XXV. Miskolci Nemzetközi Ásványfesztivál

XXV. Miskolci Nemzetközi

Ásványfesztivál

2007. március 3–4.

Galenit, Juzsna Petrovica, Madan. A „Föld és Ember” Nemzeti Múzeum (Szófia, Bulgária) gyűjteménye. Mérete: 18 x 17 x 7 cm. Fotó: Petko Petrov.

Kvarc, japáni típusú iker, Madan. A „Föld és Ember” Nemzeti Múzeum (Szófia, Bulgária) gyűjteménye. Mérete: 10 x 9 cm. Fotó: Todor Mitov.

KÖSZÖNTŐ A rendező szervek nevében tisztelettel köszöntöm a XXV. Miskolci Nemzetközi Ásványfesztivál résztvevőit, vendégeit. Külön nagy örömmel és barátsággal köszöntöm a látogatókat, Miskolc város polgárait, fiataljait, akik minden évben nagy érdeklődéssel várják a tavasz egyik nagy eseményét az egyetemen, és kitartó lelkesedéssel látogatják is azt. Az ember évezredes vágya, törekvése az őt körülvevő természet, a természeti környezet egyre mélyebb megismerése, a társadalmigazdasági fejlődést segítő természeti erőforrások feltárása és hasznosítása, a fenntartható természeti erőforrás-gazdálkodás biztosítása, a természeti értékek megóvása. Ebben az ismeretszerzési folyamatban kíván minden évben segítséget adni a Miskolci Nemzetközi Ásványfesztivál azzal, hogy minden érdeklődő számára feltárja és bemutatja az ásványok és kőzetek természet alkotta csodálatos világát. A Miskolci Egyetem Műszaki Földtudományi Kar oktatói és hallgatói, a Herman Ottó Múzeum szakemberei, amatőr ásványgyűjtőkkel összefogva, széles nemzetközi részvétel és érdeklődés mellett, immáron 25. alkalommal szervezik meg ezt a nagy érdeklődést kiváltó rendezvényt. Az ásványfesztivál nagy élményt jelent mindenkinek, különösen a fiataloknak, aki érdeklődnek a természet, az ásványok, az ékkövek és kövületek sokunk számára elrejtett értékei iránt. Az Ásványfesztivál egyszerre jelent esztétikai élményt és új ismeretek megszerzését. Szívből kívánok mindenkinek élményekben gazdag, tartalmas, önfeledt kikapcsolódást, a szakembereknek pedig hasznos tanácskozást és eredményes találkozót! Miskolc, 2007. március 3. Dr. Patkó Gyula a Miskolci Egyetem rektora 1

XXV. Miskolci Nemzetközi Ásványfesztivál

PROGRAM 2007. március 2. (péntek) AZ ÁSVÁNYOK ÉS AZ EMBER A MAI MAGYARORSZÁG TERÜLETÉN A XVIII. SZÁZAD VÉGÉIG Fókuszban az ásványi anyag Helyszín: Miskolc-Egyetemváros, A/1-es épület, II. emelet, 218-219. szoba. Rendező: Miskolci Egyetem Műszaki Földtudományi Kara. Társrendezők: Herman Ottó Múzeum, Magyarhoni Földtani Társulat Ásványtan-Geokémiai Szakosztálya, OMBKE Egyetemi Osztálya. 10.00: Bőhm József (dékán, Miskolci Egyetem, Műszaki Földtudományi Kar): Megnyitó. 10.10-10.35: Zsámboki László (c. főigazgató, Miskolci Egyetem Könyvtára, Levéltára, Múzeuma): Ezer esztendő ércbányászata és kősótermelése a Magyar Királyság területén. 10.40-11.05: T. Biró Katalin (tudományos főmunkatárs, Magyar Nemzeti Múzeum): Kőeszköz-nyersanyagok. 11.10-11.30: Sajó István (tudományos munkatárs, MTA Kémiai Kutatóközpont): Ásványi eredetű festékek. 11.30-11.50: Kecskeméti Tibor (c. főigazgató-helyettes, Magyar Természettudományi Múzeum): Hazai festékföldek históriája. 11.55-12.20: Szakmány György (egyetemi docens, Eötvös Loránd Tudományegyetem): Kerámia-nyersanyagok, kerámiák. 12.30-13.30: Ebédszünet 13.30-13.55: Molnár Ferenc (egyetemi docens, Eötvös Loránd Tudományegyetem): Ércek és kohósalakok. 2


14.00-14.25: Fórizs István (tudományos főmunkatárs, MTA Geokémiai Kutatóintézete): Üvegek és üvegmázak. 14.30-14.55: Török Ákos (egyetemi docens, Budapesti Műszaki Egyetem): Építészeti kőanyagok. 15.00-15.25: Papp Gábor (főmuzeológus, Magyar Természettudományi Múzeum): Drágakövek. 15.30-15.55: Grabarits István (c. egyetemi docens, Belvárosi Gyógyszertár, Kalocsa): Ásványok a gyógyszerkincsben. 16.00-16.25: Szakáll Sándor (egyetemi docens, Miskolci Egyetem) és Zsámboki László (c. főigazgató, Miskolci Egyetem Könyvtára, Levéltára, Múzeuma): Áttekintés az ásványi nyersanyagok felhasználásáról Magyarország területén a XVIII. század végéig. Poszterek: Hartai Éva és Szakáll Sándor: A Miskolc-avasi paleolitikumi kovakőbányászat földtani és ásványtani háttere. Horváth Eszter: A Kárpát-medence 5-6. századi berakásos díszű ötvöstárgyainak ékkőanyaga. Kelemen Éva és Rózsa Péter: Történeti habarcsok datálási lehetőségei a „hidraulikus tényező” alapján. Kovaliczky Gergely és Dezső József: Terepfelszín-rekonstrukció célú fúrások és anyagvizsgálatok a Szederkény, Kukorica-dűlő (M60-95-ös) lelőhelyen (Baranya megye). Péterdi Bálint, Horváth Tünde, Szakmány György és Kasztovszky Zsolt: Balatonőszöd (Temetői dűlő) lelőhely késő rézkori kőeszközeinek kőzettani vizsgálata. Thamóné Bozsó Edit és Baloghné Bozsó Judit: A fehérvárcsurgói üveghomok bányászata és ásvány-kőzettani jellemzői.

3


2007. március 3. (szombat) 10.00 – 19.00

Kiállítás és börze

11.00

Tombola

12.00

Megnyitó A XXV. Miskolci Nemzetközi Ásványfesztivált megnyitja Dr. Patkó Gyula egyetemi tanár, a Miskolci Egyetem rektora

13.00 – 15.00

Mindennapjaink energiája Országos középiskolai vetélkedő döntője (III. előadó)

15.00

Tombola

2007. március 4. (vasárnap) 9.00 – 16.00

Kiállítás és börze

9.00 – 16.00

Ásvány- és drágakő-határozás Dr. Gatter István (mineralógus és drágakő-szakértő, Budapest)

10.00 – 11.00

Vetítettképes előadás Károlyi Eszter (Herman Ottó Múzeum, Miskolc): A fekete hegyek földje, Montenegró (III. előadó)

11.00

Tombola

15.00

Tombola

16.00

Fesztiválzárás

4


PROGRAMME 3 March, 2007 (Saturday) 10.00 – 19.00

Exhibition and Fair

11.00

Tombola

12.00

13.00 – 15.00

Opening Ceremony

The 25th Miskolc International Mineral Show will be opened by Dr. Gyula Patkó, Rector of the University of Miskolc

Final round of the „Everyday’s energy” college competition. Lecture Hall Nr. 3.

15.00

Tombola

4 March, 2007 (Sunday) 9.00 – 16.00 9.00 – 16.00

Exhibition and Fair Identification of minerals and gems Dr. István Gatter (mineralogist and gemologist, Budapest)

10.00 – 11.00

Slide-show Eszter Károlyi (Herman Ottó Museum, Miskolc): The land of black hills, Montenegro Lecture Hall Nr. 3.

11.00

Tombola

15.00

Tombola

16.00

Closing Ceremony

5


KIÁLLÍTÁSOK Bulgária ásványai A „Föld és Ember” Nemzeti Múzeum (Szófia, Bulgária) kiállítása. A miskolci Avas őskőkori kovakőbányászatának leletanyaga A Herman Ottó Múzeum (Miskolc) gyűjteményéből. EXHIBITIONS Minerals of Bulgaria Arranged from the mineral collection of the Earth and Man National Museum (Sofia, Bulgaria). Findings of the Palaeolithic chert mining of Miskolc-Avas (Hungary) Arranged from the collection of the Herman Ottó Museum (Miskolc, Hungary).

Kvarc (szagenit-achát), Baraci (Bulgária). Mérete: 9,5 x 5,5 cm. A „Föld és Ember” Nemzeti Múzeum (Szófia, Bulgária) gyűjteménye. Fotó: Todor Mitov. 6


HUSZONÖT ESZTENDŐS A MISKOLCI NEMZETKÖZI ÁSVÁNYFESZTIVÁL SZAKÁLL SÁNDOR Miskolci Egyetem, Ásvány- és Kőzettani Tanszék Újabb jubileumhoz érkeztünk. A miskolci ásványfesztivált a kiállítók és látogatók száma, a hozzá kapcsolódó kiállítások, előadóülések, nemzetközi konferenciák és kiadványok sokrétűsége, gazdagsága révén méltán tarthatjuk hazánk legjelentősebb ásványtani rendezvényének. Az eredeti célkitűzéseknek megfelelően a szervezők a mai napig arra törekednek, hogy mind a szakemberek, mind a gyűjtők, mind az érdeklődők megtalálják a nekik való programokat a 2-3 nap alatt. A rendezvény szervezése a kezdetektől a mai napig a Miskolci Egyetem és a Herman Ottó Múzeum szakembereinek vállán nyugszik. Mindkét intézmény vezetése nagy fontosságot tulajdonít annak, hogy az emberek közelebbről megismerkedjenek az ásványok, kőzetek, ősmaradványok, tágabban pedig a földtudományok világával. A rendezvény filozófiájának, programjainak alakításában jószerével minden hazai, földtudományokkal foglalkozó intézmény, kutatóműhely kapcsolatba került valamilyen módon. Közülük ki kell emeljük az Eötvös Loránd Tudományegyetem Ásványtani Tanszéke és a Magyar Természettudományi Múzeum szakembereit, akik a kezdetektől tevékeny társai, korrekt partnerei a helyi szervezőknek. De meghívásaink alapján kevés olyan meghatározó alakja van a hazai ásványtannak, vagy talán más földtudományi ágnak is, akik személyesen ne vettek volna részt egy-egy rendezvényünkön. Mindig fontosnak tartottuk, hogy a szűkebb Kárpát-Pannon régió, vagy esetenként a tágabb Alpok-Dinári-Balkáni régió szakemberei és területei is színesítsék programjainkat. Néhány esetben ennél messzebb fekvő, ásványokban gazdag régiót is bemutattunk. Rendezvényeink sok esetben katalizáltak tanulmányköteteket, vagy más, jelentős rendezvényeket, nemzetközi konferenciákat. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a Miskolci Ásványfesztivál és kapcsolódó rendezvényei nagyban segítették a szűkebb-tágabb térség szakembereinek, gyűjtőinek találkozását, egymás munkáinak jobb megismerését. Minden további értékelés helyett az alábbiakban egyszerűen felsoroljuk a 25 év kiállításait, előadóüléseit, konferenciáit. Egyúttal nagyon reméljük, hogy további rendezvényeink még sok-sok emberrel fogják meg7


ismertetni az ásványok, tágabban pedig a földtudományok csodálatos világát. Kiállítások 1983: Erdélyi bányahelyek régi képes levelezőlapokon; Ásványok bélyegeken. 1984: Őskor-hőskor (Sajdik Ferenc karikaturista ősállatrajzai); Aranyak és baritok a Kárpátokból; Régi őslénytani könyvek. 1985: Koch Sándor emlékkiállítás; Kalcit a Kárpátokból; A geológia tudományának kialakulása XVIII. sz. előtti könyvek tükrében. 1986: A Selmeci Bányászati Akadémia ásványtanoktatásának története könyvek és kéziratok tükrében; Selmecbánya ásványai, Példányok a hajdani Selmeci Bányászati Akadémia ásványgyűjteményéből. 1987: A Rudabányai vasércvonulat ásványai; Rudabánya régi képes levelezőlapokon; Magyarországi ősnövény-maradványok. 1988: A Gyöngyösoroszi ércesedés ásványai; Az ipolytarnóci miocén flóra ősmaradványai. 1989: Hazai és külhoni zeolit-ásványok; Zeolitok pásztázó elektronmikroszkópos felvételeken. 1990: A történelmi Erdély ásványaiból; A Szatmári bányavidék ásványaiból; A Bánsági hegyvidék ásványaiból; Erdélyi bányászat és ásványtan régi könyvekben. 1991: Az Urál-hegység ásványai; Az Urál-hegység régi könyvekben. 1992: Szlovákia ásványai; A Felvidék bányászata és ásványai régi könyvekben. 1993: Az Alpok ásványai; Az Alpok ásványai bélyegeken; Ásványok ibolyántúli fényben. 1994: Brazília ásványai; Ásványok ibolyántúli fényben; Ásványok pásztázó elektronmikroszkópos felvételeken. 1995: Csehország morva és sziléziai ásványai. 1996: Kanada ásványai. 1997: Ukrajna ásványai. 1998: A tornaszentandrási Esztramos-hegy ásványai. 1999: A dunabogdányi Csódi-hegy ásványai; Kiss László ásványgrafikái. 2000: Magyarország díszítőkövei. 2001: Rudabánya ásványai. 8


2002: A borostyán csodálatos világa; A Miskolci Egyetem Ásvány- és Kőzettani Tanszékének történeti értékei. 2003: A gyöngyösoroszi kalcit csodálatos világa. 2004: A Bánság vidékének ásványai; Bánsági bányahelyek régi képes levelezőlapokon. 2005: Az Erdélyi-érchegység ásványai; Az Erdélyi-érchegység bányásztelepülései régi képes levelezőlapokon. 2006: A szatmári bányavidék ásványai. 2007: Bulgária ásványai. Előadóülések, konferenciák 1983: Magyar ásványgyűjtők tanácskozása I. 1984: Magyar ásványgyűjtők tanácskozása II. 1985: Magyar ásványgyűjtők tanácskozása III. 1986: A magyar műszaki felsőoktatás 250 éves. 1987: Rudabánya földtana, ásványtana, őslénytana és bányászata. 1988: Gyöngyösoroszi bányászata és ásványai; Geomúzeum I. (muzeológusok nemzetközi találkozója és előadóülése). 1989: Zeolitok; Geomúzeum II. 1990: Erdélyi bányahelyek, erdélyi ásványok; Geomúzeum III. 1991: Az Urál-hegység ásványai és földtana; Geomúzeum IV. 1992: Nemesfémindikációk és érclelőhelyek Magyarországon; Geomúzeum V. 1993: Észak-Magyarországi földtani kutatások újabb eredményei. 1994: A földtudományok szerepe a környezetvédelemben. 1995: Új eredmények a magyarországi ásványok kutatásában. 2000: Minerals of the Carpathians – nemzetközi konferencia. 2003: 2nd Mineral Sciences of the Carpathians – nemzetközi konferencia. 2005: A hazai ásványtani kutatások elmúlt tíz éve – A közelmúlt eredményei, a jelen újdonságai, a jövő feladatai. 2006: 3rd Mineral Sciences of the Carpathians – nemzetközi konferencia. 2007: Az ásványok és az ember a mai Magyarország területén a XVIII. század végéig – Fókuszban az ásványi anyag.

9


BULGÁRIA ÁSVÁNYAI MIHAIL MALEJEV, PETKO PETROV, DIANA MALEJEVA ÉS ELENA NEJKOVA „Föld és Ember” Nemzeti Múzeum (Szófia, Bulgária)

Bevezetés A szófiai „Föld és Ember” Nemzeti Múzeum jelentős ásványgyűjteménnyel rendelkezik, mely 2007. január 1-én 21.218 tételből állt. A múzeum 106 országból 1400 különféle ásványfajt őriz, ez a Földön található összes ásványfajnak mintegy 30%-át jelenti. Ezen kívül rendkívül változatos drágakő-gyűjteménye van, s itt található meg a legteljesebb gyűjtemény Bulgária ásványaiból is.

A „Föld és Ember” Nemzeti Múzeum épülete Szófiában.

10


Mai ismereteink szerint a világon ismert mintegy 4100 ásványfajból 660 található meg Bulgáriában. Ezek közül kilencet Bulgáriában fedeztek fel: kosztovit, sztrasimirit, hemuszit, balkanit, ardait, vasszilit, germanocolusit, sztibiocolusit és mangánilvait. A Bulgáriából ismert összes ásványfaj közel 40%-a (258) található meg a „Föld és Ember” Nemzeti Múzeumban, több mint 300 lelőhelyről. A 25. Miskolci Nemzetközi Ásványfesztiválon bemutatott példányok három jelentős, de egymástól rendkívül különböző terület ásványait képviselik.

A Madan-Zlatogradi-ércmező (Központi-Rodope) A Madani-ércmező a Központi-Rodope Dóm délnyugati részén helyezkedik el egy körülbelül 300 km2-es területen. 39 telep található itt (ezek nagy részét már bezárták) és számos ércelőfordulást is meghatároztak az ércmezőn belül. Egyes telepekben az ókori bányászat nyomait figyelték meg, a modern bányászat viszont csak a 20. század második évtizedében kezdődött el. 1995-ig 2.412 millió tonna ólomércet és 1.993 millió tonna cinkércet fejtettek ki. Az átlagos fémtartalom Pb = 2,54% és Zn = 2,10% volt. A Madani-ércmező a Rodope-masszívum legjelentősebb ólom- és cinkércesedési területe. Az ércmezőn az ÉÉNy-DDK-i irányú törések hordozzák az ércet. Hat törési zónát határoztak meg, 15 km-es vagy még nagyobb hosszúsággal. Az összes nagy telep ezeken belül fekszik. Az ércképződés felső szintjének feltételezett mélysége 200-300 és 500 méter között lehetett a paleofelszíntől. A hipogén ásványképződés 400°C (szkarn, rodonit) és 80°C között zajlott le, míg a két produktív ásványparagenezis a 350-260°C-os határon képződött. Az érctestek három típusa különböztethető meg: telérek, metaszomatikus testek és lineáris stockwerkek. A telérek gyakoriak, hosszúságuk rendszerint 500-600 m-től 2-2,5 km-ig terjed. Az ásványosodást körülbelül 500600 m-es mélységig lehet nyomozni a felszíntől. Az ércmezőben az ásványosodás függőleges kiterjedése körülbelül 1000 m, mely az 1250 m-es szinttől (Petrovica) a 250 m-es szintig (Goljam Palasz) tart. A mélyben a telérek gyakran kiékelődnek, s hasonló módon a felszín felé is kiékelődhetnek (Varba-telep). A telérek vastagsága rendszerint 1,5-2,0 m, de szélsősé-

11


ges esetekben 0,1 és 10 m között változhat. A telérek szerkezete általában breccsaszerű, ritkán sávos. Ahol az érctartalmú törések márványt szelnek keresztül, nevezetesen a 2. és 3. márványszintekben, ott metaszomatikus érctestek képződtek. Ezek legtöbbször lencseszerűek, ritkábban oszloposak vagy szabálytalan alakúak. A törésektől mért kiterjedésük 20-30 m közötti, de ritkán elérheti a 120 m-t. A metaszomatikus érctestek vastagságát a márványrétegek vastagsága is befolyásolja, mely általában 4-5 m. Ezek az érctestek rendszerint tömeges szerkezetűek, melyekben szulfidásványok (szfalerit és galenit) figyelhetők meg. Másik jellegzetességük, hogy gyakran találhatók bennük nyílt üregek, melyek mérete néhány cm-től akár több m-ig is terjedhet; ez utóbbiak kis szobákhoz hasonlítanak, melyek falait kristályok borítják.

Galenit kvarccal, Krusev dol, Madan. Mérete: 8,5 x 7 x 4 cm.

Az ércmezőben összesen körülbelül 80 hipogén ásványfajt és változatot írtak le. Fő ásványai a kvarc, a galenit és a szfalerit. A metaszomatikus érctestekben fontos ásvány a johannsenit, de megtalálható még a pirit, 12


kalkopirit, arzenopirit, kalcit (illetve Mn-tartalmú változata, a manganokalcit), rodokrozit, dolomit és rodonit is. Makroszkopikus méretben megfigyelhető még tetraedrit, tennantit, markazit, pirrhotin (melyet gyakran markazit vagy pirit álalak helyettesít). Csak bizonyos telepekben jelenik meg az alabandin, plagionit, heteromorfit, zinkenit, pirargirit és freieslebenit. A meddő ásványok közül nagyobb mennyiségben a klorit és epidot található, illetve még egyes telepekben barit, kaolinit, paligorszkit és ilvait fordul elő. Ritka ásványként a miargiritet és a polibázitot is megfigyelték, az elsőt galenitben szételegyedésként, míg a másodikat szemcsés halmazokként a galenit és szfalerit mellett, vagy a később kivált, ezüstben gazdag tetraedrittel és tennantittal kapcsolatban. A legfrissebben elfogadott új ásványfajok közül a mangánilvait típuslelőhelye is itt található (Oszikovo-Mogilata).

Szfalerit kvarccal, Mogilata, Madan. Mérete: 15 x 4 x 3 cm.

A telérek felső részén viszonylag kiterjedt oxidációs zóna figyelhető meg. Néhány helyen (Varba, Kecsi Kaja, Borszki Dol) a felszíntől 100120 m-es mélységig is nyomozható. 13


Az ércképződés előtti átalakulásnak két típusa ismert: az egyik a korai a másik pedig ércképződést éppen megelőző átalakulás. Az első típust a márványrétegekben lévő szkarn képviseli, mely johannsenitből és rodonitból, illetve kisebb mennyiségben bustamitból, gránátból és ilvaitból épül fel. Az ércképződés előtti átalakulás második típusában az érctartalmú töréseket határolva a következő zónák alakultak ki: kvarc-szericit, kvarc-szericitkarbonát-pirit és klorit-karbonát. Az ércképződéssel egyidejű átalakulásokat mindenek előtt a kvarc-galenit-szfalerit társulással kapcsolatban a szilikátos kőzetek kloritosodása és kovásodása képviseli, míg a szkarnokban a kvarc, a mangántartalmú kalcit, a tremolit és a hematit megjelenése reprezentálja.

Kalcit (két generáció), Gradiste, Madan. Mérete: 13 x 10 x 9 cm.

Achátok a Keleti-Rodope területéről Bulgáriában a legfontosabb kvarcváltozat az achát, melynek legjelentősebb előfordulásai a Keleti-Rodopéban vannak. Itt a világon ismert összes szöveti típusa megtalálható. Ezek között sok a drágakő-minőségű, illetve gyűjteményi kvalitású példány. 14


Kvarc (achát), Rodope. Mérete: 8 x 7 x 5 cm.

Kvarc (achát), Csukovo. Hosszúsága: 9 cm. 15


A lelőhelyek a Rodope-masszívum keleti részének paleogén depressziójában találhatók, melyek sok kutatás és tanulmány tárgyát képezték. A terület aljzata prekambriumi korú márványokból, csillámpalákból, gneiszekből, amfibolitokból és migmatitokból épül fel. A vulkanizmus ciklikus karakterű volt, ahol az intermedier és savanyú fázisok többször váltakoztak. A Keleti-Rodope paleogén depressziójának oligocén vulkanitjaiban számos achát- és jáspistelepet, illetve előfordulást fedeztek fel. Ennek a területnek a közelében opálosodott-kovásodott kőzeteket találtak, melyek akár 1,5 km hosszú lencséket és vékony rétegeket alkotnak, de üreges achát-geodák is előkerültek legfeljebb 9 cm hosszú álcseppkövekkel. Ezek a lelőhelyek híresek a bolgár ásványgyűjtők körében, de ásványtani szempontból még nem tanulmányozták őket megfelelően, kivéve azokat a kalcedonokat, melyeknek a növekedési mechanizmusát vizsgálták. A múzeum gyűjteménye sokféle achátot tartalmaz a Keleti-Rodope több mint 20 lelőhelyéről. Az achátok eltérő rajzolata és színe a kalcedonban lévő különböző zárványokra vezethetők vissza: szeladonit és szmektit membráncsövei; vas- és mangán-oxidok pikkelyei és dendrites halmazai; pirit, opál, cristobalit és klorit gömbös aggregátumai; kalcit, aragonit és különböző zeolitok jelenléte; pszeudomorfózák korallok, fák stb. után. Az achátsávok rajzolata és az ásványban lévő zárványok morfológiája alapján a következő acháttípusokat lehet elkülöníteni: • Mohaachát: achát (kalcedon) csőszerű, mohára emlékeztető zárványokkal. • Dendritachát: achát (kalcedon) vas- vagy mangán-oxidos zárványokkal, melyek alakja fára vagy növényre hasonlít. • Párhuzamosan sávozott achát (Uruguay-típusú achát, onixsávos achát): achát sík, közel párhuzamos rétegekkel. • Koncentrikusan sávozott achát: achát körkörös, szabályos vagy kanyargós mintákkal. • Tájkép-achát: tájképhez (pl. sivataghoz, tóhoz stb.) hasonló rajzolatot mutató achát. • Szagenit-achát: achát tűs kristályokból álló zárványokkal vagy szár alakú álalakokkal.

16


Pegmatitok az Ardino régióból (Központi-Rodope) Az Ardino régió pegmatitjaiban lévő üregek, melyekben nagy kvarc- és földpátkristályok találhatók, a 20. század közepe óta ismertek. 1940-1944 között a helyi lakosok a Gluskovica kőfejtőből „piezokvarcot” termeltek. Az elektronikai és a kerámiaipar fejlődésével növekedett az érdeklődés e pegmatitok, mint nyersanyagforrások iránt, de megfelelő gyűjteményi példányokat is szolgáltattak az ásványgyűjtőknek, a drágakőcsiszolóknak és a múzeumoknak egyaránt. Az Alexi Szekiranov vezette múzeumi expedíció 1989-ben felfedezte a Latinka-telért, majd fokozatosan fel is tárták azt 100 m-es hosszúságban és az összes nagyobb üregét megvizsgálták.1991. végén felfedezték a LatinkaII. telért, az előzőtől 50 m-re. A legutolsó terepi szezonban sok újabb telért találtak még. A pegmatittelétrek, valamint a telérszerű és lencse alakú testek migmatitosodott biotitgneiszekbe vannak ágyazva, a szegélyüknél gyakran amfibolitokkal és sillimanit-palákkal. A teléreket írászónára, pegmatitoidzónára és üreges tömbzónára lehet felosztani. A pegmatittelérek legfeljebb 100 m hosszúak és 6 m szélesek. Rendszerint a telérek az anyakőzeteket szelik át. Az üregek ellipszoid vagy szabálytalan alakúak, méretük változó, általában 1 m szélesek, 1,5 m hosszúak és 1 m mélyek. Az üregeket legtöbbször agyagos-szericites anyag tölti ki. Az írászóna főleg káliföldpátból, oligoklászból és kvarcból, valamint muszkovitból, biotitból, ilmenitből, ritkán berillből, gránátból és turmalinból épül fel. A pegmatitoid-zónában káliföldpát, albit, kvarc és muszkovit, illetve egyes esetekben gránát és turmalin fordul elő. Egyszer-egyszer akár 20 cm hosszú andaluzitkristályok és más ásványok (sekaninait, cordierit) is megjelennek. A legváltozatosabb ásványtársulás az üregekben található: albit, káliföldpát, kvarc, gránát, turmalin, berill, muszkovit, Nb-Ta-ásványok, ritkán sillimanit, gahnit, cirkon, titanit, monacit, magnetit és pirrhotin. A különböző üregekben a kvarckristályok mérete elérheti a 20 cm-t, de említést tettek már 80 cm-es példányról is. Előfordul itt világos és sötét füstkvarc, citrin és ametiszt, megnyúlt, oszlopos termettel, melyek néha zónásak és folyadék vagy szilárd zárványokat tartalmaznak. A káliföldpátok monoklin szimmetriájúak, méretük elérheti a 80 cm-t. Rendszerint zónásak, szürke vagy rózsaszín belső résszel és fehér vagy színtelen szegélylyel. Az albit általában pamacsszerű aggregátumokat alkot, melyek vékony, 17


fehér táblákból épülnek fel. A muszkovit kétféle alakban jelenik meg: táblás kristályok 2 cm-es átmérőig, vagy rozettaszerű csoportok, melyek szürkésfehér és halványzöld táblás kristályokból állnak. Ez utóbbiak mérete nem éri el a 2 mm-t. A gránátok mérete, színe (sötétvörös, narancsvörös, sárgás narancssárga, néha zónás) és alakja (rombdodekaéder, deltoidikozitetraéder, néha még egyéb formákkal is kombinálódva) változó. Nem ritka a gránátkristályok közel párhuzamos összenövése sem. A turmalincsoportot a sörl-foitit-sorozat képviseli, a kristályok hossza elérheti a 10 cm-t, színük fekete, feketésvörös szegéllyel. A kristályok nyúltak, három- vagy hatszöges keresztmetszetűek és a prizmalapokon barázdáltság figyelhető meg. Az elbait tűszerű vagy nyúlt oszlopos kristályokat formál 2 mm-es hosszúságig, színe vörösbarna vagy zöldesbarna, és főleg zárványként fordul elő kvarcban. A berill (akvamarin) legfeljebb 6,5 cm-es, színtelen, halványkék vagy zöldeskék kristályokat alkot. Ezek nyúlt prizmás termetűek, keresztmetszetük hatszöges, és nagyon gyakran megjelenik rajtuk a bázislap és a dihexagonális prizmák lapjai.

Kvarc és gránát ortoklászon, Latinka, Ardino. Képszélesség: 10 cm. A képeken bemutatott példányok a „Föld és Ember” Nemzeti Múzeum (Szófia, Bulgária) gyűjteményéből származnak. Fotók: Todor Mitov.

18


ŐSKŐKORI KOVAKŐBÁNYÁSZAT A MISKOLCI AVAS-TŰZKÖVESEN RINGER ÁRPÁD Miskolci Egyetem, Ős- és Ókortörténeti Tanszék Az Avas, Miskolc egykor boráról és borpincéiről híres szőlőhegye egészen különleges szerepet játszott a magyar régészet történetében. Lábánál, a várost keresztülszelő Szinva-patak mellett bukkantak rá 1891-ben a magyarországi ősember létezését bizonyító, s a hazai őskorkutatást elindító első kőszerszámokra. Két évvel később a nevezetes „Bársonyházi szakócákat” feldolgozó Herman Ottó a leletek kovakő nyersanyagát az Avas Tűzköves nevű részéről származtatta, ahol még a XIX. században is gyűjtötték a tűzgyújtáshoz használatos kovaköveket (1. ábra).

1. ábra: Az Avas-Tűzköves a Kilátótól a Perczel Mór utca felé átvezető úttal, a 2004-2005. évi ásatás területével. 19


1906-tól, a bükki barlangok rendszeres ásatásai nyomán mindinkább bizonyossá vált, hogy a Tűzköves kovaféleségeit a legkülönbözőbb időkben használták eszközkészítésre a vidék kőkori őslakói. 1928-1935 között úgy tűnt, hogy a domb legmagasabb pontja közelében, a mai kilátó helyén Hillebrand Jenő régésznek sikerült rábukkannia a jégkori szeletai ősember kovabányáira is. Az akkor feltárt – zömmel aknás típusú – bányavágatokról azonban mindmáig nem rendelkezünk egyértelmű kormeghatározó adatokkal. Csak annyit tudunk, hogy az őskorban már fejthették itt a kovaköveket. Több bányajárat azonban akár középkori is lehet… Az 1950-es és az 1960-as években az avasi szőlőkből, majd az 1970-es évtizedben a szőlők helyén megindult építkezések során nagyszámú, az őskőkor legkülönbözőbb szakaszából ránk maradt leletanyag került a Herman Ottó Múzeumba. E tetemes kőeszköz-mennyiséget aligha készíthette az ősember pusztán a felszínen található, megmunkálásra legtöbbször teljesen alkalmatlan, mállott és repedezett nyersanyagdarabokból. A kérdés tehát – az évtizedek kutatásai során – mindegyre jogosabb lett: Hol rejtőznek és milyenek is lehetnek a legősibb avasi kovabányák? A választ erre először 1988-ban sikerült megadni. Ez évben a már Herman Ottó által különösen figyelemre ajánlott Tűzkövesen, útépítés alkalmával egy új, eddig ismeretlen középső-őskőkori, vagyis a Neander-völgyi ember korából származó lelőhely került elő. A lelőhely két részből állt: egy településhelyből és egy hozzá tartozó kovakitermelő bánya- és műhelyrészből. Maga a kovabánya az 1980-as évek végén feltárt felületen a lehető legegyszerűbbnek, mondhatni igen kezdetlegesnek mutatkozott. Az ősember először lefejtette az 1–1,5 m vastag talajtakarót és a fedő harmadidőszaki homokkőréteget a felszín alatt húzódó 0,3–0,4 m vastag kovapadról. Ezután több kilogrammos kvarcit-kavics ütőkövekkel szétverte a többnyire kis szilárdságú kovapadot. A másik, tüzet alkalmazó ún. jövesztéses eljárás során előbb kiásták a kovakő-padot, rajta hagyva egy vékony homokréteget. Ezen azután tüzet gyújtottak. A homokréteg megvédte a kovát attól, hogy elégjen, a hő hatására azonban jól megmunkálhatóvá vált, s néhány irányban megrepedt. Ezután a kvarcit-kavics ütőkövekkel kiszabadították a kovapadból a kiváló minőségű, ökölnyi-kétökölnyi kovarögöket. A nyersanyagdarabokból később különböző magköveket munkáltak ki, róluk nyerve a jellegzetes háromszög és kagyló alakú, valamint hegyes szilánkokat és hosszúkás kovapengéket, amelyek a régész kezében első pillantásra a Neander-völgyi, 20


illetve a középső- és felső-paleolitikum átmenetéhez tartozó ember kultúrájáról árulkodnak. 2004-2005-ben Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzata az avastetői Kilátó és a Perczel Mór utca között autóbuszjárat számára kívánt utat építeni. A földmunkák során az út déli szakaszán 14 x 60 m-es felületen az előbb ismertetett típusú kovafejtőket, kőeszköz-készítő műhelyt és település emlékeit sikerült feltárni (2. ábra).

2. ábra: Középső-őskőkori kőeszközök a 2004-2005. évi avas-tűzkövesi ásatásból.

Irodalomjegyzék Herman O. (1893): A miskolczi paleolith lelet. Archaeologiai Értesítő, 13, 1–25. Hillebrand, J. (1928): Über eine neue Aurignacien-Lanzenspitze „à base fendue” aus dem ungarländischen Paläolithikum. Eiszeit und Urgeschichte, 5, 99–103.

21


Hillebrand, J. (1929): Über ein Atelier des „Proto-Cappignien” auf dem Avasberg in Miskolcz. Eiszeit und Urgeschichte, 6, 12–25. Inizan, M. L., Roche, H. & Tixier, J. (1975-1976): Avantages d’un traitement thermique pour la taille des roches siliceuses. Quaternaria, 19, 1–18. Kadić, O. (1916): Ergebnisse der Erforschung der Szeletahöhle. Mitteilungen aus dem Jahrbuche der kgl. Ungarischen Geologischen Reichsanstalt, 23, 161–301. Ringer, Á. (1989): L’origine du Szélétien de Bükk en Hongrie et son évolution vers le Paléolithique supérieur. Anthropologie (Brno), 27/2–3, 223–229. Ringer Á. (2001): A Bükk és a Cserhát a felső-paleolitikumban. In: Gyenis Gy., Hevesi A., Kordos L., Mester Zs., Ringer Á. & T. Dobosi V.: Emberelődök nyomában. Az őskőkor emlékei Északkelet-Magyarországon. Miskolc, Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár, 93–101. Ringer Á. (2003): Őskőkori kovabányászat és kovakő-feldolgozás a miskolci Avason. Herman Ottó Múzeum Évkönyve, 42, 5–15.

22


BEMUTATKOZIK A MŰSZAKI FÖLDTUDOMÁNYI KAR A MISKOLCI EGYETEM Műszaki Földtudományi Kara (korábbi elnevezésében Bányamérnöki Kar) a világ egyik legrégebbi műszaki felsőoktatási intézménye, a Miskolci Ásványfesztivál rendezvénysorozat egyik kezdeményezője és 25. alkalommal szervezője. A Kar elődjét a „Bergschola”-t 1735-ben IV. Károly császár alapította Selmecbányán. Mária Terézia 1762-ben akadémiai rangra emelte az intézményt, amely a bányászati-kohászati tudományok művelésére alakult, a természeti környezet megismerését, az ásványi nyersanyagforrások feltárását, kitermelését és feldolgozását tervező, irányító és megvalósító szakemberek képzésére jött létre. Az ásvány- és kőzettan oktatására már 1763-ban megalapították az első tanszéket. Akkor kezdődött meg annak az ásvány- és kőzetgyűjteménynek a kialakítása is, amely folyamatosan bővülve, ma is az oktatás és tudományos kutatás céljait szolgálja az Ásvány- és Kőzettani Tanszéken. A selmeci aranygyűjtemény, vagy a történeti ásványgyűjtemény különleges darabjai iránt ma is nagy az érdeklődés. A több mint 270 éves múltra visszatekintő Műszaki Földtudományi Kar (Bányamérnöki Kar) oktatási-kutatási területe történelme során sokat változott, az elmúlt évtizedekben pedig jelentősen kibővült. A természeti értékek megismerése, felkutatása és kitermelése mellett, a természeti értékek megőrzése, a természeti környezetünk védelme is fő feladatunk. A földtudományok beható ismerete nélkül, a mérnöki ismeretek és mérnöki szemlélet hiányában nem tehetünk eredményes lépéseket környezetünk védelme, a megújítható és fenntartható fejlődés, „a fenntartható természeti erőforrásgazdálkodás” érdekében. A nyersanyagok felkutatása és kitermelése, az energiagazdálkodás, a hagyományos és alternatív energiaforrások kutatása, a vízkészletek feltárása és megvédése, a hulladékprobléma megoldása, a természeti környezet rehabilitálása és rekultivációja mind-mind a Műszaki Földtudományi Karon megszerezhető ismereteket igényli. A nagy tradíciókkal rendelkező Kar képzési rendszere teljes egészében beépült a hasonló profilú európai intézmények sorába, az oktatás és kutatás területén kialakult jelentős nemzetközi kapcsolataival segíti a jövő szakembereinek felkészülését azzal is, hogy évente 15-20 hallgató vehet részt külföldi egyetemeken folyó részképzésben, vagy közös nemzetközi képzési programokban. 23


A 2006. esztendő jelentős változást hozott az Európai Unió minden tagállama, így hazánk felsőoktatásában is. A változás következtében a Műszaki Földtudományi Kar képzési rendszere is átalakult. A korábbi öt éves egyetemi mérnökképzés megszűnik, a műszaki felsőoktatási intézményekben minden szakon előbb általánosabb ismereteket adó gyakorlatorientált (6-7 féléves) képzés keretében egy ún. BSc szintű alapdiploma szerezhető, amely már bizonyos szakmai feladatok megoldására is képességeket ad. Ezt követően nyílik lehetőség a mélyebb tudományos-elméleti ismeretek elsajátítását igénylő és lehetővé tevő MSc szintű „Mester” diploma (egyetemi szintű) megszerzésére további 4 féléves képzés keretében. Ez a változás az egyetemek oktatói és a jövőbeni hallgatók elé is új feladatot állít. A Karon 2006. szeptember l-től az alábbi alapszakokon, szakirányokon indult nappali, esetenként levelező tagozaton képzés: Műszaki Földtudományi alapszak • Földtudományi szakirány • Bánya- és Geotechnikai szakirány • Olaj- és gázmérnöki szakirány • Előkészítéstechnikai szakirány Környezetmérnöki alapszak • Geokörnyezeti szakirány • Környezettechnikai szakirány • Környezetmenedzsment szakirány Földrajz alapszak • Földrajz tanári szakirány • Geoinformatikai szakirány A 2006-ban indított BSc alapszakokhoz természetesen, legalább a szakirányoknak megfelelő területeken egyetemi végzettséget adó MSc szakok szakalapítására és indítására is sor kerül. A Műszaki Földtudományi Karon az oktató- és kutatómunkát 7 intézetben 15 intézeti tanszék szervezi, irányítja és végzi, így: 1. Ásványtani-Földtani Intézet • Ásvány- és Kőzettani Intézeti Tanszék • Földtani-Teleptani Intézeti Tanszék 24


2. Bányászati és Geotechnikai Intézet • Bányászati és Geotechnikai Intézeti Tanszék • Geotechnikai Berendezések Intézeti Tanszék 3. Földrajz Intézet • Természetföldrajz-Környezettan Intézeti Tanszék • Társadalomföldrajz Intézeti Tanszék 4. Geofizikai és Térinformatikai Intézet • Geofizika Intézeti Tanszék • Geodézia és Bányaméréstani Intézeti Tanszék 5. Környezetgazdálkodási Intézet • Hidrogeológia-Mérnökgeológia Intézeti Tanszék • Környezetmérnöki Intézeti Tanszék 6. Kőolaj és Földgáz Intézet • Olajmérnöki Intézeti Tanszék • Gázmérnöki Intézeti Tanszék • Bányászati Kémiai társult Intézeti Tanszék (AKKI) 7. Nyersanyag-előkészítési és Környezeti Eljárástechnikai Intézet • Előkészítéstechnikai Intézeti Tanszék • Környezeti Eljárástechnikai Intézeti Tanszék Hívjuk és várjuk azokat a fiatalokat, akik szeretnék a természeti környezetünk törvényeit, értékeit megismerni, megvédeni, a fejlődés és a környezet egyensúlyát megőrizni, a fenntartható természeti erőforrás-gazdálkodás megvalósításában mérnökként közreműködni. Nagyhírű professzorok, oktatók és kutatók, jól felszerelt laboratóriumok, gyűjtemények, informatikai eszközök és rendszerek segítik a hallgatóinkat a mérnöki tanulmányok elsajátításában, az elméleti és gyakorlati ismeretek megszerzésében. A külföldi részképzések lehetőséget teremtenek arra is, hogy hallgatóink kitekintsenek a világba, megismerjék más egyetemek képzési rendszerét is. A karon meglévő jó oktató-hallgatói viszony, a tradíciók, a hagyományok mind-mind segítik a jövő szakembereinek szakmai és emberi fejlődését egyaránt. Dr. Bőhm József a Műszaki Földtudományi Kar dékánja

25


A HERMAN OTTÓ MÚZEUM ÁSVÁNYTÁRA A miskolci Herman Ottó Múzeum Ásványtára az előcsarnokban várja az ásványfesztivál látogatóit. Kínálatunkból: • „Magyarország ásványai” poszter 95 színes ásványfotóval. • „Az ásványok világa” kiállítás-vezető. • „Bulgária ásványai” kiállítás-vezető. • Tóth Mike: Magyarország ásványai (reprint kiadás). • TMH I.: Az erdőbényei Mulató-hegy ásványai. • TMH III.: A Szerencsi-dombság ásványai. • TMH V.: Az Esztramos-hegy ásványai. • TMH VI.: A dunabogdányi Csódi-hegy ásványai. • TMH VII.: A magyar topografikus és leíró ásványtan története. • TMH VIII.: A polgárdi Szár-hegy ásványai. • TMH IX.: A magyarországi szikes talajok felszíni sóásványai. Tekintse meg a

MAGYARORSZÁG ÁSVÁNYAI című állandó kiállításunkat a Herman Ottó Múzeum kiállítási épületében (Miskolc, Papszer 1.). Nyitva: hétfő kivételével minden nap 10 és 16 óra között.

Herman Ottó Múzeum, Ásványtár 3525 Miskolc, Kossuth u. 13. Tel.: (46) 505-098 E-mail: [email protected] Internet: www.mineral.hermuz.hu 26


A XXII. „SZABÓ JÓZSEF” NEMZETKÖZI ÁSVÁNY- ÉS ŐSMARADVÁNYGYŰJTŐ TALÁLKOZÓRA ÉS BÖRZÉRE AMELY TATABÁNYÁN A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZÁBAN (a Szent Borbála téren) 2007. április 28-29-én (szombaton és vasárnap) 9−18 óráig kerül megrendezésre. Minden kiállítót és látogatót szeretettel várunk! Információ: Tamás Gábor tel.: 06-20-964-2841 e-mail: [email protected] és [email protected] http://www.kofejto.uw.hu

Bulgária ásványai A „Föld és Ember” Nemzeti Múzeum (Szófia, Bulgária) vendégkiállítása

Helyszín: Herman Ottó Múzeum kiállítási épülete Miskolc, Papszer 1. (tel.: 46/346-875) Nyitva tartás: 2007. március 6-tól június 24-ig, hétfő kivételével minden nap 10 és 16 óra között. További információ: www.hermuz.hu/nyito.htm 27


Címlapon: Kvarc (achát), Szredna Arda (Bulgária). Képszélesség: 5 cm. A „Föld és Ember” Nemzeti Múzeum gyűjteménye (Szófia, Bulgária). Fotó: Todor Mitov

A XXV. Miskolci Nemzetközi Ásványfesztivál rendező szervei: Miskolci Egyetem Műszaki Földtudományi Kara Herman Ottó Múzeum Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzata OMBKE Egyetemi Osztálya

A műsorfüzetet szerkesztette: Fehér Béla

Nyomdai munkálatok: Tipo-Top kft., Miskolc Felelős vezető: Solymosi Róbert 28

Oszlopos berill (morganit) albittal és muszkovittal, Latinka, Ardino. A „Föld és Ember” Nemzeti Múzeum (Szófia, Bulgária) gyűjteménye. Mérete: 9 x 6 x 3 cm. Fotó: Todor Mitov.

XXII. Budapesti Nemzetközi Ásványbörze és Kiállítás

2007. augusztus 24-25-26. Új helyszínen a

Vasúttörténeti Parkban 1142 Budapest, Tatai út 95. Új, tágasabb, világosabb, levegősebb helyszín.

Kiállítások: Az opál, a világ legszebb drágaköve Gross Arnold Kossuth-díjas festőművész kiállítása

Magyarország első internetes ásványáruháza

N É Z Z E M EG Ö N IS ! A leglátogatottabb „köves” honlap. 2006-ban közel 150.000 érdeklődő több mint 2.000.000 oldalt nézett meg!

design: www.graphistage.hu

www.koorszag.hu

XXV. Miskolci Nemzetközi Ásványfesztivál

Recommend Documents