Tartalom 1 ELLENŐRZÉS Vezető tisztségviselő nyilatkozattételének kockázatai

E-Adótanácsadó

E-Adótanácsadó Szakmai folyóirat

XI. évfolyam 6. szám    2015. június

Az Art, az Áfa, az Szja, a Tao, a Tb, az Eho és a Szocho törvények változásai

ELLENŐRZÉS Vezető tisztségviselő nyilatkozattételének kockázatai

Tartalom Tartalom 1

ELLENŐRZÉS – Vezető tisztség­ viselő nyilatkozattételének kockázatai

Írta: Bonácz Zsolt adószakértő

4 ART – Az ellenőrzési határidő

Az adóhatóság az adóellenőrzések során gyakran szólítja fel a vizs­ gálat alá vont adózó vezető tisztségviselőjét ügyfélként történő (azaz általa képviselt adózó ügyében teendő) nyilatkozatra.

7

Az adóhatóság által elrendelt utólagos adóellenőrzések jelentős arányban általános forgalmi adónemre vonatkoznak, ezért számos esetben a vezető tisztségviselő nyilatkozattételre történő felhívása olyan tények, körülmények tisztázására irányulnak, amelyek az áfa fizetésének, és levonásának jogszerűségének ellenőrzését célozzák. A vizsgálat alá vont adózó vezető tisztségviselő nyilatkozattételére vonatkozó szabályokat az Art. nem tartalmazza, mögöttes jogsza­ bályként a Ket. rendelkezései az irányadóak. Az ellenőrzés alá vont adózó a Ket. 15. § (1) bekezdése alapján ügy­félnek minősül. A Ket. 51. § (1) bekezdése alapján az ügyfélnek joga van ahhoz, hogy az eljárás során nyilatkozatot tegyen, vagy a nyilatkozattételt megtagadja. A Ket. 51. § (1) bekezdése értelmében az adózó vezető tisztség­ viselője nem köteles az általa képviselt adózó ügyében nyilatkozatot tenni.

főbb szabályai ILLETÉK – A gépjármű vagyonszerzési-illeték 12 SZJA – Az adóelőleg-nyilatkozat 15 OLVASÓI KÉRDÉSEK • Tagi jogviszonyosnak kiküldetési rendelvény Szerzők:

Bonácz Zsolt – adószakértő Dr. Kovács Ferenc – adószakértő Dr. Tóth György – NAV, Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály Kopányiné Mészáros Edda – NAV, Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály

Tisztelt Olvasónk! AdóTanácsadó szakmai folyóiratunk a jövőben nagyobb hang­ súlyt helyez a vezetőket érintő legfontosabb változásokra, amely­ hez a megújult tartalom is igazodik. Reméljük, hogy az átala­kítás az Önök legnagyobb megelégedésére szolgál a jövőben is. Honlapunkról – www.adotanacsadoszaklap.hu – a JOG­ SZABÁLYFIGYELÉSEN és az ADÓNAPTÁRATON túl ­további, szerkeszthető segédleteket tölthet le. A kézirat lezárásának dátuma: 2015. május 25. Üdvözlettel:

Varga Szabolcs szerkesztő

1

Tekintettel arra, hogy a vezető tisztségviselő nyilat­ kozattételére a Ket. említett rendelkezései vonatkoz­ nak, ezért nem lehet irányadó az Art. 14. § (1) be­ kezdés a) pontja, amelynek értelmében az adózó az adó és a költségvetési támogatás megállapítása, megfizetése (kiutalása) érdekében köteles jogsza­ bályban vagy e törvényben előírt nyilatkozat meg­ tételére. Az Art. 98. § (1) bekezdés d) pontja alapján az adó­ ellenőr az ellenőrzés során az adózó képviselőjétől felvilágosítást kérhet. E jogszabályi rendelkezés nem tartalmaz olyan kitételt, hogy az adózó képviselője köteles a felvilágosítást megadni. Ugyanis a „felvilá­ gosítás” megadása a Ket. szerinti nyilatkozatnak minősül, amelyet a Ket. 51. § (1) bekezdése alapján a képviselő megtagadhat. Az Art. 172. § (1) bekezdés i) pontja szerint nem magánszemély adózó 500 ezer forintig terjedő mu­ lasztási bírsággal sújtható, ha a nyilatkozattételt el­ mulasztja. Tekintettel arra, hogy a vezető tisztség­ viselő az általa képviselt adózó ügyében nem köteles nyilatkozatot tenni, ezért annak elmulasztása e jog­ szabályi rendelkezés alapján nem szankcionálható. A fentiek alapján leszögezhető, hogy az adóellenőr­ zés „mindössze” kérheti a vezető tisztségviselő nyi­ latkozatát az általa képviselt adózó ellenőrzéséhez kapcsolódóan, de annak megtételére nem kötelez­ heti, valamint a nyilatkozat meg nem tételét mu­ lasztási bírság kiszabásával nem „honorálhatja”. Az előzőektől függetlenül nem javasolható a vezető tisztségviselő számára, hogy az adóhatóság nyilatko­ zattételre történő felhívásának ne tegyen eleget, mi­ vel ez az általa képviselt adózó szempontjából nega­ tív következményekkel járnak. Egyrészt nyilatkozat hiányában az adóellenőrzés a rendelkezésére álló adatok, tények, körülmények alapján tehet az adózó terhére megállapításokat. En­ nek kialakításánál az adóvizsgálatot a vezető tiszt­ ségviselő nyilatkozata nem „korlátozza”, mivel az nem került megtételre.

2

Másrészt, ha a vezető tisztségviselő nem tesz nyilat­ kozatot, akkor az adóhatóságot nem terheli tény­ állás­tisztázási kötelezettség, hiszen nyilatkozat hiá­ nyában nincs mit vizsgálat tárgyává tenni, s nincs olyan állítás, amellyel összefüggésben a tényállás tisztázására lett volna kötelezett. Harmadrészt a nyilatkozat meg nem tétele az adózó negatív adóhatósági megítélését vonja maga után, mivel ebből az adóellenőrzés azt a következtetést vonja le, hogy az adózó valamilyen jogsértést köve­ tett el, s a vezető tisztségviselő ezt kívánja leplezni a nyilatkozat meg nem tételével. Azonban a vezető tisztségviselőnek azzal is feltétle­ nül tisztában kell lennie, hogy az általa tett nyilat­ kozat az Art. 97. § (5) bekezdése alapján bizonyí­ téknak minősül. Nagyon gyakori eset, hogy az adóellenőrzés a veze­ tő tisztségviselő által tett nyilatkozat tartalmával támasztja alá az adózó terhére tett megállapításait. Ebből adódóan egyértelműen leszögezhető, hogy a vezető tisztségviselőnek nagyfokú körültekintéssel kell eljárnia, amikor az adóellenőrzés részére nyilat­ kozatot tesz, mivel annak tartalmára az adóellenőr­ zés bizonyítékként hivatkozhat. Az adókockázat minimalizálása érdekében javasol­ ható, hogy a vezető tisztségviselő ne tegyen nyilat­ kozatot az adóhatóság hivatali helyiségében, ha előzetesen a nyilatkozattételre nem tud alaposan felkészülni. Az adóhatóság ellenőrzési gyakorlatát ismerve erre nincs érdemi lehetőség, mivel nagyon kevés kivételtől eltekintve az adóellenőrök előzete­ sen nem hajlandóak közölni az általuk a hivatali helyiségben feltenni kívánt kérdéseket. Ugyanezen ok folytán a hivatali helyiségben történő nyilatkozatot tenni semmiképpen sem célszerű, ha a vezető tisztségviselő nem rendelkezik kellő mély­ ségű adózási ismeretekkel, még akkor sem, ha a kérdéseket esetleg előzetesen közölték vele.

Szakmai ismeretek hiányából adódóan a vezető tisztségviselő nem képes felmérni, hogy az ellenőrök által feltett kérdések mögött milyen ellenőri moti­ váció, szándék húzódik meg, s a kérdésre adott vá­ lasza milyen ellenőri megállapításokat vonhat maga után. A hivatali helyiségben tett nyilatkozattételnél az adó­ellenőrök az elhangzottakat nem szó szerint, ha­ nem összefoglaló jelleggel, saját megfogalmazásuk­ kal jegyzőkönyvezik. Ennek az az oka, hogy az Art. nem tartalmaz olyan értelmű rendelkezést, amely szerint a nyilatkozatot a jegyzőkönyvben az adó­ ellenőröknek szó szerint kell rögzíteniük. A jogalkotó ilyen jellegű szabályt praktikus okokból nem alkotott, s várhatóan a jövőben sem fog hatály­ ba léptetni. Ugyanis az adóhatóság minden egyes szervezeti egysége nem rendelkezik (korábban sem rendelkezett, vélhetően jövőben sem fog rendel­ kezni) ehhez szükséges technikai eszközökkel. Ettől függetlenül a vezető tisztségviselő kérheti, hogy nyilatkozata szó szerint kerüljön rögzítésre, vagy arról videó-felvétel készüljön, s ettől az adó­ ellenőrök nem zárkózhatnak el. Amennyiben a vezető tisztségviselő ezt nem kérte, akkor könnyen előfordulhat, hogy akár egy órán tartó „beszélgetést” az ellenőrök néhány sorban fog­ lalnak össze, s ez adózóra nézve jelentős kockázatot jelent. Egyrészt a vezető tisztségviselő szakmai ismeretek hiányában nem képes felmérni, hogy az általa el­ mondottakból melyek azok a releváns részek, amely jegyzőkönyvezésének elmulasztása az általa képviselt adózó számára hátrányt jelentenek. Másrészt azt sem képes érdemben átlátni, hogy a jegyzőkönyvvezető adóellenőr az általa elmondot­ takat pontosan vette-e fel, az adóellenőr által hasz­ nált megfogalmazás adózási szempontból hogyan értékelhető, az adóellenőrzés számára milyen követ­ keztetések levonását támasztja alá.

Harmadrészt szakmai ismeretek hiányában egy vagy több kérdésre nem kellően pontos válaszokat adhat, s ezek „alkalmasak” arra, hogy az általa képviselt adózó terhére az adóellenőrzés megállapításokat te­ gyen. Negyedrészt a vezető tisztségviselő a nyilatkozat­ tételről felvett jegyzőkönyvet azzal kitétellel köteles aláírni, hogy azzal egyúttal a leírtak tényszerűségét is elismeri, azaz azt, hogy a jegyzőkönyvben leírtak az általa elmondottakat takarják. A nyilatkozattételről felvett jegyzőkönyv aláírását követően ugyan lehet jelezni az adóellenőrzés részé­ re, hogy abban a vezető tisztségviselő által elmon­ dottak nem teljes körűen, helyesen rögzítették, de ennek adóhatóság általi elfogadása esélytelen, hiszen a vezető tisztségviselő aláírásával saját maga igazolta, hogy a jegyzőkönyv az általa elmondottakat tartal­ mazta. Az adóhatóság nem ragaszkodhat ahhoz, hogy a ve­ zető tisztségviselő nyilatkozatát a hivatali helyiségé­ ben tegye meg, még akkor sem, ha a feltenni kívánt kérdéseket a vezető tisztségviselő részére előzetesen megadták. Ugyanis ilyen értelmű rendelkezést az Art. nem tartalmaz. Ebből adódóan a vezető tiszt­ ségviselő jelezheti az adóhatóság felé, hogy nyilat­ kozatát írásban kívánja megtenni, s ennek engedé­ lyezésétől az adóhatóság nem zárkózhat el. Ha az előzőekben részletezett kockázatok dacára a vezető tisztségviselő nyilatkozatát kész megtenni az adóhatóság hivatali helyiségében, akkor is lehetősé­ ge nyílik a kockázatok mérséklésére. Ugyanis ragaszkodhat ahhoz, hogy nyilatkozatának felvételénél az általa megjelölt és erre vonatkozó meghatalmazással rendelkező adótanácsadó (adó­ szakértő), vagy más szakértelemmel rendelkező sze­ mély is részt vegyen. Az adóellenőrök a vezető tiszt­ ségviselő erre vonatkozó kérelmét nem utasíthatják el, mivel ezt lehetővé tevő rendelkezést az Art. nem tartalmaz.

3

ART Az ellenőrzési határidő főbb szabályai Írta: Dr. Kovács Ferenc adószakértő Az ellenőrzés lefolytatására nyitva álló határidőt a korábbi adózás rendjéről szóló törvény (1990. évi XCI. törvény) 2003. január 1-jétől vezette be. Az ellenőrzésre nyitva álló határidő meghatározá­ sának célja az volt, hogy az adóhatósági vizsgálatok indokolatlanul ne húzódhassanak el. A jelenleg hatályos adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) is részletesen szabályozza az ellenőrzési határidőt, melyben évről-évre apró módosításokkal próbálja elérni a jogalkotó, hogy azok ésszerű határidőn belül befejeződjenek. ­Jelen cikk a hatályos szabályokat tartalmazza. Az Art. 92. § (16) bekezdése általános érvényű sza­ bályként kimondja, hogy az adóhatóság az ellenőr­ zés vizsgálati programját oly módon határozza meg, hogy az ellenőrzésre előírt törvényi határidőt meg tudja tartani. A vizsgálati program összeállítása még az ellenőrzés megkezdése előtt megtörténik. Azzal, hogy a jogalkotó már ennek összeállításánál is fi­ gyelmeztet a határidő betartására azt bizonyítja, hogy elsődleges cél az adóhatósági ellenőrzések el­ húzódásának elkerülése. Az adóhatósági erőforrások gazdaságos és célszerű felhasználásának követelmé­ nye már az ellenőrzésre való felkészülés során és a vizsgálati program összeállításnál is előtérbe kell, hogy kerüljön. Az ellenőrzési határidő-számítás kezdő napja az Art. 92. § (3) bekezdése alapján – összhangban az ellen­ őrzés megkezdésének új szabályaival – a megbízóle­ vél kézbesítésének, a kézbesítés mellőzése esetén a megbízólevél átadásának a napja, új eljárás esetén – összhangban azzal az új szabállyal, amely szerint az adóhatóság az új eljárásról nem bocsát ki megbízó­ levelet – az új eljárás megkezdéséről történő értesítés

4

postára adásának, postai kézbesítés mellőzése esetén az értesítés átadásának napja. Fontos garanciális sza­ bály, hogy az új eljárást az adóhatóság az új eljárás­ ra utasító döntés/határozat jogerőre emelkedésétől számított 60 napon belül köteles megkezdeni az Art. 92. § (4) bekezdése alapján.

Ellenőrzési alaphatáridők Az általános szabályok szerint az ellenőrzés határ­ ideje – beleértve az ellenőrzés megkezdésének és befejezésének napját – fő szabály szerint 30 nap. Az előzőektől eltérően az ellenőrzés határideje: a) bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellen­ őrzés, illetőleg az ellenőrzéssel lezárt időszakra vonatkozó ismételt ellenőrzés esetében 90 nap, a legnagyobb adóteljesítménnyel rendelkező adó­ zók esetében 120 nap, b) központosított ellenőrzés esetében 120 nap, c) állami garancia beváltásához kapcsolódó ellen­ őrzés esetében 90 nap, d) költségvetési támogatás kiutalását megelőző el­ lenőrzés esetében a kiutalásra nyitva álló határ­ idő. Általános forgalmi adó kiutalását megelőző ellenőrzés esetében az ellenőrzési határidő szem­ pontjából a bevallásban szereplő, ún. „meg­ fizetettségi” nyilatkozat vagy annak hiánya sze­ rint megállapított kiutalási határidőt kell figye­ lembe venni. A felszámolással és végelszámolással kapcsolatban meghatározott ellenőrzési határidők nem speciális ellenőrzési határidők, hanem olyan határidők, ame­ lyek az adott ellenőrzéstípusra vonatkozó ellenőr­zési határidő-számítás általános szabályaitól függetlenül végső határidőt szabnak az adóhatóság ellenőrzési tevékenységének, amire tekintettel az ott meghatá­ rozott határidők nem hosszabbíthatók meg. Ennek alapján csődeljárás esetén a csődeljárás kezdő időpontját megelőző időszakra vonatkozó, a beval­ lások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést a csődeljárás kezdő időpontjától számított 90 napon belül kell befejezni.

Felszámolás esetén a tevékenységet lezáró adóbeval­ lások, a felszámolást lezáró adóbevallások, a tevé­ kenységet lezáró adóbevallások és a felszámolást lezáró bevallások közötti időszakról benyújtott bevallás(ok) utólagos ellenőrzését, valamint a tevé­ kenységet lezáró adóbevallások időszakait megelőző időszak utólagos ellenőrzését a felszámolást lezáró adóbevallások kézhezvételétől, a felszámolást lezáró adóbevallások eltérő időpontban történő benyúj­tása esetén az egyes adókötelezettségekről szóló bevallás kézhezvételétől számított 60 napon belül, egysze­ rűsített felszámolás esetén 45 napon belül kell be­ fejezni. Végelszámolás esetén a tevékenységet lezáró adó­ bevallások, a végelszámolást lezáró adóbevallások, a tevékenységet lezáró adóbevallások és a végelszámo­ lást lezáró bevallások közötti időszakról benyújtott bevallás(ok) utólagos ellenőrzését, valamint a tevé­ kenységet lezáró adóbevallások időszakait megelőző időszak utólagos ellenőrzését a végelszámolást lezá­ ró adóbevallások kézhezvételétől, a végelszámolást lezáró adóbevallások eltérő időpontban történő be­ nyújtása esetén a társasági adóról és osztalékadóról szóló adóbevallás kézhezvételétől számított 60 na­ pon belül, egyszerűsített végelszámolás esetén 45 napon belül kell befejezni. Arról is rendelkezik a szabályozás, hogy amennyiben a felszámolást, vagy a végelszámolást lezáró adó­ bevallások önellenőrzéssel történő módosítására, il­ letve azok kijavítására vagy hiánypótlás elrendelésé­ re kerül sor, a felszámolást, vagy a végelszámolást lezáró adóbevallások ellenőrzésének befejezésére nyitva álló határidőt a bevallás önellenőrzéssel törté­ nő módosításától, kijavításától, vagy a kijavítás tár­ gyában hozott határozat jogerőre emelkedésétől, a határozat bírósági felülvizsgálata esetén a bírósági határozat jogerőre emelkedésétől, vagy a hiánypótlás teljesítésétől, ennek elmaradása esetén a hiánypót­ lásra kitűzött határidő utolsó napjától kell számítani. Amennyiben felszámolás esetén a tevékenységet le­ záró adóbevallások, vagy az azt megelőző időszak új eljárás keretében történő utólagos vagy ismételt el­

lenőrzésére kerül sor, az ellenőrzés a felszámolás közzétételétől számított egy éven túl is befejezhető, illetve egyszerűsített felszámolás esetén az ellenőr­ zést a felszámolást lezáró adóbevallások kézhezvéte­ létől, a felszámolást lezáró adóbevallások eltérő idő­ pontban történő benyújtása esetén az egyes adókö­ telezettségekről szóló bevallás kézhezvételétől szá­ mított 45 napon belül kell befejezni. Felszámolás alatt álló adózó esetében a költségvetési támogatás kiutalását megelőző ellenőrzés határideje 30 nap, ha a visszaigényelt általános forgalmi adó összege az 1 millió forintot meghaladja, és az adózó ún. „megfizetettségi” nyilatkozatot tett, 45 nap, ha a költségvetési támogatás kiutalását megelőző ellen­ őrzés általános forgalmi adóra is kiterjed és az adózó ún. „megfizetettségi” nyilatkozatot nem tett, 75 nap.

Ellenőrzési határidő hosszabbodások A szabályozás a határidő-számítás kapcsán figyelem­ be veszi az ellenőrzés adózó általi és neki felróható okból történő akadályozását (pl. megjelenési köte­ lezettség elmulasztása, az együttműködési kötele­ zettség megsértése vagy más mód), ezzel összefüg­ gésben az akadályoztatás időtartama, de legfeljebb 90 nap az ellenőrzési határidőbe nem számít bele az Art. 92. § (9) bekezdése alapján. Ha az adóhatóság az ellenőrzés során ügygondnok kirendelését kéri, belföldi jogsegélyt kér, illetőleg szakértőt rendel ki, az ügygondnok kirendelésére irányuló kérelem postára adásának napjától az ügy­ gondnok kirendelése tárgyában hozott döntés jog­ erőre emelkedésének napjáig, a belföldi jogsegély­ kérelem postára adásának napjától a válasz megér­ kezésének napjáig, de legfeljebb 30 napig, szakértő kirendelése esetén a kirendelő végzés jogerőre emel­ kedésének napjától a szakértői vélemény megérke­ zésének a napjáig eltelt időtartamot az ellenőrzés határidejének számításánál figyelmen kívül kell hagyni. Az adóhatóság a szünetelés időtartama alatt az ellenőrzést folytathatja. Az adóhatóság a szünete­ lés kezdő és befejező időpontjáról az adózót értesíti.

5

Ha az adóhatóság az adózó ellenőrzése során a tény­ állás tisztázása érdekében más adózó ellenőrzését rendeli el (kapcsolódó vizsgálat), a kapcsolódó vizs­ gálat időtartama az ellenőrzés határidejébe nem számít bele. Az Art. 92. § (11) bekezdése alapján a kapcsolódó vizsgálattal egy tekintet alá esik az adó­ zónál vagy a vele szerződéses kapcsolatban állt vagy álló adózónál már folyamatban lévő ellenőrzés, ha annak eredménye a tényállás tisztázásához szüksé­ ges. Az adóhatóság a kapcsolódó vizsgálat időtarta­ ma alatt az ellenőrzést folytathatja. Ha a kapcsolódó vizsgálat során beszerzett adatok, bizonyítékok alapján az alapügy tényállása a kap­ csolódó vizsgálattal érintett körben tisztázott, az ellenőrzés a kapcsolódó vizsgálat befejezésétől füg­ getlenül lezárható. Az adóhatóság az adózót a kap­ csolódó vizsgálat kezdő és befejező időpontjáról értesíti. A kapcsolódó vizsgálattal egy tekintet alá eső ellenőrzés esetén a kapcsolódó vizsgálat kezdő napjának az ellenőrzési határidő szüneteléséről ­szóló értesítés postára adásának, a postai kézbesítés mel­ lőzése esetén az értesítés átadásának napját kell te­ kinteni. Ha a kapcsolódó vizsgálat során beszerzett adatok, bizonyítékok alapján az ellenőrzés lezárásá­ ra a kapcsolódó vizsgálat befejezését megelőzően kerül sor, a kapcsolódó vizsgálat befejező időpont­ jának a beszerzett adatok, bizonyítékok rendelke­ zésre állásáról szóló értesítés postára adásának, a postai kézbesítés mellőzése esetén az értesítés átadá­ sának napját kell tekinteni. További ellenőrzési határidő hosszabbodást okozhat más (külföldi) adóhatóság megkeresése. Ha az adó­ hatóság az adókötelezettség megállapításához szük­ séges tény vagy körülmény tisztázása érdekében nemzetközi egyezmény vagy viszonosság, illetve az Európai Unió adóügyi együttműködési szabályai alapján külföldi adóhatóságot keres meg, az adózó megkeresésről történő értesítésének postára adásá­ tól, a postai kézbesítés mellőzése esetén az értesítés átadásának napjától, a külföldi adóhatóság válaszá­ nak megérkezésétől számított 15. napig eltelt idő­ tartamot a megkereséssel érintett adó, illetve költ­ ségvetési támogatás tekintetében az ellenőrzés (ide­

6

értve az egyes gazdasági események valódiságának vizsgálatára irányuló ellenőrzést is) határidejének számításánál figyelmen kívül kell hagyni. Az adóha­ tóság a külföldi adóhatóság megkeresésének időtar­ tama alatt az ellenőrzést folytathatja. Az adóhatóság az adózót a külföldi adóhatóság megkereséséről és a külföldi adóhatóság válaszának megérkezéséről ér­ tesíti. Amennyiben a külföldi adóhatóság a megke­ resésétől számított 180 napon belül nem válaszol, az ellenőrzés a válasz hiányában is befejezhető, ha a tényállás egyéb körben tisztázott. Ebben az esetben az ellenőrzési határidő szünetelésének utolsó napja a külföldi adóhatóság megkeresésének postára adá­ sának napjától számított 180. nap. Az ellenőrzések elhúzódásának megakadályozása végett tehát beépí­ tésre került egy maximális, fél éves határidő.

Az ellenőrzési határidő meghosszabbítása Az ellenőrzési határidő szabályai mellett megtalál­ hatók azok a rendelkezések, melyek az ellenőrzési határidő esetleges túllépése miatti meghosszabbítás­ ra vonatkoznak. Az ellenőrzésre megállapított tör­ vényi határidők – ahogy azt az előzőekben leírtak megerősítik – differenciáltak és a törvényben meg­ határozott körülményekre tekintettel meghosszab­ bíthatók. Ez a felettes szerv közreműködését teszi szükségessé, melynek célja az első fokú adóhatóság ellenőrzése feletti, intenzívebb törvényességi fel­ ügyelet kialakítása. Az ellenőrzési határidő meghosszabbítására 3 alka­ lommal kerülhet sor az Art. 92. § (13) bekezdése alapján. 1. Az ellenőrzési határidőt indokolt esetben az el­ lenőrzést végző adóhatóság vezetője egyszer, legfel­ jebb 90 napig terjedő időtartammal meghosszab­ bíthatja. 2. A meghosszabbított ellenőrzési határidőt rendkí­ vüli körülmények által indokolt esetben, az ellenőr­ zést végző adóhatóság indokolt kérelmére a felettes szerv egyszer, legfeljebb 90 napig terjedő időtartam­ mal meghosszabbíthatja.

3. Az állami adó- és vámhatóság hatáskörébe tartozó ügyben a felettes szerv által meghosszabbított ellen­ őrzési határidőt rendkívüli körülmények által indo­ kolt esetben az ellenőrzést végző adóhatóság felettes szerv által jóváhagyott, indokolt kérelmére az állami adó- és vámhatóság vezetője egyszer, legfeljebb 120 napig terjedő időtartammal meghosszabbíthatja. Az önkormányzati adóhatóság hatáskörébe tartozó adó­ ügyben a felettes szerv által meghosszabbított ellen­ őrzési határidőt rendkívüli körülmények által indo­ kolt esetben az ellenőrzést végző adóhatóság felettes szerv által jóváhagyott indokolt kérelmére az adópo­ litikáért felelős miniszter egyszer, legfeljebb 120 na­ pig terjedő időtartammal meghosszabbíthatja. Az ellenőrzési határidő meghosszabbításáról végzés­ ben kell dönteni. A felettes adóhatóság, ha indo­ kolatlannak tartja a határidő hosszabbítására elő­ terjesztett kérelmet, úgy elutasítja azt és ezzel egy­ idejűleg az eljárás lezárására utasítja az ellenőrzést lefolytató adóhatóságot. Az adóhatóság az ellenőrzési határidő lejártát köve­ tően ellenőrzési cselekményeket nem végezhet. Az ellenőrzési határidő meghosszabbításának hiányá­ ban az ellenőrzést a törvényben előírt módon és határidőben kell lezárni.

ILLETÉK A gépjármű-vagyonszerzési illeték Írta: Dr. Tóth György NAV, Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály Gépjármű, illetve pótkocsi öröklése, ajándékozása és visszterhes vagyonátruházás keretében történő megszerzése esetén vagyonszerzési illetéket kell fi­ zetni. Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 102. § (1) bekezdés i) pontja értelmében az Itv. alkalmazásában gépjárműnek mi­ nősül az olyan közúti szállító- vagy vontatóeszköz, amelyet beépített erőgép hajt és nyilvántartásba vé­

telét jogszabály írja elő. (A mezőgazdasági vontató, az önjáró vagy vontatott munkagép, a lassú jármű és a segédmotoros kerékpár nem tekinthető gépjár­ műnek a törvény szerint.) Pótkocsinak az olyan jármű minősül, amely az előbb meghatározott gépjárművel történő vontatásra ké­ szült. Idetartozik a teher- és sátras utánfutó, a fél­ pótkocsi, valamint a lakópótkocsi, melynek a köz­ lekedésben való részvételét külön jogszabály köti hatósági nyilvántartásba vételhez [Itv. 102. § (1) bekezdés j) pontja]. Gépjármű és pótkocsi tulajdonjogának, az e va­ gyontárgyakhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogok (haszonélvezet, használat, üzembentartói jog) aján­ dékozása, illetve visszterhes átruházása (megvásár­ lása) esetén az Itv. szabályait csak abban az esetben kell alkalmazni, ha a gépjárművet, pótkocsit belföl­ dön vették, veszik nyilvántartásba, kivéve, ha nem­ zetközi szerződés másként rendelkezik. Amennyi­ ben tehát a gépjármű és a pótkocsi megszerzése külföldön kifejezetten a magyarországi nyilvántar­ tásba vétel céljából történt, akkor ez után Magyar­ országon illetéket kell fizetni.

Gépjármű és pótkocsi visszterhes vagyonátruházási illetéke Az Itv. 24. § (1) bekezdése szerint gépjármű tulaj­ donjogának megszerzése esetén az illeték mértékét a jármű hajtómotorjának hatósági nyilvántartásban feltüntetett – kilowattban kifejezett – teljesítménye, és a jármű gyártási évétől számított kora alapján kell meghatározni az alábbiak szerint: Jármű

Jármű gyártási évétől számított kora

hajtómotorjának 0-3 év teljesítménye (kW)

4-8 év

8 év felett

0–40

550 Ft/kW 450 Ft/kW 300 Ft/kW

41–80

650 Ft/kW 550 Ft/kW 450 Ft/kW

81–120

750 Ft/kW 650 Ft/kW 550 Ft/kW

120 felett

850 Ft/kW 750 Ft/kW 650 Ft/kW

7

Ha a hatósági nyilvántartásban a gépjármű teljesít­ ménye csak lóerőben van feltüntetve, akkor a lóerő­ ben kifejezett teljesítményt 1,36-tal kell osztani és az eredményt a kerekítés általános szabályai szerint egész számra kell kerekíteni. Ha a hatósági nyilván­ tartás a gépjármű teljesítményét nem tartalmazza, akkor az adóhatóság a gépjármű azonosító adataival megkeresi az illetékes közlekedési hatóságot a gép­ jármű teljesítménye közlése végett. Ez esetben ezt az adatot kell a gépjármű tulajdonjogának megszer­ zése után fizetendő illeték alapjának tekinteni. Például egy 3 éves, 1200 cm3-es, 55 kW telje­ sítményű személygépkocsi megvásárlása esetén 35 750 (55×650) forint illetéket kell fizetni. Ezzel szemben egy ugyanilyen teljesítményű 10 éves gépkocsi megvásárlása esetén 24 750 (= 55×450) forint illetéket. Az Itv. 24. § (2) bekezdése szerint pótkocsi tulaj­ donjogának megszerzéséért, ha a pótkocsi megen­ gedett legnagyobb össztömege a 2500 kg-ot nem haladja meg 9000 forint, minden más esetben 22 000 forint illetéket kell fizetni. Az Itv. 24. § (7) bekezdése külön szabályozást tar­ talmaz a 120 kW-nál nagyobb teljesítményű hajtó­ motorral rendelkező autóbuszok, tehergépkocsik és vontatók tulajdonjoga megszerzésének illetékére. Ebben az esetben az illeték mértékét úgy kell meg­ határozni, mintha a gépjármű 120 kW teljesítmé­ nyű hajtómotorral rendelkezne. Gépjármű és pótkocsi tulajdonjoga, illetve gép­ járműre, pótkocsira vonatkozó haszonélvezeti, hasz­ nálati jog meghatározott hányadának megszerzése esetén a megszerzett hányadra arányosan eső illeté­ ket kell fizetni. Például egy 7 éves, 1200 cm3-es, 55 kW teljesít­ ményű személygépkocsi tulajdonjogát 30-70%ban vásárolja meg egy fiatal pár. A személygép­ kocsi tulajdonjogának megszerzése után 30 250 (= 55×550) forint illetéket kell összesen fizetni.

8

Mivel a tulajdonjog megszerzése 30-70%-ban történik, így 9075 – 21 175 forint illetéket kell fizetniük a pár tagjainak külön-külön.

Gépjárműre, pótkocsira vonatkozó vagyoni értékű jog (haszonélvezet, használat, üzembentartói jog) megszerzése Az Itv. 24. § (3) bekezdése alapján gépjárműre, pót­ kocsira vonatkozó haszonélvezet, használat, illetve üzembentartói jog ellenérték fejében történő meg­ szerzése esetén a visszterhes vagyonátruházási illeték 25%-ának megfelelő illetéket kell fizetni. Például egy 7 éves, 2000 cm3-es, 75 kW telje­ sítményű személygépkocsi megvásárlása esetén 41 250 (= 75×550) forint illetéket kell fizetni. Ha a vagyonszerző a személygépkocsin csak üzembentartói jogot szerez, akkor a 41 250 forint negyede lesz az illeték az üzembentartói jog megszerzése után, azaz 10 313 forint. Amennyiben a gépjármű, pótkocsi tulajdonjogának megszerzésével egyidejűleg haszonélvezeti, haszná­ lati, vagy üzembentartói jog alapítása történik, ­illetve a tulajdonjogot a vagyoni értékű jog jogosult­ ja szerzi meg, akkor a tulajdonjog szerzését terhelő illetéket csökkenteni kell a vagyoni értékű jogot ter­ helő illeték összegével [Itv. 24. § (4) bekezdése]. Például egy 7 éves, 2000 cm3-es, 75 kW telje­ sítményű személygépkocsi tulajdonjogát meg­ vásárolja a feleség. A férj javára a vásárlással egyidejűleg ellenérték fejében üzembentartói jogot alapítanak. Mivel a házastársak közötti visszterhes vagyon­ átruházás az Itv. 26. § (1) bekezdés z) pontja alapján mentes az illeték alól, és a tulajdon­ jogot szerző feleség által fizetendő illeték ös�­ szegét csökkenteni kell a vagyoni értékű jogot szerző férj által fizetendő illeték összegével, ezért a fele­ség összesen 30 937 (= 41 250–10 313) forint illetéket fizet, a férj vagyonszerzése pedig mentesül az illeték alól.

Gépjárművek lízingjének illetékkötelezettsége A lízingügylet az adásvételi szerződés és a bérleti, illetve haszonbérleti szerződések egyes elemeit ve­ gyítő szerződéstípus, mely a visszterhes vagyonátru­ házás alá tartozik. A lízingügyletek között megkülönböztethetjük az operatív lízinget és a pénzügyi lízinget. A pénzügyi lízing lehet zárt végű vagy nyílt végű pénzügyi lízing. A zárt végű pénzügyi lízing jellemzője, hogy a fu­ tamidő végén, az utolsó törlesztő részlet/lízingdíj megfizetésével a lízingelt eszköz automatikusan át­ kerül a lízingbe vevő tulajdonába, míg a nyílt végű pénzügyi lízing esetén a futamidő végén a lízingelt eszköz nem megy át automatikusan a lízingbe vevő tulajdonába, de a vevőnek lehetősége van az eszköz tulajdonjogának megszerezésére. Az Itv. 3. § (7) bekezdése alapján a visszterhes va­ gyonátruházási illetékkötelezettség gépjárművek (pótkocsik) pénzügyi lízingjére vonatkozó, a futam­ idő végén tulajdonjog átszállást eredményező szer­ ződések (zárt végű pénzügyi lízing) esetén a szerző­ dés megkötésének a napján keletkezik. Vagyis zárt végű pénzügyi lízing esetén a tulajdonjog megszer­ zéséért fizetendő illetéket kell megfizetnie a lízingbe vevőnek a gépjármű átírás alkalmával, függetlenül attól, hogy a futamidő ideje alatt a lízingbe vevő a gépjárműnek csak üzembentartója és még nem tu­ lajdonosa. Természetesen a zárt végű lízing futamidejének a végén – a tulajdonjog megszerzésével összefüggés­ ben – további illetékfizetési kötelezettség nem ke­ letkezik. Ezzel szemben, ha a gépjárművet nyílt végű pénz­ ügyi lízing keretében szerzik meg, akkor üzemben­ tartói jogot jegyeznek be a lízingbe vevő nevére, és az illetéket is e vagyoni értékű jog megszerzése után kell majd megfizetni. A nyílt végű lízingnél ugyan­ is a tulajdonjog megszerzésére vonatkozó illeték­

kötelezettség nem a szerződés megkötésének napján keletkezik, hanem a lízingbe vevőt csak a vagyoni értékű jog megszerzéséért a tulajdonjog megszerzé­ se után fizetendő illeték 25%-a terheli. Amennyiben a nyílt végű pénzügyi lízing futamide­ jének a végén a gépjármű üzemben tartója meg­ szerzi a gépjármű tulajdonjogát, akkor a tulajdonjog megszerzése után megállapított illetéket csökkente­ ni kell az üzembentartói jog megszerzéséért fizeten­ dő illeték összegével, azaz az Itv. 24. § (1) és (2) bekezdése alapján megállapított illeték 75%-át kell megfizetni [Itv. 24. § (4) bekezdése]. Például nyílt végű pénzügyi lízingszerződés ke­ retében a vagyonszerző megszerez egy új (tehát a jármű gyártási évétől számított kora 0 év), 3000 cm3-es, 100 kW teljesítményű gépjármű­ vet. Az illeték megállapítása az Itv. 24. § (1) bekez­ dése alapján: 100 kW×750 Ft/kW = 75 000 forint. Az üzembentartói jog után fizetendő illeték a 75 000 forint 25%-a, azaz 18 750 forint, amit a lízingbe vevőnek az átírás alkalmával meg kell fizetnie. (A tulajdonjog alapján meghatározott illeték a 75 000 forint és a 18 750 forint kü­ lönbsége, azaz 56  250 forint, ami a 75  000 forint 75%-ának felel meg. Ha a lízingbe adó cég rendelkezik az Itv. 26. § (1) bekezdésének l) pontja szerinti mentességgel és ezt az állami adóhatóság határozatával igazolja, akkor a tu­ lajdonjog szerzése után illetéket fizetnie nem kell.)

Gépjármű és pótkocsi öröklése és ajándékozása Az Itv. 12. § (4) bekezdése szerint gépjármű, pót­ kocsi tulajdonjogának, vagyoni értékű jogának öröklése és ajándékozása esetén az illeték mértéke a gépjármű és pótkocsi visszterhes vagyonátruházási illetékének kétszerese.

9

Például egy 11 éves, 1200 cm3-es, 55 kW tel­ jesítményű személygépkocsi ajándékozása vagy öröklése esetén a megajándékozottat, illetve örököst terhelő illeték összege 49 500 forint (= 55×450×2). Ha a feleség a személygépkocsi vásárlásával egyidejűleg ingyenesen üzembentartói jogot alapít a férje javára a járművön, akkor az ille­ tékkötelezettség a következőképpen alakul: 1. a 11 éves, 1200 cm3-es, 55 kW teljesít­ményű személygépkocsi megszerzése esetén 24  750 forint illetéket kellene fizetni, 2. mivel üzembentartói jog megszerzése is tör­ ténik, ezért a feleséget a fentiek alapján 18 653 (= 24 750–24 750/4) forint illeték terheli, a férjnek pedig az illetékmentesség okán illetéket nem kell fizetnie.

Gépjármű-vagyonszerzéssel kapcsolatos illetékmentességek • Gépjárműszerzés esetén teljes személyes illeték­

mentesség illeti az Itv. 5. § (1) bekezdésében em­ lített szervezeteket [Itv. 5. § (2)-(4) bekezdése, Itv. 80. § (3) bekezdése]. Az Itv. 5. § (1) bekezdés c)-g) és m) pontjában említett szervezeteket a személyes illetékmentes­ ség csak abban az esetben illeti meg, ha a vagyon­ szerzést megelőző adóévben folytatott vállalko­ zási tevékenységükből származó jövedelmük után társasági adófizetési kötelezettségük – költség­ vetési szerv esetében – eredményük után a köz­ ponti költségvetésbe befizetési kötelezettségük nem keletkezett. E feltétel fennállásáról a szerve­ zetnek (alapítványnak) nyilatkoznia kell. Ha a nyilatkozat megtételére a vagyonszerzést megelőző adóév utolsó napját követő 150. nap előtt kerül sor, a szervezetnek (alapítványnak) arról kell nyilatkoznia, hogy adófizetési kötele­ zettsége előreláthatóan nem keletkezik. Amen�­ nyiben a nyilatkozatában vállaltak nem teljesül­ tek, úgy a vagyonszerzést megelőző adóév utolsó napját követő 180. napig van lehetősége arra,

10

hogy ezt a körülményt adóbírság terhe nélkül az eljáró hatóság felé jelezze és az illetéket pótlólag megfizesse. Ha az Itv. 5. § (1) bekezdése szerinti szervezet (alapítvány) gépjármű, pótkocsi szerzése esetén az illetékmentesség igénybevételére jogosult lett volna, a megfizetett illetéket az adózó kérelmére – az adóvisszatérítés szabályai szerint – az állami adóhatóság visszatéríti. • Mentesül az illeték alól a gépjármű, pótkocsi

szerzése (például öröklése, ajándékozása, adás­ vétele), ha az egyenes ági rokonok (ideértve az örökbefogadáson alapuló rokoni kapcsolatot is), házastársak között történik, vagy a vagyonszerzés a házastársi vagyonközösség megszüntetéséből származik [Itv. 16. § (1) bekezdés i) pontja, 17. § (1) bekezdés p) pontja, 26. § (1) bekezdés z) pontja]. • A kizárólag elektromos hajtómotorral ellátott

gépjármű tulajdonjogának, illetve az ilyen gép­ járműre vonatkozó vagyoni értékű jognak a megszerzése mentes a visszterhes vagyonátru­ házási illeték alól [Itv. 26. § (1) bekezdés w) pontja]. • Nem kell az illetéket megfizetni, ha a vagyon­

szerző a tulajdonszerzés bejelentésével egyidejű­ leg külföldi kivitel céljából Z betűjelű ideiglenes rendszám kiadását kéri. Az illetéket ebben az esetben csak akkor kell megfizetni, ha a vagyon­ szerző a gépjármű tartós belföldi használatához szükséges forgalmi engedély kiadását kéri Ma­ gyarországon, vagy a gépjárművet belföldön ér­ tékesíti [Itv. 24. § (5) bekezdése]. • Gépjármű-forgalmazók visszterhes vagyonátru­

házási illetékmentessége [Itv. 26. § (1) bekezdés l) pontja és 26. § (10) bekezdése]. Mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól gépjármű, pótkocsi tulajdonjogának olyan vál­ lalkozó általi megszerzése, melynek előző adóévi nettó árbevételének legalább 50%-a gépjármű­ vek és pótkocsik értékesítéséből származott (gép­

jármű-forgalmazó), továbbá a pénzügyi közvetítő­ rendszer felügyeletét ellátó szerv által vezetett nyilvántartásban szereplő pénzügyi lízinget foly­ tató vállalkozó általi megszerzése. A mentességre jogosult gépjármű-forgalmazónak adóévente kell nyilatkoznia az állami adóható­ ságnál arról, hogy az előző adóévi nettó árbevé­ telének megoszlása alapján e rendelkezések alkal­ mazásában gépjármű-forgalmazónak minősül azzal, hogy ha a nyilatkozattételre az adóév hato­ dik hónapjának 1. napja előtt kerül sor, a vagyon­ szerzőnek arról kell nyilatkoznia, hogy nettó ár­ bevételének megoszlása alapján előreláthatólag gépjármű-forgalmazónak minősül. Amennyiben a nyilatkozatban vállaltak nem teljesültek, úgy azt az adóév hatodik hónapjának 15. napjáig be­ jelenti az állami adóhatóságnak, amely a meg nem fizetett illetéket 50%-kal növelten a vagyon­ szerző terhére pótlólag előírja. Ha az állami adó­ hatóság adóellenőrzés keretében állapítja meg, hogy a vagyonszerző valótlan nyilatkozatot tett, a valótlan nyilatkozat alapján meg nem fizetett illeték kétszeresét a vállalkozó terhére pótlólag előírja. A gépjármű-forgalmazást a nyilatkozattétel adó­ évében kezdő vállalkozó arról nyilatkozhat, hogy nettó árbevételének legalább 50%-a gépjárműforgalmazásból fog származni. Amennyiben a nettó árbevétel megoszlására vonatkozó vállalás nem teljesül, akkor az állami adóhatóság a nyi­ latkozat alapján meg nem fizetett illetéket a vál­ lalkozó terhére 50%-kal növelten megállapítja. A vállalás meghiúsulásának tényét a vállalkozó az adóévet követő hatodik hónap 15. napjáig köte­ les bejelenteni. Ha az állami adóhatóság adóel­ lenőrzés keretében megállapítja, hogy a vagyon­ szerző vállalása nem teljesült, a nyilatkozat alap­ ján meg nem fizetett illeték kétszeresét a vagyon­ szerző terhére pótlólag előírja. Az adóhatóság a nyilatkozat megtételére a GJFORGNYIL „Kérelem az Itv. 26. § (1) bek. l) pontja szerinti illetékmentesség biztosításához és az Itv. 26. § (10) bek. szerinti nyilatkozat/bejelentés gépjármű-forgalmazók részére” elnevezésű nyom­ tatványt rendszeresítette.

Gépjármű, pótkocsi vagyonszerzési illetékének megfizetése Gépjármű, pótkocsi tulajdonjoga, illetve gépjármű­ re, pótkocsira vonatkozó vagyoni értékű jog meg­ szerzése esetén a vagyonszerzési illetéket a gépjármű, pótkocsi átírását megelőzően az okmányirodánál beszerzett készpénz-átutalási megbízás útján, illetve – amennyiben erre lehetőség van – az okmányiro­ dán bankkártyával kell az adópolitikáért felelős mi­ niszter rendeletében megjelölt számla (NAV Gép­ jármű vagyonszerzési illeték bevételi számla: 10032000-06057684) javára vagy készpénzzel az okmányiroda házipénztárába megfizetni. A tulajdonjog, illetve vagyoni értékű jog szerzését tanúsító okiratot – a gépjármű-forgalmazói mentes­ ség igénybevétele esetén az erről szóló állami adó­ hatósági határozat bemutatásával – annak keltétől számított 15 napon belül a bekövetkezett jogválto­ zás átvezetésére illetékes okmányirodánál kell be­ mutatni. Az illeték összegét – vagy a megfelelő okiratok be­ mutatása esetén a megállapítható illetékmentesség tényét – az okmányiroda közli a vagyonszerzővel az átírás során [Itv. 76. § (1) bekezdése]. Az okmányirodai közreműködéstől függetlenül a gépjármű- és pótkocsiszerzések tekintetében is az állami adóhatóság az elsőfokú illetékhatóság. Ha a fizetendő illetékkel kapcsolatos vita vagy más körül­ mény ezt indokolja, az állami adóhatóság határozat­ tal állapítja meg a vagyonszerzési illetéket. A vagyonszerzés késedelmes bejelentését, továbbá a bejelentés elmulasztását terhelő, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 172. §-ában megha­ tározott mértékű mulasztási bírságot (magánsze­ mély esetén legfeljebb 200 ezer forintot, más adózó esetén legfeljebb 500 ezer forintot) az állami adó­ hatóság határozattal szabja ki [Itv. 76. § (3) bekez­ dése].

11

SZJA Az adóelőleg-nyilatkozat Írta: Kopányiné Mészáros Edda NAV, Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja törvény) 1 § (6) be­ kezdése kimondja, az összevont adóalap adóját az adóbevételek folyamatossága érdekében adóelőleg­ ként kell megfizetni. Az adóelőleg megállapításának egyik legfontosabb része, hogy a magánszemély a kifizetőnek, a mun­ káltatónak adóelőleg nyilatkozatot adjon át. Az adóelőleg-nyilatkozatnak az a célja, hogy a kifi­ zető vagy a munkáltató olyan információkhoz jus­ son, amelyek az adóelőleg összegét befolyásolhatják. Így a kifizető, a munkáltató által levont adóelőleg minél jobban megközelíti a ténylegesen fizetendő adó összegét. Nyilatkozat adható alkalmanként vagy az adóéven belül visszavonásig (újabb nyilatkozattételig) érvé­ nyesen. Abban az esetben, ha olyan változás törté­ nik, amely a nyilatkozat tartalmát érinti, akkor a magánszemély köteles haladéktalanul új nyilatko­ zatot adni. Az adóelőleg-nyilatkozatban a magánszemély nyi­ latkozik: − a bevétel adóelőleg-alapjának megállapításához a levonandó költségről, költséghányadról, − a családi kedvezmény érvényesítéséről, közös ér­ vényesítéséről, − az első házasok kedvezményének érvényesítésé­ ről, közös érvényesítéséről, − személyi kedvezmény érvényesítéséről, a súlyosan fogyatékos állapot kezdő napjáról és időtartamá­ ról azzal, hogy a végleges fogyatékos állapotról ugyanazon kifizetőnek elegendő egyszer nyilat­ kozni.

12

Költség nyilatkozat A magánszemély az adóelőleg-nyilatkozatában nyi­ latkozik a választott költség elszámolási módsze­ réről. Önálló tevékenységből származó jövedelem esetén a költségelszámolás kétféle módszerrel történhet. Az egyik módszer a 10 százalékos költséghányad alkal­ mazása, a másik a tételes költségelszámolás. Fontos megjegyezni, hogy egy adóéven belül a ma­ gánszemély csak az egyik módszert választhatja, amit egész évben minden önálló tevékenységből származó jövedelem meghatározása esetén alkal­ maznia kell. Azonban, ha a magánszemély év köz­ ben a 10 százalékos költséghányadot alkalmazta, akkor lehetősége van arra, hogy év végén a tételes költségelszámolást válassza, amennyiben a megfele­ lő igazolásokkal rendelkezik. A 10 százalékos költséghányad alkalmazása esetén a bevétel 90 százaléka minősül jövedelemnek. Ebben az esetben a bevétel más költséggel nem csökkent­ hető, viszont a költségek igazolásához nincs szükség bizonylatokra. Még egy fontos szabály, hogy ebben az esetben min­ den költséget elszámoltnak kell tekinteni. Amennyiben a magánszemély a tételes költségelszá­ molást választja, akkor az adott tevékenységgel ös�­ szefüggésben elismert igazolható vagy igazolás nél­ kül elszámolható költség összegéről nyilatkozhat. A kifizető az adóelőleg megállapítása során költséget maximum a kifizetendő bruttó összegének az 50 szá­ zalékáig vehet figyelembe még abban az esetben is, ha a magánszemély többről nyilatkozik. Azonban a magánszemély a bevallásában – a bevétele mérté­ kéig – korlátozás nélkül elszámolhatja az Szja törvény szerint elismert és megfelelően igazolt költségeit. Ez a korlátozás nem vonatkozik a költségtérítés cí­ mén kifizetett összegre. Az 50 százalékos szabályt kizárólag az önálló tevékenység ellenértékeként ki­

fizetett összegekre kell alkalmazni. Tehát a tevékeny­ séggel összefüggő költségtérítés kifizetésekor a ma­ gánszemély nyilatkozata alapján a kifizető akár 100 százalék költséget is figyelembe vehet. Nem önálló tevékenységgel kapcsolatos költségtérí­ tés esetén is az előzőek szerint kell eljárni. A magánszemély érdekében áll, hogy a költségnyi­ latkozaton valós adatokat adjon meg. Ugyanis a megalapozatlanul – magas összegben – adott költ­ ségnyilatkozatnak következményei lehetnek. A költségelszámolással kapcsolatos adóelőleg ­n yilatkozatnak nincs kötelezően használatos ­formája, azonban az adóhatóság a honlapjáról (http://www.nav.gov.hu „Adóelőleg-nyilatkozatok 2015.”) letölthetők a kifizetőnek az adóelőleg megállapításához adható nyilatkozatok javasolt for­ mája. A magánszemély nyilatkozata az adóhatóság által közzétett adattartalomtól el is térhet, akár egy­ szerűbb formában is elkészíthető. Azonban értelem­ szerűen bizonyos adatokat mindenképpen tartal­ maznia kell, mint például a magánszemély neve, adóazonosító jele, a költségelszámolás módszere stb.

Adó és adóalap kedvezmények Az első házasok kedvezményét a családi kedvezményt és a személyi kedvezményt (a továbbiakban együtte­ sen: kedvezmények) az arra jogosult év közben az adóelőleg megállapítása során is érvényesítheti. Amennyiben a magánszemély az összevont adóalap­ ba tartozó bevételét olyan kifizetőtől kapja, amely – adóelőleget megállapító munkáltatónak, illetve – 2015. január 1-jétől a magánszemély részére rendszeres bevételt juttató kifizetőnek minősül, akkor a kedvezmények érvényesítésére vo­ natkozó adóelőleg nyilatkozatot adhat ezen kifize­ tőknek. Az első házasok kedvezményére és több jogosult esetén a családi kedvezményre a jogosultak a nyilat­

kozatot – a változás bejelentésének kötelezettsége mellett – közösen teszik meg. Közös érvényesítés esetén a jogosultakat jogosultsági hónaponként megillető adóalap kedvezményt a kifizető, a magán­ személy nyilatkozata szerint veszi figyelembe. A kö­ zös érvényesítés azokra a jogosultság hónapokra lehetséges, amikor mindkét magánszemély jogosult­ nak minősült. A családi kedvezmény közös érvényesítése egy adó­ éven belül több jogosulttal is lehetséges, azonban egy adott hónapra tekintettel csak egy magánsze­ méllyel. 2015. évben a kedvezményezett eltartott után érvé­ nyesíthető családi kedvezmény havonta és kedvez­ ményezett eltartottanként – 62 500 forint egy és két eltartott, – 206 250 forint három vagy több eltartott esetén. A 2015. évben a családi kedvezményre vonatkozó adóelőleg-nyilatkozatnak legalább a következő ada­ tokat kell tartalmaznia: a) a nyilatkozó magánszemély(ek) nevét és adóazo­ nosító jelét; b) minden eltartott (kedvezményezett eltartott) ne­ vét, magzat (ikermagzat) esetében a várandósság tényére vonatkozó kijelentést; c) a nyilatkozó magánszemély(ek) adóelőleget meg­ állapító munkáltatójának, rendszeres bevételt juttató kifizetőjének nevét (elnevezését) és adó­ számát, valamint a nyilatkozatban foglaltak tu­ domásulvételét igazoló kijelentését, míg e mun­ káltató, kifizető hiányában az erre vonatkozó kijelentést; d) kedvezmény közös igénybevétele esetén a családi kedvezmény összeg vagy a kedvezményezett el­ tartottak szerinti megosztását. 2015. évtől úgy a bevallásban, mint az adóelőleg nyilatkozatban kötelező szerepeltetni a kedvezmé­ nyezett eltartottak, eltartottak adóazonosító jelét. Tekintettel azonban az Szja törvény 84/ZS. § (5)

13

bekezdésében foglalt átmeneti szabályra az adóelő­ leg nyilatkozatban csak 2016. január 1-jétől kell az adóazonosító jelet kötelezően feltüntetni. (Azaz 2016. január 1-jétől nem érvényesíthető a kedvez­ mény, ha az adóelőleg nyilatkozaton az eltartott (kedvezményezett eltartott) neve mellett kizárólag a természetes azonosító adatai szerepelnek.) Amennyiben a magánszemély az adóelőleg-nyilat­ kozatában kéri a családi kedvezmény figyelembe­ vételét és az adóelőleg alapja kevesebb mind az érvényesíteni kívánt családi kedvezmény összege, akkor a kifizetőnek a fennmaradó részt – amennyi­ ben lehetséges – családi járulékkedvezményként kell figyelembe vennie. Azonban, ha a magánszemély ez utóbbi kedvezményt nem kívánja érvényesíteni, ak­ kor erről az adóelőleg nyilatkozatában nyilatkoznia kell. A házastársak által együttesen érvényesíthető első házasok kedvezményének összege jogosultági hó­ naponként 31 250 forint. Fontos szabály, hogy az első házasok kedvezménye a családi kedvezményt megelőző sorrendben érvé­ nyesíthető. Az első házasok kedvezményét a házastársak – dön­ tésük szerint – közösen érvényesítik. Ez történhet úgy, hogy a 31 250 forint összeget döntésük szerint megosztják egymás között, vagy úgy, ha a kedvez­ ményt kizárólag egyikük veszi igénybe. Az igénybevétel feltétele a házastársak nyilatkozata, amely tartalmazza, hogy a kedvezményt melyikük veszi igénybe, vagy a kedvezmény összegének meg­ osztására vonatkozó döntésüket. A nyilatkozatnak továbbá tartalmaznia kell a nyilatkozó magán­sze­ mély(ek) nevét és adóazonosító jelét és adóelőleget megállapító munkáltatójának, rendszeres bevételt juttató kifizetőjének nevét (elnevezését) és adószá­ mát.

14

A súlyosan fogyatékos magánszemély a fogyatékos­ ságról szóló igazolása alapján, a fogyatékos állapot kezdő napjának hónapjától ezen állapot fennállása idején havonta személyi kedvezmény jogcímén csökkentheti az összevont adóalap adóját. A kedvez­ mény mértéke az adóév első napján érvényes havi minimálbér 5 százalékának megfelelő összeg (2015. évben 5250 forint/hónap). Súlyosan fogyatékos személynek az Szja törvény sze­ rint azt kell tekinteni, aki súlyos egészségkárosodás­ sal összefüggő jogosultságról szóló jogszabályban említett betegségben szenvedőnek minősül, továb­ bá, aki rokkantsági járadékban részesül. A magánszemély a kedvezményt minden olyan hó­ napban igénybe veheti, amelyben az orvosi igazolás alapján legalább egy napot már fogyatékkal élt, vagy betegségben szenvedett. Tehát akkor is igénybe ve­ hető a kedvezmény a teljes hónapra, ha az orvos által kiadott igazoláson a hónap utolsó napja szere­ pel a fogyatékosság kezdő időpontjaként. Amennyiben a magánszemély az adóelőleg meg­ állapításához tett nyilatkozatában jelzi, hogy a ked­ vezményt igénybe kívánja venni, akkor ezt a tényt a munkáltató a havi adóelőleg megállapítása során figyelembe veszi. Ebben az esetben az orvosi igazo­ lást nem kell bemutatnia munkáltatónak, miután a nyilatkozat valódiságáért az azt tevő magánszemély felel. Fontos megjegyezni, hogy az adóelőleg-levonásra kötelezett kifizetőnek a kifizetést megelőzően tájé­ koztatnia kell a magánszemélyt az adóelőleg-nyilat­ kozat lehetőségéről és az adott vagy nem adott, il­ letve hibásan adott nyilatkozat következményeiről. A kedvezmények igénybevételéhez adandó adóelő­ leg nyilatkozatnak nincs kötelező formai előírása, hasonlóan a költségelszámolásról szóló nyilatkozat­ hoz. Azonban az adóhatóság honlapján – a már korábban is említett elérési helyen – megtalálhatók ezeknek a nyilatkozatoknak a javasolt formái.

Különbözeti-bírság Korábban már említésre került, hogy hibásan, jog­ alap nélkül adott adóelőleg nyilatkozatért a magán­ személy felel. Ugyanis, ha a nyilatkozat valótlan tartalmú, akkor a magánszemélynek az adóbevallás­ kor különbözetei-bírság fizetési kötelezettsége is keletkezhet. Amennyiben a magánszemély az adóévben megszer­ zett bármely bevételét terhelő adóelőleg megállapí­ tásához tett nyilatkozatában tételes igazolással elszá­ molható költség levonását kérte, és a nyilatkozat alapján levont költség meghaladja az összevont adó­ alap megállapításánál az Szja törvény rendelkezései szerint az adóbevallásban elszámolt igazolt költsé­ geket, akkor bírságként – a fizetendő adón túl – a költség-különbözet 39 százalékát is meg kell fizet­ nie. Azonban nem kell ezt a bírságot megfizetni, ha a költség különbözet az adóelőleg megállapításánál figyelembe vett költség összegének 5 százalékát nem haladja meg. Például a magánszemély év közben az adóelőleg megállapítása során 104 ezer forint költséget vett figyelembe, azonban a bevallás kitöltésekor kide­ rült, hogy csak 100 ezer forint az elszámolható költ­ sége. Ebben az esetben nem kell a különbözet után bírságot fizetni, miután annak összege nem éri el az elszámolható költség 5 százalékát (az 5 ezer forin­ tot). Amennyiben a magánszemély adóalap kedvez­ ményt, illetve adókedvezményt év közben jogalap nélkül kérte, illetve az előzőek szerint helytelenül számolt el költséget és ezekre tekintettel a bevallás benyújtásakor befizetési kötelezettsége keletkezik, akkor a fizetendő összeg 12 százalékát kell különbö­ zeti bírságként – személyi jövedelemadó-fizetési kötelezettségként – megfizetnie. Nem kell a 12 százalékos bírságot megfizetni, ha a befizetési különbözet a 10 ezer forintot nem halad­ ja meg.

OLVASÓI KÉRDÉSEK Szakmai folyóiratunk előfizetéséhez INGYENES ­TANÁCSADÓI SZOLGÁLTATÁS is jár! Az adózás­ sal kapcsolatos kérdését [email protected] e-mail címen várjuk.

Tagi jogviszonyosnak kiküldetési rendelvény Kérdés Ha tagi jogviszonyos saját személygépkocsijára ki­ küldetési rendelvényt ír, és csak a jogszabály szerint igazolás nélkül elszámolható mértéket (üzemanyagfogyasztási norma, NAV üzemanyagár, + 9 Ft / km) számolja el, akkor nem kell cégautóadót fizetnie a saját gépkocsi után? Válasz A gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény (a továbbiakban: Gjt.) 17/A. § (2) bekezdése értel­ mében nem keletkezik a magánszemélynek cég­ autóadó kötelezettsége a személygépkocsija után, ha hivatali, üzleti utazással kapcsolatban a személyi jö­ vedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja törvény) 7. § (1) bekezdés r) pontja szerinti költségtérítést kap. Az Szja tv. 7. § (1) bekezdés r) pontja értelmében a  jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni a kiküldetési rendelvény alapján hivatali, üz­ leti utazás költségtérítése címén a teljesített kilomé­ ter-távolság (futásteljesítmény) figyelembevételével az utazásra kapott összeget, feltéve, hogy a térített összeg nem haladja meg a jogszabályban meghatá­ rozott, igazolás nélkül elszámolható mértéket. Az Szja törvény 3. § 83. pontja alapján a kikülde­ tési rendelvényt (bizonylatot) a kifizetőnek kell ki­ állítani két példányban. A rendelvényen fel kell tüntetni − a magánszemély nevét, adóazonosító jelét,

15

− a gépjármű gyártmányának, típusának megneve­ zését, forgalmi rendszámát, − a hivatali, üzleti utazás(ok) célját, időtartamát, útvonalát, − a futásteljesítményt, − az utazás költségtérítését, − az élelmezési költségtérítést, − valamint ezen költségtérítés(ek) kiszámításához szükséges adatokat (üzemanyag-fogyasztási nor­ ma, üzemanyagár stb.). A kiküldetési rendelvény eredeti példányát a kifize­ tőnek, másolatát a magánszemélynek kell a bizony­ latmegőrzésre vonatkozó rendelkezések betartásával megőrizni. Fontos, hogy a kiküldetési rendelvényt nem csak a munkáltató állíthatja ki, hanem a kifizető is, azon­ ban kizárólag olyan utazással kapcsolatban használ­ ható, amely hivatali, üzleti útnak minősül. Hivatali, üzleti utazás a magánszemély jövedelmé­ nek megszerzése érdekében, a kifizető tevékenysé­ gével összefüggő feladat ellátása érdekében szüksé­ ges utazás – a munkahelyre, a székhelyre vagy a te­ lephelyre a lakóhelyről történő bejárás kivételével –, ideértve különösen a kiküldetés (kirendelés) miatt szükséges utazást (a lakóhelytől való távollét). A kiküldetési rendelvény alapján igazolás nélkül el­ számolható a kifizető által a magánszemélynek a

Az E-AdóTanácsadó című szaklapunkban közzétett jogi szak­cikkek és az egyes esetekre, kérdésekre adott válaszok Olvasóink adózási tájékoztatásában kívánnak segíteni. A kérdésekre adott válaszok szerzőnknek a rendelkezésére álló információk alapján kialakított egyéni szakmai véle­ ményét tükrözik. A teljes tényállás ismeretében ­személyesen nyújtandó jogi tanácsadás eltérő szakmai véleményhez ve­ zethet, ezért az értelmezésbeli különbözőségekért Kiadónk felelősséget nem vállal.

16

saját személygépkocsi használata miatt fizetett költ­ ségtérítés összegéből a kiküldetési rendelvényben feltüntetett kilométer távolság szerint az üzem­ anyag-fogyasztási norma és legfeljebb az állami adóhatóság által közzétett üzemanyagár, valamint 9 Ft/kilométer általános személygépkocsi norma­ költség alapulvételével kifizetett összeg. A leírtakat összefoglalva megállapítható, hogy a ma­ gánszemélynek nem keletkezik cégautóadó fizetési kötelezettsége a saját személygépkocsi használatára tekintettel, ha a térítés megfelel az Szja törvény 7. § (1) bekezdés r) pontjában foglalt feltételeknek, amelyek a következők: − a térítés kiküldetési rendelvény alapján kapja a magánszemély, − a kiküldetési rendelvényt kifizető (és nem a ma­ gánszemély) állítja ki, − az utazásnak hivatali, üzleti útnak kell minősülnie, − a térítés összege nem haladhatja meg a következő összeget: km · üzemanyag fogyasztási norma · NAV által közzétett üzemanyagár + km · 9 Ft. Tehát, ha a felsorolás minden feltétele teljesül, akkor a járműhasználattal kapcsolatban adott költségtérítés nem keletkeztet cégautóadót. Azonban, ha például az utazás nem tekinthető hivatali útnak, vagy a ki­ küldetési rendelvényt nem a kifizető, hanem a ma­ gánszemély állítja ki, akkor a térítés adókötelezett­ séget eredményez a Gjt. és az Szja törvény szerint is.

E-AdóTanácsadó Szakmai Folyóirat XI. évfolyam, 6. szám, 2015. március Kiadja a Fórum Média Kiadó Kft. 1139 Budapest, Váci út 91. Tel.: 273-2090 Fax: 468-2917 Felelős kiadó: Győrfi Nóra, ügyvezető igazgató Szerkesztő: Varga Szabolcs HU ISSN 2064-4736 Előfizethető a kiadónál. Hirdetések felvétele: 273-2090, 273-2099 Fax: 467-2917 E-mail: [email protected] Internet: www.forum-media.hu Tördelés: M. C. Direct Kft. Nyomdai kivitelezés: Stanctechnik Kft.