Téglagyártás Ipolypásztón és Vámosmikolán Menyhárt Miklós

Téglagyártás Ipolypásztón és Vámosmikolán Menyhárt Miklós

Ipoly és a határ elválaszt, a történelem összeköt… A két falu történetéről több kiváló tanulmány jelent meg. Jelen dolgozatban a téglaégetés és -gyártás szemüvegén át nézve kívánjuk bemutatni e falvak XVIII–XX. századi történetét. Mindkét község az Alsó–Ipoly mentén helyezkedik el, előbbi a jobb, az utóbbi pedig a bal partján. A környék évezredek óta lakott terület, melyre bizonyíték a Pásztón talált i.e. V–II. évezredből keltezhető kőbalta és edény1, illetve a Mikolához közeli (egyébként a trianoni békediktátumig Pásztóhoz tartozó) István-majorban feltárt szkíta temető.2 Ipolypásztó eddig ismeretes első írásos említése a XII. században kelt, Vámosmikoláról pedig 1075-ben Mikolafalu néven tesz említést a Borovszky Samu által szerkesztett Magyarország vármegyéi és városai c. monográfia.3 A trianoni békeszerződésig mindkét település Hont vármegyéhez tartozott. Ipolypásztó (Pastovce) az időközben megalakult Csehszlovák Köztársaság részévé vált, majd 1938 és 1944 között átmenetileg ismét Magyarország része lett. Vámosmikola ugyancsak Hont vármegye községe volt, sőt, két időszakban (1849–1870, 1908–1939) annak egyik járási székhelyeként is funkcionált. Trianon után a megcsonkított vármegyéket összevonták, így került sor több ízben is a közigazgatási határok megváltoztatására. Ezáltal került 1923 után Nógrád és Hont k.e.e. (közigazgatásilag egyelőre egyesített), majd 1938-tól Bars és Hont k.e.e., és 1945-től Nógrád és Hont vármegyébe. Ez utóbbi időszaktól harmadik esetben is járási székhely volt, egészen az 1950-es megyerendezésig, amikor Pest megyéhez csatolták.4 Az agyag felhasználása, megmunkálása, kiégetése ezen a vidéken is több ezer éves hagyományra épül. Több régészeti feltárásra került sor az utóbbi évszázadban, melyek során agyagedények, azok töredékei, illetve Ipolypásztón, a római korból származó számozott és betűjelekkel ellátott téglák kerültek elő.5 Néhány éven keresztül a község régiségtárában tárolták ezeket a bélyeges téglákat, melyek – nagy szomorúságunkra – a II. világháború alatt eltűntek. Vidékünkön a téglából való építkezés szélesebb körben csak a török hódítók kiűzése után terjedt el. A tégla kezdetben elsősorban egyházi és földesúri építkezéseken, másodsorban pedig, körülbelül a XVIII–XIX. századtól, a polgári vagy módosabb parasz­ ti építkezéseken jelent meg. A török hódoltság éveit követően a XVII. század végén, mint a lévai vár tartozékai, királyi adományként, a környékbeli falvak, köztük Ipolypásztó és Vámosmikola is, a herceg Esterházy család tulajdonába kerültek.6 Az 1715. évi XCV. törvénycikk értelmében Ipolypásztó és a hozzá tartozó helységekből (Vámosmikola, Szakállos, Perőcsény, Zalaba és Szokolya) megalakul a Vámosmikolai Uradalom, mely egészen 1868-ig az Esterházy hercegi hitbizomány birtoka marad.7 Az egymást 1. ábra: Esterházy Pál követő birtokosok közül számunkra herceg Esterházy Pál Antal (1711–1762) tábornagy (1. ábra) és Antal (forrás: internet) testvéröccse, galántai Esterházy Miklós József (1714–1790) herceg (2. ábra), tábornagy a lényeges.8 Pál Antal építette a XVIII. század közepén a vámosmikolai kastélyt és templomot. Vámosmikolán és az Ipolyszakálloshoz tartozó Szakállos-majorban találtunk nagyméretű, domború HEP feliratú téglákat, melyeknek feloldása nagy valószínűséggel Herczeg Esterházy Pál (1–2. kép). 1762-ben bekövetkezett halála után, mivel gyermekei nem születtek, testvére, Miklós József vette át a birtokok igazgatását. Az ő nevéhez fűződik a vámosmikolai plébánia építése. A két községben, de a környező településeken is, sok helyen fellelhető a nagyméretű, domború VM betűkkel jelzett tégla, aminek valószínűsíthető jelentése Vámos Mikola (3–4. kép). A XVIII–XIX. században írták ebben a formában a község nevét.9 Lévén ebben az időszakban Esterházy birtok, így valószínűleg valamelyik helybéli téglaégetőjében készülhettek ezek a darabok. További érdekesség, hogy van a községnek német neve, Lorenzen.10 Németeket a XVIII. század első felében telepítettek Mikolára. A középkori templom védőszentje a XIV. században Szent Lőrinc vértanú volt. Vélhetően innen ered a német településnév. Itt is, de a környék községeiben is találtunk nagyméretű téglákat kör alakú mélyítésben mélyített nagy L betűvel (5. kép). Elképzelhető, hogy 2. ábra: Esterházy Mika német név kezdőbetűjét jelenti a téglákon található L betű. A századforduló környékén gyárthatták ezt lós 1770-es évek (forrás: a fajta téglát valamelyik helybéli égetőben. A kiegyezést követő években az Esterházy-féle hitbizomány internet) a birtok egy részének eladására kényszerült, így a vámosmikolai uradalom baráti Huszár István (1826–1889) tulajdonába került. 1. http://www.obec.pastovce.szm.com/tort.htm 2. http://hu.wikipedia.org/wiki/V%C3%A1mosmikola 3. A lektor megjegyzése: A monográfia ezen adata vélhetően a közeli Garammikolára vonatkozik. Az újabb keletű okleveles kutatásra alapozott történeti földrajzi, helytörténeti irodalom villa Mikula néven 1300-ra teszi a község első írásos említését. Lásd: Györffy György: Az Árpádkori Magyarország történeti földrajza III. kötet. Heves, Hont, Hunyad, Keve, Kolozs, Komárom, Krassó, Kraszna, Küküllő megye és Kunság. Budapest, 1987. p.220. 4. http://www.vamosmikola.hu/page.php?26 5. http://www.obec.pastovce.szm.com/tort.htm 6. Borovszky Samu (1896) Magyarország vármegyéi és városai - Arcanum DVD könyvtár IV. 7. Reiszig Ede (1896): Hont vármegye nemes családjai - Arcanum DVD könyvtár IV 8. Eszterházy János: Az Eszterházy család és oldalágainak leírása, Bp. 1901. 9. Vályi András (1796): Magyar országnak leírása, Buda 10. http://hu.wikipedia.org/wiki/V%C3%A1mosmikola

81

Második házasságából született leánya, Gabriella, férjezett, gróf Pongrácz Vilmosné 1886-ban hozományul kapta az ipolypásztói és zalabai birtokot. Gyermekei, Jenő, Vilmos és István; az utóbbiakról az Ipolypásztó és Zalaba közti Vilmos-major, illetve a mikolai (Trianonig Ipolypásztó határa) István-major kapta a nevét. Huszár István halála után fia, Béla (1857–1904) örökölte a maradék birtoktestet. Bélának négy gyermeke született: Tibor, Elemér, Aladár és Miklós. Halála után a legidősebb fiúra, Tiborra11 szállt a vámosmikolai uradalom, amihez ekkor Vámosmikola, Perőcsény és Ipolyszakállos tartozott, mintegy 10 000 magyar holdnyi területtel.12 A vámosmikolai uradalom és kastély utolsó tulajdonosa Huszár Károly volt.

Téglaégető Ipolypásztón Az eddig fellelhető információk és téglabélyegek alapján állítható, hogy legalább 120 éven keresztül, szinte folyamatosan működött Ipolypásztón téglaégető. A Nyitrai Állami Levéltár tulajdonában lévő Ipoly–Pászthó elkülönített határának térképén, amely 1864-ben készült, látható (3. ábra), hogy Máj-hegy (vagy más néven Pinczés) északnyugati lábánál 1073-as számon Téglaégető néven jelölnek egy 1 helyet. Területe a térkép arányait figyelembe véve körülbelül 1,5 hek2 tár. Az agyagot a hegy lábánál termelték ki, magát a téglaégetőt és a hozzátartozó sík területet patak szegélyezi, ahonnan a vizet nyer­ték az agyag megmunkálásához. Az égető területétől északabbra, szin­ tén a patak mellett, nevezik meg a Vályogvető helyét. Ezt a részt, valószínűleg pont a téglaégetés és a vályogvetés miatt Agyigácsónak is nevezik. Mivel az előzőekben említett térkép az Esterházyak idejében 3. ábra: Ipolypásztó 1864. évi kataszteri térkép; 1 - tég­ laégető, 2 - vályogvetőhely (Nyitrai Állami Levéltár) készült, így a téglaégető is az ő tulajdonuk volt; ezután került a baráti Huszár család tulajdonába. A III. katonai felmérés térképe (4. ábra) 1869–1878 között készült; ebbe az időszakba esik a tulajdonváltás. Ezen a térképen is jelölik már a téglaégető helyét. Ekkor (és korábban is) a téglaégető munkaerő szükségletét körülbelül egy család szolgáltatta. Tudomásunk van helyben talált nagyméretű, domború HI feliratú tégláról (6. kép), melynek valószínűsíthető feloldása Huszár István. Ez a tégla a rajta lévő bélyeg elkészítési módja miatt valószínűleg a kezdetekben készülhetett. A későbbiekben gróf Pongrácz Vilmosné üzemeltette a téglaégetőt, ahol a helyben és a környék falvaiban nagy számban előkerült domború és mélyített PV, illetve CrPV jelű téglák készülhettek (7–11. kép). A téglaégetőről olvashatunk Zalabai Zsigmond könyvében: „Vasútállomása, postája, távirdája van a községnek; később orvosa, sőt 1935-től gyára is, mivelhogy a századfordulón létre4. ábra: Az ipolypásztói téglagyár a III. katonai felmérés hozott, korábban Huszár vámosmikolai nagybirtokos tulajdonában lévő térképén téglaégetőt ekkorra korszerűsítette az állam. Az újjáépített gyár – évi teljesítménye 600 000 tégla – egynéhány családfőnek ipari foglalkozást nyújtott már.”13 Ezt a forrást pontosítani szükséges: nem a Huszár család hozta létre a téglaégetőt, hanem korábban építették, amit a fentebb hivatkozott, 1864-ben készült térkép is bizonyít; az Esterházyak idejében is működött már a téglavető. A Csehszlovák állam nem a Huszár, hanem a Pongrácz-családtól vehette át a téglaégetőt, mivel 1886-tól már ők voltak a község birtokosai. „…A Csehszlovák állam által átvett téglaégetőt 1935-ben Csernák János irányítása alatt építették át a kor követelményeinek megfelelően. 1946 és 1954 között épült fel a mostani téglagyár, modern gépekkel, szárítóval. Ebben az időszakban épült fel az 51,5 m magas kémény. Éves termelése 600 000 db tömör és lyukacsos tégla. A gyár működéséhez szükséges munkaerő az első időkben 7–8, ma 40–50 ember. 1975. december 31-ig egyetlen ipari vállalkozásként működött a környéken a PONITRIANSKÉ TEHELNE n.p. ZLATÉ MORAVCE vállalat üzemeként. 1976. január 1-től az ipolyszakállosi székhelyű Csehszlovák–Magyar Barátság Egységes Földműves Szövetkezet irányítása alá kerül melléküzemágként.14 A gyár termelési értékeit a nyolcvanas évekből ismerjük bővebben: 1980-ban az 500 ezer db tervezett helyett 503 390 db téglát gyártott; 1982-ben a 250 ezer tervezett tégla helyett 395 450 db-ot gyártottak; 1983-ban 350 ezer tervezett tégla helyett 351 ezret készítettek, 351 ezer Kčs értékben; 1984-ben a téglagyár termelését nem darabban, de értékben tervezik, a 350 ezer koronás tervet túllépve 500 ezer korona értéket termelnek; 1985 – a téglagyár ebben az esztendőben nem működött. (A krónikás semmilyen magyarázatot nem fűz ehhez az egyetlen mondatnyi megállapításhoz.) 1986 – az elavult gépi berendezések miatt a téglagyár ebben az évben sem működött. 1987 – a krónika ezzel az évvel zárul, a téglagyárról már nem esik említés.”15 Az utóbbi 11. Kempelen Béla (1867-1909): Magyar nemes családok - Arcanum DVD könyvtár IV. 12. Borovszky Samu (1896): Magyarország vármegyéi és városai - Arcanum DVD könyvtár IV. 13. Zalabai Zsigmond (1985): Hazahív a harangszó - Bratislava, p. 40 14. Ipolypásztó krónikája: 1974. december 19-től vezetik, másolati példányát B. Szabó Márta bocsátotta rendelkezésemre, a szlovák nyelvről való fordítást is neki köszönhetem. Az idézett fordítás 1974. és 1976-ból való. 15. Ipolypásztó krónikája, 1974.

82

mondatokból következően a gyár utoljára 1984-ben működött, a soron következő évektől kezdődően nincs információnk a téglagyártásról. A helyszíni terepbejáráskor szembetűnő a már messziről árulkodó 51 m magas kémény (5. ábra). Közvetlen kö­ ze­lében helyezkednek el a kemencék ma­ rad­ványai, melyek száma hét. Az egyik kemencénél még épségben megvolt a ké­ ményhez vezető füstjárat nyílása (6. ábra). 5. ábra: Az ipolypásztói téglagyár kéménye 6. ábra: A kéményhez vezető füstjárat A kemencék közelében található egy téglaépület maradványa. A téglagyár mögött van a Máj-hegy, melynek lábánál bányászták a gyártáshoz szükséges agyagot. Ennek nyomai ma is láthatók, kb. 120–150 m hosszan, 40–50 m szélességben van kitermelve a talaj, némely helyeken akár 10–15 m magasságban. Találtunk a helyszínen többféle domború H (Huszár) (12–16. kép), PV és GrPV (v.ö.: 7–11. kép) betűkkel ellátott nagyméretű téglát és azok töredékeit. Legnagyobb számban azonban az utolsó időszak jelöletlen nagyméretű és lyukacsos téglái voltak itt fellelhetők.

Téglaégetők Vámosmikolán Az I. katonai felmérés (1782–85) térképén (7. ábra) látható Z.O. jelölésű téglaégető helyén (amennyire azt a mai viszonyok mellett be lehet azonosítani), pincék, présházak épültek. Ezen a helyen a téglaégetés nyomai a több mint kétszáz év elteltével ma már nem láthatók. A térképen található épületek tulajdonosa, ill. kegyura ebben az időszakában herceg Esterházy Miklós József volt, ebből következően az ő birtokainak szükségleteihez készülhettek itt a téglák. Jelenleg nem ismerünk innen hozzá köthető téglabélyeget. A községben élő szájhagyomány szerint a templom és a plébánia tégláinak égetéséhez felhasznált agyagot Szabó Tibor portája és a mai temető közötti gödörből termelték 7. ábra: Vámosmikola környéke 1782-85ki. A gödröt az 1970-es években indult intézményes szemétszállítás során hulladékkal ben (I. katonai felmérés térkép) töltötték fel. Ez a terület Esterházy Pál Antal idejében még az akkori falu szélére esett. Az itt készült téglákból építhették a templomon kívül a kastély földszintes részét (bár a főfalak nagy kövekből épültek, a boltozat és a kémények viszont téglából) valamint a magtárt. A temető ekkor még az Ipolyparton volt. A mostani temető az 1800-as évek első felében került ide.16 A II. katonai felmérés (1842) térképén (8. ábra) található Z.S. jelölésű téglaégető a Tilalmas-árok mellett helyezkedik el. A patak baloldalán található dűlő neve: Forrás úti dűlő, Forrásoki dűlő; a jobboldalon lévő: Halászpart. Ez lehet Szatmáry István dolgozatában a „Források alján” hellyel em9. ábra: A Sas-féle téglaégető helye (=„For8. ábra: Vámosmikola környéke 1842-ben lített téglaégető, amit valamikor 1945 előtt rások alján“) (II. katonai felmérés térkép) Skulan (Sas) Pál újból megnyitott, és egy fafűtéses téglaégetőt17 épített. Ezt a helyet 18 azonosította és mutatta meg Olexa József 1993-ban dr. Koczó Józsefnek , ez a hely a II. katonai felmérés térképén is látható19. A katonai térkép a faluból külön ide vezető utat, az árkon keresztül ívelő hidat és három épületet jelöl. Az Esterházy hitbizomány az 1870-es évek elejéig birtokolta Vámosmikolát, tehát a térkép készítésének idejében még az ő tulajdonuk lehetett az égető. Később, 1918-ban, mikor a kastélyt bővítették, illetve amikor Bauer ügyvéd házát építették, akkor már Huszár Tiboré volt az uradalom, tehát ebben az időszakban ők használhatták az égetőt. Ekkor készülhettek a környék falvaiban fellelhető nagyméretű, domború HT betűkkel ellátott téglák (17–18. kép). Személyesen is megkerestük az égető helyét, mára a természet visszahódította magának a környéket. Több gödröt látni még ma is ezen a helyen, ezek vagy az agyag kinyerésére szolgáltak, vagy a tábori kemencék helyei voltak (9. ábra20). A területen sok téglatöredéket leltünk, ezek közül voltak olyan darabok, melyeken a bélyeg bizonyos részein 16. Dr. Koczó József közlése, köszönet érte 17. Szatmáry István (1966): Vámosmikola 1945 előtt c. kézirata 18. Dr. Koczó József bocsátotta rendelkezésemre a Szatmáry kéziratot és Olexa József közléseit 19. Olexa József közlése, melyet Dr. Koczó József jegyzett fel, köszönet érte 20. A kép közepén álló személy (Gáspár János barátom, segítségével találtuk meg az orzsányi téglaégetők helyét, téglagyűjteményemben sok téglát köszönhetek neki) érzékelteti a gödör nagyságát.

83

a SAS felirat valamely része volt beazonosítható. Ez is azt bizonyítja, hogy az adatközlőink valós információk birtokában voltak, amit szerencsénkre megosztottak velünk. Még a Börzsöny-patak mellett, a Szlábi-kereszt helyén (1934-ben állították a keresztet) is téglaégető volt, amely az első világháború idején szűnt meg21. A területet bejárva, mára a környezet már nem árulkodik az egykori téglaégető helyéről. Csak a patak közelsége és az agyagtalaj utalhat arra, hogy itt valamikor téglaégetéssel foglalkoztak. Szatmáry szerint „Esterházy Pál Antal létesített egy téglaégetőt Orzsányban. Ez az égető az országút felső oldalán, a céllövő pálya bal szélén volt”.22 Ez biztosan nem egyezik meg a II. katonai felmérés térképén jelölt égetővel (több száz méter különbség van a két helyszín között), tehát ez már az ötödik terület a faluban (10. ábra), ahol téglakészítés történt. A terület mostani bejárásakor nagyobb mennyiségben különböző méretű tükrös MB (BM?) betűkkel ellátott nagyméretű téglatöredékeket találtunk (19–21. kép). Volt olyan töredék is, amelyiken a tégla szélén a H betű függőleges és vízszintes szára látszott, ebből következően Huszár család vala­ melyik tagjának, vélhetően Tibor téglájának darabját találtuk meg. Természetesen, időben elkülönülten, különböző időszakokban működhettek ezek a téglaégetők. Érdekes, hogy mindkét faluban van Agyigácsó (Ipolypásztó), illetve Hagyigácsó (Vámosmikola) nevű dűlő, mely helyeken vályogvetéssel foglalkoztak. Ipolypásztó 10. ábra: Az Esterházy téglaégető helye Orzsányban dűlőneveit Zalabai Zsigmond közli: „Agyigácsó: a nyelvjárási alakváltozat az Agyagásó nevet fedi. 1863-ban, a tagosításkor jelölték ki helyét a Máj-szőlők alatt. Tapasztáshoz, a döngölt földű konyhák „csapásához” szolgáltatott nyersanyagot”. Említi továbbá, hogy a Máj-hegy a község főútjával szemben lévő, a Börzsönyre, Ipolyra néző domb. Valahol ennek lábánál létesült a téglagyár is.23 Vámosmikola határában a Hagyigácsó nevű dűlő a Börzsöny-patak baloldalán fekszik, a malomtól nem messzire, az első katonai felmérés térképén jelölt téglaégetőtől északabbra. Vélelmezhető, hogy a pásztói példa nyomán kapta ez a terület is a nevét.

Vámosmikola régi, téglából készült épületei Az egykori Esterházy-, majd Huszár-kastélyt (ma iskola) 1750 körül barokk stílusban építtette Esterházy Pál Antal. A kastély emeletes, neobarokk épületszárnyát (1914–21) egy balassagyarmati Jung nevű építész tervezte (a Kossuth u.-ban lévő Bauer-házzal – most Hártó Sándor tulajdona – együtt24) (11. ábra). A kastély tégláit Orzsányban égették ki, kifejezetten erre a célra létesített téglaégetőben (Halászpart). A rőzsét az erdőből hordták, a tégla nyersanyagát a helyszínen termelték ki. A kastély ekkor baráti Huszár Tiboré, így nyilvánvaló, hogy a téglaégető is az uradalomé volt. A kastély 2003–2004-es felújításakor két különböző fajta nagyméretű téglát találtak, az egyiken téglalap alakú mélyítésben domború SZOB feliratú, a másikon domború IPP 11. ábra: Esterházy-Huszár kastély Vámos- betűk láthatók (22–23. kép). A Szob feliratú tégla valamikor a XX. század első felében mikolán készülhetett Luczenbacher Pál gyárában25, ebben az időszakban kerülhetett ide vala­ milyen átalakítási munkák alkalmával. Az utóbbi tégla, melyen az IPP felirat látható, korban körülbelül a XVII–XVIII. századból származhat, jelentését nem ismerjük. A Rákóczi utcában legtovább működő Pobori-féle szeszfőzde (12. ábra) (még az ÁFÉSZ is üzemeltette, az 1990-es években szűnt meg, az épület még ma is áll) tégláit a Forrásoknál égették. Az épületet személyesen is megnézhettük, mai tulajdonosa, Molnár Pál engedélyével, köszönet 13. ábra: Vasasra égetett darabok a szeszfőzde udvarán érte. A szeszfőzde épülete kisméretű SAS 12. ábra: A Pobori-féle szeszfőzde feliratú téglából készült, de találtunk az udvar kikövezett részei között is ún. vasasra égetett darabokat (13. ábra). A pincéje nagyméretű téglával van boltívezve, ennek fajtáját nem ismerjük. Csak megbontással lehetne megállapítani, milyen jelzésű téglából készült. Padlózatánál szintkülönbség látható, ahol nagyméretű, mélyített DL betűkkel jelölt téglák vannak beépítve (24. kép). Ezeket a közeli Perőcsényben, Darányi Lajos téglavetőjében készítették a XX. század elején.26 A házigazda elmondása szerint a szeszfőzde és a pince lejárata között volt 21. Szatmáry István i.m. 22. u.o. 23. Zalabai Zsigmond (1984): Mindenekről számot adok - Bratislava, p. 23 24. Dr. Koczó József közlése, köszönet érte 25. Jeles téglák, jeles emlékeink, Az I. és II. Bélyeges Tégla Napok előadásai (2009): Menyhárt Miklós: Szülőfalum, Bernecebaráti téglái, p.12-16 26. u.o.

84

egy kisebb támfal, amit elbontott. Az innen származó nagyméretű téglákat téglalap alakú mélyítésben mélyített HI betűkkel jelölték meg (25. kép).27 A nagyméretű, domború, tükrösen íródott HI betűkkel ellátott téglák (26. kép) is Huszár István téglaégetőjében készülhettek. A ház átépítésekor viszonylag nagyobb mennyiségben került elő kisméretű, ovális mélyítésben mélyített VI betűkkel ellátott tégla (27. kép). A környék falvaiban ezt a téglát is megtalálhatjuk, gyártójára csak tippelni tudunk. Budapesten a X. kerületi Gergely utca 40. szám alatt működött a XX. század első felében Vincze István és Társa cég; téglagyártással foglalkoztak, telephelyük Szécsény Öreghegyen működött. Elképzelhető, hogy a VI betűk Vincze Istvánt jelentik, és ha ez így van, akkor 60–70 km-t utaztak ezek a téglák. A magtár a Huszár-uradalom idején is szerves részét képezte a gazdaságnak, a 18. században é­pül­­hetett (az Esterházyak idejében). A magtár 50–60 × 12–15 méteres, háromszintes épü­­let volt. 3000 holdról az összes megtermett gabona elfért benne. Az első és második katonai fel­­mé­­rés térképén is a község legnagyobb épületeként jelölik. A II. világháború után csak falai ma­rad­tak meg, melyeket a helybéliek széthordtak építőanyagnak, helyén jelenleg kertek találhatók.28 A barokk római katolikus templom az 1779. évi Batthyány-féle canonica visitatio jegyzőkönyve 14. ábra: A vámosmikolai temp­ szerint Vámosmikolán a „felséges Herceg Esterházy Pál Antal kegyúr jóvoltából” épült (ezt erősíti meg lom tatarozása (Fotó: Dr. Koczó) az 1813. évi főesperesi látogatás is). A jegyzőkönyvben többek között az alábbiak olvashatók: „Ez a templom kőből épült, zsindellyel van fedve, négyszögű kövek borítják, elölnézetből szilárd kiképzésű torony…” (Fordította: Róka Lajos református lelkész, Balassagyarmat). Ezen jegyzőkönyv utóbbi állításával ellentétben áll a vámosmikolai római katolikus egyházközség élete c. feljegyzésben leírtakkal: „Az új templom a község közepén, szép téren épült, minden irányból megközelíthető, kőből és kemény téglából épült…” (Plébániahivatal, Vámosmikola). A templom néhány évvel ez­ előt­ti külső renoválásakor készített fotón jól láthatók a nagy számban felhasznált téglák (14. ábra29). A plébániát „1797-ben kezdte építeni az akkori kegyúr: Esterházy Miklós herceg, a nép által készített nyers téglából.” A feljegyzés írója, Kajmó plébános úr az 1813. évi főesperesi látogatás jegyzőkönyvét használta fel. A plébános úr jóvoltából személyesen is megtekinthettük a plébánia épületét, környezetét. A ház kertjében találtunk HEP, GrPV, SAS jelölésű téglatöredékeket. Az egyik fészerben PV és nagyméretű, téglalap alakú mélyítésben domború BT betűkkel ellátott 15. ábra: A vámosmikolai téglákat tároltak (28. kép). Ez utóbbi tégla a Bekő és Társa Esztergomi Tégla és Cserép Agyag­ p­lébánia kiégetetlen téglái árugyár terméke a XX. század elejéről.30 A padlására is felmehettünk, ahol közvetlenül a feljáró lépcsőnél álló tűzfal kiégetetlen, jelölés nélküli agyag téglákból állt (15. ábra). A padláson találtunk nagyméretű téglalap alakú mélyítésben mélyített WSF feliratú téglákat (29. kép), ezeket valószínűleg az épület átépítésekor hozhatták ide Ipolyságról. A tégla gyártója a Winter Sándor és Fiai cég, amely a XIX–XX. század fordulóján működött.31

Skulan Pál téglagyáros Vámosmikolán született 1894-ben, apja Skulan Pál32, anyja Szmolka Ilona. Felesége Mészáros Mária. Kőművesmesterként ő készítette 1918-ban a vámosmikolai kastély kő kerítését, illetve 1945 előtt ő nyitotta meg a Források alján lévő téglaégetőt. Amikor 1993-ban Olexa József (1899–1995) említette a nevét Dr. Koczó Józsefnek, jegyzeteiben zárójelbe tette a „Sas” nevet. Emlékezete sze­rint azért tette ezt, mert vagy ragadvány név volt, vagy névmagyarosítás történt. Nagy Kálmán (Perőcsényben született 1923-ban, 1945 után dolgozott Skulan/Sas kőműves mesternél) közlése szerint névmagyarosítás történt, a Skulan nevet változtatta Sasra. Megyes Ferenc vámosmikolai lakos (az 1930-as években született) közlése szerint két különböző család volt a Sas és Skulan, előbbi volt a téglaégető, az utóbbi pedig kőműves mester). Helyben is, de a környék falvaiban több helyen is találtunk kisméretű, téglalap ala­kú mélyítésben domború SAS feliratú téglákat (30. kép). Nagy valószínűséggel ezeket a téglákat készítette Sas Pál. A vámosmi­ko­lai temető mellett betemetett téglaégető gödrének bejárásakor találtunk egy kisméretű téglalap alakú mélyítésben domború SKP betűkkel ellátott téglát (31. kép), ennek jelentése Skulan Pál. Ez utóbbi téglával még soha eddig nem találkoztunk, eléggé kis darabszámba készülhetett. Az adatközlők visszaemlékezéseiből nem állapítható meg egyértelműen, hogy egy, vagy esetleg több sze­mélyről van-e szó. Ha névmagyarosítás történt, akkor az SKP jelölésű tégla készülhetett előbb, és csak ezután gyártották SAS fel­irattal a tégláikat. Amennyiben két különböző családról van szó, akkor az is elképzelhető, hogy az SKP jelzéssel ellátott téglákat bér­be készítette a Sas család Skulan kőművesnek. Persze, az is eléggé fura, hogy mind két esetben Pálról 27. Kaptam ugyanilyen téglát a közelben lévő Kemencéről is, Sinka László kedves barátomtól. A gyűjteményem sok más tégláját is neki köszönhetem. 28. Olexa József közlése, melyet Dr. Koczó József jegyzett fel, köszönet érte 29. A fotóért köszönet Dr. Koczó Józsefnek. 30. Esztergom és Vidéke folyóirat LVII. évfolyam, 1936. június 21-i példánya, p.6 31. Jeles téglák, jeles emlékeink, Az I. és II. Bélyeges Tégla Napok előadásai (2009): Menyhárt Miklós: Šahy (Ipolyság) téglagyárosai a XIX-XX. században, p.87-93 32. https://familysearch.org/search/record/results#count=20&query=%2Bgivenname%3AP%C3%A1l~%20%2Bsurname%3ASkulan~&col­ lection_id=1743180

85

van szó. Az is biztos, mára sem a Skulan, sem a Sas családnak nem élnek Mikolán leszármazottai.

Ipolypásztó nevezetesebb épületei A Szent György tiszteletére szentelt román stílusú temploma kezdetben a premontreieké volt. Később a templomot gótikus stílusban átépítették, a 18. század második felében pe­dig bő­vítették. Fatornya 1774-ben egy tűzvészben leégett, a mai kő torony 1817-ben épült; 2008-ban villám csapott bele, 2010-ben fejezték be a felújítását.33 Villámcsapás után készültek fotók a templomról, illetve annak tornyáról (16. ábra34). A fotón látható, hogy nem csak kőből, hanem téglából is készült a torony falazata. A fotó készítője több képet is készített a károkról, de azt egyiken sem láthatjuk, hogy volt-e valamilyen jelzés a téglákon. A torony készítésének idejét alapul véve, ebben az időszakban az Esterházyak voltak a falu 16. ábra: Ipolypásztó templomtornya birtokosai. Elképzelhető, hogy az ő téglaégetőjükből származó téglával egészítették ki az a villámcsapás után (forrás: internet) építkezést. Az ipolypásztói téglaégetőről először 1864-ből van írásos emlékünk. Nem tudjuk, működött-e már azelőtt is az itteni téglavető, viszont biztos információnk van a vámosmikolai téglaégetőről. Akár innen is hozhatták a téglákat. Kastélyát – az Agyigásó dűlőben készített téglából – Plachy György építtette 1888-ban, neoklasszicista stílusban.35 Ebben az évben már Pongrácz Vilmos volt a község birtokosa, az előbbiekben írt helyen működött téglaégető, amiben készültek a PV és GrPV betűkkel ellátott téglák. Valószínűleg ezekből a téglákból épült fel a kastély.

A két faluban fellelt ismert vagy ismeretlen egyéb téglák36: Mélyített E és J betűk között mélyített Kossuth-címer (32. kép), egy másik példányon téglalap alakú mélyítésben domború EJ betűk láthatók (33. kép), Eggenhoffer József esztergomi téglagyárában készültek a XX. század elején.37 Ovális mélyítésben mélyített EM betűs téglák (34. kép) Engelhardt Mihály ipolysági téglagyárából származnak a XIX–XX. század fordulójáról.38 Domború GB betűk (35. kép): ezt gróf Breuer39 nagypeszeki földbirtokos téglaégetőjében készíthették. Mélyített pajzsokban domború G és T betűk, közöttük mélyítésben domború Kossuth-címer (36. kép): a Grünwald-testvérek téglagyárában készült Esztergomban a XIX–XX. század fordulóján.40 Mélyített H és HI betűk (37–38. kép): nagy valószínűséggel az Ipolyságon működő Holczer Ignác téglagyárában égették a XIX. században.41 Domború HZ betűk (39. kép) feloldását nem ismerjük, gyártásának vélhető ideje körülbelül a XVIII–XIX. század. Domború IS betűk feloldását nem ismerjük (40–42. kép), valószínűleg a XVIII–XIX. században készültek. Téglalap alakú mélyítésben Istv. felirat, egy másikon IT betűk (43–44. kép): Basaharcon a XX. század elején működött István téglagyár terméke. Kisméretű tégla, benne téglalap alakú mélyítés (45. kép), gyártója ismeretlen, körülbelül a XX. század első felében gyártották.42 Szintén kisméretű tégla a következő, rajta téglalap alakú mélyítésben domború MAROS 3 F felirat látható (46. kép), nagymarosi téglagyár terméke volt Fischer Lipót idejéből, az 1930-as évek után.43 Domború N betű (47. kép), jelentését nem ismerjük, készítésének időpontja körülbelül a XVIII. század. Ovális mélyítésben mélyített PJ betűk (48. kép), jelentése Polmülner Jenő; Kemencén volt téglaégetője a XX. század elején.44 Téglalap alakú mélyítésben domború RG betűk (49. kép), feloldása Renner Gáspár; Párkányban volt téglagyára a XIX–XX. század fordulóján.45 Téglalap alakú mélyítésben domború S&G NB felirat (50. kép), jelentését nem ismerjük, a XX. században gyárthatták. Téglalap alakú mélyítésben domború SJ NB felirat (51. kép), feloldása ismeretlen, körülbelül a XX. században gyártották. Ovális mélyítésben domború SZI NB feliratú tégla (52–53. kép), jelentését nem ismerjük, valószínűleg ez is a XX. században készült. Téglalap alakú mélyítésben domború VISEGRÁD MB felirat (54. kép), Bergmann Mihály visegrádi gyárában készült a XIX–XX. században.46 A dolgozatban bemutatott téglák a következő személyektől származnak: Gáspár János (Bernecebaráti): 3, 48, 49; Dr. Herczig Béla (Baj): 6; Megyes Ferenc (Vámosmikola): 7, 10, 22, 32, 33, 36, 43, 44, 46, 54; Menyhárt Gábor (Bernecebaráti): 5, 39, 42; Sinka László (Kemence): 19, 20, 25, 26, 52,53. A többi a szerző tulajdona. 33. http://hu.wikipedia.org/wiki/Ipolyp%C3%A1szt%C3%B3 34. http://ujszo.com/online/regio/2008/07/05/villam-csapott-az-ipolypasztoi-reformatus-templomba-fotok 35. http://hu.wikipedia.org/wiki/Ipolyp%C3%A1szt%C3%B3 36. Azon tégláknál, ahol nem jelöltem meg a méretet, mindenütt nagyméretű tégláról írok. 37. Esztergom és Vidéke folyóirat XLVIII. évfolyam, 1926. november 14-i példánya, p.1 38. Jeles téglák, jeles emlékeink, Az I. és II. Bélyeges Tégla Napok előadásai (2009): Menyhárt Miklós: Šahy (Ipolyság) téglagyárosai a XIX-XX. században, p.87-93 39. Borovszky Samu (1896): Magyarország vármegyéi és városai - Arcanum DVD könyvtár IV 40. Esztergom és Vidéke folyóirat XIV. évfolyam 1892. május 29-én kiadott példánya, p. 2 41. Jeles téglák, jeles emlékeink, Az I. és II. Bélyeges Tégla Napok előadásai (2009): Menyhárt Miklós: Šahy (Ipolyság) téglagyárosai a XIX-XX. században, p.87-93 42. Esztergom és Vidéke folyóirat XLVIII. évfolyam 1926. november 14-i példánya, p.1 43. Jeles téglák, jeles emlékeink, Az III. és IV. Bélyeges Tégla Napok előadásai (2010): Herczig Béla: A- tól Zs-ig: helységnevek téglákon, p.120,138 44. Jeles téglák, jeles emlékeink, Az I. és II. Bélyeges Tégla Napok előadásai (2009): Menyhárt Miklós: Szülőfalum, Bernecebaráti téglái, p.12-16 45. u.o. 46. Jeles téglák, jeles emlékeink, Az III. és IV. Bélyeges Tégla Napok előadásai (2010): Herczig Béla: A-tól Zs-ig: helységnevek téglákon, p.117,132

86

1. kép: ‘D’ HEP felirat = Herceg Esterházy Pál

2. kép: ‘D’ HEP felirat = Herceg Esterházy Pál

3. kép: ‘D’ VM felirat = Vámos Mikola

4. kép: ‘D’ VM felirat = Vámos Mikola

5. kép: ‘MM’ L betű = talán a község német neve Lorenzen

6 .kép: ‘D’ HI felirat = talán Huszár István

7. kép: ‘D’ PV felirat = Pongrácz Vilmosné

8. kép: ‘D’ PV felirat = Pongrácz Vilmosné

9. kép: ‘D’ GPV felirat = Gróf Pongrácz Vilmosné

10. kép: ‘M’ PV felirat = Pongrácz Vilmosné

11. kép: ‘MD’ Gr.PV felirat = Gróf Pongrácz Vilmosné

12. kép: ‘D’ H betű = Huszár

13. kép: ‘D’ H betű = Huszár

14. kép: ‘D’ H betű = Huszár

15. kép: ‘D’ H betű = Huszár

16. kép: ‘D’ H betű = Huszár

17. kép: ‘D’ HT felirat = Huszár Tibor

18. kép: ‘D’ HT felirat = Huszár Tibor

87

88

19. kép: ‘D’ tükrös MB felirat = ismeretlen

20. kép: ‘D’ tükrös MB felirat = ismeretlen

21. kép: ‘D’ tükrös MB felirat = ismeretlen

22. kép: ‘MD’ SZOB felirat = a gyártás helye

23. kép: ‘D’ IPP felirat = ismeretlen

24. kép: ‘MM’ DL felirat = Darányi Lajos

25. kép: ‘MM’ HI felirat = Huszár István

26. kép: ‘D’ tükrös HI. felirat = Huszár István

27. kép: ‘MM’ VI felirat = talán Vincze István

28. kép: ‘D’ BT felirat = Bekő és Társa

29. kép: ‘MM’ WSF felirat = Winter Sándor és Fiai

30. kép: ‘MD’ SAS felirat = Sas Pál

31. kép: ‘MD’ SKP felirat = Skulan Pál

32. kép: ‘MD’ EJ + címer = Eggenhoffer József

33. kép: ‘MD’ EJ felirat = Eggenhoffer József

34. kép: ‘MM’ EM felirat = Engelhardt Mihály

35. kép: ‘D’ GB felirat = Gróf Breuer

36. kép: ‘MD’ GT + címer = Grünwald Testvérek

37. kép: ‘M’ H betű = Holczer

38. kép: ‘M’ HI felirat = Holczer Ignác

39. kép: ‘D’ HZ felirat = ismeretlen

40. kép: ‘D’ IS felirat = ismeretlen

41. kép: ‘D’ IS felirat = ismeretlen

42. kép: ‘D’ IS felirat = ismeretlen

43. kép: ‘MD’ 2 Istv. 3 felirat = István Tgy.

44. kép: ‘MD’ IT felirat = István Tgy.

45. kép: Jeltelen mélyítés

46. kép: ‘MD’ Maros 3 F felirat = Nagymaros, Fischer

47. kép: ‘D’ N betű = ismeretlen

48. kép: ‘MM’ PJ felirat = Polmülner Jenő

49. kép: ‘MD’ RG felirat = Renner Gáspár

50. kép: ‘MD’ S&G NB felirat = ismeretlen

51. kép: ‘MD’ SJNB felirat = ismeretlen

52. kép: ‘MD’ SZINB felirat = ismeretlen

53. kép: ‘MD’ SZINB felirat = ismeretlen

54. kép: ‘MD’ Visegrád MB felirat = Bergmann Mihály Visegrád

89