(vfoBacon: A tudomány
mint
technológia%
^ t a n u l m á n y címe — A tudomány mint technológia nem lepte vagy hökkentette volna meg Francis Bacont, mivel legjelentősebben épp azzal járult hozzá a tudomány birodalmának megnöveléséhez, hogy felismerte a rá váró nagy szerepet az élet fizikai körülményeinek átalakításában. De biztos vagyok benne, hogy a végkövetkeztetések, kétségek, ellenérvek és kérdések — melyekhez végül majd eljutok — éppannyira megdöbbentették volna őt, amint félő, hogy sokakat meg fognak döbbenteni a ma délelőtt itt megjelentek közül, mivel Baconnak a tudományba, mint a technológia forrásába és magába a technológiába, mint a tudomány végső igazolásába vetett hitét immár négy évszázad múltán történelmi értékelésnek és gyakorlati próbának kell alávetnünk. Bacon feltevéseinek szigorú vizsgálata, úgy vélem, eredeti reményeinek a módosításához kell hogy vezessen, és sok — némi elvakultsággal axiomatikusnak tekintett — baconi hiedelemmel kapcsolatban gyökeresen meg kell változtatni nézeteinket.
^Elhangzott 1961. január 24-én a T ^ o m a n y [ W f ö Z U f r hern kultúrára elnevezésű, az Amenka, Mozofiai T n gJ T T w ^ m a . Egyetem által F r a n c . Bacon ^ ^ g 400. évfordulója emlékére körösen rendezett konferenaanl
218
Természetes, hogy Bacon évfordulójának ünneplésekor kegyeletből túlhangsúlyozzuk a modern civilizáció azon oldalait, amelyek beváltották jóslatait és felülmúlták egyáltalán nem óvatos elvárásait. Ez különösen igaz, amikor a tudományt mint technológiát tekintjük, mivel éppen ezen a téren váltak legvadabb sejtései is valósággá. Három évszázaddal Jules Verne és H. G. Wells előtt, nem is szólva a későbbi sci-fi írókról, Bacon megjósolta, milyen sokféle módon fogja a technológia felhasználni a tudományt^ Bár Bacon kétségtelenül — mint az érzékeny művészek gyakorta — korának változó hangulatát fejezte ki, jóval korábban, mintsem az utca embere is megérezte volna, éppen ezek az előrejelzések adtak önbizalmat a megújult érdeklődésnek a fizikai világ iránt, amely az élet egyetlen, a szubjektív képzelet világától megfelelőképpen távolságot tartó területe, és amely közös találkozási pontként szolgálhat eszmeileg máskülönben megosztott elméknek. Emberek, akik nem tudtak megegyezni Isten természetében, megegyezésre jutottak abban, hogy istent csináltak a természetből, miután rábukkantak egy módszerre, amely kizár mindenféle kísérletileg nem megismételhető vagy önmagában nem bizonyítható tapasztalatot. A tudomány gyakorlati következtetéseit végigkísérve Bacon megkísérelte megmutatni, hogy még azok is, akik a legelvontabb számításokkal és kísérletezésekkel foglalkoznak, végül esetleg sokkal nagyobb hasznot jelenthetnek az emberi nemnek, mint azok, akik a törvények, ÍZ erkölcs vagy a kormányzás jobbításán munkálkodnak, vagy akik pusztán kézi munkával és művészettel kísérlik meg átalakítani a környezetet. 2t9
Az a felismerés, hogy a levegő, a föld, a víz és a tűz tudományos megfigyelése esetleg gyümölcsöző technológiai felhasználáshoz vezethet, biztosan sok embernek eszébe jutott, például Arkhimé-* désznek, Alexandriai Hérónnak és Bacon középkori névrokonának, mielőtt maga Francis Bacon foglalkozni kezdett ezzel a gondolattal. De Bacon nagyban hozzájárult a tudomány és a technológia szférái közötti szakadék áthidalásához, amelyek közül az előbbit hosszú ideig fennkölt, de tökéletesen haszontalan dolognak tekintették, kivéve talán az orvostudományt, az utóbbit pedig, bármennyire hasznos volt is, megbéklyózta szolgai és lealacsonyító természete. Bacon úgy tartotta, hogy a tudás előrehaladása nemcsak az elme elvont, logikán nevelkedett gyakorlatain múlik. Úgy érezte, hogy a tudományt a jövőben nemcsak a tehetséges egyének munkája, hanem egyre inkább egy közösségi szervezet viszi majd előre, és azt tartotta, hogy eszközök és felszerelés éppoly szükségesek a rendszeres gondolkodás technikájához, mint a bányászathoz vagy hidászathoz. ,,A segítség nélküli kéz — jegyzi meg Bacon - és i a magára hagyott értelem nem.sok erővel bír." Ez forradalmibb elképzelés volt Leonardo da Vinci aforizmájánál: ,,A tudomány a kapitány, a gyakorlat a közlegény", mivel magában foglalta, hogy a kapitánynak magának is van mit tanulnia a közlegényektől. S nem tette kevésbé forradalmivá és hatásossá az sem, hogy az érett tudományos módszer álláspontjáról szemlélve a túlzott kiegyenlítés szándéka miatt túlságosan egyoldalú volt. Éppen e nagy figyelem, m e l y e t Bacon a tudomány egyesített gépezetére s a tudományos gondolkodás mu-
veletére és eszközeire fordított, volt talán szükséges ahhoz, hogy le lehessen győzni a vagyonos osztály társadalmilag már persze légüres térben működő kultúrájának hagyományosan teologikus és humanisztikus hajlamát. Ez szükséges lépés volt az ő korában, éppoly szükséges, fnint amennyire az ellenkező álláspont azzá válhati^aját korunkban. Munkásságának időszerűsége és jelentősége e téren megóvhatta volna Bacont attól a vállon veregető lekezeléstől, amelynek az utóbbi néhány évben ki volt téve. N e m kétséges, hogy derűs közönnyel viseltetett kora sikeres tudósai, Gilbert és Galilei felfedezéseinek valódi természete iránt, továbbá kétségtelenül igaz az is, hogy meglehetősen túlbecsülte a puszta ténygyűjtés és a tetszőleges tapasztalati megfigyelés fontosságát; bár valóban még mindig vannak olyan területek, ahol ez a fajta rendszeres előkészítő erőfeszítés hoz bizonyos eredményeket. Továbbá komolyan alábecsülte, mondhatnánk, teljesen figyelmen kívül hagyta, hogy a tiszta matematika merészsége milyen mértékben szabadította fel a tudományt és a technikát, mert olyan lehetőségekkel és valószínűségekkel foglalkozik, amelyek mindaddig kívül maradnak a közvetlen megfigyelés és az érzéki tapasztalás körén, míg kísérletileg nem bizonyíthatók. Maga szabta körülményei folytán Bacon nem láthatta és nem is látta előre, hogy micsoda elsöprő átalakulást hoznak majd a gondolkodás egész szerkezetében a magányos elmék, akik mindenféle eszközt nélkülöznek, mint Newton, Clerk Max.yellvapy Einstein. Még Galilei maidnem kizárólag elsődleges tulajdonságokra és mérhető menynyiségekre épülő tudományos világának a gondo22Í
220
latai is majdnemhogy felfoghatatlanok voltak Bacon számára. De tehetsége eme vakfoltjai ellenére, melyek tudományfilozófusi fontosságát kétségtelenül csökkentik, Bacon nagyon jól ráérzett a tudomány társadalmi vonatkozásaira, és felismerte, hogy ezek később mekkora vonzerőt gyakorolnak majd a tudósokra, feltalálókra, mérnökökre és számtalan emberi haszonélvezőjükre. Előre látta, hogy a tudomány, melyet gondosan szerveznek, társas vállalkozássá fog alakulni; s hogy a tudomány társadalmi célja, mint az Új Atlantiszban megfogalmazta, majdan ,,az ember birodalmának a növelése lesz, minden lehetséges dolog_ f létrehozásáért". Furcsa módon Bacon legfrissebb és legeredetibb gondolatát, hogy a tudományt a technológia szellemi karjának fogta föl, aligha tudják kortársaink méltányolni a maga teljességében. Sokszor az szegi kedvünket, hogy képtelen módon emez új elképzeléseit bonyolult metaforák udvari öltözékében vonultatta fel, de még inkább azért hatnak ránk oly idegenül, sőt olykor egyenesen untatnak, mert a baconi gondolatok annyira beépültek már az életünkbe, hogy legtöbbünk alig tudja elképzelni, hogy valahonnan erednek az időben. De ha Bacon csúfos kudarcot vallott is a tudomány módszertanának megmagyarázásában, mivel az tulajdonképpen csak a saját korában kezdett alakot ölteni, négy évszázadot ugrott előre, felismervén azt a létmódot és miliőt, amelyben manapság a tudomány és a technika a maguk különös módján mindketten virágoznak. Amikor Benjámin Franklin megalapította az Amerikai Filozófiai Társaságot, szükségesnek érezte hangsúlyozni, hogy cél222
ja a^Jiasznos tudás" terjesztése; de ha még közelebb állt volna Bacon szelleméhez, ráébredt volna, hogy a hasznosság mindenféle tudományos ismeret velejárója, mondhatni annál inkább, mennél elvontabb és elszigeteltebb a közvetlen gyakorlati megfontolásoktól. A tudomány mint technológiai hatóerő egyetlen küldetése, hogy tisztán elméleti és kísérleti fölfedezései révén olyan használati módokat és lehetőségeket javasoljon, amelyekre magának a tudományos munkának az elvégzése előtt gondolni sem lehetett volna. A múltban a tudomány bizonyos ágazatai, például a mértan, gyakorlati szükségletekből fejlődtek ki, mint amilyen az egyiptomiak igénye volt az elárasztott mezőkön elmosott határvonalak ismételt felmérésére; persze a gyakorlati szükségletek és a tudományos vizsgálódás közötti kölcsönhatás némileg ma is működik, mint Pasteurnek a francia bortermelők felkérésére erjesztőkkel végzett kutatásai klasszikus példája mutatja. De a tudomány hatalmas előrelépései nem vártak minden területen ilyen közvetlen ösztönzésre, habár könnyen lehet, hogy ezek mindig is közvetett válaszok voltak, melyek társadalmunk szükségleteihez és céljaihoz száz különböző ponton kapcsolódnak szervesen. Tehát nagyon valószínű, hogy a radarfelderítés elektronikája természetesen fejlődött együtt a nagy sebességű repülés fizikájának és technológiájának előrelépéseivel. Azonban egyre inkább a tudomány előrelépése sugallja az új technika alkalmazását: az ilyen technikai „melléktermékek" szinte egyenes arányban szaporodnak a tudományos kutatás terének és szabadságának növekedésével. 223
Bacon érdeklődése a tudomány gyakorlati alkalmazása iránt természetesen kedvessé tette őt . iM.tc.tnlay és a tizenkilencedik század más utilitaristáinak.-a.szemében, mivel Nóvum Organum-íban Bacon merészen feltételezte, hogy „a tudomá• nyok valódi célja az, hogy az emberi életet új tai lálmányokkal ésjavakkal gazdagítsák".JE_cél_kérdésesebb, mint Bacon vélte volna, de a tudomány ígéreteinek felgyorsult beteljesülése okozta, különösen az elmúlt félszázadban, hogy a nemzeti kormányok és a nagy ipari társulások óriási mértékben megnövelték pénzügyi hozzájárulásukat a tudományos kutatáshoz. Bacon érdeme, hogy világossá tette, hogy nincs a természetnek olyan része, amelyiket ne lehetne a kísérleti módszer korlátlan alkalmazásával átalakítani és tökéletesíteni. ;A szükség mindig a legvonakodóbb szüiőjiea ta;' lálmányoknak; Bacon megértette, hogy a kíván-_ \ csiság sokkalta termékenyebb szülő, s hogy a ki• váncsiság terjesztette találmányok újabb szükségletek szülőanyjává válnak majd. De Bacon továbbment: látta, hogy a kíváncsiságnak a teljesebb hatékonyság érdekében nem magányos és véletlenül feltűnő elméket, hanem V jól szervezett munkások testületét kell összetoboroznia, amelyben mindegyikük szakosított f$ada<^tot lát el és megszabott területen dolgozik. A tu-_ domány technológiai megszervezésével, ahogy az Új Atlantisz-ban ábrázolta, egy hasznos ismeretek előállítására képes gép megszerkesztését javasolta, hasonlóan ahhoz, ahogyan egyjól szervezett gyár, röviddel Bacon jóslata után, szöveteket vagy cipőket állít majd elő. A munkamegosztásnak az a baconi leírása számunkra meglepően furának és 224
keresettnek tűnik a feladatok merev, szertartásszerű megosztása miatt, de akik teljességgel el akarják vetni, még távolabb járnak az igazságtól, mint Bacon, mert a mai tudomány mennyiségileg roppant teljesítményének egy része minden bizonnyal annak köszönhető, hogy képes kihasználni nemcsak néhány nagy irányadó elmét, hanem a kizárólag a feladatukra kiképzett és szélesebb terület kutatására mindenféle egyéni lehetőségektől szándékosan megfosztott szakemberek sokaságát, akiknek a szerepe az egész folyamatban egyre inkább hasonlít a futószalag mellett dolgozó gyári munkásokéhoz. A testületi személyiség vette át az ^_egyéni gondolkodó jellegzetes tulajdonságait, s amint a tudomány mind erősebben támaszkodik eredményeiben a bonyolult és rendkívül drága gépezetre — az elektronikus számítógépekre és részecskegyorsítókra —, a jelenlegi körülmények között semmiféle munka nem végezhető el valamely egyesített szervezethez (ffijfr szoros kapcsolódás nélkül. Még nem vizsgáltuk meg kellően azt a veszélyt, amelyik a tudományt fenyegeti, holott lehet, hogy a technika előretörése folytán áldásainak nem kis részét semmissé fogja tenni. Bacon elképzelése a tudomány technológiai megszervezéséről nem hagyta teljességgel figyelmen kívül az egyéni alkotó elmék által játszott szerepet: még nevet is adott az ilyen megtermékenyítőJcufctókna^ őket, és kifejtette, hogy feladatuk „magasabban világló, fa természetbe még mélyebben behatoló új kísérjetek lefolytatása". De legfőbb érdeme, hogy ráérzett, hogy ha az alkotó elmék megvilágosodását és alkotó felismeréseit a lehető legszélesebb körben 225
akarjuk alkalmazni, hatalmas közös támogatásra van szükségünk: állami segélyre, egységes szervezésre, rendszeres tanácskozásokra és kiadványokra, bőkezű jutalmakra és kitüntetésekre, és végül a tudomány és az ipar eredményeinek nyilvános bemutatására a múzeumokban. A kollektív szervezéseknek és az állami támogatásoknak ezek, a kereszténység előtti Alexandriában talán nem teljesen ismeretlen vonásai voltak azok, melyeket Bacon oly előrelátással ismert fel, jelölt ki s dicsért mint megvalósítandót. Tehát nemcsak az angol Királyi Társaságnak vagy az Amerikai Filozófiai Társaságnak volt Bacon az előfutára: az Új Atlantisz furcsa leírása a jövőről alaposan számba veszi azoknak a tudományos kutatói alapítványoknak, munkások százait, sőt ezreit foglalkoztató szakosított kutatóintézeteknek és a laboratóriumoknak a feladatát, amelyek — a nemzett államnak fővédnökké válása óta egyre gyorsabban — a technológiailag kiaknázható és pénzügyileg hasznot hozó ismeretek tömeggyártásának üzemeivé alakulnak át. Bacon sejtéseinek megvalósulásán végigtekintve két döntő pillanatot veszünk észre mindjárt. Az elsőt a tizenkilencedik század első felében, amikor Volta, O h m , Henry és Faraday első ízben tisztán elméleti fizikai kutatásai szinte egyetlen nemzedék alatt a villanytávíró, az áramfejlesztő, a villanymotor feltalálásához vezettek, két nemzedék alatt pedig a távbeszélő, a villanylámpa, a. röntgensugár és a drótnélküli távíró fStalálásához: mindezek a találmányok nemcsak kivihetetlenek, hanem technikailag is elképzelhetetlenek voltak, amíg a tiszta tudományos kutatás eleven lehetőséggé nem tette őket. A mechanikában és elekt222
ronikában használatos gyümölcsöző módszereket azután egyre sikeresebben alkalmazták a szerves kémiában és biológiában; de nem véletlen, hogy a technológiának olyan területei, mint a bányászat és kohászat, amelyekben a tisztán tapasztalati ismeretek a legrégebb idők óta halmozódtak fel, csaknem érzéketlenek maradtak a tudomány haladása iránt. A második döntő pillanat a huszadik század első felében érkezett el, azzal a lépték- és méretváltozással együtt, melyet részben s csaknem önműködően a távközlési berendezések elterjedése és az új energiaforrások kiaknázása okozott. Ez a változás megszüntette az emberi tevékenységek eladdig áthághatatlan korlátait: egy lövést az egész világon meg lehetett hallani a rádió segítségével, több mint tizenegyszer gyorsabban, mint ahogy puszta füllel hallható egymérfoldnyire. I Mfiffill ponton a tudomány maga lett a technikák technikája, jés mert a tudományos ismeretek tömeggyártása kéz a kézben jár a tudományból származó találmányok és termékek tömeggyártásával, a tudósnak új rangja lett a társadalomban, egyenlő a korábban az iparmágnások által elfoglalt pozíciókkal. A tömegtermelés közreműködője lett. A maga útján járó tudós elavult képe még mindig népszerű, különösen a tudósok körében: de mivel a tudomány úgy terjeszkedik, mint a tömegtechnológia, a tudós maga is szolgájává válik az egyesített szervezetnek, amelynek szándéka, hogy a birodalom határait kiterjesszék — és egyáltalán nem csupán az ,,emberi birodalomét"! —, s hogy magukat a találmányok révén hatalommal, gazdagsággal és világi rangokkal ruházzák fel. Ez227
zel az átváltozással a tudós eljátszotta a tizenhetedik században éppen a tudós fémjelzéseként magasztalt tulajdonságait — a világi előnyök megvetését, az érdek nélküli igazságkeresést. Az igazságkeresés képessége minél inkább lesz a költséges felszerelés, együttes összmunka és súlyos állami és ipari pénzbeni támogatás függvénye, annál inkább elveszíti a tudós a képességét, hogy egyedül megálljon és nemet mondjon, még olyan ügyekben is, mint az emberi faj jövőjét fenyegető viszszaélés az atomenergiával. Nemcsak a tudományok váltak technológiává, hanem a tudós maga is, a testületi rend csapdájába szorulva, gyorsan válik az engedelmes, szabványosított szervezeti ember mintapéldájává, és saját, elavult indítékainak börtönéből nem szabadulhat ki, amíg indítékait nem vizsgálja felül. Remélem, nem kell külön aláhúznom a tanulságot, amit Snow nagyon helyesen levont mindebből. De van ennek egy egyenes következménye, amelyet hangsúlyozni szeretnék. Mivel a tudomány mint technológia a felajánlott hatalmas tudományos lehetőségek kedvéért már alávetette magát — gyakran nagy lelkesedéssel — a politikai és társadalmi nyomásnak, nem kerülheti ki, hogy szembenézzen alávetettsége következményeivel és segítsen tevékenyen kijavítani azokat. A tudósnak tehát kötelessége szellemi és társadalmi biztosítékokat adni a tudományos felfedezések veszedelmes következményeivel szemben, még akkor is, ha ezek a belső ellenőrzések és ellensúlyok meglassítják, vagy alkalmasint leállítják a tudományos feltárás és technikai alkalmazás folyamatát. A technológia ügynöke lévén a tudomány többé 228
nem támadhatatlan és felelősségre vonhatatlan, mint ahogy az egyházzal folytatott nagy vitái soj rán állította magáról. Ma a tudományt fenyegető j legnagyobb veszély nem a hagyományos intézj mények ellenségessége, hanem a korszerű intézImények védnökösködése. Mármost ha Bacon álmának megvalósulása rá is szolgált prófétai előrelátásának tiszteletteljes elismerésére, különleges kötelezettséget is ró ránk: azt, hogy szakadjunk el attól a mitológiától, amit ő is nagyban segített elterjeszteni, hogy ellenőrizetlen feltevéseit a történelmi tapasztalat fényében vizsgálhassuk meg. E feltevései már oly alapvetően intézményesedtek, hogy legtöbb kortársunk továbbra is ezek szerint cselekszik, a kétely legkisebb nyoma nélkül. De ne feledjük: a tudomány mint technológia egy sor olyan problémát tár elénk, amelyekkel a tudomány mint a természet racionális megértésére törekvő érdek nélküli kutatás sohasem került szembe, és ez azért van, mert ma már magában hordja affya mély irracionalitást ¿S képtelenséget, amit a tömegtermelés más területen is magával hozott. A legfőbb kiindulási tétele mind a technológiának, mind a tudománynak áyfr föltevés, hogy az ismeretnek, az anyagi javaknak és a környezet fqlctti uralomnak nincsenek kívánatos korlátai, hogy a mennyiségi termelés önmagát indokló cél, s hogy minden eszközt föl kell használni a mennyiségi növekedés és a termelés technikai foltételeinek továbbterjesztésére. Ez védhető álláspont volt a tizenhetedik században, amikor még mindenhol hiánygazdaság uralkodott. Akkor még minden új berendezés, az energia és az áruk mindenféle bővülése, minden 222 228
új tudományos megfigyelés vagy kísérlet szükséges volt a fogyasztási cikkekben és a bizonyítható ismeretekben megmutatkozó szörnyű hiányosságok kipótlására. De ma a helyzet ennek éppen a fordítottja. A tudományok ragyogó, félelemkeltő sikere az előrejelzés és irányítás területeinek kiszélesítésében, a természet eleddig áthatolhatatlannak hitt titkainak megismerésében, az ember hatalmának növelésében minden szinten újfajta, kellemetlen helyzet elé állít bennünket, mely éppen ebből a bőséggazdaságból ered: és ez az éhínség a bőség közepette. Az anyagi és a szellemi áruk túltermelése új problémát vet fel a nyugati világ, de végső soron az egész emberiség számára: a szabályozás, az elosztás, a beillesztés, az összehangolás, a teleológiai irányítás problémáját. Ahogy a tudomány egyre közelebb kerül a technológia szerepéhez, el kell gondolkodnia a gépi technológia nagy gyengeségén; e rendszer működési zavara abból fakad, hogy — a szerves rendszerekkel szemben — nem rendelkezik beépült módszerekkel növekedésének irányítására vagy a felhasználható roppant energia szabályozására avégett, hogy — mint azt bármely élő szervezet szükségszerűen cselekszi — az életműködés kedvező dinamikus egyensúlyt tudjon fenntartani. Senki sem vonja kétségbe, hogy a tudomány módszeressége sok területen hatalmas előnyökkel jár, de az már vitatható, hogy mit ér az ilyen, az emberi szükségletektől és emberi céloktól ennyire elszakadt rendszer, amelyik folytonosan csak önmagában működik, és egyetlen látható célja, hogy a testületi gépezetet termelőképes állapotban tartsa.
230
A tudományban, éppúgy, mint az iparban, óriási tartalékkészletek halmozódnak fel, amelyeket jelenlegi feltételeink mellett nem lehet megfelelően elosztani vagy hatékonyan felhasználni. Sőt egyfajta durva felértékelés jelei is feltűnnek, amikor a régebbi felhalmozódott készleteket elpusztítják, a közömbösség vagy a holt raktárba utalás révén, annak érdekében, hogy helyet teremtsenek az újabb termékeknek, és biztosítsák piacképességüket. Társadalmaink már eljutottak abba az ellentmondásos állapotba, amelyben az ismeretek összességének hatalmas gyarapítása a mennyiségi túlzások folytán csökkentette képességünket, hogy bármely részét ésszerűen használjuk. A tudomány robbanó világában a szétszórt részecskék növekvő sebességgel távolodnak az emberi központtól. Mivel a sebességre és a termelékenységre összpontosítottunk, elfelejtettük, milyen fontos az összehangolás, a beillesztés és a folytonosság. Egy kapzsi társadalom kétes erkölcsei magukkal ragadták a tudomány valaha érdek nélküli művelőit, furcsa, érthetetlen kényszerképzeteikkel együtt. A gyakorlatban ez megakadályozza, hogy az ember a létező ismeretek összességéből többet hasznosítson egy kis töredéknél, nevezetesen annál, amely divatos vagy közvedenül hozzáférhető, mert üzletileg kiaknázható. Ez máris nagy rombolást vitt véghez az orvostudományban, bármely becsületes orvos a megmondhatója, és az eredmények láthatók minden más szakmai tevékenységben is. így hát most ki lettünk téve annak a helyzetnek - amint azt Norbert Wiener és jómagam is többször hangsúlyoztuk —, amelyet Goethe A bűuész^¿M^xímű mesében jósolt meg: megalkottuk a bű23 í
_vös képletet a tudományos ismeretek utánpótlásának önműködő gyarapítására, de elfeledtük a Varázsló képletét az áradat szabályozására vagy_ feltartóztatására, és már-már belefulladunk. A tudomány mint technológia fő pénzügyi támogatását s ennélfogva átfogó irányítását a nemzeti kormányoktól és az ú j gyógyszeripari készítmények előállításával, a kémiai növényvédelemmel vagy az atomenergia kiaknázásával foglalkozó nagy ipari részvénytársaságoktól kapja, valamint a csaknem ugyanakkora hatalmat gyakorló félig-meddig nyilvános emberbaráti alapítványoktól. Bár e szervezetek fennen hirdetett célja az igazság és az emberijólét, talán egyre nagyobb mértékben irányítják őket a baconi gazdagság és hatalom céljai. Indítékaik folytán nem fordítanak gondot arra, hogy a tudományt emberi mértéknek megfelelően a nagyszerű emberi célok beteljesítésére használják: mivel ez a tömegtermelés módszerének a megváltoztatását és az egész folyamat lelassítását jelentené. Iskoláink és egyetemeink képtelenek visszaállítani a szerves egyensúlyt, mert maguk is elfogadták ugyanezt az ideológiát, és tevékenységeik nagy részében a folyamatos növekedés és gyors megtérülés kilátásai szerint kimért adományokra vannak utalva: valójában még a szakmai előrelépés igazi lehetőségei is inkább a közzétett tudományos dolgozatok számától függenek, semmint az esetleg egy vagy több nemzedék alatt meg sem mutatkozó hosszú távú eredményektől. Nincs-e hát itt az ideje, hogy féltegyünk bizonyos kérdéseket önmagunknak a tudományról mint technológiáról, amelyeket Bacon történelmi helyzete miatt és a kellő ismeretek nélkül még 232
nem tehetett fel? Bizonyosak vagyunk benne, hogy a tudomány és a technika uralma minden természeti folyamat felett egymaga elegendő módszer az emberiség állapotának megkönnyítésére vagy javítására? N e m lehet-e megcsömörleni a tudástól, nem kevésbé, mint az ételtől — a szervezet hasonló kárára és megzavarodására? Nincs-e már most is bizonyítékunk annak kimutatására, hogy a tudomány technológiaként, irdatlan növekedése folytán, egyre inkább nem vesz tekintetbe úgyszólván semmiféle emberi megfontolást, kivéve a technológusét és a testületi vállalkozásét: hogy, mint a nukleáris és bakteriológiai fegyverek példája mutatja, tulajdonképpen nemcsak hidegen közönyös, hanem határozottan ellenséges lehet az ember jóléte iránt? Éppen mert a technológiai szemlélet uralja a tudomány minden területét, kötelességünk már csak önvédelemből is kijavítani a Bacon által akaratlanul támogatott és jóváhagyott hibákat. A tudomány, mint Bacon hitte, jelenleg mindent lehetségessé tesz; de ezáltal nem tesz minden lehetséges dolgot kívánatossá. Az emberi igényeket figyelembe vevő jó technika nem tűzheti maga elé a lehető legnagyobb termelékenységet legfőbb célként; ehelyett, mint egy szerves rendszernek, arra kell törekednie, hogy a megfelelő minőtfségből megfelelő mennyiséget adjon a megfelelő ..¡[időben és a megfelelő helyen, a megfelelő céllal. E célból — a folyamatos növekedés és alkotókészi ség biztosítása érdekében — szándékos szabályozásnak és önirányításnak kell megszabnia jövőbeni terveinket, amint azt a határtalan terjeszkedés • és megsokszorozódás elve irányította az elmúlt 225
néhány évszázad során. A súlypont nem a testületi szervezet kell|legyen, hanem az emberi személyiség, amely az ismereteket nem a hatalom és a gazdagság növelésére, s még csak nem is a tudásanyag további növelésére használja, hanem, mint a hatalmat és a gazdagságot is, az élet gazdagítására. Lehet, hogy ehhez mindazt a munkát, amit Salamon Házai végeztek az elmúlt négyszáz év alatt, újból el kell végezni, vagy legalábbis felül kell vizsgálni, kitágítani, beépíteni és emberileg elfogadhatóbbá tenni, hogy megadjuk az élet minden dimenziójának, ami jár neki. A tudomány legnagyobb jótéteménye, megannyi adománya közt a legkívánatosabb — a tiszta anyagi hasznán messze túlmenően — az, hogy a teljes kozmikus és történelmi folyamat egyre szélesebb megvilágításával átalakítja az emberi tudatot, s hogy folruházza az embert Mfcajfta képességgel, hogy egész lényével részt vegyen e folyamatban. N e m jött-e el hát még az idő — a technológiában csakúgy, mint a mindennapi élet más területein - , hogy újra megvizsgáljuk elfogadott alaptételeinket, fontos kötelességeinket, és kiszabadítsuk a tudományt a hatalomnak abból az emberileg elszegényített és leszűkített távlatú mitológiájából, amelyet Francis Bacon is segített elterjeszteni. Lukin Gábor fordítása
