VIII. évfolyam 7. szám 2010. július
Állandó ifjúsági programok: 00 - hétfő 19 -tól: Imaóra 00
- kedd 18 -tól: Játékest
(csocsó, ping-pong)
00
- szerda 19 -tól: Ős IFI 00
- péntek 19 -tól: Nagy IFI - szombat: 1800-tól: Istentisztelet
A Cserealjai Református Egyházközség Ifjúsági kiadványa
- vasárnap: 00 00 00 10 -tól, 12 -tól, 18 -tól: Istentisztelet 1600-tól: Kicsi IFI - online igehirdetés: www.cserealja.ro Minden érdeklődőt szeretettel várunk ezekre az alkalmakra, helyszín a Cserealja! A lapban megjelent cikkek nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! Az újságot adományokból tartjuk fenn. Köszönjük az adományokat! Szerkesztők: a cserealjai ifjúsági csoport. Címünk: Marosvásárhely, Zsidó vértanúk utca 18-20 szám, Internet címünk: www.cserealja.ro A cikkeket, javaslatokat, hozzászólásokat az ifjúsági postaládába várjuk vagy a következő e-mail címre:
[email protected] ÉN ÉLEK, ÉS TI IS ÉLNI FOGTOK Ján 14,19
Szívünkbe áradt az Isten szeretete a nékünk adott Szentlélek által. Róma 5, 5 Miért, miért, és hogyan tovább? 4. old.
AΩ
CSEREALJAI
Közösségépítő VB
5. old.
Mózes második könyve
9. old.
REFORMÁTUS EGYHÁZKÖZSÉG
Kiadja a Cserealjai Református Egyházközség ifjúsági csoportja Marosvásárhely, 2010
2 11
Cserelapi • július Vezércikk
Már javában zajlik a vakáció, de csak ezután jönnek az igazi élmények és tapasztalatok. Eljött a táborok és a fesztiválok ideje. Mindnyájan tudjuk milyen lehetőségeink vannak. Arra buzdítalak, használjátok bölcsen a rendelkezésetekre álló időt. Drága áron is megvegyétek az alkalmakat, ahogy Pál apostol is tanít a Timóteus második levelében. Én is igyekszem nyaralni, de közben azért figyelek, mi zajlik veletek. Mindenhová elmegyek ahová ti is mentek. Várom a beszámolókat és a képeket, mert ha nem küldtök, akkor az oldalaim nem lesznek érdekesek és színesek. A „nagy” nyaralásban ne feledkezetek meg az olvasásról, mert az nem csak a szellemet táplálja, hanem a lelketeket is, és fejleszti az egyéniségeteket. Szóval élménydús nyarat kívánok és egy jó olvasmányt!
Áhítat „Mi hasznára van az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de a lelke kárát vallja?" Mt 16,26.
Cserelapi • július
nem fázik- a manó szereti a szakadékot is- jaj, a manó buta, de nem baj!
Ilyesmiket gondol. Kis kezét már melegen tartja sok kéz. Ugrunk? – kérdezte a manó a barátait. Ugrunk. – mondták azok. Aztán ugrottak.
Finna Eszter (Központ 2009. 11. 18- 24)
Hirdetések Július 16-18. - IV. IKE Emberhalász-napok, Mezőzáh; felelős: Porkoláb Brigitta Július 28-aug.1 - XI. IKE Találkozó; Algyógy http://iketalalkozo.ike.ro/ Augusztus 9-15.- Cserealjás tábor, Gyergyólibántelep; felelős: Márton Előd slp. Augusztus 9-15. – Fike túrázó sátortábor, Retyezát hegység, Bányai Róbert, tel.: 0740363075, e-mail:
[email protected]
Tartsuk kezünkben a fotód!
Nyár van. Voltál már strandolni? Lubickoltál már egy jót a barátaiddal? Szeretsz fejest ugrani? És? Milyen volt? Vagy megengedtél magadnak egy kiruccanást, egy-két hét nyaralást? Külföld… belföld? Naaa, merreeeee?? Milyen volt? Hol jártál? És még merre mész, hová kívánkozol? Megengedtél magadnak egy jó fagyit? Egészségedre!
Készíts fotókat az élet különleges pillanatairól bárhol, bármikor és megjelenhet, de nem akárhol, hanem a Cserelapi címlapján. Várjuk a fotókat a
[email protected] címre következő hónap 10-ig.
Figyeled, ugye, hogy mennyi és micsoda vágyak, álmok, kívánságok hajtanak előre… időnként elemi erővel tör fel a kívánság, hogy valami finomat egyél… hogy különleges legyen a ruhád… tetszetős és trendi a külsőd, alakod. Amíg tini vagy, perzsel a vágy, legyen egy jó BMX-ed, egy újabb fajta görid… aztán pár év, és jó lenne majd, ha lenne ilyen vagy olyan autód… Belső erők hajtanak, hogy vásárolj, gyűjts, szépítkezz… aztán kicsit besegít ehhez még a reklám-özön… azt mondják benne, hogy egyet kérsz és kettőt kapsz. Ettől megjön a kedved, elszédülsz, célba veszed, hogy megszerezd… Azt is mondják, hogy kell neked mágneses derékalj és Calgon vízlágyító is…
A katolikus pap és a rabbi egymás mellett laknak. A pap elhatározza, hogy titokban valami jót tesz a szomszédjával, ezért éjszaka kilopózik és fényesre mossa a rabbi autóját. Másnap észreveszi, hogy a rabbi fûrészeli a kipufogócsövét. - Hé, kolléga, mit csinál? – kérdi felháborodva – hiszen én jót cselekedtem magával… - Így van, ön megkeresztelte az én autómat, ezért én körülmetélem a magáét. - felelte elégedetten a rabbi.
Tyűűűű… mennyi minden! És ezzel azt mondja neked, nekem, nekünk a világ: az vagy, amid van! Ha vásárolsz, boldog leszel! Ha sok mindened megvan, tiéd a világ! STOP! Itt szólal meg az Ige: „Mi hasznára van az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de a lelke kárát vallja?"
Viccek
********************************************************************* A paraszt bácsi igyekszik a Parlamentbe. Biciklijét a falnak támasztja. Mire az őrök: - Bácsikám, nem gondolja komolyan, hogy csak úgy letámasztja ide a biciklijét!? Hát ide politikusok járnak! - Politikusok?! Igaza van, akkor lelakatolom.
4 9
Cserelapi • július Miért, miért, és hogyan tovább?
Június 24-én utaztam haza Felsőzsolcára, a korábban rendezett, nyugodt kisvárosba, ami akkorra már az árvízi híradások központi témája volt, hiszen a várost körülvevő árteret feltöltötték, bevásárlóközpontokat építettek, így az ártér maga a város lett. Végigmenve az utcákon, már csak a házak oldalán lévő csíkból tudtam elképzelni a hirtelen kialakult folyó nagyságát, de a kár első látásra egyértelmű volt. Rengeteg összedőlt ház és főként idős emberek, akik egyik napról a másikra váltak hajléktalanná. A Máltai Szeretetszolgálat kérésére lelkigondozói munkát végeztünk a helyi lelkész vezetésével. Ekkor értettem meg igazán, mi történt ebben a városban. Sem a híradók, sem az interneten található képek és felvételek láttán nem tudtam elhinni, hogy mindez a mi városunkkal történik. Könnyes szemű fiatalok és idősek, férfiak és nők mesélték el, hogyan tette tönkre eddigi munkájukat a víz. Nem csak a fizikai, de a lelki károk is hatalmasak. Összedőlt hajlék, megtört lélek. Pergő vakolat, megsüllyedt szobák és a kétségbeesés. Felázott bútorok, tönkrement tárgyak, és a hit. A hit, amely kialudt, pislákol, vagy erőt ad. A sok miért, és a felelősség hárítása. Kinek a hibájából történt mindez? A templomunk is felújításra szorul, de keressük a megoldást, a továbbhaladást. A tiszteletes úr buzdító szavai pedig remélem, hogy mindenkinek erőt adnak: „…nemcsak az okokat, a bűnbakot kell keresnünk, hanem a célt is. Mi volt ezzel Isten célja?”
Mészáros Anita
Ima Istenem! Leborulok hatalmad előtt. Mennyei Atyám, szeretetedet elmém nem képes felfogni, értelmem nem tudja megérteni a Te Fiad életét. Ahogyan eljött, közöttünk lakott, és ahogyan szenvedett. De látod a szívem, hogy hálával buzog, Teérted akar élni. Segíts ebben Uram, hogy életem Rólad szóló istentisztelet legyen, hogy ne viselkedjem úgy, mint a főpapok, a farizeusok, vagy az elmenekült tanítványok. Istenem, úgy szeretném, ha az emberek megismerhetnének általam! Előtted nyitott könyv az életem, látod testem fáradtságát és lelkem buzgalmát. Add, kérlek azt a kegyelmet, ami elég nekem! Ne azt add, amit kérek, hanem amire szükségem van! Uram, fogadd el, kérlek hálámat és dicsőítésemet! Áldalak és magasztallak Jézus Krisztusért! Ámen.
Anonymus
Cserelapi • július
legyenek a gyengébbek kárára elkövetett visszaélések, kizsákmányolások!” Az országban örvendetes módon növekszik a hívek és a papok, szerzetesek száma, amely reményre ad okot Isten országának, az üdvösség jó hírének terjedéséhez, megéléséhez. Imája végén a dél-afrikai püspöki konferencia így fordul Istenhez: „Add, hogy mindazok, akik távol vannak otthonaiktól és azok, akik családjukkal élnek, találjanak örömöt az eseményben, a szép játékban, és hogy a labdarúgást, a terved szerinti élet szépségét ünnepeljék, azt, amely mindenki javát szolgálja! Ámen.”
forrás: Új ember
Mózes második könyve A Kivonulás könyve tartalmilag ott folytatódik, ahol a Teremtés könyve abbamaradt. Izrael fiai letelepednek Egyiptom leggazdagabb földjén, a Gósenen. Noha a könyv cselekménye szervesen hozzátartozik az elsőjéhez, az első fejezetben egy nagy időbeli ugrás következik be. A 70 (Kiv 1,5) lélekből megszámlálhatatlanul sok izraelita származik (Kiv 12,37–38). A közbeeső 430 esztendő (Kiv 12, 40) eseményeiről semmit sem mond a Szentírás. Mindez azzal a ténnyel magyarázható, hogy a Szentírás történelme hittel megírt történelem. Maga az anyagelrendezés, a csomópontok, a hangsúlyok mind-mind az Istennel való kapcsolat szempontja szerint vannak elrendezve. Ez azt jelenti, hogy bár valószínűleg sok minden történt a 430 esztendő alatt, azok mégsem tartoznak bele abba a történelembe, amelyet a hívőnek életmérceként maga előtt kell tartania. Ha van az Ószövetségnek központi témája, akkor az az Isten szabadítása. A történetek Isten szabadító és megsegítő tettét akarják feltárni a hallgató, olvasó számára, felmutatva, hogy Isten ilyen hatalommal akar jelen lenni a te életedben is. Ha a fenti gondolatot bővebben kívánjuk kifejteni, azt mondhatjuk, hogy a kivonulás eseménye olyan eredő- és ősállapot, amelyre nagyon sokszor hivatkoznak a próféták. A kivonulás a nép szabadulástörténete, mely minden izraelita saját tapasztalata, hiszen az a tény, hogy az Ígéret földén élhet, ennek a következménye. A körülötte lévő megfogható valóságot kötötte ehhez a történethez. Nem véletlen, hogy a próféták nagyon sokszor utalnak és hivatkoznak a kivonulásra. Egy másik nagyon erősen jelentkező gondolat a szövetség gondolata. Már itt jelen van, hogy Isten hűséges Isten, és ezért hűséget vár népétől is. Az engedetlenség következménye a büntetés, de Isten időről-időre megkönyörül (Kiv 32 Az aranyborjú). Ezzel áll kapcsolatban a Tíz ige is, amit mi Tízparancsolatként szoktunk emlegetni. Az Tíz ige (mert a parancs szó nem szerepel az eredeti szövegben) azzal kezdődik, hogy „Én az Úr vagyok a te
10 3
Cserelapi • július
Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről.” Ezt a kijelentést mindegyik ige elé odaérthetjük. Isten úgy várja el népétől a leírt dolgokat, hogy közben Ő a halál torkából vezette ki a népet. Az Úr kihozta Izraelt és azoknak, akik a szövetséghez akarnak tartozni, most megvan a lehetőségük, hogy az életvezetésükkel bizonyítsák a szövetséghez tartozásukat. Ami a körülmetélkedés a testen, az a Tíz ige az életvezetésben. Isten ma is így szólít meg bennünket: Én vagyok az Úr, aki keresztülvezettelek téged az életednek eddigi nehézségein. Az, hogy van életed, reményed, az Én tettem. Mutasd meg életeddel, hogy az enyém vagy!
Kató Szabolcs Ferenc
Manósztori A manó fázik. A manó fázik, fél és most játszani sincs kedve. Egy helyben toporog a szakadék szélén. Lehet, te nem hiszed el, de a manó váltig állítja, hogy fázik, fél, és most játszani sincs kedve. Egyedül van… a szakadék szélén. Vagyis nem teljesen egyedül, ott van a szakadék. A manó gondolkodik…Ugorjon a manó- ne ugorjon a manó- átugorja a manó- nem ugorja át a manó- kicsi a manó lába. Nem olyan kicsi a manó lába. Ilyesmiket gondol. A manó fázik. Nincs meg a szandálja, elvesztette a vízmosásnál. A kavicsok széthorzsolták a kis lábát. Pedig szép manó a manó. Kék nadrágja, zöld inge van. De nyáron kapta a barátaitól, és most ősz vége van. És alkonyat. Hideg a manó keze, hideg kezét a szemére tapasztja, gondolkodik…Hol a manó- mit csinál itt a manó- jaj, ez a manó- hol a barátai- megérzik a manót a barátai- nem érzik meg a barátai- fél a manó. Ilyesmiket gondol. A manó fél. Nem nagy a köd, de a manó kicsi, és nem látni messziről. Kis nadrágja szakadt, ezért, látod, ezért nem szereti a manó a kórókat: összeszurkálják. A manó sosem szerette, ha valami összeszurkálta, olyankor mindig sírt, persze óvatosan, mert tudod, a manó murokillatút könnyezik, a barátai rögtön észrevették volna…nem akarta. Reszket a manó lába, nem hall semmit a szakadék szélén, így gondolkodik: a manó barátai érezzék meg a murokvirág- illatot- a manó át akarja ugrani a szakadékot- a manónak nem lesznek itt a barátai- a manónak itt lesznek a barátai…Ilyesmiket gondolt. Aztán egyszerre csak mirtuszillatot érez a manó. És zsályát. És akácot is, igen! Meg barackot, és érzi a tulipán és pipacs illatát is, A manó nem fél már, és mindent hall. Leveszi két kis kezét a szeméről, nem fázik, nem baj a kék nadrág, nem baj, hogy nincs szandál, így gondolkodik: a manó nem fél- a manó
Cserelapi • július
Figyeljünk oda jól Jézus e szavaira. Ez nemcsak az emberi bölcsesség következtetése, mely azt mondja: mit ér kincseket felhalmozni, ha az ember amúgy is meghal? Jézus mondása sokkal mélyebb. Ahhoz, hogy megértsük, nézzük meg, mit ért a „lélek" szón. Ez itt nem a testtől különböző szellemi lelket jelöli, jelentése sokkal tágabb: életet, létet, személyt jelent. A „lelke kárát vallja" kifejezés így ezt jelentheti: zárva találja az örök életre vezető kaput, elkárhozik. Ha az ember elveszíti lelkét, akkor semmi, az egész világ sem segíthet rajta. Hogy dolgokat, tárgyakat, anyagi javakat szerzünk meg - emberi, földi életünk része. Gyakran előfordul azonban, hogy bizonyos határokat túllépve teljesen ez köti le az embert. És itt van a hiba! Legfontosabb: hogy élek! Létezek, lélegzek, élet van bennem! Az ember Istennel való közösségre van hivatva már itt a földön is, utána pedig az örökkévalóságban, a másik életben. A birtoklás nem annyira fontos. Ha az ember reggeltől estig azzal foglalkozik, ami másodlagos, akkor megfordítja az értékrendet és elhanyagolja azt, ami az alapvető és a legszükségesebb. Jézus ezzel nem arra tanít bennünket, hogy vessük meg a világot, hiszen az Isten műve. Arra viszont igenis figyelmeztet, hogy ne a földi javak töltsék ki életünket, hanem úgy használjuk őket, hogy ne vegyék el szívünkben Isten helyét. Jézus kinyitja szemünket és megmutatja nekünk rövid életünk valódi dimenzióit. Ez az élet vándorlás, utazás egy csodálatos cél felé. Nagy hiba lenne leszűkíteni a földi dolgokra, megállni a földi dolgoknál. A földi élet be fog fejeződni számunkra egy napon, és ha csak a mulandó dolgokhoz ragaszkodunk, akkor el fogjuk veszíteni azt a másik életet is. Az időben kell előrehaladnunk, de úgy, hogy szívünk az örökkévalóságban van lehorgonyozva. Mit jelent ez a gyakorlatban? Azt, hogy hálát adhatok minden nap, mindenért Istennek. Hogy kereshetem lelkem javát: mégpedig azzal, ha "lelki" életemet is komolyan veszem. Járok a gyülekezetbe, betartom a csendes időket, egyénileg és közösségben is imádkozom, olvasom az élő Igét - még vakációban is, nap-mint nap. De leginkább azzal éltetem a lelkem, ha szeretek. Szeretni, minden körülmény között. Elsőként szeretni, ellenségeimet is szeretni, mindenkit szeretni. Vagyis azt tenni, amit szeretnénk, hogy velünk is tegyenek úgy az emberek.
Szénégetõ István-lelkész
Cserelapi • július
6
7
Cserelapi • július
Cserelapi • július
8 5
Cserelapi • július Közösségépítő VB
A szolidaritás, a testvériség és a remény játéka A Magyar televízió egy hónapon át közvetíti a labdarúgás legnagyobb nemzetközi tornáját. A világbajnokságot most először rendezik az afrikai kontinensen. Harminckét csapat vesz részt rajta. A világbajnokság labdájának neve: Jabulani, amely zulu nyelven azt jelenti, ünnepelni. A labdán tizenegy szín látható, amely a rendező ország tizenegy régióját és hivatalos nyelvét is szimbolizálja, valamint utal a csapatok tizenegy kezdőjátékosára is. A vb hivatalos kabalája Zakumi, egy leopárd. Az első két betű a „Za” az ország rövidítése, a „kumi” pedig több helyi nyelvjárásban „tízest” jelent. Június 11. és július 11. között rendezi meg Dél-Afrika a futball történetnek 19. világbajnokságát. Az esemény kapcsán a délafrikai katolikus egyház szóvivői kijelentették, hogy hozzá kívánnak járulni a játékok sikeréhez jelenlétükkel és szolgálatukkal, illetve azzal, hogy tanúságot tesznek vendégszeretetükről az odalátogatók számára. „A sport türelmet igényel, kitartást, tiszteletet. Ez mind olyan érték, amelyre társadalmainkban – és különösen Afrikában – nagy szükség van! Az Egyház nem szűnik meg a jó ügy mellé állni, legyen az a karitász, vagy párbeszéd más vallásokkal és kultúrákkal, vagy a felebaráti szeretet gyakorlása, felmutatása. Ne feledjük, hogy az egyetlen igazi győzelem az, amely megerősíti bennünk az emberi méltóságot.” „A világnak szüksége van arra, hogy egyesítsék a népeket, nemzeteket, nyelveket, vallásokat, kultúrákat és etnikumokat” – hangsúlyozta a püspök. A vb hivatalos honlapján egy imát tettek közzé, amelyből álljon itt néhány részlet: „Mindenható Isten, minden dolog Teremtője, amikor minden nemzet tagjai örömmel és lelkesedéssel gyűlnek össze a 2010-es labdarugóvilágbajnokságra, segíts, hogy a dél-afrikaiak jó házigazdák, a látogatók örömmel fogadott vendégek legyenek! A játékosokat pedig áldd meg becsületességgel és egészséggel!” „Az egyenlőség, az igazságosság és a béke Lelke uralkodjon a labdarúgók és valamennyi résztvevő között! Mindenki járuljon hozzá lehetőségei szerint a bűnözés és a korrupció megelőzéséhez, féken tartásához és leküzdéséhez! Ne legyenek erőszakos szurkolók, és ne
Az utóbbi heteket uraló esemény közösségépítő erejét érezhettük elhagyván otthonuk kényelmét, hogy akár 19-20 másik emberrel együtt éljük át a foci világbajnokság izgalmait. Jó néhány alkalom után se rettentünk el a levegőhiánytól, préselődéstől, tök-, illetve napraforgómag inváziótól, és attól sem, hogy a bordák közé könyöklő szomszéd a másik csapattal tartott. Sőt, egyszer kb. 30 percen keresztül nagyon pozitívan fogadtuk mi, magyar anyanyelvűek, a spanyol nyelven kommentált meccset is. Hogy miért??? Inkább nem válaszolok. Lényeg, hogy 10 perc után rájöttünk: la pelota=labda. Kántor urunk gondoskodott arról, hogy elkerüljön minket a megszokás, meghívva kedves otthonába színt, egészségesebb levegőt és változatosságot kölcsönzött. A piknikszerű meccsnézést szemmel láthatólag mindenki élvezte és egy kornyikáló has sem akadt, hogy vetélkedjen a meccset kísérő zajjal. Persze, voltak viccek, ártatlan (vagy ki tudja? ) heccelések, „Nagymamám gumicsizmával is berúgta volna”, „Hmmm, ez a Forlan, milyen jó „játékos”, és magas hangerejű „jaj, há' mé' nem rúgtad be, teeeeeee????, na, nézz oda, áhhh, ez mi vóóóóót?” beszólások, retorikai kérdések is. A döntő napján testileg és lelkileg keményen megedzve másztunk fel a „Bánat” utca 9-es tömbházának I. emeletére, ahol tárva várt a hangjegyes ajtó. Gyors lepakolás és uzsgggggyííí, mindenki el akarta foglalni azt az üres helyet, ahol már ketten gyúródtak. Legkényelmesebb ülőhelynek mégis az ablakpárkány és a mások lábai előtt/alatt terülő maghéjas szőnyeg bizonyult. Az idő elteltével nőtt az adrenalin szint és a sárgalapos bíró iránti dühünk is rohamosan kiéleződött. Félidőben kitűnő nyugtatóként szolgált a konyhaasztalon heverő zamatos dinnye. Laci, köszönjük az izzadságos szeletelést, érdekes látvány volt, máskor lefilmezlek. Mivel a győzelem sakkban tartva váratott magára, Sámuel születésnapja épp megfelelő ok volt a közös ünneplésre. Isten éltessen még egyszer! Az eredményről egy szót se, mert én a hollandoknak szurkoltam (nem csak te --- a korrektor meg a tördelő is :D) ... köszönöm a megértést. Öröm volt látni, ahogy alkalomról alkalomra nőtt a létszám, csökkent a pohárkészlet, fogyott az üres hely és felfelé ívelt a jókedv. Úgy gondolom, nem kellene megvárni a következő világbajnokságot azért, hogy ismét élvezzük egymás társaságát. Hamarabb is adódik lehetőség a meccsnézések alatt tapasztaltak fokozására, pl. ifiken, táborokban, különböző érdekes délutánokon, esteken. Ragadjuk meg őket! Őszinte köszönet a házigazdáknak (papnak és kántornak), konyhatündéreknek, beszerzőknek, befüstölt szakácsoknak, kicsi kutyának stb.
Brigi
