* * * * * * * * * * * *

Elhunyt Gáspár-Hantos Géza | 2016-01-26 2016. január 22.-én, életének 89. életévében elhunyt Gáspár-Hantos Géza Bedő-díjas erdőmérnök, az Országos Erdészeti Egyesület egykori főtitkára, az OEE tiszteletbeli tagja, az Erdőrendezési Szakosztálynak - három évtizeden keresztül - korábbi elnöke. GáspárHantos Géza 2013-ban Tatabányán vehette át a Tiszteletbeli Tagsági oklevelét. Szakmai, egyesületi életútját röviden bemutató méltatás az Erdészeti Lapok digitális archívumában olvasható. [[ az EL-példány oldalszámára hivatkozást ld. a köv. oldalon ]]

Forrás: Országos Erdészeti Egyesület Fotók: Erdészeti Lapok Hírszerkesztő: Nagy László

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

Gáspár-Hantos Géza 80. születésnapja alkalmából - családja hagyatékából, ill. egykori idős kollégák örököseitől vagy antikváriumi vásárlásokból, 1953-as kezdetű OEE tagsága óta pedig a neki járó példányokat rendre összegyűjtve és megőrizve - a saját tulajdonú, 1926-tól folyamatos, hiánytalan Erdészeti Lapok ( Az Erdő ) sorozatot felajánlotta az OEE-nek digitalizálásra. 1

http://erdeszetilapok.oszk.hu/01783/pdf/EPA01192_erdeszeti_lapok_2013_07-08_225238.pdf : a 2013-as tatabányai Vándorgyűlésről tudósító Erdészeti Lapok 231. oldalán olvasható a méltatás annak kapcsán, hogy elnyerte az OEE tiszteletbeli tagja címet.

*

*

*

*

*

*

*

*

2

*

*

*

*

*

A gyászhír 2016.02.05. esti villámpostás vétele után a megrendülés mellett az alábbiak tolultak fel bennem: 1985~1990 között volt az OEE főtitkára. Az akkori elnök dr. Herpay Imrével együtt [ a személyi összetételét illetően igen nagy arányban bolsevik/pártállami mentalitású OEE-elnökséggel, benne a megnevezett magatartású néhány más országos OEE tisztségviselővel szemben állva, a többségükben nagyon hasonlóan minősíthető akkori HCS- és szakosztály-tisztségviselőkkel szemben állva, az akkor még az MSZMP megyei pártbizottságai által jóváhagyott kinevezésű, tehát ún. káder államerdészeti ( vezér)igazgatók nem kis részével szemben állva, és a szakmai főhatóság Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium ágazatunkat „irányító” fő-fő nem-szakmai káderaival szemben állva ] sok

személyi kockázatot is vállalva, határozottan, bölcsen és erkölcsileg feddhetetlenül készítették elő az OEE-ben a rendszerváltoztatást. Mindkettejük, de közülük mind az elvi, mind a gyakorlati teendőket illetően Gáspár-Hantos Géza meghatározó mértékben támogatta Helyi Csoportunk 1986-os megalakítását, noha azt a Magyar Szocialista Munkáspárt/MSZMP korabeli megyei pártbizottsága is igyekezett megakadályozni, ( erre a markáns politikai ellenszélre utalást tettem az OEE honlapján HCSunkról olvasható bemutatkozó anyagban is: http://www.oee.hu/helyicsoportok/gyms_megyei_magan ). A „lenni vagy nem lenni” szervezési finisben GáspárHantos Géza emberi-polgári személyes bátorságára, civil kurázsijára jellemző huszárvágásos bravúrja egy OEE országos elnökségi határozat gyors megalkotása volt, amelyre lehetett hivatkozni az ellenerőkkel szemben; [ ld. Az Erdő. 1986. május, EGYESÜLETI KÖZLEMÉNYEK, rovatvezető: Gáspár-Hantos Géza, p.233.: »Egyesületünk elnöksége 1986. február 11.-én, Budapesten, dr. Herpay Imre elnökletével ülést tartott. 1. OEE szervezete, működése, az elnökség, a helyi csoportok és a tagság kapcsolatának rendszere. Előadó: Gáspár-Hantos Géza Az elnökség a főtitkár szóbeli tájékoztatását egyesületünk szervezetéről, működéséről és kapcsolati rendszeréről, elfogadta és megvitatása után — melyben részt vett dr. Csötönyi József, Stádel Károly, dr. Balázs István, Király Pál — a szervezet korszerűsítésére, működésének és kapcsolati rendszerének fejlesztésére az alábbi álláspontot alakította ki: A meglevő helyi csoportok eredményesen látták el feladatukat, mai szervezeti kereteiket általában meg kell tartani. Továbbra is támogatni kell az üzemi szervezetek fejlesztését, ahol ennek a feltételei adottak és az új szervezet nem sérti az önkéntességet. Emellett egyesületünk nem mondhat le a szétszórt munkahelyen dolgozó szakemberek összefogásáról, tehát a jövőben is módot kell adni arra, hogy ezek valamely üzemi vagy területi szervezetben tevékenykedjenek.« *

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

HCS-unk győri megalakuló közgyűlése 2 nap múlva, 1986. február 13.-án volt… Amely révén ( 1986.01.01.-es dátumig visszamenő kezdőnaptól ) 35 ( akkor ) új tagja lett az OEE-nek. *

*

*

*

*

*

*

*

3

*

*

*

*

Gáspár Géza korán árvaságra jutott, római katholikus szellemű nevelést kapott, 14~15 éves fiatal fiúként a soproni Magyar Királyi II. Rákóczi Ferenc Honvéd Gyalogsági Hadapród Iskola „kis kadétja” lett. Az életkoruk szerinti itthoni szolgálatba beosztott diákok a Wehrmacht és szövetségesei visszavonulásakor elvezényelve a Nagynémet Birodalom területén amerikai fogságba, majd francia hadifogoly-táborokba kerültek, közel 1 év múlva irányították őket haza, Gáspár Géza az államhatár előtt megszökött, és bujkálva, egyedül ért Sopronba. A magyarországi sztálinista-rákosista „fordulat” ( 1948/’49 ) előszeleit látó nevelőszülei tanácsára is, ( = Hantos családnevű anyai nagyszülei nevelték, akiknek a nevét nagykorúságakor vette föl hálás tiszteletből ), főként azonban természet- és erdőszeretetből ( a katonai pálya helyett ) az erdész szakma alapjait sajátította el a Trianon utáni helyzetben 1934-ben létrehozott Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem soproni Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Kara erdészeti szakára 1947-ben beiratkozva, ahol amíg politikai nyomással fel nem oszlatták ( 1948 tavasza ), a selmeci hagyományokat ápoló Ifjúsági Körnek - a családi hagyományok okán is - nagyon aktív tagja volt. Az 1949/’50-től átszervezett/átnevezett Agrártudományi Egyetem Erdőmérnöki Karán 1951-ben kapott diplomát. Kezdő mérnökként az “Erdőkémia” Vállalathoz irányították, ahol rövid budapesti tevékenységét követően áthelyezték az „Erdőkémia” - a Zala Megyei Erdőgazdasági Egyesülés Zalaegerszegi Állami Erdőgazdasága ( 1950~’55 ) Novai Üzemegységének fakészleteire alapozott - Nova, Olga-majori ( üzembe helyezései: I. és II. ütem 1948~’49, felújítása, ill. jelentős bővítése 1952 ) falepárló üzemébe üzemvezetőnek. A családja számára elfogadhatatlan lakáskörülmények okán előbb rövid budapesti, majd a Zalacsányi Erdészetnél felkínált állásokkal próbálkozott, de érdemi megoldást csak 1956.01.01.-es Keszthelyre kerülésekor a Keszthelyi Állami Erdőgazdaságtól kapott szolgálati lakása hozott. Ekkortól 12 éven át e vállalat erdőművelését irányította. Különleges szakmai kihívást jelentett mind az ÁEG, mind a szakirányított mezőgazdasági termelőszövetkezetek számára a cseres-tölgyes övi el-cseresedett, sőt, helyenként részben el is akácosodott erdőrészletek fafaj-cserés felújításakor a kocsánytalan tölgy elegyarány olyan mértékű növelése, hogy az főfafajjá legyen; az új erdő telepítéseket illetően pedig a 2 határtermőhelyi szélsőség: egyfelől a Balaton-felvidéki mészkő-, dolomit-, márga-, és permi homokkő kopárok beerdősítése, másfelől a feltöltődött egykori Balaton-öböl Keszthelyi-berek és Tapolcai-medence síklápjai defláció ellen szélfogó erdősávokkal védelme, ill. jelentős mértékű beerdősítése. Nagy feladat volt a felhagyott ( bauxit-, bazalt-, tőzeg- ) bányaművelés meddői erdészeti rekultivációs módszereinek kidolgozása és alkalmazása. Gáspár-Hantos Géza mind a 4 szakmai kihívás feladatkörében is maradandót alkotott. Erdőmérnökként a szakcikkeket író, szakmai monográfiák balatonfelvidéki részeit ökológiai tudományossággal előkészítő és formába öntő Gáspár-Hantos Géza Keszthelyen másfél évtizedig volt az OEE-HCS titkára, és a nagy múltú keszthelyi egyetemen ( ahol a selmeci képzés megindulása előtt felsőfokú erdész-képzés is folyt, amelyet mai OEE Erdészeti Szakkönyvtárunk névadója: Wagner Károly is vezetett, akit innen hívtak meg Selmecre ) 4

Gáspár-Hantos Géza közel egy évtizeden át meghívott, egyetemi jegyzetet is író oktatóként tanította „az erdőgazdálkodás” témakörű tantárgyat az agrármérnök-hallgatóknak. Erdészeti szaktolmács szinten beszélt németül, így amikor már lehetett, ő és dr. Herpay Imre alapozták meg az OEE osztrák és nyugat-német kapcsolatait. *

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

Még keszthelyi erdőgazdasági erdőművelési osztályvezető volt, magam pedig soproni egyetemi hallgató, amikor 1964 nyarán megismerkedtünk: ő volt a diplomatervezésem egyik konzulense. Akkoriban dolgozta ki a Hévízi-tónak a gyógyvíz párolgásával kialakuló, szintén gyógyító mikroklímája megőrzéséhez a tavat övező erdő-gyűrűnek az üzemtervi tarvágásos rendszerű kezelését kiváltó, szálaló-vágásos~folyamatos parkerdő-felújításos szakkezelési módszert, beleértve a tó partszegélyén patkó alakban elegyetlen faállományt alkotó, országosan ritka mocsárciprus-( Taxodium distichum-)erdőrészlet „örök-erdő” szemléletű szakkezelését is. [ A hévízi felvétel bal szegélyén egy rudas korú, téli állapotú mocsárciprus-példány látható ].

Keszthely város számára zöldövezeti szakmai tervet, ezen belül a szél hordta lápi por ellen védő erdősáv-rendszer telepítését is tartalmazó tervet készített. Támogatta számos biológus, ill. erdész kolléga botanikai kutatómunkáját a főként dolomit alapkőzetű Keszthelyihegységben, és a Balaton-felvidék vulkáni kúpjain lévő erdőkben. A badacsonyi bazaltbányászás okozta hatalmas tájsebek valamilyen szintű takarása végett a sziklatörmelék borította bányaudvarok váz”talajain” fásításos rekultivációra készített erdészeti szakmai tervet, és felügyelte annak végrehajtását, amíg keszthelyi központú munkakörei voltak. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat/TIT keszthelyi programjaiban évi rendszerességgel saját fényképezéseit is felhasználó - vetített képes előadásokkal népszerűsítette az

5

erdőgazdálkodást, mint a termelő tevékenységgel együtt is a leghatékonyabb környezet- és természetvédő hivatást és szakmát. Közel másfél évtizedes ( Zalacsány + Keszthely ) erdészeti termelőüzemi - tő melletti, majd erdőművelési osztályvezetői - szakmai gyakorlata után hívták el az erdészeti szakigazgatás ( erdőrendezés, erdőfelügyelet ) előbb ( 4 évnyi ) körzeti, majd ( bő másfél évtizednyi ) országos szintjeire szakmai vezetőnek. Országos szintű nagyszerű alkotómunkájára is utal az OEE tiszteletbeli tagsági laudáció. *

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

2009. július 25.-én az akkorra már megtört egészségi állapotával ( támasztó bot mindig, néha járókeret is ) dacolva, meghívásomra a mi HCS-unk szakmai és családi napját is megtisztelte jelenlétével a Mosonmagyaróvár~Albert Kázmér-puszta~( őrvidéki/burgenlandi ) Barátudvar és Féltorony helyszíneken. *

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

Emberi és erdész-szakmai életem egyik élő példaképe volt és marad Gáspár-Hantos Géza, akiről pár szóban az OEE Győr-Moson-Sopron megyei Magánerdő Gazdálkodási és Környezetvédő Helyi Csoportja 2016. július 16.-i szakmai és családi napján közösen is meg fogunk emlékezni, mert bátor közreműködése nélkül HCS-unk akkoriban ( 1986 ) létre sem jöhetett volna, és mert munkaviszony szempontjából aktív korában bármilyen szakszolgálati munkaköréből nagy empátiával és szeretettel figyelte, bölcs tanácsaival támogatta a tevékenységünket.

Szeretteivel és barátaival, ismerőseivel, egykori munkatársaival, az OEE Szeniorok Tanácsát képviselő kollégákkal együtt 2016. február 12.-én veszünk búcsút urnába helyezett földi maradványaitól a Budapesttel határos Üröm község köztemetőjében, a boldog feltámadás reményében.

Győr, 2016.02.06.

( : Bolla Sándor : )

6

Halász Gábor gyászbeszéde Gáspár-Hantos Géza urna-ravatalánál. Üröm, 2016. február 12. Kedves Géza! Búcsúzni jöttünk. Szinte felsorolhatatlanul sokak nevében mondok végső búcsút. Búcsúznak pályatársaid, erdész kollégáid, volt munkatársaid, az Országos Erdészeti Egyesület Elnöksége, tagtársaid; szűkebb körben említve az Erdőrendezési Szakosztály és a Szeniorok Tanácsa tagjait, a nevedhez fűződő hazai és külföldi utak, rendezvények még élő résztvevőit, azokat a külföldi kollégákat is, akiknek Te jelentetted a magyarországi kapcsolatot, utazási lehetőséget. És búcsúznak a barátaid, --- talán ez utóbbi lesz a legnehezebb. Elviselhetőbbé teszi a búcsút, hogy sok emléket hagytál magad után, emlékeket nekünk, akik együtt dolgozhattunk veled. Gazdag életutad ismertetése, szakmai méltatása nem lehet része e búcsúztatónak, azt máskor, más helyen tesszük meg. Ebben a gyászoló közösségben röviden mégis szólni kell egy kimagasló erdészpálya jelentősebb állomásairól. Gáspár-Hantos Géza gyémántokleveles - Bedő-díjas, az Országos Erdészeti Egyesület Tiszteletbeli Tagsági Díszoklevéllel kitüntetett, negyedik generációs - erdőmérnök, a MÉM Erdőrendezési Szolgálat nyugalmazott műszaki igazgatója, az Országos Erdészeti Egyesület egykori főtitkára 2016. január 22.-én Budakalászon hunyt el. Az anyakönyvi bejegyzés szerint Bajaszentistvánon született 1927. február 18.-án, de valójában a gemenci ártéren, a pörbölyi erdészházban. Alig fél évet élt szülőhelyén. Édesapja, Gáspár László - a kalocsai érseki uradalom erdőmérnöke - hirtelen halála után édesanyjával és nővérével Sopronba, a Hantosnagyszülőkhöz költöztek. A megpróbáltatás nem fejeződött be, 7 éves volt, amikor édesanyját tragikus körülmények között elvesztette. Az anyai nagyszülők fogadták örökbe és nevelték fel az árvákat, akik a nagykorúságot elérve felvették a Hantos családnevet. Az anyai nagyapa, Hantos Ernő erdőmérnök neve közismert volt Sopronban, de szerte az országban is, hiszen a nótafordítót, „az ifjúság nagy barátját”, a soproni „Steingrube Nakkösség Díszpolgár”-át az ez idő tájt végzett soproni diákok közül ki ne ismerte volna. A ma énekelt nóták kb. 1/3-a az ő fordításából került ki. Magyarosító munkáját az 1920-as években kezdte meg, és apja: Herger ( → Hantos ) János erdőmérnök, selmeci akadémista emlékkönyvében szereplő dalokat használta fordításai alapjául. Géza Sopronban a Széchenyi István Gimnázium tanulója volt. Erről az időszakról nem voltak jó emlékei: nem szeretett tanulni és iskolába járni sem. A gyermekkor örömeit a Bécs melletti Mais-ban élő rokonoknál töltött szünidők jelentették. 1942-ben felvették a soproni hadapródiskolába. 1944 decemberében osztályát elindították Németország felé. Egyetlen puskalövés nélkül esett amerikai hadifogságba. A nyarat különféle franciaországi hadifogolytáborokban élte túl. Nyár végén hazaindították őket, Géza a magyar határ közelében megszökött a csoporttól, és egyedül érkezett haza 1945 őszén. 1947 szeptemberében beiratkozott a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Kara Erdészeti Osztályára. Diákévei alatt az egyetem háromszor váltott nevet.

7

Az egyetemi évek meghatározóak voltak életben, az itt eltöltött időről szívesen mesélt és írt. Évfolyamtársaival, az ott megismert emberek nagy részével élete végéig tartotta a kapcsolatot: a ’70-es évektől családos évfolyam-találkozókat tartottak, ahol a gyerekek is megismerkedhettek a soproni hagyományokkal. Az egyetemi években ismerkedett meg Évával, akivel házasságot kötöttek, s aki hű társa, élete része lett. Felesége a zalacsányi, majd a keszthelyi nehéz években mindvégig támogatta, biztos családi hátteret nyújtva neki és egyetlen lányuknak: Juditnak. 1951-ben szerezett erdőmérnöki diplomát. Tervei szerint a Fatechnológia Tanszéken marad volna tanársegédnek, ám korábbi katonai pályafutása miatt ezt nem engedélyezték. Abban az időben minden végzett erdőmérnököt kiközvetítettek valahová, elhelyeztek konkrét munkahelyeken. Az „Erdőkémia” Vállalatnál Budapesten volt az első munkahelye, ahonnan nemsokára Zalába helyezték egy felújított falepárló üzem vezetőjének. Megoldatlan lakáskörülményei okán áthelyezését kérte a Zala Megyei Erdőgazdasági Egyesüléshez, amely kérelmet 1953. február 1.-vel el is fogadták. Ám egy hónap múlva felrendelték Budapestre, az 1952. június 6.-án alapított Állami Gazdaságok és Erdők Minisztériumába, amely 1953. július 7.-étől Földművelésügyi Minisztériumként működött. A lakásért tovább küzdve a Zalacsányi Erdészethez került vezető-helyettesnek, de a hevenyészve fejújított kastélyszerű öreg épület nem volt igazán lakható, így Keszthelyre kérte áthelyezését, ahol szolgálati lakást kapott. 1956. január 1.-étől a Keszthelyi Állami Erdőgazdaság erdőművelési tevékenységét irányította. 1968-ban áthelyezéssel került a Földművelésügyi Minisztérium Veszprémi Erdőrendezőséghez, ahol a Keszthelyi Erdőfelügyelőség vezetője volt 1972 októberéig. A keszthelyi 16 esztendő gazdag volt szakmai teendőkben, és megalapozta a későbbi beosztásaiban vállalt feladatokhoz szükséges felkészültséget. 1972 októberétől ismét Budapestre helyezték a minisztériumba főosztályvezető-helyettesnek. 1979-ben a MÉM* Erdőrendezési Szolgálat megalakulásával műszaki igazgatói kinevezést kap, ahol nyugdíjazásáig, 1988-ig dolgozik. A Szolgálatnál nevéhez fűződik az erdőrendezési útmutató első korszerűsítése, átdolgozása. *Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Szakmai elismerések sorát említhetnénk, amelyek közül kiemelkedő volt, hogy az Országos Erdészeti Egyesületben 1985-ben megválasztották főtitkárnak, ahol előtte már 12 éven át vezette az Erdőrendezési Szakosztályt. Minisztériumi és egyesületi tevékenysége során széleskörű, gyümölcsöző külföldi szakmai kapcsolatokat alakított ki és működtetett. Az Erdőrendezési Szakosztályban 1975-ben elindította az éves nagyrendezvények sorozatát, ez a sárospataki első Erdőrendezési Napokkal kezdődött, majd ezt követően minden második évben megszervezték, a közbenső években pedig fatömeg-becslési versenyeket tartottak. Számos hazai erdészeti, természet- és környezetvédelmi bizottságnak volt tagja. Nemzetközi tevékenysége elismeréseként beválasztották a IUFRO* erdőrendezési munkacsoportjába, ahol a nyolc-nyelvű erdőrendezési szakszótár magyar szószedetét állította össze – a német nyelvű alapján. *Erdészeti Kutató Szervezetek Nemzetközi Uniója Súlyos műtétje után élete megváltozott, de továbbra is igyekezett lépést tartani az eseményekkel, ha tudott, részt vett a különböző rendezvényeken, találkozókon. Megtanult a számítógépen dolgozni, internetezni, így tartotta a kapcsolatot barátaival, ismerőseivel, és rögzítette, rendezte sorba a családi emlékeket.

8

Felesége 2008-ban bekövetkezett halála nagyon megviselte. Idősek otthonába, Budakalászra költözött, közel lányához, akivel nagyon szoros kapcsolatot alakított ki. Büszke volt vejére, unokáira, és még megadatott neki, hogy láthatta Kristófot, dédunokáját. Kedves Géza! Szegeden találkoztunk először – akkor a MÉM Erdőrendezési Szolgálata Szegedi Üzemtervezési Irodájánál dolgoztam, s te irányítottad az irodák szakmai tevékenységét. Ez a munkakapcsolat barátsággá nemesült, rendszeresen találkoztunk családilag, feleségeink – a két soproni lány – is nagyon megértették egymást, többször szerveztünk közös hazai, ill. külföldi kirándulásokat. Ha pótolni kell valamit, az hiányt jelent. Szokták mondani: nincs pótolhatatlan ember. Higgyétek el társaim a gyászban, hogy van. Csak az a baj, hogy ezt akkor veszi észre az ember, amikor már valakihez nem lehet elmenni, nem lehet meglátogatni. S akkor kérdések tolulnak az emberbe. Miért keresem az alkalmakat? Akarok tőle valamit? Vagy neki akarok valamit? Lehet, hogy ez a lehetőség hiányzik, vagy ő maga? Az zavar, hogy nem látogathatod meg, s olyankor emlékeket idézzetek fel együtt, vagy az hiányzik, akihez elmehettél? Mert egy-egy látogatás alkalmával jó volt hallani a kérdést: „gyalog jöttél, vagy kocsival?” Ha gyalog, ... „de jó, sokkal jobb társaságban meginni azt a pohár bort”. Ha kocsival, …”sebaj, tölts nekem egy pohárral, tudod, hol találod”. Ha hallod is lelki füleddel a hangját, nem tudsz elmenni hozzá, mert nélküle nincs alkalom. Hiányzik,... a hiány érzése nagyon rossz,... s ez a hiány már pótolhatatlan. Nem kell azzal az érzéssel kelnem, nyugovóra térnem, hogy elmulasztottam az alkalmakat, hiszen az utolsó heteidben, napjaidban is még találkoztunk. Amikor a kórházban kerestelek fel, éppen aludtál. A nővér ébresztett: „Géza bácsi ébresztő, látogatója van!” Amint kinyitottad a szemed, megkönnyebbült öröm látszott rajtad. „Jó, hogy eljöttél, nekem végem.” Jó egy héttel később Budakalászon, az idősotthon ápolási osztályán, három-kortynyi szekszárdi után, bizakodóbb voltál, mondván: „ha két hét alatt felerősödöm, visszamehetek a szobámba” – de látszott rajtad, hogy te magad sem hiszed. Rövid – mintegy húszperces ottlét után azt mondtad: „Köszönjünk el, már aludni fogok!”- igen, látszott, hogy a lélek kész, de a test erőtlen. Volt célod, és megvolt hozzá az út, amelyet sikeresen végig jártál, nem egyedül mentél, voltak társaid. Ha sötétségben vezetett az utad, jól világítottál, veled voltak a barátaid és annyi ellenséged, amennyire egy tisztességes élethez szüksége van az embernek. Martin Luther King, béke Nobel-díjas lelkész nagyon szépen fogalmazta meg gondolatait a halálról, egyben nekünk is vigasztaló szavai így hangzanak: „A halál nem zsákutca, amely az embert a semmibe vezeti, hanem kaput nyit az öröklét felé.” Adjon vigasztalást Az, Akinek mindannyiónkra gondja van. Elköszönünk Tőled! Stílszerűen egy selmeci nóta soraival zárom elköszönő szavainkat: „Bár elvitt a halál, szívünk mégis rád talál, mit itt borít a rög: a barátság szent, s örök.” Nyugodj békében, üdv az erdésznek!

9