Eszterházy Károly Fıiskola Neveléstudományi Tanszék
Szakdolgozat Viselkedészavarok és értékrendváltozás korunk társadalmában, különös tekintettel a média hatásaira
Konzulens: Dr. Bodosi Béla fıiskolai docens
Készítette: Kéri Ferenc pedagógia szakos hallgató
Eger 2009
Tartalomjegyzék
1. Problémafelvetés......................................................................................................1 2. Értékek, értékrendek...............................................................................................2 3. Viselkedészavarok....................................................................................................3 3.1 Az agresszió ........................................................................................................4 4. A média születése .....................................................................................................5 4.1 A könyvnyomtatás kezdetétıl Marconi-ig.........................................................5 4.2 A televízió megszületése .....................................................................................6 4.3 A számítógép története.......................................................................................8 4.4 Az Internet kialakulása....................................................................................10 4.5 A mobiltávközlés története...............................................................................11 5. A média ..................................................................................................................13 5.1 A média szocializációs szerepe .........................................................................13 5.2 Televízió............................................................................................................14 5.3 A televízió modellképzı szerepe.......................................................................15 5.4 Valóság és fikció a képernyın..........................................................................17 5.5 A szenzációhajhász televízió ............................................................................19 5.6 A televízió és a reklámok..................................................................................20 5.7 A televízió és az erkölcs....................................................................................22 5.8 Agresszió és erıszak a képernyın ...................................................................22 6. Számítógép és Internet ..........................................................................................26 6.1 Agresszió és erıszak a számítógépes játékokban............................................27 6.2 A számítógép és a társas kapcsolatok ..............................................................30 6.3 Az Internet és a szabadság...............................................................................32 6.4 Szexualitás a világhálón...................................................................................32 7. Mobiltelefon és egyéb mobil eszközök ..................................................................34 7.1 Telefon az iskolában.........................................................................................35 7.2 Zenehallgatás ...................................................................................................35 7.3 A mindig kéznél lévı kamera...........................................................................36 8. Kérdıíves kutatás ..................................................................................................37 8.1 Hány darab televízió készülék van az otthonotokban? ..................................37 8.2 Kivel szoktál leggyakrabban TV-t nézni? .......................................................38 8.3 Naponta mennyi idıt töltesz a TV elıtt?.........................................................39 8.4 Naponta mennyi idıt töltesz olvasással, a napi tananyagon kívül? ...............39 8.5 A szüleid sokat néznek TV-t?...........................................................................40 8.6 Étkezés (reggeli, ebéd, vacsora) közben be van kapcsolva a TV? ..................41 8.7 A szüleid meg szokták szabni, hogy melyik filmet, mősort nézheted meg, s melyiket nem? ................................................................................................42 8.8 A TV bal, vagy jobb alsó sarkában látható, korhatárt jelölı karika figyelmeztetését figyelembe veszed egy mősor, vagy film megnézésénél? ....42 8.9 Véleményed szerint befolyásolják e a hétköznapi beszédet a televízióban látható filmek, mősorok? ...............................................................................43 8.10 Egy akciófilm megnézése után erısebbnek, bátrabbnak érzed magad?......44 8.11 Véleményed szerint hány darab erıszakos cselekményt szoktál látni naponta a televízióban? .................................................................................44
00
8.12 Fontosnak tartod e, hogy márkás termékeket vásárolj? ..............................45 8.13 Mennyire határozza meg a TV-ben, Interneten látott reklám azt, hogy mit vásárolsz? .......................................................................................................46 8.14 Melyik az a mősortípus, melyet a leggyakrabban szoktál nézni? ................46 8.15 Sorolj fel 5 ismert embert az irodalomból.....................................................48 8.16 Sorolj fel 5 ismert embert a TV-bıl. ..............................................................49 8.17 Van otthon Interneted?..................................................................................49 8.18 Naponta mennyi idıt internetezel otthon (böngészel, beszélgetsz, játszol)? 50 8.19 Tanuláshoz szoktad e igénybe venni az Internetet? ......................................51 8.20 Szoktál MSN-t, Skype-ot, IRC-t vagy más hasonló kommunikációs szoftvereket használni? ..................................................................................51 8.21 Ha igen, naponta mennyi idıt töltesz el ezen szoftverek használatával? .....52 8.22 Milyen stílusú számítógépes játékokkal szoktál játszani?............................52 8.23 Órán szoktad e használni a mobiltelefonod? Ha igen, mire? .......................53 8.24 Fontos számodra, hogy a lehetı legújabb legyen a mobiltelefonod? Ha igen, miért? .............................................................................................................54 8.25 Ha két óra közötti szünetben unatkozol, mit csinálsz?.................................55 8.26 Ha például a buszon, vonaton, váróteremben, vagy utcán valaki rád szól, hogy hangosan hallgatod a mobiltelefonodon, vagy más zenelejátszón a zenét, mit teszel?.............................................................................................56 8.27 Ha elmész diszkóba, be szoktál rúgni?..........................................................56 8.28 Ha szórakozóhelyen valaki beléd kötne, mit csinálnál? ...............................57 8.29 Sorold fel, milyen hobbijaid vannak? ...........................................................58 8.30 Általában elfogadod a felnıttek véleményét? ...............................................59 9. Összegzés................................................................................................................59 10. Javaslatok ............................................................................................................60 11. Felhasznált irodalom ...........................................................................................63 12. Mellékletek...........................................................................................................66
1. Problémafelvetés Bár közhelyszerően hangzik, mégis igaz, hogy napjainkban a média egyre jobban áthatja életünket. Jelen van a lakásunkban, jelen van a munkahelyünkön, jelen van gyermekeink iskoláiban, sıt, már utazás közben is találkozhatunk vele. Ezen találkozások közben egyre gyakrabban hallhatunk, olvashatunk azokról az esetekrıl, melyek a gyermekek, iskolába járó fiatalok erıszakos cselekedeteirıl szólnak. Leggyakrabban valamilyen rongálásról, esetenként egymás közötti verekedésrıl szólnak a hírek, de egyre sőrőbben fordulnak elı olyan esetek, amikor az agresszió a pedagógus ellen irányul. Ezek jellemzıen még egyedi, elszigetelt esetek, de köszönhetıen a televízió és egyéb médiumok
híradásainak,
valamint
az
azon
keresztül
bemutatott
tanári
eszköztelenségnek, várható, hogy az ezekhez hasonló esetek száma emelkedni fog. Ugyanakkor szembetőnı, hogy ezen deviáns viselkedéseket súlyos értékrend módosulások is kísérik. A hagyományos értékrend, mely olyan fogalmakat hordoz magában, mint tisztelet, becsület, vagy akár a munka, kezdenek elveszni, s helyükbe egy új, a média hatásait erıteljesen magába fogadó értelmezés lép. Szakdolgozatom témájául azért ezt a területet választottam, mert érdeklıdéssel fordulok felé, érdekelnek a miértek és a hogyanok, és szeretném több szemszögbıl is megvizsgálni ezen viselkedészavarok és értékrend változások okait. Elméletem szerint közvetett formában a média (elsısorban a televízió, és az internet) is felelıssé tehetı, amiért egyre vadabbak, erıszakosabbak a diákok. A mindennapi híradások, melyek katasztrófákról, gyilkosságokról, halottakról szólnak, egyre magasabbra emelik nem csak a felnıttek, de az ebbıl a szempontból még inkább veszélyeztetett gyermekek ingerküszöbét, így az érzéketlenebbé válás gyakorlatilag elkerülhetetlen társadalmi folyamat. Szakdolgozatomban tehát arra keresem a választ, hogy van e összefüggés napjainkban a fiatalok viselkedészavarai és értékrend változása, valamint a média között.
2. Értékek, értékrendek Az értékek és értékrendek definiálása igen nehéz feladat, mivel ezek tartalma és megítélése koronként változik, sıt társadalom specifikus, hiszen más értékek fontosak például valamely európai és más értékek fontosak egy ázsiai társadalomban. Általában minden társadalom rendelkezik írott és nem írott normákkal, melyek betartása az egyén felelısségén múlik a társadalom iránt, így mondhatjuk, hogy maguk az értékek határozzák meg a társadalmat. Nehéz az értékek meghatározása azért is, mert kérdéseinkre nem kapunk egyértelmő, pontos és objektív válaszokat. Az értékek meghatározása egyénenként is változó, hiszen ami nekem fontos, mondhatni értékes (eszme, fogalom, esetleg tárgy), nem biztos, hogy másnak is annyira fontos. Az én szememben nem elfogadható, azaz az én értékrendembe nem illeszkedı, ha valaki az olvasást unalmas, haszontalan tevékenységnek tartja, így a kikapcsolódásnak, tájékozódásnak, tanulásnak eme remek formáját és eszközét magától messzire hajítja, másnak viszont ez teljesen természetes. Hozzáteszem, hogy társadalmunk jövıje szempontjából fontos lenne az olvasást népszerősíteni, elfogadtatni, visszavezetni az embereket a (nem virtuális) betők világába. Az utóbbi évek kompetencia mérései azt mutatják, hogy a tanulók szövegértési képességei romlanak, ami ha nem áll meg, s fordul meg ellenkezı irányba, egy mőveletlen, olvasni és értelmezni nem tudó társadalmat fog eredményezni. Az emberi társadalmakat az idık kezdete óta foglalkoztatja az értékrendek meghatározásának kérdése. Az ezeken való elmélkedéssel a filozófusok és rajtuk keresztül a különbözı filozófiai irányzatok foglalkoztak, melyek mind viselkedési, mind életvezetési ideákkal igyekeztek segíteni a társadalom mőködését.
Általában
körülírható fogalmi meghatározással kellene rendelkezni egy adott társadalomnak az értékeirıl, hiszen a társadalom életét, berendezkedését, normáit csak ezek segítségével lehetne leírni, irányítani és a társadalmat mőködtetni. Általában nem rendelkeznek szigorú kritériummal azok a fogalmak, mint jó és rossz, helyes és helytelen, így gyakorlatilag az egyénre van bízva ezek megítélése, mely fogalmi értelmezések szabályozása és közös nevezıre hozása az államilag irányított oktatás-nevelés feladata. Sok esetben a konkrét szituációtól függı értelmezés határozza meg jelentésük tartalmát. Az értékeket differenciált felosztásban is lehet értelmezni, s ekkor már könnyebb egyegy területét meghatározni, bár hozzáteszem, hogy konkrét értelmezést ekkor is nehéz
találni. Nicolai Hartmann, német filozófus, hatos felosztást alkalmazott: javakhoz főzıdı értékek, élvezetértékek, vitális értékek, erkölcsi értékek, esztétikai értékek, és ismeretértékek. Véleményem szerint korunk társadalmában a kívánatos erkölcsi értékek minél szélesebb körben történı megismertetésére kellene hangsúly fektetni. Bábosik Zoltán a gyakorlatban is létezı értékrendek politikai alapú tagolását sorolja fel. E szerint a mai társadalomban jelen vannak a konzervatív-keresztény, a liberális és a szocialista értékrendek. Ezek azonban többet jelentenek, mint egyszerő politikaiideológiai értékrendek, hiszen az ahhoz kapcsolódó erkölcsi, életvezetési normák beépülnek az egyén személyiségébe, és ezek jellegzetes mentalitást eredményeznek, hozzá kapcsolódó konkrét személyiségjegyekkel, jellemzı értékítéletekkel. Gyakran hallani manapság, hogy társadalmunk súlyos erkölcsi válságban van, mely együtt jár egyfajta értékválsággal is, melynek oka lehet, hogy napjaink társadalmában az értékrendszerek és értékrendek komoly átrendezıdésen mennek át. Az értékrendek csúcsán napjainkban egyértelmően az anyagi értékek állnak, melyekhez szélsıséges egoizmus, és az erkölcsi elvek teljes hiánya párosul. Sajnos ezen társadalmilag káros értékrendek enyhítésében a média, mely hatalmas potenciállal rendelkezik e területen, egyelıre semmilyen szerepet nem vállal, sıt, még erısíti is az efelé történı törekvések társadalmi elfogadását.
3. Viselkedészavarok A viselkedészavart, mint fogalmat több, egymástól eltérı jelentéssel lehet definiálni, így jelenthet
alkalmazkodási
nehézséget,
beilleszkedési
zavart,
magatartási
rendellenességet, nehezen nevelhetıséget, inadaptált magatartást. Általános értelmezés szerint azokat a viselkedésbeli eltéréseket jelenti, melyek valamilyen módon eltérnek a hagyományos, társadalmilag normaként elfogadott viselkedési formáktól és esetlegesen másokat alapvetı jogaikban korlátoz. A következıkben elsısorban az agresszióval, mint a viselkedészavarok egyik formájával kívánok foglalkozni, mivel a média, általam negatívnak vélt hatásainak ez a legfıbb következménye.
3.1 Az agresszió Az agresszió olyan viselkedésforma, melynek célja a másoknak való sérelem és erıszakkal párosulva általában fizikai) kár okozása, amely mögött többnyire szándékos motiváció áll, és amely valamilyen interaktív válaszként materializálódik az emberek közti kommunikáció során. Gyermekkorban még nem beszélhetünk minden egyes erıszakosabb, durvább esemény, játék során kifejezetten agresszióról, hiszen a gyermek kisebb korában tetteinek következményeit életkora miatt sokszor nem ismeri. Igazán akkor beszélhetünk agresszív cselekedetrıl, amikor a gyermek már megérti agresszív viselkedésének ártó jellegét, azt, hogy ilyen viselkedésével árthat másoknak. Az agresszió két formáját különböztethetjük meg, az instrumentális agressziót, amikor is az agresszív cselekmény valamilyen áhított tárgy, eszköz megszerzésére irányul, és az ellenséges, vagy személyre irányuló agressziót, amikor az agresszív tett személy, vagy személyek csoportja ellen történik. Az ilyen agresszív cselekedetek megítélése az adott kor és társadalom kultúrájának függvényében változó, mivel az egyes kultúrák más és más szinten fogalmazzák meg az agresszív viselkedés határait, és eltérıen vélekednek arról, hogy mit tartanak agressziónak. Az emberölésnek is voltak még a múlt század elején is elfogadott változatai, elég, ha csak a becsületsértés miatti párbajokra gondolunk. Az agresszió kialakulásának eredete megosztja a szakembereket, mivel az egyik tábor szerint ez velünk született, természetes emberi jellemzı, míg a másik tábor szerint a környezeti hatások és a tanult viselkedésminták a felelısek kialakulásáért. Ez utóbbi esethez tartoznak a média által gyakorolt negatív hatások is. Freud úgy gondolta, hogy ha az emberek magukba fojtják, halmozzák belsı feszültségüket, és nem tudják agressziójukat kifejezni, akkor a negatív impulzusok felhalmozódnak, majd ezen elfojtott indulatok hirtelen a felszínre törnek súlyos erıszak, vagy elmebetegség formájában. Az elvégzett kísérletek nem támasztották alá ezt az elméletet, így nincs rá egyértelmő bizonyíték, hogy az agresszió belsı késztetésbıl származik, valamint azt, hogy az agresszív cselekedetek látványa egyfajta belsı katarzishoz, beteljesüléshez vezetne. Emellett arra sincs bizonyíték, hogy az agresszió csökkenti a belsı feszültségeket, indulatokat. Ezen tapasztalatok fényében kijelenthetı, hogy bár az agresszív
viselkedések eredete igen összetett, és valószínősíthetıen biológiai alapja is van, többnyire a látott, tanult dolgok befolyásolják nagyságát, késztetését. Fontos az a megállapítás is, hogy az agresszió kiélése semmiképpen nem vezet az agresszív szándék csökkenéséhez, ellenkezıleg, növeli azt.
4. A média születése 4.1 A könyvnyomtatás kezdetétıl Marconi-ig A „média” latin eredető szó, a „médium” szó többes számú alakja, melynek eredeti jelentése: „ közép”. Általánosan elterjedt jelentése: közvetítı, hordozó. A média létrejötte nem köthetı egyetlen dátumhoz, mint a világtörténelem oly sok felfedezése, találmánya, vagy történelmi eseménye. Mégis, van egy olyan fordulópont, mely meghatározta a az emberek közötti kommunikáció és információ széles körben történı terjedését, ez pedig a 15. század, amikor is Johannes Guttenberg feltalálta a könyvnyomtatást. Már az 1430-as években kísérletezett a nyomtatással, de elsı nyomtatványai csak az 1440-es évekbıl maradtak fent. Guttenberg fı mőve a gazdagon díszített 42 soros Biblia, mely 1452. szeptember 30-án készült el, és amelybıl mintegy 180 példányt nyomtatott. A könyvnyomtatás segítségével lehetıvé vált, hogy az addig drága és ez által csak a gazdagabb réteg számára elérhetı olvasmányok szélesebb körben terjeszthetık, az alsóbb rétegek számára is megfizethetıbbek legyenek. Ennek köszönhetıen a hírek terjedése is a korábbinál jóval nagyobb sebességgel történt. Az elsı újságok még kéziratos formában jelentek meg, ilyen volt a News Letters, mely Angliában a 13. században jelent meg. Ezeket vidéki nemesek rendelték meg, hogy az udvari életrıl tájékozódjanak 1275-ben királyi rendelet tiltotta meg, hogy ezekben hamis hírek lássanak napvilágot.. A gutenbergi fordulat után megjelentek az egyleveles nyomtatványok, az úgynevezett újságlevelek. Ezek Németországban a Neue Zeitung nevet kapták és korabeli eseményekrıl számoltak be, megjelenésük rendszertelen volt. Az elsı rendszeresen megjelenı sajtótermékek a 1609-ben megjelent Aviso és Relatio voltak, melyeket a helyi postajáratok terjesztettek, s melyek hetente jelentek meg. Ezek a sajtótermékek, köszönhetıen a nyomtatásban rejlı lehetıségekben, már szélesebb körben terjesztették a híreket, így a mai média fogalmának többé-kevésbé megfeleltek.
Ám ezekben még nem voltak a hírek mellett sem kommentárok, sem vélemények, csak és kizárólag a tényszerő tájékoztatás volt a feladata. 1634-ben Magyarországon is megjelenik az elsı magyar újságlevél, amelyet Brewer Lırinc lıcsei nyomdász adott ki. A magyar nyelvő sajtó kezdete II. Rákóczi Ferenc szabadságharcához köthetı. 1705ben jelent meg a Mercurius Hungaricus, mely latin és magyar nyelvő röpiratokat, kiáltványokat tartalmazott. A 17-18. században a sajtótermékek már levetkızik az egyszerő tényközlı formát, és erısen moralizáló hatást fejtenek ki. Ekkoriban a polgárság megerısödik, és a fennálló intézményrendszerek elleni szembenállásának legjellemzıb eszközévé a sajtó lép elı. Megjelennek a morális hetilapok, melyek beszámolnak az új polgári szokásokról, és terjesztik a haladó gondolatokat a polgárság körében, ehhez eleven irodalmi stílust, szatírát és gúnyt használnak. A 19. században a társadalmi feszültségek az egész Európán átszáguldó polgári forradalmak miatt a sajtó erıs uralkodói ellenırzés és cenzúra alá kerül, szigorú sajtórendszabályokat hoztak. Sok újságírót, szerkesztıt eltávolítanak a lapoktól, sokakat közülük kényszerítenek. 1851-ben kimondtatik a sajtószabadság, de bevezetik a megintési rendszert, melynek lényege, hogy a cenzúrát ugyan eltörlik, ám minden lap betiltható, ha az a hatóságoknak nem tetszik. A 19. század közepén és végén két nagyszerő találmány volt erıteljes hatással a sajtó fejlıdésére. Az elsı Samuel Morse nevéhez főzıdik, aki elıbb 1832-ben feltalálja a róla elnevezett távíró ABC-t, majd 12 évvel késıbb feladja az elsı táviratot. A másik nagy jelentıségő találmány a telefon volt, melyet Alexander Graham Bell szabadalmaztatott. A 20. század legelején egy nagyobb földrajzi távolságokat legyızni képes találmány jelent meg. Guglielmo Marconi találmánya, a szikratávíró többek között az óceánok közötti hírek továbbítását segítette elı. Most, hogy megjelentek a távközlés elsı elektromos eszközei, nem kell sokáig várni, hogy pár évtizeddel késıbb megjelenjen az az eszköz, mely valódi forradalmat jelent a tömegkommunikációban…
4.2 A televízió megszületése A 20. század minden kétséget kizárólag egyik legnagyobb hatású találmánya a képet és hangot otthonunkba elhozó televízió.
A televízió elméletének megszületése 1883-ra tehetı, amikor is a német Paul Gottlieb Nipkow egy karácsony élmény hatására elkészítette a mechanikus képfelbontás elvi rajzát. Ezen a tárcsán egy körspirálon egyenlı távolságra kis nyílásokat helyezett el, melyek a tárcsa megforgatásakor a képnek csak egy adott, épp az egyik nyílás elé kerülı részét engedték láttatni, ám a spirál elrendezésnek köszönhetıen a teljes képet látható részekre bontotta. Ezen találmányát 1884-ben a Császári Szabadalmi Hivatalnál szabadalmaztatta. A következı lépés a televízió megszületésében Karl Ferdinand Braunhoz kötıdik, aki 1897-ben megszerkesztette az elsı katódsugárcsövet, mely annak a képcsınek lett a tulajdonképpeni elıdje, mely egészen a közelmúltig, az úgynevezett LCD (Liquid Crystal Display – folyadék kristályos kijelzı) technológia egyre szélesebb körő elterjedéséig a televíziókészülékek alapja volt. A skót John Baird 1923-ban szabadalmat jelent be a mechanikus televízióra, ami Nipkow ötletének továbbfejlesztése volt: ez a képpontokat elektromos jelekké alakítja át. 5 évvel késıbb a Németországban élı Mihály Dénes részvételével kifejlesztik a „Telehor” névre hallgató készüléket, melyet a Német Birodalmi Posta kiállításán mutatnak be elıször. Ez képes volt állóképeket közvetíteni több kilométeres távolságba. A 20-as, 30-as években több ország /USA, Anglia, Németország/ is próbálkozott televízió-adások sugárzásával, mindezt még csak kísérleti szinten. Az elsı, mai értelemben vett, sugárzott televízióadásnak az 1936-ban, a berlini olimpián készült a közvetítést nevezhetjük. A II. világháború miatt a technológia fejlıdése lelassult, a sugárzás szünetelt. Ezután 1946-ban indult újra a sugárzás a BBC adásával. Magyarországon az 1947. március 25-én déli 12 órakor kezdıdı televíziós kísérlet, mely a Magyar Rádió I-es stúdiójából, a „Televicephon” nevő készülékkel történik, tekinthetı a magyar televíziózás korszakának kezdetének. Ezt követıen, 10 évvel késıbb az addigi, heti két adással mőködı kísérleti adást felváltja a Magyar Televízió Vállalat állandó sugárzása, az 1957. május 1-ei felvonulás közvetítésével. Ekkor Kádár János beszédérıl közvetítenek a Hısök terérıl, egyetlen közvetítı kocsival, négy kamerával, és a rádiótól kölcsönvett három riporterrel. Innentıl kezdve rohamléptekkel indult meg a háztartások televíziókészülék vásárlása. Míg 1956-ban mindössze 302 db készüléket sikerült eladni, addig ez a szám egy évvel késıbb már 4982. 1958 márciusában 5558 televízió elıfizetés (melynek havi összege 50 Ft) van az országban, mely év végére megháromszorozódik (!), amely így már 16 038.
20 évvel késıbb, 1978 szeptemberében Magyarországon már több mint, 2.600.000 ezer televízió elıfizetés volt nyilvántartva, ez a lakosság 77 százalékát jelentette. 2002-ben, egy, a TÁRKI által végzett felmérés alapján majdnem minden lakásban volt készülék, egész pontosan a háztartások 95 százalékában. Már akkoriban is több készülék volt egy háztartásban, ám sajnos a kutatás ebbe az irányba nem terjedt ki. Az Nemzeti Hírközlési Hatóság 2008-as elemzése viszont már majdnem teljes lefedettségrıl ír, mivel a háztartások 98,9 százaléka rendelkezik legalább egy készülékkel, és ez már mérte az egy otthonra jutó készülékek számát. Ez átlagosan 1,63 darab készülék volt. A Magyar Televízió 1958. május 1-tıl heti 20 órát sugárzott, majd 1960-ban heti öt napra emelték az adásnapok számát, míg végül 1968-ban ezt heti 6 napra emelték, és ez így is maradt több mint 20 évig, egész pontosan 1989 elejéig. Ekkor már a korábbi hétfıi szünnap is adásnap lett. 1998-ban jelentıs változás állt be a honi televíziózásban. Az addigi földi sugárzású közszolgálati televízió mellé csatlakozott két nagy kereskedelmi televízió: október 4-én a TV2, október 9-én az RTL Klub kezdte meg mőködését. Véleményem szerint ez a két mősorszolgáltató nagymértékben befolyásolta, és korántsem pozitív irányba a magyar televíziónézık és ezzel együtt a társadalom érdeklıdését, igényeit, vagy akár fogalmazhatnék úgy is: mőveltségét.
4.3 A számítógép története A számítógép története egészen 1623-ig nyúlik vissza, amikor a német Wilhelm Schickard elkészítette a világ elsı digitális számológépét, mely fogaskerekes megoldással mőködött, hasonlóan a mai fordulatszámmérıkhöz, s melyen a négy alapmőveletet lehetett elvégezni. A következı lépés az úgynevezett aritmométer volt, melyet Charles Babbage alkotott meg 1830-ban. Ezt a gépet már programozni is lehetett a különbözı mőveletsorok elvégzéséhez. Valóban, a mai számítógépek felé vezetı út logikai alapját a programvezérlés bevezetése jelentette. Babbage ehhez a francia Joseph Marye Jacquard ötletét használta fel, akik lyukkártyákat használt az általa konstruált szövıgépek üzemeltetéséhez. Ezek a kártyák vékony falemezek voltak, melyek a mintának megfelelıen voltak kilyukasztva. Egy-egy kártya a minta egy-egy sorának felelt meg, így a kártyák összefőzésével a minták végtelen számú kombinációját lehetett elkészíteni.
A számítások hasonló automatizálásával Hermann Hollerith foglalkozott, aki az 1890-es amerikai népszámlálásban alkalmazta módszertét a nagy mennyiségő statisztikai adathalmaz elemzésére. Segítségével 63 millió ember adatait sikerült feldolgoznia két és fél éve alatt, míg a 10 évvel korábbi népszámlálás adatainak összesítése háromszor ennyi idı alatt sikerült. Érdekességként érdemes megemlíteni, hogy Hollerith volt az, aki 1911-ben megalapította a világ esı számítástechnikai társaságát, mely a Computing Tabulating Company nevet kapta. A vállalat 1924-ben nevet váltott, ezután lett International Business Machines, röviden IBM. A magyar származású Neumann János dolgozta ki a ma is ismert számítógépek mőködésének elvi alapjait. İ a mechanikus gépeket megbízhatatlannak tartotta, ezért szorgalmazta az elektronikus számítógépek kifejlesztését, melyek kettes (bináris) számrendszerben dolgozzák fel az adatokat. Emellett javasolta, hogy a programokat külsı tárolás helyett a belsı memóriában kell tárolni. Az elsı Neumann-elven mőködı számítógép az 1946-ban elkészült ENIAC volt, mely hatalmas méretekkel rendelkezett: 18.000 elektroncsı, 10.000 kondenzátor és 70.000 ellenállás alkotta, emiatt súlya közel 30 tonna volt. Fogyasztása egy kisebb település áramfelvételével vetekedett. Ám a mechanikus gépekhez képest így is hatalmas elırelépés volt, mivel azokhoz képest sebessége közel százszorosára nıtt. Az ilyen és ehhez hasonló készülékeket, melyek fı megrendelıje a Pentagon és a különbözı kormányszervek voltak, elsı generációs számítógépeknek nevezzük. A második generációs számítógépek családjába az 1954-1964 közötti idıszak készülékei tartoznak, amikor is a jóval több helyet foglaló és magasabb fogyasztást eredményezı elektroncsöveket felváltották a tranzisztorok, amelyek üzembiztosabbnak is bizonyultak. A tranzisztorokat az amerikai Bell cég fejlesztette ki, s feltalálói, Schockely, Bardden és Brattain 1956-ban munkásságukért Nobel-díjat kaptak. A harmadik generáció számítógépei az 1964 és 1971 közötti idıszak készülékei voltak, melyekben már megjelentek az integrált áramkörök. Ezen technológia lehetıvé tette, hogy a számítógépek mérete jelentısen lecsökkenjen, és megbízhatóságuk tovább nıjön. Megjelentek a mágneslemezes háttértárak, ám a nagyobb kapacitást igénylı adatok tárolására mágnesszalagot használtak. A negyedik generáció gépeire, mely a 70-es évek elejétıl, a 90-es évek közepéig tartott, a mikroprocesszor megjelenése a jellemzı. Itt is felfedezhetı a magyar vonatkozás,
mivel a mikroprocesszort kifejlesztı Intel cég alapítója Andy Grove (Gróf András) volt, aki 1956-ban emigrált, és 1968-ban alapította meg a mai napig piacvezetı céget. A mikroprocesszor segítségével lehetıvé vált az asztali számítógépek, úgynevezett PC (Personal Computer) kifejlesztése, és széles körő értékesítése. Napjainkban az Intel mellett a Microsoft a legmeghatározóbb név a számítástechnika világában. Ez utóbbi William Gates és Paul Allen alapította meg 1975-ben. Az asztali számítógépek és laptopok legtöbbjében a Windows operációs rendszer valamelyik változata mőködik, mely így biztosít közös alapot a különbözı fejlesztésekhez. A számítástechnika fejlıdése az utóbbi években robbanásszerően felgyorsult, emiatt a korszerő technika követése bizony jelentıs anyagi áldozatok árán lehetséges, mivel egy több éves konfiguráció, fıleg, ha azt játékra használják, már elavultnak számít. Egyetlen más alkalmazási területre sem igaz oly mértékben az elavulás veszélye, mint a különbözı, legszebb, leggyorsabb, és épp ezért az adott technikát maximálisan kihasználó számítógépes játékprogramokra. Amíg korábbi évtizedekben a gyermekek építıjátékokat, kisautókat, könyveket kértek szüleiktıl Karácsonyra, vagy születésük napjára, esetleg egy jó eredményt mutató bizonyítvány jutalmaként, addig ma egy új videókártya, monitor, vagy egy komplett konfiguráció hat csábítólag a fiatalokra.
4.4 Az Internet kialakulása 1958-ban az USA akkori elnöke, David Dwight Eisenhower szorgalmazta egy, a katonai hálózatokkal kapcsolatos kutatás elindítását, melynek kettıs célja volt: egyfelıl az, hogy
telefonhálózaton
keresztül,
csomagkapcsolással
lehessen
számítógépeket
hálózatba kapcsolni úgy, hogy egy idıben egy vonalat több felhasználó is használhasson, másfelıl, hogy egy olyan hálózatot készítsenek, amely mőködıképes marad az után is, hogy egy esetleges háborúban a hálózat egy része elpusztul. Ebben a kutatásban nagy szerepe volt a RAND Corporation cégnek, mely felismerte, hogy nagy veszélyeket tartogat egy centralizált katonai hálózat kiépítése, hiszen egy háborúban ezeknek a központjai elsıdleges célpontok lennének. 1969-re
készült
el
az
elsı
számítógép
hálózat,
amely
néhány
helyszín
összekapcsolásával (University of California at Los Angeles, Stanford Research Institute, University of California at Santa Barbara, Univeristy of Utah) alakult ki, s amely az ARPANET (Advanced research Projects Agency NETwork) nevet kapta.
Minden egyes helyszínen egy-egy számítógép volt, amelyek egymással kapcsolatban álltak. A számítógépeket távirányítással, más csomópontokról is irányítani lehetett. Az ARPANET-nek köszönhetıen a kutatók egymással szinte azonnal meg tudták osztani kutatási eredményeiket. Ez nagyon hasznosnak bizonyult, ám a gépidı igen drága volt. 1971-ben már tizenöt csomópont mőködött, majd egy évvel késıbb harminchétre nıtt a számuk, s ez mindenképpen az ARPANET sikerét és létjogosultságát jelezte. Bár a hadügyminisztérium (Department of Defense) célja egy megbízható, katonai hálózat megalkotása volt, a kutatás-fejlesztésben résztvevık, mivel igen kényelmesnek találták, elkezdték a hálózatot személyes üzenetváltásokra használni. Kialakult az elektronikus levelezés korai formája. Az ARPANET eredeti szabványrendszere az NCP (Network Control Protocol) volt, de ezt a technika elırehaladtával felváltotta egy modernebb, kifinomultabb modell, melyet napjainkban is használunk a gépek közötti kapcsolat kialakításához, a TCP/IP (Transmission Control Protocol / Internet Protocol). 1975-ben az ARPANET fejlesztése átkerült a DCA (Defense Communication Agency) kezébe, mellyel lehetıvé vált az addig a hadügyminisztérium által nem támogatott intézmények hálózatra kapcsolása. 1989-ben az ARPANET formálisan, majd 1990-ben véglegesen megszőnt. 1992-ben a CERN Corporation genfi laboratóriumának egyik munkatársa, Tim Berners Lee kidolgozott egy rendszert, amelyet nemes egyszerőséggel „web”-nek nevezett el. Elképzelése szerint az adatok cseréje grafikus háttérrel rendelkezı böngészıprogramon keresztül történik. Tulajdonképpen ezzel alakult ki a mind a mai napig használatos, és töretlen népszerőségnek örvendı WWW (World Wide Web).
4.5 A mobiltávközlés története A svéd Ericcson vállalat 1956-ban indította útjára az elsı mobiltelefon rendszert. Ez ez elsı mobilkészülék 40 kilót nyomott, és mindössze néhány száz elfizetıt vonzott, elsısorban orvosokat és ügyvédeket. A rendszer a svéd távközlési hatóság által használt 160 MHz-es tartományt használta, úgynevezett impulzusos jelátvitellel a készülék és a bázisállomás között. Ezek voltak az úgynevezett elsı generációs (1G) telefonok, melyek még analóg rendszerben mőködtek. Ezeknek a készülékek méretének csökkenésével lehetıvé vált, hogy ezek a készülékek helyet kapjanak gépkocsikban, sıt, megjelenjenek
a hordozható készülékek is, melyeket kezdetben vállra akasztható formában lehetett megvásárolni. A második generációs (2G) telefonok már digitális rendszerőek voltak, és születési idejük egybeesik a mobilkommunikáció iránti érdeklıdés fellendülésével. Ezen rendszer kialakulása 1981-re datálható, amikor is szintén az Ericsson kifejlesztette az elsı digitális mobiltelefon-rendszert, az NMT-t (Nordic Mobile Telephony). Emellett több szabvány is létrejött, többek között az ameraikai (ADC) és a japán (JDC), ám kétségtelenül
a
legnagyobb
jelentıségő
az
elıbb
európai,
majd
1991-ben
világszabvánnyá vált GSM (Global System for Mobile Communications). Fontos elırelépést jelentett a GSM rendszerben megjelenı SIM (Subsrciber Identity Module) kártya, mely függetlenítette a személyt a telefonkészüléktıl, mivel így már a kártyán lehetett tárolni a személyhez kötıdı információkat, telefonszámokat. A mobilkészülékek elterjedésével a készülékek egyre többet tudtak, s egyre több szolgáltatást vezettek be a készülékek gyártói. Hamarosan már rövid szöveges üzenetet (Short Message Service) is lehetett, mely a kommunikáció egy teljesen új és népszerő eszköze lett. Emellett megjelent az igény arra is, hogy a készülékek a korábbi monochrom kijelzık helyett színes display-jel jelenjenek meg, amely mellé még fényképezı funkció is párosuljon. A sok elvárt szolgáltatás (internet kapcsolat, mozgóképátvitel, videokonferencia...stb.) mind-mind nagy sebességet igényeltek, melynek a korábbi GSM rendszer már nem felelt meg, az elıkészítés fázisában lévı harmadik generáció bevezetése pedig még nem volt napirenden, így átmeneti megoldásként az úgynevezett 2,5G került elıtérbe, amely az GSM szabványon alapuló, ám a korlátok nélküli mobilkommunikáció teljes körő kiszolgálására alkalmas. A 3G, azaz a harmadik generációs mobilszolgáltatások és készülékek elterjedése folyamatban van, ám a készülékek jelenlegi magas ára nem kedvez a terjedésének. Eme technológia segítségével lehetıvé válik az IP alapú, szélessávú mobilkommunikáció. Az ilyen rendszer általános elterjedésével lehetıvé válhat, hogy a munkahelyünkrıl létesítsünk kapcsolatot akár háztartási készülékeinkkel, vagy akár kedvenc boltunk számítógépével, mely kérésünkre felsorolja, hogy az általunk vásárolni kívánt termékek épp kaphatók e az üzletben, s amennyiben valamelyik nem kapható, már elırendelést is kérhetünk rá.
5. A média A média sok elemet tartalmazó győjtıfogalom. Ide tartozik a televízió, a rádió, az internet, az elektronikus és a nyomtatott sajtó, de ide tartozik ez elmúlt évtizedben ugrásszerően elterjedt mobiltelefon is. Ezen médiumok tartalmi minısége, az általuk terjesztett információk jelentıs kihatással vannak mind az egyénre, mind a társadalom egészére, sıt az egyes emberek világképét befolyásolva formálja egész világunkat. Egyfelıl tájékoztatást nyújt a minket körülvevı univerzumról, annak eseményeirıl, emellett passzív módon tanítja a befogadókat olyankor is, amikor nem kifejezett tanulási szándékkal ülnek le megnézni, meghallgatni egy adott mősort, vagy böngészni az Internetet.
5.1 A média szocializációs szerepe A médiának jelentıs szerepe van a egyén szocializációjában. De mit is értünk szocializáció alatt? „A szocializáció olyan folyamat, amelynek során egy adott személy a tanulás különbözı formái révén elsajátítja egy adott kultúra viselkedési szabályait, normáit, értékeit és gondolkodásmódját.” (Vajda – Kósa (2005) p. 364.) Minden kultúra, amely egyébként egyfajta, csak az emberre jellemzı fajspecifikus jegy, meghatározza, valamilyen sajátos magyarázattal látja el az olyan elemeket, mint élet és halál, jó és rossz, helyes és helytelen. A mindennapi élet olyan egyértelmő elemei is kialakult közmegegyezés alapján vannak meghatározva, mint hogy mikor kell dolgozni vagy játszani, nevetni vagy sírni. Minden kultúrában megtalálhatók azok a viselkedési szabályok, normák, melyek meghatározzák a férfiak és nık, gyerekek és idısek, egészségesek és betegek számára a mindennapi viselkedést. Röviden, a szocializáció felkészíti az egyént a társadalomban történı mindennapi életre. A szocializáció legfontosabb korszaka a gyermekkor, amikor is a szocializáció folyamata igen intenzív, s melynek alapvetı színtere a család, ahol a gyermek életének elsı tapasztalatát az ıt körülvevı környezetrıl azon keresztül szerzi meg. Azonban egyre több bizonyíték van arra, hogy a szocializáció folyamatában a média személyiségformáló szerepe nı, mivel az a mindennapok során nem csak szabadidı eltöltéséhez nyújt hatékony segítséget, hanem bizonyosfajta értelmezést is nyújt a
társadalmi életben való eligazodáshoz. Ahogy Nagy Andor írja Médiapedagógia címő könyvében: „A gyermeki személyiség változásában, fejlesztésében vitathatatlan szerepe van a médiának is, amely ma már sok esetben önállóan is betölti feladatát.” (Nagy (1993) p. 13.) A következıkben az elektronikus médiumok három területét kívánom átfogóan tanulmányozni, mert véleményem szerint ez a három médium az, mely leginkább befolyásolja a társadalom és azon belül is a fiatalok, gyermekek életét, értékeit. Ezek sorrendben a televízió, a számítógép és ezzel együtt az Internet, valamint a mobil készülékek.
5.2 Televízió Véleményem szerint ez az a médium, mely a legerıteljesebb, és a legmaradandóbb hatást nyújtja a gyermekek szocializációjában és értékrend alakításában, s ezen keresztül ez van a legnagyobb hatással a társadalmi irányok alakításában. Anthony Giddens fogalmaz így Szociológia címő könyvébe: „Ha a tévénézés jelenlegi trendjei folytatódnak, a ma születı gyermek tizennyolc éves korára, az alvást leszámítva, több idıt tölt el majd televíziózással, mint bármilyen más tevékenységgel.” (Giddens (2003) p. 428.) A TÁRKI korábban említette kutatása alapján majdnem minden magyarországi háztartásban van televízió készülék, s azt joggal feltételezhetjük, hogy ahol megtalálható, ott kisebb-nagyobb rendszerességgel nézik is azt, így gyakorlatilag a teljes lakosságra, és az összes társadalmi rétegre hat valamilyen módon. Az AGB Nielsen felmérése szerint ma Magyarországon napi átlagban több mint 4 órát nézünk televíziót. Ebbıl a gyermekek, a 4-18 év közötti korosztály nagyjából 3 órát tölt a képernyı elıtt. A televízió már kisgyermekkorban hatással van a gyermekekre. Természetesen, mivel a készülék nézése passzív tevékenység, így az interakcióra, ami pedig a hatékony tanulás és cselekedtetés alapfeltétele, nincs mód. A gyermek már hamar a rabjává válhat a készüléknek, s ha egyszer a szülı bekapcsolta neki azt, nincs menekvés. Az egészen ifjú gyermek nagy valószínőséggel semmit nem ért meg az általa látottakból, és nem a történet, hanem a fények, a villódzások, s a színek hullámzása ragadja magával. A különbözı filmekben, mősorokban egyre gyorsabb vágásokat alkalmaznak, így a
gyermeknek nincs (de a felnıttnek sem) lehetısége az alaposabb megfigyelésre. A mai mősorokra (nem csak a filmekre) amúgy is jellemzı, hogy a mozgalmasságot, dinamikát nem csupán az események dramaturgiájával próbálják erısíteni, hanem a szinte másodpercenként bekövetkezı vágásokkal. Ennek eredményeként nem kapunk mást, mint egy klip folyamatot, melynek egysége csak nehezen áll össze. Ennek is „köszönhetı”, hogy egy olyan film, ahol a kamera hosszan idızik egy jeleneten, már unalmas lesz a mai fiataloknak. De ugyanezzel hozható összefüggésbe, hogy sok középiskolás unalmasnak találja a színházi elıadásokat, hiszen a mozgalmasságot a színpadon nem az általuk megszokott módon ábrázolják. Sok szülı a televízióra bízza gyermekét. Rohanó világunkban egyre kevesebb idı felett rendelkezhetünk szabadon, s bizony a szülıknek sokszor igen nagy segítség tud lenni a szükséges házimunka elvégzése közben, vagy csak egyszerően pihenésnél, hogy a gyermeknek bekapcsolják a televíziót, s megtalálva azt a csatornát, mősort, mely leköti figyelmét, magára hagyják. Természetesen nem szükséges hangsúlyozni, hogy ez mennyivel rosszabb nevelési szempontból is, mint az, hogy a szülı hagyná, hogy gyermeke a házimunkába besegítsen, s közben a verbális kontaktussal erısítse kapcsolatukat. Természetesen nem csak a televízió elıtt töltött idı mértéke van jelentıs (s mondjuk ki, gyakran negatív) hatással a gyermek személyiségének kialakulására, hanem a televízió mősoraiban látható tartalmak is. A téma szakértıi fogalmaznak úgy, hogy a televízió térhódítása a gyermekkor védettségének végét jelenti. A televízió korszaka elıtt a szülık meg tudták szőrni azokat az ismereteket, melyeket hasznosnak és fontosnak tartottak, míg a negatív, s az általuk rossznak, a gyermekük fejlıdésére hátrányos hatásúnak vélt információkat nem, vagy csak tompítva adták tovább. Ellenben ma a televízióból csak úgy árad az erıszak és az agresszió, a rossz értékrendek, a celebek és a pénz csillogása, s ezek olyan hatással lehetnek a gyermeki lélekre, még ha részükrıl tudatos odafigyelésrıl nem is beszélünk, mely az egészséges lelki fejlıdést negatívam befolyásolja.
5.3 A televízió modellképzı szerepe A szocializáció fontos elemei az utánzás, és az azonosulás, melyek az identitás kialakulásában kiemelt szereppel bírnak.. Az utóbbi a magasabb szintő, egyben a
szocializáció leghatékonyabb módja: „Olyan folyamat, amelyen keresztül az egyén nemcsak a másik – gyakran csodált – személy viselkedését, stílusát, vagy más külsı jegyeit veszi át, hanem magáévá teszi a modell által elfogadott értékeket és szabályokat, ízlését, vélekedéseit, meggyızıdést, attitődjeit és más jellemzıit, méghozzá oly módon, hogy azokat sajátjának tekinti, énazonosnak éli meg.” (Vajda – Kósa (2005) p. 399.) Korábban, a televízió korszaka, s robbanásszerő elterjedése elıtt ezen példák a gyermekek számára a szülık, rokonok és más ismerısök voltak, gyakran irodalmi, vagy történelmi
alakok,
akiket
a
gyermekek,
fiatalok
hatalmasnak,
erısnek,
legyızhetetlennek láttak, vagy annak képzeltek. Természetesen fontos volt, hogy gyakran találkozzanak az adott személlyel, akár olvasmányaikban, akár személyesen. A gyermekkor elején a szülık örvendenek eme kitüntetett figyelemnek, majd az életkor elırehaladtával több személy is potenciális modellé válhat. Ma, ha belenézünk egy filmbe, vagy szórakoztató mősorba, rendszerint csinos embereket
láthatunk.
Gyönyörő
szép
nık,
izmos
férfiak
gondoskodnak
szórakoztatásunkról. Sok esetben nem is a tartalom a fontos, mint inkább a külalak, akár magáról a mősorról, akár a benne szereplıkrıl van szó. Sajnálatos módon gyermekeink abban a tévhitben élnek, hogy csak az lehet sikeres, és kortársai által kellıen elfogadott, netalán népszerő, aki hasonló külsı jegyekkel bír. Hiszen ezek a mősorok nem is igazán törekednek arra, hogy szereplıinek belsı értékeire felhívja a figyelmünket, sıt, minél „egyszerőbb”, minél felszínesebb egy celeb, annál jobban eladható, annál több, a közönség által igényelt szerepet és viselkedésmintát lehet ráhúzni. A mősorszolgáltatók (és itt elsısorban a kereskedelmi televíziókra utalok) gondolkodásától távol áll, hogy valami értékeset mutassanak be, természetesen tisztelet a kivételnek. Egy 1998-ban készített felmérés megerısítette azt az elképzelést, mely szerint a média modellképzı szerepe igen erıs. Tapasztalatok szerint a televízió által sugárzott ideális ember a következı külsı jegyekkel bír: fiatal, 20 és 30 év közötti, ideális testalkatú, kellemes külalakú, egészséges és mosolygó. Jellemzıje, hogy önbíráskodó és erıszakos, csak az érzelmei által vezérelt. Trágár beszédő, ami az utóbbi évek filmalkotásaiban is nagyon jól látható. Sajnálatos módon jellemzı a modern televíziózásra, hogy az igazán értékes embereknek, akik valamilyen pozitív élményt, példát tudnának nyújtani a fiatalság számára, kevés mősoridı jut. A profitorientált televízió, jellegébıl fakadóan viszont sok
olyan mősort visz képernyıre, amelyekben az azokban szereplı emberek sem mővészileg, sem erkölcsileg nem lehetnek példaképei a mai fiataloknak, akik azonban mégis ezt látják, ha bekapcsolják a készüléket.
5.4 Valóság és fikció a képernyın Nem szabad elfelejteni, hogy a szórakoztató mősorok döntı többsége nem a valóságot mutatja be, hanem elıre megírt forgatókönyv szerint gyártott, bár sokan (fıleg a gyerekek) gondolhatják azt, hogy amit a képernyın látnak az az igaz, az a valóság. Holott a mősorok készítıi olyan anyagok összeállítására törekednek, ami a nézıi igényeket kiszolgálja, még ha manipulatív módon is, de a lényeg az ebbıl befolyó, komoly pénzösszegeket jelentı haszon. A probléma az, hogy az 5-6 éves korú gyerekek nagy része még nem tudja megkülönböztetni a képernyın látható fikciót a valóságtól, a 8 éveseknek is csak 45 százaléka, és a 12 éveseknek is csak 65 százaléka van tisztában azzal, hogy amit lát, az csak kitaláció. Azonban annak felismerése, hogy televízió nagyrészt a fikcióra épít, nem jár együtt annak a felismerésével, hogy a mősorkészítést alapvetı gazdasági érdekek, a nézettség, a hirdetés, és a bevétel hármasának történı megfelelés irányítja. Ráadásul sok esetben a televíziók úgy hirdetik mősoraikat, hogy azok a valóságot mutatják be. Az 90-es években, Nyugat Európában indultak hódító útjukra az úgynevezett reality mősorok, mely mőfaj „jeles” képviselıi hamarosan hazánkban is megjelentek: a Bár, és a Tégla címő mősorok csak felvezetései voltak a késıbbi TV2-ın futó Big Brothernek és az RTL Klub részérıl arra válaszul indított Való Világnak. Ezekben több, korábban ismeretlen ember életét követhettük nyomon, egy, az erre a célra felépített és alaposan bekamerázott házban. Az utóbbi évek legnépszerőbb ilyen mősora az RTL Klubon futó Gyızike Show volt, mely adásonként 1,5 – 2 millió embert ültetett le a képernyı elé. Ebben egy ismert roma zenész mindennapjait követhették nyomon a nézık. Véleményem szerint ez a mősor rendkívül negatív hatást gyakorolhatott a nézıkre, fıleg ami a fiatalabbakat és a gyerekeket illeti. Az egyes adások történéseit elıre gondosan beharangozva a csatorna gondoskodott arról, hogy nézık várják az egyes részeket. Érdekes módon a Gáspár család élete kissé különbözött a hétköznapi emberek hétköznapi életétıl. Itt rendre elıfordultak nem várt, ám a dramaturgiába remekül illı fordulatok, és minden adást
kellı tartalommal tudtak megtölteni. Végül is ki nézte volna a mősort, ha a mősor csak a valós hétköznapokat mutatta volna be? Azaz fıhısünk reggel felébred, szeretı csókot nyom felesége ajkára, megreggelizik, és elindul munkába. Majd azt követıen hazajön, a család megbeszéli a napi történéseket, kivel mi történt, a gyerek milyen jegyet kapott az iskolában, majd zuhanyzás, fogmosás, és ennyi. Valószínő, hogy a nézettsége a mősornak jóval szerényebben alakult volna. Ám sok nézı bele sem gondolt, s persze a csatorna sem adott arról tájékoztatást, hogy az egyes részek gondosan megírt forgatókönyv szerint zajlottak. A nézık csak azt látták, hogy „fıhısük” valódi munka nélkül tengeti napjait, s „befektetett” munka nélkül telik új plazma TV-re, vadonatúj, több tízmilliós autóra, és egzotikus nyaralásokra. Mondanom sem kell, hogy ez abban az idıszakban, amikor alapvetı iskolai probléma a tanulók motiválatlansága, és céltalansága, ez a példa igen rossz hatással lehet rájuk. A látottak alapján jogosan kérdezhetik, hogy „Miért tanuljak, ha e nélkül is lehetek gazdag ember?”. Amerikai kutatók szerint különösen problémás a televízió által sugárzott képe, mely szerint a problémák maguktól megoldódnak, anélkül, hogy tenni kellene érte valamit. Ennek következtében a már fiatalkorban kialakulhat az az elvárás, mely szerint a társadalom majd megad neki mindent, autót, lakást, amelyekért az fiatalnak vajmi keveset kell tennie. Nagyon jól érzékelhetı ez a hozzáállás a mai középiskolásokon, akik a tanulást szükséges rossznak tartják, mely nem a jövendı boldogulásuk alapja, hanem a felnıttek által rájuk kényszerített, amúgy felesleges dolog. Amennyiben nem sikerül elérni céljaikat, azaz nem jut lakáshoz, autóhoz, megfelelı egzisztenciális alapokhoz, mást fog hibáztatni, mint például a szüleit, a társadalmat, vagy a társadalom hibásnak tartott rendszerét. A televízió szerepe ebben az esetben a vélt félretájékoztatás, hiszen a képernyın feltőnı hısök jóval kevesebb mindennapi problémával élik életüket. Természetesen nem várható el a kereskedelmi alapokon mőködı médiától, hogy csak és kizárólag a valóságot mutassa be, ám törekedni kellene rá, hogy a vizuális mesék mellett a realitás is kellı hangsúlyt kapjon. Andy Warhol mondása szerint mindenkinek jár 15 perc hírnév, mely arra utal, hogy a televízió révén minden ember híres lehet. Ma a celeb jelenséggel kapcsolatban különösen igaznak tőnik eme híres mondat. Korábban nem ismert emberek lesznek egyik napról a másikra híresek, gyakran anélkül, hogy bármilyen maradandót alkotnának. Sokszor elég az is, ha valaki valakinek a férje, felesége, szeretıje, és a
média máris felkapja, majd rövid köztudatban tartás után szélnek ereszti. E közben pénzrıl, csillogásról szólnak a vele kapcsolatos hírek. Nem csoda hát, ha sok mai fiatal számára a celeb lét vonzónak tőnhet, és így a képernyırıl választ magának példaképet. Ám ez az értéktelen csillogás hamis képzeteket kelthet a fiatalokban. Ha a hagyományos értékrendek szerint történne a mősorszerkesztés, akkor a képernyıre értékes tudást közvetítı emberek kerülnének, gyakran lehetne látni tudományos ismereteket közlı, a mővészetekkel nem csak 5 percben foglalkozó mősorokat. Ezzel szemben ma azzal is képernyıre lehet kerülni, ha valaki nem csinál semmit. Emellett az a furcsa helyzet állt elı, hogy egy hétköznapi ember azzal hívja fel magára a figyelmet, ha valami szokatlant, valami különleges dolgot mővel, míg egy híresség úgy tud leginkább a képernyıre kerülni, ha valami hétköznapi dolgot tesz. Ma, ha bekapcsoljuk a televíziót fı mősoridıben, a közszolgálati TV-ket leszámítva (amiknek a társadalmi elfogadottsága amúgy is negatív megítélést kap) nagy valószínőség szerint szórakoztató, ám értéktelen alkotások tömkelegét fogjuk látni. Ármánykodás, gyilkosság, hazugság, világvége és egyéb katasztrófák egész sora fogja tiszteletét
tenni
otthonunkban.
A
televízió
vezetıi
azzal
indokolják
a
mősorszerkesztésnek ezt a hozzáállását, hogy ilyenkor az egész család együtt van, felnıtt s gyermek együtt szórakozhat. A komolyabb, netalántán értelmiségi mősorok késıi kezdésének magyarázata az, hogy a gyerekek olyankor már alszanak, így a felnıttek azon mősorokat nyugodtan tudják nézni. Véleményem szerint viszont a valós ok ennél jóval prózaibb: a nagyobb nézettségő mősorokat elırébb, a vélhetıen alacsonyabb nézettségőeket késıbbre teszik. Ám adott a kérdés, hogy nem lehetne társadalmilag is hasznos és nézettség szempontjából is erıs mősorokat készíteni? Vajon nem e lenne mód arra, hogy a család olyan mősorokat nézhessen közösen fı mősoridıben, amirıl azután tudnának egy jót beszélgetni?
5.5 A szenzációhajhász televízió A mai televíziózásnak, s ezzel együtt az egész médiának létezik egy nagyon rossz hozzáállása, mégpedig a „negatív hír a jó hír” elv, ami azt jelenti, hogy a médiában igazán annak van hírértéke, ami negatív elıjelő, ami emberek szenvedésérıl, katasztrófákról, s egyéb hasonló történetekrıl szól. A média képviselıi gyakran arra hivatkoznak, hogy az emberek az ilyen hírekre kíváncsiak, ık csak kiszolgálják az
igényeket. Végül is igaz, hogy egy gátszakadásról szóló tudósítás az esti híradóban érdekfeszítıbb és több ember figyelmét köti le, mint egy gátépítésrıl szóló. A média ezen hozzáállását jól példázza az alábbi eset: 1970-ben, a Texas állambeli Austinban helyi zavargások törtek ki a Texasi Egyetem hallgatói és a rendırök között. Ennek oka a diákok a kambodzsai invázió elleni tiltakozása volt. A tüntetések során körülbelül 6000 diák vonult utcára és betört jó néhány ablakot, majd a tüntetıket a rendırök könnygáz bevetésével szétoszlatták. Néhány nappal késıbb a diákok értesültek arról, hogy az Ohiói Nemzeti Gárda négy vétlen diákot meggyilkolt. Tiltakozásul a texasi diákok azt tervezték, hogy ismét utcára vonulnak. A hatóságok mintegy 20.000 diákra számítottak, így a városi tanács nem adott engedélyt a tüntetésre. A diákok azonban kitalálták, hogy márpedig ık felvonulnak, s az az ötletük támadt, hogy majd végigvonulnak a járdán, hiszen az a törvény értelmében nem tilos. Közben olyan rémhírek kezdtek terjedni, hogy az állam egész területérıl felfegyverzett huligánok közelednek, azzal a szándékkal, hogy rátámadjanak a diákokra. Emellett voltak olyan jól értesültek, akik szerint a Nemzeti Gárda is úton van, hogy leverjék a tüntetést. Sokan úgy vélték, hogy véres összecsapásokra kerül majd sor, így jelentıs számú tévétársaság utazott helyszínre, hogy közvetítsenek az eseményrıl. Ám a várt csata elmaradt. Hamisnak bizonyultak azok az információk, melyek az Austin felé igyekvı huligánokról és Nemzeti Gárdáról szóltak, ráadásul a szövetségi bíró, hogy a nagyobb bajt elkerüljék, engedélyezte a tüntetés megtartását. Ennek eredményeképpen a 20.000 diák békés hangulatban felvonult, miközben a lakosság részérıl szolidaritást és jó szándékot lehetett érezni. A diáklányok hideg üdítıkkel kínálták a rendıröket, aki cserébe segítettek a forgalom elterelésében a menet útvonalán. Azonban az esti híradókban alig, vagy egyáltalán nem adtak le beszámolót a történtekrıl. Ezt késıbb úgy magyarázták, hogy mivel nem volt erıszakos esemény, a riporterek elhagyták a várost.
5.6 A televízió és a reklámok A televízió mőködésének gazdasági szempontjai kapcsán még egy elemet meg kell említeni, ez pedig a hitelesség. A nézı minél hitelesebbnek tart egy mősort, annál szívesebben nézi. A hitelesség értékelésében fontos szerepet játszik az, hogy a nézı
mennyire ismeri fel a mősorkészítés és a gazdasági érdekek közötti összefüggést. A gyermekekre nem igazán jellemzı, inkább a serdülıkorúakra és a felnıttekre, hogy felismerik, hogy az ábrázolás a nézettség növelése érdekében akár torzított is lehet. Az ilyen torzítást leghamarabb a reklámokban lehet felfedezni. Viszonylag könnyen rájöhet a nézı, hogy attól nem lesz boldogabb az élete, hogy egy adott márkájú alkoholt iszik, vagy nem fog neki örömet okozni, ha kényszerőségbıl egy adott pénzintézet hitelét kénytelen felvenni, mert elromlott a mikrohullámú sütıje. Ám a reklámok hatásai ellen a gyermekek tehetetlenek, hiszen ık még nem ismerik fel a televízió gazdasági szerepének mélyebb összefüggéseit. Rájuk nagy hatással vannak a reggeli sávban látható rajzfilm blokkok szüneteiben leadott reklámok, melyek a legújabb, legmodernebb, s közel sem legolcsóbb játékokat kínálják a kicsiknek. Ezeknek a tálalása igazán hatásvadász, hiszen komoly szakemberek dolgoznak azon, hogy az eladni kívánt termék valóban vonzó és már-már nélkülözhetetlen legyen a gyermekeknek, akik gyakran eredményesen veszik rá szüleiket, hogy megvegye nekik a játékot, s így könnyen és gyorsan máris a fogyasztói társadalom legújabb résztvevıivé lépnek elı. A fogyasztóvá szocializálódás fontos eleme az úgynevezett merchandising, amely általában mozifilmekhez köthetı közgazdasági fogalom, és a filmekben látott karakterek játékként, különbözı figuraként megjelenı és vásárlásra ösztönzı termékeinek forgalmazását jelenti. Ennek leghatékonyabb módját a különbözı gyorséttermek (McDonalds, Burger King) választották, mely cégek általában a legtöbb mozi közelében megtalálhatók. Egy gyerekfilmrıl kijövı szülı, ha nem elég élelmes, máris csapdában találja magát: kénytelen lesz az adott filmhez kapcsolódó játékot, és vele együtt a legdrágább menüt megvásárolni csemetéje számára csak azért, hogy pár perc nyugalomra leljen. Továbbá a reklámoknak van egy olyan válfaja, mely különféle élelmiszerek vásárlására csábítanak. Amivel alapvetıen nem lenne semmilyen probléma, viszont a termékek nagy hányadban egészségtelen, cukros, erısen szénhidrát tartalmúak, gondoljunk csak a különbözı édességekre, csokikra, müzli szeletekre, és természetesen ott vannak még a különféle üdítıitalok is. Egyértelmő, hogy ezek a reklámok erısen felelıssé tehetıek az egyre gyakoribb gyermekkori elhízásért. Természetesen ez utóbbinak az sem tesz jót, hogy a gyerekek több órát ülnek a televízió elıtt… Egy, az Egyesült Államokban készült felmérés szerint a gyermekek évente több mint
20.000 reklámot látnak a televízióban, és mondanom sem kell, hogy ez valami egészen elképesztı adat. Több országban törvényi szabályozás határozza meg a gyermekeknek szóló reklámok tartalmát, míg más országokban egyenesen tilos gyermekeknek reklámozni.
5.7 A televízió és az erkölcs A televíziózással kapcsolatban gyakran felmerül az erkölcsösség kérdése is. Az erkölcsi szokások kialakításában rendkívül fontos szerepe van a médiának, hiszen a szocializáció része az erkölcsi normák kialakulása, és mint korábban említettem, a szocializációs folyamat aktív részese a televízió is. Gyakran a képernyın látottak mutatnak utat a gyermeknek, fiatalnak, hogy mi a helyes és mi a helytelen. Természetesen a szülı és a pedagógus is hatással lehet (és kell is, hogy legyen) a gyermekre, ám elıfordulhat, hogy egy mozifilm, egy mélyebb interjú fogja megváltoztatni az ifjú szemléletét. Ilyen filmek lehetnek többek között a Holocaust-filmek is: amíg a fiatal csak hall, vagy olvas róla, nem biztos, hogy átérzi mindazt a szörnyőséget, amit a XX. század történelmi pokla elı tudott idézni, ám egy hatásos film, mély emocionális hatásával, lélekre ható zenéjével már nagyobb hatással, s ezen keresztül nagyobb befolyással is lehet a nézıre.
5.8 Agresszió és erıszak a képernyın Manapság egyre több és több erıszakot láthatunk a televízióban, ráadásul ezen erıszakos esetek egyre naturalisztikusabb formában kerülnek a nézı elé. Természetesen nem lehet a fejünket strucc módjára a homokba dugni, hiszen a legártalmatlanabb vígjátékokban, sıt még gyermekeink rajzfilmjeiben is találkozhatunk erıszakkal, így az is szembesül vele, aki nem kifejezetten az akciófilmeket, vagy akár az esti híradót részesíti elınyben, amikor a képernyı által nyújtott kikapcsolódásra vágyik. A televízióban látható erıszak különösen súlyos hatással lehet a gyermekek fejlıdésére, mivel félelmeket, szorongásokat ébreszt bennük, valamint magukat is erıszakosabbá, agresszívabbá teszi. Igen sok kutatás vizsgálta a televízió és az agresszivitás közötti kapcsolatot, elsısorban az Egyesült Államokban, és ezek közül is a legjelentısebb a Televíziós Erıszak Nemzeti Kutatása (National Television Violence Survey). Az NTVS véletlenszerő vett a
televízió mősoraiból mintát, a reggel 6 óra és este 11 óra közötti mősorsávban, 23 csatornáról. A vizsgálat 3 éven keresztül tartott, évente 20 hetes idıszakokban. Ezalatt csatornánként 119, összesen 2500 órányi mősort vizsgáltak évente. Az erıszakot valós fizikai bántalmazásként és fenyegetésként is értelmezték. A kapott eredmények szerint: - A televízió mősorok 61 százalékában lehetett látni valamilyen erıszakot, s mindössze 4 százalék közvetített valamilyen erıszak ellenes témát. - A mősorok 44 százalékában az erıszakot elkövetık vonzó, utánzásra érdemes tulajdonságokkal rendelkeztek. - Az erıszakos cselekedetek 43 százalékában vagy a maga az elkövetı, vagy az erıszak módja humoros. - Az erıszakos jelenetek 75 százalékában a tettet nem követi közvetlen büntetés, vagy magának az erıszakos cselekménynek az elítélése. - A mősorok 40 százalékában szerepelnek olyan negatív figurák, akik ritkán, vagy sohasem szembesülnek agresszív viselkedésük következményeivel. A legutolsó eredményhez kapcsolhatók azok a különbözı napi sorozatok, melyekben szükségszerően megjelenik a negatív hıs figurája, aki sokszor az események irányítója, így a történetbıl való kiírása komoly hatással lenne, mind a történetvezetésre, mind a nézettségre. Egy másfél-két órás film végén a rossz általában elnyeri méltó büntetését, ám egy sorozatban erre nincs mód. Így ezek a negatív figurák azok, akik naponta láthatók a képernyın, miközben erkölcsileg elítélhetı cselekedeteket tesznek (lopnak, csalnak, hazudnak), tettüknek megfelelı büntetést sohasem, vagy csak a sorozat évek múlva történı befejezése elıtt kapnak Véleményem szerint a televíziók ezzel elítélendı és veszélyes példát mutatnak gyermekeinknek, akik könnyen azonosulhatnak a szereplıvel és miért is ne? Nem dolgozik, általában fényőzı életet él, a fiatalok számára akár még a lázadást is szimbolizálhatja, és sosem bukik le. Az NTVS jelentése arra is felhívja a figyelmet, hogy a mősorok nem foglalkoznak
kellıképpen az erıszak káros következményeinek bemutatásával. Az esetek 58 százalékában nem ábrázolják a fájdalmat, 47 százalékban nem mutatják a sérüléseket, és 40 százalékban erısen túlzó, vagy alábecsült az agresszív magatartás által okozott sérülés. Ami rendkívül érdekes adat az elızıek mellett, hogy a jelenetek 86 százalékában nem mutatnak vért, így a gyerekekben jogosan alakulhat ki az a kép, hogy egy verekedés következménye nem lehet súlyos. A mősorok csupán 16 százalékában foglalkoztak az erıszak hosszú távú következményeivel. Mondanom sem
kell,
hogy az
erıszak
ilyetén
irreális
ábrázolása
súlyos
következményekkel járhat, mivel a (fıleg) gyermek nézıket nem riasztja igazán vissza, így adott helyzetben nem fogja mérlegelni a következményeket, hiszen azok nem súlyosak, legalábbis a televízióban látottak alapján. A rajzfilmekben látott erıszakos jeleneteket követıen a karakterek nem véreznek, nem törik el egyetlen porcikájuk sem, maximum kilapulnak, elájulnak, de a következı pillanatban már felpattannak, s mintha mi sem történt volna, továbbállnak. A magyar származású, ám az Egyesült Államokban élı George Gerbner 1967-tıl vizsgálta és elemezte az amerikai televíziók által sugárzott programokat. Az eredmények azt mutatták, hogy a televíziós filmek igen erıszakosak, átlagosan 80 százalékuk tartalmaz erıszakot, és ez óránként 7,5 erıszakos cselekedetet jelent. Ami különösen elgondolkodtató, hogy a gyerekprogramokban még ennél is nagyobb az arány, és a legtöbb erıszakos jelenet a rajzfilmekben szerepel. Nem tesz jót a példakövetésben az sem, hogy gyakran látni olyan filmeket, ahol a fıhıs egy bárban, vendégségben, esetleg fárasztó napja után magányában alkoholt iszik, majd ezt követıen száll be az autójába. De a kábítószerek és a kábítószer használat ábrázolását is hanyag módon kezelik a televízióban, hiszen ezek a mősorok ritkán mutatják be a kábítószer fogyasztás súlyos, akár a fogyasztó egészségére, akár társas kapcsolataira gyakorolt következményeit. Különösen súlyos probléma ezekre a viselkedésmintákra ráerısíteni akkor, amikor a fiatalok körében amúgy is nagy népszerőségnek örvend a hétvégi bulizások alkalmával rendszeresen részegre inni magukat. Mondhatnánk úgy is, hogy szerencse a szerencsétlenségben, hogy az amerikai filmstúdiók vigyáznak arra, hogy a filmjeikben a példaképnek tekintendı fıszereplı ne dohányozzon, kimondottam a fiatalok védelmében. Emellé társul a dohánytermékek Európai Unióban történı reklámozásának tiltása is, így a fiatalok kevesebb területen
találkoznak a dohányzással. Sajnálatos módon azonban eme káros szenvedély a fiatalok körében még mindig népszerő, elsısorban annak vélt felnıttes volta miatt, másfelıl egy adott csoportba történı beilleszkedés és az oda tartozás érzése miatt. Ha a gyermek a televízió mősoraiban azt látja, hogy az erıszak alkalmazása sikerre visz, problémákat old meg és ez negatív következmény nélkül marad, akkor a gyermek pozitívnak fogja ítélni ezt a viselkedésformát és az életben is nagy valószínőséggel bőntudat nélkül alkalmazni fogja. Sok esetben látni, hogy a környezet visszaigazolja az erıszak helyességét és ha a mősor is azt mutatja be, hogy az áldozat az agresszív cselekedett sértettjeként csak a megérdemelt büntetését kapta meg, ilyenkor az erıszak igazolása növeli az agresszív hatást. Már az 1970-es években lefolytatott korrelációs kutatások jelezték, hogy összefüggés van a televízióban látható erıszakos mősorok és a gyerekek én-képe, viselkedés között. Tehát minél többet nézik a gyerekek az ilyen mősorokat, annál vadabbak, agresszívabbak lesznek. 1979-ben, a neves szociálpszichológus Atkinson végzett kísérleteket e témában, 9-13 év közötti gyerekek közremőködésével. Azt a kérdést tette fel nekik, hogy ha „Mit csinálsz, ha egy fiú az utcán – se szó, se beszéd - lelök a biciklidrıl?” A vizsgálat szerint azon gyerekek 45 százaléka, akik gyakrabban néznek erıszakos mősorokat, valamilyen agresszív fizikai, vagy verbális megoldást választana, míg az ilyen mősorokat kevesebbet nézı gyerekek csupán 21 százaléka választott volna hasonló megoldást. Egy másik igen ismert kísérlet Albert Bandura nevéhez köthet, aki 1963-ban publikálta eredményeit. A kísérletben hat-hét éves gyerekek vettek részt, akiket három csoportba sorolt. Mindhárom csoport olyan filmet nézett, amelyben egy felnıtt egy felfújható, mőanyag bábuval szemben agresszívan viselkedik, üti, veri. Az elsı csoportba tartozó gyerekek filmjében a felnıtt jutalmat kapott, a második csoportban semmilyen következmény nem követte a cselekedetet, míg a harmadik csoportban a felnıtt büntetést kapott. Ezután a három csoportot beengedték egy közös szobába játszani, ahol egyébként megtalálható volt a filmben látott bábu is. Bandura és csapata megfigyelték, hogy azoknál a gyermekeknél, akik az elsı csoportba tartoztak, azaz ahol a felnıtt jutalmat kapott, az agresszív aktusok sokkal gyakoribbak voltak, mint a másik két csoport tagjainál. Ráadásul megfigyelhetı volt, hogy ezek a gyerek olyan agresszív viselkedésmintát követtek, melyet a filmben a felnıttıl láthattak.
Több kutatás eredményeit összehasonlítva az alábbi konzekvenciákat vonhatjuk le az eredményekbıl: - Amennyiben a média a valóság torzított mását mutatja be, a nézı hamis képet kap a világról, hamis ismereteket sajátít el, és zavarai támadhatnak a realitás értelmezésében, megértésében. Gyerekek esetében ez nagyobb súlyú, mivel gyakran keverik össze a valóságot és a fikciót. - A gyermekek rendkívüli módon fogékonyak arra, hogy a televízióban látott, hogy a képernyın látott erıszakos és agresszív viselkedést utánozzák, és a mősorokban hallható beszédstílust beépítsék verbális kommunikációjukba. - Az agresszív televízió mősorok megnézése után növekszik az agresszivitás és az erıszak gyakorisága. Fontos összetevıje a dolognak, hogy ezen erıszakos cselekedetek annál elfogadottabbak, minél pozitívabb a fıhıs, vagy az azt elkövetı személy megítélése. - A fiatalok és a gyerekek azokat az agresszív cselekedeteket utánozzák leginkább, melyek megítélése pozitív, vagy jutalmazással jár. - Az agresszív jelenetek nézése közben a gyerekek feszültségszintje nı, az agressziójúk feletti kontroll csökken. - A gyerekek a televízióból megtanulják, hogy miként kell erıszak útján rendezni a konfliktusokat, és ez megoldás elfogadottá is válhat a szemükben.
6. Számítógép és Internet Napjainkban a számítógép és az Internet megszokott és elterjedt dologgá vált. Megtalálható otthonunkban, munkahelyünkön, sıt, a mobiltechnológia révén immár akár magunkkal is hordozhatjuk azokat. Ezek segítségével kitágult elıttünk a világ, annak minden pozitív és negatív hozadékával együtt. Mondanom sem kell, hogy a számítógép mennyire csábítóan hat a gyermekekre, hiszen
egyesíti magában más médiumok tulajdonságait (ezért is nevezhetjük multimédiának): rendelkezik a nyomtatott sajtóra jellemzı szövegalapú stílussal, a telefon kétirányú kommunikációjának képességével, valamint napjainkban már a televízió audiovizuális lehetıségeivel is. Mégis egy szó az, ami a legjobban kifejezi a számítógép mőködésének és használatának a lényegét: interaktivitás. Az interaktivitás az, amely a számítógépet használó ember (legyen akár gyermek, akár felnıtt) számára igazi varázslattal bír, hiszen cselekedetére azonnal valamilyen reakciót kap a számítógéptıl. Épp ezen tulajdonsága miatt is van nagy szerepe a tanulásban a computernek, fıleg az olyan készségfejlesztı oktatásban, ahol színeket, formákat, méreteket kell megkülönböztetnie, és az adott helyre illeszteni e a gyereknek, mivel ez a monitor képernyıjén rendkívül látványos formában jelenhet meg. Szakértık egyetértenek abban, hogy a számítógépek használata az oktatásban jelentıs pozitív hatással bír, ezt az is mutatja, hogy a fejlett országok mindegyike nagy erıvel támogatja az óvodától az egyetemekig,
lehetıség
szerint
minden oktatási intézmény
számítógépekkel és Internet hozzáféréssel történı ellátását. Magyarországon például 2005-ben, az Oktatási Minisztérium által elindított Közoktatási Informatikai Fejlesztési Program keretében 6,2 milliárd forint értékben kerültek beszerzésre IKT (Információs és Kommunikációs Technológiák) eszközök, amibıl az iskolák 438 darab szervergépet, és 3028 darab notebookot tudtak megvenni. De említhetem a Brunszvik Teréz Óvodai Számítógépprogramot is, melyet az Informatikai és Hírközlési Minisztérium bocsátott útjára, s amelyben 300 millió forintos keretösszegben 260 darab számítógép, és a hozzájuk tartozó szoftverek kerültek beszerzésre 269 kiemelten hátrányos helyzető településen mőködı óvodák számára. Azt hozzá kell tennem, hogy egy 2003-ban, az Educatio Kht. által végzett országos felmérés eredménye azt mutatja, hogy az informatikai eszközöket csak informatikaórán és szakmai órákon használják, míg a közismereti órákon gyakorlatilag egyáltalán nem…
6.1 Agresszió és erıszak a számítógépes játékokban A televízióhoz lépest lényegi változást jelent, hogy a gyerek már nem egyszerően passzív befogadó, hanem az események aktív irányítója, és épp ezért a hatása is jóval nagyobb. A gyermek könnyen azonosulhat az általa irányított karakterrel, így nagyobb valószínőséggel utánozza annak cselekedeteit, stílusát. Emellett fontos azt is
megemlíteni, hogy az aktív részvétel miatt a gyermekek nem egyszerően csak nézik, hanem ık maguk is elıidézik az agressziót és az ezzel együtt járó erıszaktevést. Nagyon jól példa az ilyen játékprogramokra az úgynevezett FPS (First Personnel Shooter) játékok legnépszerőbb példánya, a Call Of Duty sorozat, ahol amerikai katonaként az ellenséges német csapatok ellen kell harcolni, és az sem mindegy, hogy a játékos hova lı, hiszen ha karon, vagy lábon lövi az ellenséges katonát, az csak megsebesül, és így továbbra is veszélyt jelenthet a játékosra nézve, ezért lehetıség szerint a törzsre, vagy még inkább a fejre kell célozni. Mondanom sem kell, hogy mennyire aggályos az, hogy a gyermek már fiatalon megtanulja, hogy miként kell végzetes sérülést okozni a másiknak. A tanulási folyamatban a hatékonyságot növeli az ismétlés, és a számítógépes játékok végigjátszása során igen sok hasonló cselekedetet kell végrehajtani, hogy a fıhıs a célját elérje. Ilyen lehet egy fegyver újratöltése, egy bezárt ajtó kinyitása, vagy akár a verekedés, gyilkolás módja is. Emiatt, ha a folyamatosan ismételgetett agresszivitás megjelenik gyermekeink játékaiban, az nagy valószínőség szerint a valós életben, a számítógéptıl független helyzetekben is meg fog jelenni. Az ismétlés mellett fontos megemlíteni, hogy az erıszakra való hajlamot nagymértékben befolyásolja, hogy a játékokban a karakterek (akik ugyebár egyelıek magával a játékossal) jutalmat kapnak. Ezt nevezik jutalmazott agressziónak, melyet követıen a játékos még szívesebben fogja az adott cselekvést (így akár az erıszakot is) elkövetni. Anderson és Bushman 2001-ben úgynevezett meta-analízissel (újraelemzés, amikor is korábbi kutatások eredményeit vetik össze) vizsgálták a számítógépes játékokban látható agressziók negatív hatásait. 35 korábbi kutatási eredményt vizsgáltak meg, amely során az alábbi észrevételeket rögzítették: - Az agresszív, erıszakos játékok növelik a játékos izgalmi szintjét, azaz a mind a vérnyomása, mind a pulzusa növekszik játék közben. Megfigyelték, hogy a vérnyomást befolyásolta, hogy az adott játékban véres e az akció, vagy sem. A vérrel jobban „átitatott” tevékenység során a vérnyomás magasabb értékbe szökött, mint akkor, amikor az akciót nem illusztrálja a vér látványa. Azt is megfigyelték, hogy ezek a hatások nagyobbak azoknál a gyermekeknél, akik amúgy hajlamosabbak az agresszív viselkedésre, és akiknél az adrenalin és a
tesztoszteron szintje is emelkedett, vagyis azon hormonok, melyek harc, vagy támadás esetén szabadulnak fel az emberi szervezetben. - Az erıszakos játékok használata során növekszik az agresszív gondolatok mennyisége. Az agresszív személyiségjegyekkel bíró gyermekekre jellemzı, hogy nem tudnak különbséget tenni aközött, hogy valaki szándékosan, vagy vétlen módon hajt végre valamilyen erıszakos tettet. Ami azt jelenti, hogy az ilyen gyerekek, ha ıket valamilyen sérelem ér, szándékosságot és rosszindulatot feltételeznek a másik szándéka mögött. Anderson és Bushman arra a megdöbbentı következtetésre jutottak, hogy azon gyerekek, akik gyakrabban játszanak erıszakos játékokkal, gyakrabban feltételeznek ilyen szándékosságot a számukra kellemetlenséget okozó egyén részérıl. - Az erıszakos játékok növelik az agresszív cselekedetek valószínőségét. A vizsgálatok azt mutatták, hogy azok a tizenévesek, akik naponta órákat töltenek játékkal a számítógép elıtt ülve, sokkal inkább érzik ellenséges helynek a világot, mint azok, akik nem foglalkoznak annyit ilyen játékokkal. İk azok, akik gyakrabban vesznek részt verekedésekben, és sőrőbben kerülnek összetőzésbe tanáraikkal. Ezekbıl a tapasztalatokból látható, a számítógépes játékok azon fajtái, melyekre jellemzı, hogy a játékos agresszív cselekedetek egész sorát hajtja végre, negatív hatással van a gyermeki személyiség fejlıdésre, és súlyos viselkedészavarokat okozhat. Hozzá kell tennem, hogy a szülık felelıssége ebbıl a szempontból igen nagy, hiszen ık meghatározhatnák, hogy csemetéjük mivel játszik, ám sokszor fogalmuk sincs, hogy a játék, amivel a fiatal akár tanulási idıben, tanulás helyett is foglalkozik, mennyi tömény agressziót tartalmaz, és így arra sem gondolnak, hogy miközben ık a napi munka után fáradtan hazaérnek, vacsorát fıznek, televíziót néznek, addig a másik szobában egy virtuális gyilkos szedi újabb áldozatait.
6.2 A számítógép és a társas kapcsolatok Az emberiség történetében a személyes kapcsolatoknak mindig is kiemelkedı szerepe volt, hiszen egész társadalmunknak ez a fundamentuma. Akár barátságokról volt szó, akár üzletkötésekrıl, vagy akár háborúk kirobbanásáról, a személyes találkozásoknak mindig kiemelkedı szerep jutott. Napjainkban, köszönhetıen a számítógépek és az Internet elterjedésének, ezen kapcsolatok egy részét nevezhetjük egyfajta virtuális ismeretségnek. A különbözı kommunikációs szoftverek segítségével, mint például az MSN, a Skype, vagy az IRC (Internet Relay Chat) emberek tudnak egymással társalogni úgy, hogy akár egy óceán is elválaszthatja ıket a valóságban. Sokan olyan utópisztikus víziótól félnek, amikor is az emberek személyesen már nem is találkoznak, mindenki a saját otthonában ül számítógépe elıtt, és képernyıt bámulva kommunikálnak egymással. A magam részérıl nem látom ilyen sötéten a jövıt. Sajnálatos probléma valóban, hogy a mai ifjak több idıt töltenek ezen programok használatával, mint a tanulással. Iskola után bekapcsolják a számítógépet, feltárcsázzák valamelyik ismerısüket, vagy szimultán akár egyszerre többet is, és órák hosszán keresztül társalognak, csevegnek egymással. Természetesen ez valóban probléma, hiszen ahhoz, hogy valaki a társadalom hasznos tagja legyen, elengedhetetlen a tanulás és a tanulási idı megfelelı ki- és felhasználása. Azonban nem csak negatív hatásai vannak az Internet ezen területének. Napjainkban egy embernek sokkal több ismerıse lehet, mint az ezt megelızı idıkben, köszönhetıen például az azonos érdeklıdési körrel rendelkezıket tömörítı tematikus fórumoknak, hiszen amíg régebben, az Internet kora elıtt valaki például a Forma-1 iránt érdeklıdı emberekkel szeretett volna találkozni, megismerkedni, szinte csak a véletlenen múlt, hogy ez valóban összejött. Most azonban elegendı beírni a keresett kifejezést valamelyik keresıbe, és az már ontja is magából a találatokat. Ez egyfelıl boldogabb, teljesebb életet is elısegíthet, hiszen nincs meg az a frusztráció az egyénben, hogy nem talál az ı érdeklıdési körének megfelelı társakat, és így egyedül érezné magát, valamint a valahová tartozás érzése pozitívan hat az ember személyiségére. Emellett az Internet anonimitását kihasználva sokat segíthet a gátlásos embereknek abban, hogy könnyebben tudjanak kapcsolatokat kialakítani, hiszen partnere nem ismeri ıt, így azok a gátak, melyek a személyes kapcsolatokban történı kommunikációt akadályozzák, itt semmivé lesznek.
A számítógépes játékokra sem jellemzı ma már az a jelzı, hogy „magányos tevékenység”. Az Internet térhódítása elıtt valóban az volt, hiszen egy játékot egy ember, esetleg osztott képernyın kettı tudott játszani. Ma viszont a többszereplıs, úgynevezett multiplayer játékok vonzzák a legtöbb játékost. Ilyenkor több ember egy közös cél érdekében szövetkezhet egymással, vagy a „mindenki mindenki ellen” elvet követve saját pontszámának gyarapítása, és/vagy a dicsıség miatt egyedül veheti fel a harcot a többiek ellen. Eközben azonban lehetısége van diskurálni másokkal, akár írásban, akár élıszóban. Gyakran a világ minden részérıl érkezhetnek a virtuális térbe játékosok, így a velük való kommunikáció (melynek elfogadott nyelve az angol) járulékos hatásként fejlesztheti a játékos idegen nyelvi képességeit. Nem megkerülhetı a szerepjátékok szerepe a személyes kapcsolatok vonatkozásában. Az úgynevezett MMORPG (Massively Multiplayer Online Role-Playing Game – nagyon sok szereplıs online szerepjáték) lényege, hogy a játékos egy gazdagon és részletesen kidolgozott virtuális világban barangolhat a saját maga által megalkotott karakterrel, miközben a más játékosok által irányított karakterekkel tud kapcsolatban lépni: barátságok, szövetségek köttetnek, konfliktusok és harcok alakulnak ki. A különbözı cselekedetek alapján a karakterek XP pontokat (Experience Points – Tapasztalati Pontok) kapnak, melyekbıl a karakter személyiségének, tudásának, jellemzıit lehet meghatározott mértékben fejleszteni. Az ilyen típusú játékprogramok (melyek legnépszerőbb képviselıje a World of Warcraft) veszélye abban áll, hogy teljesen magával ragadhatja a játékost, akinek egy idı után minden gondolatát az fogja kitölteni, hogy a karakterét milyen módon tudná fejleszteni. Ez már nem csak a játék közben, hanem egyéb napi tevékenységek során is (tanulás, munka) foglalkoztatni fogja, emiatt társas kapcsolatai kárt szenvednek. Hiszen aki a valóságban egy teljesen hétköznapi, netalán unalmas személyiség, az a virtuális térben lehet hatalmas harcos, szuperhıs, lovag, és minden egyéb, amit a képzelet elbír. Az MMORPG világa azonban könyörületlen: a játékos számára az válik egyre valószínőtlenebbé, és jelentéktelenebbé, ami a valóságban történik. Hogy minél erısebb, jobb képességekkel bíró karaktere legyen, a játékos egyre több idıt fog a monitor elıtt tölteni. Alig alszik, helyette inkább a játékot választja, majd kimerülten megy be az iskolába, vagy munkahelyére, ahonnan egybıl hazamegy, és addig játszik, míg újra reggel nem lesz. A fı veszély abban áll, hogy a kevés alvás miatt kimerülhet.
Idırıl idıre lehet hallani olyat (fıleg Kínából), hogy egy fiatal belehalt a játékba. Eddig minden esetbe bebizonyosodott, hogy az adott személy valamely MMORPG világ rabja volt.
6.3 Az Internet és a szabadság Az Interneten gyakorlatilag mindent szabad, hiszen bármifajta cenzúra, vagy egységesen szabályozott tartalmi szabványok megléte nélkül a tartalom korlátozására nem igen van mód, azt csak az egyes oldalak üzemeltetıinek felelısségtudata befolyásolhatja. Így nem szabad azon csodálkozni, hogy a gyermekek minden korábbinál hamarabb ismerkednek meg a nemiség gyakorlati módjaival, nem kívánatos és a gyermek személyiségét károsan befolyásoló eszmékkel, és az agresszív cselekedetek realitáson alapuló ábrázolásával. A jogi szabályozás eleve lehetetlenné válik azzal, hogy a jogszabályok érvényesítése csak az adott országon belül lehetséges, így ha egy weboldal, vagy valamilyen internetes tartalom ilyen szabályokat sért, elég azt egy külföldi szerverre átrakni, és máris ki van játszva a tartalmi szabályozás.
6.4 Szexualitás a világhálón A fiatalok pszichoszexuális fejlıdését és késıbbi párkapcsolatát véleményem szerint negatívan befolyásolhatja az Interneten töménytelen mennyiségben rájuk zúduló nemiség. Napjainkban megszámolhatatlan mennyiségő internetes weboldal foglalkozik pornográf tartalmak szolgáltatásával, ahova az ártatlanul böngészı kisgyermek is óvatlanul eljuthat. Ezen oldalak általában nem kérnek semmilyen megerısítést arról, hogy a látogató felnıtt korú e, vagy ha kérnek is, az kimerül abban, hogy meg kell adni a születési dátumot. Természetesen egy felnıtt életkorhoz tartozó születési évet egy általános iskolás kisgyerek is ki tud számolni. Szakértık szerint manapság egyre fiatalabb korban történik meg a fiataloknál az elsı szexuális aktus, nem ritkán 12-14 éves kor környékén, és a 16-18 éves korosztály körében is egyre nagyobb azoknak a száma, akik már „túlestek” ezen az élményen. Ennek oka lehet kortársaik befolyása és azon véleményük, miszerint „ciki”, ha valaki még ilyen korban szőz, valamint az, hogy az Interneten nagyon sok példát látnak. Megdöbbentı az a tény, hogy a fiatalok 90 százaléka nem védekezik semmilyen
eszközzel az elsı aktus során. Mondanom sem kell, hogy a videó megosztó weboldalakon nem sok ellenkezı példát látnak, azaz a filmekben szereplık sem védekeznek az esetek túlnyomó többségében. A felnıtt tartalmú oldalak látogatása azért is veszélyes a fiatalokra, mert az esetek nagy részében a szexualitásnak egy különösen kegyetlen, a valós élettıl messze elrugaszkodó ábrázolásával találkozhatnak. Az ott látottakat példaként értékelve úgy vélhetik, hogy nekik is úgy kell viselkedni adott „helyzetben” a másik nem képviselıivel, ahogy azt a videókon lehet látni. Ezekre a kis klipekre egyébként jellemzı, hogy nem azt a fajta érzéki erotikát mutatják be, mely a valósághoz közelebb álló lenne, hanem a pornográfiát oly módon, hogy a nıket azokban egyfajta tárgyként kezelik, így sajnálatos módon az ilyen filmeket rendszeresen nézı fiú, férfi nıkkel való kapcsolatát nagy valószínőséggel ez a hozzáállás fogja meghatározni. Hihetnénk azt is, hogy a szexualitást a legnaturálisabb módon bemutató mőfaj egyfajta oktatófilmként funkcionálhat, így a szülık nyugodt szívvel rábízhatják az Internetre gyermeküket, ezzel is elısegítve azt, hogy a felvilágosítás kínos megvitatását elhagyják. Ám a valóságban inkább kerülendı lenne a szülık részérıl kontroll nélkül hagyni, hogy a gyermek mit is nézeget a neten. Kutatások eredményei számolnak be arról, hogy a pornófilmeket rendszeresen nézı fiatalok a beszélgetések során emocionális és morális sivársággal válaszoltak a kérdésekre. Emellett ismert tény az is, hogy azok fiatalok, akik a médiából szerzik be az ismereteket a nemi életrıl, azok a sokkal kevésbé tartják elítélendınek a házasságon kívüli nemi életet, ami pedig nem is oly sok évvel ezelıtt még szent és érinthetetlen dolog volt. Neil Malamuth 1981-ben kísérletsorozatot végzett a erıszakos pornográfia hatásával kapcsolatban. Egyetemista fiúk két csoportjában levetített egy-egy erotikus filmet, melyben két felnıtt szeretkezett. Az elsı csoport által megtekintett filmben a szeretkezés kölcsönös beleegyezés következménye volt, míg a második csoport filmjében az aktus egy megerıszakolást mutatott be. A film megtekintése után Malamuth arra kérte a fiúkat, hogy merüljenek egy saját szexuális fantáziájukban, s mondják el, mire gondoltak. A válaszok szerint azoknál a fiúknál, akik a második csoportba tartoztak, jóval több volt az erıszakos fantázia, mint azoknál, akik a közös megegyezésen alapuló szeretkezést látták. Malamuth másik kísérletében a résztvevı egyetemistákkal egy-egy filmet nézetett meg.
Az egyik csoportnak erısen erıszakos tartalmú pornófilmet vetített, a másik csoportnak egy olyan filmet, melyben sem erıszak, sem szexuális aktus nem volt. Napokkal késıbb egy kérdıíves felmérést végzett a körükben, melyben a szexuális attitődökkel kapcsolatos kérdésekre kellett válaszolniuk. A válaszokból egyértelmően megállapítható volt, hogy azok a fiúk, akik az erıszakos alkotást nézték meg, jobban elfogadták a nık elleni erıszakot, ráadásul hinni kezdtek abban a hiedelemben is, miszerint a nemi erıszakot tulajdonképpen a nık provokálják ki, és még élvezik is azt. Érdekes módon a lányokra épp ellenkezı hatással volt ugyanazon film megnézése: a korábbi véleményüknél még kevésbé fogadták el a nık elleni erıszakot, és az erıszak nık általi elıidézésének mítoszát is.
7. Mobiltelefon és egyéb mobil eszközök A TÁRKI 2005-ös felmérése szerint Magyarországon a háztartások 74 százalékában rendelkezett legalább egy mobilkészülékkel. Nem nehéz kitalálni, hogy az az óta eltelt négy évben ez az arány tovább nıtt. Az NHH (Nemzeti Hírközlési Hatóság) 2008. évi vizsgálata szerint valóban így történt, jelen pillanatban a háztartások 81,7 százalékában van legalább egy mobiltelefon. Ugyanezen felmérés szerint 2008 augusztusában 11 millió 688 ezer volt a mobil elıfizetések száma, ami alapján 100 lakosra 116,4 elıfizetés jut. Látható, hogy napjainkban a mobiltelefon korántsem bír olyan exkluzivitással, mint alig pár évvel ezelıtt. Mindenki használja, és majd' mindenki szereti. A szülık gyerekeiknek is vesznek belıle, egyfelıl, hogy tudjanak arról, és ellenırizhessék, csemetéjük merre jár, másfelıl, mert divat is ilyen készülékkel rendelkezni, s melyik szülı is akarná azt, hogy gyermeke társai körében egyfajta hátrányos megkülönböztetésben részesüljön csak azért, mert ı nem rendelkezik olyannal. Ezek a készülékek fejlıdésük során egyre modernebbek lettek, és egyre többet tudnak. A telefonálás egyszerő funkciója mellett hamarosan megjelent az SMS küldés lehetısége, majd elıbb a MIDI, majd nem sokkal késıbb az MP3 hangformátum lejátszásának képessége, és az utóbbi években kezd teret hódítani a mobiltelefonok fényképezı és videokamera funkcióval történı felruházása.
7.1 Telefon az iskolában Ezen lehetıségek egészen újszerő alkalmazási lehetıségeket jelentenek a fiatalok számára, akik bőntudat nélkül alkalmazzák ezeket nem csak egyszerően az iskolán belül, hanem akár tanórákon is. Igaz, hogy az iskolai házirendekben általában benne foglaltatik a készülékek órai használatának tiltása, de a pedagógusok a nagy számú használat miatt többnyire nem tudnak mit kezdeni a problémával. A legenyhébb változata a készülékek órai használatának a SMS írás, ami diszkrét használat mellett kevésbé feltőnı a pedagógusnak. Azonban SMS-en keresztül történı kommunikálásnak van egy olyan negatív hatása is, hogy a helyesírásra való törekvés csökken. Mivel egy ilyen üzenet maximális mérete 160 karakter, így a mondanivalót abba kell belesőríteni, aminek hatásos megoldása lehet az, ha az egyes szavakat rövidített formátumban gépelik be a gombsor segítségével. Fennáll a veszélye annak, hogy készség szintjén beépül írásmódjukba ez a hanyag stílus azoknak, akik sokat használják a kommunikációnak ezt a formáját, és a nagyobb terjedelmő szövegek írásánál is rövidítéseket, helyettesítéseket fognak használni. Nem tesz jót a helyesírásnak az sem, hogy a mobiltelefonok nagy részében a karakterkészletbıl hiányoznak bizonyos karakterek, mint például az „İ” és az „Ő” bető. Emiatt és mivel a diákok manapság igen keveset olvasnak, helyesírásuk szenved csorbát.
7.2 Zenehallgatás Az SMS órai használatánál véleményem szerint súlyosabb, és erkölcsileg mélyebben elítélendı, ha a tanuló órán játszik a készüléken, vagy zenét hallgat rajta, vagy valamilyen hordozható MP3 lejátszón. Ráadásul a fiatalok utcán, közlekedési eszközökön igen nagy hangerıvel szokták hallgatni a különbözı zenéket, és tanórán sem veszik sokkal halkabbra azt. Ez nem csak mások megzavarása miatt problémás, hanem tartós halláskárosulással is járhat. Divat ma megosztani az egyik fülhallgatót osztálytárssal, baráttal, s ennek káros következményérıl egy iskolai védınıvel történı beszélgetésem során kaptam felvilágosítást, aki elmondta, hogy egy egyszerő hallásvizsgálattal már ki tudja mutatni, hogy a fiatal, 15-17 éves kamaszok melyik fülükben szokták általában hallgatni a zenét, mivel már detektálható a hallás romlása. A zenehallgatásnak van még egy igen rossz és rendkívül zavaró aspektusa, mégpedig
az, amikor utcán, tömegközlekedési eszközön, vagy akár egy váróteremben a (jellemzıen)
kamaszok
a
telefon
hangszóróját
használva
hallgatnak
zenét,
„természetesen” nem halk hangerın. Szomorú látni, hogy a felnıttek, bár zavarja ıket, nem mernek, vagy nem akarnak rászólni a fiatalra, aki így nem fogja megtanulni a társadalmi viselkedés és együttélés normáit, és egy esetleges rendreutasítást felháborítónak és személyes szabadságába való durva beavatkozásnak, korlátozásnak fog vélni, ami erıs szembenállást szülhet.
7.3 A mindig kéznél lévı kamera A különbözı, diákok által akár saját társukkal, akár a tanárral szemben elkövetett agresszív cselekedetek megörökítésére, és mások elıtti mutogatására is sajnálatos módon kiváló lehetıséget biztosítanak a mobiltelefonok. A napi híradásokban látható iskolai erıszakot bemutató felvételek mind egytıl-egyig ilyen felvételek voltak. Ezeket nem az elkövetı, hanem egy, vagy több társa rögzíti, akik ily módon bőntársakká válnak az adott tett elkövetésében. A pedagógusoknak amúgy is van félnivalójuk, hiszen egy csalódott, dühös gyermek minden további nélkül készíthet kompromittáló felvételt a tanárról, hiszen elég, ha egy rosszul viselkedı diák felbosszantja, esetleg az átlagosnál hevesebben reagál az esetre, és az állandóan készenlétben tartott telefonnal készült felvételt még aznap eset lehet látni valamelyik videó megosztó weboldalon. Az, hogy az ilyen oldalak és az Internet segítségével sok ezer, olykor millió ember láthatja a diák „alkotását”, ösztönzıleg hathat másokra, így a pedagógusoknak a korábbiaknál óvatosabban kell lereagálniuk a diákok rossz viselkedését. A mobiltelefonok státuszszimbólumot is képviselnek, de nem csak és kizárólag abban az értelemben, hogy kinek van és kinek nincs, hanem kinek milyen készüléke van. Ha kiközösítéssel nem is, de egyfajta lenézéssel jár, ha valakinek régi, kevés mai modern funkcióval rendelkezı telefonja van. Ennek oka lehet a médiában látható reklámok ırült nyomása is, amelyekben a legkülönbözıbb akciókkal hirdetik a mobiltelefonokat, és amely reklámoknak a célközönsége elsıdlegesen pont a 14-18 éves réteg, akik felé a reklámok azt az üzenetet közvetítik, hogy ahhoz, hogy barátaid legyenek, és megtaláld a társadat,
a
legmodernebb
telefonnal,
és
a
legváltozatosabb
játékokkal
és
csengıhangokkal kell rendelkezned. Még egy saját tapasztalatot leírnék. Szomorú látni azt sok esetben, hogy lyukasórában,
vagy szünetben, a folyóson a diákok nem olvasnak, nem a következı órára készülnek, vagy társaikkal beszélgetnek, hanem a mobiltelefonjuk és a rajta futó játékok segítségével belemerülnek a virtuális világok valamelyikébe, vagy a külvilágot kizáróan,
rémes
zenei
ízlésükrıl
tanúbizonyságot
téve
fülsüketítı
„zenét”
csörömpöltetnek rajta.
8. Kérdıíves kutatás A kutatást a debreceni Beregszászi Pál Szakközép és Szakiskolában végeztem egy 134 fıs mintán, melyet 14-17 év közötti vegyes összetételő (fiú-lány) osztályok diákjai alkottak. A kutatáshoz egy 30 kérdésbıl álló kérdıívet készítettem, mely segítségével a diákok médiahasználati szokásairól szerettem volna bıvebb képet kapni. 5 osztály osztályfınökét kértem meg, hogy segítsenek, és nagy örömmel vállalták el, hogy osztályukkal kitöltetik azokat. Eredetileg 145 kérdıívet osztottam ki nekik, ám betegségek, hiányzások miatt egy részük kitöltetlenül került vissza. A felmérés anonim jellegő volt, így bízom benne, hogy a válaszadók befolyás nélkül, a valóságnak megfelelıen válaszoltak.
8.1 Hány darab televízió készülék van az otthonotokban? Ezzel a kérdéssel arra voltam kíváncsi, hogy a megkérdezettek családjában átlagosan milyen darabszámú televízió található. A következı eredmények születtek: 1 darab készülék:
10,4 % (14 fı)
2 darab készülék:
32,1 % (43 fı)
3 darab készülék:
33,6 % (45 fı)
4 darab készülék:
20,1 % (27 fı)
5 darab készülék:
2,2 % (3 fı)
6 darab készülék:
1,5 % (2 fı)
Látható, hogy a kérdezettek mindegyike rendelkezik otthonában legalább egy televízióval. A kérdıív készítésénél arra számítottam, hogy a legtöbb készülék, amivel
egy család rendelkezik, maximum 4 darab lesz, ám a kapott eredmények azt mutatják, hogy 5 fı esetében még ennél is több televízióval rendelkeznek. A korábban, a 4.2 fejezetben közölt 2008-as NHH adat szerint ma Magyarországon egy családban átlagosan 1,63 darab készülék található, míg az általam kapott eredmény azt mutatja, hogy a megkérdezett tanulók otthonában ennél több, átlagosan 2,8 darab készülék található.
8.2 Kivel szoktál leggyakrabban TV-t nézni? Korábban a televízió nézése csoportos elfoglaltság volt. A készülékek magas ára miatt a családok nem engedhették meg, hogy saját készüléket vásároljanak, így az azzal már rendelkezı baráthoz, szomszédhoz mentek át, ha valamilyen érdekesebb mősor volt látható. Ennek meg volt az a pozitív hozadéka is, hogy az emberek a mősorok nézése mellett beszélgettek egymással, így egy-egy ilyen közös programot bátran nevezhetünk egyfajta közösségformáló eseménynek is. Ennek ismeretében tettem fel ezt a kérdést, hogy most, évtizedekkel késıbb milyen mértékben változott meg ez a szokás: A családommal (szüleimmel, testvéremmel együtt)
23,1 % (31 fı)
A testvéremmel
14,2 % (19 fı)
Barátaimmal Egyedül
8,2 % (11 fı) 54,5 % (73 fı)
Láthatjuk, hogy igen erıteljes a változás. Az általam megkérdezett diákok több, mint 54 százaléka válaszolta azt, hogy egyedül néz televíziót. Ebbıl vajon következik e az, hogy a televízió magányossá tesz? Véleményem szerint nem feltétlenül, hiszen ha megnézzük a másik három eredményt, azok már némileg árnyalják a képet, és valamivel kedvezıbb képet mutatnak. A válaszadók 45,5 százalékánál továbbra is csoportos elfoglaltság maradt a televíziónézés, hiszen ık azok, akik szüleikkel, testvéreikkel, esetleg barátaikkal együtt nézik a leggyakrabban valamely aktuális mősort. Ebbıl 23,1 százalékuk vallotta, hogy a családdal együtt nézik a televíziót, így ha nagyon szélsıségesen fogalmazzuk meg, a televíziónak van egyfajta család összetartó szerepe is. Ilyenkor a családtagok meg tudják beszélni a napi történéseket, anélkül, hogy a szülıi szerep frontális vallatásra
kényszerítené a diákot.
8.3 Naponta mennyi idıt töltesz a TV elıtt? Egy televízió nézési szokásokkal kapcsolatos kutatásban természetesnek mondható, hogy kíváncsiak vagyunk arra, kérdezetteink mennyi idıt töltenek a képernyı elıtt. Ezek az eredmények születtek: Nem szoktam TV-t nézni
8,2 % (11 fı)
Kevesebb, mint egy órát
12,7 % (17 fı)
1-2 óra
47,0 % (63 fı)
3-4 óra
24,6 % (33 fı)
Többet
7,5 % (10 fı)
Látható, hogy a válaszadók csaknem fele nagyjából napi 1-2 órát nézi a televízió mősorait. Ez jóval alatta marad az 5.2 fejezetben említett országos átlagnak, ahol az AGB Nielsen mérése alapján körülbelül napi 3 órát kaptunk. Érdekes, hogy 11 fı a kérdezettek közül bevallottan nem szokott televíziót nézni, annak ellenére sem, hogy a 1. kérdésnél kapott eredmények alapján minden kérdezett otthonában található legalább egy készülék, azaz a lehetıség adott lenne számukra a mősorok nézésére. 17 fı kevesebb, mint egy órát szokta naponta a televíziót választani. Véleményem szerint már a napi 3-4 óra, melyet a diákok a képernyı elıtt töltenek, igen soknak mondható, mégis, a válaszolók majdnem negyede, egészen pontosan 33 fı jelölte meg ezt a választ. Bevallom, kutatásom elején nem gondoltam, hogy lesz, aki még ennél is több idıt tud televíziózással tölteni a napi teendık (iskolába járás, otthoni tanulás, esetleg házimunka) mellett, ám látható, hogy 10 fı mégis kerít rá módot. Vajon mitıl veszik el az ehhez szükséges idıt?
8.4 Naponta mennyi idıt töltesz olvasással, a napi tananyagon kívül? Az elızı kérdésre kapott válaszok fényében érdekelt, hogy az általam fontosnak tartott olvasással mennyi idıt töltenek az iskola megkérdezett diákjai. Az emberrıl sokat elárul az, hogy mennyit olvas. Minél többet tölt valaki olvasással, annál nagyobb
ismeretanyagra, tudásra tehet szert, melyet mindennapjai során és különösen az iskolában hasznosítani tud. Nézzük, milyen eredményeket kaptam: Nem szoktam olvasni
44,0 % (59 fı)
Kevesebb, mint egy órát
47,0 % (63 fı)
1-2 óra között
6,7 % (9 fı)
Többet
2,2 % (3 fı)
Ezek a számadatok rendkívül lehangolóak. A válaszadók 44 százaléka bevallottan nem szokott olvasni, míg 47 százalékuk kevesebb, mint egy órát. Kijelenthetjük, hogy 91 százaléka a megkérdezetteknek egyáltalán, vagy csak alig szokott olvasni. Véleményem szerint a televízió, vagy a számítógép nem pótolhatja az írott szöveget, melyen keresztül a lélek pozitívan fejlıdhet. Természetesen elıfordulhat, hogy a diák az otthoni tanulás során a számára megfelelı mennyiségő olvasást „letudja”, ám véleményem szerint ahhoz, hogy mővelt felnıtt váljon belıle, ennél jóval több olvasásra volna szüksége. Azok aránya, akiket olvasónak nevezhetünk, igen csekély, mindösszesen 12 fı, azaz a válaszadók 9,9 százaléka.
8.5 A szüleid sokat néznek TV-t? Olvasási szokásokat vizsgáló kutatások szokták megemlíteni, hogy fontos a példa a gyermek olvasási szokásainak kialakulásában. Ha azt látja, hogy szülei sokat olvasnak, nagy valószínőséggel ı is olvasóvá válik, míg ha a szülık alig, vagy egyáltalán nem vesznek a kezükbe könyvet, a gyermek is kisebb eséllyel fog a kezébe könyvet venni, és megszeretni azt. Nos, a televíziózási szokások kialakulásában is érvényesülhetnek ezek a példák, épp ezért voltam kíváncsi arra, hogy a diákok szülei milyen televíziózási szokásokkal rendelkeznek. Igen, munka után leülnek elé
14,9 % (20 fı)
Csak este, fı mősoridıben
64,9 % (87 fı)
Csak azokat a mősorokat nézik meg, amit elıre kinéznek 15,7 % (21 fı) Soha vagy csak ritkán néznek tv-t
4,5 % (6 fı)
A válaszadók többsége nyilatkozott úgy, hogy a szülei csak fı mősoridıben néznek televíziót, ami véleményem szerint nem hagy maga után kivetnivalót, bár feltételezhetı, hogy az otthoni munkák elvégzése és a televízió elé ülés közötti idı nem alkalmas arra, hogy az olvasás példáját erısítsék gyermekekben. Tudatos médiahasználatra utal a szülık 15,7 százalékánál, hogy gyermekük szerint csak az elıre kiválasztott mősorokat nézik meg. Csekély a száma azoknak a szülıknek, akik ritkán, vagy egyáltalán nem szoktak televíziót nézni, mindössze 6 fı választotta ezt az opciót a megkérdezett 134 fıbıl. Ugyanakkor elgondolkodtatónak találom az elsı választ megjelölık relatív nagy arányát, hiszen a válaszadók közel 15 százaléka szerint szüleik hazaérve egybıl a televízió elé ülnek. Ráadásul a kora délutáni mősorsávban olyan mősorok is találhatók, melyek
egyértelmően
a
botrányokra
építenek,
így
mutatva
rossz
példát
kommunikációból, emberi kapcsolatokból.
8.6 Étkezés (reggeli, ebéd, vacsora) közben be van kapcsolva a TV? Kíváncsi voltam, hogy a televízió használata, mint a szórakozás egyik formája, megmarad e a konkrétan rá szánt idı keretein belül, vagy esetleg részt követel magának például az olyan hagyományos családi eseményekbıl, mint az étkezés. Az ilyen közös étkezések remek lehetıséget biztosítanak arra, hogy a családtagok ilyenkor megbeszéljék a napi történéseket, gondjaikat, örömeiket, a következı napok teendıit. A válaszok igen megosztott képet mutatnak: Igen, de nem nézzük
9,7 % (13 fı)
Igen, és szoktuk is nézni
29,1 % (39 fı)
Igen, de csak ritkán nézzük
18,6 % (25 fı)
Nem, csak akkor van bekapcsolva, ha valami érdekes megy a TV-ben
20,1 % (27 fı)
Nem szokott bekapcsolva lenni étkezés közben
22,4 % (30 fı)
Az egyértelmően látható, hogy a válaszolók családjainak 67,8 százaléka valamilyen formában, de televízió mellett szokott étkezni. Ezek szerint a televízió immár a nappalin kívül is hódít, s bevette magát a konyhába, étkezıbe. Ezt a tendenciát nem tartom túlzottan jónak a családi kapcsolatok szempontjából, hiszen a televízió nézése közben
talán kevésbé lehet egymással beszélgetni. Emellett azonban a válaszadók több mint negyede, egész pontosan 32,1 százalékuk nem hagyja magát elcsábítani, és a képernyıt mellızik a közös étkezésekkor.
8.7 A szüleid meg szokták szabni, hogy melyik filmet, mősort nézheted meg, s melyiket nem? A szülınek meghatározó szerepe van abban, hogy gyermeke mennyire a televízió befolyása alatt nı fel, s hogy mit enged gyermekének nézni. A felelısség terhe alatt fontos lenne, hogy a szülık átérezzék mennyire fontos, hogy megválasszák, mely mősorokat engedik nézni gyermeküknek, s melyeket tiltanak nekik. Érdeklıdéssel vártam, hogy a kapott eredmények milyen képet mutatnak: Igen
0,7 % (1 fı)
Ritkán, a mősortól függ
5,2 % (7 fı)
Nem
94,0 % (126 fı)
Látható, hogy igen csekély azon szülık aránya, akik valamilyen szinten meghatározzák, hogy gyermekük mit nézhet a televízióban: mindössze 8 gyermek esetében beszélhetünk valamilyen szintő beleszólásról. A válaszadók 94 százalékánál a szülık feltételezhetıen semmilyen formában nem szokták meghatározni a gyermekük által nézhetı mősorokat. Csak remélni merem, hogy a gyermek életkorának elırehaladtával lesz a szülınek egyre kevesebb beleszólása ebbe a témába, s a kisgyermekes, óvodás, kisiskolás gyermekek szülei a látottaknál nagyobb arányban követik nyomon, és határozzák, hogy gyermekük mit néz.
8.8 A TV bal, vagy jobb alsó sarkában látható, korhatárt jelölı karika figyelmeztetését figyelembe veszed egy mősor, vagy film megnézésénél? A korhatárt jelölı piktogramokat, vagy korhatárkarikákat az ORTT (Országos Rádió és Televízió Testület) az európai uniós példákat követve, a médiatörvény jogharmonizációs módosításával alkotta meg, és 2002 óta kötelezı alkalmazni az egyes mősoroknál, ezzel segítve a szülık, gyermekek eligazodását az életkorilag megfelelı mősorok
kiválasztásánál. Ennél a kérdésnél azt vizsgáltam, hogy az általam kérdezett diákok mennyire veszik figyelembe ezeket a jelöléseket: Igen, figyelembe szoktam venni
-
Többnyire figyelembe szoktam venni
6,0 % (8 fı)
Nem szoktam figyelembe venni
(0 fı)
94,0 % (126 fı)
Kijelenthetı, hogy a korhatárkarika nem érte el célját, hiszen nem befolyásolja például az általam kérdezett diákok televízió nézési szokásait. A nemleges válaszok egyértelmően nagy aránya valószínősíti, hogy nem csak a debreceni diákok, hanem az ország összes hasonló korú fiatalja is hasonlóan válaszolna. Érdekes az egybecsengés az elızı kérdés eredményeivel, lévén hogy ugyanúgy 126 fı nem veszi figyelembe a jelzést, mint ahogy 126 fı szülei nem befolyásolják, hogy gyermekük mit néz a televízióban.
8.9 Véleményed szerint befolyásolják e televízióban látható filmek, mősorok?
a
hétköznapi
beszédet
a
Napjaink televíziós mősoraira, legyen szó filmrıl, sorozatról, vagy akár valamilyen show-mősorról, jellemzı, hogy beszélt nyelvünk legmodernebb kifejezései is megjelennek bennük, sıt, sok esetben egy-egy szó, kifejezés, mondat ezekben tőnik fel elıször, s a széles nyilvánosságot elérı jellegének köszönhetıen, a televízió nyelvi közvetítı szerepet is betölt. Érdekesnek tartottam megkérdezni a diákoktól azt, hogy szerintük a hétköznapi beszédre van e valamilyen hatása a televíziónak: Igen
64,9 % (87 fı)
Nem
35,1 % (47 fı)
İszintén szólva meglepett, hogy a megkérdezettek 35 százalék szerint nem hat a televízió a mindennapi verbális kommunikációra, holott ık maguk, vagy társaik nagy valószínőséggel azt a nyelvezetet, sıt szlenget használják, amit a filmekben, és egyéb mősorokban látnak. Elıfordulhat, hogy szinte észre sem veszik a televízió által terjesztett szavak, szófordulatok saját beszédükbe milyen könnyedén beépülnek.
8.10 Egy akciófilm megnézése után erısebbnek, bátrabbnak érzed magad? Ezt a kérdést azért tettem fel, mert kíváncsi voltam, hogy van e közvetlen és azonnali hatása az általam kérdezett diákok lelkére egy akciófilm megnézése. Úgy véltem, hogy a filmben látott fıszereplıvel, hıssel való azonosulás elısegítheti azt, hogy a nézı erısebbnek érezze magát. Az eredmény a következı lett: Igen
8,2 % (11 fı)
Nem
91,8 % (123 fı)
Az eredmény meglepett, mert arra számítottam, hogy a többség az „igen” válasz mellett teszi le voksát, ám úgy tőnik a diákok véleménye alapján, hogy nem hat rájuk bátorítólag egy erıszakos film megnézése.
8.11 Véleményed szerint hány darab erıszakos cselekményt szoktál látni naponta a televízióban? A kérdés feltevésénél szándékosan nem határoztam meg, hogy én mit értek erıszakos cselekmény alatt. Úgy gondoltam, hogy a diákok az általuk erıszakosnak vélt cselekmények számát fogják megadni, és támpontot ennek meghatározásához nem adtam. Lássuk, milyen válaszokat adtak: 0
8,2 % (11 fı)
1-5
45, 5 % (61 fı)
6-10
20,7 % (27 fı)
11-20
3,0 % (4 fı)
Többet
23,1 % (31 fı)
Feltőnı az erıszakos jelenetek a kérdezettek által csekélynek vallott száma. 11 fı nyilatkozta azt, hogy semmilyen erıszakos cselekedetet nem szokott látni a televízióban. Ez a szám megegyezik a 3. kérdésben látott eredménnyel, ahol is ugyanennyien nyilatkozták azt, hogy egyáltalán nem néznek televíziót. Véletlen egybeesés, vagy valószínősíthetı, hogy csak azok nem látnak semmilyen erıszakos
cselekményt a televízióban, akik nem is nézik azt, ergo mindenki, aki bekapcsolja azt, találkozik is agresszióval? A kérdezettek közel fele nyilatkozta azt, hogy naponta maximum 5 durva, erıszakos jelenetet lát a televízióban. Vajon ez valóban így van, és összesen ennyi gyilkosságot, verekedést, és egyéb agresszív tettet mutat a képernyı, vagy magyarázható e szám az ingerküszöb emelkedésével, az elfásulással és deszenzitizációval? Véleményem szerint igen. Minél több ilyen jelenetet látnak a fiatalok, annál kevésbé fogják észrevenni az enyhébb erıszakos jeleneteket, mint például egy filmben elcsattanó pofont. Elgondolkodtató a több, mint 23 százalékos aránya azoknak, akik szerint 20 erıszakos cselekedetnél többet látnak naponta televízióban. Ez nagyon sok. Egy gyors számolás után kijelenthetı, hogy ez évente minimum 7665 darab esetet jelent, azaz ha tovább számolunk ezzel a számmal, akkor egy diák 4 év alatt, míg középiskolába jár, legalább 30.000 erıszakos tettet láthat a televízióban.
8.12 Fontosnak tartod e, hogy márkás termékeket vásárolj? Ezzel a kérdéssel valamennyire képet szerettem volna kapni arról, hogy mennyire befolyásolja a mai fiatalok értékrendjét az, hogy márkás termékeket vásárolnak. Gyakran hallani, hogy a ma iskoláiban az kap egyfajta tiszteletet, csodálatot társaitól, akinek a „legmenıbb cuccai” vannak, s bizony igencsak lenézik azt a társukat, akinek nem telik jobb minıségő termékekre. Az kutatásban részt vevı diákok a következı eredménnyel szolgáltak: Igen
60,5 % (81 fı)
Nem
39,5 % (53 fı)
A válaszadók jelentıs hányada, több, mint 60 százalékuk számára fontos, hogy megfelelı minıségő terméket vásároljanak. Valószínősíthetı azonban, hogy nem is annyira a minıség a fontos ezen diákok számukra, mint inkább maguk a gyakran egyfajta státuszszimbólumként használható márkák. Mindössze 39,5 százalék adott nemleges választ a feltett kérdésre, ám nem tudni, hogy ez annak köszönhetı, hogy az ı értékrendjüket nem az anyagiak és az velük összefüggésbe hozható mutogatni való termékek iránti vágy határozza meg, vagy inkább a család szőkös anyagi forrásai.
8.13 Mennyire határozza meg a TV-ben, Interneten látott reklám azt, hogy mit vásárolsz? Ez a kérdés az elızıben feltett kérdéssel függ össze. A média, és fıleg a televízió reklámjai legtöbbször az nézık érzelmeivel operálnak, hiszen a fogyasztói társadalom egyik alapjaként folyamatosan azt a képet sugározzák, hogy az általad vásárolt termék határozza meg azt, hogy ki vagy. Minél jobb, márkásabb terméket vásárolsz, még ha igazán szükséged nincs is rá, annál jobb, boldogabb és teljesebb életben lesz részed. Vajon a fiatalok mennyire hagyják magukat befolyásolni ezen reklámok által? A kapott válaszok: Nem határozza meg
58,9 % (79 fı)
Többnyire meghatározza
41,0 % (55 fı)
Mindig a reklámokban látott termékeket vásárolom
-
(0 fı)
Megnyugtató a tudat, hogy a válaszadók közül nincs senki, aki csak és kizárólag a reklámokban látott termékeket vásárolná, ugyanakkor elgondolkodtató, hogy több, mint 40 százalékuk úgy nyilatkozott, hogy döntéseiket vásárlás során nagymértékben befolyásolja az, amit a reklámokban látnak. İk azok, akik hajlamosak kiadni egy termékért többet, csak azért, mert a reklámokban azt az adott terméket a szakemberek kedvezıbb színben tüntették fel. Ugyanakkor vegyük észre a többség által adott választ, miszerint az ı választásukat a reklámok nem befolyásolják, és talán késıbb belılük megfontolt, tudatos fogyasztók vállnak majd.
8.14 Melyik az a mősortípus, melyet a leggyakrabban szoktál nézni? A televízió nézési szokások vizsgálatánál fontos kutatási szempont a képernyı elıtt eltöltött idın túl, hogy milyen típusú mősorokat néznek legszívesebben a kutatásban résztvevık. A kérdés feltevésénél törekedtem arra, hogy a kapott válaszok kiértékelhetık legyenek, így azt kértem a diákoktól, hogy fontossági sorrendet állítsanak fel 1-tıl 5-ig, ahol az 1-es a legkedveltebb, az 5-ös a legkevésbé kedvelt mősorokat jelöli. A kapott értékeket összeadtam, majd a válaszok számával elosztva
megkaptam az értékeléshez használandó értékeket: Híradások
2,70
Tudományos, ismeretterjesztı filmek
3,17
Szórakoztató mősorok és akciófilmek
1,88
Sportmősorok
2,95
Kulturális mősorok
4,07
Minél alacsonyabb a kapott érték, annál népszerőbb az adott mőfaj, és minél nagyobb az érték, annál kevésbé. Látható, hogy a legalacsonyabb értéket (1,88) a szórakoztató mősorok, és akciófilmek érték el, azaz ezek a válaszadó diákok által leginkább elınyben részesített mőfajok, ezeket nézik legszívesebben. Ezeket követik a különbözı híradások, melybıl leszőrhetjük, hogy a fiatalokat érdeklik az ıket körülvevı világ történései, és igyekeznek informáltak lenni. A következı mőfaj a tudományos és ismeretterjesztı filmek, mely népszerőség véleményem szerint köszönhetı annak, hogy a kábelszolgáltatók programkínálatában rendkívül változatos az ismeretterjesztı csatornák tematikus megoszlása, így mindenki megtalálhatja számára érdekes témát. Az, hogy a sportmősorok az utolsó elıtti helyen végeznek, kissé meglepı volt számomra, lévén, hogy az iskolába fıleg fiúk járnak, így feltételeztem azt, hogy nagyobb arányban fogják megjelölni a kedvencek között az ilyen mősorokat. Ami viszont sajnálatos módon nem volt meglepı, az a kulturális mősorok utolsó helye. A mai fiatalokra nem igazán jellemzı, hogy egy kevésbé mozgalmas, általuk unalmasnak tartott, ám értékeket képviselı televíziós mőfajt nagy arányban nézzenek. Összesen négy diák jelölte egyessel ezt a mőfajt, azaz mindössze néhányan vannak, akik számára a kulturális mősorok a legnézettebbek. A mellékletben látható grafikus ábrázolásnál, hogy a diagramban a legnépszerőbb mősor a legmagasabb oszlopértéket kapja, míg a legkevésbé népszerőbb a legalacsonyabbat, a kapott értékeket 10-bıl kivontam, így a különbségük adja meg az oszlop nagyságát.
8.15 Sorolj fel 5 ismert embert az irodalomból. Ezt a kérdést azért tettem fel, mert gyanítani lehetett, hogy a médiumok használati idejének növekedésével az olvasásra fordítható idı a korábbi évtizedekhez, vagy akár saját gyerekkoromhoz képest is csökken. A 4. kérdésre kapott válaszok alapján látható, hogy a mai fiatalok valóban keveset olvasnak. Ennek ismeretében volt érdekes, hogy milyen eredményeket kapunk. A válaszolók sok esetben nem tudtak, vagy nem akartak öt nevet írni, sıt voltak olyan diákok is, akik egyetlen nevet nem írtak. Összesen 51 nevet soroltak fel, és a válaszok között a leggyakrabban elıfordulók neve a következık: Petıfi Sándor
102 fı
Arany János
75 fı
Kölcsey Ferenc
43 fı
József Attila
32 fı
Vörösmarty Mihály
30 fı
Ady Endre és Babits Mihály
27 fı
William Shakespeare
25 fı
Emellett igen sok nevet olvashattam a válaszokban, ám ezek nagy része olyan író, vagy költı volt, melyekkel a diákok tanulmányaik során találkozhatnak. Ebbıl én azt a következtetést vonom le (függetlenül a 4. kérdés válaszaitól), hogy a kötelezı irodalmi tananyagon kívül az általam megkérdezett diákok nem igen olvasnak. Volt persze egykét gyöngyszem, melyek a tananyagon kívüliek, de ezek száma elhanyagolható: ilyen volt például J.R. R. Tolkien, a Győrők Ura írója, vagy C. S. Lewis, aki a Narnia Krónikái címő könyvet írta. Kettejüket összesen öt diák említette. Voltak emellett furcsa válaszok is, mint például Kossuth Lajos, Széchenyi István, vagy Benkı Dániel, akiket a válaszolók szintén az irodalmi alakok, írók, költık közé soroltak. Érdekes, hogy mai celeb világunk „jeles” képviselıje ugyanúgy 3 voksot kapott, mint Kosztolányi Dezsı, vagy Kazinczy Ferenc…
8.16 Sorolj fel 5 ismert embert a TV-bıl. Ez a kérdés az elızı folytatásaként fogható fel. Vajon itt kiket sorolnak fel a diákok? Gyanítottam, hogy erre a kérdésre könnyebben válaszolnak. Lássuk, kik voltak azok, akiket a legtöbbször említettek meg a válaszolók: Gyızike
38 fı
Sebestyén Balázs
37 fı
Benkı Dániel
23 fı
Gálvölgyi János
18 fı
Brad Pitt
17 fı
Erdélyi Mónika
14 fı
Kiszel Tünde, Vágó István és Fábry Sándor
13 fı
Itt is elıfordult, hogy két diák nem sorolt fel egyetlen televíziós személyt sem. Sajnos általánosan igaz, hogy a válaszok sok esetben nagyon gyenge helyesírással kerültek papírra, és fıleg a külföldi nevek esetében komoly fejtörés jelentett sok esetben, hogy kire is gondolt a diák. Rendszeres volt például az „Andzselina Dzsoli”, vagy a „Terensz Hill” elıfordulása. Látható volt, hogy a televízióból felsorolni öt nevet könnyedebb feladat, mint az irodalomból, mivel itt összességében 112 név került fel a válaszok közé. Érdekes, hogy nagy az akciófilm sztárok aránya (Brad Pitt 17, Bruce Willis 10, Arnold Schwazenegger 11 elıfordulással), mint ahogyan a hazai celeb világ képviselıi is szép számban elıfordulnak. Feltőnı még, hogy a hazai televíziós személyiségek között a legnagyobb az RTL Klubbal összefüggésbe hozható emberek aránya a felsorolásban: 52 magyar személyiség közül 32 ehhez a csatornához köthetı, míg a többiek megosztva a Magyar Televízió, a TV2, és a kisebb kábeltelevíziókkal hozható összefüggésbe.
8.17 Van otthon Interneted? A kérdés feltevése evidens, ha a kutatásban a diákok Internet használati szokásait is kívánjuk vizsgálni. A válaszadók eképp nyilatkoztak:
Igen
92,5 % (124 fı)
Nem
7,5 % (10 fı)
Igen nagy azoknak az aránya, akik valamilyen formában, de rendelkeznek otthoni Internet eléréssel, ami azért érdekes, mert a Beregszászi Szakközépiskolába nagyon sokan járnak be az olyan környezı kisebb településekrıl, melyek többnyire rosszabb adottságokkal rendelkeznek internet ellátottság terén, mint egy olyan nagyváros, mint Debrecen.
8.18 Naponta mennyi idıt internetezel otthon (böngészel, beszélgetsz, játszol)? A televízió legnagyobb konkurenciája napjainkban a számítógép és az Internet. Ezek olyan csábító elegyet alkotnak, melyek sokszor egyfajta életcéllá alakítják a diákok szabadidı felhasználásának eme módját. Nyilvánvaló, hogy igen sok idıt töltenek internetezéssel, mely így gyakran a tanulás rovására megy. Lássuk, az általam kérdezett diákok mennyit használják naponta a webet: Nem szoktam, nem tudok internetezni
7,5 % (10 fı)
1-2 óra
15,7 % (21 fı)
3-4 óra
47,0 % (63 fı)
Többet
29,8 % (40 fı)
Általánosan igaz, hogy aki rendelkezik otthoni Internettel, az általában használja is, azaz minden diák legalább 1 órát használni szokta azt. Igen nagy az aránya azoknak, majdnem a megkérdezettek fele, akik bevallottan három, négy órát szoktak a monitor elıtt eltölteni. Ez bizony nagyon sok, ha belegondolunk, hogy ez vagy azt jelenti, hogy a diák nem tanul és nem készül a másnapi órájára, hiszen nincs rá ideje, vagy készül, de akkor ennek köszönhetıen késın fekszik le. Azzal a lehetıséggel nem is merek számolni, ha e kettı együtt teljesül. A válaszadók majdnem harmada még ennél is többet internetezik, ami felveti a szülıi ellenırzés hiányát. Vajon a szülık tudják, hogy gyermekük ilyen sok idıt tölt a számítógép elıtt?
8.19 Tanuláshoz szoktad e igénybe venni az Internetet? Az Internet lehetıség. Lehetıség arra, hogy az ember megismerjen olyan dolgokat, melyeket ezen eszköz nélkül nehezen, vagy egyáltalán nem ismerhetne meg. Épp ezért remek kiegészítıje a intézményes oktatásnak, hiszen könnyő utánanézni azoknak a dolgoknak az iskolai tananyaggal kapcsolatban, melyre a tanórán nem, vagy csak korlátozottan volt lehetıség. De a diákok használják is ezen célra az Internetet? A kapott válaszok szerint az eredmény a következı: Nem tudok internetezni
7,5 % (10 fı)
Igen
78,3 % (105 fı)
Nem
14,2 % (19 fı)
Megállapítható, hogy a megkérdezettek igen nagy százaléka, több, mint kétharmaduk használja tanulásra is az Internetet. Az a 10 fı, akinek otthon nincs Internete, azt válaszolta, hogy nem tud internetezni, így a tanuláshoz sem használja, ami azért érdekes, mert az iskola több pontján (számítógéptermekben, könyvtárban) is a diákok rendelkezésére állnak olyan számítógépek, melyek csatlakozni tudnak a webhez.
8.20 Szoktál MSN-t, Skype-ot, IRC-t vagy más hasonló kommunikációs szoftvereket használni? Az Internet térhódításával lehetıvé vált, hogy az akár ismeretlen emberek is egymással kommunikáljanak számítógépen keresztül. A különbözı, úgynevezett chatprogramok nagyon népszerőek a fiatalok körében, mivel akár élıszóban, akár billentyőzet segítségével leírt mondatokkal tudnak beszélgetni, egyszerre akár több emberrel is. Az általam kérdezett diákok így válaszoltak a feltett kérdésre: Nem tudok internetezni Igen Nem
7,5 % (10 fı) 92,5 % (124 fı) -
(0 fı)
Ami egyértelmően kitőnik az adatokból, az az, hogy aki rendelkezik otthoni Internet
eléréssel, azok mind használják is a különbözı kommunikációs szoftvereket.
8.21 Ha igen, naponta mennyi idıt töltesz el ezen szoftverek használatával? Az elızı kérdésbıl kitőnik, hogy mindenki használja ezeket a chatprogramokat. Most nézzük meg, hogy átlag mennyi idıt töltenek el ezek használatával a diákok. A kapott eredmények a következık: Nem tudok internetezni
7,5 % (10 fı)
Pár percet
-
(0 fı)
Legfeljebb fél órát
12,7 % (17 fı)
Legfeljebb másfél órát
20,1 % (27 fı)
Ennél többet
59,7 % (80 fı)
Röviden megfogalmazva a diákok nagyon sokat chatelnek. A megkérdezettek jóval több, mint fele másfél óránál is többet kommunikál ilyen eszközökkel. Persze ezek használata elısegíti a személyes kapcsolatok mélyülését, és új interperszonális kapcsolatok kialakulását, de a kapott érték véleményem szerint túl sok. Természetesen beszélgetés közben, míg a válaszra vár, a diák csinálhat mellette mást is, ám valószínőtlennek tőnik, hogy azokat a szabad másodperceket például tanulásra fordítanák.
8.22 Milyen stílusú számítógépes játékokkal szoktál játszani? Az, hogy a fiatalok milyen stílusú programokkal szoktak játszani, eltérı. Vannak, akik inkább a sportprogramokkal játszanak szívesebben, míg mások a szimulátorokat választják. Kérdésemben arra kerestem a választ, hogy az általam megkérdezett diákok mely stílusokat preferálják leginkább. Íme az eredmények: Nem szoktam játszani számítógépen
6,0 % (8 fı)
Sport játékokkal
12,7 % (17 fı)
Stratégiai játékokkal
13,4 % (18 fı)
Akciójátékokkal (FPS)
44,0 % (59 fı)
Szerepjátékokkal
15,7 % (21 fı)
Szimulátorokkal
8,2 % (11 fı)
A kapott adatok szerint a legtöbben akciójátékokkal, úgynevezett FPS-ekkel (melyekrıl említést tettem a 6.1-es fejezetben) szoktak játszani. Ne feledjük el, hogy az összes játékstílus között ez tartalmazza a legtöbb erıszakos cselekményt, és ez az a mőfaj, mely a legközelebb hozza, és a legnaturalisztikusabban mutatja be az agressziót. Második helyen az úgynevezett szerepjátékok állnak, melyekben a játékos könnyen azonosulni tud a személyiségfejlıdésen törvényszerően átmenı fıhıssel. Az is látható az eredményekbıl, hogy a megkérdezettek jelentıs hányada, 92 százalékuk szokott játszani a számítógépen, és mindössze 8 fı vallotta azt, hogy nem él a szórakozásnak eme formájával.
8.23 Órán szoktad e használni a mobiltelefonod? Ha igen, mire? Pedagógusok, a velük történt beszélgetéseim során elárulták, hogy igen sok problémát okoz nekik, hogy a diákok órán nem restek használni a mobiltelefonjukat, s ha odáig nem is merészkednek, hogy telefonáljanak vele, így is gyakori, hogy zavarják az órát azzal, ha játszanak rajta, vagy zenét hallgatnak. A kérdést azért tettem fel, mert kíváncsi voltam, hogy milyen mértékő ez a probléma. Az eredmények: Igen, zenét hallgatok
29,1 % (39 fı)
Igen, játszok rajta
22,4 % (30 fı)
Igen, SMS-t szoktam írni
21,1 % (27 fı)
Nem
28,4 % (38 fı)
Látható, hogy a megkérdezettek mindössze kevesebb, mint harmada nem használja valamilyen formában a mobiltelefonját. Ez azt is jelenti, hogy összességében, a házirend tiltása ellenére 72,6 százalékuk órán elıveszi a mobiltelefonját, s az órán való aktív részvétel helyett a mobilkommunikáció világába merül el. Legnagyobb arányban azok vannak, akik zenét hallgatnak, utána azok találhatók a képzeletbeli ranglétra második fokán, akik játszanak a készüléken. Nem sokkal vannak tılük lemaradva azok, akik nem bírják ki az óra végét követı szünetig, és sürgıs üzenetírási késztetést éreznek
magukon. A pedagógusok elmondták, hogy bár a házirendben benne foglaltatik, hogy órán mind a tanárnak, mind a diáknak tilos a mobiltelefon használata, a szankció mértéke a pedagógus belátására van bízva. Ám a tanárok ritkán tesznek bármit is ez ügyben, mondván, túl sok idı menne el az órából azzal, hogy minden egyes diákot, aki visszaél a készülék használatával, megfegyelmezzenek, vagy akár a tanári asztalra kitettessék vele a telefonját.
8.24 Fontos számodra, hogy a lehetı legújabb legyen a mobiltelefonod? Ha igen, miért? Ahogy a dolgozatom törzsrészében is írtam, a mai értékrendeket alapvetıen befolyásolják az anyagi értékek iránti vágyak. Ebbe beletartoznak a fiatalok minél modernebb, tetszetısebb eszközökkel való ellátottsága. Érdeklıdve tettem fel a kérdést a diákoknak, melybıl szerettem volna egyértelmő választ kapni arra, hogy mennyire fontos számukra az, hogy a legújabb készülékekkel rendelkezzenek. Íme a válaszok megoszlása: Igen
15,7 % (21 fı)
Nem
84,3 % (113 fı)
A kapott eredményekbıl nem jelenthetı ki, hogy általánosan igaz az általam kérdezett fiatalokra, hogy mindenáron a legmodernebb mobilkommunikációs eszközzel kell rendelkezniük. Mindössze 21 fı volt az, aki igennel válaszolt a feltett kérdésre, és ebbıl 14 fı meg is indokolta válaszát. Ezek szó szerint a következık voltak:
„Haladni kell a korral!!!” „Mert akkor vok menı csávó és nem akarok bebukni a többiek elıtt” „Legújabbnak nem is, de valami klassz kütyü nem árt” „Mert az új mobilok többet tudnak” „Kinézet miatt, tudás miat, eddig mindig a legjobb telóm volt.” „Mert minél újab egy mobil, annál többet tud és ez fontos.” „Sokkal királyabbul néznek ki.” „Többet tudnak”
„Mert többet tud, jobb” „Többet tudás miatt, divat miatt” „Csak” „Mert sok olyan tud, amit a régebbi telefonok nem” „Több új dolog legyen rajta” „Igen, mert a régebbi telefonokat nem bírom” Számomra a válaszok, a helyenként elrettentı helyesírás ellenére is, tanulságosak voltak. Sokat számít a kinézet, valamint az, hogy többet tudjanak. Láthattunk olyan vélekedést is, mely esetében elsısorban a mások általi megítélés fontossága került elıtérbe.
8.25 Ha két óra közötti szünetben unatkozol, mit csinálsz? A diákok szünetekben mutatott, az órai protokolltól mentes viselkedésüket nagymértékben befolyásolhatja a mobiltelefon. Ebben a kérdésben arra voltam kíváncsi, hogy mivel töltik a tanórák közti szabad 5-10 percüket, mennyire köti le ıket ekkor is a mobiltelefon. Az eredmények a következık: Olvasok valamilyen könyvet, újságot
-
(0 fı)
Készülök a következı órára
0,7 % (1 fı)
Az osztálytársaimmal beszélgetek
72,4 % (97 fı)
A mobiltelefonomon játszok, vagy zenét hallgatok
26,9 % (36 fı)
Bevallom, kissé optimista voltam abban, hogy a válaszok közé lehetıségként beírtam az olvasást, hisz mint látható, a válaszadók közül senki nem választotta ezt. A mobiltelefon használat 26,9 százalékos aránya véleményem szerint igen nagy, fıleg ha összehasonlítjuk ez elsı két kérdésre kapott válaszok arányával, hiszen mindösszesen egyetlen diák válaszolta azt, hogy készül a következı órára. Ha visszaemlékszem diákkoromra, az jut eszembe, hogy óra elıtt sőrőn készültünk a következı órákra, a kapott eredménynél sokkal nagyobb mértékben. Az viszont pozitív eredmény számomra, hogy igen nagy azok száma, akik a verbális kommunikációt választják társaikkal, és nem hagyatkoznak a mobiltelefon nyújtotta szórakoztató lehetıségekre.
8.26 Ha például a buszon, vonaton, váróteremben, vagy utcán valaki rád szól, hogy hangosan hallgatod a mobiltelefonodon, vagy más zenelejátszón a zenét, mit teszel? Gyakorta elıfordul, ha az ember tömegközlekedési eszközön utazik, vagy akár csak az utcán siet valahova, hogy fiatalok fejhallgatón, rosszabb esetben anélkül másokat zavarva, ám ezt figyelembe nem véve hangosan hallgatják a mások által talán nem annyira kívánatosnak tartott és sokszor túlzóan zenének nevezett dallamokat. Velem is elıfordult már, hogy rászóltam ilyenkor a diákokra, hogy vegyék halkabbra, ám eltérı eredményt értem el náluk: volt, aki lehalkította a zenét, volt aki viszont nem tett semmit, csak elfordult. Épp ezért voltam kíváncsi arra, hogy az általam kérdezett diákok miként reagálnak egy ilyen felszólításra. Ez eredmények: Nem szoktam zenét hallgatni
3,0 % (4 fı)
Leállítom a zenét
11,2 % (15 fı)
Lehalkítom a zenét
14,2 % (19 fı)
Lehalkítom, majd kis idı múlva újra felhangosítom
20,1 % (27 fı)
Semmit
51,5 % (69 fı)
Érdekes, hogy a megkérdezettek 97 százaléka szokott rendszeresen zenét hallgatni. Ez véleményem szerint ugyanolyan divat, mint egy ruha, vagy kiegészítı, lévén a mai fiatalok ruházatához, megjelenéséhez hozzátartozik a nyakából lazán lógó fülhallgató. Szomorúnak tartom, hogy a kérdezettek mindössze 25,4 százaléka tesz eleget a kérésnek, és leállítja, lehalkítja a zenét. A látszólagos engedelmesség 27 fı eszköze, míg a kérdezettek több, mint fele semmit nem tesz, ami igen nagy arány. A felnıtt társadalom felelıssége ebben a témában igen nagy, szükség esetén a fiatalt körülvevı felnıttek dolga lenne, hogy felvilágosítsák ıket arról, hogy a hangos zenehallgatással másokat zavarnak, így alkalmazkodniuk kellene hozzájuk.
8.27 Ha elmész diszkóba, be szoktál rúgni? Bár alkoholtermékek kereskedelmi forgalomban a 18. életévét be nem töltött személy számára nem szolgálhatók ki, mégis gyakran látni italos állapotban kószáló fiatalokat az
éjszakában. A kérdést azért tettem fel, mert érdekelt, hogy milyen mértékben és milyen arányban fogyasztanak a fiatalok alkoholt. A kapott válaszok: Nem járok diszkóba
7,5 % (10 fı)
Nem iszok alkoholt
27,6 % (37 fı)
Néha elıfordul
21,6 % (29 fı)
Gyakran elıfordul
20,1 % (27 fı)
Mindig be szoktam rúgni
23,1 % (31 fı)
A kapott eredményekbıl kitőnik, hogy a válaszadók jóval több, mint a fele, egész pontosan 64,8 százalékuk szokott alkoholt inni, amit le is fordíthatnánk úgy, hogy tud alkoholt inni, ami felveti a törvény tiltása ellen a fiatalokat alkohollal kiszolgáló kereskedelmi, szórakoztatóipari cégek felelısségét. Elképesztı az a szám, amelyet az utolsó két válasz esetén kaptam. A kérdezettek 21,1 százaléka saját bevallásuk szerint gyakran, míg 23,1 százalékuk minden egyes alkalommal be szokott rúgni. Szeretném emlékeztetıként megjegyezni, hogy a kutatást 14 és 17 év közötti fiatalok körében végeztem. Sajnálatos módon, diákokkal történt beszélgetés során úgy éreztem ki szavaikból, mintha egyszerre lenne divat és természetes állapot is részegnek lenni. Gyakran azért is isznak, hogy ne lógjanak ki a sorból, és az az igazán megbecsült tagja a közösségnek, aki mindenkinél többet bír inni.
8.28 Ha szórakozóhelyen valaki beléd kötne, mit csinálnál? Az elızı kérdéssel némileg kapcsolatban állhat ez a feltételezett szituációval kapcsolatos kérdés, ráadásul valamit el is árulhat a mai fiatalok erıszakosságáról. Odébb állok
45,5 % (61 fı)
Megpróbálom kibeszélni a dolgot
34,3 % (46 fı)
Nem hagyom magam, és ütök
20,2 % (27 fı)
Megnyugtató, hogy a megkérdezettek jelentıs többsége a békésebb utat választaná az agresszív megoldás helyett, ám így is 27 fı választaná az erıszakosabb megoldást egy
adott szituációban. Hogy milyen mértékben befolyásolja a válaszokat a médiában látható erıszak, nem tudom, de segíthetne a megértésben, ha össze tudnánk hasonlítani az eredményeket egy 60-70-es évekbeli kutatással, ám ehhez sajnos anyagot nem találtam.
8.29 Sorold fel, milyen hobbijaid vannak? A kérdést azért tettem fel, mert érdekelt, hogy melyek azok a tevékenységek, amikkel a fiatalok szabad idejükben szívesen foglalkoznak. A mai diákoknak minden korábbinál több lehetıségük van ezen a téren, így érdeklıdéssel vártam az eredményeket, melyek alapján a legnépszerőbb hobbik a következık: Számítógépezés
75 fı
Focizás
37 fı
Biciklizés
17 fı
Televízió nézés
15 fı
Testépítés
15 fı
Bulizás
13 fı
Látható, hogy a számítógépet minden más szabadidıs elfoglaltságnál nagyobb számban választották a kérdezettek. Ehhez képest a televíziót lényegesebb kisebb válaszadói réteg jelölte meg a hobbijai között. Örömteli, hogy második és harmadik helyen nem valamely más testi passzivitást igénylı szabadidıs tevékenység áll, hanem két olyan sport, mely akár egyedül, akár társaságban is végezhetı. A napjainkban egyre népszerőbb testépítést 15 fı választotta, míg 13 fı a bulizást jelölte meg hobbijai között. A válaszadók a kérdésre több választ is adhattak, így igen sokféle válasz született. Van, aki a hobbijai között a horgászatot, van, aki a gitározást írta le, de születtek igen furcsa válaszok is. Így például van, aki szabadidejében inni szeret (feltételezem, hogy nem vizet), s van olyan fiatal, aki a telefonálást is beírta (ráadásul elsı helyen) a válaszok közé. Volt olyan válaszadó is, aki egyedüli elfoglaltságként a csavargást írta le, valamint olyan is, aki azt írta, szintén egyedüli válaszként: „elmegyek valahová”. Kreatív hobbik is akadnak a válaszok között, mint például számítógépes képszerkesztés, 3D-s tervezés, vagy elromlott elektronikai eszközök javítása, de ezen válaszok aránya igen csekély.
8.30 Általában elfogadod a felnıttek véleményét? A fiatalokra, fıleg a kamaszokra mindig is jellemzı volt, hogy a felnıttek véleményét erıs fenntartásokkal kezelik, gyakran nem hajlandók tılük tanácsokat, véleményeket elfogadni. Kérdıívem utolsó kérdése épp azért e téma köré irányul, mert kíváncsi voltam, hogy milyen tényszerő adatokat kapok a válaszokból. Ezek pedig a következıképpen oszlanak meg: Igen Szituációtól függ Nem
9,7 % (13 fı) 82,1 % (110 fı) 8,2 % (11 fı)
A válaszadók jelentıs többsége, több mint 82 százalékuk az adott szituációtól teszi függıvé, hogy elfogadja e, vagy sem egy felnıtt véleményét. 13 fı volt, aki egyértelmő igennel válaszolt a kérdésre, és mindössze 11 fı volt, aki határozottan elutasítja a felnıttek véleményét. Bevallom, az általam megkérdezett korosztály lázadó szellemébıl fakadóan jóval nagyobb arányú nemleges válaszra számítottam, így meg kell mondjam, kellemesen csalódtam a válaszok megoszlásában.
9. Összegzés Mind a kérdıíves kutatásból, mind a szakirodalmi áttekintésbıl egyértelmően kitőnik, hogy a fiatalok életére a korábbiaknál nagyobb mértékben van hatással a média. Míg évekkel ezelıtt az akkoriban elsısorban a rádió és a televízió által képviselt média megmaradt az otthon falai között, addig a mobiltechnológia révén akár az iskolában is nehézségek nélkül használható számukra. Emellett azonban a legfontosabb összetevıje a médiának a számítógép, mely, mint az a kutatásból kiderült, a legtöbb fiatal számára többet jelent, mint egyszerő munkaeszköz, vagy a tanulásban segítséget nyújtó készülék, és rendkívül sok idıt töltenek el a monitor elıtt, és kissé demagóg véleménnyel élve ez más, hasznosabb tevékenységek elıl veszi el az idıt. Ugyanakkor az is egyértelmő, hogy a média hatással van a fiatalok viselkedészavaraira, hiszen az agresszív magatartás kialakulását nagymértékben befolyásolja a televízióban látható erıszak, és a különbözı számítógépes játékprogramok virtuális világaiban
játszódó, ám szinte valóságként megélt történeteit nagymértékben átható agresszió. Fontos megemlíteni, hogy a média súlyos értékrend torzulásokat is okoz a társadalom egészében, hiszen szünet nélkül, özönvízszerően ömlik ránk az anyagi értékek hatalmának befolyása. Ez sajnos rossz irányba viheti el a fiatalok értékrendjét, és mint az a kérdıív válaszaiban is látszott, viszi is. Semmiképpen nem normális dolog véleményem szerint, hogy valaki csak azért cseréli le a mobiltelefonját, mert nem akarja, hogy „beégjen” társai elıtt, vagy véleményem szerint nem megengedhetı az, hogy a diák valamilyen módon tanórán használja azt, s ezt természetesnek is találja. A kutatásból kitőnt az is, hogy a korábban értékként kezelt hagyományos mőveltség nagymértékben kezd hátrébb szorulni, az olvasás a diákok szemében kötelezı rossz, és míg az irodalomhoz kapcsolódó személyek felsorolása igen nagy feladat elé álltja ıket, addig a televízióból ismert emberek említése játszi könnyedséggel megy. Mint minden, gyermekekkel foglalkozó területen, itt is a szülık felelıssége és feladata minden korábbinál nagyobb. A felnıttek feladata abban áll, hogy gyermekeik számára biztosítsák a tanuláshoz szükséges zavartalan feltételeket, hogy azok késıbb a társadalom hasznos tagjai lehessenek. Ám a szülık feladata nem egyszerő. Nem csupán a rohanó életvitel, és a család anyagi biztonságának megteremtését szolgáló egyre több felvállalt munka miatti kevesebb gyermekre szánt idı okozza a nevelési nehézségeket, hanem a média csábító hatásai is. A szülı számára sok esetben nehézséget okozhat, hogy mivel vonja el csemetéje figyelmét a televízióról, milyen családi programot szervezzen számára, ami kimozdítja ıt a monitor által nyújtott ismerıs világból. Véleményem szerint baj nagyobb annál, mint amit ma a társadalom ismer, vagy sejt és a probléma jóval kisebb hangsúlyt kap, mint ami kívánatos lenne. Gyermekeinket a média neveli fel, a média segítségével alakítanak ki kapcsolatokat, választanak példaképeket, és a média mondja meg nekik, hogy milyen normák szerint éljék életüket. Az ez ellen történı fellépés egyre sürgetıbbé válik, fıleg ha nem akarjuk, hogy a társadalom média iránti függısége elérjen egy olyan pontot, ahonnan már nincs visszaút.
10. Javaslatok Elıre bocsátom, hogy az általam javasolt ötletek nem konkrét megoldásokat, mint inkább irányvonalakat tartalmaznak. Fontos volna, hogy a televízió mősorok tartalmi arányait törvény határozza meg. Ez
alatt azt értem, hogy gyermekeink védelmében több mősoridıt kellene biztosítani gyermekmősorokra és egyéb készségfejlesztı programokra, legalább a közszolgálati médiumok esetében. Ez természetesen együtt járna az agressziót hatásvadász módon bemutató mősorok sugárzási idejének csökkenésével. Ehhez némileg kapcsolódó a másik javaslatom, mely szerint a mősorsávok kerüljenek átalakításra, melynek lényeges eleme lenne, hogy a gyermekek és a társadalom részére káros, vagy nem ajánlott mősorok kezdési idıpontjai tolódjanak ki késı estére, míg a tartalmas, pozitív mondanivalóval bíró, sokszor értelmiséginek nevezett mősorok kerüljenek korábbra. Itt jegyezném meg, hogy gyermekkoromban volt látható a Családi kör címő mősor, melynek elsı felében egy konkrét családi szituációt láthattunk, majd ezt követıen szakértık beszélgettek a témáról. Bár gyermekként engem csak a mősor elsı fele érdekelt, mégis hiszem, hogy a jól megkomponált történetek mind a szülı, mind a gyermek számára hasznos mondanivalóval bírtak. Véleményem szerint óriási szükség lenne egy ilyen mősorra napjainkban is, hogy segítséget nyújtsanak a szülıknek a konfliktushelyzetek kezelésében, és a gyermekek nevelésében. Habár következı javaslatom törvényileg nem szabályozható, mégis úgy vélem, hogy a televízió csatornák részérıl nagyobb felelısségvállalásra volna szükség, és a társadalomra gyakorolt hatások nagyobb arányú figyelembevételére a mősorok tartalmának kialakításakor. Mivel a kereskedelmi csatornák a minél nagyobb profit érdekében dolgoznak, így vajmi kevés az esélye annak, hogy részükrıl bármi ilyenrıl szó lehessen. Emellett szükség volna a szülök részérıl nagyobb felelısségvállalásra, és ellenırzésre, szükség szerint tiltásra, vagy magyarázatra, hiszen közvetlen módon a szülı befolyásolhatja gyermekének médiahasználati szokásait. Ehhez szükségesnek tartanám a probléma minél szélesebb körben történı megismertetését a szülıkkel. Az Internet tartalmának kontrollálásánál hasznos lenne, hogy a felnıtt tartalmú weboldalak úgynevezett domain nevének kiterjesztése külön megjelölést kapjon. Napjainkban két- és háromjegyő kiterjesztések léteznek. A kétjegyőek az adott országnak megfelelıek, így például a magyarországi honlapok címe általában .hu-ra végzıdik. A háromjegyő kiterjesztések a weblap tartalmára utalnak, ezek a következık lehetnek:
.com – üzleti és kereskedelmi szervezetek .gov – kormányzati szervezetek .edu – egyetemek, oktatási intézmények .net – hálózati szervezetek .org – hivatalos szervezetek. Ilyen módon egy, a felnıttek számára fenntartott kiterjesztés lehetne például a .xxx, így a szülı könnyen ellenırizhetné , hogy gyermeke milyen tartalmú oldalakat nézeget. Szükség esetén technikailag megoldható, hogy az ilyen kiterjesztéső oldalakat a szülı gyermeke elıl blokkolja. Az iskola szerepe is nagy a helyes médiahasználat kialakításában, épp ezért szükségesnek tartanám egy médiahasználati óra tantervbe történı beillesztését, ahol egy megfelelıen képzett pedagógus segítségével a diákok megtanulnának eligazodni a média birodalmában. Továbbá szükség lenne olyan civil érdekvédelmi szervezet létrehozására, amely a pornográfia és a médiaerıszak ellen küzd aktívan. Ám ennek a szervezetnek, az ORTTvel ellentétben, szükséges volna a pártoktól teljesen független alapon mőködnie, hogy ne az aktuális hatalom érdekeit tartsa szem elıtt, így válna lehetıvé, hogy kormányokon átívelı ellenırzési és javaslattételi joga legyen. E szervezet feladata lenne a társadalmat tájékoztatni, és szükség esetén kijelölni egy irányvonalat a médiumok számára. Sajnálatos módon ezen szakdolgozat vélhetıen igen csekély hatással lehet a javaslatok magasabb szintre történı közvetítésénél, ám szeretném hinni, hogy valamennyire hozzájárulhatok ahhoz, hogy társadalmunk visszatérjen eredeti értékeinek tiszteletéhez, és az általánosan elfogadott viselkedési normáknak kevésbé legyen alapja az agresszió.
11. Felhasznált irodalom AGB Nielsen Media Research (2008): A televíziózásra fordított idı napi átlaga, Budapest, AGB Nielsen Media Research. Elérhetı az interneten: http://cs.agbnmr.com/Uploads/Hungary/stat_eves_2008_atv_prof1.pdf (2009.04.08.)
Aronson, Elliot (1998): A társas lény, 9. kiad. Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. ISBN 963 224 276 9
Bábosik Zoltán (2001): Értékközvetítés napjainkban. In: Új Pedagógiai Szemle. 5. évfolyam 1. szám. Elérhetı az interneten: http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=2001-12-ta-babosik-ertekkozvetites (2009.04.08.) Buzás Ottó (2001): Távközléskultúra: Kommunikáció és telekommunikáció, Budapest, PressCon Kiadó. ISBN 963 85657 3 X Csákvári József – Malinák Judit (1998): Média – galaxis : A tömegkommunikáció nyelve és társadalmi kérdései, Budapest, Szimbiózis Kulturális Antropológia Alapítvány. ISBN 963 03 4664 8 Dessewffy Tibor stb. (2004): A digitális jövı térképe : A magyar társadalom és az internet. Elérhetı az interneten: http://www.tarki.hu/adatbank-h/kutjel/pdf/a688.pdf (2009.04.08.) Domokos Lajos (2008): Nem kell a médiának a tudomány. In: A média szerepe az egész életen keresztül tartó tanulásban.(2008) Elérhetı az interneten: www.ceo.hu/ceo_konferenciak/Media_szerepe_konferencia2_Domokos_Lajos_2008_2 _2.pdf (2009.04.08.)
Fábián Zoltán – Kiss Annamária – Rét Zsófia (2003): Az IKT eszközökhöz való lakossági hozzáférés és az eszközök használatának társadalmi – demográfiai vizsgálata. Elérhetı az interneten: http://www.tarki.hu/adatbank-h/kutjel/pdf/a491.pdf (2009.04.08.) Figula Erika (2004): Iskolai zaklatás – iskolai erıszak pedagógusszemmel, Nyíregyháza, Szabolcs – Szatmár – Bereg Megyei Tudományos Közalapítvány Kuratóriuma. ISBN 963 212 968 7 Giddens, Anthony (2003): Szociológia, Budapest, Osiris Kiadó. ISBN 963 389 472 7 Halász Gábor – Lannert Judit (2006): Jelentés a magyar közoktatásról 2006, Budapest, Országos Közoktatási Intézet. ISSN 1219-8692 Koncz István – Nagy Andor József (2002): A média pedagógia és pszichológiai problémái, Szentendre, Image Kiadó. ISBN 963 204 3685 Kon, I. Sz. (1979): Az ifjúkor pszichológiája, Budapest, Tankönyvkiadó. ISBN 963 17 4216 4 Kósa Éva – Vajda Zsuzsanna (1998): Szemben a képernyıvel : Az audiovizuális média hatása a személyiségre, Budapest, Eötvös József Könyvkiadó. ISBN 963 9024 42 2 Kulcsár Kálmán (1981): Szociológia, Budapest, Kossuth Könyvkiadó. ISBN 963 09 2017 4 Lengyel Veronika (1996): Az Internet világa, Budapest, Computer Books Kiadó. ISBN 963 618 084 9 Lévai Béla (1980): A rádió és a televízió krónikája 1945-1978, Budapest, Tömegkommunikációs Kutatóközpont. ISBN 963 03 1001 5
Media Violence : Exposure and Content. Elérhetı az interneten: http://www.surgeongeneral.gov/library/youthviolence/chapter4/appendix4bsec2.html#T elevisionFilm (2009.04.08.) Mérei Ferenc – V. Binét Ágnes (1978): Gyermeklélektan, 4. kiad. Budapest, Gondolat Kiadó. ISBN 963 280 685 9 Nagy Andor (1993): Médiapedagógia, Pécs, Seneca Kiadó. ISBN 963 7666 09 5 Nemzeti Hírközlési Hatóság (2008) Hírközlési és médiafogyasztási szokások, lakossági attitődök. Elérhetı az interneten: www.nhh.hu/dokumentum.php?cid=18390 (2009.04.08.) Nógrádi László (1999): PC suli, 2. bıv. kiad. Gyır, k.n. ISBN 963 640 193 4 Pléh Csaba (2000): A lélektan története, Budapest, Osiris Kiadó. ISBN 963 379 428 5 Ranschburg Jenı (2006): Áldás vagy átok? : Gyerekek a képernyı elıtt, Kaposvár, Saxum Kiadó. ISBN 963 7168 71 0 Szapu Magda (2002): A zőrkorszak gyermekei : Mai ifjúsági csoportkultúrák, Budapest, Századvég Kiadó. ISBN 963 9211 45 1
Szebenyi Péterné (1980): Társadalmunk normái középiskolások tudatában, Budapest, Tankönyvkiadó. ISBN 963 1751 26 0 Vajda Zsuzsanna – Kósa Éva (2005): Neveléslélektan, Budapest, Osiris Kiadó. ISBN 963 389 728 9
12. Mellékletek 1. sz. melléklet
Kérdıív A kérdıív anonim, azaz ne írd rá a nevedet. A kérdésekre egy választ jelölj meg, kivéve azokat a kérdéseket, ahol sorrendet, szöveges választ vagy felsorolást kell megadni. A válasz megjelölésére a válasz elıtti négyzetbe írj X-et.
1.) Hány darab televízió készülék van az otthonotokban? …..................... 2.) Kivel szoktál leggyakrabban TV-t nézni?
□ A családommal (szüleimmel, testvéremmel együtt) □ A testvéremmel □ Barátaimmal □ Egyedül 3.) Naponta mennyi idıt töltesz a TV elıtt?
□ Nem szoktam TV-t nézni □ Kevesebb, mint egy órát □ 1-2 óra □ 3-4 óra □ Többet 4.) Naponta mennyi idıt töltesz olvasással, a napi tananyagon kívül?
□ Nem szoktam olvasni □ Kevesebb, mint egy órát □ 1-2 óra között □ Többet 5.) A szüleid sokat néznek TV-t?
□ Igen, munka után leülnek elé □ Csak este, fı mősoridıben □ Csak azokat a mősorokat nézik meg, amit elıre kinéznek □ Soha vagy csak ritkán néznek tv-t 6.) Étkezés (reggeli, ebéd, vacsora) közben be van kapcsolva a TV?
□ Igen, de nem nézzük □ Igen, és szoktuk is nézni □ Igen, de csak ritkán nézzük □ Nem, csak akkor van bekapcsolva, ha valami érdekes megy a TV-ben □ Nem szokott bekapcsolva lenni étkezés közben 7.) A szüleid meg szokták szabni, hogy melyik filmet, mősort nézheted meg, s melyiket nem?
□ Igen □ Ritkán, a mősortól függ □ Nem
8.) A TV bal, vagy jobb alsó sarkában látható, korhatárt jelölı karika figyelmeztetését figyelembe veszed egy mősor, vagy film megnézésénél?
□ Igen, figyelembe szoktam venni □ Többnyire figyelembe szoktam venni □ Nem szoktam figyelembe venni 9.) Véleményed szerint befolyásolják e a hétköznapi beszédet a televízióban látható filmek, mősorok?
□ Igen □ Nem 10.) Egy akciófilm megnézése után erısebbnek, bátrabbnak érzed magad?
□ Igen □ Nem 11.) Véleményed szerint hány darab erıszakos cselekményt szoktál látni naponta a televízióban?
□0 □ 1-5 □ 6-10 □ 11-20 □ Többet 12.) Fontosnak tartod e, hogy márkás termékeket vásárolj?
□ Igen □ Nem 13.) Mennyire határozza meg a TV-ben, Interneten látott reklám azt, hogy mit vásárolsz?
□ Nem határozza meg □ Többnyire meghatározza □ Mindig a reklámokban látott termékeket vásárolom 14.) Melyik az a mősortípus, melyet a leggyakrabban szoktál nézni? Jelöld számmal (1 leggyakrabban –> 5 legkevésbé). Híradásokat Tudományos, ismeretterjesztı filmeket Szórakoztató mősorokat és akciófilmeket Sportmősorokat Kulturális mősorokat
…..................... …..................... …..................... …..................... ….....................
15.) Sorolj fel 5 ismert embert az irodalomból (lehet költı, író, vagy valamilyen karakter) ….....................….....................….....................….....................…..................... ….....................….....................….....................….....................…..................... ….....................….....................….....................….....................…..................... ….....................….....................….....................….....................…..................... ….....................….....................….....................….....................….....................
16.) Sorolj fel 5 ismert embert a TV-bıl (lehet színész, közéleti szereplı, filmbeli karakter) ….....................….....................….....................….....................…..................... ….....................….....................….....................….....................…..................... ….....................….....................….....................….....................…..................... ….....................….....................….....................….....................…..................... ….....................….....................….....................….....................…..................... 17.) Van otthon Interneted?
□ Igen □ Nem 18.) Naponta mennyi idıt internetezel otthon (böngészel, beszélgetsz, játszol)?
□ Nem szoktam, nem tudok internetezni □ 1-2 óra □ 3-4 óra □ Többet 19.) Tanuláshoz szoktad e igénybe venni az Internetet?
□ Nem tudok internetezni □ Igen □ Nem 20.) Szoktál MSN-t, Skype-ot, IRC-t vagy más hasonló kommunikációs szoftvereket használni?
□ Nem tudok internetezni □ Igen □ Nem 21.) Ha igen, naponta mennyi idıt töltesz el ezen szoftverek használatával?
□ Nem tudok internetezni □ Pár percet □ Legfeljebb fél órát □ Legfeljebb másfél órát □ Ennél többet 22.) Milyen stílusú számítógépes játékokkal szoktál játszani? (Csak a legjellemzıbb választ jelöld meg)
□ Nem szoktam játszani számítógépen □ Sport játékokkal □ Stratégiai játékokkal □ Akciójátékokkal (FPS) □ Szerepjátékokkal □ Szimulátorokkal 23.) Órán szoktad e használni a mobiltelefonod? Ha igen, mire? (Csak a legjellemzıbb választ jelöld meg)
□ Igen, zenét hallgatok □ Igen, játszok rajta □ Igen, SMS-t szoktam írni □ Nem
24.) Fontos számodra, hogy a lehetı legújabb legyen a mobiltelefonod? Ha igen, miért?
□ Igen, mégpedig: ………………………………………………………………..................... .…………………………………………………………………………….. □ Nem 25.) Ha két óra közötti szünetben unatkozol, mit csinálsz?
□ Olvasok valamilyen könyvet, újságot □ Készülök a következı órára □ Az osztálytársaimmal beszélgetek □ A mobiltelefonomon játszok, vagy zenét hallgatok 26.) Ha például a buszon, vonaton, váróteremben, vagy utcán valaki rád szól, hogy hangosan hallgatod a mobiltelefonodon, vagy más zenelejátszón a zenét, mit teszel?
□ Nem szoktam zenét hallgatni □ Leállítom a zenét □ Lehalkítom a zenét □ Lehalkítom, majd kis idı múlva újra felhangosítom □ Semmit 27.) Ha elmész diszkóba, be szoktál rúgni?
□ Nem járok diszkóba □ Nem iszok alkoholt □ Néha elıfordul □ Gyakran elıfordul □ Mindig be szoktam rúgni 28.) Ha szórakozóhelyen valaki beléd kötne, mit csinálnál?
□ Odébb állok □ Megpróbálom kibeszélni a dolgot □ Nem hagyom magam, és ütök 29.) Sorold fel, milyen hobbijaid vannak? ……………………………………………………………………………………………………………… ……………………………………………………………………………………………………………… 30.) Általában elfogadod a felnıttek véleményét?
□ Igen □ Szituációtól függ □ Nem
80 70 60 100 50 80 40 2. sz.60melléklet 30 40 20 20 50 10 43 0 45 1. n.év 2. n.év 3. n.év 4. n.év 0 40 2. n.év 351. n.év
Kelet Dél Észak
45
3. n.év
4. n.év 27
30 fı
Kelet Dél Észak
25 20 15
14
10 3
2
5 darab készülék:
6 darab készülék:
5 0 1 darab készülék:
2 darab készülék:
3 darab 4 darab készülék: készülék:
1. ábra Hány darab televízió készülék van az otthonotokban?
80 70 60
fı
50 40 30 20 10 0 A családommal (szüleimmel, testvéremmel együtt)
A testvéremmel
Barátaimmal
2. ábra Kivel szoktál leggyakrabban TV-t nézni?
Egyedül
60 100 50 80 40 60 30 40 20 20 10 0 70 1. n.év 2. n.év 3. n.év 4. n.év 0 60 1. n.év 2. n.év
Kelet Dél Észak
Kelet Dél Észak
3. n.év
4. n.év
50
fı
40 30 20 10 0 Nem szoktam Kevesebb, TV-t nézni mint egy órát
1-2 óra
3-4 óra
Többet
3. ábra Hány darab televízió készülék van az otthonotokban?
70 60 50
fı
40 30 20 10 0 Nem szoktam olvasni
Kevesebb, mint egy órát
1-2 óra között
Többet
4. ábra Naponta mennyi idıt töltesz olvasással, a napi tananyagon kívül?
fı
100 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0 Igen, munka után leülnek elé
Csak este, fı mősoridıben
Csak azokat a Soha vagy csak mősorokat nézik ritkán néznek tv-t meg, amit elıre kinéznek
fı
5. ábra A szüleid sokat néznek TV-t?
45 40 35 30 25 20 15 10 5 0 Igen, de nem nézzük
Igen, és szoktuk Igen, de csak is nézni ritkán nézzük
Nem, csak akkor van bekapcsolva, ha valami érdekes megy a TV-ben
Nem szokott bekapcsolva lenni étkezés közben
6. ábra Étkezés (reggeli, ebéd, vacsora) közben be van kapcsolva a TV?
140 120 100
fı
80 60 40 20 0 Igen
Ritkán, a mősortól függ
Nem
7. ábra A szüleid meg szokták szabni, hogy melyik filmet, mősort nézheted meg, s melyiket nem?
140 120 100
fı
80 60 40 20 0 Igen, figyelembe szoktam venni
Többnyire figyelembe szoktam venni
Nem szoktam figyelembe venni
8. ábra A TV bal, vagy jobb alsó sarkában látható, korhatárt jelölı karika figyelmeztetését figyelembe veszed egy mősor, vagy film megnézésénél?
100 90 80 70
fı
60 50 40 30 20 10 0 Igen
Nem
9. ábra Véleményed szerint befolyásolják e a hétköznapi beszédet a televízióban látható filmek, mősorok?
140 120 100
fı
80 60 40 20 0 Igen
Nem
10. ábra Egy akciófilm megnézése után erısebbnek, bátrabbnak érzed magad?
70 60 50
fı
40 30 20 10 0 0
1-5
6-10
11-20
Többet
11. ábra Véleményed szerint hány darab erıszakos cselekményt szoktál látni naponta a televízióban?
90 80 70 60 fı
50 40 30 20 10 0 Igen
Nem
12. ábra Fontosnak tartod e, hogy márkás termékeket vásárolj?
90 80 70
fı
60 50 40 30 20 10 0 Nem határozza meg
Többnyire meghatározza
Mindig a reklámokban látott termékeket vásárolom
13. ábra Mennyire határozza meg a TV-ben, Interneten látott reklám azt, hogy mit vásárolsz?
Híradások
Tudományos, ismeretterjesztı filmek
Szórakoztató mősorok és akciófilmek
Sportmősorok
Kulturális mősorok
14. ábra Melyik az a mősortípus, melyet a leggyakrabban szoktál nézni?
S
yé n
16. ábra Sorolj fel 5 ismert embert a TV-bıl
isz
ón i
itt
ka
P
ün de ,
M
ra d
Já no s
el T
rd él yi
K
E
B
G ál vö lg yi
D án ie
l
e
Ba lá zs
Be nk ı
eb es t
G yı zik
fı
Ad y
és
y Fe r
m
ty
Sh ak
ih á
ly
M ih ál y
M
es pe ar e
its
ar
la
en c
os
do r
Já n
án
Jó zs ef At ti
cs e
Ba b
ös
ia m
re
W i ll
En d
Vö r
Kö l
ny
ıf iS
Ar a
Pe t
fı 120
100 80
60
40
20
0
15. ábra Sorolj fel 5 ismert embert az irodalomból
40
35
30 25
20
15
10 5
0
140 120 100
fı
80 60 40 20 0 Igen
Nem
17. ábra Van otthon Interneted?
70 60 50 fı
40 30 20 10 0 Nem szoktam, nem tudok internetezni
1-2 óra
3-4 óra
18. ábra Naponta mennyi idıt internetezel otthon?
Többet
120 100
fı
80 60 40 20 0 Nem tudok internetezni
Igen
Nem
19. ábra Tanuláshoz szoktad e igénybe venni az Internetet?
140 120 100
fı
80 60 40 20 0 Nem tudok internetezni
Igen
Nem
20. ábra Szoktál MSN-t, Skype-ot, IRC-t vagy más hasonló kommunikációs szoftvereket használni?
90 80 70
fı
60 50 40 30 20 10 0 Nem tudok internetezni
Pár percet
Legfeljebb fél Legfeljebb órát másfél órát
Ennél többet
21. ábra Ha igen, naponta mennyi idıt töltesz el ezen szoftverek használatával?
70 60 50 fı
40 30 20 10 0 tam s zok Nem
l al S) al al ani okk a kokk k okk r ok k l (FP j áts z j áték i játé pját é u láto ok ka rt e k ia r o im é g e t p z z já S S S Str até Ak ció
22. ábra Milyen stílusú számítógépes játékokkal szoktál játszani?
45 40 35
fı
30 25 20 15 10 5 0 Igen, zenét hallgatok
Igen, játszok rajta
Igen, SMS-t szoktam írni
Nem
23. ábra Órán szoktad e használni a mobiltelefonod? Ha igen, mire?
120 100
fı
80 60 40 20 0 Igen
Nem
24. ábra Fontos számodra, hogy a lehetı legújabb legyen a mobiltelefonod?
120 100
fı
80 60 40 20 0 Olvasok valamilyen könyvet, újságot
Készülök a következı órára
Az A mobiltelefonomon osztálytársaimmal játszok, vagy zenét beszélgetek hallgatok
25. ábra Ha két óra közötti szünetben unatkozol, mit csinálsz?
80 70 60
fı
50 40 30 20 10 0 Nem szoktam zenét hallgatni
Leállítom a zenét
Lehalkítom a zenét
Lehalkítom, majd kis idı múlva újra felhangosítom
Semmit
26. ábra Ha például a buszon, vonaton, váróteremben, vagy utcán valaki rád szól, hogy hangosan hallgatod a mobiltelefonodon, vagy más zenelejátszón a zenét, mit teszel?
40 35 30
fı
25 20 15 10 5 0 Nem járok diszkóba
Nem iszok alkoholt
Néha elıfordul
Gyakran elıfordul
Mindig be szoktam rúgni
27. ábra Ha elmész diszkóba, be szoktál rúgni?
70 60 50
fı
40 30 20 10 0 Odébb állok
Megpróbálom kibeszélni a dolgot
Nem hagyom magam, és ütök
28. ábra Ha szórakozóhelyen valaki beléd kötne, mit csinálnál?
80 70 60
fı
50 40 30 20 10 0
á Sz
tó mí
pe gé
ás ci z o F
s zé
ik Bic
s l i zé
né zió í v le Te
s zé Te
p sté
s íté
li Bu
29. ábra
Sorold fel, milyen hobbijaid vannak?
120 100
fı
80 60 40 20 0 Igen
Szituációtól függ
30. ábra Általában elfogadod a felnıttek véleményét?
Nem
zá
s
