II. ÉVFOLYAM 3. SZÁM
VA S M E G Y E Ô N K O R M Á N Y Z ATÁ N A K K I A D VÁ N YA
Év végi gondolatok Amikor e sorokat írom advent elsô hetében, már karácsonyra készülôdünk. Ez az idôszak szerte a világon a lassan véget érô esztendô mérlegének elkészítése is. Az elért eredmények, sikertelenségek számbavétele mellett az adventi idôszak a várakozásé is, a reményé, hogy valamivel jobb, sikeresebb, teljesebb lesz az elkövetkezô esztendô. Vas Megye Önkormányzata a kormányzati megszorító intézkedések következtében elôállt pénzügyi, gazdasági nehézségei ellenére tartalékai mozgósításával, koordinációs munkájával, szervezési intézkedéseivel ez évben is megfelelôen tudott gondoskodni közszolgálati feladatai ellátásáról. Az önkormányzat gazdálkodását fegyelmezettség jellemezte, pénzügyi helyzete stabil, eladósodottsága az ország megyei önkormányzatai között a legkisebb mértékû. Ez nem utolsósorban az önkormányzati költségvetési szervek menedzsmentjének köszönhetô, akik a rendkívül szûkös pénzügyi lehetôségek mellett látták el munkatársaikkal közösen intézményi szolgáltatási feladataikat. Annak ellenére, hogy mûködésre a 2006. évihez képest mintegy fél milliárd forinttal kevesebb összeg állt rendelkezésünkre beruházási célra, döntôen állami támogatásból, de nem kis mértékben a kötelezô feladatellátáshoz nem okvetlenül szükséges vagyontárgyak (ingatlanok, üzletrész) értékesítésébôl befolyt bevételek terhére jelentôs összeget sikerült fordítani. Például: a megyei kórházban felavattunk egy európai színvonalú sürgôsségi betegellátó tömböt, Szentgotthárdon intézeti
gyógyszertár, a Vérellátó épületében szûrô és gondozócentrum nyílt, továbbá jelentôs összegeket sikerült biztosítani a belgyógyászati és sebészeti tömb komfortosítására is. Két szociális otthonban (Ivánc, Sajtoskál) lakóotthont, illetve szociális foglalkoztatót alakítottunk ki. Szombathely Megyei Jogú Várossal közös beruházásban megtörtént a szombathelyi hangversenyterem felújítása, s a Savaria Térségi Integrált Szakképzô Központ kialakítása is. Ezek, valamint néhány kisebb volumenû intézményi beruházás (Körmenden tanmûhely létesült, folytatódott a megyeháza, a balatonlellei üdülô felújítása, stb.) következtében a megye lakossága közvagyonának értéke mintegy ötmilliárd forinttal növekedett. Eredménynek tekinthetô, hogy az önkormányzat 32 költségvetési szerve fenntartásával teljes körûen, megfelelô színvonalon tudott gondoskodni közszolgáltatási feladatai ellátásáról. E szervezetekben – ide értve az ez év október 1-tôl nonprofit gazdasági társasággá szervezett megyei kórházat is – több mint 3400 munkavállaló teljesít szolgálatot, s így a megyei önkormányzat hosszú idô óta a megye legnagyobb foglalkoztatója. Hét szociális otthonunk, négy gyermekvédelmi intézményünk, hét iskolánk közel 5600 vasi polgár ellátásáról gondoskodik. Szombathely Megyei Jogú Várossal ez évben sikerült egy középtávra szóló együttmûködési megállapodást, pontosabban intézményfenntartási társulási szerzôdést kötni hat kulturális intézmény (könyvtár, szimfonikus zenekar, képtár, Ungaresca, bábszínház, mûvelô-
dési és ifjúsági központ) közös fenntartására. E közös fenntartású intézmények, valamint a megye által kizárólagosan fenntartott kulturális intézmények (múzeum, levéltár, a Vasi Szemle tudományos folyóirat, az Életünk irodalmi folyóirat) garanciát nyújtanak arra, hogy megyénk megôrizze a Nyugat-dunántúli régióban központi kulturális szerepkörét, jelentôségét, illetve, hogy biztosítsa megyénk lakossága színvonalas, sokrétû kulturális igényei kielégítését. Az önkormányzat gazdasági társaságai – a Büki Gyógyfürdô Zrt., a Temetkezési Vállalat – gazdálkodása évek óta stabil, közmegelégedésre látják el feladataikat. A megyei önkormányzat kiemelt figyelmet fordított ez évben is a területfejlesztésre. Reményeink ellenére ez az év csak a következô évekre való felkészülésnek bizonyult a központi pályázatok kiírásának, illetve bírálatának késedelme miatt. Rendelkezünk a megye egészére szóló területfejlesztési koncepcióval és programmal, amely a 2007–2013 évek közti idôszakra szólóan határozza meg a szükséges fejlesztések legfôbb irányait: a közlekedési infrastruktúra, a szakképzés, valamint a gazdaság fenntartható fejlesztését. Az önkormányzat annak érdekében, hogy 2008. évtôl eredményesen tudjon pályázni az európai uniós forrásokért, ötmilliárd forint névértékben kötvényt bocsátott ki, s ez szolgál alapként a pályázatokhoz szükséges önrész biztosítására, amellett, hogy ennek terhére kamatmentes kölcsönnel segíteni kívánja a kistelepüléseket is a pályázatokon való eredményes részvételben.
Számtalan terv, elképzelés vár megoldásra: a svéd, lengyel, cseh, szlovák területi önkormányzatokkal való együttes fellépés a Balti térségtôl az Adriáig vezetô közlekedési folyosó kiépítése érdekében (magyarországi szakasza Rajka–Sopron–Szombathely–Zalaegerszeg–Nagykanizsa lenne); a 8-as fôút négysávosítása; a 88-as fôút Sárvárt elkerülô szakaszának teljes kiépítése; a Szombathely–Kôszeg közti fôút új nyomvonalának kiépítése; a Burgenlanddal kötött foglalkoztatási paktum kiteljesítése, amely a foglalkoztatáson túl, a szakképzésben is közös cselekvést céloz meg; a szilárd hulladék kezelésére, ártalmatlanítására szolgáló infrastruktúra, technológiák kiépítése; Jánosháza várossá fejlesztése; egyes megyei intézmények rekonstrukciója; a szakképzés tárgyi és egyéb feltételeinek javítása. A 2007 év a megyei önkormányzat életében nemcsak a sikerek éve volt. Több területen nem sikerült elôrelépni, s ezek a hiányosságok kijavítása, az el nem végzett feladatok végrehajtása a következô idôszakra húzódik át. Miután az év második felében szembesülnie kellett az önkormányzatnak azzal, hogy az állami konvergenciaprogram következtében nem számolhat bevételei növekedésével, elkerülhetetlen, hogy a bevételeihez igazítsa jövôre kiadásait. Ennek következtében várhatóan tovább kénytelen karcsúsítani kiadásait egyes intézmények integrálásával, s egy fegyelmezettebb bérgazdálkodással, mint azt a közgyûlés a 2008. évi költségvetési koncepciója meghatározta. Elengedhetetlennek tûnik, hogy a kulturális intézmények erôsítsék tevékenységük szolgáltató jellegét, a lehetôségeket figyelembe véve jobban igazodjanak a
2007.
DECEMBER
szolgáltatásokat igénybevevôk igényeihez, elvárásaihoz. Úgy gondolom, hogy szorosabbá kell tenni munkakapcsolatunkat a szociális ellátás, a gyermekvédelem, az egészségügyi ellátás terén a települési önkormányzatokkal, kistérségi társulásokkal. A megye gazdaságának fejlesztésére irányuló munka részeként kiemelt figyelmet kell fordítani – keresve és kérve minden érdekelt együttmûködését – a szakképzésre, hogy annak színvonala növekedjék, s a szakképzési struktúra igazodjék a megye gazdaságának jelenlegi és belátható jövôbeni igényeihez. Az adventi koszorú, s annak négy gyertyája jelkép. A kör alakú koszorú az élet teljességét, a folytonosságot jelenti, azt, hogy az elvégzett munka soha nem adhat okot a teljes megelégedésre, folyamatos számvetésre és megújulásra van szükség. A koszorú három lila gyertyája figyelmeztet arra, hogy tekintsünk önmagunkba: vajon tisztességgel és becsülettel sikerült-e elvégeznünk feladatainkat önmagunk, családunk, kisebb-nagyobb közösségünk boldogulásáért, épüléséért. A koszorún lévô rózsaszín gyertya pedig örvendezni hívja azokat, akiknek immáron nyugodt a lelkiismeretük. Hiszem és vallom, hogy megyénk minden lakosát megszólítja az adventi rózsaszínû gyertya, s arra sarkallja, hogy 2008-ban, ha lehet még erôteljesebben, még magasabb színvonalon járuljon hozzá munkájával megyénk fejlôdéséhez, ahhoz hogy javulhasson az itt élôk életminôsége. Békés karácsonyt, boldog új évet kívánok! Kovács Ferenc
Rónay György
Advent elsô vasárnapja Amikor a fák gyümölcsöt teremnek, tudhatjátok, hogy közel van a nyár. Tûzre dobhatsz, Kertész, mert nem terem meg korcs ágaimon más, mint a halál? Amikor jelek lepik el a mennyet, álmunkból kelni itt az óra már. De ha hozzám jössz, pedig megüzented, angyalod mégis álomban talál. Meg akartál rajtam teremni, rossz fán; Nem voltál rest naponta jönni hozzám. Ajtóm bezártam. Ágam levetett. Éjszakámból feléd fordítom orcám: boríts be, Bôség! Irgalom, hajolj rám! Szüless meg a szívemben, Szeretet!
1
v A s m e g y e
2 0 0 7 .
d e c e m b e r
A közlekedési helyzet Vas megyében Vasvármegye ezer éves életét illetve a megye Magyarország elôtti történelmét is alapvetôen befolyásolták a közlekedési útvonalak. Minden szombathelyi tudja, hogy a híres Borostyánkô út – amely a Balti tengert kötötte össze Rómával – pont Szombathelyen keresztül húzódott, amely-
elsô vasúti fôvonala létesült Bécs–Sopron–Szombathely–Nagykanizsa–Fiume irányban. Fontosságát jelzi, hogy már a kiegyezés elôtt három évvel elkészült. A Gyôr–gráci vasútvonal nyomvonalán is sokat vitatkoztak a szakemberek, majd a vita után ez a vasútvonal Szombathelyen keresztezte
A két világháború között a Horthy-korszakban az ország legnagyobb mértékû közúthálózati fejlesztése is érintette megyénket, hisz a Székesfehérvár–gráci fôút Vas megye déli részén haladt keresztül. Nagyon érdekes a megnevezés, hisz sem elôtte sem utána nem nevezték egy út-
1. sz. melléklet
rôl Romkertünkben tökéletesen fennmaradt útszakasz árulkodik. Az hogy a város Nyugat-Pannónia második legnagyobb római kori települése volt – egyértelmû, hogy ennek a fontos útvonal melletti helyzetének köszönhette. Az Árpád-korban Dunántúlon három fô útvonal húzódott, melybôl kettô érintette megyénket. Az egyik az úgynevezett katonák útja, amely az Adriát kötötte össze Budapesttel, ez a mai 8-as számú fôúttól délre húzódott. Vasvártól déli irányban körülbelül három kilométerre mai napig is láthatjuk egy szakaszát, illetve tökéletesen rekonstruálta a város az ezen útszakaszon lévô egyik erôdítményt. A másik út tulajdonképpen megegyezik a Borostyánkô útvonallal, ez továbbra is az Alpok keleti lejtôjénél húzódott észak–déli irányban. Ezek az útvonalak egészen a XX. század elejéig fennálltak, Pozsony és az Adria közötti összeköttetés Trianonig mindig Szombathelyen keresztül húzódott. Az országos állami úthálózat kialakítására 1894-ben került sor, ahol az állami utakat 1–63 sorszámig jelölték. Vas megye területén a Budapest–Grác közötti út a 19-es, a Pozsony–varasdi út (Borostyánkô út) pedig a 30-as sorszámot kapta. Bécset az Adriával összekötô második vasútvonal szintén Szombathelyen keresztül épült ki. Az ország egyik
2
az elôbb említettet megalapozva Szombathely vasúti fôközponti szerepét. A nagy vasútépítési idôszakban is megvolt a közlekedés kiemelt szerepe, hisz megyénkben, annak ellenére, hogy csak kisebb részben alföldi jellegû, nagyon sok vasútvonal épült.
2. sz. melléklet
nak a végét egy másik országban lévô városról. Az egykori építési engedélyen is látható a Székesfehérvár–Grác megnevezés. (lásd 1. sz. melléklet) Ez az út a korszak legkorszerûbb technológiájával épült, és tervezôi lakott területeket elkerülve
az akkori idôszakhoz képest rendkívül gyors sebességû utat terveztek. A Székesfehérvár–gráci fôközlekedési út tervezésére 1930–34 között került sor, majd az építési munkák végzését az 1936. évi XV. törvénycikk alapján engedélyezték. Az útszakasz 1936–37 között valósult meg. Érdekessége a beruházásnak, hogy az országhatár felé haladva a pénztelenség ekkor is sújtotta megyénket. A fôút Fehérvártól Körmendig Veszprémet és Márkót kivéve minden lakott területet elkerült, de ekkor „elfogyott” a pénz, és Körmend után már több települést érintve érte el a trianoni határt. Ez az út annak idején kikerülte Alsóújlakot, a két Szecsôdöt és Egyházashollóst is, az, hogy utána a 8-as út nyomvonala beépült már nem az útépítôkön múlott. Még egy érdekesség a pénzügyi nehézségekre, hogy a Rába völgyén történô átkelés konszolidációs problémák miatt kôburkolattal készült, és ezen a szakaszon Vasvár és Rábahídvég között a betonburkolat már soha nem készült el. A megye közlekedési problémái Trianonnal, majd 1948-cal a „vasfüggöny” leereszkedésével kezdôdtek. Ennek egyik következménye lett, hogy a vasutakat itt szüntették meg elôször, az 50-es évek végén mind Bucsunál, mind a Körmend–pinkamindszenti vonalon leállt a közlekedés, majd a 70-es években több szárnyvonal szûnt meg a megyében. Mai napig is emlegetik, hogy a Szombathely–Kôszeg vonalat épphogy sikerült megmenteni. Ez a helyzet vonatkozott a közúthálózatra is, hisz a megyének egyetlen közúti átkelôhelye maradt – a rábafü-
zesi – amely az 50-es, 60-as években a fôutak között a legalacsonyabb forgalmi adatokkal rendelkezett. A 8-as fôút betonburkolata csak a 70-es évek végére tûnt el a megyében, és sok helyen ekkor is még csak 6 méteres aszfaltburkolatot kapott, pedig ebben az idôben már megkezdôdött a veszprémi körgyûrû építése. A közlekedési szervezetek közül ki kell emelni, hogy a vasúti igazgatóság a XIX. század végén Szombathelyre került, és ezt a szerepét egészen az 1990-es évek végéig meg tudta ôrizni. Ez egy igen nagy horderejû döntés volt, hiszen a trianoni Magyarországon csak öt vasúti igazgatóság volt. A közúti szervezet már nem alakult ilyen szerencsésen, hisz 1950-ben megyénkben is megszûnt az Állami Építészeti Hivatal, és ezután csak 1967-ben lett önálló megyei szervezet, 67 elôtt a megye hol Zalához, hol Gyôr-Sopron megyéhez tartozott. A közúti hálózat leromlása annak ellenére, hogy nagy forgalom nem érte a megyét a 70-es, 80-as évekre vonatkoztatható. Változást csak a rendszerváltás hozott, amelynek politika– gazdasági változásai átrendezték a térség forgalmi adatait is. Ennek eredményeképpen a rendszerváltás után három nagy útépítési periódusról beszélhetünk. Az elsô 1993–1995 között volt, amikor többek között elkészült a szombathelyi elkerülô keleti és déli szakasza, valamint felújításra került a 8-as út legrosszabb része Körmend és az országhatár között. A Bokros-csomag megállította ezt a fejlôdést, a következô dinamikus idôszak 1998–2000 közé tehetô, ekkor készült el a sokak által nagy-
3. sz. melléklet
szerû létesítménynek tekinthetô Szombathely keleti kapuja – különszintû csomóponttal a vasút felett. Ezen idôszakban készültek el az osztrák és szlovén határhoz vezetô utak, amelyek az 1948-ban megszüntetett forgalom újraindítását eredményezték. Elkészült Szombathely egyik nagyon fontos átkötése Olad és Kámon városrészek között is, valamint a 86os számú fôút elsô négy sávos szakasza is ekkor épült. Ezután szintén szünet köszöntött be a fejlesztésekben de ezt követôen került sor a megye életének legnagyobb fejlôdésére mind vasúti, mind közúti területen. Elkészült az úgynevezett „szlovén vasút” – az Ôrségen keresztül új vasútvonal épült Szlovénia felé, valamint 2002 és 2004 között mintegy 20 milliárdnyi forint értékben nagyléptékû közúti fejlesztésekre került sor a megye több pontján. Ennek eredményeképpen elôbb elértük Bucsunál az osztrák határt, mint a „sógorok”. Lakott területeket elkerülô, új nyomvonalú, gyorsforgalmi paraméterekkel rendelkezô fôút épült. Elkészült végre a sárvári elkerülô, hisz a Bécs–balatoni forgalomnak ez volt a neuralgikus pontja, itt volt a legtöbb baleset ezen a fôúton. Emellett megújult több városközpont, valamint rendkívül megnövekedett forgalom miatt új burkolat került a 8-as számú fôút Jánosháza és Hosszúpereszteg közötti szakaszára, valamint a 86-os számú fôúton Hegyfalu és Répcelak között. A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium által 2004-ben kiadott Vas megyei fejlesztési program, – amely 2005-ig követte ezt a kiírást – pontosan mutatja, hogy 2003–2005 között milyen nagymérvû fejlesztésre került sor. Ez a táblázat (lásd 2. sz. melléklet) mutatja a 2006-ban terve-
zett új építéseket is, amelyek közül azonban már csak az egyik és az is részben tudott csak elindulni. Sajnos a nagymérvû fejlesztés 2005-ben leállt és az utóbbi három évben új út építése kizárólag Vátnál kezdôdött a 86-os számú fôúton. Azt gondolom, hogy egy 4,5 km-nyi elkerülôt semmiképpen sem szabad sikerként értékelni, tudván azt, hogy több út rendelkezett 2004-ben olyan elôkészítéssel, amely lehetôvé tette volna a fejlesztés azonnali elindulását. Sajnos erre sem Sárváron az elkerülô második, harmadik üteménél, (lásd 3. sz. melléklet) sem a Körmend elkerülônél nem került sor. Mind a közvélemény számára, mind a szakembereknek érthetetlennek tûnik a fejlesztések ilyen leállása, hiszen ebben az idôszakban a 90-es évek elejéhez hasonló forgalmi robbanás következett be. Az osztrák autópálya új fizetési rendszerének bevezetésével a kamionforgalom 2005–2006-ban megkétszerezôdött Rajka és Rédics között. Ez napi átlag 2000 körüli nehéz tehergépjármûvet jelent. Ez a forgalom indokolta volna az azonnali beavatkozást, amelyre azóta sem került sor. Akik Gyôr felé járnak Budapestre pontosan tudják, hogy mirôl beszélek, ezen az úton a burkolat állapota a rendszerváltás elôtti évek szintjére süllyedt vissza. Sajnálatos módon 2005 után a balesetek száma is elkezdett emelkedni, ami a legnagyobb gond, hogy a burkolathibából eredô balesetek száma pedig megkétszerezôdött. Ez természetesen igaz az ország többi megyéjére is. Nézzük meg azt, hogy mi lehet az oka az ilyen mérvû visszaesésnek? Az egyik ok nyilvánvalóan a finanszírozás, hisz 2000 után – leszá-
mítva az autópálya-fejlesztéseket – az állami közúthálózatra fordított pénzek összege reálértékben nemhogy nem nôtt, hanem visszaesett, amit nagyon jól mutat a csatolt táblázat. (lásd 4. sz. melléklet) Nyilvánvaló, hogy a szakemberek pénz nélkül nem tudnak alkotni, ami viszont a legaggasztóbb és egyben érthetetlen ebben a helyzetben, hogy az elôkészítési munkák is le-
A visszaesés második oka a közúti szervezet szétverése, amely nagyjából ez év tavaszára fejezôdött be. A döntések Budapesten születnek, a helyi jogos – hangsúlyozom jogos – érdekek nem jutnak sehol sem kifejezésre, egy nem Budapestet érintô forgalom pedig a fôvárosban nem fontos, ahogy ez nagyjából ötven éve sújtja szeretett megyénket. A negatív tendenciára az e tavaszi közúti átalakítás tette fel a koronát, amikor az üzemeltetési szervezetet öt régiós egységbe szervezték az országban. A nyugati régióhoz tartozik Veszprém, Komárom-Esztergom megye egy része is. Sokan úgy gondoltuk, hogy nagy esélye van a baloldali vezetésû megyeszékhelynek ezen központ megszerzésére. Nem így lett, mind a jelenleg fennálló közúti vezetés, melyben megyebeliek is vannak, mind a politika felelôs azért, hogy ez a központ Gyôrbe került, pedig Szombathely földrajzi értelemben is központja a mi négy és fél megyés régiónknak. A harmadik probléma szintén kapcsolódik a politikához, hisz hazánk egy olyan ország, ahol a szakmai mellett politikai lobbi is szükségeltetik egy-egy fejlesztés elindításához. A már említett forgalmi robbanás egyértelmûsítette, hogy a 86-os számú fôúttal, élén Csorna elkerülésével, valamit tenni kellene. Megmagyarázhatatlan, hogy a fôutat érintô
ÚTALAP UFCE AZ ÚTALAP ILLETVE CÉLELÔIRÁNYZAT KIADÁSAI 1998 – 2006 KÖZÖTT (Millió Ft)
ÉVEK 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006
ÖSSZESEN 70.528 83.142 80.554 63.634 77.619 58.642 85.439 73.736 84.970
4. sz. melléklet
álltak. Magyarán ha kinyílnának a Pénzügyminisztérium „forrásai”, akkor sem tudnánk a pénzt elkölteni. Ezek közül Vas megyében legproblémásabb, hogy Körmend elkerülônek három éve sincs építési engedélye, itt van „valamilyen probléma” ami mindig megállítja az elôkészületeket. Ugyanez elmondható a Csorna elkerülôre is, és mint közúti szakember értetlenül állok ezen probléma elôtt.
három megye nem tudta ezt a problémát Budapesten megjeleníteni és az is érthetetlen, hogy Szombathelyrôl fontos beosztásba felkerült vezetôk sem támogatták ezt az ügyet. Kész tervek a mai napig nincsenek, jogerôs építési engedélyek nem állnak rendelkezésre, hosszú éveket kell még arra várni, hogy a Szombathely–gyôri közlekedés megoldódjon. Ezen probléma következményeként az emberek visszatérnek Szombat-
hely és Budapest között a 8. számú fôútra, hisz a Gyôr melletti autópálya elkészülte, 1994 elôtt, a szombathelyiek általában a veszprémi útvonalat használták. A 8. számú fôúton a csóri elkerülô elkészült, Márkó elkerülô is hamarosan kész, és ma már idôben rövidebb ez az útvonal, mint az utóbbi 12-13 évben használt 86-os számú fôút. Ez természetesen a 8. számú fôút egy részének leromlását is eredményezi, így mind a két nagy forgalommal rendelkezô fôúton sürgôs beavatkozásra lenne szükség. Végezetül meg kell említeni, hogy mind a kormány, mind az országgyûlés meghozta azokat a határozatokat, amelyben a nyugat-dunántúli utak fejlesztései szerepelnek. Legfontosabb szakmai alapelvünk a Magyar Közlekedéspolitika, amely meghatározza a 2003–2015 közötti közúti fejlesztéseket is. Ennek második pontjában, amely a kiemelten kezelt fejlesztéseket említi 2006-ig terjedô szakaszban „a Páneurópai hálózat részeként országhatártól országhatárig tartó, valamint az országot észak–déli, kelet–nyugati irányban átszelô, a fôváros-központúságot oldó gyorsforgalmi úthálózat” kiépítésének szükségessége kitétel szerepel. A 19/2004. (III.26.) országgyûlési határozat még részletesebben nevesíti a prioritást élvezô fejlesztéseket, amelyben külön szerepel a NyugatDunántúlon átvezetô észak–déli közlekedési folyosó kialakítása. A kormány 2044/2003. (III.14.) számú határozata az ország közúthálózat fejlesztésének, fenntartásának és üzemeltetésének hosszú és középtávú feladatairól szólva külön nevesíti az M86-os és M9-es gyorsforgalmi utakat. Ugyanakkor láthatjuk, hogy ezen rendeleteket a gyakorlat nem követte, hisz hangsúlyozom, egy 4,5 km-es váti elkerülôt sikerként semmiképpen sem értelmezhetünk. Az, hogy három év alatt készül, önmagában is mutatja a problémát, és ezen nem segít a félévenkénti „politikai” helyszíni bejárás sem. Nem véletlen, hogy ezen nehéz helyzethez nagyon sok szakember a nevét nem adja, akik pedig életük nagy lehetôségét látják ebben a problémás helyzetben, lelkük rajta. A három megye politikusainak és szakembereinek azonnali összefogására lenne szükség, hogy ez a rendkívüli helyzet, a burkolatállapot leromlása, a halálos balesetek emelkedése, az útkörnyezet leromlása, a forgalomtechnikai berendezések elhasználódása megálljon. Ehhez természetesen a megyebeli szakemberek minden támogatást megadnának. Kovács Jenô
3
v A s m e g y e
2 0 0 7 .
Kórház: vízió és valóság A megyei kórházak közül elsôként a Markusovszky kórház alakult át gazdasági társasággá, zártkörûen mûködô nonprofit részvénytársasággá, amelynek egyedüli tulajdonosa a Vas Megyei Önkormányzat. Az átalakulás legfôbb indoka az volt, hogy egy finanszírozásában teljesítményorientált intézmény racionális és hatékony mûködtetésével nem fér össze az egyenlôsdi foglalkoztatáspolitikát valló közalkalmazottiság. Úgy gondoltuk, hogy a kórházi dolgozók által jócskán megtermelt pénzügyi tartalékok terhére a kórházban olyan bérpolitikát vezetünk be, amely díjazza a teljesítményt. A többet és jobban dolgozókat kívántuk elônyösebb anyagi helyzetbe hozni. Viszont idôközben tartalékainkat feléltük, a többletteljesítmények ilyen módon történô elismerésére ma már nincs a kórháznak forrása.
Ki a felelôs a kialakult helyzetért? – joggal teszi fel a kérdést a kórházi dolgozó, a jobb színvonalú egészségügyi ellátásban érdekelt Vas megyei polgár. Nem tagadva belsô problémáinkat, a tartalékok felélését elsôsorban a külsô, gyökeresen megváltozott körülményekkel lehet magyarázni. A tartalékokat az a többlet-betegellátás emésztette fel, amelyet a betegek érdekében elvégzett a kórház, de az Országos Egészségbiztosítási Pénztár nem fizette ki, mint „teljesítményvolumen korláton” felüli ellátást. Ez pontosan azt jelenti, hogy kórházunknak az aktív fekvôbeteg-ellátásban és a járóbeteg-ellátásban meghatározta a finanszírozó, az OEP havonta a finanszírozás maximumát, s az ezen felüli betegellátásért egy fillért sem fizet ki. Miért nem tartja be a kórház, a menedzsment a bevezetett új szabályokat? – mondhatná bárki. Mi idôben jeleztük, hogy azzal az intézményi struktúrával, azzal az ágyszámmal nem leszünk képesek feladatainkat ellátni, amelyet a kormány szánt a Vas megyei kórházaknak. A Nyugat-dunántúli régióban a lakosság egészségi állapotát illetôen nincsenek a megyék között nagy eltérések, ennek ellenére a kórházi ágyak leosztásánál 50 aktív és 60 krónikus ággyal kaptunk kevesebbet, mint
4
d e c e m b e r
ami Vas megyét jogosan megillette volna. A finanszírozási kapacitás igazságtalanságát egyszerû számtani mûvelettel igazolni lehet. Az egyik szomszédos megyei kórház – amelynek aktív ágystruktúrája nagy eltérést nem mutat kórházunkhoz viszonyítva – éves viszonylatban egy ágyra közel 1,5 millió forinttal több finanszírozást kap, mint a Markusovszky kórház, amely számunkra évente mintegy 1,2 milliárd forint relatív finanszírozási hiányt jelent a szomszéd megyei kórházhoz képest. Miért történt ez az igazságtalanság Vas megyével? – kérdezhetnék a betegek, politikusok, kérdezhetnék Vas megye polgárai. Fogalmunk sincs az okokról. De arról sem hajlandó velünk senki sem tárgyalni, hogy kórházunkat miért fosztották meg a regionális fekvôbetegellátási feladatoktól, s az azzal járó többletfinanszírozástól több szakmában, az idegsebészetben, az arc-, állcsont- és szájsebészetben, a haematológiában és a gyermek-haemato-onkológiában. Az idegsebészetben két szomszédos megyei kórháznak nincs a mienkhez hasonló szintû ellátási kompetenciája. De reméljük, több szakmát nem veszített el a Markusovszky kórház?! – kérdezhetné az elôzôek miatt már teljesen elbizonytalanodott Vas megyei polgár. Sajnos az elôbbiekkel a Markusovszky kórház kálváriájának nincs vége. Egy tollvonással megszüntették Szombathelyen az anyagcsere-, endokrin- és cukorbetegségben szenvedôk fekvôbeteg-ellátását. Ezeknek a Vas megyei betegeknek a fekvôbeteg-ellátására Gyôr kapott jogosultságot. De Gyôr kapott ellátási kötelezettséget a gyermek fül-orr-gégészeti fekvôbetegek gyógykezelésére, a kézsebészeti fekvôbeteg-ellátásra is. Veszprém kapott jogot a Vas megyei alkohol- és drogbetegek fekvôbeteg-ellátására, a többi Vas megyei szenvedélybeteg fekvôbeteg-ellátása, az addiktológiai ellátás pedig Budapesten a Nyírô Gyula Kórházban történik a jövôben. A Vas megyeiek gyermekszemészeti fekvôbetegek ellátására – 2 fô gyermekszemész szakorvosunk ellenére – Budapesten a Semmelweis Egyetemet jelölték ki. A Vas megyeiek gyermekpulmonológiai fekvôbeteg-ellátására Kaposvár, illetve a megyei kórház külsô telephelyén, Mosdóson mûködô szervezeti egysége kapott jogosítványt. És mi lesz most a Vas megyei betegekkel? – kérdezhetné a cukorbeteg, az asztmás gyermek édesanyja, s a többi más intézmény ellátásába delegált betegségben szenvedô beteg, illetve szülôje, hozzátartozója. Körömszakadtig ragaszkodunk ezeknek a betegeknek az ellátásához, s harcolunk igazunkért, hogy ezeknek a betegeknek fekvôbetegellátását rendeljék vissza – a mögötte lévô finanszírozással együtt – a Markusovszky kórházhoz. És ezzel vége a Vas megyei betegek kálváriájának? – szeretné nyugtázni most már minden Vas megyei polgár. Szó sincs róla! Legnagyobb gondunk a sürgôsségi ellátás mûködtetésével van. 2,4
milliárd forintos címzett támogatásból – több mint 100 millió forintos megyei önkormányzati hozzájárulással – felépült a sürgôsségi tömb. Érdekes módon a polytraumatizált sérültek sürgôsségi ellátását illetôen kórházunk kompetenciával rendelkezik. Ugyanakkor 15 balesetsebészeti ellátásban – lábszárcsont, combcsont velôûr-szegezése, stb. – nincs kompetenciánk, 48 órán belüli befejezett sürgôs ellátásra nem vagyunk felhatalmazva, a finanszírozást illetôen az OEP által kórházunk nincs befogadva. És most mi lesz Vas megye egészségügyi ellátásával, a Markusovszky kórházzal? – hallom a Vas megyei polgárok kórusát. Nem lehet hagyni, hogy „egyesek” eltapossanak bennünket. Kidolgoztuk a Markusovszky kórház fejlesztési koncepcióját, mai szóhasználattal élve vízióját. Szakmailag és gazdaságilag racionális, hatékony megyei kórházat akarunk, amelynek elérése érdekében – a szentgotthárdi rehabilitációs osztály kivételével – egy telephelyre koncentráljuk a feladatokat. Az egy telephelyet valójában úgy képzeljük el, hogy a központi telephelyet és a Vérellátó telephelyet alagúttal kötnénk össze, tehát bármelyik pavilonból fedett átjárással a beteg eljuthat a kórház valamennyi egységébe. Ehhez viszont pályázati pénzekre van szükség, amelynek során 10-12 milliárd forinthoz kívánunk hozzájutni az európai uniós forrásokból. Ebben a Vas Megyei Közgyûlés teljes támogatását, köztük a pénzügyi tehervállalás szándékát is bírjuk. Tudjuk, hogy a fejlesztési pénzek nem hullanak az ölünkbe, azokért keményen, férfiasan meg kell küzdeni. Kétségtelen, nagy horderejû kórházfejlesztési koncepcióról van szó, amit zátonyra futtathat a kishitûség, a szakmai és politikai széthúzás. Ha hiszünk a tervek sikerében, ha képes a Markusovszky kórház egésze vállalni, s képes a Vas megyei és a szombathelyi városi politikai elit – kormánypártiak és ellenzékiek – felsorakozni a koncepció mögött, hajlandó egységesen fellépni, lobbizni a koncepció megvalósítása érdekében, 5-10 év múlva a felvázolt vízió valósággá válhat. Addig viszont rengeteg a teendô, rengeteg sok munka vár a kórház mai dolgozóira, vezetôire, a jelenlegi megyei és városi politikusokra, a Vas megyei országgyûlési képviselôkre, akik közül jó néhányan valószínûleg már nem részesülhetünk a befejezett, jól elvégzett munka örömében. Viszont mi és az utánunk jövôk is csak akkor nézhetünk, illetve nézhetnek nyugodt szívvel a betegek szemébe, ha lelkiismeretesen, tudásunk legjavát nyújtva elvégeztük mindazokat a feladatokat, amelyeket mindannyian megbízatásként kaptunk a Markusovszky kórház felvirágoztatására, a Vas megyei és a szombathelyi betegek még színvonalasabb ellátásához szükséges feltételek kialakítása, biztosítása érdekében. Dr. Lakner László (Vas Megyei Markusovszky Kórház Nonprofit Zrt. vezérigazgató fôorvosa)
Orvos a Pantheonban Beszélgetéstöredékek István Lajos professzorral „Amikor elôször beléptem a Markusovszky kórházba, jól megmarkoltam a kovácsoltvas kapu kilincsét és körbenéztem. A kapu fölött volt két címer. Vas megyének és Szombathely városának a címerei voltak ott fent egymáshoz fordítva. Ez a kép máig megmaradt bennem. Szóba sem került soha, hogy nem egy célt akarnának a kórház ügyében. Nem tetszik ez nekem, beszélni viszont nem akarok róla. Aki át akar formálni valamit, az kell hogy elôtte mindenképpen meséljen róla, mert híveket, pártfogókat csak úgy tud szerezni hozzá. A nyugati határszélnek volt annak idején az a tulajdonsága, hogy akiket máshonnan ide helyeztek a világnézetük miatt vagy más büntetésbôl kifolyólag, azok ittlétét parkolópályának tekintették. Ennek furcsa hozadéka volt a szombathelyi kórház számára, hogy sok neves orvos kötött itt ki, jelentôsen emelve az intézmény színvonalát. Mostanában ilyen okok miatt nem jönnek a jó szakemberek errefelé. Megváltozott a szemlélet és nem tetszik ez a mai helyzet. Az orvos és betege kapcsolatában a gyógyítás, a gyógyulás folyamata a meghatározó. Ez határozta meg a viszonyokat a kórházban, és ez volt az eligazodás a fehér köpenyt viselôk hierarchiájában. Saját élettapasztalatomból tudom, hogy létezett mester–tanítvány viszony az orvosok közt. Egy komoly professzort az osztályán szinte Istenként tartottak számon a betegei és a beosztottai is. Ez nem a mai értelemben vett tekintély volt. Általában itt is azoknak az emberi tulajdonságoknak akad híja, amelyek napjainkban a társadalom egészébôl is hiányoznak. Otthonról hoztam magammal, hogy mindig a munka álljon a középpontban. Természetes volt az emberek egymás iránti tisztelete, a másik megsegítése, ami sokkal könnyebbé tette az életet a legnehezebb idôkben, akár Horthy-, vagy Rákosi-rendszer légyen is. Hihetetlen, de a penicillinrôl például az amerikai sebesült katonák kezelése során hallottam a második világháború végén hadifogságom idején. Nem sokkal késôbb már használtuk Szombathelyen is a penicillint, miután kitapasztaltuk a hozzájutás útját. A körülmények tiszteletre és összefogásra tanították az embereket. A legnehezebb élethelyzetekben is mindig az optimizmus irányított.” Eddig jutottunk elsô alkalommal, amikor leültünk István Lajos professzorral, hogy interjút adjon
frissen kapott Széchenyi-díja kapcsán. Nehezen volt utolérhetô a rendelôintézet könyvtárában, a Vas Megyéért Egyesület irodájában. Pár perc után telefonon keresték, mennie kellett. Hiába, más idôpont lesz. Egy új kiegyezést szorgalmazó összejövetelen találkoztunk ismét. „Idôvel gondoltam csak arra, hogy akik ismernek, ezentúl velem azonosítják azt, hogy milyenek a Széchenyi-díjasok. Nem változik már a viselkedésem, de ez felelôsségteljes érzés. Vagyok olyan idôs, hogy számba vegyem magamban mit értem-végeztem el, esetleg milyen rossz döntéseket hoztam. Számtalanszor hozta úgy a sors, hogy szinte újra kellett kezdenem az életemet. Egyvalami azonban biztos kiinduló és érkezési pont volt, Szombathely. Erôvel vittek, vagy hívtak szép szóval sok helyre, azonban a várost és a küldetésemet sohasem hagytam ott. A Széchenyi-díj a legmagasabb elismerése a munkának. Úgy vélem, hogy a kudarcok a pályafutásom, szakmai elôrehaladásom tekintetében hasznosabbnak bizonyultak az elért eredményeknél. A dicsôség elhalványul, ám a hibák belül állandóan figyelmeztetnek. Egyik kitüntetésemre nagyon emlékszem, amit biztos megszolgáltam. Egy árvízi emlékérem, amit az 1965-ös szombathelyi árvízkor kaptam. A vérellátót mentettük lehetetlen körülmények közepette. A Vas Megyei Vérellátó Szolgálat volt az elsô Magyarországon. A hazai hálózat kiépítése is hozzám kötôdik, mégis akkor talán a saját életünknél is fontosabb volt az a kimenekítés.” Augusztus 11-én érkezett a hír, hogy elhunyt István Lajos hematológus professzor, a Vas Megyei Markusovszky Kórház vezetô-fôorvosa. Akit több évtizedes kiemelkedô, nemzetközileg is elismert gyógyító, oktató és tudományos, valamint példaértékû közéleti tevékenysége elismeréseként, a Haemoglobin Savaria felfedezéséért 2007-ben tüntettek ki a Széchenyi-díjjal. Pár mondat még maradt a jegyzetlapokon...
„Mindent hazám javára, ami csekély erômbôl kitelik” A Batthyány-emlékév Vas megyei programjairól A megyei közgyûlés határozata alapján megalakult megyei emlékbizottság 2007. január 24-én tartotta elsô ülését, amelyen kialakította az év során tervezett események, programok rendjét, ezek várható költségeit, és számba vette a lehetséges pénzügyi forrásokat, pályázati lehetôségeket. Az emlékbizottság felkérte elnökét (jelen sorok íróját) – aki egyben az országos emlékbizottság tagja is – hogy tájékoztassa az országos szervezôket a Vas megyei programokról, és kérje az országos hatáskörû testület együttmûködését javaslataink és kezdeményezéseink megvalósításához, támogatásához. Az Országos Batthyány Emlékbizottság január 25-i ülése üdvözölte és támogatásáról biztosította a megyei kezdeményezéseket. 2007. február 10-én Budapesten, a Károlyi-palotában dr. Hiller István, az oktatási és kulturális miniszter, Szekeres Imre honvédelmi miniszter és Kovács Ferenc, a Vas Megyei Közgyûlés elnöke sajtótájékoztató keretében nyitották meg hivatalos formában a Batthyány-emlékévet, és sajtótájékoztatón ismertették az emlékév országos és vasi programjait A történelmi család hajdani birtokközpontjában, Ikerváron 2007. február 11-én kezdôdtek a Vas megyei emlékév programjai. Gróf Batthyány Lajos, az elsô független magyar miniszterelnök szobrának ünnepélyes koszorúzása után a település mûvelôdési házában Szabó Béla polgármester köszöntötte a helyieket és a tisztelgô vendégeket. Kovács Ferenc, a megyei közgyûlés elnöke méltatta Batthyány Lajos máig ható történelmi szerepét és jelentôségét, egyúttal megnyitotta a megyei programsorozatot. Ezt követôen Molnár András, a Zala Megyei Levéltár igazgatója „Batthyány a reformkorban” címû elôadása hangzott el. Batthyány és Ikervár kapcsolatáról dr. Komáromi Tibor gimnáziumi történelemtanár beszélt szuggesztíven, majd Koszorús Ödön helytörténész Batthyány Lajos fegyvereirôl tartott illusztrációs elôadást. A megyei emlékbizottság tagjai, valamint Kovács Ferenc közgyûlési elnök és németújvári gróf Batthyány László Pozsonyban, magyar királyok egykori koronázási templomában, a Szent Márton székesegyházban 2007. február 12-én nemzeti színû szalaggal díszített koszorút helyeztek el annál a keresztelôkútnál, ahol kettôszáz évvel ezelôtt Batthyány Lajost megkeresz-
telték. Ebben a dómban kötött házasságot a neves politikusunk haláláig hû, és emlékét oly önfeláldozóan ápoló feleségével, Zichy Antóniával. Batthyány Lajos kormányfôi esküjének évfordulója alkalmából Ikerváron április 11-én rendeztek a XIX. század költôinek mûveibôl versmondó versenyt. Jánosháza egész népe és a környezô települések képviselôi elôtt nagyszabású, látványos emléknap zajlott április 27-én a nagyközségben. A megye amatôr színjátszóinak közremûködésével a történelmi feljegyzések alapján megelevenedett események felidézték azt a helyi megmozdulást, amely a rabságban lévô gróf Batthyány Lajost és fogolytársait ki akarta szabadítani ôrei közül. A korabeli jelmezekben, az egyes események mozzanatait hitelességre törekvôen bemutató historikus játék több dramaturgiai jelenetben idézte fel a történteket, mint például a követválasztást, a kiszabadítási kísérletet, a Windischgrätz táborában tett tárgyalási szándékot, majd végül a halálra ítélt gróf búcsúlevelének elhangzását. Szép és méltó emlékprogramja volt ezen a napon a Vas megyei Batthyány rendezvényeknek. A Kôszeg Kultúrájáért Alapítvány kezdeményezésére Tornay Endre András szobrászmûvész készítette Kôszegre azt az emléktáblát, melyet 2007. április 29-én helyeztek el annak emlékére, hogy a fogoly miniszterelnök egy éjszakát töltött a városban, mikor rabként 1849-ben Laibachba szállították. Június 16–17-én ismét Ikervár volt a helyszíne a községi Batthyánynapok eseményeinek, amikor felelevenedtek a hajdani Batthyány-uradalom hétköznapi életének képei – a korabeli viseletek, az akkori ételek és kézmûvesség remekei. Ezek a napok alkalmat adtak a Vas vármegyei Nemzetôrség 1848-as zászlóavatásáról történô megemlékezésnek is a kastély kertjében. Sárváron, ahol két alkalommal is országgyûlési képviselônek választották Batthyány Lajost, június 28-án tartottak emlékrendezvényt, melynek során kiállítást rendeztek, majd a városi önkormányzat képviselô-testülete ünnepi ülésen Molnár András levéltáros, történész elôadásával és a város fôterén lévô emléktábla megkoszorúzásával tisztelegtek a hôs politikus emléke elôtt.
A megye másik fô emlékhelye Körmend augusztus 19-én nagyszabású és ritka értékes tárgyakat felvonultató történeti kiállítással adózott az évforduló alkalmából nemcsak a mártír miniszterelnök, hanem a Batthyány-család emléke elôtt is. „A Batthyányak nemzetsége, gróf Batthyány Lajos emlékezete” címmel a körmendi kastélyban országos szakmai figyelmet keltô komplex kiállítást köszöntött Kovács Ferenc, a közgyûlés elnöke. A megyei emlékbizottság elnöke, e sorok írója, pedig üdvözölte a történelmi család több ma élô tagját, köztük a herceg Batthyány-Strattmann László Pascalt, gróf Batthyány Ádámot és gróf Batthyány Lászlót. A különlegességeket és kuriózumokat, ritka mûtárgyakat, dokumentumokat felvonultató kiállítást dr. Basics Beatrix, a Budapesti Történeti Múzeum fôigazgató–helyettese nyitotta meg. A Vas megyei programok tovább folytatódnak, és számos rendezvény szolgálja a megemlékezést. Az aradi vértanúkra és a mártír miniszterelnökre emlékeztünk október 5–6-án Szombathelyen és Ikervárott. Elkészült az Erdélyben élô festô, Fazakas Tibor által készített nagyméretû Batthyánykép másolat, amelyet decemberben, a Batthyány-emlékév megyeházi záróünnepségén fogunk bemutatni a nagyközönségnek. Elkészült a történelmi Vas megyei Batthyány emlékhelyeket bemutató, fotókkal gazdagon illusztrált kiadványt, amelynek szövegét dr. Tilcsik György, a Megyei Levéltár igazgatója írta. A Berzsenyi Könyvtár munkája nyomán decemberben lesz kézbe vehetô az átfogó forrásokat közlô „Batthyány Lajos
Bibliográfiája” címû kiadvány. Móricz Péter történész szerkesztésében igényes és szakszerû munka a „Batthyányak nemzetsége, gróf Batthyány Lajos Vas megyei emlékezete” címû kiállítási kalauz, amely Molnár András: Batthyány Lajos gróf (1807–1949) címû munkájához hasonlóan a körmendi BatthyányStrattmann László Múzeum és dr. Nagy Zoltán múzeumigazgató gondozásában jelent meg. A Körmenden megnyílt kiállítás egyik különlegesen értékes darabja látható az emlékbizottság által készíttetett, hollóházi porcelán egyedi díszváza, dr. Sikota Gyôzô iparmûvész és Csiszár József porcelánfestô alkotása. A Batthyány-emlékév alkalmára Veres Gábor szobrászmûvész készíti a megyei közgyûlés Batthyány-emlékérmét. Az országos szervezetekkel együttmûködve a Batthyány-emlékév alkalmából meghirdetett Kárpát-medencei középiskolás vetélkedôre 235 csapat küldte nevezését és elsô feladatmegoldó versenyfüzetét. A közülük legjobb eredményt elérô 12 csapat versenyét 2007. november 15–17. között rendeztük Szombathelyen. A vetélkedô döntôjének három napja során a Kárpát-medence régióiból és itthonról érkezett fiatalok a Megyeháza nagytermében versengtek, és kirándulásokon ismerkedtek a megye történelmével, a Batthyány-emlékhelyekkel, táji, építészeti, mûemléki, kulturális, idegenforgalmi értékeinkkel. A nagyszabású ifjúsági rendezvény fôvédnöke Csáki Pál, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának elnöke és Kovács Ferenc országgyûlési képviselô, a megyei közgyûlés elnöke volt.
A Balassi Intézet támogatásával megkapta Vas megye az évfordulóra készített húsz posztertablóból álló kiállítást, amelyet a megyei önkormányzat koordinálásával több helyen bemutattunk, és az év végéig tovább vándoroltatjuk a településekre, az intézményekhez. A „Batthyány Lajos, az elsô felelôs magyar miniszterelnök” címû szemléletes és igényes vándorkiállítást elsôként Jánosházán, majd Gyôrváron, Bôben, Sárváron, a Mûvészetek Völgye rendezvénysorozat keretében Nagyvázsonyban és jelenleg Körmenden tártuk az érdeklôdôk elé. A továbbiakban a muravidéki Lendván és Moravszke Toplicén, majd Répcelakon, Bükön, Ôriszentpéteren, Ikerváron és Csepregen mutatjuk be. A kiállítás anyaga a rendezvénysorozat zárása után a körmendi múzeum Batthyány-gyûjteményébe kerül. A Vas megyében tervezett emlékév programjai, eddig megvalósult eseményei a neves történelmi személyiséghez, a mártír politikushoz és életmûvéhez méltó módon és formában szolgálták történelmi emlékezetünk gyarapodását. Településeink bebizonyították, hogy képesek vagyunk jó ügyek érdekében erôinket mozgósítani. A további megemlékezéseket, rendezvényeket a megyei emlékbizottság a „Mindent hazám javára, ami csekély erômbôl kitelik” gondolattal, Batthyány Lajos által is vallott és kifejezett hit jegyében kívánja megrendezni. Majthényi László A Batthyány-emlékbizottság elnöke, a Vas Megye szerkesztôbizottságának elnöke
5
Batthyány Lajosról Kovács Ferenc parlamenti felszólalása 2007. február 10-én volt 200 esztendeje, hogy Batthyány József Sándor és Skerletz Borbála második gyermekeként megszületett Batthyány Lajos gróf, az 1848 áprilisában hivatalba lépett elsô független felelôs magyar minisztérium elnöke. Egy minden elemében kivételes pályát befutó és kiemelkedô emberi tulajdonságokkal rendelkezô politikus életére és tevékenységére emlékezünk. Kivételes idôszak – pontosabban Magyarország modern kori történetét tekintve kivételes korszak – volt az, amelyben Batthyány Lajos élt és tevékenykedett. Ugyanakkor fontos megemlíteni, hogy a családi hagyományok, a szûkebb és tágabb családi miliô szinte már eleve közszereplésre predesztinálta és inspirálta ôt, hiszen a Batthyányak többek között kiterjedt Baranya, Fejér, Somogy, de mindenekelôtt Vas megyei birtokokkal rendelkezô hercegi és grófi ága – ez utóbbinak volt egyébként tagja a késôbbi miniszterelnök – már a XVI. századtól kezdve számos kiemelkedô közéleti személyiséget és kiváló katonát adott a hazának. Batthyány Lajos gróf gyermek- és fiatalkora – nem kevéssé az ô születése után különváló szülei közötti feszült viszony miatt – nem volt igazán harmonikus. A hozzá hasonló arisztokrata ifjak között eltöltött, hosszabb-rövidebb ideig tartó magyarországi tanulmányokkal is megszakított bécsi tanulóéveket követôen a németen kívül olaszul, franciául és angolul jól, magyarul viszont ekkor még szinte egyáltalán nem író és beszélô Batthyány 1826 augusztusában katonai pályára lépett. Az ez idô tájt a költséges mulatozásokat kedvelô, könnyelmû, nem egyszer komoly adósságokba keveredô és makacs ifjúnak tartott Lajos gróf számára a császári hadsereg szigorú és rideg közege teljesen idegen, csak nagyon nehezen elfogadható terep volt. Ezért az édesanyjával örökségét illetôen lefolytatott, hosszú és elkeseredett konfliktusa lezárulását, majd a Zágrábi Egyetem jogi fakultásának elvégzését és nagykorúságának elérését követôen, 1831 áprilisában kilépett a hadseregbôl. Ezután a számára oly kedves Ikervárt választotta és tette meg birtokai központjának. Itt telepedett le és eredményesen látott hozzá lepusztult állapotú uradalmainak rendbehozatalához és korszerûsítéséhez. Ennek nyomán az ikervári az 1840-es évekre az ország legfejlettebb gazdálkodási módszereket alkalmazó uradalmainak egyikévé vált, amelyben többek között svájci rendszerû szarvasmarha-tenyészet, cukorgyár, továbbá selyemhernyó-tenyészet és több gôzgép is mûködött. Batthyány az 1830-as évek elsô felében – a kor és a társadalom presztízselvárásainak megfelelôen – több külföl-
6
di utat is tett. A német tartományok, Svájc, Itália, Franciaország, Belgium, Hollandia és Anglia mellett megfordult Görögországban és Törökországban is. 1834. december 4-én nôül vette a Vas megyei fôispáni helytartó, Zichy Károly gróf leányát. Zichy Antóniában hû társára, munkáját és karrierjét hatékonyan és eredményesen támogató feleségre lelt. Batthyány Lajos életének ezen idôszaka egyszersmind az önmûvelés és a politikai pályára való immáron tudatos felkészülés esztendei voltak. Birtokközpontja, az ikervári kastély az 1830-as évek második felében valóságos társasági-politikai találkozóhellyé vált, ahol a környék reformpárti arisztokratái, nemesei és értelmisége gyakran fontos megbeszéléseket, tárgyalásokat folytattak. Mindezek után mégis szinte az egyik pillanatról a másikra, csaknem az ismeretlenségbôl robbant be a reformkori magyar politikai közéletbe, amikor néhány hónap leforgása alatt az 1839/40. évi országgyûlésen a kiformálódó fônemesei ellenzék vezetôjévé lett. Batthyány szándéka az egységes és reformszellemû fônemesség megteremtése volt, amely a hazai liberális köznemesség által megindított, az érdekegyesítésre, az alkotmányosságra és a jogkiterjesztésre épülô, az ország polgári átalakítását célzó program kidolgozásában és megvalósításában jelentôs szerepet töltött be. Ennek érdekében nem csak folyamatos és jelentôs szervezômunkát fejtett ki, hanem a megfelelô fórumokon – így többek között Vas megye közgyûlésein, de mindenekelôtt – az 1843/44. évi országgyûlés felsôtábláján számos alkalommal maga is felszólalt, és a közteherviselés bevezetésétôl kezdve a kormány gazdaságpolitikai elképzelésein át, a börtönügy kérdésén keresztül, a városi reformokig bezárólag, sok-sok kérdésben hallatta hangját, és nem egyszer rendkívül erôs kritikával illette a bécsi udvart. Emellett az 1840-es évek elejétôl több frissen, zömében Kossuth kezdeményezésére alakult és alapvetôen a honi ipar és kereskedelem fejlesztését célzó egyesület és szervezet – így az Iparegyesület, a Magyar Kereskedelmi Társaság, a Gyáralapító Társaság és a Védegylet – elnöki vagy igazgatóválasztmányi teendôjét látta el, és neve ettôl az idôtôl kezdve szinte állandóan szerepelt az egész országot behálózó bécsi titkosrendôrség ügynökei által készített besúgójelentésekben. A megkülönböztetett figyelemre annál is inkább rászolgált, merthogy kiemelkedô, sôt meghatározó szerepe volt a liberális nemesi ellenzék egységesítésében és párttá szervezésében, az Ellenzéki Kör 1847. január 22-én történt megalakulásában.
Az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban került sor 2007. szeptember 29-én a Magyarországi Megyék 5. Országos Találkozójára. Vas megye polgárait képviselve Kovács Ferenc megyei közgyûlési elnök helyezett el koszorút Batthyány Lajos szobránál.
Az 1847/48. évi – és mint késôbb kiderült, utolsó – rendi országgyûlés alsótábláján Kossuth Lajos, a fôrendi táblán Batthyány Lajos vezette az ellenzéket. Közbevetôleg jegyzem meg, hogy Batthyány Lajos fontos szerepet és nem kis anyagi áldozatot vállalt annak érdekében, hogy Kossuthot Pest vármegye országgyûlési követévé válasszák 1847 októberében. Kettôjük szoros együttmûködésének, közös erôfeszítésének eredménye volt, hogy az országgyûlésen a bécsi udvar és a hazai konzervatívok az ellenzéki erôk megosztására tett nem csekély erôfeszítései végül is kudarcba fulladtak. Amikor pedig a párizsi forradalom hírének hatására 1848 márciusának elején a pozsonyi országgyûlés menete alapvetôen új fordulatot vett, Kossuth mellett Batthyány Lajosnak meghatározó szerep jutott az események formálásában. És amikor sikerült a döntô politikai áttörést is végrehajtani – az 1840-es években kifejtett tevékenysége, politikusi képességei és emberi tulajdonságai alapján – teljesen kézenfekvô és magától értetôdô volt, hogy 1848. március 17-én ô kapott megbízást az elsô független felelôs magyar kormány megalakítására. A minisztérium felállítása – ekkor csak egy minisztérium különbözô osztályai voltak – és munkájának beindítása mellett kiváló szervezôképességét kamatoztatva elévülhetetlen szerepe volt az áprilisi törvények életbeléptetésében, a korai zsidóellenes mozgalmak és parasztmegmozdulások lecsillapításában, és annak kényszerû távolléte miatt a honvédelmi minisztert, Mészáros Lázárt helyettesítve, a nemzetôrség megszervezésében valamint az elsô honvédzászlóaljak felállításában. Irányítása alatt kisebb-nagyobb nehézségek mellett ugyan, de megkezdôdött a feudalizmus felszámolása, azaz a polgári átalakulás megalapozása, másként szólva: megtörténtek az ország és a társadalom modernizációjához vezetô elsô lépések. Ugyanakkor azonban a márciusi–áprilisi kábultságából – nem kevéssé a szá-
mára kedvezôen alakult nemzetközi politikai helyzet következtében – viszonylag hamar magához tért Habsburg-hatalom hol rejtve, hol kendôzetlenül, de már májusban megkezdte támadását a magyar kormány ellen, és ebben sajnos megfelelô bázisra talált a Magyarországon élô nagyszámú nemzetiségekben. Ismeretes, hogy Batthyány Lajost az 1848 júniusában megtartott elsô népképviseleti választásokon két Vas megyei választókerületben – a sárváriban és a kiscelliben is – képviselôvé választották, és az is köztudott, hogy ô – tisztelettel megköszönve a kemenesaljaiak bizalmát – a sárvári mandátumot tartotta meg. A mindenkor a jog és a törvényesség talaján álló és politizáló miniszterelnök – aki több alkalommal személyesen igyekezett Bécsben járva kompromisszumot elérni – számára azonban osztrák kormány 1848. augusztus 31én kelt emlékirata – amely gyakorlatilag államjogi hivatkozással megkérdôjelezte az áprilisi törvények jogszerûségét és érvényességét – teljességgel elfogadhatatlan volt. Ezért szeptember 11én lemondott, ám István fôherceg nádor kérésére másnap újból vállalta a kormányalakítást. Ezt követôen Batthyány hirdette meg a Dunántúlon a Jellasics elleni népfelkelést és ugyancsak ô rendelte el az új honvédzászlóaljak felállítását. Az egyre nehezebb és bonyolultabb helyzetben további kétségbeesett kísérleteket tett a Béccsel való megegyezésre, ám miután ez nem sikerült, 1848. október 2-án immáron véglegesen lemondott a kormányfôi posztról és lemondott képviselôi mandátumáról is, és Vas megyei birtokaira vonult vissza. Elvbarátai rábeszélésére azonban ismét jelöltette magát országgyûlési követté, és 1848. december 6-án a sárvári kerületben ismét megválasztották. December közepén visszatért a fôvárosba és újólag bekapcsolódott az elsô népképviseleti országgyûlés munkájába. 1848 utolsó napján az országgyûlés az ô javaslatára egy négytagú tárgyalóküldött-
séget – amelybe Batthyányt is beválasztották – menesztett a Pesthez közeledô osztrák csapatok fôvezéréhez, Alfred Windischgrätzhez, aki a küldöttség többi tagját igen, ôt azonban nem volt hajlandó fogadni. Az eredménytelen tárgyalás után Batthyány visszatért Pestre, ahol 1849. január 8-án miniszterelnökként kifejtett tevékenysége miatt az osztrák katonaság letartóztatta. Kezdetben Budán ôrizték, majd a magyar seregek közeledésének hírére április végén elôbb Laibachba (Ljubljanába), onnan Pozsonyba, végül Olmützbe szállították. A világosi fegyverletétel után, 1849 augusztusában itt került sor az ellene megindított felségárulási per fôtárgyalására. A per – amely Magyarország modernkori történetének elsô, de sajnos nem utolsó politikai koncepciós pere volt – során az elemi jogorvoslás és igazának bizonyítási lehetôsége nélkül, bár gyakorlatilag minden vádpont alól tisztázta magát, ám augusztus 30-án elhangzott az elôre megfogalmazott ítélet: kötél általi halál és teljes vagyonelkobzás. Szeptember 12-én Pestre szállították, majd miután az ítéletet Julius Haynau táborszernagy is megerôsítette és a kivégzés napját – idôzítve azt az osztrák hadügyminiszter, Theodor Latour meggyilkolásának elsô éves évfordulójára – 1849. október 6-ára tûzte ki. Október 5-én este Batthyány egy, a felesége által becsempészett tôrrel börtönében sikertelen öngyilkossági kísérletet követett el, ám miután a kivégzés a szigorú parancs szerint nem volt elhalasztható, másnap, tehát 1849. október 6-án este 6 órakor az elsô független felelôs magyar miniszterelnököt a pesti Újépület udvarán, nem messze innen, a ma róla elnevezett örökmécses közelében, nyilvánosan agyonlôtték. Holttestét – befelé fordított zárólappal – Pesten, a ferencesek belvárosi templomának kriptájában helyezték el, és az ott nyugodott az 1870 májusában történt ünnepélyes újratemetéséig. Batthyány Lajost és mûködését hosszú évtizedekig – mikor politikai
udvariasság, mikor az érdektelenség, mikor pedig napi aktuálpolitikai okok miatt – a közöny és az elhallgatás kísérte. Ennek következtében alakulhatott ki az a nem igazán kívánatos helyzet, hogy a polgári átalakulás politikai folyamatát levezénylô elsô számú magyar államférfinak hazájában nincs kultusza. Személyét a dualizmus idején ugyanis nem volt célszerû emlegetni a Habsburgok, és elsôsorban I. Ferenc József miatt, aki pedig néhány évtized alatt az éppen a Batthyányt kivégeztetô uralkodóból, a nemzet Ferenc Jóskája lett. A két világháború közötti idôszak sem volt alkalmas arra, hogy Batthyány személyisége a kutatások és a közérdeklôdés középpontjába kerüljön. 1848/49 100. évfordulója pedig napi politikai okokból Kossuth, Petôfi és Táncsics dicsôítésének, szerepük egyoldalú, elvtelen – és hadd tegyem hozzá – értelmetlen felnagyításának idôszaka volt, amelyben az arisztokrata származású, liberális, de nem radikális Batthyánynak egyszerûen nem jutott hely, sôt személyére idônként a magalkuvókkal való együttmûködés, a kollaborálás vádja is rávetült. Mindezekhez hozzájárult az is, hogy Batthyány Lajos – több kortársával ellentétben – nem vezetett naplót, nem folytatott kiterjedt levelezést, és rendkívül kevés írásos megnyilatkozás fûzôdik nevéhez. Ezt még csak tetézte az a felettébb sajnálatos, de egy kicsit jellemzô esemény, hogy Batthyány Lajos családjának levéltára a századfordulón szétszóródott, és gyakorlatilag teljesen megsemmisült. Azt, hogy Batthyány Lajos mennyire elfelejtett vagy pontosabban sokáig egyáltalán nem ismert személyisége volt a hazai politikai és tudományos közgondolkodásnak, jól igazolja többek között az a kevéssé hihetô, de mégis igazán jellemzô tény, hogy az 1980-as évekig születésének pontos dátuma sem volt ismert, jóllehet annak megállapítása egyszerû rutinfeladatnak minôsíthetô. Ennek következtében nem csodálhatjuk, hogy közkézen forgó lexikonok és kézikönyvek egész sora – és ezek közé tartozik a Pallas és a Révai Nagylexikon, és az Új Magyar Lexikon is – Batthyány Lajos születési évét hol 1806-ra, hol pedig 1809-re tette és teszi. Csak a nagyjából 2–2 évtizede megindult és azóta kiterebélyesedett, szakszerû kutatások tisztázták csak Batthyánynak a reformkorban és az 1848/49. évi önvédelmi háború idején betöltött szerepét, és segítették ezzel elô a valóban reális Batthyány-kép kialakulását. Szerencsére az 1848/49. évi polgári forradalom és önvédelmi háború 150. évfordulója újabb lendületet adott személyének és tevékenységének kutatásához. Szisztematikus feltárás és publikálás nyomán az elmúlt 10 évben több feldolgozás és forráskiadvány látott napvilágot Batthyányról.
A régebbi és az újkeletû kutatások egybehangzóan és egyértelmûen igazolták és bizonyítják, hogy Batthyány Lajos a magyar történelem legjelentôsebb politikusai közé tartozik. Minden cselekedetét a hazája iránti elkötelezett tenniakarás hatotta át. „... minden hazám javára, ami csekély erômbôl kitelik.” – vélekedett, és valóban e szerint élt és tevékenykedett. Mindig az alkotmányosság betûjét és szellemét tartotta zsinórmértéknek, az adott jogi kereteken belül ellenben igyekezett minden lehetôséget mérlegelni és az általa legjobbnak, leghelyesebbnek tartott utat konzekvensen bejárni. Természetesen nem volt hibátlan, és nem volt tévedhetetlen ember, de egész pályája során családja jelmondatához híven „fidelitate et fortitudine”, azaz hûséggel és bátorsággal élt és mûködött, mindig országa, hazája, nemzete, a köz javára. Felfogása, nézetei, mûködése és személye egyáltalán nem volt és nem lesz alkalmas arra, hogy leegyszerûsíthetô vagy bármiféle zászlóra tûzve kisajátítható legyen. Így elkerülte és elkerüli ôt Kossuth és Széchenyi sorsa, akiktôl és akikrôl az adott kor politikai ízlése szerint és kívánalmainak megfelelôen, mást és mást idéztek, és alapvetôen mást és mást írtak. Szabad György, a reformkor és 1848/49 kiváló kutatója két és fél évtizeddel ezelôtt a következôket írta Batthyány Lajosról: „A történelem fordulópontjain az emberek kivételesen érzékennyé válnak az idô minôsége iránt; remény és félelem egyaránt magyarázza a türelmetlenségtôl sem mentesen fogalmazott kívánságot: ne maradjanak kihasználatlanok a sorsfordító lehetôségeket kínáló pillanatok. ... Figyelmeztetés nélkül is felfokozta az idô kivételes minôségének érzékelését a reformellenzék élre került gárdájának felelôsségtudatát s kivált Batthyány Lajosét, aki megbízott miniszterelnökként, Kossuth mellett nemcsak a legfontosabb szerepet vállalta magára, hanem a legtöbb felelôsséget is a lehetôségek kihasználásáért, illetve esetleges elmulasztásukért.” Most, amikor születése 200. évfordulójára emlékezve fejet hajtunk az alig 42 évet élt Batthyány Lajos emléke elôtt, arra kérem Önöket, ne feledjék, hogy arra az elsô független felelôs magyar miniszterelnökre emlékezünk, aki a Magyarország és a magyar társadalom modernizációja érdekében végzett tevékenységéért a legtöbbet áldozta: életét adta a magyar polgári átalakulás megalapozásáért, a modern Magyarországért, és akire kiváltképpen érvényesek az egykori küzdôtárs, Kossuth Lajos örökbecsû – ám a mai generációk által alig-alig ismert, és így kevéssé méltányolt és követett – szavai: „Csak az képes hatalmasan hatni, ki saját korának embere, míg ellenben ki korát megelôzi, csak halála után él, ki pedig korától elmarad, élve is halott.”
Batthyány Lajos és kora Kárpát-medencei középiskolások történelmi vetélkedôje „Én tettem, s míg e nehéz körülmények közt e kormányt vezetnem kell, teszek mindent hazám javára, a mi csekély erômbôl telik.” Batthyány Lajos iratának István nádorhoz intézett részlete, melybôl a Vas megyei Batthyány-emlékév mottója származik, belekerült annak a vetélkedônek a feladatlapjába, amelyet a Vas Megyei Önkormányzat hirdetett meg kárpát-medencei középiskolások számára. A versenyfelhívás várakozáson felüli érdeklôdést váltott ki, hiszen 2007 májusában 215 háromfôs csapat jelezte részvételi szándékát határon innen és túl. Az elsô forduló feladatlapjának összeállításánál a fô cél természetesen az volt, hogy a versenyzôk ala-
posan megismerhessék Batthyány Lajos családjának hagyományait, reformkori szerepvállalását, miniszterelnöki tevékenységét, koncepciós perét, kultuszát. A versenyzôktôl többek között a gróf életútjának színhelyeit ábrázoló képekhez kapcsolódó kérdésekre vártuk a választ, így került sorra például a pozsonyi Szent Márton-dóm (keresztelôje, házassága), a martonvásári Brunszvik-kastély (fogsága) és a pesti Újépület (kivégzése). „Jó lovon, karddal a kézben szívesen, de asszony mögé bújva, ahhoz nem tudom [magunkat] elhatározni.” (1849. április 22.) A forrásrészlet – melyben Batthyány Lajos felesége szöktetési tervét utasítja el – abból a feladatból való, melyben Batthyány politikai elveit, személyes meggyôzôdését, gyakorlati munkásságát írásbeli megnyilatkozásai, valamint az ôt méltató, vagy bíráló vélemények alapján próbáltuk bemutatni. „Hol járunk?” – faggat a kérdés egy másik feladat címében – természetesen Batthyány nyomában.
A gróf életpályájához erôs szálakkal kötôdô települések leírása alapján kellett megnevezni a helységet, illetve ismertetni a hozzájuk kapcsolódó eseményeket. Nyilván nem maradhattak ki a vetélkedôbôl Batthyány ércbôl öntött szobrai, melyek Ikervártól Pápán, Pécsen át Polgárdiig állítanak emléket Magyarország elsô felelôs miniszterelnökének. „Vorwärts doppel Lehnung, rückwerts Kartatsch schiessen!” – Guyon Richárdnak, a branyiszkói hôsnek különös, legendává vált hadiparancsa a „Csudáknak éve” címû témakörben olvasható, mely forradalmunk és szabadságharcunk eseményeit idézi fel. Eleink számos jeles történelmi személyt rendhagyó jelzôkkel ruháztak fel. „Osztrolenka véres csillaga”,
„Erdély Széchenyije”, „Messzeségek vándora”, „Osztrák mészáros” – Batthyány kortársainak ragadványnevei után is kutattak a diákok. A XIX. század elsô felének képzômûvészeti-irodalmi vonatkozásait tartalmazó feladat játékos formában próbálta közelebb hozni a kor emblematikus festôinek és írástudóinak alkotásait. Utoljára – a kultuszteremtés nem titkolt szándékával – arra ösztönöztük a versenyzôket, hogy készítsenek fényképeket a környékükön fellelhetô, a reformkor nagyjaira utaló emlékekrôl, s egyikük tiszteletére állítsák össze egy ünnepi mûsor forgatókönyvét. A vetélkedôre nevezett csapatok zöme alapos munkával magas színvonalú megoldásokat küldött be, a döntôbe jutott kilenc magyarországi csapat mindegyike majdhogynem hibátlanul töltötte ki a feladatlapot, de helytálltak a határon túli fiatalok is. A november 15–17. között megrendezendô szóbeli döntôre az alábbi iskolák csapatai jutottak be:
· Nagyberegi Református Líceum (Nagybereg, Kárpátalja) · Ady Endre Líceum (Nagyvárad, Erdély) · Magyar Tannyelvû Magán-szakközépiskola (Alsóbodok, Felvidék) · Móra Ferenc Szakközépiskola (Szeged) · Arany János Gimnázium (Berettyóújfalu) · Pápai Református Kollégium Gimnáziuma (Pápa) · Budapesti Piarista Gimnázium (Budapest) · Boronkay György Mûszaki Középiskola (Vác) · Bolyai János Gyakorló Gimnázium (Szombathely) · Leövey Klára Gimnázium (Budapest) · Széchenyi István Gimnázium (Dunaújváros) · Kodolányi János Középiskola (Székesfehérvár) A Megyeháza dísztermében sorra kerülô szóbeli döntôn a csapatoknak többek között az általuk készített bemutató programot kellett elôadniuk, ezen túl vitakészségükrôl, a történelmi helyzetekbe való beleélési képességükrôl is tanúbizonyságot kellett tenniük a zsûri elôtt, melynek elnöke Urbán Aladár történész, a korszak legismertebb kutatója volt. A versenyzôk a háromnapos rendezvény során a nemes versengés mellett kísérôprogramokon is részt vettnek: találkozhattak Batthyány Lajos szombathelyi emlékeivel, kirándulás keretében megismerkedhettek az elsô felelôs magyar miniszterelnök Vas megyei emlékhelyeivel, valamint meghallgathatták a korszakkal foglalkozó jeles történészeink elôadásait. A vetélkedô fôvédnöke: Csáky Pál, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának elnöke, védnöke: Kovács Ferenc, a Vas Megyei Közgyûlés elnöke volt. A Balassi Bálint Magyar Kulturális Intézet Nemzeti Évfordulók Titkárságának, s más támogatók jóvoltából a döntôben szereplô 12 csapat értékes – összesen 1 millió Ft értékû – nyereményben részesült. A szervezôk szándéka szerint a vetélkedô célja születésének 200. évfordulóján méltón emlékezni gróf Batthyány Lajosra, a reformkor kiemelkedô politikusára, az elsô felelôs magyar kormány fejére, a Vas megyei birtokosra. Ugyanakkor a feladatok megoldásával bôvülhetett a résztvevô fiatalok történelmi-mûvelôdéstörténeti tudása, erôsödhetett a szûkebb hazához, a lakóhelyhez való ragaszkodás, illetve a közös történelmi múlt megismerésével a kárpátmedencei összetartozás érzete. Kukor Ferenc
7
Nagyszabású Batthyány-kiállítás nyílt a körmendi várkastély dísztermében A Batthyányak nemzetsége, gróf Batthyány Lajos Vas megyei emlékezete címet viseli az a reprezentatív megjelenésû, interaktív eszközöket is felvonultató múltba tekintés, melynek ünnepélyes megnyitója Szent István ünnepének vigíliáján volt. A Vas Megye Közgyûlése által létrehozott Batthyány Emlékbizottság bábáskodása mellett, sikeres fenntartói pályázat benyújtásával vált lehetôvé, hogy a Dr. Batthyány-Strattmann László Múzeum korszerû, magas színvonalú, számtalan eredeti dokumentumot és mûtárgyat, – közöttük hatalmas méretû XVII–XVIII. századi Batthyány-ôsöket ábrázoló festményeket – is felvonultató kiállítást rendezhessen.
mentett zászlajának mintájára készített, 2005-ben felszentelt Mária-képes, országcímeres lobogójukkal Kovács Ferenc elnök elôtt kivont karddal, a család felé meghajtott zászlóval tisztelegtek. Dr. Horváth Sándor megyei múzeumigazgató köszöntötte a megjelenteket, kiemelve a létrehozott kiállítás európai színvonalát, a körmendi múzeum országos szintû Batthyánykutatásának jelentôségét. A szónokok sorát Majthényi László alelnök úr, a Batthyány Emlékbizottság elnöke nyitotta meg. Rövid beszédében méltatta a 200 évvel ezelôtt született Batthyány Lajost, az elsô felelôs magyar kormány miniszterelnökét. Megemlítette azt a tényt is, hogy a Vas megyei kö-
Vas megyei szerepvállalásait. Bemutatta az ünneplôk között helyet foglaló Kutszegi István fôtanácsost, a bizottság koordinátorát, dr. Krász Lilla történészt, a program minisztériumi szakreferensét, valamint dr. Basics Beatrix mûvészettörténészt, a Budapest Történeti Múzeum fôigazgató-helyettesét, s egyben felkérte megnyitóbeszédének megtartására is. A mûvészettörténész véleménye szerint a kiállítás sokszínûségével, tárgy- és dokumentumbôségével tûnik ki, a nagy múzeumok által képviselt fôvárosi színvonaltól semmiben sem marad el. A szakmai közönség elôtt eddig ismeretlen mûtárgyak bemutatásával nem csak lezár egy korszakot, de új kutatá-
A megnyitó ünnepélyességét fokozta, hogy személyesen vettek részt a fôvédnökök: Batthyány-Strattmann László Paszkál herceg úr és fia Bécsbôl, Kovács Ferenc úr Vas megye Közgyûlésének elnöke, a védnökök: gróf Batthyány Ádám Budapestrôl, gróf Batthyány László Németújvárról, Bebes István Körmend város polgármestere, országgyûlési képviselô, Németh Zsolt Vasvár polgármestere, országgyûlési képviselônk. 18 órakor H. Vörös Márta múzeumi mediátor, konferanszié intésére a kastély belsô udvarán helyet foglaló nagyszámú meghívott és érdeklôdô jelenlétében tiszteletadásra felsorakozott a hattagú, XVII. századi katonai viseletben pompázó Batthyány lovasbandérium. A család Németújváron ôrzött, egykor a mohácsi vészbôl ki-
tôdésû, ikervári birtokigazgatási központjában élô, a sárvári választókerület országgyûlési képviselôje, arisztokrata ellenzéki politikus megyei szintû ünnepléséhez az országban egyedüliként csupán a Vas Megyei Közgyûlés csatlakozott a testület által megválasztott emlékbizottsággal. Köszöntötte a jelenlévô bizottsági tagokat: dr. Tilcsik György megyei levéltárigazgatót, a reformkor jeles kutatóját, Nagy Gábor tanácsnokot, a Batthyány Emlékbizottság létrejöttének szorgalmazóját, dr. Nagy Zoltán körmendi múzeumigazgatót, a kiállítás kurátorát, valamint Molnár András Zala megyei levéltárigazgatót, a kitûnô Batthyánykutatót, aki a Körmenden szerkesztett, s e napra megjelentetett Testis Temporis 17. füzetében tömören foglalta össze Batthyány Lajos életútját,
sokra is inspirál. Nagy eredménynek tüntette fel a kiállításhoz kapcsolódó, Móricz Péter történész által szerkesztett magyar és angol nyelvû 40 oldalas színes kiállításvezetô naprakész megjelentetését, Molnár András már említett Batthyány Lajos-füzetén kívül dr. Nagy Zoltán 48 oldal terjedelmû, különféle lexikonokból feltárt Batthyányakat bemutató feldolgozását, dr. Gyürki László Gyógyító Batthyányak címmel írt dolgozatát. Ezen kívül szó esett egy nagyszerû kísérô kiállításról is. Steiner Józsefné nagyatádi képeslapgyûjtô gróf Batthyány Lajos a forradalomban, Batthyány-emlékek Magyarországon címet adta annak az emeleti folyosó paravánjain elhelyezett 80 feliratozott kartontáblának, mely eredeti, ritka képeslapok segítségével kalauzol el bennünket régmúlt
8
történelmünk valóságába. A megnyitót a Batthyány bandérium lovairól leszállt tagjainak vonulása zárta. A németújvári ôsgalériából származó ôsök portréi elôtt elhaladó vendégsereg a zászlóvivôt követve érkezett a díszterembe, hogy birtokba vegye a kiállítást. A rendezôi szándék gyôzedelmeskedett. A kastély falait szinte szétfeszíti az itt kiállított eredeti mûtárgyak évszázadokat megélt sora. Batthyány Ádám (1610–1659) és húga Erzsébet (1619–1674), Batthyány Lajos Ernô Magyarország utolsó nemzeti nádora (1696–1765), öccse Károly a híres hadvezér, II. József gyermekkori nevelôje, birodalmi herceg (1698–1772), Batthyány-Strattmann Fülöp herceg Körmend reformkori városképének átformálója (1781–1870), valamint kortársa: Batthyány Ádám közös ôsapától származó Batthyány Lajos, a tragikus sorsú miniszterelnök (1810–1849) faltükrökben elhelyezett egészalakos olajfestményei vigyázzák a látogatót. A portrék elôtt testet öltött, korabeli ruhákba álmodott szobormásuk foglalja el a teret. A bejáratnál négy méter hosszan elnyúlva címerekkel ékesített színpompás Batthyány családfa digitális technikával készült tudományos rekonstrukciója terpeszkedik, Móricz Péter, Markovics Ágota, Tihanyi Lajos, Tóth Éva Gyöngyi munkáját dicsérve, melynek eredetijét Batthyány Lajos kancellár rendelte meg Rajcsányi Ádám kamarai levéltárosától. Az 1743-ban a családtagok tisztségeit, emlékezetes tetteit latin nyelven méltató, ívnyi papirosokra tintával írt, kézzel festett, 51 Batthyány, 9 nemesi család: köztük az Eszterházy, Lobkowitz, Szerdahelyi, Svetkovich, Zrínyi, Formentini, Nádasdy, Illésházy címerét tartalmazó hatalmas mûbôl mára csak néhány foszlány maradt. Másfél négyzetméteres alsó darabját, melyen a nemzetség ôse és a család griffmadarak által támasztott címere is látható, a Magyar Országos Levéltár ôrzi hét lakat alatt, – most 100 napig nálunk tanulmányozható. Felsô részének kisebb, csodával határos módon megmenekült része 1989-ben egy budapesti gyûjtôtôl a körmendi múzeumba, – haza került, s most az ajtó melletti legelsô paravánon fényvédô fóliával ellátott üveglap alatt tekinthetô meg. A mûvészi alkotás hiányzó darabjai 1945-ben a megszálló orosz katonák kondérjai alatt lobogó tûzben enyészhettek el, vagy ablaktáblákat helyettesítve foszlottak semmivé esôtôl, széltôl tépázottan. A teremben tölgyfából készült, a XX. századelô hangulatát idézô tablók, tárlók, vitrinek, posztamensek sorakoznak, melyeken több mint háromszáz eredeti dokumentum, mûtárgy kapott helyet néhány soros felirattal, rövid összefoglaló szöveggel útjára bocsátva. Tárlatunk a Batthyányak
nemzetségének tizenöt nemzedékét mutatja be hét kiállítási egység köré szervezve. Az évszázadok közötti tájékozódást interaktív technikai rendszer is segíti. Automata tárlatvezetô gépeket lehet igénybe venni, így vevôkészülékünkhöz kapcsolt fülhallgatónkkal szabadon barangolhatunk a mûtárgyak között, melyekrôl hol tényszerû adatokat, hol az adott tárgyhoz fûzôdô irodalmi alkotásokat – közöttük Balassi Bálint a Batthyányak címerállatáról írt költeményét hallgathatja meg a körmendi Kastélyszínház Társulat (KASZT) amatôr színészei tolmácsolásában. Néhány helyen digitális faliképek menüibôl választhatunk, hogy tanulmányozni tudjuk Batthyány Lajos teljes ikonográfiáját, mindazokat a metszeteket, színes rajzokat, festményeket, melyeket most nem volt módunk kölcsönözni, de megismerkedhetünk a Batthyányak ma élô családtagjaival is. Érintôképernyôs monitorunkon pedig virtuálisan lapozhatjuk azt a Batthyány Károly egykori könyvtárából származó ritka, védett XVIII. századi könyvet, melyben különféle állatok mûvészi rajza található. E módon a mûtárgyvédelemnek eleget tudunk tenni, de egyúttal kitûnô vizuális élménnyel is gyarapodhatunk. A díszteremhez csatlakozva az elsô emeleti kiállítóhelyen pedig megtapinthatjuk a Batthyány-családhoz köthetô mûtárgyak másolatait, melyek eredetijéhez történelmi értékük, ritkaságuk, törékeny állaguk miatt nem nyúlhatunk hozzá. Ujjunkkal érzékelhetjük a pergamen érdességét, a viaszpecsét lágyságát, Batthyány Ádám rubintokkal ékesített díszbuzogányának súlyát, felpróbálhatjuk, tükörben ellenôrizhetjük, fényképen megörökíthetjük magunkat Batthyány Lajos nádor hullámos, eredeti hajból készült rizsporos parókájában. A díszteremben a XVI. század jelentôs birtokszerzôje, Batthyány I. Ferenc (1496–1566) Vasvármegye fôispánja eredeti, az országnagyok pecsétjeivel és aláírásával ellátott pergamen végrendeletét tanulmányozhatjuk, mely a körmendi múzeum tulajdona. Mellettük megcsodálhatjuk a Batthyányak által megtûrt újkeresztény fazekasok (habánok) kék-sárga színnel festett gyönyörû edényeit is, melyeknek eredeti évszámos, XVII. századi példányai a szombathelyi Savaria és a sárvári Nádasdy Múzeum féltett kincsei. A körmendi kastély híres török kori fegyvergyûjteményének kiemelkedôen szép darabjait, mellettük a XVII. századból származó aranyozott ezüst díszkantárokat is figyelmükbe tudjuk ajánlani. A németújvári várban egy régi komód ajtaját díszítette egykor az az intarziás címer, mely Batthyány Ádám kortársaként az 1647-es évszámot viseli. Most Batthyány László gróf tulajdona. A következô tárlóban igazi ritkaságok sorakoznak. Az Országos Széchényi Könyvtárban
A Vas megyei Batthyányemlékérem
ôrzik Batthyány Ádám sajátkezû naplóját, melyet a Rákóczi György fejedelem elleni táborozás alkalmával gyöngy betûkkel, ízes magyar nyelven írt 1644-ben. Eredetileg a körmendi hercegi levéltárban ôrizték, ma a Magyar Országos Levéltár kölcsönzi a mellette bemutatott, 1658-ban kelt végrendeletét, ami a birtokmegosztás szempontjából a család további sorsát nagyban befolyásolta. E kis gyûrûs pecséttel hitelesített papírdarab döntötte el, hogy akarata szerint két fia egyformán osztozik a hatalmas vagyonból. Ennek következtében vált szét a nemzetség a majdani hercegi ágra Kristóffal és a grófi ágra Pállal. Körmend sorsát viszont az a hajdúprivilégium szabályozta ötven esztendôn keresztül, melyet ugyancsak ô bocsátott ki az 1650. esztendôben, melynek régi magyar nyelven írt eredeti párját a Vas Megyei Levéltár becses darabjaként állítottuk ki. A tárgyak , dokumentumok, a Batthyányak képmásait ábrázoló metszetek, festmények, Auer Miklós által készített vár 1610-es éveit bemutató makettjének méltatását még hosszasan sorolhatnánk, ám múzeumlátogatáshoz kedvcsinálónak talán ennyi is elegendô. Azt azonban nem lehet megállni, hogy ne essék szó Batthyány Lajos Ernô gróf 1744. évben kapott Aranygyapjas Rend eredeti oklevelérôl, az ugyancsak ôt illetô, Mária Terézia által alapított Szent István Rend nagykeresztjének gyémántokkal ékesített csillagáról, Batthyány Károly herceg
pénzverô töveirôl, ezüsttallérjairól, képmásával díszített tízszeres arany dukátjáról. Akármerre is forgolódunk, mindenütt elôbukkannak a fôúri relikviák. Egyik vitrinben Batthyány Károly aranyozott bôrkötésû könyvtárának gazdagon illusztrált darabjai vonzzák a tekintetet, a mellette lévôben pedig az egykori „múzeumban” fellelhetô tárgyak: római mécsesek, asztrolábium, utazó napóra, régi pénzek, várakról készült metszetek, csodás ásványok, és egy igazi „bûvészethez használt” laterna magica hívják magukra a figyelmet. A Magyar Tudományos Akadémia Kézirattára bocsátotta rendelkezésünkre Batthyány Tódor mûszaki könyvtárából azokat a jeles darabokat, amik közül egy igazi találmányát, a „víz ellenében haladó, tyukmony formájú” hajójának, a „Bucentaurus”-nak szabadalmát foglalja magába. A XVIII. század végi lóhajtású vízi jármûvek nagy feltûnést keltettek, bécsi és pozsonyi bemutatójukon tömegek csodálták meg. E jelenetekrôl metszetek is készültek, melyek az Országos Széchényi Könyvtár jóvoltából itt most megtekinthetôk. A kiállítás központjában természetesen Batthyány Lajos öltöztetett szobra, a Smidt Múzeumban ôrzött eredeti nárciszmintás selyemdolmánya és ritkaszövésû vászon, geometrikus díszítésû mellénye került, sajátkezû levelének másolati példányával együtt. Egy másik vitrinben 1842-ben megrendelt „Batthyány-mintás” herendi porcelánkészletének újabban
gyártott arany-kék leveles pazar darabjai kerültek, a mellette lévôben pedig balkáni díszfegyverekbôl kirakott fegyverfalának rekonstrukciója látható, a mellettük felállított posztamensen pedig ikervári szobrának fából faragott mása ékeskedik. Nem mehetünk el szótlanul a Budapesten élô dr. Sikota Gyôzô porcelántervezô, mûvészeti író múzeumunknak ajándékozott egyedi tervezésû hollóházi díszvázája elôtt sem, hiszen e jeles alkalomra Batthyány portréját festette fel a gróf ismert jelmondatával együtt. Imhof János makett építôt dicséri az a munka, ami Batthyány Lajos rabságból való 1849. április 27-i jánosházi kiszabadítási jelenetét örökíti meg hitelesen. Batthyány Lajos arcvonásait a Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnokában ôrzött hiteles, még életében készített metszeteken tanulmányozhatjuk, Vas megyei szerepérôl a megyei levéltár eredeti dokumentumai számolnak be, a tragikus sorsú miniszterelnök halálát pedig korabeli metszetek illusztrálják. A kiállítást a nemzetség új hajtásának, Boldog Batthyány-Strattmann Lászlónak (1870–1931) személyes tárgyai bemutatásával zárjuk. Vitrinében nemcsak szemészeti eszközei, imakönyve, de híres stoppolt nyakú fehér orvosi köpenye is megtekinthetô.
Dr. Nagy Zoltán
A Vas Megyei Közgyûlés Batthyányemlékbizottsága az országos emlékév Vas megyei eseményeinek az év végére tervezett ünnepélyes és méltó lezárása alkalmából Batthyányemlékérem készítésérôl és annak adományozásáról hozott döntést. Az éremmel maradandó és egyedi emléket kíván biztosítani gróf Batthyány Lajos miniszterelnök születése 200. évfordulóján, egyúttal e különleges érem adományozásával kívánja a bizottság elismerni azok munkáját, akik a jubileumi év során cselekvôen hozzájárultak a különbözô programok, események sikeres megvalósításához. Egyedi és különleges érem készül, hiszen a korlátozott példányszáma, mûvészi kivitelezése és egyedi gravírozása jelenti megkülönböztetett értékét. Az érem megalkotására az emlékbizottság az 1990-ben Hegyfaluba, a Vízimalomba költözött és azóta a családjával Vas megyében élô Veres Gábor szobrászmûvészt bízta meg. Nem ismeretlen a mûvészetbarátok és az itt élôk számára az alkotó, hiszen több köztéri alkotása Szombathely közkedvelt és nívós mûtárgya, melyek a városkép szerves részeivé váltak. A Békésben született Veres Gábor a Képzômûvészeti Fôiskola mesterképzôje után a fôvárosban élt, ahol megismerte feleségét, Éva asszonyt. 1988-ban határozták el, hogy megvásárolják Hegyfalu mellett a Répce partján álló vízimalmot és az lesz otthonuk. A hajlékavató 1990-ben egyben házasságkötésük, Boglárka lányuk keresztelôje és családalapításuk ünnepe is lett. Ma az otthonná, mûteremmé formált malomban élnek és nem vágyódnak a fôváros után a gyerekek sem, sem a negyedikes gimnazista Boglárka, mint ahogy a nagyvárosi nyüzsgés nem hiányzik a mûvészeti szakközépiskola harmadik osztályában tanuló Márton „vitéznek” sem. Veres Gábor szobrász saját bevallása szerint egyébként munkamániás, amin nem is csodálkozhat a hozzá betoppanó látogató. A malom épülete és a körülötte elterülô „birtok”, mindig ad tennivalót, aztán a mûvészi káoszt mutató mûterem az alkotómunka színtere és persze Évával együtt a pedagógusi munka, a tanítás, hiszen a szombathelyi Mûvészeti Szakközépiskola tanárai mindketten. Sikeres és elégedett ember benyomását kelti a mûvész. Olyan al-
kotó, aki eddigi mûvészi és életpályája alakulásában fogadott mestere: Borbás Tibor szobrász segítô, támogató barátságát meghatározónak tartja. Az elsô jelentôs mûvészi állomásának 1996-ban, a Baján felállított Árpád fejedelem díszkútját tartja Veres Gábor. Ezt követték sorra a különbözô megbízások köztéri szoboralkotásokra, középületek külsô és belsô munkáinak mûvészi megalkotására. Az ô keze munkája többek között Kiskôrösön a Petôfit fordító bolgár Ivan Vazov, Rábapatyon Arany János, a fôvárosban és Szombathelyen Antall József, Bükön Felsôbüki Nagy Pál szobra. A szívéhez legközelebb álló mûveinek tartja a szombathelyi Fô téren elhelyezett James Joyce-szobrát, a Király utcába készített Kraszna-Krausz Andor-emléktábláját és a pár hónapja elkészült Weöres Sándor-szobrát. Néhány éve hasonló mûvészi ihletettséggel és szeretettel a plasztikus szobrok mellett érmeket is készít. Számos munka mellett többek között a Magyar Nemzeti Bank felkérésére is tervez emlékérmeket. Az e mûfajban is érvényesülô esztétikai és szakmai igényességét ismerte el a 2007. évben tizenhatodik alkalommal rendezett soproni Érem Biennálé, ahol Veres Gábor kapta a legjobb vertérem készítôjének odaítélt Szabó Géza ötvösmester által alapított díjat. Milyen is lesz tehát a Vas megyei Batthyány-emlékérem? Egyedi és különleges. A bronzból készülô 42,5 mm-es vertérem elôlapjára Batthyány Lajos portréját vési rá a szobrász. Az érem jobb oldali köríve mentén pedig „gróf Batthyány Lajos” felirat, a portré mögötti bal oldali köríven pedig „1807–2007” évszám felirat olvasható. Ennek az a magyarázata, hogy az érem a mártír miniszterelnök születésének (1807) kétszázadik évfordulója évében (2007) készül, azaz csak ebben az évben használatos, csak erre az alkalomra szól. A különlegességét ez jelenti és a portré mûvészi, igényes plasztikus megformálása. Az elôlap alsó pereménél a mûvész monogramja: V.G. szerepel még. Az emlékérem hátlapján, a középmezôben a Magyar Köztársaság babérlevelekkel bôvített címere látható a körív mentén pedig egyedi feliratot egyedi gravírozással tartalmaz majd. Készül hozzá illô díszdoboz is, amelynek külsô, „megyekék” színû fedelén Vas megye címere díszeleg. Minden bizonnyal a szép és különleges emlékérem Veres Gábor szobrászmûvész számára egyik újabb kedvenc alkotásává válik, és egyúttal becsesen értékes, büszkén óvott elismerés lesz azok számára, akiket a Megyei Batthyány Emlékbizottság 2007-ben ezzel kitüntet. Kutszegi István
9
Azt követôen, hogy 1848 decemberének végén az osztrák csapatok gyakorlatilag ellenállás nélkül elfoglalták Vas megyét, a megszállók gyorsan cselekedetek. Több más intézkedés mellett a polgári forradalomban, majd a kibontakozó önvédelmi háborúban meghatározó szerepet játszott személyek Vas megyében lévô ingó és ingatlan vagyonát zár alá vették. Nyilvánvaló okokból elsôként Batthyány Lajos ikervári uradalmát szállta meg az osztrák katonaság, mégpedig 1849. január 1-jérôl 2-ára virradó éj-
mális szükségleteik kielégítésére jutott Batthyány Lajos feleségének és három gyermekének is. A koholt vádak alapján 1849. augusztus 30-án kötél általi halálra és teljes vagyonelkobzásra ítélt, majd október 6-án kivégzett elsô felelôs magyar miniszterelnök uradalmait a Cs. Kir. Kamarai Igazgatóság nem sietett átvenni, és erre csak 1850 márciusában és áprilisában került sor. Az átadás-átvételi eljáráshoz uradalmanként egy újabb, az 1849-ben készített leltár adatait felhasználó, ám annál
pontban –, mégpedig nagyjából azonos rendben sorakoznak egymás után az összeírt ingatlanok és ingóságok, majd pedig azon jogok, vagyontárgyak stb. felsorolása következik, amelyek az egész uradalmat illették. Azon települések esetében, ahol Batthyány Lajos jelentôsebb birtokkal rendelkezett, a leltár a további birtokos személyek megemlítésével kezdôdik, és a szomszédos helységek felsorolásával folytatódik, és nem mulasztják el a leltárak közölni, hogy az adott településen mennyi volt egykor a
várban vagy kastélyban, a lakásokban vagy éppen az istállókban – lévô tárgyak, berendezések, bútorok, eszközök stb. becsértékkel kiegészített felsorolása. Ezután általában az igavonó állatok (lovak, ökrök), majd a tehenek és a juhok ugyancsak részletes, és becsértéket tartalmazó lajstroma következik, majd a raktárakban lévô szemesés szalmásgabona, továbbá a szálastakarmány-készlet, végül pedig az uradalmi pincékben ôrzött – saját termésû és hegyvámos – borok mennyiségi adatai olvashatók. Érdekesség, hogy utóbbiak mellett pontosan regisztrálták az üresen álló hordók számát és kapacitását is. Az leltárak elsô részének végén az elôzôleg felsorolt néhány adatcso-
szaka, majd miután alaposan átkutatták azt, Zarka Sándor alispán január 4-én Berzsenyi Miklóst, a megye perceptorát nevezte ki a lefoglalt birtokok és ingóságok zárgondnokának. Nem sokkal késôbb a dobrai (ma: Neuhaus am Klausenbach, Ausztria), a szalónaki (ma: Statdtschlaining, Ausztria) és a tótmaráci (ma: Moravci, Szlovénia) uradalom is hasonló sorsra jutott, és ezek is Berzsenyi Miklós „sequestri curator” felügyelete alá kerültek, majd pedig 1849 februárjában és márciusában mindegyikrôl egy-egy, nem különösebben részletes leltárt vettek fel. A zár alá vételt követôen a négy uradalom Berzsenyi Miklós irányítása alatt folyamatosan mûködött: arattak és vetettek, csépeltek és szüreteltek, értékesítettek és vásároltak, befolytak a bérleti díjak, kifizették a szükséges javításokat elvégzô iparosok munkadíját, megkapták fizetésüket az uradalmi tisztviselôk, az alkalmazottak és a szolgálók, és a jövedelmekbôl mini-
sokkal részletesebb, német nyelvû leltárt készítettek. Mind a négy uradalom átadója Berzsenyi Miklós zárgondnok, átvevôje pedig Graffay Károly cs. kir. kamarai biztos volt, és Torkos Ferenc az államügyészség képviseletében átadóként írta alá a leltárakat, és rajtuk kívül pedig az illetékes kerületi biztos is volt jelen az ügyletnél. Idôben legkorábban, 1850. március 1jén a szalónaki uradalom átvételét bonyolították le, ezután a dobrai, majd a tótmaráci következett március 19-én, illetôleg 20-án, míg az ikervári uradalom leltárán az 1850. április 3ai dátum olvasható. A négy leltár szerkezetét tekintve lényegében hasonló, sôt nem egy helyen azonos, és elkészítésük ugyanazon elvek alapján történt, mely munkában az uradalmak tisztviselôi és szakalkalmazottai is részt vettek. Az inventáriumok valójában két, jól elkülöníthetô részbôl állnak. Az elsôben településenként – azok közül legelôször persze az uradalmi köz-
jobbágytelek száma, és azt sem, hogy mennyi az adott mezôváros, vagy falu lakossága. Az uradalmi központoknál fontos elem volt a fôpénztár pillanatnyi helyzetének rögzítése, majd csakúgy mint minden településen az uradalmi földek mûvelési ágak szerint többé-kevésbé részletes felsorolása következik, mégpedig a következô rendben: belsôségek, szántóföldek, rétek, erdôk, legelôk, szôlôk és – ha voltak – irtásföldek. A következô, igen fontos része a leltáraknak az uradalmi – ide értve a bérbe adottakat is – épületek részletes leírása, amelybôl többek között azok pontos méreteit, építôanyagát és a bennük lévô helyiségek számát is megtudhatjuk. Az uradalom állandó pénzbeli jövedelmeinek, közöttük az árendálásból származó éves bevételek összegét a leltárak talán legértékesebb része követi, amely nem más, mint az uradalom lakó- és egyéb épületeiben – így az uradalmak központját képezô
port (föld- és vetésterületek, állatok, állandó pénzbevételek, bérletek, stb.) összesítése mellett megtalálhatók az uradalom nyugdíjasainak évente természetben fizetett termények adatai, az uradalom munkáját irányító tisztviselôk neve, beosztása és fizetése, valamint az 1848. évi áprilisi törvények nyomán az uradalmat ért különbözô veszteségek (jobbágytelkek, kézi- és igásrobot-napok, kilenced, bérletek stb.) felsorolása. A leltárak második, zömmel – de nem kizárólag – táblázatokból álló része tulajdonképpen az elsô részben településenként külön szerepeltetett adatokat lényegében azok elôzôleg alkalmazott felsorolási rendjében és részletezve ismétli meg, és természetesen összegzi is azokat. Ugyanakkor e részben sok-sok olyan értékes információ és adat is megtalálható, amelyek az elsôben egyáltalán nem kaptak helyet. Ezek közül egyrészt mindenképpen megemlítendôk az uradalom által árendába adott különféle földek,
Batthyány Lajos Vas megyei uradalmainak 1850-ben készült leltárai
10
épületek (malmok, kocsmák, boltok, pálinkafôzôházak) és jogok bérlôit név szerint, és az éves bérletek összegét, valamint az azokban kimutatható hátralékokról szóló, részletes kimutatások, másrészt ugyancsak igen értékesek az említett, bérbe adott épületekben lévô berendezések, eszközök, szerszámok részletes inventáriumai, és nem kevéssé az uradalom tisztviselôinek, alkalmazottainak és szolgáló személyzetének évente pénzben, természetben illetôleg földhasználati jogban biztosított járandóságok név szerinti kimutatása. Ugyancsak e részben kapott helyet azon anyagok és egyéb dolgok – így az építôanyagok (mész, tégla, cserép, faáruk, szegek stb.) és különbözô egyéb készletek (zsák, ponyva, gyertya, só, háj stb.) – összesítô kimutatása, amelyeket nem volt érdemes az elsô részben településenként elkülönítve közölni. Miután sajnálatos módon az ikervári, a dobrai, a szalónaki és a tótmaráci uradalmak levéltárai az elsô világháborút követôen gyakorlatilag megsemmisültek, illetôleg azokból csupán elenyészô mennyiségû, és 1831 elôtt keletkezett töredék maradt és található meg a Burgenlandi Tartományi Levéltárban, e leltárak rendkívül értékes történeti források. Egyértelmûen bizonyítják, hogy Batthyány Lajosnak – aki az ikervári, a dobrai és a tótmaráci uradalmat 1831-ben, a szalónakit pedig édesanyja 1834-ben bekövetkezett halála után vette át – viszonylag rövid idô alatt sikerült a korábban erôsen lepusztult állapotú és kölcsönökkel alaposan megterhelt uradalmak állapotát elôbb stabilizálni, majd pedig megkezdte azokon a fejlettebb, az okszerû gazdálkodás módszereit alkalmazni. A leltárak adataiból – amellett, hogy szinte filmszerû képet kapunk azokról az épületekrôl, bútorokról, berendezési tárgyakról és használati eszközökrôl, amelyek Batthyány Lajost és családját körülvették – megtudjuk, hogy Batthyány e négy uradalom által biztosított jövedelmeinek döntô hányada a juhtenyésztésbôl eredô gyapjúeladásból, gabonatermelésbôl, valamint az 1830-as évek vége óta az ikervári uradalomhoz tartozó Péterfán folytatott cukorgyártásból származott. Az uradalmak közül területét, fontosságát és gazdasági súlyát tekintve is kiemelkedô ikervári mellett, a másik háromnak is jelentôs szerepe volt abban, hogy Batthyány Lajos alig másfél évtized alatt – amellett, hogy uradalmaiban illetôleg ingatlanaiban jelentôs beruházásokat és felújításokat hajtott végre – olyan anyagi hátteret biztosított számára, amely elengedhetetlenül szükséges volt ahhoz, hogy az 1840-es évek folyamán a hazai liberális ellenzéki mozgalom egyik legjelentôsebb alakjává tudjon válni. Tilcsik György
A Batthyány-díszváza alkotója
– Miként lett pedagógusból a magyar kerámia- és porcelánüzemek elmélyült kutatója?
– Hol helyezi el Vas megyét az életében és milyen kötôdése van ehhez a tájhoz?
Portrévázlat dr. Sikota Gyôzô iparmûvészrôl, mûvészeti íróról – Szilikátipari technikumban tanítottam történelmet, ahol kerámia és üveg szak oktatása folyt. Ez idô alatt újkori mûvészetbôl doktoráltam a budapesti egyetemen. Disszertációm témája a kerámiamûvészet volt. – Kutatómunkájában mely eredményekre igazán büszke? – Hollóháza és Herend alapítási évének kiderítésére és dokumentálására. A kutatásokat megyei levéltárakban és plébániai anyakönyvi levéltárakban végeztem. Például Hollóházáról a Károlyi-levéltárban, amely anyag zömmel latin nyelvû volt. Herend a régi lexikon szerint 1839-es alapítással szerepel. Ma már tudjuk, a pontos dátum 1826. A hiteles alapítási évet a veszprémi megyei levéltárban találtam. Szerencsére a fiskális – az írnok – a latin szöveg közben beírta német gót betûvel V. Stingl Geschirrmacher in Herend, vagyis edénykészítô Herend. Tehát 1839 elôtt létezett porcelángyár Herenden! Mindkét gyár a korábbi alapítási évszámmal bekerült a korábbi európai gyárak, manufaktúrák tiszteletet érdemlô családjába. (Pl.: Meissen, Sevres, stb.) Mindez nem közömbös, mert a porcelán értéket növeli az alapítási év, – természetesen több egyéb követelmények mellett. A máramarosi piaristáknál érettségizett, majd történelem, mûvészettörténet és német szakon egyetemet végzett férfiú doktori disszertációját a kerámia- és porcelánmûvészetbôl írta. 1961-ben a hollóházi porcelángyárról, 1971-ben Herendrôl, majd egy reprezentatív kivitelû – német és angol nyelvre is lefordított – könyvet írt a pécsi Zsolnai gyárról. Szakcikkek szerzôje, de róla is jelentek meg írások szakmai folyóiratokban. Minikönyveit saját tervezésû porcelán lapokkal borította. Személyes kapcsolatban volt Viktor Vasarelyvel, melynek eredményeként a világhírû mûvész hozzájárulásával Sikota Gyôzô felhasználhatta és alkalmazhatta a mester dekorjait dísztárgyakon, épületeken. A kutatómunkában, az elméleti szakismeretekben jártas ember a gyakorlati alkotó munkában, a mûvészi tervezésben is kipróbálta tehetségét. A szó nemes értelmében iparmûvészeti alkotásai nagy figyelmet és elismerést keltettek. Különösen az egyházmûvészeti alkotások, melyek közül kiemelkedik a békásmegyeri templomban elhelyezett porcelán kereszt fém töviskoszorúval, a Gellért-hegyi Sziklakápolna oltára a csodálatosan megkomponált hármas hal-motívummal. Ezt a motívumot az alkotó még három helyen alkalmazta: a lakiteleki
Szent István-kápolnában, Melbourne-ben, a Magyar Ház templomában és a budapesti XII. kerületi Apor Vilmos-templomban. Különleges gyönyörûséget keltenek díszvázái és étkészletei. A megyei közgyûlés nem fordulhatott volna méltóbb és szakavatottabb mesterhez, amikor a Batthyány-emlékév alkalmából egy egyedi díszváza elkészítésérôl döntött. A találkozásnak, az egymásra találásnak különlegességét még az is adja, hogy közben kiderült Sikota Gyôzô személyes, családi kötôdése Vas megyéhez.
– Mi motiválta az önálló alkotásra, a saját tervezésre? – Az egyetemen fôként elméleti képzést kaptam, így jól ismertem a nemzetközi porcelánmûvészetet. Magyarország összes porcelángyárának voltam a mûvészeti vezetôje. Több gyári mûvész munkáját kellett bírálnom „hivatalból”. Mindezt könyveimben is tettem: dicsértem, értékeltem, bíráltam. Úgy éreztem, a gyakorlatban is bizonyítanom kell, amit a könyveimben leírtam.
– Iparmûvész és mûvészeti író – igazából melyiknek tartja magát dr. Sikota Gyôzô?
– Mûvészeti alkotómunkájának melyek a fô állomásai és fontosnak tartott alkotásai?
– Iparmûvész – mûvészeti író. Ezt együtt szoktam használni. Ugyanis ritkaság, hogy egy iparmûvész tudományos jellegû könyvet ír saját mûvészetének területérôl. Legutóbbi kiállításom alkalmával együtt használtam a két megnevezést, hiszen ott bemutatták könyveimet és porcelán alkotásaimat is. Ha csak porcelánt mutatnak be, vagy csak errôl van szó, akkor csak iparmûvészként szerepelek, mint például a díszváza kiállításakor: Sikota Gyôzô iparmûvész. A könyvek esetében dr. Sikota Gyôzô nevemet használom.
– Nagyra értékelem a Hódmezôvásárhelyen tartott Kerámia Biennálén elért II. díjamat, amit egy étkészlettel nyertem el. Fontos alkotásaimnak tartom a bécsi magyar nagykövetség és a Gundel Étterem részére készített díszvázáimat bronz fülekkel. Az egyházmûvészeti munkáim közül a Gellért-hegyi Sziklatemplom fôoltárát és a Békásmegyeri templom számára készített, 250 x 140-es porcelánkereszt töviskoszorúval, valamint a meisseni lámpatestet gondolom alkotásaim között a legfontosabbaknak.
– Feleségem Pinkamindszenten született. A család Rönökön élt. Katonai szolgálatomat Vas megyében töltöttem. Jelenleg Vas megye több községében élnek rokonaink. Rövid ideig a szombathelyi Faludi Ferenc Gimnázium tanulója voltam. – Hogyan fogalmazná meg nekünk életpályája emberi, alkotói ars poétikáját? – Mûvészetemmel az emberek látáskultúráját kívánom szolgálni. Egyházmûvészetben a liturgiai gondolat újszerû megfogalmazására és kifejezésére törekszem. Hogy mennyire így van valójában, azt mi sem igazolja jobban, mint Ecséry Elemér mûvészettörténésznek a Stadium címû lap 1992. évi 1. számában a Gellért-hegyi Sziklatemplom iparmûvészeti térkiképzésérôl értekezô írott sorai: „A fô feladat tehát az egyensúlyteremtés látszatában, a harmonikus térkiképzésben, vagyis a pszeudoszimmetriában ölt testet, s ezt Sikota Gyôzô hozzáértô találékonysággal oldotta meg. S még ennél is többet tett, hiszen a komplexumnak egyben esztétikai képzôdménynek is kellett lennie. A lényegre érzett rá Sikota Gyôzô, amikor mûvének alapkoncepciójaként a barlang üregében és szikláiban egyféle interieurt látott; valami olyasfélét, mint az egyháztörténet ókeresztény korszakának katakombái, titkos és rejtett, kultikus rendeltetésû gyülekezôhelyek voltak. E mögött ama társadalomtörténeti tény felidézése áll, amikor a római impérium vaskézzel üldözte az egyre erôsödô kereszténységet, s az istentiszteletek a föld alatti sziklasírokba kényszerültek. Felfogható ez a bolsevik vallásüldözés elôl menekülô hívek – a magyar katakomba – allegóriájának is; ezért jutott oly hangsúlyos szerephez az ókeresztény gondolatban megtestesült tárgyi megjelenítés, az ôsi motívumkincs egyes elemeinek alkalmazása. Az oltár fô attraktivitása és artisztikus dísze a frontális oldal közepén kidomborodó körforma és annak hármas hal-motívum rajzolata. ...E jelképes tartalmú díszítôelem itt plasztikai hangsúlyt kap olyképp, hogy a csillagalakzatban egyenletesen elhelyezett, dekoratív hármas haltest egyetlen közös fejben találkozik.” A porcelán és a kerámia olyan anyag, ami törékeny, mint az ember, és idôtálló, mint az emberiség. A mûvész alkotásai – köztük a Batthyány díszváza – porcelánok és kerámiák, melyeket félve ôrzünk, mert törékenységükben is idôtállóak!
Batthyány Lajos rejtett képmása Festménybemutató a megyeházán Vas megye 2007-ben több rendezvénnyel, kiállítással tiszteleg Batthyány Lajos miniszterelnök emlékének. Ezen akciók sorában elkészült az a festmény, amelyen egy nemrég felfedezett Batthyány Lajos-arcképet láthatunk. Pár évvel ezelôtt Kovács Jenô bukkant rá a vajdahunyadi vár dísztermében egy képre, amelyen a várból kilovagoló magyar sereget Hunyadi János vezeti, mögötte a katonák között Kapisztrán János halad. Kapisztrán alakja azonban nem a ferences szerzetes arcvonásait viseli, hanem Batthyány Lajos mártír miniszterelnökét. A festményt Pataky László (Zalatna 1857 – Alvinc 1912) festômûvész készítette 1896-ban, a millennium alkalmából, és a Hunyad vármegyei megyeházát díszítette. A II. világháború után elrejtették, majd 1990-ben került elô, s ma ez az egyetlen régi festmény a várban. A kép festôje ma már ismeretlen a nagyközönség elôtt, neve feledésbe merült. Pedig jó nevû mestere volt korának, a budapesti Mintarajziskolában tanult, majd kijutott Münchenbe, ahol a nagy hírû Karl Piloty tanítványa volt. Késôbb Munkácsy Mihály mûtermében, Párizsban dolgozott, és 1888-ban elnyerte a Munkácsyösztöndíjat. 1898-tól haláláig Alvincen élt. Képein a magyar népélet és a katonaélet jeleneteit örökítette meg. Vágó Pállal közösen festette a Ludovika Akadémia kuruc tárgyú falképeit. A Hunyaditéma feldolgozásában felhasználta az 1850-es, 60-as években a Napkelet címû lap mûmellékletében megjelent „A Hunyadi-ház diadalünnepe” címû litográfiát. A festô politikai állásfoglalását fejezte ki a mû elkészítésével, s mivel Batthyányt nyilvános képen nem lehetett akkor megörökíteni, képmását Kapisztrán János alakjában rejtette el. Az eredeti festményrôl kisebb méretû másolatot készített a Vajdahunyadon élô Fazekas Tibor grafikusmûvész, s ez a kép került bemutatásra a megyeházán. Pataky László festményét az évtizedes rejtegetés megviselte, restaurálásra szorul. Ezt a munkát Marosfalvi Antal vállalta magára, az anyagköltségeket a Rumi Rajki Mûpártoló Kör állja. Zsámbéky Monika
Kutszegi István
11
A család és a történelem A Batthyány-família egyike azon kevés családoknak, amelyeknek története több mint fél évezrede egybeszövôdött nemzeti történelmünkkel. A XVI. századi Benedeket és Boldizsárt
követôen több tucatnyi családtagról tudnak a lexikonok, több tucatnyi férfiút tart számon a história, az irodalomtörténet, a politológia, a képzômûvészet, az orvostudomány, a hitélet stb. Ádám és Alajos, Ferenc és Ignác, József és Kázmér, Tódor és Vince meg a többiek, hôsök és kalandorok, szentéletûek és mindenféle bûnök közt ténfergôk, jelentik annak a genetikai láncnak a szemeit, amelyek valamilyen rejtélyes módon az elsô magyar miniszterelnök sorsában jelenítették meg legfontosabb üzeneteiket. Mindezen túl maga a családtörténet hallatlan gazdag alakváltozatokban mutatja fel a személyiség és a körülmények, az alkat és a történelmi meghatározottság viszonyát a korábbi és az újabb századokból. Nézzünk most csupán négy különös Batthyányt a rég- és közelmúltból. Orbán Csak halálának helye és ideje biztos: Gyulafehérvár 1547. Minden bizonnyal megmérgezték és nem éppen ok nélkül. Humanista volt és köpönyegforgató kalandor, hôs és – valószínûleg – gyilkosságban is bûnrészes. És – korára jellemzôen – két szép kegyes egyházi ének is ôrzi a nevét, a 32. zsoltár fordítása és A há-
12
borúságnak szenvedésérôl való éneke. Ez utóbbi az örök magyar ûzöttség fájdalmát fogalmazza meg az elsôk egyikeként az Ószövetség modorában: „Reánk szállott ez világon
az bujdosás, / Egyik helrôl másik helre nagy futosás, / Barátaintól éktelen hurrogatás...” Padovában tanul, majd a történelmünk egyik lesötétebb alakjának, egy velencei dózse és egy görög nô fattyának, Gritti kormányzónak híve. Grittivel együtt szorul Meggyes várába, miután minden párt összefog ellenük, elôbbit lefejezik, ôt megvasalva bámultatják a vár piacán. Valahogy elmenekül, Izabella udvarában tûnik elô, ô is ott van a kis János Zsigmond kíséretében a szultánnál, miután részt vesz a budai bíró felsôbb utasításra történô kirablásában (amirôl Kemény Zsigmond Zord idô címû regénye oly plasztikusan beszámol) – „házamra jüttek, aranyas kupákat, jeles arany láncokat, ezüst mívet, selöm morhát, aranyas atlacokat mind elvittek”, panaszolja a kárvallott, aki maga sem volt éppen feddhetetlen. Ezután Ferdinánd királyhoz áll, de mivel pénzt nem kap, megtér az özvegy királynéhoz, ott viszont puccsot szervez a mindenható Fráter György ellen, ekkor éri a hirtelen halál. Izabella eltemeti, a Barát azonban tetemét kiásatja és a ganédombra vetteti. Egy eszes, bátor, olasz mûveltségû, erôs hitû ember története a XVI. század kiismerhetetlen viszonyai között.
Ádám Báró majd gróf, itt, Vas megyében, Németújváron születik és hal meg, 1609 és 1659 között él. Katona és udvari ember, a bécsi császári körök kedvence és ugyanakkor Zrínyi Miklós legjobb barátja, kiváló hadvezér és kegyes naplóíró, könyvgyûjtô és mintaszerû gazda. Dunántúl fôkapitánya,
aki verset ír levélben, és Balassi strófában udvarol. Barokk nagyúr, aki Pázmány Péter hatására tér a katolikus hitre, ami egyben jó ürügy lesz arra, hogy protestánsnak maradt anyját vagyonából kiforgassa. Felesége német, ô magyar könyveket adat ki. Alakját régóta számon tartja mind a történettudomány, mind a mûvelôdéstörténet. Különös kegyességi mûve pár éve vált közismertté: ez egy útibeszámoló formájú bûnvallás 1657. január 1-tôl július 31-ig. Bizarr lelkiismeretvizsgálat, puszta „bûnlajstrom”és jámborsági gyakorlat, különlegesen egyedi mû, amely a naponként gyónást hivatott helyettesíteni, s egyrészt a kor misztikus hajlandóságának dokumentuma, másrészt egy fôúr életvitelének, aki minden nap ugyanazokban vétkezik, mint azt megelôzôen. Így vallomása, bár nyilvánvalóan átéli szavait, szüntelen ismétlôdés. Magyar „imamalom” a XVII. század közepérôl. Ekkor, élete utóján, állandóan úton van birtokai között, Rohonc, Szalónak, Körmend, Szil, Kismarton, Szombathely, Keszthely, Sümeg, Pinkafeld stb. az állomások. És a bûnök? „tréfálódtam”, „hejában való dolgokról gondolkodtam”, „kicsinéggel többet ittam, mint kellett volna”, „bolondnak mondtam másokat”, „kötekedtem is”, „tobzód-
tam”, „kis könyvbeli imádságimat el nem mondtam”, „táncoltam”, „egyháziakkal is játszódtam”stb. Végül mintha megunná mindig ugyanazt írni: „19. die Kedden, Rohoncon voltam, tréfálódtam, trágárkodtam...”, „20. die Szerdán, mindenképpen úgy volt, mint írtam kedden, az dolog.” De azért folytatja.
Ervin 1877-ben, Adyval egy évben született Bögötén és 1945-ben halt meg Angliában. Annak a generációnak volt tagja, amely a XIX–XX. század fordulóját úgy élte meg, mint a polgári korszak végét, és úgy vélte, helyénvaló siettetni egy új korszak eljövetelét. Ô mindemellett gróf volt, jelentôs birtokkal, s így módjában állt megkísérelni világmegváltó eszméinek kipróbálását a – magyar vidéki – gyakorlatban. Híressé vált Bögötén alapított reformiskolája, ahol bevezette a koedukációt és a gyerekek mindenhez ingyen jutottak hozzá. Családja természetesen hibbantnak tartotta, de két éves elmegyógyintézeti fogvatartás után nem sikerült beszámíthatatlannak nyilvánítani. Fotóján a kissé elvadult bajusz és szakáll megnyerô módon ellentételezi a magas intelligens homlokot és az éles tekintetet. A század elsô évtizedében a magyarországi anarchizmus egyik fô ideológusa volt, amin persze nem eszeveszett rombolást értett, mint elvtársainak némelyike 1917 után, hanem népboldogítást. Példaképe egy orosz herceg és egy orosz gróf volt: Kropotkin és Tolsztoj. A szocializmus és anarchizmus címû könyvecskéjében (1906) azt vizionálja, hogy „Az emberiség fejlôdésének csak egy útja van: a szabad kommunizmus, mely a szocializmust és az anarchizmust egya-
ránt magába foglalja.” Bôvebben: „A szocializmus arra törekszik, hogy a termelési eszközöket a kiváltságolt egyesek kezébôl az összesség kezébe juttassa és így minden embernek egyenlôen biztosítsa a terméket és az összesség munkájának gyümölcseit; vagyis: megszûntesse a szegényeknek a gazdagok által való kizsákmányolását és mindenki számára egyaránt lehetôvé tegye a boldog életet. Az anarchizmus pedig annak követelése, hogy az ember uralkodása az ember felett megszûnjék, hogy mindenki saját tetszése szerint, saját egyéni szükségleteinek és belátásának megfelelôen rendezze be életét; és a szabad egyének szolidaritásából, önkéntes megegyezésébôl, társulásából elôálló összhang és egyensúly váltsa fel a jog, törvény és erôszak uralmát.” Ha ez megvalósul, eltûnik az állam és az ország, mindenki szellemi és testi, földmûves és ipari tevékenységet fog folytatni, napi 3-4 órában. 1913-ban végleg Angliában telepedik le, de eszméi ott sem valósulnak meg. Bögötén szobra áll pár éve. Ne feledjük: bögötei titkára és jószágigazgatója Nadler Herbert volt, a legnagyobb magyar vadászati szakemberek egyike: az I. világháború után ô telepíti újra a budapesti Állatkertet, trófeabírálati módszere ma is érvényes. Gyula Festômûvész volt, Ikerváron született, a nagy családi kastélyban 1887-ben és Budapesten halt meg 1959-ben. A legterjedelmesebb és legújabb magyar mûvészettörténet századfordulós kötete egyetlen képét sem közli, és 700 oldalából mindössze 9 sort szentel életmûvének. Talán fôúri amatôrnek vélheti a „szakma”, noha Vaszary János tanítványa volt és Párizsban, meg Münchenben is tanult. Konzervatív írókat – Herczeg Ferencet, Thormay Cecilt – illusztrált, de szinte minden mûvészi koráramlathoz köze volt: a szimbolizmushoz, a szecesszióhoz, a Jugendstílhez, a praeraffaelitákhoz stb. Kapcsolatban volt a párizsi világhíres Gyagilev-balettel. Egyszerre rokokós és groteszk, expresszív és egzotikus, vonalvezetése erôszakosan kontúros. Gulácsy Lajosba ojtott El Greco, akinek rögeszméje a magyar múlt és jelen mitológiája. Széchenyi mindenekelôtt. Az ô „apoteózisa” (1941-bôl) Michelangelo utolsó ítéletének körkörös szerkezetébe helyezi el illusztratív életrajzi zsánerképeit a „legnagyobb magyarról”. A háború után nem jelent védelmet se neve, se munkálkodása, kitelepítik, sôt 63 évesen koholt vádak alapján be is börtönzik. Hat évig raboskodik, egyetlen fia a hadifogság után pályaudvari rakodó, egy vonat gázolja halálra. Az apa elméje megbomlik, egy derék ember, aki inasa is, titkára is, ápolója is, ôrzi meg mûvei közül azt, amit lehetett. Batthyány Gyula a kivégzett elsô magyar miniszterelnök dédunokája volt. Alexa Károly
VIA SANCTI MARTINI (Szent Márton Európai Kulturális Útvonal) A „kulturális útvonal” jó két évtizeddel ezelôtt még szinte teljesen ismeretlen fogalom volt Magyarországon és Európában egyaránt. Az „európai örökség” kifejezést sem nagyon használták. Mára a fél Európát behálózó, a kulturális örökség bizonyos, meghatározott elemeit egy-egy útvonalra felfûzô „transznacionális” hálózat jött létre. Az Európa Tanács által létrehozott luxemburgi székhelyû Kulturális Utak Intézete tizenöt útvonalat nyilvánított fôútvonallá, ezek egyike a Szent Márton Európai Kulturális Út. A tizenöt útvonal között van olyan, amelyiknek – nem „kulturális út” elnevezéssel ugyan – több évszázados hagyománya van, ilyen pl. a Szent Jakab Zarándokút (El Camino). Ezt azt utat gyalog, esetleg biciklivel vagy lóháton lehet végigjárni, a többi általában ún. tematikus út (pl, a Hanza Városok Útja,
Mozart Út, A zsidó örökség európai útja), de esetenként ezeknél is kijelöltek rövidebb, gyalogosan végigjárható, tanösvényszerû szakaszokat is. A Szent Márton Kulturális Útvonal tours-i, szombathelyi kettôs kezdeményezésre jön létre. Szombathely (Savaria) Szent Márton születésének helyszíne, Tours pedig az a nyugatfranciaországi (galliai) város, amelynek Márton a püspöke volt és ahol most a sírja található. Az útvonal építése is e két irányból folyik, egymástól függetlenül, de egymást tájékoztatva. Toursban 2005ben a francia kulturális miniszter és az Európa Tanács fôtitkár-helyettese adta át a francia állami támogatásból épült Szent Márton Kulturális Intézetet. A szombathelyi lehetôségek ennél jóval szerényebbek. Nálunk eddig „Via Sancti Martini” (Szent Márton útja) néven hat tematikus útvonal és egy gyalogtúra-útvonal kijelölésére került sor. A tematikus útvonalakhoz hat országban (Horvátország, Szlové-
nia, Ausztria, Szlovákia, Csehország, Magyarország) mintegy száz település csatlakozott. A gyalogtúra-útvonal egyelôre Szombathelytôl a Mariborhoz közeli Martnoig vezet, körülbelül 250 kilométer hosszan. A tervek szerint a gyalogos út 2009-re elér az olasz határig, 2015–16-ra pedig elkészülhet a Szombathelytôl Szlovénián és Észak–Olaszországon át Tours-ig vezetô, közel háromezer kilométeres gyalogos turistaút is. Ezzel egyidejûleg megtörténtek az elôkészületek egy északi útvonal elkészítésére is. Ez utóbbi (szintén Szombathelyrôl) Szlovákián, Csehországon, Németországon át vezetne Franciaországba. A magyarországi „útépítés” egyik legjelentôsebb eredménye a szombathelyi Szent Márton Látogató Központ 2006-os átadása volt. A Szent Márton-templom melletti egykori domonkos kolostorban hétfôtôl szombatig naponta 9 és 17 óra között várják a látogatókat, akik amellett, hogy felkeresik azt a kápolnát, amelynek he-
lyén a legenda szerint Márton szülôháza állt, kiállításon ismerkedhetnek meg a Szent Márton-kultusz szombathelyi történetével és a Szent Mártonhoz kötôdô népszokásokkal. A közelmúltban, nagy nehézségek árán, de elindult az útvonal négynyelvû (magyar, angol, szlovák, cseh) honlapja is (www.viasanctimartini.eu). A magyarországi útvonal építésére eddig nem állt rendelkezésére közvetlen állami látogatás, a költségekre fedezetet a szombathelyi önkormányzat hozzájárulása mellett, az Interreg és a Visegrádi Alap pályázati támogatásai nyújtottak. Bár még az építkezés kezdetén tartunk, az útvonal máris mûködik. A Szent Márton Látogató Központot felkeresôk száma már az elsô évben megközelítheti a tízezret. A magyarok mellett egyre gyakrabban érkeznek külföldi (szlovén, horvát, német, francia) csoportok is.
a korai forró tavasz, aszályos nyár, a hôségnapok számának növekedése, a rapszodikusan eloszló csapadék ( térben és idôben) azt jelzi, hogy valami megváltozott. Itt, Vas megyében, Kôszegen és környékén nekünk, szôlôtermelôknek örülnünk kellene. Hiszen a késôi érésû fajták is biztonságosan beérnek, nem kell a must természetes cukortartalmát annyira növelni, szebbek lesznek a vörösborok színanyagai, megszelídülnek a vasi borok markáns savai. Ugyanakkor látnunk kell azt is, hogy a klímaváltozás hatásaként a jobb alapanyag-elôállítás többe is fog kerülni. Gondoljunk csak az öntözés, az okszerû talajmûvelés és a fo-
kozott növényvédelem többletköltségeire, de a borászatban valószínû többet kell majd költenünk a hûtô- és klímaberendezések beszerzésére, mûködtetésére. Talán túl korai még a klímaváltozás katasztrófájával riogatni az embereket, vagy a szôlôtermesztésben elônyeivel számolva dörzsölni markunkat. Tény, hogy foglalkoznunk kell vele, meg kell ismernünk a szôlôre és a borra kifejtett hatásait, és ki kell dolgoznunk a szôlônövényre és természetesen saját magunkra is a túlélési stratégiát!
Orbán Róbert
A klímaváltozás és a szôlôtermesztés Vas megyében a harmadik évezred elsô évei elkényeztettek bennünket vincelléreket és borfogyasztókat. Gondoljunk csak vissza 2000-re (sajnos Kôszegen tragikus évjárat volt, mert a június 13-án esett jégesô 80-90%-os kárt okozott), majd jött 2002, amit az évszázad évjáratának neveztünk. Aztán 2003-at az évezred évjáratának kiáltották ki. 2005 sem volt rossz év. 2006-ban viszont minden csodálatosan összejött: napfény, csapadék, meleg nyár és egy csodálatos ôsz. Szeptember és október hónapban egy csepp esô sem esett, ingben szüreteltünk. Meg is lett az eredmény: 21 mustfokos kékfrankost még nagyapáink sem szüreteltek a kôszegi hegyen. A Blauburger még ennél is többet, 22 mustfokot produkált. Sokáig emlegetni fogjuk ezt az évet. S íme, itt a 2007-es év. Megkóstoltuk a Márton-napi újbort és bizony ez sem lesz rossz évjárat. Már most, így fiatalon is kérünk belôle még egy pohárral, bár be kell vallani, hogy
még szeptemberben nem gondoltunk volna erre. Szent György napján 15 cm-es hajtásokat rajzolhattak a Szôlô Jövésnek Könyvébe Kôszegen, és az enyhe tél után sokáig azt mondtuk, hogy egy hónappal elôbbre van a vegetáció. Május, június hónapban csodálatos, egészséges, erôtôl duzzadó hajtásokat láttunk átlagosan 2 fürttel. Vártuk a csapadékot egész nyáron, de csak 15-20 mmeket kaptunk alkalmanként, ugyanakkor rekkenô volt a hôség. (A 30˚C feletti napokat hôségnapoknak hívjuk és ilyenkor leáll a vegetáció.) Júliusban már a magasabban fekvô területeken látszott, hogy a szôlô szenved a csapadékhiány következtében. A légköri aszályos napok száma növekedett, a 30%-nál alacsonyabb relatív páratartalom már sivatagi értéket jelentett. Ennek ellenére a védett dûlôkben, az erdôk közelében soha nem látott mértékû lisztharmatfertôzés volt. Kôszegen a Kövi-dûlôben napégést találtunk a fürtökön.
Vártuk a csodát, a kincset jelentô esôt, ami sajnos túl késôn, csak szeptember hónapban érkezett meg. Néhányan elkezdtek szüretelni, félve az esetleges rothadástól, de ismét az járt jól, aki kivárt a szürettel. Október utolsó hetéig szép ôszünk volt. A mustfok ugyan nem érte el az elôzô évit, de így is átlag feletti volt. 17-18-19 mustfokkal is ritkán szüreteltek elôdeink. Az évjárat elsôsorban a fehér szôlôfajtáknak kedvezett. A sok napsütés hatására a kék szôlôkben a színanyag jól kialakult, ezért szép, sötét színû borok teremtek. A nagy nyári melegben a bogyókban a savak elégtek, így a borok fiatalon is harmonikusak. Összességében elmondható, hogy a 2007-es évjárat ugyan nem éri el a 2006-osét, de így is átlagon felüli. Mi várható az elkövetkezendô években? A klímaváltozásnak tulajdonított jelek nemcsak nálunk, hanem egész Európában megjelentek. Az enyhe tél,
Láng József, kôszegi borász
13
v A s m e g y e
2 0 0 7 .
d e c e m b e r
A megye 11. városa Bük
Vannak települések, amelyeknek felemelkedése fátumszerû. Ôk a sors kegyeltjei. Ám ahhoz, hogy a sors nyújtotta lehetôséggel jól tudjanak sáfárkodni, több kell. Kell hit, szorgalom, kitartás, tisztesség. Hazai viszonylatban errôl a másról, errôl a többrôl, az öröklött és újonnan kitermelt pluszról, errôl az aranyat érô tôkérôl kell szólni a megye új városa, Bük esetében. Ismerünk olyan településeket, amelyek felemelkedése több évszázados szunnyadást követôen robbanásszerûen következett be. Ám ilyenrôl fôként nyugati históriákban olvashatunk. A Répce mellett fekvô Bük felemelkedése, utóbbi négy évtizedes fejlôdése hazai viszonylatban mégis példa nélküli. A település – egykori község, majd nagyközség – 1996-ban a megyeszékhely elôtt kapta meg a Nemzet Sportvárosa címet, majd 2007. szeptember 8-án közigazgatásilag is várossá lett. A polgárok nevében Horváth Lajos polgármester vette át a város kulcsát, és emelte magasba. ELMÉLKEDÔ IDÔUTAZÁS De honnan is vezetett a csúcsra az út? Tán nem didaktikus a megközelítés, de ehhez számba kell venni a település múltját, annak historikus genetikáját. Csak akkor érthetjük meg e fejlôdést, ha a múlt történelmi gyökereit is feltárjuk, ha kellô alázattal viszonyulunk ehhez a történelmi hagyatékhoz. Kérem, tartsanak velem ebben az idôutazásban. Napjainkban sokszor elhangzik egy fogalom: élhetô város. Nos, Bük város e szempontból minta értékû. Az itt élôknek köszönhetôen napjainkig megôrizte hagyományos településszerkezetét, s az újonnan épült utcák, kis terek szerves folytatásaként jött létre a hajdani te-
14
lepülésszerkezetet nem megszüntetô, hanem tovább éltetô, múlt-jelen szimbiózisában élô Répce menti város, amely a történelmi településközpontot, Felsô-, Közép- és Alsóbüköt is jellemezte. A Répce völgyében az Árpád-kortól lakott település nevét elôször 1265-ben egy oklevél említi. A XIII. században emelt római katolikus kegyúri temploma román és gótikus stílusjegyeket mutat, formai átalakulása, megújulása hû lenyomata az egyes történelmi koroknak. A fôoltár képe idôs Stornó Ferenc
alkotása. Az evangélikus gyülekezet templomát 1785-ben emelték, klasszicista oltárral, a mögötte emelkedô szószékkel és koronázó urnával. A település a XVIII. században három részre tagolódott. Felsôbük a vasúttól nyugatra fekvô területen, Középbük a katolikus templom környékén, a mai mûvelôdési ház, sportcsarnok térségében, míg Alsóbük a település keleti részén helyezkedett el. A három település 1902-ben egyesült. Aligha érthetjük meg azt a lelkületet, amely az itt élôket évszázadok óta jellemzi – s amely vélhetôen fundamentuma is e felemelkedésnek –, ha nem ismerjük a reformkornak és a kiegyezésnek büki vonatkozásait. A Felsôbüki Nagy család legismertebb tagja az 1777-ben Sopronban született Felsôbüki Nagy Pál, a reformkori országgyûlések lánglelkû szónoka, aki a pozsonyi országgyûlésben 1825-ben mondta el azon gyújtó hatású beszédét, melynek hatására gróf Széchenyi István birtokai egy éves tiszta jövedelmét ajánlotta fel a Magyar Tudományos Akadémia létrehozására. Az egyes korok ránk hagyományozták épületeiket, történelmi emlékeiket. E markáns arcjegyek mint történelmi olvasókönyvbôl tárul elénk a Nagy Pál utca 17. alatti copf stílusú Felsôbüki Nagy Pálkúria, mely füzérdíszes oromzata mintegy ellentéte a puritán egyszerûségû épületbelsônek. Bük máig legszebb mûemléke az 1696-ban Felsôbüki Nagy István által építtetett Szapáry-kastély. (A kastély tulajdonosa 1945-ig a Szapárycsalád volt, innen kapta az épület nevét.) E csodás épületegyüttes megszenvedte az 1945 utáni idôszakot. Egy idôben lakásokat alakítanak ott ki, iskolának is otthont adott, majd hat évi felújítást köve-
tôen Kastély Szálló mûködött benne, 1997 nyara óta magánkézben van. A napjainkra leromlott állagú historikus épület bejáratául díszes vaskapu szolgál, az emeleti díszterem teknôboltozatát pedig mesebeli szépségû freskók alkotják. A négy évszakot bemutató grisaille-képek övezte központi freskón Vénusz látható kíséretével. E díszterem ajtóbejárata felett latin jelmondat figyelmeztet: „Vanitatum vanitas et omnia vanitas” (Hiúságok hiúsága, minden csak hiúság). VASÚT ÉS HALADÁS De miként is sikerült e településnek kitörnie a vidéki létbôl? Elsôk között említhetô az itt élôk azon nagylelkûsége, amely a kiegyezés korát megelôzô idôszakra datálódik. Amíg más településeken éles vita folyt arról, hogy az épülô vasutat, amely a gazdasági felemelkedés záloga volt akkortájt, átengedjék-e az ott élôk földjeiken, a bükiek e célra ingyen felajánlották földjeiket. Úgy látszik, Felsôbüki Nagy Pál beszéde nem volt hiábavaló. A vasút pedig megépült 1860-ban, nyomában – miként az USAbéli vadnyugaton – felvirágzott a gazdaság. Néhány év múlva cukorgyárat építettek, amelyben a környék lakossága munkát kapott, amely biztosította a térségben élôk megélhetését. A gyártelepítés hatására a lakosság száma gyorsan emelkedett, 1910-re elérte a háromezret. A gyár azonban 1917-ben leégett. A lélekszám kapcsán érdemes megemlíteni, hogy a második világháború idôszakában a falu lélekszámát a nyugatra menekülôk átmenetileg felduzzasztották, mintegy 7 ezer embert számoltak össze. Ám a front elvonult, az élet és a lakosság száma normális mederbe jutott.
AZ ARANYKOR HAJNALA A második világháborút követô idôszak itt is, mint másutt, földosztással kezdôdött, s téeszesítéssel fejezôdött be. Ám a büki emberek mindig szorgalmasak voltak, bizakodtak, s megtalálták a boldogulás módját. Nemhiába. 1957-ben olyan esemény történt, amely filmbe illô. A teremtô, vagy nevezzük csak sorsnak? Megjutalmazta Felsôbüki Nagy Pál kései népét. A megalomániás, energiaéhségben szenvedô szocialista iparosítás országos korefeusai szénhidrogén-kutató fúrásokat végeztettek. A kútfúrók azonban hasztalan fáradoztak, a mélyben nem bukkantak olajra. Az egyes kút 172 méter magas tornyával 1282 méter mélyre, a kettes kút 165 méteres kolosszusával 1486 méter mélyre fúrtak. A fúrást a térségben nagy várakozás elôzte meg. A faluban elszállásolt kútfúrók ennek hatására mesélték el, hogy igen magas hôfokú vízre bukkantak, ám a kútfejet késôbb lefojtatták. Az 58 Celsiusfokos vízrôl laboratóriumi vizsgálatok kimutatták, hogy igen értékes alkáli-hidrogénkarbonátos víz, amely literenként 13 759 mg oldott ásványi anyagot, kalciumot, magnéziumot, nátrium-kloridot, fluoridot, hidrogénkarbonátot tartalmaz. Végül hosszas tárgyalások után 1960ban sikerült elérni, hogy a betondugót eltávolítsák a kútfejbôl. S ekkor az egyes kút vize 1282 méter mélybôl óriási nyomással, fülsiketítô robajjal 70 méter magasba szökött, és sártengerré változtatta a vidéket. A bükiek ekkor összefogtak, s jórészt kézi munkával megásták azt az árkot, amely elvezette az így keletkezett kisebb tó vizét, s megszüntette a derékig érô sártengert. A „fürdôárok” azonban csakhamar elhíresült e hévíznek köszönhetôen. Hamar híre ment, hogy a víz ki-
Az Ôrség: „Magyarország legjobban fejlôdô vidéki desztinációja”
tûnô gyógyhatású, ezért valóságos zarándoklat indult meg Bükre. Így kezdôdött a büki csoda. FÜRDÔTÖRTÉNET ÉS FEJLESZTÉSEK 1961-ben indult útjára az a nagyszabású beruházás, amelynek hatására egy év múlva, 1962-ben felavatták a fürdôt. Az idôszakos nyári nyitva tartás alatt 22 ezren látogattak el a fürdôre. Ez a hallatlan érdeklôdés egyben meg is határozta Bük és Bükfürdô további jövôjét, fejlôdését. 1977-ben jött létre a Büki Gyógyfürdô Vállalat, amely kezdetben tanácsi kezelésben volt, majd a Vas Megyei Vízmû vette át, az üzemeltetôk sorában ôt követte a megyei alapítású immár önálló Büki Gyógyfürdô Vállalat. 1979-tôl hivatalosan is gyógyhellyé nyilvánították a fürdôt. A fejlôdés nem állt meg. A kezdetben meglévô két medencét újabbak követték, s a rendszerváltást követôen 1993-ban jött létre a Büki Gyógyfürdô Zrt., amelynek fô tulajdonosai egyenlô arányban Bük Város Önkormányzata és Vas Megyei Önkormányzata. A hatalmas fürdôkomplexum ma 27 medencével rendelkezik, a vízfelület nagysága 5131 négyzetméter, s évente mintegy 900 ezren keresik fel az úszómedencével, rekreációs parkkal, élményfürdôvel, s számtalan gyógymedencével és rehabilitációs részleggel rendelkezô gyógykomplexumot. A gyógyfürdô mint húzóágazat, vagy ahogyan a helyiek mondják, a térség gazdaságának zászlóshajója, újabb fejlôdést indukált. Ennek következtében a Széchenyi-terv nyújtotta sikeres pályázat során mintegy 2,1 milliárd forintnyi fürdôberuházás valósult meg, a jelenlegi NFT-nek köszönhetôen pedig rövidesen 2 milliárd forintot meghaladó fejlesztés kezdôdik. Bük Város Önkormányzata a településen sportcsarnokot, fedett lelátót magáénak tudó labdarúgó-stadiont, számtalan újonnan épült utcát és villanegyednek is beillô településrészt, valamint a fürdôt összekötô Európa utat épített. Bükfürdôn több szállodája, a Danubius Thermál és Sporthotel, közismert nevén a „Svéd”, a Hotel Répce, a Répce Gold, a Radisson SAS, a Hotel Corvus, a Hotel Apartmann, és számtalan családias panzió, kemping várja az ide látogatókat, no és sok-sok vendéglô, étterem. Ezek sorából kiemelkedik a tradicionális, monarchia korát idézô Vadász Étterem és a fürdô szomszédságában lévô
Fürdô étterem. A biztos jólét jelei Bük városában úton-útfélen érzékelhetôk. A fejlôdésnek köszönhetôen a település iskolája a fogyó hazai népesség ellenére is a térség leglátogatottabb, legkeresettebb, legjobban felszerelt közoktatási intézménye. A Felsôbüki Nagy Pál Általános Iskolát és Szakiskolát 419 diák választja, elsôsorban a kitûnô nyelvi képzés valamint a szakács és felszolgálóképzés miatt. A településen élôk gazdag kulturális és civil életet élnek. Mûvelôdési csoportjaik, sportszakosztályaik messze földön hírnevet szereztek nem csak településüknek, de Magyarországnak is. EPILÓGUS HELYETT Miként lehet befejezni egy ilyen idôutazást, amely egy település felemelkedésérôl, várossá válásáról szól? Nos, e Répce menti település lakói az 1965-ös áprilisi árvizet követôen aligha gondolhatták, hogy pár évtized elteltével bükiként városi polgárok lesznek. Azt meg legmerészebb álmaikban sem remélhették itt a vasfüggöny árnyékában, hogy ezt a városi címet már az Európai Unió polgáraiként élik meg. Lokálpatriotizmusuk, cselekvôképességük, töretlen tenni akarásuk gyümölcse beért. A település 2007. szeptember 8-a óta immár város. Polgárainak kitartása, szorgalmuk minden idôben erôt adhat azoknak, akik a politika napi torzsalkodásának köszönhetôen, épp a politikai szûklátókörûség miatt, csak a holnap, csak a túlélés perspektíváját tudják e hon polgárai elôtt felvázolni. A helyiek, Bük város polgárai azt is jól tudják, hogy felemelkedésük nem csak az egykori helyi vezetôknek, de a megye hajdani széles látókörû, nagy mûveltségû, lokálpatrióta szemléletû vezetôinek is köszönhetô. Vélhetôen ôk is olvasták a büki Szapáry-kastélyban a feliratot: „Vanitatum vanitas et omnia vanitas.” S talán az sem véletlen, hogy amikor a neves talján mûvész, Pietro Antonio Conti, aki e kastély megalkotásában közremûködött, végzett e mûvel, röviddel utána, 1705ben Sopronban telepedett le. S talán a nagy elôdökkel ott fenn, most lelki békével tekintenek le Vas megye 11. városára, a 3269 lelkes Bükre. Bodorkós András Fotó: Bernáth Lajos, Pup Vilmos, Bodorkós András
2007. június 4-én, a „Magyarország legjobban fejlôdô vidéki desztinációja” címû konferencia keretében szakmai döntôbizottság választotta ki az Európai Bizottság által kiírt „Kiváló Európai Desztinációk” magyarországi pályázatának gyôztesét. A „Magyarország legjobban fejlôdô vidéki desztinációja” címet a Natúrpark Térségfejlesztési Kht. „Természetesen Ôrség” címû pályamûve nyerte el. Az Európai Bizottság 2006-ban elsô alkalommal írt ki pályázatot az ún. „European Destinations of Excellence”, tehát „Kiváló Európai Desztinációk” témában. A projekt keretében évente más és más témában elismerésben részesít résztvevô tagállamonként egy-egy turisztikai desztinációt. A 2007. év témája a vidéki turizmus, amelynek keretében a fenntarthatóság elvei mentén az elmúlt években jelentôs fejlôdésen átment turisztikai desztinációk kerülnek kiválasztásra. A magyarországi kiválasztás pályázati úton történt, amelynek hazai eljárásrendjét – a turizmus állami irányításáért felelôs turisztikai szakállamtitkárság felkérésére és szakmai irányítása mellett – a Magyar Turizmus Zrt. dolgozta ki. A 2007. április 16-i pályázati beadási határidôre 30 pályázat érkezett be, amelyek formai és szakmai értékelése lezajlott. A szakmai értékelésen a legjobb eredményt elért nyolc desztináció (Villány-Siklós Borút Egyesület, Tokaj Város Önkormányzata, Károly Róbert Fôiskola-Mátra, Lenti Város Önkormányzata, Tisza-tavi Turizmusfejlesztô Egyesület, Magyar Bencés Kongregáció Pannonhalmi Fôapátság, Balatonfüred Város Önkormányzata, Natúrpark Térségfejlesztési Kht.-Ôrség) 2007. június 4én, konferencia keretében bemutat-
kozási lehetôséget kapott. Közülük a döntôbizottság választotta ki „Magyarország legjobban fejlôdô vidéki desztinációját”. A döntôbizottság döntéséhez felhasználta a nyolc térség pályázati anyagait, a szakmai értékelés eredményeit, valamint a konferencián elhangzó prezentációkat. A „Magyarország legjobban fejlôdô vidéki desztinációja” címet a Natúrpark Térségfejlesztési Kht. „Természetesen Ôrség” címû pályamûve nyerte el. A Natúrpark Térségfejlesztési Kht. az évek folyamán számos sikeres térségi pályázat készítésében és lebonyolításában vett részt, ebbôl kifolyólag fô célkitûzései közé tartozik a mûködési területén lévô kistérségek területfejlesztésének elôsegítése, hozzájárulása a térség európai integrációjához. A „Magyarország legjobban fejlôdô vidéki desztinációja” pályázat sikerességének záloga a kistérségi összefogáson alapult, amelynek keretében a térség területfejlesztésben tevékenykedô szakemberei az állami, civil és vállalkozói szférából mûködtek együtt. A pályázat elôkészítésében aktív partnerként részt vett az Ôrségi Többcélú Kistérségi Társulás Munkaszervezete, Fertô-Hanság és Ôrségi Nemzeti Park Igazgatósága, a Népi Mesterségek Mûhelye Egyesület, az Ôri Alapítvány, az Ôrség és Vidéke Vendégvárók Egyesülete, a kistérség 22 települési önkormányzata. A pályázati prezentáción elkészítésében a Tri Porta Kft. mûködött közre. A „Természetesen Ôrség” pályázat az alábbi díjakat nyerte: – kiemelt megjelenési lehetôség a MTV 1 Programajánló címû mûsorában – kiemelt megjelenési lehetôség az Utazás Kiállítás 2008. Magyar Turizmus Zrt. standján
– két promóciós film elkészítése az Ôrségrôl – a Magyar Turizmus Zrt. belföldi tanulmányútjának úti céljaként való megjelenés – részvétel az Európai Turizmus Fórumon (Portugáliában), ahol az Ôrség Magyarországot képviseli, mint „Magyarország legjobban fejlôdô vidéki desztinációja” – nemzetközi piacokon való megjelenés (közös európai turisztikai portálok) – kiadványok elkészítése – honlapok A projekt átfogó célja, hogy ráirányítsa a szakma és a közönség figyelmét a vidéki turizmus értékeire, és az azokban rejlô lehetôségekre Magyarországon és külföldön egyaránt. A nyertes desztináció, az Ôrség hitelesen és sokrétûen képviseli a hazai vidéki életmód hagyományait, sikeresen alkalmazza a fenntarthatóság szociális-kulturális-környezeti irányelveit, valamint együttmûködésen alapuló vidéki turisztikai termékeit hatékonyan értékesíti a turizmus piacán. A meghívott európai országok közül tízen vettek részt a pályázatban. A magyar mellett, ír, görög, ciprusi, belga, olasz, litván, máltai, osztrák és horvát pályázók kapták meg a megtisztelô címet: „The Best Emerging European Rulal Destination of Excellence in”. Az ünnepélyes díjátadásra a VI. Európai Turizmus Fórumon került sor, amelyet Dél-Portugáliában rendeztek október 25–26-án. Az eseményen a tíz kitüntetett európai desztináció kiemelt figyelmet kapott. Egy kiállítás keretében lehetôségük volt bemutatkozni, itt az Ôrség elsôsorban kézmûves termékeivel és kiadványokkal szerepelt. Az Ôrségrôl készített reklámfilm részleteit szintén bemutatták a fórum résztvevôinek, akik Európa minden tagállamából érkezô turisztikai szakemberek voltak. Az európai kiváló desztináció elismerést az egyes nyertesek képviselôinek Günter Verheugen, az Európai Bizottság alelnöke adta át. Az Ôrséget Bauer László, a pályázatot benyújtó Natúrpark Térségfejlesztési Kht. ügyvezetôje képviselte. Az eseményen rövid felszólalásokkal is bemutatkoztak a nyertes desztinációk, amelyeket élô internetes adásban a világhálón is közzétettek. Érdekességként szeretnénk megjegyezni, hogy a 10 nyertes kiváló európai desztináció közül három nagyon közel van egymáshoz. A jövôben szándékunkban áll a horvát és az osztrák partnerekkel a kapcsolatot megerôsíteni, hiszen egyedülálló lehetôség Európában, hogy 3 kiváló rurális desztinációt egy rövid körutazás keretében megismerhetnek az érdeklôdô turisták. További információ: Bauer László ügyvezetô Natúrpark Térségfejlesztési Kht.
[email protected] www.orsegnet.hu 30 2770919
15
v A s m e g y e
2 0 0 7 .
d e c e m b e r
Egy százesztendôs szakácskönyv dicsérete Álljanak itt most a szakácskönyvünk ételeibôl válogatott, jellegzetesen dunántúli ételsorok – különleges és ünnepi alkalmakra, lakomákra. 1. étrend – Fôtt marhanyelv, tormával – Villányi rozé (kékfrankos) – Gesztenyeleves – Balatoni süllô (fogas) tejföllel, egészben sütve, petrezselymes burgonyával – Csopaki olaszrizling – Szarvascímer sütve, vegyes befôttel és áfonyával – Szekszárdi kadarka – Mohai ásványvíz – Idénygyümölcs – Dunántúli torta – késôi szüretelésû Móri ezerjó – Feketekávé
A múlt század elsô éveiben, a Bakony valamelyik tisztes falusi kúriájában egy javakorabeli gazdasszony válogatja-rendezgeti följegyzéseit, szakácskönyveit. Háziasszonyi ismereteit, sütô-fôzô tudományát veszi számba, s miután nemcsak a fôzôkanál, hanem a toll forgatásához is kedvet és talentumot érez: saját szakácskönyv írásába kezd. A korszak legújabb magyar szakácskönyvei ott sorakoznak a kredencében, csupán a dunántúli hiányzik. Hiányzik, mert addig nem jelent meg ilyen szakácskönyv, noha, mint Láng György – Dunántúl szülötte – írta a Klasszikus magyar konyha címû világhírû munkájában (1992, eredeti címe: The Cuisine of Hungary, New York, 1971): „a Dunántúl gasztronómiai szempontból Magyarország egyik leggazdagabb hagyományokkal rendelkezô tája.” A háziasszony, Alsószopori Nagy Ferencné ekkor negyvenesztendôs, de már negyedszázados gazdasszonyi tapasztalatok állnak mögötte. Mûve elôször 1906-ban jelenik meg, aztán 1910-ben. Harmadik, legteljesebb kiadása, amelynek most a reprint példányát tartja kezében az Olvasó, 1926 karácsonyára látott napvilágot. Receptjeinek száma a kezdeti hétszáz körülirôl immár ezer fölé emelkedvén. Reprezentatív gyûjte-
16
ményrôl van tehát szó. Hitelességét mindennél jobban bizonyítják Láng György szavai a dunántúli konyháról, amelyeket mintha szakácskönyvünket jellemezve vetett volna papírra a mester: „A dunántúli ételek alkotják a magyar polgári középosztály konyhájának alapját.” A szerzô polgári elkötelezettségét nemcsak ételkínálata, de beszédmódja is tükrözi, ugyanakkor nemzeti érzelmeit is sok helyen kinyilvánítja, tisztelettel emlékezik például a nemzet nádorára, a magyarbarát néhai József fôhercegre, akinek kedvenc étele volt a cakkompakk gulyásleves és a granadirmarsch – receptjeiket olvashatjuk is. Akár a Kossuth-tortáét; ez egy kisebbfajta torta és egyebek mellett 48 szem mogyorót és 48 szem mandulát tartalmaz. Sütés elôtt tetején „a szélsô sort zöld pisztáciavágattal, a másodikat héjazott, apróra vágott mandolával, a harmadikat piros daracukorral” kell beszórni.…Patriotizmus és polgári mentalitás között nem kell ellentétet keresni, ez is egyik megszívelendô tanulsága ennek a szép könyvnek. Amely nemcsak szép, hanem hasznos is. Megidéz egy értékekben és ideákban gazdag magyar világot, miközben hasznos tanácsokat ad a mindennapi élet egyik legfontosabb területén.
2. étrend – Füstölt lúdmell, csitke (csipkebogyó) mártással – Pannon primôr (rozé) – Vargányaleves csipkedettel (csipetkével) – Esterházy-rostélyos, párolt rizzsel – Pannonhalmi olaszrizling – Sertéskaraj egyben sütve, burgonyagánicával és párolt káposztával – Soproni kékfrankos – Balfi ásványvíz – Idény gyümölcsök – Fraknói kiflik – Ruszti aszú (Ruster Ausbruch) – Feketekávé 3. étrend – (Füstölt) sonka tojással – Soproni zöldveltelini – Halikraleves (ponty) – Töltött kacsa, zöld salátákkal – Somlói hárslevelû – Bakonyi pecsenye (marhabélszín), sült burgonyával – Szekszárdi bikavér – Kékkúti (kereki) ásványvíz – Idénygyümölcsök – Mandulás rétes – Badacsonyi szürkebarát – Feketekávé Lelkiismeret-ébresztô, ugyanakkor üdítô olvasmány is a Dunántúli szakácskönyv. Elsivárosult, elhidegülô jelenünkben különösen jólesik Nagy Ferencné tûzhelye körül melegednünk, miközben halljuk – a szintén dunántúli Illyés Gyula szavaival – „a sülô tojás sercegését”… Magyar Nyugat Könyvkiadó, 2007. Vasszilvágy.
[email protected] Tasnádi Gábor
Tisztelt Fôszerkesztô Úr! A közelmúltban eljutott hozzánk a „Vasmegye” c. önkormányzati lap II. évfolyamának 1-es száma. Szívbôl gratulálunk a rendkívül tartalmas, színvonalas, fontos témákat arányosan, közérthetôen bemutató laphoz. Úgy gondoljuk, hogy ilyen jól szerkesztett, érdekes és hasznos információkat tartalmazó lapra minden megyének szüksége van. A lap további színvonalas szerkesztéséhez és kiadásához sok sikert kívánunk a Közép-Európai Club Pannonia Közhasznú Egyesület részérôl.
Hg. Esterházy Antal elnök
Dr. Czeglédi József ügyvezetô elnök
KÖZÉP-EURÓPAI CLUB PANNONIA EGYESÜLET MITTELEUROPÄISCHE VEREINIGUNG CLUB PANNONIA CENTRAL EUROPEAN ASSOCIATION CLUB PANNONIA
VAS MEGYE ÖNKORMÁNYZATÁNAK INGYENES KIADVÁNYA
Fôszerkesztô: Alexa Károly Felelôs szerkesztô: Bokányi Péter Felelôs kiadó: Alexa Károly, fôszerkesztô Lapterv: Bonyhádi Károly Nyomdai elôkészítés: Zoom-DTP Kft. A szerkesztôbizottság tagjai: Majthényi László, a szerkesztôbizottság elnöke Pajor András, Patyi Elemér, Szücs Gábor, Varga Gyula Szerkesztôség címe: 9700 Szombathely, Dr. Antall József tér 1. www.vasmegye.hu
[email protected] Nyomda: Antók Nyomdaipari Kft. Terjeszti: Magyar Posta Zrt. Példányszám: 74 000 db
