Ecclesía Orientális
Annus V. Nr. 1 (51). Januarius 1939.
Periodicum menstruum S. Unionis. — Redactio et Administratio Miskolc, Hungaria. H unyadi-u. 3. — Pretium annum 8 pengő aurea. SUMMARIUM. Exc-mi R-mi D-ni Aeppi Antonii Papp sarum. — Spes novae anni novi in re S. Administratoris Apostoliéi Gr. r. Cath. Unionis. — Synodus Florentina a, 1439. Miskolciensis Oratio, oocasione reannexio- — Status Ecclesiae Graecae Catholicae in nis regionum Hungáriáé Septentrionalis territoriis Hungariae Veteris, — De statu hucusque ab externis nationibus oppres- religionis in Russia.
The Oriental Church
Vol. V. Nr. 1 (51). January 1939.
Unionistic Monthly Periodical, — Editorship and Publication : Miskolc, Hungary. Hunyadi-u. 3. — Subscription for year 8 Gold—Pengd. CON 1ENTS. Prayer archbishop A. Papp on the occa- movements. — The Council of Florence sion of the relief of northern parts of 1439. — The Greek Catholic Church of Hungary. — New year — _ new hopes. historical Hungary. — The situation (New strain in the Hungarian unionistic concerning religion in Soviet-Russia.
Église Orientale Revue mensuelle unionistique. Miskolc, Hongrie. Hunyadi-u. 3. — Prix SOMMAIRE. Prière de 1' archevêque Antoine Papp lors de la libération de la Haute Hongrie. — Nouvel an — nouveaux esprirs. (Nouvel essort du mouvement unioniste hon-
Orientalische Kirche Monatschrift für die hl. Union. Miskolc, Ungarn. Hunyadi-u. 3. INHALT. Gebet s. Exz. Erzbischofs A. Papp anlässlich des Befreiung der ungarischen Oberlandes. — Neue Jahr — neue Hoffnungen. (Die ungarische unionistische
Orienta Eklezio
V-e année. Nr. 1. (51.) Janvier 1939. — Rédaction et expédition : de 1' abonnement 8 pengő d'or par an. grois). Le concile de Florence a. 1439. — L'église uniate de la Hongrie historique. — Situation religieuse en Russie Sovjetique.
V. Jahrg. Nr. 1. (51.) Jänner 1939. — Schriftleitung und Verlag : — Jahresbezug: 8 Gold-Pengö. Bewegung). — Das Konzil von Florenz 1439. — Die griechisch katholische Kirche des geschichtlichen Ungarns. — Die Lage der Religion in Sovjetrussland.
V- a jaro. N° l (öl) Januaro 1939. Monata revuo por s. Unió. — Redakcio kaj administrado : Miskolc, Hungarlando. Hunyadi-u. 3. — Jarabono 8 pengő, oraj. ENHAVO. La prego de Arhiepiskopo Antonio Papp laboro. — La sinodo en Firenco 1439. — okaze de la reanekto de 1' fremdokupitaj La situado de la greko-katolika eklezio partoj de Norda Hungarujo. — Novaj en la Hungerujo historia. — La situado esperoj de la nova jaro en la porania religio ea..la, ..Soyj,etio,. .
KELETI EGYHÁZ
TUDOMÁNYOS
ÉS
EGYHÁZPOLITIKAI
UNIÓS
FOLYÓIRAT
SZEMLE
%e:lei3<SrÍ2V€ 20! 3.3
FŐSZERKESZTŐ:
SZÁNTA Y-SZÉMÁN ISTVÁN dr. ARCHIPRESBITER P Á P A I PRELÁTUS, A JERUZSÁLEMI SZENT SIR REND MAGYARORSZÁGI IGAZGATÓJA, TANÜGYI FŐTANÁCSOS, A SZENT ISTVÁN AKADÉMIA R TAGJA, A MISKOLCI IÜAZÜA , APOSTOLI KORMÁNYZÓSÁG ALT. HELYNOKE STB. STB.
SZERKESZTŐ:
KOZMA JÁNOS
VI. ÉVFOLYAM 1939.
L U D V I G
I S T V Á N
K Ö N Y V N Y O M D Á J A •
M I S K O L C |
TARTALOMJEGYZÉK. IDŐSZERŰSÉGEK, IRÁNYCIKKEK. Oldal
Oldal Hajdudorogi Papp Antal c. érsek, miskolci ap. kormányzó imája a Felvidék felszabadulása alkalmából . . . . Kozma János: Ave Pastor Angeli ce! Dolgozzunk-e tovébb? Üj főpásztort kapott a magyar görögkatholikusság .
27 261 129
Szántay-Szemán István dr. Az egység és a krisztusi szociális élet p á p á j a t XI. Pius pápa . . . XII. Pius pápa és Kelet . Űj esztendő, ú j remények Üj remények . . . . Tótin Pál: Visszaemlékezés a firenzei uniós zsinat 500-ik évfordulójára
33 57 97 3 301
226
TANULMÁNYOK, ÉRTEKEZÉSEK, ELŐADÁSOK. Oldal Hajdudorogi Papp Antal c. érsek: A szervezett uniós m u n k a kezdetén 163 Dudás Miklós dr. püspök: Hídépítés Nyugat és Kelet között 184 A görögkatholikusság szerepe a magyar történelemben és a magyar jövőben. (Rádióelőadás.) 205 Angeli Ottó dr. Mit kíván tőlünk az unió ügye? 172 Cselényi István: A keleti himnologia arca 40, 70 Juhász János: A pápai primátus a keleti szertartásban . . 208, 287 Kozma János: A firenzei zsinat . 5 A görögkeletiek katekizmusa 101,308
Oldal Az uniós m u n k a mai állása 188 Krajnyák Gábor dr.: A szent unió Szent István országában . 218,262 Német József S. J.: Mivel szeretteti meg magát Aranyszájú Sz. János liturgiája . . . 277 Kohály Ferenc dr.: A bizánci liturgia Krisztus-eszméje . . 181 A bizánci szertartás Krisztus-eszméje 132,208 Szántay-Szémán István dr.: A flórenci zsinat tanulságai . . 166 —- — Két szertartás: egy egyház 75, 108, 144 —- — és Kozma J.: A történelmi Magyarország gör. kath. egyházai 13
FORDÍTÁSOK, IRODALMI ISMERTETÉSEK. * Oldal Bauer Chrysostomos O. S. B.: Az „unió" az emberiség nagy sorskérdése. (Ford. SzántaySzémán stván dr.) . . . .
271
Oldal Berg Louise: A keleti egyházak egyesülése a kath. egyházzal a századok folyamán. (Ford. Szántay-Szémán stván dr.) . 39, 63
*) A csillaggal jelzett cikkeket idegen nyelvű íróik egyenesen a Keleti Egyház számára írták.
Oldal Crivec: A bulgár orthodox egyház és az unió. (Szántay-Szémán István dr.) 293 * Massalskij Miklós dr. herceg: A bíbornokok tisztsége és az orthodox egyház. (Szántay99 Szémán István dr.) . . . . * —• — A keleti egyházak egyesülése a kath. Egyházzal a századok folyamán. (Szántay-Szémán István dr.) . . . . 39,63 * Az unió Oroszországban a flórenci zsinat után. (Kozma János.) 223
Oldal Miért kell az orthodox egyháznak az unió? (SzántaySzémán István dr.) . . . . 61 Mercier bíboros: A kath. apostoli tevékenység megújhodása. (Kletz Gábor.) 139 Rusznák Miklós dr.: A keletiek breviáriuma. (Ford. és ismerteti Kozma János.) — 23. Rituskeverés 24 25. A magánzsolozsmázás kötelezősége 290,311 *
KRÓNIKA. Oldal
Oldal A hajdudorogi püspök felszentelése . A kath. nagygyűlés alatt megalakult a „Szent Miklós Magyar Uniós Szövetség." . . . . A 262-ik pápa A pápa halála Bányay Jenő nagprépost kitüntetése
194
151 86 87 200
Isten hozott Septiczky Testvéri üdvözletünk . . . . XII. Pius pápa első enciklikája XII. Pius pápa trónralépése . Uniós munkánk az Apostoli Szentszék előtt
116 295 47 316 114 28
FIGYELŐ. Oldal Juhász Dénes: Magyar Uniós Egyesület Kozma I.: Kelet zeneművészeti hatásai a római Nyugatra Kozma Jánosa A görög theológia Lakács Géza dr.: A Magyar Uniós Szövetség megalakulásához Nyisztor Zoltán dr.: Az orthodoxia a Balkánon . . . . Szántay-Szémán István dr.: A lengyel pravoszláv egyház ú j szervezete - A magyar uniós egyesület
53 94 92
203 283
52 125
Oldal A vallási helyzet Szovjet31 oroszországban . . . . A Vatikán unionizmusa . 297 A velehrádi Akadémia szervezete és működési köre . 128 Az uniós m u n k a a mai 93 Franciaországban . Egy uniós kézikönyv margójára . . < . . . . 230 55 Miért nincs unió? . . . Misszió és unió Mandzsu • 158 riában Néhány uniós adat . . 127 94 Szűz Mária képei . . .
UNIÓS SZEMLE. A „Szent Miklós" Magyarországi
Uniós Szövetség Alapszabályai
Oldal 239
IRODALOM. Oldal A görög egyház zsolozsmaköny ve Ájtatosság a Iegsz. Oltáriszentség imádására. Ismerteti: Zapotoczky Igor Konstantin . . A kath. egyház kapcsolatai a magyar állami közigazgatással. Madarász István dr A Kecskeméti görögség története. Hajnóczy Iván dr A magyarság és a bizánci kereszténység kapcsolatának kezdetei. Papp György dr. Ism. Kozma János A magyar tanyavilág. Etelka főhercegnő. Ism. Vucskits Jenő A milleniumtól Trianonig. Horvát István dr A román görögkatholikusok új tankönyvei Das Wort des Lebens. Kologri-
232
122
155 155
90 234 276 299
Oldal wof Iván . Ismerd meg az Oltáriszentséget. Kausz József dr Isten bölcseleti megismerése Krisztus az Egyházban. Dr. Grivec. Ism. Szántay-Szémán István dr. Makrofilozófia. Szőllősy M. Ism. Vucskits Jenő Pápák a hithirdetés szolgálatában XVI. Gergelytől XI. Piusig Szent Péter liturgiája . . . . Tízperces szentbeszédek. Horváth Richard dr Une histoire orthodoxe du dogma de la redemption. Ladomérszky Miklós dr. . . . Uno Sguardo all' Oriente Christiano. Domenico Pancera Zsoltárkulcs. Császár József
235 157 157
30 51 156 123 124
320 156 320
ADATTÁR. Oldal Az egyesült keleti egyházak Magyarországon kívül. I. A
keleti ciója
egyházak
kongregá159
KELETI LEXIKON. Oldal Apostol Apostolarion
. .
. .
32 95
Oldal Archidiákon Assumptionisták
Hírek és kisebb közlemények minden számban.
96 96-
IMA A FELVIDÉK FELSZABADULÁSA ALKALMÁBÓL Elmondta: hajdudorogi P A P P A N T A L c. érsek Miskolc thj. város nov. 15-i ünnepélyes díszközgyűlésén.
Mindenható örök Isten! — ki a népek történelmi útját kijelölted s hazát adtál nekik, hogy a föld, a lelkek s bennük rejlő sajátos értékek egybeforradásával nemzeteket alkothassanak, hogy a Te örök végzéseddel kijelölt hivatásukat a nagy emheri szeretet-egység megteremtéséhen betölthessék, — mélységes alázattal borulunk le ma Előtted, — amikor a magyar nemzet kálváriás útját az öröm rózsáival hintetted be, hogy szilárdabban higyjünk, bízzunk Benned s nemzetünk jövőjében és hivatásában. Most, az elszakított Felvidék visszacsatolásán érzett öröm magasztos ünnepén kezdjük igazán érezni, hogy a Benned bízóknak mindent, még a csapásokat és megpróbáltatásokat is javára fordítod, s hogy a mi húsz éves és a trianoni megaláztatás keresztjével súlyosbított megpróbáltatásunk is a Te isteni örök igazságtevésed dicső eszközévé vált, hogy minden nemzetek meglássák, hogy a Te erőddel szemben minden gonosz ármány csak addig győzhet, amíg a megpróbáltatást választott híveid javára üdvösnek tartod. — Hálát adunk ma Neked, jó Istenünk, hogy a kétkedő s idegen bálványok felé tekintő magyar testvéreinknek is megmutattad, hogy a te Gondviselésed útjai minden emberi számítást meghiúsítva, a legsúlyosabb megaláztatásból is a feltámadáshoz vezetnek! — Hálát adunk Neked erő és egység Istene, aki cél nélkül semmit sem alkottál, hogy nagy eszmék szolgálatára oltottad belénk a hazaszeretetet is és megengedted, hogy erőnket, tehetségeinkett a Te dicsőségedre s hazánk boldogulására szentelhessük. — Áldozatos hálánk azonban ma is az esdeklő könyörgés szavába fordul, mert tudjuk, hogy a Te csodálatos kegyelmedből megnagyobbodott hazánk most több munkát, több áldozatot vár tőlünk, hogy újra a békesség és jólét hónává varázsoljuk, hogy újra glóriás koszorúval övezett határai között építsük fel hajdan ékes Pannóniát: a szentek és hősök kiváltságos országát. — Egység és erő Istene! —- akit egykor pogány népünk egyetlen legfőbb Hadurának ismert, de aki előtt a szentkeresztségben mint Európa békéjének Általad rendelt őre alázattal meghajtotta 1
fejét, — alázattal kérünk: add, hogy történelmi hivatásunk tudatára ébredjenek azok is, akik tévelygésükben ú j utakat akarnak mutatni nemzetünknek, amelyekről nem tudjuk, hogy a Te utaid-e, mert nem a Te eszközeiddel küzdenek és nem a Te nevedben lobogtatják eszméik zászlaját. — Alázattal esdünk Hozzád: sokasítsd meg a magyar anyaföld acélos búzáját, hogy mától kezdve minden magyar szűkölködőnek jusson egy karéj kenyér. Tedd jelképpé aranykalászos rónáink termését, hogy amint a rajtuk elszórt búzaszemek egységes ízes kenyérré válnak, úgy forrjanak eggyé a dolgos magyar lelkek. — Szőlőink bora ne csak ünnepi örömünk serlegét töltse meg, •— hanem jelképe tegyen minden salaktól való megtisztulásunknak és erőteljes akarásunknak is. — Tudósaink, akik visszanyert intézeteinkben az ég csillagainak titkait vizsgálják, —1 jelképei legyenek a magyar szellem égre törő, alkotó erejének, de egyszersmind alázatos hitének is, amely a nemzetépítés és vezetés munkájában is a Te örök és bölcs szándékaidat vizsgálja s ahhoz szabja hazánk s nemzetünk javára szolgáló törvényalkotásait. — Mindenható Atyánk! Add, hogy a föld mélyébe szálló magyar bányamunkásaink, akik az Általad javunkra odarejtett nemes érceket a föld szinére hozzák, — jelképezzék előttünk a lelkünk mélyére való nézés szent kötelességét, hogy onnan mennél fényesebben hozhassuk elő a magyar nép nemzetet fenntartó ősi eredményeit: a tiszta Isten-hitet, a családi élet tisztaságát, az áldozatos haza- és emberszeretetet, önzetlenséget, s a halált megvető bátorságot, amely egykor az Isten és a Haza igazáért küzdő Hunyadi kardját lángpalossá tette. — Add Urunk, hogy az ipar szerszámai, a pöröly, kalapács és a többiek, a megelégedett szociális Magyarország nemzeti munkahimnuszát dalolják. — Kérünk Uram! Add áldásodat nemzetünk vezéreire, katonáinkra, akikre büszkén gondolunk, hogy az alkotó magyar munka napszámosai mindig abban a boldog tudatban hajthassák álomra fejőket, hogy erős karok, fegyelmezett magyar lelkek és testvéri szívek őrködnek a magyar holnap fölött ! — Végül áldd meg Uram mindkét kezeddel azt a férfiút, akit Te rendeltél nemzetünk fölé, hogy fenkölt személye, államférfiú bölcsesége és veretlen hadvezéri kardja a nemzet belső egységének s külső tekintélyének dicső szimbóluma és megvalósítója legyen egyaránt! —Áldd meg Uram nemzeti örömünket, szenteld meg fájdalma2
inkát mert utaidon a liősök vére is kicsordult —1 és még sok százezer haza nem tért testvérünkért sajog a lelkünk, f á j a szívünk! — A megpróbáltatásokban is adj erőt, hogy mindenkor a Te akaratod szerint járjunk — s akkor hisszük, hogy eljönnek reánk, földjeinkre, házainkra, hazánkra mindazon áldások, amelyeket már az ó-szövetségben kihirdettél parancsaid megőrzőinek és örökre elkerülnek azok az átkok, amelyekkel igazságod az ellened szegülő népeket történlmi sorsuk forgandóságában intő példaként sújtotta és .szemeink előtt is sújtja. — Jóságos Atyánk! Ezennel áldó kezeidbe tesszük le a boldogabb nagy magyar jövő reményét — s érezzük, hogy azt is valóra váltod, — mert boldogító hitünk bizonyságául éppen e napokban tűzted a magyar égre a felszabadult Felvidék pompás szivárványát. Ugy legyen. Ámen. rosgreaaasBtwn
Ü J ESZTENDŐ -
ÜJ REMÉNYEK
Az ú j esztendő hajnalán, amikor a keleti egyház egyszersmind az ű r Jézus áldott nevének ünnepét is megüli, ebben az egész világot: történelmet, jövőt, sötét gondolatokkal terhes jelenünket és az egész örökkévalóságot is betöltő névben reményünk biztató sugara villan elénk. Az Ő nevében, annak dicsőségéért s az Ö egységében való öss^eforradásunkért óhajtunk dolgozni és küzdeni a hatodik esztendőben is, tehát alázatos lélekkel merünk bizakodni az ő segítségében is. Az ötödik évfolyam utolsó számában bátrak voltunk az egész magya.j" klérust megkérdezni, rvjajjon szükségesne, üdőlszierüi-e Magyarországon is az Egyház egységének helyreállításáért megkezdett uniós munkánk? Ha a feleletek távolról sem képviselik a várt számbeli és súlybeli döntést, de biztató ösztönzést nyújtanak, hogy folytassuk az ugartörést. Yan közöttük nem egy megkapó is, amelyekben az egyház egyetemességének és egységének horderejére való rádöbbenés egyenesen parancsolja, hogy tovább dolgozzunk és a megnyilvánult kívánságok figyelembevételével szolgáljuk a testvéri megértő közeledést ezen a nem eléggé ismert és méltatott területen. Az eucharisztikus nemzetközi kongresszus keleti része is mély hatással volt sok lélekre s szinte egységes lett az a kívánság, hogy a történelmi háttér tükrében és az összekötő aranyszálak kapcsolatában mutassuk be Kelet és Nyugat rítusait, amelyeknek kristálytiszta ¡közös forrásaiban fürdött egykor az ősegyház lelke. Rajta leszünk, hogy mielőbb megkezdjük annak a sok közös vonásnak 3
feltárását, amelyek mellett a rítusok sajátosságai, csak mint egyéniségük természetes kifejezői fogják erősíteni a krisztusi egységet és jobban szemléltetni az Anyaszentegyház csodálatos építményének „minden nemzetek" lelki gyöngyeiből kialakult s mégis csodálatos harmonikus egységbe olvadó ornamentikáját. Még a soha nem látott rokon keze után is bizalommal és biztatóan nyúlunk, ha szeméből a közös vér, a közös eredet meleg sugara árad felénk. „Korunk a nagy megrázkódtatások és összeomlások kora a külső és a lelki világban egyaránt" — és amit ebben az emberiség mély lelki fundamentum nélkül épített, — már jórészt összeomlott a forradalmak dühöngő viharában. És jöttek a szelek, jöttek a vizek és elborították még a romokat is. Beteljesült az orosz forradalom egyik viharmadarának álma: — meztelen lett az ember a meztelen földön! De nem teljesült be reménye, hogy ebből a lelki és anyagi meztelenségből új, szebb élet, virágzóbb kuítura s boldog emberi történelem^ fakadjon. — Egy nagy tanulsága van azonban a nagy pusztulásnak! Sokan, akik azt hitték, hogy a kereszténység is rombadőlt a kataklizmában s hogy Krisztus megváltói munkájának minden aratását is betemette a szennyes ár iszapja, lassacskán érezni kezdik, hogy Krisztus, akit ők folyton keresztre feszítenek, eltemetnek, a történelem elmúlt alakjai közé sorolnak: valójában el sem mert közülünk, újra feltámad a lelkekben, tovább él és hatékonyan működik az Egyházban. Ez az ébredező hit és vele az őskeresztény alapokhoz való viszszatérés vágya egyszersmind a mi egyesítő uniós munkánknak i® az alapja. Elő kell segítenünk azt is, hogy egyre több és több öntudatra ébredő lélekben Krisztus legyen a hatóerő, de emellett főképen azért kell dolgoznia az unionizmusnak, hogy ezen százmilliókra szaporodó hatóerők egy energiaforrásban: Krisztus igaz egyházában találkozzanak, hogy így végre élő valósággá lehessen Krisztus országa, az ő testvérisége és a világot megmentő békéje a földön is. Majdnem kétezer éves a kérdés: „Mit véltek Krisztusról?" Emellett azonban majdnem olyan idős a másik is: „Hogyan vélekedtek az Egyházról?", — amelyben Krisztus evangéliuma a törvény, az ő tekintélye a földi és örök boldogság csalhatatlan biztosítéka. Aa egyház körül dúl mia a harc, hogy a Krisztus személyétől elválasztott egyház is koldusként álljon alamizsnát várni a hatalmasok ajtajában. Egyetlen válasz erre az egyház egységének komoly értékelése s a helyreállítására irányuló áldozatos törekvés! Az 1939. esztendő különösen is hivatott erre, mert az egész világ katholicizmusa illő súllyal és komoly átérzéssel fogja ünnepelni a florenci uniós zsinat (1439.) 500 éves jubileumát. Nagy tanulságokkal fog szolgálni ez az ünneplés. Mindenek előtt az a hatalmas öröm csendül ki belőle, amely a fl.renci dómban elhelyezett 'emléktáblán hirdeti a pápa és az egyház örömét Krisztus varratlan köntöse egységének helyreállítása felett. „Laetentur coeli et exultet terra!" — mondotta a pápa s valóban az ég és föld jubiláló öröme 4
lesz majd az az unió, amely az eddigi történelmi uniók tanulságain okulva, eleve kizárja, hogy újra földi hatalmak játékszerévé váljék Isten szíve vágyának földi megvalósítása: az ő egyházának boldog egyesülése. Flórencben félezer évvel ezelőtt valóban az egész történelmi egyház egyesült: a mi munkánk az, hogy ezen egyesülés szellemét mélyítve ne csak egy ú j történelmi tény előkészítésében, de Krisztus egységet parancsoló akaratának megingathatatlan szolgálatában lássuk uniós kötelességünket. Adjuk tovább ezt a gondolatot, mert. lehetetlen, hogy akinek lelke találkozik vele, meg ne ihlesse és munkára ne ösztökélje s ne éreztesse vele a felelősséget, amelynek Isten országának és az ő Egyháza egységének, Egyetemességének munkálásában mindnyájunkban élnie kell. Dr. Szántay-Szémán István.
A FIRENZEI ZSINAT Iría: KOZMA J Á N O S
1939. június 9-én kerek ötszáz esztendeje lesz, hogy a „Laetentur eoeli" bullát Firenze főtemplomában 115 latin és 33 görög szertartású püspök és közel hatszáz főnyi egyházi és világi előkelőség jelenlétében ünnepélyesen kihirdették s a görög és latin szertartású egyházak között 1054-ben megtörtént szakadást orvosolták és megszüntették. Az egyháztörténelemből tudjuk, hegy a firenzei unió nem volt tartós. Markos Eugenios efezusi püspök, az egyetlen ellenmondó, a tagadás szellemének egyetlen képviselője elegendő volt arra, hogy amit 148 főpap tizennégy hónapos alapos megfontolás után jónak és helyesnek talált, az olcsó demagógia fegyvereivel meghiúsítsa. Jelentősége mégsem kicsinylendő, mert azóta sok millió keleti szertartású keresztény simult az édes anyaegyház szerető keblére, s minden egyesülés azon az alapon ment végbe, melyet a firenzei sz. atyák rakták le s meg van a reményünk, hogy ugyanezen az alapon fog továbbépülni az egyházi egység hatalmas bazilikája. A katholikus Anyaszentegyház bizonyára méltó fénnyel fogja megünnepelni a félévezredes jubileumot. Lent és fent bizonyára hivatott ajkak, avatott tollak fogják kifejteni és méltatni a firenzei zsinat jelentőségét, mi bevezetőül nem akarunk egyebet, mint röviden öszefoglalni, emlékezetünkbe visszadiézni azokat a jelentősebb mozzanatokat, melyekből a firenzei egyesülés létrejöttének története megkonstruálható. A keleti szakadás, mint köztudomású, 1054-ben történt. Utána valami fagyos csend támadt. Mindenfelől az volt az érzés, liogy valami egészen rossz dolog történt, amit reparálni kell s mindenfelől azonnal föl is támadt a vágy helyrehozni az elkövetett hibát. Nem 5
szemrehányás Kelet számára az a megállapításunk, hogy a szakadás káros következményeit Róma látta be előbb. Itt nem volt befolyása az egyeduralomra törekvő s ezért semmi intrikától vissza nem riadó bizánci udvarnak, azok az események pedig, melyek nyugaton az Egyházat éles küzdelmekbe sodorták, szórványos kivételektől eltekintve csak még inkább sarkalták Sz. Péter utódait, hogy a földieken felülemelkedve a lelkek egyetemes érdekeire tekintsenek s az erre való törekvés ismételten is Kelet felé irányozta tekintetüket. VII. Gergely (1073—1085), a nyugati egyház e nagy szentje, bár nyugaton is épen elég teendője volt a rend és fegyelem helyreállításával, bár IV. Henrik ellen kemény küzdelmeket kellett vívnia, az elszakadt Kelet felé is kinyújtotta ölelésre kész karjait. Levelet intézett a. konstantinápolyi egyházhoz, hogy az elszakadtakat visszatérésre bírja, levéllel kereste föl a görög szertartású galíciai, lodomériai, horvátországi és dalmáciai szlávokat, kik ekkor még az Egyház közösségében éltek, hogy megóvja őket a szakadásba való sodródától.1) És csak mikor azt kellett látnia, hogy minden próbálkozása hiábavaló, mert a konstantinápolyiak nagyon beleélték magukat a pápától való függetlenség érzésébe és a keletiekéhez hasonló szeperatisztikus törekvések a nyugati kereszténységet is veszélyeztetni kezdték,2) akkor folyamodott a liturgikus és fegyelmi elkülönülés eszközéhez, a római liaurgia erőteljesebb kiépítése és a papi nőtlenség kötelezővé tétele által, úgy gondolkozván, hogy ezek alkalmasak lesznek a nyugatiakat s a még el nem szakadt keletieket a Szentszékkel való közösség eszméje mellett megőrizni és a konstantinápolyi szellemtől távoltartani. Mindazonáltal utódai: III. Ince (1198—1216) és IX. Gergely (1227—1241) sem szűntek meg az egyházi egység visszaállításán és a még el nem szakadt keletiek megtartásán fáradozni. III. Incénél elég csak az Imre és IV. Béla királyunkkal folytatott levelezésre hivatkozni, mely élénken bizonyítja, mily nagy gondja volt a magyarországi görögkatholikusok egyházhűségének megóvására, minek kedvéért hajlandó lett vclna még azi akkor általános érvényű territoriálizmus elvét is föladni, a görögöket a latin szert, püspökök joghatósága alól kivonva, saját — közvetlenül az Apostoli Szentszéknek alávetett — püspök joghatósága alá rendelni.3) Mikor pedig a II. Endre uralma alatt élő rutének 1207-ben Konstantiná polyhoz pártoltak, azonnal a királyhoz fordult a baj korrigálása végett, egyúttal bizonyos György nevű követet küldött az elszakadtakhoz s nem eredmény nélkül, mert mikor Endre fiát, Kálmánt azzal a föltétellel engedte át nekik királyukul, hogyha a római egy1
) Katona: Hist. Crit. tom. II. pag. 533. ) Balugyánszky: Br. not. Hist. Religionis et Ecelesiae Christianae. Cassoviae, 1842. tom. II. pag. 17. 3 ) „ . . . ut auctoritate Nostra unus fieret Episcopatus' ex ipsis, qui Urbi nullo mediante subesset." III. Ince ¡levele 1204-ből Simon váradi püspökhöz. Emlékkönyv a gör. szert. kath. magyarok római zarándoklatáról. Bpest, 1901. 73. lap. 2. jegyz. V. ö. F e j é r : Cod. dipl. vol. II. pag. 429. P r a y : Spécim. Hierarehiae I. 372—3. Id. tmég Balugyánszky i. m. II. 23. lap. 2
6
házzal egységre lépnek, ezt a rutének vezérei azonnal teljesítették is,4) Erről tanúskodik IX. Gergely amaz intézkedése is, amikor II. Endrét a Róbert érsek által rá és országára kimondott interdictum alól csak azzal a föltétellel akarta föloldani, ha a ruthén fejedelmeket a keresztény hitre téríti. Ám, ha figyelembe vesszük, hogy a középkori történelmi forrásaink terminológiája szerint a „christianus" szó általában római katholikust jelent és hogy a ruthén nép ebben az időben már görög szertartású keresztény volt, nem kételkedhetünk felőle, hogy itt Endre király voltaképen csak a római egyházzal való unió létrehozására vagy megszilárdítására kapott utasítást.5) Az ország határain kívülről a tatárjárás után betelepedett Tuthéneket a pápa ösztönzésére IV. Béla nem kevesebb buzgósággal igyekezett keresztényekké tenni s a római egyházba vezetni0) A pápa jó szándékait a végrehajtás során néha túl is érezték, mint pl Lodomér esztergomi érsek is, ki IV. Miklós utasításainak úgy igyekezett eleget tenni, hogy keresztes hadat küldött az unióra térni nem akaró oláhok ellen s IV. László király fegyveresen volt kénytelen a a megtérítendők segítségére sietni. E hozzánk közeleső és bennünket közelebbről érintő eseteken ¡kívül is sok van följegyezve a pápák ama törekvéseiről, melyek a megbontott egység gyors helyreállítására irányultak. Mint legnagyobb fontosságút emeljük ki ezek közül IX. Gergely ama tényét, mikép két dominikánus és két ferences szerzetest küldött követül Konstantinápolyba, hogy a görögöket a nyugati dogmák helyességéről meggyőzzék. A követjárás azonban eredménytelen maradt, mert a görögök minden egyebet elfogadván, azt a furcsa kérést terjesztették elő, hogy az egység fönntartása mellett engedjék meg nekik a Szentlélekről vallott tanításukat (qui tantum „a Patre procedit") továbbra is vallani.7) IV. Sándor Laskaris Tivadar és Palaeolog Mihály császároknál próbálkoztak az egység helyreállításával. Kísérletet teterre nézve IV. Orbán Pápa is. (1254—61., illetve 1261—64.) Görög részről is történtek kísérletek. VII. (Dukász) Mihály (1071—78), ki a görög egyházzal erősen rokonszenvező I. Gézának a mai szent korona alsó részét ajándékozta, megtette az első lépéseket a római egyházhoz való közeledésre is. Az ellentétek azonban ekkor még — vagy már — oly nagyok voltak, hogy komoly engedékenységre görög részről nem' lehetett számítani, bár mint láttuk, VII. Gergely is forrón vágyott az uínió után. Komnen Elek császár 1112-ben követek küldésévei kívánt szerencsét II. Pas-zkél pápának angyalvári fogságából való kiszabadulása alkalmából. A nyugati viszonyok azonban, főleg a IV. Henrikkel folytatott s meg-megújuló hevességű harcok az egyesülés ügyének 'nem kedveztek és az uniós 4 ) Katona i. m. tom. V. pag\ 74—78. et 209. Id. Balugyánsziky id. m. II. k. 24. lap. 5 ) Balajthy: A munkácsi vár története. 66. lap. Id. Balugyánszky i. m. II. 25. e ) Litt, ad" Innoe. IV. a. 1552. Péterfy: Concilior. P. I. p. 72. Id. Baluscyánszky id. h. 7 ) Balugyánszky i. m. II. 101.
tárgyalások megindítására szükséges nyugodt légkört nem biztosították. Komnen János császár, Sz. László királyunk veje (1118-43) valamint fia, Mánuel (1143—80) is már az egyetemes zsinat egybehivsának eszméjét vetették föl. A talaj azonban még nem volt előkészítve. Míg az 1098-i bárii zsinat a „Éilioque" ügyén kívül minden egyebet jelentéktelennek és könnyen elintézhetőnek tartott, Mánuel már, bármennyire érdekében állott is az unió létrehozása, nem bírt odáig sem hatni, hogy III. Sándor pápának legminimálisabb föltételeit: a primátust és a fellebbezések fölvételének jogát elismertesse s a pápák nevét a dypthiehákba fölvétesse. Az 1204. évi keresztes hadjárat pedig, mely a görög császári udvart Kisázsiába űzte s Konstantinápolyban latin császárságot (Balduin) alapított, a vallási ellentéteket fanatikus politikai gyűlölködéssé fokozta s Kelet és Nyugat eddig inkább csak a vezetők között lefolytatott harcát a görög nép 'nemzeti ügyévé tette, amivel aztán a talajt minden komolyabb uniókísérlet alól már eleve kirántotta. A törökök előretörése Görögországot egyre erősebben nyugtalanította. III. Paleolog Mihály császár 1268-ban a latin császárságnak véget vetett s hogy a török ellen nyugaton segítséget talál joín, ismét kísérletet tett IV. Orbánnál az Egyházi különvált részeinek egyesítésére.. A lelkek azonban már el voltak idegenkedve egymással s Mihály alattvalói egyáltalán inem lelkesedtek az ügyért. Rómában és a nyugati egyházban többé nem a krisztusi egyház gerincét látták, hanem a görögöket leigázni törekvő latinságot. III. Ince pápa annak idején excommunikálta volt Dandalo rabló és prostituáló hajlamú velencéseit, a görögök azonban erről vagy nem tudtak, vagy már nem emlékeztek rá vissza. A görögök fellázadtak Mihály ellen. III. Mihály sürgetésére ennek a kedvezőtlen konstellációnak ellenére is megtörtént a lyoni egyetemes zsinat összehívása. Több mint ötszáz püspök vett részt a zsinaton s a kisebb praelatusok száma az ezret- is meghaladta. De a keletiek aránylag igeta kevesen voltak. Konstantinápolyból, Antiochiából a latin pátriárkák utaztak a zsinatra. Mihály császár képviseletében Germánosz pátriarka és a nioeai érsek jelentek meg. Perasztron görög származású minorita és Bakkosz János pátriarka fáradozására létre is hozták az uniót s 1274. június 29-én, a Sz. Péter és Pál ünnepén mondott ünnepi misében a görögök X. Gergely pápa jelenlétében háromszor ismételték a hitvallásnak Filioque-val bővített VIII. ágazatát. De az unió a decenniumot sem érte meg. A nép lelkében nem volt gyökere, ótt még a velencei rablók által megszentségtelenített görög templomok, meggyalázott kolostorok emléke élt és háborgott. Mihály császár az unió végrehajtásával taktikázni kényszerült. Erre IV. Márton őt a rosszindulatú Anjou Károly nápolyi király tanácsára kiközösíti. Az eredmény: Mihály utódja, Andronikosz császár Bekkoszt kolostorba csukatja, elhunyt atyjától — mint az orthodoxia árulójától — az egyházi temetést megtagadja, „hithagyása" bűnéért ő maga vezeklést vállal, Konstantinápolyban a Sz. Sophia templomot, hol az uni8
tusok miséztek, ujrsazentelteti s mindenkit üldözőbe vesz, aki az unióról csak említést tenni is merészel. A XIV. században politikai érdekből még egy közeledés történt, az egység azonban most sem volt tartós. A szakadékok már sokkal mélyebbek voltak, mintsem hogy könnyen el lehetett volna azokat tüntetni s most már inkább elmélyíteni igyekeztek, mint betölteni. Csak néhány jámbor lélek sóvárgott tovább is Krisztus varratlan köntösének újból való egybeszövése után. Hosszú időn át semmi említésre érdemes nem történt az újraegyesülés dolgában. Csak a török veszedelem nőtt egyre s már Nyugat peremén Hunyadynk vívta harcait az Egyház és a kultúra védelmében. A bizánci császárságnak már testét tépte a pogány előtörés. VII. Palaeolog János császár, hogy országa részére Nyugat rokofaszenvét és segítségét megszerezze, ismét kísérletet tett a keleti és nyugati egyház egyesítésére. Követeket küldött az épen Bázelben ülésezett egyetemes zsinathoz s kérte, hogy tiizzék ki tárgyalásra a keleti egyesülés kérdését is. Kelet püspökei hajlandók a tárgyalásokat fölvenni. Bázel azonban erre nem volt alkalmas hely. A zsinat levegője sem volt olyan, hogy az utnió eszméjének kedvezhetett volna, ezért az unió-zsinatot valamely olasz városba kívánták helyezni. Hosszas húza-vona és a bázeli zsinaton jelen voltak élénk ellenmondása közben IV. Jenő pápa a keletieket 1438-ra, Ferrarába hívta meg s odagyüjtötte a nyugatiakat is a XVII. (mások szerint XIX.) egyetemes zsinatra. A zsinat 1438. április 9-éín nyílt meg. Elnöke maga a pápa volt. Megjelent rajta maga a császár is, továbbá Józisef konstantinápolyi pátriarka, Besszárion nieeai érsek, Izidor kievi orosz metropolita, Bazil jeruzsálemi pátriarka, a többi keleti pátriárkák követei, Markosz Eugeniosz efezusi püspök s még számosan. A püspököket kísérő egyházi személyek, hittudósok stb. száma több volt nyolcszáznál. Színhelye a ferrarai Sz. György templom volt. Az I. ülésben a megnyitás formaságait intézték el. Fölolvasták a konstantinápolyi pátriarka szózatát, mely a zsinatot egyetemesnek nyilvánította. A pátriárkái szózat négy hónapot engedélyezett a késedelmeskedő főpapok megjelenésére, és előre is kimondta a kiközösítés büntetését mindazokra, akik a zsinatot összehívó rendeleteknek nem engedelmeskednek, vagy a zsinat határozatait él nem fogadják. A pápa dekrétuma, melyet mindjárt utána felolvastak, megállapítja, hogy Palaeolog János „római" császár és József konstantinápolyi pátriarka. már február 8-án partra szállottak Velencében és hogv a Bázelben ülésező zsinati tagokat levéllel áthívták Ferrarába. Egyúttal a zsinatot a, maga részéről is egyetemesnek nyilvánítja. Az első ülés április 9-én volt. Ezután néhány olyan dologban hoztak határozatot, mely még a bázeli zsinattal állott összefüggésben. Mivel pedig a bázeli zsinatnak egy olyan határozata is volt, mely szerint egészen 1443-ig együttmaradni, a ferrarari zsinat a bázelieknek határozatait a 25-ik session tul érvény teleknek nyilvánította. Ezek után került a sor a zsinat tulajdonképen való tárgyára: az unió kérdésére. 9
A tárgyalások rendiében egyszerre kívántak foglalkozni az öszszes különbségekkel. Markosa Eugeniosz efezusi püspök azonban, ki a görögök részéről kijelölt egyik vitatkozó volt, azt indítványozta, hogy csak a Szentlélek származásáról szóló tant vitassák. „Hoc enim praesertim dogma 8 scire volo: caetera vero omnia unius horae spatio expediri possunt." ) Tizenhét ülést tartottak anélkül, hogy valami eredményre jutottak volna. Közben Ferrarában és vidékén minden gabonaféle elfogyott, az élelmezés nehézségei nőttön nőttek. (Ezért mondják némely orthodox egyháztörténészek, hogy az uniót „éheztetéssel csikarták ki a keletiektől.") Miután pedig ekkor az éhséghez már ragály is járult, a zsinatot 1439 elején Firenzébe helyezték át. Firenzében már megunták a hosszantartó s végeláthatatlannak tetsző disputát és latinokból s görögökből álló vegyes bizottságot jelöltek ki a folytatására. 1439. június 5-én fejeződött be a Szentlélek származásáról szóló vita, melyben nyugati részről Cesarini Julián (a bázeli zsinat pápai legátus-elnöke) és Traversali Ambrus, keleti részről legfoképe'n az efezusi Márk vettek részt. Közben a konstantinápolyi pátriarka is meghalt. A vita többi pontjait hamarosan elintézték, részben pedig még a Szentlélekről szóló disputa közben tisztázták. A zsinat emlékére írt görög officium synaxarionja szerint a zsinat ugyanis öt pont megvitatását tűzte ki célul: 1. a Filioque-ügyet: „Ut conclemnerent eos, qui negant Dei Filium habere omnem naturalem Patris virtutem: . . . hoc enim ad naturam Patris spectat producere Spiritum." 2- „Tum adversus eos, qui garriunt, azymum panem conseeratum haud fieri Corpus Christi," 3. „et qui pio quodam affectu negant morientes in poenitentia posse post nortem iuvare suffragiis, aut ipsorum animas purgari, simulque sanctorum animas perfectam fruitionem adipdsci, quatenus animae sünt." 4. A pápa tiszteleti és joghatósági elsősége és egyházkormányzati fősége. 5. A pátriárkái székek rangsorozását. 1439. június 6-án végre megszövegezhették a mindkét részről elfogadott határozatokat, aláírhatták a Nyilvánosságnak szánt nyilatkozatokat. 115 latin és 33 görög püspök írta alá ezeket. Az egyetlen volt, aki az aláírást megtagadta Markos Eugenios, kit végtelenül bántott a dolog, hogy a 14 hónapos vitában alul kellett maradnia. A nyilatkozat 9 felolvasásakor azonban ő is alávetette magát a zsinat döntésének. ) Június 9-én, hétfőn a firenzei nagy templomban ünnepélyes 8 ) Synaxarion dominica e S. Patrum octavae svnodi in Officio Graeeorum. Cf. Migne, Patr. Gr. t. 159. pp. 1095—1106. 9 ) Synaxarion jam ciitatum. Öf. Nildes: Kalendarium Manuale utriusqne Eeelesiae, tom. II. p. 524. Oeniponte, 1897.
10
szentmise után kihirdették IV. Jenő „Laetentur coeli" kezdetű bulláját, mely azóta minden egyesülésnek alapja. A buíla érdemi része magyarul a következőleg hangzik:10) A latinok és görögök ezen szent zsinatra öszegyftlekeztek, és közösen sok buzgalommal foglalkoztak, hogy többek közt a Szentléleknek isteni származását illető bitágazatot legnagyobb szorgalommal és állandó nyomozással megvizsgálják. Fölhozattak a Szentírás bizonylatai, és több idézetek^ a keleti és nyugati szentatyákból, kiknek némelyike mondja, hogy a Szentlélek az Atyától és Fiútól. mások pedig, hogy az Atyától és Fiu által származik, de ezen különféle kifejezéseik által ugyanazon tant fedezték ki mindnyájan. Azután abban állapodtak meg a görögök, hogy ők azon kifejezéssel: miszerint a Szentlélek az Atyától származik, egyáltalán nem szándékoztak a Fiút kizárni. Hanem mivel azt^ hitték, hogy a latinok midőn mondják, hogy a Szentlélek az Atyától és a Fiútól származik, két elvet, két lehelést állítanak föl, őriizkednek mondani, hogy a Szentlélek az Atyától és a Fiútól származik. Másrészt biztosították a latinok, liogy ők nem ezen értelemben mondják hogy a Szentlélek az Atyától és a Fiútól származik, t. i. hogy ők az Atyát kizárnák az egész Istenség forrásául lenni, és pedig a Fiú és Szentlélek forrásául vagy pedig, hogy ők, mindőn mondják, hogy a Szentlélek a Fiíutól származik, azzal azt gondolnák, ¡hogy a Fiúnak az nem lenne sajátja az Atyától, vagy pedig, hogy ők két elvet, két lehelést fogadnának el. Hanem ők annak kijelentésére használták ezen kifejezést, hogy csak egyetlen egy elv, és a Szentláéleknek egyetlen származása van, mint eddig állították. — Miután tehát mindezen kifejezésekből egy és ugyanazon értelem tűnik elő, tehát végre mindkét rész egyesült, és egyhangúlag, egy szívvel beleegyeztek az így kifejtett szent Istentől kedvelt egyesülésbe. A Szentháromságnak, az Atyának, és Fiúnak, és' Szentléleknek nevében, és ezen florenci egyetemes zsinat megerősítésével határozzuk tehát, hogy ezen hitágazatot minden keresztény higyje és elfogadja, és mindenki olymódon vallja, t. i. hogy a Szentlélek öröktől,'fogva az Atyától és Fiútól jön, hogy annak léte az Atyától és Fiútól van, és hogy Az Mindkettőtől, mint egyetlen egy elvtől, és egyetlen egy leheléiből (spiratio) származik. Egyúttal kijelentjük, hogy_ az, mit a szent tudorok, és atyák mondanak, t. i. hogy a Szentlélek az Atyától ^ a Fiu által származik, egy értelemre megy k i ; olyformán, hogy ezen kifejezés által jelentik, miszerint a Fiú a görögök szerint, oka, a latinok szerint pedig, elve' a Szentlélek származásának, mint milyen az Atya. És miután minden, amije az Atyának van, ettől adatott az Egyszülöttnek, midőn Az nemzette, az atyaság kivételével, úgy ezen kifejezés, hogy a Szentlélek a Fiútól származik, annyit jelent, mint hogy az a Fiu öröktől fogva az Atyától birja, kitől ez öröktől fogva született. Továbbá, határozzuk, hogy az értelmező szócska „Filioque" törvény- és észszerüleg ragasztatott a symbolumhoz, hogy az igazság fölvilágosítassék, és az akkor fönnforgott sürgetős szükség végett. Határozzuk továbbá, hogy az Úr teste kovásztalan, vagy kovászos, de búzából készült kenyérrel igazán teljesíttetik, és hogy az áldozás által egyik úgy, mint másik használtathatik; t i mindegyik által az ő keleti, vagy nyugoti szokása szerint. Továbbá, ha az igazi bűnbánók Isten szeretetében meghalnak, mielőtt bűneik- és mulasztásaikért a bánat méltó gyümölcseivel eleget tehettek volna, azoknak lelkei halál után a tisztítóhely kínjaival tisztulnak meg. Hogy azonban e kínokban enyhülés legyen, az élő hívek segíségei legnagyobb előnyt nyújtanak nékik, t. i. a szentmise áldozat, imádság, alamizsna, és egyéb jámbor cselekedetek, melyeket a hívek más hívekért az egyház rendeletei szerint áldozni szoktak. De azoknak lelkei, kik keresztség után a bűn semmi foltját sem vonták magukra, és azoké, kik miután a bűn foltjával beszennyezték magukat, vagy még életükben, vagy haláluk után megtisztultak, mint már mondottuk, ezeknek lelkei közvetlenül ^fölvétetnek az égbe, és tiszán szemlélik a háromszemélyü egy Istent, de mégis némelyek tisztábban mint mások, kiki az ő tetteinek érdeme szerint. 10 ) Horváth F . : Unio. 297. 1. — V. ö. Vargha Gyula Géza dr. Skizmatikus vitapontok és görög forrásokból merített cáfolataik. Ungvár, 1915. 298—300. lap.
11
„Végre azoknak lelkei, kilk valódi halálos bűnben vagyha esak az eredendő bűnben is meghaltak, közvetlenül a pokolra szállanak le; de ott mégis különböző büntetésekre kárhoztatnak." „Továbbá határozzuk, hogy a szent és apostoli szék, s a római püspök bírja egész világ fölött a főnökséget (primátus), hogy ezen római püspök Szent Péter apostoli fejedelemnek utódja, valóságos helytartója Krisztusnak, az egész egyház feje, mint szinte minden keresztény híveknek atyja és tanítója, és hogy Szent Péterben legeltetni, kormányozni és uralkodni az egyetemes egyház fölött jog adatott néki a mi Urunk Jézus Krisztus által, valamint ez az egyetemes zsinatokban ési szent kánonokban bentfoglaltatik." „Midőn továbbá a többi tiszteletre méltó patrianehák részére a canonok által határozott rendet megujítjuk, határozzuk, hogy a konstantinápolyi patriarcha a szentséges római pápa után, tehát második helyen áll, az alexandriai a harmadikon, az antiochilai a negyediken és a jeruzsálemi az ötödiken; ezek minden kiváltságai- és jogainak sérelme nélkül."
A bullában foglaltakra mindnyájan esküt tettek. A görögök ezután eltávoztak a zsinatról. Márk püspök azonnal hazautazott, a többiek esak 1440-ben értek hazájukba. A zsinat foglalkozott a többi keleti egyházak kérdéseivel is. Még Firenzében elintézitek az örmények unióját, majd Rómában tovább ülésezve létrehozták az etióp, szír, kopt, káld és maronita uniót is. Efezusi Márk hazatérve előkészítette a talajt a zsinatról hazatérő püspökök méltó fogadására. Elterjesztette a, nép között, hogy a császár és a főpapok eladták az országot a gyűlölt római ellenségnek s miután eléggé emlékezetükbe idézte a velelicei rablóhadjárat borzalmait, a nép közé dobták a jelszót: inkább a török, mint Róma. A hazaérkező császárt és a főpapokat lázongás fogadta, úgy, hogy a császárnak nem volt bátorsága az uniót kihirdetni. A pápa megpróbálkozott segíteni a dolgon. Markos Eugetoios ugyanis egyebek között azt hirdette, hogy Firenzében nem volt szabad szólásjoga, és sok dolgot azért nem tárhatott elő a vita során, mert retorziótól kellett tartania, azért maradt alul. A pápa tehát Konstantinépolyba küldte Coronensis püspököt, egy nagy tudományú férfiút, hogy a disputát ott, Görögországban folytassa. Efezusi Márk azonban különböző ürügyeket használva, kikerülte az újabb vitába szállást, annálinkább folytatta azonban alattomos bujtogatásait az unió ellen. A császár és a. Józsefet követő, szintén unitusérzelmű Metrofán pátriarka semimit sem tehettek ellene, annál is kevésbbé, mert a törökkel egyre több és több bajuk támladt. Palaeolog János abban a reményben kötött uniót a nyugati egyházzal, hogy a török ellen segítséget talál. Nyugaton azonban egyéb bajok ütötték föl fejüket, A várt segítség tehát elmaradt, Erre Notares1 herceg és Márk püspök nyilt lázadást szított a császár ellen. 1452. december 12-én XII. Konstantin végre mégis elég bátorságot érzett az unió kihirdetésére. De már késő volt. 1453. május 29-én Konstantinápoly elesett s ele az unió is megszűnt, most már nem a görög, hanem az őket hatalmuk alá hajtó törökök akaratából. A konstantinápolyi „egyetemes pátriarka." választása a szent szinódus jogkörébe tartozott. A török szultánok azonban a szabad választásnak sokszor mlég a látszatát sem hagyták meg. A megválasztott pátriárkát a szultánok csak nagy összeg lefizetése^ellenében erősítették meg, ami viszont magát a személyi megválasztást is erő12
sen korlátozta. Pátriarka csak a törökökkel jó barátságban élő gazdag ember lehetett. Mihelyt bár a legkisebb kifogásuk is vol a pátriarka személye ellen, letették vagy eltüntették. Az isteni szent Bölcseség templomát, a Hagia Sophiát I. Szolimán 1520-ban mecsetté alakította át. A pátriarka. az egyik külvárosi templomba, a Phanar"ba szorult, (Innen nevezik később phanariota patriarkának is.) Nyilvános körmenetek, feszületek állítása, kőtemplomok építése, harangozás stb. mind tilos lett. Legfőképen tilos lett a Rómáal való érintkezésnek még a gondolata is. A szultánok tudták, hogy a ^pápaság Hunyadinak nem egys!zer küldött segítséget ellenük s a pápával való minden kapcsolatot árulásnak és lázadásnak bélyegeztek és bizony, a megbosszulás eszközeiben nem voltak válogatósak. A XIII. századtól az oroszok is mind távolabb kerültek Rómától s ott politikai érdekből, itt opportunitásból és a törököktől való félelem miatt mindinkább kiélezték a latin Nyugat és a görög-orosz Kelet közötti ellentéteket (epiklézis vita) s azon voltak, mintegy önmaguk megnyugtatására, hogy mennél messzebb vigyék a keleti lelkületet a nyugatitól. Sajnos minden sikerült, Firenze után már csak részlet-uniók következtek. A firenzei atyák azonbaii megvetették azt a szilárd alapot, amelyen ezek felépülhettek. Ezen a széles alapon építenek a modern uniós mozgalomnak is és hisszük: nem eredmény nélkül. Azért nincs rajta mit csodálni, ha minden unióbarát igaz örömmel készül ezidén megünnepelni a firenzei unió félezeréves jubilumát.
A TÖRTÉNELMI MAGYARORSZÁG GÖRÖGKATHOLIKUS EGYHÁZAI írták: S Z Á N T A Y a S Z É M Á N I S T V Á N dr. és K O Z M A J Á N O S
Csehszlovákia földarabolása és az ú j magyar határ megállapítása egyházi vonatkozásban is ú j helyzetet, teremtett. Talán nem lesz érdektelen, ha ezt az ú j helyzetet a történelmi Magyarország görögkatholikus egyházai, elsősorban főleg a hozzánk közeleső három nagy, összefüggő egyházi egyházi terület szempontjából vázoljuk föl. Ez a kép nem akar hosszadalmas és részletezésbe menő történelmi feldolgozást nyújtani, csak szemléletessé tenni egyházmegyéink sorsának alakulását az utolsó 20 év sodrában, mégis szükségesnek mutatkozik, hogy az egyházi területek összefoglaló adatai elé néhány megvilágosító mondatot iktassunk. Munkácsi egyházmegye. A munkácsi görögkatholikus püspökség, mely eredetileg egyetlen gör. kath. ordináriátus volt az egész Magyarországon, régi eredetű. Őstörténete ezer évre vezethető vissza. A munkácsi püspökök13
ről azonban csak a XIY. századtól vannak adataink. Az ezen egyházi területhez tartozott nemegyesült keletiek 1646-bah, Ungváron léptek unióra a kath. Egyházzal, de a munkácsi püspökök még ."jóidéig az egri püspöktől függően gyakorolták jogaikat, Ez a helyzet 1771-ben, Mária Terézia uralkodása alatt szűnt meg, amikor XIV. Kelemen pápa „Eximia regalium principum" kezdetű, 1771 szept. 19-én kelt bullájában véglegesein megalapította a munkácsi püspökséget, melynek székhelye Ungvár lett. Később (1787-től) az egyházmegye nagy 1 kiterjedésére való tekintettel Kassán is volt vikáriusa,. ) Ennek székhelye később Eperjesre lett helyezve1. I. Ferenc király 1815. nov. 3-án kelt dekrétumával az akkor 13 vármegyére kiterjedő munkácsi egyházmegyéből, mely akkor 742 parochiát számlált, kihasította az eperjesi püspökséget, melynek alapja az Eperjesre helyezett kassai vikáriátus volt. Ezt a királyi intézkedést VII. Pius pápa 1818. szeptember 29-én autorizálta s mind a két egyházmegyét az esztergomi metropolia alá rendelte. 1843- és 1853-ban az egyházmegye keleti és délkeleti határszélén kapcsolt le nagyobb területet egy újabb főkegyúri intézkedés és az Apostoli Szentszék akarata. Előbb a nagyváradi egyházmegyéhez csatoltak át 72 parókiát, utóbb pedig a szamosuújvári püspökség parókiáit szakították el jelentékeny részben a munkácsi egyházmegyétől. De az egyházmegyének még ezek után is maradt 387 anya- és 1261 fiókegyháza. 1912-ben a „Christifideles Graeci" pápai bulla alapján újból csonkult az egyházmegye, miért 70 parókia a® újonnan alapított hajdudorogi egyházmegye számára lett belőle kihasítva. Az esztergomi metropolita alá való beosztás 1937. szeptember 2-ig, vagyis a cseh kormány és a Vatikán között létrejött ú. n. „raodus vivendi"-t ^kihirdető bulla intézkedéséig tartott, amikor is a munkácsi egyházmegye az eperjesivel együtt kivétetett az esztergomi érsek-metropoliita joghatósága alól és egyelőre közvetlenül az Apostoli Szentszék alá lett rendelve. Az 1918-as államfordulatok után román területre esett a munkácsi egyházmegyéből 11 parókia,2) melyeket 1922. április 26-án az Apostoli Szentszék a szireth-i apostoli adminisztratura alá rendelt, 1930. június 5-én pedig a „Sollemni c-onventione" kezdetű apostoli konstitucióval az újonnan alapított máramarosi püspökséghez csatolt, melynek székhelye Nagybánya. Viszont román területről, a szamosújvári egyházmegyéből, melyet a fentebb említett és a román egyházi területek rendezéséről kiadott apostoli konstitúció megszüntetett, illetve szamosújvár-kolozs1 ) Vikáriusai Pásztélyi Kovács János (1787—1790), Bradács Mihály fsz. püspök (1790—1809), Tarkovies Gergely (1813—1815) és Olsavszky János voltak. Bradács munkácsi püspök lett, Tarkovicsot pedig 1816-ban az újonnan alapított eperjesi egyházmegye első püspökévé nevezték ki. 2 ) A visói esp. kerületből Havasmező, Oroszkő, Visóoro-zi Petrovabisztra; a máramarosi kerületből Rónaszék, Tiszakarácsonyfalva, Lonka, Máramarossziget, Jmelynek_ egyébként is volt egy a szamosújvári egyházmegyébe keletkezett rcmán parókiája is,) és Felsőróna; a taraeközi kerületből Hoisszumező és Pálosremete.
14
vári püspökség címen Kolozsvár székhellyel átrendezett, hat parókia csatoltatott vissza a kárpátaljai területre, a munkácsi egyházmegyéhez.3) A trianoni békediktátum sem hagyta érintetlenül az egyházmegyét. Az ú j határ megvonásakor egy parókia: Rudabányácska maradt magyar területen és a XI. Pius pápa által 1924-ben alapított miskolci apostoli adminisztraturához kebeleztetett. Nagyobb leányegyházai közül Beregdaróc és Kölese (Szatmár m.) csatoltatott az Apostoli Adminisztraturához, mely aztán Beregdaróeon önálló parókiát szervezett és Kölese adminisztrálását is hozzácsatolta. A „modus vivendi" alapján viszont négy hajdudorog-egyházmegyei parókia, amelyek most ismét magyar impérium alá kerültek, lett a munkácsi püspökséghez csatolva.4) E változások figyelembevételével a munkácsi egyházmegye általános képe a „modus vivendi" életbeléptetésekor a következő volt: Az egyházmegye öt főesperességében (beregi, máramarosi, ugocsai, ungi és zempléni) 40 esperesi kerületet és 327 parókiát foglalt magában, melyek közül 251 a kárpátaljai auto'nom területre esett, 76 pedig szlovák területre. Az egyházmegyének cseh statisztikai adatok szerint összesen 425.535 gör. kath. híve volt s ezek közül területi megosztás szerint a kárpátaljai részre 359.167, szlovák területre pedig 66.369 hívő esett. A hívek nemzetiségi megosztása a cseh statisztikai adatok szerint, amelyek egyáltalán nem fedik az utolsó magyar statisztikai adatokat, a következőleg alakult: 354.000 volt a gör. kath. ruszinok és 40.000 a gör. kath. szlovákok száma. A cseh statisztika mindössze 19.251 magyar nemzetiségű görögkatholikust tüntet föl a munkácsi egyházmegyében, akiknek nagy része szlovák területen van, de ezeket is megmagyarosodott ruszinoknak tartja. Ezeken kívül feltüntet még 12.402 román, 50 német és 7 cseh nemzetiségű görögkatholikust. Az egyházmegye székhelye Ungvár, ahol van a székeskáptalan és a theológiai főiskola is. A trianoni, illetve versailles-i határmegállapítás szeszélyessége kiáltóan érvényesült itt is, és nem egy helyen egészen lehetetlek helyzetet teremtett. így pl. a nagybocskói és lonkai lelkészet hívei Csehszlovákiához tartoznak, a templom, a paroehia és a lelkészi földek azonban Romániába kerültek. Külön kezeltetett a munkácsi e g y h á z m e g y e kebelében a hajdudorogi egyházmegyétől a munkácsihoz csatolt négy parókia, melyekről netebb már említést tettünk. A bécsi döntőbíróság határozatával a munkácsi egyházmegyének 30 parókiája jutott vissza magyar kormányzat alá: Zemplén vármegyéből (a már említett négy hajdudorogi parókián kívül 4,5) Ung 3 ) Alsóapsa két parókiával, Középapsa ugyancsak két parókiával, Szlatina éa Fehéregyháza. 4 ) Kisdobra, Bodrogmező, Bodrogszerdahely és Zemplén. s ) Bodzáiújlak, Céke, Nagymartonya, Velejte.
15
megyéből8 10,6) Bereg vármegyéből 8,7) Ugocsa megyéből szintén 8 parókia. ) A visszacsatolt területek görögkatholikus lakossága (ebben azonban az eperjesi terület öt leikészetének népessége is benne van!) az 1910-i népszámlálás szerint 49.975 volt, részletes statisztikai adatok hiányában, csak az általános szaporulati arányszám alapján most 62—63.000-re kell becsülnünk. Eperjesi egyházmegye. Az eperjesi egyházmegye a trianoni békediktátum előtt az Abaúj-Torna, Árva, Bars, Borsod, Esztergom, Fehér, Gömör, Heves, Hont, Jász-Nagykún-Szolnok, Komárom, Liptó, Nyitra, Pest-PilisSolt-Kiskún, Pozsony, Sáros, Somogy, Sopron, Szepes, Trencsén, Túróc, Vas, Veszprém, Zemplén (északi részén) és Zólyom vármegyékben lakó gör. kath. hívek fölött gyakorolt joghatóságot s 1903-ban 190 parókia területén 183.946 hívővel. 1908-ban a parókiák száma 190, a fiókegyházaké (a szórványok nélkül) 1386, a hívek száma ellenben csak 159.727. A Christifideles-bűlla, 8 egyházközséget és ezek fiókegyházait szakította el és csatolta a hajdudorogi egyházmegyéhez.9) Trianon után az egyházmegye magában foglalta Csehszlovákiának mindazon gör. kath. híveit, akik nem tartoztak a munkácsi egyházmegyéhez, tehát majdnem az egész szlovák, ezenkívül a csehmorva és sziléziai területet. Azi eperjesi egyházmegyébe kebelezték be ugyanis a Prágában alapított gör. kath. parókiát, amelyhez az összes cseh-morva területen élő, mintegy 12.149 gör. szert, kath. lélek tartozik. Az 1918. évi államfordulat után mindössze 22 parókia maradt magyar területen, amelyek most, a munkácsi egyházmegyéből magyar területen maradt Rudabányácskáva.1 s a parókiává emelt Bereardaróccal együtt a Miskolci Apostoli Adminisztratura alá tartoznak. Az eperjesi egyházmegyének 159.505 híve van, akik a csehmorva területen élők kivételével mind szlovák területen laknak. Az egyházmegye 4 főesperességre és 19 esperesi kerületre oszlik és 163 parókiát foglal magában. Székhelye Eperjes, ahol székeskáptalan és theologiai főiskola is van. Az eperjesi egyházmegyével kapcsolatban a „Modus Vivendi" érdekes jogi helyzetet teremtett, mert az alapításkor körülhatárolt és a gyakorlatban is kialakult és elismert pasztorális joghatóságot egészen ú j területekre, sőt országokra terjesztette ki. 6 ) Csicser, Kereknye, Mátyóc, Minaj, Őrdarma, Palágy, Radvámc, Ungdaróc, Ungvár-Ceholnya. Ungvár-székesegyház. 7 ) Al órernete, Beregszász, Kovászó, Makkosjánosji, Mezőhomok, Munkács vári parókia. Munkács városi parókia. Várkulcsa. 8 ) Batár, Csépé, Feketeardó, Salánk, Tiszabökény, Tiszacsoma, Tiszaújhely, Tiszaújlak. 9 ) Felsó'zsolca, Görömböly, Hejjőkeresztúr, Komlóska, Miskolc, Sajópálfalva, Sa.iópetri, Miskolc.
16
Ezen területből a bécsi választottbírói döntés alapján a kassai kerület öt parókiája került magyar impérium, s szentszéki intézkedés folytán a Miskolci Apostoli Adminisztratura egyházi juriszdikciója alá.10) Hajdúdorogi egyházmegye. X. Pius pápa Ő Szentségének és b. e. I. Ferenc József apostoli királyunk egyetértő akarata alapján létesült. A „Christifideles Graeci" bulla, mely az ú j egyházmegyét kanonizálta, 1912. június 8-án jelent meg. A liturgikus nyelv kérdését ez a pápai intézkedés olyképen oldotta meg, hogy a nemzeti szempontból sokszor nehezményezett (sokak által tévesen a nagyorosszal azonosnak tartott) ószláv és román ínyelv helyett az ógörögöt tette az egyházmegye hivatalos oltári nyelvévé, helyet engedvén mellette a magyarnak is oly mértékben, mint azt a Szentszéknek a latin szert, egyházira vonatkozó dekrétumai a nemzeti nyelvre vonatkozólag általában megállapítják. A bécsi Apostoli Nunciatura 1912. november 17-én kelt körrendeletével végrehajtotta, az alapítást kimondó bullát s e naptól kezdetét vette az ú j egyházmegye önálló élete. Az alapító bulla az ú j egyházmegyéhez1163 parókiát és 727 fiókegyházat csatolt. Az átcsatolt parókiákból 8 az eperjesi, 70 a munkácsi, 4 a szamosújvári, 45 a nagyváradi 35 a gyulafehérvár-fogarasi és 1 az esztergomi egyházmegve kötelékébe tartozott. Trianon után az egyházmegye — alig hét évi fennállás után — valósággal feladarabolódott. A szatmári és nagykárolyi román népgyűlések 1918. november 13., illetve 16-án kimondották, hogy a román egyházmegyéktől elcsatolt parókiákat és fiókegyházakat a hajdudorogi egyházmegyétől elszakítják. Az elszakított területeken, közelebbi területi meghatározás és minden egyházjogilag érvényes meghatalmazás nélkül Marchis Romulus György nagykárolyi főesperes kísérelte meg a kormányzást mint „népvikárius."11) Hogy a törvényes ,0
) Izdoba, Kassa, Szeszta, Szigetbölzse, Tornahorváti. 11 ) A Károlyi-kormány .szatmármegyei exponensei siettek az ú j helyzetet tudomásul venni s valósággal oktrojálták azokra a papokra, akik Marchis joghatósága alá helyezkedni vonakodtak. E sorok írója, — akkor a szatmármegyei Pete község lelkésze — b. e. Gönczy Pál szatmári lelkész társaságában 1918. novemberében személyesen is kérdést intézett Marchis-hoz aziránt, hogy joghatóságát. ¡mire alapítja. Marchis azzal mentegette eljárását, hogy az egyházközségek nem- akarnak többé a ha,jdudorogi püspökkel érintkezni, ő tehát mint törvényes főesperes, feljogosítva érezte magát arra, hogy a kormányzati teendőket ellássa mindaddig, amíg az Apostoli Szentszék intézkedése megjön. Ez az intézkedés azonban egész 1919. májusáig késett. A közbee r ő idő alatt a szatmári, érkörtvélyesil és petei lelkészet vezetői egyházmegyei főhatósággal nem tartottak fenn érintkezést. A hajdudorogival ugyanis nem lehetett, a népvikárius kormányzati jogát pedig nem tartották érvényesnek. Marchis népvikárius nem is tartotta szükségesnek ezekkel törődni. Sőt némi mentségére szolgálhat, hogy mikor a harctérről hazajött petei katonák, kik a templomban román énekhez voltak szokva, a kántortanító izgatása folytán 1918. karácsonyára a „magyar p a p " eltávolítását és román pap odahelvezését kérték, a küldöttségnek Marchis azt válaszolta, hogy hajlandó saját „román" káplánját Petére küldeni, hogy karácsonyra pap nélkül ne maradjanak, ha a lelkész karácsony előtt ön-
17
rend valamiképen helyreálljon, az Apostoli Szentszék a nagyváradi egyházmegyéből vett parókiákat 1919. május 19-én kelt intézkedésével a nagyváradi gör. kath. püspök apostoli adminisztrációja alá helyezte. Ugyanezt tette öt nappal később a szamosújvári egyházmegyéből át csatolt 4 parókiával is. 1919. július 29-én, miután a romáin hatóságok a hajdudorogi püspök székelyföldi vikáriusát székhelyéről, Marosvásárhelyről menekülni kényszerítették, a 35 székely parókiát is visszahelyezték a gyulafehérvár-fogarasi (balázsfalvi) főegyházmegye adminisztrációja alá, A román konkordátum és a cseh „Modusi Vivendi" azután befejezetté tették az egyházmegye dismembrálását. A volt „román" parókiákat eredeti egyházmegyéikhez csatolta vissza a Szentszék, illetve a, szamoskörnyékiekeit a román területre jutott 8 magyar parókiával12) együtt az újonnan alapított máramarosi (nagybányai) püspökséghez csatolta. (Átmenetileg e 8 lelkészet a máramarosi ruthén vikáriusnak, később a szirethi apostoli adminiszterátornak volt alája vetve.) A cseh modus vivendi négy hajdudorogi parókiát helyezett a munkácsi püspök kormányzása alá: Bodrogmezőt, Bodrogszerdahelyt, Kisdobrát és Zemplént. Odajutott a sátoraljaújhelyi parókia ronyvántűli része is és több fiókegyház. Viszont a román konkordátum alapján a hajdudorogi egyházmegye is kapott két jelentéktelen parókiát: Bedőt, mely eddig a nagyváradi egyházmegyéhez tartozott és a fiókegyházból csak nemrégen parókiává emelt, de lélekszámban filiális egyháznak sem túlnagy Battonyát, mely a balázsfalvi érseké volt. A hajdudorogi egyházmegy éh eia 1918. október 31-én 5 főesperességhez és 19 esperesi kerületben összesen 163 parókia tartozott s ezek filiális egyházai 210.222 lélekkel. A háború óta több ú j parókia létesült, mégpedig kivétel nélkül dismembráció útján. Az ú j parókiák: Budapest-Duna jobbpart (a balparti résztől különválasztva), Diósgyőr-Vasgyár (Miskolctól), Mátészalka (ópályitól), Nyírbátor (Nyírvasváritól), Nyírcsaholy (Fábiánházától), Szeged (Makótól), és Vajdácska (Sárospataktól). Szervezés alatt állanak, de anyaegyházaiktól még nincsenek elszakítva a pátyodi, szabolcsveresmarti, rozsályi egyházak. Miskolci Apostoli Admlnisztratura. A munkácsi és eperjesi egyházmegyék a trianolni békediktátum alapján elvesztették ugyan Magyarországra eső területi részeiket, de még 1924. június 4-ig közvetlenül, előbb püspöki biztos, majd vikárius által gyakorolták joghatóságukat e területen. ként elhagyná a parókiát és máshová költöznék, de ha önként el nem távozik, senkinek sincs joga őt onnét eltávozásra kényszeríteni s más pap is csak az ő (a lelkész) engedélyével léphetne he a petei templomba. Ez az, eset ugyan nem menti Marchis népvikáriusi szereplését, de úgy látszik, mintha mégis igazolná téves elhatározásának jóhiszemű voltát. K J . 12 ) Kökényesd és a tőle különválasztott Csedreg, továbbá Nagykároly II., Nagypeleske, Sárközújlak, Szárazberek, Szatmárnémeti II., Túrterebes.
18
F. Marmaggi adrianopolisi c. érsek, prágai apostoli nuneius 1.924, június 4-én kelt 10.736. sz. hivatalos iratával ugya'nis XI. Pius pápa által reáruházott megbízás folytán közölte Papp Antal munkácsi püspökkel, hogy a Szentatya a munkácsi püspöki méltóság viselésétől fölmentette, kyzeki c. érsekké kinevezte s az eperjesi és munkácsi egyházmegyék magyar területi részeiből alakított Apostoli Adminisztratura élére helyezte s egyben felruházta a megyéspüspököket megillető legsajátabb jogokkal és kiváltságokkal is. A hivatalos irat. a pápai intézkedés hatálybalépését 1924. július hóra tűzte ki. Benne a miskolci apostoli adminisztratura megalapítása szószerint a következő intézkedéssel történt: „Szentséges Atyánktól ezen esetre nyert különleges fölhatalmazásunk alapján elrendeljük és rendelni parancsoljuk, hogy mindazon görög-szláv ritusú parókiák, amelyek a mUnkácsi és eperjesi egyházmegyéből jelenleg a magyar királyság területén belül vannak, egy és ugyanazon apostoli adminisztraturában kánonilag megszerveztessenek." Politikai okoknál fogva a kinevezett érsek, apostoli kormányzó csak 1925. október 24-én vehette át az ú j egyházterület kormányzását, mit addig az eperjesi apostoli kormányzó által kinevezett s az érsek által továbbra is megbízott vikárius végzett. A székfoglalás után a főpásztor azonnal munkába állította mindazon egyházi szerveket, amelyek egy egyházmegye kormányzásához szükségesek. Öt tagból élló, káptalant helyettesítő konzultori testületet nevezett ki, melvre a CJC határozott előírásán kívül azért is szükség volt. mert a Mária Terézia királyunk által a munkácsi püspökségnek adományozott tapolcai apátság javadalmi birtoka is Magyarországon maradt s azt mint királyi! ag kinevezett tanol-cai apát, Papp Antal c. érsek haszonélvezete és mint tapolcai apát ma. is élvezi. A javadalmi törzsvagyon'nak előírt kezelése is megkívánta tehát e testület működését. Az Apostoli Adminisztraturát, mint már a „Modus Vivendi" előtt kánonilag megszervezett egyházterületet, annak territoriális intézkedései nem érintették, jogilag a®onban az adminisztratura is ú j helyzetbe jutott. A ..Modus Yivéndi"-nek, mint a csehszlovák állam és a Vatikán_között létrejött kétoldalú szerződésnek azon alaptétele ugyanis, kosr idegen állam területén működő egyházi főhatóság az egyházmegyék fölött joghatóságot nem gvakorolhat, magában foglalta az Admiinisztratura. kánoni elkülönülésének kimondását és jogi rendezésének szükségességét is. Erre azonban 1937. szeptembere óta. az előjeleiben már mutatkozó újabb történelmi események miatt máig sem, idő, sem alkalom nem jutott. A bécsi döntőbírósági ítélet alapján már csak a demarkációs vonalon belül is, a munkácsi egyházmegyéből 30 parókia, az eperjesiből pedig 5 parókia került magvar impérium « a „Modus Vivendi" alapján magyar egyházi főhatóság joghatósága alá. A Miskolci Apostoli Adminisztraturát. egyébként a keleti kongregáció hivatalos évkönyve és statisztikája 13 ) exarchatus" ) Statistica oon cermi storici1 della GerarcMa e dei fedeli di rito Orientale. Roma, 1932. pa«?. 207—288.
19
nak nevezi s így írja le: „II Modus Vivendi del 1928 tra la Santa Sede e la Republica Cecoslovaca (A. A. S. 1928. pag. 65—66.) mvle che „au cun diocese de Tschecoslovaquie" ne s' etende au dela des frontieres du pays." (art. 1.) Gia della S. C. Orientale del 27• attobre 1923 era stata eretta una Administrazione Apostolica speciale. (Esarcato.), perochie delle diocesi di Prjasev e Munltacevo rimaste in territorio ungherese, con sede a Misskolcs."14) A szervezés óta dismembráció által ú j parókia létesült: Szuhakalló ós Selyeb, a beregdaróci két fiókegyházközség a szatmármegyeá Kölese fiókegyházzal önálló parókiákbaii egyesíttetett, Szikszón és Tornyo'snémetin pedig pasztorációs követelmények miatt helyi káplánság létesült. Az ú j határrendezés folyaán Tornyosnémeti anyaegyháza, Szigetbölzise is magyar területre került és így a pasztorálás kérdése is megoldódik. Mint érdekes egyházjogi esetet említhetjük föl a szatmármegyei Kölese fiókegyházat.. Ez bár Tiszaújlak fiókegyháza volt, tehát automatice került a Miskolci Apostoli Adm in i s!zit raturához, mégis — a román egyházi kérdés rendezése során, bizonyára tévedésből, mint szamosujvári egyházmegyéhez tartozottnak hitt parókia, a Keleti Kongregációnak 1935. évi N. 116/30. számú s az Apostoli Szentszék nevében hozott dekrétumával külön inkardináltatott az apostoli adminisztra.turáhozs miről a budapesti Apostoli Nunciatura 1935. július 18-án, 91/69, szám alatt értesítette Papp Antal érsek apostoli kormányzót. A csatolást megelőzően a vallás- és közoktatásügyi minisztérium a konkordátum életbeléptetése kapcsán 263/1933. I. főoszt. szám alatt arról értesítette, hogy Battonya, Bedő és Kölese parókiák egyházközigazgatás nélkül maradtak és hogy Kölesének az adminisztratura joghatósága alá leendő rendelésében a herceg rímás úr Ő Eminenciájávai már megegyezett. A román egyházmegyék. A Magyarország és Erdély területén élő románok a középkoron át a szakadár görög egyház tagjai voltak s a konstantinápolyi ..egyetemes pátriarka" legfelsőbb joghatósága alá tartoztak. A XVI. században az erdélyi fejedelmek megpróbálták, hogy a reformációra vigyék át őket, de sikertelenül. Ha akadtak is határozatlanabb jellemű papok, kik a reformáció hitágazatait magukévá tették, külszin szerint, megmaradtak orthodoxoknak ós úgy intézték az isteni szolgálatok végzését, hogy a szertartásaikhoz hevesen ragaszkodó köznép semmit észre ne vegyen. A Felvidék ruthénjaival ebben az időben még szorosan összefűzte őket a liturgikus nyelv közössége, mert ebben az időben még a románok is az ószláv liturgikus nyelvet használták. A 14 ) A Szentszék és a csehszlovák köztársaság között 1928-ban létrejött Modus Vivendi (Acta Ap. Sedis 1928. 65—66. lap,) azt követeli, hogy „a csehszlovákiai egyházmegyék határai ne terjedjenek túl az országhatárokon." (1. cikk.) Ezért a Keleti Sz. Egyház Kongregációjának 1925. október 25-én kelt intézkedésével külön apostoli adminisztratura (exarchatus) állíttatott fel, Miskolc székhellyel, az eperjesi és munkácsi egyházmegyékből magyar területen visszamaradt lelkészetek számára.
20
protestáns beolvasztási kísérleteknek következménye lett ,hogy a liturgiába nemzeti nyelvüket vezették be. Ezzel meglazult egv igen fontos kapocs közöttük és a katholikus, vagy legalább katholikus hajlamú ruthének között. Az erdélyi fejedelmek, miután meggyőződtek róla, hogy ez a nép soha protestánssá nem lesz, hogy a rath énektől & ezeken át a katholikus Habsburgoktól elválasszák őket, erőteljesen támogatták a nemzeti nyelvnek liturgiális használatára irányuló törekvéseiket és elősegítették az egyházi könyveknek román nyelven való kiadását is. 1690-ben Erdély a Habsburgoké lett. I. Lipót segíteni akart a románok nehéz, szolgai helyzetén, de segítségének föltétlenül valamely o iyan vallás fölvételét jelölte meg, mely az osztrák és magyar birodalomban bevettek közé tartozik. Ilyen hatás alatt ült össze a románok 1697. évi uniós zsinata, melynek március 21-i határozata kimondta az unióra-térés hajlandóságát. Theophil püspök és papjai azonban biztosítékot kívántak arra nézve, hogy a latin szert, papság jogai és kiváltságai rájuk is kiterjesztetnek. Ezt. 1698. október 7-én Athanáz püspök papjainak zsinata követte, melyen 2270 pap már le is tette a hitvallást. A király 1699. február 16-án megadta a föltételül kikötött kiváltságlevelet, mire 1700. szeptember 4-én a gyulafehérvári zsinat az Uniót megkötöttnek jelentette ki s Athanáz püspököt XI. Kelemen pápa megerősítette. Egyházmegyéje egyedüli mstropolitai egyházmegye veit suffragáneus püspök nélkül, melyet az unió után a hitegység ellenőrzése végett az Apostoli Szentszék az erdélyi latin szert, püspöknek rendelt alá. 1721-ben XIII. Inoe a gyulafehérvári és fogarasi egyházmegyékből egyesítve megalapította a balázsfalvi püspöki megyét, melynek hivatalos neve megmaradt: gyulafehérvár-fogarasi püspökség. Athanáz püspök halála után azonban nem igen akadt episoopabilis pap a románok között.. Egv egész sajátságos helyzet állott be: nevelni kellett püspöknek való embert, ki erős katholikus érzése mellett a románoknak nemzeti szempontból is kedves és miegfelelő magas tudományos képzettség mellett hatalmas szervező erővel is rendelkezzék. Az unió ügyében sokat fáradt Fitter Antal S. J. buzgólkodására a románok választása Micu (Klein) Jánosra esett, ki ekkor még a nagyszombati egyetem theologiai karának hallgatója volt. (Ugyanonnan került ki egymásután négy munkácsi püspök is, Hodermarszky, Bizanczy György, a két Olsavszky s ugyanott tanult Micu-al egy időben Blazsovszky Gábor György is.) Az egyetem annalesei tanúskodnak róla, hogy Fitter nem hiába fáradt, Micu-ot a papság megválasztotta, a király kinevezte mielőtt még az egyházi nagyobb rendeket fölvette volna.15) A király adománylevele kiköti, hogy lelkiekben az esztergomi érsek felügyelete alatt álljon. A szokásos processus informativus lefolytatása után a Muínkács közelében levő csernekhegyi kolostorba küldték, hol Bizanczy Gennadius György vezetése mellett szabályszerű újoncévet töltött s fogadalmat is tett. Csak ezután szentelták áldozó15 ) Diarium Seminarii S. Adalberti Tyrnaviae, B. P. V. 12123. Id. Nieol. Ni'.îes. S. J . Syrabolae ad históriám Ecclae Or. in terris Coron ae S. Stephani. Vol. IT. Oeniponte, 1885. pag. 501.
21
pappá. Mint szerzetes az Ince nevet vette föl. A pápai megerősítés késedelme miatt (közben XIII. Ince, sőt utóda XII. Kelemen is meghalt) püspökké való fölszentelése csak 1730. november 6-án történhetett meg Munkácson. Beiktatása még újabb két évet váratott magára. (1732. szept. 28.) Addig az egyházmegyét Görgev Imre és Regai György jézustársasági atyák, mint általános helynökök kormányozták. Micu püspök joghatósága egész Erdélyre kiterjedt. Ugyanakkor az anyaország területén élő románok fölött részben a munkácsi püspök, részben a nagyváradi latin szeri főpásztor gyakorolta a lelki joghatóságot. A széttagoltság és az egyházmegyék nagy kiterjedése azonban nagyon káros volt. Nem lévén, aki a híveket összetartsa, igen sokan visszatértek a schizmára. A nagyváradi latin szert, püspökök elég nagy gondot fordítottak a görög szert, románokra. Csáky Imre gróf nagyváradi püspök (1702—1732) maga is megtanult románul s külön főesperest tartott számukra. 1748-ban XIV. Benedek pápa Kovács Melét bihardiószegi parókust segédpüspökül rendeli a nagyváradi latin szert, püspök mellé, hegy a román görögkatholikusok ügyeinek intézője legyen. Mária Teréziának 1776. 'nov. 30-i elhatározása nyomán XIV. Kele-. men pápa 1777. január 16-án megalapítja a nagyváradi önálló görög szert püspökséget s már egy hét múlva praeconisálja Drágossy Mózes nagyváradi parochust, mint az új egyházmegye első püspökét. Az ú j egyházmegye joghatósága alá kerül dél felé minden olyan gör. fcath. község, hol a nép románul beszél, vagy legalább a szertartás nyelve román. Erdélyi Vazul püspök (1843—1862) alatt a munkácsi egyházmegyéből 72 parókiát csatolnak Nagyváradhoz. 1853-ban a román görögkatholikusság helyzete egész új rendezést nyer. Az eddigi egyházmegyei keretek jelentékeny megbolygatásával elveszik a munkácsi egyházmegye összes román parókiáit, sőt közben'-kö'zben egynehány „ruthén" parókiát is. Az így megnövekedett területet négy egyházmegyére osztják olvképen, hogy a mái meglevő gyulafehérvár-fogarasi és nagyváradi püspökségekhez két ú j püspöki megyét alapítanak: a lugosit és a s z a m o s ú j v á r i t . (IX ; Pius, 1853. dec. 6.) A szamosújvári egyházmegye első püspökévé Alexv János nagyváradi kanonokot nevezik ki, ele csak 1856. szept. 7-án inthronizálják. Ugyanakkor a románságot kiveszik az esztergomi metropolita joghatósága alól s a gyulafehérvár-fogarasi egvházmegyét érsekséggé emelik. (1853. nov. 26. IX. Pius: Eccleskuu Dei.) Az. 1853-ban nyert egyházi beosztás maradt meg igen csekélv változásokkal a világháborúig, helyesebben a hajdudorogi egyházmegye megalapításáig. Földrajzilag az egyházmegvék területei a következőleg alakultak ki: 1. A gyulafehérvár-fogarasi főegvházmegye kiterjedt Alsó-Fehér, Kisikülülő, Kolozs, Maros-Torda, Szeben és^Torda-Aranyos vármegyékre, melyek az érsek közvetlen kormányzása alatt állottak, továbbá Brassó, Csík, Fogaras, Háromszék és Udvarhely megyékre, melyeket az érsek fogarasi helynöke által kormányzott. 32 esperesi 22
28 kerületben 691 parókiát foglalt magában legalább háromszorannyi íiliálissal. Székhelye Balázsfalva, ahol nagy és kis papnevelő intézet, főgimnázium és tanítóképző is volt, a magyar impérium alatt is egytől-egyig román tanítási nyelvvel2. A nagyváradi egyházmegyének Bihar, Békés, Csanád, Szabolcs, Szatmár és Szilágy megyék területén hat főesperessége és 19 esperesi kerületbe osztott 170 parókiája volt. 3. A szamosújvári egyházmegye Beszterce-Naszód, Máramaros, Szatmár keleti felének, a Szilágyságnak és Szolnok-Doboka vármegyének román gör. kath. híveit egyesítette. 43 esperesi kerületben 489 parókiát foglalt egybe. Máramarosszigeten külhelynöksége is volt, 4. A lugosi egyházmegye Hunyad, Krassó-Szörény, Temes és Torontál megyéket foglalta magában, öt főesperességében 15 esperesi kerülete volt, 159 parókiával. A Christifideles-bulla 1912-ben a gulafehérvár-fogarasi egyházmegyéül — mint fentebb már láttuk — 35 parókiát szakított el, a nagyváraditól 45-öt, a szamosújváritól négyet. Ezeket a parókiákat 1919-ben, nyomban a területek román katonai megszállása után viszszahelyezték előbbi püspökeik apostoli adminisztrációja alá, 1927-ben Románia és a Vatikán között konkordátum jött létre. Ennek életbeléptetése után Ö Szentsége 1930. június 5-én kelt „Solleirani conventione" kezdetű bullájával az egész román görögkatholikus egyházat átszervezte. Az átszervezés kapcsán a szamosújvári püspökség székhelyét Kolozsvárra tette át. Az. egyházmegye főpáztora ma hivatalosan a „szamosújvár-kolozsvári" püspöki címet viseli s két székesegyháza yan. Máramarosi püspökség elnevezéssel Nagybánya székhellyel 239 parókiából álló, vegyesnyelvű új egyházmegye létesült. Ebbe olvasztották be a bukovinai apostoli kormányzóságot is, mely az a volt stanislaui (17), munkácsi (11) és hajdudorog-egyházmegyei (10) parókiák tartoztak. E'zeket külön vikárius kormányozza. Székhelye Csernovic, Itt hát a helyzet az, hogy pl. a szatmárnémeti vagy nagykárolyi magyar parókia papjai a közeli Nagvbánva helyett a távoli Csernovicban intézik dolgaikat, Többi parókiáját az ú j püspökség részben Szamosújvártól, részben Nagyváradtól kapta. Nagyváradot Szamosújvár, Szamosújvárt Balázsfalva kárpótolta. A lugosi egyházmegye 19 parókiával szaporodott, melyeket Nagyváradtól szakítottak el. A gyulafehérvár-fc garasi főegyházmegye parókiáinak száma jelentékenyen leolvadt, területe azonban mégis igen megnőtt, mert hozzácsatolták az egész „regat"-ot, vagyis az ó-korályságot. 1932-ben rendezték a volt hajdudorog-egyházmegyei „román" parókiák jogi helyzetét is. Végérvényesen visszacsatolták eredeti egyházmegyéikhez, illetve azokhoz, amelyekhez területileg jutottak. Két parókia, az 1930-ban 550 lelket számláló Bedő és a 175 lelket számláló csanádmegyei Battonya a hajdudorogi egyházmegyének jutottak sovány kárpótlásként annyi vérveszteségért. A hajdudorogi parókiák visszacsatolása azonban már csak papiroson jelentett változást. Az illető apostoli adminisztraturák, mint azt a románok maguk is beismerik, csak jogilag léteztek. Ténvlege-
sen első uerctől fogva úgy kezelték ezeket a parókiákat, mintha soha el sem lettek volna, választva egyházmegyéiktől. A Szent Bazil-Rend. Nehezen mondhatnók egésznek beszámolónkat, ha néhány sort a Szent Bazil-Rendnek is nem szentelnénk. A Szent Bazil-Rendnek Nagy-Magyarországon Munkács-Csernekhegyen volt az anyaháza, még Koriathovics Tivadar herceg alapítása. Jelentőségében utána Máriapócs és Bikszád következtek. Kisebb rendházaik voltak még a zemplénmegyei Bukócon, Krasnibródon (Laborcrév), az ungmegyei Kisbereznán, a beregmegyei Miszticén és a máramarosmegyei Husztboronyán. Közvetlenül a világháború előtt vették meg szerzeteseink az ungvári görögkeleti templomot és építették meg vele kapcsolatosan az ungvári rendházat, mely ma legmodernebb házuk. Ebben a háború előtt fiúinternátust is rendeztek be. A bukóci rendház, mint nem értékes, még a háború előtt megszűnt. Krasznibród a háborúnak esett áldozatul. Bikszád román uralom alá jutott, a többi rendház, Máriapócs kivételével, Csehszlovákiába került. A Rendnek nagy nehézséget okozott a sokfelé tagozottság, aminek terhét annál is jobban érezték, mert a világháború befejeztével immár elodázhatatlanná vált a Rend reformálása, ami 1923—25. között meg is történt. A reformot galíciai baziliták irányítása mellett hajtották végre olyképen, hogy a Rendnek reformot nem óhajtó tagjai világi papokká lettek vagy a huszti rendházba vonultak vissza, hol továbbra is reform nélkül élhettek, a többi rendházat pedig a galíciai Sz. Jozafát rendtartományába kebelezték be, de mégis olyképen, hogy minden külön politikai terület külön regionális főnököt kapott. A rend tagjai két csoportban újabb noviciátusnak vetették magpkat alá s egyben több derék ifjút, is fölvettek a Rend kötelékébe, kiket újoncéveikre Galíciába, magasabb filozófiai és teológiai tanulmányok végzésére pedig a római Sz. Gergely-egyetemre küldtek ki. A magyarországi Rend szellemi színvonala ezzel igen magasra emelkedett s elérte a latin egyház legmagasabb képzettségű szerzeteseinek nívóját. Már 1926-ban a reformban nevelt fiatal gárda vette át a vezető szerepet a Rend életében. Míg a felvidéki házakban továbbra is megmaradtak a ruthén szerzetesek vegvesen a reformot végrehajtó galíciaiakkal, s missziós tevékenységükkel erőteljesen elejét vették a. csehek által támogatott schizma továbbterjedésének, sőt azt nagymértékben visszafejlesztették; Ungvárott felállított nyomdájuk segítségével pedig hatalmas kultúrmunkát fejtettek ki a ruszinok között, egyúttal a hitéletnek is magas lendületet adtak, addig a. román baziliták Bikszádon teremtettek hatalmas kultúrközpontot, szintén nyomdát rendezvén be, de egyúttal succreseeneianevelésére is berendezkedvén. Néhánv évvel ezelőtt^ megkezdte működését a románok majszini és füzesmikolai rendháza is, s mint. hallatszik a priszlopi rendház felújítása is előkészületben van. Három rendházuk lévén, már külön is válhattak a galíciai rendtartománytól és megalakíthatták az önálló román provinciát. Magyarországon az egyetlen máriapóesi rendház igen erős, szin24
te anyagi erejének végső megfeszítését követelő szervező munkába kezdett. I f j a i t nagy költséggel fölneveltetvén, mihelyt a rend áldozópap tagjainak száma kellő magasságra emelkedett, megkezdte a missziós munkát. De megkezdte az önálló magyar rendtartomány felállításának előmunkálatait is. Ennek első lépése, de hatalmas lépés volt a hajdudorogi rendház megépítése. És amíg imádkozva és dolgozva forrt a Rend elöljáróinak agyveleje a nagy gondtól: hol és miből építsék meg a rendtartomány önállósításához szükséges harmadik rendházat, addig Isten lassan, de jól őrlő malmöi kijárták azt. Visszanyerték azt az ungvári rendházat, mely a maga szép létét Máriapócsnak köszönheti. íme, megvan, amit hőn óhatottunk s amiért annyit, de annyi imádkoztak a Rend tagjai. Néhány év óta test vérhajtása is van a Rendnek. Máriapócsra a Rend akkori nagybuzgalmú főnöke betelepítette Sz. Makrina nővéreit: a bazilisszákat. Most már nekik is két házuk van a megnőtt Magyarország területén. Ungvárott az ő vezetésük alatt áll a gör. kath- polgári leányiskola és a tanítónőképző intézet. *
Kommentárokat nem fűzünk az előtárt adatokhoz. Mindenki olvadhat azonban belőlük. Mindenki láthatja a közeljövő fejlődési irányát. Megerősödve ú j célok, ú j lehetőségek tárulnak elénk s imádkozunk és dolgozunk, míg Isten malmai tovább őrölnek s kiőrlik számunkra azt is, ami még hiányzik.
RÍTUSKEVERÉS Rusznák Miklós dr. A KELETIEK BREVIÁRIUMA. 23. §. Ismerteti KOZMA J Á N O S
Sok szó esik úgy pro mint contra is a különböző ritusok keveréséről. XIV. Benedek az egymással szembenálló véleményeket két. csoportba, sorozta. Egyesek annyira ragaszkodnak saját szertartásukhoz, hogy a többieket mind kárhoztatják és helytelenítik. Hogy ez mennyire helytelen, senki sem tagadja. A másik osztályba azok tartoznak, kik saját rítusukhoz más rítusokból is kapcsolnak valamit 1 ) E kérdést a legjobban Nilles S. J. oldja, meg, ki könyvében e tételt igen okosan fejtegetvén, így ír róla: „A szent kánonokban ugyan bennük van az a 2határozat, hogy a keleti és görög rítust nem kell a latinnal vegyíteni, ) de semmiképen sem lehet azt állítani, hogy ' ) XIV. Benedek „Allatae s u n t " encyl. 22—23, 28. éa 3 1 - 4 8 . §§. 1755. julius 26. Az ilyen eljárás vagy ősi szokás által megerősített, vagy nem. Első esetben a C. J. C. 5. kánonja értelmében nyilvánvalóan megengedett, az utóbbi esetben szükséges hozzá az Egyház hozzájárulása is. 2 ) CC. Qunni secundum, 9. X. de temp. ordinatioeum (I. 11.); Quanto de benignitate, 4. X. De Consnetudine (I. 4.) et Quoniam, 14. X. de offroia jud. ordin. (I. 31.) — V. ö. XIV. Benedek „Allatae" §§. 20. et 32. — Ugyanezt bizonyítja VIII. Kelemen 1598. évi „Magnus Doniinus" k. bullája, XIV. Benedek ke! körlevele, az 1743. dee. 24-i „Demandatam" és a fentemlített „Allatae" s
25
az is ily tiltott rituskeverés volna, ha a görög szertartás teljes megtartása mellett egyes, más egyházaktól átvett ájtatosságokat a görögök is végeznének. Hiszen nem újság, hogy a katholikus egység által kölcsönösen összekapcsolt különféle egyházak között valami közösség is létesült aa ünnepélyességek és jámbor gyakorlatok tekintetében, főképen ott, ahol e közösen elfogadott ünnepélyességeket az eretnekektől. és szakádároktól való megkülönböztetés jeleiként tekintették,3) vagy ahol egyes, a másik szertartás által már elfogadott áhitatgyakorlatok a hívek vallásosságának fokozása szempontjából nagyon alkalmasoknak vagy hasznosaknak ismertettek föl és e címen vezettettek be egyházaikba.4) így még magara római egyházi it átvitt nyugatra 5egyes, a keleti egyházban ősidőktől fogva bevezetett szertartásokat, ) ® viszont bizonyos ünnepélyességeket és ceremóniákat a görög egyház is elsajátította a latintól, hogv minden egyébben mjégi® teljesen megőrizze saját görög rítusának épségét.6) Azokban pedig, amiket őseink ilyeténképen bevezettek s az Egyház, helybenhagyott, semmit sem kell újítanunk még a ceremóniák helyreállításának nevezete alatt sem, még ha ezek a régi szertartásoknál megfetöbb főpapi levél, melyet IX. Pius a lembergi gör. kath. érsekhez 1874. május 13-án intézett „Omnem sollieitudinem " constitutiójában idéz. (Collect. Lacensi Coneill, tom II. p. 483—184.) 3 ) V. ö. XVI. Gergely pápának a konstantinápolyi örmény papsághoz és hívekhez intézett „Studium paternae" k. 1836. május 2-i ap. levelét. (Ugyanott 555. lap.) 4 ) XIV. Benedek „Demandatum" encyel. id. (U. ott 523.) •') L. XIV. Benedek pápa 1755. júl. 26-i „Allatae s ü n t " encyclikájának 23. §-át. Az encyeliea ilyen, a keleti egyházból nyugatra átvitt szokásokként a következőket említi: 1. A misében a nicea-konstantinápolyi hivallás mondása. " A latin és görög szentmisében elmondatik a symbolum, melynek mondását a miseáldozatba előbb a keleti egyház vezette be, amit később a nyugati egyház is átvett." 2. A kereszthódolás. „Amalarius... jelentette, hogy a jeruzsálemi egyházban az egyedüli nagyhét péntekén ki szokták tenni a népnek imádásra magát azt a Keresztet, melyen Krisztus függött s e görög szokásnak tulajdonítja a mondott nagypénteki szertartásainkban foglalt adoratio Crucis-t, melyet minden latin egyház ma is végez. 3. A háromszorszent. „Ugyanazt a trisagiont a nagyhét péntekén a nyugati egyház görögül és latinul is énekli," 4. „A vízkereszt előestjén való vízszentelés a görög egyház sajátos szertartásából való. Figyelmezteti a püspököket, kiknek egyházmegyéjébe néhány görög egyházból eredő szertartás már régebb idő előtt becsúszott, hogy azokat kiküszöbölni egyáltalán ne igyekezzenek, nehogy a tömeget fölizgassák és nehogy úgy tűnjék föl, mintha helytelenítenék az Ap. Szentszék azon eljárását, mely szerint bár nagyon jól tudta is, hogy e szertartások csak becsúsztak, azok megtartását és gyakorlását mégis megengedte." 5. „Görög szertartás továbbá a nagycsütörtöki oltárfosztás és mosás is. „ . . . A mondott s z e r t a r t á s t . . . a vatikáni bazilikában évenként az Úr szent vacsorájának csütörtökön nagy ünnepéyességgel végzik." És hozzáfűzi: „Az Apostoli Szentszék nem mulasztotta el, hogy valahányszor észszerűnek látta, akár az egész latin egyházra nézve is elrendeljes olyasmit, ami a görög egyház s a j á t j a volt, vagy megengedje, hogy egyesi különleges szertartások, melyek a görög egyházból erednek, egyes latin szert, egyházakban is gyakoroltassanak.'' Hozzá vehetjük ezekhez még a Kyrie eleison használatát is. 6 ) „Allatae." Ugyanott 535. lap.
lelőbbeknek tűnnének is föl, legfeljebb kivételesen fontos okból és az Apostoli Szentszék hozzájárulásával, melyet liturgia és jog tekintetében a legfőbb hatalomszó illet. Ugyanezért nem szabad megtűrni azokat az újítókat, kik az ősiség minden áron való megvédésének, a keleti szertartás megtisztításának és eredeti épségébe való visszahelyezésének valami csalóka buzgalmától vezéreltetve, az Ap. Szentszék beleegyezése mellett más szertartásoktól átvett és emlékezetet meghaladó idő óta vallásos áhítattal gyakorolt ceremóniákat propria auctoritate eltörölni s azt a néhány latin ünnepet, melyeket a görögkatholikusok annyira megkedveltek és egyházaikba oly nagy áhítattal bevezettek, az ünnepek jegyzékéből kihagyni igyekeznek:7) mert a régi szertartások minden hasonlósága sem ér semmit, ha azok, kik hozzájuk ragaszkodnak, nem maradnak egyszersmind a régi görög szentatyákkal együtt szoros kapcsolatban az Apostoli Szentszékkel és nem viseltetnek engedelmességgel Sz, Péter apcstolfő utóda, a római Főpap iránt, aki — mint a chalcedoni atyák mondják, 8 ) megbízást nyert az Üdvözítőtől, hogy .szollejének őre legyen. (Ho tés ampelou tén phylakén para tou Sótéros epitetrammenos.) így tanít XVI. Gergely pápa Levickij Mihály bíboros, lembergi gör. szert, metropolitához 9intézett gratuláló iratában, hol bőven tárgyal erről az igazságról.." ) Hogy a szerző e szavait elvként kell vennük, mindnyájunk előtt bizonyos. AZ ISTENTISZTELETEK A BRE - IARIUM SZEMPONTJÁBÓL. (24. §.) Bár az isteni szolgálatok szerkezetileg nyilvános végzésre vannak szánva, nincs kizárva annak lehetősége, hogy a nyilvános szolgálatokon való jelenlétben akadályoztattak az egyes officiumokat külön is végezhessék. Az Egyház első századaiban e szolgálatokat mind nyilvánosak voltak. A hívők buzgalmának fogyatkozása után a pápák egyes istentiszteleteket már csak a papság számára írták elő kötelezőleg. Ez volt első formája a mai breviáriumimádságnak. Ez az újabb intézkedés az isteni szolgálatok szertartási rendjében is hozott bizonyos változásokat, míg fokról-fokra haladva azok mai alakjukat nyerték. így alakult át a latin egyház breviáriuma. Keleten kissé máskép ment a dolog. Nálunk megmaradt a szertartások eredeti alakja. Egyes isteni szolgálatokat ma is nyilvánosan végzünk. így a (h vek ma is jelen vannak a vasár-_ és ünnepnapi matutinumon és vesperáson. A többi istentiszteletek sem mentek azonban feledésbe. A szerzeteseknél egyre szilárdabban alakult ki az a rend, hogy akik részt nem vettek a közös isteni szolgálatokon, kötelesek celláikban pótolni. Ilyen rendelkezéseket már Sz. Száva (Szabbás) Typikonjában is találunk. Idők múltával a latin papság példája nyomán ez az elv általánossá lett. A breviárium szó azonban a görögöknél egészen mást jelent, *) XVI. Gergely const. „Inter gravissima" a konstantinápolyi örmény prímáshoz és érsekekhez 1832. febr. 3. U. ott 554. lap. id. IX. Pius „Omnem sollicitudinem" k. lev. 8 ) Sz. Leóhoz int. jelentés, Harduinnál, Concil. Tom. II. 655—656. lap, 9 ) Theiner: Die Staatskirche Russlands. Schaffhausen, 1844. pp. 384—384. és Harasiewitz: Anales Ecclae Ruthenae, Lemberg, 1862. pp. 1077—1078. L. Ninnes S. J . Kalendarium, Oeniponte, 1879. T. I. 30—31. lap.
27
mint a latinoknál. A latinoknál a breviárium az ősi szertartások megrövidítése, melyet a legilletékesebb fórum eszközölt. A görög egyház különféleképen nevezi a kötelező szolgálatok végzését. Papp— Szilágyi 10 ) egyszerűen „kánoni ó r á k r ó l " beszél, Mikita Sándor dr. 11 ) „ccrkovnoje pravilo"-ról, egyházi kánonokról. Peles Gyula dr. 12 ) ugyanezt a kifejezést használta arra a fogalomra, amit a latin egyház „breviárium mondás" alatt ért. Szerzőnk itt leszögezi hogy ő itt „breviárium" alatt a papnak magánzsolozsmázási kötelességét érti s fölveti a kérdést: van-e nálunk olyen kötelesség? A következőkben erre fog felelni.
KRÓNIKA Uniós munkánk az Apostoli Szentszék élőit. Főszerkesztőnk az őszi zarándoklattal Rómába utazván, az Apostoli Szentszék előtt, illetve a Keleti Egyházak Kongregációjánál részletes jelentésben számolt be, mint a magyarországi unionisztikus inunk a vezére és irányitója, az uniós mozgalom mai állásáról hazánkban. Latin nyelven előterjesztett jelentését röviden az alábbiakban ismertetjük: A folyó év vége a magyarországi unionisztikus munka első quinquenniumának befejezését jelenti. Öt éve, hogy a jelentést tevő prelátus a hazánkban addig elhanyagolt, sőt nem is nagycxn ismert unionisztikus munkát „nonnullis cum fratribus meis sacerdotibus Graeci r. Catholicis" a Keleti Egyház megindításával megkezdte. Lapunk azóta is egyetlen életjelensége a magyarországi uniós munkának. Az előfizetők részére szétküldött példányok évi száma a csereés tiszteletpéldányokkal együtt kb. 5000. Munkásságát nemcsak a görög, hanem a latin szert, ordináriusok ési a papság is érdeklődéssel kisérik. A lap utolsószámát, melyben a magyar uniós egyesület mintájául választott olasz „Assoeiazione Catholica" szabályzatát ismertette a szerkesztő, 2200 példányban küldte szét a kiadóhivatal. Az őszi püspöki konferencia Serédy Jusztinián biboros-hercegprimási elnöklete alatt kimondotta, hogy az uniós munkára a mindkét szert, papság figyelmét felhívják. Az ú j esztendő irányzata a következő lesz: 1. Fáradhatatlanul dolgozni azon, hogy a magyar katíh. klérus és a hívek szentmiséket és imádságokat ajánljanak fel a római Egyháztól elszakadt szlávok és egyéb népek visszatéréseért. 2. Minthogy a Szentatya az unionisztikus kongresszusokat nemcsak helyesli és dicséri, hanem a lelkek fölbuzditására is kiválóan alkalmasoknak tartja, azt a megalakítandó egyesület is intenziven munkálni fogja a Szentatya szándéka szerint. 3. Főleg mivel a kárpátalji ruszinok hozzánk területileg is igen közel esnek s velünk egyházilag. is közelebbi kötelékben állanak, az újonnan fölállítandó uniós egyesület azon lesz, hogy a keleti egyházat a nyugatinak hívei és papjfei mennél közelebbről megismerhessék é- keleti'' napok, hetek előadások gyakorta s mindenütt rendeztessenek. Ezután az eddig megjelent unionisztikus kiadványokat sorolja föl a jelentés, melyeknek legtöbbje a jelentést tevő prelátus Vagy a szerkesztése alatt Keleti Egyház kiadványa. Megemlékezik az eucharisztikus kongresszusról és a Szent István-évről és külön is kiemeli azt a hatást, melyet a Keleti Egyház által kezdeményezett nemzetközi uniós gyűlés és reprezentatív keleti mise a kongresszus résztvevőiben keltett, mely az eddigi uniós munkának koronája volt, (z. i ) 10 > Enehiridion Juris Eccl. Or. Catholicae. Nagyvárad, 1880. II. r. II. sz. I. fej. 56. §. ' J1 ) Mikita: Typ. Cerkovn. Ungvár, 67. §. 12 ) Peles i. m. 240. §.
28
— PAPSZENTELÉS. Hajdudorogi P a p p Antal kyzikei c. érsek, m. kir. titkos tanácsos, miskolci apostoli kormányzó úr a püspök-fó'pásztor nélkül álló hajdudorogi egyházmegye káptalani helynökének főikére ére december 6-án, Szent Miklós ünnepén, — az alsóbb rendek előzetes föladása után — áldozópapokká szentelte Papp János, Papp Gyula, Kádár György, Mosonyi István és Kricsfalussy Jenő hajdudorogegyhiázmegyei tanulmányvégzett papnövendékeket. A lélekemelő __ szép szertartás Miskolc thj. város képviseletének jelenlétében s élénk érdeklődése mellett a miskolci gör. kath. parochialis templomban ment végbe Szántay-Szémán István dr. archipr.esbyter, p. prelátus segédkezése, továbbá Papp János tb. kanonok hajdudorogi esperes, Papp Gyula szsz. tanácsos, debreceni lelkész és a szentelési lelkigyakorlatokat is vezető Papp György szsz. jegyző közreműködése mellett. Az ú j szenteltek közül P a p p János hajdudorogi, Kricsfalussy Jenő pedig budapest-dunabalparti hitoktatóként már alkalmazásban voltak s e helyükön meg is maradnak. Kádár Györgyöt a káptalani helynök úr Tokajba hitoktatóvá, Mosonyi Istvánt szerencsi s. lelkésszé nevezte ki. — EGY ÉRTÉKES ÜNIÁLÁS. A lengyel lapok szerint több éves uniós munka után most vonult nyugdíjba Spytecki Szergras egykori pravoszláv pap, akit 1924-ben Prezdziecki lengyel pü-pök vett át a katholikus egyházba. Előbb a pocsajevi Sz. Szabbás-kolostorban volt szerzetes. Uniálása után hosszabb ideig Krakkóban és Albertinben volt a jezsuiták keleti kolostorában, ma,i'd a pinszki egyházmegyében több helyen végzett uniós munkát. Egyidejűleg a janovi latin szemináriumban a keleti szertartást tanította. (sz.) — A K E L E T I RITUSÚ REDEMPTORISTÁK LENGYELORSZÁGBAN theológiai főiskolát szerveztek Lemberg mellett, Holoskában, ahol a nyári tanfolyamon sok theológxis vett részt, hogy a keleti egyház viszonyaival megismerkedjék, (sz.) — A LENGYEL THEOLOGIAI TÁRSASÁG augusztus 31-iki ülésén, mint az Oriens legutolsó száma közli, a keleti egyházat érintő kérdésekkel is foglalkozott Waczynski lublini theol. professzor: „A XVI. század polemistáinak argumentumai a pápacág ellen" címen. A jogi szakosztályban St. Mystkowski tartott rendkívül érdekes
és értékes előadást: „A bizánci-pravoszláv szertartás az Apostoli Szentszék rendelkezéseinek világánál", Wl. Padacza varsói profeszor pedig a kelet i missziók latin egyházjogi kapcsolatát vizsgálta. Az együttes záró ü l é é n a lengyel Theologiai Társaság határozattal kötelezte tagjait, hogy a keleti theologia kérdéseivel foglalkozzanak. Az időket megértő s követendő példaadás volt ez ott, ahol az uniós munkának még politikai akadályai 1 is vannak. (sz.) — PRAVOSZLÁV PÜSPÖKSZENTELÉS MAGYARORSZÁGON. A Felvidék visszacsatolásának örömteljes napjait zavarta meg ez a kétségtelen disszonancia, amely arra mutat, hogy az illetékes polgári' és katonai kormányzat nem eléggé ismerős az északkeleti Felvidék vallási állapotaival. November 20-án Munkácson Szerafim belgrádi érsek püspökké szentelt egy Rajcs Wladimir nevű szerb származású papot a ruszin pravoszlávok számára, kik ma már úgyszólván sehol sincsenek, nemhogy a visszacsatolt területen találkoznának. A szentelési ünnepségen a felszabadító honvédség is képviseltette magát. A ruszinoknak a csehek adtak a múltban pravoszláv papokat és püspököket is, ki Munkácson lakott. Ungvárott templomot is építettek számukra, mely azonban szintén üresen, hívek nélkül állott s áll ma méginkább. A cseh-ruszin pravoszláv püspök természetesen erősen magyarellenes magatartást tanúsított s ezért lehetetlen volt bevárni a magyar honvédség bevonulását. Hamarosan visszavonult tehát s a honvédség munkácsi bevonulása után tíz napra már föl is szentelték az ú j „ m a g y a r b a r á t " pravoszláv püspököt, aki mellesleg szólva sem ruszinul, sem magyarul nem tud, mert szintén szerb. A kárpátaljai gör. kath. papság, mely a közös magyar-lengyel határ érdekében erősen exponálta magát annyira, hogy közülök a csehek sokat letartóztattak, sőt hír szerint egyet ki is végeztek, aligha fogadta jó érzéssel a munkácsi püspökszen*elés hírét, mely azt a látszatot keltette, mintha a magyar kormány ott akarná fölvenni a valiási kérdések kcztlé-ének fonalát, ahol a csehszlovákok kiejtették kezükből. A K. E. egy illusztris munkatársa véletlenül összetalálkozott és beszélgetést folytatott a püspökszentelésről hazafelé utazó Szeráfim érsekkel s oly benyomást szerzett, mintha maguk az érdekeltek is egészen különösnek találnák az esetet, ( k j )
29
— CHRISOSTOMOS ATHÉNI ÉRSEK, az orthodox egyház görögországi fej« október 22-én elhunyt .Családi néven Papadopulosznak hívták. 1868. július 1-én a thrákiai Madytos-ban született. Atyja pap volt. Az athéni Ekklésia nekrológja szerint kora ifjúsága óta Sz. Ágostont, Nagy Sz. Bazilt és Ar. Sz. Jánost tekintette példaképének. Főiskoláit Konstantinápolyban, Athénben és Jeruzsálemben végezte. 1891— 95. pedig a kievi és szentpétervári theologiai főiskolákon képezte magát tovább. 1895-toen hittanárként Jeruzsálembe került. 1900-han diákonussá, majd még ugyanabban az évben áldozópappá szentelték. 1909-ig Jeruzsálemben theologiai tanár volt, majd arehimandritává és a theologiai főiskola rektorává lépett elő. 1911-ben Athénbe tért vissza s 1923-ig a Rizarion c. egyházi főiskola igazgatója volt, egyben
Athén legszívesebben hallgatott egyházi szónoka. Athéni érsekké 1923. március 8-án választották és 10-én szentelték föl. (Ekkl.) — AMÁRAMAROSO EGYHÁZMEGYE GYTRELMEI címen a balázsfalvai Unirea hosszabb cikkben foglalkozik a gör. kath. egyház elnyomásával román területen. Vannak helyek, hol a gör. kath. pap ki sem léphet lakásából análkül, hogy román csendőrök ne háborgatnák, sőt a szentbeszédeket is megzavarják. Az orthodox papok gépkocsikon faluról-falura járnak, hogy a híveket az uniótól eltérítsék. A szatmármegyei Huta községben orhodox parókiát létesítettek, mielőtt egyetlenegy híve lett volna. A román hatóságok szerint erre „nemzeti szempontból" volt szükség, holott a község lakóinak 98 százaléka gör. kath. román.
IRODALOM * Dr. Fr. G-rivec: Krisztus az egyházban, Krisztus v. Cirkvi. (Laibach, 1936. morva kiadás. Olmütz, 1938. 202 old.) A kiváló szlovén unionista író és laibachi (lyublyanai) egyet, tanár legújabb műve újabb gazdagodást jelent az uniós irodalomban. Krisztus királyságának világhódító eszméjét hatalmas erőfeszítéssel igyekszik propagálni egy laibachi — több nyelvű folyóirat s ennek a programmnak szolgálatában áll Grivec profeszor ezen kiváló műve is. 1924-ben jelent meg ugyancsak Laibachban: „Cirkev" (Az egyház) c. műve, amelynek főképen az egyházról, mint Krisztus mysticus testéről szóló része XI. Pius pápa őszentsége eiismerészét is kiérdemelte. Ezen művének megírására az a gondolat vezette, hogv a forradalmak utáni időben, amikor bizonyos űr és szőtt épet tség észlelhető az emberi lelkekben, de amikor már az őskereszténységhez való visszatérés gondolata itt is>, ott is felébredt, két eszmét kell a világ elé tűzni: Krisztus királyságát és Sz. Pálnak Krisztus miszaikus testéről vallott felfogását. Közelebb kell hozni Istent az emberhez s ezáltal a legerősebb alapot kell teremteni az ő vallásos életének. Ezért kell mindenkit arra vezetni, hogy keresse és az egyházban valóban
30
meg is találja Krisztust. A könyv egyes fejezetei világosan mutatják annak értékes tartalmát és időszerűségét. A könyv négy részre oszlik. Első részében, „Isten királysága" címen — Isten királyságának alapját vizsgálja a zsidó irodalom, a Miatyánk és az Egyház tükrében. Ebben a fejezetben tárgyalja a kereszténység és zsidóság viszonyát. — A második részben „Biztos sziklán" gyűjtő név alatt az egyházról szóló tanítást öleli fel 18 rövid pontban. —• A harmadik részben van a mű magva, címe: „Krisztus az egyházban". Szent Pál apostol tanításából kiindulva az Egyházat mint Krisztus testét tárgyalja. Az egyház lelkének és szívének vonzó fejtegetése, a szentségek, különösen az Eucharisztia éltető való-ága vonul el az olvasó szemei előtt az egyes pontokban, amelyekben az eretnekség és a pravoszlávia felfogását is (Dosztojevszky, Masaryk stb.) is bemutatja. A negyedik részben „az egyház, mint f a k t u m " áll elénk, amiből azután szoros kötelességek folynak minden hívőre nézve. A szöveg után közölt jegyzetei értékes útbaigazítók. K. Ádámmal együtt szeretné az egyházhoz való tartozás, -— „a Gliedschaftsbewust e i n " — tudatát lelkiségünk homlokterébe állítani. Szántay-Szémán István dr.
* Lippay Lajos dr.: A titokzatos Keleten. Budapest, Szent István Társulat. 8° 236 old., térképpel és 38 képpel. Képekkel gazdagon illusztrált útleírás a manillai eucharisztikus kongresszusról. Kelet szimpompás és változatos tájai jelennek mtg képzeletünk előtt, szinte a látás erejével a festői
leírások, eleven epizódok hatása alatt. Felbecsülhetetlen érték benne, hogy mindent katholikus szemmel néz, katholikus szempontok szerint világít meg anélkül, hogy ezzel egyoldalúvá vagy tendenciózussá válnék. Különösen értékes darabjai a műnek azok, mtlyekben a távoli Kelet magyarjairól ír. (ki.l
FIGYEL.Ő A vallási helyzeí Szovjeforoszországban Jaroszlavszki-Hubelmann, az istentelen oroszok vezére Marx százhúsz éves születése évfordulója alkalmából egy füzetet adott ki, amelyben ismerteti „a szovjet-orosz harcoló istentelenek szövetségének" munkásságát. Ebből a füzetből egy pár érdekes adatot jegyezhetünk meg a vallás ottani helyzetéről Az egész szovjet területén ma még körülbelül harmincezer templom van, amelyekből Moszkva környékére mindössze tizennyolc esik. A forradalom előtt épült ezekből négyszáz. Magában Moszkvában nyolcvanhárom pap van s ezek közül csak három negyven éven aluli életkorú, a többi még a forradalom előtti pravoszláv papság soraiból maradt. A szovjet-oroszországi papság száma hivatalos adatok szerint kilencvennyolcezer. A moszkvai kerület harcoló istenteleniek száma az 1938. évi adatok szerint: kétszázhuszonhétezer, ebből hetvenhétezer a nő. A harcoló istentelenek újabb rohamra készülnek az Egyház ellen. Jaroszlavszky az orosz tisztviselők használatára egy tervezetet dolgozott ki, amely szerint kell rendezni a szovjetben élők vallási helyzetét. Tizennyolc éven alul senki sem lehet hitközségi tag. Gyermekeknek nem szabad részt venniök az Istentiszteleteken, közös ájtatosságokon, sőt templomba sem szabad járniok. A templomok és az újabban épült imaházak nem lehetnek az egyházközségek tulajdonai, hanem állami tulajdonok, amelyeket az állam csak bérbe ad a hitközségeknek, de a szerződést bármikor felmondhatja. A hitközségeknek nem szabad megengedniük azt, hogy tagjaik egymást támogassák ,de maga a hitközség sem támogathatja a híveket. Nem szabad szervezniük semmiféle segítő, vagy karitatív egyesületet, nem nyújthatnak orvosi segélyt, nem alapíthatnak könyvtárt, vagy olvasókört, semmi olyan könyvet nem szabad használniok, amely nem az istentelenekhez tartozik. Vallásos könyvek közös olvasása, bibliai vagy kateketikai körök szervezése szigorúan tilos. Az egyházi vagyon (harangok, egyházi felszerelés) a pénzügyi kommissariatus rendelkezései alatt áll. Mindazon tárgyakat, amelyeknek történelmi vagy helyi értékük van, be kell szolgáltatni a kommissariatushoz. Az isteni tisztelethez tartozó tárgyak, ruhák, zászlók stb. a vallási ingóságok alapjához tartoznak, ahonnan a hitközség pénzért kölcsönözheti azokat. A hitközség tagjai csak a gyertyával, tömjénnel, olajjal rendelkeznek szabadon az egyházi pénztár terhére. A vallás üldözésének jellemző esete, hogy még a nemzeti történelmi események ünneplését is eltiltják. így pl. a szovjet ukrán területén ez évben meg akarták ünnepelni az orosz nép megkeresztelkedésének 950. éves évfordulóját, amelyen mindenütt felolvassák Sergius metropoEtának az üresedésben levő patriarchai szék helytartójának körlevelét. Az istentelenek szövetsésre azonban szovjetellenes provokációnak jelentette ki az ünneplést és: a G. P. U. (belügyi kommissariatus) betiltotta a jubileum megülését. Ugyancsak vallásüldözés bizonyítéka az is, hogy a szovjet területén tartózkodó idegeneknek sem szabad isteni tiszteleteket látogatni. Ezen „ b ű n t e t t " miatt Moszkvából és Leningrádból legutóbb is közel kétszáz idegent utasítottak ki. Ez a tilalom csak a diplomáciai testület tagjait nem érinti. Nem szabad a szovjet területén újabban a sirokra sem állítani vallásos ielvényt, meg van azonban engedve a szovjet címer (sarló és kalapács) és az ötágú csillag alkalmazása a sírokon. Tilos továbbá vallásos menetben a temetőbe vo-
31
íruLni. Mindez azonban hiú erőlködés, Isten nem balt meg Szovjetoroszorsiíágban s a vallásos élet őskereszténység katakombáinak bensősége felé .erősödik. Maga Sztálin isi legalább közvetve kénytelen elismerni, bogy a vallásos föllendüléssel nem bír, amiért is egészen ú j alapra kívánja helyezni az istentelenség harcát. Az egyik mandzsúriai orosz lap írja, hogy nemrégiben a kommunisták egyik csoportja írásbeli kérdéssel fordult Sztálinhoz és arra kérte, hogy világítsa meg a kommunizmusnak a vallással szemben tanúsított ellenséges magatartásának okát, amire Sztálin a következő választ adta: „A kommunizmus türelmesen viseltetik minden vallás iránt. Ez a türelem azonban nem azt jelenti, hogy m a r lemondtunk az istentelen propagandáról. A kommunizmus minden vallásnak ellensége azért, mert céljával a világforradalommal és az atheizmussal ellenkezik a vallás. Én ifjúkorom óta istentelen vagyok. Az istenellenesi mozgalmat fenntartani és terjeszteni minden szovjet polgárnak kötelessége. Kötelessége minden nőnek a szovjet birodalomban, főképen pedig kötelessége az i f j ú s á g n a k . " Dr. Sz.
KELETI LEXIKON APOSTOL. Gör. apo-stolos, az apostello = küldök szótól = küldött. Eredetileg annak a 12 választott férfiúnak hivatását jelzi, kiket Jézus állandóan a maga közelségében tartott, a hitre teljesen kioktatott ésa a kereszténység terjesztésére küldött, rendelt. Nevük: Simon, kit az Úr Péternek nevezett el; ennek testvérbátyja András; az idősebb Jakab és öccse János; Fülöp és Náthán ael, kinek Jézus a Bertalan nevet adta; Tamás, kit Ikernek vagy Kettősnek is neveztek és Lévi, ki apostolságában a Máté nevet kapta; az ifjabb Jakab és Tádéi Júdás, a Kánai Simon (kit Buzgónak neveztek) és Mátyás, kit Jézus mennybemenetéle után az áruló Iskarióti Júdás helyett fogadtak az apstolok sorába s avattak a Szentlélekvárás napjaiban apostollá. Az Egyház apostolokként tiszteli az
apostolok ama jeles kortársait is, Iák a hit elterjesztésében kiváló módon fáradoztak és nevezetesebb eredményeket értek el. így mind a nyugati, mind a keleti egyház apostolként tiszteli Sz. Pált és Barnabást, Sz. Tituszt, Timótheust stb. akik nem tartoztak a. 12 Krisztus-választotta apostol karába. A keleti egyház Jézus Krisztus 72 tanítványa közül 70-et tisztel szentjei sorában s ezeket mind az apostoloknak kijáró tisztelettel. — A későbbi kor azon embereit, kik valamely nép megtérítése vagy az egyház megszilárdítása és fölvirágoztatása érdekében tettek nagyobb jelentőségű intézkedéseket s emellett az Egyház szentjei közé ms soroztattak, szintén apostoli tiszteletben részesíti s társapostoloknak (isapostolos) nevezi.
T.JB-l Egyesülés alkotja az erőt s a fegyelem tartja fenn az egyesülést.. Mindenek felett eqyek legyetek, mert ez az erőnek és a sikernek feltétele! (XI. PiusJ Felelős szerkesztő és kiadó: Szántay-Szémán István dr. pápai prelátus. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Miskolc, Hunyadi-utca 3. Nyomatott Ludvig István könyvnyomdájában Miskolc, Rákóczi-utca 18. szám..
32
Orgona*
HCMn6HÍUt»0U
ház-, dalárdák-, iskolák* és templomoknak O r s z á g h í r ű régi speciális h a r m o n i u m c é g :
HÖRL BUDAPEST,
N Á N D O R II., T Ö R Ö K * U T C A
Fizeiéskedvezmény,
8.
SZ.
Javaslat ingyen.
MEGJELENT fl P I P I ZSQLOZSMflKÖHYV magyar fordítása a mindennapi egyházi zsolozsma összes szükséges részeivel s
a szentek é l e t r a j z i a d a t a i v a l Ára finom bőrkötésben Műbőrben . . . . Egész vászonban
25 pengő 22 „ 20 ,,
Aranymetszéssel minden kötés öt pengővel drágább S p e c i á l i s kötésekre k ü l ö n á r a j á n l a t
Ludvig István könyvnyomdája Miskolc Rákőozy-utca 18. — Telefon 8-82 Lelkészeknek, kántortanítóknak 3 havi részletre is.
Még kapható néhány száz
A rs á» hc f * St Ir f í n w OIIORIí»RU!ii|¥
Ára 7 pengő, Tíz példányra egy ingyen.
Melles — Szántay-Szémán— Kozma:
Görögkatolikus iskolai és magánhasználatra. Papnövendékeknek, kántortanítójelölteknek is k i v á l ó a n a l k a l m a s . 227 olda!. Ára 3.80 pengő.
Görögkatolikus Szertartástan Elemei Az előbbinek kivonata. 120 oldal. Ára 2.40 pengő.
S z e n t István T á r s u l a t , B u d a p e s t VIII., Szsntkirályi-utca 28. szám.