mondta.

—

—

—

ragasz-

kodik hozzám. Hiszen úgysem vagyok már a felesége.

—

válok

Mindegy.

Én

£n

ragaszkodom.

nem

el.

Az asszonyban nagy harag g>"ült fel, Kopsch nyakasán és hangosan ismételte »nem válok eU, az asszony ekkor felkelt, odalépett hozzá :

és fehéren a

—

dühtl odasúgta neki

:

Azt akarja, hogy szerett tartsak

Biró Laj03

:

Glória.

•

?

^

^*

.

234

Kopsch ránézett, hallgatott, azután vállat Az asszony fáradtan ült le egy székbe és kétségbeesetten mondta De hát miért nem engedi, hogy elváljak ? Kopsch járkált a szobában, három, négy, vont.

:

—

öt perc telt

el,

igy

tette,

azután

a fejét lehajtotta, a kezét hátra-

járkált

szótlanul

megint

egyszerre

és

gondolkozva,

odafordult az asz-

szonyhoz.

— Nem engedem — mondta. — Nem válok. — De hát miért — kiáltotta kétségbeesve az asszony. — Nem tehetem. A pénz miatt. — A pénz miatt Az én pénzem miatt ?

?

?

Hisz magának sokkal több van.

—

De most nem vehetem

Százezer forint

Megrázta a

.

Nem

.

.

másnap újra kezdte a

— —

Én el akarok En nem.

Az asszony sirva,

— vál

.

.

.

.

.

.

követelést.

válni.

ráütött az asztalra és a

méregtl

hangosan kiáltotta

En .

ki

Az asszony

elment.

és

fejét

ki az üzletbl

vehetem

.

ni

.

.

.

el

.

.

.

.

.

a

.

.

.

ka

.

.

.

rok

,

.

.

.

—

— En nem mondta Kopsch nyugodtan. £n nem tehetem. Mikor az asszony hangosan

sirni

kezdett és

.

:

235

könyörgött és fenyegetzött, akkor idegesen kiabálta

—

Hát nem tehetem Nem tehetem Most lehetetlen Olyanok a viszonyok Várjon két évig Az asszony zokogni kezdett. Kopsch felkelt .

.

.

.

és

—

.

.

.

.

.

.

.

.

Az asszony másnap

elment.

mondta

.

.

délutáji

ezt

:

Ha nem

enged elválni, öngyilkos leszek. De megirom egy levélben, ki miatt halok meg. Kopsch meglepetve nézett rá, azután mosolyogni kezdett, az asszony azonban hidegen és

komolyan

tekintett

maga

elé.

— No, — mondta az asszonynak — hát ez bolondság — Ha huszonnégy óra alatt nem egyezik hogy elváljunk, én fbe lövöm magamat — mondta az asszony. — No kérem szépen ... ne beszéljen .

.

bele,

.

ilyent

.

.

.

.

.

Az asszony mozdulatlan a

férfi

—

ilyent

arccal ült a helyén,

könyörgött neki.

Hát mondja, hogy nem

még

az emberek

csak gondolni .

.

is

.

.

.

,

.

.

Borzasztó

Mit szólnának

.

Az asszony nem válaszolt. A férfi könyörgött Hát miért kivan ja az én tönkremenetelemet ? Én most nem adhatok ki az üzletbl :

—

236

Hát miért akarja, hogy én tönkremenjek, hogy én csdbe menj ek. százezer forintot.

Az asszony nem tette a kezét.

—

Hát kérem,

válaszolt.

—

—

mondta

meg rajtam. Könnyek jöttek a szemébe

A

férfi

össze-

könyörüljön

és egyszerre

csak

elbdült.

—

Miért kívánja a bukásomat

?

— kiáltotta

sirva.

Az asszony kétségbeesve

nézett rá.

—

—

Csak ne sírjon kérem, csak ne sírjon mondta. A férfi ekkor letörülgette a könnyeit és oda-

ment az asszonyhoz.

— kan.

Ne kívánja

—

a bukásomat

Csak változnak egy kicsit várjon két

ügy

— mondta hal-

Hiszen én mindenbe beleegyezem

élhet,

évig .

.

.

ahogy akar

.

.

,

.

Míg a viszonyok Maradjon addig itt .

.

.

.

.

.

.

.

Az asszony nem válaszolt Sötétedett. Este Kopsch egészen közel húzódott hozzá és egészen halkan mondta .

lett.

:

— hogy

Azzal fenyegetett .

.

.

szerett

tart.

meg engem, hogy maga .

.

.

Istenem, hiszen

egészen független. Azt tehet, amit akar. Csak

maradjon

itt

még

két évig.

Megállapodhatunk,

.

237

mint két becsületes üzletember. Maga bent hagyja még két évig a pénzét. Ezért visszakapja a teljes szabadságát. Az asszony hallgatott. Kopsch tovább beszélt

:

—

Nem

ugy élünk, mint férj és feleség. Hanem mint két üzletfél. En én tele vagyok jóakarattal mindent megteszek szívesen szolgálatára vagyok En belátom, hogy egy fiatal asszony egy fiatal asszony.

.

.

.

kell

egy

.

.

.

fiatal

társaság

.

magának

.

doskodni Az asszony .

.

.

.

.

.

.

.

.

.

társaság

.

En magam

kell ... .

.

.

fogok

társaságról

gon-

.

.

alkony

az

.

.

asszonynak

társaságról

.

.

.

.

.

tól ..

.

.

Kopsch

feléje fordult, ránézett és

utolsó

világosságában

hogy elmosolyodik. Ekkor

észrevette

bátor-

fellélegzett,

ságot kapott, egészen odafurakodott az asszony-

hoz

megnyugodva, jókedven,

és

vidáman,

bizva a dolgában, duruzsolt a fülébe

—

En már nem vagyok

féltékeny

:

.

.

.

Nem

vagyok Ilyen szamárságot ... En egy öreg ember vagyok ... De maga szép, fiatal asszony és azt akarom, hogy jól érezze mamondja hát Hát mondja gát mondja ... kit hijjunk meg ide hozzánk .

.

Jó

.

.

.

?

.

.

.

.

.

például

.

.

.

.

volna

Pista

.

.

,

például

.

.

.

.

.

.

.

.

.

Déri

.

238

Egészen sötét

lett,

nem

láthatták egymást,

az asszony megint mosolygott, de

A

szolt,

sürgette a választ

férfi

nem

vála-

:

— No Déri Pista Jó Mondja. No. Jó — Nem — válaszolta halkan az asszony. — Nem Hát nem. Ha nem, hát nem. Hát ... hát Weiner Dóri — Nem — mondta halkan az asszony. — Hát akkor ... a kis doktor Ez nagyon kedves — Nem — mondta halkan az asszony. — Hát nem Hát Ács Kornél. Ez hires .

No

.

?

.

.

.

.

lesz

.

?

.

.

?

.

.

!

!

.

.

?

.

!

Solti

?

fiu.

!

.

iró is

.

ember

.

.

,

.

.

.

£s szép ember

... és

nagyon

diszkrét

.

— Nem — mondta halkan az asszony. — Hát Törzs Miklós — Nem — Dénes Artúr — Nem. — Krausz Kálmán — Nem. — Wolf Jancsi? — Nem. — Hát hát !

és

mosolyogva

?

!

?

?

.

A

férfi

kezett.

.

.

.

.

megakadt. Nagy hallgatás követ-

239

—

—

Hát ki ? mondta azután Kopsch. Hát mondja meg maga. Az asszony hallgatott. A férfi sürgette Hát ki ? Mondja meg maga. :

—

Újra hallgatás

azután óvatosan, csendesen, lassan suttogta feléje az asszony Antal Géza. jött,

:

—

Kopsch harmadnap találkozott a kaszinóban Antallal. Kedves doktorkám, mondta miért nem jön már el egyszer hozzánk ?

— —

—

—

Köszönöm

—

szépen,

mondta Antal

majd egyszer tiszteletemet teszem. Majd egyszer ... Ez nem elég

—

nap jöjjön

—

.

.

.

.

Hol-

.

vacsorára.

Köszönöm szépen

foglalva

— —

el

—

...

De ugy

el

vagyok

.

Nem, nem, semmi Sajnálom

.

.

kifogás. El kell jönnie.

.

Kopsch ijedten kezdett könyörögni Antal Kopsch kétségbeesetten magát mondta Hát mit csináljak, hogy eljöjjön ? ;

tartotta

;

:

—

Antal ekkor elmosolyodott

és

megigérte,

hogy elmegy.

Másnap ragadta,

este elment hozzájuk.

bevezette, leültette,

Kopsch karon

Az nevet

kiszolgálta.

asszony, akivel délután együtt

volt,

.

240

szemmel nézett rá. Megvacsoráztak. Vacsora után leültek a dohányzóban. Szivarra gyújtottak.

Antal kényelmesen elhelyezkedett a karos-

székben és jóindulatúan mondta

—

Kopsch

szokott menni

ur, .

.

:

ön ilyenkor a

kaszinóba

.

— Igen, — mondta Kopsch megzavarodottan.

Antal leereszkeden tatta

és

barátságosan foly-

:

— Hát kérem, csak ne zavartassa magát Kopsch egészen megzavarodott. — Igen igen, — mondta dadogva. Antal hátradlt a karosszékben. — Kérem, csak menjen — mondta biztatóan .

.

.

.

.

és barátságosan.

Kopsch rémülten búcsúzott, Antal nyugodtan mosolygott le rá. Kopsch zavartan és megverve húzódott ki és Antal a bosszúját gyönyörséggel élvezve, nyugodtan és kényelmesen vette birtokába a lakást és az asszonyt.

A VALLÁS

—

respektáljátok a

—

—

mondta a professzor vallást. Nagy ur. Nagy hata-

ö, a vallás,

lom.

Meglepetve néztem rá. Hallottam néhány eladását. Leigázó tudással és fanatikus ékesszólással hirdette a tagadást, a hitetlen tudo-

tudomány

mányt

és a

Néha

a boncoló-

asztal

mellett ragadta el a forró

meggyz-

dése és

hitét.

ugy hirdette az istentagadást,

mint

egy fanatikus pap. Megkérdeztem. mondta azért mégis nagyó, hatalom

—

—

.

•

£s

.

—

.

elbeszélte ezt

:

—

Sehogy sem ment a kineveztetésem. Befolyásos barátom volt elég. Volt egy-két lelkes hivem is, aki valósággal agitált mellettem és aki minden alkalmat felhasznált, hogy hirdesse, milyen szégyen lesz, ha külföldi egyetemen kapok katedrát. Mégsem ment. Egy napon azután hozzám jött Petersen professzor, aki igen szeretett és ezt

mondta

:

242

—

Hát ennek véget kell vetni. Meg kell tenned. Végre is, semmi sem füz a vallásodhoz. Mi fzne hozzá ? Dobd el. Akár az egyik, akár a másik

.

.

.

Olyan órában mondta, amikor a büszkeségem, a ggöm hallgatott. Addig makacsul ragaszkodtam ahhoz, hogy vagy kineveznek, iigy, ahogy vagyok, vagy nem kell semmi. Ekkor azonban ugy éreztem, hogy nevetséges volna, ha olyasmihez ragaszkodnám, amihez egyetlen érzésem sem füz. Egyetlen gondolatom se. Semmi. Azt mondtam igen. Három hét múlva megtörtént. Petersen volt a keresztapám. Mikor a templomból kijöttünk, végigsimítottam a homlokomat. Könny szé:

dülést éreztem.

Kocsiba ültünk.

— No, — mondta Petersen — ne bolondozz.

Csak nem veszed komolyan

—

Nem,

—

mondtam

ezt a dolgot.

—

de mégis csak

megalázó, hogy az én orvosi, tanári, klinikai,

tudományos kvalitásaimnak az értéke attól függ, mit csinált velem egy együgy és tudatlan pap.

—

—

Ostobaság tördni.

mondta

Petersen.

— Nem

kell vele

Nem tördtem kineveztek.

vele. Egy hónap múlva Tudtam, hogy az apám és az

anyám mámorosak

lesznek

az

örömtl

és

243

akkor irtam meg nekik, mi volt a kineveztetésem ára. Az öröm enyhíti majd a fájdal-

mukat. Tudtam, hogy nagyon fáj nekik. Egyszer, tudatlan, falusi zsidók voltak, akiknek

minden idegszálába beleörökldött, belentt, magát a ragaszkodás mindahhoz, amit nagynak és szentnek tartottak. befészkelte

k

Belenyugodtak a dologba. Ugy titkolták, mint valami hallatlan szégyent, de belenyugodtak. Mikor nemsokára hazamentem, már tele volt a szivük örömmel. Hallottak a sikereimrl, látták, hogy vagyonosodom, az egész kis város óriási respektussal emlegetett

:

büsz-

kék voltak rám. Csak amikor ketten voltak, néha titokban összenéztek és elfordultak, hogy ne lássák egymás szemében a könnyeket. Sirattak. Rajta voltam, hogy megvigasztaljam ket mindent megtettem, hogy érezzék is, ^ogy jó fiuk vagyok és szeressenek. Szeret;

tek

is.

Két év múlva meghalt az apám. Egy déleltt táviratot kaptam az öcsémtl utazzam rögtön haza. Hazautaztam. Az öcsém elém jött és megmondta az apánk ma reggel szép csendesen elaludt. Hetvenöt éves volt. öt órakor szokott felkelni. Ma nem kelt fel. Tovább :

:

aludt. Sirtam.

Az anyám fájdalma

fájt

legjobban. Gyenge,

244

Öreg

asszony volt,

jóság

;

és hajlott a szívbajra.

Hazaértünk.

A

ház

csendes zokogással.

voltak

csupa meieg szeretet és

már

A

tele

együtt

és

volt

bánattal és

mind otthon az anyámmal.

testvéreim sirtak

Velük sirtam. Azután megpróbáltam talpraállitani ket. Az édesanyánk kedvéért össze kell szednetek magatokat. Nem szabad engedni, hogy is tönkremenjen a fájdalomban. Megértették. Megtettek mindent, nyugalmat erszakoltak magukra, a bánatnak valami derjét. Sokat nem használt, de valamit mégis. Jött a temetés napja.

nösen

féltem

a

Ettl

féltem.

gyászszertartástól

Külö-

még

és

jobban a paptól. Ezeknek a papoknak legfbb ambíciójuk, hogy az amúgy is összeíacsarodott szivekbe belegázoljanak, hogy a fájdalmat

felgyújtogassák

és

ugy szónokol-

janak, hogy lehetleg a gyászolók közül

is

ott

maradjon néhány halott a halott mellett. Ez papjuk különösen ama mi papunk, ez az Megpróbáltam, nem biciózus ember volt. lehetne-e rászorítani, hogy egyáltalában ne szónokoljon. Ezt nem lehetett. Még a testvéreim

is

ellenezték.

veleje a gyászbeszéd. is

volt

a

A

zsidó szertartásnak a

Az apám nagy embere

hitközségnek

:

beszélni

kell.

Meg-

246

kérettem hát

:

beszéljen röviden és kímélje a

fájdalmakat. Megígérte,

A

deszkakoporsót kivitték az udvarba. Tele

volt

az

udvar feketeruhás emberekkel. Ott

álltunk a koporsó körül és

a barbárság

:

meghosszabbítása.

A

rabbi

engem

kinzott ez

a fájdalomnak ez a mesterséges

Az anyámat támogattam.

beszélni

Láttam,

kezdett.

hogy

emlékezik az ígéretére és rövid akar lenni.

De nem a

A

tudott.

nagy szónoki

saját szép baritonhangja,

siker lehetsége és reménye,

is, hogy egy budapesti egy egyetemi tanár eltt beszél, elragadta. Végre is, neki ez a mestersége.

talán az a tudat

kitnség

.

.

.

Felsorolta az

apám érdemeit, A Nagy érdemeit a

áldozatkés^égét. ben.

A

.

.

.

jóságát.

Az

vallási élet-

jótékonyságban. Családi tulajdonságait.

Apai jóságát.

Az

elhalkult

zokogás

újra

feltört.

En

is

énrám vad és fájdalmas ékesszólás, amely megmámorosodott a maga szépségétl. megindultam. is

hatott

A A

ez

Ott a koporsó mellett

a

beszéd ekkor áttért az íttmaradottakia.

feleségre.

A

gyermekekre. Átkaroltam az

édesanyámat, hogy állni tudjon. A szónoklat sorba vette az elhunyt gyermekeit. Reám került a sor. Megrettentem.

ȃs

itt

áll

a koporsó mellett

—

harsogott

. :

246

a gyászbeszéd

—

mánynak

aki

és

aki büszkesége a tudo-

fia,

büszkesége

testvéreinek

hitünknek oszlopa, vallásunk hséges támasza, aki hiven ragaszkodott az hitéhez

—

A

.

.

és

fia

sök

.«

testvéreimre néztem

:

nem

hát ez

—

tudja

?

Izzott bennem a Nem. Hiszen titkolták. hagyja már harag. Majdnem rákiáltottam mámorosan abba De nem hagyta abba :

:

!

magasztalta az somat.

sök

Kétségbeesve

édesanyámat,

az

hitéhez való ragaszkodá-

a

szorítottam

beszéd

magamhoz

harsogott,

egy

vergd, halk kiáltás, az édesanyám gyönge szive nem birta tovább és ott a koporsó mellett

a karjaimban ájult

Rettenetes volt.

ö,

el.

Szivgörcsöt kapott.

gylölöm

a vallást

,

.

A szív Egy napon

reggelig kártyázott a fiatal Gosz-

Közben különböz szeszes italokat ivott és egymásután szitta el ers, fekete szivarjait. Mikor a játéktól felkelt, némi szédülést érzett. Bizonjrtalan rosszullét bántotta kocsin ment tonyi.

;

haza. aludt.

A

lakása sötét volt és hideg.

Az

inasa

Tapogatózva ment elre. Bizonytalan

rosszullétbl egyszerre kicsapódott, szinte ki-

valami rettenetes

villámlott

markolta

a

fájdalom,

összefacsarta,

szivét,

beégett az agyába és

meg-

megtépte,

eszméletlenül bukott

végig a sznyegen.

Másnap orvoshoz ment.

Az orvos

levet-

kztette, megvizsgálta.

— — — — —

Hol?

—

Igen.

—

Sokat

éj jelez ?

Igen.

Színházban,

orfeumban,

Ah, kártyázik Mit

?

?

a

kaszinóban.

248

— — — — — — — — — — —

—

— — — — —

Két hónap óta pokert. Gyakran ? Majd mindennap Egész

éjjel ?

Igen. Iszik

?

Igen.

Mit? Mindent.

Sokat

?

Sokat.

Dohányos

?

Igen.

Mit szí?

Fekete havannát.

Sokat

?

Tizenötöt egy nap.

Az orvos komolyan bólintgatott a mondta Gosztonyi Kérem,

tassék

a teljes szinteséggel

megmondani

—

:

fejével.

— méltóz-

—

—

és

kíméletlenül

mi bajom van, mit tegyek.

Volt a családjában szívbajos

?

Gosztonyinak minden vér eltnt az arcából.

— Nem megijedni, — mondta az orvos. — Az anyám szívbajban halt meg, — válakell

szolt

halkan a

fiatal

ember.

Az orvos hallgatott. De eddig, mondta panaszosan Gosz-

—

—

249

—

nem éreztem semmit. Gyerekkoromban vizsgáltattak is, nem örököltem-e az édes anyám baját

tonyi

soha

.

.

.

—

Nem is örökölte a ságot. A többit az ön

életmódja tette. Azt póker arravaló, hogy a szivet meger-

hiszi, a

sitse

bajt, csak a hajlandó-

?

Gosztonyi hallgatott.

— — — — — — —

Van

családja?

—

kérdezte az orvos.

Nincs. Csak az apám.

él.

Mi a foglalkozása ? Nincs semmi foglalkozásom. Van vagyona ? Igen.

Akkor egyelre

ban. Minden

munka

kül. Borról, szivarról

—

éljen

teljes

nyugalom-

fképpen izgalom nélszó sem lehet. Es szó sem és

Elmehet esetleg Nauheimba. Vannak, akik csodákat tulaj do-

lehet

asszonyokról sem.

nitanak az ottani kúrának. .

.

Gosztonyi

.

körül

:

az

utcán

szédülve

nézett

ment elre, de nem tudta, hová, nem

tudta, minek. Körülötte pezsgett az élet. Asz-

szonyok suhogtak el mellette és behunyta egy-egy másodpercre a szemét. Minek igy élri már ? Tegnap még tombolt ersnek és törhetetlennek vélt ifjúsága. Tobzódott az életnek minden örömében. Ma pedig elvonják ajkától .

.

.

250

a poharat és menjen elre izgalmak nélkül a halála

felé.

Izgalmak nélkül

ér valamit az élet

?

Idvel látta, hogy ér. Az orvosok, akikhez ment, mind azt mondták neki, amit az els mondott. Néha dühösen leszamarazta ket és vak mámorral rohant a kártyához, vagy .

.

.

De a

az asszonyokhoz.

azonnal

szive

feljaj-

Minden mámorát pokoli gyötrelemmel fizette meg. A mámorát rögtön követte a kín és igy látta lassankint, hogy a szive gyenge, renddult.

szertelenül zakatoló, teljesen elromlott és halá-

losan érzékeny gépezet, amelyet egy pár viharos

esztend

teljesen elkoptatott.

hajlama

Filozofáló

életösztöne

és

akkor

megtanította, rákényszeritette erre a szimpla bölcsességre

:

— itt

Az életben nem is a mámor a f. Van még szépség azonkívül is és a szépségben

örömét

lelheti az

ember.

Lement a tenger partjára fényt és nézte a tengert. nek, a vonalak, a

felhk

A :

és nézte

a nap-

hullámzás, a

szí-

mindez szép volt

akkor neki és tudott igy ülni Ezentúl már ilyen lesz az élet.

órákhosszat.

Nyugalmát végig vonszolta mindenütt ahol napfény és csend van. A nyugalomba azután belegázolt egy asszony. Az olasz tenger partján találkozott egy nvel.

Nem

tudta,

ki,

nem

251

tudta, mi, de gyanakodva nézegette, amikor

nap-nap után találkozott vele. Az asszony követte. Elment a francia Riviérára, onnan Kairóba és ekkor már látta, hogy csakugyan üldözi az asszony. Rémülten lopta elle njoigalmát és hazakészült, de már kés volt. Ha az asszony ránézett,

tz

nyargalt át az erein és

a régi szomjúság forrón égette a torkát.

ment haza. Újra az fel,

ahol elször találkoztak.

végre

Itt

ismerkedett az asszonynyal. Amerikai világjáró,

magányos

A

férfi

fel

még

lett és

volt,

A

a karcsú ter-

hogy szédüljön

nézni,

küzdött még.

koltva riadt

meg-

látszott, a haja vörös

aranyszine egyre lángolóbb kellett

n

asszony.

és független

szeme egyre kékebbnek metére csak rá tle az ember.

Nem

olasz tengerpartot kereste

Eletének

féltése

si-

egypárszor, de félig

le-

hunyt szenunel mosolygott az asszony és egy vékony ajkába harapott. Vége volt mindennek. A tenger fell hüs szell lebbent meg az illatos meleg éjszakában, amikor az asszony lakása eltt sétált és várta az órát, hogy hozzá mehessen. Minden eszébe jutott ekkor, ami mögötte volt. Megnézte, mit nyer és mit vészit és sóhajtással

az asszony ablakai

felé

fordulva igy szólt han-

gosan a magányos éjszakában

:

252

—

Minden csókodért adok egy esztendt Minden csókod meghozza nekem a poklok kinját. A te szemed még nedves lesz a gyönyörtl, amikor én elszökve tled kinban fetrengek. Neked vinilást, ert, megaz

életembl.

ifjulást

kínjait.

hoz ez a szerelem, nekem az utolsó óra Szétgázoltad a nyugalmamat és hoz-

tad helyette a halálos, forró mámort. Itt szünetet tartott. Tisztán látott

és igy folytatta

mindent

:

— Legyen mégis áldott ez a mámor. Es ehndult

a ház felé, mivel itt volt az óra.

A Hódítás I.

Meleg, októberi délután volt.

Az

öreg Zsa-

dányiné az ispánnal beszélgetett az udvaron, az

idsebb

fia,

a szolgabíró a verendán heve-

A ház tájékán nagy csend ült. A poros országúton cifraruhás parasztasszony közeledett a ház felé. A tarkányi menyecskék részett.

ünnepl ruhájában

volt.

A

karján tarkapólyás

kis gyerek.

és

Az öreg Zsadányiné elbúcsúzott az indult a ház felé. Ekkor elébe

ispántól állott

a

menyecske.

— Tekintetes asszony, — mondta zavartan, — az unokája.

de dacos hangon

A

itt

pólyásgyereket feléje nyújtotta.

nyiné meghökkenve nézett

—

—

Az unokám ? Nincs nekem unokám.

rá.

kérdezte

Azután bizonytalan hangon

—

Nem

Zsadá-

—

ijedten.

tette hozzá

házas nekem egyik fiam

se.

:

24

A

menyecske

tétre

magát

és szinte énekelve kiabálta

— Nem bizony, nem házas.

ben volt diák az lagzira.

Lagzi nélkül

.

.

Melyik fiam

—

?

fiatalabb, a

:

volt

neki az én-

.

sáppadtan

Zsadányiné menyecskére.

A

jó

is

sö-

meg

De mikor Egernem gondolt a

akkor

ifiur,

hugom. Török Verona

— —

Az arca

felszegte a fejét.

a haragtól, kihívóan rázta

pirult

bámult

kérdezte

Géza

a

még

tüzel

félénken.

úrfi.

Az esetre azután hamar világosság derült. Mikor Egerben volt jogász Géza úrfi, ott szolgált a háznál Török Verona ... Az úrfi azután Budapestre ment. Török Verona hazakerült Tárkányba és egy félévvel ezeltt fia született. Most férjhez mehetne Török Verona egy tisztességes legényhez, de útban van a gyerek.

—

Ellioztam hát a tekintetes asszonynak.

Az unokája

A

!

.

,

.

tarka pólyát határozott mozdulattal nyúj-

totta ki az öreg asszony

felé.

Látszott a moz-

dulatán, hogy hajlandó a földre dobni a gyereket,

ha

ki

nem

veszik a kezébl. Zsadányiné

ijedten nyújtotta ki a karját.

A

menyecske

belehelyezte a gyereket, sarkon fordult és

ment.

Egy

villogott

félperc

el-

múlva a poros országúton

a piros ruhája.

:

255

Zsadányiné megdermedve a gyerekkel. Azután

hivta a

— A

állott az

kétségbeesett

udvaron

kiáltással

fiát.

Kálmán, Kálmán

!

szolgabíró ijedten ugrott

ladt feléje és

Sietve sza-

fel.

bámulva nézte az anyját a tarka

pólyával a kezében.

Zsadányiné kétségbeesve, szinte sirva mondta

mi

el neki,

történt.

A

Az öreg asszony

dett.

kodva

szolgabíró nevetni kezfelháborodva, méltatlan-

beszélt és

a gyereket.

A

gyöngéden tartotta a karján gyerek siró hangot hallatott és

a szolgabíró torkaszakadtából hahotázott. Átkozott gézengúz, átkozott kölyök. csak nem buknék meg minden vizsgáján.

—

Ha

II.

A

siró

szony

gyereket elcsititották és az öreg asz-

kétségbeesve

kulcsolta

a

fejére

a

kezét

— Istenem, istenem, milyen szégyen, milyen gyalázat.

Tele volt haraggal, felháborodással, kétségbeeséssel.

A

nyugodtabban nézte a dolgot. Mindenekeltt mondta meg kell tudnunk, igazat beszélt-e ez az asszony. Haza

—

fia

—

—

2öG

kell telegrafálnunk Gézát.

Azután majd hatá-

rozhatunk.

egy táviratot,

Megirt

elküldte

és

azután

nyugodtan mondta Holnap délután itthon lesz Géza. Hátha az egészbl egy szó sem igaz. :

—

Indult kifelé. Az öreg asszony kétségbeesve járt fel-alá.

Odament a gyerekhez. A féléves, aludt. Az öreg asszony

nagy

fickó

forró

gylölettel nézte. Utálta a betolakodó

nyugodtan

paraszt-faj zatot.

A nap hosszú volt. Az éjszaka még hosszabb. Zsadányiné nem tudott aludni és mikor a harmadik szobából meghallotta a gyerek sirását, izgatottan sietett be hozzá. Végre is nem hogy itt pusztuljon el. lámpa fényénél újra hosszan nézte a

lehet engedni,

A

A

gyereket.

formátlan kis arcon

ismers vonásokat

felfedezni.

Nem

nem az

akart

uno-

a De a porontynak korán ntt, dus szöghaja olyan ismers volt. Nem ezt a hajat simogatta-e husz-huszonöt

kája ez

parasztgyerek.

évvel ezeltt, mikor a

A

fiai

félévesek voltak

szivében nagy ijedtséggel ment vissza

feküdni.

Régen meghalt

?

le-

férje jutott eszébe és

imádkozni kezdett.

Másnap

estefelé

arcok fogadták.

A

megérkezett Géza. fiu

ijedten,

Komor

zavarodottan

257

Az öreg

nézett az an5^ára, azután a bátyjára.

szeme

asszony

könnyes

— A

a kérdést

Egy

.

rántott

mondta

:

—

.

.

?

zavarodottan

kicsit habozott,

azután

esetet és

:

hogy

Igaz-e,

fiu pirultan,

szolgabíró

Elmondta az

vezette a kihallgatást. feltette

A

volt.

egyet

vállán

a

elttük.

állott

ne tagadjon-e

le

mindent,

és

dacosan

Igaz.

Az öreg asszony zokogásban

tört ki, de a

szolgabíró szemében a nevetés kedve csillám-

meg, mikor a zavart, komor, dacos, huszonA nevetését azonban elfojtotta és a tárgyalások komoly hangján lott

egyéves apára pillantott. folytatta

:

—

Most az a kérdés, mi történjék Zsadányi Géza gyermekével. Mi a véleménye az atyának ?

A

fiu

a bátyja felé fordult és

hangon mondta Hagyj békét nekem.

dühtl remeg

:

—

akarsz.

Add

dajkaságba,

Csinálj

vele,

vagy dugd

amit

lelenc-

házba.

Az

öreg Zsadányiné

már nem

sirt.

Felemelte

remegve kiáltott a fiára Dajkaságba ? Lelencházba ? Nem szégyeled magad ? A fiadat Egy Zsadányinak a fiát Nincs benned egy szikrányi becsület ? a

fejét, felugrott és

:

—

!

!

Biró Lajos

:

Glória.

9

258

A

Elhallgatott.

eltte.

Az

emelte a kezét

—

lesütött

fiu

szemmel

állott

öreg asszony kiegyenesedett,

föl-

:

Te takarodj. Az unokám

itt

marad.

III.

Vacsora után nagy volt a hallgatás. Az öreg asszony hamarosan felkelt, rá se nézett a fiára és kiment. A két fiu egyedül maradt. mondta az idsebbik Látod, minek

—

—

—

csinálsz ilyen bolondokat.

A

Azután hallgattak.

kapu fell ekkor

zaj

hallatszott, ideges szóváltás és egyszerre elt-

tük

állott

lány.

A

másikra,

egy poros, magas, barna parasztszeme ijedten röpködött egyikrl a azután félig sírva, gyáván szólalt

meg:

— Géza felugrott. Géza — Verona, — mondta ijedten — mit akarsz A lány lihegve, kétségbeesve — A gyerekemet. Az egyetlen magzatomat. úrfi

.

.

.

úrfi

?

sirta

:

Most elAdják vissza. A néném hozta el szöktem otthonról. Nem akarok férjhez menni. A gyerekemet akarom. Géza nem tudott szólni, de az idsebb felkelt és nyugodtan mondta Ez a legjobb megoldás. .

:

.

.

250

— Gyere velem — A

szólt

azután a leányhoz.

leány engedelmesen ment utána. Az öreg-

asszony a gyerek mellett volt.

—

—

Édesanyám, mondta a szolgabíró — Török Verona eljött Tárkányból a fiáért. Azt hiszem, az lesz a legjobb, ha visszaadjuk neki.

A

leány egy lépést tett a gyerek

az öreg asszony reszketve ugrott

karokkal

—

fel

felé,

és kitárt

állt elébe.

Nem,

—

kiáltotta

de

—

dühtl remegve Nem adom. Az én

hogy beszélhetsz ilyet ? unokám. Senkinek sem adom.

A

leány zokogni kezdett.

Az

öreg asszony

hozzálépett. Megsimogatta a haját.

—

Ne

sirj,

helye lesz

A

itt.

— mondta neki — ne Itt kell

sirj.

Jobb

maradnia. Eredj haza.

leány zokogott, azonban az öreg asszony

g\'öngéden, remegve, de türelmetlenül és hatá-

rozottan kituszkolta a szobából.

A HAL A

A lány még amit háromszor ismételvele és törékeny teste verejtékes

színfalak mögött beszélgettek.

lihegett

tettek

a

meg

tánctól,

volt.

— — Sárikám, drágám, — mondta a velem egy hétre Olaszországba. jöjjön — mondta a halvány, szke — Nem lány — nem — De igen, — könyörgött a — jöjjön férfi

el

lehet,

lehet.

férfi

szivem, édes, kicsi Sárikám. Hiszen

gyenge,

beteg,

köhög,

tönkreteszi. Jöjjön, édes.

ez

A

az

maga

átkozott

is

tánc

fjordok lánya csak

marad msoron, akkor kap egy heti szabadságot. Lemegyünk valahová a tenger mellé, ahol a nap süt és tavasz van, itthagyjuk ezt a sáros, piszkos várost. No jöjjön, édes. Ez lesz a mi nászutunk. Jöjjön, drágám, kicsi, édes szerdáig

Sárikám.

Forró szava körülsimogatta a lányt, a színház meleg, piszkos levegjébe ibolyák illatát hozta be.

261

Szerdán táncolt még a lány, csütörtökön vonaton ültek. Sárikám, drágám, kicsi, szke lányom,

—

— hízelgett

sohse eresztem vissza,

neki a

férfi

és takarót rakott a lábára, virágot az ölébe.

A lány bágyadtan mosolygott és engedte, hadd dédelgesse a férfi. Ugy volt, hogy valami kis olasz faluba mennek, de a lány Abbáziába akart menni, hát odamentek.

Abbáziában voltak. Csakugyan tavasz volt. Melegen sütött a nap, a lány színes, Délre

nyári blúzt vett elevenedett,

Karonfogva,

virágokat vásárolt. Fel-

fel és

ers

volt,

jókedv.

összebújva

nélkül nevettek, tele

ok

jártak-keltek,

tüdvel

itták a tavaszt,

szitták be a fényt, a napsugarat.

—

szok

—

Budapesten most sár van, köd, hideg mondotta a férfi.

—

Jó

—

itt

válaszolta

pi-

a lány és hozzá-

simult.

Boldogok voltak, mámorossá tette fiatalságuk,

ket

amirl otthon megfeledkeztek

a

és a

szerelmük, amelyet otthon az élet apró nyomorúságai elfojtottak.

Délután egy parkban kószáltak és csókolózA lány újra virágot akart, a férfi azt

tak.

mondta, hogy tép neki.

—

De nem

szabad.

262

— —

De én

Nem

Ezen

tépek.

engedem.

el veszekedtek

jött feléjük.

A

a hálóban egy hal. pikkelyes

egy

Két ember

kicsit.

vállukon rud volt, a rúdon háló,

nagy

Egy óriási

állat,

másfélméteres

hal,

olyan vastag,

a teste

mint a gerenda. A két ember közömbös arccal a nagy hal meg-megrándult és ingott vitte ;

vele a háló. Szegény hal,

— —

Szegény,

—

mondta a

— ismételte

a

lány.

férfi.

Továbbmentek. Egy percig hallgattak, azután újra jókedvük támadt. Estére kifáradva, boldogan mentek a dába, ahol laktak.

— —

Fent vacsorázunk ugy-e,

férfi.

—

szállo-

kérdezte a

—

—

mit mondta a lány Nem, nem, gondolnának rólunk ? Lent vacsoráztak hát az étteremben. A férfi kikeresett egy sarkot, ahol lehetleg rejtve a terem voltak, oda leültek. Cigány játszott ;

tele volt.

Vacsoráztak. férfi

A

lány

jókedven

evett,

a

egy-egy csókot lopott a kezére és édes

bort töltögetett neki.

A terembe két konyhaszolga jött be széles deszkalapon egy óriási halat hoztak és letették ;

:

263 I

a terem közepén egy üres érdekldve fordultak oda

A

asztalra. :

milyen

hal ott feküdt az asztalon.

kapta

fel

I

lány riadtan

a fejét,

—

Ni, a

Az

volt.

nyeteg.

A

Az emberek óriási állat

mi halunk. Ugyanaz az

De már nem

óriási pikkelyes ször-

Feküdt a

csapkodott.

deszkalapon mozdulatlanul, csak a kopoltyui jártak, Kopoltyui, lélegzszerszámának e nedves fedi egyre mozogtak. Lassan, ütemesen,

gépezet

mozgó-

bort töltött és a lány azt

mondta

szabályosan, lapja

A

:

mint

valami

egy-kett,

férfi

neki

— —

Nézze csak azt a halat. még él. Az ám, mondta a férfi Bámulatos ereje van egy ilyen bestiának, hogy eddig birja a levegt. A leány elhallgatott. A villát és a kést letette és nem evett többet. A férfi hiába kinálta borral is, a halat nézte rémült szemmel. A kopoltyuk mozogtak. Az a szegény vizidög iszonyú kinokat szenvedhetett a levegn.

—

—

nem

tudott elpusztulni

Az emberek közömbösen

fecsegtek, a cigány

Élni

nem

tudott és

sem. játszott, tányérozott, villák

csörömpöltek és a

szegény hal ott feküdt az asztalon.

A

kopoltjnii

:

:

264

szüntelenül jártak, szakadatlanul, szünet nélkül

mozogtak, szabályosan A lány azt mondta

egy-kett

:

— Most ugy-e haldokol A

.

.

.

:

?

bosszankodva válaszolt Ugyan szivem, ne tördjék azzal a hallal. Kivitetem innen, ha nem akarja látni, A lány nem tudta a szemét elfordítani a férfi

—

halról,

— A

kén.

a szüntelenül mozgó kopoltyukról.

Sárikám, édes

A

férfi.

lány fehér arccal hanyatlott hátra a szé-

Az

ájulás környékezte.

vitte ki a

A

könyörgött a

!

terembl,

A

a karján

férfi

a szobájukba,

fel

szerelmes éjszakán rosszul volt a leány.

férfi

a csókjaival akarta elfelejtetni vele azt,

A

ami bántotta.

lány

fáradt

hogy

szeretett volna, de alig

elaludt, felriadt

— A hal A könnyezett, — Sárikám, lánykám, ne .

.

volt és aludni

.

férfi

kicsi

Reggel kelt és

felé

Sárika

!

volt és

friss

mámoros örömmel

—

a

elaludt

megint

gondoljon

lány. Déltájban

jókedv,

A

rá. fel-

férfi

csókolta.

Sárika

!

Sétáltak, csókolóztak, nevettek.

a szobájukba hozatták

fel,

A

Az ebédet

férfi

sietett,

a

pincérre bizta, állitsa össze a menüt.

A

lány

megint

jókedven

evett,

bort

is

265

ivott.

A

totta

a lánynak, hogy vegyen.

pincér egy tálat hozott be és odanyúj-

A

tálon szép,

sima egyenl szeletekben puha, fehér friss halhús fekszik. A hal mondja a lány és ájultan esik

—

—

a székrl.

le .

.

.

Este visszautazott

Budapestre,

a

sá-

rosba, a piszkosba, és hetekig reszketve kerülte a férfit.

Biró Lajos: Glória.

9a

A PROFESSZOR A

—

lány

A

felkelt az asztaltól és kifelé indult.

Megállj

lány

1

—

mondta neki a

professzor.

megállott és feléje fordult.

Pávay

beletámasztotta a hófehér szakállát a tenyerébe,

hideg és nyugodt szemmel ránézett a

leányra és halkan és dölyfös egyszerséggel

mondta

:

— Ha te azt hiszed,

Ilona, hogy azzal eleget minden kötelességednek, ha itt velem megebédelsz és ha azt hiszed, hogy most már

tettél

a

jól teljesített

kötelesség öntudatával vonul-

hatsz vissza a szobádba, akkor nagyon csa-

lódok fizetek

Nem

ezért hoztalak el ide,

havidijat a családodnak

;

nem ezért nem ez

és

az a mód, amelylyel rábírhatsz, hogy neked is

akkora hozományt adjak, mint Olgának. A leány ijedten és zavarodottan állott. Mit parancsol, bácsi ? dadogta azután

— — — Mindenekeltt azt kivánom,

rémülten.

több gondot a konyhára.

A

hogy

fordits

leves Ízetlen volt,

807

a sültek szénné vannak égetve, a feketekáré

most már lehetne spárga az is baj van. Mindenekeltt tehát gondolj a konyhára. Azután Olga megmagyarázta neked, hogy én milyen rendet

szörny. Azután asztalon.

A

:

borral

:

Amíg el nem alszom, addig a dolgozószobában vagy a dohányzóban kell lenned, hogy nincs-e szükségem valamire. Reggel neked kivánok.

kell

a

fürdt elkészítened. Mindebbl nem Mindehhez ragaszkodom. Ezért

engedhetek.

vagy

A

—

Az

—

itt.

leány ijedten mondta Igenis, bácsi.

:

Ezentúl igy

inas jött be a szobába.

Nagyságos

ur,

—

mondta

lesz.

—

a rendel-

óra.

Pávay felkelt és átment a rendelszobájába. Az elszobában nyüzsögtek az emberek, nem volt elég nekik a szék, álltak, sétáltak, azután

mentek be Pávayhoz. Délután háromkor kezddött a rendelés és eltartott hét óráig. Hét órakor elment az utolsó beteg, Pávay kinyitotta a rendelszobája ablakát és egyenkint

az Íróasztala fiókjából átvitte a pénzt

— egy —a

kosárra való aranyat, ezüstöt és bankót

páncélos szekrényébe.

Azután bement a leányhoz.

— Nem vacsorázom itthon — mondta neki.

209

—

Tiz-tizenegy

órára

itthon

Addig

leszek.

vársz reám.

A

egyedül

leány

zongorához

el

ült

és

azután a azután könyvet

vacsorázott,

játszott,

Elmúlt tiz óra tizenegy leánynak fájt a szeme az álmosságtól, a szemhéja égett és szúrt vizbe mártott egy zsebkendt, azzal hüsitgette a szemét és ersítette az éberségét. Egy órakor hazajött a professzor. Sápadt volt az arca és vett

és

és olvasott.

tizenkett

;

A

is.

;

zavaros a szeme.

—

Kicsit többet ittam,

—

mondta

—

mint

kellett volna,

A leány

alázatosan mosolygott

hogy nemsokára

A

szobájába és lefeküdt.

;

boldog volt,

Pávay bement a

alhat.

háló-

leány álmosan figyelt

a vetkzése hangjaira, hallgatta, amint ágyba fekszik,

amint

eloltja a

lámpát

és

amint

tiz

perc múlva ütemes, hosszú lélegzeteket vesz. Ekkor rohant a szobájába, ledobálta a ruháit és

boldogan bujt be az ágyába.

Rögtön

elaludt.

Tiz perc múlva bekopog-

tattak hozzá. Felriadt

— Ki az — Én vagyok, az — Mit akar — A nagyságos ur

:

?

inas.

?

bemenni hozzá.

kéreti,

tessék azonnal

:

A

leány fáradtan, részegen az álmosságtól,

egy ruhát magára és beszaladt a A szobában égett a lámpa. Pávay ült az ágyában, csapkodta a takaróját a kezével és a szeme kimeredt. A leány ugy megfelkapott

hálószobába.

ijedt

tle, hogy a

gyötr álmosságból

is

ki-

professzor.

—

józanodott.

—

Hogy

Ilona

!

—

orditotta

mertél elmenni

?

a

Hogy mertél magamra

hagyni ? A leánynak remegett a lába a félelemtl.

— Bácsi, — mondta dadogva — azt hittem, hogy — Nem aludtam — orditotta Pávay. — alszik.

!

Es azután hasztalan kiabáltam utánad. Itt voltam egyedül a sötétben. A leány most értette meg elször, hogy a nagybátyja a

gondolat

nem

egyedül lenni a sötétben és ez

bátorságot

remegtek, a szive

godtan

—

fél

és

adott

nem

neki.

A

lábai

dobogott, nyu-

hangosan válaszolt itt vagyok már. Csak aludjon,

Hát most

bácsi.

Bement a másik szobába, újra elvette a és olvasott. Pávay eloltotta a lámpáját. A leány elálmosodott a könyv felett, öt perc múlva azonban a sötét szobából kikönyvét

szólt a

nagybát3^a hangja

:

270

— — A

Itt

vagy, Ilona?

Itt.

leány végigfeküdt egy kanapén, behunyta

a szemét és rögtön elaludt. Tiz perc múlva uj

kérdés ébresztette

— —

vagy

Ilona, itt

Igen

—

fel

:

?

válaszolta álmosan.

Tiz percenkint és negyedóránkint felébresz-

A

reszket kiáltásra álmos igent, azután tovább aludt. Hajnalban egy hosszú jajgatás hangzott ki hozzá, fuldokló nyögés és vergd hörgés. Azután kétségbeesett és dühös hivás tette ez a rémült kérdés. felébredt, bekiáltott egy

:

— A

Ilona

!

.

.

Ilona

.

!

.

.

.

leány felugrott, bement a szobába és meg-

A

gyújtotta bent a lámpát.

szemmel

professzor kitágult

és nyitott szájjal feküdt az ágyban,

az arca fehér volt és a homloka verejtékes.

—

—

—

Ilona, Ilona, nyögte a leánjmak meghalok. A ^eáay most már egy cseppet sem félt tle, ugy bánt vele, mint egy gyerekkel. mondta neki vigaszNono, bácsi, talóan nem kell megijedni, majd elmuHk.

—

— — —

színi

—

—

—

Meghalok mondta a Hát mi baj van ? !

Eláll a lélegzetem .

.

.

.

.

Megáll a szivem

Nem

.

.

professzor.

.

.

tudok levegt Meghalok .

.

.

:

:

271 I

Leveg után kapkodott totta a kezét.

A

és a szivére szorí-

leány megigazította a pár-

homlokát

náját, paplanát, letörölte a

és vizet

Pávay nehezen lihegett, azután lassan magához tért. No, ugy-e, hogy elmúlik, bácsi ? mondta a leány nagy jósággal. adott neki.

—

—

A

professzor megfogta a kezét, belekapasz-

kodott és ijedten és panaszosan mondta

— De megint jön. Hidd — Hát mit csináljunk,

el,

:

Ilona, megint jön.

bácsi

?

Valami port

Vagy hideg borogatás

kellene talán bevenni. kellene.

A

professzor válaszolni akart,

gyetlen

görcs

görnyedt

A

össze.

a

eltörte

de egy keKinlódva

hangját.

Azután fuldoklása támadt.

leány most megijedt

—

Mit csináljak

náljak

A

?

Mondja, bácsi, mit

?

Pávay szeme

görcs engedett, a

tele volt

könnyel, a könnyei lehullottak a párnájára.

— —

csi-

Meghalok, Ilona

De

!

—

mondta

Sírt.

sirva.

— kiáltotta a leány két— hát mondja meg, mit

édes bácsi,

ségbeesve

nom ? Ne

kell csinál-

hozassak valami gyógyszert

?

Mit

kell csinálni?

A

professzor ránézett, feléje hajolt és

kolózva súgta neki

tit-

:

272

— En nem tudom. A leány elbámult. — Nem tudja? — A

professzor

kezét,

—

újra

összegörnyedt

kérdezte csodálkozva.

a

szivére

szorította

a

most már kiabált

és

—

Nem tudom, Ilona ordította keseren. Én nem tudok semmit. Én csaló vagyok. Én szédelg vagyok. Én semmit, semmit, semmit sem tudok.

—

!

—

—

—

mondta a leány csak fájdalmában mondja ezt. A professzor a görcsei közben toporzékolt. Nem, nem, nem ordította sírva. Semmit se tudok. Harminc év óta csalom az embereket. Ezért kell most megdögölnöm. Nem tudom, mi a bajom. Bácsi,

—

!

Egy hosszú

és

gyötr

lihegve szólt a leányra

— Küldj

el

—

—

görcs jött rá, utána :

Kálmánfiért. Kálmánfi professzor:

a Liget-utcában. A leány elhlve nézett rá. Kálmánfiért ? kérdezte bámulva.

— — Pávay rákiáltott — Ne tátsd a szádat. Igen, Kálmánfiért. Kétségbeesve emelte a kezét — Mert tud csak tud azt tudta :

itt

fel

;

:

;

is

mindig, hogy én csalok.

A

lány megrettenve csengetett, elküldte az

273 inast és ijedten és szótlanul leit.

Egy

félóra

múlva

jött

az ágy mel-

íilt

Kálmáníi, meg-

vizsgálta a beteget, rendeléseket adott ki és

Pávay

lecsillapodott, a fájdalmai megnemsokára elaludt, A leánynak a szomszéd szobában kellett aludnia. A betegség négy napig tartott. Kálmánfi

elment.

szntek

és

mosolygott

—

—

rajta.

Egy kis alkoholmérgezés volt az egész mondta nyugodtan, mieltt utoljára el-

búcsúzott.

Pávay elpirult, beleharapott az ajkába és egy félórával azután, hogy felkelt az ágyból, újra olyan hideg, elkel és méltóságos volt, mint azeltt. A leány újra félt tle. Azután fol)rtatták a régi életet. A leány egy napon az ebédnél végigsimogatta a homlokát. le

Pávay

ránézett, a leány ijedten sütötte

a szemét.

— Nézz csak rám — mondta a professzor. A leány ránézett. — Hiszen neked lázad van — mondta Pávay. — Látom a szemedbl. Azonnal !

!

fe-

küdj

A

le

!

leány

lefeküdt.

Pávay megvizsgálta

és

egyelre borogatásokat rendelt neki. A leány láza gyorsan ntt. Az arca izzott, a vére forrón nyargalászott az ereiben és a halántékán egy

274

kalapács makacs, szapora ütéseit érezte.

kis

Félni kezdett.

Hét óra után

még

itthon van-e

—

—

Nincs

megkérdezte a szobalánytól a nagybátyja.

mondta a szobaleány.

—

Már

egy órája elment. A leány ekkor felkelt az ágyból és felöltözködött. Ruhát vett, kabátot és kalapot. Mikor a

szobájából

akart

ki

lépni

elszobába,

az

találkozott a nagybátyjával.

—

Mit csinálsz

professzor.

A

—

—

— kérdezte bámulva

itt ?

Hová

akarsz menni

a

?

leány megrettent, kapkodott, dadogott.

Hová

akartál

menni

—

?

kiáltott

rá

Pávay.

A

leány szédül

támaszkodott az ajtónak és rémülten hebegte fejjel

:

— —

Nagyon

vagyok Azért jöttem haza, hogy megvizsgáljalak. De hová akartál menni ? Sehová rosszul

.

.

.

— — Ne hazudj Hová készültél — Nagyon félek — mondta a lány. — Mitl? — Hogy meghalok A professzor rákiáltott — Takarod] vissza az ágyadba .

.

.

?

!

.

.

.

:

!

A

leánynak elhomályosodott az öntudata.

:

276

összezilálódtak a gondolatai, a láz kínozta és

a rémület.

— Nem — mondta kétségbeesve. — En — Hová akarsz menni A leány rémülten dacosan fakadt — Kálmánfihoz Pávay haragosan ordított rá — Kálmánfihoz A legnagyobb ellenségem!

elmegyek

.

.

.

?

és

ki

!

:

?

hez

?

A

Mikor én leány most

itt

vagyok

nem

!

bírta tovább.

féltve, fellázadva, reszketve,

rséggel kiáltotta En itt meghalok Nem gyóg5ntam

Az

életét

zrzavaros kese-

:

—

.

I

mondta

A

!

.

.

.

.

!

Maga nem tud meghozzá Maga

ért

.

.

.

.

professzor visszahkölt, elsápadt a meg-

döbbenéstl, azután vörös Maga nem ért hozzá

— — Maga mondta. — Hazudsz — !

Hiszen örülve

te

hazudsz

lett

a haragtól.

— mondta a leány.

ordította a professzor. !

Hiszen

te

meg

—

vagy

!

Téboiyodottan ordított, dühödten esett neki a leánynak, vak haraggal megrázta, megütötte és belóditotta, belökte, visszavágta a

szobájába.

.

:

FÜRT A fürdn

egy budapesti társaság verdött jómódú, kényes és exkluzív családok. Az öregek együtt töltötték az idt, a fiatalok

össze

is

:

együtt mulattak.

A

leányoknak ebben a társaságban egytl-

eg5ág volt valami becéz-nevük efíéle

nevek.

A

fiukat

is

:

Tusi, Nusi,

csak a keresztnevükön

szólitották.

Egy

estén magas,

szke

fiatalember társa-

közéjük a két Kürth-leány. Kérd pillantások fogadták ket és a kisebbik leány kissé komikus méltósággal mutatta be az

ságában

jött

idegent

— A

szal

Kürth Kálmán, az unokabátyánk leányok kezet fogtak vele, a fiuk szervusz.

fogadták

és

mindjárt

Kálmán nyugodtan

tegeztek,

.

Kürth

nézegette kék szemével a

Magashomloku, ers ember volt, kemény vonásokkal, amelyekrl sugár-

társaságot.

rideg és zott

a dacos energia és amelyekkel különös

277

ellentétben volt kék szemének meleg és

álmodó

pillantása félig lecsukott szemhéja alatt.

Az egyik leány megkérdezte tle Hogy van az, hogy eddig nem :

—

tük? Kürth mosolyogva válaszolt

ismer-

:

—

Amig Budapesten voltam, addig igen sok volt a dolgom, különben pedig évek óta Jénában lakom. Az egyik

—

fiu ijedten

Csak nem

egyetemi tanár

— — — A

De

A

kapta

fel

a fejét

:

vagy az a Kürth, aki most

te

lett

?

igen.

kémia

kisérleti

.

.

.

Igen. fiu

tdve metlen

—

aki az egyetemre járt

hallgatott volt

és

a többieknek

szke

a

fiatalember

—

megille-

is

kényel-

híressége,

tudós mivolta, professzorsága.

Kürth Kálmán igyekezett azon, hogy ezt Jókedv volt, készen volt minden

elfeledtesse.

bolondságra és

—

tréfásan

—

életre-halálra

udvarolt a leányoknak, akik eleinte bizalmat-

lankodva,

késbb

Kálmánnak

teljes jóindulattal

egyszeren

szólították.

Maga Kürth legtöbbet talán Koltay Sárival Az els órában észrevette, hogy

foglalkozott.

278

a feketeszem leány uralkodik az egész társaságon,

eleinte

és

gúnyolódott Sári király-

kisasszony felett. Lassankint azonban

maga

is

beállott a karcsú leány táborába.

A

leányt

eleinte

kissé

zavarta

a

Kürth

Kálmán ismeretlen, megszokatlan és idegenszer viselkedése, arca, szikár alakja. Kürth akárhogyan igyekezett, nem tudta egészen elhangját azt a tónust, amely évek ismeretségébl, bizalmasságából, együtt átmulatott éjszakákból és hajnahg táncolt

találni a társaság

táncokból

A

szrdik

:

le.

leány merészségét, vakmerségét, biztos

parancsolását megzavarta az uj ember arca és tekintete.

De azután

összebarátkoztak.

Ki-

hogy Kürth tud jó pajtás lenni, és hogy a leány több is tud lenni, mint csak éppen jó pajtás. A leány, aki eladdig mélyen lenézett minden komolyságot, rajtakapta magát, hogy komolyan beszél, és Kürth rajtakapta magát, hogy a leány kacagását szebbnek tartja minden tudománynál. A szerelem közeledett a két ember felé. Már ott derült,

kiderült,

is

volt.

Már

szerették

is

egymást.

Mert egymást keresték már a társaságban, amelynek nem volt értéke egyikükre sem, ha a másik nem volt ott. Hallgatag megegyezéssel találkozásokat rendeztek, mikor a többiek

:

:

279

távol voltak. És együtt sétálgatni egyszeren és

közömbös dolgokról

beszélgetve, szép volt,

jó volt, dicsséges volt.

Házasságról

nem

Kürth

de

beszéltek,

ezt

mondta magában

— Mieltt hazamennének, megkérem a kezét. A leány ezt gondolta — elfeledvén egész hirtelenked, tüzes meggondolatlan természetét — édes alázatos odaadással — A felesége és

és

leszek.

Ekkor egy napon rettenetes dolog történt. Ebéd után, a kis kioszkban, feketekávénál

— nk nem voltak

— a leányokra

jelen

ldött a beszéd. Es a

tere-

fiuk közül az egyik

—

valamelyik, akinek éppen olyan gondosan simára volt fésülve a haja, mint a többieknek

— ezt mondta — Koltay Sári

nyugalommal

teljes .

!

Az aztán

.

.

Milyen leány, istenem

I

.

.

.

Remek

:

a

leány

leány

I

!

Azután elhallgatott alávaló hallgatással egy undorító mosoly ömlött el az arcán

és

:

—

Hogy

táncol az a leány

simul az emberhez

!

.

.

.

temperamentum. Csupa láng leány.

A

télen

.

Mennyi

.

.

Ha

tüz,

hozzá-

mennyi

és forróság az

a

egy egész éjszaka csak vele

táncoltam hajnahg. Ismét hallgatott egy másodpercig és undo-

.

280

ritó

mosolyával finoman és |X)intirozva hozzágyanánt

tette csattanó

:

— A

Akkor pedig elbujtunk egy sarokba Kürth valóságos fizikai rosszullétet érzett. gyomra összeszorult és a torkát az undor .

.

fojtogatta.

A társaság tovább beszélt a leányról és mindegyik tudott egy nevezetes táncot, egy emlékezetes éjszakát, egy felejthetetlen összebuvást eladni. És dicsérték a leányt, magasztalták és mindegyiknek az arcán ott volt az emlékezésnek, a tudásnak, az ismerésnek az a jelents, egymást ért, undoritó mosolya.

A

Kürth megdöbbenése

viselhetetlenné

vált.

undorodása

és

Felkelt

és

otthag3rta

el-

a

társaságot.

Ugyanaznap

délután

a

magának

bátyját

fakadt

— A

Kürthhogy unoka-

kisebbik

leány, aki láthatólag rajta volt,

hóditsa meg, elkeseredetten

ki.

Utálatos az a Sári. Mindenkivel kikezd.

télen

Tass,

a fest volt

a

flirtje,

azeltt

Gyrffy Géza, tavaly Domokossal bujt

össze

Egy tucatszor kompromittálta már magát és még mindig nem elég neki. Kürth Kálmán nagyon hallgatott. Hallgamindig.

tott

egész este

is,

de mikor a társaság egy

281

szétszóródott,

kicsit

sétálni

indult

Sárival.

mentek. A leány érezte, hogy az els elhangzó szó valamely fontos, komoly és Szótlanul

nagyjelentség szó lesz, de Kürth csak ennyit mondott Üljünk le erre a padra. Leültek. Ismét nagy hallgatás következett. Végre Kürth minden bevezetés nélkül, idegesen, zavartan és rekedt hangon megszólalt Sári, mi volt az a dolog Tassal, Gyrííy:

—

:

—

vel

.

.

.

A

leányon egy rándulás futott végig. Olyan váratlanul, olyan megdöbbenten, olyan rettenetesen érte ez a kérdés, hogy a lélegzete

a torkán akadt. facsarodott férfira.

rá.

össze

A

szive egy kinos görcsben

és

Az a bajuszát

fehér

arccal

bámult a

tépte és szorongva nézett

Kinos, feszült hallgatás volt.

És a rettenetes hallgatásnak ebben a percében a leány megértette, hogy ezzel a férfival már nem indulhat el az élet nagy útjára. Megértette, hogy az tisztaságát tüzes éjszakák tüzes

mámoros lányságát,

táncai,

forró

odasimulások

táncölelések rabolták meg, érintetlenségét

és

hogy

részletekben kiszol-

gáltatta lelkétl idegen férfiaknak, akik csak

a mulatásra voltak társai, megértette, hogy az

teste és az

lelke tulajdona volt

már

282

másoknak és hogy ez a keményvonásu és álmodó pillantású férfi nem elégedhetik meg azzal, ami érintetlenségébl megmaradt Mereven felállott ekkor, egyetlen szót sem .

.

.

ejtve megfordult és eUndult.

Fehér alakja lassan távolodott az éjszakában.

A

férfi

tett utána.

csüggedten ült és fáradtan tekin-

De nem

hivta vissza.

szakítás Esteledett, az utca tele volt köddel és nedvességgel.

ugy

tett,

rülni

és

Az asszony

felemelte a szoknyáját,

mintha egy pocsolyát akarna kikémintha a gyalogjárót vizsgálgatná,

óvatosan körülnézett és besurrant a kapu

A

alá.

lakás ajtaja eltt megállott és csengetett.

Az

ajtó rögtön kinyílott.

Az asszony

belépett.

Pélyi becsukta mögötte az ajtót, kezet csókolt neki, lesegítette a kabátját, levette a kalapját.

A

kabátot felakasztotta a fogasra, a ka-

egy asztalra

lapot

letette

volt a

maga megszokott

;

mindennek meg-

rendes helye

találkozásuknak megvolt a

;

az egész

maga programmja

;

a nagyon udvarias kézcsókról, amelylyel Pélyi az asszon3rt fogadta, a nagyon udvarias kézcsókig, amelylyel búcsúzott tle,

minden ugy

történt a hét elején, mint a hét végén óta,

:

két év

mióta az asszony hetenkint kétszer

eljött

a lakására. Pél3á kezet csókolt az asszonynak. Bekísérte.

Azután

megcsókolta.

Késbb

beszélgettek.

284

Beszélgetés

közben

{ol5d:onosan

bujkált az asszon5aiak az arcán.

egy mosoly

Egy

állandó,

örömnek az elrejthetetlen kisugárzása, az olyan ember ujjongáelnyomott

az

nevetés,

sának a korai jelentkezése, aki valami kedves,

nagy meglepetést tartogat.

— —

Mit nevet

Semmit

?

—

Es nevetett.

— kérdezte a mondta az Pélyi

dott e letagadásba. kérdezte,

—

hány

férfi.

asszony.

udvariasan belenyugo-

Késbb

az asszony meg-

óra.

— mondta Pélyi. — kérdeztem, — mondta az asz-

Háromnegyed

Miért?

—

hét,

Csak ugy szony és nevetett.

Késbb hány

asszony

az

megint

megkérdezte,

óra.

— Három perc múlva hét, — mondta Pélyi. — De miért — Semmiért, — válaszolta az asszony és ?

nevetett.

Pár perc múlva az asszony ismét az óra után kérdezsködött,

— — —

Hét óra

— mondta Pélyi.

Pontosan

?

Pontosan.

Az asszony

felemelte a fejét és ragyogott

285

az arca az örömtl. Odahajolt a férfihoz és a fülére tette a száját,

—

—

Akkor

hát, súgta az ujjongás hangakkor hát megsúgom magának, hogy Lujza ebben a percben fordul be a Duna-utca

ján

—

tizenegyedik számú házába.

A

— — — — — —

férfi

elbámult.

Mi ? Mit ? Hová ? Duna-utca tizenegy. Els emelet kett. Solt

Kálmán

?

Igen.

Kicsoda

?

Lujza.

Pélyi hátrakapta a fejét, elsápadt, azután hirtelen vörös lett az arca.

—

Lujza

—

Lujza

kérdezte dadogva.

—

Melyik

— mondta bosszankodva — tudja, hogy csak egy Lujza nev

Melyik Lujza,

az asszony

barátnm

— —

—

?

?

van.

Dériné

?

Igen.

Az asszonynak az arcán ragyogott a boldog nevetés, a férfi három hosszú lélegzetet vett, azután felugrott.

—

Biztos

ez

Honnan tudja

?

?

—

kérdezte

hangosan.

—

:

286

Az asszony gyönyörséggel

újságolta

— Hetek óta látom már Lujzán, hogy valami Tegnap felmentem hozzá

készül.

izgatott volt.

A

perccel azeltt

egy

Próbálta

nagyon

és

szobalánytól tudtam, hogy

ment ideig

tle

el

azután

de

tagadni,

tiz

Elvettem.

Solt.

be-

vallotta.

— —

tam

Bevallotta? Igen. neki.

Minek

— Ha

titkolózol

neked az enyémet. És elmondta neki

— —

Igen. Erre

is

— mond-

elttem én

te bevallód,

is

elmondom

?

Ma megy

vallott.

elször

Solthoz.

Pélyi

Az arca

egészen

odafordult

asszonyhoz.

az

a szeme

kipirosodott,

dühtl

gott, ökölbe szorította kezét és ordított

— Es ezt igy mondja

csillo:

most mondja ? Amikor már késn van ? Amikor már nem lehet segiteni ? Es ezt igy mondja el? ?

Es

ezt

Az asszony arcán megállott a mosolygás, njátva maradt a szája, megdöbbenve bámult a

férfira.

—

ezzel

Nem

érti,

—

bünrészességet

cinkosává

ordította

váUal,

szegdik egy

Péljd

nem

piszkos

—

érti,

hogy hogy

dolognak

Az asszony nagy szemmel bámult

rá,

?

az

arcára lassan ráereszkedett az ijedtség, a két

:

287

kezét leeresztette és az ölébe rakta. Pályi ránézett, de

undorodva ismételte

:

— Egy ilyen piszkos dolognak

szennyes, mocskos dolognak

Az asszony

.

.

.

.

.

Egy

ilyen

.

összeszedte magát.

— Nem értem, — mondta halkan — azt nem értem, miért van igy felháborodva. — De kérem, — mondta türelmetlenül izgatottan Pélyi — hogy nem

és

lehet ezt

Egy

ilyen szennyes dolog

Újra ordított

—

Solt

,

.

.

:

Kálmán

!

.

.

.

Egy

gazember, egy ilyen romlott lelki

briganti

asszonyt,

!

érteni.

ilyen

fickó,

cinikus

egy ilyen

Kiszolgáltatni neki egy ilyen

egy szép,

derék,

tiszta

asszonyt

I

Egy ilyen asszonyt. Az asszony félénken mondta De ha szeretik egymást.

— A —

dühösen kacagott. Szeretik egymást ? Ugyan kérem, ne mondjon ilyen gyermekmeséket. Szeretik egymást. Ha szeretik egymást, miért nem hagyja ott Lujza asszony a tisztelt férjét ? Nyilván, mert jóval vagj^onosabb Soltnál. És próbálja csak Soltnak ajánlani, hogy vegye feleségül szerelmét. Majd hall tle valamit. Hát ne mondjon románcokat a szerelemrl. Szeretik egymást. Szép kis szerelem. férfi

: :

288

Dühösen kacagott és rázta az öklét Hacsak legalább egy órával ezeltt mondta volna. Az asszony ekkor felállott, odament Pélyihez és halkan, de remegés nélkül való hangon kérdezte tle Akkor mit tett volna ?

—

:

— Pélyi megzavarodott — Akkor akkor lehetett :

.

,

tenni

.

.

,

Akkor valahogyan

hattuk volna

.

.

.

.

.

megakadályoz-

.

Az asszony egy

— Miért

volna valamit

.

:

akarta volna ezt megakadályozni

Mi köze magának a Déri Valémé géhez

a hangját

kicsit felemelte

hitvesi

?

hsé-

?

A

egészen

férfit

megzavarta

az

asszony

kutató, hideg hangja és nyugodt, felsbbséges vallatása.

—

mert és

Megakadályoztam .

.

volna

.

.

.

mert

.

.

.

.

Az asszonynak könnyek gyltek a szemébe könnyektl fojtott hangon dadogta

—

Mert

A

férfi

emelte

— ne —

.

.

.

mert

t

szereti.

kényelmetlenül és kinos zavarban a kezét.

fel

De kérem,

—

mondotta

—

de kérem,

sirjon.

Mert

t

szereti.

Másképpen nem tör-

-

289

dött volna az egész dologgal. Mit bánta volna

máskülönben. De

t

öt akarta. Most

szereti,

féltékeny rá.

— —

De kérem, de kérem Csak azért, mert tam már.

t

A íér

dühbe

.

Solt

Magához hasonlóvá akarta

Az

asszony

egészen

Elhallgatott.

székre.

kellemetlen,

Régen

lát-

jött.

— És azért segitette t a sába.

.

.

szereti.

férfi

kinos

laká-

tenni.

is

egy

Leült

elsápadt.

A

keserves,

Kálmán

elhallgatott,

csend

Az

volt.

asszony összeszedte magát, nyelt egyet, össze szrit otta

az

elrehajolt

megkérdezte

határozással

— — — —

ajkait,

Feleségül venne

Kérem

.

.

és

ers

el-

:

maga engem

?

.

Feleségül venne-e, igen vagy

nem

?

Nem.

Az asszony hátradlt hallgatott. fojtani

;

A

a

székben

újra

és

könnyeit egy ideig vissza tudta

azután

lassan

csepegni

kezdett

a

szemébl egy-két könnycsepp, azután zokogni kezdett és ömlöttek a könnyei.

—

Akkor hazudott,

—

zokogta

—

akkor

hazudott. Azt mondotta, hogy szeret. Akkor hát

hazudott.

A

férfi

hallgatott.

Biró Lajos

:

Glória.

lÜ

290

—

Hazudott,

hazudott,

—

zokogta

az

asszony.

A

megpróbálkozott

férfi

Az asszony

és a béküléssel.

— A —

Hazudott férfi

!

.

.

vigasztalással :

.

újra ingerült

Mikor

a

elkergette

lett.

hazudtam

—

?

kérdezte

hara-

gosan.

—

Mindig

hogy

A

hazudott.

Mikor

azt

mondta,

szeret.

összecsikorgatta a fogát dühében és

férfi

lassan és kegyetlenül megszólalt

—

Bocsásson

meg,

:

próbáljon

kissé

ert

amely a tisztánlátását elhomályosítja. Legyen olyan szives megmondani nekem, mikor mondtam én, hogy szevenni a haragján,

retem

?

Az asszony meglepetve

nézett

rá,

sirni

is

elfelejtett.

— Mikor mondta — kérdezte bámulva. — Mikor Mindig mondta. — Például mikor — Mindig. Például els nap, a szigeten. — Az emlékezete megcsalja, én a szige?

?

?

ten egy árva szóval sem mondtam, hogy szeretem.

Az asszony ugy is elfelejtett.

elbámult, hogy haragudni

291

— —

Nem mondta ? Hát mit mondott ? Elmondtam, milyen szép asszony maga. Elmondtam, hogy örülnék, ha eljönne hozzám, elmondtam, hogy hetek óta magára gondolok, elmondtam, hogy magát meg akarom tanítani rá, mi a mámor ... De egy árva szóval sem mondtam, hogy szerelmes vagyok. Az asszony a

rászorította

kezeit

cára és újra zokogni kezdett.

—

így ejtett

— Ilyen

szosan.

a

Bocsásson meg,

—

férfi

pana-

én

—

mondta nyugodtan

ezeket a panaszokat határozottan

vissza kell utasítanom.

magát,

— zokogta

ar-

hidegen, ilyen számitóan. így engem, így rontott meg engem.

csábított

—

meg engem

az

nem

maga

utólag gondolta

tegye

a

dolgot,

Én nem

csábítottam talán

ki,

el

ejtettem

meg

magát.

Ezt

talán hogy szebbé

hogy mentse magát.

Maga hívott engem nyaralni a szigetre. Maga mondta nekem, hogy kisérjem el az esti sétáján. Maga szorította meg a karomat. És végül maga mondta meg, hogy tizenkét óra után sötét van a folyosón. A mi közben van, azt én kiKegyeskedjék

visszaemlékezni.

töltöttem néhány igen meleg szóval, a mint

hogy nekem csakugyan nagyon kellemes a

maga

kedvessége.

beszéltem.

És

volt

De szerelemrl soha sem

csábításról

egyáltalában

szó

292

sincs.

Az asszonyok

múlt dolgokat ugy

szeretik és tudják az el-

amint nekik

látni,

mes. Ez irigylésreméltó tulajdonság.

kelle-

A magam

védelmére azonban ezúttal meg kellett állapitanom, hogy nem minden férfi szivtelen csábító és

nem minden

asszony szerencsétlen áldozat.

— Két év óta sohase mondta — Semmi okom sem volt

ezt.

rá.

nekem igen kellemes magának is.

—

volt.

Azt hittem, hogy

feleségül

—

is

Ez a két év

Vallja

szeret.

be,

hogy

Azt hittem,

venne.

De maga nem jönne. Mindezt utólag csak a maga igazolására, a maga lelkiismeretének kényelmes megnyugtatására találta ki. Az asszony sértdötten felugrott és sietve öltözködött.

A

férfi

udvariasan segitett neki,

mint ahogy rendesen segiteni szokott. Az aszszony felvette a kabátját, felvette a kalapját és kifelé

még

;

indult.

A

férfi

mentegetzni

akart

az asszony azonban sietett, kinyitotta

az ajtót, kisurrant a kapu alatt és kinn volt az utcán. Egészen este dett

le,

az asszony

lett,

nem

lyákat, nedvesen, sárosan,

a sötétben hazafelé.

sürü köd ereszke-

kerülte ki a pocso-

csatakosan sietett

AZ ARCKÉP

—

Mama,

—

szólt

Krausz az asszonyhoz

—

le foglak festetni.

A

kissé elhízott, szép asszony csodálkozva

tekintett a férjére.

—

—

Le foglak

festetni,

— mondta újra Krausz

a születésnapodra ez lesz az ajándékom.

Az asszony még mindig nem a dologgal.

A

volt tisztában

családban csak krétarajzok vol-

tak forgalomban.

Az

apákról, anyákról, nagy-

mindegyikrl volt egy krétarajz a lakásban, fotográfia után készült vérlázító porapákról,

amelyeket olcsón lehetett beszerezni és amelyeket meglepen hasonlatosaknak találtak

trék,

az ismersök. Ezekre a krétarajzokra szinte kegyelettel

értékes és

A

mindenki és soha sem hogy valaki kételkedett volna

tekintett

lehetett hallani,

mvészi mivoltukban. meglep és kissé

lefestés uj,

érthetetlen

Krausz magyarázta Boros tanácsolta a törvényszéken. E^gyütt tárgyaltunk ma. ö is lefesteti a feleségét. Azt volt.

—

:

294

mondja egy szép kép a legszebb disze a lakásnak. Az újság is mindig ezt irja. Az asszony ebbe belenyugodott. A következ napok azzal teltek el, hogy Krausz fest után :

kutatott.

Elbb

a híres, divatos festket kereste

De ezek nagyon drágák

Alapos megbeszélés után az asszony sorban mindegyifel.

ket elutasította.

A lefest és

voltak.

ügyét már bizonyos

fanyarság kisérte a családban. Krausz végre

egy napon ragyogó arccal jött haza. Megvan, mama kiáltotta diadalmasan.

—

— — Holnap kezddik a kép. — Ki az — kérdezte érdekldve ?

az asz-

szony.

—

Tarkányi Árpád. Kitnen tud festeni. Rajztanár a ferencvárosi reáliskolában. Tanult ember és mégsem olyan követel, mint azok a többiek, akik iskolát se jártak.

— —

Mennyit fizetsz neki ? Százötven forintot és velünk uzsonnázik mindennap. A törvényszéken valami ügye volt és

én helyettesitettem az ügjrvédjét. Ezért

csi-

nálja ilyen olcsón.

— mondta óvatosan — Százötven — nem — De igen, — heveskedett Krausz — mert forint,

az asszony

ez

mvész. Az

olcsó,

ilyen

képnek mübecse van. Azt

mondta, hogy talán a tárlaton

is

kiállítjuk.

296

Ez megnyugtatta az asszonyt. Másnap délután megérkezett Tarkányi Árpád. Nagy haja volt és Petöfi-szakálla és hatalmas dialektiká-

val beszélt a

—

mvészetrl.

Érteni kell a mvészetet,

szeretni kell a

meg az életet, Az asszony

— mondta —

mvészetet. A mvészet szépiti mvészet ad tartalmat a létnek.

a

feszesen ült fekete selyemruhájá-

ban, és a vásznon, amely a tanár ur eltt volt, lassan megjelentek az alak körvonalai egyelre fekete rajzban.

délután

mereven

A

tanár ettl kezdve minden

megjelent ült,

a

szalonban,

uzsonnáztak. Ilyenkor már Krausz az irodából és szemüvegen át

asszony

az

késbb

ö szónokolt és

mért

is

együtt bejött

szemmel

nézegette a vásznat.

kép haladt elre. A ruha már világosan ismerhet az arccal kissé nehezebben ment a dolog, mert a tanár merev ecsetje nehe-

A

fel

volt

;

zen tudott megbirkózni az asszony húsos, puha

amelynek semmi világos struktúrája nem volt. A szem is nehezen formálódott ki. Krausz néha megjegyezte szépségével,

:

— —

nem

Még nem hasonlit A mvészi képen

—

a hasonlatosság a

f

a fotográfiában zés,

is.

Itt a

eléggé,

válaszolta a tanár ;

hasonlatosság van

mvészi er,

a jellem-

a lélek, az artisztikus felfogás a fontos.

296

Krausz erre elhallgatott. A tanár birkózott Hetek teltek el és még mindig ott uzsonnázott. Levakarta a képnek egy részét, a képpel.

ujrakezdte, javitotta, ecsetelt, kapart, szinezett

a

és

lassankint

befejezéséhez

m.

—

Hétfn rámába

teszszük

közeledett

—

mondta a

tanár.

Erre meghívták vasárnap ebédre.

Vasárnap pontosan megjelent. Krausz egy

szke

alacsony, sápadt,

—

fiút

hozott elébe

:

Sándor, az unokaöcsém. Minden vasárnap

nálunk ebédel. Jogász, de

is

fest akar lenni

minden áron. A tanár elnézen mosolygott. Krausz a hoz fordult, aki vörösre pirult arccal

fiú-

állott

eltte.

—

Látod, a tanár ur

tette a vizsgáit.

—

St,

inkább

—

lehet.

Ugy

is

szólott

Nem

az a

is

Tarkányi

mvész,

tekintély és a ki azt hiszi,

sem

fest, de

lehet valaki

—

elbb lemvész. ugy még

aki eltt nincs

hogy neki semmit

kell tanulnia.

— En tanulok — mondta csendesen a — Hol? — Zácsnál. — Nem helyes. Ott komoly tudást nem fiu.

sajátithat

el.

Csak titánkodnak

ott.

297

—

—

—

mondta kipirult arccal a fiu Zács Magyarország legnagyobb mvésze. A tanár ismét elnézen mosolygott, de Krausz dühbe

—

jött.

Ilyenekkel lopod te az iddet, ahelyett,

hogy tanulnál. Szegény fiu vagy, dolgoznod kell. Tedd le elbb a vizsgáidat, mint a tanár ur. Akkor foglalkozhatsz a mvészettel. Tudod, mi addig nekem a mvészeted ostobaság, :

szemtelenség, szamárság.

Krausz nagynehezen csillapodott le. Késbb megnézték a képet. Készen volt. Bizonyos ha-

meg

sonlatosságot

lehetett

bádog, az asszony húsos,

merev

teli

de az

állapitani,

merev pléhdarab

egész arc egy

volt,

a hus

:

szépsége színtelen,

és hideg festékhalmaz.

Nézték.

A

fiu

összehúzta a szemeit és az

ajka vonaglott. Krausz szorosra vont szájjal állott és

A

mért szemmel vizsgálta a festményt. mvészi követelményekrl

tanár a

beszélt.

Késbb átmentek a harmadik szobába ebédelni. Mikor a beszélgetésnek nem volt témája, Krausz ismét a fiút szidta. Haszontalan lump vagy mondta neki. Szegény fiu, az tanuljon. Különösen szegénységének brutális ismét-

—

—

lése

—

bántotta a

fiút.

Az erek kidagadtak

a

hom-

lokán és a szive a megszakadásig vert. Végre Biró LajoB

:

G16rÍH.

^^ "

298

nem

birta tovább. Kifakadtak a könnyei,

ugrott

és

kiszaladt

utána akart menni

— A

Ez használ

!

a szobából.

De Krausz

fel-

Az asszony

visszatartotta.

neki.

berohant a szalonba és zavartan állott meg. Eltte volt a kép. Ott volt még a paletta is, a festékes tubusok, az ecsetek. A fiu torkáíiu

még egy ideges zokogás tört fel, azután megfogta a palettát, egy kétségbeesett mozdulattal nyúlt az ecset után és odaült a kép elé. Az ebédnek egy fél óra múlva vége volt, a társaság benptott a szalonba. A fiu még lázasan dolgozott. Az ajtónyilásra felugrott és a szoba másik végébe hátrált. Onnan megnézte a képet, amelyen emészt lázzal dolgozott egy fél óráig. Megnézte, meg volt elégedve. Fáradtan eresztette le a kezét az ecsettel, de a fejét szikrázó szemmel, diadalmasan kapta fel. A belépk megálltak az ajtóban, ök is jól ból

Mi történt a képpel ? bádog arc eleven és üde hus lett, a pléhnyak lágyan és puhán csillogott, a mély szemben élet volt és az egész festményben ott élt, ott duzzadt, ott dagadt az asszony lágy, puha látták a vásznat.

A

kövér szépsége.

Az ajtóból álmélkodva néztek a képre. Ebben a lakásban, a hol soha sem tudták, mi a mvészet, a massziv, polgári bútorok között

299

eg^'szeire meglibbent a halhatatlan szépség le-

vegje. Az alkotó er rezzentette meg szárnycsapásával a tunya levegt és a tunya lelkeket és az asszony és a férfi érezni kezdték, hogy vannem értenek, nak csodák, amelyeket A szke fiu sugárzó arccal állott elttük.

k

álmélkodva pillantottak rá. A tanár haragudni próbált, de nem sikerült. Nem Tisztelettel és

lehetett.

A

rongyos, kis

fiu teljesen legázolta.

Csendesen kiment az elszobába, vette a kabátját és eltávozott.

REMÉNY Déleltt

A

óra.

tiz

minisztérium egyik hivatal-

Az

szobájában három fiatal ur unatkozik. irogat, a

másik az ablakon nézeget

madik a

cigarettakészlete felett tart

szolga jön be és jelenti a cigarettásnak

ságos urat egy asszony lepetve tekint

A

—

—

fel.

>>

Asszony

szolga vonogatja a vállát.

— mondja — ruhája ?« kérdi a >>öreg<<

A

keresi<<.

egyik a har-

kifelé,

szemlét. >>A

:

nagy-

ur meg-

fiatal

? Miféle asszony

—

—

fiatal ur.

A

és kifelé forditott tenyerével jelzi,

gadtatva a látogató habitusától.

hümmög

szolga

fiatal

elra-

ur vállat

Az elszobában meg és kérd

von, lustán felkel és indul kifelé.

meglátja az asszonyt, meglepetve

»Milyen a

hogy nincs

A

?<<

öreg ?«

>>Fiatal ?

a szolga.

A

áll

pillantással néz rá.

Az ASSZONY ságos ur

A

,

.

FIATAL UR

Az ASSZONY

A

Jó napot kívánok

:

.

,

.

.

:

:

Jó napot, Kölbemé. Nagyságos ur

FIATAL UR (kérd

.

tekintettel

.

.

néz rá).

nagy-

801

Az ASSZONY

(elvörösödve, egyre nagyobb zavar-

ban, dadogva)

A

Nagyságos ur

:

FIATAL UR

Az

:

.

.

.

Isten szerelmére szóljon

már. Mondja hát, mit akar tlem.

Az ASSZONY szolgára)

( kétségbeesett

Szeretnék

:

.

.

pillantást

négyszemközt szeretnék A FIATAL UR (azt Mszi, hogy érti a szolgához) : Itt van a méltóságos ur A SZOLGA Nincs. .

.

a

vei

beszélni szeretnék

.

.

.

.

.

dolgot.

A

?

:

A A

FIATAL UR

Nyissa ki a szobáját.

:

szolga kinyitja a szobát, az asszony zavartan

babrál a ruháján. fiatal

fiatal

nuk.

Az

úr.

ur

A

is.

A

fiatal

szonynak, ö

Az

—

mondja azután a bemegy a szobába, a

>'>Tessék<<

asszony

szolga filozófus pillantást vet utá-

ur a szobában helyet kinál az asz-

maga

is leül és

a tárcája után nyúl.

asszony ijedt pillantást vet rá.

A

FIATAL UR (udvariasan, jósággal) csoljon velem.

:

Paran-

Az ASSZONY Nagyságos ur FIATAL UR (elveszi a tárcáját) : Kérem, ha pénzrl van szó Az ASSZONY (hevesen tiltakozik) : De nem, nem, nem. A FIATAL UR (türelmetlenül) : Hát mirl ? Hát kérem, tessék már szólni. .

:

A

.

.

.

.

.

.

.

302

Az ASSZONY (elszánja magát) : A reggeli lapban olvastam, hogy a nagyságos ur eljegyezte magát. A FIATAL UR (jóindulattal bólint) : Igen. Az ASSZONY (rémült szemekkel mered rá). A FIATAL UR (álmélkodva néz vissza). Az ASSZONY De A FIATAL UR De hát kérem, szóljon már. Hát mondja már, mit parancsol, mit kivan, mit akar tlem. Mi mondanivalója van egy:

.

.

.

:

általában

?

Hogy az nem lehet Mi nem lehet ? Az ASSZONY Az eljegyzés. A FIATAL UR Hogy az ördögbe ne Az ASSZONY

A

:

FIATAL UR

.

.

.

.

.

:

:

:

hetne

le-

?

Az ASSZONY (panaszosan) : Hát Lujzika? A FDVTAL UR Mit Lujzika ? Mit akar Lujzi:

kával

?

Az ASSZONY Mi lesz most Lujzikával ? A FIATAL UR (megérti a dolgot. Felugrik) : Hát mit tudom én ? Hát mi közöm nekem hozzá ? Hát bánom én ? Hát mit érdekel az :

engem ? Az ASSZONY (vonagló

arccal néz rá és zokogni

kezd)

A

FIATAL UR (kinosan feszeng)

szerelmére, hát ne sirjon.

:

De

az Isten

Hát mi oka van

a

803

sírásra voltakképpen

magamat ? Az ASSZONY

A való

?

Az, hogy én eljegyeztem

Igen.

:

De hát mi van azon siratni maguktól lakni ? elmegyek Az, hogy

FIATAL UR ?

:

Az ASSZONY Nem, nem. A FIATAL UR Hát akkor mi az :

Isten csu-

:

dája

?

Az ASSZONY Lujzika A FIATAL UR (bosszúsan) Mi az ördög van Lujzikával? Hát mit árt az Lujzikának? :

.

.

.

:

Az ASSZONY

(keseregve)

Lujzika? Mit csinál? Mi vele

A

Mi

?

lesz vele

FLA.TAL

:

Mit

a

mi okon siratja maga mert én megházasodom ?

én

Kérem, feleljen

Lujzikát, azért,

Az ASSZONY (zokog). A FIATAL UR (majd megfullad Ígértem

:

és

dühtl)

:

házasságot

most

?

UR (remegve

hagyja már abba az óbégatását

nekem

csinál

vele? Mi lesz

lesz

a dühtl)

Lujzikának?

:

Hát Fe-

leljen.

Az ASSZONY

A

FIATAL

Nem.

:

\TR

:

Elcsábitottam

Az ASSZONY Nem. A FLATAL UR Mondtam neki

?

:

:

hogy szeretem

?

egyetlenegyszer,

.

504

Az ASSZONY

Nem. A FIATAL UR Mondtam neki valaha egyetlenegy szót, amibl azt következtethette, h( gy szeretem, vagy hogy éppen el akarom venni ? :

:

Az ASSZONY

A

Igen.

:

FIATAL UR (nagyon meglepetve)

:

Igeeeen

?

Ugyan mit ? Az ASSZONY Hát nem mondott éppen A FIATAL UR Nos ? Az ASSZONY De olyan jól megvoltak együtt. :

.

.

:

:

Olyan

Lujzika olyan müveit

jól összeillettek.

lány. Iskolákat járattam vele.

A FIATAL UR De a Jézus szerelmére, ha az ember beszélget egy leánynyal, hát abból csak :

nem

következik

a gondolatra

még

.

.

.

Hogy

?

jutottak erre

?

Az ASSZONY

Mikor néha találkozott Lujzikával és be tetszett jönni hozzánk, mi az urammal ugy elgyönyörködtünk kettejükben. Olyan szép pár voltak. :

A FIATAL UR (kétségbeesetten) : De hiszen én soha egy árva szót se mondtam, amibl arra következtethettek volna

Az ASSZONY

:

De mi

.

.

.

azt gondoltuk.

Olyan

kedves tetszett lenni. Mikor el tetszett menni, mindig azt gondoltuk, hogy egyszer csak majd bent marad nálunk.

.

.

305

A

FIATAL UR óvatos voltam.

Soha egy szót se mondlam. Korrekt, mint egy angyal.

:

Egy szót se. Az ASSZONY (makacsul) De mink doltuk. De mink azt gondoltuk. Soha.

azt gon-

:

A FIATAL UR És azért jött hozzám, hogy ezt elmondja ? Az ASSZONY Nem is tudom, minek jöttem. Mikor reggel olvastuk az újságot, Lujzika sírva fakadt. Én meg ruhát kaptam magamra, hogy :

:

megmondom Mit mond meg ? Az ASSZONY Hogy megmondom

idejövök és

A

.

FIATAL UR

.

.

:

:

A

FIATAL UR

:

Hát mit

Az ASSZONY (gyáván)

Mit

?

.

.

?

Hogy nem szabad

:

Lujzikát boldogtalanná tennie.

A

FIATAL UR (kacag dühében) : Nem szabad ? Csak nem teszem boldogtalanná maga-

Hallja

!

mat, mert a

maga lánya

Az ASSZONY (naivul) : A FIATAL UR (dühösen)

A A

meg azt Hát nem ? ezt

:

Persze,

hogy nem.

SZOLGA (benyit) : Jön a méltóságos ur. (Egy FIATAL UR Kérem, tessék most .

:

kézmozdulattal távozásra szólítja

Az ASSZONY

A

képzeh.

(zavartan

MÉLTÓSÁGOS UR

a fiatal urnák) lálok.

:

megy

(belép és

fel

.

.

az asszonyt.)

ki az elszobába)

vidáman

kiáltja

Szervusz, gratulálok, gratu-

306

A

FIATAL UR (bizalmas udvariassággal)

:

Kö-

szönöm, méltóságos uram. (Az asszonyhoz.) Azt hiszem Az ASSZONY Megyek már. .

.

.

:

A

FIATAL UR (szigorúan)

: Es tessék tudomásul venni, hogy elsején elhurcolkodom.

A

fiatal

ur bemegy a szobába, a cigarettái között

turkál és bosszankodva beszéli

urnák az

esetet,

el

a

másik

két fiatal

az asszony pedig zavarodottan,

szégyenkezve, összezúzva, ostobán botorkál

lépcsn.

le

a

;

SEMMISÉG Mikor az els fegyvergyakorlatomra bevonultam, akkor ismerkedtem meg vele. Paul Harrachnak hittak, Tirolban ntt fel, onnan került el

Magyarországba. Az apja ezredes volt valatiroli garnizonban, a nagyapja is katona

melyik

volt, az egész

rokonsága katona

elvégezte

;

a katonai freáliskolát, azután az akadémiát

kinevezték hadnagynak, szép, szelid, volt, lányos szájjal,

ves,

jó

katona

kék szemmel

A

szke

fiu

naiv, ked-

rögtön szerettem,

akit

volt,

mihelyt megismertem.

;

viszony állandó

jó

maradt közöttünk. Ö nagy tisztelettel tekinnagy élettapasztalataimra, óriási civil

tett fel

tudásomra,

rengeteg

jövedelmeimre

(három-

száz forintot kerestem akkor egy hónapban)

;

én szerettem t, mert kedves, korrekt, naiv, a bizalmasává lettem jó kis hadnagy volt,

—

három hét

alatt.

A

negyedik héten igy azután is közölte velem.

a szerelme titkát és bánatát

Szerelmes lett Tiszay Ilonkába.

—

Kicsoda Tiszay Ilonka

?

308

—

— — —

ö, az a közjegyznek a lánya.

No, és hát beszéltél már vele a dologról

?

Nem. Miért

— Nem

nem ? ismerem.

— —

Hát miért nem ismerkedel meg vele ? Hogy ismerkedjem meg vele ? Az társaságuk itt a legelkelbb. Az apja a leggazdagabb ember itt. A tisztek nem járnak közéjük, csak egy-két mágnás. vele

Hogy ismerkedjem meg

?

— Pál

Hát mutattasd be magadat. hadnagynak elborult a szeme

kicsit elpirult, félrehajtotta

mondta

—

;

egy

a fejét és halkan

:

Nem

tehetem. Hozományvadásznak tar-

tanának.

Bosszankodtam.

—

Ha

az ember szerelmes,

—

mondtam

—

akkor nem tördik az ilyesmivel. Es ne is tördjék vele. így elviszi az orrod ell valaki más és te örökké vérz orrú, boldogtalan szerelmes maradsz. Pál rám nézett, a szép, szke feje bánatosan és megadóan hajlott le, mélyen le, egészen a mellére hallgatott, azután egészen halkan ;

mondta Hát az maradok. :

—

309

A következ hetet még azzal töltöttem el, hogy egy bátor elhatározásra kapacitáltam ismerkedjék meg a lánynyal, menjen el hozzájuk, vagy mit tudom én, irjon neki egy szerelmes levelet, de tegyen valamit, mert ez a :

világ legbutább esztelensége, sóvárogni,

amikor

boldogtalankodni,

kedni,

még meg sem

ember

az

próbálkozott azzal, hogy talán

boldog szerelmes

amikor az ember hogy valaki amikor mások szabadon igyeis

lehetne,

nem

szivének leánya

epekedik érte és

keznek meghódítani. hiábavaló volt.

epe-

A

fiu

is

tud

A

arról,

kapacitálás

egészen

rázta a fejét, a két ajka

szöglete lefelé húzódott és a szeme elborult.

Az

hogy boldogtalan legyen. Az

sorsa az,

Csak lányok tudnak olyan boldogtalamint Harrach Pál tüzérhadnagy a lenni, nok negyvenegyedik tábori ág^^uezredben. így hagytam el, bánatosan és boldogtalanul. Két év múlva újra fegyvergyakorlatra rukkoltam be. Az els ember, akivel találkoztam, Harrach volt. Messzirl kinyitotta a karját, mikor a kaszámyaudvaron meglátott. Átölelt is

és

volt.

magához

—

szorított.

Szervusz,

tudtam,

hozott,

már Karon .

.

—

—

Isten mondta melegen hogy berukkolsz, vártalak

.

fogott,

sétálni

vitt,

a kedves, szép

.

310

sugárzott az örömtl, az ujjongó boldogság ragyogott a kék szemében. arca

—

Hát mondd már

—

mondtam

—

neki.

Látom, hogy valami na.gy újságod van. Nagy újság, mondta nagyon nagy

—

—

—

újság.

— Ki Hosszú lélegzetet — A télen a vele.

vett,

azután elbeszélte

:

bálon összeszedtem min-

tiszti

Már olyan boldogtalan den bátorságomat voltam, hogy nem birtam tovább Bemutattattam magamat. Táncoltam vele. Azután a jégen köszöntem neki. Mosolygott rám és igy hozzá mertem csatlakozni. Azután talán azután megtetszettem neki meghívott Elmentem hozzájuk Nagj'^on keserves volt a helyzetem Csupa magyar dzsentri és egy pá- mágnás Nagyon nehéz azután már akarta, hogy hozzájuk volt. De járjak, hát hozzájuk jártam. És egy héttel ezeltt egy héttel ezeltt megcsókoltam magunk voltunk ... és meg is a kezét csókoltam ... és eljegyeztük egymást áldáNa, hála Istennek, mondtam .

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

—

^legszoritotta a karomat.

Igen,

.

.

som reátok és a szivembl gratulálok mondtam, hogy csak bátornak kell

—

.

.

.

—

.

.

.

.

.

.

.

.

—

;

és

ugy-e

lenni

?

— mondta hálásan — mindig terád

811

gondoltam. Te mondtad, hogy csak mutatkozzam be neki bátran, ö is tudja, hogy te

Ö

hogy nem a pénzéért kerülgettem. Elhitte, hogy már három éve szeretem. Hát jó. Hát mikor beszélsz az apjával ? biztattál.

elhitte,

—

Kicsit elborult az arca.

—

Ez nehéz

— én nem zam

—

rá,

is

— mondta a fogai között

dolog,

merném,

ö

azt mondja, csak biz-

az apja azt teszi, amit

Hát bizd

rá

—

akar.

mondtam.

—

Nyilván ez

a legokosabb, amit tehetsz.

£n azután mentem a dolgaim után a kaszárnyába, is ment fel a szakaszához. Ha kint a g\'akorlótéren találkoztunk, akármilyen meszsze voltunk is egymástól, gyakorlat közben is, a robogó ágyuk felett átvillant hozzám a szeme, egy bizalmas, meleg, dicseked, intim szemvillanással. En tudom a titkát, senki más nem tudja, senki más nem tudja, hogy milyen boldog, ezt jelentette lóhátról,

—

a szeme büszke megvillant ás a. tunk valahol, a fülembe súgta

Ha

találkoz-

:

—

Megrülök

a boldogságtól.

Délutánonkint

a lánynál volt és este

és

reggel és éjszaka a boldogságnak egy állandó

mámorában járt-kelt. Egy este azután bekopogtatott hozzám szállodai

szobába,

ahol laktam.

a

Halálsápadt;

:

312

volt

;

a szeme feketekarikás

;

Rémülten ugrottam

tékes.

a homloka verejfel,

mikor meg-

láttam.

—

Mi bajod van

Ülj

?

le.

Leült. A szája remegett, a kezével végigsimogatta a homlokát és a keze is reszketett.

—

Mi történt

?

Azt hittem, a lány szakitott

De nem.

vele.

— Meghalt a garnizonmama, — mondta olyan hangon, amely már — Ki halt meg — kérdeztem még egyszer félig sirás volt.

?

ijedten.

— A garnizonmama, — mondta . — Ki az — Az egy asszony, aki a tiszteknek kölcsö?

nöket szokott adni

.

.

.

Ezért nevezték

el

garni-

zonmamának. Megértettem. Végignyúltam a diványon, ugy elkezdtem nevetni, ö megütdve nézett rám. És amikor még mindig nevettem, sértdötten

mondta

— —

Mit nevetsz

?

Bocsáss meg,

—

válaszoltam

—

de te

olyan tragikusan jelentetted be a garnizonmama halálát, hogy én elször azt hittem,

valami nagyon közeli rokonod. Hogy szörny csapás rád.

313

— Aáá, — mondta — dehogy közeli rokonom. Azért mégis nagy csapás, — Hát beszéld szépen, miért olyan nagy el

csapás.

Négy évvel

Elbeszélte.

hadnagy

mikor

ezeltt,

uj

volt és bevonult az ezredhez és szo-

kás szerint egy vidám estével kellett a bevo-

nem

nulását megünnepelnie,

volt pénze. For-

duljon csak a gamizonmamához,

A gamizonmamához

mondták

neki.

azután kapott rögtön százötven forintot. Ezt a pénzt

ö

elmulatták,

fordult, attól

katonafiu, a nagyapja

is

katona

hogy katonának szerényen kell csinált azóta egy krajcár adósde most egyszerre meg kell fizetnie

volt,

tudja,

élnie,

nem

ságot

se,

is

az egész összeget.

A gamizonmama

férje eljött

hozzá és azt mondta, hogy huszonnégy óra alatt fizessen különben feljelenti az ezredparancsnokságnál. Ez azt jelenti, hogy neki ;

le kell

mondania, de ha

a dolog kitudódik,

apja

is

megtudja,

ha mindjárt fbe

—

Lassan,

— — —

is

kell

lemondania,

megtudja, az

is

becstelen ember, legjobb, lövi

lassan

menn5ável tartozol Nem tudom,

nem

Ilonka

magát mondtam. .

—

.

.

—

?

Ejnye, hát mennyi pénzt kaptál

Százötven forintot.

?

Hát

314

— —

Adtál valami

Egy

irást ?

váltót tett elém és megmutatta, hol

kell aláimi.

Arra gondoltam, hogy majd én szerzek valaés kölcsön adom neki, ennek a kedves, tudatlan, jó fiúnak, aki engedelmesen aláirta a váltót, mikor megmutatták neki, hol kell aláimia. Azt számítgattam, mennyire n-

honnan pénzt

hetett a tartozás.

—

—

Négy év

mondtam.

—

A tkéhez

hozzá kell adni a kamatokat. Azóta semmit

sem

fizettél

— —

.

.

.

—

Dehogy nem mondja . kérdezem megHát mit fizettél ?

—

lepetve.

rám néz és njnigodtan mondja és naivul A garnizonmama minden hónap elsején eljött hozzám és én fizettem neki hét forintot. Minden elsején ? Minden elsején. Ártatlan szemmel :

—

— — — —

Kaptál

irást

?

beirta egy könyvbe. Nem. De Felemeltem a kezemet. mondtam neki. Te szamár Aggódva és remegve nézett rám.

— —

lanul.

—

Hát

mi

lesz

?

—

kérdezte

nyugta-

.

315

—

Ha

küldd

el

holnap jelentkezik nálad az az ember, hozzám. Mondd meg neki, hogy a

tartalékos

hadnagy ur az ügyvéded

és

hogy

6 elintézi az ügyet.

— —

nem vagy ügyvéd. Mondd neki nyugodtan. Minden felelsséget magamra veszek. — De én a pénzt nem tudom megszerezni. De

te

Bizd csak rám.

Az apámnak is hiába telegrafálnék. Itt pedig megtudná az Ilonka apja is, ha pénz után sza-

Nem is kapnék. Es Nem adnák hozzám.

ladgálnék. volna.

—

micsoda hirem

—

—

és feküdj le. mondtam Menj haza Vette a sapkáját és ehndult. Az ajtóban

visszafordult.

—

Te,

— mondta reszket hangon — én

.

.

én ... A zsebébe nyúlt és kivette a revolverét. .

—

járok

Te, .

.

—

mondta

—

én töltött revolverrel

.

összeszidtam, megígértettem vele, becsületszavát adattam, hogy holnapig

dot

nem

bennem

csinál

;

semmi bolon-

megvigasztaltam

:

bizzék csak

hogy nekem eddig

is igazam Azután hazaküldtem. Másnap délután hazamentem a lakásomra. Harrach délután hat órára küldte hozzám a ;

tudja,

volt.

félelmes embert,

ö maga

elkísért a

szobámig

;

318

hiába biztattam, sápadt volt, reszketett megtört szemmel búcsúzott el tlem.

— —

Várlak a kávéházban

aztán

;

— mondta sóhajtva.

Igen. Viszontlátásra.

öt perc múlva kopogtattak az ajtómon. Szabad.

nyomul

Egy

egy alávaló pofa

rossz ábrázat,

A gamizonmama

be.

férje.

A

hadnagy

— Igen, — Elmondja

ur küldte a nagyságos ügyvéd úrhoz. jól

van, hát mondja

semmi

nem

rosszat

el,

mit akar.

;

akar, csak a kis pénzecs-

kéjét akarja.

Állok

vagyok

—

az

asztal

eltt,

lenézek

rá,

fagyos

és szigorú.

A

hadnagy ur minden

maga

tot fizetett a

Lesunyja

a

elsején hét forin-

feleségének.

fejét,

tagadni

próbálja.

Rá-

rivallok.

—

Bele van irva a könyvbe.

A bels zsebébl elkerül

El

a könyvet

!

a könyv, egy mocs-

Es igenis, a bejegyzések megvannak. Es magának volt pofája fenyegetzni ? hadnagy ur negyvennyolcszor hét forintot

kos, rongyos füzet. is

— A

—

I

maga

a

fizetett .

.

.

i

.

.

.

feleségének. igenis.

Most már rendben vagyunk. Triumfálok. Ki tudja maga számítani, mennyi az

— —

I

.

.

.

i

.

.

.

igenis.

?

317

—

Tudja maga vény a világon ?

hogy van uzsoratör-

azt,

Egészen összegörnyed.

— —

I

.

.

.

i

.

.

.

igenis.

Hát én holnap felmegyek az hez, feljelentem magát uzsora miatt után már ül is.

ügyészséí;és

Könyörgésre

Végleg összeomlott.

holnapfo^ja

a

Nagylelk vagyok. Megbocsátok. Elször is vissza a váltót. Elkaparja a zsebébl.

dolgot.

—

:

—

Most üljön

le és irja,

amit diktálok.

Levelet iratok vele Harrach Pál hadnagy úrhoz, amely levélben kijelenti, hogy a négy

minden követelése ki van egyenhtve és a melyben bocsánatot kér azért, hogy a hadnagy urat éven keresztül

fizetett részletek által

fenyegetni merte.

A

levél

készen van.

Én

kihajlong az ajtón.

tudta újság.

— —

látta állni

azt

Átadom Ki van Ki van

Átadom

az

a várást

menni készülök. Az

már a

ajtóban találkozom házból

Elmehet. Alázatosan is

;

fiúval.

embert rohant

A

elmenni

fel

kávé;

nem

megtudni, mi

a váltót. Bámul.

fizetve fizetve,

?

tépd

el.

neki a levelet. Olvassa.

Az arca

kipirul és elsápad, a levélrl felnéz rám, azután

.

318

újra belenéz a levélbe, gyanúsan hosszú léleg-

zeteket vesz, »te buta

fiu,

te

kedves buta

fiu<,

mondom neki, hogy magához térítsem, »semmiség volt az egész, nem nagy dolog, nevetséges semmisége de ez sem használ semmit, neki ;

ez

nem semmiség,

a szerelem ki

;

neki ez az

élet,

a boldogság,

harsány, felszabadult zokogás tör

a mellébl, én védekezem, kapálózom, de

megfogja a kezemet, a könnyei megnedvesítik a kezem fejét, hiába minden védekezés, ersen tartja a kezemet és lángoló, forró hálával, megcsókolja

alázatosan

négyszer

,

.

kétszer,

háromszor,

.

—

FÉRFI

A

—

Géza íiu megmozdult. Géza, Géza

A

karcsú, izmos, nagy íiu felugrott és az

anyja

—

.

.

.

.

.

felé sietett.

Parancsolj,

mama.

Gyöngéd, szives tük. élt,

kérlek.

és m^eleg viszony volt közöt-

Az asszony tizenegy év óta csak a minden szivedobbanása

és

dolata a fiáé volt. Mellette és és lovagias lett a fiu

—

is.

Kérlek, gyere be ide

Nem

akart

a

fiának

minden gonáltala gyöngéd

.

.

.

világossággal

tanuló-

teli

szobában beszélni vele. Szégyelte a zavarát, a pirulását, a keze és az ajka remegését. A maga szobáját besötétítette és a nehéz függönyökön átszivárgó fénynek is háttal ült. A fia udvariasan és engedelmesen várta a parancsát.

— A

Ülj fiu

le,

kérlek

nyolc éves, de

izmu.

.

.

.

Legény

leült.

már

Az ajaka

férfi

volt már, ;

férfi

széles vállú,

;

tizen-

duzzadó

körül pelyhek jelentek

meg

és

320

a hangja, a kedves, cseng, gyerekhangja régen megmélyült, megdurvult. Férfi volt. Géza beszélni akarok veled.

—

.

Hetek,

.

.

nem

—

hónapok óta készült

szo-

rongó sziwel erre a beszélgetésre. A fiu egyszerre csak felntt férfi lett. A gyermekkora olyan hamar elmúlt. Akkor nehéz volt és mégis könny volt rá vigyázni. Akkor kisémi

minden

lehetett

lépését,

akkor látni lehetett

minden gondolatát, rködni lehetett minden olvasmánya és minden perce felett. A gondolatai azonban egyszerre csak kisiklottak az anya kezei közül. Még együtt tanultak, de a fiu már elmélázott néha és nem akarta megmondani, mire gondol. Még beszámolt az iskoláról, a barátairól, az örömeirl és és irányitani lehetett

de már elhallgatások sötét-

a bosszúságairól,

lettek a régi, világos,

A

fiu

nyugtalan

Nem

metlen.

vidám beszámolásban.

lett, lázas,

álmatlan és türel-

használt semmit a kinos fárad-

sággal esztendkig megcsinált pedagógiai fogás,

hogy kifáradva, játéktól,

fizikailag kimerülve, tornától,

vívástól elernyedve kerüljön ágyba.

Álmatlanul hánykolódott és az anyja szivdobogva hallgatózott a szobája eltt. Tenni kellett

—

valamit.

Géza éves vagy

... te .

.

.

nagy

fiu leltél

.

.

.

tizennyolc

821

Bizony, tizennyolc éves.

milyen nehéz

Az

beszéd.

Nem

nem szabad tovább

hallgatni,

is

letiet

tovább

hallgatni, akár-

a beszéd. Nagyon nehéz a

asszony

lelke

selyempuhaságu,

gyöngéd, finom és érzékeny lélek volt, a durva szó ugy fájt neki, mint az ütés, a durva gona piszkosságok gondolata ugy égette, mint a tüzes vas. Az egész életet ugy járta

dolat,

keresztül

kényesen, finoman, érzékenyen, ki-

:

rályni tisztaságában és az érzések és az izlés szzi fehérségében. Most mégis beszélni kell. Rettegett ettl a beszélgetéstl. Lehetetlen lesz elkerülni némely alacsonyságokat, a fiának olyan utat kell megmutatnia, amely szinte fájó imdorodással töltötte kell.

A

Mégis beszélni

hallgatás rettent veszedelmeket hor-

doz magában és a getik.

el.

fiút

Idnos csapások fenye-

Orvosi könyveket tanult

éjszakákat töltött

el

át,

álmatlan

töprengéssel, remegett az

utálattól és a félelemtl.

— Géza

.

.

.

olyan dolgokról vagyok kény-

telen beszélni veled,

beszélek

.

.

amelyekrl nem szívesen

.

Nem, nem

beszélt szívesen. Kettejük között

soha más szavak nem estek, mint gyöngéd, finom, elkel, bársonypuhaságu szavak. Amit

most

kell

piszkos

elmondania, az durva, brutális és

dolog

Bíró Lajo8

:

lesz,

Glória.

amelynek

a

durvasága 11

322

otrombán ütdik

át az asszonyi beszéd finom-

nem tehet finommá az anyai óvatosság sem. Sokáig gondolkozott, ne bizza-e a háziorvosára. De nem bizta. Féltette a fia ságán

is

és amelyet

érzékenységét, a finomságát, a lelki finomságát

elkelségét a durva leleplezésektl. Neki magát. Ezekben a nehéz órákban nem volt szabad elhagynia a fiát, akit és

kellett rászánnia

Meg

eddig kézenfogva vezetett.

kellett

tör-

ténnie,

—

Géza ... a férfikor, amelybe lépsz, sok mindenben különbözik a gyermekkortól, amelyet elhagysz.

Mennyire különbözik. Fájt neki ez a különbde tudomásul kellett vennie. És cselekednie kellett. Tavasz volt, május, a leveg nehéz volt a termés illatától és részegitett. Töprengései között is megérezte ezt és amikor férfiúvá lett fiára gondolt ebben a mámorító tavaszban, ség,

egy-egy óvatlan pillanatban régen alvó aszszonyisága

is

megszólalt.

Hogyne

kellett

volna

ers, izmos fiának utat mutatni. Utat mutatni ... De milyen utat ? Egyenesét,

hát

fiatal,

tisztát

nem mutathat

neki

;

a

férfiélet

rut,

piszkos utai közül ki kellett választania azt,

amelyen legalább a rettent, a rut veszedelmek nem fenyegetik. Rut és piszkos utak sajgott ;

az érzékenysége

;

de utat kell mutatni.

323

—

Géza

változtál

A

.

.

.

.

.

magad

is

tudod,

hogy meg-

.

érdekldve, figyelmesen, udvariasan Az asszony elsápadt, a keze reszketett, nagy lélegzetet vett és most már nagy elhatározással, mintegy behunyt szemmel, gyorfiu

hallgatta.

san beszélni kezdett.

óvatosan,

okosan,

gyöngéden,

de

határo-

tudományos hangon, orvosi szempontokból. Nehéz lélegzetet vett és néha elcsuklott a hangja. De elmondott mindent bátran. Elvonta a leplet a nagy titok ell A fia bámulva nézte az izgatottságát, a félelmét és amikor a legnagyobb szavak remegve zottan

beszélt,

.

.

.

egy visszafojthatatlan titkos De rögtön utána Az asszony behallgatott. újra figyelmesen fejezte. Fel volt indulva, erszakkal kellett a zokogását visszatartani. Szótlanul állottak a

hangzottak

mosoly

el,

villant át az ajkán.

;

fiu

A

kezet csókolt

;

hallgattak

;

az anya kiment.

és a levegbe bámult. Arra az anyjának, elmondmenjen-e utána gondolt, Elhatározta, hogy nem jon-e neki mindent. fiu

szól

és

maga maradt

és

némi

ggös

férfimosolylyal,

lenézéssel

sajnálkozva

gondolt az anyjára.

AZ EZREDESNE Az

összes tisztek egy ócska, óriási

nagy

és

kényelmes kincstári épületben laktak. Ott volt az ezredes lakása is, az ezrediroda is a házhoz nagy park tartozott, tennis-ground, tekepálya. £n fhadnagy voltam akkor, ezredsegédtiszt egy jóés elég jó dolgom volt. Az ezredes végtelenül ambiciózus szív, lágy, cseh óriás katona volt ugyan, de engem nagyon szeretett és rám bizott mindent. Vasámaponkint néha ebédre is meghívott. Az ebédek kellemesen teltek el. Az ezredesné éppen olyan szke óriás, mint a férje vidám és kedves asszony volt, jó konyhát tartott és szeretett nevetni. Egyetlenegy nagy, kinos és végzetes hibája volt nagyon szerette az édes likröket, st az alkoholt általában. A hosszú délelttökön, mig egyedül volt otthon a többi eráris dámákkal néha nekiült egy-egy nem igen barátkozott üveg likrnek, cognacnak, bornak és mire az ezredes hazajött a kivonulásról, teljesen be volt csipve. Az óriási kincstári épületben mindenki ;

—

—

—

—

:

—

—

326

tudta.

—

lehetetlen volt

eltitkolni

—

hogy

cselédeinek és tiszti szolgáinak fejvesztés terhe alatt megtiltotta az ezredes, hogy méltósága számára akármiféle szeszes italt is hozzanak. A tiszti asszonyok sok gúnyos megjegyzést

tettek erre a tilalomra és az ezredesnére.

Május vége lére

felé eljött

hozzánk tavaszi szem-

a brigadéros. Alacsony, kopasz emberke

de komor, osztrák katona, aki a bakák gombjait olyan halálos komolysággal vizsgálta volt,

végig,

mintha

ettól függött volna a

monarchia

jövje.

Az én kis

A

óriási

ezredesem rettenetesen

generálistól,

izgatott

szemle azonban elég

jól

félt

a

volt,

idegeskedett.

ment.

A

brigadéros

semmibe sem tudott belekötni a bakák feszesen léptek, hogy csak ugy dübörgött alattuk ;

a föld, jól lttek, az utolsó

gomb

is

ragyogott.

Három

napig tartott a szemle, utolsó napra csak egy parádés gyakorlat maradt.

már Az ezredes reggel még mindig ideges volt. Az egyik szolgáját valami semmiség miatt kétszer pofonvágta.

A

folyosón láttam, hogy a

nehéz, komor, nagy oláh visszafordul az ajtó felé,

fölemeli az öklét és tajtékzó szájjal, foj-

hangon átkozódik. Nem akartam, hogy a pofonok után még büntetést is kapjon. Elfordultam, de elhatároztam, hogy visszakül-

tott

326

detem az ezredessel a századához. Azután

ki-

lovagoltunk és én elfelejtettem az egész dolgot.

Délben egy bórával hamarább jöttem haza, mint a többiek, mert ugy volt, hogy a briga1(

déros tiszteletére

diner lesz

hölgyeinek a részvételével, és

az ezred

összes

még néhány

ren-

akartam kiadni. Az ezredesnétöl kellett megkérdeznem valamit. A lakásuk felé mentem és a folyosón a pofonvert oláh szolgával

deletet

találkoztam. Nagy igyekezettel dugdosott a háta mögé valamit. Mi van a kezedben ? Megmutatta. Két karcsú üveg volt, egy likrösüveg és egy háromcsillagos Martell. Tisztában voltam mindennel. Gazember, hogy merészeltél italt hozni ?

—

— —

Fhadnagy urnák

mondta tompa, parancsolt

.

.

jelentem

oláh akcentussal —

alásan

—

méltósága

.

A gazfickóval egyelre nem csinálhattam semmit, bementem az ezredesnéhez. A szeme gyanúsan csillogott, idegesen nevetgélt, de normálisan beszélt, feszesen járt-kelt.

—

Hála Istennek,

—

gondoltam

—

nem

semmi botrány. Az ezred hazaérkezett, a brigadéros kegyes-

lesz

kedett mosolyogni, az ezredes boldog volt, a

katonák bort kaptak,

—

pompás hangulat-

327

ban

ült

le

két

órakor

nagy

a

társaság

a

dinerhez.

Az ezredesuétl

jó

messze kaptam helyet,

de éppen szemközt voltam vele és igen

hattam, mit

csinál.

Méltóságos és

nyugodtan beszélgetett

jól lát-

elkel

volt,

egy-egy fejedelmi

és

bólintással honorálta a szomszédai szavát. No,

gondoltam magamban, nincs semmi

A

baj.

hangulat melegedett, a beszédek hango-

sabbra váltak, a bor szaporán fogyott és egyszerre csak rémületemre azt látom, hogy az ezredesné kétségbeejt gyorsasággal ürítgeti ki a poharát,

amelyben sürü, nehéz bikavér

volt.

Gyakorlott ivó módjára csak leöntötte torkán a bort és tréfát színlel mosolylyal tolta a

poharát egy

fiatal

kapitány

felé, ki

szolgálat-

készen töltögetett neki. Láttam, hogy az ezredes

is

aggódva néz oda, de a bornak egyelre

semmi hatása nem mutatkozott. Az asszony feszesen ült a székén, engem csak az nyugtahogy az ajkai körül állandóan valami mániákus mosolygás játszadozott. A többiek nem vettek észre semmit. Hozták a pecsenyét. Pezsgt szolgáltak lanított,

furcsa, rejtelmes, szinte

fel.

Az asszony mindjárt

felhajtott

két

teli

pohárral. Most mindjárt baj lesz, gondoltam

magamban. De nem szony

ült feszesen,

történt semmi.

katonásan.

Az

asz-

:

328

A csörömpölés elhallgatott, a felszolgáló kamegtanítottuk rá ket megmeretonák vedtek kemény vigyázz-állásban, a brigadéros fölemelkedett pohárral a kezében, hogy az els,

—

—

az ünnepies, nagy tósztot elmondja.

Az

egész társaság felállott. Felállott az ezre-

is és óriási termete két fejjel volt magasabb a kicsi brigadérosénál. A tábornok beszélni kezd. Három szót alig mond, rettenetes rémületemre mellette meg-

desné

mozdul az ezredesné. Az ajkain állandóan ott megfagyott van az elbbi rejtelmes mosoly és felemeli a karját. Mind a vér az ereimben

—

—

a kettt.

A

társaság ránéz, az asszony ráteszi

az egyik kezét a kicsi brigadéros kopasz fejére,

a másikkal a poharát fogja

meg

és a beállott

csendben hangosan, a részeg ember gyügyögésével megszólal Tütü Idd ki csak elbb, kis öregem,

halálos sirós

—

!

.

.

.

ezt a bort.

A

brigadéros arca vérvörös

halálsápadt.

A

lett,

az ezredesé

tisztek kínosan feszengtek, az

asszonyok nevetgéltek. Egy pillanatnyi gyötrelmes csend, azután az ezredes elvezette az asszonyt

s

öt

hónapra rá n}'Tigalomba ment.

AZ IFJABBIK KORN Kom

Az öreg

az Íróasztala mögött ült eg>'

nagy karosszékben

és

az

öklével

ütötte

az

asztalt.

— Hát muzsikus akarsz lenni — ordította — Nagy hajat akarsz növeszteni? ?

a fiának.

Szeretket akarsz tartani ? Produkálni akarod magad két korona belépti dij mellett ?

A

Korn

fiatal

válaszolta

fölemelte a fejét és

ggösen

:

—

Hát igenis azt akarom. Azt is akarom. Es sok egyebet akarok, amit a gabona- és terményáruüzletekben sohasem fognak megérteni.

Az öregnek

sötétvörös lett az arca, újra az

mondta Hát ha ezt akarod, hát akkor takarodj. Es ha a gabonaüzlet nem kell neked, hát a

asztalra ütött és ezt

:

—

gabonaüzletbl nem kapsz egy vörös fillért se, amíg vissza nem ülsz az íróasztalod mellé becsületesen

Ha

dolgozni.

meggebedsz

Biré Lajoa

:

Egj-

vörös

fillért

se.

Glória.

*

se.

330

A

Korn

fiatal

az

Kiért

vette a kalapját és elment.

utcára,

nagyokat sabban ment

lélegzett.

—

Alice,

elre és Azután megnyugodott, lasidegesen

szaladt

és hazafelé fordult.

—

—

bele fog mondta magában pénzébl éljünk addig,

hogy az

egyezni,

amig eleget nem keresek. Nem fog soká tartani. Megnyugodott. Tele volt ers akarattal és lángoló bizakodással, összeszorította az ujjait,

mintha karmesteri pálca volna benne és bizhogy elkápráztatja az embereket. Hideg lenézéssel gondolt az apjára. gonUtamban van ez az idegen öreg dolta és kegyetlenül át tudnék rajta gátosra vette,

—

—

—

zolni.

Ugy

hogy egy van, ami közel áll a mvészet, a muzsika és ami azon túl van, a siker és a nagy, teljes, korláttalan mvészélet, az élet teljes kiélvezése, az élet örömeinek megmélyitése és megsokszorozása. Az apja vagyona módot adott volna rá, hogy ehhez az élethez könnyen hozzájusson és az apja számára nem volt más gondolata, mint az, hogy ime, útjában áll annak, hogy ezt a hozzá

érezte,

:

módot keményen az öklébe

foghassa.

Fél percig küzdött egy kialakuló gondolattal,

azután brutálisan és kegyetlenül gondolta

végig

:

331

—

Eltakarodhatnék az utamból az öreg. van jón és rosszon, apró gyöngédségeken és nevetséges családi érzéseken. A számára egy szeretet van a mvészet. Egy gyöngédség a muzsika. Mindenre, ami közben van, ráléphet mindenen, ami közben van, átgázolhat a hóditók nyugalmával és az istenek kegyetlenségével. Boldog volt, ers, Erezte, hogy ö túl

:

:

;

kérlelhetetlen, kegyetlen és büszke.

Hazaért. Becsengetett a lakásába.

A

felesége

megzavarodott arccal. Kérlek, szólt dadogva az asszony

sietett elébe

—

—

az irodából telefonoztak érted

Apa

.

.

.

.

.

—

Siess vissza.

.

— —

Mi van apával ? Nagyon rosszul van. A fiatal Korn rohant vissza. Az apja szobájában egy csomó ember tolongott az apja hivatalnokai és két orvos. Az egyik orvos :

elébe sietett és megfogta az ajtóban.

— Tisztelt

barátom,

— mondta — ön

Kérem, szedje össze az erejét. Meghalt ? kérdezte izgatottan a

—

—

férfi.

fiatal

Kom.

— — —

Igen.

Mi történt

?

Szélütés

.

A fiatal

.

.

Korn odalépett a diványhoz, amelyre

332

az apját fektették. szigorúan feküdt

és

Az öreg mozdulatlanul és a fiatal Korn szorongva

nézett rá. Azután elvette a zsebkendjét és

a szeme elé tartotta.

A

hivatalnokok kihúzódtak a szobából,

ment az egyik orvos

is.

A

fiatal

Kom

el-

ott állott

a holttest eltt és nem tudta, mit csináljon. mondta neki az Tisztelt barátom, azt hiszem, legjobb lesz, ha ön hazaorvos

—

—

—

megy. Ami tenni való van itt, azt majd elaz ön fiúi fájdalmát ez csak végzik mások ;

kinozná.

Kom

hazament. A felesége zokogva fogadta. Az asszony azután kiment a szobából és Korn egyedül maradt. Fájdalmat nem

A

fiatal

érzett, csak

egy nagy zavarodottságot. Lassan-

kint azonban ez

elmúlt.

is

kodott és nyugodtan és

— Most A

enyém

a világ.

Egy-két hétig

nem mégy

—

:

temetés után való napon egyedül volt a

feleségével.

—

Felállt, kinyújtóz-

kényelmesen mondta

—

mondta az asszony

irodába.

Azután sem megyek

—

szólt

—

Korn nyu-

godtan.

—

Az asszony meglepetve Feladom az üzletet

—

Nem

nézett rá.

— magyarázta Korn.

akarok többé gabonával foglalkozni.

333

Utálom a kalmárkodást. Muzsikálni akarok. Legjobban szeretném, ha valami szinházat bérelhetnék. Eladatnám a darabomat. Meg-

mutatnám ezeknek a szamaraknak, akik rettegnek mindentl, ami uj Az asszony sirni kezdett. Kom dühösen .

ban

—

Ostoba asszonysirás

— nem fog

Az elhatározása kész

A saját

mondta magá-

eltéríteni az utamról.

volt és megrendithe-

amelyben

tetlen. Szinházat akart, ur.

.

otthagyta.

felállott és

—

.

legyen az

maga

akart dirigálni,

akart rendezni, forra-

dalmat akart csinálni a színpadon

Wagner

zsikában.

maga

darabjait akarta játszatni,

járt az eszében

.

és .

a

mu-

.

— A Vig Operához könnyen hozzájuthatnék. Megvenném a részvények lennék.

Az

Ha

az öreg

felét

ilyen beteg, impotens öregeket

bunkózni

.

.

igazgató

és

Apor megdöglenék már. le

kellene

.

Felizgatta ez a gondolat. Tervek bugyboré-

koltak a fejében és egész nap ideges volt a cselekvés türelmetlen vágyától. Este lement az

utcára

Hogyan

és

félig

fogjon

lázban

sétált.

munkához

Mit

tegyen?

?

el mellette rült rohanásMegvett egyet. Kinyitotta és az els sor, amit olvasott, ez volt A Vig Opera igazga-

Estilapokat vittek

sal.

:

334

öngjnlkos. A második ez Apor János agyonltte magát. Egy másodpercre megállt a szive verése. Átfutotta a cikket. Apor János agyonltte gyógyithatatlan betegség magát régi buskomorság ... a megrüléstl félt piltója

:

.

.

.

.

.

.

.

.

.

lanatn5á elmezavar.

Egy másodpercre

megrettent,

percig

egy

habozott, azután elöntötte a vér a szivét és

vad ujjongás támadt a lelkében. Hát nyitva az ut. Csak végig kellett gondolnia egy fiatal,

már valósággá

gondolatot és

maga

félrelódit

és áll.

válik.

A

sors a

rettenetes és hatalmas kezével elébe nyúl .

az útjából mindent, ami eltte

Tegnap vagyonhoz juttatta, ma csatatérA nagy hódit ók káprázatos szerencséje a sors különös kedveltjeié, az ember felett

hez. ez,

álló

embereké, akikre felséges

munkák

vára-

koznak, akikkel szemben a többi embercscselék csak

arravaló,

hogy ket

megteremtse,

szolgálja és csodálja. Holttesteken át visz az

útja

?

Igen, holttesteken át, de felfelé.

És mit

egy vagy két, vagy tiz halott, ha rajtuk keresztül egy hóditót gyzelemre visz az jelent

útja.

Hazament.

—

—

—

Apor Alice, mondta a feleségének agyonltte magát. Megvásárolom a Vig Opera

:

335

részvényeinek a

és átv,

felét

szem az igazga-

tását.

Az asszony most nem sirt. Nyugodtan, higgadtan és kiméletlenül bizonyitgatta, hogy ez ostobaság.

—

Nem

pénzedet.

vagy

hozzá és elpocsékolod a szerznek, sem dirigensnek nem

értesz

Sem

elég kiváló muzsikus arra,

hogy

lefegy-

verezz minden természetes ellenszenvet. Dilettáns vagy.

Kom

vitatkozott

eg}'

ideig,

de

mikor a

nem

tudott választ találni,

otthagyta az asszonyt.

Bement a szobájába,

kíméletlenségekre

behozatta a vacsoráját és készítette a terveit. Lefekvés eltt eszébe jutott a felesége.

—

Korlátolt

magában.

—

—

asszonyszemély

mondta

Terhemre van.

A

nagy-

hullámu, féktelen, szent, szabad, pogány

életre.

Lefeküdt és a színházra gondolt.

Nk jutottak az eszébe, összehasonlította velük a feleségét és kellemetlen, kinos n)aignek érezte a házasságát.

—

Terhemre van ez az asszony

—

mondta

haragosan.

Es és

elaludt. Reggel

jókedven

be hozzá

vidáman

öltözködött.

A

és

ersen ébredt

szobaleánj'' jött

.

336

— a

Nagyságos

ur,

nagyságos urat.

Kom

A

kérem, a doktor ur kéreti szalonban van.

meglepetve kérdezte

:

— Ki hivatta a doktor urat Mikor — A nagyságos asszony hivatta órával jött

?

?

fél

ezeltt.

Korn

sietett

a szalonba.

Tisztelt barátom, — mondta neki az — orvos a nagyságos asszony állapota egyelre

—

nem ad aggodalomra ság, délben

okot, de elvigyázatos-

elhozom egy kollegámat.

— Mi baja van — kérdezte riadtan Korn. — Egyelre semmit sem mondhatok. Láza ?

De nem kell Korn bement a

van.

megijedni. feleségéhez és igyekezett jó

kedves lenni hozzá. Délben eljött a két orvos. Megvizsgálták az asszon5rt, azután átés

mentek Komhoz.

— Csak semmi titkolózás — mondta Korn. — szinte és határozott választ kérek. — Attól tartanunk, — válaszolta erre az orvos — hogy tifusz kell

lesz.

Az orvosok azután elmentek maradt.

A

szive összeszorult.

és

Kom egyedül

Az

esti

gondo-

latai jutottak az eszébe és

rémülten lihegett.

Terhére volt az asszony

Már

halál

.

.

?

itt

suhog a

337

De

terhére volt-e igazán

?

Alapjában

sze-

H, kedves, jó és okos aszszonya volt az els perctl kezdve. Csak tegnap vált terhére, a mikor az útjába állott. rette a feleségét.

Az útjába

.

.

.

Két halott már van mögötte

ezen az utón. Két halotton már átlépett hideg

sziwel és a hóditás, az elretörés örömével. Két halottal nem tördött. És a harmadikkal ? Ha a sors, a szavára és óhajtásaira élesen figyel, kegyetlen sors a harmadik embert is ellóditja az útjából? Ha csak gondolnia kell valamit és máris teljesül ? Ha csak gylölettel kell tekintenie valakire és

gálatába

siet

a gylöletének

a halál

már

szol-

?

Megrettent és összeborzadt. Didergett és egy

retten erfeszítéssel eldobott magától minden hiúságot, hogy szintén nézhessen bele a lelkébe és igazságosan mérhesse meg önmagát. Vájjon a nagy hóditók közül való-e ? Vájjon tudna-e holttesteken keresztül nyugodtan és makacsul felfelé haladni ? Könnyek borították el a szemét. Be kellett vallania magának, hogy sem nagyság, sem kegyetlenség nincs benne. Csak a hiúsága hajtotta kifelé

sem joga

az apja boltjából és

nincs rá, hogy

úttör

sem

ereje,

korláttép legyen. Megértette, hogy akárhová menne, az apja fia maradna, szerény és közepes munkás és

338

és

sem a nagy alkotásokra, sem a nagy

erkölcs-

telenségekre nincs tehetsége és nincs ereje.

—

Egész életemben keresked maradnék.

—

mondta

—

gabona-

Bement az asszonyhoz. Drágám, szólt neki sietve mihelyt meggyógyulsz, bemegyek az irodába és át-

—

veszem az

—

üzletet.

—

ítélkezés Az ebédlbl átmentem

az irodámba. Szi-

varra gyújtottam, kezembe vettem az újságot és lefeküdtem a díványra.

—

—

—

gondoltam el kell olvasA tárcát nom. Egy óra múlva sugárzó arccal itt lesz Géza és megkérdezi, mi a véleményem róla. Végigolvastam. Unatkozva és bosszankodva végigolvastam. Elálmosodtam. Letettem a szivaromat, a fejem alá gyrtem egy párnát becsuktam a szememet.

Kálmán mondtam

Kinyilt az ajtó és

—

Szervusz,

—

és

be hozzám. gyújts rá egy

jött

—

szivarra.

Rágyújtott. Nyugodtan szivarozott és csen-

desen beszélgettünk.

—

cáját

Igaz, ?

—

mondta

—

olvastad a Géza tár-

340

Ekkor eltnt a nyugalmam. Dühbe jöttem.

—

—

Olvastam,

mondtam haragosan

olvastam, mert egy óra múlva

itt

lesz,

—

és a

dicsségtl lesz mámoros a szeme és a ggtl és a büszkeségtl részegen fogja kérdezni, mit szólok hozzá.

— Ugyan, ne haragudj — mondta nevetve Kálmán. — De haragszom. Haragszom elször azért,

mert ezeket a siralmas, ezeket a felbsziten

nagykép

és gutaütötten tehetetlen

vergdé-

ádáz együgyüségü végig tákolmányokat kell olvasnom. Haragszom másodszor azért, mert ez a fiu, ez a Géza ugy hordozza közöttünk a fejét, mintha valami igen különös, tiszteletreméltó és becses ezeket

seket,

a lapos

és

jószág volna, és mintha mi valamennyien tökfilkók volnánk.

— —

Dehogy

!

Hiszen mindig megkérdezi a

véleményünket. Megkérdezi, mert tudja, hogy csak jót

mondunk tással,

Azzal a fanatikus elragadta-

magában gyönyörködik és gyönyörségtl szédelg buta vakság-

amelylyel

azzal a

amelylyel a világban

gal,

tlünk volt és

neki.

a dicséreteket.

jár,

kirevolverezi

Ma már

ötven helyen

bezsebelni az ilyenkor kijáró elismerést,

kés

éjszakáig

trappol

még

a

városban.

:

341

minden esedékes

hogy

inkasszál-

dicséretet

hasson.

Kálmán vonogatta a Hátha csakugyan

—

Elképedve néztem

— ezt

Az

:

tetszenek a

Kálmán

dolgai

?

rá.

nem mondod

Isten szerelmére, csak

komolyan

—

vállát

?

sértdötten válaszolt

kissé

Kérlek szépen

:

faktmn

az,

hogy a

leg-

elkelbb lapok

szivesen közlik a dolgait és

hogy a darabját

is

elfogadták.

Erre már csak sziszegni tudtam dühömben. Es csapkodtam az asztalt.

—

ó

gyermeki

ártatlanság

!

ó

te

naiv,

hogy Mert Géza bácsi igazgatója a Központi Banknak, mert Leó bácsi elnöke a szerszámgyárnak, mert Ödön igazgatója a Hitelintézetbeteg

ifjú

1

Közlik

a

dolgait,

persze,

közlik.

nek és mellékesen a Pázmány-nyomdának. Mert viruló és kellemes üzleti összeköttetésben vag3mnk velük, és mert a barátság megéri nekik azt, hogy háromhetenkint egyszer fogcsikorgatva leadjanak egy lapos tárcanovellát.

Mert a Géza könyvét ezzel a megjegyzéssel küldte szét a lapokhoz a kiadója »A szerz az ismert bankárcsalád tagja«. Ezért, naiv gyermek, ezért :

!

.

.

.

!

!

342

Kálmán megfélemlitve hallgatott. Azután megpróbálkozott egy szerény ellenvetéssel De mikor 6 iró akar lenni Hiszen éppen ez a felháborító. Ha csak :

—

—

kisérleteznék,

ha csak szórakoznék, ha csak

meg akarná próbálni, akkor jó volna. De hogy komolyan Írónak tartja magát és hogy komolyan a pályájának nevezi az irodalmat, hogy meg akar élni belle és hogy a ezt

is

talentum, sót a genie jogait és kiváltságait

reklamálja a

maga számára,

az

trhetetlen,

az megbizsergeti az embernek minden ideg-

nem

szálát, azt

— —

Meg Meg

lehet elbirni.

fog élni

— mondta Kálmán ggösen. — válaszoltam — de nem

fog élni,

Hanem az apja pénzébl. Az irodalomban pedig lesz egy szánalmas, egy siralmas, egy nevetséges alak, aki mögött összemosolyognak az emberek, akit trnek, de az irodalomból.

lenéznek az irók, vagy akit egyszer csak is

trnek már

azt hiszi,

— —

Te

hogy is

és

nem

akkor aprítanak fel, amikor bámult mester.

irigyelt és

Írogattál

Igen, Írogattam.

De nem

irtam.

És

ideje-

vissza kell vonulnom,

korán észrevettem, hogy hogy itt van a helyem az ügyvédi irodában és hogy Anatole Francét olvasni sokkal nagyobb öröm, mint vizenys mveket alkotni.

:

343

— —

Hát csakugyan olyan tehetségtelen ? Hát te ezt most kérdezed ? Hát te errl nem vagy meggyzdve ? Hát nem látod a Vera kinos mosolygását, mikor néhány sorát elolvassa ? Hát nem látod, hogyan csavargatja Ödön a bajuszát, mikor egy-egy müvei átnyújtja neki ? Hát nincs szemed ? Hát olvastál tle valaha egy keményen megformált, egy ers, egy izmos, egy mvészi sort ? Hát olvastál tle valaha valamit, amiben legalább a hibák lettek volna eredetiek ? Hát nem dühöng-e mindenben, amit lomposság,

a

Az

ir,

tehetetlenség,

a laposság, a keserves

a

ki-

mindennek, amit tehetségnek hivnak. Szánalmas másolás és nagykép kapkodás minden sora. Csak a teljes tehetségkeféltség

?

ellentéte

telenség, és az izlés és a

mvészi

ösztön teljes

hiánya lehet ilyen elbizakodottan bátor, mint az Írásai. Hiszen soha egy percig sem vergdött, soha nem kínlódott pedig még én is ;

kínlódtam, aki sohasem voltam tehetség. ízlésem volt.

ságokat.

De

Meg tudtam mérni neki még mvészi

De

az irói magas-

ösztöne sincs,

ami nekünk, a jóízlésü olvasóknak is megvan. Kálmán gyáván szólott Hátha megjön ? Két embert semmi ó édes fiam

— —

nem

!

választhat

el

.

.

.

jobban egymástól, vastagabb

344

falat két

ember közé semmi sem vonhat, mint

az Ízlés különbsége, mint a

mvészi

ösztön,

amely az egyikben nincs meg és a másikban megvan. Vannak emberek, akik sohasem fogják megérteni, hogy sorok és sorok, irók és irók között különbség van, hogy van az irodalomban knimphhámozás és van artisztikura. Ha van másvilág és Géza valamikor meghal és ott fent lesz és megtisztult elmével és mindent ért és sugárzó lélekkel onnan letekint akkor talán vagy még akkor sem fogja megérteni, mi az, ami nem volt abban, amit irt, hogy mi a tehetség és mi az, amit az irók most már egy kissé koptatott elnevezéssel artisztikumnak hivnak .

.

.

.

.

.

.

.

.

Kálmán vonogatta a vállát Hát mit lehet akkor csinálni :

— —

Tudom, hogy

megmondom

hiábavaló,

?

de én

mégis

neki. Könyörtelenül, kíméletlenül,

brutálisan.

—

De mikor

olyan jó

fiu,

tudod, hogy

nem

használ.

olyan igazán nagyon jó

— Mégis megmondom

;

ezt

nem

lehet trni,

az ember Ízlésének ezt a meggyötrését, Idhi vasát,

eltrni. Jó neki.

ezt fiu.

Es

fiu.

ezt a

nem lehet De nem bánom. Megmondom

a

maltretirozását

346

. .

.

Amikor

ezt

az utolsó szót haragosan,

felhevülve és kiabálva kiejtettem, akkor valami rettenetes dolog történt. nyílott

Az ebédl ajtaja kiAz arca fehér

és beesett rajta Géza.

A

homlokán verejtékcseppek látszottak és a haja izzadságtól nedvesen lógott a homlokába. A szeme kitágulva és könnyesen nézett rám, és az ajka remegett, mintha nem tudna volt.

belefogni abba, amit

Kálmán

el

akar mondani.

felugrott. Ijedten néztünk rá.

— Hallgattam, — mondta Géza és csuklott, — hallgattam, mintha a sirását nyelné le

mindent

mondd

.

hallottam .

.

.

.

Hát

Nem tudott tovább beszélni. székbe,

mondd

.

.

.

hát

.

az

ajkát

mozgatta,

Leült egy karos-

mintha a

sirás

akarna kitörni belle.

Nem tudtam

megszólalni. Alltam eltte és

a kezemet emelgettem. Fájt

a szivem és rettenetesen szégyeltem

magamat. Kínoztam az agyamat mit mondjak, mit hazudjam, hogyan tagadjak le mindent, amit hallott. De hiszen lehetetlen, mondtam magamban. Es a rémülettl és a szégyen:

tl

és

á

fájdalomtól

lábaim és dideregtem.

reszketni

kezdettek

a

.

:

346

Ekkor felébredtem. A párna be

volt

gyrve

a fejem alá, az újság ott hevert mellettem a földön. Körülnéztem és megdobbant örömemben a szivem. Ohó, hiszen csak álmodtam, álmodtam, álmodtam. Boldogan nyújtózkodtam ki. A rémületet és a fájdalmat minden tagomban éreztem még, elállott a lélegzetem, ha arra gondoltam, ami majdnem történt. De most már nyugodtan és kényelmesen ásítoztam. Azután kint csengettek. Kinyílott az ajtó és Géza jött be sugárzó arccal, a dicsségtl mámoros szemmel, a ggtöl és a büszkeségtl részegen. Felugrottam. Kezet fogtam vele. Nem is vártam, mig szól sietve, örömmel elragadtatva, boldogan és hálásan mondtam ;

neki

—

Most olvastam a novelládat. Elsrangú. Pompás. Ers, értékes, finom, mvészi munka. El vagyok ragadtatva tle .

.

VASÚTON

—

Szabadka

Kimentem

beszállni

felé

.

.

.

kezdtem hogy elébe vágjak annak az emberáradatnak, amely a harmadik osztályú váróterem fell hömpölygött a vonat felé. A vonat a harmadik sínpáron kocsiba

;

a

perronra

és

Elértem

állott.

;

sietni

felugrottam

egy

elhelyezkedtem. Rajtam kivül csak

egy hetykeorru,

bajuszos

fekete

fiatalember

volt a fülkében. Pepitanadrágot viselt és zöld

nyakkendt. Én az indulás irányában helyezkedtem el az ablak mellett, a másik oldalon az ajtó mellé telepedett

le.

Meleg, nyári éjszaka volt, a fülke fülledt

párákkal, gzökkel és szagokkal volt

ember ugy

érezte,

bre tapad izzadságos

a

tele,

az

hogy a bársony és az ülés Unalmas, utálatos,

piszoktól.

meleg,

Miért utazom most

kellemetlen

Miért

?

alább a gyorsvonatra

?

éjszaka

nem vártam

lesz.

leg-

Miért kellett általában

eljönnöm otthonról, miért vannak az embernek kötelességei

?

Miért kell az életnek azt a leg-

348

alacsonyabb és legostobább formáját élnem egy éjszakán át, amelyet egy vasúti utazás jelent

A

?

feketebaj uszost

nem

nyilván

ezek

a

Jókedven

bántották.

kérdések és

meg-

elégedetten rendezkedett be éjszakára. Készült

a gallérját legombolni.

Kint zúgott a tömeg a harmadik osztályú felé, a szomszéd fülkék ajtait csapkodták, helykeres emberek tekintgettek be a mi szakaszunkba és kett csakugyan be is

kocsik

hozzánk. Két asszony volt. Az egyik nagyon kövér, a másik nagyon sovány. A kövér hozott egy kézitáskát és támogatta a soványát. A sovány rendkívüli módon sovány jött

leaszott,

volt,

rodott

elhervadt, elkínzott, elnyomo-

a melle és a hasa tájékán azonban

;

valószíntlen

és

módon megduzszeme bágyadt és lemondó pillantásokat ve-

hihetetlen

zadt, kidagadt a teste.

megtörött, ijedt és tett

maga

A

köré, az orra körül két fájdalmas

csüggedt vonás húzódott

és

hozzánk

és

lefelé.

Bejöttek

a kövér értelmetlenül, kutatóan

dacosan nézegetett körül, mint aki hogy nem jár jó helyen. A pepitanad-

kissé

és

sejti,

méltatlankodva nézett rájuk és ugy mindjárt kiküldi ket azzal, hogy ez

rág os

látszott, itt

els

A

osztály, nekik

nem

itt

kövér asszony azonban

a helyük. leültette

a so-

349

ványat, elhelyezte, megtámogatta, azután hoz-

zám

fordult és tört németséggel kérdezte,

Szabadka

—

felé

hogy

megy-e ez a vonat.

—

—

Igen, Szabadka feleltem neki, megy. A kövér asszony erre leült, elhelyezkedett, párnát tett a sovány asszony feje alá, azután suttogó hangon és valami ismeretlen nyelven beszélni kezdett vele. Talán kinált neki valamit vizet, gyümölcsöt, ennivalót. A sovány asszony bágyadtan rázta meg a fejét, azután nyögni kezdett, félrebillent a feje és a fénytelen, megtört szemébl könnyek szivárogtak ki. Mellettem ült. Túl rajta, az én oldalomon, az ajtó mellett, a pepitanadrágossal szemben ült a kövér asszony. Ijedten szóltam át hozzá Mi az ? Rosszul van ez a hölgy ? Igen, felelte a kövér asszony kissé felé

:

:

— —

—

konok, kissé dacos szomorúsággal. Hát segiteni kell rajta valahogyan. Mi

—

baja

— —

?

Nem Nem

lehet rajta segiteni. lehet

Legalább

?

kellene a számára

is

A kövér asszony fájdalmasan vonogatta a vállát.

—

külön és

Ez, ugy-e, úgyis els osztály

dezte.

fülke

?

?

dacosan

—

kér-

.

350

— — De

Igen.

Nekünk második

osztályú jegyünk van.

És a kalauzt nem

sehol sincs hely.

lehet

megtalálni.

— Hát nek

mi baja voltaképpen ennek a hölgy-

?

— — —

Operálták.

Operálták

?

Operálták.

Egy fejmozdulattal odamutatott a sovány asszony megduzzadt derekára. Az ott mind kötés és pólya. Megborzongtam.

— — — —

Mikor operálták

Négy

?

napja.

És eleresztették a kórházból ? Dehogy eresztették. De nem

lehetett

vele bimi.

Dacosan, konokul és fájdalmasan rángatta a vállát.

—

Nem

lehetett

vele

bimi.

Haza akart

menni. Reggel vonatra kellett vele

— —

Reggel

?

Hát honnan jönnek

Bécsbl. És

itt

ülni. ?

lekéstünk a déli gyors-

vonatról.

—

Szent Isten ... És ilyen állapotban Az asszony újra konokul és fájdalmasan

rángatta a vállát.

.

.

351

— Nem lehet vele — Hová mennek — Horvátországba. — Hiszen akkor nem erre menniök. — Lekéstünk a gyorsvonatról és erre megyünk, hogy a jegy érvényes maradjon. — Miért nem pihentek meg — Nem akart. Otthon akar birni.

?

kell

éjjel

?

lenni.

A

sovány asszony lecsuklott

helyén,

a

görbült

és

nyomorék szemébl lassan

formátlan, a

fejjel

teste

ült

a

meg-

hullottak

a

könnyek.

— —

Nagy

fájdalmai vannak

?

Igen.

Kint kiabálás és füttyszó hallatszott, a vonat megzökkent, indulni készült, ekkor egy hordár rontott be hozzánk és felhajított a hálóba egy szép, nagy kézitáskát. Utána egy szurtos, feketearcu, tüskésbaj uszu, pohos ur

meg

fekete ruha, sárga az ajtóban rajta mögötte egy volt szalmakalap és karcsú, fehérarcú, barnahajú fiatal asszony

jelent

;

cip

jött.

;

Szürke porköpönyeg volt rajta, óriási a fülében és karperecek

gyémántfüggk

—

—

három-négy a cérnakeztyüs kezén. A hordár megkapta a járandóságát, leugrott a vonatról,

a vonat lassan megindult, a szurtosképü,

pohos ur pedig bekémlelt a szakaszba.

.

862

—

Adjon

Isten,

ügyvéd

ur,

—

kiáltott fel

hirtelen harsány hangon.

Azután visszafordult az asszony felé Ide nézz, Darinka, ki van itt. Darinka bejött a fülkébe a pepitanadrágos :

—

;

elbb a pohos

felállott és

úrral fogott kezet,

azután megcsókolta a Darinka cémakeztyüjét.

A

pohos ur velem szemben az ablaknál

a pepitanadrágos maradt a helyén,

Darinka közöttük

mellett.

—

foglalt

Cudar meleg, disznó meleg

I

a pohos ur és törülgette a homlokát.

ügyvéd ur

Budapesten volt

?

Ki mulatta magát

Haj Budapest

A

.

.

?

.

.

.

?

ült

le,

az ajtó

helyet.

—

mondta

Hogy

van,

Mit csinált

Züllött egy kicsit

?

.

?

.

.

pepitanadrágos zavarodottan tiltakozott.

Általában

kissé

zavarodottnak

látszott,

alaposabb megfigyelés után Darinka

st kissé

Mereven ült, az állát finom orrát magasra emelte, a porköpö-

zavarodottnak és a

is

nyeget

nem

látszott.

vetette

le és

karpereces, keztyüs

kezét mozdulatlanul tartotta az ölében. Csak

a pohos

—

nem

Ügyvéd

Jókedve

volt.

mondom magának,

háza-

volt zavarodott. ur, azt

sodjon meg. Csak a házas ember tisztességes ember. Mit ér az a maga lumpolása. Ha majd maga is nászútra megy, akkor látja meg. Olyan az,

mint három hét a paradicsomból.

353

Darinka vörösre pirult, az ügyvéd ur egémegzavarodottan krákogott, a szurtosképü azonban nem zavartatta magát és to-

szen

vább magasztalta a házasság intézményét, a nászút örömeit, továbbá feleségét, a jelenlév Darinka asszonyt. A nyilatkozataiból kitnt, hogy most térnek haza háromhetes nászút j ükrl otthonukba. Az ügyvéd ur és Darinka asszony végül is beletördtek a dologba és mindegyik a maga módja szerint egy-egy szóval, vagy egy-egy fejbólintással hozzájárult a pohos ur

fejtegetéseihez.

A

fekete és szurtos volt,

pohos

hogy

ur

arca

olyan

szinte fénylett.

Ferencvárosnál a pohos ur kiment a sza-

hogy valami gyümölcsöt vásároljon. Darinka és a pepitanadrágos a távozása után öt másodpercig zavarodott és merev hallgatásba merült a pepitanadrágos azután mozgolódni kezdett. Darinka ránézett. Elbb egy kicsit farkasszemet néztek, azután suttogva, egészen halkan, gyorsan és élénken beszélgetni kezdtek. Csak az els mondatot lehetett hallani. kérdezte DaHaragszik még rám ? kaszból,

;

—

—

rinka.

Amit lehetett

a

pepitanadrágos

hallani.

felelt,

Nyilvánvaló

volt

azt

nem

azonban,

hogy még mindig haragszik. Darinka htlenséget követett l
Lajos

:

el,

Glória.

ezt világossá tette az egész 12

354

Darinka

helyzet.

leánykorában,

nemrégiben

szerelembe volt borulva a pepitanadrágossal, a

pepitanadrágos

csinos,

de

kezd ügyvéd

közben jelentkezett a pohos ur a szurtos arcával és a terjedelmes földbirtokával Darinka feleségül ment hozzá, most jön haza a volt,

;

nászút járói és a pepitanadrágos haragszik

rá.

Darinka még nem engesztelte ki a pepitanadrágost, amikor a pohos ur öt-hat gyümölcsös zacskóval megjelent az ajtóban. Darinka hanyagul visszadlt a helyére, a pepitanadrágos megmerevedett, a pohos pedig letelepedett a helyére és harsányan kínálgatta nekik a gyümölcseit.

pepitanadrágos köszönte,

Darinka csipegetett egy

belle,

kért

A

kicsit,

a gyümölcs impozáns tömegét a pohos

fogyasztotta

kodott

A

el.

Azután

kezdett

és

gallérját

nem maga

fujt egyet, kinyújtóz-

berendezkedni

legombolta,

a

éjszakára.

mellényét

kigom-

hogy azon habozik, Kutatva tekintett mereven néztem a lábára.

bolta és látnivaló volt,

ne

vesse-e

le

a

cipjét.

körül. Szigorúan és

Nem

vetette le a cipjét.

Megnézte a két asszony hogy nincs joguk els osztályon utazni, »az bizony jó volna, második egyelre azonban itt osztályú jegygyei !« hagyta ket ebben a fejedelmi kényelemben. Jött

a

kalauz.

jegyét, konstatálta,

—

—

;

S65

mert a második osztályon nincs hely. ígérte, hogy éjszaka közepén átszállitja majd ket. Azután elment.

A

fülkében

megkezddött

az

éjszaka.

A

pohos ur lehúzta a Darinka porköpönyegét Darinka meg lassan lehúzta a keztyüjét ez ;

;

A pepitanadrágos mahogyan volt. A kövér asszony leoldotta a kendjét és levette a sovány asszony szalmakalapját. A sovány asszony csendesen nyögött. A pohos ur lehúzta a lámpa ernyit, jóéjszakát kivánt, bebujt a sarokba velem és öt perc múlva mélyen aludt. szemben A fülke homályos volt, csendes, fülledt. volt az éjjeh toalettje. radt, a

—

—

A

vonat zötyögött, zakatolt, kattogott, idebent mindenki mozdulatlanul ült a helyén.

A leveg trhetetlenül megmelegedett és megfülledt. A sarokba támasztottam a fejemet aludni akartam,

nem tudtam.

aludni,

aludni,

Einelygett a

aludni

gyomrom

és

!

De egy

nagy méltatlankodás, egy nagy felháborodás támadt bennem azért, hogy itt kell lennem, ezekkel az emberekkel együtt, bepréselve, össze-

Mit csinálnak vájjon ? Kin5átottam egy kissé az ég szememet. Darinka egyenesen ült a helyén, mereven, kifeszitett derékkal. A szeme le volt hunyva.

zsúfolva.

A

keze

—

szép, sima, puha, keze, a karpere-

356

cekkel

—

rajta pihent az ülése két karfáján.

A jobb keze jobboldalt a férje felé, a bal keze baloldalt a pepitanadrágos felé. Alszik ? A

pepitanadrágos be volt

dlve

az

ülése

bal sarkába, a szeme lefelé fordult, mintha be lett

volna hunyva.

A

keze azonban, a jobb

keze egyszerre csak lassan és óvatosan meg-

mozdult. ját.

A

A

könyöke súrolta a Darinka ruhá-

keze lassan csúszott elre és óvatosan,

tapogatódzva, lassan ráhelyezkedett a Darinka kezére.

Elbb

csak megsimogatta, megtapo-

gatta, kipróbálta, azután megfogta,

hatalmába

vette.

Alszik Darinka

?

A

szeme

le volt

hun5rva,

de egyszerre csak a lehunyt pillája alól egy kutató, gyors negyedpillantás repül felém.

A

jobb szemét nyitotta

a bal egészen zárva

ki,

maradt.

A

az arca.

£n lehunyom a szememet.

A tesz,

pepitanadrágos

felé

alvást

mutat

sovány asszony felnyög. Darinka ugy mintha most ébredt volna fel és most

vette volna észre a közeledést. Elhúzza, mél-

tatlankodva

elrántja a kezét.

A

pepitanadrá-

gos megrezzen, visszakapja a kezét és besorvad

a sarokba. Csend. A pohos ur A sovány asszony felnyög. hajlik, beszél hozzá, kérdez

neki

valamit,

a sovány

alszik.

A

kövér hozzá-

tle valamit, kinál

asszony bágyadtan

867

megingatja

a

nyög

halkan

fejét,

befelé

és

az arcára. A kövér aszszony arra akarja rábírni, hogy feküdjék le,

könnyek csurognak

majd kimegy a asszony ezt

folyosóra és ott

nem

maradni. Fél.

A

le

akarja.

Nem

áll.

A

sovány

akar egyedül

kövér asszony erre felhajtja

amely közöttük van, nagyobb helyet csinál a sovány asszonynak és rábeszéli, hogy igy nyújtózkodjék ki legalább. A sovány asszony megpróbálja. Beledói, a nyomorék teste beletörik a sarokba amenynyire lehet kinyújtózkodik egészen halkan jajgat, a kövér asszony annyira összehúzódik, amennyire a kövérsége mellett csak tud a sovány asszony elhallgat és a kövér asszony behunyja a szemét. Csend. A pohos ur hosszúakat, n5mgodtakat szuszog. A Darinka keze ismét rajta van az ülés támláját,

;

;

;

az ülés támláján.

A

pepitanadrágos óvatosan

közeledik feléje és a hatalmába keriti. Darinka alszik.

A

pepitanadrágos egészen odafészkeli

magát az

ülése jobb sarkába,

összeérjen

;

hogy a válluk

a Darinka keze után meghódítja

A

sovány asszony méltatlankodva rántja vissza a kezét, az ügyvéd ur mozdulatlanul kucorog a kuckójában. A sovány asszony a Darinka egész alsó karját.

megmozdul,

felül

és

felül.

körülnéz.

Darinka

Vak

tekintettel

néz

meg

38 mindenkit tud

nak

;

de csak sóhajtozni

akar,

szólni

;

nagy, keserves, liheg sóhajtások szakadfel

dul ...

a mellébl a kövér asszony felé kövér asszony azonban alszik, ;

A

dalmas, konok, dacos arccal alszik.

A

forfáj-

sovány

asszony halkan, egészen magában, olyan csendesen,

mintha

a

hang nagy messzeségbl jönne,

jajgatni kezd, a mellére szorítja a kezét, szo-

rongatja a megduzzadt, vastagon bepólyázott,

szegény testét, azután könnyes arccal hátra-

dl

az ülésen és elhallgat.

Csend.

A

Darinka keze ismét megjelenik A pepitanadrágos most már

az ülés támláján. alig

vár egy-két percet

;

sietve keriti a hatal-

mába. Darinka nem húzza

vissza.

A

pepita-

nadrágos egészen magához vonja a Darinka karját. Darinka lemondott arról, hogy a pt--

szemben fenntartsa az alvás fikcióját. A szeme be van hunyva, de csak azért, hogyha a jobboldalon mozgás támadna, akkor pitanadrágossal

az alvás állapotában találtassék.

A

pohos ur azonban

alszik.

A

pepitanadrá-

felé, a Darinka kezét a maga bal kezébe veszi, a jobb kezével pedig a Darinka dereka mögé n5nii be. Darinka

gos egészen áthajol jobb

elhúzódik.

Nem

engedi.

A

bal kezét

is

vissza-

vonja és a bal kezével és a jobbal egyszerre tolja vissza a dereka felé nyvl kezet. Csendes,

:

859

szívós küzdelem, amelyet egy megriadás, egyegy megrezzenés félbeszakit néha, amely azonban rögtön újra kezddik, mihelyt csend van és a pohos ur szuszogása hallatszik. A pepitanadrágos gyzött. A karja átnyúlik az ülés támlája fölött, körülfonja a Darinka

derekát és az egész Darinkát lassan áthúzza

A

balfelé.

sovány asszony ekkor

feljajdul.

A

kövér felébred, ráhajlik a soványra, kérdez valamit a sovány felel valamit, azután elhall;

gat.

A

kövér visszahúzódik a sarokba, össze-

vonja magát, amennyire tudja és aludni akar. Ekkor a mozgás zajára a pohos ur is felébred. Csodálkozva néz körül, mint aki mély, édes, tiszta álomból ébredt fel

;

azután balfelé

fordul.

— Alszol,

Darinka ? Darinka nem felel. Alszol, Darinka ? Darinka kinyitja a szemét

— —

Tessék

—

Hogy

•

— — — A

?

alszol-e

Igen. Miért

?

?

Csak hogy aludj

jól,

fiam.

Jóéjszakát.

Jóéjszakát.

pohos ur fordul egyet és három perc múlva ismét alszik. Darinka lehunyja a szemét. A keze az ülés támláján van, csörögnek

360

a karperecei, amint odateszi, öt perc múlva

megjelenik az ügyvéd ur keze, átfogja és balfelé

A

vonja Darinkát. Darinka balfelé csúszik.

pepitanadrágos most már csigaalakban he-

lyezkedik

az

el

ülés támlája

körül

fent és

;

lent áthajlik, az egész testét át akarja préselni.

Darinka védekezik. Csendes és szívós harc homályban, a vonat kattogva rohan elre, telnek a negyedórák, végül Darinka megadja magát. A fejét jobbfelé fordítja, mert folyik a

jobbra kell figyelnie.

De

az egész karcsú teste

beledl, beleomlik a bal sarokba.

A

derekát,

a csípjét, a lábát, a vállát, mindent átad a

pepitanadrágosnak.

A fejét

pepitanadrágos azon fáradozik, hogy a is

visszafordítsa.

nem

Meg

akarja csókolni.

Most már nem gyanakvó pillantásokat vet felém. Én behunyom a szememet. Amikor ismét kinyitom egy kissé, Darinka visszaDarinka

tettet alvást,

engedi.

aggódó

Fél.

és

fordította a fejét és egy gyors és futó csókra át-

engedte az ajkát a pepitanadrágosnak.

pitanadrágosnak ez

nem

elég.

A

pe-

Hosszabb, tar-

tósabb, odaadóbb, tüzesebb csókot akar. Da-

rinka védekezik.

Elálmosodom. Lehunyom a szememet. ElAmikor kinyitom a szememet, csend van még mindig, félhomály, fülledt leveg. alszom,

301

A is

pepitanadrágos egészen gyzött félnek, az ülés támláját

szinte az ölében

van

;

is

;

már nem

felemelték, Darinka

ami eldöntetlen, az még

csak egy dátum,

— —

— mondja a pepitanadrágos. — mondja Darinka.

Holnap,

Nem,

Darinka védekezik, a pepitanadrágos magához szoritja, szinte megfojtja az ölelésével. Darinka védekezik végre megadja magát és ;

ráhagyja, hogj'

jó,

— hát holnap.

A

kövér asszony ekkor megmozdul. Föléje hajol a soványnak. Szól hozzá. A sovány nem

A kövér asszony ijedten kezd vinyogni. pohos ur felébredt. Darinka mozdulatlanul ül a helyén. A pohos ur ásit és félrehúzza a függönyöket. Szép reggeli világosság árad be. A kövér asszony jajgat. A sovány mozdulatfelel.

A

lanul fekszik. Föléje hajolunk.

—

Meghalt.

Biró LaJoB

:

Glórta.

12 «

JENOKE

—

ügyvéd

... Igen,

ur,

mindent. Elmondok mindent gel.

Hiszen nagy érdekem

is.

önnek

elmondok

teljes

szinteség-

Ha

felakasztaná-

nak, azt nem bánnám, higyje el, egy cseppet sem bánnám. De hiszen nem akasztanak fel. Túlságosan sok az enyhit körülmény. Ugy-e, hogy az ? ön is azt mondja ? Ha pedig nem akasztanak fel, akkor azt akarom, hogy minél kevesebb ideig legyek becsukva. Utálom a börtönt. És sok a tennivalóm, sok a dolgom Hogy mi a dolgom ? Az nem tartozik most .

ide.

ön most

.

csak hallgassa meg, kérem, ezt

az szinte vallomást, amelylyel

megjegyezve

.

—

arról

is

hogy nem vagyok rült.

—

mellesleg

meg akarom gyzni,

Ha

az a doktor, aki

mondott volna akkor az a doktor ostoba tökfilkó. mondott effélét ? Annál jobb. Hát akkor

déleltt

itt

volt nálam, effélét

önnek,

Nem

kérem a szives figyelmét a magam részérl igyekezni fogok, hogy összefüggen, logikusan és ökonomikusán adjam el, ami mondani;

363

valóm

Helyes ? Igen, helyes, ugy-e ? Tehát. (Kérem, ezzel az ideges gesztussal ne van.

tördjék. Néha heves fejfájásom van, ilyenkor természetesen a homlokomat szorongatom. Egy-

szer neuraszténiás tünet. Es ki nem neuraszténiás manapság Ugy-e, igaz.) Tehát. !

Ott

kell

kezdenem, hogy

én

ma

harminc-

hét éves vagyok. Igen, hiszen ezt tudja ön.

Banktisztvisel majd húsz esztendeje már, mindig nyugodt, rendes, csendeséletü, higgadt és jó ember. Igen, mindig jó ember voltam, ezt különösen hangsúlyoznom kell szerettem segíteni másokon szerettem az embereket és mindig jó viszonyban voltam a környezetemmel. Hogy szerettek-e ? Hiszen éppen errl vfin szó. De várjunk csak. Sorjában, sorjában Az apám, mint ön tudja, a vörösvágási kincstári uradalom igazgatója. Jómódú, derék ember egyébként ismeri. Csak látásból ? Az elég arra, hogy megitélje, mennyire hasonlítok rá. Vonásról vonásra olyan az arcom, középmint az övé. Az alakom ugyanaz termet, sem magas, sem alacsony, sem kövér, De a sem nagyon sovány. Középtermet hangom is olyan, mint az övé és a lelki tulajdonságaimban is ráütök, ö is ilyen nyugodt, ;

;

I

.

.

.

:

!

rendes, csendes, jó

ember

volt világéletében.

:

364

Éppen

öcéém

ilyen az

ismeri?

Éppen

az ügyvéd,

is,

Akkor hát

Igen, ismeri.

—

azt

megitélheti.

mint mi vagyunk, (Bocsásson meg, harcolok minden elérzékenyülés ellen, de néha nem birom. Pedig éppen errl van itt szó.) Tehát Jenké igen, köszöigen nöm már vége Tehát a fiam. Egyetlen gyerek, a házasságunk els évében született. Azóta a feleségem nem akart ... De hát ez nem tartozik ide. Én huszonöt éves koromban házasodtam meg. Nagyon fiatal kor, azt tetszik mondani ? De tetszik látni, éppen ez az, amit mondok hogy rendes, derék, jó ember voltam, én nem akartam ugy élni, mint a mai fiatalemberek. És amikor egy leányba szerelmes lettem, azt el is vettem. Pedig szegény leány volt. Nem mondom urileány, de az

ilyen.

én fiam

És éppen

.

.

.

ilyen,

Jenké

is,

.

.

.

.

.

!

.

.

.

.

.

.

.

:

:

—

:

olyan

»fent

volt az.

erny, nincsen kas« uraság

az

Az apja

számlát elsején

táblabíró,

nem tudták

de a mészároskifizetni.

Szóval

én elvettem. Mondhatom, apja, anyja boldog volt,

akkor

nemcsak is,

—

.

Jó partié voltam én már

nem dicsekvésbl mondom, de Ki vette volna el, ha én nem ? Ki

ugy van. van manapság olyan becsületes ember, hogy pénz nélkül is elvesz egy uri leányt ? Kérem, az igények egyre

nnek

.

.

.

365

—

igen,

Igen,

is

engem.

is,

azután

Talán

Elvet-

rátérek a tárgyra.

tem. Nagyon szerettem. Akkor ö azóta

is,

szeretett

mindig,

hiszen éppen errl van szó, £n nagyon szerettem és az ölébe raktam volna a már igy világ minden kincsét. Dolgoztam mint az állat. Nem eredszokás mondani ménytelenül, azt nyugodtan állithatom, ugy-e ?

hanem

.

.

.

—

—

Jó módban éltünk, a feleségemnek megvolt mindene, amit kivánt. Amit csak kivánt. Pedig sok mindent kivánt. Szép lakás, sok szép Megvolt minden. En ruha, drága nyaralás neki. Egy régi hogy adhattam voltam, boldog barátom egyszer azt mondta, hogy mit dolgozom agyon magamat, legyen egy kicsit ,

.

.

En

szerényebb az asszony.

kinevettem. Azért

beszél igy, gondoltam, mert csúnya asszony a felesége.

Ha

olyan szép volna, mint az

Mert szép asszony ugy-e,

ügyvéd ur

Igen, igen,

volt,

azt

meg

enyém

kell

!

adni,

?

— hát

én csak neki éltem, meg

a kis fiúnak, Jenkének,

ö

is

szerette

Jenkét,

nem lehet mondani, hogy ne szerette volna. De az 6 szeretete valahogy olyan különös szeretet volt, hogy mondjam ? Olyan hvös,olyan tartózkodó szeretet. Engem is igy szeretett.

Olyan

.

.

,

igen,

tartózkodóan. Olyan

.

.

.

olyan hvösen, olyan Olyan felsbbségesen,

366

olyan

leereszkeden.

akkor, szeret.

Legalább igy éreztem amikor még csak azt hittem, hogy Vagy talán csakugyan szeretett mind-

maga módja szerint ? Lehethogy egy asszony megcsalja az urát és mégis szeresse ? Mert hiszen soha egy rossz szó köztünk nem esett Persze, persze, bocsánatot kérek, most nem errl van szó. Folytatom. Az tehát hamar feltnt nekem, hogy a szeretete egészen küvégig ... de a

.

.

.

séges az,

.

.

.

De belenyugodtam. Ilyen, hát Szép asszony, nem lehet ettl azt kivánni, hogy olyan legj'en mint egy szolgáló, lönös fajtájú.

ilyen.

vagy mint egy kokott. Ugy-e, kérem, ebben igazam van ? Tehát, én bele is n5aigodtam ebbe és minthogy a társadalmi kötelezettségei nagyon elfoglalták, Jenkét úgyszólván .

.

.

t

én neveltem. Mondhatom benne. Kérem, az a kis jól

nevelt,

:

sok

fiu

örömem

okos, szerény gyerek. Elbámulna,

üg5rvéd ur, ha zongorázni hallaná. ciául

volt

olyan értelmes,

beszélni

.

.

.

Vagy

fran-

Okos, szerény, csendes kis

És szép apai túlzás nélkül mondhatom, hogy szép. Tessék a fotográfiája, itt hordom a medaillonban, hogy mindig velem legyen Ugy-e, nagyon szép, ámbár rám hasonlít. Gyerekkoromban egészen ilyen voltam. Es engem sem tarhiszen be lehet vallani íiu.

;

.

—

—

.

.

;.

367

embernek

tottak soha rut

mentem

szép fiuszámba

.

.

.

;

legénykoromban

Volt egy esetem

neveltem

különösen

.

.

Jenkét

Igen, igen, rátérek a dologra. Tehát

amióta

nagyobbacska, azóta mindig az én szárnyaim alatt

én

és

Az anyját nagyon

van.

dalmi kötelezettségei

dottam

már

—

és a kis íiu

a társa-

lefoglalták

már mon-

hiszen ezt

mindig velem járt séuszodába, ahová

tornaórára,

játszani,

tálni,

—

az ilyen kis fiút

el

lehet vinni.

Az

utolsó

két évben különösen sokat voltunk egj^edül,

mert az anyját

mondtuk akkor

— hiszen mondtam, mert igy — nagyon lefoglalták társa-

dalmi kötelezettségei. Sokat voltunk egyedül és

nekem nagy gyönyörségem

ben. Kérem, az kis

fiu

ember azt

okos, jól nevelt,

Jenké-

volt

hiszi,

hogy ha egy

csinos,

szerény, jó-

akkor megvan minden tulajdonsága, amelyre szüksége lesz az életben. Azután jön egy perc, amikor az ember látja Igen, igen, rátérek az esetre. Hiszen éppen annak a napnak a történetét akarom elmonszivü,

.

Ünnepnap

dani.

nem

;

hiszen

hat az

napja

volt, .

.

mindég}'.

.

.

.

vagy ma egy hete mégis egy hete ... de .

Tehát

.

.

ünnepnap volt akartam az asz-

késn keltünk, én délben el szonynyal menni a korzóra, de 6 azt mondta, hogy

társadalmi

kötelezettségei

vannak

és

368

egyedül ment az

szani

el.

—

játszogatott,

a kis

Én olvastam

már

tizenkét éves

jött,

nem vettem

Ebéd után

viszed

dezem

én.

»A

el

de

.

ját-

pedig

semmi különöset. akartam

le

akkor ezt mondja í>Hová?« kér:

Jenkét

szigetre «,

.

.

asszony ebédre haza-

észre rajta

kicsit,

»Nem

nem

— az

tud

el

hosszat

szivarra gyújtottam,

feküdni egy

rég

órák

fiu

Jenké

a lapot,

olyan csendesen

— — »olyan

?<

— mondja

volt friss levegn*. Igaz,

mondom

én

erre és bár szerettem volna aludni egyet, fel-

öltöztetem

megfogom a kezét

Jenkét,

viszem a szigetre. Útközben vettem

még egy

leültem és elkezdtem olvasni. illik

és

lapot, a szigeten

Jenkének

ott voltak a rendes játszótársai

:

tudni-

a Péteri

Sárika (az orvosnak, a Mária-kórház igazgató-

jának a leánya), meg a Wigand Gyuri (a pléhlemezgyáros fia, a Wigand és Fényes Wigandjának). A három gyerek játszik, én ülök, szivarozom, olvasok. Múlik az id. Egyszerre csak a közelembe kerül a három

ök nem látnak engem a bokroktól, nem látom ket. De hallom minden szavukat. Jenké beszél. Vonakodik valamitl. gyerek,

én

»Nem, nem<í, »Ne beszélj*,

— mondja — unalmas játéka. — rá Gyuri — »ez a s>ez

leg-

feleli

jobb játék. így akarsz nagy

fiu

leimi?« »Nem,

9Mk

nem<í,

—

— >majd megint r«, — mondja neki

mondja Jenké

csak állok és állok egy félórahosszat és hiába állok.*

a

—

»Te vagy az

Wigand Gyuri

—

»te vigyázol rá, mikor jönnek az indiánok. Ugy-e, Sári?< Erre mieg-

szólal a kisleány

is.

— mondja

»Igen, Jenkc
—

megsimogatja Jenkét »neked itt kell állnod és el nem szabad mozdulnod, mig a kapitány azt nem mondja, hogy már lehet<.

és

Jenké erre rögtön belenyugszik a dologba. Megáll a világos, napsütéses pázsiton, nekiveti a hátát egy fának és komolyan néz bele az erdbe. Becsületes, hséges, rtálló kis katona másik kett megfordul, elkezd szaladni és egy vihogással eltnik. Ejnye, de ostoba játék ez gondoltam magamban. Már úgyis fel-

1

A

—

megnéztem az én becsületes kis katonámat most megnézem, mit csinál az a álltam

és

;

másik kett. Mit vihogtak azok ? utánuk lopódzom a bokrok mellett. .

messzire

mennem, a

már hallom

legközelebbi

.

.

Lassan

Nem

kell

fordulónál

a hangjukat. És amint most egyre

közelebb és közelebb lopódzom hozzájuk,

a

hangjuktól egyszerre rületesen dobogni kezd a szivem, borzasztó félelmet érzek és a

lábam

Micsoda hangok ezek Két gyereknek a hangj? Odaérek hozzájuk és a bokrokon át benézek a rejtekhelyükre. alig

akar

vinni.

!

!

.

.

.

.

.

.

370

A

szivem

kolózik.

Ott

eláll.

A

csókoltatja

ül

a két gyerek és csó-

Gyuri csókolja a Sárit és a Sári magát. Mosolyogva, kényesen, a

néha ... és néha vissza is És én kimeredt szemmel Higyje el, ügyvéd ur, hog}' nézem ket csak a jó Isten mentette meg akkor annak a két gyereknek az életét soha olyan közel az nem ha még addig él is a két gyerek lesz ahhoz, hogy valaki véres rongyhalmazzá fejét

elforgatva,

csókolja a Gyurit. .

.

.

;

—

—

tapossa

Hogy

ket

.

.

.

ártatlan csókok voltak azok

csókok, testvéri csókok?

Persze,

Gyerek-

?

hogy azok.

De az én fiamat csalták meg vele, az én fiamat, szegény hséges, rtálló kis katonámat, aki becsületesen vár ott az erdben, aki rségre állott

ennek

a

lán^Tiak,

ennek a gyerekel nem moz-

bestiának egyetlen szavára, aki

dulna onnan

.

.

.

meg t ? De igen. Ez az els szavukból kiderült. Ez adta meg a csók-

Hogy nem

csalták

jaik becstelen örömét. Szennyes gyerekcsókok

—

boldog Isten, hát ilyen

is

van

?

!

Annak

hogy Jenkét otthagyták, hogy benem mozdul el onnan, ahová kiállították. Máskor is ezt szokták tenni próbált dolog volt biztonságban érezték ma-

örültek,

csapták, hogy

;

;

gukat ...

A

becstelenek.

371

Ez mentette meg ket. Visszafordultam. Rohantam Jenkéhez. Mit adtam vohia érte, ha nem találom ott Ha megunja a várást Ha elmozdul a helyérl Türelmetlenkedik, !

!

!

De nem Ott nekivetve a hátát a fának, belekémlelve

bosszankodik, állt,

gyanakszik ...

!

erdbe, hségesen várva az indiánokat

az

szegény, becsületes, kis

katonám

.

.

kötelességtudó,

;

megcsalt

.

Megálltam.

Néztem. Vártam, mikor unja meg. £s amint ott álltam, vártam, és néztem a fiamat, egyszerre megláttam benne magamat, megláttam benne az én életemet, az egész fajtám életét, az apám életét és megláttam az jövend életét is.

Az apám

Nem

dolni.

.

Nagyon szeretem az apámat

.

.

nem

és ezért

szerettem soha a múltjára gonszerettem a múltjára gondolni .

.

.

mert az anyjáról ne gondoljon soha rosszat az ember. De ott, amikor mert a

.

.

azért

.

fiamat,

is,

szegény

megcsalt

kis

Jenkémet

néztem, akkor egyszerre eszembe jutott, hogy

apám mindig jó ember volt. nem volt méltó a jóságára. Rossz asszony volt, ha az apám nem is tudta.

az

apám

... az

Es az anyám

.

.

.

—

És az öcsém. Milyen derék, jó ember A felesége nem jó asszony. És én Végiggondoltam a házasságunk tizenhárom !

.

.

.

.

372

évét.

En

csak ezért az asszonyért éltem. Es

Eletemben most elször kérdeztem meg ? magamtól, lehet-e, hogy egy asszonyt a társadalmi kötelezettségei igy távoltartsanak a családjától? Nem, én soha sem voltam gyanakvó ember. De most eszembe jutott egy férfi, azután megint egy és megint egy amint sorban föltntek az életünkben és amint ismét letntek. Nem voltak nálam különbek, esküszöm, hogy nem voltak nálam különbek. De hát különb-e ez a Wigand-gyerek, ez a 6

.

.

szepls, neveletlen gazfickó, az én szép, okos, jólnevelt fiamnál

?

Nem különb nála és mégis

.

.

Sokáig tartott, amig ezt mind végiggondol-

tam. Nehezen,

meg ezek

a

nagyon nehezen születtek

6,

gondolatok

a

fejemben

;

nem

szoktam én soha hozzá az ilyen bizalmatlansághoz, az ilyen pesszimizmushoz, Es még ezek a gondolatok sem vittek volna rá, hogy valami rosszat tegyek, ha nem jön vissza az a két becstelen gyerek.

Kiélvezték a csalásukat

hogy elmentek tek vissza.

Jenké

;

Jenké

ezt

jó

félórája volt, jöt-

elmozdulhatott a posztjáról.

De ekkor Sári — a — megsimogatta az arcát

elégedetlen volt.

gyalázatos asszony és

;

most vihogva, vágtatva

1

mondta neki

J fnöke*. Es ekkor a

:

s>Nagyon

Jenké

jól

rködtél,

arca földerült

.

.

.

378 és legközelebb újra

csalják

.

rködik

meg-

... és újra

egész életében megcsalják

.

.

.

.

.

£s ekkor nem bírtam már magammal. Ekkor nem tudtam már, mit teszek. Rohanni kezdtem. Rohanva értem haza bezörgettem ;

a lakásba

asszony

;

a cselédek

nem

voltak otthon, az

ket. Dörömböltem

elküldte

asszony csakugyan otthon volt vele az a

férfi is,

ugy

férfit,

hogy nem mozdulok

helyemrl. De elmozdultam.

volt

Az asszony

akire gondoltam.

otthon volt, oda merte hozni azt a bizott benne,

az

és

ott

és

az

el

r-

A férfi elmenekült. A saját kezemmel,

Az asszonyt megfojtottam. ezzel a két kezemmel fojtottam meg hiszen ezt már tudja, ügyvéd ur Megbánást ? Nem, nem mondhatom .

.

...

de

.

.

.

,

Csak

akkor, ha arra gondolok, hogy hiszen talán

nem azért

is

t

nem

kellett

volna

fordítottam

.

el

.

.

Hogy Jenkérl

ezt a sorsot ...

a

mi sorsunkat ... az apámét, a testvéremét, az enyémet ... ha erre gondolok, akkor néha ugy érzem, hogy Jenkét kellett volna megfognom és t kellett volna ó, csak azt ne gondolja, kérem, hogy rült vagyok. Csak azon a címen ne akarjon fölmentetni, hogy majd szanatóriumba dugnak. Nem megyek En nagyon világosan és logikusan gondolkozom, különösen most, hogy napok óta gyötröm .

.

.

!

; .

.

374 vele. A mi sorsunk titka, ennek a átoknak a titka nem is titok. Jó emberek vagyunk, gyenge emberek vagyunk és mind rossz asszonyokba leszünk szerelmesek, Ersakaratu, rossz asszonyokba. Megcsalnak bennünket. Nemzedékrl, nemzedékre vissza-

magamat

családi

;

felé

:

ötven, száz

tiz,

sön

Nem

át.

irtózatos

Mi vagyunk azok, a kiknek az a hivatásunk, hogy örök idkre a megcsalt

gondolat ez

?

férjeket szolgáltassuk az emberiségnek. Nevetséges,

mi

?

.

.

.

Rettenetes

!

.

.

En

.

fellázadtam

ez ellen a hivatás ellen és ez az én lázadásom,

ez

—

a véráldozat talán fölmenti ezt az átkozott

fajtámat,

a

középtermet

—

fajtát

az

Es én a fiamat már keménjoiek, kegyetlennek, irgalmatlannak nevelem majd. Ez az a munka, amely rám vár. Rátaposni az Mert asszonyra Ura lenni, nem szolgája ha azt gondolom, hogy a Jenké sorsa mégis csak az lenne, hogy megcsalják, ha ezt örökölte volna tlem, akkor inkább fognám torkon szabadítanám meg ettl a nyomorult élettl, amelyet tlem kapott Bocsásson meg, nem birok magammal, ha a Jenké élete jut eszembe látom t, amint ott áll a fa mellett ... és ölni akarok ... Es zokogok szegény átok

alól.

1

!

t

.

.

.

.

.

.

.

t

.

szegény

.

.

.

kis

.

.

.

.

.

katonám

!

.

.

.

.

.

A LAZ

—

Egy

iró feljegyzéseibi

—

'ÖCSÉMURAM !' Tífusz. Negyvenfokos láz. Elveszve fetrengek a forró ágyban. A leped minden ránca süt és horzsol vagy belesülyedek egy lángoló folyóba, amelyben hiába kapkodok segítségért, vagy izzó ksziklán vergdöm. Aludni akarok. Kétségbeesve kapaszkodom bele az álomba a láz süket álmát akarom aludni akarok, ;

;

;

aludni, aludni, aludni.

Nem

A párna áttüzesedett a fejem lángok lövelnek ki belle, a fülem ugy fáj, mintha perzseldnék. Nem lehet aludni. Hát akkor mit ? Most mit, szent Isten, mit ? lehet.

alatt, forró

Gondolkozom

;

kell fordulni,

a jobboldalamról át

erltetem az agyamat rettenetes erfeszítéssel gondolkozom. Most mit, most mit ? A kábult álomba hírtelen belevillan az egyszer, boldog, diadalmas gondolat meg ;

:

nom

kell fordul-

a balra, a párnának ezt az izzó jobb sar-

376

kát

kell

itt

hagynom

és fel kell

keresnem a

bal sarkot.

Még

várok. Epekedve gondolok a

sarolora,

de

még nem tudok

hvös

bal

a zúgó, tompa,

mély álomtól elszakadni, A fejem alatt azonban süvitve csap ki a tüz a párnából, a fülem sziszegve

a lángok elborítják a

perzseldik,

nem lehet itt maradni, nem lehet, nem lehet Kitépem magamat az álomból, a gondo-

hajamat,

nem

lehet,

.

.

.

latból elhatározás lett, az elhatározásból

még

abban a pillanatban tett, egyetlen rándulással átdobom magamat a baloldalamra, belefúrom Hvösség Hvösség a fejemet a párnába .

Álom .

.

.

,

.

i

!

!

Hányszor ismétldik ez meg velem egy

napon ? Húszszor, harmincszor, negj'venszer ? Nem tudom. Nekem nincsenek most napok és éjszakák, csak forróság és hvösség van. A jobboldalamon szeretek feküdni, de az vált meg, az nyugtat meg, az ad pihenést és enyhülést, ha

átdobom magamat a baloldalamra, A párnám bal sarka, a bal szöglete újra

meg

.

.

,

Amint

újra hozzá menekülök, húszszor, har-

mincszor, ötvenszer egy nap, lassanként valami karaktert kap ez a bal sarok. talan, és

Elbb

bizony-

elmosódó azután kialakul, formálódik megvan.

egj'szerre

;

877

Uramhátyám-karaktere bizalmas jóindulat,

van.

dörmög

Vállveregetés,

hang. Amint ezen-

eszembe villan, hogy át kellene menekülni a baloldalra, a bal sarokhoz, hozzá, amint már könnyebben, megszokottabban, de még mindig fájó erlködéssel elszakítom magamat az álomtól, amint egy rándulással átvetem matúl

gamat a baloldalamra, biztatóan, sürgeten, jóindulatú követeldzéssel megszólal a hangja

—

csak

Gyerünk .

...

zik a

.

A

csak,

öcsémuram,

:

gyerünk

.

lázam

kezem

n. és

Süket álmomban rángatod-

arcom

eltorzul az

tipikus rángatódzásai ezek.

;

a tifusz

Almomban

grima-

ágyam En mind-

szokat vágok. Mulatságos lehet. Itt az

szemmel nézi valaki. errl nem tudok semmit. A lázam n, elveszve fetrengek a forró ágyban és üdülést, gondomellett könnyes

latot,

hangot, életet csak a bal sarok jelent a

számomra.

Urambátyám

!

Nincs

más.

Ez minden, ez maradt az Gyerünk csak, öcsémuram, gyerünk

hallok mást.

—

Nem élet

:

csak.

TEMETKEZÉS ...

A

paplanom

körül, az ágy végében

egy a paplan szegélyét, azután táncol rut, pici

néha

öregasszony táncol. Körülsuhanja ;

erlködöm.

378

hogy jobban lássam, de nem tudom látni. Nem Nem bánom. Aludni akarok. Egyszer valaki megrángatja a párnámat. Felébredek. Ki volt az ? Arasznyira tlem áll a másik ágy, amelyen vizes lepedkbe szoktak csavargatni. Onnan nyúlt át valaki. Újra megrángatják a párnámat kissé türelmetlenebbül. nyugtalanít.

Ki az

?

Az öreg

asszony.

Pici.

Nagyon

Rut.

nit.

A

párnán ül az ágy fejénél, hosszú, ráncos kezével onnan nyúlt át hozzám. Még egyszer megrántja a párnámat türelmetlenül. Kíváncsian fordulok szembe vele. Elrehajol, az arcomba vigyorog, azután hosszú, ráncos kezével lemutat a földre Odanézzen. Odanézek. Az ágy ekkor eltnik, az öreg asszony eltnik, a padló megnyílt, zöldel fákat látok és napfényben csillogó folyót Mi ez ? Nem a Körös ez ? Milyen város ez ? Nem a kedves Nagyvárad ez ? A Körös partján van egy elvadult telek, rajta egy omladozó ház; az elvadult telek mellett egy másik ház. Egy fiatal újságíró a lakója. Ki az :

—

.

.

a fiatal újságíró?

.

.

.

.

En vagyok? Más? Nem

tudom. ...

Az

újságíró éjszaka jár haza. Éjszakán-

kint a ház udvarán

egy suhanó alakot

lát

379

néha

;

az udvaron óvatosan, lopózkodva végig-

surran éjszakánkint egy

él lény. Egy ember

egy asszony. Az elvadult telek felöle jön.

szedi

Az

ujságiró figyeli.

a bátorságát,

ráles

és

.

.

megy, vagy Egyszer össze karon ragadja.

felé

Asszony, öreg. Szegényes ruhájú. Ájuldozik.

Az

magához téríti, most szegény

ujságiró

asszony

ö

vall,

Biharmegye legrégibb

Az

kivallatja.

De

cseléd.

6

legnagyobb nemzetségének az utolsó sarjadéka. Valaha a vármegye harmadrésze volt az övék. Mind elmúlt,

mind

elveszett,

ö

és

cselédsorba

sülyedt,

ide-

került ennek az elvadult teleknek a szomszéd-

ságába

ez a telek

;

is

az

nemzetségéé

Most ö már megöregedett, készül a a családja

si

földbl

van

itt

magának

—

ujságiró

halálra,

földjén akar nyugodni, az

éjszakánként dolgozik rajta

nem

hiszi.

Hát

si

most

ez a telek, ott készit

pihent, alvóhelyet, ravatalt, kriptát

Az

volt.

.

,

—

,

jöjjön és nézze

meg. Átmennek az udvaron, be az elvadult telekre, bozótok között le a Körös felé. Pincenyílás. Le kell menni. Az ujságiró megborzong, de szegyei visszatérni. Az asszony lámpást Lebotorkálnak egy rozzant falépcsn. tompán beszrd, ködös világosságában és a lámpás megtört fényében fel-

gyújt.

A

hajnal

tornyosul a diderg ujságiró eltt a világ leg-

880

bizarrabb, legszebb, legszomorúbb és legnevet-

ségesebb látványa.

Egy lek,

ravatal.

emelvény,

fekete csipkék.

nagyzoló,

munka ges,

Egy

halotti ágy. Takarók, lep-

menyezet,

csipkék és

fehér

Es az egész ravatal, az egész

pompás

halotti

és a csipkeszövés

az asztalos-

disz,

egy öreg cseléd kér-

szegény kezébl került

ki.

Rudak

tartják

vannak meggyalulva. Az ágy deszkáin meglátszik, hogy savanyuvizes ládákból feszegették ki ket. A csipke durva és az aran3^disz kopott. Az egész pompa olyan, mint azoknak a szobroknak a pompája, amelyeket sötét börtönben láncra vert rabok mintáznak ki piszkos kenyérbélbl. Az öreg cseléd szemében ez az si nemzetséghez ill pompa, ilyen diszben kell az a menyezetet,

de a rudak

alig

utolsó sarjnak megtérni az ...

Mi

lesz

azután

?

sök

a dolognak, vagy folytatódjék jon-e vissza az öreg cseléd állat

—

a

földjére.

Mi legyen

magacsinálta

?

Vége-e itt Vonul?

még

— mint a halálváró szegény

pompába,

ebbe a szomorú, nevetséges diszbe és halotti búcsúztatóját pap helyett mondja-e el könnyes szemekkel egy megindult fiatal legény, egy szabad szivü ember ?

Mindegy. Meg kell irni. Téma. Feln3dtom a szememet. Az öreg asszony

ei-

331

tünt. Azóta,

hogy a

földre mutatott a kezével,

két másodperc alig telt

a két másodperc

el,

láttam mindent, amit láttam.

alatt

Mi történt

lépetve.

?

Meg vagyok ? Az agy-

Gondolkoztam

— lázasan, akadozva, gyepltlenül — mégis mködött A tüzes forróság

velm

ro-

hanva

?

köde, amely a fejemet beburkolja, egy kicsit

szikkad ... Mi történt

?

óvatosan fölém hajol valaki, megnézi, alszom-e ? Mi újság ? kérdezem érdekldés nélkül.

— —

—

A

lázad csökken.

A TIZEDIK MÚZSA Éjszaka közepén kinyitom a szememet. Mifényesség ez ? Az ágyamtól jó távol, a

féle

szoba legnagyobb szabad területén ismeretlen ? Es ez a trónül egy trónszéken. Ki ez a

n

n

szék hogyan került a szobámba szék

.

.

.

hogyan

Felkönyöklök.

.

.

.

került

A nt

.

.

alulról

?

Ez a

trón-

.

jöv

fény borit ja

mintha szinpadi világításban ülne nagy el, vakitó ezüstös sugárkévék reszketnek rajta, mintha szinpadi reflektorok öntenek rá. Ki ez ;

a

n

?

A

ruhája a leglágyabb

görög ruha

;

redkben leomló

a haja mint a milói Vénuszé

nyaka szabad

:

egy istennnek a nyaka.

;

a

A

382

termete csupa szépség, a hátrahajlása csupa grácia. Csak az arca ... az arca milyen .

.

.

fájdalmas ez ... az arca plebejus-arc

.

.

kiálló pofacsontu, barna,

Egy istenn

;

.

durva,

mosogatólány-arc

trónszékben ül

mosogatólányé. Királyian

.

.

.

de a feje egy

;

de ezt a rut fejet

ül,

otrombán, osto-

félrehajtja és negédesen, rútul,

bán, megelégedetten, közömbösen mosolyog.

Rábámulok.

Nem

mosolyog. Ki ez

zom, azután

magamnak

—

Ez

A

zsája.

?

.

.

néz .

sietve,

Közömbösen

rám.

Egy másodpercig habokészen felelek

biztosan,

:

a tizedik múzsa.

A

közömbösség mú-

világnak a képe, amely

azzal, aki

eltnt vagy

elesett.

nem tördik

Voltak barátaid,

sokan voltak, akik szerettek, még többen, akik érdekldést mutattak irántad, most mind nem tördnek veled. A világ tovább él, közömbösen mosolyog, amig te fekszel itt és várod a halált.

Az élet, a

világ

:

szép, nagy, felséges és

képében benne van a közöm-

fejedelmi, mint a múzsa, de a

van

ez a rut vonás, az arcán rajta

bösség otromba mosolygása ...

A

.

.

.

fényesség azután kialszik, lassan vissza-

hanyatlom a párnámra, a trónszék eltnt. Hvösség van és sötétség. Felnyitom a szememet. Gondolkozom. ]\Ii volt ez ? A láz hová

383

álmomat

érzékenyültem

ragadta

az

ugy

Miért lettem szentimentális

ez

el ?

már nem

is

?

Miért

?

Hiszen

a láz becsületes fantaziálása.

Hiszen szimbólumokat magyaráztam. Hiszen ez affektálás.

dalom.

Gyógyulok.

Hazugság. Póz. Hiszen ez

iro-

.

A gyógyító halál A

PROFESSZOR.

Az ORVOS

A

—

Tanár ur

:

PROFESSZOR

:

—

Az ORVOS. .

.

A

KIS LÁNY.

.

Azért jöttein,

tisztelt kollé-

gám, hogy a kis lányt lássam. Az ORVOS El akartam vinni. Ugy volt, hogy Abban állapodholnap a rendel órában tunk meg A PROFESSZOR A rendel óra olyan hajsza. Nincs rá id, hogy az ember igazán foglalkozzék valakivel. És hogy azután egy-két nyugodt szót váltson. Legutóbb is ugye Az ORVOS Mennyire sajnálom. Ha tudtam volna ... A kis lány most nincs itthon. Sétálni küldtem. Talán mégis elviszem holnap. Olyan nagy hálára vagyok kötelezve, tanár ur, hogy... A PROFESSZOR Ha nincs itthon, megvárom. Az ORVOS Tanár ur A PROFESSZOR Érdekel. Tegnap óta sokszor gondoltam rá. Olyan szép kis lány Az ORVOS Szép kis lány. :

.

.

.

,

.

.

:

.

.

.

.

.

:

:

:

.

.

.

:

.

:

.

.

385

A

Olyan okos, eleven, kedves van egy ilyen kis lányom. Ezért jöttem. És az ön iránt való szimpátiám PROFESSZOR

gyerek.

és

:

Nekem

is

nagyrabecsülésem

Az ORVOS

.

.

Tanár ur

:

A PROFESSZOR

.

.

.

.

Sajnálom, hogy önhöz olyan

:

sem lehet Nagyon visszavonult életet él. Az ORVOS Ami szabad idm van, azt lányommal töltöm.

ritkán van szerencsénk. Sehol

:

A

PROFESSZOR

Az ORVOS

Egyetlen gyerek

:

Igen.

:

Négy

volt.

A PROFESSZOR Ugy látszik, :

látni.

a kis

?

Ez az egy maradt. a kis lány nagyon

szereti önt.

Az ORVOS Azt :

hiszem, szeret. Megpróbáltam,

pótoljam. Nehéz feladat egy hogy az anyját férfinak. De amennyire férfinak sikerülhet, azt is

hiszem, sikerült. (Hallgatás.)

A

PROFESSZOR (a kéml-csészékre mutat, amelyek az asztalon állnak) : Mivel foglalkozik most ? A legutóbbi cikke nagyon érdekes volt. Uj szempontok Még mindig az a kérdés foglal\.z ORVOS koztat. A meghalás. Az orvos mint haláltadó .

.

.

:

.

.

barna üveget)

:

.

A

PROFESSZOR (felemel

Ez itt ? Az ORVOS Blró hmioa

:

:

egy

Morfium-keverék. Morfium dioQlúria.

^3

.

8M Az

ninnal.

eddigi kutatásaim szerint a legjobb,

a legbiztosabb, a legnyugalmasabb elalvás

.

.

.

Lágy

élsz unny adás

.

.

.

.

.

Csendes

.

A

PROFESSZOR (élénken) : £n nem értek egyet az ön cikkével. Általában tagadom, hogy az orvosnak szabad volna ölnie. Soha, soha, soha

nem szabad

ölnünk.

Az

élet

mindenféle formá-

jában olyan becses, a leghalvány abban, a leghitványabban él lángja olyan kipótolhatatolyan visszahozhatatlanul drága, annyi örömlehetséget nyújt a nyomorékok legnyomorékabbjainak is, hogy nem szabad, nem szabad, nem szabad ölnünk. Ki tudja, mit hoz A tudományunk olyan véges a holnap Még aki ma meg akar is halni, holnap talán lanul,

!

.

sikoltva ragaszkodik az élethez.

élnünk, ha adni .

.

ölés jogá-

lehetségével akkor volna szabad

val, az ölés

szent

Az

.

is

tudnánk

életet.

Az

élet

.

Az ORVOS

(egy udvarias kézmozdulattal, egy

keser mosolylyal válaszol). A PROFESSZOR Nem, tisztelt barátom, soha sem szabad ölnünk. Miért mosolyog ön ? Az ORVOS így beszélnek a boldog emberek. Akikhez kegyes és jó volt az élet. Akik csak azt tudják az életrl, hogy ert és ifjúságot és szecsendes és

:

:

rencsét

vencei

bkezen

nem akarnak

osztogat ...

Az

élet

ked-

tudni a halálról. Ezt értem.

W7

A

azok várnak a megnyugvást, azok értik a

halál felé azok fordulnak,

haláltól pihenést,

gyógyitó

akiket

halált,

az

megkínzott,

élet

megalázott, letaposott, elgyötört, hosszú esz-

tendkig mindig, mindig, mindig csak bántott

.

A

.

(Elfordul.)

.

PROFESSZOR (megdöbbenve,

hallgat).

(Csend.)

Az ORVOS

A

(visszafordul a professzor felé).

PROFESSZOR

Az ORVOS

A

(hirtelen)

Hiv

:

ön

?

(meglepetve néz rá).

PROFESSZOR

:

Hisz Istenben

Az ORVOS Semmi :

sincs

tlem

?

,

.

Ateista

.

?

távolabb, mint

a konok és fanatikus istentagadás. Nem tapadok az anyaghoz. Néha azt gondolom, hogy ha a legnagyobb gondolat, amely eddig emberi

agyban

született,

csinálnunk, ha

—

nem

amelybl

vallást kellene

volna tudomány

—

ha a

fejldés gondolata, az örök fejldés és haladás igazsága

:

igazság, akkor a fejldés

nem

feje-

zdhetik be itt a földön, akkor a haladás túl kell hogy lépje a mindenségnek ezt a kis részét. Az univerzum egy, az univerzum egyetlen nagy egység, az az ut, amely az ambától az emberig vezet, miért érne véget ebben a porban A PROFESSZOR Nagyon jó Látja, ez nagyon

—

.

.

,

:

jó...

!

,

388

Az ORVOS

A

nem

fejldés

nekem közöm

A

(legyint)

ér véget itt a földön.

is

De

semm

egyénnek

az

hozzá.

PROFESSZOR

Az ORVOS

Nem

Álmodozás. Metafizika.

embernek,

az

:

:

Akkor ? mégsem vagyok

:

Azért

:

félek a haláltól.

hitetlen.

Hiszem, hogy a halál

a

:

az elpihenés, a megnyugvás. Hiszem,

csend,

hogy ha meghalok, csendes és szelid álomra hajtom a fejemet. Remélem, tudom, hogy két áldott nagy kar nyúlik elém, befogad, megringat,

Ugy

elaltat.

érzem, belesülyedek egy

örökkévaló, csendes, nagy, tiszta folyóba, amely

ringatva és lágyan elhömpölyög velem ...

árad velem szire

A

.

.

.

.

velem valahová

elring

.

.

messzire

.

.

,

messzire

PROFESSZOR (komolyan

.

.

.

.

.

el-

Mesz-

.

bólint).

(Csend.)

Az ORVOS

A

:

kis lány

.

.

Hallom

.

!

Itthon

van.

A PROFESSZOR (nagyot lélekzik) koUéga ur akkor kérem .

Az ORVOS

.

.

.

(kisiet és

.

:

Igen

.

.

.

egy perc múlva visszatér

a kis lánynyal).

A

KIS

A

PROFESSZOR

ismersz

LÁNY

még

í

:

Jóestét, bácsi. :

Jóestét,

kis

ányom. Meg-

A K[S LÁNY Hogyne. Tegnap voltunk az apukával a bácsinál. Megvizsgált engem. A PROFESSZOR Igen. Es most is meg foglak :

:

vizsgálni.

Jó

?

A KIS LÁNY Jó. Apukám mondta, hogy akkor meggyógyulok. Apuka tudja, ö is dok:

(Gyorsait, heavatottan vetkzni kezd.)

tor.

A

PROFESSZOR

táltál

A

:

Hát

hol voltál most

Sé-

?

LÁNY Igen. Sétáltam a kisasszonyMikor hazafelé jöttünk, akkor elesett egy

KIS

nyal.

:

az utón, annyi ember

ló

?

levetkzik.

A

állt ott

.

nyelve szaporán pereg.

szor a hátát kopogtatja

;

.

.

A

(Egészen profesz-

különös gonddal nézi

meg a finom brén

élesen lerajzolódó hátgerincet.

Az

nem

egész vizsgálat

percnél

még

;

el

tart

azonban tovább két

a kis lány élénken és jókedven beszéli

az élményeit, mikor a professzor készen

van.)

A van

A A lány

A

PROFESSZOR (megsimogatja az lányom, készen vagyunk.

arcát)

:

Jól

kis

KIS

LÁNY (gyorsan öltözködni kezd). Hát hogy is hínak téged,

PROFESSZOR

:

kis

?

LÁNY Suzannenak. De a papa Zsuzsónak nevez. A PROFESSZOR Hát Zsuzsókám, hova jársz KIS

:

:

te iskolába

?

.

800

A KIS LÁNY Én nem járok iskolába. Pedig ugy szeretnék. Papa nem akarja. Azt mondja... Az ORVOS (nem hirja ki a várást) : Zsuzsókám, szedd a holmidat, szaladj át a szobádba, majd :

ott öltözöl

A

fel.

LÁNY ; Igen, papa. (összekapja a és jókedven kisiet.) Az ORVOS (sápadtan) : Tanár ur KIS

.

.

ruháit

.

A

PROFESSZOR (elfogódva, kiszáradt nyelvvel) : Tisztelt barátom, mindenekeltt arra kérem önt, ne tartson a legrosszabbtól. Nem szabad a

lelki

egyensúlyát elveszítenie

Az ORVOS Tanár ur :

a kis lánynyal

Mit

?

ménye

A

.

.

lát

.

.

.

!

.

Mi van Mi a véleSemmi mást

ön rajta

? Ezt akarom PROFESSZOR A kis lány .

.

.

ez kinzás ...

:

Az anya halálának az oka ? Az ORVOS Tuberkulózis.

?

.

,

.

.

.

.

.

.

.

!

(Halkabban.)

:

A

PROFESSZOR A testvérei Az ORVOS Tuberkulotikus jelenségek. .

:

.

.

:

A

PROFESSZOR

rl ... ? Az ORVOS meg.

Én

:

:

Nincs a gyermek más rész-

Az én apám

fiatalkoromban

is

tüdvészben

is .

halt

.

(Csend.) hiszen A PROFESSZOR Tisztelt barátom azokat a jelenségeket, amelyeket ön orvos én látok, ön is látja .

:

.

.

.

.

.

.

.

.

^•1

Az ORVOS (nagyon meg van támadva.

A

PROFESSZOR

Az ORVOS

A

fog görbülni.

PROFESSZOR A szemét :

PROFESSZOR

Az ORVOS nyolc

A

hátgerince

(int).

Az ORVOS

A

A

:

(int).

Meg

:

halkan)

.

.

.

A

:

veszedelem fenyegeti.

is

(int).

hét

processzus eltarthat

PROFESSZOR

Az ORVOS

.

.

(int).

Tizenhét, tizennyolc éves korára

:

Talán vak púpos lesz A PROFESSZOR (nem tud szólni, int). Az ORVOS A vizsgálat olyan rövid ideig .

.

.

.

.

.

:

Nem

tott.

.

kilenc évig.

lehetséges tévedés

A

tar-

?

PROFESSZOR Rövid ideig tartott, mert mindennel tisztában mikor nálunk voltak .

:

.

.

.

.

.

Lehetetlen a tévedés. voltam már Az ORVOS (lehajtja a fejét). A PROFESSZOR (közelebb lép hozzá). Az ORVOS (a kezébe temeti a fejét, a teste vonag.

.

.

lásáról látszik, hogy sir).

A

PROFESSZOR (megindultan)

tom Az ORVOS (a hogy nem rejti .

lány

A

.

.

.

Kedves bará-

:

.

.

professzor hangja olyan gyöngéd, el

elle a sirását). Ilyen szép kis

Ilyen szép kis lány

PROFESSZOR

:

.

.

.

Kedves barátom

.

.

.

892

Az ORVOS

:

Ilyen szép kis lánv

haja és fekete a szeme

olyan a keze egyetlen, aki

A

.

.

Nem

:

Nem

:

.

.

.

.

Szke

.

a

Az

kis lány ...

.

vesziti el

veszi tem

.

Mint a bársony,

.

Olyan szép

.

megmaradt

PROFESSZOR

Az ORVOS

.

el.

.

.

.

Feln

és látja,

hogy vannak ersek és épek, egészségesek és boldogok. És mire tizenhét és tizennyolc éves lesz mikorra lesz, mikor a többiek a boldog asszonyságra készülnek akkorra nyomorék lesz, beteg lesz és boldogtalan lesz A PROFESSZOR Együtt él önnel és Az ORVOS Együtt él velem és egy napon megkérdezi tlem, miért adtam neki ezt az életet. Mert éntlem kapta az életét. Neki én adtam az életet. (Csendesebben.) Neki én adtam

—

n

—

.

.

:

,

.

.

.

:

.

A

.

.

PROFESSZOR

Igen, és kötelessége ezért az

:

mindent megtenni, ami hatalmában van. Ami azon túl van, abba bele kell tördnünk, annak meg kell adnunk magunkat Az ORVOS (feláll) : Köszönöm a nagy jóságát. Köszönöm, hogy eljött. Hogy meg akart vigasz-

életért

.

talni.

De kérem,

higyje

el,

nekem

.

.

nincs szük-

ségem a vigasztalásra. A PROFESSZOR Azért keU ersnek lennie, mert a lánya egészen önre van utalva Az ORVOS (a türelmetlenségnek egy árnyala:

.

,

,

.

893

tával a hangjában)

:

Igazán nincs szükségem

a vigasztalásra. A PROFESSZOR (tudomásul

veszi

a visszauta-

megkeresi a kalapját és a botját,

sítást, elfordul,

azután megértéssel és megbocsátással)

barátom ... En is apa vagyok. Az ORVOS (elhomályosodó szemmel

Kedves

:

kezet nyújt

neki)

A

PROFESSZOR (megfogja a

tartja)

:

Az ORVOS (nagyon halkan)

A

PROFESSZOR

:

a kezében

:

Isten önnel.

Viszontlátásra.

Az ORVOS (nem

válaszol.

int a professzornak,

A

kezét,

Isten önnel.

menjen

Könnyes szentnél el).

PROFESSZOR (halk lépésekkel kimegy). (egyedül marad, járkál, azután az

Az ORVOS

A

ablakhoz lép és nézi a lenyugvó napot.

fejét

nekitámasztja az ablaküvegnek és sokáig bámul

az óriási, lángló vörösségbe).

A

KIS LÁNOY (az ajtóban) : Apuka ., Az ORVOS Mit, Zsuzsókám ? A KIS LÁNY Szabad bejönni ? Az ORVOS Igen. A KIS LÁNY Nem mertem. Azt hittem, itt van még a bácsi. Az ORVOS Nem. A bácsi elment már. (megA KIS LÁNY Akkor gyere, apukám .

:

:

:

:

:

.

:

fogja az apja Biró Lajos

:

.

.

kezét). Glória.

13 a

.

.

.

<04

Az ORVOS

A Mit

LÁNY

KIS

Az ORVOS

Mirl

:

:

?

Gondolkoztam,

:

LÁNY

KIS

egy székbe, az ölébe ül)

(leülteti

apukám

csináltál,

A

magát).

(vezetteti

lányom.

kis

?

Az ORVOS Ah Mindenfélérl Rólad... A KIS LÁNY Mit gondoltál rólam ? Az ORVOS Azt, hogy (nem tudja tovább :

.

.

.

.

.

.

:

.

:

.

.

mondani)

A

LÁNY

KIS

Mondd Az ORVOS

apukám

Mit gondoltál,

:

No

?

.

.

!

mi

..

A is

.

.

.

.

:

Az ORVOS

.

majd semmár A bácsi mondta ? A bácsi hogy

?

.

.

.

lesz

.

.

.

,

.

.

Azt.

:

LÁNY

KIS

.

nem

LÁNY Azt mondja ?

KIS

azt

A

Azt

:

bajod

.

(leugrik az ölébl, izgatottan for-

dul vele szembe, egészen odamegy hozzá, a két kezével átfogja a fejét)

apukám

.

.

.

akkor én

:

.

.

Édes, drága, egyetlen .

akkor nekem

.

.

.

egy

nagyon nagy kérésem van nagy Az ORVOS Mi az, Zsuzsókám ? A KIS LÁNY (izgatottan könyörög) : Drága hadd hozzon fel nekem a Julcsa apukám hozna, ha te Azt mondja, jegeskávét egyetlen Édes, Hadd hozzon engednéd .

.

.

.

.

.

:

.

.

.

.

.

.

.

.

.

apukám Az ORVOS (megnyomja .

.

.

.

.

a csengt

;

jön a szoba-

.

.

890 : Julcsa, menjen le a kávéházba Zsuzsónak egy jegeskávét.

lány) fel

A

LÁNY

KIS

habot hozzá Az ORVOS

.

.

(izgatottan)

Habot

:

hozzon

és

.

.

.

Sok

.

Sok habot hozzá. (A szobalány

:

kimegy.)

A

KIS

apja

LÁNY (oda

arcához)

a meleg arczocskáját az

teszi

Édes,

:

apukám

egyetlen

.

.

.

köszönöm ... te olyan jó apuka köszönöm vagy ... te vagy a legjobb apuka a világon Az ORVOS (elfordul) (A szobalány hozza a jegeskávét. A kis lány .

.

.

.

boldogságban úszó arccal

Zsuzsó.

:

.

:

hogy minél tovább tartson (Csend.

A

másik végébe

A

kis

Az apja KIS

és

LÁNY

:

.

.

lassan eszem...

,

.

gyönyörtl reszketve

lány a

a szoba lassan

elment

onnan

.

lát hozzá.)

Az ORVOS Ne edd gyorsan, A KIS LÁNY Nem, apukám

eszik.

.

sötéted

nézi.)

Apukám

.

.

.

Az ORVOS Tessék, kis lányom. KIS LÁNY Mindjárt elfogy. Az ORVOS (mosolyog). A KIS LÁNY Apukám Az ORVOS Tessék, Zsuzsókám. egészséges leszek A KIS LÁNY Ha én ha most már egészséges leszek szabad lesz nekem mindig jegeskávét innom ? :

A

:

:

.

.

.

:

:

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

190

Az ORVOS Igen. A KIS LÁNY Igazán ? Szabad ? (Tapsol a kezével örömében.) De jó lesz. Apukám Az ORVOS Mit, kis lányom ? A KIS LÁNY £s mondd ... ha egészséges :

:

—

.

.

.

!

:

:

leszek,

akkor én

többiek

?

iskolába

is

mint a

járok,

Az ORVOS Igen, kis lányom. A KIS LÁNY Es korcsolyázni is fogok ? Az ORVOS Igen. A KIS LÁNY És mondd, apukám fürödni :

:

:

:

.

.

.

mehetek ? Az ORVOS Igen. és nem lesz nagy baj, A KIS LÁNY És ha zöld gyümölcsöt eszem ? Az ORVOS Nem. A KIS LÁNY (befejezte az evést ; felkel ; odamegy az apjához ; szorongva) És mondd nyáron mezszabad lesz apukám mint a többi gyereknek telen lábbal járni is

:

.

:

.

.

:

.

.

.

.

.

.

.

a tenger mellett

Az ORVOS.

A

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

Igen.

LÁNY (nem bir magával, a boldogság mámorossá tette, odadl az apja ölébe.) Apu-

kám

KIS

!

.

.

.

Az ORVOS. Igen Zsuzsókám

.

.

.

.

.

.

Ezentúl mindent szabad

Mindent, mindent, mindent

Azt eszed, amit akarsz

.

.

.

Nem

.

.

.

kényszerite-

.

397

semmire

lek

.

Mehetsz a többi gyerekekkel Nem vigyáz

.

.

ugy rád a kisasszony

.

.

,

.

.

KIS LÁNY. Mindig

?

mindig, amikor kérsz

A Az

.

.

Járhatsz iskolába, ha akarsz

.

.

.

kapsz

Jegeskávét

.

ORVOS. Mindig. £s minden meglesz, ugy

ahogy akarod. És minden meglesz, amit

lesz,

akarsz.

A

KIS LÁNY. Minden

?

Az ORVOS. Minden.

A ne

Apukám

KIS LÁNY.

haragudj

nem hiztam

.

.

.

.

.

.

.

.

akkor én

(bntudatosan)

nem érdemlem meg

.

.

.

... de én

olyan nagyon szeretném a fotografáló gépet

Az ORVOS.

A Az

.

.

.

Megkapod.

Jó. (alig tud szólni a boldogságtól).

LÁNY

KIS

Istenem

de

.

hogy

igaz,

.

.

.

Az

is megkapod. Azt akarom, hogy nagyon, nagyon, nagyon boldog légy A KIS LÁNY. Én olyan boldog vagyok papám.

És

ORVOS.

uj

babakocsit

elviszlek a színházba

is.

.

Én már nem

A

.

.

.

KIS

egy

LÁNY

Az ORVOS barna

A

.

.

.

lehetnék boldogabb.

is

Az ORVOS (meg-megakadó hangon) csak

.

.

injekciót kapsz

.

.

.

Most

.

.

.

Zsuzsó

.

.

.

.

(szolgálatkészen). Tessék 3ipukám.

(elveszi a Pravaz-fecskendt és a

üveg tartalmából megtölti.)

KIS

LÁNY

(tartja a karját)

.

Ide

apukám ?

.

. ,

.

398

Az ORVOS.

Nem.

(A

szívhez

es

közelebb

helyet keres).

A

LÁNY (hozzáértén.) Ez a vérszegény-

KIS

apukám

ugy-e

ség ellen van,

A

Hogy

KIS LÁNY.

Az ORVOS

Most megint

?

mindennap adsz majd injekciót Az ORVOS (nem tud felelni).

?

reszket a kezed

.

.

.

Megveszem Azután elviszlek

magát).

(összeszedi

neked a fotografáló gépet a szinházba Azután kimeg5aink a ligetbe .

.

és felülhetsz a ringlspilre is

A

.

.

.

.

.

.

,

LÁNY (néma boldogsággal

KIS

kulcsolja

össze a kezét).

Az ORVOS

(csendesen és biztos kézzel szúrja

be a testébe a fecskendt)

A

KIS LÁNY. Es mezitláb járhatok

Az ORVOS.

járhatsz.

(Az

.

.

.

?

asztalra

a fecskendt).

teszi

A

Mezitláb

KIS LÁNY.

vagy

.

.

De

jó lesz

.

Apukám

.

.

.

olyan jó vagy

lesz ... te

.

.

... de jó

olyan nagyon

jó

.

Az ORVOS

(a karjába veszi).

(Csend)

A

KIS LÁNY.

elalszom

.

.

Apukám

.

el

.

.

.

.

.

.

álmos vagyok

Zsuzsókám

KIS LÁNY, Tegnap éjjel

tudtam

.

.

.

.

.

.

Az ORVOS. Aludj

A

.

aludni

.

.

.

.

.

.

.

.

.

megint nem

.

Az ORVOS. Most tudsz majd. des álmod lesz eléd

A

:

.

.

.

megringat, elaltat

.

.

.

A te karod apukám Nem kislányom. Két áldott kar

KIS LÁNY.

Az ORVOS.

.

egy áradó, nagy fényességbe A KIS LÁNY. Csillogásba .

Az ORVOS. Egy végtelen elárad veled

messzire

A

.

.

.

.

A szik)

KIS

.

.

.

.

.

.

.

?

.

.

.

.

amely

veled

.

.

messzire

,

.

.

.

.

.

kis

lányi.

halkan, melegen duruzsolva,

anya, aki a gyerekét átviszi a

.

.

.

Az ORVOS. Messzire. (A karjában tartja a és

.

csillogásba,

veled

elring

KIS LÁNY. Messzi

öleli

.

.

.

csillogásba

elhömpölyög

lágyan

és

.

.

.

nagy

belesülyeszt egy végtelen

ringatva

Szelid és csen-

Két áldott nagy kar nyúlik

A

szivére

mint egy

altatja, átmeséli, átringatja,

.)

LÁNY

(szótlanul és mozdulatlanul fek-

.

Az ORVOS (megfogja a

A

szoba sötétedik.

A

pulzusát.

Nem

ver.)

lenyugvó napnak még

egy utolsó fénysugara csillog át az ablakon.)

Az ORVOS föléje hajol testét,

.

(ráfekteti .

.

a kis lányt a diványra,

Azután ugy

helyezi el a törékeny

hogy az utolsó fénysugár megvilágitsa,

veszi a fecskendt, leül egy karosszékbe és hal-

dokolva a halott gyermek

felé fordul).

.

.

!

SZENT HÁZASSÁG

A

— Srneplk

Két fejezet

—

:

A NAGYSÁGOS UR. A KISASSZONY. Az INAS.

ELS A

FEJEZET

NAGYSÁGOS UR (Öltözködik; kemény,

ra-

gyogó ingmell, fehér selyemmellény, fehér nyakkend, amelynek a korrekt megkötésével hosszabb

id

óta fáradozik a tükör eltt).

(Csengetés. Szelíd, dallamos, szerény csengetés)

A

NAGYSÁGOS UR

(felüti

a

fejét).

(Csend)

A NAGYSÁGOS UR (a nyakkendjével fáradozik). (Ujabb gikusabb)

A

Kedves,

csengetés.

szerény,

de ener-

.

NAGYSÁGOS UR

!

Marci

!

Marci

(Csend. Ujabb csengetés, megbántott, sürget).

A

NAGYSÁGOS UR

ségedet.

Hová

:

Marci

bújtál,

!

Marci, a minden-

Marci.

401

(Kint

néhány

ajtócsapás,

ajfónyilds,

halk

szó).

Az INAS Nagyságos :

A NAGYSÁGOS UR És máskor ne

Az a

INAS

:

itt.

JÓ. Eieszd be gyorsan. a füleden, ha csengetnek. és kinyitja az ajtót

eltt.)

KISASSZONY

nyen)

a kisasszony van

(Kimegy

Igenis.

kisasszony

A

ülj

ur,

:

(kalapban,

kabátban,

szeré-

Jó estét. A NAGYSÁGOS UR (a nyakkendjével bajlódik, hátraszól) : Jó estét, kislány. Csakhogy eljössz :

már egyszer megint.

A

KISASSZONY (elfogultan)

:

Nem

is

tudom,

még magának. A NAGYSÁGOS UR Hogyne kellenél. Különösen, ha ilyen régen nem voltál nálam. Mái kellek-e

:

htlen

hozzám. hogy gondolhat ilyent. A KISASSZONY ó, A NAGYSÁGOS UR Azt hittem, találkoztál egy szép fiatal emberrel, megszeretett, megazt hittem,

lettél

:

.

.

:

szeretted

.

.

.

A

KISASSZONY (kissé bánatosan) : retek én senki mást, csak magát.

A

NAGYSÁGOS UR

hátrafordul)

:

(elkészült

Igazán

?

sze-

a nyakkendjével,

(Odamegy

nyos ez ? A KISASSZONY Bizonyos. A NAGYSÁGOS UR (megöleli)

Nem

hozzá.)

Bizo-

:

:

Kedves, meleg

402

Kedves kislányom... macskám. Kislány Vesd le szépen a kalapodat és a kabátodat. Milyen régen nem voltál már nálam Egy kis

!

.

.

.

,

hete

.

A

nyolc napja,

.

.

napja

tiz

Nem

.

,

.

.

.

mióta nem voltam itt. Nem hiányzom én már magának. Azeltt már a harmadik napon eljött volna értem az üzletbe. Most nem is tudja, mióta nem voltam itt. Megunt már maga engem. Tudtam, hogy igy lesz. Egyszer csak megun. Nem hiányzom én már magának. Szomorú kisA NAGYSÁGOS UR No, no Hogyne hiányoznál nekem. lányom A KISASSZONY Magának annyi asszonynyal Magának van van dolga annyi asszony van magának, amennyi kell Meg lány Meg az a sok szép színészn. Láttam a múlt egy orfeumi héten egygyel énekesnKISASSZONY

:

is

tudja,

.

:

,

.

.

.

.

:

.

.

.

.

.

.

.

vel

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

A

NAGYSÁGOS UR Egy sincs ilyen kedves, finom, meleg, puha kis macska, mint te vagy. Le a kalappal. Le a kabáttal.

A

:

Kis.\sszoNY

(leteszi

a kalapját)

maradhatok itt. Csak egy A NAGYSÁGOS UR Miért ?

:

Nem

is

félórát.

:

A tam

KISASSZONY (durcásan) : Mert nem akarmaradni. Magának úgyse kellek. Otthon

itt

csak annyit mondtam, hogy

késbb megyek

403

haza az üzletbl, mert sok a dolog. És igaz

ez

is.

A NAGYSÁGOS UR Hát holnap majd azt fogod mondani olyan késn lett az üzletben, hogy már megint nem mehettél haza. És a barát:

:

ndnél

A itt.

Ez nem

aludtál.

kellemesebb

lesz.

KISASSZONY

:

lesz

de annál

igaz,

Le a kabáttal. Jó Nem. Nem. Nem maradhatok Igen

?

?

(Leveti a kabátját.) Borzasztó ez

mindig

is,

Mi

igy hazudni. Borzasztó, amit én csinálok. lesz

én velem

A

NAGYSÁGOS UR (megölelt

között

mondja)

hogy mi

A

KISASSZONY

is

mvelsz.

amit

lesz veled. (Csók.)

(kibontakozik

nem

egy-egy csók

és

Borzasztó,

:

(Csók.) Borzasztó,

Hiszen maga

mvelek.

Borzasztó, mit

!

marad

az

ölelésbl)

Hát én minek maradjak itt akkor A NAGYSÁGOS UR (felveszi a frakkját) .

lány, ide hallgass.

bélyhoz,

Én most

hamar elkészülök

megterit

itt.

.

.

Te

legfeljebb

két

kicsit ... a

könyvek között

nyör

órára.

detektívregényt

.

.

.

:

Kis-

leszaladok a bor-

nála. Marci azalatt

Együtt megvacsorá-

Feljövök.

zunk. Azután elmegyek

:

Elmegy.

itthon.

.

.

mondjuk egy

itt

.

olvasgatsz

találsz

.

.

.

egy

egy pár gyö-

cigarettázhatsz

is

egy kicsit, azután (mozdulat a hálószoba felé) bent szépen lefekszel ha kedved van rá, elalszol, ha nem, akkor megvársz, én leg;

404

késbb

tiz

órakor itthon vagyok és

.

.

(magá-

hoz szorítja).

A KISASSZONY A NAGYSÁGOS UR

Istenem

:

.

.

.

Istenem, milyen borzasztó.

módon

szörny

Milyen

(Csók.)

:

borzasztó.

(Csók.)

A

KISASSZONY

egész lakásban

Én

:

egyedül maradjak

itt

az

?

A

Hát csak nem félsz ? NAGYSÁGOS UR Hányszor voltál már itt A KISASSZONY De még sohasem voltam :

.

.

.

:

egyedül.

A

NAGYSÁGOS UR

Ne

:

Most sem

félj.

esik

bajod. Szép csendesen elalszol a nagy ágyban, és majd én költelek fel. (A csenghöz megy, megnyomja a gombját.)

Az

A

INAS

:

Parancs

NAGYSÁGOS UR

:

?

Marci, terits

A

Mire feljövök, megleg\'en.

san.

meg

itt

gyor-

kisasszony

velem vacsorázik.

Az

A

INAS

:

Igenis nagyságos ur.

NAGYSÁGOS UR

:

Szervusz kislány. Viszont-

látásra.

A A Az

KISASSZONY

:

Viszontlátásra.

NAGYSÁGOS UR (elmegy). INAS (a szomszéd szoba szekrényébl abroszt,

tányérokat, ráteriti

eveszközöket

a középen

szed

álló asztalra.

Az Nagyon

ki.

abroszt

lassan

.

.

.

40&

térit,

idrl-idre egy-egy

oldalpillantást

a

vet

kisasszonyra)

A nál,

meg

KISASSZONY (zavarodottan

áll

ahová a nagyságos urat

elkisérte,

az ajtó-

azután

a nagy könyvszekrényhez támaszkodik, azután leül

Az

A

egy karosszékbe) INAS (a torkát köszörüli)

kisasszonynak

.

.

.

:

Hm Hm

nem

régen

!

tetszett

!

,

.

.

már

nálunk lenni A KISASSZONY (buzgón, zavarodottan, elzékenyen) : Igen. Már régen nem voltam itt Marci ur .

.

.

.

.

.

.

,

.

.

.

.

Az INAS (buzgón térit) : En nagyon sajnáltam, hogy már olyan régen nem tetszett itt lenni. A KISASSZONY Hogy nem voltam itt azt sajnálta Marci ur? .

:

.

Az

INAS

:

.

.

.

.

.

.

Igen.

A

KISASSZONY És miért sajnálta, ha szabad kérdeznem, Marci ur ? Az INAS (nagyon buzgón térit) : Csak ugy. A KISASSZONY (kissé csalódottan) : Csak ugy ? Az INAS No nem csak ugy. (Abbahagyja a terítést, felnéz.) Ha meg nem sértem vele, hát azért, mert nekem nagyon tetszik a kis:

:

asszony.

A Az

KISASSZONY (szeliden) INAS

:

Azért, mert

Isten uccse ...

:

Azért Marci ur

nekem nagyon

Az én gusztusom a

?

tetszik.

kisasszony.

.

406

A

KISASSZONY (szemérmesen) Marci ur ?

tusa,

Az

INAS

A maga

gusz-

De ne tessék azt gonnekem hiányosságom volna

Abizony.

:

mintha

dolni,

:

asszonynépben.

A

KISASSZONY Marci

azt,

Az

INAS

(sietve)

Van nekem

:

A

jönnek.

Ha

KISASSZONY

annyi,

Ha

Minden ujamra kett.

már

Én nem gondolom

:

ur.

amennyi

csak füttyentek

(tisztelettel)

kell.

füttyentek egyet,

:

Ha

.

.

.

csak füttyent,

Marci ur?

Az

INAS

:

Ha

csak füttyentek, kisasszony.

Sok lány sirat engem már. Meg sok asszonynak az ura, ha tudná

(A bajuszát

pödri.)

.

volna

ám

.

háború.

A

KISASSZONY (naivul) : Volna ? Volna bizony. Csak azért mondom ezt, hogy én ámbár parasztlegény voltam az apám számadó juhász volt Csetneken a hát azért ne tessék nagyságos ur birtokán legény azt hinni, hogy én valami utolsó

Az INAS

:

.

.

.

.

.

.

vagyok.

A azt,

KISASSZONY (buzgón) : Én nem hiszem Marci ur, dehogy hiszem én azt.

(Csend.)

Az

INAS (tovább

térit.

Zavarban van).

407

A

KISASSZONY (a

rodottabb)

Az

INAS

lesz

itt

Hát

:

ez készen volna

.

.

zava-

is

.

.

.

.

.

Nemsokára

Vele

.

tetszik

.

KISASSZONY

Az

Még

nézegeti.

nagyságos ur

a

vacsorázni

A

kezét

.

Igen Marci ur.

:

INAS (megáll az asztal mellett,

nem

tudja,

mihez fogjon) : Jó ember a nagyságos ur A KISASSZONY Nagyon jó ember.

.

.

.

:

Az

INAS Jó a kisasszonyhoz is KISASSZONY Igen. Hozzám is nagyon jó. Az INAS Engem is igen kedvel. Tudja-e kisasszony, mit igért nekem. A KISASSZONY Mit Marci ur ? Az INAS Azt Ígérte, hogy ha majd egyszer .

:

A

,

.

:

:

:

:

elmenne a kedvem a legyeskedéstöl a mások felesége körül, és ha kedvem támadna a rendes életre, és ha megházasodnám, hát vagy adna nekem egy kis bérletet Csetneken, vagy megtenne itt a házban házmesternek. Ezt ígérte.

A

Ha

megígérte,

KISASSZONY

:

meg

is tartja.

Hogyne.

Megtartja.

Bizo-

nyosan megtartja.

Az INAS

(megfontoltan)

:

Nem

dolga annak, aki az én feleségem

A

KISASSZONY

Az INAS

:

Én

:

Nem

Marci

lesz

rossz

lesz.

ur.

a tenyeremen

hordom majd.

Jó dolga lesz annak az asszonynak.

,

.

408

A

KISASSZONY

:

Bizony

Marci

jó,

ur.

(Hallgatás)

Az

INAS

:

Hát én már megterítettem

Kimehetek. A KISASSZONY Marci ur.

Az

(hirtelen)

.

Ne menjen még

:

INAS (kicsit kényesen)

.

Talán terhére

:

is

vagyok a kisasszonynak.

A

KISASSZONY

:

Nem

Marci

egy cseppet

ur,

sem. (Habozik.) Tudja Marci ur, hogy én falusi

Az

is

lány vagyok. INAS

:

A

A

kisasszony

?

KISASSZONY En. Kisbíró volt az apám Pélyen, Borsodmegyében. Ugy jött fel ide portásnak a gyárba, ahol most van. Mezítláb jártam én még az els iskolába. :

Az

INAS (ujjongva)

tesz elre.)

:

Mezítláb

áldja meg, de örülök neki. is

—

?

Ejnye, hogy a mosolygó

(Egy

lépést

Szz

Mária

Hát a kisasszony

ha meg nem sértem

—

parasztlány

volt?

A én

KISASSZONY

:

Bizony, parasztlány voltam

is.

Az

A

INAS

:

Aztán, hogy

KISASSZONY

:

lett

itt

Tudja, Marci ur,

... itt

?

Pesten

aztán cipt kellett húzni, ugy kellett az iskolába járni. Aztán az apám kalaposboltba adott,

aztán mamzell lettem

.

.

.

409

Az

INAS (alig hit magával)

Ejnye, azt a

:

ragyogó ünnepnapi égboltozatát,

A

de

örülök.

KISASSZONY Aztán egyszer, mikor az üzletbl hazamentem, megismerkedtem a nagy:

ságos úrral.

Az

INAS (megáll az elönyomuláshan és a

sedésben.

A áll)

KISASSZONY

engem

Az

ki

hogy a nagyságos ur

ur,

akart venni az üzletbl

INAS (nem az elbbi kedvvel)

venni

A

(észreveszi a rossz hatást, fel-

Tudja-e Marci

:

lelke-

Kissé lejorrázódott.)

?

:

Ki akarta

?

KISASSZONY

Lakást akart nekem engem. De én nem

Igen.

:

Hogy majd

venni.

tart el

akartam.

Az

INAS (7nég mindig kissé komoran)

akarta

A

?

KISASSZONY

Nem. Nem

:

akarok

Nem nekem

én.

ságos ur pénzt

is

A

INAS

:

Miért

KISASSZONY

:

És tudja-e Marci a nagyságos ur

Az

}

.

.

.

.

Dolgozni

A

nagy-

...

De én

.

.

nem ?

Nem ur,

.

.

mit

.

Nem

fogadtam

el...

mond nekem mindig

?

INAS (kissé

kisasszony

el

való az

én.

nekem adni

akart

sohasem fogadtam

Nem nekem

én.

vagyok

való az. Tisztességes lány

Az

Nem

:

már barátságosabban)

:

Mit

.

410

A

KISASSZONY

k7Á mondja »Kislány, ha majd hagyni vagy ha férjhez akarsz menni egy derék, becsületes emberhez, akkor az egész pénzt megkapod tlem egyösszegben hozománynak .* Az INAS Azt mondja ? A KISASSZONY Azt. egyszer

:

:

akarsz

itt

.

.

.

.

.

.

.

:

:

Az

INAS (megfontoltan)

Ha

:

mondja, meg

is tartja.

A

KissASZONY

Az

INAS (habozva)

járt itt

A

lehet

is

Meg.

:

.

.

:

Soká elmaradt

.

.

.

Mind-

.

KISASSZONY (nyomatékosan)

:

Igen. Mind-

járt itt lehet.

Az

A

INAS (még mindig habozik). KISASSZONY (véget akar vetni a habozásnak,

dönt ur,

cselekedetre akarja birni)

hogy én már nem

Az

A gyan)

INAS

:

Nem

akart

KISASSZONY (egy :

:

Miért

?

Tudja-e, Marci

akartam idejönni?

is

hirtelen

?

fordulattal,

Sajnálta volna, ha soha többet

jöttem volna ide

lá-

nem

?

Az INAS Bizony, nagyon sajnáltam volna. De miért ne jött volna a kisasszony? :

A KISASSZONY Azért mert nagyon jó ember a nagyságos ur, de én azt gondoltam mégse nekem való dolog ez Ugy is vége lett volna már hamar ... És nem való ez egy :

.

.

.

.

.

.

.

.

.

411

szegény lánynak

ember

Az

kell

INAS

.

A

:

.

£s

.

.

.

.

:

.

.

:

aki

A

aki

derék, szorgalmas,

Aki szeretné. Megbecsülné KISASSZONY Aki szeretne. Megbecsülne. INAS

Az után

való

derék, szorgalmas,

Egy

Igen.

:

becsületes ember,

A

Egy

bizony.

KISASSZONY

Az

Nekem magamhoz

.

.

.

ember kellene a kisasszonynak.

becsületes

A

.

.

.

.

INAS

És aki azután

:

KISASSZONY .

.

szemmel)

(lesütött

:

feleségül.

Aki

az-

.

(Nagy

Az

venné

el is

hallgatás).

INAS (összeszedi magát)

Én már

:

régen

akartam a kisasszonynyal beszélni. Már régen lestem, hogy beszélhessek egyszer a kisasszonynyal.

A

KISASSZONY (hálásan)

:

Én

is

szerettem

volna már magával beszélgetni, Marci

ur.

Én

mikor ki-kimindig ugy tiszteltem magát ahg tudtam megnyitotta nekem az ajtót .

.

köszönni

Az

.

.

.

.

.

INAS

.

.

:

Én

pedig azért akartam a kis-

asszonynyal beszélni, hogy megmondjam, hogy ez a dolog ... a nagyságos úrral

úgyse tart örökké ... a kisasszony pedig tökéletesen ilyen az én gusztusom asszony kell .

nekem

.

.

.

.

.

.

.

.

..

412

éppen ilyen

.

.

kisasszonynak

.

Hát

hopjy j6 volnék-e én

a

is

?

A KISASSZONY (boldogan) Hogy jó volna-e nekem ? Hogy engem el Az INAS Elvenném feleségül. A nagyságos ur megigérte nekem a házmesterséget a kisasszonynak megigérte a hozományt Semmi bajunk sem volna Ugy élnénk, mint a :

.

.

.

:

;

.

.

galambok

A

.

.

INAS

akarná,

.

.

.

KISASSZONY

Az

.

,

(lesütött

(egészen

megy

közel

megmondanám

nagyságos

szemmel)

Marci

:

hozzá)

ur...

:

a nagyságos urnák

amit igért három hét múlva esküdhetnénk is már a

ur

megtartja,

csak a kisasszonytól függ

.

.

Ha .

.

.

.

.

.

.

.

.

A

KISASSZONY (elfordítja a fejét). INAS Csak a kisasszonytól függ Megbecsülném ... jó ura lennék csak a kisasszonynak kell azt mondania, hogy igen

Az

:

.

.

.

.

.

.

.

Hát

igen

.

?

A

KISASSZONY (nagyon halkan)

Az

INAS (ujjong, megfogja a kisasszony kezét,

megöleli)

:

Hajajaj

!

Hát

igen

akartam én már két hónap ember is lett bellem.

A ten)

:

?

:

Igen.

Haj aj aj aj óta.

!

Ezt

De boldog

KISASSZONY (kibontakozik a karjából, ijedJaj, vigyázzunk, mindjárt jön a nagy-

ságos ur.

41S

Az INAS Jöhet már én tlem. Rendben van már az én dolgom. Mindjárt meg is mondom :

neki,

A

ahogy jön. KISASSZONY Nem, kérem Marci :

ur, nem...

Ne mondja meg neki még most. Ilyen gyorsan. Az INAS Dehogy nem mondom meg neki. :

Mire várjunk

A

?

Minél elbb, annál jobb.

KISASSZONY

De

:

ne

amikor

én

itt

vagyok.

Az

De éppen akkor, galambom. Ki meg máskülönben, hogy igaz, amit

INAS

ersítse

:

mondok. (Csengetés)

Az

A Az

A

:

.

van már.

Itt

KISASSZONY Ne most. Kérem, Marci ur :

neki.

kell

INAS

.

INAS azt

.

Ne mondja meg

.

Dehogy nem. Megmondom

:

.

.

.

én.

Meg-

(Kimegy.)

KISASSZONY (idegesen jár fel s alá). Azután elbb a nagyságos ur

(Ajtónyilás.

jön

be.

iálcával)

A

Rögtön utána az inas nagy

UR

NAGYSÁGOS

haragudj

rám,

:

Szervusz

kislány,

kislány.

:

KISASSZONY

:

ó

Ne

hogy igy elkéstem.

Unatkoztál ? A KISASSZONY (vontatva) : Nem. A NAGYSÁGOS UR Megéheztél ?

A

ételhordó-

.

nem.

414

A NAGYSÁGOS UR Én igen. Ezekben a borbélymhelyekben estefelé valóságos népgylés van. Egy hónap alatt nem vagyok egyébként :

együtt annyi kellemetlen, hangos és piszkos emberrel, mint ott egy

fél óra alatt. És mindig megvárakoztatnak, mert a felséges demokrácia nevében elbb jön Kohn ur és Mayer nr, és

elbb

bodoritják ki a suszterem fürtjeit, mint

ahogy rám kerül a sor. Ülj le kislány. A KISASSZONY (leül). A NAGYSÁGOS UR (szifltén).

Az

INAS (odanyújtja a tálat elbb a nagyságos

urnák,

az

udvarias kézmodulattal a

egy

kis-

asszonyhoz utalja).

A

NAGYSÁGOS UR Marci, te elefánt, ennek is vagy az oka. (Vesz a tálból és eszik.) Az inasok gyöngye volnál, de borotválni még mindig nem tudsz. Ha valamikor elmégy tlem, :

te

csak olyan helyre mehetsz, ahol hosszú szakállat

hord a gazda. Vagy mehetsz vissza béresnek

Csetnekre. Mert olyan jó

van a kezednek

A nek

.

.

emlékez

KISASSZONY (meglepetve néz .

.

.

tehetsége

.

fel)

:

A

kezé-

?

A NAGYSÁGOS tudja a kaszát

UR

:

A kezének hát. A keze nem

meg

az ekeszarvát elfelejteni.

Egyszer próbált megborotválni. De ugy dolgozott az arcomon, mintha kapált volna.

411

Mintha kaszát fogott volna, nem borotvát. Magadat hogy borotválod ? Mintha kaszálnál ? Az INAS Az én arcom elbirja azt, nagy:

ságos ur.

A

NAGYSÁGOS UR De az enyém nem. Megmég mehetsz vissza béresnek Cset:

látod

:

nekre.

Az

INAS

Nem megyek

:

nagyságos

nek,

már

én

ur.

A

NAGYSÁGOS UR (jókedven) Olyan bizonyos az ?

Az

INAS

:

Nem mégy ?

Bizonyos.

:

A

NAGYSÁGOS UR bizonyosra, Márton

Az

vissza béres-

Miért veszed ezt olyan

:

?

INAS (korrekt inasállásban

áll,

az asztaltól

pár lépésnyire eltávolodva, a nagyságos ur háta mögött) : Megházasodom, nagyságos ur.

A

NAGYSÁGOS UR (félig hátra fordul) : Mi a Megházasodol ? Mi ütött beléd ? macska ? .

Hogy Az

INAS

nagyságos

A

.

.

jutott ez az eszedbe

?

Találtam egy nekem való lyányt,

:

ur.

KISASSZONY (ijedten

az inasnak,

int

ne

beszéljen tovább).

A lány

Az

A

NAGYSÁGOS UR

:

Áh

!

Gratulálok.

?

INAS

:

Szép,

NAGYSÁGOS UR

:

Jó lány

?

Szép

;

416

Az

A A

INAS

J6.

:

NAGYSÁGOS UR

Derék lány ? KISASSZONY (kétségbeesetten integet).

Az

:

INAS (makacsul, egy

mint aki

biztos

a

elfojtott

mosolylyal,

maga dolgában, mondja tovább)

:

Derék.

A

NAGYSÁGOS UR házhoz ?

:

Hoz egy

Az

kis pénzt

is

a

INAS (nyomatékosan) Hiszem, hogy hoz. NAGYSÁGOS UR Szke ? Barna ? Az INAS Szke. A NAGYSÁGOS UR Kaicsu ? Gömbölyü ? Kivánatos ? Marci, gazember, te értesz hozzá :

A

:

:

!

.

Az

A

.

.

DíAS

Karcsú. Magos. Kivánatos.

:

NAGYSÁGOS UR (visszafotdul az

asztalhoz és

meglátja a kisasszony egy kétségbeesett gesztusát

gyanakodva néz lanul hajol

le

beszél tovább)

:

rá,

a kisasszony azonban

szót-

a tányérjára, erre megnyugodva

Hát

jól

van Marci. Isten áldása

megmondtam, megmondtam. Az INAS Igenis, nagyságos ur, abban bizakodva mertem magamat elhatározni, amit a legyen az uj frigyen. És amit

:

umak tetszett igémi. A NAGYSÁGOS UR (eszik) Jól van MarcL Én megtartom, amit Ígértem. Hát mit akarss A bérletet Vagy házmester akarsz lenni ? nagyságos

:

?

?

..

417

Az INAS Inkább a házmesterséget választanám, ha a nagyságos ur megengedné. Nem vagyok én már az eke mögé való. Azután a jövendbelim is Inkább olyan városi lány. A NAGYSÁGOS UR Jól van Marci. Ezt jobban is szeretem. Legalább megmaradhatsz nálam, :

.

.

.

:

(Eszik.) Te, és kicsoda a te

képen

Az

A a

jövendbehd

volta-

?

INAS (nem tud válaszolni).

KISASSZONY (abbahagyja az

fejét, és rémülten bámul (Hosszú hallgatás).

A NAGYSÁGOS UR jövendbelid ?

:

evést,

felkapja

az inasra).

kicsoda

hát

Te,

a

te

(Hallgatás)

A NAGYSÁGOS UR

:

Ejnye, hát megnémultál

Vagy titokban akarod

tartani

?

Vagy nem

?

tudod, kit akarsz feleségül venni

?

(Hallgatás)

A

NAGYSÁGOS UR (bosszunkodva fordul hátra)

Noooo Az INAS !

.

.

:

.

(Összeszedi

minden

bátorságát, hap-

tákba vágja magát, a sarka összeütdik, elszántan,

mereven, mintha rapporton volna)

:

Nagyságos

ur, jelentem alássan, a kisasszony. (Várja,

hogy

egy pofont kap.)

A

NAGYSÁGOS UR (nem medve bámul rá) : Ki ? Ki Bir6 L&joi

:

01óri&.

üti .

.

.

pofon,

csoda

megder-

?

14

418

Az

INAS (lélegzet nélkül)

:

Jelentem alássan,

a kisasszony.

A

NAGYSÁGOS UR

nem ez ? Az INAS

A Az

Csak

?

Jelentem alássan, igenis Ez. UR Ezt akarod feleségül .

NAGYSÁGOS

venni

A

:

Melyik kisasszony

:

.

.

:

?

INAS

:

Ezt.

Igenis.

NAGYSÁGOS UR (a

akar feleségül venni

A

KISASSZONY

A

NAGYSÁGOS UR

feleségül

kisasszofiyhoz)

Téged

:

?

(int a fejével).

És

:

hozzá akarsz menni

te

?

A KISASSZONY ( szegy enkezve, lehajtott jövel int). A NAGYSÁGOS UR Hát ez gyönyör Hát :

.

.

.

gyönyörüüüüü Ezt fztétek ki, amig lent voltam Ezzel a kedves hirrel akartatok ez

.

.

.

.

.

.

engem fogadni Az INAS (hadar) .

.

.

? :

Igenis,

elhatároztuk, hogy én

úrtól a kisasszony kezét

A a

NAGYSÁGOS UR

kezét

?

Tlem

nagyságos

ur,

mi

megkérem a nagyságos .

.

(felugrik)

kéred

.

:

meg

Megkéred tlem ?

Tlem

kéred

Tlem Te rinócerosz te kéred meg a kezét ? Hát mije vagyok én, hogy tlem kéred meg a kezét ? Talán a pameg

a kezét

?

!

.

.

.

pája? Vagy a mamája? Vagy a gyóntatóatyja ? Vagy mije ? Hát mije vagyok én ?

:

410

Az

INAS (szembe néz a viharral, kissé meg-

rémültén)

nem

Én tudom, hogy

:

tetszik

lenni

.

.

sem

papája,

a

a nagyságos ur

sem a mamája

.

A

NAGYSÁGOS UR (elmosolyodik, Persze, hogy nem. No hát ?

Az INAS

:

De

a nagyságos ur

neki igémi, hogy ha valamikor

dörmög)

meg

tetszett

majd

férjhez

akar menni egy derék, becsületes emberhez, a nagyságos ur tetszik neki szép hozományt adni.

A ur

NAGYSÁGOS UR (utánozza) tetszik ...

szett

.

Az

.

a

nagyságos

A nagyságos umak megtet:

.

INAS

Igenis a nagyságos

:

umak

tetszett...

Ezért bátorkodtam a nagyságos úrtól megkérni.

A NAGYSÁGOS UR És az a derék, becsületes ember persze te vagy. :

Az

INAS

:

En

Igenis.

A

vagyok.

NAGYSÁGOS UR (kicsit dühbe jön) : Igenis ? ? Ezt szépen kigondoltátok. így házilag elintéztek mindent. Neked is én adjam a hozományt. Neki is én adjam a hozományt. Minden a családban maradjon. Az áldást is én adjam rátok.

Te vagy

Az INAS

:

Igenis

.

.

.

.

490

A NAGYSÁGOS UR Igenis ? Te Marci, alapjában véve nem szégyelled te, hogy hozzám jössz asszonyért ? Te híres te Hát hol az a sok asszony, aki bolondul utánad ? Hol az a sok lány, aki telesirja utánad az utcát ? Tlem kell !

!

asszony

Az

?

Másodkézbl

asszony

kell

INAS (elkomorodik)

Ne

:

?

tessék ezt emle-

getni nagyságos ur. Szegény lány volt

Nem

vigyázhatott ugy magára

volna

ismert

.

.

.

igy

•

•

.

.

.

.

.

Ha engem

mikor a nagyságos

akkor,

úrral megismerkedett,

.

is

tudom nem

lett

volna

•

A

NAGYSÁGOS UR Ugy ? Ugy ? önérzetben nincs nálad hiány. Olyan bizonyos vagy ebben ? Az INAS Bizonyos vagyok nagyságos ur Aztán szegény ember vagyok én is. Szegény Ami volt, az elember nem olyan kényes múlt. Csak ezután legyen hséges asszony. Szegény ember megfordítva van ezzel, mint :

:

.

.

.

.

.

.

a nagyurak.

A

NAGYSÁGOS UR

:

Mi

hogy megfordítva ?

az,

Hogy megfordítva ? Az INAS Szegény ember azt kívánja az asszony legyen hséges. Az urak meg borzasztóan vigyáznak rá, nem esett-e a feleségükben :

:

lánykorában semmi hiba Akkor, a mikor Asszonykoruksemmi közük se volt hozzá ban aztán belebújhatnak az ördögbe is .

.

.

.

.

.

.

.

421

A NAGYSÁGOS \m

(nevet).

Az INAS

tessék azt a dolgot emle-

:

Hát ne

nagyságos ur, ha én nem emlegetem. NAGYSÁGOS UR (megnézi az óráját) : Istenfáját hisz nekem mennem kell. (Az inashoz.) Hát jó, nem emlegetem. (A kisasszonyhoz.) Hát hozzá akarsz menni feleségül ?

getni,

A

.

A A A A

.

.

KISASSZONY

Igen.

:

NAGYSÁGOS UR Itt hagysz engem ? KISASSZONY (halkan) : Igen. NAGYSÁGOS UR Hát különb legény Marci, :

:

mint én ? A KISASSZONY (felnéz az inasra, nem felel). A NAGYSÁGOS UR Jobban tetszik neked, mint én ? A KISASSZONY (nem felel). A NAGYSÁGOS ur: Hát mért hagysz itt a :

kedvéért

A

?

KISASSZONY (nagyon halkan)

:

Ö

elvesz

feleségül.

A

NAGYSÁGOS UR (megverten, meghajolva, megadó kézmozdulattal) : Ez olyan érv, amelyre nem tudok válaszolni. Ö elvesz feleségül ... Ez igaz Persze, ha neked mindenszéles,

.

.

.

áron a szent házasság kell

nem

.

.

.

Én

ezzel igazán

szolgálhatok. (Járkál.)

(Hallgatás.)

A

KISASSZONY (félénken)

:

Ne haragudjék

.

.

.

422

A NAGYSÁGOS UR

Nem

:

haragszom. Igazad

A

Ilyenek vagytok mindnyájan.

van.

szent

házasság kell nektek. Igazatok van. Legyetek

egymásé. Szaporodjatok, gyarapodjatok, mint a tenger fövénye .

A

KISASSZONY

.

.

(tiltakozó,

szégyenls kézmoZ'

dulatot tesz).

A NAGYSÁGOS UR Tlem, azt hiszem, ilyen körülmények között csak az áldás van hátra. Es a hozomány. Jó. Az meglesz. De egyet kikötök. :

A A

KISASSZONY És AZ INAS (figyelnek).

NAGYSÁGOS UR Az nem lehet abba nem egyezhetem bele, hogy valakit, aki az enyém volt, tlem egyszeren elraboljanak. Én akarom átengedni. Én át is engedem. De csak holnap. (Az inashoz) : Ma még az enyém. (A kisasszonyhoz.) Ma még az enyém Hozzám jöttél ... Itt vagy vagy. Ide jöttél :

.

.

.

:

.

.

.

Azért jöttél ide, hogy az én lakásomban örültem neked nálam maradj Kellesz nekem Azért jöttél ide, hogy nálam maradj Nem azért, hogy itt házasságot köss .

.

.

.

.

.

.

.

(A

ma még

Az

.

.

.

és családot alapits.

És

.

.

enyém vagy. (Az mennem. Sietnem jövök.

.

.

Hozzám

kell.

.

.

Ma még

Nekem

Egy óra múlva

kisasszonyhoz.) .

jöttél.

óráját nézi.)

el

az

keU

vissza-

Megvársz engem.

!

INAS (összevont homlokkal néz

maga

elé).

.

,

.

423

A KISASSZONY (meg van zavarodva). A NAGYSÁGOS UR Itt nincs habozás. Ettl :

függ minden. Házmesterség. Hozomány. Min-

Ma még

(A kisasszonyhoz) : Te úgyis (Az inashoz, vállatvonva.) : Neked pedig mindegy lehet egy nappal több vagy kevesebb Hát egy hang ellentmondást se. Ennek igy kell lennie. Búcsúzzatok el egymástól. Holnap lehettek menyasszony, vlegény. (A kisasszonyhoz.) : Ma még az enyém vagy. Egy óra múlva itthon vagyok. Megvársz. (Az inashoz.) : Marci, te kikisérsz. Aztán elmehetsz. Vagy lefekhetsz. Azt csinál-

den.

azért

jöttél

.

.

.

\

ide.

.

.

.

hatsz, amit akarsz. Ide

(Veszi a

Kislány

A A

A Te

köd

.

nem

a

jössz be többet.

kabátját.)

így lesz

?

?

NAGYSÁGOS UR INAS

:

így

:

lesz,

így lesz így lesz nagyságos ur. :

Marci

!

!

.

.

?

NAGYSÁGOS UR (kalapban, kabátban). óra

...

A

és

így lesz ? KISASSZONY (félénken)

Az

Egy

kalapját

.

.

!

múlva

itt leszek.

Meg ne

csaljatok

(Megáll. Nézi ket.)

engem

KISASSZONY És AZ INAS

!

(Megy.)

(tiltakozó,

szömyü-

mozdulattal jelelnek.)

A NAGYSÁGOS UR

:

Marci

Meg ne csaljatok engem Az INAS (kikíséri). •

(Ajtócsukás zaja).

!

1

... .

.

Be nem jönni

.

.

.

424

A

(magára

KISASSZONY

gondolkozva

marad,

körülnéz,

a hálószoba

tesz egy-két lépést

felé,

a nyakán kigombolja a ruháját.).

Az

INAS (lábujjhegyen megjelenik az ajtóban.)

A

KISASSZONY

Jaj

:

!

Én vagyok A KISASSZONY Maga Az

INAS

!

:

az

:

megijedtem

Az

INAS

vagyok

A Ha

.

.

.

megy,

Jviliska

.

KISASSZONY

.

.

el

van fogódva.)

nem Marci

.

is

.

.

bejönnie

.

.

.

önkéntelenül halkan

.

már itt ... Mégsem vohia szabad

leszek

KISASSZONY

szabad

Én

Csakhogy nem fogja megtudni. Mire

:

hazajön,

jönnie.

:

.

De nem szabad

:

INAS (izgatott,

beszél.)

De

.

(feléje

a nagyságos ur megtudná

Az

A

.

Istenem ...

?

:

ur,

ha

be-

mondta, hogy nem

.

Az INAS (hadar) : Miért ne vohia szabad ? Vlegénynek ne volna szabad a menyasszonyához jönni? Hát igazság volna ez? Hát mondja, Juliska, igazság volna ez ? A KISASSZONY (meggyzve.) : Az nem volna igazság. Marci ur. (Az inas nagyon is közel ért hozzá. Egy védekez mozdulatot tesz.) Az INAS Ne féljen. Nem bántom. Nem én. Hozzá se nyúlok. Üljön le ide. (A kisasszony Csak elbeszélleül.) Én meg majd ide ülök. :

.

.

.

426

getünk egy odakint

gyen ur

.

ez

.

.

.

A

lenni

.

Hogy

.

INAS

Nem tudtam

.

Hogy maga

.

gondolhatta

is

volna én

idebent

Dehogy

:

A

KISASSZONY

Az

INAS

Én

Nem

:

.

.

INAS

(Gyorsan

is

:

meg ne tudja ... Honnan tudná.

tudja.

hallgatok.

is

szabad akarnám, én

t megcsalni. t megcsalni...

Nagyon jó ember akarnám én t megcsalni

meg

.

.

.

.

.

.

el

.

.

.

De

Pedig .

Az

társaim.

ám

.

.

.

asszonyával. Beszélik

nekem a

De még sok méltóságos

a kegyelmes asszonj^ok. zavarodottan,

A

kar-

is.

de szinte vágy-

Azok is ? Azok leginkább.

KISASSZONY INAS

:

(Hallgatás. Biró Lajos

:

:

Zavarban vannak.) Glória.

Hát

grófnék. (Ez-

gyal nyomul közelebb.)

Az

.

Sok nagyságos asszony nagyon kedves

alatt állandóan,

A

.

Olyan, amelyik a gazdáját meg-

:

az inashoz.

még

.

kisasszony,

:

csalja.

.

nem

a gazdámat

tudja-e

hogy sok inas van ilyen A KISASSZONY Sok ? Olyan, amelyik INAS

,

zavarban van.) Sok asszonyt

beszél,

bolonditottam én

csalnám

.

.

.

Nem

:

.

Nem

:

Jó ember A KISASSZONY

Az

le-

Istenem, csak

:

hallgat.

is

Az

.

is

KISASSZONY

Az Maga

.

gondolhatta ezt a nagyságos Mintha csak a férje volna, olyan butaság .

Hogy

.

.

.

.

kicsit

14a

..

.

420

Az INAS

A

(közelebb rukkol.).

KISASSZONY

Az

INAS

Nem

:

Ne

!

Nem bántom

:

!

!

.

.

.

.

Nem

.

.

én

.

.

Csak a kezét akartam megfogni. Az csak nem

bn. Nem,

A

ugy-e

Az

INAS

?

Az nem Vlegény megfoghatja a

KISASSZONY :

.

.

:

.

asszonya kezét. (Megfogja. Ülnek ben, zavarban vannak.)

Az

INAS (közelebb húzódik.)

A

KISASSZONY

Ne Az !

.

!

.

.

kéz a kéz-

Marci

.

ur

.

.

.

.

INAS

derekát.

A

Csak megölelem.

:

szép karcsú

Hiszen a menyasszonyom. (Nyoma-

hogy az

tékosan.) Ugy-e,

A

Nem

:

;

men}^-

KISASSZONY

No

?

Igen. Az.

:

(Meg akarja csókolni.) A KISASSZONY Nem Ne Az INAS De igen. Hogy én azt a szép piros Kár volna az száját meg ne csókoljam

Az

INAS

:

látja.

.

!

:

.

,

:

.

.

.

Csak egyszer. idért : De csak egyszer. KISASSZONY (védekezik.) A Az INAS Csak egyszer. (Megcsókolja tizszer

elveszett

.

.

.

:

egymásután.)

A

KISASSZONY (megszökik tle) : Nem, Marci nem. szabad. Menjen szépen ki. Én is

ur, ezt

bemegyek, lefekszem álmos is .

.

.

.

.

.

fáradt

is

vagyok

.

.

.

, .

.

427

Az INAS Fáradt ? Almos ? (Gyöngéden ^ Akkor bizony jó lesz lefeküdni Kipihennie magát. (A hálószoba jelé kiséri.) :

.

A

KISASSZONY (az ajtóban)

Marci

Az

:

.

.

Jó éjszakát,

ur.

INAS (hirtelen derékon kapja és egy csók-

záporral árasztja

el).

KISASSZONY (védekezik.) : Ne Nem szaNem szabad megcsalni bad Marci ur

A

!

!

!

megmondta

.

...

szabad megcsalni

Az INAS

A

.

.

De igen

:

.

.

urat nem nem szabad megcsalni ... De igen ... De igen

nagyságos

a .

.

.

.

.

.

.

KISASSZONY (beszökik a hálószobába

.

.

.

.

és ki

akarja csukni az inast.).

Az

INAS (beszoritja az ajtót és utána megy.).

MÁSODIK FEJEZET. A

NAGYSÁGOS UR (a diványon hever

rettázik.

A Az

és cziga-

Kopogtatás.)

NAGYSÁGOS UR

:

Szabad

!

Jó napot kivánok, nagyságos ur A NAGYSÁGOS UR (felugrik.) : Marci, csakhogy itt vagy már. Ma reggel, mikor leüzentem, hogy mihelyt megjössz, azonnal gyertek ide, egyúttal megfogadtam, hogy ha két nap alatt el nem kerülsz, soha többet nem engedlek a szemem elé. Hol a pokolban voltál ilyen sokáig ? INAS

:

!

428

Az INAS Utaztam, nagyságos ur. Az asszony:

Otthon voltam.

sák

.

A

nyal. ..

A

NAGYSÁGOS UR

kel szokásokat

faluban.

Marci,

:

vettél

fel.

Hadd

lás-

mondhatom, el-

Kéthetes nászút

!

—

a nagyapád, aki dohányos volt Csetneken, nem gondolta volna, hogy az unokája nászútra indul majd a feleségével. Hát mire való ez az

elkelség, Marci

Az

INAS

?

Hát nagyságos

:

lehetett az talán,

hogy

ember a NAGYSÁGOS UR

szereti az

mégy

utazni

vele

Te boldogtalan,

A

?

Az ,

Azután

nem

INAS

és

akkor

gyermekeit. Hiszen utón

a habszülte Vénuszt

hetekig

nem

kultúra igy mételyezi

Es megunja az ember, ha

a legkedvesebb asszony

.

csak

örül neki.

feleségét, :

meg a nép egyszer

.

ur,

legyünk már az els

a nagyságos ur szeme eltt.

héten,

A

itt

is

is

kiállhatatlan.

emberi arcot kivüle. Nagyságos ur. Én nem értem ezt a

:

lát

amit mondani tetszik ...

Én nem untam

meg.

A

NAGYSÁGOS UR

Az INAS

A

Nem

:

?

Friss

untad meg

?

:

Szereted

?

Igen.

Hát milyen az asszony, Csinos ? Kedves ? Engedékeny ?

NAGYSÁGOS UR

Marci

Nem

:

én.

NAGYSÁGOS UR

Az INAS

A

:

?

:

429

Az INAS ságos

A

Csak az én gondom már

:

NAGYSÁGOS UR

nem bántottam, Az INAS

nem

illik

A

nagy-

az,

Senki másnak arra nincsen gondja.

ur.

.

.

.

Hiszen

.

Kérdezni csak szabad

Szabadni éppen szabad

:

.

.

No HO no no

:

no.

.

.

.

?

csak

.

NAGYSÁGOS UR

Marci

:

!

Én ugy

látom, te

szemtelen vagy velem.

Az

INAS

:

Ami

az enyém, az az enyém, nagy-

ságos ur.

A

NAGYSÁGOS UR

volt,

Az

A

:

mi a

tiéd,

az az

enyém

Marci.

INAS

:

De most

az enyém. Es ha én

nem

bolygattam, mikor a nagyságos uré volt, a nagyságos ur se bolygassa, mikor az enyém.

A NAGYSÁGOS UR

:

Nem

bolygattad, mikor

enyém volt ? Igazán kegyes vagy. Nagyon köszönöm a nagylelk jóindulatodat. az

Az ur,

egy

INAS Hiába tetszik csúfolódni, nagyságos asszonydolgokban a nagyságos ur is csak férfi,

:

meg én

is

csak egy

férfi

vagyok. Az

asszony pedig csak asszony.

A NAGYSÁGOS

UR

:

Hát nagyon

kérlek, légy

hozzám ezentúl is kegyes jóindulattal, és a barátnimet hagyd meg nekem. Nem volna szép tled és nem illenék az eddigi nagylelkségedhez, ha mindet elhóditanád tlem.

. .

430

Az

INAS

Nagyságos ur kérem, látom, hogy

:

Hát ne tessék már haraakartam én semmi rosszat mondani. De az ember szereti az asszonyt, haragudni

tetszik.

Nem

gudni rám.

az asszonyt

félti

A

.

.

NAGYSÁGOS UR

.

Marci, te teve, hát akartam

:

én bántani az asszonyt

Az

A

INAS

Nem

:

NAGYSÁGOS UR

nem

tetszett.

?

tetszett kérem, de hát

Van

Nem

:

.

.

nekem eszem ágában

is

.

hogy

tetszett. Persze,

a te

asszonyod. Legyetek boldogok egymással. Más

asszony nyal van nekem dolgom.

Az

INAS (bizalmasan)

látogat

A

már

el

:

Talán

NAGYSÁGOS UR

(fievetve)

Marci. Egészen uj uri hölgy. volt

Ma

itt.

uj

a nagyságos úrhoz

jön másodszor.

:

uri

hölgy

uri

hölgy

?

Uj

Még csak

egyszer

Igen uri hölgy.

Nagyon nagyúri hölgy. És nagyon kényes, hölgy. Amikor elször itt volt, majd megszültem, amig fel tudtam öltöztetni. Az INAS Ejnye Hát olyan ruhában jön !

:

ide?

A

NAGYSÁGOS UR

Olyanban. Hallottál már

:

A helyett, hogy a legegyszerbb és legsimább ruháját venné fel, Talán engem akar elnagy toalettet ölt Mintha én a ruhát nézném kábitani ilyet?

Ez

a marotteja.

.

.

,

.

.

.

Voltaképpen rossz

Ízlésre

is

!

.

.

vall a dolog

.

.

431

És én megszülök attól a sok csipkétl, kattl Mikor legutóbb itt volt, elhatároztuk, hogy egy nagyon megbízható komornát szerzünk be tetszik mondani. Az INAS Komornát ? pocstól,

.

.

.

.

.

Hogy

A

.

—

:

az segítene

?

NAGYSÁGOS UR

:

Hogy

fésülködésnél,

felöltözésnél,

az segítene neki a

tudom

is

én

még

minél. Ezért vártalak olyan nehezen.

Az

INAS (barátságtalanul)

akarni

A

.

.

NAGYSÁGOS UR

séged legyen

Az

A

Azt akarom, hogy a

:

INAS (meghökken) :

fel,

fele-

:

A

feleségem

?

Igen.

INAS (vakargatja a

A NAGYSÁGOS Hívd

Azt tetszik talán

itt.

NAGYSÁGOS UR

Az

:

.

fejét).

Hát mit gondolkozol ezen ? megmondjuk neki, mi lesz a teenUR

:

dje, a te szobádban leül és szépen megvárja, Tudod, én hálás vagyok az míg hívják .

.

.

ilyen szolgálatokért.

Az INAS

:

az asszonyt.

Tudom, nagyságos ur. Hivom is Én majd vele leszek hátul, a kis

szobában,

A

meg vagy teszi nem rülve. A barátnm soha többet be ide a lábát, ha megtudja, hogy még egy férfi van itt a lakásban. Furcsa de csak nkben NAGYSÁGOS UR

:

Marcí, te víziló,

:

.

.

iSS

Egy megbízható komoma

bizik.

—

Inasra

ezúttal legalább,

érthetetlen

—

takarodnod

kell a pokolba.

Az

nincs

neki.

Neked tehát

szüksége.

INAS (vakargatja a

A

kell

nem éppen

és ez

fejét)

NAGYSÁGOS UR Mit gondolkozol ? Küldd az asszonyt. Te meg eredj a dolgod után. Menj :

házmesterkedni, Marci.

Az

INAS (savanyu arccal rágja a bajuszát).

A

NAGYSÁGOS UR

pofát

Hát mitl

?

Az

INAS

:

Mit vágsz ilyen savanyu

:

félsz

?

Félts jószág az asszony, nagy-

ságos ur.

A

NAGYSÁGOS UR

tlem Az

A Te

!

.

.

katona

Az

félted

?

Csak nem

félted?

INAS

De bizony

:

NAGYSÁGOS UR .

Tlem

:

a nagyságos úrtól.

ó, Marci, te bivaly Hiszen te Mit mondjak neked ? .

:

.

voltál.

INAS

A

:

.

.

.

Mi voltál?

Cugszfirer a hetes huszároknál.

Hát cugszfirer, maga NAGYSÁGOS UR barom, azt hiszi, én is barom vagyok, hogy két fronton harcoljak, amikor éppen elég feladat, elég szép feladat nekem, hogy egy fronton gyzzek. Majd bolond leszek, jobbra is egy ellenséget keresni, mikor a puskaporomra szükségem van balfelé ?

Az

:

INAS

(gondolkozik, habozik,

azután

fel-

433

derül

az arca,

boldogan)

összeüti

a

katonásan,

bokáját,

értem, nagyságos ur.

Igenis,

:

Pa-

rancsára.

A

NAGYSÁGOS UR No, ha érted, akkor szedd És küldd magad helyett az aszszonyt. (Az óráját nézi.) Siess. Az én vendégem nemsokára itt lesz. Az INAS Itt van az asszony, nagyságos ur. A NAGYSÁGOS UR Itt ? Hol ? Az INAS Itt az elszobában. (Kiszól.) Gyere :

a sátorfádat.

:

:

:

csak be, Juliska.

A

NAGYSÁGOS UR ó te gazfickó. Az ASSZONY (beperdül, menyecskésen van öltözve,

:

vidámabb, nyelvesebb, bátrabb, mint

fel-

öt

Jó napot kivánok, nagyságos ur. vagy A NAGYSÁGOS UR Jónapot, kislány vagy asszonyság vagy Juliska asszony tiszteljelek nem tudom, hogyan hogyan héttel ezeltt)

:

:

.

.

.

.

.

.

tiszteljem

.

.

.

.

.

.

.

.

.

Az ASSZONY Ahogy a nagyságos umak tetAz a fontos csak, hogy irántunk való jó:

szik.

is megrizze. Azért jöttünk mert lent megkaptuk az üzenetet, de azért is eljöttünk, hogy eddigi sok jóságát hálás szivvel megköszönjük. A NAGYSÁGOS UR Marci te, felvágattad ennek a nyelvét, hogy ugy pereg ? Mindig ennyit beszél ez mostanában ?

indulatát ezentúl el,

:

,

434

Az INAS

Amióta a feleségem, azóta mindig

:

ennyit.

A

NAGYSÁGOS UR A szent házasság A szent házasság csudatév hatása. Azeltt mélabús volt és csendesen turbékolt, mint egy gerlice És nem sokallod ? :

!

.

Az

A

INAS

Nem

:

St

én.

.

szeretem.

Ezt nevezem mintaférjnek. Hát Marci, férjek gyöngye, hordd el magad. Sürgsen takarodj, mert szivem királynéja még itt talál és akkor baj lesz. Menj házmester-

NAGYSÁGOS UR

i

kedni, Marci.

Az

INAS

Mondanám

:

el

talán az asszonynak,

mit kell cselekednie.

A

NAGYSÁGOS UR

elmondom én

Majd megérti

:

neki. Marci takarodj.

mesterkedni. (Az ajtó

azt.

Majd

Menj ház-

felé tolja.)

Az

INAS (gyanakodva) : Nagyságos ur NAGYSÁGOS UR Mit ? Az INAS Csakugyan ön az az uri hölgy ? A NAGYSÁGOS UR Marci, hát nem hiszel I

A

.

.

.

:

:

j

\

nekem ? Az INAS Nagyságos az apámnak sem :

.

.

ur,

asszony dolgokban

.

A NAGYSÁGOS UR Marci, hát férfiúi becsületszavamat adom rá, hogy jön. Az INAS (megnyugodva) Akkor jó. Akkor elmegyek. (Az asszonyhoz) : Juliska, helyén le:

:

4:^6

(Az

gyen az eszed. jatok

A

ajtónál)

Meg ne

csal-

a pokolba.

Még

!

NAGYSÁGOS UR

már

Eredj

:

az ajtóban találkozol vele tón

:

;

kimegy

utána

;

.

.

.

(Kitolja az aj-

ajtócsukás

ajtónyitás,

zaja.)

Az ASSZONY

(körülnéz, megnézegeti, változott-e

valami a szobában, azután

leül.)

A NAGYSÁGOS UR (visszajön, meglepetve néz Kérem, legyen szerencsém Ah rá) :

:

.

.

.

.

.

.

Mintha otthon lenne. Az ASSZONY (mosolyogva) : Leültem egy kicsit. Elfáradtam kint az álldogálásban. Ugy is mindjárt megyek. Nem kell rám haragudni, hogy leültem egy kicsit. Sokat ültem én itt azeltt A NAGYSÁGOS UR Hát nem volna jobb most is itt ülni, mint odalent Marcinál a házmestertessék helyet

.

.

foglalni.

.

:

lakásban

?

Az ASSZONY Nem bizony. Ott én vagyok az itt úgysem ültem volna már ur. Azután meg :

:

sokáig.

A

NAGYSÁGOS UR Miért ? Az ASSZONY Megunt volna. Elküldött volna. A NAGYSÁGOS UR Én meguntalak volna ? :

:

:

Én? Az ASSZONY meg is unt.

:

Már kezdett

is

megunni. Már

436

A

NAGYSÁGOS UR

ban

Tudod, mit mondok

:

nekem most, mint

tetszel

job-

:

valaha.

Az ASSZONY Mert öt hét óta nem látott. És mert most már a másé vagyok. A NAGYSÁGOS UR (közeledik feléje) Hm Az :

!

:

igaz lehet

!

(Hirtelen megáll.) Igaz

nem

te kislány,

is,

tudod még, minek tartottalak itt. Nézd errl van itt szó. Én kapok most egy látogatót. Egy nagyon finom és kényes dámát, aki egy darabig itt fog idzni nálam és akinek azután szüksége van egy ügyes nre. szóval, Egy ügyes nre, aki segitsen neki a hiszen tudod hát nem aki segitsen neki hiszen te

is

:

.

.

érted

.

.

.

.

.

.

.

.

.

(az asszony ártatlan arcot vág) ejnye

.

rendbehozásában Én nem tudok neki segiteni, belerülök a sok kapocsba, tbe ... És amig a frizura készen van Utálatos dolog alapjában véve, nagy toaletteben látogatásokat tenni ... És az a frizura Neked nem volt szükséged segit.

.

hát

.

!

.

!

.

.

a

toalettje

.

.

.

.

.

.

.

.

.

? Te nem féltetted a frizuSzép mi ? A te hajad kibomolhatott Becsületszavamra, volt, mikor kibomlott szamár is vagyok, Igazán szép volt várom ezt az elkel és olyan nagyon hogy Mikor itt vagy te finom látogatást

ségre, soha, ugy-e

rádat,

.

.

.

.

.

.

.

Voltaképpen, sza

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

csak az az egy dolog tart visz-

437

Az ASSZONY

Hoi?y két fronton

:

nem

harcol

okos ember.

A

NAGYSÁGOS UR (elámulva)

kigyó.

még niát

Hallgatóztál

?

Miért

Ooooh

:

engedted,

egyszer elmondjam neked az egész

Te hogy !

litá-

?

Az ASSZONY

Mert

:

még

Kiváncsi vagyok

hallani.

egyszer

rá, ki jár

A NAGYSÁGOS UR (odamegy karfájára, megfogja a kezét)

:

akartam most ide.

hozzá, ráül a szék

Hát Istenem

,

.

.

egy asszony Az ASSZONY (ráüt a kezére, azután felkel és És egy másik székbe ül) : Hozzányúlni tilos. milyen asszony ? A NAGYSÁGOS UR (utánamegy) : Hát egy .

.

.

—

asszony.

Az ASSZONY

(tovább vonul elle)

A

:

Uri asszony.

NAGYSÁGOS UR Persze, hogy uri asszony. Többnyire uri asszonyok csinálnak ilyen dol:

gokat.

Az ASSZONY Elkel

? Gazdag ? NAGYSÁGOS UR (folyton támadva) : Nagyon elkel. Nagyon gazdag. Többnyire az elkel és gazdag asszonyok szórakoznak igy a szabad :

A

idejükben.

Az ASSZONY (állandóan

A

NAGYSÁGOS UR

olyan

relatív

:

Szép

fogalom.

?

védekezve)

:

Szép

?

Istenem, a szépség

Ha

örömet

szerzek

418

neked vele, hát szép. Te jobban tetszel most nekem. Az ASSZONY Soká udvarolt neki ? A NAGYSÁGOS UR Ki ? Az ASSZONY Maga. A NAGYSÁGOS UR ö elég rövid ideig udvarolt nekem. Azután megadtam magamat. Az ASSZONY És csak egyszer volt még itt ? A NAGYSÁGOS UR Még csak egyszer. Ma jön másodszor. Ez bizonyos. Minden egyéb bizony:

:

:

:

:

i

talan.

Az ASSZONY

:

Nem

A

örül neki

?

NAGYSÁGOS UR Nem érek rá. El vagyok foglalva azzal, hogy te itt vagy. Ennek örüTe még sokkal szebb lettél, mint lök. Te voltál. Megpirosodtál. Meggömbölyödtél. A mire szemed huncut és csillog. Mond meg :

!

.

.

.

:

gondolsz

?

Mond meg

mit nevetsz

:

Az ASSZONY Arra gondolok, hogy :

akit vár, jönne-e vájjon, ha

most

?

az a hölgy, látná.

NAGYSÁGOS UR Bánom is én. A kerek földön ebben a percben az egyetlen gondom te

A

:

No kislány engedj meg akarlak csókolni Az ASSZONY Nem szabad. vagy.

.

.

.

.

.

.

.

.

gyere ide

.

,

.

.

:

A

NAGYSÁGOS UR

:

Nem szabad ? Nekem nem

szabad ? Senkinek nincs rá több joga, mint nekem.

439

Az ASSZONY

:

Most már nincs.

A NAGYSÁGOS UR kislány

.

.

.

Nézd

.

No

Miiidig van.

:

.

gyere

ide,

jusson eszedbe, hányszor

.

ebben a szobában Es itt másik szobában Nézd, minden olyan, mintha rád várna No gyere, kislány Az ASSZONY Nem. Nem szabad. A NAGYSÁGOS UR De igen. Szent Isten, olyan régen voltál már itt nálam. Mikor ? öt hete utoljára ? Ugy-e akkor voltál itt ? Az ASSZONY Igen. A NAGYSÁGOS UR Emlékszel még rá ? Akkor búcsúztam tled. De szép volt. Emlékvoltál itt nálam,

.

a

,

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

:

:

:

:

szel rá

?

Az ASSZONY

(elfordított fejjel)

A NAGYSÁGOS UR De szép volt :

Igen.

:

.

Akkor még egészen az enyém

.

.

Kislány

Akkor

voltál.

még csak az enyém. Senki másé. Igen ? Az ASSZONY (egészen elfordított fejjel) : Igen. A NAGYSÁGOS UR Csak az enyém voltál Hát gondolj vissza arra a búcsúzásra ... És :

.

gondolj vissza arra a sok órára, amit

itt

.

,

töl-

töttél Kislány meg akarom csókolni a nyakadat ... a hajad kis fürtjei alatt meg .

.

.

.

akarom csókolni a szádat

.

.

.

.

.

(megcsókolja az

asszonyt.)

Az ASSZONY

A

:

(védekezik, azután nevetni kezd.)

NAGYSÁGOS UR

:

Mit nevetsz

?

.

440

Az ASSZONY nevetek

minden

.

.

.

.

.

.

(a nevetése kissé izgatott) : Azon hiábavalóság hogy ez úgyis Nemsokára jön a vendége .

.

.

.

.

.

A NAGYSÁGOS UR Bánom is én a vendégemet. Én veled tördöm csak. Az ASSZONY Hát vele mit csinál ? A NAGYSÁGOS UR Tudom is én ... Be se Ha akarod, be se eresztem. eresztem Az ASSZONY Azt nem fogja megtenni. :

:

:

.

.

.

:

A

NAGYSÁGOS UR

akarlak

.

.

.

Megteszem én

:

megcsókolni

Az

akarja csókolni.

.

.

.

.

.

Téged

meg

(Átkarolja,

.

asszony védekezik.)

Éles csenget tyüszó.

A NAGYSÁGOS UR ÉS AZ ASSZONY (megállnak, egymásra néznek.)

A

NAGYSÁGOS UR (átkarolva

halkan, gyorsan)

nem nod

eresztem be ...

Itt

foglalnod

.

:

Uj

.

.

.

Csak neked

a helye ...

Az ASSZONY

kell

.

tartja az asszonyt,

Kis lány ... ha akarod

:

Rá

várt

.

kell .

.

.

,

akar-

Csak

el

.

habozva néz rá.)

(felindultan,

csengettyüszó.

Ers,

haragos,

türel-

metlen.

A

NAGYSÁGOS UR Kislány, mondd gyorsan, hogy akarod-e. Most még beereszthetem. Mondd vagy akarsz-e a beereszszem-e gyorsan :

.

.

.

.

helyére jönni

.

.

,

Mondd

.

.

gyorsan,

nem

lehet

441

már

várni

.

.

Nem

.

várathatom

Mondd, beereszszem ? Az ASSZONY (nagyon halkan, hegve)

A

tovább

.

gyorsan,

.

.

li-

Ne.

:

NAGYSÁGOS

UR

(diadalmasan magához

:

szoritja, megcsókolja.)

(Még egy hosszú, haragos, megsértett csengetés.)

A

NAGYSÁGOS UR ÉS AZ ASSZONY

figyelemmel

(feSZÜlt

:

még egy

figyelnek rá, aztán

ideig

izgatottan hallgatóznak. Teljes csend.)

A

NAGYSÁGOS UR (halkan)

Az ASSZONY

(kissé ijedten)

Eknent.

:

Igen

:

.

.

.

A

NAGYSÁGOS UR (vidámabban) : De te itt maradtál. És ez a fontos. Ö nem jön többet. Nem baj. Csak te jöjj Csak te jöjj Csak te jöjj Az ASSZONY Nem Nem Mit akar ? A NAGYSÁGOS UR (átkarolja) : Gyere. Az ASSZONY Nem Nem Nem .

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

:

.

:

Nem ... A NAGYSÁGOS

.

.

.

.

.

UR

:

.

Mit

.

.

.

.

.

.

nem ?

Az ASSZONY Nem szabad megcsalni ... Az uramat Nem szabad megcsalni A NAGYSÁGOS UR De igen ... De igen :

.

.

.

.

:

De

igen

.

.

.

!

.

.

.

.

.

TARTALOM Oldaj

Glória

A

japán

3

24

Paris

30

Augusztus Stanci

45 52

Az

ifjúság

63

felelsség

70

A

Egy házasság Egy bátor leány

A

szerelem

81

92 99

Az álom.. Képek

119

Boldizsárék

131

Az örökség

142

114

Mici

151

Szabadulás

172

Juliette

178

Halálos küzdelem

188

A

Zsuzsó

1 96 210 220

A vendég

227

A

241

becsület

Százhatvankét centiméter

vallás

444 Oldal

A szív A hódítás A hal A professzor

247

253 260

Flirt

266 276

Szakítás

283

Az arckép

293

Remény

300

Semmiség

307

Férfi

ítélkezés

319 324 329 339

Vasúton Jenöke

347 362

A láz Gyóg^dtó halál

375 384

A

400

Az ezredesné Az ifjabbik Kom

szent házasság

4

//

^

^ DO NOT REMOVE CARDS OR SLIPS FROM THIS POCKET PLEASE

{

UNIVERSITY OF

BRIEF 0014288

TORONTO

LIBRARY

<:==

i