7. tanulmány
FEBRUÁR 5–11.
Reménység vagy depresszió
SZOMBAT DÉLUTÁN E HETI TANULMÁNYUNK: Zsoltár 31:11; 32:1-5; 39:3-8; 42; Mikeás 7:1-7; 1János 1:9; Jelenések 21:2-4 „Közel van az Úr a megtört szívekhez, és megsegíti a sebhedt lelkeket” (Zsolt 34:19). A bûn megjelenése óta létezik depresszió, vagyis olyan végletes elkeseredés, amibe az ember bele is rokkanhat. Egy sor bibliai szereplõ történetében felfedezhetjük azokat a tüneteket, amelyek valószínûleg megfelelnek a mai fogalmak szerinti depressziónak. A reménytelenség a depresszió egyik tünete, amire a bibliai reménység páratlan segítséget adhat – a világ pedig vajmi keveset! Idõnként az ember életében vannak pillanatok, amikor különösen elkeseredik. Ennek számtalan oka lehet. Isten Igéje viszont tele van ígéretekkel, amelyek minden helyzetben, mindanynyiunknak egy jobb jövõ reményérõl szólnak – ha nem is ebben a világban, az eljövendõben bizonyosan. Természetesen a depresszió súlyos eseteiben fontos orvoshoz fordulni. Az Úr képes az egészségügyi dolgozók által segíteni azoknak, akiknek külön gondozásra van szükségük. Végtére is, ha valamilyen fizikai betegségben szenvedünk, természetesnek tartjuk, hogy orvoshoz megyünk, függetlenül attól, milyen a kapcsolatunk Istennel. Ugyanez a helyzet a klinikai depresszió súlyos esetében is, ami gyakran genetikailag öröklõdik, és az agy kémiai egyensúlyának felbomlása miatt következik be. Éppen ezért a keresztényeknek is orvoshoz kell fordulni, ha ilyen téren szorulnak segítségre. 54
február 6.
VASÁRNAP
LELKI CSÜGGEDÉS Hogy viszonyulunk ahhoz, amit a 42. zsoltárban olvasunk? A zsoltáros szavai milyen reményt szólaltatnak meg? Dávid több ízben is mély hangulati hullámvölgybe jutott az igazságtalan üldöztetés miatt (amit pl. Saultól vagy Izráel ellenségeitõl szenvedett el). Máskor viszont erõs bûntudat gyötörte, mert megszegte Isten parancsolatait (lásd Zsolt 51:5). A bûntudat pedig gyakran depressziót vált ki. Amikor az ember csak rosszat gondol magáról („én olyan ügyetlen vagyok”), pesszimistán tekint a világra („az élet mindig igazságtalan”), vagy reménytelenül néz a jövõbe („sosem lesz jobb”), nagy az esélye a depresszió kialakulásának. Ezt a hozzáállást reményvesztett gondolkodásnak nevezzük. A keresztények más módot is választhatnak a dolgok magyarázatára, belefoglalva a képbe Isten tervét is. Vegyük fontolóra az alábbi lehetõségeket! 1) Hogyan gondoljunk önmagunkra? Isten a saját képére teremtett, a teremtett világ feletti uralomra (1Móz 1:26-27). Az Õ tulajdonságaira emlékeztetõ jellemzõk még mindig megvannak bennünk, annak ellenére is, hogy érezhetõ a bûn rontása. Jézus Krisztus áldozata megmentett az örök haláltól, és kiváltságokat adott – választott nép, királyi papság, szent nemzet tagjai lehetünk (1Pt 2:9). Isten szemében felbecsülhetetlen értéknek számítunk. 2) A világ. Igaz, hogy a világ romlott és tele van gonoszsággal. Ugyanakkor azonban számtalan jó, nemes és csodálatra méltó dolog is van (Fil 4:8), amire gondolhatunk. A keresztények éppen azért fogadhatják el végzetes elkeseredés nélkül a gonosz létezését, mert tudniuk kell, honnan ered és milyen sors vár rá. 3) A jövõ. Milyen nagyszerû jövõt tartogat Isten a gyermekei számára! A Biblia számtalan ígérete az üdvösségrõl biztosít (Zsolt 37:39). A szomorúság nem bûn, hiszen gondoljunk csak arra, hányszor elszomorodott Jézus is! Nem szabad bûntudatot érezni amiatt, ha szomorúak vagyunk vagy depresszióba esünk. Bizonyos esetekben van okunk a fájdalomra. Hogyan segíthetnek az iménti bibliaszövegek mostani küzdelmeinkben? 55
HÉTFŐ
február 7.
A CSÜGGEDÉS KÖVETKEZMÉNYEI „Mint a fecske és a daru, sipogtam, nyögtem mint a galamb, szemeim a magasságba meredtek: Uram! erõszak rajtam, szabadíts meg” (Ézs 38:14). A bibliai leírás nem hagy kétséget afelõl, milyen erõs volt az Ezékiást hangos sírásra késztetõ fájdalom. Az érzelmi gyötrelem kifejezése kultúránként eltérõ. Van, ahol némán szenvednek, kerülve a nyilvános, feltûnõ panaszkodást. Mások, mint pl. Ezékiás, nyögnek és sírnak szomorúságukban. Személyiségbeli különbségek is léteznek. Egyesek nyugodtabban gondolnak a halálra, mint mások. Hosszantartó vagy végzetes betegségben szenvedõknél általában megfigyelhetõk depresszióra utaló tünetek. Ezékiás király halálos betegségbe esett. Ezért kerítette hatalmába a depreszszió, amit Ézsaiás könyve 38. fejezete ír le. A depresszió tünetei olyan fájdalmasak is lehetnek, hogy a beteg öngyilkosságot kísérel meg, így akarva szabadulni a szörnyû állapottól. A klinikai depresszióban szenvedõk több mint 10%-a véget is vet az életének. Ez egyértelmûen súlyos betegség, és ennek megfelelõen kell kezelni. Milyen tünetekrõl olvashatunk a következõ versekben? 1Kir 19:4 Zsolt 31:11 Zsolt 77:5 Zsolt 102:5-6 A depresszió különféle fájdalmas módon jelentkezhet: a) mély szomorúság (bánat); b) az ember nem akar semmit tenni, még örömteli dolgokat sem; c) változik az étvágya, fogyni vagy hízni kezd; d) alvászavar lép fel, túl kevés vagy túl sok alvás; e) önbizalomhiány; f) nem kiegyensúlyozott, helytelen gondolkodás és memóriazavar; g) halállal és öngyilkossággal kapcsolatos gondolatok. Egyeseknél csak egy-két tünet jelentkezik, másoknál több, és akár hónapokig is szenvednek, mielõtt változás állna be. Sok esetben roppant nagy a depresszióval járó teher, ezért feltétlenül szükséges az orvosi vagy lelki segítség. Elõbb-utóbb mindannyian találkozunk a szomorúsággal és a csalódással, így vagy úgy. Általában mi az, ami elcsüggeszt? Miért? Idézzünk fel olyan eseteket, amikor Isten vezette az életünket! Hogyan találunk reményt és bátorítást, ha az Úr múltbeli tetteire gondolunk? Miért olyan fontos életben tartani ezeknek az emlékét? 56
február 8.
KEDD
SZABADULÁS A DEPRESSZIÓTÓL Mi történt, amikor Dávid elhallgatott (Zsolt 39:3-8)? És mi lett akkor, amikor végre megszólalt? Mint a legtöbb érzelmi rendellenesség esetében, úgy a depressziótól szenvedõknek is fontos a küzdelmeikrõl beszélni. Csak így indul el a gyógyulás. A feszültség és a lelki fájdalom enyhítésének legbiztosabb módja, ha õszinte, komoly imában fordulunk az Úrhoz. Általában még többre is szükség van, de ez jó kezdet. A depresszió leküzdéséhez vezetõ alapvetõ stratégia részét képezi a beszélgetés egy baráttal (vagy terapeutával), aki tudja, hogyan kell megfelelõen hallgatni, sõt azzal is tisztában van, szükség esetén hogyan lehet komolyabb segítséget kapni. A gyógyulást segíti, ha az ember képes szóban kifejezni gondolatait és érzéseit. A gyülekezeti közösség nagyszerû teret biztosíthat a csüggedõk bátorítására, ám gyakran ez nem elég, fõként akkor, ha orvosi segítségre is szükség van. Viszont rendkívül fontos mindenki számára, aki nehéz idõket él át vagy elcsüggedt, esetleg depresszióba esett, hogy beszéljen valakivel, akiben megbízik. Néha az is különösen sokat javít az ember közérzetén, ha elbeszélgethet valakivel. Milyen ígéretet találunk Zsolt 55:18 versében? Miért olyan fontos ez az ígéret a számunkra? A tanácsadó/pszichológus talán csak a következõ héten tudna fogadni. Dávid azonban megtanulta, hogyan kaphat segítséget a hét minden napján, a nap bármely órájában. Mi is bármikor fordulhatunk az Úrhoz. Dávid tudta, hogy az Úr hallotta a hangját, és ez bátorsággal töltötte el. Világi pszichológusok is javasolják az imát azoknak a pácienseiknek, akik hisznek az ima erejében. Az imádság jótékony érzelmi hatását azok is tapasztalhatják, akiknek szenvedése nem olyan súlyos, mint a klinikai depresszió. Nem számít, ki vagyok és mennyire csüggedtem el, ha megfelelõ a kapcsolatom az Úrral, mert ez nagyban hozzájárul a gyógyuláshoz, reményt ébreszt, bátorít. Ellen White úgy fogalmazott, hogy imádkozás közben „úgy tárjuk ki szívünket Isten elõtt, mintha egy barátunk lenne” (Testimonies. 4. köt. 533. o.). Az ima talán nem oldja meg minden problémánkat, de hogyan segít megbirkózni velük? 57
SZERDA
február 9.
A BŰNBOCSÁNAT SZÜKSÉGESSÉGE Dávid hogyan talált enyhülést szenvedései között (Zsolt 32:1-5; vö. 1Jn 1:9)? Mi hogyan tapasztalhatunk hasonlót?
Különös fájdalmat válthatnak ki a be nem vallott bûnök. Dávid kifejezései világosan utalnak erõs belsõ fájdalmára. A 32. és a hasonló zsoltárok bizonyítják, hogy milyen súlyos érzelmi kínokat állt ki Dávid. Ha depressziótól szenvedõkkel van dolgunk, semmi szín alatt ne hibáztassuk õket, hogy nem vallották be bûneiket! Arra sem szabad következtetnünk, hogy rossz emberek volnának, és ezért olyan elkeseredettek. Sokan együtt tudnak érezni a szervi betegségben szenvedõkkel, még a klinikai depressziósokkal is, ám sajnálatos módon hajlamosak elítélni azokat, akik helytelen tetteik következtében pszichés vagy lelki küzdelmeket élnek át. Edgar Allen Poe Az áruló szív címû versében egy ember történetére utal, aki gyilkosságot követett el, majd a holttestet elrejtette a tetthelyen, a padló alá. Remélte, hogy vétke a tetemmel együtt rejtve marad, de egyre erõsödött benne a bûntudat. Majd egy nap meghallotta az áldozat szívdobbanását – mind erõsebben és erõsebben vert. Késõbb rájött, hogy nem is a mélybõl, hanem saját szívébõl jön a hang. Vannak viszont olyanok is, akik megvallották bûneiket, mégis rettenetesen szenvednek a bûntudattól. Sokan úgy érzik, hogy nem méltók a bocsánatra, siránkoznak a bûnük által okozott szörnyû szenvedés miatt, még ha meg is bánták, és Isten meg is bocsátotta azokat. Ez is óriási érzelmi gyötrelem forrása lehet. Ilyen esetben fontos a gyógyulásra és az elfogadásra vonatkozó isteni ígéretekre összpontosítani, még a legszörnyûbb bûnök esetén is! A múltat nem másíthatjuk meg, Isten kegyelme által azonban tanulhatunk hibáinkból, és amennyire lehetséges, kárpótlást adhatunk az általunk elkövetett rosszért. Végtére is, mi csak azt tehetjük, hogy átadjuk magunkat Istennek, irgalmát, kegyelmét és gyógyítását kérve. Sokan bevallották ugyan bûneiket, mégis küzdenek a bûntudattal. Miért olyan fontos, hogy beismerjük hibánkat, felelõsséget vállaljunk érte, majd megtanuljunk továbblépni, bármilyen rosszat is tettünk? 58
február 10.
CSÜTÖRTÖK
REMÉNYSÉG A CSÜGGEDŐKNEK Miben talált a próféta menedéket a társadalmi és emberi kapcsolatokat érintõ problémák közepette? Mik 7:1-7
Mikeás az elsõ hat versben leírja az abban a korban elkövetett erkölcstelen, egyáltalán nem etikus, sõt erõszakos tettek egész körét. Az elnyomás és a különféle bántalmazás, a tisztelet valamint a belátás hiánya, a korrupció és a csalás már a bûn megjelenésétõl fogva létezik, és ma is mindenütt megtalálható. Vegyük csak elõ a mai újságot, és az egykori Izráel bajaival párhuzamos dolgokat látunk. Ez a zavaros társadalmi állapot különösen akkor válik fájdalmassá, ha közvetlen környezetünkben (szomszéd, barát, házastárs, gyermek, szülõ) jelentkezik (Mik 7:5-6). A rossz emberi kapcsolatok stresszhatása óriási, depressziót keltõ. Mikeás világosan megfogalmazza (7. vers), hogy ilyen válsághelyzetekben a túlélés döntõ tényezõje a remény. A reménység különösen fontos ahhoz, hogy legalább viszonylagos mentális egészséggel élhessük az életünket. Még az Istenben nem hívõ ember számára is fontos a remény – munkát keresõ fiataloknak reménykedniük kell, hogy majd csak találnak állást; az eltévedt utasnak bíznia kell abban, hogy végül megtalálja az utat; a pénzüket vesztett befektetõknek hinniük kell, hogy jönnek még jobb napok. Céltalanságba, sõt halálba dönt, ha az emberbõl egészen kihal a remény. Amikor az itáliai filozófus és költõ, Dante Alighieri (1265-1321) az Isteni színjáték címû mûvében be akarta mutatni a poklot, elképzelte, hogy a bejárat felett egy hatalmas tábla függ a következõ felirattal: „Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!” A lehetõ legnagyobb büntetés, ha valakit minden reménytõl megfosztanak. A Bibliában elénk táruló reménység viszont a legszebb elképzeléseinken is túltesz. Kifejezi, hogy majd eljön a tökéletes megoldás, és Jézus Krisztus által üdvösséget kaphatunk. Elengedhetetlen, hogy az adventisták történelmi áldott reménysége legyen az életünk központja. Ha igazán várjuk Jézus visszatérését, képesek leszünk a megfelelõ nézõpontból látni azt a sokféle kellemetlen dolgot, ami körülvesz, és így tudunk bizalommal tekinteni az örökkévalóság felé. Figyeljük meg az ígéreteket! Milyen reménységet találunk a következõ versekben? Ézs 65:17; 2Pt 3:13; Jel 21:2-4
59
PÉNTEK
február 11.
TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA: Olvassuk el Mt 26:36-43 verseit! Jézus elmondta: „Halálosan szomorú a lelkem” (38. vers, SZIT). Képzeljük el fájdalmát, amikor nem volt, aki mellé állt volna, tanítványai megtagadták, és ránehezedett mind az Istentõl való elszakadás érzése, mind az emberiség bûneinek terhe. Szenvedése nagyobb volt minden elképzelhetõ fájdalomnál, amit halandó kiállhat. „Most azonban, mikor a Gecsemáné kerthez közeledtek, furcsa módon hallgatag lett. Jézus gyakran felkereste ezt a kertet, hogy ott elmélkedjék és imádkozzék. Szíve azonban még sohasem volt annyira tele szomorúsággal, mint kínszenvedésének ezen az éjszakáján. Egész földi életén át Isten jelenlétének a világosságában járt. Mikor olyan emberekkel került összeütközésbe, akik Sátán befolyása alatt voltak, Jézus azt tudta mondani: ’Aki küldött engem, énvelem van. Nem hagyott engem az Atya egyedül, mert én mindenkor azokat cselekszem, amelyek neki kedvesek’ (Jn 8:29). Most azonban úgy látszott, mintha Jézus kirekesztõdött volna Isten jelenlétének világosságából. Most olyan volt, mint aki a bûnösök közé tartozik. Az elveszett emberiség bûnét neki kellett elhordoznia. Az Úrnak mindnyájunk vétkét Reá kellett vetnie, Reá, aki pedig bûnt nem ismert (vö. Ézs 53). Olyan rettenetes, szörnyû volt számára a bûn, olyan nagy volt a súlya a véteknek, amelyet neki kellett elhordoznia, hogy az Atya szeretetébõl való örök kizárás félelme tört lelkére. Miután megérezte, hogy Isten haragja milyen rettenetes azokkal szemben, akik áthágják parancsolatait, így kiáltott fel: ’Felette igen szomorú az én lelkem mind halálig!’ (Mt 26:38)” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1989, Advent Kiadó. 590. o.). BESZÉLGESSÜNK RÓLA! 1. Milyen fontos szerepe lehet gyülekezetünknek a depresszió vagy az egyéb érzelmi bajok miatt szenvedõk segítésében? Hogyan segíthetnénk még jobban azoknak, akiknek erre szükségük van, még ha kevés is a lehetõségünk? 2. Hogyan segíthetnénk annak, aki imádkozik, tanácsadásra jár, szereti az Urat, bízik benne, olykor mégis elcsügged, és nem érti az okát? Mit tehetünk, nehogy elszakadjon a hittõl, hanem ragaszkodjon az Igében található reményhez és ígéretekhez? 3. Az egyik legnagyobb tévedés, ha az ember azt hiszi, hogy Isten elfordult tõle, mert olyan erõs szomorúságot, csüggedést érez. Miért nem igaz ez? Mely bibliai hõsök esete igazolja, hogy a szomorúság és a csüggedés nem annak a bizonyítéka, hogy Isten hátat fordított nekünk? 60
PÁSKULYNÉ KOVÁCS ERZSÉBET: ÉLHETSZ ÍGY IS, ÚGY IS
Örülj szívem egy mosolynak, ha kapsz, a virágnak az ablakod alatt. A Nap rádhulló sugarának, feletted a kéklõ ég tavának. Ha bántanak, attól ne félj, ha a szívedben van remény, mert Istennek te vagy a kincse; drágán vett meg, fizetett érte! Egy percre se feledd el: életed Isten nélkül ember módra nem élheted! – Élheted a bûn útját járva, míg belé hullsz végleg a mocsárba. A sáros fertõben nem ember módra lehetsz a Sátán szolgálója.
61
