Két szőke nő beszélget. - Képzeld idén a karácsony pont pénteki napra esik! - De remélem nem 13-ára... Pistike áthívja a barátját a szomszédból. Már egy ideje játszanak, amikor megkérdezi a kis vendég Pistikétől: - Te, mi ez a nagy kiabálás a másik szobában? - Ja, nem érdekes, csak az apám próbálja megértetni anyámmal a házi feladatomat. A skót kisfiú megkérdezi az apjától: - Apa, mi lesz karácsonykor a fa alatt? - Parketta, kisfiam.
- Mit mond az egyetemista november elsején? - De jó! Karácsonyig már csak kettőt alszunk! - Pistike, tudsz mondani olyan élőlényt, ami tavasszal ébred föl téli álmából? - Igen. A fagylaltos. Két rendőr elmegy az erdőbe, hogy karácsonyfát vágjanak maguknak. A térdig érő hóban gázolva órák hosszat keresik a megfelelő fenyőfát, de nem találják. A nap lenyugszik, feltámad a jeges szél, a távolban felvonyít valami állat. Az egyik rendőr odafordul a másikhoz: - Na, ebből nekem elegem van! A legközelebbi fát kivágjuk, akár fel van díszítve, akár nincs!
Sziasztok! Mi újság? Feltartóztathatatlanul közeledik a karácsony, a szilveszteri bulizás és természetesen mindezek pompás kerete, a várva várt téli szünet. Ennek tudatában mégiscsak könnyebb lesz átvészelni a szombati tanítási napot (immár sokadszor az idén). Előttünk áll tehát a szünet, a pihenés és az ünneplés, és talán nem is jut már eszünkbe, hogy milyen sok minden történt velünk az elmúlt hetekben. Pedig az év vége az ünneplés mellett a számvetés időszaka is. Ennek jegyében mi is felelevenítünk néhány szép
eseményt az elmúlt hetekből. Felhívjuk például a figyelmet a korizás örömeire, és természetesen felidézzük a szalagavató legszebb pillanatait is. Emellett olvashattok lapunkban a költészetről és a matematikáról (szeretet suliújságunk lelkes híve annak, hogy harmóniát teremtsen a meleg humanizmus és a hideg racionalizmus között). Folytatjuk a csángókról szóló cikksorozatunkat, és természetesen a már jól ismert rovatokat is megtalálhatod jelen számunkban. Nos, nincs más hátra, mint hogy jó olvasást és persze szép karácsonyt, vidám szilvesztert és üdítő pihenést kívánjak Nektek! zé
Karácsony Advent Advent első vasárnapjával megkezdődik az egyházi év, a karácsonyi ünnepkör, a megtestesülés misztériumának bevezetése. A magyar nyelv Úrjövetnek is nevezi ezt az időt. Történelmileg jellemző rá, hogy az advent is csak azután keletkezett, amikor az egyházban az 5. századtól kezdve általánossá lett a karácsony megünneplése.
Teljes az örömünk, hiszen gyermek született nekünk… Gyermek, akinek születését a betlehemi csillag jelezte, és az angyalok vitték hírül a környéken nyájaikat legeltető pásztoroknak, hogy megszületett a Megváltó. Megvalósult a csoda, kézzelfogható közelségbe került mindaz, amire várakoztunk, minden, ami után vágyakoztunk. Kétezer éve a decemberi éjszakán erre a csodára emlékezik a keresztény világ. Ilyenkor a családokban melegebbek lesznek a szívek, szeretetteljesebbek a szavak, türelmesebbek a gesztusok, s a kisgyermekek kipirult arcú izgalma átragad a szülőkre és nagyszülőkre is.
Mikulás járt nálunk A mi iskolánkba igazán jó gyerekek járhatnak. Erre a következtetésre akkor jutottam, mikor december 5-én reggel 7 óra 12 perckor a bejáratnál szembetalálkoztam a Mikulással. Először azt hittem, hogy káprázik a szemem, de a mellékelt fotók is bizonyítják, hogy nem álmodtam a nagy találkozást.
VII. Gergely pápa szabályozta azt oly módon, hogy négy vasárnapon, a karácsonyt megelőző négy hétben határozta meg az adventi időszakot. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy Szent András apostol ünnepéhez (november 30-hoz) legközelebb eső vasárnap az advent első vasárnapja. Ekkor a templomokban és a vallásos családokban meggyújtják az adventi koszorú első gyertyáját. Az ünnepek sorában – kétségtelenül – a karácsony a legbensőségesebb, legcsaládiasabb ünnep. Nem véletlen, hogy a művészeteknek: a zenének, irodalomnak, képzőművészetnek egyik ihletője karácsony misztériuma. Az irodalom különleges érzékenységgel énekli az angyali üdvözletet csakúgy, mint karácsony éjszakájának csodáját: József aggódó buzgólkodását, Mária könnyes örömét, a pásztorok naív jámborságát, a napkeleti bölcsek illő ajándékait. Nem mindenki tudja, hogy az adventi időben a hajnali misék, a roraték különleges hangulatot kölcsönöznek a decemberi virradatoknak. (A rorate: a mise kezdőszava: harmatozzatok.)
Megértőbbek, elnézőbbek leszünk tágabb környezetünkben is, most sikerül szeretnünk azokat is, akiket egyébként gyűlölettel emlegetünk. Béke lesz a háborúzók között, s ha csak napokra is, elhallgatnak a fegyverek. Megszületett, aki után a föld epedett.
A kis Fermat-tétel egy számelméleti tétel, mely a maradékok elméletében alapvető fontosságú.
A kis Fermat-tétel tétel szerint bármely p prímszámra teljesül
esetén, hogy
A tékozló fiú története – a nagyobb testvér szemszögéből
. Azaz ap egész számot p-vel osztva a a maradék
Új rovatunkban a Ti fogalmazásaitokból szemezgetünk (persze szigorúan szerzői jóváhagyással ;)
Gyakrabban a következő alakban szokás kimondani: ha p prímszám és prím, akkor: (relatív prím: legnagyobb közös osztójuk az 1)
relatív
. Itt a-val egyszerűsítettünk. A tétel nemcsak a matematikában, hanem annak alkalmazásaiban is fontos, mert egyik alapja a Fermatprímtesztnek, aminek szerepe van például az egyik legmodernebb rejtjelezési módszerben, az RSAeljárásban. A tétel megfordítása: Ha a, p relatív prímek és ap -t p-vel osztva a a maradék akkor p prímszám. Sajnos a tétel megfordítása nem igaz, ezért ez nem alkalmazható prímtesztnek (Az eredeti tétel egy bizonyos valószínűséggel szűri meg a prímszámokat). Ha igaz lenne, akkor egy nagy prímszámról egyből el tudnánk dönteni, hogy tényleg prím-e. Egyelőre ennyit a fejtágításról. Kis Misi 11.A
Leginkább elfutottam volna apám elől, de tudtam, hogy meg kell tennem… Apám jelenléte megnyugtatott egy kicsit. Elmondta, hogy a tesómnak is tartott fejmosást, úgyhogy most én következem.
Mikor a (…) tesóm megjött, legszívesebben laposra vertem volna a képét. Óriási harag dúlt bennem ezekben a pillanatokban, de megnyugtatott az, hogy nem tudtam elképzelni, hogy az apám fejmosást ne tartson neki, vagy jól meg ne verje. Amikor azonban az apám hihetetlen örömmel fogadta … Hát, csak a sok…jutott eszembe! Ezután hatalmas bulit csaptak az én, ismétlem: az ÉÉÉÉÉN malacomból…hát megszakadt a szívem. Az irigységtől. És tudtam, hogy ez nem jó, de a lakoma után szinte rátörtem apámra, hogy tehette ezt velem.Velem, aki annyit dolgozott, segített neki, egyszer el nem hagyta…és ez történik! Az apám a haragom ellenére teljesen nyugodt volt, és elmagyarázta, hogy mi a szitu. De mi? Nem értettem. Ekkor fogtam a szomszéd lányt (akit már amúgy is kinéztem magamnak), és elmentem vele a falu leghíresebb diszkójába. Hancúroztunk, meg minden! Pia, nők … meg minden! Szóval pótoltam azt a bulit, amit elszalasztottam a testvérem miatt. Megismertem egy lányt, akinek a házában aludtam több napig, míg kilábaltam a másnaposságból. Most éreztem meg, hogy ugyanolyan vagyok, mint a testvérem, csak éppen okosabb, szorgosabb, jóképűbb és szerényebb. De akkor nem tudtam már mit csinálni, nem volt kedvem bulizni (ami nálam nagy szó), pedig volt egészen sok női jelentkező, de én csak az apámra meg a testvéremre tudtam gondolni. Lelkiismeretemnek tesz jót, ha visszamegyek, példát veszek a tékozló fiúról, és bocsánatot kérek tőlük – gondoltam. Abban a pillanatban, amikor hazaértem, elképzelhetetlen félelem fogott el.
Sorolta: Ne hagyj el többet…, hálátlan vagy…, irigy vagy és féltékeny…bla, bla, bla. Amit már amúgy is tudtam. Végül átöleltem. A tesóm pedig az alatt az 5 nap alatt háromszor annyi ökröt, tököt, burgonyát és élelmet készített, mint amennyit én termeltem egy hónap alatt. Ezután kibékültem vele, és megettük azt a hatalma tököt, amit nekem ajándékozott. Akkora tök volt, mint a ház. Most pedig már együtt megyünk jobbnál jobb helyekre. Vele végre van minden szombat este láz. Ami pedig ennél is fontosabb: annyi (malacot, ökröt, burgonyát…stb.) élelmet dolgozunk ki, mint az egész falu együttvéve, és mára mi vagyunk a Biblia történetének egyik leggazdagabb családja.
HAPPY END R.D. 8.A
Jégdiscóban voltunk
Karácsonyvárás
Osztályunk, a 8.A egész iskolát érintő programot szervezett Szegedre. Az ottani jégpálya minden pénteken 20.00-tól 22.00-ig jégdiscóvá alakul át. Ezt próbáltuk ki nagy lelkesedéssel november 21-én. Senkinek nem volt félni valója, mert a kezdők is igen jól boldogultak. Az eséseket ugyan nem sikerült mindenkinek elkerülnie, de aki balesetet szenvedett, együtt mulatott a többiekkel balszerencséjén.
Osztálytársaimmal (7.B) együtt már nagy izgalommal várjuk a karácsonyt és a téli szünetet. Hogy egy kicsit gyorsabban teljenek a napok mi kis karácsonyi műsorral készülünk az ünnepre. A műsor az osztályfőnökünk ötlete volt, mi pedig lelkesen támogattuk. Eredetileg csak egy rövid kis színdarabot terveztünk, de mivel mindenki nagyon szeretett volna szerepelni, előadásunk szép hosszúra nyúlt. Van benne vidám jelenet, mese, vers – még egy pici éneklés is. Már „vendégszerepelni” is voltunk vele. A Sorsok Alapítvány vezetője, Stefanidesz Anna megkért minket, hogy látogassunk el a Baptista Szeretetotthonba, s mutassuk be az ott élő idős embereknek kis műsorunkat. Az otthon lakói nagy szeretettel fogadtak minket, s látszott, hogy tényleg örülnek nekünk. Mi is örültünk, mert örömet szerezhettünk ( s azért is, mert az előadás tanítási időben zajlott ;) Anna néni meghívására vasárnap a Sorsok Alapítvány karácsonyi ünnepségén is részt vettünk.
Sokkal élvezetesebb és vidámabb volt úgy korcsolyázni, hogy közben szólt a zene. A DJ nagyon aranyos volt, még számokat is kérhettünk. A buli végére a korcsolyapálya fényképésze is megérkezett, és a bátrabbakat megörökítette. A fotók a jégpálya honlapján megtekinthetők Korcsolyázás közben kiváló lehetőség adódik az ismerkedésre is. A jégdisco nagyon jó szórakozás, mi csak dicsérni és ajánlani tudjuk mindenkinek. Stella és Fanni 8.A
Még egy – igazi DÍSZ – előadást is tervezünk. Pénteken szeretnénk megörvendeztetni szüleinket és tanárainkat is a produkciónkkal. -qqq-
Az ember tüzet rakott a kemencében, s egyszeriben meleg lett tőle a kicsi ház, s míg egy sápadtra éhezett asszony s egy didergő kisfiú odahúzódtak a tűz mellé melegedni, az angyal meggyújtott egy gyertyát az ember szívében, mert jóságot talált abban. “Édesanyám, éhes vagyok.” - nyöszörögte a gyermek, s az asszony benyúlt a rongyai közé, elővett egy darab száraz kenyeret, letörte az egyik sarkát, s odanyújtotta a gyermeknek. “Miért nem eszed meg magad a többit? kérdezte az angyal. - Hiszen magad is olyan éhes vagy, hogy maholnap meghalsz.” “Az nem baj, ha én meghalok - felelte az asszony - csak legyen mit egyék a kicsi fiam.” S az angyal ott nyomban meggyújtotta a második gyertyát is, és odahelyezte az asszony szívébe. A gyermek leharapott egy kis darabot a kenyér sarkából, aztán megszólalt: “Édesanyám, elhozhatom két kis játszótársamat a szomszédból? Ők is éhesek, s nincs tűz a házukban. Megosztanám velük ezt a kis kenyeret ,meg a helyet a tűznél!” Az angyal pedig meggyújtotta a harmadik gyertyát is, és odaadta a kisfiúnak, aki boldogan szaladt ki a gyertyával a sötét éjszakába, hogy fénye mellett odavezesse kis társait a tűzhöz és a kenyérhez. S pontosan ekkor érkezett el az utolsó előtti nap, és az Úristen alánézett a földre, s a nagynagy sötétségben meglátott három kis pislákoló gyertyalángot. És úgy megörvendett annak, hogy az angyal mégis talált jóságot a földön, ha nem is többet, csak hármat, hogy azon nyomban megszüntette a sötétséget, visszaparancsolta a napot az égre, s megkegyelmezett az emberi világnak. S azóta minden esztendőnek a vége felé az Úristen emlékeztetni akarja az embereket arra, hogy a gonoszság útja hova vezet, s ezért ősszel a napok rövidülni kezdenek, a sötétség minden este korábban szakad alá, és minden reggel későbben távozik, hideg támad, és befagynak a vizek, s a sötétség uralma lassan elkezdi megfojtani a világot. Mi emberek pedig megijedünk, s eszünkbe jut mindaz a sok rossz, amit elkövettünk az esztendő alatt, és amikor eljön a legrövidebb nap,
és a Világosság angyala alászáll közénk jóságotkeresni, egyszerre mind meggyújtjuk a karácsonyfák gyertyáit, hogy az Úristen ha alátekint, fényt lásson a földön, s megbocsássa a bennünk levő jó miatt a bennünk levő rosszat. - Ez a karácsony igazi meséje - fejezte be nagyapánk ott a kandalló mellett azon a régirégi karácsonyestén -,én pedig azért mondottam el nektek, hogy megjegyezzétek jól, és emlékezzetek reá.
Mert ez a mi emberi világunk újra építeni kezdi a Bábel tornyát, melyben egyik ember nem értheti meg a másikat, s jönni fog hamarosan az irigység is, a rosszindulat, meg a gonoszság, melyek miatt az Úristen újra pusztulásra ítéli majd az embert. S ha a nyomorúság és a nagy sötétség rátok szakad majd, akarom, hogy emlékezzetek: csak a szívetekben égő gyertya menthet meg egyedül a pusztulástól.
Moldvából jelentjük Lassan egy hónap is eltelt azóta, hogy jelentkeztem Szóval ez elmúlt egy hónap esemény dús volt, ahogy szokott, talán eseménydúsabb is a kelleténél… A sedincát követő héten orvosi vizsgálat volt a kicsiknek, ovitól ötödikig. Ortopédusok jöttek Ungáriából. Úgy volt, hogy 1órára itt lesznek, ezért mi déltől kezdve boldog boldogtalant az adott korosztályból betereltünk, nehogy szégyenben maradjunk. Úgyhogy voltak teljesen idegen rémült arcok, akik azt se tudták, hogy mi van. Persze az orvosok nem értek ide egyre. Az udvar kapacitása egészséges esetben 15 gyerek, és volt vagy negyven, akik módszeresen nekiálltak szétszedni az udvart is, meg a házat is, volt aki csak azért jött be, mert látta, hogy banzáj van, és mire az orvosok megjöttek, addigra elmentek, mert tőlük féltek. Elterjedt a rémhír, hogy injekciót fognak kapni. Ezért sokan nem mertek jönni, másodikos Celi például belökte a kapun Leot, a kistesóját, és hazament. Na szóval sokan voltunk, és nem bírtunk velük, úgyhogy, vagy 5x telefonáltunk rájuk, hogy mikor jönnek már, mert már az utolsókat rúgjuk. Aztán találtak sok lúdtalpasat, gerincferdülésest, és volt egy komolyabb eset is, Carmen, akitől meg kéne szereznünk az eddigi orvosi leleteit, de nincsenek itthon a szülei, a nagymamája meg a helyi boszorkány, úgyhogy kényes az ügy. De holnap elmegyünk hozzájuk, mert a leányka nem érti, hogy mi van, el kell magyarázzuk a bunikának, hogy ez komoly dolog…csak nehogy egy zaftos kis rontással távozzunk, mondjuk elapasztja a tejünk vagy ilyesmi, ezek erre a trendi rontások… Aztán hazamentünk a vakancára. Mielőtt elmentünk, egérinvázió kezdődött. Utolsó nap 3x volt az, hogy kinyitottuk a hűtőt és ott mosolygott egy egér. Kata ezt nagyon rosszul tűri, még jobban irtózik tőlük, mint én, ezért mindig nekem kell kártevőtlenítést végrehajtani. Amíg elvoltunk, kiraktunk egy csomó csapdát, de mindent megrágtak, még a gyújtósunkat is. Mikor visszajöttünk, egy napunk ráment, hogy mindent kivittünk a konyhából, mindent kipucoltunk, betömtük üvegszilánkokkal az egérlukakat.
De másnapra ütöttek új lukat. Végső elkeseredésünkbe beköltöztettük az ideggyenge macskacsaládot, ami immáron 3 főre csökkent, ugyanis ez egyik kis szaros állítólag felmászott az itt parkoló kamionra, és elvitték. Szóval beköltöztek a macskák, akik gyárihibások. Ez itt, kérem, a macskamennyország, meleg, kaja, simogatás, egerek, de ezeket úgy kell mindig beerőszakolni. Egyébként nem sokkal kevésbé kártékonyak, mint az egerek, de legalább nem szarnak le, és rágnak meg mindent. De tényleg gyári hibások.
Tegnap előtt este kimegyek, macska a hűtő tetején, hűtő tárva-nyitva, várja az egérsereget. Reggelre meg a macska tiszta rosszul van, remeg, fél az egerektől… Múltkor azt álmodtam, hogy fél évre el kellett mennem valahova Németországba egy irodába dolgozni, ilyen kiküldetés jellege volt a dolognak, és én olyan, de olyan rosszul voltam ettől. Leizzadva ébredtem, és örömmel nyugtáztam, hogy még mindig itt vagyok a világ végén, még mindig falusi tanítónő vagyok, a bolháim is megvannak, és nem kell egy puccos irodába beülnöm, ahol állandóan azt nézik, hogy mit csinálok. Megbolondulnék, az biztos. Ez így ideális, messze vagyunk a kollégáktól és a menedzsmenttől is. A gyermekekért dolgozunk, és a saját lelkiismeretünknek kell megfelelni. Ez így működőképes nekem, nem bírnék ki egy multit. Szabad vagyok. Itt jó nekem
Rá egy hétre volt Bákóban a népdalverseny. Három leányzót vittünk, Stefit, aki fellépő volt, mert tavaly ő győzött, Laurát és Annát versenyzőnek. Hát tekintve, hogy én voltam a felkészítő tanár, csak tapasztalatot nyertünk, de nagyon ügyesek voltak, nekem ők énekeltek a legszebben. Reggel jött értünk egy nagy busz, Szeredából, amin már rajta voltak a továbbtanulók, meg a Kóstelekiek, meg gyimesi zenészek. Hát nézett egyet a falu, mikor mi abba még begyúródtunk, végig Bákóig énekeltek a gyimesiek, nagyon-nagyon jó volt.
Azért néha jó innen kiszabadulni, és meglátni a környéket, mert akkor mindig újra rádöbbenek, hogy Moldva mennyire gyönyörű.Aztán elkezdtünk készülni a karácsonyi műsorunkra is. Azt mondták a kölykök, hogy a régi parókián, ahol az apácák laknak, szám szerint kettő, van egy nagy terem, ahol jól elférnénk, mert a mi termünk nagyon kicsi. Az egyik apáca csángó, és tud magyarul, és megbeszéltük a nagylányokkal, hogy vasárnap a mise után megkérjük, hogy hadd tartsuk náluk. Ez így meg is történt, örült nekünk a néni, azt mondta, hogy szívesen, de meg kell beszélnie a pappal. Aztán kedden megint elmentünk a misére, hogy akkor megbeszéljük vele.
Ott a pap azt mondta, hogy most nincs öt perce se, de másnap menjünk vissza 10-re.Hát nekünk akkor ugye óránk van, úgyhogy fogtuk a 2 és 3. osztályt és átkocogtunk a plébániára. Jött a nővér is tolmácsolni. A pap egy fiatal fickó, azt gondoltuk, hogy ő már egy másik generáció, és nem lesz vele gond. Végig mosolygott, rettenetesen kedélyesnek tűnt. Azt hitte, hogy semmit nem értünk abból amit mond, ezért nyugodtan beszélt. Csakhogy én azért értettem. Az apáca nagyon jófej volt, mert puhítva és finomítva fordított, de a pap csak mosolygott és azt mondogatta, hogy „nu si gata”, ami annyit tesz, hogy nem és kész. És semmilyen egyházi épületbe nem mehetünk. Pedig ahhoz a házhoz, ahova akartunk volna menni semmi köze nem volt, az apácák laktak csak ott, akik szívesen odaadták volna. De nem és kész. Igen, római katolikus pap. Úgyhogy a vége az lett, hogy bementünk a kocsmába, és megkérdeztük, hogy ott tarthatjuk-e. A kocsmában szívesen látnak minket. Úgy tűnik, hogy Isten állítólagos házába nem engedik a gyerekek pásztorjátékát, így a kocsma lesz Isten valódi háza. Most már lehiggadtam, de akkor annyira mérges voltam emiatt (volt akinek szerencséje volt a dühöngésem teljes menetéhez), hogy hogyan képviselheti valaki olyan Isten (állítólagos) Egyházát, hogyan nevezheti magát Isten emberének, úgy hogy fogalma sincs a lényegről?! Fogalma sincs arról, hogy mi a Krisztusi tanítás lényege? Nem mondom, hogy nekem van, de nála több van, az biztos. Beállított a tél is, a népdalverseny napján lehavazott, hideg is van erősen. Gondoltuk, hogy kibéleljük a budit, hogy legalább a szél ne fújjon át rajta mindenhol. Volt négy plakátunk, Magyarország védett madarai címmel, azokkal kitapétáztunk, úgyhogy tavaszra nagy madárszakértők leszünk J Meg száz rétegben öltözködünk, bundabugyi, harisnya, 2-3 zokni, két póló, 3 pulcsi, plusz ilyen pufajkás mellény. Múltkor megszámoltam, 6 réteg volt rajtam. Nem mosakodási rekordkísérlet alakul, anyagcserénk leállófélben Folyt.köv.
Wass Albert: Karácsonyi mese Réges-régen, amikor Noé apánk unokái megépítették volt a Bábel tornyát, s annak ledőlte után nem tudták megérteni egymást többé, mert az önzés összezavarta a nyelvüket, az irigység és az elfogultság egyre jobban és jobban kezdett elhatalmasodni ezen a földön. Aki nem volt olyan ügyes, mint a szomszédja, azt ölte az irigység, hogy a másiknak szebb háza van. Aki rest volt megművelni a földjét, az irigyelte azt, akinek szebb búzája termett, s mikor az irigykedés már igen-igen elhatalmasodott az embereken, akkor megszületett belőle a gonoszság. A rest lopni kezdett, a tolvaj gyilkolni, s a kéregető rágyújtotta jótevőjére a házat. Addig-addig, hogy egy napon aztán az Úristen odafönt az égben megsokallotta az emberek gonoszságát, s rájok szabadította a sötétséget és a hideget. A nap eltűnt az égről, a vizek befagytak, s a rablógyilkos számára nem termett többé semmi az elrablott földön. Nagy fázás, éhezés és pusztulás következett ebből az egész emberi világra. Mikor pedig már közeledett erősen az idő, amikor minden emberi életnek el kellett volna pusztulnia a földön, az Úristen odaintette maga mellé kedvenc angyalát, a Világosságot, és ezt mondta neki: „Eridj le, hű szolgám, s nézz körül a földön, melyet gonoszsága miatt pusztulásra ítéltem. Vizsgálj meg minden embert, asszonyt és gyermeket, s akiben még megtalálod egy csöpp kis nyomát a jóságnak, annak gyújtsál gyertyát a szívében. Én pedig majd az utolsó előtti napon alánézek a földre, s ha csak egy kicsike világosságot is látok rajta, megkönyörülök az emberi világon, s megváltoztatom az ítéletet, amit kiróttam rája.” Ezt mondta az Úristen, s a Világosság angyala alászállott a földre, hogy teljesítse a parancsot. A föld sötét volt és hideg. Mint a csillagtalan, zimankós téli éjszaka, olyan. Az emberek tapogatódzva jártak az utcákon, s akinek még volt egy darabka száraz, fagyott kenyere, az elbújt vele a pincék mélyére, hogy ne kelljen megossza mással. Egy birkabőr bundáért meggyilkolta apját a fiú, s akinek még tűz égett a kemencéjében, az fegyverrel őrizte
szobája melegét a megfagyóktól. Az angyal nagyon-nagyon elszomorodott, hogy hasztalan járta az emberi világot, mert nem talált benne sehol egy fikarcnyi jóságot sem.
Iskolánk tanulói idén is részt vettek a Kecelen megrendezett Flóra Virágkötészeti Versenyen, és ismét szép eredményeket értek el. Ötvös Réka 11.E osztályos tanuló csokor kategóriában 3. helyezett lett, Nyilas Renáta 1/13. SZ osztályos tanuló térbeli kompozícióját pedig különdíjjal jutalmazta a zsűri.
A Baka István Alapítvány által hirdetett országos Illusztráció- és Fotópályázaton Teknyős Erika 13.C osztályos tanuló pályaművével 3. helyezést ért el.
A XI. Wattay Versmondó Versenyen Péczka Fatime 10.A osztályos tanuló 1. helyezést ért el.
Farkas Péter 12.B osztályos tanuló az Európa Ifjú Költője angol nyelvű műfordító versenyen megyei 2. helyezést ért el.
Lassanként kiért a városból, s ahogy a dűlőúton haladt fölfele a hegyek irányába, egyszerre csak összetalálkozott a sötétben egy emberrel, aki egy döntött fát vonszolt magával kínlódva. Kiéhezett, sovány ember volt, s csak szakadt rongyok borították a testét, de mégis húzta, vonszolta magával a terhet, bár majdnem összeroskadt a gyöngeségtől. „Minek kínlódsz ezzel a fával? - kérdezte meg az angyal. - Hiszen ha tüzet gyújtanál belőle magadnak itt, ahol állsz, megmelegedhetnél mellette.” „Jaj, lelkem, nem tehetem én azt felelte az ember. – Asszonyom, s kicsi fiacskám van otthon, kik fagynak meg, s olyan gyöngék már, hogy idáig nem jöhetnének el. Haza kell vigyem nekik ezt a fát, ha bele is pusztulok.” Az angyal megsajnálta az embert, és segített neki a fával, s mivel az angyaloknak csodálatos nagy erejük van, egyszerre csak odaértek vele a sárból rakott kunyhóhoz, ahol a szegény ember élt.
A Rozéborok X. Országos Versenyén iskolánk kékfrankos siller bora aranyérmet nyert, ami nagy elismerésnek számít, hiszen a rangos versenyen megyénkből csak a Frittman Testvérek Kft-nek sikerült hasonló eredményt elérni. Az iskola kékfrankos rozéja bronzérmet nyert, Filus Andrea 1/13. SZ osztályos tanulót pedig kadarka boráért oklevéllel jutalmazták.
A német nyelvi prózamondó verseny városi fordulóján a 7-8. osztályosok kategóriájában Martin Dominik 7.A osztályos tanuló 3. helyezést ért el, így továbbjutott a kistérségi versenyre.
A KTKT által szervezett angol országismereti versenyen iskolánk csapata 3. helyezést ért el. A csapat tagjai: Balogh Lídia, Mester Abigél és Szabó Eszter 7.A osztályos tanulók.
Az őszi városi atlétikai versenyen iskolánk leánycsapata 2. helyezést ért el. A csapat tagjai: Polyák Eszter, Biácsi Bettina, Lehoczki Rea 8.A és Belák Bernadett 7. B osztályos tanulók. Egyéni eredmények: Távolugrás: Berei Gábor 8.A 1. helyezés Ötpróba: Belák Bernadett 7.B 2. helyezés Távolugrás: Belák Bernadett 2. helyezés Kislabda dobás: Opauszki Eszter 7.B 3. helyezés 800 m futás: Szentgyörgyi Alajos 8.A 3. helyezés.
A kiváló eredményekhez mindenkinek GRATULÁLUNK!!!
SZALAGAVATÓ Idén Luca napján került sor iskolánk legszebb, legrangosabb ünnepségére: a szalagavatóra. A tizenegyedik évfolyamosok kitettek magukért. Színes műsorral tették emlékezetessé a végzősök számára az egyébként is megható pillanatokat. Az irodalmi műsorban Madách Imre zseniális művének, Az ember tragédiájának sajátos feldolgozásán szórakozhattunk. Áhítattal hallgathattuk az Igazgató Úrnak hozsannát zengő angyalok kórusát („Ki a végtelen tant kimérted, digitális naplót alkotván melléje, hozsánna néked eszme!”), elgondolkodhattunk a szkeptikus Lucifer – kolléga megjegyzésein (és azon, hogy vajon kiről mintázták őt az alkotók ;), s szurkolhattunk az iskolai élet forgatagában önmagát kereső Ádámnak és Évának. Ismét megcsodálhattuk, mennyi tehetséges diák jár iskolánkba. A színészek mellett az énekesek és a táncosok is profi munkát végeztek. Az este legünnepibb percei azok voltak, mikor a végzős osztályfőnökök (Gojtánné Szabó Ágnes, Szabadszállási Jánosné, Boldoczki Sándorné, Kaposvári Éva és Kromholcz János) feltűzték diákjaiknak a kis kék szalagot. A meghitt ünnepség méltó lezárása volt a báli hangulatot idéző keringő.
Ez nem társadalomkritika Arra kérni engem, hogy fejtsem ki szubjektív véleményemet egy olyan témáról, ami a testedzést állítja párhuzamba a költészettel, elég furcsa feladat, tekintve, hogy a tesit nem szeretem,az irodalmat pedig igen. Formában tartani az elmét nélkülözhetetlen. De nem ma, nem itt. Valahol másutt, máshol. Valamivel biztos magyarázható, hogy a korombeliek mért preferálják az egy helyben toporgást az elmét konstruktív irányból megközelítő tevékenységekkel szemben. Megmagyarázható, de nem itt, nem most. Ez nem társadalomkritika. A lényeg, hogy a válasz: igen, a költészet valóban képes formában tartani az emberi elmét és az emberi lelket. Az ok… az ok… hát abból bizony sok van. A legnyilvánvalóbb az, hogy nincs ok, tehát akkor van ok, és nincs olyan, hogy nincs ok. Ok mindig van. Ezért nem lehet megmagyarázni semmit – teljesen. Ez volt egy… igen, tudom, hogy nem elfogadható érv. Az talán az, hogy a gondolkodás segítségével, a gondolat aktív használatával hihetetlen lehetőségek nyílnak meg az ember előtt, de előbb a gondolkodást kell fejleszteni. Például olvasással. Például versolvasással. Bővül a szókincs, aprólékosodik a gondolatmenet, szárnyal az ész. Nő a problémamegoldó készség, fejlődik a tudat.
Tényleg nem kell ezeknek a verseknek csodálatosnak lenniük, először elég a legegyszerűbb is. Egy versben az a jó, hogy tudja közvetíteni a szerző saját gondolatait, észjárását, logikáját, érzelmeit – bár ez inkább a költő érdeme, mintsem a versé – egy olyan
formában, ami elrejti azok fizikai valóját, de mégis nyilvánvalóvá teszi, ezáltal mindenki számára (jó, nem mindenki) világossá válik, hogy mit is akart, ez pedig fontos. Fontos befogadni mások gondolatait, fontos odafigyelni, mit mondanak az emberek, aztán a meglévő információk és az elmében található rosták száma (mely egyenesen arányos azzal, hogy az okosság hány szinonimáját használjuk a szóban forgó rostaelméjű illető jellemzésére) szerint szűri a befogadott információkat és határozik felőlük.
Ebben is segít a költészet. Bővíti a kapacitást. Segít mérlegelni. Segít dönteni. És igen, ablakot nyit a világ egy újabb szeletére, amire egy szó is képes. Egy szó is nagyban növeli a bennünk lefuttatható gondolatmenetek számát. Olyan ez, mint a káoszelmélet. Például ha megtanuljuk az empiriokriticizmus szót, máris egy új szemlélet, új kérdések merülnek fel bennünk. Megnyílik a világ. Mindegy, a vers jó. Általánosítani nem lehet, hogy miért (na jó, lehet), de van valamiféle plusz, amit mindenkinek nyújt. A személyes versélmény a végére maradt. A legelső, ami eszembe jut, az Marinettitől az Óda egy verseny automobilhoz (ha jól emlékszem, így van), ami nem is szókincse vagy mondanivalója miatt fogott meg, hanem egyszerűen a lelkesedés, ahogy egy gépet tud csodálni a futurizmus és az avantgárd keretein belül (ha egyáltalán vannak keretek). Még egyszer, utoljára? A vers jó, a költészet jó. Nem értem azokat, akik nem ezen az állásponton vannak, legfőképpen azért, mert nem tudják megmagyarázni még ők sem, hogy miért nem kedvelik. Mindenesetre többen vannak ők, mint én. Lehet, hogy nekik van igazuk. Nem, biztos, hogy nem, de én kérek elnézést. Judák Bence
Goda Kriszta alkotása egy fordulatokkal teli műfaji hullámvasút, melyből elégedetten szállunk ki a végén.
A Kaméleon cím több szempontból is találó, hiszen egyfelől nyilván szélhámos főhősünkre utal, másfelől viszont magára a filmre, mely hőséhez hasonlóan folyamatosan alakot vált, újra és újra felrúgva a fokozatosan kialakuló nézői elvárásokat. A sztorit megalapozó érzelmi gengszterkedés szálából - a nagy vad megjelenésével - észrevétlenül evezünk át a romantikus vígjáték vizeire, ahol majdnem zátonyra fut a történet csónakja, de aztán hirtelen feszes thrillerben találjuk magunkat, és mindez határozottan noiros befejezésbe torkollik. Vessünk hát egy pillantást szélhámosunkra! Egyből feltűnik, hogy Farkas Gábor nem konformista, így nem félelemből, vagy beteges azonosulási vágyból fakad folytonos alakváltása. Ő egyszerűen a pénzre hajt, és tudja, hogy ehhez mások álmainak a valóra váltásán keresztül vezet az út. Meg kell adni nekik a hőn áhított illúziót – miszerint szépek, okosak és izgalmasak – legalábbis amíg ránk nem bízzák a széfjük kulcsát. De maga a film nem épp ugyanezt teszi? Pénzt csal ki belőlünk azért, hogy egy időre a terem sötétjében belemerülhessünk a mások által festett álmainkba. A moziba belépve mindig illúziót vásárolunk. A Kaméleon központi figurája tehát önreflektív karakter, hiszen magának a tömegfilmnek a működési elvét ismeri fel, és imitálja. Ezért nem meglepő, hogy a film tanul alakváltó hősétől, és rendre újrarajzolja önnön műfaji kereteit. Ezzel ugyanúgy egyre több nézői réteget nyer meg magának, ahogy Gábor is mindenkit lenyűgöz azzal, hogy személyre szabott álomképüket testesíti meg. Az egyetlen – és felettébb örvendetes – különbség az, hogy míg szélhámosunk rendre önellentmondásba keveredik szerepei miatt, és elbukik, addig Goda Kriszta (és Divinyi Réka) zsáner-koktélja nem válik eklektikussá, az egymástól távol álló műfaji sablonok inkább erősítik, semhogy gyengítenék egymást.
Godáék szerencsére felismerték, hogy a néző nem távozhat a veszteség érzése nélkül erről a filmről. Nem lehet következmények nélkül mások álmainak rugalmas nyersanyagává válni... az illúziónak ára van. Nem feltétlenül az jelenti a veszélyt, hogy a sok szerep mögött elveszik a valódi személyiség, inkább annak elfeledése, hogy nekünk is vannak álmaink, mi magunk is vágyak és képzelgések rabjai vagyunk. A forgatókönyv azzal teszi lehetővé a műfaji határok zökkenőmentes áthágását, hogy megtöbbszörözi a főhős mozgatórugóit. Gábor egyfelől a pénz miatt startol rá a gyönyörű és vagyonos balerinára, másfelől önbecsülése végett, aztán ráadásul még bele is szeret. Ez a kettős (vagy akár hármas) motiváció teszi igazán izgalmassá a központi karaktert, hiszen sokszor nem tudjuk róla, hogy éppen melyik vágy hatása alatt cselekszik. Most a társadalmi frusztráció leküzdésének eszköze a nő? A szerelem tárgya? Vagy csak egy hülye és gazdag liba, akit ki kell rabolni? Ez az ingadozó, ambivalens viszony teremti meg azt a lehetőséget, hogy a film alaphangnemének számító műfaj bármikor átcsaphat szöges ellentétébe.
A Kaméleon cselekményét végső soron a „szélhámosfilmekben" bevett csavar teszi kerek egésszé. Ez a fordulat itt azért nem válik erőltetetté, mert nem idegen elemként furakodik be a történetbe, hanem tökéletesen illeszkedik a film szövetébe, sőt csakis ez adja meg a korábbi események súlyát. A cikk elején tárgyalt hullámvasút tehát csak az utolsó átpördülés miatt válik emlékezetessé, ahonnan immár fejjel lefelé lógva pillanthatunk vissza az egész addigi utunkra. Forrás: Jankovics Márton, Filmport.hu
