Az emberek útra keltek St, Blé-ből és St. Elnor-ból és még távo labbi falvakból is, az északkeleti országhatár pereméről és a délnyu gati Port Stebastianból eljöttek St. Barbarába, a vidék központi falu jába, hogy megbeszéljék dolgaikat. Pitymallatkor indultak, legtöbben az országukat választották, mely a part hosszában kanyargott, egy kilométer távolban a tengertől. Néhány asszony is velük tartott, megragadták az alkalmat, felkerekedtek rokonokat látogatni St. Bar barában. Az asszonyok magukkal hozták a gyermekeket is, hogy bőgjenek odahaza. Szemközt a nedves téli szél csapkodta a menetet, hátulról az asszonyok kapaszkodtak beléjük, ez baljós nehezék. A halászok feltűzték gallérjaikat, rosszkedvűen és káromkodva baktat tak. Hp egyik oda akart szólni a másikhoz, befogta a szél a szájukat, hátuk mögött felbőgött egy-egy gyermek, K e d Ferenc ept gondolta: „Ez az enyém", Ked Ferenc, aki St. Elnorban lakott ezt gondolta: „Ez a legkisebb s újév előtt i t t lesz a köve|tikcző, lehetetlen, hogy be érjük kétötöd részével, legalább háromötöd részt kell kapnunk, kilón ként hét fillér és új tarifákat." — B r u y k A n t a l ezt gondolta: „Jó, hogy az asszony odahaza maradt, legalább háromötöd részt kell kap nunk . . . kilónként hét fillért és új tarifákat. Átkozott eső. „Elmar, aki Blóből jött, ezt gondolta: „Az rendes dolog volt akkoriban Port Sebastianban. De m i lesz i t t St. Barbarában? U j tarifákat kell kö vetelni és hét fillér a kiló." D i k Jan ezt gondolta: „Anyám már nem húzza soká, egy kis itóka jól esne most. U j tarifákat kell kapnunk és (háromötöd részt." (folytatása
Az
év
következik)
filmtermése
A haldokló, háború-marcangolta rendszer m i n d e n munkájára rányomja bélyegét. Középeurópa filmprodukciója azelőtt és már régóta nem állott művészi .nívón. I t t - o t t egy cseh f i l m eszmélte tett fel néha-néha a r r a a tényre, h o g y a f i l m tulajdonképen nem csak rossz propaganda és i p a r i tömegcikk, de művészet és egy úttal a jövő művészete k e l l legyen. A francia filmgyártás is adott azelőtt ízelítőt az igazi filmművészetből. M a már mindezt, m i n t a m u l t művészeti élményeit könyvelhetjük el. A z e g y k o r i művészi francia filmek közül már csak az utolsó mohikán j u t o t t el az idén hozzánk, különben csak a m a g y a r filmgyártás tucat tekercsei „gyönyörködtettek". E z v o l t az 1940-es esztendő középés nyugateurópai, meg a m e r i k a i , kozzánk e l j u t o t t termése. Mér leg: 1 művészi és számos, meg számtalan selejtes és kiselejtezett kerekedeimi f i l m . Viszont,, másrészről, május óta megjelentek vásznainkon a rég nem látott orosz f i l m e k és általuk j u t o t t u n k újból annak tudatára, hogy a f i l m : művészet. 4
A mozikat elárasztó m a g y a r f i l m e k nagyobbrsézt rossz, olcsó hatásokkal dolgozó bohózatok voltak. Ezek legfeljebb a nevető
izmoknak és könnyzacskóknak adtak kis munkát, de nem fogtak meg m i n d e n t lenyűgöző, megrázó művészi élménnyel. M i r e k i értünk az uccára, már hiába erőlködtünk, nem t u d t u n k vissza emlékezni, m i t is láttunk, miért is nevettünk, miért is könnyez tünk. N e m vittünk m a g u n k k a l haza s e m m i t Nem lettünk gazda gabbak. Gazdagabb legfeljebb a cég lett. A filmeket előállító cég. Ezek a f i l m e k tulajdonképeji h u m o r t sem hoztak. Csak olcsó, vaskos, eddig „amerikainak" bélyegzett k o m i k u m o t . A gyengék rovására. Sohasem, c h a p l i u i módon, a gyengék felemelésére. Ezek a f i l m e k persze nemcsak üzletet jelentettek, nemcsak azt céloz ták, hogy a filmgyár hasznát gyarapítsák. A z t is. De nemcsak a;zt. Sőt talán nem is elsősorban azt- Igyekeztek a figyelmet is elterelni a k o m o l y életproblémák felől, felhígítani a súlyos élet kérdések gyűlő savát, keserűjét. Rövid két órákra talán sikerült is ezt a célt elérniök. Viszont az élet nem h e t i kétörákból v a n felépítve. Hozott azután, persze, a m a g y a r filmözön a régen raktáron heverő filmbohózatokon kívül, — amelyekben még Kabos képvi selhette a külföld előtt a m a g y a r h u m o r t , — néhány úgynevezett k o m o l y n a g y - f i l m e t is. Ezek a nagy f i l m e k bizonyították be az után igazán, hogy iga»zi művészetet csak haladó nemzetek és tár sadalmi csoportok adhatnak, míg az igazmondást el nem bíró, m a r a d i , a valóság elől fejet homokba túró strucc-nöpek és cso portok, letérve a valóság talajáról és mégis a valóságot érezve a művészet egyetlen, igaz alapjának, kénytelenek a valóság f e l hígítása, meghamisítása árán adni „művészetet". H o l o t t művészet csak egy lehet: az igazság művészete, a m i n t h o g y a tudomány is csak egy v a n : a valóság, az igazság tudománya. Hz a lényegbe vágó, lényeget érintő ellenmondás üti rá bélyegét a m a r a d i cso p o r t életére és ez, természetesen, művészetére is. A művészet csak a fény, világosság talaján terem, a homályt el nem bírja. Elcsenevészedik, elposványosodik tőle. Csak néhány, „komoly", „művészi" f i l m r e térhetünk i t t k i néhány szóban. Láttuk a János vitézt, láttuk a F a t i a Negrát, a két Z i l a h i - f i l m e t , a Halálos tavaszt és a Két fogolyt. É s m e g csömörlöttünk hosszú időre. A János vitézről nem sokat m o n d h a t u n k . Már az operett fel vizezte Petőfi gyönyörű népmeséjét. A filmről méltán tehettük fel, hogy sokkal többet fog t u d n i k i h o z n i a Petőfi népmeséjéből, m i n t az operett. Feltevésünk hibás v o l t . Kevesebbet k a p t u n k , nem többet. János vitéz és I l u s k a jobb sorsot érdemeltek volna. Nem k a p t u k meg, nem v e t t bennünket körül az a jellegzetes nép mesei hangulat, amely m i n d i g magát a valóságot adja, nem e l kendőzve, csak jelképesítve: a népmese nyelvén ós amely an nak, a k i érti a népmese külön speciális nyelvét, egyúttal azt is példázza, h o g y a nép, a h a r m a d i k , legkisebb mostohagyerek kü lönb a jobb sorsban álő, pompázó', hivalkodó bátyáknál éis végül is, akármikor is, de o n y e r i el a királyságot. Hiszen ez adja a -legszomorúbb népmeséknek is meg azt a pompás optimizmust, derűlátást. M i n d e z t a m a g y a r filmgyártás nem tudfa kihozni a János vitézből. A János vitéz, amennyiben nem v o l t csakis „mese",
úgy legfeljebb rossz operett v o l t . N e m ragaszkodott túlságosan a talósághop, ez esetben a tör ténelmi igazsághoz, a F a t i a N e g r a sem. N e m k a p t u k meg a száz év előtti Erdély hamisítatlan levegőjét. Még csak a Jókai-féle, már felhígított mesét sem k a p t u k meg, holott már a regény, a Szegény gazdagok is, elhagyta a valóság talaját és a Jókai mód szere szerint, levegőben lebegő, r o m a n t i k u s meseszövést adott csupán. Érdekesen rossz, v a g y érdekesen j ó papírjellemeket, de sohasem hús-vér embereket, a k i k a n n y i r a j ó k és a n n y i r a roszszak, a m e n n y i r e ezt nekik az élettik lehetővé teszi. P e d i g a F a t i a Negra kettős élete komoly, nagy, művészi, valóságfilmet adhatott volna, persze o l y a n rendező kezében, a k i t nem kötnek az említett 4ilm-ellenmondás selyemszálai, o l y a n rendező kezében, a k i sze mébe m e r nézni a valóságnak, annak a ténynek is, hogy a l e g nagyobb gonosztevő sem „ördögien" (és érdekesen) gonosz, de o l y a n ember, a k i t élete k i v e t e t t a kerékvágásból, a k i t a m a éle tének rettenetes útvesztője letérített a helyes útról, a k i a renge tegben nem tudja, megtalálni az u t a t és végül is a maga, folyon dárokkal benőtt ösvényét, legjobb meggyőződése szerint is az igazi útnak t e k i n t i . A m u l t századbeli Erdély valósága csakugyan a F a t i a Negra-i t a l a j r a épült. De a F a t i a Negra nem v o l t betörő, nem v o l t ördögien, v a g y Lugosi.asan gonosz, démoni. Egyszerűen ember v o l t . A z t tette, a m i t t e t t a többi F a t i a N e g r a is. M e r t nem ál l o t t egyedül. Nemes ember v o l t , főúr és élte az erdélyi főurak a k k o r i életét. A nemes földesúr v o l t és ura* egyúttal a jobbágyok életének és halálának és természetesen a jobbágynők testének is. De ő v o l t egyúttal a hatóság is, a megye és korlátlan kiskirály nak képzelte magát, a m i l y e n a múltban tényleg is v j l t . Mindez azonban nem tette k i egyéni jellemét. Egyénileg lehetett ez a főúr a legjobb szívű, legnemesebb lelkületű. A k o r nemesi felfo gása szabályozta cselekedeteit a jobbágyokkal szemben — és egy úttal az állammal szemben is. ö v o l t , felfogása s,zerint, a föld és emberek u r a , ő v o l t a bányakincsek u r a is, h a t u l a j d o n j o g i l a g az állqra kezében is v o l t a k a bányák. A megyei nemes m i n d e n o l y a n állami intézkedést, amely érdeke ellen irányult, megyei, hatósági mivoltában elsikkasztott. E z t tette a bányarablások ós hamis pénz verésének ügyében is. íjzért garázdálkodhattak a Fa t i a Negrák. Viszont a nép küzd a nemes ellem És épen a F a t i a N e g r a idejében, épen a bányavidéken, működött „Miasszonyunk K a t a l i n " : V a r g a K a t a l i n , a k i t persze ugyanaz a megyei nemesi hatóság, a m e l y védte a F a t i a Negrát, bebörtönzött. E z a törté, n e l m i valóság. M i n d e h e l y e t t k a p t u n k egy r o m a n t i k u s detektív regényt, ördögien gonosz és ördögien erős — és ezáltal akár szim patikus gonosztevővel, a k i a hepi-end törvényei szerint, termé szetesen végül is elveszi méltó büntetését (ez esetben öngyilkos lesz, m i n t általában a detektívregények szimpatikus bűnözői). A Z i l a h y - f i l m e k dekadens, valóságtól el vonatkozó, szentimen tális beteges szerelmi önkinzások. Nein m i n t h a nem volna* k o r u n k e g y i k betegsége a szerelmi, n e m i n y o m o r is, de egyrészt e téren is inkább kínzásról, m i n t önkínzásról lehet spó, másrészt
a szerelmi n y o m o r csak részterület és következmény, n e m pedig m i n d e n t kitöltő mindenütt-jelenvalóság. Szerelmi téren sem k a p j u k a valóságot, de inkább egyes, kivételes, gazdag és exotikus, beteges lelkületű egyének kivételes históriáját. E z t is m i n d e n lélektani indokolás és megindokoltság nélkül. Máig sem t u d j u k például, mért l e t t öngyilkos a Halálos tavasz szerelmese. Persze különleges l e l k i a l k a t a m i a t t , nem az általános szerelmi nyomó L' m i a t t . De öngyilkos az lesz, a k i m i n d e n cselekedetében exaltált és a k i nem t u d szakítani megrögzött életvonalával. A k i nem t u d másként is. Vájjon o l y a n férfi-e az öngyilkos. Egyáltalán nem. Két órával szerelmi csalódása után' már más nővel flörtöl és más nőbe igyekszik rohamtempóban beleszeretni. A valóságtól el vo natkozott lélektani f i l m — lélektanilag sem i n d o k o l t . M a már a filmből csak a sláger m a r a d t — rövid időre — az Ez^ l e t t a vesz teink . . . ez l e t t a f i l m veszte . . . A Két fogoly még kevesebbet adott. N e m is vártuk, hogy €
Juarez f i l m v o l t P a u l M u n i v a l a címszerépben. P a u l ' M u n i t azóta sem és még jóidéig nem láthatjuk f i l m e n , de hisszük és tud j u k , hogy ez a kiváló képességű művész nem {a Juarezben. ját szott utoljára. A Juarez teljesen leegyszerűsített, lenyűgöző, szuggesztív művészi eszközökkel fogott meg. A m i k o r a kis, igény, telén külsejű, apró emberke, Juarez, egyes-egyedül m e g i n d u l , h o g y fegyvertelen igénytelenségével leszerelje hatalmas felfegy verzett nagyszámú ellenségét, egy p i l l a n a t i g sem érezzük a t e t t hiábavalóságát, lehetetlenségét, naivitását de első lépéstől kezd ve m i n d a n n y i a n t u d j u k , hogy a fegyvertelen emberkének győz nie k e l l : m e r t m i n k e t is meg- és legyőzött már, m e r t o l y n a g y súllyal i n d u l k i belőle a mindennél hatalmasabban sugárzó erő: az igazság t u d a t a ! A ffilm az évtizedek hosszú során át rettenetesen meggyötört mexikói nép szabadságharcát m u t a t j a be saját elnyomói és az európai beavatkozók ellen, a kelő -francia és kelő a m e r i k a i impe r i a l i z m u s ellen, ajnely elnyomásnak csak engedelmes eszköze H a b s b u r g M i k s a , a k i t az erők játéka hirtelenében a vulkánon álló mexikói trónra vet. A f i l m természetesen a haladás vonalába* áll, de a rendező csak n a g y ritkán feledkezik meg a művészeti követelményekről. N e m él a talán f i l m e n még tetszetős fehér-fe kete r o m a n t i k a árnyékolásával, nem festi a szabadsághősöket fe hér a n g y a l o k n a k , az elnyomókat fekete ördögöknek, de m i n d a. két felet egyszerre fehérnek és feketének: embernk és a maga külön sajátosságában: egyénnek. M i k s a í g y p l . e g y csöppet sincs ellenszenvesnek, démonnak festve, jellemezve. Sőt! N a g y o n sok cselekedetében n a g y o n is szimpatikus jellemű férfi: ember. A zsarnok m i n t egyén nem feltétlen démon, nem egyszerűen „ A zsarnok'*. Sőt legtöbbször még arról sem tehet, hogy sorsa őt fe lülre és elyomóvá tette lés helyezte. Zsarnok szerepet k a p o t t a történelemtől és társadalmi helyzete, h a egyénileg a legjobb, sőt szentimentálisan érzékeny jellemű ,ember is, határozott irányú cselekedeteket vár e l és vált k i belőle! Épen í g y a szabadság iharcosai sem k e l l egyénileg csupa hősök és önzetlen idealisták le gyenek. H a kiharcolták m a j d emberi méltóságukat, a k k o r hely zetük lehetővé fogja ezt n e k i k tenni. M a még csak emberek, sok szor kicsinyesek, gyatrák, hitványak, önzőek. Árulók is akadnak közöttük, különböző P o r f i r i o Diazok, a k i k a Juarezek után, újra visszavetik a népet az elnyomás, szegényesség és tudatlanság homályába, amelyből Azután talán épen írástudatlan és h a r a m i a Pancho Villák k e l l ujbói kiemeljék. A Juarez j ó f i l m v o l t , művészi f i l m v o l t , soha k i nem töTölhető n y o m o k a t h a g y o t t bennünk. A z óv íkét másik művészi f i l m j e s z o v j e t f i l m v o l t . Már hoszszú éveken át nem láttunk szovjetfilmeket, persze az e g y k o r lá t o t t szovjetfilmek sem [voltak a „ n a g y " filmalkotások közül va lók. A „Potemkin", a „ V i h a r Ázsia felett" s más hatalmas n a g y f i l m e k elkerülték szíházainkat. M o s t V o l t a l k a l m u n k előqzör
n a g y szovjetfilmet látni. A N a g y Péterre gondolunk. De a lá t o t t jelentéktelenebb f i l m e k is művészi megrendítő élményt je lentettek, í g y szólnunk k e l l legalább egyről közöttük, a „VolgaVolga"-ról, a m e l y némi hasonlatosságot m u t a t a P a s t i r R o s t i jával. Szintén A l e k s a n d r o v rendezte és szintén Orlova játszotta. H i h e t e t l e n , a m i körülményeink között hihetetlen, életöröm és testi-lelki egészség árad e filmből. H u m o r árad k i e filmből, de nem a m i operettjeink hamis jókedve, amelyből rögtön kiérezni, hogy csak egyesek jókedvét hozza sokak rosszkedvének alapján, de örömnek lérző, a visszáságokon nem siránkozó, de azt jókedvű lendülettel megszüntető, önmagában bízó, egészséges szervezet humora, a m e l y szinte maga söpri el a )visszáságot okozó beteges keretekből átszármazó egyéneket. Muzsikája e f i l m n e k nem m i slágerekhez szokott fülünkhöz v a n szabva, jde szeles, népies ritmusú; népi ' h u m o r v a n benne, nem pedig „népiesch" pótló pótlék. Üdítő i t a l , nem szirup. A N a g y Péter, akár a B e n i t c Juarez is, szintén történelmi f i l m , az A l e x e j Tolstoj hatalmas regénye után rendezte f i l m r e A . Petrov. ' A N a g y Péter előtti Oroszország elmaradt, a k k o r i ázsiai sötétségű k i s a j t o l t ország v o l t , amelyben csak az egész országré szekkel rendelkező íőurak és főpapok v o l t a k elégedettek, de egyúttal ők m a g u k is rettenetes l e l i szegénységben, szellemi ísötétségben sínylődtek. H o g y m i l y e n n y o m o r b a n és tudatlanságban élt azután lalattuk a kiszipolyozott nép, azt épen a f i l m n e k tem plom előtti 'jelenete, v a g y a magát kiváltani nem tudó muzsikíabszolga jelenete képzelteti el velünk legalább némileg. E ne mesi, feudális országban azonban tmár v a g y száz év óta egy, ez állati sorból k i m e l k e d n i akaró, polgári osztály, kereskedő-réteg emelkedik k i egyre láthatóbban es sikerül i s n e k i az orosz u r a l kodók figyelmét maga felé fordítani és politikájukat a maguk érdekében befolyásolni joly irányban, hogy az uralkodó ablakot nyisson az a b l a k t a l a n orosz házra, világosságot engedjen a sötél szobába és egészséges légáramlást teremtsen ezáltal az áporodott ság levegőjében. E r r e a p o l i t i k a i vonalvezetésre vállalkozik a kivételes képességű, habár sokszor le-letörő íés epileptikus roha mokat kapó, rettenetes testi és l e l k i erejű uralkodó: N a g y Péter A z ő szinte embepfeletti h a r c a i t m u t a t j a be la f i l m m i n d a d d i g , a m i g már kezd k i b o n t a k o z n i a m e g t e r e m t e t t jobb valóság, az 'épí^ tés első sikere: az Európára ablakotnyitás első, áldásos követ kezménye. M e r t Európa a k k o r egy (egészséges, alkotó korszak éveit éli és a belőle kiinduló légáramlatok megtermékenyíthetik az orosz tarlót. Megtermékenyítették. Talán a n n y i r a , h o g y később már Nyugateurópa, n y i t h a t ablakot a megáporodottság kiszellőztetésére. A z ablaknyitó N a g y Péter robusztus alakja, rettentő életereje, alkotókedve, buzgó energiája la f i l m témája. n
!
A rendezés a legkisebb mértékig sem tendenciózus. Hozza az igazi, élő N a g y Pétert, erényeivel és hibáival és hatalmas lendü-
létével. N e m h a l l g a t j a el róla sem a jót, sem a rosszat. Sőt talán még inkább a rosszat. E z t sokszor mellékesnek t a r t j a n a g y ered ményei, n a g y alkotásai mellett. Egyáltalán nem lehetne azt mon dani, h o g y a m a i rendszer cárgyűlöletét a rendező belevitte v o l na la f i l m b e a művészi elem rovására* Egyáltalán nem. Sőt N a g y Péter, a teljesen tárgyilagos valóságábrázolás m e l l e t t i s : szim^ patikus, m i n t m i n d e n g y e r m e k i kedélyű, fékezhetetlen alkotó, még akkor is, ha e fékezhetetlenség sokszor csöppet sem szimpa. t i k u s teltekbe k e r g e t i . Még akkor sem, ha nem ía fékezhetetlen ség, a kirobbanó egyéniség, de az lobjektív jövőbelátás és jövő számítás váltja k i belőle a csúnya tetteket. Teljes egyéni és tör ténelmi valóságában áll előttünk N a g y Péter (és mindezt a r e n dező és színész olyan egyszerű eszközökkel, o l y a n természetesség gel 'érik el, hogy ez már m a g a művészivé tenné a f i l m e t . A f i a t a l polgárságot képviselő miniszter Mensikov is o l y a n természetes séggel él előttünk, hogy másnak utána már el sem képzelhetjük ezután a harcos kelő polgárt, a k i állandóan jókedvű, szereti a j ó életet, szeret „jól élni" és m i n d e n erkölcsössége m e l l e t t sem r i a d vissza a gyanús üzletektől, ha qzzel [megszerezheti- a „jólélés" a n y a g i eszközeit, de a k i amellett tfizö-vizén át, megszégyeníté sen, megrugdaltatáson át, k i t a r t u r a , a cár m e l l e t t mindhalálig, m e r t hiszen tudja, h o g y ezáltal csak önmaga m e l l e t t t a r t k i . K a t a l i n csak rövid i d e i g v a n színen, de í g y is elénk jeleníti a nép asszonyát, az egyszerű, életerős cselédlányt és markotányos a s szonyt, a M energiájával, eszével lés szépségével is megállja he lyét a trónon is.i A valáságábrázoló f i l m nem h a l l g a t j a tel azt sem, h o g y a m u zsik továbbra is muzsik m a r a d , h o g y az európaisodás nem jelen t i még egyúttal a nép felszabadulását, sem Európában, som Oroszországban, mégcaak nem is sejtteti, h o g y ez a m u n k a 'Nagy Péter egyenes utódaira m a r a d , ha esetleg csak pár száz év múl v a is. Sőt n a g y o n k i s réozét a f i l m n e k szenteli a kérdésnek, hűen a történelmi valósághoz, m e r t hiszen la N a g y Péter idejében a muzsik, a munkás, a rabszolga még n e m i g e n j e l e n i k m e g a tör ténelem szinterén. A N a g y Péter igazi művészetet adott, valóságábrázoló f i l m e t adott és meg m u t a t t a , hogyan flcell történelmi f i l m e t csinálni, h o g y az meg no hamisítsa semmiféle tendencia kedvéért a törté n e l m i valóságot, de egyúttal azért az egyént is adja és ezáltal igazi művészetté tegye a f i l m e t . LŐRINC P É T E R
