SK RI P TA
-
J E G Y Z ET
–
HA NDB O OK
HANDBOOK 1
SKR IPTA
-
JEGY ZET
–
HA NDB O OK
Uvod
Za članove inovacionih sistema globalizacija Evrope pruža široki spektar mogućnosti za međunarodno povezivanje: ima veoma mnogo opšteobrazovnih, visokoobrazovnih programa odnosno kurseva u koje su uključeni stručnjaci. Projekat Confidect za svoj glavni cilj zacrtao je da preko akcija projekta pomogne ljudima s idejom da se afirmišu, da organizuje takve kurseve, koji bi doprineli da se inovatori informišu, pokrenu. Ovo izdanje je podeljeno na pet oblasti, na nekih sto strana nalazi se pet poglavlja skripte. Upravljanje kvalitetom dobija na značaju u okviru različitih sistema upravljanja preduzeća odnosno institucija. U ovom poglavlju prikazaće se: najvažnijie etape razvoja upravljanja kvalitetom, opis sistema kvaliteta, ISO 9000 sistem kvaliteta, kao i prikaz filozofije TQM upravljanja, uloga kvantitativnih metoda u upravljanju kvalitetom, unapređenje kvaliteta u budućnosti. Inovativni nastup novog proizvoda na tržištu je upravo poglavlje priručnika koji se bavi upoznavanjem čitaoca sa: načinom fokusiranja na inovativnu upravljačku tehnologiju, pojmom novog proizvoda kao i sistematizacijom i klasifikovanjem prilikom uvođenja novih proizvoda, uvođenjem novog proizvoda na tržište, kao i sagledavanjem uloge marketinga kod prvog nastupa proizvoda na tržištu. Jedan od bitnih problema koji se pojavljuje u vezi sa ovom temom je i pitanje upravljanja procesom implementacije inovacije i promene. Svi koji traže odgovor na prethodno postavljeno pitanje neka preporučujemo ovo poglavlje.
U poglavlju Inovacioni sistem Južne nizije prikazaćemo najvažnije izvore inovacija, kao najvažnije istraživačke institucije, kao i jače i slabije razvojne tačke regije. Nabrojali smo takođe i one oblasti na koja inovatori moraju obratiti pažnju. Upravo zbog te činjenice je na značaju dobio i Projekat ELI laser, najznačajnija investicija koja je izazvala veliko interesovanje. Ovo poglavlje će se pored investicije laserski centar, baviti i drugim, za inovacije važnim oblastima, kao što su: biotehnologija, proizvodnja automobila, informacione i komunikacione tehnologije, proizvodnja prehrambenih proizvoda, alternativne energije. Jegyzet – Skripta - Handbook
1
SK RI P TA
-
J E G Y Z ET
–
HA NDB O OK
U poglavlju Tehnološki transfer nalaze se praktične informacije o različitim oblicima saradnje. Nabrojani su slučajevi u kojima se tehnologija predaje, kao što su opisane mogućnosti, prednosti i nedostaci tog procesa. Učesnici kurseva imaće prilike da saznaju razloge odliva mozgova kao i mogućnostima kako naučnike privući nazad. Svakog, koga interesuje tehnološki transver savetujemo da stekne poverenje da bi sklopio poslovno partnerstvo, međutim da bude dovoljno obazriv, da upozna akivnosti institucija koje igraju ulogu mostova u toj saradnji, kao i da iskoristi mogućnosti koje pruža sistem inovacionih institucija. Ukoliko preduzetnik traži kapital za proizvodnju za svoj novi proizvod preporučujemo mu da pročita poglavlje pod naslovom Kako pronaći ulagača, zlatna pravila! U poglavlju Intelektualna svojina predstavlja se prava industrijske svojine (patenti, uz osvrt na pronalaske i know-how, žig, industrijski dizajn i geografska oznaka porekla) te autorska i srodna prava. Pri tome se pored definisanja navedenih pojmova, pominjanja vrsta i njihovih karakteristika, postupaka putem kojih se ostvaruju, oblika i domašaja njihove zaštite u vremenu i prostoru govori i o njihovom praktičnom značaju (kako prenositi neka od tih prava, kako ih komercijalizovati ili na koji način kod sudova ili administrativnih organa realizovati zaštitu ovih prava kada budu povređena).
2
1
Inovacioni sistemi i inovaciona strategija
ELI projekti
SK RI P TA
-
J E G Y Z ET
–
HA NDB O OK
Karakteristike elemenata inovacionog sistema u regiji Južne nizije u Mađarskoj 1a.
ISTRAŽIVAČKE USTANOVE, LJUDSKI RESURSI Svaki autor svake studije o regiji Južne nizije u Mađarskoj jednoglasno navodi raspoloživo znanje, kao jačinu regije. Ova intelektualna baza se, u stvari, nalazi u 5 visokoškolskih, obrazovnih ustanova: ••
na Univerzitetu u Segedinu
••
na Višoj školi u Kečkemetu
••
na Univerzitetskom centru Šamuel Tešedik Univerziteta Sv. Ištvan
••
na Višoj školi Jožef Etveš u Baji
••
i na Višoj školi Pal Tomori u Kaloči.
SKR IPTA
-
JEGY ZET
–
HA NDB O OK
Delimično vezano za ove programe, Strategija za regionalnu inovaciju specificira sledeće sektore kao prioritete: ••
biotehnologija,
••
laserska tehnologija i srodni tehnološki sektori,
••
mašinska industrija,
••
informaciono-komunikacione tehnologije
Osim gore navedenih prioriteta, neki drugi specifični sektori, koji se zasnivaju na tradiciji i uslovima u regiji, isto su važne oblasti inovacije u okviru Strategije za inovaciju u regionu Južne nizije (poljoprivreda, obnovljivi izvori energije). U formiranje regionalnog konsenzusa treba uključiti i mala i srednja preduzeća, kao i velike firme, koji predstavljaju stranu potražnje inovacije. Konferencije za štampu, radionice, publikacije, informativni dani, štampane i veb mediji mogu da budu sredstva za formiranje konsezusa. Projekat ELI
Najdominantnija među njima je Univerzitet u Segedinu sa svojih 12 fakulteta (od kojih 11 radi u Segedinu), 19 škola za sticanje akademskog zvanja doktora, sa 2000 predavača i oko 30.000 studenata. Viša škola u Kečkemetu je isto značajna ustanova, koja se uglavnom bavi poljoprivrednim i tehničkim istraživanjem i podučavanjem. Osim navedenih ustanova, u nekim gradovima postoje isturena odeljenja nekoliko viših škola. Međutim, u regiji nema odgovarajuće tradicije podučavanja tehničkih i inženjerskih nauka, a to je značajan nedostatak u poređenju sa drugim regijama. Fakultet tehničkih nauka pri Univerzitetu u Segedinu formiran je na osnovu obrazovanja iniženjera za prehrambenu industriju sa ciljem da se popuni ova praznina. Delimično zbog raspoloživosti sredstava za postavljene ciljeve, pored istraživačkih ustanova i visokoškolskih obrazovnih institucija, i preduzeća su počele da se priključuju procesima istraživanja i razvoja u proteklih par godina.
(Extreme Light Infrastructure = infrastruktura za superlaser) [1]
Projekat ELI je jedan od 44 značajnih velikih postrojenja iz strateškog plana Evropskog strateškog foruma za istraživačku infrastrukturu (ESFRI). Konzorcijum za projekat pripremne faze ELI (ELI - PP), koji priprema izgradnju ELI, dobio je 6 milijona evra za izradu planova za objekat iz Okvirnog programa 7, koji vode francuzi i u kojoj učestvuje 13 zemalja uključujući i Mađarsku. Prema uslovima tendera, zemlja koja usvaja ELI mora da snosi bar 40% od troškova izgradnje. U maju 2009. godine, češki i mađarski upravitelji ELI-a predložili su zajedničku, češko-mađarsku lokaciju za objekat, a toj ideji se kasnije pridružio i partner iz Rumunije na zahtev Komisije za upravljanje ELI. Južna nizija, a posebno grad Segedin su određeni kao lokacija za postrojenje u Mađarskoj.
1b. REGIONALNA INOVACIONA STRATEGIJA I REGIJA JUŽNE NIZIJE U MAĐARSKOJ Cilj regionalnih inovacionih strategija je da doprinesu unapređenju konkurentnosti i inovativnog kapaciteta regije, uzimajući u obzir njene karakteristične uslove i procese. Nacrt Strategije za regionalnu inovaciju uzima u obzir tri inovaciona programa koji određuju budućnost regionalne inovacije: ••
BIOPOLE program
••
laserski centar EU koji će se realizovati u Segedinu (ELI projekat), i
••
Mercedes-program.
4
- U prvoj fazi razvijaju se visoko-kapacitetna postrojenja za projekat ELI istovremeno sa izradom komplementarnih naučno-tehnoloških programa. Rezultat toga će biti stvaranje sistema sa laserima takvog intenziteta, koji još ne postoji (2–3*10–20 PW27) na svih tri lokacija. Prvu fazu bi trebalo finansirati iz budžeta Mađarskog privredno-operativnog programa.
1 ESFRI: European Strategy Forum on Research Infrastructures ESFRI Roadmap: roadmap of the European Strategy Forum on Research Infrastructures (http://cordis. europa.eu/esfri/) ELI-PP: ELI Preparatory Phase, the preparatory project of the ELI construction Technology development and demonstration Framework Programme 7 of the European Community (2007–2013) (FP7) ELI SC: ELI Steering Committee, PW: 1015W
5
SK RI P TA
-
J E G Y Z ET
–
HA NDB O OK
- U drugoj fazi će ELI ERIC odlučiti na kojoj lokaciji će biti izgrađena pomoćna postrojanja ultra velike energije za ELI nakon 2012. godine, oslanjajući se na rezultate i efikasnost razvoja situacije. Izgradnja postrojenja za ultra veliku energiju očekuje se za 2018. godinu. Sve tri države obezbeđuju finansiranje izgradnje istraživačkog centra na svojoj teritoriji iz sopstvenih resursa, uglavnom oslanjajući se na Strukturalne fondove.
SKR IPTA
-
JEGY ZET
–
HA NDB O OK
Tehnologija mašina i vozila:
U pogledu proizvodnje vozila, u regiji Južne nizije postoje dve fabrike sa značajnim proizvodnim kapacitetima. Ove su: Mercedes program Daimler-Benza u Kečkemetu, izgrađen između 2009-2011 i pogon za proizvodnju kočnica Knorr-Bremse, isto u Kečkemetu. Mercedes program
Mađarska nacionalna agencija za istraživanje i tehnologiju (NKTH), Univerzitet u Segedinu i Opština Segedina osnovali su ELI-HU Non-profit D.o.o. za pripremu i koordinaciju mađarskog projekta za izgradnju. Predstavnici ELI-HU su aktivni članovi mađarske i međunarodne zajednice istraživača koja radi na stvaranju naučnog znanja, potrebnog za realizaciju laserskog centra. Prema tome, udruženje ima pristupa najnovijem i najažuriranijem naučno-tehničkom znanju, nezaobilaznom u tehničkoj realizaciji laserskog centra. ELI će obezbediti posao za 300 istraživača, a potrebni će biti i uslužni kadrovi od bar 600 osoba.
Očekuje se, da rezultati projekta ELI budu od velikog značaja u nekoliko naučnih oblasti, na primer u:
Daimler-Benz je 2008. godine odlučio da izgradi novi proizvodni pogon u Centralnoj Evropi u Mađarskoj, posebno u Kečkemetu, zbog ekonomskih razloga. Automobilska industrija je strateški industrijski sektor u Mađarskoj od 1990-tih i njen udeo u ukupnoj bruto proizvodnji je oko 7%, a u izvozu je 17% (Centralni statistički zavod Mađarske, 2007). Ovaj industrijski segment zapošljava oko 100.000 osoba u zemlji. Automobilska industrija je jedan od ključnih faktora mađarske privrede sa više od 300 dobavljača i vrednosti proizvodnje od više od 3.500 biliona forinti. Knorr-Bremse:
Pogon Knorr-Bremse iz Kečkemeta se bavi proizvodnjom kočionih sistema za vozila. Mada se inovacioni centar pogona nalazi u Budimpešti, i oni imaju svoje odelenje za istraživanje i razvoj u Kečkemetu koji radi sa više od 20 inžinjera za razvoj. U pogledu istraživanja i razvoja, ovo preduzeće možemo smatrati aktivnim, a izgradili su odnose posebno sa regionalnim visokoškolskim ustanovama (Segedinski Univerzitet – Tenički fakultet, BMGE, GAMF, TTIK). BIOPOLE program
••
proizvodnji farmaceutskih proizvoda,
••
medicinskoj dijagnostici,
••
regulisanju nuklearnih procesa i odlaganja nuklearnog otpada,
••
ubrzanju čestica,
Ekonomija znanja u Segedinu je posebno organizovana oko biotehnologije. Naučno istraživanje se sprovodi u tri sinergijskih pod-oblasti biotehnologije, a odnosi sa preduzećima su intenzivni. Nauke o materijalu i industrija softvera su važni smerovi razvoja u korišćenju rezultata biotehnoloških istraživanja.
••
naukama o materijalu
Ekonomija znanja u regiji Južne nizije
••
biomedicini, u ispitivanju strukture proteina.
Formiranje i rad instituta za istraživanje nosi u sebi velike potencijale za Segedin, ali i za regiju u pogledu privrede i inovacije. (Predlog za Evropsko postrojenje za superlaser (ELI) http:// www.extreme-light-infrastructure.eu) I u pogledu inovacije, projekat ELI pruža ogromne mogućnosti posebno istraživačima i obrazovnom potencijalu u Segedinu, ali i uslužnoj industriji, koja se vezuje za projekat. Ovi faktori definitivno imaju bitan uticaj kako s aspekta nauke, tako i privrede. Ipak, neizvesno je kakve će tuicaje i kako će imati uticaje svetski, osnovno istraživački projekat ELI na tradicionalno inovativne procese koji su rezultat privrednog korišćenja u regiji. Potencijali razvoja vezani za projekat ELI su u oblasti elektronskog razvoja i snabdevanja, ali ovi oblasti još uvek nisu među jačinama regije.
6
U Segedinu istraživanje i razvoj se realizuje u tri sinergijskih oblasti vezanih za biotehnologiju: ••
zdravstvena industrija - medicinska (crvena) biotehnologija
••
industrijsko – ekološka (bela) biotehnologija
••
bio industrijsko-poljoprivredna (zelena) tehnologija.
Zdravstvena industrija – medicinska (crvena) biotehnologija, koja može da realizuje značajan razvoj u oblasti farmaceutskog istraživanja i razvoja, biotehnoloških razvoja vezanih za zdravstvo i medicinu, nauke i razvoja vezanih za biokompatibilne materijale, razvoja dijagnostičkih agensa/reagensa, industrije visoko-tehničkih laboratorija i kliničkih oprema, razvoja zdravstvene informatike i tehnike snimanja.
7
SK RI P TA
-
J E G Y Z ET
–
HA NDB O OK
Industrijsko – ekološka (bela) tehnologija, u okviru čega Grad Segedin ima
potencijal industrijskog razvoja u oblasti upravljanja problemima vezanih za temu odlaganja otpada i upravljanja otpadom, materijala sa proizvodnom nano strukturom, ekološki svesnog korišćenja obnovljivih izvora energije, istraživanja zdravstvenih problema vezanih za tehnologiju zaštite okoline i nanotehnologije, kao i informatičkog upravljanja u navedenim oblastima. Bio industrijsko-poljoprivredna (zelena) tehnologija, koja ima industrij-
sko-razvojni potencijal u oblasti poljoprivrednog i farmaceutskog korišćenja biotehnologije povrća, proizvodnje biomase kao energenta i obnovljivih izvora energije, bioremedijacije, odlaganja opasnog otpada, modernih procedura i uređaja molekularne dijagnostike i hemijskog korišćenja biokonverzivnih procedura. Ustanove, preduzeća, razvoji vezani za biotehnologiju:
SKR IPTA
-
JEGY ZET
–
HA NDB O OK
Istraživački i razvojni kapaciteti industrije softvera u Segedinu uključuju sledeće: ••
razvoj kvaliteta softvera,
••
razvoj usađenih/mobilnih sistema,
••
razvoj vezan za veštačku inteligenciju (bioinformatika),
••
rezultati postignuti u oblasti procesuiranja medicinskih signala i snimaka. . (Izvor: DAR Innovációs Stratégia Tervezet [DAR Inovacioni strateški plan] 2010.)
Prehrambena industrija
Prehrambena industrija je od velikog značaja i u pogledu proizvođača, i u pogledu prerade. Biotehnološki poslovni inkubatori: ••
DNZ centar za istraživanje i inkubatorska jedinica
••
Goodwill Pharma Park.
Biotehnološki klasteri: ••
Goodwill Biotechnológiai Klaszter [Goodwill biotehnološki klaster],
••
Dél-alföldi Biotechnológiai Innovációs Klaszter [Biotehnološki inovacioni klaster Južne nizije].
Ostale ustanove koje se bave istraživanjem: Centar za biologiju u Segedinu, u kojoj radi skoro 220 istraživača u oblasti biotehnologije i bio-nauka. (Ovaj centar je dobio zvanje Evropskog centra izuzetnosti u 2000. godini). Osim toga, ima još dve ustanove u Segedinu koje su tesno vezane za biotehnologiju: Institut za biotehnologiju Fondacije Zoltan Baj za primenjeno istraživanje i Neprofitno d.o.o. za istraživanje žitarica. Mašinerija:
Legrand zatvoreno akcionarsko društvo
Sedište Legrand ZAD je u Sentešu i bavi se proizvodnjom električnih sistema, IT mreža i opreme za električna postrojenja. Istraživačka grupa firme se sastoji od 10-12 inženjera, a preduzeće je dobitnik zvanja pojedinačnog istraživačkog odelenja u okviru grupe preduzeća. Njihova inovaciona međuveza je veoma ograničena, a ovakve odnose uglavnom održavaju unutar preduzeća. Informaciono-komunikacione tehnologije
U regionu je izgrađena značajna istraživačka baza, posebno u Segedinu. Industrija softvera se može smatrati posebno istaknutim. Ključni akteri ovog sektora su formirali info-komunikacioni klaster (Inovacioni klaster softverske industrije), čiji je cilj, između ostalog, pokretanje razvoja. 8
Obrazovanje i istraživanje vezani za ovu oblast: Osnovno istraživanje se sprovodi u segedinskom Institutu za biološka istraživanja, na Univerzitetu u Segedinu, na Višoj školi u Sarvašu i na Višoj školi za hortikulturu u Kečkemetu. Primenjeno istraživanje se sprovodi u Sarvašu (uzgoj ribe), u Segedinu (žitarice i ratarstvo), u Kečkemetu (enološka i vitikulturna istraživanja) i u Kaloči (istraživanje paprike). Jedan od bitnih među-sektorskih tačaka vezivanja je odnos sa sektorom biotehnologije; biotehnologija vezana za ratarstvo, biotehnologija vezana za uzgoj životinja i biotehnologija vezana za prehrambenu industriju isto su značajne. (Izvor: DAR Innovációs Stratégia Tervezet [DAR Inovacioni strateški plan] 2010.)
Uzgoj je uglavnom usmeren na poboljšanje otpornosti i na kvalitet poljoprivrednih i industrijskih useva. U ovom sektoru zastupljeni su i važni akteri iz prehrambene industrije (npr. Fabrika konzervi iz Kečkemeta, Pik, itd.) Smatra se, da stvaranje funkcionalnih (biokapsularnih) prehrambenih proizvoda pruža nove i inovativne potencijale. Svi potrebni naučni kapaciteti (medicinski, faramceutska industrija, inženjeri) su na raspolaganju u Segedinu za razvoj ove aktivnosti. Upravljanje alternativnim energijama i ekološka tehnologija
Regionalni naučni centar za zaštitu okoline i nanotehnologiju (KNRET) je osnovan 2005. godine sa rukovodstvom pri Univerzitetu u Segedinu. Centar znanja je postavio sledeće ciljeve sa kojima je definisao i ciljeve inovacije u regionu: Pored praktičnog rešavanja problema vezanih za obradu otpada i upravljanje otpadom, u centru pažnje istraživanja KNRET-a u oblasti ekološke tehnologije je i uvođenje ekoloških sistema za monitoring. Nanotehnološko istraživanje je usmereno na proizvodnju novih materijala pogodnih
za korišćenje u medicini i na razvoj novih katalizatora pogodnih za proizvodnju gorivnih 9
SK RI P TA
-
J E G Y Z ET
–
HA NDB O OK
ćelija, a sa time se otvara put ka korišćenju ekoloških goriva za motore. U oblasti energetike, jedan od najvažnijih ciljeva je traganje za postupcima koji poboljšavaju efikasnost tehnologija proizvodnje biogasa na osnovu metana, biohidrogena i bioetanola od biomase, dok drugi primarni cilj jeste iskorišćavanje geotermalne energije. Jedan od oblasti istraživanja zdravstvenog programa je praćenje uticaja čestica u okruženju (npr. zagađivači vazduha i vode, nano čestice) na čovekovo zdravlje. Sledeća tema u žiži interesovanja je primena nanotehnologije u zdravstvu, u kozmetici, u farmaceutskoj industriji, kao i u terapiji. ZDRAVSTVENA INDUSTRIJA
Zdravstvena industrija je delimično nezavisna oblast u pogledu proizvoda i posebnog dela istraživanja, i ona se može smatrati i poljem primene navedenih specijalnih industrijskih oblasti (npr. biotehnologije). Veći oblasti istraživanja u regionu na polju zdravstvene industrije su sledeći: ••
farmaceutska industrija, razvoj medicinskih proizvoda i terapijskih kandidata; Goodwill Biotechnológia Klaszter [Goodwill Biotehnološki klaster] (GBK) (Goodwill Pharma d.o.o., Zipper d.o.o., Evista d.o.o.)
••
Funkcionalni prehrambeni proizvodi: PharmacoFood Klaszter [Pharmaco klaster za hranu] (Pharmaciodea d.o.o. Fornetti, Hungerit, PICK, SOLE itd.)
••
Realizacija neurobioloških i neuroloških istraživanja: Dél-alföldi Neurobiológiai Tudásközpont [Centar znanja za neurobiologiju Južne nizije].
1c. INOVATIVNA PREDUZETNIŠTVA U Južnoj niziji broj i stopa preduzetništva koja su uključili istraživanje i razvoj u svoje delatnosti su veoma niski. Svega se 109 od 79.000 preduzetništva koji rade u regiji bavi aktivnostima istraživanja i razvoja. Prema anketi NOS-Szeged d.o.o., svega 47 od 2500 najuspešnijih preduzetništva, porezoplatiša u Južnoj niziji ima direktne izdatke za istraživanje i razvoj (NOS-Szeged d.o.o. 2010).
1d.
SNABDEVAČI INOVACIJE, USLUGE I ORGANIZACIJE ZA POVEZIVANJE Ustanove i organizacije za povezivanje igraju bitnu ulogu u širenju i korišćenju znanja. Organizacije za povezivanje su organizacije koje pomažu u širenju inovacije i izgradnju odnosa između javnog i privatnog sektora, organizacija koje stvaraju znanje (ili poseduju znanje) i organizacija koje koriste znanje. Komore, na nivou županije, a ponekad i na nivou malih regija i/ili sela/gradova, i kancela-
10
SKR IPTA
-
JEGY ZET
–
HA NDB O OK
rije za razvoj preduzetništva (u glavnom gradu zemlje) igraju, ili mogu da odigraju, ključnu ulogu u jačanju inovacije. Stručna i predstavnička organizacija sektora istraživanja i razvoja, Mađarska asocijacija za inovacije, je prisutna u regiji sa sektoralnim organizacijama kao što je Mađarska asocijacija za biotehnologiju. U regiji postoji i nekoliko fondacija koje podržavaju opštu inovaciju ili inovaciju u nekim specifičnim segmentima naučnih disciplina. Organizacije Saveza tehničkih i naučnih društva (MTESZ) u županiji su isto vredne pažnje, kao i Akademska komisija Mađarske akademije nauke (HAS) u Segedinu. Prisutno je regionalno predstavništvo Mađarskog konzorcijuma Mreže evropskih preduzetnika; Trgovačka i industrijska komora Županije Čongrad prvenstveno namerava da pomaže međunarodni transfer tehnologije u celoj regiji. Formirani inkubatori su isto od velikog značaja za inovaciju, koji mogu da pomažu tehnološki orijentisanim preduzećima u početku njihovog rada. U regionu su se pojavile organizacije koje potpomažu ulaganje rizičnog kapitala, mada njihova transparentnost još uvek nije dovoljno vidljiv. ( Lokalne kancelarije Dél-Alföldi Zrt (ZA Velika nizija) i ITDH se bave ovim zadacima). U pogledu delatnosti, postoje dve vrste organizacija za povezivanje. Aktivne organizacije za povezivanje bave se implementacijom znanja i transferom tehnologije kroz aktivno istraživanje, one su između osnovnog istraživanja i razvojne faze u inovacionim procesima. One proizvode znatno veću dodatu vrednost. Pasivne organizacije za povezivanje grade kontakte između nosioca znanja i/ili tehnologije i onih koji traže znanje i tehnologiju. Klijenti organizacija za povezivanje su uglavnom mala i srednja preduzeća i prirodna lica. Obično preduzeća i pojedinci traže njihov pomoć, a ne istraživači. Gustina mreže između pojedinih učesnika isto ima – pozitivan – uticaj na inovativni potencijal jedne regije. Oblici saradnje su veoma raznovrsni u Južnoj niziji.
1e.
Usluge transfera tehnologije u regiji Profesionalno sprovođenje aktivnosti transfera tehnologije je od bitnog značaja za zadržavanje tržišne pozicije preduzeća za istraživanje i razvoj i drugih organizacija, a i za usvajanje novih tržišta. Ovi aktivnosti su fundamentalni faktori u procesima diseminacije i marketinga tehnologije, a sa time i u poboljšanju konkurentnosti. Među MSP u Južnoj niziji možemo naći nekoliko preduzeća koja se bave tehnološko intenzivnim delatnostima i koja, zahvaljujući sopstvenim kapacitetima, mogu da se bave aktivnostima transfera tehnologije. Postoji značajna potražnja među MSP u Južnoj niziji za korišćenje usluga transfera tehnologije koje pružaju spoljni uslužnici. Da bi se to podržalo, uvodimo uspešne projekte iz drugog programskog paketa Programa „Gabor Baroš“ koji je lansiran 2008. godine, a to je Razvoj inovativnih usluga.
11
SK RI P TA
-
J E G Y Z ET
–
HA NDB O OK
1f .
SKR IPTA
-
JEGY ZET
–
HA NDB O OK
Novi Sečenji plan (USZT)
Resursi za inovaciju Resursi za inovaciju se sastoje od izdataka poslovne sfere, pomoći za inovaciju i – u izvesnom smislu – od budžetskih podrški ustanova za istraživanje, i od drugih izdataka spoljnih organizacija. Oblici pomoći:
Novi Sečenji plan podržava programe realizacije inovacionih ciljeva Evropske unije u okviru Programa za nauku i inovacije. Međunarodni oblici pomoći:
Ispitivanjem učesnika 6. i 7. Okvirnog programa za istraživanje i razvoj, koji je finansirala EU, uočavamo istaknutu ulogu Univerziteta u Segedinu i Instituta za istraživanja u ribarstvu, akvakulturi i irigaciji (Sarvaš). Sposobnost inovativne apsorpcije
Nacionalni oblici pomoći:
Sredstva za finansiranje inovacije iz nacionalnog budžeta se nalaze u Fondu za inovacije, kojim upravlja mađarska Nacionalna kancelarija za inovacije (NIH). Preduzeća i ustanove za istraživanje mogu da konkurišu za sredstva Fonda za inovacije, pri čemu se u obzir uzimaju posebni godišnji procenjeni izdaci Fonda. Korišćenje gore navedenih sredstava je moguće u okviru sledećih programa: Program „Inoček plus“, koji pruža pomoć za korišćenje usluga inovacije od juna 2005. godine, i koji je lako pristupačan, jednostavan sistem pomoći. Prioritet ovog programa je podsticanje potražne strane usluga inovacije, posebno unapređenje transfera znanja između centara znanja i malih preduzeća. Preduzeća mogu da troše sredstva pomoći na kupovinu jednokratne usluge i mogu da koriste sopstvene razvojne rezultate za realizaciju kompletnih inovacionih projekata, zajedno sa stečenim znanjem. Cilj Programa „Gabor Baroš“ je razvoj infrastrukture za istraživanje i razvoj i podrška projektima za istraživanje i razvoj, podrška poboljšanju organizacije koje pružaju usluge inovacije i podrška za učešće u međunarodnim projektima za razvoj, istraživanje i inovaciju. Nacionalni tehnološki program namerava da unapredi poboljšanje ekonomske konkurentnost i održivost razvoja podržavanjem srednjoročnih istraživanja i razvoja na polju modernih tehnologija, koji su orijentisani na stratešku upotrebu. (Izvor: http://www.nkth.gov.hu) Novi mađarski razvojni plan, Evropska unija i nacionalni izvori: Operativni program za ekonomski razvoj (GOP)
U okviru Novog mađarskog razvojnog plana, u okviru prvog prioritet Operativnog programa za privredni razvoj, tj. prioriteta „istraživanja i razvoja i inovacije radi konkurentnosti“ i prioriteta „Stvaranje i razvoj sredstava i uslova za pomoć u sticanju i transferu znanja“, od 2007. godine se pruža mogućnost za dobijanje podrške. Operativni program za Južnu niziju (DAOP)
Pored toga, u okviru Operativnog programa za Južnu niziju postoji mogućnost za razvoj klastera i poslovnih parkova, dok u okviru Operativnog programa za socijalnu infrastrukturu podržava se razvoj visokoškolske, istraživačke infrastrukture.
12
Od 2000. godine i ukupni troškovi za podršku projektima po istraživaču (12.17 miliona forinti) su premašili državni prosek (9.48 miliona forinti) u regiji Južne nizije. Uz sve ovo, stečeno je važno iskustvo, naime, da je sposobnost apsorpcije u regionu evidentan u korišćenju konkursnih sredstava raspoređenih na regionalnom nivou (Program „Gabor Baroš“), budući da je potreba za pomoć iz konkursa bila ogromna svake godine, čak i u godini, kada su istovremeno raspisani konkursi za dodelu sredstava na više godina (2007-2008). Celokupno gledano, apsorpciona sposobnost regije se može smatrati dobrim u svim vidovima.
Saradnja na polju inovacije u regiji Južne nizije
Saradnja u istraživanju i razvoju
U Južnoj niziji formirano je 2 klastera u zdravstvenoj industriji, 1 u industriji zaštite okoline, 1 u IT, 1 u građevinskoj industriji i 1 u industriji ambalaže. Regija Južne nizije je jedna od najuspešnijih regija sa 13 projekta i 2040 miliona forinti. (Izvor: Dr. Zombori Zita, Státuszjelentés a Pólus Programról [Izveštaj o stanju Programa „Pol“], 2010) Prepreke u inovaciji u regiji
Na osnovu upitnika, preduzetništva smatraju da je nedostatak sredstava (ili njihova otežana nabavka) opšti problem. Ipak, nedostatak spoljnih sredstava se pominje znatno ređe, nego nedostatak internih resoursa. Drugi problem obuhvata različite probleme tržišta, koje su posebno važne za preduzeća (npr. tržište, na kojem dominiraju drugi, nesigurna potražnja). Ovi problemi se odnose na nesigurni položaj preduzetništva na tržištu. Nerazvijena regionalna industrija je velika barijera inovaciji, dok nepovoljni uslovi regionalne industrije su jedan od najvećih prepreka u transferu tehnologije. Treći problem je pronalaženje odgovarajućih partnera, a to je problematično za svakog učesnika. Ovaj problem znači nedostatak kupaca i narudžbi, a to može da se odnosi na relativni nedostatak organizacija za povezivanje, kao usko grlo. Međutim, izgleda da je još značaniji problem nedostatak sposobnosti za ekonomsko iskorišćavanje. Ovo potonje je u skladu 13
SK RI P TA
-
J E G Y Z ET
–
HA NDB O OK
sa tržišnim problemima koje su naveli preduzetništva. Osim toga, to može da se odnosi i na činjenicu, da, često, istraživači nisu orijentisani u pravcu tržišta. Pregled stanja inovacije po sektorima u regiji opravdava to, da je potencijal istraživanja relativno jak u najsnažnijim industrijskim granama. Ipak, sektorski jakih spinof preduzeća i preduzetništva sa značajnim tržišnim udelom nema. Sledstveno tome, nema ni kupaca inovacionih aktivnosti, kao ni potencijalnih korisnika/kupaca proizvoda. Problem predstavlja i nedostatak veza u okviru sistema inovacije. Na ovaj problem su ukazale sve tri grupe navodeći nedostatak stručnjaka, informacije i partnera za saradnju. I preduzeća i istraživači nisu u potpunosti upoznati sa stručnim ustanovama za povezivanje. Prema tome, nisu upoznati ni sa uslugama koje ove ustanove za povezivanje pružaju. Svi ovi nedostaci mogu predstaviti prepreku u korišćenju istraživanja i u transferu tehnologije. Institucionalne i uslužne potrebe na polju inovacije ograničava nekoliko faktora, između ostalog: ••
Privredno okruženje preduzeća je postalo nestabilno u Južnoj niziji, te svega 25% preduzetništva se bavi stvarnom, dokazivom inovacijom u regiji.
••
Generalno, preduzeća više naginju ka tome da troše svoj profit (tj. finansijska sredstva koje slobodno mogu koristiti) na razvoj inovacije.
••
Udeo istraživanja, urađenog po narudžbi, je malog obima, dok sopstvena istraživanja i istraživanje finansirano iz konkursnih sredstava su učestalija.
••
Prema anketama, 80% preduzetništva u regiji ne obraća dovoljno pažnje na razvoj novih proizvoda.
••
U pogledu izvora informacije i inovacionim aktivnostima, preduzetništva ne zavise u velikoj meri od informacija dobijenih od konsultanata i istraživačkih centara. Umesto toga, sami pribavljaju informacije potrebne za njihovu delatnost i razvoj.
Stvaranje uslova za ekonomski razvoj
Osnivanje preduzeća treba podstaknuti sledećim metodama: ••
podsticanje investicija
••
podsticanje osnivanja spinof preduzeća
••
razvoj poslovnih usluga
••
razvoj regionalne saradnje.
14
2
Transfer tehnologije
SK RI P TA
-
J E G Y Z ET
–
HA NDB O OK
Transfer tehnologije Izvor: Búzás N. A kis- és középvállalkozások innovációs tevékenysége [Inovativna aktivnost malih i srednjih preduzeća]. (http://www2.eco.u-szeged.hu/region_gazdfejl_szcs/pdf/konyv5/buzas.pdf)
Funkcionisanje transfera tehnologije
Prema definiciji Britanskog saveta, transfer tehnologije je „pomeranje tehnologije i njene primene iz nekog određenog mesta u neko drugo mesto. Ova aktivnost je dvosmerna i može da utiče na metode upravljanja, procese a i na same materijale.“
SKR IPTA
-
JEGY ZET
–
HA NDB O OK
izazovom. Međutim, može se i to desiti, da preduzeće sa ogromnim iskustvom i tradicijom u istraživanju i razvoju kombinuje sopstvenu tehnologiju sa nekom spoljom, već postojećom, a samim tim i jeftinijom tehnologijom, kako bi uštedelo na izdacima. - Pojava novih tržišnih zahteva pored već korišćenih, spostvenih kapaciteta u istraživanju i razvoju: Može se desiti, da u intenzivnoj fazi istraživanja i razvoja, kada su već u potpunosti eksploatisani sopstveni kapaciteti, pojavljuje potreba za brzom reakcijom na tržišne zahteve. U takvim slučajevima, sopstveno istraživanje i razvoj može se voditi samo tako, da se tekući sopstveni projekti, koji bi inače nepovoljno uticali na dugoročnu konkurentnost, stavljaju na stranu, te se, umesto njih, prednost daje transferu tehnologije. U pogledu prepreka u nabavci tehnologije, onaj koji otkupljuje tehnologiju najčešće se suočava sa sledećima:
1.
Osnovni razlozi za transfer tehnologije i prepreke u njemu Transfer tehnologije je opravdan za firme, jer pomoću njega mogu da održe i poboljšaju svoju konkurentnost, sledstveno tome mogu zadržati svoje pozicije na tržištu, pa čak i osvojiti nove segmente tržišta. Firme mogu da profitiraju iz dostignuća drugih bez velikih troškova i rizika, koje sopstveno istraživanje nosi sa sobom, te da eksploatišu potencijale „gotovih“ rezultata istraživanja drugih. Zahvaljujući transferu tehnologije ustanove i preduzeća, koje ne mogu da se okoriste od rezultata istraživanja i razvoja zbog ograničenih uslova ili niskog budžeta, isto mogu da profitiraju, a bez transfera tehnologije njihovi rezultati ne bi bili uključeni u proces inovacije. Prema tome, transfer tehnologije, kao jedan od načina podsticanja inovacije, omogućuje zajedničku podelu rada za učesnike u njemu, a proširivanjem opsega zainteresovanih strana u istraživanju i razvoju, koji stvara profit, i pružanjnem mogućnosti za širu primenu znanja ima i značajne efekte na organizacije u procesu inovacije. Razlozi za prenošenje tehnologije proizilaze iz sve većih tehnoloških zahteva, koje se ne mogu zadovoljiti interno i koji se mogu rezimirati na sledeći način: - Nepostojanja sopstvenog odelenja za istraživanje i razvoj - Sve dok preduzeće nema sopstveno odelenje za istraživanje i razvoj, čak i najjednostavniji tehnološki zahtev može da se zadovolji samo nabavkom. Budući da male firme – uz izuzetak spinof predzeća, osnovanih isključivo za primenu posebne tehnologije – ne mogu da izgrade sopstvene značajnije kapacitete za istraživanje i razvoj zbog nedostatka finansijskih i ljudskih resursa, te nabavka tehnologije je preduslov za njihov rad. - Neophodnost kombinovanja internog i eksternog znanja: Čak i preduzećima sa sopstvenim istraživačkim kapacitetom može biti potrebna nabavka tehnologije, jer ograničena priroda sopstvenog znanja i iskustva ne obezbeđuje im da se suočavaju sa svakim 16
- Visoke naknade za transakciju: Ova evidentna prepreka može da bude ili visoka cena tehnologije, koja se nabavlja, ili može da se odnosi na troškove adaptacije ili na troškove koji proizilaze iz prava na intelektualnu svojinu, koji se ne mogu u kratkom roku zadovoljiti, a ujedno sprečavaju nabavku tehnologije. - Deficit raspoloživih informacija o strani koja obezbeđuje tehnologiju: Tehnološke transakcije su povereničke transakcije, posebno u slučaju tehnologije velike vrednosti. Shodno tome, uz tehnološki kapacitet, na realizaciju posle utiču i raspoložive informacije o prodavcu, o pouzdanosti, o transparentnom ponašanju na tržištu i o predhodnim tehnološkim transakacijama. - Problem NIH (engl. „not invented here“ – „izum nije odavde“) Preduzeća, koja se isključivo oslanjaju na sopstveno znanje/tehnologiju i koja slede takozvani “etnocentrični“ model istraživanja i razvoja, odbijaju da primenjuju tehnologije koje nisu ona razvili, a to, evidentno, stvara prepreke u toku tehnologija. - Raspoloživost potrebne tehnologije u svetlu tehničkog razvoja društva: Zbog tehnoloških zahteva, koji se brzo menjaju, može se i to desiti da stepen tehničkog razvoja društva ne omogućuje raspoloživost neke specifične tehnologije uz očekivani kapacitet. Ovo samo u retkim slučajevima znači, da oni koji primenjuju tehnologiju imaju takva tehnološka očekivanja, koja su daleko od realnih mogućnosti, a mnogo češće to, da sama tehnologija može da se razvije, ali se to ne dešava tako brzo ili egzaktno kao što to kupac očekuje, te nabavka neće biti realizovana. Do sada smo rezimirali proces transfera tehnologije iz aspekta kupaca tehnologije, pa, hajde da sada posmatramo to sa strane prodavaca tehnologije. Razlozi za transfer tehnologije su:
- Budžetska ograničenja: Žalosna je situacija, kada novac određuje budućnost tehnologije, ali ima takvih slučajeva kada su oni koji su razvili tehnologiju primoreni da je prodaju, 17
SK RI P TA
-
J E G Y Z ET
–
HA NDB O OK
SKR IPTA
- Lični korist: Sve dok su oni, koji raspolažu tehnologijom, u izvanrednom položaju cenkanja zbog svojih ugovora, na transfer tehnologije može da utiče i njihov lični profit (honorar ili provizija na transakciju). To predstavlja problem onda, kada se lični interesi stavljaju ispred dugoročnih interesa preduzeća, pa se prodaje tehnologija, koja bi se inače zadržala unutar preduzeća radi zaštite tržišta. I na kraju, sledi rezime glavnih prepreka u transferu tehnologije. - Sve veća integracija osnovnih i primenjenih istraživanja: Ovaj proces ne predstavlja prepreku u korišćenju tehnologije, već samo u procesu transfera, jer su koraci u istraživanju i razvoju koncentrisani na nekolicinu ljudi, a određene klasične kategorije se (osnovno istraživanje, primenjeno istraživanje, eksperimentalni razvoj) ne mogu razdvojiti, ili se mogu razdvojiti samo uz poteškoće. - Kulturne razlike između prenosioca i primaoca tehnologije: Različito društveno-kulturno okruženje može da dovede do nekoliko poteškoća. Različite navike pregovaranja i ugovaranja (tačnost, zahtevani formalnosti, lično odstojanje itd.) isto otežavaju, a ponekad i onemogućuju saradnju između strana iz različitih kultura. Nemci su poznati po tome da su precizni u plaćanju, a Švajcarci da su tačni, dok Italijani naglasak stavljaju na dizajn i pojavu. Na Bliskom Istoku fizička blizina i dodirivanje drugoga su od velikog značaja, dok ljudi sa Dalekog Istoka imaju averziju prema ovakvim stvarima. U poslovnim pregovorima u Južnoj Evropi strane često prekidaju jedan drugoga u govoru, ali je to neprihvatljivo u Japanu. - Garancija poverljivosti: Ovaj problem ima svoje korene u već spomenutoj problematici poverenja. Nasuprot činjenici, da su tehnološke transakcije zakonski strogo ograničene, kontrola potpunog ispunjavanja ugovornih obaveza može da bude težak zadatak. To je posebno relevantno između onih tehnološko-poslovnih strana, koje su prilično udaljene jedna od drugog, jer, na primer, teško je pratiti život neke evropske tehnologije u SAD, a prenosilac tehnologije ne može biti u potpunosti siguran da će samo oni imati koristi iz profita, koji su platili za to.
JEGY ZET
–
HA NDB O OK
2.
da bi preživeli. To može da bude smrtonosni udarac za posao, jer se prodaje vrednost koja obezbeđuje stalne, čak i dugoročne, prihode, tako da posao može da pada pod stečaj nakon što su potrošena sva dobijena sredstva. - Pritisak industrijskog sektora: Preduzeća sa dugim tržišnim odnosima i trgovačkim iskustvom stalno traže kontakt sa primenjenim istraživačima i manjim, mnogo fleksibilnijim firmama, koje su pogodnije za razvijanje novih tehnologija, ali koje mogu da izbegnu ograničenja otežanog ulaska na tržište. Oni, koji su na tržištu bore se da pribavljaju tehnologiju u najbolje vreme razrađujući različite poslovne sadržaje kako bi povećali svoj tržišni udeo, tako da prikazuju tehnologiju na održivim proizvodima i stavljaju one, koji razvijaju tehnologiju pod stalni pritisak da to postignu.
-
Proces transfera tehnologije Nakon uvoda u glavne probleme transfera tehnologije, sledi ispitivanje osnovnih procesa u transferu tehnologije u kontekstu toga, koja tehnologija i vezano znanje može da promeni vlasnika. Transfer vezan za ličnu mobilnost
Povremeno kretanje osoba, kao npr. studijska putovanja u inostranstvu ili razmene istraživača i konferencije u velikoj meri doprinose i razmeni tehnoloških informacija. Međutim, to je uglavnom dvosmerni proces i u osnovi ne predstavlja opasnost za privredu, jer naučnici, nakon povratka u svoju domovinu dobijaju tehnološke informacije od drugih naučnika u zamenu za to što su podelili svoje znanje sa njima. Situacija se potpuno razlikuje u slučaju naučnika, koji ne žele da se vrate u svoju domovinu. Procesi, koji dovode do takvog jednosmernog toka znanja vezanog za osobu, bili su ključne etape u tehnološkom razvoju Sjedinjenih Država. Suština ovog procesa zvana „odliv znanja“ jeste da vlasnici znanja napuštaju zemlju gde su stekli svoje znanje zbog boljih uslova rada i/ili života i koriste svoje znanje u nekoj drugoj zemlji. Ovaj problem utiče i na Mađarsku, jer nekoliko naučnika su se preselili u Zapadnu Evropu ili u SAD zbog boljih uslova života. Nekoliko zemalja (uključujući i Mađarsku) preduzele su do sada posebne korake za vraćanje svojih stručnjaka, koji su se iselili u strane zemlje („vraćanje znanja“) Stvaranjem novih radnih mesta i grantovima za vraćanje u domovinu pokušavaju ubediti vlasnike znanja, da ponovo koriste višak svog znanja, stečen pod boljim tehnološkim uslovima, u svojoj domovini. Istočno-azijske zemlje su vodeće u ovom procesu: na primer, Južna Koreja ima detaljno razvijeni program usmeren na unapređenje repatrijacije naučnika, koji su se iselili u SAD nakon završetka studija, da bi radili tamo. Saradnja
Zajedničko istraživanje/zajednički razvoj su osnovni oblici tehnološke saradnje. U takvom okviru partneri realizuju posebne zadatke u različitim segmentima inovacije. Tokom jedne takve saradnje, obavezno je razmeniti postupke i znanje u vlasništvu partnera, mada se obraća pažnja i na to, da se sa partnerom ne razmenjuje više informacije od onog što je potrebno za uspešnu saradnju, da se obezbediti da razmenjenu informaciju može da koristi samo partner u zajedničkom projektu, te da partner nikako ne bude u stanju da to preda drugima. Najjednostavniji način da se to garantuje jeste ugovor o čuvanju poslovne tajne ili o poverljivosti, u kojem strane regulišu način postupanja sa tehnološkim informacijama koje su saznali tokom saradnje (krug onih koji imaju pristup takvim informacijama, rok važenja, sankcije). Obe strane imaju koristi iz rezultata zajedničkog istraživanja, mada ne uvek u jednakoj meri. Drugi oblik saradnje su zajednička preduzeća, koje osnivaju ravnopravni tehnološki partneri. Ravnopravno tehnološko partnerstvo znači, da svaka strana ulazi u zajedničko predu-
18
19
SK RI P TA
-
J E G Y Z ET
–
HA NDB O OK
SKR IPTA
-
JEGY ZET
–
HA NDB O OK
zeće sa sopstvenim znanjem/tehnologijom, nasuprot slučaju investicije kapitala, kada kapital i znanje dolazi od različitih partnera.
U daljem ćemo dati pregled glavnih karakteristika ovih vrsta ustanova i to ćemo potkrepiti praktičnim primerima.
Podugovaranje
Ustanove za aktivno povezivanje - Ustanove za aktivno povezivanje su one među ustanovama uključenih u transfer tehnologije koje implementiraju tehnologiju i transfer znanja preko sopstvenih aktivnih, istraživačkih aktivnosti. Ove institucije su između osnovnog istraživanja i razvoja u procesu inovacije. Svoju delatnost, obično, realizuju uz pomoć podrške vlade, a cilj toga je da usluge, koje ove ustanove za povezivanje pružaju budu što jednostavniji i jeftiniji za korisnike. Holandski TNO (Organizacija za primenjeno naučno istraživanje) je jedan od tipičnih primera ustanova za aktivno povezivanje, i ima ulogu mosta u potpomaganju komunikacije između vlade, naučnog i privatnog sektora. Prihodi TNO su 40% podrška od vlade, 20% od ministarstava i 20% iz ugovorenih istraživanja. Godišnji promet ove organizacije 2002. godine je bio 479.5 miliona evra, a to pokazuje, da je ova ustanova jedna od najvećih dobavljača tehnologije u Evropi u poslednje vreme. I u Mađarskoj nisu nepoznate ovakve ustanove za aktivno povezivanje, jer institucionalna mreža Fondacije Zoltan Baj za primenjeno istraživanje je osnovana 1992. godine, na osnovu jedne druge, dobro poznate mreže, Instituta Fraunhofer iz Nemačke. Ovakav profil ovih posebnih ustanova je odredio intenzivni naučni rad pri univerzitetima u regionu (Budimpešta- tehnologija materijala, Miškolc – logistika, Segedin - biotehnologija), ipak ove ustanove su još prilično daleko od stranih u pogledu efikasnosti, jer ne poseduju znanje za upravljanje tehnologijom.
U okviru podugovaranja, ugovarač u stvari kupuje posebno znanje i sposobnosti podugovarača. To je neka vrsta bliskog partnerstva, kao što je kooperacija, ali u ovom slučaju uglavnom ugovarač profitira iz rezultata saradnje, a podugovarač obično ne može da traži za sebe rezultate razvoja kao kompenzaciju. Međutim, budući da ovi odnosi ne obuhvataju samo eksploataciju proizvodnih kapaciteta, već i intelektualnih kapaciteta podugovarača, ako je rezultat rada podugovarača neki izum, pronalazak, prava pronalazača pripadaju podugovaraču. Shodno tome, treba pažljivo i unapred utvrditi podelu stvorene intelektualne svojine i podelu troškova vezanih za njenu zaštitu u takvim tehnološkim odnosima. Izvoz/uvoz tehnologije
Naziv ovog procesa je malo obmanjujući, jer ne znači tok tehnologije između zemalja, već između firmi. Izvoz/uvoz tehnologije je u stvari kretanje tehnologije od jednog vlasnika do drugog realizovano „opipljivim“ sredstvima. Korišćenje tehnologije (licenca)
Nasuprot predhodnom slučaju, ovde se radi o kretanju neopipljive tehnologije bez promene vlasnika, u toku čega kupcu se garantuje licenca za tehnologiju uz eventualna vremenska, prostorna ili ostala ograničenja vezanih za oblast primene i preprodaju. Kompenzacija ovakvih transakcija obična ima dva elementa: kod transfera licence za tehnologiju kupac plaća jednokratnu licencninu, a prodavac naplaćuje određeni iznos na ime autorskih prava za korišćenje prodate tehnologije.
3. Institucionalni sistem transfera tehnologije Proces transfera znanja i tehnologije igra ključnu ulogu u svetskoj privredi od 1990-tih zbog tehnološkog razvoja i promene strukture privrede. Sledstveno tome, ustanove koje sprovode ove procese postale su veoma značajne i sa aspekta razvoja preduzetništva. Budući da širenje tehnološkog znanja određuje mogućnost pristupa i korišćenja od strane primaoca, prvenstveni zadatak ustanova, koje učestvuju u transferu tehnologije jeste da obezbeđuju pristup informacijama, te da unapređuju uspešnu primenu tehnologije, dakle da prenose znanje na preduzetništva. Na osnovu međunarodnog upoređenja inovacionih sistema, opažaju se sledeće vrste organizacija uključenih u transfer tehnologije: ••
ustanove za aktivno povezivanje,
••
agencije za inovacije (ustanove za pasivno povezivanje),
••
visokoškolske kancelarije za transfer tehnologije,
••
naučni i tehnološki parkovi, tehnološki centri. 20
Agencije za inovacije (ustanove za pasivno povezivanje). Agencije za inovaciju se isključivo bave pružanjem informacija i transferom tehnologije, nemaju sopstvena istraživanja u procesu toka tehnologije. Budući da su njihove funkcije uglavnom iste kao i ustanova sa aktivno povezivanje, te da je jedina razlika nepostojanje sopstvenih istraživanja, agencije se mogu smatrati ustanovama za pasivno povezivanje koje stvaraju kontakt između onih koje traže tehnologiju i onih koji poseduju odgovarajuće znanje. Ispitivanjem različitih sistema inovacija, mogu se klasifikovati sledeće vrste ustanova, koje su prisutne u najvećem broju zemalja: ••
centri za transfer inovacija,
••
centri za poslovne inovacije,
••
nacionalne i regionalne agencije za razvoj.
Centri za prenos inovacija
Centri za prenos inovacija (IRC - Innovation Relay Centres), kojih ima u mnogim delovima Evrope, su članovi jedne međunarodne mreže. Ovu mrežu je osnovala Evropska komisija 1995. godine sa ciljem unapređenja distribucije rezultata evropske inovacije. Kao ustanove, koje podržavaju inovaciju, primarni cilj ovih centara je da pomažu međunarodni transfer i prijem inovativnih tehnologija između evropskih preduzeća i istraživačkih ustanova. Tokom godina, ovi centri su postali glavna evropska mreža za transfer tehnologije između
21
SK RI P TA
-
J E G Y Z ET
–
HA NDB O OK
SKR IPTA
-
JEGY ZET
–
HA NDB O OK
MSP-a, a njihov broj je dostigao 68 do danas. Primarna ciljna grupa ovih centara su tehnološko-orijentisana mala i srednja preduzeća, ali pokušavaju da u svoje aktivnosti uključe i veća preduzeća, istraživačke ustanove, univerzitete, tehnološke centre i agencije za inovaciju. Ovi centri su u međusobnom stalnom kontaktu preko sistema koji se oslanja na internet. Bave se procenjivanjem tehnoloških zahteva i snabdevanjem preduzeća u svakoj zemlji, a nakon toga stvaraju međunarodnu bazu podataka, na osnovu koje, stručnjaci pokušavaju da izgrade kontakte između preduzeća shodno ponudi i potražnji.
Mađarska članica EBN mreže je INNOSTART Nacionalni centar za poslovanje i inovacije, koji radi kao fondacija od 1995. godine. Cilj, koji su oni odredili u svojoj misiji, je pronalaženje najperspektivnijih inovacionih projekata, potpomaganje njihove realizacije i pružanje usluge inovacionog parka tehnološki-orijentisanim preduzećima.
Centar za prenos inovacije za Škotsku (Innovation Relay Centre for Scotland) je isto član međunarodne mreže, i on je ovako definisao svoje ciljeve:
Nacionalne i regionalne agencije za razvoj čine treću veliku grupu agencija za inovacije. Veliki deo nacionalnih sistema za inovacije uključuje i inovacione organizacije na nacionalnom nivou, koji se najčešće nazivaju nacionalnim agencijama za razvoj ili centrima za razvoj. Jedan od klasičnih primera za to je ANVAR (Agence Nationale de Valorisation de la Recherche), francuska nacionalna agencija za inovacije, koja je osnovana radi potpomaganja i finansiranje inovacionih aktivnosti u francuskom sektoru malih i srednjih preduzeća, bez obzira na njihovu privrednu delatnost. Agencija je pod nadzorom vlade i trenutno raspolaže godišnjim budžetom od 215 miliona evra. U proteklih dve godine podržavala je više od 22 000 preduzeća i laboratorija i više od 34 000 inovacionih projekata iz raspoloživih 3.13 milijardi evra.
••
zajednički rad sa škotskim organizacijama na stvaranju sistema za transfer tehnologije radi obezbeđivanja da i škotska i evropska preduzeća budu sposobni da zadovolje svoje tehnološke potrebe, i
••
podsticanje škotskih organizacija za učešće EU programa za finansiranje istraživanja i razvoja.
Ovakav centra za prenos inovacije radi i u Mađarskoj, a to je Mađarski centar za prenos inovacije Evroopske unije (IRC Hungary), koji svoju delatnost obavlja u saradnji sa INNOSTART Nacionalnim centrom za poslovanje i inovacije i sa Međunarodnim institutom za tehnologiju (IIT) u obliku konzorcijuma. Slično ostalim članovima mreže, i ova ustanova je uključena u promociju transfera tehnologije, u realizaciji tehnoloških revizija i u pružanje informacija. Poslovni i inovacioni centri (Business and Innovation Centres – BIC) isto igraju važnu ulogu u institucionalnom sistemu transfera tehnologije. Ove ustanove finansijski, komercijalni i savetima za istraživanje i razvoj podržavaju preduzeća koja se bave razvojem i prodajom novih proizvoda i tehnologija sa velikim tržišnim rizikom. Ovi centri su ujedni i članice međunarodne mreže, nalik na IRC, i pripadaju Evropskom poslovnom i inovacionom centru (European Business and Innovation Centre – EBN), koji je osnovao Evropska unija u drugoj polovini 1980-tih radi razvoj poslovanja. Ova mreža danas već ima oko 150 članica skoro u svakom delu Evrope. Ovi različiti poslovno-inovacioni centri unapređuju razvoj inovativnih preduzetništva sa istom metodologijom, ali uzimajući u obzir lokalne specifičnosti. Ove organizacije se bave pružanjem informacija i medijacijom u poslovnim partnerstvima. Njihova primarna ciljna grupa su inovaciono-orijentisana mala i srednja preduzeća. U okviru svojih aktivnosti, ovi centri traže inovacione projekte, oni upravljaju njima i pomažu u njihovoj realizaciji pružanjem saveta i nude te inovacije ulagačima. Inovacioni centar Sv. Džona (St. John’s Innovation Centre) kojim upravlja Fakultet Sv. Džona u Kembridžu je jedan od ustanova najvišeg nivoa ovog tipa. Osnovan je 1987. godine na teritoriji mesnog naučnog parka radi pružanja podrške preduzećima i obezbeđivanja prostora (kancelarija sa infrastrukturom) za početnička preduzeća zasnovana na znanju. U okviru ove inkubatorske aktivnosti, stručnjaci centra besplatno pružaju savete za preduzeća koja imaju svoje kancelarije u okviru ovog centra. Uspeh Centra Sv. Džona potkrepljuje i činjenica, da su u proteklom periodu imali više od 150 start-ap preduzeća osnovanih na osnovu ideja sa univerziteta.
22
Nacionalne i regionalne agencije za razvoj
Nasuprot nacionalnom nivou, članovi mreže agencija za regionalni razvoj ne učestvuju u procesu transfera tehnologije u mnogim državama. Na primer: mada se bavi poslovnim razvojem, Agencija za regionalni razvoj Halifaksa u Kanadi, koja potpomaže osnivanje preduzetništva, pruža pomoć u izradi poslovnih planova, pruža informacije i pomaže u pronalaženju finansijskih resursa, ne bavi se transferom tehnologije. To je slično aktivnostima koje realizuju organizacije za razvoj regionalnog poslovanja u Mađarskoj. Visokoškolske kancelarije za transfer tehnologije
U poslednje vreme postepeno se jača poslovni karakter univerziteta. Količina državne podrške visokoškolskim ustanovama, koje su se prvobitno bavile samo osnovnim istraživanjima, postepeno se smanjuje. Zato, stopa ugovorenih istraživanja, koje vrše visokoškolske ustanove postepeno se povećava, a sa time se jačaju i njihove poslovne veze. Kancelarije za transfer tehnologije pri visokoškolskim ustanovama vrše svoju delatnost unutar univerziteta (tehnoloških agencija), koji se bave marketingom i prodajom znanja i naučnih rezultata stvorenih unutar ustanove. One vrše praktičnu upotrebu akumuliranog znanja, tj. traže poslovne partnere za industrijsku primenu rezultata stvorenih u toku osnovnih istraživanja, one vrše licenciranje novih proizvoda i procedura i organizuju konsultacije. Pored gore navedenih aktivnosti, one pomažu i u marketingu univerzitetskih preduzeća, organizuju obuku za studente, pružaju informacije za zainteresovane i pokušavaju da dobiju direktnu podršku od firmi za univerzitetske istraživačke grupe. Univerzitetske tehnološke agencija igraju izuzetno važnu ulogu u procesima transfera između univerzitetskih istraživačkih centara i različitih industrijskih grupacija. Međutim, primenu ovih ustanova u Mađarskoj u velikoj meri sprečava činjenica, da većina mađarskih visokoškolskih ustanova nema ni pisana, ni nepisana pravila za vlasništvo i korišćenje intelektualnih
23
SK RI P TA
-
J E G Y Z ET
–
HA NDB O OK
proizvoda stvorenih unutar ustanove. Budući da su u proteklih par dekada visokoškolske ustanove bile prinuđene da odustanu od zaštite velikog broja pronalazaka - uglavnom zbog njihove kapitalizacije – nemaju portfolio za sopstvenu intelektualnu svojinu, koji bi dao čvrstu osnovu za rad univerzitetskih inovacionih ustanova. Naučni i tehnološki parkovi, tehnološki centri
Prvi naučni park je otvoren u SAD 1950-tih godina. Od tada se ovaj model raširio na celi svet i nekoliko puta je dokazao da je to efikasno sredstvo za politiku tehnologije. U Ujedinjenom Kraljevstvu postoji široki krug razvijenijih oblika naučnih parkova, i ovi parkovi služe kao primeri za formiranje naučnih parkova u drugim zemljama. Za definiciju naučnih parkova, koristićemo definiciju Asocijacije naučnih parkova Velike Britanije (United Kingdom Science Park Association - UKSPA): „Naučni park je inicijativa, zasnovana na vlasništvu, koji: ima formalne operativne veze sa nekim univerzitetom ili drugom visokoškolskom ili istraživačkom institucijom, formiran da ohrabruje osnivanje i rast preduzetništva zasnovanih na znanju kao i drugih organizacija, koja se obično nalaze na njegovoj lokaciji, ima i funkciju upravljanja uz aktivni angažman u transferu tehnologije i poslovnih veština organizacijama koje se nalaze na njegovoj lokaciji.”
Naučni parkovi nastoje da postižu gore navedene ciljeve delimično tako, da obezbeđuju odgovarajuću infrastrukturalne i prateće usluge, a delimično tako da izgrađuju formalne, operativne odnose sa centrima gde se stvara znanje (univerziteti, istraživački centri). I na kraju, svojim klijentima pružaju i aktivnu podršku u upravljanju. U Mađarskoj, Asocijacija mađarskih industrijskih parkova je prihvatila definiciju Evropske unije, po kojoj: “naučni park je inicijativa formirana na teritorijalnoj osnovi, koji je prvenstveno vezan za visokoškolske obrazovne i istraživačke ustanove i/ili lokalne ustanove za istraživanje i razvoj i čiji je zadatak da osnuje i promoviše osnivanje preduzeća zasnovanih na novim tehnologijama, te da vrši transfer tehnologije između istraživačkih ustanova i preduzeća, aktivnih u parku (ili van nje).“ Ova potonja definicija ističe i organizovanje na teritorijalnoj osnovi i ulogu parkova u transferu tehnologije. Prema tome, glavna odlika naučnih parkova je, da su osnovana u blizini univerziteta ili više škole. Njihov cilj je, da stvaraju čvrste i bliske veze između privrede i visokoškolskog/istraživačkog sektora i oni podržavaju osnivanje preduzeća zasnovanih na znanju. Ciljne grupe naučnih parkova su pre svega mala i srednja preduzeća sa znatnim inovativnim potencijalom, te ovi parkovi im pružaju važne usluge inkubacije. Osnivanje parkova podržavaju i vlade i lokalni vlasti. Osnivanje naučnih parkova se može realizovati preko tri osnovne strategije: 1. sam univerzitet osnuje park (npr. Naučni park u Kembridžu), 2. osnivač parka nije samo univerzitet, već to čini zajedno sa drugim partnerima kao zajedničko ulaganje (npr. Naučni park u Menčesteru), 3. univerzitet osnuje park u okviru projekta sa agencijama za ekonomski razvoj i lokalnim vlastima, ali ne kao zajedničko ulaganje (npr. Naučni park u Šefildu).
24
SKR IPTA
-
JEGY ZET
–
HA NDB O OK
Iz ovog se vidi, da u osnivanju naučnog parka mogu da učestvuju različite organizacije. Učesnici u tome mogu biti ustanove, gde se stvara znanje (univerziteti, istraživački centri, ostale visokoškolske ustanove), vlasti (nacionalni, regionalni ili lokalni), investitori iz poslovnog sektora i regionalne/lokalne ustanove za privredni razvoj. Zainteresovane strane mogu imati različita očekivanja od rada parka, a funkcije naučnog parka mogu se odrediti koordinacijom ovih očekivanja. U zavisnosti od uključivanja drugih učesnika, posebne strategije zahtevaju različite iznose finansijskih sredstava od univerziteta, međutim , shodno tome, različite strategije daju i različite uticaje na njih. Jedan od najpoznatijih naučnih parkova je Naučni park u Kembridžu (Cambridge Science Park), u Ujedinjenom Kraljevstvu. Istorijat razvoja ovog parka je počeo 1970. godine, kada je Viša škola Sv. Trojstva (Trinity College) odlučila da iskoristi prostor i kapital na svom raspolaganju. U Mađarskoj nema aktivnog naučnog parka koji je kompatibilan sa međunarodnom praksom. Sledeća grupa nezavisnih centrova znanja, koji rade kao parkovi, su tehnološki centri. Oni su ustanove usmerene na tehnologije i istraživanje koje su tradicionalne u datom geografskom regionu i zahvaljujući prikupljenom, visoko-stepenom profesionalnom znanju na raspolaganju u nekoj posebnoj oblasti, specijalizovali su se za tu oblast. Nasuprot naučnih parkova, ne zavise od integracione ulove visokoškolskih obrazovnih ustanova. Izvor: Šandor Balog /Sándor Balogh/, professor emeritus Klasteri
U ekonomskoj literaturi postoji nekoliko definicija klastera, koje su manje-više slične. Naprihvaćenija definicija je ona koju je dala EU (Evropska komisija – Generalni direktorat za preduzetništva) i koja glasi ovako: „Klasteri su grupe međusobono zavisnih i povezanih preduzeća i ustanova, koji sarađuju i takmiče se međusobno. Geografski su koncentrisani u jednoj ili više regija i fokusiraju se na posebne oblasti/sektore, a povezuju ih zajedničke tehnologije i sposobnosti. Klasteri mogu biti naučno zasnovani zasnovani ili tradicionalni.“
U Mađarskoj samoorganizovane grupe preduzeća sa pristupom od lokalnog nivoa na gore, koje su se profitirale iz zajedničkog znanja u toku saradnje, dobile su podršku u okviru programa POLE. Nakon bar godinu dana uspešnog funkcionisanja, klasteri su mogli da traže da budu priznati kao akreditovani klasteri. Cilj akreditacije je priznavanje mađarskih klastera u razvoju koji su dokazano i uspešno sarađivali više od godinu dana i koji su institucionalizovali svoju saradnju žajedničkim aktom. Zajednica za znanje i inovaciju (engl.: Knowledge and Innovation Community -KIC) kao transfer-organizacija Suprotno inovativnim klasterima, koji se formiraju od dole na gore u kojem su pridruženi članovi ravnopravni, ove zajednice se formiraju od gore prema dole, prema lokalnom nivou. Formiranje prvih takvih zajednica je inicirala Institut za inovaciju i tehnologiju Evropske unije u Mađarskoj. U ovim zajednicama se udružuju poznati evropski univerziteti, centri za istraživanje i preduzeća za inovacije kako bi smanjile uticaj klimatskih promena u oblasti razvoja inovativne energije i info-komunikacionih tehnologija. Upravljanje ovim centrima se odvija u odvojenim organizacionim jedinicama, a Institut za inovacije i tehnologiju EU isto učestvuje u njihovom finansiranju. 25
SK RI P TA
-
J E G Y Z ET
–
HA NDB O OK
SKR IPTA
I. Tabela ponderisanja
-
JEGY ZET
–
HA NDB O OK
POSLOVNI PLAN, TRŽIŠNI POTENCIJALI
Program nos - baros
Pomoće svima onima, koji traže investitora:
Shodno predhodnoj Strategiji za regionalnu inovaciju, viši nivoi rukovodstva preduzeća često nisu iz regije. Zato, profit se mnogo puta odliva iz regiona, a investicione odluke se donose negde drugde. Međutim, na odluke vezane za investicije mogu profesionalno uticati oni koji se prilagođavaju zahtevima na najsavremeniji način: pisanim i nepisanim pravilima traženja kapitala za ulaganja. Shodno našim dubokim intervjuima i drugim istraživanjima, sakupili smo pondere vezane za osobe/preduzeća koji se obraćaju investitorima za podršku. Nadamo se, da će sledeća lista pomoći onim regionalnim preduzećima, koja već imaju neko iskustvu sa kontaktiranjem investitora. Cifre u desnoj koloni označavaju važnost određenog aspekta za investitora vezano za ideju ili zahtev osobe/preduzeća, koja traži podršku. (1 = nije važan, 10 = izuzetno važan) Ponderisanje
Prema nivoima razvoja
Rok povrata ulaganja
7
Kvalitet poslovnog plana (istraživanje konkurencije, ciljne grupe itd.) i njegova valjanost
10
Finansijski faktori su najvažnije odrednice poslovnog plana
8
Najvažnije odrednice su opis i razumevanje tehnologije
6
Dato je nekoliko potencijalnih strategija
7
Potencijal prihoda
10
Dobra strategija za ulazak na tržište
6
Vreme brze imitacije
8
Održivost uspeha
8
Postoji potreba na tržištu
10
Veličina ciljne grupe
6
Sastav ciljne grupe
5
Tačno poznavanje zahteva ciljne grupe
7
Lak pristup ciljnoj grupi
7
Realno predstavljanje konkurenata i tržišnog okruženja
8
Analiza rizika zasnovana na stvarnoj situaciji
9
Nova, jedinstvena, kreativna ideja, pronalazak ili jedinstvena tehnologija
2
Brzi povrat, ali relativno mali posao
Ideja ili pronalazak je vezan za tehnologiju (biotehnologija, komunikacije, IT, razvoj softvera, Internet)
9
2
Potreban je kapital
Registrovani patent
6
1
Zahteva se garancija za kapital
Izrađeni prototip
5
10
Zahteva se transfer finansijksog know-how-a investitora
Izrađeni, testirani, autorizovani proizvod
7
10
Investicija stvara rast prikazan u marketingu investitora ili u broju akcionara
Proizvod/usluga koja je već uspešna na tržištu
10
10
PREDUZEĆE/OSOBA Oblik preduzeća (npr. preduzetnik, privredna organizacija, spinof, projekta firma, strana firma ili zajedničko ulaganje – pravno lice) Autentičnost i stabilnost firme, iskustvo rukovodioca firme
3 8
Priznatost i originalnost preduzeća
10
Financijsko stanje preduzeća i veličina njegovog trenutnog tržišta
10
Visoku tekući prihodi preduzeća
10
Potencijal rasta ( očekuju se visoki prihodi za 2-3 godine)
10
Reference (npr. preporuka advokata, knjigovođe ili pouzdanog poslovnog partnera)
10
TEHNOLOGIJA Lako se imitira
2
Može se primeniti dugoročno
3
Ekološko rešenje ili ekološka svest
3
Ostali okolnosti Privredno okruženje (npr. upravljanje kriznom situacijom)
1
Investitor može da poatavlja uslove
1
Rukovodilac preduzeća zahteva sporazum o zadržavanju radnih mesta
4
Rukovodilac preduzeća insistira da se zadrži radno mesto rukovodioca
4
KOMUNIKACIJA
Predhodna uspešna saradnja
8
Preduzeće nema druge obaveze (npr. ugovor o podršci, ostali ugovori/krediti)
7
Uverljiva prezentacija, pravi pristup
7
Preduzeće ima kvalifikovanog direktora za tehnologiju
7
Tehnologija je prevedena u lako razumljivu formu, jasna je i dobro prezentovana
8
Iz preduzeća stoji istraživačka/proizvođačka/razvojna osnova/ stručni kadrovi
5
Uspeš u štampi (medije posvećuju posebnu pažnju)
9
Proces donošenja odluke ili drugi birokratski sistem sprečava brzo i lako pokretanje i realizaciju projekta Ekološka svest i socijalna delatnost firme
1
Veoma kvalitetna veb-stranica
6
Lični sastanak – simpatija
9
Iskustvo u konkurisanju
3
Umerenost, usmeren na suštinu, odlučna komunikacija (nema naknadnih telefonskih poziva, uznemiravanja investitora)
5
26
1
27
SK RI P TA
-
J E G Y Z ET
–
HA NDB O OK
II. Faktori koji stimulišu i sprečavaju istraživanja, razvoj i inovacije u regiji (na osnovu dubokih intervjua)
Stimulativni faktori, koji su ispitanici dubokih intervjua naveli, su sledeći: STIMULATIVNI FAKTORI
• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •
Znanje, karakter centra znanja, ljudski kapital Kriza Useljenje velikih multinacionalnih preduzeća (posebno: investicija Mercedes Benz-a) EU (informacije, mogućnosti, odgovarajuće privredno okruženje) Preduzetništva sa snažnim kapitalom, (spostveni razvoj) autsorsing, Sve više novaca za inovacije, konkursi, podrška istraživanja, razvoja i inovacija Konkursi su više prilagođeni potrebama nego pre 2 godine 40% avansnog plaćanja Podrška velikim programima (nema rasparčavanja) Pozitivni uticaj uspešnih inovacija Poverenje Poslovna kutlura: Inovacija, razvoj Poznavanje konkurencija na nacionalnom i međunarodnom nivou Organizacije koje grade kontakte Autentčne organizacije i rukovodioci Inovativne sposobnosti razvijati od rane mladosti Praktično, korektno korišćavanja tuđeg znanja Programi, publikacije, konkursi za privlačenje pažnje Učiniti da patentiranje bude „u modi“ Mogućnost za realizaciju prava Ljudi, koji su sposobni za samostalni rad i žele da uče Odgovarajući tok informacije Visokkoškolske ustanove Dobri „graditelji mostova“ Osnivanje klastera Uticaj medija za širenje znanja i formiranje stavova Autentično rukovođenje preduzetništvom Zdravo takmičenje (npr. ko će prvi publikovati).
SKR IPTA
-
JEGY ZET
HA NDB O OK
Ako u prekograničnoj saradnji želimo da imamo uspešnu privredu zasnovanu na znanju, onda za realizaciju inovacionih procedura potrebni su nam dobro pripremljeni stručnjaci za marketing inovacija, privredni novinari širokih pogleda, koji govore jezikom preduzetnika, simulatni tumači sa ažuriranim znanjem iz poslovnog života, pedagozi, nastavnici i studenti koji su otvoreni i upućeni u temu inovacije. Potrebno je još više takvih stručnjaka, koji mogu da sagledaju proces istraživanja i razvoja, ali i da upravljaju s time, tj. pomažu da rezultati napreduju na putu inovacije sve dok se ne dođe do proizvoda koji se prodaje na tržištu. (Stručnjak za patentiranje, Janoš Gač, je menadžere za tehnologiju nazvao „vrhunskim mozgovima“, jer oni mogu da sagledaju celi proces istraživanja, razvoja i inovacije i stručnjaci su i za marketing.)
Kvalifikacije koje nedostaju u inovaciji
Jedan od gorućih problema na putu ka stvaranju privrede zasnovane na znanju je da pažnju treba što pre usmeriti na struke koje nedostaju, odnosno na obuku kvalifikovane radne snage, koja bi se zapošljavala kao saradnici u istraživanjima. (Predhodna Strategija za inovaciju u regiji je utvrdila da je u tada ispitanom periodu broj pomoćnog osoblja u istraživanju i razvoju značajno opao).
28
–
29
3 Upravljanje kvalitetom Uvod Promene na tržištu dovele su i do novog pristupa kvalitetu. Kvalitet je postao jedan od najznačajnijih strateških faktora uspeha preduzeća. Danas, proces upravljanja kvalitetom, odnosno menadžment kvalitetom predstavlja neizbežan segment upravljanja poslovnim sistemom. Osnova menadžmenta kvalitetom jeste postizanje konkurentnosti bržom promenom poslovanja nego što se događaju promene u okruženju. Neke od tih promena rezultat su ponašanja kupaca jer oni danas vladaju tržištima, oni odlučuju šta je kvalitet, pa možemo reći da je zadovoljstvo kupaca jedan od vodećih kriterijuma za svako preduzeće. Kako bi se saznalo da li proizvod zadovoljava potrebe i očekivanja potrošača, neophodno je pratiti nivo zadovoljenja kupaca. Paralelno treba stalno preispitivati vlastitu spremnost za brza prilagođavanja novim i često sve većim zahtevima kupaca. Na osnovu tog saznanja, preduzimaju se promene u poslovanju koje treba da rezultiraju boljim kvalitetom proizvoda i većim poslovnim efektima. Kvalitet je vrlo dinamična kategorija, pa se zato pred ljude koji se bave problematikom kvaliteta postavljaju uvek novi istraživački zadaci. Nalazimo se pred nepobitnom činjenicom da put ka ostvarivanju uspešnog poslovanja svakog poslovnog sistema vodi preko razvoja kvaliteta i sistema kvaliteta.
SK RI P TA
-
J E G Y Z ET
–
HA NDB O OK
1. Pojam, značaj i dimenzije koncepta kvaliteta 1.1.
Pojam i definicije kvaliteta Reč kvalitet vodi poreklo od latinske reči qualitas koja označava da nešto ima dobra svojstva, osobine ili vrednosti. Može se reći da kvalitet ima mnogo dužu istoriju od novca, troškova i produktivnosti. Želja i potreba za kvalitetom je imanentna ljudskoj prirodi. Kvalitet, u najširem smislu reči, je svakodnevna ljudska potreba sadašnjeg i budućeg razvoja čitavog ljudskog društva. Polazeći od toga da je prisutan u svakodnevnom životu, nameće se potreba za njegovim sveobuhvatnim izučavanjem kao fenomena. Značenje kvaliteta je vremenom evoluiralo. Cicero je koristio ovaj pojam u značenju prirodnosti. Tradicionalno shvatanje kvaliteta je proizvodno orijentisano jer naglašava usklađenost proizvoda u odnosu na proizvodne specifikacije, odnosno tehničke karakteristike. Tehničke karakteristike i specifikacije predstavljaju standard za ocenu kvaliteta proizvoda. Otuda se pojam kvaliteta često dovodi u vezu sa kontrolom. Mada kontrola i danas predstavlja jedan od značajnih elemenata obezbeđenja kvaliteta, sve veći značaj se pridavati prevenciji. Kvalitet je ukupnost osobina i karakteristika proizvoda ili usluga na kojima se temelji njihova sposobnost da zadovolje izričite želje ili očekivane zahteve. Promena tržišta proizvoda i usluga je dovela do težnje za poboljšanjem: ••
karakteristika proizvoda i usluga,
••
efikasnosti proizvodnje i
••
kontrole kvaliteta.
Za Josepha Jurana kvalitet predstavlja zadovoljstvo potrošača, odnosno pogodnost za upotrebu. Crosby kvalitet definiše kao usaglašenost sa zahtevima. Edward Deming navodi da kvalitet predstavlja usmerenost na sadašnje i buduće potrebe korisnika. Ima mišljenja da je kvalitet i želja, zavođenje, uživanje i začaranost i da nas to “nešto više” često navodi da odaberemo jedan proizvod umesto drugog i jednu uslugu umesto druge. Ishikawa definiše kvalitet na sledeći način: “Kvalitet je ekvivalent sa zadovoljstvom kupca”. Potrebe i zahtevi kupca se menjaju. Stoga se i definicija kvaliteta uvek menja. Međunarodna organizacija za standardizaciju (ISO) definiše kvalitet kao ″ukupne karakteristike entiteta koje obezbeđuju zadovoljenje definisane ili nagoveštene potrebe″. Neki eksperti definišu kvalitet na temelju usklađenosti sa zahtevima i prilagođenosti korišćenju. Usklađenost sa zahtevima znači da projekti proizvoda i procesa moraju dostići određene specifikaci32
SKR IPTA
-
JEGY ZET
–
HA NDB O OK
je. Prilagođenost korišćenja podrazumeva da proizvodi mogu biti korišćeni za nameravanu svrhu. Kupac je taj koji određuje kvalitet a ne proizvođač. Tako danas o kvalitetu govorimo isključivo u kontekstu zadovoljstva kupca. To znači da je kvalitet: kvalitet proizvoda ili usluge, rok isporuke, cena, organizacija poslovanja, sistem upravljanja i drugo. Za ocenu kvaliteta neophodno je, dakle, poznavati potrebe korisnika. Objektivno treba saznati šta kupac očekuje od proizvoda i usluge. Proizvođači treba da pođu od zahteva i očekivanja kupaca. Treba da se trude odabrati odgovarajuću strategiju za sadašnju i buduću konkurentnost, ključne faktore uspeha, ciljeve i na njih usmerene akcije u skladu sa objavljenom misijom i vizijom. Orijentacija na kupca ukazuje da je koncept kvaliteta marketinški zasnovan.
1.2.
Upravljanje kvalitetom i karakteristike kvaliteta Upravljanje kvalitetom je sistematičan način kojim se garantuje da će organizovane aktivnosti da se odvijaju onako kako je planirano. To je disciplina upravljanja koja se bavi sprečavanjem pojave problema, kao i kontrolom, čime se osigurava preventiva. Veliki broj različitih metoda koje se koriste za upravljanje kvalitetom usmerene su stoga na prevenciju, čime se smanjuje potreba za korekcijom. Odgovornost za upravljanje kvalitetom pripada najvišem organu upravljanja. Značenje pojma kvalitet proizvoda je višedimenzionalno jer se odnosi ne samo na performanse, već i na pouzdanost, pogodnost upotrebe i sigurnost. Najznačajnije dimenzije kvaliteta usluga su određenost, pouzdanost, pristupačnost, uslužnost i komunikativnost. Ostvarujući i poboljšavajući kvalitet svojih proizvoda i usluga preduzeće ostvaruje konkurentsku prednost u dugom roku po osnovu bolje tržišne pozicije, manjih troškova i veće rentabilnosti. Da bi to bilo moguće potrebno je na odgovarajući način upravljati aktivnostima i procesima koji omogućavaju da proizvod poseduje željene karakteristike. Zato upravljanje kvalitetom nije neka izdvojena aktivnost koja se nadgrađuje na proizvodne i druge aktivnosti preduzeća, već efikasan način za sprovođenje tih aktivnosti. Brojni problemi u upravljanju kvalitetom proističu iz toga što nisu jasno definisane karakteristike kvaliteta i načini njihovog merenja. Karakteristike kvaliteta kao sposobnosti zadovoljenja potreba korisnika moguće je analizirati sa sledećih stanovišta: ••
Funkcionalne karakteristike (radne-tehničke karakteristike): funkcionalnost, pogodnost za održavanje, mogućnost testiranja, veličina, težina;
••
Ekonomske karakteristike: troškovi pripreme, cena proizvoda, ekonomski efekti koji nastaju upotrebom proizvoda (ekonomičnost, rentabilnost);
••
Unifikacija i standardizacija;
••
Izgled, prenosivost, pouzdanost, bezbednost, fleksibilnost;
••
Karakteristike kvaliteta usluga: kompetentnost, pristupačnost, bezbednost, efektivnost, učtivost, tačnost, efikasnost, poštenje;
33
SK RI P TA
-
J E G Y Z ET
–
HA NDB O OK
Karakteristike kvaliteta mogu biti merljive (kvantitativne) ili ocenjive (kvalitativne), odnosno pozitivne i negativne. Merljive karakteristike kvaliteta su kvantitativne jer se predstavljaju numeričkim vrednostima (tražnja, cena, količina, geometrija, isporuka itd.). Ocenjive karakteristike kvaliteta su kvalitativne jer se predstavljaju atributima (izgled, pakovanje, magacioniranje, ugradnja, korišćenje, održavanje, bezbednost itd.). Pozitivne karakteristike kvaliteta imaju pozitivni uticaj na kvalitet rezultata procesa jer njihov porast povisuje nivo kvaliteta rezultata procesa. Negativne karakteristike kvaliteta imaju negativni uticaj na kvalitet rezultata procesa jer njihov porast snižava nivo kvaliteta rezultata procesa. Određene karakteristike i zahtevi proizvoda definišu se ugovorom ili porudžbenicom, ili se do njih dolazi na osnovu istraživanja tržišta. Kvalitet se utvrđuje ili procenjuje u odnosu na neku referentnu vrednost koja može biti ugovorena ili definisana na osnovu istraživanja tržišta. Kvalitetan proizvod nije proizvod koji ima najviše performanse, već ekonomičan i prilagođen odgovor na iskazanu potrebu. Stoga upravljanje kvalitetom nije usmereno na obezbeđenje najvišeg nivoa performansi proizvoda, već na poštovanje propisanih performansi, tako da se može porediti kvalitet samo onih proizvoda i usluga koji pripadaju istoj klasi ili koji zadovoljavaju istu vrstu potreba i imaju isti raspon cena. Kvalitet koji treba postići je onaj koji je potreban i dovoljan da zadovolji zahteve u granicama date cene. Kvalitet se meri troškovima kvaliteta koji predstavljaju troškove neusaglašenosti sa zahtevima. To su, u stvari, troškovi koji nastaju usled pogrešnog rada. Manifestuju se kroz škart, doradu, naknadni servis, kontrolisanje, garancije, testiranja i sve slične aktivnosti, koje je potrebno obaviti ukoliko postoji problem neusaglašenosti sa zahtevima. Moguće ih je kategorizovati na troškove sprečavanja, ocene i neuspeha. Odstupanje ostvarenog kvaliteta u odnosu na željeni može se izračunati za određeni period vremena, za datu proizvodnju, odnosno za preduzeće ili njegov organizacioni deo. Tražnja je povezana sa kvalitetom. Poboljšanje kvaliteta ima za posledicu povećanje tražnje. Sa pojavom na američkom tržištu 70-tih godina japanskih proizvoda posebno je došlo do izražaja u kojoj meri je tražnja povezana sa kvalitetom i da je ključ japanske konkurentnosti u upravljanju kvalitetom. Naime, dosta dugo se verovalo da poboljšanje kvaliteta ima za rezultat povećanje troškova i smanjenje rentabiliteta. U situaciji kad se sistem kvaliteta ostvarivao preko kontrole i ispravki na kraju proizvodnog ciklusa to se pokazivalo kao tačno. Nasuprot tome, kvalitet označava nastojanje da je uvek jeftinije posao uraditi dobro prvi put. Ističe se da je najznačajniji princip upravljanja kvalitetom i jedini standard uspešnosti kriterijum nula defekata (zero defects). Upravljanje kvalitetom uvodi jedan nov pristup troškovima jer je povećanje kvaliteta praćeno istovremeno sniženjem troškova.
SKR IPTA
-
JEGY ZET
–
HA NDB O OK
1.3
Načela upravljanja kvalitetom Postoji osam načela upravljanja kvalitetom, a to su: 1. Usmerenje prema kupcu: organizacije zavise od svojih kupaca pa stoga trebaju razumeti sadašnje i buduće potrebe kupaca, trebaju ispunjavati njihove zahteve i težiti da nadmaše njihova očekivanja. 2. Rukovođenje: rukovođenjem se stvara okruženje u kojem se ljudi mogu u potpunosti uključiti u ostvarivanje ciljeva organizacije. 3. Angažman ljudi: ljudi na svim nivoima su temelj organizacije i treba omogućiti njihov potpun angažman uz korišćenje njihovih sposobnosti. 4. Procesni pristup: željeni rezultat efikasnije se postiže kada se povezanim resursima i aktivnostima upravlja kao procesom. 5. Sistemski pristup upravljanju: identifikacija, razumevanje i upravljanje sistemom međusobno povezanih procesa za određeni cilj doprinosi boljoj iskorišćenosti organizacije. 6. Stalno poboljšavanje: stalno poboljšavanje je trajni cilj organizacije. 7. Činjenični pristup odlučivanju: efikasne odluke temelje se na analizama podataka i informacija. 8. Međusobno korisni odnosi sa dobavljačima: mogućnost organizacije i njenih dobavljača da stvore vrednost povećana je međusobnim korisnim odnosima.
2. Upravljanje kvalitetom kao proces i njegova evolucija Proces upravljanja kvalitetom ima kružni ciklus sa procesima: planiranja kvaliteta, kontrole kvaliteta, obezbeđenja kvaliteta i poboljšavanja kvaliteta.
2.1.
Proces upravljanja kvalitetom i planiranje kvaliteta Planiranje kvaliteta je deo upravljanja kvalitetom koji je usmeren na: postizanje ciljeva kvaliteta, primenu neophodnih operativnih procesa i odgovarajućih potrebnih sredstava za ispunjavanje ciljeva kvaliteta. Proces planiranja kvaliteta omogućava izradu dokumentacije projekta jer se polazi od iskazanih ili podrazumevanih zahteva korisnika, na osnovu kojih se formulišu ciljevi kvaliteta i utvrđuju rezultati procesa kao i njihovi planovi kvaliteta. Cilj kvaliteta je traženi rezultat koji se želi postići u pogledu kvaliteta a koji se u principu zasniva na
34
35
SK RI P TA
-
J E G Y Z ET
–
HA NDB O OK
politici kvaliteta organizacije i propisuje odgovarajućim funkcijama i nivoima organizacije. Rezultati procesa predstavljaju izlaz organizacije, koji može biti materijalan ili nematerijalan ili njihova kombinacija. Rezultati procesa su razvrstani u četiri kategorije: poluproizvodi, proizvodi, softver (računarski programi, postupci, informacije, podaci, zapisi) i usluge (osiguranje, bankarstvo, transport). Planiranje kvaliteta omogućuje izradu planova kvaliteta. Plan kvaliteta prikazuje kako se izvršava i kontroliše pojedinačni ugovor ili projekat. To je dokumenat koji opisuje bitne procese podsistema upravljanja kvalitetom ili realizovanja proizvoda odnosno koji utvrđuje ko i kada treba da primeni potrebne postupke i odgovarajuća sredstva, za specifični projekat, rezultat procesa, proces ili ugovor. Osnovna namena plana kvaliteta jeste zadovoljenje svih zahteva kupca predviđenih ugovorom, a koristi se i kada se proizvod ili usluga rade za nepoznatog korisnika. Osnova za izradu planova kvaliteta je Poslovnik kvaliteta, tehničko-tehnološka dokumentacija, procedure, uputstva, standardi i upravljačka dokumentacija. Polazna tačka za definisanje plana kvaliteta može biti i finansijski plan preduzeća. Preduzeće finansijski plan koristi za formiranje politike, ciljeva, planiranje i vođenje poslova preduzeća. Plan kvaliteta se može koristiti za izradu godišnjih planova kvaliteta, prateći redosled poslova koji se definišu u izradi finansijskog plana i kontroli njegovog izvršenja. Planovi kvaliteta treba da su jednostavni i jasni, da se pozivaju na odgovarajuća dokumenta, da definišu odgovornosti i dužnosti učesnika i da se prikazuju grafički. Planovi kvaliteta sa druge strane omogućuju preduzeću da preispitaju svoju praksu, postojeću dokumentaciju i način rada pa se njihovim dopunjavanjem i doterivanjem unapređuje sistem kvaliteta. Plan kvaliteta određuje ključne elemente proizvoda neophodne za obezbeđenje zahtevane upotrebne vrednosti, postupke i metode rada kao i njihovu verifikaciju. Plan kvaliteta treba da sadrži: •• •• •• •• •• •• •• •• •• •• •• •• •• •• ••
ciljeve kvaliteta koji treba da se postignu, raspodelu odgovornosti i ovlašćenja, specifične postupke, metode i uputstva, planove kontrole i planove kontrolisanja, planove izrade akata standardizacije, potreban kadar i njegovo osposobljavanje, postupak u slučaju pojave neusaglašenosti, način sprovođenja izmena, redosled akcija koje treba preduzeti kad se isporučuje proizvod/usluga, odgovornost za svaku od ovih akcija, način izvršenja akcija, zapise za svaku akciju, vreme izvršenja svake akcije, imenovano lice koje je odgovorno (potpis), identifikacionu oznaku proizvoda i
••
definisana mesta uključenja kupca (kontrolne tačke).
36
SKR IPTA
-
JEGY ZET
–
HA NDB O OK
Planiranje kvaliteta se primenjuje u praksi radi potpunog definisanja potrebnog nivoa kvaliteta rezultata procesa. Procesi upravljanja kvalitetom rezultata procesa obuhvataju: ulaze u industrijske procese, potrebe kadrova, finansijskih sredstava, opreme i materijala, zadatke procesa poslovanja, postojeća ograničenja procesa kao i izlaze iz industrijskih procesa. Planiranje kvaliteta rezultata procesa je usmereno na postizanje ciljeva kvaliteta, primenom neophodnih operativnih procesa i odgovarajućih potreba za ispunjavanje ciljeva kvaliteta, a nivo kvaliteta određuje vrednost rezultata procesa. Svaki rezultat procesa ima svoj nivo kvaliteta i klasu kvaliteta. Izvesni rezultat procesa sa visokom klasom kvaliteta može imati nizak nivo kvaliteta i obrnuto (npr. nizak nivo kvaliteta usluge u visokoj klasi luksuznog hotela). Određivanje nivoa kvaliteta rezultata procesa (poluproizvod, proizvod, softver, usluga) zasniva se na dobijenim rezultatima utvrđenih karakteristika kvaliteta, u pojedinim fazama i procesima realizovanja, pa se pored nivoa kvaliteta rezultata procesa mogu uočiti i nivoi faznih i osnovnih kvaliteta. Planiranje procesa upravljanja kvalitetom u praksi, uglavnom obuhvata primenu: Kiplingovog zakona sa pitanjima, ciklusa kvaliteta od ideje do isporuke, metodologije upravljanja PDCA, karte tokova operacija procesa, Gant-ove dijagrame sa etapama ili fazama procesa, dijagrama protoka podataka i dokumenata, stabla odlučivanja u slučajevima neizvesnosti mogućih događaja. NIVO
I
II
III
PERIOD
1940. god.
1960. god.
1980. god.
FILOZOFIJA
Kontrolisanje kvaliteta
Praćenje kvaliteta
Projektovanje kvaliteta
STRATEGIJA
pasivnost
aktivnost
preventivnost
PRILAZ
Uklanjanje neispravnosti
Otkrivanje neispravnosti
Prognoziranje neispravnosti
REZULTAT
Eliminisanje neispravnosti
Smanjenje neispravnosti
Optimizacija neispravnosti
TEHNIKA
Kontrolisanje preko zoraka
Upravljanje procesima
Projektovanje proizvoda
METODE
Planiranje kontrolisanja
Primena karata i indeksa
Planiranje eksperimenata
OSNOVE
Dobijeni podaci
Dobijene informacije
Stečeno znanje
LOKACIJE
Na mestu kontrolisanja
U procesu izrade
U planiranju procesa
PRIMENA
Rezultat procesa
Proces
Rezultat procesa i proces
VRSTA
Skup po skup
Linija po linija
Projekt po projekt
Tabela 1. Prikaz razvoja filozofije kvaliteta
37
SK RI P TA
-
J E G Y Z ET
–
HA NDB O OK
Kontrola kvaliteta je deo upravljanja kvalitetom usmereno na ispunjenje zahteva kvaliteta. Uz planiranu dokumentaciju projekta vrši: pripremanje planova kontrole, izradu dokumentacije kontrole, primenu postupaka kontrole i dobijanje rezultata kontrole. Plan kontrole definiše koje to zahteve proizvoda treba proveriti sa tačnim veličinama, kao i sredstva sa kojima će se ti zahtevi porediti. Kontrola kvaliteta je posebno intezivirana oko 1940. kada se primenjivala filozofija “kontrolise kvaliteta”. Oko 1960. počela je da se primenjuje nova filozofija “praćenja kvaliteta”, a od oko 1980. primenjuje se filozofija “projektovanja kvaliteta”. Filozofija “kontrole kvaliteta” zasnovana je na pasivnom uklanjanju neispravnosti i eliminisanja neispravnosti na rezultatima procesa, tehnikom kontrole ispravnosti preko uzoraka, na mestu kontrole. Filozofija “praćenja kvaliteta” zasnovana je na aktivnom otkrivanju i smanjivanju neispravnosti statističkim praćenjem procesa, tehnikom upravljanja procesima, neposredno u procesima izrade. Nova filozofija “projektovanja kvaliteta” radi preventivnog prognoziranja i optimiziranja neispravnosti u rezultatima procesa i procesima, tehnikom projektovanja proizvoda, u planiranju procesa. Tokom planiranja procesa vrši se optimizacija izrade koja je zasnovana na planiranju eksperimenata i statističkom analiziranju. Planiranje eksperimenata obuhvata istraživanje nepoznatih veličina budućeg rezultata procesa tako da se posle izvođenja potrebnih eksperimenata dobijaju traženi pouzdani podaci. Statističko analiziranje obuhvata primenu teorije korelacije i analize varijansi za istražene veličine budućeg rezultata procesa. Obezbeđenje kvaliteta je deo upravljanja kvalitetom usmeren na stvaranje sigurnosti da su zahtevi kvaliteta ispunjeni. Ostvaruje se proveravanjem primene: dokumentacije obezbeđenja, posle kojih se vrše interna i eksterna proveravanja upravljanja. Interna provera sistema kvaliteta izvodi se zbog utvrđivanja efikasnosti elemenata sistema upravljanja kvalitetom u postizanju željenog cilja.Provera sistema kvaliteta je sveukupna kontrola koja treba da utvrdi je li ostvaren kvalitet sa planiranim merama definisanim u okviru elemenata za upravljanje kvalitetom. Izvodi se najmanje jednom godišnje u svakom sektoru. Interne provere su provere koje obavljaju lica zaposlena u preduzeću, a obučena za poslove provere. Termin interne provere određuje Odbor za kvalitet. Po potrebi, Odbor za kvalitet može da zahteva proveru kompletnog sistema kvaliteta ili pojedinih delova i češće. Provera se vrši pregledom dokumentacije, opreme, proizvoda, materijala, osoblja i procedura. Vrednovanje rezultata interne provere može se izvesti korišćenjem računara koji treba da na osnovu usvojene metodologije, kao izlaz da Izveštaj o internoj proveri. Cilj je da rukovodstvo dobije tačne nalaze i zaključke o proveri. U izveštaj ulaze samo oni nalazi za koje je istinitost proverena i usaglašena s odgovornim licima u proveravanom delu preduzeća. Bitno je istaći vrednovanje, ocenjivanje uočenih neusaglašenosti i davanje predloga korektivnih mera. Poboljšavanje kvaliteta rezultata procesa ostvaruje rezultate analiziranjem procesa: planiranja kvaliteta, kontrole kvaliteta, obezbeđenja kvaliteta i samoocenjivanja organizacije, uz primenu neophodnih korektivnih i/ili preventivnih akcija. Za poboljšanje neophodno je definisanje korektivnih i preventivnih mera kao osnove za poboljšanje procesa. Da bi se došlo do poboljšanja pre svega treba ustanoviti uzrok neusaglašenosti čime se onemogućuje ponovna pojava neusaglašenosti. Definisan uzrok omogućuje razvrstavanje i sanaciju zatečenog stanja, definisanje korektivnih mera i njihovo sprovođenje.
38
SKR IPTA
-
JEGY ZET
–
HA NDB O OK
Korektivne mere su najvažniji deo u rešavanju neusaglašenosti i obuhvataju: ••
utvrđivanje problema,
••
preduzimanje korektivne akcije,
••
praćenje efekata korektivne akcije.
Problemi koji zahtevaju korektivne mere obuhvataju: ••
učestalu pojavu neusaglašenosti proizvoda,
••
reklamacije kupaca,
••
reklamacije dobavljačima,
••
zastoji u proizvodnji,
••
neusaglašenosti sistema kvaliteta,
••
probleme uočene analizom periodičnih izveštaja o kvalitetu i drugo.
Mogu se definisati sledeće vrste neusaglašenosti: ••
neusaglašenost proizvoda (reklamacija kupca),
••
neusaglašenost procesa i
••
neusaglašenost sistema kvaliteta i drugo.
Proces preventivnih mera obuhvata elemente procesa korektivnih mera. Prilikom planiranja preventivnih mera treba imati u vidu troškove, bezbednost i zadovoljstvo kupca. Informacije koje se koriste za definisanje preventivnih mera su: potrebe i očekivanja kupca, analiza tržišta, rezultati analize podataka, merenje zadovoljstva, merenje procesa i samoocenjivanje. Da bi se omogućilo stalno poboljšanje procesa potrebno je koristiti metode i alate kojim se: poboljšava obrazovanje vlasnika procesa, definišu granice procesa i obezbeđuje merenje efektivnosti i efikasnosti procesa.
2.2.
Definisanje politike kvaliteta Politika kvaliteta je sastavni deo svih politika definisanih zbog boljeg upravljanja u preduzeću. Politikom kvaliteta treba da se definišu ciljevi koji se odnose na ključne elemente kvaliteta, kao što je pogodnost za upotrebu, radne karakteristike, bezbednost i pouzdanost. Politika kvaliteta treba da se razvija i utvrđuje na nivou preduzeća (kompanije) i da se usklađuje sa drugim poslovnim funkcijama jer se sistem kvaliteta primenjuje i utiče na sve aktivnosti u preduzeću. Najznačajnije faze i aktivnosti se odnose na: marketing i istraživanje tržišta, izradu projekata/specifikacija i razvoj proizvoda, nabavku, planiranje i razvoj procesa, proizvodnju, kontrolisanje, ispitivanje i proveravanje, pakovanje i skladištenje, prodaju i distribu39
SK RI P TA
-
J E G Y Z ET
–
HA NDB O OK
ciju, ugradnju i puštanje u pogon, tehničku pomoć i održavanje, uklanjanje posle korišćenja. Obaveze rukovodstva je osnovna strategija kvaliteta koja treba da obuhvati sledeće elemente: ••
zadovoljiti potrebe kupca,
••
donositi odluke na osnovu dnevno ažurnih informacija,
••
poslovanje definisati odgovarajućim procesima,
••
raditi na stalnom poboljšanju i optimizaciji poslovanja i
••
razviti kod zaposlenih duh obaveze u sprovođenje dogovorene strategije kvaliteta
Da bi se ove obaveze sprovele potrebno je definisati politiku kvaliteta gde se definišu opšte namere i ciljevi jedne organizacije u pogledu kvaliteta, utvrđeni od strane rukovodstva. Politika kvaliteta uključuje u sebe sledeće odluke:
SKR IPTA
-
JEGY ZET
–
HA NDB O OK
Sistem za upravljanje kvalitetom treba da: ••
Omogući ispunjenje politike i ciljeva kvaliteta definisanjem odgovornosti i ovlašćenja;
••
Definiše radno mesto direktora za upravljanje kvalitetom;
••
Omogući bolju komunikaciju sa partnerima i unutar organizacije posredstvom timskih sastanaka, tabela za obaveštavanje, intraneta;
••
Definiše dokumentaciju o kvalitetu i zapise koji su osnova za primenu i održavanje sistema.
Dokumentacija sistema kvaliteta treba da odgovara njenim konkretnim aktivnostima i čine je dokumenti i zapisi o kvalitetu. Dokumentima se definiše kako treba da funkcioniše sistem kvaliteta. Definišu se sledeća četiri nivoa dokumenata o sistemu kvaliteta:
••
koji nivo korisnika čini tržište preduzeća,
••
stepen prestiža na tržištu,
••
Poslovnik kvaliteta (I nivo),
••
da li se prodaju samo proizvodi ili i usluge,
••
Postupci kvaliteta (II nivo),
••
da li će proizvod biti veće pouzdanosti i veće cene ili obrnuto,
••
Pravilnici/Radne instrukcije/Uputstva (III nivo),
••
da li veza sa kupcem uključuje garanciju proizvoda,
••
Zapisi o kvalitetu, tehnološki postupci, uputi, izveštaji i dr. (IV nivo).
••
do kog nivoa se izlazi u susret potrebama kupca,
••
kakav je odnos sa dobavljačima.
Politika kvaliteta se obezbeđuje i sprovodi kroz sve organizacione nivoe, na osnovu utvrđenih postupaka sistema kvaliteta, uputstava i drugih dokumenata sistema kvaliteta.
2.3.
Definisanje sistema upravljanja kvalitetom Sistem upravljanja kvalitetom trebalo bi da izvrši integraciju organizacione strukture, postupaka, procesa i resursa, koji su neophodni za realizaciju politike kvaliteta i stvaranje profita. Sistem kvaliteta treba da je usmeren na sprečavanje nastanka odstupanja između planiranog i ostvarenog, a ne na njihovom otkrivanju posle nastanka. Menadžment je naročito odgovoran za uvođenje, razvoj, sprovođenje i održavanje sistema kvaliteta. Organizaciona struktura sistema upravljanja kvalitetom treba da bude jasno utvrđena u okviru ukupnog sistema menadžmenta u preduzeću. To predstavlja obezbeđenje odgovarajuće opreme i osposobljene kadrove za sprovođenje politike kvaliteta.
40
Poslovnik kvaliteta je dokument o sistemu kvaliteta koji sadrži politiku kvaliteta, ciljeve kvaliteta, strukturu organizacije, uključujući i odgovornost i ovlašćenja, opis sistema kvaliteta i strukturu i raspodelu dokumenata sistema kvaliteta. Daje globalnu sliku sistema kvaliteta. Prikazuje realno stanje sistema kvaliteta, način delovanja unutar preduzeća. Na osnovu izjave o politici kvaliteta izrađuje se poslovnik kvaliteta kojim se obezbeđuju podaci za identifikaciju problematike kvaliteta i definišu mehanizmi za pronalaženje odgovarajućih rešenja. Drugim rečima, sistem kvaliteta se dokumentuje poslovnikom kvaliteta koji predstavlja ličnu kartu firme. Drugi aspekt poslovnika kvaliteta vezan je za predstavljanje preduzeća kod kupca jer treba da stvori poverenje kod kupca u sposobnost preduzeća da ispune njegove zahteve. Osnovna pitanja na koje treba da odgovori poslovnik kvaliteta su: šta se kontroliše, ko to radi i ko je zadužen. Postupci kvaliteta su dokumenti drugog nivoa sistema kvaliteta koji precizno specificira politiku usvojenu poslovnikom o kvalitetu. Zahtevi, pre svega kupca, treba da budu usaglašeni sa procesima koji se izvode da bi se dobio odgovarajući proizvod i/ili usluga. Moraju se definisati postupci tako da opisuju procese koji se odvijaju u organizaciji. Postupci opisuju ŠTA se radi, KADA, KO to radi i KO je odgovoran za to. Preporučuje se grupisanje sličnih postupaka u grupne. Postupci su prilog poslovnika kvaliteta. Dakle, oni opisuju kako se izvršava neka aktivnost, gde se izvršava, ko je odgovoran za sprovođenje, šta će se njome postići, kada se mora izvršiti i zašto. U tekstu se ne daje odgovor na pitanje KAKO se nešto radi jer je to predmet opisa trećeg nivoa dokumenata radnih uputstava. 41
SK RI P TA
-
J E G Y Z ET
–
HA NDB O OK
Pravilnici/Radne instrukcije/Uputstva su dokumenta trećeg nivoa gde se detaljno opisuje na koji način se posao izvršava i precizno se odnosi na pojedine sektore, službe ili pogon sa osnovnim ciljem vezanim za odvijanje posla na propisan način. Radno uputstvo mora najmanje da sadrži uvod, veze sa drugim dokumentima i osnovni tekst uputstva. U uvodu se definiše namena i područje primene uputstva kao i odgovarajući pojmovi, simboli i skraćenice. Sledeće poglavlje u definisanju uputstva su veze sa drugim dokumentima i reference gde se navodi spisak dokumenata i referenci koji su vezani za konkretno uputstvo. Osnovni tekst uputstva se definiše po odgovarajućim poglavljima da bi se omogućila bolja čitljivost teksta. UOBIČAJENA TERMINOLOGIJA
TERMINOLOGIJA KVALITETA
1. Što mi želimo postići
Identifikacija misije
2. Tko su korisnici naših proizvoda/usluga i što oni žele
Identifikacija kupaca i njihovih zahteva
3. Što trenutno radimo i kako dobro to radimo
Ocena postojećeg stanja
4. Što se može bolje raditi
Definisanje poželjnog stanja problema i prilika za poboljšanje
5. Što nas sprečava da bolje radimo
Identifikacija prepreka i uzroka problema
6. Što treba promeniti kako bi bolje radili
Razvoj rešenja, strategije, planova i taktike za poboljšanje
7. Učini to
Implementacija plana
8. Ocena uspešnosti, ako ne zadovoljava ponovni pokušaj
Nadziranje rezultata, ponavljanje postupka po potrebi
9. Ako je ostvaren uspeh, kako postići da se on ponovi svaki put
Standardizacija
10. Izvlačenje pouka
Zaključivanje projekta
Tabela 2. Zapisi o kvalitetu
Dokumenta četvrtog nivoa su zapisi o kvalitetu, upiti, izveštaji i dr. Pokazuju kako sistem funkcioniše. Zapisi kvaliteta prikupljaju podatke o izvršenim aktivnostima i ispunjavanju dnevnih zahteva. Zapisi o kvalitetu omogućuju da se izvodi kontrola o efikasnosti sistema kvaliteta. Svaka organizacija utvrđuje količinu potrebne dokumentacije i medije koji će se koristiti u zavisnosti od vrste i veličine organizacije, složenosti i interakcije procesa, složenosti proizvoda, važnosti zahteva kupaca, primenjivih zakonskih propisa, demonstrirane sposobnosti osoblja, stepen do kojeg je potrebno demonstrirati ispunjenje zahteva sistema upravljanja kvalitetom. 42
SKR IPTA
-
JEGY ZET
–
HA NDB O OK
2.4.
Upravljanje kvalitetom prema standardima ISO 9000 Najveći broj zemalja širom sveta primenjuje sistem upravljanja kvalitetom na bazi međunarodnih standarda ISO 9000. U pitanju su standardi koje je pripremila Tehnička komisija (TC) 176 Međunarodne organizacije za standardizaciju (ISO) koja okuplja organizacije za standardizaciju iz čitavog sveta. ISO 9000 predstavlja osnovu za uspostavljanje sistema kvaliteta, osiguranje usaglašenosti sa zahtevim kvaliteta i za ostvarivanje dugoročne doslednosti ovog sistema. Početni uspesi i masovna primena ovih standarda i nemogućnost da udovolje velikom broju različitih zahteva uslovili su da već nakon nekoliko godina od donošenja prvih standarda iz ove serije pristupi njihovoj razradi i dopuni. Standardi ISO 9000 prvi put su objavljeni 1987, da bi već 1994. bili revidirani. Mada je prvobitna namera bila da sistem upravljanja kvalitetom postane obavezan za sve proizvođače unutar Evropske zajednice, primena ovih standarda nije obavezna za preduzeća jer posedovanje odgovarajućeg certifikata nije formalni uslov za prodaju proizvoda na svetskom tržištu. Međutim, sistem upravljanja kvalitetom postaje sve značajniji faktor konkurentnosti, jer se preko njega brže uspostavlja poverenje između proizvođača i kupaca. Sve je veći broj preduzeća koja vrše pritisak na svoje kupce i dobavljače da uspostave sistem upravljanja kvalitetom. Procenjuje se da u svetu ima preko 300 000 preduzeća iz različitih oblasti koja su svoje opredeljenje da održavaju i unapređuju kvalitet dokumentovali certifikatom ISO 9000. Do kraja 1999. certifikate za uvedeni sistem kvaliteta po međunarodnim standardima serije ISO 9000, koje izdaje Savezni zavod za standardizaciju, dobila su kod nas 170 preduzeća. Implementacija serije standarda ISO 9000 je u funkciji postizanja boljih poslovnih rezultata i konkurentnog nastupa na tržištu. Standardi ne propisuju kako treba da radi svako pojedinačno preduzeće, već ukazuju na osnovne principe i stvaraju odgovarajuću osnovu za poboljšanje kvaliteta. Postoji nekoliko elemenata profita koji su integralni deo standarda ISO 9000 a to su (ovim redosledom ih treba realizovati, s tim da je redosled prema potencijalu profita drugačiji): ••
unapređenje upravljanja,
••
promena stila rukovođenja na svim nivoima,
••
poboljšanje procesa,
••
uspostavljanje veze između neposrednog upravljanja i aktivnosti poboljšanja,
••
održavanje mašina i kadrova,
••
smanjenje obima dokumentacije.
Sistem upravljanja kvalitetom treba da je usklađen s razvojnim opredeljenjima preduzeća, karakterom poslovne aktivnosti i vrstom proizvoda koji se nudi kupcu. Za naša preduzeća predstavlja uslov za brže uključivanje na međunarodno tržište. Zbog sve izraženijih potreba za standardizacijom u oblasti kvaliteta, osim serije standarda sistema kvaliteta ISO 9000 razvijeni su standardi za nadzor sistema kvaliteta (ISO 10011), standardi kojima se reguliše 43
SK RI P TA
-
J E G Y Z ET
–
HA NDB O OK
metodološki nadzor (ISO 10012), smernice za razradu poslanika o kvalitetu (ISO 10013), evropski standardi iz oblasti ispitivanja, certifikacije i ovlašćenja (serija EN – 45000) itd. Povećanjem životnog standarda i obrazovnog nivoa potrošača povećavaće se zahtevi za poboljšanjem kvaliteta. Pored ovih standarda postoje i standardi serije ISO 14000, QS-9000 i TE-9000. ISO 14000 predstavlja seriju opštih standarda za upravljanje životnom sredinom. Samo tržišno orijentisana privreda u kojoj preduzeća dosledno sprovode marketinški pristup može da odgovori izazovima revolucije kvaliteta. Prema međunarodnim standardima ISO 9000, da bi bilo uspešno preduzeće mora da uvodi proizvode i usluge koji: ••
ispunjavaju jasno definisanu potrebu, korišćenje ili namenu;
••
zadovoljavaju kupčeva očekivanja;
••
su usaglašeni važećim standardima i specifikacijama;
••
su usaglašeni sa pravnim (ili drugim) zahtevima društva;
••
su raspoloživi uz konkurentne cene;
••
su dati uz cenu koja će doneti dobit.
SKR IPTA
-
JEGY ZET
–
HA NDB O OK
proizvoda može postići odgovarajućim prikazivanjem izvesnih sposobnosti isporučioca za proizvodnju i ugradnju. Cilj je prvenstveno da se spreče i otkriju neusaglašenosti u toku proizvodnje i ugradnje, kao i primene mere za sprečavanje njene ponovne pojave. ISO 9003 obezbeđuje kvalitet u završnoj kontroli i ispitivanju. To znači da se primenjuje kada isporučilac treba da obezbedi usaglašenost sa utvrđenim zahtevima samo u završnoj kontroli i ispitivanju. Ovim standardom se od isporučioca zahteva da pokaže svoju sposobnost da otkrije i izdvoji neusaglašen proizvod tokom završnog kontrolisanja i ispitivanja, odnosno od isporučioca se ne zahteva ovladavanje procesima i sposobnost sprečavanja nastajanja defektnih proizvoda. ISO 9004 predstavlja standarde za upravljanje kvalitetom i elemente sistema kvaliteta. Prvobitno je svrha ovih standarda bila da služe kao standard za internu upotrebu u organizacijama koje ne smatraju da svojim kupcima treba demonstrirati da zadovoljavaju specifičan sistem obezbeđenja kvaliteta. Klauzule koje se odnose na projektovanje i razvoj, kontrolu procesa, korektivna dejstva i statističke metode su date kompletnije u ISO 9004 nego u ISO 9001. Mada ovi standardi nisu obavezni obezbeđuju dopunske informacije o elementima kvaliteta u standardima ISO 9001, ISO 9002 i ISO 9003. Poseban deo ovih standarda (deo 4: Uputstvo za poboljšanje kvaliteta) predstavlja smernice rukovodstvu za sprovođenje neprekidnog poboljšanja kvaliteta. Primena standarda ISO 9004 je sve više usmerena na uspostavljanje obuhvatnije prakse upravljanja kvalitetom.
2.4.1. Struktura standarda serije ISO 9000 Osnovni standard iz ove serije je standard ISO 8402 koji sadrži definicije specifičnih termina i objašnjenja različitih pojmova iz oblasti upravljanja kvalitetom. Cilj standarda ISO 9000 je da razjasni međusobne veze osnovnih koncepcija kvaliteta i njihove međusobne razlike i da da uputstva za upotrebu različitih metoda za obezbeđenje kvaliteta (ISO 9001, ISO 9002, ISO 9003, ISO 9004). Ovi standardi predstavljaju smernice za korišćenje čitavog skupa standarda. Služe za odgovor na pitanje kako koristiti standarde. Smernice, koje se ovde daju, imaju za cilj da podrže stvaranje odgovarajuće dokumentacije o različitim aspektima kvaliteta. ISO 9001, ISO 9002 i ISO 9003 su standardi za obezbeđenje zahteva kvaliteta. Ova serija međunarodnih standarda o sistemima kvaliteta predviđena je za korišćenje u dve različite situacije: kad je regulisana ugovorom i kada to nije. Mogu se koristiti za svrhe internog upravljanja kvalitetom (ISO 9004) i za eksterno obezbeđenje kvaliteta (ISO 9001, ISO 9002, ISO 9003). ISO 9001 se koristi kada isporučilac treba da obezbedi usaglašenost proizvoda sa utvrđenim zahtevima u različitim fazama od projektovanja/razvoja, proizvodnje, ugradnje i servisiranja. Ovaj standard je primenljiv u ugovornim situacijama kada su zahtevi za proizvodom prvenstveno izražavaju u obliku funkcionalnih karakteristika. Poverenje u usaglašenost proizvoda sa listom zahteva se može postići odgovarajućim prikazivanjem izvesnih sposobnosti isporučioca za projektovanje, razvoj, proizvodnju, ugradnju i servisiranje. ISO 9002 je model koji treba da obezbedi kvalitet u proizvodnji i ugradnji. Koristi se kada isporučilac treba da obezbedi usaglašenost sa utvrđenim zahtevima tokom proizvodnje i ugradnje. Standard je primenljiv u ugovornim situacijama kada su postavljeni zahtevi za proizvod izraženi u vidu utvrđenog projekta ili specifikacije i kada se poverenje u usaglašenost 44
2.4.2. Struktura niza normi ISO 9000:2000 Namena niže navedenih normi je uvođenje i sprovođenje efektivnog sistema upravljanja kvalitetom. To je koherentan niz normi sistema upravljanja kvalitetom koji pomaže u međusobnom razumevanju nacionalne i međunarodne trgovine. ISO 9000:2001 – opisuje osnove sistema upravljanja kvalitetom i daje specifikaciju terminologije sistema upravljanja kvalitetom. ISO 9001:2001 – daje specifikaciju zahteva sistema upravljanja kvalitetom. ISO 9004:2001 – daje uputstva o sistemima upravljanja kvalitetom uz poseban naglasak na procese stalnog poboljšavanja kvaliteta, s ciljem zadovoljstva kupaca i drugih zainteresovanih strana. ISO 14001:2001 – daje specifikaciju zahteva sistema za upravljanje životnom sredinom. ••
Primenu standarda serije ISO 9000 treba tretirati kao prvi i najznačajniji korak ka procesu permanentnog unapređenja kvaliteta i sticanja poverenja na tržištu.
••
Organizacija uvodi standarde kada:
••
želi da pokaže svoju sposobnost da dosledno obezbeđuje proizvod koji ispunjava zahteve korisnika i propisa, i
••
ima za cilj da poveća zadovoljenje korisnika.
45
SK RI P TA
-
J E G Y Z ET
–
HA NDB O OK
Niz normi ISO 9000 razlikuje zahteve za sisteme upravljanja kvalitetom i zahteve za kvalitetom proizvoda. Zahtevi za sisteme upravljanja kvalitetom specifikovani su u ISO 9001. Zahtevi za sisteme upravljanja kvalitetom su opšti i primenjivi u svakoj organizaciji bez obzira na ponuđenu vrstu proizvoda. Sam ISO 9001 ne utvrđuje zahteve za kvalitetom proizvoda. Zahtevi za kvalitetom proizvoda mogu biti specifikovani od strane kupaca ili od strane organizacija prema predviđanju zahteva kupaca, ili prema zakonskim i drugim propisima. Uporedo sa organizovanom primenom standarda serije ISO 9000 u velikom broju zemalja se vrši unapređenje kvaliteta preko različitih oblika nagrađivanja. Među najpoznatije nagrade ubraja se Nacionalna nagrada za kvalitet Malcolm Baldridge (Malcolm Baldrige National Quality Award-MBNQA) u SAD, zatim nagrada Evropske fondacije za menadžment kvaliteta (European Foundation for Quality Management-EFQM), Demingova nagrada u Japanu, Juranova nagrada u Australiji itd.
2.5.
Evolucija upravljanja kvalitetom
Evolucija upravljanja kvalitetom može se analizirati kroz sledeće četiri faze:
SKR IPTA
-
JEGY ZET
–
HA NDB O OK
kvaliteta proizvoda, procesa ili usluga. Obezbeđenje kvaliteta (Quality Assurance) bazično označava da se kontrola kvaliteta sprovodi na sistematski način, odnosno da se kroz planske i sistematske aktivnosti uspostavlja odgovarajuće upravljanje kvalitetom. To podrazumeva usaglašenost ne samo u sferi proizvodnje već i tokom projektovanja razvoja, ugradnje i servisiranja, ocenjivanje i proveru funkcionisanja sisema kvaliteta (uključujući dokumentaciju). Serija međunarodnih standarda ISO 9000 predstavlja racionalizaciju mnogih i različitih pristupa u ovoj oblasti. Nastajanje perioda obezbeđenja kvaliteta bilo je pod snažnim uticajem velikih kupaca iz javnog sektora (nabavke za naoružanje, vojnu opremu, izgradnju nuklearnih centrala i osvajanje kosmosa). Odgovarajući zahtevi koji se odnose na organizaciju i metode, unose se u ugovorne odredbe o obezbeđenju kvaliteta. Ugovorne odredbe, zajedničke za ugovore o nabavci sličnih vrsta proizvoda, dobijaju oblik standarda. U pitanju su prvi začeci standarda o obezbeđenju kvaliteta. Ciljevi onih koji su započeli ceo proces bili su dvojaki: • preduzeća sama treba da dokažu da su sposobna obezbediti potrebni kvalitet za određenu proizvodnju, umesto da im se nameće pojačani službeni nadzor; • imajući pre svega u vidu visoke troškove i produženo vreme razvoja novih sredstava i sistema naoružanja, potrebno je steći prethodno poverenje u podobnost preventivnih mera, pre nego što budu zaista primenjene, da će se dobiti zahtevani kvalitet.
1. kontrolisanje, 2. kontrola kvaliteta, 3. obezbeđenje kvaliteta i 4. menadžment ukupnog kvaliteta.
Kontrolisanje (inspection) predstavlja jedan od najjednostavnijih načina obezbeđenja kvaliteta. Sve do devetnaestog veka proizvodnja je bila zanatska i u malim serijama. Povećanje specijalizacije, podela rada i razvoj masovne proizvodnje i potreba obezbeđenja zamenljivosti delova zahtevali su više formalno kontrolisanje. Kontrolisanje se sastojalo u poređenju ili proveravanju jedne ili više karakteristika proizvoda sa utvrđenim zahtevima i primenjivalo se na materijale, komponente, na određene faze u izradi proizvoda i gotove proizvode. Aktivnosti kontrolisanja, sortiranja i gradiranja proizvoda sprovodili su uglavnom zaposleni čiji je to bio osnovni posao. Sistem je interno orijentisan i nije usmeren na prevenciju. Kontrola kvaliteta (Quality Control) obuhvata različite aktivnosti i metode koje se koriste u cilju postizanja i održavanja kvaliteta proizvoda, procesa i usluga. Ne bazira se samo na kontrolisanju u cilju eliminisanja neusaglašenosti u odnosu na definisane zshteve, već je usmerena i na otkrivanje i na eliminaciju uzroka nastajanja problema kvaliteta. Interesovanje istraživača i inženjera počinje da se vezuje za korišćenje rezultata ispitivanja slučajno odabranih uzoraka i usavršavanje metoda koji omogućavaju da se bolje razumeju problemi upravljanja kvalitetom proizvoda u serijskoj proizvodnji. Statistička kontrola kvaliteta predstavlja različite aktivnosti i metode koje se primenjuju u cilju postizanja i održavanja
46
3. Menadžment ukupnog kvaliteta (TQM) Od 80-tih godina upravljanje kvalitetom se sve više usmerava na funkcionisanje preduzeća kao skupa međusobno povezanih delova, na kvalitet kao pokretačku snagu menadžmenta i sredstvo za poboljšanja poslovanja. Kvalitet postaje paradigma konkurentnosti. Primenom principa menadžmenta kvaliteta na sve aspekte poslovanja dolazi se do koncepta menadžmenta ukupnog kvaliteta (Total Quality Management- TQM). Menadžment ukupnog kvaliteta predstavlja sistem upravljanja koji je integralni deo strategije organizacije, te je usmeren na kontinuirano unapređenje proizvoda i usluga kako bi se izgradio visok stepen zadovoljstva kupaca i njihova lojalnost organizaciji. Opšti cilj je menadžment ukupnog kvaliteta baziran na neprekidnom poboljšanju. Ovakav pristup u savremenim uslovima privredjivanja je neophodan da bi se ostvarila konkurentska prednost. Reč ukupni izražava ideju da svi zaposleni preko svake funkcije i nivoa u organizaciji, teže kvalitetu. Reč kvalitet sugeriše izvrsnost svakog aspekta organizacije. Menadžment ukazuje da se teži kvalitetu kao posledica procesa menadžmenta kvaliteta.
47
SK RI P TA
-
J E G Y Z ET
–
HA NDB O OK
SKR IPTA
-
JEGY ZET
–
HA NDB O OK
Ključni elementi TQM-a
5. KROV 3. TEHNIČKI ZAHTEVI
••
Etika - etika organizacije je način ponašanja kojeg se svi zaposleni moraju pridržavati prilikom obavljanja svog posla;
••
Integritet – podrazumeva poštenje, moral, vrednosti, pravednost i iskrenost;
•• ••
6.
Z A H T E V I
4. MEĐUODNOSI
2.
K U P A C A
M A T R I C A
••
Poverenje – nusproizvod integriteta i etike. Bez poverenja TQM se ne može pro-
voditi;
Trening – timski rad, rešavanje problema, odlučivanje, analiza radnog učinka, tehničke veštine; Timski rad – timovi za unapređenje kvaliteta, timovi za rešavanje posebnih pro-
blema;
••
Vođenje – najvažniji deo TQM-a. Motivisana vizija, strateške smernice. TQM treba provoditi top management;
••
Komunikacija – povezuje zaposlene. Ključna veza svih elemenata TQM-a, te temelj međusobnog razumevanja. Tipovi komunikacije:
P L A N I R A NJ A
••
Prema dole
••
Prema gore
••
Horizontalno
••
Vrednovanje – zaposleni žele biti prepoznati po svom doprinosu u procesima kvaliteta. Temelj produktivnosti i kvaliteta.
6. CILJNE VREDNOSTI 3.1. Savremeni menadžment kvaliteta Slika 1. Kuća kvaliteta
Sve se više uočava izuzetno širenje TQM koji postaje sastavni element poslovnog razmišljanja, neizbežna i globalno prisutna strategijska alatka savremene industrijske primene. Njegovo širene postavlja se i kao podrška i izazov za nov naglasak na resurse specifične za preduzeće u istraživanju strategijskog menadžmenta. Analitičari pripisuju značajan doprinos TQM japanskom vođstvu u globalnoj ekonomiji, a u najnovije vreme i u obnovljenoj američkoj ekonomskoj kompetitivnosti. Filozofija TQM-a
Savremeni menadžment kvaliteta zahteva korisnikovo zadovoljenje, preferira prevenciju nad inspekcijom i priznaje upravljanje odgovornošću za kvalitet. Naučnici koji su doprineli razvoju modernog upravljanja kvalitetom: W. Edwards Deming, Joseph M. Juran, Philip B. Crosby, Koaru Ishikawa, Genichi Taguchi i Armand V. Feigenbaum. ■ Deming
DrW. Edwards Deming je primarno poznat po svom radu na kontroli kvaliteta u Japanu posle Drugog svetskog rata kada je zatražio pomoć od Japanske vlade u unapređenju produktivnosti i kvaliteta. Poznato je njegovih četrnaest tačaka navedene u nastavku:[1]
••
kvalitet je jeftiniji nego ispravljanje grešaka,
••
Kreiranje konstantnosti u cilju unapređenja proizvoda i usluga.
••
zaposleni žele unaprediti kvalitet proizvoda i usluga ako imaju adekvatnu podršku,
••
Prihvatanje nove filozofije.
••
značajni pomaci u kvalitetu zahtevaju saradnju svih delova organizacije,
••
unapređenje kvaliteta zahteva veliku podršku uprave.. 1 Opširnije o tome, sa razradom svakog principa na nekoliko pod tačaka može se, između ostalog naći na sajtu: http://home.t-online.de/home/kfmaas/q_dem14.html
48
49
SK RI P TA
-
J E G Y Z ET
–
HA NDB O OK
VREDNOVANJE K O M U N I K A C I J A
T I M S K I
T R E N I N G
V O Đ E N J E
R A D
K O M U N I K A C I J A
POVERENJE INTEGRITET ETIKA
SKR IPTA
-
JEGY ZET
–
HA NDB O OK
privrženosti top menadžmenta za kontinuirano unapređenje kvaliteta proizvoda. U svojoj 94. godini života, 1999. god. objavio je peto izdanje ovog svog poznatog priručnika. Pored toga razvio je čuvenu Juranovu trilogiju: unapređenje kvaliteta, planiranje kvaliteta i kontrola kvaliteta. On je posebno isticao razlike između proizvođačevog pogleda na kvalitet i korisnikovog shvatanja kvaliteta. Dok se proizvođači fokusiraju na privrženost specifikacijama, korisnike zanima prilagođenost korišćenja. Juran je razvio deset koraka unapređenja kvaliteta: 1. Građenje svesti o potrebi i mogućnosti unapređenja. 2. Definisanje ciljeva za unapređenja. 3. Organizovanje za postizanje ciljeva (uspostavljanje saveta za kvalitet, identifikacija problema, selekcija projekata, određivanje tima). 4. Omogućavanje obuke. 5. Izvođenje projekata u cilju rešavanja problema. 6. Izveštavanje o napredovanju. 7. Davanje priznanja. 8. Diskutovanje rezultata. 9. uvanje rezultata. 10. Održavanje podstreka kroz godišnja unapređenja regularnog sistema i procesa u preduzeću
Slika 2. Kuća vrednovanja kvaliteta ■ Ishikawa
1. Prekidanje sa zavisnošću od inspekcije da bi se ostvario kvalitet. 2. Prekid sa praksom dodeljivanja posla samo na osnovu cene. Umesto toga, usmeriti se na minimizovanje ukupnih troškova radeći samo sa jednim dobavljačem. 3. Konstantno i zauvek unapređivanje procesa za planiranje proizvodnje i usluga. 4. Institucionalizovati obučavanje za posao. 5. Prihvatiti institut vođstva (liderstva). 6. Osloboditi ljude straha od traganja za promenom. 7. Uklanjati granice između osoblja. 8. Ukinuti parole, opominjanje i ciljeve za radnu snagu. 9. Eliminisati numeričke kvote za radnu snagu i numeričke ciljeve za menadžment. 10. Ukinuti barijere koje ne dozvoljavaju ispoljavanje veština i znanja. Eliminisati godišnje rangiranje ili sistem zasluga. 11. Institucionalizovati snažan program edukacije i samounapređenja za svakoga. 12. Postaviti svakoga u kompaniji da radi na ostvarenju transformacije.
Kaoru Ishikawa je najpoznatiji po njegovoj knjizi Vodič za kontrolu kvaliteta (1972). On je razvio koncept krugova kvaliteta i dijagrame riblja kost. Krugovi kvaliteta su grupe ljudi koji nisu supervizori i u jednom departmanu preduzeća volonterski sprovode grupne studije kako da unaprede efektivnost rada u njihovom departmanu. Dijagrami riblja kost, ponekad nazvani i Ishikawa dijagrami, trasiraju nezadovoljstvo po pitanju kvaliteta nazad u proizvodne operacije. Drugim rečima, oni pomažu da se pronađe put uzroka problema kvaliteta. ■ Taguchi
Genichi Taguchi je najpoznatiji po razvoju Taguči metoda za optimizaciju procesa inžinjerskih eksperimenata. Ključni koncept u Tagučijevom metodu je da kvalitet mora biti dizajniran u proizvodu, a ne kontrolisan u njemu, i da se kvalitet najbolje ostvaruje minimiziranjem devijacija od definisanih ciljeva. U tom kontekstu postoji stav da je Japanac Taguči američki novi heroj kvaliteta, jer su mnoge kompanije kao npr. Xerox, Ford, Hewlett-Packard i Goodyear, u zadnje vreme koristili Tagučijev robusni dizajn metod za razvoj svojih kvalitetnih proizvoda. Robusni dizajn metod se fokusira na eliminisanju grešaka substituisanjem naučnih istraživanja metodom pokušaja i grešaka. ■ Feingbaum
■ Juran
Joseph M. Juran, slično Demingu, pomagao je japanskim proizvođačima da nauče kako unaprediti njivovu produktivnost, a i on je kasnije otkriven od strane američkih kompanija. On je prvo izdanje svoje knjige “Priručnik o kontroli kvaliteta”, objavio 1974. god. ističući značaj 50
Armand V. Feingbaum je razvio koncept totalne kontrole kvaliteta (TQC) u svojoj knjizi pod istim naslovom “Totalna kontrola kvaliteta: inženjering i menadžment” (1983). On je predlagao da se odgovornost za kvalitet mora prepustiti ljudima koji obavljaju posao. U totalnoj kontroli kvaliteta je kvalitet proizvoda važniji od brzine proizvodnje i radnik ima pravo da zaustavi proizvodni proces kada se pojavi problem u vezi sa kvalitetom. 51
SK RI P TA
-
J E G Y Z ET
–
HA NDB O OK
4. Uloga kvantitativnih metoda u upravljanju kvalitetom Tokom poslednjih godina statističke metode su postale rasprostranjene u poslovanju, industriji i nauci. Sa dostupnošću unapređenih automatizovanih sistema koji prikupljaju, tabeliraju i analiziraju podatke praktično korišćenje tih kvantitativnih metoda kontinuirano raste. Pored toga, u literaturi se ističe činjenica da one daju osnovu za objektivno odlučivanje bazirano na kvantitativnim činjenicama. Ove promene omogućavaju određene koristi: ••
unapređenje informacionog procesa,
••
bolju komunikaciju,
••
razgovor na temelju činjenica,
••
konsenzus za akciju i
••
informacije za proces promena.
Statistička kontrola procesa (SPC – Statistical process control) je nadgledanje i praćenje karakteristika bilo kojeg procesa. Sve poslovne aktivnosti mogu se opisati kao specifični procesi sa poznatim pragovima tolerancije i merljivim odstupanjem. Upravo ta merljivost odstupanja i dobijene informacije na osnovu SPC-a predstavljaju bazu za konstantno unapređenje procesa. Osnovni alati koji se koriste u statističkoj kontroli procesa su: tabele podataka, analiza uzrok-posledica (riblja kost), histogrami (prikazuju distribuciju pojava), Pareto analiza, prikazi trenda, dijagram rasturanja, kontrolni grafikoni (prikazuju koje varijacije u procesu su posledica normalnih aktivnosti, a koje posledica vanrednih okolnosti), kontrolne karte…
4.1.
Alati i tehnike za kontrolu i poboljšanje kvaliteta 4.1.1 . Statistički uzorak i standardna devijacija Statistički uzorak i standardna devijacija su ključni koncept u upravljanju kvalitetom. Članovi projektnog tima koji svoju pažnju fokusiraju na kontrolu kvaliteta moraju imati veoma dobro poznavanje statistike, ali ostali članovi tima moraju znati samo ključne koncepte. Standardna devijacija je ključni koncept za razumevanje grafikona kontrole kvaliteta. Statistički uzorak uključuje odabir dela ukupnog skupa koji je od interesa za pregled. Ocena
52
SKR IPTA
-
JEGY ZET
–
HA NDB O OK
nepoznatih parametara osnovnog skupa na osnovu podataka iz uzorka, po pravilu je pouzdanija, ukoliko je broj jedinica n u uzorku veći. Osim toga što se mora voditi računa o vrsti uzorka i načinu izbora jedinica u uzorak, u statističkoj praksi se mora voditi računa i o optimalnoj veličini uzorka. Zbog toga se vrši planiranje tipa i veličine uzorka. Ocene parametara osnovnog skupa na osnovu uzorka su nedovoljno precizne i nepouzdane. Ocene na osnovu isuviše velikih uzoraka su neekonomične. Opravdano se postavlja pitanje, koja je to optimalna veličina uzorka? Pod optimalnom veličinom uzorka podrazumeva se takav uzorak koji uz minimum potrebnog vremena, napora i finansijskih sredstava, zadovoljava unapred postavljene kriterijume, koji su bitni za dobijanje pouzdane ocene o nepoznatoj vrednosti ispitivanog parametra osnovnog skupa. Osnovni kriterijum koji mora da zadovolji optimalna veličina uzorka jeste pouzdanost ocene nepoznatih vrednosti parametara osnovnog skupa, koje se ocenjuju na osnovu podataka iz uzorka. Stepen pouzdanosti ocene vrednosti parametara osnovnog skupa izražava se verovatnoćom ( 1 - α ) ili rizikom greške α. Kako izabrani uzorak mora biti reprezentativan, nije isključena mogućnost pravljenja greške kod donošenja ocene. Zbog toga se kod određivanja optimalne veličine uzorka mora računati i sa određenim rizikom greške. Da bi se odredila optimalna veličina uzorka nužno je voditi računa i o preciznosti ocene osnovnog skupa. Ona je najveća, ako se posmatraju sve jedinice osnovnog skupa. U statističkoj praksi, ocena osnovnog skupa donosi se na osnovu reprezentativnog uzorka. Drugi ključni koncept u statistici koji je povezan sa kontrolom kvaliteta je standardna devijacija. Standardna devijacija predstavlja pozitivan kvadratni koren iz varijanse i obeležava se simbolom σ. Ona pokazuje srednju meru odstupanja pojedinačnih vrednosti obeležja od aritmetičke sredine. Mala standardna devijacija znači da postoji veća nagomilanost oko srednje vrednosti, a veća standardna devijacija znači veću raspršenost podataka. 4.1.2 . Kontrolni grafikoni Kontrolni grafikoni pokazuju podatke koji ilustruju rezultate procesa tokom vremena. Glavna svrha kontrolnih grafikona je da bude u funkciji prevencije grešaka umesto da vrši ustanovljavanje grešaka i odbacivanje proizvoda, a pored toga pomaže u ocenjivanju da li je proces pod kontrolom ili ne. Kad je proces pod kontrolom sva odstupanja u rezultatima su pod uticajem kreiranja slučajnih događaja. Kada je proces van kontrole, odstupanja su rezultat procesa koji je prouzrokovan događajima koji nisu slučajni. U tom slučaju je neophodno identifikovati uzroke tih događaja i prilagoditi proces da se ova frekvencija grešaka eliminiše. Kontrolni grafikoni se veoma često koriste za nadgledanje masovne proizvodnje, ali se isto tako mogu koristiti za nadgledanje obima i frekvencije promena zahteva, grešaka u dokumentima, troškovima i vremenskim terminima te ostalim stavkama povezanim sa upravljanjem kvalitetom projekta. 4.1.3. Testiranje Testiranje kao vid kontrole kvaliteta može se primeniti u mnogim oblastima i veoma često se smatra da bi se ono trebalo preduzeti pri kraju razvojnog ciklusa projekta. Umesto toga, 53
SK RI P TA
-
J E G Y Z ET
–
HA NDB O OK
potrebno je učiniti ozbiljne napore da se u fazama planiranja, analize i dizajniranja projekta vrše testiranja tokom svake faze životnog ciklusa projekta a ne samo neposredno pre nego što je on isporučen korisniku. Pojedinačni testovi se rade za svaku individualnu komponentu sistema kako bi se osigurala, ako je moguće, realizacija bez greške. Pojedinačna testiranja se preduzimaju pre nego što se krenulo na integraciono testiranje. Integraciono testiranje se pojavljuje između pojedinačnog testiranja i testiranja sistema. Sistemsko testiranje testira ceo sistem kao jedan entitet. On se fokusira na celinu, sa ciljem da omogući adekvatno funkcionisanje sistema kao celine. Na kraju se preduzima testiranje korisnikovog prihvatanja koje je nezavisno testiranje primenjeno od strane krajnjeg korisnika sa svrhom prihvatanja isporučenog sistema. On se fokusira na poslovnu usaglašenost sistema sa organizacijom pre nego na tehničke elemente.
SKR IPTA
-
JEGY ZET
–
HA NDB O OK
U tom cilju potrebno je: ••
istražiti objavljene podatke i izdvojiti najvrednije,
••
kontaktirati najbolje i ugovoriti posete,
••
organizovati posetu, pažljivo analizirati i oceniti dobijene informacije.
Mudra organizacija treba kreirati i upravljati sistemom kontinuiranog prikupljanja podataka o konkurentima i istraživati zašto drugi bolje funkcionišu. Od velike je važnosti istaći da ovaj koncept podrazumeva analizu iskustava drugih ne ograničavajući se pri tome samo na subjekte koji se bave istorodnom ili sličnom delatnošću. Tipovi benchmarkinga
4.1.4. Pravilo 6 sigma Sa današnjim globalnim tržištem, kompanije se suočavaju sa tri konkurentska zahteva: maksimizirati mogućnosti, osigurati proizvodne performanse i pridržavati se regulacije očuvanja sredine. Da bi se ovim zahtevima udovoljilo, kompanije teže kvalitetu i sistemima za kontrolu radi zadovoljenja potreba potrošača uz sniženje troškova. Jedan od takvih sistema jeste 6 sigma, mera kvaliteta i program unapređenja poslovnog procesa. Takvim pristupom, koji podrazumeva unapređenje procesa, produktivnosti, kvaliteta proizvoda uz istovremeno smanjenje troškova, kompanije su povećale profit i zadovoljstvo kupaca. Poznavanje statistike korisno je u razumevanju “Šest sigme”, ali je stvarni naglasak na rukovođenju i usmerenosti prema rešavanju problema. Program “Šest sigma” mora početi od najvišeg organa upravljanja koji stiče znanja potrebna za pripremu organizacije za promene kojima je cilj olakšano sprovođenje novih rešenja bez straha od posledica (poboljšavanje – uspeh). “Šest sigma” raščlanjuje organizaciju do nivoa procesa. Na one procese koji se mogu poboljšati deluje se ciljano s malom grupom posebno obučenih stručnjaka (iz matične organizacije). Stručnjaci se nagrađuju u skladu sa postignutim rezultatima projekta poboljšanja. Iskustva pojedinih kompanija koje su uvodile rigoroznije zahteve u pogledu kvaliteta generalno pokazuju da je u tom poslu potrebno biti oprezan i primenjivati ga do onog nivoa do kojeg ima smisla. 4.1.5. Benchmarking (BM) Benčmarking je metod TQM procesa i predstavlja njegov sastavni deo. Mada se sve definicije BM odnose na njegovu primenu za poboljšanje procesa preduzeća, ukoliko se pođe od toga da je on tehnika poređenja sa najboljim, onda se on može koristiti za poređenje performansi procesa, kako na makro isto tako i na mikro nivou. Ako smo u stanju razumeti šta drugi rade bolje od nas, onda smo na putu da rešimo uzroke našeg neuspeha ili slabijeg uspeha.
54
••
Interni ili unutrašnji benčmarking
••
Kompetitivni (konkurentski) ili eksterni benčmarking
••
Funkcionalni benčmarking
••
Generički benčmarking.
Faze benchmarkinga
Proces benčmarkinga se analitički može raščlaniti na sledećih pet faza: 1. Odluka o tome šta da se benčmarkuje, 2. Identifikovanje benčmarking partnera, 3. Prikupljanje informacija, 4. Analiza, 5. Implementacija radi obezbeđenja efekata.
4.1.6. Brainstorming Brainstorming je formulisao A. F. Ozborn 1953. godine. Metoda polazi od konsenzusa određenog broja eksperata na osnovu intituitivnog mišljenja. Radi se o konferenciji eksperata i traženju ideja za rešavanje problema za koji se raspolaže malim ili velikim kvantitetom informacija. Brainstorming (Oluja mozgova) je primenljiv u slučajevima kada se odluke donose u kratkom vremenskom periodu, odnosno predstavlja tehniku koja koristi grupnu interakciju za donošenje mnogo različitih ideja u kratkom vremenskom periodu. To je tehnika za timsko korišćenje kreativnog razmišljanja kako bi se stvorile i pojasnile ideje, problemi ili pitanja. Brainstormingom se identifikuju moguća rešenja problema i potencijalne mogućnosti poboljšanja kvaliteta. 55
SK RI P TA
-
J E G Y Z ET
–
HA NDB O OK
Prednost brainstorming metode manifestuje se u mogućnosti dobijanja velikog broja ideja – informacija u relativno kratkom vremenskom periodu pri čemu je vrednovanje predloženih ideja relativno jednostavno. Ograničenje primene metode ležu u nemogućnosti obezbeđenja anonimnosti učesnika što dovodi do nedovoljno slobodnog izražavanja mišljenja eksperata, kao i mogućnost uticaja lidera na tok i rezultate konferencije.
SKR IPTA
Izbor problema,
••
Izbor eksperata,
••
Pozivanje eksperata na konferenciju,
••
Odvijanje toka konferencije,
••
Obrada predlog ideja.
JEGY ZET
–
HA NDB O OK
4.1.9. FMEA analiza FMEA analiza predstavlja analizu načina i uticaja grešaka (Failure mode and effects analysis). Primenjuje se u cilju preventivnog delovanja. Pri analizi grešaka valja utvrditi:
Faze realizacije, odnosno postupci u brainstormingu su sledeći: ••
-
- - - - -
vrstu greške sa nazivom i oznakom, izvor greške, potencijalne greške u svakoj operaciji, učestalost greške, uzrok greške,
-
važnost greške.
4.1.10. Planovi prijema (uzorkovanja) 4.1.7. Ishikawa dijagram
Ishikawa dijagram (dijagram uzroka i posledica, C&E dijagram, «riblja kost») razvio je prof. Kaoru Ishikawa 1943. godine u Tokiju. Cilj metode je određivanje odnosa između posledice i njenih uzroka. Krajnji cilj je izdvajanje prioritetnih uzroka i s tim u vezi pokretanja prioritetnih radnji na smanjivanju negativnih učinaka posledice. Ishikawa dijagram, po pravilu, izrađuje grupa stručnjaka koji imaju dovoljno saznanja o razmatranom problemu. Poželjno je da su u grupi pojedinci različitih kvalifikacija i raznih stručnih područja. Najefikasniji učinci postižu se radom u grupi od 4 do 8 ljudi. Rad grupe koordinira vođa grupe kojeg imenuje odgovorni rukovodilac. Tokom izrade dijagrama rasprave trebaju biti svedene na minimum, čime upravlja vođa grupe. Rasprava služi, po pravilu, samo za podsticanje brainstorming-a. Rezultat se pretače u dijagram. Ishikawa dijagramom se stvara brza slika o problemu koji se rešava, te se vrlo efikasno dobija odraz kolektivnog znanja. 4.1.8. Pareto analiza Pareto analiza uključuje nekoliko vitalnih faktora koji sačinjavaju najveće probleme kvaliteta. Ovo se ponekad naziva i pravilo 80-20, a što znači da je 80% problema veoma često prouzrokovano sa 20% uzroka. Pareto dijagrami su histogrami koji pomažu u pravljenju prioriteta problemskim oblastima. Na horizontalnoj osi histograma se nalaze, u obliku pravougaonika, dobavljači materijala. Njihova visina pokazuje, leva vertikalna osa, apsolutnu frekvenciju pojavljivanja grešaka u njihovim isporukama, a desna vertikalna osa pokazuje procentualnu frekvenciju. Kriva pokazuje kumulativan procenat grešaka.
56
Kod izbora načina kontrole treba odgovoriti na sledeća pitanja: 1.
U slučaju posmatranog dela najekonomičnije je provoditi 100%-tnu kontrolu, uzorkovati ili uopšte ne provoditi kontrolu?
2.
Ako je odabrano uzorkovanje, koji plan uzorkovanja treba koristiti i koji pokazatelji kvaliteta trebaju biti odabrani?
Rezultate dobijene kontrolom uzoraka uzastopnih isporuka treba beležiti i analizirati tokom vremena. Ti podaci, između ostalog, mogu dobro poslužiti u postupcima ocenjivanja kvaliteta dobavljača (indeksi kvaliteta). 4.1.11. Kontrolne karte Većina kontrolnih karata koje se danas primenjuju u aktivnostima kontrole kvaliteta nastala je u drugoj polovini dvadesetih godina prošlog veka u laboratorijama Bell Telephone Company. Autor tih karata je bio dr. Walter A. Shewhart, koji je svoja istraživanja i saznanja vezana za mogućnost primene kontrolnih karata objavio 1931. god. u svojoj knjizi “Economic Control of Quality of Manufactured Product”. Kontrolne karte dele se u dve osnovne grupe: 1.
kontrolne karte za merljive karakteristike (daju uvid u kretanje procesa na osnovu statističke teorije i verovatnoće, npr. x – MR tj. x – mooving range karta, CuSum karta, EWMA karta i dr.),
2.
kontrolne karte za atributivne karakteristike (pokazuju grafičko kretanje proporcije loših komada u uzorcima-p karta, broj pronađenih škart jedinica-np karta, broj grešaka na jednom proizvodu ili uzorku-c karta, prosečan broj grešaka pronađenih u jednoj isporuci- u karta).
57
SK RI P TA
-
J E G Y Z ET
–
HA NDB O OK
Tehnika kontrolnih karata sastoji se od uzimanja većeg broja malih uzoraka iz procesa. Uzorci se uzimaju, ako je to primenjivo, u slučajnim obilascima. Važno je naznačiti da se kontrolnom kartom prate varijacije procesa u vremenu. To znači da uzorci uvek moraju biti zadnje proizvedene jedinice. Na osnovu sprovedenih merenja (kontrole) uzorka računa se jedan ili više statističkih parametara iz dobijenih rezultata merenja. Dinamiku korišćenja kontrolnih karata treba prilagoditi učincima, mogućnostima poboljšavanja, preventivi.
5. Unapređenje kvaliteta u budućnosti Liderstvo i njegov kvalitet su veoma važan element unapređenja kvaliteta. Juran je još 1945. god. rekao da je najvažnije da razmišljanje top menadžmenta bude usmereno na kvalitet. U izostanku otvorenog i iskrenog interesa na vrhu, biće ga manje i na nižim nivoima. Juran, ali i mnogi drugi eksperti za kvalitet, slažu se da je glavni uzrok problema kvaliteta nedostatak liderstva. Procesi globalizacije i dalje nastavljaju da rastu i potrošači postavljaju sve rigoroznije zahteve, a brzo kreiranje proizvoda po prihvatljivim cenama postaje esencijalni zahtev za opstanak. U tom kontekstu posmatrano posedovanje kvalitetnog programa može biti od pomoći. Pri njegovom ustanovljavanju i implementaciji najviši menadžment mora imati vodeću ulogu i preuzeti odgovornost za kreiranje, podršku i promociju programa kvaliteta. S obzirom na činjenicu da veliki procenat problema kvaliteta ima uzrok u menadžmentu, a ne u tehničkoj oblasti, potrebno je nešto reći o kvalitetu liderstva. U tom kontekstu treba sagledati sledeće kategorije: ••
timski rad,
••
strategijska integracija,
••
kontinuirano unapređivanje,
••
poštovanje ljudi,
••
okrenutost ka korisniku,
••
upravljanje pomoću činjenica,
••
struktuirano rešavanje problema.
Letimičan pregled prethodno navedenih kategorija upućuje nas na zaključak da je reč o principima projektnog menadžmenta, a u stvari radi se o sedam principa programa totalnog upravljanja kvalitetom (TQM). Projektni menadžment i totalno upravljanje kvalitetom imaju 58
SKR IPTA
-
JEGY ZET
–
HA NDB O OK
blisku sličnost u liderstvu i timski zasnovanom odlučivanju. Ovaj tip menadžmenta ima tendenciju da fokusira samo krajnji rezultat tj. proces koji sadrži profitnu stopu, obim prodaje, povratna investirana sredstva i sl. Ova pažnja na rezultat je smeštena u lanac komandi sa hijerarhijskih definisanim standardima, ciljevima i odgovornostima. Ciljevi se dalje prenose u radne standarde ili kvote koje služe kao vodič za izvršenje. Korišćenje numeričkih ciljeva može prouzrokovati kratkoročno razmišljanje, pogrešno usmeren fokus, strah od lošeg izvršenja, lažne brojeve, interne konflikte i slepilo za brigu o korisniku. Kvalitetno liderstvo je alternativa koja naglašava rezultate rada koji su rezultat određenih metoda. Kod ovog tipa menadžmenta svaki radni proces se studira i konstantno unapređuje sa ciljem da krajnji proizvod ili usluga ne samo ispune, već i da prevaziđu korisnikova očekivanja. Principi liderstva koji se rukovode kvalitetom su okrenutost ka korisniku, opredeljenost na kvalitet, efektivna radna struktura, jedinstvo svrhe, proces identifikacije grešaka, timski rad i obučavanje i edukacija. Ovi principi su primenjivi u dugoročnom razmišljanju, korektno upravljanim naporima i snažnom pažnjom za korisnikove interese. Liderstvo usmereno na kvalitet ima pozitivan uticaj na stopu povrata na investicije. Još 1950. godine Deming je objasnio lanac reakcije na veću stopu povrata na investicije na sledeći način: unapređenje kvaliteta – smanjenje troškova – unapređenje produktivnosti – smanjenje cena – povećanje tržišnog učešća – omogućavanje zapošljavanja – povećanje stope povrata na investicije. Kvalitet u ovom kontekstu posmatrano nije nešto što se može delegirati drugima i menadžment mora voditi taj proces. Za omogućavanje prethodnog neophodna je promena tradicionalne hijerarhijske komandno kontrolne strukture u strukturu koja mnogo više ujedinjuje koristi korišćenja projektnih timova. Jedna osoba može da učini velike promene u organizaciji, ali jedna osoba veoma retko ima dovoljno znanja ili iskustva da razume sve u okviru procesa. Značajna korist i u kvalitetu i u produktivnosti veoma često je rezultat timskog pristupa. Timovi treba da imaju sistematičan plan unapređenja procesa, a za dato radno okruženje menadžment treba da osigura atmosferu koja podupire timske napore u svim aspektima poslovanja. Odgovornost u upravljanju kvalitetom je važna uloga svih zaposlenih. U svrhu postizanja organizacija postane kvalitetna svi nivoi moraju aktivno participitati, ali prema Demingu ključ uspešne implementacije leži na samom upravljačkom vrhu organizacije. Top menadžment mora oterati strah sa radnog mesta i kreirati okruženje u kojem se međufunkcionalna saradnja može razvijati. Krajnja odgovornost za kvalitet organizacije leži na višim upravljačkim nivoima, tako da jedino sa entuzijazmom i nepokolebljivom podrškom kvalitet može opstati u organizaciji. Projekt menadžer ima krajnju odgovornost za kvalitet projekta, a što je normalno i identično činjenici da krajnju odgovornost za kvalitet u kompaniji ima glavni projekt menadžer. Projekt menadžer vrši izbor procedura i politika za projekat i stoga kontroliše kvalitet. On mora kreirati okruženje koje podupire poverenje i kooperaciju između članova tima. Pored toga, on mora podržavati identifikaciju i izveštavanje o problemima između članova tima. Članovi projektnog tima moraju biti obučeni da identifikuju probleme, predlože rešenje i implementiraju ih. Pored toga, oni moraju imati odobrenje da ograniče dalje aktivnosti ukoliko proces izlazi iz specificiranih limita. Drugim rečima, oni moraju biti sposobni da zaustave aktivnosti koje su van kvalitativnih limita definisanih projektom i raditi na rešavanju problema na bilo kojoj tačci u projektu. U savremenim uslovima poslovanja, kvalitet ne predstavlja samo puko svojstvo proizvoda, već i složen proces koji se prožima kroz sve faze poslovanja jednog preduzeća. Neophodno 59
SK RI P TA
-
J E G Y Z ET
–
HA NDB O OK
je da sve poslovne aktivnosti budu adekvatno organizovane kako bi se postiglo poboljšanje efikasnosti i efektivnosti poslovanja, a time i povećao nivo kvaliteta proizvoda. Neophodno je shvatiti da je upravljanje kvalitetom na svim nivoima ključ za uspeh. Osvajanje tržišta pomoću kvaliteta proizvoda znači siguran i dugoročan plasman proizvoda, što predstavlja jedan od osnovnih elemenata dugoročnog opstanka preduzeća. Međunarodno tržište, sve više, se ne osvaja samo niskim cenama već “dovoljno visokim” kvalitetom, konkurentnim cenama i rokovima isporuke. Što se tiče upravljanja kvalitetom u Srbiji, treba napomenuti da se mora uložiti još mnogo napora da bi se dostigao nivo kvaliteta koji bi obezbedio konkurentnost na inostranom tržištu. Osnovne smetnje bržem uvođenju sistema kvaliteta kod nas su: ••
neshvatanje suštine kvalitetnije proizvodnje (nije dovoljno samo deklarativno zalaganje, već i stvaran rad) i
••
loš izbor menadžmenta (koji se vrši na osnovu partijske pripadnosti, a ne na osnovu znanja i stručnosti).
Barijere na putu unapređenja kvaliteta kod nas: •• Nekompetentan menadžment (osloboditi ga poltronizma u odnosu na strukture vlasti); ••
Norme i naglasak na brojke (umesto na kvalitet);
••
Nagrađivanje prema radu (koje je dovelo do sukoba sviju protiv svih);
••
Prototip poslušnog direktora;
••
Navikavanje na nerad i neodgovornost.
SKR IPTA
-
JEGY ZET
–
HA NDB O OK
je uvelo i atestiralo sistem kvaliteta. Posao ovog značaja i ovog obima zahteva angažovanje obrazovanog kadra za uvođenje sistema kvaliteta, te podrazumeva permanentnu edukaciju za sve profesije. Uvođenje sistema upravljanja kvalitetom (uz njegovu sertifikaciju) pravi je korak za sledeće ciljeve: ••
Smanjenje troškova i vremena proizvodnje (smanjuje se broj dorada i neusklađenih proizvoda, snižavaju se troškovi tehničke kontrole, saradnja osoblja postaje bolja, novi kadrovi mogu se brže osposobiti za rad)
••
Ostvarenje i održanje kvaliteta proizvoda ili usluge, tako da su očekivani, izraženi ili pretpostavljeni zahtevi kupaca/korisnika ispunjeni
••
Osiguranje poverenja kupca/korisnika u ponovljiv kvalitet
••
Povećanje motivisanosti osoblja
••
Ispunjenje zakonskih i statutarnih zahteva (npr. CE znak)
Bitno je još spomenuti da preduzeće koje želi da unapredi svoje poslovanje mora da podstakne sve strane da se angažuju u procesu poboljšanja njegovog poslovanja. Naime, osećaj pripadnosti zaposlenih i njihova privrženost preduzeću prvi su uslov za efikasno sprovođenje aktivnosti na stalnom poboljšanju poslovanja. Neophodno je razviti i konstantno prilagođavati sistem koji će omogućiti zaposlenima da svojim pojedinačnim sposobnostima doprinesu razvoju preduzeća. I na kraju, kada je u pitanju kvalitet, može se reći sledeće:
Da bi se ustanovila domaća strategija unapređenja kvaliteta, potrebno je poći od svetskih iskustava i naše prakse. Iz prakse razvijenih zemalja može se mnogo naučiti, ali pored toga, naravno, treba analizirati okruženje u kojem posluju naše kompanije. Moraju se uzeti u obzir karakteristike našeg društvenog i privrednog sistema, kulturni nivo naših kompanija i postojeći stil menadžmenta, naš mentalitet i osobine nacionalne kulture, kao i nivo kvaliteta domaćih kompanija koji je ispod nivoa kompanija u razvijenim zemljama. To znači da, ukoliko želimo da se uključimo u uspešan proces unapređenja kvaliteta, ne treba slepo da pratimo iskustva razvijenih zemalja i njihovih kompanija, već da se umesto šablonskim prenošenjem iskustva služimo sopstvenom individualnošću, kreativnošću, preduzetnošću i slobodom duha. Važno je da svako pojedinačno preduzeće sistem menadžmenta kvalitetom postavi u skladu sa svojim potrebama i mogućnostima, ali na način da može da udovolji opštim zahtevima kvaliteta.
••
da je kvalitet postao svačiji posao,
••
da je zadovoljstvo kupca prava i jedina mera kvaliteta,
••
da je unapređenje kvaliteta najbolja strategija razvoja,
••
da konkurencija pospešuje unapređenje kvaliteta,
••
da je kvalitet najefikasnija marketinška poruka današnjice,
••
da su programi obuke okosnica svih uspešnih programa unapređenja.
Uvođenje sistema kvaliteta kroz standardizaciju i sertifikaciju jedan je od mehanizama za unapređenje poslovanja domaćih preduzeća. Takođe, predstavlja uslov za uspešno priključenje naše zemlje u evropske i svetske procese integracije. U Srbiji se trenutno veliki broj preduzeća nalazi u fazi primene standarda, a samo nekoliko preduzeća ili njegovih delova
60
61
SK RI P TA
-
J E G Y Z ET
–
HA NDB O OK
SKR IPTA
4
-
JEGY ZET
–
HA NDB O OK
Inovativni nastup
novog proizvoda na tržištu Uvod
Raznovrsnost proizvoda i usluga koji se danas nalaze na globalnom, odnosno svetskom tržištu je veoma bogata. Proces globalizacije, ubrzani razvoj tehnologije, inovacije i dr. u velikoj meri determinišu savremeni svet i čine ga velikim interaktivnim svetom. Tome doprinose sve različitije potrebe i želje potrošača i naravno sve intenzivnija konkurencija. Globalizacija i tehnološke promene rezultiraju skraćenim životnim ciklusom proizvoda, a to dalje dovodi do naglašenije težnje za inovacijama i novim proizvodima. Sa druge strane, usled ekonomske krize potrošači postaju cenovno osetljiviji što samim tim otežava menadžmentu da na profitabilan način zadovolji potrebe potrošača i obezbedi njihovu lojalnost i dugoročan uspeh. menadžerima je potrebno ukazati na neophodnost razvoja novih superiornih proizvoda uz konstantno zadovoljenje potreba potrošača, čak i u periodima ekonomske krize. Spremnost organizacija da brže usvoje i usklade naučne pronalaske, odnosno inovacije sa svojim mogućnostima i ugrade u nove proizvode, povećavaju šanse za opstanak i smanjenje rizika prilikom uvođenja novog proizvoda na tržište. Organizacija u savremenom okruženju, mora biti usmerena na maksimizaciju isporučene vrednosti i prevođenje potrošača iz faze prve kupovine preko ponovljene kupovine, pa sve od faze u kojoj potrošači postaju partneri organizacije i preporučuju je prijateljima i referentnim grupama, tačnije garantuju za nju. Ostvarivanje partnerskog odnosa sa potrošačima, predstavlja vitalni faktor uspeha preko smanjenja rizika u eri globalizacije. Ukupni proizvod, u savremenom okruženju, predstavlja mnogo više od samog fizičkog proizvoda. Sastavljen je od same centralne, finalne i spoljašne komponente, i kao takav čini optimalan način zadovoljenja potreba i želja potrošača. Ovakav pristup ukupnom proizvodu u kombinaciji sa tehničkim kvalifikacijama je preduslov za stvaranje lojalnosti potrošača i dugoročnih uspeha organizacije.
62
63
SK RI P TA
-
J E G Y Z ET
–
HA NDB O OK
1. Fokusiranje na inovativnu upravljačku tehnologiju Tehnologija koja je sve donedavno smatrana rezidualnim faktorom pri objašnjavanju rasta outputa, univerzalno je prihvaćena kao fundamentalno sredstvo ekonomskog rasta i razvoja. S druge strane, tehnologija je i determinanta evolucije međunarodnih ekonomskih odnosa usled neujednačenog rasporeda tehnološkog razvoja. Tehnologija je postala integralna komponenta fundamentalnih pitanja koja se analiziraju i o kojima se pregovara, a međunarodni kod ponašanja pri transferu tehnologije pre je potreban zemljama u razvoju i nerazvijenim zemljama. Trgovačka konkurentnost i uloga tehnološke inovacije i tehnološkog transfera dobijaju posebno na značaju. Kraći vremenski razmaci između sukcesivnih inovacija učinili su ljude svesnim uticaja tehnologije, a donosioce odluka podstakli da pretpostavljaju buduće efekte progresa u različitim oblastima. S druge strane, komparativna prednost se može stvoriti uz pomoć znanja, akumuliranog i generisanog u pojedinim preduzećima jedne zemlje, podsticanog inovacijom. Priroda inovacije i promene koje ona izaziva u preduzeću, relevantnost ključne tehnologije na konkurentnost i uticaj nacionalnog okruženja na tehnološku inovaciju, bitno je za uspeh ekonomija u tranziciji.
1.1.
Naučno istraživačka aktivnost – Tehno-ekonomski sektor Uključuje tehnološke aktivnosti koje se čine sa očekivanjem povrata uloženog kapitala. Ove aktivnosti su obično organizovane ili se provode u okviru preduzeća, ili van njega, bilo u posebnim organizacionim jedinicama za istraživanje i razvoj ili kroz manje formalne oblike istraživanja. Za razliku od prethodnog tipa istraživanja rezultati ovih istraživanja se ne procenjuju samo sa aspekta drugih učesnika u istraživačko-razvojnim istraživanjima na osnovi naučnih i tehničkih kriterijumima već i od strane upravljačke strukture preduzeća, a na osnovu ekonomskih kriterijuma. Od, u ovom procesu, generisanih, testiranih i selektiranih alternativa se, dakle, očekuje da u potpunosti zadovolje i tehničke i ekonomske kriterijume. Drugim rečima, od ovakve inovacije se zahteva zadovoljenje sledeća dva kriterijuma koje, slikovito rečeno, možemo sumirati na sledeći način: potrebno je da “stvar” funkcioniše i da se prodaje. Za istraživanja koja se provode u okviru tehno-ekonomskog okruženja možemo reći da su različita u odnosu na prethodno izložena i po tome što menadžment preduzeća ima veću direktnu i formalnu kontrolu nad istraživačima kao pojedincima te i nad samom organizacijom istraživačkih i inovativnih aktivnosti. S tim u vezi može se reći da tehnološka promena “uključuje bezbroj malih doprinosa fondu znanja koji je, posmatran striktno, sa 64
SKR IPTA
-
JEGY ZET
–
HA NDB O OK
naučne tačke gledišta neinteresantan. Suština tehnološkog znanja nije u tome da je ono opšte ili univerzalno, već specifično i partikularno.” Shodno tome, generisane inovacije i selektirane tehnološke alternative moraju da zadovolje kriterijume koji u prvi plan stavljaju unapređenje lokalnih, posebnih tehnologija korisnih za proizvodne procese, proizvode i/ili organizacione promene. U ovom sektoru se dakle vrše istraživanja usmerena na naročite tehnološke promene koje će biti korisne kada firma bude reagovala na tržišne signale. S obzirom da se za istraživače u prethodnom sektoru koristi izraz bazični naučnici, u ovom sektoru pogodan naziv su korporativni istraživači. Dosta često se koristi izraz “inženjeri”, ali smatra se da je termin korporativni istraživač mnogo širi i mnogo bolje objašnjava suštinu posla kojim se oni bave. Ove dve populacije, bazičnih naučnika i korporativnih istraživača mogu se razlikovati po tome kako i kome izlažu rezultate svojih istraživanja. S tim u vezi može se reći da se kod bazičnih istraživanja “publika kojoj se prezentuju rezultati sastoji od ostalih istraživača koji rade na istraživanju istih ili povezanih problema i koji ocenjuju adekvatnost rezultata na osnovu naučnih kriterijuma. Kontrola je neformalna u obliku naučnih kriterijuma. Kontekst primenjenih istraživanja je signifikantno drugačiji jer se od istraživača očekuje da produkuju rezultate koji će imati korisne, praktične posledice. FREKVENCIJA POJAVLJIVANJA
PROBLEM Zahteva više vremena od prvobitno planiranog
76%
Pojavljivanje značajnih prethodno neidentifikovanih problema
74%
Nedelotvorna koordinacija u procesu implementacije
66%
Odvlačenje pažnje usled konkurentskih aktivnosti i kriza
64%
Neadekvatne sposobnosti zaposlenih
63%
Neadekvatna obuka i instrukcije date nižim nivoima zaposlenih
62%
Štetni uticaji nekontrolisanih faktora iz eksternog okruženja
60%
Neadekvatno vođstvo i direktive od strane sektorskog menadžmenta
59%
Nedostatak detaljnog definisanja ključnih impl. aktivnosti i zadataka
56%
Neadekvatan inf. sistem za nadgledanje procesa implementacije
56%
Tabela 1. Najčešći problemi u procesu implementacije tehničke inovacije
Uspešna inovacija je povezana sa interakcijom većeg broja faktora. Neki od onih koji mogu biti kritični za komercijalnu uspešnost nalaze se izvan prostora koji bismo mogli povezati sa inovacionim procesom. U prvom redu ovde treba istaći ulogu korisnika u inovacionom procesu. Sledeća dimenzija, kompleksnom više-faktorskom inovacionom procesu dodata je uvođenjem koncepta “komplementarnog kapitala” kao jednog od faktora koji može biti od krucijalne važnosti za komercijalni uspeh inovacije. S tim u vezi zna se da faktori kao što su distribucija, marketing i post-prodajna podrška proizvodu mogu imati veliki značaj za profitabilnu eksploataciju tehnološke inovacije. U cilju identifikacije problema koji imaju najveću frekvenciju pojavljivanja pri implementaciji tehnoloških inovacija američki istraživač Aleksander je identifikovao 22 potencijalna problema koja se spominju u literaturi. Nakon toga je
65
-
J E G Y Z ET
–
HA NDB O OK
SKR IPTA
anketirao menadžere višeg ranga u 93 srednje i velike kompanije u SAD u svrhu saznanja koji se od tih problema stvarno u praksi pojavljuju. Pored toga on je zatražio od istih menadžera da rangiraju značaj koji pojedini problem ima u procesu implementacije (u rasponu od 1 do 5). Rezultati su pokazali da su dva problema najznačajnija: veći utrošak vremena od prvobitno planiranog (prosečan rang 3.23) te pojavljivanje značajnih problema koji u postupku planiranja implementacije nisu bili anticipirani (prosečan rang 3.19). Slična frekvencija pojavljivanja (76% i 74%) ova dva problema je veoma logična, jer među njima postoji uzročno-posledična veza. Naime, ukoliko neki problem nije bio anticipiran u fazi planiranja logično je da njegova pojava u fazi implementacije inovacije izaziva potrebu za njegovim sagledavanjem i iznalaženjem načina za njegovo rešavanje, a što iziskuje određeno vreme koje prethodno nije bilo planirano. Istovremeno on je grupirao kompanije kao visoko, srednje i nisko uspešne, a na osnovu podataka o tome koliko su bile uspešne u ostvarivanju postavljenih ciljeva u okviru predviđenog budžeta. Rezultati su pokazali visoki stepen korelacije između niskog nivoa uspešnosti i egzistencije prethodno navedena dva problema sa najvišim rangom.
66
–
KA NIČ TEH URA O KT ČN NAU ASTRU INFR
HA NDB O OK
KO N
KU
RE
NT
KL J DOB UČNI AVLJ AČ
I
I
KLJUČNI KORISNICI
Značajan broj tehnoloških inovacija je potekao od korisnika, a kroz procese kao “učenje kroz činjenje” i “učenje kroz korišćenje”. Drugim rečima, ljudi i organizacije, a prvenstveno preduzeća, mogu učiti kako da koriste i unaprede korišćenje proizvodnih dobara u samom procesu njihove upotrebe, a kroz proces neformalnih aktivnosti rešavanja problema s kojima se suočavaju izvršavajući naloge kupaca. Za razliku od već pomenutog linearnog modela, koji je isuviše pojednostavljen i ne uspeva da objasni kompleksne interakcije koje se odvijaju u ovom procesu, evolutivni model inovacija posmatra ovaj proces kao logično sekvencioniran i kontinuiran. Drugim rečima, ovde se radi o seriji funkcionalno odvojenih, ali međusobno veoma zavisnih i uslovljenih aktivnosti. Na taj način shvaćen model procesa inovacija predstavlja mrežu aktivnosti, kako onih koje se provode u preduzeću, tako i onih koje se provode izvan njega, kao i različite veze koje povezuju preduzeće sa širim naučnim i tehnološkim okruženjem i tržištem. Na slici 1. je prikazan ovako shvaćen model.
JEGY ZET
PREDUZEĆE A UR AT TI ER EN LIT PAT I
Značajan broj istraživača je saglasan da samo u retkim slučajevima dolazi do tehnoloških unapređenja krupnih razmera, te da je nasuprot tome prisutna tendencija da se inovacije i unapređenja sprovode kroz veći broj inkrementalnih koraka koji kumulativno mogu biti veoma značajni za preduzeće. Sa aspekta preduzeća posmatrano to znači da “ono što se preduzeća nadaju da će moći raditi u budućnosti, sa tehnološkog aspekta posmatrano, u velikoj je meri ograničeno onim što su bili u stanju da čine u prošlosti.” Mnoge tehnološke inovacije (npr. turbomlazni motor) imale su svoju evolutivnu putanju. Ovakva razmišljanja rezultirala su shvatanjem po kom tehnološke inovacije imaju tendenciju stvaranja sopstvenog trajektorija koji se ogleda u formi serije povezanih inkrementalnih invencija i inovacije. Značaj evolutivne teorije inovacija za praktičare u preduzećima se ogleda u shvatanju inovacija kao dinamičkog procesa u kojem preduzeća imaju veoma važnu ulogu, nezavisno od toga da li je reč o krupnim kompanijama sa velikim sopstvenim istraživačko-razvojnim aktivnostima ili o manjim firmama koje su samo korisnici opreme. U ovom drugom slučaju moguće je da korisnici opreme sami vrše unapređenja i na taj način poboljšavaju njezine eksploatacione karakteristike, ili da proizvođači opreme na osnovu povratnih informacija od korisnika vrše unapređenja.
-
STRATEŠKA POVEZIVANJA, ALIJANSE I SL.
I I PRI NV PA ES JA TI NJ RA A NJ A
SK RI P TA
Slika 1. Inovacija kao proces akumulacije znanja
Iz slike je vidljivo da se u ovom modelu preduzeće posmatra kao centar široke mreže institucija i aktivnosti, pri čemu se prikupljanje znanja i učenje obavlja na dva načina i to: ••
Interni; učenje kroz razvoj, učenje kroz testiranja, učenje tokom proizvodnje, učenje na greškama, “učenje kroz korišćenje” u vertikalno integrisanim kompanijama, učenje kroz projekte i sl.
••
Eksterni; učenje od/sa dobavljačima, učenje od/sa glavnim korisnicima, učenje kroz horizontalna povezivanja, učenje iz literature, učenje kroz analiziranje aktivnosti konkurenata, učenje kroz pripajanja ili od novoangažovanih kadrova, učenje kroz servisiranje i sl.
Jedan od bitnih problema koji se pojavljuje u vezi sa ovom temom je i pitanje upravljanja procesom implementacije inovacije i promene. U literaturi se obično navode sledeći pristupi ovom problemu: “odozgo ka dole”, autoritativni, participativni i konsultantski. Ovi pristupi su međusobno isključivi, a izbor može da bude uslovljen različitim okolnostima (ozbiljnost problema koje je potrebno rešiti u cilju uspešne implementacije, vremenska dimenzija, anticipirani nivo otpora promeni od strane različitih grupa i sl.). Analiziraju li se ponuđene opcije, nameće se zaključak da participativni pristup, koji podrazumeva da menadžeri višeg nivoa stvaraju kod zaposlenih ubeđenje o opravdanosti razloga za promenu i konsultuju ih nudi 67
SK RI P TA
-
J E G Y Z ET
–
HA NDB O OK
bolje šanse za tečnu realizaciju planirane promene. Istovremeno, s druge strane, dugoročno posmatrano ovaj pristup otvara mogućnost za razvoj pozitivne klime za promene. Za utvrđivanje nivoa potencijalnog otpora koji se može javiti u procesu implementacije interesantni su podaci jedne studije gde su analizirane izvršene promene u 2000 preduzeća. Interesantna su tri zaključka:
SKR IPTA
-
JEGY ZET
–
HA NDB O OK
Ovde je preuzet koncept paradigme koji je Tomas Kun koristio i koji je tvrdio da svaka naučna oblast ima u svom evolutivnom razvoju predparadigmatičnu i paradigmatičnu fazu razvoja pri čemu je pod paradigmom shvatao skup naučnih pretpostavki i uverenja o određenoj grupi fenomena. Saglasno tome predparadigmatičnu fazu karakteriše nepostojanje opšteprihvaćenog konceptualnog tretiranja fenomena koji su predmet posmatranja. Pojavljivanje dominantne paradigme znak je naučne zrelosti.
1. reakcije zaposlenih na uvođenje tehničke promene bile su veoma pozitivne; 2. organizacione promene koje su uvođene nezavisno od tehničkih promena su u većem broju slučajeva nailazile na otpor, a u manjem broju su bile prihvatane;
Razloge za ovako različite nivoe prihvatanja tehničkih i organizacionih promena treba tražiti u činjenici da nova tehnologija predstavlja progres, te da su koristi koje će ona proizvesti konkretne i vidljive. Isto tako, one predstavljaju konkurentsku prednost, a na investicije u novu tehnologiju se gleda kao na određenu sigurnost u budućnosti. Ukratko rečeno, dok tehnološka promena simbolizuje progres, sigurnost i uspešnost, organizaciona promena se povezuje sa neuspehom koji joj je prethodio. Premda otpor promenama može biti generisan iz različitih izvora oni se mogu grupisati u sledeće: ••
uski lični interesi, tj. kada pojedinci ili grupe u promenama vide opasnost za svoje interese i ugrožavanje sopstvene moći;
••
nerazumevanje i nedostatak poverenja koji mogu proisteći kao posledica pogrešnog informisanja o razlozima za promenu od strane menadžera;
••
različiti pojedinci ili grupe mogu različito procenjivati ciljeve, troškove i koristi od promene, pri čemu konfliktni pristup može generisati konstruktivnu debatu koja može rezultirati alternativnim pristupom promeni.
Egzistencija većeg broja primera[1] iz poslovne prakse u kojima preduzeća koja su uspela da učine tehnološki proboj i/ili tehnološko unapređenje postojećih ili novih proizvoda ili procesa, ali im nije pošlo za rukom da isto tako uspešno komercijalizuju ove inovacije, već su to obično učinili “pratioci-imitatori” postavlja zadatak da se pokušaju sagledati faktori koji su značajni za proces uspešne komercijalizacije tehnološke inovacije.
1 Signifikantan primer engleske kompanije EMI koja je u svom istorijatu imala značajne inovacije (npr. televizor visoke rezolucije, radar i sl.) i koja je u ranim 70-tim godinama proizvela skener koji je omogućavao pregled ljudskog tela, a što je predstavljalo najveći napredak u radiologiji od pronalaska X zraka 1895. Obim tržišta za ovaj proizvod cenio se na oko 100 miliona funti godišnje, pri čemu je najveći segment činilo tržište SAD. Polovinom 70-ih pojavili su se imitatori, pre svih Dženeral Elektrik, koji su razvili skenere nešto boljih performansi i koji su bili mnogo bliži potrebama korisnika. Što se inovatora tiče on je ušao u istoriju, ali to nije bilo praćeno i adekvatnim profitabilnim posledicama. Naprotiv, EMI je 1980. g. objavio prodaju ovog posla na kojem je izgubio 26 miliona funti iako su i Dženeral elektrik i Džonson&Džonson svaki platili EMI-ju po 100 miliona $ za štetu izazvanu kršenjem patentnih prava. Primer sličan ovome, ali iz oblasti ne tako visokih tehnologija, govori o maloj kompaniji za proizvodnju pića koja je prva uvela dijetalno bezalkoholno piće pakovano u limenke. Reakcija tako velikih kompanija kao što je Coca-Cola i Pepsi-Cola bila je takoreći trenutna, tako da originalni inovator nije ostvario gotovo nikakvu profitabilnu korist od ove inovacije.
68
PROIZVOD PROCES
STOPA INOVACIJA
3. u slučajevima kada su organizacione promene uvođene kao posledica tehničke promene one su u velikom broju slučajeva bile podržane od strane zaposlenih.
FLUIDNA
TRANZITORNA
SPECIFIČNA
ZRELOST
FA ZE R A ZVOJA
Slika 2. Tehnološki životni ciklus
Interesantan je koncept “tehnološkog životnog ciklusa” koji su razvili Abernat i Uterbeck, a koji evoluciju jedne industrije posmatra na prethodno opisani način a koji je prikazan na Slici 2. Kao što je iz slike vidljivo ovde se u obzir uzimaju apsolutne stope inovacija proizvoda, s jedne, i procesa s druge strane. Jedinica analize u ovom slučaju je proizvodna linija i njoj pridružen proizvodni proces, a model oslikava interakcije između proizvoda, procesa i tehnologije tokom životnog ciklusa proizvodne jedinice. S tim u vezi tokom inicijalne, “fluidne”, faze predominantne su inovacije proizvoda jer su tržišne potrebe još slabo definisane. Za organizacije koje se nalaze u ovoj fazi karakteristični oblici ponašanja su fleksibilnost, preduzetništvo i neformalni odnosi. Protokom vremena, a tokom faze tranzicije frekvencija inovacija procesa se veoma brzo smanjuje, a što se pripisuje pojavljivanju dominantnog dizajna na tržištu, pri čemu se pod dominantnim dizajnom podrazumeva: “...generalno uobličenje svih relevantnih karakteristika koje zahtevaju korisnici, po prihvatljivoj ceni”. Od tog trenutka jasno se definišu kriterijumi izvršenja posla u toj industriji i od tada cena postaje novi krucijalni faktor koji determiniše uspeh, a važnost sada umesto proizvoda dobija inovacija procesa. Kada stopa inovacija postane značajno veća u odnosu na stopu inovacija proizvoda proizvodna jedinica je dostigla “specifičnu fazu”. Za organizacije koje se nalaze u ovoj fazi karakteristično je da su visoko struktuirane sa definisanim ciljevima i pravilima. Nakon ove faze jedinica ulazi u fazu zrelosti koju karakteriše niska stopa inovacija i procesa i proizvoda. Premda ovaj model nije karakterističan za sve industrije, koncept dominantne
69
SK RI P TA
-
J E G Y Z ET
–
HA NDB O OK
dizajn paradigme može veoma dobro poslužiti za objašnjavanje distribucije dobiti, koja se ostvaruje od inovacije, između inovatora i imitatora. Drugim rečima, inovator može biti zaslužan za nekakvu inovaciju ili osnovni dizajn nekog proizvoda. Ukoliko je imitacija relativno jednostavna imitator može započeti konkurentsku borbu modifikujući proizvod u njegovim važnim karakteristikama oslanjajući se pri tome na osnovni dizajn koji je kreirao inovator. Ukoliko je, dakle, imitacija moguća i ukoliko nekoliko imitatora započne sa modifikovanjem prvobitnog dizajna, pre nego se pojavi dominantni dizajn, ove modifikacije, koje su učinili imitatori, imaju veće šanse da postanu industrijski standardi. Kada je već reč o dizajnu proizvoda smatramo potrebnim napomenuti da postoje mišljenja po kojima dizajn proizvoda u ovoj deceniji ima onaj značaj koji je redukcija troškova imala 60-tih, fleksibilnost 70-tih ili kvalitet 80-tih godina ovog veka. S tim u vezi smatra se da aktivnosti oko dizajna novog proizvoda imaju nizak udeo u razvojnom budžetu, a samim tim i malu pažnju od, finansijski orijentisanog, top-menadžmenta. Noviji pristupi koje koriste dizajn inženjeri omogućili su značajne efekte, a što se može ilustrovati sledećim primerima:
SKR IPTA
3. 3. redizajniranjem registar-kasa poznata kompanija iz ove branše smanjila je broj komponenti sa 110 na 15 i eliminacijom vijaka umesto kojih se pozicije sastavljaju jednostavnim pritisni-i-zakači sistemom smanjeno je vreme montaže gotovog proizvoda za 75%, pri čemu se montaža novog proizvoda može izvesti čak naslepo.
2. Proizvod i njegove osnovne karakteristike Proizvod predstavlja bazično sredstvo kojim se preduzeće predstavlja na tržištu. Proizvod predstavlja centar pažnje proizvođača i potrošača jer putem njega i jedni i drugi ostvaruju svoje ciljeve. Kod proizvođača, proizvod ne predstavlja samo bitnu komponentu tehnološkog procesa, već predstavlja osnovni faktor poslovne strategije, a kod potrošača sredstvo za zadovoljenje potreba. Proizvodi se proizvode ne samo pod sve povoljnijim uslovima, već sve brže menjaju svoja svojstva i postaju sve savršeniji. Takvi zahtevi od strane potrošača, prisiljavaju danas preduzeća na sve intenzivniju i dinamičniju aktivnost u cilju postizanja potpunijeg zadovoljenja želja i potreba potrošača. To takođe prouzrokuje stalne promene na proizvodima, te proizvođači neprestano teže da pruže tržištu što savršeniji proizvod, koji osigurava novu, veću tražnju, odnosno potrošnju. Kao rezultat stalnog traženja novih i boljih načina zadovoljenja potrošača, javljaju se problemi kod proizvođača. 70
JEGY ZET
–
HA NDB O OK
Kada čujemo reč “proizvod”, prvo na šta ćemo pomisliti je da je to neki fizički proizvod, ili neko dobro kao što je par patika, neki odevni predmet, automobil, prehrambeni proizvodi… Međutim tu spadaju i usluge, kao što su šišanje, koncerti, advokatske usluge i saveti, letovanja. Proizvodom se takođe mogu nazvati i neke poznate ličnosti, sportisti i poznati glumci, ali naravno ne u smislu da ih lično “kupujemo”, već u smislu da im poklanjamo pažnju, idemo na njihove predstave ili utakmice. Proizvod predstavlja sredstvo odnosno način na koji preduzeće usklađuje svoje mogućnosti sa potrebama i zahtevima potrošača. On je rezultat celokupnog marketing napora preduzeća da se izađe u susret zahtevima i potrebama potrošača. U dinamičkoj privredi i društvu, potrebe i zahtevi potrošača se menjaju i zato preduzeće mora da vrši neophodna prilagođavanja u svom proizvodnom programu. U osnovi, rast i razvoj preduzeća se postiže, između ostalog, permanentnim pronalaženjem i lansiranjem novih i izmenama postojećih proizvoda.
2.1. Nov proizvod
1. 1. smanjenjem broja komponenti koje ima “normalni” sat, sa 151 na 50, kompanija Svoč je uvela uspešno dizajniran sat po ceni od oko 25$; 2. 2. korišćenjem novih dizajnerskih tehnika kompanija IBM je reducirala broj komponenti novog štampača za 40%, a što je rezultiralo smanjenjem troškova proizvodnje za 14%;
-
Za neke je nov proizvod već postojeći usavršeni proizvod, a za neke je nov proizvod samo onaj koji se pojavljuje kao rezultat fundamentalnog pronalaska, kao to su npr. bili tranzistori. Za preduzeće “nov proizvod” bi mogao da znači već postojeći proizvod, ali koji se uvodi na neko, za preduzeće, novo tržište. Možda je neki proizvod već ranije bio uveden na neko svetsko ili evropsko tržište, ali će taj proizvod za preduzeće biti nov proizvod kad ga uvede na naše tržište. Na osnovu napred navedenog, može se postaviti i pitanje, da li izmenjene, odnosno poboljšane proizvode možemo smatrati novim proizvodima. Sasvim nešto drugo predstavlja termin “potpuno nov proizvod”, odnosno nov proizvod je onaj koji proizilazi iz pionirskog pronalaska, kao što su bili računari, mobilni telefoni, plastične mase itd. Samo malo ima “potpuno novih proizvoda”, a mnogo ima bitno izmenjenih proizvoda koje možemo smatrati novima. Ono što je jednom proizvodu potpomaže da dobije prefix, odnosno atribut nov, neretko je veoma teško preciznije utvrditi iz prostog razloga šta je reč “nov” – pojam koji znači mnoge različite stvari i veoma je rastegljiv. Naime, mnoga preduzeća atribut nov veoma često svesno koriste kao instrument diferencijacije u okviru marketinške strategije uvođenja proizvoda na tržište u odnosu na svoje ili proizvode konkurencije, a da u suštini taj novi proizvod u sebi sadrži veoma mali stepen inovativnosti. Sa nivoa proizvođača, pojam novog proizvoda podeljen je u tri grupe: ••
Izričito nov proizvod
••
Proširenje već postojećeg proizvodnog programa
••
Poboljšani proizvod
71
SK RI P TA
-
J E G Y Z ET
–
HA NDB O OK
Potrošačevo gledanje na pojavu “novog proizvoda” na tržištu, sa gledišta percipiranja može se podeliti praktično na dva stava, odnosno zapaža li potrošač ili ne proizvod kao nov. Naime, može proizvođač ili distributer da deklariše nešto kao novo, međutim ako to novo ne doživi prihvatanje od strane krajnjih korisnika kao nešto što “stvarno” donosi za njihovo dobro, onda će taj deklarisani novitet ostati samo na deklaraciji. Sam program uvođenja novog proizvoda obuhvata vremenski period od pojave ideje za novi proizvod, pa preko raznih tehničkih istraživanja, izrade prototipa pa sve otpočinjanja proizvodnje i neophodnih radova oko uvođenja proizvoda na tržište. Za uvođenje novih proizvoda, znači za razvoj, usvajanje i lansiranje proizvoda na tržište, već u zavisnosti od vrste proizvoda, mogućnosti preduzeća i konkretnih uslova privređivanja, potreban je uvek relativno duži vremenski period. Baš zbog toga, proces uvođenja novog proizvoda neophodno zahteva jedan organizovani, planski prikaz. S obzirom na danas intenzivno prisutnu konkurenciju na većini tržišta, velikom se riziku izlažu ona preduzeća, koja ne uspevaju razviti uspešne nove proizvode. Njihovi su postojeći proizvodi ranjiviji zbog promenljivih potreba i ukusa potrošača, novih tehnologija, skraćenog životnog ciklusa proizvoda i sve veće domaće i strane konkurencije. Uprkos težnji da se program uvođenja novih proizvoda uklopi u nekakve okvire, kako bi se omogućilo lakše rukovanje, tim inače složenim procesom, smatra se da treba istaći sledeće da se sa svakim razvijanjem novog proizvoda stupa se na određen način na nepoznato tlo, odnosno područje. Razmatrajući aktivnosti u vezi sa uvođenjem novog proizvoda, lako je odbaciti problem tržišnog uvođenja kao rutinsku stvar koja se sa lakoćom obavlja nakon što je zaista težak i kreativan rad završen, no smatra se da je to veoma pogrešno gledište. U velikim preduzećima koja prodaju širok asortiman različitih proizvoda na konkurentski razvijenim domaćim i inostranim tržištima, uspešno lansiranje najboljih proizvoda može predstavljati veoma komplikovan i ozbiljan zadatak. U preduzećima koja posluju u razvijenim tržišnim privredama ocenjuje se da je odnos ulaganja za razvoj novog proizvoda i njegovo lansiranje – jedan na prema jedan. Zbog toga se napori u pravcu prodaje moraju uskladiti sa programima promocije, u nacionalnim i/ili svetskim razmerama, komercijalni materijali za obuku moraju biti pripremljeni i obuka završena na vreme, mogućnosti instaliranja tamo gde je to potrebno, tehnički servis – i/ili pomoć u održavanju, moraju biti blagovremeno rešeni. Možda će negde biti potrebno stvoriti regionalne zalihe proizvoda i rezervnih delova, a ponegde će biti potrebno razrešiti problem lokalne pravne regulative. Odmah na startu, treba imati u vidu da je veoma teško, skoro nemoguće nadoknaditi izgubljeno vreme ukoliko se jedan proizvod tokom prvih šest meseci pa do jedne godine ne učvrsti uspešno na tržištu. U domenu sredstava za proizvodnju, mogući su i duži rokovi za inauguraciju noviteta na tržištu. U stvari, želi se naglasiti da kasniji napori i strategije mogu lako spasiti loše vođeno lansiranje novog proizvoda. Prosto rečeno, uvođenje novog proizvoda zahteva brižljivu pripremu marketing planova i organizacionih procedura koja će podstaći saradnju svih ključnih učesnika. Sa stanovišta efikasnosti odlučujuća je i pravovremena pojava proizvoda na tržištu, pa u skladu sa tim potencijalne nosioce potreba, odnosno potrošače, blagovremeno treba upoznati sa novim proizvodom, sa njegovim prednostima u odnosu na stari, treba stvoriti kod njih ubeđenje da primena novih proizvoda donosi odgovarajuće prednosti. Istovremeno, treba stvoriti takve uslove, koji obezbeđuju nesmetani plasman proizvoda 72
SKR IPTA
-
JEGY ZET
–
HA NDB O OK
nakon uvođenja. Priprema tržišta predstavlja, dakle, vrlo složen zadatak jer većina tržišnih aktivnosti zahteva izvanrednu koordinaciju i sinhronizaciju, preko potrebnu za uspešan plasman proizvoda. Osnovni uslov za lansiranje bilo kojeg novog proizvoda predstavlja njegovo tehničko savršenstvo. Proizvod koji za vreme uvodnog lansiranja izaziva bilo kakve nesigurnosti (ne samo u tehničkom smislu), ne bi smeo, niti mogao, da pretenduje na uspešan životni ciklus na tržištu, bilo vremenski ili finansijski. Sama ova činjenica, ne pominjući nagli rast troškova za dalje razvijanje i doradu novih proizvoda u ovoj fazi, govori nam sa koliko je neizvesnosti i rizika, još uvek, vezano uspešno lansiranje novih proizvoda, i pored uspešno prebrođene prve dve faze. Novi proizvod bi morao u početnom stadijumu lansiranja da privuče određeno, tzv. opšte interesovanje, odnosno mora na neki način biti otkriven, kako bi u što kraćem roku privukao pažnju potencijalnih potrošača – kupaca. Koliko vremena će to zahtevati, zavisiće između ostalog, želela to preduzeće ili ne, od stepena njihovog noviteta, odnosno inovacije, od načina uklapanja u potrošačke potrebe, konkurentskih proizvoda, cene itd.
2.2.
Sistematizacija i klasifikovanje prilikom uvođenja novih proizvoda
Danas se proizvod posmatra kao skup različitih komponenti, kao što su: ••
Centralna komponenta
••
Finalna komponenta
••
Spoljašnja komponentad
Centralna komponenta predstavlja fizički proizvod, njegove funkcionalne karakteristike i moguća i pouzdana tehnička rešenja. Finalna komponenta predstavlja prepoznatljivu marku proizvoda, njegov dizajn, cenu, kvalitet, stilizaciju, kontakt sa potrošačem, stav i ponašanje osoblja koji je prezentuju. Spoljašnja komponenta predstavlja način isporuke, garanciju, rezervne delove, instalaciju, instrukcije, lokacije servisa, dodatne usluge. Usled skupa i kombinacije ove tri komponente, u eri savremene globalizacije, ističe se klasifikacija novih proizvoda, i to: ••
Potpuno novi proizvodi
••
Nove proizvodne linije
••
Proširenje postojeće proizvodne linije
••
Unapređenje i revizija već postojećih proizvoda
••
Repozicioniranje
••
Redukcija troškova
73
SK RI P TA
-
J E G Y Z ET
–
HA NDB O OK
SKR IPTA
-
JEGY ZET
–
HA NDB O OK
Repozicioniranje – odnosi se na promenu pozicije u mislima potrošača na osnovu promovisanja dodatnih karakteristika proizvoda.
Sprovođenje marketing istraživanja kao i testiranje pre samog početka razvoja (predevelopment work) – u velikoj meri redukuju rizik, a ujedno obezbeđuju neophodne parametre potrebne za uspešan razvoj novog proizvoda. Precizna definisanost novog proizvoda - u ranim fazama razvoja može u velikoj meri doprineti dugoročnom uspehu. Jasno definisan plan uvođenja novog proizvoda, koji obuhvata jasno definisan marketing mix. Definisana organizaciona struktura, motivisanost i predanost – veoma su značajni faktori uspeha. Podrška top menadžmenta – veoma je važna karika u čitavom procesu razvoja novog proizvoda. Razvijanje potpuno novih i atraktivnih proizvoda za atraktivna tržišta, što statistički posmatrano povećava šanse za uspeh. Efikasno korišćenje resursa uz konstantu usmerenost na inovacije. Brzina razvoja novog proizvoda je od presudnog značaja, ali uz održavanje željenog nivoa kvaliteta uz sprovođenje svih potrebnih testiranja.
Redukcija troškova – ova kategorija je najmanje inovativna od svih kategorija proizvoda. To je tip proizvoda namenjen zameni dosadašnjih proizvoda u liniji, ali po nižim troškovima.
Sprovođenje procesa razvoja novog proizvoda po fazama – višefazni proces razvoja omogućava bolje upravljanje rizikom, efikasniju kontrolu, bolju koordinaciju, a sve to zajedno doprinosi uspehu novog proizvoda.
Potpuno novi proizvodi – to je uglavnom nova vrsta proizvoda koja se zasniva na potpuno novim tehnologijama. Ovakav tip proizvoda do sada nije postojao na tržištu, pa se zato nazivaju i novim proizvodima za sveta, a to rezultira stvaranjem potpuno novog tržišta. Nove proizvodne linije – predstavljaju proizvode koji su već prisutni na tržištu, ali su novi za konkretnu kompaniju. Proširenje postojeće proizvodne linije - predstavlja uvođenje novih artikala ali u
okviru već postojeće proizvodne linije.
Unapređenje i revizija već postojećih proizvoda – ovakav tip proizvoda odnosi se na poboljšanje i modifikaciju bilo koje komponente na proizvod (napred navedeno) centralnu, finalnu ili spoljašnju.
Zaključak koji bi se mogao izvesti iz ovih klasifikacija je taj da su prve dve varijante novog proizvoda najpoželjnije jer omogućuje kvantne skokove u unapređenju kvaliteta života potrošača, a to rezultira jačanjem konkurentne prednosti. Dok se sa druge strane, sa aspekta organizacija, prve dve varijante donose i najveći rizik profitabilnog uvođenja na tržište, naročito u periodima krize i recesije. Upravljati rizikom u eri globalizacije, a naročito u periodu sadašnje ekonomske krize, veliki je izazov za menadžment. Izbeći, ili ipak umanjiti i kontrolisati rizik razvoja novog proizvoda, važan je preduslov za usvajanje ideja, ali i za profitabilno uvođenje novih proizvoda na postojeća ili nova tržišta. Uspešno upravljanje rizikom predmet je brojnih istraživanja sprovedenih radi identifikacije osnovnih faktora neuspeha novog proizvoda. Rezultati dobijeni istraživanjima doveli su do identifikacije i grupisanja osnovnih faktora neuspeha razvoja i uvođenja novih proizvoda, a to mogu biti sledeći faktori: ••
Neuspeh usled nedostatka prilikom definisanja, sprovođenja i interpretacije rezultata marketing istraživanja
••
Neuspeh usled neadekvatnosti proizvoda
••
Neadekvatan tajming
2.3.
Uvođenje novog proizvoda na tržište Kako se reagovanje kupaca na novi proizvod ne može u potpunosti predvideti, potrebno je izvršiti testiranje tržišta pre nego što se pristupi prodaji novog proizvoda na širem tržištu. Jer sve do faze lansiranja moguće je izvršiti izvesna modifikovanja proizvoda. Osnovna svrha testiranja tržišta novog proizvoda jeste težnja da se minimizira rizik, prikupe kvalitetne i efikasne informacije o subjektivnom odrazu proizvoda na tržištu, njegovoj “rezonansi” u potrebama i motivaciji potrošača. U načelu, postoje dva osnovna vida testiranja. ••
zakonsko ili propisano testiranje, gde se shodno zakonskim odredbama ili određenim propisima proveravaju funkcionalne, fizičke i medicinsko-sanitarne karakteristike novog proizvoda.
••
marketinški ili potrošački test gde se teži ustanovljenju stepena prihvatanja novog proizvoda od strane kupaca sa ciljem poboljšanja saznanja o mogućnostima prodaje novog proizvoda.
Osnovne faktore uspeha novog proizvoda mogu se klasifikovati i prikazati preko nekoliko sledećih tačaka: Dizajniranje jedinstvenog superiornog proizvoda – donosi jedinstvenu korist i superiornu vrednost za potrošače. Jaka tržišna orijentacija - zasniva proces razvoja novog proizvoda na potrebama potrošača Proces tzv. Benčmarkinga – konstantno prati svetski razvoj proizvoda, dizajna, dostignuća itd. 74
Ponekad se u praktičnom, pa i teorijskom razmatranju, može naići i na treći osnovni vid testiranja: ••
psihološko testiranje.
75
SK RI P TA
-
J E G Y Z ET
–
HA NDB O OK
SKR IPTA
JEGY ZET
–
HA NDB O OK
2.4.
U fazi uvođenja novog proizvoda na tržište, veoma je mali obim prodaje i veoma skromna dobit, dok su troškovi proizvodnje relativno visoki. U ovoj početnoj fazi konkurencija je veoma slaba, ali zahteva ogromnu zastupljenost promocije, kako bi proizvod dopreo do što više raznovrsnih potrošača.
-
Svojstva proizvoda umanjuju rizik uvođenja novog proizvoda na tržište
Vrednosti proizvoda moguće je meriti na osnovu svojstava kao što su: Kvalitet
Stil
Marka
Dizajn
Pakovanje
TESTIRANJE PROIZVODA MOŽE BITI: Kvalitet
ZAKONSKO (PROPISANO)
POTROŠAČKO ILI MARKETING
PSIHOLOŠKO
TESTIRANJE ALTERNATIVNIH MARKETING PROGRAMA
TESTIRANJE OSNOVNIH TRŽIŠNIH INTERESA
Slika 3. Testiranje proizvoda
Ovo je period kada preduzeće stavlja akcenat pretežno na rashode, a ne prihode, odnosno preduzeće ulaže u budućnost. Strategijsko ponašanje preduzeća različito je u pojedinim fazama kroz koje prolaze njegovi proizvodi. U fazi uvođenja preduzeće nastoji da tržište prihvati proizvod, pri čemu se trudi da ustanovi određenu poziciju proizvoda na tom tržištu. Ovo je faza u kojoj se proizvod po prvi put pojavljuje na tržištu, znači pre nego što je u potpunosti poznata tražnja za tim proizvodom. zato preduzeće mora da ulaže značajna sredstva za promovisanje, kako bi potencijalni kupci saznali, odnosno kako bi bili podstaknuti na kupovinu, čime bi se izradila i stvorila primarna tražnja za proizvodom. Lansiranje novog proizvoda, takođe zahteva mnogo vremena, mnogo sredstava, mnogo napora i stvara mnogo problema. Uprkos uloženom trudu, u početku se najčešće ne može očekivati ostvarenje dobiti. Za karakteristiku uvođenja, karakteristični su gubici, pošto je mnogo sredstava uloženo u razvoj proizvoda, promovisanje i distributivnu mrežu. To su sredstva zapravo investirana u očekivanje buduće dobiti.
U razumevanju kvaliteta mora se poći od shvatanja strane sa kojom se nastoji ostvariti razmena, što najčešće znači od potrošača. Vrlo je verovatno da će se pri tome pojaviti određene poteškoće usled raznovrsnosti shvatanja i izražavanja pojma kvaliteta od strane potrošača, a posebno zbog mešanja kvaliteta sa nekim drugim “vrednostima”, ali ipak se čini da svi pristupi, manje ili više, podrazumevaju celinu više dimenzija pojma kvaliteta, što je u skladu sa shvatanjima kvaliteta proizvoda složenog instrumenta marketing miksa. U objektivne atribute proizvoda mogli bi se nabrojati funkcionalnost, trajnost, pouzdanost, udobnost, vrsta materijala od kojeg je proizvod sačinjen, način odnosno tehnologija izrade. Kvalitet često ima i širu, društvenu ulogu, jer se neposredno, njegovim unapređenjem bolje zadovoljavaju potrebe, a posredno putem pozitivnog uticaja na razvoj međunarodne razmene. Isto tako, jasno je da preduzeće mora postaviti u odnosu na politiku nivoa kvaliteta svojih proizvoda, određene kriterijume u smislu niskog, prosečnog, visokog i ekskluzivnog kvaliteta. Stil i marka proizvoda
Stil stvara prvi neposredni utisak na kupca. Ukoliko taj prvi utisak nije povoljan, najčešće i ne dolazi do realizacije. Veoma je značajno da preduzeće blagovremeno oseti zahteve za izmenom stila i reaguje u odgovarajućem trenutku. Pri određivanju marke, može se navesti nekoliko karakteristika koje je čine u kombinaciji, a to su ime, termin, simbol ili oblik. Ime i znak marke predstavljaju deo marke koji se može izgovoriti ali se može prepoznati i putem simbola, ili oblika kao što su Coca-cola, Microsoft, Nike i dr. Marka se obično svrstava u atribute proizvoda, jer je najčešće njena glavna svrha da oblikuje nešto vredno, što je karakteristično za zadovoljavanje statusnih potreba. Da bi marka udovoljila svojoj značajnoj misiji, morala bi udovoljiti određenim karakteristikama odnosno osobinama: •• •• •• ••
•• ••
treba da je kratka i jasna laka za izgovor i čitanje laka za pamćenje i prepoznavanje da izgovor na drugim jezicima ne znači nešto pogrdno
•• ••
da sugeriše koristi proizvoda da bude prilagodljiva za različita pakovanja da bude savremena i pravno zaštićena.
Posedovati proizvod sa afirmisanom, pozicioniranom markom na tržištu, znači mnogo za svako preduzeće. 76
77
SK RI P TA
-
J E G Y Z ET
–
HA NDB O OK
Dizajn proizvoda
Nema sumnje da je aspekt funkcionalnosti proizvoda osnova svakog dizajniranja, projektovanja ili konstruisanja na industrijski način proizvedenog proizvoda. Naime, proizvod, ukoliko želi da zadovolji određene potrebe na tržištu, mora udovoljiti i estetskim zahtevima potrošača. Prema tome prikladan i funkcionalan, odnosno savremen, estetski oblikovan i dopadljiv proizvod treba prodavati na tržištu uz postizanje optimalnih finansijskih učinaka. Dizajn, posmatran u svojoj kompleksnosti, služi u procesu plasmana kao jedan od efikasnih puteva i sredstava za diferenciranje proizvoda na tržištu. Pod tim se u savremenom poslovanju podrazumevaju određene mere koje preduzeća sprovode u sklopu prodajne strategija, sa zadatkom da na prikladan način omoguće kupcima i interesentima razlikovanje njihovih proizvoda od sličnih proizvoda konkurencije. Normalno je da ovim nastojanjima preduzeća prolaze od stvaranja razlika, koje u pozitivnom smislu i u granicama lojalne konkurencije distanciraju sopstvene proizvode od konkurentskih. Sama funkcija dizajna proizvoda jeste da na temelju odgovarajućeg istraživanja razvije proizvod koji bi u funkcionalnom pogledu bio kvalitetan, u estetskom privlačan za tržište i osim toga odgovara kućnom stilu, uz odgovarajuću profitabilnost. Pakovanje proizvoda
Pakovanje u svojoj suštini ima dve osnovne karakteristike od koje se prva sastoji u zaštiti proizvoda, dok druga ima zadatak da snažno doprinese unapređenju prodaje. Pakovanje bi pre svega moralo i da udovolji i drugim zahtevima, kao što su mogućnost transporta, skladištenja, manipulaciju, rukovanje, čuvanje i tome sl. Kod izrade koncepcije pakovanja proizvoda, prvo i osnovno pitanje, koje se postavlja jeste kojoj vrsti proizvoda proizvod pripada. Drugi korak pri razvoju pakovanja odnosno ambalaže, čini skup odluka o obliku i dimenzijama pakovanja, o materijalu koji najviše odgovara proizvodu, o boji, o tekstu na ambalaži i o zaštitnom znaku. Pakovanju se mora posvetiti posebna pažnja, posebno kod proizvoda finalne potrošnje, kod kojih troškovi pakovanja, tj. ambalažiranja dostižu i do preko 60% od prodajne cene proizvoda. To je posebno slučaj kod kozmetičkih preparata, dok kod konditorske industrije to iznosi približno od 20% do 30% a kod alatnih mašina to nije više od 5-6%. Kod proizvoda finalne potrošnje, savremeni način prodaje preko samoposluga, pakovanje je dobilo poseban značaj, pošto je ono preuzelo na sebe, na određeni način, ulogu prodavca. Ambalaža je jedan proizvod sa visokim stepenom konkurentnosti na svim svetskim tržištima. U toj oblasti su inovacije konstantne i teži se stvaranju uvek boljih rešenja pakovanja. Rizik uspeha određene ambalaže na tržištu je međutim visok zbog enormne konkurencije kako učesnika tako i široke lepeze supstituta proizvoda pakovanja. Kako bi se uspešno izvršilo planiranje razvoja određenog inovativnog projekta iz te oblasti, neophodno je izvršiti detaljnu analizu koja obuhvata upoređenje sa benchmark-om, tj. projektom sa najsličnijim karakteristikama datom projektu ispitivanja, kao polaznom osnovom. Istraživanje može da se odnosi na dobijanje projekcije scenarija, koji će se predstaviti krivom životnog ciklusa inovativnog proizvoda. Rezultati ispitivanja se mogu koristiti u praktične svrhe prilikom planiranja asortimana, pri čemu se skreće pažnja manadžerima inovacija na tačke rizika koji svojim negativnim dejstvom mogu da izazovu pad profita iz projekta, što se u praksi manifestuje prelaskom iz putanje tzv. “economic case”-a u tzv. “worst case”. Analizom uticaja faktora pri ulasku u negativnu zonu dejstva tj. stres testom mogu se precizno odrediti odnosi između jačine uticaja određenog faktora i efekat njegovog dejstva na finalno posma78
SKR IPTA
-
JEGY ZET
–
HA NDB O OK
trani indikator, koji je u ovom slučaju profit ostvaren prodajom datog proizvoda na tržištu. Kako bi se efikasno zaobišla negativna dejstva na razvoj, u procesu planiranja se moraju uzeti u obzir mogući stres efekti uticajnih faktora, koji mogu da ugroze ishod projekta.
3. Sagledavanje uloge marketinga kod prvog nastupa proizvoda na tržištu Savremeno društvo, zahvaljujući rastućoj diversifikaciji kako proizvodnje karakteriše višestruka mogućnost izbora (ukupne ponude i rasta produktivnosti društvenog rada, i strategije razvoja i organizacione struke, s druge strane). Sveobuhvatni proces diversifikacije nemoguće je bez savremenog robnog prometa, naprotiv, širenjem tržišta on u tome igra jednu od najvažnijih uloga. S druge strane robni promet i trgovina, pravi novi razvojni skok, koji po ostvarenim efektima je umnogome ravan tehnološkom usponu proizvodnje. Sistem koncentrisanih nabavki, sistem depersonifikacije usluga, sistem redukcije, odnosno selekcije naraslih usluga, tehnološki noviteti (skaniranje robe, finansijske inovacije u plaćanju i dr), potom njihova korenita promena i primena novih tehnoloških postupaka i sredstava, kao i organizacija rada u preduzećima robnog prometa uslovljavaju novu strategiju razvoja.
3.1.
Primena inovacija Pojava koncepcije marketinga i njena ugradnja u poslovno ponašanje preduzeća umesto tzv. proizvodne koncepcije u zemljama razvijene tržišne privrede uslovljena je napretkom u razvoju nauke, tehnike i tehnologije, kao i u društveno-ekonomskim odnosima. Ovaj nagli razvoj doveo je do razvitka ogromnog broja novih proizvoda, koji su tražili masovno tržište da promena obima i strukture investicija, što je dovelo do intenziviranja konkurencije na tržištu, a time i do povećanog rizika na tržišnoj utakmici. Savremeno naučno-tehnički progres razvija dominaciju velikih preduzeća i otvara mogućnosti srednjim i malim, da efikasno posluju i razvijaju se, uz pretpostavku, da umeju da koriste znanje, odnosno kadrove koji su osposobljeni da primene najnovija saznanja nauke i tehnike. Marketing je, kao poslovna orijentacija, vezan za poslovnu politiku, i neophodno je na tom nivou, neprestano održavati ravnotežu između ostalih funkcija preduzeća i marketinga, te usaglašavati rešenje i dovoditi ih do optimalnih odluka. U isti mah neophodna je blagovremena ocena tehnoloških promena i njihovih implikacija
79
SK RI P TA
-
J E G Y Z ET
–
HA NDB O OK
na strategijsku poziciju preduzeća i sudbinu grane u kojoj preduzeće obavlja svoju privrednu aktivnost. U privredi se posebno uvažavaju i koriste tehnološke promene, koje omogućavaju fleksibilnost poslovanja preduzeća. U razvijenim tržišnim privredama prednost je na strani preduzeća, koja uspešno ostvaruju spregu tehnologije i marketinga, u strategijskom smislu, poslovnih funkcija preduzeća. Marketing bitno doprinosi, da preduzeće na osnovu tehnologije, sekne i kontinuelno održava konkurentsku prednost na tržištu. Međutim, brzina i nivo primene inovacija u trgovini zavisi u velikoj meri, od ovog procesa i u ostalim inovaciono osetljivim komplementarnim granama (industrije, poljoprivrede, građevinarstva, saobraćaja i dr.) “Primena tekovina naučnog i tehnološkog progresa u građevinarstvu, saobraćaju i vezama, i u ostalim privrednim delatnostima i oblastima ima indirektnog uticaja i na tržištu okruženja maloprodajnih sistema”. Efikasna primena naučno-tehničkog progresa povećava dobit preduzeća, poboljšava kvalitet usluge odnosno proizvoda (naučno-tehnički progres najdirektnije održava i uslovljava modernizaciju robnog prometa koji organizaciono, kvalitetno i kvantitativno prati proizvodnju). Naučno tehnički progres je preduslov za efikasniji informacioni sistem nabavke i prodaje, kao i transportni i skladišni sistem. Uglavnom, sistem razvoja savremenog preduzeća robnog prometa, koji pretpostavlja naučno-tehnički napredak i prihvatanje inovacija u trgovini, predstavlja visokostručan i vrlo stvaralački posao, koji može da se odvija u dva pravca. Prvi je osavremenjavanje unutrašnje organizacije i faktora rada, a drugi je inoviranje prodajnog asortimana i plasman novih proizvoda. “Simulacija modela, bez obzira na to koliko profesionalno dobro urađena, ne mora uvek da pruži dobar putokaz o stvarnom kretanju nameravanog poduhvata, posebno u uslovima tržišnih neizvesnosti (inperfektnosti tržišta) kao i u uslovima nemogućnosti da se prethodno objektivno provere ponuđena tehnička i tehnološka rešenja. Iz tog razloga difuzija inovacija u trgovini, kao i u drugim delatnostima uostalom, ne širi se ravnomerno i paralelno na sve korisnike, već se naprotiv razvija neujednačeno, tj. neki korisnici ranije prihvataju a neki kasnije”. Primena naučno-tehničkog progresa je, dakle, dominantna komponenta u koncipiranju strateškog marketinga preduzeća robnog prometa. Zatim, procesi koncentracije i centralizacije, a potom i specijalizacije, ne samo kapitalnih ulaganja već i radnih aktivnosti, umnogome su promenili strukturu zaposlenih u oblasti robnog prometa i trgovine. Međutim, od pojedinih preduzetnika, pa do transnacionih kompanija, dominantno je preduzetničko ponašanje u realizaciji prometa i usluga. Tehnološko znanje sadržano u inovaciji nužan je, ali ne i dovoljan uslov za uspešnu komercijalizaciju inovacije, a što je u stvari i konačni cilj inovativne delatnosti. Drugim rečima, generisano znanje treba da generiše i profit tj. mora biti prodano ili korišćeno na tržištu. U gotovo svim slučajevima uspešna komercijalizacija inovacije zahteva da znanje generisano u inovativnoj delatnosti mora biti korišćeno zajedno sa različitim aktivnostima kao što su marketing, konkurentna proizvodnja i post-prodajna podrška. Uspešna materijalizacija inovativne delatnosti kroz tehnički progres omogućuje preduzetniku-pioniru ostvarivanje ekstra-profita, ali istovremeno generiše kod konkurenata, preduzetnika-imitatora, težnju za ostvarenjem istog takvog profita. S tim u vezi postavlja se pitanje distribucije profita između inovatora i imitatora (“pratioca”), a što je potrebno staviti u vezu sa prethodno objašnjenim konceptima. Jedan od veoma bitnih faktora koji determiniše podelu profita između inovatora i imitatora je adekvatnost zaštite inovacija kroz različite pravne instrumente. Ukoliko je taj oblik zaštite efikasniji utoliko će i veći deo profita ili rente od inovacije pripasti inovatoru, pa čak i u slučaju da on nije u mogućnosti da kvalitetno obavlja 80
SKR IPTA
-
JEGY ZET
–
HA NDB O OK
adekvatne komplementarne aktivnosti, jaka zaštita će mu omogućiti potrebno vreme da ih uspešno obavi. Slično ovome ukoliko se inovator pojavi na tržištu u predparadigmatičnoj fazi sa dobro osmišljenim konceptom proizvoda, ali sa lošim dizajnom, a ukoliko se radi o čvrstom režimu prenosivosti on mu može omogućiti vreme da dizajn proizvoda, tokom fluidne i tranzitorne faze, uspešno izvede. Vreme, naime, obično može pokazati da je najbolji inicijalni dizajn u stvari veoma loš, ali ukoliko inovator ima čvrstu patentnu zaštitu ili ukoliko se radi o tehnologiji koju je teško kopirati ovo može osigurati dragoceno vreme za postizanje adekvatnog dizajna. S tim u vezi potrebno je naglasiti da pod dobrim dizajnom podrazumevamo onaj koji ima: “visoku pouzdanost, dug period korisnosti, niske troškove održavanja, niske proizvodne troškove i visok kvalitet.” Pored prethodno navedenog ne sme se ispustiti iz vida činjenica da je “glavni sudija za ocenjivanje dizajna potrošač i da vrednovanje dizajna treba vršiti po kriterijumima koje postavljaju potrošači.” S obzirom na dostignuti nivo razvoja, visok nivo naučno-istraživačkih i razvojnih napora, veoma brz prenos informacija i drugo, može se reći da je čvrst režim prenosivosti više izuzetak nego pravilo u savremenoj ekonomiji. Ovo pred inovatore postavlja zadatak formulisanja i implementacije kompleksnih poslovnih strategija koje će mu omogućiti da drži imitatore na odstojanju. Ukoliko je reč o predparadigmatičnoj fazi inovator sa slabom zaštitom treba često menjati dizajn sve do onog trenutka dok se ne iskristališe dizajn koji će postati industrijski standard, a što može biti veoma teško pogotovo kod proizvoda koji ne dozvoljavaju široku lepezu modifikacija. U želji da se sumira prethodno navedeno, bitno je naglasiti da kreiranje nove organizacione kulture, kao i inovativne klime, te generisanje novog seta uverenja i očekivanja imaju veoma veliku važnost za implementiranje strategijske inovacije i promene. Pored toga, sagledavanje prethodno navedenih studija nemeće neophodnost prihvatanja jednakog doprinosa i menadžerskog i nemenadžerskog personala za uspešno izvršenje ovakvog poduhvata. Obezbeđivanje tehničke inovativne snage u uslovima ograničenih i strukturno neravnomerno raspoređenih resursa ključna je pretpostavka za uspešan rast i razvoj kako preduzeća tako i privrede i društva.
3.2.
Odnos tržišta i preduzetništva Tržište kao područje preduzetničke aktivnosti preduzeća u robnom prometu, je od presudnog značaja kao društveno-ekonomski prostor. U literaturi je prisutno mnogo definicija tržišta. Međutim, sa aspekta preduzeća robnog prometa, to je ekonomski relevantna sredina, sa kojom je preduzeće povezano međuljudskim odnosima, ili teži da bude povezano na taj način. U sistemu tržišnih odnosa bitne su dve kategorije: a) tržišni prostor, i b) tržišni partneri (individualni, ili grupni).
Predstavljanje društvenog prostora (grafički) dato je na Slici 4. Prikazane su društvene grupe, društveni odnosi, i društvene razlike. Preduzetnički odnos preduzeća striktno vodi računa o svim kategorijama koji egzistiraju u sistemu tržišta. 81
SK RI P TA
-
J E G Y Z ET
–
HA NDB O OK
SKR IPTA
Pre svega, za preduzeća u robnom prometu bitni su partneri za plasman i partneri za nabavku robe. Zatim, davaoci novčanih sredstava, pre svega, obrtnih sredstava. U tom istom nivou važnosti su i zaposleni radnici u preduzeću, odnos prema konkurentima, i institucije iznad nivoa preduzeća. Međutim, za preduzeće robnog prometa od presudnog značaja je kupac, korisnik roba i usluga. Da bi se preduzeće u robnom prometu, preduzetnički ponašalo vrlo bitne kategorije o kojima mora voditi računa su: destinacija plasmana, destinacija kupovine i destinacija propagande. Osim toga, preduzetničko ponašanje iziskuje i novatorstvo. U preduzećima robnog prometa inovatori (prema stepenu prihvatanja prometa na tržištu) se dele: •• ••
•• ••
oni koji brzo prihvataju, oni koji kasno prihvataju,
oni koji kasne i zaostaju, i oni koji ne prihvataju inovacije.
ODNOS
DRUŠTVENA DISTANCA
DRUŠTVENI PROCES
JEGY ZET
–
HA NDB O OK
Na osnovu ova tri medija, procese između preduzeća i tržišta, odnosno kupaca možemo klasifikovati kao: 1. procesi uzajamnosti, 2. indiferentni procesi, 3. procesi koji razdvajaju (preduzeće i tržišno okruženje).
Svakako, da će preduzeće robnog prometa, u svom poslovanju najviše pažnje posvetiti procesima uzajamnosti sa tržištem, ali ne treba zanemariti ni indiferentne procese, a analizirati procese koji razdvajaju (Tabela 2). KONTAKTNI MEDIJI
Za tržište kao društveni prostor, sa aspekta preduzetništva preduzeća u robnom prometu, od najvećeg značaja su društveni odnosi (kupovni potencijal stanovništva) i društveni procesi, odnosno apsorbciona moć kupca.
-
PROCESI UZAJAMNOSTI
INDIFERENTNI PROCESI
TRŽIŠNI UČINAK
slanje robe na
isporučivati
isporučivati lošu robu
(ROBA, USLUGA)
viđenje
pružati usluge
pružati loše usluge
isporuka dobre robe
razmenjivati
pružanje dobre usluge
vršiti povraćaj
predusretljiva razmena
DRUŠTVENI PROSTOR
PROCESI, KOJI RAZDVAJAJU
privređivati teškoće pri razmeni i povraćaju
propaganda
naručivati
zapošljavati
savetovanje
potvrđivati
ikvidirati
tražiti ponude
zahtev za isplatom
svađa i rasprave
davati ponude
POJEDINAC DRUŠTVENA FORMACIJA
Slika 4. Tržište kao društveni prostor (Predstavljanje socijalnog prostora, socijalne formacije, socijalnog procesa i odnosa, socijalne distance)
prodavati
opominjati
promptno plaćanje
plaćanje
propuštanje plaćanja
mali odbici
vraćanje novca
veliki odbici inkasiranje iz nužde
Tabela 2. Osnovni društveno-ekonomski procesi
3.3.
Tržišni odnosi i društveno ekonomski procesi Za preduzeće robnog prometa, koji se preduzetnički ponaša, veliki značaj (možda i presudan) imaju tržišni odnosi i društveno-ekonomski procesi. Tržišni odnosi su, pre svega, ekonomski odnosi, a zasnivaju se na sledećim kontakt medijima: •• •• ••
tržišni učinci (roba, usluga) naknade (novac), tržište komunikacije (informacije)
82
3.4. Tržišno segmentiranje Tržišno segmentiranje predstavlja podelu tržišta po kriterijumima koji su bitni za preduzetničko ponašanje preduzeća u robnom prometu. Preduzeće obavlja tržišnu segmentaciju, da bi moglo što efikasnije da opslužuje dati tržišni segment u skladu sa ciljevima svoga poslovanja i privređivanja. To je u skladu sa tržišnom orijentacijom preduzeća i koncepcijom marketinga (polaziti od tržišta). Međutim, pri segmentaciji tržišta preduzeće robnog prometa mora voditi računa o opreznosti pri podeli tržišta (na teritorijalnom, ili bilo kom drugom 83
SK RI P TA
-
J E G Y Z ET
–
HA NDB O OK
principu). Naime, odluku o kupovini donose pojedinci, koji se u mnogome razlikuju, i koji pri kupovini pokazuju različite načine ponašanja. Uopšteno, tržišni segment je deo celokupnog tržišta, a da bi preduzeće robnog prometa uspešno poslovalo ono treba da pristupi tržišnoj kombinaciji. To znači spajanje različitih tržišnih segmenata u jedinstveno tržište, jednog, preduzeća robnog prometa. Kriterijumi za segmentiranje tržišta
U principu se mora konstatovati, da kriterijumi za obrazovanje tržišnih segmenata nikako ne mogu da se nabroje pa da se svi iscrpe. U suštini, postoji niz kriterijuma, koji se gotovo standardno primenjuju u segmentiranju tržišta, kao što su naprimer, geografski i demografski. Međutim, postoji i niz kriterijuma koje treba, isključivo povezati sa potrebama potrošača, ili sa maksimiranjem dobiti preduzeća. Meffert deli kriterijume za raščlanjivanje na dve glavne kategorije demografskih i psihografskih kriterijuma. Kotler naziva varijabilnim kategorije: “geografsko”, “psihografsko”, “biherviorističko”. Uglavnom, postoji mnoštvo kriterijuma za segmentaciju tržišta i oni se mogu grupisati na: •• •• •• •• •• •• ••
geografske kriterijume, sociološke kriterijume, psihološke kriterijume, ekonomske kriterijume, ekološke kriterijume, tehnološke kriterijume, ostale kriterijume.
Tipologija tržišta
U razvijenim tržišnim privredama, preduzeća robnog prometa, posebnu pažnju posvećuju tipologiji tržišta. Pri tipologiji se obrazuju segmenti tržišta, koji obuhvataju veliki broj kriterijuma. Sprovodeći tipologiju tržišta preduzeća robnog prometa, ima za cilj, formiranje homogenih tržišnih segmenata. Bachtold opisuje tipologiju na sledeći način: “pri analizi tipologije postupa se, za razliku od analiziranja segmenata, upravo obratno, pri čemu je individua, a ne ukupno stanovništvo, polazna tačka procesa grupisanja, te se na osnovu velikog broja varijabli pokušavaju obrazovati homogene grupe. Nestale grupe, i tipovi tržišta, su najčešće homogenije i nedvosmisleno bogatije u svom izrazu nego segmenti iz neke analize segmentiranja”. Isti autor razlikuje: •• ••
tipologije ponašanja potrošača, tipologije stava
••
tipologije ličnosti.
84
SKR IPTA
-
JEGY ZET
–
HA NDB O OK
Tržišne veličine
Za preduzeće robnog prometa, tržišne veličine predstavljaju, kvantifikaciju šansi za plasman proizvoda, odnosno roba, uz pomoć tržišnog modela. Tržišne veličine su: kapacitet tržišta, tržišni potencijal, obim tržišta, stepen zasićenosti tržišta i tržišno učešće preduzeća u robnom prometu. Tržišni potencijal je suma ukupnog mogućeg prometa uzimajući u obzir kupovine moći i potražnju za robama. Obim tržišta predstavlja ukupnost ponuđenih proizvoda (roba). U stvari, to je ukupna ponuda, odnosno realizovana razmena roba. Za preduzeće robnog prometa, obim tržišta se iskazuje u ukupnom prometu. Stepen zasićenosti tržišta se iskazuje, obično, u relativnim pokazateljima, odnosno strukturi i predstavlja meru iskorištenosti tržišnog potencijala. Tržišno učešće, za preduzeće robnog prometa, je deo tržišnog obima, koji ono savlađuje u svom poslovanju. Tržišna događanja
Tržište kao društveno-ekonomski odnos, nije statično, nego se menja tokom vremena. Tržišna događanja u odnosu na vreme promena, mogu biti operativna (kratkoročna), srednjoročna i dugoročna. Jednogodišnja tržišna događanja, obično se prate mesečno i kvartalno, ali preduzeće ih evidentira, takoreći svakodnevno. Svakako, u analizi tržišnih događanja treba pratiti posrednu i neposrednu međuzavisnost između pojedinih tržišta. Potom, neophodno je imati u vidu komplementarnost, odnosno supstituciju i vreme, kod primarnih i sekundarnih potreba potrošača, pri čemu potpuna komplementarnost zavisi od količine roba i prometa. Potpuna supstitucija roba može da uslovi prelazak kompetarnosti u supstituciju roba, što zavisi od količine prometa ponuđenih roba na tržištu. Sva tržišna događanja pri tome vrlo su dinamična i doživljavaju brze promene, naročiti su dinamične promene kod komplementarnih proizvoda i onih koji se mogu brzo i lako supstituisati drugim proizvodima. Komplementarnost proizvoda zavisi od vremenske dužine plasmana, odnosno od obima prodaje (koji je različit za komplementarnosti je različit za određene vrste roba). Uglavnom tržišna događanja zavise od tržišnih veličina. Pre svega, od kapaciteta tržišta i tržišnog potencijala. Treba imati u vidu rast stanovništva na određenom tržištu, odnosno tržišnom segmentu, a zatim ukupne potrebe stanovništva, tačnije, njihovu kupovnu moć. Kretanje nivoa “rezervnih” i “novih” potreba zavisi od porasta kupovne moći i tržišnog “veka” proizvoda. Uticaj “preinačene potrebe” zavisi od povećanja kapaciteta tržišta i brzine prestrojavanja preduzeća robnog prometa na nove i “preinačene” potrebe. U svakom slučaju, fenomeni tržišnih događanja su isto tako, tipični procesi kod tržišnih veličina. Od intenziteta i kvaliteta praćenja tržišnih događanja, zavisi i stepen prilagodljivosti preduzeća tržišnim promenama.
85
SK RI P TA
-
J E G Y Z ET
–
HA NDB O OK
4. Primena kreativnih strategija, savremenih informaciono-komunikacionih tehnologija kod nastupa novog proizvoda na tržištu Kroz istoriju se pokazalo da su inovacije nosioci kako ekonomskog razvoja jedne zemlje, tako i šire posmatrano glavni učesnici u tehnološkom razvoju čovečanstva. Ispuniti uslove učešća u trci globalnog tržišta danas se već poistovećuje sa sposobnošću efikasne inovativnosti, prihvaćene od strane šire grupe potrošača u tom multinacionalnom turbulentnom okruženju. Iz tih razloga, kvalitet menadžmenta i njegova anticipacija tržišnih promena postaju jedan od neizbežnih problema sa kojim se suočava savremeni poslovni subjekt. Upravo stres test metodologija nudi sistemski način prevazilaženja ovih problema putem implementacije programa praćenja iznenadnih promena internih i eksternih faktora.
4.1. Inovacije kroz ekspertsko iskustvo i teorijsko znanje Jedan od osnovnih problema kod inovacija je investiranje u njihov visoko neizvestan razvoj. Ulaganja u inovacije ne garantuju njihov stoprocentni uspeh na tržištu, te se njihovo planiranje smatra veoma teškim poduhvatom. Što je veći broj spoljašnjih i unutrašnjih faktora, to su rizici investiranja veći a planiranje kompleksnije. Finansiranje inovativnih projekata se znatno razlikuje od već uhodanih finansijskih poduhvata u preduzeću. Osnovne karakteristike inovativnih poduhvata su: •• •• •• ••
Inovativne aktivnosti su okarakterisane visokim rizikom, koji proističe iz nesigurnosti pri promenama već postojećih tehnologija, kao i nesigurnosti prihvatanja inovativnog proizvoda od strane tržišta; Asimetrija pri prenosu informacija, koja proističe iz još nedovoljno razvijene mreže prenosa informacija od kupca do proizvođača; Visoki troškovi početnih istraživanja kao i troškovi lansiranja na tržište, koji zahtevaju prilično nesigurno investiranje i Mogućnost produživanja rokova projekta zbog nemogućnosti blagovremenog dobijanja adekvatnog tehničkog rešenja mogu izazvati iznenadnu pojavu istog proizvoda od strane konkurenata.
86
SKR IPTA
-
JEGY ZET
–
HA NDB O OK
Sumirajući možemo da predstavimo date rizike grafički na osnovu modela scenarija jednog tipičnog inovativnog projekta (Slika 5). Early stage Seed +
Start up
Later stage (Expansion, Replacement, Turnaround, Bridge)
Buy-outs Mezzanine
Divesting stage
RIZIK
POTREBE ZA KAPITALOM GUBITAK / PROFIT
Sopstvena sredstva
Strana ulaganja
Subvencije Privat Equity
Slika 5. Model krive gubitka/profita, potreba za kapitalom i rizika inovativnih projekata
Iz razloga gore navedenih rizika menadžment se u ovoj oblasti mora bazirati na jednom spoju nauke i prakse, jer isključivo takvo usmerenje ekspertskog znanja i iskustva iz prakse (knowhow) uz dobru teorijsko-naučnu podlogu može obezbediti efikasno planiranje inovacije.
4.2.
Stres test u funkciji planiranja Rastuće promene poslovnog okruženja iznedrile su potrebu za stvaranjem novog radnog okvira sa ciljem postizanja stabilnosti finansijskog sistema. Tako definisani pristupi stvaraju sveobuhvatniju sliku postojećeg poslovnog položaja privrednog subjekta kombinujući analize datog i sličnih projekata, relevantnih makroekonomskih pokazatelja, kao i razvoj tržišta. Međutim, često i na ovaj način postavljeni sistem biva zatečen jednokratnim, iznenadnim šokovima (značajnim promenama) u privrednom sistemu. Tada, od posebnog značaja može biti uvođenje stres testa kao dodatka tradicionalnom setu metoda u procesu donošenja odluka. Stres test počiva na brojnim pretpostavkama koje kroz analitičko delovanje otkrivaju potencijalne osetljivosti i slabosti posmatranog projekta, projekta lansiranja novog projekta na tržište. Svaka privredna organizacija koja ulaže značajnu sumu novčanih sredstava u razvoj novih projekata mora da se suoči sa neophodnošću stvaranja robustnog i koherentnog sistema detektovanja i praćenja ekstremnih događaja. Ovako veliki izazov još više dobija na značaju tokom perioda oporavka finansijskih tržišta kada je kompletan sistem izložen brojnim neizvesnostima. Ipak, stres test ne treba posmatrati kao periodičnu aktivnost shodno stanju na tržištu i položaju preduzeća, već kao neprekidnu aktivnost i neizbežni element u kreiranju 87
SK RI P TA
-
J E G Y Z ET
–
HA NDB O OK
sveobuhvatnog plana preduzeća. Stres testiranje se najčešće spominje u domenu finansijskog sektora, gde su finansijske institucije obično vođene odlukama centralne banke kao i posebnim međunarodnim propisima finansijskog poslovanja. Banke i druge finansijske institucije se posebno ističu brzinom uvođenja međunarodno usaglašenih standarda merenja kapitala, dok ostali privredni subjekti ostaju bez adekvatnog nadzora u upravljanju svojim izvorima sredstava. Samim tim, tehnike, među kojima je i stres test, koje su nastale kroz efikasnu primenu Bazel II standarda, bivaju izostavljene iz strateškog planiranja i kontrole većine preduzeća. Neki od razloga primene stres testa mogli bi biti: •• ••
procena slabosti projekta na ekstremne, ali moguće promene, povećanje stepena razumevanja načina na koji se ekstremni događaji prenose kroz sve finansijske elemente projekta,
••
lociranje najslabijih karika projekta.
SKR IPTA
•• •• •• ••
Identifikacija mogućih uticajnih faktora Definisanje korelacione matrice mogućih faktora Izbor ključnih faktora na osnovu grafičkog dimenzioniranja Konstruisanje i simulacija odgovarajućih ekstremnih scenarija na osnovu prethodno određenih faktora
••
Tumačenje dobijene slike scenarija
JEGY ZET
HA NDB O OK
Vredni su pažnje sledeći aspekti uticaja informacione tehnologije: ••
Postojanje jeftinih, složenih svetskih mreža za prenos informacija, daje, na praktičnom nivou, značajan podsticaj nekada prilično apstraktnom pojmu “povezanog sveta”. Možda najznačajniji tehnološki fenomen na kraju XX veka predstavljala je “mreža svih mreža” INTERNET. Ekonomski potencijali ove mreže postali su predmet velike pažnje. Danas u svetu ima više od 4.000.000 Internet servera i preko 80.000 prisutnih kompanija. Već razvijeno tržište roba i usluga preko kataloga. Na raspolaganju su specijalizovani servisi: berze, kupovine, bankarske transakcije, putovanja itd.
••
Dostupnost super računara i sličnih uređaja, čija će se brzina računara i dalje uvećavati, prevazići će prosto omogućavanje da se uradi više u izračunavanju. Sada možemo da predvidimo vreme kada će svaki problem za koji se smatra da je moguće rešiti biti rešen uz razumnu cenu i u razumnog vremenskom periodu. Stoga je došlo do naglog interesa za pomeranja granica onoga što smatramo da se može svesti na matematičku formulu. Veštačka inteligencija, na primer, predstavlja manifestaciju tog fenomena.
••
Primorani smo da izmenimo svoj konceptualni odnos u vezi sa informacijama. Sada smo toliko preplavljeni informacijama da će nam već problem predstavljati rukovanje nego prikupljanje.
Tehnološka znanja i tehnički pronalasci u poslednjih pedeset godina iz osnova menjaju ne samo čovekovo okruženje već i načine njegovog saznanja. Potpuno nov način shvatanja stvarnosti posledica je, u znatnoj meri, i naučnih i tehnoloških pronalazaka u sferi informacione tehnologije i računarske tehnike, kao i tehnološke primene tih saznanja.
4.3.
Aspekti razvoja informacione tehnologije
Informaciona tehnologija i informacioni sistemi prisutni su danas i imaju veoma značajnu ulogu u preduzećima. Primena informacione tehnologije pozitivno utiče na efikasnost preduzeća. Na primer, prihvatanje filozofije CIM (Computer Integreted Manifacturing) i obezbeđenje kvaliteta na bazi međunarodnih standarda serije ISO 9000 predstavljaju osnovne pretpostavke za uključivanje na svetsko tržište. Danas je informaciona tehnologija osnova savremene i efikasne ekonomije i poslovnog komuniciranja u međunarodnim razmerama, a standardi su preduslov njenog bržeg razvoja i 88
–
primene. U prethodnih nekoliko godina izuzetan značaj dobile su aktivnosti u raznim regionima, zemljama, asocijacijama i preduzećima, na prihvatanju elektronske razmene podataka (Electronic Data Interchange) i određivanje skupa standarda pod zajedničkim imenom EDIFACT (Electronic Data Interchange For Administrations, Commerce and Transport). Naučni tehnološki razvoj su ključni faktori u određivanju konkurentnosti nacionalne privrede. Da bi se razumeo uticaj novih tehnologija na društvo u celini, potrebno je razmotriti procese naučnog i tehnološkog razvoja.
Implementacija stres test tehnike u praćenju razvoja proizvoda
Kako bi se sagledao kompletan proces istraživanja, nakon izbora benchmark-a, potrebno je izvršiti sledeće korake:
-
89
SK RI P TA
-
J E G Y Z ET
–
HA NDB O OK
ZAKLJUČAK Jedan od najvećih izazova u području strategijskog planiranja marketing aktivnosti jeste razvoj i uvođenje novog proizvoda. Razvoj novog proizvoda predstavlja aktivnost strategijskog karaktera, jer su implikacije njegovog razvoja na poslovanje kompanije dugoročne. Nov ili vidno izmenjen već postojeći proizvod, je osnova kompanijskog rasta i razvoja. Kada organizacija pažljivo segmentira tržište, izabere ciljne potrošače, identifikuje njihove potrebe i definiše strategiju pozicioniranja na tržištu, u boljoj je mogućnosti da razvije novi proizvod. Organizacija treba da ima u vidu da proizvodi, bez obzira koliko su uspešni, obično ne mogu da održe visok nivo prodaje i profita, i da će doći, pre ili kasnije, do pada prodaje. Inovacija može da doprinese organizaciji konkurentnu prednost i profite, ali ništa ne traje večno. Uspeh dovodi do imitatora koji odgovaraju superiornijim karakteristikama, nižim cenama, ili nekim drugim novim načinima privlačenja potrošača. Kako tehnološki sistemi postaju više integrisani, razvijeniji i većeg obima, tehnološki razvoj postaje složeniji, više zavisan od istraživanja u velikom broju različitih oblasti tako da proces razvoja ne proističe direktno i očigledno iz strogo određene grupe istraživačkih projekata. Razvoj određenog proizvoda ili tehnologije zavisi od istraživanja u mnogim naučnim oblastima, a istraživanje u pojedinim naučnim oblastima koristi se u mnogim tehnološkim unapređenjima. Ne samo što kretanje istraživača i inovacione ideje do tehnološke primene više nije pravolinijsko, već se i mnogo brže sprovodi nego što nekada bio slučaj. U ovim novim okolnostima, odvajanje fundamentalnih istraživača, koji su obično na univerzitetima, od praktičara koji su obično u industriji, štetilo bi i naučnom i tehnološkom razvoju. U tom smislu treba poboljšati efikasnost u prihvatanju novih tehnologija u svim industrijskim granama. Drugim rečima, moramo se više usredsrediti na inovativne korake koji će pratiti istraživanje i naučna otkrića dok se na državnom nivou regulišu koordinacija i finansiranje koje će obezbediti nastavak naučnog napretka. Vreme, konačno, čini skoro sve prednosti zastarelim. Zbog toga bi i male i velike organizacije trebalo konstantno da planiranju uvođenje novih proizvoda. Novi proizvodi su važni jer mogu da podstiču diferentne prednosti, održavaju rast prodaje, zahtevaju dosta vremena za razvoj i uvođenje, stvaraju velike profite, čine distribuciju efikasnijom, vode tehnološkom razvoju i odgovaraju na promenljive zahteve potrošača. Osnovni razlog uvođenja uz prateći rizik koje preduzeće mora preuzeti na sebe, je ostvarenje profita i povećanje prodaje.
90
SKR IPTA
-
JEGY ZET
–
HA NDB O OK
5 Zaštita intelektualne svojine Prava intelektualne svojine su kao i bilo koja druga vlasnička prava, a specifičnost im je što se odnose na duhovne tvorevine. Ona dopuštaju stvaraocu, ili vlasniku patenta, žiga ili autorskog prava da ima koristi od svog rada ili investicije. Ova prava su izložena u članu 27. Univerzalne deklaracije o ljudskim pravima, koja ističe pravo na korist od zaštite moralnih i materijalnih interesa koji proizilaze iz autorstva nad bilo kojom naučnom, književnom ili umetničkom produkcijom. Značaj intelektualne svojine je prvi put priznat u Pariskoj konvenciji za zaštitu industrijske svojine iz 1883. godine i Bernskoj konvenciji za zaštitu književnih i umetničkih dela iz 1886. godine. Svetska organizacija za intelektualnu svojinu (WIPO) realizuje oba ova ugovora.
91
SK RI P TA
-
J E G Y Z ET
–
HA NDB O OK
Industrijska svojina
SKR IPTA
-
JEGY ZET
–
HA NDB O OK
jednostavna i jeftina tehnička poboljšanja od velikog tržišnog značaja donela su značajan prihod i profit svojim pronalazačima ili preduzećima. Zašto bi trebalo da razmotrite mogućnost zaštite vašeg pronalaska?
U okviru teme na industrijsku svojinu biće više reči o patentima, know-how, žigu, industrijskom dizajnu i oznaci geografskog porekla.
Patent Patent je isključivo pravo koje država priznaje za pronalazak koji je nov, ima inventivni nivo i industrijski je primenjiv. Nosilac patenta ima isključivo pravo da spreči ili zaustavi sve druge da bez njegove dozvole proizvode, upotrebljavaju ili nude, prodaju ili uvezu proizvod ili postupak zasnovan na priznatom patentu. Patent je moćno poslovno sredstvo koje omogućava privrednim subjektima da steknu isključivo pravo za novi proizvod ili postupak, da razviju snažnu tržišnu poziciju i da licenciranjem ostvare dodatne prihode. Složeni proizvodi (kao što su npr. fotoaparat, mobilni telefon ili automobil) mogu objedinjavati u sebi više pronalazaka zaštićenih većim brojem patenata, koji mogu biti svojina različitih nosilaca patenata. Patent priznaje nacionalni zavod za patente određene zemlje ili regionalni zavod za patente grupe zemalja. Zaštita važi tokom ograničenog vremenskog perioda, obično 20 godina od datuma podnošenja prijave patenta, pod uslovom da su na vreme plaćene propisane takse za održavanje. Patent je teritorijalno pravo koje je ograničeno geografskim granicama odgovarajuće zemlje ili regiona. U zamenu za isključiva prava stečena patentom od podnosioca prijave se traži da otkrije pronalazak javnosti dostavljanjem detaljnog, tačnog i potpunog pisanog opisa pronalaska u prijavi patenta. Priznati patent, a u mnogim zemljama i prijava patenta, postaju dostupni javnosti objavljivanjem u službenom listu ili glasilu.
Šta je pronalazak? Prema terminologiji patentnog prava pronalazak se definiše kao novo i inventivno rešenje tehničkog problema. To se može odnositi na kreiranje kompletno novog uređaja, ili proizvoda, postupka ili procesa, ili jednostavno može biti izvesno poboljšanje poznatog proizvoda ili postupka. Samo otkrivanje nečeg što već postoji u prirodi nije pronalazak; neophodno je da bude uključena adekvantna količina ljudske umnosti, stvaralaštva i inventivnosti. Iako je danas većina pronalazaka rezultat značajnih napora i dugoročnih investicija u istraživanje i razvoj, mnoga
92
Kratki proizvodni ciklusi i rastuća konkurencija vrše enorman pritisak na preduzeća da postanu inovativna i/ili dobiju pristup inovacijama drugih privrednih subjekata, da bi postala i ostala konkurentna na domaćem i stranim tržištima. Isključivo pravo obezbeđeno patentom može biti presudno za prosperitet inovativnih preduzeća u izazovnom, riskantnom i dinamičnom poslovnom okruženju. Ključni razlozi za zaštitu pronalazaka patentom uključuju: Jaku tržišnu poziciju i prednost nad konkurentima. Patent svom nosiocu daje isključivo pravo da spreči ili zaustavi sve druge da komercijalno upotrebljavaju priznati patent, što smanjuje neizvesnost, rizik i konkurenciju od strane krivotvoritelja i imitatora. Ako je vaše preduzeće nosilac prava ili poseduje dozvolu da koristi vredan pronalazak zaštićen patentom, možete biti u mogućnosti da obezbedite zabranu ulaska konkurencije sa istim pronalaskom na tržište. Veći profit ili povraćaj investicije
Ako je vaša kompanija investirala značajnu količinu vremena i novca u istraživanje i razvoj, zaštita patentom realizovanog pronalaska može pomoći da se pokriju troškovi i obezbedi veći prihod od investiranog. Dodatni prihod od licenciranja i/ili prenosa prava na patent
Kao nosilac patenta, vi možete da licencirate vaše pravo na pronalazak drugima u zamenu za isplatu određene zbirne sume (jednokratne licencne naknade) i/ili periodične licencne naknade u cilju ostvarivanja dodatnog prihoda za preduzeće. Prodaja (ili prenos prava) patenta podrazumeva prenos vlasništva, dok licenciranje podrazumeva samo davanje dozvole za korišćenje licenciranog pronalaska pod određenim uslovima. Pristup tehnologiji kroz unakrsno licenciranje
Ako je vaše preduzeće zainteresovano za tehnologiju koju poseduje drugi subjekat, onda možete koristiti sopstvene patente za pregovore o ugovoru o unakrsnoj licenci, kojim se vaše preduzeće i druga ugovorna strana saglašavaju da međusobno odobre korišćenje jednog ili više sopstvenih patenata pod uslovima koji su određeni ugovorom. Pristup novim tržištima
Licenciranje patenata (ili čak podneta prijava patenta) može omogućiti vašem preduzeću pristup novim tržištima, koja su vam inače nepristupačna. Da biste to mogli učiniti, pronalazak mora biti zaštićen i na odgovarajućem stranom tržištu, odnosno tržištima. Smanjenje rizika od povreda prava
Ostvarivanjem zaštite patentom bićete u mogućnosti da sprečite druge da zaštite patentom isti pronalazak, kao i da onda kada komercijalizujete svoj proizvod smanjite šanse od povrede prava od strane drugih. Dok sam patent ne obezbeđuje tzv. „slobodno korišćenje”, on sprečava druge da zaštite isti ili sličan pronalazak i predstavlja značajnu indikaciju da je pronalazak koji je zaštićen patentom nov i znašajno drugačiji od „stanja tehnike”. 93
SK RI P TA
-
J E G Y Z ET
–
HA NDB O OK
SKR IPTA
-
JEGY ZET
–
HA NDB O OK
Koji su druga raspoloživa pravna sredstva za zaštitu vaših proizvoda?
Šta sve može biti patentirano?
U zavisnosti od proizvoda koji je u pitanju, postoje i druga prava intelektualne svojine koja su pogodna za zaštitu različitih karakteristika inovativnog proizvoda, kao što su:
Pronalazak mora zadovoljiti više uslova da bi bio podoban za zaštitu patentom. Za pronalazak za koji se traži zaštita patentom ovi uslovi uključuju sledeće:
Korisni modeli;
••
Da je pronalazak patentibilan,
••
Poslovne tajne;
••
Da je nov (uslov novosti) ,
••
Industrijski dizajn;
••
Da ima inventivni nivo (uslov neočiglednosti)
••
Žigovi;
••
Da je industrijski primenljiv (uslov korisnosti) i
••
Nove biljne sorte;
••
Da je u patentnoj prijavi otkriven jasno i potpuno (uslov otkrivanja)
••
Raspored elemenata (ili topografija) integrisanih kola;
••
Ako je vaš pronalazak moguće patentirati, da li je uvek mudro podneti prijavu patenta? Ne uvek. Čak i ako je pronalazak patentibilan, to ne znači da će rezultirati komercijalno ostvarljivom tehnologijom ili proizvodom. Zato je pre podnošenja prijave patenta bitno pažljivo procenjivanje razloga za i protiv, kao i analiza mogućih alternativa. Dobijanje, održavanje i sprovođenje patenta mogu biti skupi i teški. Podneti ili ne podneti prijavu patenta, predstavlja strogo poslovnu odluku. Ona pre svega mora biti zasnovana na mogućnostima dobijanja komercijalno upotrebljive zaštite pronalaska koja će obezbeđivati značajnu dobit od njegovog eventualnog poslovnog korišćenja. Faktori koji se mogu uzeti u razmatranje prilikom odlučivanja da li da podnesete prijavu patenta uključuju sledeće: ••
Da li postoji tržište za taj pronalazak?
••
Koje su alternative vašem pronalasku, i kakve su u poređenju sa vašim pronalaskom?
••
Da li je pronalazak koristan za usavršavanje postojećeg proizvoda ili za razvoj novog proizvoda?
••
Ako jeste, kako se uklapa u poslovnu strategiju vašeg preduzeća?
••
Da li postoje potencijalni korisnici licence ili investitori koji bi bili voljni da pomognu uvođenje pronalaska na tržište?
••
Kolika je vrednost vašeg pronalaska za vaš biznis i za konkurente?
••
Da li je korišćenjem “reverzibilnog inženjerstva” polazeći od vašeg proizvoda moguće lako doći do vašeg pronalaska ili ga bar “zaobići”?
••
Koliko je verovatno da će drugi, a posebno konkurenti, da pronađu i patentiraju ono što ste vi već izmislili?
••
Da li očekivani profit od isključive, odn. monopolske pozicije na tržištu opravdava troškove patentiranja?
••
oji aspekti pronalaska mogu biti zaštićeni sa jednim ili više patenata,
••
koliko široka može biti ova zaštita i da li bi to obezbedilo komercijalno upotrebljivu zaštitu?
••
Da li bi bilo lako identifikovati povrede prava iz patenta i da li ste spremni da investirate vreme i finansijska sredstva za sprovođenje prava iz vašeg patenta, odnosno patenata? 94
Da bi se razumeli ovi uslovi najbolji način je da se prouči šta je već priznato kao patent u oblasti tehnike za koju ste zainteresovani. Zato možete konsultovati baze podataka o patentima. Šta je patentibilan pronalazak?
U većini regionalnih ili nacionalnih zakona o patentima, patentibilan pronalazak je definisan negativno tj. navođenjem liste onoga što ne može biti zaštićeno patentom. Primeri pojedinih oblasti koje mogu biti isključene iz zaštite patentom: Otkrića i naučne teorije; Estetske kreacije; Planovi, pravila i metode za obavljanje mentalnih aktivnosti; Otkrića supstanci koje su prethodno postojale u prirodi; Pronalasci koji su protivni javnom poretku, moralu ili zaštiti zdravlja; Dijagnostički, terapeutski i hiruški metodi lečenja ljudi ili životinja; Biljke i životinje, osim mikroorganizama, i bitni biološki postupci za dobijanje biljaka ili životinja različiti od nebioloških i mikrobioloških postupaka i Programi računara. Kako se ocenjuje da li je pronalazak nov, odnosno da li predstavlja novost?
Pronalazak je nov, odnosno predstavlja novost ako nije obuhvaćen stanjem tehnike. U opštem slučaju stanje tehnike se odnosi na svo relevantno tehničko znanje koje je bilo dostupno javnosti bilo gde u svetu pre datuma podnošenja odgovarajuće prve prijave patenta, a uključuje, inter alia, patente, prijave patenata i nepatentnu literaturu svih vrsta. Objavljivanje pronalaska u naučnom časopisu, njegovo predstavljanje na konferenciji, komercijalna upotreba ili prikazivanje u katalogu preduzeća, sve to predstavlja radnje koje mogu poništiti novost pronalaska i učiniti ga nepodobnim za patentiranje. Posebno važno je sprečiti slučajno otkrivanje pronalaska pre podnošenja prijave patenta. Kada se smatra da pronalazak “ima inventivni nivo”?
Pronalazak ima inventivni nivo, odnosno jeste neočigledan onda kada, uzimajući u obzir stanje tehnike, pronalazak za stručnjaka iz odgovarajuće oblasti tehnike ne proizilazi na očigledan način. Uslov neočiglednosti je namenjen da bi se obezbedilo da se patenti priznaju samo za stvarno kreativna i inventivna dostignuća i da bi se sprečilo da lice prosečnih znanja u odgovarajućoj oblasti ne može lako da ga izvede na osnovu poznatog stanja tehnike. Šta se podrazumeva pod “industrijski primenljiv”?
Da bi bio zaštićen patentom, pronalazak mora biti podesan za korišćenje u industrijske ili poslovne svrhe. Pronalazak ne može biti prosto teorijski fenomen, već mora biti pogodan za upotrebu i imati primenu u praksi. Izraz „industrijski” ovde treba shvatiti u najširem smislu, 95
SK RI P TA
-
J E G Y Z ET
–
HA NDB O OK
odnosno kao bilo šta različito od čisto intelektualne ili estetske aktivnosti, što uključuje, na primer, i poljoprivredu. U nekim zemljama umesto industrijske primenljivosti, odgovarajući kriterijum je korisnost. Šta je uslov otkrivanja pronalaska?
Prema nacionalnom zakonodavstvu u većini zemalja, u prijavi patenta pronalazak mora biti otkriven, odnosno mora biti opisan na dovoljno jasan i potpun način tako da ga stručnjak iz odgovarajuće oblasti tehnike može izvesti. U nekim zemljama zakon o patentima zahteva da pronalazač otkrije “najbolji način” za izvođenje pronalaska. Koja prava se stiču patentom?
Nosilac priznatog patenta ima isključivo pravo da spreči sva druga lica da komercijalno koriste pronalazak. To uključuje pravo da spreči ili zaustavi druga lica da neovlašćeno proizvode, upotrebljavaju, nude, stavljaju u promet ili uvoze proizvod ili postupak zasnovan na priznatom patentu bez dozvole nosioca prava.
SKR IPTA
-
JEGY ZET
–
HA NDB O OK
parnicu zbog neovlašćenog korišćenja pronalaska protiv trećih lica. U nekim zemljama, možete podneti tužbu za povredu koja je nastala između datuma objavljivanja prijave patenta (generalno 18 meseci nakon što je prijava podnesena) i datuma priznanja patenta. Obično možete tražiti razumnu odštetu za korišćenje patenta u periodu između objavljivanja i priznanja. Koliko dugo traje zaštita patentom?
Aktuelni međunarodni standard obezbeđuje trajanje zaštite od 20 godina od datuma podnošenja prijave patenta, ako su godišnje takse, odnosno takse za održavanje plaćene na vreme i ako tokom tog perioda nije bilo pozitivno rešenih zahteva za poništaj ili opoziciju patenta. U nekim zemljama, zaštita može biti produžena i preko 20 godina ili u veoma specifičnim okolnostima može biti odobren sertifikat o dopunskoj zaštiti. Ovo je slučaj, na primer, za patente iz oblasti farmacije, usled odlaganja komercijalizacije zbog vremena koje je potrebno da odgovarajući državni organi daju odobrenje za stavljanje u promet. Sertifikat o dopunskoj zaštiti ima ograničeno trajanje i generalno ne može važiti duže od pet godina.
Ko je pronalazač, a ko je nosilac patenta?
Osoba koja je stvorila pronalazak je pronalazač, dok je osoba (ili preduzeće) koje podnosi prijavu patenta podnosilac prijave patenta, nosilac ili vlasnik patenta. Mada u nekim slučajevima pronalazač može istovremeno biti i podnosilac prijave, često su to dva različita entiteta; naime, podnosilac prijave je često kompanija ili istraživački institut u kome radi pronalazač. Sledeće specifične okolnosti zaslužuju dalju analizu: Pronalasci iz radnog odnosa.
U mnogim zemljama, pronalasci iz radnog odnosa automatski pripadaju poslodavcu. U nekim zemljama, ovo važi samo ukoliko je to naglašeno u ugovoru o radu između poslodavca i zaposlenog. U nekim slučajevima (npr. ukoliko ne postoji ugovor o radu) pronalazač može zadržati pravo da ekonomski iskorišćava pronalazak, ali je poslodavcu dato neisključivo pravo da pronalazak koristi za interne svrhe (engl. “shop rights”). Kakva je struktura prijave patenta?
Prijave patenata imaju sličnu strukturu širom sveta i sastoje se od zahteva za priznanje patenta, opisa pronalaska, patentnih zahteva, nacrta (ukoliko je neophodan) i apstrakta. Zahtev za priznanje patenta Sadrži informacije o nazivu pronalaska, datumu podnošenja, datumu prvenstva i bibliografske podatke kao što su ime i adresa podnosioca prijave i pronalazača. Opis pronalaska Pisani opis pronalaska mora opisivati pronalazak dovoljno detaljno tako da stručnjak iz odgovarajuće oblasti tehnike može rekonstruisati i primeniti pronalazak na osnovu opisa pronalaska i nacrta bez daljeg ulaganja inventivnog napora. Ukoliko ovo nije slučaj, patent možda neće biti priznat ili može biti osporen tokom sudskog postupka. Patentni zahtevi Patentni zahtevi određuju obim zaštite patentom. Patentni zahtevi su apsolutno ključni za zaštićeni pronalazak, jer ako su loše sastavljeni, čak i istinski vredan pronalazak može rezultirati bezvrednim patentom koji je lako zaobići. Od kog datuma je vaš pronalazak zaštićen?
Vaša prava efektivno počinju od datuma priznanja vašeg patenta i od tada možete povesti 96
Zaštita patentom u inostranstvu Zašto treba podneti prijavu patenta u inostranstvu?
Patenti su teritorijalno pravo, što znači da je pronalazak zaštićen samo u zemlji ili regionu gde je priznata zaštita patentom. Zaštita patentom u inostranstvu omogućiće vašem preduzeću isključiva prava za pronalazak zaštićen u tim zemljama. Osim toga, zaštita u inostranstvu omogućava vašem preduzeću da licencira pronalazak stranim firmama, da razvije spoljne oblike saradnje i da pristupi tim tržištima u partnerstvu sa drugima. Kada treba da podnesete prijavu patenta u inostranstvu?
Datum vaše prve prijave za dotični pronalazak se zove datum prvenstva i naredne prijave koje se u drugim zemljama podnesu u periodu od 12 meseci (u okviru tzv. perioda prvenstva) će koristiti tu raniju prijavu da bi imale prednost u odnosu na druge prijave za isti pronalazak koje su druga lica podnela posle datuma prvenstva. Veoma je preporučljivo da tokom perioda prvenstva podnesete prijavu patenta u inostranstvu.
Komercijalizacija patentirane tehnologije Kako da komercijalizujem patentiranu tehnologiju?
Za uvođenje patentiranog pronalaska na tržište postoji više mogućnosti : ••
Direktna komercijalizacija priznatog patenta;
••
Prodaja patenta nekom drugom;
••
Licenciranje patenta drugima;
••
Započinjanje zajedničkog ulaganja ili stvaranje nekog drugog strateškog saveza sa onima koji imaju komplementarna dobra. 97
SK RI P TA
-
J E G Y Z ET
–
HA NDB O OK
Da li možete prodati vaš patent?
Da, to se zove prenos prava iz vašeg patenta i to trajni prenos vlasništva nad patentom na drugo lice. Licenciranjem vašeg patenta umesto prenosa, vi ostvarujete korist od naknade tokom perioda važenja vašeg patenta. Zbog toga licenciranje može biti finansijski veoma korisna strategija. Prodaja, odn. prenos, sa druge strane, znači da vi odjednom dobijate dogovorenu zbirnu sumu, bez obzira koliko će taj patent na kraju postati profitabilan. Kako da licencirate vaš patent drugima za korišćenje? Patent se licencira kada nosilac patenta (davalac licence) ustupi drugom licu (sticalac licence) pravo korišćenja priznatog patenta u obostrano dogovorene svrhe. U takvim slučajevima obično se između dve strane potpisuje ugovor o licenci kojim se utvrđuju uslovi i predmet ugovora. Koja je razlika između isključive i neisključive licence?
Postoje tri tipa ugovora o licenci, zavisno od broja lica kojima će biti dozvoljeno da koriste patent: Isključiva licenca: jedino sticalac licence ima pravo da koristi patentiranu tehnologiju
koju čak ne može koristiti ni sam nosilac patenta;
Jedinstvena licenca: jedino sticalac licence i nosilac patenta imaju pravo da koriste
patentiranu tehnologiju;
Neisključiva licenca: više sticalaca licence i nosilac patenta imaju pravo da koriste pa-
tentiranu tehnologiju.
Šta bi treba da preduzmete ukoliko druga lica neovlašćeno koriste vaš patent?
Prikupite sve dostupne činjenice kako bi ste odredili prirodu i vreme vaše akcije. Kada je otkrivena povreda prava, preduzeća šalju posebno pismo (“pismo prestani i odustani”) kojim informišu navodnog povredioca o mogućem konfliktu između svojih prava i poslovne aktivnosti tog drugog privrednog subjekta. Ovaj postupak je često efikasan u slučaju nenamerne povrede. Možda je ipak najbolje obratiti se sudu bez obaveštavanja povredioca i tražiti privremenu meru da bi iznenadili povredioca. Ako preduzeće odluči da pokrene parnični postupak, sudovi obično raspolažu širokim spektrom pravnih lekova kako bi obeštetili oštećenog nosioca patenta.
SKR IPTA
-
JEGY ZET
–
HA NDB O OK
u kojoj treba da se koristi prosečan stručnjak ne može da ovlada njime ako mu se ne otkrije i ne obuči za njegovo korišćenje. Know-how se čuva ugovorom o tajnosti, odnosno odgovarajućim odredbama ugovora putem kojeg se stavlja na raspolaganje trećima. Know-how se ne štiti kao patent kod nadležnih državnih organa, već ga štiti sam imalac. Know-how stoga nema teritorijalnih ograničenja u vezi sa svojom zaštitom, jer kao takav smatra se kno-howom bilo gde u svetu. Čemu služi know-how?
Ima raznih vrsta know-how. Neki se odnose na sam proizvod i dopunjuju tehničko rešenje nekog problema (konstrukcija, na primer), dok se drugi odnose na tehnologiju izrade nekog proizvoda (podaci o procesu, redosledu aktivnosti na proizvodnji, receptu, načinu kako se odvijaju određeni procesi, itd). Pritom, know-how može da bude potpuno samostalan, a može da bude i deo podataka i informacija o nekom tehničkom rešenju ili tehnološkom procesu koji dopunjava rešenja koja su već zaštićena patentom ili na drugi način. Koliko traje zaštita know-how
Zaštita know-how traje onoliko dugo koliko se od od strane svog imaoca zadrži u tajnosti. Kada uđe u javni domen na dopušten način ( neko drugi samostalno otkrije rešenje koje je sadržaj know-how, odnosno tehnološki postupak o kome je reč i otkrije ga javnosti), prestaje njegova zaštita. Ako ga neko otkrije na nedopušten način, tada imalac know-how ima pravo na naknadu štete. Kako se prenosi know-how
Know how se može preneti tako da se prenese (proda) novom imaocu, kada prethodni imalac prestaje da bude vlasnik know-how, i zavisno od odredbama ugovora neće više imati prava da ga koristi, ili će ga sam u ograničenoj meri moći da koristi. Ipak, know-how se najčešće prenosi ugovorom o licenci, kojim se drugom licu u ograničenoj meri daje pravo iskorišćavanja know-how, uz ugovorom utvrđena ograničenja ( vezana za teritoriju na kojoj može da iskorišćava know-how, polje, odnsono delatnosti za koje se može koristiti know-how, vremenska ograničenja korišćenja, odredbe o utvrđivanju cena proizvoda koji se izrade po licenci know-how, odredbe o zabrani konkurencije proizvodima koji se izrade po ugovoru o licenci know-how sa proizvodima davaoca licenci, odredbe o vezanoj trgovini, itd). Knowhow može da bude delom i ugovora o dugoročnoj proizvodnoj kooperaciji, franžizi ili lizingu. Kako evaluirati know-how
Šta je know-how Know-how predstavljaju određene tehničke ili tehnološke informacije koje nisu poznate prosečnom stručnjaku, znače određenu korist za svog imaoca, a čuvanje njihove tajnosti predstavlja osnovno sredstvo njihove zaštite. Postoji apsolutno tajni i relativno tajni know-how, pri čemu prvi ni poznat nikome u svetu, dok je druga vrsta know-how poznata u određenim razvijenim sredinama, ali u nekoj zemlji 98
Jedno od najvažijih pitanja kada se pribavlja know-how jeste kako ga evalurati ili na koju visinu licencne naknade pristati. Najbolje je da know-how evaluira stručnjak onog profila iz koje oblasti je tehničko ili tehnološko rešenje koje je sadržano u know-how. Pored toga, značajna je i ekonomska procena koristi koje će primalac know-how-a imati od njega. U kombinaciti tih pristupa, lice koje pribavlja know-how bilo kupovinom ili primanjem u licencu, mora i sam da oceni u kojoj meri mu je isplativo da uđe u poslovni aranžman o kom se radi.
99
SK RI P TA
-
J E G Y Z ET
–
HA NDB O OK
Šta je žig? Žig je znak koji služi za razlikovanje roba koje proizvodi ili usluga koje pruža jedno preduzeće od roba ili usluga drugih preduzeća. Žig može biti bilo koja distinktivna reč, slovo, broj, crtež, slika, oblik, boja, logotipovi, etikete ili kombinacije istih, koje se koriste za razlikovanje roba ili usluga. U nekim zemljama reklamni slogani se takođe smatraju žigom, i kao takvi mogu biti registrovani u nacionalnom zavodu za žigove. Sve veći broj zemalja, takođe, dozvoljava registraciju neuobičajenih formi žigova, kao što su: jedna boja, trodimenzionalni znaci (oblik proizvoda ili pakovanja), zvučni znaci (zvukovi) ili mirisni znaci (mirisi). Ipak, mnoge zemlje su usvojile ograničenja u odsnosu na to šta može biti registrovano kao žig, generalno je to moguće samo za znakove koji se vizuelno mogu opaziti, ili mogu biti grafički predstavljeni.
SKR IPTA
-
JEGY ZET
–
HA NDB O OK
Fruitland International Ltd“ i predstavlja identitet vašeg preduzeća.
Žig je znak kojim se razlikuju proizvod/i vašeg preduzeća.
Preduzeće može imati različite žigove. Na primer, preduzeće Fruitland International Ltd može prodavati neke od svojih proizvoda kao Fruitland a druge kao Greenmark. Preduzeća mogu koristiti određen žig da bi identifikovali sve svoje proizvode, ili određeni asortiman proizvoda ili samo jednu posebnu vrstu proizvoda. Neka preduzeća mogu, takođe koristiti kao žig svoje ime ili neki njegov deo. Oni bi, u tom slučaju, trebalo da ga registruju kao žig. Da li je obavezno registrovanje žiga preduzeća?
Iako nije obavezno, veoma je preporučljivo, zato što registracija obezbeđuje isključiva prava za sprečavanje neovlašćenog korišćenja žiga. Koji su glavni razlozi za odbijanje prijave za priznanje žiga?
Čemu služe žigovi?
Osnovna funkcija žiga je da omogući kupcima da identifikuju proizvod (bilo da je to roba ili usluga) određenog preduzeća, kao i da ga učini različitim od drugih istih ili sličnih konkurentskih proizvoda. Kupci koji su zadovoljni datim proizvodom, verovatno će ponovo kupovati ili koristiti isti proizvod. Zbog toga, oni moraju biti u stanju da lako prave razliku između istih ili sličnih proizvoda. Omogućavajući preduzećima da razlikuju svoje proizvode od konkurentskih, žigovi igraju glavnu ulogu u strategiji marketinga i stvaranja ukupne predstave preduzeća u javnosti, doprinoseći definisanju imidža i reputacije proizvoda preduzeća u očima kupaca. Imidž i reputacija preduzeća stvara poverenje koje je osnova za stvaranje vernih mušterija i jačanja good-will-a privrednog subjekta. Kod kupaca se često stvara emocionalna veza prema određenim žigovima, koja se zasniva na skupu željenih kvaliteta ili karakteristika proizvoda sa tim žigom. Žigovi:
obezbeđuju to da potrošač može da pravi razlike između proizvoda; omogućava preduzećima da učine distinktivnim svoje proizvode; su marketinški alat i osnova za kreiranje izgleda i ugleda u javnosti; mogu biti licencirani i direktan izvor prihoda na osnovu honorara/ naknada; su presudan element ugovora o franšizama; mogu biti poslovno dobro velike vrednosti; ohrabruju preduzeća da investiraju u očuvanje i poboljšavanje kvaliteta; mogu biti korisni za dobijanje finansijskih sredstava. Zaštita žigova
Kako vaše preduzeće može da zaštiti svoj žig?
Zaštita žiga se stiče registrovanjem ili, u nekim zemljama, takođe korišćenjem. Čak i kada se žig može zaštiti kroz upotrebu, savetuje vam se, da žig registrujete podnošenjem odgovarajuće prijave u nacionalnom zavodu za žigove (neki zavodi za žigove imaju mogućnost prijavljivanja online preko interneta). Da li je dovoljna registracijaimena/ firme vašeg preduzeća ?
Nije. Važno je razumeti razliku između trgovačkog imena i žiga.
Zahtevi za registrovanje žiga se obično odbijaju zbog toga što su: Generički termini. Na primer, ako vaše preduzeće, namerava da registruje kao žig STOLICA da bi prodavali stolice, znak bi bio odbijen zato što je “stolica”“ opšti izraz za taj proizvod. Opisni izrazi. To su reči, koje se uobičajeno koriste u prometu da opišu proizvod o kome se radi. Na primer, oznaka SLATKO, najverovatnije neće moći da prodaje čokolade zato što je opisna. Slični izrazi koji vrednuju ili hvale kao što su na primer BRZ, NAJBOLJI, KLASIČAN ili NOVI, će najverovatnije, biti predmet istih prigovora, osim, ako oni nisu deo nekog znaka razlikovanja. Prevarni žigovi. To su žigovi koji gotovo sigurno mogu u odnosu na karakter/prirodu , kvalitet ili geografsko poreklo proizvoda, prevariti ili dovesti u zabludu potrošače. Na primer, plasman na tržištu margarina sa žigom koji karakteriše KRAVA bi verovatno bio odbijen, jer bi on obmanjivao potrošače, koji bi taj znak verovatno povezali sa mlečnim proizvodima (npr. puterom). Znakovi, za koje se smatra da su protivni javnom poretku ili moralu.
Reči i ilustracije za koje se smatra da ugrožavaju opšte prihvaćene moralne norme i religijska uverenja, generalno, ne mogu biti odobreni za registraciju kao žig. Zastave, javni grbovi, zvanična državna ili obeležja i simboli međunarodnih organizacija, koje su u vezi sa Međunarodnim biroom WIPO, obično su is-
ključeni iz registracije. Na osnovu „relativnih razloga“ odbijaju se zahtevi za zaštitu žiga koji je u konfliktu sa ranijim žigom, odnosno žigovima. Postojanje dva ista (ili veoma slična) žiga za istu vrstu proizvoda može prouzrokovati zabunu među potrošačima. U svakom slučaju, ako se smatra da je žig isti ili zbunjujuće sličan nekom postojećem, za iste ili slične proizvode, on će u zavisnosti od konkretnog slučaja biti odbijen ili poništen. Koraci koje preduzimaju zavodi za žigove u postupku registracije žiga se razlikuju od zemlje do zemlje, ali, generalno slede sličan model:
Trgovačko ime ili ime firme je puni naziv vašeg preduzeća, kao na primer: 100
101
SK RI P TA
-
J E G Y Z ET
–
HA NDB O OK
Postupak pribavljanja žiga
Nakon podnošenja zahteva za dodelu žiga slede sledeće procedure: Formalno ispitivanje: zavod za žigove pregleda prijavu da bi se uverio da je u skladu sa administrativnim zahtevima ili formalnostima (npr. da li je plaćena taksa za prijavu i da li je zahtev za prijavu propisno popunjen). Suštinsko ispitivanje: u nekim zemljama zavodi za žigove takođe ispituju prijavu da bi utvrdili da li je ona u skladu sa svim suštinskim uslovima za zaštitu (npr. da li on pripada kategoriji koja ne može da se registruje po zakonu o žigu i da li je žig u konfliktu sa već postojećim zaštićenim žigom iz odgovarajuće klase). Objavljivanje i osporavanje: u mnogim zemljama se žig objavljuje u službenom glasilu koje izlazi u određenom vremenskom periodu, što omogućava trećim licima da ospore njegovu registraciju. Registracija: kada se jednom donese odluka da ne postoje osnove za odbijanje, žig se registruje i izdaje se isprava/ potvrda o registraciji, koja najčešće važi 10 godina. Obnova: žig može biti obnavljan neograničen broj puta sa plaćanjem propisane takse za obnavljanje ali ako žig nije korišćen jedno određeno vreme, propisano važećim zakonom o žigovima, registracija može biti potpuno poništena za određene robe ili usluge. Kako možete saznati da li je vaš odabrani znak možda u konfliktu sa nekim drugim zaštićenim žigom? Šta je to pretraživanje žigova?
Pre podnošenja zahteva za registraciju žiga, morate biti sigurni da je izvršeno valjano pretraživanje žigova. To se sprovodi da biste bili sigurni da žig koji vi imate nameru da koristite, ili neki sličan, nije već registrovan od strane nekog drugog preduzeća za isti ili sličan proizvod. Zahtev za pretraživanje možete podneti lično ili angažovati zastupnika za žigove. Postupak pretraživanja se može sprovesti preko domaćeg zavoda u okviru nacionalne baze za žigove (koje može biti besplatno ili uz plaćanje takse) ili u okviru komercijalnih baza žigova. Koliko traje zaštita registrovanog žiga?
Iako je vreme trajanja zaštite različito, u velikom broju zemalja registrovani žigovi su zaštićeni 10 godina. Registracija može biti obnavljana neograničeni broj puta (najčešće u uzastopnim periodima od po 10 godina.), ako se takse za obnavljanje plaćaju na vreme. Da li registracija žiga u vašoj zemlji, važi i u inostranstvu?
Isključiva prava koja se stiču registracijom žiga su po pravilu teritorijalno ograničena, tako da obično, važeća registracija žiga u vašoj domicilnoj zemlji, pruža prava samo u vašoj zemlji, osim, ako se vaš znak ne smatra opštepoznatim žigom. Kako možete registrovati žig vašeg preduzeća u inostranstvu?
Ukoliko ste registrovali žig vašeg preduzeća u zemlji gde je sedište preduzeća, a želite da izvezete ili priznate licencu za korišćenje žiga u drugim zemljama, preporučljivo je da registrujete žig u inostranstvu. Postoje tri glavna načina za registraciju žiga u inostranstvu: Nacionalni put: Vaše preduzeće može u svakom zavodu za žigove u svakoj naznačenoj zemlji u kojoj se zaštita traži, da podnese odgovarajuću prijavu na predviđenom jeziku i uz plaćanje odgovarajućih taksi. Regionalni put: Ako želite da ostvarite zaštitu u zemljama koje su članice regionalne
organizacije za žigove, možete zatražiti registraciju koja će važiti na teritorijama svih zemalja 102
SKR IPTA
-
JEGY ZET
–
HA NDB O OK
članica podnošenjem prijave u odgovarajućem regionalnom zavodu. Regionalni zavodi za žigove su: Afrički regionalni zavod za industrijsku svojinu Zavod za žigove zemalja Beneluksa, Zavod za za harmonizaciju unutrašnjeg tržišta Evropske unije, Afrička organizacija za intelektualnu svojinu. Međunarodni put: Ako je vaša zemlja članica Madridskog sistema i ako je vaš žig registrovan ili ste podneli prijavu za priznanje žiga u svojoj zemlji, tada možete koristiti Madridski sistem (kojim administrira WIPO) da registrujete vaš žig u više od 70 zemalja koje su članice sistema. Šta su to robni žigovi
Robni žigovi su distinktivni znaci koji služe razlikovanju roba različitih proizvođača. Oni se mogu registrovati u odgovarajućoj proceduri, njihova se registracija može produžavati uz plaćanje odgovarajuće naknade. Njihova se registracija može pod određenim uslovima i poništiti. Robni žigovi se mogu prenositi na druga lica, a mogu se davati i u licencu. Šta su uslužni žigovi?
Uslužni žigovi su po svojoj prirodi veoma slični robnim/trgovačkim žigovima. I jedni i drugi su distinktivni znaci: robni žigovi služe za razlikovanje roba, a istu ulogu imaju uslužni žigovi u odnosu na usluge. Usluge mogu biti različitih vrsta, kao što su finansijski poslovi, bankarstvo, turizam, propaganda ili ugostiteljstvo. Uslužni žigovi se mogu registrovati, produžiti, poništiti, preneti i licencirati pod istim uslovima kao i robni žigovi. Šta su kolektivni žigovi?
Kolektivni žig je generalno vlasništvo udruženja ili kooperative, čiji članovi mogu koristiti kolektivni žig za prodaju svojih proizvoda. Udruženja najčešće propisuje grupu kriterijuma za korišćenje kolektivnog žiga, (napr. standarde kvaliteta) i dozvoljava pojedinačnim preduzeć ima da koriste znak, ako se povinuju tim standardima. Šta su sertifikacioni žigovi?
Sertifikacioni žigovi se priznaju u skladu sa definisanim standardima koji nisu vezani za bilo kakvo članstvo. Može ih koristiti svaki privredni subjekt čiji proizvodi ispunjavaju ustanovljene standarde. Može li preduzeće da koristi isti žig za različite proizvode?
Različiti žigovi mogu se koristiti za različite proizvodne linije jednog privrednog subjekta. U zavisnosti od sopstvene strategije, preduzeće može odlučiti da li će isti žig koristiti za sve svoje proizvode, proširujući žig svaki put kada realizuje novi proizvod, ili će koristiti različite znake za svaku proizvodnu liniju. Proširenje postojećeg žiga na nove proizvode omogućava novim proizvodima da iskoriste izgled i reputaciju zaštićenog znaka. Ipak, korišćenje novog specifičnijeg znaka, i više odgovarajućeg novom proizvodu može, takođe obezbediti prednosti i omogućiti preduzeću da novi proizvod ciljano prošire na specifičnu grupu potrošača (npr. decu, tinejdžere i sl.) ili da kreiraju specifič an „imidž“ za novu liniju proizvoda. Možete li vaš žig da licencirate drugim preduzećima?
žigovi se mogu licencirati drugim privrednim subjektima. U tom slučaju nosilac žiga zadržava
103
SK RI P TA
-
J E G Y Z ET
–
HA NDB O OK
svoje vlasništvo na žigu i daje saglasnost za korišćenje žiga od strane jednog ili više preduzeća. Ovo pravo korišćenja se obično ustupa uz određenu naknadu i uključuje pristanak vlasnika žiga, što se utvrđuje u formi ugovora o licenci. Kakva je veza između ugovora o franšizi i žigova?
Centralni elemenat ugovora o franšizi je licenciranje žiga. Ovim ugovorima stepen kontrole vlasnika žiga u odnosu na korisnika franšize je generalno veći, nego u slučaju standardnog ugovora o licenci žiga. U slučaju franšize, davalac franšize dozvoljava drugom licu (korisniku franšize) da koristi njegov način poslovanja (uključujući žigove, know-how, uslugu potrošača, softver, dekoraciju izloga i sl.) u skladu sa nizom propisa i uz naknadu ili honorar.
SKR IPTA
-
JEGY ZET
–
HA NDB O OK
varijacije samog procesa registracije. Generalno, „novi“ znači da nije istovetan ili vrlo sličan dizajnu koji nam je već poznat iz prošlosti. Kada se jednom dizajn registruje, izdaje se potvrda o registraciji. Posle toga, vreme zaštite je obično pet godina, uz mogućnost daljih perioda produžavanja, u većini slučajeva do 15 godina. Zavisno od posebnih nacionalnih zakona i vrste dizajna, industrijski dizajn može biti takođe zaštićen kao delo primenjene umetnosti na osnovu zakona o autorskom pravu. U nekim državama paralelno postoje industrijski dizajn i zaštita autorskim pravom. Pod izvesnim okolnostima industrijski dizajn može takođe da se štiti na osnovu zakona o nelojalnoj utakmici, iako uslovi za zaštitu, prava i obezbeđeni pravni lek mogu da budu značajno različiti.
Šta treba da radite ako vaš žig neovlašćeno koristi drugo lice?
Uvek je korisno potražiti profesionalnu pomoć ako verujete da neko povređuje vaš žig. Ukoliko ste suočeni sa povredom prava na vaš žig, možete da izaberete da pošaljete pismo (obično poznato kao „pismo zabrane i prekida) kojim informišete povredioca o mogućem postojanju konflikta. Potom se obratite sudu.
Šta je industrijski dizajn? Industrijski dizajn je ukrasni ili estetski izgled nekog predmeta. Dizajn se može sastojati od trodimenzionalnih odlika, kao što je oblik ili površina nekog predmeta, ili dvodimenzionalnih odlika, kao što su uzorci, linije ili boja. Industrijski dizajn se primenjuje na širokom nizu raznovrsnih industrijskih proizvoda i ručnog rada: od tehničkih i medicinskih instrumenata do satova, nakita ili drugih luksuznih predmeta; od stvari za kuću i električnih uređaja do vozila i arhitektonskih struktura; od dizajna tekstila do luksuzne robe. Da bi bio zaštićen na osnovu većine nacionalnih zakona, industrijski dizajn mora biti nov ili originalan i nefunkcionalan. Ovo znači da je industrijski dizajn prevashodno estetske prirode i bilo koje tehničke odlike predmeta na kome je primenjen se ne štite. Zašto se štiti industrijski dizajn?
Industrijski dizajn je baš ono što čini neki predmet atraktivnim i privlačnim, stoga je on dopuna komercijalnoj vrednosti proizvoda i poboljšava njegov plasman na tržištu. Kada je industrijski dizajn zaštićen, vlasnik, lice ili preduzeće koje je registrovalo dizajn je obezbedilo isključivo pravo protiv neovlašćenog kopiranja ili imitacije dizajna od strane trećih lica. Ovo pomaže da se obezbedi pravedan povraćaj ulaganja. Zaštita industrijskog dizajna pomaže ekonomskom razvoju, ohrabrivanjem kreativnosti u industrijskom i manufakturnom sektoru, kao i tradicionalnim umetnostima i veštinama. Kako industrijski dizajn može da se zaštiti?
U većini država industrijski dizajn može da se registruje kako bi se zaštitio na osnovu zakona o industrijskom dizajnu. Prema opštem pravilu, da bi se mogao registrovati, dizajn mora da bude „nov“ ili „originalan“. Različite države imaju različite definicije takvih termina, kao i 104
Šta je geografska oznaka? Geografska oznaka je znak korišćen na robama koje imaju specifično geografsko poreklo i poseduju kvalitete ili dobar ugled koji je većinom posledica tog mesta porekla. Najčešće, geografska oznaka se sastoji od imena mesta porekla roba. Poljoprivredni proizvodi tipično imaju kvalitete koji proističu iz njihovog mesta proizvodnje i na koje utiču posebni lokalni geografski faktori, kao što je klima i zemljište. Da li znak funkcioniše kao geografska oznaka zavisi od nacionalnog zakona i doživljaja kupaca. Geografske oznake mogu biti korišćene za široki niz raznovrsnih poljoprivrednih proizvoda, kao što su, na primer, „Toskana“ za maslinovo ulje proizvedeno u specifičnim oblastima Italije, ili „Rokfor“ za sireve proizvedene u ovom regionu u Francuskoj. One mogu takođe da naglase specifične kvalitete proizvoda koji su posledica ljudskog faktora koji se može naći u mestu porekla proizvoda, a to su posebne veštine zanatlija i tradicije u zanatskoj proizvodnji. To mesto porekla može biti selo ili grad, region ili država. Primer za ovo drugo je „Švajcarska“ ili „Švajcarski“, naročito za satove. Šta je oznaka porekla?
Oznaka porekla je posebna vrsta geografske oznake koja se koristi na proizvodima koji imaju specifičan kvalitet koji je isključivo ili suštinski posledica geografskog okruženja u kome su proizvodi nastali. Koncept geografske oznake obuhvata oznake porekla. Primeri oznaka porekla koji su zaštićeni u državama stranama Lisabonskog aranžmana o zaštiti oznaka porekla su „Bordo“ za vino proizvedeno u regiji Bordo-Francuska, „Havana“ -duvan uzgajan ili „Tekila“alkoholi proizvedeni u posebnim oblastima Meksika. Zašto je geografskim oznakama potrebna zaštita?
Geografske oznake potošači razumeju kao posebno naglašavanje porekla i kvaliteta proizvoda. Mnogi su stekli vredan visoki ugled koji, ako nije zaštićen, može biti pogrešno predstavljen od strane nepoštenih preduzetnika. Lažno korišćenje geografskih oznaka od neovlašćenih strana, na primer „Dadžerling“ za čaj koji nije uzgajan baš u baštama Dadžerlinga, je štetno za potrošače i legitimne proizvođače. Prvi su obmanuti verujući da su kupili pravi proizvod sa specifičnim kvalitetima i karakteristikama. Drugi trpe štetu zato što su njima oduzeti vredni poslovi, a izgrađen ugled njihovih proizvoda je narušen. 105
SK RI P TA
-
J E G Y Z ET
–
HA NDB O OK
Koja je razlika između geografskih oznaka i žiga?
Žig je znak koji koristi preduzeće da napravi razliku između svojih roba i usluga i onih koje pripadaju drugom preduzeću. Geografska oznaka govori potrošačima da je proizvod proizveden na nekom mestu i da ima izvesne karakteristike zahvaljujući mestu proizvodnje. On se može korištiti od strane svih proizvođača koji prave svoje proizvode na mestu označenom geografskom oznakom i čiji proizvodi dele tipične kvalitete. Kako se štiti geografska oznaka?
Geografske oznake se štite u skladu sa nacionalnim zakonima i na osnovu širokog niza koncepata, kao što su zakoni protiv nelojalne utakmice, zakoni za zaštitu potrošača, zakoni za zaštitu sertifikacionih žigova ili posebni zakoni za zaštitu geografskih oznaka ili oznaka porekla. U suštini, neovlašćene strane ne mogu da koriste geografske oznake ako je verovatno da će takva upotreba dovesti javnost u zabludu u pogledu pravog porekla proizvoda. Sankcije koje se primenjuju idu od sudskih privremenih mera koje sprečavaju neovlašćeno korišćenje do plaćanja odštete ili kazni ili, u ozbiljnim slučajevima, do zatvorske kazne.
Autorska prava Šta su autorsko i srodna prava?
Autorsko pravo obezbeđuje autorima, kompozitorima, programerima, dizajnerima web - sajtova i drugim stvaraocima, pravnu zaštitu za njihove književne, umetničke, dramske ili druge tvorevine, koje se uobičajeno nazivaju “delo”. Autorskim pravom štiti se širok dijapazon originalnih dela, kao što su knjige, časopisi, novine, muzička dela, slike, fotografije, skulpture, video igrice i originalne baze podataka Autorsko pravo obezbeđuje autoru, odnosno stvaraocu dela određena isključiva prava u odnosu na svoje delo, tokom ograničenog, ali prilično dugog vremenskog perioda. Ova prava omogućavaju autoru da na različite načine kontroliše ekonomsko iskorišćavanje svog dela i da za to naplati naknadu. Autorsko pravo takođe obezbeđuje “moralna prava”, koja, između ostalog, štite ugled i čast autora. “Srodna prava” su prava interpretatora, proizvođača fonograma i emitera. U nekim zemljama, kao što su Sjedinjene Američke Države i Velika Britanija, ova prava su, jednostavno, uključena u autorsko pravo. Druge zemlje, kao što su Nemačka i Francuska, ova prava štite u sklopu posebne kategorije prava koja se naziva “susedna prava” . Postoje tri vrste “srodnih prava”: Prava interpretatora (na pr. glumaca, muzičara) na njihove interpretacije. Ona uključuju izvođenje uživo postojećeg umetničkog, dramskog ili muzičkog dela, ili recitovanje ili čitanje uživo postojećeg, književnog dela. Izvođeno delo ne mora prethodno biti 106
SKR IPTA
-
JEGY ZET
–
HA NDB O OK
zapisano ni u jednom medijumu ili obliku, a može biti u javnom domenu ili zaštićeno autorskim pravom. Interpretacija može da bude i improvizacija, originalna, ili na bazi postojećeg dela. Prava proizvođača zvučnih zapisa (ili “fonograma”) na njihove zapise (na pr. kompakt diskove); i Prava emitera na njihove radio i televizijske emisije koje se emituju bežično, a u nekim zemljama, i prava na emitovanje dela preko kablovskih sistema (tzv. žično emitovanje). Autorskim i srodnim pravima štite se dela različitih kategorija nosilaca prava. Autorskim pravom se štite dela samih autora, dok se srodna prava garantuju određenim kategorijama pojedinaca ili privrednih subjekata koji igraju značajnu ulogu u izvođenju, saopštavanju ili stavljanju na raspolaganje javnosti dela koja mogu, ali i ne moraju da budu predmet zaštite autorskim pravom. Koja prava obezbeđuje autorsko i srodna prava?
Stvaraoci dela zaštićenih autorskim pravom i njihovi naslednici i pravni sledbenici (obično poznati pod nazivom „nosioci prava“), imaju izvesna osnovna prava na osnovu zakona o autorskom pravu. Oni imaju isključivo pravo da koriste ili ovlaste druge da koriste delo pod dogovorenim uslovima. Nosilac (nosioci) prava na delo može da zabrani ili odobri: Slična prava, između ostalog, zapisivanje (snimanje) i reprodukcija dela su priznata na osnovu srodnih prava. Mnogi tipovi dela, zaštićeni na osnovu zakona o autorskom i srodnim pravima, zahtevaju masovnu distribuciju, saopštavanje, i ozbiljno finansijsko investiranje za njihovo uspešno širenje i plasiranje ( na primer, publikacije, zvučni zapisi i filmovi); stoga, stvaraoci često ustupaju prava na svoja dela kompanijama koje će najbolje moći da razviju i plasiraju delo na tržištu, tražeći za uzvrat naknadu u obliku isplate i/ili autorskog honorara (naknada je zasnovana na procentu od prihoda koji donosi delo). Finansijska prava u autorskom pravu imaju trajanje, kao što je predviđeno u relevantnim WIPO ugovorima, koja počinju sa stvaranjem i zapisivanjem dela i traju najmanje 50 godina posle smrti autora. Nacionalni zakoni mogu da usvoje i duži period zaštite. Ovaj period zaštite omogućava i stvaraocima i njihovim naslednicima njegovo reprodukovanje u svim oblicima, uključujući štampanje i zvučne zapise; njegovo javno izvođenje i saopštavanje javnosti; njegovo emitovanje; njegovo prevođenje na druge jezike; i njegovu adaptaciju, kao što je roman koji se transponuje u scenario za film, sledbenicima da imaju finansijske koristi u razumno dugom periodu vremena. Srodna prava uživaju kraći period zaštite, obično 50 godina posle izvođenja, zapisivanja ili pošto se odigralo emitovanje. Autorsko pravo i zaštita izvođača takođe uključuju moralna prava, što je pravo da se zahteva autorstvo nad delom i pravo da se usprotivi promenama dela koje štete ugledu autora. Koje su koristi od zaštite autorskog i srodnih prava?
Zaštita autorskog i srodnih prava je suštinska komponenta u podsticanju ljudskog stvaralaštva i inovacija. Davanje podsticaja autorima, umetnicima i stvaraocima u formi priznanja i pravedne finansijske naknade povećava njihove aktivnosti i domete i često uvećava stvaralačke rezultate. Takođe, obezbeđivanjem postojanja i sprovodivosti prava, preduzeća i kompanije mogu lakše da investiraju u stvaranje, razvoj i globalno plasiranje dela; ovo, sa svoje 107
SK RI P TA
-
J E G Y Z ET
–
HA NDB O OK
SKR IPTA
-
JEGY ZET
–
HA NDB O OK
strane, pomaže da se poveća pristup delima i naglašava uživanje u kulturi, znanju i zabavi širom celog sveta, kao i povećanje privrednog i društvenog razvoja.
nom subjektu dozvoli da koristi delo zaštićeno autorskim pravom, uz plaćanje odgovarajuće naknade, u skladu sa sporazumno utvrđenim uslovima .
Kako autorsko i srodna prava drže korak sa napretkom tehnologije?
Da pribavi sredstva: Privredni subjekt koji poseduje imovinu u vidu autorskog i srodnih prava (na pr. portfolio koji obuhvata prava distribucije za određeni broj filmova) može pozajmiti novac od finansijske institucije koristeći takav skup prava kao finansijsko obezbeđenje, tako što će investitorima i zajmodavcima dozvoliti pravo zaloge u odnosu na ta prava.
Oblast autorskog i srodnih prava se ogromno proširila tokom poslednjih nekoliko decenija sa spektakularnim napretkom tehnološkog razvoja, koji je sa svoje strane doneo nove načine širenja stvaralaštva putem takvih formi kao što je saopštavanje satelitskim emitovanjem za ceo svet, kompakt diskovima i DVD. Plasiranje dela putem Interneta je već najnoviji razvoj, koji pokreće i nova pitanja u vezi sa autorskim i srodnim pravima u ovom globalnom mediju. WIPO je organizacija duboko uključena u neprestanu međunarodnu debatu o formiranju novih standarda za zaštitu autorskog prava u kibernetskom prostoru.
Da pokrene postupak protiv povredilaca prava: Autorsko pravo omogućava nosiocima prava da pokrenu postupak pred sudom protiv bilo koga lica koje povredi isključiva prava nosioca autorskog prava i u tom postupku zahteva naknadu materijalne štete, kao i uništavanje predmeta povrede i naplate advokatskih troškova.
Kako su regulisani autorsko i srodna prava?
Zaštita autorskim i srodnim pravima pribavlja se automatski bez bilo kakve potrebe za registracijom ili drugim formalnostima. Međutim, mnoge države obezbeđuju za nacionalni sistem mogućnost registracije i deponovanja dela; ovi sistemi olakšavaju, na primer, pitanja koja uključuju sporove nad vlasništvom ili autorskim delom, finansijske transakcije, prodaju, cesiju ili prenos prava. Mnogi autori i izvođači nemaju mogućnost ili sredstva da istraju u pravnom ili administrativnom sprovođenju autorskog ili srodnih prava, posebno imajući u vidu sve veće korišćenje širom sveta književnih, muzičkih i prava izvođenja. Rezultat toga je da se uspostavljaju i jačaju organizacije ili udruženja za kolektivno ostvarivanje prava, što je rastući i neophodan trend u mnogim zemljama. Ova udruženja mogu da obezbede svojim članovima koristi od administrativne i pravne ekspertize organizacije i efikasnost, na primer, u sakupljanju, izračunavanju i raspodeli autorskih honorara, pribavljenih na temelju nacionalnog i međunarodnog korišćenja dela ili izvođenja njihovog člana.
Da koristi dela drugih nosilaca prava: Korišćenjem dela zaštićenih autorskim i srodnim pravima drugih titulara u komercijalne svrhe, može se povećati vrednost ili efikasnost vašeg poslovanja, uključujući i vrednosti goodnjill vašeg preduzeća. Na primer, utisak klijenta o restoranu, baru, prodavnici, ili o avio prevozniku je bolji ako se, dok koristi uslugu ili se nalazi u poslovnim prostorijama, pušta muzika. Kako pribaviti autorsko i srodna prava?
Gotovo sve zemlje širom sveta imaju jedan ili više nacionalnih zakona koji uređuju autorsko i srodna prava. Veliki broj zemalja je potpisalo nekoliko značajnih međunarodnih ugovora na osnovu kojih je, u dobroj meri, izvršena harmonizacija u pogledu nivoa zaštite autorskog i srodnih prava u različitim zemljama.
Koji je značaj autorskog i srodnih prava za vašu privrednu delatnost?
Autorskim pravom se štite književni, umetnički, dramski i drugi stvaralački elementi proizvoda ili usluge, što daje mogućnost nosiocu autorskog prava da spreči da te originalne elemente koriste drugi. Autorsko i srodna prava daju mogućnost privrednom subjektu: Da kontroliše komercijalno korišćenje originalnih dela, kao što su knjige, muzika, filmovi, računarski programi, originalne baze podataka, reklame, sadržaj na vebsajtovima, video igrice, zvučni zapisi, radio i TV programi ili bilo koja druga dela koja zadovoljavaju kriterijume originalnosti. Dela koja su zaštićena autorskim i srodnim pravima ne smeju biti umnožavana ili korišćena u komercijalne svrhe od strane drugih lica, bez prethodne dozvole nosioca prava. Zahvaljujući takvoj isključivosti u korišćenju autorskog i srodnih prava, zaštićena dela omogućavaju privrednom subjektu da stekne održivu konkurentsku prednost na tržištu. Da ostvaruje prihod: Kao i vlasnik imovine, titular autorskog i srodnih prava na neko
delo može da koristi to delo, da ga otuđi putem prodaje, poklona ili nasleđivanja. Postoje različiti načini za komercijalizaciju autorskog i srodnih prava. Jedna mogućnost je da se napravi i proda više primeraka dela zaštićenog autorskim i srodnim pravima (na primer, fotografije); druga je da se autorsko pravo proda (prenese) na drugo lice ili privredni subjekt. Na kraju, treća - i najčešće birana mogućnost – je da se odobri licenca, tj. da se drugom licu ili privred108
Obim i trajanje zaštite Koje se kategorije ili vrste dela štite autorskim pravom?
Iako nacionalni zakoni o autorskom pravu uglavnom ne sadrže konačan spisak dela, ipak sadrže niz kategorija dela, koje su često široke i dosta fleksibilne. Kategorije, ili vrste dela koje su zaštićene u većini zemalja, uključuju: ••
Književna dela (na pr. knjige, časopisi, novine, tehnička dokumentacija, priručnici sa uputstvima, katalozi, tabele i kompilacije književnih dela);
••
Muzička dela ili kompozicije, uključujući kompilacije;
••
Dramska dela (uključuju ne samo pozorišne komade već i, na primer, program obuke za prodajnu delatnost, koji je zabeležen na video kaseti;
••
•Umetnička dela (kao što su karikature, crteži, slike, skulpture i računarska grafika);
••
Fotografska dela (na papiru i u digitalnom obliku);
••
Računarski programi i softver;
109
SK RI P TA
-
J E G Y Z ET
–
HA NDB O OK
••
Neke vrste baza podataka;
••
Mape, globusi, karte, dijagrami, planovi i tehnički crteži;
••
Reklame, komercijalni štampani materijal i etikete;
••
Kinematografska dela, uključujući igrane filmove, televizijske zabavne emisije i prenos preko veb stranica;
••
Multimedijalne proizvode; i
••
U nekim zemljama, dela primenjene umetnosti (kao što su umetnički nakit, zidne tapete i tepisi).
••
Autorskim pravom štite se štampana dela kao i dela kreirana na elektronskom ili digitalnom medijumu ili na tim medijima pohranjena.
Koje kriterijume za zaštitu treba da zadovolji delo?
Da bi bilo podobno za autorskopravnu zaštitu, delo mora da bude originalno. Originalno je delo koje po svom izrazu potiče od autora, tj., delo koje je autor stvorio samostalno, a ne kopiranjem tuđeg dela ili materijala koji je u javnom domenu. Tačno značenje pojma originalnosti u zakonima o autorskom pravu razlikuje se od zemlje do zemlje. U svakom slučaju, originalnost se odnosi na oblik izražavanja, a ne na ideju koja leži u osnovi dela. U nekim zemljama zahteva se da delo bude zabeleženo u materijalnom obliku. Definicija pojma “beleženje”, obično isključuje privremene reprodukcije, kao što su one koje se nakratko projektuju na ekranu, ili koje se prikazuju elektronskim putem na televiziji ili sličnom uređaju, ili one koje se trenutno zabeleže u “memoriji” računara. Smatra se da je emitovanje dela koje sadrži zvuk ili slike, zabeleženo, ukoliko se zapisivanje tog dela vrši istovremeno sa njegovim emitovanjem. Takvo delo može da bude zabeleženo u dve vrste materijalnih predmeta: u fonogramima ili kopijama. Kopije mogu biti fizičke (štampani ili neštampani medijum, kao što je računarski čip) ili digitalne (računarski programi i kompilacije baza podataka).
SKR IPTA
-
JEGY ZET
–
HA NDB O OK
pribavljene dozvole nosioca autorskog prava. Uopšte uzev, imovinska prava uključuju isključivo pravo na: Umnožavanje dela na različite načine. Na primer, umnožavanje CD-a, fotokopiranje knjige, učitavanje računarskog programa, digitalizacija fotografije i njeno skladištenje na hard disk, skeniranje teksta, štampanje lika iz crtanog filma na majici, ili unošenje dela neke pesme u neku novu pesmu. Distribuciju primeraka dela. Na osnovu autorskog prava, nosilac tog prava može zabraniti drugima neovlašćenu prodaju, davanje u zakup ili licenciranje primeraka dela. Važan izuzetak: U većini zemalja, pravo distribucije prestaje posle prve prodaje ili prenosa prava svojine na određenom primerku. Nosilac autorskog prava može kontrolisati samo “prvu prodaju” primerka dela, uključujući i vreme kad se prodaja vrši i druge uslove. Čim se određeni primerak proda, nosilac autorskog prava nema nikakva prava u pogledu toga kako će primerak biti dalje distribuiran na teritoriji određene zemlje, odnosno zemalja. Davanje primeraka dela u zakup. Ovo pravo se odnosi na određene vrste dela, kao što su kinematografska dela, muzička dela ili računarski programi. Međutim, ovo pravo ne obuhvata računarske programe koji su sastavni deo nekog industrijskog proizvoda, na primer, programa za kontrolu paljenja iznajmljenog automobila . Prevođenje ili adaptaciju dela. Takva dela se takođe zovu izvedena dela, odnosno nova dela koja se baziraju na zaštićenom delu. Na primer, prevod priručnika sa instrukcijama, sa engleskog na druge jezike, ekranizacija romana (igrani film), prebacivanje računarskog programa u drugi računarski jezik, pravljenje drugačijeg muzičkog aranžmana, ili igračke na bazi lika iz crtanog filma. Međutim, u mnogim zemljama postoje važni izuzeci od isključivih prava u pogledu stvaranja izvedenih dela; na primer, ako zakonito posedujete primerak nekog računarskog programa, možete ga prilagoditi ili modifikovati samo za potrebe njegovog redovnog korišćenja.
Autorskim pravom se štite i objavljena i neobjavljena dela.
Javno izvođenje i javno saopštavanje. Obuhvata isključivo pravo na saopštavanje dela putem javnog izvođenja, recitacije, emitovanja ili saopštavanje putem radija, kabla, satelita, ili televizije, ili putem prenosa na internetu. Delo se javno izvodi kada se izvodi na mestu dostupnom javnosti, odnosno gde su osim najbliže porodice i prijatelja, prisutne i druge osobe. Pravo izvođenja je ograničeno na književna, muzička i audiovizuelna dela, dok pravo na javno saopštavanje obuhvata sve kategorije dela.
Koja prava obezbeđuje autorskopravna zaštita?
Naplatu procenta od prodajne cene u slučaju preprodaje dela. Poznato kao pravo preprodaje ili pravo sleđenja. Obično je ograničeno na određene vrste dela (na pr. Slikarska dela, crteže, grafičke otiske, kolaže, skulpture, gravure, tapiserije, keramiku, staklo, originalne rukopise, itd.). Na osnovu prava sleđenja stvaralac ima pravo da dobije deo profita od ponovne prodaje dela, pod uslovom da do takve prodaje dođe na određen način. Taj deo se obično kreće od 2% do 5% od ukupne prodajne cene.
Šta su imovinska prava?
Činjenje dela dostupnim javnosti na internetu, i to tako da se pristup dobija na zahtev, sa mesta i u vreme po individualnom izboru određene osobe.. Ovim je posebno obuhvaćena interaktivna komunikacija ‘’na zahtev’’ preko Interneta.
Delo uživa autorskopravnu zaštitu, bez obzira na njegove kreativne elemente, kvalitet ili vrednost, a ne mora da ima bilo kakvu književnu ili umetničku vrednost. Autorsko pravo se takođe odnosi na, na primer, oznake na ambalaži, recepte, čisto tehnička uputstva, priručnike sa uputstvima, ili tehničke crteže, kao i na crteže koje je napravilo, na primer, neko trogodišnje dete. Autorsko pravo obezbeđuje dva skupa prava. Imovinska prava obezbeđuju zaštitu autorovog ekonomskog interesa ili ekonomskog interesa nosioca prava u mogućoj komercijalnoj dobiti. Moralna prava obezbeđuju zaštitu autorovog stvaralačkog integriteta i ugleda izraženog kroz to delo.
Imovinska prava daju nosiocu autorskog prava isključivo pravo da dozvoli ili zabrani određeno korišćenje dela. Isključivo znači da niko drugi ne može da koristi ta prava bez prethodno 110
111
SK RI P TA
-
J E G Y Z ET
–
HA NDB O OK
Svako lice ili privredni subjekt koje želi da koristi zaštićena dela u bilo koju navedenu svrhu, mora, po pravilu, da prethodno pribavi dozvolu nosioca autorskog prava. Iako su prava nosioca autorskog prava isključiva, ona su ograničena vremenski i podležu nekim važnim izuzecima i ograničenjima Šta su moralna prava?
Moralna prava se baziraju na francuskoj tradiciji „droit d’auteur”, po kojoj se intelektualne tvorevine smatraju otelotvorenjem duha ili duše stvaraoca. U anglosaksonskoj tradiciji prava koje se zasniva na Common Law sistemu, autorsko i srodna prava se smatraju pravom svojine, što znači da se svaka tvorevina može kupiti, prodati ili dati u zakup, slično kao kuća ili automobil. Većina zemalja priznaje, najmanje, sledeće dve vrste moralnih prava: Pravo da se bude označen kao autor dela (“autorsko pravo” ili “pravo paterniteta”). Kada se autorsko delo umnožava, objavljuje, čini dostupnim ili saopštava publici, ili izlaže u javnosti, lice koje je odgovorno za obavljanje te radnje mora obezbediti da autorovo ime bude istaknuto na delu, ili u vezi sa njim, kada god je to razumno moguće; i Pravo na zaštitu integriteta dela. Ovim se zabranjuje unošenje u delo bilo kakvih izmena koje bi mogle da nanesu štetu autorovoj časti ili ugledu. Za razliku od imovinskih prava, moralna prava nisu prenosiva na drugog, pošto ona pripadaju lično stvaraocu (ali mogu biti preneta na naslednike stvaraoca). Čak i kada se imovinska prava na delo prodaju nekom drugom, stvaralac zadržava moralna prava na to delo. Međutim, u nekim zemljama, autor ili stvaralac može da se odrekne svojih moralnih prava putem pisanog ugovora, čime pristaje da ne koristi svoja moralna prava, u celosti ili delimično. Moralna prava interpretatora u vezi sa njihovim izvođenjima uživo, ili izvođenjima zabeleženim na fonogramima, postoje i nakon prenosa imovinskih prava, i uključuju: •• ••
Pravo da bude označen kao interpretator svoje interpretacije, osim kada je nemogućnost da se ovo učini posledica načina korišćenja izvođenja; Pravo interpretatora da ospori prepravku, oštećenje ili drugu izmenu interpretacija, koja bi štetila njegovom ugledu.
Koliko dugo traje zaštita autorskim i srodnim pravima?
Za većinu dela, u većini zemalja, zaštita imovinskih prava traje tokom života autora, plus dodatni period od najmanje 50 godina. U jednom broju zemalja, ovaj period je i duži (na primer, 70 godina nakon smrti autora, u Evropi, Sjedinjenim Američkim Državama i nekim drugim zemaljama). Prema tome, autor nije jedini koji ima koristi od dela, već su to i autorovi naslednici. Ukoliko je uključeno nekoliko autora (koautorsko delo) rok zaštite se računa od smrti poslednjeg živog autora. Kada istekne autorskopravna zaštita, smatra se da je delo u “javnom domenu”. U zavisnosti od odredaba nacionalnog zakonodavstva, za određene kategorije dela mogu da važe posebne odredbe, a naročito za: Dela koja stvore zaposleni i angažovani radnici (na primer, trajanje može biti 95 godina od 112
SKR IPTA
-
JEGY ZET
–
HA NDB O OK
izdavanja ili 120 godina od stvaranja dela); ••
Koautorska dela;
••
Kinematografska dela;
••
Anonimna ili pseudonimna dela;
••
Fotografska dela i dela primenjene umetnosti (koja ponekad imaju kraći rok zaštite);
••
Dela koja stvori država (od kojih neka ili sva mogu biti isključena iz zaštite autorskim pravom);
••
Dela objavljena nakon smrti autora; i
••
ipografski aranžmani.
Postoje razlike u pogledu uslova zaštite moralnih prava. U nekim zemljama, moralna prava su trajna. U drugim, ona ističu u isto vreme kada i imovinska prava, ili nakon smrti autora. Trajanje zaštite kod srodnih prava, obično je kraće od trajanja autorskopravne zaštite. U nekim zemljama, zaštita srodnih prava traje 20 godina od kraja kalendarske godine u kojoj je zapis proizveden, ili u kojoj je izvedena interpretacija ili emitovanje. Međutim, u mnogim zemljama srodna prava se štite tokom 50 godina, počev od kraja kalendarske godine u kojoj je došlo do izvođenja, zapisa ili emitovanja, u zavisnosti od slučaja. Šta treba da uradite da biste dobili zaštitu koju pružaju autorsko ili srodna prava?
Zaštita koja se pruža na osnovu autorskog i srodnih prava daje se bez ikakve zvanične procedure. Čim nastane, delo je automatski zaštićeno bez ikakve posebne registracije, deponovanja, plaćanja naknade ili bilo kojeg drugog formalnog uslova, iako se u nekim zemljama traži da ono bude zapisano u nekom materijalnom obliku. Kako da dokažete da ste nosilac autorskog prava?
Možete da preduzmete određene mere predostrožnosti da biste stvorili dokaze o tom da ste vi, u određenom trenutku, stvorili to delo. Na primer: U nekim zemljama postoji nacionalni zavod za autorska prava koji vam omogućava da deponujete, odnosno, registrujete svoje delo, za određenu naknadu . Na taj način obezbeđuje se valjan dokaz o polaganju prava na autorskopravnu zaštitu. Primerak vašeg dela možete deponovati kod banke ili advokata. Alternativno, primerak vašeg dela možete poslati lično, u zapečaćenoj koverti, preporučenom poštom (na kojoj se jasno vidi štambilj sa datumom na koverti), koja po isporuci neće biti otvorena. Međutim, sve zemlje ne prihvataju ovu praksu kao valjan dokaz. Na delima koja su objavljena trebalo bi da bude istaknuto obaveštenje o autorskom pravu. Takođe je preporučljivo da vaše delo označite konkretnim standardnim numeričkim sistemom identifikacije, kao što je Međunarodni standardni broj knjige (ISBN), za knjige; Međunarodni standardni kod zapisa (ISRC), za zvučne zapise; međunarodni standardni broj za muziku (ISMN), za štampane muzičke publikacije; Međunarodni standardni kod za muzičko delo (ISWC), za muzička dela koja po vrsti pripadaju repertoaru koji je uglavnom pod kontrolom organizacija za kolektivno ostvarivanje autorskog i srodnih prava; Međunarodni standardni audio-vizuelni broj (ISAN), za audiovizuelna dela. 113
SK RI P TA
-
J E G Y Z ET
–
HA NDB O OK
SKR IPTA
-
JEGY ZET
–
HA NDB O OK
nosioca autorskog prava biće vam potrebno: Ko je nosilac autorskog prava na delo koje je stvorilo nekoliko autora?
Osnovni uslov za postojanje koautorstva je da doprinos svakog pojedinačnog koautora, sam po sebi, predstavlja sadržaj koji se može zaštititi autorskim pravom. Kada se radi o koautorstvu, prava se obično ostvaruju na osnovu ugovora između koautora. Kada takvog ugovora nema, važe sledeća opšta pravila: Koautorsko delo. Kada se dva ili više autora saglase da svoje priloge spoje u jednu neraz-
dvojivu ili međusobno zavisnu kombinaciju tih pojedinačnih priloga, dolazi do stvaranja “koautorskog dela”. Primer koautorskog dela je udžbenik u kojem su dva ili više autora dali svoje zasebne komponente, koje imaju za cilj da budu spojene u jedno delo. U koautorskom delu, autori koji daju svoj prilog postaju suvlasnici celokupnog dela. Zakonom o autorskom pravu u mnogim zemljama utvrđeno je da svi suvlasnici koautorskog dela moraju dati saglasnost na ostvarivanje autorskog prava. Pisani ugovor između autora, odnosno, vlasnika, kojim će biti uređena pitanja svojine i korišćenja, prava na korekciju dela, marketing i podela prihoda, kao i garancije u vezi sa povredom autorskog prava, je obično najbolji način postupanja.
••
Ako je delo obuhvaćeno zakonom ili zakonima o autorskom, odnosno, srodnim pravima;
••
Ako delo nije u javnom domenu;
••
Ako planirano iskorišćavanje dela podrazumeva korišćenje svih autorskih i srodnih prava odobrenih nosiocu prava, odnosno, dela tih prava; i
••
Ako planirano iskorišćavanje dela nije obuhvaćeno “poštenim korišćenjem” ili “poštenim postupanjem” ili ograničenjem ili izuzetkom koji je konkretno uključen u nacionalni zakon o autorskom ili srodnim pravima.
Treba imati na umu da će vam možda biti potrebna konkretna dozvola da biste sadržaj drugih nosilaca prava, mogli da koristite izvan vaših poslovnih prostorija (na prezentacijama za investitore - tzv. “road show”, na web sajtu, za završni izveštaj, bilten, itd.) i unutar vaših poslovnih prostorija (za distribuciju zaposlenima, ispitivanje proizvoda, sastanke i obuku u poslovnim prostorijama, itd.). Čak i ako koristite samo jedan deo nekog dela zaštićenog autorskim pravom, biće vam potrebna prethodna dozvola.
Kolektivna dela. Ukoliko autori ne žele da delo bude koautorsko i žele da se njihovi prilozi koriste zasebno, smatraće se da je delo “kolektivno”. Primeri kolektivnih dela su CD-ovi, koji predstavljaju kompilaciju pesama raznih kompozitora, ili časopisi koji sadrže članke čiji autori imaju slobodni status. U tom slučaju, svaki autor je vlasnik autorskog prava na delu koje je stvorio. Izvedeno delo. Izvedeno delo je delo koje se zasniva na jednom ili više postojećih dela, kao što su prevod, muzički aranžman, umetnička reprodukcija, dramatizacija ili verzija igranog filma. Pravljenje izvedenog dela je isključivo pravo nosioca autorskog prava. Kriterijum na osnovu kojega se, u većini zemalja, utvrđuje da li se radi o koautorskom, kolektivnom ili izvedenom delu je zajednička namera koautora da budu, ili da ne budu, koautori. Da li gubite autorsko pravo ako prodate svoje delo?
Samom prodajom dela koje uživa autorskopravnu zaštitu (na pr: računarskog programa ili rukopisa) ne dolazi do automatskog prenosa autorskog prava na kupca. Autorsko pravo na delo ostaje u svojini autora, ukoliko ga on izričito ne prenese na kupca dela, pisanim ugovorom. Šta je davanje dozvole za korišćenje autorskog prava?
Dozvola za korišćenje autorskog prava (licenca) je dozvola koja se daje drugim licima (pojedincima ili preduzećima) za korišćenje jednog ili više vaših imovinskih prava u odnosu na delo zaštićeno autorskim pravom. Preimućstvo davanja ovakve dozvole je u tome što vi ostajete nosilac autorskog prava, dok drugima dozvoljavate da delo umnožavaju, distribuiraju, učitavaju, emituju, prenose preko mreže... Kada vam je potrebna dozvola da koristite delo drugog nosioca prava?
Privredni subjekti često imaju potrebu da koriste dela zaštićena autorskim pravom ili dela zaštićena srodnim pravima, kao podršku svojoj poslovnoj delatnosti. Kada koristite dela drugih nosilaca prava, morate prvo utvrditi da li je potrebna dozvola autora. U principu, ovlašćenje 114
115
SK RI P TA
-
J E G Y Z ET
–
HA NDB O OK
SKR IPTA
-
JEGY ZET
–
HA NDB O OK
Bevezető
Az innovációs rendszer szereplői számára a globalizálódó Európában igen sok lehetőség adódik nemzetközi együttműködésekre: sok olyan közoktatási, szakképzési és felsőoktatási program fut, amelyekbe a szakemberek bekapcsolódnak. Célunk az volt, a Confidect project akcióin keresztül, hogy olyan kurzusokat szervezzünk, amelyek hozzájárulnának az innovációs tevékenységekkel foglalkozók buzdításához, felvilágosításához, esetenként segítséget nyújtanának az ötletgazdák érvénysüléséhez. Kiadványunk öt témával foglalkozik, amelyek öt fejezetben vannak összefoglalva a jegyzetkötetben. A Minőségmenedzsment ma már a vállalati és intézményi menedzsmentrendszerek között jelentős szerepet tölt be. Ebben a fejezetben bemutatásra kerül: a minőségmenedzsment fejlődésének főbb szakaszai, a minőségügyi rendszerek leírása, az ISO 9000 szabványrendszer valamint a TQM vezetési filozófia ismertetése, a kvantitatív módszerek jelentősége a minőségmenedzsmentben, a minőségjavítás lehetősége a közeljövőben. Felsoroltuk a minőségmenedzsment alapelveit, van belőlük nyolc. Az érdeklődőknek leírtuk a minőségmenedzsmentet mint folyamatot, mely körciklust követ és melynek a következőek az elemei: minőségtervezés, minőségellenőrzés, minőségbiztosítás és minőségjavítas. A piacon való innovatív fellépés egy olyan fejezete a jegyzetnek mely azzal foglalkozik, hogy az olvasóhoz közelebb hozza a következő fogalmakat: hogyan fókuszálni az innovatív vezetői technológiára, mit nevezünk új terméknek, valamint hogyan tudjuk őket rendszerezni bevezetésükkor, a marketing szerepe amikor új terméket jelenítünk meg a piacon. A piac szegmentálása a piac olyanfajta felosztását jelenti mely valójában azon tényezők alapján történik amely a vállalkozói, innovatív fellépést biztosítja. A témában jelentkező fő problémák egyike, hogyan kezelni, menedzselni az innovációs folyamatokat, a változásokat. Mindazok akik erre a kérdésre keresik a választ olvassak el ezt a fejezetet. A Dél-alföldi régió innovációs rendszeréről szóló fejezetben bemutatjuk a legfontosabb innovációs forrásokat, illetve felsoroltuk a legfontosabb kutatóhelyeket, valamint bemutatjuk a régió erősségeit és bemutatjuk a gátló, akadályozó tényezőket. Szintén összefoglaltuk azokat a területeket, amelyekre különösen nagy figyelmet érdemes fordítani az 116
117
SK RI P TA
-
J E G Y Z ET
–
HA NDB O OK
innovációs szereplőknek. Éppen ezért kapott nagy hangsúlyt az ELI lézer projekt, a közeljövő legfontosabb és legnagyobb érdeklődést kiváltó beruházása. E beruházásról és más, innováció szempontjából kiemelten fontos ágazatokról, például a biotechnológiáról, a gépjárműiparról, az infokommunikációs technológiákról, az élelmiszergazdaságról, az alternatív energiákkal kapcsolatos lehetőségekről az adott fejezetben olvashatnak kézikönyvünk olvasói. A technológia transzfer fejezetbe éppen ezért kerültek például praktikus in-
formációk az együttműködések legkülönbözőbb formáiról. Felsorolásra kerül, milyen esetben kerülhet sor a technológia átadására, és a folyamatnak milyen lehetőségei, előnyei, hátrányai vannak. Képzésink résztvevői átfogó képet kapnak az agyelszívás okairól és a tudósok visszacsábításának módszereiről. Mindenkit, aki érdeklődik a technológia transzfer iránt, arra buzdítunk, hogy legyen bizalma az üzleti partnerség kialakításához, ám körültekintően járjon el, ismerje meg a hídképző intézmények tevékenységét, használja ki az innovációs intézményrendszer által nyújtott lehetőségeket, és ha tőkét keres termékéhez, akkor feltétlenül olvassa el erre vonatkozó A befektető-keresés aranyszabályai című fejezetünket is! A szellemi tulajdon védelme fejezetben a vállalat tulajdonjoga kerül bemutatásra (szabadalom, külön hangsúlyt fektetve a találmányokra illetve a knw-how-ra, védjegyre, ipari formatervre, valamint a földrajzi jelzésre) ezenkívül a szerzői jog illetve szomszédos jog. Az fenn felsorolt fogalmak definíciói mellett, leírásra kerülnek azok fajtái, jellemzői, eljárások amelyek során megvalósulnak, időben és térben valő védelmük terjedelme és formája, valamint gyakorlati jelentőségük (hogyan lehet ezeket a jogokat átruházni, megvalósítani illetve a megfelelő hatóságoknál megvédeni).
SKR IPTA
-
JEGY ZET
–
HA NDB O OK
1
A Dél-alföldi régió innovációs rendszere és innovációs stratégiája[1]
1 A Regionális Innovációs Stratégia alapján – köszönet az engedélyért a DARIÜ vezetőjének, Dr. Molnár Istvánnak
118
119
SK RI P TA
-
J E G Y Z ET
–
HA NDB O OK
1 A Dél-alföldi régió innovációs rendszere és innovációs stratégiája
SKR IPTA
-
JEGY ZET
–
HA NDB O OK
Részben ezekhez a programokhoz kapcsolódóan ágazati prioritásként határozza meg a következő szektorokat: •• •• ••
biotechnológia lézertechnológia és kapcsolódó technológiai ágazatok gépjárműipar
••
infokommunikációs technológiák.
1.a
Kutatóhelyek, humán erőforrás A Dél-alföldi Régióról szóló tanulmányok szerzői a régióban rendelkezésre álló tudásbázist a régió erősségeként szokták említeni. Ezt a szellemi bázist alapvetően öt felsőoktatási intézmény alapozza meg: •• •• •• •• ••
Szegedi Tudományegyetem Kecskeméti Főiskola Szent István Egyetem Tessedik Sámuel Egyetemi Központ Eötvös József Főiskola, Baja Tomori Pál Főiskola, Kalocsa
A fenti, prioritásként kezelt ágazatokon kívül, a Dél-alföldi Regionális Innovációs Stratégiában további fontos innovációs területekként jelennek meg egyes más, a régió hagyományaira vagy adottságaira épülő ágazatok (agrárium, megújuló energiák). A regionális konszenzus kialakításakor az innováció keresleti oldalát képviselő kis- és középvállalkozásokat, illetve nagyvállalatokat is be kell vonni. A konszenzus kialakításának eszközei, egyúttal általában az innováció aktív résztvevőinek fontosabb kommunikációs lehetőségei: sajtótájékoztatók, workshopok rendezése, publikációk kiadása, információs napok rendezése, nyomtatott, és internetes sajtó bevonása lehetnek. ELI
Ezek közül a legmeghatározóbb a Szegedi Tudományegyetem; jelentős intézmény továbbá a Kecskeméti Főiskola, ahol elsősorban mezőgazdasági valamint műszaki-gépészeti kutatás és oktatás folyik. A régióban azonban a “klasszikus” műszaki, mérnöki felsőoktatásnak nincs megfelelő hagyománya, ami jelentős hátrányt mutat több régióval szemben. Ezt a hiányt hivatott betölteni az élelmiszeripari mérnöki képzés alapjain megalakított Mérnöki Kar a Szegedi Tudományegyetemen. Részben a célzott támogatások elérhetőségének köszönhető, hogy az utóbbi években – a kutatóhelyek és felsőoktatás mellett – a vállalatok is egyre inkább bekapcsolódnak a K+F folyamatokba.
1.b
A Dél-Alföld régió erősségei, kiemelt ágazatok (prioritások) A regionális innovációs stratégiák célja, hogy, figyelembe véve a régió speciális adottságait és folyamatait, a régió versenyképességének és innovációs kapacitásának növekedéséhez járuljanak hozzá. A Regionális Innovációs Stratégia előkészítő dokumentuma a regionális innováció jövője szempontjából meghatározónak tekinti a következő három innovációs programot: •• •• ••
a BIOPOLISZ Pólus Programot, a megvalósítandó szegedi uniós lézerközpontot (ELI projekt) illetve a Mercedes programot.
120
(Extreme Light Infrastructure) projekt[2]
Az ELI az ESFRI által készített európai kutatási infrastruktúrák stratégiai tervében szereplő 44 kiemelkedő jelentőségű kutatási nagyberendezés projekt egyike. Az ELI építését előkészítő ELI-PP projekt konzorciuma francia irányítással 13 ország – köztük Magyarország – részvételével 6 millió € támogatást nyert el a 7. Keretprogram25 pályázatán a berendezés terveinek kidolgozására. A pályázat feltételei szerint az ELI-t befogadó országnak az építési költség legalább 40%-át kellett vállalnia. 2009 májusában a cseh és a magyar ELI megbízottak közös cseh-magyar helyszínt javasoltak, amelybe később – az ELI Irányító Bizottság kérése szerint – bevonták a román partnert is. ••
Magyarországon belül dél-alföldi, szegedi helyszín került kijelölésre.
- Első fázisként az ELI nagy energiájú berendezéseit közös, egymást kiegészítő tudományostechnológiai programokban párhuzamosan fejlesztik. Ennek eredményeképp mindhárom helyszínen ma még nem létező nagyintenzitású (2–3*10–20 PW27) lézereket tartalmazó rendszerek jönnek létre. Az első fázis finanszírozása a GOP keretében történne meg. 2 ESFRI: European Strategy Forum on Research Infrastructures ESFRI Roadmap: Kutatási Infrastruktúrák Európai Stratégiai Fórmának (http://cordis.europa.eu/esfri/) útiterve ELI-PP: ELI Preparatory Phase, az ELI építésének előkészítő projektje Európai Közösség kutatási, technológia-fejlesztési és demonstrációs 7. Keretprogramja (2007–2013) (FP7) ELI SC: ELI Steering Committee, ELI Irányító Bizottság, PW: 1015W
121
SK RI P TA
-
J E G Y Z ET
–
HA NDB O OK
- Második fázisként a fejlesztések eredményének és hatékonyságának figyelembe vételével az ELI ERIC 2012 után dönt az ELI ultra-nagy energiájú kiegészítések (mintegy 100–200 PW intenzitás) telepítésének helyszínéről. Az ultra-nagyenergiájú bővítést 2018-ig tervezik megépíteni. Mindhárom befogadó ország a saját területén építendő kutatóközpont megvalósítását saját, döntően Strukturális Alapokra épülő forrásokból biztosítja.
A magyarországi építési projekt előkészítésére és koordinálására az NKTH, a Szegedi Tudományegyetem és Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata létrehozta az ELI-HU Nonprofit Kft-t. Az ELI HU képviselői aktív tagjai és résztvevői annak a hazai és nemzetközi kutatói közösségnek, amely a lézerközpont megvalósításához szükséges tudományos ismeretek kialakításán dolgozik. Ennek révén a társaság a legfrissebb, legaktuálisabb műszaki-tudományos tudásbázishoz fér hozzá, amely a lézerközpont műszaki-technikai megvalósításához nélkülözhetetlen. Az ELI 300 kutatónak ad majd munkát és legalább 600 fő kiszolgáló-személyzetet igényel.
Az ELI fejlesztés eredményei várhatóan a tudomány számos területén rendkívüli jelentőséggel bírnak majd, pl: •• •• •• •• •• ••
gyógyszergyártás, orvosi diagnosztika, nukleáris folyamatok szabályozása és hulladékok ártalmatlanítása, részecskegyorsítás, anyagtudományok, orvosbiológia, fehérje szerkezeti vizsgálatok.
Szeged és a régió számára a kutatóintézet megalapítása és működtetése gazdasági és innovációs szempontból is kiemelkedő lehetőségeket hordoz magában. (Proposal for a European Extreme Light Infrastructure (ELI) http://www.extreme-lightinfrastructure.eu) Innovációs szempontból elsősorban a Szegeden megtelepedő kutató – és ezen keresztül képzési – potenciál jelentős erősödése, illetve az ELI projekthez kapcsolódó kiszolgálóipar kiépítése jelenthet lehetőségeket. A fentiek kétségkívül jelentős hatást jelentenek elsősorban tudományos, másodsorban gazdasági szempontból. Kérdéses azonban, hogy a fenti projekt, mint világszínvonalú alapkutatási projekt a régió klasszikus értelemben vett – gazdasági hasznosítást eredményező – innovációs folyamataira hogyan és milyen mértékű hatást tud kifejteni. Potenciális fejlődési lehetőség az ELI projekthez kapcsolódóan az elektronikai fejlesztő és beszállító területen elképzelhető, azonban e területek jelenleg még nem tartoznak a régió erősségei közé. 122
SKR IPTA
-
JEGY ZET
–
HA NDB O OK
Járműipar
Járműipar tekintetében a Dél-Alföldön két jelentős gyártókapacitással rendelkező üzemmel érdemes számolni. A Daimler-Benz Mercedes programjával, amely Kecskeméten valósul meg 2009-2011 között, illetve a Knorr-Bremse fékrendszereket gyártó üzemével, szintén Kecskeméten. Mercedes
A Daimler-Benz 2008-ban döntött úgy, hogy — elsősorban gazdaságossági szempontok alapján — Közép-Európába tervezett új gyártóművét Magyarországon, ezen belül Kecskeméten valósítja meg. Az autóipar a ’90-es évek kezdete óta stratégiai iparág Magyarországon. Kb. 7% az összes bruttó kibocsátásban és 17% körüli az exportban való részaránya (KSH 2007). A szegmens (beleszámítva az autófenntartó és -javító ágazatot is) kb. 100.000 embernek ad munkát az országban. Több mint 300 beszállítóval, 3.500 milliárd forint feletti termelési értékével a magyar autóipar a gazdaság egyik legfontosabb tényezője. Knorr-Bremse
A Knorr-Bremse gyár Kecskeméten közúti fékrendszerek gyártásával foglalkozik. Innovációs központja ugyan Budapesten van, de Kecskeméten is önálló kutatás-fejlesztési részleggel rendelkeznek, több mint húsz fejlesztő mérnökkel dolgoznak. Kutatásfejlesztési szempontból a cég aktívnak tekinthető, kialakult kapcsolatokat ápolnak elsősorban a régió felsőoktatási intézményeivel (SZTE MK, BMGE, GAMF, TTIK). Biopolisz Pólus Program
A szegedi tudásgazdaság elsősorban a biotechnológia köré szerveződik. A biotechnológiának három, egymást erősítő részterületén folynak tudományos kutatások és élénkek a vállalati kapcsolatok. A biotechnológia kutatások eredményeinek hasznosításához fontos, részben önálló fejlesztési irányok: az anyagtudomány és a szoftveripar. Tudásgazdaság a Dél-Alföld Régióban
Szegeden, a biotechnológia kapcsán három egymással összekapcsoló területen folyik K+F tevékenység: •• •• ••
Egészségipari-orvosi (piros) biotechnológia, Ipari-környezetvédelmi (fehér) biotechnológia, Bioipari-agrár (zöld) biotechnológia.
Egészségipari-orvosi (piros) biotechnológia, amely •• •• •• ••
a gyógyszeripari kutatásfejlesztés; egészséghez és gyógyászathoz köthető biotechnológiai fejlesztések; biokompatibilis anyagokkal kapcsolatos tudományok és fejlesztések; diagnosztikum /reagens fejlesztés; high-tech laboratóriumi és klinikai eszköz és készülékipar; egészségügyi informatikai fejlesztések; illetve képalkotó technikák fejlesztése területén képes magas fokú fejlődés megvalósítására.
123
SK RI P TA
-
J E G Y Z ET
–
HA NDB O OK
Ipari-környezetvédelmi (fehér) biotechnológia, környezettechnológia, ezen
belül a hulladékkezeléssel és gazdálkodással kapcsolatos alkalmazásorientált problémák kezelése, környezeti monitoring rendszerek fejlesztése; e területekhez kapcsolódó nanostrukturált anyagok előállítása; megújuló energiaforrások környezettudatos hasznosítása; környezet-, és nanotechnológiai problémákkal kapcsolatos népegészségügyi problémák kutatása; illetve mindezek informatikai kezelhetősége területeken rendelkezik Szeged iparközpontú fejlesztési potenciállal. Bioipari-agrár (zöld) biotechnológia - a növényi biotechnológia mezőgazdasági és gyógyszeripari hasznosítása; energetikai célú biomassza és megújuló energiaforrások termelése; bioremediáció, veszélyes hulladékok ártalmatlanítása; modern molekuláris diagnosztikai eljárások és eszközök; biokonverziós eljárások vegyipari hasznosítása területeken rendelkezik iparfejlesztési növekedési potenciállal.
Biotechnológiához kötődő intézmények, vállalatok, fejlesztések: A biotechnológiai inkubátorházak: •• DNT Kutatóközpont és Inkubátorház, ••
-
JEGY ZET
–
HA NDB O OK
Az ágazat jelentősebb szereplői infokommunikációs klasztert (Szoftveripari Innovációs Pólus Klaszter) is létrehoztak. A szegedi szoftveripari kutatás-fejlesztési kapacitások az alábbiakat ölelik fel: •• •• •• ••
szoftverminőségi fejlesztések; beágyazott/mobil rendszerek fejlesztései; mesterséges intelligenciával (bioinformatika) kapcsolatos fejlesztések; orvosi jel-, és képfeldolgozás területén elért eredmények. ( Forrás: DAR Innovációs Stratégia Tervezet 2010)
Élelmiszergazdaság
A régióban hagyományosan nagy jelentőséggel bír az élelmiszeripar mind a termelési, mind a feldolgozási ágazatot tekintve. Az ágazathoz kötődő oktatás, kutatás: Alapkutatások a Szegedi Biológiai Kutatóban, a Szegedi Tudományegyetemen, a Szarvasi Főiskolán, valamint a kecskeméti Kertészeti Főiskolán zajlanak. Alkalmazott kutatás pedig Szarvason (haltenyésztés), Szegeden (gabona- és ipari növénynemesítés), Kecskeméten (borászati és szőlészeti kutatás), valamint Kalocsán (fűszerpaprika kutatás) zajlik.
Goodwill Pharma Park.
A biotechnológiai klaszterek: •• Goodwill Biotechnológiai Klaszter, ••
SKR IPTA
Dél-alföldi Biotechnológiai Innovációs Klaszter
További kutatóhelyek:
Az MTA Szegedi Biológiai Központjában mintegy 220 kutató foglalkozik biotechnológiával és élettudományokkal. 2000-ben elnyerte az Európai Kiválósági Központ címet. Szegeden működik még két, a biotechnológiához szorosan kötődő intézmény: ••
Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Alapítvány Biotechnológiai Intézete
••
Gabonatermesztési Kutató Kht.
Gépipar:
Az egyik legfontosabb ágazatközi kapcsolódási pont a biotechnológiai szektorral kialakuló kapcsolat, ilyen ígéretes ágazatközi irány a növénytermesztési biotechnológia, az állattenyésztési biotechnológia, valamint az élelmiszeripari biotechnológia. ( Forrás: DAR Innovációs Stratégia Tervezet 2010)
A nemesítés főbb irányai elsősorban a mezőgazdasági és ipari felhasználású szántóföldi növények rezisztenciájának, minőségének és ellenálló képességének javítása. A feldolgozóiparban is jelentős szereplők vannak az ágazatban (Pl. Kecskeméti Konzervgyár, Pick, stb.) Új, kiemelt innovatív lehetőségeket rejtő területként definiálható a személyre szabott táplálkozást segítő funkcionális (biokapszulás) élelmiszerek létrehozása. A fenti tevékenység fejlődéséhez Szegeden minden tudományos kapacitás (orvostudomány, gyógyszeripar, mérnöki háttér) rendelkezésre áll.
Legrand Zrt.
Szentesi központtal működik a villamos rendszereket, informatikai hálózatokat és villanyszerelési anyagokat gyártó Legrand Zrt. Magyarországi kutatócsoportjuk 10-12 mérnökből áll, és elnyerte a nemzetközi vállalatcsoporton belül az önálló fejlesztőhelyi besorolást. Innovációs kapcsolódási lehetőségek meglehetősen korlátozottak, elsősorban a cégcsoporton belül tartanak fenn ilyen jellegű kapcsolatokat. Infokommunikációs technológiák
A régióban, elsősorban Szeged központtal, erős informatikai bázis alakult ki, ezen belül is elsősorban a szoftveripar tekinthető jelentősnek.
124
Alternatív energiagazdálkodás és környezettechnológia
A Szegedi Tudományegyetem vezetésével 2005-ben indult el a Környezet- és Nanotechnológiai Regionális Egyetemi Tudásközpont (KNRET). A Tudásközpont – egyúttal a régió számára kijelölhető innovációs célokat is meghatározva – az alábbi releváns célokat tűzte ki: A KNRET környezettechnológiai kutatásainak fókuszában a hulladékkezeléssel és -gazdálkodással kapcsolatos, alkalmazásorientált problémák mellett a környezeti monitoring rendszerek kialakítása áll. 125
SK RI P TA
-
J E G Y Z ET
–
HA NDB O OK
A nanotechnológiai kutatások új – gyógyászati felhasználásra alkalmas – anyagok előállítására és olyan katalizátorok kifejlesztésére irányulnak, amelyek alkalmasak tüzelőanyagcellák építésére, új utat nyitva ezzel a környezetbarát motor-hajtóanyagok használatának. Az energetika alprogramban a biomasszából biotechnológiai módszerrel történő metán tartalmú biogáz, biohidrogén és bioetanol előállítási technológiáinak hatékonyságát növelő eljárások keresése az egyik fő célkitűzés, míg a másik kiemelt feladat a geotermikus energia kiaknázásának megoldása. Az egészség alprogram egyik kutatási területe a környezetbe kerülő részecskék (például légszennyezők, vízszennyezések, nanorészecskék, stb.) humán egészségtani vonatkozásainak megfigyelését helyezi előtérbe, míg egy másik a nanotechnológia egészségügyi – kozmetikai, gyógyszeripari és terápiás célú – alkalmazásának lehetőségeire koncentrál. Egészségipar
Az egészségipar terméket és a kutatás egy részét tekintve részben önálló terület, részben pedig a megközelíthető úgy is, mint a fent felsorolt egyes iparágak (pl. biotechnológia) alkalmazó területe. A régióban az egészségipar területén jelentősebb kutatási területek: ••
Gyógyszeripar, gyógyszerek, gyógyszerjelölt molekulák kifejlesztése: A Goodwill Biotechnológia Klaszter (GBK) (Goodwill Pharma Kft., Zipper Kft., Evista Kft.)
••
Funkcionális élelmiszerek: PharmacoFood Klaszter (Pharmaciodea Kft. Fornetti, Hungerit, PICK, SOLE stb.)
••
Neurobiológia, idegrendszeri kutatások megvalósítása: Dél-alföldi Neurobiológiai Tudásközpont
1.c
Innovatív vállalkozások Dél-Alföld régióban A Dél-Alföld régióban igen alacsony azoknak a vállalkozásoknak a száma és aránya, amelyek tevékenységi körébe a kutatás-fejlesztés is beletartozik. A térségben működő kevesebb, mint 80 ezer vállalkozás közül körülbelül 100 vállalkozásban folytatnak K+F tevékenységet. A NOS-Szeged Kft. felmérése szerint a Dél-Alföld régióban adózó 2500 legnyereségesebb cég közül mindössze 47 vállalkozás számolt el közvetlen K+F költséget.
1.d
Innovációs szolgáltatók, szolgáltatások, hídképző szervezetek A hídképzők a tudás közvetítésében és hasznosításában töltenek be jelentős szerepet. Hídképzőknek azokat a szervezeteket nevezzük, amelyek az innováció térbeli terjedését valamint az állami és magánszektor, a tudásteremtő (vagy tudással rendelkező) és tudást hasznosító szervezetek kapcsolatát segítik elő.
126
SKR IPTA
-
JEGY ZET
–
HA NDB O OK
Jelentős szerepet töltenek, vagy legalábbis tölthetnek be az innováció erősítésében a megyei – esetenként kistérségi és/vagy települési/városi – szinten jelenlévő kamarák, illetve a vállalkozásfejlesztési alapítványok irodái (ugyancsak a megyeszékhelyeken). Jelen van a régióban – regionális igazgatóval – a K+F „ágazati” szakmai-érdekképviseleti szervezete, a Magyar Innovációs Szövetség, olyan szakágazati szerveződésekkel, mint például a Magyar Biotechnológiai Szövetség. Működik néhány, az innovációt általában vagy tudományterületi szegmensben támogató alapítvány. Említhetők a MTESZ megyei szervezetei is, valamint az (MTA) Szegedi Akadémiai Bizottsága. A régióban megjelent az Enterprise Europe Network magyarországi konzorciumának regionális „karja” is; a Csongrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara a régió egészére vonatkozóan hivatott elsősorban a nemzetközi technológiai transzfert elősegíteni. Az innováció számára is fontos szerepe van a megalakult számos inkubátorháznak, amelyek az induló technológiaorientált vállalkozások segítését vállalhatják fel. A régióban már megjelentek a kockázati tőkebefektetést segítő szervezetek is, bár ezek „láthatósága” még nem eléggé nyilvánvaló. (Ilyen feladatokkal foglalkozik a régióban a Dél-Alföldi Zrt. és az ITDH helyi kirendeltsége.) Aktivitás tekintetében kétféle hídképző szervezetet különböztetünk meg: Az aktív hídképzők a tudás- és technológiatranszfert aktív kutatási tevékenységük révén valósítják meg, az innovációs folyamatok alapkutatási és fejlesztési fázisai között helyezkednek el. Nagy hozzáadott értéket termelnek. A passzív hídképzők pedig kapcsolatot teremtenek a tudással és/vagy technológiával rendelkezők és az azt keresők között.
A hídképzők ügyfélkörét főleg KKV-k és természetes személyek alkotják. Jellemzően a vállalkozások és magánszemélyek kérik a hídképzők segítségét, nem a kutatók. Egy-egy régió innovációs potenciáljára meghatározó – pozitív – hatást gyakorol az egyes szereplők közötti kapcsolati háló „sűrűsége” is. K+F együttműködések
A Dél-Alföld régióban kettő egészségipari, egy környezetipari, egy informatikai, egy építőipari és egy csomagolástechnikai klaszter alakult. A Dél-Alföld régió 13 projekttel és 2040 millió forinttal az egyik legsikeresebb régió. Innovációs forrás-felszívó képesség
2000 óta számítva a Dél-Alföld esetében az egy kutatóra jutó, támogatott projektösszköltség (12,17 millió Ft) is jelentősen meghaladja az országos átlagot (9,48 millió Ft) A kiírt pályázatokra minden évben többszörös támogatási igény jelentkezett, még abban az évben is, amikor több éves forrás egyszerre állt rendelkezésre (2007-2008). Összességében a régió forrásfelszívó képessége minden tekintetben jónak mondható.
127
SK RI P TA
-
J E G Y Z ET
–
HA NDB O OK
1.e
Technológia transzfer a régióban A technológia-transzfer tevékenységek professzionális alkalmazása elengedhetetlen része a K+F tevékenységet folytató vállalkozások és egyéb szervezetek piaci pozíciójának megtartásához, valamint új piacok megszerzéséhez. Ezen tevékenységek alapvető tényezői a technológia-népszerűsítési, értékesítési folyamatának, és ez által a versenyképesség növelésének. Az általános tapasztalat azonban az, hogy a technológia-intenzív tevékenységet folytató kis- és középvállalkozások körében e technológia transzfer feladatok ellátására nincs meg a megfelelő belső kapacitás, így csak külső szolgáltató segítségével tudják technológia transzfer feladataikat ellátni, sikeresen teljesíteni. A külső szolgáltató által nyújtott technológia transzfer szolgáltatások igénybevételére a Délalföldi Régióban a kis- és középvállalkozások körében jelentős igény mutatkozik. Ennek alátámasztásaként mutatnánk be a már fentiekben említett 2008. évben meghirdetett Baross Gábor Program Regionális innovációs fejlesztések programcsomag másik – Innovációs szolgáltatásfejlesztés – pályázati felhívásának nyertes projektjeit.
1.f
Az innováció forrásai Az innováció forrásait együtt adják •• •• •• ••
a vállalkozói szféra ráfordításai, az innovációs támogatások, bizonyos értelemben a kutatóintézetek költségvetési támogatásai is, illetve az egyéb külső szervezetek ráfordításai.
SKR IPTA
-
JEGY ZET
–
HA NDB O OK
vú, felhasználás orientált stratégiai kutatás-fejlesztési tevékenységek támogatásával. (forrás: http://www.nkth.gov.hu) Új Magyarország Fejlesztési Terv (ÚMFT) Európai uniós és hazai források:
GOP
Az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretein belül 2007 óta a Gazdaságfejlesztési Operatív Program 1. prioritása, a „K+F és innováció a versenyképességért” prioritás, valamint a Társadalmi Megújulás Operatív Program „A tudáshasznosulást, tudástranszfert segítő eszköz-, és feltételrendszer kialakítása, fejlesztése” prioritás ad lehetőséget. DAOP
Ezenkívül a Dél-Alföldi Operatív Programban klaszterek és ipari parkok fejlesztésére nyílik lehetőség, míg a Társadalmi Infrastruktúra Operatív Programban a kutatáshoz közvetlenül is kapcsolódó felsőoktatási infrastruktúra-fejlesztések élveznek támogatást. ÚSZT
Az Európai Uniós támogatásokból megvalósuló innovációs célokat megvalósító programokat az Új Széchenyi Terv a Tudomány-Innováció Program keretében támogatja. Nemzetközi támogatási formák:
A nemzetközi, EU-finanszírozású kutatás-fejlesztési keretprogramok teremtik meg a külföldről igényelhető források lehetőségét. A 6. és a 7. Keretprogram részvevői körét megvizsgálva, a Dél-alföldi régióból a Szegedi Tudományegyetem, valamint a Halászati és Öntözési Kutatóintézet (Szarvas) aktivitása kiemelkedő.
1.g
Az innováció gátló tényezői, a régió jövője A vállalkozások képviselői szerint - több felmérés alapján - általános problémát jelent a régióban a forráshiány, illetve a források megszerzésének túlságosan bonyolult folyamata.
Támogatási formák:
Hazai támogatási formák
Az innováció hazai finanszírozásának forrásait az Innovációs Alap tartalmazza, melynek kezelője a Nemzeti Innovációs Hivatal (NIH). Az Innovációs Alap forrásai a vállalkozások és kutatóintézetek számára pályázati úton válnak hozzáférhetővé az Alap adott éves kiadási előirányzatának figyelembevételével. Az Innocsekk (Innocsekk Plusz) program kiemelt célja az innovációs szolgáltatások keresleti oldalának ösztönzése, a tudásközpontok és a kisvállalkozások közötti tudástranszfer előmozdítása. A pályázati programban a vállalkozások egyszeri szolgáltatás-vásárlásra fordíthatják az elnyert támogatást, és saját fejlesztéseiket az így megszerzett ismeretekkel kiegészítve komplett innovációs projektek megvalósítására használhatják fel. A Baross Gábor program célja a kutatás-fejlesztési infrastruktúra fejlesztése és a K+F projektek támogatása, az innovációs szolgáltatásokat nyújtó szervezetek fejlesztésének támogatása, valamint a nemzetközi K+F+I projektekben való részvétel támogatása. A Nemzeti Technológiai Program a gazdaság versenyképességének növelését és a fejlődés fenntarthatóságát kívánja elősegíteni korszerű technológiák területén végzett középtá128
A külső források hiányát egyébként lényegesen kevesebben említik a vállalkozások, mint a belső forráshiányt. Jelentősek a piaci problémák (más uralja a piacot, nem állandó a kereslet), amelyek arra utalnak, hogy a vállalkozások piaci pozíciója bizonytalan. A regionális ipar fejletlensége erőteljes gátló tényező az innovációra nézve, ezzel együtt pedig a regionális ipar kedvezőtlen adottságai a technológia-transzfer egyik legkomolyabb akadályát jelentik. A harmadik, minden szereplő számára jelentős probléma a megfelelő partnerek megtalálása. Ez a kutatóhelyek számára a megrendelők-megrendelések hiányát jelenti, amely utalhat a hídképzők relatív hiányára is, mint szűk keresztmetszetre, ami kétségtelenül valós probléma, de ennél valószínűbb, hogy lényegében a gazdasági hasznosító képesség hiányáról van szó, ami egybecseng a vállalkozások által jelzett piaci problémákkal, illetve sok esetben utalhat arra is, hogy a kutatások nem kifejezetten piacorientált irányba valósultak meg. A régió innovációs helyzetének ágazati áttekintéséből szembetűnő, hogy a kutatási potenciál 129
SK RI P TA
-
J E G Y Z ET
–
HA NDB O OK
a legtöbb jelentősnek tekinthető ágazatban viszonylag erős, azonban a spin-off vállalkozások és az adott szakterületien erős, jelentős piaci részesedésű vállalatok hiányoznak. A régió számára előnyös lenne, ha emelkedne •• ••
az innovációs tevékenység megrendelőinek száma, illetve az innovatív termékek potenciális hasznosítóinak/vásárlóinak a száma.
A régióban problémát jelent továbbá az innovációs rendszerkapcsolatok hiánya is. A vállalkozások és a kutatók továbbra sem ismerik kellő mértékben a professzionális hídképző szervezeteket, ezáltal nincsenek tisztában a hídképzők által nyújtott szolgáltatásokkal, ami egyben gátló tényezője lehet a kutatás hasznosulásának és a technológia-transzfernek is.
Az innováció területén felmerülő intézményi és szolgáltatási keresletet több tényező korlátozza. ••
A dél-alföldi vállalkozások gazdasági környezete instabil: a régióban a vállalkozások alig negyede folytat valódi, költség szinten is kimutatható innovációt.
••
A vállalkozások nagyjából csak a nyereséget, vagyis a szabad, felhasználható pénzeszközt hajlandóak innovációs fejlesztésre fordítani.
••
A kutatásokat kisebb arányban folytatják megbízásos alapon, inkább a saját kutatás és a pályázati kutatás a jellemző.
••
A felmérések szerint a régió cégeinek 80%-a nem fordít elég figyelmet az új termékek fejlesztésére
••
Az innovációs tevékenység információforrásai tekintetében a vállalkozások kevéssé támaszkodnak tanácsadók és kutatóintézetek információira, inkább saját maguk szerzik meg az üzletmenethez, fejlesztéshez szükséges információkat.
SKR IPTA
-
JEGY ZET
–
HA NDB O OK
2
A technológia transzfer [1]
Vállalkozás-alapítás ösztönzése történhet: •• ••
Befektetés-ösztönzéssel Spin-off ösztönzéssel
•• ••
Üzleti szolgáltatás-fejlesztéssel Térségi együttműködés-fejlesztéssel
Hiányszakmák [3]
Az egyik legégetőbb probléma a tudáslapú társadalom és az ún. tudásgazdaság megteremtése felé vezető úton, hogy a figyelemnek minél előbb a hiányszakmákra, például a kutatások alapmunkatársaiként foglalkoztatott K+F segédszemélyzet, vagyis a szakmunkások képzésére kell irányulnia. (Már a korábbi Regionális Innováció Stratégia is megállapította, hogy az akkor vizsgált időszakban a K+F segédszemélyzet száma jelentősen csökkent.) Amennyiben - határon átnyúló együttműködésben is - sikeres tudásalapú gazdaságot szeretnénk működtetni, akkor számos további felkészült innováció-marketing szakemberre van szükség, akik átlátják a K+F folyamatát, de menedzselik is, vagyis továbbsegítik az eredményeket az innováció útján, egészen az eladott piacképes termékig. 3 Forrás: NOS-SZEGED Kft., Baross Gábor Program, „A Dél-alföldi innovációs szolgáltatásigény felmérése és felkeltése” c. tanulmány, 2009.
130
1 Forrás: PHARE HU008-02-04 Kis- és középvállalkozások fejlesztése tananyag, Dr. Buzás Norbert: A kis- és középvállalkozások innovációs tevékenysége c. fejezet. (http://www2.eco.u-szeged.hu/region_gazdfejl_szcs/pdf/konyv5/buzas.pdf), Lengyel Imre felelős kiadó engedélyével.
131
SK RI P TA
-
J E G Y Z ET
–
HA NDB O OK
2.a
A technológia transzfer működése Technológia transzfer alatt a The British Council definíciója szerint „a technológia egy bizonyos helyről induló mozgását és egy másik helyen történő alkalmazását értjük. Ez egy kétirányú tevékenység, amely ugyanúgy érintheti a vezetési módszereket, mint a folyamatokat és az anyagokat.” A technológia transzfer kiváltó okai és gátló tényezői
A vállalkozások számára a technológia átvételét indokolja, hogy általa a vállalkozások megtarthatják és növelhetik versenyképességüket, így megőrizhetik piaci pozícióikat, sőt új piaci szegmenseket is meghódíthatnak. Az átvevők a technológia transzfer által részesülhetnek mások tevékenységének eredményéből, nem kell viselniük a saját kutatással járó magas ráfordítást, illetve a kockázatot, ugyanakkor hasznosítani tudják a meglévő kutatási eredményekben rejlő lehetőségeket.
A technológia átadásával profitot tudnak elérni azok az intézmények és vállalkozások is, akik korlátozott adottságaik vagy szűkös költségvetésük okán nem képesek kihasználni saját K+F eredményeiket. Technológia transzfer nélkül ezeknek az intézményeknek az eredményei kívül rekednének az innovációs folyamatokon. A technológia transzfer, mint az innováció ösztönzés egyik eszköze, lehetővé teszi a résztvevő felek számára a kölcsönösen előnyös munkamegosztást, és jelentős hatást gyakorol az innovációs folyamatban megjelenő szervezetek körére: a technológia átadásával bővül a profitszerző K+F-ben érdekelt felek köre, s egyben a létező tudás szélesebb körben való hasznosítására adódik lehetőség. Miért van szükség technológia beszerzésére?
A cégen belülről ki nem elégíthető technológiai igények miatt. Például: - A saját K+F részleg hiánya: Amennyiben a vállalkozásnak nincs saját kutatás-fejlesztési részlege, a legegyszerűbb technológiai igény is csak beszerzés útján elégíthető ki. A speciálisan egy-egy technológia hasznosítására alakult spin-off cégek kivételével a kisebb vállalkozások anyagi és emberi erőforrás hiányában nem bírnak jelentős K+F kapacitással. - A belső és a külső tudás kombinálásának szükségessége: Saját kutatási kapacitással rendelkező vállalkozásoknak is szükségük lehet külső technológia beszerzésére, amennyiben saját dolgozóik tudását és tapasztalatait nem tudják másképpen bővíteni. Olykor jelentős K+F hagyományokkal rendelkező vállalkozások – költségkímélés okán – saját technológiájukat külső, már meglévő technológiával kombinálják. - A már kihasznált saját K+F kapacitás mellett felmerülő új piaci igények: Intenzív K+F szakaszban, amikor a saját kapacitások teljesen kihasználtak, gyors piaci reakcióra van szükség. A cégvezetők dönthetnek úgy, hogy nem rontják hosszabb távú versenyképességüket a már folyamatban lévő munkák akadályozásával vagy leállításával.
132
SKR IPTA
-
JEGY ZET
–
HA NDB O OK
Mi akadályozhatja a technológia megvásárlását?
- Magas tranzakciós költségek: Akadály lehet a beszerzendő technológia magas ára vagy az adaptáció, a felmerülő szellemi tulajdon-jogok rövidtávon ki nem termelhető költségei. - Kevés a technológiát nyújtó félről beszerezhető információ: A technológiai tranzakciók bizalmi ügyletek. Nemcsak a kínált technológia teljesítőképessége számít, hanem az eladóról beszerezhető információk is. A korrekt, következetes piaci viselkedés, a korábbi technológiai ügyletek jó híre pozitívan hatnak az üzlet létrejöttére. - Az NIH („not invented here”, nem itt fedezték fel): A kizárólag saját tudásra/ technológiára támaszkodó, úgynevezett etnocentrikus K+F modellt követő vállalatok elutasítják a nem náluk kifejlesztett technológiák használatát. - A szükséges technológia elérhetősége, precizitása, műszaki megfelelősége: A gyorsan változó technológiai igények miatt előfordulhat, hogy a technológia birtokosainak műszaki felkészültsége, a gyorsaság vagy a precizitás nem felel meg a megrendelő elvárásainak. Miért adják át a technológiát?
- A költségvetési megszorítások: Előfordul, hogy kizárólag a pénzhiány határozza meg egy technológia sorsát. Számos példa van rá, hogy megfelelő befektető hiányában a fejlesztő a fennmaradás érdekében kénytelen értékesíteni a technológiáját. Ez a vállalkozás szempontjából életveszélyes lehet, hiszen biztos jövedelmet jelentő értéket bocsát áruba, s a kapott ellenérték felélése után a cég tönkremehet. - Az ipari szektor nyomása: Nagy kereskedelmi tapasztalattal rendelkező vállalatok az alkalmazott kutatóhelyekkel, vagy kisebb, rugalmasabb, technológia-fejlesztésre alkalmasabb, a piacra lépés korlátait kiküszöbölni nehezen tudó vállalatokkal keresik a kapcsolatot. Hogy sikerüljön jókor megszerezni a technológiát, ezek a vállalatok folyamatos „nyomás” alatt tartják a technológiák fejlesztőit. - Az individuális haszon reményben eladott technológia veszélyeztetheti a cég sorsát, a személyes érdek a cég hosszabb távú érdekei elé kerülhet. Amikor a technológia felett rendelkezők szerződéseiknek köszönhetően jó alkupozícióban vannak, a technológia átadásából ők maguk szereznek bevételt vagy más előnyt (jutalékot vagy royalty-t). Mi akadályozhatja a technológia átadását?
- Az alap- és alkalmazott kutatás növekvő integrációja: A folyamat nem a technológia hasznosulását, inkább a megszokott átadási lehetőségeket gátolja. A kutatásfejlesztés szálai kevesebb helyen futnak össze, s gyakran az egyes klasszikus kategóriák (alap- és alkalmazott kutatás, kísérleti fejlesztés) nem, vagy csak nehezen választhatók el egymástól.
133
SK RI P TA
-
J E G Y Z ET
–
HA NDB O OK
- Kulturális különbségek: Átadó és átvevő eltérő tárgyalási és szerződési szokásai megnehezítik a felek együttműködését. A németek híresek alaposságukról, a svájciak pontosságukról, az olaszok inkább a külső jegyeket helyezik előtérbe. A közel-keleten roppant fontos a másik ember megérintése, ugyanakkor ezt a távol-keletiek idegenkedve fogadják. Dél-európában a felek egymás szavába vágak, míg ez Japánban elképzelhetetlen. - A titkosítás ellenőrizhetetlensége: Még a jogilag alaposan szabályozott technológiai ügyletek is nehezen ellenőrizhetőek. Különösen igaz ez egymástól távol lévő üzletfelek között. A technológia átadója nem lehet biztos abban, hogy csak az részesül a hasznokból, aki fizetett is érte.
SKR IPTA
-
JEGY ZET
–
HA NDB O OK
A titoktartási szerződésben (confidentiality agreement, non-disclosure agreement) a felek szabályozzák az egymás tudomására hozott technológiai információk kezelésének módját (hozzájutók köre, érvényesség ideje, szankciók). A közös kutatások eredményeiből a felek – ha nem is mindig egyenlő mértékben - de mindketten részesülnek.
Ugyancsak az együttműködések közé tartoznak az egyenlő technológiai partnerek között létrejövő közös vállalkozások. Az egyenlő technológiai partnerség azt jelenti, hogy – ellentétben a tőkebefektetéssel, ahol a tudás és a tőke más-más partnertől származik – a közös vállalkozásokba a partnerek mindegyike érdemi tudással/ technológiával lép be. Alvállalkozás (subcontracting)
2.b
A technológia transzfer folyamatai Személyi mobilitáshoz köthető átadás
A személyek alkalmi vándorlása, pl. külföldi tanulmányutak, kutatói csereprogramok, konferenciák nagyban hozzájárulnak a technológiai információk cseréjéhez. Ez jellemzően kétirányú folyamat, a gazdaságra alapvetően nem veszélyes, hiszen saját tudás megosztásáért cserébe, a hazájába visszatérő tudós más tudósoktól kap technológiai információkat. Magyarországról azonban sok tudós elköltözött, elvándorolt a jobb életkörülmények miatt Nyugat-Európába vagy az USA-ba az elmúlt évtizedekben. A köznyelvben csak „agyelszívás”-nak (brain-drain) nevezik a folyamatot, amikor a tudás birtokosa jobb munka- és/vagy életkörülmények miatt elhagyja az országot, ahol a tudást megszerezte, majd máshol kamatoztatja képességeit.
Számos ország (hazánk is) próbálja visszacsábítani a külföldre vándorolt tudósokat („agyvis�szaszívás”, brain-gain): ••
- új munkahelyek kialakításával,
••
- hazatelepedési ösztöndíjakkal.
Ebben a folyamatban a kelet-ázsiai országok járnak az élen, Dél-Korea például részletesen kidolgozott programot működtet az USA-ba vándorolt, vagy az egyetemi tanulmányok után ott állást vállalt tudósok hazatelepítésének segítésére. Együttműködések
A technológiai együttműködések alapvető formája a közös kutatás/ közös fejlesztés. Ennek keretében az innovációs folyamat különböző szegmenseiben, adott feladat elvégzésére vállalkoznak a partnerek. Az ilyen típusú együttműködések során az egyes felek birtokában lévő eljárások és tudás óhatatlanul gazdát cserél, bár arra gondosan ügyelnek, hogy egyrészt ne osszanak meg a partnerrel több információt, mint ami a sikeres együttműködéshez nélkülözhetetlen, másrészt pedig biztosítsák, hogy a tőlük származó információkat a partner csak a közös projektben hasznosíthassa, és semmiképpen se adhassa tovább. 134
Az alvállalkozásba adás során a megrendelő valójában az alvállalkozó speciálistudását, illetve képességét vásárolja meg. Az együttműködésekhez hasonlóan ez is egyfajta szoros partnerkapcsolat, azonban az együttműködés eredményeiből döntően a megrendelő részesedik, az alvállalkozó a kompenzáció fejében rendszerint nem tarthat igényt fejlesztésének eredményére. Az ilyen kapcsolatokban nem egyszerűen egy termelési kapacitásnak, hanem az alvállalkozó szellemi kapacitásának kihasználásáról van szó, így ha az alvállalkozói teljesítménynek találmány az eredménye, akkor ennek feltalálói jogai az alvállalkozót illetik. Ennek megfelelően az ilyen technológiai kapcsolatokban előre gondosan rögzíteni kell a képződő szellemi tulajdon megosztását és a védelméhez kapcsolódó költségek viselését. Technológia export / import
Ennek a folyamatnak az elnevezése kissé csalóka, hiszen nem országok, hanem vállalatok közötti technológiaáramlásról van szó. A technológia export/import valójában a „testet öltött”, azaz kézzelfogható eszközökben megvalósított technológia tulajdonosváltással járó vándorlása. Technológia használat (licencia)
Az előzővel ellentétben ez a folyamat a „testet nem öltött technológia” tulajdonosváltással nem járó vándorlása, melynek során a vásárló a technológia használati jogát szerzi meg, esetleges időbeni, térbeni, illetve az alkalmazási területet valamint a továbbértékesíthetőséget érintő korlátozásokkal. Az ilyen tranzakciók kompenzálásának rendszerint kétféle eleme van: egyrészt a technológia használati jogának átadásakor a vásárló egy egyösszegű licencia díjat fizet, másrészt az eladó igényt tart az értékesített technológiája felhasználásából eredő későbbi hasznok rögzített százalékára (royalty) is.
2.c
A technológia transzfer intézményrendszere A technológiai fejlődés, valamint a gazdasági szerkezet átalakulása következtében az 1990-es évektől a tudás- és technológiatranszfer folyamatok meghatározó szerepet játszanak a világgazdaságban, és így az azt megvalósító intézmények a vállalkozásfejlesztés szempontjából is kiemelkedő jelentőségűvé váltak. Mivel a technológiai tudás elterjedését a hozzáférés valamint az átvevő hasznosítási képessége határozza meg, a technológiatranszferben résztvevő, azt közvetítő intézményeknek elsőrendű feladata az információkhoz való hozzáférés 135
SK RI P TA
-
J E G Y Z ET
–
HA NDB O OK
biztosítása és a technológia sikeres alkalmazásának elősegítése, tehát a tudás eljuttatása a vállalkozásokhoz. Az innovációs rendszerek nemzetközi összehasonlítása alapján megfigyelhető, hogy a technológiatranszferrel foglalkozó szervezetek alábbi fő típusai különböztethetők meg: •• ••
aktív hídképző intézmények, innovációs ügynökségek (passzív hídképző intézmények),
•• ••
egyetemi technológia transzfer irodák, tudományos és technológiai parkok, technológiai központok.
Aktív hídképző intézmények
Aktív kutatási tevékenységet végeznek, az innovációs folyamatban az alapkutatási és a fejlesztési lépés között helyezkednek el. Tevékenységüket általában kormányzati támogatás segítségével végzik, amelynek célja, hogy szolgáltatásuk olcsóbb, könnyebben elérhető legyen a felhasználók számára. Jellemző példa a Hollandiában működő TNO, az Alkalmazott Kutatások Szervezete, napjainkban Európa egyik legnagyobb technológiaszállítója. Egy másik jól ismert hálózat, a németországi Fraunhofer Társaság mintájára 1992-ben nálunk is létrehozták a Bay Zoltán Alkalmazott Kutatás-fejlesztési Alapítvány intézethálózatát. Az egyes intézetek (Budapest-anyagtechnológia, Miskolclogisztika, Szeged-biotechnológia) a technológia-menedzsment ismeretek hiánya miatt ezen intézmények hatékonyságban meg sem közelítik külföldi társaikat. Innovációs ügynökségek (passzív hídképző intézmények)
Információnyújtással, technológiaközvetítéssel foglalkoznak, saját kutatással nem vesznek részt a technológiaterjedési folyamatban. Kapcsolatot teremtenek a technológiát keresők és a megfelelő tudással rendelkezők között. Különböző nemzeti innovációs rendszereket vizsgálva a több országban is jelenlevő intézménytípusok a következők: ••
innováció-közvetítő központok,
••
üzleti innovációs központok,
••
nemzeti és regionális fejlesztési ügynökségek.
SKR IPTA
-
JEGY ZET
–
HA NDB O OK
és technológiák fejlesztésével és eladásával foglalkozó vállalkozásokat támogatják pénzügyi, kereskedelmi, és K+F tanácsadással. Az IRC-khez hasonlóan ezek is egy nemzetközi hálózat részei, az Európai Üzleti és Innovációs Központ Hálózathoz (EBN) tartoznak, amelyet az Európai Unió vállalkozásfejlesztési céllal hozott létre a 80-as évek második felében. A cambridge-i St. John’s College által működtetett St. John’s Innovációs Központ üzleti támogatást illetve elhelyezési lehetőséget (infrastruktúrával ellátott irodákat) nyújt a korai fázisban levő tudásalapú cégeknek. A központ szakembergárdája ingyenes tanácsadási tevékenységet végez a „bentlakó” vállalkozások számára. Az EBN hálózat magyar tagja az 1995 óta alapítványi formában működő INNOSTART Nemzeti Üzleti és Innovációs Központ. Küldetésében megfogalmazott célja a legígéretesebb innovatív projektek felkutatása, azok megvalósulásának elősegítése, valamint innovációs parki szolgáltatások nyújtása a technológiaorientált vállalkozások számára. Az innovációs ügynökségek harmadik nagy csoportját a nemzeti és regionális fejlesztési ügynökségek/központok alkotják. Az ANVAR (Agence Nationale de Valorisation de la Recherche) például a tulajdonképpeni Francia Nemzeti Innovációs Ügynökség, amelyet azért hoztak létre, hogy a tevékenységi szektortól függetlenül ösztönözze és finanszírozza a francia kis- középvállalkozói réteg innovációs tevékenységét. Az ügynökség kormányzati felügyelet alatt áll. Az egyetemi technológia transzfer irodák
Napjainkban egyre inkább erősödik az egyetemek vállalkozói jellege. Az eredetileg csak alapkutatásokkal foglalkozó felsőoktatási intézmények kormányzati támogatottsága fokozatosan csökken, így növekszik a felsőoktatási intézmények által vállalt szerződéses kutatások aránya, erősödnek üzleti kapcsolataik. Az egyetemi technológia-transzfer irodák (technológiai ügynökségek) a létrehozott tudás, az intézmény tudományos eredményeinek marketingjével, értékesítésével foglalkoznak. Alapkutatások során keletkező eredmények iparban történő felhasználásához keresnek üzleti partnereket, az új termékek, ill. eljárások engedélyeztetését végzik, konzultációkat szerveznek.
Az Európa nagy részén megtalálható innováció-közvetítő központok (Innovation Relay Centre, IRC) egy nemzetközi hálózat tagjai, amelyet 1995-ben az Európai Bizottság hozott létre az európai innovációs eredmények elterjesztésének elősegítésére. Az IRC-k az egyes országok vállalatainak technológiaigényeit és kínálatát felmérik, majd nemzetközi adatbázist hoznak létre. Magyarországon is működik ilyen innovációközvetítő központ, az Európai Unió Magyarországi Innovációközvetítő Központja (IRC Hungary), amely az INNOSTART Nemzeti Üzleti és Innovációs Központtal, valamint a NETI-vel (Nemzetközi Technológiai Intézettel) együttműködve konzorciumi formában látja el feladatait. A hálózat többi tagjához hasonlóan ez az intézmény is a technológiatranszfer ösztönzésével, technológiai átvilágítások végzésével és információszolgáltatással foglalkozik. A technológiatranszfer intézményrendszerében az üzleti és innovációs központok (Business and Innovation Centre, BIC) a viszonylag magas piaci kockázattal járó új termékek
136
Segítenek továbbá az egyetem vállalkozásainak marketingjében, szervezik a hallgatók szakmai gyakorlatát, információt nyújtanak, vállalkozásoktól egyetemi kutatócsoportok számára közvetlen támogatást szereznek.
Az ilyen intézmények hazai meghonosodását jelentős mértékben gátolja, hogy a hazai felsőoktatási intézmények jórészt nem rendelkeznek írott vagy íratlan szabályokkal az intézmények falain belül képződött szellemi termékek tulajdonviszonyait és hasznosítását illetően. Tudományos és technológiai parkok, technológiai központok „A tudományos park olyan vállalkozás-támogatási és technológiai-transzfer kezdeményezés, amelynek célja, hogy - az innováció-vezérelt, nagy növekedési ütemű, tudásalapú vállalkozások létrehozását és inkubációját ösztönözze, támogassa; - olyan környezetet biztosítson, ahol mind a nagyobb a mind nemzetközi vállalkozások kölcsönös előnyön alapuló, sajátos és szoros együttműködést fejleszthetnek ki egy adott tudás-létrehozó központtal.”
137
SK RI P TA
-
J E G Y Z ET
–
HA NDB O OK
A tudományos parkok az említett célokat egyrészt a megfelelő infrastrukturális és támogató szolgáltatások biztosításával próbálják elérni, másrészt a tudást létrehozó központokkal (egyetemek, kutatóközpontok) alakítanak ki formalizált és működő kapcsolatokat. Végül, de nem utolsó sorban, aktív menedzsment-támogatást is nyújtanak az ügyfelek számára. Magyarországon az Ipari Parkok Egyesülete az Európai Unió definícióját fogadja el, mely alapján „a tudományos park olyan területi alapon kiinduló kezdeményezés, mely nagyobbrészt a felsőoktatási, kutatási intézményekhez és/vagy a területi K+F intézményekhez kötődik, feladata az új technológiákra alapuló vállalkozások létrehozása, illetve annak elősegítése, a technológiai transzfer lebonyolítása a kutatóintézetek és a parkban (vagy azon kívül) működő vállalkozások között”. A tudományos parkok fő jellegzetességeként határozható meg tehát, hogy egyetemek, főiskolák közelében hozzák létre őket. Céljuk erős és közeli kapcsolatok kiépítése az ipar és a felsőoktatási/kutatási szféra között. A tudományos parkok létrehozása három alapvető stratégiával történhet: 1. Az egyetem egyedül létesít parkot (pl. a Cambridge Tudományos Park), 2. az egyetem más partnerekkel együtt, közös vállalatként hozza létre (pl. a Manchester Tudományos Park), 3. az egyetem egy együttműködési projekt során gazdaságfejlesztő ügynökségekkel, helyi önkormányzatokkal közösen, de nem közös vállalat formájában indít tudományos parkot (pl. a Sheffield Tudományos Park).
A parkszerűen működő önálló tudásközpontok másik nagy csoportját a technológiai központok alkotják. Ezek olyan intézmények, amelyek az adott földrajzi területen tradíciókkal rendelkező technológiákra, kutatásokra összpontosítanak, rájuk szakosodnak úgy, hogy ös�szegyűjtik az adott területen rendelkezésre álló magas szintű szaktudást. A tudományos parkokkal ellentétben nem támaszkodnak egy felsőoktatási intézmény integráló szerepére.
SKR IPTA
-
JEGY ZET
–
HA NDB O OK
Tudás és Innovációs Közösség (Knowledge and Innovation Community, KIC), mint transzfer-szervezet Eltérően az innovációs klaszterektől, amelyek alulról szerveződnek, s amelyben a társult felek egyenrangúak, a KIC felülről szerveződik. Az első néhány KIC létrehozása az Európai Unió Budapestre települt Innovációs és Technológiai Intézetének kezdeményezésére született meg. A KIC-k neves európai egyetemeket, kutatóközpontokat és innovatív cégeket „hoztak össze” például a klímaváltozás hatásainak csökkentésére, az innovatív energia és az infokommunikációs technológiák fejlesztése témakörében. Irányításuk elkülönült szervezetben történik, finanszírozásukban az EU Innovációs és Technológiai Intézete is szerepet játszik.
2.d
A befektető-keresés aranyszabályai Kiknek segítenek a multinacionális vállalatok? Ahogyan azt a korábbi Regionális Innovációs Stratégia is írja, gyakori, hogy a vállalkozások legfelsőbb irányítói nem a Dél-Alföld régióban dolgoznak, a befektetéseket érintő döntéseket máshol hozzák meg, így sok esetben a nyereség kikerül térségünkből.
A befektetésekkel kapcsolatos döntéseket azonban profi módon befolyásolhatják azok az ötletgazdák, technológia-tulajdonosok, üzletemberek, akik mindig alkalmazkodnak a változó elvárásokhoz: az írott és íratlan „tőkekeresési” szabályokhoz. Ebben segít az alábbi táblázat. A befektetőkhöz segítségért forduló személlyel/céggel kapcsolatos súlyozást mélyinterjúk és egyéb kutatómunka alapján, a Magyar Telekom segítségével állította össze a NOS-SZEGED Kft. 2009-ben. A táblázat segíti azoknak a régiós vállalkozásoknak a munkáját, amelyeknek egyelőre kevés tapasztalata van a befektetőkkel való kapcsolatteremtésben.
Innovációs klaszterek [2]
A közgazdasági szakirodalom számos – többségében hasonló – definíciót ad a klaszterekre vonatkozóan. Közülük az EU (Európai Bizottság Vállalkozási Főigazgatóság) meghatározását tekintjük mérvadónak, amely így hangzik: „A klaszter olyan, egymástól kölcsönösen függő vállalatok és kapcsolódó intézmények csoportja, amelyek együttműködők és versenyzők; földrajzilag egy vagy több régióban koncentrálódnak; meghatározott területre/ágazatra koncentrálnak, közös technológiák és képességek kötik őket össze; tudományos alapúak vagy hagyományosak.”
Magyarországon a Pólus Program keretében támogatásban részesültek azok az alulról építkező, önszerveződő vállalati csoportok, amelyek együttműködésük során kiaknázták a tudásuk egyesítéséből fakadó előnyöket. Legalább egy éves sikeres működés után az innovációs klaszterek kérhették akkreditációs elismerésüket. Az akkreditáció célja elismerni azokat a fejlődő hazai klasztereket, amelyek már több mint egy éve bizonyítottan és eredményesen működnek együtt és szakmai összefogásukat közös megegyezéssel is intézményesítették.
A bal oldali oszlopban egy felsorolás található arról, hogy mi minden befolyásolja a befektetőket.
A jobb oldali oszlopban a számok azt mutatják, mennyire fontos a befektető számára az adott tényező: tehát amelyik tényező 10-es pontszámot kapott, azt rendkívül fontosnak tartják a multinacionális cégek.
A táblázatból kitűnik, hogy a jó üzleti terv, a megfelelő előzetes kockázatelemzés, a befektetés gyors megtérülése, a cég tőkeereje és ismertsége tízpontos tényezők, de még a személyes szimpátia vagy a nagy sajtóvisszhang is kulcsfontosságúak. Van azonban néhány meglepő tényező az „egypontos” szempontok között. Sokak számára meglepő lehet például, hogy egy bejegyzett szabadalom mennyire nem fontos a nagybefektetőknek.
2 Forrás: Balogh Sándor professor emeritus
138
139
SK RI P TA
-
J E G Y Z ET
–
HA NDB O OK
SKR IPTA
A jobb oldali oszlopban megadott pontszámok mutatják, hogy mennyire fontos az adott szempont a befektető számára egy hozzá forduló személy/cég ötletével, kérésével kapcsolatosan (1= nem fontos szempont a döntéshozatalnál,10=alapvetően fontos ahhoz, hogy a befektető pénzt adjon)
-
JEGY ZET
–
HA NDB O OK
A technológia leírása és megértése a leghangsúlyosabb
7
Több lehetséges stratégia felvázolása
10
Bevételi potenciál SÚLYOZÁS MI ALAPJÁN VÁLASZTANAK A BEFEKTETÉSI LEHETŐSÉGEK KÖZÜL MULTINACIONÁLIS VÁLLALATOK? Fontosság
FEJLETTSÉGI SZINT ALAPJÁN
(1-10)
Új, egyedülálló, kreatív ötlet, találmány, egyedi technológia
2
Az ötlet, találmány technológiával kapcsolatos (biotechn., kommunikáció, számtech., szoftverfejl., internet)
2
Bejegyzett szabadalom
1
Kifejlesztett prototípus
10
Kifejlesztett, tesztelt, engedélyekkel rendelkező termék
10
A piacon már befutott termék/szolgáltatás
10 Fontosság
Cég / személy
(1-10)
Cég formája (pl. egyéni vállalkozó, gazd-i társaság, spin-off, projektcég, külföldi/vegyes tulajdonú - jogi személy). Számlaképesség feltétel!
3
Cég hitelessége, stabilitása, vezetése, a vezetők tapasztaltsága
8
A vállalat ismertsége, elismertsége, eredetisége
10
Cég tőkeereje és már meglévő piacának mérete
10
A vállalat aktuális bevételei nagyok
10
Növekedési potenciál (a vállalat bevételei 2-3 év múlva nagyok lehetnek)
10
Referencia (pl. ügyvéd, könyvelő, megbízható üzleti partner ajánlása)
10
6
Piacra lépési stratégia jó
6
Gyors felfutási idő
8
Siker fenntarthatósága
8
Piaci igény, kereslet van
10
Célcsoport nagysága
6
Célcsoport összetétele
5
Célcsoport igényeinek pontos ismerete
7
Célcsoport könnyű elérhetősége
7
Konkurencia, piaci környezet reális bemutatása
8
Realitáson alapuló kockázatelemzés
9
Gyorsan megtérülő, ám relatíve kis üzlet
9
Tőkét kér
6
Tőkebiztosítékot kér
5
A befektető pénzügyi know-how-jának átadását kérik
7
Forgalmazásban vagy előfizetőben jelentkező növekedést generál a befektetőnek
10 Fontosság
Technológia
(1-10)
Könnyen másolható
2
Hosszútávon alkalmazható
3
Környezetkímélő megoldás vagy egészségtudatosság
3 Fontosság
Korábbi sikeres együttműködés
8
Egyéb körülmény
A cégnek nincs egyéb elkötelezettsége (pl. támogatási szerződ., pályázati projekt fenntartási idő, egyéb szerződés/hitel)
7
Gazdasági környezet (pl. válságkezelés)
1
Képzett technológia-menedzserrel rendelkeznek
7
A befektető szabhatja a feltételeket
1
Kutatóbázis/gyártóbázis/fejlesztőbázis/szakembercsoport áll a cég mögött
5
A vállalkozás vezetője továbbfoglalkoztatási megállapodást kér
4
Egyetemi döntéshozás v. egyéb bürokratikus rendszer hátráltatja a projekt gyors és gördülékeny indítását, lefolytatását
A vállalkozás vezetője ragaszkodik a vezetői továbbfoglalkoztatáshoz
4
1
A cég környezettudatossága, társadalmi szerepvállalása
1
Tapasztalat a pályázati világban
3 Fontosság
Üzleti terv, piaci lehetőségek
(1-10) 7
A befektetés megtérülésének ideje Üzleti terv elkészítésének minősége (pl. végzett-e kutatást a konkurenciáról, célcsoportokról, stb.) részletessége
10 8
Üzleti tervben a pénzügyek a leghangsúlyosabbak
140
(1-10)
Fontosság
Kommunikáció
(1-10)
Prezentáció, meggyőző bemutatás, megfelelő hozzáállás
7
A technológia le van fordítva érthető közérthető formára, világos, jól bemutatott
8
Sikeres sajtómunka (a média sokat foglalkozik a dologgal)
9
Színvonalas honlap
6
Személyes találkozás – szimpátia
9
Visszafogott, lényegre törő, határozott kommunikáció (az illető nem telefonálgat, nem zaklatja a befektetőt)
5
141
SK RI P TA
-
J E G Y Z ET
–
HA NDB O OK
SKR IPTA
-
JEGY ZET
–
HA NDB O OK
3
Minőségirányítás 3.1
Bevezetés A piaci változások miatt a minőség a vállalat sikerének egyik legfontosabb stratégiai tényezőjévé vált. Jelenleg a minőségirányítási folyamat az üzleti rendszer vezetésének egyik elkerülhetetlen szegmense. A minőségirányítás alapja: a versenyképesség elérése szervezeti változtatások által, a környezeti körülményekhez való folyamatos alkalmazkodással. Néhány változtatást a fogyasztói viselkedés indokol, hiszen valójában a fogyasztó áll a piacok „élén”, ő dönti el, mi a minőség. A vásárlók igényeinek kielégítése az egyik legfőbb alapkövetelmény minden vállalat számára. Ahhoz, hogy megtudjuk, egy termék kielégíti-e a vásárlói igényeket és elvárásokat, ellenőrizni kell a vásárlói elégedettséget, ezzel párhuzamosan folyamatosan vizsgálni kell a vállalat felkészültségét, alkalmazkodási képességét - az üzleti működésben lebonyolított változtatások ezen adatok alapján történnek. Minden változtatásnak a jobb termékminőséghez és az üzleti hatékonyság növekedéséhez kell vezetnie. A minőség ezért egy rendkívül dinamikus kategória, amely mindig új feladatokat állít azok elé, akik e területtel foglalkoznak. A sikeres üzleti működéshez vezető út minden üzleti rendszerben a minőségen múlik, így a minőségrendszer fejlesztése rendkívül fontos.
142
143
SK RI P TA
-
J E G Y Z ET
–
HA NDB O OK
3.2
A minőség jelentése, fontossága és alkalmazási területei
SKR IPTA
-
JEGY ZET
–
HA NDB O OK
A nagyszámú eltérő módszer, amelyeket a minőségirányításban használnak, mind a megelőzésre irányul, amely által a szervezet működésében csökken a szükséges korrekciók, váratlan problémamegoldások száma. A legfelsőbb irányító szerv feladata gondoskodni a minőségirányításról.
A minőség jelentése és meghatározásai
A minőség szó a latin qualitas szóból ered, amely valamely jó tulajdonságokkal, jellemzőkkel vagy értekkel rendelkező dolgot jelent. Mondhatjuk, hogy a minőség kifejezés nagyobb múltú, mint a pénz, a költség vagy a termelékenység. A minőség elérése iránti vágy és szükséglet az emberben természeténél fogva jelen van. Az embereknek általános igénye van a minőségre, ez az alapja az emberi társadalom fejlődésének. Érdekes, hogy Cicero ezt a fogalmat még a „természetesség” szinonimájaként használta. Ha egy áru vagy szolgáltatás minőségi, ez azt jelenti, hogy megfelel az emberi elvárásoknak és technológiai követelményeknek. A minőség hagyományos felfogása termék-orientáltságot jelez, mivel hangsúlyozza a termék illesztését az elvárásokhoz és a műszaki követelményekhez. A minőség napjainkban már „mérhető”. A mérés műszaki megfelelősége és előírásai szabványok által kötöttek. Ezért a minőség fogalmát manapság gyakran kapcsolják az ellenőrzéshez.
Habár az ellenőrzés még ma is az egyik legfontosabb elem, a megelőzésnek még nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a minőségbiztosítási szakemberek. A termék- és szolgáltatáspiac változtatásai általában a következők javítására irányulnak: •• •• ••
a termék és a szolgáltatás jellemzői, a gyártás hatékonysága, minőségellenőrzési fejlesztések bevezetése.
A követelményeknek való megfelelés azt jelenti, hogy a termékeknek és a szolgáltatásoknak meg kell felelniük bizonyos előírásoknak. A használatra való alkalmasság azt jelenti, hogy a termékeket a tervezett célra lehet alkalmazni. A vásárló az, aki meghatározza minőséget, nem a gyártó, ezért csak a vásárlói elégedettség kontextusában beszélünk a minőségről. Ez azt jelenti, hogy a minőség: termék vagy szolgáltatás minősége, kézbesítési idő, ár, üzleti szervezet, irányítási rendszer, stb. Ezért a minőség felméréséhez szükséges ismerni a felhasználói szükségleteit. A lehető legobjektívebb módon kell felmérni, hogy mit vár a fogyasztó a terméktő és a szolgáltatástól. A gyártóknak a vásárlók igényeiből és elvárásaiból kell kiindulni
Minőségirányítás és a minőség jellemzői
A minőségirányítás egy szisztematikus módszer, amely garantálja, hogy a szervezet tevékenysége a tervezettek szerint folyik. Irányítási elv, amely a problémák megelőzésével és a megelőzést szolgáló ellenőrzéssel foglalkozik. 144
A termékminőség jelentése többdimenziós, mivel nemcsak a teljesítményekre, hanem a felelősségre, a használatra való alkalmasságra és a biztonságra is vonatkozik. A szolgáltatás minőségének legfontosabb dimenziói a határozottság, a megközelíthetőség, használhatóság és a jó kommunikáció. Amennyiben a vállalatnak sikerül minőségi termékeket és szolgáltatásokat produkálnia, akkor ezzel a vállalat a jobb piaci pozíciója miatt hosszú távú versenyelőnyt szerez, kevesebb költsége lesz és több profitot fog termelni. A minőségirányítás nem elkülönült tevékenység, hanem a vállalatnál a gyártási folyamathoz és más tevékenységekhez társul, hatékony mód e tevékenységek sikeres megvalósításához. A minőségirányításban felmerülő számos probléma abból ered, hogy a minőség jellemzői és azok mérése nincsenek egyértelműen meghatározva. A minőség jellemzőit, mint a fogyasztói szükségletek kielégítésének képességét az alábbi nézőpontokból lehet elemezni: •• •• •• •• ••
működési jellemzők (munkaügyi-műszaki jellemzők): funkcionalitás, karbantartásra való alkalmasság, a lehetőségek tesztelése, méret, súly; gazdasági jellemzők: előkészítési költségek, termék ára, a termék használata következtében felmerülő gazdasági hatások (költséghatékonyság, jövedelmezőség); egységesítés és standardizálás; megjelenés, szállíthatóság, megbízhatóság, biztonság, rugalmasság; szerviz minőség jellemzői: versenyképesség, hozzáférhetőség, megbízhatóság, hatékonyság, türelmesség, pontosság, hatásosság, őszinteség.
A minőség jellemzői lehetnek mérhetőek (mennyiségi) vagy értékelhetőek (minőségi), az eredmény lehet pozitív vagy negatív. A mérhető minőségi jellemzők számszerű értékekben fejeződnek ki (kereslet, ár, mennyiség, mértan, kézbesítés, stb.). Vannak jellemzők, amelyek tulajdonságokban fejeződnek ki (megjelenés, csomagolás, raktározás, üzembe helyezés, használat, biztonság, stb.).
A pozitív minőségi jellemzők pozitív hatással vannak a folyamat által eredményezett minőségre, mert ezek növekedése emeli a folyamat eredményének minőségi szintjét. A negatív minőségi jellemzők negatív hatással vannak a folyamat által eredményezett minőségre, mert ezek növekedése csökkenti a folyamatok eredményének minőségi szintjét. Bizonyos termékjellemzők és követelmények szerződésben vagy szabályokban vannak meghatározva, vagy piackutatás alapján vezetik be őket. Egy minőségi termék nem a legmagasabb teljesítményt nyújtó termék, hanem az, amelyik költséghatékony és a megfelelő választ adja egy megnyilvánuló szükségletre. Ezért a minőségirányítás nem a termék legmagasabb teljesítményszintjének elérését, hanem inkább az előírt teljesítmények betartását célozza. 145
SK RI P TA
-
J E G Y Z ET
–
HA NDB O OK
Csak azoknak a termékeknek és szolgáltatásoknak a minőségét lehet összehasonlítani, amelyek azonos osztályba tartoznak, vagy amelyek azonos típusú szükségleteket elégítenek ki, és ugyanabba az árkategóriába tartoznak. Az elérni kívánt minőség az, amelyre szükség és igény van, és amely az adott áron értékesítve kielégíti a szükségleteket. A minőségi követelményeknek való nem megfelelés mértéke „kiszámolható”: a létrehozott minőség elvárt minőségétől való eltérését kell vizsgálni. A kereslet kapcsolódik a minőséghez. A minőségirányítás a kereslet növekedését eredményezi. A legfontosabb minőségirányítási elv és a siker egyetlen standardja a zero defects (hibamentesség) kritériuma. A minőségirányítás a költségek egy új megközelítését vezeti be, mert a minőségjavítást árcsökkenés követi.
SKR IPTA
-
JEGY ZET
–
HA NDB O OK
A minőségirányítás folyamata és a minőségtervezés
A minőségtervezés a minőségirányítás egy része. A folyamat eredményei a szervezet teljesítményét alkotják, amelyek lehetnek kézzel foghatóak vagy immateriálisak, vagy ezek kombinációi. A folyamatok eredményeit négy csoportba sorolhatjuk: féltermékek, termékek (pl. szoftverek, számítógépes programok), eljárások (információk, adatok, felvételek, stb.) és szolgáltatások (biztosítás, bank, szállítás, stb.). A minőségterv olyan dokumentum, amely előírja a minőségirányítás alrendszerének működését, illetve egy termék gyártásának alapvető folyamatát, és meghatározza, ki és mikor kell, hogy cselekedjen egy bizonyos projektben, egy folyamateredmény eléréséhez, vagy például szerződéskötéskor. A minőségtervnek egyszerűnek és egyértelműnek kell lennie, meg kell határozni benne a résztvevők kötelességeit és felelősségét, és grafikusan ábrázolni a szervezeti kapcsolatokat. A minőségterv lehetővé teszi a vállalat számára, hogy átszervezze, fejlessze a tevékenységét, az aktuális dokumentumokat és a munkamódszert, ezért az ilyen tervek kiegészítései és javításai a komplett minőségrendszer működését is elősegítik.
Minőségirányítási alapelvek
A minőségtervnek tartalmaznia kell:
A minőségirányításnak 8 alapelve van: 1. Vevőkre összpontosítás: a szervezetek a vásárlóiktól függnek, ezért ismerniük kell a vásárlók jelenlegi és jövőbeni szükségleteit és eleget kell tenniük a követelményeiknek, illetve igyekezniük kell akár felülmúlni az elvárásaikat.
••
elérni kívánt minőségcélokat,
••
kötelezettségek átruházását és meghatalmazásokat,
••
különleges eljárásokat, módszereket és instrukciókat,
2. Vezetőség: a vezetőség olyan környezetet alakít ki, amelyben a kollégák teljes mértékben részt tudnak venni a vállalat céljainak elérésében.
••
ellenőrzési terveket,
••
a standardizálási dokumentumok kidolgozásának terveit,
3. Az emberek részvétele: az emberek minden szinten a szervezet alapjai, ezért lehetővé kell tenni számukra a képességeik kibontakoztatását.
••
az alkalmazotti hierarchiát, illetve az ő szükséges képzésüket,
4. „Folyamat” megközelítés: a kívánt eredményt hatékonyabban el lehet érni, ha a kapcsolódó forrásokat és tevékenységeket folyamatokként kezeljük.
••
az eljárásrendet - nem megfelelőség esetén,
••
a változtatások megvalósításának módszerét,
••
a tevékenységek sorrendjét egy áru/szolgáltatás kézbesítése folyamán,
••
mindezeknek a tevékenységeknek a felelőseit,
••
ezeknek a tevékenységeknek a megvalósítási módszerét,
••
a hivatalos feljegyzéseket minden tevékenységről,
••
minden tevékenységhez a megvalósításához szükséges időt,
••
a felelős személy nevét (aláírását),
••
a termék azonosítási elnevezését,
••
a vásárlók meghatározott helyeit (ellenőrzési pontokat)
5. Az irányítás rendszer-szemléletű megközelítése: összekapcsolódó folyamatok rendszerének azonosítása, megértése és irányítása egy bizonyos cél eléréséhez hozzájárul a szervezet jobb felhasználásához. 6. Folyamatos fejlődés: a folyamatos fejlődés a szervezet állandó célja. 7. A döntéshozatal tényszerű megközelítése: a hatékony döntések adat- és információelemzésen alapulnak. 8. Kölcsönösen előnyös szállítói kapcsolatok: a kölcsönösen előnyös kapcsolatok növelik egy érték létrehozásának lehetőségét a szervezet és a beszállítói számára.
A minőség folyamatként való kezelése és alakulása
A minőségirányítás folyamata körforgás, amely a következő folyamatokat tartalmazza: minőségtervezés, minőségellenőrzés, minőségbiztosítás és minőségfejlesztés. 146
A minőségirányítás tervezése legtöbb esetben gyakorlatban az alábbiakat tartalmazza: a minőségi körforgást az ötlettől a kiszállításig, PDCA irányítási módszertant (tervezés, megvalósítás, ellenőrzés, intézkedés), működési folyamatábrákat, Gantt táblákat a folyamatszakaszokkal vagy fázisokkal, adat- és dokumentum folyamatábrát, döntéshozatali ábrákat a bekövetkező váratlan eseményekkel kapcsolatosan. 147
SK RI P TA
-
J E G Y Z ET
–
HA NDB O OK
SKR IPTA
Szint
I
II
III
Periódus
1940 X
1960 X
1980 X
Filozófia
Minőségellenőrzés
Minőségmegfigyelés
Minőségtervezés
Stratégia
Passzivitás
Tevékenység
Megelőzés
Megközelítés
Nem megfelelőség megszüntetése
Nem megfelelőség kiszűrése
Nem megfelelőség előrejelzése
Eredmény
Nem megfelelőség megszüntetése
Nem megfelelőség csökkentése
Nem megfelelőség optimalizálása
Módszer
Ellenőrzés minták/példák segítségével
Folyamatirányítás
Terméktervezés
Eljárások
Ellenőrzés tervezése
Táblázatok és indexek alkalmazása
Tervezési kísérlet
Alap
Megszerzett adatok
Megszerzett információ
Megszerzett tudás
Hely
Az ellenőrzés helyszínén
Gyártás közben
Tervezési folyamatokban
Megvalósítás
Folyamateredmény
Folyamat
Folyamateredmény és folyamat
Típus
Tételenként
Soronként
Projektenként
1. táblázat A minőségfilozófia fejlődési ábrája
A minőségellenőrzés a minőségirányítás egy része, amelynek célja a minőségi követelményeknek való megfelelés kontrollja. A tervezett projektdokumentáció mellett a következőket is el kell készíteni: ellenőrzési tervek, ellenőrzési dokumentumok, ellenőrzési eljárások előkészítése és az ellenőrzés eredményeinek megszerzése. Az ellenőrzési terv tartalmazza a termékkövetelményeket, a megszabott értékeket, és az módszereket, amelyek a követelményekkel való összehasonlítási alapul szolgálnak. A minőségellenőrzést az 1940-es évek tájékán megerősítették, bevezették a „minőség-ellenőrzés” filozófiáját. Az 1960-as évek körül egy új filozófiát, a minőség „nyomon követését” kezdték alkalmazni, míg az 1980-as években a „minőségtervezés” filozófiája lépett életbe. A “minőségellenőrzés” filozófiája a nem megfelelőségek passzív kiküszöbölésén valamint a folyamatok során felmerülő problémák kiküszöbölésén alapult, a megfelelőség minták általi ellenőrzésével, az ellenőrzés helyszínén. A „minőség nyomon követésének filozófiája” a nem megfelelőségek aktív felismerésén és csökkentésén alapult, az eljárás és az eljárás-irányítási technikák statisztikai nyomon követésével közvetlenül a gyártási folyamatokban. A „minőségtervezés” új filozófiája megelőző eljárás a tervezési és gyártási folyamatokban. A folyamattervezés közben a gyártást tervezési kísérletekkel és statisztikai elemzésekkel optimalizálják. A tervezési kísérlet a jövőbeni folyamateredmények ismeretlen kimenetelének kutatása. 148
-
JEGY ZET
–
HA NDB O OK
A minőségbiztosítás a minőségirányítás egy része, amelynek célja a biztonság megteremtése a minőségi követelmények teljesítésére vonatkozóan.
Ezeket a követelményeket a biztosítási dokumentumok megvalósításának ellenőrzésével lehet teljesíteni, az irányítás belső és külső ellenőrzésének lefolytatását követően. A minőségrendszer belső ellenőrzéseit azért végzik, hogy meghatározzák a minőségirányítási rendszer elemeinek hatékonyságát a kívánt cél elérésében. A minőségrendszer ellenőrzése teljes körű ellenőrzés és felülvizsgálat, amelynek meg kell határoznia, hogy elérték-e a minőséget a tervezett intézkedésekkel, amelyeket a minőségirányítás elemein belül kerültek meghatározásra. Ezt minden szektorban legalább egy évben egyszer elvégzik. A belső ellenőrzés a vállalat könyvvizsgálási feladatokra képzett alkalmazottai által végzett ellenőrzés. A Minőségügyi Bizottság határozza meg a belső ellenőrzés időpontjait. Ha szükséges, a Minőségügyi Bizottság elrendelheti a teljes minőségrendszernek vagy egy részének gyakoribb ellenőrzését. Az ellenőrzés magában foglalja a dokumentumok, a berendezések, a termékek, az anyagok, az alkalmazottak és az eljárások vizsgálatát. A belső ellenőrzés eredményei számítógép segítségével is rögzíthetőek, amelynek eredményeképp – egy elfogadott módszertan alapján – létrejön a Belső Ellenőrzési Jelentés. Ennek célja a vezetőség tájékoztatása az ellenőrzés pontos eredményeiről és következtetéseiről. A jelentés hitelesített eredményeket tartalmaz. Hangsúlyozni kell a talált nem megfelelőségek kiértékelését és a javasolt javítási intézkedéseket. A javításhoz elengedhetetlen a korrekciós és megelőző intézkedések, mint a folyamat javítási alapjainak meghatározása. Ahhoz, hogy a javítást elvégezhessük, először is fel kell tárnunk a nem megfelelőség okát, így megakadályozhatjuk a nem megfelelőség ismételt előfordulását.
Ha azonosítottuk a kiváltó okot, osztályozhatjuk és orvosolhatjuk a felfedezett helyzetet, meghatározhatjuk a korrektív intézkedéseket és azok megvalósításának módját. A korrekciónak létfontosságú szerepe van a nem megfelelőségek megoldásában. A korrekciós intézkedések az alábbiak: •• •• ••
a probléma meghatározása, korrekciós tevékenység, a korrekció hatásainak nyomon követése
Korrektív intézkedéseket követelő problémák az alábbiak lehetnek: •• •• •• •• •• ••
nem megfelelő termékek rendszeres előfordulása, vásárlói követelések, követelések a beszállítók felé, holtpontok a gyártásban, a minőségrendszer nem megfelelőségei, az időszakos jelentések elemzése során felismert, minőséggel kapcsolatos problémák.
149
SK RI P TA
-
J E G Y Z ET
–
HA NDB O OK
A nem megfelelőségnek az alábbi típusai azonosíthatók be: •• •• ••
termék nem megfelelőség (vásárlói követelések), folyamat nem megfelelőség, a minőségrendszer nem megfelelősége, stb.
A megelőző intézkedések folyamata tartalmazza a korrektív intézkedési folyamatok elemeit. A megelőző intézkedések tervezésekor figyelembe kell venni az árakat, a biztonságot, és a vásárlói elégedettséget. A megelőző intézkedések meghatározásához felhasznált információ: a vásárlói szükségletek és elvárások, piaci elemzés, adatelemzés eredményei, a vásárlói elégedettség mérése, folyamatmérés és önértékelés. Ahhoz, hogy a folyamat minőségét fenn tudjuk tartani, fejleszteni kell a felelősök képzettségét, meghatározni a folyamat korlátait és mérni a hatékonyságot. A minőségpolitika meghatározása
A minőségpolitika a vállalatirányítás szerves része. A minőségpolitikának meg kell határoznia a minőség kulcsfontosságú elemeire vonatkozó célokat, mint a használatra való alkalmasság, a munkakörülmények, a biztonság és a megbízhatóság. A legfontosabb minőségpolitikai eszközök a következőkre vonatkoznak: marketing és piackutatás, projekt-kidolgozás és termékfejlesztés, kínálat, folyamattervezés és -fejlesztés, gyártás, ellenőrzés, tesztelés, csomagolás és raktározás, eladás és terjesztés, összeszerelés és üzembe helyezés, műszaki segítség és karbantartás, használat utáni tárolás. Az alapvető minőségstratégiát a vezetőségnek fejlesztenie kell. A minőségstratégiának az alábbi elemeket kell tartalmaznia: •• •• •• •• ••
vásárlói szükségletek kielégítése, naponta friss információ alapján történő döntéshozatal, tevékenységek meghatározása, a folyamatos fejlesztés és a tevékenység optimalizálása érdekében teendő lépések, az alkalmazottak körében a felelősségtudat kialakítása a megbeszélt minőségstratégia megvalósításához.
A minőségpolitika olyan döntéseket igényel, mint az alábbiak: •• •• •• •• •• •• ••
Melyik vásárlói szint alkotja a vállalat piacát? Presztízs szintje a piacon Áruk és/vagy szolgáltatások értékesítése? Magasabb termék-megbízhatóság és magasabb ár - vagy épp az ellenkezője? A vásárlói kapcsolatba beépítjük a termékekkel kapcsolatos garancia vállalását? Milyen mértékben kell kielégíteni a vásárlók szükségleteit? Milyen a beszállítókkal kialakított viszony?
150
SKR IPTA
-
JEGY ZET
–
HA NDB O OK
A minőségpolitikát a szervezet minden szintjén alkalmazzák és megvalósítják, meghatározott minőségrendszer-eljárások, instrukciók és más minőségrendszerhez tartozó dokumentumok alapján. A minőségirányítási rendszer meghatározása
A minőségirányítási rendszernek egységbe kell rendeznie a szervezeti struktúrát, folyamatokat, eljárásokat és forrásokat. A vezetőség a fő felelős a minőségrendszer bevezetéséért, fejlesztéséért, megvalósításáért és karbantartásáért. A minőségirányítás szervezeti diagramjában pontosan meg kell határozni a vállalat teljes irányítási rendszerét. Fel kell tüntetni a szükséges berendezések körét és az alkalmazottak képzettségére vonatkozó követelményeket is. A minőségirányítási rendszernek: •• •• •• ••
lehetővé kell tennie a minőségpolitika céljainak elérését a felelősségek, jogok és kötelességek meghatározásával: meg kell határoznia a minőségirányítási menedzser feladatát, gondoskodnia kell a partnerekkel történő és a szervezeten belüli jobb kommunikációról, pl. team meetingek, információs táblák és intranet segítségével, meg kell határoznia a minőséggel kapcsolatos dokumentumokat és feljegyzéseket, amelyek a rendszer elkészítésének és fenntartásának alapját képezik.
A minőségrendszer dokumentumai
A minőségrendszerre vonatkozó dokumentumoknak az alábbi négy szintje létezik: •• •• •• ••
Minőségpolitika (I. szint), Minőségügyi eljárások (II. szint), Szabályok/Munkahelyi előírások/Kézikönyvek (III. szint), Minőséggel kapcsolatok feljegyzések, műszaki eljárások, instrukciók, jelentések, stb. (IV. szint).
A minőségpolitikai dokumentum a minőségrendszerről szóló alapdokumentum. Tartalmazza a minőségpolitikai küldetést, minőségre vonatkozó alapvetéseket, célokat, a szervezet struktúráját, a minőségrendszer leírását, a minőségrendszerre vonatkozó dokumentumok szerkezetét és elosztását. Minőségirányítás az ISO 9000 szabványok alapján
A világ legtöbb országa alkalmazza a nemzetközi ISO 9000 szabványokon alapuló minőségirányítási rendszert. A kérdéses szabványt a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO) 176. számú Műszaki Bizottsága (MB) készítette, amely összefogja a világon található összes szabványügyi szervezetet. Egyre több vállalat gyakorol nyomást vásárlóira és a beszállítóira, hogy vezessenek be minő-
151
SK RI P TA
-
J E G Y Z ET
–
HA NDB O OK
ségirányítási rendszert. Becslések szerint világszerte több mint 300 000 vállalat dokumentálta elkötelezettségét, hogy fenntartják és támogatják a minőséget az ISO 9000 tanúsítványon keresztül. A vásárlók életszínvonalának és a képzettségi szintjének növekedése növeli a minőségjavítási tanúsítványok számát. A profit növelésének számos módja van, amelyek szerves részét képezik az ISO 9000 szabványoknak: •• •• •• •• ••
az irányítás javítása, a vezetési stílus megváltoztatása minden szinten, folyamatfejlesztés, kapcsolat a közvetlen irányítás és a fejlesztési tevékenységek között, gépek és az alkalmazotti gárda karbantartása,
••
a dokumentumok mennyiségének csökkentése.
SKR IPTA
-
JEGY ZET
–
HA NDB O OK
A minőségbiztosítás már szisztematikus minőség-ellenőrzés, amely megalapozza a megfelelő minőségirányítást a tervezett és a rendszeresen végzett tevékenységeken keresztül. Ez magában foglalja a követelményeknek való megfelelést, nemcsak a gyártás területén, hanem a designfejlesztés, az üzembe helyezés és szerviz során, valamint a minőségirányítási rendszer működésének kiértékelése és ellenőrzése alatt is (beleértve a dokumentációt is). A nemzetközi ISO 9000 Szabványsorozat sok különböző megközelítés ésszerűsítését képviseli ezen a területen.
A minőségbiztosítás megjelenése az állami szektorból jövő hatalmas vásárlók (katonai berendezések, nukleáris erőművek építése és a világűr meghódítása) erős befolyása alatt történt. A megfelelő, szervezetekre és módszerekre vonatkozó követelményeket a minőségbiztosításról szóló szerződések kikötései tartalmazták. A szerződési feltételek, amelyek a hasonló típusú termékek beszerzésére vonatkoztak szintén standard formát öltöttek. Ez volt a minőségbiztosítási standardok kialakulásának kezdete.
A minőségirányítás kialakulása
Az idők során a szakosodás elterjedése, a munkamegosztás és a tömegtermelés kialakulása, csakúgy, mint az alkatrészek cserélhetősége iránti igény egyre fokozottabb hivatalos vizsgálatot követeltek.
A minőségirányítást az alábbi négy szakaszon keresztül lehet elemezni: 1. vizsgálat, 2. minőségellenőrzés,
3. minőségbiztosítás, 4. teljes minőségirányítás.
A vizsgálat a minőségbiztosítás legegyszerűbb módszere. A 20. századig a gyártást kis tételben kézművesek végezték. A vizsgálat régen egy vagy több termékjellemző ellenőrzéséből, és ezeknek a jellemzőknek a megszabott követelményekkel való összehasonlításából állt. Alkalmazták anyagokra, összetevőkre, a termék gyártásának bizonyos szakaszaira és a végső termékekre. A vizsgálati tevékenységeket, a termékválogatást és az osztályozást főként alkalmazottak végezték, akiknek mindez elődleges feladatuk volt. Ez a rendszer belső irányultságú volt és nem irányult a megelőzésre. A minőségellenőrzés arra irányul, hogy a sorozatgyártásban is felismerje és megszüntesse a minőségben fellépő probléma kiváltó okát. A kutatók és mérnökök figyelme az idők során kezdett a véletlenszerű minták vizsgálatainak eredményeire és a javító módszerekre irányulni, amely lehetővé tette a termék minőségirányítási kérdéseinek jobb megértését a sorozatgyártásban. A statisztikai minőségellenőrzés különböző tevékenységeket és módszereket tartalmaz, amelyek azzal a céllal valósultak meg, hogy elérjék és fenntartsák a termékek, folyamatok és szolgáltatások minőségét. 152
Kettős cél vezérelte azokat, akik egykor a teljes minőségirányítási folyamatot elkezdték: ••
a vállalatok be akarták bizonyítani, hogy alkalmasak az elvárt minőség biztosítására egy bizonyos gyártási folyamatban, ahelyett, hogy alkalmi hivatalos vizsgálatokat rónának ki rájuk,
••
észben tartaniuk, hogy az új eszközök és fegyverkezési rendszerek fejlesztése drága és túl sok időt vesz igénybe, ezért szükséges volt már előzetesen garanciát adni az intézkedések megbízhatóságáról, mielőtt még azok megvalósításra kerülnének, így biztosítékot kapni és adni arról, hogy a kért minőséget tudják nyújtani.
Teljeskörű minőségirányítás (Total Quality Management, TQM)
Az üzleti tevékenységek minden területén a minőségirányítási elv alkalmazása által kialakult a teljes körű minőségirányítás (TQM) fogalma. A TQM egy irányítási rendszer, amely a szervezeti stratégia szerves részét képezi; éppen ezért célja a folyamatos termék- és szolgáltatásfejlesztés a nagyfokú fogyasztói elégedettség és a szervezet iránti lojalitás kialakításához. Az átfogó cél a teljes körű minőségirányítás, amely a folyamatos fejlesztésen alapul. Az ilyen megközelítés elengedhetetlen a versenyelőny megszerzéséhez a mai üzleti világ körülményei között. A “teljes körű” kifejezés azt a gondolatot fejezi ki, hogy minden alkalmazott próbálja elérni a minőséget minden funkcióban és a szervezet minden szintjén. Az irányítás azt a célt jelzi, hogy a minőséget a minőségirányítási folyamat eredményeképp érjük el. A TQM nagymértékű elterjedése egyre inkább megfigyelhető, mivel az üzleti gondolkodás szerves részévé, a mai ipari alkalmazások elengedhetetlen és globális stratégiai eszközévé kezd válni. Az elemzők nagy jelentőséget tulajdonítanak a TQM-nek a japánok vezető szerepének kialakulásában a globális gazdaságon belül, és mostanában az USA megújult gazdasági versenyképességében.
153
SK RI P TA
-
J E G Y Z ET
–
HA NDB O OK
SKR IPTA
-
JEGY ZET
–
HA NDB O OK
■ Deming
A TQM filozófiája
••
a minőség olcsóbb, mint a hibák kijavítása,
••
az alkalmazottak fejleszteni akarják a minőséget és a szerviz minőségét, ha megfelelő támogatást élveznek,
••
a nagy minőségbeli változtatások az egész szervezet együttműködését kívánják,
••
minőségfejlesztéshez a vezetőség nagyfokú támogatása szükséges.
A TQM alapvető elemei
••
Etika – a szervezet etikája egy olyan viselkedési mód, amelyet minden alkalmazottnak meg kellene figyelni a feladatai végzése közben;
••
Integritás – igazságosságot, erkölcsösséget, értékeket, helyességet és őszinteséget sugall;
••
Bizalom – az integritás és az etika mellékterméke. Bizalom hiányában a TQM nem megvalósítható;
••
Tréning – csapatmunka, problémamegoldás, döntéshozatal, teljesítés-elemzés, műszaki készség;
••
Csapatmunka – csapatok a minőségfejlesztéshez, csapatok bizonyos problémák megoldására;
••
Irányítás – A TQM legfontosabb része. Motivált jövőkép, stratégiai útmutatás. A legfelsőbb vezetésnek kell megvalósítania;
••
Kommunikáció – összekapcsolja az alkalmazottakat. Az összes TQM elem között a legfőbb összekötő kapocs és a kölcsönös megértés alapja. A kommunikáció típusai: •
Felülről lefelé irányuló
•
Lentről felfelé irányuló
•
Horizontális
•
Kiértékelés – az alkalmazottak szeretnék, ha elismernék hozzájárulásukat a minőséghez. A termelékenység és a minőség alapja.
Modern minőségirányítás
A mai minőségirányítás vásárlói elégedettséget igényel, előnyben részesíti a megelőzést a vizsgálattal szemben és elismeri a felelős minőségirányítást. A tudósok, akik hozzájárultak a moder minőségirányítás kialakulásához: W. Edwards Deming, Joseph M. Juran, Philip B. Crosby, Koaru Ishikawa, Genichi Taguchi és Armand V. Feigenbaum. 154
W. Edwards Deming legfőképp a második világháború után Japánban a minőségellenőrzés terén végzett munkájáról ismert, a japán kormány segítségét kérte a termelékenység és a minőség javításához. 14 pontja jól ismert, amelyek a következők: [1] 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14.
Javítsuk szüntelenül a termékek- és szolgáltatások rendszerét! 2. Tanuljuk meg az új filozófiát! Töröljük el a tömegellenőrzésre való igényt a minőség eléréséhez! Felejtsük el az üzlet = árcédula megítélést. Ehelyett törekedjünk a költségek csökkentésére úgy, hogy egyetlen beszállítóval dogozunk. Fontos a termék- és szolgáltatás-tervezési folyamat folyamatos fejlesztése. Szervezzünk képzéseket! Létesítsünk hatékony vezetőséget! Űzzük el a változásoktól való félelmet! Döntsük le a korlátokat az alkalmazottak csoportjai között! Ne használjunk szlogeneket, buzdításokat a munkahelyen! Mellőzzük a számszerű kvótákat a munkaerő számára és a számszerű célokat a vezetőség felé! Távolítsuk el azokat a korlátokat, amelyek korlátozzák a szakértelem és a tudás megnyilvánulását! Mellőzzük az éves besorolást vagy a jutalomrendszert! Létesítsünk a képzések mellett önfejlesztő programot mindenki számára! Tegyünk lépéseket a változtatások végrehajtása érdekében!
■ Juran
Joseph M. Juran, akárcsak Deming, a japán termelőket segítette abban, hogyan javítsák termelékenységüket. Később amerikai vállalatok is megkeresték. Quality Control Handbook [Minőségellenőrzési kézikönyv] című könyvének első kiadása 1974-ben jelent meg. Ő fejlesztette ki a híres Juran Trilógiát is: minőségfejlesztés, minőségtervezés és minőségellenőrzés. Juran különösképpen hangsúlyozta a termelő és a vásárló minőségről alkotott szemléletének különbségét. Míg a termelők az előírásokra összpontosítanak, a vásárlókat jobban érdekli a termék használatra való alkalmassága. Juran kifejlesztette a minőségfejlesztés tíz lépését: 1. Tudatosítsuk a fejlődés iránti szükségletet és annak lehetőségeit. 2. Tűzzük ki a fejlődési célokat. 3. Szervezzük meg a célok elérését (minőségi tanácsok alakítása, problémák azonosítása, projektek kiválasztása, a csapat felállítása). 4. Szervezzünk tréningeket. 5. Valósítsunk meg projekteket a problémák megoldásához. 6. Jelentsük a haladást. 7. Adjunk elismerést. 8. Kommunikáljuk az eredményeket. 9. Számoljuk a pontokat. 10. Tartsuk fenn a lendületet azzal, hogy az éves fejlesztést a vállalat állandó rendszereinek és folyamatainak részévé tesszük. 1 See more with the elaboration of each principle in few sub-points, inter alia, on the website: http://home.t-online.de/home/ kfmaas/q_dem14.html
155
SK RI P TA
-
J E G Y Z ET
–
HA NDB O OK
A TQM szerint zajló munkafolyamatban a termék minősége fontosabb, mint a gyártás gyorsasága, és a dolgozónak joga van leállítani a munkát bármikor, ha valamilyen minőséggel kapcsolatos probléma merül fel.
SKR IPTA
Az elmúlt években az üzleti életben, az iparban és a tudományban széles körben elterjedtek a statisztikai módszerek. Azzal, hogy elérhetővé váltak a fejlett automatizált rendszerek, amelyek összegyűjtik, táblázatba foglalják és elemzik az adatokat, a kvantitatív módszerek gyakorlati alkalmazása folyamatosan növekszik. A szakirodalom hangsúlyozza, hogy ezek a módszerek a kvantitatív tényeken alapulva alapot teremtenek az elfogulatlan döntéshozatalhoz. A változtatás előnye: az információátadás gyorsulása, a jobb kommunikáció, a tényeken alapuló párbeszéd. A statisztikai folyamatszabályozás [statistical process control, SPC] egy folyamat jellemzőinek felügyeletét és nyomon követését jelenti. Minden üzleti tevékenység leírható meghatározott folyamatokként, tolerancia-küszöbértékkel és mérhető változókkal. Az SPC-ben használt alapvető eszközök a következők: adattáblázatok, ok-okozati összefüggések (halcsont), hisztogramok (mutatják a jelenség eloszlását), a Pareto elemzés, trendfelmérések, szórási diagram, ellenőrzési grafikonok (megmutatják, mely folyamatvariációk a normális tevékenységek következményei, és melyek a váratlan körülmények következményei), ellenőrzési diagramok, stb.
Mintán alapuló statisztika és normál eltérés
A minta típusának és a mintán belül a kiválasztás módjának figyelembevétele mellett a minta optimális méretére is ügyelni kell a statisztikai gyakorlatban. Egy optimális méretű minta olyan mintát jelent, amely a lehető legkevesebb idő, erőfeszítés és pénzügyi eszköz felhasználásával tesz eleget az előre meghatározott kritériumoknak, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy megbízható kiértékelést kapjunk a vizsgált paraméterek ismeretlen értékéről. Szabályozási diagramok
Az szabályozási diagramok adatokat tartalmaznak, amelyek a folyamateredményeket mutatják be, gyakran használják őket a tömegtermelés felügyeleti eszközeként, de alkalmazható a követelményekben bekövetkezett változások mennyiségének és gyakoriságának vizsgálatához, illetve dokumentumokban előforduló hibák, vagy árak és feltételek, más minőségirányításra vonatkozó adatok vizsgálatára is. 156
–
HA NDB O OK
Tesztelés
Komoly erőfeszítéseket kell tenni azért, hogy nemcsak közvetlenül piacra bocsájtás előtt, hanem a projekt teljes fejlődési ciklusa, vagyis projekttervezés, elemzés és az arculat kialakítása során is sor kerüljön tesztelésekre.
Az integrációs tesztelés az egyéni tesztelés és a rendszertesztelés között történik. A Hat szigma szabály
A vállalatok a globális piacon három versenyképességi követelménnyel kell, hogy szembenézzenek: a lehetőségek maximalizálásával, a termék használhatóságának biztosításával és a környezetvédelmi szabályzatoknak való megfeleléssel. Ahhoz, hogy mindezeknek a követelményeknek megfeleljenek, a vállalatok próbálnak minőségi- és szabályozási rendszereket bevezetni, hogy a lehető legalacsonyabb áron tudják kielégíteni a vásárlói szükségleteket. Az egyik ilyen rendszer a „Hat szigma” a minőséget méri, a hatékonyságot javítja. Alkalmazása egyszerűbbé teszi a munkát és jövedelmező, csökkennek a kiadások – ez által csökkenhet a termék ára, javul a termékminőség, növekszik a vásárlói elégedettség. A Hat szigma program a vezetőség legfelsőbb szervétől kezdi a vizsgálatot, fentről lefelé történő elv szerint elemzi a szervezetet. Kimondottan erre a célra képzett szakértők kis csoportja (a vezető szervezetből) céltudatosan kiválasztja azokat a folyamatokat, amelyeket javítani lehet. A szakértőket a fejlesztési projekt eredményeivel összhangban jutalmazzák. Azoknak a vállalatoknak a tapasztalata, amelyek szigorú minőségi követelményeket vezettek be, általában azt jelzi, hogy óvatosan és csak a szükséges mértékben kell új módszereket bevezetni.
Minőségszabályozási és javítási eszközök és módszerek
A mintán alapuló statisztika és a normál eltérés alapfogalmaknak számítanak a minőségirányításban. A projekt csapat minőségszabályozásra fókuszáló tagjainak jól kell ismerni a statisztikát, míg a csapat többi részének csak a főbb fogalmakkal kell tisztában lenni. A normál eltérés alapfogalom a minőségszabályozási táblázat megértéséhez.
JEGY ZET
A tesztelést számos területen lehet alkalmazni az ellenőrzés eszközeként. Gyakran sajnos úgy gondolják, hogy a tesztelést egy projekt fejlődési ciklusának végén kell alkalmazni.
3.3
A kvantitatív módszerek szerepe a minőségirányításban
-
Benchmarking (BM)
A benchmarking (szintelemzés) TQM folyamat. Olyan módszer, amelynek során mindig a legjobbal hasonlítunk össze valamit, vagyis alkalmazható a folyamatteljesítmények összehasonlítására is, mind makro, mind mikro szinten. Ha képesek vagyunk megérteni, mi az, amit mások jobban csinálnak nálunk, akkor jó úton haladunk ahhoz, hogy kijavítsuk a hibáinkat és fejlődjünk. Egy bölcsen irányított szervezetnek létre kell hoznia és kezelnie kell egy adatgyűjtő rendszert a versenytársairól, és ke kell derítenie, mások miért, hogyan érnek el jobb eredményt. A benchmarking típusai: belső, verseny alapú/külső, funkcionális, általános benchmarking. A benchmarking folyamatot analitikai szempontból a következő öt szakaszra lehet osztani: 1. 2. 3. 4. 5.
döntés arról, hogy mit benchmarkoljunk, a benchmarking partner azonosítása, információ gyűjtése, elemzés, megvalósítás a hatás eléréséhez.
157
SK RI P TA
-
J E G Y Z ET
–
HA NDB O OK
Brainstorming
A brainstorming (ötletgyűjtés, ötletroham) fogalmát A. F. Osborne definiálta 1953-ban. A módszer intuitív gondolatokon és számos szakértő konszenzusán alapul. A brainstorming szakértők tanácskozása, amelynek alkalmával valamilyen problémára keresik a megoldást, amelyhez túl kevés, vagy túl sok információ áll rendelkezésre.
A módszert olyan helyzetekben lehet alkalmazni, amikor a döntést nagyon rövid időn belül kell meghozni. Az összegyűlt csoport kreatív együttműködő ötletrohama során az a cél, hogy minél több különböző megoldási javaslatot kapjanak rövid idő alatt. A brainstorming meghatározza egy probléma lehetséges megoldásait és a minőség javításának lehetőségeit. A brainstorming végével a javasolt ötletek kiértékelése viszonylag egyszerű.
SKR IPTA
-
JEGY ZET
Végül, a minőséggel kapcsolatban még elmondhatjuk a következőket: ••
a minőség biztosítása mindenki feladata,
••
a minőség helyes és egyetlen mércéje a vásárlói elégedettség,
••
a minőség javítása a legjobb fejlesztési stratégia,
••
a versenytársak még hatékonyabbá teszik a minőségfejlesztést,
••
a minőség ma a leghatékonyabb marketing üzenet,
••
a továbbképzési programok minden sikeres fejlesztési program alapját képezik.
3.4
Minőségfejlesztés a jövőben A vezetés és annak minősége a minőségfejlesztés alapvető elemei. Egy ilyen program létrehozásában és megvalósításában a legfelsőbb ezetőségnek vezető szerepet kell játszania és vállalnia kell a felelősséget a minőségprogram megteremtéséért, támogatásáért és népszerűsítéséért. Tekintettel arra, hogy a minőséggel kapcsolatos problémák következményeinek nagy része az irányításban, és nem a műszaki területen jelentkezik, a vezetés minőségére is oda kell figyelni. E tekintetben az alábbi kategóriákat kell figyelembe venni: csapatmunka,
••
stratégiai integráció,
••
folyamatos fejlesztés,
••
az emberek iránti tisztelet,
••
felhasználói orientáció,
••
tényeken alapuló irányítás,
••
szervezett problémamegoldás.
A tevékenységek folyamatos fejlesztéséért tett lépések megvalósításának alapvető feltétele az alkalmazottak vállalathoz tartozásának és elkötelezettségének érzése.
158
HA NDB O OK
Egy rendszert fejleszteni és folyamatosan igazítani kell, ami lehetővé teszi az alkalmazottak számára, hogy saját, egyéni képességeikkel hozzájáruljanak a vállalat fejlődéséhez.
E módszer alkalmazásának egyik korlátja lehet, hogy a brainstorming csoportos jellegéből fakadóan nem tudják biztosítani a résztvevők névtelenségét (mint például személyes mélyinterjúk alkalmával). Olykor a vállalatvezető jelenléte is negatív hatással lehet a gondolatok folyamatára és a megbeszélés eredményeire.
••
–
159
SK RI P TA
-
J E G Y Z ET
–
HA NDB O OK
4 SKR IPTA
-
JEGY ZET
–
HA NDB O OK
Új, innovatív
termékek piaci bevezetése
A termékek és szolgáltatások manapság rendkívül rugalmasan „viselkednek” a világpiacon. A globalizáció folyamata, a felgyorsult technológiai fejlődés, az innováció és más tényezők nagyban meghatározzák a mai világot és egy hatalmas interaktív teret alkotnak. A vásárlók eltérő igényei és persze az egyre erősödő verseny szintén hozzájárulnak ehhez a folyamathoz. A globalizáció és a technológiai változások a termékek rövidebb életciklusát eredményezik, amelynek eredményeképpen még nagyobb szükség van az innovációra és új termékekre. Másrészről a gazdasági válság következtében a vásárlók árérzékennyé válnak, amely megnehezíti a fogyasztók igényeinek költséghatékony kielégítését, valamint a fogyasztók hűségének és a cég sikerének hosszú távú megtartását. Az cégvezetők számára világossá kell tenni, hogy még a gazdasági válság idején is új és kiváló minőségű termékeket kell kifejleszteni a vásárlók igényeinek folyamatos kielégítéséért. A szervezetek készsége arra, hogy a tudományos felfedezéseket, azaz az innovációkat a lehető leghamarabb bevezessék, összhangba hozzák a lehetőségeikkel és új termékhez felhasználják, megnöveli az esélyeiket a túlélésre és csökkenti a kockázatot egy új termék piacra dobása esetén. A mai környezetben a szervezeteknek törekedniük kell arra, a lehető legnagyobb értéket közvetítsék, és hogy a fogyasztót végigkísérjék az első vásárlási döntéstől egészen addig, amíg a fogyasztó a szervezet partnerévé válik, ajánlja a szervezetet a barátainak és referenciacsoportoknak, vagyis biztosítékul szolgálnak a szervezet számára.
A fogyasztókkal kialakított partneri kapcsolat elérése a siker egyik kulcsa, mert ezáltal csökkenthető a kockázat a globalizációs környezetben. Mára a „teljes” termék többet jelent az eredeti fizikai terméknél. Különböző összetevők alkotják, hogy eleget tegyen a fogyasztó igényeinek. A komplett termék ilyen megközelítése – természetesen a műszaki követelményeknek való megfeleléssel együtt –alapfeltételek a fogyasztói hűség és a szervezet hosszú távú sikerének megteremtéséhez. 160
161
SK RI P TA
-
J E G Y Z ET
–
HA NDB O OK
4.1
Középpontban az Innovációs Menedzsment Technológia A technológia-fejlesztés a gazdasági növekedés és fejlődés alapja. A technológia a fejlődés egyenlőtlenségei miatt a nemzetközi gazdasági kapcsolatok alakulásának egyik meghatározó tényezője, az elemzések és tárgyalások központi témája. A kereskedelmi versenyképesség és a technológiai innováció szerepe egyre nagyobb hangsúlyt kap. A rohamos technológiai fejlődés, az innováció ösztönzi a tudás megszerzését, így a tudásbázis, amely egy-egy ország néhány vállalatánál összpontosul és folyamatosan termelődik, versenyelőnyt jelenthet. A nemzetközi környezet hatása a technológiai innovációra alapvető fontosságú az átalakulóban lévő gazdaságok számára.
4.2
K+F tevékenységek – A műszaki-gazdasági szektor Ebben a szektorban olyan tevékenységek folynak, amelyek a befektetett tőke egy meghatározott hozamát jelentik. Ezek a tevékenységek általában egy vállalaton belül, illetve kívül szerveződnek vagy valósulnak meg, kimondottan a K+F-re specializálódott szervezeti egységeknél, vagy kisebb kutatások formájában. Ellentétben az előző típusú kutatással, ezeknek a kutatásoknak az eredményeit nem csak más K+F szereplők szemszögéből értékelik ki tudományos és műszaki feltételek alapján, hanem a vállalat vezetési szerkezetének szempontjából is, gazdasági kritériumok alapján. Ezért ezektől a folyamatok során létrejött, kipróbált és kiválasztott lehetőségektől elvárják, hogy megfeleljenek mind a műszaki és a gazdasági követelményeknek. Az innovációnak teljesítenie kell a következő két feltételt, amelyeket képletesen így foglalhatunk össze: a „dolognak” működőképesnek és eladhatónak kell lennie.
A technológiai változás „számos kisebb hozzájárulást tesz a tudástőkéhez, amely azonban – szigorúan tudományos szempontból megközelítve – nem számottevő. A technológiai változás lényege nem abban rejlik, hogy általános vagy egyetemes, hanem hogy egyedi és különleges.”
SKR IPTA
-
JEGY ZET
–
HA NDB O OK
Ebben a szektorban a megfelelő kifejezés nem alapkutató, hanem a vállalati kutató. A „mérnök” kifejezést is gyakran használják, de a vállalati kutató fogalmát tágabb és megfelelőbb fogalomnak tartják az általuk végzett munka magyarázatára. Ez a két populációt, vagyis az alapkutatókat és a vállalati kutatókat az alapján is megkülönböztethetjük, hogy hogyan és kinek mutatják be a kutatásaik eredményeit. Az alapkutatások esetében az eredményeket a többi kutatónak mutatják be, akik ugyanazon vagy hasonló területen munkálkodnak, és akik tudományos alapon értékelik az eredmények helyességét. A tudományos feltételek alapján történő ellenőrzés informális.
Az alkalmazott kutatásokban ezzel szemben a kutatónak eredményeket kell létrehoznia, amelynek hasznos és gyakorlati következményei lesznek.
Az amerikai kutató, Alexander 22 lehetséges problémát azonosított be a szakirodalomból, hogy meghatározza a technológiai innovációk megvalósításában leggyakrabban előforduló nehézségeket. ELŐFORDULÁS GYAKORISÁGA
PROBLÉMA Több időt igényel, mint az eredetileg tervezett
76%
Jelentős, korábban nem beazonosított problémák felmerülése
74%
A megvalósítási folyamat nem megfelelő irányítása
66%
A figyelem elterelődése a versenytárs tevékenységei és a válság miatt
64%
Nem kellően hozzáértő alkalmazottak
63%
Nem megfelelő képzés és instrukciók az alkalmazottak számára
62%
A külső környezet irányíthatatlan tényezőinek ellentétes hatásai
60%
Nem megfelelő vezetés és irányelvek az ágazat vezetői részéről
59%
A megvalósításhoz szükséges kulcsfontosságú tevékenységek és feladatok meghatározásának hiánya
56%
Nem megfelelő információs rendszer a megvalósítási folyamat ellenőrzéséhez
56%
A létrehozott innovációnak és a kiválasztott technológiai lehetőségeknek eleget kell tenniük a követelményeknek: fontos a helyi, különleges, egyedi technológiák fejlődése, amelyek hasznosak a termelési folyamatokhoz, a termékbeli és/vagy szervezeti változásokhoz.
A műszaki innovációs megvalósításának leggyakoribb nehézségei
Ennek következtében az ebben a szektorban megvalósított kutatások az egyedi technológiai változásokra irányulnak, amelyek jól jönnek akkor, amikor a vállalat reagál egy-egy piaci történésre.
Sok kutató egyetért azzal, hogy ritkán történik nagyon jelentős technológiai fejlődés. Ezzel ellentmond a tendencia, hogy az innováció és a fejlődés nem feltétlenül hirtelen változás, hanem számos részfolyamaton keresztül valósul meg, amelyek összességében nagyon fontosak lehetnek a vállalat számára. A vállalat szempontjából nézve ez annyit jelent, hogy „amit a vállalatok szeretnének a jövőben megvalósítani, azt technológiai szempontból nagyban korlátozza az, amit a múltban meg tudtak teremteni.”
162
163
SK RI P TA
-
J E G Y Z ET
–
HA NDB O OK
SKR IPTA
Lehetséges, hogy a berendezés használói megvalósítják a saját fejlesztéseiket, amely által növelik a berendezés kiaknázható tulajdonságait, vagy a berendezés gyártói fejlesztenek a felhasználói tapasztalatok alapján.
Technológiai innovációk jelentős számban erednek a felhasználók használat közbeni tapasztalataiból, ezen alapulnak például a „tanuld, miközben csinálod” és a „tanuld, miközben használod” elvek.
A munkatársak részéről a lehetséges innovációval kapcsolatos attitűd szintjeit 2000 vállalatnál elemezték. A kutatás nyomán három gondolatébresztő következtetésre jutottak:
HA NDB O OK
Az új termék tervezéséhez kapcsolódó tevékenységek kis részt tesznek ki a K+F költségvetésből, ezért ritkán hívják fel magukra a pénzorientált legfelsőbb vezetők figyelmét. A designmérnökök mai megoldásai jelentős hatást generálnak, amelyeket az alábbi példák szemléltethetnek: 4.
egy “átlagos” karóra alkatrészeinek lecsökkentése 151-ről 50 darabra: a Swatch cég bevezetett egy sikeresen megtervezett, kb. 25$-ba kerülő karórát;
az alkalmazottak reakciói nagyon pozitívak a műszaki változtatások bevezetésére,
5.
2.
a szervezeti változtatásokat, amelyeket a műszaki változtatásoktól függetlenül vezettek be, ellenérzéssel fogadták és csak kevesebb esetben fogadták el,
új designer technikák használatának segítségével az IBM 40%-al lecsökkentette új nyomtatója alkatrészeinek számát, ami 14%-al alacsonyabb termelési költséget eredményezett;
6.
3.
azokban az esetekben, amikor a szervezeti változtatásokat a műszaki változtatások következményeként vezették be, az alkalmazottak nagy számban támogatóan viselkedtek.
pénztárgépek újratervezésével egy ismert cég lecsökkentette 110-ről 15-re az alkatrészek számát azáltal, hogy kihagyta a csavarokat – és helyettük egyszerű press and hook rendszert alkalmazott.
A változásokkal kapcsolatos ellenérzés sok forrásból eredhet, amelyek az alábbi csoportok szerint osztályozhatóak:
••
–
1.
Míg egy cégnél a technológiai változások a fejlődést, a biztonságot és a sikert szimbolizálják az alkalmazottaknak, a szervezeti változtatásokat viszont a munkavállalók az ezt megelőző hibákkal/hiányosságokkal kapcsolják össze.
••
JEGY ZET
A termékdesign tárgyalásakor meg kell jegyezni, hogy léteznek olyan vélemények, amelyek szerint ebben az évtizedben a termékdesign ugyanolyan jelentőséggel bír, mint az 1960-as években az árcsökkentés, az 1970-es években a rugalmasság, vagy az 1980-as években a minőség.
Az ok, amiért ilyen eltérő mértékben fogadták el a műszaki és a szervezeti változtatásokat abban a tényben keresendő, hogy az új technológia fejlődést sugall, és hogy az általa teremtett előnyök kézzel foghatóak és láthatóak. Ez a fejlődés versenyelőnyt és új technológiákba való befektetést is sugall, amelyek a jövőre nézve biztosítékot jelentenek.
••
-
túlságosan kicsi a személyes érdek, vagyis az egyén/csoport úgy véli, a változások veszélyeztetik az érdekei(ke)t és a pozícióját/pozíciójukat, a megértés és a bizalom hiánya, nem kapnak elegendő információt a vezetőség részéről a változtatásokról, különböző egyének/csoportok különbözően értékelhetik a változások célját, költségeit és előnyeit, ennek következtében a konfliktusos megközelítés akár építő vitához is vezethet, ami alternatív megközelítéseket generál a változásokhoz.
A kereskedelmi gyakorlatban számos példa van arra, hogy a vállalatok, amelyeknek sikerült technológiai áttörést, fejlődést produkálni a már meglévő vagy új termékeikben vagy folyamataikban, nem tudták sikerrel forgalomba hozni ezeket az innovációkat, gyakran ezt mások tették meg helyettük. Rendkívül fontos tényező például egy új termék esetében a megfelelő pozícionálást eredményező termékdesign. 164
4.3
A termék és alapvető jellemzői A termék alapvető eszköz a vállalat számára ahhoz, hogy képviseltesse magát a piacon. A termékre összpontosítanak a termelők és a fogyasztók is, hiszen mindketten ezen keresztül érik el céljaikat – a termelő bevételt szerez a piaci igény kielégítésével. A termelő számára a termék nem csak a technológiai folyamat egy alapvető fontosságú tényezője, hanem az üzleti stratégiájának alapvető tényezőjét is tükrözi. A fogyasztó számára a termék egy eszköz, ami által kielégítheti a szükségleteit. A termékeket nem csak egyre jobb feltételek között állítják elő, hanem megváltoztatják a jellemzőiket is, és egyre inkább tökéletesítik azt. Ezek a fogyasztói szükségletek kényszerítik arra a vállalatokat, hogy méh intenzívebb és dinamikusabb tevékenységeket folytassanak azért, hogy teljes mértékben ki tudják elégíteni a fogyaztók szükségleteit. Ez maradandó változásokat okoz a termékben is, ezért a termelők folyamatosan próbálnak minél tökéletesebb termékkel előrukkolni a piacon, ami új és nagyobb keresletet és fogyasztást biztosít. Emiatt a folyamatos küzdelem miatt, hogy kielégítség a fogyasztók szükségleteit, a termelők bizonyos nehézségekkel szembesülnek. Az új termék
Van, akinek egy új termék egy létező, továbbfejlesztett termék, míg mások számára egy új termék csakis egy olyan termék, amely egy alapvető felfedezés eredményeképpen jelenik meg, mint például a tranzisztorok esetében. 165
SK RI P TA
-
J E G Y Z ET
–
HA NDB O OK
SKR IPTA
Egy vállalat számára egy „új termék” jelenthet egy már létező terméket is, amelyet éppen bevezetni készül a piacra, ezért a vállalat számára újnak minősül.
JEGY ZET
–
HA NDB O OK
Rendkívül nehéz, majdnem lehetetlen pótolni az elvesztett időt, ha egy termék nem tud határozott sikert produkálni a piacon az első hat hónapban-egy évben.
Előfordulhat, hogy egy terméket már piacra dobtak valahol a világon vagy az európai piacon, de a vállalat számára új terméknek számít, amikor a mi piacunkon vezeti azt be. Az előbb említettek alapján felvetődik a kérdés, hogy egy megváltoztatott és továbbfejlesztett terméket újnak tekinthetünk-e. De a „vadonatúj termék” kifejezésnek egészen más jelentése van, vagyis egy új termék felfedezésből ered, mint a számítógépek, mobiltelefonok, stb. Kevés „vadonatúj termék” létezik, és sok lényegesen megváltoztatott termék, amelyeket újnak tekinthetünk.
-
A termék műszaki tökéletessége bármely új termék piacra dobásának alapvető feltétele. Az olyan termék, amely a piacra való bevezetésének kezdetén bármifajta bizonytalanságot okoz (nem csak műszaki értelemben), nem számíthat sikeres életciklusra a piacon, sem pénzügyileg, sem időben.
A termék piacra való bevezetésének kezdeti szakaszában általános érdeklődést kell felkeltenie. Rendszerezés és osztályozás új termékek bevezetésekor
Hogy mitől kaphatja meg egy termék az “új” jelzőt, azt gyakran nehéz pontosan meghatározni, és ennek nagyon egyszerű oka van: az „új” szó nagyon sok dolgot jelenthet. A termelő szempontjából az „új termék” fogalma az alábbiakat jelentheti: ••
Kifejezetten új termék
••
Az aktuális termelési program kiterjesztése
••
Továbbfejlesztett termék
A termék komponensek összessége: ••
legfőbb komponens,
••
végső komponens,
••
külső komponens.
A legfőbb komponens a tényleges termék, annak működési jellemzői, valamint lehetséges és megbízható műszaki megoldásai.
A fogyasztó nézete egy „új termék” piacon való megjelenéséről kétféle lehet: újként tekint a termékre, vagy nem. A termelő vagy a forgalmazó mondhatja, hogy egy termék új, de ha azt a valamit a végfelhasználó nem fogadja el úgy, mint a számára „valóban” hasznos termék, akkor a bejelentett újdonság nem lesz hiteles. Egy új termék piacra dobási programja: az új termék ötletének megszületése, műszaki kutatások, a prototípus előállítása, a termelés megindítása és a piacra dobáshoz szükséges kapcsolódó munkálatok. Tekintettel arra, hogy a versenytársak majdnem minden piacon erőteljesen jelen vannak, azok a vállalatok, amelyek nem tudnak sikeresen új termékeket kifejleszteni, komoly fenyegetésnek vannak kitéve. Az elérhető termékeik sérülékennyé válnak a változó fogyasztói igények és ízlések, az új technológiák, a termékek egyre rövidülő életciklusa és a fokozódó hazai és külföldi verseny következtében.
Az üzleti tevékenységüket fejlett piacgazdaságokban folytató vállalatok szerint egy új termék kifejlesztése és annak piaci bevezetése egyformán nehéz és költséges folyamatok. Ezért az eladási erőfeszítéseket (sales efforts) összhangba kell hozni a promóciós programokkal nemzeti és/vagy világszinten, a kereskedelmi tréninganyagokat el kell készíteni, és a tréninget időben le kell bonyolítani. Az üzembe helyezést, illetve a szükséges műszaki karbantartást, raktározást, logisztikai tervezést időben meg kell oldani.
166
A végső komponens a termék felismerhető márkája, annak design-ja, ára, minősége, styling-ja, a fogyasztóval való kapcsolattartás, a terméket bemutató alkalmazottak hozzáállása és viselkedése. A külső komponens a szállítás módja, a garancia, a pótalkatrészek, az üzembe helyezés, a használati utasítás, a karbantartás helye, további szolgáltatások.
A három komponens a kombinációja miatt a mai globalizációs környezetben az új termékek osztályozása az alábbiak szerint történik: Vadonatúj termékek – teljesen új technológián alapul, és eddig nem létezett a piacon Új termékkínálat – olyan termékek, amelyek már jelen vannak a piacon A meglévő termékkör bővítése – egy új árucikk bevezetése a meglévő termékkörön
belül
A meglévő termékek fejlesztése és átvizsgálása – bármely (fent említett: legfőbb, végső, vagy külső) termékkomponens fejlesztése, módosítása Re-positioning – újra-pozícionálás, a fogyasztók hozzáállásában való változtatást jelenti, további termékjellemzők reklámozásának eredményeként (pl. babasampon ajánlása anyukáknak is) Költség- vagy árcsökkentés – ez a módszer a legkevésbé innovatív az összes termékkategória közül
167
SK RI P TA
-
J E G Y Z ET
–
HA NDB O OK
-
JEGY ZET
–
HA NDB O OK
Egy márka akkor teljesíti fontos küldetését, ha rendelkezik bizonyos tulajdonságokkal:
Új termék bevezetése a piacon
Mivel a fogyasztók reakcióját nem lehet teljes mértékben megjósolni, az új termék nagyobb piacon való forgalmazásának megkezdése előtt tesztelni kell a piacot. A piacra dobási szakaszig még lehetséges bizonyos változtatásokat tenni a termékben. A piac tesztelésének legfőbb célja az új termék számára a kockázat minimalizálása, információgyűjtés a termékről alkotott szubjektív visszajelzésekből, a termék „rezonanciája” a fogyasztók szükségleteivel és motivációjával.
A tesztelésnek két főbb formája van. ••
törvény vagy más szabály által megkövetelt tesztelés során az új termék funkcionális, fizikai és orvosi-egészségügyi jellemzőit tesztelik jogi rendelkezések vagy speciális előírások szerint,
••
a marketing vagy fogyasztói teszt célja meghatározni, hogy mennyire fogadják el a vásárlók az új terméket, valamint az új termék eladásának lehetőségeiről hivatott minél több információval szolgálni.
Néhány esetben – gyakorlati, de akár elméleti leírásban is – találkozhatunk egy harmadik alapvető típusú teszteléssel is: ••
SKR IPTA
pszichológiai tesztelés. Piaci bevezetéskor az értékesített mennyiség nagyon alacsony, akárcsak a profit, míg az előállítási költségek viszonylag magasak.
Ebben a korai szakaszban a versenyképesség rendkívül gyenge, de intenzív promóció szükséges ahhoz, hogy a termék a lehető legtöbb fogyasztóhoz eljusson. A terméktesztelés az a szakasz, amelyben a vállalat főleg a kiadásokra fektet hangsúlyt, nem a bevételekre, vagyis a vállalat a jövőbe fekteti a pénzt.
Termékstílus és márka
A stílus teszi az első, közvetett benyomást a vásárlóra. Ha ez az első benyomás nem kedvező, gyakran nem valósul meg az ügylet. Fontos, hogy a vállalat időben felmérje a stílus változása iránti igényt, és a kellő pillanatban reagáljon arra. A márka meghatározásához számos jellemzőt említhetünk, például a nevet, a jelzést vagy az alakot. A márkanév és a márkajel a márka részei, amelyek írásban, de jel vagy szimbólum alapján is kifejezhetőek, mint például a Coca Cola, a Microsoft, a Nike, stb. esetében. A márkát gyakran a termék jellemzői közé sorolják, hiszen annak elsődleges célja érték közvetítése. 168
••
rövid és érthető
••
könnyen kimondható és olvasható
••
könnyen megjegyezhető és felismerhető
••
más nyelveken nem jelenthet sértő dolgot
••
a termék előnyeit kell sugallnia
••
mindenféle csomagoláshoz illeszthetőnek kell lennie
••
megfelel a kor követelményeinek
••
jogvédett.
Termékdesign
A termék funkcionalitása egy iparilag előállított termék designjának, tervezésének alapja. A terméknek – ha meg akar felelni bizonyos piaci elvárásoknak –, a fogyasztók esztétikai elvárásainak is meg kell felelnie.
Egy alkalmas, működőképes, modern, esztétikus formájú és tekintetvonzó terméket a piacon optimális feltételekkel lehet eladni. A design az egyik leghatékonyabb eszköz egy termék „megkülönböztethetőségének” kialakításához a piacon. A termékdesign egyszerű funkciója az, hogy a megfelelő kutatásokra támaszkodva, funkcionalitás szempontjából minőségi, a piac számára esztétikai szempontból vonzó és megfelelően jövedelmező termék jöjjön létre. Termékcsomagolás
A csomagolásnak alapvetően két fő jellemzője van, amelyből az első a termék védelme, míg a másik az eladás erőteljes elősegítése. A csomagolásnak bizonyos követelményeknek eleget kell tennie, ilyenek például a szállíthatóság, raktározhatóság, praktikusság, kezelhetőség, stb.
A csomagolásra különleges hangsúlyt kell fektetni, főként a végfelhasználásra szánt termékek esetében, ahol a csomagolás ára a termék eladási árának akár 60%-át is kiteheti. Ez különösen jellemző a kozmetikai termékekre, míg az édességiparban ez az arány 20-30% körül mozog, az eszközök esetén pedig nem több mint 5-6%. A jelenlegi, áruházakon keresztül történő eladás különös figyelmet tulajdonít a csomagolásnak a végfelhasználásra szánt termékek esetében, mivel a csomagolás bizonyos szempontból átvette az eladó szerepét.
Ezen a területen állandó az innováció, egyre jobb csomagolási technikák születnek.
169
SK RI P TA
-
J E G Y Z ET
–
HA NDB O OK
SKR IPTA
-
JEGY ZET
–
HA NDB O OK
A marketing a piac kiszélesítésének egyik legfontosabb eszköze.
A marketing-szemlélet kialakítását és annak a vállalat viselkedésbe való beillesztését befolyásolja a tudományos fejlődésben való haladás, a technológiák, csakúgy, mint a társadalmi és gazdasági kapcsolatok. A gyors növekedés nagyszámú új termék kialakulásához vezetett, amelyek tömegpiacokat keresnek maguknak. A mai tudományos és műszaki fejlődés növeli a nagyvállalatok dominanciáját és megnyitja a lehetőségeket a közepes és a kisvállalatok számára is. A marketing, mint üzleti iránymutatás, kapcsolódik az üzletpolitikához. A fejlett piacgazdaságokban azok a vállalatok vannak előnyben, amelyek sikeresen valósítják meg a technológia és a marketing összekapcsolását, vagyis a vállalat stratégiai értelemben vett üzleti funkcióit. A piaci szereplőket osztályozhatjuk úgy is, mint innovátorok és utánzók (copycat-ek).
Az egyik alapvető innovátorok és utánzók közötti profitelosztást meghatározó tényező az innováció védelmének szintje. Az erős jogi védettség megadja az innovátor számára a sikeres megvalósításhoz szükséges időt. Ehhez hasonlóan, ha egy innovátor egy pre-paradigmatikus szakaszban megjelenik a piacon egy jól kigondolt termékötlettel, de rossz design-al, olykor még a későbbiek folyamán is sikeresen továbbfejlesztheti a termék design-ját. Ha az innovátor erőteljes szabadalmi védelemmel rendelkezik, vagy nehezen lemásolható technológiáról van szó, ezek a tényezők biztosíthatják számára az értékes időt ahhoz, hogy kifejleszthesse a megfelelő arculatot.
KÖVETKEZTETÉS A marketing tevékenység stratégiai tervezésének egyik legnagyobb megpróbáltatása egy új termék kifejlesztése és bevezetése. Az új termék kifejlesztése egy stratégiai jellegű tevékenység, mert a fejlesztés következményei a vállalat üzleti működését tekintve hosszú távúak.
5
A szellemi tulajdon védelme
A szellemi tulajdonjogok hasonlóak a többi tulajdonjoghoz, de a szellemi termékekre vonatkoznak. Lehetővé teszik az alkotó, illetve a szabadalom, védjegy vagy szerzői jog birtokosa számára, hogy hasznosuljon a munkájából vagy befektetéséből. Ezeket a jogokat az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 27. cikkelye állapítja meg, amely hangsúlyozza az olyan erkölcsi és anyagi érdekek védelméből eredő hasznokra való jogot, amelyek bármely tudományos, irodalmi vagy művészeti alkotás szerzői jogából származnak. A szellemi jogok fontosságát első ízben az 1883-as, Iparjogvédelemről szóló Párizsi Konvenció, és az 1886-os, Irodalmi és Művészeti Művek Védelméről szóló Berni Konvenció ismerte fel. A Szellemi Tulajdon Világszervezet [World Intellectual Property Organisation (WIPO)] mindkét megállapodást érvényesíti. A következőkben részletezzük az ipari tulajdon, a szabadalom, a know-how, a védjegy, az ipari formaterv és az eredetmegjelölések témáját.
Az új termékek fontosak, hiszen megkülönböztető előnyöket hozhatnak, fenntarthatják az eladások növekedését, sok időt igényelnek a kifejlesztéshez és a bevezetéshez, nagy profitot hozhatnak, hatékonyabbá tehetik az elosztást, technológiai fejlődéshez vezethetnek és reagálhatnak a fogyasztói szükségletekre. Egy új termék bevezetésének alapvető oka, még a vállalat által vállalt kockázatot beleértve is, a profit termelése és az eladások növelése.
170
171
SK RI P TA
-
J E G Y Z ET
–
HA NDB O OK
5.1
A szabadalom A szabadalom az a kizárólagos jog, amelyet az állam egy újdonságnak számító találmányra vonatkozóan ismer el, amely tartalmaz valamilyen mértékben innovációt, és amely iparilag alkalmazható. A szabadalmas kizárólagos joggal rendelkezik arra, hogy az elismert szabadalmon alapuló bármely termék vagy eljárás gyártását, használatát, árulását vagy importálását bármely személy esetében megakadályozza vagy leállítsa, az illető beleegyezése nélkül. A szabadalom egy hatékony üzleti eszköz, amely lehetővé teszi az üzleti szervezetek számára, hogy az engedélyezés által kizárólagos jogot szerezzenek egy új termékre vagy eljárásra, hogy erős piaci pozíciót alakítsanak ki, és plusz bevételt generáljanak. Az összetett termékek (pl. egy kamera, egy mobiltelefon vagy egy autó) számos szabadalom által védett találmányt is egyesíthetnek magukban, amelyek különböző szabadalmasok tulajdonát is képezhetik. Egy szabadalmat minden országban a Nemzeti Szabadalmi Hivatal ismer el, vagy országok csoportja esetében a Regionális Szabadalmi Hivatal. A szabadalom egy korlátozott időszakra érvényes, általában a szabadalmi kérelem iktatási időpontjától számított 20 évig, feltéve, hogy az előírt fenntartási díj megfelelően befizetésre kerül. A szabadalom egy területi jog, amelyet egy adott ország vagy régió földrajzi határai korlátoznak. A szabadalom által megszerzett kizárólagos jogért cserébe a jelentkezőt megkérik, hogy tegye közzé a találmányt a nyilvánosság felé, úgy, hogy a szabadalom iránti kérvényében egy részletes, pontos és teljes írásos bemutatást ad a találmányról. Az elismert szabadalom, és sok országban a szabadalom iránti kérelem is elérhetővé válik a nyilvánosság számára, egy hivatalos napilapon vagy újságon keresztül.
SKR IPTA
-
JEGY ZET
–
HA NDB O OK
való tárgyalás során, amely alapján a vállalatunk és a másik szerződő fél megegyezik abban, hogy kölcsönösen engedélyezik egymásnak egy vagy több szabadalmuk használatát, a szerződésben meghatározott feltételekkel összhangban. Hozzáférés új piacokhoz
A szabadalmi licencszerződés (vagy egy benyújtott szabadalmi kérvény) hozzáférést adhat a vállalatunk számára új piacokhoz, amelyek egyébként megközelíthetetlenek lennének számunkra. Ahhoz, hogy ezt megtehessük, a találmányt a megfelelő külföldi piacokon is le kell védetnünk. Mindig célszerű szabadalmi bejelentést tenni, ha egy találmány alkalmas a szabadalmaztatásra?
Nem mindig. Még ha a találmány szabadalmaztatható is, ez nem jelenti azt, hogy az feltétlenül egy kereskedelmileg megvalósítható technológiát vagy terméket eredményezne. Emiatt fontos alaposan mérlegelni a mellette és ellene szóló érveket, és elemezni a lehetséges alternatívákat, még mielőtt megtennénk a szabadalmi bejelentést. A szabadalom megszerzése, fenntartása és érvényesítése költséges és nehéz is lehet. Hogy megtegyük-e vagy ne a szabadalmi bejelentést, annak egy szigorúan üzleti döntésnek kell lennie. Először is azon a lehetőségen kell alapulnia, hogy egy kereskedelmileg hasznos innováció védelmét kapjuk, amely jelentős haszonnal fog bírni az üzelti életben való alkalmazása során. A következő tényezőket kell figyelembe venni, amikor mérlegeljük, hogy megtegyük-e a szabadalmi bejelentést vagy sem:
Van piaca ennek a találmánynak? Mik az alternatív lehetőségek a találmány helyett, ezek milyenek a mi találmányunkhoz képest? Hasznos-e a találmány egy meglévő termék fejlesztése vagy egy új termék kialakítása szempontjából?
Mi számít találmánynak?
A szabadalmi jogok terminológiája szerint egy talámány úgy definiálható, mint egy műszaki probléma új és innovatív megoldása. Ez vonatkozhat egy teljesen új eszköz, termék, eljárás vagy folyamat megalkotására, vagy lehet egyszerűen egy jól ismert termék vagy eljárás valamely fejlesztése is. Ha csak egyszerűen felfedezünk valamit, ami már létezik a természetben, akkor ez nem számít találmánynak; szükséges, hogy a találmány tartalmazzon egy bizonyos mennyiségű emberi bölcsességet, kreativitást és találékonyságot. Habár ma a találmányok nagyobb része jelentős erőfeszítések és hosszú távú kutatás-fejlesztés befektetések eredménye, az alacsony költségű műszaki fejlesztések is jelentős bevételt és nyereséget eredményeznek a feltalálóik vagy a vállalatok számára. A legfontosabb okok, amiért érdemes egy innovációt szabadalom által levédetni: az erős piaci pozíció és a versenyelőny.
A technológiához való hozzáférés keresztlicenc segítségével
Amennyiben a vállalatunk érdeklődik egy olyan technológia iránt, amelyet egy másik szervezet birtokol, akkor használhatjuk a saját szabadalmainkat a keresztlicenc megállapodásról 172
Ha igen, hogyan illik bele a vállalatunk üzleti stratégiájába? Vannak-e lehetséges licencvevők vagy befektetők, akik segítenének a találmány piacon történő bevezetésében? Milyen értéket hordoz a találmány a vállalatunk számára és a verseny szempontjából? A visszamodellezés (reverse engineering) technikájának alkalmazása megkönnyíti a találmányukhoz való hozzáférést, vagy legalább a megközelítését? Mi a valószínűsége annak, hogy mások, és főleg a versenytársak találnak és szabadalmaztatnak valamit, amit mi fedeztünk fel? A kizárólagos, vagyis monopol piaci pozícióból származó becsült nyereség indokolja-e a szabadalmaztatás költségeit? A találmány milyen tekintetben lenne védhető egy vagy több szabadalom által, mi ezeknek a szabadalmaknak az érvényességi tartománya és kereskedelmileg hasznosítható védelmet eredményez-e? Egyszerű lenne-e felismerni a szabadalmi jogok megsértését és készek vagyunk-e időt és pénzügyi eszközöket fektetni a szabadalmunkból vagy szabadalmainkból származó jogok érvényesítése érdekében?
173
SK RI P TA
-
J E G Y Z ET
–
HA NDB O OK
SKR IPTA
-
JEGY ZET
–
HA NDB O OK
Mit lehet szabadalmaztatni?
Milyen jogok járnak együtt egy szabadalommal?
Egy találmánynak számos követelménynek kell megfelelnie ahhoz, hogy alkalmas legyen a szabadalmaztatásra. A szabadalmaztatni kívánt terméknek az alábbi követelményeknek kell megfelelnie: A találmánynak szabadalmazhatónak kell lennie, Újdonságnak kell lennie (az újdonság követelménye), Bizonyos szintű találékonyságot kell hordoznia (a nem nyilvánvaló követelménye), Iparilag hasznosíthatónak kell lennie (az alkalmazhatóság követelménye), Világosan és teljes mértékben fel kell tárni a találmányt a kérvényben (a feltárás követelménye). Ahhoz, hogy ezeket a követelményeket megértsük, meg kell vizsgálnunk, hogy eddig mit fogadtak el szabadalomként a technológiának azon a területén, ami bennünket érdekel. Ebből a célból megvizsgálhatunk egy szabadalmi adatbázist.
Egy bejegyzett szabadalom tulajdonosa kizárólagos joggal rendelkezik arra, hogy megakadályozzon bárkit abban, hogy kereskedelmi célokra használja a találmányt. Ebbe beletartozik az a jog is, hogy megelőzze vagy megakadályozza, hogy mások a jogtulajdonos engedélye nélkül jogtalanul előállítsák, használják, árulják vagy importálják a terméket vagy eljárást, amely a bejegyzett szabadalmon alapul.
Mi számít szabadalmaztatható találmánynak?
A regionális és nemzeti szabadalmi törvények többségében a szabadalmaztatható találmányt negatív módon definiálják, vagyis meghatározzák azoknak a listáját, amiket nem lehet szabadalmaztatni. Például a következő területeket zárták ki a szabadalmaztatásból: Felfedezések és tudományos elméletek; esztétikai alkotások; szellemi cselekmények tervei, szabályai és módszerei; olyan anyagok felfedezése, amelyek már korábban is léteztek a természetben; olyan találmányok, amelyek ellentétesek a közrendet, a közerkölcsöt vagy az egészségünk védelmét tekintve; emberi vagy állati diagnosztikai, gyógyászati vagy sebészeti módszerek; a mikroorganizmusokon kívüli növények vagy állatok, nem biológiai és mikrobiológiai folyamatok és számítógépes programok, különböző létfontosságú biológiai folyamatok, amelyek növényekhez vagy állatokhoz való hozzáférést szolgálják Hogyan lehet meghatározni, a találmány újdonság-e, vagyis újdonságot képvisel-e?
Egy találmány újdonság, vagyis újdonságot képvisel, ha a pillanatnyi technológiai státuszba nem tartozik bele. A technológia állása általában minden releváns műszaki tudásra vonatkozik, ami világszerte elérhető a nyilvánosság számára már az első megfelelő szabadalmi bejelentést megelőzően, és többek között mindenféle szabadalmat, szabadalmi bejelentést és nem szabadalmi irodalmat (non-patent literature, NPL) tartalmaz. Egy találmány tudományos magazinban való közzététele, konferencián való bemutatása, kereskedelmi felhasználása vagy egy vállalat katalógusában való bemutatása, mindezek olyan tevékenységek, amelyek érvényteleníthetik a találmány újdonság-jellegét, így alkalmatlanná teszik a szabadalmaztatásra. Különösen fontos megakadályozni, hogy egy találmány véletlenül nyilvánosságra kerüljön még a szabadalmi bejelentés elfogadása előtt. Mik a feltételei a találmány közzétételének?
Az országok többségének nemzeti jogszabályrendszere szerint a találmányt nyilvánosságra kell hozni a szabadalmi kérelemben, vagyis érthetően és kimerítően be kell mutatni azt az adott terület szakértője számára ahhoz, hogy ki lehessen fejleszteni. Néhány országban a szabadalmi jog azt is megköveteli a feltalálótól, hogy írja le a találmány megvalósításának legjobb módját is.
174
Ki a feltaláló és ki a szabadalmas?
A feltaláló az a személy, aki a találmányt kitalálta, míg a szabadalom kérelmező, szabadalmas vagy a szabadalom tulajdonosa az a személy, aki benyújtja a szabadalom iránti kérelmet.
Habár néhány esetben a feltaláló lehet egyben a szabadalmas is, leggyakrabban két külön személyről vagy szervezetről van szó, vagyis a szabadalmas általában a feltalálót alkalmazó vállalat vagy kutatóintézet. Az alábbi speciális követelmények igényelnek további elemzést: Ipari találmányok
Sok országban az ipari találmányok automatikusan az alkalmazót illetik meg. Néhány országban ez csak akkor van így, ha ezt az alkalmazó és az alkalmazott közötti szolgáltatási szerződés kiköti. Néhány esetben, (például ha nincs szolgáltatási szerződés) a feltaláló megtarthatja a jogot a találmány kereskedelmi kiaknázására, de az alkalmazónak megmarad a kizárólagos joga a találmány belső célokra való felhasználására (angolul: shop rights). Mely időponttól számít védettnek a találmányunk?
A jogaink ténylegesen a szabadalmunk elismerésének napjától érvényesek, és ettől kezdve jogi eljárást kezdeményezhetünk bármely harmadik fél ellen a találmány jogosulatlan használatának okán
Néhány országban jogi eljárást kezdeményezhetünk jogsértésért a szabadalmi kérelem nyilvánosságra hozatala (általában 18 hónappal a kérelem benyújtása után) és a szabadalom bejegyzése közötti időszakban is. Általában jelentős kompenzációt kérhetünk a szabadalom használatáért a nyilvánosságra hozatal és a bejegyzés közötti időszakban. Mennyi a szabadalom általi védelem érvényességi ideje?
A jelenlegi nemzetközi standard 20 éves védelmet nyújt a szabadalmi kérelem bejeletésétől számítva, feltéve, hogy az éves díjak vagy fenntartási díjak megfelelően kifizetésre kerülnek, és hogy a szabadalommal szemben nem született pozitív megsemmisítési kérelem. Néhány országban a védelem 20 éven túlra is kiterjeszthető, vagy nagyon speciális körülmények között egy kiegészítő oltalmi tanúsítvány is jóváhagyható.
175
SK RI P TA
-
J E G Y Z ET
–
HA NDB O OK
5.2
Szabadalmi oltalom külföldön Miért érdemes külföldön oltalmi bejelentést tenni?
A szabadalmak területi jogok, ami azt jelenti, hogy egy találmány csak abban az országban vagy régióban van oltalom alatt, amelyben a szabadalmi oltalmat elismerték. A külföldi országokban megszerzett szabadalmi oltalom kizárólagos jogot ad a találmányunkra a vállalatunk számára az adott országokban. Sőt, a külföldi szabadalmi oltalom lehetővé teszi a vállalat számára, hogy külföldi vállalatoknak enegedélyt adjon a találmány használatára, hogy külföldi együttműkdéseket alakítson ki, és hogy hozzáférjen ezekhez a piacokhoz másokkal való partnerségi kapcsolatban. Mikor kell oltalmi kérelmet benyújtani külföldön?
Az adott találmány első oltalmi kérelme leadásának dátumát a bejelentés napjának nevezzünk, és az ezt követő, más országokban esedékes kérelmek esetén ez a korábbi kérelem 12 hónapig (az úgynevezett elsőbbségi időszak alatt) előnyt jelent az ugyanarra a találmányra, de későbbi dátummal leadott kérelmekkel szemben. Kimondottan ajánlott a külföldi oltalmi kérelmeket az elsőbbségi időszak alatt benyújtani.
5.3
A szabadalmaztatott technológia kereskedelmi forgalomba hozatala Hogyan kell kereskedelmi forgalomba hozni a szabadalmaztatott technológiát? Számos lehetőség van egy szabadalmaztatott találmány piacon való bevezetésére:
SKR IPTA
-
JEGY ZET
–
HA NDB O OK
Mire használható a know-how?
Sokféle know-how létezik. Néhány ezek közül magára a termékre vonatkozik, és egy adott probléma műszaki megoldását egészíti ki, míg más típusú know-how-k egy adott termék gyártási technológiájára vonatkoznak (adatok a folyamatról, a gyártási tevékenységek ütemterve, bizonyos folyamatok lebonyolításának módja, stb.). Ugyanakkor a know-how lehet teljesen független is, és lehet egy adott műszaki megoldásra vagy technológiai folyamatra vonatkozó adatcsoport vagy információcsoport is, amely például kiegészíti a már szabadalmaztatott megoldásokat. Menny ideig érvényes a know-how védelme?
A know-how védelme addig tart, ameddig azt a tulajdonosa titokban tartja. Amikor a knowhow törvényes módon nyilvánosságra kerül (valaki más függetlenül felfedezi a know-how tartalmát képző megoldást, vagyis a szóban forgó technológiai eljárást és nyilvánosságra hozza azt), a védelem megszűnik. Amennyiben valaki a know-how tartalmát jogtalan módon ismeri meg, a tulajdonosnak joga van az okozott kárért kompenzációt követelni. Hogyan történik a know-how átadása?
A know-how átadása történhet átruházás (eladás) útján egy másik tulajdonos számára. Ilyenkor – a szerződés feltételeitől függően – a korábbi tulajdonos már nem jogosult a know-how használatára, vagy annak csak korlátozott használatára jogosult. Mindamellett a know-how leggyakrabban licencszerződés útján kerül átadásra, amellyel jogot adományozunk egy másik fél számára arra, hogy korlátozott mértékben használja a know-how-t, a szerződésben meghatározott kikötésekkel összhangban (a know-how alkalmazásának helyére, szakmai területére, az időbeli korlátozásaira, a know-how alapján készült termék árára, a know-how alapján készült termékeknek a licenc szolgáltató más termékeivel szembeni versenyének tiltására vonatkozóan, stb.) A know-how képezheti egy, a hosszú távú gyártásban való együttműködésről, franchise-ról vagy lízingről szóló megállapodás egy bekezdését is.
••
Az elfogadott szabadalom közvetlen kereskedelmi forgalomba hozatala;
••
A szabadalom eladása egy másik fél számára;
Hogyan becsüljük fel a know-how értékét?
••
A szabadalom használatának engedélyezése mások számára;
••
Vegyesvállalat létrehozása vagy más stratégiai unió alakítása olyanokkal, akik rendelkeznek kiegészítő szellemi vagyonnal.
A know-how megszerzésekor az egyik legfontosabb kérdés az, hogy hogyan becsüljük fel annak értékét, és milyen összegű jogdíjat állapítsunk meg. A legjobb az, ha a know-how értékét egy, a know-how-ban foglalt műszaki vagy technológiai megoldás területének szakértője becsüli fel; sőt, azokat a gazdasági hasznokat is, amelyekből a know-how átvevője részesülni fog. Ilyen esetekben a know-how-t akár vásárlás, akár licenc útján megszerző félnek egyedül kell kiértékelnie azt, hogy milyen mértékig lenne jövedelmező számára a kérdéses üzleti megállapodás.
5.4
A know-how A know-how speciális műszaki vagy technológiai információkat jelent, amelyek egy átlagos szakértő számára nem ismertek, a tuljadonosuk számára bizonyos előnyökkel járnak és titkosságuk megtartása lényeges eszközt jelent a védelmük érdekében.
A know-how titkosságát a tikossági szerződés biztosítja, vagyis a szerződés megfelelő rendelkezései, amelyek a know-how-t egy harmadik fél rendelkezésére bocsátják. A know-how-t az illetékes állami szervek nem, hanem inkább maga a tulajdonos védi. Ezért a know-how-ra nem vonatkoznak területi korlátozások a védelmére vonatkozóan, mivel természeténél fogva know-how-nak számít bárhol a világon. 176
5.5
A védjegy A védjegy egy embléma, amelynek segítségével megkülönböztethetőek egy vállalat által előállított termékek vagy szolgáltatások más vállalatokéitól. A védjegy lehet bármilyen megkülönböztető szó, betű, szám, rajz, kép, forma, szín, logó, felirat vagy ezek kombinációja.
Néhány országban a reklámszlogenek is védjegynek tekinthetők, így bejegyezhetőek a nemzeti védjegy hivatalnál. Egyre több ország engedélyezi rendhagyó védjegyek bejegyzését 177
SK RI P TA
-
J E G Y Z ET
–
HA NDB O OK
SKR IPTA
-
JEGY ZET
–
HA NDB O OK
is, például: egy szín, háromdimenziós jelek (a termék vagy a csomagolás formája), akusztikai jelzések (hangok) vagy szaglószervi jelek (illatok).
több mint valószínű, hogy hasonló vita tárgyai lennének, mint például a „GYORS”, „LEGJOBB”, „KLASSZIKUS” vagy „ÚJ”, kivéve ha ezek egy bejegyzett jelnek egy részét képezik.
Mire használhatóak a védjegyek?
Megtévesztő védjegyek. Ezek olyan védjegyek, amelyek nagy valószínűséggel becsap-
A védjegy elsődleges funkciója lehetővé tenni a vásárlók számára, hogy be tudják azonosítani egy bizonyos vállalat termékeit (akár árukról, akár szolgáltatásokról van szó), valamint hogy különbözzenek a veresnytársak azonos vagy hasonló termékeitől. Az adott termékkel elégedett vásárlók valószínűleg újra használni fogják vagy meg fogják vásárolni az adott terméket. Ezért képesnek kell lenniük a terméket erőfeszítés nélkül megkülönböztetni az azonos vagy hasonló termékektől. A védjegyek azzal, hogy lehetővé teszik a vállalatok számára, hogy a saját termékeik megkülönböztethetőek legyenek más versenytársakéitól, kulcszerepet töltenek be a marketing stratégiában és a vállalat teljes nyilvános arculatának kialakításában, ezzel hozzájárulva a vállalat termékei arculatának és a vevők körében kialakult hírnév kilakításában. A vállalat arculata és hírneve kiépíti a bizalmat, amely megteremti az alapot a hűséges vásárlók megszerzéséhez, és megerősíti az üzleti vállalkozás vevőkörét. A vásárlókban gyakran egy érzelmi kötelék alakul ki egyes védjegyek iránt, amely az adott védjegyet viselő termékek kívánt tulajdonságain vagy jellemzőin alapul. Hogyan védheti meg egy vállalat a védjegyét?
A védjegyoltalmat nyilvántartásba vétel, vagy néhány országban akár használat útján lehet megszerezni. De még ha meg is lehet szerezni a védjegyet használat útján, akkor is érdemes bejegyeztetni a megfelelő kérelem leadásával a nemzeti védjegyhivatal számára (néhány védjegyhivatal feljajánlja az online kérelmezés lehetőségét is). Elegendő a cégnevet/kereskedelmi nevet bejegyeztetni?
Nem. Fontos különbséget tenni a kereskedelmi név és a védjegy között. A kereskedelmi név vagy cégnév a vállalat teljes neve (például: Fruitland International Ltd), és a vállalat azonosítóját jelenti. A védjegy olyan embléma, amely egy vállalat termékének/termékeinek megkülönböztetésére szolgál.
Egy vállalat számos védjeggyel rendelkezhet. Mik a védjegy bejegyzési kérelem elutasításának főbb okai?
A védjegy bejegyzési kérelmeket általában az alábbi okokból utasítják el: Általános kifejezések. Például ha a vállalatunk a „SZÉK” szót szeretné védjegyként be-
jegyeztetni székek árusításához, a védjegyet visszautasítanák, mondván a „szék” szó erre a termékre egy általánosan használt kifejezés.
Leíró kifejezések. Ezek olyan szavak, amelyeket a piac gyakran használ a kérdéses termék
meghatározására. Például az „ÉDES” elnevezéssel nem valószínű, hogy árusíthatnánk csokoládét, mert ez egy leíró kifejezés. Hasonló kifejezések, amelyek kiértékelnek vagy dícsérnek
178
hatják vagy félrevezethetik a fogyasztókat a termék jellegével/természetével, minőségével vagy földrajzi eredetével kapcsolatban. Például a margarin helyett egy tehént ábrázoló védjegy használata egész biztosan visszautasításra kerülne, hiszen ez megtéveszthetné a fogyasztókat, akik ezt a jelzést természetesen a tejtermékekkel kapcsolnák össze (például a vajjal).
A közrenddel vagy a közerkölccsel ellentétesnek tartott jelzések. Nem
hagyható jóvá az olyan védjegy bejegyzése, amely olyan szavakat vagy illusztrációkat tartalmaz, amelyek veszélyeztethetik az általánosan elfogadott erkölcsi normákat és vallási meggyőződést.
Az állam vagy a Szellemi Tulajdon Világszervezetének Nemzetközi Irodájával összefüggésben lévő nemzetközi szervezetek zászlója, emblémája, hivatalos megkülönböztető jegyei és szimbólumai általában kizárásra kerülnek a bejegyzésből. A védjegy bejegyzési kérelem benyújtását megelőzően feltétlenül el kell végeznünk egy érvényes védjegy keresést, amely azért szükséges, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy még nem jegyeztette be az általunk használni kívánt védjegyet, vagy egy ahhoz hasonlót egy másik vállalat egy azonos vagy hasonló termékre vonatkozóan.
Hogyan jegyeztethetjük be a vállalatunk védjegyét egy külföldi országban?
Nemzeti eljárásmód: A vállalatunk benyújthat egy megfelelő kérelmet a meghatározott nyelven és a megfelelő díjak befizetése mellett bármely, az oltalmi kérelemben meghatározott ország védjegy hivatalánál. Regionális eljárásmód: Amennyiben olyan országban szeretnénk oltalmat szerezni,
amely egy regionális védjegy szervezet tagja, akkor kérelmezhetünk olyan bejegyzést, amely az összes tagállam területén érvényes, úgy, hogy a kérelmet a megfelelő regionális intézményhez nyújtjuk be. A reionális védjegy hivatalok a következők: Ipari Tulajdon Afrikai Regionális Szervezete (ARIPO), Benelux Védjegy Hivatal (BBM), Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták), Afrikai Szellemi Tulajdon Szervezet (OAPI). Nemzetközi eljárásmód: Amennyiben az országunk tagja a Madridi Védjegy-lajstromozási rendszernek, és ha a védjegyünk be van jegyezve, vagy ha az orzságunkban védjegy bejegyzési kérelmet nyújtottunk be, akkor használhatjuk a madridi rendszert (amelyet a WIPO irányít), és bejegyeztethetjük a védjegyünket több mint 70 országban, amelyek a rendszer tagjai. Mi a szolgáltatási védjegy?
A szolgáltatási védjegy lényegében nagyon hasonló az árucikkekhez/védjegyekhez. Mindkettő megkülönböztető jegy: a védjegyek az árucikkek megkülönböztetésére használatosak, a szolgáltatási védjegyek pedig ugyanezt a funkciót töltik be a szolgáltatásokra vonat179
SK RI P TA
-
J E G Y Z ET
–
HA NDB O OK
kozóan. A szolgáltatások nagyon sokfélék lehetnek, mint például pénzügyek, banki szolgáltatások, turizmus, propaganda vagy vendéglátás. A szolgáltatási jegyeket be lehet jegyeztetni, meg lehet hosszabbítani, meg lehet semmisíteni, át lehet ruházni és licenc útján át lehet adni, ugyanazokkal a feltételekkel, mint a védjegyet.
5.6.
Ipari formaterv Az ipari formaterv egy tárgy dekoratív vagy esztétikai megjelenését jelenti. A formaterv állhat háromdimenziós jellemzőkből, mint például egy adott tárgy jellegzetességei vagy felszíne, illetve kétdimenziós jellemzőkből, mint például a minták, vonalak vagy színek. Az ipari formatervet rendkívül sok és sokféle ipari és kézműves termékhez alkalmazzák: műszaki és orvosi eszközökhöz, karórákhoz, ékszerekhez vagy más luxuscikkekhez, otthoni dolgokhoz, elektromos berendezésekhez, gépjárművekhez, építészeti szerkezetekhez, textilmintázathoz. Az ipari fromatervnek újnak, vagy eredetinek és diszfunkcionálisnak kell lennie ahhoz, hogy a legtöbb nemzeti törvény által védett legyen. Ez azt jelenti, hogy egy ipari formaterv elsődlegesen esztétikai céllal készül, és nem védi a tárgy semmilyen műszaki tulajdonságát.
SKR IPTA
-
JEGY ZET
–
HA NDB O OK
5.7.1 Eredetmegjelölés Az eredetmegjelölés egy speciális típusú földrajzi jelzés, amelyet olyan termékeken használnak, amelyek különleges tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyek kizárólag és alapvetően a termék gyártási helyén található földrajzi környezetből erednek.
A földrajzi jelölés fogalma magában foglalja az eredetmegjelölést. A Lisszaboni Megállapodás által védett eredetmegjelölések a következők: Bordeax – a franciaországi Bordeaux régióban előállított borra, Havanna – Mexikó egyes területein termesztett dohányra és Tequila – az előbbi helyeken előállított alkoholra. Mi a különbség a földrajzi jelzések és a védjegy között?
A védjegyet arra használja a vállalat, hogy megkülönböztesse saját és más vállalatok termékeit és szolgáltatásait. A földrajzi jelzések azt mutatják a fogyasztók számára, hogy a terméket egy másik helyen állították elő, és hogy rendelkezik bizonyos tulajdonságokkal, amelyek az előállítási helynek köszönhetőek. Ezeket bármely termelő használhatja, aki a földrajzi jelzés által megjelölt helyen állítja elő a termékeit, és akiknek a termékeinek bizonyos tulajdonságai megegyeznek.
Miért van oltalom alatt az ipari formaterv?
Az ipari formaterv vonzóvá és megnyerővé tesz egy terméket, és ezáltal hozzájárul a termék kereskedelmi értékéhez, segíti piacra dobását. Amennyiben az ipari formaterv védett, a formatervet bejegyeztető személy kizárólagos jogot szerez magának a jogosulatlan másolás vagy a fomaterv leutánzása ellen, így biztosítva a befektetés jogos megtérülését. Az ipari fomaterv oltalma segíti a gazdasági fejlődést, ösztönzi a kreativitást az ipari és a termelői szektorban, a hagyományos művészetekben és a kézművességben. Hogyan védhető le az ipari formaterv?
Az országok többségében az iprai formaterv bejegyezhető, így az ipari formatervre vonatkozó jog által védhető. Általános szabályként a formatervnek újdonságnak vagy eredetinek kell lennie ahhoz, hogy bejegyezzék.
5.7
Földrajzi jelzés A földrajzi jelzés olyan jel, amelyet speciális földrajzi eredetű, minőségi vagy jó hírnevű árucikkeken használnak, ami legfőképp a származási helynek köszönhető. A földrajzi jelzés legnagyobbb részben az árucikk származási helyének megnevezéséből áll. A mezőgazdasági termékek jellemzően rendelkeznek olyan tulajdonságokkal, amelyek a gyártási helyükből származnak, és amelyek különleges helyi földrajzi tényezőknek köszönhetőek, mint például az éghajlat vagy a termőföld. Az, hogy egy jel földrajzi jelzésként funkcionál-e, függ a nemzeti jogszabályoktól és a vásárlói tapasztalatoktól.
180
5.8.
Szerzői jog Mik a szerzői és szomszédos jogok?
A szerzői jogok jogi védelmet biztosítanak a írók, zeneszerzők, programozók, weboldal tervezők és más, bármely irodalmi, művészeti, színművészeti művek alkotói számára, akiknek alkotásaira gyakran egyszerűen „a mű”-ként utalnak.
A szerzői jogok eredeti művek széles körét védik, mint például könyveket, magazinokat, újságokat, zeneműveket, festményeket, fényképeket, szobrokat, videójátékokat és eredeti adatbázisokat. A szerzői jogok a szerző, vagyis a mű alkotójának bizonyos kizárólagos jogokat biztosítanak a művükre vonatkozóan egy korlátozott, de viszonylag terjedelmes időszak alatt. Ezek a jogok lehetővé teszik a szerző számára, hogy sokféle módon szabályozni tudják a mű kereskedelmi használatát, és hogy azért cserébe kompenzációt kapjanak. A szerzői jogok „erkölcsi jogokat” is biztosítanak, többek között védik a szerző hírnevét és becsületét. A szomszédos jogok a tolmácsok, a hangfelvétel-előállítók és a műsorszolgáltatók jogait jelentik. Néhány országban, mint például az Egyesült Államokban vagy az Egyesült Királyságban ezek a jogok egyszerűen benne foglaltatnak a szerzői jogokban. Más országok, mint például Németország vagy Franciaország ezeket a jogokat egy speciális jogkategórián belül védik, amelyekre „szomszédos jogokként” utalnak. Három típusú szomszédos jog létezik. Az előadók (például színészek, zenészek) interpretációikra való joga. Ebbe beletartozik egy létező művészi, színművészeti vagy zenei mű élő előadása, vagy a szava181
SK RI P TA
-
J E G Y Z ET
–
HA NDB O OK
lás, vagyis egy létező irodalmi mű élő feolvasáa. Az előadott darab nem kell, hogy előzetesen írásban megjelenjen a sajtóban vagy bármely más formában, és lehet szabad hozzáférésű vagy szerzői jog által védett is. Az interpretáció lehet egy improvizáció is, akár eredeti, vagy egy már létező művön alapuló. A hangfelvétel-előállítóknak (vagy fonogram-előállítóknak) a felvételre (compact disk) vonatkozó jogai. A műsorszolgáltatók vezeték nélkül sugárzott rádió és televízió show-ira vonatkozó jogai, valamint néhány országban az úgynevezett vezetékes műsorszolgáltatás is. A szerzői és szomszédos jogok jogtuljadonosok számos kategóriájának műveit védik. A szerzői jogok védik magukat a szerzői műveket is, míg a szomszédos jogok olyan meghatározott személyeknek vagy üzleti vállalkozásoknak nyújtanak garanciát, akik fontos szerepet játszanak azoknak a műveknek az előadásában vagy bemutatásában, amelyek nem szükségszerűen állnak szerzői jogvédelem alatt. Milyen jogokat biztosítanak a szerzői és szomszédos jogok?
A szerzői jogvédelem alatt álló művek alkotói, valamint jogutódjaik és felhatalmazottjaik (közismert néven a jogosultak) bizonyos alapvető jogokkal rendelkeznek a szerzői jogok alapján. Kizárólagos joguk van arra, hogy másokat megegyezés szerinti feltételek mellett felhatalmazzanak a mű használatára. Hogyan szabályozzák a szerzői és szomszédos jogokat?
A szerzői és szomszédos jogok általi védelem automatikusan, mindeféle bejegyzés vagy más formalitás szükségessége nélkük megszerezhető. Mégis sok országban teszi lehetővé a nemzeti rendszerben azt, hogy egy művet be lehessen jegyeztetni és letétbe lehessen helyezni; ezek a rendszerek könnyítik meg például a tulajdonjoggal és a szerzői jog által védett művekkel, a pénzügyi tranzakciókkal, eladással, a jogról való lemondással vagy annak átadásával kapcsolatok vitákat. Sok szerzőnek és előadónak nincs lehetősége vagy eszköze kitartani a szerzői és szomszédos jogok törvényi vagy adminisztratív érvényesítése mellett, főleg tekintettel az irodalmi, zenei és előadói jogok egyre gyakoribb alkalmazására. Ez azt eredményezi, hogy a kollektív jogérvényesítésért felelős szervezetek és az egyesületek egyre megalapozottabbakká és erősebbekké válnak, ami sok országban növekvő és szükséges tendenciának mutatkozik. Ezek az egyesületek előnyöket nyújthatnak a tagjaiknak adminisztratív és jogi szakértelmük által, illetve hatékonyságot is biztosíthatnak, például a jogdíjak beszedésével, kiszámításával és kifizetésével, a mű nemzeti és nemzteközi használata vagy jellemzői alapján. Mi a jelentősége a szerzői és szomszédos jogoknak az üzleti tevékenységben?
Az eredeti művek kereskedelmi használatának ellenőrzése - lehetnek köny-
vek, zenék, filmek, számítógépes programok, hangfelvételek, rádió és TV programok, vagy bármely más mű, amly megfelel az eredetiség követelményeinek. A szerzői és szomszédos jogok által védett műveket nem lehet a jogtulajdonos előzetes engedélye nélkül sokszorosítani vagy kereskedelmi célra felhasználni. A szerzői és szomszédos jogok által nyújtott kizárólagosságnak köszönhetően az oltalom alatt álló művek lehetővé teszik egy vállalat számára, hogy jelentős veresenyelőnyt szerezzen magának a piacon. Bevétel termelésére: Tulajdonosként az adott műhöz kapcsolódó szerzői és szomszédos jogok viselője használhatja a művet, és átadhatja azt eladás, adományozás vagy öröklés útján. 182
SKR IPTA
-
JEGY ZET
–
HA NDB O OK
A szerzői és szomszédos jogok kereskedelmének számos módja létezik. Az egyik lehetőség a szerzői és szomszédos jogok által védett mű nagy számú mintájának eladása (például fényképek); egy másik mód a szerzői jog eladása egy személy vagy üzleti vállalkozás számára. Végül, a harmadik, és egyben leggyakrabban választott opció a licenc jóváhagyása, vagyis egy másik személy vagy üzleti vállakozás számára engedélyezni a szerzői jogvédelem alatt álló mű használatát, megfelelő díj ellenében, és a kölcsönösen meghatározott feltételeknek megfelelően. A tőke megszerzésére: Egy szerzői vagy szomszédos jogok formájában tőkével rendelke-
ző vállalkozás kölcsönözhet pénzt pénzügyi intézménytől úgy, hogy ezeket a jogokat pénzügyi biztosítékként használja, és a méltányos zálogjogot engedélyezi a befektetők vagy kölcsönzők számára.
Eljárás indítására a jogsértő ellen: a szerzői jog lehetővé teszi a jogtulajdonos szá-
mára, hogy bírósági eljárást indítványozzon bárki olyan fél ellen, aki a szerzői és szomszédos jog tulajdonosának jogait megsérti, hogy az eljárás során pénzügyi kompenzációt követeljen, valamint hogy megsemmisítse a jogsértés tárgyát, és követelje az ügyvédi díj kifizetését. Más jogtulajdonosok műveinek használatára: az üzleti vállalkozás értéke vagy
hatékonysága növekedhet a vállalatunk vevőkörének értékével, úgy, hogy más jogtulajdonosok szerzői és szomszédos jogok által védett műveit használjuk kereskedelmi célokra. Például egy vásárló benyomása egy étteremről vagy légitársaságról jobb lesz, ha zene szól a szolgáltatások használata közben.
AZ OLTALOM HATÁSKÖRE ÉS IDŐTARTAMA A művek mely kategóriái vagy típusai állnak szerzői jogvédelem alatt?
Habár a szerzői jogvédelmi törvények általában nem tartalmazzák a művek végleges listáját, tartalmazzák viszont a művek bizonyos kategóriáit, amelyek gyakran rendkívül széles körűek és rugalmasak. A műveknek azon kategóriái vagy típusai, amelyek az országok többségében védettek, a következők: Irodalmi művek (például könyvek, magazinok, műszaki dokumentumok, kézikönyvek instrukciókkal, katalógusok, táblázatok és irodalmi művek összeállításai); Zeneművek vagy zenei szerzemények, beleértve az összeállításokat is; Színművek (beleértve nem csak a színházi darabokat, de például a videófelvételen rögzített, eladási tevékenységekhez kapcsolódó tréning programokat is); Műalkotások (például karikatúrák, rajzok, festmények, szobrok és számítógépes grafikák); Fényképészeti művek (papíron vagy digitális formában); Számítógépes programok és szoftverek; Meghatározott típusú adatbázisok; Térképek, földgömbök, diagramok, tervrajzok és műszaki rajzok; Reklámok, nyomtatott kereskedelmi anyagok és jelölések; Filmipari művek, beleértve a játékfilmeket, a szórakoztató televíziós show-kat és a webes műsorokat; Multimédia termékek; Néhány országban az iparművészeti alkotások (mint például az ékszerek, tapéták és szőnyegek). A szerzői jog a nyomtatott műveket elektronikus vagy digitális médiumban létrehozott vagy tárolt művekként védi. Ahhoz, hogy egy mű alkalmas legyen a szerzői jogvédelemre, eredetinek kell lennie. Néhány országban megkövetelik, hogy a mű materiális formában is rögzített legyen. A „rögzítés” fogalma általában kizárja az ideiglenes reprodukciókat, mint például azokat, amelyek rövid ideig felbukkannak a képernyőn, vagy azokat, amelyek elektronikusan jelennek meg a televízión vagy egy hasonló egységen keresztül, vagy azokat, amelyek éppen tárolva 183
SK RI P TA
-
J E G Y Z ET
–
HA NDB O OK
vannak a számítógép „memóriájában”. Egy hangot vagy képeket tartalmazó művek akkor tekintenek rögzítettnek, ha a rögzítés a sugárzással egyidejűleg történt. Az ilyen típusú műveket kétféleképpen lehet rögzíteni: hangfelvételen vagy másolatban. A másolat lehet materiális (nyomtatott vagy nem nyomtatott médium, mint pl. a számítógépes chip) vagy digitális formában (számítógépes programok vagy adatbázis gyűjtemények). A szerzői jogokat mind a publikált és nem publikált művek védelmére alkalmazzák. Egy művet véd a szerzői jog, tekintet nélkül annak kreatív elemeire, minőségére vagy értékére, és nem szükségszerűen kell irodalmi vagy művészeti értéket képviselnie. A szerzői jog vonatkozik például a csomagolásokon szereplő címkékre, leírásokra, kizárólag műszaki használati utasításokra, használati utasítási kézikönyvekre, műszaki rajzokra, valamint akár egy három éves kislány által készített rajzra is. A szerzői jogvédelem kétféle jogot biztosít. A tulajdonjog a szerzőnek vagy jogtulajdonosnak a kereskedelmi bevételéhez kapcsolódó gazdasági érdekeit védi. Az erkölcsi jogok a szerzőnek a műben kifejezett kreativitásának és hírnevének sértetlenségét védi. Melyek a tulajdonjogok?
A tulajdonjogok kizárólagos joggal ruházzák fel a szerzői jog tulajdonosát arra, hogy a mű használatát engedélyezze vagy megtiltsa mások számára. A kizárólagosság azt jelenti, hogy ezekkel a jogokkal senki más nem élhet a jogtulajdonos előzetes engedélye nélkül. A tulajdonjogok általában a következőkre adnak kizárólagos jogot: A mű sokszorosítására, eltérő módokon. Például CD-k másolása, könyvek másolása,
számítógépes programok letöltése, fényképek digitalizációja és merevlemezen való tárolása, szöveg szkennelése, rajzfilmfigurák pólóra nyomtatása, egy dalrészletnek egy másik dalba való átültetése. Könyvek mintáinak terjesztése. A szerzői jog alapján a jogtulajdonos megakadályoz-
hatja, hogy mások jogtalanul eladják, haszonbérbe adják vagy licenc útján enegdélyezzék a mű mintáinak használatát. Fontos kivétel: Az országok többségében a mű egy bizonyos mintapéldánya feletti tulajdonjog megszűnik a tulajdonjogok első alkalommal történő eladását vagy átadását követően. A szerzői jog tulajdonosa a mű példányainak csupán az első eladását ellenőrizheti, beleértve azt az időt is, amikor az eladás végbemegy, illetve más körülményeket is. Amint az adott példány eladásra került, a szerzői jog tulajdonosának már nincs joga afelett, hogy hogyan fogják terjeszteni a mintát az adott ország vagy országok területén. A könyv másolatainak licenc útján történő engedélyezése. Ez a jog meg-
határozott típusú művekre vonatkozik, mint például filmipari művekre, zenei művekre vagy számítógépes programokra. Mindazonáltal ez a jog nem vonatkozik azokra a számítógépes programokra, amelyek egy ipari termék szerves részét képezik, például a bérelt auto indítókulcsának irányítási programjára.
A mű fordítása vagy adaptációja. Ezeket a műveket adaptált műveknek nevezik,
vagyis ezek új művek, amelyek az oltalom alatt álló művön alapulnak. Például egy használati utasítási kézikönyv fordítása angolról más nyelvekre, egy regény megfilmesítése (játékfilm), a számítógépes program más számítógépes nyelvre való átváltása, egy eltérő zenei feldolgozás megalkotása, vagy rajzfilm szereplőin alapuló jétékok. Mégis, sok országban fontos kivételek vannak a kizárólagos jogok alól a feldolgozások megalkotását tekintve; pél184
SKR IPTA
-
JEGY ZET
–
HA NDB O OK
dául ha legálisan birtokoljuk egy számítógépes program mintapéldányát, akkor ezt kizárólag rendeltetésszerű használatának céljából adaptálhatjuk vagy módosíthatjuk. Nyilvános bemutatás és nyilvános kommunikáció. Beletartozik a mű nyilvános
bemutatásán keresztül történő kommunikációja, a szavalás, a sugárzás vagy rádiós kommunikáció, műholdas, kábel vagy Interneten keresztül sugárzott televízióadás. A művet akkor mutatják be nyilvánosan, amikor egy a nyilvánosság számára elérhető helyen mutatják be, vagyis olyan helyen, ahol a szűk családon kívül mások is jelen vannak. A bemutatás joga az irodalmi, zenei, hang- és vizuális művekre korlátozódik, míg a nyilvános bemutatás joga minden típusú műre. Az eladási ár egy részének felszámítása a mű viszonteladása esetén. Ezt
viszonteladási jognak nevezik (droit de suite). Általában meghatározott típusú művekre korlátozódik (például festők művei, rajzok, grafikai nyomtatások, kollázs, szobrok, metszetek, gobelinek, kerámiák, üvegek, eredeti kéziratok, stb.). A viszonteladási jog értelmében az alkotónak joga van részesülni a mű újbóli eladásának bevételéből, feltéve, hogy ez az eladás meghatározott módon történik. Ez a részesülési arány általában az eladási ár 2-5%-át teszi ki.
A mű Interneten keresztül történő nyilvánosságra hozatala, amennyiben
a hozzáférés kérésre történik, olyan helyről és abban az időben, ami egy adott személy egyéni választásainak megfelel. Ez általában a „kérésre” történő Internetes kommunikációt jelenti.
Minden személynek vagy üzleti vállalkozásnak, aki szeretné a védett jogokat bármilyen célból felhasználni, előzetesen engedélyt kell szereznie a szerzői jog tulajdonosától, a szabályoknak megfelelően. Még ha a szerzői jog tulajdonosának jogai kizárólagosak is, időben és tárgyában korlátozottak néhány kivételre. Melyek az erkölcsi jogok?
Az erkölcsi jogok a francia „droit d’auteur” hagyományán alapulnak, amely szerint az intellektuális alkotások az alkotó lelkének vagy szellemének megtestesülését jelentik. Az angolszász joghagyomány szerint, amely a „Common Law” (közönséges jog) jogrendszerén alapul, a szerzői és szomszédos jogok tulajdonjogoknak számítanak, ami azt jelenti, hogy egy házhoz vagy autóhoz hasonlóan minden alkotás megvásárolható, eladható vagy bérbe adható. Az országok többsége az alábbi erkölcsi jogok közül legalább két fajtát elismer: A mű szerzőjeként való megnevezés joga („szerzői jog” vagy „a szerzőség joga”). Amikor a szerzői művet többszörösítik, publikálják, elérhetővé teszik vagy kommunikálják a nyilvánosság felé, bemutatják a nyilvánosságnak, a nyilvánosságra hozatalért felelős személynek biztosítania kell, hogy a szerző neve fel van tüntetve a művön, vagy bármikor, amikor ez ésszerűen lehetséges; Jog a mű sértetlenségének védelmére. Ezt arra alkalmazzák, hogy megakadályoz-
zák a mű bármely olyan változtatását, amely károsítaná a szerző hírnevét vagy becsületét. A tulajdonjogokkal szemben az erkölcsi jogok nem adhatók át más személy számára, mivel ezek kizárólag az alkotóra vonatkoznak (de átadhatóak az alkotó jogutódjai számára). Még ha egy mű tulajdonjogai mást illetnek is, az alkotó megtartja az adott műhöz fűződő erkölcsi jogokat. Habár néhány országban a szerző vagy alkotó írásos megállapodás útján lemondhat erkölcsi jogairól, ezáltal részben vagy teljes mértékben hozzájárulva ahhoz, hogy nem érvé185
SK RI P TA
-
J E G Y Z ET
–
HA NDB O OK
SKR IPTA
-
JEGY ZET
nyesíti ezeket a jogokat. Az előadók élő előadásra, vagy fényképen rögzített bemutatóira vonatkozó erkölcsi jogai még a tulajdonjogok átadása után is fennállnak, és ezek a következők: Az interpretáció előadójaként való elismerése iránti jog, kivéve, ha ennek lehetetlensége abból következik, ahogyan a bemutatást előadták; és az előadó joga arra, hogy vitathassa az interpretáció szerkesztését, károsulását, vagy bármilyen változtatását, amely a hírnevére nézve káros lehet. Tehetünk bizonyos óvintézkedéseket: például néhány országban létezik nemzeti szerzői jogi hivatal, amely lehetővé teszi, hogy letétbe helyezzük, vagyis bejegyeztessük a művünket. Ily módon érvényes bizonyítékot kapunk arról, hogy szerzői jogot szereztünk. Letétbe helyezhetjük a művünk egy példányát banknál vagy ügyvédnél is. Alternatív megoldásként elküldhetjük a művünk egy példányát saját magunknak is, lezárt borítékban, ajánlott levél formájában (jól látható bélyeggel és dátummal a borítékon), a levél pedig maradjon felbontatlanul. Bár ezt a gyakorlatot nem minden ország ismeri el érvényes bizonyítékként. Ajánlott a művünket konkrét szabványos azonosító számjegyekkel is ellátni, mint például az International Standard Book Number (ISBN) a könyvekhez; az International Standard Recording Code (ISCR) a hangfelvételekhez; az International Standard Music Number (ISMN) a nyomtatott zenei publikációkhoz; az International Standard Musical Work Code (ISWC) a szerzői és szomszédos jogok kollektív irányításáért felelős szervezetek ellenőrzése alatt álló zenei művekhez; az International Standard Audiovisual Number (ISAN) az audovizuális művekhez.
186
187
–
HA NDB O OK
SK RI P TA
-
J E G Y Z ET
–
HA NDB O OK
SKR IPTA
-
JEGY ZET
–
HA NDB O OK
Sadržaj
Uvod . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1
3. Upravljanje kvalitetom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 31
1. Inovacioni sistemi i inovaciona strategija – ELI projekti . . . . 3
Uvod . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 31
1.a Istraživačke ustanove, ljudski resursi . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4 1.b Regionalna inovaciona strategija i regija Južne nizije u Mađarskoj . . . . . . . . . . . . . . . 4 ELI (Extreme Light Infrastructure) projekt . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5 Tehnologija mašina i vozila . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7 Ekonomija znanja u regiji Južne nizije . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7 Mašinerija . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8 Informaciono-komunikacione tehnologije . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8 Prehrambena industrija . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9 Upravljanje alternativnim energijama i ekološka tehnologija . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9 Zdravstvena industrija . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10 1.c Inovativna preduzetništva . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10 1.d Snabdevači inovacije, usluge i organizacije za povezivanje . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10 1.e Usluge transfera tehnologije u regiji . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11 1.f Resursi za inovaciju . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12 Oblici pomoći . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12 Saradnja na polju inovacije u regiji Južne nizije . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13
1. Pojam, značaj i dimenzije koncepta kvaliteta . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 32 1.2 Upravljanje kvalitetom i karakteristike kvaliteta . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 33 1.3 Načela upravljanja kvalitetom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 35
2. Transfer tehnologije . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15
1. 2. 3.
16 Osnovni razlozi za transfer tehnologije i prepreke u njemu . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16 Razlozi za transfer tehnologije . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17 Proces transfera tehnologije . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19 Transfer vezan za ličnu mobilnost . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19 Saradnja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19 Podugovaranje . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20 Izvoz/uvoz tehnologije . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20 Korišćenje tehnologije (licenca) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20 Institucionalni sistem transfera tehnologije . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20 Centri za prenos inovacije . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21 Nacionalne i regionalne agencije za razvoj . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23 Tabela ponderisanja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 26 Faktori koji stimulišu i sprečavanju istraživanja, razvoj i inovacije u regiji . . . . . . . . . . . . . . 28
Funkcionisanje transfera tehnologije .
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
188
2 . Upravljanje kvalitetom kao proces i njegova evolucija . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 35 3. Menadžment ukupnog kvaliteta . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 47 4 Uloga kvantitativnih metoda u upravljanju kvalitetom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 52 5 Unapređenje kvaliteta u budućnosti . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 58
4. Inovativni nastup novog proizvoda na tržištu . . . . . . . . . . . . . 63 Uvod . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 63 1 Fokusiranje na inovativnu upravljačku tehnologiju . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 64 2 Proizvod i njegove osnovne karakteristike . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 70 3 Sagledavanje uloge marketinga kod prvog nastupa proizvoda na tržištu . . . . . . . . . . 78 4 Primena kreativnih strategija, savremenih informaciono-komunikacionih tehnologija kod nastupa novog proizvoda na tržištu . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 86 Zaključak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 90
5. Zaštita intelektualne svojine . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 91
Industrijska svojina . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 92 Patent . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 92 Šta je pronalazak? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 92 Šta je know how? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 98 Šta je žig? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 100 Šta je industrijski dizajn? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 105 Šta je geografska oznaka . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 118 Autorska prava . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 106 Obim i trajanje zaštite . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 109
189
SK RI P TA
-
J E G Y Z ET
–
HA NDB O OK
SKR IPTA
-
JEGY ZET
–
HA NDB O OK
Tartalomjegyzék
Bevezető . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 117 1. A Dél-alföldi régió innovációs rendszere és innovációs stratégiája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 119 1.a Kutatóhelyek, humán erőforrás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 120 1.b A Dél-Alföld régió erősségei, kiemelt ágazatok (prioritások) . . . . . . . . . . . . . . . . . . 120 ELI (Extreme Light Infrastructure) projekt . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 121 Járműipar . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 123 Tudásgazdaság a Dél-Alföld Régióban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 123 Gépipar: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 124 Infokommunikációs technológiák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 124 Élelmiszergazdaság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 125 Alternatív energiagazdálkodás és környezettechnológia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 125 Egészségipar . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 126 1.c Innovatív vállalkozások Dél-Alföld régióban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 126 1.d Innovációs szolgáltatók, szolgáltatások, hídképző szervezetek . . . . . . . . . . . . . . . . . 126 1.e Technológia transzfer a régióban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 128 1.f Az innováció forrásai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 128 Támogatási formák: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 128 1.g Az innováció gátló tényezői, a régió jövője . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 129 Hiányszakmák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 130
2. A technológia transzfer . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 131 2.a A technológia transzfer működése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 132 A technológia transzfer kiváltó okai és gátló tényezői . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 132 Miért van szükség technológia beszerzésére? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 132 Mi akadályozhatja a technológia megvásárlását? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 133 Miért adják át a technológiát? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 133 Mi akadályozhatja a technológia átadását? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 133 2.b A technológia transzfer folyamatai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 134 Személyi mobilitáshoz köthető átadás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 134 Együttműködések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 134 Alvállalkozás (subcontracting) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 135 Technológia export / import . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 135 Technológia használat (licencia) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 135 2.c. A technológia transzfer intézményrendszere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 135
190
2.d
Aktív hídképző intézmények . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 136 Innovációs ügynökségek (passzív hídképző intézmények) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 136 Az egyetemi technológia transzfer irodák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 137 Tudományos és technológiai parkok, technológiai központok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 137
A befektető-keresés aranyszabályai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 139 Kiknek segítenek a multinacionális vállalatok? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 139
3. Minőségirányítás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 143 3.1 Bevezetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 143 3.2 A minőség jelentése, fontossága és alkalmazási területei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 144 Minőségirányítás és a minőség jellemzői . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 144 Minőségirányítási alapelvek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 146 A minőség folyamatként való kezelése és alakulása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 146 A minőségpolitika meghatározása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 150 A minőségirányítási rendszer meghatározása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 151 A minőségrendszer dokumentumai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 151 Minőségirányítás az ISO 9000 szabványok alapján . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 151 A minőségirányítás kialakulása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 152 Teljeskörű minőségirányítás (Total Quality Management, TQM) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 153 3.3 A kvantitatív módszerek szerepe a minőségirányításban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 156 Minőségszabályozási és javítási eszközök és módszerek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 156 3.4 Minőségfejlesztés a jövőben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 158
4. Új, innovatív termékek piaci bevezetése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 161 4.1 Középpontban az Innovációs Menedzsment Technológia . 4.2 K+F tevékenységek – A műszaki-gazdasági szektor . . . . . . 4.3 A termék és alapvető jellemzői . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
162 162 165
5. A szellemi tulajdon védelme . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 171
5.1 A szabadalom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 172 5.2 Szabadalmi oltalom külföldön . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 176 5.3 A szabadalmaztatott technológia kereskedelmi forgalomba hozatala . . . . . . . . . . . 176 5.4 A know-how . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 176 5.5 A védjegy . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 177 5.6. Ipari formaterv . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 180
191
REGIONAL CENTRE FOR THE DEVELOPMENT OF SMALL AND MEDIUM ENTERPRISES AND ENTREPRENEURSHIP, LTD, SUBOTICA Address: 15, Trg cara Jovana Nenada Phone: +381 24 554107 Contact person: Branislav Malagurski e-mail:
[email protected]
DAR „A DÉL-ALFÖLDI RÉGIÓÉRT” NONPROFIT PUBLIC LTD. Address: 7 Arany János street Phone: +36 62443300 Contact person: Ferenc Kapás e-mail:
[email protected]
THE FACULTY OF ECONOMICS SUBOTICA Address: 9-11, Segedinski put Phone: +38124 628000 Contact person: Pere Tumbas e-mail:
[email protected]
UNIVERSITY OF SZEGED Address: Dugonics tér 13 Phone: +36 62 544 001 Contact person: Cecilia Hodúr e-mail:
[email protected]
