"Tájékoztató a megye természetvédelmének helyzetéről" Készült: a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Közgyűlés részére Készítette: Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság, Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság
Jász-Nagykun-Szolnok megye területén a 347/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet (a környezetvédelmi, természetvédelmi, vízügyi hatósági és igazgatási feladatokat ellátó szervek kijelöléséről) rendelkezései alapján öt nemzeti park igazgatóság lát el természetvédelmi kezelési feladatokat, az alábbi területi megoszlással.
3. BÜKKI NEMZETI PARK IGAZGATÓSÁG ... e) Jász-Nagykun-Szolnok megye területén: a Hevesi füves puszták Tájvédelmi Körzet területe Jászivány településhatárban. ... 5. DUNA-IPOLY NEMZETI PARK IGAZGATÓSÁG ... f) Jász-Nagykun-Szolnok megye területén: a Tápió-Hajta Vidéke Tájvédelmi Körzet területe Újszász településhatárban. ... 7. HORTOBÁGYI NEMZETI PARK IGAZGATÓSÁG ... b) Jász-Nagykun-Szolnok megye, kivéve a Kiskunsági Nemzeti Park területe Tiszasas településhatárban, valamint a Tisza jobb partjára eső területek Tiszasas településhatárban, a Hevesi Füves Puszták Tájvédelmi Körzet területe Jászivány településhatárban, a Tápió-Hajta Vidéke Tájvédelmi Körzet területe Újszász településhatárban, a Körös-Maros Nemzeti Park területe Túrkeve, Kisújszállás, Kunszentmárton, Mesterszállás, Mezőtúr, Öcsöd, Szelevény és Tiszaföldvár településhatárokban. 8. KISKUNSÁGI NEMZETI PARK IGAZGATÓSÁG ... c) Jász-Nagykun-Szolnok megye területén: a Kiskunsági Nemzeti Park területe Tiszasas településhatárban, valamint a Tisza jobb partjára eső területek Tiszasas településhatárban. ... 9. KÖRÖS-MAROS NEMZETI PARK IGAZGATÓSÁG ... a Körös-Maros NP területe Túrkeve, Kisújszállás, Kunszentmárton, Mesterszállás, Mezőtúr, Öcsöd, Szelevény és Tiszaföldvár településhatárokban. ...
A továbbiakban csak annak a két igazgatóságnak a működési területével foglalkozunk, melyek jelentősebb területi kiterjedéssel működnek a megyében: a Hortobágyi és a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság (a beszámolót előzetes egyeztetés szerint a HNPI állítja össze).
I. A természeti értékek állapota a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság működési területén Az Igazgatóság székhelye Debrecenben található, működési területének – amely szinte megegyezik az Észak-Alföldi Régió határaival – a megye területére eső részén 1 nemzeti park (a Hortobágyi NP területének kb. nyolcada), 1 tájvédelmi körzet (Közép-Tiszai TK), 4 természetvédelmi terület (Zádor-híd TT környéke TT, Kecskeri-puszta TT, Tiszakürti Arborétum TT, Tiszaigari Arborétum TT) van. Emellett mintegy 332 ex lege* védett természeti terület (10 szikes-tó, 2 láp, 311 kunhalom és 9 földvár) és 34 db európai közösségi jelentőségű védett terület (NATURA 2000; 4 madárvédelmi terület és 30 természetmegőrzési terület) terület található. A megye védett területeinek összkiterjedése – minden védett terület típust egybeszámítva, átfedésekkel – 54 ezer hektár, ez a megye területének 9,6 %-a (HNPI és KMNPI együtt), ami az országos átlag (~ 20 %) alatt van. Előre kell bocsátani, hogy jelenleg nincs olyan egységesen használt és elfogadott módszer, eljárás vagy egyéb mérőszám, amellyel egy adott területegység ökológiai állapotát, természeti értékességét, helyzetét jellemezni lehetne. Jász-Nagykun-Szolnok megyében az egyes védett természeti területek ökológiai állapota meglehetősen eltérő, a "nagyon jó" és a "nagyon rossz" állapot is előfordul. Mivel a megye védett területei rendkívül sokfélék, az ökológiaitermészetvédelmi helyzetet célszerűbbnek tartjuk élőhely-típusonként tárgyalni. Az erdei élőhelytípusok esetén külön kell választanunk a homokterületeken (Jászság), az hajdani ártér öntéstalajain, a hullámtéren, valamint a szikes területeken lévő erdőket. A homoki erdők (pusztai tölgyesek, gyöngyvirágos tölgyesek, keményfás ligeterdők) ökológiai állapota a legsérülékenyebb, súlyos problémákat okoz a szárazodás, az agresszív adventív fás- és lágyszárú növények (akác, kései meggy, stb.) terjedése, a túltartott vadállomány. Igen kevés jó ökológiai állapotú homoki erdő maradt meg napjainkra (pl. Jászfényszaru, Jászberény), és ezek is súlyosan veszélyeztetettek. Az ártéri erdők (kemény- és puhafa ligeterdők) ökológiai állapota a legrosszabb, az adventív növényfajok (gyalogakác, zöld juhar, amerikai kőris, stb.) gyakorlatilag mindegyik állományban megjelentek, nagyon kevés jó állapotú erdő maradt a hullámterekben, ezek kiemelt figyelmet érdemelnek. A szikes területeken néhány kis maradványerdő (pl. Jászalsószentgyörgy) maradt meg természetközeli állapotban, a többi erdő jelentősen átalakított, vagy telepített faültetvény. Mindegyik erdőtípusra elmondható tehát, hogy az ökológiai állapotukat súlyosan veszélyezteti a jelenlegi erdőgazdálkodási gyakorlat (tájidegen fafajok használata, termelési és felújítási módok, stb.), a jelenlegi vadgazdálkodási gyakorlat (túltartott vadállomány), illetve a szárazodás. Megfigyelhető tendencia ugyan az erdők területi arányának növekedése, de ne felejtsük el, hogy az új "erdők" gazdasági céllal létrehozott faültetvények, ökológiai értelemben többnyire nem tekintendők erdőnek (akácosok, nemesnyarasok stb.) Meg kell továbbá jegyeznünk, hogy a nem védett területeken kialakított faültetvények (többnyire akác) térségi szintű ökológiai problémát jelentenek, mely jelentős hatással van a védett területek állapotára is. A gyepek ökológiai állapota sajnos a mezőgazdálkodás átrendeződésével, az állattartás visszaszorulásával együtt egyre romlik, kivételt képeznek ez alól a Hortobágyi Nemzeti Park területére eső gyepek, ahol a természetvédelmi kezelés célú legeltetés többé-kevésbé megoldott. Általánosságban elmondható a megyére, hogy a legjobb állapotban a szikes gyepek, legrosszabb állapotban a homoki gyepek vannak. A legeltetéssel, kaszálással nem hasznosított területek gyomosodnak, cserjésednek, erdősödnek, és egyre nagyobb a gazdálkodói igény a gyepek művelési ágának megváltoztatása (főleg faültetvénnyé). A nedvesebb gyeptípusokban már maga
* – az 1996. évi LIII. Törvény 23. § (2) bekezdése alapján országos jelentőségű védett természeti terület
a térségi szintű szárazodás is komoly degradációt okoz, a szárazabb típusokban viszont az adventív növények (selyemkóró, parlagfű) jelentenek súlyos ökológiai problémát. A hagyományosan (állattartás céljaira) hasznosított gyepek ökológiai állapota általában stagnáló, vagy enyhén romló tendenciát mutat. Újsütetű veszélyeztető tényezőként jelentkeznek a megyében (is) a technikai sportok (terepmotorozás, kvad, terepjárók), melynek szabályozott keretek közé szorítása sürgető probléma. A vizes élőhelyek (folyók, kisvízfolyások, tavak, mocsarak, lápok) ökológiai állapota meglehetősen heterogén. A megye legfontosabb vízfolyása a Tisza, mely az Észak-Alföldi Régió (és egyben az ország) egyik legértékesebb vizes élőhelye. A folyó ökológiai állapota még jónak mondható, de Damoklész kardjaként lebeg a léte felett a vízügyi és energetikai lobby összefogásával egyre erősebben jelentkező igény a "komplex árvízvédelmi-energetikai fejlesztés" iránt (duzzasztók, víztározók, erőművekkel). A megye területén jelentős számú holtmeder található (Tisza, Hármas-Körös, Zagyva), ezeknek ökológiai állapota nagy szórást mutat, jelentős számban vannak még vannak kiemelkedő ökológiai értékességű élőhelyek ("szentély holtágak"). A kisvízfolyások többségének ökológiai állapota rossz; azáltal, hogy a belvíz-elvezető rendszer részeként "üzemeltetik" őket, élőviláguk egyre szegényebb, állapotuk egyre romlik, ezt fokozza a térségi szintű szárazodás, a jelenlegi vízgazdálkodási koncepció (pl. az Alföld még ma is folyó kiszárítása), a mezőgazdasági és kommunális eredetű szennyezések bejutása. Az állóvizek (tavak, mocsarak, lápok) ökológiai állapota is romló tendenciát mutat a fentebb már említett vízgazdálkodási gyakorlat miatt, további veszélyeztető tényező az egye erősödő igény a jóléti tavak, intenzív horgásztavak kialakítása iránt, melyeket általában a meglévő vizes élőhelyek területére terveznek illetve azokon valósítanak meg. Általánosságban elmondható, hogy a védett természeti területek állapotát sok esetben nagy mértékben veszélyezteti a települések, ipari területek terjeszkedése (rendezési, fejlesztési tervek nem elégséges egyeztetése), a közlekedési hálózat fejlesztése, a szabadidő eltöltésének egyes kártékony formái, az illegális szemétlerakás.
II. A Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság tevékenysége Jász-Nagykun-Szolnok megyében A Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság központja Szarvason található, működési területe nagyjában a Dél-Alföld tiszántúli részét, Békés megyét és Csongrád megyének a Tiszától keletre eső felét fedi le, illetve Jász-Nagykun-Szolnok megyében a Hármas-Körös hullámterének és Ecseg-pusztának a védett részeit foglalja magába. A Körös-Maros Nemzeti Parkot a 3/1997. (I.8.) KTM rendelet alapította, jelenlegi kiterjedését a 4/1999 (V.5.) KöM rendelet alapján érte el. A Körös-Maros Nemzeti Park mozaikos felépítésű, 13 területi egységből tevődik össze. A Nemzeti Park természeti értékeit főként különféle száraz és nedves gyepek, ártéri erdők, illetve egyéb vizes élőhelyek jellemzik. A Körös-Maros Nemzeti Park területe 51.125 ha, ebből fokozottan védett terület 6.419 ha. A Nemzeti Park területe két helyen érinti Jász-Nagykun-Szolnok megyét, a Hármas-Körös hullámterével, 4646 hektárral és az Ecsegi-puszta 3282 hektárnyi területével. Mindkét terület része a Natura 2000 hálózatnak is, a HUKM20017 Hármas-Körös-, illetve a HUKM20015 Hortobágy-Berettyó- és a HUKM20014 Dévaványa környéki gyepek kiemelt jelentőségű természetmegőrzési területeknek, továbbá a HUKM10003 Dévaványai –sík különleges madárvédelmi területnek.
A természetvédelmi tevékenységekben meghatározó változásokat hozott a 2005. év. Ettől az időponttól az államigazgatási hatáskör a nemzeti park igazgatóságoktól a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőségekhez került, a nemzeti park igazgatóságok legfőbb feladatköre a természetvédelmi kezelés ellátása, amely a természeti értékek felmérésétől a tényleges kezelési beavatkozásokon át a bemutatásig és az őrzésig terjed a védett és Natura 2000 területek, valamint a védett természeti értékek vonatkozásában. A Hármas-Körös hullámterében az egyik legjelentősebb természetvédelmi feladat az erdők kezelése. Az üzemtervezett erdők jelentős része nemesnyaras, amelyeknek őshonos fafajokból álló erdőkre cserélése az erdészeti üzemterveknek és a természetvédelmi előírásoknak megfelelően, folyamatosan zajlik. A munkában komoly nehézségeket okoztak az elmúlt évek rendszertelenül jelentkező árvizei. A nyári tartós elöntések miatt az erdő telepítések befulladtak, de még súlyosabb károkat okoztak az utóbbi évek jeges árjai, amelyek már befejezett erdősítéseinkből is jelentős területeket semmisítettek meg, törték össze a fiatal állományokat. Rendszeresen ismétlődő probléma az ártéri erdőket érintő falopások kérdése, ahol a Természetvédelmi Őrszolgálat tagjai a Rendőrség munkatársaival együtt próbálják meg visszaszorítani az alkalmi természetkárosításokat. Speciális, a belvízhelyzettel összefüggő eseménye volt a 2010 évnek a HortobágyBerettyót és a Hármas-Köröst érintő, nyári időszakban bekövetkezett halpusztulás. Ennek kapcsán a Hortobágy-Berettyón 2010. június 15-től, a Hármas-Körösön pedig 2010. június 15-től július elejéig III. fokú vízvédelmi készültséget tartott fenn a Körös-vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság. A vizsgálatok alapján a halpusztulás oka az igen magas szerves anyag tartalom és oldott foszfát tartalom mellett jelentkező oxigénhiányos állapot lehetett. A szennyezés kialakulásában alapvető szerepe volt az elhúzódó ár- és belvízi helyzetnek, amelynek következtében a Tisza visszaduzzasztó hatása miatt a Hortobágy-Berettyó, majd a Hármas-Körös is nyári időszakban, heteken keresztül állóvíz jellegűvé vált. Jelentős probléma az agresszívan terjeszkedő adventív gyalogakác (Amorpha fruticosa), amerikai kőris (Fraxinus pensylvanica) és zöld juhar (Acer negundo) megtelepedése és terjeszkedése. A gyalogakác visszaszorításában nagy segítséget jelentenek a Közmunka Programok nyújtotta lehetőségek, amelyeket Igazgatóságunk minden évben igénybe vesz. Ezek a kézimunka igényes természetvédelmi kezelésekben nyújtott értékes segítségen túl immár hetedik éve lehetővé teszik a helybeli – elsősorban kunszentmártoni, öcsödi – lakosok munkához juttatását is. A terület legjelentősebb természeti értékeit a hullámtérben megtalálható, úgynevezett szentély holtágak jelentik, melyek gazdag vízi, mocsári növényzettel rendelkeznek. A holtágakat sok helyen fűz-nyár ligeterdők kísérik, melyek a kubikgödrök partján az áradások után visszamaradó vízben állva az ősi vízivilág emlékeit őrzik. Az ecsetpázsitos kaszálórétek közül is kiemelkedő a Gyiger-zugi gyep réti iszalagos (Clematis integrifolia) mezője, ahol több ezer tő iszalag virít kék virágaival májusban. Az egykori Fás-legelők hangulatát idézi az Öcsödi Álom-zug öreg fehér füzes hagyásfáival. A terület kiemelkedő értékét képviseli a gazdag vízhez kötődő állatvilág is. A hullámtér változatos élőhelymozaikjaiban közel 200 madárfaj előfordulása jellemzi a területet, melyek fészkelő, táplálkozó és vonulóhelyet találnak a Körösártéren. Közülük is kiemelkedő értéket képviselnek az itt fészkelő 6 pár fekete gólya (Ciconia nigra), 3 pár rétisas (Haliaëtus albicilla) és 2 pár barna kánya (Milvus migrans). Ecseg-puszta legfőbb természeti értékét a Hortobágy-Berettyó folyó hullámtéri szakasza és a környező ártéri mocsárrétek alkotják. A Hortobágy-Berettyó védett 20 kilométeres szakasza azon ritka magyarországi folyószakaszok egyike, amely elkerülte a múlt századi folyószabályozásokat. Lassan meanderezve hatalmas kanyarokat ír le a területen, közrefogva nagy kiterjedésű gyepterületeket. A terület jelentős madártani értéke a Farkas-zugi erdő gémtelepe, ahol a kolóniaalapító szürke gémek (Ardea cinerea) és bakcsók (Nycticorax
nycticorax) mellett a fokozottan védett kis kócsag (Egretta garzetta) és üstökösgém (Ardeola ralloides) néhány párja is költ. Az észak-békési, nagykunsági és dél bihari túzok (Otis tarda) populációk Magyarország túzokállományának jelentős részét adják, így nem véletlen, hogy a Dévaványai-Ecsegi pusztákon található a magyarországi túzokvédelem központja. 2004-től 2008-ig a „Túzok védelme Magyarországon” Life Nature projekt is segítette ezt a munkát. Az elmúlt évek folyamatos fejlesztéseinek és az aktív természetvédelmi és agrár-környezetvédelmi tevékenységnek (helyi gazdálkodókkal fenntartott kapcsolat, fészekvédelem, érzékeny természeti terület kialakítása) köszönhetően a túzok állomány stabilizálódott, sőt az utóbbi évek kedvezőtlen időjárási körülményei ellenére enyhén növekedni kezdett a rendszeresen végzett számlálások adatai alapján.
Debrecen, 2011. május 17. (Szilágyi Gábor) igazgató
