Duray Tibor
Duray Tibor
Tartalom Közös utakon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8 Sikerre ítélve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 24 Szolnok–Budapest–Róma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 32 A háború idején . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 48 A remény és csalódás évei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 64 Újrakezdés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 80 Árnyékban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 92 A művek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 86 Életrajz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 86 Festmények katalógusa . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 86 Szövegközti képek jegyzéke . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 86 Válogatott irodalomjegyzék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 86 Írta, a képeket válogatta és elrendezte: Molnos Péter Szerkesztő: Kolozsváry Marianna és Molnos Péter A kötetet tervezte: Fákó Árpád Segítségükért fogadják kiemelt köszönetünket: Duray Eszter, Duray Lilla, Jobbágyi Zsuzsanna, Rieder Gábor, Bakonyi Péter, Kieselbach Tamás, Szücs András, Zsákovics Ferenc, Kiss Ferenc, Kováts Kristóf, ifjabb Redő Ferenc, Dr. Szenes Györgyné, Szabados Pál, Saphier Dezső, Tímár Árpád, Nagy András, Baki Péter, Sárkány József, Szücs György Műtárgyfotók: Darabos György, Kieselbach Archívum, Berényi Zsuzsa, Fehér Katalin, Mester Tibor Képfeldolgozás, nyomdai előkészítés: Fákó Árpád Nyomta és kötötte: Keskeny és Társai 2001 Kft. Kiadó: BDO Magyarország Kft. A borítón Duray Tibor: Éva című képének részlete látható (kat. ?) ISBN 000000000000000
Közös utakon 1934 nyarán született egy festmény, mely a reményel teli induló évek szimbóluma: a felhőtlen fiatalságé, mikor egy inspiráló barátság mindennél többet ér, s mikor úgy
A három barát: Duray Tibor, Redő Ferenc és Marosán Gyula a Balaton partján, 1934
tűnik, hogy a közösen meglelt életcél olyan szoros emberi kapcsolatot teremt, mely örökké fog tartani. Duray pedánsan szerkesztett, kubisztikus előképeket sejtető barátságportréjának három főszereplője, generációjuk ígéretes festőtehetségei, Duray, Redő Ferenc és Marosán Gyula talán e mű születésének idején, 1934 napfényes nyarán, a kompozíció hátterében megidézett, inspiráló balatoni körutazáson kerültek a legközelebb egymáshoz: a tó körbegyaloglása nem csupán motívumgyűjtő kirándulás, de szoros, elszakíthatatlannak tűnő barátságuk próbája is volt. Mindhárman pályájuk legelején, huszadik évük körül jártak, az első sikerek kapujában, távol a későbbi évtizedek kényszer szülte kompromisszumaitól: a megrendítő csalódásoktól, a politika halotti csókjától vagy a fájdalmas-felszabadító emigrációtól. Hogy a „józan megalku1 BABITS Mihály: A magyar okosság természetrajzához, Nyugat, 1939/6.
vások sorozatából”1 kinek mi jutott, sokszor csak a véletlen, máskor a korábbi tapasztalatok súlya döntötte el.
6
Hármas arckép, 1934 (cat. 63)
Duray Tibor, 1934
Duray Tibor Fürdő nő című, lappangó művének fényképe, mely Marosán Gyula hagyatékából került elő
Almádi, 1934
Balatoni táj templommal, 1934
A kép bal oldalán feltűnő Duray Tibor, a hangsúlyos középtengelybe állított, világító kék szemé-
A közös akolból, Aba-Novák segítő szárnyai alól induló három barát pályája az ötvenes évek
vel a nézőt szuggeráló Redő Ferenc és a jobbra látható, szőke hajú Marosán Gyula sorsa – mint cseppben
végére már messze kanyarodott az egykori közös utaktól. A szőke Marosán 1956-ban Kanadába emigrált,
a tenger – hordozza a 20. századi magyar történelem drámai töréseinek minden lenyomatát, s illusztrálja
Redő és Duray pedig itthon maradva is képes volt mélyre temetni a fiatal évek közös élményeit.
a változások embert próbáló üteméhez alkalmazkodni próbáló psziché állandó ingadozását az új utakra
És mégis: Marosán tengerentúlról hazajutott hagyatékából előkerült egy 1936-ban készült fénykép Duray
ösztönző izgalom és a depresszív belenyugvás között. Mindhárman a Monarchia szülöttei voltak, hogy
egyik legszebb, máig lappangó művéről, mely kézzelfogható mementóként haláláig emlékeztette tulaj-
aztán eszmélő kisgyermekként, majd érett férfiként átéljék az első világháború traumáját, az őszirózsás
donosát egykori barátja távolba vesző alakjára.2 Redő Ferenc 1987 szeptemberében, harmincöt évnyi
forradalom és a Tanácsköztársaság hirtelen jött reményeit és még gyorsabb csalódását, a dermesztő tri-
hallgatás után fontos lépést tett egykori barátja felé: levelet írt Duraynak, hogy a kapcsolat régen elsza-
anoni tragédiát, majd az elfojtott indulatokkal teli, de számukra viszonylagos alkotói nyugalmat, füg-
kadt fonalát újra felvegye. A levél mára már elveszett, de az arra érkezett válasz a közelmúltban előkerült
getlenséget és inspiráló sikereket hozó Horthy-korszakot. Az indulás lendületét azonban hamar megtörte
Redő Ferenc iratai közül. Szomorú sorai részleges magyarázatot adnak a Duray-életmű belső fejlődésének
a sűrű közép-európai történelem: kitört a világháború, beköszöntött a vészkorszak, melyben Duray meg-
hullámzó vonalára, az erős indulást követő hanyatlás okaira is:
bélyegzett barátait rejtegette, az árjának minősülő Marosán zsidó származású feleségét bújtatta; a szintén menekülésre kényszerített, az orosz frontot és a bori lágert is megjárt Redő Ferenc pedig a Budapestet
Váratlan leveled meglepett és elgondolkodtatott. Az indulás számomra olyan volt, mint egy re-
felszabadító Vörös Hadsereg tolmácsául szegődött.
mélni sem mert csodálatos álom megvalósulása. Kezdeti, szoros kapcsolatunk még szebbé, tar-
A harcok végét követő nagy változás messze sodorta egymástól az egykori barátokat. Az új, kez-
talmasabbá tette új életemet. Ez a megtestesült álom segített hozzá, hogy a viszonylag hamar
detben szokatlan szabadságot kínáló hatalom mindent felforgató szele Durayt párizsi ösztöndíjjal, Redőt
bekövetkező nehéz idők: háború előtti, alatti, majd utána következő, megpróbáltatásokkal teli, za-
az újraformált kultúrpolitika vezető állásaival kínálta meg. Marosán kezdetben az Európai Iskola köte-
varos időkben meg tudjak maradni. De bármilyen küzdelmes és nehéz volt minden, az én életem-
lékén belül a tárgynélküliség világában merítkezett meg, mindaddig, míg a haladó művészet központi
ben az igazi, majdnem végzetes törést az jelentette, amikor a művészettől teljesen idegen politika
elvárásainak jegyében mind a művészkör, mind a stílus tűrhetetlen szálkává vált az új hatalom szemé-
olyan agresszív módon avatkozott bele a művészi kifejezés legbelső lényegébe. Lelkiismeretem
ben. Néhány év múlva – ki előbb, ki utóbb, ki részben, ki egészében – mindhárman rádöbbentek a nagy
szavát követő próbálkozások után rájöttem, hogy ez a teljes csőd, zsákutca. Fokról fokra szinte
magyar igazságra: az ígéretes kezdés itt sosem garancia a sikerre. A közel kétéves francia tanulmányút
teljesen megsemmisültem. Azt hittem, soha az életben nem vehetek többé ecsetet a kezembe. […]
után, 1948-ban hazatérő Duray számára sokkoló élményt jelentett, hogy a szabadság egykori üdítő le-
Sok mindent lehetne és kellene írni, de inkább elmondani. Ennek azonban, úgy érzem, nincs ér-
vegője hirtelen elpárolgott az országból, a művészek számára szovjet mintára a propaganda szab irányt,
telme. Te olyan falat építettél magad köré: szorosat, áthatolhatatlant, amely lehetetlenné tette,
s hogy pesszimizmusra hajló lelkialkata, a szegények és elesettek felé irányuló alkotói vonzalmai elle-
hogy belső dolgainkról közel 35 éve szót válthattunk volna. Sajnos ez így van.3
2
A Fürdő nő című lappangó Duray-festmény korabeli fényképét Saphier Dezső jóvoltából ismerhettem meg, aki évtizedekkel ezelőtt Marosán Gyula magyarországi levelezését és dokumentumait megvásárolta. Segítségét ezúton is köszönöm.
3
Duray Tibor levele Redő Ferencnek, 1987. szeptember 10. Redő Ferenc hagyatékában.
nére kénytelen derűs mosolyt festeni a színházi páholyban feszítő élmunkások fényes jövőbe tekintő arcára. A válság elkerülhetetlen volt, s ez nemcsak gyengébb műveket, de évekig tartó lelki szenvedést is termett.
8
A levél végén 1987. szeptember 10-i dátum olvasható. Alig fél évvel később, 1988. február 10-én Duray Tibort lakásuk közelében halálra gázolta egy autó. A nagy, tisztázó beszélgetés örökre elmaradt.
9
Útkeresés – a modernek vonzásában
„Egy remélni sem mert, csodálatos álom” Az édesapját már hétéves korában elvesztő Duray Tibor szegény iparoscsaládból származott – a művészet felé vezető útja a derkovits-i modell számos jellegzetességével párhuzamos vonásokat mutat. A négy polgári iskola elvégzése után a hattagú, állandó anyagi nehézségekkel küzdő családban fel sem merülhetett a továbbtanulás lehetősége: a fiatal fiú szülei a pályaválasztás idején a rögtön önálló keresettel kecsegtető asztalosmesterség mellett döntöttek. 1926 augusztusának végén Duray nevelőapja, Gerber Bálint meg is kötötte fia tanoncszerződését a nagy hírű Thék Endre bútorgyárral, mely szerény – ám az inflációs időszak elszabaduló árai miatt jelentősnek tűnő –, heti 30 ezer koronás fizetéssel járt. Kéziratban fennmaradt önéletrajzának tanúsága szerint az akkor alig tizenöt esztendős Duray egy év után elhagyta az asztalosműhelyt és nevelőapja példáját követve a szabómesterség mellett döntött.4 Közel hét éven át tanult és dolgozott ebben a szakmában, miközben álmai lassan megérleltek benne egy sorsfordító döntést: „Művészet iránti vágyam egyre erősödött. Múzeumokat kezdtem látogatni, könyveket olvastam, minden szabadidőmet festéssel, rajzolással töltöttem, s a kezdetben ösztönös vágy tudatos törekvéssé érlelődött: hivatásos festő szerettem volna lenni.”5 A véletlen szerencse és egy óra közbeni, pad alatti rajzolást leleplező – szabadidejében szintén a festészettel kacérkodó – szaktanár józan belátása juttatta a Fővárosi Iparostanonc Iskolában a szabómesterség alapfogásaival megismerkedő, tizenhat esztendős Durayt az első értő szemű és kialakult művészeti elvekkel felvértezett mentor kezei közé.6 Az egykori Vaszary-tanítvány, a már rendszeresen kiállító, de a napi betevőt rajztanárkodással megkereső Gadányi Jenő három éven át terelgette a festészet iránt egyre mélyebben érdeklődő fiatalt. A tanítvány kezdetben az iskolába, majd a kapcsolat elmélyülése után Gadányi lakására vitte el frissen készült rajzait és festményeit. Az akkor alig harmincöt éves, az előző évi párizsi útjáról hazatérve a tárgynélküli művészettel flörtölő mester a képépítés autonóm törvényeire, a kompozíció, a szín és a forma alapvető szabályaira oktatta: Bene Géza: Csendélet gyümölcsöstállal, 1929 (magántulajdon) Dési Huber István: Csendélet korsóval és citromokkal, 1930 (Szombathelyi Képtár)
Gadányi volt az, aki a művészet lényegét először világította meg előttem – írta Duray 1987-ben, halála előtt alig egy évvel. – Az ő tanácsai segítettek ahhoz, hogy az első lépést megtegyem azon a rögös úton, amit művészpályának neveznek. Ez a kapcsolat három évig tartott és abban az értelemben a legjelentősebb volt életemben, hogy a nulláról Gadányi segítségével tettem meg az első lépést. Visszaemlékezni is úgy tudok rá, ahogyan akkor láttam. Halk szavú, sápadt, kék szemű, vékony alkatú, vörös hajú ember volt. Úgy emlékszem, kicsit rosszul hallott, de ez inkább valami önmagába zárkózott, belső figyelés volt; olyan valakinél, aki belső problémákkal viaskodik. Szomorú ember benyomását keltette, de volt benne valami belső feszültség, belső tűz, ami későbbi képeit jellemezte. […] Ahogy visszaemlékszem akkori képeire, volt bennük valami franciás, spekulatív, kísérletező jelleg. Olajjal dolgozott, tört színekkel, feketében-szürkében egy-egy citrom, narancs vagy más-más intenzív szín dominált. A rajzot meglehetősen elhanyagolta, a főhangsúlyt a foltok, a színek egyensúlyára helyezte.7 A mindig tépelődő, zárkózott és visszahúzódó, a művészi alkotást etikai kinyilatkoztatásként is megélő Gadányi után Duray nem is választhatott volna eltérőbb emberi és alkotói karakterű mestert: AbaNovák mellett folytatta festészeti tanulmányait. 1932 telén, egy utcai plakát ösztönzésére kereste fel a római ösztöndíjas évek után hazatérő, első igazi sikereit ünneplő festő képzőművészeti szabadiskoláját. Mivel
4
Solymár István a művésszel folytatott beszélgetései alapján készült 1973-as könyvében azt írja, hogy e pályamódosítás összefüggött Duray súlyos tífuszos fertőzésével, melynek következtében az akkor 14 éves fiút hat héten át kórházban ápolták. SolyMáR István: Duray Tibor, Budapest, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 1973, 5.
nappal a megélhetést biztosító szabómesterséget űzte, a műteremet rendszertelenül, általában az esti aktrajzolás idején látogatta. Mestere – szokásához híven – hamar felfigyelt a tehetséges tanítvány szorult anyagi helyzetére, s mindvégig, közel három éven keresztül ingyen vállalta tanítását. A nagy berobbanás előtt álló, az 1932-es padovai egyházművészeti kiállításon első aranyérmét is
5
Duray kéziratos visszaemlékezése a festő hagyatékában.
6
A „leleplező” tanár Némethy Béla volt. lásd SolyMáR (4. lj.) 5.
tempóban kezdte festeni a budapesti és nemzetközi kiállításokra szánt, új stílusban fogant műveit, de rög-
7
Kortársai Gadányi Jenőről, közli: HeITleR lászló, Ars Hungarica, 1987/2., 254–255.
vest beindította tanári karrierjét is. Kezdetben a nála két évvel fiatalabb, egykor Glatz Oszkár és Réti István
megszerző Aba-Novák kimeríthetetlen energiájára jellemző, hogy Rómából hazatérve nem csupán roham-
Egy szorosan összefüggő műcsoport, közel egy tucat csendélet és portré jellegzetes stílusa bizonyítja, hogy a Gadányi Jenő mellett töltött idő hatására Duray 1931 körül szorosan kapcsolódott ahhoz a heterogén, fiatal festőkből álló művészkörhöz, melynek tagjai a képalkotás logikájának alapvető törvényeit kutatva egy rendkívül dekoratív, a szerkezet, a ritmus és a szín elsődleges összefüggéseit feltáró, konstruktív szemléletű világot teremtettek képeiken. A kubizmus és a képarcitektúra tanulságaiból egyaránt merítő Bene Géza, Medveczky Jenő vagy Dési-Huber István erős rálátásban készült csendéleteiken az ábrázolt tárgyak alapvető síkidomokká transzponálva, sokszor drasztikusan a képsík felé „fordulva” jelennek meg, miközben környezetük a szinte felülről ábrázolt asztallapra és az árnyékok által szabdalt szűk kulissza néhány egymást metsző síkjára redukálódik. Duray – aki minden bizonnyal Gadányi műtermében, valamint a KUT és az UME kiállításain szembesült a feltűnően franciás művekkel – e korai képein kitűnő érzékkel ragadta meg a stílus kompozíciós fogásait, miközben az is érezhető, hogy elégtelen mesterségbeli tudása miatt a felületalakítás és a formaképzés buktatóin még nehezen verekedte magát keresztül. Csendélet zöld palackkal, 1931 | Fiú ablak előtt, 1931 Csendélet, 1930 | Festők, 1932 | Kék ruhás lány, 1931 Csendélet citromokkal, 1931 | Szobros csendélet, 1931 Baleset, 1930
Aba-Novák Vilmos festőiskolája 1936 februárjában. A háttérben, a kép szélén jobbra a falon Duray Két rakodómunkás című festménye (Beller Rezső felvétele)
A városligeti Angolpark, 1932
tanítványaként festői karriert kezdő Marsovszkyné Szirmai Ilona belvárosi műtermében korrigálta a cég-
Duray szinte az iskola nyitásakor, 1932 telén csatlakozott Aba-Novák tanítványaihoz, s közel négy éven
tulajdonos tanítványait. A festés mellett iparművészként is hírnevet szerző, közeli ismerősei által rendkívül
át, az iparosmunka feladásáig, önálló és kiállító festővé válásáig látogatta a műtermet. Korai stílusára döntő
színes egyéniségként jellemzett Szirmai Ilona Derkovits egyik első támogatója volt: a művész felesége,
hatást gyakorolt a tanítványait „atyának” szólító mester, akinek pedagógiai módszerét és alkotói elveit az egy-
Viki saját iskolájának aktmodellje volt, s értesülve sanyarú sorsukról gyűjtést rendezett a napi kenyérgon-
kori tanítványok visszaemlékezéseiből ismerhetjük meg. Redő Ferenc publikálatlan feljegyzései szerint
doktól gyötört házaspár számára. A Képzőművészeti Szabadiskola néven, 1925-től a Múzeum körút 1/B
a munka hetenként váltott fej- és aktstúdiumokkal kezdődött. A növendékek az egyes rajzokat maximum egy
alatt működtetett intézmény tanítványait – a tulajdonosnőn kívül – Szőnyi István és Aba-Novák Vilmos
napig fejleszthették, mert ebben az induló periódusban – Aba-Novákkal szólva – „a második nap már kínos is-
korrigálta. Utóbbi számára hamar nyilvánvalóvá vált, hogy az egyre népszerűbb iskola sikerei nagyrészt
métlés, nyúzás”. A hétfőnként elkészített rajzot a mester kedden korrigálta, és nem csupán a rajzbakra ülve ja-
az ő személyének köszönhetők, ezért 1932-ben az önállósulás mellett döntött. Először a Haris köz 1. számú
vított, hanem rámutatott a hibákra, számon kérve a formát, a karaktert és a megfelelő arányokat. A látott mo-
ház félemeletén nyitotta meg festőiskoláját, ahol – a művész hagyatékában fennmaradt plakát tanúsága
tívumot sommásan összefogó, egyvonalas kontúr helyett a térformák pontos megragadását várta el, hiszen
8
szerint – délelőtt 9-től 1 óráig, majd 3-tól este 9-ig ismerkedhettek meg a tanulni vágyók a „fej, akt, stu-
12
dium, bonctan, műtörténelem és mintázás” rejtelmeivel. A mester és alkalmanként közel két tucatnyi ta-
…a modell karakterét egy vonallal megragadni művészi feladat, nem tanulmányi cél. A modell nin-
nítványa rövid időn belül új helyre költözött: Aba-Novák a Múzeum körút és a Kossuth Lajos utca sarkán
csen dróttal körülhúzva, melyet a növendék vonallal ábrázolhatna. A modell tömegekből, térfor-
álló négyemeletes épületben először egy kisebb lakást nézett ki műteremnek, majd egyik tehetősebb ta-
mákból áll, először ezeket kell helyesen felismerni a rájuk eső fény segítségével. Meg kell tanulni
nítványa, a nagypolgári családból származó, egy prosperáló celluloidgyárat a háta mögött tudó Redő Ferenc
a kubizmustól azt, hogy hogyan lehet egy emberi testet egyszerű formákra, hengerekre stb. felbon-
anyagi segítségével a teljes negyedik emeletet kibérelte.9
tani. Ezeket az egyszerű tömegeket kell sommásan rögzíteni.10
I. (ülő) sor: 1. Erich Namenhaŭer, 2. Gyárfás Zsuzsi, 3. Somogyi József, 4. Schmidt Edit, 5. Bihari Ari, 7. Vass Vera, 8. Német Sári, 9. Farkas Magda, 10. Buti István, 11. Gajdos János, 12. Erich Akers. Douglas; II. (álló) sor: 13. Duray Tibor, 14. Lampé Sándor, 15. Munkácsi Dezső, 16. Signe With, 17. Oelmacher Anna, 18. Spiegel Bözsi, 19. Aba-Novák Vilmos, 20. Molnár Piri, 21. Éless István tanársegéd, 22. Móra Antal, 23. Werner Rózsi, 24. Hoffer Sári, 25. Vízi Imre, 26. Redő Ferenc
8
Borbíró Virgilné visszaemlékezése, 1965. május 28. MTA Művészettörténeti Kutatóintézet, lexikontár.
9
Redő Ferenc visszaemlékezése az Aba-Novák Vilmos pedagógusi működését feldolgozó, Atyák mestere című filmben (rendezte: DéKáNy István).
10 ReDő Ferenc: Emlékezés Aba-Novák Vilmosra. Gépirat Aba-Novák Judit
hagyatékában. A dokumentum megismeréséért Aba-Novák Vilmos unokájának, Kováts Kristófnak mondok köszönetet.
13
és a következőket mondotta: „Semmi akadálya nincs annak, hogy Berény egyeseket ne korrigáljon. Nem is fog megsértődni. Csak magát nem értem egészen. Tudja, milyen érdekes lesz az, ha Berény egy sor dologban pontosan az ellenkezőjét fogja mondani annak, amit én mondok? És az is igaz lesz, amit ő mond. Ettől akarja magát megfosztani?” Mondanom sem kell, hogy Berény mindenkinek korrigált és nagyon szoros kapcsolat alakult ki közte és a szóban forgó növendék között.12 Aba-Novák szabad szellemű tanítási módszere s a vendégtanárok – Iványi-Grünwald Béla, Berény Róbert, Szőnyi István és Pátzay Pál – eltérő művészi ideáljai miatt a tanítványi csapat rendkívül heterogén volt. Durayn és legközelebbi barátain, Redőn, Marosánon, Bényi Lászlón és Rozsda Endrén kívül a jóval kötetlenebb munkát és inspiráló közösségi eszmecserét kínáló esti aktrajzolásokon gyakran megjelent többek mellett Bálint Endre, Anna Margit és Ámos Imre is. Duray emberi és művészi formálódására azonban Aba-Novákon kívül elsősorban Redő, Rozsda és Marosán gyakorolt jelentős hatást. A hasonló családi indíttatású, szintén iparoscsaládból induló Marosán visszaemlékezése szerint négyes baráti társaságuk gyakran megfordult a Japán kávéházban, amelynek vonzerejéhez az idősebb kollégákkal való beszélgetések tanulságain túl nagyban hozzájárult az ott kézbe vehető folyóiratok gazdagsága is: a francia művészeti lapok naprakész kitekintést nyújtottak a világban zajló művészeti életről. Szintén négyesben éveken át minden szombaton ellátogattak a többieknél jóval tehetősebb és a kultúrával mélyebben átjárt családi miliőből érkező Redő Ferencék lakásába. Marosán szerint ezek az éjszakába nyúló beszélgetések minden résztvevő gondolkodására óriási hatással voltak: A szakácsnő főzött nekünk bablevest, és a konstruktivizmus volt a beszédtémánk, hajnali kettőig. Ez alatt nem politikát értettünk, hanem művészetet. Mást akartunk, mint Tatlin, Malevics vagy Mondrian, de ugyanazon a vonalon. A szürrealizmusról pedig Rozsda Endre mesélt sokat, aki
A jászszentandrási templom apszisa a diadalívvel, középen a freskókartonokkal, 1932
Párizsban élt egy darabig.13 E társaság – Bényi Lászlóval kiegészülve – 1933 tavaszán életre szóló élménnyel lett gazdagabb a jászszentandrási templom legendás freskóinak elkészítése idején. A neogótikus stílusú épület belső dekorációjának megfestésére szóló, 1932 végén kapott felkéréshez Aba-Novákot feltehetően a padovai Nemzetközi Egyházművészeti Kiállításon elért korábbi elsöprő sikere és persze az őt ajánló Chiovini Ferenc meggyőzőképessége segítette hozzá. A vázlatok elkészítését követően a következő év tavaszától szeptember 14-ig, a felszentelés napjáig tartó helyszíni munka a tanítványok, így – ismerve a későbbi évtizedekben Chiovini Ferenc, Aba-Novák Vilmos, Czump Imre és Stefán Henrik a jászszentandrási freskók előtt, 1933
született murális munkák sorát – Duray életében is mélyre ható impulzust jelentett. Bényi László emlékei szerint rajta kívül Duray, Redő és Rozsda Endre tartott Aba-Novákkal, de
Az egykori tanítvány, Bényi László emlékei szerint Aba-Novák azt várta el növendékeitől, hogy
egyéb forrásokból tudható, hogy egy-egy alkalommal a szabadiskola más tanítványai is leutaztak a Szol-
„szobrot lehessen készíteni a rajzról, oly szervesen és tisztán kapcsolódjanak egymáshoz a formák. Az ar-
nokhoz közeli falu egyre nevezetesebbé váló templomához.14 A fiatal festőtanoncok rendszerint a mellék-
tisztikum önmagában nem elég, a modell egyéniségét is tükröznie kell a rajznak.”11
hajók felett húzódó kórusban tevékenykedtek: mesterük – portrérajzolás céljából – némi fizetségért meg-
Redő arra is pontosan emlékezett, hogy bár mesterének a rajz és a festés technikája, a képépítés és
szerezte számukra a helyi „emberanyag” egyik legkarakteresebb figuráját, az epilepsziás Molnár Sándort,
a karakterek megragadása terén kristálytiszta elvei voltak, azok mechanikus követését sosem várta el tanít-
akinek „fájdalmas arca, állandó ideges rángatózása nem volt könnyű rajztéma. De hát Aba-Novák az ilye-
ványaitól. Sőt igyekezett felhívni a figyelmet arra, hogy számtalan autonóm, egyenértékű művészi meg-
neket kedvelte.”15
közelítés létezik egymás mellett:
A tanítványok idővel a nagy mű kivitelezésében is részt vettek: előkészítették a festőszereket, segédkeztek a kartonok falra kopírozásában, sőt egyszer-egyszer a végleges művön is dolgozhattak, a mester
Aba-Nováknak mint tanítónak nagyságát jellemzi […], hogy ő maga is tisztában volt […] az elveknek
„élő ecsetjeiként”. A jászszentandrási templom oldalfalainak kifestője, Chiovini Ferenc így emlékezett erre
szubjektív mivoltával. Szépen példázza ezt az a történet, amelynek Amerikába utazása előtt tanúja
a vissza-visszatérő momentumra:
szerzői kiadás, 1991, 13. 12 ReDő Ferenc: Emlékezés Aba-Novák Vilmosra. Gépirat Aba-Novák Judit
hagyatékában. 13 BáN András: Két kontinens közepén. Torontóban, Marosán Gyula festőnél,
Magyar Nemzet, 1986. július 8. 14 Bényi lászló visszaemlékezése az Aba-Novák Vilmos pedagógusi működését
voltam. Miután előre látható volt, hogy néhány hónapig nem lesz Pesten, gondoskodnia kellett vala-
14
11 BéNyI lászló: Körhinta. Emlékforgácsok egy festő naplójából, Budapest,
feldolgozó, Atyák mestere című filmben (rendezte: DéKáNy István).
kiről, aki a korrektúrát az iskolában ellássa. Berény Róbertet kérte fel, hogy helyettesítse őt távollé-
A munka közben gyakran kiújult Aba-Novák világháborúban szerzett idegzsábája, s amikor nagyon
tében. Akadt azonban olyan hallgató is, aki Aba-Novák személyes művészetének olyan egyértelmű
kínozta a fájás, kezében látcsővel felült a karzatra, s onnan irányította famulusait, akik a kartonok
híve volt, hogy nem akart Berénytől korrektúrát kapni. Ezért megkérte Aba-Novákot, mondaná meg
rajzait vitték fel a falra. Ilyenkor elég furcsa vezényszavaktól visszhangzott a templom belseje: „Kenj
előre Berénynek, hogy korrektúra alkalmából hagyja ki őt. Aba-Novák ezt hallva vidáman felnevetett
még oda egy kis okkert! Húzz egy feketét a szeme alá!”16
15 FuTó Tibor: Emlékeim. A jászszentandrási templom festésének története, 1970.
Gépirat Aba-Novák Vilmos hagyatékában. 16 RIDeG Gábor: A jászszentandrási legenda. Egy freskó születése.
Ismeretlen eredetű lapkivágat a szerző gyűjteményében.
15
Közönség előtt 1934 márciusában Duray – s nyilván a tanítványait minden elképzelhető módon támogató Aba-Novák – elérkezettnek látta az időt az első nyilvános megmérettetésre. A gyermekkori rajzoknál alig valamivel többet eláruló kezdeti próbálkozások, a különböző technikákkal, a szénnel, pasztellel és olajjal való ismerkedés elkerülhetetlen buktatóiról árulkodó későbbi művek, majd a szabadiskolában tett módszeres előrehaladását dokumentáló tanulmányok után már az előző, 1933-as esztendőben megszülettek a kiállításra méltó első festmények. A Szinyei Merse Pál Társaság által rendezett Tavaszi Szalon – közel egy évtizedre visszanyúló hagyományt követve – a legifjabb művészgeneráció számára biztosított bemutatkozási lehetőséget. Az arra érdemesnek tartott résztvevőket a társaság által megválasztott zsűri, s benne maga Aba-Novák jelölte ki. A tanítványok szorgalmán és tehetségén kívül minden bizonnyal a mester szakmai ítélete döntött arról, hogy míg Redő Ferenc csupán linómetszetekkel, Marosán pedig egyetlen festménnyel jelentkezett, addig Duray három olajképpel is a közönség elé léphetett első nyilvános megmérettetésén.17 A három kompozíció közül kettő teljes bizonyossággal azonosítható: a hatalmas méretével szinte a pannók dimenzióját idéző, s az Aba-Novák iskoláról készült 1936-os fényképen is feltűnő Két rakodómunkás című vászon, valamint a rendkívül dekoratív Nővérek egyaránt az életmű kiemelkedő darabjai közé tartozik. Mindkét alkotáson tetten érhetők a mester tanítási elvei, a komponálás tisztasága és az ábrázolt formák térbeli viszonyainak hangsúlyozása, valamint a kezek jellegzetes, ritmizáló és karakterteremtő kiemelése. Az 1934-ben festett, rakodókat ábrázoló kompozíció Aba-Novák jellegzetes témaválasztását, a valóság brutális vagy groteszk elemeihez való vonzalmát is követi, míg monumentalitást sugárzó megoldásai, a közeli nézőpont és az alakoknak a teljes képmezőt kitöltő elrendezése évekkel előrevetíti Duray figurális képeinek későbbi sorozatát. Az élesen metszett formák, a kolorit hideg, kékek által dominált alapkaraktere, a „fémlemezből hajtogatott formák” keménysége a két képet az új tárgyiasság néven összefoglalt irányzat legMedveczky Jenő: Nővérek, 1929 (Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)
tisztább hazai példái között helyezi el. A stílus Európán végigsöprő divatja hasonló karakterű művészi mozgalmakban öltött testet: a párizsias art deco, a német neue sachlichkeit és az olasz novecento – helyi sajátosságaik ellenére is – rokon műveket teremtett. Duray képei, elsősorban a Nővérek című kompozíció a németek hangsúlyos verizmusával szemben leginkább az irányzat itáliai, a transzcendencia iránt fogékonyabb „leágazásával”, Felice Casorati alkotásaival rokon, illetve Tamara de Lempicka mondén felhangú art deco alkotásaival mutat párhuzamos vonásokat. Az 1933-as kép látszólagos egyszerűsége mögött rafinált festői bravúrok sora húzódik meg. A formák nyugodt, világos tagolása, a kolorit végtelenül elegáns összhangzata, az ábrázolás időtlenséget sugárzó, nemes tisztasága Duray művét Kontuly Béla és Medveczky Jenő legszebb alkotásai közé emeli, s a nemzetközi új tárgyiasság remekműveivel állítja párhuzamba. A ruhák fénnyel tagolt, domináns kékje, az arcok és kezek finoman tört márványfehér színe, az asztallap tükröződő barnája és az üvegvázába helyezett szegfűk felvillanó vöröse – mely a ruhák nyakszegélyén bukkan fel újra – éteri tisztaságot, hűvös nyugalmat sugároz. A stabil kompozíció és az önmagukba forduló szereplők távolba révedő pillantása időtlen csenddel tölti meg a képet. Duray művének leghatásosabb vizuális fegyvere a sziluetthatás dekoratív erejének szokatlanul in-
Medveczky Jenő: Testvérek, 1929 (lappang)
tenzív kiaknázása. Az ülő modell szoborszerű arca élesen vág bele a mögötte feltűnő ruha tudatosan elmélyített kékjébe, miközben – a kort, az art deco világát védjegyszerűen megjelenítő – jellegzetes kék kalapja az effektus inverzét idézi elő a háttérbe állított, világítóan fehér festővászon előtt. Nem kevésbé hatásos megoldás az üvegváza és a virág megjelenítése: a neue sachlichkeit ikonográfiájában kitüntetett szerepet játszó attribútum átlátszó, kemény hidegsége kifejező kontrasztot hoz létre az asztallap természetes, meleg barnájával.
Nővérek, 1933
Alig pár hónappal az 1934-es Tavaszi Szalon bezárása után Duray és korai főműve, a Nővérek már a budapesti sajtóban is feltűnt. Ehhez a sikerhez még szükség volt Aba-Novák jól ismert mentalitására, 17 IX. Tavaszi Szalon, Nemzeti Szalon, 1934. március.
(44. Nővérek, 45. Zöld tájkép toronnyal, 46. Két rakodómunkás).
16
mellyel minden lehetséges fórumon támogatta arra érdemes tanítványait. Az egykori festő-barát, Kelemen Emil egy 1972-ben írt levelében a művész életművének egyik kulcsmomentumaként hangsúlyozta „Aba-
17
A korai korszak és talán az egész életmű két legizgalmasabb, stílusuk alapján szorosan összetartozó darabja az 1935-ös Éva és a minden valószínűség szerint ugyanennek az évnek az elején készült Vak fiú. Az utóbbi bár közönség elé került az év májusában, a X. Tavaszi Szalon című tárlaton, de sajnos a mai napig lappang, s csupán egy korabeli fekete-fehér fénykép alapján alkothatunk képet kiemelkedő kvalitásairól.20 A körfolyosós bérház legfelső emeletén, az udvarra néző ablak előtt ábrázolt fiatal, csukott szemű, kezében ibolyát tartó férfi festői megformálása logikus folytatása annak az útnak, amelynek a balatoni hármas portré képviseli a korábbi állomását. A főmotívum erősen hangsúlyozott plaszticitása, a precíz, szinte szobrászi karakterű formaképzés Aba-Novák intencióit visszhangozza, miközben a festői megoldások – ellépve a mester egyéni útjától – inkább a kortárs olasz újklasszicisták és a nyomukban járó magyarok, elsősorban Kontuly Béla képeinek világát idézik. Közös bennük a domborodó formák finom tónuslépcsőkkel való modellálása, a kompozíció világos tagolása, a képfelület minden pontját azonos precizitással megfestő
20
X. Tavaszi Szalon, Nemzeti Szalon, 1935. május 8–19. (40. Vak fiú). A mű fényképe a festő hagyatékában bukkant fel.
21
P. J. [PálMAI Jenő]: A X. Tavaszi Szalón, Az est, 1935. május 9., 9.
felületkezelés, valamint a műből sugárzó megemelt, szinte transzcendens hangulat. Ez utóbbi keltette fel Az Est tudósítójának figyelmét is, aki szerint a Tavaszi Szalon kiállításán „a finoman spekulatív képek között talán Duray Tibor Vak fiúja a legszebb”.
21
Duray a Nővérekkel az 1934-es év „legreményteljesebb fiataljai” között, a Színházi Élet lapjain
Marosán Gyula: Tihany, 1934 (magántulajdon)
Novák példa nélküli magatartását kartársai anyagi fellendítésének páternoszterszerű igyekezetében”.18 Ez a tevékenysége megrendelők és vásárlók verbuválásán túl a tanítványok „reklámozásában” is tetten érhető. Ez történt 1934 nyarán is, mikor a korszak egyik legnépszerűbb társasági lapja, a Színházi Élet gazdagon illusztrált cikket szentelt az év fiatal felfedezettjeinek. A szerkesztő hat beérkezett művész, Aba-Novák, Hermann Lipót, Szüle Péter, Zádor István, Csorba Géza és Körmendi-Frim Jenő véleményét kérdezte meg arról, vajon kiket tartanak az „ifjú évjárat legreményteljesebb” tagjainak. Nem meglepő, hogy Duray – többek között Rozsda Endre és Redő Ferenc társaságában – kiérdemelte mestere elismerő szavait, mint „akinek komoly munkája már eddig is a legjobb feltevésre jogosít”.19 A cikk fényképet közölt a fiatal festőről, melyen makulátlan eleganciával felöltözve, megilletődötten próbálja imitálni az alkotás elmélyült aktusát a már hónapokkal korábban befejezett és gondosan bekeretezett Nővérek előtt. Az első sikerek szárnyakat adtak a festéssel mindeddig csak szabadidejében, a szabómesterség kényszerű gyakorlása mellett foglalkozó Duraynak. A felszabaduló önbizalom, a mester inspiráló biztatása és a meglelt művészbarátokkal átélt közös élmények ihlető ereje az alkotói energiák hirtelen áradását eredményezte. Tagadhatatlan, hogy az 1934-es Tavaszi Szalont követő egy esztendő során az egész életmű legjelentősebb darabjai születtek meg. E csúcspontok egyike a korábban felidézett hármas arckép, a Duray, Redő és Marosán alakját a balatoni táj konstruktív kulisszája elé helyező barátságportré. A stílusát tekintve szinte társtalan, színes lapokból építkező kompozíció az élek és síkok fegyelmezett rendjével, ritka mesterségbeli kultúrájával és pedáns szerkesztésével nyűgözi le nézőjét, még ha kaleidoszkópszerű megjelenése mögül ki is ütközik a túlérett kubizmus öncélúvá párolt, kissé művi és modoros tektonikája. Az ábrázolt táj a közös balatoni 18 Kelemen emil levele Végvári lajos művészettörténésznek, 1972. július 12.
Másolat Aba-Novák Judit hagyatékában. 19 [sz. n.]: Évente 80 új festő. Az idei legreményteljesebb fiatalok,
Színházi élet, 1934/22., 30.
18
kiránduláson részt vevő másik festőt, Marosán Gyulát is megihlette: az erős aba-nováki hatásról tanúskodó kompozíció szinte azonos nézőpontból, de gyökeresen más felfogásban ábrázolja a Balaton fölé nyúló Tihanyi-félsziget részletét, a meredeken emelkedő kiszögellést, a piros tetős, egytornyú templomot és az alatta elterülő, úttal és vasúti sínnel tagolt tájat.
19
Vak fiú, 1935
A nem csupán egy apró, megsárgult fényképen, hanem a valóságban is tanulmányozható Éva az induló, stíluskereső periódus főműve. Érezzük rajta Aba-Novák húszas évek közepén készült vaskos, telivér aktjainak távoli emlékét, de már ez a kép is sokkal közelebb áll a novecento italiano vagy akár a francia art deco és a német neue sachlichkeit kortárs példáihoz, ahhoz az internacionális, hangsúlyosan figuratív áramlathoz, amely 1930 körül oly sok fiatal magyar festőt elcsábított Martyn Ferenctől Vaszkó Ödönig, Medveczkytől Kontulyig vagy éppen A. Tóth Sándortól Molnár C. Pálig. A test szoborszerű alakítása, az élesen metszett formák, a sziluetthatás hangsúlyozása és a kékre hangolt kolorit eleganciája a Nővérek című képről már ismert, azonban a fényfoltokkal és vetett árnyékokkal szabdalt, egymásba nyíló és ható terek dinamikus játéka már a jövő remekműveit idézi. Lassan készen áll a festői muníció, mellyel az asztalosságnak végleg búcsút intő, végre minden idejét a festészetnek szentelő Duray az elkövetkező alig két esztendőben remekművek sorozatát hozza létre.
20
Éva, 1935
21
