This work is licensed under a Attribution-ShareAlike 3.0 Unported (CC BY-SA 3.0)
TERMESZETTÜDOMANYI 1 “’“ is r \ rr t a m v
KÖZLÖNY.
alább is 3'/a nagy nyolczadrét
ívnyi
tartalommal; időnként szövegközi ábrákkal illusztrálva.
XIXI. KÖTET.
V - / -L N
t j
a
t
xi A V 1
tt*
t
Á
T
-L
n
:
évdíj fejében kap-
•
já k ;
a r-p
részére a Pótfüze
^ U L Y U 1 K A1
nem
tagok
tekkel együtt elő
KÖZÉRDEKŰ ISMERETEK TERJESZTÉSÉRE.
fizetési ára 6 frt.
1899. JULIUS
359. FŐZET.
Életm űködésünk a m agas h egyvidéken. Elmúlt tíz esztendeje, hogy e folyóirat »Pótfüzeteiben« a természet meleg szeretetétől áthatott tanulságos sorok jelentek meg a magas he gyek állat- és növényvilágáról* A czikkiró, miután fölemlíti, hogy a népek mindenha félve tisztelték a felhőkbe nyúló hegyeket, hogy Japán ban szent hegy a Fuzijáma, az Aetna a titánok vára, az Olympus pedig istenek otthona volt, így folytatja: »mai nap már nem igen bíbelődünk a titánokkal, sem az olympusi istenek viselt dolgaival, hanem vizsgáljuk a magas hegyeken is a természetet, az életet, hogy feltaláljuk ott is a törvényszerűségeket, melyek a természet harmóniáját megalkotják«. Igen, vizsgáljuk és csodáljuk a természetet a hegyek magasában is! A vizsgálódás, mennél közelebb viszen a jelenségek megismeréséhez, annál inkább rejti önmagában fáradságunk jutalmát, mert a nagy termé szet tüneményvilágába beletekinthetni a búvárnak valóban eszményi élvezetet nyújt. A kiknek fürkésző szeme áthathat az olykor rejtvényes nek tetsző életberendezések szövevényén, eljuthat alapos m egértésökig: az ő lelkök betelik a nagy alkotó közelségének, mindenhatóságának érzetével. Ha már kiválóan érdekes megfigyelni, mint szabódik hozzá- a hegyvidéki növényélet a magaslatok éghajlatához, miként módosul az állatok életberendezése a hegyek k özött: mennyivel inkább keltheti fel érdeklődésünket az ember fiziológiája a magas fekvésű helyeken. Lakóhelyünk éghajlati viszonyai tudvalevőleg hatással vannak egész életmódunkra. A magas észak embere merőben más életet él, mint az egyenlítő közelében lakó; a mérsékelt öv évszakai az ő különböző klimájokkal, nagyon módosítják életkörülményeinket egyazon a helyen is, s ha a Földnek valamely pontján, a hol nagyobb hegytömbök emelkednek, szemügyre vesszük a lejtőiken, magaslati völgyeikben lakó ember élet módját, . azonnal kitűnik a jelentékeny különbség a síkságon élőkével szemben. * P a s z l a v s z k y József, tudományi Közlönyhöz, 1888. julius.
A magas hegyek életéről. Pótfüzetek a Természet-
Természettudományi Közlöny. XXXI. kötet. 1899.
24*/2
This work is licensed under a Attribution-ShareAlike 3.0 Unported (CC BY-SA 3.0)
378
KUTHY DEZSŐ
Az eltérő klímaviszonyok gyökeres módosulását eredményezik az élet föltételeinek, s ezzel arányosan életberendezésünket is megváltoz tatják. Az éghajlati tényezők hatása azonfelül részben magára saját szer vezetünkre vonatkozik. A köztudatban igen helyesen van benne, hogy a hegyvidék erdős zónája nyárszakán kiválóan alkalmatos hely az üdülésre. Seregestül ván dorol a városok népe a forró hónapok beálltával fel a fenyvesek közé s a legtöbben egészségben gyarapodva térnek onnét vissza. Az orvos gyógyítás czéljából hasonlóképen gyakran ajánlja a magaslati kiimát, a szelíd hegyvidéken való tartózkodást s így volt ez már a görög-római időkben. Ennek az éghajlatnak tehát bizonyos sajátosságainak kell lennie, a melyek révén szervezetünkre alkalom adtán kellemes hatással lehet. És ez így is van. Mikor valakit a Tátra lejtőire, Erdély bérczei közé, vagy Dél-Magyarország buján zöldellő magaslatai ölére küldünk gyógyulást ke resendő : nemcsak a pihenés az, a mit biztosítani szándékozunk neki, nemcsak otthoni gondjaitól kívánjuk elvonni, hanem az a czélunk, hogy ott, a szelíd hegyvidék erősítő, edző klímájában éljen néhány hetet-hónapot tehetsége szerint. Ezek a magaslati gyógyítóhelyek a mi szélességi fokaink alatt arány lag nem nagy magasságok. Marillavölgy 720 méterrel van a tenger szine felett; Új-Tátrafüred 1004 méteren, a svájczi Davos 1560 m, Árosa Graubünden kantonban 1890m magasan fekszik. Az egyes helyek ldimáját ugyan a helybeli viszonyok jelentékenyen módosíthatják, különösen a kisebbnagyobb szél ellen való védelem révén, mégis ugyanazon a szélességi fokon a magasságbeli különbség igen fontos tényező az éghajlat alakulása szem pontjából. Minél feljebb megyünk, annál zordonabb a klíma. Ezzel ará nyosan növekszik edző, aczélosító hatása is, de viszont az alföldnek odáküldött lakója részéről annál nagyobb ellenálló erőt, alkalmazkodó tehetséget követel. Kétezer méteren felül a mi földrészünkön gyógyítóhely nincsen. Azontúl a hegyek birodalmát turisták, vadászok, edzett, passzionátus hegyjárók, ú. n. alpinisták serege keresi fel a rövid havasi nyár hónapjaiban; határhavások zeg-zugaiban stratégiai állomások őrsége jelenik meg olykoron s eldugott, csak a Nap fényes sugarai előtt tárt alpesi völgyekben pásztor nép csöndes fiai tanyáznak. A hegyvidék az erdős zónán túl bizonyos fokban ellensége az életnek. A mi az alacsonyabb régiókban gyöngébb szervezetnek is kel lemesen edző, az ott fenn a havason zordonság; a mi a fadísszel ékes hegyoldalon izomerősítő, az a nyári hómezőkön fáraszt; a mi a gyógyítóhelyek szintájáról nézve lélekemelő, a szikrázóan fehér jeges csúcs, a fantasztikus szikla, ott, a közelben idegizgató, mert veszede-
This work is licensed under a Attribution-ShareAlike 3.0 Unported (CC BY-SA 3.0)
379
ÉLETMŰKÖDÉSÜNK A MAGAS HEGYVIDÉKEN.
lemmel környékez s a levegő maga életföltételeinknek mind kevésbbé felel meg. Mikor tehát a következőkben arról fogunk tüzetesebben szólni, mi ként hatnak a hegyvidék klimatényezői életműködéseinkre, mindig jól meg kell különböztetnünk a magaslati kiima hatását 2000 méteren alul, és e színtáj fölött. Nem mintha ez a szám a valóságban határsorompót jelölne, hisz a természetben minden átmenetes, fokozatosan változó; hanem, mivel szervezetünk úgy van megalkotva, hogy (a mi szélességünkön) 2000 méteren túl kezdenek a hegyjáró utason itt-ott jelenkezni a magasság kellemetlen, esetenként kóros hatásai. Még egyszer ismétlem, nincs a természetben ugrás. 1500 méteren a tenger szine fölött (számos magaslati gyógyítóhely szintjén) hasonlóképen megvannak a ritkább levegő hatásának nyomai a szervezeten, csak nem olyan fokban, mint 3000 vagy pl. 4500 méter magasan, a Monté Rosa csúcsán, a hol a levegő nyomása is mind erősebben csökken. A míg a levegő ritkulása nem ér el nagyobb fokot, testűn^ életműködései csak a meg engedett határok közt módosulnak; feljebb haladva azonban, a ható tényező emelkedésével a hatás is nő, a kórosba csaphat át, s okozhatja az ú. n. hegyi betegséget. Előrebocsátjuk, hogy a magas hegyvidék élettani hatásának meg értésére azok a vizsgálatok, a melyekről e Közlönynek 1898. évi deczemberi füzetében már megemlékeztünk, A n g e l o M o s s o turini professzor tudományos kutatásai, szinte korszakalkotó jelentőségűek s mivel az ő államilag is támogatott nagyszabású expedicziója 1894-ben a Monté Rosára, vetett igazi világosságot a havasok fiziológiájára, a következők ben igyekezni fogunk az ő eredményeit, sőt kísérleti vizsgálódásainak módját is megismertetni. Mérsékelt magasságokban, fel 1500 méterig jobb közérzetünk támad, étekvágyunk emelkedik, az érverés s a lélekzés száma némi szaporo dást tanúsít. A szív ereje lassacskán fokozódik, tüdőnk kapaczitása emel kedik, bőrünk edzettebbé válik, a meghűlés iránt kevésbbé vagyunk fogé-. konyak, izomerőben gyarapszunk, alvásunk a legtöbb esetben mélyebb, kiadóbb. így van ez, ha néhány hetet a hegyek erdőövében töltve, egészsé günknek élhetünk. Ám, ha mindazt, a mit a magasabb fekvésű gyógyító helyen az üdülő elér, magának a tenger szine fölött való emelkedés nek tulajdonítjuk, csakúgy tévedünk, mintha pl. a Bártfán elért eredménye ket tisztán az ott fakadó alkáliás sós-vasas savanyúvíznek írnok a számlá jára. Hanem igenis, megérthetők a magaslati gyógyítóhelyek kedvező ha tásai abból az életmódból, a mit az" ott időző nap nap után folytat. Távol hivatala légkörétől, sok szabad levegőben, bőséges növény életnek közepette, kellő testmozgást téve, él a nyári sziesztáját a hegyekben 241/2*
This work is licensed under a Attribution-ShareAlike 3.0 Unported (CC BY-SA 3.0)
380
KUTHY DEZSŐ
töltő városi em ber: körülötte sok napfény, tikkasztó hőség nélkül; bőrét a folytonos szelid levegőmozgás révén edző hatások érik; a reggel és este nagyobb hűvössége hőmérsékleti ingadozásokhoz szoktatja, melyeket föl sem vesz, mert egyidejűleg rendszerint edző vízkúrát is használ ; a hegylejtők menedékes útjai, fenyőszegélyű kanyargó ösvényei pompás izom-, szív- és tüdőtornára adnak bő alkalmat és így tovább. A szelíd magaslati klíma kedvező hatása tehát életműködéseinkre számos tényezőnek együtthatásából érthető meg s benne a klíma sajá tosságai közül épen annak van a legkisebb része, a mely leginkább jel lemző : a levegő ritkulásának, a mely csak nagyobb magasságokban, 2000 méteren és ezen felül kezd jelenkezni mindjobban, és pedig nem javára az ember szervezetének. A ritka levegő hatásának vizsgálata egyike a természettudományi kutatás legérdekesebb feladatainak, s alább bőven foglalkozunk vele. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy mind a gyógyító magaslati helyeken, mind pedig a havason is számos tényezőnek egyidejű működésével leszen dolgunk s a ritka levegőben mozgó turistára ugyan ekkor hatással lesz a folyton növekvő hideg, a védtelen helyeket ostromló vihar, a glecserszakadékok, hógörgetegek veszedelmének izgató, kimerítő tudata, a mind több fáradsággal járó feljebbjutás stb. Azokat a jelensé geket is, a melyek az emberen a havas fehér magasságaiban észlelhetők, mindezeknek figyelembe vételével kell majd bonczolgatnunk. *
I. Vérkeringés. M o s s o 1885. telén először vitt a Monté Rosára érlökésjelző készüléket. Ezzel kormozott papirosra Írhatni fel azokat a mozgásokat, a miket az orsói verőerünk falán (a pulzus tapintásá nak rendes helyén) az ujjunk is érez, a szívműködés egyes szakaszainak megfelelőleg. Alagnából indult 1191 m magasságból téli kirándulására s a fölkerekedés előtt perczenként 62 érlökést jelzett a készüléke. Felérvén rendkivül fárasztó hegymászás után hó és jég között — 10° levegő hőmérsékletben a Vincent-piramisra (4215 m), a pulzus perczenként 115 volt, majdnem kétszerese az előbbinek, s az érlökés jelleme is meg változott (1. és 2. ábra); olyan lett, mint a nagy lázas beteg emberé, a kinek meggyengült a szíve s ellazultak a vérerei. Már magából a megfigyelés elbeszéléséből kitetszik, hogy semmiképen sem volna jogosult azt mon danunk: »ime, 4000 m-en igen szapora a pulzus s az erek falai elvesz tik rendes rugalmas feszülésöket«. Nem, mert úgy-e bár a második pulzusvizsgálat közvetetlenül a fárasztó hegymászás után történt, nagy fizikai munkában kimerült egyénen. A VIII. nemzetközi közegészségügyi és demográfiái kongresszus tiszteletére Budapesten 1894. szeptember 6-ikán csónakverseny volt a Margitszigeten. Öt negyedórái megfeszített munkát végeztek a Neptun-egylet derék evezősei, kiken akkoriban K l u g professzor vezetése alatt többen élettani megfigyeléseket tehettünk.
This work is licensed under a Attribution-ShareAlike 3.0 Unported (CC BY-SA 3.0)
ÉLETMŰKÖDÉSÜNK A MAGAS HEGYVIDÉKEN.
381
Dr. D o n o g á n y vizsgálta a fárasztó munka hatását a vérkeringésre. Az érlökésgörbék megmutatták, hogy a pulzusszám a megfeszített izom munka következtében nagy fokban emelkedett, hogy az érfalak ellazul tak s az erős és gyakorlott neptunista szívének ereje a kimerítő munkát is győzte, a gyengébb, alkotású és kevésbbé gyakorlott evezősön pedig a szívfáradás tünetei jelenkeztek. Nemde, a két adatnak felötlő egyezése tűnik ki az összehasonlításból. Itt pedig 100 m magasságról volt csu pán szó a tenger szine felett, mert körülbelül ezen a színtájon fek szik a mi székesfővárosunk s a Duna tükre is. Valószínű tehát első tekintetre, hogy a M o s s o téli kirándulásakor észlelt változások a vér keringés műszereiben nagyrészt a fárasztó munka rovására írandók. S így is van. Öt katonán a Monte-Rosa csúcsán hosszabb ideig végzett pulzusvizsgálatok jeleztek ugyan némi szaporodást a perczenként jelenkező szívösszehúzódások számában, de ez korántsem volt oly tetemes, mint a fentérintett megfigyelés alkalmával; az erek fiziológiai állapota
1. ábra. A. M o s s o érverése Alagnában 1191 m magasságban.
MVUMMJUUUU 2. ábra. A. M o s s o érverése a 4215 m magas Vincent-piramisra érkezése után.
pedig, miként az ú. n. térfogatgörbék felvételéből kitűnt, nyugalomban lévő ép emberen 4560 m magasságban sem változott meg. Bizonyos határig tehát az alpesi turista vérkeringésében beálló vál tozások főképen a fáradságos hegymászás eredményei; a ritkított levegőé kisebb részben. Mindamellett ötödfélezer méter magasságban, sőt alacso nyabban is rendesen észlelhető kipihent, nyugalmat élvező egyéneken is az érlökésnek, tehát a szívműködésnek kisfokú szaporodása. A szívizom az erősebben ritka levegőben mind többször húzódik össze egy-egy perczben. A Monte-Rosa csúcsán levő Margit-menedékház két őre fenn tölti az egész nyarat 4560 m magasságban; rajtok bőven volt alkalom meg figyelni a havason lakó ember érlökését testi-lelki nyugalom állapotá ban s ez is szaporábbnak bizonyult. Pedig a megfigyelés előtt ők se nem végeztek hegymászást, sem valami fárasztó hegyi út izgalmainak nem voltak kitéve. Ez utóbbi szempontból kevésbbé nyom a latban a lég hajósok észlelete, hogy érlökésök száma feljebb érve mindjobban emel kedik. A lelki izgatottság egymagában véve is szaporább szívműködést gerjeszthet. Döntő azonban, hogy az olyan léghijasan készült vasszékrény-
This work is licensed under a Attribution-ShareAlike 3.0 Unported (CC BY-SA 3.0)
382
KUTHY DEZSŐ
ben, melyből tetszés szerint kiszivattyúzhatjuk a levegőt, az ú. n. pneu matikus kamrában, a benne nyugodtan ülő és lelki izgalomtól mentes egyénnek is felszökik az érverésszáma, mihelyt erősebben ritkítjuk meg a kamra levegőjét. M o s s o egy kísérletében 59 volt az egyén pulzusa, mikor a kamrába beléült s 90, mire a (Turinban 740 mm-nyi) rendes levegőnyomás 370 mm-re sülyedt. A ritka levegő tehát maga is pulzus-szaporodást bir előidézni, még pedig a szív gátló idegrostjainak gyengítése útján. Kellő szoktatás után a magas hegyvidékek kiimájához, jelentékenyebb levegőritkításnak is ellene bir állni szervezetünk anynyira, hogy épségét veszedelem nem fenyegeti. A gyorsabb szív működés nem fakasztja a szív gyengülés tüneteit. Ha ellenben kellő hozzászokás nélkül fárasztó hegy mászással, kényelmünkről, erőnk kíméléséről nem igen gondoskodva járjuk a magaslatok birodalmát: a többi kimerítő tényezők mellett a ritka levegő szívgyengítő hatása is kellemetlenül juthat érvényre. T a u s z k vizsgálatai az emlí tettem csónakversenyen kiderítet ték, hogy a túlfeszített munka a szívtompulat nagyobbodását, ille tőleg a szívnek múló tágulását eredményezi. Hasonlót állapítottak meg M o s s o megfigyelései is. Az 3. ábra. A szív helyzete és alakja: l — i . pí- ő intézetében egy felnőtt férfi két, henéskor, 2—2. csekély emelkedés, és 3 —3. a egyenként 10 kg-Ot nyomó SÚlyzÓMargit-menedékházba érkezés után.
yal
k e z é b e n ; j i/% ó ra h o s s z a t já rt
fel s alá a laboratóriumba vezető lépcsőkön. Az eredmény a szív tágulásos nagyobbodása volt. A monterosai expediczió idején A b e l l i törzsorvos nagyobb hegyi út alkalmá val egy katonának a szivét vette pontos vizsgálat alá. Mi közben az illető a Linty-kunyhótól a Gnifetti-menedékházig ért, nagyobb változást nem lehetett találni a szívén, ellenben az út folytatása a Margit-kunyhóig a szív jelentékeny tágulását vonta maga után, a szív csúcsának följebb emelkedésével a mellkas falán belül (3. ábra). Ez a tágulás a túlhajtott munkában a szív fáradásának jelensége. Előállását, ha csakis fokozott izommunkáról van szó, egyszerű hidraulikus viszonyok magyarázzák meg. 18 km gyaloglás a síkságon 80 mm-ről
This work is licensed under a Attribution-ShareAlike 3.0 Unported (CC BY-SA 3.0)
ÉLETMŰKÖDÉSÜNK A MAGAS HEGYVIDÉKEN.
383
100 mm-re emelte M o s s o egy kísérletében a vér fali nyomását az erek ben; mennyivel inkább fokozza a vérnyomást a lejtőn felfelé haladás, s még jobban a fáradságos hegymászás a havas úttalan utain. E nyomás nak a szívtömlő nemcsak kénytelen ellenállni, hanem, hogy összehúzódhassék, le is kell azt győznie. Innen ered, hogy a szívnek a rendesnél jóval nagyobb munkával kell megbirkóznia. Minő nagy lehet e feladat, kitűnik abból, hogy már egyszerű lépcsőnjárás közben megkétszereződik a szív munkavégezése. A szív ugyanis normális viszonyok közt 13*9 kg munkát végez, lépcsőn felfelé haladás közben pedig 28*5 kgm az erő kifejtése. Nagyobb magasságban azonban, ha nyugvó egyénen rendben is folyik a vérkeringés, mindig ott lappang óvakodásra intő jelként a pulzus-számnak említett kisebb-nagyobb szaporodása annak bizonyságául, hogy a szív beidegzése nem egészen normális. És csakugyan a szívgyöngeség odafenn a ritka atmoszférában sokkal inkább fenyeget, mint a mi sűrűbb, nagyobb nyomású levegőnkben. Innen van, hogy oly megerőltető a magas régiókban a testi munka, hogy előzetes próbálgatás híjával oly hamar jelenkezik ott a szívdobogás, az elfuladás. Ép érrendszerű, fiatal egyén csak bírja úgy a hogy a nagyobb testi megpróbáltatást is, előrehaladt korban ellenben, mikor a vérerek falai keményebbek, alig rugalmasak már, elesik az érfalak rugalmasságának a szívműködést gyámolító hatása s az öreg ember azért úgy járna a magas hegyekben, hogy A. M o s s o remek hasonlatával éljek, mint az a kerék páros, a ki szelelő abroncsú gépen indulna útjának. Magasságok lakói jobban bírják a hegyjárást, mint az alföldről fölkerült turista; sokkal nagyobb erőkifejtést tűrnek el kár nélkül. Ennek részben idegrendszeröknek a ritka levegőhöz hozzászabódása adja meg a nyitját, részben föl kell tennünk, hogy szívizomzatuk a gyakorlat révén erősebben fejlett. Érdekes erre nézve M o s s o följegyzése, hogy a nagy training a verseny-ló szívét is mily túlfejlődésre birja indítani. Rendes lovaink szívének súlya 3—4 kg, ellenben a versenyparipáé 5 —6, sőt 8 kilogramm. Sokszor feltűnik az alpinistának, hogy nagyobb magasságban (3000 méteren felül) kékes színű az ajka, körme alja, szeme körül pedig szin tén kékellő karikák jelenkeznek. Ez a vérkeringés zavarát, lomhaságát árulja el szembeötlő jelként. Ha a bőrben a vér a számtalan finom ércsö vecskén át nem kering kellő gyorsasággal, más szóval, ha a szív nyomó ereje nem birja megfelelő módon átsajtolni a hajszálérhálózaton a vér folyadékot, s ezen keresztül a visszavivő erekbe csak lassan csörgedez: sok ideig van kitéve vérünk a szövetek oxigénelvonó hatásának, kékbe játszó színt ölt, s mint ilyen sötétlik át a felszínhez közel a bőr réiegein.
This work is licensed under a Attribution-ShareAlike 3.0 Unported (CC BY-SA 3.0)
384
KUTHY DEZSŐ
Ott, a hol az erek a külső hőmérsékletnek leghozzáférhetőbbek, a kéz ujjain például, a hosszas hideghatás is előidézheti ezt a kékellő bőr színt. Az alacsonyabb hőmérséklet ugyanis összehúzódást okoz a síma izomsejtekben s ezek az ér keresztmetszetét megszükítik. Tartós hideg hatás tartósabb érszűkülést eredményez s ezzel az illető . területen a vér áthatolásának a hajszálrecze felé a rendesnél nagyobb az aka dálya: szenved a keringés szabatos folyása, bizonyos fokig pang a vér s előáll a szokatlan oxigénelvonás, a kékes színárnyalat oka. Nos, magas hegyi régiókban bizony elég hideg van sokszor, s elég hanyagul történik gondoskodás itt-ott a turisták részéről ahhoz, hogy hideghatás is játszhassék közré az említett elkékülés okozásában. Ámde a 370 mm nyomású ritka levegőnek kitett egyén a pneuma tikus kamrában szintén úgy elkékülhet, hogy szilvaszínbe kezd játszani az arczbőre, az ajka; már pedig ott szobahőmérsékletet tartunk fenn a kísérlet alkalmával. A nagyobb fokban ritka levegő tehát magában véve is meg birja nehezíteni a vér keringését — épen azon szívgyengülés révén, a mit előidéz. Összefoglalva az eddig mondottakat: szelíd magasságokban üdülvén, az egészséges életmód, a gyakorlattal mind fokozódó erőkifejtés a mér sékelt hegyjárásban izmosítja a szívet, javítja a vérkeringést ; a havas erősen ritkult levegőjében azonban, főleg erőltető turistáskodás alkalmával, szívgyengítő hatás jelenkezik, s néha komoly következményt is von maga után. II. A vér összetételének megváltozását régóta gyanúba vették a ku tatók a ritkított levegőben. 1889-ben határozott alakot öltött ez a nézet, mikor V i a ül t , bordeauxi tanár, perui és bolíviai utazásain végzett vizsgálatai éredményekép közzétette, hogy 4392 m magasságban a vörös vérsejtek számát megszaporodottnak találta volt. Utána a szerzők egész sora irta le, hogy a magaslati klímában több a vörös vérsejt az ember és állat egy-egy köbmilliméter vérében. A. M e r c i e r Árosában 1800 méternél nagyobb magasságban tar tózkodott 1893. augusztusától; 1894. május haváig. Mielőtt családjával együtt felköltözött, addigi lakóhelyén, Zürichben (412 m magasság) ön magán, nején és két leányán, meg két házinyúlon pontos vérsejtszámlálásokat végzett. Árosában a számlálást folytatta a következő eredménnyel: Saját vérének egy köbmillimétere Zürichben 5*65 millió vörös vérsejtet tartalmazott, Arósában 3 héttel a fölmenetel után 6*89 milliót; nejének vérében lena 4*80 millió, fent 6*36 millió vörös vérsejt volt. Hasonló képen fölemelkedett a vizsgált 1 mm3 vér vörös sejttartalma egyik leányá nál 5 ’20 millióról 6*30 millióra, másik leányánál 4*90 millióról 6*20 millióra, s a nyulakon hasonló feltűnő leletet talált (6*30— 7 ’44 millió, 5*40—’6*£0 millió vörös vérsejt).
This work is licensed under a Attribution-ShareAlike 3.0 Unported (CC BY-SA 3.0)
385
ÉLETMŰKÖDÉSŰNK A MAGAS HEGYVIDÉKEN.
Magamnak 1627 m magasságban, Gressoney la Trinitá kis fensíkján, szintúgy sikerült e jelenséget észlelnem. Saját vérem vörös vérsejtjeinek száma Turinban 4.300,000 volt egy köbmilliméterben, Gressoneyben, az ott tartózkodásnak harmadik napján 5.600,000. Ugyancsak több vörös vérsejtet találtam a szolgám ujjából, valamint egy kutya és két nyúl füléből vett vércsepp egy köbmilliméterében is. Nagy port vertek a tudományban az első, e nemű észleletek, mert igen kapóra jöttek azon felfogás megerősítésére, hogy a ritka levegőben kevés az élet fentartására szükséges oxigén. Ez a B ert-féle tanítás a legkészségesebben elismerte az első vizsgálók értelmezését, a kik azt mondották, hogy a fentebb ismertetett lelet a vörös vérsejtek abszolút számának megszaporodásából vezetendő le. A vérsejtképző szervek, főleg a csontvelő üdvös reakcziójának nézték e folyamatot, a mely a szerve zetet az oxigén fogyása ellenére is kellőleg ellátni igyekszik az éltető gázzal. Úgy okoskodtak, hogy, ha kevesebb és kisebb feszülésű ott fenn a magason a levegő oxigénje, egy vörös vérsejtecske az ő haemoglobinjához kevesebbet is bir hozzákötni, az organizmus tehát megszaporítja a sejtecskék szám át; vagyis, a M o s s o-tól is használt szép hasonlattal élve : ha egy-egy haj ócska csak kevés oxigént bir a tüdőből a test egyes részeibe szerte szállítani, a szervezet mintegy több hajócskát bocsát forgalomba, hogy a »sok kicsi sokra megy« elvén szervezetünk még se szenvedjen oxigénszükségben. Igen szép volna ez a magyarázat, ha meg nem ingatná, sok mást nem számítva, már az a megfontolás is, hogy a mi testünk nem oly tökéletlen gépezet, a melynek fontos alkotó részeiből megfelelő tartalékja ne volna. Ha helyes a fenti magyarázat, bizonyos, hogy a pneumatikus kamrában erős légritkítás útján mesterséges hegyi betegségbe ejtett, nehezen lélekző, elgyöngült szívű állatnak még súlyosabb tüneteket kellene jeleznie, ha közben vért is bocsátottunk belőle, mert hisz akkor a vörös vérsejtek miriádjait raboltuk el tőle, néhány perez alatt. S a kísérlet beigazolta, hogy az erős levegőritkítás nagyobb vérveszteség után közvetetlenül sem hat kártékonyabban, mint a nélkül. A szervezet tehát több vérrel rendelke zik, mint a mennyire szüksége van. »SokkaI nagyobb ez a fölösleg«, mondja M o s s o , »semhogy mindjárt a vérkészítő orgánumok fokozott tevékenységre hívása történnék, még ha igazán kevés volna is annak a magas hegyvidéknek az oxigénje, a mit még külön kell szóvá tennünk«. Mellőzve a többi okokat, a melyek hasonlóképen a vörös vérsejtek gyors megszaporodása ellen szólanak, röviden elmondjuk, hogy a jelenség kulcsa a sejteknek megváltozott eloszlása a vérpályában. A hideg és más tényezők hatására a bőrben keringő vér sejtekben bővelkedőbb lészen a ma gas hegyek közt, s mivel innen vesszük a vizsgálatra szükséges anyagot, a periférián keringő vér sűrűsbbödése az általános vérváltozás csalóka Természettudományi Közlöny. XXXI. kötet. 1899.
^
This work is licensed under a Attribution-ShareAlike 3.0 Unported (CC BY-SA 3.0)
386
KUTHY DEZSŐ
képét kelti. Oly gyors vérsejtkészítésre, mint a minőt a magam leleteim pl, föltételeznének, a végső esetekben sem szánja el magát szervezetünk, s ha a véralkotás igazi javulásáról szólhatunk mérsékelt magasságokban : ez mindig lassú s aránylag szerény emelkedése lehet csupán a vörös sejtek számának, szolid növekvése a haemoglobintartalomnak azon edző, erősítő életmód következményeképen, melyet a hegyek közt időző folytat. Ugyanaz történik a magaslati gyógyító helyeken tartózkodás alkalmával, a mikor a szervezet háztartását az alkalmazott hőingerek (megfelelő vízzel gyógyítással) s az életrend gyökeres szabályozása útján deficzitjéből kiragadjuk s a javulás folyama egyik részlete a vér összetételének ked vező irányú változása is. A jelenség mint ilyen itt sem önálló, hanem szövevényes függésben van más folyamatokkal, minők az étvágyemelke dés, az emésztőrendszer javult működése, a tápláló anyagok tüzetesebb kihasználása és így tovább. III. A tüdő működését a magaslati kiimában általában fokozottnak tartják. Az észlelő már eleve elfogult — mint M o s s o mondja — attól a gondolattól, hogy ott fenn a ritkább levegőben kevesebb az oxigén, s így a lélekző műszer is igyekezni fog nagyobb munkavégezéssel arra hatni, hogy a szervezet mindamellett jól el legyen látva az éltető gázzal. S ha a természet valamely működést fokozni kiván, — halad tovább a turini tudós fejtegetése — elsőben is a ritmust változtatja. Ha sietve kívá nunk menni, gyorsítjuk lépteinket s már igen erőltetett az előre igyekvésünk, ha e mellett még nagyobbítjuk is a lépés hosszúságát. Bizonyos terjedelmű, bizonyos nagyságú mozgásokhoz testünk hozzá van iskolázva, ezek a gyakorlat útján mintegy sajátjai; véghezvitelökre a beidegzés, hogy úgy mondjam, készletben áll, őket ugyanoly méretben gyakrabban ismé telni kevesebb fáradságba kerül, mint magokat a méreteket változtatni meg. A lélekzések száma emelkedik tehát mindenekelőtt egy-egy perczben, ha a tüdőnek nagyobb munkálkodást kell kifejtenie. Utóbb nő azután az egyes lélekzetvételek mélysége is. Mind a két jelenség észlelhető, főképen a lélekzés szaporasága a hegyekbe kirándulókon, az alpesi turistákon, de jelentékenyebben csupán nem egészen kipihent állapotban, azaz a,z izommunka hatására. M o s s o maga 50% emelkedésű 100 m magasságot 6 p. és 55 mp. alatt meg járván, lélekzetvételei száma megkétszereződött, 15-ről 30-ra emelkedett föl perczenként. Megmérték, hogy egy másik felnőtt férfiú, mielőtt' ugyan azt az utat megtette volna, két perczenként hány liter levegőt szív be a tüdejébe. Midőn az egyén az indulás előtt öt perczig vízszintes helyzet ben feküdt, 7*9 liter levegőt szívott be két perez alatt. Azután neki indult a 100 m magasságnak s hét perez alatt megtévén az utat, odafenn, ismét fekvő állapotban s kétperczenként 14’6 liter volt a belehelt levegő mennyisége. Mikor tovább fekve maradt és pihenni kezdett, a magas érték
This work is licensed under a Attribution-ShareAlike 3.0 Unported (CC BY-SA 3.0)
387
ÉLETMŰKÖDÉSÜNK A MAGAS HEGYVIDÉKEN.
mind alább és alább szállott. Két perez múlva 11 *9, négy perez múlva 10*9, hat perez múlva 9*9, nyolez perez múlva 9*0, tíz percczel az első leolva sás után pedig már csaknem a régi: 8*1 liter volt a 120 másodperce alatt beszívott levegő mennyisége. Pedig ez a kísérlet maga is 1627 m magasban, a gressoneyi fensíkon történt. Mennyire az izommunka volt itt hatással, kitűnik abból, hogy ha nagyobb;, erőt fejtett ki az egyén, gyorsabban járta meg a kiszabott 100 méter, m agasságot: a belélekzett levegő mennyisége az eredetinek nem kétszeresére, hanem négyszeres értékére emelkedett. Maga a ritka levegő,, még ha jóval nagyobb magasságokba megyünk is fel, csak csekély szaporulatot idéz elő a lélekzetvételben; ezt is csak addig, a míg az idegrendszer az erős levegőritkulás káros hatásának töké letesen ellen tud állani. A M o s s o-expediczió egyik katonája, a kit S o l f e r i n o-nak hittak, arról volt nevezetes,, hogy az egész idő alatt, a mit a Monté Rosán töltöttek, nem volt hegyi betegsége. Az ő lélekzetvételei száma Turinban alig 10 volt perczenként, odafenn pedig 14, csakhogy e mellett a lélekzés mélysége szenvedett, a belélekzés valamivel csekélyebb, fölszinesebb volt. Sokszor — más egyéneken — épen az ellenkező ered ményt adta a megfigyelés. A lélekzetvételek ritkábbaknak tűntek elő nyugvó egyénen a síkföldön talált számhoz képest. Pedig az adatok megbízható sága kétségtelen. Az expediczió több tagján két hónapon át naponként kétszer számlálták meg a lélekzést és pedig oly módon, mint a hogy e sorok írója is — nagy mesterétől függetlenül — szokta végbevinni: azzal a látszattal, mintha a pulzusát számlálná az illetőnek. Akkor t. i. lélekzését nem tartja megfigyelés alatt lévőnek s nem változtatja meg önkényűleg a típusát. Két katonáján Mo s s o 8— 9 lélekzést számlált a Monté Rosa csúcsán (4560 m ) ; oly alacsony érték ez, minőt épen az illetőkön Turin ban sem tapasztaltak. S ilyenkor sem nőtt a lélekzés mélysége. A hasi lélekzés görbéi (4. és 5. ábra) ugyanazon egyénről (máskülönben egyező körülmények közt) Turinban és a Monté Rosán fölvéve, igazolják, hogy fenn a havason a hasfalak lélekző mozgása nyugalomban levő emberen nemhogy növekedett volna, hanem ellenkezőleg vesztett intenzitásából; a hasi lélekzés felszínesebbé vált, s hozzá még a lélekzetvételek száma is alászállott: Turinban 20 mélyebb lélekzés, a Margit-menedékházban 16 se kélyebb lélekzés peremenként. A mellkasi lélekzés vizsgálata még érdekesebb jelenségek' megfigye lésére vezetett. Egy alkalmas készülékkel, az ú. n. Marey-féle pneumográffal föl jegyezték a mellkasi lélekzés alakját; kitűnt, hogy 4560 méter magasság ban egy-egy belélekzés és kilélekzés után, mielőtt a következő belélekzés megindulna, sajátos szünetek állnak be a tüdő tevékenységében. A 6. ábrán a lefelé álló csúcsos görberészletek felelnek meg egy-egy lélekző rrioz25"
This work is licensed under a Attribution-ShareAlike 3.0 Unported (CC BY-SA 3.0)
388
KUTHY DEZSŐ
gásnak; a lefelé vonuló szár a belélekzést, a fölfelé emelkedő a kilélekzést jelzi. Látjuk világosan, hogy a kilélekzés után nem indul meg mind járt a lefelé haladó szár képződése, egy újabb belélekzés, hanem egy pár másodperczig (mialatt 3— 4 szívlökés történik) vízszintes vonalat ír a jelző készülék, azaz nyugton marad; a mellkas nem mozdult ki nyugalmi helyzetéből: lélekző szünet esett közbe. (A szívműködéseknek megfelelő apró mellkasi rezgések a vízszintes száron tényleg észrevehetők.) A 7. ábrán M o s s o saját lélekzés-görbéjét látjuk a Gnifetti-kunyhóból, 3620 m magasságból. Ezen is látszanak szünetek (a, a) a lélekzésben, csakhogy olyaténképen, hogy az egyes lélekzetvételek mélysége maga is csökken a szünet közelében. Egy-egy szakaszban, mondjuk a 4-ik, 5-ik lélekzetvétel már fölszinesebb (görbéje kevésbbé mélyen nyúlik le), a 6-ik még inkább s beáll a szünet, azután ismét mind fokozódó mélységű belélekzések következnek s egy maximum elérése után az
mm 4. ábra. A hasi lélekzés görbéje Turinban.
5. ábra. A hasi lélekzés görbéje ugyanazon az egyénen a Margit-menedékházban 4560 m magasságban.
egész ismét az elejéről kezdődik. Szakaszos lélekzés ez, hasonló az olyan nagy betegek lélekzetvételéhez, a kiknek lélekző központjok az agyvelő ben már bénulni, a vérben felhalmozódó szénsavval szemben érzéket lenné kezd válnia Megjegyzendő, hogy M o s s o a görbe fölvétele idején egészen jól érezte magát. A helyett tehát, hogy kiadóbb lélekzetvételt konstatálhatnánk a magaslatokon, a tüdő szellőztető működésében kifejezett hanyatlás, héza gosság igazolható. Ha való volna, hogy a ritka levegőben foglalt oxigén szervezetünk nek nem elegendő, aligha észlelhetnék a leírt jelenségeket; mert a termé szet örök törvénye marad, hogy berendezéseit úgy irányítja, hogy az egyénnek, mint a faj képviselőjének a jelenben — javára, biztosságára, a szükségben védelmére váljanak. A lélekzés szabatosságának csökkentése pedig, mikor oxigénben való hiány fenyegetné, egyenesen az individuum romlására törne.
This work is licensed under a Attribution-ShareAlike 3.0 Unported (CC BY-SA 3.0)
ÉLETMŰKÖDÉSÜNK A MAGAS HEGYVIDÉKÉN.
389
A csalhatatlanul biztos észleletnek említett jelenségeit tehát már a priori sem lehet a szervezet oxigénnel való ellátásának zavarával összehangzásba helyeznünk. Miként alább látni fogjuk, 4500 m magasságban sincs hiba az oxigén-bevitelben s a lélekzés sajátos típusa a havason egé szen mással áll kapcsolatban. Még csak egyet kívánunk a lélekzés fizikájáról megemlíteni: ez a tüdő kapaczitásának csökkenése nagyobb magasságban. Minél kevésbbé ellenálló valakinek az idegrendszere a ritkított levegő hatásával szemben, annál erősebb bővérűség támad, a magas régiókban járván, a tüdejében. Azok a kis levegőtartó czellák, az apró tüdősejtek, melyekben a gázcsere
6. ábra. Mellkasi lélekzés M a r é y-féle kettős pneumográffal a Margit-menedékházban fel írva. Az emelkedő vonalak a belélekzést, a leszállók pedig a kilélekzést jelzik.
a lélekző műszer keretén belül lefolyik, az ideghatásra beálló tüdőbeli bő vérűség alkalmával duzzadásig megtelnek lassabban keringő vérrel s mikor a nagy magasság kártékony hatását kezdi kifejteni a szervezetre, a bajhoz még ez a körülmény is hozzájárul. A csattanásig telt érhálózat belédomborodva a levegősejtecske üregébe, ezt annyira megszűkíti, hogy kevesebb levegő fér belé s ezzel a tüdő működésén csorba esik. Innen érthető meg M o s s o-nak az a tapasztalata, hogy ugyanaz a 26 éves férfiú, a ki Turinban (276 m magasság) 1/2 óránként 129*5 liter levegőt szívott a tüdejébe, a Col du Théodule-on (3333 m magasság) 93— 98 litert inspirált csak ugyanazon idő alatt. Turinba visszakerülve, az 1/2 óraileyegőelhasználás ismét 119*2 literre emelkedett.
This work is licensed under a Attribution-ShareAlike 3.0 Unported (CC BY-SA 3.0)
390
KUTHY DEZSŐ
IV. Ügyes kis készüléket szerkesztett M o s s o az izom munka bírásának megállapítására. A készülék azon alapszik, hogy ujjunk hajlító izma — vízszintes kézháti fekvésben levő alkar mellett — annál kevesebbszer húz fel zsinegre kötött bizonyos súlyt a csigakeréken, minél kisebb az ereje, minél hamarabb fárad el. Ennek következtében a zsineggel egybe kapcsolt jelzőkészülék iró tője annál kevesebb vonalat rajzolhat fel a hen ger kormos papirosára, és mivel az izom fáradása közben ujjunk a súlyt nem is húzza a régi magasságra, a súlyemelés nagyságát feltüntető vona lak mind rövidebbekké is válnak. A készülék maga az ergográf, az izom munkabírását jelző görbe az ergogramm. Minél több és magasabb vonalból áll egy ilyen ergogramm, annál több erőkifejtést jelent, annál több volt a vizsgált izom (rendesen a kéz középujjának hajlítója) munkabírása. Ha a mellékelt két ergogrammöt (8. ábra A. és B.) megtekintjük, első nézésre szembetűnik, hogy a baloldali, a mely Mo s s o fitestvérének közép-
A. ábra. A m unkabírás görbéje. A T u rinb an 276 m, és B a M onte-Rosán 4560 m m agas ságban.
ujjáról Turinból származik, több munkavégzést jelent, mint a jobboldalon levő, melyet a genuai tanár egészen hasonló körülmények közt, pihent állapotban a Monté Rosán irt le ugyanazzal az ujjával: 276 m magasság ban a jobb kéz középső ujja 3'48 kg-méter munkát, 4560 m-en csak 2'82 kg-méter munkát végezhetett a teljes kifáradásig. A fáradás tehát á ritka levegőben hamarabb jelenkezik, a fizikai munka végzésére kevésbbé vagyunk benne alkalmasok. Már eddig is érintettük, hogy a Monté Rosa vagy a Montblanc csú csán még elegendő oxigén van életműködésünk számára, ez irányban tehát nem kereshetjük a jelenség okát. A bomlás-termékek mérges anya gai, melyek a működő izomban felhalmozódnak, csakúgy kifejlődnek az alföldön, mint a havason, itt sincs tehát magyarázó különbség jele n ; ellenben hamarabb beáll jelentékeny magasságban a tenger szine felett az idegrendszer kifáradása, hézagosabb ott a mozgások végzésére
This work is licensed under a Attribution-ShareAlike 3.0 Unported (CC BY-SA 3.0)
ÉLETMŰKÖDÉSÜNK A MAGAS HEGYVIDÉKEN.
391
szükséges mozgató beidegzés: ez a jelenség magyarázata. Hogy itten az idegműködés hiányosságával kell számolnunk, bizonyítja a magaslatról származó ergogramm szabálytalan alakja is; a munkabírás fogyása nem oly egyenletes rajta mint az alföldről valón. Hegyjáró turisták mindenkor tapasztalják, mennyivel megérőltetőbb odafenn a testi munka és aránylag mily hamar s minő inténzive áll be a kifáradás s az erők visszaszerzése huzamosabb időt is kíván. A gyakorlat persze sokat tesz. Dr. M a n c a a turini élettani labo ratóriumban két, egyenként 5 kg-os súlyzót első nap csak 25-ször, a training 70-ik napján pedig ugyanoly tempóban 129-szer birt fölemelni. A havasok szintáján azonban az idegrendszert gyöngítő tényezők ha tására (kevés alvás, túlságos alkohol-élvezet) a gyakorlott egyént is úgy leveri lábáról a fáradtság, hogy alkalom adtán veszedelem is érheti. Mint látni fogjuk, a hegyi betegséget is az idegrendszer bizQnyos gyön güléséből kell majd magyaráznunk s hasonlóképen kihat a fárádásra idegrendszerünk állapota. Kézenfekvő, hogy a fáradtság, mint olyan, elősegíti a hegyi betegség kifejlődését; s ezt a tapasztalat minden nap igazolja. A Monté Rosa tetején épült menedékház számára a talajt előkészítői sziklarobbantó munkások ott tartózkodásuk első napjaiban nem voltak betegek; csak midőn a fárasztó munkában kimerültek, állott elő rajtok az a rosszullét, a mely a magas hegyekbe merészkedő, nem gyakorlott turisták jó részét is utói szokta érni. V. Az idegrendszer bármely tevékenység közben, bárminő munkál kodásunk alkalmával dolgozni kénytelen. Mozgásainkat az agy velő indítja meg; ez adja az izomösszehúzódásra szükséges impulzust s é közben munkát v é g e z ; minél szokatlanabb a szándékolt mozgás, minél nagyobb figyelem szükséges véghezvitelére, annál nagyobb az elvégzésére szük séges agyvelői tevékenység. Hegyi kirándulásokon az fárad el leghama rabb, a ki elől megy a sorban; katonák gyakorlatai közben a homloksorban végén álló merül ki leghamarabb, mert ő kénytelen legjobban figyelni; a kerékpárversenyen az, a ki a versenyzők előtt száguld, nem azzal könnyít főkép az őt követők munkáján, hogy a levegőt szeli, ha nem azzal, hogy a nyomában haladó már nem kénytelen az irányra figyelni. Hegymászás közben különösen szövevényes és sokoldalú az idegrendszer foglalkoztatása. Minél inkább nő az út veszélye, annál jobban kény telen mérlegelni az alpinista, hogy helyesen történjék a lép ése; itt kétszeres szellemi tevékenység kell minden pillanatban: a választás és elhatározás. Jól meg legyen választva a pont, melyre — kritikus helyeken — testünk súlyát reábizzuk s azután legyőzve aggodalmainkat, bizva választásunk helyességében, meg is kell tennünk, félelem nélkül, a lépést. Mennyire fárasztó ez az értelmi munka, igazolja, hogy a kimerült idegrendszer
This work is licensed under a Attribution-ShareAlike 3.0 Unported (CC BY-SA 3.0)
392
KUTHY DEZSŐ
elernyedése okozta szerencsétlenségek rendesen nem a legveszélyesebb pontokon, hanem ezeken túl, nem m essze tőlük szoktak bekövetkezni. A turista, kit a fárasztó, testet-lelket kimerítő kúszás, kapaszkodás a zerge-ösvényeken idegrendszerében ellankasztott, utóbb már nem bir kellő leg figyelmezni; a kevésbbé nyaktörő helyeken is utoléri vészes csil lagzata : egy vigyázatlan lépése életébe kerül. Az agyvelőben minden tevékenység anyag elhasználással jár, csakúgy mint az izomban. Mint a hogy itt fokozódik a szöveti »égés«, mikor mozgást végzünk, úgy az agyvelőben is hasonló a folyamat gondolkodás, figyelmezés, Ítélet alkotása, sőt mozgás kezdeményezése közben is. Ezt exakt vizsgálattal is beigazolta M o s s o , a ki egy 12 éves leány jobb halántéki sebén át, az egyénnek minden kára nélkül bevezette egy ezred fokokra’ beosztott hőmérő végét az agyvelő egy hasadékába, az ú. n. Sylvius-féle árokba. A szellemi tevékenység melegfejlesztő hatását ekként közvetetlenül meg lehetett mérni. S miként az izom hamarabb fárad a ritka levegőben, akként van ez agyvelőnkkel is. Minden valószínűség szerint a nagy magasságok ban beálló vérkeringésbeli lomhaság az oka, hogy nem szállítódnak el a munka közben fejlődő bomlás-termékek elég gyorsan s a fáradás, kimerü lés gyorsabban bekövetkezik. Az agyvelő vérereinek némi ellazulását M o s s o-nak sikerült egy koponyáján sérült egyénen a pneumatikus kam rában mesterségesen ritkított légkörben arravaló készülékkel fel is jegyez tetni. Az érfalak rugalmas feszülésének csökkenése pedig mindig a vér forgás élénkségének rovására van. Egy botanikus, magas hegyi kirándu lásán feljebb érve, mind jobban feledni kezdte a növények neveit s csak mikor lefelé jött,jutottak ismét fokonként az eszébe. G ü s s f e l d t mondja, hogy a szellemi munka 4000 méteren felül igen nehézére esett. E gy más tényező is szerepel még a jelentékenyebb magasságban, s ez a vér chemiai' alkotásának megváltozásából eredő bágyasztó hatás. Idegközpontjaink e tényező révén, melynek megjelenése már a hegyi beteg ség képéhez tartozik, elkezdenek tevékenységük frisseségéből veszíteni, a beidegzés erőtlenebbé válik. Ilyenkor a mellett, hogy a veszedelem mérlege lése tökéletlen, a mozgás is felette nehezünkre esik s beáll a hegy ván dorának már érintett közönyössége, apathiája. A testi fáradtság még jobban súlyosítja a helyzetet. Innen magyarázható, hogy mikor például a. Z o j a testvéreket, a páviai egyetemen az anatómia tanárának fiait, 1896-ban a 2100 m magasban kerekedő rossz, idő meglepte s gyöngébb szervezetök a fáradtságtól és hidegtől kimerülvén, hegyi betegségbe est.ek: Dr. d e F i 1i p p i orvos, a ki velők volt, sem birta megmenteni, mert oly közö nyösek lettek minden iránt, hogy semmi módon nem lehetett őket tovább menésre bírni; »igen jól érezték magukat a havon«, s reggelre két fiatal ember holttestét kellett a sziklák világából lehozni.
This work is licensed under a Attribution-ShareAlike 3.0 Unported (CC BY-SA 3.0)
ÉLETMŰKÖDÉSÜNK A MAGAS HEGYVIDÉKEN.
393
A hegyi betegség, melynek a Z o j a fiuk is áldozatul estek, főleg ke véssé gyakorlott hegymászókat ér el, a kik nem alkalmazkodtak hozzá kellő szoktatással a hegyjárás izgató fáradalmaihoz s a magaslatok ritka leve gőjének hatásához. A betegség tünetei, ha élesen jelenkezik: fejfájás, émely gés, hányás, szívdobogás, általános gyengülés, tehetetlenség további moz gásra, az akarat hiánya, kékülés a bőrön, fülzúgás, az egyén elájulása. M o s s o , Dr. F a r a 11 i adataira támaszkodva, a kóros állapot gyakoriságát kellő training nélkül, 30°/0-ban állapítja meg. Ennyien éreztek ugyanis rosszullétet 100 egyén közül, a kik 1880-ban egy aetnai kirándulás alkal mával nem egész 3000 méterig jutottak, (mindamellett, hogy 28-an öszvér hátán érték el a kitűzött czélpontot s így nem sok izommunkát fejtet tek volt ki). Hogy a hegyi betegségnek idegrendszerbeli oka van, arra minden rávall. A mi gyöngíti idegrendszerünket, elősegíti a kórtünetek meg jelenését; a mi fölemelőleg hat, sokszor magában véve is nagyot javít a hegyi utas állapotán. Kevés alvás, túlzott alkohol-élvezet, félelem, aggódás hajlandósít a rosszullétre ; bizalom a menekülésre, a hózivatar elvonulása, segítség érkezése a m egbetegedetthez: nem ritkán többet ér, mint bár mennyi pihenés. M o s s o még diákkorában fenn volt néhány társával a hegyek közt. Egyik este az alpesi fogadóban tovább maradtak fenn, s beszélgetés közben a rendesnél több bort költöttek el. Másnap egyik addig pompásan gyalogló társuk rosszul lett s elfogta a környezetre oly kínosan ható részvétlenség, apathia minden iránt. Lefeküdt a havas sziklára s kijelentette, hogy nem bir odább menni. E közben beesteledett. Ketten a fiuk közül elmentek a közeli Szent-Bernáthegyi kolostorba, segítségért. Mikor a mentő csoport lámpással megjelent, a hires kutyáktól kisérve, a melyek vígan ugrálták körül a társaságot, világosság derült az éjszakában s ott volt a segedelem: egyszerre mintha új erőt öntöttek volna a betegbe, fölkelt s a maga lábán ment a legközelebbi fedél alá. Ha a kutyának két bolygó idegjét átmetszük, egészen hasonló jelenségek állnak rajta elő, a minőket a hegyi betegségben észlelhetünk. A lélekzetvételben beálló szünetek, szapora szívműködés, nyelésbeli ne hézségek, hányás, nagy fáradságérzet, a tüdő hajszálereinek kitágulása: mind a két esetben közös tünetek. Ezek alapján fel is teszi M o s s o , hogy a hegyi betegség szimptomáit a bolygóidegünk működésében beálló gyen gülés, ez idegek félbénulása okozza azon káros hatás következésekép, a mit az erősen ritka levegő a nyúlt #gyvelőre, a bolygóidegek eredő helyére kifejt. Ez a gyengítő hatás azonban mind kevésbbé jut érvényre, ha meg felelő trainingben részesült az egyén s hozzászabódott a magaslatok atmo szférájához. S az akklimatizáczió elég könnyű, a mi szintén a leirt jelen ségek idegrendszeri eredete mellett szól, mert idegrendszerünk tud arány lag a leggyorsabban alkalmazkodni.
This work is licensed under a Attribution-ShareAlike 3.0 Unported (CC BY-SA 3.0)
394
KÚTHY DEZSŐ
A hozzá nem szokott központi idegrendszer elbágyadása a ritka levegőben, mint már jeleztük, tulajdonképön vérváltozáson alapul. Ezzel kell most tüzetesebben foglalkoznunk. A ritkább levegő kevesebb oxigénjét megérzik a lánggal égő anya gok. S a u s s u r e a Montblanc csúcsán lassabban bírta felforrálni a vizet, mint lenn, holott a forráspont ott jóval alacsonyabb hőmérsékleten van (84° C.), B e n e d i c e n t i pedig mesterségesen ritkított levegőben igazolta be kísérletileg a lassúbb égést. Kis aszbesztbélű olajlámpácska az ő vizs gálata alkalmával 740 mm nyomáson 1 óra alatt 2*19 gramm olajat fogyasztott el, elleniben 360 mm nyomású levegőben (mely 5950 m magas ságnak felel meg), csak 1*91 grammot; pedig itt a levegő hőmérséklete is ugyanaz volt a két esetben. Az ember és az állatok, mondja M o s s o , sokkal kevésbbé érT zékenyek az oxigén fogyása iránt. Még a múlt század közepéről való az a kísérlet, mely abban állott, hogy egy madarat s egy egeret, meg egy szál égő gyertyát tettek léghijas üvegharang alá. A gyertya egy szerre csak elaludt az oxigénben megfogyott levegőben (mert az atmoszféra nem újult meg a harang alatt), az illa to k ellenben még jóval tovább bírtak benne élni. Hasonlóképen a mi szervezetünk is távol van pl. a Montblanc, vagy Monté Rosa tetején attól, hogy oxigénszükségbe jusson. A vér ugyanis, miként F r a e n k e l és G e p p e r t vizsgálataiból ismeretes, 410 mm nyomáson még mindig épen annyi oxigént bír a levegőből fölvenni, mint a mennyit a tenger színén köt meg. Csak jóval nagyobb magasságban, mintegy 7000 m körül kezd azután a szervezet tényleg zavarba jutni, hogyan szerezze meg a szükséges oxigént. Európai hegyóriásainkon tehát a hegyi betegség tünetei nem származhatnak az oxigén híjától, hisz akárhány ember már 2000— 3000 m magasságban rosszúl érzi magát, megjelenik rajta a fejfájás, émelygés, szívdobogás stb. Geniálisan okoskodik Mo s s o a tétel bizonyítására, Amennyire kizárt nak tekintendő, hogy a Monté Rosán pl. oxigénszükségben szenvednénk. Ha ez igaz volna, úgymond, nem jönnének létre a leírt lélekző pauzák, mert a szervezet mechanizmusa nem szokott az egyén romlására mű ködni. Sőt ellenkezőleg, pontosabb, tevékenyebb volna a magasságokban a lélekző szervek működése. Ha igaz volna az oxigén híjáról szóló, még B ert-tő l származó tanítás, lélekzetünket a Monté Rosa csúcsán rövidebb időre tudnók visszafojtani, mint az alföldön, s ezt a legtöbb emberen nem lehet kimutatni. S ha igaz volna ez, ott fenn kisebb volna az apnoé is, mint a tenger színén, vagyis az a szünet a lélekzésben, a mely beáll, ha egymás után több mély lélekzetet vettünk volt. Ennek a szünetnek a megrövidülését sem lehet 4560 m magasságban általánosságban kimu
This work is licensed under a Attribution-ShareAlike 3.0 Unported (CC BY-SA 3.0)
ÉLETMŰKÖDÉSÜNK A MAGAS HEGYVIDÉKEN.
395
tatni; már pedig ha oxigénnek hijával volnánk ott fenn, nem soká szü neteltetnék a tüdőink működését. Más tehát az, a mi odafenn munkabírásunkat, idegrendszerünk tevé kenységét gyöngíti. Első pillanatra különösnek tetszik, ha kimondjuk: a vér normális szénsavtartalmának megfogyatkozása. Hisz mindig azt hal lottuk, hogy a szénsav méreg, hogy tőle csak szabadulni igyekszik a szer vezet ! Nos, a felesleges, a kelleténél több szénsav mindenesetre ellensége az életnek s a lélekzéssel iparkodunk is az elégnél többet eltávolítani. Lehelletünk szénsavval terhelten keveredik a szoba levegőjéhez. Azonban vérünk fenn az alacsony levegőnyomásban abból a szénsavból is elveszít egy részt, a mely rendes körülmények közt benne elnyelve megmarad; sőt valószínű, hogy egyes bikarbonát-összeköttetések el is bomlanak a csökkenő barométer-állás mellett s ekként a vérből normálisan el nem távozó szénsavból is élillan egy rész. Már pedig a szénsav olyan ingere idegrendszerünknek, mint a minő a kávé, a dohány és így tovább. A ki ezeket megszokta, nélkülök nem érzi jól magát, tunyává vá lik ; nehezére esik a munka is, ha nem juthat a szokásos ingerlő anyaghoz. Ámde a szénsavhoz életünk első perczeitől kezdve mindnyájan hozzászoktunk; ha túlságosan megkevesbbedik a vérben, alászáll a lélekző működés szabatossága, kevésbbé jól működnek idegközpontjaink, sőt más gyön gítő körülményektől (fáradság, félelem, erős hideg) még segítve, előállhat a bolygó-ideg tevékenységének csökkenése is. Ez a M o s s o nagyszabású expediczióján végzett megfigyelések leg feltűnőbb, újságával igazán meglepő végeredménye. És ime, az oxigén tömlőkből magát a tiszta éltető gázt legtöbbször haszon nélkül leheli be a hegyi betegségben sinlődő u ta s; a rosszullét éjjel, mikor az egyén teljes nyugalomban van, akárhányszor igen súlyosan jelenkezik s nem az segít, ha fekve marad és kinyittatja a menedékházbeli szobája ablakát, hanem ha fölkel és akár csukott ablak mellett is, bárminő zsúfolt szobában, egy kissé járkál, azaz mérsékelt mozgással némileg pótolja elvesztett szén savát. A légzáró vasszekrényben, a pneumatikus kamrában, akkor is elő állnak a hegyi betegség tünetei erősebb ritkításkor, ha a ritkuló levegőhöz tiszta oxigént bocsátunk hozzá, de javul a kísérleti egyén állapota, ha szénsavat bocsátunk a kamra alacsony nyomású légkörébe. A szénsav csak ingere, nem fentartója lévén szöveteinknek, kisebbnagyobb mennyiségéhez inkább szabódhatik hozzá gyakorlással szerve zetünk. A Föld legmagasabb hegyeinek megmászását is lehetőbbnek kell vélnünk ezek után s minden esetre bátrabban terjedhet a nép testi fej lődésére bőven ható hegyi turistaság, ha tudjuk, hogy a kellő training megóvhat a magasságok világában beálló rosszulléttől is. D r . K uthy D
ezső.