*&> KŰZLÉSEK!)!. NÉPRAJZ)

*&> NÉPRAJZ) KŰZLÉSEK !)!. SZEM ELVÉNYEK A C SE M A D O K KÖZPONT! B !Z O T T S Á G A N É P R A J Z ! A L B !Z O T T S Á G A T A G J A !N A K G Y Ü JT É S E )B Ö L .

CSEM ADOK

KÖ ZPON T! BtZOTTSÁGA N Á M . L M Á J A M3 M

BRAUSLAVA

N É P R A J Z I

K Ö Z L É S E K

III.

Szemelvények a CSEMADOK Központi Bizottsága néprajzi albizottsága tagjainak gyűjtéséből

K iad ja: a CSEMADOK Központi Bizottsága , Bratislava, Nám. 1. mája č. 10-12 1979

B

e

v

e

z

e

t

é

s

Az önkéntes néprajzi gyű j t őm ozgalom, számontartott eredmény eivel évszázados múlttal rendelkezik. A magyar néprajz "önkéntes katonái" közt találjuk Csokonait, Petőfit, Arany Já­ nost, Vajda Jánost,

sőt a nagy matematikust, Bolyai Jánost is,

hogy csak a legismertebbeket említsük. A csehszlovákiai magyar nemzetiség néprajza és annak kutatása együtt f e j l ődött az egyetemes magyar néprajzzal. Ha a későbbi, nemzetiségi kutatást akarjuk számba vonni elmondhat­ juk, hogy jóllehet szórványosan történtek kutatások a csehszlo­ vákiai magyar nemzetiség körében, de számottevő eredményeink nincsenek. A szervezett önkéntes néprajzkutatásunk meg nem nagy múltra tekint vissza. Helyi,

önkéntes néprajzgyűjtőkkel végzett,

szervezett tevékenységről csak mintegy tíz év távlatában be­ szélhetünk. Ekkor alakult a CSEMADOK K3 mellett működő Népraj­ z i Szakbizottság. Tevékenysége kezdettől fogva a néprajz "mu­ tatványosabb" területeire irányult,

s a körülmények folytán er­

re irányul ma is. Népdal, -tánc, -viselet, -szokások,

tehát a

néprajznak az a része, amely kisebb-nagyobb átalakítással szín­ padra alkalmazható. Ez a szemlélet főként irodalmi, művészeti központú. A népi kisipar,

a gazdálkodás, népi életmód,

stb.

vagy teljesen kimaradt a gyűjtések során, vagy perifériára szorult. Az utóbbi évek hoztak ugyan n émi

változást,

az irodal­

mi, művészeti szemlélet azonban még mindig nem párosul egy a társadalom egészét átfogó, komplex történeti szemlélettel. E l ­ mondhatjuk ezt annak ellenére,

hogy az utóbbi években szakkép­

zett néprajzosok szervezik a Néprajzi Szakbizottság munkáját. Eredményesnek mutatkoznak az évenként megrendezett tíznapos néprajzi szemináriumok, melyeket mindig más-más járásban, nép-

-3

-

ra jzila g elt érő területen szervez a CSEMADOK KB. A szemináriumok munkája azonban még mindig a "hagyományos" területekre irányul, céljuk továbbra is a "színpadi néprajz" művelése, ez a CSEMADOK szervezeti tevékenységéből adódik. Ebből következik az is,

hogy

akik - központi helyzetüknél fogva - az önkéntes gyűjtők munká­ ját irányíthatnák, /CSEMADOK KB néprajzi szakelőadói/ erre alig-alig szentelhetnek időt. Tevékenységüket két, periodikusan is­ métlődő,

országos rendezvény f o g l alja le : a "Tavaszi szél vizet

áraszt" kétévenként megrendezett népdalverseny és az évenként megrendezett Országos Folklórfesztivál / Z s e l í z /. Az utóbbi ren­ dezvény sikerét szolgálják a nyári néprajzi szemináriumok is. Egyre növekszik - örvendetesen - a szakképzett nép­ rajzosok száma a szlovákiai magyar nemzetiség körében. Azonban nincs egy központi munkahely, ahol legalább egy néprajzos elhelyezkedhetne, hogy mind a szakképzett néprajzosok, mind a helyi önkéntes gyűjtők tevékenységét összefogná,

irányítaná.

Néprajzosaink vagy nem a szakmában helyezkednek el, vagy ha igen, vidéken - olykor p e rifé riá lis területeken. A néprajzi kutató­ munka tehát részükre is csak "a szabadidőt kitöltő hasznos te­ vékenység" marad! Ilymódon komplexebb kutatásról alig,

szinté­

z is r ő l pedig egyáltalán nem beszélhetünk. Ha tehát olykor-olykor találkozunk is szakmabeliek és önkéntesek - szervezett lehető­ ség egyszer adódik - egymás problémáinak megismerésére is alig jut idő,

a kölcsönös segítségnyújtás pedig igencsak esetleges. Azok az önkéntes gyűjtők, akik a néprajznak azon terü­

leteivel foglalkoznak, amely nem szerepel a CSEMADOK tervében még mindig szinte útmutatás, módszertani irányítás nélkül vég­ zik a kutatómunkát. Többé-kevésbé ilyen irányítás nélküli mun­ kák eredménye az az anyag, amelyet az önkéntes gyűjtők a CSEMADOK

-

4

-

KB néprajzi adattárába küldenek. A vegyes tartalmú munkákban f őleg a jelenségek puszta leírását találjuk. Előfordul ezek magyarázata is, többnyire a népi etimológia talaján, vagy ami ennél rosszabb, egy-egy megalapozatlan, az "írástudó körökben" keringő mende-monda alapján. Gyakran a puszta leírás is hézagos, nem meríti ki a címben ígérteket. Pedig a jelenségek pontos, tiszta rögzítése időtálló,

fontos tevékenység - sőt feladat!

A hiányosságok oka részben a fentebb említett, irányí­ tás nélküli munka, másrészt az,

hogy agyűjtők nagy többsége alig

jut túl a jószándékon. Érzi a gyűjtés szükségességét, spontán rögzíti is az adatokat, azonban másodszor - most már a hiányos­ ságok ismeretében - nem veszi a fáradtságot, hogy ennek, vagy annak a jelenségnek újra utánanézzen. Az is előfordul, hogy a gyűjtőnek a legnagyobb jószándéka ellenére sincs módja egy újabb, teljesebb igényű adatfelvételre. A helyi gyűjtők természetesen nem vállalkozhatnak a je ­ lenségek összehasonlító vizsgálatára,

összefoglaló értékelésére.

Ezt csak a megfelelő adatanyaggal és könyvtárral rendelkező nagyobb kutatóközpontok végezhetik e l.

Á m a hivatásos néprajz­

kutatók - bár számuk egyre növekvő - nem juthatnak el mindenho­ vá, hogy az ada tokat rögzítsék. A jelenségek elemzéséhez, össze­ hasonlító munkájukhoz tehát a helyi önkéntes gyűjtők munkájára vannak utalva. Kötetünkkel, amellyel a helyi önkéntes gyűjtőknek teremtünk szélesebb körű közlési lehetőséget,

ehhez a munkához

kívánunk hozzájárulni. Tudatában vagyunk annak, hogy egyik-másik dolgozat adatai további helyszíni gyűjtésekkel még kiegészít­ hetők. Hogy az írásokat mégis, hiányosan is közöljük, tesszük ezt annak reményében, hogy a tudomány művelőinek ezek az adatok is felhívják a figyelmét a jelenségek meglétére, a helyi önkéntes

-

5

-

gyűjtőket pedig további munkára ösztönzik.

Szanyi Mária

-

6

-

Gágyor József A TALLÓSI M A TICZA-MALOM

A Kis-Duna és a Feketevíz tallósi szakaszán hajdan je­ lentős malomipar virágzott. Ennek mindmáig fennmaradt látható emlékei a községtől körülbelül két kilométerre a K i s -Duna vizé­ re épített Maticza -malom és a F eketevíz kastélyparki hídja mel­ lett a meder két oldalán szétszórtan heverő kőmaradványok, me­ lyek valamikor egy malom alapjául szolgáltak. A Maticza -malomtól fe lfe lé és lefelé a K is -Duna vizét még további malmok is tarkították. A K is -Duna innenső részén a Maticzától fö lfelé említést érdemelnek a Csenkei-, később S z i l vási-malom, mely 1945 után ment tönkre, a Magyarics-,

később

Kázmér-malom, a Légrádi-malom, a patony i rév közelében pedig a Jancsiné-malom. A csallóközi oldalon a Maticza-malom legközeleb­ bi felső szomszédja S z el l e Vince /majd öröklés útján Szel l e G y u la/ lábas malma volt,

mely 1936-ban szűnt meg működni. Tőle

feljebb, közvetlen a patonyi kompnál a Takács-malom állott. A Maticzától lejjebb Tallóshoz tartozott Brell Ignác lábas malma. Ez a malom adásvétel útján később a Kukan család tulajdonába került, ettől fogva "Kukany-malom" név al att emlegették. Az első világháború e lőtt szűnt meg. A Kukan-malomtól lejjebb,

a Kis-Duna

Itató-nak nevezett szakasza alatt ugyancsak Tallóshoz tartozott a Pogrányi- és a Varga-malom. A kastélyparki malom minden valószínűség szerint a köz­ ség legöregebb malma volt. Története, illetve egykori gazdája még a szépirodalomba is belekerült. Gyönyörű leírást olvashatunk ró­ la: "Sehol egész Mátyus földjén, de még följebb a Fehérhegyek

-

7

-

vidékén s in cs olyan nevezetes malom, mint a tallósi öreg malom. A sziget alatt gubbaszt a vízen,

ahol a gyorssodrású Feketevíz

két ága ismét összefut és kiszélesedik a folyómeder. Amolyan rég­ ről it tfe le jte tt hajósmalom e z, tetejének hajlatába beleette magát a moha, gerendáit pedig feketére marta a múló idő. Aki azonban érti a malomépítés nehéz munkáját,

az ugyancsak megnézi

hatalmas lapátkerekeit, a malomház ácsolatait, meg a jégtörő rovátkák kettős sorát. Az volt csak a mester, aki megépítette, ide a kanyarba.

mert nem akármilyen malom volt ez a szigetal

ji hajósmalom, hanem remekbe szerkesztett mestermunka. Nem amo­ lyan "pokolidő-malma" ,

amelyet csak az égzengéses zivatar moc­

cant munkára s nem is csak az őszi meg a tavaszi esőzések ide­ jén őrlő "felhőt-kiáltó-malom". Ez a malom soha nem á llt. A mes­ ter úgy elfogta itt a sziget alatt a vízsodrát, hogy a legna­ gyobb szárazság idején is zakatolt zihálva,

csikorogva a malma.

Messze környékről itt őröltetnek legszívesebben az em­ berek, pedig a Dunán, meg a közeli Dudvág mentén mióta beköszön­ tött a németes világ, úgy elszaporodtak az újmódi szitásma lmok, mint a tavaszi kikerics a vizenyős partokon". /R.Várkonyi Á g nes: A kuruckor hősei. Budapest,

1 9 6 2 ./

Az idézet befejező része a kuruc korszakba visz bennün­ ket. Amint a mű további részéből megtudjuk, ebben az időben a malomnak egy Koncz Márton nevű göthös öregember volt a gazdája. Messze földön úgy ismerték Őt, mint választott embert, aki is ­ meri a jövő titkait is. Amikor Rákóczi kibontotta a felkelés zá szlóit,

Márton gazda elhagyta az öregapjától örökölt malmot

és Bercsényi szolgálatába á llt. A malomban szerzett ismeretsége lehetővé tette számára, hogy az ellenség terveit kifürkéssze, azokról pontos értesüléseket szerezzen. Vesztére azonban ezeket

a híreket mindig úgy adta e lő, mintha égi jelekből, a csilla­ gokból,

a felhők gomolygásából, a vizek járásából, álomlátá

sokból rakta volna össze, ezért kezdetben nem vették őt komo­ lyan és mint hóbortos embert "Habakuk prófétának" nevezték el. Bercsényi Rákóczihoz írt levelében is így említi őt: "Az én Habakuk molnárom nem hiába mondá, hogy a sasfészek elhányatik". Minthogy Márton jóslásai mindig igazaknak bizonyultak, Bercsé­ nyi a bizalmába fogadta őt,

hinni kezdett neki, de már későn.

Márton fogságba esett. Bercsényi mindent megtett, hogy kivált­ sa őt, de a német nem adta k i. Mint veszélyes kuruc kémet Po­ zsony városában felnégyelték. Magának a malom történetének csak elenyésző részét ismerjük. Az idézett könyv még megemlíti, hogy a német felégette a malmot. Az örökösök azonban

újjáépítették, s az idők folya­

mán valószínűleg többször is alakítottak rajta. Az idősebbek visszaemlékezése szerint 1945 körül szűnt meg működni. Utolsó molnára a húszas években Novák Géza volt. Á llítólag ő csinált a malomnak új vízikereket. A malom lebontására az ötvenes évek vége felé került sor. A község malmai közül az egyetlen, mely az idők viszon­ tagságainak ellenállva mindmáig épségben megmaradt, a Maticzamalom. Jelenleg a galántai Honismereti Múzeum tulajdona. Gond­ noka, a legutolsó tulajdonos, Maticza János, családjával a ma­ lom melletti folyópartrészen lakik. Nála érdeklődtem a malom múltjáról mint a l e g il letékesebbnél. Tő le tudom, hogy családi hagyományuk szerint a malmot az öregapa, ugyancsak Maticza Já ­ nos /1842- 1920/ építette. A hagyomány igazságát bizonyítja a család birtokában levő id . Maticza Jánosnak címzett okirat is, melynek sorait az alábbiakban teljes egészében idézem:

-

"Az

9

-

l8 8 5 .X X I I I . t c z.19 1. §-a alapján bélyegmentes.

P ozsonyvármegye alispánjától. 78 55 . alisp.szám 1893 Engedély okirat 1. § Maticza János, pozsonymegyei és Tallós községi lakos a követke­ ző határozatok szoros megtartásának kötelezettsége mellett en­ gedélyt nyert Tallós község határában a Kisduna vízfolyáson a jelen engedélyokirat kiegészítő részét képező tervezetben feltüntetett vízhasználati munkálatokat foganatosítani.

2 .§. Az engedély tartama az 1885. évi XXI I I .

tcz.

192. §-a

értelmében időhöz kötve nincs. 3. §. Az engedélyezett munkálatok a következők: A malom üzeméhez szükséges vízszinezés előállítása cél­ jából a Kisduna vízfolyás medrébe egy fenékgát beépítése, mely­ nek balparti vége a Tallós község határához tartozó "Felső lege­ lő" nevű dűlőben fekvő 8 .t.sz.ü zv .V a r g á n é szül. Rázga Katalintól kép.birtokrészleten létesítendő lábas malomhoz csatlakozik, jobbparti vége pedig Dióspatony község határához tartozó " S z i ­ getfarka" nevű dűlőben fekvő 21.té rk . sz. Tóth József és 20.térk. sz.

Lelkes Lajos dióspatonyi lakosok tulajdonát képező birtok-

részletekbe kötendő be. - Ezen gát a fenekébe vert czölöpök közötti rőzsefonatból készítendő. 4. §. Engedélyes köteles az előző szakaszban körülírt duzzasz­ tó gát testében az árvizek levezetésére és a halászladikoknak a

-

10

-

gáton át való szabad közlekedése céljából, egy a vízfolyás f e ­ nekéig terjedő mélységű,

2 méter széles, a gát koronájáig desz­

kákkal elzárható nyílást létesíteni, illetőleg fenntartani. 5 .§ . A duzzasztás magassága a gátnál, a jelen engedélyokirat k ieg észíti részét képező tervezetben megjelölt fixpontra vonat­ koztatva:

J.12. 900-ban állapíttatik meg. -

Ezen duzzasztási magasságnak a gát egész hosszában le­ endő biztosítása és a duzzasztás mértékének a hatóság által történheti könnyebb ellenőrizhetése czé ljából tartozik engedé­ lyes duzzasztó gátját oly módon elkészíteni, hogy annak koro­ náját egy, az engedélyezett duzzasztási magassággal megegyező síkban fekvő, czölöpökön nyugvó legalább 10 cmtr. széles és 5 cmtr. erős palló k é p ezze.Az engedélyezett duzzasztási magasság, az építkezés be­ fejezése után megtartandó hatósági felülvizsgálat alkalmával el­ helyezendő vonatkozási jeggyel lesz megjelölve. - Ezen vonat­ kozási jegynek sértetlen megőrzéséért engedélyes felelős,

és

tartozik annak megsértését vagy elpusztulását legfeljebb 8 nap alatt 100 frtig terjedő pénzbüntetés terhe mellett a járási főszolgabírónak bejelenteni.

6 .§.

Engedélyes köteles a vízfolyás mindkét partját,

és pedig

a malomtól, illetve a gátnak a partba kötött végétől számított lefelé 30, fe lfe lé 20 méternyi távolságra

állandóan jó karban

fenntartani és a víz általi alámosat ás ellen kellőképpen megvé delm ezni.7 .§ . Engedélyes köteles a 3-6.§-okban körülírt munkálatok lé-

11

-

-

tesítésének valamint azok fenntartásának költségeit sajátjá­ ból v iseln i. -

8

.§.

Az engedélyokiratban megállapított jogok és kötelessé­ gek engedélyes jogutódaira is átszállanak. 9 .§ . Engedélyes személyében beálló változás, a változás nap­ jától számítandó 30 napon belül 100 frtig terjedheti pénzbünte­ tés terhe alatt.a vizikönyvbe leendő bejegyzés czéljából az alispánnál bejelentendő.

10

. §.

Jelen engedélyokirat kiegészítő részét képezik: a / műszaki leírás

1 db

b / helyszínrajz

1 db

c / hossz- és keresztszelvények 1 db

összesen

3 db

11

. §.

Engedélyezett köteles az engedélyezett munkálatokat, az engedély elvesztésének terhe alatt 6 hónapon belül megkezdeni és egy év alatt befejezni. A munkálatok megkezdése és befejezése a járási főszol­ gabírónak bejelentendő.Pozsony, 1893. évi szeptember hó 1-én. /Pozsony vármegye pecsétje,

olvashatatlan aláírás/"

Az 1911. szept.25-i dátummal ellátott " műszaki leírás Matic z a János lábas malmának vízhasználati tervezetéhez" feliratú okiratban már a malom áthelyezéséről olvashatunk: "Tallós,

pozsony vármegyei község határában az eperjesi

-

12

-

dunaágon Maticza János tallósi lakosnak egy lábas malma van. A malom most a balparton a Felső legelő nevű dűlőben öz­ vegy Vargáné földjén áll és Maticza János a bérlője ezen terü­ letnek,

míg a vízhasználati jog saját tulajdona. Minthogy Maticza

János a mellékelt helyszínrajzon Felső legelő dűlő 6 és Sziget farka dűlő 21 h r . számú birtokrészl eteket megvette,

a malmot az

összes építményeivel együtt úgy akarja áthelyezni, hogy saját területéről megközelíthető legyen és lehetőleg idegen érdeket ne érintsen a vízhasználati joga. A mellékelt helysz ínrajzon vörös cinnóber színnel feltün­ tetett elrendezés az első célnak teljesen megfelel, sodik célt nem sikerült egészen elérni, - t .i .

míg a má­

amennyiben egy érdekelt.

Varga Imre - ezen elrendezés mellett is van. Ezen érde­

k elttel azonban a tulajdonos már előzőleg rendezte az ügyet s így ez nem okoz nehézséget. A tulajdonos a régi malmot helyezi át úgy, amint van a feltüntetett helyre. A bukógátat is épen olyan módon építi meg, mint amilyen most. Szóval az egész műnek csak a helye

elren­

dezése változik, míg a belső berendezés teljesen a régi marad... A duzzasztás látszólag nagyobb, mint az engedélyokirat­ ban megengedett, azonban csak látszólag, mert a 0 ,1 4 m duzzasz­ tás helyett a 0 ,4 1 m duzzasztás onnan származik, hogy az alsó malmok megszűntek s így a vízesés nagyobb anélkül, hogy a gát korona az engedélyezettnél nagyobb v o l n a ... A malomoszlopok egyikén elhelyezett V .J . magassága 1 1 3 .4 8 9 .m." /N agymihály Pál okl .mérnök, kir.törvényszéki állan­ dó hites szakértő magánmérnöki és építési irodája, Pozsony, Szilágyi-Dezső utcza 2 . / A malom áthelyezésével kapcsolatos Pozsony vármegye al-

-

13

-

ispánja által 1913. május 5-én aláírt 6872/1913 ikt. számú En­ gedélyokirat /Vízikönyvi szám: I I / 68/ 3 .§-ában az engedélyezett vízhasználati munkák között van még említve a " c / Terelő töltés,

mely a malomépülettől a Sziget alsó

csúcsához csatlakozik és Varga I mre 1 hr számú területébe van bekötve. Ugyanolyan anyagból áll, mint a duzzasztógát s korona magasságba is azzal egyenlő. d / Gyaloghíd az É rsekújvári Kisduna mellékágán keresz­ tü l, mely a malomépületet engedélyes 6 hrsz. partibirtokával köti össze és a malomhoz való hozzáférést eszközli. A gyalog­ híd faoszlopokon áll és a mellékág legkisebb áttöltése nélkül a malomtól a folyópartig é r ." A nevezett okmány 5.§-a szerint ez engedélyes köteles: " c / Az Érsekújvári Kisduna jobbpartját a duzzasztógát bekötési pontjától fe lfe lé és le felé 50-50 méter hosszban,

a balpartját

a Sziget mentén a terelő gát bekötési pontjától fe lfelé 50 mé­ ter hosszban erőteljesen biztosítani és a vízhasználat gyakorla­ ta következtében beállható rongálásoktól saját költségén meg­ védeni, illetve a támadt rongálások helyén az eredeti állapo­ tot helyreállítani. d / A ladik áteresztő nyílását mindannyiszor, valahányszor vízi jármüvek jelentkeznek,

szabaddá tenni s ha a vízi járművek a

nyílás elégtelensége miatt kárt szemvednének,

azt sajátjából

megtéríteni. e / A malomhoz való férés végett engedélyezett gyaloghíd balpar­ t i végét engedély nélkül fennálló töltésrészt, mely a mellékág eliszaposodását okozhatná,

teljesen eltávolítani,

f / Az engedélyezett duzzasztási magasságot különbeni 600 koro­ náig terjedhető pénzbüntetés terhe alatt betartani."

-

14

-

Maticza János halála után a malom tulajdonsága fiára, Maticza Istvánra /1884- 1959/ szállt. Az új tulajdonos szintén szerette a vizet, a malmot, s ezt a szeretetet mintegy örökség­ ként adta tovább legidősebbik fiának, Maticza Jánosnak /s z ü l .

a nagyapával azonos nevű

1920. IX . 13-án/, aki a malom legutol­

só tulajdonosa. A malom jelenlegi állapotát a következőkben vázolhatjuk: A malomház egy 880x405 cm nagyságú, lecekből készült épít­ mény. Magassága 4 m, ebből a tetőmagasság 2 m. Tetejét cserép fe d i. Padlózata a folyó medrébe vert akácfacölöpökön nyugszik. A cölöpök a víz folyásának irányában hármas sorban futnak, s kb. 18-21 van belőlük. A malomház folyó fe lö li részén további 16-18 cölöpöt láthatunk az előbbiekhez hasonló módon elhelyezve, fe lü l kereszt- és hosszanti irányban gerendákkal egybekötve. A malomházhoz a folyópartról egy 22 m hosszú és 90 cm széles híd vezet. A deszkából összetákolt "malomhídat" a part fe lé egyre alacsonyuló kettős cölöpsor tartja. A cölöpök száma kb. 20 darab. Valamikor ezen a hídon hordták fe l az őrlendő gabonát a malomba. A híd bal lábánál kis csónak ringatódzik a vízen; a folyón való átkelésre használják. A híd és a malomház találkozása előtt jobboldalt kb. fejmagasságig érő létra van a hídnak támasztva. Ez köti össze a hidat a szigettel. A híd végére érve a malomház kétrészes ajtaja előtt ál­ lunk meg, melynek nyílása a malomhosszúság első egyharmadában van. Az ajtók szélessége 1 m; az alsó ajtórész 95 cm, a felső pedig 105 cm magas. Az alsó ajtót belső retesszel lehet csukni, a felsőt kulccsal. Ha a molnár a malomban dolgozott,

a felső

részt mindig nyitva hagyta, míg az alsó részt bereteszelte maga után. Ez a megoldás már csak azért is jó volt, mert a malom így

-

szabadon szellőzhetett,

15

-

nem volt bent sötét,

rossz id ő esetén

pedig nem vert be az eső. Ma mind a két ajtórész zárva volt, azt mondták, hogy a malom "gazdátlon". A malomház ba lépve, elsőként a " kőpad" tűnik elénk. A kőpad nem más, mint egy 260 cm hosszúságú és 120 cm szélessé­ gű, 8 cm vastagságú deszkából készített állvány, a padlózattól 115 cm magasságban. Tulajdonképpen két részre oszlik. A 140 cm hosszúságú első, üresen álló térségre, ez a molnár f ő munkahe­ lye. Egy k is, négy deszkafokkal ellátott létra van hozzátámaszt­ va, ezen lehet rá felmenni. M íg a malom működött, az átvételnél mázsán lemért gabonát 25 literes "sajtárokba" szétöntögetve ide rakták f e l. It t történt a malomkövek "élesítése" is. A k őpad fe le t t i rész kivételével a padlás mindenhol deszkázva van. A kő­ padon álló személynek a derékmagasságban kezdődő padlás oldal­ ról teljesen nyitott. A malomhoz szükséges pótalkatrészek és szerszámok vannak it t elhelyezve, mint például a "pap"-nak neve­ zett ékek,

a kalapácsok,

sziták stb. A kőpad jobb oldali,

120

cm hosszúságú részét a hordószerű "kaloda" vagy "kérög" foglal­ ja e l,

melyet két vasabroncs tart össze. A kaloda fe ls ő sugara

46 cm, alsó sugara 53 cm, magassága pedig 52 cm. A f e l s ő körala­ kú záródeszka közepén 15 cm átmérőjű lyuk van, ezen keresztül ömlik a szem a "garatbú" a kalodában vízszintesen fekvő kövekr e. A garat a kaloda felett van elhelyezve. F e lső, négyzet alakú nyitott része 77 x 77 cm nagyságú,

oldaldeszkái 80 cm hosszúak,

alja pedig 32 x 24 cm-re szűkül. Teteje a k őpadtól kb.

160 cm

magasságban van. Hogy a sajtárakból a szemet könnyebb legyen a garatba Önteni, az e ls ő oldallap tetején körív alakú, közepén 10 cm mélységig terjedő kivágás van. A garat alja a "garattartó" -ban nyugszik. Ez négy darab 50 cm hosszú szíjon függ alá a ga­ rat f e l s ő részének magasságában elhelyezett oldallécekről . Egy

-

16

-

kis fogaskerékbe illeszkedő ékkel szabályozni lehet, hogy a garat milyen magasra kerüljön a korongtól. Közben a fogaskerék tengelyére a szíjból feltekeredik,

illetve a tengelyről letekere­

dik a szükséges szíjhosszúság. A garattartó aljának oldalán 7 x 7 cm nagyságú nyílás látható. Erre a nyílásra van erősít­ ve egy kb. 20 cm hosszúságú és 5 cm sugarú bőr-, illetve vászon­ cső. Őrléskor a kőpad bal oldali részén álló molnár a saj­ tárakból a garatba öntötte a szemet. A garatba egyszerre 1 , 5 - 2 métermázsa gabona fért bele. A gabona útja innét az előbb em­

lített vászoncsövön keresztül a kalodában elhelyezett malom­ kövek közé vezetett, majd az őrlemény a "fölvonókon" keresztül a kőpad jobb oldalán a malomház padlójára helyezett zsákokba került,

melyek szája a kőpad magasságában a felvonók végéhez

volt erősítve. Az őrleményt egyszerre két zsákba lehetett f e l ­ fogni. A két felvonónyíláson kívül

van még egy,

a többiekhez

hasonló "súbár" nevű ki- és betolható pléhből készült lapát szerű zárószerkezettel ellátott, harmadik nyílás is, ahová az őrlemény közvetlenül a malomkövek közül csurgott. Ezt csak ak­ kor használták, ha valamilyen oknál fogva a felvonójáratokban üzemzavar keletkezett. Ezt nyitották meg akkor is, ha a malom "b ezab á lt",

vagyis hogyha a zsákok már megteltek,

és a felhal­

mozódott őrlemény sehova sem csuroghatott. A köveket hetente egyszer "élesíttennyi" szokták. A ka­ lodából való kiemelés előtt a kőpad jobb oldala mellett elhe­ lyezkedő "szállítócsavar" segítségével a felső forgó követ k is­ sé eltávolították az alsó álló kőtől,

s néhány "papot" raktak

közéjük. Ilyenkor természetesen a garatot le kellett emelni, s a kalodát is szét kellett nyitni. Ezután az ékkel alátámasztott

-

17

-

felső követ egy vassal oldalra billentették és kiemelték a kő­ pad üres részére, s itt nekitámasztották a kőpad víz fe lő li szilárd deszkaoldalának. Az alsó követ fekve élesítették, nem vették ki helyéről. A kövek helyes élesítése külön tudománynak számított. Egy kőműveskalapácshoz hasonló, de mindkét végen él­ befutó szerszámot használtak erre a célra. A köveket először "kim ellezték",

vagyis sugaruknak kb. egyharmadában egy kört ka­

lapáltak a közepükbe. A belső kör területét simán hagyták, a két körív közti részen pedig a középpont irányába mutató egyenes ro­ vátkákat kalapáltak k i. A másik kőnél ezek a rovátkák már nem egyenesen futottak, hanem körívekben. E kétfajta rovátkázásnak ez volt a célja,

hogy megkönnyítse az őrlemény kiszórodását a

kövek közül. Ugyanazt a követ az egyik héten így, a másik héten pedig amúgy élesítették. A

jó molnárnak mindig volt tartalék­

ban is néhány malomköve. Ezeket a régi időkben szlovák fuvarosok árulták. Egy-egy kő általában 30-35 cm vastag és 1 m átmérőjű volt, de akadtak nagyobbak is.

legnagyobb "42 colos" volt. Sú­

lyuk nem egyszer elérte az 5 mázsát is. A vidék nyelvjárása sze­ rint az " őrlés" emberi, a "srótullás" pedig állati használatra készült őrlemény előállítását jelenti. A molnár főleg őrlés előtt igyekezett kiválasztani a két legmegfelelőbb követ. Leg­ finomabb lisztet akkor kaptak, ha az egyik kő kemény, a másik pedig egy kissé puhább volt. Idősebb Maticza János molnárgazda ezt így szokta mondani: "Ha a kövek szeretik egymást, jól dol­ goznak". Természetesen a szá llítócsavarral beállítható kövek közötti távolság helyes megválasztása is óriási jelentőséggel bírt. A malomház kőpad melletti bal sarkából egy kis szoba van kikerítve. A sz oba a malom hosszúságából 175 cm-t, szélességéből

-

18

-

pedig 2 m-t szel k i. Rövidebbik fő falához erősítve a deszka­ f a l teljes szélességében egy négy lábon álló emeletes faágy van. Míg a malom működött, a molnár ide szokott ledőlni, hogy kissé megpihenjen. Éjszakai munka esetén, ami szintén gyakori volt, a gazda és inasa beosztották maguk között az időt. Az egyik éj­ fé lig ,

a másik pedig éjfél után kezelte a gépet. A szolgálato­

sé volt mindig az alsó ágy, a másiké pedig a felső. Az alsó ágy melletti falon egy kis csengő láthat ó . Azért szerelték oda, hogy szükség esetén - ha például a garatból kifogyott a szem megszólaljon,

és az e ls zunyókáló szolgálatost felébressze. A ma­

lomban még egy csengő van, a kőpad alatt. Rendeltetése ennek is az volt, mint az előbbinek. A szoba bal sarkában egy vaskály­ hát láthatunk. Kedvezőtlen időjárás esetén vagy hűvös éjszaká­ kon gyújtottak benne tüzet. A szoba kőpaddal szomszédos falába egy 63 x 43 cm nagyságú ablak van építve,

hogy a bent tartóz­

kodók odapillantva bármikor láthassák, mi történik a malomház­ ban. Az ágy fölött is van egy kis ablak,

amelyen át a Kis-Duná-

ra látni. Magán a malomházon csak két ablak látható. Az egyikhez a kőpadot jobboldalról kerülve juthatunk. Ez a folyóra néz. Szé­ lessége 59 cm, teteje körívszerű, legkisebb magassága 55 cm, a legnagyobb pedig 50 cm. A padlózattól mindössze 95 cm magas­ ságban kezdődik,

éppen ezért egyúttal a vízikerékhez vezető k i­

járatként is szolgál. A malomház másik ablaka a bejárati falon, az ajtótól balra látható. A 40 cm szélességű és 20 cm magasságú k is ablak a padlózattól kb. fejmagasságban van a falba építve. Az ablak melletti sarokban egy polc húzódik meg, rajta különbö­ ző szerszámok. A cölöpökön nyugvó külső és belső vastag gerenda, amelye-

-

19

-

ken a "vízikerék" 4 és fé l méter hosszú tengelye fekszik, alkot­ ja a "völgyhídat". A tengely kerülete átlag 125 cm. Végeit vas­ tag vasabroncsok védik a kopástól. A jelenlegi vízikerék szélessége 2 ,5 m, átmérője 7 m, súlya pedig 25 q. A kereket tulajdonképpen két egyforma nagysá­ gú "vasabrincs" alkotja,

amelyeket bizonyos távolságban a desz­

kalapátokat tartó téglalap alakú vasrámák fognak össze. A lapá­ tok hosszúsága kb 2 m, szélességük pedig 38 cm. A kerék küllői­ nek a száma 8 . A régi vízikeréknek - melyet "kalácsfa"-nak ne­ veztek - faabroncsa volt. Fűz- vagy jegenyefából készítették, mert az nem reped, s így jól tudták ékelni. Rendes küllői mel­ lett voltak még "vend égkörösztök"-nek nevezett mel.lékkül lői is. Ezeknek egyik vége a rendes küllők alsó részébe, másik vége pe­ dig az abroncsba volt ékelve, mindig két szomszédos küllő közé. Lapátdeszkáinak hosszúsága elérte az 5 m-t. Ezeknek rögzítése úgy történt, hogy a kalácsfa felső részébe fúrtak két lyukat, a körív peremén egymástól olyan távolságra, amilyen vastag volt a lapátdeszka. Ezekbe a lyukakba gondosan kifaragott fákat ékeltek,

ma jd a fák közé becsúsztatták a lapátdeszkát a végül

a fák végét, n i,

amelyeken általában kisebb kiugrást szoktak hagy­

dróttal jó erősen összehúzatták és többsorosan átkötötték.

Később a két fa helyett egyetlen kökényvesszőt használtak,amit még előzőleg párolt állapotban meghajlítottak. Ezeket a kökény­ vesszőből hajlított koszorúkat "karisták"-nak nevezték. Elő­ nyük az volt, hogy nem kellett őket dróttal átkötni. A malomkő megforgatása tulajdonképpen négy kerék segít­ ségével történt. A nagy vízikerék percenként általában 1-et szokott fordulni,

ezalatt a malomfal melletti külső és az u

gyanolyan nagyságú, malomfalon belüli vaskerék 5-öt, s a ko-

-

20

-

rong alatt elhelyezkedő 35 cm sugarú,

15 cm abroncsszélességü

vaskerék 10-et fordul. Természetesen e négy fő keréken kívül a malomnak még további kerekei is vannak; ezek többnyire s z í j­ ja l kapcsolódnak egymáshoz. A vízikereket egyszer, a gyorsan forgó részeket pedig naponta háromszor is megkenték, illetve megolajozták. A malomhoz tartozott még egy 4 x 5 m nagyságú fából ké­ szült egyszerű zsindelytetős házikó is . A malomkeze l éshez szük­ séges szerszámok voltak benne elhelyezve, többek között egy gya lupad is. Ebbe a raktárhelyiségbe hordták be az őrlésre vagy srótolásra váró búzát,

rozsot, zabot, kukoricát,

árpát, kölest

és borsót. Némelyik gazda lucernát is hozott, ugyanis a malom­ ban a "herefejtés v.herebugázás" is szokásban volt. Jelenleg a szóban forgó deszkaépítményta Maticza-család fáskamrának hasz­ nálja. A gabona őrlését mindig három dolog előzte meg: a " t i s z ­ títás'', a "koptatás" és a "nedvesítés". Tehát először is a ga­ bonából sziták segítségével eltávolították a konkolyt és a fű­ magokat, azután a köveket megfelelő távolságra szétnyitották, a szemet végigengedték az őrlőszerkezeten, hogy a külső vöröses részt lekoptassák róla. Koptatás után a gabonát benedvesítették, 1 q szemre kb. 10 lite r vizet öntöttek. Az így előkészített ga­ bonát 8-10 óráig "pihennyi" hagyták, a csak ezután kezdődött a tulajdonképpeni őrlés. A megőrölt vagy " l esrótolt" gabonából a molnár az elő­ írásoknak megfelelően kivette a vámot. Ez volt a munkájáért járó bér, pénzjutalmat nem kapott. Srótolásnál 8 %,

őrlésnél pedig

14 % volt a részesedése. Sróto'lás esetén legtöbbször minden zsákból 2 "köpőce" gabonát merített k i. A köpőce egy fából ké-

-

21

-

szült, fü ll e l ellátott hordószerű edény volt, kb. 2 ,5 kg űrtar­ talommal. A százalékba beleszámították a " p orlást" is ,

vagyis az

őrlés közben elszökött gabonát. Ez azt jelenti, hogy például 1 q srótból a molnár átlag 6 kg vámot vehetett. Közepes vízállásnál naponta átlag 24 q gabonát dolgoztak fe l,

1 q gabonából rendszerint 50 kg jó minőségű lisztet nyer­

tek; 65-70 kg-ot is ki tudott hozni belőle a molnár, de ekkor már sok volt benne a korpa. A munkája jutalmát képező gabonamennyiség értékesítése a molnárt még további feladatok elé állította. A legegyszerűbb meg­ oldás a gabona eladása volt,

viszont anyagilag kifizetődőbbnek

mutatkozott, ha a molnár állatokat, főleg sertést tartott, s ezekre tavasszal és ősszel vevőt keresett. Minthogy a malom a falutól kissé távolabb es i k , a gazda nemcsak fogadta, hanem úgyszólván minden nap, még vasárnapokon is felkereste a "kuncsaftokat". Kétlovas kocsijára egyedül vagy ina­ sával együtt felrakta a lisztet és a srótot, aztán behajtott a faluba,

ahol a lakosok gabonájukat becserélhették nála a megfe­

le lő őrleményre, természetesen a kiszabott vám fejében. Előfor­ dult,

hogy naponta többször is kellett fordulnia. A molnárgazdák mellől természetesen nem hiányozhattak az

inasok és a segédek sem. A

molnárhoz hasonlóan ők sem kaptak pénz­

jutalmat, hanem a vámból részesedtek. Az előírások értelmében az inas csak akkor "szabadú hatott", fordult,

ha már több malomban is meg­

s be tudta bizonyítani az iparban való jártasságát.

A malom egykori gazdái ünnepeket jóformán nem ismerve, éjjel-nappal dolgoztak. Főleg nyárutolján és ősszel igyekeztek a rendelkezésükre álló időt a lehető legeredményesebben kihasznál­ ni, hiszen november elseje után, az első fagyok beköszöntésével a

-

22

-

malomban már se nem őröltek, se nem srótoltak. Másfajta munka várt ilyenkor a molnárra, még a 10-es években is,

a malmot tél­

idére mindig szétszedték, hogy megóvják a jégtől. Ilyenkor csak a cölöpök maradtak a vízben, a malomházat berendezésével együtt a partra vontatták. A t é li hónapokban a molnárgazda alaposan átvizsgálta a malomszerkezetet, bákat eltávolította,

az esetleges rongálásokat, hi­

s az elromlott szerszámokat is megjavítot­

ta. E z z e l elkészülve március 1- és 15-e között aztán nekifogott a malom összerakásának, mire a régi vendégek újra megjelentek zsákjaikkal a malomban. A molnárok hagyományos ünnepe - minthogy vízzel dolgoz­ tak - a vízkereszt volt. Ilyenkor a molnárgazda beszüntette a munkát, kiöltözködött és családjával együtt istentiszteleten vett részt. A misehallgatás után természetesen nem hiányozha­ tott a megérdemelt mulatozás sem. A régi, egykor gyakran mesélt molnáradomákból már csak egyet őrzött meg a szájhagyomány. Maticza János még édesapjá­ tól hallotta,

hogyan járt pórul a furfangos molnár. Ennek a jó­

módú molnárnak több, hajóra felszerelt malma is volt,

s ő mégis

mindenkivel szemben fukarkodott. Egy alkalommal farsang idején csak azért ment korábban haza a bálból, ő rizze,

hogy segédjeit ellen­

mit csinálnak. Üres kézzel jött. A titokban bosszút for­

raló segédek közül az egyik kihasználva az alkalmas pillanatot, lelökte őt a malomhídról a vízbe. Másnap este a molnárgazda hulláját a halászok véletlenül kifogták. Kiemelték a hálóból, lemosták róla az iszapot, az tán a tábortűz mellé fektették. Egy kis idő múlva a meleg hatására a molnár teste összezsugoro­ dott, s olyan volt, mintha felült volna. Amikor a halászok ezt észrevették, félelm ükben,hogy a molnárgazda feltámadt,

mindnyá­

-

23

-

jan elszaladtak. Csak másnap reggel merészkedtek közelebb a tűz­ hely maradványaihoz, s győződtek meg róla,

hogy a molnár mégis­

csak halott. 1926-ban a Kis-Duna vize annyira megáradt, hogy egészen a kőpad aljáig ért. Erre azért kerülhetett sor, mert a malom nem volt vízmentesítve.

1947-ben a malomházban újra víz volt,

szintje valamivel magasabb volt a kőpad felénél. 1940-ben a malmot javítják. A régi zsindelytetőt új cse­ réptetővel cserélik k i,

s az addigi petróleumlámpát felváltja a

dinamóvilágítás. A malomházat tartó cölöpök és a berendezés to­ vábbra is a régi maradt. A malmot jelenlegi tulajdonosa 1960-ig üzemeltette. Azó­ ta némán állanak a kerekek, a mederbe vert cölöpökben,

csupán a fürdőzők kapaszkodnak meg vagy másznak f e l a malom hídjára,

a vízikerék melletti deszkákra, hogy fejest ugráljanak a víz­ be. Az arra vetődő idegenek érdeklődve állnak meg mellette,

és

csodálkozva nézik ezt a ma már ritkaságszámba menő lábasmalmot. Nyitray Dezső A MOČA-i - DUNAMOCSI VIZIMOLNÁROKRÓL

Dunamocs / Moča / a történeti Esztergom vármegyében, később a párkányi járásban,

ma a Komárom-Komárno-i járásban lévő te­

lepülés. Dunaradványtól 3 km-re fekszik,

ezért 1973-ban ott is

kutatni kezdtem a radványi vízimolnárok életét. Az emlékezetbe ni új adatok mellé főleg okiratok,

céhlevelek, iparigazolványok,

régi fényképek iránt érdeklődtem. Hosszú utánjárásom ellenére is csak két régi iratot találtam. Ezek sem a radványi,

hanem a

helybeli - mocsi - molnárok életére vonatkoztak. Az egyik 1713 március 16-án kelt,

a másikon nincs dátum, de a szövegét, stí-

-

24

-

lusát, kéziratát figyelembe véve egykorú az elsővel. Legfeljebb csak néhány év lehet a megírásuk ideje közt. Az első okmány nemcsak a dátumot tünteti fel,

hanem

közli a "mótsi" révben akkor dolgozó molnárcéh tagjainak ne­ veit is. Azonkívül kihangsúlyozza ''Lőtt ezen végzésünk czéhünk petsétyével jövendőbeli bizonságra." Az okmányon ellenben sem­ miféle pecsét, de még annak nyoma sem látható! Ezeket az okmá­ nyokat a ref.

lelkészi hivatal irattárában, a régi egyházi ren­

deletek könyvének megsárgult lapjai között találták. Ebből arra következtetek, hogy az okmányokat valószínűleg az akkori ref. lelkész írta és másodpéldányait elhelyezte a saját hivatalos rendeletei,

iratai közé, mert a molnárcéh tagjaitól ezen "mód

s z e r i n t /i / edgyezésben" kaptam a dézsmát, a lelkészi fizetést. Mit is tartalmaz ez a két okmány? Elmondja, hogyan in­ dult el az élet Močán - Dunamocson a kuruc háborúk után. Azzal kezdődik, hogy a kuruc háborúk alatt a falu lakossága szétszé­ ledt,

elbujdosott az erdőkbe, a járhatatlan nádasokba, lápokba.

Üres lett minden. D e elpusztultak a malmok is,

elsz éledtek a

molnárok is . "Tettes V ité zlő Takátsy Andrásnak 1712 év április havá­ ban a mótsiakat haza szálítván", gondoskodni kellett a dolgozó nép kenyeréről. "Komáromi Hartmon Kapitány előbb a "Pap István Uram malmát'' csináltatta meg és Komáromból "Molnárokat is ide leeresztvén" megkezdték az őrlést. Ezzel szemben még nem volt egészen megoldva a kenyér- és lisztellá tá s. Közben előjöttek a még élő mocsi molnárok is, akik dolgozni akartak ugyan, de a mesterségen kívül sem házuk,

sem kertjük, de még az élethez

szükséges legelemibb feltételeik sem voltak biztosítva. Minden­ ki parancsolt,

rendelkezett velük: a tiszttartó, a f öldesúr,

-

25

-

a malmos gazdák, a vármegye, mert, kenyérre mindenkinek szük­ sége volt. Minden molnármester szakmai tudását és munkáját igény­ be kellett venniük, ni a révbe,

ha élni akartak. A molnár, ha elment dolgoz­

otthon nem volt aki hajlékot építsen és foglalkozást,

házi munkát biztosítson a család tagjainak. Ezért volt szükség az alábbi,

szóról-szóra leírt "edgyezség"-re:

"Mi alul meg írtt Mocsi Révben levő Molnár Mesterek ad gyuk tudtára mindenkinek az kiknek il l ik ez írásunk rendében, hogy ennek előtte úgy mint 1709,

1710,

1711, 1712ik, Esztendők­

ben kurutz háborúságnak ideiben midőn Motsi lakossok az helysé gekbül el szellyedtenek es elbujdostanak es magoknak semmi Mal­ mok sem maradtak az idők pedig komáromi Hartmon Kapitány Úrunk Pap Istvány Uram malmát meg tsináltatván is Komáromi Molnárokat is ide leeresztvén az mellyek is mind harmadára voltanak azonban eljővén ez idő mellyben Tettes /te k in te tes/ Vitézlő Takátsy And­ rás Urunk Mocsiakat haza szálítván úgymint Anno 1712 Mensis á pri­ l is es mi még nem edgyezkettühk Mocsi Malmos Gazdákkal mivel ő kegyelmek Malmokat szereztenek hármada és negyede iránt azért mind a két részrül folyamodtunk Tiszttartó Urunk eleiben mint hogy minékünk Molnár mestereknek Eö kegyelme tsak illyen válsztott adott hogy új dolgot nem engedi behoznunk tudniillik harmadságot hanem valamint az régi időkben éltek az mi eleink mi is a s z . . . n t éllyünk tu d n iillik ncgyedségben melyre nézve mi is újab­ ban reá álván és Instantiát is tévén Tisztarto Urunknak hogy a mi kévánságunkra is hajollyon Eő Urásága az mint hogy még engedte E ő kegyelme is parantsolván azt is hogy Motsi Gazdákkal szépén még egyezzünk mindenekben amint meg is lőtt A nno 1713 die 16 Mar t ii az aláb meg írt punctomok szerint: 1 - Valamint az előtt Házaink veteményes kertyeink és szőleink

-

26

-

voltanak most is építhessük is Usuálhossuk mindenekben azan fundusainlkat 2^9 A Méltóságos Uraság Szolgálatyára ha hivatatunk vagy pedig Legényeink Gazdák uraimék adgy anak kenyeret és élést 3- Az malom egész békészítésével és ahoz való munkával mi Molná­ rok tartozunk, hanem ha azon kívül hajó és Malom ház tsinálás kerék és más féle munka kivántotik napi munkája 25 amelet étele s itala böcsületes legyen a molnárnak a k ő faragás pe­ dig 2 f lészen 4- Az mesterétül az mester legény semmi adózás vagy fizetésben külön szakasztva ne légyen 5= A Malom bekötis légyén egy tallér Faluval edgyüt mellynek fe­ le az falué fele pediglen az Nemes Czéhé 6

A Malom ki kötis mint hogy rementelen közönséges légyén

7- Az Malom gerendázásás hetven ott pénz légyen velünk edgyüt közönség is kik jelen lésznek 8 - Az Mester ember ha erdőbe faragni megyen napi bére 30 pe légyen alább való mester embernek pedig 25 p és étele itala bötsületes 9- Az molnárjának a Gazda három mérő alá való földel és annak szántásával tartozik valamint a magáért a Molnár Mester adgyon buzát beléje az f ő buzát ugymint két mérőt az gazda mérjen ki a közönséges rovásra aki szántya a földet 10- A Gazdák három véka kender magot tartoznak el vetni, 11- Az Rétet a Nagy Völgyön hatrendet meg adni mint az előtt tartoznak 12- Az malom ház letevés fö l tevés szerszám bérakás ki hordás és helyre készítés légyen egy egy Talér 13- A szég verés mint a régi időkben közönséges légyen

-

27

-

14^ A z lántz ki vetés és föl szedés ötven ötven pénz legyen 15- A Czelep rúd fö l tetel a Dunán 15 p légyén 16° Az malom vízre való vetése egy forint légyen malom hajó ház nélkül 50 penz Ezen dolgoknak mi voltára és megerősítésére nézve Tekin­ tetes V it é zlő Takátsy András Tisztartó Urunk paratsolatyára mi Molnár Mesterek Mocsi Malmos Gazdák Uraimékkal jelen voltunk föllyeb meg írt mod szerint az meg edgyezésben úgy mint aláb meg írt személlyek Mi általunk pedig Molnár Mesterek által az nemes Czéh hatalmával es ereivel meg tiltatnak közülünk való akár melly mester emberek akár Legények és Inasok hogy szemrevaló hányást vagy is veszekedésre való okot neadgyon senki hanem Gaz­ dák uraimékkal békességben lehessünk valakik pedig találtatnak ollyan emberek az Nemes Czehtül erdemlet büntetésit tapasztalják Lőtt ezen végezésünk nap mellyen kit meg is erősítettünk Nemes Czéhünk petsétyével jövendé beli bizonyságra Mi előttünk akkor béli mesterek által Anno 1713 die 16- Mar t i i ". Glázer János Esztergomi Czéh mester, Kozma András Motsi Vice Czéh mester, Molnár Menyhárt Atya mester, Uj Vari Istvány Szol­ gáló mester. Öreg mesterek Gáll János Gáll Ferencz Ketskeméti Istvány B a lla Mihály Bors Ferencz Jósa Gergelly Pokol Istvány Kozma János Kürti János K is Istvány T obiás György Bokosi György.

A Mócsi révben működő molnárcéh egyezsége a Mócsi földesúr Takátsy András Tiszttartójával 1713 március 16-án. E szerint a mocsi molnárok életmininunként dézsmát kaptak a földesúrtól és a gazdáktól. Meg volt tehát a Mótsi révben működő molnármesterek egyez­ sége "A Mótsi fö ldesúr Takátsy András Tiszttartójával és a "Mal-

-

28

-

mos Gazdákkal." Meddig volt érvényes, azt ma már megállapítani nem lehet. Tény azonban, hogy később, pár esztendő múlva a "Motsi malmos Gazda Uraink" a Contractusban" felvett "punctumok" sok­ szor megszegték,

a molnármestereket az egész Dunaháton levő

Molnárok előtt "tsúfságban hagyták negyedes malmokban"laknak . Sőt felettes hatóságuknak az "Esztergomi Dominiumbeli érdemes Tiszttartó Fő Czéhmester és Patronus" áruknak is feljelentették és állandóan hangoztatták előttük, hogy csak "ú jj esztendő na­ pig" alkalmazzák őket. Ezt a sok rágalmat nem tűrhették tovább,

de a kenyérkere­

set gondja is aggasztotta őket. Ilyen körülmények között i rat­ ták meg a második "Instantiájukat a Tekintetes Nemzetes, Vitéz­ lő Pamhaheli M ih á ly ... Fő Czéhmester és Pátronus" Urukhoz: / I t t már nincs dátum!/ Tekintetes Nemzetes Vitézlő Pamhaheli Mihály Esztergomi Dominium­ beli érdemes Tisztartó Fő Czéhmester és Patróus Urunkhoz ő ke­ gyelméhez: /in tra h ab e tu r:/ alázatosan ajánlyuk belől meg irt Instánsok. D .a J . Cxtus. Hogy Isten minden szomorú elviselhetetlen változásoktúl oltalmazza,

lelki testi áldással és állandó fris s jó

egészséggel szeresse a Ttes Urat ke /gye/lmedet szívesen kivánnyuk. Tekintetes Nagy jóakaró Pátronus Urunk: Ezen alázatos instáciánk által kénytelenítettünk az Úrhoz k /g y e /l medhez fo­ lyamodni méltóztassék az Ur Kegyelmed kegyesen meghallgatni. Tudva vagyon Tekintetes úr előttünk, hogy a Motsi betsülletes Malmos Gazda Uraink,

az Urnák, Kegyelmednek mi irántunk pana-

szolkottanak. Úgy vagyon mi nem tagadgyuk Ttes Fő Czéh mester Uraink, hogy a Régi Contractus szerint mi nem akarunk Mólnárok lennia Mótsi malmokban mivel azon Contractus nem is mivelünk

-

tsináltatott,

29

annak felette!

-

Motsi malmos Gazda uraink a Contrac

tusban feltétetett punctumokat sokban által hágták. Erre nézve mint hogy vannak a mi nemes Czehünknek Csásár ő Felsége Kegyel­ mes Urunktól adatott Articulusaink amint tudva vagyon az Urnál Kegyelmednél és azokhoz az Articulussokhoz kívánjuk magunkat alkalmaztatni, ezt megértvén Motsi uraink fenyegetnek bennün­ ket és nyomorúságnak rajtunk leendő megterhesítésével mi pennig noha falu mólnárjai voltunk, de ugyan amiben lehetett a Falu közül magunkat mindenben nem kívántuk /magunkot/ ki vonni, már is úgy halljuk,

hogy újj esztendő napig mindenekben magokhoz

akarnak vonni a mellyis törvénytelenség lenne, mert mi mind a Méltóságos Uraságnak,

mind a tekintetes nemes Vmegyének, úgy ő

kegyelmének is Szolgái voltunk. Erre nézve A Tekintetes Úrhoz kegyelmedhez, Isten után mint jó Pátrónusunkhoz alázatosan folyamondunk, méltóztasség a tekintetes urainknál pártunkat fogni és hozzánk annyi grátiával lenni hogy Nemes Czégünknek Articulussai szerint való szabadtságunkkal élvén hűségesen kívánnánk min­ denkinek szolgálni más mint szivünknek nem kevés fájdalmával hallgatyuk hogy az egész Duna háton levő Molnárok előtt tsúfság ban vagyunk, hogy negyedes malmokban lakunk mellyben hozzánk mutatandó gratiáját és jóakarattyát az Tekintetes úrnak kegyel­ mednek hűséggel kivánnyuk meg szolgálni amint is maradunk A Tekintetes Úrnak kiknak

alázatos szolgáli Motsi Mólnár Czéhbeli mesterek közönségessen

Mit tudnak elődeikről a mai utódok? Mit tudnának mondani a mocsi vízimolnárok életéről olyat, hallottam,

amit a radványiaktól nem

sem írásban nem kaptam?

Dunamocs akkor is , most is sokkal nagyobb község volt,

l'i

'Íj ^

1

^

3 ) 3.

<# 0 ; i ^ 1 ';

*M '

*4

-

<

A -c,

* 'L 3 \ %

"

-

30

-

mint Dunaradvány. Lakosainak a száma akkor is,

ma is sokkal

magasabb, mint a radványiaké. Éppen ezért nagyon meglepett az első hír, hogy a mocsi révben sokkal kevesebb malom dolgozott, mint a radványiban. /Révnek nevezik a Dunának a mocsi határt körülvevő p artterü letét./ Meg is magyarázták ezen állításukat azzal, hogy a mocsi rév sokkal kisebb,

rövidebb, mint a radvá

nyi. Ezért őrölt a mocsi révben kevesebb malom: kb.

17, míg

Dunaradványon 30-35 volt a vízimalmok száma. A mocsiak csak egyszerű mesteremberek voltak, akik az 1713 március 16-i okmány szerint teljes nincstelenséggel kezd­ ték életüket és munkájukat. Később becsületükkel és szorgalmas munkájukkal sokkal vagyonosabbak lettek, mint a radványiak. Őröl­ ni a malmokban csak a termés betakarítása után tudtak. Ha nem volt őrölni való, szívesen vállaltak egyéb munkát is. P l. Sűttőn, hajóberakást kövekkel, vagy részaratók voltak az egyes gazdák­ nál. M ég szőlőt is kapáltak és kötöztek napszámba, ha kellett. E zzel szemben a radványi molnárok már kezdettél fogva "urak" voltak, mivel nagy részük nemes is volt,

s így a nemesi birtok

is sokat jövedelmezett. Ők mindig "urasan" éltek. Az 1930-40-es években azonban a mocsiak már jobban kerestek és gazdagabbak lettek mint a radványiak. Dunai malma az 1930-40-es években már csak Kovács József, Egyeg Kálmán,

Rocskos Sándor, Egyeg E rnő, Ármány Józsefnek volt.

Ha a családok utódai az egységes földműves szövetkezetben, az iparban vagy más munkakörben dolgoznak. Egy a Bábi János

tulajdonában lévő festményen a Szalai-

Váryék malma látható, Ezt a malmot később, mint utolsó malmot, Kovács József vette meg. Ez pedig 1945-ben bombatalálat követ­ keztében elsülyedt. A Koczab Vilmostól és Beck Lászlótól szár-

-

31

-

mazó fényképek, amelyek a sülyedő malmot ábrázolják, a Ková­ csék malmának utolsó pillanatait örökítik meg. Id.B á b i Jánosné,szül.Zajos Julianna, 73 éves kinek apja és e l ődei nevezetes molnárok voltak,

mondta el, hogy csalá­

di hagyományként él még ma is az a tudat, hogy ősapjuk török származású volt. A török hódoltság idején beházasodott hozzájuk és nem ment el a törökökkel, hanem Dunamocson maradt. D r .Antal József,

molnár családból származó,

jelenleg nyug.fog

o rvos közölte gyermekkori élményként, hogy nagyon sokszor volt nézeteltérés az őr lősök és a molnárok között. Mivel " őrlős urai mékkal" mindig nagyon szépen kellett bánni, hogy el ne veszítsék őket, mint "kuncsaftokat", ték k i, Emlékszik,

haragjukat igavonó állataikon töltöt­

hogy az egyik uraság szép vadászkutyáját

pokrócokba csavarták és úgy "kopplázták" meg a gazda helyett. Sokszor látta /a z adatköz 1ő/ ,

amint valamelyik molnár, amikor

szabadnapos volt, kiment a Dunára vagy az erdőbe, magával vitte vadászpuskáját, kutyáját, fenekcs horgát, borítóját, stb. hogy gazdag zsákmánnyal térjen haza. Ugyanő közölte azt is,

hogy nagyon régen,

az ún. "Ken­

derföldek" dű l őben is lehetett egy Dunába folyó patak vagy fo­ lyó, amelyen szintén működhettek vízimalmok. Ma már semmi nyoma e folyónak,

mégis a minden éven felszínre kerülő malomkövek

és malomkődarabok ezt igazolják. Dunamocson s okkal több munkaeszközt találtam, mint Dunaradványon. Találtam " c apa l t ", tették,

sajtárt",

amellyel a vizet merí­

és a búzát is öntötték a garatra. Ugyancsak dr .A ntal

JÓzsefnál láttam súlyos vasmacskákat, erős vastag láncokkal el­ látva valamint egy kovácsolt vasból kikalapált lámpást, amelyet meggyújtva ki kellett akasztani éjszakánként a malomra es egy kis

-

32

-

kézimalmi őrlőkövet, amely azt bizonyítja, hogyha nagyon sok munkájuk volt a molnároknak, a "szottolást" /kisebb mennyiségű gabona őrlése/ még emberi erővel hajtott kézi mal mocskán is végezték. Gyöpös Zoltán VÁGFARKASD /V LČANY/ KÖZSÉG FÖLDRAJZI NEVEI

Dolgozatom célja, összegyűjteni és rendszerbe foglalni Vágfarkasd község fö ld ra jzi neveit. Azért van szükség erre, mert nyelvünknek ezek az értékes kincsei veszendőben vannak. "Minden tulajdonnév köznévből származik. így minden sze­ mélynévnek volt eredetileg jelentése is" - mondja Kálmán Béla. Ezek a jelentések ma már csaknem i smeretlenek. Ezért van szük­ ség a fö ldrajzi nevek gyors összegyűjtésére. Összegyűjtésükkel megakadályozzuk, hogy teljesen feledésbe menjenek. Nem enged­ hetjük, hogy ennyivel is szegényebbek legyünk, áldozatos, de szép munka ez,

hasznos lenne minden faluban elvégezni.

Helymegtakarítás céljából a következő rövidítéseket használom. 1. Az adatközlők nevei: Gyöpös István

G y .I.

Ivány Gyula

I .G y .

Perecz Kálmán

P .K .

2, A tulajdonnév után a helyi ejtést ejt. rövidítéssel jeLzem, f onetikus átírásban. Vesszővel választom el a név népi nevét,

a falurész f a j ­

táját, fűződik-e a névhez valamilyen esemény, a névről megjelent közléseket, a domborzatot és a művelési ágat. A sík, dombos megállapítást úgy értem: a tengerszintbeli különbség a lig né­ hány

dm.

-

33

-

A fö ldrajzi neveket következetesen egybe írom. A gyűjtést 1967-ben végeztem Teleki Tibor adjunktus a nyitrai Pedagógiai Főiskola tanára irányításával. Neveink nagyobbára újabb eredetűek, sok bennük a tu la j­ donnév. A név sok helyütt magáért beszél, ezért magyarázatot nem fűzök hozzá. Kültelki neveink 1. Alsólegelő, e j t ., 2. Alsóút,

ásólegellő, P . K .,

e j t ., asóút, P .K .,

sík.

szántó,

régen legelő.

út. A farkasdi vasútállomástól az

Alsóhatárba vezető utat nevezik Alsóútnak. 3. Báb, e j t .,

báb, P . K .,

sík,

szántó, gróf Károlyi Alajos bir­

toka 1945-ig. 4 . Baláta, e j t .,

baláta, P .K .,

sík. szántó. Még jó 50 éve is

sáros, mocsaras terület volt, ma már a legjobb földek egyike. A dűlő egy részén házak épültek. Maga a szó a szlovák blato, sár, mocsár szóból származik. 5. Barkáter, e j t .,

barkátér, P .K .,

ér, mocsaras posvány, csak

néhol van benne víz. 6 . Batonya, e j t .,

batonya, P . K . , dombos határrész, szántó, a

birtok urai a Károlyi grófok voltak. Területe kbb 800 hold. Kálmán Béla szerint a Batonya név tulajdonnévből keletkezett helységnév. Batonya egy Anya nevű település egyik része, a Bot'nemzetség birtoka. A név talán a török "tevecsikó" je­ lentésű szóból, vagy a magyar.bot, "buzogány"-ból keletkezett, ahonnan Botond neve is származik. 7. Batonyaikutak, e j t .,

batonyaikútak, P . K . , kutak. Két kút van

a Ba tonya dűlőben, melyeknek közös neve, Batonyaikutak. 8 . Benkeföld, e j t .,

Benkefőd, P . K . ,

sík, nagyszerű gabonaföld.

Az Egyháziföld egy részét nevezik Benkeföldnek. Benke József

-

34

-

gazda vette meg e határrészt egy tagosító mérnöktől,

aztán

bérbe adta a kisparasz toknak. 9 . Bíróság,

e j t .,

bíróság, P . K .,

sík,

jó kukorica, krumplitermő

föld, a Zsellérhold dű l ő része. 10. Bufa,

e j t .,

bufa, P . K .,

major, gróf KároJyi Alajos birtoka

11. Bufa, e j t .,

bufa, P . K .,

lapos terület,

volt.

birtok, területe kb. 12. Bukfenc,

e j t .,

zik,

volt Károlyi­

1200 hold.

bukfenc, P .K .,

és zöldségterő

szántó,

sík, egy része lapos, krumpli-

terület. A dűlőben a lapos és a, domb váltako­

mely olyan rövid, hogy csak bukfencet lehet rajta vetni,

innen a neve, bukfenc. 13^ Cibulakopola,

e j t .,

Cibulakopola, P . K .,

lapos, tó, mocsaras,

nádas terület egy Cibela nevű gazda földjében. 14. Cigánytó, e j t ,,

cigántó, P .K .,

sík,

szántó. A dűlő a Cigánytó

és a vasút között van. Nevét a tótól kapta. 15. Csentaszeg, e j t .,

csentaszeg, P . K .,

sík, egy része gyümölcsös,

más része szántó. 16. D é llő, e j t .,

d í l l ő, P . K .,

dombos terület,

szántó. Az Alsó- és

a F e lső-legelő között volt ez a terület, ami d e lelőt jelent. It t itatták, 17. D é llő ik ú t

deleltették a marhákat.

e j t .,

dí'llőikút, P . K ., kút, Ennél a kútnál itattak,

deleltettek a pásztorok a Dű1ő dombon. 18. Dióstó, e j t .,

dióstó, P . K .,

sík,

szántó, régen ezen a helyen

diófákkal szegélyezett tó volt, amely azóta kiszáradt,

és a

terület művelés alá került. 19. Egyháziföldek, e j t ., etyházifődek, P . K .,

sík, szántó, ebbe a

nagy dü lőbe tartoznak: Benkeföld, Refornátuskántorföld, Jegy z őföld, Isk olaföld, Katolikusmesterföld, Katolikuspapföld,

-

35

-

Katolikusegyházf iföld. 20. Felsőút, e j t .,

fősőút, P . K .,

út, a Szomola település sarká­

tól vezet a bufai majorba. 21. Fogaskút, e j t .,

fogaskút, P .K .,

kút, a kút egy Fogas nevű

ember dűlőjében volt, melyet a község ásatott a Nagyrét dű­ lőben. 22. Fölsőlegelő, e j t .,

fősőlegellő, P .K .,

sík, szántó, a község

szarvasmarhái itt legel tek kora tavasztól késő őszig. 23. Göndörházidűlő, e j t ., göndörházidíllő P .K .,

sík,

jó kuko­

ricaföld. Göndör Ferencről és nejéről, családtalan házas­ párról nevezték el Göndörházidűlőnek a Batonyaság egy ré­ szét,

akik a szomszédos Sze li határ szélén laktak egy föld­

házban. 24. Hablikkopola,

e j t .,

Hablikkopola, P . K .,

tó, tó egy Havlik

nevű ember földjén. 25. Hamveisz, e j t ., 26. Holtvág, e j t .,

hamvejsz, P . K ., hótvág, P . K .,

sík,

szántó.

állóvíz,

azelőtt, 1908-ig ez

a Vág élő ága, ma már csak állóvíz, Holtvág. 27. Hullámtér, e j t .,

hullámtér,

lapos,

erdő. A Vág és a töltés

közötti teret nevezzük Hullámtérnek, a folyó jobb- és bal­ partján. Nagy része erdő, néhol van szántó is. 28. Iskolaföld, e j t .,

iskolafőd, P .K .,

sík,

a föld kitűnően a l­

kalmas kerti veteményekre, az Egyházföld része, melyet a ka­ tolikus iskola használt. 29. Jegyzőföld, e j t .,

jedzőfőd, P . K .,

sík, földjét kertiekre

használják. A Jegyzőföld beletartozik az Egyházfölddű lőbe, melyet a falu jegyzője használt. 30 . Kácsonyára, e j t .,

kácsonyára, P .K .,

sík, szántó. A zsigárdi

határ mentén húzódik a dü lő , aminek a környéken vadkacsák tanyáznak, innen lett a neve Kácsonyára. 3 1 . Kaparás, e j t ., kaparás, P . K . , sík,leggyakrabban herét és kerti növényeket ültetnek id e. Szelécény katasztere. 32. Káposztáskert, e j t ., kápusztáskert, P .K . , sík, nagyobbára dinnyét és dohányt ültetnek a földbe. Nyitra vármegyében itt termett a legízletesebb dinnye és a legjobb káposzta. 3 3 . Katolikusegyházfiföldje, e j t ., katolikusegyhászfifőggye, P .K . , sík , leginkább kerti növények ültetésére használt te rü let, az Egyházfiföld része, melyet a katolikus egyház­ f i használt. 34.Katolikusm esterföld, e j t . ,

katolikusmesterfőd, P . K . ,

sík,

szántó, az Egyházidűl ő része, amelyet a katolikus mester haszná lt, innen a neve. 35. Katolikuspapföld, e j t . ,

katolikuspapfőd, P . K . , sík, szántó,

Katolikuspapföld a neve a zé r t , mert a farkasdi katolikus papok használták mindig. 36. Kerthely, e j t . ,

kerthe, P . K . , sík, szántó, a fa lu lakóinak

ezen a területen voltak kertjeik. 37. Kertészkert, e j t . ,

kertíszkert, P . K . , sík, rendszerint ká­

posztát szoktak ü ltetni a földbe. Gróf Károlyi Alajos b i r ­ toka v o l t , aki nagy kertészetet rendezett be a volt major­ ban, aminek ma már nyomát sem látjuk. 38. K iszse llé rh ol d , e j t . ,

kizzsellérhold, P . K . , sík, gabonane

mű ekre alkalmas terü let, régen a zsellérek tulajdonát képez te. Kisebb tábla v o l t , mint a Zsellérhold, azért K iszsellér hold a neve. 39. Kopanyica, e j t . , kopanyica, P .K . , sík , kukoricatermő fö ld. 40. Kopola, e j t . ,

kopola, P . K . , tó, a tó közvetlenül a Sellye

-

37

-

fe lé vezető országút mellett van, melyben régebben még ha­ lak is voltak. 41. Kopola, e j t ., kopola, P . K . , tó, az Újvág töltésén kívül van ez a t ó , melyben azelőtt a szövéssel, fonással foglalatos­ kodó farkasdi nép kenderét áztatta. 42. Kosztacsű cs, e j t . , Kosztacsűcs, P .K . , sík, szántó, a dű lő neve tulajdonnév, mégpedig Koszta nevű gazdájáé. 43. Legelő, e j t .,

legellö , P . K . , sík, szántó. Régen legelő, ma

szántó. 44. Levágott, e j t . ,

levágott, P . K . ,

lapos, szántó. A névre vo­

natkozólag két feltevés van, 1. A területet 1872-ben osz­ tották f e l , addig nádas v o lt. Az 1848-as szabadságharc és a háborúk idején ide hajtották az állatokat a pusztító had­ seregek elől . Ma jó termőföld. 2. A kanális keletkezésekor keletkezett a név. A kanális egy jó részen az uraság fö ld ­ jén /gróf Károlyién/ ment és mondván:

"Menjen a parasztok

fö ldjén i s ! " , ezért Levágott a neve. Ám kaszálónak is hasz­ nálták azelőtt. 45. Levágottikút, e j t . ,

levágottikút, P .K . , a kút az Alsóúton,

a Levágott dúlŐben van. 4 6 . Mosogató, e j t . , mosogató, P .K . , lapos, kukoricaföld. A vá­ szonszövő farkasdiak ebben a tóban is kendert áztattak, mint az előbb említett Kopolában. Azóta a tó kiszáradt, művelen­ dő területté vá lt. 47. Nagyrét, e j t . , nagvrít, P . K . ,

sík, szántó, Sok község felé

vezető út mellett van. 4 8 . Nemesrét, e j t . , nemesrít, P .K . , sík, kerti növényekre a l k a l ­ mas fö ld , a Szelécényiföld része. Már a neve is elárulja, hogy a szelécényi nemesek rétje régen, amit most a farkas­ -

-

38

-

dia k használnak, de kataszterileg Szelőcéé. 4 9 . Ondrejfái, e j t . ,

Ondrejfáji, P . K . , Ondrej nevű embernek v o l ­

tak itt fái a Szomola dűlőben, a tulajdonos nevét v i s e l i . 5 0 . Pásztorik, e j t . , pásztorik, P . K . , dombos, szántó. A pászto­ rok legalkalmasabb búvóhelyéül szolgált ez a terület a Vág és a Kis-Duna áradása idején. Kincseik is itt voltak a leg­ biztosabb helyen. Kedvelt itató- és legeltetőhelyük a régi pásztoroknak. Szájhagyomány: A gazda Anda család egyik szo l­ gálója szántás közben egy cserépedény aranyat talá lt. Kedve­ sének is adott ebből a kincsből egy aranyat. A gazda k ifa g ­ gatta a lányt, hogy honnan szerezte a pénzt, Elmondta, hogy a szolgalegényt öl kapta. A legényt szép szóval és borral rá ­ vették, hogy mondja meg, hol van a pénz, aki el is árulta. É jje l a gazda kiásta a körtefa alól a rejtett aranyakat, de a legényt már előzőleg kidobta udvarából. Ezt a volt szolga anyja megtudta és a következő átokkal sújtotta a gazdát. "Ha már a tudatlan gyermektől elvették a pénzt, hát költsék patikára!" Valóban a család minden sarjadéka egy gyógyítha­ tatlan betegség áldozata le tt. 5 1 . Pelvás, e j t . ,

pelvás, P .K . , sík , szántó, maga a szó arra mu­

t a t , hogy ezen a részen pelvások, csűrök volta k, ahol az ete­ tésre szánt pelyvát tárolták. 52 . Pótlék, e j t . ,

pótlík, P .K . , sík, szántó, a község lakóinak

fö ld jeit itt pótolták, ha a távoli földekben hiány mutatko­ zott . 5 3 . Rákota, e j t . , rákota, P . K . , erdő , 1945-ben kisebb harc volt itt a szovjet katonák és a németek között. 5 4 . Ravazd, e j t . , ravazd, P . K . , kicsit dombos a dűlő, szántó. Ki­ csit dombos a terü let, amelynek a közepében v iz e k , erek van-

-

39

-

nak. Hamis, ravasz terü let. Innen a neve; a ravasz szóból származik. 5 5 . Ravazdiér,

e j t ., ravazdiér, P .K . , ér. Két neve van ennek

az erecskének, amelynek a folytatása a Barkátér. Két neve van a zért, mert két azonos nevű dülők határaként szolgál /R avazd, Tölgyerdő/ . 56 . Ravazdikút, e j t . , ravazdikút, P . K . , a ravazdi dülőben van a Felsőút mellett. 5 7 . Reformátuskántorföld, e j t ., reformátuskántorfőd, P , K . , sík, szántó, használati jogát a z e l őtt a református kántor élvez­ te. 5 8 . Reformátuspapföld , e j t . , reformátuspapfőd, P .K . , sík, szán­ tó , a földet a református pap használta. 5 9 . Remész, e j t . , remísz, P .K . , lapos, vadas mocsár. Remésznek nevezik azt a mocsaras terü letet, ahol a vadak meghúzódnak. 6 0 . Sáruta, e j t . , sáruta, P . K . , lapos, gabonatermő fö ld . A sze­ szélyes Vág egy mocsaras, sáros részt hagyott maga után. A sár utáni földet már művelték, minek Sáruta lett a neve. 61. Szántás, e j t . ,

szántás, P .K . , sík, szántó, Szántás a neve

azért, mert a kinti földek közül ezt a földet szántották a megművelhető k között. 62. Szekerce, e j t .,

szekerce, P . K . , sík, szántó.

63 . Szelécényiföld, e j t . ,

szelécén y if őd, P .K . , sík, gabonater

mő fö ld. 64. S z élesföheny, e j t . ,

szílesföheny, P . K . ,

lapos, homok, a

hullámtér nagy szélességben homok, melyet S zé le sföhenvnek hívnak, ma már nagyon ritkán használják a föheny szót, amely homokot jelent. 65. Szilvás , e j t ., szívás, P .K . , sík, szántó. A század elejéig

-

40

-

ez a rész hullámtér v o lt, ahová szilvafákat telepítettek. 1849-ben a vesztes zsigárd-peredi csata után ebbe az erdőbe menekültek a magyar huszárok. 6 6 . Szomola, e j t . ,

szomola, P .K . , sík, szántó, gróf Károlyi

Alajos birtoka 1919-ig. 1920 után felosztották házhelynek a szabadosok kapták meg. Szomolához tartozik a kertészkerti major, amelyet gróf Szórádi Lajos fiain ak mint ker esztgye­ rekeinek ajándékozott a két világháború között. 67. Szőc e, e j t . , szőce, P .X . , ér, azelőtt a munkanélküliek vá­ lyog vetésével és égetésével foglalkoztak a Szőce-parton, így kerestek maguknak egykis pénzt. 6 8 . Tóhegy, e j t . , tó h e g y , P . K . , dombos, szántó. 69 . Tölgyerdő, e j t . , tőgyerdő , P .K . , sík, szántó, a dű l őn végig­ foly ik a Barkátér /ez tulajdonképpen a Feketevíznek a marad­ vá ny a/, ahol régen tölgyerdő v o lt. A török időkben itt b ú j­ tak meg a fa lu asszonyai és ö regjei, ide rejtették el, a fatörzsek a lá , kis vagyonukat a török e lő l. Az elrejtett régi pénzekből találtak is néhányat. 70 . Tölgyerdőiér, e j t . , tőgyerdőiér, P .K . , ér. Két neve van ennek az erecskének, amelynek folytatása a Barkátér. Két neve van a zért, mert két azonos nevű dűlők határaként szol­ gál / Ravazd, Tölgyerdő/. 71. Tö lg yerd ő ikú t, e j t . , tő g y e rd ő ik ú t, P . K . , kút, a Tölgyerdő dűlőn v a n a F e l s őút m e lle t t.

72. Tubukó, e j t . , tubukó, P . K . , sík, nagyobbára dinnyét és do­ hányt ültetnek a földbe. Nyitra vármegyében itt termett a legízletesebb dinnye és a legjobb káposzta. 73. T ú l s ó f é l , e j t . , t u s ó f é l , P . K . , s í k , szántó. A Vág b a lp a r t já t n e v e zik T ú ls ó fé ln e k , melybe b e le ta r to zn a k a következő dű lök:

-

41

-

Mosogato, D i ós tó , Nagyrét, Tardoskeddiföld, Báb. 74. Úsztató,

e j t , , úsztató, P ,K . , tó, ma már majdnem kiszáradt,

ahol néhány évtizede még lovakat fürösztöttek, úsztattak, innen a neve: Úsztató. 75. Ú sztató, e j t , , úsztató, P . K . , sík, szántó, a Dűlő nevét az ott levő t ótól kapta. A Zsellérhold dűlőbe tartozik. 76. Vág, e j t . , Vág, P . K . , folyó. 77. Városrét, e j t ., városrít, P .K . , sík, szántó. A község á lla­ tainak itt kaszálták a szénát. A Városrét elnevezés v is sza ­ vezet minket a X V I I I . kasd mezőváros v o l t

század második felé be, amikor Far / Még ma is áll a régi városháza, me­

lyet ma Bikaistállónak ne v e zn ek ./ 7 8 . Vaserdő, e j t . , vaserdő, P . K . , erdő, 60 évvel ezelőtt még keményfaerdő volt ezen a helyen. Manapság már a környékén sem találunk keményfát. E volt erdő helyén faiskola van. 7 9 . Zsellérhold, e j t . , zsellérhold, P . K . ,

sík, szántó, ezen a

részen kapott a kisparaszt, zsellér egy-egy darabka földet tagosításkor, 1872-ben. A dűlőbe tartoznak: Úsztató, Bíró­ ság nevű határrészek. 80. Z se llérrét, e j t . , zs e llé r ít, P . K . , sík , szántó, azelőtt a zsellérek , kisparasztok r é t je , ma szántó. Belt e lki neveink 1. Baláta, e j t . , baláto. P .K . , Alvég, az utcák a körülöttük levő földek nevét v is e l ik . 2. Baractó, e j t . , Baractó, P . K . , Felvég. A tó neve a Barac tulajdonnévből van, 3. Bikadomb, e j t . , bikadomb, P . K . , Felvég. Ma már semmi nem je lz i a név biztos eredetét, csupán egy dombra bikaistálló

-

42

-

m ellett. 4 . B i k a is t á lló , e jt , bik aistá lló , P .K . , Felvég, valamikor vá­ rosháza v o lt. Farkasd mezőváros megszűnte után b ik a is t á lló le tt. 5. Bikautca, e j t ., bikaucca, P . K . , Felvég, E bben az utcában v o l­ tak a f a l u b ik á i, amelyeknek a Városréten kaszálták a szé­ nát . 6 . Bohonytó, e j t . , Bohontó, P .K . 7. Botka köz, e j t . , Botkaköz, P .K . , Felvég. Nemes Botka Ferenc­ rő l nevezték el az állomás fele vezető utcát. Szájhagyomány: A nemesség megszűnte után az öregnek még mindig megmaradt a szép vadászkutyája, melyre büszke v o lt . Egyszer azt kérdik t ő le ,

"minek neked az a kutya te Bot ka!" "T i t u l a !" - mondta

ő. Azóta él a faluban az a szólás, arra a dologra ami fö ­ lösleges: t it u la , mint Bot kának az agár. 8 . Burgonyautca, e j t . , burgonyaucca, P . K . , Alvég. A falu pa­ r a s z t ja i ebbe az elhagyatott utcába hordták a megrothadt bur­ gonyát, ezért lett a neve Burgonyautca. 9 . Cédulaház, e j t . , cédulaház, P .K . , Felvég, A bikadombi hársfa j e l z i helyét a régi Cégulaháznak. Az I . világháborúig ebben a házban tartották a mulatságokat, muzsikákat. 10. Cigánytó, e j t . , cigántó, P . K . , Alvég, tó a cigányok telepü­ lése mellett. 11. Cigányutca, e j t . , cigányucca, P . K . , Alvég, az utca a cigányok fe lé vezet. 12. Csendőrutca, e j t . , csendőrucca, P . K . , Felvég. Körülbelül 95 évvel ezelőtt két csendőr lakta először ezt az u t c á t , amit a Csendőrutca név bizo ny ít. 13. C s illa g tó , e j t . , C silla g tó , P .K . , Alvég, személynévből lett

-

4-3

-

t ónév. 1 4 . Csingitó,

e j t . , C singitó , P .K . , Felvég, a név cigány tu­

lajdonnévből ered. 1 5 . Dódé, e j t . ,

dódé, P . K . , Felvég. A zsidók kocsmának építet­

ték ezt az épületet, majd iskolává alakították át. Most a fa lu közszolgáltatási üzemei vannak az épületben. Dódé a népnyelven ostobát, butát jelent. 1 6 . Faiskolasor, e j t . , faiskolasor, P . K . , Alvég. A második v i ­ lágháború után erre a területre facsemetéket ültettek, a fát később eladták. Egy egész úgynevezett iskolát telep í­ tettek , ami a sor köznévvel egyesülve a Faiskolasor t u l a j­ donnevet alk o tja . 1 7 . Hatháza, e j t . , hstházo, P .K . , Felvég, jó ideig csupán 6 ház volt ezen a területen, ezért Hat háza a neve. 18. Kaszaköz, e j t . , kaszaköz, P .K . , Felvég. Az utca kasza a la ­ kú v o lt , de már "a kasza fogantyúja" beépült. 19. Katolikustemplom, e j t . , katolikustemplom, P . K . , Alvég. Kö­ rüle temető v o lt. 20 . Kenderköz, e j t . , kenderköz, P .K . , Felvég. P in t ér Ambrus háza háta mögött átjáró a Bot kaközből a LÓgerba. Nagyon régen erre folyt a Vág egyik ága, melynek a környékén ken­ dert áztattak. Innen tehát a Kenderköz elnevezés. Szájha­ gyomány: Ennek a köznek az elején lakott állítólag egy Farkas nevű ember., a fa lu későbbi alapítója. 21. Kerthely, e j t . ,

kerthe, P . K . , Felvég, azelőtt kertek voltak,

ma házsorok állnak azon a helyen. 22. Kikirim e j t . , k ik i r i , P . K . , tó, Felvég. 23 . Kovácstó, e j t . , Kovácstó, P . K . , 19 30-ig nagy tó volt a fa lu közepében, amelyet addig Kovács tónak neveztek. Ezt a tavat a református hívek önerejükből földdel betöltöttek

-

44

-

és szép egyem eletes iskolát építettek helyébe. Azóta / 1 9 3 2 / Reformátusiskolának nevezik. Ma itt a kilencéves iskola. 24. KŐröstó , e j t . , KÖröstó , P .K . , Felvég. Tulajdonnévből lett tónév. 25. K ü l s ős o r , e j t i ^ kí s ő s o r , P . K . , Felvég. Már a neve is mutat­ ja , hogy a f a lu legszélső utcája. 26 . Lip taikö z, e j t . , Liptaiköz, P . K . , Felvég. Az utca neve tu lajdonnévből van. Ezen az utcán volt a kompjárat 189 4 előtt. 2 7 . LÓger, e j t . , lóger, P .K . , Felvég. Az 1848-49-es forradalmi időket örökíti meg ez a név, Windischgratz serege átvonuló ban volt községünkön. Ebben a feltünően széles utcában két hónapig, táboroz ott. Nyilván a das Láger német szóból lett némi változással a Loger név. 28. Marhaálló,

e j t . , marhaálló, P .K . , Felvég. Úgy 200 éve annak,

amikoris ez a rész református temető volt. Ekkor Kereszt ne­ vet viselt ez a faluré sz. Aztán a Marhaálló nevet kapta, ahol a legelőre induló csordák gyülekeztek. 29. Marhajáró, e j t . , marhajáró, P .K . , Felvég. Ezen az utcán jár­ tak a marhák a legelőre. 30. Nemessor, e j t . , nemessor, P .K . , Alvég. Ezt az utcát csupán nemesek lakták és alapították. 31.

Oláhtó,

32.

Országút, e j t . ,

ejt.,

Olá tó , P .K . , A lv é g ,

személynévből le tt tónév.

országút, P . K ., a Felvéget és az Alvéget

köti össze. 33 .

Osztál, e j t . ,

osztál, P .K . , Felvég.

3 4 . Ör e g u t c a , e j t . , u tc á ja

öregucca, P .K . , A lv é g , a f a l u legöregebb

közel az Öregvághoz.

35. Örömutca, e j t . ,

örömucca, P . K . , Felvég. Néhány évtizede ezen

a puszta területen csupán Akkar Ferenc lakott. Libalegelte­ tés közben értesült arról, hogy házakat építenek oda, ezen­ -

túl már lesznek szomszédai. Mivel nagyon örült ennek az új hírnek, hát az utcát örömutcának keresztelték. 36. Öregvág, e j t . ,

öregvág, P .K . , Felvég, Alvég, a Vág szabályo­

zása előtt / l 908/ ez volt a Vág é lő ága tele vízimalmokkal. 37. Palántás, e j t . , palántás, P .K . , Felvég, ez a rész is palán tás v o lt , ma utcasor van a helyén. 38. Palántásutca, e j t . ,

palántásucca, P . K . , Felvég, Palántásnak

azért nevezték az utcát, mert a falu népének ezen a terüle­ ten termett az ültetni való palántája. 3 9 . Péro, e j t . , péró, P . K . , Alvég. Pérónak nevezik a zenész c i ­ gányok települését. Évről évre jobb szociális körülmények között élnek, néhánvan építenek vagy beköltöznek a faluba . 40. Pontyos, e j t . , ponytyos, P . K . , Alvég, lapos terület, ahol a tóban nagyon sok ponty v o lt. Az újonnan keletkezett utca neve Pontyos lett. 41 . Poszádka, e j t . , poszátko, P . K ., Alvég, a Nemessor és az Öreg utca közti házsort nevezik Poszádkának. Ez szlovák elneve­ zés, ami magyarul települést jelent. 4 2 . Reformátusiskola, e j t . , reformátusiskola, P . K . , 1930-ig nagy tó volt a fa lu közepében, amelyet addig Kovácstónak n e ­ veztek. Ezt a tavat a református hívek önerejükből földdel betöltötték és szép egyemeletes iskolát építettek helyébe. Azóta / 1 9 3 2 / Reformátusiskolának nevezik. Ma itt a kilenc­ éves isk ola. 43 . Reformátustemplom, e j t . , reformátustemplom, P . K . , Felvég. 4 4 . Rektorkert, e j t . , rektorkert, P . K . , mindig a református rek ­ tor használta ezt a kertet, azért rektorkert a neve. Volt iskolakert, vasgyű jtő , jelenleg kihasználatlan terület. 45 . Révkert, e j t . , rík ert, P .K . , Felvég. Itt a Vág szabályozása

-

46

-

e l őtt még nem voltak házak, csupán kertek. Ezekben a kertek­ ben volt a rév, a Vág átjárója. A rév és a kert összetéte léből lett a Révkert elnevezés, magába foglalja a L ip ta i közt és a Bika utcát. 46. Szélutca, e j t . ,

s z élucca, P . K . , Felvég. Az utca neve azért

Szélutca, mert ki- s be fúj raj ta az északi szél. 4 7 . S zilv á s, e j t . ,

szívás, P . K . , Alvég. Hullámtér v o lt , majd

kimérték és gyümölcsfákat ültettek b e le. Most beépített t e ­ rület . 48 . Szomola, e j t . ,

szomola, P . K . , a Felvég falurészbe tarto zik,

1919 után épültek ide házak a falutól 300 méterre. 4 9 . S zu g li, e j t . ,

szu g li, P . K . , Felvég. Szugli a Botkaköz kis

bemélyedése a Kenderközzel szemben. 5 0 . Temető , e j t ., temető, P .K . , Felvég. A fa lu lakói ide temet­ keznek. Régebben még külön volt a reformátusok, a katoliku­ sok és a zsidók temetője. 5 1 . Tilalm as, e j t . , P .K . , Alvég. Valami oknál fogva /talá n a la ­ csony fekvését te k in tv e / tilto tt terület, tilalmas terület volt régen, ezért kaphatta a Tilalmas nevet. 5 2 . Tö ltéstalaj, e j t . , tő tís t a la j, P .K . , Felvég. A falu egy részén töltést emeltek akadályul a Vág és a Duna áradásainak a célbó l, hogy ne zúduljon a víz mindjárt a lakóházakra. Ez a kis töltés a Szélutca v égétől a Marhajáró végéig húzódott, melyet aztán szétbontottak és kis parcellákra osztottak. Ez a tö lté sta la j. 5 3 . Ú j f a l u , e j t . , ú j f a l u , P . K . , A lv é g , az Öregutcával párhuza­ mos u t c a s o r . F e lté te le zh e t ő t e h á t , hogy a f a l u második le g ­ öregebb utcája kapta az Ú jfa lu nevet.

5 4 . V á g p a r t, e j t . , V ák part, P .K . , Felv é g, a r égi Vágmeder me n-

-

47

-

t én épült házsort nevezik Vágpartnak. A század elején 20-30 vízimalom volt ezen a környéken a Vágon. 3 5 . V id a tó , e j t . , V idató , P . K . , Alvég, a to neve tulajdonnév. 5 6 . Ví zutca, e j t . , vízucca, P . K. , Alvég. A név onnan eredhet, hogy a Vág medréből kifolyt a v í z ,

s csaknem állandóan víz

á llt az utcán. 5 7 . Zsidótemplom, e j t . , zsidótemplom, P . K ., Felvég, körülbelül 40 éve épült. A háború után gabonaraktárnak használták.

Csáky Károly JÓSLÁS ÉS VA.RÁZSIÁS AZ IPOLY MENTI PALÓCOKNÁL

Az Ipoly menti palócok szokásaival már hosszú idők óta foglalkozik a szakirodalom. A régebbi kutatásokból legjelentő­ sebbek Ipolyi Arnold / magyar m itológia/ és Nyári Albert /A palóc anya és gyermeke/ munkái. Hanga János: Ünnepek szokások az Ipoly mentén c . könyvében tett kísérletet egy tájegység, az Ipoly mente szokásainak rendszerezésére. Az ú jabb kutatásokból f őleg Kapros Márta ide vonatkozó munkái érdemelnek figyelmet. További irodalmi adatokat is közölhetnénk még az Ipoly menti palócok népi kultúrájából, ám egy, az Ipoly mindkét oldalán élő palócok szokásainak teljes leírásával, elemzésével máig adós a szakirodalom. A továbbiakban ennek a hiánynak a pótlásához kí­ vánunk hozzájárulni néhány adalékkal. Ha az irodalmi adatokat, melyek általában az Ipoly b a l ­ partjára vonatkoznak, összehasonlítjuk az Ipoly jobb oldalán élő palócok szokásanyagával, kevés eltérést tapasztalunk. En­ nek ellenére úgy érzem, hogy a már meglévő adatok újragyű jtése

-

48

-

ille tve kiegészítése is egy teljesebb kép kialakítását segíti e lő. Az alábbi adatokat öt községben gyűjtöttem: Kelenye K leňany; Ipolyfödémes - Ipeľ ské Uľany; Inám - Dolinka; Ipoly nagyfalu - Vel'ká V es nad Ipľ om; Ipolyhídvég - Ipeľ s ké Predmostie. Gyűjtésemhez, módszertani útmutatóként, valamint a gyűjtött anyag rendszerezéséhez segítségül az egri Dobó István Vármúzeum által kiadott kérdőíves útmutatót használtam f e l : Palóc Kutatás; módszertani Közlemények I I . Eger, 1970. .Az adatok összegezése után elmondhatom, hogy a szokásanyag mind az öt községben egye ző

. Szerelem, házasság az I poly menti p a l ócok hiedelemvilágában A házasságnak az emberi társadalomban fontos szerepe v an. Két teljesen különálló egyén egymásratalálása az élet jelentős határkövét , újabb szakaszának kezdetét je le n ti. A fiatalo k t a ­ lálkozását, eggyéválását azonban sok-sok tényező előzi és ha­ tározza meg. A régebbi korokban a házasságot megelőző körülmények gyakran épp a leginkább érdekelt fiatalokat zárták ki a döntés és a választás lehetőségéből. Az egyes tényezők különösen a felsőbb társadalmi osztályok, a vagyonosabb családok gyermekei­ nek érzelmi világát befolyásolták kedvezőtlenül. A házasság így legtöbbször inkább vagyoni-gazdasági meghatározottságú, mint érzelmi közeledésű volt. A kevés tulajdonnal rendelkező század e le ji parasztság körében kicsit más volt a helyzet. Noha a házasodó fiatalo k szü­ le i olykor itt is éreztették jelenlétüket, a vagyoni helyzet annyira nem befolyásolhatta a fia talo k c é lja it . A honti palócoknál a szerelemmel kapcsolatos nézetek

-

49

-

szorosan összefüggtek a nép primitív hiedelemvilágával. Ezzel a hiedelemvilággal érdekesebb közelebbről is megismerkednünk, mert belőle fény derül eme népcsoport gondolkodásmódjára, maga­ tartására, érzelmi és erkölcsi világára. A szerelemmel és a házassággal kapcsolatosan felgyűj tött mágikus szokásokat a következőképpen csoportosítottam: 1. Lányok jóslá sai a vőlegényre Az Ipoly jobb partján élő palócoknál a mágikus cseleke­ deteket legtöbbször a lányok alkalmazták. Ők "gerjesztették" babonás módon szerelemre a legényt,ő k

j ósoltak vőlegényükre,

nekik kellett a szerencsés házasság érdekében néhány szokást alkalmazniuk, néhány próbát ki állniuk. A kíváncsi palóclányok jóslásai ünnepekhez vagy egyes munkafolyamatokhoz kapcsolódtak. Kelenyében ilyen ünnep volt pl. a karácsony. A kelenyei lányoknak karácsonykor le kellett kapniuk apjuk v illá já ró l a "gubát" vagy a "d e d e llé t ", amellyel aztán ki kellett szaladniuk az utcára. "Amilyen nevű embert ot tangat megláttak, olyan névű lett a vőleginyük". A jóslás másik alkalmas időpontja a karácsonyesti templombamenetel v o lt. Menet közben a "jány almát rágcsát és senkihö se s z ó t ". Aki őt először meglátta, az lett a vőlegénye. Inámban a jóslás fonókor volt a legbiztosabb. A lányok hazafelé jövet guzsalyukkal megveregették a zsupszalmát. A k i­ hullott rozsszemeket kötényükbe szedték, otthon azokat f é r f i ­ nadrágba tették és a fejük alá helyezték. Amilyen nevű férfiv al álmodtak aztán, olyan nevű lett a vőlegényük. 2. A legények szerelemre gerjesz t ése Ha a szerelemre gerjesztés körüli szokásokat alaposabban megvizsgáljuk, arra a megállapításra jutunk, hogy a palóc lányok

-

50

-

nemcsak szerelmesek, hanem ravaszak és gyakran merész erkölcsű ek is voltak. A cél elérése érdekében még a legfurcsább cselekede­ tektől sem rettentek v is sza . Elő fordu lt, hogy a családnak meg az eladó sorban lévő lánynak is megtetszett egy olyan legény, aki "jómódú", derék és becsületes v o lt , s akit mindenképp "meg akartak fo g n i". Inámban ilyenkor a legénynek készített süteménybe menstruá­ ciós v ért, a borba pedig szőrt /a nő nemiszervéről v a l ó t / tettek. A merészebb lányok Kelenyében a legény gatyamadzagjára kötöttek görcsöt. A födémesiek pedig a tojást érintették a nő nemiszervé­ hez, s utána adták megsütve a legénynek. Inámban nagyon sok családnál arra is ügyeltek, hogy a lány idejében menjen fé rjh ez. Ennek érdekében nem volt szabad a háznál törött tükröt tartani. Ellenkező esetben a "jány évekig nem ment vóna fé rh ö ". 3. Azú j

pár szerelmének biztosítása

A szerelem s a boldog házasság érdekében a lakodalomkor is be kellett tartani néhány szokást. A lakodalmi szokások "f ő ­ szereplője" leggyakrabban a menyasszony volt. Az inámiak mikor a lányt menyecskének v it té k , mézet ad­ tak neki, hogy " e l ne vá jjo n az urátó, meg olyan édesek legye­ nek, mint a méz". Ezt a szokást egyébként az Ipoly mente valamennyi köz­ ségében szigorúan betartották. A lakodalommal kapcsolatos szokások, mágikus cselekede­ tek középpontjában Kelenyében, Ipolyfödémesen é s lpolvhídvégen is a menyasszony á llot. A szemfüles rokonság lagzikor arra is ügyelt, hogy a menyasszony majd könnyen megszokjon a háznál.

-

51

-

Ennek érdekében, mikor a "vőleginyhö vitték őket, hátval köl ­ l öt a masina /t ű z h e ly / felé mennyi, ahol a gazdasszonyok kását fő zte k ". A kíváncsibb háznépe még az "ú j asszony" ügyességére is jósolt.

Lakodalom után a menyasszonynak le kellett húznia a vő­

legény csizmáját. Ha a csizmát húzta,

s közben leesett, azt

mondták: "no belőled se lesz ugra-bugra asszony". 4 . A termékenység_biztosítása A termékenység biztosítása körüli szokások is a lakoda­ lomhoz kapcsolódtak. I n ámban a menyasszony alá "marhatököt tet­ tek, hogy termékeny legyen". K e lenyébe egy küszöbre fektetett gyereket kellett átlép­ nie a menyasszonynak, hogy neki is "sok gyereke legyen". Esküvőre menet a gabonát a termékenység érdekében szór­ ták a fia ta l párra. Az új pár szerelmét Födémesen is többféleképpen tudták bizto sítani. Esküvőre menet gabonát szórtak rájuk, megérkezéskor pedig a menyasszonynak babát adtak, vagy gyereket ültettek az ölébe. 5 . A születendő gyermek nemének, tulajdonságainak biztosítása A körültekintő honti palócok arról is gondoskodtak, hogy a születendő gyermek megfelelő tulajdonságokkal rendelkezzen. Erre már a lakodalomkor vagy a nász éjszakán gondoltak. Ősrégi szokások betartásával "igyekeztek biztosítani" a gyermek szeren­ csés jövőjét. Ke lenyében és Födémesen az új párt első éjszakájukon gyak­ ran fektették subára , hogy göndör gyermekük legyen. Úgy vélték ugyanis, hogy a göndör gyerek egészséges és derék lesz.

-

52

-

Ugyancsak a nász éjszakán jósolták meg a születendő gyer­ mekek számát is. Ilyenkor a menyasszony és a vőlegény közösen számlálta meg az ágy fölötti gerendák számát, s "amennyi gerenda volt fölöttök, annyi gyerekek le t t". Nász éjszakán különféle szokásokkal vélték biztosítani az e ls őszülött gyermek nemét. Ha az ágyba fúrót tettek, fiút jósol­ tak,

ha az anya f őzőkanalat tartott a kezében,

leányt vártak.

Az első gyermek nemére esküvőkor is jósoltak,

illetve vé­

geztek bizonyos mágikus szokásokat, Inámban, ha a "menyasszony meggyütt a vőlegínyházho, ölibe gyereket / f i ú t / tettek,

hogy

gyereke / f i a / l e g y e n . Esztendőre ilyenkorra neked is ilyen gye­ reked / f i a d / legyen".

- mondta a keresztmama. "Hogy a menyasszony­

nak jobban gyereke / f i a / legyen", az inámi menyasszony még pénzt is adott az ölében ülő fiúnak. A hiúbb menyasszony Kelenyében azt is szerette volna, hogy gyermeke reá hasonlítson. Templomba menet azért vissza k el­ lett néznie,

hogy vágya teljesülhessen.

Esküvő után a lagzis háznál, ha azt akarták, hogy majd fekete szemű, .gyereket szüljön az asszony, e lőször a kéménybe nézették őt. Ha pedig kövér gyereket akartak, a párnára ültet­ ték a menyasszonyt. A tapasztaltabb asszonyok a könnyű szülésre is gondoltak. Ennek érdekében esküvő után,

ha a menyasszony megérkezett a vö-

legényházhoz, előtte tojást vágtak a földhöz. 6. Két szerelmes egymástól való elidegení tése Ritkábban előfordult az is,

hogy olyan mágikus cseleke

deteket végeztek az Ipoly menti palócok, melyekkel a fia t a l párt szerették volna egymástól elidegeníteni. Az ilyen cseleke­ detekhez főleg a legény vagy a lány haragosai,

irigyei,

bosszú-

- 53 állói

f olyamodtak. Kelenyében, Inámban és Ipolyfödémesen a rossz­

in d u la tú babonás cselekedetnek akkor volt foganatja,

ha esküvő

napján az ú j pár haragosa a "menyasszony fátylából vágott k i e gy d a r a b o t ".

A gyerm ekkel kapcsolatos népi hiedelmek az I p oly menti palócoknál A gyermek születése körüli szokásokról a legújabb kuta­ tások tükrében Kapros Márta munkáiból értesülhetünk . /Kapros Márta: A gy ermekre vonatkozó preventív és produktív mágikus szo­ kások az Ipoly menti népha.qyományban. Nógrád megyei Múzeumi Közlemények. Balassagyarmat, 1 9 7 0 .2 0 ./ Ha adatait összevetjtük az Ipoly jobb partján élő palócok szokásaival, a sok-sok hason­ lóság mel l ett eltéréseket is tapasztalunk. E helyen azonban nem célom az anyag elemzése,

csupán az adatok rendszerezését kíván­

tam elvégezni a fentebb leírt módszer alapján. A palóc hiedelemvilágnak szerves részét képezik a gyermekkel kapcsolatos rítusok, mágikus szokások. Különösen gazdag e té­ rén az Ipoly menti palócok hiedelemvilága. Ahhoz azonban, hogy erről pontos képet kapjunk, tésre,

egy alaposabb és széleskörűbb gyűj­

illetve a gyűjtött anyag /rendszerezésére/,

értékelésére

lenne szükség. 1. A terhességgel kapcsolatos hiedelmek Az Ip o ly menti p alócoknál az a tudat, esett,

hogy az asszony teherbe

hol örömet, hol bosszúságot jelentett. Örültek a terhes­

ségnek, ha " e l s ő gyereket" vártak, vagy ha "akarták" a gyere­ ket. Bosszankodtak akkor, ha a családnak már bőven volt része a gyermekáldásban. A terhesség azokat is nyugtalanította,

akik

az átlagosnál is szegényebb sorsban éltek. A magzatelhajtást már a századfordulón is ismerték,

sőt a merészebbek vagy a

"rosszabbak" éltek is az akkori primitív módszerek lehetőségé­ vel. Persze sokan "ist e n áldásának" tekintették a gyereket,

s

akik magzatelhajtásra "vetemedtek", azok is titokban végezték. Kelenyében azoknak , akik meg akartak szabadulni a gyerektől, hor­ dóba kellett nézniük. Az is segített, ha a terhes asszony egy kosár krumplit segítség nélkül felvett a hátára. Sokan "orsót szúrtak fe l Magoknak,

hogy elmennyen a gyerek". Később /30-as

évek/ külön asszony volt a faluban,

aki "legjobban értett az el-

hajtáshoz". Ez az asszony mestersége miatt azonban elég rossz hírben állott. Terhesség alatt szokás volt különféle jelekből jósolni a gyermek nemére. I n ámban azt mondták, hogyha a terhes asszony "jobbo s", akkor "jánya" lesz.

"A tarajos arcó meg a he­

gyes hasó assz onnak is jánya lesz" - jósolták ugyanebben a fa ­ luban. Kelenyében a következőt mondták ezzel kapcsolatban: "Ha szövés közbe'

lefogyott a vászony, a terhes asszonnak a csipke­

fával ki köllött szalannyi az útra. Ha asszont látott elsőnek, jánya lett, ha, embert,

akkor meg gyereke / f i a / . "

"Annak érdekében, hogy a születendő gyermek szerencsésen világra jöjjön,

illetve szép és egészséges legyen, az állapotos asszony­

nak több előírást, tilalmat be kellett tartania. /Ezek közül néhányat még ma is betartanak a kismamák./ Csaknem valamennyi faluban tilos volt a terhes asszonynak más gyerekét kereszteléshez vinni, mert a születendő vagy a keresz­ telt gyerek meghalt. Az ipolyfödémesi terhes asszonyok tilalmát Miskó Józsefné be­ szélte el. Falujában a terhes asszonynak "nem volt szabad meg­ ijed n i,

mert szívbajos lett a k i c s i ." Az állapotos nőnek sírba

sem volt szabad néznie,

"nehogy fussonak a gyerek f ü l e i". Ha

viszont az asszony hagymát evett "kelíses" lett a gyerek.

- 55 Kelenyében a terhes asszonynak nem volt szabad tököt lopnia "nehogy gyereke kopasz legyen". Az asszonynak viszont ugyancsak ebben a faluban kukoricát kellett lopnia, hogy szép haja legyen a gyereknek. Inámban az állapotos asszonynak meg kellett adni a kívánt ételt,m ert - Kázmér Lászlóné szerint - ellenkező esetben "hibás lett a gyerek". Kelenyében a kismama kívánságának ki nem elégítése a korai szülést eredményezhette. Terhesség alatt a születendő gyermeket veszélyeztethette még az anyajegy is. Kázmér Lászlóné szerint Inámban a "várandós anyára" nem volt szabad semmit sem ráejteni, mert "abbó anya­ jegy le t t ". A gyermeken továbbá akkor is keletkezhetett anya­ jegy,

ha anyja "rácsudát" valamelyik béna gyerekre.

A gyermekre vonatkozó hiedelmek pl. a szerelem és a házasság körüli mágikus cselekedeteknél is megfigyelhetők. 2 . A s zülés könny ít ésére vonatkoz ó szokások Az Ipoly menti asszonyok sokszor csak a legközelebbi hozzátar­ tozó /anya, anyós, f é r j / jelenlétében szültek. A "bábasszony'' tehát nem minden esetben bábáskodott. Az is előfordult, hogy ilyenkor az asszony teljesen magára maradt. A "segítkezők" azonban - felhasználva csekély ismereteinket már a szülés előtt is mindent megtettek a terhes asszony és a születendő gyermek érdekében. A negyvenhat éves ipolyfödémesi Miskó Sándorné elmondta, hogy falujukban melegvizes dézsát tet­ tek a szülést váró asszony alá, hogy "könnyebb legyen nekije a szü lés". Hasonló okból kifolyólag Kelenyében "szénapernyé vel párolták az asszonyt". Ha a kismama "soká kínlódott, az embernek ki köllött mennyi, gatyamadzagját".

oszt kint meg köllött engennyi a

- 56 3 . S zü lé s utáni mágikus sz okások A z ú j szülöttel kapcsolatos e lső teendők Szülés előtt minden anya izgult azért,

hogy gyermeke szép,

"f a in " legyen. Szép volt az az újszülött,

amelyik dús h ajjal

született, amelyiknek fekete szeme , piros arca,

lukas képe

v o lt". Ugyancsak szépnek tekintették az erős, kövér gyereket. Azokról az előírásokról,

melyeket az anyának gyermeke szépsége

érdekében be kellett tartaniuk, már a fektiekben szóltam. I s ­ meretes volt még szülés után is néhány olyan szokás, mellyel a szépséget, az ügyességet és az okosságot biztosították, Kelenyében a gyermeket szülés után először ködmönr e kellett fektetni,

hogy "göndör haja legyen" - mesélte Bodzsár Jánosné.

Csáky Józsefné viszont arra emlékszik,

hogy a gyerkeknek elő­

ször az orrát huzigálták, hogy "széles legyen az n e k i"k ,I n ámban rózsavízben fürdették a gyereket; hogy az "szép p ir os arcó és lyukas képő legyen". Az első fürdővízbe Kelenyében , Ip oly födéme sen, Ipolynagyfalun és Ipolyhídvégen. is tettek e célból rózsát. A kelenyei asszonyok az újszülött leány kezébe o llót meg tűt tettek, hogy az majd jól tudjon varrni és szabni. A fiúnak fú­ rót nyomkodtak a kezébe, hogy férfias legyen. Iná.nban a gyermek első látogatásakor a keresztmama csipkés zsebkendőt tett a pólyába, hogy "asszonyos legyen a jány". Ugyancsak itt a fiúgyermek látogatásakor a keresztapa kalapját a pólya mellé tette,

hogy a gyermek "fé rfijas legyen".

Kelenyében a látogatók még pénzt is adnak a gyerkeknek, hogy "majd ő is pízes legyen". A látogatóknak

legtöbb faluban le

is kell ülniük, nehogy elvigyék a gyermek álmát. vidd az ámát!

"Ű le, e ne

- mondják az inámiak.

A gy ermek álmát akkor is elvihették, ha az esti látogató valamit

- 57 kölcsönkért a háztól. Hogy a gyermek j ó alvó legyen, Kelenyében fürdetéskor vizet csöppentettek az újszülött szájába. Rontást megelőz ő mágikus cselekedetek Az Ipoly menti palócok hitvilágában sok olyan mágikus szokást találunk, melyet a rontás, az ígézés, a szemmel verés élhárí­ tása érdekében alkalmaztak. A rítusok nagyrészét közvetlen a szülés után végezték. Szülés után Inámban a földre tették az ú jszülö ttet, hogy "ne ártson nekije a szem". Kelenyében ugyancsak ilyen célból fürde­ téskor seprűt vagy f e d őt tartottak a gyermek feje fö lé . S zin­ tén ebben a faluban a kísértés ellen szenteltvizet tettek a fürdővízbe. Hogy a gyereket meg ne "i g é z z i k ", mosogatóronggyal törülték annak arcát .

Fürdetés után Kelenyében nem volt szabad

a vizet az udvar közepére önteni, mert rossz alvó lett volna a gyerek. Csáky józsefné még arra is emlékszik, hogy amikor a fürdetést befejezték, a bába háromszor kinyalta a gyermek szemét, hogy "ne ártson neki a szem". Ezután a kisinget is fordítva adták a gyerekre, hogy megvédjék az ígézéstől. Inámban, Kelenyében és Ipolyföd émesen a látogató dicséret helyett szidta és leköpködte a gyereket, közben ezt mondta: "seggibe a szeme". Mindezt a szemverés elhárítása érdekében tett ék. A sátoros ágyat az Ipoly jobb partján is ismerték. Ezt köz­ vetlen a szülés után készítették az anya és az újszülött r é ­ szére.

Keresztelőig kellett ebben feküdnie az asszonynak és

a gyereknek. Kelenyében az ágy fölé kötött gyolcslepedő azt a célt szolgálta, hogy a "rontó dógok ne fogjanak az asszo­ nyon meg a gyereken".

Inámban rontás ellen kést és ollót tettek

- 58 az ágy "függönyébe". Érdekes a köldökzsinór mágikus szerepe is . Szülés után az inám iak tiszta gyolcsba varrták a z t , s hét évig tartották ott. Hét év után a köldökzsinórt elégették, hogy a "rontó dógok később ne fogjanak a gyereken". A rontástól In ámban a szülés után is nagyon óvták a gyereket. Az újszülöttet még az utcára sem vihették ki egyszerűen. Zolczer Imréné a következőket mondta ezzel kapcsolatban:

"M i­

kor a gyereket először vittük az utcára, cifra dógokba őt öz tettük, hogy az emberek a tisztaságot nézzik, osztan a szem ne fogjon a gyereken." Ha a gyermek később mégis különféle betegségekbe esett /szem­ verés, ijedtség, ígézés s t b . / , az orvoslást a "hozzáértő gyó­ gyítóasszonyok" sajátos módon /gyertyaöntéssel, szenes v í z ­ z e l , fü rö szté s se l/ végezték. Ennek ismertetése azonban már külön dolgozat tárgyát képezheti. Munkánkban az Ipoly menti palócok hiedelemvilágának csak kis részét érintettem. Gondolom azonban, ez is hozzá­ segíthet minket egy teljesebb kép kialakításához. A d atk ö zlő k :

1. Antalicz Béla, 80 éves, Ipolyhídvég Bodzsár Jánosné, szü l. Petrezsély Ma t i l d , 80 éves, Kelenye 2. Csáky J ózsefn é, szül.Velebny Ma r g it, 68 eves, Kelenye 3. Kázmér Lászlóné, 63 éves,

Inám

4 . Ko llá r Jáno s, 79 éves, Ipolyfödémes 5. Miskó Sándorné, 46 éveS, Ipolyfödémes 6 . Nagy Ma rg it, 61 éves, Inám 7. P e t r e zs é ly Fe re nc, 80 eves,

Inám

8 . Zolczer Imréné, 52 éves, Inám 2. zólyomi Rozália,

73 éves, Ipolynagyfalu

58/a

- 59 Csókás Ferenc ADALÉKOK BÉNY NÉPÉLETÉHEZ

A szerző évek óta gyűjti faluja szokásanyagát. A bényi lakodalmas színpadra alkalmazása ,Z selíz

' 7 6 / nagyrészt a

szerző gyűjtőmunkáján alapult. Az alábbiakban közölt dolgo­ zatok egy készülőben lévő szokásmonográfia részét képezik, szemelvénynek ebből válogattunk egy csokorra való t. A dolgo­ zatokat változtatás nélkül, csekély stil áris belejavítással közöljük, mert így mutatják zavartalanul a helyi önkéntes gyűjtenek a faluja közösségével egyező meglátásait, értékíté­ letét egy-egy szokás kapcsán. Éjje liő r - é j i e l i ba.kter Bényben két é jje liő r volt mint községi alkalmazott. Egyben ők voltak a temetőőrök is. É jje l vigyáztak a fa lu r a , minden gyanús neszre felfigyeltek. Nem támad-e tűzvész, nem járnak-e rossz emberek a faluban, hogy kárt okozzanak. Az idegen utasokat útba vagy szállás­ helyre igazították. Tudták, hogy hol van a fosztóház, bete­ kintettek a fonóházba, főleg fonóbálkor. A legények igyekez­ tek jó viszonyba lenni az éjjeliőrökkel, mulatságkor vagy a kocsmában alkalmi találkozásokon áldomást fizettek nekik. Haj­ nalban benéztek a lakodalmas házba, ahol megvendégelték ő k e t ... Együtt vagy külön-külön járták a falu utcáit. A felsőruhát, subát, kucsmát és a csizmát a községtől kapták /később csak az á rá t/. Azonkívül a lámpást, alabárdot és később a dudát is. A duda ökörszarvból készült és a vékony végébe erősített tollsíp szólaltatta meg. Az éjjeliőrök öltözete a 40-es évek vé­-

- 60 géig, később a subát báránybőr béléses nagykabát váltotta fel. Téli öltözet: Csizma, nadrág /posztó ruha/ báránybőr bunda /s u b a /, kucsma. Nyári öltözet: Papucs, fe h ér vászongatya,

ing, kiskabát, könnyű

suba, kalap. Később a vászongatyát nadrág váltotta fe l. Eszközei: /b a l kezében/ lámpás; /jobb kezében/ alabárd; /v á llá n / duda Télen este kilenc órától hajnali három óráig járták a falut. /Közben megpihentek valamelyik házelőtti padon, leggyakrabban a községháza előtti nagypadon!/ Nyáron este t í z t ől éjfél után két óráig jártak. Régen minden órában énekeltek az é jje l iőrök, majd a századforduló után a húszas évekig énekeltek és dudáltak, később az éneklés el­ maradt és csak dudáltak. Az utolsók akik még énekeltek Csákvári József és Zelenai Ádám voltak. Ez utóbbi,

idősebb korában már csak

az aratás, hordás és cséplés ideje alatt segítette ki az é jje l i­ őröket. Az utolsó éj j e l i őr Molnár János bácsi és Csákvári Em ő voltak. Megjegyzem még, hogy édesapám és én is sokszor elbeszélgettünk .^z éjjeliőrökkel legény koromban. /Még a dudával is elfujtunk egy-egy órát/. A lakodalom hajnalán Molnár János é jjeliőr lejött és v ele eljártak a páros verbunkost. A lakodalomban mindig szívesen látták az éjje­ liőröket sőt várták is őket. Az éj j el i őrök éneke az éj minden órájára Kilencet ütött az óra, Hallod-e ezt,

háznak ura?

Tízet ütött már az óra, Hallod-e ezt háznak ura?

Vigyázzon ki-ki házára,

Tűzre, vízre vigyázzatok,

Cselédjére, gyertyájára,

Hogy ne essék nagy károtok,

Hogy tűz ne legyen kárára,

Én a falut vígan járom,

Mitől óvjon égnek ura!

álmotokra így vigyázom,

Kilencet ütött az órai

Térjetek hát nyugovóra, /m ert/ Tízet ütött már az óra!

- 61 Tizenegyet üt az óra, É j j e l , nappal int a jóra, Nem tudhatja senki f i a , Mire ébred fe l holnapra. Óvjon a rossztól ég ura, Tizenegyet üt az óra! Éjfélkor nem énekeltek és nem dudáltak az éjjeliőrök! É jfé l után ütött egyet, Már egy nappal értünk többet, Vigyázz gazda a szolgádra, Gazdasszony a szolgálódra! Éj f é l után egy az óra!

Télen: Kettőt üt a toronyóra, A második kakasszóra Minden utcát még bejárok, Ti még tovább aludjatok. A harmadik kakasszóra, Térek majd én nyugovóra. Ket t őt üt a toronyóra! Nyáron: Kettőt ütött már az óra, Ébredjetek kakas szóra! De én tovább már nem járok, Álmotokra nem vigyázok! Kettőt ütött már az óra! Télen: É jfé l után óra három, Aludjato k , én nem bánom,

- 62 De én tovább már nem járom, szemem álomra zárom, É jfé l után óra három!

Bény,

1978.

G y ű jtő :

dec. 4 .

Csókás F e ren cz É n e k e lt e :

Taludes Gyula

Rubato

Ki-len- cet ü-tött az

hallod- e e zt ház- nak u- ra?

ó- ra^

V ig y á zz o n ki-ki házára^

cse- léd- jé- re,gyer- tyá- já- ra,hogy tű z ne le g y e n ká -rá-ra

mi-től óv-jon

ég-nek u- -ra!

K i- len cet ü- tött az ó-ra!

- 63 /Tt

/Ts

Ti-zet ü-tött mar az o-ra,hal-lod -e ezt

Tűz r e , vízre v i g y ázza- tok, hogy ne

Én a falu t ví-gan já-rom

Tér-je-tek hát nyugovóra!

u-ra!?

es-sék nagy káro-tok.

ál-mo-tok-ra így

vi- gyá-zom.

Ti- zet ü-tött már az ó- -ra!

Ti-zenegyet üt az ó- -ra éj- jel nappal int a

Nem tudhatja senki fi- a

óvjon a rossztó l ég u-ra!

jó-ra,

mi-re ébred fe l holnapra

Tizenegyet üt az

ó- ra!

„É jfélko r nem énekelnek a bakterok,csak egy órakor!"

- 64 -

É jfél

már egy nappal értünk többet.

gazdasszony a szolgálódra!

u-tán

ü-tött

e -gyet

Vigyázz gazda a szol-gád-ra,

É j-fél

u-tán

egy az ó-ra!

/T é 1 i / Ket-tőt üt

a má-so-dik ka-kas-szó-ra

a

to-rony-ó- -ra

min-den ut-cát még be- já-rok,

ja-tok. A har-ma-dik ka-kas-szo-ra

té-rek majd én nyu-go-vó-ra

Ket-tőt üt a to-rony ó-ra.

- 65 -

/N yár 03/

¿ r

—

Ket-tot ü-tött már az

o-ra,

éb-red.-je-tek kalcas szóra! De én tovább már nem já- -rom,

j. ' -^' " ü

j* ál-mo-to- kát nem vi-gyá-zom,

Kettőt ütött már az ó-ra.

/T é l e n /

^ Éj-fél u-tán

a-lud.-ja-tok

ó- ra

^r "í )

há- rom,

én nem bá- nőm, d.e én tovább már nem já-rom,

Lí" sze-mem á-lom- ra

be- -zá- rom,

Euj

¿ n #

Ej-fél u-tán o—ra há- rom.

- 66 Luca - napi népszokások Bényben Luca elbtti napon a mástól kölcsönkért tárgyakat Bényben hazavitték és a kikölcsönzötteket visszakérték. Ezen a na­ pon nem kölcsönöztek senkinek semmit. Azért volt ez,

hogy el ne

vigyék aás házától a hasznot. Luca előestéjén és napján a család otthon tartózkodott. Nem volt szabad egymást meglátogatni, még a rokonokat sem. Luca estéjén csak a verőckéig /utcaajtóig/ mentek,

odáig kísérték ki a gyermekeknek ajándékot vivő, Lucá­

nak öltözött személyeket, torokat,

onnan nézték és hallgatták meg a pász­

amikor elmentek a ház e l őtt,

A faluban csak a bíró, a Lucának öltözött személyek és kíséretük,

a pásztorok a kísérőikkcl és az éjjeliőr járkált,

aki aztán az első, vagyis a kilenc órai énekléssel jelezte,

hogy

mindenkinek otthon a helye. Ilyenkor még a kocsmának sem volt látogatója. A g azdasszony nagyon vigyázott, hogy a baromfi ki ne menjen az udvarból. Erre utal a gazdasszony luca-napi tyúkhivogatója is: Luca napján hátadon, Megkoppasztják a tolladot. T ojjá l már, gyere haza már, gyere haza édes tyúkom Mert megver a jó szomszédom, Tojjá l már, gyere haza már!! A tyúkokat kádabroncsból etették úgy, hogy lefektették a föld­ re és abba szórták a gabonát. Azt mondták, hogy"abroncsba' jük a tyúkokat, hogy ne szerteszét,

etet­

hanem egybe tojjanak."

1. L uca-járás és a gyermekek megajándékozása "Lucát járni" általában párban mentek, de előfordult, hogy valaki egyedül is járt. Ha ketten mentek az egyik asszonynak, a

- 67 másik férfinak öltözött, /olyan is előfordult, hogy mindkét személy asszonynak ö ltö zö tt./ Ha egy személy ment, az asszony­ nak öltözött. asszony öltözete: hosszú fehér ing,

ráncos fehér vászon szok­

nya, vagy beráncolt vászon pendely, vilá­ gos színű kendő, harisnyából álarc, fehérharisnya,

szandál /c i p ő / rózsaszínű szalag

a derekán, kézikosár, fé r fi öltözete: fehér "gyócsing",

a kézben tollseprű.

ráncos vászongatya, kifor­

dított báránybőr-mellény vagy kabát, csizma, kifordított kucsma vagy kalap, harisnyából álarc, vállán tarisznya vagy batyu, kezében pálcára erősített bekormozott tollseprű. felöltözött személyeket /általában/ két, vagy több szeméJy kísérte,

akik szintén álarcot viseltek. Meglátogatták a gyer­

mekes családokat,

elmondták a rövid mondókát:

Ház urának azt kívánom, gyarapodjon, gazdagodjon. Ha betéved koldús, szegény, Ne legyen kend soha fösvény.

Gazdasszonynak is kívánom, Hogy a tyúkja sokat tojjon, Tej és túró bőven legyen, Döbön zsírral tele legyen.

Hónom alatt itt a zsákom, Rossz gyereket bele dugom.A jó gyerek szófogadó,

- 68 -

azért itt a füge, dió. Ez a kosár tele jóval, Mézeskalács,

mogyoróval.

Megkérdezem én t őletek Hangosan most fe leljetek: Szófogadók,

jók lesztek-e?

Odaadok mindent nektek. Majd a gyerekeket figyelmeztették a jóra, megkérdezték a há­ ziaktó l, hogy nem rosszak-e a gyerekek, azok szokás szerint mondták: nálunk nincsenek rossz gyerekek, ezek jó gyerekek, szót fogadnak.

felelet az ért, mert a Luca csak a j ó gyere­

keknek hoz ajándékot, a rosszakat pedig zsákba dugja és elvi­ s z i. Aztán átadták az ajándékot a gyereken ek, de e lőbb figyelmez­ tették őket, hogy szófogadó, ték: no gyerekek jók lesztek? szoltak:

jó gyerekek legyenek. így kérdez­ gyerekek félve, halkan vála­

jók leszünk! Erre ő k : hogyan mondtátok, nem hallottuk?!

mi öregek vagyunk és nagyot hallunk;

m ondjátok csak mégegyszer

hangosan! A gyerekek most már kissé megbátorodva hangosan kórusban mondták, hogy jók leszünk! Ezután megkapták az aján­ dékokat: almát, diót,

mogyorót, sárgacukrot. A nagyobbaknak tré­

fából vöröshagymát, aszalt gyümölcsöt adtak. Ha véletlenül valaki a Lucákkal szemtelenkedett, akk or a tollseprűvel bekormozták és jót ütöttek kezére, vagy ahol éppen ér­ ték. Utána elbúcsúztak,

és mentek tovább a következő házhoz.

A lucák is kaptak a házaknál a háziasszonytól ajándékot: almát, diót,

aszalt gyümöl csöt. Ha rokonházhoz mentek, akkor egy "ver

dund" pálinkát /2 d l / kaptak. Ha szegényebb emberek a falu

- 69 gazdagabb családjait látogatták meg, akkor az alma, dió és aszalt gyümölcsön kívül még kevés lisztet, babot, sót szalonnát és zsírt is kaptak. Ha felöltözött személyek rokonok vagy isme­ rősök voltak, saját maguk is hoztak ajándékot, a gyerekeknek, ha pedig idegenek voltak, akkor a háziasszony /"édesszü le" - -édes anya,

vagy az "édesmányika" - nagymama/ óvatosan adta oda ne­

kik a gyerekek részére már előre elkészített ajándékot,

csoma­

got. 2 . Luca-esti p ásztorszokás A pásztorok a csordás /tehenes/ és kondás /kanász/ boj­ tárjaikkal együtt december 12-én, Luca-nap előestéjén jóval napnyugta után a pásztorháztól elindulva,

felmentek a község­

háza elé pásztori öltözetben és teljes fölszereléssel. Ott a község bírája már várta őket bírópálcával a kezében. /A község bírója máskor is, de ilyenkor a nevezetesebb napokon, ünnepek estéjén még figyelmesebben körülnézett a faluban. Ő volt a rend e lle n ő r ző je ./A p ásztorok köszöntötték,

ő ünnepé­

lyesen elfogadta és verssel küldte őket útjukra: Pásztorok:

Adjon Isten jó estét kegyelmednek bíró uram!

Bíró

:

Adjon nétek is községünk pásztorai!

Pásztor

:

It t a télnek kezdete, Elérkezett Luca estje. Csordás,

kondás készen állunk,

Kegyelmedtől jó szót várunk. Bíró

:

Menjetek a falun végig, Járjátok be nyugovóig. Szóljon a rézkürt hangja, Hangozzék a kanászduda,

- 70 -

Luca - napi ,, tyúkhívogató" Csókás Ferenc gyűjtése. Énekelte: Csókás Ferencné B é n y.

Lu- ca nap-ján

a

2 . Gye-re ha- za

há- -ta- don

é- -des tyú- kom

1.meg-kop-pasztják

a

2 . mert meg-ver

jó szom-szé- dom,

l .- 2 .t o j j á l már,

a

tol- -la- cd t

gye-re, ha-za

már!

- 71 Patto gjo n most a karikás. Zörögjön a kolompolás.

Hadd tudja meg minden gazda, Jól vigyáztok t i a nyájra. Barmainkat sose bántsa, Dögvész, rontás és nyavalya. azután együtt indulnak fölfelé,

többnyire a kocsmáig

velük ment a bíró. Ott a küszöbön megállt és beszólt a kocsmá rosnak, hogy adjon ki három féldecit és két porció pálinkát. A porciókat a bojtárok kapták, ő pedig a pásztorokkal koccin­ tott a féldecissel mondván: - jó lesz egy kis erősít ő

hogy

jobban szóljon a trombita és a duda. Majd a pásztorok fölmentek a majorig. Kisbény felső vé­ géről kezdték. Először a tehenes trombitáit /j ó l megcifráz va/ majd a bojtárja pattogtatott a nagy ostorral, aztán a kanász dudált /büszkén, minden tudását beleadta/ utána a bojtárja pattogtatott a karikás ostorával, majd a kisérő gyerekek kolom poltak. Így mentek lassan, végig a falu főutcáján, mindig valamelyik szerszám hangja megszólalt.A

falujárást N Kagybény al végi részén

fejezték be. A falun csak egyszer mentek végig, fölülről lefelé. A főutca két kilométer hosszan majdnem két egyenlő részre osztotta a falut,

így mindenki meghallotta a lucaesti pásztorszokás hang­

ját. /Ez a szokás 1950-ig a pásztor élet megszüntéig élt a faluban, bár az utolsó évtizedben már sokat veszített a korábbi hagyo­ mányból,

csak a fölszerelés volt e re d eti./

- 72 pásztorok öltözete és szerszámai: A Csordás és kondás: csizma, nadrág,

cifra szűr, kalap,

vagy

kucsma. A szűr helyett később baránybőr subát használtak. Bojtárok: csizma, nadrág,

barna kucsma, vagy vadnyúlszor kucs­

ma, báránybőrrel bélelt kabát. Szerszámok: Csordás-tehenes: réztrombita / k ür t /, karikás ostor, bot, Bojtár

: bot,

o stor, kol omp.

Kondás-kanász

: kanászduda, görcsös pásztorbot, karikás ostor.

B ojtár

: ostor,

bot, kis tulök.

Községi bíró öltözete: zsinóros posztóruha, oldalvarrott magyar zsinóros csizma, prémes kabát, kucsma,

bársony

bírópálca.

Karácsonyi szokások Bényben A pásztorok karácsony böjtjén /k .e lő e st é jé n / délután és este bejárták a falut, meglátogatták az állattartó gazdá­ kat. Együtt ment a tehenes és a kanász meg a bojtárjaik. Régen teljes pásztori öltözetben /csizma, posztó ruha,

szűr

piros zsinóros díszítéssel, k a lap, vagy kucsma./ A két pásztor kis kévébe kötve hónuk a1a tt vittek mustárt, fűzfa vesszőt - barka vesszőt. A tehenesé sima, ágnélküli,

a

kanászé pedig több ágú volt. /a z t tartották, hogy a tehén csak egy borjút elljen,

vagyis egyesével szaporodjék,

az anyakocának

pedig sok kismalaca legyen. / Vittek magukkal egy demizsont, a bojtárok pedig egy vászon zsákot. Ilyenkor a családtagok általában már együtt voltak, /készülődtek

- 73 a karácsony megünneplésére. / A legtöbb helyen már a karácson y fát is feldíszítették,

a betlehem és a gyermekeknek szánt aján­

dékok a latta v o lta k ./ Elmondta a tehenes vagy a kanász /egyik háznál az egyik, másik­ nál a másik/ a karácsonyi köszöntőt: Adjunk hálát a f ölséges Istennek, hogy meghagyta érni a szent karácsonyt Urunk születése napját. Adjon országunkban békét, bort, búzát, Barmaink közt bőven szaporodást. És így kívánunk boldog karácsonyi ünnepeket ennek a családnak! Ezután a gazda tiszta,

kivarrott vászonkendővel kihúzott egy

szálat a tehenes hóna a l att lévő mustárból és megverte a felső lábszárát, az pedig helyben lépkedett és mondta: Haj k i,

haj k i,

hajcs ki! Ma jd a gazdasszony kézbe fogta kötényét és a visszájával, azaz fordított köténnyel húzott ki egy mustárt a kanász hóna alól és megverte vele az alsólábszárát, Kuss k i,

kuss ki,

ez gyorsan topogva mondta:

vagy tíz darab!

Ezután a pásztorok megkapták a karácsonyi fonott kalácsot, bort és pénzt. /a bort a demizsonba töltötték, a kalácsot a zsákba tették a bojtárok./ Amikor a pásztorok elmentek a házigazda a mustárt a "féhajba" kocsiszínbe - a gerenda vagy horogfa mellé tette. Ezzel kellett virágvasárnap először kihajtani a teheneket, majd utana minden kihajtáskor, amíg el nem kopott. A gazdasszony a mustárt az ól eresze alá szúrta és azzal haj­ totta ki a kocát és a malacokat az első és többi kihajtáskor.

- 74 A háziasszony nagy lányai vagy menyei segítségével ké­ szülődött a karácsonyi közös ebédre. Előbb földíszítették a karácsonyfát úgy, hogy a kisebb gyerekek ne lássák. A karácsonyfa fenyő volt. Magassága 60 cm - 1 m-ig volt. K ifú rt fatönk talpba erősítették. Fölöltöztetés /f ö l d í ­ s z í t é s / közben karácsonyi énekeket énekeltek. Ha kisgyermekek voltak a háznál,

csöndben végezték a díszítést.

A karácsonyfára került: alma, aranydió /aranyozott d ió / mo­ gyoró, láncszerűen felfűzve füge, /később narancs/,

szentképek,aranyo­

zott papírból hatágú csillag,

sárgacu­

kor kis papírba gombócszerűen becsoma­ golva. Mindezeket házi fonál és kis pálcikák segítségével erősítették fö l. Majd kis viaszgyertyákat is erősítettek a fára. A karácsonyfa alá fából vagy agyagból formált betlehem-figu­ rákat stb. helyezték el. A karácsonyfát mindig abban a helységben állították föl,

ame­

lyikben a család a legtöbbet tartózkodott. Többnyire az úgy­ nevezett "hátulsó házban" az asztalon kapott helyet, előtte már a gazdasszony tiszta fehér,

melyet

vagy kivarrott vászon

asztalterítővel letakart. Az asztalra is tettek almát, diót, aszalt gyümölcsöt, pohár mézet,

ostyát, gerezd foghagymát, kis üvegbe pálinkát,

egy

fonott karácsonyi kalácsot és a gyerekeknek házilag készített játékokat. /rongy, vagy szőrbabát, kiskocsit stb. tehát mind­ azokat kicsinyítve amik nagyban is ismertek voltak f a l u n ./ házigazda fűzfavesszőből fonott kosárba vagy

rozs-zsuppból

- 75 vesszőpánttal készített szakajtóba gabonaféléket és ácsszerszá­ mokat tett /szekercét, gyalut, fogót, kalapácsot s t b . / E z jelképezte Józsefnek az ácsnak foglalkozását. Ezenkívül még egy-egy kis kéve szalmát és szénát. Mindezeket bevitte a la ­ kásba és kezében tartva megállt. Meggyújtották a gyertyákat, majd k is rézcsengetyűvel csöngettek, mire bevezették a gyere­ keket,

/a k ik a szomszédban, vagy a közeli rokonnál voltak

ez idő re/ mondván, hogy a Jézuska elhozta a karácsonyfát, vagy pedig azt, hogy a J ézuska elküldte az angyaltól a karácsonyfát. Előfordult, hogy hosszú fehér ingben én fehér lepedővel leta­ karva valamelyik rokon vagy ismerős öltözött angyalnak. Az egész család együtt volt. A gazda beköszöntötte a terménye­ ket: It t az ácsnak szerszámai Ezen k icsi kéve szalma, A kis Jézus nyugvóhelye,

és földünknek terményei. legyen ez a puha széna, aztán barmok eledele.

Aztán elhelyezte az asztal alá. Fölálltak, elmondták az asztali áldást,

elénekeltek egy legis­

mertebb karácsonyi éneket, majd helyet foglaltak, általában nagy családok voltak, ha a család egy asztalnál nem fért el, akkor vittek be másikat és azt is leterítették. Ha valaki a családtagok közül távol volt, a karácsonyi asztal­ nál rá is számítottak és részére is terítettek,

abban remény­

ben, h ogy bármikor megérkezhet. A gazdasszony úgy helyezte el az ételeket, hogy kéznél legyenek, a közös étkezés alatt,

mert annak befejeztéig nem keltek föl

az asztaltól. Azt tartották,

hogy úgy mint most a szeretet

ünnepén, békességben együtt a család, ben továbbra is.

így éljen együtt békesség­

- 76 A családok karácsonyböjti étrendje: Mézes ostya, mézes pálinka, mézbe mártott foghagyma, egy-cgy dió, alma, savanyú bableves, túrós vagy mákos­ guba, dedelle, karácsonyi kalács. /a századforduló után hal. / Mindezekből az ételekből a morzsákat megszárították és eltet­ ték az állatok gyógyítására. Karácsony estéjén a gyerekek kisebb csoportokban a keresztszülőkhöz, rokonokhoz,

ismerősökhöz, a szegényebb gyermekek

pedig a gazdagabb helyekre mentek"kántálni"- karácsonyt kö­ szönteni - kis vászon tarisznyával a vállukon. A házaknál a kivilágított ablak alatt megálltak és beszóltak: "meghallgatják az Isten igéit?" K iszólt a házigazda vagy a háziasszony, énekeltek,

hogy "meg!" Erre a kántálók karácsonyi éneket

majd az ének végén köszöntek,

ezzel jelezvén hogy

befejezték. Ekkor k ijö tt a háziak közül valaki, általában a háziasszony és almát,

diót, aszalt gyümölcsöt, a kereszt- vagy

rokon gyerekeknek fügét,

mogyorót, sárgacukrot, a szegényebbek­

nek pedig kalácsot is adott. A falu ezen a csendes téli estén hangos volt a kántáló gyerme­ kek csengő hangú énekétől. Ős r é g i karácsonyi kán t á l ó é nek k i s g ye rekek r és z ére

Csúszik a nyúl a fagyon, Karácsony napja vagyon. Keresztanyám azért jöttem, hogy nekem diót adjon.

- 77 gyermekek részére b g e é ló t ik y n o s c á r a K Örvend az ég vigazsága dicséretekkel, Fénylik a nap sugarával, tiszta fényével. Oh, mily messze derülnek, a csillagok örülnek, Minden á llatok örülnek és örvendeznek, Oh,

szent Imre érdeme, vezéröljön a menybe,

Esztendőkről-esztendőkre Isten éltesse!

Májfa állítása Bényben

Bénybcn májfaállítás ideje főleg Pünkösdkor volt, de előfor­ dult, hogy május első vasárnapjára virradó éjszaka is vittek májfát. A legény a májfát olyan lánynak vitte,

akit már előre k isze­

melt magának és u d v a r olt neki. /Természetes az udvarlásról már valamit tudtak a lány szülei i s . / Az ünnepet megelőző nap azok a legények, akik kedvesüknek májfát szándékoztak vinni, összebeszéltek és segítségül hív­ ták a többi legény barátaikat /p a jtá sa ika t/.

legények tervü­ A

ket titokban tartották. Az volt a szép és igazi,

ha meglepetést

szereztek választottjaiknak. A falu mellett, a Garami kompnál /ré g i átkelő a Garamon/, volt a találkozó. Az egyik legény lófogattal,

oldal nélküli sze­

kérrel, úgynevezett hosszúra ereszthető négykerékkel érkezett, a többiek fűrészt, fejszét,

láncokat és ami a legfontosabb

volt 2-3 üveg pálinkát és 5 liter bort valamint harapnivalót /kolbá szt, szalonnát, kenyeret/ vittek magukkal a tarisznyában. A révésszel megbeszélték, hogy napnyugta után várja őket. Ami­ kor átkeltek a fo lyón,

elhelyezték a szerszámokat a kocsin és

- 78 ők is fölültek. A kocsis büszkén pattintott ostorával a lovak­ ra,

azok futásban, megindultak az erdő felé. Az elő k e rü lő /cs ő s z/

előzetes megbeszélés alapján a kunyhónál várta őket. /e lő fo r ­ dult néha, hogy a legények a csősz tudta nélkül lopták a máj f á t/. A pünkösdi májf.a 16-20 m magas tölgyfa volt. /csak a május el­ ső vasárnapi májfa volt topolyafa/. A tölgyfa népünk kedve lt fája volt,

ha különböző alkalmakra virágkoszorút fontak, a

tölgyfalevél nem hiányozhatott belőle. Megérkezés után, az erdőben áldomás következett. Miután az erdőkerülő a járandóságot megkapta: 1 liter pálinkát,

2

l it e r bort, dohányt, /ciga re ttá t/ ha több fáról volt szó, pénzt is,

a

fölengedett a szigora. Iszogatás, f alatoz ás közben

vidám hangulat keletkezett, meg is szólalt a csősz: no legények, hadd hallom, milyen nótát tudtok! Ennek természetes erdővel kap­ csolatos nótának kellett lennie. - A nagybényi zöld erdőben van egy f a . . .

-

- Erdő, erdő, erdő, a nagybényi kerek e r d ő ... gényeknek vigyázniuk kellett,

/d a l / -

/a le­

hogy a nagybényi helyett ne Ma-

rosszékit d aloljanak !/ Erre már az erdész és a legények is fölálltak. A legények a pálinkás, boros üveggel a kezükben verbunk szerű tánccal körültáncolták az erdészt /c s ő s z t /. Meg is volt a j ó áldomás hatá­ sa, mert a legszebb,

legsugarasabb szép koronájú fákat mutat­

ta meg, hogy azok közül válasszanak kedveseiknek. Aztán kivágtak egy dúslombú ki sebb fát és a kocsi hátsó ten­ gelyére erősítették csúsztatásnak. Az v édte a máj f ák lombját. Minden legény megfaragta a kiválasztott, kivágott fáját és ráírta a lány nevét. Azután fölrakodtak a kocsira és láncokkal

- 79 átkötözték. Megköszönték a csősznek a szivességét,

elbúcsúz­

tak, majd nótaszóval elindultak hazafelé. Ha nagy kanyar volt az útban, akkor a hátulsó kerekeket felkellett engedni és úgy vezetni,

amíg az út kanyarulata tartott. Az utat úgy számítot­

ták k i, hogy napnyugta után,

sötétedéskor érjenek haza. A fa ­

luhoz közel érve már nem daloltak. Füttyentettek a révésznek, az jó áldomás fejében áthozta őket, A kocsival abba az udvarba álltak be, amelyik a legközpontibb helyen volt. It t lerakodtak, kötelet,

láncot,

lakatot,

elkészítették a hosszú létrát,

ásót, kosarat a narancsokkal,

sza­

lagokkal és borral. A májfát többnyire az ünnep hajnalán állították fe l. Két le­ gény vitte a szerszámokat, 3-4 legény pedig a vállára emelte a fát és vitték ahhoz a lányhoz, amelyik a legmesszebb lakott. A lányék házához közel érve rákezdtek egy nótára. A házigazda észrevette és k ijö tt, aztán beszólt a többieknek, hogy - Jóska - nagy májfát hozott - Mariskának -! Erre kijött a ház népe. Az a legény, aki a májfát hozta, kosárral a kezé­ ben előbbre lépett és elmondta a beköszöntőt: Pirospünkösd napja van, Engedje meg gazduram! Megtisztölöm a lányát, Fölállítnánk a májfát! Utána a házigazda ezt szokta mondani: Édes öcsém, ami azt i l ­ le t i, nékem nincs kifogásom, - kissé a lánya felé fordulva mond­ ta - Mit szólsz hozzá Mariska lányom,

átveszed-e a kosarat,

hogy földíszítsd a fa lombját? Majd a lány kissé szégyenlősen a legényhez ment és átvette a kosarat. Mialatt a legények megtették a f a fölállításához szük-

- 80 -

séges előkészületet,

a házbeliek közül valaki elszaladt a leány

barátnőiért. A fölállítást már elég sok személy nézte - lányok, szomszédok,

rokonok...

A legények a fa lombja alá bakot helyeztek, majd nótába kezdtek: - Goram partján vadalmafa v ir á g z ik ...

-

A lányok földíszítették a fa lombját. A legfelső szalag rózsa­ szín és világoszöld volt. Ez jelképezte a legényt és a leányt. /Ugyanis a lányok kedvenc színe a rózsaszín volt, a legények pedig a regrúta korig zöld szalagot viseltek kalapjukon./ A páros szalagot fölkötötte a lány a fa hegyére, majd együtt a többi lánnyal a szalagokat, narancsokat és a bort az alsó ágakra kötözték, miközben daloltak: - Szince partján vadkörtefa v i r á g z i k ..," Földíszités után a legények kiástak egy kis gödröt a kapufélfa tövében, aztán belehelyezték a fa végét, majd létra és kötelek segítségével óvatosan fölállították a kapufához láncolták és le­ lakatolták. A fölállítást mindig az a legény irányította, aki vitte a májfát. A lelakatolás és a fa é jje li őrzése azért volt, hogy valaki tréfából le ne vágja, a mi nagy szégyen lett volna a legényre. A legény és leány egymás mellett állva egy darabig gyönyörköd­ tek a fa szépségén, majd a lány megköszönte a figyelmességet, kedvességet, /e za la t t a többi legény összeszedte a szerszámo­ k a t /. Most pedig behívták a legényeket és megvendégelték őket. R égen Bényben 3-4 cigány zenekar is volt. Pünkösdkor is jártak köszönteni.

Leleményességüknél fogva épp májfaállí

táskor mentek köszönteni . Természetes, ez fokozta a legények

- 81 jókedvét is . Daloltak, majd egy ropogós csárdást is eltáncol t ak. A legények megköszönték a vendéglátást és visszamentek a másik fáért,

hogy egy másik lánynak szerezzenek örömet vele.

Az igazi áldomás és nagyobb mulatás az ünnepek eltelte után, a májfa leeresztésekor volt. A legények ilyenkor tölgyfaágat viseltek a kalapjuknál.

Újonclegények - regruták búcsúztatója Bényben az ifjú 17 éves korában lépett a legénykorba. Abban az évben, amikor elérte ezt a kort; bényi búcsúkor kö­ tötte fö l a kalapjára a rózsaszínű /testszín ü / szalagot. Ez 7-8 soron volt körültekerve, úgy hogy egymást takarta a szalag és hátul kis "csatban" végződő kötés után több soron lógott egész a kabát aljáig. Ehhez 5-7 m szalag kellett. Kedvelték az 1-1/5 cm széles szalagot. A szalagos kalapot a legény büszkén viselte,

erről lehetett

megtudni a legény korát. Ünnepi dísz is volt, de ezen túl a serdülő ekkor lépett a legények sorába. Idősebb legények közül keresztapát választott, mellett,

aki több legénnyel együtt,jó áldomás

legénnyé avatta. A legény 18.

életévében,

vagyis a

következő évi búcsú napján zöld szalag váltotta föl a rózsa­ színt.

Majd rá egy évre a zöld helyett nemzeti-színű szalag

került a kalaphoz, amely jelezte, hogy a legény már regrúta katonaköteles lett. A volt regruták már október elején bevo­ nultak katonának, így e hónap második vasárnapján, búcsúkor az újonnan avatottak léptek a helyükbe. Ez a szabály íratlan, de szigorú törvény volt a faluban. Senki meg sem kísérelte vi­ selni a nem neki megfelelő színű szalagot, mert az idősebbek

- 82 levétették vele, mondván, hogy várja be az időt. A huszadik életévükben lévő legényeket a bíró behívat­ ta a községházára, tudatta velük, azon hét valamelyik napján a jegyző úr és az ő kíséretében sorozatra mennek a járási szék­ helyre - Párkányba. Az indulás pontos idejét és módját még előtte való nap délután a kisbíróval kidoboltatja. A község­ házáról a legények egyenest a kocsmába mentek. Leültek a hos szúasztalhoz és a kocsmáros a legnagyobb figyelmességgel szol­ gálta ki őket. Ezzel megkezdődött a szokásos több napos /egy h e tes/ mulatozás. Ekkor a kalaptól többsoron lelógó nemzeti szalag mellé a múltban is viselt egy vagy két rózsaszín és zöld szalag is került. Jelezve a serdülő-, a legény- és a regrutakort. Ez alkalommal a szalagokat meg hosszabbra is eresz­ tették. Amikor a szellő meglengette az utcán dalolva végigvo­ nuló legények

szalagját, úgy nézett k i,

mintha szivárvány

húzódna utánuk. Késő délután, amikor már a jókedv a tetőfokán volt,

fölkerekedtek és legény esen összekapaszkodva /egymás mel­

lett sorban/ boros üveggel a kezükben regruta dalokat énekel­ ve, végigjárták a falu utcáit. Ez volt az első közös ünnepélyes bemutatkozás. Minden délután a kocsmában találkoztak,

és amikor a kisbíró

az indulást dobszóval kihirdette, körülfogták, /dalolva körül verbunkolták/ jó áldomásra bevitték a kocsmába, majd együtt mentek a falu utcáin dobszó kísérettel dalolva, csak a h ir d e ­ tés ideje alatt volt csend. /Ez a véletlen találkozás a kisbí róval hagyománnyá, népszokássá v á l t ./ A regruták 1939-ig a bíró és jegyző kíséretében lófogatos ko­ csikon mentek a sorozatra. /'1940-től már vonattal/. A községnek két állandó fuvarosát és hozzájuk két vagy három lófogatos gaz­ dát szólított a bíró,

aszerint, hogy hány regrutája volt a fa­

- 83 lunak. Egy kocsira 4-5 legényt számított. A sorozás napján szesztilalom volt a járás egész területén. A le g ények azonban leleményesek voltak és a kocsik üléskosará ba előre elkészítették az innivalót,

hogy sorozás után haza­

felé ne k elljen száraz torokkal dalolni. Amelyik legény nem "maradt be" katonának, át kellett adnia a szalagokat a többiek­ nek /bemaradottaknak/. Ez kocsis,

aki kijelentette:

szégyen volt reá nézve. Volt olyan csak az a legény ülhet a kocsijára,

amelyik "bemaradt" és szalagot viselt. Így általában a község hivatalos fuvarosa hozta haza a "be nem maradt" legényeket. A falu lakossága várta a haza érk e z ő kocsikat. Kíváncsiak vol­ tak, hogy k i lesz katona. A szalagos legények dalolva, büsz­ kén mentek végig a f alun. A másikok óvatosan haza surrantak. A leányok is örömmel vették, hogy kedvesük "bemaradt" katoná­ nak. Most már a regruták - újonclcgények mint fegyelmezettebb cso­ port kapott engedélyt a regrutábál megrendezésére, ami még ma is szokásban van. Ez mindig jó, vígkedvű mulatság volt. A nevezetességét növelte az is, hogy a községi bíró éjféltájban elbúcsúzta tja az emelvényen sorba állt regrutákat. Miután ke­ zet fog velük mindegyik regruta az édesanyjával táncol egy táncot. Volt, hogy a lányok közben táncolva körülfogták őket. Október elseje előtti napokban újra regrutadaltól lett hangos a falu. Ezek a nóták már a búcsúzás hangjai voltak. Ok­ tóber elsején a falu lakóinak nagyrésze újra ünnepelt. Az ál­ lomásra kísérték ki a bevonuló legényeket. A legények nóta szóval

mentek, utánuk a fiatalabb legény-pajtásaik vitték a

kofferokat. Az állomáson még borozgatás közben egy nótát - vo­ nattal kapcsolatos nótát - daloltak. Amikor a vonat köteledett elbúcsúztak ismerőseiktől,

rokonoktól,

szüleiktől,

legényektől

- 84 és a lányoktol. Átvették a koffert és felszálltak a feldíszí­ tett vonatra. Mire a vonat újra elindult mindannyian helyet kaptak a nyitott ablakoknál. Szalagos kalapjaikkal integetve búcsúztak. Úgy tűnt, mintha a távozó vonat nem is síneken fut­ na, hanem szárnyai lennének, édesanyák, nagymamák sírtak,

édes­

apák, nagyapák igyekeztek fé rfia san viselkedni, azért némelyik­ nek egy-egy lopva ejtett könnycsepp kiszökött a szeméből. Ők tudták csak igazán, hogy a szalagos kalap és a koffer gazdá­ jának sok viszontagság között mennyi utat kellett megtenni, míg újra viszont láthatták családjaikat. A legények örömmel inte gettek, a leányok kipirult arccal zsebkendőiket lengették mind­ addig,

amíg a láthatáron el nem tűnt velük a távozó vonat.

Jókai Mária G lMESI GYERMEKJÁTÉKOK

Gimesen és általában minden faluban, nagyon sok gyer­ mekjáték él, a gyermekek és a felnőttek körében egyaránt. Sok mondóka és kiolvasó található itt. Ezek közül választottunk k i néhányat és kötöttük csokorba. Az itt összegyűjtött játékok között van olyan, amely ál­ talánosan ismert, vagy egy kis változattal fordul e lő. Mi min­ denesetre a játékokat helyi jellegűnek tartjuk,

mivel itt hely

ben gyűjtöttük, tehát hitelesek, így játszák, így éneklik itt. B e v e z e t é s A gyermekjátékok népi kultúránk egyik része. Létrejöt­ tük a legtávolabbi időkig vezethető vissza. Némely játék kelet­ kezése,

és egyes játékok kialakulásának ideje, melyek már csak

a gyermekek körében élnek, a pogánykorra utal. Minden játékon, szokáson a különböző korszakok rajta hagyták nyomait. Nem ró­ ható f e l ez hibának. Minden uralmon lévő osztály igyekezett a saját érdekét érvényre juttatni mindenhol, még a népi kultúrá­ ban is . Örvendetes azonban, hogy a mai napig számtalan gyer­ mekjáték és szokás megmaradt. Ez azzal magyarázható, hogy ere­ je ,

léte időt álló. értékes kincs. Mert csak az a valódi érték,

ami átvészeli az idő " t űzpróbáját", a különböző korszakok rá­ hatásait. Tájanként, faIvanként még számos gyermekjáték megtalál­ ható. Nagyon sok él gyermekeink körében,vagy a nagyanyák emlé­ kezetében. Sok játékot fe l lehet még kutatni. A meglévőket pe­ dig éltetni k ell. Visszarendelni, parancsszóra játszatni nem lehet nem is ésszerű. Kényszerből még játszani sem lehet. Kü­ lönösen a gyermekeket nem lehet erre erőltetni, mert ellenke­ ző hatást válthatunk ki náluk. Megfelelő módon,

játékos formá­

ban kell megismertetni, felkelteni az érdeklődést a játék iránt. A l t a t ó k Ha juska, babuska. . . Puchovsky V . Gímes 1 9 74. / 7 /

1 . H a-jus-ka,

ba-bus-ka,

2 . E l ment mesz-szi-re, 3 . Ha-jus- ka,

ba-bus- ka,

4 . El-ment Nyitrá-ra

ninc s itthon a

ma-mus- k a .

sip-kat ven-ni

fe- ji- re.

nincs itt-hon a

ma-mus-ka.

ci-p&t

lá-bá- r a .

ven-ni

- 86 ^

.A .. . Ildikó / 7/ **cn' Gimes 1974 *

S í p o s . **. C- ev r.l^

Ha - - j a ,

b a- - ba, nincs itt-hon

a

ma- - -ma

El- ment krunp-li-pá-lin-ká- - ra, föl-má-szott a

le- e-sett a

fá- - r ól ,

ki- tö-rött

a

fá- -ra

l á- - - b a .

A kisgyermek altatásakor énekl i k . Dajkáláskor is szokták énekelni a k ic s ik n e k , hogy szórakoztassák őket.-Játék közben a rongyba­ báikat i s így altatgatjá k a kislányok, utánozzák a felnő ttek et.

Puchovsky Vera / 7 / Gímes 1973 *

'

Ke-re-kecs-ke,

gom-bocs-ka.Mö -re s z a la d t

nyu-lacs-ka?

erre, erre s z a la d t .

K e —r e —k e c s —k e ,

Kö-ze-pi- be

gom—b o c s —k a .

ku-tacs-ka,

Er-re s z a —la d t

nyu—l a c s —k a .

Ar-ra sza-ladt nyu-lacs-ka.

A karon ü l ő gyermek, vagy a beszé ln i tanuló gyermekek tenyerá ben köröznek és a dallam végén megcsiklandozzák Őket a ho na lju k a l e t t .

- 87 E g y é l

li b á m ...

Gímes 1972 7 -éves gyerekek.

E-gyél

É j- - - f é l

es-ti

li-bám, e-gyél már, nézd. a

táj- - -ba,

nyolc

ha- rang- -szó- - -ra.

na-pot le-min már.

ó- - - rá- - - -ra,

Hip p , hopp,

hopp!

Este fe lé , amikor készülődnek haza a libapásztorok a legelőről, énekelték a libáknak,hogy jolakottan menjenek h a za .

Fehér l il io m s z á l . . .

Gimes

1974-

F inta Istvánné / 4 8 / Jókai M . le j.S im e k V .

Fe-hér

li- li- -om-szál. S e j, ugorj

Tá-maszd meg

ol- -da- -lad.. Sej,ke- le

a

Du- ná- b a .

vas-vel-lá- v a l .

A játék menete: A játékosok kört alkotnak. A játékdalban előforduló szövegre végzik a cselekvést, mozgást, az ugrást, oldalra h a jlá s t , A „ s e j,k e l e vasvellával" szövegre " szamárfület csinálnak és b ille g e t é s s e l ije s z t g e t ik egymást. Ekkor szétbomlik a kör szét szaladnak.

- 38 -

M ély kútba te kin ték . . .

Gimes 1973 R e c z. i k a

Teréz

Jókai M .le j.S im e k V .

Mély kú.t-ba te-kin-ték, asszo- nyo-mat

l á- t om

Bí - -bor-ba, bár- -sony-ban gyöngyös ko-szo- rú- - b an.

Zi-bit,za-bot

Pap

a lo- -vam-nak. gyöngykoszorút a lányom-nak.

va-gyok,mes-ter vagyok, Sza-bad le-kuk-ka- - n y i.

A játék menete: A játékosok alsó kézfogással kört alkotnak. A kör jobboldala h a la d . A dallam végén leguggolnak. A játékot ellenkező irányban megismétlik. Másik vá ltozat, hogy a dallam fe lé tő l felgyorsul és a kör ellenkező

irányban futólépésben h alad .

- 89 Biri, bari

bárány.. .

Gimes 1975 Gyuris Paulina Jókai M .l e j .Simek V .

1.Bi- r i ,

ba- r i

bá-

rány. Ba-tyut visz a

há- - tán.

2 ,Bi- r i ,

ba- r i

bá-

rány,

l á- - bán.

Ha

ne- héz

le- -te- s z i,

ha.

a-lig á ll

é- hes

a

meg- e- - szi.

Ki- vi- szik a zöld me-ző- r e , zö ld fü-vecs-két le-gel- n i .

A já ték menete: A já rn i nem akaró vagy fáradt kisgyermekeket a nagyobbak a hátukra v e sz ik és így futnak, járnak velü k. Közben,közben megcsipkedik, ugrálnak velü k.

- 90 -

V a k

M a r i s k a . . .

Egerszeg 1977 Pintér Veronika, 56. éves l e j . Simek V .

Vak Ma-ris- -ka Mond. meg

M it

mit ke- res ha

le- -het

fog- - tál?

E- - - ge- - -ret . H ogy

ne- kem

Sza- bó

Ma- ris- -ka.

hív- - -ják?

A já ték menete: A játékosok kört alkotnak. A kör közepén á ll a „Vak Mariska"- egy bekötött szemű k islá ny . A kör mentén álló gyerekek l aza kézfogással haladnak körbe,és éneklik a fe n t i d a lt. A közepén álló ig y ek szik valakit megfogni a kört alkotó gyere­ kek k ö zü l. Amikor sikerült neki egyet megfogni, akkor felelgetés alakul k i a kört alkotók és a ,,Vak Mariska" k ö zö tt. E l k e l l ta lá ln ia ,h o g y k i a z ,a k i t megfogott. Ha e lta lá lta,sze re p e t cse­ ré ln ek .

- 91 S ü s s

ki, napocska...

Gimes 1973 Molnár Erika / 8 éves/ Jókai M .l e j .Simek V .

Süss k i , napocska,

süss

meg- - fagy- -nak .

k i , kertek alatt

Te-jet

li-bus-ká- im

a- dok,

va-jat a- dok

hol-nap-u-tán ci-pót sü-tök, azt is a-dok.Süss k i napocska,

süss k i , ker-tek a-latt

li-bus-ká-im

meg-fagy- nak.

Naphívogató . Tavasszal a l ib a le g e lőn éneklik a k is l ib a ­ pásztorok a legelőn, mikor e lb ú jik a nap a felhők mögé. K ötetlen formában, futkosnak, ugrálnak,

szökdelnek.

- 92 S ü s s

f e l

nap... Gimes

1..

Süss

fe l

nap,

fé- - -nyes

nap..

2.

Süss

fel

nap,

fé- - -nyes

nap.

1.Ker-tek

a-latt

kis- li- -bá- -im

2 .Ker-tek

a-latt

kis- bá- -rá- -nyim meg- fagy- nak.

meg- -fagy- nak..

/ E z t a „naphívogatót " kora tavasszal énekelték a gyerekek a mezőn, mikor a nap a f eh ők mögé bú jt . Ugráltak, futkostak, forogtak, t a p s o lt a k ,a dal ütemére,mert a füvön ülve még hideg volt já t s z a n i ./ G ó l y a

l e t i . . . Aha "

Gó-lya

A my

má- me

le- t i ,

ne- má

de- -ti.

ne-pre- dá- me. Hess, gó-lya, hess!

A gólya megjelenése mindig nagy riadalmat keltett a libaseregek között. Megijedtek, összekeveredtek. A libapásztorok amint észreveszik a magasban repülő gólyát,

a repülést utánozva k arjaikkal té rítgetik

libaseregü k et. Így gyakran sikerült a gólyákat e l ­ ije s z t e n iü k .

- 93 C s ö n,

c s ö n,

g y ür ör o . . .

Gimes, G á l

1974 Edit / S /

J . M . le j . S . V .

Csön,

csö n gyü- - -rö,

Ta- l ál - ko- z i k

Ha

én ma-dár

sző-rő

már

-sze-met

is

rázd

vé- - le

ci- ni- -gé- r i

vol- - nék, kast

sze-de- get- nék

k i!

b er- - keny

Jö-hetsz it t

köt-nék

üsd

a

gyü - -rö,

cicc- - ki.

kast nem köt-nék,

k i,

pi-ros

döfd

k i,

al- -ma!

A já ték menete: A játék szabályai megegyeznek a ,,Szem, szem" játék szabá ly aiv al. E zt a dallamot kiszámolóként is é n e k lik .

- 94 E l m e n t

m a c s k a . ..

Gimes, 1973 Puchovsky Vera / 6/ J . M . l e j . Simek V.

El-ment macs-ka

v it t ma- gá-val?

vagy

te!

i- ro- -dá- ba,

Mond meg né-kem

Van- e

né- ked

mi- lyen szi-nü.t

az- tat

te,

o- - lya- n od?

A já ték menete: A játékosok kört alkotnak. A kör közepén á ll a játékvezető. A szöveget mindannyian mondják. Akire a 2 5 . szótag a „te" szócska e sik az színt mond.

-Sárga-, megy tovább a játék,

és akire az utolsó szótag e sik annak az előbb je lze tt színt k e l l saját magán megmutatni, ha v an marad, ha nincs k ie s ik a játékból. A játékot e lö lröl k e zd ik .

- 95 S z e m,

s z e m

g y ü r ö . . .

Gimes 1974 Kuchta Anna / 7 / J .M . le j . S . V .

Szem

szem

gyü- - rö,

gyü - - rö,

Ná- - - l am,

ad- - -nál

el- - -len- - -bé- - - l i

dod.- -nál.

It t

csöng,

kol- - lár

ná- - - lad

itt

böng

k is

fi- -

szóin- - -szé- -

it t

add

k i!

Mondott szöveg: „ J öhet a cica,m egsült a hurka !" „ J ój de szip , jo j,d e szip!*' /m in d / A kereső,vagy húnyó : „Timi o d a ,t i mi oda,te add k i . " A já ték menete: A játékosok körben vagy egyenes vonalban helyezkednek e l . Guggolhatnak,ülhetnek,állhatnak. A játék megkezdése előtt kiszámolóval választan ak maguk közül hunyót és egy ga zd á t. A gazda kezébe vesz egy darab fát vagy követ ez a ,,gyür ö " A dal éneklése alatt a kezüket összetevő játékosok kezét meh érintve jár köztük,m ajd valamelyiknek oda a d ja .

A

hunyónak meg k e l l t a l á l n i. Ha megtalálta helyet cserélnek.

- 95 Kis.

k á c sa

. Gimes, 1974 J . M . le j.S im e k V .

Ki s ká- -csa

Any-já- - hoz

für-- -dik

ké- - szül

fe-ke- - te

tó- - b an

Len-gyel - or- -szag- - b a .

ki- - rá ly küldött patyolatot kösd. f e l a fe- - jed- - -re

K irá ly küldött sárga csizmát, húzd. f e l a

ö- - - l e l j

csó- - -kolj

a- k it

l á- bad- - ra!

sze- - r e t s z .

A j á t é k me n e te :

A gyerekek kört alkotnak. A kör közepén van egy játékos. Utánozza a dalban megjelölt c sele kv é st. Az „ö leld , csókold . . . "

résznél párt választ és

e zze l forog a kör közepén, m a j d helyet, cse r é ln ek . Pártválasztós körjáték.

szerepet

- J7 S z e d e m

s z é p

ró zs á já t . . . Gimes, 1973 Reczika Teréz J . M.

Szedem, szép ró-zsá-ját,

a fe- jé- re

kö-töm bok-ré- - tá-ját

tü- - -zöm gyöngyös ko-szo- -rú- - já t .

Ha- j ó, ha- j ó

i- ci- ke,

halljam hangod

Mondd meg k érlek ne- ve- det,

i- zi- be .

ho-gyan hív-nak té-ge-det.

"

En-gem hív-nak

Ka-ti- c a .

Ka-má- j on meg

a

ci- ca .

Kör játék: Kiszámolóval egy kislány a kör közepére kerül. A 9 .ütemnél a kört alkotó gyerekek közül egyet k ivá laszt és b e v iszi a körbe. A 1 7 .ütemnél az u j játékos bemutatkozik,énekelve megmondja a nevét. Az utolsó két ütemnél a kört alkotók befutnak és játékosan megcsipkedik. Most ő a játékirányító. A játék kezdődik e lö lről .

H i d a s

j á t é k Gimes,1973 Reczika Teréz / ? 6/ J . M . Sínek

J át ék menete:

K is z ámolóval két kislányt megválasztanak kaputart ónak. A többi játékos kötetlen formában, egyesével á tbújik a kapu a la t t . A kaput két kislá ny összefont magasban t a r ­ tott keze a lk o t ja . Még mielőtt átbújnának a kapu alatt, párbeszéd, alakul k i a játékosok és a kaput tartók között A dal u to lsó ütemére lecsukják a kaput, aki bent maradt annak vá lasztani k e ll,h o g y kihez megy. A kaput tartók titok ban je lt választan ak maguknak, í gy választódik szét a játékosok serege. A végén erőpróba van. Kézhúzással dől e l a játék. A kapusok jele leggyakrabban - arany­ alma - aranykörte - aranyóra - aranylánc. Mondott szöveg: „Itth o n vagy-e hidasmester?'' -itthon vagyok csak most jöttem. "Eressz á ltal a h ida do n!" -Nem e re szt le k majd leszakad. "Ha leszakad,m egcsinálom ." -Mivel tudnád m egcsinálni!'' "A ran yg yö n g gye l, g y ö n gy harm attal."

-Honnan veszel .aranygyöngyöt, gyöngyharmatot? "Is t e n adja jobb kezéből.

B ú jj,

Nyitva v an az

b ú jj

zöld- - ág, zö ld

a-ranykapu

-ta le-sza-kadt a

csak bujja-tok

le-ve- lecs- - k e.

raj- ta.

paj- ta ott ma-radt

a

Raj-ta,

macs- k a .

- 99 Lánc,

lánc...

Gimes, 1973 Sípos Erzsébet / 6 0 / J . M.

Lánc, lánc,esz-ter-lánc esz-ter-lán- ci

cér- -na

cér-na vol-na

dúl- - n a .

fcr-dul-jon k i

Pénz

vol- na

I- cu-ka,

se-lyem vol-na még- is ki-for-

ka- ri-ka,

1-cu-ká- nak

ka-ri- ka,

l án- -ca.

Kör játék: Ak inek a nevét éneklik az kifordul a körben. A végén pedig mindenki b e fordul.

- loo K ecske van a k is k e r t b e n ... Gim$s, 197^Kovács Ilonr. / 1 4 / Á játék menete: J. Simek V . A játékosok v á lasztanak maguk közül agy „gazdát" egy,,kecskét". A többiek kört alkotnak. A gazda a körön kívül jár - ellenkező irányba, a kecske a kör közepén van. A dal elhangzása után párbeszéd alakul k i a kecske és a gazda között és azután, kergetik egymást illetve gazda a kecskét . Ha sikerül megfogni akkor szerepet cserélnek.

Kecs-ke van a

a ká-posz-tát

meg-et- - t e .

u- -gor j k i .

Jön

a

gaz- da

kis

E j , kecs-ke ,kecske,

meg- - fog- -ni.

Gazda: E j,k e c sk e ,k e c s k e ,m it csinálsz Kecske Káposztát leg elek . Te ültetted? G. Nem. K. G. Te kapáltad? Nem. K. Te gyomláltad? G. Nem. K. Te öntözted? G. Nem. K.Nekem adsz? G. Nem. K. Van puskám meglőlek. G, Van két szarvam fö ld ö fle k . K. És ha én bemegyek? G. Akk or én meg kimegyek. K. Merre van az út? G. Erre is ,a r r a i s . K. Azután kezdődik a k ergető .

kert- -ben.

az én kertemben?

- 101 Kinek veszett v e s z t j e . . . Gimes, 1974 Finta Istvánné / 4 8/ J . M . l e j . Simek V .

Ki-nek veszett veszt- je , ná-lam ke-res- -het- -je.

Tüz-be víz-be

ne ke-res-se, csak ná-lam

ke- -res- - se.

E zt a dalocskát olyankor éneklik,m ikor egyik a másiknak e l ­ v e s z i valam ijét. Esetleg valaki elveszt valam it. Ezután kerge tősdi kezdődik. Kergetik egymást,amíg el nem veszi az e l ­ vesztett tá rg y a t. Sétálunk,

sé t á lu n k .. . Gimes, 1976 Jancsó Erika / 7 / J . M . l e j .S i m e k V .

Sé- -tá-lunk, sé- -tá-lunk , egy kis dom-bon

le-csü- csü-lünk, csüccs!

egy k is

domb-ra

Sé-tál-ga-tunk, sé-tál-ga-tunk,

le- csü- csü-lünk ,

csüccs!

A járni tudó vagy az éppen most tanuló gyerekeknek énekelik miközben sétáltatják őket. A nagyobb lányok ugyan-így éne­ kelnek a babáiknak , mikor azokat ,,sé tá ln i" v i s z i k .

- 102 Pánská

stolica. . .

Gimes, I 974 Gimesi gyerekek / 7 évesek/ Jókai M . l e j . Simek V .

Pánská

o- pi-ca

má

Sto-li-ca,

na nej

veľ - ký chvost, u ž

je

se-dí

o- pi-ca.

to- -ho

dosť .

A játék menete: A gyerekek hármas csoportokat alkotnak. Kettő közülük kézfogással „s z é k e t "c s in á l. A szék a következő képpen alakul k i . Mindenki megfogja jobb kezével a saját bal csuklóját a párjának a párjának pedig a jobb csuklóját és kész a szék. Erre a „székre'' ráül a harmadik gyerek. A széken ülő behun ja a szemét igy sétálnak vele egy k i ­ c s it dobálják, csip kedik . A fennti dal elhangzása után a következő párbeszéd alakul k i a széken ü l ők és a széket alkotó gyerekek között. Ezt többen csinálhatják, egyszerre, így az érdekes. Mondott szöveg: „IMi van a fe je d fölött?" " É g ! " / a széken ü lő f e l e l i behunyt szemmel / " f ö l d " / "Mi van a lábad alatt?" "F ö l d !"

/"É g "/

"A n g y al!"

/"ö r d ö g "/

Rossz fe le le t esetén „ördög" fe lk iá ltá ssa l ledobják a „s z é k e k r ő l".

- 1C3 Száraz Pál NAGYKÉRI GYERMEKJÁTÉKOK

Ezúttal különféle népi gyermekjátékokból közlünk, ame­ ly ek Nagykér / Milanovce/ községhez f űz ődnek: Leánykérés Különösen leányok játsszák a ''Leánykérést". Körbe állnak a lányok, kezeiket összefogják. Középre áll egy. Ez az "őrmester", A

többi körbe megy és énekli: Őrmester úr üzente, Leányukat kérette. Melyiket, szebbiket, A legvékonyabbikat.

Akkor a középső dobbant és a vele szemben állóval fordul egyet, a régi kimegy,

most az az "őrmester", aki lány volt.

A játék aztán így megy tovább. Három lépés Egy fiú a f a lhoz áll. Tő1e három lépésre áll egy másik fiú, aki egy labdával dobálta őt. Annak a fiúnak, aki a falnál állt, nem volt szabad elmenni a helyéről, de jobbra-balra hajolha­ tott vagy 1e is guggolhatott, úgyhogy a lába el nem mozdult. Mindaddig dobálta őt a "hajigáló" fiú,

míg csak úgy nem dobott,

hogy eltalálta a fiú t, aki a falnál állt. Ekkor a "hajigáló" á ll a falhoz,

és akit dobáltak, az lett a "h ajigáló ". Kottyogós

Ic c a hékás,

ve 'le K l á r i ,

Kupi Laci, Marci, Fáni, Iccad már, vastag szár,

cérna szál,

- 1C4 Salavári k o t t y .. . Nádat vágunk most, Iccad-már, vastag szár,

cérna szál,

Salavári k o t t y .. . Ha vágunk i s keveset, Az is vékony kereset, lccad már, maccad már, vastag szál, Salavári k o t t y ... A dallamra egymással szemben guggoló helyzetben ellentétesen táncolnak, illetve ugrálnak jobbra-balra. A "Kotty"-ra hirte­ len hátat fordítanak egymásnak.

Gyerekkiolvasó versek Nagykérről: Egyszer voltam az erdőben, fát szedegetni, Utánam jött édesanyám, hátba veregetni. Nád közé bújtam, nád sípot csináltam, Az én sípom így szólt: Dí - dá - dú, te vagy az a nagyszájú.

Ádám, É va kertben voltak, Madarat lőttek, Hányat mondasz te, ő nékem, te?

Egyedem,

begyedem cin-cintál,

Hajdú sógor mit kíván? Nem kívánok egyebet,

- 105 Csak egy karaj kenyeret, Kenyér mellé foghagymát, Dobd k i azt a nagy szamárt.

Gy e r mekk i o1va s ó N agyfö d éme sr ő1: Lementem én a pincébe vajat csipegetni, Utánam jött édesanyám, pofon veregetni. Nád közé bújtam, nádsípot fújtam, Az én sípom így s z ólt : tí-tá-tú, Te vagy az a nagyszájú.

Adatközlő: Seb3k Antal / 1 9 0 2 / - 1977 Nagyfödémes

Megjegyz ések: A három gyermekjáték adatközlője - özv. Száraz Verona 1896-1973 Nagykér Gyermekkiolvasók adatközlője: Száraz Mária 1925 - 1976 Nagykér

- 106 -

T a r t

I.

a l o m

kötet

Bevezető - Marczell Béla ................

. . . . . . . .

3.

oldal

Gyermekjátékok a galán tai járásból

/r é s zle t egy készülő gyűjteményből/ - Gágyor Jó zse f ..................................................................................

5 . oldal

Kiolvasók és mondókák /válogatás a CSEMADOK KB néprajzi adattárából/ ....................................................

3 7 . oldal

Takács János n é p d a l g y ű jt é s e .......................................

50.

oldal

Tibor g Á - Munkásdalok g y ű j t é s e .................................

78.

oldal

81.

oldal

Hemerka Olga - Koloni lakodalmas szokások . . . . . P arák Endre: A temető néprajza és ezzel kap­ csolatos történetek Damásdon és Lekéren ....................................... ... P arák Endre: Babonás történetek .................................

100. oldal 107. oldal

P arák Endre: Falucsúfolók Damásdon és környékén .. /Tréfás mondókák és szólásmondások tö rténetei/ . ................................

121. oldal

Máté Iászló: Buzita és környékének mondavilágából . 130. oldal

I I . kötet Jóka község rövid története - Osszeállította-gj -

2. o H a l

Görföl Jenő: Földrajzi nevek Jókán . . .

..............

3. oldal

Görföl Jenő: Dűlőnevek D ió s z e g e n .............................

27. oldal

Szanyi Mária: A gyűjtögető gazdálkodás e m lékei J á n o k o n ................................................... Görföl Jenő: Kalászélet J ókán ...................................

38. oldal o7. oldal

Ny itrai Dezső: Régi és új lakodalmi szokások Dunaradványo n ................................... .

100. oldal

- 107 Adattár

.........................................................................................1 4 3 . o ld l a

Szanyi Mária: Egy kéziratos vőfé ly kö ny v........................... 1 4 5 . oldal Vágó Tibor:

Lakodalmi szokások Fülek környéken ..............153. oldal

Száraz Pál: Nagykéri farsang v é g e ...................................168.

oldal

Hemerka Olga: Népszokások, hagyományok, hiedelmek "Helembai igaz t ö r t é n e t e k "................... .

171.

oldal

Kiskosztmályi disznótoros szokások . . .

173.

oldal

Bogáncsszedés....................... ...................... 175.

oldal

Tojásszedés ...................................................181.

oldal

Tyúkverőzés ............................................... .

181.

oldal

Sortánc járás és vámkerék.........................

182.

oldal

Szent Iván napi tűzugrás . ......................

185.

oldal

Nagyböjti leány j á t é k ........................... ....

188.

oldal

Ulicskázás

189.

olda l

Bevezetés .- .Szacyi M á r i a ................ ...

2.

oldal

Gágyor Jó zse f: A tallósi Maticza malom ....................... .

6.

oldal

23.

oldal

...................................................

I I I . kötet

Nyitrai D ezső:A

mocsai dunamocsi vízimolnárokról . .

- 108 Csókás Ferenc: Karácsonyi szokások Bényben . . . . . . Májfa állítása Bényben ................

. . .

72. oldal 7 7 .oldal

U jonc legények regruták búcsúztatója

8 1 . olda1

Jó k a i Mária: Gímesi gyermekjátékok........................... ... ......8 4 . oldal Száraz Pál: Nagykéri gyermekjátékok ............................... ....1 0 3 .oldal

A kiadvány címe: N éprajzi közlések F e le lős: Dr. G y ö r g y

III

István

Szerkesztő: Méry József né Szakmai Lektor: Szanyi Mária Szerzők: Gágyor József, Nyitrai Dezsö, Gyöpös Zoltán, Csáky Károly, Csókás Ferenc, Jókai Mária, Száraz Pál Példányszám: 500 Kiadta a CSEMADOK KB Bratislava

Ez a kiadvány nem árusítható. Beszerezhető a CSEMADOK KB-án és Járási Bizottságain.