Трансферний вплив музичного виховання Яко Аліз 2 курс, розвиваючий педагог, післядипломна освіта Науковий керівник: Доктор наук Гованскі Яношне Дебреценський університет Факультет Дошкільного виховання та освіти дорослих (Угорщина) У публікації даємо відповідь на базове питання музичного виховання, чи переносяться музичні знання на інші сфери діяльності незалежні від музики? Нажаль, в нашій державі, існування музичного виховання залишається під питанням. За рахунок інтелектуальної налаштованості шкіл уроки з музичного виховання відходять на задній план. Проте, прививання любові до музики це не тільки безцінний подарунок для дитини на все життя, але й має «побічний» вплив на їх інтелектуальний розвиток. Різноманітні методи музичного виховання допомагають формувати музичні здібності, а систематичні заняття з музики формують саму особистість. Музична діяльність захоплює всю особистість дитини і утворений внаслідок цього трансферний вплив реалізується в іншій, не музичній діяльності. Музичне виховання дає різноманітну можливість збагачувати словник дитини, рухову активність, розумовий розвиток тощо. Музичне виховання це комплексний процес в якому скрито багато можливостей для гармонійного фізичного та психічного розвитку дітей. Не важливо, як музичне виховання впливає на чуттєвий, моральний, естетичний розвиток дитини, вироблення у них задатків, поведінки та смаку. На нашу думку, слід частіше у якнайрізноманітніших формах використовувати запропоновану музичним вихованням можливість, адже воно благодатно впливає на всі виховні напрямки. Не легке завдання лягає на плечі дорослих, які оточують дитину (батьків, дідусів та бабусь, рідних, педагогів). Їм слід пам’ятати, якщо вчасно, з відповідними засобами сформувати музичне виховання дитини, це позитивно впливатиме на її подальше життя.
Jakó Alíz Fejlesztőpedagógus szakirányú továbbképzési szak Konzulens tanár: Hovánszki Jánosné Dr. Debreceni Egyetem Gyermeknevelési és felnőttképzési Kar A zenei nevelés transzfer hatásai A zenepedagógia egyik alapkérdése, hogy a zenei tudás átvihető-e a zenétől független területekre. Ennek gyökerei az ókorig nyúlnak vissza. Platón és Arisztotelész, különösen nagy szerepet tulajdonított a zenei nevelésnek személyiségformáló hatása miatt. Platón Az állam című művében a következőket mondta: „…azért van olyan nagy fontossága a zenei nevelésnek, mert ritmus és dallam hatolnak be a legjobban a lélek belsejébe, azt hatalmas erővel megragadják, s jó rendet hozva magukkal- azt, aki helyes elvek szerint nevelkedik, rendezett lelkű emberré teszik (…)A zene nem végződhet másutt, mint a szép szeretetében. ,, A későbbi évszázadokban a pedagógia képviselői szintén hangsúlyozták a művészetek,- legfőképpen a zene-, fontosságát a nevelésben. Hazánkban sajnos a zenei nevelés létjogosultsága megkérdőjeleződik. Az iskolák intellektuális beállítottsága miatt az énekórák fontossága háttérbe szorult. A zene megszerettetése azon túl, hogy életre szóló ajándék a gyermekek számára „mellékhatásként” intellektuálisan is fejleszti őket [9]. A zenepedagógia különböző módszerei segítik a zenei képességek fejlesztését, azonban a rendszeres zenei nevelés valójában az egész személyiséget formálja. A zenei tevékenységek a személyiség egészét áthatják és az általa létrejövő transzferhatás más, nem zenei területen is érvényesül. Kodály Zoltán, Kokas Klára, Forrai Katalin, Dietrich Helga, Nagy Balázsné Szarka Júlia tapasztalatai és vizsgálatai mind azt támasztják alá, hogy a zenei nevelés hat a kisgyermek általános fejlődésére, érzelmi életére, értelmi képességeinek alakulására, társas magatartására. Rendkívül alkalmas a gyermek komplex személyiségének formálására. Lehetővé teszi a gyermek számára, hogy egészséges lelkű, érzelmileg gazdag, boldog emberré válhasson [1]. Az 1970-es években a hazai kutatásban megkezdett zenei hatásvizsgálatok eredményei azt a feltételezést bizonyítják, hogy a zenei nevelés a közoktatásban döntő fontossággal bír az egyéb, zenén kívüli területekre gyakorolt hatása következtében. A Barkóczi Ilona és Pléh Csaba (1977) szerzőpáros által elvégzett kutatás a kognitív, intellektuális képességek fejlődésére gyakorolt hatást, a zenei transzferjelenséget követte nyomon. A zene motivációforrás is lehet, ezért fontos a helyes módszer kiválasztása, megfelelő alkalmazása. Írásomban a zenei nevelés anyanyelvi- és mozgásfejlődésre gyakorolt hatását fejtem ki, hiszen e két terület elválaszthatatlan egymástól. Az anyanyelvi és a zenei nevelés kapcsolata A zene a legelső tanítómester. A kisgyermekek reagálnak a zenére, az őt körül vevő hangokra, és azt utánozzák. Nagyon fontos, hogy a velük foglalkozó felnőtt
sajátítsa el a hangképzés helyes technikáját, hogy tiszta, szép hangon tudjon énekelni, beszélni, hiszen a gyermeknek mintaként szolgál. Az óvodai zenei nevelésnek az éneklés az alapja. A gyermekjátékok dallama és szövege egységet alkot, ezért alkalmas eszköz a gyermekek anyanyelvi fejlődésére. A mondókáknak, daloknak a közös eleme a hangsúly, lüktetés, ritmustagoltság, a szavak kiejtése, hanglejtés. A játékos, felszabadult éneklés a szép beszédre, kiejtésre, szókincsre, alkotókedvre hat. A gyerekek sok mondókát ismernek, melyekben a beszédhangsúlynak és a szabályos zenei lüktetésnek van nagy szerepe. A népi mondókák elmondását befolyásolják a körülmények, szokások, amelyekhez kapcsolódnak. A szép, értelem szerinti kiejtésre az egyszerű népdalszövegek a legalkalmasabbak, de a mondókáknál is fontos. A beszélni tanuló gyerek tiszta kiejtését segíti, ha játék közben közelről látja a felnőtt szájmozgását. A hangos kiabálás helyett a megfelelő hangerő kialakítása is fontos, hiszen ezáltal érzelmeket lehet megjeleníteni. A népi mondókák, gyermekdalok élnek a játékos hangzó- és szóképzés lehetőségeivel ( pl. Csip, csip, Csön, csön, Recse, recse, Ecc, pecc, Cickom, cickom Egyedem, begyedem …) A vidám, játékos szavak hasznos beszédfejlesztő lehetőségeket kínálnak a pedagógusok számára. A zenei nevelés sokféle alkalmat biztosít a szókincsbővítésre. A dalokban előforduló új szavakkal gazdagodik a gyerekek szó-tára. A mondókákban, dalokban sok olyan szó, vagy régies kifejezés fordul elő, amelyek addig nem szerepelt aktív szókincsükben. Játékhelyzeben, szemléltetéssel vagy magyarázattal megismerik értelmét (pl. motolla, gerenda, pántlika, csicseri borsó, pint, rőf, leguggoljék, holnap leszen…) Szókincsüket bővítik azok a fogalompárok is melyeket cselekvés, éneklés közben ismernek meg pl. halk-hangos, magas-mély, tiszta-hamis…) A dalok szövege és a közös játék lehetőséget ad a magyar beszéd törvényszerűségeinek nem tudatos, de helyes alkalmazására. A gyerekdalokban gyakran találkozunk felszólító móddal. Az egyes szám második személyű felszólítás fordul elő legtöbbször (pl. Szólj, síp, szólj…,Egyél libám…, Bújj, bújj, zöldág, ugorj a Dunába ) Többször előfordul még az egyes szám kijelentő mód ( pl. Elvesztettem zsebkendőmet…, Cserebere fogadom, többet vissza nem adom, Vágok, vágok fát…, Ritkábban fordul elő többes számú alak ( pl. Sírjunk, ríjunk…,Fussunk, szaladjunk…) A játékokban gyakran szerepelnek kérdések, melyeknek felhívás és feszültség fokozó szerepe van, különösen akkor, ha kérdés-feleletek követik egymást. (pl. Mit játsszunk lányok…, Hol jársz, hová mégy…, Gyertek haza ludaim…, Hol jártál báránykám…) A hely és időhatározó szavak is gyakran előfordulnak a gyermekjátékokban, dalokban, mondókákban ( pl. Erre kakas, arra tyúk…, A part alatt…, Most viszik, most viszik…,Ma szitálok, holnap sütök…) A gyermekdalok szövegében rejlő nyelvtani kapcsolatoknak se szeri se száma. Ezeket szinte minden nap énekeljük, ezért közvetve segítenek a gyermekek beszédfejlődésében, szóhasználatában, mondatalkotásában, gondolatainak
kifejezésében. A nyelv és a zene kapcsolata szétválaszthatatlan, együtt van jelen, összefügg egymással [5]. A gyermekversek, dalok és a zenére való mozgások az élet első 5-7 évében fontos szerepet töltenek be az olvasáshoz szükséges képességek fejlesztésében. Általánosan elfogadott, hogy bizonyos hallási képességek jelenléte előfeltétele az olvasástanulásnak. Valószínűsíthető, hogy a zenei képességek olyan kognitív képességekhez kapcsolódnak, melyek a fonológiai tudatosságban és az olvasásban is nagy szerepet kapnak [7]. A ritmikai képességek is jelentkeznek az olvasás tanulásánál. A ritmusérzék hiánya oka lehet az olvasási problémák, a diszlexia kialakulásának. Az a kisgyerek, akinek ritmusérzéke fejletlen, az olvasás és az írás terén szükséges ritmusokat nehezen tudja követni, vagy nem veszi észre. Ez gyakran azt eredményezi, hogy, nem ismeri fel a betűket, a hangot nem kapcsolja a betű képéhez. Ceruzafogása nem sikerül, vonalvezetése, írása gyakran olvashatatlan. A rossz ritmusérzékű gyermek nem tudja megkülönböztetni a rövid és hosszú hangokat, nem érti az írásjelek használatát. A lüktetés, ritmus és tempó érzékeltetése a dallam nélküli mondókák által a legsikeresebb. A ritmusélmény mellett a képzettársítás ragadja magával, fejleszti a magánhangzók időtartamának érzékelését, segíti a szép kiejtést és a szövegértést. A mondókák ritmikusságukkal lelassítják a beszédet, ezáltal sokkal érthetőbbé válik és segíti a helyes artikulációt. A játékos szóelemek a hangokat és azok összekapcsolását gyakoroltatják. Ezért indokolt tehát az a játékos mód, amely a zenei hangok észlelését összeköti az éneklésben, rímekben, ritmikus mondókákban gyakorolt aktív mozgásokkal, hogy így együtt, egymásra hatva, egymást kiegészítve érje el célját [4]. Ezen kívül a mondókák, kiszámolók ritmikussága a szótagolást is gyakoroltatja egyben, ami az iskolára felkészítésben fontos, kihat a későbbi helyesírásra is. Az óvodáskorú gyermek tanulás nélkül is tud szótagolva beszélni. Ezt a képességét, ha nem vigyázunk rá, elveszítheti. Miért tartják fontosnak a szakemberek a szótagolós olvasástanítást? Vekerdy Iréne a szótagolás fontosságát a következő érvekkel támasztja alá: A pszcholingvisztikai kutatások szerint a szótag a beszéd és a beszédértés szervezője. A szótag igen fontos, ritmikai egység. A magyar nyelvre a tiszta szótagejtés a jellemző. A szótag létét és terjedelmét a konvenció szabályozza. A szótag a helyesírási konvencióhoz igazodik. Nemcsak az elválasztáshoz szükséges tehát a szótagolás, hanem a helyesírás tanításának nélkülözhetetlen és kezdetben egyetlen lehetséges eszköze [10]. Csabay Katalin a diszlexia veszélyeztetettség okát a nem megfelelő olvasástanítási módszerekben látja. A következőket fogalmazta meg álláspontjáról: „A mai kor gyermeke azért újra vívja meg mindennapi harcát a betűkkel, mert az olvasókönyvek nagy része nem a szótagoló tempójú olvasást követi, holott a ritmus – így a szóritmus feldolgozása is – szinte velünk született képesség. Jó lenne erre építeni!” [2; о.43]. A leírtak arra szolgálnak bizonyítékul, hogy „ A nyelv és a zenei kapcsolatról is csak elméletben lehet külön választva beszélni, a kettő együtt van jelen, sokféle módon összefügg és hat egymásra” [6; о.207].
Milyen hatással van a zenei nevelés a mozgásfejlődésre? A gyermek mozgása az egymásra épülő szinteken fokozatos fejlődésen megy keresztül. A csecsemőkre jellemző öröklött reflexmozgások idővel elmaradnak. Helyüket átveszik a kontrollált láb és kézmozdulatok melyeket az agyközpont vezérel, azonban a kézfejek és ujjak mozgatásának ügyesedéséhez évek szükségesek. A kéz önállósulása időben együtt jár a beszédfejlődéssel. A testi aszimmetria (bal, jobb-oldal) ismeretéig, tudatosulásáig hosszú út vezet [3]. A gyermek testi szükségleteinek, mozgásigényének kielégítésében, a harmonikus összerendezett mozgás fejlődésében nagy szerepet kap az énekes játék, ezen belül a népi játék. A dallal kísért együttmozgás serkenti az agy működését, aktivitásra késztet, valamint fejleszti az állóképességet, a nagymozgásokat. A táncos játékok mozgásai, forgásai az egyensúlyérzékre vannak jó hatással. A finommotorika fejlesztését segítik a kézfogások, utánzó mozgások, egymás érintésével végzett mozdulatok, különböző eszközök használata. A lateritás ismeretének a páros táncoknál van jelentősége. A szem-kéz, szem-láb koordináció az izommozgás tekintetében nagyobb terület irányítását fejleszti (ugrások, labdadobás, görgetés taps test előtt, mögött, stb.) A gyerekek a saját testükről kialakított képet a mozgásos tapasztalat alapján ismerik meg. Tudatosul a testséma, mely belső kép a testrészek elhelyezkedéséről. más testrészekhez való viszonyához. Megismerésére az ölbéli játékok a legalkalmasabbak. A nagymozgások minden mozgás alapja. Idetartoznak a járás, futás, kúszás, mászás, ugrás. A népi játékok ezekre a mozgásformák fejlesztésére remek lehetőségeket adnak. A dalok szerkezete, karaktere szerint változik a hozzá kapcsolódó mozgások iránya, tempója, ritmusa. A játékok mozgásformáinak változatos alkotóelemei a nagymozgások fejlesztése mellett növelik a fizikai állóképességet (például: járás, futás, tapsolás, guggolás, forgás, ugrás mozdulatai mind fizikai, mind szellemi aktiválódást eredményeznek). Az egyensúlyérzék az ember legfontosabb, legkorábban fejleszthető érzéke, ami a térben való biztonságos mozgást biztosítja. Ez a képesség megfelelő ingergazdag környezetben különösen jól fejlődik. Kialakulása és fejlődése szoros kapcsolatban áll a ritmus érzékeltetésével. A játékok közül az „egyensúly játéka” az ember életében a legelső. A bölcsőben való ringatással a hintázás egyensúlyt váltogató érzése állítható elő. A test egyensúlyának érzete sok-sok gyakorlással fejleszthető (pl. lábujjhegyen járás, féllábon állás) E célt szolgálják még a hintáztató, altató, höcögtető stb. játékok is miközben a ritmusérzék is fejlődik. A ritmus és egyensúlyérzék kialakulása kb. 6-7 éves kor körül fejeződik be, ezért minden alkalmat meg kell ragadni fejlesztésükre, mert később már csak kismértékben lehet. A nagymozgások transzfer hatásának köszönhetően jutunk el az apró izomcsoportokat megmozgató finommozgásig. A mozgást gátló folyamatok fékezés, hirtelen megállás, koordinálja a mozdulatokat, fejleszti a finommozgást. A különböző hangszerek használata, az eszközök, fejdíszek, ruhák fel-levétele is e célt szolgálja. A finommotorika fejlesztésének jelentősége a későbbiekben az írástanulás folyamatában érvényesül. A szem-kéz, szem-láb koordinácihoz a finommotorosnál nagyobb, a nagymozgásnál kisebb izommozgás szükséges. A szem-kéz koordináció, a kézmozdulatok irányítása során valósulhat meg (dalos játékok vagy mondókák
egyenletes lüktetésének érzékeltetése különböző mozgásformákkal: ujjak egymáshoz érintésével, térdütögetéssel, tapsolással, ritmus- és dallamhangszerek segítségével, eszközök, ruhák, díszek érintésével, egymásnak átadásával). Különböző feladatok végrehajtásához szem által továbbított ingerek alapján kell megfelelő erejű és irányú mozgást végezni. A népi játékokban számtalan lehetőség adódik e képesség fejlesztésére. Utánzó mozdulatokkal, csoportos táncos jellegű, esztétikus mozgásokkal segíthetjük fejlesztését. A saját testünkről kialakított térképet testsémának nevezzük. A gyerekekben különböző visszajelzések alapján kialakul egy belső kép a testrészek elhelyezkedéséről, más testrészekhez való viszonyáról. Az anya-gyermek kapcsolatban találkozhatunk különböző játékokkal, melyekben a testrészek nagy hangsúlyt kapnak. Egy-egy testrész megcirógatása, csiklandozása, simogatása öltözködés, fürdés közben. A szavakkal való játszadozás, énekelgetés során kitisztul a gyermekben a testfogalom. Nem csak a testrészek helye tudatosul, hanem mozgathatóságuk iránya. Sok énekes játék vagy mondóka játékának elsajátítása közben megnevezésre kerülnek a megérintett, mozgatott testrészek. A páros játékok vagy táncok az oldaliság (lateritás) fejlődésére vannak jó hatással. A mozgás közben szerzett tapasztalat hatására egy belső kép alakul ki a gyermekben, aminek segítségével könnyebben igazodnak el a térben, és a térirányok ismerete szinte észrevétlenül fejlődik. Kialakításakor nemcsak a gyakorlati fejlesztés lényeges, hanem hogy ismerje és értse a térirányokkal kapcsolatos verbális kifejezéseket (körbejárás, körön kívül, körön belül, kör közepén, kapuval szemben, ellentétes irányban…). Megállapítható, hogy a dalos, táncos játékok mozgásformái kedvező feltételeket teremtenek a gyermekek mozgásának fejlődéséhez és tökéletesítéséhez, hiszen harmonikusan foglalkoztatja az egész testet, levezeti a túlmozgásosságot, a kevésbé aktív gyermekre pedig ösztönzőleg hat [8]. Összegzés. A zenei nevelés egy komplex folyamat. Sok lehetőség rejlik benne, amit ki kell aknázni a gyermekek harmonikus fizikai és mentális fejlődése érdekében. Nem mindegy, hogyan hat érzelmi, erkölcsi, esztétikai fejlődésükre, különböző készségek, képességek kialakulására, magatartásukra, ízlésükre. Azt gondolom, hogy többször kellene alkalmazni a zenei nevelés által kínált lehetőségeket minél változatosabb formában, hiszen sok területen fejti ki jótékony hatását. Ezért nem kis feladat hárul a gyermekeket körülvevő felnőttekre (szülőkre, nagyszülőkre, rokonokra, pedagógusokra), mert ha megfelelő időben, a megfelelő eszközökkel megalapozza zenei nevelésüket, az kedvezően befolyásolhatja későbbi életüket. Hivatkozott irodalom 1. Árvayné Nezvald Anett: A zenei nevelés transzferhatásai óvodáskorban Képzés és Gyakorlat A Kaposvári Egyetem Pedagógiai Karának és a Nyugat-magyarországi Egyetem Benedek Elek Pedagógiai Karának neveléstudományi folyóirata 10. évfolyam 2012/3-4. szám, 117-124. oldal 2. Csabay Katalin (1999): Az áldiszlexia mint korunk egyik járványveszélye, In: dr. Salné Lengyel Mária (szerk.) Fejlesztő-pedagógia – különszám. Diszlexia,
diszgráfia, diszkalkulia, magatartászavar. Mentor-Szanator Kft. Budapest, 2004. 43. oldal 3. Falvay Károly: Ritmikus mozgás – énekes játék Országos Pedagógiai Intézet, Budapest, 1990. 4. Forrai Katalin: Ének a bölcsődében Editio Musica, Budapest,1986.1991 második, javított kiadás 5. Forrai Katalin: Ének az óvodában Editio Musica, Budapest,1974, 2009, tizenkilencedik kiadás 6. Forrai Katalin (1983): A zenei nevelés és az anyanyelv kapcsolata az óvodában, in: Hovánszki Jánosné-Ludánszki Lajosné (szerk.) Zenei nevelés az óvodában, Kézirat, Hajdúböszörményi Óvóképző Főiskola, 1994. 201-212. oldal 7. Janurik Márta: A zenei képességek szerepe az olvasás elsajátításában MAGYAR PEDAGÓGIA 108. évf. 4. szám 289-317. (2008) 8. Tamásiné Dr. Dsupin Borbála:A zene és mozgás relációja a 3-7 éves korosztály személyiségfejlődésében (2014) Parlando, 2014/4. 9. Turmezeyné Heller Erika-Balogh László: Zenei tehetséggondozás és képességfejlesztés Kocka Kör Tehetséggondozó Kulturális Egyesület, Debrecen, 2009. 10. Vekerdi Iréne: Nyelvi játékok az óvodában. Beszédgyógyítás, 1998. 2. sz. 15–77. oldal
