Szabolcs-Szatmári G AZD ASÁG I,TÁR SAD ALM I ÉS KULTURÁLIS FOLYÓIRAT

Szabolcs-Szatmári

G A Z D A S Á G I,T Á R S A D A L M I ÉS K U LTU R ÁLIS FOLYÓIRAT

Szabolcs-Szatmári Szem!

SZERKESZTŐ BIZOTTSÁG: dr. Cservenyák László, dr. Fazekas Árpád, Gulyás Emilné dr., Gyúró Imre (a s z e r k e s z t ő bizottság elnöke), Horváth Miklós, dr. Klenczner Imre, Kopka János, dr. Kuknyó János, Lábass Menyhért, dr. Margócsy József, Ratkó József, Simkovics Gyula, Szilágyi Imre, Scholtz Béla.

FELELŐS SZERKESZTŐ: dr.

H á r s f a l v i

P é t e r

SZABOLCS-SZATM ÁRI SZEMLE Gazdasági, társadalmi és kulturális folyóirat. A Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács lapja. Megjelenik negyedévenként. K ia d ja a Szabolcs m e g y e i L a p k i a d ó Vállalat. Felelős k i a d ó : Má dí La jo s igazgató. S z er ke sz tő se g : N y í r e g y h á z a , Sóstói út 3l/b. T e l e f o n : 11-188. K i a d ó h i v a t a l : Szabolcs m e g y e i L a p k ia d ó Vállalat, N y í r e g y h á z a , Z r í n y i I l o n a u. 3—5.

T e le fo n : 10-150 K é z i r a t o t ne m ő r z ő n k meg és n e m adun k vissza. T e r j e s z t i : a M a g y a r Posta. E lő fiz et he tő a Posta K ö zp o n t i H ír l a p ir o d á n á l ( B p „ V.. Józse f tér 1., t e l e f o n ; 1B0-850, po s t a c ím : 1900 Budapest) és b á r m e l y kézb es ítő postahivatalnál. Évi elő fiz et és i d í j : 60,— Ft. Csek ks zár nla szá m: 215—9GL62. B e f iz e té s k o r m i n d e n esetben k é r jü k fe ltüntetni a fo l y ó i ra t n e vé t : s z a b o l c s -s z a t m a r i s z e m l e K é sz ü lt a N y í r s é g i N y o m d á b a n . Fel el ős v e z e t ő : J á g e r Zoltán — 80. — 86 293

Index: 25 923—ISSN 0133—2465 II.

nádor

SZABOLCS-SZATMÁRI

SSEM1LE Gazdasági, társadalmi és kulturális folyóirat 1980. MÁJUS XV. É V F O LY A M . 2, S ZÁ M

Tartalom: EV F ORDU LOR A PÉNZES JÁNOS: 30 évesek a tanácsok — — — — —

1

G YA R M A T H Y ZSIGMOND: A közigazgatás újjászerve­ zésétől a tanácsok megalakulásáig — ---------- —

12

FILEP JÁNOS: A pártszervezetek Szabolcs-Szatmárban a megyei pártértekezletek dokumentumainak tük­ rében — — — — ------ ------------— — --------—

28

K O PK A JÁNOS: Három vallom ás---------- ----------------39 IRODALOM N A G Y IS TVÁ N A T T IL A : A szóra bírt mindenség: József Attila Ó d á ja ---------------------------------------------------- 53 UDUD IS TVÁ N : József A t t i l a ------------------------------------ 61 K A TO N A BÉLA: A mi költőnk. Váci Mihály halálának 10. évfordulójára — — --------

62

BlRÖ LÁSZLÓ : 10 éve már — — — — — — — — —

69

BALOGH IS TV Á N ; Veres Péter indulása. Halálának 10. évfordulójára — — — ------------------------------------ 70 M O LN ÁR JÓZSEF: Kaffka Margit. 1880—1919.----------

73

NYÉKI K Á R O LY : Adatok Kaffka Margit pályakezdé­ séhez — — — — ------ — ----------------— --------79 FILM VARG A K A R O LY : Mikor lehet egyenlő a három a vég­ telennel? — — — — ------------------------

87

HAGYOMÁNY K O R O K N A Y G Y U L A : A Felső-Tisza vidékének fa­ tornyai ------------------------------------------------------

99

III.

FÖLDRAJZ FR IS N Y Á K SÁNDOR: Adalékok a régi Rétköz víz­ rajzához — — — ---------------------------------------115 BOROS LÁSZLÓ : Adatok a Bodrogzug a'grárföldrajzához — — — -------------------------------------- 121 KÖNYVEKRŐL V A R G A G Y U LA : Egy falu az országban. (Ács Zoltán)

134

DOBROSSY IS TV Á N : Dohánytermesztés a Nyírségben. (Viga Gyula) — — — — — — ------------------ 136 Vegyes érzelmekkel egy új népi építészeti kötetről. (Páll Is tv á n )---------- --------— ------------------------138 KEFEK: CSISZTU M IH Á L Y : Csarodai t e m p lo m ------------------------27 CSISZTU M IH Á L Y : Tarpai h á z ------------------------------------ 38 CSISZTU M IH Á L Y : Túristvándi vízim alom -------------------- 51 H ORVÁTH VINCE: Cigányasszony korsóval--------------------52 CSISZTU M IH Á L Y : Tokaj a B o d ro g -p a rtta l----------------86 F. W RABETZ: Szabolcs v e z é r ------------------------------ 9B HORVÁTH VINCE: Bohóc m ajom m al-------------------------- 114 HORVÁTH VINCE: Rab csendőrökkel-------------------------- 120 HORVÁTH VINCE: D r ó t o s t ó t -----------------------------------133 HERITESZ GÁBOR: A nagy P ó k -------------------------------140

A

s z ín e s c í m l a p o n : K é t m e g y e h a tá rá n . A (E l e k

T o k a ji T i s z a -h id .

E m il je lv é t e l e )

E SZÁM U NK M U N K A T Á R S A I: D r . Ács Zoltán múzeumvezető, Kisvárda; d r . B a l o g h I s t v á n , a történettudományok kandidátusa, Debrecen; B í r ó L á s z l ó , Nyíregyháza; dr. B o r o s L á s z l ó főiskolai adjunktus, Nyíregyháza; C s i s z t u M i h á l y grafikusművész, Budapest; Filep J á n o s , a megyei pártarchívum vezetője, Nyíregyháza; dr. F r i s n y á k S á n d o r tanszékvezető főiskolai tanár, Nyíregyháza; d r . G y a r m a t h y Z s i g m o n d megyei levéltárigazgató, Nyíregyháza; H e r i t e s z Gábor szobrászművész, Budapest; H o r v á t h V i n c e fafaragó, a népművészet mestere, Nyíregyháza; dr. K a t o n a B é l a főiskolai tanár, Nyíregyháza; K o p k a J á n o s , a KeletMagyarország főszerkesztője, Nyíregyháza; K o r o k n a y G y u l a muzeológus, Nyíregyháza; d r . M o l n á r J ó z s e f irodalomtörténész, Budapest; H a g y I s t v á n tanár, Fehérgyarmat; N y é k i K á r o l y kutató, Mátészalka; PálZ István muzeológus, Nyíregyháza; d r . P é n z e s J á n o s megyei tanácselnök, Nyíregyháza; Udud I s t v á n , Cégénydányád; V a r g a K á r o l y tanár, Mátészalka; V i g a G y u l a muzeológus, Miskolc; a képzőművészeti alkotások fotóit Z s á k Z o l t á n készítette.

IV.

Évfordulóra PÉNZES JÁNOS: 30 évesek a tanácsok „A

ta n á c so k

m in t a s z o c ia lis ta á lla m s z e r v e z e t r é ­

szei e re d m é n y e se n

s z o lg á ljá k

a

népi

h a ta lm a t,

s z o c ia liz m u s é p íté s é t, a la k o s s á g é r d e k e it. A d a s á g i,

m ű v e lő d é s ü g y i,

e g é s z s é g ü g y i,

tik a i t e v é k e n y s é g , a v á r o s o k se, az á lla m ig a z g a tá s je l e n t ő s ú t já n

és

h a té k o n y

a

gaz­

s z o c iá lp o li­

és k ö z sé g e k f e jl ő d é ­

részben

a ta n á cso k

k özrem ű k öd ésü k k el

va ló s u l

m e g .” (1 9 7 1 . é v i 1.

törvényből)

1950. október 22. a magyar közigazgatás történelmi jelentőségű dátuma. A felsza­ badulás után ekkor választottunk első ízben helyi tanácsokat, az államhatalom és az államigazgatás helyi szerveit. Hazánkban a tanácsok megalakulása a magyar munkásosztály szocialista állam­ építő munkájának egyik történelmi jelentőségű eseménye, s egyben nagy vívmánya volt. Az alkotmány, majd ezt követően a tanácsokról szóló 1950. évi I. törvény rögzí­ tette a tanácsrendszer lényegét, sajátosságait. A tanácsokat az állam szerveinek fogta fel, félreérthetetlenül meghatározta a pártirányításukat, szervezetük és működésük meghatározó elvévé a demokratikus centralizmust tette. Kimondta a tanácstagok és tisztségviselők demokratikus választását, visszahívhatóságát. Ezzel a törvénnyel „ál­ lamunk új, erős tartópillérét hozzuk lé tr e ..." A történelem kerekeit forgassuk vissza egy rövid időre, emlékezzünk, mi is tör­ tént 1950-ben Szabolcs-Szatmár megyében. A megyei levéltár korabeli dokumentumai szerint a tanácsok létrehozásával kapcsolatos fontosabb események így követték egymást: A tanácsok megalakulását megelőzte Szatmár és Bereg, valamint Szabolcs és Ung összevonása, a megyehatár rendezése, majd a megye községeit 11 járásba osztották. Nyíregyházán a megyeháza nagytermében 1950. június 15-én alakult meg 70 delegált tanácstaggal az ideiglepes Szabolcs-Szatmár megyei Tanács, valamint a 13 tagú végrehajtó bizottság. Ezt követően alakították meg az ideiglenes városi és járási tanácsokat és azok végrehajtó bizottságait. A járási tanácsok végrehajtó bizottságainak 69%-a volt párttag, a nők aránya 20%. A végrehajtó bizottságok 134 tagjából munkás 44%, paraszt 32%, értelmiségi 8%, egyéb 16% volt.

1

A tanács választások 1950. október 22-én, ünnepélyes keretek között folytak le Szabolcs-Szatmár megyében 331 344 szavazattal rendelkező felnőttből 322 2S1 élt jogával, s ennek 97,4° o-a a Hazafias Népfront jelöltjeire szavazott. A szavazók 10 663 rendes tanácstagot ás 5443 póttagot, míg a tanácsok 10B1 végrehajtó bi­ zottsági tagot választottak. A választások eredményeként a megyei tanácson kívül II járási tanács, 1 vá­ rosi tanács, 223 községi tanács tartotta meg alakuló ülését. A megyei tanács november 8-án alakult meg 85 taggal, összetétele a kor tár­ sadalmi-gazdasági szerkezetét tükrözte (Munkás 17, dolgozó paraszt 30, tszcstag 14, közigazgatási szakember 4, traktoros 3, iparossegéd 3, orvos 1, pedagó­ gus 4, egyéb 4 ) A z 1954. év a második tanácstörvény éve. A törvényben megfogalmazott alapel­ vek közül különösen fontos: a szocialista demokrácia kiszélesítésére irányuló törek­ vés, megerősíteni a választott testületek elsődlegességét, a tanácsrendszeren belül ren­ dezni a szakigazgatási szervek jogállását, a tanácsszervek hatáskörének növelését 1971-ben a harmadik tanácstörvény megalkotásának alapvető célja a helyi ön­ állóság és öntevékenység bővítése, a felelősség fokozása, ezzel egyidejűleg a központi irányítás színvonalának és hatékonyságának növelése, valamint az igazgatási munka szakszerűségének és eredményességének javítása. A törvény az alapvető célokkal össz­ hangban hangsűlyozza a tanácsok népképviseleti, önkormányzati és államigazgatási jellegét, A politikai döntések és a törvények helyességét a tanácsok eredményei bizonyít­ ják. A tanácsok az elmúlt 30 év alatt az állampolgárok ezrei számára váltak a köz­ élet Iskoláivá. Jelentős szerepet töltenek be a helyi közélet formálásában, a közgon­ dolkodás szocialista jellegének erősítésében. E három évtized távlatából minden tekin­ tetben igazolva láthatjuk a tanácsrendszer jelentőségét és erejét. Tanácsaink jelentős szerepet töltöttek be a szocializmus építésében. A párt és az állam politikájának helyi végrehajtásával részesei és formálói voltak társadalmi éle­ tünknek és elért eredményeinknek. Döntő részt vállaltak az ország újjáépítésében, segítői voltak a népi hatalom megszilárdításának. Kiemelkedő szerepük volt a ma­ gyar mezőgazdaság szocialista átszervezésében, a termelőszövetkezetek megerősíté­ sében. A szocializmus alapjainak lerakása után a szocialista, illetve a fejlett szocialista társadalom építésében a tanácsokra is új feladatuk várnak. Növekedett a gazdálko­ dással kapcsolatos tevékenységük, jelentős szerepet játszanak a terület- és település­ fejlesztésben, alapvető feladatuk van a lakosság művelődési, egészségügyi, szociális, kereskedelmi és szolgáltatási igényeinek kielégítésében. Szervezik és koordinálják a kommunális és infrastrukturális fejlesztéseket. A tanácsok munkájában különösen a község- és városfejlesztésben, a gyermek­ intézmények hálózatának bővítésében növekvő részt vállal a lakosság, mind jelentő­ sebb az üzemek szocialista brigádjainak közreműködése.

A TANÁCSI MUNKA SZERVEZETI ÉS SZEMÉLYI FELTÉTELEINEK VÁLTOZÁSA Az elmúlt 30 év jelentős változást bozott tanácsaink életében, eredményesen fej­ lődött tanácsszerveink tevékenysége. A megye tanácshálózata — a területfejlesztés és településhálózat-fejlesztéssel össz­ hangban — korszerűsödött, átalakulása felgyorsult, mindez kedvezően segítette a ta­ nácsok egész tevékenységét.

2

A

h e ly i ta n á csok

1950 Megnevezés:

Városi tanács

Népes­ sel °:«

1

v á lto z á sa

1980 év

1970. év

év

Taná­ csok száma

Nagyközségi tanács — ebből közös tanács

szám ának

10,0

/

Községi tanács — ebből közös tanács városkörny.

223 4

90,0

Összesen:

224

100,0

—

Taná­ csok száma

Népes­ ség °o

Taná­ csok száma

Népes­ ség %

2

17,7

6

28,5

5 2

17,3

33 25

38,0

180 30

65,0

77 36 7

33,5

187

100,0

116

100,0

|

(Népesség: 1950 ben jelenlevő, 1970—80: lakónépesség.) Az 1971. évi tanácstörvény megalkotása után a tanácsrendszer továbbfejlesztése keretében, megyénk tanácshálózatában is lényeges változás következett be; átszerve­ zésre kerültek a járási tanácsok, felgyorsult ütemben megalakultak a közös tanácsok, a nagyközségi tanácsok, majd az utóbbi években a városkörnyéki községek. Taná­ csaink területi-igazgatási beosztása jelentősen korszerűsödött. 1950 óta öt járás szűnt meg, ugyanakkor 1969-et követően öt új városunk született, s így valamennyi járási székhely városi rangot kapott. Az államigazgatási munka egyszerűsítése és korszerűsítése az 1971. november 3-i KB-határozat óta állandó és folyamatos feladat volt. Ebből adódóan a megye tanács­ hálózatának korszerűsítését tovább folytatjuk. A tanácsok számának csökkentésévei emelkedett az egy községi, illetve nagyközségi tanácsra jutó átlagos népesség száma Az eltelt három évtized alatt a városokban lakók aránya csaknem háromszorosára nőtt, továbbá jelentős lakossági áttelepülés következett be a községekből a nagyköz­ ségekbe. A tanácshálózat korszerűsítésén túl, s azzal szoros összhangban jelentősen bővült a tanácsi szervek területi hatásköre. Teljes egészében a városi tanács irányítása alá került a járásra kiterjedően a testnevelés és sport, az egészégügyi és szociális, valamint a munkaügyi szakigazgatási feladat. A mezőgazdaság állami irányítása továbbfejlesztésének eredményeként a me­ zőgazdaság, illetve a termelőszövetkezetek irányítása a megyénél koncentrálódik. A tanácsi intézményhálózat szervezeti egyszerűsítésére az egészségügyi, szociális és közművelődési ágazat intézményeinek integrációjára, a középiskolák profiljának átszervezésére és a középiskolai kollégiumok szervezeti önállóságának megváltozta­ tására az elmúlt években került sor.

3

Lényeges változás történt a t a n á c s o k a p p a r á t u s á b a n . A z 1971. évi tanácstörvény után hármas cél fogalmazódott meg: a korábbinál kisebb, ugyanakkor képzettebb és stabilabb legyen az apparátus. Ezt követően a helyi államigazgatás egységesítése Céljából új szervezetek, intézmények kerültek a tanácsokhoz és a hatáskörök nagyobb ütemű decentralizálásával jelentősen bővültek feladataik, melyek bizonyos létszám­ emelkedéssel jártak együtt. Változott az apparátus szakmai és politikai iskolai végzettsége, felkészültsége. 1971-ben a kormány magasabb képesítési követelményeket állapított meg, melynek érvényesítése kedvezően változtatta a tanácsi dolgozók összetételét. T a n á c s i tis z ts é g v is e lő k ,

v e z e tő k , ü g y in té z ő k

is k o la i

és

p o litik a i v é g z e t t s é g

s z e r in ti ö s s z e té te le

Megnevezés:

1980. év

1970. év százalékban

Á l l a m i is k o la i v é g z e t t s é g

egyetem, főiskola középiskola általános iskola

17,4 58,0 24,6

38,1 56,6 5,3

100,0

100,0

1,1 13,9 21,4 63,6

4,8 17,1 32,0 48,1

100,0

100,0

P o lit ik a i is k o la i v é g z e t t s é g :

felsőfokú középfokú alapfokú nem rendelkezik

A felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkezők száma 229-ről 613-ra emelkedett A tanácsok apparátusában 186 fő tanácsakadémiát, 100 jogi egyetemet, mintegy IDü pedagógiai, több mint 20 közgazdaságtudományi és 70 fő pénzügyi, műszaki, mezőgaz­ dasági főiskolát, illetve egyetemet végzett. A felsőfokú végzettséggel rendelkezők számának és arányának ilyen mérvű nö­ vekedése jelentős munkaszínvonal-emelkedéssel párosult. Eredményesebb a politi­ kai képzés is, de a politikai végzettség arányát tovább kell növelni. Megoldott és rend­ szeres a tanácsi dolgozók továbbképzése, évenként 1000 tanácsi dolgozó képzésére ke­ rül sor a megyei tanács intézetében. A z apparátus felkészültségének javítását nagyban elősegítette a tanácsi dolgo­ zók erkölcsi és anyagi megbecsülésének fokozódása, élet- és munkakörülményeinek javítása. A számvetés során elismeréssel gondolunk a végzett munkára, hogy a tanácsok dolgozói eredményesen segítették a párt politikájának megvalósítását, derekasan résztvettek a szocialista építésben, Szabolcs-Szatmár megye társadalmi-gazdasági éle­ tének gyors ütemű fejlesztésében. Tisztelet és elismerés illeti azt a 89 dolgozót, akik a tanácsok megalakulása óta végzik becsülettel e megtisztelő munkát.

4

A TANÁC SO K GAZDASÁGI, K U L T U R Á L IS ÉS EGÉSZSÉGÜGYI TEVÉKENYSÉGE A z ország életében bekövetkezett alapvető változásokkal egyidőben SzabolcsSzatmár megye is nagy léptekkel haladt előre A z országos átlaghoz és önmagunkhoz viszonyítva is, talán itt volt leggyorsabb ütemű a fejlődés. Megyénk tanácsainak há­ rom évtizedes mérlege azt mutatja, hogy eredményeket értünk el az állami feladatok helyi megvalósításában, a gazdaságszervező, kulturális nevelőmunkában, a lakosság sokirányú helyi igényeinek kielégítésében. A középtávú és éves terveikben nagy poli­ tikai és társadalmi felelősséggel rangsorolták feladataikat. Tervkészítő, fejlesztő mun­ kájuk során mind jobban érvényesültek a demokratikus módszerek. Tanácsaink szervező, koordináló tevékenységének nagy szerepe van az itt élő em­ berek életmódjának, életkörülményeinek javításában, alapvetően a lakásigények ki­ elégítésében. A megye l a k á s á l l o m á n y a az elmúlt 30 év alatt több mint 65 ezerrel nö­ vekedett. A lakásépítés dinamikájára jellemző, hogy ebben az évtizedben annyi lakást építettünk, mint az azt megelőző húsz év alatt (é l— ÍB ezer). Mindezek ellenére jelen­ leg is mintegy 12 ezer lakásigénylőt tartunk nyilván a megyében. Az életkörülmé­ nyek változását jelzi, hogy a lakásigények 30u/o-a minőségi csere. Kiemelkedő programunk volt a k ö z m ű v e s v í z b e r u h á z á s , a lakosság kulturált élet­ feltételeihez szükséges egészséges ivóvíz biztosítása. Az erőteljes ipartelepítés, vala­ mint a korszerűsödő intézményhálózat megkövetelte a közművesítés biztosítását. A me­ gye 226 települése közül az V. ötéves terv végére várhatóan 85 település rendelkezik majd vezetékes vízzel. A lakosság vezetékes vízzel való ellátottsága 1980 végére el­ éri az 52%-ot. Ez a szám öt évvel ezelőtt csak 28% volt. A város- és községfejlesztés, a szebb, kulturáltabb környezet kialakítása csak a lakosság jelentős társadalmi munkájával valósulhatott meg. A tanácsok mint a „területük gazdái” , az utóbbi években a korábbinál eredmé­ nyesebben koordinálnak a nem tanácsi szervekkel a település fejlődéséért, a lakosság ellátásának, életkörülményeinek javításáért Ennek következménye, hogy a tanácsok az elmúlt 10 évben 894 millió forintot vettek át közös fejlesztésekre, ugyanakkor 1051 millió forinttal támogatták a nem tanácsi szervek fejlesztéseit. Ezzel lehetővé vált a lakások, közművek, gyermekintézmények közös erőforrásból való koncentrált létre­ hozása. A tanácsok szerepe az utóbbi évtizedben mind erőteljesebben bontakozott ki a területfejlesztésben, a lakosság foglalkoztatásának megoldásában, az ezt szolgáló Ipari és mezőgazdasági termelőerők letelepítésében, fejlesztésében.

Megyei tanácsunk gazdasági szempontból is jelentős tanácsi ipart és építőipart hozott létre. Közismert az a jelentős szerep, amelyet a tanácsi vállalatok az ipari, épí­ tőipari, a kommunális szolgáltatások biztosításában, a lakosság kereskedelmi ellátá­ sában betöltenek. Az ötvenes évek első éveiben a tanácsi ipar mintegy lő ezer főt foglalkoztatott és 74 millió forint termelési értéket állított elő. Ma, 1980. évben közel 2,0 milliárd fo­ rint termelési értéket terveznek előállítani mintegy 9 ezer fő foglalkoztatásával. A tanácsi és szövetkezeti ipar bázisára épült rá — 1965 után — a Szabglcs-Szatmár megyei Ipartelepítés, mely megyénk életében, gazdasági szerkezetében alapvető változást hozott.

S

Az

Megnevezés:

Ipar Építőipar Szállítás-hírközlés Kereskedelem Mezőgazdaság Egyéb nem term.

a k t í v k e r e s ő k m e g o s z lá s a

á g a za to n k én t

1970 év százalékban

1980. év

5.7 1.1 1,6 2,6 80,6 8,4

16,6 8,7 7,7 7,5 47,0 12,5

24,5 6,5 7,4 10,3 34,9 18,4

100.0

100,0

100,0

1950. év

Az ipar jelentős meghatározó szerepe mellett azonban továbbra is nagy jelentő­ sége van megyénkben a mezőgazdaságnak, mind a foglalkoztatásban, mind pedig az országos termelésben elfoglalt helyét figyelembe véve Mindezt úgy érhettük el, hogy tanácsaink aktívan közreműködtek a mezőgazdaság szocialista átszervezésében, a ter­ melőszövetkezeteink politikai, szervezeti és gazdasági megszilárdításában, majd a me­ zőgazdaság korszerű fejlesztésének fontos feltételeként a termelőszövetkezetek egye­ sülésének folyamatában. Ezek eredményeként a termelőszövetkezetek száma az 1961 évi 298 ról 127-re változott. Megyénk dinamikus gazdasági fejlődésével párhuzamosan nőtt a lakosság élet­ színvonala. Változott a lakosság fogyasztási struktúrája, A kereskedelmi alapellátást biztosító tanácsi kiskereskedelem és vendéglátás 1950. évben 42 millió forint forgal­ mat bonyolított 260 fő létszámmal. A lakosság ellátását szolgáló korszerű kereskedel­ mi hálózatban ma közel 3 ezer dolgozó 2,7 milliárd forint forgalmat bonyolít le, s biztosít az országos átlagnak megfelelő ellátási szintet. A tanácsok gazdasági munkájában — az utóbbi tíz esztendőben különösen — je ­ lentős részt képvisel és nagy erőfeszítést követel a lakossági szolgáltatás-fejlesztés ter­ vezése és szervezése. A fogyasztási szerkezet változását jelzi, hogy a lakosság pénzbevételeinek növekvő hányadát költötte szolgáltatásokra (1975-ben 3,92u0-át, 1979-ben 4,74%-át). A megyei tanács a IV. és az V. ötéves tervidőszakban összesen 130,5 millió forinttal támogatta a szolgáltató szervek fejlesztéseit. A tanácsaink erőfeszítései is hozzájárultak ahhoz, hogy az egy főre jutó lakossági szolgáltatás értéke jelentősen növekedett, ennek el­ lenére összességében és szerkezetében is elmaradt a lakossági igényektől. Egész életünket átszövő 688 s z o c i á l i s - e g é s z s é g ü g y i , o k t a t á s i é s k u l t u r á l i s t a n á c s i mintegy 25 ezer dolgozója szolgálja lakosságunk ellátását. A gondok és a folyamatosan növekvő igények ellenére jelentős ellátási színvonal-emelkedés követke­ zeit be. A tanácsok egyre több gondot fordítottak a lakosság művelődésügyi, egész­ ségügyi és szociális ellátásának folyamatos javítására, az e területek fejlesztésére ho­ zott párthatározatok végrehajtására. in té z m é n y

Az elmúlt évtizedek egyik alapvető feladata volt a gyermekintézmények fejlesz­ tése, az intézményhálózat kiépítése. Ezt a megyei sajátos feladatot megköveteli a ma­ gas természetes szaporulat, a gyerekek, a tanuló ifjúság száma, a lakosságon belüli jelentős aránya. A z elmúlt 10 évben megyénkben a természetes szaporulat 8,5 ezrelék volt, míg országos átlagban ez csak 3,8 ezrelék. Ilyen helyzetben kedvező, hogy az V. ötéves tervben túlteljesítjük óvodai és általános iskolai tanteremfejlesztési előirány­

6

zatainkat. Jelenleg mintegy 18 ezer óvodai férőhellyel, közel 1000 általános iskolai és 228 középiskolai tanteremmel rendelkezünk. A bölcsődei férőhelyek száma 2782, az 1951-ben létesült 3G férőhellyel szemben. Ma már a bölcsődés korúakra jutó férőhely megyénkben kedvezőbb, mint országosan. Mindezek mellett sokat fejlődött a tanácsok kultúrpolitikai tevékenysége, egyre tartalmasabb oktatási és közművelődési intézményeink munkája. Jelentősen fejlődött lakosságunk egészségügyi ellátása, javult a feltételrendszer. Több mint kétszeresére nőtt a körzeti orvosok és lá-szeresére a rendelőintézeti órák száma. A kórházi ágyak száma a fejlesztések eredményeként 1533-ről 3923-ra, az öszszes orvosok száma 276-róI 83B-ra növekedett A z üres orvosi helyek száma 9,9D#1 ezzel megközelítettük az országos szintet. A szociálpolitikai feladatok végrehajtása kiemelkedő jelentőségű, hiszen arányát és számát tekintve, megyénkben van a leg­ több nyugdíjas ás járadékos. Megoldottuk azt a feladatot, amely a szakszövetkezetek átszervezésével egyidejűleg jelentkezett, bővítettük a szociális segélyezések lehelősé­ gét, az öregek napközi otthoni hálózatát továbbfejlesztettük. A szociális otthoni férő­ helyek számát az 1955. évi 619 rőt 1310-re fejlesztettük. Az elmúlt három évtizedben az intézmények fejlesztéséhez mérten növekedett a költségvetés anyagi lehetősége. Költségvetési kiadásunk 195D-ben 260 millió forint volt, 1980 bán mintegy 3 milliárd forint. Tanácsaink egy-egy középtávú tervidőszakban igen jelentős pénzeszközökkel gaz­ dálkodnak, például az V. ötéves terv megvalósításához közel 6 milliárd fejlesztési és több mint 11 milliárd forint költségvetési pénzeszközzel rendelkeznek.

NEPKEPVISELET

EsTÖMEGKAPCSOLATOK

A harmadik tanácstörvény, 1971 után Szabolcs-Szalmár megye tanácsainak mun­ kája is új lendületet vett. Mind jobban érvényesül a tanácstestületek meghatározó szerepe, a kezdeményezőkészség, az önállóság és felelősség tokozása, a lakosság rész­ vétele a helyi feladatok megoldásában, a nem tanácsi és társadalmi szervekkel való szorosabb együttműködés. Tanácsaink tevékenységében erősödtek a n é p k é p v i s e l e t i - ö n k o r m á n y z a t i Mind jobban területük gazdasági és kulturális életének irányítójává válnak

vonások.

A v á l a s z t o t t t a n á c s t e s t ü l e t e k ö s s z e t é t e l e a korábbinál jobban tükrözi a megye tár­ sadalmi-gazdasági életében bekövetkezett szerkezeti változásokat. Most a tanácstagi választások újabb lehetőséget teremtenek arra, hogy az összetétel igazodjon a megye jelenlegi társadalmi struktúrájához.

Amikor tanácsaink három évtizedes tevékenységét és ennek eredményeit méltat­ juk, szólni kell a tanácsok tagjainak, a nép küldötteinek munkájáról, akiknek többsé­ ge önzetlenül vállalja a megtisztelő, de sokszor nehéz és igen sok szabad időt fel­ emésztő megbízatásokat, képviselik választóik érdekeit, tolmácsolják javaslataikat. A lakosság részéről a tanácstagi munka megbecsülését, elismerését bizonyltja többek között az is, hogy megyénkben az 5337 tanácstagból több mint 300 olyan tanácstag van, akiket 1950. október 22-e óta újra és újra megválasztottak. Tanácsaink munkájában növekvő szerepet töltenek be a t a n á c s i b i z o t t s á g o k . A legutóbbi választások során a tanácsi bizottságokba 3630 fő került megválasz­ tásra, melynek 28°/g-a nem tanácstag. A nem tanácstag szakemberek bevonásával élénkebbá vált a bizottságok tevékenysége, szakszerűbb és igényesebb lett a döntések elő­ készítése.

7

A mindennapi életünkhöz egyre közelebh kerülő tanácsi munkát csak a szocia­ lista demokrácia továbbfejlesztésével valósíthattuk meg. Ennek érdekében tanácsaink növekvő mértékben vonták be munkájukba a lakosságot, erősítették ás tartalmasabbá tették együttműködésüket a társadalmi és tömegszervezelekkel. A lakosság köréből több ezren tevékenykednek a tanácsi bizottságokban, a községi tűzoltóegyesületekben, lakó- és utcabizottságokban, segítik a tanácsokat a gyermek- és ifjúságvédelemben, a szociális feladatok ellátásában. A z utóbbi években erőteljesen fellendült a t á r s a d a l m i m u n k a v á l l a l á s , amely je ­ lentősen hozzájárul a települések anyagi és szellemi értékeinek gazdagításához. Üjabb és újabb társadalmi erők lendülnek mozgásba a tanácsok és a Hazafias Népfront szer­ vezésével. A lakosság egyre szélesebb köre kér és vállal részt a helyi feladatok meg­ oldásában, településeink szépítésében. Az elmúlt 10 év alatt összesen több mint 1,6 milliárd forint társadalmi munkát végzett megyénk lakossága. A IV. ötéves tervidő­ szakhoz viszonyítva az V. ötéves tervidőszakban várhatóan 53%-kal nő az egy lakos­ ra jutó társadalmi munka összege. Ennek gazdasági jelentőségén tú r politikai jelen­ tőségét kell hangsúlyoznom, mivel fontos formája ez a tanácsok ás a lakosság közötti kapcsolatnak, a lakóhely fejlesztéséért érzett felelősség, az egészséges lokálpatriotiz­ mus megnyilvánulásának A szocialista demokrácia egyik legújabb és igen aktív fórumai a f a l u g y ű l é s e k . melyek jól segítik a tanácsok tömegkapcsolatának szélesítését, a lakossággal való köz­ vetlen találkozást. Ez év első hónapjaiban 311 falugyűlést tartottak megyénkben, me­ lyen összesen 42 ezer ember vett részt. Ezeken a lakosság közvetlen információt szer­ zett a község terveiről, feladatairól, ugyanakkor elmondta észrevételeit. A TANÁC SO K Á L L A M IG A Z G A T Á S I TEVÉKENYSÉGE Áz elmúlt 30 év alatt — a kétségtelenül még mindig meglevő hibák, a fellelhető bürokratikus elemek ellenére — fejlődött az állampolgárok ügyeinek intézése, a ta­ nácsi munkának ez a rendkívül fontos és mind jelentősebb területe Az ügyintézés gyorsabb, egyszerűbb, törvényesebb lett, tartalmában is sokat javult. Ezt a folyamatot elősegítette, hogy az elmúlt években — a tanácshálózat korszerűsítésével, az állam­ igazgatási munka egyszerűsítésével összefüggésben — jelentős hatáskörrendezésre, fő ­ ként decentralizálásra került sor. Ez azért is jelentős, mivel a decentralizáció a racionálisabb munkaszervezésen túl, lehetőséget nyújt az államigazgatás demokratikus vonásainak erősítésére is. A megyei tanács végrehajtó bizottságának határozata értelmében 77 községi (kö­ zös) és városkörnyéki tanács közül 28 rendelkezik I. fokú építési, 59 ipari, 23 kereske­ delmi, 75 árellenőrzési hatásági jogkörrel. Községi tanácsaink mind eredményesebben birkóznak meg a sok új hatósági jog­ körrel, amit bizonyít az is, hogy a megfellebbezett községi határozatok aránya 0,6D ,0 A hatáskörök leadásával, decentralizálásával a lakossági ügyeket ott intézik, ahol azok felmerülnek és ahol azokat a legjobban ismerik. Ugyanakkor problémaként je ­ lentkezett, hogy a hatáskörök decentralizálásával egyidejűleg nem sikerült a tárgyi és személyi feltételeket minden helyi tanácsnál biztosítani. Kevesen tudják, hogy a hatósági munka 40%-át ma nem tanácsi szervek végzik. Ennek ellenére, egy évben mintegy 530 ezer ügyirattal foglalkoznak tanácsaink, mely­ ből 114 ezer a határozattal elbírált ügy, ennek többszöröse a határozatjellegű okiratok száma. A tájékoztatást, Információt kérőket is figyelembe véve, tanácsainknál évente

8

1,2— 1,3 millió alkalommal jelennek meg állampolgárok. Ez azt jelenti, mintha me­ gyénk valamennyi lakosa átlagban évente több mint két alkalommal fordulna meg tanácsoknál. A számadatok is érzékeltetik, hogy milyen fontos politikai jelentősége van a ta­ nácsi dolgozók munkájának, az állampolgárokkal szemben tanúsilott magatartásuk nagymértékben hat a társadalmi közérzetre. Eddigi eredményeinkkel korántsem va­ gyunk elégedettek. Tudatában vagyunk annak, hogy egy-egy esetleges késedelmes, el­ húzódó ügyintézés több állampolgárnak okozhat bosszúságot, felesleges lekötöttséget, s mindez rontja a tanácsi szervek és a lakosság kapcsolatát, a tanácsi apparátus mun­ kájáról alkotott véleményét. A tanácsi hatósági munkának szigorúan szabályozott rendje van, mely, hangsú­ lyozom, önmagában véve nem bürokrácia. A tanácsok hatósági munkája alapvetően törvényes és szakszerű, melyet bizonyít, hogy a fellebbezési arány az utóbbi 10 év alatt 3,l°/o-ról 2,3%-ra csökkent. A tanácsoknál, miközben a feladatok, hatáskörök szama növekedett, az ügyiratok száma öt év alatt 20D/o-kal — a megyei tanács apparátusában 40%-kal — Csökkent. Mindezek több irányú egyszerűsítési, korszerűsítési intézkedésekkel voltak elérhetők. A gyorsabb ügyintézés érdekében lett intézkedések eredményeként 1975. évtől 1980-ig 4,2%-ról 2,7%-ra csökkent a 30 napon túli ügyintézés, mely a megyei tanács appará­ tusában 0,7°/a. A hatósági munka tapasztalatai szerint az állampolgári fegyelem megfelelő, a la­ kosság túlnyomó többsége önként eleget tesz kötelezettségeinek. Előfordul azonban, hogy közömbösségből, anyagi előnyszerzési vágyból vagy más okból megszegik a tör­ vényes rendelkezéseket, nem hajtják végre a határozatokat. A kedvező és számokkal bizonyítható eredmények mellett is az államigazgatási, hatósági munka színvonalának további javítása, a kulturált és bürokráciamentes ügy­ intézés a jövőben is alapvető feladat. Ezt a törekvést fejezi ki az is, hogy 1974. évtől a megyében összesen 344 egyszerűsítésre és korszerűsítésre irányuló javaslatot tettek a tanácsi dolgozók, melyből az egyszerűsítési és korszerűsítési bizottság 84-et saját ha­ táskörben megvalósíthatóként elfogadott és inlézkedést lett azok alkalmazására. A töb­ bi javaslat egy részét az országos szervekhez továbbítottuk. KÖVETKEZTETÉSEK, FELADATOK A tanácsrendszer fennállásának 3D. évfordulója jó alkalom a számvetésre, a kö­ vetkeztetések levonására. A múlt tapasztalatainak összegezése és értékelése egyben követeli a jövő útjának körvonalazását, feladatainak meghatározását. A Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusa lelkesítő, egyben felelősség­ teljes és következetes munkát igénylő célokat tűzött népünk elé. Kádár elvtárs elő­ adói beszédében hangsúlyozta: ,.Az állami munkában is kulcskérdés a szocialista vo­ nások erősítése, az egész nép becsületes szolgálata” . E jelentős munkában különösen nagy szerep vár a tanácsokra. Valamennyi tanács számára meghatározó jelentőségű a XII. kongresszus határo­ zatának megállapítása és feladat-meghatározása: „A tanácsok népképviseleti, önkor­ mányzati és államigazgatási szerepüknek megfelelően önállóbban vesznek részt a társadalmi feladatok megoldásában. Emeljék a hatáskörükbe tartozó szervek irányí­ tásának színvonalát Fordítsanak még nagyobb figyelmet a lakosság ellátásának ja ­ vítására. Az állampolgárok ügyeinek érdemi, gyors intézésével is szélesítsék tömeg kapcsolataikat. Az ügyintézés váljék egyszerűbbé és gyorsabbá ..

9

A kongresszus iránymutatásával, a megyei pártérlekezlet határozatának szelle­ mében, a Tanácstörvényben meghatározott elveknek és szabályoknak megfelelően in­ dokolt tanácsaink munkáját továbbfejleszteni. — A június 8-án sorrakerülő országgyűlési képviselők és tanácstagok választásá­ nak előkészítése összehangolt, szervezett munkát igényel. A tanácstagok vá­ lasztásával hosszú, 7 éves ciklust zárunk. Az eltelt idő alatt lényeges átalaku­ lás történt megyénk társadalmi-gazdasági szerkezetében. Ezeknek a változá soknak tükröződniük kell a választandó testületek összetételében. — A s z o c i a l i s t a d e m o k r á c i a fórumainak, rendeltetésüknek megfelelő tartalmas működtetésére a kongresszus is felhívta a figyelmet. A szocialista demokrácia fejlesztésének fontos feltétele a tanácsi testületek irányító szerepének növelé­ sén túl, határozataik jobb végrehajtásának megszervezése is. A demokratikus centralizmuson mint alapelven belül a demokratikus elem erősítését szolgálja, ha a lakosságnak is tudomása van minden olyan fontos területi döntésről, amely az életfeltételeit érinti. Ezért a lakosság mind nagyobb körét be kell vonni a települést érintő döntések előkészítésébe, végrehajtásába és ellenőrzé­ sébe. így válik a lakosság többsége a hatalom gyakorlásának és a közügyek in­ tézésének tényleges részesévé. A tanácstestületek munkáját hasznosan segítik a tanácsi bizottságok az előter­ jesztések véleményezésével, javaslataikkal, ellenőrzéseikkel. A jövőben a kö­ telező bizottságokon túl nem célszerű növelni számukat, mivel párhuzamossá­ got rejt magában és ezáltal felesleges munkaidőt köt le. Ugyanakkor a bizott­ ságok összehangoló, ellenőrző szerepkörét indokolt erősíteni. — Fontos, hogy a k é p v i s e l e t valóságos szerepe jobban előtérbe kerüljön. A nép­ képviseleti jelleg kapjon nagyobb hangsúlyt azáltal is, hogy a tanácsi testüle­ tekben konkrétabban fejeződjenek ki a lakosság érdekei, a tanácsüléseken kap­ janak nagyobb teret az érdekviták, ütköztetések. Döntésük ne legyen formá­ lis, hisz így jobban sajátjuknak tekintik és nagyobb felelősséget éreznek vég­ rehajtásáért is. — A jövőben is fontos társadalompolitikai célkitűzés: csökkenteni az azonos je l­ legű települések, valamint a városok és a községek ellátásában meglevő kü­ lönbségeket, biztosítani a települések arányos fejlesztését. E cél megvalósítá­ sának lényeges eszköze a tanácsok g a z d a s á g i , k u l t u r á l i s é s e g é s z s é g ü g y i t é v é k e n y s é g e . Ezirányú tevékenységükben sem hagyhatjuk szem elől a változó gaz­ dasági körülményeket, sőt, csak akkor tervezünk reálisan, ha a lakosság véle­ ményén és javaslatain alapuló igényeket összevetjük a lehetőségeinkkel. A ta­ nácsok most dolgoznak területük, településük VI. ötéves tervének előkészíté­ sén. Döntéseiktől függ, hogy az elkövetkező tervidőszakban hogyan tudják te­ rületükön megvalósítani a X II. kongresszus és a megyei pártértekezlet által kitűzött Célokat annak tudatában, hogy az eddigieknél is erőteljesebben kell érvényesíteni az ésszerű, takarékosabb gazdálkodást, valamint a szelektivitást — A jelenlegi időszakban, amikor szigorúbb gazdálkodási feltételek korlátozzák a gazdálkodó szervek anyagi eszközeit és szűkítik a fejlesztés lehetőségeit, ilyenkor van a legnagyobb szükség olyan pótlólagos forrásokra, mint a la­ kossáp és a z ü z e m i k o l l e k t í v á k t á r s a d a l m i m u n k á j a . A z utóbbi években fellendült társadalmimunka-vállalás bevált, jó munkamód­ szereit továbbfejlesztve, hangsúlyozni kell a kisebb és nagyobb közösségek for­ málásának, szocialista életmódjának és magatartásának jelentőségét, a közéletlség fejlesztését.

10

Célunk a lakosság mind nagyobb részének megnyerése közös ügyeink, terveink megvalósítása érdekében. Ezt csak úgy tudjuk megvalósítani, ha konkrétabbá és koordinatívabbá tesszük együttműködésünket a Hazafias Népfronttal, a töb­ bi társadalmi tömegszervezettel és jobban támaszkodunk a nem tanácsi szer­ vekkel kialakult kapcsolatainkra. — A társadalmi fejlődés által teremtett új követelményekhez és feltételekhez iga­ zodva, fejleszteni kell a tanácsi munka szervezeti feltételeit. A létszómarányosítással segíteni kell a helyi tanácsok apparátusának szakember-ellátottságát. — A z államigazgatási, hatósági munka a politikai döntések végrehajtásának nél­ külözhetetlen eszköze. Ezért a tanácsok dolgozói készüljenek fel arra, hogy a XII. kongresszus határozatainak érvényesítését szolgáló új rendelkezések és törvények maradéktalanul betartásra, illetve betartatásra kerüljenek. „A tanácsi munka fejlesztésének alapvető feladatai között kell számontartani a még jócskán fellelhető indokolatlan bürokrácia", a hosszadalmas, olykor lélektelen ügyintézés visszaszorítását. Ennek érdekében a tanácsi apparátus dolgozóinál alapvető követelmény a hivatástudat, az elkötelezettség erősítése. A lakosság bizalmán alapuló három évtizedes tanácsrendszer a szocializmust építő társadalmunk szilárd bázisa. Célunk, hogy tanácsaink — pártunk irányításával — si­ kerrel dolgozzanak a fejlett szocialista társadalom építésén. Most, amikor pártunk X II. kongresszusa megfogalmazta lelkesítő, egyben ered­ ményesebb munkát igénylő, népünk érdekében végrehajtandó feladatainkat, és me­ gyei pártértekezletünk elfogadta a megye továbbfejlődését szolgáló célkitűzéseket, minden ismeret rendelkezésünkre áll a sorra kerülő országgyűlési és tanácstagi vá­ lasztások előkészítéséhez. Ez a kiemelkedő belpolitikai esemény, a jelölő és választási gyűlés nagyszerű alkalom arra, hogy megyénk lakosságával megismertessük társa­ dalmunk előrehaladását szolgáló feladatainkat, egyben mozgósítsuk egész lakosságun­ kat annak eredményes végrehajtására. Az elmúlt évtized eredményei történelmi je­ lentőségűek, van mire alapozni. Három és fél évtizedes szocialista fejlődésünk meg­ győzően bizonyítja, hogy nehezebb körülmények között is képesek az itt élő emberek nagyszerű alkotásokra, a fejlett szocialista társadalom építésének továbbfolytatására, lakosságunk életfeltételeinek javítására. Meggyőződésem, hogy a tanácstagok válasz­ tása emelőjévé válik a következő évek feladatai eredményes teljesítésének, a végered­ ményt tekintve pedig olyan tanácsok alakulnak, melyek képesek lesznek magasabb színvonalon és eredményesebben megvalósítani pártunk XII. kongresszusi határo­ zatait.

11

GYARMATHY ZSIGMOND: A közigazgatás újjászervezésétől a tanácsok m egalakulásáig 1945—1950 Dokumentumok az első évtized történetéből

i.

A KÖZIGAZGATÁS ÚJJÁÉLEDÉSE „A z 1944— 1945 ben létrejött nemzeti bizottságokról nehezen lehetne elmondani, hogy kialakult Usyrenddel és ügyintézési formákkal rendelkeztek volna. Létrejöttük folytán erre — legalábbis a Tiszántúlon és a felszabadulás első hónapjaiban — külső és belső okok következtében lehetőség sem volt. A külső ok könnyen érthető. A front közeledtére a régi közigazgatási szervek mű ködése egycsapásra megszűnt, a hivatalok és hatóságok személyzete nagyrészt elhagy­ ta helyét. Ahol maradt Is valaki, az korábban alacsony beosztású, önálló hatáskörben sohasem dolgozott, az adminisztrációs munkának csupán mechanikus részét értő hiva­ talnok volt. A harci cselekmények elcsendesedése után egy-két nap múlva a szovjet katonai parancsnokság helyi képviselője — a megye székhelyén általában törzstiszti, járási székhelyeken főtiszti, nagyobb községekben törzsaltiszti rangban lévő parancsnok — alapos helyi tájékozódás után összehívta a helységben lévő tekintélyesebb személyeket és a frontparancsnokság nyomtatásban kiadott felhívása szerint megbízta őket azzal, hogy a helyi igazgatást szervezzék újjá A községekben a bíró — ha nem mene­ kült el — minden további nélkül megkapta a megbízatást; ha nem maradt a helyén, a jelenlevőket [elhívta, hogy jelenlétében valakit válasszanak meg bírónak. A városokban a tájékozódás valamivel alaposabb volt. A közigazgatás szervezeti felépítése komplikáltabb lévén, a polgármester megbízatása több napi késedelemmel járt. Ahol a közigazgatás régi személyzetéből néhányan otthon maradtak, közülük a rangban legmagasabb kapott megbízatást a polgármesteri teendők ellátására és az igazgatás újjászervezésére. A megyei igazgatás szervezetét a szovjet katonai pa­ rancsnokság nem ismerte olyan behatóan, mint a községi és a városi igazgatást; csak annyit tudtak, hogy a megye legmagasabb rangú tisztviselője a főispán, a g u b e r n á t o r volt. Ezért a szovjet parancsnok első teendője volt a gubernátor személyének a kivá­ lasztása. M ivel a régi közigazgatás tisztviselői nagyrészt elmenekültek és a helyben mara­ dottak egy része sem vállalta a felelősséget, az új közigazgatásba sok olyan ember került be, akinek ilyen tapasztalata nem volt, akik az írásos ügyintézés formáit nem ismerték, vagy azzal nem sokat törődtek, de az idők sem voltak alkalmasak a tett intézkedések írásos rögzítésére — az első hónapokban kevés irat jött létre. A kere­

12

tűk ugyan a régiek maradtak, úe a katonai szempontoknak megfelelően az igazgatás teendőinek súlypontja alaposan eltolódott" (B a l o g h SZEM LE, m in t

a

Istvá n :

A

S z a b o lc s

m egyei

1968. I , s z á m , 32 — 33. p . A

tu d om á n yos

k u ta tó m u n k a

n em zeti

b iz o tts á g o k

le ír ta k a s z e m é ly e s és á lta l

n y ertek

ir a t a i.

k ö z v e tle n

h ite le s íté s t.

Lásd

LE VÉ LT Á R I

é lm é n y e k , v a la ­ k övetk ező

jk v

-i

r é s z le t e t !)

„Balogh István, Ont Szatmár, Ugocsa és Bereg k. e. e. vármegyék főispánjának kinevezem. Egyidejűleg megbízom a közellátási kormánybiztos teendőivel.” (S z S z M L

X X I.

102. J k v . 1945., V .

19. 9— 1945 b j k v i . s z . )

folyamán, október hő 21-ig érkezett az árvaszékhez összesen 3476 ügyda­ rab, melyből feldolgoztatott 3459, elintézés alatt áll az év végéig 17 darab. A bekövet­ kezett háborús események folytán október hó 21-től az év végéig az árvaszék hivata­ los tevékenysége szíin etelt.------ — A szeptember 6-án történt bombatómadás áldo­ zatainak halálesetei a hóban lényegesen emelték úgy a közgyámi, mint az előadói te­ endőket. --------- Az elhagyott gyermekek nyilvántartásában az év elején 369 gyermek volt, az év folyamán nyilvántartásba vettünk 11 gyermeket, töröltünk 21 gyermeket, az év végén maradt 359 gyermek.” „A z

év

D r. M e d g y e s s y ly e t

S z a b o lc s

P á l á r v a s z é k i ü ln ö k je le n t é s é b ő l az

m egye

k ö z ig a z g a tá s i

b iz o tts á g á n a k

1944. é v i t e v é k e n y s é g é r ő l , m e ­

k ü ld ö tt

m eg

1945.

aug.

1 0 -é n

I

( S z S z M L I V . B . 4 1 3 .)

Vásárosnaményban a község ügyeinek intézését négytagú bizottság vette át. Ez a bizottság az alábbiakat rendeli: 1. „senki semmiféle jelvényt ne viseljen, 2. senki leventesapkát ne viseljen, 3. a há­ zakat fehér lobogóval lobogózzuk fel, 4 a rendet polgárőrség tartja fenn. A polgárőrök községi pecséttel ellátott karszalagot viselnek. Ezeknek mindenki úgy engedelmes­ kedjék, mint eddig a rendőrségnek, 5. további intézkedésig általános és teljes szesz­ tilalom áll fenn. Sem korcsmában, vagy más nyilvános helyeken, sem magánházak­ nál semminemű szeszt fogyasztani nem szabad, 6. mindenki tartózkodjék otthon és őrizze lakását, házát és családját, minden ácscrgás, csoportosulás tilos, 1. amikor az oroszok bejönnek a községbe, mindenki teljesen nyugodtan és csendesen legyen. Különösen nők se az utcán, se az udvaron ne legyenek, ott ne tartózkodjanak, B. amennyiben orosz katonák a házakhoz bemennének és valamit, különösen élelmi­ szert kérnének, mindenki tehetségéhez képest lássa el őket, 9. a bizottság felhívja a község lakosságát, hogy teljes nyugalmát őrizze meg, a bizottság minden intézkedé sét lelkiismeretesen és pontosan hajtsa végre, és ebben az esetben módja lesz a la­ kosság bántatlanságát kieszközölni.” ( S z S z M L I V . B . 766. 59. d . ) „Jegyzőkönyv. Felvétetett Vásárosnaményban, 1944. évi november hó 6-án a köz­ ségházán a szovjet hadsereg 27. évfordulója megünneplésének kapcsán elmondandó beszéd megszövegezése tárgyában. Jelen vannak alulírottak. A Vásárosnamény köz­ ségben állomásozó szovjet tiszt azon kívánságának adott kifejezést, hogy a község lakossága a szovjet hadsereg megalakításának (valóban a NOSZF — szerk. megjegy­ zései 27. évfordulóját ünnepelje meg és ennek kapcsán a község főterén a lakosság felvonulása után előttük emlékbeszéd tartassák. A községházán alulírottak összegyűl­ tek és az ezen jegyzőkönyvhöz csatolt beszédet szövegezték meg azzal, hogy azt a községnek egy általuk felkérendő lakosa november 7-én délelőtt 10 órakor a népün­ nepély alkalmával a község főterén mondja el Ezen jegyzőkönyvet a beszéd alulírott szövegezői abból a célból vették fel, hogy az a község irattárában elhelyeztetvén bizonyítéka legyen annak, hogy a beszéd kö­ zös megegyezéssel szövegeztetik meg a szovjet parancsnokság kívánságára.

13

Ezzel a jegyzőkönyv felolvasván helybenhagyva aláíratott. K. m. f. t. Harsány) K á ­ roly, dr. Lengyel Sándor, dr. Kovátsy Szabolcs, Gaál Sándor, Muszka Sándor, dr. Szedlár Ferenc, Cserháti Gábor, Fodor Mihály jegyzőkönyvvezető.” ( S z S z M L I V . B . 766. 59. d . ) „Magyar Testvéreim! A bevonult szovjet hadsereg Vásárosnaményban állomásozó tisztje tudomásunk­ ra hozta, hogy a mai napon a szovjet hadsereg megalapításának 27. évfordulóját üli Ebből az alkalomból gyűltünk össze, hogy itt egy hősi halált halt tiszt sírjánál a hőst megillető tisztelettel emlékezzünk a szovjet hadseregről. 27 évvel ezelőtt ugyanilyen világégés volt, mint most. A z akkori Oroszország a szörnyű háborús lerhek alatt akkor összeroppant és egy új világ, új rendszer támadt fel. Negyed évszázad nagy idő és ennyi idő alatt a szovjet hadsereg is nagyot fejlődött. Ily hosszú idő után ismertük meg őket most mint bevonulőkat és magunk lát­ juk, hogy ez a nagy hadsereg milyen átütő erejűvé fejlődött ki. Teljes tárgyilagossággal és nyugodt lelkiismerettel megállapíthatjuk, hogy min­ den, amit erről a hadseregről eddig propagandában hallottunk, enyhén szólva nem felel meg a valóságnak. Mert láthatjuk, hogy nem mint ellenség és nem mint pusz­ tító jött hozzánk, hanem tapasztalhatjuk hogy a lakosság nyugalmát akarja biztosí­ tani. Amennyiben egyéni sérelmek előfordultak, ezek egyesek egyéni túlkapásai vol­ tak, amelyekkel szemben a hivatalos parancsnokság mindig orvoslást igyekezett nyújtani. Méltó tehát, hogy ezzel a hadsereggel szemben teljes lojalitással viseltessünk. Ez nem jelenti magyarságunk és nemzetünk megtagadását, hanem a szovjet hadsereg katonai erényeinek és a megszálló csapatok jóindulatának elismerését. Tudjuk és látjuk, hogy az elmúlt hónapok a tönk szélére juttattak minket. Nagy építőmunkának kell megindulnia és erről a helyről is Eelhívjuk a község lakosságát, hogy ebben a munkában minden erejével vegyen részt, a község vezetőségének álljon rendelkezésére, senki abból ki ne vonja magát és mindenki minden képességét, aka­ rását bocsássa rendelkezésre. A szovjet katonai hatóságok részéről ennek a munkának a megindításához és a normális élet helyreállításához a legteljesebb jóindulatot tapasztaljuk. Erről a helyről is a lakosság nevében újból kérjük a szovjet hadsereg képviselőit, hogy ebben a munkában minket támogasson és ehhez a munkához a lakosság nyugal­ mát biztosítsa. Magyar Testvérek! A szovjet hadsereg nagy ünnepet ül ma. Mi is adjuk meg neki az őt fentiek szerint méltán megillető megbecsülést és osztozzunk illő módon az ün­ neplésben. Kívánjuk, hogy küldetését mielőbb teljesítse és szerencsésen fejezze be Éljen a szovjet hadsereg! Éljen Magyarország! Dr. Lengyel Sándor, dr. Kovátsy Szabolcs, Gaál Sándor, Muszka Sándor, dr. Szedlár Ferenc, Cserháti Károly, Harsányi Károly.” (S z S z M L

I V . B . 766. 59. d . )

„Jegyzőkönyv. Készült Hadászon, 1944. november 22-én, községi elöljáróság előtt személyesen megjelent Szilágyi József és Püspöki István hodászi lakos és bejelentik, hogy f. hó 20-án a szomszédjukban Puskás Miklós hodászi lakosnál megszállott 8 fér-

14

fi és egy nő oroszok, akik azóta ott folyton zaklatják a szomszédokat, éjszaka felza­ varják, megverik őket. Azt, hogy honnan jöttek, nem tudják. Jegyzőkönyv felolvas­ va aláíratott.” (Püspöki István, öz. Kiss Lajosné, Szilágyi József panaszosok, olvasha­ tatlan aláírás, körjegyző, jegyzőkönyvvezető.) (S z S z M L

X X L

112. X I I .

b .)

„Jegyző Ürnak! Hodász. 6144/1944. számú jelentésére értesítem, hogy Szilágyi Jó­ zsef és társai panasza ügyében a mátészalkai orosz katonai parancsnokság a szükséges intézkedéseket megtette. Mátészalka, 1944. évi november hó 30-án. Olvashatatlan alá­ írás tb. főszolgabíró.” (S z S z M L

X X I.

112. X I I .

b .)

„Főszolgabíró Ürnak! Vásárosnamény. A Szatmár vármegye három és a beregi egy járást Illetőleg a fegyverszüneti feltételeket e l l e n ő r z ő b i z o t t s á g Szabolcs és Ung, vala­ mint Szatmár, Ung, Bereg vármegyék részére kiküldött albizottságnak parancsnoka — Sztenanenkó őrnagy úrral mai napon folytatott tárgyalásom eredményeként közlöm, hogy a csonka vármegye törvényhatósága most már orosz katonai közigazgatásilag is elkülöníttetett a román, illetve ukrán közigazgatás alatt álló területektől, ennek meg­ felelően tehát a vásárosnaményi járásban egyedül és kizárólag a Mátészalkán székelő orosz katonai parancsnokság rendelkezik. Ha tehát akár Szatmárnémetiből, akár Beregszászból, akár bármely más trianoni határon túli területről odaszállított terményért, kézi vagy igamunkáért, vagy bármely egyébként akár katonai, akár polgári hatóság jelentkeznék, annak igényét vissza kell utasítani és teljesen megtagadni. Ilyen jelentkezőkkel közölni kell, hogy közvetlenül, vagy telefon útján forduljanak Nyíregyházára a z e l l e n ő r z ő b i z o t t s á g — (oroszul „Kontrollnij Comlssia” ) parancsnoka — , Sztenanenkó őrnagy, — vagy annak helyetteséhez —, Pavlig őrnagy úrhoz, akik itt a 37-es, 36-os, vagy 35-ös telefonszámon találhatók. Sa­ ját hatóságaink részére pedig elrendelem, hogy minden idegen területről jövő köz­ igazgatási hatósági rendelkezést utasítson vissza és egyben az elküldőhelyre juttassa vissza. Nyíregyháza, 1945. február 24. Dr. Erőss főispán.” (S z S z M L

X X I . 113. 1. 1. I. d . )

A vásárosnaményi járás főjegyzőjétől 2B05/1945. k. i. szám. „ M ű k ö d é s i b i z o n y í t v á n y . Alulírott vásárosnaményi járási főjegyző hivatalos hite­ lességgel tanúsítom, hogy Tusa Dániel volt barabási lakos 1944. szeptember 9-én ne­ veztetett ki 8883/1944. alispáni szám alatt barabási segédjegyzővé. 1944 október havá­ ban, amikor a Szovjet—Orosz csapatok bevonultak Barabásra, helyén maradt és őt hatóságom 1944. december hó 1-én 4124/1944. ki. szám alatt barabási körjegyzőnek be­ helyettesítette. Ugyanezen a napon az esküt is letette. Nevezettet a járási igazoló bi­ zottság igazolta Mint helyettes körjegyző működött 1945. július hó 30-ig, amikor is a jegyzőség választás útján mással töltetett be. Vásárosnamény, 1945. november 2. Dr. Kovátsy járási főjegyző.” ( S z S z M L X X I . 113. 1. 1 .)

„Kovalev János és Máthé Vilmos Ürnak, Vásárosnamény. Értesítem Címet, hogy a hivatalban hivatalból felmerülő munkálatokért díjat a felek fizetni nem kötelesek, ellenben magánfél kérelmére kiállított kérvényekért, igazolványokért és fordításokért díjazás szedhető. A díj összege, ha egynyelvű igazolványról van szó, 1 oldalig 5 pengő, minden további oldal még 4 pengő. Ha kétnyelvű munkálatról van szó, úgy a díjazás egy oldalig 3— 3 pengő, minden további oldal után 2—2 pengő. Vásárosnamény, 1944. november 24. Közigazgatási biztos helyett Kovássy szolgabíró.”

15

(S z S z M L kb.

X X L

113.

1.

b.

B ereg

vá rm egye

K ö z ig a z g a tá s i

B iz to s a

ira ta i

11.1944.

sz.)

„Bereg vármegye Nemzeti Bizottsága 1944. november 14-én Kovalev János betét­ szerkesztőt a vásárosnaményi járási főszolgabírói hivatalba rendelte be nagyorosz nyelv lolmácsi teendőinek elvégzésére. Fent nevezett ennek a feladatának a legna­ gyobb megelégedésre és a legmegbízhatóbb módon meg is felelt és mindent megtett a szovjet hatóság és a helyi hatóságok közötti jó viszony biztosítására. Miután a 4340'1045. M. E. sz. rendelet az útlevélügyek intézését s így határátlépési ügyek inté­ zését is a rendőrkapitányságokra ruházta, ennélfogva nevezettnek Írásbeli munkakö­ re nálam már nincsen, annál is inkább, mert a hivatalomhoz beosztott járási aljegyző a szóbeli tolmácsolást ellátja. Fenti körülményeket figyelembe véve Kovalev János vásárosnaményi lakost, telekkönyvi betétszerkesztő urat a nagyorosz nyelv tolmács! teendőinek végzése alól a mai napon felmentem és felkérem, hogy szolgálattételre a vásárosnaményi járásbíróság elnökénél azonnal szíveskedjék jelentkezni. Dr. Kabáczy Szilárd elnök Drnak jelen átiratomat azzal küldöm meg, hogy intézkedésemet tudomásul venni és ehhez képest a szükséges rendelkezéseket átiratom vétele után megtenni szíveskedjék. Vásárosnamény, 1945. évi július hó 21-én. Dr. Kovátsy járási főjegyző.” ( S z S z M L X X L 113. I. 1. 1 6 0 0 H 9 4 5 .) „A fehérgyarmati járás orosz katonai parancsnokságának szóbeli rendeleté alap­ ján elrendelem, hogy a fehérgyarmati járásbíróság működését azonnal kezdje meg. Ideiglenesen a járásbíróság vezetésével dr. Bornemisza Béla ügyvéd urat, helyettes­ ként pedig dr. Baka László ügyvéd urat, fehérgyarmati lakosokat megbízom. Műkö­ désük megkezdését jelentsék. Fehérgyarmat, 1944. december hó 12., olvashatatlan alá­ írás, járási közigazgatási vezető." (A

fe h é rg y a rm a ti

s z. h a t á r o z a t a

já r á s

f ő s z o lg a b ír ó ja ,

m in i

b e n t m e g n e v e z e t t e k n e k .) (S z S z M L

já r á s i X X I

k ö z ig a z g a tá si

vezető

96

1944.

111. I . )

„ F ő i s p á n Ű r ! S z a t m á r n é m e t i . 60 1945. számú rendeletre tisztelettel jelentem, hogy a helybeli orosz katonai parancsnoktól kapott szóbeli utasítás értelmében az összes rendeleteknek a végrehajtás előtti bemutatására vagyok kötelezve Ennek értelmében a tárgyra vonatkozó rendelet bemutatása alkalmával az orosz katonai parancsnok a rendelet végrehajtását letiltotta, s egyben utasított arra, hogy f. évi január hó 2-álcl kezdődően az ideiglenes csonka vármegye székhelye Mátészalka lévén, a Szatmárné­ metiből kapott rendeleteknek nem tehetek eleget és jelentéseimet a továbbiakban a mátészalkai főispáni, illetve alispáni hivatalhoz terjesszem fel. Ennek igazolására, amikor erre vonatkozó rendeletét írásban kértem, a rendeletet orosz nyelvű záradék­ kal látta el. Tisztelettel kérem, jelentésemet ilyen értelemben tudomásul venni méllőztassák. Fehérgyarmat, 1945 évi január hó 8., olvashatatlan aláírás, járási közigaz­ gatási vezető h.” (S z S z M L

X X L

111. I . 1 .)

„A Mátészalkai Nemzeti Bizottság nevében felhívjuk főszolgabíró Urat (Fehér­ gyarmat), hogy a Szatmárnémetiben működő román főispán és pénzügyigazgaló ren­ delkezéseit addig is, míg a Magyar Kormány Mátészalkán felállítandó vármegyei szervezet e z ügyben nem intézkedik, ne hajtsa végre. Mátészalka, 1945. január 9. Nemzeti bizottság elnöke: olvashatatlan aláírás, Széles Elemér, nemzeti bizottság alelnöke” (SzSzML X X I 111 I 2/1945. szj

16

„Belügyminiszter Űr! Jelentem, hogy az egy várost, 9 járást ás 133 községet tevő Szabolcs és Ung k. e. e„ valamint a 4 járást és 136 községet jelentő Szatmár-Ugocsa, Bereg k. e. e. vármegyék területén minden rendelkezésre állő idő felhasználásával annyi községet jártam be személyesen, amennyit eddig lehetséges volt, éspedig Sza­ bolcs és Ung vármegyében 94 községet, Szatmár vármegyében 2 járási székhelyt és 2 községet, Szabolcs vármegyében eddig havonként 2 főszolgabírói értekezletet tartot­ tam, ahol a járások vezetőit szóban mindenkor instruáltam Szatmár-Ugocsa-Bereg vármegyében egy ízben jártam, itt azonban a járások megszervezve még nincsenek, sőt — nincs a vármegye sem megszervezve, hanem csupán a trianoni határokon belül eső 4 járásban visszamaradt és a Szatmárnémetiből a román közigazgatás bevezetése óta eltávozott közigazgatási tisztviselők vannak jelen, kik részben saját kezdeményezé­ sükből, részben pedig f. hó 20-án volt személyes kintjárásom alkalmával adott uta­ sítások szerint — szervezik a vármegyei központot. A mindkét törvényhatóságban szerzett tapasztalataim és benyomásaim alapján szükségét láttam, hogy az alispánok, polgármesterek és főszolgabírákhoz a másolatban mellékelt körlevelet intézzem N yír­ egyházán, 1945. január hó 22. napján. Dr. Erőss főispán.” f S z S z M L X X L 1. 2. d. 8 ,1 9 4 5 .) „Valamennyi Jegyző Ornak! Székhelyén. Szatmár Bereg és Ugocsa k. e. e. várme­ gyék alispánja fenti szám alatt közölte, hogy az ideiglenes nemzeti kormány hatás­ köre a trianoni Magyarország területére terjed ki. Ilyen körülmények között az ideig­ lenes nemzeti kormány visszaállította Szatmár-Bereg és Ugocsa k. e. e. vármegyét Fenti rendelkezés értelmében a vásárosnaményi járás összes községei továbbra is a vásárosnaményi járáshoz és ezután Szatmár-Bereg és Ugocsa k. e e. vármegyékhez tartoznak. A közigazgatási biztosi tisztség megszűnik és jelen rendelet kézhezvételétől fogva a főispáni, alispáni hivatal és a vármegyei árvaszék, valamint a vármegyei gazdasági felügyelőség, a tisztifőorvos ás az államépítészeti hivatal Mátészalkán meg­ kezdték működésüket. Vásárosnamény, 1945. január 22. Kovátsy h. főszolgabíró." (V á s á r o s n a m é n y i

já r á s i

fő s z o lg a b ír ó

je g y z ő k h ö z

k ü ld ö t t

k ö r le v e le .

SzSzM L

X X I.

113. I . 1. 128/1945. k i. s z . )

„Vóghatározat. Ligeti György p ü. fővigyázőt és Zsitnyár András p ü fővigyázót megbízom a vásárosnaményi járás területén a pénzügyőri teendők ellátásával. N eve­ zettek kötelesek a járás területén az összes időszerű pénzügyi leendőket elvégezni és js lentéseiket hozzám beterjeszteni. Indokolás. A járás területén olyan p. ü. őri ellenőr­ zés alá tartozó üzemek dolgoznak, melyeknek kellő ellenőrzés nélkül való maradása az államkincstár károsodásával járhatna. Ezért a p ü.-ri tevékenység megindításáról kellett gondoskodnom és fentiek szerint határoznom. Vásárosnamény, 1945 január 8 Dr Lengyel Sándor közigazgatási biztos.’’ ( S z S z M L X X I . 113. I. b. 12 1944. fcb. szj „A magyar földművelésügyi miniszter úr 30 DB1'1945. F M sz alatt kiadott enge­ délye alapján az azelőtt Szatmárnémetiben fennállott folyammárnöki hivatalt ideigle­ nesen Vásárosnaményban állítom fel. A hivatal személyzetének illetményeit előleg­ ként utalványozásomra a vásárosnaményi adóhivatal lógja folyósítani. Dologi kiadá­ sai r ól esetről-esetre fogok gondoskodni Indokolás A rendkívüli viszonyok adta hely­ zet igen sürgős és intenzív ármenlesitési munkálatokat tesz szükségessé, minthogy a nyíregyházi folyammérnöki hivatal nem működik, a szatmárnémeti hivatal vezetője pedig a hivatal felszerelésével Vásárosnaményban tartózkodik, előterjesztést tettem a földművelésügyi miniszter úrhoz Vásárosnaményban folyammárnöki hivalal felál­ lítása iránt. A földművelésügyi miniszter úr a hivatal ideiglenes felállításához hozzá­ járult, miért is a Centi módon kellett rendelkeznem. Amiről jelen vághatározatom ki-

17

adásával értesítem: 1. Vázsonyi Ádám műszaki főtanácsost, a volt szatmárnémeti fo­ lyammérnöki hivatal vezetőiét. Vásárosnamény, 1945. január 15. Dr. Lengyel Sándor közigazgatási biztos.” (S z S z M L

X X I . 113. I. B . 1. d . a d . 216:1944. k b . s z . )

„Horváth Sándor hivatásos városi túzoltófelügyelő mátészalkai lakost a mátészal­ kai, csengeri, fehérgyarmati és vásárosnaményi járások tűzrendészet! felügyelői teen­ dők ellátásával ideiglenesen megbízom Jelen megbízatásom a vm. főispánjának a 180 000/1936. 5. M. sz. rendeletben gyökerező kinevezési jogát nem érinti. Mátészalka, 1945. február 13. Varga alispán.” ( S z S z M L X X I . 113. I. 1. 260 /1 94 5 . a lis p . sz.) ,,A 113/1945. K. K. M. sz leiratra jelentem, hogy a törvényhatóságunk székhelyén és területén a részleges postai szolgálat már 1944. november hó közepétől megindult A Vörös Hadsereg katonai közigazgatása által kirendelt postai katonai parancsnok kifejezett rendelkezése volt, hogy postai értékcikkeket hozzunk forgalomba A posta hivatal és az összes dohányárudák feldúlva és kifosztva állottak, úgy, hogy postai értékjegyek egyáltalán nem voltak. Miután abban az időben még központi kormány nem létezett és mert a törvényhatóság fenntartása és ellátása kizárólag önerőnkből történt, nem akarván a postai forgalomból adódó a még annyira csekély bevételtől is elesni — én adtam utasítást az akkor már részben megszervezett és működött pénzfigyigazgatóságnak, hogy kellő ellenőrzés mellett postaértékcikkeket bocsásson a pos­ tahivatal rendelkezésére.---------- A postai díjszabást illető észrevételemet pedig anynyiban terjesztem elő, hogy szíveskedjék miniszter úr a postai díjszabást a változott viszonyoknak megfelelően felemelni, mert a posta — egyébként önellátó üzem — a személyzet ellátásához szükséges összeg 10 százalékát sem tudta ez ideig bevenni, a kellő anyagiakban szűkölködő törvényhatóság pedig kénytelen a postai alkalmazot­ tak ellátmányát előlegezni. Nyíregyháza, 1945. február 13. Dr. Erőss főispán.” íVdlosz a 113/1945.

K

K.

M agyar M .

K e r e s k e d e le m -

S z a b o lc s

és

Ung

k.

és e.

K ö z le k e d é s ü g y i e.

vá rm egyék

k ü l d ö t t f e l h í v á s á r a . A l á í r t a : G á b o r J ó z s e f sk .. M a g y a r b é ly e g z ő je

a k é ta vg y a lo s

K o ssu th

c ím e r r e l.) (S z S z M L

M in is z té riu m ,

fő is p á n já n a k

K e re k e d e le m ü g y i X X I.

1. 1,

b.

d

Debrecen

N y ír e g y h á z á r a M in is z té riu m

25 194 5.)

„Jegyzőkönyv. Szatmár-Ugocsa és Bereg k. e. e. vármegyék törvényhatósági bi­ zottságának 1945. évi április hó 21. napján délelőtt 10 órakor Mátészalkán az Iparos Székház nagytermében megtartott alakuló közgyűléséről. 1— 1945 bjkvi. szám. Kiren­ delt alispán üdvözli az újonnan alakult törvényhatósági bizottságot és a megjelent vendégeket, a Szatmár-Ugocsa és Bereg k. e. e. vármegyék alakuló közgyűlését meg­ nyitja s a vm. főjegyzőt helyettesítő vm főlevéltárnokot felhívja, hogy a törvényha­ tósági bizottság alakuló közgyűlésének 1. tárgysorozati pontját ismertesse. 2—1945 bjkvi. és 1540— 1945. alisp. szám. Vm. főlevéltárnok előadja: A 14 1945. M. E. sz. ren­ delet a th. bizottság újjáalakítására akként rendelkezik, hogy az egyes vármegyékben az újonnan megalakítandó th. bizottság taglétszáma az 1929. évi X X X . te. 3. §-ában megállapított taglétszámának egynegyedében állapíttassék meg. Szatmár-Ugocsa és Bereg vármegyék th. bizottsági taglétszáma a fent említett törvény szerint 202 volt. A vármegyei Nemzeti Bizottság elhatározta, hogy a th. bizottság taglétszámát a pártok részére 50-ben állapítja meg, négy tagsági helyet biztosit a különböző egyházak kép­ viselőinek. Az egyes járások lakosságának figyelembevételével a vármegyei Nemzeti Bizottság az egyes járásokra a következő taglétszámot állapította meg: a mátészalkai járás beküld 10 tagot, a fehérgyarmati járás 10, a csengeri járás 10, a vásárosnamé­ nyi járás 10, Mátészalka község 10 tagot. A beküldendő tagok száma minden párt ré­ széről 2—2 tag A csengeri és vásárosnaményi járásban a Polgári Demokratapárt nem

18

alakult meg, s ennek folytán a csengeri járásban a Kisgazdapárt és Nemzeti Paraszt­ párt, a vásárosnaményi járásban a Kisgazdapárt és a Szociáldemokratapárt 3—3 ta­ got küld b e .---------- 3— 1945. bjkvi. és 1541— 1945. alisp. sz. Előadó felolvassa az Ideig­ lenes Nemzeti Kormány 63'1945. M. E. sz. rendeletét, mely szerint a vm. főlspáni te­ endők ellátásával Dr. Erőss Jánost, Szabolcs és Ung vármegyék főispánját bízta meg. — — — Az alispán jelentése: 1512— 1945. alisp. sz. Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! A közigazgatásilag egyesített vármegyék évenként szokásos közgyűlésének megtartása alkalmából készített utolsó alispáni időszaki jelentés benyújtása óta mind­ három vármegye életében történelmi események következtek be. Szatmár vármegye 11 járásából magyar közigazgatás alatt maradt 3 járás, Bereg vármegyéből 1 járás, Ugocsa vármegyéből pedig egy kis terület, lakosság nélkül. A háborús események mindhárom vármegye életében más életkörülményeket okoztak. Szatmár vármegye központi közigazgatása 1944. szeptember hó 16., 17. és 19-én történt nagyméretű légi­ bombázás miatt, mely a megye székhelyét, Szatmárnémeti várost érte, — úgyszól­ ván megszűnt, mert a lakóházak megrongálódása következtében a vármegyei alkal­ mazottak túlnyomó része kénytelen volt a környező falvakba kiköltözni s onnan jár­ tak be a nagymértékben szétrombolt megyeházára, ahol kevés kivétellel — a megye hadműveleti területté válásának megbeszélésén kívül más munkát nem végeztek. Ok­ tóber első napjaiban megkezdődött a vármegye keleti részéről az odaköltözött magyar alkalmazottaknak a menekülése, majd október 18-án Szatmárnémeti város kiürítésére vonatkozó parancs megérkezése után a vármegyei központi tisztviselők túlnyomó ré­ szének elmenekülése. Bereg és Ugocsa vármegyékben a közigazgatás zavartalanul folyt a két megye hadműveleti területté válásáig, amidőn Szatmár vármegyéhez hasonlóan innen is elmenekült a magyar közalkalmazottak nagy része. Az orosz hadseregnek a három megyébe való bevonulása után külön életforma alakult ki a három megyé­ ben. Ugocsa vármegye teljes egészében idegen közigazgatás alá került azonnal, Be­ reg vármegyének a trianoni országhatárokon belül eső vásárosnaményi járása telje­ sen központi irányítás nélkül maradt, s a járás mint önálló közigazgatási egység kez­ dett új életet Dr. Lengyel Sándor járási tisztiorvos vezetése alatt és végezték a felme­ rült tennivalókat saját hatáskörükben a csonka megyei igazgatás megindulásáig. Szat­ már vármegyének az életében az orosz csapatok bevonulása utáni időben egészen 1944. december 27-ig nem történt lényegesebb változás. Magyar nemzetiségű főispán (Szatmárnémetiből) vezette a megye igazgatását s egységes irányítás alatt kezdődött a közigazgatás újbóli megindítása. 1944. decemberében Szatmárnémeti város közönsé­ gének a Demokratikus Blokkba tömörült része kimondta, hogy Szatmárnémeti város közigazgatása — a város lakosságának többségére való tekintettel — magyar marad, a vármegye vezetőivé pedig a község lakóinak nagyobb számban a román nemzetiség­ hez való tartozás miatt román nemzetiségű főtisztviselőket választott, a megválasztott román vezetőség irányította a trianoni részhez tartozó három járás közigazgatását is. (csengerit, fehérgyarmatit, mátészalkait). Időközben megalakult Debrecenben az Ide­ iglenes Magyar Kormány és a Szatmár vármegyei ideiglenes nemzetgyűlés-képviselők megválasztására ide Mátészalkára küldötte le megbizottait, akiknek a közreműködé­ sével az egyesített vármegye négy képviselőt választott. Kiss Ernő jegyző. Varga Gyula főispán h. alispán.” (S z S z M L

X X I.

102 .)

„Szatmár vármegye székhelyének 1940-ben Mátészalkáról Szatmárnémetibe tör­ tént áthelyezése alkalmával a vármegye irattárát a költségvetésekkel és számadások­ kal, főkönyvekkel Szatmárnémetibe szállították át, a város bombázása alkalmával az iratok nagyrésze megsemmisült. A megyeszékhelynek ismét Mátészalkára való át­ helyezésekor még az erre a területre vonatkozó ügyiratokat sem adták át, s az 1938

19

évi költségvetési adatok nem állnak rendelkezésre, s így a kiadások nem minden ro­ vaton irányoztalak elő a belügyminiszteri rendeletben említett irányelvek szerint, hogy azok az 1938. évi hitelösszegek 50 százalékát nem haladhatják meg Jkv. Máté­ szalka, 1946. augusztus 28-án. Szabó István főispán — elnök." ( S z S z M L X X I . 102. 48 1946. bj k v i . sz. 1888 1946. űlisp. s z . ) „A th. kisgyülés kéri a th. bizottságot, hogy a vm. 3 éves terv végrehajtásában érdekelt ármentesitő, villamos- stb. társulatok államosítását' a Magyar Köztársaság kormányától feliratban kérje.” (J k v .

S z a t m á r -B e r e g

b j k v i . s z. S z S z M L

X X I.

vm .

th .

b iz o tts á g á n a k

1947.

jú liu s

3 1 -i

ü lé s é r ő l.

100 1947.

1 0 2 .)

„Ugyanakkor meggyőződése a th. bizottságnak, hogy a Magyar Kormány ily irá­ nyú törekvései az egyházak vallási munkáját és a nép hitéletét nem korlátozza, sót elősegíti. Éppen ezért nem csak kéri, de követeli is a th. bizottság az iskolák államo­ sításának alkotmányos formában való mielőbbi kimondását. Th bizottság felkéri a vármegye alispánját, hogy a th. bizottság nevében hívja fel a vármegye valameny nyi községének képviselőtestületét azonnali hasonló állásfoglalás és a dolgozó nép fel­ világosítása végett. E véghatározat ellen jogorvoslatnak helye nincs." ( Jkv.

S z a t m á r -B e r e g

vm .

th .

b iz o tts á g á n a k

1948.

m á ju s

2 9 -i

ü lé s é n ,

a

61/1948.

b j k v i . s z. S z S z M L X X I . 1 0 2 .)

„A törvényhatósági bizottság a Vm. Nemzeti Bizottságának 1940. évi október hó 9-én a vm. th. bizottságának újjászervezése ügyében hozott azon határozatát, hogy a korábban delegált tagok egyidejű visszahívása mellett a Magyar Dolgozók Párlja 20, a Nemzeti Paraszt Párt 1 0 , a Független Kisgazdapárt 10, a Szakszervezetek 8, a Pol­ gári Demokrata Párt 2 rendes és a rendes tagok felének megfelelő számú póttaggal képviseltesse magát a th. bizottságba, egyhangúlag tudomásul vette." (1 0 9 /1 9 4 8 . o k t ó b e r 29. b j k v i . S z S z M L X X I .

1 0 2 .)

„Addig, míg a cigányok átnevelése és munkába állítása megtörténhetik, az egészség ügyi és rendészeti ellenőrzést hatályosabbá kell tenni. E célból olyan községekben és körzetekben, ahol a cigányok lélekszáma nagyobb, külön körzeti, vagy községi egész­ ségőröket kell alkalmazni, lehetőleg a cigányok közül kell ilyeneket kiképezletni, akik állandóan járják a cigánytelepeket. Ezen körzetekben a rendőrszemélyzet számát is fel kell emelni, és őket azon jogszabályok ismeretére és alkalmazására megtanítani, me­ lyek mint például a közveszélyes munkakerülésre, nemibeteg felügyelet alá helyezé­ sére vonatkozó, a közösség érdekeivel szembe helyezkedő cigányokkal szemben alkal­ mazható. A cigánykörzetekben működő egészségőröket, rendőröket — nem különben a hatósági orvosokat — ki kell képezni a cigányokkal való tapintatos, szeretetteljes, de mégis eredményes és a cigányok lelki adottságait figyelembe vevő bánásmódra Azokkal a cigánycsaládokkal szemben, akik semmiféle módon nem vehetők rá a mun­ káséletre, akikkel szemben semmi sem használ, akik minden tanítás, nevelés és is meretterjesztés elől elzárkóznak, akik fegyelmezetlen és műveletlen életükkel és ma­ gatartásukkal az emberi közösséget veszélyeztetik, alkalmazni kell a gyermekvédelmi törvényt és ezen családok gyermekeit — 0—15 éves korig — mint erkölcsileg ás anya gilag elhagyottakat az állami gyermekmenhelyek kötelékébe külön e célra létesíten­ dő intézetekben, részben pedig erre a célra kiválasztott és kiképzett nevelőszülőknél kell nevelni. Ezen nomád családok terhes és szoptatós cigányanyái a szülés előtt hé rom és a szülés után 7 hónapig szintén intézeti elhelyezésben és átnevelésben része­ sülnek. A cigánygyermekek gyermekmenhelyi, intézeti és családgondozása is e célra készült módszertani elvek szerint történik. Addig is pedig, míg valamennyi nomád életet élő cigánycsalád gyermeke az állami gyermekmenhelyek kötelékébe lesz nevel­

20

hető, már most kísérletet kell tenni néhány e célra kiválasztott nomád cigánygyermek és -anya gyermekmenhelyi nevelésével és gondozásával.” (1 7 ; 1948. b j k v i . s z. S z S z M L

X X L

1 0 2 .)

„A folyó hó 24-én megtartott tisztiértekezleten tárgyalt »M it vár a népi demokrá­ cia a népi közigazgatástól" című szemináriumi anyagból a következő tisztiértekezletre előadás megtartása céljából készüljön fel. A továbbiakra vonatkozóan a következőket rendelem el: A havonként megrendezendő tisztiértekezleteket össze kell kötni a ne­ velést célzó szemináriumokkal. Azért az első tisztiértekezleten a járási főjegyző elő­ adást tart valamelyik anyagból, melyet előzőén legalább 10 nappal részére központilag megküldött. Tisztiértekezleteken az alispán referátuma után és a hozzászólások után, azaz a közigazgatási rész lezárása után a járási főjegyző megtartja előadását, amelyet resztvevő községi jegyzők kiértékelnek. A következő tisztiértekezleten a közgazdasági rész megkezdése előtt az anyagot ismét átveszik szemináriumszerűen. Tehát a máso­ dik tisztiértekezlet lefolyása akként történik, hogy a tisztiértekezlet kezdődik az előző értekezleten előadottak átbeszélésével (szemináriumszerűen), ennek bezárása után a közigazgatási rész letárgyalása, ezután a j. főjegyző ismerteti az új anyagot. Nyír­ egyháza, 1948. évi augusztus hó 26. Pálfy Ernő sk. főispán.” (Járási főjegyzőknek megküldve.) ( S z S z M L X X I . 18. 2. c. 1582 1948. F i . )

II. A TANÁCSSZERVEZET K IA L A K ÍT Á S A „ J e g y z ő k ö n y v . Készült 1950, március 16-án Szabolcs-Szatmár megye alispáni hi­ vatalában Szatmár megye elnöki iratainak átadása alkalmával. Jelen voltak: Szalmáé megye részéről Kenderessy Károly alispán. Szabolcs megye részéről dr, Molnár Jenő alispán. Szatmár megye alispánja átadta 1945— 1948. évig terjedő elnöki darabokat, 1949. évre pedig 1—95-ig hiány nélkül. Átadta továbbá az erre vonatkozó iktatóköny­ vet, valamint 1950. évi 1—11. számig iktatott elnöki ügydarabokat hiánytalanul. Ezen­ kívül átadta a főispáni elnöki iktatót, amelyben összesen 195D. évben 1 darab lett ik­ tatva. Az erre vonatkozó iratok a főispáni irattárral együtt külön lettek átszállítva és átadva Szabolcs megyének. Átadja továbbá Szatmár megye területére vonatkozó összes személyi, gazdasági, politikai adatait szolgáló kimutatásokat, összesen 34 dara­ bot. Szabolcs megye alispánja a fenti iratokat átveszi, s egyben megállapítja, hogy az utóbbi adatszolgáltatás nagyban hozzájárul az egyesített megye közigazgatási veze léséhez. A két megye átszervezésével kapcsolatos 5201—1 1950. alispáni iktatószám alatti iratok az egyéb irattári anyagokkal együtt kerülnek Szabolcs megye birtokába Szatmár megye alispánja kéri Szabolcs megye alispánját, hogy a belügyminiszteri ren­ delet értelmében az öt ügyosztály beosztását figyelembe véve mindkét megye helyi ismereteivel rendelkező előadóit újból közösen tárgyaltassa le a megye dolgozóival Felolvasás után aláíratott.” (S z S z M L

X X I . 5. 4. d .)

„Belügyminiszter Or f. évi április hó 30. napjával a Belügyminiszter alá rendelt számvevőségeket megszüntette és rendeletével a pénzügyigazgatóságokból átszervezen­ dő pénzügyi osztályba osztotta be A Pénzügyi osztály van hivatva arra, hogy a megye és a megye területén fekvő városok és községek pénzügyeinek vitelét, gazdálkodásá­ nak ellenőrzését, költségvetéseinek, záró számadásainak felülvizsgálatát lássa el, 1o-

21

vábbá a közülelek pénzügyi ütemterveit felülvizsgálja és az esetlegesen benyújtott pót­ hitel iiánli kérelmeket elbírálja. Általában azokat a feladatokat lássa el, amelyeket eddig a belügj miniszter alá rendelt megyei számvevőségek elláltak. Mindezeken Ee­ lül álvette a vagyonváltozások elrendelése lekinletében mindazt a hatáskört, amely­ nek ellátására eddig a megye alispánja volt hivatott Az újjászervezelt pénzügyi osz­ tály a pnthileligénylések, jóváhagyott költségvetések, elbírált záró számadások stb tárgyában hozclt javaslatait, észrevételeit és előterjesztéseit a jövőben a pénzügymi­ nisztériumhoz, mint legfelsőbb halósághoz terjeszti fel. A pénzügyi osztály ellenőrzése, illetőleg a felügyelet tekintetében a megye alispánja alá van rendelve, általában a me­ gye alispánja gyakorolja azt a hatáskört, amelyet e tekintetben a Tanács megalakí­ tásáról hozandó törvény a Tanács elnöke részére biztosít. Nyíregyháza, 1950 május 1B. □r. Molnár Jenő alispán.” (S z S z M L

X X I . 5. 4. d .)

„A tanács megalakulása helyi viszonylatban élénken foglalkoztatja a lakosságot, hogy mit is fog hozni ez az átalakulás, hogyan fog az vágbemenni és mi lesz a községi tanács jogköre, megbízatása. Kopőcsapáti, 195D. május 23. Dér Zoltán körjegyző" ( S z S z M L X X I . 18. I. 2. b j „ J e g y z ő k ö n y v . Készült Nyíregyházán, a Megyeháza nagytermében, 1950. évi jú­ nius hó 15. napján Szabolcs-Szatmár megye Tanácsának, valamint a Tanács Végrehaj­ tó Bizottságának megalakulása alkalmából, a megyei tanács első ülésén. Jelen voltak: 70 tanácstag, mint a Magyar Függetlenségi Népfront Országos Tanácsa által a megyei tanácsba delegált rendes tagok, továbbá a külön meghívott szakhivatalok vezetői, a já­ rási rendőrkapitányságok vezetői és a járások fő jegyzői.--------- Az elnöklő Győré Jó­ zsef elmondotta megnyitóbeszédét, bejelentvén, hogy történelmi jelentőségű naphoz érkezett el hazánk és ezen belül megyénk dolgozó népe is. Ma kezdi meg munkáját a megyei Tanács.---------- Rákosi elvtárs mar február 10-i Központi Pártvezetőségi ülé­ sen bejelentette a Tanácsoknak ebben az évben való létrehozását, ami a fejlődés út­ ján újra egy nagy lépést jelent, s amelyen keresztül közelebb lehel hozni a vezetést a tömegekhez. (Lelkes éljenzés és taps.) Majd bejelentene az elnök, hogy Kádár János belügyminiszter elvtárs a folyó évben március 8. napján terjesztette elő a helyi Ta­ nácsokra vonatkozó törvényjavaslatot. — ------Elnök kijelentette, hogy népünk széles tömegeinek közvetlenebbül kell részt venni az ország igazgatásában. A Tanácsok kö­ rül kialakuló bizottságokban dolgozva a nép fiai és lányai százezer számra fogják megtanulni az igazgatás művészetét. Hiszen alkolmányunk is kötelezővé teszi, hogy a helyi Tanácsok feladataikat a dolgozók széles bevonásával oldják m e g.--------- A he­ lyi Tanácsokba helyet foglalnak a munkások, dolgozó parasztok és haladó értelmisé­ giek legjobbjai. Ez teszi életképessé és szilárddá a Tanács munkáját, melyet támogat az egész dolgozá nép a szocializmus építésében és a béke védelmében. Az állam átala­ kítása tehát nem öncél, hanem a szocializmus építésének eszköze.----------Varga And­ rás megválasztott elnök az elnöki teendőket átvette ás elfoglalta az elnöki székel. ---------- Vízi Péter megyei tanácstag rámutatott arra, hogy a mai alakuló ülés döntő fordulatot jelent a megye politikai, gazdasági és kulturális életében Méltatta a Ta­ nács megalakításának jelentőségét, hogy az államvezelést közelebb kell vinni a dol­ gozó töm egekhez.----------Előadván végül, hogy a Tanács megalakulásával nagymér­ tékben megközelítjük nagy példaképünk, a Szovjetunió közigazgatási rendszeréi, a ta­ nácsra váró felelősség teljes munkához biztosította a Párt és a tömegszervek leghathatósabb támogatását.---------- Majd elnök hangoztatja a mai nap jelentőségét, a Taná­ csok megalakulásával bekövetkezett döntő fordulatot. — A Szovjetunió állama forra­ dalmi úton látott hozzá a proletárdiktatúra, a szocializmus építése, a közigazgatási funkciók betöltésének munkájához. Nálunk viszonylag békés úton haladva alakult át

22

és részben még átalakulóban van az á lla m .----------így lett a párt 1947-ben a legna­ gyobb párt. 1949. évben pedig az egész dolgozó nép feléje fordulva adta le szavazatát. 1950-ben pedig ugyancsak az egész dolgozó nép egységesen zárkózik fel a párt mögé, a szocializmus építése és a béke megvédése érdekében. Kmft. A Magyar Függetlenségi Népfront megyei elnöke, mint átadó, Varga András megválasztott átvevő elnök.” ( S z S z M L X X III. 1 .) „A Végrehajtó Bizottság — a 143/1950. (V. 18J M. T, számú rendelet 6. § (2) bekez­ dése alapján elnökévé Varga András, elnökhelyettesévé dr. Molnár Jenő és Sipkái Zol­ tán, titkárává Fábián Lajos elvtársakat választja meg.” --------( S z S z M L X X III. 2, 1950. V I . 15. M T V B . J k v . ) „Belügyminisztérium, B u d a p e s t . A fent hivatkozott rendelet kézhezvétele után két bizottság lett alakítva, amely folyó hó 19-én és 20-án, valamint 21-én felkereste a já­ rási székhelyeket és az előkészítést a járási pártbizottságok bevonásával végezte. A ja­ vaslat megtételénél figyelembe vettük azt, hogy a járási tanácsok a legnagyobb tö­ megszervezetek lesznek és így a pártonkivüli tömegek bevonására vettük az irányt. Ennek a bizonyítéka az, hogy a végrehajtó bizottságokban 92 párttag van, amely 68,65 százaléknak felel meg és 42 pártonkivüli, tehát 31,35 százalék. A javaslat megtételénél szükségesnek látjuk biztosítani a nők fokozottabb bevonását a végrehajtó bizottságok­ ba, éppen ezért a 134 tagú végrehajtó bizottságba 107 férfi- és 27 nőtagot javasolunk. A járási tanácsok jó munkája csak akkor lesz biztosítva, ha abban kellőképpen kife­ jezésre Jut a munkásosztály vezető szerepe. Ezt figyelembe véve a 134 végrehajtó bi­ zottsági tag szociális megoszlása a következő: munkás 59, dolgozó paraszt 43, értelmi­ ségi 11, egyéb 21.----------Az osztályvezetőkre vonatkozó javaslat megtételénél figye­ lembe vettük a származást, az eddig végzett munkát, népi demokráciánkhoz való vi­ szonyát. Igyekeztünk új, friss erőkkel, munkás-paraszt káderekkel államapparátusunk megyei részét felfrissiteni. Ennek az eredményeképpen jelentem, hogy az osztályok felállítása augusztus hó 1-től 14-ig végre is lesz hajtva. A Minisztériumtól kapuit irányelveket a gyakorlatba átültettük, szem előtt tartva, hogy az ügymenet zavarta­ lan menete mindenütt biztosítva leg yen ,---------- A járási tanácsok helyiségeinek biz­ tosításánál irányt vettünk arra, hogy lehetőleg egy, esetleg két helyen legyen a titkár­ ság és az osztályok elhelyezve. Nyíregyháza város megfelelő helyiséggel rendelkezik, úgy hogy itt egy helyen lesz biztosítva az osztályok elhelyezése. Ezenkívül még négy járási székhelyen együtt lesznek az osztályok éspedig a következőkben: Nagykálló já­ rási székhelyen a volt pénzügyőri épületben történik az osztályok elhelyezése, mivel kellő számú helyiség áll rendelkezésre — az ott lakók átköltöztetése után a helyiség kérdése így megoldást nyer, Nyírbátor járási székhelyen a községházát fogjuk meg­ osztani úgy, hogy az osztályok itt is egy épületben legyenek. Ez az épület egy emele­ tes és a tervezet szerint az épületben lévő igazságügyi részleget helyezzük át a jelenle­ gi adófelügyelőség helyiségébe. Így tehát egy csere fog történni. Mátészalkán a volt megyeházán lesz jól biztosítva az osztályok elhelyezése. Az időközben beköltözött köz­ ségi elöljáróságot a régi épületbe helyezzük vissza, így tehát itt is biztosítva lesz az osztályok egy épületben való elhelyezése. Vásárosnaményi járási székhelyen van egy elhagyott ingatlan, amely a megye egyesítése előtt MDP-pártiskoIa volt. Ez az épület kb. 30 helyiségből és egy nagyteremből áll, az osztályok elhelyezése tehát itt is bizto­ sítva van. A többi járások már megfelelő épület hiányában nem tudják biztosítani az egy épületben való elhelyezést az osztályoknak. A kis várd ai járásban két helyen, egy­ mástól nem messze lesznek elhelyezve az osztályok. Részben a volt főjegyzői hivatal­ ban, részben pedig az adófelügyelőség helyén. A baktalórántházi járás székhelyén szintén két helyen kívánjuk az osztályok részére a helyiségeket biztosítani. A meglé­ vő járási főjegyzői hivatalban 11 helyiség van, így tehát alkalmassági szempontból

23

ki fogjuk választani a Mezosz és az adóhivatal alkalmasabb helyiségét. A nyíregyházi járási tanács részére a Nyíregyházán, Zrínyi Ilona u. 7 szám alatt lévő 2 emeletes épületet kívánjuk biztosítani. Előreláthatólag az osztályok itt egy helyen el fognak férni, bár ehhez átalakításokra lesz szükség, amennyiben pedig az átalakítás nagyobb összegbe kerül, úgy itt is egy nagyobb osztály részére más épületben fogok helyiséget biztosítani. A tiszalöki járási tanács részére a jelenlegi főjegyzői hivatal nem megfe­ lelő, mivel kicsi. Éppen ezért a tárgyalásokat felvesszük az igazságüggyel, hogy a Tiszalökön felszámolás alatt lévő járásbíróság épületét megkaphassuk, mert így itt is egy helyen lenne biztosítva az osztályok elhelyezése. A fehérgyarmati járásban szin­ tén két helyen lesz biztosítva az osztályok elhelyezése, éspedig a volt járási főjegyzői hivatalban és valószínűleg a vele szemben lévő épületben, amelynek (i szobája van. Nehézség mutatkozik a kemecsei járásban, mivel itt még két helyen sem fogjuk tudni a járási tanács osztályait elhelyezni, s ugyanez a helyzet a csengeri járásban is. A to­ vábbiakra vonatkozóan jelentem, hogy az osztályok felállításánál, valamint az augusz­ tus hó 15. napján megtartandó alakuló ülések előkészítésénél a legnagyobb összhangba fogok működni az MDP megyebizottsággal és a megyei Függetlenségi Népfronttal. A kapcsolat szoros fenntartására felelős van kijelölve. Végül jelentem, hogy folyó évi augusztus hó 13-én a járási tanácsok alakuló ülésén a megyei tanács végrehajtó bi­ zottsága mindenütt képviseltetni fogja magát és üdvözölni a megalakuló járási taná­ csokat Nyíregyháza, 1950. évi július hó 29-én. Varga András sk. elnök ” (S z S z M L , X X 1 U .

1 1.)

„Titkár bejelenti, hogy megyénk területén a szavazás lelkes hangulatban, ünnepé­ lyesen folyt le. Legtöbb helyen a kora délelőtti órákban beszállították az anyagot, vol­ tak azonban olyan községek is, amelyek rontották járásuk eredményét. A munka el­ végzése terén elsők voltak a baktalórántházai, a kemecsei és a csengeri járás. A töb­ bi járás is jól végezte munkáját. A választási eredményt ma délután hirdeli ki az or­ szágos választási bizottság. A leadott szavazatok száma a várakozásnak megfelelt. — — — F. hó 26-án 223 községi tanács, 30-án járási és egy városi, végül novem­ ber 8-án a megyei tanács fog megalakulni — — — f J k v . M T . V B 1950. o k t. 2 4 .) Varga András elnök, Fábián Lajos titkár." ( S z S z M L X X I II. 2 .) (S z S z M L

X X III

2 .)

„A helyi tanácsok választásának végeredménye. Szaholcs-Szatmár: Választók száma: Leszavazottak száma: Népfrontra szavazott: Ellene szavazott: Érvénytelen:

24

331 344 322 262 313 843 2 72 H 5 691

Nyíregyháza város Vásárosnaményi járás Mátészalkai járás Tiszalöki járás Nagykállói járás Baktai járás Csenged járás Nyíregyházi járás Kisvárdai járás Kemecsei járás Nyírbátori járás Fehérgyarmati járás Összesen :

Népfrontra szavazott

Népfront ellen

Érvénytelen

32 638 22 942 36 206 17 475 22 062 16 907 15 782 37 548 42 621 19 408 26 810 22 274

181 390 278 146 103 129 102 493 305 211 99 2B7

475 569 aoB 393 355 236 363 835 479 355 445 362

312 843

2728

5691

A szavazójogosultak 97 százaléka szavazott l e ” fSzabolcs Szatmári N é p l a p V I . 249. s z . I . 1 .) ,.223 községi tanács alakult Szabolcs-Szatmárban. Megszűntek az eddigi körjegyző­ ségek, nyolc község kivételével minden községnek önálló tanácsa és végrehajtó bizott­ sága lesz. Így tehát a község lakosságának hivatalos ügyintézése céljából nem kell gyakran 10— 15 km-t is gyalogolnia.------ — Október 22-én 10 663 rendes tagot, 5443 póttagot és 1661 vb-tagot választ meg m egyénk.--------- ” (S z a b o l c s -S z a t m á r i N é p l a p „M e g y e s z e rte

le lk e s e n

V I . 230. s z . 4. 1 .)

v á la s z to ttá k

m eg

a já r á s i t a n á c s o k

v é g r e h a jtó

b iz o tts á g a it.

---------- (1950. október 30J A héttői napon szerte a megyében megalakultak a Járási Tanácsok és megválasztották a Végrehajtó Bizottságokat.--------- ” ( S z a b o l c s - S z a t m á r i N é p l a p V I . 255. sz. 3. 1.) „Jegyzőkönyv. Készült Nyíregyházán, Szabolcs-Szatmár megye Tanácsának 1950. évi november hó 8-án tartott alakuló üléséről. Jelen vannak a megválasztott rendes tagok, szám szerint 69-en, a megválasztott póttagok, szám szerint 24-en. Jelen vannak továbbá a Kormány képviseletében Fodor Gyula államtitkár, továbbá a választási bi­ zottság tagjai, az úttörők, a honvédség, az MNDSZ, MSZT, DISZ, iskolák, dolgozó pa rasztok küldöttségei és számos ven dég.----------A z ideiglenes megyei tanácsot október 22-én megyénk dolgozó népe a Népfrontra leadott szavazatával megerősítette. — — — Győré József Népfront-elnök javasolja, hogy a tanács végrehajtó bizottságának tag­ jaivá Varga András, Vincze József, Polcz János, dr. Molnár Jenő, Bodogán János, dr. Arady József, Gosztonyi Ignácz, Nemes Imre, Pallagh Sándor, Kuhár András, Fábián Lajos, Győré József és Kocsis László tanácstagokat válassza meg. 5'1950. bjkvi. A tanács a javaslatot egyhangú lelkesedéssel elfogadja és 69 igen szavazattal a végre­ hajtó bizottságot megválasztja. Nemmel nem szavazott senki. — — — Fodor Gyula államtitkár a következő beszédet mondotta: A tanács kettős felelősséggel tartozik: ha nem jól dolgozik, saját dolgozói váltják le, ha nem hajtja jól végre vagy nem hajtja végre a feladatot, akkor a felsőbb hatóság váltja le. A tanács munkájába úgy kell belevinni a demokráciát, hogy magával vigye a megye népét. — — — A gazdasági nevelés, kulturális problémák mind olyan feladatok, amelyek a tanácsra hárulnak a megye területén, amelyeket a megyei tanácsnak levinni a legkisebb tanyára és az ez­ zel járó feladatok külön feladatok, s csak az a tanács dolgozik jól, amelyik mozgósí­ tani tudja az egész megye népét, ha úgy fejleszti ki a kapcsolatot a dolgozó néphez,

25

hogy az adóit problémákat könnyűszerrel, jól mozgósítva gyorsan és jól tudja megol­ dani --------- Km. tt. Győré József Függetlenségi Népfront megyei elnöke, Varga And­ rás Megyei Tanács elnöke, Fábián Lajos jegyzőkönyvvezető, Polcz János hitelesítő, Kuhár András hitelesítő.” ( S z S z M L X X I I Í . I.)

„ v a l a m e n n y i j á r á s i (V á r o s i ; t a n á c s v . b . e l n ö k é n e k , s z é k h e l y é r .. Nyomban kezdje meg a csatolt gyűjteményben lévő 5200—8 1950 II. 8. sz B M. ren­ deletben foglaltak végrehajtását A bizottságok összeállítását a járási (városij pártbi­ zottsággal tárgyalja át és a bizottságokat a szakosításnak megfelelően úgy állítsa oszsze, hogy azokba lehetőleg minden olyan tanácstagot bevonjanak, akik eddig a tanács munkájába nem voltak kellőképpen bevonva. — — — A községi tanácsüléseket de­ cember hó 30. napjáig a községek is tartsák meg, s amint a belügyminiszteri rendelet is előírja, az állandó bizottságok felállításáról a járásoknál ás a városoknál decem­ ber 20-ig, a községi állandó bizottságok [elállításáról pedig január hó 5-ig tegyen hoz­ zám jelentést. Nyíregyháza, 1950. évi december hó 2 napján. Varga András sk. elnök.’’ (S z S z M L

X X III.

1 3 .)

A mátészalkai járási tanácsnak 1950. december 14. napján tartoli Üléséről.----------Az állandó bizottságok megalakításánál megoszlás nem egészen meg­ felelő, de szakvonal biztosítása érdekében, valamint más szempontok figyelembevéte­ lével csak így volt megoldható, 6 bizottság lett szervezve és egy-egy bizottságnak 2 tag­ ja van. így összesen 42 bizottsági tag lett megválasztva, akik közül 22 párttag és 2U pártonkívüli, 31 férfi és 11 nő, valamint 8 ifi van. Tszcs-tag 10, és 11 egyéni dolgozó. Elnök közül 5 férfi van és 1 nő, elnökhelyettes közül 3 férfi és 3 nő A bizottság tagjaivá a tanács dolgozói közül senki nem került be. illetve nem lett javaslatba hozva. A meg­ alakított bizottságok mellé az előadó kijelölése megtörtént, mely a bizottság teendőit és összehívásának időpontját ismerteti. — — — Nyíregyháza, I95D. december 14-én. Bonyhády Ibolya s. előadó, Rejtő Rezső csoportvezető.” „Jegyzők ön yv.

(S z S z M L

X X III.

1 3.)

„Jegyzőkönyv. Készült Mátészalkán, 1951. évi január hó 2B-án a járási tanács végrehajtó bizottsága rendkívüli ülésén.---------- I. A járási tanács hivatali szerveze­ tének megválasztásával kapcsolatban szükséges létszám megállapítása tárgyáhan ki­ adott pénzügyminiszteri rendelet ismertetése, az átszervezési munkálatok végrehajtása és a normál létszám betöltése. 21/1950. jkv. Tárgy: Járási tanács vb hivatali szerveze­ tének megváltoztatása. Ismerteti továbbá a belügyminisztérium 5002,1951 II. 8. számú rendeletét, amely megállapítja az új osztályokat és amely szükségessé teszi a meglévő osztályok szétbontását Előadja, hogy az eddigi 82 létszám helyett a járási tanács vbappaiátusa 87 fő lesz. Az ipari, kereskedelmi osztály, valamint az oktatási, népműve­ lési, közegészségügyi és népjóléti osztály megszűnik. A z igazgatási osztály feladata az oktatási, népművelési, egészségügyi és népjóléti osztály szociálpolitikai ügykörévé bővül, míg az ipari, kereskedelmi, építési és közlekedési osztály önálló ipari, önálló kereskedelmi és összevont építési és közlekedési ügykörre lesz szétbontva Ezenfelül új önálló begyűjtési csoportot kell szervezni Az oktatási, népművelési, közegészség­ ügyi és népjóléti osztályból összevont oktatási ás népművelési és önálló egészségügyi csoportot kell alakítani. Km 11. Keresztes László vb-elnök, Balogh Lajos vb-titkár.’’ (S z S z M L

26

X X III.

13.)

tROÖALOMJEGYZÉK

Hársfalvi P é t e r —H o r v á t h S á n d o r : D O K U M E N T U M O K a z élet m egi nd ulá sa m e g y é n k b e n a felsz aba dulá s után. S z ab ol cs - S z at m ár i Sz em le , 1965. 3. szám. i03—122 p. B alo gh I s t v á n : A szabolcsi n em ze ti biz ot ts ág ok iratai. L ev él t á r t Szem le. 1968 1. sz 32—45 p N é m e t h P é t e r n é : A k ö zi g a zg a tá s ú jj á s ze rv e z é s e Sz abolcs m e g y é b e n . S z ab ol cs - S z at m ár i s z e m ­ le. 1968 2 sz 43—49 p. t Hal ott i I s t v á n —i n k á d N ór a Iratok Sz ab olc s m e g y e gaz da sá g i h e l y z et éh ez 194S elején. J ó ­ sa Andr .i- M i z e t i m É v k ö n y v e X l i —X I V . 1969— 1970. evl kötete. 99—133 p. i G y a r m a i l i y Z s i g m o n d i S zat xii cs -S zat m ár b er egi r és zé ne k első napjai a katonai felszabadítás után. S z ab ol cs -S z at m ár i Szem le. 1971. 4 sz. 61—71 p. 6 Sípos L e v e n t e : A Sz abolcs és S z a t m á r m e g y e i N e m z e t i B iz o tt sá g ok és ö n k o r m á n y z a t i test ül e­ tek Sz ab ok -.-Szatmári Sz em le , 197«. 1 49—61. p. 7. N t m r i h P t t e r n é : A koziga zga tas és u N e m z e t i B iz ot ts ág ok ú j j á s ze rv ez és e Sz abolcs m e g y é b e n 1944— 1945. L e v é lt á r i Sz e m l e . 1970. 1. sz. 56 65. p 8 Walogh I s t v á n —N e m e m P e te m * Iratuk a Szab olcs m e g y e i N e m z e t i Bizo tts ág ok m ű k öd é sé h ez (1944—45). S z a b o t c s -S za tm a n Sz em le, 1970 2. sz. 77—93. p. 9 N é m e t h P v t e r n e : a nem zet i b iz ot ts ágo k sz ere pe a k ö zi g a zg a tá s ú j j á s ze rv ez és éb e n (Szabolcs m e g y e , 1944—1945). A c t a A c a d e m i a e . . . T ó m . 7. 141. 53—70 p. 10 Kwpka Janó*, és O r i « z M i h á l y ; T a n á cs u n k 20 éve. 1950—1970. N y í r e g y h á z a , 3970. Sz abolcs m. L a p k i a d ó V á ll a la t 104 p i l . N y í r e g y h á z a 1918-1951 (sz erk . bizot tság ). N y í r e g y h á z a , 1975. 85 p. I n : Fi le p Já nos: éle t m egi nd ul ása N y ír e g y h á z á n , a taná csok m eg a la k ul á sa 1044—1951. 59—85. p. T a lá lk oz ás B e r e g g e i (szerk . M e z ő A n d r á s ) . V á s á ro s n a m é n y , 1978. In : Kiss G y ö r g y : a vásár osna m en y t já rás ig azg atá sa 1950-töl i97i-ig, 279—310. p. 1

1. 3

Az

Csisztu Mihály: Csarudai templom.

27

FILEP JÁNOS: A pártszervezetek Szabolcs-Szatmárban a m egyei pártértekezletek dokumentumainak tükrében Hosszú és küzdelmes utat tett meg megyénk dolgozó népe a kommunista párt ve­ zetésével, míg eljutott jelen fejlődésünkhöz. Meg kellett művelni a kiosztott földet, majd megvédeni a földet visszakövetelő reakcióval szemben. Életet, kenyeret adni a dolgozóknak, hozzájárulni az ország újjáépítéséhez. Megszerezni és megtartani a poli­ tikai hatalmat, majd ennek birtokában megkezdeni és egyre sikeresebben folytatni a szocializmus építését. Fejlődésünk fontos útjelzői a megyei pártértekezletek (1950-ig konferenciák). A pártértekezletek összegezve tükrözik a megtett út adott szakaszát, annak eredményeit és hiányosságait. Jelentősegük rendkívül nagy, mert tanulmányo­ zásuk során szemléltetően kibontakozik előttünk az a nagyivű fejlődési folyamat, ame­ lyet a felszabadulás óta az élet minden területén elértünk. A párt szervezeti élete és ereje, a pártszervezetek helyzete és tevékenysége min­ den pártértekezleten elsőrendű helyet kapott az előterjesztett beszámolókban. A szer­ vezeti fejlődést a beszámolókban közölt számok tükrözik, melyből kitűnik, hogy a párt a tagság létszámát tekintve is jelentős erőt képviselt, illetve képvisel megyénk­ ben. Kiolvashatjuk azt is, hogy a megyei pártvezetés mindig hangsúlyozta a munká­ sok és a dolgozó parasztok felvételének fontosságát, nagy figyelmet fordítva egyúttal az értelmiség legjobbjainak, a nőknek és a fiataloknak a pártba való felvételére is. A párt erejét természetesen sohasem csupán tagjainak száma adta, hanem a párt­ tagok politikai harckészsége, felkészültsége, morális arculata. Ezért a pártértekezle­ tek mindig nagy figyelmet szenteltek a kommunisták politikai és általános művelt­ sége fejlődésének is. A beszámolókból most azokat a részeket közöljük, melyek elsősorban a párt szer­ vezeti erejének, hatékonyságának 35 éves fejlődését reprezentálják. Előtte utalunk a pártértekezlet legjellemzőbb tartalmi vonásaira. Szólni kell azonban arról is, hogy sajnos nem minden pártértekezlet (-konferencia) dokumentuma maradt meg. (A szat­ mári területről például mindössze csak egy határozat maradt meg ) A hiányosságokat más forrásokból vett adatokkal igyekszünk pótolni. A kommunista pártszervezetek szervezése a felszabadulás után, 1944 végén m eg­ indult, majd 1945 első hónapjaiban folyt erőteljesebben. Ezekről az időkről nincse­ nek pontos adataink. Számításaink szerint 1945 végén Szabolcsban 110, Szatmárban pedig 82 pártszervezet volt. Ezen kívül minden járásban járási titkárság működött. Az első pontosabb adatokkal az 1947. február 22-én ülésező II. megyei konferencia anyaga szolgál. A szervezeti referátumot Gyenge Károly megyei titkár tartotta:

28

„A z első konferencián (1946 II. 16) pártunknak 118 szervezete volt, 12 000 tag­ létszámmal. Jelenleg 182 pártszervezetünk van 22 500 taggal E közül férfi 16 861 nő pedig 5639. Itt mindjárt megállapíthatjuk, hogy nagyon sok munka vár reánk a nővonalon. A párttagság szociális összetétele: 15 748 földművelő kisbirtokos parasztember, 1561 ipari munkás, 415 önálló kisiparos, 417 vasutas, 223 keres­ kedő, 287 értelmiségi és 3849 egyéb foglalkozású. A 24 éven aluliak száma 4000... Párttagságunk 35" 0-a fizet tagsági díjat, aminek oka a pénztelenség. A várme­ gyében 60 helyen vannak hetenként jó vezetőségi ülések előre kidolgozott tárgy­ sorozattal. Ezeket a helyeken a rendszeres havi taggyűlések is megvannak, terv­ szerű munka folyik. Hiba, hogy a többi szervezetekben nincsenek rendszeres vezetőségi és taggyűlések, nem munkaterv szerint dolgoznak. Nincsenek aktivi­ zálva a párttagok, el vannak szigetelve. Ezeken a helyeken a titkárok a sok funkció betöltése miatt nem tudnak tervszerű munkát végezni, nem osztják meg a feladatokat.” A beszámoló számot adott arról is, hogy az értekezlet idején a megyében 114 UFOSZ, 20 MNDSZ, Cl MADISZ és 115 földmüvesszövelkezet működött. Egy év alatt a kommunista párt 568 gyűlést tartott. Szatmár megyében ebben az időben a kom­ munista pártnak 123 szervezete volt, 7134 taggal A harmadik megyei konferencián (1948. II. 7.) Szabolcsban a 27 370 párttagot 342 küldött képviselte. A beszámoló — melyet Pálfi Ernő, megbízott megyei titkár ter­ jesztett elő — megállapította: ,,1947-ben új helyzet állt elő. 1947-ben pártunk lett a megye első pártja. Ez olyan meglepetést keltett a reakció sorában, hogy szétforgácsolta szervezeti egy­ ségét, lassan az ellenség takarodót fújt . Az érdeklődés, amely pártunk felé megnyilvánul azt hozta, hogy a párttagság létszáma 5323 fővel növekedett. Az alapszervezetek száma 182-ről 213-ra nőtt. Alapszervezetünk minden községben van, de nem állunk meg itt, hanem mindent elkövetünk, hogy behatoljunk a tanyai lakosság közé is ... Szólni kell a munkásegység kérdéséről. Nem szabad kialakítani olyan nézetet, hogy a szociáldemokrata kisebbrendű. Igen sokszor mondják: te még mindig szo­ ciáldemokrata vagy? Szívleljük meg, hogy az emberekben a pártjuk iránt van egy érzés, és fáj, ha pártját gyatázzák. így nem lehet a munkásegységet megte­ remteni. Nekünk mint jóbarátoknak kell a szociáldemokrata elvtársakhoz kö­ zeledni, csak így sikerül az együttműködés. A munkásegységre nagyon kell v i­ gyázni, mert ez az alapja a még szilárdabb népi demokráciának, a magyar nép jövőjének.” A Szatmár megyei konferencia (1948. II. 8.) határozatában így rögzítette az ered­ ményeket: „Megállapíthatjuk, hogy pártunk ereje megyénkben a II. konferencia óta meg­ növekedett. Szervezeteink nagyobbrészt megszilárdultak. A közigazgatásban és tömegszervezetekben megerösudtünk, a befolyásunk megnövekedett. A válasz­ tásokon elért eredmények bizonyítják, tómegbefolyásunk az 1945-ös választások óta csaknem háromszorosára emelkedett. A reakció támadásait visszavertük. A megyei reakció ma már nem tud egységes támadást vezetni, védekezésre szo­ ru l...

29

Megyénk a múltban a Péchiek, Károlyiak és Tiszák megyéje volt, ma a dolgozó parasztok megyéje. Végrehajtottuk a földreformot és 98° 0-ban a telekkönyve­ zési is. Ezzel megyénk dolgozói nemcsak munkásai, de gazdái is lettek ennek a földnek, amikor dolgoznak, saját magukért, jobb jövőjükért dolgoznak, mert ez az ország a miénk, magunknak építjük ... Örömmel üdvözöljük a Szatmár megyei szociáldemokraták jobboldal elleni eredményes harcát Ennek a harcnak tovább folytatása szükséges a jobboldal teljes felszámolásáig. A jövőben mozgósítunk minden demokratikus erőt arra, hogy az együttműködést gátló és koalicióellenes elemek a közigazgatásból és a népi szervekből kikerüljenek” A felszabadulástól a két párt egyesüléséig megtartott három pártértekezleten a politikai hatalom meghódítása, az újjáépítés, a termelés megszervezése, a reakció el­ leni küzdelem, a szövetkezeti gondolat erősítése, a párt szervezeti életének és poli­ tikai tömegmunkájának fejlesztése szerepeltek, mint legfontosabb kérdések 1948 tavaszán megtörtént a két párt — MKP, SZDP — szervezeteinek egyesü­ lése. Az egyesülés után az MDP-nek Szabolcsban 232, Szatmárban 12D szervezete volt. A megyei egyesülési konferencia mind Nyíregyházán, mind Mátészalkán 194B. május 30-án ülésezett. Megyei titkárnak Szabolcsban Gyenge Károlyt, Szatmárban pedig Nagy Sándort választották. A közigazgatási határrendezés során 1950 február 14-én Szatmár megye meg­ szűnt, és Szabolcs-Szatmár megye néven új közigazgatási terület jött létre Nyíregy­ háza székhellyel. Az 1950. évi vezetőségválaszlás már az új közigazgatási határoknak megfelelően történt. Az alapszervezetektöl a megyei bizottságig a pártdemokrácia formáinak betartásával választották meg a vezető szerveket Ezzel létrejött a de­ mokratikus centralizmus elveinek megfelelő szervezeti felépítés. A vezetöségválasztás idején a megyében 565 alapszervezet működött. Ebből üzemi 41, állami gazdasá­ gi 21, gépállomási 19, termelőszövetkezeti 140, falusi-tanyai 280, M ÁV területén dol­ gozó 19. A z MDP első megyei pártértekezlete 1950. június 18-án ülésezett. A beszámolót Győré József megyei titkár terjesztette elő: „A mai nap nagy ünnepet jelent megyénk kommunistái számára Ezen lúlmenően ünnep ez megyénk összes becsületes dolgozói számára is. Ünnep azért, mert ma választjuk meg ezen az értekezleten megyénk legmagasabb pártszer­ vét, a megyei pártválasztmányt... A két munkáspárt egyesülésével megyénkben is meggyorsult a pártszervezetek fejlődése. Sikerült minden községben létrehozni a helyi szervezeteket. A tag­ felülvizsgálás és a tagjelöltség bevezetése nagymértékben növelte párttagságunk aktivitását, és megerősítette élcsapat szerepét. Javult a párttagság szociális öszszetétele, a munkások és dolgozó parasztok aránya 64,6%-ról 72,5%-ra emel­ kedett ... A z az egészséges fejlődés, amely elindult a Központi Vezetőség 1950. február 10-i határozatának megvitatása nyomán, az újraválasztó taggyűléseken tovább fo­ kozódott. Ezeken a taggyűléseken a tagság 85— 100%-a igen lelkesen vett részt. Ez a megállapítás különösen vonatkozik az üzemekre és a mezőgazdaság szo­ cialista szektorainak pártszervezeteire. Az aktivitás jellemezte azonban a fa­ lusi alapszervezeteket is. Elmondhatjuk, hogy megyénk 580 alapszervezetében kisebb hibáktól eltekintve végrehajtottuk a Központi Vezetőség februári hatá­ rozatát és alapszervezeteink élére a munkában é l e n j á r ó , a faluban köztiszte­ letnek örvendő, fejlett tszfis-tagok és dolgozó parasztok kerültek.”

30

Ezt követően 1951-ben két esetben — januárban és decemberben — ülésezett a megyei pártértekezlet. Január 28-án megválasztották a II. pártkongresszus megyei küldötteit, december 16-án pedig a megyei pártválasztmány tagjainak újjáválasztására került sor. Mindkét tanácskozáson mint lő kérdés, a tszcs-fejlesztés és a begyűjtés szerepelt. Emellett felhívta a figyelmet a pártépítő munka megjavítására. A megyei pártvezetés szorgalmazta és nagy gondot fordított a párttagság szám­ szerű növelésére. Az 1951 januári statisztika szerint a megyében 721 pártszervezet volt 28 151 taggal. 1952-ben pedig 32 566 fő, 1953-ban 1009 pártszervezet 29 B74 taggal. A két párt egyesülése után 1956-ig négy megyei pártértekezlet volt, az utolsó 1954. április 2-án. Az említett időszakban megfogalmazott feladatok között első he­ lyen a mezőgazdaság szocialista átszervezésének meggyorsítása szerepelt. Nagy hang­ súlyt kapott az ipari és mezőgazdasági termelés fejlesztése, a szocialista munkaver­ seny szélesítése, az állampolgári fegyelem szilárdítása, melynek mércéje az adófize­ tési és begyűjtési tervek teljesítése volt. Az osztályharc állandó éleződésének tézisé­ ből adódóan a feladatok között aránytalanul nagy teret kapott az ellenség elleni harc és az éberség fokozásának kérdése. A z 1954-es pártértekezleten már nagyobb súllyal szerepelt a dolgozók minden­ napi gondjaival való törődés. A termeléssel foglalkozva a minőség, az exporttervek teljesítése kerültek előtérbe. A munkás-paraszt szövetség erősítése érdekében felada­ tul szabta: nagyobb figyelmet kell fordítani az egyéni dolgozó parasztság munkájá­ ra, problémáinak megoldására. A beszámolót Varga Sándor megyei első titkár ter­ jesztette elő. A pártszervezetek tevékenységéről elmondotta: „Megyénk pártszervezetei az elmúlt két év alatt általában jól oldották meg a párt előtt álló feladatokat. A hibákra a Központi Vezetőség júniusi (19531 ha­ tározata hívta fel a figyelmet. Ezek közt elsőnek kell megemlíteni a kollektív vezetés hiányát. A Központi Vezetőség határozata óla van már javulás. Az alapszervezetekben rendszeresebben tartanak vezetőségi üléseket, taggyűléseket, s a vezetőség alaposan felkészül ezekre a tanácskozásokra. Élénkebbé vált a pártélet, a tagság aktívabb, bírálja, segíti a vezetőség munkáját... Az elmúlt hetekben lezajlott vezetöségválasztások során párttagságunk bebi­ zonyította: ismeri jogait és kötelességeit. A pártszervezetek többségében újjá­ választották a jól dolgozó régi vezetőket, akik ha követtek is el hibákat, de té­ vedéseiket belátták és eredményes munkát végeztek a hibák kijavításáért. A legtöbb helyen nem választották meg viszont azokat a régi vezetőket, akik a júniusi határozat utón sem tudtak változtatni munkamódszerükön: parancsol­ gattak, kiskirályoskodtak, figyelmen kívül hagyták a tagság és a tömegek véle­ ményét. A titkos szavazással megválasztott vezetőséget magáénak érzi a tagság. Bízik az új vezetőkben és szívesen segíti munkáját.” A z 1956-ban esedékes megyei pártértekezlet összehívására már nem került sor. A kialakult helyzetet az augusztus 4-én megtartott megyei nagyaktívaülés elemezte. Mélyrehatóan és sokrétűen tárta fel a fogyatékosságokat és mutatta meg a kivezető utat. Az aktíván őszinte, felszabadult légkör uralkodott. A z egész tevékenységben ak­ kor egy új szellem, a lenini elvekhez igazodó irányzat kezdett kibontakozni, mely az SZKP XX. kongresszusa határozataiból táplálkozott. A kibontakozást azonban az ok­ tóberi ellenforradalom megállította. A z ellenforradalom előtt a megyében 963 alapszervezet volt 28 898 taggal. Az alap­ szervezetek megoszlása: községi-körzeti 310, üzemi 68, hivatali 158, termelőszövetkezeti

31

364, állami gazdasági 45, gépállomási 18. A megye lakosságának 5,1° o-a volt párttag A tHgság között az 1945-ös párttagok aránya 20% volt. Az ellenforradalom után az első pártértekezlet jellegű és jogú megyei kommunis­ ta aktívaülés összehívására 1957. február 6-án került sor. Itt megválasztottak a 45 tagú megyei pártbizottságot. A beszámolót Benkei András megyei titkár terjesztette elő. A pártszervezetek helyzetéről megállapította: „Pártunk ereje, tekintélye egyre nő. Nemcsak azok léptek be pártunkba, akik eddig is tagjai voltak a kommunista pártnak, hanem pártunk igazát látva, be­ lépnek a pártba a becsületes pártonkívüli munkások, parasztok és értelmiségiek. Megyénk pártszervezeteit és kommunistáit az jellemzi, hogy ma már kezdenek rendszeres pártéletet élni. Jellemző, hogy a megtartott nyilvános pártnapokon kommunistáink bátran állnak ki a kormány, a párt politikája mellett, hallatják hangjukat, megvédik a párt és kormány politikáját a torzításokkal szem­ ben ... Többet kell foglalkozni a párt további erősítésével, a pártépitéssel. A páitépítés egyben a proleárdiktatúra építése is. Ahogyan erősödik pártunk, úgy erősö­ dik a proletárdiktatúra is. A pártépítés szorosan összefügg a proletárdiktatúra megvalósításával, hiszen proletárdiktatúra nincs a párt vezető szerepe nélkül. Aki a párt ellen lép fel, az lényegében a proletárdiktatúrát támadja. A prole­ tárdiktatúra viszont a munkásosztály hatalmát v é d i.. . Erősíteni kell a pártépítést, szélesíteni kell a felvilágosító munkát az ellenfor­ radalom leleplezésére, biztosítani kell megyénk területén, hogy a proletárdikta­ túra alkalmazásával csapásokat mérjünk az ellenforradalom erőire, ugyanakkor a dolgozók részére a széleskörű demokratizmust biztosítsuk. A mi pártunk ereje abban van, hogy a munkásosztály többségét vezeti. Éppen ezért szükséges, hogy pártszervezeteink sokat foglalkozzanak üzemeink munkásaival. Erősíteni kell a párt befolyásét a parasztság között.” Az ellenforradalom a párt tömegeit is megfélemlítette. Sok nehézséggel kellett megbirkózni. Az MSZMP-be 1957. január l-ig mindössze 5788 tag lépett be. A na­ gyobb mérvű belépés március 15. után következett be, amikor a dolgozó tömegek meg­ győződtek arról, hogy az ellenforradalom fegyveres erői megsemmisültek, az állam­ hatalom megszilárdult, a párt tömegbefolyása megerősödött. Május végén már több mint 14 001) tagja volt a pártnak. A pártba a legkiválóbbak léptek be, a munkásosz­ tály a dolgozó parasztság és ezen belül elsősorban a termelőszövetkezeti tagok, és az értelmiség legjobbjai. Az üzemi munkások aránya 22, a tsz-tagok és dolgozó parasz­ toké 30, az 1945-ös párttagoké pedig 19,5% volt. A pártépítő munkában egy egészséges fejlődési folyamat indult. Az ellenforradalom utáni időszak átfogó értékelését az 1959. október 29-én ülé­ sező pártértekezlet adta. Számba vette a tanulságokat, de a fő figyelmet a legsürgő­ sebb feladatok megoldására irányította: a mezőgazdaság akkor már kibontakozott szo­ cialista átszervezésének segítésére, a mezőgazdasági termelés növelésére, az ipari ter­ melés fejlesztésére, a politikai-ideológiai munkában pedig a kétfrontos harc követke­ zetes vitelére A z előterjeszteit beszámoló a pártszervekkel kapcsolatban megállapí­ totta: „A párt újjászervezése az ellenforradalom elleni katonai és politikai harc köze­ pette történt. A Központi Bizottság felhívása után megalakult a párt megyei ideiglenes intéző bizottsága és megkezdte a párt újjászervezését a megyében. Olyan nehéz időszakban, mint 1956 vége, amikor a pártba való belépés, a párt

32

újjászervezése nehéz körülmények között történt, akkor a legbátrabbak, a leg­ áldozatkészebb kommunisták vették kezükbe a párt sorainak rendezését. Ezek az elvtársak a z ellenforradalom nehéz napjaiban is helytálltak és sokan közü­ lük fegyverrel is védték az ellenséggel szemben a nép hatalmát. Ezért a helyt­ állásért, kitartásért elismerés illeti őket. Megyénkben ma pártunkba tömörülnek a politikailag legöntudatosabb munká­ sok, parasztok, érteimségiek. Jelenleg megyénk területén 787 pártszervezet dol­ gozik. A párttagok száma 15 501, a tagjelöltek száma 1559. A pártépitési munka megfelel a Szervezeti Szabályzatban előírt feltételeknek. 1958-ban például 1250 tagjelöltet vettünk fel és ennek mintegy 60°o-a fizikai munkás. Még jobb az arány az 1959. év első hét hónapjában felvett tagjelölteknél, mert itt a fizikai munkában résztvevők aránya 76nq. A megyei pártbizottság megállapítja, hogy a pártépitési munka, a párt összeté­ tele alapjában véve egészséges, ugyanakkor rámutat a párt összetételében, a párt­ építési munkában meglevő hiányosságokra is. A legnagyobb hiányosság az, hogy a párttagok között kevés a nők aránya, mindössze 17°,0. A tagjelöltek soraiban még ennél is rosszabb, csak 12 %. A pártépítésnél nagyobb gondot kell fordíta­ ni a nők arányának növelésére.” A pártértekezlet határozata feladatul szabta, hogy a szocialista építés meggyor­ sítása érdekében a pártszervezetek tevékenységében döntő szerepet kapjon a gazda­ sági szervező és kulturális nevelőmunka. Kimondta: „A következő évek feladata, hogy a dolgozó parasztsággal egyetértésben befejezzük a mezőgazdaság szocialista átépí­ tését.” A mezőgazdaság szocialista átszervezése után 1962, október 29-én tarfott megyei pártértekezlet nagy figyelmet szentelt az osztályharc és a nemzeti egység helyes ér­ telmezésének, a szövetségi politika új tartalmának magyarázására. Részletesen fog­ lalkozott a nagyüzemi gazdálkodás helyzetével, a termelőszövetkezetek további meg­ szilárdításával, az ipari munka termelékenységének növelésével A pártértekezlet beszámolója, Benkei András első titkár előterjesztésében, egye­ bek között hangsúlyozta: „Pártunk VII. kongresszusa azt a feladatot tűzte elénk, hogy gyorsítsuk meg a szocializmus építését, vezessük a dolgozó parasztságot második ötéves tervünk idején a szocializmus útjára, rakjuk le falun is a szocializmus alapjait. Ezt mondta ki 1959-ben a megyei partértekezlet is határozatában Megyénk mező­ gazdasági területének 92°/o-a tartozik a szocialista szektorhoz, s így nálunk is a szocialista termelési viszonyok váltak döntő mértékben uralkodóvá falun ... Pártbizottságaink, pártszervezeteink elmúlt 3 évi fejlődésének legjellemzőbb vo­ nása, hogy történelmi jelentőségű társadalmi és gazdasági átalakulásért vívott harcban tovább erősödött párttagságunk ideológiai, politikai és cselekvési egy­ sége. Csakis így tudták betölteni a rájuk váró szerepet. A megyei, városi és já­ rási bizottságok, valamint a pártszervezetek az elmúlt évek során eredménye­ sen dolgoztak a Központi Bizottság politikai irányvonalának végrehajtásáért. Jelentősen javult munkamódszerük, és mindezek nyomán tovább erősödött a tömegekkel való kapcsolat és kölcsönös bizalom ... Párttagságunk nem emelkedett ugyan nagymértékben 1959 óta, de jellemző párttagságunkra, hogy összetételében, politikai tisztánlátásában jelentősen fejlő­ dött. Ami a taglétszám alakulását illeti: 1959 végén a pártszervezetek száma 787, taglétszáma pedig 17 037 fő volt. Jelenleg 689 pártszervezetünk van, mely­

33

bői üzemi 175, tsz és tszcs 304, hivatali és egyéb 210. Pártszervezeteink taglét­ száma 18 107 tag és 1111 tagjelölt A taglétszám megoszlása a következő: a párt­ tagok közül 15 174 férfi, 2933 nő. A tagjelöltek között 922 férfi, 189 nő. Nincs még pártszervezet 3 tsz-ben és 31 tszcs-ben. Arra törekszünk, hogy a feltétele­ ket ezeken a helyeken Is megteremtsük a pártszervezetek létrehozására . .. Pártszervezeteink vezetőségei megértették, hogy nincs „tiszta"’ pártmunka A pártmunka követelményeit mindig az adott helyzet, a politikai, gazdasági és kulturális téren előttünk álló feladatok szabják meg. Pártmunkánk annyit ér, amennyit a párt politikájából realizálni tudunk. A párt ideológiája és politiká­ jának realizálása jelenti egyébként is a párt vezető szerepét... Ennek megvaló­ sítása érdekében még hatékonyabbá kell tennünk pártbizottságaink, pártszer­ vezeteink és általában kommunistáink munkáját... A pártmunka stílusát, mód­ szerét nem lehet lezártnak tekinteni. Ez együtt kell, hogy fejlődjék társadalmi, gazdasági rendszerünk fejlődésével és kötelességünk, hogy az életnek legjobban megfelelő munkamódszer kialakításán továbbra is fáradozzunk.""’ A következő, 1966. október 4-i pártértekezlet a megye helyzetéből, adottságaiból adódóan, az ipar gyorsabb fejlesztését sürgette. Felhívta a figyelmet a termelőszövet­ kezeti gazdálkodásban rejlő lehetőségek jobb kihasználására. A szocialista eszmék nö­ vekvő térhódításával összefüggésben a lakosság tudatformálásának hatékonyabb elő­ segítését határozta meg. Nagy súlyt kaptak az új gazdasági irányítási rendszer beve zetését előkészítő munka feladatai. Megfogalmazást nyert, hogy a pártszervezetek egyre inkább szervezőivé, irányítói­ vá válnak a megye gazdasági, politikai, társadalmi fejlődésének. Ez tükröződik Orosz Ferenc első titkár által előterjesztett beszámoló következő részéből: „Pártszerveink, pártszervezeteink a V ili. kongresszus és a megyei pártértekezlet határozatai alapján eredményesen szervezték, irányították megyénk gazdasági, politikai, ideológiai munkáját. Erősödött a párt vezető, irányító szerepe. Párt­ szervezeteink számszerűleg is gyarapodtak. Növekedett a tagság eszmei, politi­ kai felkészültsége, erősödött a pártfegyelem, rendszeresebbé vált a szervezeti élet. Dolgozóink elismerik a pártszervezetek tevékenységét és bizalommal viseltet­ nek irántuk. Pártbizottságaink magasabb szinten oldják meg a feladatokat és munkamódszerük megfelel a párt általános irányvonalának, a felsőbb pártszer­ vek határozatainak. Jól ismerik területük sajátos helyzetét és képesek tervsze­ rűen, céltudatosan dolgozni... Járási pártbizottságaink, alapszervezeteink a pártépítő munkában is igyekeztek megvalósítani a V III. kongresszus ide vonatkozó határozatát. A párttagság szá­ ma 21 576 fő. A V III. kongresszus óta 2358 fővel növekedett. Ez egészséges Ütemnek tekinthető. Tagjelöltfelvételünk az említett időszakban 3859 fő volt. Párttagságunk összetétele azonban nem minden vonatkozásban alakult pozití­ van, 3,7%-kal csökkent a tsz-tagok aránya, valamint csökkenés állott be a fia ­ talok és a nők arányában is. Pártszervezeteinkben 3053 női párttag van, az összlétszámnak 16,3%-a. Néhány pártszervezetünkben, elsősorban a termelőszövet­ kezetekben, a párttagság kor szerinti összetétele is kedvezőtlen. Eltolódás mu­ tatkozik az idősebb korosztály felé ... Jelentős javulást értünk el a párttagság politikai és általános műveltségének emelése terén. Párttagságunk 11,8%-a rendelkezik valamilyen pártiskolával, vagy Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetemmel. A z alapszervezetek vezetősé

34

gében 1200 elvtárs végzett valamilyen pártiskolát. Az összpárttagság 54,8" Q-ánalc 8 általános, vagy ennél nagyobb állami iskolai végzettsége van. E vonatkozás­ ban 14no-os javulást értünk el.” Az 1970. október 3-án ülésező megyei pártérlekezlet a szocializmus építésének eredményeit vette számba: a szocialista termelési viszonyok tovább szilárdullak; a gazdasági fejlődés dinamikus; a mezőgazdaság termelő tevékenysége egyenletesen fej­ lődik, megindult a koncentrálódás. A megye társadalmi átrétegződéséről elmondotta, hogy a munkásosztály száma, politikai súlya megnövekedett, a parasztság létszáma Csökkent, de egysége szilárdult, nőtt az értelmiségiek száma. Nagy gondot fordított az élet- és munkakörülmények elemzésére, a lakosság álta­ lános, szakmai és világnézeti műveltségének vizsgálatára. Továbbra is alapvető fe l­ adatul szabta a megye elmaradottsága felszámolásán való munkálkodást. A pártszer­ vezetek helyzetéről a beszámoló a következőket mondta el: „A z elmúlt négy év folyamán tovább erősödött és egészségesen fejlődött a párt megyénkben. Vezető, irányító szerepét betöltötte, magasabb szinten végezte munkáját, fejlesztette, tökéletesítette munkastílusát. A párt tevékenységének tartalmát a IX. pártkongresszus és a megyei pártértekezlet határozatainak meg­ valósítása alkotta. A pártszervek és az alapszervezetek az adott viszonyokra megfelelően alkalmazták a párt politikáját, a központi irányelveket... A pártirányítás tartalmi színvonala folyamatosan fejlődik, érvényesül a kollek­ tív vezetés, a demokratikus centralizmus, a bírálat és önbírálat. Erősödött a pártegység, javult a pártfegyelem. A párttagság egységesen támogatja a párt ál­ talános és gazdaságpolitikai céljait, aktívan részt vesz végrehajtásában. Élén­ ken érdeklődik a politikai és ideológiai kérdések irá n t... Az alapvető kérdések megítélésében, a határozatok végrehajtásában érvényesül a párttagság politikai, ideológiai, szervezeti és cselekvési egysége ... Megyénkben 12 járási jogú pártbizottság, 29 üzemi és községi pártbizottság, 51 csúcsvezetőség és 843 pártalapszervezet működik. A z elmúlt négy év alatt me­ gyénk párttagságának létszáma egyenletesen fejlődött, javult minőségi össze­ tétele. Pártszerveink, -szervezeteink a IX. kongresszus idevonatkozó határozata alapján eredményesen végezték a pártépítő munkát, érvényesítették az alapvető elvi követelményeket. A párttagság száma 23 781 fő. A IX. kongresszus óta me­ gyénk párttagsága 10,2%-kaI növekedett. A megye lakosságának 4%-a párttag. Minden jelentős intézményben, termelési egységben van pártszervezet... A párttagság összetételének arányai reálisan tükrözik a megyei pártértekezlet idevonatkozó határozatának folyamatos megvalósulását. Párttagságunk 15,4°/0-a végzett 2 hónapos, vagy ettől magasabb szintű pártiskolát. Nőtt a párttagság ál­ lami iskolai végzettsége. Kedvezően alakult a nők és a fiatalabb korosztályhoz tartozók aránya. Az összpárttagságon belül a nők aránya 16,5°/o-ra, a 26 éven aluli fiataloké 5°/o-ra növekedett.” A z 1975. február 22-én tartott megyei pártértekezlet a fejlődés újabb eredményei­ ről adott számot. Megállapította, hogy a megye társadalmának szocialista vonásai to­ vább erősödtek. Emelkedett a dolgozók életszínvonala, kedvezően változott a közgon­ dolkodás. Erősödött a dolgozó osztályok együttműködése. A feladatok között olyan kérdések szerepeltek, mint az ipari termelés ütemének növelése, új üzemek telepítése, a termelési szerkezet korszerűsítése, hatékonyság, gazdaságosság, szakmai képzettség emelése. Megszabta az elméleti, ideológiai munka, a szocialista tudatformálás felada­ tait, itt is a hatékonyság fokozására helyezve a hangsúlyt.

35

Az élet követelményeihez igazodva fejlődik a pártmunka. Ezt tükrözi dr. Tar Im ­ re első titkár által előterjesztett beszámoló következő részlete: „A X. kongresszus és a megyei pártértekezlet határozatainak következetes vég­ rehajtása során a párt egészségesen fejlődött, erősödött egysége és tömegkap­ csolata. Minden szinten nőtt a pártszervek, -szervezetek tekintélye. A párt ve­ zető szerepe érvényesül, mely alapvetően a párt politikájának megvalósulásá­ ban, a társadalmi, politikai, gazdasági és kulturális eredményekben jut kifeje­ zésre ... Az alapszervezeti munka fejlesztésében jelentős eredményt értünk el. A párt­ szervezetek többsége a követelményeknek megfelelően fejlődik. Javult az alap­ szervezetek politikai tevékenysége, a szervezeti é le t... Szélesedett és erősödött a pártdemokrácia, javulás van a jogok és kötelességek egységes értelmezésében, növekedett a párttagság aktivitása, felelőssége. A kommunisták élenjárnak a termelőmunka és a társadalmi munka végzésében. A megye párttagsága mintegy 80%-ának rendszeres pártmegbízatása van, A párthoz való tartozás fontos té­ nyezője, hogy a tagság 98,3nj0-a rendszeresen eleget tesz tagdíjfizetési kötele­ zettségének. A párt szervezeti felépítése igazodott a gazdasági, közigazgatási egységekhez, az ipari telephelyek létesítéséhez. A politikai erők koncentrálódtak, a pártszervek és -szervezetek munkája hatékonyabbá vált, betöltik vezető, irányító, koordináló feladatukat. Jelenleg a megyében 7 járási, 4 városi, 2 járási jogú, 36 üzemi, in­ tézményi, nagyközségi pártbizottság és 93 pártvezetőség (csúcsvezetőség) műkö­ dik. A községi, üzemi, intézményi pártbizottságok és pártvezetőségek irányításá­ val dolgozik az alapszervezetek 61,lnlira, a párttagság 64,9(l/0-a. Négy év alatt a pártszervezetek száma 128-cal növekedett. A pártszervezetek száma jelenleg 971, a párttagság száma 27 510 fő. A nők aránya 19,5° g. A két kongresszus között a párt szervezeti fejlődése kielégítő volt. A párttagság összetétele megfelel a párt élcsapat- és munkásjellegének. Származás szerint a párttagok háromnegyed része munkás és paraszt. Az aktív fizikai dolgozók ará­ nya 41,8no. A fizikai dolgozók létszámán belül növekedett a szakmunkások, a nők és fiatalok aránya. Fejlődött a párttagság eszmei, politikai felkészültsége, általános műveltsége. A párttagok 20,7%-a végzett különböző szintű pártiskolát, 3,2%-kal csökkent a nyolc általános iskolát el nem végzettek aránya. Négy év alatt a pártszervek 5269 felvételi kérelmet erősítettek meg.” Átalakult a megye gazdasági-társadalmi szerkezete — ez volt egyik legfonto­ sabb megállapítása az 1980. március 8-i pártértekezletnek. A megye gazdaságában, a szocialista ipar és a munkásság lett a meghatározó. Fejlődött a szövetkezeti tulajdon. Előrehaladt az urbanizáció. A z élet minden területén erősödtek a szocialista vo­ nások. A pártértekezlet a nagyobb követelményekhez igazodva határozta meg a fel­ adatokat. A gazdálkodásban elsősorban a hatékonyság, gazdaságosság, az export- és minőségi követelmények fokozottabb érvényesülését hangsúlyozta. Felhívta a figyel­ met a létszámgazdálkodás korszerűsítésére, az intenzív termelés feltételeinek egyre szélesebb kibontakoztatására. A politikai nevelőmunka legfontosabb feladata a kö­ zösségi gondolkodás erősítése, a munka- és állampolgári fegyelem további szilár­ dítása. A pártszervezetek fejlődését dr. Tar Imre első titkár által előterjesztett beszá­ moló így értékelte:

36

„A XI. kongresszus és a megyei pártértekezlel határozatainak végrehajtása és a megyei pártbizottság ötéves politikai terve alapján eredményesen valósult meg. A párt vezető szerepe érvényesül, a párt tekintélye, befolyása tovább mé­ lyült. A kongresszusi határozatok végrehajtására irányuló helyi döntések reáli­ sak voltak, azok kedvező változásokat eredményeztek. A párt vezető szerepé­ nek erősödésében meghatározó, hogy a párt politikája a dolgozó nép, a szocia­ lizmus érdekeit szolgálja. Ennek ismeretében és érvényesítése során szilárdult párttagságunk cselekvési egysége, nőtt politikai aktivitása, tudatosabb lett a szocialista építésben vállalt szerepe és felelőssége. Megyénk több mint 30 ezer kommunistája eredményesen és példamutatóan dolgozik. A pártegység erősítéséhez, a párt tekintélyének növeléséhez, politikai munkánk színvonalának emeléséhez jelentősen hozzájárult a pártélet területén érvényesü­ lő nyílt, demokratikus, tárgyilagos légkör. A párttagok, a vezetők, a politikai nevelőmunka eredményeként felkészültebbek a pártszerű bírálat alkalmazásá­ ra és az önbírálat gyakorlására .. . A pártszervek és -szervezetek munkájában érvényesül a demokratikus centra­ lizmus, a kollektív vezetés, az egyszemélyi felelősség. A párt irányító, kezdemé­ nyező. szervező, ellenőrző munkája mozgósító erővel hat megyénk egész lakos­ ságára ... Az alapszervezetek munkája az 1975-ös pártértekezleten megjelölt feladatok alapján tovább fejlődött. Munkájukat nagyobb határozottsággal, felelősséggel és önállósággal végzik. Bátrabban és megalapozottabban foglalnak állást helyi po­ litikai kérdésekben, nagyobb gondot fordítanak a felsőbb pártszervek határoza­ tainak a helyi viszonyokra való alkalmazására és a végrehajtás számonkérésére. Munkájukban előtérbe került a határozatok végrehajtásának megszervezése és a beszámoltatás. Erősödött és tökéletesedett a vezetőség kollektív munkája. A z alapszervezetek összességében javuló színvonalon oldják meg feladatai­ kat ... A párt vezető szerepének erősítése az elmúlt öt évben is megkövetelte, hogy a végbement gazdasági, közigazgatási változásokat kövesse a párt szervezeti fel­ építése ... Jelenleg a megyei pártbizottság irányítása alatt 1 városi, 5 városi járási, 1 járási és 2 járási jogú pártbizottság, 4B községi, üzemi és intézményi pártbizottság, 106 pártvezetőség, 1006 pártszervezet m űködik... A párttagság összetétele megfelel a párt élcsapat- ás munkásjellegének. Eredeti foglalkozás szerint 73,6%-a munkás és paraszt, 1,7%-kal magasabb, mint a XI. kongresszus időszakában volt. Jelenlegi foglalkozás szerint a fizikai dolgozók aránya 57,6%, 6,6%-kal magasabb, mint öt évvel ezelőtt. A nők aránya 22,3%, a növekedés 2,8%. A fiatalok aránya 0,4% kai csökkent, jelenleg 12,8% A párt­ tagság átlagéletkora kedvező: 43,9 év Fejlődött a párttagság eszmei-politikai felkészültsége és általános műveltsége. Ot évvel ezelőtt a párttagság 20,8%-a, jelenleg több mint egyharmada — 34.1%-a — rendelkezik különböző szintű páitiskolai végzettséggel. A párttagok 40,2%-a közép- és felsőfokú állami iskolát végzett, 25,2%-ról 15,4%-ra csökkent a nyolc általánosnál alacsonyabb végzettségű párttagok aránya. A tagfelvételi munka minősége, üteme és céltudatossága megfelel a követelmé­ nyeknek. A jelentkezők döntő többsége tisztában van azzal, hogy a párt tagjá­ nak lenni megtiszteltetés és nagy felelősség. Azok jelentkeznek, akik többet akarnak tenni a szocializmus építéséért és meggyőződéssel vallják ideológián­ kat és politikánkat. (1974 július l-töl 1979. december 31-ig a megyében 5814 tagfelvétel történt.)’’

37

A pártértekezlet a további eredményes munka érdekében alapvető feladatként szabta a párt vezető szerepének, a párt és tömegek kapcsolatának erősítését. Ezzel összefüggésben leszögezte: „A politika alakításában és döntésekben továbbra is építeni kell a megye egész lakosságának véleményére és cselekvő támogatására, a párt vezető szerepének hatékonyabb érvényesítése érdekében elcngedhetetlenr hogy továbbra is érvé­ nyesüljenek a pártélet lenini normái. A pártirányítás hatékonyságának növelé­ se megköveteli a határozatok körültekintőbb kimunkálását, egységes értelmezé­ sét, a párttagság cselekvési egysegét a szervezésben, a mozgósításban, a végre­ hajtásban .. A megyei pártértekezletek dokumentumaiból idézett részletek szemléltetően tár­ ják elénk, hogy a Szabolcs-Szatmár megyei kommunisták milyen messziről indultak. A fejlődés, melyet pártszervezeteink 35 év alatt elértek, nem volt problémamentes, de a párt által kitűzött feladatokat minden időben alapvetően megoldottuk. A megtett Út, a 35 éves fejlődés jó biztosíték, hogy pártunk XII. kongresszusa útmutatásainak megfelelően további szép eredményeket érjünk el megyénk szocialista építésében.

Csisztu Mihály: Tarpai ház.

38

KOPKA JÁNOS: Három vallomás Adalékok a tanácsok szabolcsi történetéhez

A tanácsok megalakulása, három évtizedes működése Szabolcs-Szatmár megye fel­ szabadulás utáni történelmének jelentős fejezete, tlj korszak nyitánya a közigazgatás­ ban, s egész életünkben. Erről vallanak az alábbi interjúk alanyai, akik harminc éve különböző posztokon, jóban és rosszban, örömök és gondok közepette álltak helyt.

Csehi László a tanácsok megalakulásától, 1950 őszétől 197B februárjáig, nyuga­ lomba vonulásáig volt a Porcsalmai Nagyközségi Tanács elnöke. Élete, sorsának ala­ kulása hasonló volt azokéhoz az emberekéhez, akik a felszabadulás után, előképzett­ ség és tapasztalat nélkül vállalták a közélet sok-sok örömét és legalább annyi terhét. — Itt születtem Porcsalmán. Apám az első világháborúban halt meg 1917 júliu­ sában, én az év augusztusában láttam meg a napvilágot. Már kisgyermek koromban napszámos munkát vállaltam vitéz nemzeles Gyene Pál huszár százados nagyságos úrnál, akinek itt átellenben volt a kastélya, ahol most a tsz-iroda áll. 1942-ben bevonult katonának, majd a front és a fogság következett, 4B. május 2án érkezett haza. — Mit talált i t t h o n ? — A gyerekek — két gyereket hagytam itt a front előtt — nem ismertek meg. A teleségem 45-ben kapott három hold földet, meg ezt a kis telekhelyet, amin most is lakunk. Megalakult a párt, voltak fenntartott földek a hadifoglyoknak. Amikor ha­ zakerültem, jelentkeztem a pártba. Ezután kineveztek a mezőőrök felelősének, ott dol­ goztam 195D ig. —

H ogyan

lett t a n á c s e ln ö k ?

— Engem is nagyon meglepett. 1950. október 22-én volt a tanácsválasztás. Har­ minchárom éves voltam, amikor kijött hozzám Gergely elvtárs, a Csengeri Járási Tanács elnöke és Dancs József, a megyei pártbizottságtól. Azt mondták, engem ja ­ vasolnak tanácselnöknek, én fogom a községet irányítani. Az itteni embereknek is az volt a szándékuk, hogy a saját fajtájukból választanak elnököt. A falu külső ré­ szén laktunk akkor. Amikor felhívtak a községházára, még semmit nem tudtam mire alakul Különösen azt nem, hogy mi az a tanácselnök, eszik, vagy isszák, mit kell annak csinálni, fog-e egyáltalán fizetést kapni. Aztán megválasztottak és 1100 forin­ tos havi illetményt kaptam. Nem volt sok, de megéltünk belőle. Igaz, hogy egy kis föld is volt még mellé, amiből tudtunk pótolni. (M á r szon y,

15 é v e

s a m ik o r

ta n á c s e ln ö k m e g lá tta

v o lt

b e lü lrő l

— mondja a felesége — , eljött a

la k á s u k a t,

a

beren d ezést,

h o z z á ju k

e lá m u lt:

egy

m ég

asz-

m in d ig

ily e n s z e ré n y k ö r ü lm é n y e k k ö z ö tt é ln e k ? !)

39

— Amikor azután elmondták, mi a feladatom, őszintén szólva megijedtem. Hat osztályom volt akkor, hat elemi, mondtam én, hogy ez kevés. Azt válaszolták: meg fosom tanulni, végzek iskolát, meg segítenek is. Nem volt visszacurikkolás — bele­ cseppentem. nincs vissza út A járástól egy Tuba nevezetű elvtárs — akkor a tyukodi gépállomás igazgatója volt — 195D karácsonya körül kinézett a tanácsháza ablakán, s azt mondta nekem: „Nézd, itt most libalegelők vannak, de hiszed, vagy nem hiszed, ezek nem lesznek itt 15 év múlva.” Arra gondoltam akkor, nem tudom, hogy ott mi lesz, azt meg különösen nem, hogy velem mi lesz majd ennyi idő után. (N e m rzervezés, nagyk özség

v o lt

könnyű

a

P o r c s a lm a i

b é k e k ö lc s ö n je g y z é s . ta n á cs á n

Csehi

Já rd a

L á s z ló n

K özségi

T anács

e ln ö k é n e k

s e m m i,

v illa n y

csa k

k ívü l

egy

titk á r ,

egy

a

d o lg a .

Beadás,

te m p lo m o k

a d m in is z tr á to r ,

tsz-

k ö zö tt. egy

A

k is b ír á

és k ét b e g y ű jté s i e m b e r d o lg o z o tt.)

— Egyszer bent voltam Csengerben. Azt mondta a járási tanácselnök, hogy es ketnem is kell, mert az egy tekintélyeméin kérdés. Így került rá sor. Huszonöt év múlva már azok gyerekeit adtam össze, akiket korábban. (A de

k is h á z , a m e l y e t e g y

sokszor

m e g p r ó b á ltá k

é le t m u n k á já v a l g y ű jt ö t t , m a

a já n d é k o k k a l

e lh a lm o z n i

a

is s z e r é n y , e g y s z e r ű . P e d i g

ta n á c s e ln ö k ö t,

csakhogy

s ik e ­

r ü ljö n e lin t é z n i e g y -e g y ü g y e t .)

— Nekem volt egy elvem: senkitől semmit el nem fogadni. Legfeljebb az eskü­ vőn egy üveg pálinkát, azt is megittuk közösen a család egészségére Mi nem men­ tünk senki lakodalmára anélkül, hogy oda ne tettük volna az ajándékot. Különben milyen erkölcsi alapja lett volna az embernek a nehéz időszakokban? Akkoriban bizony sok padlást is le kellett seperni, elvenni a beszolgáltatásbe egy-egy család kis disznóját, elkobozni a feketén vágott sertést. Még aludni is nehéz volt, hiszen a fél falu rokonunk. Nem egyszer mondták is, nem ezt várták tőlem. K i kellett függesz­ teni a tanácsháza falára a beadásban lemaradókat. Köztük volt az anyám, a nagy­ bátyám, néhány iskolatársam. Bizony, megdöngették néha az asztalt is előttem és keserűséggel tele kérdezték: milyen ember vagy te Csehi László, ha ezt is megtudod tenni? Szerencsére csak néhány évig volt rá szükség, mert ötvenhat után megválto­ zott a helyzet. (L á t h a t ó a n

m e g k ö n n y e b b ü l,

a m ik o r

erről

b e s z é l, A r r ó l p é ld á u l,

hogy

részese

v o lt

a j á r d á k m e g é p í t é s é n e k , a fa lu é p ü l é s é n e k , s z é p ü l é s é n e k . )

— Minden ember ott volt, hordta a kavicsot, lapátolt. A Rákóczi utcában, a leg­ szegényebbeknek a járda mellett út is épült, villany is lett. Hogyne örültünk volna, hisz a mi munkánk eredménye volt, a ml életünk szépült meg általa. (V i s s z a t é r t

a zu tá n

m ég

az

ötven es

évek re.

H iá b a ,

ezeket

nem

le h e t

könnyen

e l­

fe le jt e n i.)

— 1953-ban is mi volt itt! A tsz-eket felbolygatták. Aztán megint újjáalakultak, majd 56 bán megint szétmentek. Akkor egy múltrendszerbeli tisztviselő, meg csend­ őr és vagy ötven nagygazda vette át a hatalmat. Mifelénk, erre a felszabadulás ide­ jén juttatott területre nem nagyon mertek jönni, hiszen itt proletárok laktak. Es én köztük éltem akkor is. A nagy zűrzavar idején engem természetesen leváltottak, ott­ hon vágtam a fát, gondoztam a jószágot. Majd, amikor levitézlettek, november 4-e után az az ember hozta vissza nekem a tanácsháza kulcsát, aki korábban erőszakkal elvette. Őszintén szólva, akkor számot vetettem azzal, hogy nem leszek többet a ta­ nács elnöke. Aztán kijöttek hozzám a járási elvtársak, megbeszéltük a dolgot és csak bementem. Még akkor is nehéz idők voltak. Hivatalosan is közölték, hogy pártmen­ tes tanácsot akartak létrehozni. Azon az ülésen ott volt az esperes is. Azt mondtam,

40

ezt én nem csinálom. Én eddig kommunista voltam, ezután sem akarom másként csi­ nálni. Az esperes ott rögtön kijelentette, ilyen emberrel 5 még nem találkozott. —

h o g y a n a la k u lt a k a z tá n a z é v e k

7

— Elég nehezen. A végrehajtó bizottságot is úgy kellett összeszedni egy ideig, fél­ tek, tartózkodtak. Jó idő kellett még, hogy normálisan kezdjük újra a tanácsmunkát. Nekünk kellett megértetni sok mindent az emberekkel. Például, hogy nincs már be­ adás, nincs már kuláklista, dolgozni kell és mindenki megélhet a becsületes munkája után. Nagyon nehéz volt a konszolidáció. Amiatt is, hogy az ötvenes évek elején sok embert meghurcoltak a faluból, méghozzá úgy, hogy engem meg se kérdeztek. Volt, akit jogosan vittek el, de a legtöbbet törvénytelenül. Közöttük volt három 45-ös kom­ munista is. Ezek olyan dolgok, hogy elmondani is nehéz. Ezt a három embert azért vitték el, mert rájuk fogták, hogy tsz-ellenesek. Ez a három rongyos ember 45-ben először vette a faluban a kezébe a vörös zászlót, amikor bizony sokan utánuk köpdöstek. És én akkor nem sokat tudtam értük tenni, hiába mentem a járáshoz, me­ gyéhez. (Azután mégiscsak r e n d e z ő d t e k a d o l g o k . A z e m b e r e k e t /I tanácsüléseken m i n d i n k á b b i l y e n t é m á k k e r ü l t e k e l ő t é r b e : kövesút, villany.)

m e g g y ő zték

a

tén yek .

k özség ren d ezés,

já r d a ,

— Egyre aktívabbak lettek az ülések. Nem volt itt azelőtt a világon semmi. Jött a bölcsőde, az óvoda, az orvos, sorba. A z első a bölcsőde volt. Eleinte nem akarták; odavinni a gyerekeket. Elterjedt a rémhír, hogy összeszedik és elviszik őket. Sokáig mi vittük oda csak a gyerekeinket, a párttitkár, a rendőrőrparancsnok, meg én, de azért fenntartottuk a bölcsődét. Most meg ott tartunk, hogy vinné már mindenki, csakhogy nincs elég hely. Aztán jött az óvoda egy szakácsnővel, meg egy dadával A konyhát úgy szedtük össze a szülőktől, a szakácsnő is úgy készítette a menüt az összehozott tökből, paszulyból, krumpliból. Mégis jó volt, mert főztek, s addig a szü­ lők dolgozhattak. (M a

m á r 80 s z e m é l y e s a z ó v o d a , e m e l e t e s a z i s k o l a .)

— Az ember, amikor ilyen dolgokat elvégzett, örült. Ha már hozzáfogott és dol­ gozott, nem hiába tette. Jaj, az első járda! Papp Pali, az asztalos jött fel hozzám, hogy egy régi felrobbantott magtár pincéjéből vihessék el a téglát. Elszállították, megcsinálták, később ráraktuk a téglajárdára a betont. Megint később valóban el­ tűntek a legelők a községből, parkokat csináltunk helyettük. Pedig, amikor meg­ kezdtük, az idős emberek kinevettek minket azért, mert parkot csinálunk és rózsát ültetünk a legelő helyén. (M e g v á l t o z o t t

a

p e k k e l, k ö n n y e b b e n

fa lu ,

sok

d o lg o z n a k

új

ház

é p ü lt,

az e m b e r e k

köze

van

— az ö

h ozzá.

m u n k á ja

M eg erő sö d ö tt

ts

benne

a

tsz,

gé­

v a n . És k i t u d ­

n á m é g e lm o n d a n i, m i m i n d e n t c s in á lt C s e h i L á s z l ó !)

— Huszonnyolc év a tanácselnöki székben, ugyanazon a helyen, a saját falujá­ ban. Honorálták, mivel ismerték el? — Itt van minden elismerésem ebben a fiókban. Az unokák szokták nézegetni. Itt van a munkakönyvem is. Nekem először ennyi van beírva ebbe a könyvbe: „1950. október 22., Porcsalma, vb-elnök. És az utolsó bejegyzés: 1978. február 1., — vb-elnök, Porcsalma.” Az első kitüntetése a Magyar Népköztársasági Érdemérem bronz fokozata 1950. december 27. Az utolsó: Munka Érdemrend aranyfokozat, 1975. október 10. —

B ú c s ú z ta ttá k , a m ik o r n y u g d íjb a v o n u lt?

— Ne mondjam meg! Nem kell vele foglalkozni..,

41

A helyiek csináltak egy kis megemlékezést, vettek egy üveg italt, hogy legyen mi­ vel koccintani. Mátészalkáról, a járási székhelyről kijött a hivatal személyzetise és jó egészségei kívánt. — E s más? — Más nem jött. Nézegetem a többi kitüntetést. Tanácsi munkáért, árvízvédelemért, begyűjtésért, tűzvédelemért. — Mit c s i n á l, a m i ó t a n y u g d í j b a n v a n ? — Dolgozgatok itthon, meg a községben. Egy alapszervezet párttitkára is vagyok. — A n y u g d í j a 3200 f o r i n t . N e m s o k 28 é v u t á n . D e l e g a l á b b m o s t m á r l e h e t p i ­ h e n n i, ü d ü ln i.

— Életemben sose üdültem. Am íg dolgoztam, addig nem volt rá időm. (A sem

fe le s é g e

k érd ezte

m o n d ja :

m eg

C seh i

s e n k i, h o g y

L á s z ló n a k van .

M ég

nagyon

egy

— A k i e z e lő tt d ö n tö tt, m o s t m e n n y ir e — Ügy, mint minden más tanácstag.

fá j,

hogy

a

h e ly ie k e n

n y u g d i ja s t a l á l k o z ó r a

tu d

b e le s z ó ln i

a fa lu

sem

k ívü l

a zó ta

h ív já k .)

ü g y e ib e ?

A gyerekekre terelődik a szó. Az egyik a debreceni Volánnál osztályvezető üzem­ mérnök, a másik a tsz-nál gépcsoportvezető és párttitkár, a harmadik a helyi kon­ zervüzemben pártvezetőségi tag, a lány Debrecenben egy bölcsődében dolgozik. Egy regény az élete. Mindent tud a községről. A hat osztályt az évek során újabb kettő követte. Azután államigazgatási iskola, majd tanácsakadémia, m arxista-len i­ nista iskola. Sok éven át égett éjjel a lámpa a tanácselnök házánál, amíg ezeket az iskolákat elvégezte. — Szégyen volt, ha nem tudtam valakinek megválaszolni. Es ha ilyen történt, addig én nem aludtam el, míg meg nem kerestem a biztos választ másnapra az em­ bereknek. Ezt másképp csinálni nem lehetett. Búcsúzáskor azt mondja: mindig két dolgot nézett. A z egyik, hogy a telső veze­ tésnek is jó legyen, a másik (és legalább annyira fontos), hogy az osztályos társainak is megfeleljen. Ez egy ideig azt jelentette, hogy a tanácselnök két tűz között volt. Szerencsére csak egy ideig, de addig is néhány száz nap és éjszaka idegessége szorult meg benne. Emiatt lyukadt ki a gyomra 1968-ban. Nyíregyháza felől, a falu szélén áll a kis ház. A tornác előtt egy Zaporozsec. Ennyit szerzett a 28 év alatt. Es olyan ismereteket, amit más abban a faluban aligha mondhat magáénak.

o G u l y á s E m l l n é d r „ a Hazafias Népfront megyei bizottságának titkára 1950 óta tanácstag. Jelenleg is a megyei tanács végrehajtó bizottságának tagja. Így emlékezik a több mint három évtizeddel ezelőtti eseményekre:

— 1948-ban (a munkáshatalom első évében) m e g k e z d ő d ö t t a k ö z i g a z g a t á s p o z í ­ v é g s ő m e g h ó d í t á s a . Igaz, ennek már volt előzménye a felszabadulás után, amikor az egykori urakat, dzsentriket kezdték kiszorítani a köztisztviselői karból, majd 1946 tavaszán a népmozgalmak már gyorsabb fordulatot jelentettek. De az igazi váltás csak ezután következett. c ió in a k

Gulyás Emilné (Fábri Mária) szülei a mai Dözsaszőlőben laktak, Nyíregyháza határában. Neki gyerekfejjel summásnak kellett elszegődnie a Dessewffy grófokhoz. A felszabadulás után néhány hold földet kaptak, s azon dolgozott, meg közben a vá­ rosban is nyílt olykor munkaalkalom a kis konzervüzemben és másutt.

42

— 1948 bán Nyíregyházán könyvelői tanfolyamot hirdettek, én is jelentkeztem. Akkor szóltak, hogy menjek el a városi pártbizottságra egy káderezésre. Nagyon nagy izgalomban voltam, hiszen egy öttagú bizottság elé kerültem. V a j d a M á r t o n r a és idős P r i s t y á k J ó z s e f r e ma is emlékszem közülük. Először azt kérdezték, szoktam-e olvas ni és mit? Azt mondtam: igen, J ó k a i t és G á r d o n y i t . Hát még? — kérdezték tovább. Mire azt mondtam: a K o m m u n i s t a K i á l t v á n y t . Erre felfigyeltek. — Mit olvastam be­ lőle? — kérdezte Vajda Márton. — Hogy a k o m m u n i z m u s b a n e l h a l a z á l l a m ! Óriási meglepetés, néznek egymásra és Vajda elvtárs pár pillanat múlva megszólal: „Elutársno, ez i g a z , d e m a m é g n e m i d ő s z e r ű . M e n j e n c s a k n y u g o d t a n a j e g y z ő t a n f o l y a m ­ ra , m e r t m a g á t é p p e n a z á l l a m

k é p v i s e lő jé n e k a k a r ju k m e g t e n n i.”

Azzal folytatja: „Hát így kezdődött az én közigazgatási ténykedésem ...” A tanfolyam négyhónapos lett volna, de Fábri Máriát három hónap múlva ki­ nevezték Öfehértó főjegyzőjének. Nagyközség, hatalmas pénzforgalom, erdőbirtokos­ sági társulás, szeszfőzde, s akkor mindezzel a főjegyző foglalkozott. A fiatal lányt — copfos, piros szalagos — P a l i c z M i h á l y , az első kommunista alispán hívta be a vármegyeházára. — Le se mertem ülni a hatalmas bársonyfotelba. Azt mondta Palicz elvtárs, nagy feladatot kapok, Igaz, hogy fiatal vagyok, de sok fontos dologban kell majd dönte­ nem. M i e l ő t t d ö n t e n é k — tanácsolta —, g o n d o l j a m v é g i g , h o g y s z o l g á l o m - e a z z a l a z o k é r d e k e it , a k ik sék.

közül m agam

is j ö t t e m .

Ha

úgy

lá to m , h o g y

n em , akkor ne d ö n t­

Ezt az útravalót életem végéig nem felejtem el.

Öfehértó, sok munka. Sokszor ott virradt rá a reggel, mert tíz fillér nem stim­ melt az elszámolásnál. Sok küzdelem, kevés élettapasztalat, emberismeret, még ke­ vesebb szakmai tapasztalat. — A hitemen és az akaratomon kívül szinte semmim se volt. Azt viszont s z i l á r ­ dan hittem, hogy ez a munka a mi társadalmunkat e r ő s í t i é s i t t n e m l e h e t e l f o g y n i az erőnek. Hogy megálltam a lábamon, az az ottani egyszerű és becsületes emberek­ nek nagyrészt köszönhető. Öfehéitón kíváncsian fogadták, hiszen talán a magyar történelemben sem volt nő — különösen fiatal lány — főjegyzői székben. — S o h a n e m é r e z t e m , h o g y k i n é z t e k v o l n a m a g u k k ö z ü l . Ősszel kerültem oda, akkoriban az esküvők ősszel voltak. Minden szombaton esketni kellett. Az első nő, aki esketi őket. Megpusziltam a menyasszonyt, s egyáltalán nem hivatalosan kíván­ tam nekik sok boldogságot. Valahogy megérezték, hogy én ezt is a szívemből csiná­ lom, nem úgy, mint azelőtt, a hatalom ridegségével. É n e z e k h e z a z e m b e r e k h e z t a r t o ­ z ó n a k s z á m í t o t t a m m a g a m . É s e z t v i s z o n o z t á k . Kiküldtek egyszer Ligettanyára a sza­ badságharc 100. évfordulóján előadónak. Előadást addig soha nem tartottam. Olyan tömeg jött össze, hogy amikor megláttam, megijedtem. Egy darabig olvastam a nyomtatott segédanyagot, aztán elaludt a lámpa. Olvasni tovább nem tudtam, sza­ valni kezdtem Petőfitől, majd együtt énekeltünk a tömeggel. E z v o l t a z é n s z ó n o k i tű zk eresztség em .

A megyében akkoriban kezdtek hozzá a termelőszövetkezetek megszervezésé­ hez. Fábri Mária akkor lett tagjelölt a pártban, amikor a kommunisták esténként sokat beszélgettek a szervezésről. — Egy párttaggyűlésen felszólaltam, s azt mondtam: i t t é s m o s t k e l l d ö n t e n i , h o ­ g y a n k e z d j ü n k m i m a g u n k h o z z á . Nem ismertem a saját hangomra, amikor kijelen­ tettem: a termelőszövetkezet javára felajánlom a jegyzői javadalmamat Ebből a 35 hold földből, meg az apaállatoknak járó 35-ből és a papok 35 holdjából már jó né­ hány nincstelen család vállalkozott a közös gazdálkodásra. í g y a l a k u l t m e g a z ó f e ­ h é r t ó i B ú z a k a lá s z T sz.

43

A szocializmus alapjainak a lerakása a fiatalabbaknak ma már csupán a törté­ nelemkönyv egy megtanulandó fejezete. Gulyás Emilnének a hétköznapok voltak. A községrendezés, a tisztasági verseny, a faültetés, a begyűjtés, az emberek ügyeivel való szüntelen foglalkozás. És minden este rendezvény, ahol ott kellett lennie, s nem kevés éjszaka, amikor végrendeletet kellett írnia, igazságot tenni a családtagok kö­ zött, felkészülni a képviselőtestület másnapi üléseire. — R e n g e t e g g o n d d a l já r t , d e j ó v o l t , m e r t m e g e d z e t t . Megszerettek az emberek. A község értelmisége — egy orvos, egy postás kisasszony és négy-öt tanító is befoga­ dott. Egyszer kaptam egy mindenre kiterjedő hivatali vizsgálatot a megyeházáról, majd egy hét múlva (1950 januárjában) behívtak és k i n e v e z t e k B a k t a l ó r á n t h á z á r a já r á s i f ő je g y z ő n e k .

— Emlékszik rá, hogyan kezdődött ott az első munkanapja? — A nyírbaktai járás székhelyére összejöttek a községek vezetői és én tíz perc alatt kiadtam a feladatokat, majd kértem a hozzászólást. Hozzászólás persze nem volt. E z a l e g k e s e r v e s e b b , m e g s z o k n i a h i v a t a l o s b e s z é d e k e t . Néhány hónap múlva a tanácsok megalakulása került sorra. Kaptunk hozzá irányelveket. Baktán egy 40— 50 fős apparátust kellett összehozni, mégpedig zömmel a termelő munkából jött em­ berekből. őket kellett leültetni az íróasztalokhoz, megszerettetni velük az írást és megtanítani őket az addig soha nem végzett munkára. Gondolhatja: a kapa mellől! Soha nem felejtem el, odaadtam nekik a papírokat, kérdem másnap, mit intéztek, mire nyúlnak a zsebükbe, szedik elő a gyűrött iratokat! Helyettük is sokszor nekem kellett határozatokat szerkeszteni, sok ügyben eljárni. N e g y v e n k é t k i l ó r a f o g y t a m le. ötven őszén megalakult a járási tanács. A z előkészítés sem voll könnyű. Az volt az elv, hogy az összes régi falusi jegyző helyett m u n k á s o k , f i z i k a i d o l g o z ó k üljenek be a tanácselnöki és a titkári székbe. — Az elv jó volt, csakhogy a felszabadulást követő időkben általunk kiképzett, érettségizett jegyzőket, egyszerű emberek gyerekeit is le akarták akkor cserélni. V i­ táztam, érveltem értük, hiszen mindegyikük munkáját ismertem. Tudtam, hogy be­ csületes emberek, s láttam azt is: iskola nélkül ügyeket intézni nem lehet. Örültem neki, amikor sikerült őket megvédeni. Ök lettek a tanács titkárai, az elnökök pedig a korábbi nemzeti bizottsági tagok, földosztó bizottsági tagok, olyanok, akik az első pillanattól részt vettek a közéletben. De még soká kellett küzdeni a mindennapok értetlenségével, a személyi kultusz helyi következményeivel. Meg kellett ismerkedni az alapokkal, végig kellett járni a szemináriumok létráit, hogy eligazodhasson az akkor valóban naponta változó élet­ ben. 1950. október 22. Fábri Mária megkapta megbízólevelét. Ünnepélyes külsőségek között m e g a l a k u l t a B a k t a l ó r á n t h á z i J á r á s i T a n á c s . — Hittel és szívvel csináltuk. Visszaidézve a harcokat: boldogan és őszinte ö r ö m ­ m e g a f e l a d a t o k a t , b á r s o k n é p s z e r ű t l e n is v o l t k ö z t ü k . Különösen a mi járásunkban. Szegény vidék volt ez, futóhomok. Jártunk a csillagfürt mellett agitál­ ni, jött a begyűjtés, mentünk éjjel-nappal. Nem volt kenyér a boltban, Tíz deka drazsén bicikliztem egy napig, ezzel megvolt az ebéd és a vacsora is. Volt nap, ami­ kor Baktárói elkarikáztam Apagyra, onnan Nyírmadára. Rendezvények voltak min­ den este és jöttek az emberek, kérdezték: mit kell csinálni és hogyan? Példamutatóan teljesítették a kötelességüket a beadásban is. Jöttek Pestről is filmezni őket. Szegény emberek ott álltak egy álló napig a lovakkal, mi meg egész nap mondtuk a beszé­ deket. Megyertük az országos beadási versenyt. A minisztériumból közölték, mehe­ tünk a vándorzászlóért. Néhány óra múlva kaptuk a hírt, hogy m é g e n n y i é s e n n y i m e l o ld o ttu k

44

vagon hiányzik — csak az után kapjuk meg a zászlót. Elkeseredtünk és mentünk új­ ból a terményért. Hittük, hogy igaz ügyet szolgálunk, hogy ezt kívánja az ország ér­ deke. Utólag rájöttem, nem kellett volna a vetőmagvakat is bevinn i... Gulyás Emilnét gyerekkorában sem kényeztette el az élet. Kis vertfalú házban született és nőtt fel, napraforgókerítéssel. Ismerős tájra költözött. A járás, mint a Szahara. Futóhomok, szalmatetős házak, sivár, szegényes vidék. Nagy-nagy szegény­ ség. Hiába dolgozott hajnaltól késő estig a nép. Hatmázsás rozstermés, kis krumpli, aminek akkor nem volt piaca. — Ma, amikor kimegyek Ofehértőra, vagy Baktalórántházára, nem tudok nem visszagondolni a régi képre. Korábban századok alatt nem érték el azt, amit most, alig három évtized során. Egy más, egy Új világot teremtettünk. De egy bizonyos: az ötvenes évek elején a küzdelem a létért közel hozta egymáshoz az embereket. Most talán azt hiszi, hogy az idő szépíti meg az emlékeimet. Pedig nem. Egy példa: ötvenben kitört a koreai háború. Milyen szolidaritási gyűlést tartottunk! Majláth gróf ököristállójából — két oldalt ott volt még a jászol — képeztük ki a művelődési ház nagytermét. Kimentünk zöld gallyat szedni, amivel díszítettünk, sárgahomokat hordtunk, hogy eltüntessük a trágyaszagot. En voltam az ünnepi szónok. Frissek voltak még nálunk is a háború sebei. Ha azt mondtuk volna akkor az embereknek, hogy az utolsó ruhadarabjaikat adják oda, megtették volna! Gulyás Emilnét másfél év múlva a megyei tanács elnökhelyettesévé választották. Ilyen egyszerűen, könnyen ment minden? — Meg sem álmodtam, hogy valamikor is eljövök Ófehértóról. Baktai munkám során is Öfehértón laktam. Almaim tetejének tartottam a főjegyzői beosztást. Míg Baktán dolgoztam, beiratkoztam a G ö d ö l l ő i M e z ő g a z d a s á g i A k a d é m i á r a . Hogy miért? Alakultak a tsz ek minden községben. Azért kellett tanulnom, hogy segíteni t u d ja k n e k i k szakmailag is, meg azért, hagy e l f o g a d j a n a k . Abban az időben alakultak a gép­ állomások is. Nagyüzemi munkások jöttek le Pestről, Miskolcról és máshonnan, s bi­ zony nemigen értettek a mezőgazdasághoz. Egyszer a iaskodi tsz-elnöktől azt kérdez­ te egy Pestről leküldött gépállomási vezető a rozstáblánál: búzájuk is van ültetve? Mire a tsz-elnök azt mondta, hogy van, a másik táblán három sor búza van a rozs körül. Ez is arra inspirált, t a n u l n o m k e l l, h o g y í g y n e j á r j a k . Elvégeztem az akadé­ miát. Később — ilyen az élet — a megyei tanácsnál a m ű v e l ő d é s ü g y e t kaptam. El­ kezdtem és befejeztem a tanulmányokat a j o g i e g y e t e m e n is. Azután rájöttem, hogy a művelődésügy igazgatásához ez is kevés. Így Debrecenben elvégeztem a b ö l c s é s z k a r p e d a g ó g i a s z a k á t is. — Volt okom, hogy behozzam a hátrányt. Hiszen, a k i i r á n y í t a n i a k a r , a z k é ­ s z ü l j ö n a r r a t u d a t o s a n . Mondanom sem kell — sokan jártak Így — , minden szabad­ ságom elment a tanulásra. Olyan, hogy üdülés? Sok évig ismeretlen volt nekem. Még, ha lett volna is szabadság, a gyerekekre, a családra is időt kellett szakítani. Azt mondja, szép időszak volt, é r d e m e s é s é r d e k e s . Ezek az évtizedek arra taní­ tanak, hogy n e m szabad e l f á r a d n i . Az ember — ha hisz az ügyben — nagy dolgokra is képes, a közösséggel összefogva. A harminc év gyorsan elrepült, de a munka nem lett sokkal kevesebb. Gulyás Emilné kilenc éve a Hazafias Népfront megyei bizottságának titkára, országgyűlési képviselő is. Az ófehértóiakkal, a baktai járással azóta sem szakadt meg a kapcso­ lata. S z i n t e n a p o n t a m e g k e r e s i k , d e ö is s o k a t j á r k ö z é l e t i i s k o l á j a e g y k o r i színhelyé­ re, a megyei tanácsba is onnan küldték. De Ofehértó mellett ma már m i n d e n s z a ­ b o l c s i f a l u a s a j á t j a . Sok gyűlés résztvevője, előadója, hiszen — bár a falvak a felismerhetetlenségig megváltoztak — a z e m b e r e k k e l v a l ó t a l á l k o z á s t m a s e m l e h e t m á s sa l p ó to ln i.

45

D r . F á b i á n L a j o s a tanácsok megalakulásának napjától 1978-ig — nyugdíjba vo­ nulásáig — volt a Szabolcs-Szatmár megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának titká­ ra. Munkáscsaládból származik, 1934— 1936 között maga is nyomdászlegény volt Nyír­ egyházán, már akkor is közeli kapcsolatban a munkásmozgalommal.

—

H o l é r t e a fe ls z a b a d u lá s ?

— A tényleges, sorkatonai szolgálatom után kerültem haza Kántorjánosiba, ahol szüleim akkor éltek. Beléptem a pártba, majd még a tél folyamán részt vettem Má­ tészalkán egy kb. kéthetes politikai szemináriumon. Közlekedés akkoriban még nem volt — Kántorjánosinak különben sem volt vasútállomása — , így 2—3 naponként gyalog — hajnali 4 órakor indulva, batyuval a hátamon, hóban, fagyban, 16— 18 kmre — jártam be a megyeszékhelyre. Hogy ne kelljen e nagy utat mindennap meg­ tenni, a közbeeső napokon egy-egy elvtárs adott szállást. A szeminárium elvégzése után s a jtó te r m é k e k ,

k ön yvek

köz-

és

m e g b íz á s t

k a p ta m

m a gá n k ö n y vtá ra k b ó l

a fa s is z ta v a ló

és

a n tid e m o k ra tik u s

e ltá v o lítá s á n a k

e lle n ő r z é ­

Indexjegyzékkel jártam így sorra a falvakat. Igaz, közkönyvtárral nem volt sok dolgom, nem volt belőlük sok. A földesúri könyvtárak jó részét pedig szétszórták, el­ égették, köztük Goethe-, Heine- és Schiller-műveket is — különösen, ha azok német nyelvűek voltak. Kiss Ernő bácsival — aki akkor Szabolcs-Bereg megye főlevéltárosa volt — igyekeztünk a megmaradt könyvekből az értékeket megmenteni. Lényegében e z v o l t a z e l s ő m e g b í z a t á s o m . Magyar és orosz nyelvű nyílt parancsom volt, amely­ nek alapján a községi elöljáróságok kötelesek voltak részemre járművet, szállást és étkezést biztosítani. Ez azonban ritkán sikerült, mert akkor kevés volt a fogat és az élelem. Az akkori idők közlekedésére jellemző, hogy pl. a posta Beregből — még 1948- ban is — négy-öt napig érkezett Mátészalkára. Vendégmarasztalé sár volt, a községek jó részének nem volt bekötő útja sem. A községek jelentős részét — még 1949- ben is — a megyei körzeti szemlélő (ma: megyei rendőr-főkapitány) dzsipjével jártuk be. A pártnapokon és más esti rendezvényeken petróleumlámpával világí­ tottak, így azokon nem lehetett előre megírt beszédet felolvasni. sére.

—

E m lé k s z ik

1946

ta va szá ra ,

a

nagy

h a rcok ra

a

k ö z ig a z g a tá s

d e m o k r a tiz á lá ­

sá é rt?

— Igen! Az volt akkoriban a nagy kérdés, hogy a kommunista pártnak sikerül-e a közigazgatás megtisztítása. Akkor ugyanis még sok, a múltból itt maradt és politi­ kailag — az új feladatok végzésére — nem alkalmas köztisztviselő ült a megyei, a já ­ rási és a községi vezetésben, S a k k o r i b a n a k ö z i g a z g a t á s t v e z e t n i e g y ú t t a l a h a t a l m a t is j e l e n t e t t e . A párt azt akarta, azért harcolt, hogy politikailag megfelelő emberek kerüljenek a közigazgatásba, még ha nem is rendelkeznek képesítéssel- Itt nagy sze­ repük volt a k ö z s é g i n e m z e t i b i z o t t s á g o k n a k Ugyanis nekik volt elsősorban beleszó­ lásuk, szinte kizárólagos jogot kaptak a köztisztviselők minősítésére. Ok voltak a néphatalom első szervei, s mondhatom, nagyon jelentős munkát végeztek, a helyi politika első időbeni kialakítói voltak. —

H o g y a n a la k u lt a z u t á n a

sorsa?

— 1946 tavaszán agitáltak, hogy vállaljam el Öpályiban a jegyzői állást. Akko­ riban voltak a népítéletek, a tömegek követelték a közigazgatás további demokrati­ zálását. Így lettem hamarosan Opályi község helyettes főjegyzője, majd főjegyzője, a felszabadulást követően a tizedik. Hiszen aki nem felelt meg a község dolgozóinak, azt a nemzeti bizottság váltatta le, másokat meg a nagy befolyású „helyi nagyságok”

46

(báró Uray nagybérlői, néhány, még akkor is gazdag család) buktattak meg. Emiatt nem is nagyon akadt vállalkozó e nehéz hely főjegyzői tisztségére. En fiatal voltam és független, s tetszett is a feladat. Nagyon sokat kellett tanulnom és dolgoznom, hogy a község nagyon igényes lakosságának megfeleljek és — az akkori „kisgazda­ párti vezetés” alatt álló — megye se tudjon a gyakori „ellenőrzés” során bírságolás­ ra, „eltávolításomra" okot találni. A z éjszakába nyúló munka ellenére is időt sza­ kítottam arra, hogy sokat beszélgessek az emberekkel. Rövid idő alatt sikerült szé­ leskörű kapcsolatot teremtenem velük, különösen a nemzeti bizottsággal, a képviselő­ testülettel, a népi szervekkel, pl. a termelési, a közellátási bizottsággal és más tár­ sadalmi szervekkel. Másrészt senkit nem engedtem el úgy, hogy kérdésére ne kapott volna megfelelő választ, tanácsot, s ha szükséges, segítséget. így egy jó hónap után megszűnt a korábbi gyakorlat, hogy mindennel — szinte naponta, az 5—6 km-re levő megyeszékhelyre — a koalíciós pártok valamelyikének a megyei titkárságára szalad­ tak. Feloldódott a helyi közigazgatással és a fiatal vezetővel szembeni „bizalmatlan ság”. Sokat segítettek szervező munkámban a község fiataljai. A jó kapcsolatokat velük erősítette, hogy a fiatalokból színjátszócsoportot, futballcsapatot hoztunk lét­ re, s jártam velük vasárnaponként „vendégszereplésre” a környező községekbe is. —

m ű k ö d é s e m ideje életem egyik legszebb szakasza, az é l e ­ Akkoriban kellett indítani, szervezni a termelést, élelmet, ipar­ cikkeket szerezni, lezárni a földosztás ügyeit, segíteni sok-sok egyéni, szociális problé­ ma megoldását. Eleinte bizony úgy volt, hogy mentünk a földbirtokrendező tanács­ hoz a vitás ügyekben, bennünket elhessegettek, a volt földbirtokos emberei ugyanott nyugodtan tárgyaltak. Egyes befolyásos ópályi „nagyságok” — még 194R év elején is — azt mondták: mit gondolok én, majd nekem adnak igazat, amikor ők viszik a fél disz­ nót, vagy a zsák lisztet — „érvként” — egy-egy ügy elintézésére?! Szerencsénkre min dig találtam segítőkre, pl. Budapesten az Országos Földbirlokrendező Tanácsnál Veres Péter, a Földművelésügyi Minisztériumban Donáth államtitkár, Soós Gábor személyé­ ben, akik nagy jelentőségű ügyekben a község javára való döntést segítették.

tem

Az

ó p á ly i

eg yetem e

fő je g y z ő i

v o lt.

— Nehezebb volt a helyzet a megyében. Szatmár-Beregben ugyanis — az 1945-ös választás után, a fordulat évéig — a kisgazdapártiak voltak hatalmon, s a fialal kom­ munista jegyzőnek nem kedveztek a költségvetési tárgyalások. (A vármegyei szám­ vevőségi főnöki tisztség is a kisgazdapárté volt, s megjegyezték „a kis óriásnak to­ ronyórát saroglyalánccal", s támogatást csak annyit hagytak meg, amit már nem le­ hetett meg nem adni. Szinte hetenként tartott ellenőrzést a kisgazda főispán, mint közellátási kormánybiztos, s egyszer-egyszer a megyei érlekezlelen megkérdezte, hogy „a pályi jegyző úr még mindég ilt van? Jobb lenne ha önként menne!" — A lakosság nagy többségével, a társadalmi és különböző népi szervekkel való nagyon jő kapcsolat és eredményes együttműködés eredményeként — helyi —, tár­ sadalmi összefogással megoldottuk („költségvetésen kívüli gazdálkodással”) a község alapvető problémáit: a községi iskolát rendbehozalluk, népművelési célra épületet, óvoda építéséhez lelket, apaállattarláshoz épületei biztositoltunk, jó ivóvízű kutat fúrattunk, hídmérleget létesítettünk. Ehhez a szükséges pénzt részben „összebáloztuk” , másrészt, pl. a hídmérleg létesítéséhez az érdekeltek kölcsönt nyújtottak, amit még — a tárgyévben, annak bevételéből — visszafizettünk. Sikerült megszűntetni a közte­ herviselés: az adózás, a beszolgáltatás, a közmunka stb. terén meglevő durva igaz­ ságtalanságokat. R e n d le tt a k ö z s é g b e n , s ezt követően a lakosság a törvényes köte­ lezettségeit mindenben, határidőre teljesítette.

47

— 1947. február 11-én egy újabb sikertelen kísérletet tett a vármegyei vezetés, hogy Ópályiba kisgazdapárti főjegyzőt helyezzenek. Rendkívüli ülésre hivatták össze a községi nemzeti bizottságot és a községi képviselőtestületet erre a napra. Engem pedig berendeltek a megyéhez. A jeges, havas, fagyos, hideg idő ellenére a község­ háza környékén — szinte egész nap — hatalmas tömeg tüntetett, s „drukkolta” vé­ gig a tanácskozást. Az együttes ülésen a kisgazdapárti frakcióból is csak egy-két ro­ kona szavazott az ajánlott, s egyébként Ópályiba való kisgazdapárti jelöltre. Az ülést levezető megyei vezető — miután sokoldalú nyomás ellenére is ragaszkodtak a pályiak személyezhez — bosszúságában úpályit második „Fábiánházának" nevezte. — 1948-ban a Belügyminisztérium behívott egy közigazgatási tanfolyamra N yír­ egyházára, a mai Oktatási Igazgatóság épületébe. Itt volt az új közigazgatási vezetők képzésének egyik országos bázisa Csepeli munkások, munkás- és parasztfiatalok, s néhányan már a közigazgatásban dolgozó új káderek vettünk részt a tanfolyamon Ezt követően engem az országos kádertanács elé küldtek a pártközpontba. Olt közöl­ ték, „agitáltak” , hogy m e n j e k B u d a p e s t r e , a B e l ü g y m i n i s z t é r i u m b a d o l g o z n i . Nem vállaltam, nem akartam menni sehova, csak vissza Ópályiba. R a g a s z k o d t a m a v i d é k ­ h e z , az ottani munka szépségéhez. Akkor közölték, hogy az ország szegény közigaz­ gatási káderekben, községhez nem mehetek. így kerültem vissza Szatmár-Beregbe, de már v á r m e g y e i f ő j e g y z ő n e k , a l i s p á n - h e l y e t t e s n e k . 1949. február első napjaiban tet­ tem le az esküt. Röviddel ezután nyugdíjazták a kisgazdapárti főispánt, s teendőit az akkori alispán, a z a l i s p á n i t e e n d ő k e t pedig én láttam el. Lényegében én voltam Szat már-Ugocsa-Bereg utolsó törvényhatósági vezetője. — Itt érte

a ta n á cso k m e g a la k u lá s a ?

— Nem. Ugyanis a tanácsok megalakulása előtt még meg kellett oldani néhány jelentős feladatot, s ezek megoldásában megtisztelő szerepet kaptam. — A kialakulóban levő közigazgatási reform egyik részeként meg kellett szer­ vezni a vármegyékben a „Gazdasági Albizottság"-okat, amelyek tevékenységének el­ lenőrzését, összehangolását látták el. Szatmár-Beregben, majd Szabolcs-Szatmárban e fontos szerv egyik vezetője voltam. — Másrészt ekkor folyt az alkotmány és a tanácsrendszer kialakításának előké­ szítése. Nagyon megtisztelő, hogy e munkában s a tanácsrendszer, az új szocialista államigazgatás kialakításában ez időtől — több alkalommal — országos bizottságok tagjaként, szakértőként — országos vezetőkkel, a tudományos élet olyan képviselőivel, mint dr. Erdei Ferenc, dr. Beér János, dr Bihari Ottó, dr. Kovács István akadé­ mikusok. s sok magas beosztású párt- és állami vezetővel — részt vehettem. — Végül a tanácsok megalakulását megelőzően egy — a járások, majd a megyék területét rendező kormányintézkedés alapján — 1950. március 15-ével — Szabolcs és Ung, meg Szatmár-Ugocsa-Bereg vármegyékből megalakult Szabolcs-Szatmár megye A megyeegyesítés egyik felelős szervezője voltam, s így kerültem Nyíregyházára. Nézem a megbízólevelet, amelyet Budapesten 1950. június 5-én állítottak ki és amelyben ez áll: F á b iá n I.

tö rvé n y

L a jo s t,

a

M agyar

64. p a r a g r a f u s a

F ü g g e tle n s é g i

a la p já n

N ép fro n t

a S z a b o lc s S z a t m á r

O rszá gos

T anácsa

m egyei

Tanácsba

az

1950.

ren d es

évi ta g ­

k é n t b e k ü ld te .

— A tanácstagok megválasztása, a tanácsok megalakulása előtt magasabb szin­ teken ideiglenes tanácsok alakultak több lépcsőben, s ezek tagjainak és póttagjainak megválasztására, beküldésére a törvény a Magyar Függetlenségi Népfront szerveit jogosította fel. így jött létre 1950. június 15-én Szabolcs-Szatmár megye ideiglenes Ta­

48

nácsa, majd 1950. augusztus 15-én megalakultak megyénkben is a városi és a járási tanácsok is. A tanácsok valamennyi szinten véglegesen az 1950. október 22-i első, ál­ talános tanácstagi választásokat követően alakultak meg Engem az így megalakult ideiglenes, majd a végleges megyei tanács vb-titkárává választott. Én voltam ez idő­ ben az ország legfiatalabb megyei tisztségviselője. Fábián Lajos tehát 1950. június 15-től lett a megyei tanács vb-titkára. Magyaror­ szágon ő az egyedüli, aki az akkor megválasztottak közül ugyanazon a poszton ma­ radt nyugdíjazásáig. Pedig még ezután is sokszor csábították más helyekre. Képesí­ tés nélkül került a közigazgatási apparátusba, különböző szemináriumokat, közigaz­ gatási tanfolyamot végzett, igyekezett képezni magát. És azután? — Amikor megnyílt a lehetőség, jelentkeztem továbbtanulásra. 1952-ben, ered­ ményes felvételi vizsga után felvettek az ELTE á l l a m - é s j o g t u d o m á n y i k a r á r a . 1960—61-ben a kandidátusi vizsgákat is letettem. Ahhoz, hogy az ember eredményt ér­ jen el, többet, jóval többet kellett tudni. Mindig is szorgalmaztam a képesítés meg­ szerzését másoknál is. Meg voltam győződve, hogy az új közigazgatást elindítani ugyan lehet képesítés nélküli emberekkel, azonban f o l y t a t n i é s j ó l m ű k ö d t e t n i n e m . Többször megkaptam, hogy ez „szakimádat” . Voltak akik azt mondták, hogy ez a ta­ nulási és taníttatási mániám a munkás-paraszt káderek kiszorításának a taktikája. Később a „bírálók” is belátták, hogy ez szükségszerű lépés. Ezzel néhány évvel meg­ előztük a központi intézkedést. Mire az 1957-ben megjelent s a képesítési követelmé­ nyeket országosan meghatározta, a megyében már sok vezetőnek, apparátusbelinek megvolt a képesítése, illetve képzése folyamatban volt. —

H ogyan

hatott az

új

k ö z ig a z g a tá si

sz e rve z e t,

a

ta n á csren d szer

k ia la k ítá s a

a

m e g y e é le té r e ?

— A lakosság életviszonyainak szinte teljességét átfogó módon. Minden jelen­ tősebb feladat a tanácsi szervezet hatáskörébe került. —

T é r j ü n k v i s s z a a z e l s ő m e g y e i t a n á c s r a . K i k v o l t a k a t a g ja i ?

— A politikai szempontok érvényesültek elsődlegesen. Munkások, parasztok, ér­ telmiségiek, az akkori társadalom rétegeződésének megfelelő arányban, a népből ke­ rültek ki. ta n

— És a z a p p a r á t u s m i l y e n v o l t e b b e n a z i d ő b e n ? E z t a z é r t k é r d e z e m , a szabolcsi vármegyeházán csupán e g y e t l e n k o m m u n i s t a d o l g o z o t t , s

m ert az

1 94 6-

is fiiua-

ta ls e g é d i m i n ő s é g b e n . . .

— 1950-ben az apparátusba minden területen elsősorban fizikai dolgozók ke­ rülhettek. Derék, becsületes elvtársak voltak. Többségük szorgalmas, értelmes és megálltak a helyüket. Ám mindinkább rá kellett jönni, hogy a politikai alkalmasság mellett az új feladatok ellátása komoly szakmai felkészültséget is igényel. Azt vallottam, hogy a szocialista társadalom építésében jelentkező bonyolult és egyre nö­ vekvő feladatokat csakis politikailag és szakmailag is magasan képzett apparátus ké­ pes korszerűen, eredményesen ellátni, de a képviseleti szervek „kiszolgálása” sem képzelhető el enélkül. Másrészt elengedhetetlennek tartottam a választott testületek tagjainak rendszeres és megfelelő informálását, „felkészítését” is. A tanácsi testüle­ tek csak így képesek elsődleges, meghatározó és ellenőrző szerepüket betölteni az igazgatási apparátussal szemben. Ezért IS50-től szerveztem, szorgalmaztam rendsze­ resen a választott testületek tagjai munkájának ilyen irányú segítését. Minden fóru­ mot igyekeztem kihasználni ezzel kapcsolatban. Emiatt — ha pl értekezleten szólás­ ra jelentkeztem — megjegyezték, hogy „na, jön a tömegkapcsolat, a testületi munka és a magasabb szakmai követelmény fontossága” . Gyakran idéztem P l a t ó n t ó l : a g ö r ö g ö k e t b ö l c s e k n e k t a r t o m , m e r t h a h a jó é p í t é s é r ő l v a n sző, h a j ó á c s o -

49

o tanácsba. D e ha a polts (vá­ a k e r e s k e d ő t és a k ü ­ l ö n b ö z ő s z a k m á k m e s t e r e i t , m e r t v a l a m e n n y i e n o k o s t a n á c s o t a d h a t n a k . — Ezzel azt is bizonyitani akartam, hogy a jő szakmai és a jó képviseleti munka nem zárja ki, hanem feltételezi egymást. A lakossági, lakóterületi igények megfogalmazásában, rang­ sorolásában a „laikus elem” és képviselőjük: a tanácstag a „szakember” . Ennek meg­ felelően már 1950-ben megfelelő tájékoztatást adtunk a tanácstagoknak. Elmondtuk — sokszor éjszakába nyúló beszélgetések során — , milyen jelentős feladat vár rájuk a helyi politika alakításában és megvalósításában. Informálásuk — különösen akkor — nélkülözhetetlen volt ahhoz, hogy az apparátusnak partnerei lehessenek. Enélkül nem tudtak volna eligazodni, a különböző lehetőségek között választani, bírálni. Ma is azt mondom, hogy amit akkor elkezdtünk, az soha nincs elvégezve, azt újból és újból csinálni kell. Különösen egy-egy új választás után. Örömmel segítettem, szer­ veztem az új formák új tartalommal való megtöltéséért folyó munkát. k á t, h a k e r e s k e d e l e m r ő l v a n

rospolitika)

k é r d é s e ir ő l v a n

szó, k e r e s k e d ő k e t

szó, a k k or

— A tanácsok megalakulása ó t a labb, d e bölcsebb bizonyosan. Miben

h ívn a k

m e g h ív já k

30 é v l á t ja

te lt

a h a jó á c s o t ,

e l. A k i

akkor

a ta n á csren d szer

k e z d te ,' n e m

lé t r e jö t t é n e k

le tt

fiata­

le g n a g y o b b

ered m én y ét?

— Ezt nehéz röviden megfogalmazni. A tanácsok három évtizedben végzett mun­ kája mind a testületek, mind az apparátus és a velük együtt működő szervek tevé­ kenységét tekintve összességében meghozta, amit a szocialista társadalom építésé­ ben várni lehetett tőlük. A néhány cikkcakk ellenére is így van ez. A mi megyénk­ ben még inkább, mint másutt, hiszen ez volt a legnagyobb szegénységet, egyúttal a legbonyolultabb feladatokat öröklő megye. A z indulásnál nem volt jóformán semmi­ lyen anyagi lehetőségünk, de tapasztalatunk sem. Új utat kellett bejárni. Ügy érzem, jo utat jártunk be. Különösen azért, mert megyénkben az elmúlt évtizedekben nagy volt az űr a jogos igények és a lehetőségek között. 1965 után — a Politikai Bizottság állásfoglalása alapján — azonban felgyorsult a megye fejlődése szinte minden terü­ leten. A IV. ötéves terv időszakában nagyobb értékű beruházás valósult meg a me­ gyében, mint az előző 25 esztendő alatt. Hasonlóan nagyon jelentős további fejlődést hoz az V. ötéves terv végrehajtása. —

És

m it

m ondhat

a

s a já t

m u n k á já r a

v is s z a te k in tv e

a ta n á cs

m in d ig

is

szü rk e

e m in e n c iá s a , a v b titk á r a ?

— Azt, hogy a megtett úttal elégedett lehelek Nem bántam meg, hogy hű marad­ tam a megyéhez, s nem vállaltam a több ízben felajánlott budapesti, vagy más me­ gyei magasabb funkciók egyikét sem. — Nagyon megtisztelő volt számomra, hogy — a megyei feladatok ellátása mel­ lett — részt vehettem az e történelmi időszak feladatait kidolgozó egyes országos párt- ás állami szervek munkájában: pártkongresszusi előkészítő bizottság, egyes kor­ mánybizottságok munkájában. Igényelték véleményemet, javaslataimat a Tudomá­ nyos Akadémián, az egyetemen, a Minisztertanácsnál, bevontak a tanácsokat, az ál­ lamigazgatást érintő jogszabályok kidolgozásába, a törvényeket előkészítő munká­ ba, a tudományos tevékenységbe, a közigazgatási vezetők képzésébe. Hosszú időn át — vezetésem mellett — Nyíregyházán képeztük kilenc megye tanácsainak tisztség­ viselőit: elnökeit, titkárait.

50

— De különösen jó érzéssel tölt el, hogy egy nagyon jelentős forradalmi átala­ kulás időszakában szolgálhattam a megye gazdasági, társadalmi, kulturális fejlődését, felemelkedését, részt vehettem e terület fejlődését, a megye lakosságát szolgáló min­ den jelentősebb akcióban. Jóleső az a tudat is, hogy a hosszú szolgálati idom alatt — a nehéz időkben is, és ha néha nemet is kellett mondanom — sikerült a feladato­ kat úgy megoldani, a szocialista törvényességet úgy érvényesíteni, hogy utólag sem kell szégyenkeznem. Ha megengedi, egy bolgár költő verséből vett idézettel zárnám e gondolatsort: „Utódaink, ti majd emlékeinken / tűnődtök, s nem tudjátok meg soha, / hogy míg az alapot leraktuk itten, / ml szenvedtünk, hogy éljetek ti: maf ’ 0 meny­ nyi nehézség szakadt fejünkre! / irigyelhettek ti is ezért! / Mi nem napokat él­ tünk át, de küzdve / egy korszakot, — 5 ez mindennel fölért!”

Csisztu Mihály: Túristvándi vízimalom.

51

Horváth Vince: Cigányasszony korsóval.

52

Irodalom NAGY ISTVÁN ATTILA: A szóra bírt m indenség József Attila Ódája M i n d e g y , s z e r e t s z -e , n e m s z e r e t s z -e , s z í v e m h e z s z í v v e l k e v e r e d s z -e , lá t la k , h a l l a k é s é n e k e l l e k , is te n n e k té g e d e t le le lle k .

(József Attila: Áldalak búval, vigalommal)

Kevés olyan levél született a magyar irodalomban, mint amilyet J ó z s e f A t t i l a irt 1933. január 28-án B a b i t s M i h á l y n a k . A levél — konkrét tárgyán kívül — azt is ki­ fejezi, hogy a költő erkölcsi elégtételt kínál a megbántott mesternek:! „Igen tisztelt Uram! Körülményeim arra kényszerítenek, hogy megkérjem önt, mint a Baumgarten Irodalmi Alapítvány gondnokát, legyen segítségemre az Alapítvány anyagi erejével. Kérésem okát szinte a költői szemérem maradványa nélkül — a következőképpen vé­ lem előadhatónak. Feleségemmel együtt hosszabb idő óta a szó szoros értelmében éhezünk. Ellen­ őrizhető adat: az Irők Gazdasági Egyesülete ebéd gyanánt egy kávát ás egy zsömlét utalt ki számomra a Club kávéházban, ezt a segítséget hónapokon át igénybe vettem, azonban ez év jan. 1-ével ez megszűnt. Feleségem házimunkák fejében rokonoknál ebédelt. Ez már kínossá vált. „Jövedelmem” ez évben 15. tizenöt pengőt tett ki. Ezt az összeget — mint a ká­ vét — az I. G. É.-től kaptam. Majdnem minden holmink — b e l e é r t v e a z á g y n e m ű t i s ! — zálogban van. Lak­ bérhátralék miatt aggódnom kell és féltenem azt a barátságtalan szoba-konyhát, amelyben még lakunk Szeptember 8. óta nem tudtam villanyszámlát fizetni. Ma kap­ tam n é g y havi áramfogyasztásról szóló p. 19,35-t kitevő egyesített számlát, amelyet hétfőig — ma szombat van — ki kellene fizetnem, különben nem kapok világítást. Nem fűtünk. Nincs cipőm. Azaz egy 43-as, gombos, betétes lakkcipőben járok. 39-es lábam van. Szobánk ajtajának kilincse fél éve le van törve. Nem takart seb kell, hanem festett vérzés — mondhatnám, hogy száraz kenyér­ héjon rágódunk. Az igazság az, hogy pl. tegnap este vacsora és cigaretta nélkül lévén, olyan száraz kenyérdarabokat szopogattam, amelyet a feleségem prézlinek rakott el régen. Tartozom azzal, hogy nem az éhség vitt erre, hanem a cigarettahiány. A z éh­ séget megszoktam. Megszoktam. Hogy miért ezt a pillanatot választom ki, hogy a kissé keserű pohár után nyúljak? Egy hétig majdnem negyven fokos lázban feküdtem. Egyetlen közön-

53

séges keskeny díványunk van, azon alszunk ketten. Lázas beteg mellett, vele egy takaró alatt aludni, kevés a szerelem. Feleségem a földön csinált fekhelyet magának, derékaljul összehajtott egy pokrócot, és kabátokkal takaródzott. Mire a lázam 38 alá csökkent, a feleségemnek volt 39. Ű feküdt a díványra és én a földre. Most nap mint nap, az fekszik a díványon, aki rosszabbul van. Aki lázasabb, aki jobban köhög, vagy aki jobban izzad. — És így tovább. Nagyon sajnálom, hogy öntől, akit megbántottam, pénzt kell kérnem. Nagyon sajnálom ezt a festett vérzést is. Kérem, fogadja tiszteletem kifejezését. József Attila”* Rosszul kezdődik tehát ez az esztendő. S a személyes sors tragikus buktatóin kívül a kor társadalmi viszonyai is súlyos fordulatokat ígérnek. A költészetét, sze­ mélyét ért támadások, a megnemértettség, az alaptalan vádaskodások, „az elvaduló csahos” harapásai emberi-költői válsággal fenyegetnek. Már-már a semmi partjaira ér, a reménytelenség, a hiábavalóság görcsei szorongatják. S ha a versek számát te­ kintjük, mintha valóban egy hallgatási periódust konstatálhatnánk. De az alig egy tucatnál több vers között olyan szintézisteremtő alkotások vannak, mint a T é l i é j s z a k a , A v á r o s p e r e m é n , az O d a , az E l é g i a . A mi szempontunkból most az oly sokszor elem­ zett (s teljességgel sohasem megfejthető) O d a az érdekes. A költemény eddigi leg­ teljesebb vizsgálata F ü l ö p Lászlótól1 való, de nagyon érdekes — még ha az alapkon­ cepció kissé vitatható is — L e v e n d e l J ú l i a és Horgas Béla4 elemzése. A vers motívum­ rendszeréről T a m á s A t t i l a 5 írt tanulmányt. Értékes szempontokkal, megfigyelésekkel gazdagította a versről való ismereteinket a róla kibontakozott vita a K o r t á r s hasáb­ jaink A z O d a megszületése óta csaknem egy fél évszázadnyi idő lelt el, s ahogyan tá­ volodunk a keletkezés pillanatától, úgy válik egyre nyilvánvalóbbá, hogy „a legna­ gyobb materialista szerelmi vers".1 A huszadik századi ember vallomása csendül fel az Odóban, azé az emberé, aki a mindenséggel méri magát. Ami a verset a nagy sze­ relmi vallomásoktól megkülönbözteti az, hogy „tulajdonképpen a magányba sodró­ dott ember hatalmas — modern — fohásza; roppant kísérlet az egyedülségből való kioldódásra, az izoláció szétfeszítésére, az egyetemes érvényű azonosulásra”.8 A bol­ dog, a beteljesült szerelem állapota helyeit voltaképpen tehát a h i á n y énekel a vers­ ben. Olyan hiány, ami éppen azáltal szüntethető meg, hogy nem sejtés, hanem fel ismert valóság. Az Oda egyik leghangsúlyosabb vonása, hogy benne a költő az egyes ember leg­ személyesebb érzelmeinek a megfogalmazásától eljut a l é t e z é s legátfogóbb értelmezé­ séig. Igaza van T a m á s Attilának, amikor azt írja, hogy a „legszemélyesebb érzelmek kimondása szabadítja fel a világ egészéről szóló vallomást: a tájban, a természetben való spontán feloldódás élményétől az ámulás és a fájdalmas kérdezés felkiáltásain át az élet egyetemes törvényeinek teljes magáévá tevéséig szinte az egész emberi én feltárul és megszólal itt".9 A szerelemben önmagára is rádöbben az ember, lehetősé­ geire, korlátáira. József Attilát segíti kitörni a „modern” elszigeteltség börtönrácsai közül” ;10 a „szorongató külvilág” és „a társra vágyakozás” 11 pólusai között így válik ez az élmény, ez az érzés egyetlen lehetőséggé, menedékké. Belső szükségszerűséggé tehát, Igénnyé, amelyet — éppen a harmónia elérése érdekében — valamilyen szinten meg kelt valósítani. A z IGE (írók Gazdasági Egyesülete) 1933. évi júniusi „kongreszszusa” kínálja ezt a lehetőséget, s a költőnek „szerencséje” van, élni is tud vele. Itt ismerkedik meg dr. Szöllős Henrikné Marton Márta művészettörténésszel. A z asszony szépségéről P á t z a y P á l elragadtatással beszél; „Szebb nőt képzőművész létemre keve-

54

set láttam. Műveltsége, kell eme melleit ez a kivételes szépség egyszerűen nem marad­ hatott hatástalan senkire, aki a közelébe került."12 R a j k -Andrásnak a vers akarattaIan múzsája igy nyilatkozik: „József Attilával ezekben a napokban ismerkedtem meg Megmondom teljes őszinteséggel: tudtam, hogy jeles költő, de hogy nagy költő, azt én akkor még nem tudtam. Néha beszélgettünk ezekben a napokban, műveltsége, egyéniségének érdekessége megfogott. Amolyan játékos, jelentéktelen udvarláson leiül semmilyen szubjektív kapcsolatról nem beszélhetek. Mondhatom, nem álmodhattam, hogy ebből az ismeretségből vers szülessék"12 A vers megírása után néhány nappal személyesen is felkereste őt a költő, de az asszony hűvös magatartása megértlette a költővel: ódája hatástalan maradt. Sokáig úgy tűnt, hogy a hirtelen fellobbant szerelem egyetlen versre ihlette a költőt. Pedig az A z a s z é p , r é g i a s s z o n y ennek az élménynek három évvel későbbi megjelenése. A versről folyó vita résztvevőinek ez a nyilvánvaló tény elkerülte a fi­ gyelmét. Szabolcsi M i k l ó s 14 szerint csak a mama lehet, L e n g y e l J ó z s e f i * Szántó Judit­ ra gondol, T a m á s A t t i l a megfogalmazása szerint „nem is valamilyen s z e r e l m i é r z é s újul meg a versben, hanem maga az e m l é k e z ő m a g a t a r t á s jut benne nagy szerephez, a gyönyörködő szemlélődés mozzanata iránt érzett nosztalgia támad fel a sorok író­ jában” .>6 Az, hogy A z a s z é p , r é g i a s s z o n y című versben az O d a ihlető] e bukkan fel ismét, felületes elemzéssel is igazolható A költő emlékező magatartásán még három év után is átsüt az egykori szenvedély, az elragadtatás. Jóllehet a múzsa személye szakmai műhelyekben ismertnek tekinthető, időről időre mégis megjelennek olyan írások, amelyekben e g y i s m e r e t l e n a s s z o n y r ó l van szó. S o m l y ó G y ö r g y költői inven­ cióban gazdag elemzésében például nem vesz tudomást erről a tényről11 De a verset tárgyaló középiskolai tankönyvek is ismeretlen asszonyról, nőről beszélnek. Az O d a kezdő mondata (Iff ü l ö k csillámló s z i k l a f a l o n ) ugyanolyan indítás, mint sok más versében. Az ülő ember testtartása, helyzete a meditációra készülő emberé. Mintha R o d i n Gondolkodóját látnánk: „a fej lehajlik és lecsüng a kéz". Megpihen, rendezi, értékeli belső világát, szembenéz élményeivel, s annyit fogad be a külvilág­ ból, amennyi abból harmonikusan, zavar nélkül beépülhet. Az O d a első részében a külső l á t v á n y és a belső l á t o m á s kettőssége hozza létre azt az állapotot, amely a má­ sodik rész izgatott vallomásos alapjául szolgálhat. Amit n é z a költő, az valóságosan létezik: a hegyek „sörénye", a Szinva-patak, a holdfényben megcsillanó fehér kövek. Amit lá t, azt a belső izgalom, nyugtalanság rajzolják: a szélben meglebbenő szoknya, a haj, az elővillanó, nevető fogsor. „Tündéri realizmussal” megrajzolt képek sorakoz­ nak a kedves vacsora áhítatához. Elcsöndesül a táj. Tökéletes harmónia jön létre a táj és az ember között, és az emberben magában A harmónia a bizonyosság hangjait erősíti, a szerelem túlárad a költőn, kivetül a környezetére is. Ezért a leghangsúlyo­ sabb szó ebben a részben a: l á t o m . Minden a kedvest, a szeretett nőt idézi. A vers tehát „a pillanatnyi, egyszeri és egyedi realitástól... indul. Impresszionista kép, sem­ mit sem találni rajta, ami ne a közvetlenül látható valóság volna".18 de azt is látnunk kell, hogy ez a valóság erősen átlényegített, érzelemmel telített. Ebben a reneszánsz tájban jelenik meg a kedves, de „ c s a k a f a n t á z i a r a j z o l j a a k ö z e l s é g k é p e i t , a v a l ó s á ­ g o s h e l y z e t a t á r s t a l a n e g y e d ü l i s é g á l l a p o t a . A magányosság alaphelyzete ez, Innen hangzik föl a dallam, s terebélyesedik telt zengésű sokszólamú szimfóniává".18 A köl­ tőből felszakadó ó h sóhaj zuhatagot indít el: a vízesés ereje, képe szinte az egész versen végigvonul. A „fondor magány” hálójában vergődő ember, költő sokat köszön­ het ennek a szerelemnek: újra kimondhatja önmagát. A vízesés robaját túlszárnyalva, a fortisszimóig felerősödve szólal meg az öröm, a költő z e n g i , s i k o l t j a : „ s z e r e t l e k , te éd es

m o s t o h a !"

55

A túláradó érzés szavakat keres. A harmadik rész indító hasonlatai elsősorban konkretizálni akarnak: „Szeretlek, mint anyját a gyermek, mint mélyüket a hallgatag vermek, / szeretlek, mint a fényt a termek, mint lángot a lélek, test a nyugal­ mat! / Szeretlek, mint élni szeretnek halandók, amíg meg nem halnak.” A költő számára a szerelem ugyanolyan törvény, mint a természeti létezőkre érvényes törvények, egy­ szerre biztosítja a szabadságot és nyújtja a kiszolgáltatottságot: „kikerülhetetlen bizo­ nyosság, mint a hulló tárgyaknak a föld” .20 A szerelemben eggyé olvad az értelem és a biológiai érzékiség, a szerelem az értelem dolga is! A „minden lényeget” kitöltő kedves iránti érzés az egyén számára az örökkévalóság egy darabja, a létezés értelme és csodája. A szerelemben az ember megszabadul léte véges voltától, túlléphet a tér­ idő korlátain: „Csillagok gyúlnak és lehullnak, / de te megálltai szememben.1' Ami az egyes ember számára megismételhetetlen csoda, az nem más, mint objek­ tivitásának következménye, anyagiságának eredménye. Nem véletlen, hogy az érzel­ meit a fehér izzás hőfokán átélő költő az elragadtatás után gondolkodóba esik: „Oh, hát miféle anyag vagyok én, / hogy pillantásod metsz és alakit?” A negyedik rész az ember anyagiságának is himnusza. Megfogalmazza azt is, hogy csak így, csak ez­ által vagyunk képesek érzelmekre, szerelemre. Az Ö d a negyedik része a vers legvita­ tottabb eleme. „A vers — írja S z a b ó E d e — eddig sem állított elénk holmi testetlen szerelmet, s eddig sem mozgott transzcendens régiókban. Itt azonban mintha már programszerűen akarna materialista len n i... Valami zavaró mégis van ebben a mikroszkópikus-biológiai szemléletben, s azt, hogy »A z örök anyag boldogan halad ben­ ned a belek alagútjain« — kissé már naturalizmusnak érezzük... Problematikussá az teszi ezt a részt, hogy az ilyenfajta szemlélet, ami itt megnyilvánul, könnyen tévútra vezetheti egyes fiatal költőinket. (!) Az élet jelenségeinek ez a „bonctani” megvilágítása nagyon könnyen válhat öncélúvá, s végső fokon emberileg részvétlenné, atomizált, széthulló világképpé.” 2! F ü l ö p L á s z l ó inkább funkciójában vizsgálja ezt a részt: „A hangütés mindjárt figyelmeztet, hogy az egyetemes élet himnuszát zengi a költő; nem a biológia, mint tudományos diszciplína érdekli, nem az emberi test ré­ szeinek naturális leírására vállalkozik. A rácsodálkozás ennél sokkal átfogóbb érvé­ nyű. A lét titkaiba pillant be, a viruló test szorgos lüktetésének szív-eleven ritmusá­ nak átérzése az összhangzó mindenségben működő törvények, az általuk teremtett rend, s e rendben megnyilatkozó összefüggések felismeréséhez juttatja el.” 22 Ügy vél­ jük, hogy ennek a „költői fantáziával megírt anatómiának"23 a funkcionális vizsgá­ lata a döntő. Az Úda elemzőinek egy része eleve elutasítja ezt a részletet, mint költőietlent, túlzottan naturalistát, illúzióromholót stb. Ennek az az oka, hogy a részlet­ hez elsősorban — olykor kizárólagosan — saját világképük, erkölcsi felfogásuk, ízlésük felől közelednek. Ezzel kapcsolatban írja B ó k a L á s z l ó : „Adyt, ki még teljesen a régi világkép alapján ugyan, de újszerű nyíltsággal szól a test szexuális vonzalmairól, demorálisnak tartották. József Attilában mit is láthattak Ady vádolói mást, mint merő amoralitást.. . Dehogy érezték meg, hogy a Gazdag Élet legszebb himnuszát olvassák!"24 A fenti megjegyzések után úgy véljük, feltétlenül szólni kell az Ódával kapcsolatos vita egyik kérdéséről. A lényeg ez: e r e d e t i a l k o t á s - e a vers vagy T h . Maim Varázshegyének lírai transzponálása? H e l l e r Á g n e s a Kortárs 1862. évi decemberi számában kijelenti: „valószínűtlen az, hogy egy átmeneti, nyomot sem hagyó kapcso­ lat tükre legyen olyan mű, melyet az érzés mélysége és pátosza mellett, illetve azzal együtt szerelem, élet és halál problémáinak g o n d o l a t i feldolgozása jellemez. Ez csak úgy lehetséges, ha a futó élelélmény egy másik, nála erősebb gondolati élménnyel találkozott, ha a kettő egymásra rezonált, felerősítette egymás hatásait. Ez a másik döntő — hatás Thomas Mann Varázshegyének művészi és eszmei világa volt.".2=

56

Heller Ágnes bizonyítékokat sorakoztat, amelyek érdekesek, izgalmasak, végiggondo­ lásra ingerelnek, a baj ott van, hogy előbb van meg a végkövetkeztetés, s csak utána jönnek a tételek. Heller az O d a negyedik részének anatómiai, biológiai mozzanatait egyenesen a Varázshegy Hans Castorpjának szerelmi vallomásából eredezteti. Érdemes idézni: „O, elbűvölő szerves szépség, mely nem áll sem kőből, sem olajleslékből, ha­ nem élő, romlékony anyagból, telve az élet és rothadás lázas titkával! Nézd az em­ beri épület csodálatos szimmetriáját, a vállat, a csípőt, a mellen kétoldalt virító csecs­ bimbókat, a párosával elhelyezett bordákat, a köldököt a has lágyságának kellős kö­ zepén, a nemi szerv árnyékos sötétjét a combok k özött... Én istenségem, engedd sza­ golnom térdkalácsod illatát, ahol a bőr alatt az elmés berendezésű ízületi hártya választja kis síkos olaját! Engedd, hogy ajkammal hódolón érintsem az artéria femoralist, amely combod tövében ver, és lejjebb a tibia ütőerének két ágára oszlik! En­ gedd beszívnom pórusaid kipárolgását, megérintenem pehelyszőreidet, te vízből és fe­ hérjéből alkotott s a sír anatómiájára szánt emberi kép, és engedj meghalnom, aj­ kammal ajkadon!” 26 Heller Ágnes számára csodálatra méltó ugyan a negyedik rész költőietlen tár­ gyának költőivé emelése, de szerinte erre a megoldásra csak egyetlen magyarázat képzelhető el: József Attila Hans Castorp helyzetébe képzelte magát. Hogy csak ha­ sonlít egymásra a két részlet? Erre a m ű f a j k ü l ö n b s é g ad magyarázatot. Hasonló ered­ ményre jut nagy lélegzetű tanulmányában H a l á s z E l ő d 27 is. Ha írásában — a végső összegzésben — óvatosan fogalmaz is a Varázshegy és az Oda kapcsolatáról, elemzé­ séből kiderül, hogy József Attila tárgyának feldolgozásában Thomas Mann epikai modelljét alkalmazta, a lírai transzformációban átalakítva. Az érvek meggyőző erejűeknek látszanak, kérdés, vajon érdemes-e, szükséges-e az olvasmányélményeket és a valóságos élményeket az egyéniség rétegeitől leválasztani, kihámozni a költői fel­ fogásból (az adottból, de az állandóan változóból) azokat az elemeket, amelyek e vál­ tozásokat e s e t l e g létrehívták. Minden ember szuverén világ, de réghalt őseinek foly­ tatása is — mondhatnánk közhelyszerűen. Kigyújthetnénk filológusi szorgalommal a világirodalom remekműveiből különféle részleteket, s érvelhetnénk: ez és ez a költő innen és innen vette neki tulajdonított metaforáját, költői képét. Kiválogathatnánk a műveket: ez saját, ez nem saját élményből született. „Valóságos, személyes élmény szülötte az O d a , mint minden igazi remekmű” — írja T a m á s A t t i l a Heller Ágnessel vitatkozva.26 Nem véletlenül idéztük az előbb Hans Castorp vallomását olyan részle­ tesen. Az Oda negyedik részének „biológizmusa” nagyfokú költőiséggel telítődik, nincs benne túlfűtött erotikus szenvedély, mint abban. „Minden sorát a költő tiszta érzése szellemíti át” ,29 a gyönyörködtetni tudás és akarás. József Attilánál a vérkörök rózsa­ bokrokként reszketnek, a lombos tüdők susognak, csillagképek rezegnek. A képekből kiinduló asszociációk eltávolodnak az adott tárgytól, új képzeteket kapcsolnak be az indító képbe. Elsősorban a természetet, az öntudatlan szépséget kínáló környezetün­ ket asszociáljuk. Ezek a távolító, mégis a lényeghez rendkívül szorosan hozzátartozó asszociációk eredményezik, hogy a naturalista aprólékosságnak, a biológiai leírásnak valóságos helyet, szerepet tulajdoníthatunk. „József Attila ugyanis — írja versértelme­ zésében B a l o g h L á s z l ó — olyan természetes, magától értetődő egységben látja a nőt, a testet, az érzelmeket, a szerelmet, és a szerelem közegét, hogy ez a szemlélet beragyogtatja, a költészetbe emeli az örök anyagot.” 30 Így válhat, ezért válhat a negye­ dik rész utolsó versszaka az érzés egyetemes érvényű megfogalmazásává. Az ö n t u d a t ­ l a n szerves és szervetlen világ együttes munkálkodása a feltétele annak, hogy a tu­ datos ember felülemelkedjen önmaga létén, s jól értelmezze viszonyát a létezés egé­ széhez. Erről vall az O d a ötödik része.

57

Ahogyan az O d a első részében a konkrét látványtól a látomásig jut el a költő, e látomástól a valóságba való visszatérés az ötödik szerkezeti részben kezdődik, s a M e l l é k d a l b a n fejeződik be. Az önmagára és a világra eszmélő költő tudja, hogy a lét és a törvény nem azonos dolgok. A lét „éli a maga életét", nem tud a törvényről, de létét a törvény határozza meg. „A z elmúlás visszavonhatatlan — írja T a m á s A t t i l a — s az elme, a ludat lázadva veszi tudomásul, hogy néha az esetleges, a véletlenszerű elfedheti a törvényt, melyet az érlelem a maga elvont tisztaságában képes fölismerni. József Attila megért és lázad egyszerre. Szigorúan tárgyilagos, mert tudja, hagy a valósággal szembe kell nézni, és szenvedéllyel teli, mert tudja, hogy a törvények ismeretében az ember változtathat sorsán” 3* Az elmúlással poroló elme a versben először válik aktívvá: nem befogadó többé, nem a szerelem himnuszát zengő hang­ szer, hanem a beteljesülésre vágyakozó ember: „te egyetlen, te lágy bölcső, erős sir, eleven ágy, fogadj m agadba!...” Az idézett részlet méltán tekinthető a vers kompozíciós csúcsának, hiszen az önmagát és a világot szemlélő költő, aki a „semmiség ködén” bejárta az emberi létezés világát, aki rádöbbent ennek a létnek a csodáira, értelmére, aki szembenézett a tragikus elmúlás szükségszerűségével, tudja már, hogy csak a szerelemben születhet újjá az ember. „A z érzések paroxizmusa e z . . . , amely­ ben feloldódik az egyéni létezés: a költő összeolvad vágya tárgyával” — Írja S z a p p a ­ n o s B a l á z s .32 A szerelemben megsemmisül, de újjá is születik az ember — a vers képei ezt egyértelműen jelzik. A szerelmi beteljesülés utáni pillanatokban a költő újra észreveszi maga körül a természetet: „Milyen magas e hajnali ég! / Seregek csil­ lognak érceiben.” Ha nem is lehet teljes egészében egyetérteni Leoendel Júliával és H o r g a s B é l á v a l abban, hogy „a vers hangulata, a szavak és mondatok hangteste, hangformája, mint a mű kísérőzenéje, egy szeretkezés modelljét építi fel,” annyi mégis bizonyos, hogy a zárójelek egy nagy érzelmi vihar utáni csöndet jeleznek. Arra a sajátos helyzetre utalnak, amelyről T ö r ö k G á b o r az O d a kommunikációs szerkeze­ téről írva azt mondja: „A lírai én tehát rádöbben..., hogy látomáshoz beszélt, hogy egyedül van. Eszmélkedve méri föl valódi helyzetét, melyet már az első sorok meg­ jelöltek, s e szituációban az elveszettséget már nem a látomásnak vallja, hanem ön­ magának.” 34 Érdemes figyelni a valóságos helyzetre is. Ugyanott vagyunk, ahonnan az O d a elindult. Körülöttünk a magas hegyek, hallani a Szinva-patak habjainak cso­ bogását, csak közben előbújtak a sötétből a tárgyak, amelyek arra kényszerítik a köl­ tőt is, hogy visszatérjen a valóságba. A „Bántja szemem a nagy fényesség" sor éppen erre utal: a látomás nem folytatódhat. A már-már kozmikus szívdobogás a lélek meg­ rendült, de boldog állapotát jelzi. Ezzel a szívdobogással, „mint egy szenvedélyes szim­ fónia halk, emberi zárótételével zárul voltaképpen az O d a ' ,3= A hatodik szerkezeti egységnek sajátos a szerepe. Az Odóban gondolati-érzelmi küzdelem vonul végig. A személyes sors, az egész létezés nagy kérdéseire adott vála­ szok nem megnyugtatóak. A M e l l é k d a l feladata, hogy harmóniává oldja a feloldha­ tatlannak tűnő ellentmondásokat. A költő tudja, hogy a tovatűnő látomás látomás marad, de még így is képes „mozarti derűvel tovalebbenni” ,” és felmutatni a valóság lehetőségeit. Egy korai elemzésben az olvasható, hogy a költő „nem állhatja meg, hogy a szeretett nő után ne utazzék, s már el is képzeli, halk bizakodással, szerelme be­ teljesülését” .37 Persze, a valóság sokkal bonyolultabb ennél. Szabó E d e 1955-ben írt tanulmánya szerint az otthon utáni vágy szólal meg a Mellékdalban, „az otthoné, az élettársé, az értelmes, harmonikus, szép emberi életé. S kell-e mondani, hogy ez a szerelem az emberi élet i g a z i törvényeinek s munkás, boldog örökkévalóságának a szerelme is” ?3B Ha a M e l l é k d a l előzményeire is figyelünk, valóban azt látjuk, hogy a „kozmikus elveszettságből, szorongásból ismét a megvalósítható szerelem köznapi va­ rázslatába visz” — ahogyan F o d o r A n d r á s i t írja, de az is igaz, hogy „a legigazibb

58

dráma, a vad-vad önáltatás — hogy a csodálatos kristályrendszerekbe bűvölt emlék nem halhat meg, és eljön a pillanat, melyben a távolodó kedves még visszatér és megszólal. .. szívet roncsoló, valószínűtlen álom ez a M e l l é k d a l ” 40 Valószínű, hogy F ü l ö p L á s z l ó áll a legközelebb az igazsághoz, amikor arra figyelmeztet, hogy valósá­ gos ugyan a M e l l é k d a l b a n megjelenő világ, de sajátosan az, mert „inkább a képze­ letben létezik, s felsejlik benne az elérhetetlenség mozzanata is” .4i Erre a bizonyta­ lanságra utalnak az első sorok „talán” -jai: „talán ma még meg is talállak, / talán kihűl e lángoló arc, / talán csendesen meg is szólalsz": Az bizonyos, hogy az Ó d a éppen a Mellékdallal együtt teljes, mert felmutatja az ember másik lényegét is. Har­ caiban, küzdelmeiben a teljes lét titkai foglalkoztatják, de hamis lenne az emberről rajzolt kép, ha a költő nem mutatná meg a „roppant küzdelmei között az élet min­ dennapjának örömeire vágyó huszadik századi ember"42 arcát is.

A Mellékdallal kapcsolatban egy kérdést feltétlenül tisztázni kell. Kihez íródott? Vannak, akik logikus folytatásnak tekintik a hatodik részt (tehát dr. Szöllős Henrikné Marton Mártához), s vannak, akik szerint Judithoz. (S z a b ó E d e , A p á t i M i k l ó s . ) Néz­ zük, hogy állunk ezzel a problémával! A p á t i M i k l ó s szerint a M e l l é k d a l „egyszerű­ sége, a mindennapok felé forduló képei az igazi valóságot hozzák vissza. És ez az igazi valóság: Judit” .43 Melyek Apáti bizonyítékai? „Visz a vonat, megyek utánad" — írja József Attila. Mivel az O d a vershelyzete lillafüredi, érvel Apáti, innen elutazni csak Judithoz lehet. De: valaki u t á n csak akkor lehet utazni, ha előttünk már eluta­ zott. Judit viszont Pesten tartózkodik! A költő június 13-án szűkszavú üdvözlőlapot is küld neki. (Egy nappal az O d a megírása után!) Összegzésképpen érveléséhez Apáti még hozzáteszi: „a vers két nő közötti választásról is szól. Ez a különlegesség a vers minőségét érinti. Csak Így válik érthetővé az ódái emelkedettség és a népdalszerü egyszerűséggel megidézett mindennapiság ellentéte — egy versen belül".44 S z á n t ó J u d i t visszaemlékezésében a következőt írja: „A mentőkocsiba Attila is beszállt, fogta a kezem. A dalocskát a végén, emlékszel, már hozzád írta m ... — mondta. Nem vála­ szoltam, nem is hittem, nem is hihettem."43 Miután a költő és Szántó Judit kapcsolata megszakadt, József Attila egy baráti társaságban elítélően nyilatkozott róla. V á g ó M á r t a csodálkozva kérdezi, hogy valóban semmi jót nem jelentett neki? „Dehogynem, hisz olyan remek ételeket tudott főzni — mondta gyorsan, hirtelen kis szégyenkezés­ sel és valami durva vonással szája körül, amit eddig nem ismertem" — idézi a költőt Vágó Márta.43 Az érveket úgy lehetne összefoglalni, hogy a M e l l é k d a l első versszaka minden kétséget kizáróan a kiváltó élményhez, a múzsához kötődik, a második viszont a kézzelfogható realitás képeinek megrajzolásával Judithoz íródott. Az első versszak elbizonytalanított jelentésű igéi, a lángoló arc képe azt a lelkiállapotot rajzolják, ami a látomásként megélt szerelem után a f ö l d i realitásban a költőre jellemző. A második versszaknak Judit úgy tárgya csupán, hogy a múzsa helyére „tolakszik" a gondolat­ ban, hiszen ő képviseli a megvalósítható (megvalósuló) lehetőséget. József Attila úgy képzeli el az idillt, hogy annak elemeit Judittól „kölcsönzi": a csobogó, felfrissülést nyújtó vizet, az áhítattal átnyújtott kendőt, az étvágyat enyhítő (nem megszüntető!) húst, s a szerelmi boldogságot. Bizonyos szempontból fikciók az itt elmondottak, de alkotáslélektani szempontból nem elképzelhetetlenek. Ha elfogadjuk, hogy az első versszak a múzsához íródott, és dallá sűrített vallomása a korábban részletezeti nagy szenvedélynek, akkor a második versszak a múzsa e l k é p z e l t hangján szól (ezt jelzi az első versszakot záró kettőspont), így fogadja — nyílt természetességgel — a költő vallomását.

59

J E G Y Z E T E K

1. A z elő zm é n y e k r ő l rö v id en csak an nyit , hegy a N y u g a t 1929. dec. 1- sz á m á b a n (649—659. o.) Németh L á s z ló tollából egy fö lé n yesk edő, sértő k r i t i k a je le n t meg Jó zs ef A til la Nincsen ap ám , se a n y á m c í m ű kötetéről. A költő B ab it sö t h ib á zta tj a az ír á s megjelenésé ért, és — v á l a s z u l — A T n l l , 1830. j a n u á r 10. sz á m á b a n (10—22. o.l hason ló h an g n e m ű t v a g y kissé éle­ sebb] bírála tot i r n a h i i s Az Is te n e k h a ln a k , az E m u é * él cím ű kötetéről, a sértődés még egy v e rs e l e re d m é n y e z ! E g y költőre ( S a k á l k i á l l t . . . ) Ké s ő b b Jó zs ef A ttil a m eg bán ja a tá ­ mad ást, a m i n e k az eg yik jele a levél is. illetv e az 1931-ben í r t (Magad e m é s z t ő . . . ) és az 1939-ben keletk ezett Mint a g y e r m e k cím ű v e rs e k , a pro bl ém a vázla tos elemzése m eg ta lá l­ ható G y e r t y á n E r v i n P ár besz éd saksze m k ö z t (B p . 1913.) cím ű k ö n y v éb en (Józ se f A ttil a tá r ­ sa d alm i he lyzete és k r i t i k a i fogadtatása I. m. 85—119. 0 .) L á s d m ég : Jó zs ef A tt il a összes m ű v e i 111 k. ( k r i t ik a i k ia d á s ) . Bp 1938. 297— 3D4. o. 2. Jó zs ef A tt il a válogatott levelezése. ( S z e r k . : Fe b ér E rz sé bet. ) Hp. 1916. 290—291. n. 3. FülÖp L á s z l ó : A z „ O d a " (J ó z s e f A l l i l a ve rs é n e k e le m z é se ] Stu dia L i t t e r a r i a (Debrecen] J966. 81— 104. n. 4. L e v e n d e l—H o r g a s : A szellem és a szerel em . 0 p . 197 0. (Gondolat] 3. T a m á s A l l i l a : A költői m ű a lk o tá s főbb sajátossá gai. B p. 1922. 560—221, o. 6, Heller Ág nes: A z Oda és a Varázshegy Kortárs, 1962. 12. 1E2g—1831. o. T a m á s A t t i l a : V alósá g, v ag y o l v a s m á n y é lm é n y ? ( J ó z s e f A ttil a Á ri á já r ó l.) K o r t á r s , 1963. 2. 316—318. 0. Heller Ágnes: V alósá g és olvasmányélmény. (Válasz Tamás Attilának) Korlárs, 1953. 2. 318 —319. c. 7. Sz ab olcsi M i k l ó s : K ö lt ész et és ko rs zerű sé g E p , 1959. 35, O. 0. Filltíp László: I. m. 02, o 5. T a m á s A t t i l a : Jó zs ef A t t il a . (A m a g y a r ir oda lom története 1919-től n a p j a in k i g . S z e r k . : Sza bölcs! M iklós ] B p . 1966. 365 o. 10. R é v a i J ó z s e f : József Attila. Pp. 1 S74. 40. o. ( E s z té tik a i k i s k ö n y v t á r .] 11. L e v e n d e l—H o r g a s : I. m. 65. o. 12. Idéz i Hók or L á s z l ó : Jó z s ef A ttil a ..svéd a s s z o n y a ” . É le t és ir o d a lo m , 1913 aug. 11. 13. R a j k A n d r á s : az „édes m ost o ha” . (J ózse f A t il la „ Q d á j á " n a k története-) N é p sz a v a , 1964. j a n u á r 16, 14. Sz abo lcsi M ik ló s : E g y kései József A t t il a - v e r s m egfejtése, tlj Í r á s . 1968. 15. 1D3—ICfi. o. és Űj Írás, 1969.

4.

127— 128, O-

3G. L e n g y e l J ó z s e f : E g y kései J ó z s e f A tt il a vers megfejtése? tlj Í r á s , 1EB9. 2 123—124. a . 16. Tamás Attila: Kérdőjelek egy vers megfejtés margójára. Oj Írás, 1969. 3. 115. 17, Miár t szép? (S z á z a d u n k magyar lírája vers ele m z ések b en .) B p 1974. (n e g y e d ik k ia d ás) 91E, o. (A ve rs keletkezését es az IGE kong re ss zu sá t eg yé b kén t is 1933-re tesz i!) Ifi. U d. 323. 0. Somlyó G y ö r g y Oda elemzése. 19. FülÖp L á s z l ó : I, m 83. 20. L e v e n d e l—Horgas: I m. 74. o. 31. Szabó Ede: Otthonunk a művekhen. Bp. 1974 559—260. o. 22. I m. G5-S6. o. 23- Pálmai Kálmán: József

397 —

Attila. (A XX. század magyar irodalom tanítása a középiskolában.

I I . k. B p . 1977. 91. o. (m ás o d ik k ia d á s ). 24. Róka László: József Attila — ess zé és vallomás. Bp. 1975. 47—48. o. (Gyorsuló idő.) 25. H e lle r Á g n e s : A z Óda és a V a r á z s h e g y . K o r l á r s , 1962. 12. 1821. o. 26. Idéz i H elle r Á g n e s : I. m . 1829—1830. O.

27 Halász Előd: A „belső” anatómia eoikal és lírai ábrázolása és funkciója.

Helikon, 1973. 1. 7—38. n. 26 Tamás Attila: Valóság, vagy olvasmányélmény? (József Attila ódájáról. Korlárs, 1963 2. 317. o. 59. Pálmai Kálmán: ]. m 92. o. 50. Balogh László: József Attila Bp. 1979. 136. (második kiadás). 31 Tamás Attila: Költői világképek fejlődése Arany Jánostól József Attiláig. (Irodalomtörténeti füzetek 43. sz). Bp. 1964. 148—149. O. 32. Sz appanos B a l á z s : A lí r a i ve rs elem zé sének módszerei, ( T a n u l m á n y o k a műelem zés k ö r é ­ ből.) Bp. 1973. 69. O.

33. I. m. 70 71. o. 34 Török Gábor: József Atilla-kommentárok. Dp. 1976. 155—ISfi. o. 35. Pálmai Kálmán: 1. m. 93. ű. 36. Sz ab olcsi M ik ló s : Kö lt ész et és ko rs z erű ség . B p . 1959. 39. o. 37. IMakay Gusztáv: „Édes hazám, fogadj szivedbe...” (Versértelmezések.]

Bp. 1959. 363. o.

38. 1. m. 263. o.

39. Fodor András: Szólj költemény. Bp. 1971. 144. n. 49. Illés Endre: ..Magadat mindig kitakartad". (Jegyzetek József Attiláról.) Oj írás, 1962. is. 1331. a. 41. I. m. 100. o. 42. T a m á s A t t i l a : K ö lt ő i v i lá g k é p e k fejlődése . . . I. m. US. O.

43. József Attila öröksége (A Magyar írók Szövetsége Fiatal Írók József Atilla körének ISII. január 29—30-1 ülésszaka alapján szerkesztette és sajtó alá rendezte: Angyal János.) A Petőfi Irodalmi Múzeum és a Népművelési Propaganda Iroda közös kiadványa, Bp. 1975. 49. o. 44. Uo. 50. o.

15. Kritika. IS72. augusztus 11. □. Szánta Judit József Attila Lillafüredről való hazaérkezése után Öngyilkosságot követett el. A 49. sz. jegyzetben: a Mellékdalt ezek szerint Szántó Judflhű2 Irta a köllö. (Vérles György.1 46. Vágó Márta: József Attila. (Bp. 1915. 202. o.

60

UDUD

IS T V Á N :

József Attila Ö, mennyire tudtál gyűlölni, szeretni, átkozni acsargón, harsogva nevetni! Semmit se csináltál félig, csak egészen, bár néha szerettél piszmogni a részen, s úgy szedted ízekre, kéjjel a világot, mint játszadozó kisgyermek a virágot. Voltál kicsi gyermek — gyámoltalan, árva; sóvár kamasz — egy lányt vad vággyal imádva; és férfi — kinek, jaj, országos a gondja, s nem hallgat, akárhogy lesz is, teszi, m ondja... Volt, hogy Te nem ettél hét nap sem; a lázad — harminchat örökké — űzött s ez a század, ez vert, hogy a harcot álljad, csupa vasba, mit tűz nem emészt meg, nem mar ki a rozsda. Hű kardod a kín volt, pajzsod meg az éhség, elszánt hadinéped: bús kétkezi népség. Villan kasza éle, dongnék kalapácsok, zár pattan, amott meg reccsennek a rácsok. Vas-szörny letiport, s jaj, jött mély, süket álom, de lásd, az a csillag tündöklik a gyáron!

61

KATONA

BÉLA:

A mi költőnk Váci Mihály halálának tizedik évfordulójára

A Z ÜTŐKOR ELSŐ ÉVTIZEDE Tíz év általában nem nagy idő. Egy költő utóéletének első évtizede azonban rend­ szerint nagyon tanulságos. Többnyire már az első tíz év megmutatja, maradandó ér­ tékről van-e szó, vagy olyan romlékony teljesítményről, amelyet az élet kilobbanása után gyorsan befed a por. Ezért izgalmas számunkra a kérdés, mit hozott ez az első tíz esztendő Váci Mi­ hály utóéletében. Tisztázta-e a személye és költészete körül már életében is fel-fel bukkanó ellentmondásokat? Felmérte-e már kritikánk és irodalomtörténetirásunk költői örökségének jelentőségét? Kijelölte-e helyét megnyugtatóan a legújabb kori magyar líra fejlődésében? A kérdéseket nyilván szaporíthatnánk még, a rájuk adható válaszok azonban alig­ ha lehetnének igenlőek. K o v á c s S á n d o r I v á n kismonográfiája két évvel a költő ha­ lála után jelent meg, de a könyv nagy része már Váci életében készen volt, így a ben­ nünket most foglalkoztató kérdéseket — érthető módon — még fel sem vethette. Nagyobb baj, hogy a rokonszenves vállalkozásnak nem akadt folytatója. Gyűjte­ ményes kötetei újra meg újra megjelentek. Terjedelmes összeállítás készült prózai írásaiból is. Kiadták U t a z á s B ü r o k r o n é z i á b a n című szatirikus művét. Reprezentatív válogatással szerepelt a H a r m i n c é v címen indított népszerű sorozatban, s az elmúlt évben kezünkbe vehettük ö s s z e g y ű j t ö t t m ű v e i n e k minden eddiginél teljesebb kiadá­ sát. A kritika és az irodalomtörténetírás azonban lényegesen kevesebbet foglalkozott vele. Kovács Sándor Iván könyve óta komoly értékelés, elmélyültebb, elemző írás alig jelent meg róla. Nagyon jellemzőnek érezzük, hogy összegyűjtött műveinek egyik kritikusa — saj­ nos, joggal — már ezt a címet írta recenziója fölé: Váci M i h á l y é b r e s z t é s e . Valóban ébreszteni kellene? Máris elfelejtettük volna? Nem könnyű egyértel­ műen válaszolni ezekre a kérdésekre. Már csak azért sem, mert Váci megítélésében mindig is lényeges különbség mutatkozott a szélesebb olvasóközönség és a kritika, vagy legalábbis annak egy része között. Bonyolítja a dolgot, hogy az ellene hangozta­ tott vádakat, elmarasztaló, lebecsülő véleményeket általában nem nyíltan fogalmaz­ ták meg. Azok inkább csak lappangva és pletykaszinten terjedtek, s főként a „benn­ fentesek” , a „vájtfulüek” körében, az irodalmi élet belső szféráiban, de azért nem ke­ vésbé kártékonyán. írásban elsőnek F e k e t e S á n d o r adott hangot ezeknek a nézeteknek már 1973 bán a Kritikában megjelent egyik jegyzetében. Bevallott szándéka szerint Váci jelentősé­ gének eltúlzása, mesterségesen felgerjesztett kultusza ellen akart szót emelni. S ha véleményének kifejtése közben voltak is egyoldalú, méltánytalan megállapításai, cik-

62

kének alaptendenciájával lényegében egyet lehetett érteni, ugyanis számos irodalom­ történeti példa tanúsítja, hogy a kritikátlan rajongás, a mértéktelenül fölszitott nép­ szerűség hosszabb távon rendszerint megbosszulja magát, s végső fokon többet árt, mint használ az érdekelt költőnek vagy frónak is. Fekete Sándor akkor azt ígérte, hogy később terjedelmesebb tanulmányban rész­ letesebben is foglalkozik a jegyzetében érintett kérdésekkel, ezzel azonban, sajnos mindmáig adós maradt. Sajnos, mert az ellenvélemények őszinte és nyílt megfogalma­ zása termékeny eszmecseréket hozhatott volna, igazi vitákat a fitymáló gesztusok és hitelrontó, sunyi elmarasztalások helyett. Érdemes és tanulságos számba venni azokat a leggyakrabban hangoztatott kifo­ gásokat, amelyeket Váci elmarasztalói szinte visszatérően ismételgetnek. Melyek a legmakacsabb „érvek", amelyek már a költő életében is fel-felbukkantak, de — rész­ ben Fekete Sándor nyomán — különösen az utóbbi években erősödtek fel igazán? Miért nem sorolható Váci a magyar költészet kiemelkedő alakjai, sőt még a kortárs legnagyobbak vonulatába sem? Mindenekelőtt azért, mert költészete túlságosan is a ha­ gyományokban gyökerezik, vagyis írásművészetében inkább továbbvivö, hagyomány­ őrző volt, mint újító. Természetesen konkrétabb kifogások is gyakran felmerülnek. Egyesek formai igénytelenséget emlegetnek, gyakori művészi megbicsaklást, mások a rutin időnkénti túlmozgását vetik szemére, s költészetének didaktikus hangvételét, a retorikus pátosz helyenkénti elburjánzását kifogásolják. Látszólag tehát az igényesebb esztétikum jegyében történik az elmarasztalás. Ha azonban jobban odafigyelünk ezekre a tagadó gesztusokra, a fintorgás mögött nem ne­ héz felfedezni, hogy az esztétikai mezbe öltöztetett érvrendszer valójában annak a költői magatartásnak az elutasítását, lejáratását célozza, amelynek korunkban Váci Mihály volt nem egyedüli, de — talán nem túlzás azt állítani — egyik legismertebb és legnagyobb hatású megtestesitője. Lényegében a társadalmi töltésű, közéleti elkö­ telezettségű, a versírást szolgálatnak tekintő, a közösség gondjait felvállaló, népbennemzetben gondolkodó politikus költészet lebecsüléséről van szó. Akik Vácit fitymálgatják, azoknak Benjámin sem kell, sőt — ha ezt egyelőre még nem is tartják ildomos­ nak bevallani — valószínűleg Illyés Gyulát sem tartják korszerű költőnek. Ezeknek az összefüggéseknek a részletesebb kifejtése messze túl vezetne a Váci­ kérdésen, s ez nyilvánvalóan meghaladja egy ilyen emlékező írás lehetőségeit. Néhány tanulsággal azonban talán a költői pálya vázlatos fölidézáse is szolgálhat. KÉSŐI INDULÁS Közismert, hogy Váci Mihály pályakezdése szokatlanul kitolódott. Nemzedéktársai már a harmadik-negyedik kötetüknél tartottak, amikor ő még a rátörő betegséggel viaskodott. Elmúlt harmincéves, amikor írni vagy legalábbis publikálni kezdett. Első verseit Illyés Gyula ajánlására az Űj Hang közölte 1855 januári számában. S még ugyanebben az évben napvilágot látott első kötete is, az E r e s z a l ja . Nagyrészt otthoni élményeit, főként a falusi szegénység felszabadulás előtti életét dolgozta fel korai ver­ seiben. ( H a z a t é r é s , U t c á n k , K i t á r t s z e g é n y s é g . ) L á t á s m ó d j a , stílusa a lírai realizmus hagyományköréhez kapcsolja. Sok a tájélményhez kötődő verse is ( A z e n g e s z t e l ő t á j , G y a l o g s z e r e t t e m v o l n a j ö n n i , N y u g a l m a s t á j stb.J S igen gyakran szólal meg már ko­ rai verseiben is az elbocsátó szegénységhez való hűség, a „nem menekülhetsz” mo­ tívuma ( E s t i v á g y a k , K é t s z í v d o b b a n á s , S z á r m a z á s , P i l l é r e k ) . Nemcsak a múltról beszél azonban, megénekli az épülő új világ tetteit és eredményeit is ( B o n t j a z á s z l ó i t s z ü l ő f ö l d e m ).

63

Otthoni, családi emlék szólal meg második kötetében is ( N i n c s e n s z á m o d r a h e l y , 1957). Ez hosszabb elbeszélő költemény. Műfajilag I l l y é s G y u l a H á r o m ö r e g ás J u ­ h á s z F e r e n c A p á m című müvével rokon. Benne nagyapjának, Vitái Mihálynak álli tolt emléket. A múltat vallatta itt is, a szegénysorsot, azt a közösséget, amelyből szár­ mazott, s amelyet szolgálni akart. A két első kötet együtt mutatja Váci élményvilágának alaprétegét, amelyből min­ dig kiindult, s amelyhez mindig visszatért. Talán éppen mert később indult vele egykorú társainál, nemcsak a semalizmus buktatóit, s az annak leküzdéséből adódó veszélyeket sikerült elkerülnie, az 1956-os ellenforradalom sem okozott törést a pályáján. Az ötvenes évek második felében, a konszolidációért folyó küzdelem nehéz éveiben is rendszeresen jelentek meg írásai. Jelentős versekkel szerepelt a T ü z t á n c antológiában, s 1959-ben új kötete is napvilá­ got látott B o d z a címmel. Ez az új kötet sajátos átmenetet jelent Váci pályáján. Alapvető témái ugyan itl is jelen vannak, ugyanakkor erősen érezhető, hogy a költő túl akar lépni addigi ered­ ményein. Eszmei-érzelmi vívódás, intellektuális forrongás, formai kisérlelezés és ke­ resés sejteti, hogy új periódus bontakozik ki lírájában. I l l é s L a j o s találó irodalom­ történeti metaforával Váci Fel/iők-jének nevezte a Bodzát A költemények valóhan szél­ sőséges, hullámzó és nyugtalan lelkiállapotot tükröznek, akárcsak Petőfi forrongó korszakának versei. Hit és hitetlenség, remény és kétségbeesés, lelkesedés és csüggedés, szeretet és gyűlölet pólusai között hányódik a költő. A társadalmi fejlődés konf­ liktusai, az ellenforradalom és a munkásmozgalom új problémái, a modern termé­ szettudomány és a nagyvárosi életforma kérdései egyaránt foglalkoztatják (Repeszdarabok-ciklus). A kötet legjobb versei azok, amelyekben a későbbi nagy közéleti vallomásaira em­ lékeztető felfokozott szenvedéllyel és emberi hitelességgel, a hazához, a néphez való hűség, a cselekvő hivatástudat és elkötelezettség gondolata fogalmazódik meg ( A k á c a f o r g ó s z é l b e n . S a r k c s i l l a g o m , E f ő i d e t h o g y s z e r e t e m ). S a kötet záróverse, amely bizonyosan nem véletlenül vált a megjelenése óta eltelt csaknem két évtized talán legtöbbször elhangzó, leggyakrabban idézett versévé, igen magas hőfokon, a legjobb értelemben vett agitatív erővel tudta szavakba önteni mindig újra és többre törő ko­ runk nagy parancsát, a „soha meg nem elégedés” szocialista himnuszát ( M é g n e m e l é g i ).

Ez a kötetzáró epilógus a költő új pályaszakaszának prológusa is. Olyan ember vallomása, aki határozottan látja Célját, s akit tettre vágyó forradalmi aktivitás és a közösség iránti felelősségérzet vezérel. Váci már itt is a szocialista forradalmiság, népiség és humanizmus új, korszerű tartalmát keresi és próbálja a líra nyelvén meg­ fogalmazni. Ez a gondolat kap majd magasabb fokon hangot a költő következő két kö­ tetében, amely a költő pályának is új, érettebb korszakát reprezentálja. A BEÉRKEZETT KÜLTÖ 1961-ben jelent meg M i n d e n ü t t o t t h o n , 1964-ben pedig S z e g é n y e k h a t a l m a című kötete. Ebben a két kötetben, a hatvanas évek első felében teljesedett ki igazán Váci szocialista elkötelezettségű költői világa. Verseinek korábban is mindig közösségi irá­ nya, távlata volt, legtöbbször még olyankor is, ha legbensőbb, egyéni problémáiról szólt. Most azonban egész valóját, magatartását a társadalmi cselekvés vágya és aka­ rata szabja meg. Magas hőfokú, küzdelmekkel teljes életsors az övé, melynek talán legjellemzőbb kifejezője a S z á z h ú s z a t v e r ő s z í v című verse. Az élet értelmét, szépsé­

64

gét a szenvedélyes, másakat segítő életben látja, s úgy érzi, hogy az egész föld az otthona. Legszebben talán M i n d e n ü t t o t t h o n című költeményében fogalmazta ezt meg. Nagyon mélyen átélte azonban a kor bonyolult, ellentmondásokkal teli valóságát, a „jóra összeesküvők” -re váró meg nem értést és kudarcokat is ( T e b o l o n d ). K e l e t J e lö l című versében a forradalmi hagyományok örökösének vallja magát, s újra hitet tesz a forradalmi költői magatartás mellett. A S z e g é n y e k h a t a l m a kötet egyik ciklusában ( A pé t e r i h a d ) bontakozik ki, illetve erősödik meg szatirikus hang­ ja. A F ü z ő s - l e l k ű e k , a R o k o n o k , a S z i á m i i k r e k , a F e l g ö n g y ö l t l o b o g ó k című versek­ ben a társadalmi élet és az irodalom visszahúzó jelenségei ellen harcol meggyőző szen­ vedélyességgel, éles gúnnyal. A kispolgári életeszménnyel a forradalmár eszményét állítja szembe, az egyéni boldogulás középpontba állítása helyett a „szép szenvedélyek" szabadságát hirdeti.

A még ki nem teljesedett forradalom győzelmének vágya, sürgetése, szolgálata hevíti a M i r á n k h a s o n l í t s , k o m m u n i z m u s ! és M é l t ó h a t a l m a t című költeményeit. A költő örül minden jónak és szépnek, aggodalommal látja azonban, hogy még ma sem tűntek el teljesen azok a régi reflexek és magatartásformák, érzelmi beidegződé­ sek, amelyeket a múlt társadalmi viszonyai alakítottak ki az emberekben. „Lassan széled a vert történelem” — írja a S z a b a d s á g ! Tégy g a z d a g g á m i n k e t című versében, s úgy látja, hogy a gazdasági, politikai, társadalmi átalakulást a szellemi, erkölcsi, élet­ érzésbeli átalakulásnak kell követnie. Ezekben a költeményekben Váci Mihály nemcsak saját pályaívén belül ért meszszelátszó Csúcsokhoz, hanem a közéleti ihletettségű líra megújításának lehetőségére is nagyszerű példát mutatott. Érdemét még csak fokozza, hogy mindezt meglehetősen nehéz, bonyolult történelmi korszakban sikerült megvalósítania, olyan Időben, ami­ kor irodalmunkban ez a közéletiség épp visszaszorulóban volt. defenzívába került. Nem törődve a lesajnáló gáncsoskodással, vállalta ezt a gyakran korszerűtlennek, anakronisztikusnak bélyegzett plebejusi töltésű, néplribuni magatartást. Ez vezérelte, amikor dühös türelmetlenséggel ás lobogó elszántsággal támadta a forradalom kitelje­ sedését gátló erőket, fonákságokat, belső ellentmondásokat Eszménye a valóságfor­ máló, életalakitó költészet volt, ez határozta meg vers művészetében az esztétikai funkciók érvényesülését is. A hatvanas évek közepén, ezekkel a kötelekkel érte el népszerűségének is a tető­ fokát. Verseit mindenütt szavalták, az iskolai ünnepélyek, irodalmi estek, szavalóver­ senyek műsorainak leggyakoribb szereplője lett. Ez a népszerűség azonban sokat „ártott” is neki Ennek több oka is volt. A leg­ fontosabb ezek közül, hogy a népszerűség nálunk csaknem mindig eleve gyanús Kü­ lönösen az, ha nem valamiféle ellenzékiségből, a fennálló renddel való szembenállás­ ból táplálkozik. Találóan mondta egyszer V e r e s P é t e r : „Nálunk nehéz kormánypárti írónak lenni”. Váci Mihály nem számításból, nem megalkuvásból, hanem igazi belső meggyőző­ désből azonosult társadalmunk nagy forradalmi átalakulásával, a szocializmussal. Ez az azonosulás azonban nem fojtotta el kritikai érzékét. Az 196B-ban kiadott E s ő a h o m o k r a című kötet inkább stagnálásról, mint előre­ lépésről tanúskodott. Kiforratlan, megmunkálatlan írások nincsenek benne, de igazán nagy vers is kevesebb, mint az előző kötetekben. A kritika a költő kifáradását emle­ gette, az utolsó esztendők termése azonban, szerencsére, nem igazolta az aggodalmas­ kodókat.

65

AZ UTOLSÓ ÉVEK A költő váratlan halála folytán, az 1970-ben megjelent A s o k a s á g f i a című kötet pályazáró mű lett, a benne megjelent, s különösen a legutolsó években írt versek alapján azonban sokkal inkább egy Új fejlődési periódus nyitánya lehetett volna. Akik az Eső a homokra után kifáradásról, hígulásról beszéltek, most nem kis meglepe­ téssel tapasztalhatták, hogy a költőnek milyen hatalmas tartalékai vannak még. Nem­ csak legjobb korábbi köteteinek színvonalát sikerült újra elérnie, költészetének átfo­ gó tartalmi és formai megújítására is képes volt. Miben áll újdonsága, mit ad hozzá a posztumusz kötet Váci addigi emberi és köl­ tői portréjához? A legszembetűnőbb változás, hogy a harcos, szenvedélyes, agitatív versek mellett fölerősödött költészetének másik vonulata, a gondolati líra, a töprengő önvizsgálat, a belső vívódások és gyötrelmek kifejezése. A korábbiakhoz képest eb­ ben a kötetben szemmel láthatóan kevesebb a pódiumra kívánkozó költemény, ke­ vesebb az iskolai alkalmakra, nemzeti ünnepekre való szavalókönyvvers, annál több az olyan, amelyet a fogékony, figyelmes olvasó újra meg újra fellapoz, amely elgon­ dolkodásra késztet. Fölvetődik ezzel kapcsolatban a kérdés, honnan ered a költő időnkénti, fel-felerősödő pesszimizmusa, honnan ez a sötétenlátás? Mi a magyarázata jól kivehető elégedetlenségének, gyakori dohogásainak, keserű kifakadásainak? Csalódott volna? Kár lenne tagadni, hogy igen, csalódott is. Hozzá kell azonban tenni mindjárt, hogy nem eszméiben, nem céljaiban, nem a szocializmusban csalódott, amelyre egész éle­ tét tette, hanem éppen abban, hogy még nem sikerült, vagy nem egészen sikerült megvalósítani eszményeinket, elérni Céljainkat, hogy az anyagi javak előállításával, a viszonylagos jólét megteremtésével párhuzamosan nem sikerült még igazán kifor­ málni a szocialista embert. Gyakran úgy érzi, hogy a nép nem tudott élni a kivívott vagy az ölébe hullott lehetőségekkel. Lerázta magáról az évezredes szolgaságot, de a hatalom meghódítását sokszor összetévesztette a puszta jóllakassa!. Már korábban is beszélt „a lencsén eladott jogról”, most azonban még élesebben veti fel „a történelmét elmulasztó nemzedék dilemmáját, s ezért vési „e kettérepedt homlokzatú kornak ret­ tentő tűzfalára” komor ítéletét: Bevette jövője kapuit egy rohammal, de lusta őrálló lett, kockázik a kapuknál, alkuszik vámot szedve, s másokat enged a kapukon át menetelni. fT í z k ö r ö m m e l ) A legnagyobb veszélynek a közömbösséget, a belenyugvást, a jóllakottság ernyesztő, cselekvést bénító megelégedettségét látja. Azt, hogy sokan úgy tesznek, mint­ ha már mindent elértünk volna, amiért valaha harcbaszálltunk, mintha már itt len­ ne az áhított Kánaán, s most már nyugodtan pihenhetnénk baberainkon. S gyakran úgy érzi, hogy a közömbösség elleni küzdelemben magára maradt. Hogy őt, aki mindig a közösség, a tömegek gondjaiért szállt síkra, nem értik, figyel­ meztetéseit csak akadékoskodásnak tartják, aggódásait rémlátomásoknak tüntetik fel és kinevetik. Érthető, hogy ilyen tapasztalatok csak növelik benne az elszigeteltség érzését, s nem egyszer valóban pesszimista költeményeket váltanak ki belőle:

66

Magányos lesz a sorsa még itt sokáig annak, ki szeret Ki mindenkit ért — azt nem értik, s nem bocsátanak neki meg. (A b r o n c s ) Bármilyen mély is volt azonban ez a csalódás, soha sem vezetett Vácinál belső válsághoz. Nem hasonlóit meg sem önmagával, sem a világgal, amelyben élt Érték csalódások, de sohasem ábrándult ki. Nem adott fel semmit harcos forradalmiságából, s időnként elhatalmasodó magányérzete ellenére is megmaradt közéleti költőnek. Sőt, ez a közéletíség még Csak elmélyült az utolsó esztendőkben. Gyötrődő versei nem kérdőjelezik meg a korábbi optimista Vácit, meditatív töprengései nem hatálytalanít­ ják a hivő forradalmárt. Sőt ellenkezőleg, ha lehet, még hitelesebbnek érezzük meg­ szenvedett igazságait, éppen mert látjuk, hogy mennyi belső küzdelem van mögötte, s hogy a feltétlen hit és elkötelezettség mellett milyen erős volt benne az önkontroll iránti érzék is. Közéletiségének elmélyülését bizonyítja utolsó éveiben társadalomkritikájának éledése is Korábban sem volt ő olyan problémátlan, lakkozó, udvari költő, amilyen­ nek fanyalgó ellenfelei gyakran láttatni szerelték volna épp a harcos forradalmiság és közéletíség lejáratása érdekében, de az utolsó években vitathatatlanul megnöve­ kedett birálókedve. Leggyakrabban az önzés, a faefeléfordulás, a tulajdon sáncai mö­ gött újraéledő és újra hódító polgári életidealok ellen hadakozik. „Magántulajdon a világ” — állapítja meg keserűen a szaporodó tiltó, kirekesztő, elkülönítő táblák és feliratok láttán. Azok nevében szól, akik nem tulajdonosok ás részvényesek sehol, csak azon a jogon hitték magukénak a világot, mert hordozták sok baját és vállalták gondjait ( „ P r i v á t " ) . Növekvő aggodalommal szemlélte az ügyeskedők, harácsolok tülekedését a húsos­ fazék körül, s talán nem is annyira a maszek-telekkönyvek, mint a maszek-szemlélet térhódítását látta veszélyesnek. Azt, hogy egyesek milyen buzgalommal és sokszor nem is egészen sikertelenül igyekeznek a szocializmust a maguk kis háztáji vagy leg­ alábbis geblnes butikjává alacsonyítani. S ebben a kisajátított, lándzsás kerítések mö­ gé bástyázott világban a költő egyre magáramaradottabbnak érezte magát: Nem látok egy ereszt, ahol leülhetnék békén. Zárva minden ajtó, belülről fegyverek. (K i t ö r é s a r i n g b ő l )

Az önzés, az anyagiasság bírálata esetenként a komfort emlegetésével is össze­ kapcsolódott írásaiban Itt azonban világosan kell látnunk, hogy ez nála nem valami szektás türelmetlenségből, a kommunista társadalom valami korábbi, ma már idejét­ múlt spártai szemléletéből fakadt Nem a fridzsidertől fellelte ó a szocializmust. Kü­ lönben sem volt aszkétatípus. Nagyon szerette az életet, s szinte gyermekien tudott örülni örömeinek, kényelmének, mindennek, ami az ember életét szebbé és könnyeb­ bé teszi. Csak a céllá, életeszménnyé, státusszimbólummá emelt komfortot és autócentrikusságot vetette meg Azt a kispolgári jólét-kultuszt és élvezet-vallást, amely eredetében és hatásában egyaránt közösségellenes, s ezért idegen a szocializmustól. Úgy látta, hogy az ember belső fejlődése nem tart lépést az anyagi-technikai hala­ dással:

67

Halad a dologi világ És megtorpan az ember, kényelmesebb az élet, de szomorúbb ... Szabályozzuk a termeszeiét s felfal szabályozhatatlan természetünk, ennyi tökéletes tárgy között tökéletességéből mind többet veszít az ember. (Azóta) Bármilyen kegyetlen tárgyilagossággal regisztrálta is azonban korunk ijesztő tü-‘ neteit, mégsem tartotta kikerülhetetlen végzetnek az emberiség sorsát, nem nyugo­ dott bele a változtathatatlanba. A vers végső kicsengése azt bizonyítja, csak az illúzióit vesztette el, nem a reményét és küzdeniakarását: És azóta újra és újra nekilátunk, jóra összeesküvők, megcáfolni e történelmet, s felhozni valamit az emberiség mentségére.

,

Igen, ha változott is körülötte a világ, s benne változott, formálódott ő maga is, utolsó lehelletéig megmaradt jóra összeesküvőnek, rátörő magányosságában is a so­ kaság fia volt. Szüntelen, harsány lobogásából az évek során egy és más lekopott, osz­ tályhűsége azonban egyetlen pillanatra sem vált kétségessé. Mindig a tömegek, „a kerltetlen alvégesi porták alacsony eresze alól, s a füstös városszélek nyúlketreces ud­ varaiból tornacipőben hömpölygő népáradat" nevében beszélt. Értelmetlen dolog lenne találgatni, merre vezetett volna tovább Váci Mihály útja. Költői hagyatékát korai halála ellenére sem érezzük csonkának, befejezetlennek. Vi­ lága hiánytalan, kerek, egész világ, mint minden igazi művész világa, saját földdel, saját tengerrel, saját éggel. A z utolsó esztendők termése azonban nemcsak mennyi­ ségileg gyarapította a költő életművét, hanem jelentősen hozzájárul a köztudatban élő Váci-kép módosulásához is. E versek alapján nemcsak gazdagabban, hanem föl­ tétlenül differenciáltabban is kell látnunk alakját. Ha a halála óta eltelt évtized nem tisztázhatta is még a körülötte halmozódó prob­ lémákat, sőt nem egy vonatkozásban új kérdőjeleket helyezett neve mögé, annyit már most is megállapíthatunk, hogy Váci Mihály életműve a felszabadulás utáni negyed­ század magyar irodalmának legjelentősebb teljesítményei közé tartozik.

68

BÍRÓ LÁSZLÓ: P

/

f

Tíz eve mar Váci Mihályhoz Göcsörtös akácok susogják a szabolcsi szélben neved. Tanyasi iskolák ösvényei féltve őrzik lépteid nyomát. Tudni vágyó nagy gyermekszemek nézik a falon képed. A tanító is ott áll és arra gondol, örökké izzó lelked most hol barangol?

69

BALOGH

IS T V Á N :

Veres Péter indulása Halálának tizedik évfordulójára

Éppen mostanában lesz negyvenöt éve, amikor először hallottam beszélni Nevét már ismertem, írásait akkor még nem. mert egyetlen kivételével („Mi lesz a magyar földmunkásokkal?” Népszava, 1934. júl. 11.) Kolozsvárott és Pozsonyban megjelenő baloldali folyóiratokban láttak nyomdafestéket. Az előadás tárgyára ma már nem emlékszem — bár utána lehetne nézni — , de az nem is volt fontos. Az volt a lénye­ ges, aki előadott és ahogy mondanivalóját előadta. Egy középtermetű, inkább szikár, fekete csizmás parasztember, magasra gombolt nyakú fehér Ingben, kissé fakultás fekete ruhában. Arca napsütött, de csak addig, ameddig a kalapja karimája be nem árnyékolja, azon felül a homloka fehér, haja barna. Ez a viseleté élete végéig nem változott, legfeljebb az arca kapott a homlokával egyenletes színt Meg a ruhája anyaga lett finomabb. Előadni pedig úgy tudott, mint ahogy a rutinos szónokok, akiknek mondanivaló­ ja a fejében van, és nem az előzőleg megírt, betanult beszédei recitálják. Az Ady-társaság irodalmi estje volt ez, az akkor már javában dűlő népi-urbánus irodalmi ellentétek jegyében. Ez az ellentét ugyan esztétikai-irodalmi jellegű viták­ ból fakadt, de akinek füle volt a hallásra, érzékelhette, hogy az esztétikai-irodalmi értékítéletek mögött vérre menő politikai és társadalmi szándékok lapulnak Nem itt mutatkozott be Debrecenben először, mert a margitfiirdői munkásott­ honban és a Magántisztviselők Egyesületében szűkebb közönség előtt már tartott elő­ adást. De az a közönség rá volt hangolva a mondanivalójára. Most — itt a múzeum előadótermében — legfeljebb háromszázan férhettek he — a közönsége meglehetősen vegyes volt, bárha az Ady-társaság előadásaira inkább olyanok jártak, akik a város kissé áporodottan konzervatív szellemi légkörében valami újabbat, frissebbet vár­ tak. De még ezek számára is meglepő volt, hogy egy parasztember ki mer állni a nyilvánosság elé, olyan témával, amely addig csak a homo doctusok számára volt lermászetes. A közönség tagjai közt voltak — nem túl nagy számban — fiatal egyetemi hall­ gatók is, mert a népi vita inkább köztük gyűrűzött szélesebben. Az Egyetemi Körben — itt egy kissé szabadabb volt a szellem, mint a bajtársi egyesületekben —, de még inkább a theológusok Bethlen Gábor-körében Erdélyi József és Szabó Pál neve vár sok vitát keltett. Nem volt mindig egyértelmű az állásfoglalás. Szabó Pál három kis­ regényét ismerték, 1930— 1933-ban jelent meg az „Emberek” , a „Békalencse” és a „P a ­ pok, vasárnapok” . Érthető módon ez utóbbi kavarta meg az ifjú lelkészjelöltek gon­ dolkozását. Már maga az a tény, hogy parasztok Írnak, sőt irodalmi alkotásokkal jelentkez­ nek, hallatlan dolog volt. A z alig, vagy csak a hivatalos irodalmat ismerő és olvasó

70

értelmiség is némi fintorgással vette tudomásul, hogy valami változóban van. Vissz­ hangra a parasztírók csak az akkor már némileg gyarapodó paraszt származású és származásukat nem titkoló liatal gimnazisták, tanítójelöltek és egyetemisták között találtak. A parasztitok jelentkezése sem véletlen. A Gömbös Gyula reformdemagógiája, majd az őt követő Darányi Kálmán eleve elveiéit (öldrefarmterve nemcsak a pa­ rasztságot csigázta fel, hanem a szélesebb közvéleményt is felrázla. A parasztkér­ dés, a földreform ügye, a falukutató 3 millió koldusa a politizáló közönség körében — es ezekben az években mindenki politizált Magyarországon — nem csak az újságok hasábjain jelent meg, napi léma leli mindazok körében, akik a közállapotok valami­ féle reformját várták. Mindkét ígéret demagógiának bizonyult és a parasztság körében termékeny talaj­ ra találtak a nyilasmozgalmak (Böszörményi, Feslelics, Balogh) különböző irányzatai. Másfelől soha nem tapasztalt mértékben terjedt a világvége várakozás, amelyet számos szekta (nazarénusok, adventisták, jehava tanúi) prédikátorai táplállak Mindkét irányzat a paraszti lát reménytelenségéből való kitörés kísérlete voll Viszont az is igaz, hogy az államhatalom talán soha olyan éberen nem vigyá­ zott az uralkodó osztály érdekeire, mint ezekben az években Veres Péter amúgy is gyanús volt. 1919-ben 21 évesen a balmazújvárosi direktórium jegyzője Itt már kora tavasszal felosztották a 40 000 holdas Semsey-uradalmat az agrárprolelárok között. A földmunkás szövetség sem oszlott fel a Bethlen— Horthy korszak első éveiben. Ve­ res Pétert a romániai internálás és utána az egyévi börtön mellett az állandó csendő­ ri felügyelet tettleges érvekkel tiltotta el a mozgalomtól, de a gondolkodástól nem tilthatta el. Mint ahogy Sinka Istvánt, a bihari uradalmakban hányódó juhászboj­ tárt sem az olvasástól és gondolkozástól. Szabó Pál a biharugrai olvasókörben, Veres Páter az újvárosi földmunkás egy­ letben nemcsak szellemi indítást kaptak, hanem megértő közönséget is. Sinka Ist­ vánnak azonban csak a puszta sejtelmes magánya súgta meg, mi a teendője: „Van úgy sokszor, hogy ablakomra jönnek az emlékek, mint a bolyongók ... Üzenet: apám keres, kedvesem sír, anyám megfedd, rám hullnak könyörögnek, nyissam ki hát a szám, az ő életük miatt, hogy ne legyenek örökre tagadottak.” (Pásztorének, 1935.) A harmincas évek második felétől kezdve, az egyre szigorodó politikai viszonyok között a parasztirók fejezhették ki a társadalom alá szorított parasztság immár el­ odázhatatlan társadalmi és politikai törekvéseit. Veres Péter ekkor (1930— 1935 között) fogalmazta meg a „Számadás” c. önélet­ rajza és — máig felülmúlhatatlan — szociográfia befejezéseként a programját: „Osztályomnak nincsenek írói. A munkásosztálynak is, a paiasztságnak pedig éppen nincs. Eddig még mindenkit elveszítettünk, mert a polgári osztály, ha tehet­ séges volt, magához emelte... Viszont az osztály felszabadulása nem mehet az osz­ tály tehetséges emberei nélkül.” (Számadás, 1937.)

71

Ez bizony politikai program, de egyben ezzel szerzett irodalmi rangot is magá­ nak, ami némi védettséget jelentett a hatalom helyi éréi előtt a számára. Életfor­ máját nem adta fel, egy lovával, néhány hold bérelt földön gazdálkodva, a munkák szüneteiben irta tanulmányait, a paraszti élet valóságát tükröző elbeszéléseit (Gyep­ sor, Szűk esztendő, Tél a gyepsoron), amelyekben a szikár tények magukban is lázitóak. E korszakának nem kell sokat kutatni bibliográfiáját: az államrendőrség po­ litikai osztálya pontosan számon tartotta minden lépését. (Veres Péter koszorúja, 50— 54. 1.) Sokat nem mozoghatott, kerékpáron felkereste a tiszántúli barátait, írótársait és elvtársait, de neve már országosan ismert volt. Öt is sokan felkeresték Balmazújvá­ roson, bár ez mindig zaklatást hozott a fejére. Cikkei, tanulmányai éles vitákat idéz­ tek, támadták jobbról, de még élesebben a polgári baloldal felől, ahonnan pedig in­ kább megértést várhatott volna. A szélső jobboldal 1943-ig nem adta fel a reményt, hogy a maguk oldalára hajlíthatják, a polgári liberálisok azonban jobb politikai ér­ zékkel — lehet, hogy inkább idegeikben — érezték, hogy a parasztság felszabadítá­ sának Veres Péter által körvonalazott programja számukra nem sok hasznot hoz. A 40-es évek elején már a fiatal, 20— 25 éves nemzedék parasztszármazású értelmi­ sége éppen az ő jelszava után nem óhajtott a hatalom és a felsőbb osztályok „jani­ csárja” lenni. Jellemző ez évek politikai irányzatainak zavarodottságára, hogy az 1942 decem­ beri lillafüredi találkozó, ahol a kormány az írókat a háború melletti kiállásra kí­ vánta rábírni, Veres Péter egy asztal mellett ült Szombathelyi vezérkari főnökkel. A vezérkari főnökség „D” osztályán ott volt minden terhelő adat összegyűjtve, ami méltóvá tette, hogy munkaszolgálatos formában szolgálja az esendő hatalmat. Viszont az akkori hatalom vakságára jellemző az is, hogy egy percig sem hitte, hogy az iro­ dalmi formában jelentkező szellem tényleges politikai erővé válhat.

72

MOLNÁR

JŰZSEF:

Kaffka Margit (1880-1919) A Nyugat nagy nemzedékéhez tartozó írók sorában Ady Endre, Móricz Zsigmond, Szabó Dezső után Kaffka Margit is betölti századik esztendejét. Halála után 62 esz­ tendővel igen tanulságos eltöprengeni sorsán. Ady Endre két költeménnyel is megtisztelte ( N ő k e r g e t ő f é n y e s h a z u g s á g , V á g y n i , s z e r e t n e k ), s mindig a legnagyobb elismeréssel szólt alkotó művészetéről. S c h ö p f l i n A l a d á r , a kor nagy kritikusa, megállapította: „Írása néha úgy hat, mint valakinek hirtelen öntudatra eszmélése: a lelkileg szunnyadó asszony-generációk hosszú sora ébred fel benne és néz körül a világban, először hályogtalan szemmel.” hogy

Sírjánál M ó r i c z Z s i g m o n d mondotta: „Kaffka Margit elment. Mint jó anya, elvit­ te magával, megmentette a kínnal teljes életből egyetlen gyermekét; mint jó ember, itt hagyta mindannyiunk vigasztalására, lelkének drága születteit, könyveit. Kaflka Margit a bibliai hét szüzekből való volt, aki olajmécsessel, a lélek fényétől világító lámpással járta az élet útjait, s amerre járt, tiszta fényt hintett s drága világosság mellett minden időkben újra indulhatunk vele lelkének finom útjain.” Mindez 191B, december elején hangzott el, Ady halála előtt pár héttel, a forra­ dalom győzelmének idején s a szocialistává vált nagy Asszonyt tisztelte meg, mert mint mondotta: „Sorsod súlyosan rettentő, mert Íme, nem is az emberi elmúlás meg­ szokott s könyörtelen végéhez ártál hanem idő előtt leszakítva, a megőrült s lelki nyomorúságba visszasüllyedt emheriség bűneinek leltél áldozatává, a harcok után dúló pestis szegény martaléka." Mindössze 3B éves volt S micsoda életpályát futott be. Kitört családja sok évszá­ zados hagyományaiból, s vállalta az önálló és kereső nő pályáját; családfenntartó munkája, megpróbáltatásokkal gazdag pedagógusi működése mellett megalkotta mű­ veit, elvégezte anyai és háziasszonyi „sokműszakos” feladatát, s irodalmunk legna­ gyobb nőirójává vált Schöpflin szerint „nincs ilyen asszonyias író talán az egész v ilágon". Irodalomtörténeti elismerése és értékelése szorosan összefüggött az egész Nyugat­ nemzedék elfogadásával. 1945 után a nagyok sorában kapta meg méltó helyét a kö­ zépiskolai nevelésben is. A tantervek bölcsei elfogadták ezt az értékelést, majd meg hagyták, később eltűrték s végül kiselejtezték az irodalmi nevelés alkotói közül, pe­ dig milyen csodálatos gazdagsággal lehetne rajta és általa tanítani nemcsak a nagy alkotó művész munkásságát, hanem a női hivatás és feladatok példamutató erkölcsi erejét is. A nála negyedszázaddal fiatalabb nemzedék még élő tagjai már csak halálaulán ismerhették meg müveit s az ifjúság körében együtt harcoltak elismertetéséért.

73

Pályájának megértéséhez vissza kell idéznünk saját vallomását kibontakozásá­ ról és problémáiról: „ A z apám ügyvéd, később a megye főügyésze — mondják: eszes, szelíd lényü és emberekkel bánni tudó; — nem volt idősebb, mint ma én (32 éves volt ennek írásakor), mikor hirtelen támadt betegség pár hónap alatt megölte Anyám újból férjhez ment — ismét megözvegyült; most is otthon, a szülővárosomban (Nagy­ károlyban) éldegéli mar nagyon elcsöndesedett életét. Az apai családomból — állító­ lag hiteles adatok szerint egy Gawga Zdenko nevű cseh ember háromszáz esztendő­ vel ezelőtt jött be elsőnek a Morvamezö felől és — bármint is nehezteljenek, akiket ma kívülem érdekel — nem volt rablólovag, hanem békés és hasznos mesterséget űző, királyudvari cseléd. Sok jel és adat vall rá, hogy később nemességet kaptak it­ ten; — Biharban meghirdették a szépapámét, amikor oda átvándorolt — de az is­ meretlen ősök álmatag csengésű, északi és jobbágyi vére az újabb időkig megtartotta a csaladot városi házban élő, kézmüvesi, iskolamesteri, biztonságos és tisztes sorban, kicsinyesen szigorú erkölcsökben; nagyapám volt közülük az első diplomás ember: bíró. Anyám vérei az Urayak, a Nagy Iván és egyéb csalhatatlan történelmi kútforrasok tanúsága szerint a megye legősibb nemzetségei, az Árpád vezérrel bejöttek kö­ zül valók; s igaznak kell lennie, mert „Wra” -nak írott, ősi, zsombékos”, lapos otthon­ ban sok száz évekig annyire hitték, hogy — (heves, lobbanó, konok és nemes hóbortú kisúrhad) — leütötték, aki tagadni merészelte. Az anyámat én még ismertem olyan­ nak, aki csupa dac volt, gőg és lázadozás minden ellen; mert az a minden az élet volt, a fajták és osztályok felett álló törvény, mely megőrölte lassan és teljesen. Az előttem járt okoknak és nehéz, véres csatájú bonyodalmaiknak nem­ csak a S z í n e k é s é v e k regény témáját köszönöm, melyért szülővármegyém — megizente — kegyetlenül csúffá tesz, ha megbántott földjére merem a lábam tenni; — hanem bensőmnek folytonos és küszködő kettősségét főképpen; ez igen kétféle örök­ ség tusáját, mit nagyon analizáló tudatos voltommal minden léptemben nyomról nyomra kísérek. Kissé azt is mondhatnám: ez a csata karakterem, megváltozásaim, történéseim története.” Mily kiváló analízissel tudatosítja írói működésének gyökereit, s ez a boncoló, mindent megfigyelő szellem jellemezte minden munkáját. Nemcsak a S z í n e k és é v e k (melynek társadalmi hátterét tíz évvel ezelőtt boncolgattam), hanem munkáinak sok remeke vizsgálja ezt a szülőföldhöz, családhoz kötődő, de ugyanakkor új életformát választó hősiességét. Már Schöpflin Aladár művészetének lényegére tapintva állapí­ totta meg: „Kaffka Margit tehetségének a lényege a megfigyelés. A megfigyelés ab­ ban áll, hogy az ember agyveleje állandóan gyűjti magában öntudatosan, de legtóbbnyire öntudatlanul a látott, átélt, tapasztalt dolgok tömegét, ezek hosszú ideig el­ rejtőzve szunnyadnak valahol tudata alatt, ismeretlen mélységekben, de egyetlen kép­ zettársítás vagy másféle vegyrokonság nyomására hirtelenül felébrednek, és a tudat előterébe nyomulnak olyanformán, mint ahogy egyetlen elefántcsontgomb megnyo­ mása után a mindenfelől összefutó villamos vezetékek mentén egész óriási rendszere gyullad ki a villamos lámpáknak. A dolog azon múlik, hogy azoknak az elraktáro­ zott életbenyomásoknak van-e elegendő rejtett energiájuk, amely az adott pilla­ natban a felszínre lendíti őket, mint ahogy a nyomással mozgásba jutott áram kilobbantja a lámpák fényeit. Akiben ezek az áramok erősek, abban könnyen és nagy számban támadnak fel az elraktározott képzetek, azt erős megfigyelőnek nevezzük, a az csakugyan élesebb megvilágításban látja a dolgokat, mint más, akinek emlék­ képei nehezen vagy egyáltalán nem tudnak a kellő pillanatban a kezeügyébe jutni." Keressünk erre egy jó példái! 1906-ban írta D i a d a l című „elbeszélését", amely ki­ váló példa ennek a megfigyeléssel alkotó művésznek munkamódszerére. Éppen a szü­ lőváros képe elevenedik meg előttünk, ahogy a múlt század vége felé halhatatlanul

74

rögződött lelkében: „Ó, milyen régen, milyen zavaros messzeségből érzem most az időt, mikor utoljára itt jártam; alig lehettem több tizennégy évesnél. Most, hogy ilyen sietve, rohanva nekieredtem az életnek, bolond forgataga kidobóit egy percre Egy késlekedő vonat akaratlan itt marasztalt néhány órát, és a csendes, opálos haj­ nalszürkületben végigbarangoltam a szülővárosomat Egymásra ismerünk. A nagytemplom szögleién kél kézzel szorítom le a kalapom, mert belekapaszkodik a szél, a zabolátlan, vad, összevissza alföldi szél, éppúgy, mint régen, mikor iskolás koromban itt befardullam. Keresem az akkori lépteim nyomát, de hányszor szétfújhatta azóta!... Emlékszem__ piarisla klastrom .. . Nem szeret­ lek, mert egyeseket kaptam és kitünlelő aranyérmet a vizsgán, de mégis mind köribém sereglettek, amikor belértem odaát a Kisvíz utcában, Matolcsi szalócshoz... A vigyázó nem írt fel a fekete táblára, és a szomszédom horgolt nekem három sort egy szem cukorért. Tízéves lehellem akkor és az iskolánk, ó, a helyén valami emeletes vendéglő épült azóta. Tízéves lehettem, és nemrég kerüllem haza nagyon betegen egy lávoli apáca­ kolostorból, ahol már három évet töltöttem volt akkor: három évet fejlődés nélkül, elkényszeredve, látomásos beteg gyermekfanláziával és gyönge, kicsi testtel. Olt so­ hasem láthattam eleven, sárga napsütést, mezei virágot vagy csak egy élő, igazi ku­ tyát sem Azért lehettem én egészen más, mint a többi gyerek A Megye utcai házak ezek. Az első álmosan mosolygó napsugár szembekacag­ ja mind a régi, zsalus ablakokai, rokoni portákat, ahol annyiszor jártam, majd sunyi, széles tornácú kis svábházaka! túlról és néhány takaros, iparkodó és vadonatúj pol­ gári lakást. Már halad a város; „Gőzfürdő” látom aranybetűkkel írva és „Városi tor­ naterem” , de a szögletben zöld hárslombok között még ott szégyenkezik a kereszt­ anyám ócska, meglippent kis sárga h áza... Az utcán néha láttam a rokon néniket, amint egy-egy zsalu mögül könnyezve nézlek rám, és halloltam a sóhajtást: „Mit szólna szegény apja, ha látná?” 0, szegény nem láthatta már az ő szemelényét, kinn aludt egy aranybetűs kőemlék aljában, a temető rácsos kapuja melleit. Amikor meg­ halt, elküldték engem, mikor pedig hazakerültem, már volt új apám, meg kát ara­ nyos, pici testvérkém. De igazán nem ők voltak az okai, ha szomorú, fálszeg, ügyelogyott gyerek vol­ tam. Hogy valamennyire fölösleges vagyok, azt csak a buta kis ösztön sejtette egy kicsit, de otthon azért nem bántott senki. Habár az édesapám idejében egyre a nya­ kamon ült is a bonne, most azért szívesen futkostam a boltba rizskását hozni, óvóba kísértem a kicsinyeket és szegény mesterlányokka], a nagynéném viselt ruháiban jártam az iskolába. Észre se vettem. De meggyengült kis szemem, egyre hunyorgat tam a világosságtól, és egy ásító kutyától rémülve szaladtam el, mert „rám tátotta a száját” . Lehet, hogy nem is egészen a kolostor műve volt ez, hanem velem született. Ti­ zenkét éves koromban még nem ismertem az órát... de a középkori céhek és lova­ gok rendjéről írt feladványom „feltűnést keltett” , és az osztályfőnököm valósággal ünnepelt. Akkor határozta el nálunk a családi tanács, hogy akármi áron, tanulnom kell: a negyedikből majd fölvesznek az ötödik gimnáziumba, tanulni, tanulni és ke­ nyeret keresni, mert csúnyának indulok, ás úgysem fog senki feleségül venni. Akkor egy csöppet sem zavart ez. Nem zavart később sem, amikor az álmaim elkezdődtek. Kívül csupa tragikomi­ kus esetlenség volt az egész gyerek, aki voltam, de bensőm tele erős elméleti fogé­ konysággal és nagy merész gyönyörködő fantáziával...

75

Még csak itt, a kis kaszinósikátoron szaladok át, és beérek a mi utcánkba, a Kö­ nyök utcába, ahol akkor laktunk Meglelem-é a házat, az öreg postamester nagy, verandás kőhazát, ahol egy csöpp udvari szoba merész és forró, ideges, képtelen és gyönyörű látomásokkal borult föiém ... A ház még a régi, csak a haederalomb fa­ kult meg a lugas körül, és a mostani lakója nem tartja olyan tisztán, mint az én anyám. A valóság szinében, Iám, fakóbb és jelentéktelen ócska ház ez is Igen! Jó volna újra kezdeni minden régi álmokat, de csak úgy, ha a valóság nem szólna köz­ be!" Íme egy cseppben a tenger! De bárhol nyitjuk ki köteteit, ilyen lírai mélységekkel tárul fel előttünk az fró világa, amelyet csodálatos stílművészettel örökített meg. Sokszor visszatér a gyer­ mek- és serdülőkorra való emlékezés. E g y r é g i e s e t (1911) című írásában olvasom: „Én tizenöt éves voltam akkor, rendesen hímzéssel ültem vagy tanultam a kertfelöli tornácon, és néha láttam belőlük (a lakószomszédokból) egyet-egyet, ba jöttek vagy mentek, mert a mi utcaajtónkon kellett járniok... Már virágzott két orgonabokor a fáskamra előtt, már kiírták a hittanvizsgákat az iskolában, és megkaptam a díszün­ nepélyre az új fehér ruhát, és éppen nagyon féltem az ásványtantól, mert a kristá­ lyokat egyre összezavartam. . . De azokon a napokon véletlenül nem törtem össze semmit, vagy anyám volt okosabb, és nem említett ilyesmit...” Nagy félelmekből, nagy szorongásokból az alkotás, az írás az egyetlen felszaba­ dító erő. Önvizsgálat, önanalízis szövi át meg át minden munkáját, s boldogan azo­ nosulunk sokszor a lélek mélyébe látó megfogalmazásaival: „Most nappalaim, nyara­ im és történeteim egyre sietőbb közönnyel loholnak már; zagyván bukdácsolnak el egymáson néha siket, nagy robogással; és ha ma haldokolnék, azt kellene monda­ nom: minden jó és minden rossz utolért engem, a hétábrázatú életről én lerángat­ tam mind a hét fátyolét. De ha csak egyetlenszer is tudnék még érzékien emlékezni azokra a jó illatokra, amik ifjúságom levegőjében úszva sejlődztek felém; százszoros éllel sebeztek, százszoros zamattal fürösztöttek azon a régi nyári reggelen, amikor még semmi se volt, semmi se történt — s a messze iromba világból nem volt még enyém más, csak a drága, kék. teli levegő fényei és jószagai.” ( Ű r n a p j a , 1S12 ) Emberi alakját nemcsak fényképek ürökftették meg, hanem azok szava is, akik valahogyan kapcsolatba kerültek vele. A nála öt évvel fiatalabb L u b y M a r g i t mindig nagy meghatottsággal emlékezett vissza a szatmári zárdában és a miskolci zárda iskolájában való találkozásaira. A csa­ ládi, rokoni emlékezésekre, amelyeket Kaffka Margit nagynéniétől, U r a y D e z s ő n é K ö l c s e y A n n á t ó l hallott, aki 103 éves korában halt meg s a tőle kapott leveleket és fényképeket mutogatva beszélt Kaffka Margitról. Az írónő öt nemcsak tisztelte, ha­ nem nagyon is szerette. Uray Dezső édesanyjának, Uray Margitnak volt a testvére. Gyakran elmondta, hogy milyen balesetek történtek a serdülő leánnyal, vendéglátás alkalmával gyakran elejtett tányérok zaja kísérte segítségét. Azt is elmondta Luby Margit, hogy mindig éppen valamelyik munkája foglal­ koztatta, bármilyen időszakban is kellett elmennie ügyei intézésére. A Petőfi Sándor utcai korzón fényes délben gyakran lehetett estélyi ruhában találkozni vele. Egyik miskolci tanítványa így emlékezett vissza reá: „ ... már hullt a hó késő no­ vemberben, és Kaffka Margit a zsirardi szalmakalappal a fején járt az iskolába. Egyszer a háta mögött menten. Csúf csatakos idő volt, Kaffka Margit megemelte a fekete posztószoknyáját, s alóla kicsüngött a kék-fehér pettyes kartonszoknyája, az, amelyiket a nyárról, mint felsőt ismertem. Fájt látnom, mint ahogy fájt, amikor óra alatt idegesen húzgálta fekete selyemblúzának az ujját, hogy ne lássék a szaka­

76

dás rajta. Olyan fájó volt ez, mint az ajka körüli mosoly." Más alkalommal: „Alakja magas, karcsú, suhanva lépdel a katedra felé, a pódiumra fellép, graciózus mozdu­ lattal kissé megemeli jobb térde fölött a hosszú szoknyáját; leül a székre, félig az ab­ lak felé, félig felénk fordul, felbodrozott hajával, tágranyill. mélynézésű kék szemé­ vel; ahogy beszél, előadás közben elkalandozik a háztartástan órán. szobaberende­ zéseken át, életekre.” Szórakozottságáról F e n y ő M i k s a emlékezése igen jellemző: „Néhány furcsaságára jól emlékszek. Például ir arról, hogy milyen jói érezte magát a Bristolban, csupa bá­ jos és talentumos ember volt ott, de ő képtelen őket megkülönböztetni. Tudja a ne­ vüket, megjegyzi az arcukat, de hogy melyik név melyik archoz tartozik, azt nem tudja. Viszont vannak emberek — mondja, kedves kokettériával intve felém, kiket az első naptól soha nem cserél össze, és még néhány igen hízelgő szót pazarol rám. Címezi pedig ezt a levelet Fenyő Sándornak. Egy másik levelének postscriptuma így hangzott valahogy: „És remélem be fogja látni, hogy a nyilvánosság előtt egy aszszony két vállára tenni a kezét csak igen öreg Casanováknak engedhető meg; hetve­ nen túl. Ezt nem tréfából mondom.” — Nem fogadott el soha semmit, ha nem szol­ gálta meg; ha kávéházban, vendéglőben együtt voltunk és én fizettem, másnap pon­ tosan befutott az ő része bélyegekben. Viszont nagyon tudott vigyázni arra, hogy ab­ ban, ami neki dukál, ne rövidüljön meg.” Nem kell azonban azt gondolni, hogy valami álomvilágban élt, nagyonis küsz­ ködve harcol önmagáért, családjáért, gyermekéért, s amikor nem sikerült első há­ zasságát felbontja, már Budapesten él, s a kavargó élet minden részlete érdekli. Ba­ bits: M á j u s h u s z o n h á r o m R á k o s p a l o t á n versével egy időben H a j n a l i r i t m u s o k című költeményében köszönti a remélt korváltozást, s 1918 őszén ott áll a forradalom mel­ lett. L e l k e s d o l g o k n a k l e l k e s ü l t j e i című utolsó írásával köszönti a demokratikus for­ radalmat: „ennek a vajúdva születő drága kis, másokért pórul járt kis, s most va ­ júdva újraszülető drága kis országnak ügye ezentúl a mi ügyünk is, szerethetjük vég re úgy, mint házunkat, most már szerelhetjük szívvel, mert házunk, portánk, ottho­ nunk lesz; új rendje rendünk, barátja barátunk, ellensége ellenségünk: s ha dolgo­ zunk érte, magunkért s testvéreinkért dolgozunk. S ma mindnyájunkat igézetben tart e hit és szent remény, hogy az új világban, mely most tán rombolva épül — az új Magyarországon, mely vér habjaiból született a szemünk előtt, és az új világban, mely holnap tán rombolva épül —, több ember foghat könyvet olvasni, képet látni, muzsikát érezni, mint eddig; hogy a tömeg, az „átlag” , a „középszerű" homályos és töméntelen árjából több „egyén”, több öntudatos, igazi lét fog felmerülni a csillogó szivárványló szintre; hogy több lesz, mérhetetlen több lesz a földön a lélek, mert több lesz a lelki öröm.” Nagyobb regényeiben szerette volna az egész magyar élet tablóját megfesteni. A S z í n e k é s é v e k után M á r i a é v e i -ben a maga és barátnője, Valkovszky Erzsébet tusakodó belső harcait, s a lélek mélységeit boncolta tudományosnak tetsző apparátus­ sal, egyúttal a pszichológiai tudománynak modern példát is szolgáltatva. A budapesti írói és művészeti élet minden problémáját szubjektív, de mégis hi­ teles rajzban írta meg az Á l l o m á s o k című regényében. Rosztoky Éva alakjában saját magát avatja a regény hősévé minden problémájával, s remek portrékat fest a kor­ társ írókról. Kürthy Bálint alakjához Adyról vette a mintát, s teljes és közös elis­ merés lírai hangján szól róla: „A történelem fel fogja jegyezni ezt a dátumot, min­ den háborús évszámnál fontosabbnak; lehet, hogy mi mind csak azért leszünk híre­ sek, azért őrzik meg nevünk, mert egyszer vagy kétszer valahol beszéltünk vele, vet­ tük néhány durcás, parasztos szavát. Hisz ez egy vátesz, értsd meg, egy zseni. Az

77

egyetlen, ami a földön nagyszerű: ez a különös, beteg túlvirágzás, az emberi cso­ d a . . . félezer év termi egyszer! és itt jár-kél, beszél, iszik, szeret előttünk szinte... egyszerűen, vadócon, primitíven!... ő itt van! Nem járt ezen a tájon vagy ötszáz e v e ! . . . Nekünk újra csak az a dolgunk, jelen lenni, elfogadni, magunkba érezni, visszalelkendezni felé csodálatban és hálás, hű-kutya-szeretetben. Azt hiszed, nem hivatás ez is? . . . ” A regényt megjelenése után

B ö lö n i

G yörgy

elemezte leghívebben:

„Az író célja az, hogy ennek a női alaknak — festőnő Éva asszony — érzékeltes­ se a mai magyar szellemi élet kialakulásában nem a világnézetét, sőt inkább az ugyanegy felé haladó, de más múltból jött és másfajta lelki berendezésű, zsidó és keresztény, vidéki és pesti, úri és intellektuális életfelfogás egymással való ellenkezését és keveredését, egyúttal fesse meg a mai irodalmi élet közeli múltját és a háttérben azt a Magyarországot, melynek történelme még csak a hírlapok cikkei­ ben él, a szóbeszédben, megvitatásban, elgondolásban és lelkiismeretünkben. így lett korrajz Kaffka Margit regénye, és így lett a magyar társadalmi regény.” Kortársainak értékelése megbízható s ezt R a d n ó t i M i k l ó s remekül összegezte, amikor doktori disszertációt irt Kaffka Margitról. 1945 után zavarossá vált megmé­ retése. 1948-ban Király István így fogalmazott: ...... nincs maradandó értékű élet­ műve, csak egyes többé kevésbé értékes művei vannak”. Az új magyar irodalomtörténetben B o d n á r G y ö r g y a történeti fejlődésben ele­ mezve munkásságát, megállapította: „ A legjelentősebb magyar írónő, s fő műve a S z í n e k é s é v e k . A z egyik legjobb, legharmonikusabb, legteljesebb magyar regény... Életműve s elsősorban a S z í n e k é s é v e k a legmagasabb mértékkel mérhető.” Ez egybehangzik N é m e t h L á s z l ó véleményével, amelyet 1933-ban írt: „ A S z í n e k remekmű; az emlékezésben nemcsak az elmúlt események simulnak ki, de az írónő kissé erőlködő stílusa is. A fölény, amellyel hősnőjére néz, befutja az anya­ got; a tárgyilagosság mélyén elnéző gyöngédség bujkál, az évek nem mossák el a szí­ neket, csak kibékítik; és változatos sors, tarka világ párlata ez, melyben megfino­ modva találkoznak az izek és az illatok. Kaffka, ha mi mellőlünk nézhetne vissza rá, maga is csodálkozna kissé, hogy jutott ennyi tökéletességhez abban a zavaros korszakában. De a remekmű mindig ajándék s Kaffka méltó volt erre az ajándékra." és

évek

S c h ö p j l i n A l a d á r : Kaffka Margit értékelésében a nyelvét és stílusát emelte ki már 1913-ban: „A mai magyar stílus legfinomabb művészei közölt kell őt emlegetni, nyelvi készsége, anyagbeli bősége, ereje, egyéni zamata, az a simulékonyság, amelylyel a nyelv a mondanivaló tartalmához és hangulatához alkalmazkodni tud — talán ez a legigazibb művészi vonás Kaffka Margit írásában . . stílusának is leginkább jel­ lemzője az átéltség; minden szón, amelyet kimond, az élet hamva érzik, a kimondó belső életével való kapcsolat, s mondatai is életet kapnak ebből a kapcsolatból."

78

NYÉKI KÁROLY:

Adatok Kaffka Margit pályakezdéséhez Egyik legtehetségesebb és legőszintébb írónőnk születésének centenáriumát ünne­ peljük, Kaffka Margit születésének évfordulóját, aki szülőmegyéjéröl olyan kegyetle­ nül igaz freskót alkotott, hogy szokatlanul merész tettét sokáig nem tudták és nem akarták megbocsátani azok, akik a Szatmár megyei úri világot képviselték. Megyénk­ ben érthetetlenül kevesen és keveset foglalkoztak eddig a Kaffka-életmű feltárásával, annak megyei vonatkozásaival. Különös kivétel Molnár József szép cikke’ a Színek ás évek társadalmi hátteréről, de ez is aggasztóan kevés, ha ismerjük azt a tényt is, hogy irodalmi érdeklődésű tanulóifjúságunk és a szépliteratúra iránt fogékony kö­ zönség mennyire keveset tud a századelő e méltán rangos írói-költői egyéniségéről Ügy véljük, hogy az évforduló alkalma talán újabb eredményekre ösztönöz, hogy ezzel is közelítsünk az életmű teljesebb megismeréséhez. Ifjúkori éveiről csupán néhány mo­ mentumot adunk közre. ★ Hatéves volt Kaffka Margit, amikor hirtelen árvaságra, pontosabban csak félár­ vaságra jutott. Egy gyermek életében olyan tragédia, mint apja halála, maradandó traumatikus változást okozott. Egy életen át viselte az édesapanélküliség terhét. Nem nagyon ismeretesek a család és Kaffka Gyula vármegyei tiszti főügyész halálával kap­ csolatos lexikális adatok, éppen ezért közöljük azt a gyászjelentést, amit a család adott ki: „özv. Kaffka Gyuláné, szül. urai Uray Margit, s gyermekei, Margit és Ibolyka, továbbá Kaffka Ignácz kir. törvényszéki bíró és neje, szül. Lauka Janka mint szülők, s gyermekeik, Ilona, Ede nejével, szül. Klauz Herminnel, Mariska fér­ jével, Kozma Gyulával, Béla és Jenő, mint testvérek; özv. Lauka Jánosné, mint nagyanya; Csanády Miklósné, szül. nemestóti Szabó Emma úgy maguk, mint az alant írtak és a többi rokonok nevében szívok legmélyebb fájdalmával tu­ datjuk a legjobb férj, apa, fiú, unoka, testvér és rokonnak, Kaffka Gyula Szat­ már megye tiszti főügyészének élete 35-ik s boldog házassága 8-ik évében f. hó 23-án déli fél két órakor hosszas szenvedés után gyászos elhunytát. A megbol­ dogult hült teteme e hó 24-én d. u. 4 órakor fog a mesterrészi sírkertben róm. cath. szertartás szerint örök nyugalomra tétetni; az engesztelő sz. mise-áldozat f. hó 25-én d. e. 10 órakor fog az Urnák bemutattatni. Nagy-Károly, 1886. Június 23. Béke legyen az elhunyt hamvai felett! Kozma Zsigmondné, szül. Schnell Te­ rézia. Kozma Zsigmond. Schnell Károly. Schnell Ferencz. Schnell Pál. Uray Dezső. Uray Zoltán. Uray Czeleszta. Lauka Gusztáv. Lauka Gusztávné, szül. Stockinger Antónia. Lauka József. Csanády Miklós.” 2 A megyei sajtó akkor udvarias hangú cikkekben búcsúzott főügyészétől.

★

79

Valóban szomorú, rideg volt ezután a kislány élete. Schlauch püspök felvette a szatmári zárdába ingyenes növendéknek, azután Budapestre került az Erzsébet ne­ velőintézetbe. Dénes Sándor, a szatmári SZAMOS szerkesztője az édesanyjával készí­ tett ripartbeszélgetésben megjegyzi: „Amikor leginkább kellett volna, nélkülözte a családi melegséget. Talán ez tette, hogy írásaiban olyan tekintet nélküli volt a saját környezetével, a családjával, a vármegyei levegővel szemben.”3 Szatmáron találkozott az általunk is lassan ismertebbé váló Luby Margittal. Lubynak Kaffka Margittal kapcsolatos lélegzetelállítóan érdekes emlékezését — melyet a mátészalkai Szatmár Múzeumban őriznek — minden változtatás nélkül közöljük: K A F F K A MARGITRÓL A szatmári Szent Vince-rendi apácák kolostorának hatalmas épülettömbje a ki­ lencvenes években egy külön zárt világot jelentett. Kisdedóvoda, elemi iskola, polgári leányiskola, elemi és polgári tanítóképző intézetet zárt hatalmas falai közé. Valamenynyiben bejáró és bentlakó növendékek százaival, nem is szólva a katonai leányárvaházról és a noviciusok népes csoportjáról. Az egész iskolaüzemben minden munkát a rend tagjai láttak el. Mosogatólány, szakácsnő, mosónők tömegén át a legmagasabb fokú tanintézetükben oktató személy­ zetig. Valamennyi fekete ruhában, vakító fehér melles kötényben, hófehér fátyolos főkötő, makulátlan tisztaságú nagy fehér körgallérral, oldalaikon hatalmas rózsa­ füzérrel. Az iskolai tanítást befejező nagy csengés-bongás után a központi hatalmas épü­ letben megindult a bentlakók falanszterszerű élete, teljes rend és fegyelem jegyében. A kolostori némaságban elköltött étkezés után iskolafajok s annak keretén belül osz­ tályonként párosával sorakozó menet megindult az emeleti hatalmas méretű nappali terembe. Ennek két hosszanti oldalán egy-egy végtelen hosszúságú asztal mellett, a legki­ sebbeken kezdve, ültünk egymás mellett és egymással szemben óraszám. A két nagy asztal között pedig országút szélességű üres köz, mintegy tilalmazva a két asztal kö­ zötti érintkezést. Ebben a teremben és ebben a környezetben beszéltem először Kaffka Margittal. Én tízéves fejemmel az egyik, Kaffka Margit mint tanítóképzős növendék a másik, magasabb osztályúak asztalánál. Valószínűleg ismerhettük egymást már előzőleg is, mert én néha felkerestem — átóvakodva — Margitot. Tetszett nemekem ez a szép nyúlánk, magas leány fekete hajával, s mint a többiek mondták, „hollószeméver1. A következő évben ugyancsak a Szent Vince-rendű apácák miskolci kolostorában találkoztunk. Margit ingyenesként végezte az elemi iskolai tanítóképzőt, kötelezte magát egyévi tanításra a rend valamely házában. Tudomásom szerint két évet töltött Miskolcon. Ebben a két kolostorban szerzett tapasztalatait, megfigyeléseit dolgozta fel Hangyaboly című regényében. Mesteri alkotás ez. Hű tükre annak az elfojtott, lelki zűrzavarokkal küszködő, zárt világnak. Csak egy röntgenkép mutathat fel igazabb és kegyetlenebb képet. A következő évben a budapesti Erzsébet Nőiskola felsőbb leányiskolájába kerül­ tem, s ugyanakkor Margit, eleget téve a renddel kötött egyességének, a polgári iskolai tanítónőképzőt végezte. Egy megyéből jöttünk, szegről-végről valami atyafiság is fennállhatott közöttünk, s így mi sem természetesebb, mint hogy ügyes-bajos dolgokkal Margithoz fordultam. Főként olvasmányokért zaklattam s így adta kezembe Shakespeare drámáit. Még azt

80

is meglette, hegy bátortalan kérdéseimre egyet-mást meg is magyarázott. Persze gyer­ mek voltam hozzá képest, de nem is bátorított soha arra, hogy gyakrabban keressem fel, amit különben munkarendünk sem igen tett lehetővé. iín is először éreztem magam jól egy közösségben, osztályunk összetartozóságra tö­ rekvő szelleme, sok érdekes tanulmány lekötött, s lassan elmaradtak beszélgetéseink. Amellett meg kell vallanom, mindinkább idegenszerűvé vált Margit egyénisége. Mindig az a bizonytalan érzésem volt, hogy ez a magas, szép fejű, csodálatos tekintetű leány, „nagy leány” — ahogy mondtuk —, néha szinte lomposan nagykendőjébe burkolva a folyásokat rója, egyáltalán nem is látja a környező világot. Valahol másutt jár az esze, valósággal felriasztom megszólításommal. Hiszen kedves is azután, de mindig kissé elutasító is nagylányi mivoltában. Ennyi volt személyes érintkezésem Kaffka Margittal Ezután már csak a Nyugat hasábjain és könyvein át találkoztam vele. Annál többet hallottam azonban aztán róla nagynéniétől, Uray Dezsóné K öl­ csey Annától. Anna nem csak kulturált, de okos, öregségére bölcs asszonnyá váll. Mindig szeretettel szólt vadóc unokahúgáról, s derűs megértéssel vette tudomásul minden különcségét. Szatmáron a tanítóképző első éveit Margit Uray Dezsőnénél töltötte. Csak az utol­ só egy vagy két évben lett bentlakó. Amit Margitról, mint fiatal lányról tudok, azt Annától hallottam, aki barátságába fogadott engem. Kitűnő humorral emlékezett meg Margit teljes rá nem termettségére minden háztartási munkával szemben. Egyetlen egy ízben vitt egy tálcán tizenkét tányért, le is ejtette szerencsésen, ezer darabra tört valamennyi. Anna aztán nem is kérte, Margit meg nem ajánlotta segítségét. „Nem le­ het valakitől olyasmit kívánni, amire nem teremtődött” — mondta Anna. Nyílt házat vitt Uray Dezsóné, s ehhez abban a korban az is hozzálartozoll, termé­ szetes is volt, hogy ha három-négy család összegyűlt egy vacsorára, s fiatalság is volt, akkor vacsora végén már megpendült az előszobában a cimbalom, megzendült a he­ gedű halk, behízelgő szava. Anna derült kedélyű és kitűnő táncos volt. Margit nem táncolt De nem is tudtam volna őt egy csárdástáncot járva elképzelni. Nem is nótázott a többiekkel, de nem volt játékrontó sem. Hiszen minden érdekelte, s itt volt al­ kalma a mulató gentryt zavartalanul megfigyelni. Le is írta azt remekül a Színek és Években. Uray Dezsóné is azt mondta, végül is Margit ezeket a cigányos, nótás, táncos éccakákat, amint a következő években, végigülte a hajnali miséket is. Ezek a cigányos mulatságok sem Annánál, sem másutt nem fúltak duhajkodásba, nem fajultak tivornyákká sem. Sordinót tett rájuk talán a ránevelés is, de minden­ esetre az otthoniság tisztelete, az asszonyok kényesebb ízlése, fiatal leányok jelenléte. Ez sohasem volt féktelen uri-muri, s borközi hangulata dacára is volt benne va­ lami a korlátok közé szorított könnyű mámoron túl a lelki boldogság kereséséből. Ezekben a szerelmes, borízű hangon eldanolgatott nótákban, a pompás ritmusérzékkel kitáncolt csárdásokban életörömet kereső lelkek kerestek kielégülést. Nem volt ez más — összegezzük —, mint az érzéki mámoron túli lelki megtisz tulás kívánsága dallamban, szövegben, mozgásban feloldódó s megfogható hangulata. S Margit, bár nem táncolt, nem danolt velünk, mégsem unatkozott, lélekben ilyen­ kor azonosította magát velük. Ilyenkor közéjük és küzülük való volt.

★

81

A rákövetkező esztendő a másik véglet. Kemény télidő hajnali szürkületében rorátéra várni, jéghideg templomi székek­ ben, vékony felöltőben vacogva. S mégis muszáj gyönyörködni a homályból fellobbanó gyertyalángokban. A halk csengetlyűszóra belépő pap pompás aranybrokát ornátusán megcsillanó fényekben. Egy misztikus szertartást kísérő kórus zengzetességében elfe­ lejteni a dermedő kezek és lábak fájó sajgását. Keresztjáró napokon egy nem is földi, magánosán szárnyaló hang Krisztus szén védéseit idéző zsolozsmáin átlendülni a földi életből egy magasabb, gyönyörteljesebb tiszta átszellemültségbe. Aztán a májusi délutáni ájtatosságok a magyarság legszebb Mária énekeiben a lé­ lek szárnyalásával érezni át, milyen fájdalmasan szép dolog magyarnak lenni, s utánit a templomajtó zsúfolt torlódásában régi ismerős fiúk felragyogó szemében, meleg kö­ szöntésében keresni a tavalyi, a soha vissza nem térő hangulatok báját.

★ Ha Szabolcs-Szatmár közönsége emléket akar állítani Kaffka Margitnak, akkor ne állítson szobrot, mert a kő néma. Ne sokszorosítsa arcképét se, a kép elfakul, de azzal se kísérletezzen, hogy kortársak emlékezetéből idézze fel különös, egyedülálló írói egyéniségét. Hiszen az ilyen megemlékezések vagy akár elmélyülő tanulmányok rész­ ben nem kedveltek, részben nem is jutnak el a — ma már talán növekvő — olvasók táborába. Vegyük elő könyveit, keressük meg bennük, mi az, amiben emléket állított szülőföldjének. S meg is állhatunk a Színek és Években édesanyjának kiskertjénél, s annak virágainál. Csak ki kell jegyezni a virágok nevét, Szatmár-Szabolcs kertészeinek nem kell egyebet tenni, mint gondoskodni róla, hogy piros mályva (persze a szimpla, szebb Is, de meg hol volt még akkor rétes-mályva), jézusszíve, bazsalika, rezeda, kis­ asszonycipellő viruljon, egy emléktáblával megjelölve, nemcsak a közkertekben, ha­ nem a kollégiumi kertekben is, s legyen újra mind népszerű falusi kis előkertekben is. Nemcsak Kaffka Margitnak, az írónak, sokat szenvedett édesanyjának, hanem régi ma­ gyar asszonyok kerti virágainak emlékét eleveníthetnék fel illatukkal. Megbecsüléshez jutnának újra a régi magyar virágok a Kaffka Margit iránti megbecsülés során. Mert az megmosolyogni való, hogy 1961-ben nem egy szatmári ismerőst kerestem meg és kértem, küldjenek egy tő zsályát. Nincs sehol. Pedig milyen kedvesen illatozott a zsálya ünnepi ruhás öregasszoyok zsebkendós kezében ünnepeinken. Ki is kellene bővíteni ezt a virágsort. Ma nincs a falusi kertekben Boldogasszony füve (szép po­ gány istennői nevét nem tudni, miért helyettesítették be a bibliai Mária névvel). Mennyi utánjárással kaptam végre egy tő szagos rozmaringot. Maholnap ott tar­ tunk, hogy a rozmaringot csak nótáinkból s mint népművészeti elemet ismerjük, köz­ kertjeinkben sincs semmi nyomuk. Holott nem is olyan nagyon régen rozmaringos ne­ felejts volt az igazi menyasszonyi koszorú. Násznagyok, vőfélyek, nyoszolyók lakodalmi dísze. De kiszorította a nálunk soha meg nem honosodó mirtusz. Félre is tettük. Miért ne! Hiszen csak jellegzetesen magyar virág, s az idegennek mindig különös varázsa van nálunk. Talán az sem kegyeletsértő, ha felemlítem, hogy aligha van szatmári falvainkban majoránna és tárkony. Kiszorultak a virágos-, sőt ve­ teményeskertekből is. Pedig bizonyosra vehetjük, hogy a Zimánok Hétsastoll utcáig terjedő nagykárolyi veteményeskertjében még virultak. Tiszántúlon nagyanyáink étel­ ízesítője volt mindkettő, s mindegyiknek megvesztegetően kedves az illata is. Miért hagyjuk pusztulni szűkebb pátriánk oly jellegzetes növényeit? Bizony, azt kívánom, Kaffka Margit kiadandó művei mellett hazai virágok illata is tartsa fenn emlékét. Lu b y Margiti

82

Régi gyanúnk az, hogy ha valaki akármilyen tehetséges is, ritkán adatik lehetőség arra, hogy egyszerre csak a fővárosi rangos irodalmi sajtóban debütáljon. Különösen vonatkozik ez vidéki tehetségekre, akik legtöbbször magukra hagyva, minden össze­ köttetés, protekció híján jelentkeznek. A szakirodalom ez ideig úgy tudta, hogy a fia­ tal Kaffka Margit első versei a budapesti M A G YA R GÉNIUSZ-ban jelentek meg 1901-ben Ezt látszik alátámasztani a Kozocsa Sándor által összeállított bibliográfia KaEfka Margit verseinek megjelenési helyei címen 5 Az ugyanő által sajtó alá rende­ zett Kaffka Margit összes versei című kötet nyitó verse a Fényben. Az idézett bibli­ ográfia szerint ez a vers a Magyar Géniusz9 1901 20. számában, a 321. lapon jelent meg. A korabeli SZATMÁRMEGYEI KÖ ZLÖ NY számait lapozva mást kell megálla­ pítanunk. A lap 1901. április 21-i számában Margit aláírással Ind legenda címen je­ lent meg egy nyolcszakaszos vers. Tehát időben előbb jelent meg a vers, mint az MG-ben! Ezt alapos formai változtatással a fővárosi lapban csak az 1903 19 számban közük Legenda címen! A vers születésének körülményeiről két, minden tekintetben autentikus forrás is megemlékezik. A Szamos említett cikkírója az egyik Ezt irta: „Köllöi, írói hajlandó­ ságai korán mutatkoztak. Egy húsvéli vakációban Nagykőrösön volt nővéremnél (az édesanya nővérénél. Ny. KJ, annak mulatla meg az -Ind legendát". Nővérem elküld­ te nekem a kéziratot, nagyon tetszett, megmutattam Baudisz Jenőnek7, aki el volt ra­ gadtatva és leközölte a Szatmármegyei Közlönyben. Margit nagyon boldog volt, hogy a nagykárolyi hetilap közölte az Ind legendát és később többi verseit is. Mikor Peslre került tanárnőnek, Kiss József volt az első, aki fölismerte tehetségét és megnyitotla számára a Hét hasábjait Azután a Nyugathoz kerüli Egy dzsentrilány, egy "társaság­ beli" megszólta, haragudott, de én nem avatkoztam a lányom dolgába, talán hasztalan Is avatkoztam volna. Aztán jött a Hangyaboly . . . . a szatmári zárdáról szóló regény ... Ez már egyenest felzúdulást váltott ki. Két lányom, Margil féltésIvérei: Anna és Sári jártak akkor a zárdába A regény megjelenése nem volt kellemes rájuk, Annát nem akarták miatta felvenni a kongregációba, Sárit is visszautasították egyszer... — Kép­ zelje. egyszer felolvasni hívták Károlyba Nem jött. Nem tudom úgy megválogatni a mondanivalómat, hogy valakit meg ne sértsek. Ezt válaszolta. Nem j ö l t . .. Amint az utolsó években nem is igen járt haza, inkább én voltam nála. Utoljára egy hónapig egyfolytában. A háború kezdete óta aztán haláláig nem is láttam... A másik, a Szatmármegyei Közlöny cikkírója ezt írta: „ A Szatmármegyei Közlöny 1901. évi április hó 21-ki számában Ind Legenda czímen Margit aláírással egy költemény jelent meg, mely azonnal megragadta figyel­ memet. Szeretem a szép verseket s kíváncsi voltam írójára. Azzal tisztában voltam, hogy nő írta, de mély életbölcselete nem is sejttette velem, hogy azt egy serdülő leány írta volna, kinek ez volt az első nyomdafestéket látott költeménye.” 3 A Szatmármegyei Közlönyben megjelenő Ind legendát — mint Kaffka Margit legelső publikációját — itt betűhíven közöljük:

IND LEGENDA Haliga csak, — mese szól, — gangesparti nádban Osbozót regélte fejér éjszakában Ingó holdsugárnak. Parti szél hallgatta, — röptében elkapta, Ingatta, lengette, — valahol elhagyta Mikor belefáradt.

83

Sugaras hajnalán az öreg világnak Mikor ifjú földjén még istenek jártak És virult az Éden, Bűbájos csoda állt, szent paradicsomfa Ágas bogas, ékes — gyümölcsbe borulva A z öröm kertjében. S szólt Bráhma: „E fában kedvem telik nékem Áldással megáldom, malaszttal tetézem, Oly igaz, mint élek! Lelket csókolok rá, legyen a termése Érző csodagyümölcs, osztályosa, része Szivem melegének,” És 15n amint monda. De hogy tovaszállott, Ott terem a másik, az ősgonosz átok A sötétség atyja. Éles tőrt von elő, — s csak úgy tréfaképen A sok érző lelket elvágja középen S ott hagyja kaczagva. S hogy a hajnali szél a lombot megrázta Fél gyümölcs, felesziv széthullt a világba Viharos pusztákba. Hangos lett az Éden fájdalmak jajától Fél s z í v a felétől messzekerült, távol S mind elhagyott árva. Azóta mind máig nem szűnt el az átok, A vihar még egyre járja a világot És bár ázva-fázva Csupa gyászos lélek temetné a gyászát, Csupa társtalan szív keresi a társát, Sohasem találja. Olykor némelyikünk ujjongva felére, Véletlenül illik néha fél a félbe: Találomra épen. De valami mégis hiányzik belőle Felébredünk tőle, — mert az álmuk dőre: Messze van az Éden. Margit.10 Nem egyedül az Ind legenda (a kötetben Legenda) elent meg előbb a megyei lapban. Margit aláírással az 1901. május 26-i számban jelent meg a Magdolna, amit az MG csak jóval egy év múlva közölt. Példákat lehetne még sorolni. Az alábbiakban dátumszErű felsorolásban közöljük Kaffka Margit néhány versének első megjelenési adatait:

84

Szatmármegyei Közlönyben

Kötetben, illetőleg az MG-ben

Ind legenda 1901 IV. 21. 16. sz. 1. p.

Legenda 1903. 19. sz. 4. p.

Magdolna 1901. V. 26. 21. sz. 1—2. p.

Magdolna 1902. 31. sz 492—493. p.

Utolsó Jelenetek gyűjtőcím alatt Judith

Vihar előtt 1901. 36. sz. 580 p.

Egyszer

A játékszer 1901. 34. sz. 556. p.

Estve

Köszöntés 1903. 13. sz. 5. p.

Egy madár Mind a 4 vers 1901. VII. 14. 28. sz. 1. p.

Egy madár 1902. 51. sz. 824. p.

A színészleány válasza 1901. X. 20. 42. sz. 1. p.

(Máshol nem jelent meg!J

Augusztus 1902. I. 13 2. sz. 1. p.

Augusztus 1901. 49. sz. 807. p.

Fáradt emberek 1902. III. 2. 9. sz. 1. p.

Fáradt emberek Versek c. kötetben, 60—61. p.

Dodo mesél 1902. V. 18. 20. sz. 1. p.

Egy kis romantika Virágfakadás c. lapban, 1905 1. sz. I. p.

Vándor ének 1902. XI. 9. 45. sz. 1. p.

Vándor ének 1902. 43. sz 696. p.

A Szatmármegyei Közlönyben nem teljes nevével jelentkezett. Erről a Kaffka Margit versei című cikkből nyerhetünk korhű adatokat, amikor a cikkíró Xaffka Mar­ git első kötetét méltatja. Idézünk: „Ugyancsak e szerzőtől Margit aláírással jelent meg egy hó múlva, a május hó 26-ki számban a "Magdolna* czímű nagyobb terjedelmű költemény, melynek mélysége, magas szárnyalása teljesen felzaklatott s szerkesztőbarátom hosszas faggatásomra elárulta a szerző nevét. Majd a július 14-ki számban négy kisebb költemény jelent meg "Utolsó jelenetek* czím alatt Ezekből aztán láttam, hogy a kis költőnő nemcsak magasabb tárgyú dolgokkal foglalkozik, hanem ellesi az élet apróbb részleteit is s talpra esetten, szívhez szólóan tudja megcsendíteni rímjeit apróbb megfigyelésekből is. S kiérzett e négy kis költeményből is, hogy Írójuk mély érzésű, igazi költői lélek. Ugyancsak e szerzőtől az 1901. évi október hó 20-ki számban K. M. jel alatt " A színészlány válasza* című költemény jelent meg; míg végre lapunk 1902. évi január 12-ki számában lehullott a szerzőt ta­ karó lepel és saját neve, Kaffka Margit név alatt jelent meg első költeménye, "Augusztus*. A z 1902. évi márczius 2-ki számunkban "Pausa* álnév alatt "Fáradt emberek* czímű költeménye jelent meg, s ugyancsak ez álnév alatt május 18-ki számunkban -Dodo mesél* czímű költeménye. Ez időtől kezdve aztán állandóan saját neve alatt írt s megjelentek még tőle lapunkban .. ,” ii

85

Első kötetéről különben szépen írt A Hét 1904. február 7-i számában Színi Gyula, amit a Szatmármegyei Közlöny Kiss József engedélyével teljes terjedelemben közöl. Végezetül meg kell jegyeznünk, hogy az idézett versek a legtöbb esetben alaki, helyesírási, de többször tartalmi szempontból sem egyeznek a későbbi kiadásokban megjelentekkel. Ennek vizsgálata viszont már a filológusok dolga.

JEGYZETEK 1. M o ln ár Jö 2s e f: K a f f k a M a r g it ,,Sz íne k és é v e k " cím ű r e g é n y é n e k t árs ada lm i Háttere. — Szab o lcs -S zat m ár i Szem le, 1970. augusztus. 5. é v f. , 3. sz. 97—103. p 2. K a f f k a G y u la — S z a t m á r m e g y e i K ö z l ö n y ( N a g y k á r o l y ) 1886. V I . 27. 12. évi.. 26 sz. 2. p 3. Dénes S á n d o r: F o ly ta t o m a „ S z í n e k és é v e k “’ -et. = Ú js á go t Írok. S a i u - M a r e - S z a t m á r n é m e ti é. n. [1928] 73. p, — Dénes a Sz am os sz e r k e s z t ő je volt, ri p o r t j a i t fenti kötetbe g y űj tö tte össze adta ki. A cikk v a ló s zí n ű le g a S z am os b a n jel en t m e g először, azt ne m láttám. K a f f k a M a r g it é d e s a n y já n a k m á s od ik f é r j e A l m á s s y I g n á c tiszti ü g y é s z v o l t . 1 A m átészalkai s z a tm á r M ú z eu m b a n t öbb e z er oldal, l é n y e g é b e n m ég fel do lg oz á sra v á r ó kéz­ iratot őri zn ek . L u b y M a r g it v is sz a e m lé k e zé se a ké z ir a tt ö m e g n e k eg y részé. 5. L. K a f f k a M a rg it összes ver sei. — M a g y a r Helikon, Bp. 1961. 229—239. p.

6. Továbbiakban: MG. 7. B. 9. 10. 11.

A S z a t m á r m e g y e i K ö z l ö n y felelős sz erk esz tő jén ek . Dénes, 1. m . : 73—74. p. K a f f k a M a rg it ver sei -= S z a t m á r m e g y e i K ö z l ö n y , is w . II. u . 39. é v i., 7. sz. 1—2. PS z a t m á r m e g y e i K ö z l ö n y , 1901. í v . 21. 27. évf .. 16. sz. t. p. K a f f k a Ma rg it ve rsei S z a t m á r m e g y e i K ö z l ö n y , ]904. íj. H. 30. év i., 7. sz. 1— 2. p.

Csisztu Mihály: Tokaj a Bodrog-partlal.

86

Film VARGA

KAROLY:

Mikor lehet egyen lő a három a végtelennel Balázs József kérdéseiről, úgy ahogy itthonról látjuk

A téma nem tudja rangosítani készülődik,

bennünk él. Mindannyiónkban Csak kimondani nehéz Ki csak sejti, ezért kimondani, ki meg azért nem, mert fél szavakká, tehát bizonyságtétellé a benne szunnyadót. Van aki ki akarná mondani, csak túlságosan sokáig és mire szólna, már másféle igazságok kimondását igénylik az emberek.

Meg aztán a divat is megzavar. Mert divatja nemcsak a ruhaviseletnek, hanem az eszméknek is van. Es ha utólag kiderül, hogy túlontúl nagy energiákat mozgósí­ tottunk valamire, aminek értékét, érdekességét csak a pillanat adta meg, akkor marad a keserű tanulság: „Hová tettem az eszemet". Mások meg azt mondják ilyenkor: va­ júdtak a hegyek ... Mostanság igen sok sorskérdésnek látszó probléma kavarog a- felszínen, a folyó­ iratok vitarovataiban. De ha elvesszük mögüle a napi politika determinációit, meg a nemzetközi merkantilizmus kalmár machinációit, akkor igencsak megszűkülnek ezek a kérdések. Túl a közgazdasági értelemben vett mindennapi tarka kavalkádon, nem lehet már nem észrevenni, hogy mely témáknál lesz hirtelen beszédes a csönd, ha hallgatóság előtt szólunk, mikor szűnnek meg recsegni a székek, ha moziban vagyunk, és mi az a kérdés vagy kérdéscsoport, ami ha nem többre, csöndes meditációkra készteti a leg­ több embert. Ezek a kérdések m a g y a r s á g u n k , e m b e r v o l t u n k és l é t ü n k izgalmas és izgató kérdései. Mindhárom kérdéscsoportra sokan válaszoltak már. De B a l á z s J ó z s e f k ü l ö n l e g e s , m e r t o l y a n v á l a s z t a d o t t , a m e l y e t m i n d n y á j a n v á l a s z o l h a t t u n k v o l n a ... ha nemcsak a sejtésig jutunk el, ha van a kimondáshoz technikai apparátunk vagy olyan szeren­ csés helyén vagyunk a hierarchiának, hogy semmit sem kockáztatunk, még akkor sem, ha eufém körülírások nélkül írjuk le vagy mondjuk ki a gondolatot. Balázs József kimondta. Fábry Zoltán művészetében társra talált, és messzeható és messzehangzó lett itt az immár közös tételük. Róla szóljunk most. A z íróról. Balázs Józsefről, aki ott született, ahol „ a z e r ő s e b b é s h a t a l m a s a b b T i s z a a S z a m o s t h ó n a a lá kapva

v is z i t o v á b b ” .

Errefelé, ha „az emberek szája keserű, köpnek, ha a tenyerük viszket, ütnek. Itt még Kálvin Istenéből is külön magyar Istent csináltak. Ez itt a magyarság dagasztó­ tekenője”. Nem mi mondjuk ezt, mert ha mi mondanók, akik itt születtünk, az mitizálás lenne. Ady Endre látja így ezt a sokfolyós, mindenféle áradásoknak kitett észak­ keleti tájat. Nem mi mondjuk, de vállaljuk, mert szeretjük a látható világnak ezt a

87

„bagi erdő" és „szamosszegi erdő” közé szorult darabját, ahol mindent olyan ismerősen csinálnak. Mi is bizonyítjuk Balázs József képei igazát, mert látjuk, amikor az apa üveg bort tett be a katonaládába, „akkor tengericsutkát illesztett bele dugónak'', és követtünk már bevonulőfiűt a naményi állomásra, ahol „elkeveredtünk másokkal” , és tanúja voltunk annak, hogy ilyenkor „az e g y i k c s o p o r t é n e k e l , a m á s i k m e g i s z ik , a z a sszon yok

s ír n a k ,

s van,

aki

verek ed n i

ak ar,

de

m ár

a n n y ir a

részeg ,

hogy

a li g

á ll a

lá b á n ".

Ne álljunk meg most, hogy azon meditáljunk: miért van az, hogy errefelé minden Útnak, vállalkozásnak részegen indul neki az ember. Ha ezen gondolkodnánk, az kitérő lenne, még csak nem is a néprajz felé. Meg ahhoz is legyen elég, amit bizonyítani ezután csak a sorok között akarunk, mondattá formálva már nem: Balázs József nem gyökértelen. Itt született, innen in­ dult el, erőt gyűjteni ide mindig hazajöhet. Ha meg elmegy innen messzehangzókat mondani, tegye ezt abban a biztos tudatban, hogy itt az ő „törzsbelisége” magától értetődő. Vagy mondjuk ezt is úgy, ahogyan errefelé mondják: az „egy-nyájból-valóvolta” letagadhatatlan. Es most nézzük azt a három kérdést: : H OGYAN LEHET AZ EMBER MA G YA R? Erre kérdez rá a M a g y a r o k A kisregény is meg a film is. Mert azok, akik itt élnek a „hadak útjának keresztezési pontján", azok azért tudták túlélni a vesztett háborúkat és tudtak megmaradni, mert e m b e r v o l t u k sohasem vált kétségessé. A z o k r ó l a ma­ gyarokról van most szó, akiket Balázs József mutat be nekünk. Tehát nem a história „hungarus nemzetéről” amelyből kimaradt a magyar jobbágy. Még csak nem is azok­ ról, akiket századunk harmincas éveiben tekintettek magyarnak, tehát nem a gazda­ társadalomtól, akiknek munkás kezétől, tiszta fejétől meg egyenes derekálól és húsz holdja jogán alapuló büszkeségétől várták Szabó Dezső meg Ravasz László is a nem­ zeti megújulást. Balázs József magyarjai szegényparasztok, akik úgy magyarok, hogy elsősorban Nem tanultak azok soha eszméket, azt sem tudják, mi az internacionaliz­ mus, de segítenek a rászorulón: a l e n g y e l asszony beteg gyermekén, a nehéz testi munkához nem szokott f r a n c i a papon, a fiát elvesztett, könny nélkül is szomorú n é m e t gazdán. Akik annak ellenére, hogy a mindenféle eszmék apostolai, árkot húznak az emberek közé és az embereket az árok innenső és túlsó oldalára helyezik, tudják, em berek .

h o g y az ő á r k u k e g y ik o ld a lá n a z o k v a n n a k , a k ik e n s e g ít e m a z o k v a n n a k , a k ik a b b a n

k e l l, a m á s i k o l d a l á n m e g

a h e l y z e t b e n v a n n a k , h o g y k é p e s e k s e g íte n i.

Ez a képlet m a már gazdagabb a Móricz megfogalmazta képletnél. Móricz tétele ez: „nem a m u s z k a v a n a m á s i k p a r t o n , h a n e m a m á s i k p a r t o n v a n n a k a g a z d a g o k " . Móricz tétele a maga idejében igaz volt, mert több volt azokénál, akik az árok két partjára e g y i k nációt v a g y a m á s i k n á c i ó t h e l y e z t é k . Aki azonban m é g m a is a „Sze­ gény emberek” -ben megfogalmazott elosztó szerint osztályozná a világot, az nagyon hamar rokonságot találna azokkal, akik ma „gazdagok-szegények” képletben fogal­ maznak és a világ bajait egy majdani szketikus világtól remélik megoldani. Balázs József magyarjai nem így gondolkodnak. Birtokba akarják venni a tárgyi világot, de sohasem felejtik el, hogy bajba mindenki juthat Hogy újra irodalmi pél­ dánál maradjunk... lám csak, Vörösmarty három vándora i s . . . hatalom, gazdagság, tudás mind elenyészik, ha visszafelé vezetnek az utak. Es aki a padlón van, az már nem ellenfél. A Balázs-regényben még kriptát építtető nagydobosi Perényi báró ellen

88

a k k o r osztályharcot vívni, amikor az sült gesztenyét árul valamelyik pesti utca­ sarkon, ízléstelen és gusztustalan eljárás lenne. Balázs szegényparasztjai é r z i k , hol van az a határ, ahonnan már nem ütni, hanem szánni kell a korábbi ellenfelet. E z a m i n d e n s z e n v e d ő v e l v a g y a l u l k e r ü l t t e l e g y ü t t é r z ő s z á n a l o m , ez a legfonto­ sabb jellemzője a Magyarok magyarjainak. M e g a z, h o g y a n n y i r a e s e n d ö e n t is z t á k . A férj-feleség kapcsolat náluk sorsszerű, mert természettől való. Az egymáshoz tartozás annyire lényegi része az életnek, hogy azt már semmi sem veszélyeztetheti, ezért beszélni sem kell róla. A z i d ő s e b b a k á r p o f o n is ü t h e t i a f i a t a l a b b a t , mert „érte haragszik, nem ellene", meg a vénnek ezt a jogát évszázadok érlelték, tehát kétségbevonhatatlan az.

Es hogy tudnak dolgozni! Persze, azt a lendületet motiválhatják az emberi kellékek; lakóház, vastagvázas bicikli meg a tárgyi világ egyéb dolgainak megszerzése és birtoklása ügyében támadt óhaj meg vágy, de ha csak ennyi lenne az egész, akkor nem lenne az több, mint lehe­ tőség. Balázs József magyarjai ezért is dolgoznak... de mindenekelőtt azért, m e r t a m u n k á l k o d á s b a n t a l á l n a k ö n m a g u k r a . Elnézést a közhelyért: í g y d o l g o z n i c s a k a z o k t u d n a k , a k i k s z á m á r a a m u n k a g y ö n y ö r ű s é g . Tudom, mert apámtól, nagyapámtól hal­ lottam, tehát igaz: „A dzsentri sarzsiját a nagy mulatságok adták meg A gazda rang ját meg a két lova. A szegényparaszt rangját meg az adta meg, hogy mennyit tudott egy nap alatt „bekapálni” . Es ha elmondhatta az esti beszélgetések alkalmából, hogy másod- vagy harmadmagával egy nap alatt bekapált egy hold földet, akkor pontosan olyan büszke volt, mint a lovára büszke parasztfiú. Mivel ez az öntudatfaktor évszá­ zadokon keresztül változatlanul ugyanúgy ható volt, vérükké vált az a Fábián And­ ráshoz hasonló sorsban élő magyaroknak. Magyarok? — emberek. Mert beszéljen akármilyen nyelvet, a világ bármely táján vállalható jellemzője lehelne, (mint ahogy jellemzője is) a s z á n a l o m , a s z e n v e d ő v e l v a l ó e g y ü t t é r z é s , a házastársit bán nem elsősorban szexuális partnert, h a n e m e l s ő s o r b a n s z ö v e t s é g e s t , k ü z d ő t á r s a t lá t ó pótolhatatlan értékű emberség, a g e ­ n e r á c i ó k k ö z ö t t i e g y ü t t é l é s t n e m a z e r ő . h a n e m a t i s z t e l e t é s h á la o l d a l á r ó l felfogó kapcsolat, és az a heroikus munkateljesítmény, ami csak úgy lehetséges, ha a z e m b e r élő

em bern ek

a m u n k á t terem tésn ek

f o g ja fe l.

A Magyarok magyarjai tehát emberek. Es otthon vannak a világban, ha maguk­ hoz hasonlót találnak. Es akkor is otthon vannak, ha szenvedőt találnak. Tehát m i n ­ d e n ü t t otthon vannak, mert munkálkodó-alkotó vagy szenvedő-alulkerült ember mindenütt akad. V é te k te le n

em berek

ezek.

Micsoda ostobaság kiálthatja ki őket bűnösnek, „kollektív háborús bűnben” elmarasztalhatónak csak azért, mert földrajzi helyzetük folytán meg kiszolgáltatottsá­ gukból következően nem ők voltak a lágereken helül, „csak" az adatott meg nekik, hogy segítsenek azokon, akik belül voltak a szögesdrótokon. Így nemesedik tétellé a berek , e z e k

a m unkában

m u s tó l, d e a zt s e m

M a gya rok

gyön yörű séget

m a g y a r ja i n a k le lö k

„ t á jé k o z a t la n s á g a ".

n em hogy

nem

fe r tő z ő d te k

Ezek m eg

az e m ­ a fa s iz ­

tu d tá k , h o g y m i a fa s iz m u s .

Hát akkor most — mikor már övék az ország — miért kellene bármilyen bünte test is e tiszta múltért elszenvedniük? Hogyan legyen az országot bíró szegényparaszt fia ma magyar, ha csak homályos sejtései vannak arról, hogy mit csinált az apja. „Mondjuk meg neki” ... ezt sugallja a Magyarok. Filmen is és a kisregényben is ezt sugallja ... Mondjuk meg, hogy a szá-

89

Zadközep időszakában élő apja és anyja ártatlan volt. Az most teljesen mindegy, hogy ártatlanságát a „lelki szegénységnek” köszönheti-e, azaz annak a politikai rendszer­ nek, amely kiszorítana őt az alkotmány sáncai közül, de ezáltal a kiszorítás által megmentette a kollektív bűn elkövetésének lehetősége alól is. H ogyan

le h e t az e m b e r m a g y a r 7

Csak úgy, ha elhiszi, hogy embernek lenni sohasem szűnt meg. 0 nem szűnt meg embernek lenni, aki akkor még csak nép volt, de most már nemzetté lett. Annyira azzá, hogy magába fogadhatja azoknak fiait is, akiknek apja már nem volt mentes a vétkektől. Magukba, soraikba fogadhatják, hiszen ezekben az akkor csecsemő fiúk­ ban azóta mőtt meg az értelem. Es

m ost

e lju t o t t u n k

a n em zeti eg ység

B a lá z s —F á b r y -f é l e

é rte lm e z é s é ig .

Kondor Abris temetésén a szertartást végző pap katolikus, a kilenc magyar mégis a „Tebenned bíztunk eleitől fogva” kezdetű, ódon szépségű protestáns zsoltár hangjai mellett temeti a testet. Nem lehet kétséges a tétel... „egy olyan közösség, ahol tízen voltak, és egy „el­ ment belőlük” , a léten túli létbe, már nem engedhet meg magának további hasadást. Ahol csak kilencen maradtak, ott már teljesen mindegy, hogy „Tebenned biztunk"-kal vagy „Ments meg Uram minket az örök haláltól” -lal búcsúztatják halottaikat”. Vagy ha nem teljesen mindegy is, akkor sem lehet meghatározó különbség ez a szubkultu­ rális különbség. S ha a Németországba munkát vállalni elment tiz magyar és a ma­ gyarság tízmilliója szimbolikus tartalmi azonosságot jelentő analógia, akkor az is v i­ lágos, hogy a „Balázs—Fábry-féle nemzeti egység koncepció" és a kongresszuson má­ sodszor is elfogadott tétel: „ A Magyar Népköztársaság a hívók és nem hívők, a párt­ tagok és pártonkívüliek, marxisták és nem marxisták politikai szövetsége” nagyon is összhangban van, mégpedig biztosan úgy, hogy ez az utóbbi sugallta az előbbit, hiszen korábban is fogalmazódott meg, a Magyarok megírása és (megtilmezése) előtti kong­ resszuson. Hogyan lehet az ember magyar? íg y :

v á lla lv a

egységén ,

id ő tle n

eg y ü ttérzést te le m b e n csa k

m u n k á lk o d v a

érték ek n ek

ta rtva

a

o

m eg m a ra d ta k

századok

(i d e n t i f i k á c i ó k a t ) , a s o k á r n y a l a t ú

v ett

végső

m ú lt já t ,

á r ta t la n s á g o t.

szü k ségből

M ost

e m le g e tv e

is

és

(a

k ié r le lte

n em zetté

le tt d o lg o z ó

é rté k e k e t,

m in t

a

tis z ta s á g o t, a m u n k a s z e r e t e t és a j ó

m in d ig

ezu tá n

a zt, a m i e lv á la s z t.

v á lla lv a

M ost

a z t,

am i

is é s m i n d i g

nép

részvetet,

összek öt

ezu tá n

ér­ és

r e fle k ­

t o r f é n y b e á llít v a a l é n y e g e s t : a m o s t f e ls o r o l t je l l e m z ő k e t , és csa k s z ü k s é g b ő l v i l l a n t v a rá

a fé n y t

zen

a tá rs a d a lm i

m u n k a m eg o sztá sb ó l

fa k a d ó

k ü lö n b s é g e k r e ,

amiből is.

k ö vetk ez­

b á r a ja v a k b ó l v a ló r é s z e s e d é s m é r t é k e és m ó d ja s z e r in ti k ü lö n b s é g

Mai gondolatok és mai gondok ezek. Mint ahogyan mai a téma is mindkét kifej­ tésben. Filmen is és a kisregényben is. És mert mindnyájunkban benn feszülő de cognitivumig el nem juthatókat fogalmazott meg, ezért érezzük mindkettőt cizellált ariisztikumnak. HOGYAN LEHET A M A G Y A R E M B E R ? A Magyarok arra kérdezett rá, „hogyan lehet az ember magyar?". Ezt fejtegettük eddig. A F á b i á n B á l i n t t a l á l k o z á s a I s t e n n e l pedig arra kérdez rá hogy „hogyan lehet e m be r a magyar?”. Az biztosan véletlen, hogy a F á b i á n B á l i n t t a l á l k o z á s a I s t e n n e l filmen később ké­ szült el, mint a M a g y a r o k . Talán még az Is megállapítható, hogy a Magyarok készítése

90

közben született az ötlet, és így a szerzők szándéka a Magyaroktól visszafelé ható d e t e r m i n á c i ó " . Mivel azonban a köztudatba e b b e n a sorrendben vonult be a két alkotás, ez mar másfele összefüggések megláttatására ad lehetőséget.

„ retro g ra d

A Magyarokban csak magyarságunk volt kérdéses, tehát az, ami különbözővé tesz bennünket másoktól... tehát a földhöz, a saját földhöz (a saját pacsirtához, a saját Tiszához, a saját lombokhoz) való jog, a saját hithez, meggyőződéshez való jog („Ha­ rangozzatok az Istenit... hát a magyarnak már minden jó?), a hazatéréshez való jog volt kérdéses... De ezeknek a magyaroknak e m b e r s é g é t semmi sem veszélyez­ tette. Mert nem veszélyeztetheti embervoltunk lényegét jelentő értékeinket a külső erőszak, amely különben is csak mint megdöbbentő látvány vonult el a rémülettel rácsodálkozó tíz magyar szeme előtt. A család azonban együtt maradt. A hazatérő apa öleben alszik gyermeke és ezt a gyermeket is megóvta a rokoni szeretet. F á b i á n Bálint számára azonban mindez elvész. E m b e r s é g é t t á m a d ja e z a s a r ­ k á b ó l k i f o r d u l t v i l á g . A k i n e k a l a p t u l a j d o n s á g a a b é k e , (hiszen a föld fia ő, ás a hosszú időre helyhez kötött növényi vegetáció csak békében érlelhet termést), az most ö l n i k é n y t e l e n , közelről, puskavégre kötözött szuronnyal, ami pedig csak olyan, mint egy disznóölő kés. A f é r j - f e l e s é g i k a p c s o l a t é l e t r e s z ó l ó . Teljes sorsközösség az a paraszti tudatban, olyan elrendeződés, amin nyugodtan túl lehetett menni, végezni a mindennapi robo­ tot, mert el nem mozduló képlet volt az. Es most e z t a k a p c s o l a t o t c s ú f o l ja m e g a z é l e t . A z asszony a pap szeretője lesz. Vallási buzgóságból következően, tehát a lelki rokonság felfedezésének hatása alatt? A test parancsára, hiszen három évig elszakítva lenni és három évig nem gondolni rá, még balladákban is valószínűtlen irrealitás len­ ne? Mindegy az ok, az a lényeg, hogy Fábián Bálint életének rendíthetetlen funda­ mentuma, a családi kapcsolat nem bizonyult rendíthetetlennek. (Most ne vitatkozzunk azon, hogy miért ne fordulhatott volna ilyen elő Fábián Bálinték rétegében is. Fogad­ juk el a balladás modellt. A balladái hősök sorsokat hordoznak, ezért ezt a kapcsolatot nem elég csak esztétikai mércével mérni vagy megmérni.) A z a p á k s z e m b e k e r ü l n e k f i a i k k a l . Megint egy kidőlt oszlop. Az is mindegy, hogy a sajátosan értelmezett szülői szeretetből, mint amilyen okból szembekerülnek apjuk­ kal Fábián Bálint gyermekei, vagy eszmei világnézeti okokból, mint amiért ifjú Bállá Károly szembekerül saját nagyapjával. Tény az, hogy „gyermek harcol apja ellen és apa harcolt gyermek ellen” világ ideje jött el. Hogy ez az Elektra-téma lenne? És ha az is lenne? A görög sorstragédiában alkalmazott megoldás „a szeretve gyűlölt” anya meggyilkolása epigoni megoldás is lenne, és idegen is lenne a mi lelkiségünktől. Itt a képlet a fontos. Egy magyar ember megrendüléséhez vezető fontos lépcső ez, hiszen embervolta kezd kérdésessé válni ezáltal. Elvész tehát egy sor érték, ami a Magyarok magyarjai számára megtartó erő volt. M e g r e n d ü l a m e g t a r t ó c s a lá d . De még így is megmarad a részvét. „Segíteni minden­ kin, aki bajba jutott” szép szándékú. Ennél a tételnél álljunk meg egy kicsit hoszszab'o időre. Legalább egy tételmondatnyi tartalomra. Valaki azt mondta, hogy Fábián Bálint olyan ember, mint Grigorij Meljehov Solohov Csendes Don című regényében. Illetve a n n y i b a n olyan, hogy s e n e m v ö r ö s , s e n e m f e h é r . Valóban, m a j d n e m olyan, csak nemesebben olyan. Mert Grigorij hol vörös, hol fehér. F á b i á n B á l i n t a z o n b a n o l y a n m i n t a g r á n i t . R e n d í t h e t e t l e n ü l közé­ pen van. Ott középen, ahova „fel" nem ér semmiféle címke. És vele vannak mások is. Az öreg Bállá, aki elég öreg már ahhoz, hogy értékelni tudja az életet, tehát azok éle­ tét is, akiket éppen soros halálra ítélt az éppen fölül levő. Vele van Adorján Józsi is, aki meg közelről látta, mit jelent erőszaktól elmúlni.

91

Onnan, Fábián Bálint látószögéből nemcsak a fehér bosszú embertelen, de a for­ radalom is orgiás mámor. Mert miből is áll ez a forradalom: a bolt kirámolásából? Ez lenne a forradalom? Hogy vigye mindenki amit elér: azaz szabad rablás? Méghozzá vörösőr-felügyelet mellett? Kemény ítélet ez még akkor is, ha Bállá Károly szerint másutt is így ment a forradalom. El ne felejtsük: Fábián Bálint látja í g y . . . aki azok­ nak a „se vörössé se fehérré" nem vált középen maradottaknak a megformálója, akik­ ből alighanem a nép többsége állolt abban az időben is. Mi élteti, milyen eszme ezeket a középen maradókat? Alig több, mint rezignált bölcsesség arról, hogy miért nincs a győzelemhez elég magyar. „Mert a magyarok mindig csak menekülnek". Mert egyik csoportjuk a másik csoportot kényszeríti me­ nekülésre. Az öreg Bállá Károly mondja ezt, de Fábián Bálint magáévá teszi ezt az igazságot „Öreg ember, bölcs ember, minden szava igazság" — gondolja hozzá magát az öreg igazságához. Aztán a szamosszegiek ringispirt hoznak és zajos csindadraltával elindítják azt. In­ nen kezdve csupa sejtetés a kisregény is, meg a film i s .. . Mert furcsa párhuzam „a ringispir” „meg a mellette összecsapó osztályharcos indulatok” . Alig tudunk figyelni a vörösparancsnok Lakatos meg Fábián Bálint vitájára, inkább arra figyelünk a kis­ regényben, hogy a ringispirre az e l s ő m e n e t r e mindenki i n g y e n felülhet. De csak az e l s ő menetre. Meri a többi menetet már hajtással kell megfizetni, ha nincs más fize­ tési eszköz. „Három hajtás egy menet”. A filmen meg azt vesszük észre, hogy a körbejáró ringispirről zászlócska röpül a földre. Nem vörös, hanem piros-fehér-zöld zászlócska. És éppen a vörösparancsnok Lakatos Ignác lába elé. S ha most tiltakozik letisztult világnézetünk, el ne felejtsünk nem mai fejjel gondolkodni. Arra gondolni, hogy nemcsak az irredenta-soviniszta pro­ paganda állította be nemzetietlennek a 133 napot, de a százharminchárom nap forra­ dalmárai közUl is sokan ás a mozgalomban azóta is annyian hitték azt, hogy a vörös szín akkor lesz bennük erősebb, ha halványul a piros-fehér-zöld. Es gondoljunk arra is, hogy a középen maradt Fábián Bálinték e mérce szerint mértek minden más igazságot. És ha ebben nem mondtak nekik elfogadhatót, akkor a többit, az osztályhelyzetükből pedig elfogadható igazságokat sem fogadták el. Fon­ tos rész ez. de a mi alaptételünk szerint most mégiscsak kitérő. Mert most az a fontos, hogy a forradalom napjaiban Fábián Bálint és a vele azo­ nosulók nem adják ki a bárót. Megmentik életét, a nép bosszújától óvják meg ezáltal. Amikor azonban a báró újra hatalomra kerül (idegen segítséggel, s ez is egy tétel: „mi, mint minden kis nép: forradalmainkat is és forradalmaink bukását is idegen erők beavatkozása árán vagy után kapjuk jutalmul vagy büntetésül"), szóval, amikor a báró újra hatalomra kerül, akkor Fábián Bálint az üldözött vörösőrök, letartóztatott kommunisták és más meghurcoltak mellé áll. Ugyanezt teszi Bállá Károly is, az öreg. És így adódik a furcsa tény: a fehérek e l ő b b (amennyiben a báró fehérnek nevez­ hető) a v ö r ö s ö k k é s ő b b (amennyiben ezeréves éhségét kielégíteni vágyó nép vörösnek nevezhető) é l e t ü k e t a n n a k , a z o k n a k k ö s z ö n h e t i k , a k i k s e m e r r e s e m m o z d u l t a k e l. A se vörös, sem fehér a „csupáncsak” ember Fábián Bálintnak. A k i a z é r t m a r a d ­ m e g e m b e r n e k , m e r t e m b e r s é g e s . És embersége abból áll, hogy mindig azon segít, aki éppen alulkerült. Aki — legalábbis úgy látszik a pillanatban — már semmi másért, a puszta életéért reszket. h a to tt

Ha most működni kezdenének sztereotípiáink, akkor azt mondhatnók: „a kegyel­ met kapott ellenfél ha felülkerül újra, nem valószínű, hogy kegyelmet ad” .

92

De akkor, ha ebben a logikában következtetünk, akkor el kell fogadnunk a terrort, a „megfélemlítések idejét az ún. h o s s z ú k é s e k é j s z a k á já t . Akkor azt is el kellene fo­ gadnunk, hogy nem a fasizmus természetéből következett ez a gyilkos módszer, hanem minden győztes okosan alkalmazott taktikája: „megölni, megbilincselni néhányat, hogy reszkessen és tétlenné legyen félelmében a többi.” De ez már csak egyetlen lépésre van a bibliai „negyediziglen"-től. Amit a Húsz óra Kiskovácsa fogalmaz meg, de amit mint módszert Fábri Zoltán már ott elítél, pusztán csak azzal is már, hogy megfogalmazza. Marad hát az ókori igazság... g y e lm e s s é g g e l, e n g e d m é n y e k k e l. . .

bánj hogy

k egyesen

a

le g y ó z ö tte l!

e z á lta l v á l jo n

v é g le g e s sé

H a lm o z d

el

őket

fi­

g y ő z e lm e d ".

í g y e z e k e t az ig a z s á g o k a t v á lla lv a m a r a d h a t o t t m e g Fábián B á l i n t e m b e r n e k . Illetve érdemelte volna meg azt, hogy megmaradhasson. De nem maradhatott meg!

Mert aki mindenkinek békét akart, neki magának nem volt békéje. Harca — az egyetlen harctéri jelenetet kivéve, no meg talán azt a ringispir melletti szócsatát ki­ véve nem rajta kívül, hanem benne zajlottak le. De ő maga hiába volt gránit, ha mellette olvadt minden. Meghalt felesége, fia (tu­ lajdonképpen a fiimi változatban is meghalt, hiszen e l m e n t Fábián Bálint mellől, tehát apja számára halt meg még ha a filmben életben is maradt (és egy fecsegő kocsmáros miatt m é g a g y á s z h o z s e m v o l t j o g a ... És akkor egy erős orgonaág kínált megoldást. Fábián Bálint pedig elfogadta azt. Még beszélt a pappal, s elmondta annak megszenvedett igazságát: „ H e l y r e h o z h a t a t l a n h ib a v a n a v ilá g b a n , m e r t b á r m ih e z k e z d a z e m b e r , csa k a v e r e s é g e t is m e r h e t i m e g . . . "

Ezt mondja Fábián Bálint, s ez ügyben beszélni akar Istennel. Helyrehozhatatlan hi­ ba van a világban ... erre a meggyőződésre eljutottak már jó néhányan, és olyanok sem kevesen voltak, akik a következtetést egy magukra emelt fegyverrel vonták le. (Hogy ne említsek mást, csak a két Teleki grófot példának. Lászlót a múlt századból és Pált a mi századunkból.) Olyanok sem kevesen voltak, akik jószándékkal léptek át a Rubikonon .., de tettükért a történelem ítéletét kellett fogadniuk, Mi mást mondhattak volna ezek? — „Helyrehozhatatlan hiba van a világban, mert bármihez kezd az ember, csak vereséget szen ved...” Hogyan maradhat meg a magyar embernek? — tettük fel a kérdést a fejezet elején. Megmaradhat-e úgy, hogy Bálint módjára próbál megmaradni, azaz nem akar többet, mint segíteni minden (a minden­ kori) alullevőn, együttérzéssel enyhíteni mások szenvedését, önmagának meg csupán csak „egy csöndes fészket" akar, hol feleség várja és gyermek várja az ő életét foly­ tató, ezáltal őt a halálon is győztessé tevő gyermek. Úgy látszik, így mégsem lehet megmaradni. „Ennyi" nem elég a megmaradáshoz. Még ha középen marad is az ember. Illetve talán éppen azért nem. Mit legyen most az olvasó? Jusson arra a következtetésre, hogy középen maradni nem érdemes; vagy inkább arra a következtetésre jusson, hogy jobban kellene óvni a középen maradókat, mert mégiscsak ők vannak többen, tehát őérlük vannak a mozgalmak, amiket éppen nem a középen maradók vezetnek, meg jobban kéne rájuk vigyázni azért is, mert ők hordozzák az évezredek kipróbálta súlyos igazságokat Erre a kérdéskörre alighanem a következő Balázs-regény vagy e regény alapján el­ készült forgatókönyv meg a belőle formált Fábri-film fog válaszolni.

93

A VÉGSŐ KÉRDÉSEKRŐL Fábián Andrásék történetének szívszorítóan szép része az „álomjelenet” . Fehér erdőben rohan Kondor Ábris és a magyarok után kiált: „Magyarok! Merre vagytok, magyarok! Akárhol vagytok, gyertek elő, magyarok” . Illés György alulról tényképez itt, és alsó kameraállással megrenditővé fokozza a hatást. És ehhez a képhez Vukán György adott egy zenei motívumot, s így együtt: Balázs József szavai. Illés György képei, Vukán zenéje és Fábri szintézise azt a rémületet juttatják el tudatunkba, hogy mi lesz, ha csakugyan igaz lesz a rémálom: „sehol sincsenek már magyarok". A Fábián Bálint találkozása Istennel című filmben meg akkor hangzik fel a Ma­ gyarokból (az álomjelenetből) már ismert zenei motívum, amikor Fábián Bálint karra veszi bánatba belehalt feleségét. Fehér erdőn át jön ő is haza, és karján a halott ma­ donnaarcúval kilép az udvarra. És akkor olyan nagy lesz a csönd a nézőtéren, hogy csak úgy kiabál. Akárcsak a magyarok után visszhangozva kiáltó Kondor Abris jele­ neténél volt az. Ott azért volt fehér az az erdő, mert úgy látszott, hogy elvesz magyarságunk. Itt, a Fábián Bálint találkozása Istennel című filmben meg azért — mi másra gondolhatunk —, hogy elvész e m b e r s é g ü n k . Mi másért szólalna meg az a zenei motívum? Halál ott, halál itt! Ott azért, mert hiába vagyunk tiszták mi népből jött magyarok, csak „ülünk a mindenség szélén, arra várunk, hogy fölfaljon a bánat”, és nem látjuk, hogy ajtót nyitna nekünk a reménység; a Fábián Balint találkozása Istennel cimű regény­ ben és a belőle készült filmben pedig egy elidegenült világ veszélyezteti embeivoltunkat. Egy olyan világ, „amelyben kicsúszott kezünkből a dolgok feletti ellenőrzés lehe­ tősége és a dolgok és történések „külső idegenként” állnak velünk szemben” . Olvassuk Balázs József könyveit, nézzük a belőle készült filmeket, és Adyt hall­ juk, amikor éppen a Dunát faggatja, kérdezvén tőle (a Duna vallomása cimű versé­ ben), hogy „mindig ilyen »b a l« volt itt a világ, eredendő bűn, lanyha vétek, hideglelés, vergődés, könny, aszály? A Duna-parton sohse éltek boldog, erős, kacagó népek?" És míg peregnek a moziban a képek, halljuk a Duna válaszát is, hogy „igaz az átok, mióta ő zúgva kivágott, boldog népet itt sohse látott, mert a Duna-táj bús v il­ lámhárító” , és ... „sohse lesz másként” . Ezt az Ady megfogalmazta jóslatot csak azért tudjuk elviselni, mert kész az íté­ letünk . . " „ö azért látja így, mert Szent Margit „híres szigetéről” , azaz a polgárság látószögéből faggatja a Dunát” . .. és ebből a látószögből csakugyan nem látszik meg­ o ldás... de azóta volt már valaki, aki a „rakodópart alsó kövén ült” , akinek szívében már Árpád és Zalán, Werbőczy és Dózsa, török tatár, tót, román kavargott s így lett szelíd jövővel mai magyarrá. .. és e b b ő l a látószögből nézve van megoldás... B í z z u n k abban, hogy v a n ... még a makacs tények ellenére is bízzunk, mert ha a rakodópart alsó kövéről fogalmazók válasza sem hozna megoldást, akkor szomorú időszerűsége lenne a Magyarokbeli álomjelenetnek. Ez jut eszünkbe filmnézés közben, meg az, hogy az igazi árvaság „az erdőn kívül lenni” . Mi lesz az emberrel, ha mint Fábián Bálint is, „kívül kerül az erdőn?” Ha nem marad számára más, csak a kétség­ beesett kérdések. Mit kérdezhet mást a „mélységből kiáltok Hozzád” állapotba jutott Fábián Bálint, mint ezeket, — „M ivégre vagyunk?” ......Mert felépítjük a házakat, felneveljük a gyerekeket, learatjuk a búzát, osztán mivégre? Meg a nappalok és az é j­ szakák . . Merthogy mitől van a sötétség?” Miért a lét? Mi a halál? Sokan, sokféle­ képpen válaszoltak már ezekre a kérdésekre, hatalmas irodalma van a „végső kérdé­ seknek” . Már Gilmages így fogalmaz: „Aki él, az meghal. Halál az élet büntetése” . A

94

stoicus Epiktétos meg így fogalmaz vigaszt: „Ha lesz, nem leszek. Míg leszek, nem lesz” . Heidegger, Camus és a filmes Bergman mind a halálra kérdeznek. A keresztény­ ség és a „Csillagosok, katonák" halálhierarchiákat állít fel (mivel a keresztény hie­ rarchia legalján van az ö n g y i l k o s h a lá la , ezért nem kaphat egyházi temetést Fábián Bálint). A görög Thanatosz, aki a halál és aki Hipnosznak, az álomnak ádestestvére, most újra él a thanatológiai irányzatokban, azok az írók támasztották fel. akiknek szándéka tisztességes: azt akarják, hogy az embert halála pillanatában se hagyja el a kultúra. Kunt Ernő Oj Írásban megjelent dolgozata nyomán mar mi is négyféle halálról beszé­ lünk: társadalmi h a l á l r ó l amit azok halnak, akikre már nincsen szükség, p s z i c h i k a i h a l á l r ó l , amit az az ember szenved el, aki már nemcsak hogy nem kap, de nem is vár információt a külső világtól, b i o l ó g i a i h a l á l r ó l , ami maga a bomlás, ás ö r ö k h a l á l r ó l , amit akkor halnak az emberek, amikor végleg elfelejtik őket. Most ne menjünk végig a téma egészén, bár vélek nem szólni arról, hogy mit mond, hogyan fogalmaz e súlyos kérdésről Murányi Mihály, Szilágyi Domokos, Jékely Zoltán vagy Reményik Sándor. Mégis vállalni kell ezt a vétket, mert e b b e n a dolgo­ zatban Balázs József válaszait kell megismernünk. Balázs József a K o p o r t o s b a n teszi fel a kérdéseket. Egy primitív félcigány ember­ rel, Balogh Mihállyal fogalmaztatja meg azokat. Telitalálat ez az írói fogás, mert csak egy nagyon egyszerű ember kérdezhet rá, im a halálra. Mert a halál olyan titok, amire rákérdezni csak közhellyel lehet. De olyan „köz­ hellyel” , amire mégsincs válasz, tehát újra és újra felteszi a kérdést mindenki, ha el­ jön a kérdés feltevésének szomorú időszerűsége. Es az, hogy eljön, tehát fel kell tenni a kérdéseket, ,az mindenkivel megeshet” . Balogh Mihálynak a felesége halt meg. Miket kérdez Balogh Mihály? Ilyeneket: — „Nem lehet legyőzni a halált? — Nem. (válaszol egy -tehenes ember-) — Mi a halál? — Ahogy etetem a tehenet, én is töröm a fejem. Látom a fasorból, viszik a ko­ porsót, sírnak az emberek, minden héten meghal valaki. E n ú g y g o n d o l o m , a n n y i h a ­ lá l v a n , a m e n n y i e m b e r . B e n n ü n k v a n a h a lá l, a z é r t n e m t u d j u k l e g y ő z n i . It t b e n n e m , a s z í v e m b e n , a g y o m r o m b a n . . . Meg osztán, ha már erről beszélgetünk, örökké nem élh etü n k".... „En mondom magának, ne jöjjön többet Koportoshoz. Itt csak a halál jut az ember eszébe, arra pedig ne gondoljon az em ber... Soha. Érti? A Koportosnál csak tehetetlen az ember. Előre látja a maga sorsát. Az pedig mi? Elföldelik” . Es Balogh Mihály nem tudja „kigondolni fejéből” a halált. Járja a sűrű, ecetfás temetőt, és nézi a sírokat... „Mikó Ferenc, élt 48 évet Béke poraira" Es akkor hir­ telen, mintha hideg kést vágtak volna a hátába, arra gondolt, hogy neki is ilyen fe j­ fája lesz. „ A z a n y j a ú r i s t e n i t a h a l á l n a k ” , g o n d o l t a . B á r f á z o t t , r e s z k e t e t t a m e l l e , d e e l h a t á r o z t a , h o g y m o s t p e d i g e l i n d u l , b e l e r ú g és m e g f o j t j a a h a lá lt . M e r t a n n a k itf kell lenni v a l a h o l . A temetőárokban bújhatott meg, vagy felmászott valamelyik fára. Mert Fia a h a l á l n a k is o l y a n p o f á j a v a n , m i n t n e k e m , Fia o l y a n a k e z e , a s z e m e , a k k o r m e g ­ ö lö m .”

Ezt a tehetetlen kínt csak Balogh Mihály fogalmazhatja meg, ez a primitív em­ ber. Egy tudós professzor nem fogalmazhat így, mert az ő szintjén lehet ugyan bölcset mondani, de ilyen ősi egyszerűségben megrenditöt a ligh a ... „A z anyja úristenit a ha­ lá ln a k ...” Igen, ez az: „ellenfelünk a halál!1:’ Ezt is mondták már, de Balázs József

95

nemcsak ezt mondja. Ezt is, de ettől többet is .. . Azt, hogy a temetők nemcsak taszí­ tanak, hanem vonzanak is. Mert a temető „mindenkit magába szívott már” de ezért nemcsak gyűlöletes, hanem ezért szeretni is leh e t... mert van abban valami meg­ nyugtató is, hogy „itt van a közelben, akit szerettünk” . Itt, a hantok alatt. Balogh M i­ hálynak is „a barátja, a felesége, az anyja”. Amikor már többször is láttuk az elmúlás titkát, akkor sejtjük, hogy „a halói előtt o k o s s á , d e h o m o k s z e m m é is v á l i k a z e m b e r ” . Balogh Mihály tehát már tudja, mi a halál. „Csak éppen azt nem tudja, mi az ér­ telme a halálnak” . Pedig neki azt tanították, hogy mindennek van értelme. A kőnek is, a szerszámnak is, a földnek is, az égnek is, mindennek.” „De hát mi értelme van a halálnak?” Balázs József kisregényét 105 oldalas terjedelemben jelentette meg a Szépirodalmi Könyvkiadó. Az olvasó akárhol nyitja fel, az elmúlással találkozik. Mert a Koportos sokféle halált ír le. És sokféle vélekedést is a halálról. Ezek a vélekedések egymással sokszor merőben ellentétesek. Van, aki profán nyilatkozatokat tesz, van aki ennek az ellenkezőjét. Van, aki azt mondja, hogy „a l e g o l c s ó b b k o p o r s ó is d r á g d ” , minek arra pénzt költeni; más meg így vélekedik: „ a z é l ő k e t s e m b e c s ü l i a z , a k i n e m b e c s ü l i h a lo tta it".

Van, aki egy féldeci reményében gyárt elméleteket, mondván, h o g y h a ő f e l f o r d u l , k o p o r s ó b a t e s z i k , mások meg, Balogh Mihály is, „ g y á s z k o c s i t a k a r n a k , m e g l e h o m o k o z o t t u d v a r t ” , tehát egyáltalán nem mindegy milyen temetést, sőt m é g a z t is , hogy a „ r e f o r m á t u s o k n á l is h a r a n g o z z a n a k ” . m in d e g y , m ily e n

Mert az ember akkor már nem jelentéktelen, ha legalább elmúltát sajnálják. Ha azt, hogy volt, legalább „ a z e m b e r k o p o r s ó j á n h i r d e t i e g y f e l i r a t ” . O l y a n e z a f e l i r a t , m in t e g y n é v tá b la . A z u to ls ó n é v tá b la .” „ D e m é g s e m

a z u to ls ó , m e r t a f e jf a az u t o l s ó ."

És ezek miatt a névtáblák miatt lesz átlényegülő az emberek számára a temető. Ezek miatt a névtáblák miatt jár el az ember a temetőkbe, akárcsak Raszkolnyikov járt el rángatni azt a csengőt. Eljár az ember a temetőkbe a fejfákhoz, beszélgetni... Mert mit számít az, hogy végül is lelkiismerete fogalmazza meg az embernek a válaszokat: „mi lesz most már a ki nem fizethető adósságainkkal..." Mert Jevtusenko óta tudjuk e z t. . . van haszna ezeknek a temetőbeli utaknak, mert a „ h o 1 t a k az élőknek é l n i segítenek .. Ez pedig már summája is lehetne a Koportosról elmondhatóknak. De a Koportosról film is készült Erről is szóljunk most. Ne arról, hogy káros többlet volt-e vagy sem a cigányfolklór a filmben. Végül is miért ne lenne hihető, hogy vannak népek vagy népcsoportok, akik szembetáncolják konok daccal a halált, a lábak koreográ­ fiája által hirdetve a halott mellett az élet diadalát? Azt viszont megjegyezhetjük.. . nem kellett volna minden szerepet amatőr szerep­ lővel játszatni... Ha már a „kecskés bakiét” alakítója lehetett hivatásos, akkor miért ne alakíthatta volna hivatásos színész a „tehenes embert"? Mert a filmbeli tehenes ember nem képes megfogalmazni a regénybeli tehenes ember mondanivalóját. Mert ez a bölcselkedés elmondhatatlan volt a filmbeli szereplő szám ára... Gyarmati Lívia el is hagyja a regénybeli ember bölcseletét... a verbum helyett húsz percen át károg­ ják a halált a filmben a varjak. De a zajefektusok nem pótolhatják a szót. Pedig ha a tehenes ember elmondhatta volna azokat a gondolatokat, amilyeneket legfeljebb Bergman Antonius Blokja fogalmaz meg a Hetedik pecsétben, akkor alighanem a levegőbe dermedtek voln azok az éppen „hogy mik is vannak” hangulatban vállveregetésre len­ dülő kezek az NSZK-beli villalakásokban, a hallottaktól. (Mert ugyebár NSZK-koprodukcióban készült el a Koportos).

96

Van azonban a Koportos filmváltozatában valami, amire nem figyelt fel a kritika. Egy metajelentés a filml változatban. Próbáljuk ezt megfogalmazni: A

regén yben

C iro k

R o z á lia

m e g h a lt az e m b e r s é g . E s ú rrá

h a lt m e g

Tehát meghalt egy ember.

l e t t a z á ll a t i s á g , m e r t

A

film b e n

p e d ig

k iv e s z e tt a t e le p b e lie k b ő l a r é s z ­

v é t . Mert sárba taposnak valakit csak azért, mert gyenge. Azt az ember, aki pedig éppen a z n a p várta el a f a 1u n y i nagyságrendben jelentkező részvétet. Szinte ide halljuk a másik filmből Fábián Bálint harangkötél előtti keserves sóhaját...

A regénybeli Balogh Mihálynak még volt barátja, a filmbelinek már nincs. A re­ gényben még gyönyörű a táj ... A filmben meg sötét és sáros. Úttalan utak vezetnek a putrikhoz, s így válnak ott temetővé a putrik. Emberlétünk temetőjévé. A filmben már harangszó sincs, pedig a regényben folyton harangoznak. Ott a szél is meg a víz is csak harangszót hoz ... A harangszó Balázs József mindhárom művében kulcsszerepet kap. A két Fábián és Balogh Mihály is óhajtják és szomjazzák a harangszót... nem a vallások istenének hívószavát, hanem másféle eljövendő szépségekre ébresztőt. .. Ebben megegyeznek ők. Abban meg különböznek, hogy a harang a Magyarokban a m e g m a r a d t o k a t ö s s z e ­ t a r t ó e r ő , F á b i á n B á l i n t n a k m e g l é l e k h a r a n g . Balogh Mihálynak meg amikor szól, „a bevetlség” és a „védettség" állapotába bejutás sóvárgó lehetőségét jelentené. így válaszol Balázs József a három nagy kérdésre. Hogyan, mi módon lehet Fábi­ m ó d j á r a m a g y a r n a k l e n n i , megoldás lehet-e F á b i á n B á l i n t ú t j á t v á l a s z t a n i , h a m á r e m b e r n e k s e m l e h e t l e n n i , vagy pedig meg kell elégedni Balogh Mihály sor­ sával ... azaz p r ó b á l j u n k m e g e g y s z e r ű e n c s a k l e n n i , ha már a két Fábián igé­ nyei nem látszanak megvalósithatóknak... Balázs József azonban nem mond ilyen elszomorító summát. <5 ezt mondja: „ m a g y a r n a k l e n n i l e h e t s é g e s " , „ m e g k e l l k í s é r e l n i e m b e r n e k m a r a d n i ” és ha végképp nem sikerül, csak akkor, és c s a k r ö v i d i d ő r e s z a ­ án

bad

A n d rá s

m e g p r ó b á l k o z n i a p u s z t a lé tte l.

Ezeket mondta el Balázs József, és mi azért hiszünk neki, mert az gényparasztoktól tanulta ő ezeket az igazságokat. Aki a szakesztétikák líti meg őt, (akár a filmesztétika, akár az irodalomesztétika oldaláról), vitára ingerli a Balázs-féle megoldás... aki azonban családon belülről látja, „ahová a szív is esik".

igaz szavú sze­ oldaláról köze­ azokat biztosan látja, az onnan

97

F. Wrabetz (X V III. sz. cseh festő): Szabolcs vezér (J ó s a

98

A n d rá s M ú z e u m )

Hagyomány KOROKNAY

GYULA:

A Felső-Tisza vidékének fatornyai Magyarország régi, középkorban általános faépitászetének ha nem is maradvá­ nyai, de leszármazottai közül legszebbek s legjelentékenyebbek a fatornyok, harang­ lábak. Ma nagyobb számban a néhány nógrádi objektum mellett az ország délnyuga­ ti és északkeleti részében állnak. A z északkeleti csoport (Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár—Bereg) sem egységes, eltérő felfogásból kiindulva, egészen más tí­ pusok alakultak ki. A felső-tiszai csoport nagyjából egyöntetű és földrajzilag is eléggé körülhatárol­ ható. Napjainkban elterjedésének legészakibb pontja a nagy Tisza kanyarban Zsurk. Innen kísérik a folyót kisebb-nagyobb távolságban a két parton az országhatáron is túl Huszt környékéig, de a típus Romániába is átcsap, így pl. Turterebes e csoporthoz tartozik. Hogy a Tisza partján a fatoronyépités olyan magas fokot ért el, valószínűleg föld­ rajzi adottságainak köszönheti. Kőben szegény vidék, viszont az erősen kötött, sokáig nedves talaj nyújtotta, főleg a beregi részen, szép tölgyeseivel a legjobb, tömött rostú faanyagot. A z sem véletlen, hogy ilyen feltételek mellett az ácsmesterség is virágzott. Kós Károly közli, hogy Vámosatyáról még a Szilágyságba is villek fatornyot. Beregben faragták, szekérre rakva szállították a második megyébe. Ezzel egyúttal a felső­ tiszai fatornyok problematikájának a teljében is vagyunk, ugyanis a szakirodalomban is, a köztudatban is egységes a vélemény, hogy a felső-tiszai fatornyok az erdélyi fa ­ építészetnek kisugárzásai. Mindenekelőtt azonban ismerkedjünk meg közelebbről ma­ gának a vidék fatornyainak általános jellegzetességeivel. A FELSŐ-TISZAI TlPU SŰ FATO R O NY Mikor a típus szót használjuk, azt a paradox kijelentést is meg kell kockáztat­ nunk, hogy ugyanakkor minden egyes fatorony külön egyed. Hasonlítanak egymásra, de ez nem zárja ki, hogy kisebb külön sajátságaik ne legyenek. A fatornyoknak je l­ legzetes a helye a faluban. Általában a történeti falumag közepén vannak orsóban, vagy a főutcába nyíló utca torkolatának a terén, a középkori (vagy valaha középko­ ri) templom mellett, ami talán arra mutat, hogy eredetük, előzményük a X III. szá­ zadig, hihetőleg a településrendszer kialakulásáig visszanyúlik. A z a körülmény, hogy legtöbbjük középkori, vagy középkori előzményű templom előtt, vagy mellett áll, azt bizonyítja, hogy a kőtorony építése anyagi okok miatt ma­ radt el, nagy megterhelés lett volna az építtetőnek. De adatunk is van a toronyépítés számszerűségére: Mátyás idejében egy kéttornyú templomot 20 márka ezüstre érté­ keltek, egy torony nélkülit 10 márkára, ö t márka ezüst aránytalanul sok egy to­ ronyért.

99

Kő ritka lévén, az alapot szolgáló talpgerendázat alatt kő legtöbbször csak a kö­ tések alatt van. Borsodban, vagy Zemplénben pl. rendszeresen alá vannak falazva. A talpgerendázat 5+5 gerendája egy szintbe van lapolva, a gerendák a lapoláson túl nem folytatódnak, (mint Göcsejben) a lapolásba vannak illesztve csappal a szok­ nya s a toronytartó oszlopfák. A földszintet könyöklővel ellátott deszkaborítás védi, mely fölött még a szoknya alatt mind a négy oldalon hosszú nyílást találunk, mely a világítást szolgáltatja. A törzs ugyanakkor karcsú, magas. A közeli Szilágyságban viszont zömök, mint általá­ ban egész Erdélyben. A Magyarsároson levő legmagasabb is csak 25 méter. A FelsőTiszán nem egy torony jóval magasabb ennél, a zsurki pl. 41 méter. Az 1894 ben le­ bontott szamoskéri 36 méter, a jándi 35 méter magas volt. A törzs fölött kiugrik a deszkával borított négyzetes erkély, köznyelven galéria, ami helyett inkább az egykori, kifejezőbb szaknyelvi szóval a kerengő szót fogjuk használni. A kerengő alatt olykor tárnok vannak, inkább díszként, mint funkcionáli­ san, díszesen faragva, a borító deszkavégek ornamentikája pedig szív, levél, makk, ál­ talában növényi eredetű. A kerengő könyöklője olykor díszes, általában profilos, már csak a deszkák illesztése miatt is. Fölöttük a nagyobb tornyoknál rendszerint négy ív nyílik, csak Vámosatyán és Uszkán találunk hármat egy-egy oldalon. Zsurkon, Nyír­ bátorban, Lónyán, s részben Nagyszekeresen az ívek ki vannak fűrészelve a ferde kö­ tésekből és a fölöttük lévő koszorúgerendából. (A csarodai templom sisakja is így van.) A z első két esetben a sarokívek laposabbak, a többhelyiitt tulajdonképpen á11— ívekről van szó. Jellemző a jobb ácsmesterekre, hogy a kerengő ivei tisztán érvénye­ sülnek s a mögöttük álló harangház szerkezetével nem kuszálódnak össze. A harang­ házban három helyen van harangszék, egyébként a sisak fedélszék betoldott geren­ dáin függenek. Kölesén és Uszkán a sisak nyolcszögletes. Ilyen esetben sehol nincsenek fiator­ nyok. Ha azonban a sisak csonkagúlája négyzetes, a tűje akkor is nyolcszögű és a lenti sarkokon az éllel párhuzamosan vannak a fiatornyok. (Ellenpélda Mezőcsávás.) Jellemző, hogy úgy vannak szerkesztve, hogy folytassák a kerengő sarokoszlopainak vonalát és formájukban kicsiben ismétlődve a nagy sisak formáját visszhangozzák (Másutt vannak más megoldások ) A torony belsejében jellegzetes, hagy a vízszintes harántkotések valóságos szintek­ re tagolják a belsőt. A 9 tartóoszlopos rendszer pedig a gazdag, olykor magas és többszörösen egymást metsző X kötésekkel lesz teljessé A kötések támasztják az osz­ lopfákat, nem fogják é s olyan túlbiztosított, szilárd szisztémát alkotnak, hogy ellen­ állnak bármilyen viharnak. Funkció szempontjából is más a rendeltetése egy alföldi fatoronynak és a leg­ több felvidéki, vagy erdélyi dimbes-dombos hegyvidéken állónak. Közismert, hogy a tornyok szerepe tulajdonképpen a bennük elhelyezett harangnak köszönhető. Ezek nemcsak egyházi célokat szolgáltak („Vivos voco, mortuos plango", — hívom az élő­ ket, siratom a haltakat, hanem mint a közmondás folytatása mondja: „fulgura frango” — megtöröm a villámokat), viharűző szerepe is volt II József idejéig, aki a ha­ rangozásnak ezt az indokát betiltotta. A fatorony egyúttal olykor, — bár ez a FelsőTisza-vidéken nem követhető teljes határozottsággal,— a körülkerített templom egyik bástyája is volt, lásd Úgács, Mytna, vagy Gelence Erdélyben, ugyanakkor szemmel tarthatták belőlük a határt és a faluhoz közelítő utakat is. Itt figyelte árvízkor, tűz­ veszélyes időben nyáron és háborús időben az utakat az őrség, hogy szükség esetén félreverje a harangot. Az Alföldön ezért fontosabb szerepe volt a torony magasságá-

100

nak, mint hegyvidéken, és emiatt a szerepe miatt nem is ültettek fákat melléje, mint amott. Az utak kémlelésére a hegyeken alkalmasabb hely adódott, mint a patak völ­ gyében fekvő falvak templomának a tornya. A FELSŐ-TISZAI FATO RNYO K Zsurk Mar a százdi apátság alapítólevele említi, s fatornya helyi egyházi hagyomány szerint 1560 táján épült, így a legrégibb a magyarországi fatornyok között. Bejárata fölött a szemöldokfán 41 m jelzi a magasságot. Ezzel egyúttal, a későbbi máramarosi fatornyokat leszámítva, a történeti Magyarországon a legmagasabb is. Egy hatalmas tér északkeleti szélén fekszik, melyen valaha a Tiszának egyik ága folyt. Régi föld­ szintjét a talajvíz miatt 1882-ben utólagosan felfalazták.

A zsurki fatorony, az ország legrégibb és legmagasabb fatornya. (A

szerző fe lv é te le )

A szoknya hajlata kb. 60 fokos, meredekebb az átlagnál. Még régi, többrétegű vörösfenyő zsindellyel van fedve (minőségileg ez a legjobb), míg a törzs és a sisak vibráló felületű hegyes végű lucfenyő zsindellyel. A törzs közepén az északi oldalt ki­ véve zsalugáteres ablakok láthatók, a törzs magassága miatt szükség is van a belső

101

Zsurk. Az ötödik kötcsszint számozása. (A

szerző fe lv é te le )

világításra, különösen azután, hogy a földszinti szoknya alatti nyílásokat befalazták. A törzs fent váratlanul nyolcszögűvé válik. Ennek a rációja a torony belsejében lesz érthető, a harmad lagos átalakítás. A kerengő erkélyét ui. korai, gazdagon faragott, kisebb s kései, s erősebb gyámsorozat hordja. (Egyúttal arra is figyelmeztet, hogy egy fatorony mai formájánál az egyes részletekben sosem lehetünk elég óvatosak.) A kerengő oldalát alul szívmintás deszkák borítják, a szív pedig a török erede­ tű tulipán előtti magyar mintakincshez tartozik. Eredetileg a mellvéd sem volt ilyen magas. A tornácok majdnem 60 cm-nyire faragott Oszlopkáinak mintái most részben el vannak takarva. A kerengő minden oldalán négy-négy ív nyílik, s közülük a szél­ sők szélesebbek, de mindegyik íve a keresztkötésekből, és a felette lévő koszorúgeren­ dából van levéve. A harangokat harangszék hordja, tehát nem gerendáról függenek, hanem szerkezetileg önálló állvány tartja. A négy fiatorony valószínűleg át van alakítva. A hegyes toronysisakkal együtt, melyen még védő sisakernyő is van, koronaszerűen 2árják a magasban az összképet. Ezzel olyan benyomást kelt, mint a gótikus épületek, melyek a munkát, szépséget, gaz­ daságot fent pazarolják el. Hatszintes belseje szerkezetileg, mesterségbeli szerint is bámulatos. Csak egy dol­ got említünk az érdekesebbek közül. Az anyaoszlopfa jelzései, melyek vésett s egyre növekvő S 2 á r m í, változatos formában rakott háromszögekből állanak, csak itt fordul­ nak elő.

102

Nyírbátor A ref. templom mellett álló fatorony nemcsak azért kivételes, mert országosan is a legjobban ismert, hanem azért is, mert a későgótikus templom mellett annak esaknemhogy zord tömegét sisakjának csipkeszerű sziluettjével feloldja, akármelyik né­ zetből, mindig másképpen hatva, megkapó együttest alkotnak. Kitűnik azonban az ácsmunka kivitelezésének a minősége is. A többi fatorony közül annyiban kiválik, hogy 25 m-es magassága mellett — ez Erdélyben □ legmagasabb magyar méret — milyen erőteljes, vastag a törzse. A jelenség magyarázata fent a harangbázban adó­ dik: két kettős harangszék számára készült. Egy Wierd György állal 1640-ben öntött harangot Bethlen István és Péter készítettetett. A külső megjelenés egyéb érdekessége, hogy mint Zsurkon, a kerengő sarokívei meg vannak nyújtva, az ívsorok tisztaságát a mögötte álló harangház oszlopai nem zavarják, ami az ácsmester kvalitását dicséri. Különös, hogy a fiatornyok sisakjának belső sarka érintkezjk a torony sisakjával. A sisak mai képéhez hozzátartozik az öt sisaktű fölött az öt kis sisakernyő. A régi fényképek tanúsága szerint azonban a nagy tű fölött ez a részlet nem látható. (Ismét egy figyelmeztetés a nézőknek és a kuta­ tóknak!)

A nyírbátori fatorony. ( E le k E m il f e lv .)

103

Művesság szempontjából a bátori fatorony kimagaslik a többi közül. Szerkezete teljesen pontos, szabatos. Egyetlen, melynél a tartófák sorba vannak számozva. Az északkeleti sarokról dél felé elindulva a számozás csigavonalat ír le úgy, hogy a belső tartóknál a számozás újra kezdődik, fgy a középső tartófa hordja a 9-es számot. A kerengő oszlopai is 1—16-lg vannak számozva hasonlóképpen, mint a szoknya tartó­ fái. Feltűnő az is, hogy a gerendakoszorúk mindegyike legalább kétszeres. A szoknya alatti pedig már úgy hat, mint egy boronafal részlete. Ez a szerkesztés azonban logi­ kus, minthogy végeredményben a törzs szélessége miatt erősebb kötésekre van szük­ ség. A tartóoszlopok kötései három-négyszeresen lapolt andráskötések, melyek rend­ kívüli stabilitást adnak. A kötések szöge csaknem egyforma, melyek magukban is bizonyos esztétikai hatást nyújtanak. A zsurki Z-típusú kötés mellett egy újféle, egye­ dül itt tapasztalt alsó lapolás is megjelenik, mikor is a vízszintes gerendában a geren­ davég lapolt része befelé meghajlik. Nyilvánvalónak látszik, hogy Itt a kötőgerenda rugalmassági tényezőjét is számításba vette az ácsmester. A tágas torqnybelső lehető­ vé teszi, hogy a feljárat másutt sehol nem tapasztalhatóan kényelmes, lépcsőszerű lét­ rákon könnyebb, mint másutt. A mester magas tudása nemcsak a szerkezeti megoldásokban világlik ki, hanem a díszítő fantáziájának gazdagságában is. Mint Zsurkon, itt is a kerengő környéke a legdíszesebb. Még a mellvéd külső párkánya is változó szögű fogakkal ékes. Ugyan csak mint Zsurkon, a kerengő íveit a ferde kötésekből, s a felettük lévő gerendákból fűrészelték ki. Viszont az íveket harántrúdszerű motívumok élénkítik. A z ivek egyes elemein 3—3, a szélső íveken 3—5—3, s ezek visszhangzódnak a fiatornyok kis ívein is 2—2—2 számra redukálva. Az ácsmester kvalitása és Bethlen Gábor örököseinek a harang által bizonyított jelenléte arra a következtetésre késztet, hogy a mester feltétlen a fejedelmi udvar­ ral volt kapcsolatban, ténykedése nem képzelhető el másként a partiumi részeken Ügy látszik, hagy ebből a két példányból levonhatjuk azt a következtetési, hogy az 1600-as években a fatorony-épitészet már elérte fejlődésének a csúcsát, anélkül azonban, hogy az előző szakaszokról közvetlenül többet tudnánk. Kisszekeres A X V II. századból van azonban még egy eddig ismeretlen objektum is. Kisebbre véve, ma egyíves harangházóval, annak alig észrevehetően élszedéses íerde kölesével, lényegében igénytelen megjelenésű kis faépítmény. Talán fel sem hívná a figyelmet magára mikor elmegyünk mellette, ha nem tűnne fel, miért áll a középkori templom telkén, az utca mellett, mikor a papiak a túlsó oldalon van. Belépve rögtön szemünkbe ötlik a rendkívül vastag (12 hüvelyk) talpgerendázat. Ez a méret a legnagyobb fatoronynak is elég lenne. Látszik az is, hogy itt valami ré­ gi anyagból hordták össze a mai egyszerű egyemeletes tornyocskát. Egyik alsó fer­ dekötésen cifrán vésett I betű egészen szervetlen. A harangházban meglepetésszerű­ en Wierd Györgynek, a híres eperjesi harangöntőnek egyik legszebb harangja van 1646-ból. A rajta lévő hosszú szöveg szerint Rozsályi Kun István szatmári főkapitány öntette a helyi eklézsiának. Az egyik utca felőli gerendán felirat: „K 1699 Ápril 13 Berki Ferenc G A E F L ”. A rövidítés feloldása valószínűleg Generosus architectus (vagy artifex) et faber lignarius, azaz nemes építész ás ács(mester). A rövidítésből arra kell gondolni, hogy a fatoronynak vagy az eredeti építője, vagy az átalakítója le­ hetett Berki Ferenc, akinek a nevét eddig nem ismerte a szakirodalom és építész—

104

ács lévén, nem lehetetlen, hogy a szatmári vár állományához, tartozott. (Az évszammal kapcsolatban meg kell említeni, hogy van, aki a különös második számjegyei 0asnak olvassa.) Vámosatya A nagy XV1I1. századi ácsfalu erdejében nőttek a legjobb anyagot nyújtó tölgy­ fák. Fatornya a legszebbek közé tartozik, a XHI. századi templom és a papiak között áll. A felső-tiszai típus szép példája sajátosan egyedi vonásokkal.

Vamosatya fatornya. (A

szerző fe lv é te le )

105

Egyetlen ezen a vidéken, melynek a kerengőjén hármas ívsorok vannak, s me­ lyeknek a tűjét olyan zsindely borítja, melynek két alsó sarka körívvel van levágva, ami különös vibráló hatást kelt. Ez egyúttal azt is bizonyítja, hogy ez a Máramarosban ma is élő zsindelyforma valamikor nálunk is honos volt. (A templom kapujának a ritka kiképzését is érdemes ebből a szempontból egy tekintetre méltatni ) Törzse fugáit deszkával fedett, s a deszkák végeit három helyen keresztlécezés védi. A szok­ nya szöge pedig már csak 45 fokos. Belsejében a gerendák simasága tűnik fel, a kötések szabatosak. A fiatornyok rögzítése is itt a legszilárdabb, még a sisak élszarufája is rögziti, amennyiben szo­ katlan módon keresztülhatol annak belső kalitkáján is. A z ácsjelek azonban teljesen kaotikusak. Nem lehet másra gondolni, mint arra, hogy több egyenlő rangú mester dolgozott. A díszítés mértéktartó, s a kerengőt borító deszkák motívuma mi is lehetne más, mint makk. A harangok, melyek kö?ül a legrégibb 1776-os, harangszéken vannak el­ helyezve. Datálása a szakirodalom szerint elég különböző. A z 1691-es évszám az egyik sisakzászló évszámára megy vissza. Mindenesetre 1733-ban említés történik a fato­ ronyról, viszont az 1308-as Canonica Visitatio a fatorony után az 1792-es évszámot hozza minden magyarázat nélkül. Feltehető, hogy az utóbbi egy nagyobb mérvű ja­ vítás éve, ami talán a szerkezeti különbözőségeket is érthetővé teszi. Lónya Valamikor két község volt. Nagylánya és Kislónya. A z utóbbi helyen is volt egy­ kor fatorony, de 1830 körül két évig egy kőrisfán függött átmenetileg a kél haran gocska. Ekkor született a falucsúfoló mondás: „A kislónyai torony minden tavasszal kileveledzik". A nagylónyai fatorony viszont ma is áll és egyike a legszebbeknek. Megjelenésében van valami, ami a X V III. század végének nagy építészetére em­ lékeztet, arányaiban az alapzati rész olyan szerényen indul, mint a káliói megyehá­ zánál, vagy az őri ref. templom tornyánál, mikor is a lábazat a tetőhöz viszonyítva alacsony. Itt Lónyán a sisak tűje viszonylag szélesen indul és magasra nyúlik. Egyéni jellegzetessége, amiben a típustól eltér, több is van. A kerengőt tartó kon­ zolok a faragásokkal együtt érvényre jutnak. A deszkabontás mustrája már tulipán. A nágyívű árkád szerkezete világos, nem zavarja a mögötte lévő harangház. Az egyes ivek gömbölyűre vannak fűrészelve a kötésből és a koszorúgerendából. Az öt torony csúcsain a szokottnál nagyobb méretű gömbök vannak, ezáltal a sziluett gazdagabbá válik. Érdekes, hogy a 13 hüvelyknyi talpgerendázatba ugyanilyen széles tartóoszlopok kapcsolódnak. Jelölésük az égtájak sezrint „e—K — D—N " betűkkel történt. A belső szerkezet világos, egyöntetűen kb. 60 fokos andráskötásek szerepelnek. A zsurki ré­ gies típusú Z-kötés a csomópontokon már csak félig kimunkálva szerepel. Ugyanak­ kor nem egyszerű a feljutás megoldása, a létra fordulóinál a keresztkötések közli buj­ kálás figyelmet kíván, hogy az ember a fejét be ne verje. Ismét jó l hat a harangház egy-egy oldalán a 2-f2 x-kötés ritmusa. A sisak tű­ je, mi a méretéből érthető, szokatlanul erősen van bekötve. Végeredményben a nagylónyai fatorony — így vázlatosan ismertetve is kitűnik, — egy jó felkészültségű ács munkája. Készítője, ahogy ezt a földszint egyik gerendá­ jába bevéste, Kakuk Imre, K i Bán Péter legényével készítette 1781-ben. Ez a türelmi rendeletnek az éve ugyan, de még annyiban meg veit szorítva a toronyépítés, hogy azt nem volt szabad az utca frontjára építeni.

106

Csiszár Árpád adatainak köszönhető, hogy Kakuk Imre életrajzának a keretei körülrajzolhatóak, ellentétben a többi ácsmesterrel. 1766-ban született Jándon, igy ezt a fatornyot 25 éves korában készítette a viszonylag fiatal „paraszt” , tehát nem nemes ács. Ügy látszik, egy idősebb ácsmester lányát vette el s így kapta meg az ipart és testvérei György és Imre szintén ácsok voltak. 17B2-ben Vitkán emelt egy 12 öles fa ­ tornyot, mely a lónyainak szinte hasonmása. 1790 ben a matolcsi templomra készített sisakot. (Ezt a vihar levitte.) A következő évben szülőfalujában, Jándon épített fa­ tornyot, Hetén pedig 1798-ban tolta tovább a fatornyot. 1808-ban, 52 éves korában halt meg. A z említett művei már nincsenek meg, de a Vasárnapi Újságból ismerjük a 35 méter magas jándi tornyot, mely impozáns méreteiben más jellegzetességeket mutat. Ez lehet a „Kancza József útmutatása”, mit az anyakönyv említ. Figyelemre méltó adat az a bejegyzés is, hogy április 15—december 18-ig készítették. Nem teljes életének a dokumentációja, mégis két munkát neki kell tulajdonítani. Egyik a nábrádi templom tornyának a ma bádoggal borított fiatornyos sisakja. Kül­ sőben is, belső szerkezetében is az ő kezenyomát viseli. A másik pedig egy fatorony, melyen olyan árulkodó jelek vannak, hogy a lónyaival kapcsolatba kell hozni, ez a gemzsei fatorony. Gemzse Valójában látszatra semmi közös nincs a lónyai és a kedves megjelenésű, kis gem­ zsei fatorony között. Lónyán távol áll az utcától, Gemzsén az egykori falumag orsója, helyesebben villája elején, ahol a régi fatemplom állott, mielőtt leégett. Nagylányán kerengő van, itt nincs. Itt a harangház is csak két íves, viszont a mellvédje olyan ma­ gas, hogy felnőtt sem lát ki rajta, ami nyilvánvalóvá teszi, hogy valami lényeges mó­ dosítás történt. Egyedül itt keskenyedik kissé felfelé a törzs, de csak annyira, hogy ez a fának természetes adottságaival is megmagyarázható. Az eddigi szakirodalom a fatornyot 1775-re, vagy az e körüli időkre datálja. En­ nek oka, hogy a matrikula, melyben először szerepel, fedelén ezt az évszámot hordja Az anyakönyv gondosabb tanulmányozása azonban azt mutatja, hogy ezt a kötetet pár hónappal az 1790-es év előtt vették használatba. Ebben szerepel az a kitétel: „a T o ­ rony pedig fából való” . De 1783-ban úgy említik, hogy „pusztulóban" volt. Ezután kel­ lett lennie, de még 1792 előtt, hogy a fatemplom, a parókia s bár nem említik, a rossz állapotban lévő régi fatorony is leégett. A z új kőtemplommal együtt emelték az új fatornyot is. Ennek van ui. kapcsolata Lónyával. A szoknya fedélszéke gerendáinak a számozása mutatja: gömbfejű fúróval 1—5-ig menő furattal számozták. Másik ap­ róság, a faszögek fejének a kiképzése. A sisak fedélszéke bár nem azonos, de a közép­ ső keresztgerendázat határozza meg a szerkezetet. A kötések annyiban tipikusak, hogy mindenütt párosával x-kötések, amit Kakuk Imre is szívesen használt, így ezt a esi nos fatornyot is az ő művének kell tekintenünk, bár később alakítottak rajta. Gemzsénél kellemes többlet a földszinti mellvéd feletti kötéseknek amolyan kapcsos záró­ jel formájú „magyar bajusz” típusú élszedése, ami bár Lónyán nincs, de ez idő tájt már számolni lehet megjelenésével. Szabolcsbáka, (régen Kisbika) A szabolcsbákai fatorony némileg idegenszerű a Felső-Tisza vidékén, mintha nem egészen ebből a földből nőtt volna ki. Magában véve szép kis építmény, a felső-tiszai típusnak a jegyei inkább külsőlegesek. Alul nincs mellvéd fölötti világítást adó nyílásnégyzet. A szoknyától kezdve tel­ jesen zsindellyel van fedve és részben bükkfazsindellyel, mintha végig valahogy

10T

J\

különleges s/abalcsbákai fatorony (A

s z e r z ő f e l v .)

„szőrös" lenne, még a nyílástalan fiatornyck is zsindelyesek. Kerengűje nem lévén, a harangházban két-két ablak bandzsít össze, mint az allivek, ugyanis deszkával van­ nak borítva s az ablakok középfelé helyezkednek el. Belsejében meghökkentő, hogy csak nyolc oszlopfája van, a középsőt két meré­ szen derékszögbe állított hatalmas x-kötés helyettesíti. Az egyházi feljegyzések szerint 1781-ben épült a valamikor középkori templom mögött az elsorvadt orsó kevésbé forgalmas ágánál állva. 1851-ben nagyobb javítást igényelt a fatorony, 1889-ben már életveszélyesnek minősítik. Kristóf György ácsmes­ ter „ügyes mesteri kézzel igen erősen" megjavította. Lehetséges, hogy ekkor a javítás változtatásokat is hozott magával, s azóta lett idegenszerű.

108

Kölese Ismeretlen remekműnek tehet nevezni a négy út találkozásánál a késögótikus templom előtt álló fatornyot. Uszkával együtt a típustól annyiban tér el, hogy sisak­ ja a tű alatt is nyolcszögű, 5 a nyolcszög egy-egy sarka a kerengő oldalának a köze­ pén erősen kiszögellik. Egyetlen, mely részben tolgyzsindellyel van fedve kb. ugyan­ azon a részen, ahol Szabolcsbákán a bükkzsindely van. Hogy most melyik az eredeti zsindelyanyag, nehéz lenne megmondani.

A kölesei fatorony különleges sisakja. (A

szerző fe lv .)

109

Törzse viszonylag zömök, világító rések a szoknya alatt nincsenek, csak két kis ablak. Megkapó a kerengőt borító deszkázat áttört csipkézete, félő azonban, hogy ké­ sőbbi. Belépve a torony belsejébe feltűnik, hogy a szinteken az alul vastag kereszt és xkötések vastagsága fokozatosan csökken, mintha valami látszatperspektívát akartak volna a mesterek nyújtani. A kerengő sorvadóban van, a gerendák közt csak a gyer­ mek tudja átpréselni magát. A sisakfedélszék egészen különös, ugyanis kettő is van. Alsó, egy nyolcszögbe írható rácsszerkezet, ezeken állnak a sátorfák és szarufák. A felső pedig egy középső négyzetből kiinduló gerendapáros nyolcágú csillag, melynek a gerendapárjai közrefogják a sátorfákat, s a szarufákat. A harangház középső oszlopán szignálva van: „Garda András” . Folytatása az utó­ lag beépített harangtartó erősítésétől, csak a keskeny nyíláson ujjal benyúlva tapint­ ható ki: „Farkas János Átsok által 1794” . Az évszám magyarázatul szolgál a négy út találkozásában álló fekvésére is. Uszka Ez a fatorony amolyan mostohagyerek. Földszintjét felfalazták, törzsét palával fedték, s az új templomot a múlt század elején egészen a törzséhez építették. Olyan szélfogó lett belőle, ami távolról emlékeztet a közeli román fatemplomok előterére, a pronaoszra. Egészében véve a köleseinek kisebb, s nem is olyan stabil változata. Nagy voná­ sokban sisakfedélszéke is Kölesére hasonlít. Kerengője is keskeny, háromives (lásd Vámosatyaij borftódeszkái levélmintában végződnek. Ha még hozzátesszük, hogy az előcsarnokká degradált fatoronyból két oszlopfát a földszintről a hossztengelyben ki­ vettek, azokat harántkötésre állították, a megmaradt középső anyaoszlopot az 179fl-es évek barokk álszedésével látták el, akkor minden jellegzetesei elmondtunk róla. Tlszacsécse Móricz szülőfalujának a fatornya már annak a korszaknak az utolsó emlékei közé tartozik, mikor már a kőtornyok kezdték kiszorítani a fatornyokat, de folyamatossá­ gukban a faépítészeti hagyományok még éltek. A falu orsós terén a templom mögött áll, kicsiszolt, harmonikus formák, arányok jellemzik. Amiben eltér az átlagtól, az a mesterei díszitőkedvének a megnyilvánulá­ sa, ami talán a gazdasági konjunktúrában gyökerezik, talán a műfaj utolsó fellobbanásának a csillogása. Mindjárt a földszint két ferdekötésén megtaláljuk a gemzsei ba­ juszmotívumot, mely az ajtónál gazdagabb, középen csaknem egy gyémántponttal bő­ vül. (Majdnem kész a szatmárcsekei fejfák profilja!) A szoknya esővetője is gazda­ gabb mint másutt, a szarufára egy álszarufa van ékelve élszedetten, profilosan s a kettő összeillesztése kitátott szájra emlékeztet. A kerengő oszlopkái is gazdagon faragottak. A sisak ereszének esővetői szintén profilosan vannak faragva. A kötések la­ polásai meglepően vegyesek. Vannak szépen ívelt metszésűek és igen kezdetlegesek is, melyek lemennek egészen a gerenda aljáig. Minden ékítmény ellenére is Uszkával valami kapcsolat sejlik. Ilyen a kerengő kötésrendszere, a sisakfedélszék és elszólásként hat egy kis szórvány kötőgerenda, melynek az éiszedáse az uszkai középső oszlopfa mintájával egyezik. Mesterét nem ismerjük, 1822-ben épült.

110

Móricz szülőfalujának fatornya. (A

szerző fe lv .)

Nagyszekeres A Gegö kis szigetén álló együttest: a gótikus templomot régi sírjaival, fatornyával a múlt időknek különös varázsa övezi még elhanyagolt környezetében is. Nemrég helyreállított kis fatornya azt a kísérletet példázza, hogyan lehet a külön­ álló fatornyot szerves kapcsolatba hozni a középkori templommal. Uszkára emlékezve Nagyszekeresen egy másik megoldást találunk, mikor is a fatorony egy portikusz se­ gítségével közlekedik a kőtemplom nyugati bejáratával. A felső-tiszai típustól annyiban tér el, hogy a szokásosnál rövidebb a törzse. Fia­ tornyait fénykép után rekonstruálták, de valami hiányérzetet hagynak maguk után. Valamennyi fatorony közül ez a legdíszesebb. Á ll ez különösen a kerengő oszlopocskáira, melyek közül a sarkon állók mind a négy oldalon ki vannak faragva. A z ívek csak a ferde kötéseknél vannak kifűrészelve, a gerendakoszorúban nincsenek. A N yír­ bátorra jellemző keresztrúd-motivumból egyet-egyet megtalálunk egy-egy ívszaka­ szon.

111

A belső szerkezetnek egyedi vonása, — ami külön elég érdekes látvány, — hogy a földszinten az alsó és a felső sarokkötáseket vastag háromszögű ékek helyettesítik. Rendszerként ez másutt nem fordul elő A kerengőbe ma nem lehet felmenni, helyre­ állítás előtt azonban volt feljárat. Kötésrendszere két-háromszoros andráskötés fel­ tűnően vékony gerendákból. Mindez, valamint a törzs alacsonysága az építőanyag szű­ kösségére vezethető vissza. A sisak fedélszéke lényegében három hosszanti gerenda, melyek közül a szélsőt kifelé rövid gerendadarab köti a koszorúhoz, befelé pedig 2—2 ferdekötés segítségével egy hatszöget ír le, s erre támaszkodnak a sátorfák. Ez a meg­ oldás nálunk másutt nem fordul elő, ami ugyancsak érdekessé teszi ezt a fatornyot. Mesteréről, építési idejéről semmi adat nem áll rendelkezésre, de minden bi­ zonnyal a tiszacsécseivel lehet egykorú. Nyírmihálydi Tulajdonképpen nem a Felső-Tisza vidékén fekszik, Ermellékhez közelebb van, ezért jobban el is üt az eddig tárgyalt fatornyoktól. Alapjában véve azért a felső-tiszai típushoz áll legközelebb. Középkori templom előtt áll, kilenc tartóoszlopos, ma már nem látható, de a sisakfedélszék déli oldalán meg van a helye, itt is volt négy fialorany. Jelentős különbség azonban, hogy a föld­ szinten nincs világitóablak, a törzs végig deszkázott, rombusz és félrombusz mintá­ zatot mutat a fugálás, és hogy kerengő nincsen, csak három oldalon van, — az észa­ kit kivéve — két-két zsalugáteres ablak. Ez utóbbi megoldást csak Vitkáról is­ merjük fényképről, a lécfugás díszítésmód viszont ma is él a bihari végek népi kapui­ nál. Ez a körülmény továbbá, hogy a fatorony nagyon rossz faanyagból készült, pl az anyafa teljesen el van csavarodva, azt feltételeznénk, hogy nagyobb fatornyaink közül a fiatalabbak közé tartozik, valójában 1779-ben már magvolt. Marokpapi és Csaroda A z itteni kis fatornyocskák már a fatorony-épitészetnek a múlt század végén tör­ tént elhalását jelzik. A márokiról — X III. századi templom előtt — annyit tudunk, hogy Váradi kőműves mester szabta ki a gerendáit 1872-ben. Nem nagyigényű épít­ mény két íves harangházzal fiatornyok nélkül, a fölszinti tornácán érdekes motívum­ mal, amit az ugornyai haranglábon is megtalálunk. Szoknyája még többszörös vé­ kony Iuczsindellyel van fedve. Egyszerűsége ellenére sem nélkülöz bizonyos kedves hangulatot. Csarodán a papiak kerítésébe épített falornyocska hasonló négylábas, szoknyás, nyitott harangházú faépítmény. Ajtaja, mint kivehető, eredetileg az utca felé nyílott. 1883-ban készült. A neves X III. századi templomról rásugárzott népszerűség azonban nincs arányban történeti és művészeti érlékével. Éppen a látogatottság miatt helyén való Tákost is megemlíteni. Az eredeti temp­ lommal egyidős fatornyot, melyet Lukács János ácsmester 1767-ben készített, 1948ban lebontották, és helyébe építette Kokas Sándor a ma is látható faépítményt, mely ebben a formájában teljesen idegenszerű, tulajdonképpen harangláb A talpgerendázata azonban régi anyag. A fénykép tanúsága szerint a régi fatorony viszonylag ma­ gas, de zömök tornyocska volt. Érdekességként hatna, hogy volt olyan oldala, melyen a harangházat oldalról tulipánmintás léc borította, mintha kerengője lenne, amolyan elsorvadt kerengő. Nem tértünk ki Szentendrén Nemesborzova szenzációvá vált fatornyára, a kisebb fatornyokra sem, mint amelyek Piricsén, Szamostatárfalván, Beregdarócon, Komoron

112

Egy szerényebb íatorony Piricsén. (A

szerző fe lv .)

állanak Nem esett szó Túrricsén a darnói példát követve a téglatorony tetejére si­ sakként felültetett kis fatornyokról, sem hasonlóképpen a fiatornyos sisakokról sem: Tornyospálca, Vaja, Csaroda, Fehérgyarmat, Nábrüd, vagy Tarpa, melyek lényegében szoknya nélküli fatornyok. Azokról sem beszéltünk, melyek ábrázolásokban marad­ tak fenn: Nagyvarsány, Szamoskér, Tákos, Tivadar, Olcsva, Jánd, Besenyőd. A tanul­ ság így is kiviláglik: a FeLső-Tisza-vidéknek van egy sajátos, mélyen a helyi hagyomá­ nyokba gyökerező faépítészete, mely különbözik a környező vidékek faépítészetétől, s mely az egész Kárpát-medence faépítészetében kiemelkedő helyet foglal el. Viszonyla­ gos ismeretlenségük ellenére is nemzeti örökségünk legszebb és legrangosabb objek­ tumai közé tartoznak, s megismerésük új szépségek felfedezésének az ürömét tudja nyújtani azoknak, kik nyitott szemmel közelednek feléjük.

113

Horváth Vince: Bohóc majommal

114

Földrajz FRISNYAK

SÁNDOR:

Adalékok a Rétköz régi vízrajzához A Szebecse folyó

A Felső Tisza-vidék természeti földrajzát1 és a vízszabályozás történetét összefog­ laló alapvető munkák1 nem foglalkoznak a Rétköz vízelárasztásában egykor igen je ­ lentős S z e b e c s e ( • Járat) folyóval. A Szebecse (vagy Járat) neve többféle változatban ( K a p u s , S e b e s d e k , S e b e s k e , stb.) szerepel a rétközi falvakról készült 18— 19. századi kéziratos térképeken. A Szabolcs megyei helytörténeti irodalomban is előfordul a Szebecse neve, de a folyó teljes leírása — az adatok elégtelensége miatt — ma is hiányzik. Pl. M i k e s y Sándor a Pesty-féle „Helynévtár" és egyéb források alapján megemlíti, hogy a Szebecse nevet viselő „ r é t f o l y a m ” Zsurk, Tuzsér és Bezdéd táján haladt ke­ resztül.' A folyó további szakaszaira K i s s Lajos néprajztudós „Régi Rétköz” c. köny­ vében találunk értékes információkat1. N é m e t h Péter Borsava határvármegye termé­ szeti geográfiáját vázoló dolgozatában a Szebecsát mint a Tisza egyik mellékágát írja le, melyből „számos kisebb ér szökött ki és ömlött vissza” ’. Z s a r ó -é r , N a g y -é r

A helytörténeti munkák a Nyíregyházi Levéltár kéziratos térképanyagát és az I. katonai felvétel (1784) Rétközre vonatkozó szelvényeit dolgozták fel. A Szebecse folyó megismeréséhez az Országos Levéltár Térképtárában található IB— 19 századi mappák további értékes adalékot szolgáltatnak. E kéziratos térképművek segítségével pontosabban rekonstruálható a Rétköz egykori elöntése, melyet az eddig megjelent dolgozatok a Tiszából kitörő árvizekkel és a Nyírség felől érkező „nyirviz-palakokkal” magyaráztak. A kb. 600 km' kiterjedésű R é t k ö z (és a szomszédos Bodrogköz) része a Nyírséget övező alföldperemi süllyedék-sorozatnak. A jégkorszakban a Rétköz a nyírségi hor­ dalékkúppal összefüggött, de a pleisztocén végén és a holocén elején jelentkező sülylyedés attól elkülönítette'. A tájban megjelenő T i s z a o l d a l o z ó e r ó z i ó j á v a l á t a l a k í t o t t a a R é t k ö z t , a buckás felszínek nagyobb részét letarolta. A régi felszín kisebb marad­ ványai az alluviális síkságból 2—5 méterre kiemelkedő h o m o k s z i g e t e k . Ezeken az izo­ lált homokfelszíneken, az „ősi települési szinteken” épültek a Rétköz lápi falvai (Besz­ terce, Ibrány, Paszab stb). A Tisza később elhagyta a Rétközt, de árvizeivel évről évre elöntötte és hordalékát szétteregette. Így a Rétköz túlnyomó részét h o l o c é n á r t é r i ü l e d é k e k — lápos-kotus képződmények, öntéshomok, öntésiszap stb. — borítják. A T i­ sza mai, Záhony és Tokaj közötti szakasza egy energikus szerkezeti vonalnyalábon meanderezik’. A Tisza-meder két oldalán a meg-megismétlődő árvizek hordalékterí­ téseiből néhány méter magas és több száz méter széles f o l y ó h á t épült. A folyóhát és környéke — mint azt az I. katonai térképfelvétel is szépen bizonyítja — a 18. szá­ zadban e r d ő s t e r ü l e t volt'. Az ártéri erdő szélessége Záhonytól Tiszabercelig 2— 3 km között változott, majd lefelé jelentősen elkeskenyedett.

115

1. ábra. A Szebecse folyó eredete (Sexty kéziratos térképe nyomán)

116

A Rétköz láp- és mocsárvilága a holocénban alakult ki, majd a csapadékosabb bükk f á z i s b a n (1. e. 2500—i. e 800 közötti számottevően kiterjedt és állandósult. A rét­ közi lápot a Tiszából kiágazó /okok (Szabolcsveresmart, Tiszakanyár stb ) és a N yír­ ségből lefutó patakok mellett — leginkább árvizek idején — a Szebecse ( = J á r a t ) fo­ lyó táplálta. A Szebecse a 18. századi földabroszok szerint a Rétköz hidrDgrá/iai t e n ­ g e l y e i ’ O lt.

A Szebecse folyó első ábrázolása S e x t y András Szabolcs megyei geodéta 1B. szá­ zad második felében készült térképén látható'. E szerint a Szebecse Zsurk és Záhony térségében szakad ki a Tiszából és Dögé mellett szétterül a Rétköz láp- és mocsár­ világában. A Rétköz Tisza-melléki sávja (a folyóhát) magasártéri szintként jelenik meg és a lápvidék túlfolyó vízét egy Gáva környéki ér vezeti a Tiszába. Sexty 1802ben kiadott térképe" és egy 1822-es másolatban fennmaradt igen részletes (1 : 7400-as méretarányú) Szabolcs megye térképen1' már pontosabban követhető a Szebecse ere­ dete és nyomvonala. A Sexty-féle térkép szerint a Tisza mellett, Benk és Tiszamogyorós között egy holtág (a Zsurk térségében Z o v á n y n a k vagy Z s o v á n y n a k nevezett Tisza-meder) volt a Szebecse forrása. A Z o v á n y v i z é t Z s u r k és Z á h o n y k ö z ö t t főbb tiszai f o k is táplálta, mint ezt egy ismeretlen, 18. századi térképalkotó mappáján meg­ figyelhetjük1*. A térkép a beregi határ és Tiszabercel közötti Tisza-szakaszt és a Rét­ köz elárasztott területét ábrázolja. A kartográfiai munkák kezdetlegességével magya­ rázható, hogy a Zovány, melyből a Szebecse fakadt, a Tiszánál kb. másfélszer-kétszer szélesebb folyóágnak látszik. A Szebecse helyenként megközelítette a Tiszát (pl. Győ­ röcskénél egy t is z a i f o k növelte vizét), majd Komoró és Fényeslitke között egy kisebb medencébe folyt. A Szebecse vize ebből a kismedencéből további öt, egymással pár­ huzamos ágon folyt át a Rétköz központi medencéjébe. A térkép — sajnos — nem

2. ábra.

A

Rétköz egyik részlete a Szebecse folyóval (IS. századi térkép alapján)

117

tünteti fel a lápon áthaladó Szebecse medrét. A Szebecse a Nagy-Láp (—Nagy-Rét) medencéjében szétterült és egyes leírások (pl N é m e t h P munkája) szerint Tiszabercelnél tért vissza az anyafolyóba. A térkép Dombrád és Pátroha vonaláig markán­ san ábrázolja a láp határát, de innen távolodva a határvonalak — pl. a Tisza mel­ lékén — bizonytalanná válnak. A Rétköz nyugati fele hiányzik a térképről, azonban Tiszabercelnél egy f o k és kisebb l á p f o l t még látható. (A Szebecse folyó Zsurk és Dogé közötti szakaszán több h í d rajza is megfigyelhető.) A z ismeretlen 18. századi szerző a Szebecse és a rétközi lápvidék kezdetleges ábrázolásával az őst v í z r a j z i k é p e t örökítette meg, A 18. század második feléből még egy (szintén i s m e r e t l e n alkolótól származó) tér­ kép áll rendelkezésünkre a Szebecse folyó Záhony és Győröcske közötti szakaszáról, de már a Tisza kanyarátmetszési terveivel és helyenként árvédő töltésekkeln. A Nagy-Lápot tápláló és azon áthaladó Szebecse folyót a Magyarországról készült legismertebb 16—18. századi térképek nem ábrázolják". A Szebecse lápon áthaladó szakaszát K i s s Lajos — oklevéltári adatok és régi falutérképek alapján* — állapította meg, de erről térképvázlatot nem közölt. Leírásából tudjuk, hogy a Szebecse (=Járat) Tuzséron Z s a r ő - e r e és P e r t e , Komoróban S ő r é s , Dögén S z e r e c s e (középkorban K a ­ pus), Kisvárdán Sör, Rétközberencsen P á r o m , Kékesén P o r o m néven szerepelt Dombrád térségétől Tiszarád határáig J á r a t - é r nek nevezték. Beszterecen a Zöld- és a Király-tó medencéjében haladt át, majd J á r a t - f o l y á s néven elérte a vasmegyeri ha­ tárt. Beszterec és Kék határvonalán — mivel medre jelentősen kiszélesedett — S z é l e s ­ J á r a t . Nagyhalász földjén S á r o s - é r , S e b e s k e é s S e b e s d e g volt a neve. Nagyhalásztól délnyugatra a Pálocsába, majd a Szárd-tóba ömlött. Innen C s e n g e r - e r e é s Á s o t t - é r néven folyt tovább (Paszab), és végül Tiszabercelnél ömlött a Tiszába” . A Szebecse- (vagy Járat-) „rejtély” nehezen oldható meg, mivel — ez időben — nem rendelkezünk a Rétköz egészét ábrázoló egykori vízrajzi térképpel. A láp lecsapolás és folyószabályozás előtt a Rétköz 2/3 részét állandóan vagy időszakosan víz borította. A tájat a kisebb-nagyobb vízfolyások, tiszai holtágak (morotvatavak), lápok és mocsarak áttekinthetetlen szövevénye jellemezte. A Szebecse vize, mint ezt a 18. századi térkép alapján készült vázlatrajz is bizonyítja, a fényeslitkei mocsaras terület elhagyása után több ágban áramlott tovább. Így a Kiss Lajos által megraj­ zolt kép változtatást igényel. A Rétközt elárasztó Szebecse (=°Járat) tulajdonképpen itt véget ér. A területet behálózó ősi vízfolyások nem egy folyó — a Szebecse — tekervényes medrei, hanem a Tisza régi medermaradványai, melyek szét- és össze­ ágaztak, vagy tóban és mocsárban szétterültek. A rétközi folyók és patakok csak a tiszai áradások idején váltak áramló vízzé. A Szebecse emléke ma is él a Felső-Tisza-vidék Záhony környéki területein (pl. Győröcske határában a Z e b e c s e h á t nevű dűlő). A Benk és Zsurk között ábrázolt, kb. 15—20 km hosszú „második Tisza-meder” a morfológiai vizsgálatok és az 1 :25 000-es méretarányú térképek alapján nem igazolható. Benktől délre és északra valóban van­ nak Tisza balparti holtágak, de ezek — a Sexty-féle térkép rajzolatától eltérően — áradások idején lefűzött és feltöltődött hurokszerű kanyarulatok. A balparti morotvák — Benktől északra — legfeljebb csak a nagy árvizek alkalmával kerülhettek egymással kapcsolatba. A Zovány-morotvató viszont erősen feltöltődött állapotban ma is látható Zsurkon és Záhony határában. A Zoványból kiszakadt és a tiszai fokok által táplált Szebecse i d ő s z a k o s „járat” volt, mely — feltételezések szerint — régi Tiszameder-maradványokban folyt a Rétköz felé” . A Rétköz szét- és összefolyó vizel szintén régi Tiszameder-maradványok, mint a Beregi-síkságon a Csaronda, a Bod­ rogközben a Tice és a Karcsa. A Dombrád tói nyugatra kiágazó és a Tiszabercelnél

118

visszatérő Kis T i s z a fattyúág volt, melyet a 18. században kisebb mértékben sza­ bályoztak. A Rétköz túlfolyó vizét — a Kárpát-medence többi láp- és mocsárvidékéhez ha­ sonlóan — egy, az áramló vizeket összegyűjtő természetes (később mesterségesen át­ alakított! meder vezette le. A Szebecse folyó és a tiszai fokok (=csapok) fontosak lehettek a lápi falvak feu­ dális kori ártéri gazdálkodásában. A Rétköz lakossága a Szebecse, a Tisza, a KisTisza és a holtágak h a l á s z a t á b ó l biztosította a megélhetését. A halászat, a csikaszát, a nádvágás és a Nagy-Láp természetes takarmánybázisát hasznosító állattenyésztés, mint ősi foglalkozások, valamennyi településre jellemző volt. A 8—10 méter széles Szebecse a viziszállításnak egyik fontos útvonala lehetett, s helyenként v í z i m a l m o t is hajtott (Komoró, Kisvárda, Ibránystb). A Rétköz ősi hidrográfiai képe a múlt században változott meg a társadalom nagy természetátalakító (folyószabályozó, láplecsapoló, meliorációs stb.) munkája nyomán. A T i s z a s z a b á l y o z á s a é s g á t r e n d s z e r é n e k k i é p í t é s e (185BJ volt az első lépés, melyet — a Szebecse folyó egyes mederszakaszainak felhasználásával épült — B e l f ő - c s a t o r n a követett (1860— 1870). A Rétköz ármentesítése a „nyírvizeket" felfogó 44,3 km hosszú Lónt/ai- és a csatlakozó , nyírvíz-csatornák megépítésével fejeződött be (1879— 1883). A Nagy-Láp ma kultúrtdj, ahol virágzó mezőgazdaság hirdeti az itt élő nemzedé­ kek tájalakító és -fejlesztő tevékenységét.

JEGYZETEK 1.

I. 3. 4. 9. 6. 7. 8.

9. 10. 11 12. 13. M. 15.

16.

Rnrcy Zoltán: Rétköz. In : A tiszai AUöld. Bp. 1969 pp. 36—37.: K orm ány G yula: A Rétköz vízrajzi viszonyai. A Bessenyei G yö rgy Tanárképző Főiskola Tudom ányos K özlem én yei 5/F. Földrajz. Nyíregyháza, isis. pp. 31—55 Hírig D énej (s ze rk .j: A m agyar vfzszabólyozás történ ele. Bp. 1973. M lk e iy Sándor: Szabolcs várm egye középkori víznevei. M agyar N yelvtudom án yi Társaság kiadványai. 93. sz. Bp. 1940. Kiss L ajo s: Régi Rétköz. Bp. 1961. Németh P é ter: Borsova határvárm egye természeti földrajza. A n yíregyh ázi Jósa András Múzeum É vk önyve X II—X IV . Bp. 1972. pp. 45—94. Bursy Zoltán 1. h .; uő.: A N yírség természeti földrajza. Bp. 1961. Som ogyi Sándor: Felsö-TIszavidék vízrajza. In : A hazai Alföld. Bp. 1969. pp. 44—15. A z I. katonai felm érés (1764) Rétköz területét ábrázoló. 1 : 26 BOU-as m éretarányú szelvényei. Hadtörténelmi Intézet Térképtára, Bp. (Jelzetét lásd Csendes László—N. Ip oly M árta: T e le ­ pülések szelvényezése az első, második, harm adik katonai felm erések alapján. Bp. 1977. pp. 175—176.). Sexty András: Zabolcser Comitat. X V III. sz. második fele. 62X32 cm. M —■1 : 192 000 . országos Levéltár. — Hit. Dlv. X I. No. 39. Sexty András: Szabolcs várm egye és a Hajdú Városok Kerülete. In : M agyar Átlás (szerk. Görög Dem eter és K erekes Sámuel). Pest, 1802. Sexty András — (másolta) Pechler A n tal: Mappa, qua remonstratur totlus in clyti Comltatus de Zabolcs accuratus Sltus et ductus Canalls V. Nam ény Nánásiensis et T ok ay Nánáslensis linea rubra inductus. 1 8 2 2 . 183X110 cm. M — 1:74D0- országos Levéltár, Vizr. Int. — Tisza 8 0 . Pars Comltatus Szabolcsíensis noxie a Flu vlo Tiblsco alluta. X V III. sz. vége. 52X142 cm. M = 1 : 43 200. Országos Levéltár, Vizr. Int. — Tisza 19. Planum. Exhibens partém F lu vii Tibiscl in grem lo Cottus llnghvariensls, Possesslones Csap et Győröcske. X V III. sz. második fele. 53X41 cm. M = í : 14 500. Országos Levéltár, V izr. int. — Tisza 58. Nemes K lára: Cartographia Hungarica I. M agyarország térképei a X V I. és X V II. századból fakszim ile kiadásban. Bp. 1B72.; G. D elTsle: Carte de la Hongrte de la Transilvanie et de la Slavonle. Kb. lián. Fakszim ile kiadás, Bp. én. (Hadtört. Int.). Kiss Lajos I. m .; vö. G yarm athy Zsigm ondi A SzaDalcs-Szatmár m egyei Levéltár térkép­ gyű jtem énye (Kéziratos és nyom tatott térképek, kataszteri térképek ismertetése és Huta ,1 lehetőségei). A Bessenyei G yö rgy Tanárképző Főiskola Tudom ányos K özlem én yei 8/F. Föld­ rajz. N yíregyháza, 19B0 pp. 141—187. (M egjelenés a la tt) Borsy Zoltán professzor szóbeli közlése, m elyért hálás köszönetemet fejezem ki.

119

Horváth Vince: Rab csendőrökkel

120

BOROS LÁSZLÓ:

Adatok a Bodrogzug agráríöldrajzához A

K á rp át-m ed en ce

és g a z d a s á g i m ada

részén ek

jellegzetes,

a

m ai

n ap ig

is

a T is z a — B o d r o g — L a t o r c a á lta l

(F e ls ő -B o d ro g k ö z)

zugnak Az

egy ik

tá jeg ység e

C se h szlo v á k iá h o z

(A L s ó -B o d ro g k c iz )

h árom szög

m e gle h e tősen

h a tá ro lt

t a r t o z i k . 634 k m ! k i t e r j e d é s ű

a la k b a n

e lk esk en y e d ő

zárt

n ép ra jzi

Bodrogköz. ÉK«i

D N Y -j

h ar­

m agyarországi

csücskét

B ad rojj-

nevezzük. A ls ó -B o d ro g k ö z

1 5 % -át

m agába

fo g la ló

(t erü le te

99 k m ' J

m ík rotá jat

a

T isza,

B o d r o g és a T ö r ö k - é r h a t á r o lj a . A

m ú lt

századi

tott, m o c s a r a s kás

felszín

em beri

fo ly ó sza bály o zá s

te rü le t volt, c s u p á n

em elk e d ett

m egte lep e d ésre

elő tt

ki szige tszerű en a lk a lm a s

a

Bodrogzug

a k ö zp on ti, m in t e g y (in n en

száraz

•X /

térszín

e

terü let (1.

tú ln y o m ó

része

10 k m 2 k i t e r j e d é s ű

Szigetköz

ábrái.

É-an

és

v ízz el

e ln e v ezé se ) K -e n

b o rí­

hom okbuc­

a

és

volt

zem D lén i

o/oHHf // XUf.

(II. katonai felmérés) 1. ábra: A Bodrogzug (Szigetköz) 1855-ből való térképe

121

részektől

3— 5 k m

csolatterem tés nézlő,

Visa,

a

Z alk o d )

többi

falu játó l,

az

b izo n y ítja,

is

Sza bolc s

széles T iszán

m o c sá rv ilá g a

ezen

ö n á lló hogy

várm egyéh ez

sz a b o lc si h ajd an i

fejlőd é se n

el. V i s z o n y l a g

vízrajzi

s

a

B odrogköz

csak

s o rá n c satolták B o r s o d - A b a ú j - Z e m p l é n

a

A

Szigetköz

viszon yo k

m e n t k e re sztü l.

e lle n té tb e n tartozott,

v á la sz to tt a terü letek k el.

A

m ia tt

könnyebb három

e lk ü lö n ü lt

telep ü léscsop o rt

többi

falu já v al

felsz ab a d u lást

nem

követő

v o lt a k a p ­

te lep ü lé se a

ö n á lló

(K e ­

Bodrogköz fejlőd é sé t

Z em p lé n ,

hanem

közigazgatási

refo rm

m egyéhez.

A MEZŐGAZDASÁGI TERMELÉS TERMÉSZETI AD O TTSÁG AI A

2

B od rogkö z, s ezen b e lü l a B o d ro g zu g

is t o c é n b a n

a

terü leten

h eg y ség p a t a k ja i jelen tős

á th a lad ó

T a p o ly ,

m en n yiség ű

is

fiatal üledékekből van felépítve.

Ondava,

homokot

Laborc

raktak

és

le. A h o l

a

Z em p lé n i-

p le-

a h om o k fe lszín e k sz á -2

2. ábra: A Bodrogzug földtani, morfológiai vázlata (BORSY Z. nyomán) I -= löszös homok, 2 = réti agyag, 3 = öntésagyag, öntésiszap, 4 = szél barázdás felszín

122

A

(T o k a ji-)

razzá váltak, ott az erős északias szelek megmozgatták a homokot, szélbarázdákat, garmadákat és maradékgerinceket alakítottak ki. A z újpleisztocén m á s o d i k f e l é b e n a Bodrogköz középső és N Y -i részében tőszös h o m o k t a k a r ó alakult ki a buckás felszíne­ ken. A pleisztocén legvégén és a holocén elején a terület süllyedése, a Tiszának a Bodrogközben való megjelenése új szakaszt jelentett a táj fejlődésében (BORSY Z 1953— 1961J. A hordalékkúp fejlődése megállt. A kanyargó Tisza és a Bodrog oldalazó eróvióval a pleisztocén homokfelszínek túlnyomó részét letarolták, s csak szigetek maradtak meg belőle (legnagyobb a Szigetköz, amelyre Kenézlő, Viss és Zalkod te­ lepült) A letarolt helyeken a folyók az ú j h o l o c é n b a n ö n t é s h o m o k o t , ö n t é s i s z a p o t , ön­ t é s a g y a g o t raktak le, a mélyebb területeken tdpos-fcotus üledékek keletkeztek (2. áb­ ra). Mai felszíne, d o m b o r z a t i a d o t t s á g a ki elvező feltételeket biztosit a mezőgazdaság számára. 90%-a tökéletesen sík alluviális síkság, s csak lü'Vo-a enyhe (29- 7°) lejtésű homokbuckás felszín. A Bodrogzug területén az ö n t é s t a l a j o k é s a r é t i t a l a j o k az uralkodók. Humusztar­ talmuk alacsony (2—3B/0), pH-értékük 6,0—fi,5. Könnyen művelhetek, de lermőértékük alacsony. Kenézlő és Viss közelében sok helyen h o m o k van a felszínen. A legjobb termőképességúek azok a területek, ahol a homokbuckákat vékony löszös köpeny fedi. É g h a j l a t a hasonló a N y í r s é g éghajlatihoz. A n a p s ü t é s é v i ö s s z e g e I 9 P 0 - 1 9 5 0 ó r a . Az Alföld más részeihez viszonyítva nyara napfényben szegény. Tele zoio, a január középhőmérséklete — 3,3, —3,5 °C, a téli napok száma magas (30—40.J N y a r a m é r s é ­ k e l t e n m e l e g . A július középhőmérséklete 20,5— 21,0 'C. A nyári napok száma 65—70, a hőségnapoké 15—20. Az é v i k ö z é p h ö m é i s é k l e t 9,5 aC. A t e n y é s z i d ő s z a k h ö o s s z e g e 3000—3100 °C. A c s a p a d é k évi összege 580—600 mm. Az évi eloszlását a B jregzug szomszéd­ ságában lévő tokaji, sárospataki és tiszaberceli meteorológiai állomáscK adatai mutat­ ják be (a területen nincs meteorológiai állomás). L .

t á b l á z a t A

c s a p a d é k é v i és h a v i m e n n y i s é g e

(1901— 1950) Állomás I.

II.

III

á tla g á b a n

IV.

V.

VI.

VII.

50

év

(mm)

V III.

IX.

X.

XI.

X II

év

29

30

33

44

61

70

66

63

49

53

52

40

590

Sárospatak 30

32

32

45

63

69

66

64

53

51

56

44

605

Tiszabércéi

27

30

42

64

73

69

66

49

52

53

40

593

Tokaj

28

A Bodrogzug v i z e k b e n g a z d a g . A területet határoló két nagy folyó, a Tisza és a Bodrog elhagyott medrei (morotvák) és az áradások után a mélyedésekben visszama­ radó ki&ebb-nagyobb tavak sokasága figyelhető meg ma is (3. ábra). A MEZŐGAZDASÁGI TERMELÉS FEJLŐDÉSÉNEK TŐRÉN ÉTI ÁTTEKINTÉSE A honfoglalás óta lakott vidék gazdálkodása sajátos vonásokat öltött, erősen al­ kalmazkodott a természeti földrajzi adottságokhoz. A vízben, halban és vadban gazdag Bodrogzug lakosságának évszázadokig a h a lá s z a t , v a d á s z a t , p a k á s z a t , a k o s á r - é s g y é ­ k é n y f o n á s és más népi foglalkozás jelentett szerény megélhetést. A nagy kiterjedésű,

123

3. ábra: \ Bodrogzug jelenlegi vízrajzi viszonyai (A Zempléni-hegység l : 60 000 turistatérképe alapján) gyakran vízjárta réteken a l e g e l t e t ő á ll a t t a r t á s , a magasabb, vízmentes buckás tér­ színeken a s z á n t ó f ö l d i g a z d á l k o d á s d í v o t t . A Bodrogzug településeinek gazdálkodására a XVI11. századtól vannak pontos adataink. A z 1772-ből való összeírás (Investigatio) nagy részletességgel mutatja be a falvak gazdálkodását. Az Inrestigatioban Zalkodről ezt olvashatjuk: „A határ két nyomásra van fel osztva, megtermi a rost, zabot, lent, kukoricát és kendert. Vannak széna termő réttyei és ha az árvíz sokáig nem hever az barom tartásra alkalmatos

124

széna tsinálódik, s olykor sarjut is lehet kaszálni. . . ” „ . . . Nagy árvizes időnként kívül mindenféle barom táplálására elegendő legelő mezejek vagyon. Alkalmatos házi ker­ tek van, mellyekben jó dohány, káposzta és kukorica s az élethez szükséges zöldségek teremnek. Vagyon ez hellység szükségének mint egy 20 Fosonyi mérő' capacitású szántó földje és valami 12 ember kaszállatú réttye.’ Kender és len ásztató alkalmatos és elégséges vizek találtatnak az határban. Vagyon az helységben egy szárazmalom és az szomszéd Kenyézlei helységben mint egy 1 órányira 6 kőre való vízimalom, melylyekkel beérik az őröltetés iránt való szükségleteket” . Az Investigatio felsorolja a gaz­ dálkodás problémáit is: „Fogyatékosságai vágynak ezen helységnek és határának. 1. Rendkívül való árvízben némely alább való szántóföldeket károsíttya az árvíz. Tiszta búza pedig különben sem terem az határban 2. A kaszálóit a közönséges árvíz is ellepi és ha sokáig rajtok hever a szénájok sem oly alkalmatos az barom tartásra, olyankor sarjut is lehetetlen csinálni. 3. Szigeten lévén ez hellység akár hová mennyének szükségeknek keresése vé­ gett mindenfelé vámot kénytelenek fizetni, még pedig Tokajnál árvíz idején a Rakamazi töltésekre nézve kétszerest. 4. Rendkívül való árvíznek idején megszorul ezen határon marhájok.” Zalkodéhoz hasonló volt Viss és Kenézlő gazdálkodása is a X V III. században Volt azonban különbség is. Viss Investigatiojában a következőket olvashatjuk: „A z ha­ lár két nyomásra vagyon felosztva, meg termi a rost, zabot, lent, kendert és kukoricát. Vannak széna termő réttyei mellyekben ha az árvíz sokáig nem hever a barom táp­ lálásra alkalmatos szénát kaszálnak. A z házi kertekben alkalmatos dohányok, ká­ posztások és más zöldségfélék teremnek és magok szükségekre elegendő. Vagyon az Helységnek egy bizonyos falu réttye nevű kaszálója az uraság engedelmáből, mellyen szokott teremni mint egy 20 szekér széna, volt egy tőkős nevű halászó tava is de altul az uraság ez előtt mint egy fél esztendővel a lakosokat az uraság el tiltotta.” Az egyik különbség: Zalkádon a föld zömében kisbirtokosok, Visson jelentős rész­ ben föidesúr kezében volt. A három település Investigatiojában határozott utalást találunk a hegyaljai településekkel folyó kereskedelmi és más kapcsolatokra. Zalkod összeírásában ez olvasható: „A z Hegyajjai Városok csak fél mérföldnyire esvén, oda alkalmatos utakon járhatnak, és minden el adandó jószágokat el adhattyák és ma­ goknak szükséges portékákat vehetnek.” Viss Investigatiojában pedig ez áll: „A kötő sás elegendő vagyon az határban és az hegyajjai szőlős városokra hordattyák és pén­ zen el is adattyák.” A X V III. században rendszeresen jártak a Hegyalja szőlőibe munkát vállalni: „A z Hegyajjai Szőlős Városok igen közel lévén helyeztetve napi szám keresése végett oda el járnak az lakosok s mindenkor kaphatnak dolgot.” FENYES ELEK 1851-ben megjelent Magyarország Geographiai szótárában már pontos leírást ad az ország településeinek földhasznosításáról. Művében a bodrogzugi falvak mezőgazdaságáról is részletes képet ad. Z a l k o d : „Határa 2 500 hold, mellyből szántóföld 1 000 hold, kaszáló 900 hold, legelő 600 hold. Sárga homok földe sok gabo­ nát és burgonyát terem; réttyeit és legelőjét az árvíz járja. Orbériség itt n in c s ...” . V i s s : „Határa mintegy 2 082 hold, mellyből szántóföld 1310 hold, kaszáló és legelő 772 hold, 16 egész telek és 18 zsellér után bírnak a lakosok 448 h szántóföldet, 80 hold kaszálót. Földe róna, lapály és igen jó volna, de a határában folyó Bodrogtól 1. Kb. 20 hold. 1 pozsonyi mérő = I kis ma gyar hold bevetéséhez szükséges vetőmag. 2. Kb. l hold (1 szekér széna).

125

sokat szenved; van még egy más vízere és Börtös nevű mocsárja." Kenéziő: „Határa 2 525 hold, mellyből szántóföld 2 130 hold, kaszáló 645 hold, erdő 150 hold. A Tisza és Bodrog árvizeinek nagyon ki van téve, úgy hogy közönségesen minden évben kaszálói és sok szántóföldjei eiöntetnek.’‘ Nagyobb változást a múlt század közepén elvégzett folyószabályozási és árvíz­ mentesítési munkálatok jelenteitek a terület gazdálkodásában. Csökkent az árvízjárta terület nagysága, az árvizek gyorsabban levonultak. Csökkent a rétek és legelők terü­ lete, tért hódított a szántóföldi művelés A századforduló táján megépílett kisvasút pedig összeköttetést biztosított Nyíregyházával, a megyeszékhellyel, ill a hegyaljai városok közül Sárospatakkal és Sátoraljaújhellyel. A szállítási, értékesítési lehetőségek javulása (naponta járhattak kisvonaton Nyíregyháza, Sárospatak, Sátoraljaújhely pia­ caira, de gyakran keresték fel a csak földúton és réven át elérhető Tokajt és Olaszliszkát isj kedvezően hatottak a településcsoport mezőgazdaságára. Ennek ellenére a termelés színvonala, specializációja, a lakosság életkörülményei elmaradtak az ország más részeihez viszonyítva.

4. ábra: A Bodrogzug területének felosztása községenként, I = Zalkod, 2 — Kenézlő, 3 = Viss, 4 = Vámosújíalu, 5 = OlaszHszka, 6 = Szegilong, 1 = Bodrogkeresztűr, 8 = Tokaj, 9 = Tímár, 10 = Balsa

126

A felszabadulás után végbement szocialista átszervezés nemcsak a birtokviszonyok terén hozott gyökeres változást, hanem megvetette a korszerű gazdálkodás alapjait is. Intenzív műveléssel (gépesítés, a műtrágya és a növényvédő szerek alkalmazása, új, nagy hczamű vetőmagok alkalmazása, jól képzett szakemberek munkába állításai je­ lentősen emelkedtek a terméshozamok. A MEZŐGAZDASÁGI TERMELÉS MAI JELLEMZŐI Napjainkban a Bodrogzufi területén nyolc borsodi (Kenéziő 2296 ha. Viss 1370 ha, Zalkod 1025 ha, Tokaj 567 ha, Bodrogkeresztúr 1377 ha, Bodrogszegi 972 ha, Olaszliszka 1620 ha, Vámosújfalu 648 ha) és két szabolcsi település (Timár 324 ha és Balsa 405 ha) osztozik (4., 5. ábra). Kenézlő, Viss és Zalkod teljes határa a Bodrogzugban

1 =

5. ábra: Az egyes települések részesedése a Rodrogzug területéből. Zalkod. 2 = Viss, 3 = Kenézlő, 4 = Tokaj. 5 = Badrogkeresztúr. 6 = Bodrogszegi, 7 = Olaszliszka, 8 = Vámosújfalu, 9 = Timár, 10 » Balsa

127

(Szigetközben) van, a többi település és földterületének nagyobb része a Bodrog jobb, ill a Tisza bal partján van, s csupán rét-, legelő- és kisebb erdőterületük (pl. bodrogkeresztúri erdő] van a két folyó közén. A Tisza és főleg a Borog mentén lévő 3—5 km széles sáv ma is gyakran kerül elöntésre (tulajdonképpen hullámtéri tároló), ezért intenzív művelésre nem alkalmas Ez a magyarázata annak, hogy a 9900 hektáros területnek 60%-a ma is rét, legelő és nádas, és csupán 25%-a szántó (a szántók országos aránya 52%, a rété 3,9%, a legelőé 10,1%). A természeti adottságokból következik, hogy miként a felszabadulás előtt, úgy ma is az á l l a t t e n y é s z t é s a vezető mezőgazdasági ágazat. Ezt bizonyítja a takarmánynövények magas vetési aránya (a szántók 34—35%-a), valamint a magán­ portákon még ma is szép számmal megfigyelhető csűrök. A FÖLDHASZNOSÍTÁS FORMÁI A társadalmi, gazdasági életben, valamint a birtokviszonyokban bekövetkezett változások módosították a mezőgazdasági termelés szerkezetét. A rét- és legelőterü­ letek csökkenésével szemben k i s e b b m é r t é k b e n n ö v e k e d e t t a szántó és gyümölcsös, bár arányuk még mindig igen alacsony. S z e m b e t ű n ő a földadó alá nem cső, tehát a m ű v e l é s a l ó l k i v o n t t e r ü l e t e k a r á n y á n a k f o l y a m a t o s e m e l k e d é s e , főként a rétek ro­ vására (a Tokajhoz tartozó 3B0 ha rét 70%-áróI nem kaszálják le a füvet, nem taka­ rítanak be szénát). Ez döntően a tiszalöki duzzasztás következménye, mivel a meg­ emelkedett talajvízszint hatására a folyók közelében lévő rétek és legelők elmocsarasodtak, minőségileg erősen leromlottak. Különösen a kaszálók parlagosodása szá­ mottevő (Tokaj 70%, Bodragkeresztúr 60%). Intenzív gazdálkodás csak a magasabban fekvő, árvízmentes Szigetközben lehetséges (Kenézlő, Viss, Zalkod határa). Ezen há­ rom falu földhasznosítását a 2. táblázat és 6. ábra mulatja be A településcsoport szántóterülete a legnagyobb, aránya kissé meghaladja az országos átlagot (52% — itt 53,6%). A legelők az országos 10,1%-kal szemben itt 15,8° a-ot, a rétek 3,9%-kal szem­ ben 6,3%-ot érnek el. Nagyon alacsony az erdősültség (3,8% — az országos átlag 17%). 2.

t á b l á z a t A

S z ig e t k ö z ftá ro m

t e l e p ü l é s é n e k f ö l d h a s z n o s í t á s a 1 9 7 9 -b e n

összes terület

Szán­ tó

Viss

ha 1370 % 100,0

702 51,3

Kenézlő

ha 2296 % 100,0

1297 56.5

Zalkod

ha 1025 % 100.0

515 50,2

ha 4691 % 100,0

2514 53,6

Település

összes

128

Rét

Lege­ Gyü­ möl­ Szőlő lő csös

Erdő Nádas

197 14,4

92 6,7

2 0.1

101 7,3

38 421 1,7 18,3

243 10,6

4 0,2

86 6.3

169 16,5

124 12,1

54 5,3

1 0,1

293 6,3

742 3B9 15,8 8,3

0.1

7

Művelés alól kivont

7 ' 0,5

183 13.4

50 2.2

3 0.1

240 10,4

26 2.5

1 0.1

135 13,2

177 3,8

11 0,2

558 11,9

ZALK O D

VISS

6. ábra: Zalkod és Viss földhasznosítása: I = szántó, 2 = rét, 3 = legelő, 4 = gyümölcsös, 5 = erdő, 6 = nádas, 7 = művelés alól kivont terület

SZÁNTÓFÖLDI n ö v é n y t e r m e l é s A felszabadulás előtti kisparaszti gazdálkodásra a specializálódás alacsony szín­ vonala volt jellemző. Úgyszólván mindent termeltek, amire háztartásuknak, ill. a kör­ nyék felvevőpiacának szüksége volt. A termesztett növények közül a k e n y é r g a b o n a ­ f é l é k (a búza az 1800-as évek második felétől terjedt el e tájon nagyobb mértékben,', burgonya, a n a p r a f o r g ó és a dohány emelkedett ki. A nagyüzemi árutermelő gazdál­ kodás szerkezeti változást eredményezett. Csökkent a búza és a dohány, növekedett a takarmány nöré nyék vetésterülete. Legnagyobb vetésterülettel még ma is az őszi búza rendelkezik (15— 16%). Mellette kukorica (10— 13%), silókukorica (7—8%), lucer­ na (3—4%), b u r g o n y a (3—4%) és a lóhere (3—3,5%) érdemel említést. A Bodrogzug (Szigetköz) 2514 ha szántóterületéből 2320 ha a kenézlói „Dózsa” Mezőgazdasági Termelőszövetkezet kezelésében van (kenézlői, vissi és zalkodi határ). A tsz szántóföldi gazdálkodását a 3. táblázat mutatja be, egyben érzékelteti a Sziget­ köz vetésszerkezetét és színvonalát is.

129

3.

táblázat A

fo n t o s a b b s z á n tó fö ld i n ö v é n y e k

v e t é s t e r ü l e t e és t e r m é s á t la g a

a k e n é z lő i „ D ó z s a " M g T s z -b e n

(1978)

Szántóföldi

növény

Őszi búza Tavaszi búza Zab Kukorica Silókukorica Dohány Napraforgó Burgonya Cukorrépa Lucerna Vöröshere Füveshere őszi takarmánykeverék Uborka Paradicsom Zöldpaprika Káposzta

Vetésterület ha °,» 410 70 40 230 317 25 70 110 55 113 106 135 75 10 20 10 25

17,7 3.0 1,7 9,9 13,7 1,0 3,0 4,7 2,3 4,9 4,6 5,8 3,2 0.4 0,8 0,4 1,0

Termésátlag q/ha 38,3 28,5 27,0 20,5 141,0 6,0 12,0 125,0 116,0 40,0 20,0 17.0 200,0 122,0 82,0 52, B 188,0

Az elárt termésátlagokat összehasonlítva az országos hozamokkal megállapítható, hogy a Szigetköz eredményei nem kedvezőek. A búza (amely termelésére a X V III. században és a X IX. sz. első felében alkalmatlannak találták a területet) közelíti meg leginkább az országos átlagot (40,4 aha). Elfogadható a n a p r a f o r g ó (12,0 q/ha — or­ szágos átlag 15,0 q/haj, l u c e r n a (40,0 q, ha — 111. 50,0 q/ha) és a b u r g o n y a (125 q ha — országos 135 q/ha) termésátlaga. Burgonyából azonban a Nyírségben löbb helyen ér­ nek el 150—200 mázsás átlagol. Nagyon alacsony a k u k o r i c a termésátlaga. Az orszá­ gos 46 q/ha-va] szemben itt csak 20,5-et értek el 1970-ban, s jó évben sem haladja meg a 36—37 q-t A c u k o r r é p a termésátlaga kedvező időjárás esetén is csak 70—75%-át adja az országos átlagnak, 1978-ban pedig csak felét tudták produkálni. V ö r ö s h e r é h ó l 1978-ra a tsz az országos 40 q-val szemben csak 25 q,ha-t tervezett — de ezt sem tudták teljesíteni. A z ö l d s é g f é l é k hozamai szerények. 1979-ben a búza termésátlaga a kedvezőtlen időjárási viszonyok miatt 26 q-ra csökkent. Rozsból 10,5 q/ha, t a v a s z i árpából 15,0 q/ha, k u k o r i c á b ó l 30,7 q. ha, z a b b ó l 11,8 q'ha, b u r g o n y á b ó l 44,8 q/ha átlagot ért el a „Dózsa" Tsz. A szántóföldi zöldség­ növények közül a p a r a d i c s o m jó (270 q'ha), a z ö l d p a p r i k a közepes (83 q ha) termést adott. A kedvezőtlen adottságú helyen gazdálkodó tsz és egyéni gazdaságok a nagy mun­ ka és értékráforditás ellenére az országos átlagtól kisebb hozamokat tudnak elérni, ami a jövedelmekben is érződik.

130

1. ábra: A Bodrogzug földhasznosítási térképe

GYÜMÖLCS- ÉS SZŐLŐTERMESZTÉS Nem jelentős a Bodrogzugban. összesen 389 ha területen (ebből 130 ha a nagy­ üzem) termelnek gyümölcsöt, döntően téli almát. A legnagyobb összefüggő almáskert Kenézlő határában (Kenézlő és Zalkod között) van. Üjabb telepítés a Török-ér kö­ zelében lévő területen történt. A faállomány nagyobb része elöregedett, ezért a ter­ mésátlag csak 83 q/ha volt 1978-ban. A tsz 1 ha területen termelt szilvát és 6 hektá­ ron f e k e t e r i b i z l i t (termésátlaga 25 q/ha). Az egyéni gazdaságokban, há2ikertekben téli és nyári almát, szilvát, körtét, cse­ resznyét és meggyet termelnek. A zalkodí, vissi, kenézlői házikerteken kívül a tokaji Várkert gyümölcstermelését is meg kell említeni, bár csak helyi jelentőséggel bír. Szőlőt 7 ha (ebből 6 ha nagyüzem) területen termelnek. A Kenézlőtől NY-ra elterülő 6 ha nagyüzemi tábla kétharmad része bor-, egyharmad része csemegeszőlő.

131

Állatte n yé szté s A nagy kiterjedésű rétek és legelők évszázadokon keresztül kitűnő lehetőséget biztosítottak az állattartás, elsősorban a szarvasmarha-tenyésztés számára. Napjainkban az állattenyésztés fejlesztését csak a takarmánynövények termesz­ tésének növelésével, a korszerű agrotechnika, technológia bevezetésével lehet elérni. A hagyományosról az új technológiára való áttérés (szakosított telepek létesítései igen költséges, ami lassítja az állomány számának növelését, minőségének javítását. Je­ lentősen befolyásolta, ill. befolyásolja az állatállomány számát egyik oldalon a takar­ mányok ára, a másik oldalon a felvásárlási ár Mivel a feltételek nem mindig voltak kedvezőek, az utóbbi 30 év alatt gyakran erős ingadozást mutatóit az állatállomány alakulása A Bodrogzug nagyüzemi gazdasága, a kenézlöi „Dózsa” Mg Tsz szarvasmarha és juh tenyésztésére rendezkedett be (4. táblázati. 4.

t á b l á z a t A

k e n é z lö i „ D ó z s a " M g

T s z á lla tá llo m á n y a

1979 I. l én |dbj

Szarvasmarha Ebből:

összesen

tehén szopás borjú üsző hízómarha

1260 5D1 100

434 22S

J uh Ebből:

összesen anyajuh tenyészkos növendékjuh hizójuh

3500 1906

20! 313 343

A tsz borjúszaporulata 900, bárónyszaporulala 25D0—211)0. Az egy tehénre jutó tejhozam 1978-ban 3037 liter volt. Az állomány tovább növelhető, mivel a nagy kiterjedésű rélek (hektáronként 20 —22 q széna nyerhető rólukj és legelők mellett a szántók 34%-án szálas-lédűs és sze­ mes takarmányt termesztenek. Számottevő az egyéni és háztáji szarvasmarhatartás is. Zalkod, Viss, Kenézlő ál­ lományán kívül a bodrogzugi legelőkön legeltetik a timári, balsai, bodrogkereszlún, bodrogszegi egyéni és közös gazdaságok szarvasmarha-állományát is. A baromfilenyészlés a háztáji gazdaságokban jelentős, a nagyüzemi tenyésztést az olaszliszkai kacsatelep képviseli. Az agrotechnika további javításával, jobb tárolási, szállítási, és értékesítési lehe­ tőségek biztosításával tovább fejlődhet a Bodrogzug mezőgazdasága I R O D A L O M ,

F O R R Á S O K

1. Barta Gy.—Beluszky P.—S etén yi I. 1935: A hátrányos helyzetű területek vizsgálata Borsod2. 3. I. 5. 6. I. B. 9. 10. II. 12. 13.

Abaüj-Zempién megyében. Földrajzi Értesítő 3. pp. 299—390. Borasszky s. szerk, 1896: Magyarország vármegyéi és városai: Szabolcs vármegye. Borsy Z. l m : A Bodrogkor felszínének kialakulása. Földrajzi Értesítő, pp. 495—119. S o n y Z. 1991: A Nyírség természeti földrajza Akadémiai Kiadd. Bp Fényes Elek I l i t : Magyarnrszág geographlai szálára. Fest. Frlsnyák S. szerk. ISIS: Zempléni-hegység turistakalauz. Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Id e­ genforgalmi Hivatal, Miskolc Keeakéa s.—Szenti J. 1911: A Bodrogköz belvízmentesítése. Borsodi Műszak] Elet, pp. 20—21. Kiséry L. 193E. A csonka magyarországi Bodrogköz. T. I. Honlsm Társ. Debrecen. 32. Kosa L.—Filep A. 1918: A magyar nép táji-történeti tagolódása. Akadémiai Kiadd, Bp. Kormány Gy. 193B; Szabolcs-Szatmár megye éghajlati viszonyai. Szabolcs-szatmári Szemle. 1. pp. 12—13. Macusl S.— Szilárd J. 1969 : A tiszai Alföld. Akadémiai Kiadd, Budapest. Mosolygó J. szerk. 1930: Tokaj és vidéke. Bp. Szabolcs-Szatmár megyei Levéltár IV. A 1. fasc. No. 129. 1332. Investlgallo ad zinvem Functa Urbarialia de ex Super Fossesione Zalkád, Viss.

132

133

Könyvekről VARGA GYULA:

Egy falu az országban Kismarja életrajza a felszabadulásig

Hazánkban a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején élénkült meg erő­ teljesen a helytörténeti kutatás. A kü­ lönböző helyi történelmi, néprajzi tár­ gyú munkák megjelenése részben az e tudományágak iránt jelentkező társa­ dalmi és olvasói igények kielégítését szolgálja, másrészt mutatja azt a szem­ léletváltozást is, hogy egy-egy mikro­ közösség múltjának tudományos igényű feldolgozása tudománytörténeti és szak­ mai szempontból nem „alávalóbb" telje­ sítmény, mint mondjuk a X IX századi magyar gazdaságtörténet feltárása. Köztudott, hogy egy régió vagy egy ország történetét a mikroközösségek tör­ ténelmi fejlődésében fellelhető sajátos­ ságok ill. létező közös vonások, törvény­ szerűségek szintéziséből lehet megírni. Igazat kell adnunk azonban bizonyos mértékig azoknak, akik az elburjánzó helytörténeti munkák láttán minőségi romlásról, a történészmunka hitelének elveszítéséről beszélnek. Valljuk be őszintén, hogy ma szinte divatnak szá­ mít a helytörténeti kutatás. A probléma ott kezdődik (a szkeptikusok, tudomány­ águkat féltők dohogása így lesz érthe­ tő), hogy nagyon sok szakképzetlen, ma­ gát helytörténésznek kikiáltó egyén fog kezébe tollat, s írja meg legtöbbször fa ­ lujának nem is történelmi olvasóköny­ vét, hanem máris „monográfiáját” . Még veszélyesebb jelenség az, hogy ezek a szakképzetlen kutatók fórumhoz is jut­

134

nak. Szerencsére ellenkező példákkal is találkozunk. A helytörténeti kutatást né­ hány helyen már ún. koordinációs bi­ zottságok irányítják és szervezik előre elkészített tervek alapján. Ennek egyik szép és eredményes példája a veszprémi vagy a pécsi akadémiai bizottság törté­ neti szekciói által koordinált nem is helytörténeti, hanem regiótörténeti ku­ tatás. Az irányított, tervszerűen végzett helytörténeti kutatómunka másik példá­ ját néhány megye szolgáltatja. Ili egyegy jól összeszokott szerzőgárda alkotja a helytörténetíró műhelyt. Ezek a szer­ zői közösségek azonban néha elzárkóz­ nak, ritka esetben fogadnak be egy-egy új kutatót. V a r g a G y u l á r ó l igazán nem mondha­ tó el, hogy nem ízig-vérig szakember. Akik tisztában vannak a történetírói is­ kolákkal, azok számára elég ha megem­ lítjük, hogy a szerző S z a b ó /stván-tanítvány. Tőle tanulta a történész szá­ mára elengedhetetlen forrástiszteletet, a Szabó István-féle műhelyben vált a mai magyar agrártörténetírás egyik elismert, szerény művelőjévé A szerzőnek nem ez az első találkozása szülőfalujával, Kismarjával a tudomány műhelyében. Már a Szabó István szerkesztette A g r á r ­ t ö r t é n e t i t a n u l m á n y o k b a n , a feudaliz­ mus bomlásának időszakában vizsgálta a falu életét, s ezt követően számtalan előtanulmánya jelent meg. Több mint két évtized szorgalmas kutatása után

érett be az a nagyszerű munka, amelylyel a szerző nemcsak szülőfaluját, ha­ nem történetírásunkat is megajándékoz­ ta. Varga Gyula monográfiát irt, még­ pedig nem is akárhogyan. A kiváló ag­ rártörténészi véna ugyanolyan rangú néprajzos értővel találkozott. E két ro­ kon, egymást elengedhetetlenül igénylő rokontudományág egy kutatóban való szimbiózisa bebizonyította, hogy nem elég az egyes jelenségeket csak népraj­ zosként vagy csak történészként vizs­ gálni: a jó történésznek tudnia kell tör­ ténelmi néprajzot, s a képzett népraj­ zosnak történész értelemben vett hely­ történetet írnia. Varga Gyula ezért nem elégszik meg csupán a récens anyag is­ mertetésével, feldolgozásával. Felismeri és munkáján keresztül bebizonyítja, hogy az egysíkú vizsgálat számtalan ve­ szélyt rejt magában, a két tudományág kutatási módszereit nemcsak összegezni lehet, hanem s z ü k s é g e s is. Akik ismerik Varga Gyula eddigi tu­ dományos pályáját, az egyetemről tör­ ténészként kikerülő, néprajzot is ered ményesen művelő kutatót, a tantárgyát megszerettetni képes tanárt és a kitűnő néprajzos-muzeológust, még azok szá­ mára is tartogat újat a kötet. A szerző új oldaláról mutatkozott be. Bár kifeje­ zetten hangsúlyozza könyvében, hogy nem demográfus, bebizonyítja, hogy ért hozzá, ismeri a legújabb demográfiai is­ kolák kutatási módszereit, s alkalmazni is képes azokat. A falu belső dinamiz­ musának vizsgálatát a francia történeti demográfiából átvett, születési és halá­ lozási anyakönyvekből, házasságkötések­ ből vett adatokra támaszkodva, az ún. családrekonstrukciós módszert alkal­ mazva vizsgálja. A szerző azonban nem elégszik meg az anyakönyvi adatok úgy­ mond pozitivista közlésével. A függelék­ ben található táblázatokban a legújabb demográfiai feldolgozó módszerek segít­ ségével a X V II. század közepétől a fe l­ szabadulásig követi nyomon egyrészt az eme időszak alatt a faluban élt 449 család, másrészt az időszakosan felbuk­

kanó 568 család demográfiai törté­ netét, majd bemutatja 100 paraszt­ család férfiági leszármazásának táblá­ zatát. Szükségtelen hangsúlyozni, mi­ lyen munkaigényes feldolgozási mód­ szerről van szó. A szerző maga, számítógépes segítség nélkül végezte el az anyakönyvi adatokból, tanácsi jegy­ zőkönyvekből, adóösszeírásakból stb. előbukkanó családnevek rekonstrukció­ ját. Bár a szerző által használt feldol­ gozási módszer eltér a főleg az antropo­ lógiai kutatásokban elterjedt ún. pedig­ rés vizsgálati módszertől, de ennek szük­ ségességét az is magyarázza, hogy Varga Gyula nemcsak anyakönyvi adatokkal operált. Az olvasóban esetleg ott bujkálhat a kérdés: vajon a lokálpatriotizmus nem befolyásolta e a szerzőt, nem vezette-e távutakra a tudós tollát, eltérítvén azt a történelmi realitásoktól 7 A szülőföld él­ ményanyaga csak pozitív értelemben vett többletet eredményezhetett Varga Gyula esetében. Sőt. Éppen így rendel­ kezhetett a külső rálátásból származó hiányok pótlásával, apró, sokszor téve­ sen lényegtelennek vélt adatok ismere­ tével, amelyek a megírás egy-egy pont­ ján továbblendíthetik a kutatót. A for­ rástisztelettel nem kellőképpen felvér­ tezett lokálpatrióta kutató a szükséges­ nél bizonyára többet időzött volna K is­ marja és Bocskai István kapcsolatánál, hogy ezzel is a falu történelmi nagysá­ gát igazolja Varga erről is csak annyit ír, amennyi éppen szükséges. A Bocskai által adományozott privilégiumlevél ki­ emelte Kismarját az egyszerű jobbágy­ falvak sorából. A szerző jogosan álla­ pítja meg, hogy a bizonyos pontokon (pl. pallosjog, földesúri jurisdictio hiá­ nya) a mezővárosi jogállást is felülmúló szabad parasztközösségi önkormányzat csupán keretet nyújtott a várossá fejlő­ déshez, de a lehetőségek hiányoztak. E jogok gyakorlásának kibontakoztatását legfőképpen a település földrajzi-topog­ ráfiai helyzete akadályozta meg. Ez a magyar történelemben szinte páratlan

135

jogállással bíró falu két és fél évszáza­ don keresztül volt kénytelen harcolni kiváltságai elfogadtatásáért, s közben mind a gazdálkodás formájában, mind pedig bizonyos értelemben az emberi kapcsolatokban is megmerevedett, zárt világgá vált. A helytörténeti munkák jelentős ré­ sze sajnálatos módon kevés figyelmet szentel a kultúr-, ill. művelődéstörté­ netnek. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy erre csak nagyobb települések, fő­ leg városok esetében van szükség, s a falvakban műveltségről még csak népi értelemben sem beszélhetünk Varga be­ bizonyítja, hogy mikroközösségeknek is van művelődéstörténete. Kismarja ese­ tében műveltségi összetevőnek tekinthe­ tő a református egyháznak a falu életé­ ben betöltött szerepe, a debreceni Refor­ mátus Kollégium partikulájaként mű­ ködő kismarjai iskola.

A falu történetét befolyásoló gazda­ sági-társadalmi régiónak, a Sárrétnek sajátságos ember- és kultúraformáló szerepét biztos kézzel vázolja fel a szer­ ző. Szól a faluban található gazdasági épületek funkciójáról, architektúrájáról, amelyek részét alkotják lassanként pusz­ tuló népi műemlékeinknek. Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy Varga Gyula egyszemélyes monográfiája példaként állhat a lobbi, ezután meg­ írandó helytörténeti összefoglalók előtt. A szerző szakmai felkészültsége, for­ rásismerete, a forrásokkal való bánás­ módja, szemlélete és látásmódja bebi­ zonyította, hogy helytörténetet is lehet magas színvonalon, országos rangon mű­ velni, s c s a k a z i l y e n munkáknak van létjogosultsága és jövője. (Debrecen, 197B. 291. 1.) Ács Zoltán

DOBROSSY ISTVÁN:

Dohánytermesztés a Nyírségben Studia folkloristica et ethnographia 2. Debrecen 1978. 119. lap Több, a nyírségi dohánytermesztést tárgyaló tanulmány, s másfél évtizeddel T a k á c s L a j o s monográfiája után fontos kismonográfia jelent meg a Nyírségben meghatározó szerepet játszó kultúrnö­ vény termesztéséről. A munka a debre­ ceni Kossuth Lajos Tudományegyetem néprajzi tanszékének kiadványaként lá­ tott napvilágot. A szerző utal rá, hogy néprajzi-gaz­ daságtörténeti munkájának elsődleges célja Takács Lajos nyírségi adatainak bővítése és finomítása, s az uradalmi dohánytermesztés XX. századi adataival való kiegészítése. A szerző néprajzi gyűj­ tőmunkáját húsz, főleg Nyírbátor kör-

136

nyéki településen végezte. Tanulmánya a X IX. század utolsó harmadától mint­ egy évszázadon keresztül követi nyomon a sajátos homokvidék jellegzetes kapás­ kultúráját. Ezen évszázad alatt az or­ szág északkeleti vidékén nemcsak elter­ jedt a dohánytermesztés, — lényegesen megkésve több korai termesztőkörzet­ hez képest —, hanem a Nyírség az or­ szág legszámottevőbb dohánytermesztő területévé vált, mely az 1980-as évek­ ben az ország dohánytermésének több mint felét adta. A tanulmány azonban többet ad a dohánykultúra történeti ré­ tegeinek ismertetésénél: a dohányter­ mesztés története a Nyírségben is a feu-

dális kori földművelés, gazdálkodás átszerveződésánek egyik összetevője és nyomjelzője. A múlt század elején még árvízjárta határaikban vetés- és fordu­ lókényszeren alapuló háromnyomásos rendszerben gazdálkodó nyírségi falvak­ ban a dohánytermesztés elterjedése, a kapáskultúra jelentőségének növekedése a gazdálkodás szerkezetének alapvető átalakulását is tükrözi. Ilyen értelem­ ben Dobrossy István könyve a terület uradalmi és paraszti gazdálkodásának általános történeti metszetét adja. A munka első fejezete a termesztés gazdaságtörténeti és társádalomnéprajzi jellemzőit tárgyalja. Az 1851-ben beve­ zetett dohánymonopóliumnak és a fen­ tebb jelzett gazdaságszervezeti változá­ soknak mélyreható következményei vol­ tak, melyek közül legszámottevőbb a ko­ rábbi dohánytermesztő körzetek átcso­ portosulása, valamint az, hogy a do­ hánytermesztés a paraszti gazdaságok­ ban háttérbe szorult, e növénykultúra az uradalmi gazdaságokban talált új otthonra. Ezt a folyamatot fajtaváltás is kísérte, új, a tömegigényeknek megfele­ lő dohányfajták megjelenése. Az uradal­ mi dohánytermesztés eredményeként sa­ játos, új termesztő réteg alakult ki: az uradalmi dohányos kertészeké. Recens gyűjtések alapján mutatja be a szerző a dohánytermesztés társadalmi bázisá­ nak történeti alakulását. Részletesen szól a dohányosok munkájáról, az uradalmi dohánykertészek és a faluközösségek v i­ szonyáról. A munka második fejezete a dohány­ termesztés munkafolyamatainak és esz­ közkészletének ismertetése. Leírja a pa­ lántanevelés formáit, a melegágyak ké­ szítését és típusait. Bemutatja a dohány ültetésének módjait és eszközeit, s a nö­ vény megmunkálását a első kapálástól a törésig. Részletesen ír a szerző a do­ hányszárítás módjairól és építményei­ ről. A recens adatok csupán szórványos emlékét őrzik az építmények nélküli do­ hányszárításnak, a Nyírség területén

nagy változatosságot mutat a dohány­ szárító építmények formája és elnevezé­ se, ■11. ezen objektumok dohányszárítá­ son kívüli funkciója. Az egyes építmény­ típusok elnevezésének nyomon követé­ sével a szerző értékes adatokat közöl a tárolóépítmények rendszerezéséhez. A munka ezen része arra is figyelmeztet, hogy a p a jt a , h o d á l y , c s ű r , d e p ó termi­ nusok, 111. az általuk jelzett objektumok további kutatása fontos feladat a N yír­ ség területén, melynek eredményei ta­ nulságosak lehetnek a vidék népi kul­ túrája történeti rétegeinek feltárásában. A munka harmadik fejezetében a do­ hány szárításának, értékesítésének és hasznosításának kérdéseiről ír Dobrossy István Érdekes része munkájának a do­ hánycsempészekkel foglalkozó. Szól a szerző a dohány népi gyógyításbeli sze­ repéről is. (Már Takács Lajos felhívta a figyelmet arra, hogy a dohányzás és a gyógyítás a dohánytermesztés kezdeti időszakától összekapcsolódik ) A negyedik fejezetben a szerző azt vizsgálja, hogy a dohány milyen szere­ pet játszott a termeszlő rétegek gazda­ sági struktúrájában, s jövedelemszerzésáben. E vonatkozásban felismeri az uradalmi és paraszti gazdaságok hason­ ló vonásait: a dohány mindkét üzemtí­ pusban a pénzszerzés, a jövedelem egyik fő forrása volt. Haszna a gazdaságok pénzgazdálkodásának meghatározó ré szese volt. Összegzésként: a Nyírség kutatásának igen hasznos eredménye Dobrossy István könyve, s eredményei — véleményem szerint — túlmutatnak a tájegység ke­ retein. Adatgazdagságából adódó ered­ ményei mellett az a mód, ahogyan — gazdaságtörténeti alapozottsággal — ki­ jelöli e növénykultúra szerepét egy v i­ dék gazdaságainak termelési szerkeze­ tében, példamutató lehet más feladatok megoldásában is. (Pl.: hasonló módon kellene elvégezni a Nyírségben a bur­ gonyatermesztés és a gyümölcstermesz­ tés vizsgálatát is.) Ügy véljük, hogy a

137

munka hasznosan egészíti ki a dohánytermesztéssel, s tágabb értelemben a kapitalizmuskori növénytermesztéssel

kapcsolatos ismereteinket, s lapjait £orgatva igen jó a megválaszolt és a nyitott kérdések aránya. _ VU> Gyula

V eg y es érzelmekkel e g y új népi építészeti kötetről Nagy örömmel vettem kézbe a szíves­ ségből megkapott H a j d ú - B i h a r n é p i é p í ­ t é s z e t e című könyvet: először is azért, mert szűkebb pátriám néprajzi kiadvá­ nyait mindig érdeklődéssel forgatom, másodsorban pedig az utóbbi időben új erőre kapott népi építészeti kutatások újabb, kitűnő nyomdai kivitelben, ren­ geteg fényképpel illusztrált „termését" forgathattam. A könyvet lapozgatva lelkesedésem azonban kissé alábbhagyott. Ez a repre­ zentatív kiállítású kötet igyekszik ugyan Hajdú-Bihar népi építkezésének teljes keresztmetszetét adni, de legtöbb eset­ ben már publikált, nagyobb terjedelmű kötetek, tanulmányok lerövidített válto­ zatait, kivonatait tartalmazza. Kivétel ez alól V a r g a G y u l a : A b i h a r i s í k s á g n é p i é p í t k e z é s e című tanulmánya, amely jól összefoglalja a táj építkezési kultúráját, és csak sajnálni lehet, hogy nem szól részletesebben a témáról. A szép fotók is mutatják, hogy érdemes a bihari sík­ ság népi építészeiére jobban figyelni, mert olyan, esztétikailag is kiváló épüle­ teket bontanak le itt, amelyek bemuta­ tása, fenntartása mindenképpen indo­ kolt lett volna (lásd a 205. oldalon kö­ zölt 10. képet az lB35-ben épített pocsaji ámbitusos tornácú házról!). A megye népi építkezésével foglalko­ zó többi tanulmányt is érdemes áttanul­ mányozni, mivel egy kötetbe gyűjtve mutatják be az olvasónak a témát. Ér­ dekes képet mutat S á p i Lajos tanulmá­ nya az egyre modernebb külsőt mutató D e b r e c e n népi építkezési hagyományai­ ról A közeljövőben teljesen eltűnnek a

138

régi debreceni utcácskák jellegzetes há­ zai (lásd Csapó utca, Bethlen u. stb.), így legalább az utókornak — ha csak papíron is — valami átmenthető belő­ lük. D a n k ó I m r e tanulmányában az eddig különböző helyeken (hajdúvárosok mo­ nográfiái, Déri Múzeum évkönyvei) meg­ jelent munkáinak jó összefoglalását ad­ ja. A z összegzésben többek között ki­ emeli, hogy maga a Hajdúság nem egy­ séges, a hajdúvárosok két csoportra oszthatók, és ennek megfelelően építke­ zésük sem egységes. A középkori, ása­ tások során feltárt lakóház-alaprajzok­ tól egészen a mai „népi" építészetig tár­ gyalja a hat hajdúváros népi építkezé­ sét. A gazdag képanyag jó kiegészítője a munkának.

Dóm L á s z l ó két rövidebb tanulmány­ nyal jelentkezik a kötetben. A S á r r é t n é ­ p i é p í t k e z é s e című tanulmánya a né­ hány éve megjelent, hasonló című kitű­ nő munkájának rövid összefoglalása Képanyagát is ebből a kötetből válogat­ ta (kivételek a berettyóújfalui képek). A szőlőskertekről irt rövid tanulmá­ nya — néhány bihari adattal kiegészít­ ve — jól összefoglalja „ A h a j d ú b ö s z ö r ­ m ényi s z ő lő k népi é p ítk e z é s e " című, 1972-ben megjelent munkájának megál­ lapításait. A végére hagytam, de a kötet elejére került három tanulmány, amelyek nem tartoznak szorosan a megye népi épít­ kezéséről írott munkákhoz. Ezek közül az elsőt ( B i k y G á b o r : N é p i é p í t é s z e t i hagyom ányok

je l h a s z n á l á s a

a

m od ern

sehogyan sem tudom Hajdú-Biharhoz, de még a magyar népi épí­ tészethez sem kapcsolni. Véleményem szerint ez (a maga nemében értékes ta­ nulmány) nyugodtan kimaradhatott vol­ na. annyira nem illik a kötet profiljá­ hoz. é p íté s z e tb e n )

M ik o lá s a népi

T ib o r

munkája

é p íté s z e ti

e m lé k e k

(M é g

egyszer

fe lh a s z n á lá ­

már inkább a kötetbe való. Nemcsak azért, mert Hortobágy község a megyében van, hanem valóban a magyar népi építészeti hagyományok modern formában való megújulásáról, alkalmazásának torzulásairól is szó esik. Pozitívnek tartom a tanulmányban azt is, hogy ír azokról a problémákról, meg nem értésről, amivel a lakosság egy ré­ sze a hagyományokban gyökerező, mo­ dern épületformákat fogadja, bennük látva az általuk jónak, s szépnek tartott „kockaházak” ellenségét. sá n a k r e a litá s á r ó l)

munkájában ( A n é p i m ű ­ ha nem is annyira ol­ vasmányosan, mint az előbbi tanulmá­ nyok, a népi műemlékvédelem küzdel­ mes útjáról tudósít sok-sok számadat és fénykép segítségével. Nagyon hasznos­ nak tartom ezt a rövid, világos, jól átte­ B a rcza G éz a

e m lé k e k

v é d e lm e )

kinthető összefoglalót, amiből az olvasó meggyőződhet arról, mennyit tett — és még milyen sok a tennivaló — a műem­ lékvédelemmel foglalkozó építész, nép­ rajzos szakembergárda a népi műemlé­ kek megmentése érdekében az utóbbi negyedszázadban. A kötetet 15— 15 oldalas orosz, angol és német nyelvű összefoglaló egészíti ki, ahol az egyes tanulmányok idegen nyel­ vű kivonatai segítik a magyarul nem tudó olvasókat a tájékozódásban. Összegzésül annyit: nagyon jó lenne, ha Szabolcs-Szatmár megye is büszkél­ kedhetne egy ehhez hasonló népi építé­ szeti kötettel, de nálunk még M ű e m l é k i A l b i z o t t s á g sincs (sajnos, azon kevés me­ gyéhez tartozunk, ahol ilyesmire eddig nem volt lehetőség, bár az igény meg­ van!), amelyik összefogná a kutatásokat, finanszírozna egy ilyen munkát. Erre annál is inkább szükség lenne, mivel megyénkben nagyon kevés munka fog­ lalkozik ezzel a témával. ( H a j d ú - B i h a r n é p i é p í t é s z e t e . Debre­ cen, 1979 333 p A Hajdú-Bihar megyei Tanács Műemléki Albizottságának kiad­ ványa.) Páll István

139

( R észlet

140

Vcritcsz Gábor: A nagy Púk A n d r á s Múzeum k i á l l í t á s á r ó l )

a Jósa

Megjelenik minden negyedév második hónapjában