STUDIA UNIVERSITATIS BABEŞ-BOLYAI, THEOLOGIA CATHOLICA LATINA, XLVI, 1, 2001
VEGYES HÁZASSÁG VAGY ÖKUMENIKUS HÁZASSÁG? ÁGOSTON FERENC1 Résumé: Mariage mixte ou mariage oecuménique? Le mariage mixte, phénomène global aujourd’hui, comporte le risque de l’éloignement de la conviction et pratique religieuse, peut constituir une cause de conflicts et divisions, mais, si bien préparé et soutenu, peut devenir une source d’enrichissement réciproque. La communion en amour et prière représent un pas vers l’unité de l’Église. L’étude, après une analyse des modèles plus fréquents en Transsylvanie, souvent loin de l’idéal, et des dates statistiques, présent la vision du Directoire Oecuménique sur le mariage mixte, ainsi que les tâches des ministres des églises, des fiancés et des époux.
Nincsenek pontos statisztikai adataim, de a tapasztalat azt mutatja, hogy Erdélyben nagyon sok a vegyes házasság, és ezek száma világviszonylatban is egyre növekszik. Az egyik filiámban, ahol 57 katolikus él, csak egy tiszta házasság van, a többi vegyes. Tény az is, hogy a vegyes házasságok gyakran jelentenek nehézséget a házastársaknak és gyermekeiknek a hit megőrzésében, az elkötelezett kereszténységben és a családi élet összhangjában. A vegyes házasságok feszültségek okai lehetnek az egyes felekezetek lelkészei illetve tagjai között. A katolikus egyház mégis – igaz inkább elméletileg – de pozitív lehetőséget lát bennük: „Elméletileg a keresztény lelkipásztorok találkozásai a vegyes házasságok támogatása és értékelése céljából az ökumenikus együttműködés kiemelkedő területei lehetnek”2. A „vegyes házasság” kifejezés, amelyet a következőkben sokszor fogunk használni, minden olyan házasságra vonatkozik, melyben az egyik fél katolikus, a másik olyan keresztény, aki nincs teljes közösségben a katolikus Egyházzal3. A katolikus egyház - története folyamán - különböző módon viszonyult a vegyes házassághoz. XIII. Leó pápa az Arcanum Divinae Sapientiae kezdetű enciklikájában, amely a házasság felbonthatatlanságáról szólt, meg sem említi a vegyes házasságot. XI. Pius pápa Casti connubii kezdetű enciklikájának a hangvétele – a mai ökumenikus füleknek – egy kissé kemény: „E téren nagyot vétenek, olykor örök üdvösségüket veszélyeztetik, akik vakmerően vegyes házasságot kötnek, amitől az egyház anyai szeretete és gondoskodása súlyos okokból óvja övéit. Ez sok egyházi megnyilatkozásban megtalálható, de valamennyit összefoglalja az egyházi törvénykönyv kánonja: „Az Egyház mindenütt teljes szigorúsággal tiltja a házasságkötést két olyan megkeresztelt személy között, kiknek egyike katolikus, másika eretnek vagy szakadár. Ha fennforog a katolikus házastárs és a gyermek lelki romlásának veszélye, a
1 A szerző korábban a Gyulafehérvári Hittudományi Főiskola pasztorálteológia tanára volt, majd (a tanulmány megírásakor) Szeben-Külváros plébánosa. Jelenleg a szatmárnémeti Hans Lindner Alapítvány munkatársa. 2 II. Ökumenikus Direktórium (ÖD), Budapest, 1996, 47. p. 3 Vö. ÖD 143.p.
37
ÁGOSTON FERENC
házasságot maga az isteni törvény is tiltja’4. Ha pedig a tilalom alóli fölmentést nem tagadja meg, ... igen nehéz elérni azt, hogy a katolikus házasfél az ilyen házasságban lelki kárt ne szenvedjen”5. II. János Pál pápa hangvétele már Zsinat utáni: „A katolikus és más keresztények vegyes házassága sajátos nehézségekkel jár ugyan, mégis több olyan tulajdonsággal rendelkezik, melyeknek ápolása és támogatása mind belső jelentőségük, mind az ökumenikus mozgalomra való hatásuk miatt hasznos. Ez leginkább akkor válik nyilvánvalóvá, amikor mindkét fél hűségesen teljesíti vallásos kötelezettségeit. A közös keresztség és a kegyelem dinamikus ereje az ilyen házasságokban alapot és okot ad a házastársaknak arra, hogy megéljék a lelki és erkölcsi értékekben való közösséget”6. Vajon a valóságban megvalósul ez az optimizmus? Öt különböző esetet vizsgáltam meg: 1. 15 éve házasok. Katolikus házasságot kötöttek. Gyermek nincs. A katolikus fél nagyon-nagyon ritkán megy templomba. Állítólag imádkozik. A nem katolikus fél még ritkábban. Bevallásuk szerint a vallás miatt ők soha nem vitatkoztak. Ideális állapot??? 2. 37 éve házasok. Katolikus házasságot kötöttek. A gyermekek katolikusok. A katolikus fél mindennap jár szentmisére. A nem katolikus fél nagyon ritkán. Nagyobb probléma csak a házasságkötés előtt volt, amíg eldöntötték, hogy hol esküsznek és milyen vallásúak lesznek a gyerekek. Miután a nem katolikus fél édesapja megadta az engedélyt, hogy katolikus templomban esküdjenek és a gyermekek is katolikusok legyenek, ez is megoldódott. Néha az okoz még nehézséget, ha a katolikus fél nem jön azonnal haza a templomból, hanem még valahová elmegy. Ugyanakkor a nem katolikus fél részéről nagyobb az elvárás vele szemben. A nem katolikus fél szerint ő „többet megengedhet magának”, mert nem jár mindig templomba. Ideális helyzet? 3. 30 éve házasok. Nem katolikus házasságot kötöttek. A gyermekek nem katolikusok. Ez a helyzet annak is tulajdonítható, hogy a nem katolikus fél „papi családból” származik. A házasságkötéskor hallani sem akart arról, hogy a katolikus templomba is elmenjenek. A nem katolikus fél vallásossága inkább nemzeti jellegű. Most már ritkábban megy templomba. A katolikus fél is ritkán jár. Szerinte a vallás nem jelentett soha problémát. Ő nem akarta megosztani a családot. Kérdésemre, hogy nem érezte-e igényét, hogy gyermekeinek beszéljen arról a hitről és vallásról, amelyben növekedett, amelyhez szép gyermekkori élmények fűződtek, mint ahogyan megtanítja a gyereket arra a nyelvre, amely a sajátja, azt válaszolta, hogy nem akarta megzavarni a gyermekeit. Az egyik gyermeke katolikus házasságot kötött és a gyermeket is katolikusnak keresztelték. Ennek nagyon örül és szeretné, ha az ő helyzete is rendeződne. Ideális helyzet? 4. 35 éve házasok. Katolikus házasságot kötöttek. A gyermekek katolikusok. Minden vasárnap együtt mennek a szentmisére és utána az istentiszteletre vagy fordítva. Együtt imádkoznak. Szép házasságot élnek. Ideális helyzet??? 5. Ez egy kuriózum, de talán nem egyedi eset. 16 éve házasok. Katolikus házasságot kötöttek. A gyermekek katolikusok. A katolikus fél csak akkor ment templomba, amikor az édesapját temették. A nem katolikus fél a gyermekekkel, akik ministrálnak, az utóbbi 10 évben Az 1917-es törvénykönyv 1060-as kánonja. XI. PIUS: Casti Connubii, in: Amit Isten egybekötött, Budapest 1986, 56. 6 II. JÁNOS PÁL: Familiaris consortio, in: Amit Isten egybekötött, 163. 4 5
38
VEGYES HÁZASSÁG VAGY ÖKUMENIKUS HÁZASSÁG?
szinte minden vasárnap ott van. A temetési misén is ő mondta a katolikus félnek, hogy mikor kell felállni, leülni, térdelni. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ő is hamarosan katolikus lesz. Ideális helyzet? Nyilván, hogy az egyes élettörténetek árnyaltabbak és változatosabbak. Én ezeket találtam jellemzőknek. A katolikus egyház azt akarja, hogy a vegyes házasságban is a szentség elérje célját: kegyelem legyen mindkét fél számára. Ennek érdekében mindenkinek teljesítenie kell a feladatát: „Elsősorban a papok, a diakónusok s a lelkipásztori munkában segítők állandó kötelessége, hogy tanítást és támogatást nyújtsanak a katolikus házastársnak hitéletében, s a vegyes párnak a házasságra való felkészülésben, a házasság megkötésekor és közös életük során. E lelkipásztori gondoskodásnak figyelembe kell vennie minden házaspár konkrét lelki állapotát, neveltetését a hitben és hívő gyakorlatát. Ugyanakkor tiszteletben kell tartania minden pár sajátos helyzetét, lelkiismeretét és a szentségi házasság szent voltát”7. Ugyanakkor hangsúlyozniuk kell „azokat a pozitív szempontokat, melyekben a jegyespár mint két keresztény közösen részesedik a kegyelem életében, a hitben, a reményben és a szeretetben, s a Szentlélek többi belső ajándékában”8. A jegyeseknek, illetve a házastársaknak, a jobb megértés és a mélyebb egység érdekében törekedniük kell arra, hogy jobban megértsék a másik vallásos meggyőződését, s egyházának, vagy egyházi közösségének tanításait és vallási gyakorlatait. Annak érdekében, hogy a jegyesek, ill. a házastársak élni tudjanak közös keresztény örökségükből, emlékeztetni kell őket arra, hogy a közös imádság lényeges lelki összhangjuk szempontjából, s hogy igen jelentős a Szentírás olvasása és tanulmányozása. A fölkészítés idején a jegyesek törekvése arra, hogy megértsék vallási és egyházi hagyományaikat és komolyan mérlegeljék a meglévő különbségeket, elvezethet a becsületes, szeretetteljes megértésre a valós helyzet, sőt maga a házasság iránt... Mindkét jegyesnek – hűségben saját kereszténységéhez – keresnie kell azt, ami az egységre és az összhangra vezethet, anélkül, hogy lekicsinyelné a létező különbségeket, s elkerülve a vallási közömbösséget9. A házasság szentségének kiszolgáltatása is munkálhatja az egységet. Például a kánoni forma alóli fölmentés esetén a helyi ordinárius előzetes engedélyével, ha meghívják, egy katolikus pap vagy diakónus jelen lehet vegyes házasság megkötésénél. Ilyen esetben egyetlen szertartás történik, melyben a celebráns fogadja a jegyesek szándéknyilvánítását. A katolikus pap vagy diakónus imádságot mondhat, olvashat a Szentírásból, szólhat néhány buzdító szót és megáldhatja a házaspárt. Ugyanakkor, ha a jegyespár kéri, a helyi ordinárius engedélyezheti, hogy a katolikus pap meghívja a nem katolikus fél egyházának vagy egyházi közösségének szolgáját, vegyen részt a házasságkötésen, olvasson szentírási részeket, szóljon néhány buzdító szót és áldja meg a házaspárt.10 Ez nálunk újdonságnak tűnik. Német nyelvterületen ez már 1977 óta így van.11 A nem katolikus fél áldozását illetően is a katolikus egyház egy kissé engedékenyebb lett. Az előírás ugyan még mindig az, hogy a katolikus formában kötött vegyes házasságot nem szentmise keretében szolgáltatják ki. Mégis jogos ok miatt a megyéspüspök engedélyezheti a szentmisét. Ebben az esetben a döntést, hogy a nem katolikus házastársat engedik-e áldozni vagy ÖD 146. p. ÖD 148. p. 9 Vö. ÖD 148-149. p. 10 Vö. ÖD 157-158. p. 11 Vö. Gemeinsame kirchliche Trauung, Regensburg 1977. 7 8
39
ÁGOSTON FERENC
sem, mind a keleti keresztényekre, mind a többi a keresztényre vonatkozó általános szabályok megtartásával s e különleges helyzet – tudniillik hogy a keresztény házasság szentségét két megkeresztelt keresztény veszi föl – figyelembevételével kell meghozni. Jóllehet a vegyes házasság részesei közösen részesedtek a keresztség és a házasság szentségében, az Eucharisztiában való közös részesedésük csak kivételes lehet, s minden esetben be kell tartani a fentebbi rendelkezéseket12. Az egység munkálása közben a katolikus egyház ragaszkodik a reverzálishoz, mint tényhez. Habár nem ezt a kifejezést használja, mégis megígérteti a katolikus féllel, hogy erejéhez képes mindent megtesz annak érdekében, hogy minden gyermeküket a katolikus hitben kereszteljék és neveljék és kész elhárítani a hitehagyás veszedelmeit13. Igaz, hogy előrelépés ilyen tekintetben az, amit az Egyházmegyei Zsinat is kihangsúlyozott, hogy ha az erőfeszítések ellenére a gyermekeket nem keresztelik és nem nevelik a katolikus Egyházban, a katolikus szülő nem esik a kánonjogban kilátásba helyezett büntetés alá (tilos gyónnia és áldoznia14). Mindazonáltal nem szűnik meg a kötelezettsége, hogy gyermekeivel közölje a katolikus hitet.15 Miért kivánja a katolikus egyház mindkét nemű gyermek katolikus keresztségét? Biztos, hogy nem hatalmi ambíciók vezetik – legyünk minél többen –, hanem az a tény, hogy a katolikus egyház többet tud kínálni, mint mások (pl. a szentségek). Talán az is, hogy a katolikusok vallásosabbak, mint mások. Ez részben igaz, de ezzel azért nagyon óvatosan kell bánni. Gereben Ferenc és Tomka Miklós Vallásosság és nemzettudat. Vizsgálódások Erdélyben című könyvében16 szerepel egy statisztika, amely bemutatja a vallásosság különböző megjelenéseinek arányát a magukat nem vallásosnak, félig-meddig vallásosnak, valamennyire vallásosnak és kifejezetten vallásosnak mondó katolikusok és protestánsok körében. nem vallásos
valamennyire vallásos
kifejezetten vallásos
69 % 66 % 40 % 36 %
89 % 84 % 50 % 36 %
97 % 99 % 90 % 73 %
59 % 61 % 44 % 29 %
81% 80 % 50 % 29 %
96 % 95 % 90 % 55 %
bizonytalan
Katolikusok Hisz Istenben 72 % Istent magához közel érzi 52 % Legalább naponta imádkozik 37 % Legalább hetente templomba jár 17 % Reformátusok, unitáriusok és más protestánsok Hisz Istenben 61 % Istent magához közel érzi 49 % Legalább naponta imádkozik 40 % Legalább hetente templomba jár 19 %
Érdemes ezen elgondolkodni, hiszen a vallásos embereknél csak a templomba járásnál van lényeges különbség. A katolikus egyház vegyes házassággal kapcsolatos álláspontja mellett jó lenne ismerni más felekezetek előírásait is, hiszen akkor tudnánk igazi párbeszédet folytatni velük. ÖD 159-160. p. Vö. ÖD 150. p. 14 Vö. 1366. k. 15 Vö. ÖD 151. p. 16 GEREBEN Ferenc - TOMKA Miklós, Vallásosság és nemzettudat. Vizsgálódások Erdélyben, Bp., 2000, 27. 12 13
40
VEGYES HÁZASSÁG VAGY ÖKUMENIKUS HÁZASSÁG?
A vegyes házasság lehet áldás vagy átok. Ez nagyrészt a fentebb említett személyektől – jegyesek, lelkipásztorok – és a közösségektől függ. Isten ugyanis a házastársak üdvösségét akarja. Az egyházi törvények is ezt szándékoznak elősegíteni. Hiszen a törvény van az emberért és nem fordítva. Persze sok függ a törvény alkalmazásának a módjától is. Aki a törvény betű szerinti teljesítését tarja a legfontosabbnak és nem a lényeget – a házastársak üdvösségét –, az azokhoz az iskolaépítőkhöz hasonlít, akik felépítették a katolikus iskolát és a homlokzatára egy rúdra láncon galambot akasztottak, a Szentlélek jelképét, és föléje a falra felírták, hogy „ez a ti mesteretek, aki megtanít titeket minden igazságra”. Az évek múlásával a lánc megrozsdásodott, egy óvatlan pillanatban elszakadt, leesett a galamb, s ottmaradt a bot, s körülötte a felirat: „ez a ti mesteretek, aki megtanít titeket minden igazságra”.
41
