A TARTALOMBÓL: Balatoni hír . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 A legnehezebb feladat . . . . . . . . . . . . . . . 3 Civilek a választásért 2006. . . . . . . . . . . . 5 Levél az elnöknek . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6 Kiadják, hogy kit kell kinyírni, . . . . . . . . 7 és aztán: mindent bele! hajrá!
Bukjon együtt a kormánnyal!. . . . . . . 8-11 Levelek Pécsrõl, Kolozsvárról, Svájból és a Jobbiktól . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12 A MIÉP-JOBBIK-FKGP-összefogásról . 14 Az MSZP le van váltva . . . . . . . . . . . . . 15 Polgárháború Magyarországon. . . . . . . . 16
Sándor György választási kampánya . . . 17 Szélsõjobbos az alkotmány? . . . . . . . . . . 18 Szól a vekker már...!. . . . . . . . . . . . . . . . 18 Pénzbefizetõ automatának néznek. . . . . 20 bennünket
Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a http://jhf.fw.hu és a www.tar.hu/jhf weboldalakról. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék. Amennyiben a lap megnyeri tetszését, kérjük jó szívvel ajánlja azt másoknak is elolvasásra! Köszönjük, és jó szórakozást! JHF könyvek a NETEN!!!
http://www.tar.hu/layout
Most kaptam ezt a körlevelet. Nagyon szomorú lenne, ha így végezné a Balaton zse
Kedves Barátaink! Óriási, Európa-méretû botrány készül, amibe belebukhat az egész politikai elit. A Balatonban levõ telkek rovására adták be Brüsszelbe az EU-s pályázatok jelentõs részét, és 1000 hektár medret akarnak elrabolni! A mederben a nádasok helyén kikötõk, luxus plázsok a wellnesekhez, stb. lesznek. Ezek a pályázatok elõbb kerültek befogadásra, mint ahogy a tervek elkészültek, a rendeleteket aláírták. Így az un. Part-rehabilitációs terveket a „befektetõk“ igényéhez alakították. Most a törvényt is e szerint módosítják. Ha kell Magyarországnak a Balaton, nem hallgathatnak, mert a pénzzel elszelelnek, a döglött tó meg itt marad. Aki magyar, nem hallgat. Egy a Földünk – környezetvédõ csoport Adjátok tovább!!! Népszava Napilap 2005. december 10. szombat A maffia törvénye Mészáros Tamás Soha nem fogunk tisztán látni – mondja Sándor István, az öt éven át húzódó igazságszolgáltatási procedúra után a Legfelsõ Bíróság által most véglegesen felmentett, egykori fedett nyomozótiszt, az olajmaffia ügyeinek elismert szakértõje. Ugyanakkor hozzáteszi, õ persze lényegében tisztán látta, mi történt a kilencvenes évek elejétõl kezdve, vagyis hogyan kapcsolódott egymásba maffia és politika. Állítását alátámasztani látszik, hogy egy nappal korábban tartóztatták le, mint ahogy a parlamentben vallomást tehetett volna az úgynevezett olajbizottság elõtt. Tehát furcsamód az a helyzet, hogy a „Papát“ a vádemeléssel ugyan egy idõre sikerült elhallgattatni, de öt év elteltével – vélhetnénk legalábbis -, nincs mitõl tartania többé: az ellene felhozott vádak, ha lassan is, de összeomlottak. Hogy csupán tévesek voltak vagy eleve hamisak? Ezt sem tudjuk. Nagy a valószínûsége, hogy mindenképp koncepciózusak – vagyis0 a nyomozóhatóság és az ügyészség kreált egy elképzeléseiknek megfelelõ büntetõügyet, amit a kiválasztott ember nyakába varrtak. Aztán titkosították az eljárást; 2086-ig
semmi érdemleges információ nem kerülhet nyilvánosságra. Hacsak a Papa nem beszél. Õt magát ugyanis – ellentétben az ügyével -, nem titkosíthatták. Meglehet, nem pertraktálhatja a vele szemben lefolytatott eljárás részleteit, de épp a legfontosabbakat, mindazt, amit valaha is megtudott az olajos ügyek meg a hazai alvilág kapcsolatáról, ma már bátran elõadhatná. Bátran? Nem tûnik úgy, hogy Sándor alezredes, a volt operatív tiszt élni szeretne ezzel a lehetõséggel. Azt állítja, videó szalagra vette az „önvallomását“, majd jól elrejtette, mert életben akar maradni. Ez az okfejtés azonban, bár maffiafilmeken edzett logikánkat kielégíteni látszik, valahogy mégis sántít. Papát immár – a magyar igazságszolgáltatás nagyobb dicsõségére – nem fenyegeti a börtön. És ha annyi meghurcoltatással és megalázással a háta mögött most felfedné az ismereteit, praktikusan már nem volna érdemes likvidálni. Egyébként érdekes, hogy erre eddig sem történt kísérlet. Vajon miért nem? Az olajos érintettek, vagy éppen azok, akik az alvilági leszámolásokat annakidején megrendelték, aligha vehették biztosra, hogy az ellehetetlenített nyomozó egyszer csak nem kezd beszélni. Nem volt õ legalább olyan veszélyes, mint az Aranykéz utcában felrobbantott Boros Tamás? Ha Papa ellenségei valóban olyan „nagy emberek“ – ráadásul a politika világából -, mint azt õ maga állítja, akkor vajon miért kockáztattak? Tudott, hogy az elkeseredett embernél nincs kiszámíthatatlanabb. Ezekre a kérdésekre feltehetõen választ adnának azok az információk, amelyeket a Sándor-ügyben nyolcvan évre államtitokká minõsítettek. A közvélemény persze elsõ megközelítésben nem érti, miért kell elzárni a nyilvánosság elõl egy olyan büntetõeljárás részleteit, amelyben bizonyítást nyert a vádlott ártatlansága. Miért volna baj, ha megtudnánk, mi mindent nem követett el a fedett nyomozó? Második megközelítésben persze a csak kicsit is gondolkodó állampolgár úgy véli, hogy egyrészt magas rangú rendõrök és ügyészek konspirációjára derülne fény, másrészt bizonyítható volna az, amit már régen rebesgetnek, vagyis, hogy az olajmaffia mûködésének „financiális oldalról“ köze volt a délszláv háborúhoz, és fõként ezen a szálon a politikához. További kérdés pedig: ha mindez alaposan gyanítható, akkor rendben van-e, hogy mindazok, akik nem csupán Sándor István
sorsáért, de egyáltalán nem mellesleg a maffia és a politika feltételezhetõ kapcsolatának kiépítéséért is felelõsek, illetve azt a kapcsolatot eltussolni igyekeztek, védõernyõt kapjanak a titkosítás révén? Mert hiszen épp a titkosítás ténye látszik igazolni, hogy valakik az államérdeket azonosították bizonyos személyek érdekeivel. Miért volna az államnak érdeke, hogy elrejtse a felelõsségre vonás elõl azokat, akik politikus létükre netán törvénytelen tevékenységet folytattak, majd ráadásul volt még erejük megalapozatlan vádakkal elhallgattatni egy kényelmetlenné vált nyomozótisztet is? Az állam legjobban felfogott érdeke egyedül az lehet, hogy az ilyesfajta gyanúnak elejét vegye a kellõen transzparens eljárásokkal. Furcsamód a hazai jogvédõszervezetek, amelyek ehhez képest jelentéktelen ügyekben rendszerint szenvedélyes dörgedelemmel fordulnak a nyilvánossághoz, sem az ötéves Sándor-perben nem szorgalmazták, sem most, annak lezárultával nem sürgetik az igazság napvilágra kerülését. Nem szólnak hírek arról, hogy bárkinek fúrná az oldalát, megtámadható-e vajon bíróság elõtt a Papa ügyében elõkerült információk zárolása? Követelhetõ-e, hogy épp azok alapján – a közérdekre való hivatkozással – nyomozás kezdõdjön: most már annak kiderítésére, vajon kiknek állt érdekükben a végül felmentett vádlottat annakidején gyorsan „kivonni a forgalomból“? És ha már a civilek nem foglalkoznak ezzel – végtére mi az állampolgári jogbiztonság hatósági veszélyeztetése mondjuk egy radarállomás elhelyezésének problémájához képest -, akkor talán a politika, vagyis maguk a politikusok nem vethetnék fel saját kasztjuk maradék becsületének védelmében, hogy szolgáltassék igazság? A közvélekedés szerint azért nem történik semmi, azért nincsenek felelõsök, mert túl sok szennyes kerülne elõ- akár az egész politikai elitet maga alá temethetné. Nem szörnyû ez? És nem túlzás? Hátha találtatnának azért vétlenek is. Hogy a pártok viszont besározódhatnának? Meglehet, de nem ez volna az elsõ eset. A demokrácia túlélné. Sõt, csak akkor éli túl, ha nem térünk napirendre afölött, hogy az igazság kétszeresen elásatott. Papa eldugta a videóját, az állam az iratokat. Ahogy éppen a maffia törvénye diktálja. Így aztán egyik sem fél. Mi sem? A szerzõ publicista
„Egy normális országban Gyurcsányt egyszerûen bíróság elé állítanák” 2
jó ha figyelünk
– avagy Magyarázni a rettenetet – Mottó: Az egyik legnehezebb feladat az ember élete során, ha kell, ledöntse a saját maga állította szobrokat. A teljesség igénye nélkül: újraszámlálás, helyett megsemmisítették a 2002-es választás szavazócéduláit. Megpuccsolják Megyót. Az ellenzéki pártok a magyar parlamentben szemrebbenés nélkül megszavazzák Románia európai uniós tagságát. S végül az újdonsült köztársasági elnök puritán. Szemelvények a – remélhetõleg – hamarosan magunk mögött hagyandó félmúltból. Látszólag semmi közös sincs a fentiekben idézett történésekben és eseményekben, ám ha jobban a dolgok mögé nézünk, rögtön két azonos momentumot is találunk, amely összeköti az iménti felsorolást, és talán számunkra, nemzetben gondolkodó értelmiségi emberek számára a legkínosabb és legérthetetlenebb. Az egyik figyelemreméltó, egyszersmind erõsen elgondolkodtató momentum, a pórnép értetlenül állt a polgári, nemzeti oldal pártjainak, legfõképpen a Fidesznek a viselkedése elõtt. A 2002. évi országgyûlési választásokon a Fidesz kapta a legtöbb szavazatot, a választást azonban elbukta, mert – ahogyan azt annak idején oly szellemesen megjegyezték – a furfangos második összefogott a nevetõ harmadikkal, a polgári párt pedig két szék között a pad alá esett, lemaradt a kormányalakításról. A MIÉP ötszáznál is több dokumentált kifogást nyújtott be a választási csalások leleplezésére, civilek tömegei követelték az újraszámlálást a szoros eredményt látva (közvélemény-kutatásoknál ezt hívják hibahatáron belülinek), mégsem történt semmi, a Fidesz hallgatott, mint az a bizonyos „sz” betûs dolog a gazban. Nem történt semmi, az elõre levajazott gengszterváltás korabeli vetésforgójának megfelelõen újra a posztkommunisták dobtak hatost, újra az egykori elvtársak, mai urak (elvtársurak) állhattak a rajtvonalhoz, onnan folytathatták, ahol négy évvel ezelõtt abbahagyatták velük. A szabadrablástól. Hangulatkeltésként 100 napos pénzherdálásba és osztogatásba kezdtek, javítandó a közhangulatot, majd nekiláttak a pénz módszeres és aprólékos, kamatokkal terhelt visszavételéhez. Aztán beindult a kizárólag a csókosok számára fenntartott privatizáció néven meghirdetett központilag kézi vezérelt kótyavetye. A választási csalásokkal kapcsolatban a Fidesznek nem volt egy szava sem, kínos is lett volna beismerni, hogy a komcsik ellenzékbõl is tudtak csalni, akkor mi lesz majd jó ha figyelünk
most, amikor hatalmon vannak? Azaz, hogy mégsem, darab idõ múltán Stumpf, egykori kancelláriaminiszter úrtól hallhattuk az egyik Vasárnapi Újság adásban, „tudtuk, hogy csaltak”.
Emlékezzünk vissza! A bankár-kommunista miniszterelnök megpuccsolásakor is néma maradt a legnagyobb ellenzéki párt, ahelyett, hogy felemelte volna a szavát, vagy nyomást gyakorolt volna a köztársasági elnökre, csendben maradt, meg nem szólalt volna, annak a baga úristennek. Pedig teljességgel érthetõ lett volna – hiszen maga Megyó, az ország második számú közjogi méltósága, a kormányfõ mondta azt, hogy az egyik kormányzati tényezõ a velejéig korrupt –, hogy a köztársasági elnök arra való hivatkozással, hogy veszélyben látja az ország stabil kormányozhatóságát, új választásokat írjon ki. Még akkor is, ha erre esetleg nincs meg a jogi keret. Az erkölcs bizonyos esetekben a jog fölé kell, hogy emelkedjen.
(Emlékezzünk csak, Horn Gyula hivatkozott mindig elõszeretettel arra, hogy amit csinál „lehet, hogy nem erkölcsös, de jogszerû”.)
És a Fidesz ekkor sem szólt egy árva szót sem. Csak miután a posztkommunisták zártkörû szeánszukon megválasztották tehetségtelen mûminiszterelnöküket, kezdték el féltéglával verni a mellüket, hogy ez a kormány bizony illegitim. A Tusnádfürdõ vs. Parlamenti román uniós tagság megszavazásának keserû ellentmondása még valamennyiünk emlékezetében elevenen él.
Az újonnan megválasztott köztársasági elnök puritán stílusú zászlótlan hanuka köszöntõ, keresztényeket kirekesztõ újévi beszéde valóban „méltó megkoronázása” volt a 2005-ös esztendõnek. De hát õk a mi embereink! – kiált fel értetlenül és tanácstalanul a pórnép átlag magyarja és nem érti, hogyan viselkedhetnek így azok, akiktõl az ilyetén fajta cselekedeteknek pont az ellenkezõjét várná el az ember. De vajon, õk tényleg a mi embereink? Fel kell tennünk most már a kérdést így másfél évtizeddel a gengszterváltás után. Nagyon sokan vannak e hazában, akiknek már elegük van az „átmeneti korban élünk” címû szövegbõl, amellyel az egykori elvtársakból és szalonellenzékiekbõl verbuválódott önjelölt neoliberális burzsujréteg magyarázza a magyar társadalom rettenetes kizsákmányolását. Miért nem készült hazánkban olyan törvény, amely kitiltja a közéletbõl és a politikai hatalomból az egykori pártkatonákat? Miért nem kerülhettek nemzeti tulajdonba, magyar érdekeltségbe a megyei napilapok? Hogyan lehetséges az, hogy egykori kultúrcenzorok osztják az észt és a demokráciát heti 3
rendszerességgel az ölebmédia reggeli beszélgetõs mûsoraiban? Miért csak Soros-ösztöndíjakon kinevelt liberálisok jöhetnek számításba, amikor a jövõ nemzedékérõl esik szó? Miért van az, hogy aki radikálisan fogalmaz, uram bocsá’ kimondja az igazságot – amit hallgatólagosan mindenki tud, de nem mer kimondani –, akkor az rögtön szélsõséges, kirekesztõ, vagy antiszemita lesz? Tanácstalanul állunk és nem értjük, hogy azok, akikrõl azt hittük „a mi embereink”, hogyan és fõként miért viselkednek úgy, ahogy viselkednek. Nem értjük, most már egyre többször gondolkodóba is esünk, hogy ugyan vajon kiket, milyen érdekeket képviselnek ezek az emberek? Térjünk vissza még egy pillanatra az elvesztett 2002-es választásokhoz, és ezzel már el is érkeztünk a cikk elején felsorolt események másik, talán még szörnyûbb közös vonásához. Magyarázni a rettenetet. Vannak ugyan, kik tudni vélik, hogy a polgárok pártja direkt hagyta elveszni a 2002-es választásokat, mondván az európai uniós csatlakozással járó terheket és népszerûségvesztést ráhagyják a posztkommunistákra, hogy önmaguk ássák meg a saját sírjukat. Mert tudták, hogy 2006 lesz az igazán fontos, mindent eldöntõ ciklus – aki itt nyer, az minimum két ciklusra bebiztosíthatja magát a hatalomban – hiszen innentõl érkeznek majd igazán az EU-s pénzek és támogatások, melyeket okosan felhasználva (értsd: szétosztva, visszaosztva) megszilárdíthatják pozícióikat. Ez is egyfajta magyarázat. Kétségtelenül van benne logika. Magyarázkodni kell a tettek miatt. Legutóbbi eklatáns példa erre Sólyom elnök úr újévi beszéde. Szinte élményszámba megy, ahogyan a polgári oldalról megpróbálják megmagyarázni az elkövetett rettenetet. Mert mi is történt? Semmi más, mint a nemzet pimasz arculcsapása. Rusztikusabban azt is mondhatnánk, hogy a köztársasági elnök bunkó módon viselkedett. Ez mély megdöbbenést keltett mindazokban, akiknek fontosak a nemzet jelképei, jelképrendszere. (Megint csak úgy mellékesen és zárójelben szeretnék visszautalni a nagy tudású poli4
tológus urak elõadásaira és televíziós értekezéseire, ahol mást sem hallunk, minthogy a népet már annyira elhülyítette a média, hogy a pártok már a bõvített mondatokkal nem is mernek próbálkozni, mert az átlag fogyasztó azok tartalmi mondanivalóját már úgy sem érti meg, inkább a szimbólumokra hagyatkoznak. Azok a fontosak. Felnõtt az elsõ képolvasást tanult generáció! Jó reggelt! Akkor hogyan lehetséges, hogy a nemzeti jelképek meg nem fontosak?) Van valami groteszk bája annak, ahogyan a köztársasági elnök puritán beszédét a gazdasági bûncselekménnyel vádolt Salamon Berkowitz által meggyújtott menóra fénye teszi még magasztosabbá. A Jó gyõzedelmeskedik a Gonosz felett. Megint egy olyan embertõl kapjuk a pofont, akitõl minden másra számítottunk volna, csak éppen erre nem. Nesze neked Bánáti Bazsarózsa! Az egész dologban a legrémisztõbb az, hogy logikus magyarázatot keresve – és hát valljuk meg õszintén, nem nagyon találva –, csakhamar kifogyunk az észérvekbõl. Az ember lassan tényleg nem tud másra gondolni, minthogy ezeket az embereket kívülrõl valakik irányítják. Stumpf egykori kancelláriaminiszter jó fél esztendõvel a bukás után bevallja, hogy tudtak a csalásról. De hát akkor miért nem szóltatok, üvöltöttetek, hogy hát ez így nem ér?! Meg tudja ezt magyarázni valaki? Tud erre ésszerû magyarázatot adni valaki? Érti ezt valaki? Tusnádfürdõn végig arról volt szó, hogy autonómiát ezerrel, a parlamentben meg automatikus üzemmódba állítjuk az IGEN gombot. Érti ezt valaki? Fõként akkor jogos ennek a kérdésnek a feltevése, ha valaki ol-
vasta a határon túli magyarok szervezeteinek magyar politikusokhoz írott leveleit (pártállástól függetlenül!). Mindegyikben azt írták, kivétel nélkül, hogy arra kérik a honatyákat, még véletlenül se szavazzák meg a román uniós csatlakozást. Itt tartunk ma. Isszuk a levét az elõre levajazott, lezsírozott gengszterváltásnak. Az ország tovább nyögi a gazdasági újgyarmatosítás egygyökerû komprádor elitjének féktelen tobzódását. A magánszocializmus felépítése az eladósítás ámokfutásba beillõ kiteljesedésével tetõzik egészen addig, amíg a következõ, immáron menetrendszerûen megérkezõ államcsõd véget nem vet neki. A nemzetben gondolkodókat nem engedik a hatalom közelébe. Nem engedik oda õket, mert a gazdasági újgyarmatosítók számára mindennél fontosabb, hogy ez a jó minõségû termõföldben gazdag és jelentõs édesvíz készletekkel rendelkezõ, geopolitikailag fontos helyen fekvõ ország és annak lakói feltétlen kiszolgálói maradjanak a globalizációnak. Mindenütt a világban újjáélednek a nemzeti mozgalmak, az emberek egyre több helyen ismerik fel, hogy a globalizáció, a mindent elsöprõ sivár uniformizációs törekvéseivel rendkívül káros. A szabadulásra jó példa Bolívia, Venezuela. Ezekben az országokban már rájöttek arra, hogy az életben az egyik legnehezebb feladat a saját magunk állította szobrok ledöntése. Néha meg kell tennünk azért, hogy a fejlõdésnek egy magasabb fokára léphessünk, ne váljunk a ma és a tegnap rabjaivá. Válasszuk a jövõt! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára
jó ha figyelünk
– Mit várok a következõ kormánytól ? – Az ország demokratikus mûködéséhez, 15 millió Magyar ember érdekképviseletéhez az alábbiakban fogalmazzuk meg elvárásainkat: KÖZIGAZGATÁS 1. / Az a kormány, mely a lakosság érdekeivel szemben, olyan törvényt, rendeletet hoz, mely sérti a Magyar Alkotmányt (Alkotmány Bíróság döntése szerint), és ezt sorozatosan teszi, (legfeljebb 5 esetben), elveszíti kormányzásra kapott jogosultságát! A Köztársasági Elnök ebben az esetben oszlassa fel a Parlamentet és írjon ki új választásokat! 2. / A Mindenkori kormány tagjait kötelezzék – egészségügyi alkalmassági – fizikai, pszichikai vizsgálat – alkalmassági vizsga (mint a betelepülõknek a magyar állampolgárság elnyeréséhez) – összeférhetetlenségi vizsgálat (Rt., Kft., felügyelõbizottsági tagság, rokonság 3./ Az Alkotmánybíróság tagjainak megválasztásához hasonlóan, a Közszolgálati RTV kuratórium tagságát is a Parlament válassza meg, 2/3-os többséggel 4./ Takarékos és korrupciómentes államapparátust! Kevesebb tisztségviselõt, több hozzáértést! Kevesebb havert, több lehetõséget a tiszta versenyre! NEMZETI VAGYON 1./ Állapítsák meg és 2/3-os törvényben rögzítsék a nem eladható állami vagyontárgyakat, nevesítve. 2./ Állami és önkormányzati vagyont csak 2/3-os parlamenti és önkormányzati támogatással lehessen privatizálni pályázati úton. 3/ Szüntessenek meg minden törvényi „kiskaput“: a privatizációból befolyt pénzeket NEM fordíthatják a költségvetési hiány fedezésére, csak újabb beruházásokra, munkahely teremtésre és államadósság csökkentésre! 4./ Vizsgálják felül minden, 1990 óta történt állami vagyon privatizáció törvényességét! 5./ A leköszönõ kormány készítsen vagyonleltárt az ország, a gazdaság állapotáról 6./ Az új kormány hozza nyilvánosságra havonta a tényleges állami bevételeket és kiadásokat. Magyar Közlöny, szakmai közlönyök, Internet EGÉSZSÉGÜGY 1./ Az egészségügy állami feladat, minden állampolgárnak alanyi jogon járjon orvosi ellátás. Ehhez haladéktalanul biztosítsák a már kivont 1000 milliárd forint visszaadására a megfelelõ forrásokat! Az egészségügyet – betegeket, eü dolgozókat érintõ döntések csak az érdekképviseleti szervezetek egyetértési jogával hozhatók: MOK, EDDSZ, NEK 2./ Fordítsanak kiemelt figyelmet a szociális és öregotthonok mûködtetésére, biztosítsák az ehhez szükséges anyagi eszközöket, ne csökkentsék a mozgássérült szervezetek költségvetési támogatását. Ne halasszák tovább a mozgássérültek akadálymentes közlekedésének kiépítését. OKTATÁS, TUDOMÁNY, KULTÚRA 1./ Az oktatás állami feladat, gyerekeknek joguk van saját településükön bölcsödébe – óvodába – iskolába járni. jó ha figyelünk
Az állam nem hozhat létre ún. „átnevelõ intézeteket” a szociálisan hátrányos helyzetû gyermekeknek. Támogatni kell a családi környezetben nevelkedést! 2./ Az állami és egyházi szolgáltatók – oktatás, egészségügy, szociális szféra – azonos mértékû finanszírozása törvényi kötelezettség, kötelezõ minden erre vonatkozó szerzõdést, így a Vatikáni szerzõdést is maradéktalan betartani. 3./. Szüntessék meg az érettségi és felvételi botrányokat, az oktatási rendszer állandó átszervezését, biztosítsák az oktatás régi, magas színvonalát, ne szolgáltassák ki a pedagógusokat. 4./ A magyar oktatás, tudomány és kultúra katasztrofális anyagi helyzetének felszámolására, az ország szellemi fejlõdésének érdekében biztosítsák a költségvetésben a szükséges forrásokat. Szüntessék meg a folyamatos forráselvonásokat ezeken a területeken is! 5./ Szüntessék meg a vidéki iskolabezárásokat! CSALÁD, MUNKA, GAZDASÁG, MINDENNAPI ÉLETÜNK 1./ Biztosítsák a magyar fiataloknak a hazájukban a munkát. NE KÜLDJÉK ÕKET KÜLFÖLDRE DOLGOZNI, de biztosítsanak nekik a külföldiekkel egyenértékû munkavállalási és munka feltételeket. A magyar fiatalok nem tehertételei az országnak, hanem a jövõ reménységei! 2./ Szüntessék meg a jelenlegi családellenes adórendszert, vezessék be a családi adókedvezményt, amely figyelembe veszi az eltartottak számát! 3./ Garantálják a 13. havi nyugdíj kifizetését. 4./ Állítsák vissza a gyermekek után járó adókedvezményt. 5./ Adják vissza a 13. havi családi pótlékot. 6../ Garantálják a lakáshoz jutás kedvezõ kamatú kölcsöneit, biztosítsák a panel program teljes végrehajtásához szükséges állami és önkormányzati hozzájárulást. 7./ A soha nem látott méretûvé vált munkanélküliség felszámolására növeljék az állami beruházásokat – különösen a privatizációból befolyt összegek ide áramoltatásával – teremtsék meg a széleskörû közmunka lehetõségeit. 8./ Növeljék a hajléktalanok befogadására, foglalkoztatására szolgáló intézmények számát. A milliárdos hirdetési és reklámköltségeket ennek a rétegnek a támogatására, esélybiztosítására fordítsák! 9./ Szüntessék meg az állami vállalatoktól kiinduló, a kis-és középvállalkozókat sújtó több száz milliárd forintos „körbetartozásokat“, amellyel csõdhelyzetbe hozzák ezeket a vállalkozókat. 10./ Garantálják a vállalkozói ÁFA idõben történõ visszafizetését. 11./ Ne tartsák vissza a különbözõ megnyert pályázati pénzek kifizetését amezõgazdaságban, a civil szervezeteknek, vállalkozóknak, alapítványoknak. 12./ Magyarország nemcsak a horribilis pénzekért épülõ autópályák országa! Biztosítsanak költségvetési forrásokat – és NEM többszörösen drágább magán vállalkozásban – rendszeres közúti felújításokra, a magyar közutak katasztrofális helyzetének felszámolására! KÁTYÚK HELYETT TISZTESSÉGES ÚTHÁLÓZATOT! 13./ Az éves költségvetés tartalmazzon az eddigihez képest többszörös forrásokat az árvízvédelemre, belvízvédelemre, gátépítésekre! 14./ Fejezzék be a falurombolást: adják vissza a kistelepüléseknek a postát, az iskolát, a közigazgatást. ÉLHETÕ VIDÉKET AKARUNK! 5
15./ Célzott támogatásokkal segítség felzárkózni a kistelepülésket. Mentsék meg a pusztulásra ítélt magyar falvakat! A falun és tanyán élõ emberek nem másodrendû állampolgárok. 16./ Adják vissza a családi gazdaságok becsületét, becsüljék meg a gazdatársadalmat, támogassák a minõségi magyar termékeket, segítsék csökkenteni az európai uniós gazdákkal szembeni versenyhátrányukat. 17./ Ne árusítsák ki sem a külföldi sem a hazai nagytõkének a nemzeti földalapban lévõ földeket!
JOGÁLLAMISÁG, BIZTONSÁGOS ÉLET 1./ „Ami ma Magyarországon van, az minden csak nem közbiztonság!“ A lakosság nyugalmát és biztonságát szolgáló rendvédelmi szervek költségvetési forrással való anyagi ellátásával állítsák meg és javítsák meg a drámaian romló közbiztonságot. 2./ Szüntessék meg a rendvédelmi szervek politikai befolyásolását! 3./ Magyarország védtelen országgá vált! Azonnal állítsák meg a honvédség létszámának további csökkentését! Civilek a Választásért önszervezõdõ egylet
A HAZAI KISKERESKEDELEM VÉDELMÉBEN
A Jobbik követeli, hogy a magyar kormány nyilvánítsa nem kívánatosnak, a külföldi tulajdonú hipermarketek által megtestesített élõsködõ kereskedelmi kultúrát! Amennyiben az MSZP-SZDSZ kormány magyar érdeket képviselne, a lengyel pénzügyminiszterhez hasonló határozottsággal kellene fellépnie a Magyarországra betelepülõ üzletláncokkal szemben. A lengyel pénzügyminiszter a Financial Timesnak adott nyilatkozatában jelentette ki, hogy a brit Tesco nagyáruházlánc megjelenése és terjeszkedése a „nem termelõ“ jellegû beruházások azon formáját képviseli, amelyre nincs szüksége Lengyelországnak. A Jobbik tapasztalatai szerint a külföldi tulajdonban lévõ áruházláncok tönkre teszik a magyar feldolgozóipart – így közvetve a magyar mezõgazdaságot – , a hazai kiskereskedelmet. Minden általuk létrehozott munkahely kettõt szüntet meg, ezért meghatározó szerepet játszanak a munkanélküliek számának növekedésében. Profitjukat kiviszik az országból, a magyar lakosságot gátlástalan marketing eszközökkel túlfogyasztásra kényszerítik, ami a lakosság eladósodásához, további elszegényedéséhez vezet. A Jobbik a Harmadik Út keretében mindent megtesz majd annak érdekében, hogy ráébressze a magyar lakosságot a külföldi tulajdonú hipermarketekben történõ vásárlás súlyos társadalmi következményeire. Zágráb Nándor, a Jobbik Pest megyei elnöke, a MIÉP-Jobbik a Harmadik Út képviselõjelöltje
6
Levelet szándékozunk írni a köztársasági elnök úrnak. Kérlek, olvasd el az alábbi levelet, és ha egyetértesz vele, azt jelezd. Amennyiben névvel kívánsz csatlakozni, a neveddel, ha anélkül, egy üres válaszlevéllel csatlakozhatsz. Miheztartás végett, a neveket nem szándékozom aláírni, csupán a csatlakozók számát közölném. A szöveg nem végleges, nyitott vagyok minden ésszerû módosításra, kiegészítésre Pitekáj (
[email protected]) Sólyom László Úrnak a Magyar Köztársaság Elnökének Tisztelt Elnök Úr, amikor Önt elnökké választották, örültünk, mert azt éreztük, Ön közénk, nemzeti érzelmû állampolgárok közé tarozik. Az Ön újévi köszöntõje azonban megrendítette az Önbe vetett bizalmunkat. Ön egy meglehetõsen szegényes háttérrel jelentkezett, ahonnan hiányzott a nemzet egységét jelképezõ állami zászló. A televízióban úgy jelentették be az Ön szereplését, hogy Sólyom László Köztársasági Elnök újévi köszöntõje következik. Ehelyett Sólyom László szólt hozzánk, mint magánember. Elnök Úr, Önnek tudomásul kell vennie, hogy amikor Ön hozzánk állampolgárokhoz szól, legyen az nemzeti ünnep, vagy egyéb ünnep, Önhöz szervesen hozzátartoznak a nemzeti jelképek: a zászló, a címer és a himnusz. Kissé sarkosan fogalmazva, ezek Önhöz hozzá nõttek. Tisztában vagyunk azzal, hogy erre Önt nem kötelezi semmiféle írott szabály, alkotmány, vagy törvény. Azonban egyrészt az állampolgárok ezt Öntõl szigorúan elvárják, másrészt a szokásjog, amely olykor erõsebb, mint az írott szabály, az Ön számára ezt kötelezõvé teszi. Az esetet súlyosbítja, hogy Ön, – állítólag, – a már meglevõ, zászlóval díszített hátteret szándékosan megváltoztatta. – a TV mûsorkészítõk figyelmeztetése ellenére is! A polgárok egy része ezt úgy magyarázza, hogy Ön nem kíván a nemzeti zászlóval azonosulni. Ezek alapján a következõket kérjük Öntõl: Szeretnénk magyarázatot kapni arra, hogy mi késztette Önt erre a sokakat megbotránkoztató elhatározására? Közölje, hogy a jövõben is hasonló módon kíván-e eljárni? Ha netán belátná, hogy rossz döntést hozott, és ezt kinyilvánítaná, nagyot nõne sok honfitársunk szemében. A feltett kérdésekre szeretnénk egyértelmû választ kapni. A válasz módját természetesen Önre bízzuk, írott sajtó, rádió, televízió útján. Amennyiben a kérdésekre nem kapunk válasz, azt olybá tekintjük, hogy Ön a tettét megfontolta, és a jövõben is hasonlóan szándékozik cselekedni. Budapest, 2006. január. Az ‘1956 A MIÉNK" mozgalom nevében Pataki László A levél szövegéhez és tartalmához csatlakozott ... fõ ... Szervezet *** jó ha figyelünk
Vásárhelyi Mária kritikája a jobboldali médiáról Rengeteg baj van a balliberális médiával is, ám az legalább nem dezinformál tudatosan, nem hazudik és nem szélsõséges – véli Vásárhelyi Mária. A médiaszociológust saját elfogultságáról, édesapjáról és ‘56-ról is kérdeztük.
A közt. elnökrõl, mégegyszer: Kétségtelen, hogy S. László nagytudású, higgadt és józan politikus. Tudni kell azonban, hogy amit egy ilyen poszton levõ ember tesz vagy mond, az mind szimbolikus, és másod,- és harmadhatása van [pozitív vagy negatív] értelemben a nemzetre. Node. Jóból is megárt a sok: a viszonyulást sem lehet a végtelenségig fokozni; minden felkerült ember elõbb-utóbb egy választasi ponthoz érkezik, sorsszerûen (átvitt értelemben ez az a bizonyos tû foka): – Hegedûs hadnagy feladta, Dobó nem – Hitler öngyilkos lett, Szaddam nem. – Kádár eladta 56-ot, Nagy Imre nem, – Johnson engedett a maffiának, Kennedy nem. – Zrínyi nem adta fel, Görgey igen Sólyom egy zászló erejéig nem tudta vállalni az agyonkínzott, százszor becsapott emebereket, pedig azéert fizetik, hogy képviselje õket. Ezzel egyúttal meggyalázta magyar hazafiak százezreinek (ha nem millióinak, az eltelt 1000 év alatt) az emlékét, akik e zászló és ország védelmében haltak el. Nem említve az erdélyieket, akik közül nem egy a Duna-deltában végezte ugyanezen zászló rejtegetéséért. Ébredjünk fel, emberek! Hol a határ a diplomácia és a gerinctelenség közt?? Mert van. Isten a Magyarokra, Katona Pali, a Bese
jó ha figyelünk
JOBBOLDALI MÉDIAPITBULLOK – Többször írta az Élet és Irodalomban, hogy a jelenlegi kormánynak nincs médiapolitikája, hanem pillanatnyi politikai és gazdasági érdekek határozzák meg döntéseit. Mit hiányol? - Nincs átfogó koncepciójuk arról, hogy képzelik el a médiapiac mûködését. Nem a politikai akaratukat kellene ráerõltetni persze a médiára, hanem gondolniuk valamit a közszolgálati médiumokról. Az a szöveg, hogy ezek függetlenek, az porhintés. Ha már megalkották a politikai befolyást intézményesítõ médiatörvényt, mégiscsak képtelenség, hogy kizárólag annyit gondoljanak a médiáról: jól mûködik, ha õk maguk sokat szerepelnek benne. Az ORTT-ben és a közszolgálati médiumok irányító testületeiben – néhány kivételtõl eltekintve – pártkáderek ülnek, akiknek többsége nem ért a feladatához. Az MSZP és részben az SZDSZ ezeket a posztokat is a klientúra jutalmazására használja. – A Fidesz négy évében Ön sokszor írt arról, hogy korlátozzák a sajtószabadságot. A ciklus közepén végzett újságírói vizsgálata szerint a többség soha ilyen rosszul nem érezte magát. Mit várt a szociálliberális koalíciótól? – Hogy a politika hátrébb vonul a médiapiacon, a korábbinál fontosabb szerephez jutnak a szakmai szempontok, és a politikusok békén hagyják a közszolgálati intézményeket. Végre befejezõdik a pénzkiszerelés az MTV-bõl – már amennyi még maradt. De abban a pillanatban, amikor megkötötték a szerzõdést a Napkeltével, világos volt, hogy másról lesz szó. A politikát a klientúra érdekli – Mirõl? – Saját politikai érdekeik képviseletérõl. A Napkeltében húsz ember forog vetésforgóban; felkészületlen mûsorvezetõk kérdéseire politikusok adnak üres válaszokat, nem felismerve, hogy ezzel többet ártanak maguknak és a politika maradék presztízsének, mint amennyi hasznuk származik ebbõl. – A Fidesz-kormány idején gyakran bírálta a kormánypárti befolyást. Most ilyesmirõl nem ír. – Közvetlen beavatkozást, kézi vezérlést nem érzek, bár néhány személycsere esetében nyilvánvaló a politikai nyomás. De nem az történik, ami a Fidesz idején, amikor gya-
korlatilag a MEH-bõl irányították a közmédiumokat és terrorizálták a kereskedelmi csatornákat. – Nem elfogult Ön? – Nem hiszem. Bár az ORTT elemzéseivel sok szakmai problémám van, azért az alapvetõ tendenciákról tájékoztatnak, és megerõsítik azt, amit nézõként tapasztalok, hogy lényegesen enyhébb és áttételesebb a médiára nehzedõ politikai nyomás. A köztévével nem az a baj, hogy kiegyensúlyozatlan, hanem hogy a mûsorszerkesztés koncepciótlan, a mûsorok többsége unalmas. És az is vitathatatlan, hogy a mostani koalíció nem küldte a közszolgálati médiumokba a jobboldali médiapitbullok baloldai pandantjait – ha egyáltalán vannak ilyenek. – Forró Tamás és Juszt László? – Forró ma már nem a média problémája. Nem azt mondtam, hogy nem hoztak helyzetbe a kormánykoalícióval rokonszenvezõ újságírókat, de egyrészt ha ezt szakmai teljesítményük indokolta, akkor nem találok benne semmi kivetnivalót, másrészt olyan esetet nem tud említeni az elmúlt négy évbõl, amikor gyakorló rasszistákat, antiszemitákat, kirekesztõket neveztek ki a közszolgálati média vezetõ pozícióiba. – A jobboldali médiát Ön elfogultnak és manipulatívnak írja le. A baloldali nem ilyen? – Vannak minõségi különbségek. Önmagában az, hogy egy lapnak van saját szellemisége, az nagyon helyes. Ettõl azonban nem kell pártlappá válnia, megõrízheti függetlenségét, ami egy ilyen kis piacon nehéz, de nem megoldhatatlan feladat. Lengyelországban Adam Michnik lapja, a Gazeta a rendszerváltás óta õrzi piacvezetõ pozícióját. Nálunk mindkét oldalon van olyan lap, amely vállalja pártkötõdését – a baloldalon ilyen a Népszava, mégsem említeném egy lapon a pártbulletinként mûkõdõ Magyar Nemzettel. – Nem mér-e kettõs mércével, amikor azt mondja, a jobboldali és baloldali média nem összehasonlítható? – Õk mérnek kettõs mércével. Én vállaltan balliberális beállítottságú ember vagyok, de napestig tudnám sorolni a balliberális médiával kapcsolatos problémáimat. Elvétve látok jelentõs újságírói teljesítményt, tudom, hogy bizonyos ügyeket elhallgatnak, és érzékelem, hogy tehetséges fiatal újságírókat beszippantanak és megpróbálnak elszürkíteni. – De minderrõl nemigen ír. – A Horn-kormány médiapolitikáját sokat kritizáltam. Ám a balliberális újságírók nem lépik át a demokratikus játéktér határait, nem feszegetik a rasszizmus és az antiszemitizmus határait. – A 2002-es kampány után ön a Nemzet pártosságát elemezte. A baloldali lapok nem válnak ugyanilyenné a kampányban? – A vélemények elfogultsága más, mint az olvasó tudatos dezinformálása, a hazudozás és a politikai szélsõségek melletti 7
kampányolás. Néhány hete Bayer Zsolt Gotovinát éltetõ cikket jelentetett meg – ez már a demokrácia és a humanizmus híveinek és ellenségeinek vitája. – Másrészt a baloldalon is találunk példákat a rasszizmusra, a kommunista múlt relativizálására. – A múlt relativizálása ugyanúgy divat a jobb-, mint a baloldalon. Ám míg a baloldal ma már inkább dugdosná „saját kommunistáit“, addig a Fidesz a kirakatba teszi õket: Szûrös, Pozsgay, Csintalan mára arculatuk részévé váltak. Bár ettõl minden jobb érzésû embernek kifordul a gyomra. – Visszatérve a lapokra: a baloldaliak se hemzsegnek a szoci kormány félrelépéseitõl. – De még mindig kritikusabbak, és nem használnak olyan nemtelen eszközöket az ellenfél lejáratására, mint a jobboldali médiumok. A Nemzetben volt egy sorozat balliberális politikusok házairól, „Szép nagy házak“ címmel. Ha az adott politikus háza nem volt elég pazar, akkor a szomszédét fényképezték le. Ilyet tényleg csak a kommunisták tettek, ez tudatos manipulálás. A
média úgy mûködik, mint a párt ostora, kiadják, hogy kit kell kinyírni, és aztán: mindent bele! hajrá! Forrás: Varró Szilvia – hirszerzo.hu
*** Érdekes... Tom Kennedy újságíró, az ‘56-os forradalom után kényszerült elhagyni Magyarországot, majd a rendszerváltás után hazatelepedett. Nemrég jelent meg a K&H bankbotrányról szóló könyve magyarul. Drégelypalánknál 2005.dec.7.-én „nyom nélkül halálra gázolták“ a baloldali lapoknak, hogy egy újságíró kollégát halálra gázolták nem jelentett hírértéket, valyon miért? Lampert Mónika rendõrsége valyon nyomoz az ügyben, nem lehet tudni mert nagy a hallgatás. 2006 január elején a következö hír jelent meg: Két ismeretlen a fõvárosi, XVI. kerületi otthona közelében Pihál György újságírót, a Magyar Nemzet munkatársát megtá-
madta, ennek következtében Pihál György orcsonttörést és agyrázkódást szenvedett. A Budapesti Rendõr-fõkapitányság – a megtámadott nevének említése nélkül – megerõsítette a támadás hírét. „Szász“ megverésénél Lampert Mónika rendõrsége azonnal kinyomozta, hogy Szász saját magát verte meg. Sõt Török Zsolt ifjúkommunista vezér már odáig ment, hogy teljes vagyonelkobzást kért „Szász“ ellen. Lehet, hogy Lampert rendõrsége most is kideríti, hogy Pihál saját magát verte meg – Ebben nagy gyakorlata van Lampert rendõrségének. Majd színrelép Török elvtárs aki kijelenti, Pihál örüljön, hogy nem úgy járt mint Tom Kennedy újságíró kollégája, akit halálra gázoltak. /Ez a módszer bevett szokás volt a kommunista diktatúrában/. A jobboldali média meg csak hallgat... (A heti-hetesben ennél csak ocsmányabb kifejezések hangzanak el humor címén.) Kedves magyar választók van itt min gondolkodni?! Kassai László, Svájc
A Nagy Buktaszámláló II. Kik bukták a legnagyobbat, melyik törvényjavaslat volt a leggyászosabb, milyen választási/szavazási vereségek voltak, illetve milyen hamvában halt ötletek merületk fel ebben a ciklusban? Folytatjuk a buktaszámlálást. Elõzõ részünkben nagy gazdasági buktákat emlegettünk fel. Megtudhatták, hány adónkkal akasztottuk ki a brüsszeli adminisztrációt, hogyan állunk az uniós pénzek felhasználásával, és kik nélkül dübörög a gazdaság. Most a bukott politikusok, törvények, közjogi javaslatok jönnek. BUKOTT POLITIKUSOK: A ciklus legnagyobb buktája kétségtelenül Medgyessy Péter miniszterelnökhöz köthetõ. A kormányfõ túlélte, hogy kormányzásának elsõ hónapjaiban kiderült az ügynök múltja, sõt, a szocialisták népszerûsége azóta sem látott csúcsokra tört. A helyén tudott maradni a 2003-as forintválság alatt és után is, és elsõ körben túlélte a közjogi javaslatainak a kiütését (bõvebben lejjebb) is. Aztán elindult a csúszás. Medgyessy gyakorlatilag az elõzõ év nagy részében azzal etette a sajtót és a népet, hogy majd õsszel, majd akkor jól átalakítja kormányát, megújulás, reform, satöbbi. Majd eljött a várva várt pillanat, ami az addig hivatalban lévõ miniszterek és államtitkárok ide-oda tologatását jelentette, ráadásul Csillag István gazdasági minisztert az SZDSZ ellenkezése ellenére akarta kipenderíteni kormányából. Se reform, se elõrelépés. Az SZDSZ megtette azt, amit sokak szerint már a D-209-es sztori kipattanásakor is meg kellett volna tenniük: az asztalra csaptak és azt mondták: Medgyessynek mennie kell. És Medgyessy ment is. 8
MÁSODIK HELYEZETT Ha sorrendet kellene állítanunk, akkor második helyre a kormánypártok államfõválasztási töketlenségét tennénk. Az ugye önmagában is elég nagy pofon, hogy a parlamenti többséggel bíró koalíció nem tud egy olyan jelöltet állítani, aki meg is kapná a meglévõ többséget. Ennél már csak az bukhat nagyobbat, aki ennek ellenére mégis reménykedik, sõt beszáll a ringbe. Szili Katalin csúnyán bebukta, még sírt is. A parlament elnöke és támogatói rosszul mérték fel megválasztásának esélyeit, nem is lett belõle államfõ. Szili politikusi képességei ezzel egyest kaptak, de osztályismétlésre nem buktathatjuk, hiszen továbbra is õ az ország második legfõbb közjogi méltósága. SZOKNYAPECÉR Harmadik helyre a nagy szoknyapecért, Kovács Lászlót tesszük. Kovács az MSZP elnökeként, Medgyessyvel megnyerte 2002-ben a választást, és ott folytathatta, ahol 1998-ban abbahagyta: külügyminiszter lett. Átvészelte a kormányválságot, és pár hétig a Gyurcsány-kabinet minisztere is lehetett. Aztán jött az elsõ nyakleves: Kovács Lászlót az Európai Bizottság energetikáért felelõs biztosának jelölték. Bár ennél valószínûleg jobb posztot is kaphattunk volna egy másik jelölttel, Kovács igyekezett, tanult, készült, és bizonygatta, hogy õ igenis ért az energetikához. Bizottsági meghallgatásain azonban a téma valódi szakértõit a lenyûgözés helyett megnevettette frissen polírozott állítólagos ismereteivel. Ekkor úgy tûnt, hogy menthetetlen az ügy, végül az egyik legsúlytalanabb posztot, az adóügyit sikerült megkaparintania. jó ha figyelünk
KILLER Emlékeznek még a közpénzügyi államtitkárra, aki az elõzõ ciklus kínosnak tartott ügyeit ágyúval sorozta, ám mégsem sikerült egyetlen komolyabb trófeát begyûjtenie? Keller Lászlót fõként a Happy End, az Országimázs Központ, az autópályaépítés közpénzvisszaéléseinek felderírése/számonkérése kötötte le, de beletört a bicskája, igaz, ehhez a szerinte egyértelmûen „bûnpártoló/fideszes” ügyészség asszisztálása is kellett. Keller hivatalát még Medgyessy szüntette meg.
PSZÁF KÁROLY Nagy vihart kavart a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének és a hivatal mûködését szabályozó törvénynek az átalakítása, amely – a kormány szerint nem kimondottan, az ellenzék szerint viszont tudatosan – a brókerbotrány kirobbantásában és vizsgálatában is érintett Szász Károly elnök elmozdításával járt. A parlamenten átpasszírozott törvényben az Ab pont a PSZÁF elnöke és helyettesei megbízatásának megszûnésérõl hozott szabályokat találta alkotmányellenesnek.
FUTOTTAK MÉG Ha a kormányváltás miatti változásokat nem számoljuk, akkor az alábbi miniszterek buktak a mostani ciklusban: Kiss Elemér, László Csaba, Draskovics Tibor, Németh Imre, Kóródi Mária, Jánosi György, Görgey Gábor (Bõvebben az utóbbi három menesztésérõl.)
FUTOTTAK MÉG Alkotmánybírósági buktákbõl is bõven lenne még mit felidézni. Mádl Ferenc idén leköszönt köztársasági elnök jogérzékenysége hibátlannak tekinthetõ: az összes kifogását helybenhagyta a taláros testület. Íme néhány további alkotmányossági bukta, címszavakban: kórháztörvény, felsõoktatási törvény, a kisebbségi választási törvény jogegyenlõsége, Mécs-bizottság mûködése.
ALKOTMÁNYOSSÁGI BUKTÁK: A Medgyessy- és a Gyurcsány-kormány is beleszaladt jónéhány alkotmányossági pofonba, ráadásul ezek között rengeteg olyan volt, amelyrõl elõre lehetett tudni: nem viszik át a taláros testületnél a lécet. III/ Vegyük például az ügynöktörvényeket. Az egyik azután készült el, és lett az MSZP által „kiherélve”, miután kiderült Medgyessy Péter ügynökmúltja. Ez az Alkotmánybíróságig nem jutott el, de mivel a szocialisták akadékoskodása miatt csak a törvény egyik felét tudták elfogadni, nyugodtan beszélhetünk a múlt feltárására tett kísérlet elbukásáról. Az ügynöktörvény idén is slágertéma lett, miután több ügynöklista is nyilvánosságra került, és gyakorlatilag minden hétre jutott egy-egy nagyobb leleplezés. Ezúttal Gyurcsány Ferenc érezte megérettnek a helyzetet az elõzõ rendszer állambiztonsági szervezeteinek átvilágítására. A sajtó hetekig a koalíciós pártok civakodásától volt hangos, az ellenzék pedig jó elõre megmondta: necces a parlament elé terjesztett és késõbb el is fogadott törvényjavaslat. Az aggályokat Mádl Ferenc is osztotta, és végül az Alkotmánybíróság mondta ki: alkotmányellenesek a törvény azon rendelkezései, amelyek a személyes adatok kellõ védelme nélkül teszik megismerhetõvé az elmúlt rendszer állambiztonsági szolgálatainál foglalkoztatott személyeknek a levéltárban kezelt személyes adatait. VONAT „Vajon ha azt skandálnák a sportpályán, hogy az alkotmánybírákat vigyék Auschwitzba, akkor hogy döntöttek volna?” – méltatlankodott a néhányfõs többséggel elfogadott gyûlöletbeszéd elleni törvény alkotmányellenessé nyilvánítása után a Mazsihisz elnöke. A sportpályákon elhangzott (és azóta is elõforduló) antiszemita rigmusok miatt született törvényjavaslat a jogszabályban addig szereplõ „uszít“ megfogalmazást a tágabb értelmû, így szigorúbb szabályozást eredményezõ „izgat“ kifejezésre cserélték. Az Alkotmánybíróság szerint ezzel azonban oly mértékben kitágították a büntetendõvé nyilvánított magatartások körét, hogy azzal a szabad véleménynyilvánítás sérelmét eredményezték. DROGS „Nem létezhet a kábulathoz való alkotmányos jog“ – mondta ki az Alkotmánybíróság (Ab), a Büntetõ-törvénykönyv (Btk.) kábítószerrel való visszaélésre vonatkozó rendelkezéseinek vizsgálata után. A testület több passzust is alkotmányellenesnek talált. Az egyik alkotmánybíró és az Ab-t perelõ jogvédõ szervezet szerint a testület példátlan módon kodifikációs beavatkozást végzett. A Medgyessy-kormány egyik elsõ lépése volt, a Fidesz által bevezetett zéró tolerancia enyhítése, de az alkotmánybírók nem értettek egyet a kabinet javaslataival. jó ha figyelünk
KÖZJOGI JAVASLATOK: Közös, négypárti Európai Parlamenti lista, 250 fõs parlament, közvetlen elnökválasztás. Emlékeznek még ezekre a sokkoló ötletekre? Medgyessy Péter 2004 februrájában, valószínûleg amerikai tanácsadói javaslatára dobta be a népszerûségét javítani hivatott közjogi javaslatokat, amelyek az SZDSZ-nél azonnal kivágták a biztosítékot. A szóbeszéd szerint a parlamenti bejelentés elõtt Medgyessy az SZDSZ –frakció ülésén is felvázolta terveit, és a megrökönyödött szabad demokraták arca láttán csak annyit kért Kuncze Gábor pártelnöktõl, hogy majd nevezze érdekesnek a javaslatot. Kuncze a parlamentben így is tett, és azt mondta, “Hát, érdekes javaslatok”. Természetesen egyik felvetésbõl sem lett semmi, igaz a kisebb parlamentrõl azóta is egyeztetnek a pártok, de ebben a ciklusban már kevés az esély az elõrelépésre. És mi lett az ötletgazdával? Valószínûleg a közjogi javaslatok átgondoltságának is köszönhetõen hatalmasat bukott. Talán a legnagyobbat ebben a ciklusban.(Lásd feljebb.) MENTÕÖV? Utódja is próbálkozott a közjogi berendezkedés átalakításán, igaz Medgyessynél sokkal óvatosabban, ám ugyanakkora sikerrel. Gyurcsány nemrég a választási törvény módosítását vetette fel. Ennek egyik célja az SZDSZ életben tartása lehetett volna, õk viszont pont az ellehetetlenülésükre hivatkozva tagadták meg a mentõövnek tûnõ jogászkodást. Ízekre szedték az alkotmányjogászok Petrétei József igazságügy-miniszter azon javaslatát, amely egy új alkotmány írását vetítette az égre. Elképzelése szerint a megújult közjogi rendszerben nem lennének kétharmados törvények, és ezáltal hatékonyabb lehetne a kormányzás. IDÕKÖZI VÁLASZTÁSOK, EP-VÁLASZTÁSOK, NÉPSZAVAZÁS A ciklusközi szavazások közül az Európai Parlamenti választásokon taknyolt legnagyobbat a kormány. Az elnyerhetõ 24 magyar mandátumból 13-at szerzett meg az ellenzék (Fidesz: 12, MDF: 1), a szocialisták 9, a szabad demokraták pedig 2 képviselõi helyet kaptak. A szocialisták leszerepeléséhez hozzájárulhatott az a tréning is, amelyen az MSZP izraeli tanácsadója Ron Werber és az akkori kampányigazgató háborút hirdetett. 2002 óta két egyéni választókerületben tartottak idõközi választásokat. Sopronban és Szécsényben is az Európai Parlamentbe megválasztott fideszes képviselõk utódlása miatt kellett az urnákhoz járulni. Mindkét hely narancssárga maradt, a kormánypárti jelölteket kiütötték. Az ellenzék egyértelmû buktájának számít az egy évvel ezelõtti kettõs népszavazás. A Magyarok Világszövetsége a határon túli magyaroknak akart kettõs állampolgárságot kiharcolni, a Munkás9
párt pedig a kórházprivatizációnak akart megálljt parancsolni. Mindkét kezdeményezést felkarolta a Fidesz, és a két „IGEN“-re buzdított, de az eredmény bukó lett, ugyanis nem mentek el elegen szavazni. Igaz, mindkét kérdésre a többség igennel szavazott, a kórházprivatizációs népszavazás eredményessége azonban kevesebb mint százezer szavazaton múlt.
Ami a nagy buktaszámlálóból kimaradt Kértük, írják meg, milyen buktákra emlékeznek még, és Önök nem voltak, restek, megírták. Kimaradt regadós bukta, forintárfolyamos bukta két tételben, a felemás ízû evás bukta és a nagy gazdaságpolitikai bukta leminõítéssel ízesítve. Ez lesz még. Forrás: Index
A Nagy Buktaszámláló III. Buktagazdag négy év áll mögöttünk, ezt olvasóink véleménye is megerõsítette (még ha sokan nem is felejtették el megjegyezni, hogy hasonló buktaszámlálót az elõzõ kormányok is megérdemeltek volna). Segítségükkel most felidézzük a kis híján méltatlanul elfeledett forintárfolyamos buktát, a büdzsének több kárt, mint hasznot hozó evát, a kritikus hitelminõsítõket és a kormány helyett inkább a lakosoknak buktát jelentõ forintárfolyam-ingadozást és a lakástámogatások átalakítását is. Cikksorozatunk elõzõ részeiben nagy gazdasági és nem kisebb politikai buktákat emlegettünk fel. Megtudhatták, hány adónkkal akasztottuk ki a brüsszeli adminisztrációt, hogyan állunk az uniós pénzek felhasználásával, milyen bukott politikusokat, törvényeket, közjogi javaslatokat hozott az elmúlt négy év. Néhány buktát olvasóink segítettek felidézni. Íme. EGYSZERÛSÍTETT VÁLLALKOZÓI ADÓ Sportriporterek gyakran használják egy-egy váratlan, ám eredményre végül nem vezetõ húzás után, hogy jó elképzelés volt, csak a kivitelezés nem sikerült tökéletesre. Az egyszerûsített vállalkozói adó bevezetése óta eltelt három év alapján is ilyen érzéseink támadnak. Az adónem ugyanis valóban évrõl évre a tervezettnél több bevételt jelentett a költségvetésnek, elégedettségre azonban mégsem lehet okunk. Noha 2003-ban a tervezett 16 milliárddal szemben 31 milliárd, 2004-ben 54,5 milliárd helyett 65 milliárd forint volt az ebbõl származó bevétel, az állam valójában mégsem nyert ezen az adónemen. Az evás cégek túlnyomó többsége ugyanis áfakörbe tartozik, és nekik a bruttó összeg 15 százalékát kell evaként befizetniük, miközben az õket kifizetõk visszaigényelhetik az államkasszából az áfát (ami eddig 25, vasárnap óta 20 százalék). Így nettó 100 forint esetén az államkasszába befizettek 18,75 forintot (100 forint plusz áfa evája), míg onnan visszaigényeltek 25 forintot (áfa), vagyis a büdzsé 100 forintonként 6,25 forintot bukott. Ez a tavalyelõtti 65 milliárdos evabevételnél 4,06 milliárd forintnyi veszteséget jelentett az államkasszának. A múlt évre 70 milliárd forintot meghaladó evabevételt terveztek, ami már 4,5 milliárdot meghaladó állami veszteséget jelenthet. Idén, a felsõ áfakulcs csökkentésének köszönhetõen mérséklõdik ugyan az állam vesztesége, ám nettó 100 forintonként továbbra is kifolyik két forint a büdzsébõl. REGISZTRÁCIÓS ADÓ Az adós buktáknak, úgy tûnik, se szeri, se száma. A regisztrációs adó már évek óta borzolja az autóstársadalom idegeit. „Magyarországon a belföldi autókhoz képest diszkriminatív regisztrációs adó sújtja az uniós területrõl hozott használt gépkocsikat“ – írtuk tavaly tavasszal. Õsszel már hivatalos eljárás is indult hazánk ellen a diszkriminatív rendelkezések miatt. A brüsszeli keménykedésnek ezúttal, úgy tûnik, meglett az eredménye (naná, hiszen a többi 24 tagállam használtautó-kereskedõinek is érdekében állt az ügy rendezése). Mivel a korábbi magyarországi 10
gyakorlat Brüsszel szerint sértette az uniós alapszerzõdésnek a hazai és más tagállamokból származó termékek egyenlõ bánásmódjáról szóló rendelkezéseit, a múlt év végén ismét módosították az errõl szóló törvényt. Ám a regadó-saga ezzel sem ért véget, hiszen a törvényváltozatok ellen hol az újautó-, hol a használtautó-kereskedõk tiltakoznak, miközben tudomásunk szerint folytatódik a brüsszeli eljárás is. LEMINÕSÍTÕS BUKTA A Fitch idén nem bánt kesztyûs kézzel a magyar pénzügyi kormányzattal: szûk egy éven belül kétszer nyúlt a nemzetközi piacok számára komoly figyelmeztetést jelentõ leminõsítés eszközéhez. Januárban Magyarország hosszúlejáratú szuverén forintadósságát, majd decemberben a hosszú távú devizaadósságot minõsítették le. A forintadósság a leminõsítés után is A-kategóriás maradt, „A+“-ról „A“ besorolásúra változott. A devizaadósságunk azonban az addigi A- besorolásról módosult BBB+ minõsítésûvé, márpedig a jó ha figyelünk
B-kategória már a spekulatív befektetéseknek ajánlott figyelmeztetés. Mindkét leminõsítés gyengítette rövid távon a forintot – az euró a januári és a decemberi döntéskor is három-négy forinttal drágult –, a devizaadósság lesorolása miatt a tõzsdeindex is zuhant 500 pontot, igaz, néhány napon belül a tõzsde is, a forintpiac is korrigált. Két másik hitelminõsítõ, a Moody’s és a Standard&Poor egyelõre nem módosította Magyarország besorolását: a Moody’s-nál 2002. novembere óta A1-besorolásúak vagyunk (korábban A3-asok voltunk), míg az S&P még 2000-ben minõsített át utoljára, akkor pozitív elõjellel: „BBB+“-ról „A-“-ra. A Morgan Stanley már októberben jelezte, hogy a Moody’s leminõsítheti a forintadósságot, de elemzõk szerint a választásokig már nem változik egyik hitelminõsítõnél sem hazánk besorolása. Azt követõen viszont, ha nem lesz jelentõs változás, akár mindegyik helyen B-kategóriássá csúszhatunk vissza. LAKÁSTÁMOGATÁSOK Nemcsak a kormány buktái színesítették az elmúlt évek, hanem a kormánydöntések miatt a lakossági bukták is. Noha a 2002-es választási kampányban a szocialisták megígérték, hogy nem nyúlnak a „lakástámogatási rendszer vívmányaihoz“, csak igazságosabbá teszik a támogatásokat, végül ez nem egészen így történt. 2003 tavaszán a kormány eldöntötte, hogy jelentõsen átalakítja a lakástámogatási rendszert, egy ideig még olyan elképzelések is voltak, hogy visszamenõlegesen szigorítanak. Visszamenõleges változtatás végül nem volt, de szigorítások lettek, nem is egyszer. Az állami jelzálogtámogatású hitelek plafonját 30-ról 15 millió forintra csökkentették, megszüntették a családon belüli tranzakciók hitellehetõségét éppúgy, mint azt, hogy egy családban több támogatott hitel legyen. Késõbb módosították a lakáscélú hitelek törlesztéséhez kapcsolódó adókedvezményt is, a korábbi évi 240 ezer forintos szja-kedvezményt jövedelmi korlátokhoz kötötték, valamint használt lakások vásárlóinál 120 ezer forintra csökkentették a kedvezmény mértékét. Noha tavaly végül a fészekrakó-program bevezetésével bõvítették a lakástámogatások eszközeit, valamint több lépcsõben emelték a szocpol-támogatásokat, összességében alig több, mint tizedannyi támogatott lakáshitel-szerzõdés született a szigorításokat követõen, mint az orbáni lakástámogatási feltételekkel. Igaz, az orbáni lakástámogatások így is mintegy évi kétszázmilliárd forintjába kerülnek a költségvetésnek. jó ha figyelünk
ÁRFOLYAMINGADOZÁSOK A kormány és a jegybank közötti, legtöbbször politikai motívumoktól sem mentes vita – hiszen Járai Zsigmond független jegybankelnökké választása elõtt az Orbán-kormány pénzügyminisztere volt – 2003 elsõ felében okozott elõször számottevõ mértékû forintválságot. Az euró néhány hónapon belül 245 és 270 forintba is került, a 2001-tõl túlköltekezõvé váló költségvetés súlyos deficitjét a kormányváltás után tovább hizlalták a valóra váltott választási ígéretek, a jóléti intézkedések. Ezért külföldi forrásokat kellett bevonni, ami gyengítette a forintot, miközben a jegybank az infláció elleni harc miatt próbálta azt erõsen tartani. Mind a pénzügyi kormányzat, mind az MNB súlyos hibákat követett el: elõbbi azzal, hogy a sávközép eltolásával próbálta megoldani a válságot, utóbbi azzal, hogy – amint egy szakértõ fogalmazott – úgy viselkedett, mint a pápa, amikor játékterembe megy: bár spekulációkkal sikerült pénzt nyernie, ennél sokkal többet vesztett azzal, hogy rombolta tekintélyét. A forintválságnak nemcsak makrogazdasági szempontból voltak káros hatásai, 2003 a reálgazdaság szereplõi számára is fekete év volt. A nyugdíjpénztárak szakértõi becslések szerint akár százmilliárdos veszteségeket is elszenvedhetek, volt olyan pénztár, amely 2003-ban az inflációs hatást is számolva vagyonvesztést szenvedett el. Az Aranykor Nyugdíjpénztár például mindössze 0,6 százalékot – reálértéken tehát – -4,1 százalékot teljesített ebben az évben. Az árfolyamingadozásos bukta második fázisa tavaly õsszel kezdõdött el. A magas forintkamatok miatt nemcsak a vállalati szektor, hanem mindinkább a lakosság is devizában kezdett eladósodni: a gépjármûhitelek után – részben az állami támogatás visszafogása miatt – egyre többen a lakáshitelt is svájci frank vagy euró alapon vették fel. A lakossági devizaadósság augusztus végére megközelítette a 800 milliárd forintot. A többség, fõként az év elsõ felében, frankalapú hiteleket vett fel az alacsony svájci kamatszint és az olcsó frank miatt. Év végére azonban kamatot emelt a svájci jegybank, amitõl erõsödött a frank, miközben tõle függetlenül is – az euróhoz és a dollárhoz viszonyítva is – gyengült a forint. Emiatt a devizahitelesek törlesztõrészletei akár több ezer forinttal emelkedhetnek a közeljövõben. Igaz, a kétfordulós forintbukta sem annyira a kormánynak, mint inkább a lakosságnak bukta – de ki tudja, nem jut-e ez a devizahitelesek eszébe tavasszal, a szavazófülke magányában. Forrás: Haász János – Index
11
Pécsrõl, Kolozsvárról, Svájból és a Jobbik Magyarországért Mozgalomtól Sólyom László köztársasági elnök Úr Budapest. Tárgy: Megdöbbenés, avagy sajnálkozás Mindenekelõtt küldök egy zászlót a Jobbik zászlaja mellé, hogy ne hiányozzon a dolgozószobájából. Bevezetésként jelzem, hogy tisztában vagyok azzal, hogy ezen levelem nem kerül az Ön kezébe, sõt valószínûleg tudomására sem jut, de egyszerûen nem tudom szó nélkül hagyni megdöbbenésemet a magyar zászló mellõzése kapcsán. Miután úgy vélem, hogy a nemzeti trikolór történelmi szerepe, mozgósító ereje, a nemzeti hovatartozás képi megjelenítésének morális fontossága Ön elõtt teljeséggel ismert, így annak mellõzése abszolút tudatos, valamit kifejezni akaró, üzenet jellegû cselekedet volt. Éppen e miatt nagy a döbbenetem, amit kiváltott bennem, barátaimban, és széles ismeretségi körömben egyaránt – óriási csalódottságot . Meg is történt a képi üzenet gyors visszaigazolása a nemzet, a magyarság, a kereszténység zsigeri gyûlöletét képviselõ SZDSZ részérõl, helyeselve a zászló mellõzését. Ez az SZDSZ-es elismerés már önmagában elegendõ bizonyíték a megdöbbenés jogosságára. Csak sajnálkozni tudok (tudunk), fájdalmasan gondolva erre a sokat szenvedett magyarságra, arra a jövõre, amit egy-egy ilyen jelentéktelennek tûnõ megnyilvánulás vetíthet elõre. Mert lehet hogy normális idõben, amikor a nemzet és a haza érdekét szolgáló kormányzás, közélet van jelen, akkor nincs diszkriminatív jelentõsége egy ilyen esetnek . De most, amikor nyíltan gúnyolják magyarságunkat, nemzeti jelképeinket, ereklyéinket; amikor morális összetartó erõinket a történelmi egyházakat ellehetetlenítik, cinikus gyalázatossággal gúny tárgyává teszik, amikor az ország miniszterelnöke a himnusz alatt szívkézrátétellel nyilvánítja ki idegenszívûségét, és a kormány nyíltan magyarellenes politikát folytat; amikor a környezõ országokban verik a magyarokat, akkor éppen nagyon magasra kell emelni a nemzet zászlaját a már-már elcsüggedõk, a magukba roskadók elõtt, jelezve ezzel is, hogy igenis lesz még magyar feltámadás, ki fog törni tudni a magyarság , ebbõl az ország és nemzetvesztõ állapotból. Azt hiszem ezek után nem csoda, hogy nem éreztem indíttatást az egyébként várva-várt újévi beszédének meghallgatására. Nemzetmentõ hozzáállást remélve köszön el Gróf Endre 7623 Pécs. Magyar L u 7/a
12
*** Sólyom – keselyû – ej, be keserû! A TV-bemondó közli, hogy a Magyar Köztársaság elnöke, Sólyom László, újévi beszédét fogják közvetíteni. Ez komoly pillanat a világ bármely pontján élõ magyar számára. Odafigyelést követel. A nemzet elsõ embere szól a magyarokhoz. A képernyõn megjelenik egy férfi, aki beszélni kezd. Kicsoda õ? A nemzet elsõ embere lenne? Õ az, aki eskü alatt kötelezte magát, hogy a Magyar Köztársaság elnöki tisztségét és annak feladatait vállalja, képviseli a nemzetet? Vagy inkább csak egy újévi tréfa, vélte az ember. De sajnos, nem volt vicc, mert a nemzetet kegyetlenül arcul ütötték. A nemzet zászlóját mellõzte, és ezzel hátat fordított a magyaroknak. Szent István és Árpád népét ilyen emberek vezetik?! Nemzetünket az év elsõ pillanataiban szégyen és gyalázat érte. Én úgy gondolom, hogy ezek után az elnök úrnak kötelessége bocsánatot kérni. Álljon a zászló elé, kezét tegye a feszületre és kövesse meg a magyar nemzetet! Ha ezt nem teszi meg, akkor mint ember, próbáljon magába szállni és azonnal mondjon le elnöki tisztségérõl, mert csak így õrizheti meg emberségét a nemzet és – nem utolsó sorban – Isten elõtt. Ej, be keserûen kezdõdik 2006! A keselyûk keringenek a nemzet felett! Istenünk, Te a magyar nemzetet igen nagy megpróbáltatásoknak tetted ki! Itt az ideje, hogy a kezedet a nemzet felé kinyújtsad, a sok szennyet válláról letöröld és adj olyan vezetõket, akik elõtt Te vagy. Mert ha Te vagy elõttük, akkor számukra a nemzet is elsõ marad, és néped soha el nem vész. Az összefogás, a nemzet újraébredése valósággá válik. Úgy érzem, hogy László királyunk, akinek nevét viseli, elnök úr, megköveteli azt, hogy a történelemben pozitív vezetõként maradjon fenn. Így lesz, ha belátja tévedését és választ a két lehetõség közül. Tokay Rozália, Kolozsvár
*** Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Megrendüléssel vettem a hírt, hogy Ön, mint az ország elsõ polgára, nem fogadta el országunk, államiságunk jelképét az újévi beszéde hátterének. Ilyent eddig még más országokban nem hallottam, de nem is lenne lehetséges. Az Amerikai Egyesült Államokban a nemzeti jelképnek (zászlónak) kultikus je-
lentõsége van, mindenütt megtalálhatjuk. Igen kíváncsi vagyok – és még rajtam kívül sokan mások – mi késztette az Elnök urat ezen elhatározására? Kisegítésként ide bemásolok Önnek két Petõfi idézetet: (Petõfit még a legsötétebb rákosista idõkben is szabad volt idézni.) Föl a zászlóval magasra, Egész világ hadd láthassa. (Petõfi) Háromszínû magyar zászló, Dicsõ jel! Védelmezünk megfeszített Erõvel, Kiemeltük a porból szent Szárnyadat, Röpülj elõttünk a magas Ég alatt! (Petõfi) Tisztelettel üdvözli és állásfoglalását várja: Mit freundlichen Grüssen / Best regards Kenessey Csaba Magyar-svájci állampolgár *** A Jobbik Magyarországért Mozgalom címeres magyar zászlót ajándékoz A Jobbik Magyarországért Mozgalom címeres magyar zászlót ajándékoz Sólyom Lászlónak, ezzel hívva fel figyelmét a köztársasági elnök alkotmányban foglalt feladatára, a nemzet egységének kifejezésére, ennek legfontosabb szimbólumának, a nemzeti zászlónak a használatára. Sólyom László ugyanis szakított azzal a hagyománnyal, mely szerint a köztársasági elnök újévi beszéde a magyar nemzeti zászló elõtt hangzik el. A Jobbik azt is visszásnak, a többségében keresztény lakosság irányában tett diszkriminatív lépésnek tekinti, hogy amíg a Karácsony, Krisztus születése alkalmából nem tartotta szükségesnek üzenet megfogalmazását, addig a Magyarországon nyilvánosan nyolc éve megtartott zsidó nemzeti ünnep kapcsán ezt szükségesnek tartva megtette, a hanukát a bizonyosság ünnepének nevezve, mely szerint a jó gyõzelmet arat a gonosz felett. Úgy látjuk, hogy a köztársasági elnök eddigi tevékenysége megerõsíti a Jobbik korábbi aggodalmát, amelynek alapja, hogy Sólyom László a nyolcvanas évek SZDSZ-közeli mozgalmaiban szocializálódott, elnökké választani pedig az SZDSZ és a Fidesz kompromisszuma által lehetett.. Molnár Tamás, a Jobbik alelnöke
jó ha figyelünk
a magyarországi magyarokat (polgárokat) képviselõ személyeknek A Zászló, a Haza, fogalom. Fogalom, amely az emberiség történelmi formálásában alakult ki. A népek közösségekbe alakulva törzsekké, majd nemzetekké alakultak. Hogy valamivel jelöljék hovatartozásukat, jelképeket hoztak létre és hogy azt felismerhessék, barátok vagy ellenségek egyaránt, szövetdarabokra, állatbõrökre festették, melyet rúdra erõsítettek, hogy az távolról is megfigyelhetõ legyen. Késõbb, az idõk multával, amikor a törzsek államformát alkottak, határokkal megjelölve a területüket, zászlót, címert hoztak létre, amely ezt az államot jelképezte. A társadalom alakulása során, a rangosabb családok, vártulajdonosok, nemesek megalkották a saját jelvényüket, címerüket, zászlójukat, amelyeket az ottlakó jobbágyak, majd polgárok magukénak tekintették és használták is. Hogy mennyire tekintették magukénak, arra nagyon sok példa van. A háborúban, a legféltettebb ereklye a Zászló volt. Annak elvesztése a csata kimenetelét jelezte.
Gondoljunk csak vissza Nándorfehérvárra, Dugonics Tituszra, aki magával rántotta a mélybe a vár fokára igyekvõ törököt, aki a lófarkas zászlót szándékozott kitûzni, amely a csata kimenetelét jelezte volna. Olvassunk bele Petõfi verseibe: megtalálhatjuk a Vén Zászlóvivõt. Vagy talán jusson eszünkbe – többek között, Rákóczi Zászlaja, annak felirata –PRO PATRIA ET LIBERTATE. Jusson az is eszünkbe, hogy ezekért a „fogalmakért“ megkülönböztetés nélkül készek voltak életüket áldozni, úgy a nemesek, mint a jobbágyak vagy az akkori értelmiség, minden kényszer nélkül. És jusson eszünkbe -többek között- a kétszeres Trianon! Amikor népünket feldarabolták, megalázták. Amikor a HAZA szó fogalma, nem a lakóhelyet jelölte meg a tudatban, hanem a HAZÁT, MAGYARORSZÁGOT. Sajnos, a második, majd a harmadik Trianon (december 5.) a földrajzi Magyarországot és annak népének egy jelentõs részét, nem tekinthette HAZÁJÁNAK, mert onnan kirekesztették. A kirekesztõk, szellemileg arra utaltak bennünket, kirekesztetteket, hogy a lakóhelyünket, szülõföldünket tekintsük Hazánknak. Azt a szülõföldet, melynek törvényhozói hadba szólították az ott (itt) élõ magyarokat a szétesõ Jugoszlávia népei ellen, ahol magyarok is éltek. EZT TEKINTSÜK HAZÁNKNAK, ENNEK ZÁSZLAJA ALATT ÁLDOZZUK ÉLETÜNKET? Ezért mi, kirekesztettek, a magyarok zászlaját, a magyarok szent koronáját tekintjük Hazánknak, Nem Magyar állam vagy netán holmiféle tartomány zászlaját, hanem a magyar népnek a zászlaját és a szent koronát. Az 1956 bebizonyította, hogy a magyar nép az akkori magyar állam zászlajából kiégette, kiiktatta a jövevény jeleket, kitartva a sajátja mellett. Mi kérjük, követeljük Magyarország, a MAGYAR NÉP képviselõit, hogy szívünkbõl ne égessék ki a Haza az Anyaország fogalmát, Ha MI, elszakított, kisebbségben élõk, Magyarországról kirekesztett magyarok, ki merjük tûzni a magyar nép zászlaját, ezt, legalább értünk, meg azokért a neves és névtelen hõsökért, akik a történelem folyamán életüket áldozták a HONÉRT, ÖNÖK IS tûzzék ki a magyarság zászlaját és a szent koronát továbbra is a parlamentben tartsák. Újvidék, 2006-01-04 Papp Ferenc A Nagy Sándor Mûemlékvédõ és Hagyományápoló Egyesület elnöke
jó ha figyelünk
13
A MIÉP-JOBBIK-FKGP összefogás a magyarok számára az utolsó lehetõség arra, hogy egy olyan pártot juttasson a parlamentbe HARMADIK ÚT néven, amely képes arra, hogy közös akarattal megakadályozza szép hazánk további kirablását, a parasztság nyomorba döntését, a városi lakosság szembeállítását a vidékkel. A módszerváltás óta eltelt 15 évben megtudhattuk, hogyan lehet valaki a kommunisták ellenségébõl a legjobb barátjuk és szövetségesük (szdsz), hogy lehet a legkeményebb liberális fiatalokból átváltozni a „legvallásosabb népnemzeti erõvé“ (fidesz) amely felfalja, tönkreteszi a magyar történelmi pártokat... Az MDF-re nem érdemes szót pazarolni, mert annyi kommunistát vettek maguk közé, hogy bukásuk törvényszerü volt. Azt gondolom, meg kell akadályozni, hogy a kétpártrendszer létrejöjjön, mert akkor végünk van. Vajon miért van az, hogy a fidesz testvérpártjává választ [külföldi] pártot, ugyanakkor a NEMZETI ERÖKET bekebelezi és tönkreteszi. Ezen el kell gondolkodnunk, és mindent kövessünk el hogy [valószínû] választási szövetségünk megfelelõ képviselethez jusson az országgyûlésben. Ehhez kívánok mindanyiunknak erõt és egésséget! ELÖRE A HARMADIK ÚTON!!!! BORT , BÚZÁT BÉKESSÉGET : BT fkgp.hu *** Csurka István: Voltunk. Leszünk? Ezen a címen ezt a sorozatot befejezem, jövõre ezen a helyen megjelenõ összefoglalóim fölött ez áll majd: Megmaradni. Ezzel nem azt óhajtom kifejezni, hogy ez az év naptár szerint befejezõdött és minden rossz folyamata nem húzódik át a következõ évre és valami új kezdõdik, hanem mindössze azt, hogy a folytatódó rossz, nemzetpusztító folyamatok ellen jövõre talán másképpen kell szembeszállnunk. Jobban összpontosítva és eltökéltebben. Azok iránt pedig, akik alattomos módon az életünkre törnek, eladva földet, hazát, nemzeti kultúrát és a kilátástalanság börtönébe szorítanak be millió és millió keresztény magyart, azok ellen megalkuvás nélkül, kíméletlenségre kíméletlenséggel válaszolva kell felvennünk vagy folytatnunk a harcot. Most már csak magunkat szerethetjük, mert különben nem maradunk meg. Az alattomosan döfködõk, a késelõk ellen pedig pajzsokkal és ha kell, dárdákkal kell felvennünk a harcot. A szellem, a hit, az erkölcs és a magyarság szeretetének fegyverei14
vel. Nem lesz itt béke és megmaradás, amíg a bolsevista hataloméhség és a nemzetpusztító, idegen érdeket szolgáló álliberalizmus írmagját is ki nem irtjuk. Ez az esztendõ megmutatta, mi a céljuk, milyen kegyetlen megvetéssel fordulnak felénk. Mennyire gátlástalanul veszik el mindenünket. Most a nagy megbékélés nyárspolgári zsírszagába akarják belefojtani az összes általuk termelt igazságtalanságot. Megint ugyanannyi bûn gyûlt össze a majdnem változatlan összetételû reneszánsz elit számláján, mint l989-ben, és nincs más menekülésük a felelõsségre vonás elõl, mint a nyárspolgári megbékélés, és a nyárspolgári megbékélésben a nyárspolgári nagykoalíció. Legfontosabb nevelési és egyben hatalmi céljuk, hogy ne legyen a magyar népben igazságérzet, ne legyen az értelmiségben felelõs ítélet, mérlegelés, csak sült krumplival megtömött gyomor, és a sörhabban megoldott egynapok bambasága. Az oktatási rendszert is azért akarják átalakítani, hogy ez a széles körû eltompultság jelentse a diplomát. Azt a pillanatot, amikor a fiatal ember készen áll a globális pénztõke minden igényének, sugalmazásának, idõnként parancsának teljesítésére. Nem tartozik sehová, se családba, se nemzetbe, csak vegetatíve létezik. A világot uralmuk alá hajtani törekvõ és részben már célt ért elitcsoportok, a maroknyiak célja az, hogy mindenki szingli legyen. Ennek az évnek a folyamatait, történéseit, borzalmas fejleményeit nem szabad önmagukban, csupán ennek az évnek a fejleményeiként értékelnünk, mivel ezek korábban elkövetett súlyos hibák, nemzeti mulasztások és akaratgyengeségek következményei. Gyurcsány Medgyessyben gyökerezik, Medgyessy a választási csalásban és elsõsorban a választási csalás Fidesz általi elfogadásában. A választási csalás elleni népmozgalmat a Fidesz kezdeményezte és a Fidesz fojtotta el. Engedelmesen tudomásul vette és beállt a sorba, mert a globális tõke ezt várta tõle. Ez az engedelmesség történelmi hiba volt akkor, amikor rendelkezésre állt a megmozdult fél ország, s két választási forduló között milliók özönlöttek a terekre. Ez ahhoz fogható bûn és hiba volt, mint amit Antall követett el a paktummal. A választási csalást a Fidesz-kormány alatt, a Fidesz-kormányban szervezték meg. Pintér Sándor volt a belügyminiszter, és a választási bizottságot a Belügyminisztériumban állították össze. Nem az a kérdés, hogy becsapták-e a Fideszt és nemzeti többséget, amely hitt a fölényes gyõzelemben, hanem hogy kinek vagy kiknek a tudtával történt a becsapás. Világosan és félreérthetetlenül csak az látszik és annyi mondható ki, hogy a pénzügyi világközpontok, Amerika és Izrael Magyarországgal kapcsolatos terveiben egy liberális vezeté-
sû kormány szerepelt. Ennek kellett végrehajtani a magyar föld eladásának és a földmûvelésbõl való kiábrándításnak a kegyetlen mûveletét, a magyar munka másodrendûvé tételét, a megmaradt vagyon eladását, végpontján Feriheggyel, ami mint majd késõbb még ki fog derülni, az évszázad egyik legpiszkosabb üzlete. A balliberálisok kellettek a magyar városok plazásításához, a magyar kultúra kiszorításához a nemzettudatból, és az oktatás ellehetetlenítéséhez. Egy új elit és egy új, még bambább tömeg létrehozásának, felnevelésének elsõ lépéseit egy balliberális társaságra, s aztán egy Apró Antal óta megbízható ávós-KGB-s káderra akarta bízni a New York-Tel-Aviv-tengely. Összefoglalva: egy új, már nem cionista, de hasonlóképpen zsidó uralmat jelentõ európai kevertállam elsõ, a bennszülötteket rászoktató lépéseinek a megtételét és a kevertállam európai hozzájárulással történõ, betelepítéses megalapozását nem bízták a Fideszre, mert a Fidesz ehhez nem volt eléggé megbízható. Kis falvakban mert kihelyezett kormányülést tartani, amit aztán Medgyessy megkívánt és Söjtörön próbálkozott hasonlóval, de ezt a MIÉP megzavarta. A lompos magyar éjszakában egyetlen kis fényforrás világít: a MIÉP söjtöri bátor és eredményes fellépése. Ez az év kis üzenetkékben és bõdületes maffiaüzletekben végzõdik. Magyar Bálint nem tudja megszervezni az érettségit és a felvételiket, de mégis marad és a népbutítás programfelelõse erõsebb, mint valaha. Vele párhuzamosan az új kulturális miniszter, aki megfigyelõként ott volt a lakiteleki sátorban l987-ben, miután meglátogatta a Sziget Fesztivált, hazánk legnagyobb kábítószer-terjesztõ és -rászoktató alkalmát, majd látogatást tett a Hit Gyülekezetében, amelynek saját tévéje és saját hetilapja van és amely magát keresztény felekezetnek mondva, a zsidó kultúra egyik legfontosabb hadállása Magyarországon, végezetül meggyújtotta a hanukagyertyákat a Nyugati téren, miután kormányával egyetértésben súlyosan megrövidíti a keresztény felekezeteket, az iskoláikat és az intézményeiket. Suchman Tamás pedig, mint a Mazsihisz alelnöke, államtitkár, nyilván az egyház és az állam szétválasztásának nagyobb dicsõségére. Ezek pici dolgok, apró üzenetek, amiket a magyarságnak meg kell értenie, különben nem tud belehelyezkedni alávetett sorsába. Ennél sokkal fontosabb az, ami az idén a magyar termõfölddel, a gazdákkal, a gazdálkodással történt. A földönfutóvá tétel programja, gazdatüntetéssel és sûrû ráolvasásokkal. Az idén végre világosan láthatja mindenki, akinek van szeme a látásra, hogy a magyar megmaradás legfõbb kérdése a föld. jó ha figyelünk
Ehhez azonban mi kellünk, söjtöri ellenállók és a hozzánk csatlakozó kisgazdák az Országgyûlésbe. Nem nyugodni, nem tágítani, lengyel példát követni és kikövetelni. Idõrendben is utolsó a legnagyobb disznóság, a reptéreladás. Ferihegyet nem privatizálták, hanem egy brit állami cégnek adták oda. Ezt a céget a legnagyobb nemzetközi hitelminõsítõk már le is minõsítették e miatt az üzlet miatt, mivel hitelbõl vásárolt. De ez még semmi. Az angol cég ferihegyi vezérigazgatója Bajnai Gordon lesz, a Wallis Rt. eddigi vezérigazgatója. Róla már írtunk ebben lapban néhány hónappal ezelõtt. Õ az, aki nem fizette ki a tulajdonába került Hajdú BÉT kötelezettségeit a libatenyésztõknek. Azt nem! Pusztuljon a magyar libatenyésztõ. Wallis Rt., Hajdú BÉT, Budapest Airport, Bajnai Gordon. Mindig minden egy kézben? De az üzletben más is benne van, nevezetesen Gansperger Gyula, az ÁPV Rt. Fidesz alatti vezetõje, aki miután befejezte az ÁPV Rt.-ben, vezérhelyettes lett a Wallis Rt.-ben és most vezér lesz. Hát, nem mesebeli? De hogy még inkább az legyen, elmondjuk és a
dokumentumokkal bizonyítjuk, hogy Leisztinger sem maradt ki az üzletbõl. Õ Gyurcsány üzlettársa. A dokumentumok arról is beszélnek, hogy a reptér huszonöt vezetõ alkalmazottja öt-ötmillió prémiumot kap a sikeres üzletért, az ÁPV Rt. kábé hasonló mennyiségû vezetõje pedig szerény hárommilliót ugyanezért. Közben folynak a bértárgyalások. És óriási tervek vannak. Lesz gyorsvasút és óriási üzletláncok is épülnek. Mindenki vásárolni fog, természetesen a szegény magyar libatenyésztõk kivételével, akiknek öngyilkosságba fordult kósza lelke majd ott bolyong a Bajnai GordonGansperger Gyula-féle nagykoalíciós légikikötõ felett és ha netán leül a betonra, eltapossák a fapados gépek avagy a Boeingek. A nagykoalíciót vetítette elõre az ünnepi számként bemutatott két kisfilm, amit a Napkelte stábja részint az Apró-villában forgatott, részint az Orbánékéban. Az egyikben Gyurcsány édesanyja szenvedett a paprikáskrumpli-illat hiányától, és „leojtogatta“ a villanyt mindenütt, de a villa tulajdonosa, Apró Piroska néni sehol, egy pillanatig sem volt
Lássunk egy idézetet: Gyurcsány Ferenc a közszolgálati televízió délután rögzített mûsorában elmondta: a kormány és szakértõi stábja már másfél hónapja dolgozik azon, hogy az elsõ száz nap ne az egyszerû, könnyen teljesíthetõ szociális lépesekrõl szóljon, hanem elkezdõdhessen az államigazgatást, az állam mûködését átalakító fontos reformok sorozata. Én ehhez fogok felhatalmazást kérni, és csak akkor alakítok kormányt, ha a frakciók aláírják ezeket a törvényeket, és azt mondják, ha beterjeszted, én támogatom. Ha nem támogatják, akkor majd keresnek maguknak más kormányfõt – jelentette ki. Fenti idézet a tavaly december 21-ei Gyurcsány-interjúnak az MSZP hivatalos honlapján közzétett összefoglalásából való. Hogy tartalma nem holmi véletlen, azt igazolja a kormány másik milliárdos üdvöskéjének, Kóka Jánosnak a karácsony másnapján tett nyilatkozata, amely ugyanezt mondta, csak kicsit nyersebben: jó a költségvetés, de júniustól mást kell csinálni. Akárhogy forgassuk is, nem olvashatjuk ezt másképpen, mint hogy sem a kormányfõ, sem a másik kormányarc nem gondolja úgy, hogy a két nappal korábban elfogadott költségvetés jó lenne. Az év második felében nem lesz érvényes, ezt jelentették be mindketten. És ezzel nincs vége. Gyurcsány azt is bejelentette, hogy a kormányzati apparátus már egy új költségvetésen dolgozott akkor is, amikor az Országgyûlés a „régi újat” tárgyalta és hagyta jóvá. Tehát lóvá tették az MSZP és az SZDSZ frakcióját. És még mindig nincs vége. Gyurcsány Ferenc nyilatkozata, amelyet az MSZP-honlapról idézünk, világosan kimondja azt is, hogy õ csak a saját terveit lesz hajlandó végrehajtani, ha azok nem tetszenek az MSZP-nek, akkor majd keresnek maguknak más kormányfõt. Tehát az MSZP le van váltva. Igen, az MSZP le van váltva. Mindegy, mit tartalmaz a párt választási programja, az lesz a fontos, amit a Gyurcsányé tartalmaz. És errõl tud már a kormány, tud Kóka miniszter, dolgoznak a terveken, közpénzbõl. jó ha figyelünk
látható, a másikban Orbánék élték egy szûk beállításba összeszorított életüket, amely a kisgyermekek jelenléte miatt szükségképpen nyárspolgári ízekkel telítõdött, holott tudjuk, hogy õk, a szülõk nem ilyenek, és gyermekeiket sem így nevelik, mert mindketten, apa is, anya is mûvelt, tanult emberek. De a fölöttük álló nemzetközi hatalom egy szintre állította õket a sopánkodó Gyurcsány nénivel és a láthatatlan zsidó vénasszonnyal. Ez volna a demokrácia? Képzeljünk el egy hasonló filmet gróf Teleki Pállal. A cél az volt ezekkel a filmekkel, amelyek természetesen vágott, rendezett darabok voltak, hogy elhitesse a magyar közönséggel, hogy mindannyian nyárspolgárok vagyunk. Jó lesz nekünk a nyárspolgári nagykoalíció. Minden, csak rend ne legyen és magyar világ Magyarországon. Érdeklõdéssel várjuk a Bajnai Gordon- filmet. Mi azon leszünk, hogy legalább a házi õrizet keretei között forgassák. BÚÉK! Forrás: MIÉP hírek http://informacio.atw.hu
Azonban a gyurcsányi tervek tartalma nem fog szerepelni az MSZP programjában, hiszen – Gyurcsány maga megmondta – õ fogja beterjeszteni, az MSZP (plusz SZDSZ) legfeljebb támogathatják. Mi következik ebbõl? 1. Az MSZP le van váltva. Mostantól nem a pártnak van kormánya és miniszterelnöke, hanem Gyurcsánynak van pártja. 2. Ugyanez még inkább érvényes az SZDSZ-re, amely afféle politikai pincsikutya, hol ennek, hol annak az ölébe kéredzkedik. 3. A demokratikus pártpolitika Gyurcsány-módra azt jelenti, hogy övé az ország, a hatalom és a dicsõség, a kis MSZP- képviselõk meg majd szépen igazodnak. Egyetlen kérdés marad ezek után: tudják-e az emberek, hogy az áprilisi választáson az MSZP-re adott voksaikkal egy teljességgel ismeretlen, titkos, ám közpénzbõl már régóta készülõ terv megvalósítására adnak felhatalmazást? Forrás: Nyiri János – gondola
15
Párbeszéd és vita nélkül polgárháború köszönthet be Egy svájci lap szerint a polgári fejlõdés hiánya miatt szorult Európa peremére Magyarország Magyarországon mindenki visszaretten attól, hogy a múlttal szembenézzen – írja László F. Földényi a Neue Zürcher Zeitung címû svájci lapban. A szerzõ szerint a polgári fejlõdés hiánya miatt ragadt Magyarország Európa peremén. A cikkben felhívja a figyelmet, hogy a párbeszéd hiánya dühöt, frusztrációt és polgárháborúhoz hasonló viszonyokat szülhet. A magyarokkal kapcsolatban eddig már számtalanszor papírra vetett és hamis, vagy leegyszerûsítõ közhelyeket, kliséket, álpszichológiai, nemzetkarakterológiai okoskodásokat sorolja László F. Földényi A megszokott felejtés címû esszéjében a Neue Zürcher Zeitungban. Az írás apropója most az 1956-os forradalom 50. évfordulója, de legalább annyit foglalkozik a kiegyezéssel és a második világháborúval. Földényi szerint az amnézia a túlélés gyógyszere. A nem emlékezés sajátos magyar variánsa az emlékezésnek. Magyarországon mindenki a múlttal, annak sebeivel foglalkozik, mégis visszarettenni látszanak attól, hogy a múlt szemébe nézzenek, mintha nyomasztaná õket mindaz, amibe napról-napra belegabalyodnak – írja a szerzõ. Mint egy igazi teher, úgy nehezedik a múlt az emberekre. De nem azért, mert az olyan nehéz, hanem, mert olyannyira átláthatatlan és kaotikus. Tehát nem egyértelmû – ami részben arra vezethetõ vissza, hogy Magyarország állandóan különbözõ nagyhatalmak érdekszféráinak ütközõpontján feküdt. Ez a geopolitikai helyzet megakadályozta, hogy egy egységes emlékezési kultúra alakuljon ki. 1848 és 1956 mellett nem szabad egy másik fontos évszámot elfeledni, a második világháború befejezését. Moszkvától Londonig, Madridtól Varsóig emlékünnepségeket tartottak. Természetesen Magyarországon is – ahol számos európai országgal ellentétben – 1945 májusa egyszerre több eseményre történõ emlékezés lehetõségét rejti. Az egyik tény a háború vége, melyet a magyarok egyik része felszabadulásként, másik része azonban vereségként, a harmadik döntõ része egyszerre felszabadulásként és egy új megszállás kezdeteként élte meg. A második egy félfeudális, erõsen jobboldali, nem ritkán nyíltan fasisztának tûnõ rezsim, mely Magyarországot egy negyed évszázadig uralta német támogatás nélkül radikalitásában idõlegesen a németeket is felülmúlta – szögezi le a lap. 16
Ekkor kezdõdött a szovjet megszállás, mely az ország sorsát további negyven évre megpecsételte. A végleges elvesztését jelentette az 1919-ben leválasztott, majd részben ismét visszaszerzett – visszakapott – magyar területeknek, mely mára, még ha sokak ezt traumaként élik meg, egy megváltoztathatatlan ténynek tûnik. Végül jön az utolsó, de egyáltalán nem elhanyagolható kérdés: A háború vége Magyarország számára, mely az utolsó pillanatig kitartott Hitler oldalán, gyõzelemként, vagy vereségként értékelendõ? Mit jelent egy ilyen évfordulóra történõ emlékezés? – teszi fel a kérdést a svájci lap. Súrlódást, az egymással nehezen összeilleszthetõ érdekek konfliktusát. Vitát és nyugtalanságot. A történelmi tisztázás helyett az ideológiai csatamezõk lecövekelése zajlik. Egy mentális területen polgárháború közeli hangulatot, ahol néhány másodpercen alatt nem csak két, de három, négy frontvonal jöhet létre. A magyar történelmi emléknapok a düh és gyûlölet napjai – állítja a cikk. Ha valamelyik magyar történelmi emléknap közeledik, akkor már napokkal korábban készültségbe helyezik a budapesti rendõrséget.
Egyfajta regresszió figyelhetõ meg a magyar emlékezéskultúrában – állítja a lap, mely szerint a pszichológiai okok mellett az elmaradottságnak van nagyobb jelentõsége. A szerzõ megemlíti a polgári fejlõdés hiányát, amiért Magyarország évszázadok óta Európa peremére szorult, és máig ott ragadt. Az egyik legszembetûnõbb szimptómája ennek az elmaradottságnak a párbeszédre, a vitára való készség hiánya. Az álláspontokat pedig azért lenne fontos összehasonlítani, mert nem barátságos a kizárólagosságot megcélozni, a saját álláspont totális megvalósítására törekedni. Ez dühöt, frusztrációt és polgárháborúhoz hasonló viszonyokat szül – összegez a napilap. Keresztes Lajos MNO
(olvasói megjegyzés: Az IGAZI okot, az idegen testet a nemzetben nem elemzi a cikk...) jó ha figyelünk
Az emberek a népgyûlésen, ahol megmagyarázzák nekik, hogy miért voltak eddig szegények s megcsillogtatják elõttük azt a távoli célt, melynek elérése érdekében ujabb szenvedést és nyomorúságot kell majd lelkesen elviselniük. Ilyenkor tombolnak, mert ürügyet látnak abban, hogy változatlanul, esetleg fokozottabban szegények maradjanak. És ezt az állapotot nyilván annyira megszokták már, hogy idõnként valóságos forradalmakat és mészárlásokat csapnak. A szegénység ettõl általánosabb, intézményesebb, egyenlõbb és titkosabb biztosítására. Írta Márai Sándor már 1945-ben. Azóta ugye 45 + 15 évünk is elszelelt. Csak azért mondtam, mert jönnek a választások. Sokkal õszintébb lenne, ha pl. a kampányok alatt egy ilyen szónoklat menne: Elég, ha egy pillantást vettek szûk homlokomra ! Állati kapzsiságtól eltorzult arcomra, s azonnal láthatjátok, hogy kivel van dolgotok. Semmiféle mesterséges tudományhoz nem értek. A világon semmire sem vagyok alkalmas! Legfeljebb arra, hogy az élet értelmét magyarázzam nektek s vezesselek benneteket a cél felé. Hogy mi ez a cél – azt is elárulom – 1-2-re meg akarok gazdagodni – pénzt harácsolni, hogy minél több legyen nekem – s minél kevesebb nektek – ezért titeket még inkább el kell majd butítanom,
– vagy talán azt hisztitek, hogy már elég buták vagytok? Nem ! Nem ! harsogná a tömeg ! Tehát cselekedjetek lelkiismeretetek szerint. Ellenjelöltemet mindnyájan ismeritek : – nemes, önzetlen férfi, hatalmas koponya, világító elme. Van ebben a városban olyanvalaki, aki mellé áll? Senki, senki, üvöltene a tömeg és fölháborodott öklök emelkednének a levegõbe. Írta Kosztolányi Dezsõ, az Esti Kornél c. könyvében. Megjött az önbizalmam. Indulok én is a választásokon !
Könnyû a helyzetem, vetélytársaim mind szépek, okosak, jóságosak. Tisztelt eddigi és leendõ választók ! Doktor Gaz Mocsolai Barna vagyok, a légynek is ártok ! Jó tulajdonságom nincs ! Fogyatékosságaimat hosszan sorolhatnám. Családommal egy üres fejû, megbizhatatlan gyermekgondozónak számított. Felelõtlenségemnél csak a cinizmusom nagyobb. Szerencsére idõben jól megszedtem magam, de látva a növekvõ gazdasági problémát, reggelenként azért, munkába indulás elõtt, jól bezabálok. Mindenütt, mindig jól szeretek járni, fogamhoz verem a garast, szar-rágok. Beutaztam a fél világot, de csak a cuccok után kajtattam. Elõnytelen külsejû, pitiáner, simulékony, állandóan izzadt tenyerû, levakarhatatlan vagyok! Lábujjaim közt a koszt, galacsinná gyurmálgatom. Munkahelyemen egy slampos, okleveles féregírtónak tartanak, írtó nagy féregnek. Bírom az italt, a jó vékony könyveket ! de leginkább csak magam elé bámulok, minden marhaságon bambán vigyorgok. Ha megválasztanak : napsugaras, tiszta, korszerû, szociális védõhálóba gabalyítok, minden rá- és beleszorulót ! Szûkebb családomról is pár szót : Feleségem, mint a deszka, egy nagyon csúnya és egy kifejezetten ronda gyerekünk van. Testvéreimmel nem tartom a kapcsolatot. Édesanyámat szégyellem ! Édesapámat autostop esetén sem veszem fel ! Az összes pártnak a tagja vagyok, hogy függetlenségemet így megõrizhessem ! Megválasztásom esetén a káoszt az elviselhetetlenségig növelem, az ellentéteket a végletekig kiélezem, mindenkit belsõ elválasztású iríggyé teszek, fütyülök a havi- és a bokafixekre, a nyugdíjakat elemelem, a munkanélkülieknek kötelezõvé teszem a franciát, a diplomácia nyelvét. Programom nincs, nem is tervezek, de ha bejutok a Parlamentbe : a büfében keressenek ! Forrás: Sándor György
jó ha figyelünk
17
„Zászló nélkül – Sólyomra támadt a szélsõjobb” – írta címében a január 3-án egy napilap. „Egyre vehemensebben támadják Sólyom László köztársasági elnököt a szélsõjobbról” – fogalmazott cikkében az újság. A lap a Honfoglalás 2000 Egyesület közleményét idézve magyarázza meg a „támadás” okát. Eszerint „megdöbbenéssel” látták „a televízióban, hogy a Magyar Köztársaság elnöke újév napján a nemzethez szóló beszédét – a hazai és a nemzetközi szokásoktól eltérõen – a magyar zászló mellõzésével mondta el. Az elnök számûzte, megtagadta a nemzeti zászlót…” Az újság szélsõjobbosnak bélyegzi azokat a magyar állampolgárokat, akik demokratikus formában megbírálták a demokratikusan megválasztott államelnököt, bár az is tény, hogy ezek az állampolgárok inkább csoportok nevében fejtették ki véleményüket. Tettek-e mást ezek az állampolgárok, mint amihez alkotmányos joguk volt? Az alaptörvény 60. paragrafusának (1) bekezdése kimondja. „A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságára.” A 61. paragrafus (1) bekezdése pedig egyértelmûvé teszi: „A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra…”
Úgy tûnik fel, az állampolgárok azon jogaikkal éltek, amelyek 1990 óta az alkotmány szerint megilletik õket. Vélhetõen ezen alkotmányos jogokért történt – hatalmas áldozatokkal – a rendszerváltozás. Szélsõséges véleményt képviseltek-e – még ha alkotmányosan is – a jogaikkal élõ állampolgárok? Forduljunk megint az alkotmányhoz. A 76. paragrafus (1) bekezdése leszögezi: „A Magyar Köztársaság zászlaja három, egyenlõ szélességû piros, fehér és zöld színû vízszintes sávból áll.” Az állampolgárok ezt a jelképet hiányolták. Maga a jelkép alkotmányos, azaz szélsõségesnek talán nem minõsíthetõ. A „hiányolás” – tiltakozás – módja teljesen törvénytisztelõ volt: nyilatkozatot adtak ki az állami hírügynökségen keresztül. A nyilatkozat megszövegezése kulturált volt. Joggal várták-e el a Magyar Köztársaság elnökétõl, hogy a Magyar Köztársaság zászlaját az új esztendei köszöntõjének elmondásakor a képernyõn szerepeltesse? Nézzük ismét az alkotmányt. A 29. paragrafus (1) bekezdése jelzi: „Magyarország államfõje a köztársasági elnök, aki kifejezi a nemzet egységét, és õrködik az államszervezet demokratikus mûködése felett.” Kétségtelen, hogy a nemzet egységét Sólyom László megbontotta: másfél évtizede
Íme, megtörtént, a rendszerváltós színjáték szereplõi újfent leleplezõdtek. Az újévi elnöki beszéd a lehetõ legnyilvánvalóbban megmutatta, hogy mi történt velünk az úgynevezett rendszerváltás óta. Megmutatta – mármint azoknak, kik oly naivak voltak eddig, hogy azt gondolták, elhitték, valóságos rendszerváltás részesei lehettek az elmúlt másfél évtizedben. Az államfõi elõadás pedig errõl szólt, nem másról: mi most már évek óta csupán szavazópolgárok vagyunk, szabadon választhatunk a pártok közül. Tudomásul vétetik, hogy mi pártválasztók vagyunk, az elkövetkezõkben félre a civil szervezetekkel! A választás egyedüli tétje: egyes pártok gyõzelme, mások veresége. (Mert az állampolgárok pénzügyei nem rendezõdnek, hitelei nem csökkennek azáltal, hogy valamelyik párt éppen jobban „szerepel“.) A shownak a maga, nemzetközi receptre elõre kimunkált menetében, mennie kell tovább. Ez a legfontosabb üzenete Sólyom László beszédének is. Hogy a nemzeti lobogó? Ugyan már. Sólyom elnök úr megválasztásakor pontosan tudni lehetett, hogy mire számíthatunk. Rendkívül kártékonynak tartom azt a nyavalygást-siránkozást (fõleg hamissága miatt), amit M.Szabó Imre, mindenféle-díjas sajtómunkás, az ügy kapcsán produkált. Tudják, õ az, aki hasonló hangnemben sírdogált, amikor a magyar parlament nem állt ki az erdélyi-székelyföldi magyarság autonómiája mellett, megszavazván feltétel nélkül Románia EU-s tagfelvételét. Majd ugyanõ volt, aki szóbeli kirohanása után bocsánatot kért az úgynevezett ellenzéki nagypárt vezérétõl. Micsoda színielõadások sorozatát kell megélnünk! Hogy ellenzéki sajtó? Ugyan már! 18
most elõször tört ki botrány az államelnök újévi köszöntõje miatt. A nemzet egy részét – még ha az csak néhány százezer állampolgárra becsülhetõ is, de lehet, hogy másfél-kétmillióan vannak – szembefordította részben önmaga személyével, részben más, a nemzeti jelképek iránt kevésbé érzékeny polgártársakkal. Mindamellett a kényesebb kérdés az maradt: szabad-e szélsõjobbosnak minõsíteni azokat az állampolgárokat, akik jogaikkal – európai mércével mérve a lehetõ legintelligensebben – élnek? Nem inkább örülni kellene-e annak, hogy az emberek az apátiába süllyedés helyett figyelemmel kísérik a közéletet, és kritikusan reagálnak arra, ami nem tetszik nekik? Lehet, hogy éppen azok sértik a demokráciát, akik a médiát fegyverként használva rombolják az emberek közéleti aktivitását? Talán ha a paragrafusokat nézzük: e csoportnak joga van az emberek tömegének súlyos megsértésére. De erkölcsi alapja aligha. Talán nem sokat kell várnunk már arra, hogy ugyanezen csoport az alkotmányt is szélsõjobbosnak bélyegezze, hiszen szerepel benne: „A Magyar Köztársaság zászlaja három, egyenlõ szélességû piros, fehér és zöld színû vízszintes sávból áll.” Forrás: Molnár Géza Pál – gondola
A pártok saját magukat leplezték le ezúttal is, amikor egybehangzóan dicsérték az elnöki beszédet – amely róluk, értük szólt. Az úgynevezett rendszerváltó pártokról, melyek maguk jelölnek, maguk választanak államfõt (is). Ez így lett kigondolva, a „rendszerváltás“ hajnalán. Minden az õ kezükben van, minden kinevezés, mindenféle pénzosztás. Az államfõ tavalyi megválasztására emlékezünk-e még? Nos, a másfél évtizedes színjáték része volt, ami történt. Mármint, hogy nem a balliberális, hanem éppen a „jobboldal“ jelölte Sólyom Lászlót. Aki nem tartja ünnepi alkalomnak, s így köszöni, nem kéri a magyar lobogót, amikor az ország népéhez beszél (és mellesleg nem illeti szóval az elcsatolt részek magyarságát!). Egy amerikai, francia elnök ilyet nem tenne meg soha. Tessék megnézni, amikor a nyilvánosság elé lépnek, a sajtót tájékoztatják, stb., a hátuk mögött mindig ott leng a nemzeti zászló. A fura körülmények között lezajló államfõi beszéd keltette vihar után, íme itt az új botrány. Egy újabb „üzenet“, az, amit az SZDSZ 2006-os választási óriásplakátjain, kampány-nyitó gondolatként olvashatunk: „Jöjjön el az én országom“. Hogy ki ez az „én“? Nem pusztán a vallásos emberek érzületét akarták megsérteni. Ám azt mégsem írhatták oda: Jöjjön el a mi országunk! Aki a jelenleg regnáló parlamenti politikai elitben ezek után még bízik, rájuk adja voksát, az a saját és nemzete sírját ássa. Végezetül, de egyáltalán nem utolsósorban: mélységes fájdalom és szomorúság tölt el (hiszem, sokadmagammal) azóta, amióta határon túli testvéreink és a magunk számára is utolsó reménysugarat, az erdélyi autonómia-törekvéseket a semmivé zúzta a szeptemjó ha figyelünk
Ezúton örömmel adom hírül, hogy Tölgyesi Ágnes nagy filmje a Magyar Szent Koronáról és a Szentkorona-tanrólmegjelent dupla DVD-t tartalmazó albumban! A Filmet igen korán, és minden elõzetes híradás nélkül mûsorára tûzte, és 4 részletben már le is vetítette a közszolgálati Magyar Televízió, az M2. Még a Karácsonyi Ünnepek elõtt/alatt lement, így valószínûleg sokan nem látták. A DVD-s megjelenés azért nagyon jó, mert idõtálló, nem függ a vetítés idejétõl, és hogy tudja-e fogni az érdeklõdõ azt az adót. (Vidéken, ahol nincs kábel TV, sokan nem tudják!) A filmet végignéztem. Játékideje csaknem 4 óra, mert a 2 DVD lemez egymás folytatása.
ber 26-i magyar parlamenti szavazás. Olyan történelmi lehetõség volt ez, amely a Trianon-döntéssel egyenértékûnek nevezhetõ. Fontosabb volt ez a Románia javára kimondott igen, mint a kettõs állampolgárság ügye, hiszen az utóbbit az anyaország bármikor megadhatja, Románia azonban SOHA nem fog önrendelkezést biztosítani jószántából, és pláne nem a többi szomszédos ország. Innentõl kezdve felgyorsul a magyarság elvándorlása az összes határon túli területrõl (vélhetõen ez volt a jól álcázott-titkolt cél). Fel kellene ébrednie az erdélyi, felvidéki stb. magyarságnak: számot kell vetni végre azzal, hogy mostanáig kihasználták, félrevezették, gyermekként „lekezelték“ õket. Amennyiben haladéktalanul nem veszik a kezükbe sorsuk irányítását, tovább engednek a csábítás trükkjének (bárhonnan érkezzék is az), bozgorabbak lesznek a bozgoroknál. A farkas-eszmék lényege, hogy a szülõföldjét (az anyaországot is!) minél elõbb elhagyja a magyar. Mint hallom, maguk a nyugati magyarság képviselõi is egyre inkább hangoztatják: meg kell tartani a fiatalokat, a családokat az anyaföld területén. Õk csak tudják, mirõl beszélnek. A jólét nem kárpótol senkit identitása, jogai elvesztéséért. Ébresztõ! Szól a vekker már...! Tisztelet a magyarságnak, a Szülõföldnek, minden jóakaratú embernek! Kálmán Gyöngyi Alapító-fõszerkesztõ Mai Magyar Kultúra
jó ha figyelünk
Jelentõsége messze túlmutat önmagán, a Rendezõ öt éves áldozatos munkája nyomán olyan korszakos dokumentum jött létre, ami manapság talán legjobban szükséges: visszaadja a Magyar Nemzet önbizalmát, önmagába vetett hitét, feltárja a népek nagy családjában talán egyedülálló történelmi értékeit, és ezzel képes helyreállítani azt, amiben a Nemzet ma leginkább hiányt szenved: az Öntudatot, a Hitet és a Reményt. Ezt a filmet egyszerûen mindenkinek látni kell, aki magyar! Azt tanácsolom mindenkinek, és egyben arra is kérek mindenkit, keresse a NEMZETI KÖNYVESBOLTOKBAN ezt a DVD-albumot, vásároljon belõle egyet mindenképp (saját magának), de aki megteheti, vásároljon többet, és ajándékozza meg vele az Iskolákat, Városi Könyvtárakat, kiemelten a kistelepülések Könyvtárait, ahová minden bizonnyal más úton nem jut el. E film megtekintése után megtanulunk újra NAGYOK LENNI! A DVD album pontos címe: „Jövõnk Koronája a Múltunkban született - a Magyar Szent Korona“ alcím: „NÉPBÕL NEMZETTÉ - a magyar történelmi alkotmány a Szent Korona eszme - és tan“ Gyártja és forgalmazza: AQUAMARIN FILM EAN-kódja: 5999888037008 Baráti üdvözlettel: Hegedüs Endre MEGJELENT! MEGJELENT! 19
Mire költik a pénzünket? A Vizsla azért jött létre, hogy az adózók nevében kérdezze és elszámoltassa a mindenkori hatalmon levõket, mire költik a befizetett adóforintokat – nyilatkozta Horváth Éva, a Magyar Vizsla Egyesület elnöke. – Miért és milyen célokkal jött létre a Magyar Vizsla Egyesület? – Az egyesület az adózók érdekeit képviseli, és azzal a céllal jött létre, hogy a mindenkori hatalmon levõket kérdezze és elszámoltassa, mire költik adóforintjainkat. – Év elején, februárban hallhattunk elõször a Vizsláról, az adófizetõk érdekvédelmi szövetségérõl. Elég nagy visszhangja volt a kormánynak feltett kérdésüknek, hogy hová költötték el a 3500 milliárdnyi hitelt. – Valóban elég nagy port kavart a kíváncsiskodásunk. Igazolva láttam céljainkat, hiszen már aznap délután megkaptuk a választ kérdéseinkre Gyurcsány Ferenc miniszterelnöktõl. Kiderült, hogy a 3500 milliárdot az állam mûködtetésére költötték. Vállalkozóként lesújtó volt hallani mert egy cégnél az a csõd elõtti állapot, ha hitelbõl kell fizetni a rezsit, a munkabéreket. – Szóval, mi a Vizsla?
– A Vizsla hangsúlyozottan civil szervezet, az adózók egyesülete. Ilyen szervezet egyébként a világ számos országában mûködik hatékonyan, nem mi találtuk ki. Watch-dog-nak hív- Horváth Éva ják õket, ami „figyelõ kutyát” jelent. Innen jött az ötlet, hogy az egyesületünket „Magyar Vizslának” nevezzük. Feladataink közé tartozik, hogy nyomon kövessük (vizslassuk) az adófelhasználásokat, az adózó emberek nevében kérdezzünk, érdekeit képviseljük, a fölösleges adókat megpróbáljuk megszüntetni, s ezzel csökkenteni a terheket. – Magyarországon a civil társadalom gyenge, elég merész vállalkozásnak tûnik a Vizsla. – A Vizslát a tehetetlenség érzése hozta létre. Évek hosszú során hallgattam szûkebb 20
és tágabb környezetemben, hogy semmit nem tudunk tenni, el kell fogadnunk mindent, ami „felülrõl” jön. Ez nem mehet így tovább! Állítólag demokráciában élünk, jogunk van tudni, mire mennek el adóforintjaink, és – most jön a meglepetés – a hatalmon levõket pedig törvények kényszerítik a válaszadásra. Mi egyszerûen élünk jogainkkal. – Mi zavarja a Vizslát legjobban az adózással kapcsolatban? – A szemlélet, amivel az adórendszert kitalálták. Aki élni akar, kiskapukra kényszerül, kis lopásokra, kis adócsalásra, kis erre, kis arra. A szemlélet rossz, és ez aláássa a gazdaságot, így nem lehet tisztességesen
mûködtetni cégeket. Minket pedig pénzbefizetõ automatákká változtattak, és ez kibírhatatlan. Elsõ lépésként minden adófizetõ nevében kérdezünk és kérdezünk. Az adófizetõk felébredtek, és élnek a kérdezés jogával. Forrás: Magyar Vizsla
VICC A VIZSLÁBÓL – Mit köszönhetünk a Gyurcsánykormánynak? – Tavaly a szakadék szélén álltunk. Azóta egy jelentõs lépést tettünk elõre. jó ha figyelünk
