TÁMOP INNOVÁCIÓ. Agytorna az óvodában. Óvodai fejlesztő program

Szivárvány Óvoda Kastélykert u. 17. Algyő

TÁMOP 3.1.4. INNOVÁCIÓ Agytorna az óvodában Óvodai fejlesztő program

Készítette: Sárkány Éva Óvodapedagógus

2010

Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék .................................................................................................................................... 2 Bevezetés ................................................................................................................................................ 3 1.

Témaválasztás ............................................................................................................................ 3

2.

Problémalista .............................................................................................................................. 4

3.

Hipotézis felállítása .................................................................................................................... 5

I. Az agytorna várható hatása a gyermekre ........................................................................................ 6 1.

A gyermek viselkedése és a mozgás .......................................................................................... 6

2.

Az agyféltekék............................................................................................................................ 6

3.

Tanulási nehézségek ................................................................................................................... 6

4.

Agytorna ..................................................................................................................................... 6

5.

Az agy működése ....................................................................................................................... 7

6.

Várható eredmények................................................................................................................... 8

II. Agytorna gyakorlatok csoportosítása ............................................................................................. 8 1.

Nevelési területek szerint javasolt gyakorlatok, melyeket a foglalkozások előtt végzünk ......... 8

2.

Gyerekek viselkedési problémája alapján választható gyakorlatok ......................................... 10

III. Az agytorna gyakorlatok bevezetése a csoport mindennapi életébe, az alkalmazás tapasztalatai ......................................................................................................................................... 12 1.

Gondolkodó sapka – energiagyakorlat ..................................................................................... 12

2.

Indiánszökdelés – középvonal gyakorlat .................................................................................. 14

3.

Keresztbelendítés – középvonal gyakorlat ............................................................................... 16

4.

Földgombok – energia gyakorlat .............................................................................................. 17

5.

Nyakhimbálás – középvonal gyakorlat .................................................................................... 19

6.

Agygombok – energia gyakorlat .............................................................................................. 20

7.

Lusta nyolcas – középvonal gyakorlat ..................................................................................... 22

8.

Bagoly – nyújtási gyakorlat ...................................................................................................... 25

9.

Lábfejhajtás – nyújtási gyakorlat ............................................................................................. 27

10.

Tengerészcsomó – elmélyítő testtartás .................................................................................. 29

IV. Az agytorna gyakorlatok összegző tapasztalatai, következtetés a hipotézisek alapján .......... 31 Szakirodalmi jegyzék .......................................................................................................................... 32

2

„Milyen embert is akarunk formálni? A válasz egyszerű: egészséges testű, akaraterős, jó ítéletű, értelmes, tettre kész, szép célokért küzdő és áldozó embereket, akik meg tudják érteni és élni a szépet és nagyot minden téren, akik az életüket ki tudják tölteni tartalommal, akik megértik a dolgok összefüggéseit, akik átérzik azt, hogy emberi közösségben élnek, amely csak a kölcsönösségen, méltányosságon és jóakaraton épülhet.” (Szent-Györgyi Albert)

Bevezetés 1. Témaválasztás TÁMOP 3.1.4. projektünk pedagógiai innovációjaként az agytorna segítségével egy fejlesztő programot dolgoztam ki az óvodás gyerekek részére. Azért választottam ezt a témát, mert óvodapedagógusként fontosnak tartom, hogy nagyobb hangsúlyt fektessünk a prevenció és a készség, személyiség és képességfejlesztés területeire, hiszen a mai felgyorsult világunkban egyre több a figyelemzavaros gyermek, amit az agytorna segítségével jól kezelhetünk. Számtalan szakmai tapasztalat gyűlik arról, hogy a különféle civilizációs ártalmak okozta tanulási, értelmi, beilleszkedési és magatartási problémák gyökerei már az óvodáskorban láthatóvá válnak. Így a megelőzés lehetőségei és szükségessége újabb kihívást jelent a fejlesztés tudományainak, a pedagógiának és a pszichológiának. A készségek, képességek megalapozása 3-6 éves kor közét tehető, működése azonban iskoláskorban válik igazán jelentőssé. A korábban fel nem tárt beszéd- és nyelvi zavarok, valamint a részképesség-gyengeségek még időben, az iskolába lépés kezdeti időszakában jól felismerhetőek. Az alapvető képességek az agyi érési folyamatok lezárulásáig fejleszthetőek rendkívül hatékonyan. Azért ebben a periódusban, mert az emberi agy a születést követő első életévek során a legképlékenyebb. A gyermek születésekor agya a gyermek teljes testsúlyának közel 11 %-át teszi ki, míg egy felnőttnél ez csupán 2,5 %ra tehető. Mire a gyermek betölti ötödik életévét, agyának növekedése 80 %-ban teljes, hat éves korára pedig lezárul. Ez alatt az időszak alatt olyan értékes kapcsolatok 3

alakulnak ki az idegpályák között, melyeknek kialakítására a későbbiek során már soha nem lesz lehetőség. Az idegsejtek és - pályák összekapcsolódását a kisgyermek agyának stimulálásával lehet elérni, mely ingerlés a különböző érzékszerveken keresztül történik. Minden kisgyereknek mások a fontos élményei, tapasztalatai, amelyeket magával „hoz” az óvodába. Ezért fontos a személyesen, a konkrét gyerek konkrét szükségleteinek, belülről motivált érdeklődésének, s természetes aktivitásának értőn figyelése, egész személyiségének elfogadása és indirekt irányítása. A frontális, mikrocsoportos és egyéni agytornagyakorlatok biztosítják az együttes élményt. A biztonságot, bizalmat és önbizalmat nyújtó személyes kapcsolatok pedig segítik a gyerek fejlődését „alapozó” érzelmi állapotának alakulását. Ez az élet fenntartásának, a testi-lelki egészségnek, és a fejlődésnek is az alapfeltétele. Ekkor még fejleszthető a személyesen, a gyerek figyelme irányát követő és tükröző bánásmóddal a beszédre figyelése, beszédészlelése és értése. Ennek zavara bár végül a felszínen intellektuális problémaként jelenik meg, de eredetét és következményét tekintve alapvetően: kapcsolati- érzelmi-bizalmi hiány. A gyereknek arra van szüksége, hogy befogadják őt, de arra is, hogy a saját ütemében ő is befogadhasson, amiben segítséget nyújtanak az egyéniségüknek megfelelő agytorna gyakorlatok. Célom, egy olyan innovációs program bemutatása, melynek alkalmazása nyomán az óvodás gyerekek képessé válnak arra, hogy figyelmüket hosszabb ideig összpontosítsák, gondolataikat kifejezzék, és felismerjék saját, megismételhetetlen személyiségüket. Örömmel és játékként sajátítsák el az agytorna segítségével azokat a képességeket, amelyek az iskolai tanuláshoz elengedhetetlenül szükségesek. Ugyanakkor

ez

a

fejlesztő

program

nyújtson

segítséget

óvodapedagógus

kolléganőimnek is.

2. Problémalista  Azt tapasztaltam, hogy napjainkban egyre több a figyelemzavaros, hiperaktív, a diszlexia, diszgráfia és diszkalkulia gyanús gyermek. 4

 A szülők keveset mesélnek a gyerekeknek, emiatt a képzelet általi szövegértés nem tud kialakulni, így később az olvasott szöveg megértése akadályozott lesz.  Egyre több gyermeknek esetlen a mozgása, kerülik a mozgásos játékokat, nem szívesen rajzolnak, színeznek, munkáik minősége elmarad társaiktól. Ez később iskolás korban nehézséget okoz, nem tudnak a vonalak között maradni, olvasásuk nehézkes, sokat tévesztenek, a matematikai műveletek nagy nehézséget okoznak, nem értik a szöveges példákat, nehezen tanulnak verset.  Súlyosbító tényező még az egyre jobban divatba jövő háttérzaj. A bömbölő magnó, a duruzsoló rádió, a televízió és a DVD lejátszó állandóan jelen vannak a gyerekek életében. Rászoknak a fél-figyelemre, a felnőttek beszédét nem hallják tisztán a környezeti zajtól, így azt sem hallják rendesen, amit saját maguk mondanak. Nem csoda, ha iskolás korban nem tudják helyesen leírni a szavakat. 

Nagyon rossz hatással van a gyerekekre a televízió által sugárzott „kész kép”. Ilyenkor egy virtuális világot élnek át, aminek „nincs szaga, nincs íze”, csak egy látvány, amelynek érzékelésekor csak egy-két érzékszervét használja. Ráadásul a televízióban a mesének álcázott durva, harcokkal teli rajzfilmek által látott erőszakot nem tudják feldolgozni, ezért tele vannak szorongással, félelemmel, agresszióval.

 A szülők nem beszélik meg a látott rajzfilmek, filmek, számítógépes játékok tartalmát, lényegét a gyermekkel, pedig az, nagymértékben csökkentené, sőt akár teljesen meg is szüntethetné az erőszakos jelenetek kiváltotta agresszív reakciókat, a szorongást és a zavartságot. Beszédgátlásukat oldaná, a kommunikációs készségüket pedig fejlesztené az otthoni beszélgetés.

3. Hipotézis felállítása  Feltételezem, hogy az óvodában az agytorna segítségével rövid időn belül sikerül fejleszteni a gyerekek figyelmét, koncentrációját, csökkenteni szorongásukat. Módszer: MEGFIGYELÉS  Feltételezem, hogy az agytorna mindennapos használatával érdeklődőbbek és nyitottabbak lesznek. Módszer: MEGFIGYELÉS 5

a gyerekek

I. Az agytorna várható hatása a gyermekre

1. A gyermek viselkedése és a mozgás Úgy gondolom, hogy nincs rossz, szófogadatlan, lusta, hanyag gyermek. Hiszek abban, hogy az ilyen „magatartásokat” korrigálni lehet. Minden gyermek viselkedését alapvetően meghatározzák – akár pozitív, akár negatív értelemben – testének mozgásai, vagy éppen ezeknek a mozgásoknak a hiánya, az idegrendszerünkben lévő gátaktól függően.

2. Az agyféltekék A ”problémás” gyerekek 80%-a egyszerre csak az egyik agyfelét használja a tanuláshoz. Agyunk két agyféltekéből áll, de ez a kettő: egy agy. Ha összehangolt működésüket valami gátolja, akkor minden szorgalom és tehetség dacára sokkal nehezebben megy a tanulás.

3. Tanulási nehézségek Nagyon sok jó adottságú gyermeknek azért okoz a tanulás gondot, mert agyunk bizonyos esetekben egyszerűen „kikapcsol”. (Ezt többször tapasztaltam már a saját óvodai csoportomban is.) Tudjuk, hogy agyunk mozgatja testünket, ez azonban fordítva is igaz, testünk mozgása is be tudja kapcsolni agyunk egyes részeit. Elég néhány „megfelelő” mozdulat, és agyunk „kikapcsolt” területét újra aktívvá tudjuk tenni.

4. Agytorna Az agytorna ezt az elméleti lehetőséget a mindennapok gyakorlatává tette a modern agykutatás eredményeinek alkalmazásával. Olyan „megfelelő” mozgásokat tanít, amelyek agyunkat nyitottá teszik új dolgok befogadására. A tanulás így többé 6

nem fárasztó kötelesség, hanem egy velünk született képességünk örömteli felfedezése.

5. Az agy működése Az agyműködés legpontosabban három szempont: a lateralitás, a fókusz és a központosítás fogalmaival írható le. Lateralitáson az agy azon képességét értjük, melynek köszönhetően az agy egyik féltekéje képes a másik félteke aktivitásainak koordinálására. Ez legfőképpen a látásért, hallásért és mozgásért felelős középső agyi területekre jellemző, itt ugyanis a két agyfélteke működése szempontjából átfedés tapasztalható. Az agy féltekei koordinációs képessége alapvető fontosságú az olvasás, írás és a kommunikációs készségek szempontjából egyaránt. Nélkülözhetetlen továbbá a teljes testet igénybevevő mozgások zökkenőmentes kivitelezéséhez, illetve ahhoz, hogy az ember képes legyen egyazon időben mozogni és gondolkodni. A fókuszálás nem más, mint az agy azon képessége, hogy összehangolja az elülső és hátulsó agyi területeinek működését. Ez a megértési, jelentéstulajdonítási képességek szempontjából fontos, továbbá elengedhetetlen ahhoz, hogy az ember képes legyen a részletek érzékelésére egy komplex összefüggésrendszerben. Azok, akik nem rendelkeznek ezzel az alapvető képességgel gyakran figyelmi, megértésbeli problémákkal küszködnek. Központosítás alatt pedig a mély, illetve a felszíni agyrégiók - avagy fehér és szürkeállomány - közötti agyi koordinációt értjük. Ez az agyi képesség feltétlenül szükséges a szervezést igénylő feladatok elvégzéséhez, az érzelmek átéléséhez és kifejezéséhez valamint az úgynevezett személyes tér észleléséhez. Elengedhetetlen továbbá ahhoz, hogy az ember spontán emocionális reakciók helyett képes legyen a racionalitás elveit is figyelembe venni cselekvései során.

7

6. Várható eredmények A két agyfélteke működésének összehangolása után az „észkerekek” már vidáman forognak az agytorna gyakorlatok közben, az agysejtek közti kommunikáció felfrissül, megerősödik, és eredményesen hangolják össze a két szem, a két fül és általában a test két oldalának munkáját. Megjön a gyermek önbizalma is: önállóbb lesz, fogékonyabb, érdeklődőbb, nyitottabb az őt körülvevő világra.

II. Agytorna gyakorlatok csoportosítása

Az

Agytorna

egyszerű

mozgásokból

és

gyakorlatokból

álló

módszer.

A

fejlesztőfoglalkozások játékos formában frontálisan, mikrocsoportosan és egyénileg egyaránt megvalósíthatók és csupán néhány percet vesznek igénybe.

1. Nevelési területek szerint javasolt gyakorlatok, melyeket a foglalkozások előtt végzünk

 Külső világ tevékeny megismerése: -

Indián szökdelés és keresztbe lendítés /középvonal gyakorlat/: A gyerekek kiugrálják magukat és a „középvonal keresztezése” utána valósággal megnyílik az értelmük arra, hogy új dolgokat fogadjon be.

 Matematika: -

Földgombok /energia gyakorlat/: Számolás előtt megnyomjuk a „földgombokat”. Két ujjunkat az alsó ajkunk alá helyezzük, miközben másik kezünk a szeméremcsont felső élén pihen, miközben magunkba szívjuk az energiát.

8

 Vizuális nevelés: -

Agygombok /energia gyakorlat/: Szem igénybevételénél egyik kezünket a köldökünkre tesszük, a másikkal a kulcscsont tövét dörzsölgetjük mindkét oldalon.

 Ének-zene: -

Gondolkodó sapka /energia gyakorlat/: Éneklés előtt, amikor figyelni kell, figyelmeztetem őket, hogy tegyük fel a „gondolkodó sapkát”. Én is fel szoktam tenni a magamét, mert így jobban hallom saját hangom rezonanciáját éneklés közben. Finoman gyűrögetjük a fülünket fölülről lefelé haladva, háromszor, mintha ki akarnánk simítani a kunkort a peremén.

 Irodalom-anyanyelv: -

Gondolkodó sapka /energia gyakorlat/: Mesélés, mondókázás előtt, amikor figyelni kell, illetve beszélni valamiről, feltesszük a „gondolkodó sapkát”. Én is fel szoktam tenni a magamét, mert így jobban hallom saját hangom rezonanciáját beszéd közben. Finoman gyűrögetjük a fülünket fölülről lefelé haladva, háromszor, mintha ki akarnánk simítani a kunkort a peremén.

 Testnevelés: -

Lusta nyolcas /középvonal gyakorlat/: Testnevelés foglalkozás előtt elvégezzük a lusta nyolcast, mert ezzel a gyakorlattal bekapcsoljuk mindkét agyféltekét és nyitottabbá tesszük az idegrendszert, így könnyebben tudnak figyelni, összpontosítani a gyerekek a foglalkozás alatt.

Háromszor

rajzoljuk a levegőbe a nyolcast jobb, bal, majd együtt mindkét kézzel.

9

2. Gyerekek viselkedési problémája alapján választható gyakorlatok 

Zavart, izgatott, kapkodó gyermek: -

Tengerész csomó /elmélyítő testtartás/: Ha valamelyik gyermek zavart, túlságosan izgatott, esetleg kapkod, jó szolgálatot tesz a „tengerészcsomó”. Feltesszük a bal bokánkat a jobb térdre, majd megfogjuk a jobb kezünkkel a bokánkat. Ezután bal kezünkkel megfogjuk a bal talpunkat, mint egy labdát. Egy percig mélyen, lehunyt szemmel lélegzünk, nyelvünk a szájpadláson. A második ütemhez leengedjük a lábunkat és összetámasztjuk a két kezünk ujjait a hegyüknél. A mély légzést folytatjuk még egy percig.

 Szórakozott gyermek: -

Gondolkodó sapka /energia gyakorlat/: Amikor a gyerekek szórakozottak, és nem hallják, ha szólok hozzájuk, figyelmeztetem őket, hogy tegyük fel a „gondolkodó sapkát”. Én is fel szoktam tenni a magamét, mert így jobban hallom saját hangom rezonanciáját éneklés vagy beszéd közben. Finoman gyűrögetjük a fülünket fölülről lefelé haladva, háromszor, mintha ki akarnánk simítani a kunkort a peremén.

 Félénk, szorongó visszahúzódó gyermek: -

Nyakhimbálás /középvonal gyakorlat/: Félénk és visszahúzódóbb gyerekeket mielőtt megkérdeznék bármiről, elvégezzük a nyakhimbálást, mert ez segít nekik a feszültségoldásban. A gyakorlat elvégzése után bátrabban beszélnek. A fejünket előreejtjük és finoman gördítjük egyik oldalról a másikra először vállunkat felvonva, majd kinyújtott nyakkal.

 Leblokkoló, kudarctól tartó gyermek: -

Indián szökdelés és keresztbe lendítés /középvonal gyakorlat/: A gyerekek kiugrálják magukat és a „középvonal keresztezése” utána valósággal megnyílik az értelmük arra, hogy új dolgokat fogadjon be.

10

 Figyelem és koncentráció zavar esetén: -

Lusta nyolcas /középvonal gyakorlat/: Figyelem és koncentráció zavar esetén összpontosít és nyitottabbá teszi az idegrendszert, bekapcsolja mindkét agyfelet. Háromszor rajzoljuk a levegőbe a nyolcast jobb, bal, majd együtt mindkét kézzel.

 Feszült gyermek: -

Bagoly /nyújtási gyakorlat/: Lazításban segít a feszült gyerekeknek. Megmarkoljuk vállunkat, fejünket oldalra fordítjuk és átnézünk a vállunk felett, majd a másik vállunk felett, közben jól kihúzzuk magunkat. Állunkat a mellünkre ejtjük és mélyen belélegzünk. Végül megismételjük az egészet a másik váll szorításával.

 Beszédgátlás, kommunikációs zavar esetén: -

Lábfejhajtás /nyújtási gyakorlat/: Segít azoknak, akik nehezen találják a szavakat, mert bekapcsolja az agyban a „beszélőkét”. Feltesszük a bal bokánkat a jobb térdünkre. Megmarkoljuk a bal bokát, a vádlit és a térd alatti lágyrészeket, egymás után, külön-külön, miközben lassan kifeszítjük, majd behajlítjuk a bokát. Ezután az ellenkező lábbal is végre hajtjuk a gyakorlatot.

11

III. Az agytorna gyakorlatok bevezetése a csoport mindennapi életébe, az alkalmazás tapasztalatai Jelenleg az algyői Szivárvány Óvodában dolgozom 4-5 éves gyerekek között. Az alábbiakban a gyakorlatok csoportomban történt alkalmazásának formáit, módszereit, eszközeit és eredményeit mutatom be.

1. Gondolkodó sapka – energiagyakorlat

A csoportomba először, 2010 februárjában a „gondolkodó sapkát” vezettem be. Éppen körben ültünk és labdát dobáltunk egymásnak, akihez a labda került, annak egy vízi állatot kellett megneveznie. Egy kisgyermeknek nem jutott eszébe semmi, így megragadtam az alkalmat, és ha már gondolkodni kell így szóltam a gyerekekhez: „Játsszunk egy kicsit! Van nekem egy varázspálcám. Ezzel a pálcával mindenki kezébe egy sapkát varázsolok. Ez a sapka segít nekünk gondolkodni. Csiribí-csiribá, hókusz-pókusz, alma, dió, kókusz, pricc-parcc-prucc, legyen minden kisgyermek kezében egy sapka! Mindenkinek megvan? Ha igen, akkor tegyük fel a fejünkre a gondolkodó sapkát és kezdjük el a fülünk peremén lévő kunkort kiegyenesíteni fentről lefelé haladva. Ezt ismételjük meg még kétszer. Számoljunk! Egy, kettő, három.” Mindannyian tudjuk, hogy a kisgyermekek utánzás útján tanulnak a leggyorsabban, így megpróbálták az általam mutatott mintát utánozni, amit gyorsan sikerült is

12

elsajátítaniuk. A kezünk segítségével feltettük az elképzelt gondolkodó sapkánkat, megpödörtük a fülünk peremén lévő kunkort fentről lefelé háromszor. Ezután újból megkérdeztem a kis óvodásomtól: „Eszedbe jutott-e valamilyen vízi állat?” Azt mondta, hogy a delfin. Hihetetlen, de az agytorna gyakorlat után a gyermek helyesen válaszolt a feltett kérdésre. Azóta nem telik el úgy nap, hogy ne használnák ezt a gyakorlatot és általában pozitív eredményt érünk el vele. A Tisza-parti sétánk során is feltettük a gondolkodó sapkát a fejünkre, mert nem jutott eszükbe melyik folyó partján sétálunk. A játékos gyakorlat után azonnal elhangzott az Algyőn keresztül haladó folyó neve. A gyerekek nagyon megszerették, és ha már látják, hogy valakinek nem jut eszébe a helyes válasz, maguktól mondják: „Vegyük fel a gondolkodó sapkát!”

13

2. Indiánszökdelés – középvonal gyakorlat

Játékidőben előkerültek olyan könyvek, amelyek más földrészen élő népek életmódját, kultúráját mutatták be (Pl.: Valérie Le Du: Világatlasz gyerekeknek). A könyveket együtt nézegettük. A fiúknak nagyon megtetszettek az indiánokról készült képek és sok kérdést fogalmaztak meg ezzel kapcsolatban. A segítő sapka sikerén fellelkesedve elérkezettnek láttam az időt arra, hogy megismertessem a gyerekeket a következő gyakorlattal. A reggeli játékidő után zeneszóra közösen elpakoltunk, majd indiánszökdeléssel folytattuk a napot. „Gyerekek, szeretnétek indiánná változni? – kérdeztem. A válasz természetesen: „Igen.” volt. „Akkor rakjunk tábortüzet, és körbeugrálhatjuk. Ki szeretne tüzet éltető fahasáb lenni?” Több jelentkező is akadt. Kiválasztottam egy gyermeket, azt, aki a legügyesebben pakolta el a játékokat és leültettem terpeszülésben a terem közepére. Ezután megkérdeztem: „Ki szeretne tűz lenni és lobogni a hasábokon?” Erre a kérdésre is többen feltették a kezüket, így kiszámolóval eldöntöttük ki legyen a lobogó tűz. Ezt a gyermeket is leültettem, aki a tűz lángjának formáját utánozva felemelte a kezét és egy kicsit mozgott jobbra-balra, imitálva a lobogást. A farakást játszó gyermek átölelte a „tűz” derekát és már kész is volt a tábortűz. Ezután így szóltam a többiekhez: „Most mi leszünk az indiánok, ezért úgy ugrálunk, mint ők. Ellentétes kar és lábemeléssel szökdelünk a tűz körül.”

14

Természetesen nagyon tetszett a gyerekeknek, hisz lételemük a mozgás. Ugrálás közben időnként utánoztuk az indiánok hangját, így még hangulatosabb lett a játék. A végén mindenki felvett a földről egy képzeletbeli „vízzel töltött vödröt” és eloltottuk a tüzet. A fát és a tüzet játszó gyermek becsukta a szemét, a fejét lefele fordította és letette a kezét maga mellé, ezzel jelezvén, hogy elaludt a tűz. Majd újabb szereplőket választottunk, hogy valamennyi gyermek átélhesse ezt a fajta mozgásélményt. Azóta továbbfejlesztettük a játékot. Választunk törzsfőnököt, aki vezeti az indiánokat „táncolás” közben. Nevet is adunk neki. Volt már: „Sas-szem”, „Apacs”, „Felkelő nap” és „Lobogó tűz” is a csoportszobában. Amikor ő hangot ad, csak akkor utánozhatja a többi gyermek, így az indiánkiáltás mindig a törzsfőnök hangadásával kezdődik, és ha ő már nem kiabál, a többieknek is abba kell hagyni. Bevezettük a békepipát is. Amikor elfáradnak a gyerekek, akkor a „tábortűz” köré ülünk, „átmelegszünk” és körbeadjuk a jelképes „békepipát”, remélve, hogy így a csoportban aznap nyugalom és béke lesz.

15

3. Keresztbelendítés – középvonal gyakorlat

A keresztbelendítést akkor próbáltuk ki, amikor az indiánszökdelés már jól ment a gyerekeknek. A békepipa körbeadása után vezettük be. Így már kétszer járjuk táncunkat a tűz körül. Először indiánszökdeléssel, másodszor keresztbelendítéssel. Ezt a táncot elneveztük „kergetáncnak”, hiszen itt tulajdonképpen össze-vissza ugrálnak a gyerekek. Így szóltam hozzájuk: „Most kergetáncot fogunk járni, amivel kiűzzük a lustaságot, a veszekedést és a csintalanságot a teremből. Az ablakot is nyitva hagyjuk, hogy bejöhessen a friss levegő és kimehessen a „kópéság”. Keresztbe lendítjük a kezünket és a lábunkat. Előre, oldalra és hátra felé táncolunk, miközben szemünket minden irányba forgatjuk. Kezünkkel néha érjünk hozzá az ellenkező oldali térdünkhöz.” A gyerekek nagyon élvezték a kergetáncot. A tánc végén eloltották a tüzet a törzsfőnök vezényletével, majd mindenki leült a mesepárnájára és folytattuk a megszokott napirendünket. A reggeli beszélgető körben érezhetően aktívabban vettek részt a középső csoportos gyerekek, mint máskor. A gyakorlatok már a mindennapi életünk részeivé váltak. Nem telik el úgy nap, hogy játékelrakás után ne kérdezzék: „Ma is játszunk indiánost?” „Eljárjuk a kergetáncot?” „Körbeadjuk a békepipát?” „Lehetek én a törzsfőnök?” Ezt a két gyakorlatot még egy esetben szoktuk alkalmazni. Amikor egy gyermek a beszélgető körben vagy más szituációban leblokkol és a gondolkodó sapka vagy más agytorna gyakorlat segítségével sem sikerül előcsalogatni a választ, azt javaslom neki: „Állj fel és ugrálj egyet indiánszökdelésben, körben, a teremben! A kergetáncot is 16

eljárhatod előre, hátrafelé és oldalra is.” Ez általában beválik. Aki ugrál, annak is nagyon tetszik és a többi gyermek is jókat mosolyog ugráló társán. Ilyenkor az ülve maradt gyerekek adják a hangot, az indiánkiáltást. Olyan alkalom is volt már, hogy két gyermeket egyszerre küldtem el indiánost játszani. Ez is elnyerte a tetszésüket, ezen felül jó hatással volt a további a blokkok feloldására.

4. Földgombok – energia gyakorlat

Minden nap szoktunk számolni. Megszámoljuk a jelen lévő gyerekeket, a hiányzókat, a gyümölcsöket, amit aznap hoznak, a kavicsokat, a tobozokat, a terméseket, amiket kirándulások során gyűjtöttünk. Összehasonlítjuk, melyikből van 17

több, kevesebb, ugyanannyi és megbeszéljük a „Montessori naptárt” is. Ezekre a feladatokra általában az indiános játék után kerül sor. Mióta táncolunk a beszélgető kör előtt, a gyerekek nyitottabbak, és nyugodtabban ülnek a párnájukon, mint előtte. Egyik nap, számolás előtt úgy döntöttem, kipróbáljuk a „Földgombok” jótékony hatását: „Gyerekek, nyomjuk meg a „Földgombokat”! Két ujjunkat helyezzük az alsó ajkunk alá, a másik kezünket pedig pihentessük a hasunk alatt. Szívjuk magunkba az energiát. Becsukjuk a szemünket és beszívjuk a levegőt, kifújjuk a levegőt, beszívjuk, kifújjuk, még egyszer beszívjuk és kifújjuk. Kinyithatjátok a szemeteket. ” Ezután kihívtam egy olyan kisgyermeket, akinek gondot okoz a számolás. A gyümölcsnapra behozott almákat hibátlanul megszámolta. Folyamatosan számolt nyolcig, miközben rámutatott az éppen következő almára. Nagyon örültem az eredménynek. A naptáron lévő számképek felismerése is egyszerűbb feladatnak tűnt számukra a „Földgombok” használata után. Az első néhány alkalommal egy-két gyermek kukucskált, majd megszokták a gyakorlatot és ma már mindenki csukva tartja a szemét, míg beszívjuk és kifújjuk a levegőt.

18

5. Nyakhimbálás – középvonal gyakorlat

Van néhány szorongó kisgyerek a csoportban, ezért úgy döntöttem, mielőtt kérdéseket teszek fel nekik, elvégezzük a „Nyakhimbálást”. A beszélgető körben a gyerekek felé fordultam: „Most elvarázsolom a fejünket egy szép gömbölyű labdává, a vállunkat pedig egy teknővé. Ebben a teknőben fogjuk gurítani a labdánkat. Csiribí-csiribá, hókusz-pókusz, alma, dió, kókusz, pricc-parcc-prucc, legyen minden kisgyermek feje egy labda! Mindenkinek megvan a labdája? A vállunkat felhúzzuk, az lesz a „teknő” és abban gurítjuk a labdánkat. Kezdjük azzal, hogy beleejtjük a labdánkat a teknőbe. Ezután jobbra gurítjuk az ajtó felé. Egészen magasra kigurul a labda a teknő széléig. Majd balra gurítjuk a szekrény felé, ott is jó magasra felgurul a labdánk. Megismételjük még egyszer lassan jobbra, balra, jobbra és balra. A labdázástól elkopott a teknőnk széle, ezért leengedjük a vállunkat, a nyakunkat pedig kinyújtjuk. Most már egészen lapos lett a teknőnk, csak az alja maradt meg, de azért még tudunk rajta játszani. Gurítsuk jobbra az ajtó felé a labdát! Vigyázzunk, hogy el ne guruljon! Közben mélyen lélegezzünk ki és be! Majd balra a szekrény felé, vissza lassan jobbra, balra, jobbra és balra. Gurítsuk középre a labdánkat! Most pedig visszavarázsolunk mindent! A labda legyen ismét a fejünk, a teknő pedig a vállunk.” A játék után a félénkebb és visszahúzódóbb gyerekeknek tettem fel kérdéseket. A gyakorlat után teljesen megnyíltak, szinte gondolkodás nélkül válaszoltak, ráadásul saját magukhoz képest sokkal hangosabban, erősebb hangon beszéltek.

19

Ezt a gyakorlatot is beépítettük a mindennapjainkba. A gyerekeknek tetszik, ahogy labdát varázsolunk a fejükből, szívesen gurítják egyik oldalról a másikra, mivel ez egy újfajta játékos mozgásélményt jelent a számukra.

6. Agygombok – energia gyakorlat

Egyik nap a reggeli játékidőben, amikor még kevés gyermek volt a csoportszobában és a gyerekek asztali játékokkal játszottak. Odaültem hozzájuk és beszélgetni kezdtünk. Gondoltam, ez egy jó alkalom arra, hogy a következő agytorna gyakorlattal is megismertessem őket, ráadásul nem frontális, hanem mikrocsoportos formában. Azt javasoltam nekik:

20

„Mielőtt folytatjátok a játékot, játsszunk egy kicsit együtt is! Beszélgessünk a testünkről! Tudjátok-e hol van a köldökötök? Ha igen, mutassátok meg!” A gyerekek azonnal a köldökükre tették az ujjukat. Megdicsértem őket, mert ügyesek voltak. Ezután megkértem, mutassák meg a mellkasukat. Erről a testrészünkről is sokszor beszéltünk már az óvodában, így biztonsággal meg tudták mutatni. Ezután megkérdeztem tőlük, hogy szüleik otthon, az ajtón lévő zárat mivel szokták kinyitni. Helyesen azt válaszolták, hogy kulccsal. Majd meséltem nekik: „Képzeljétek el, hogy van két csont a testünkön, amit úgy hívunk, hogy kulcscsont. Jobb oldalon is van egy és baloldalon is. Ez a csontunk köti össze a felkarunkat a törzsünkkel. (Közben természetesen mutattam.) Fogjuk meg a kulcscsontunkat az egyik, majd a másik oldalon. Ha felhúzzuk a vállunkat, mint a „nyakhimbálásnál, labdagurigatásnál” és egy kicsit előre toljuk, sokkal jobban kitapintható, és még látható is. Sőt, ha ügyesen mozgatjuk a vállunkat még egy-egy kis mélyedés is láthatóvá válik, ami olyan, mint egy kis polcocska. De azért játékelrakásnál ne ide pakoljuk el a játékokat! Nézzük meg a tükörben is!” A gyerekeknek nagyon tetszett ez a játékos ismerkedés a testükkel, jókat nevetgéltek. Képeskönyvekben is megmutattam, hogy néz ki a kulcscsontunk, (Luann Colombo: Az emberi test, dr. Martos Renáta, dr. Bera Károly: Emberi test) ezután így szóltam hozzájuk: „Ha már ennyi mindent tudunk a testünkről, akkor játszunk vele egy kicsit és nyomjuk meg az „agygombokat”. Tegyük az egyik kezünket a köldökünkre! A másik kezünkkel pedig simogassuk a kulcscsont, vagyis a kis polcunk alatti részt, mindkét oldalon. Az egyik oldalon a hüvelykujjunkkal tudjuk dörzsölni, a másik oldalon pedig a többi ujjunkkal. Masszírozzuk körbe-körbe. Nagyon ügyesek voltatok! Most pedig játszatok tovább!” Ezután azoknak a gyerekeknek mutattam meg az „agygombokat”, akik a szőnyegen építettek. Közben a szememmel folyamatosan figyeltem az asztalnál ülő gyerekeket, akiket már megismertettem ezzel az agytorna gyakorlattal. Azt vettem észre, hogy gyorsabban dolgoztak és tartalmasabb munkák születtek, mint előtte. A „pötyi” segítségével gyönyörű virágoskertet varázsoltak, amit eddig csak sorba rakosgattak, a kirakóval játszó kisgyermek pedig pillanatok alatt kirakta a képet az előtte lévő táblán, majd a helyére tette és hozta a következő játékot.

21

A szőnyegen is csodaszép békavár, békaóvoda és csónakázótó született miután elvégeztük a gyakorlatokat. A csoportban az „agygombokkal” már mindenki megismerkedett. Játékidőben és vizuális nevelés előtt, amikor a gyerekek szeme igénybe van véve egyénileg és mikrocsoportban is alkalmazzuk. A gyerekek jobban odafigyelnek, koncentrálnak alkotás közben és tartalmasabb munkák születnek.

7. Lusta nyolcas – középvonal gyakorlat

Testnevelés foglalkozás előtt, míg a gyerekek öltöztek át a tornaruhájukba, úgy döntöttem megismertetem őket egy újabb középvonal gyakorlattal. Mivel reggel

22

tartjuk a foglalkozást és egymás után érkeztek a gyerekek, ezért egyénileg, egyesével vezettem be őket a „lusta nyolcas” világába. „Aki gyorsan átöltözik, és szépen kiteríti a ruháját a székre, idejöhet hozzám, mert valami érdekeset mutatok neki”- mondtam. A csoportszobában minden nap megbeszéljük az időrelációkat, így a gyerekek 110-ig biztonsággal felismerik a számképeket. Elővettem a naptárból a 8-as számot és így szóltam az elsőként átöltözött gyermekhez: „Melyik számot mutatom?” Természetesen felismerte és mondta, hogy a nyolcast. „Mi történik, ha ezt a nyolcast elfordítom?” A gyermek azt válaszolta, hogy eldől. „Látod, ez a nyolcas elálmosodott, ezért lefeküdt aludni, lustálkodik egy kicsit. Nevezzük el lusta nyolcasnak!” „Jó, nevezzük!”- szólt a gyermek lelkesen. A csoportszobában van egy nagy táblánk, amit foglalkozásokhoz, meséhez szoktunk használni. „Most ezt a kis lusta nyolcast átrajzoljuk ide a táblára, így egy nagy lusta nyolcast varázsolunk belőle.” Felrajzoltam a táblára a nyolcast, majd azt mondtam a gyermeknek, hogy próbáljuk meg felébreszteni a nyolcast. Hátha csiklandós, simogassuk meg. Haladjunk végig a nagy lusta nyolcas testén az ujjainkkal. Először természetesen segítettem neki, fogtam a kezemmel az egyik kezét és háromszor végigvezettük az ujjunkat a nyolcas vonalán. Majd a másik kézzel és végül mindkettővel. Ezután sorban érkeztek az átöltözött gyerekek és nekik is megmutattam, hogy próbálhatjuk meg felébreszteni a „lusta nyolcast”. Miután mindenki végigvezette az ujjait a táblánál, közösen a levegőbe rajzoltuk a nyolcast háromszor: először az egyik kézzel, utána a másikkal, majd mindkettővel. Közben hangosan számoltunk. Egy, kettő, három. Amikor elkészültünk megdicsértem a gyerekeket. „Nagyon ügyesek voltatok! Sikerült felébresztenetek az alvó nyolcast.” Letöröltem a lusta nyolcast és rajzoltam helyette egy álló nyolcast. „Most már a nyolcasunk is felébredt, kezdődhet a torna.” Aznap szalagokkal tornáztunk és gimnasztika után készítettünk a szalagokból „lusta nyolcasokat” és álló nyolcasokat is, amin végig vezettük az ujjunkat. Azóta, hogy megismerkedtek a gyerekek a lusta nyolcassal, minden testnevelés foglalkozás előtt felébresztjük a mi „kis lustaságunkat”. Ezzel a gyakorlattal

23

bekapcsoljuk mindkét agyféltekét és nyitottabbá tesszük az idegrendszert. Az agytorna után a gyerekek könnyebben tudnak figyelni, összpontosítani a foglalkozás alatt. Még abban az esetben alkalmazom ezt a gyakorlatot, amikor látom, hogy valamelyik gyermek zavart, nem tud koncentrálni arra a dologra, amivel éppen foglalkozik. Ilyenkor leülök mellé és a levegőbe, az asztalra vagy a földre rajzoljuk a lusta nyolcasokat, majd hagyom, hogy tovább tevékenykedjen. Arra is volt már példa, hogy mesehallgatás előtt felébresztettük a nyolcasunkat, hogy ő is hallgathassa a mesét. Ilyenkor a gyerekek a figyelmüket még jobban tudták összpontosítani, hisz a „nyolcast” is nagyon érdekelte az előadás.

24

8. Bagoly – nyújtási gyakorlat

Vannak gyerekek a csoportban, akik egy játékfajtával képesek akár egy órán keresztül is kitartóan játszani. Az asztalnál rakosgatni, építeni, vagy akár rajzolni. Saját tapasztalatból tudom, ha például hosszabb ideig ülök a számítógép előtt, vagy olvasok, az kisebb feszüléseket okoz a nyakamban, a vállamban és a hátamban. Ilyenkor érdemes egy kicsit felfrissíteni magunkat, hogy a nap további részében is hatékonyan tudjunk dolgozni. Ezt a gyakorlatot a gyerekeknek játékidőben vezettem be. Amikor láttam, hogy egy kisgyermek hosszú időn keresztül ugyanabban a testhelyzetben ülve játszott, odamentem hozzá és felajánlottam neki: „Szeretnél

egy

kicsit

játszani

velem?”

A

gyermek

bólogatott.

Egy

természetkönyvet tettem a kisgyerek elé, amit óvodástársa hozott be. Nagyon sok állat volt benne, köztük madarak is. Rámutattam a bagolyra és megkérdeztem, szerinte milyen fajta madár lehet, mire ügyesen megnevezte. Ekkor megkérdeztem mit tud a bagolyról. Azt mondta, hogy egy bölcs, okos állat, amit természetesen a mesékből tanult. Megkérdeztem milyen hangot ad ki ez a madár, mire huhogni kezdett. Ezek után mesélni kezdtem neki erről a madárfajtáról. „A bagoly az egy olyan madár, amelyik éjszaka vadászik. Hangtalanul tud repülni, ezért meglepetésszerűen kapja el a kis testű rágcsálókat, amivel táplálkozik. Próbáljuk ki mi is, hogy repülhet ez a madár! Csapkodjunk a karjainkkal csöndesen! Ezek a madarak nagyon jól hallanak és látnak, még a sötétben is. És képzeld, a fejüket majdnem körbe tudják fordítani. Te is szeretnéd kipróbálni?” – kérdeztem. „Igen” - válaszolta. „Mutasd meg nekem, hol van a vállad?” A gyermek megmutatta. „A baglyok mindig kihúzott háttal ücsörögnek, 25

ezért húzzuk ki mi is jól magunkat, és markoljuk meg az egyik kezünkkel az ellenkező oldali vállunkat. Fejünket fordítsuk oldalra, amennyire csak bírjuk és nézzünk át a vállunk felett, sőt, próbáljunk meg egészen a hátunk mögé nézni, mintha igazi baglyok lennénk. Most mit látsz?” A gyermek sorolni kezdte a látott tárgyakat. „Most pedig fordítsuk a fejünket a másik irányba és ismét próbáljunk jól hátra nézni. Itt mit láttál?” A gyermek ezen az oldalon is felsorolta a látott tárgyakat. „Most pedig engedd el a válladat! A kis bagoly elaludt. Ejtsd az álladat a melledre, csukd be a szemed és lélegezz mélyen! Beszívod a levegőt, kifújod, beszívod, kifújod, és még egyszer beszívod és kifújod. Hagyd az izmaidat ellazulni. Most pedig megszorítjuk a másik vállunkat és megismételjük a gyakorlatot. Kihúzzuk a hátunkat és hátranézünk a vállunk felett az egyik irányba, majd lassan a másik irányba fordítjuk a fejünket. Ismét elaludt a kis bagoly. Csukd be a szemed, ejtsd előre a fejed és lélegezz mélyeket! Szívd be a levegőt lassan és fújd ki! Lazítsd el magad! Nagyon ügyes kis bagoly voltál! Folytathatod a játékot.” A gyakorlat közben több kisgyermek érdeklődve figyelte, miként változik óvodás pajtásuk „bagollyá”, majd ismét óvodássá. Ők is ki szerették volna próbálni a gyakorlatot, így az egyéni foglalkozást mikrocsoportos foglalkozás váltotta fel. A gyerekeknek nagyon tetszett a játék, ami után egymásnak mutatták, milyen csöndesen repül ez a fajta madár, hogy vadászik, milyen hangot ad ki és a képeskönyvet is tovább nézegették. Ezt a gyakorlatot még akkor szoktam alkalmazni, amikor látom, hogy valamelyik gyermek nagyon feszült. Jót hatással vannak rájuk a nyújtó, lazító gyakorlatok, mert feloldják a bennük lévő feszültséget.

26

9. Lábfejhajtás – nyújtási gyakorlat

Megfigyeltem, hogy van egy-két kisgyermek, akiknek ha bármilyen témakörrel kapcsolatban kérdést teszünk fel, teljesen leblokkol. Csak néz ránk, mint aki nem érti a kérdést, vagy pedig azt mondja: „Ő, ő, ő…”. Úgy gondoltam, jó szolgálatot tehet ezeknek a gyerekeknek a következő nyújtási gyakorlat: a „lábfejhajtás”. Játékidőben magamhoz hívtam őket, természetesen egyesével és próbáltam egy kicsit beszélgetni velük, miközben megnéztük az előző héten só-liszt gyurmából készített alkotásaikat. Láttunk csigát, kígyót, siklót, halat és vízi csibéket is. Ezután felajánlottam, mi lenne, ha egy kicsit játszanánk a lábunkkal. Egy szerény mosoly volt a válasz. „Meg tudod-e mutatni nekem, melyik a jobb lábad?”- kérdeztem. A válasz egy fejrázás volt. Megmutattam neki, majd újra megkérdeztem. Meg tudta mutatni egyedül is. „Most mutasd meg, melyik a bal lábad?” Ezek után sikerült azt is megmutatnia. Megkértem, hogy tegye fel a bal lábát a jobb térdére. Egy kis segítséggel feltette. Majd így szóltam: „Mit szólnál hozzá, ha a lábunk lenne a só-liszt gyurma és egy kicsit meggyúrnánk, közben pedig megismerkednénk a részeivel. Meg tudod-e mutatni, hol van a bokád?” A gyermeke egy kis gondolkodás után megmutatta. „És hol van a vádlid?” Itt segítenem kellett neki és megmutattam. „A térded tudod-e hol van?” Erre a részre boldogan mutatott. „Mit gondolsz, milyen állathoz hasonlít a lábunknak ez a része?” Ekkor végig húztam a kezemet a lábfejtől a térdig. A válasz a következő volt: „Egy kígyóra.” Akkor most kezdjük el gyúrni ezt a kígyó alakú „gyurmát” először a kígyó fejénél, ez a bokánk. Folytassuk a vádlinknál, ez a kígyó hasa, amiben egy 27

kisegér van, mert éppen most reggelizett. Segítsünk a kígyónak, meg ne ülje a hasát ez az egérke. Gyúrjuk, gyúrjuk jó alaposan. Most pedig a kígyó farka alatti részt is nyomkodjuk meg. Ezt a térd alatt találhatod. Közben a ne feledkezzünk meg arról, hogy a kígyó folyamatosan mozgatja a fejét és nézelődik. Feszítsd a lábfejedet előre és hátra, fel és le! Nagyon ügyes vagy! Ismételjük meg a masszírozást újra. Kezdjük a kígyó fejénél, a bokánknál, folytassuk a kígyó hasánál, vagyis a vádlinknál, majd a farkánál! Ügyes voltál!” Ezután letettük a lábunkat és az asztalon lévő természetkönyvben megkerestük a kígyót. Beszéltem egy kicsit a hüllőről, amikor eszébe jutott, hogy volt egyszer az anyukájával hüllőkiállításon a közeli iskolában és ott látott egy hatalmas óriáskígyót. Nagyon megörültem annak, hogy így megnyílt a gyermek a gyakorlat után. Persze most is akadtak érdeklődő gyerekek, akik szerették volna a „só-liszt gyurma kígyójukat” vagyis a lábukat meggyúrni, nehogy az ő kígyójuk hasát ülje meg a kisegér, így nekik is bevezettem a nyújtási gyakorlatot. A gyakorlat után a gyerekek egymással és velem is sokat beszélgettek, szívesen nézegették a különböző kígyófajtákat, sőt az egyik kisgyermek azt is elmesélte, hogy nekik is volt otthon hüllőjük, de az anyukája nem szerette, ezért eladták. Azt figyeltem meg, hogy a gyakorlat a gyerekek beszédgátlását feloldotta és jó hatással volt a felnőttel és a társakkal való kommunikációra. Akik eddig nehezen találták a szavakat, ők is megnyíltak nem csak társaik, hanem a felnőttek előtt is.

28

10. Tengerészcsomó – elmélyítő testtartás

Egyik délelőtt arra lettem figyelmes, hogy egy gyermek nagyon izgatott és zavart. Építés közben dobálja a játékokat, veszekszik a többiekkel, kiabál velük. Arra gondoltam, itt az ideje, hogy tisztázzam vele a helyzetet. Magamhoz hívtam, és beszélgettünk egy kicsit a történtekről. Megkérdeztem mi történt, miért viselkedik így. A kérdésemre árulkodással felelt és láthatóan nagyon feldúlt volt. Arról nem tett említést miért viselkedett így, de reggel már az édesanyja is jelezte, hogy sírva ébredt otthon és egész úton nyafogott. Ezt a szituációt megfelelőnek találtam ahhoz, hogy kipróbáljuk a „tengerész csomót”. Mivel ez egy kicsit bonyolultabb gyakorlat ezért ideálisnak tartottam, azt is, hogy csak ennek az egy gyermeknek mutatom meg. Megkérdeztem járt-e már a Balatonon és látott-e már hajókat? Tengerésszel találkozott-e? Elmeséltem, hogy a tengerészek a hajón szolgálnak, értenek a hajók kormányzásához és a fegyverek kezeléséhez is. A beszélgetés után azt kérdeztem, mit szólna hozzá, ha azt játszanánk, mi kötelek vagyunk a hajón és egy tengerészcsomót varázsolunk magunkból. A javaslatom tetszett, így nekiláttunk a csomó elkészítéséhez. Kértem mutassa meg, hol van a bokája és a térde. Ezután mutassa meg a bal és jobb bokáját, majd a bal és jobb térdét. „Ezeket tudnunk kell ahhoz, hogy megköthessük a csomónkat.” Megbeszéltük melyik a bal és a jobb kezünk. Ezután azt mondtam: „Tedd a bal bokádat a jobb térdedre.” Itt segítségre szorult a gyermek. „Most fogd meg a jobb kezeddel a bal bokádat!” Ismét segítettem. „Most a bal kezeddel fogd meg a bal talpadat, mint egy labdát!” A játszó gyerekeket megkértem, 29

hogy csöndesen játszanak. „Hunyd le a szemedet és lélegezz mélyen be és ki, ismét be és ki! A nyelved legyen a szájpadlásodon! Lélegezz ismét be és ki. A szemed most már kinyithatod! Ügyesen megkötötted a csomót. Most bogozzuk ki! Engedd el a talpadat a bal kezeddel, majd engedd el a bokádat a jobb kezeddel! Tedd le a bal lábadat a jobb lábad mellé! Most támaszd össze a két kezedet az ujjaid hegyénél! Csukd le ismét a szemedet és szívd be mélyen a levegőt, fújd ki, szívd be lassan, fújd ki, beszívod és kifújod! Kinyithatod a szemed! Nagyon ügyes voltál!” Egy kicsit még beszélgettünk a vízparti élményeiről, majd megkérdeztem, szeretne-e visszamenni, játszani a többiekhez. Bólogatott. Ezután figyeltem a gyermeket játéka közben. A zavartsága elillant és már nem veszekedett a többi gyermekekkel, hanem nyugodtan és higgadtan játszott tovább.

30

IV. Az agytorna gyakorlatok összegző tapasztalatai, következtetés a hipotézisek alapján A gyerekek a mozgás őszinte szeretetéről tanúskodtak az agytorna gyakorlatok során, így nem állt távol tőlük az a néhány játékos feladat, amivel megismerkedtek az elmúlt hetek, hónapok során. A lépésről lépésre bevezetett gyakorlatok hatására a gyerekek ugrásszerű változáson mentek keresztül. Az első feltételezésem, miszerint az agytorna segítségével rövid időn belül sikerül fejleszteni a gyerekek figyelmét, koncentrációját, csökkenteni szorongásukat, beigazolódott. Sok óvodásnál azonnali és jelentős változást figyeltem meg. A félénk, gátlásos gyerekek megnyíltak és a szorongásuk napról napra csökkent. Kiélezett szituációkban jobban tudták mozgósítani értelmi képességeiket. Gyakrabban vállalkoztak egyéni szereplésre, nőtt az önbizalmuk, motiváltakká váltak. A második hipotézisem is helyénvaló volt, hiszen az agytorna mindennapos használatával a gyerekek érdeklődőbbé, nyitottabbá és befogadóbbá váltak. A játékos gyakorlatok csökkentették feszültségüket és hozzásegítették a gyerekeket lelki egyensúlyuk megőrzéséhez. Úgy gondolom, hogy az óvodai életünket ezek a játékos gyakorlatok színesebbé, élménydúsabbá tették. Jól kiegészítik a kezdeményezések anyagát, sikerélményhez juttatják a gyerekeket és a felnőtteket egyaránt. Az agytorna gyakorlatokat óvodapedagógus kolléganőimnek és a szülőknek is jó szívvel ajánlom.

31

Szakirodalmi jegyzék  Dr. Paul. E. Dennison, Gail E. Dennison (1993): Észkapcsoló agytorna. Budapest, Agykontroll Gmk  Dr. Paul. E. Dennison, Gail E. Dennison (1997): Észkerékkapcsoló – Az edukinesztetika alapjai. Budapest, Agykontroll Gmk  Csikós Klára, Varga Katalin (2004): Segítőkészség. Budapest, Ec-Pec Alapítvány  http://www.epa.hu/00000/00035/00073/2003-07-mu-Dehelan-Pedagogiai.html  http://5mp.eu/fajlok/ernetta/nyelveben_el_a_nemzet_www.5mp.eu_.doc  www.helendoron.hu/content/view/437/195/  Göncző Ferencné (2005): Beszédfejlesztés és anyanyelvi nevelés. Debrecen, TKK

32