Számviteli politika Számviteli alapelvek
–1
Számviteli politika
–2
Áhsz. 20. Számviteli politika (50. §)
A költségvetési és a pénzügyi számvitel alkalmazásával kapcsolatos sajátos szabályokat, előírásokat, módszereket a számviteli politikában kell rögzíteni. A számviteli politika keretében el kell készíteni: a) az eszközök és a források leltárkészítési és leltározási szabályzatát; b) az eszközök és a források értékelési szabályzatát; c) az önköltségszámítás rendjére vonatkozó belső szabályzatot; (HA) d) a pénzkezelési szabályzatot. (Szt. 14. § (5)) A számviteli politika elkészítéséért, módosításáért a költségvetési szerv vezetője felelős.
Az újonnan alapított költségvetési szerv a számviteli politikát és a számviteli politika részét képező, szabályzatokat az alapítás időpontjától számított 90 napon belül köteles elkészíteni. Jogszabályi változás esetén a változásokat annak hatálybalépését követő 90 napon belül kell a számviteli politikán keresztülvezetni.
–3
A számviteli politika keretében írásban rögzíteni kell - többek között azokat a gazdálkodóra jellemző szabályokat, előírásokat, módszereket, amelyekkel meghatározza, hogy mit tekint a számviteli elszámolás, az értékelés szempontjából lényegesnek, jelentősnek, nem lényegesnek, nem jelentősnek, továbbá meghatározza azt, hogy a törvényben biztosított választási, minősítési lehetőségek közül melyeket, milyen feltételek fennállása esetén alkalmaz, az alkalmazott gyakorlatot milyen okok miatt kell megváltoztatni. rögzíteni kell az általános költségek szakfeladatokra és az általános kiadások tevékenységekre történő felosztásának módját, a felosztáshoz alkalmazott mutatókat, vetítési alapokat, rögzíteni kell a költségvetési és a pénzügyi számvitel alkalmazásával kapcsolatos sajátos szabályokat, előírásokat, módszereket Az új államszámviteli kormányrendelet szűkítette a számviteli politika keretében szabályozandó kérdések körét: a számviteli törvény azon rendelkezései esetében, ahol a törvényi előírás választási lehetőséget kínál, az új államszámviteli kormányrendelet sok esetben konkrét előírásokat tartalmaz. –4
Például A mérlegkészítés időpontját nem kell a számviteli politikában meghatározni, ugyanis az Áhsz. szerint a mérlegkészítés időpontja a) a költségvetési szerv és a fejezeti kezelésű előirányzat esetén a költségvetési évet követő év február 15-e, b) az államháztartás önkormányzati alrendszerébe tartozó költségvetési szerv, a helyi önkormányzat, a nemzetiségi önkormányzat, a társulás és a térségi fejlesztési tanács esetén a költségvetési évet követő év február 28-a, c) a megszűnő költségvetési szerv, társulás, nemzetiségi önkormányzat esetén a megszűnés napját követő harmincadik nap, d) az elkülönített állami pénzalapok és a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai által elkészített éves beszámoló esetén a költségvetési évet követő év május 15-e
–5
Leltárkészítési és leltározási szabályzat Mérleg alátámasztása leltárral
A leltárkészítésre és a leltározásra vonatkozó ◦ általános szabályokat és számviteli eljárásokat számviteli törvény 69. §-a, valamint az államszámviteli kormányrendelet 22. §-a tartalmazza. ◦ konkrét szabályokat a költségvetési szerv adottságainak, körülményeinek leginkább megfelelő saját eszközök és források leltárkészítési és leltározási szabályzata tartalmazza.
A leltárkészítési és leltározási szabályzat hosszabb időre szóló, ez idő alatt általában változatlan leltározási előírásokat rögzíti.
Módosítására csak jogszabályi változás, vagy a költségvetési szerv körülményeiben, szervezeti felépítésében bekövetkező lényeges változás esetén van szükség.
A leltározással kapcsolatos követelmények megváltoztak, csökkentek
Kötelező a mérlegtételek alátámasztása leltárral
De nem előírás az évenkénti, mérleg fordulónapi leltározási kötelezettséget a mennyiségben és értékben nyilvántartott eszközök – kivéve a koncesszióba, vagyonkezelésbe adott eszközök – esetében. –6
Szt. 69.§ (1) és Áhsz. 22. §-ában foglaltak alapján kell végrehajtani.
A könyvek év végi zárásához, az éves költségvetési beszámoló elkészítéséhez, a mérleg tételeinek alátámasztásához olyan leltárt kell összeállítani és megőrizni, amely tételesen, ellenőrizhető módon tartalmazza a mérlegben szereplő eszközöket és forrásokat, vagyis a leltárban a költségvetési szerv mérleg fordulónapján meglévő eszközeit és forrásait mennyiségben és értékben kell szerepeltetni. Ha a költségvetési szerv a számviteli alapelveknek megfelelően
folyamatos mennyiségi nyilvántartást vezet, a leltárba bekerülő adatok valódiságáról – a leltár összeállítását megelőzően – leltározással köteles meggyőződni, és azt az eszközök és a források leltárkészítési és leltározási szabályzatában meghatározott időszakonként, de legalább háromévente mennyiségi felvétellel, illetve
a csak értékben kimutatott eszközöknél és kötelezettségeknél, valamint az idegen helyen tárolt – letétbe helyezett, portfolió-kezelésben, vagyonkezelésben lévő értékpapíroknál és egyéb, a pénzeszközök közé nem tartozó – eszközöknél, továbbá a dematerializált értékpapíroknál minden beszámolási időszak mérleg fordulónapjára vonatkozóan egyeztetéssel kell elvégezni.
A költségvetési szerveknek tehát megszűnt az évenkénti leltározási kötelezettsége. –7
Az Áhsz. az Szt. leltározási kötelezettségre vonatkozó előírását a következőkkel egészíti ki: a koncesszióba, vagyonkezelésbe adott eszközöket a működtető, vagyonkezelő által elkészített és hitelesített leltárral kell alátámasztani, és a vagyonkezelői, koncessziós szerződés eltérő rendelkezése hiányában a leltározást a működtető, vagyonkezelő külön térítés és díjazás nélkül, évente köteles elvégezni, a használt, de a mérlegben értékkel nem szereplő immateriális javakat, tárgyi eszközöket, készleteket a leltározási és leltárkészítési szabályzatban meghatározott módon kell leltározni. A leltárkészítési és leltározási szabályzat elkészítéséről és az abban foglaltak betartásáról a költségvetési szerv vezetője és a számviteli rendért felelős vezető együttesen kötelesek gondoskodni.
–8
Eszközök és források értékelésének szabályzata Az eszközök és források értékelésének szabályzatában rögzíteni kell a) a követelések értékelésének elveit, szempontjait, b) követeléstípusonként a kis összegű követelések év végi meghatározásának elveit, dokumentálásának szabályait, c) az egyszerűsített értékelési eljárás alá vont követelések besorolásának elveit, dokumentálásának szabályait, és d) a tulajdonosnak, tulajdonosi joggyakorló szervezetnek a vagyonkezelésbe adott eszközök vagyonértékelése során alkalmazott értékelési eljárás elveit, módszerét, dokumentálásának szabályait, felelőseit.
Önköltségszámítás rendjére vonatkozó belső szabályzat Rendszeresen végzett termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás esetén kell elkészíteni. Az állami felsőoktatási intézmény önköltségszámítás rendjére vonatkozó belső szabályzatának rendelkeznie kell ◦ az oktatási tevékenység, (szakonként, képzési szintenként, munkarend szerint meg kell határozni félévente az egy hallgatóra jutó önköltség összegét) ◦ a kutatási tevékenység, ◦ a gyógyító-megelőző ellátás, és ◦ az egyéb tevékenységek költségeinek elkülönítéséről.
Nem kell elkészítenie az önköltségszámítás rendjére vonatkozó belső szabályzatot a saját konyhát üzemeltető költségvetési szervnek, ha az étkeztetésre normákat állapít meg és a nyersanyag-felhasználáshoz anyagkiszabást készít, és ennek önköltségét a normák és a tevékenységet terhelő általános költségek figyelembevételével állapítja meg.
Pénzkezelési szabályzat A pénzkezelési szabályzatban rendelkezni kell legalább: ◦ a pénzforgalom (készpénzben, illetve bankszámlán történő) lebonyolításának rendjéről, ◦ a pénzkezelés személyi és tárgyi feltételeiről, ◦ a pénzkezelés felelősségi szabályairól, ◦ a készpénzben és a bankszámlán tartott pénzeszközök közötti forgalomról, ◦ a készpénzállományt érintő pénzmozgások jogcímeiről és eljárási rendjéről, ◦ a napi készpénz záró állomány maximális mértékéről, ◦ a készpénzállomány ellenőrzésekor követendő eljárásról, az ellenőrzés gyakoriságáról, ◦ a pénzszállítás feltételeiről, ◦ a pénzkezeléssel kapcsolatos bizonylatok rendjéről és ◦ a pénzforgalommal kapcsolatos nyilvántartási szabályokról. Az Szt–től eltérően az Áhsz. továbbra is szabályozza a napi készpénz záró állományának maximális mértékét, amelyet úgy kell meghatározni, hogy ◦ hogy a készpénz napi záró állományának naptári hónaponként számított napi átlaga ne haladja meg a módosított kiadási előirányzatok főösszegének 1,2%-át. ◦ ha a módosított kiadási előirányzatok főösszegének 1,2%-a nem éri el az ötszázezer forintot, a napi készpénz záró állomány maximális mértéke ötszázezer forint. ◦ a napi készpénz záró állomány maximális mértékének meghatározása során figyelmen kívül kell hagyni a készpénz letétek összegét.
Számviteli alapelvek
Az alapelvek rendszere Az éves költségvetési beszámolóban az államháztartás szervezetei vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetét tükröző megbízható, és valós összkép bemutatása a számviteli alapelvekkel, az ezekre épített értékelési előírásokkal és mindezeket érvényre juttató számviteli politikával biztosítható. Az államháztartás új számviteli rendszerében egyidejűleg valósul meg a bevételek, a kiadások/költségek (ráfordítások) pénzforgalmi és eredményszemléletű számbavétele, ezért a költségvetési számvitelben és a pénzügyi számvitelben az Szt.-ben meghatározott alapelveket az Áhsz-ben meghatározott sajátosságokkal kell érvényesíteni.
A vállalkozás folytatásának elve
Tartalmi elvek
Kiegészítő elvek
Formai elvek
Alapelvek a számviteli törvényben Tartalmi elvek Teljesség elve Valódiság elve Óvatosság elve Összemérés elve
Kiegészítő elvek Formai alapelvek Egyedi értékelés elve Világosság elve Bruttó elszámolás Folytonosság elve elve Következetesség elve Időbeli elhatárolás elve Tartalom elsődlegessége a formával szemben elve Lényegesség elve Költség-haszon összevezetésének elve
Számviteli alapelvek I. A Sztv. szerinti előírásokat kell teljeskörűen alkalmazni: ◦ A következetesség alapelvre, ◦ A folytonosság alapelvre, ◦ Tartalom elsődlegessége a formával szemben alapelv, ◦ Bruttó elszámolás alapelve, ◦ Lényegesség alapelve, ◦ Világosság alapelve, ◦ Valódiság alapelve. –15
Következetesség elve Beszámoló, könyvvezetés
Tartalom, forma
Állandóság, összehasonlíthatóság Az éves költségvetési beszámoló tartalma és formája, valamint az azt alátámasztó költségvetési könyvvezetés és a pénzügyi könyvvezetés tekintetében az állandóságot és az összehasonlíthatóságot biztosítani kell. A könyvvezetés állandóságát biztosítja az egységes számlakeret. A következetesség elvének alkalmazása adja meg az alapot a folytonosság elvének érvényesítéséhez. A költségvetési számvitelben a következetesség elvének érvényesítését biztosítja az is, hogy a beszámoló részét képező költségvetési jelentést, a negyedéves költségvetési jelentést az éves elemi költségvetéssel azonos tartalommal és szerkezetben kell elkészíteni.
Folytonosság elve záró
nyitó
fordulónap Azonos értékelés - változás esetén bemutatás A költségvetési beszámoló részét képező, pénzügyi számvitellel biztosító mérleg és eredménykimutatás nyitó adatainak meg kell egyezniük az előző évi költségvetési beszámoló záró adatával. Az egymást követő években az eszközök és a források számbavétele csak az államszámviteli kormányrendeletben meghatározott szabályok szerint változhat.
Tartalom elsődlegessége a formával szemben 1. Közgazdasági tartalom
2. Jogi forma
Valós gazdasági tartalom A költségvetési beszámolóban és az azt alátámasztó költségvetési könyvvezetés és pénzügyi könyvvezetés során a gazdasági eseményeket, ügyleteket a tényleges gazdasági tartalmunknak megfelelően – a Korm. rendelet alapelveihez, vonatkozó előírásaihoz igazodóan – kell bemutatni, illetve annak megfelelően kell elszámolni.
Lényegesség elve Beszámoló Információk
Lényeges az információ, ha elhagyása befolyásolja a megítélést
Lényegesnek minősül minden olyan információ, ha annak elhagyása vagy téves bemutatása befolyásolhatja az éves költségvetési beszámoló adatait felhasználók döntéseit. A lényegesség elve segít érvényre juttatni a világosság alapelvét azáltal, hogy a mérlegben, eredménykimutatásban, költségvetési jelentésben és a beszámoló részét képező más kimutatásokból nem, vagy nem kellő részletezésben találhatók meg, de az éves költségvetési beszámoló, a konszolidált beszámoló és az államadósság megállapítása szempontjából lényegesek, a kiegészítő mellékletben be kell mutatni.
Bruttó elszámolás elve Bevételek
Költségek, ráfordítások
Követelések
Kötelezettségek
A költségvetési számvitelben az egységes rovatrend szerinti pénzforgalmi bevételeket és kiadásokat, a pénzügyi számvitelben az eredményszemléletű bevételeket és költségeket (ráfordításokat), illetve a követeléseket és kötelezettségeket egymással szemben – a Korm. rendelet 40. §ában és 45. § (4) bekezdésében szabályozott esetek kivételével – nem lehet elszámolni. A követelések és a tartozások, valamint a bevételek és kiadások (ráfordítások) egymással szembeni elszámolása, un. „nettósítása” sértené a megbízható és valós összkép bemutatását, mivel csökkentené az éves költségvetési beszámoló informatív jellegét, lehetetlenné tenné ◦ a jóváhagyott bevételi és kiadási előirányzatok tényleges teljesítési adatainak megállapítását, ◦ a pénzügyi számvitelben az eredmény alakulására ható tényezők valós bemutatását, illetve ◦ az egyes szakfeladatokon elszámolt költségek és a szakfeladatra elszámolt bevételekben megtérülő költségek megállapítását.
Világosság elve Beszámoló, számviteli dokumentumok
Áttekinthető, érthető, rendezett forma
A költségvetési könyvvezetést, a pénzügyi könyvvezetést és az éves költségvetési beszámolót áttekinthető, érthető, az államszámviteli kormányrendeletnek megfelelően, rendezett formában kell elkészíteni. Az államszámviteli rendszer egészére vonatkozó alapelv. A könyvvezetés áttekinthetőségét segíti a Korm. rendelet 16. mellékletétét képező egységes számlatükör, a főbb gazdasági események könyvelési lépéseit megállapító miniszteri rendelet, amelyeket kötelezően kell alkalmazni, valamint az egységes számlatükör figyelembevételével készített saját számlarend és a számviteli politika.
Valódiság elve A költségvetési könyvvitelben, valamint a pénzügyi könyvvitelben rögzített és az éves költségvetési beszámolóban szereplő tételeknek a valóságban is megtalálhatóknak, bizonyíthatóknak, kívülállók által is megállapíthatóknak kell lenniük. A valódiságot az államszámviteli rendszer egészére kell érteni. A könyvvezetés (mind a költségvetési, mind a pénzügyi könyvvezetés) szempontjából ez azt jelenti, hogy a gazdasági eseményeket hitelt érdemlő bizonylatok alapján kell könyvelni. A valódiság elvéhez tehát hozzátartozik a bizonylati fegyelem, a bizonylati rend és elv betartása. Az éves költségvetési beszámoló mérlegében a mérlegtételek valóságos létét (megtalálhatóságát) a főkönyvi könyvelés adataival egyező leltárral történő alátámasztása jelenti. A mérlegben kimutatott eszközök, a saját tőke, a kötelezettségek értéke pedig akkor tekinthető valódinak, ha megfelel a számviteli törvény, illetve az államszámviteli kormányrendelet értékelési előírásainak. A valódiság elvének érvényesítése az eredménykimutatásban szereplő eredménykategóriákra is vonatkozik. Az eredményszemléletű bevétel és ráfordítás tételeknek tartalmukban meg kell felelniük az államszámviteli előírásoknak és hitelt érdemlő bizonylatokon, könyvviteli elszámolásokon kell alapulniuk.
Számviteli alapelvek II. Eltéréssel kall alkalmazni a következő alapelveket: vállalkozás folytatásának elve teljesség elve óvatosság elve összemérés elve egyedi értékelés elve időbeli elhatárolás elve költség-haszon összevetésének elve –23
A vállalkozás folytatásának elve A tevékenység folytatása
Belátható idő?
Változatlan forma? • speciális esetek
többi alapelv
Igen
Nem
• más jogszabályok • sajátos értékelés
A vállalkozás folytatásának elve oly módon érvényesül, hogy az éves költségvetési beszámoló elkészítésénél figyelembe kell venni a beszámolással érintett időszakban bekövetkezett szervezeti és feladatváltozásokat is.
Teljesség elve Könyvelni kell Tárgy időszakban megjelent
tárgyidőszak
minden esemény A fordulónap után vált ismerté és érinti a tárgyidőszakot mérlegkészítés
fordulónap
A teljesség elve oly módon érvényesül, hogy figyelembe kell venni azt, hogy a költségvetés naptári évre készül. Tehát azokat a bevételeket és kiadásokat, amelyek még a mérleg fordulónappal lezárt költségvetési év gazdasági eseményeiből erednek, de pénzügyileg a következő költségvetési évben realizálódnak, a következő költségvetési év bevételeként, illetve kiadásaként kell elszámolni az egységes rovatrend szerinti bevételi, illetve kiadási jogcímen. A teljesség elvének alkalmazása az államszámviteli rendszer egészére vonatkozik.
Óvatosság elve A pénzügyi számvitelben azt jelenti, hogy nem lehet eredményt kimutatni akkor, ha az eredményszemléletű bevétel pénzügyi realizálása bizonytalan. A tárgyévi eredmény meghatározása során az értékvesztés elszámolásával vehető figyelembe az előrelátható kockázat és feltételezhető veszteség akkor is, ha az a mérleg fordulónapja és a mérlegkészítés időpontja között vált ismertté, tehát az értékcsökkenést és az értékvesztést el kell számolni, függetlenül attól, hogy a tárgyév eredménye nyereség, vagy veszteség. Az óvatosság elvének érvényesítésekor a céltartalék képzésre vonatkozó szabályok nem alkalmazhatók. Az óvatosság elve a reális eredmény meghatározását szolgálja.
Összemérés elve Bevételek
adott időszak
Ráfordítások A bevételek és a ráfordítások az adott időszakhoz kapcsolódnak, függetlenül a pénzmozgástól Az összemérés elve oly módon érvényesül, hogy a költségvetési és a vállalkozási maradvány megállapításakor a ténylegesen teljesült bevételeket és kiadásokat kell figyelembe venni.
Az összemérés elve a pénzügyi számvitelben azt jelenti, hogy az adott költségvetési év eredményének meghatározásakor a tevékenységek adott időszaki teljesítésének elismert eredményszemléletű bevételeit és a bevételeknek megfelelő költségeit (ráfordításait) kell számításba venni, függetlenül a pénzügyi teljesítéstől. Az eredményszemléletű bevételeknek és a költségeknek ahhoz az időszakhoz kell kapcsolódniuk, amikor azok gazdaságilag felmerültek. Az összemérés elve elsősorban az eredmény meghatározására és az ezt megalapozó könyvvezetésre vonatkozik. A pénzügyi számvitelben az egységes számlakeret eredményszemléletű bevételek és költségek elszámolására szolgáló számláit szakfeladatonkénti részletezésben kell vezetni, így az adott időszakot megillető eredményszemléletű bevételek és költségek összemérése (összevetése) szakfeladatonként is megvalósul. a költségvetési számvitelben az összemérés elve sajátosan érvényesül, ugyanis az adott költségvetési év pénzforgalmi eredményét, maradványát alaptevékenység és vállalkozási tevékenység szerinti megbontásban a pénzügyileg teljesített bevételek és kiadások különbözetének összegében kell megállapítani.
–2015. március 16.
–28
Egyedi értékelés elve Eszközök
Egyedi rögzítés, egyedi értékelés
Kötelezettségek
Sajátos érvényesülés: - kis összegű követelések - valuta, deviza, értékpapír - tárgyi eszköz, készlet Az egyedi értékelés elve a valódiság elvéhez kapcsolódó, kiegészítő elv. Az egyedi eszközök és a kötelezettségek egyedenkénti rögzítése teremti meg a lehetőséget az egyedi értékeléshez. Az egyedi értékelés elvét támasztja alá a tételes leltár. Az egyedi értékelés elve azonban nem mond ellent annak, hogy bizonyos – a könyvviteli elszámolás szempontjából homogénnek tekinthető eszközök esetében – az eszközök egy meghatározott csoportja is minősülhet az értékelés szempontjából egyedinek. Az egyedi értékelés elve tehát a számviteli törvényben és az államszámviteli kormányrendeletben meghatározott esetekben sajátosan is érvényesülhet. Ilyennek tekinthető a különböző időpontokban beszerzett, előállított, általában csoportosan nyilvántartott, azonos paraméterekkel rendelkező eszközöknél az átlagos beszerzési áron vagy FIFÓ módszerrel történő értékelés, vagy az egyszerűsített értékelési eljárás alá vont közhatalmi bevételekkel kapcsolatos követelések értékelése.
Időbeli elhatárolás elve
évek
eredményhatás Arányos megosztás az egyes időszakok között
Az időbeli elhatárolás elve az összemérés elvéhez kapcsolódó kiegészítő elv, elsősorban az eredmény meghatározásában és az azt megalapozó pénzügyi könyvvezetésben érvényesül. A költségvetési számvitelben az időbeli elhatárolás elve nem alkalmazható.
Költség-haszon összevetése (gazdaságosság) Beszámoló
Megéri-e?
Információ tartalom
Hasznosság, hasznosíthatóság
Az államszámvitelben a költség-haszon összevetésének elve nem alkalmazható azon információk előállításának tekintetében, amelyek előállítását, szolgáltatását jogszabály előírja. Az államszámvitelben is célszerű ezen elv alkalmazása ◦ minden olyan esetben, amikor egy gazdasági esemény számviteli vagy más költségei indokolatlanul meghaladják az abból származó bevételeket [pl. behajthatatlannak kell minősíteni és hitelezési veszteségként le kell írni mindazon kisösszegű követelést, amelyet eredményesen nem lehet érvényesíteni, amelynél a fizetési meghagyásos eljárással vagy a végrehajtással kapcsolatos ráfordítások nincsenek arányban a követelés várhatóan behajtható összegével (a fizetési meghagyásos eljárás, a végrehajtás veszteséget eredményez vagy növeli a veszteséget), illetve ◦ annak eldöntéséhez, hogy a többletinformáció előállítása arányban áll-e a ráfordított költségekkel. Ezen elv alkalmazására példa a kisértékű (kettőszázezer forint egyedi értéket meg nem haladó) immateriális javak, tárgyi eszközök használatbavételekor az azonnali értékcsökkenési leírásként való elszámolási lehetősége is.
VÉGE
–32
