Szakcikk
Új fejlemények néhány európai ország kórházügyeiben A közlemény néhány európai ország egészségügyének és egészségügyi reformjának jelenlegi helyzetével foglalkozik. Célja, hogy a hazai egészségügyért felelős szakembereknek figyelmébe ajánlja a már megvalósult, illetve a megvalósulás közben lévő lehetőségeket és ezek hatásait, hogy ki tudják választani a számunkra legmegfelelőbb megoldást, illetve ezek kombinálásával kialakítani egy Magyarországra szabható modellt. A kórházak legégetőbb kérdéseiben elért új fejleményekről, a reform végrehajtásáról, az egészségügyi kártyáról, a hatékony kórházvezetésről és az egészségügy fejlesztéséről adott jelentést néhány ország a legaktuálisabb adatok alapján. Dr. Harmat György, dr. Czárán Erzsébet
Dánia (Kristian Ebbensgaard) A dán kormány helyi szinten, a megyékben, már hosszabb ideje készítette elő a strukturális reformot, melynek teljes bevezetése 2007. január 1-jén történt meg. A reform érintette a kórházak szervezetét és finanszírozását is. A reform következményeként megszüntették az eddigi 13 megyére osztást, és 5 új régiót alakítottak ki. A kórházi ellátás, az egészségbiztosítás és a pszichiátriai kezelés regionális felelősség maradt. Választott tisztségviselők vezetik a régiókat, de nincs joguk adót kivetni. (A regionális szintű finanszírozás alapját a megyékben beszedett adók képezték.) A reform végrehajtásával a dán egészségügyi rendszer költségeinek 80%át állami finanszírozás képezi, míg 20%-ot a helyhatóságok befizetéséből fedeznek. Az eddigi 275 helyhatóságot is összevonták 99 helyhatóságra, amelyek a megelőző egészségügyi ellátásért, az egészség elősegítéséért és egészségügyi képzésért, valamint a kórházi kezelés utáni rehabilitációért felelősek. Választott kormányzati testületek képezik az előkészítő bizottságokat, amelyek az új régiókkal kapcsolatos intézkedésekre vannak feljogosítva. Cselekvési fókuszt képez az anyagi és adminisztratív feladatok hatékony megosztása, regionális és helyhatósági szinteken. Regionális és helyi munkacsoportok alakultak a leendő régiókon belül. A strukturális reform teljes végrehajtása nagy kihívás az új régiók számára. Tapasztalatainkat meg fogjuk osztani HOPE-beli európai kollégáinkkal. Franciaország (Gerard Vincent) A francia kórházak is messze ható reformokban gondolkodnak. A HBCS-finanszírozás bevezetése és a „Plan Hôpital 2007”-nek két fő hajtóereje van: a közkórházak vezetésének átszervezése, és egy nagy beruházási terv.
32 | EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 2007/5–6.
A kórházvezetés reformja az egészségügyi vezetés javítását célozza. A reformok segítésére bizottság alakult a kórházszövetségek, az Egészségügyi Minisztérium, a High Health Authority, két helyi kórházi ügynökség és az egészségbiztosítás részvételével. Három akciótervük van: a kommunikáció, a képzés és a kórházi tanácsadás területe. 2006 elején kidolgoztak egy „ways and means” szerződést minden kórházra, amely 5 évig tart. Ezek a tervek komoly hatással vannak a kórházak jelenlegi és későbbi tevékenységére. A Francia Kórházszövetség is részt vett ezeknek a terveknek a meghatározásában, és a kórházak és a helyi ügynökségek közötti párbeszéd kialakításában. A beruházási terv 932 építési és eszközökre vonatkozó projektet fog finanszírozni, 5 év alatt 6 milliárd euró értékben. Ezen a forráson túl a kórházak saját pénzből vagy kölcsönből is gazdálkodhatnak. A 2005-ös, több forrásból összejött 6,5 milliárd euró a kétszerese a 90-es évek beruházásainak. A francia Egészségügy Minisztérium és az Európai Beruházási Bank egyezménye szerint a köz- és nonprofit kórházak beruházásaira a „Hopitaux de France” és a „Plan Hôpital 2007” összevonásával kerítenek sort. A francia egészségbiztosítási rendszer is komoly reformok elé néz, hogy racionalizálni tudják a beteg útját, és ezzel csökkentsék a költségeket. A betegnek meg kell jelölnie egy orvost (általánost vagy specialistát), aki menedzseli kezelését. Ezt beutaló orvosnak nevezik, aki dönt pl. a szakorvoshoz utalásról. Az a beteg, aki másik orvossal akar közvetlenül konzultálni, megteheti, de ekkor a költségek egy részét viselnie kell, mert ezt a biztosítása nem fedezi. Most tesztelik a személyes orvosi nyilvántartás rendszerét. Kötelező lesz egy ilyen személyes orvosi nyilvántartással rendelkezni. Ez elektronikus formában fogja tartalmazni a terápiás és diagnosztikai adatokat, össze lesz kötve a beteg egészségügyi kártyájával, és az orvos kártyájával vagy kódjával együtt lesz használható. A dosszié a bete-
Szakcikk gé lesz, ő egyedül jogosíthatja fel az orvost betekintésre. 2006-ban egy új generációs egészségügyi kártyát indítanak, a beteg fényképével és néhány biometriai adatával ellátva. A beteg visszautasítja ennek a dossziénak birtoklását vagy ennek bemutatását, azonban ilyenkor szintén nem fizet a biztosító. Magyarország (Golub Iván) A Magyar Kórházszövetség 2005-ben tagintézményeit (154 kórház) számos fórumon képviselte. Részt vett kerekasztalmegbeszéléseken, és minden jogi kérdésben véleményt nyilvánított, mielőtt ezek a döntési fórumokra kerültek volna. Vizsgálatot végzett a minisztérium megbízásából az ágazat gazdasági és humán erőforrás helyzetéről. Megnevezték az „Év kórházát” a kis, közepes és nagy kórházak közül, véleményt nyilvánítottak az egészségügyi vezetők kinevezésével kapcsolatban. Amióta a Magyar Kórházszövetség 1994-ben teljes jogú tagja lett a HOPE-nak, megnövelte tevékenységének intenzitását. 2005-ben megszervezte a HOPE „Erőszak a kórházakban” című kérdőívének kiosztását, kitöltését és visszaküldését. Információt szolgáltatott a HOPE részére a Magyarországon már régebben bevezetett HBCS-rendszer előnyeiről, hátrányairól, az ezzel kapcsolatos tapasztalatokról. Nemzetközi fórumokon nyilvánult meg az egészségbiztosítás, a betegelégedettség és a munkaidő-direktíva kérdéseiben. 2005 óta a HOPE elnökségének magyar tagja is van dr. Harmat György személyében. Évente tartanak szakmai konferenciákat az egészségpolitika aktuális kérdéseinek megtárgyalására és a kórházak szervezeti és vezetési problémáinak tisztázására. A Magyar Kórházszövetség honlapján biztosítja a releváns információkhoz való hozzáférést. 2005-ben a MK-nek saját irodája is lett, mely már saját konferenciákat is szervez. A tagintézmények adatai alapján meghatározták az optimális alkalmazotti létszámot, és hangsúlyozzák a dolgozók továbbképzésének fontosságát. Az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesülete segítségével évente többször is elemzik a kórházak gazdasági helyzetét és teljesítményét. Ezen elemzések alapján tesznek ajánlást a minisztériumnak a kórházak finanszírozására. Javaslatot tettek a volumenkorlát-rendszer felülvizsgálatára. Olaszország (Maria Paola di Martino) Az elmúlt években a minisztertanács elnöke hangsúlyozta, hogy a kórházi ellátás „az egészségügy lényeges eleme”. A rendelet három nagy kategóriát említ: kollektív egészség a lakó- és munkahelyen, körzeti egészségügyi ellátás, és kórházi ellátás. Ez a három foglalja össze az Olasz Egészségügyi Szolgálat által garantált szolgáltatásokat. A kórházi ellátás tartalmazza a normál kórházi szolgáltatást, az egynapos kórházakat és sebészetet, mind az akut, mind a rehabilitációs területen, a rehabilitációt és a hosszú távú ellátást. Tartalmazza még az elsősegélyt és a házi ápolást is. Ezért a kórházi szolgáltatások magukban foglalnak diagnosztikus, terápiás és rehabilitációs szolgáltatásokat, amelyek komplex természetük folytán állandó orvosi és nővér szolgálatot kívánnak, ami nem látható el járóbeteg-rendelés vagy házi ellátás formájában.
Az állam ebben játszott szerepe nagyot változott. 2001 óta az olasz alkotmány drámaian megváltozott, és a régiók, a többi mellett, nagy szerepet kaptak az egészségügyben is. Az állam ma csak alapvető elveket dolgoz ki, de nem dönt abban, hogy ezeket az elveket és a vele rokon célokat hogyan hajtsák végre. A kórházak szervezetéről való döntés is a régiók kezében van, még akkor is, ha sok esetben az országos szintű kormányzás is aktív részese ezeknek a döntéseknek. Ezeknek az intézkedéseknek közös célja: a kórházi kezelés alternatíváinak erősítése, és a kórházi szolgáltatások csökkentése. 2005 márciusában a régiók és az állam közti megállapodás szerint a régiók elfogadták, hogy az akkreditált kórházi ágyak száma nem haladja meg 1000 lakosra a 4,5-öt, amiben benne van a rehabilitáció és a hosszú távú ellátás is. Ennek értelmében fogják felvázolni a 2006–2008-as Országos Egészségügyi Tervet. Ez a dokumentum négy stratégiai irányt ad meg, amelyen belül szerepel az Országos Egészségügyi Szolgálat megújításának elősegítése. Megnevezi a megújítás néhány különböző kontextusát, pl. a klinikai vezetés támogatása, és a prevenció, az alapellátás, kórházi ellátás és a speciális szolgáltatások integrálási mechanizmusának segítése. Az új Országos Egészségügyi Terv három fontos eszközt jelöl meg a klinikai vezetés segítésére: egy e-tech rendszer kialakítását a kimenő indikátorokhoz való hozzáférés segítésére, a személyzet bevonását a klinikai és vezetési választásokba, a vezetés képessé tevését a tervezés és pénzgazdálkodás végrehajtására. Ez a szervezeti modell kedvez minden egészségügyi intézmény koordinációjának és vezetésének. Így minden résztvevőnek nagyobb felelőssége lesz. Az integrációs mechanizmus segítése kapcsán a figyelem a területi orvoslás szervezésének javítására irányul. Ez összhangban van azzal a gondolattal, hogy az egészségügy az életminőség, a jó közérzet és a gazdasági fejlődés alapvető tényezője. A klinikai megközelítésről a fókusz áttevődött egy multidiszciplináris megközelítésen alapuló rendszerre, a térség a központja annak a rendszernek, amelyben az emberek egészségét globális kérdésként kezelik. Luxemburg (Marc Hastert) A Luxemburgi Kórházszövetség az elmúlt évben ünnepelte 40. születésnapját. Bár már 1948 óta létezett de facto, a közgyűlés 1965-ben alapította meg non-profit társaságként. Ennek haszna hamar megnyilvánult, mivel a kórházaknak végre volt kezükben olyan eszköz, amelyen keresztül véleményt nyilváníthatnak. Első cél volt a kórházak szakmai érdekeinek védelmében, és a kórházaknak minden módon való segítésére összefogni a kórházakat. Ezen küldetésen túl a Kórházszövetség állandóan fejlődő társaság. Ma 26 tagja van, ebből 6 általános kórház, 5 helyi kórház, 3 országos központ, 11 ápolási otthon és öregek otthona (ez utóbbiban közép- és hosszú távú ellátással), valamint a kórházak élelmezéséről gondoskodó rendszer. Ezek mindegyike részesül a Luxemburgi Kórházszövetség bérre vonatkozó kollektív szerződésének javaiból. Mivel általában az egészségügyi szektor, de különösen a kórházi szektor egyre több anyagi megszorítástól szenved, életfontosságú a vezetői források és a termelés szinergizmusának országos és régiók közötti optimalizálása. EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 2007/5–6.
| 33
Szakcikk Mivel a költségvetés 2003-ban és 2004-ben egyre növekvő veszteséget produkált a túl sok betegségi, anyasági és biztosítási kiadás következtében, felkérték a luxemburgi kórházakat, hogy fizessenek hozzájárulást országos szinten. A Kórházszövetség erre takarékossági javaslatokkal válaszolt. A szükséges intézkedéseket egy országos stratégiába integrálták, ami nemcsak az egészségügyi szektor financiális kiegyensúlyozását szolgálja, hanem az egész gazdaságét és a szolgáltatásokét általában. 2005 óta prioritásnak számít a kórházak és ellátó intézmények megvásárlása. A luxemburgi egészségügyi és szociális miniszter nemrégiben arra mutatott rá, hogy az egészségügyi szektor minden résztvevőjének a jelen szükségleteken túl kell terveznie, és „minden szükséges intézkedést meg kell hozni az egészségügyi rendszer hosszú távú működtetésének hatékonyságáért, figyelembe véve a lakosság szükségleteit, az orvosi technikák fejlődését és az ország rendelkezésre álló erőforrásait”. Szükség van ezért olyan előrelátó és hatékony megoldásokra, amelyek lehetővé teszik a már megvalósult, vagy éppen folyamatban lévő beruházások megfelelő menedzselését. Okvetlenül fontos az eddigi erőfeszítések folytatása, amelyek a közegészségügy és a betegek érdekében történtek. A Kórházszövetség tudatában van annak, hogy az új stratégiai megközelítés eredményeként újítások fognak történni. Úrrá kell lenni a jelenlegi krízisen, úgy, hogy minden szintű résztvevőnek felelőssége teljes tudatában kell lennie. Hogy kötelességüket hatékonyan tudják teljesíteni, a kórházaknak az orvosokkal és a személyzet többi tagjával együtt erős és kompetens vezetésre van szükségük. Világosan körvonalazva vannak a teendők a 2006–2007-es évekre. Hollandia (JM Leemhuis-Stout) A holland kormány elkötelezett olyan egészségügyi rendszer fenntartásában, amely az embereknek szükséges, jó minőségű orvosi ellátáshoz való hozzáférést biztosít. Az új egészségügyi törvény, amely 2006. január 1-jével lépett hatályba, egy évtizedes vitát zár le abban a kérdésben, hogy meg kell-e szüntetni a meglévő különbségtételt a magán egészségbiztosítók és az egészségügyi alapból fedezett kötelező biztosítás között. Hollandiában sok éven át szétdarabolódott a standard egészségügyi ellátás egészségbiztosítási rendszere. Ebben a rendszerben a holland népesség az állami kötelező biztosítás rendszeréhez tartozott. Az új egészségbiztosítási rendszert úgy alakították ki, hogy a lehető legmesszebbmenőkig hatékony, kiváló minőségű egészségügyi ellátás biztosításához járuljon hozzá. Az új rendszer megtart, sőt, ahol lehet erősít néhány meglévő jogot, mint pl. a magánkezdeményezés lehetőségét, egy viszonylag erős magánjogi alapot az egészségbiztosítók ezzel járó anyagi felelősségével együtt, és a jó hozzáférést. A cél az, hogy a Hollandiában meglévő sok biztosítási formát egy széles alapokon nyugvó biztosítási csomagban egyesítse a teljes népesség számára. Ez a csomag fedezi az orvosi ellátás kockázatait, és az orvosi segédeszközök költségeit ugyanolyan mértékben, mint azt az egészségbiztosítási alap rendszere teszi. Az alapbiztosításban van szociális háló. Ezzel egyidejűleg a kormány azon van, hogy elősegítse a választás hatékonyságát és szabadságát. Kinyilvánította preferenciáját a kockázatvállaló magánbiztosítók mellett.
34 | EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 2007/5–6.
Második ciklusában a koalíciós kormány törvény által szabályozott magánbiztosítást kíván, de erős beépített jogi biztonság mellett. A kormány ezt látja a legjobbnak arra, hogy megossza a felelősséget a kormány, a nép és az egészségbiztosítók között. Ezt felelősségteljes megközelítésnek tartja, mivel szociális biztosítást teremt az ellátószektorban működő vállalkozások révén. Ezt a rendszert azonban erős jogi keretek közé kell beágyazni, törvényen alapuló biztosítékokkal. Ez olyan megközelítés, amely egyesíti az egészségbiztosítási alap szociális hagyományait a magánbiztosítás piaci hagyományaival. A második Balkenende-kormány döntése, hogy magánjogi alapon szervezi a biztosítást, nem volt minden jogi bonyodalom nélkül. A nem életbiztosítás típusú biztosításokra vonatkozó európai direktívák megtiltják, hogy a kormányok törvényi szabályozás alá vessék a magánbiztosítást arra a személyre nézve, akit elfogadnak biztosítottként, a fedezet mértékét, és a fizetendő díjat. Ez a tiltás azért van, hogy biztosítsa az Európán belüli biztosítótársaságok számára a versenyt, azonos alapokon, anélkül, hogy valamelyik biztosító hátrányos helyzetbe kerülne egy másikkal szemben, mert valamilyen kormányrendelet korlátozza vállalkozási szabadságát. A holland kormány mégis azt választotta, hogy beépít törvényi szabályozásokat annak érdekében, hogy védje az egészségbiztosítás szociális jellegét, pontosan azon a területen, ahol a kormányzati rendelkezéseket Európa tiltja. A kormány kötelezővé tette az egészségbiztosítók számára minden jelentkező befogadását a rendszerbe, és hogy mindenkinek azonos biztosítási fedezetet kell ajánlani, azonos körülmények között. A biztosító nem kérhet más-más díjat ugyanazon szolgáltatásért különböző emberektől. A holland törvénykészítők igazolják az európai törvénykezésnek ezt a látszólagos megszegését, és a nem életbiztosítás jellegű biztosításokra vonatkozó kivételre hivatkoznak. Ez a záradék azt mondja ki, hogy a nem életbiztosítás jellegű, a szociális biztosítást részben vagy egészében helyettesítő biztosítási sémákra nem vonatkoznak a direktívák. A holland kormány ezt a kivételt alkalmazhatónak véli itt is, mivel az új rendszer az egészségbiztosítási alapot helyettesíti. Sőt, a kormánynak az is a véleménye, hogy közvéleményhez is fordulhat igazolásul az európai szabályoktól való eltérés miatt. A holland kormány által feltett kérdésekre válaszként az Európai Bizottság kijelentette, hogy az új rendszerben tervezett magánjogi tétel megvalósítása lehetséges az európai törvények szerint, feltéve, hogy a kormány szabályozása nem terjed túl a feltétlenül szükségesen, és nem avatkozik bele a szükségesnél jobban a biztosítási piacba. Másik meggondolás az Európai Bíróság törvényhozási orvostani tendenciájával kapcsolatos. Az eseti jog azt tűnik jelezni, hogy a bíróság kevésbé szigorú határvonalat húz most, mint korábban, egyrészt a szabad piac, másrészt a közjog alá eső szociális biztonság közé. A bíróság úgy látszik, hogy teret hagy a közérdek biztosításának bizonyos kormányzati beavatkozásoknak a magánpiacon. E tényekre alapozva, a kormány kialakította a szociális biztosítás az egészségügyi ellátásban tárgyú törvényt, a teljes népességre vonatkozólag (Egészségbiztosítási törvény). A holland ellátási rendszer nagyon fontos keresztúthoz érkezett. Az általános tendencia az, hogy a teljes népesség, valamint az egészségügyi ellátók nagyobb felelősséget viselnek, sokkal költségtudatosabbnak kell lenniük, és ezeknek a körülményeknek a hatásával mind az ellátás, mind a biztosítás területén találkozni fognak. A kormány intézkedései azt a célt
Szakcikk szolgálják, hogy az ellátás hozzáférhető és megengedhető maradjon mindenki számára, miközben a népesség elöregszik, és az orvosi terület nagy technikai fejlődése drágábbá teszi az ellátást. Az új rendszerben különösen a kórházak fognak nagy kihívásokkal találkozni, a vállalkozások számára is, de új fenyegetettségekkel is, mivel a verseny az egészségbiztosítási piacon nagy hatással lesz a betegek viselkedésére. Portugália (Antonio Correira de Campos) A portugál kormány két prioritása az egészségügy területén az alapellátás reformja, és a rászoruló idősekről történő gondoskodás. A kormányprogramban hangsúlyozzák az alapellátás központi oszlop szerepét az egészségügyben, amelynek intézményi bázisát az egészségközpontok képezik. Ennek a célnak az elérésére meg kell változtatni az egészségügyi ellátás mai modelljét, hogy hozzáférhetőbbé váljék, jobban tudjon reagálni a szükségletekre, és hatékonyabb legyen. Portugália az egyik első európai ország, amelyben elfogadtak egy integrált alapellátási stratégiát az egészségközpontok kialakításával. Ma mintegy 350 ilyen központ létezik. Ez olyan intézményi vagyon, amelyet nemcsak megtartani, hanem modernizálni és fejleszteni is kell ahhoz, hogy az egészségvédelemnek hatékony és hozzáférhető eszközei maradjanak. Tisztában vagyunk korlátaikkal és hiányosságaikkal, tudjuk, hogy állandó munkaerőhiánnyal küzdenek, amire legláthatóbb példa a családorvosok kérdése. Az átalakítás folyamatban van, ennek legfontosabb 8 beavatkozási területe a következő: – Az egészségközpontok átalakítása és autonómiája. – A Családegészségügyi Egységek (FHU-k) kialakítása. – A közegészségügyi szolgálatok átszervezése. – A közösségi beavatkozások más szempontjai. – A Helyi Egészségügyi Egységek kialakítása. – Az emberi erőforrás növelése. – Az információs rendszer fejlesztése. – A jártasságok változtatása és fejlesztése. A kezdeti és a legláthatóbb fázis a HFU-k kialakítása, illetve más szóval a 3–8 családorvosból álló teamek kialakítása, ugyanennyi nővérrel és változó számú adminisztrátorral 4000–14 000 ember ellátására. Ezeknek a teameknek működési és technikai, szervezési autonómiájuk van, és teljesítményalapú bérezési rendszerrel működnek, amely a termelékenységet, hozzáférhetőséget és mindenekelőtt a minőséget díjazza. Az FHU-k küldetése és felelőssége az általuk kiszolgált népesség egészségének megtartása személyre szóló ellátás, a hozzáférés és a folyamatosság biztosításával. Ez kisléptékű, helyi egészségügyi szolgáltatást jelent, amely közösségi alapú, könnyen elérhető, és baráti kapcsolatot ápol a felhasználóval. Az elmúlt októberben a minisztertanács megalkotta az Alapellátási Bizottságot (MCSP), amely közvetlenül a miniszter alá van rendelve, és a teljes projekt beindítását vezeti, koordinálja és ellenőrzi az egészségközpontok átszervezésének stratégiáját, és létrehozza a FHU-kat. Ennek a bizottságnak feladata a polgárok és egészségügyi szakemberek felé demonstrálni azt, hogy ezek a reformok egy eddig nem látott alkalmat biztosítanak az egészségügyi szolgáltatások javítására, és az egészségügy működési feltételeinek javítására. Az életminőség javítására és egy igazságosabb és gondoskodóbb társadalom kialakítására szolgáló egyik legjobb szo-
ciálpolitika a működési képesség segítése és a képtelenségek csökkentése, illetve megelőzése. Ezt szem előtt tartva, a 17. alkotmányos kormányzat az egészségügy-politikát a Nemzeti Egészségügyi Terv részeként definiálta. Ezen kívül a szociálpolitika fejlesztése, amelynek célja a rászorulók igényeire való jobb reagálás, a hosszú távú egészségügyi ellátás fejlesztésébe történő beruházás, az egészségügyi ellátás egységes szolgáltatása az egész ország területén, a helyi erőforrások felfejlesztése helyi közösségi szolgáltatások nyújtásával, és adekvát válasz megalkotása az öregedés különböző formáinak problémájára, valamint a képességek javítása a legfontosabb célkitűzések. E célkitűzések megvalósításához az egészségügynek és a szociális biztonságnak integrált vagy szorosan egymással összefüggő modelljébe történő beavatkozásra van szükség, aminek prevenciós, gyógyító és enyhítő jellegűnek kell lennie, és különböző szociális partnerek, civil társaságok és az állam együttműködésén, mint hajtóerőn kell alapulnia. Ezt a modellt az egészségügy és szociális támogatás új, köztes szintjének kell tekinteni, ami valahol a közösségi alapú és a kórházi ellátás között foglal helyet. Úgy tervezik, hogy az anyagilag fenntartható egységek és teamek kialakításával fog folytatódni, a rászorultak adekvát válaszai alapján. Ezeket az egységeket az állam, szociális és magánpartnerek fogják támogatni, amelyek a technikailag és emberileg megfelelő egészségügyi ellátás biztosításával jobb hozzáférést fognak nyújtani azon polgárok számára, akik elvesztették működőképességüket, vagy ennek elvesztése fenyegeti őket. Ezek az egységek és teamek a folyamatosan integrált egészségügyi rendelkezések hálózatában fognak működni, kapcsolatban az országos egészségügyi és szociális hálózattal. Ezt a célt szem előtt tartva, 2006. március 16-án a kormány elfogadta a Folyamatosan Integrált Ellátás Országos Hálózatának megalapítását, amelynek célja a rászorulók és az idősek egészségügyi ellátásának biztosítása, tekintet nélkül a rászorultság okára vagy a korra, és amelyet transzverzálisan alakítanak ki, a rászorult, országos egészségügyi szolgálat keretébe tartozó betegek igényeire tekintettel. Ez a hálózat, amelyet regionális és helyi működési szinteken alakítanak ki, olyan egységekből és teamekből áll, amelyek folyamatos egészségügyi ellátást (lábadozás, közép- és hosszú távú ellátás), szociális szolgáltatást és fájdalomenyhítő ellátást nyújtanak, és helyi közösségi szolgáltatásokon alapulnak, beleértve a kórházakat, egészségközpontokat, regionális és helyi szociális biztonsági szolgáltatókat és az önkormányzatokat. A programot az Egészségügyi Minisztérium és a Szociális Minisztérium közösen vezeti, míg a költségeket a minisztériumok az egészségügy és a szociális juttatások területén viselt közvetlen felelősségük alapján osztják meg. Szlovákia (Marian Bencat) 1991 márciusában tanácskoztak először a szlovák kórházak vezetői, amikor megalakult a Szlovák Kórházszövetség, ami Szlovákia első nem kormányzati orvosi szervezete. Célja volt a közös érdekek védelme, kölcsönös segítségnyújtás, tapasztalatcsere és a hasonló külföldi szervezetekkel való együttműködés. Ez az orvosi ellátást nyújtó kórházak és más jogilag létező orvosi szervezetek önkéntes, független, nem politikai, érdekvédelmi és szakmai társasága. EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 2007/5–6.
| 35
Szakcikk Életének 14 éve alatt a Szlovák Kórházszövetség stabilizálta pozícióját fő feladatának, a kórházak érdekeinek védelmében, és a szolgáltatott orvosi ellátás minőségének javításában. A Szlovák Kórházszövetség jelen volt a reformok beindításánál, ami magában foglalt sok jogi és árszabályozást. Megpróbálta a kormányzatot konkrétabb szerepvállalásra bírni, és megpróbálta támogatni és stabilizálni az egészségügyi intézményeket. Feladatai a következők: tagjait delegálni központi szervekhez és ügynökségekhez, valamint államigazgatási szervekhez, állandóan biztosítani az ismeretek cseréjét, teret adni a közös problémák megoldásának, partnernek lenni az egészségbiztosítókkal kötött szerződésekben, közvetítőként lépni fel a kórházak és más orvosi intézmények között, biztosítani a nemzetközi kooperációt, szemináriumokat és más találkozókat, konzultációs és tanácsadási szolgáltatást szervezni, a lakosságot tevékenységéről és az orvosi és más szakmai problémákról informálni. Svédország (Roger Molin) A svéd egészségügyi rendszer decentralizált. 20 megyei és 290 községi helyhatóság felelős az egészségügyi szolgáltatások biztosításáért és finanszírozásáért. Mindegyikük fizet jövedelemadót (bevételük 75%-át), de kapnak támogatást a központi kormányzattól is, valamint a betegek díjbefizetését is megkapják. A betegek minden orvoslátogatásért és gyógyszerért fizetnek, ennek éves összege azonban maximálva van. Az 1980-as indulás óta az egészségügyi szolgáltatók a GDPnek egy viszonylag stabil (9% körüli) részét kapják. A célokat az egészségügyi és orvosi szolgáltatásokra vonatkozó törvényben fogalmazták meg, és ez az állampolgárok jó egészségi állapota és az egyenlő hozzáférés a szolgáltatásokhoz. A kormányzat (és a parlament) fekteti le a rendszer működésének fő szabályait, és ezt monitorozza is. A magánfinanszírozás elhanyagolható, néhány kórházat ugyan magánszolgáltatók működtetnek. Az alapellátás szintjén az egészségközpontoknak mintegy 25%-a ilyen, de ezek is mind állami tulajdonban vannak. A kórházi rendszer szerkezete állandó változásban van. A nagyon erősen specializált, fejlett diagnosztikát és gyógyítást fokozatosan beépítik a közepes és nagy kórházakba. A speciális sürgősségi ellátást is koncentrálták. A kisebb kórházakat
36 | EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 2007/5–6.
fokozatosan helyi kórházzá alakítják át, nagy hangsúllyal az idősgondozásra. A kórházi ágyak száma és a kórházi tartózkodás átlagos tartama tovább csökken. Egyidejűleg nő a járóbetegek ellátása. Egyre több beteg kap ellátást és kezelést kórházon kívül, saját otthonában vagy számukra kialakított különleges szálláshelyek különböző formáiban. A változásokat a demográfiai változások iniciálták. Svédországban a legnagyobb az idősek aránya az egész EU területén. A krónikus betegségek, mint pl. a szívbetegségek, a diabétesz és az asztma aránya egyre nő, ugyanígy nő az egyszerre több betegségben szenvedő emberek száma is. Ez rávilágított arra, hogy jobb koordinációra van szükség a kórházak, az alapellátás, a házi gondozás és a szociális ellátás között. Ez a koordináció is gyorsan fejlődik, többnyire a helyi egészségügyi rendszerek kialakításának új koncepciója alapján. A változás nagymértékben egy plurális és kísérlet mozgalom eredménye, ahol a hangsúlyt a beteg szükségletére helyezik. Ennek következményeként az egész sokkal fontosabbá vált, mint a rész, és a fókusz a betegség megelőzésére és az egészség segítésére tevődik. Általánosan szólva, a svéd egészségügyi rendszer hosszú ideig jól működött, különösen, ami az orvosi esetek kimenetelét és az egészségi hatásokat illeti. Azonban a választott szolgáltatások nagyon hosszú várólistától és hozzáférési problémáktól szenvedtek, részben a kiadások csökkentésének szándéka következtében. Az új reform, ami kormányzati pénzekkel is támogatnak, 2005 novemberében lépett életbe, és ez azt írja elő, hogy a kezelést 90 napon belül meg kell kezdeni. A maximális várakozási idő garantálása a választott ellátások szempontjainak némelyikére koncentrál: a kezelés kritériumainak meghatározása (pl. ortopédsebészet), az új technikák alkalmazása a minőség javítására, a beutalások elektronikus formájának kifejlesztése, a várólisták kezelésének javítása, és az aktív és választott ellátások közti differenciálás. Az első követések azt mutatják, hogy a várakozási idő gyorsan csökkent, és a megyei helyhatóságok előrejelzése szerint a maximális várakozási idő 2006 végére teljesen érvényesülhet.
Forrás: A HOPE 2006–2007-es évkönyve
