Simon Gábor: A m. kir. 2. honvéd páncéloshadosztály harctevékenysége a magyar 1. hadsereg galíciai támadó hadműveletében (1944. április−május)1
Magyarország II. világháborús szerepvállalásával kapcsolatban az elmúlt évtizedek során számos tudományos igényű hadtörténeti munka született, amelyek a rendelkezésre álló levéltári források és szakirodalom segítségével igyekeztek bemutatni az általuk kiválasztott egy-egy jelentősebb eseményt, fontosabb harccselekményt. Ezeknek a szakirodalmi munkáknak köszönhetően egyre kevesebb a homályos, kevésbé ismert rész Magyarország 1941–1945 közötti (had)történetében. Tanulmányom ezen a ponton kapcsolódik a magyar hadtörténeti kutatáshoz, ugyanis a magyar 1. hadsereg és alárendelt alakulatainak — köztük a 2. páncéloshadosztálynak — 1944-es galíciai hadműveletei továbbra is azok közé a „fehér foltokkal” tarkított történetek közé tartoznak, amelyekről jelenleg sem rendelkezünk terjedelmesebb, az eseményeket apróbb részleteikben is megvizsgáló, és azt az olvasóközönséggel is ismertető munkával. A meglévő, Magyarország háborús szerepét bármilyen mélységben is tárgyaló hadtörténeti munkák rendszerint csak szűkszavúan nyilatkoznak az általam vizsgált időszakról és annak eseményeiről. Ennek okán szeretném írásomban bemutatni a magyar királyi 2. honvéd páncéloshadosztály galíciai hadműveletét, különösképpen az 1944. április−májusi időszakra koncentrálva.
harckocsidandár és a 2. gépkocsizó lövészdandár tartozott.2 A harckocsidandár fő harcerejét a négy zászlóaljból — állományában egyenként 3-3 századból — álló 1. harckocsiezred képezte. A 2. gépkocsizó lövészdandár alárendeltségébe a 4., 5. és 6. gépkocsizó lövészzászlóalj, valamint a 32. önálló harckocsizászlóalj tartozott. A légvédelmi feladatok ellátásra a három századból álló 51. páncélvadász-zászlóaljat állították fel.3 1942. október 1-jén létrejött az I. páncélos hadtest-parancsnokság, melynek alárendeltségébe az 1. és a 2. páncéloshadosztály tartozott. További fontos szervezetbeli változásra is sor került, ugyanis a hadosztályokban lévő dandárokat három zászlóaljból álló harckocsi-, illetve lövészezredekké alakították át. A 2. harckocsidandár-parancsnokságból felállították a 3. harckocsiezred-parancsnokságot, a 2. gépkocsizó lövészdandár-parancsnokságból pedig létrehozták a 3. gépkocsizó lövészezred-parancsnokságot. A 32. önálló harckocsizászlóaljból a szükséges átszervezést követően a 3. harckocsiezred II. zászlóalját állították fel. A harckocsiezred III. zászlóalja továbbra is a 4/I. elnevezést viselte, utalva arra, hogy a magyar hadvezetés továbbra sem mondott le tervéről, a négy harckocsi ezred felállításáról. A 2. páncéloshadosztály páncélosainak légvédelméről zömmel az 52. páncélgépágyús zászlóalj gondoskodott.4 A seregtest végleges formája az 1943. október 1-i átszervezés során alakult ki. A 4/I. zászlóaljat 3/III. zászlóaljra nevezték át, lemondva ezzel az újabb harckocsiezredek felállításáról.5 A hadosztály az így kialakított állományával kapcsolódott be a magyar 1. hadsereg galíciai támadó hadműveletébe.
2. A hadosztály harcértéke 1944 márciusában 1. A hadosztály felállítása, szervezete A 2. páncéloshadosztályt az 1941. október 1-jén életbe lépő Huba II. hadrend keretén belül állították fel. A Gyorshadtest kötelékén belül létrehozták a 2. honvéd páncéloshadosztály-parancsnokságot, melynek alárendeltségébe a 2.
1944. március–áprilisában a 2. páncéloshadosztály komoly hiányokkal rendelkezett minden területen. Ezek közül az egyik legszembetűnőbb a (harc)jármű 2
3
1
A tanulmány a TÁMOP-4.2.2/B-10/1-2010-0008 jelű projekt részeként – az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében – az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg.
81
4 5
GALLÓ Krisztián: A magyar királyi 2. páncéloshadosztály galíciai harcai I. rész. Belvederde Meridionale, Szegedi történészhallgatók lapja. 15. (2003) 1–2. sz. 51. (A továbbiakban GALLÓ, 2003. I.) BONHARDT Attila – SÁRHIDAI Gyula – WINKLER László: A Magyar Királyi Honvédség fegyverzete. Bp., Zrínyi, 1992, 21. (A továbbiakban BONHARDT – SÁRHIDAI – WINKLER, 1992.); GALLÓ, 2003. I. 52. BONHARDT – SÁRHIDAI – WINKLER, 1992. 22. GALLÓ, 2003. I. 52.
82
állomány állapota volt. A hadosztály páncélosainak száma nem érte el a szükséges, papíron előírt mennyiséget, ugyanis annak állományából – a korabeli harctudósítás alapján – hiányzott 18 darab Turán 40-es, 14 darab Turán 75-ös, 1 darab Toldi harckocsi, 2 darab Nimród önjáró páncélozott gépágyú, valamint 1 darab Csaba páncélgépkocsi. Harckocsi-vontatókkal a páncélos seregtest pedig egyáltalán nem rendelkezett. Komoly nehézséget jelentett az is, hogy a hadosztálynak csak 40 mm-es páncéltörő ágyúk álltak rendelkezésére, amelyek a komolyabb szovjet páncélosokkal szemben teljesen hatástalanok voltak.6 Hasonló képet mutatott a hadosztály gépjármű-állománya is. A csökkentett kellálladékoz hiányzott 81 darab motorkerékpár, 35 darab személygépkocsi, 109 darab tehergépkocsi, és 19 darab egyéb gépkocsi, összesen 244 darab gépjármű.7 Kezdetben a javítások is komoly nehézségekbe ütköztek, ugyanis a mozgósítás késlekedése, akadozása miatt a műszaki, javító alakulatok sem tudtak időben beérkezni, ezért a hadosztály csapatai csak kisjavításokat végezhettek el a meghibásodott járműveken.8 A (harc)jármű-állományhoz hasonlóan a rendelkezésre álló lőszerek menynyisége sem volt elégséges. A Turán 75-ös közepes harckocsik számára papíron előírt páncéltörő gránát mennyiségnek például csak egy töredéke állt rendelkezésre. A hadosztály páncélos állományának számszerű lőszerhiánya pedig a következő volt: 20 200 darab 40 mm-es páncéltörő gránát, 10 000 darab 40 mm-es repeszgránát, 8800 darab 75 mm-es páncéltörő gránát, valamint 4400 darab 75-mmes repeszgránát. Lényegében tehát a harckocsizó alakulatok éppen csak annyi lőszerrel rendelkeztek, amennyi a csapatoknál volt.9 De érdemes emellett néhány szót szólnunk a hadosztály élőerejéről és annak állapotáról is. A csapatok anyagi ellátottsága meglehetősen eltérő volt, mivel a seregtest alakulatai négy területileg illetékes hadtest anyagi alárendeltségébe tartoztak. Különösen a ruházat mutatkozott elégtelennek, például a VIII. hadtest területén lévő alakulatok ruházatának 30%-a selejtes, hasz-
6
7 8 9
Hadtörténelmi Levéltár (HL), M. kir. Honvéd Vezérkar főnöke iratai (VKF), 634/hdm. csf. 1944. Harctudósítás. A 2. páncéloshadosztály NADWORNA-TLUMACZYK-SLOBODKA-LESNAi harcairól (A továbbiakban Harctudósítás, 1944.), 2. Harctudósítás, 1944. 2. Harctudósítás, 1944. 2. Harctudósítás, 1944. 2.
83
nálhatatlan volt.10 Sok esetben a csapatok kiképzettségének mértéke sem volt elegendő, különösképpen a harckocsizó egységek — azokon belül is a közepes Turán 75-ös harckocsikkal felszerelt alakulatok — rendelkeztek kevés tapasztalattal, mivel a kötelékkiképzést és az éleslövészetet csak az utolsó napokban, mindössze néhány alkalommal hajtották végre.11
3. A hadosztály mozgósítása és felkészülése a támadásra (1944. március 13 — április 16.) A szovjet Vörös Hadsereg folyamatos győzelmeinek hatására 1944 januárjától megkezdődött a magyar 1. hadsereg részleges mozgósítása. A magyar hadvezetés ekkor a hadsereg fő feladatának a Kárpátok védelmét tartotta. A 2. páncéloshadosztály csapatalakulataival és vonatának egy részével 1944. március 13-án kezdte meg mozgósítását. A seregtest alakulatait Szatmárnémetiben vonták össze. Ekkorra a Vörös Hadsereg erői már a Kárpátok előterében jártak.12 A március 19-i német megszállás komoly mértékben akadályozta a hadosztály mozgósítását, és az csak március 29-én folytatódhatott újból. Ekkor azonban már a 2. páncéloshadosztály egészét mozgósították, valamint nyilvánvalóvá vált, hogy a seregtest nem Magyarország határán belül, hanem Galícia területén kerül bevetésre. Német nyomásra ugyanis a magyar 1. hadsereg elsődleges feladata a korábbival ellentétben, Kolomea elfoglalása és a szovjet Vörös Hadsereg proszkurov–csernovici hadművelet során a német 1. páncéloshadsereg és 8. tábori hadsereg között keletkezett 200 km kiterjedésű hadműveleti rés betömése lett.13 1944. április elején megkezdődött a hadosztály egységeinek hadműveleti területre történő kiszállítása. A Stryj délkeleti térségében megjelölt felvonulási körletbe a hadosztály élszállítmánya április 5-én, a csapatalakulatok utolsó szállítmánya április 11én érkezett be.14
10
Harctudósítás, 1944. 1. Harctudósítás, 1944. 1. 12 GALLÓ, 2003. I. 55. 13 RAVASZ István, Magyarország és a Magyar Királyi Honvédség a XX. századi világháborúban 1914-1945. Debrecen, Puedlo, é. n., 130. 14 Harctudósítás, 1944. 1. 11
84
1944. április 12-én 17 órakor a hadosztály megkapta a magyar 1. hadsereg parancsnokságának átcsoportosítási intézkedését. Ennek megfelelően a 2. páncéloshadosztálynak Niebylov–Krasna–Rosniatov térségében kellett gyülekeznie. Egy harccsoportjával birtokba kellett vennie a Lukva patak átjáróját és műszakilag helyre kellett állítani azt. Ezt követően Jassyen–Solotvina– Bohorodczany vonalra kellett felderítenie és felvennie a harcérintkezést az ott található ismeretlen erejű szovjet erőkkel.15 A hadosztályparancsnok, Osztovics Ferenc ezredes úgy ítélte meg, hogy a Lukva patak átjáróját csak akkor lehet biztosan kezében tartani, ha a 2. felderítőosztály parancsnokának, Wolff alezredesnek az irányításával egy megerősített harccsoportot irányít Rosniatovon és Krasnán át Rosulnára, melynek onnan egyrészt Solotvina és Nadvorna, másrészt pedig Bohorodczany irányába kellett felderítenie. A hadosztály további egységeinek a hadosztályparancsnok utasítása szerint két csoportban kellett gyülekezniük.16 Április 13-án a Wolff-csoport zömével elérte Rosulnát. Felderítő járőrei sikeresen átkeltek a Bystrycza-Solotvinska folyón de Lachovczénél valamint a Nadvornától nyugatra lévő területen erősebb ellenséges ellenállásba ütköztek. A galíciai hadműveletek során hadosztály erői itt szenvedték el az első véres veszteségeit. Ezekkel a harccselekményekkel párhuzamosan megkezdődött a Lukva patakon átívelő híd helyreállítása.17 Április 14-én a hadosztály azt az utasítást kapta, hogy a Nadvorna– Bohorodczany általános vonalra derítsen fel, emellett a páncélos seregtesttel azt is közölték, hogy a magyar 1. hadsereg támadásának keretén belül előreláthatólag délkeleti irányba fog előrenyomulni. Ennek megfelelően Osztovics ezredes úgy rendelkezett, hogy Wolff alezredes csoportjának Solotvina-K-en hídfőt kell foglalnia és ezzel átkelőhelyet kell biztosítania a hadosztálynak a Bystrycza-Solotvinska folyón. A csoport végrehajtotta az utasítást és Solotvina DK-en hídfőt foglalt, majd felderítést hajtott végre Nadvorna-Ny, valamint Zuraky irányába. Kiss alezredes 6. gépkocsizó lövészzászlóalja Rosulnára menetelt, majd felderítő erőket küldött ki Lachovczéra és Bohorodczany irányába. A Sándor István ezredes által irányított csoport pedig átvette a Lukva patak átjárójának biztosítását.18 15 16 17 18
Harctudósítás, 1944. 3. Harctudósítás, 1944. 3. Harctudósítás, 1944. 3.; valamint HL. VKF. H. Csf. 304. doboz, 1944. április 13. Harctudósítás, 1944. 4.; GALLÓ 2003, I. 56.
85
Április 15-én a 2. páncéloshadosztályt a német XI. hadtest-parancsnokság alárendeltségébe utalták, valamint megerősítették az eredetileg a 2. hegyidandárhoz tartozó, vitéz Dósa Endre ezredes által irányított Dósacsoporttal.19 Ezen a napon kapták meg a hadtest-parancsnokság alakulatai a magyar 1. hadsereg hamarosan meginduló támadásával kapcsolatos első információkat. Ennek értelmében a német–magyar seregtesteknek Solotvina területéről megindulva Nadvorna és Graboviecz között birokba kellett venniük a Bystrica-Nadvornianska folyó nyugati partját, majd hídfőt kellett létesíteniük azon.20 A tájékoztató mellett a hadtest-parancsnokság megbízott parancsnoka, Theo-Helmut Lieb altábornagy21 arra utasította a hadosztályt, hogy az április 15-ről 16-ra virradó éjjel hajtsa végre felvonulását a kijelölt készenléti állásokba. Osztovics ezredes azonban úgy határozott, hogy a hadosztály egységei azt nem egy, hanem két lépcsőben, április 15-ről 16-ra és április 16-ról április 17-re virradó éjjel fogják végrehajtani, mivel a parancsnok attól tartott, hogy seregtestének egységei fel fognak torlódni, ha a rossz minőségű földutakon egyszerre próbálja meg azokat mozgatni.22 Április 16-án a kiküldött biztosítások és a hadosztály felderítői jelentették, hogy Nadvorna előterében, a Molotkow–Hwozd–514-es magaslat– Lachovcze–Bohorodczany általános vonalon csak gyengébb szovjet kötelékeket észleltek.23 Április 16-ára, illetve az április 17-re virradó éjjel a hadosztály egységei elfoglalták kiinduló állásaikat. A 2. páncéloshadosztály ekkor három nagyobb harccsoportban összpontosult. Legészakabbra, Solotvina térségében a Sándor-csoport helyezkedett el. Ettől délebbre, Lachovczétól nyugatra, a hadosztály arcvonalának centrumában a Bercsényi László parancsnoksága alá tartozó Bercsényi-csoport várta a támadás megindulását. A hadosztály támadási sávjának jobbszárnyán, Bitkowtól nyugatra pedig a Dó-
19
HL. Mikrofilmtár, Kriegstagebuch des Generalkommando XI. Armeekorps für die Zeit von 11.4 – bis 31. 5. 1944. (A továbbiakban HL. KTB. Gen. Kom. XI. A. K.), 1944. április 15. 20 HL. KTB. Gen. Kom. XI. A. K., 1944. április 15. 21 Theo-Helmut Lieb altábornagy 1944. április 16-ig látta el a hadtest-parancsnokság irányítását, ugyanis ezen a napon vette át annak parancsnokságát Rudolf von Bünau altábornagy, aki hivatalosan 1944. március 20. óta volt a német XI. hadtest-parancsnokság vezetője. WEGMANN, Günter: Formationgeschichte und Stellenbesetzung der deutschen Streitkräfte 1815-1990. Osnabrück, Biblio-Verlag, 1990, 6. 22 Harctudósítás, 1944. 4. 23 HL. KTB. Gen. Kom. XI. A. K., 1944. április 16.
86
sa-csoport foglalta el kiindulási pozícióit. A hadosztály ezek mellett tartalékokat is képzett, amelyeket a Rosulna körüli területen helyeztek el.24
4. A támadó hadműveletek első szakasza (1944. április 17–27.) A kapott parancs értelmében, április 17-én a hadosztály centrumában lévő Sándor-csoportnak Solotvina területéről megindulva birtokba kellett vennie Nadvornát. Az ettől északabbra elhelyezkedő Bercsényi-csoport feladata az volt, hogy a Lachovczétól nyugatra lévő terepszakaszról kiindulva foglalja el Grabovieczet, keljen át a Bystrycza-Nadvornianska folyón, majd Fitkow és Cycilow kézre kerítésével északról támogassa a Nadvornát szemből támadó Sándor-csoportot.25 Dósa Endre ezredes harccsoportjának birtokba kellett vennie Bitkowot, hídfőt kellett képeznie Pniownál a Bystrycza-Nadvornianska folyón, és déli irányból támogatnia kellett a Sándor-csoport hadműveletét.26 Április 17-én a harccselekményeket a Bercsényi-csoport kezdte meg, ugyanis annak egységei előrevonás közben nagyjából 12 óra körül egy T-34 típusú szovjet harckocsiba ütköztek Staruniánál. A szovjet páncélos közel két óráig sikeresen tartóztatta fel a harccsoport támadását, mire a hadosztály erőinek sikerült azt kilőniük. A Starunia térségében kibontakozó összecsapás során még további egy szovjet T-34-es került kilövésre.27 A magyar 1. hadsereg teljes arcvonalán a támadás április 17-én 14 órakor indult meg. A magyar hadseregtől északra a német 1. páncéloshadsereg folytatta előrenyomulását. A támadó német–magyar egységekkel szemben ekkor csak gyengébb szovjet egységek álltak szemben, ugyanis a szovjet 1. harckocsihadsereg és a 38. összfegyvernemi hadsereg seregtestei az 1943 vége–1944 eleje óta tartó folyamatos harccselekmények hatására rendkívül
legyengültek, harcos állományuk nagy részét elveszítették.28 Ennek következményeképpen a szovjet hadseregek sokáig nem mutatkoztak elegendőnek ahhoz, hogy megállítsák, vagy legalább komolyabb mértékben lelassítsák a magyar és német hadseregek támadását. Április 17-én 14 órakor tehát megkezdődött a magyar 1. hadsereg galíciai támadó hadművelete, a csapatok előrenyomulása azonban több helyen komoly nehézségekbe ütközött. A Sándor-csoport nagyon lassan tudott előrenyomulni elaknásított támadási sávjában, és csak a szovjet egységek által lerakott aknák felszedését követően nyomulhatott be a Nadvornától nyugatra lévő Molotkowba.29 A Bercsényi-csoport támadása is nehezen bontakozott ki, mivel az esőzések következtében felázott terep jelentősen megnehezítette az egységek dolgát. Ennek ellenére a harccsoport birtokba vette a Zurakitól keletre lévő 514-es magaslatot és tovább nyomult előre a 440-es háromszögelési pont magaslatainak irányába.30 A másik két harccsoporthoz hasonlóan a Dósacsoport is csak komoly nehézségek árán haladt előre a szinte járhatatlanná vált utak és a Bitkow körüli magaslatokról jövő ellenséges géppuskatűz következtében.31 A hadosztály felderítő erői este 20 óra körül elérték a BystryczaNadvornianska folyó partját Nadvorna-Ny-on, azonban a Nadvornába vezető hídon egyelőre még nem tudtak átkelni.32 A Sándor-csoport 4. gépkocsizó lövészzászlóalja a nap végére birtokba vette a Hwozd körül magaslatokat, majd egészen a Bystrycza-Nadvornianska partjáig nyomult előre. Hasonlóan jól haladt előre a Bercsényi-csoport is, amely elfoglalta a 440-es háromszögelési pont magaslatait, sőt Grabovieczet is megközelítette. A legkisebb eredményt a Dósa-csoport tudta felmutatni, amely csak a Bitkowtól északra és délre található magaslatok vonaláig volt képes előrenyomulni.33
28 24
HL. KTB. Gen. Kom. XI. A. K., 1944. április 16.; GALLÓ Krisztián: A magyar királyi 2. páncéloshadosztály galíciai harcai II. rész. Belvederde Meridionale, Szegedi történészhallgatók lapja. 15. (2003) 3–4. sz. 35. (A továbbiakban GALLÓ, 2003. II.) 25 GALLÓ, 2003. II. 35.; A m. kir. 2. páncélos hadosztály harcaiból: 1. Nadvorna elfoglalása, 1944. április 17-18. Hadak Útján, (1957) 5. sz. 16. (A továbbiakban Hadak Útján 1957. I.) 26 GALLÓ, 2003. II. 35.; Hadak Útján 1957. I. 16. 27 Harctudósítás, 1944. 5.; HL. KTB. Gen. Kom. XI. A. K., 1944. április 17.; GALLÓ, 2003. II., 35–36.
87
Москаленко, Кирилл Семёнович: На Юго-Западном направлении. 1943-1945. II. http://militera.lib.ru/memo/russian/moskalenko-2/10.htm (Letöltés: 2012 november 10.); БАБАДЖАНЯН, A. X. – ПОПЕЛЬ, H. K., – ШАЛИН, M. A., – КРАВЧЕНКО, И.М: ЛЮКИ ОТКРЫЛИ В БЕРЛИНЕ. Боевой путь 1-й гвардейской танковой армии. http://nkosterev.narod.ru/vov/mem_3/luki_4.html (Letöltés: 2012. november 10.) 29 HL. KTB. Gen. Kom. XI. A. K., 1944. április 17.; Harctudósítás, 5., 1944. április 17. 30 HL. KTB. Gen. Kom. XI. A. K., 1944. április 17.; Harctudósítás, 5., 1944. április 17. 31 HL. KTB. Gen. Kom. XI. A. K., 1944. április 17. 32 Harctudósítás, 1944. 6. 33 Harctudósítás, 1944. 6.
88
Április 18-án, a hajnali órákban a Sándor-csoport folytatta támadását, azzal a céllal, hogy elfoglalja a Bystrycza-Nadvornianska hídjait Nadvornától északra és nyugatra. A támadás a várostól nyugatra lévő hídnál komoly ellenséges ellenállásba ütközött, de a csoport felderítő és utász alakulatainak délelőtt 10 órára sikerült átkelniük a felrobbantott hídon és birtokba venniük Nadvorna nyugati bejáratát.34 A harccsoport erői végül 19 óra körül tudták a települést teljesen birtokba venni. A Bercsényi-csoport, melynek feladata az elért helyzetben észak felé történő biztosítás, valamint a Graboviecztől keletre található, BystryczaNadvornianska-híd birtokba vétele volt, csak lassan tudott előrenyomulni, azonban a nap végére részeivel Fitkownál és Cucylownál sikeres átkelést hajtott végre a folyón, sőt a Przerosltól 1 km-re északra található útvasútkereszteződést is elfoglalta.35 A csoport zöme azonban nem tudta követni ezeket az egységeket, ezért tartva attól, hogy az előrenyomulás folytatásával azok elszigetelt helyzetbe kerülnének, Bercsényi ezredes úgy döntött, hogy harccsoportja egyelőre beszünteti a további támadást és inkább elért pozícióban biztosít.36 A Dósa-csoport továbbra sem tudta végrehajtani feladatát. Április 19-re vonatkozóan a seregtest azt az utasítást kapta a XI. hadtestparancsokságtól, hogy egyik csoportjával indítson támadást Sadzawka és Iwanowce elfoglalására, másik csoportjával pedig támadja hátba a Delatynnál álló szovjet alakulatokat, és vegye fel az összeköttetést az ott harcoló 1. hegyidandárral.37 Április 19-én a Sándor-csoportból kikülönített Poroszlay-csoport indította meg elsőként támadását és 12 óra körül elfoglalta a Nadvornától keletre fekvő Krasznát és Majdan Gornyt, az esti órákban pedig birtokba vette Kubajowkát. A harccsoportot a Sándor-csoport követte kis lemaradással, amely késő este elérte Majdan Gorny területét.38 A nap folyamán a Bercsényi-csoport újból megkezdte előrenyomulását Paryszcze, Hawrylowka irányá-
ba és elfoglalta Tarnovicza-Lesnát.39 A Dósa-csoport végül sikeresen átkelt a Bystrycza-Nadvornianskán és megkezdte előrenyomulását Delatyn felé, hogy felvegye az összeköttetést az 1. hegyidandár erőivel.40 A harccselekmények mellett alárendeltségbeli változásra is sor került, ugyanis döntés született arról, hogy a Dósa-csoport kilép a 2. páncéloshadosztály állományából és visszakerül a 2. hegyidandárhoz.41 Április 20-án a reggeli órákban a 2. páncéloshadosztály folytatta támadását, melynek célja az Iwanowce–Bednarowka vonal birokba vétele volt. Ezzel a hadmozdulattal kirajzolódott a német–magyar hadvezetés koncepciója. Ennek megfelelően a rendelkezésre álló erőkkel Kolomeát több irányból támadva, harapófogószerűen kívánták körbezárni, majd elfoglalni. Ennek a harapófogónak képezte az északi szárát a 2. páncéloshadosztály.42 Április 20-án a Sándor-csoport Glinki területéről megindulva, lezárta a Bednarowkától nyugatra lévő erdő keleti szegélyét. A Poroszlay-csoport a szívós ellenséges ellenállás ellenére az esti órákra előbb Sadzawkát két oldalról elvágva elfoglalta a Sadzawkát Iwanowczével összekötő műút egy szakaszát, majd Sadzawka is a támadó erők kezére került. A Bercsényicsoport április 20-án nem hajtott végre harccselekményeket, mivel a nap folyamán Havrilovkán és Parisczén gyülekeztette egységeit.43 Április 21-én a Sándor-csoport – az időközben visszatagozódott Poroszlaycsoporttal – folytatta támadását és birtokba vette Iwanowczét. Emellett a csoport balszárnya zömével elérte Majdan Srednyt, Kubajovkát, valamint Swiety Jozef déli területét. A Bercsényi-csoport a nap végére megközelítette Slobodka Lesnát.44 A 2. páncéloshadosztály támadása azonban kezdett kifulladni, ezért a magyar 1. hadsereg parancsnoksága arra jutott, hogy mielőbb be kell vetni a 24. gyaloghadosztály egységeit, hogy azok új lendületet adhassanak a támadásnak. A seregtest gyalogságának megérkezésével azonban csak április 24-ével lehetett számolni, ezért átmeneti megoldásként az ung-
39
34 35 36 37 38
Harctudósítás, 1944. 6. HL. KTB. Gen. Kom. XI. A. K., 1944. április 18.; Harctudósítás, 1944. 6. Hadak Útján 1957. I. 16.; GALLÓ, 2003. II. 37. HL. KTB. Gen. Kom. XI. A. K., 1944. április 18.; Harctudósítás, 1944. 7. Harctudósítás, 1944. 7.
89
HL. Tanulmánygyűjtemény (TGY). 3216. Kemény György: Egy páncélos hadnagy naplója az 1944-es galíciai és dél-erdélyi harcokból, valamint angol hadifogságáról 1944–1945. 16. (A továbbiakban HL. TGY. 3216.) 40 HL. KTB. Gen. Kom. XI. A. K., 1944. április 19.; Hadak Útján. 1957. II. 16. 41 HL. KTB. Gen. Kom. XI. A. K., 1944. április 19.; Harctudósítás, 1944. 7. 42 HL. KTB. Gen. Kom. XI. A. K., 1944. április 20. 43 HL. KTB. Gen. Kom. XI. A. K., 1944. április 20.; Harctudósítás, 1944. 8.; GALLÓ, 2003. II. 39. 44 Harctudósítás, 1944. 8.
90
vári seregtest tüzérségének haladéktalan bevetése mellett döntöttek, melynek feladata a páncéloshadosztály támadásának támogatása volt.45 Április 22-re a 2. páncéloshadosztály azt az utasítást kapta, hogy folytassa előrenyomulását a Separowcze-K–Mlinyecz-Ny vonal irányába, északi szárnyát pedig Slobodka Lesna-É-ra kanyarítsa vissza. Erre a lépésre azért volt szükség, mivel a hadosztály északi szomszédjának támadása lemaradt és így félő volt, hogy támadás érheti a hadosztály fedezetlen balszárnyát.46 A nap folyamán a támadási terv annyiban módosult, hogy először Tlumaczyk-K-re és Slobodka Lesna-Ny-ra kellett támadni, és csak ezután folytatódhatott az előrenyomulás a Separowcze-K–Mlinyecz-Ny vonalra.47 A hadosztályt emellett a nap folyamán a német 503. nehézpáncélos-osztály század erejű páncélos harccsoportjával is megerősítették, a harccsoport azonban a hadosztály tartalékaként egyelőre Iwanowczén maradt.48 Április 22-én, délelőtt a Sándor-csoport 4. és 5. gépkocsizó lövészzászlóalja sikertelen támadást indított Tlumaczyk elfoglalására. A késő délután folyamán az 5. gépkocsizó lövészzászlóalj a német 503. nehézpáncélos-osztály század erejű harccsoportjának támogatásával újból előrenyomult Tlumaczyk irányába és egészen a településtől keletre lévő területig jutott előre, de a támadás itt elakadt.49 A Bercsényi-csoport a Sándor-csoporttól eltérően a nap folyamán nem vett részt komolyabb harcokban, mivel az a Slobodka Lesna-i útkereszteződéstől nyugatra védelemre rendezkedett be.50 Április 23-ra vonatkozóan a Sándor-csoport azt az utasítást kapta a XI. hadtest-parancsnokságtól, hogy vegye birtokba Tlumaczykot, ezt követően zömével támadjon Szeparowczréra, maradék részével pedig kösse le a Rakovczyknál lévő ellenséges egységeket. A Bercsényi-csoportnak el kellett foglalnia a Slobodka Lesna-i útkereszteződést, ezután zömével támadást kellett indítania Szeparowczára, maradékával pedig a Rakovczyk-i szovjet egységeket kellett hátba támadnia.51
45 46 47 48 49 50 51
HL. TGY. 3287. Gergelyfy Imre: Háborús napló. 6. (A továbbiakban HL. TGY. 3287.) HL. KTB. Gen. Kom. XI. A. K., 1944. április 21.; Harctudósítás, 1944. 8-9. Harctudósítás, 1944. 8. Harctudósítás, 1944. 9. Harctudósítás, 1944. 9. Harctudósítás, 1944. 9. Harctudósítás, 1944. 10.
91
Április 23-án, 13 órakor megindult a Bercsényi-csoport támadása, a Slobodka Lesnai-i útkereszteződést azonban nem sikerült birokba venni. A csoport ugyan elfoglalta az itt található, támponttá kiépített gyárépületet, az előrenyomulás azonban ennek ellenére kifulladt. A Sándor-csoport csak jóval később, 16:15-kor kezdte meg támadását Tlumaczyk ellen, amely azonban most sem járt sikerrel, sőt a csoport még az április 23-ról 24-re virradó éjjel is szakadatlanul harcban állt a település területén.52 Április 24-én a 2. páncéloshadosztály feladata az volt, hogy előbb érje el a Szeparowcze–Mlinyecz vonalat, majd az április 24-ről 25-re virradó éjjel úgy csoportosuljon, hogy hajnalban készenlétből indíthasson támadást Kamionka– Mliniecz irányában. Az északabbra tolódó páncéloshadosztály egységeinek állásait a 24. gyaloghadosztálynak kellett átvenniük. A kapott utasításoknak megfelelően április 24-én a 2. páncéloshadosztály erői — az időközben alárendelt 12. gyalogezreddel — folytatták előrenyomulásukat, azonban a folyamatos szovjet ellenlökések következtében a kitűzött cél sehol sem sikerült elérni.53 Április 25-én, a 24. gyaloghadosztály általi felváltását követően a Sándorcsoport lövészzászlóaljai Kubajovkán és Iwanowczén gyülekeztek, míg a Bercsényi-csoport Nova Wies, illetve Molodylov területén rendezte kötelékeit.54 A hadosztály egységei azonban nem tudtak zavartalanul készülni a másnapi támadásra, mivel április 25-én egy szovjet támadás bontakozott ki, melynek következtében az ellenséges egységek elérték Bredtheimot és már Nova Wiest támadták.55 A kritikus helyzeten végül csak a Bercsényi-csoport gyors beavatkozása tudott úrrá lenni. Április 26-án a német XI. hadtest-parancsnokság teljes arcvonalán megindult a Kolomea elfoglalását célzó főtámadás. A 2. páncéloshadosztály egységei a tervezett 6 órával szemben csak a délelőtti órákban indították meg támadásukat. A Bercsényi-csoport a Swiety Jozef–Slobodka Lesna-i műút mentén kezdte meg előrenyomulását, amely a kezdeti sikerek ellenére azonban már rövid időn belül, Swiety Stanislaw térségében elakadt.56 A 12/I. zászlóalj a Kolomyjka patak mentén indította meg támadását, és a 24. gya-
52 53 54 55 56
Harctudósítás, 1944. 10. Harctudósítás, 1944. 11; HL. KTB. XI. A. K. 1944. április 24. Harctudósítás, 1944. 12., 1944. április 25.; HL. KTB. XI. A. K. 1944. április 25. Harctudósítás, 1944. 12. HL. KTB. XI. A. K. 1944. április 26.; Harctudósítás ,1944. 13.
92
loghadosztály északi szárnyával egészen Rakowczykig jutott előre. Itt azonban bekerítésbe került és kénytelen volt kivágni magát.57 Az április 26-i főtámadást a 2. páncéloshadosztály arcvonalán 18 órakor leállították, mivel az utak járhatatlanná válásával lehetetlenné vált a nehézfegyverzet és az utánpótlás előrevonása.58 A XI. hadtest jobbszárnyán ennél jóval kritikusabban alakultak az események, ugyanis az 1. és 2. hegyidandárokat túlerejű, harckocsikkal támogatott szovjet ellentámadások érték, melynek hatására a magyar seregtestek kötelékei felmorzsolódtak.59 Április 27-én folytatódott a támadás. A Bercsényi-csoport zömmel a Slobodka Lesnára vezető műút mentén támadott és előrenyomulása 16 óráig a 411-es magassági ponttól 400 m-re keletre lévő ellenséges támpontig jutott előre. A 12. gyalogezred támadása során elérte Swiety Stanislaw-K-et, azonban a csoport északi szárnyán elhelyezkedő 12/II. zászlóalj és északi szomszédja, a 16. gyaloghadosztály legdélebbre támadó 19/II. zászlóalja egymást keresztezte támadási irányukkal, így a 12/II. zászlóalj a VII. hadtest sávjába tolódott el.60 Az április 26-án megindított és másnap folytatott támadás végül nem érte el a kívánt eredményt. A sikertelenségnek több oka volt. A 2. páncéloshadosztály súlypontja a Swiety Jozefről Slobodka Lesnára vezető egyetlen úton volt kénytelen előrenyomulni, ennek következtében a seregtest páncélosai nem rendelkeztek elegendő területtel ahhoz, hogy a támadáshoz megfelelően kibontakozhassanak. A fogatolt járművek hiányában nem lehetett megfelelően biztosítani a szükséges élelem és lőszer utánpótlását, valamint a hadosztály állománya is komolyan kifáradt az április közepe óta tartó harccselekmények során.61
57 58 59 60 60 61
Harctudósítás, 1944. 13. Harctudósítás, 1944. 14. HL. KTB. XI. A. K. 1944. április 26. Harctudósítás, 1944. 14. Harctudósítás, 1944. 14. Harctudósítás, 1944. 15.
93
94
5. A támadó hadműveletek második szakasza (1944. április 28. — május 13.) Az április 26–27-i sikertelen hadműveleteket követően a 2. páncéloshadosztály azt az utasítást kapta, hogy biztosítsa elért vonalait, állítsa helyre az összeköttetést szomszédjaival, és készüljön fel egy későbbi támadásra. A kapott parancsnak megfelelően a hadosztály három védőkörlet kialakításáról határozott: Wolff alezredes parancsnoksága alatt a 2. felderítő-zászlóalj, a 12/I. zászlóalj, valamint a 3. harckocsi ezred árkászszázada képezte a déli védőkörletet; a Bercsényi-csoport — a Veress őrnagy által irányított 3/I. harckocsizászlóalj kivételével — adta a középső védőkörletet, míg az északi védőkörletet a Muzsay Ferenc ezredes irányítása alatt lévő 12/II. és 12/III. zászlóaljak jelentették. Hadosztály-tartalékként Sándor ezredes parancsnoksága alatt a 6. gépkocsizó lövészzászlóalj, a 209. német utászzászlóalj és a 3/I. harckocsi-zászlóalj került kijelölésre62 Április 29-én és 30-án a hadosztály egységei csak kisebb, felderítő célú vállalkozásokat hajtottak végre, amelyek megállapították, hogy az ellenség az arcvonal előtt támpontszerű, erődítési munkálatokat végez, valamint, hogy Slobodka Lesnára újabb, harckocsikkal megerősített csapatokat vontak előre.63 A vállalkozásokkal párhuzamosan zajlottak a 2. páncéloshadosztálynál az átcsoportosítások is. Április 30-án a 6. gépkocsizó lövészzászlóalj felváltotta a 4. gépkocsizó lövészzászlóaljat, valamint a német 101. vadászhadosztály zászlóalját. A 12/II. zászlóalj felváltotta a 19/II. zászlóaljat, visszatérve ezzel a 2. páncéloshadosztály északi szárnyára. A 12/I. zászlóalj pedig az április 30-ról május 1-re virradó éjjel felváltotta az 5. gépkocsizó lövészzászlóaljat. Utóbbit hadtesttartaléknak jelöltek ki, gyülekezési helye Swiety Stanislaw lett. Május 1-én, a délelőtti órákban a XI. hadtest parancsnoka Rudolf von Bünau altábornagy beérkezett Majdan Srednybe, a 2. páncéloshadosztály harcálláspontjára. Itt von Bünau arról tájékoztatta a magyar seregtest vezető tisztjeit, hogy május 2-án 4 órakor a déli szárnyon a 24. gyaloghadosztálynak — alárendeltségében a német 19. páncéloshadosztállyal — kell támadást
indítania és Tlumaczyktól keletre kell előretörnie, 6 órakor pedig az északi szomszéd, a 16. gyaloghadosztály támadásának kell következnie, melynek célja a Pohary-dél vonal elérése. A 2. páncéloshadosztály feladata ez idő alatt az lesz, hogy kisebb vállalkozásokkal megakadályozza az ellenséget erői átcsoportosításában, valamint felderítse a szovjet fél védőállásait és azok megszálló erejét. A kapott utasítás értelmében a hadosztálynak csak május 3-án kellett csatlakoznia a támadáshoz és északra helyezett súlyponttal el kellett foglalnia Slobodka Lesnát.64 Május 2-án megindult a 24. gyaloghadosztály támadása, amelyhez a korábbi tervvel ellentétben a 2. felderítő-osztály is csatlakozott. A felderítőosztály előrenyomulása azonban már nagyjából 400 m megtételét követően elakadt. Az eredménytelenséget emellett tetőzte az is, hogy az északi szárnyon a 16. gyaloghadosztály meg sem kezdte támadását.65 A harccselekmények mellett újabb alárendeltségbeli változásokra is sor került, ugyanis május 2-án a 2. páncéloshadosztálynak rendelték alá a német 81/I. ködvetőosztályt.66 Május 3-án, hajnali 5 óra után a 2 páncéloshadosztály támadása a Slobodka Lesna-i útkereszteződés és az attól északra lévő műút elfoglalására a 12. gyalogezred egységeinek előrenyomulásával kezdődött meg, amelyhez 05:45-kor Sándor ezredes csoportja is csatlakozott. A Sándor-csoport alakulatai közül a 2. felderítő-zászlóalj koradélutánra elfoglalta az erdészlakot, ahol a május 2-i támadás elakadt, a támadás azonban nem jutott ennél tovább az itt kiépített ellenséges támpont miatt.67 A 6. gépkocsizó lövészzászlóalj támadása szintén eredménytelen maradt, mivel az a 411-es magassági ponttól 800 méterre keletre lévő támpontot nem tudta elfoglalni. Ezzel szemben a 12. gyalogezred parancsnokának csoportja lendületesen haladt előre, Poharytól délre és a 395-ös magassági pont között elérte a Slobodka Lesna-i műutat. A támadás azonban nem tudta elérni a Slobodka Lesna-i útkereszteződést, viszont sikerült magát a műutat lezárnia és ezzel az arcvonalat a hadosztály északi szárnyán valamelyest keletebbre vinnie.68
64 65 66
62 63
67
Harctudósítás, 1944. 15. Harctudósítás, 1944. 15.
68
95
Harctudósítás, 1944. 16.; HL. KTB. XI. A. K. 1944. május 2. Harctudósítás, 1944. 17. HL. KTB. XI. A. K. 1944. május 2. HL. KTB. XI. A. K. 1944. május 3. Harctudósítás, 1944. 18.; HL. KTB. XI. A. K. 1944. május 3.
96
Május 3-én Walter Model tábornagy, a német Észak-Ukrajna Hadseregcsoport főparancsnoka megbeszélést folytatott a 2. páncéloshadosztály vezető tisztjeivel. Model tábornagy ígéretet tett a hadosztály lövészalakulatainak mielőbbi kivonására, a hadosztály német páncélosokkal való felszerelésére, valamint megállapította, hogy a hadosztály legfontosabb feladata az elért vonalak tartása és azok védelemre való berendezése. A német hadvezetés ennek ellenére nem tett le teljesen a további támadásról. Ennek érdekében a német 68. gyaloghadosztály 196. gránátos ezredét a páncéloshadosztálynak rendelték alá. Az ezred azt a feladatot kapta, hogy a május 3-ről 4-re virradó éjjel váltsa fel Muzsay ezredes csoportját. A felváltást követően a 196. gránátos ezrednek, valamint Sándor-csoportnak folytatnia kellett támadását.69 A május 3-i hadműveletekkel a Slobodka Lesna elfoglalására irányuló támadások azonban tulajdonképpen befejeződtek. Innentől kezdve a rendelkezésre álló erőkkel a további, nagyobb szabású támadásoknak már nem lett volna értelme, így azokkal a 2. páncéloshadosztály kivonásáig már zömmel csak kisebb, helyi jellegű vállalkozásokat hajtottak végre. Május 4-én, a reggeli, valamint délelőtti órákban a 196. gránátos ezred felváltotta a 12. gyalogezred parancsnokának csoportját, de az előzetes utasítással ellentétben nem indította meg támadását. A Sándor-csoportból a 2. felderítő-zászlóalj 08:45-kor kezdte meg előrenyomulását, azonban az már délben kifulladt. Ettől délre a 6. gépkocsizó lövészzászlóalj a 411-es magassági ponttól keletre lévő erdészházat ugyan elfoglalta, de támadása ezt követően megállt.70 Május 5-re a hadosztály kettős parancsot kapott. Egyrészt a 12. gyalogezred egységeinek fel kellett váltaniuk a 2. páncéloshadosztály még bevetett részeit, amelyeknek ezt követően, mint hadosztály-közvetleneknek az arcvonal mögött kellett gyülekezniük. Másrészt Muzsay ezredes csoportjának ezt követően arcvonal-kiigazító vállalkozást kellett indítania a következő vonalra: Marjanka írás „k” betűje–Swiety Stanislaw „Sw” betűi–Kierniczki nyugati házcsoport–Kierniczki „n” betűje.71 Május 5-én, a délelőtti órákban a 12. gyalogezred egységei felváltották a 2. páncéloshadosztály még arcvonalban lévő alakulatait, majd 16:3-kor a
legszükségesebb kötelékek rendezése után a gyalogezred megindította vállalkozását, amely mindenütt több száz méterrel előrébb vitte az arcvonalat, de annak kiegyenesítését nem tudta megvalósítani. 72 Május 6-án nem került sor komolyabb harccselekményekre. A 12. gyalogezred parancsnokának csoportjánál a nap a kötelékek rendezésével, ellenséges járőrvállalkozások visszaverésével, valamint saját járőrvállalkozások előkészítésével telt. A 196. gránátos ezred kiépítette állásait, valamint ellenséges vállalkozásokat hárított el.73 Május 7-én megérkezett a hadosztályhoz a magyar 1. hadsereg parancsa, amely a védelemre történő berendezkedésről határozott. Emellett döntés született arról is, hogy a 2. páncéloshadosztályt hadsereg-közvetlen alakulatként Nadvorna és Tysmieniczany térségébe vonják ki. Ennek lebonyolításáért a német XI. hadtest-parancsnokság felelt. Május 7. és 12. között a XI. hadtest-parancsnokság ugyanazokat az utasításokat adta a még harcoló egységeknek: vállalkozásokkal az arcvonalat a Slobodka Lesna-i műútig előrevinni és a 24. gyaloghadosztály északi szárnyához csatlakozva folytatni a támadást. Az arcvonalon azonban lényeges változás nem volt, mivel a saját vállalkozások erőteljes ellenséges ellenállásra találtak. A kisebb vállalkozásokkal párhuzamosan zajlott a 2. páncéloshadosztály egységeinek gyülekeztetése az arcvonal mögötti területeken.74 Május 12-én a 24. gyaloghadosztály parancsnoka átvette az irányítást a 2. páncéloshadosztály korábbi arcvonalszakaszán, a 12. gyalogezred ezzel viszszakerült eredeti seregtestéhez. A 2. páncéloshadosztálytól azonban néhány tüzéralakulatot még nem vontak ki, hanem azok az ungvári seregtest állományába kerültek át.75 Május 13-án megtörtént a 2. páncéloshadosztály kivonása és átirányítása az új elhelyezési körletekbe. A hadosztály ezzel párhuzamosan kikerült a német XI. hadtest-parancsnokság állományából és hadsereg-közvetlen tartalékként Solotvina–Nadvorna–Cucylow térségébe vonult. A magyar seregtest galíciai hadműveletének első nagy szakasza ezzel végéhez ért.76
72 73 69 70 71
74
Harctudósítás, 1944. 19. Harctudósítás, 1944. 19. Harctudósítás, 1944. 19.
75 76
97
Harctudósítás, 1944. 19–20. Harctudósítás, 1944. 20. Harctudósítás, 1944. 20. GALLÓ, 2003. II. 46. GALLÓ, 2003. II. 46.
98
6. A 2. páncéloshadosztály hadműveleteinek mérlege A magyar 1. hadsereg támadása nem tudta maradéktalanul megvalósítani kitűzött céljait. Ugyan sikerült megszűntetni a szovjet Vörös Hadsereg proszkurov-csernovici hadműveletének következtében a német 1. páncéloshadsereg és 8. tábori hadsereg között keletkezett, közel 200 km-es hadműveleti rést, valamint a Stanislau és Dolina által határolt arcvonalív is felszámolásra került, amely déli irányba, Kőrösmező felé közvetlen veszélyt jelentett a Kárpát-medencére, viszont Kolomea továbbra is a szovjet erők kezén maradt.77 Az 1944 áprilisa és májusa során zajló harccselekmények során a 2. páncéloshadosztály fő célkitűzését, Kolomea városának elfoglalását nem tudta megvalósítani, de a hadosztály támadó hadmozdulatai során mégis jelentős eredményeket ért el az 1. Ukrán Front egységeivel szemben. Ezekért a sikerekért azonban komoly árat kellett fizetni. 1944. április 17. és május 13. között a 2. páncéloshadosztály 184 fő hősi halottat, 999 fő sebesültet, 108 fő eltűntet és 154 fő beteget veszített.78 Az élőerőhöz hasonlóan a haditechnikai veszteségek is rendkívül komolyak voltak. A hadműveletek során a hadosztály harcjárművei közül kilőttek 1 Toldit, 8 Turán 40-est, 9 Turán 75-öst, 4 Nimródot, 2 Csabát. Emellett üzemképtelenné vált 88 harcjármű, amelyből 6 végleg kiesett. 7 további harcjármű pedig ellenséges területen maradt. További veszteségként kellett elkönyvelni 52 motorkerékpárt, 17 személygépkocsit, 48 tehergépkocsit és 3 egyéb járműt, 5 aknavetőt, 10 géppuskát, 35 golyószórót, 10 nehézpuskát, 5 db 40 mm-es páncéltörő ágyút, valamint 2 db 105 mm-es tarackot.79
77
SZABÓ Péter – SZÁMVÉBER Norbert: A keleti hadszíntér és Magyarország 1943– 1945. Debrecen, Puedlo, é. n., 56. 78 Más adatok szerint a hadosztály 1944. április 17. és május 15. között 224 fő hősi halottat, 1049 fő sebesültet, 102 fő eltűntet veszített. HL. VKF. H. Csf. 304. doboz, 1944. május 15. ;Harctudósítás, 1944. 22. 79 Harctudósítás, 1944. 22.
99
100
