ELTE-TÁTK Szociális Munka és SzociálpolitikaTanszék
Tánc az ördöggel – a Watchmen etikai dilemmái szociális munkás szemmel
Szemináriumi dolgozat a Szakma-etikai dilemmák tantárgyhoz
Schuller Csaba (SCCSAAB.ELTE)
2012. január, Budapest
Tartalom Bevezetés ...............................................................................................................................3 1. A képregény, mint művészet ...............................................................................................4 1.1 Mi a képregény? ...........................................................................................................4 1.2 Történet és stílusok .......................................................................................................4 1.3 Képregények Magyarországon ......................................................................................5 2. Watchmen ..........................................................................................................................6 3. Kik és miért? ......................................................................................................................6 3.1 Hősök ...........................................................................................................................6 3.2 Szociális munkás ..........................................................................................................8 4. Dilemma .............................................................................................................................9 4.1 A dilemma fogalma ......................................................................................................9 4.2 Dilemmák a szociális munkában ...................................................................................9 4.3 A Watchmen dilemmája .............................................................................................. 10 5. A döntés ........................................................................................................................... 12 5.1 „… és most zokszó nélkül lépek az árnyékba” ............................................................ 12 5.2 A szociális munkás és „a világ sorsa”..........................................................................12 6. „A nagy erő nagy felelőséggel jár”.................................................................................... 13 Felhasznált irodalom ............................................................................................................ 15
2
„Aki szörnyekkel küzd, vigyázzon, nehogy belőle is szörny váljék. S ha hosszasan tekintesz egy örvénybe, az örvény visszanéz rád.” /Nietzsche/
Bevezetés A 21-ik század társadalmi rendszerei csakúgy, mint elődeik, képtelenek megoldani a szegénység általános problémáját. Hol ilyen, hol pedig olyan formában, de mindenhol találkozhat vele az ember: Fokvárostól Koppenhágáig, New Yorktól Tokióig. Drogfüggőség, prostitúció, hajléktalanság, bántalmazott nők és gyerekek, stigmatizált kisebbségek – különböző tünetei annak a kórnak, amit egységesen nyomornak hívunk. Ebben a nyomorban merül el nap mint nap a szociális munkás, és a Watchmen világában is ezzel küzdenek a szuperhősök. Azok az etikai dilemmák, amikkel Dr. Manhattan vagy Rorschach szembesül a világ megmentésekor, ugyanúgy megvannak, amikor a segítő szakember belép egy összetört egzisztenciájú ember életébe, azért, hogy azon változtasson. Erőltetettnek tűnhet a párhuzam, pedig nem az. Egy, a társadalom perifériájára szorult embernek vagy marginalizált csoportnak a túlélése az állami szociálpolitikai juttatásoktól, és végső soron azok közvetlen célba juttatójától – a szociális munkástól függ. Itt a beavatkozás hasonlóan kataklizmatikus élménnyel járhat, mint ahol remegő lábbal kell végignézni, hogy egy haldokló bolygó utolsó túlélője epikus csatában dönti el a Föld és az univerzum sorsát. A szankcionáló állam hatalmával felruházott szociális munkások, akik segélyek megvonásával vagy épp megadásával; gyermekek családból való kiemelésével vagy visszahelyezésével döntenek sorsok felett, épp úgy távoli és félelmetes szereplői lehetnek egy ember életének, mint a felhőkarcolókat romba döntő hősök és gonoszok. A kérdés örök: milyen jogon? Beleszólhatok-e az emberek sorsába csak azért, mert képes vagyok rá, és ha igen, milyen mértékben? Meddig kell együttműködnöm a hatalommal a nagyobb jó érdekében, és mikor jön el az a pillant, amikor szembe kell szállnom vele azokért, akiknek a szolgálatára fogadalmat tettem? Ha a „rend” őrzőjévé válok és ennek nevében belépek mások életébe, ki szab nekem határt? „Ki őrzi az őrzőket?”
3
1. A képregény, mint művészet 1.1 Mi a képregény? Képregény. A legtöbben, ha meghallják ezt a szót, rögtön színes, feszes
uniformisba
bújt
szuperlényekre
gondolnak,
akik
háztetőkön ugrálva üldözik az éppen aktuális főgonoszt, holott, a szuperhős képregény csak egy zsáner a sok közül. A képregény épp úgy, mint a festészet, a film, önmagában nem értékes vagy értéktelen, csupán egy edény, amit az alkotók töltenek mag tartalommal (McCloud, 2007). Senki nem vonja kétségbe Da Vinci nagyságát, pedig előtte és utána is születtek huszadrangú festmények, ahogy Kubrick1 zsenije sem halványul el, csak mert leforgattak celluloid pazarló fércműveket, amik mára a feledés homályába vesztek. A képregényt nevezik parairodalomnak, könyvműfajnak, kilencedik művészetnek. (Maksa, 2010) Will Eisner úgy véli, a képregény képsorokból álló művészet (McCloud, 2007), melynek megvannak a maga formai jegyei, kifejező eszközei. Harry Morgan állítása szerint képekben való elbeszélést jelent, ami nyomtatásban, vagy egy azt helyettesítő hordozón kap helyet, ahol meg lehet őket jeleníteni egy rajzban (daily panel), illetve képek sorozataként (képtörténet). Ez utóbbit fel lehet osztani képregényre (több kép egy oldalon van elhelyezve) és rajzciklusra (a rajzok egymáshoz kapcsolódnak, de több oldalon jelennek meg). (Maksa, 2010) Ezek a meghatározások kitágítják a képregény fogalmát, és több ezer éves történetiséget tulajdonítanak neki. 1.2 Történet és stílusok McCloud (2007) úgy gondolja,
hogy már
az ókori
hieroglifáknál is beszélhetünk képregényekről, hiszen, ha a fentebb leírt definíciókat vesszük alapul, akkor az egyiptomi „sírjelenetek” ugyanúgy komplett történeteket mesélnek el képek által, mint a mai képregények. Rodolphe Töpfert tartják a modern képregény atyjának, aki – 1833-ban – Európában először alkalmazza a szavak
1
Stanley Kubrik (1928-1999), amerikai filmrendező. Olyan filmek fűződnek a nevéhez, mint a Ragyogás, Mechanikus narancs, 2001: Űrodüsszeia vagy az Acéllövedék.
4
és képek kombinációját, míg mások szerint Richard Felton Outcault, 1896-os Yellow Kid-je a mérföldkő, ami a képregény születését jelzi. Itt a szóbuborékok megjelenése az újszerűség legfőbb bizonyítéka. Napjainkra három fő stílus kialakulásáról beszélhetünk: az amerikai comics, a belga-francia bande dessinée és a japán manga. Bár a nagy földrajzi és kulturális távolságok miatt arra lehetne következtetni, hogy egymástól teljesen elkülönült műfajokról van szó, az igazság az, hogy történetük során folyamatos kölcsönhatásban álltak egymással. (Maksa, 2010). 1.3 Képregények Magyarországon A képregények magyarországi presztízse rendkívül alacsony. Sok elmélet született a jelenség okainak feltárására, én itt kettőt szeretnék felvázolni, melyek szorosan összefüggnek. A képregény elnevezés a 194050-es évektől válik általánossá, és egészen a ’80-as évekig irodalmi adaptációkat jelent. A pártállam kultúrpolitikája nem ismerte el a önálló művészeti ágként, mivel a hivatalos doktrína az volt, hogy leszoktatja az embereket az olvasásról, ezért legfeljebb ismeretterjesztő szerepet kaphatott. Ez a ’80-as évek végéig nem is változott jelentősen, amikor is megjelentek az első képregényekkel foglalkozó kiadók, és egy körülbelül tíz éves prosperáló időszak vette kezdetét. Annak ellenére, hogy 2007-ben hivatalosan is megalakult a Magyar Képregény Szövetség, vannak éves események, fesztiválok; a magyar képregény mégsem volt képes kilépni a „szűk szubkultúra állapotából” (Maksa, 2010: 21). Marc Lits irodalomszociológus szerint a képregény akkor válik elfogadottá mint „parairodalom”, amikor a szolgáltatási szektor fejlődésével együtt elkezd felépülni egy széles középosztály, ez a középosztály pedig kitermel olyan képregényalkotókat, akik már ennek a széles, magasabb igényekkel rendelkező rétegnek a kielégítését szolgáló képregényeket kezdenek készíteni. Így válik a médium nagykorúvá. Magyarországon ezzel szemben nem alakult ki ilyen középosztály, és ezzel együtt a fizetőképes kereslet sem. (Maksa, 2010)
5
2. Watchmen Allan
Moore
és
Dave
Gibbons
műve
1986-os
megjelenésekor új korszakot teremtett a képregények világában. (Masserano, 2008) Mind a mai napig az egyetlen képregény, ami fent van a Time magazin 100 legjobb angol nyelvű regény 1923tól napjainkig listáján, olyan művekkel egy társaságban, mint a Száll a kakukk fészkére, vagy az Állatfarm. (Time Magazine) A történet egy alternatív Egyesült Államokban játszódik, ahol Nixon soha nem bukott bele a Watergate botrányba és még mindig az elnöki székben ül (1986-ot írunk). A szuperhősök, akik a mi világunkban a képregények oldalára száműzött fiktív szereplők, itt nagyon is valóságosak, és a mindennapok részei. Segítségükkel Amerika megnyerte a vietnámi háborút, és ötvenegyedik államként magához csatolta a dél-kelet ázsiai országot. A szuperhős kifejezés talán nem a legmegfelelőbb, hiszen nincsenek szuperképességeik, kivéve Dr. Manhattant, aki egy atomfizikai kísérlet során elszenvedett baleset következtében kozmikus erőre tett szert. Ezek az antihősök, ha a szükség úgy kívánja, tüntető civilek közé lőnek, kíváncsi újságírókat hallgattatnak el, vagy épp a szervezett bűnözést számolják fel. Egészen 1977-ig, amikor az önbíráskodással szembeni lakossági tiltakozás olyan mértékűvé válik, hogy a kormány bevezeti a Keene-törvényt, ami betiltja a maszkos hősök tevékenységét, valamint arra kényszeríti őket, hogy fedjék fel kilétüket, vagy álljanak a kormány szolgálatába. A Szovjetunió és az USA szemben állnak egymással, a nukleáris holokauszt réme fenyegeti az egész földet. Ennek a mindent elpusztító háborúnak az elkerülése kényszeríti a hősöket egy olyan dilemmába, aminek véleményem szerint van relevanciája a szociális munkára nézve is.
3. Kik és miért? 3.1 Hősök Mi visz rá egy embert, hogy maszkot húzva, az éjszakákat járva küzdjön a bűn ellen, kockáztassa az életét olyasvalakikért, akiket nem is ismer? Miért választ egy fiatal olyan hivatást, aminek a társadalmi és anyagi megbecsültsége rendkívül alacsony, sikerélmény
6
gyakorlatilag nincs, és olyan emberekkel dolgozik, akiknek gyakran a létezéshez való jogát is megkérdőjelezi a többségi társadalom? A hősök kreálmányok. Metaforái az önismeret kutatásának rögös útján járó embernek. Mikor egy hős legyőz egy szörnyet, azt nem szó szerint teszi, ez csak képletes megjelenítése annak a harcnak, amit az ember folytat a saját tudattalan vágyaival és haragjával. A hőstörténeteket úgy kell tekinteni, mint sikeres egybeolvasztását a tudatos racionális- és a tudattalan állati énnek. Ezek a fabulák a primitív tudattalannal való küzdelmek krónikái, melyek arra ösztönzik az egyént, hogy belépjen a magasabb tudatosságért folyó csatába. A mitikus bajnokok reményt adnak az embereknek olyan dolgokkal kapcsolatban, mint a halál utáni élet, a szenvedések enyhítése, hogy végső soron ők szabnak irányt saját végzetüknek. Minden társadalomnak megvannak a maguk hőstörténetei. A mitológiák teremtése, hőstörténetek létrehozása az emberi létezésből fakadó kényszer. (Jung, Campbell) A Watchmen hősei közül mindnek van valamilyen érzelmi deficitje, patológiás pszichés tünete, illetve olyan, a többség számára devianciát jelentő mássága, amit „maszkkal lehet csak eltakarni”. „Neveztek minket fasisztáknak, perverzeknek, és bár mindkét vádban volt némi igazság, a teljes képet egyik megállapítás sem képviselte. (…) Igen, néhányunk kiszámíthatatlan volt és neurózisra hajlamos.”(Moore-Gibbons, 2008: II/28) A Csuklyás Bíró homoszexuális; Éji Bagoly a jelmeze nélkül gyakorlatilag impotens; Selyem Kísértet nem tud kilépni a szülői árnyékból, ezért egy másik ember félbehagyott életét éli tovább; Rorschach egy pszichopata, akinek az anyja prostituált volt, ő pedig nevelőintézetben nőtt fel; Molyember alkoholista; Komédiás egy szadista nacionalista, aki terhes anyákat lő agyon; Dr. Manhattan képtelen bármiféle együttérzésre; Ozymandiás fiatalon elvesztette a szüleit, mindemellett páratlan intellektussal rendelkezik, ami egész életében végtelenül magányossá tette.
7
3.2 Szociális munkás A pszichés analógia a Watchmen igazságosztói és a szociális munkások között nem teljes mértékű. Nem állítom, hogy aki segítő hivatást választ (pszichológus, orvos, szociális munkás stb.), az hasonló tüneteket hordoz, azonban sok esetben a szakmához való elköteleződésük komoly traumákból származik. Amikor megkérdeznek egy elsőéves szociális munkás hallgatót, hogy miért jelentkezett a szakra, a legáltalánosabb válasz, hogy segíteni akar. A kérdés ilyenkor az: kin akar valójában segíteni? Magán, vagy a kliensen? Néhányan úgy gondolják, ha elmennek pszichológusnak, szociális munkásnak, akkor azzal, hogy sokat tanulnak az emberi lélekről, a saját sebeiket is be tudják gyógyítani. A Horváth Ágota és Lévai Katalin (1996) által végzett kutatás során a megkérdezett szociális szférában dolgozók 56%-a számolt be valamilyen devianciáról (elsősorban szenvedélybetegség) a családban, vagy a szülő korai haláláról, míg a megkérdezettek egyharmada motivációs tényezőként olyan személyt említett, aki szintén hasonló szakterületen dolgozott. A továbbiakban felsorolok néhány olyan rejtett pályaválasztási motivációt (Feuer, 2011), melyek gyakran jelennek meg a segítő hivatást választók körében. Életgyávaság: Krízishelyzetekben nehezen dönt. Nem tudja kivonni magát a környezet hangulati állapotából. Kiszolgáltatottság iránti igény: Legyen alul vagy fölül, csak ne legyen másokkal szimmetriában. A szimmetrikus kapcsolatokkal nem tud mit kezdeni, mert konfrontációkat eredményezhetnek. Vagy megpróbálja felemelni a másikat, vagy le akarja nyomni, csak ne legyenek egy szinten. Voyeur-attitüd (átvitt értelemben): Szeret bekukucskálni más emberek életébe, de ő maga nem nyílik meg. Ezáltal válik fontossá, titkok tudójává. Még saját magának sem vallja be, hogy ez pszichés kielégüléssel tölti el. Kutatói véna: A teljes szeretetképtelenség. Fél az érzelmi megközelítéstől, kisebbrendűségi érzések gyötrik. Rejtett agresszió: Humánszakmákban a manipuláció az „értelmezési düh.” Egy-egy pszichoszociális probléma feltárása (értelmezése) kicsit fájdalmat okoz a kliensnek, de ennek gyógyító célja kell, hogy legyen. 8
Magányos
segítő:
Kiváló
szakember,
de
nincsen
„normális” társas kapcsolati rendszere. „De a klienseimmel minden rendben van!” - ez egy álélet.
4. Dilemma 4.1 A dilemma fogalma A
dilemmák
a
változást
elérni
akaró
attitűd
következményei. Egy változtatási kényszer olyan szituációban, amikor a döntéseinknek messzemenő következményei vannak, azonban a döntés meghozatalhoz szükséges idő rövid, és a rendelkezésre álló információk ellentmondanak egymásnak, vagy épp nem elégségesek ahhoz, hogy pontosan, előre megjósolható következményekkel járó lépéseket tudjunk tenni. Éppen ezért a dilemma mindig feszültségekkel jár. Az ilyen elhatározás megszületésekor általában egy objektív-racionális, valamint
egy
szubjektív-érzelmi
érvrendszer
csap
össze
a
meglévő
tények
értelmezhetőségének érdekében. A döntéshez valahogy szelektálni kell ezen információk között, és ezt leginkább a személyes tapasztalatok segítik. Ám egy ilyen problémamegoldó szelekciós mechanizmus magában hordozza a sztereotip-általánosítás veszélyét (AndokTímár, 2002). „Dönteni akkor könnyű, ha evidenciák mentén fogalmazhatunk. Ugyanakkor Polányi Mihály szerint a tapasztalatok csak ellentmondó evidenciákat tudnak felmutatni” (Andok-Tímár, 2002: 87). 4.2 Dilemmák a szociális munkában A szociális munkának nincs olyan területe, ahol ne szembesülnénk folyamatosan döntési kényszerhelyzetekkel. Nyilvánvaló, hogy ezeket mindenekfelett álló pontossággal tipologizálni nem lehet, azonban vannak olyan alapvető csoportjai, melyek mentén be lehet mutatni a helyzetek sokszínűségét és bonyolultságát. Beavatkozási dilemma: A segítő tevékenység alapvetően interakciók sorozata. Ezek sokféle konfliktust szülhetnek a kliens-szociális munkás kapcsolatban, amiben az értékkülönbségek által ásott árkok mentén sorakoznak fel az érvek, ellenérvek. Egy középosztálybeli számára nem biztos, hogy ugyanazok a preferenciák, mint egy mélyszegénységben élő embernél. Ráerőltethetem másra az én értékvilágomat, csak azért, mert a többség szerint az az illő és üdvös? Másrészről kié a felelősség, ha nem avatkozok be, ezzel mélyítve el, vagy állandósítva egy meglévő krízishelyzetet? 9
Értékelő dilemma: Ennél a dilemmánál abszolút nem választható külön a szociálpolitika a gyakorlati szociális munkától. Hiszen adva van egy állami elképzelés az „érdemes”, önhibáján kívül nehéz helyzetbe kerülő szegényről, az „érdemtelen”, rossz szegénnyel szemben. Míg az előbbit segíteni, addig az utóbbit szankcionálni hivatott a szociális munkás, függetlenül attól, hogy a saját szubjektív tapasztalata mit mond. Ez a fajta szelektív szociális ellátó rendszer képtelen helyzetbe hozza a segítőt, és egyben túl nagy hatalommal ruházza fel. A szűkös források elosztását ő juttatja célba, és sokszor a személyes szimpátiáján múlhat, hogy ki válik érdemessé a segítségre, és ki nem. Elköteleződés- és kontroll dilemma: Az elköteleződés komoly dilemma lehet például olyan esetben, amikor a kliens tudja, hogy ha munkanélküli segély mellett „feketén” dolgozik, akkor az retorziót von maga után, azonban a segély összege olyan alacsony, hogy az nem elég a megélhetésre, ezért mégis vállalja a kockázatot. A szociális munkás erről tud, és jelentési kötelezettsége is lenne az őt foglalkoztató intézmény felé, de ha megteszi, akkor ellehetetleníti a kliens életét, viszont ha nem jelenti, a saját munkahelyét kockáztatja. A kontrolláló funkció akkor erősödhet fel, amikor egy kliens például nem tud megjelenni a megbeszélt találkozók időpontjára különböző okokból kifolyólag, és a segítő elkezdi kontrollálni az idejét, megszabja a napi rutinját. Ezzel csökkenti a kliens autonómiáját, azonban, ha nem teszi, lehet, hogy semmit nem tudnak előrelépni a probléma megoldása érdekében. (Hegyesi-Kozma, 2006) 4.3 A Watchmen dilemmája Mint már említettem a Watchmen világában a civilizáció a nukleáris világháború szakadékának szélén táncol, és nyilvánvaló, hogy ebben a konfliktusban el fog pusztulni a Föld. Ozymandias, az egyik igazságosztó, akit a világ legokosabb emberének tartanak, rájön, hogyan előzhetné meg az apokalipszist, hogyan egységesíthetné az emberiséget. Egy olyan ellenségképet ad, amivel szemben minden nemzet együttesen lép fel, így téve félre az egymás iránt érzett gyűlöletüket. Ehhez azonban el kell pusztítania több millió embert, de úgy gondolja a cél megéri az áldozatot, hiszen ha kitör a háború, az egész emberiség elpusztul.
10
„A világvége csupán sekélyes frázis minderre. Nemcsak a jelen világ ér véget, de az ennél sokkal tágasabb jövő is elenyészik. Még a múltunk is megsemmisül. Kiemelkedésünk az ősiszapból, minden szülés, minden áldozat értelmét veszti, csak por lesz belőle, mit elfúj az űr szele (…) Minden pompa és szín és szépség elvész, mintha sosem létezett volna.” (MooreGibbons, 2009: XI/22) A még életben lévő reaktivált maszkosok (Rorschach, Éji Bagoly, Selyem Kísértet, Dr. Manhattan) megpróbálnak szembeszállni vele, de elkésnek. Ozymandiás elpusztítja New Yorkot, úgy állítva be a rombolást, mintha az egy földönkívüli invázió kezdete lett volna és a hősök legnagyobb megdöbbenésére az eredmény őt igazolja. Az összes hírcsatorna egyként közvetít arról, hogy a két ellenséges nagyhatalom (SZU, USA) békét kötött, minden jelentős politikai-gazdasági befolyással rendelkező állam az új fenyegetéssel szemben határozza meg védelmi politikáját – a világ megmenekült. „Megóvtam a földet a pokoltól, az új cél az utópia megteremtése” (Moore-Gibbons, 2009: XII/20).
Itt jön el az a pont, ahol dolgozatom szakma-etikai tárgya megjelenik. Ugyanis az igazságosztók első reakciója, hogy a világnak tudnia kell az igazságot, mert az új béke hazugságra épül. Azonban Ozymandiás szerint, ha elárulják őt, akkor több millió ember halála válik értelmetlenné, a törékeny egyensúly is semmivé lenne. Ebben a helyzetben kell dönteniük.
11
5. A döntés 5.1 „… és most zokszó nélkül lépek az árnyékba”2 Most újra analógiát fogok vonni, ám ezúttal már egy élő, létező szociális munkás dilemmát hasonlítok össze azzal a helyzettel, amikor a világ elpusztításának vagy megmentésének kulcsát adják a szereplők kezébe. Nos, amit Ozymandiás felajánl, nem más, mint a hatalom. Hatalom a pusztításhoz, illetve az építéshez. Ehhez a hősöknek nem kell mást tenniük „csak” meg kell alkudniuk. El kell fogadniuk az érvelést, hogy az ő eszközeikkel a világ ugyanúgy egy sötét verembe szalad, amivel szemben az ostoba hősködésük csak cserjéket hajíthat a fékevesztett kocsi elé, melyen az egész emberiség robog. Dr Manhattan egyértelműen elismeri, hogy nincs más út, így Ozymandiás mellé áll: „Logikailag sajnos igaza van. Ha felfedjük őt, széttörjük a békét, és még nagyobb pusztításra ítéljük a földet” (Moore-Gibbons, 2009: XII/20). Bár Selyem Kísértet és Éji Bagoly tisztában vannak a helyzet szörnyűségével, mégis beleegyeznek, hogy építői lesznek ennek az új világnak: „Ha hallgatunk, kárhozottak vagyunk, ha nem, a föld kárhozik el…” (Moore-Gibbons, 2009: XII/20). Egyedül Rorschach választja a nyílt ellenállást. Nem adja fel az elveit „még az armageddon kapujában sem” (Moore-Gibbons, 2009: XII/20). Dr. Manhattan nem vállalhatja ezt a kockázatot, amit Rorschach „lázadása” jelent, ezért megöli őt. 5.2 A szociális munkás és „a világ sorsa” Mint, ahogy a bevezetőben említettem, a segítő ugyanúgy egykor szebb időket látott galaxisok romjai közt jár-kel nap mint nap, mint ahogy Dr. Manhattan ér földet a véráztatta New York-ban. A világban zajló politikai-gazdasági folyamatok nem kedveznek a szociális munka humánus, emberközpontú problémamegoldó megközelítési metódusának. A neoliberális ideológia „kevesebb államot” és „egyszerűbb versenyt” elve, egyedül azt nem veszi figyelembe, hogy egyre több embernek rúgják ki a lábát a start pisztoly eldördülése után, és
2
( Moore-Gibbons, 2009: X/22)
12
még az állam nyújtotta mankót is messzire lökik a földön fekvőtől. Egy ilyen szociálpolitikai törekvés mögé akarják bevonni a szociális munkát. (Lorenz, 2008) Az a kérdés, hogy elfogadjuk-e az új idők szavát, beállunk-e a sorba, mint Éji Bagoly, vagy fejjel rohanunk a falnak, és idővel szétrobbanunk rajta, ahogy Rorschachal történik Dr. Manhattan keze által. Elméletemben Rorschach képviseli a mindent tagadó radikális szociális munkát; Dr. Manhattan valamint Ozymandiás az embereket fogyóeszköznek tekintő mindenkori hatalom; az Éji Bagoly–Selyem Kísértet páros pedig a megalkuvó, „tűzoltó” szociális munkás. De valóban csak ez a három lehetőség van előttünk? Elhullani egy kilátástalan küzdelemben, a hatalom részesévé válni, vagy szürke eminenciásként kiszolgálni a fennálló rendet, ismerve annak igazságtalan működési mechanizmusát?
6. „A nagy erő nagy felelőséggel jár” A kilátástalan helyzet egy kényszerítő erő; olyan, a másságba rejtett determináns tényező, ami embercsoportokat arra kényszerít, hogy lehajtott fejjel keresgéljék az utca mocskába hulló jólét morzsáit. Szakmai segítség nélkül képtelenek felemelni a fejüket, kiharcolni maguknak azokat a jogokat, melyek másoknak születésüktől fogva járnak. Ez az igény hívta életre a szociális munkát az angol ipari forradalom idején, vagy Amerikában a nagy gazdasági válság után. Más segítő szakmákkal ellentétben a szociális munka nem az egyén egy-egy szeletével, lelkével, fizikai állapotával, hanem a társadalmi integrációjának ütközési pontjain lévő emberrel foglalkozik - ezt nem téveszthetjük szem elől. (Katz, 2009) Nem értek egyet a radikálisokkal, akik azt mondják, hogy a marxi forradalomba hulló kapitalizmus jelenti az egyetlen utat a szegénység felszámolásához, mert ez még egyik „világmegváltó” eszmének sem sikerült. Véleményem szerint a radikalizmus magában hordozza az erőszak csíráit, és mindig kész feláldozni az egyént a közösség érdekének oltárán, éppen ezért az egyenlőtlenség megszüntetése utópia, de csökkentése, –- a társadalmi mobilitás elősegítése – vállalható cél kell, hogy legyen. A szociális munkás feladata, hogy azok helyett szóljon, akik nem tudnak szólni. Ha ehhez együtt kell dolgozni a hatalommal, akkor meg kell tenni, de mindig meg kell hagyni a kritikai szemléletet, mivel a strukturális problémák megoldása nem megy csak ellenálló módszerek alkalmazásával, viszont beépülve igen. Muszáj egy kicsit bent is lennünk a hatalomban, úgy, hogy közben nem felejtjük el miért, kikért kerültünk oda.
13
Bizonyos helyzetekben szükség lehet radikalizmusra a társadalmi közöny megszüntetésének érdekében, ahhoz, hogy egy probléma tarthatatlan helyzetére felhívjuk a figyelmet, de semmiképpen nem ad univerzális megoldási eszközt a kezünkbe. A kliensek érdekében
végzett
munka
nem
működhet
az
érintettek
kizárásával, mert ez végső soron jogtipráshoz, a demokrácia kizsigereléséhez vezet. (Jordan, 1994) Ha nem kerülünk közelebb azokhoz, akiken segíteni akarunk, és nem velük együtt, hanem helyettük változtatunk, akkor Ozymandiás sorsában osztozunk: pont olyan szörnyeteggé válunk, mint akik ellen „harcolunk.”
14
Felhasznált irodalom ANDOK Ferenc-TÍMÁR Szilvia: Dilemmák a szociális munkában. Esély, 2002/4 FEUER Mária: Segítő kapcsolatok pszichológiája előadásának jegyzetei. ELTE-TÁTK, Szociális Munka és Szociálpolitika Tanszék, 2011/III. félév. GROSSMAN, Lev and LACAYO, Richard: The 100 best English-language novels published since 1923—the beginning of TIME. Time Magazine. Utolsó letöltés: 2012. 01. 13. 20:00 http://entertainment.time.com/2005/10/16/all-time-100-novels/#watchmen-1986-byalan-moore-dave-gibbons HEGYESI Gábor és KOZMA Judit: A szociális munka – áttekintés. In Kozma Judit: Kézikönyv szociális munkásoknak. Szociális Szakmai Szövetség, 2006. HORVÁTH Ágota-LÉVAI Katalin: Szociális munkások (II. rész). Esély, 1996/6 JORDAN, Bill: Szociális munka a gyakorlatban. Esély, 1994/2 JUNG, Carl and CAMPBELL, Joseph: Why do we have heroes? Utolsó letöltés: 2012. 01. 13. 20:00 http://tatsbox.com/hero/heroques.htm#Whyhero KATZ Katalin: A szociális munka kultúrái. Esély, 2009/6 MAKSA Gyula: Változatok képregényre. Gondolat Kiadó, 2010. MASSERANO, Erica: The judge of all the earth: Allegory and politics in the world of Alan Moore’s Watchmen. RUC-HIB, 2008. Utolsó letöltés: 2012. 01. 13. 20:00 http://rudar.ruc.dk/bitstream/1800/4235/3/WATCHMEN_THE_JUDGE_OF_ALL_TH E_EARTH%5B1%5D.pdf MCCLOUD, Scott: A képregény felfedezése. Nyitott Könyvműhely, 2007. MOORE, Alan és GIBBONS, Dave: Watchmen – Az Őrzők 1-3. Cartaphilus, 2008-2009. SZOCIÁLIS Szakmai Szövetség: Szociális Munka Etikai Kódexe. 2011. Utolsó letöltés: 2012. 01. 13. 20:00 http://3sz.hu/tartalom/szocialis-munka-etikai-kodexe WALTER, Lorenz: A szociális munka és az új társadalmi rend: a szolidaritást gyengítő neoliberalizmus elutasítása. Esély, 2008/1.
15
