Spanyolországi szakmai gyakorlat 2015. január 31-től 2015. március 01-ig 2015.Január.31 Szombat Korra reggel, fél 2-kor indultunk a BÉKSZI épülete elől az iskola autójával. Elég jó utunk volt felfele Pestig, csak az idő nem kedvezett nekünk, mert esett az eső és eléggé fújt a szél. A Liszt Ferenc Repülőtérre 4 órakor érkeztünk meg. Mindannyiunknak érdekes volt a repülőtér, mert még egyikünk sem repült. A csekkolás után egy kicsit várakoznunk kellett a vámszabad területen, de utána megkezdhettük a beszállást. Nagyon érdekes volt a repülőút, mindannyian nagyon élveztük, én legfőképp a felszállást, 50 perc volt a repülőút Münchenbe. Ez a repülőtér körülbelül 4-szer akkora, mint a pesti repülőtér, és sok érdekes dolgot láttunk itt, például mobil hálófülkéket, relaxációs termet és dohányzó helyiséget a repülőtéren belül. 11:20-kor indultunk el Münchenből és 14:20-ra érkeztünk meg Malagába, ahol a poggyászok átvétele után megkerestük a sofőrünket, Pedrót.
Leszállás Malagában Itt ütköztünk elsőnek nyelvi nehézségekbe, mivel Pedró nem beszél angolul és mi meg nem beszélünk túl jól spanyolul. Az út Malagából Córdobába elég gyorsan eltelt és sikerült egy kicsit beszélgetnünk Pedróval is. Miután megérkeztünk Córdobába, gyorsan elfoglaltuk a szállásunkat, kipakoltunk és elmentünk egyet sétálni a városba. A sétából pont vacsoraidőre értünk vissza, vacsora után elmentünk mosdani, még egy kicsit beszélgettünk, utána eltettük magunkat holnapra.
2015.Február.1 Vasárnap Reggel 8 órakor keltünk fel, de mindenki elég furcsán aludt és kicsit nyúzottak is voltunk, biztos az izgalom miatt. Gyorsan felöltöztünk, és elmentünk reggelizni. A reggelit egy kosárban szolgálták fel, amiben mindenféle finomságok voltak pl.: muffin, dzsem, croissant, nutella és még egyéb finomságok. Délig szabadfoglalkozás volt, mert utána a coordinátorunk, Maria elvitt minket a Római kori fesztiválra és vásárra. A vásáron láttunk korabeli ruhákba öltözött embereket, katonákat és gladiátorokat is. Rengeteg érdekes dologgal szembesültünk a fesztiválon, például, hogy a spanyolok mennyire szemetelnek, nagyon tolakodnak, de rendkívül nyugodtak és barátságosak. Voltunk a régi római kori hídon, fényképezkedtünk római kori katonával, és felmentünk az egykori városkapu tetejére, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a városra és a környékére. Maria azt mondta, hogy még ő sosem látott a városkapu tején embereket, szóval ez valami újdonság lehetett. Nem maradhattunk túl sokáig, mert sietnünk kellett vissza ebédelni. Ebéd után felmentünk a tetőre kártyázni egyet, majd úgy döntöttünk, hogy visszamegyünk a vásárra, és még egyszer körülnézünk és még több fényképet csinálunk, mint délelőtt. Délután még egyet sétáltunk, de most bementünk az óvárosi részbe, ami tele van keskeny utcákkal. Sietnünk kellett vissza a szállásra, mert eléggé hűvös lett az idő, mi meg nem nagyon öltöztünk fel, mert mikor elindultunk elég meleg volt. A vacsora nagyon finom, és a konyhás hölgy is nagyon kedves. Vacsora után mindenki elment pihenni, beszélni az otthoniakkal. Mosdás után beszélgettünk egy jót, majd mentünk aludni, mert holnap megyünk megnézni a cégeket, ahol majd a gyakorlatunkat fogjuk tölteni. 2015.Február.2 Hétfő Reggel 6:30 perckor csörögtek a telefonok, hogy elkezdjük a mai napot, és végre megnézzük a cégeket, ahol majd a gyakorlatunkat fogjuk tölteni. Felmentünk reggelizni, nyugodtan megittuk a kávénkat, majd 10 óra 30 perckor beültünk a kocsiba, és elindultunk az első munkahelyre, ami a Deák Dávidé volt. Mikor odaértünk, láttuk, hogy egy kazán és kandalló forgalmazó és beüzemelő cégnél fog dolgozni. Miután mindent megbeszéltünk a főnökséggel, elindultunk a 2. céghez, ami az én és a munkatársam, Liker Dávid cége lesz. Elég nehezen találtuk meg a céget, mivel még a sofőrünk sosem járt ott, de végül meglett, és nagyon meglepődtünk, hogy hol fogunk dolgozni. Egy hatalmas napelem telepen találtuk magunkat, ami körülbelül 2,5-3 négyzetkilométer lehet. Megbeszéltünk mindent a főnökséggel, hogy holnap mikor kezdünk, mit vigyünk magunkkal. Utána elindultunk az utolsó céghez, ahol Kovács Tamás lesz. Ide is nehézkesen jutottunk el, de végül ide is eljutottunk. Ez a cég is kazánokkal és napelemekkel foglalkozik. Miután itt is mindent elintéztünk, hazaindultunk, mert ha nem sietünk vissza, akkor lekéssük az ebédet. Edéd után pihentünk egyet, majd leültünk megírni az elmúlt napok eseményeit. Pihenés után úgy döntöttünk, hogy felmegyünk sétálni a városba, de mire elkészültünk, pont addigra kezdett el esni eső, így ugrott a program. Mivel nem tudtunk felmenni a városba, így mindenki felhívta az otthoniakat. Jó volt végre beszélgetni a családdal, és még látni is őket, igaz csak monitoron keresztül, de akkor is nagyon sokat segített lelkileg. Utána megvacsoráztunk, elmentünk fürödni, beszélgettünk még egy jót, hogy ki mire számít a holnapi munkanappal kapcsolatban, mikor Carmen feljött szólni, hogy valamilyen szervezési hiba miatt, Dávid nem tud menni a cégéhez, de ne aggódjunk, mert már keresik neki a másikat. A hír után elmentünk lefeküdni, mert nem akartunk nyúzottan menni munkába másnap.
2015.Február.2 Kedd Kora reggel keltünk a telefonok csörgésére, ami jelezte, hogy ideje felöltözni és munkába menni. Felöltöztünk, elmentünk megreggelizni, majd lementünk, hogy megkeressük Pedrót, aki majd elvisz minket dolgozni. Beültünk a kocsiba, majd elindultunk a cégek felé. Az út felénél lekanyarodtunk egy benzinkúthoz, ahol Pedró megállt. Nem tudtuk mire vélni, hogy miért állt meg, de hamar rájöttünk, mert láttuk, hogy Tomi főnöke lefordult az útról, majd megállt. Tomi átszállt a főnöke kocsijába, majd mi is elindultunk a telephelyre. Amikor megérkeztünk, nem találtunk ott senkit csak a takarítókat, akik azt sem tudták, hogy mi megyünk. Pár perc múlva jött meg a kollégám. Bemutatkoztunk egymásnak, majd elindultunk kocsikázni, hogy bemutassa nekünk telep felépítését. Sajnálatos módon elfelejtettem a nevét, kérdeztem a társamat, Dávidot de ő sem tudta megmondani, mert ő is elfelejtette. Az első feladatunk az volt, hogy egy platformot a helyes irányba kellett állítani, mert valamilyen szoftveres hibája volt. Kaptunk erre a célra egy kis kézi computert, amit rá kellett csatlakoztatni a napelem computerére, ahonnan be tudtuk állítani a helyes irányt. Miután ezzel végeztünk visszamentünk a telephelyre a raktárba, ahonnan egy multimétert hoztunk el. Ezzel a multiméterrel az volt a dolgunk, hogy megmérjük a napelemeknél található ellenállásokon eső áramerősséget, és ha ez az érték meghaladta a megadott értéket, akkor ki kellett cserélnünk. Elmagyarázta nekünk, hogy a nappanelek párokba vannak rendezve, van egy mester nappanel, és egy másodlagos nappanel. A mester nappanelről lehet kezelni a másodlagos nappanelt, hogyha valami hiba lenne. Ezt a feladatot csináltuk egész nap és összesen 3 darab selejtes ellenállást találtunk. Munka közben egyszer csak a kisfőnök szólt nekünk, hogy üljünk be a kocsiba, mert neki el kell mennie valahova, amit nem értetünk, hogy hova. Visszavitt minket a telephelyre, kirakott minket, majd elment. Egy kis idő múlva jött értünk Pedró, majd elmentünk felvenni Tomit, akire várni kellett egy kicsit, de utána elindultunk haza.
Munka közben Hazaérve gyorsan átöltöztünk, majd elmentünk este múzeumba. A múzeumban egy római kori színház romjait tekintettük meg. Nagyon érdekes volt, főleg, hogy én kifejezetten szeretem az ókori dolgokat. Vacsoraidőben értünk vissza, ezért gyorsan leültünk enni, majd elmentünk tusolni és aludni.
2015.Február.4 Szerda A szokásos időben keltünk, majd felmentünk reggelizni. Reggeli után felöltöztünk, majd megkerestük Pedrót és elindultunk a munkahelyre. A munkahelyen meglepődtünk, mert két vadidegen csávó várt minket. Az egyik egy 50 év körüli úr volt, a másik pedig egy 30-as éveiben járó emberke volt. A fiatalabb hamar otthagyott minket, mert mennie kellet valahova. Az idősebb urat Lopeznek hívták, a teleptől 9 km-re lakott, és kocsival jár dolgozni minden nap. Azzal kezdődött a napunk, hogy napelemeket kellett visszaállítani a megfelelő irányba. Lopez hagyta, hogy mi csináljuk, de előtte megmutatta, hogy hogyan kell. Lopezzel elég sokat „beszélgettünk”. A „beszélgetés” abból állt ki, hogy ő kérdezett valamit, és mi megpróbáltunk válaszolni rá. Ha nem sikerült megértenünk őt, akkor ő megkereste a szótárban (mert az is van nekünk) a szót, amit mondani szeretett volna és akkor már tudtuk, hogy mire gondol. A nap többi részében végig dolgoztuk, az egyik napkollektor emelőmotorjánál volt gond, mert kilazult a csapszeg, és így nem tudta a helyes pozícióba helyezni a napelemet. Miután ezt a csapszeget visszaraktuk a helyére, a napkollektor automatikusan beállt a jó pozícióba. Utána elmentünk ellenállásokat mérni, úgy, mint tegnap, de Lopez mutatott egy gyorsabb módszert, és így sokkal gyorsabban haladtunk, mint tegnap. Ezután elmentünk a transzformátor házba. Egy ilyen házban 4 darab, egyenként 100KW-os transzformátor található, és egy transzformátorhoz 22 pár napkollektor csatlakozik. Az egész napelem telep 6 Megawattot tud termelni teljes kapacitáson. A transzformátorokat hőkamerával megnéztük, hogy nem melegednek-e túl. Miután végeztünk, visszaindultunk a telephelyre, ahol Pedró várt minket. Beültünk a kocsiba, majd elindultunk haza. Útközben nem vettük fel Tomit, amit egy kicsit furcsálltunk is Dáviddal. Pedró látta rajtunk, hogy kicsit idegesek vagyunk, így elmagyarázta, hogy Tomit a főnöke fogja a szállásra vinni, mert Córdobában dolgoznak. A szállásra érve átöltöztünk, majd Marta, aki az egyik helyi segítőnk, behívott minket az irodába Dáviddal, hogy aláírjunk egy munkavédelmi papírt, és kaptunk még egy munkavédelmi előírást is mellé. Délután elmentünk sétálni egyet a városba, jól el is tévedtünk, de sikerült hazatalálnunk, de ez a kis izgalom nem is volt rossz. Pont vacsoraidőre értünk vissza, ami úgy látszik, hogy kezd szokásunkká válni. A vacsora elég szegényes volt, palacsinta volt, de csak fejenként 2 jutott, és még gyümölcssaláta volt, habtejszínnel. Vacsora után elmentünk tusolni, de nem bírtunk aludni, mert elégé éhesek maradtunk, így felmentünk és ettünk még egy tál gabonapelyhet. Utána elmentünk lefeküdni, mert kiderült, hogy holnap hamarabb kell kelnünk. Transzformátor belső felépítése
2015.Február.5 Csütörtök Ismét korán keltünk, mert Tominak hamar kellett mennie a munkába. Gyorsan megreggeliztünk, majd lementünk felvenni a munkásruhát, megkerestük Pedrót, beültünk a kocsiba, majd elindultuk a munkahelyre. Egészen korán érkeztünk meg a munkahelyre, ahol Lopez és egy másik fiatalember várt minket. Lopez mondta, hogy szálljunk be a kocsiba Dáviddal. Elindultunk a telep hátulja felé. Egy kis idő után Lopez megállt az egyik kutya mellett, kiszállt, majd kiszállt a másik fickó is, aki elővett egy dobozt tele tűvel és kis fiolákkal. Ekkor jöttünk rá, hogy a fiatalember egy állatorvos. Miután beoltotta a kutyát, továbbmentünk és még 4 kutyát oltott be, majd elment. Nem sokkal utána érkeztek meg a mérnökök a Magteltől, mert valamilyen szoftveres hiba történt az egyik transzformátor házban. Az egyik mérnök tudott angolul, így elég sok dolgot meg tudtunk tőle kérdezni. Őt is úgy hívják, mint Lopezt, 32 éves és 7 éve dolgozik a cégnél. Ő tervezte meg a nappanelek szerkezetét és a paneleket tisztító gépet is. Azt is elárulta, hogy 1300 darab nappanel található a telepen, amelyek egyenként 5000 euróba kerülnek. Kérdeztük tőle, hogy, hogy-hogy senki nem beszél semmilyen idegen nyelven náluk. Azt mondta, hogy náluk az iskolában nincs semmilyen idegen nyelvi oktatás, ő is kint tanulta meg az angolt Lengyelországban, mert rá volt szorulva, hogy beszéljen angolul. Miután sikeresen megszereltük az elromlott alkatrészt, visszaindultunk a telephelyre, ahol már Pedró várt minket. Miután visszaértünk a szállásra, gyorsan haraptunk valamit, mert sietni kellett a délutáni programunkra, ami egy spanyol film megtekintése volt. Sajnálatos módon nem volt hozzá magyar felirat, csak dán. Elkezdtük nézni a filmet a dánokkal, de őket nem nagyon érdekelte, és mivel minket sem túlságosan kötött le felirat híján, így inkább úgy döntöttünk, hogy felmegyünk a városba sétálni egyet. Vacsora után kaptunk egy hírt, hogy Tomi nem tud maradni a munkahelyén, mert nem tudtak megegyezni a munkaadóval az indulási idővel kapcsolatban, így Tomi összekerült a másik Dáviddal, így tehát mindenki párban fog dolgozni. A hír után elmentünk zuhanyozni, majd lefeküdni. 2015.Február.6 Péntek Ma kicsit később keltünk, mert már nem kellett olyan korán menni, mint az előző napokban. Reggeli után felöltöztünk, majd elindultunk Dáviddal a kocsihoz, immár csak ketten. Pedró elvitt minket a telephelyre, ahol Hosé várt minket, és még Felix, aki egy karbantartó. A napi feladatunk az volt, hogy felszereljünk egy lámpát, ami hatékonyabban megvilágítja a telephelyet, és gazdaságosabb is mint az előző világítás. Miután ezzel végeztünk, beültünk a kocsiba és végigjártuk az egész telepet, hogy átvizsgáljuk a nappanelek motorjánál lévő biztosító csapokat. Ezeknek az a feladata, hogy a motorokat helyes pozícióban tartsák, és ha ezek a csapok elmozdulnak, akkor a motorok automatikusan kikapcsolnak, és nem mozdítják a nappaneleket a nap felé. Ez a hiba rengeteg energiaveszteséget okoz. Amint ezek a csapok visszakerülnek a megfelelő helyre, a panel automatikusan beáll a nap felé. Ahhoz, hogy ezek a csapok a helyükre kerüljenek, egy hosszított nyelű kalapácsot használtunk. Amint visszaütöttük a helyére, egyből jó pozícióba állt a nappanel. A fiatal srác azt mondta, hogy a csapok a szél hatására csúsznak ki a helyükről. Miután végigjártuk majdnem az egész telepet, visszavittek a telephelyre, ahol szokás szerint Pedró várt minket. Miután hazaértünk haraptunk valamit, majd egy kicsit pihentünk. Vacsora felmentünk a városba sétálni egyet, és Dávid jóvoltából sikeresen eltévedtünk. Nagy nehezen hazakeveredtünk hajnali fél 2 fele. Gyorsan le is feküdtünk aludni.
A napelem telepen 2015.Február.7 Szombat Reggeli előtt keltünk fel, mert a tegnap esti és a ma hajnali városnéző túránk nagyon kimerített minket. Én keltem fel a leghamarabb, így felmentem reggeli. Lefőztem egy kávét, majd leültem filmet nézni. A többiek egész későn értek fel hozzám. Miután megreggeliztem felmentünk a városba, hogy megkeressük a látnivalókat. Mivel elég későn indultunk, így nem túl sok időnk maradt, hogy esetleg megnézzük valamelyiket. Gyorsan megnéztük a belépőárakat, a nyitvatartási időt, majd mehettünk is vissza ebédelni. Ebéd után úgy döntöttünk, hogy bemegyünk a bevásárlóközpontba. Az egyik legnagyobb üzletben kezdtünk el körülnézni, és rájöttünk, hogy Spanyolországban sokkal olcsóbban lehet jó minőségű ruhához hozzájutni, mint odahaza. A többiek kapva is az alkalmon vásároltak egy-egy ruhadarabot. Elég sok időt eltöltöttünk a boltban, férfi létünkre! A vásárlás után még megnéztünk jó pát boltot, de azokban már nem vásároltunk semmit. A „shoppingolás” után elindultunk vissza a szállásra, ahol szokás szerint a dánok már vacsoráztak. Vacsora után már nem volt se erőnk, se kedvünk menni sehova, így inkább mindenki elindult tusolni, majd felhívtuk az otthoniakat. Jó volt hallani és látni is őket. A beszélgetés után mindenki elment lefeküdni. 2015.Február.8 Vasárnap Szokás szerint én keltem a leghamarabb, így rám hárult a kávéfőzés feladata. Miután mindenki felkelt és megreggelizett, azon gondolkodtunk, hogy hová is kéne elmenni, vagy, hogy, mit kellene elsőnek megnézni. A két Dávid úgy döntött, hogy ők elmennek a CórdobaAlméria meccsre, hogy megnézzék milyen a hangulata. Tomi nem akart jönni sehova, inkább itthon maradt, hogy bepótolja a lemaradását a munkanaplóval. Nekem nem volt kedvem meccsre menni, így inkább elmentem a közeli „Alcázar de los reyes cristianos”-ba. Ez egy vár vagy kastély lehet, egy hatalmas kerttel. Rengeteg látnivaló van a kastélyban, gyönyörű a kilátás a kastély tornyából a városra, és a környező vidékre. A kert egyszerűen meseszép, igaz nem volt tele virággal, de így is csodálatos látvány volt. Remélem, egyszer láthatom majd
nyáron is, mikor minden telis tele van virágokkal. Észre sem vettem, hogy milyen gyorsan telik az idő, mert ebéd előtt kb. 10 perccel indultam vissza a szállásra. Ebéd közepén estem be az étkezőbe, amikor már majdnem mindenki befejezte az ebédet. Gyorsan megebédeltem, majd elmeséltem a többieknek, hogy mit láttam. A két Dávid is elmesélte, hogy nagyon jó hangulata volt a meccsnek, még úgy is, hogy nem nézték meg, mert elég húzós lett volna a belépő ára. Ebéd után pihentünk, kártyáztunk. Nem sok érdekfeszítő dolgot csináltunk a nap további részében, inkább élveztük a szabadságot, mert tudtuk, hogy holnaptól ismét munka vár ránk. A vacsorára kivételesen időben odaértünk. Vacsora után még beszélgettünk egy jót, majd elmentünk tusolni, és eltettük magunkat holnapra. 2015.Február.9 Hétfő Mint mindig, én keltem a leghamarabb, így gyorsan felöltöztem és felmentem megfőzni a reggeli kávét. Míg én megreggeliztem, addig a többiek vígan aludtak odalent. Mire leértem a reggeliből, addigra keltek fel a többiek. Felöltöztem, majd felmentem a többiekhez az ebédlőbe. Dávidnak gyorsan kellett reggeliznie, mert sietnünk kellett a munkába. Mire befejezték a reggelit, addigra ért ide Pedró a kocsival. Mikor odaértük a telephelyre, senkit sem találtunk ott, így beülünk a szerverterembe. 10 perc múlva érkezett meg Lopez, és a kollégája Javi. Beültünk a kocsiba, és körbejártuk a telepet, hogy nincs-e valamelyik nappanelnek baja. Nem találtunk semmilyen hibát, így visszamentünk a telephelyre. A telephelyen felvettünk egy nagy kulcscsomót, ami az összes transzformátor házhoz tartalmaz kulcsot. Javi már nem tartott velünk, mert neki mennie kellet Malagába. Lopezzel elindultunk a transzformátor házak felé, ahol kiszedtük a szellőző berendezések szűrőjét, majd hő kamerával megnéztük a transzformátorok hőmérsékletét. Ezt végig csináltuk majdnem minden transzformátorházban. Miután ezeket megcsináltuk, visszamentünk a telephelyre, ahol azt a feladatot kaptuk, hogy mossuk ki a szűrőket.
A nap legkomolyabb munkája! :D
Miután ezzel a munkával végeztünk, mehettünk is haza, mert lejárt a munkaidőnk. Mikor hazaértünk, gyorsan haraptunk valamit, majd felmentünk a városba. Jártunk a város főterén, ahol régen bikaviadalokat tartottak, ma turistalátványosság és kávézók sokasága található ott. Vacsorára hazaértünk, majd vacsora után mindenki felhívta az otthoniakat, hogy él és virul. Utána elmentünk tusolni, majd lefeküdtünk aludni. 2015.Február.10 Kedd Felkeltem, majd felmentem lefőzni a kávét, és odaraktam egy adag vizet melegedni a teámnak. Miután megreggeliztem, lementem felöltözni, majd visszamentem a konyhába, hogy megcsináljam a szendvicsemet és megigyam a teámat. Miután ezzel végeztem, lementem, hogy megkeressem Pedrót, hogy induljunk. Mire megtaláltam Pedrót, addigra odaért Dávid is. Elindultunk a munkába, és egész gyorsan oda is értünk. Ma is Lopezzel és Javival voltunk a munkában. Mondták, hogy üljünk be a kocsiba, mert megyünk egy kört a telepen, hogy leellenőrizzük a nappaneleket. Közben Lopez és Javi beoltottak egy kutyát, mert az nagyon beteg. Miután körbejártuk a telepet, visszamentünk a telephelyre, hogy felvegyünk egy szerszámot. Nem tudtuk, hogy mire jó, de úgy voltunk vele, hogy hamarosan kiderül. Beültünk a kocsiba, majd elindulunk az egyik transzformátorház felé. Ott megálltunk, kiszálltunk a kocsiból és bementünk a házba, ahol az összes transzformátort lekapcsoltuk, majd kinyitottuk az ajtajukat. Kivettük a transzformátorokat és a nappaneleket összekötő nagyfeszültségű kábeleket, majd az új szerszámmal összenyomtok a kábeleken található fém végeket a kábellel. Mutatták Lopezék, hogy a géppel préselni lehet, és különböző méretű pofák vannak benne. Ez a feladatot csináltuk egész nap, legalább 5 transzformátor házban jártunk, amelyekben egyenként 4 transzformátor található. Ezzel el is telt a napunk, mire visszaértünk a telephelyre, Pedró már várt minket. Miután visszaértünk a szállásra, gyorsan haraptunk valamit, majd pihentünk egy kicsit, mert délután volt egy csoportos feladatunk a dánokkal együtt. Az volt a feladatunk, hogy Spanyolországgal kapcsolatos kvízt kellett kitöltenünk. Egész jól sikerült a csapatnak, Munka közben mindenki a 30 kérdés közül körülbelül 20-22 kérdést tudott jól megválaszolni. A kvíz után felmentünk vacsorázni, majd a vacsora után mindenki felhívta az otthoniakat. Ezután elmentünk tusolni, majd lefeküdtünk aludni.
2015.Február.11 Szerda A szokás hatalmával élve én keltem a leghamarabb, szóval úgy tűnik, hogy a reggeli kávé- és teafőzés rám marad. Miután ezekkel végeztem, lementem felöltözni, majd visszamentem a szobába, felvettem a munkásruhát, majd visszamentem a konyhába, hogy megigyam a teám és megcsináljam a szendvicseimet. Ezek után Dáviddal megkerestük Pedrót, hogy indulhatunk. Miután odaértünk, nem találtunk ott senkit. Egy kis idő után megjött Hosé és a kollégája, Felix. Beültünk a kocsiba, és elindultunk a szokásos reggeli körtúrára. Nem találtunk semmilyen gondot, így visszamentünk a telephelyre, ahol felvettünk egy létrát, és 3 csomag gyorskötözőt. Elindultunk a telep hátulja felé, majd megálltunk a nappaneleknél. Levettük a létrát a kocsiról, majd elindultunk az első nappanel felé. Nem tudtuk mi lesz a feladatunk, így megkérdeztük Hozét. Elmagyarázta, hogy a napelemeket összekötő kábeleket tartó gyorskötözők elszakadtak a rossz időjárási viszonyok és a nap UV sugárzása miatt. Tehát, az lesz a mai feladatunk, hogy ezeket a lelógó kábeleket visszakötözzük a helyükre. Kettéváltunk, én mentem Felixxel, míg Dávid elment Hoséval. Nem volt túl érdekes feladat, de legalább eltelt vele a nap. A nap folyamán, 3 szektoron mentünk keresztül, kb. 100 nappanelen végeztük el ezt a munkát. A munkaidő elteltével, visszamentünk a telephelyre, ahol Pedró várt minket. Miután visszaértünk a szállásra, haraptunk valamit, majd pihentünk egy kicsit, mert ma estére is kitaláltak egy csoportos programot. Ma az volt a feladatunk, hogy a városban kellett megtalálni nevezetes helyeket és híres emberek nevét kellett megkérdeznünk a járókelőktől. Fél 7-től este 9-ig csináltuk ezt a feladatot. Mi értünk vissza a legkésőbb, de szerintünk a dánok csaltak a feladatban, mert ők elég hamar befejezték, de mindegy is, mi jót sétáltunk a városban, és sok érdekes Kötegelés közben dolgot megtudtunk. A vacsorát is majdnem lekéstük, de szerencsére a konyhás néni megvárt minket. Miután mindent megettünk, amit elénk raktak, mert farkaséhesek voltunk, utána lementünk a szobába, gyorsan letusoltunk, majd mindenki kidőlt az ágyában. Elég hamar elaludtunk. 2015.Február.12 Csütörtök A reggeli ébredés elég könnyen ment, mert jól kialudtam magam. Felmentem, megfőztem a kávét, megreggeliztem, majd lementem felöltözni. Mire visszaértem az étkezőbe, addigra Dávid is elkészült. Megittam a teámat, megcsináltam a szendvicseket, majd lementünk és megvártuk Pedrót. Elég gyorsan beértünk ma a munkába. A telephelyen csak Felix volt ott, Hosét nem láttuk sehol. A feladatunk az volt, hogy segítsünk Felixnek összerakni egy
erősáramú gyorsmegszakítót. Mire ezzel végeztünk addigra megérkezett Hosé is. Utána kimentünk a nappanelekhez, és ott folytattuk a kötözgető munkát, ahol tegnap abbahagytuk.
A munkatársammal, Dáviddal Hoséval csináltuk ezt a munkát, mert Felixnek más dolga akadt. Elég jól haladtunk ezzel a munkával, és észre sem vettük, hogy milyen gyorsan repül az idő. Egyszer csak Hosé szól, hogy tegyünk le mindent a kezünkből és induljunk el vissza a telephely felé. Mire visszasétáltunk addigra Pedró is megérkezett. Gyorsan hazaértünk, majd ettünk egy pár falatot és siettünk fel a tetőre, mert végre kisütött a nap és tudtunk egy kicsit napozni. Nagyon jól esett végre egy kicsit felmelegedni a reggeli hideg idők után. Miután végeztünk a napozással lementünk a szobába majd elmentünk a bevásárlóközpontba, mert szükségünk volt egy kis édességre meg innivalóra. Miután hazaértünk a bevásárlásból mehettünk is vacsorázni. A vacsora után elmentünk letusolni, majd mindenki elment aludni. 2015.Február.13 Péntek Felkeltem, majd felmentem lefőzni a kávét és a teát. Mire megreggeliztem, addigra ért fel Dávid is az étkezőbe. Lementem felvenni a munkásruhát, majd visszamentem az étkezőbe, hogy megcsináljam a szendvicsemet. Mire ezzel végeztem addigra ért ide Pedró is a kocsival. Beültünk a kocsiba és már el is indultunk a telephely felé. Mikor odaértünk López és Javi fogadott minket. Elindultunk a szokásos körtúránkra a telep körül és miközben körbenéztünk, hogy nincs-e hiba, addig egyúttal a beteg kutyát is beoltottuk. Mikor visszaértünk a telephelyre, felvettük a présszerszámot, amivel kedden dolgoztunk. Elindultunk az egyik transzformátorház felé, ahol ugyanazokat a dolgokat kellet megcsinálni, mint kedden. Ezután visszamentünk a telephelyre, és felvettünk egy adag gyorskötegelőt és két létrát. Tudtuk, hogy mi fog következni, csak azt nem, hogy ki kell gyalogolni a nappanelekhez, mert Javi elvitte a kocsit valahová, mi pedig Lópezzel elindultunk a telep hátulja felé. Ugyanaz volt a feladatunk, mint szerdán és csütörtökön azzal a kivétellel, hogy most már megengedték, hogy felmenjünk a létrára, de csak akkor hogyha López is ott van mellettünk. Ez már egy kicsivel izgalmasabbá és érdekesebbé tette a dolgot, aminek nagyon örültünk Dáviddal. Így, hogy
izgalmasabb lett a munkák egyből sokkal gyorsabban repült az idő, és mire észbe kaptunk már le is járt a munkaidő. Siettünk is a telephelyre, hogy találkozzunk végre Pedróval és mehessünk a szálláshelyre, hisz mindenekfelett jön a hétvége és jön a jól megérdemelt pihenés és szórakozás. Mikor visszaértünk a szállásra gyorsan haraptunk valamit, majd felmentünk a tetőre napozni, mert végre kisütött a nap. Napozás után elmentünk vacsorázni, majd felmentünk a városba, mert Pedrótól azt hallottuk, hogy valamilyen fesztivál van a városban. Igazság szerint nem tudom, hogy milyen fesztivál volt, de elég sok emberrel találkoztunk. Mindenki a kocsmákban és éttermekben sörözgetett vagy éppen vacsorázott. Nagyon jó hangulat volt fent a városban, és bebizonyosodott, hogy a spanyolok tényleg rengeteget szemetelnek. Elég későn értünk haza, így mindenki sietett zuhanyozni és lefeküdni, mert holnapra van egy túránk, amihez elég korán kell kelni.
2015.Február.14 Szombat Ezen a szombati napon nem kellett olyan korán kelni. 8 óra körül kelt mindenki, majd felmentünk reggelizni, majd felöltöztünk és szép lassan elindultunk a buszmegállóba. Fél 10 fele indultunk el a szállásról és körülbelül 20-25 perc volt az út a buszmegállóba. Elég hamar odaértünk, így várnunk kellett a buszra. A busz 10 óra 5 perckor gurult be a megállóba. 10:15kor indultunk el a kiszemelt célunk fele. 11 óra fele érkeztünk meg a Madinat Al-Zahra parkolójába. Itt elsőnek egy múzeumba kellett ellátogatnunk, ami a Madinat Al-Zahra feltárásáról, keletkezéséről és életéről szólt. A múzeum után kimentünk a buszmegállóba, mert egy kisbusz visz fel minket a Madinat Al-Zahraba. Ez a romos kastély vagy úri palota nagyon szépnek bizonyult mindannyiunknak.
Négyen egy talapzat körül Rengeteg képet csináltunk és rengeteg élménnyel lettünk gazdagabbak. Kár, hogy nem sok időt tölthettünk itt, mert sajnos a buszunk elég hamar indult vissza Córdobába. Az is elég elszomorító volt, hogy elég sok része le volt zárva, így azokat a részeket nem tudtuk megnézni. Mikor visszaérkeztünk a múzeumhoz, megvártuk a csoport többi tagját, majd 13:30-kor elindultunk vissza Córdobába. Miután visszaértünk a szállásra, megebédeltünk majd ledőltük pihenni. Este Dáviddal felmentünk a városba, mert azt hallottuk, hogy valamilyen fesztivál van most. Mikor felértünk a városba, azt tapasztaltuk, hogy elég sok ember jelmezben parádézik, és egyes jelmezes emberek a járókelőket ijesztgetik. Nagyon jó hangulat uralkodott a városban, minket is elkapott ez a karneváli hangulat. Elég sokáig fenn voltunk a városban, így fáradtan értünk vissza a szállásra. Gyorsan letusoltunk és elmentünk aludni. 2015.Február.15 Vasárnap Úgy volt, hogy ma elég hamar kelünk, de sajnos ez nem jött össze! 9 óra fele keltünk, majd felmentünk, ettünk egy keveset, azért csak egy keveset mert, azt beszéltük meg a többiekkel, hogy felmegyünk a városba és kipróbálunk egy helyi reggelit, az úgynevezett churrost. Ez egy sós fánktészta egy bögrényi csokipuding-szerűséggel. Nagyon finom volt, volt egy kis kesernyés utóíze a csokis löttynek, de attól még finom volt. Utána elmentünk a helyi piacra, mert a két Dávid azt mondta, hogy elég nagy piac van hétvégén. Mikor odaértünk eléggé csalódottak voltunk, mert nem sokan voltak az árusok. Ez biztos a rossz időnek köszönhető. A piacozás után hazamentünk, pihentünk. Ebéd után felmentünk a helyi plázába, ott töltöttük a délutánt. Mikor visszaértünk a szállásra mindenki elkezdett telefonálni az otthoniakkal, majd utána leültem megnézni a röplabda magyar kupadöntőt. Később a többiek is csatlakoztak hozzám. Utána felmentünk vacsorázni, majd tusolás után úgy döntöttünk, hogy megnézünk egy filmet. A film után elmentünk aludni.
A helyi tradicionális reggeli, a churros
2015.Február.16 Hétfő A szokásos reggeli procedúránk után elindultunk a munkába. Mikor beértünk a munkába nem a szokásos felállás várt minket. A mai napon Hoséval és Javival fogunk dolgozni. Beültünk a kocsiba majd elindultunk a szokásos kutyaoltásra és telep körüli körutunkra. Miután ezzel végeztünk, visszamentünk a telepre, ahol felvettünk két létrát és egy pár csomag kötegelőt. Már tudtuk, hogy mi lesz a feladatunk. Elindultunk a telep hátulja felé. Kicsit csodálkoztunk is Dáviddal, mert ezen a részen már mintha jártunk volna egyszer. Kiszálltunk a kocsiból, majd Hosé azt mondta, hogy mi ketten Dáviddal együtt fogunk menni majd és az alsó kötéseket fogjuk csinálni, míg ők ketten a felső kötéseket. Elindultunk, de hamar rájöttünk, hogy nem sok feladat van ezen a területen, így visszaültünk a kocsiba és az eddig kötözött területek végigmentünk, mert a hétvégén a szél elszakított egy pár régi kötést, így most azokat gyorsan megcsináljuk. Ezzel el is telt a napunk, de elég nagy területet bejártunk, mondhatni a telep 1/3-át. Mikor visszaértünk a telephelyre, Pedró várt minket. Mikor hazaértünk haraptunk valamit, majd felmentünk a helyi plázába, hogy vegyünk magunknak egy kis elemózsiát,
üdítőt. A délután többi részét pihenéssel és a napló írásával töltöttük. Vacsora után beszélgettünk egy jót, majd tusolás után ismét megnéztünk egy filmet. Elég soká lett vége a filmnek, így gyorsan lefeküdtünk aludni. 2015.Február.17 Kedd A reggeli szokásos procedúránk után elindultunk a munkába. Mikor beültünk a kocsiba és elindultunk a munkahelyre minden a szokásos volt, de mikor kiértünk a városból, akkor szembesültünk vele, hogy mekkora a köd van. Alig láttunk valamit a kocsiból. De mikor felértünk a domb tetejére, akkor meg már elvakított minket a napsütés. Mikor megérkeztünk a telepre, észrevettük, hogy az összes nappanel védelmi helyzetben van. Mikor kiszálltunk a kocsiból, megcsapott minket a hatalmas szélerősség. És ehhez a szeles időhöz még eső is párosult.
A nappanelek védelmi helyzetben A mai napon csak Javi várt minket a telepen. Beültünk a kocsiba, majd elindultunk a szokásos reggeli utunkra. Miután beoltottuk a kutyát és körbejártuk a telepet, visszamentünk a telephelyre. Javi azt mondta nekünk, hogy neki el kell mennie elintézni egy másik dolgot, addig mi maradjunk a telephelyen, figyeljük a monitorokat, hogy nem történik-e semmi gond. Körülbelül egy órára ment el. Miután visszaért, felvettük a létrát és elindultunk kötözgetni a szeles időben leszakadt vezetékeket. Elég érdekes feladat volt, mert körülbelül 55-65 km/h-s szél fújt odakint. Ezt a feladatott csináltuk egész nap. Kicsit átfáztunk és kicsit el is áztunk, de érdekes nap volt a mai is. Mikor visszaértünk a telephelyre Pedró várt minket. Jó volt beülni a meleg kocsiba. Mikor visszaértünk a szállásra, gyorsan haraptunk valamit, majd lepihentünk egy kicsit. Délután elmentünk a boltba, mert elfogyott a gyümölcslevünk és Dávid csokit akart enni. Miután hazaértünk a boltból, mindenki felhívta az otthoniakat. Utána felmentünk vacsorázni. Vacsora után elmentünk tusolni, majd megnéztünk egy filmet. Elég későn fejeztük be a filmet, így mindenki gyorsan lefeküdt.
2015.Február.18 Szerda A reggeli után felöltöztünk, majd Pedróval elindultunk a munkába. Úgy néztük Dáviddal, hogy ma elég jó időnk lesz, mert hétágra sütött a nap már korán reggel. Mikor kiértünk a telepre, akkor eszméltünk rá, hogy mégsem olyan jó az idő, mert elég szeles. Ma Lopezzel és Felixxel dolgoztunk együtt. A szokásos kutyaoltás után és telepnézés után elindultunk a telep elejére, mert a mai feladatunk az lesz, hogy a meglazult csapszegeket visszaüssük a helyükre. Ez egy nagyon fontos feladat, mert ha ezek a csapszegek nincsenek a helyükön, akkor a nappanelek nem tudnak a helyes állásba fordulni, és így csökken a termelés és még veszélyes is, mert ha a csapszegek teljesen kiesnek a helyükről, akkor az egész nappanel hátrabicsaklik és tönkreteszi a vezérlődobozt és a motort. Egész nap ez volt a feladatunk, de volt, amikor külön feladatokat is kaptunk Dáviddal. Nekem például más csapszegeket is a helyükre kellett ütnöm, mert azok is létfontosságúak. A nap folyamán erősödött a szél, így, mikor tartósan 40km/h felett maradt a szélerősség, akkor a nappanelek felvették a védelmi pozíciót. Mikor visszaértünk a telephelyre, addigra pont befutott Pedró is. Mire a szállásra értünk addigra elcsendesedett a szél és így tudtunk egy jót napozni, és közben azt is megtudtuk, hogy nekünk Dáviddal nem kell mennünk dolgozni, mert a sofőrünknek, Pedrónak halaszthatatlan dolga akadt, és így A napi feladatunk nem tud minket elvinni munkába. Napozás után sétáltunk egyet a szokásos utunkon és már elkezdtünk ajándékot nézni az otthoniaknak. Vacsorára haza is értünk, majd utána beültünk egy helyi étterembe, hogy megnézzük a meccset. Mikor hazaértünk gyorsan letusoltunk, majd lefeküdtünk aludni.
2015.Február.19 Csütörtök A mai reggel elég jól indult, mert nem kellett korán kelni és nyugodtan tudtunk pihenni Dáviddal. Mire mi felkeltünk, addigra a két másik társunk elment dolgozni. Felmentünk reggelizni, majd felöltöztünk és azon gondolkoztunk, hogy mit kéne csinálni ma. Arra jutottunk, hogy elmegyünk a Palacio de Viana-ba. Ez egy kastély, aminek 12 kertje van és ezeket a kerteket más évszázadokban építették, legutolsót a 20. században. A kertek gyönyörűek, tele vannak különböző virágokkal és szökőkutakkal. Meglátszik a kerteken, hogy más évszázadokban csinálták őket, mert mindegyiknek más volt az elrendezése, a stílusa, a betölteni kívánt funkciója. Elég sok időt eltöltöttünk itt, észre sem ettük, hogyha nem indulunk el visszafele a szállásra, akkor lekéssük az ebédet. Pont időben értünk vissza ebédre. Ebéd után felmentünk napozni egyet, mert nagyon jó idő volt! Napozás után felmentünk a városba, mert úgy volt, hogy állatkertbe megyünk. Csak sajnos mire odaértünk az állatkerthez, akkor láttuk, hogy 6 óra fele bezár, mi meg 6 óra előtt 30 perccel beestünk a pénztár elé. Úgy döntöttünk, hogy majd másik napon visszajövünk. Hazafelé menet találtunk egy hatalmas parkot, ahol eddig még nem jártunk. A park tele volt sportoló és relaxáló emberekkel.
A mi kis csapatunk Visszafele a szállásra nem a megszokott úton mentünk, hanem a folyó másik partján. Már réges-régen elhatároztuk, hogy egyszer azon az oldalon megyünk haza, de eddig még nem csináltuk meg. Nagyon sok szép dolgot láttunk a túloldalon, és rengeteg képet csináltunk. Vacsorára pont haza is értünk és meg kell hagyni, hogy elég éhesek voltunk, így amit vacsorára kaptunk azt mind megettük. Vacsora után elmentünk letusolni, majd felhívtuk az otthoniakat. Jó volt végre hallani mindenki hangját a családból. Utána elmentünk lefeküdni, mert ugye holnap még csak péntek van.
2015.Február.20 Péntek Ma elég nehezen keltünk, mert ugye tegnap szabadnapunk volt, és addig aludhattunk ameddig akartunk. Reggeli és felöltözés után elindultunk a munkába. Mikor megérkeztünk Felix fogadott bennünket. A mai napot azzal kezdtük, hogy szétszedtünk és összeraktunk egy erősáramú gyorsmegszakítót, mert a foglalatai lötyögtek. Miután ezzel végeztünk egy nappanel emelőmotorját kellett megszerelünk, mert a csapágyazása teljesen tönkrement. Elég érdekes feladat volt számomra, mert ilyet még sohasem csináltam. Dávid rutinosabb volt benne, mert ő már csinált hasonló feladatot. Miután ezzel végeztünk, addigra megérkeztek a mérnökök a Magteltől. Hoztak valamilyen szerkezetet, amit elsőnek nem tudtunk beazonosítani. Kimentünk az egyik nappanelhez, ami körülbelül a telep közepén helyezkedett el. Erre a nappanelre szerelte fel Felix a szerkezeteket.
A napsugárzást mérő szerkezetek Ebben mi nem tudtunk segíteni, mert ez egy egyemberes feladat volt. Mire végzett a feladattal, addigra ért ki Hosé is a telephelyre. Ő az a mérnök, akivel korábban is találkoztunk. Elmondta, hogy ezek a szerkezetek a napsugárzást mérik, hogy milyen erősen süt a nap. Ezzel telt el a napunk. Alig vártuk, hogy végre visszaérjünk a szállásra. Felmentünk a tetőre napozni, mert most volt a héten a legmelegebb nap. Napozás után pihentünk egészen vacsoráig. Vacsoránál beszélgettünk a lengyel csajjal, aki mondta nekünk, hogyha van kedvünk, akkor menjünk fel városba, mert fesztivál van. Úgy döntöttünk, hogy felmegyünk és megnézzük ezt a fesztivált. Mikor felértünk, hatalmas tömeget találtunk és hatalmas hangzavar fogadott minket. Csoportok voltak beöltözve viccesebbnél viccesebb jelmezekbe és különböző dalokat énekeltek. Sajnos ezeket nem nagyon értettük, de a hangulat fergeteges volt. Egész sokáig fenn voltunk, de mivel elfáradtunk így hazamentünk. Mindenki letusolt majd elment lefeküdni.
2015.Február.21 Szombat Ma reggel elég későn keltünk a tegnap esti városi sétánk után. Mikor kinéztünk az ablakon láttuk, hogy esik az eső, így nem nagyon siettünk felkelni. Megreggelizünk majd visszamentünk a szobába és megnéztünk egy filmet. Ezzel el is telt a délelőttünk. 2 órakor felmentünk ebédelni, majd ebéd után úgy döntöttünk, hogy elmegyünk a Mezquitába. Ez egy nagyon különleges épület. Egykor egy török zsinagóga volt, de miután a spanyolok visszafoglalták a területet a zsinagóga belsejébe építettek egy templomot. Nagyon különleges látványt nyújt a két vallás és a két építészeti stílus egy helyen. A rengeteg oszlop és boltív és a mozaikok, valamint a faragott mintákkal a török építészetet jellemzi, míg a magas belmagasság és a rengeteg bibliai festmény és aranyozott oltárok a keresztény templomokra jellemzők.
A Mezquitában Nagyon látványos volt és rengeteg időt töltöttünk itt el és több száz képet csináltunk. Miután ezzel végeztünk, elindultunk körülnézni a Mezquita körüli ajándékboltokban. Rengeteg jó ajándékötletet találtunk az otthoniaknak. Ezek után elindultunk hazafele, ahol mindenki folytatta a lustálkodást. Vacsora után elkezdet készülődni Tamás és Dávid, mert a főnökük lánya elhívta őket bulizni. A másik Dáviddal mi is úgy döntöttünk, hogy mi is felmegyünk a városba. Miután mindnyájunk elkészült, kiültünk beszélgetni, amíg vártuk, hogy megjöjjenek Tomiékért. Elég sokáig nem jöttek, így úgy döntöttünk, hogy elindulunk felfele a városba, de mikor kiértünk a kapun, pont akkor érkezett meg a két lány. A lányok bemutatkoztak, majd mondták, hogyha akarunk, akkor mi is mehetünk velük. Elfogadtuk az ajánlatukat és a társaságukkal együtt belevetettük magunkat a karneváli hangulatba és a spanyol éjszakába. Nagyon jót buliztunk a lányokkal és rengeteget beszélgettünk velük (már amennyire meg tudtuk érteni őket és ők minket). Körülbelül hajnali 2 körül értünk haza, hatalmas jókedvvel és rengeteg élménnyel.
2015.Február.22 Vasárnap Ma elég későn keltünk a tegnap esti buli miatt. Felmentünk megreggelizni, majd elindultunk a piacra, hogy körülnézzünk. Ma sokkal nagyobb piac volt, mint a múltkor, mert most sokkal jobb volt az idő, 11 óra fele körülbelül 20 fok volt. Rengeteg dolgot láttunk, de nem vásároltunk semmit, mert inkább az ajándékokra spóroltunk. Miután ezzel a piaccal végezünk, úgy döntöttünk, hogy még sétálunk egyet a városban. Ebédre értünk vissza, ami paella volt. Ez egy helyi különlegesség, rizsből és tengeri falatkákból. Ebéd után lepihentünk egy kicsit, majd felmentünk a Mezquita környékén található szuvenír boltokba. Azt sem tudtuk, hogy melyik bolttal kezdjünk, mert mindegyikben rengeteg érdekes dolgot láttunk. Majdnem végigjártuk az összeset. Nagyon sok időt eltöltöttünk itt, és mikor megnéztük, hogy mennyi az idő, akkor láttuk, hogy lassan vacsoraidő van, így elindultunk visszafelé. Vacsoraidőre értünk vissza, így egyből felmentünk vacsorázni. Vacsora után felmentünk még a városba, mert még mindig tartott a fesztivál és tele voltak az utcák jelmezes emberekkel. Nagyol jó hangulat uralkodott még ma is a városban, pedig már jó pár napja tart ez a hangulat. Úgy tűnik, hogy ezek a spanyolok nagyon szeretnek bulizni! Lassacskán elindultunk hazafelé, mert ugye holnap munkanap van, és nem akartunk fáradttan munkába menni. Mikor hazaértünk, elmentünk letusolni, majd mindenki elment aludni. 2015.Február.23 Hétfő Ma reggel elég furcsa érzéssel keltem, és mint kiderült keltünk fel, mert mindenki érezte, hogy ez lesz az utolsó hét, amit Córdobában töltünk. A szokásos reggeli és felöltözés után elindultunk a munkába. Mikor odaértünk Javi és López fogadott minket. Elindultunk a telepen körülnézi és most eltértünk a szokásos menetrendtől, mert ma már nem kellett beoltani a kutyát. Miután végigjártuk a telepet, visszamentünk a telephelyre és bementünk a raktárba. Ott felvettünk egy felmosót, egy seprűt és egy lapátot, majd megtöltöttünk egy 50 literes kannát vízzel. Nem tudtuk mire vélni a dolgot Dáviddal, így megkérdeztük, hogy mit fogunk csinálni. Azt mondták, hogy ki fogjuk takarítani a transzformátorházakat és le fogjuk mosni a telep biztonsági kameráinak az üvegét. Felvettünk még egy létrát és elindultunk a telep legelejébe. Ott kezdtünk és onnan haladtunk felfele. Rengeteg transzformátorházat és biztonsági kamerát takarítottunk ki. Azt mondták Javiék, hogy ez nagyon fontos, mert ha nem takarítjuk ki a transzformátorházakat, akkor a rengeteg por tönkreteszi a transzformátorok szűrőit és ezzel tönkretéve a transzformátort. A biztonsági kamerák üvege is nagyon fontos hogy tiszta legyen, különben nem látnák jól a telepet és az esetleges betörésnél is hátrány a koszos üveg. Ezt a feladatot csináltuk egész nap. Miután végeztünk a feladatokkal visszamentünk a telepre, ahol már Pedró várt minket. Miután visszaértünk a szállásra gyorsan átöltöztünk és felmentünk a tetőre napozni és egy kicsivel később a másik Dávid és Tamás is csatlakozott hozzánk. Utána lementünk enni valamit a konyhába, majd visszamentünk napozni a tetőre. Egész jó délutáni elfoglaltság volt. Miután befejeztük a napozást, felmentünk a szuvenír boltokba, hogy megvegyük az ajándékokat. Miután ezzel végeztünk, elmentünk a bevásárlóközpontba, hogy vegyünk magunknak egy kis innivalót. Vacsora előtt 10 perccel értünk vissza a szállásra, így egyből felmentünk az ebédlőbe. Vacsora után felhívtuk az otthoniakat, hogy tudassuk velük, hogy még megvagyunk és nemsokára megyünk haza. Utána elmentünk tusolni majd este megnéztünk egy filmet.
2015.Február.24 Kedd Ma reggel is nehezen indult, mert nem nagyon volt kedvünk felkelni, de mivel munka van, így rávettük magunkat felkelésre. Reggeli és felöltözés után lementünk és megvártuk Pedrót a dohányzóban. Pedró hamar meg is jött, de azt mondta, hogy egy kicsit várjunk, mert be kell mennie az irodába beszélni Mariáékkal. Miután végzett, elindultunk a munkába. Elég hamar odaértünk, és ma is Javi és López fogadott minket. Elindultunk a szokásos reggeli körtúránkra és elég hamar találtunk is egy rossz pozícióban álló nappanelt. Megvizsgáltuk és azt vettük észre, hogy a kábel meg van szakadva, így ki kell cserélni. Visszamentünk telephelyre egy jó hosszú kábelért, majd visszamentünk a nappanelhez és kicseréltük a megtört kábelt. Majd ismét visszamentünk telepre, hogy felvegyünk 3 csomag gyorskötegelőt és két létrát. Mikor megláttuk Dáviddal, hogy mit fogunk csinálni már tudtuk, hogy ezt foguk csinálni egész nap. Kimentünk a megkezdet sorba, és ott folytattuk, ahol a múltkor abbahagytuk. Dáviddal külön mentünk, mi csináltuk az alsó kötéseket, míg Javi és López a felső kötegeléseket csinálták. Javi kapott egy telefont, így el kellet neki menni valahova. López azt mondta, hogy használhatom nyugodtan a létrát és folytassam ott, ahol Javi abbahagyta a munkát. Dáviddal igazunk lett és ezt csináltuk egész nap. Javi a munka végére ért vissza a külön megbízatásából, így nem kellett visszagyalogolni a telepre. A telepre visszaérve felvettük a táskát és megvártuk Pedrót. A szállásra visszaérve átöltöztünk és felmentünk napozni a tetőre, és mint tegnap a másik két kolléga később csatlakozott hozzánk. Később lementünk harapni valamit a konyhába és észrevettük, hogy egy nagyobb csapat várakozik az iroda előtt, majd elindulnak felfele az ebédlő fele. Mikor felértek, akkor vettük észre, hogy akik jöttek, ők a mi tanári karunk. Mondták, hogy ma érkeztek és hogy velük fogunk hazamenni majd vasárnap. Miután beszélgettünk egy kicsit velük visszamentünk a szobánkba, átöltöztünk és felmentünk a városba sétálni egyet, és még Dávid és Tamás vettek egy kis ajándékot a barátnőjüknek. Jó volt sétálni a városban, megpróbáltunk minél több helyet bejárni még így az utolsó héten, mivel ki tudja, hogy valaha visszajövünk-e ide. Bőven visszaértünk vacsora előtt, így elfoglaltuk magunkat vacsoráig. Vacsorára desszertnek zselét kaptunk, ami elég furcsán nézett ki és az íze is elég furcsa volt, de megettünk mindent, mert nagyon éhesek voltunk. Vacsora után letusoltunk, majd megnéztünk egy filmet. Utána lefeküdtünk aludni. 2015.Február.25 Szerda A mai reggel is a szokásos dolgokat csináltuk meg, megreggeliztünk, majd felöltözünk. Utána elindultunk a munkába. Mikor megérkeztünk a telephelyre, Felix várt minket egyedül. Elkezdett beszélgetni Pedróval, majd Pedró mondta nekünk, hogy ne szálljunk ki a kocsiból. Elsőre nem tudtuk mire vélni, de a dolgot, de utána elmagyarázták, hogy ma egy másik telephelyen fogunk dolgozni, ami visszább van Córdoba fele. Felix beült a céges autóba és elindultunk a másik telepre. Mikor odaértünk, már tudtuk, hogy melyik telep lesz az. E mellett a telep mellett szoktunk elmenni minden reggel munkába menet. Itt találkoztunk a helyi vezetővel. Felix elindult vissza a másik telepre, mi pedig ott maradtunk. A nap első feladata az volt, hogy egy körülbelül 20 mm átmérőjű acélkábelt kellet kihúzni a napelem sor mellett. Ez a vastag acélkábel továbbítja a begyűjtött energiát a transzformátorok felé. Elég nehéz volt a kábel, így sok ember kellett a mozgatásához. Körülbelül 10-12 napelem sornál húztuk ki a kábelt. Elég rendesen elfáradtunk ebben a munkában, de nem volt pihenés, mert még volt munka. Utána visszamentünk a legelső kihúzott kábelhez és csoportokra váltunk szét. Dávid segített felemelni a kábelt a vezetőnek, míg ő odakötegelte a tartóvázhoz. Az én feladatom az volt, hogy menjek utánuk és a kötegelők végét vágjam le és gyűjtsem össze őket. Ezt a
feladatot folytattuk egész nap. Eléggé elfáradtunk a nap végére. Mindkettőnknek sajgott a lába és a válla a rengeteg emelgetéstől és huzavonától. Munka végén elköszöntünk, majd elindultunk a kijárat fele, ahol Pedró várt minket. Gyorsan visszavitt minket a szállásra, ahol már a két másik társunk várt minket. Felmentünk harapni valamit a konyhába, majd felmentünk a tetőre napozni. Utána felmentünk a városba sétálni és még felfedeztük a város eddig felfedezetlen területeit. Találtunk egy elég jó kávézót, ahol megittunk egy jó kis kávét miközben egy helyi fiatal gitározott és énekelt. Jó hangulatban telt el a délután, jót beszélgettünk és sétáltunk. Vacsorára visszaértünk, majd vacsora után még egyszer felmentünk sétálni a városba. Tudjuk, hogy már nem sokat leszünk itt, így minél többet akartunk fennmaradni a városba, és minél több mindent megnézni. Elég későn értünk vissza a szállásra, így gyorsan letusoltunk majd lefeküdtünk aludni. A nap folyamán levágott kötegelők 2015.Február.26 Csütörtök Reggel nehézkesen keltünk, de nem nagyon foglalkoztunk vele, mert tudtuk, hogy már csak 3 nap van hátra a gyakorlatból. Felmentünk reggelizni, majd felöltöztünk és megvártuk Pedrót a dohányzóban. Elindultunk a munkába és hamar megérkeztünk, mert nem volt nagy forgalom. Ma is Felixxel fogadott minket a telepen. Azzal kezdtük a munkát, hogy összeszereltünk egy erősáramú gyorsmegszakítót, majd utána elindultunk körbenézni a telepen. Nem találtunk semmilyen gondot, így visszaindultunk a telephelyre. A telephelyen odaadtunk egy kiértékelő papírt Felixnek. Gyorsan ki is töltötte nekünk, és meglepődésünkre nagyon jó értékelést kaptunk. Azt hittük Dáviddal, hogy rosszabbat fogunk kapni, de nagyon örültünk, mikor megláttuk az értékelést. Utána gyorsan kitakarítottuk a helységet, mert délután jön egy csoport. Gondoltam, hogy a mi tanári karunk fog jönni, de nem voltam benne biztos. Miután a takarítással végeztünk, felvettük a hosszú nyelű kalapácsot a raktárból. Már tudtuk, hogy mi lesz a feladatunk. Elindultunk a telep felé és minden rosszul álló csapszeget beütöttünk a helyére. Ezzel telt el a mai munkanapunk. Egész sokat beszélgettünk Felixxel a kocsiban, miközben helyi zenéket hallgattunk a rádióból. Munka végén elköszöntünk tőle és megköszöntünk mindent, amit tanított nekünk. Még egy közös képet is csináltunk vele. Mikor elindultunk a visszafelé a szállásra Pedróval, az úton találkoztunk az Akadémia másik autójával, amiben a tanáraink ültek. Mikor visszaértünk a szállásra, gyorsan átöltöztünk és felmentünk a tetőre napozni. Egy kis idő elteltével csatlakozott hozzánk a másik két társunk
is. Mondták, hogy nekik ez volt az utolsó munkanapjuk, mert a főnökük másnap megy egy épületgépészeti kiállításra. Mikor elindultunk vissza a szobába, útközben találkoztunk Martával, és szólt nekünk, hogy ne felejtsük el a ma esti búcsúvacsorát. A vacsora előtt gyorsan elugrottunk a bevásárlóközpontba, hogy vegyünk egy kis innivalót. A vacsorára időben megérkeztünk, de a segítőinkre várni kellett egy keveset. A spanyolok tényleg szeretnek késni egy kicsit. Miután megérkeztek, a konyháshölgy kihozta a speciális vacsoránkat. Mindenféle finomságot kaptunk, és nem győztük dicsérni, hogy milyen finom. Nagyon jól éreztük magunkat a vacsorán, és elég sokat beszélgettünk a segítőinkkel. Nekem volt a legnehezebb dolgom, mert elég sokat kellett fordítanom a többieknek, de főleg Tominak, mert ő nem tud angolul. A vacsora után csináltunk egy közös képet, majd elmentek a lengyel hölggyel bulizni, mert ő holnap megy el másik városba dolgozni.
A közöz vacsorán A vacsora után lementünk a szobába és elkezdtünk beszélgetni, majd megnéztünk egy filmet. A film után elmentünk tusolni, majd utána aludni. 2015.Február.27 Péntek A mai reggelen nehezen keltünk, mert tudtuk, hogy ez az utolsó munkanapunk. Felmentünk reggelizni, majd felöltöztünk és lementünk Pedróhoz, hogy indulhatunk a munkába. Az út a munkábamenet sokkal gyorsabban telt, mint szokott, így próbáltunk minél többet megjegyezni a tájból. Mikor megérkeztünk a telephelyre Javi és López várt minket. A megszokott módon elindultunk a telepen, hogy körbenézzünk és találtunk is pár rossz irányba álló nappanelt. Miután ezekkel végeztünk, Javi kapott egy telefont a cégtől, hogy a másik telepen valamilyen baj, így ki kell mennie és meg kell, hogy nézze mi a baj. Azt mondták, hogy most külön fogunk dolgozni Dáviddal, én elmegyek Javival a másik telepre, míg Dávid itt marad Lopezzel. Beültünk a másik autóba és elindultunk a másik telephelyre, ami később kiderült az a telephely, ahol szerdán dolgoztunk. Bementünk az egyik transzformátor házba és kiderült, hogy az egyik erősáramú kábel szigetelése totálisan leéget, így ki kell cseréljük.
Mivel ezen a telepen nincsen raktár, így vissza kellett menni a mi telephelyünkre. Útközben egy másik útvonalon mentünk vissza. Ezen az útvonalon rengeteg szép családi házat és villát láttam. Mikor visszaértünk a telephelyre, gyorsan kerestünk egy ugyanolyan átmérőjű kábelt. Mikor elindultunk volna visszafele, mondták, hogy maradjak itt Dávidékkal. Elmondták, hogy amíg mi távol voltunk, addig ők a nappaneleket takarították. Ez azért fontos, mert a rárakódott kosz rontja a nappanel hatásfokát. Ezt a feladatot csináltuk a nap hátralévő részében. A munka végén csináltunk egy képet Lopezzel. Javival sajnos nem sikerült, mert nem ért még vissza a másik telepről. A szállásra visszaérve a két társunk pihent a szobában, mert ma nem voltak dolgozni. Felmentünk a tetőre napozni, hogy még az utolsó napokban kiélvezzük a córdobai napsütést. Napozás után felmentünk a városba sétálni, majd elmentünk a bevásárlóközpontba ajándékokat venni. Vacsora előtt 1 órával értünk vissza a szállásra, így felhívtuk az otthoniakat, hogy mi a helyzet otthon. A vacsora nagyon finom volt, és még zselét is kaptunk hozzá, ami a múltkorinál sokkal finomabb volt. Vacsora után pihentünk egy kicsit majd belevetettük magunkat az éjszakába. Elég sokáig fennmaradtunk a városban, leültünk beszélgetni a városközpontban és közben még a helyiekkel is sikerült egy pár szót váltanunk. Éjfél fele értünk haza, így gyorsan letusoltunk majd lefeküdtünk aludni. A kicserélendő vezeték
2015.Február.28 Szombat Ma elég későn keltünk, mert tudtuk, hogy nincs sok tennivalónk ma a bepakoláson kívül. Felmentünk megreggelizni, majd nyugodtan elkezdtünk összepakolni. Megbeszéltük, hogy elsőnek Tamás és Dávid pakolnak össze, így addig mi Dáviddal felmentünk és élveztük a napsütést, napoztunk egyet. A két társunk odalent eléggé elhúzta a pakolást, egészen ebédig pakoltak befele a bőröndbe. Miután szóltunk nekik, hogy ebédidő, akkor jöttek rá, hogy mennyi ideig is pakoltak befelé. Felmentünk ebédelni, ami nagyon finom volt. Tudtuk, hogy ez az utolsó ebédünk itt Córdobában, szóval kiélveztük minden pillanatát. Ebéd után felmentünk napozni Dáviddal és a két társunk is csatlakozott hozzánk. Napozás után mi is bepakoltunk a bőröndbe Dáviddal, sokkal gyorsabban, mint a két társunk. Pakolás után úgy döntöttünk, hogy elmegyünk sétálni egyet a városba, amíg megtehetjük. Egészen messze elsétáltunk, közben felidéztük az elmúlt 1 hónap történéseit. Vacsoraidőre értünk vissza a szállásra. Vacsora után lementünk a szobába, beszélgettünk és felhívtuk az otthoniakat. Miután mindenki beszélt az otthoniakkal, ismét felmentünk a városba, hogy még utoljára belevessük magunkat a córdobai éjszakába. Nagyon jól éreztük magunkat, jót szórakoztunk és jót sétáltunk aznap este. Sajnálatos módon ne maradhatunk fent olyan sokáig, mert holnap
kelni kell időben, így 11 óra fele indultunk vissza a szállásra. A szálláson letusoltunk, majd ledőltünk az ágyra beszélgetni. Egyikünk sem volt álmos, így egész sokáig fennmaradtunk. Hajnali kettő fele azt vettük észre, hogy valaki jött az Académiára. Mikor kinéztünk az ablakon, láttuk, hogy Marta az. Akkor jutott eszünkbe, hogy ma érkezik a másik csoport. Érdekelt minket, hogy kik jönnek, így megvártuk őket. Miután megnéztük, hogy kik jönnek utánunk a szállásra, csak utána tudtunk elaludni. 2015.Március.1 Vasárnap Reggel 8 óra fele keltünk fel, elég búskomorak voltunk, mert menni kell haza, de hát nincs mit tenni. Felmentünk reggelizni, megettük a szokásos gabonapelyhünket, meleg szendvicseket csináltunk magunknak az útra. Miután megittuk a kávénkat, lementünk felöltözni és vártuk, hogy Pedró jöjjön értünk és kivigyen minket a reptérre. Gyorsan körbenéztünk, hogy nem hagyunk-e semmit a szobába, csináltunk pár képet, majd elindultunk a dohányzó fele, mert lassan 11 óra van. Nem sokkal később érkezett meg Pedro és a Córdobai Académia vezetője, hogy elköszönjön tőlünk. Miután bepakoltuk a bőröndöket a kocsiba és elbúcsúztunk a főnöktől, elindultunk Malaga felé. Útközben szokás szerint ment a zene, miközben Pedróval beszélgetünk. Útközben megálltunk egy benzinkúton, hogy igyunk egy ávét, és pihenjünk egy kicsit. Fél 2 felé értünk Malagába a reptérre, ott elköszöntünk Pedrótól és megköszöntünk neki mindent, főleg, hogy minden reggel elvitt minket munkába és elmondta, hogy mikor vannak fesztiválok a városban. Kaptunk tőle egy szendvicset, egy almát és egy vizet az útra. A repülőtéren összefutottunk a tanári karral és velük együtt csekkoltunk be a repülőre. A repülő 15:20- kor indult el és 18:10körül ért be Brüsszelbe. A repülőút eseménytelenül zajlott, élveztük a kilátást és közben a naplónkat írtuk, mert mindenki egy kis lemaradásban volt. A brüsszeli reptér egész nagynak mondható, de nincs olyan, mint a müncheni. Miután körülnéztünk a reptéren, betértünk egy kis boltba és vettünk egy kis belga csokit. Elég hosszúnak bizonyult ez a majdnem 3 órás várakozás, de 20:50-kor elindultunk Budapest fele. A repülő 22:45 fele ért földet. Gyorsan átvettük a csomagokat és elindultunk a kijárat fele. A kijáratnál elköszönünk a tanároktól, mert ők egy másik kocsival mennek. Minket egy kis autóval visznek Békéscsabára. Hogy az utolsó napunk se legyen izgalommentes, kiderült, hogy ezen az autón nincs matrica, így a 4-es számú főúton kell hazamennünk. Ezzel csak az a baj, hogy Tamás szarvasi, és nehezen megoldható neki a hazamenetel, de sikerült megoldani egy pár gyors telefonnal. Körülbelül fél 2 felé érkeztünk meg Békéscsabára, ahol a szüleink vártak minek. Nagyon jól végre itthon lenni, de szívesen maradtunk volna még Spanyolországban. Mindent összevetve nagyon jól éreztük magunkat, rengeteg új dolgot tanultunk és jobban megismertük önmagunkat. Remélem, egyszer még visszajutok Córdobába, mert egy gyönyörű város.
Keltezés: Békéscsaba, 2015. március 03.
Komlósi Péter
